HATODIK FEJEZET Interaktivitás a múzeumokban Etienne Bolmont and Francis Colson I.U.F.M. de Lorraine, Nancy, Franciaország 6.1. Bevezetés Az iskolák és múzeumok kapcsolatát célkitűzéseik összefüggésében kell megvizsgálni, amely célok azonban esetenként akadályt is gördíthetnek a két intézmény együttműködése elé. Az iskola célcsoportja egy osztályokba sorolt társadalmi csoport. Egy hivatalos tanterven alapuló üzenetet közvetít és az ismeretátadás didaktikai szempontjainak összefüggéseit helyezi előtérbe. A múzeum a szabad választáson alapuló tanulás helyszíne és változatos közönséghez szól. A feldolgozott téma összefüggései sokkal pontosabban fogalmazódnak meg, és gyakran a látogatás irányultsága megegyezik az összehangolt pedagógiai módszerekkel. Ez a fejezet az iskolák szemszögéből vizsgálja meg a témát, és célja meghatározni, vajon milyen elvárásai vannak a pedagógusnak és a tanulónak a természettudományi és műszaki múzeumokkal szemben a látogatás megtervezésekor és megvalósításakor. Általánosságban elmondható, hogy a múzeumorientált projekt kiindulópontja egy iskolai helyszínen felvetődött probléma vagy hipotézis legyen; a megfogalmazott kérdésekre (részben vagy teljesen) maga a múzeumi látogatás adjon választ, amely a vizsgálódás dokumentációs forrásaként működjék. Azután az iskolában a tanulók megoldják a feladatokat, amik a múzeumban végzett munkán és a kísérleteken, foglalkozásokon szerzett információkon alapulnak. Szeretnénk elkerülni a múzeumi foglalkozások és az iskolai munka éles megkülönböztetését: ehelyett meg kell találni azt az utat, amely a két tevékenységtípus elemeinek összehangolásához és annak kidolgozásához vezet. Az iskolai munka többnyire a múzeumi látogatás témáján kívüli szakterületeket is érint: pl. a tudományos és technikai témákba beletartoznak a történelmi vonatkozások, a (szóbeli és írásbeli) nyelvi készségek fejlesztése, a méréssel kapcsolatos tevékenységek, a rendszerezés stb. A múzeumi tevékenységek következésképpen nem különíthetők el az iskolai munkától: a tanár nem adhatja át egy időre tanulóit a múzeumpedagógusnak, hogy aztán olyan levezető foglalkozást tartson a látogatás után, amely teljesen más anyaggal dolgozik és teljesen mellőzi a tanulók múzeumi felfedezéseit. Ugyanakkor a múzeum se kínáljon olyan foglalkozásokat, amelyek nem veszik tekintetbe a tanulók korosztályát, eddigi ismereteit, és azt, hogy hogyan értelmezik és használják a tudományos fogalmakat.
6.2. A múzeumok mint oktatási segédletek 6.2.1. A múzeumok sokfélesége – az oktatási felszereltség A múzeumi látogatás megtervezésekor vajon szükség van-e arra, hogy különbséget tegyünk a tudomány- és technikatörténetre specializálódott múzeumok és a tudományos oktatóközpontok között? Valóban létezik egy fontos különbség a kettő között: a vizsgálódás tárgya. Jó példa erre a párizsi Musée des Arts et Métiers (Szépművészeti és Képzőművészeti Múzeum) és a Palais de la Découverte (Csodák Palotája), vagy a nancy-i Musée du Fer és az Aquarium. Másrészt a nem kimondottan tudomány– és technikatörténeti múzeumok is érdeklődésre tarthatnak számot a természettudományos tárgyak oktatása terén, mint például a nancy-i Musée Lorrain helytörténeti múzeum. A képzőművészeti és iparművészeti múzeumokban rengeteg információt találunk régi korok mindennapjaira vonatkozóan. Ilyenek még a régi gyárak vagy elhagyatott ipartelepek rehabilitációjával kialakított múzeumok, amelyek rendkívüli módon inspirálhatják a tanulást. Amint egy átfogó folyamatot próbálunk meghatározni, tekintettel kell lennünk a tanulást szolgáló különböző típusú intézményekre. Hogy az iskolák milyen módon tudják használni a múzeumokat, az attól is függ, hogy az utóbbi milyen területi eloszlású. Általában a nagyobb városok előnyösebb helyzetben vannak. Nem mindig könnyű egy gazdag gyűjteménnyel rendelkező nagy múzeum látogatását megszervezni a távolság és annak anyagi vonatkozásai miatt. Ilyen esetekben a kisebb vidéki múzeumok is kiváló helyszínei lehetnek a tudományos és technikai kultúra megismertetésének. Persze problémát jelenthet, hogy nem minden kis múzeumnak van állandó személyzete, vagy nem egyformán felkészültek iskolai csoportok fogadására. Ha célunk a pedagógusok és múzeumpedagógusok
együttműködési kapcsolatainak kialakítása, el kell gondolkozni azon, hogyan lehet kiaknázni a kis múzeumok lehetőségeit, mikor azok gyakran magukra vannak utalva.
6.2.2. Tartalmi sokféleség – gazdag témaválaszték A természettudományi és műszaki múzeumok rengeteg régi tárgyat állítanak ki, gyakran például energia, kommunikáció, optika, csillagászat stb. témakörökre bontva. Ezek a bemutatók hosszabb vagy rövidebb korszakokat ölelnek fel, sokszor olyan tárgyakat is szemléltetnek, amelyeknek valódi léte (sok prototípus esetében) és használata nem teljesen világos számunkra. Mint Beaune jelzi, „a klasszikus múzeumi történetiség két elven nyugszik. Az egyik az, hogy a tárgy kiszakad eredeti környezetéből (vagy egy nem igazán hiteles rekonstrukcióját mutatják be). Ennek a történelmi szemléletnek a másik oldalán az ismétlődés áll: az, hogy a tárgyat példaértékűként, eredeti minőségében definiálják – gyakran összekeverve e két kifejezést – azt sugallja, hogy a tárgy előzményeinek történetét hordozza magában” (Beaune 1998, 459). A látogatóknak sokszor igencsak meg kell erőltetniük agyukat, hogy a tárgyat technikai összefüggéseiben lássák, érvel Deforge (1985), és olyan környezetbe helyezzék, amely összeköti előállítását, piacát és előzményeinek sorát magával a tárggyal. A történelmi hátteret nem lehet úgy megalkotni, hogy a hasonló funkciót betöltő, koruk szerint rendszerezett tárgyakat egymás mellé helyezzük, hanem a folyamatosság és megszakítást, a technikai fejlődés jellemzőjét is be kell mutatni. Ezenkívül a tárgy ne csak a technikatörténet bevezetéseként szerepeljen; a bemutatás kritériuma a gyártás folyamata legyen. A technikatörténeti múzeum alapvetően kimerítő módon mutatja be a témákat, de a látogató – a mi esetünkben a tanuló – számára fontos, hogy technikai fejlődés fontosabb eseményei és találmányai kiemelt helyen szerepeljenek. A tanuló a szemlélő szerepéből átléphet a cselekvő szerepébe azáltal, hogy hozzáérhet és működtetheti a tárgyakat, kísérleteket végezhet és tesztelheti feltételezéseit. A tárgyak közelsége az ismeretszerzést nagymértékben erősíti. A lotharingiai pedagógusok számára széles választékot kínálnak a régió múzeumai. Bernard Gille (1978, 106-111) a műszaki múzeumokat érdekes módon csoportosítja:
6.2.2.a. Műszaki múzeumok Ezek a múzeumok vagy rengeteg technikai eszközt sorakoztatnak fel és gyakran a természettudományi vagy tudománytörténeti múzeumokhoz kötődnek, esetleg egy-egy technológia vagy iparág bemutatására összpontosítanak. Ide tartoznak a következő témakörök: a mezőgazdaság, a bánya vagy föld alatti energiaforrások, a harcművészet, a közlekedés, az élelmiszer feldolgozás, a textilipar, a vas- és acélipar, az órakészítés, az üveggyártás, a fotózás, a kommunikáció vagy a nyomdaipar.
6.2.2.b. Tudományos oktatóközpontok A tudományos oktatóközpontok a tudomány népszerűsítését, a tudományos kultúrával kapcsolatos ismeretterjesztést tűzik ki célul. A jelenségek tudományos magyarázatától a csodálkozás felkeltéséig sokféle eredményt érhetnek el. Ezek az intézmények a szemlélődő látogatót interaktív kísérletek aktív részeseivé teszik. A tudományos oktatóközpontok tematikája és szemlélete, valamint az itt kapott magyarázat részletessége azt a kérdést veti fel, hogy vajon milyen tanulás folyik ezeken a helyszíneken, tekintetbe véve azt, hogy a nagy múzeumok egyszerre tudományos oktatóközpontok, valamint tudomány- és technikatörténeti múzeumok. Ilyen például az Aquarium és a Botanikus kert.
6.2.2.c. Régi műhelyek, gyárak Ide tartoznak a fűrészmalmok, sörfőzdék, olajfeldolgozó üzemek stb.
6.2.2.d. Egyéb múzeumok Szépművészeti múzeumok (festmény- és műtárgygyűjteménnyel). Régészeti múzeumok, ahol vizuális eszközöket alkalmaznak és eredeti, ásatásból származó tárgyakat (szerszámokat és kézműves tárgyakat) is bemutatnak.
2
Helytörténeti múzeumok, amelyek a helyi közösség életét mutatják be művészeti, történeti és régészeti kiállításokon keresztül. Néprajzi múzeumok.
6.2.3. A múzeum−iskola együttműködés gyakorlata: a múzeumi látogatás tervezése A múzeumi látogatás gyakran sietősen zajlik, anélkül, hogy az iskolában kellőképpen felkészültek volna rá, vagy a pedagógus a múzeumhoz fordult volna előzetes segítségért. Ennek eredménye az lehet, hogy a magyarázatok nem alkalmazkodnak a gyerekek tudásszintjéhez, akár a tárgyfeliratok szövegét, akár a tárlatvezető szóbeli magyarázatát vesszük. Ez a látogatás eredményességét vagy azon gondolkodásmódot veszélyezteti, amelyet ki szeretnénk alakítani. Ebben az összefüggésben fontos, hogy mindkét oldal szerepét meghatározzuk: a tanárét, aki a gyerekeket kíséri el a múzeumba és a múzeumpedagógusét, akinek képesnek kell lennie arra, hogy ismereteit és módszereit a látogatókhoz igazítsa. A látogatás megtervezésekor a következő szempontokat kell figyelembe venni: Az adott közönség tudásszintje; A kiállítás oly módon történő elrendezése, amely a megértést és a tanulást, valamint a látogató és vezető párbeszédét szolgálja; Az iskolai ellenőrzés lehetőségét.
A következő paraméterek is meghatározók: a. b. c. d. e. f. g.
Melyek az érintett témák? Vannak a múzeumnak múzeumpedagógusai? Világosak a megadott információk és alkalmazkodnak a különböző tudásszintekhez? Van lehetőség kísérletek bemutatására, ill. arra, hogy a tanulók maguk végezzék őket? Van lehetőség kihelyezett foglalkozásra az iskolákban? Közel van az iskola a múzeumhoz? Mennyibe kerül a látogatás?
6.3. A francia nemzeti alaptanterv 6.3.1. Általános jellemzői A francia alaptanterv olyan hivatalos előírásokat tartalmaz, amelyek meghatározzák mind az oktatás tartalmát, mind annak módszertani célkitűzéseit, valamint ezek megvalósítását lehetővé tevő folyamatok kidolgozásának iránymutatóit. A francia általános iskola a két évestől a tizenkét éves korig foglalkozik a tanulókkal.1 Az alaptantervet a Nemzeti Oktatási Minisztérium dolgozza ki. A legutóbbi változat 1995-ben készült, de a 2002/2003-as tanév kezdetétől ennek átalakítása folyik (Bulletin Officiel hors série n°1/14-02-2002). A tanterv megfogalmazza az oktatás tartalmi részeit, a tanrendet és az egyes szakaszokban elérhető célkitűzéseket. Ezen belül a tanárok meghatározhatják tanulóik előrehaladásának ütemét a tanulmányi program keretén belül. A jelenlegi oktatási szemléletet – amelyet az új tanterv is átvesz majd – a Main à la Pâte projekt inspirálta. Ebben a kezdeményezésben, amelyet a Tudományos Akadémia is támogat, korlátozott számú önkéntes pedagógus vesz részt, mivel ez egy aktív folyamatra épül és a nyelvtanulásra összpontosít, nagy támogatást ért el Franciaországban. Ezt a módszert hivatalosan alkalmazza a 2002-ben induló A Természettudományi és
1
A francia általános iskola három korosztályra oszlik: az első az óvodáskornak felel meg, azaz a 2-5 éves korosztálynak. Itt négy csoport különíthető el: nulladik, kis-, középső- és nagycsoport (a gyerekeket általában három évesen íratják be). Az alapszintű oktatási szakasz az általános iskola első két osztályának felel meg: első (CP) és kezdő első (CE1) osztály. A konszolidációs szakasz három szintű: kezdő második (CE2) valamint középhaladó első (CM1) és második (CM2). Bizonyos iskolákban ezeket a szinteket összevonják, vegyes osztályokat alakítanak, ahol két osztályhoz is tartozhat ugyanaz a tanuló. A CM2 osztály után 11-12 éves korban a tanulók az alsó-középiskolába lépnek.
3
Technikatanítás Megújulási Programja is, amely az új természettudományos és technikai tanterv alapjául is szolgál, de más szakterületeket is érint. A 2001−2002-es tanévig alkalmazott 1995-ös tanterv a következő területeket emelte ki a természettudományos és technikai tárgyakat illetően: Az élővilág Az ég és a Föld Anyag és energia Tárgyak és technikai eszközök
6.3.2. A 2002-es tanterv A tanterv új változata a 2000 júniusában indult megújulási program keretében zajló munkán alapul. A természettudományok és technika területét érintő reformot a következő elvek alapján hajtották végre: „Az új természettudományi és technikai órarend szigorúan kísérlet-orientált. Az így megszerzett tudás jobban megmarad, mert olyan kérdésekre épül, amelyek foglalkozásokon, megfigyelések és mérések közben merülnek fel. Ezek az órák napjaink fontos etikai problémáit is érintik, amelyekre különösen érzékenyek a gyermekek (gazdasági fejlődés, környezet és egészség)” (Consultation sur les nouveaux programmes, 3). „A tanulók maguk tesznek fel kérdéseket, ésszerű módon kell cselekedniük és kommunikálniuk” (Plan de rénovation, BO n°23, 1106).
6.3.2.a. A 2002-es tanterv: a projektorientáció szakaszai A tantervet projektek formájában valósítják meg, amelyeket már az óvodában indítanak. A természettudományos és technikai projektek a következő témákat ölelik fel:
Fedezd fel a világot
Konszolidációs szakasz Kísérleti tudomány és technika (2,5−3 óra/hét)
Az élővilág Biológia
Felfedezés az érzékek segítségével Az anyagi világ felfedezése Az élővilág felfedezése
Alapszintű oktatási szakasz A világ felfedezése (3 –3,5 óra/hét) Anyag
Fizika
Óvoda
Tárgyak és anyagok Tantárgyköziség
A tárgyak világának felfedezése, védelmi oktatás
Tájékozódás Az idő
Technológia
Információ és kommunikációs technológia
Az ismerős helyektől a távoli világokig
Anyag Energia Az élővilág egysége és változatossága Az emberi test és egészség Környezeti nevelés Az ég és a Föld
Az épített környezet Információ és kommunikációs technológia a kísérleti tudományokban és a technikában
(Történelem és földrajz)
4
Az idő múlása Formák és méretek Mennyiségek és számok
(Matematika)
6.3.2.b. A tanterv célkitűzései és folyamatai A kísérleti tudományos és a technikai foglalkozások közül azokat emeljük ki, amelyek a múzeum használatával kapcsolatban vannak (ezekhez már léteznek módszerek): Kiindulási helyzet Kérdések Előzetes elképzelések Kérdések szelektálása Vizsgálat -A tanulók által tervezett és végzett kísérletek (minden lehetséges alkalommal); -Gyakorlati megvalósítás (technikai megoldások keresése); -Közvetlen vagy műszeres megfigyelés, méréssel vagy anélkül; -Forráskutatás, oknyomozás, látogatások. Praktikus megoldások, tudás és kulturális alap-ismeretek összegzése, amint azt a tanterv előrevetíti. Amint a tantervben kikötik: „A határozókönyvek használata rögzíti a megszerzett tudást és közrejátszik a szakszöveg-olvasás készségének elsajátításában. A tanuló tevékenysége a meghatározó és ezért kevés legyen a tanár által végzett kísérlet. A tanár által irányított időnkénti összefoglalás azonban fontos ahhoz, hogy a kísérleti tevékenység jelentősége és az abból levont következtetések ne törpüljenek el. A helyes nyelvhasználat megerősítése alapvető. A kérdezés és a párbeszéd, az eredmények összehasonlítása és az ismeretekkel való szembesítése mind lehetőséget nyújt a konstruktív vita szabályainak elsajátításához, amely tudást eredményez. Ezalatt az időszak alatt a tanulók jegyzeteket készítenek megfigyeléseikről és kísérleteikről. Az írásbeli munka segítségével folyamatos ellenőrzésre és a rendszeres, precíz munka elsajátítására van lehetőség. A tudományos dokumentumok olvasását akkor kell kezdeményezni, amikor a tanuló újfajta tudományos dokumentummal találkozik: adatlappal, egy kísérlet jegyzőkönyvével, magyarázó szöveggel, egy vitaszöveggel vagy táblázattal ...” (Horaries et programmes, BO hors-série n°1, 14/20/2002, pp 86-87). Ez a szöveg figyelmet szentel a kísérleti módszer néhány elemének. A konstruktivista szemlélettel összefüggésben a gyerekek olyan tévképzeteivel is számol, amelyeket a kérdezés fázisában el lehet oszlatni, ahonnan azután a kutatás következő szakaszába léphetnek át.
6.3.2.c. Együtt a múzeummal A múzeummal folytatott munka kiterjedhet a forráskutatásra, az információgyűjtésre és a látogatásra. Mindenestre, ha a téma engedi, a múzeumokkal együtt végzett munka sokféle legyen, ne csak a forráskutatásra korlátozódjon. A pedagógus fektessen hangsúlyt arra, hogy kísérleteket és manuális foglalkozásokat tartson, amelyek a múzeumban látott tárgyakat jelentéssel ruházzák fel. A harmadik (konszolidációs) szakasz tanrendje a tudományt és technikát különböző szempontok alapján tárgyalja. Íme ezekből néhány példa, amelyek a múzeummal együttműködve is megvalósíthatók: Anyag Állapotok és állapotváltozások Vegyületek és oldatok Az élővilág egysége és változatossága Az élőlények fejlődési szakaszai
5
A növények növekedésének feltételei Az evolúció jellemzői Környezeti nevelés A helyi környezeten alapuló ökológiai szemlélet Az élőlények szerepe és helye: a tápláléklánc és táplálékhálózat Az élőlények környezeti adaptációja Energia A használható energiaforrások egyszerű példái Energiafogyasztás és takarékosság Az ég és a Föld Fény és árnyék Az idő mérése Az épített környezet Emelők és mérlegek; egyensúly Mechanika; a mozgás közvetítése Technikai eszközök készítése
6.3.2.d. Egyéb ide tartozó témák A történelem például egy olyan tudományág, amely könnyen kapcsolható a tudomány és technika témaköréhez. A történelemtanítás során meg lehet beszélni a különböző korszakokat és a hozzájuk fűződő technikai vívmányokat: Őskori szerszámok, a vasművesség; Középkori apátságok és katedrálisok; Újkori tudományos világkép és a XVIII. század technológiái; A XIX. század ipari forradalma; munkahelyi körülmények; A XX. század tudományos és technológiai fejlődése. Problémamegoldó tevékenységek köré lehet tervezni egy, a természettudományokat, a technikát, a történelmet, a földrajzot és művészeteket ötvöző projektet.
6.4. A múzeum mint az iskolai tanítás segédeszköze A tudomány és technika oktatásakor különböző módokon vehetők igénybe a múzeumok: kínálhatnak változatos témájú forrásanyagot; helyszínt biztosíthatnak kísérletekhez és gyakorlati foglalkozásokhoz; eredeti tárgyak találhatók bennük; ellenőrizhető általuk a megszerzett tudás; a tudományos kutatásnak vagy idegen kultúrák bemutatásának helyszínei lehetnek. A következő példák a múzeumorientált iskolai projektekhez adnak ötleteket: a. A múzeum mint kiállítási és dokumentációs helyszín. Lehetőséget nyújt eredeti tárgyak, működtethető modellek, számítógépes szimulációk és videó filmek megtekintésére. Ebben a megközelítésben a pedagógusnak egy probléma felvetéséből kell kiindulnia, amelynek megoldása, vagy annak egyes elemei a múzeumban találhatók. A megoldást például valamilyen technológiában kell keresnie a tanulónak: „Hogy készültek a bronztárgyak?” vagy „Hogyan lehet állóképek segítségével mozgást érzékeltetni?” A pedagógus elsőként egy ismeretlen tárgyat mutat be és kérdéseket tesz fel annak működéséről, anyagáról, használatáról. A tanulók válaszaikat csoportosítják, majd felvetéseiket a múzeum kiállításai és a történelmi összefüggések további felderítésével igazolják. Egy adott funkciót kiválasztva a tanulók további csoportosításokat végeznek és a tárgyakat időrendi sorrendbe rakják, amely további vizsgálódásokra késztet. b. A múzeum az ötletek gyakorlati megvalósításának és kézműves foglalkozások helyszíne. Több tantárgyat átfogó művészeti és történelmi témák esetében a tanulók például megismerhetik az üvegfestés vagy mozaikkészítés művészetét, és különféle anyagok és eszközök segítségével megtapasztalhatják, milyen technikai nehézségekkel jár az anyag átalakítása.
6
6.5. Múzeumi mintafoglalkozások
A következő két foglalkozást a szerzők dolgozták ki az európai projekt keretében zajló kísérlet részeként2, de más iskolák és múzeumok is ötleteket meríthetnek belőlük. Nehézsége, ugyanakkor pedagógiai érdekessége abban rejlik, hogy a javasolt tevékenységek témáira vonatkozó válaszok számos múzeumban megtalálhatók, akár szakmúzeumról van szó, akár nem, akár közel van az iskolához, akár távol (esetleg külföldi). Ez jó alkalmat kínál arra, hogy az iskolák felvegyék a kapcsolatot múzeumokkal oktatási anyagok, kiállítási katalógusok megszerzése érdekében, amelyek segítségével az iskolai munkát színesebbé tehetik.
6.5.1. Mintafoglalkozás 1: öntött formák Az első foglalkozás témája: Tudományos tartalom: szilárd és folyékony állapot, olvadás, megszilárdulás; Műszaki tartalom: anyagok öntés, kivétel az öntőformából; A technológiák folyamatainak rekonstruálása. A tevékenység hat szakaszból áll: Első szakasz: a tanteremben, 1 óra Kiindulópont: Az osztályban a pedagógus bemutat egy szobrocskát, egy fegyvert vagy egy bronzeszközt (ez a tárgy származhat a múzeumból vagy személyes gyűjteményből). Kulcskérdés (problémamegoldás): Hogy tudtak őseink ilyen tárgyakat készíteni? Elképzelések, fogalmak vagy tévképzetek megfogalmazása: A tanár megkéri a gyerekeket, írják le első gondolatukat. Összegyűjti őket, majd közösen megvitatják a válaszokat. A téma megvitatása során a nyilvánvalóan ide nem tartozó válaszok kiesnek, és marad egy javaslat-lista, amely a kísérletek és a forráskutatás alapját képezi. Megoldás keresése (első javaslatok): A tanár és a tanulók megbeszélik, hogy a javasolt megoldások kísérleti úton igazolhatók, tesztelhetők-e. Második szakasz: a múzeumban Történelmi összefüggések feltárása: Hogyan tudják a tanulók egy tárgy készítésének technológiáját felkutatni? A forráskutatás fontos módszer, mert a tanulók ezáltal kerülnek elsőként kapcsolatba a múzeummal. A múzeumban a különféle technológiákról gyűjtenek ismereteket, amelyek a probléma megoldásához vezetnek: modellezés, kovácsolás, szobrászat, öntés, összeszerelés stb. (ez a foglalkozás a viaszmódszeres öntési eljárásra összpontosít). Harmadik szakasz: a tanteremben, 1 óra Egy eljárás kiválasztása: Az ellenőrző foglalkozás az öntést tárgyalja. Elsőként néhány kérdésre kell választ találni: Az anyag milyen tulajdonsága szükséges az öntőforma használatához? Tudunk öntőformát készíteni? Miben korlátozhat az anyag vagy a forma stb.? A tanulók az öntési eljárásokat tanulmányozzák: elkészítik a prototípust, a formázandó tárgyat (milyen anyagból legyen, milyen szerszámok szükségesek az elkészítéséhez?) vagy a lenyomatot. Viasz és gipszöntés. Felmerül a sorozatgyártás gondolata (többször használatos öntőforma). Negyedik szakasz: a tanteremben, 1,5 óra Műhelymunka: öntvény készítése Ötödik szakasz: a tanteremben, 1,5 óra A bronzöntés utánzása olvasztott viasszal. A régészek által rekonstruált technológia videó filmen történő megtekintése. Kiemelés az öntőformából. Problémák és megoldások. Hatodik szakasz: a múzeumban, 1,5 óra Összefoglalás: Az osztály visszatér a múzeumba további vizsgálódás céljából. A múzeumi kutatómunka az iskolai munka és az eredmények (őseink munkája) összevetését segíti elő. Mik a hasonlóságok és különbségek?
2
Ezeket a tevékenységeket a 2002/2003-as tanév első félévében teszteljük iskolai csoportokkal.
7
További ellenőrzés Ismeretek alkalmazása, értékelés: egyéb eljárások bemutatása. Ha már ismert, hogyan készülnek bizonyos tárgyak, a technológiákat más területeken is lehet alkalmazni (pl. pecsétkészítés).
6.5.2. Mintafoglalkozás 2: a mozgás vizuális élménye Ezen a foglalkozáson két utat követhetünk. Az egyik a múzeumból indul ki (a mi esetünkben a filmmúzeum, de más is lehet), ahol a tanulók mozgásban lévő tárgyakról készítenek egy listát. Különféle mozgástípusokat figyelhetnek meg, fényképekkel dokumentálhatják munkájukat, és a pedagógus által készített feladatlap segítségével egy-egy feladatra vagy célra tudnak koncentrálni. Az iskolába visszatérve a tanulók megvitatják a múzeumban látottakat, a különböző tárgyakon megfigyelt mozgásokra koncentrálva (elfordulás, takarás, a mozgás szakaszolása). Megoldást a különféle anyagoknak és a filmgyártás munkafolyamatainak felhasználása, valamint a technológia elemzése nyújt majd. A második út a tantermi munkából indul ki, ahol a pedagógus által készített vagy hozott technikai eszközt ismernek meg a tanulók. Azáltal, hogy rájönnek, mi a rendeltetése, működésbe hozzák és elemzik, a tanulók meg tudják állapítani, mi az alapvető funkciója: a mozgás vagy a mozgás érzékeltetése. A kiindulópont a mozgásba hozatal problémája, amelynek megoldásához, megértéséhez és megtanulásához a különböző tevékenységeken keresztül vezet az út. Itt a múzeumi látogatás jól körülhatárolható és egymást kiegészítő célokat szolgál: Segédanyagokat biztosít a tanulók problémamegoldásához, amint a fentiek is mutatják; A látogatás alapján a tanulók értékelni tudják a saját maguk által készített tárgyakat a bemutatóban szereplő különböző korszakok technikai megoldásai tükrében. A tanulók saját munkáikból készíthetnek egy kiállítást az iskolában, esetleg a múzeum közreműködésével (pl. kölcsönzés vagy személyes részvétel útján).
6.6. Egyéb témák A fenti foglalkozások más témákat (és tudományágakat) is érinthetnek: A világítás története; A mérőeszközök és a mértékegység rendszerek fejlődéstörténete (idő, súly, hosszúság stb.); A használati eszközök fejlődéstörténete: szerszámok, konyhai eszközök stb. Ruházkodás
6.7. Befejezés: javaslatok, ötletek, célkitűzések A fenti példák alapján a múzeumok az oktatás támaszaiként szolgálhatnak és tantervi keretekbe illeszthetők. A múzeumok különböző, bizonyos események vagy megemlékezések köré szerveződő oktatási tevékenységek vagy projektek fontos pedagógiai segédletei lehetnek (az École de Nancy évforduló, Jean Prouvé vagy Victor Hugo születésének évfordulója, stb). Mindenesetre az oktatási projekteknek olyan stratégiát kell alkalmazniuk, amelyek során a múzeumi anyag felhasználásakor a következő szempontokat is figyelembe veszik: általános iskolai programok; ajánlott oktatási folyamatok; problémamegoldó feladatok; a tanulók elképzeléseinek figyelembevétele; kísérleti vagy kézműves foglalkozás lehetőségének megteremtése; a múzeumban fellelhető megoldások utáni kutatás; kis múzeumok esetén is alkalmazható folyamatok meghatározása; a lehetőségek feltérképezése regionális szinten.
8
Szakirodalom Baune, J.C. (1998) Philosophie des milieux techniques. Champ Vallon. Deforge Y. (1985) Technologie et Génétique de l’objet industriel, Paris, Maloine. Gille, B. (1978) Histoire des techniques. La Pléiade, Prolégomènes, pp 106-111. Horaires et programmes d’enseignement de l’Ecole Primaire (2002) in Bulletin Officiel du Ministère de l’Education Nationale, Hors-série n°1, elérhető továbbá a Nemzeti Oktatási Minisztérium honlapján: http://www.eduscol.education.fr/D0027/default.htm Le Sueur, B. (1997) Épistémologie et didactique ;de l’histoire des techniques: l’exemple de la navigation intérieure in Histoire des sciences and des techniques dir. Jean Rosmorduc, CRDP de Bretagne, pp. 303-318. Plan de rénovation de l’enseignement des sciences et de la technologie à l’école (2000) in Bulletin Officiel du Ministère de l’Education Nationale, n°23 du 15/06/2000, pp. 1105-1111. Francia Alaptanterv: elérehető a Nemzeti Oktatási Minisztérium honlapján: http://www.eduscol.education.fr/D0027/default.htm az alaptanterv újabb változata elérhető a következő weboldalon: http://eduscol.education.fr/D0048/r_prim.htm
9
