2008
Z A L A I M Ú Z E U M 17
287
Molnár László
Hazatér(het)tek?
Meg j ó s z e r é v e l be sem fejeződött a m á s o d i k világ háború, a szövetségesek eltávolodása, óvatosan fogal mazva, e g y m á s ellen fordulása máris m e g k e z d ő d ö t t . A szovjet birodalom - a jaltai, teheráni m e g á l l a podások alapján - j e l e n t ő s érdekövezetet, és védelmi puffer zónát alakított ki határaitól távol. A szovjet katonai vezetés azonban ezt a zónát déli irányban nem látta elég m e g b í z h a t ó n a k . A z elfoglalt M a g y a r o r s z á g o n túl ott volt ugyan a kommunista Jugoszlávia, de ez az ország nem tartozott a Szovjet befolyási ö v e z e t h e z . S z a b a d s á g h a r c á t önállóan - angol és amerikai támogatással - vívta meg. Tito a k o m munizmus építésének - a szovjet sztálini modelltől eltérő - sajátos útját választotta. A birodalmi politika szerint veszélyes társtól tehát meg kellett szabadulni, m é g h o z z á politikai e s z k ö z ö k kel. Erre lehetőséget a Kommunista és M u n k á s p á r t o k Tájékoztató Irodájából való kizárás adott. Jugoszlávia ellenséggé vált. Kiválásával a védelmi rendszer déli erődje M a g y a r o r s z á g lett. A nyílt háboríts készülődést politikai téren kellett előbb előkészíteni. ( M i k ö z b e n m á r megfogant a fizikai védelmi rendszer kiépítésének gondolata is, b á r erről talán m é g a legmagasabb magyar vezető rétegek sem tudtak.) A külső ellenség tehát megvolt. A déli, határ menti területek szabad felvonulási t e r e p p é válásához azon ban szükség volt további lépésekre. Ehhez a b e l s ő ellenség rémét kellett feléleszteni. A belső ellenség keresése és az ellenük való harc m á r 1948-49-ben, az e g y h á z elleni támadással meg indult. 1948-ban államosították az egyházi iskolákat. 1949 során a szerzetesekről névjegyzékek készültek. A rendházak lakói szoros megfigyelés alá kerültek, moz g á s s z a b a d s á g u k a t korlátozták. 1950. j ú n i u s 9-éről 10-ére virradó éjszakán, a Jugoszláviával szemben kialakult háborús pszichózis tetőpontján, a déli határsávból, egy 1939-es miniszter elnöki rendeletre való hivatkozással deportálták az összes szerzetest. 1
A sztálini m ó d s z e r a l k a l m a z á s á n a k a koalíciós b e r e n d e z k e d é s idején m é g nem volt meg a lehetősége. A z 1949-cs választások után azonban a helyi, a járási és a megyei t a n á c s o k létrehozásával új helyi hatalmi és igazgatási rendszer j ö t t létre. A megyei és a járási, valamint a városi t a n á c s o k 1950. j ú n i u s 15.-től kez d ő d ő e n kezdték meg m ű k ö d é s ü k e t , a k ö z s é g i tanácsok csak októbertől. Ebben a köztes i d ő b e n zajlott a me g y é k b e n és a településeken a h a t a l o m v á l t á s . A helyi k ö z i g a z g a t á s b a n átmeneti állapot uralkodott: a régi közigazgatási szervezetet lényegében m á r szétverték, az új szervezet pedig m é g nem alakult k i . Jugoszlávia elleni védekezésül a j u g o s z l á v és az osztrák államhatár m e n t é n 15 k i l o m é t e r m é l y s é g ű határsávot alakítottak k i , ahol csak m e g f e l e l ő igazol v á n y birtokában lehetett tartózkodni, illetőleg külön leges e n g e d é l l y e l lehetett oda b e l é p n i . A déli h a t á r s á v b a tartozott Baranya megye 131, Bács-Kiskun megye 22, C s o n g r á d megye 17, Somogy megye 5 1 , Zala megye 43 faluja, és Baja, M o h á c s , Nagykanizsa és Szeged városok. A nyugati határsávba G y ő r - S o p r o n megye 79, Vas megye 78 községe, valamint Kőszeg, M o s o n m a g y a r ó v á r és Sopron. A hatalom s z á m á r a a határsávban nem kívánatos s z e m é l y e k - kulákok, malom-, kocsma- és cséplőgép tulajdonosok, j ó l m ű k ö d ő kisiparosok - eltávolí t á s á n a k f o r m á l i s j o g i kereteit, v a l a m i n t a déli h a t á r s á v b a n lakók s z á m á r a az áttelepítés helyszíneit a szovjet mintára létrehozott, korlátlan hatalommal fel ruházott Á l l a m v é d e l m i Hatóság találta meg, szintén egy 1939-es rendelet alapján, és hajtotta v é g r e a kitele pítéseket. 2
A hátra maradt ingó és ingatlan vagyon további s o r s á b a n szerepet kaptak az éppen m e g a l a k u l ó járási és megyei t a n á c s o k . L e l t á r a k a t k é s z í t e t t e k , majd az ingatlanok egy részét elárverezték, nagyobbik részét a párt és tanácsi szervek, illetőleg n é h á n y m á s közin t é z m é n y használta fel. A földingatlan nagy része az é p p e n alakuló termelőszövetkezeti csoportok keze lésébe került, vagy állami tartalékként hasznosították.
A h á z a k osztoztak a földek sorsában, termelőszövet kezeti csoportok h a s z n á l a t á b a kerültek, e g y é b közcélú feladatok ellátására, illetve bérlakásokként hasznosí tották őket.
A z igények kielégítésérc a P é n z ü g y m i n i s z t é r i u m Baranya, B á c s - K i s k u n és Somogy m e g y é k , valamint Szeged város részére 2-2 millió, Zala megye részérc 1,5 millió Ft póthitelt biztosított.
Tudjuk azonban, hogy a leltárakat nem minden esetben vették fel. A z ilyen helyekről aztán nyom talanul tünt el minden i n g ó s á g .
A táborok 1950. j ú n i u s és 1953. o k t ó b e r között m ű k ö d t e k . 1950. j ú n i u s 22-23-án a déli határsávból, öt gyűjtőállomásról (Szeged, Kiskunhalas, Pécs, Kapos vár, Zalaegerszeg) 1991 személyt telepítettek k i 486 vagonnal.
A Hortobágyon kialakítottak 13 tábort: Á r k u s , Bor sós, Borzas (Mihályhalma), Ebes, Elep, Erzsébetmajor (tiszaszentimrei 9-es tanya), K o r m ó - p u s z t a (Tiszagyenda), Kócs-puszta (tiszafüredi vagy Jusztusz-tanya), Kónya-tanya, Lászlómajor (Kunhegyes), Lenin-tanya (Polgár-tanya), Tedej, Tiszaigar (tiszaigari Piros Kán). Egy, a B e l ü g y m i n i s z t é r i u m K ö z r e n d é s z e t i Főosz tálya által 1952 végén készített feljegyzés szerint a 12 állami gazdaságban mintegy 8000 „kitelepített és kény szertartózkodásra k ö t e l e z e t t " személyt helyeztek e l . 3
A „telepesek" őrzését k ü l ö n e célra szervezett, úgy nevezett „ K " rendőrőrsök végezték a s z á m u k r a kiadott különleges utasítás szerint. Sztálin halálát k ö v e t ő e n M a g y a r o r s z á g o n is némi politikai enyhülés következett be. A Nagy Imre vezette k o r m á n y igyekezett a törvényességet visszaállítani. Széleskörű közkegyelmet hirdettek, amely az ország lakosságának mintegy 8%-át érintette. A k ö z k e g y e l e m egyik fejezeteként j a v a s o l t á k a h o r t o b á g y i zárt területen élő 7244 s z e m é l y helyzetének rendezését, kitelepítésük október 31 ,-ig történő megszüntetését i s . 4
A kitelepítettek választhattak: a t á v o z á s vagy a t á b o r o k k ö r n y é k é n t ö r t é n ő l e t e l e p e d é s mellett. T ö b b s é g ü k a távozás mellett döntött. A m a r a d ó k egy része az őszi betakarítási m u n k á k után tette ugyanezt. Letelepedési e n g e d é l y h e z kötött helyekre - Buda pest, Miskolc, Komló, Sztálinváros, V á r p a l o t a , a déli és a nyugati határsáv - az eltávozók nem mehettek. Régi lakhelyükre akkor sem térhettek vissza, ha az nem letelepedési e n g e d é l y h e z kötött h e l y s é g volt. Ha a tilalom ellenére m é g i s megjelentek, ingatlan és ingó vagyonukat nem vehették vissza. Ennek foganatosítására a kényszer]akhelyhez kötöttség megszűnését kimondó határozattal együtt kitiltási határozatot is hoztak, amelyről a hortobágyi rendőrségi kirendeltség értesítette a régi lakhely szerint illetékes rendőrkapitányságot i s . 5
A z 1955. évi politikai visszarendeződés után, 1956 tavaszán újabb p o l i t i k a i e n y h ü l é s következett, amelynek egyik e r e d m é n y e a déli határsáv létesítésekor „lakóhelyükről eltávozni kényszerült személyek" vagyoni jogaiba történő visszahelyezése volt. A vissza térteket, szociális és vagyonjogi helyzetük alapján csa ládonként ötezer forint segélyben lehetett részesíteni. A segély lehetőségét csakhamar kiterjesztették az ere deti lakhelyükre vissza nem térők számára is. A termelés beindításához, a l a k ó h á z rendbe h o z á s á h o z az OTP családonként tízezer forint összegű k ö l c s ö n t adhatott.
6
7
Láttuk, hogy a kitelepítések egyetlen éjszaka zajlot tak le a teljes déli határsávból, de történtek később is. M é g 1953. május 29-én is történt hortobágyi kite lepítés Csesztregről. „ H a t ó s á g u n k Központja elren delte az O s z t á l y u n k r a e l ő á l l í t o t t S z ő k e G y u l a Csesztregen, 1895-ben született, anyja R i g ó Rozália, volt v e n d é g l ő s k u l á k , Csesztreg 123 s z á m alatti lakosnak és családjának a H o r t o b á g y r a való betele pítését. Szőke G y u l á t őrizetben azért kísértem át, hogy szíveskedjék betelepítésre v é g h a t á r o z a t o t hozni, és a betelepítést végrehajtani. T u d o m á s o m szerint S z ő k e Gyula feleségével együtt élt Csesztreg 123. szám alatt. S z ő k e Gyula Csesztregre költözése előtt Oriszcntpéteren volt v e n d é g l ő s , ahol kapcsolatban állt ember c s e m p é s z e k k e l és titoista k é m e k k e l . í g y állt kapcso latban Sipos Pál titóista ü g y n ö k k e l is, akinek J u g o s z l á v i á b a és nyugatra szöktetésre több személyt közvetített. S z ő k e Gyula alaposan gyanúsítható azzal, hogy a legutóbbi időkben is kapcsolatot tartott titoista ü g y n ö k ö k k e l , akik illegálisan j ö t t e k Jugoszláviából az ország területére. Fentiekre v a l ó tekintettel S z ő k e G y u l á n a k j u g o s z l á v magyar határ közelében tartóz k o d á s a á l l a m v é d e l m i s z e m p o n t b ó l nem k í v á n a t o s . " 8
Az új, m é g jószerével tol sem állt közigazgatási apparátusnak, a politikai r e n d ő r s é g utasítására tudo m á s u l kellett vennie, hogy a kitelepítettek ellenséges, megbízhatatlan elemek, akiket családtagjaikkal együtt a politikai r e n d ő r s é g k é n y s z e r t a r t ó z k o d á s r a és munka végzésre kötelezett a „ H o r t o b á g y és k ö r n y é k é n lévő maguknak állami gazdaságokban". Eltartásukról kellett gondoskodniuk, és a m u n k a v é g z é s r e nem képes öregeket és betegeket is a zárt tábor többi lakójának kellett eltartania. Fentiekből is j ó l kitűnik, hogy olyan tekintélyes, vagyonos embereket kellett elhurcolni, akiknek eltá volítása m e g g y ő z h e t t e az otthon maradottakat arról, hogy b á r k i r e , b á r m i k o r sor k e r ü l h e t . M ó d s z e r e i k e m b e r t e l e n s é g é r e j e l l e m z ő az az eset, amikor a hiva talban lévő j e g y z ő v e l elkészíttették az összes kitele pített iratát, majd közölték vele, hogy utolsónak m a g á t is vegye fel a listára. A cél tehát e g y é r t e l m ű e n a meg félemlítés volt. Ez olyan j ó l sikerült, hogy a falvakban lakók évti zedekig nem beszéltek a településeiken egykor folyt erődítési m u n k á k r ó l , vagy a kitelepítettek a t á b o -
rokban t ö r t é n t e k r ő l . Gondosan r e j t e g e t t é k az ott készült feljegyzéseiket, fényképeiket. M é g a rendszer váltást követően is több évnek kellett eltelnie, hogy ezeket m á s o k n a k is m e g m u t a s s á k . A z alábbiakban a táborok egykori életét b e m u t a t ó visszaemlékezést, és az ottani mindennapokat bemu tató verseket közlünk. Ferecskó
Istvánné
A kitelepítésről
Adanics
Matild
(2007. december 5.)
1950. j ú n i u s 23-án vittek el b e n n ü n k e t . Szüleimet kuláknak nyilvánították, o s z t á l y i d e g e n n e k és tulajdon k é p p e n őrájuk szólt a kitelepítés, az egész családra, l e m e n ő á g r a , a felmenőre nem. Én a n a g y m a m á m m a l itt laktam Pákán, és kerestek Pördeföldén, hogy m é g egy személy tartozik a családhoz, hogy az hol van? Bementek a bíróhoz. Aztán telefonáltak ide a pákai bírónak. Azt kérdezték, hogy kiadnak-e? Mondta, hogy: igen, mehetek én is. T e r m é s z e t e s e n kiadott. Én végig n é z t e m , amikor a Mariskáékat (Takács Sándorok M . L . ) pakolták. Láttam az ablakból, éjjel. Úristen! - Meg sírtam, hogy m i lesz. És ahogy n é z e gettem ki az ablakon, egyszer csak láttam, hogy j ö n két rendőr, ott a kanyarban. Jönnek errefelé. Az egyik j ö n tol egyenesen h o z z á n k , a másik meg ment t o v á b b , ment föl a plébániára. H á t j ö n n e k le aztán a kocsissal, bejön a rendőr m é g h o z z á egy ismerős, aki ide szokott j á r n i a k o c s m á b a . A z t mondja, hogy el kell, hogy m e n j ü n k . Ú g y , hogy h á r o m napra való valami ennivalót pakoljunk össze. A n a g y m a m á t is hozták velünk, és Pördefólde felé vittek b e n n ü n k e t , de csak a „csirip^-partig értünk el, mert onnan a n a g y m a m á t visszaküldték, O nem kellett. K ö z b e n találkoztunk a s z ü l e i m m e l , és akkor ott átraktak engem a n y á m é k n a k a kocsijába és vittek C s ö m ö d é r b e , ahol bevagoníroztak bennünket. ( Ú g y mesélték, m í g m e n t ü n k az állomásra, hogy május 1.-én volt Lentiben valami g y ű l é s . És állítólag ott kellett aláírni a párttitkárnak és a bírónak, hogy a faluból kít kell kitelepíteni. Ott írták alá. Ezt én attól tudom, aki b e n n ü n k e t a vagonba kísért. Én ővele nagyon j ó viszonyba voltam, j á r t ide be hozzánk, a k o c s m á b a . És elmesélte ezeket a dolgokat nekem. Rettenetes érzés volt a tudat, hogy fölöslegesek lettünk, vagy mi nem vagyunk olyanok, mint a többi, kidobnak bennünket. Hogy miért? Hát azért, mert a n a g y a p á m n a k itt P á k á n volt a k o c s m á j a , meg Pörde földén ott volt a birtok.) Ment a vonat napokon keresztül, aztán megálltunk a határszélen. Rá volt írva a vagonra, hogy: irány Z á h o n y . Hát azzal indítottak b e n n ü n k e t , hogy kivisz nek a Szovjetunióba. Igen á m , de k ö z b e n éjszaka
lemondott a belügyminiszter, és akkor megtorpant minden. A k k o r vissza, és akkor visszatoltak b e n n ü n k e t Egyekre, az egyeki állomásra és ott voltunk egy éjszaka, a m í g nem jöttek értünk. A z t á n onnan láttuk, hogy j ö n n e k hosszú szekérsorok. Azokkal vittek ben nünket a táborba A táborban oszlopokat állítottak le, szalmát raktak rá tetőnek, és az alatt voltunk egy hétig. És akkor onnan cl kellett menni abba a h o d á l y b a , ami a k é p e n van. Ez egy birkahodály volt, m é g előtte nap birkák voltak benne, és olyan alacsony ajtó volt, hogy le kellett hajolni, ha be akartunk menni. A z t á n azt m o n d t á k , hogy ezt k i kell takarítani. Hát körülbelül j ó méter magasan volt benne a birkatrágya, azt kellett n e k ü n k , amivel tudtuk kipucolni. Borzalmas volt, tele birkatetüvel, és akkor azt estig meg kellett csinálni. Hoztak meszet, m é g szerencse, annyi eszük volt, hogy mésszel fertőtlenítették, aztán hozták a szalmát, lerak ták és este o d a m e n t ü n k be, és ott aludtunk, mint a heringek, sorban, amekkora volt a hodály. B o r z a s z t ó . És akkor arra ébredtem föl, én pont a sarokba kerül tem, hogy ekkora p a t k á n y o k futkosnak, ki a falból. Vályogfal volt - borzasztó volt tele p a t k á n y l y u kakkal. Onnan elvittek b e n n ü n k e t P i r o s k á r a , (Piroska major). Ott meg egy m a g t á r padlásán voltunk elszál lásolva, és ott a Takács Mariskáék mellett aludtunk. Takács bácsi volt a s z o m s z é d o m a m a g t á r p a d l á s o n . Ott feküdtünk, és akkor helyet cseréltek a M a r i s k á v a l , ne a Takács bácsi mellett aludjak. Ő s z r e ott is levittek b e n n ü n k e t egy birkahodályba, mert hát a m a g t á r padláson odafagytunk volna. Onnan elhoztak b e n n ü n ket Jusztuszra. Jusztuszon meg volt ilyen felvonulási épület, ami nem volt kész, csak tető meg fala volt és tenyérnyi rés volt a gerenda és a tető között. A z o n télen borzalmas hideg jött. Olyan szél van a Horto b á g y o n , ahogy a havat hordja télen, nyáron meg a fekete homokot. És hát emeletes priccsek voltak, m i a felső priccsre kerültünk, ú g y h o g y éjszaka behordta ránk a szél a havat. Én reggel jeget vettem le a v á l l a m r ó l meg a fejemről, ahogy behordta a szél a havat, hát r á m fagyott. Éjjel Klárinak, a h ú g o m n a k szoktam mondani, hogy: - légy szíves vedd k i a kezemet a takaró alól nem tudtam m e g m o z d í t a n i , annyira megfagytam. Ú g y h o g y m i ott annyira a g y o n h ű l t ü n k , fáztunk. Onnan k ó r h á z b a is vittek. S z e r e n c s é r c „ c s a k " mandula m ű t é t r e , mert m á r attól féltek, hogy a g y h á r t y a g y u l l a d á s o m lesz. A szolnoki n a g y k ó r h á z b a vittek, de oda is r e n d ő r kísért. Bevitt előbb a rendőrkapitányságra, mert őneki ott jelentést kellett leadni, és akkor onnan vittek be. Ott egy nagyon rendes orvos volt. K é t hétig benn tartott, mert nagyon rossz állapotban voltam. Ötödik nap este,
meg hatodik nap reggel bevérzett a m a n d u l á m . Ú g y , hogy, amikor műtötték, s z e g é n y t s z e m k ö z t spriccelte a ver. Na, azt hitte, hogy elvágta a hangszálat vagy valamit. H á r o m t a n u l ó , ilyen medikus, ott álltak m ö g ö t t e , tanultak. A m ű t é t után azokat küldte oda h o z z á m , hogy b e s z é l g e s s e n e k velem, hogy megtudják, tudok-e beszélni. De nekem nem volt kedvem b e s z é l getni, nem is szólaltam meg sokáig. Aztán m á r annyira meguntam, mert annyi mindent kérdeztek. Mondtam, hagyják abba már, tudok beszélni. Na, akkor ú g y fel nevettek mind, hogy: - na h á f Istennek, rendbe van. Ú g y h o g y majdnem otthagytam én a fogam.
voltak olyan, olyan kitagadok, csak mindig csodáltak b e n n ü n k e t , és m o n d o g a t t á k : - Te Jó Isten! A z t szokták mondani m á n , hogy sötét Zala. Hát ez a sötét Zala? Teljesen m á s emberek voltak, mint m i . A m i kultúránk összehasonlíthatatlan volt az ottanival, de azért sze rettek b e n n ü n k e t ezek a tanyasiak. Volt egy b r i g á d v e zetönk, az úgy rendes volt. Egy fiatalember volt. É n ő m e l l é voltam beosztva í r n o k n a k és listázni. Ugye kellett írni, hogy k i mit dolgozott meg m u n k a n a p l ó t vezetni. Hisz' m é g meg is van valahol nekem az a füzetem. Abba föl van írva, hogy melyik tanyán m i k o r mit csináltunk de nem tudom hova raktam el.
Nagyon aranyosak voltak a kórházban az orvosok is, meg az ápolók is.
De a r e n d ő r ö k azok k o m i s z u l b á n t a k v e l ü n k . Parancsba kapták, meg azt m o n d t á k , hogy m i a n é p ellenségei vagyunk. A z egyik rendőr nem is bírta elviselni, amit csinálniuk kellett velünk. A Takács bácsival - szentadorjáni boltos volt, ő volt a b e v á sárlónk - mentek Tiszafüredre bevásárolni. O kísérte, és volt útközben, a m e z ő b e n egy g é m e s k ú t . Azt mondta a Takács bácsinak: - álljanak meg, elmegy inni. Odament a g é m e s k ú t h o z , vizet vett a szájába és fejbe lőtte magát. Nem bírta t o v á b b , sajnált nagyon bennünket.
Mielőtt ebbe a f e l v o n u l á s i é p ü l e t b e k e r ü l t ü n k volna, előtte egy h ó n a p i g voltunk - novemberben katonai sátorba, abban is a földön, szalmán aludtunk. Szörnyű mostoha k ö r ü l m é n y e k között éltünk. Amerre mentünk mindenhova rendőr kísért ben n ü n k e t . R e n d ő r i f e l ü g y e l e t nélkül sehova nem m e h e t t ü n k . Reggelente aztán vittek b e n n ü n k e t k i dolgozni. Répát szedni M e z ő t ú r r a , rizstelepet építeni Kormosra. Aztán vittek rizsgát építésre, k u b i k o l n i . Utána meg a rizsteleprc rizst ültetni, k é s ő b b meg aratni. Szóval szörnyű állapot volt az. Sok tásban volt részünk, amit m i ott kaptunk.
megalázta
Szegény Apámék a Rózsacsordába jártak ki dolgozni. Ugorpusztai N a g y - e r d ő n e k hívták. (Hisz' most is ú g y hívják, de most m á r nagyon le van tarolva, az óta, mint ott voltunk, - hisz' láttuk, mert a keresztállításkor is voltunk ott, m á r a rendszerváltás után.) Szegény hozni akart bc nekem mézet a k ó r h á z b a , hogy tudjak enni valamit, mert a teát sem tudtam meginni, az orromon jött vissza. A z egyik tanyasitól vette, vagy cserélte, nem tudom. Megtalálta n á l a az egyik kis rendőr, egy suhanc, h u s z o n e g y - n é h á n y é v e s rendőr. Bevitte az ő r s z o b á r a és annak a meglett embernek, akkora pofont adott, hogy szegény papa azt hitte, m e g p ö n d ö r ö d i k a saját tengelye körül. Ú g y h o g y így bántak velünk. Szegény nagymama küldött csomagot, amikor m á r lehetett. Hát küldte, k ü l d t e szegény, de az, mindig úgy jött, hogy a rendőrök felbontották az őrszobán, és ami olyan volt benn, azt kivették. Ú g y h o g y levelezni sem tudtunk. A nagymama, szegény, onnan tudta meg, hogy hol vagyunk, hogy amikor elvittek b e n n ü n k e t , és amikor odaértünk, ott az, aki parancsnokunk volt, aki kísért b e n n ü n k e t , ismert, odajött h o z z á m , és azt mondta: - írjon egy levelet, én elviszem biztos, hogy megkapja a Czupi néni. El is hozta, és akkor 0 mondta meg hol, milyen helyen vagyunk. A z ott élőkre, a k ü l s ő s ö k r e nem panaszkodhatunk, mert a tanyasiak is végtelenül kedvesek voltak. N e m
De rettenetes volt, amikor az embernek kiabálták hajnalban, hogy: - ébresztő a kutya úristenit, piszkos kulákok, Tito láncos k u t y á i . . . 12-13 kilométerre, meg 18-ra j á r t u n k k i dolgozni a tanyákra. Akár milyen idő volt. Télen szakadt az e s ő , fagyott. Ahogy leesett meg fagyott. A z esőkabátról telecsurgott a csizmánk vízzel. Lehúzta a sár a csizmát a lábamról, abból a j é g potyo gott. A zokni, ami a l á b a m o n volt, az is jeges volt. Az egyik tanyán lakott egy n é n i . H o z z á m e n t ü n k be, és akkor ú g y szárítgatta szegény. Ilyen k ö r ü l m é n y e k közt éltünk. A z engem nagyon kikészített, az ízületeimet. Meg hát sokan így jártak. Egyikre így hatott, a másikra meg úgy. A k k o r j ö h e t t ü n k el a t á b o r o k b ó l , amikor Nagy Imre lett k o r m á n y o n . 0 fölszámolta ezeket a táborokat, és akkor mindenki kapott értesítést. Nem egyszerre, hanem fokozatosan engedtek cl b e n n ü n k e t . Attól függött, hogy kisgyerekekkel voltak, öregekkel voltak, vagy milyen korban lévők. M i az utolsó csoporttal jöttünk, mert nálunk nem volt gyerek sem, meg olyan öreg sem, és így '53. október 23án szabadultunk. Akkorra kaptuk meg a papírt, hogy hazamehetünk. De aztán m á r az, hogy hogyan j ö v ü n k haza, arról m á r senki nem gondoskodott. De nem j ö h e t t ü n k haza, mert nem j ö h e t t ü n k be a határsávba, hanem Tófejre m e n t ü n k . Ott volt a nagy m a m á m testvérének a s ó g o r a . Béres Feri bácsi, és náluk voltunk egészen '56. szeptemberig. - És akkor látogatóba
se jöhettek
haza?
- Nem. Egy éjszaka lógtam én haza, mert nem volt szabad bejönni a határsávba.
És a k ö v e t k e z ő alkalommal elmentem a rendőr ségre, hogy kérek beutazási engedélyt. A zalaegerszegi k a p i t á n y s á g o n pont azzal a rendőrrel t a l á l k o z t a m , aki elkísért b e n n ü n k e t annak idején. Hát az a felnőtt ember elsírta m a g á t , amikor meglátott. - Jaj, jöjjön csak, majd én elintézem. A z t á n tényleg meg is engedték, hogy egy napra hazajöhetek. Olyan későn é r t e m haza, hogy a t e m e t ő b e , a n a g y a p á m sírjá hoz csak sötétben tudtam kimenni, és reggel mentem is vissza. Csak ennyire j ö h e t t e m haza. N e m is tudták a faluban, hogy itthon j á r t a m , csak azok a rokonok, akiknél aludtam. Aztán m i nem a forradalom után, hanem előtte m á r szeptemberben hazajöhettünk. Hazaengedtek b e n n ü n ket. A k k o r m á r tanács volt. Nem kaptunk m i semmit vissza a lakásból, hanem hátul, ahol most a faház van, azt kaptuk vissza, hogy oda bejöhetünk lakni. A z t á n ott laktunk a n a g y m a m á v a l , addig, amíg a két első helyiség kivételével vissza nem adták. Azokat akkor kaptuk vissza, amikor a Tanács elment innen. A k k o r vissza kaptuk ugyan már az egészet, de csak úgy, hogy bérletet fizettünk. A rendszerváltás után lett volna lehetőség arra, hogy visszaadják, de mivel a határidő lejárta után mentem a köztársasági megbízotthoz, m á r csak úgy vehettem meg. Ú g y h o g y újra meg kellett v e n n ü n k . A z épület eredetileg bolt volt, a Hangya szövet kezet boltja. N a g y a p á m 42-43-ban nyitotta meg a
Deportáltak
névsora
Ramocsa: Gerencsér K á l m á n ; Kerkafalva: Gombos J ó z s e f és Antal, Berta J á n o s ; A l s ó s z e n t e r z s c b c t : S z ő k e K á l m á n , Bicsak Gyula; S z e n t g y ö r g y v ö l g y : C s á s z á r J e n ő , Rózsás Károly, Lőrinc József, Nemes Kálmán; M á r o k f ö l d : Vas Géza; N e m e s n é p : Benke Gyula, C s ó t á r József, S z a b ó János; Lendvajakbfa: Benke Endre, Bunat József; Baglad: Bíró György, Lóránt Lajos; Zalaszombatfa: Göncz János; R é s z n e k : Bertók Balázs, Csuka Antal; S z i j j á r t ó h á z a : Darabos József, Illés Vendel; Gáborjánháza: Szekeres K á l m á n , József J á n o s ; S z e n t i s t v á n l a k : Gál Péter; Csesztreg: F e n t ő s Gyula, Varga József; Kálócfa: Simon Ferenc, K u l c s á r János; Zalabaksa: K o v á c s J á n o s , Kajcza J á n o s , N é m e t h Ferenc; K e r k a b a r a b á s : Bazsika M i h á l y , M o l n á r Sándor, Konya Imre, Borsos Vince; Gosztola: Vassics D e z s ő ; L e n t i k á p o l n a : Völgyi Károly, K o v á c s Simon; Lenti: Borsos Lajos, Tóth Ferenc, Békefi József, Bánki Bertalan, Vízkeleti Árpád; Rédics: Jenőfi Istvánné, Bajc Béla, Lendvadedes: Pálfí József; M á h o m f a : Boller Gyula; B á r s z e n t m i h á l y f a : Kulcsár Sándor, Zadravec Iván; Mumor: Csank Béla;
k o c s m á t . Ez volt a Vaskalap. N e m tudtam t o v á b b tanulni, mert Nagypapa 47-ben meghalt, itt kellett lenni a k o c s m á b a , és aztán azt is bezárták, k é s ő b b . M e g hát minket elvittek. M i t volt mit csinálni, és akkor újra egy boltot nyitott a Szövetkezet. - Mi lett a bútorokkal, - Mindent elvittek. - A falubeliek hatóság?
vitték
amik itt maradtak a lakásban ? el, vagy leltárba
vették,
és a
- Hát azt én nem tudom, mert a N a g y m a m á t is k i t i l tották innen. Csak őt '51. j a n u á r 4-ével tiltották k i , majd félévre rá, m i n t minket elvittek. Csak azért kérdezem, mert a levéltárban maradt a leltár, amit felvettek a Ferenczyék gairól, de senki másnak a Pákáról elhurcoltak
meg ingósá közül.
Nem maradhatott meg a m i e n k k é , mert mondom, a n a g y m a m á t úgy tiltották k i . Hát kellett volna leltározni a Takácsoknál is, meg Pördefóldén a szüleimnél is, de egyik helyen sem vettek fel ilyet. M i n d e n t elhordták, amit lehetett. P ö r d c f ö l d é n olyan d á r i d ó z á s t csaptak, hogy csak, na. 50 liter pálinka volt a p i n c é b e n , d i s z n ó k a t v á g t a k le, állatokat. N e m tudom h á n y tehenet ... A lovakat Borsfára vitték cl. Már, m i k o r hazajöttünk '56-ban, akkor szóltak, hogy: - J ó s k a b á t y á m nem megy el megnézni a lovát? M é g azt hiszem egy élt B o r s f á n belőlük.
1950. június
23.
Lentiszombathely: Fata József; T e s k á n d : Borsos József; S z é c s i s z i g e t : Avendcs A n t a l ; T o r m a f ö l d : Borsos János; K ú t f e j : Dorna István, Fata Károly; Lovászi: Szabó Ádám, Cseresnyés Sándor; T o r n y i s z e n t m i k l ó s : Lelkes G y ö r g y , S z e n t g y ö r g y völgyi Imre; Dobri: Fordán Károly; C s ö r n y e f ö l d : M a k a r ó Sándor; K e r k a s z e n t k i r á l y : Paál Pál, R ó k a János; Muraszemenye: Gyertyánági József, G y e r t y á n á g i István, Salamon Bálint; P ö r d e f ö l d e : Adanics János, Adanics József; Csehi: Dorogi Ferenc; V á r f ö l d : Tóth G á b o r , János Péter, Villányi István; B á z a k e r e t y e : Jampi István; Lispe: Hajdú László; Szentadorján: Galai Kálmán, Takács János; D ö m e f ö l d : Bicsak István; K á n y a v á r : B e d ő k Sándor; P á k a : Ferenci József, Takács Sándor; C s ö m ö d é r : Panker Ferenc, B a k i Imre; Kissziget: C z i g á n y Pál; O r t a h á z a : Bartanics R ó z a ; M a r ó c : T ó t h Károly, T ó t h I s t v á n ; Margita: T i m á r József; I k l ó d b ö r d ő c e : Bocskor S á n d o r ; Belsősárd: Horváth István; Zalaegerszeg: Szálai Zoltán; Lenti: Kulcsár József, K u l c s á r Tamás; C s a l á d : 92 (A felsorolás a családfők nevét tartalmazza.)
Ferenczy
Izabella
Hortobágyon
Meghurcoltatásunk eseményei 1950. június 25. Tiszafüred-Kócs Lovassy-t[anya] Tiszaigar - szeptember ... Piroska-t[anya]. október ... A mi holnapunk Édes volt az otthon, ringató selyem ággyal Édes volt a kert, nyíló rózsákkal Június éjszakán zörgették ablakunk Tövises ébredés lett a mi holnapunk Elhangzottak a durva szavak Csomagolj ! ! ... nincs többé otthonod
írt verses naplója
1950—1953^
Rá van írva Zima Jóska arcára S a szorgalmas zalai népet ő hajtja munkára Mert minden reggel hajnalban Ébresztőt kiabál a birka hodályban Légy irgalmas Isten a szenvedőkkel Otthonukból kiűzött emberekkel Ne teremts számukra új Zimákat Kik minket a halálba kívánnak Add vissza otthonunkat, hol nem ébresztenek Isten káromló szavakkal Minden reggel hajnalban.
Reszkető kézzel szórtunk széljel mindent S a régi ház búcsút intett. Könnyfátylas szemmel hagytunk el mindent Hogy prédája legyen a népnek Június éjszakán zörgették ablakunk Tövises ébredés lett a mi holnapunk
Pusztai szél Az idő őszre jár Sárguló falevél hulldogál Szívünk az otthonért mindjobban fáj Mert csendes őszi este Felsír a pusztai szél, vészes hangja Otthonukból kiűzött zalaiakat siratja
Fehér zsebkendő megtelt könnycseppel Mert a zalai vonat utolsót füttyentett Egy szörnyű vasárnap hajnalán Kócs-pusztán háromszázhatvan ember sírdogál Mert elhangzottak a durva szavak S a mi jövőnk birka ólban hervad
Miért fáj, hogy felettünk süvítesz Hisz lelkünkben fájó illúziók ülnek Te a pusztát szereted Könnyes arcú emberek ablakát zörgeted Felsír a vészes hangod Otthonukból kiűzött zalaiakat siratod
Azóta hány sóhaj szállt fel az égbe Hányszor kulcsoltuk imára kezünket Miért dobott a sors mostohán minket Vissza vár-e az otthon, ringató selyem ággyal? Vissza vár-e a kert, nyíló rózsákkal? Zörgethetjük-e a régi ház ablakát, Visszatértünk legszebb napján?
Otthon is fúj az őszi szél Lengeti az őszirózsa levelét Másé a kert a ház ... Avar lepi lábunk nyomát Fújj csak te kegyetlen őszi szél Még Kócs-puszta számunkra él.
3 órakor ébresztő Csendes a nyári éjszaka Mindenki alszik a birka hodályban Rövid az éjjel s a hajnali fényben Zima Jóska Isten káromló szavakkal ébreszt Flajnali három óra s a hodály minden lakója Almos szemekkel kivonul az udvarra
Kispó - november ... T. Igar - december
Nézünk... nézünk... mit vétettünk az életnek Hogy hányavetett emberek minket rémítenek Eszünkbe jut az otthon édes emléke Hol nyugodtan hajtottuk álomra fejünket Hol nem ébresztett Isten káromló szavakkal Zima Jóska minden reggel hajnalban. A föld porából teremtett Isten Korbáccsal sose hajtottak munkára minket Munkánk gyümölcse szép otthont termett Amiért a „természet" pusztába kergetett A pusztai nép gyűlölködve néz ránk Zima Jóska hatszáz forintért kiabál Tépett a ruhája, kopott a sapkája Lusta emberek minden vonása
Az igari kettes-tanya Az igari kettes tanya Rács ablakán ki-ki sír egy nóta Egy deportált a bánatát Temetgeti cl egy nótaszóba Fel-fel sóhajt szóbájának Búval fedett rácsos ablakára Elmerengve gondol vissza Az elmúlott régi szabadságra Ne sírjatok kedveseim Ne epessze szívetek a bánat Visszajövök majd tavasszal Leszedni a nyíló ibolyákat Hogy ha kérdik, merre jövök Ne mondjátok, hogy rab vagyok régen Mondjátok, hogy boldog vagyok Mondjátok, hogy víg napokat élek.
Imiik Ha égből földre néz szemed Anyánk Ha bajt és bút keres Ha nézed itt a told porán Ki jár itt véres Golgotán Magyarokra nézz, sorsunk mily nehéz Hát szánj meg minket és védj meg minket Viharban annyit szenvedőket Oh Szüzanyánk Te jól tudod Nekünk csak szenvedés jutott Vesd áldó két szemed reánk És felragyog mi Golgotánk Magyarokra nézz... Idegen tájról, oh Anyánk Hol nincs otthonunk és hazánk A foglyok szíve haza sír Szép otthonunkba visszasír A foglyokra nézz, sorsunk mily nehéz Oh szánj meg minket vígy' haza minket Viharban annyit szenvedőket.
Kormó - november 1951. május Tiszasüj Kesergő Egy csendes nyári éjszakán Mint fenevadak törtek rám Kis falumból elhurcoltak Mindenemből kifosztottak Rabod lettem édes hazám Sirat engem apám, anyám Mert hazulról elhurcoltak Mindenemből kifosztottak Rám kenték a hazugságot; Hogy bolondul várom Titót Ezért engem elhurcoltak Mindenemből kifosztottak Gyenge volt a propaganda Nem ment senki a csoportba Ezért volt ok, hogy elhurcoltak S mindenemből kifosztottak Hogy a termelőcsoportnak Házat, földet lefoglaltak Ezért engem elhurcoltak Mindenemből kifosztottak Lett most tagja a csoportnak S gazdája a sok koncnak Ezek mindent elhurcoltak Mindenemből kifosztottak Most már jó a propaganda És a T.Sz.Cs. munkája Mert engemet elhurcoltak Mindenemből kifosztottak De ha a sors balul üt k i , És megjön a jobboldali
Az, akit most elhurcoltak És mindenéből kifosztottak A „rossebjét" de mindent vissza A fülükbe ezt kiálltja Azoknak, kik elhurcoltak És mindenéből kifosztottak. ítélet Miért vagyok rabod hazám? E kérdésre válaszolj már Mert oly nehéz rabnak lenni, És ártatlanul szenvedni Adj választ már, és ne habozz Mert e tettért téged okoz Édes hazám minden fiad Legyen az rab, avagy szabad Adj választ és indokold meg, Had jöjjön a zsákból a szeg, Hogy miért lettem a falum gyásza Miért döntöttél rabságba Hallgatsz ugye, néma lettél Megbántad már, amit tettél Szégyenpír fut végig rajtad így jár az, ki másra hallgat Elfordultál az Istentől Zavart vagy már a sok blöfftöl Amit mások bemesélnck Miért vetted azt te kézpénznek így jár minden anya ezért Ha eladja saját vérét A betolakodók ezrének Akik itt csak isznak, esznek Csúfja lettél országoknak Szégyene a magyaroknak Azok téged ki nevetnek Csak miattad szenvednek No, de elég volt e jóból És az eltöltött rabságból Csordultig van már a pohár De tartalma csak reád vár Ülj le csak erre a padra Most jön az ügy fordulatja Minden vád ellenem mese S ezért van a helycsere így lesz a vádlottból vádló Te, pedig haza áruló Ez az ítélet nem hamis Elítél még az Isten is!
Ébredezés Örülj, nevess, kacagj, Ébredj rabszolga had Feszítsd meg izmaid S rabláncod elszakad
És segíts magadon Úgy Isten is segít Ő az ki tégedet Bárhogy megszabadít Mert ilyet nem pipált Soha ez a világ Hogy béke közepén Dúljon a bosszú láng És csecsemők, aggok, Ezer ártatlanok Legyenek örökre A semmiért rabok Az új apostolok A békét hirdetik Ütik a nagydobot S közben a cselt szövik Hogy hol csaphatnak le Egy békés családra Annak szentélyére Minden vagyonára Éjjel, mint a bagoly Mikor minden alszik A békés népet ők Almukból felverik Az emberi jogot, Ok nagyon tisztelik Aki nem hisz nekik Azt már is viszik Büszkén előre törj Az út haza vezet E harcban mindenütt Találsz segély kezet Nem lesz már partizán Nem lesz janicsár Mindenütt lesz béke És nem lesz proletár!
Induló Zalaiak vagyunk Szívósak, mint a tölgy Életünk bölcsője, Az erdő és a völgy Forrásvíz kell nekünk Erdők suttogása, Nem pedig pocsolya Varjak károgása Jöjjön bármi is De mi itt nem maradunk Mert mi zalaiak És magyarok vagyunk Ezért dombos Zalát A haza bölcsének... Az Alföldet, pedig Adják Petőfinek!
Hű zalai... Hü zalai vagyok És az is maradok Bárhogy is űz a sors Nem tágítok! A honvágy erőt ád Ébred a deportált Mert nem tart már soká Látni Zalát. A szívem feldobog Ha róla hallhatok Zaláért élek én S ha kell, halok. Kérlek ó Szűzanya Vezess engem haza Érted fohászkodom Dombos Zala. Ha Zalába lennék [leszek] Templomba elmegyek Oltárodra ó Szűz Rózsát viszek. A rózsa a hála És Fiad imája Üdvözlégy hazánk Nagyasszonya! Egy zalai kis faluból... Egy zalai kis faluból üzenetet küldtek Azt üzenik, ne búsuljak, senkit sem temettek Mindenki él bízva bízik a tavaszi éjben Hogy a nap még nélkülünk is, süt még ebben az évben. Köszönöm az üzenetet megnyugodtam most már Tudom, érzem hogy egy lány szív hü és nem csapodár Áldjon meg a nagy úr Isten ott a falú végen Aki engem szeret úgy, mint régen. Minden úgy van, amint régen erdő, mező, réten, Madár füttytől zeng az erdő, áldás a vetésen Csak egy kislány búslakodik ott a falú végen Sóhajtása te hozzád száll, szeret úgy, mint régen. Kerka menti huncut kislány... A csillagok fennt az égen Ragyognak a nyári éjben Minden pihen, alszik csendben Csak én álmodozom ébren Álmodozom, de nem alszom Van én nékem ezer gondom Hogy mit érzek, azt én tudom Senkinek el nem mondhatom Gondolatban messze járok Kerka (menten) partján meg-mcgállok Ott, ahol engemet várnak Csókjai egy barna lánynak Csobogj, csacsogj, zengjél Kerka Lesz tüzes bor, lesz még nóta
Este elhúzták a nótánkat Táncra bíztatták a párokat Jaj ne legyen még ennek vége Jó táncolni a hold fényébe...
Ott, ahol a lány szívébe Deportáltnak van csak helye Esküszöm az égre, földre Vágyódom a szerelmedre Kerka menti huncut kis lány A szíved kell, nem hozomány
Levél osztás, csomagosztás Többet ér ez, mint bármi más Kilenc óra takarodó Bejelenti „Rigoletto" Lefeküdtünk, de nem pihentünk Kis egereket kergettünk. Jaj mikor lesz már ennek vége Mikor alszunk ágyba végre Jaj... jaj... jaj...
Péntek volt és huszonhárom Hajnal volt és negyedhárom Felriadtunk rendőr szóra Bepakoltunk a nagyútra Elindítottak a világba Jaj, mikor lesz már ennek vége Mikor megyünk haza végre Jaj... Jaj... Jaj...
Miért adsz élet... Miért adsz élet nekünk álmokat, Ha egyszer bennük hinni nem szabad? S ha már adod, tőlünk el miért veszed, Valóra válni miért nem engeded?
Szabad napon, vasárnapon Rop labdáztunk égő napon Ebéd után a csatornában Fürdés ingbe, gatyába. Aztán futballmeccset is néztünk De gólt rúgni nem sikerült Jaj mikor lesz már ennek vége Mikor leszünk otthon végre...
S ha teljesülnek, szét miért foszlanak. Azok nyomán csalódás miért marad? Hibásak abban tán magunk vagyunk, Tudjuk hiába, s újra álmodunk.
Este felé kiöltözve Ballagtunk a néma térre Zenekarunk három tagja Nidica, Sanyi és Jóska
S mégis, ne bánd a csalódásokat. Csak adj élet, minél szebb álmokat, Mert álmok nélkül élni nem tudunk. Csak addig élünk, míg álmodhatunk.
Jegyzetek:
1
Bánkuti Gábor: A szerzetesrendek feloszlatása Magyar országon 1950. In Rubicon 2006/4, 46-53. p. - Dr. Füzes Miklós: Szibéria-szindróma Magyarországon. In: Kitaszítottak 1., Alterra Kiadó, Budapest, 2002. 8-9. p. Uo. 11. p. Uo. 12. p. Uo. 13. p. Uo. 14-15. p. Dr. Hántó Zsuzsa: Kényszermunkatáborok a levéltári források tükrében. In: Kitaszítottak 1., Alterra Kiadó, Budapest, 2002. 21. p. Uo. 23. p. 3
4
5
6
7
8
9 Ferenczy Izabella nagyapja a dömefoldi malom tulaj donosa, édesapja hentes, kocsmatulajdonos, kocsmáros volt. Ennek köszönhetően O azon kevés falusi lány egyike, aki középiskolába járhatott. Elmondása szerint - a táborban - esténként, fiatalok-idősebbek összeültek, versbe szedték mindennapjaik történéseit, elhurcoltatásukat, vágyaikat, álmaikat és dalokat költöttek távoli lakóhelyükről, miközben hitvallást tettek egykori otthonuk mellett. Ezeket a verseket O jegyezte le. Az 1 4. képeket Ferecskó Istvánné, az 5. képet Bedők Sándorné, 6-8. képeket Répási Sándorné Bicsak Erzsébet bocsátotta rendelkezésre.
0
1. kép: Adanics Matild és Fentős Gyula a szállásul szolgáló birkahodály előtt
2. kép: Adanics Matild és édesanyja Adanics Józsefné
3. kép: Mindent maguknak kellett csinálni, ezért mindenhez érteniük kellett
4. kép: Táborlakók
5. kép: Kitiltó határozat melléklete
6. kép: A kocsi tábor: Tiszafüred-Kócs, Lovassy tanya, akvarell
7. kép: A kocsi táborhoz tartozó tiszaigari Piroska tanya, akvarell
8. kép: A tiszaigari Nagy-Jusztusi tanya, akvarell
