Hau! Hau Kola!
Az alábbiakban közzétesszük az indián táborunk dalszövegeit és néhány "belevaló" indián társatok élménybeszámolóját. Aki részt vett a táborban a plébánián igényelheti a táboros képeket tartalmazó cd-t. Szellı zúg távol Szellı zúg távol, alszik a tábor, Alszik a tábor, csak a tőz lángol. Rakd meg, rakd meg cserkészpajtás azt a tüzet. Isten tudja, mikor látunk megint ilyet. Szellızúgásnak fárad a hangja, Kis falucskának szól a harangja. Halkan, halkan szól a harang, Bim-bam, bim-bam. Lelkünk mélyén kél rá visszhang, Bim-bam, bim-bam. *** Jár a falióra Jár a falióra tik-tak jár benne egy manócska így kalapál ha megáll az óra és nem jár alszik a manócska és nem kalapál. *** Kerek erdı szélén... Kerek erdı szélén, egy kis házikóban, Élt egy jó cowboy, cowboy, a neve Bill. Volt egy jó csikója, pihent a fa alatt, Amíg Bill megfızte, fızte a teát. Ravasz kis indián tollal a fülében Ellopta a jó csikót és a teát. *** Ábrahámnak 40 fia volt... Ábrahámnak, Ábrahámnak, 40 fia volt, 40 fia volt. Ki enni nem akart és inni nem kapott, Csak folyton így dalolt, hogy:
Bal kezével... Jobb kezével... Bal könyék-kel... Jobb könyékkel... Bal vállával... Jobb vállával... Bal lábával... Jobb lábával... Csípıjével... A fejével... A nyelvével... *** Kösd fel magad... Kösd fel magad, kösd fel magad, Kösd fel magadra vitézi kardodat! Hogy meggebedj, hogy meggebedj, Hogy meggebedjenek ellenségeid. Fejed borítsa kosz, fejed borítsa kosz, Fejed borítsa koszorúfüzér. Szakadjon rád az ég, szakadjon rád az ég, Szakadjon rád az égnek minden áldása! *** Elıre a kezedet... Elıre a kezedet, utána hátra. Elıre a kezedet, utána rázzad. Utána ugibugi, utána forgás. Tapsolj egyet pajtás. Kéz helyett: láb, fenék, fej, fül, nyelv, orr stb... *** Elfogyott a krumplileves... Elfogyott a krumplileves, kilyukadt a tál. A házunkra rászállott a jó gólya madár. Gólya, gólya, hosszú lábú gólya madár. Száz éves az öregapám most házasodik. Összeveri a bokáját úgy mulatozik. Gólya, gólya, hosszú lábú gólya madár. *** Nem kellesz... Nem kellesz, nem kellesz, nem kellesz már! Te kellesz, te kellesz, te kellesz már! Jobb kezedet, bal kezedet, Azután forduljunk egyet! *** Cinege Nád a házam teteje, teteje, Rászállott a cinege, cinege. Hess le róla cinege, cinege, Mert beszakad a teteje, teteje. Ha beszakad, mi lesz véle? Sárga lábú cinege, cinege, Hess le róla cinege, cinege, Mert beszakad a teteje, teteje. Nád a házam cinege, cinege, Rászállott a teteje, teteje. Hess le róla teteje, teteje,
Mert leszakad a cinege, cinege. Ha leszakad, mi lesz véle? Sárga lábú teteje, teteje. Hess le róla teteje, teteje, Mert leszakad a cinege, cinege. *** Nobel Alfréd Nobel Alfréd svéd, Nobel Alfréd svéd, Nobel Alfréd svéd kémikus-kus-kus. Feltalálta a, feltalálta a, Feltalálta a dinamitot-tot-tot. Glicerint kevert kovával-kovával, Rettenetes pléhpofával-pofával. Nobel Alfréd svéd, Nobel Alfréd svéd, Nobel Alfréd svéd kémikus-kus-kus. *** Ó Manuela Ó Manuela Veri-tiki-tonga Masza-masza-mósza Ó manué-manué-manuó! *** Csigabiga, csigabiga Csigabiga, csigabiga gyere ki! Ég a házad ide ki! Kapsz tejet és vajat! Holnapra is marad! Csigabiga, csigabiga háza ég. Szegény csiga benne ég. Jönnek a tőzoltók. A tőzoltók, a tőzoltók elkéstek, Szegény csiga bennégett. Szegény csigabiga, Szegény döglött csiga. *** Laurencia Laurencia, drága, Laurencia Mikor találkozunk mi már? Hétfın! Ó bárcsak minden nap hétfı lenne, S az én Laurenciám vélem lenne. Laurencia! *** Sevillai torreádor esete a bikával Sevillában történt ez az eset, Így mesélte el egy tengerész. Elmondom, csak lélegzetet veszek, Mert ehhez egy lélegzet kell. És...
Refr.: La-umma-umma-umma, Jön már a bika-bika, Fúj az orra lika-lika, Ez a bika nem a csigabiga-biga-biga-biga Bár ez az egész egy kicsit merész, De így mesélte el egy tengerész-ész-ész. Sevillában kitőzték a napot, Mikor lesz a bikaviadal. Az igazgató utasítást adott, Bika legyen, s hozzá fiatal. Refr. Ez a bika egy szép vagont kapott, Gyorsvonattal jött a küldemény. De a vonat valahol elakadt, S bika helyett jött egy bús tehén. Refr. A torreádor látott már sok bikát, De most ereiben megfagyott a vér. S hamarjában összeszedte magát, S hazaszaladt fehérnemőért. Refr. ***
Hittanos tábor himnusza 2008 – a „Ramaya” dallamára Jöjj velem, Ó, Ó, Ó, jöjj velem, Jézushoz jöjj velem, Fogd meg a két kezem: Ó, Ó, Ó, életem, Ó, Ó, Ó, életem, veszendı életem, elé viszem! S hogy ha eláraszt a bőn szennye, Új kegyelmet ád, Kell, hogy a lelked érezze, Más világ vár rád! És ha volna ezernyi zár, És ha volna ezernyi zár, szíved falát, borítsa bár, szabad vagy újra már! Énekem, Ó, Ó, Ó, énekem, dicsérje szüntelen, jósága végtelen, Ó,Ó,Ó hirdetem, Ó,Ó,Ó hirdetem, Fölségét szüntelen Idıkön át! ***
Hittanos indiánok Pákozdon Július 17-én indult az elsı fiú turnus Pákozdra, hogy eltöltsenek öt napot a Velencei-tó északi partján. Pákozdon, az ottani plébánia telkén volt a táborhely, ahonnan minden nap elindultunk túrázni, kirándulni. Mint az kiderült egy indián kaland közepébe csöppentünk bele, ahol nekünk is 'indián vizsgát' kellett tennünk, abból, hogy hogy tudunk kézjelekkel kommunikálni, mennyire tudjuk az indián törvényeinket, mennyire ismerjük a saját történelmünket. Kirándultunk Agárdra, ahol a termálfürdıben lubickoltunk, hisz az idıjárás rendesen megtréfált minket, de akár esett akár fújt, a mi Fekete kabát vezérünk (Atya) kitalált valamit, hogy elüssük az idıt, és ne unatkozzunk. Meglátogattuk az Ingóköveket, amikor olyanok voltak mintha 'Egy óriás játszadozott volna velük' és érdekes formákba rakta volna ki ıket. Voltunk a Pákozdi emlékmőnél, ahol egy terepasztalon az ütközetet néztük meg. Az arborétumban megnéztük a velencei Hegység élıvilágát, majd hajókáztunk a tavon. Mindenkinek saját neve volt, az enyém Fecsegı Száj volt, talán érthetı is miért... Az esti tábortüzeknél emlékezetes dalokat tanultunk, valamint a csapatok elıadták a nekik adott feladatokat, amik közül néhány meglehetısen gondolkodóba ejtette a törzsfınököket... Szóval most is a tavalyi 'szöveggel' búcsúzom: Ez jó volt, ez jó volt, ez fantasztikusan jó volt!!! Horváth Márk
Szerintem a pákozdi tábor azért volt elsısorban jó, mert mindenkit, kicsiket és nagyokat egyaránt összehozott. Sok új barátot szerezhettünk. Furcsa, de fıleg a rossz idı miatt, hiszen így nem volt ugyan lehetıségünk a túrázásokra - csak a helyi iskola tornatermébe, vagy a környékbeli gyógyfürdıkre ellátogatni - de ez is sok jót rejtett magában. Például a kisebbeknek jobban szót kellett fogadniuk a nagyobbaknak, míg a középiskolások nagyobb odafigyeléssel tartoztak a kicsik iránt, ami nem volt rossz, hiszen ezek felelısségre és fegyelemre tanítottak meg minket. Az, hogy "Indiántábor"-ban voltunk, különösen jó volt. Fıleg a kisiskolások élvezték a napi próbákat, amelyekkel a csapatok találkoztak. Ezeken énekelni, mesét mondani, történetet elıadni kellett, ami bátrabbá is tett bennünket, mert sokunk - például én sem - nem szerettünk a közönség elıtt szerepelni, de most kellett, és még élveztük is. Természetesen ezek a mesék, történetek mind mind tanulságosak voltak. Láthattuk azt is, hogy miért nem véletlenül "Indiántábor" volt ez. Hiszen, ahogy az atya is mondta, az indiánok élete, törvényeik sokban hasonlítottak például a tízparancsolatra, vagy magára a keresztény életre. Jó volt látni és érezni, hogy egymást segítettük, vagy a táborzáró szentmisén hallani azt a sok belsı jó tulajdonságot, amiket egymáson kellett megfigyelnünk és leírnunk. Egy szóval a tábor függetlenül az esıtıl, és az ebbıl fakadó kellemetlenségektıl, jó volt, és egy szép emlék marad mindannyiunk számára. Kalamár Zsombor
A tábor nagyon jó volt, jó a hangulat, színes programok, fürdızések. Sajnos az idıjárás ellenünk fordult és felborította az eredeti terveket, ennek ellenére mégis jól érezte magát mindenki, mert élvezetes programokat szerveztek nekünk, éjszakába nyúló tanácskozással. Örültem annak, hogy megismerhettem a Velencei-hegység sajátosságait, látványosságait. Az ingó kövek tetszettek a legjobban, ahonnan gyönyörő kilátás nyílt a környékre. A Pákozd-Sukorói csata emlékhelyének megtekintése is elnyerte tetszésemet, fıleg a terepasztal. Nagyon jól és érthetıen bemutatták a csata menetét. A pákozdi arborétum meglátogatása is jó ötlet volt. A játszótéren sok jó játékkal, focival. Csak kár, hogy a végére eleredt az esı. Sajnálom, hogy nem mindennap tudtunk kimenni a tábortőzhöz, mert annak megvan a maga hangulata. A tábor összességében jó volt én jól éreztem magam, jó volt a hangulat és örülök, hogy ott lehettem. Pánczél Csaba
Négy nap egy különleges nép kultúrájában Július 29-én második alkalommal indultunk túrázni Horváth Lóránt atya vezetésével. Úticélunk ezúttal a Velencei-tó és környéke volt. Kedden reggel izgatottan szálltunk fel a vonatra és indultunk el Székesfehérvár felé, ahol buszra átszállva jutottunk el szálláshelyünkre, amely a pákozdi plébánia épülete volt. Az elsı nap az ismerkedésrıl szólt, így közös programokon vettünk részt. Mivel az idei egy indián tábor volt, a résztvevıket négy csoportba osztották. A négy csapat négy törzs volt: a sosonok, a dakoták, a navahok és a csejennek. A négy nap alatt különbözı próbákat kellett teljesíteni. Az elsı próba a törzsek eredetérıl szólt. Minden törzsnek a törzsfık vezetésével meg kellett tanulniuk a származásukat és a jellegzetességeiket, egy indulót és egy csatakiáltást kellett összefabrikálniuk. Az esti tábortőznél mindenki számot adhatott tudásáról, bár sajnos ez nem minden nap ment ilyen zökkenımentesen, mert az idıjárás közbeszólt. Második nap az esı miatt csak beltéri programokban lelhettük örömünket. Délelıtt a helyi tornateremben volt játékos verseny a törzsek közt, majd lejátszottunk egy barátságos focimeccset. Következı helyszín az agárdi strand. A kissé zord idıjárás elıl jó volt elbújni a kellemesen meleg termálvízben. Még aznap este mindenkinek be kellett számolnia arról, hogy mennyire sajátította el az indián jelbeszéd alapjait. Másnap a hét legvizesebb napjára ébredtünk. Az esı szakadt, úgyhogy ismét a termálvíz nyújtotta élményekhez nyúltunk. Adonynál átkeltünk a Dunán egy komp segítségével, majd utunk a ráckevei termálfürdıhöz vezetett. Az egész napot a termálfürdı habjai közt töltöttük. Sajnos a hazafelé úton nagymértékben megnıtt a csapadék mennyisége, úgyhogy semmit
sem úsztunk meg szárazon. A szálláshely melegében aztán belevetettük magunkat munkába, hisz a tábortőzig meg kellett tanulnunk egy mesét, melyet elıadhattunk a tábortőznél a többieknek. Az esti összejövetel fénypontja a pipa elszívása volt, melybe mentol volt töltve így nem károsította az egészségünket. Péntek reggel napsütésre ébredtünk, és indián zenére, melynek dallamai valószínőleg azért nem lopták be magukat a szívünkbe, mert a kelést jelentették. Reggeli után túrázni indultunk a közeli dombokra, ahol megnéztük a híres ingóköveket. A dombok tetejérıl lenyőgözı kép tárult a szemünk elé. A horizontot a Velencei-tó és a környezı hegyek vonalai övezték. Túránk után a Pákozd- sukorói csata emlékhelyét néztük meg. Szabadidınket a sukorói arborétumban töltöttük, ahol fel is készültünk az esti feladatainkra. A visszaérkezésünkkor egy hálaadó szentmisén vettünk részt. Az esti tábortőznél egy tábori életkép és egy humoros, verses elıadás különbözı formájú (pl.: részegesen, gyorsan, operásan stb.) elıadása volt a feladat, mely sok vicces percet hozott a tábor lakóinak. Ilyen vidám estével zárult táborozásunk tartalmas része, így boldogan szállhattunk fel szombat reggel a Nagykanizsai vonatra. Köszönetet mondhatunk Lóránt atyának és mindenkinek, aki bármit is tett azért, hogy ez a tábor ilyen jól lezajlott. Végvári Ferenc
A tavalyi tábor után alig vártuk már az idei indiántábort. Különösen azért, mert még sosem jártunk a Velencei-tó vidékén, valamint örültünk, hogy megint találkozhatunk rég nem látott barátainkkal. Elsı nap a vonatút után berendezkedtünk ideiglenes lakhelyünkre. Megalakult a négy indián törzs, és mindenkit indiánná avattak. Indián táborról lévén szó, Atya jóvoltából, képet kaptunk az indiánok életérıl, sıt még azt is megtapasztalhattuk, milyen elszívni egy békepipát. A tábor végére igazi indián törzzsé váltunk. Sajnos az esı miatt beltéri programokra kényszerültünk. A pákozdi iskola tornatermében rendeztünk egy indiáncsatát és különbözı játékokat játszottunk. Valamint meglátogattuk az agárdi és a ráckevei fedett strandot. Napközben különbözı feladatokat kaptunk, amiket este a tábortőznél kellet elıadnunk. A hét próba gondoskodott arról, hogy ne csak élményekben, de szellemileg is gazdagodjunk. Például megtanultuk az indiánok tízparancsolatát és a különös jelbeszédjüket. Szerencsére az utolsó nap idıjárása már nekünk kedvezett és alkalmas volt egy túra szervezésére. Magyarország egyik híres tájára, az Ingó-kövekhez látogattunk el. Utunk gyönyörő tájon vezetett keresztül. Úgy éreztük, mintha egy mediterrán tájon járnánk. Habár táborunkat jórészt elverte az esı, így is sok élménnyel gazdagodtunk. Lóránt Atya és a hitoktatók mindent megtettek, hogy esımentes programokat szervezzenek, és jól érezzük magunkat. Ezúton is köszönjük nekik! Rózsás Gábor
Az idei hittantábor Pákozdon volt és egy indián könyv a Sziklás Hegyek varázslója lett a kerettörténete.Minket, táborozókat három csapatra osztottak: Dakoták, Sosonok, Navahók. Megtanultuk az indián törvényeket és sok-sok dalt. Nagyon sok érdekes, színes programon vettünk részt. Minden nap próbákat kellett letenni, névszerint: Bölény-, Sólyom-, Puma-, Tipi-, Kígyó-, és Kosár-próbát. Kirándultunk a közeli hegyekben és fürödtünk is a környék termál fürdıiben. Nagyon jól éreztük, magunkat, én legközelebb is szívesen elmegyek táborozni! Hosszú Haj (Vernyel Sára, Palin)
2008.07.12-én szombat reggel indultunk el a nagykanizsai vasútállomásról. A hosszú vonatút után Székesfehérváron átszálltunk egy buszra ami Pákozdig vitt minket.. Az állomáson már várt ránk Lóránt atya. Néhány percnyi gyaloglás után megérkeztünk a plébániára ahol elfoglalhattuk a szálláshelyeinket. A bátrabbak sátorban míg a kényelmesebb helyeket kedvelık bent aludtak a szobákban. Ez után törzsekre osztottak minket, és mindenki megismerkedett a saját népe eredetével. Végül indiánnevet választottunk magunknak amit egy olyan fejdíszre írtunk fel amit egész héten hordtunk. Sajnos a rossz idı miatt elmaradt a kenuzás, de eljutottunk az agárdi élményfürdıbe és egy velencei strandra is. Meglátogattuk a közeli Szúnyog – szigetet ahol nagyon szép volt a táj, de legjobban mindenkinek a hatalmas játszótér tetszett. Hajókáztunk a velencei- tavon, megnéztük az Ingóköveket, egyszóval egy percig sem unatkoztunk. Az esti tábortőznél vidám dalokat tanultunk és énekeltünk. A legjobb feladat az volt, hogy kihúztuk egy társunk nevét, ıt egész héten figyeltük és összegyőjtöttük a jó tulajdonságait. Ezeket a papírokat a táborzáró szentmisén adtuk át egymásnak. Mindenki nagyon jól érezte magát szép emlékekkel tért haza. Alig várjuk a jövı évi tábort! Les Krisztina
Izgatottan ébredtem hétfın reggel az ágyamban. Ha tudtam volna, milyen hétnek nézek elébe, megfontoltabban keltem volna föl. De akkor kimaradtam volna azokból a csodaszép dolgokból, amik vártak rám. Az út az állomásig, a búcsúzás, mind-mind csak elızménye volt a kalandnak. A kaland a vonattól kezdıdött. Szerencsére, mindenki elfért egy vagonban. Izgatottan nevetgéltünk, ismerkedtünk és örömmel fedeztük föl a tavalyról vagy iskolából ismerteket. Végül Székesfehérváron
leszálltunk és átbuszoztunk Pákozdra. Pákozd egy mesébe illı kis falu, gyönyörő hely. A plébániára érve Lóránt atya köszöntött minket, majd a csomagok lerakása után összegyőltünk a „nagyteremnek” kinevezett szobában. Ott csapatokra osztottak minket, mindegyikbe 7-7 ember került. Mit csapat, elnézést a szóért! Hisz amióta leszálltunk a buszról, azóta indiánok vagyunk, így törzsekre váltunk szét. Hadd álljon itt a 3 törzs neve: dakoták, navahok és sosonok. Szerény személyemmel a navahok csapatát gazdagítottam. Ezután kaptunk néhány papírt a törzsünk tulajdonságairól, valamint egy névlistát, mindenki innen választhat nevet. Végül elmondták, hogy hét próbán kell részt vennünk, és ha azokat teljesítjük, egy-egy fagolyót kapuink jutalmul. Ki is osztották az elsı próba feladatait: az indián 10 törvényét kellett megtanulni. Amíg mi neveket választottunk és megismertük törzstagjainkat, észrevétlenül „megépül” a három sátor. Természetesen mindenki abban akart aludni. Mi is kipakoltuk a cuccainkat az egyikbe, de bár ne tettük volna! Lóránt atya, vagyis új nevén Fekete Kabát (az indián indiánok hívták így a fehérek papjait) elvitt minket egy játszótérre és a játékok során mindenki szépen levizsgázott a törvényekbıl. Majd mire hazaértünk, elkezdett csöpögni az esı. Késıbb zuhogott. A folyosóra beszorulva lehangoltan ettük a vacsorát, mire jött a kellemetlen meglepetés: sokunk cucca eléggé elázott a sátorban. Mindent sikerült bementeni, de már a sírás szélén álltunk, mire Fekete Kabát rendet tett, és kijelentette: ha tőzvész lett volna, megérti azt, ha sírunk, de a vizes ruha megszárad. Végül a nagyteremben elıadtuk harci kiáltásainkat, elszívtuk a békepipát (mentollal volt megtöltve) és aludni tértünk a szobákba. Másnap elállt az esı és túrázni indultunk a Velencei – hegység egyik emelkedıjére, az ingókövekhez. Mire az elsıhöz értünk, alaposan kifulladtunk, de Fekete Kabát, mint jó törzsfınök, csatába hívott minket és bátorított. A játékos vetélkedık után továbbmentünk az újabb kövekhez és mikor odaértünk, eltátottam a szám. Két, egymás melletti kövön egy harmadik, az élével állt és évezredek óta nem dılt el. A táj, mint a dombos préri, de késıbb felváltotta az erdı. Mikor úgy éreztük, nem bírjuk tovább és néhányunk lába alól az egyenes talaj is kicsúszott, leértünk, vissza Pákozdra. Onnan Fekete Kabát két csoportban elvitt minket az agárdi termálba fürdeni. A felfrissülés után kissé beborult és a második csoport – köztük jómagam – kissé rizikósan és késın ért haza, de nem bántuk. A jelbeszéd – próba és az eredet mondák bemutatása után békepipát szívtunk, tanulságos mesét hallgattunk, és aludni tértünk. Szerdán újabb rossz hír: az idıjárás miatt a kenuzás csütörtökre csúszik és helyette a holnapi túra: Sukoró megmászása. Mit ne mondjak, elıször nem örültünk, de mikor teljes harci díszben (arcfesték, fehér lepedıruha és tolldísz) elindultunk, jobb kedvünk lett. Dalolva indultunk neki a „hegynek” és egész hamar el is értünk egy „fennsíkra”. Itt erıpróba jött, amin vesztettünk, de a „többet ésszel, mint erıvel” mondással vigasztaltuk magunkat. A források, amelyeket néztünk, gyönyörőek voltak és boldogan mentünk Székesfehérvárra fürdeni. Itt kicsit rosszabb idı lett, és mivel a medencék kint voltak, nem sokat fürödtünk. Hazafelé megnéztük a székesegyházat és a tábortőz mellett elıadtuk vicces történeteinket. Plusz délelıtti szütyıkészítésért és mesemondásért is kaptunk golyót. Másnap Fekete Kabát elvitt a tó partjára, majd egy csodás hajóúttal átmentünk a túlpartra. Ott vicces játékokkal töltöttük az idıt, de jött a szomorú hír, az idıjárás miatt elmarad a kenuzás. Helyette termálba mentünk. A pontos terv ellenére majdnem lekéstük a hajót, késıbb ringlót szedtünk, és egy gyönyörő búcsúmise keretében mindenki megkapta a szütyıjét és a maradék golyóit a bátorság – próba, a törzsi viselet és – együttmőködés terén. Álmosan összepakoltunk, és nevetgéltünk a konyhásaink indián nevein: Gyorsan Kloffoló és Villámgyors Serpenyı. Reggel gyorsan kitakarítottunk, és megvitattuk az elızı napi tábortőz vicces-játszós jeleneteit. Elbúcsúztunk Fekete Kabáttól és visszaalakultunk fehér ember emberekké. Ám Székesfehérvárra úgy ért be a busz, hogy végig kellett rohannunk az utat, nehogy lemaradjunk a vonatról. Szerencsére Lóránt atya elhozta a csomagokat. Pihegve szálltunk be a vagonba és elıször szoroskodva, majd fokozatosan nagyobb teret kapva nevetgéltünk és mindenkivel aláírattuk pelerinünket. Telefonszámokat cseréltünk és öleléssel-puszival búcsúztunk egymástól. Énekelve értünk be Kanizsára. A szüleink már vártak ránk. Jó volt hazatérni, de a nyüzsgı tábori élet, kaland és móka örökké kellemes emlékekké olvadt a szívünkben. Én mondom: butaság lett volna kihagyni. Csodaszép hét volt! Tulézi Krisztina
