1927.
márc
Napsugár
1.
3.
oldal
Napsugárkák. Betáncoltak a palota ablakán a n a p s u gárkák Álomszuszék királykisasszony n a gyot ásíiott az á g y b a n : — á - á - á l Futott a k o m o r n a . — Parancsol valamit felséges királykisasszonykám ? Álomszuszék királykisasszony ásított még egyet. — Átmos vagyok, a l u d n i akarok, küldjétek el a táncoló n a p s u g á r k á k a t ! Szaladt a k o m o r n a az aranvablakokhoz, összehúzta a selyemfüggönyöket., de az ezüstfüggönyök mögül is csak tovább i n cselkedtek, nevetgéltek a napsugárkák. Álomszuszék királykisasszony elásította harmadszor is magát, most már haragosan, hogy beszaladt ijedtében m i n d e n komornája — M i t parancsol, felséges királykisaszszonykám ? — Azt parancsolom, t i naplopók, hogy kergessétek el innét tüstént a napot, meg ne zavarja még egyszer az á l m o m ! M i t volt, m i t nem tenni a komornáknak, kimentek s z o m o r k o d v a a királykisasszony szobájából. Mentek egyenesen az udvarmesterhez és bekopogtattak az ajtaján : Ébredj tüstént, nagy a baj! Fuss ki gyorsan, fuss hamar! Napsugárkák földön-égen, Álomszuszékocska ébren, Jaj pedig még Ásit, aludni akar! *
Az udvarmester m o r d u l t eggyet, kettőt, aztán mérgesen kikiáltott:
Hát aludjon, szunyókálhat, Ablakához istrázsákat, Ne zavarja senki lélek S ablakából kergessétek Tüstént a napsugárkákat!
Kergették volna a k o m o r n á k : csak t u d ták volna, hogy fogjanak hozzá. T ű n ő d tek, búslakodtak, egyszer csak, honnan, honnan nem, eléjök g u r u l egy kis e s ő c s e p p : — Min tűnődtök, búslakodtok, Mi okozhat oly nagy gondot?
Mondják a
k o m o r n a k nagy
bánatukat:
Álomszuszék aludhatnék, Álmos szörnyen, ásit mindég. Ablakában napsugárkák Háborgatják álmos kedvét.
— N o , ha csak ennyi a baj, —- neve tett a kis vizcsöppecske — segítek én rajta. — Még jóformán k i se mondta ezt a vízcsepp, száz és száz apró esőcsepp termett mellette hirtelen. Bezzeg nem tán coltak már a napsugárkák, bújtak, futottak amerre tudtak. N o pedig, ha eltűntek a napsugárkák, kerekedett a helyükbe fer geteg sötétség, hogy apríthaták volna. De már erre kiugrott Álomszuszék királykisaszszony udvarmestere az á g y b ó l : — Jaj mi történt? engem uccse, Nem látok az orromig se
fordult
Bizony a d d i g bajos is volt látni. N a g y sötétség is lett mindenütt, csak az e s ő cseppek lármáztak, pörlekedtek az u d v a r o n és az ablakokon. Benn ezalatt feléb-
Napsugár
4. oldal
1927. márc. 1
redt Álomszuszék királykisasszony. F o r gatta, meresztgette a szemét, felkelt v o l n a az ágyból, de odabenn is sötét v o l t , m i n t a szurok, n e m látott el egy lépésnyire sem. Elfogta a királykisasszonyt a szörnyű ijedelem, kiabálni kezdett komornái után, de kiabálhatott, mert az éjszakában n e m találtak el azok sem az ajtóig. A z e s ő cseppek p e d i g csapdosták, zörgették a p a lota ablakát es zúgott, s u l o g o t t a feltámadt vihar, h o g y szörnyüség volt h a l l a n i Sírtak, nyöszörögtek a kastély fái, virágai, hogy megfájdult tőle a királykisasszony kicsi szive. Bezzeg most jól f o g t i k v o l n a a napsugárkák. A királykisasszony már nem is magáért félt, hanem a fákért és virá gokért. Sebesen vert értük a kis s z i v e : — Én Istenkém, jó Istenkém Oltalmazzad kiskertecském.
Künn m i n t h a szűnni kezdett volna a vihar, Álomszuszuszék királykisasszzny f o hászkodására. A fák már nem sírtak, a virágok nem nyögdécseltek, a szél nem zúgott, búgott. Álomszuszék királykisaszszony megdörzsölte a szemét. Hát u r a m , teremtőm ! Híre-pora a csúnya éjszakának. Az ezüstfüggönyök mögött ott táncoltak, mosolyogtak ismét a napsugárkák. Király kisasszony gyorsan kiugrott az ágyából és kitekintett. A z égen tündökölt a nap, csillogott v i l l o g o t t ragyogásában a kert A virágoknak és a fáknak nem volt semmi bajuk a nagy vihartól. — Biztosan álmodtam csak — lélekzett fel Álomszuszék királykisasszony. Máskor azonban nem lustálkodott. T a l p o n termett, a m i n t a napsugárkák költögették.
Lári-fári, Sári, Mári Nevetéshez nem kell sok. Lám a B á b i , Iám a Fáni Nevetnek és nincs is o k .
A L E G S Z E B B VIRÁGOK. A jó Istenkének Virágos kertjében Számtalan kis virág Nyiladozik szépen. Egyik mosolygós mint A pünkösdi rózsa. Vigyázz — le ne rázzad A harmatot róla. Másiknak oly vidám, Kacagós a lelke.
Harang és óra. A harang szól: „Bímbam,
bímbam!
A percek egymást
Harangvirág lenne. E l - e l nézem okét Melyik a legszebbik.
R ö v i d az élet, k i s f i a m . " A z óra m o n d : „Tak-tik,
Mintha csilingelő
tak-lik!
kergetik."
Hiszen olyan édes, O l y csinos mindegyik. Mégis — én úgy érzem,
A r a s z n y i léted h a s z n á l d f e l
Á legszebb virágok
C s e l e k v ő nemes s z é p s é g g e l !
T i vagytok énnékem
Seidl Sándor.
S z é p magyar diákok !
Józsa
Etus.
Napsugár
1927. márc. 1.
s III.
zellemidézés
Jelenet:
Előbbiek, Jancsi. Jancsi ( b e j ö n ,
meghajtja m a g á t ) : M i t méltóztatnak parancsolni ? Mind (össze-vissza): J a n c s i ! J a n c s i ! Laci: C s e n d ! N e kiabáljatok m i n d egy ezerre. M a j d én beszélek. (Jancsihoz.) Jan csi, ú g y - e maga okos ember ?
Jancsi: Meglehet. Laci: M o n d j a , ért maga a
szellemidé
zéshez ? Jancsi: M i h e z ? — Ja, igen. Kérem én mindenhez értek. Magdus ( ö r ö m m e l ) : T u d t a m ! Laci: Hát akkor m o n d j a e l , hogyan is Kell szellemet idézni. Mind: Igen, i g e n ; m o n d j a el ! Jancsi (ravaszul a nézők felé m o s o l y o g ) : Hát jó. (Félre). N a , m e g á l l j a t o k ! (Fenn). Hát kérem azt ú g y k e l l , hogy az úrfik, meg a kisasszonykák összefogózkodva t á n colnak az asztal k ö r ü l . . . Gyuszi ( b e l e v á g ) : Látjátok, t u d t a m én hogy asztal is kell ehhez! Jancsi ( f o l y t a t j a ) : . . . m i n d i g gyorsabban ás gyorsabban táncolnak körbe, mígcsak meg nem jelenik a szellem. Laci: N a g y o n szépen köszönjük.
Jancsi:
Kérem. ( E l ) . IV.
Jelenet.
Előbbiek, Jancsi nélkül. Gyuszi: Kezdjük e l . Ilike: D e k i n e k a szellemét i d é z z ü k ? Csöppi: A z öreg M ó z s i bácsiét, a k i a m u l t héten halt m e g . A k i t a n n y i t c s ú f o l tunk. Emlékeztek r á ? Ilike: H o g y n e . És mivel azok mindent tudnak, megkérdezem töle, m i l y e n lesz a bizonyítványom. (A gyermekek összefogózkodpa körbe t á n colnak az asztal k ö r ü l egyre sebesebben, végül o l y gyorsan, hogy észre sem veszik a belépő Jancsit, a k i t a l p i g fehér lepelben beoson és az asztalra felugrik ) V.
J el e n e t .
Előbbiek, Jancsi, majd Terka. Jancsi (az asztal közepén állva dörgő hangon):
5. oldal
É n vagyok az öreg Mózsi S t i , vásott rossz gyerekek, M e r t n y u g o d n i nem hagytatok, A pokolba veletek! Brumm-mm-mm-brumm! ( A gyerekek sikoltozva, rémülten össze vissza szaladgálnak, m a j d ahány csak e l fér, az asztal alá b ú j i k , a többi a fal mellé l a p u l . Belép Terka, kezében tálca, rajta tányérok, evőeszköz.)
Terka: N a , terítek a vacsorához. ( M e g látja Jancsit az asztalon.) M i n d e n j ó lélek! (Elejti a tálcát és kiszalad.) VI.
Jelenet:
Előbbiek, Apa, Anya, Manci. Manci (bejön, k ö r ü l n é z ) : Hát itt m i t ö r t é n i k ? Hazajövünk, az ajtóban majd feldönt T e r k a és szóhoz se jut a rémület t ő l . Itt m e g a gyerekek ájuldoznak a f é lelemtől. (Megpillantva Jancsit.) Ez m e g miféle maskara i t t ? Apa (bejön, k ö r ü l n é z ) : Gyerekek, h o l vagytok ? Anya (bejön, M a n c i h o z ) : M i az M a n c i , m i van i t t ? H o l vannak a gyerekek?
Magdus:
Ma-a-mus-ka-a ! Ja-aj! Csöppi (Árva): A p u k a ! A p u k a ! Ja-a-aj Ilike: N é - é - é - n i ! Gyuszi: B á - á - á - c s i ! Laci: Segítség! Bandi: Segítség! ( A gyermekek össze-vissza kiabálnak, sír nak. A p a , anya és M a n c i értelmetlenül néznek egymásra. Jancsi lelép az asztal ról és leveti a fehér lepelt.) Manci: M i van itt Jancsi ? Magdus (félve e l ő j ö n ) : Jancsi, hát m a ga az ? Ú g y megijedtem ! Apa: M i t jelentsen e z ? Jancsi: Hát csak egy kicsit megtréfál t a m az úrfikat, m e g a kisasszonykákat. ( A p a , anya és M a n c i nevetnek. A gyere kek egymásután lassan m i n d előjönnek.) Laci: Alaposan megijesztet! Ilike: N n a ! Érdemes volt igy megijedni? És most már honnan t u d j a m m e g , m i l y e n lesz a bizonyítványom. (Függöny.)
6. oldal
Napsugár
1927.
márc. 1
Prüsszentő király négy bölcse. A király is tudomást szerzett a diákok szörnyü b ű n é r ő l ! Ö s s z e is hívta négy f ő főbölcset, h o g y süssenek k i v a l a m i példás büntetést a diákokra. A bölcsek ö s s z e is ültek; a király előadta a szörnyű sérelmet és kérte őket, hogy adjanak neki bölcs tanácsot, m i tévő legyen a felségsértő diá kok Ügyében ! „Terjesszed elénk bölcs véleményedet legelőször is te, ó bölcs F ő c s o D á l k o - ' Z ó ! " A bölcs F ő c s o - D á l k o Zó csodálkozva kerekí tette k i csodálkozó sze meit és így szólt: „ C s o dálkozom, felséges k i rály u r a m , hogy egy általán előfordulhatott i l y e s m i ! Csodálkozom, hogy a diákság ennyire meg t u d feledkezni kötelességéről 1 Cso dálkozom, h o g y a vakáció fontosabb nekik, m i n t felséged prüsszentése ! É s csodálko z o m , hogy felséged nem tiltja el büntetésül a szüneteket !" É s csodálkozva leült. A király így v á l a s z o l t : „Köszönöm, ó bölcs F ő c s o - D á l k o - Z ó , hogy i l y bölcs t a nácsot a d t á l ! A szünetet természetesen betiltom ! Ám, halljuk most kedves F ő m é r Ges bölcsem a te magas véleményedet !" F ő m é r - G e s dühösen fölpattant a székről, s nagyot vágott az asz talra és tajtékozva így kiabált: — „Megesz a méreg, elfut a düh és elönt az epe, ha m e g g o n d o l o m , hogy ezek a felségsértő és haza áruló o r g y i l k o s o k még most is életben vannak, sőt, szabadon j á r n a k ! K i kell őket i r t a n i ! ! Egytől-egyig ! ! ! Szelid e m ber vagyok, nem a k a r o m súlyosan büntetni őket és épen azért azt javaslom, hogy lassú tűzön meg kell pörkölni őket, aztán a fe jüket le kell metszeni, aztán fel kell akasz tani őket, aztán kapjanak hat órai fejbe lövést, aztán vízbe kell őket fojtani, aztán vadállatok elé kell őket vetni és végül kapjanak 300 évi súlyos b ö r t ö n t ! Aztán
kegyelemből k i kell őket csapni az isko l á b ó l ! " Ezzel fogcsikorgatva leült. A király így v á l a s z o l t : „ K ö s z ö n ő n k e d ves F ő m é r - G e s bölcsem szelid tanácsodat. Természetesen m e g f o g a d o m m i n d e n betű jét. Ám mostan halljuk a te bölcs véle ményedet ó bölcs F ő k ö z ö - M b ö s ! " Főközö-Mbös közö nyös ábrázattal állt fel és végig egyforma han gon énekelte el bölcs mondókáját: „Felséges u r a m , azt hiszem, e g é szen m i n d e g y felséged egészségére nézve, hogy az a 4 0 - 5 0 diák k i áltja-e vagy n e m azt az üdvözlést. A z a pár jókívánság nem s z á m í t ! A z a pár diák se nem oszt, se nem s z o r o z ; N e törőd jünk velük, hiszen úgyis m i n d e n m i n d e g y ! " Ezzel k ö z ö m b ö s arckifejezéssel leült. A király így v á l a s z o l t : „Köszönöm ked ves F ő k ö z ö - M b ö s bölcsem a véleményedet. Legjobb is lesz nem törődni az egész ü g g y e l ! Ám h a l l j u k a te bö!cs tanácsodat, ó bölcs F ő m o - S o l y g ó ! " F ő m o - S o l y g ó derűs arccal állt fel, szemei csillogtak a belső ne vetéstől és kacagva így szólt: „Nevetnem kell felséges u r a m , ha azok a huncut diákok jutnak az eszembe! M e n n y i betyárságot követnek azok el szárazon és v í z e n ! Ez is milyen j ó stikli volt tőlük, hogy eleresztették fü lük mellett felséged tüsszentését! H a - h a h a ! N e k e m ez igen tetszik! Természetesen meg kell őket ezért a tréfáért büntetni. Én n a g y o n szigorú ember vagyok, azért szigorú büntetést is tanácsolok. Ne k a p janak a diákok három hét vakációt, hanem kapjanak büntetésül 3 hónapi szünetet. Legyenek megfosztva 3 hónapig a s z á m tan és fizika, latin és g ö r ö g gyönyöreitől. M a j d megemlegetik aztán gonosz tréfáju kat ! " Ezzel m o s o l y o g v a leült. A király így s z ó l t : „ K ö s z ö n ö m ó bölcs
Napsugár
1927. márc. 1.
7. oldal
F ő m o - S o l y g ó bölcs tanácsodat. T e r m é s z e tesen m e g f o g a d o m . " Ezzel a király elrendelte, h o g y a f e l ségsértő diákok 3 hónapra megfosztatnak | az iskola élvezésétől. A diákok megdöbbenve hallották a pél- | dátlan szigorú bünteiést. De azért valahogy kibírrák. Három hónapig nyögték az iskola hiányát és kínjukban elhatározták, A beküldött első próbálgatások közül hogy megint nem kiáltják a jókívánságot, csak 1—2 állja meg a helyét Közös h i hátha új szünet lesz. Elvégre szünet után b á k : Ha parafát, dugót használtok dúcnak, édes a pihenés. D e szerencsétlenségükre i úgy az tömör, ép és feltétlen sima legyen. a király tubákja elfogyott a 3 hónap alatt Ugyan ez áll a fára is. S ö r ö s s Endre, a és többet nem is prüsszentett. bükkfa nem alkalmas. Teljesen száraz gyümölcsfák lesimított korongjai használ — Vége. — hatók legjobban. Nagy hibátok továbbá fiúk, hogy nem éles késsel, vésővel d o l goztok. A metszés éle kitöredezik ilyenkor. Nyomtatásnál ne tintát h ó n a l j a t o k ; inkább gombfestéket egy pár csöpp glicerin hozzá adásával, h o g y a festék ne száradjon meg oly gyorsan. Egynéhány sikerültebb kísér letet bemutatunk itt. K a p j o n tőle kedvet, buzdítást az, k i eddig még nem próbálta. A következő kísérletekhez linóleum f o g kelleni. Szőnyeg, g u m m i vagy kautsuk kereskedésekben lehet kapni. A t i céljai tokra nem kell sok, tehát elegendő lesz 1—2 m i n t a l a p , amilyet a gyáros szokott küldeni a kereskedőnek. A linoneleumlemez legyen (minél vastagabb, annál jobb) sima, nem mintás és ne nagyon régi. A követ kező számban megkezdjük a linóleum metszés technikáját. :
Természetrajzi rejtvény.
A keresztcsőrű pinty a fenyőtoboz magját csőrével szemelgeti k i . A kolibri nyúlánk virágkelyhek mélyéről s:edi rovareledelét. A kecskefejő röptiben fogja el a rovarokat. A
gém
pocsolyák
vizében
vadászgat
békára, kígyóra, halra. A kárókatona nagy halpusztító. A harkály
odvas
fák gérgébe
lyukat
ácsol. Sok madarat a csőréről m e r n i . A fenti képen a
is fel lehet i s
felsorolt madarak
csőrei láthatók. Találjátok k i , melyik csőr milyen madárhoz tartozik.
(—s—)
Zhorella Árpád linóleummetszetei.
8.
olda'.
Napsugár
A félévi szünet utolsó kellemetlen aktusa volt a bizonyítvány aláírása T a v a l y egy szer megpróbálták egy önkezűleg odaka nyarított olvashatatlan akum-bákummal m e g o l d a n i ezt a nehéz ügyet, de akkor nagyon megjárták. Örökre elment tőle a kedvük és igy nagy lelki tusa közepette mégis édesanyjuk szine elé kerültek ez a l k a l o m m a l . Megismétlődtek természetesen a Kétes értékű Ígérgetések, fogadkozások, hogy ők igy meg úgy szorgalmasan f o g nak t a n u l n i , egy elégtelenjük se lesz, tiszta jó bizonyítványt fognak hozni év végén stb. s t b , de sunyi módon, halkan m i n d i g oda t e t t é k : „hogyha lehet." K
Egyszerre, hirtelen megakadt a szóára dat. Különösen Z u p i vált ijedtében szoborrá, mert atyja észrevette, amit szeretett v o l n a titokban tartani. A bizonyitvány bal sar kában ugyanis egy rikító színes levonókép éktelenkedett. Három indiánus vad táncát ábrázolta a kép az osztályfőnök aláírása alatt. Az egyik indiánus testmozgása na g y o n hasonlított Z u p i n a k a jól megérdemelt Dricsek okozta pöndörödéséhez. Az ajtó nál aztán meglapult. Hát még P r u t y i „ o k m á n y a ! " Az is jól nézett k i . Még a bizonyitvány kiosztás napján rácseppentett lúg rágta k i a számtan elégtelennek java részét. Nagy barna szélű l y u k tátongott azon a helyen. Ö is érezte már a D r . szelét, de elkeseredetten védekezett, hogy ártatlan ebben a dologban, talán a tanár úr cigarettája égette k i , talán az igazgató úr tartotta nagyon közel a „spórhelt"-hez, hogy száradjon, talán, talán a papírgyár ban lukasztották k i , . . . de ő, ö nem b á n totta. Egy csattanó D r . szakította félbe ezt a védőbeszédet, közelebb hozta őt is az ajtóhoz és már kint is volt mindkettő az udvaron. Még támolyogtak és levegő után kapkodtak a nagy ijedelemtől m i k o r Z u p i magához tért és v i g y o r o g v a súgta
1927.
marc.
1.
P r u t y i n a k : lúg-lyuk, lúg-lyuk," elmondta vagy 30-szor. P r u t y i m e g visszavágott : „levonókép a képeden, levonókép a k é p e d e n . " É s tényleg Z u p i arcán úgy p i r o s lottak az ujjak n y o m a i , m i n t h a ráfestették volna. „Elmehetnél i g y álarcos b á l b a . " O h igen, — álarcos bál, — álarc — maszk, — maskara. Ez jó t é m a ; a l k a l mas, hogy elfelejtsék a bizonyítványt. H i szen farsang van és a kirakatokból i g y este felé csak ugy mosolyognak, v i g y o rognak, sok csillogó h o l m i közül, a szebb nél szebb álarcok. M i t lehetne egy i l y e n nel csinálni, m e n n y i tréfát az iskolában óraközben, sőt, pszt — ne m o n d d h a n g o san, — még óra alatt is. N o de h o n n a n szerezzenek ilyet. Se pénz — se posztó. Igy elmerengve egy kávéház elé értek, melynek nagy tükörablakából mereven tekintett k i egy furcsa, különös arc. S z í nes volt, m o z d u l a t l a n és merev. A test, a kéz mozgott, a cigaretta égett, de az arc egészen úgy hatott, m i n t a szemben levő boltos kirakatában a maszkok. — T e P r u t y i nézd azt az érdekes á l arcot. J ó volna nekünk.
1927
marc. 1.
Napsugár
— J ó bizony, hát kérjük el. Hátha nekünk adja. — Várj itt kint, én megpróbálom. É s bement merészen és elszántan a kávéházba, ahhoz a különös bácsihoz. Köszönt, torkát köszörülte, aztán kissé fél szegen s z ó l t : „ B á c s i kérem adja nekem az á l a r c á t " és ujjával annak arcába m u t a tott. — D e j a j ! E r r e ez a merev arc m e g m o z d u l t , ráncolta homlokát, idegesen r á g t a a száját és o l y mérgesen nézett a megtévedt Z u p i r a , hogy az, mint a sikos angolna a hálóból, úgy iszkult kifelé, magával vonszolva P r u t y i t a következő uccasarkig. M é g c s a k ott felelhetett P r u t y i türelmet len s ü r g e t é s é r e : „mi az, m i van veled, m i t ö r t é n t ? " Lihegve, sápadtan mesélte el aztán, hogy tévedtek, mert nem álarc ám az, hanem igazi, valódi arc. Furcsa, k o m i k u s , de élő, vérbeli arc. Gyerünkgyerünk, mert még utánunk jön az a b á c s i . Mód felett restelték ezt az ügyet és csalódottan, álarc nélkül bandukoltak hazafelé. Hiszen még ma m e g kell csinálni a házi gyakorlatot. Igen bizony, P r u t y i nak az oroszlán és medvéről, Z u p i n a k p e d i g a kutya és a macskáról kellett gyakorlatot i r n i és azt másnap reggel be a d n i . N a g y unottan, álmosan m e g is irták vacsora után. De olyan is volt ám az ; m á s n a p az egész osztály nevette őket. Különben, h o g y m i n d e n k i o k u l j o n , m i szerint gyakorlatot nem szabad az utolsó pillanatra hagyni, — ime itt k ö z r e a d j u k : P r u t y i d o l g o z a t a : Az oroszlán és a medve. Az oroszlón bikaerős sivatagi állat. S á r g a szine szétolvad a sivatagban úgy, hogy nem lehet látni. A z állatok király nak hívják. Ezért lesből támadja eledelét, de azért nyíltan is u g r i k táplálékára. A z oroszlánnak vérszomjas fogai miatt van nagy bátorsága. Külső sörénye is elárulja már a himet, a nőstényt pedig nem. 2 m t - r e is megnő, ha hagyják. Bojtban vég ződik. A z oroszlán a v a d o n b a n tanyázik, de azért ketrecben is tanyázik. H a m e g sebesítik igen veszedelmes a bőgése. A legsötétebb Afrikában is jól lát. O l y a n k o r megy i n n n i .
9. oldal
A medve, latinul „ m a c k ó " bozontos 4 — 4
tenyeres-talpas, lejtős v a d . A medvét alig lehet látni bundájától, azért nem is tudj t csóválni a farkát. A medve mindent elejt, mert mindenevő. Csigákkal, férgekkel, mézzel, gyümölccsel és hasonszőrű álla t o k k a l táplálkozik. Két hátsó lábára áil és megöleli eledelét, mely esetben legcél szerűbb egy jól irányzott puska Barlang ban eszközli a téli álmot és akkor nem szül eleveneket, különben igen. Ha karika van az orrában akkor táncol, miért is tiltva van. Zupi dolgozata:
a kutya és a macska.
A kutya embertárs. Hűségét, ragaszko dását úton-útfélen lehet h a l l a n i . Szine különböző, csak kék, ibolya és zöld n i n csen. A kutya ébersége éppen olyan pom pás. Éberségét ugatásnak, vakkantásnak, csaholásnak nevezzük. Azonban a vonyí t á s az az ő fájdalma. P l . ha rálépünk a farkára. Gazdáját a síron t u l is elkíséri. Ez igen megható. Elevenjeit kutyatejjel eteti, de csak a nőstény. M e l y esetben a másikat h i m n e k szokás nevezni. Mellén vannak a mellső, hátán a hátsó lábak, összesen négy. A négy lába közül m i n d egyikkel jól t u d f u t n i . Ragadozó állat. A fogaival ragadoz, ha nem ragadoz, akkor legtöbbnyire a házőrzést szereti. A h o l nincs ház, ott rendesen hiányzik is a házőrző eb Ilyen a k o m o n d o r . A vizsla szagával m e g fogja a nyulat. A rendőrkutya is szagával teremt rendet. Ölekben az öleb h o n o l A bernáthegyi p e d i g a havasokban eltévedt halottaknak a j o b b keze. A kutya még köz mondásokra is alkalmas. I l y e n : „ebugalta, — a kutyaságát, — eburafakó, — stb. Legnagyobb ellenfele a veszettség. Ezt a Pásztor intézet fedezte fel. Ilyenkor ebzárlat v a n . A kutyát már őseink szelidi tették meg kardcsapás nélkül. Macska is v a n , de az m á s .
10. oldal
Napsugár
1927. márc. 1.
Móka András tréfás története. A m e r i k a felfedezése. Ott ült András bácsi a viskója előtti padon. Makrapipáját szája egyik szögle téből a másikba tologatta, a m i annyit jelent m i n d i g , hogy m o n d a n i valója v a n . Körülötte a virgonc gyereksereg ugyancsak bíztatta. S mivel 32 esztendeig házmester volt egy 26 partájos pozsonyi házban, szentül megvolt győződve, hogy nincsen tudósabb ember a faluban nálánál. Ezt a nebulók jól kihasználták s most is így hangzott a k ó r u s : — Meséljen A n d r i s bácsi v a l a m i t ! — De csak ha rendesek lesztek . . . Jó van n ó . . . E m o n d o m nektek A m e r i k a fel fedezését. — Azt már t u d j u k , kotnyeleskedett Péter, az ötödosztályos. — T u d t o k ti nyavalyát. A h o g y ti t a n u l játok, úgy nem igaz Csak én t u d o m , hogy lörtént. Olyantól hallottam, aki maga is részes volt benne. — U g y i , ez nem igaz. Hisz már négy száz esztendővel ezelőtt történt — vágta közbe a másodosztályom, szabadságos reál gimnazista, Kerekes D a n i . — Ha egyre belebeszéltek, akkor én hallgatok. — Hallgasson a D a n i . . . A n d r i s bácsi beszéljen — zúgott a kar. — Nohát volt egyszer egy ánglius,
Klompusnak hitták. — Nem volt ez ánglius, hanem olasz — bökte ki ismét D a n i . — Hát legyen o l a s z ; ez mindegy . . . S ez a K l o m p u s elment a burkus királyhoz. — A spanyol királyhoz — volt a k ö z b e szólás.
— A burkus és a spanyol király az egy, ha én m o n d o m . Ezt A n d r i s bácsi már dühösen m o n d t a s a kórus r á h a g y t a : — Az egy . . . D a n i hallgasson ! — Hát persze, hogy egy — folytatta M ó k a A n d r á s . — M o n d o m , beállított a b u r k u - , akarom m o n d a n i , a spanyol k i rályhoz. „ K i r á l y úr, mondotta K l o m p u s , ha ú g y a k a r o d , felfedezem neked A m e r i kát." — „ M á r hogy ne a k a r n á m , " felelte örvendezve a király. „ I t t van f i a m a hajó és láss h o z z á ! A d d i g vigyázunk a csalá dodra." D a n i titokban vigyorgott, de Barabás Laci oldalba bökte. — A K l o m p u s ráült a hajóra, rátessé kelt néhány embert s az egyiknek meg hagyta, hogy a hajó orráról vigyázza m e g az utat. Ha földet lát, azonnal szóljon. K l o m p u s p e d i g visszahúzódzkodott h a j ó szobájába. — Ott pelypázott a figyelő a hajó o r r á n öt n a p i g . Pelypa n é l k ü l ki se birta v o l n a . . . — De A n d r i s bácsi, nem ismerték a k k o r még a dohányt E u r ó p á b a n . — M á r m e g i n beszélsz? Európában nem, de K l o m p u s é k ismerték. N e m sokat ér az, a m i t te az oskolában tanulgatsz. ( D a n i majd m e g p u k k a d nevettében, de a t ö b b i lepiszegte.) — Az ö t ö d i k napon b e k o p o g a k o r m á nyos K l o m p u s h o z . „ K l o m p u s ! " kiáltotta, de az mégse m o z d u l t . Rányit az ajtóra s o r d í t j a : „ K l o m p u s ! " De ez oda sem néz, hanem azzal játszik, hogy fel akar állítani asztalára egy tyúktojást. Hát persze, hogy
1927. márc. 1
Napsugár
egyre f e l b i l l e n t , mert a tojásnak lába n i n csen. „ K l o m p u s ! " ordította most már kék piros képpel a kormányos. „Még nem lá tok f ö l d e t ! " — „Már hogy láthatnál, m i k o r még nem áll m e g ez a tojás " A kormá nyos visszament a helyére és várt ujabb öt n a p i g . M e g i n t benyitott a K l o m p u s h o z s ráordított: „ K l o m p u s ! K l o m p u s !" Vagy tízszer megismételte, de ez a K l o m p u s csak a tyúktojással baj ódott, amely sehogy sem akart állani. „ K l o m p u s ! " bömbölte a t o r zonborz spanyol most már tizenegyedszer. „Még m i n d i g nem látok fődet." — „Már hogy láthatnál, a m i k o r még m i n d i g nem áll a t o j á s . " Ezt a kormányos vagy négyszer m e g ismételte s m i n d i g úgy ordított, hogy t e l jesen berekedt. A z ötödik a l k a l o m m a l csendesen rányitott K l o m p u s szobaajtajára, peckesen megállt s rekedt hangján moso lyogva suttogta: „Klompus ! Látok f ö l d e t ! " Erre úgy ugrott fel a K l o m p u s , mintha kigyó csípte volna m e g legnyugalmasabb testrészét. L g a l m á b a n odacsapta az asz talhoz a tojást, amely menten betört, de megállott rajta „Már hogy ne látnál föl det, a m i k o r all a t o j á s " m o n d o t t a K l o m p u s , vagyis inkább ordította örömében. A p a r t o n vagy 10 millió néger várta a hajót. — Indiánus, bökte k i D a n i , aki már nem állhatta tovább. — M i n d e g y az, te nyálas — torkolta le Móka András, de aztán folytatta. — K l o m p u s rászólt a n é g e r e k r e : „Ti vagytok az i n d i á n u s o k ? " — „Azok v a g y u n k . " — „Hát a földetek A m e r i k a ? " — „Abizony, A m e r i k a " volt a válasz „Hát te k i vagy? Csak nem a K l o m p u s ? " — „Nincs téve dés. Én v a g y u n k a K l o m p u s . " — „ U j j é , " kiáltozták szegények kétségbeesetten, „vé günk van Fel v a g y u n k fedezve !" — I g y történt és egy picurkával sem másképpen. — Móka András diadalmasan tekintett végig a hallgatóságon. Azután rágyújtott a pipájára, amely a m e s é z é s hevében k i a l u d t . A gyerekek megéljenez ék. Csak D a n i s o m p o l y g o t t el szó nélkül. Röstelte, hogy e d d i g m i l y rosszul tudta A m e r i k a felfedezését.
11 ol dal
A HÁLÁTLAN VERÉB. (Szabó
István fg.
II. o.
t)
Üldözöbe vett egy verebet a vércse, Alig bírt bejutni egy fecske fészkébe: „Jaj, jaj segíts rajtam!" így sirt a fecskének. Szívesen adott ez helyet a verébnek
—
Beengedte szépen öt a lakásába, Hogy bele ne jusson a vércse hasába. A hálátlan veréb így szól másnap reggel Mikor a fecskének puha ágyán felkel: „Ejnye, fecske szomszéd, eddig nem
is tudtam.
Hogy neked ily pompás úri lakásod v a n ! Biz. nekem, mondhatom, annyira megtetszett, Hogy benne maradni kedvem kerekedett! No de azt láthatod, hogy ez szük kettőnknek. Ilyen kis fészekben ketten nem férünk meg! Látod, fecske komám, én erösebb vagyok, Legokosabb lesz, ha a fészket
elhagyod " 1
A szegény fecskének mit volt mit tennie ? A saját fészkéből ki kellett mennie!
VÁNDOROLNI! {Bíró B.
Kata.)
Előttem fut a végnélküli országút s bottal a kezemben, az apostolok lován nekivágok. Integetnek az útszéli virágok, körülöttem hegycsúcsok bóbiskolnak és alszanak a titokzatos erdők. Előttem az út, s az út mentén jegenyék, levelüket pergető, hajlongó jegenyék. Gyönyörűség így vándorolni! Menni egyedül falucskából falucskába, patakon át. mezők szelén, s nézni, hogy futnak a felhők mifelőlünk más határba.
12.
oldal
Napsugár
1927.
márc.
1.
N o pajtikák, most lássuk csak, kinek v a n j ó szeme! Ezen a képen 36 hiba v a n . Hányat találtok m e g ? A k i m i n d a 36-ot fülön csípi, az lesz a „ N a p s u g á r " d e tektivje ! Ráadásul a „detektív király" cím mellé egy szép könyvet is k a p !
Egy nagy bűntény nyomában.
ladt az 1622-es szám. „ K ö z p o n t " , kiáltotta a telefonos kisasszony a tölcsérbe. Semmi válasz. „Milyen szám t e t s z i k ? " kérdi újból. S e m m i válasz D e m é g i s : rettenetes nyö T u d j á t o k - e hogyan k e l l telefonálni? M e g szörgés hallatszik. A z 1622-es állomáson m o n d o m . H a d d tanulja m e g az is, a k i v a l a m i nagy bűntényt követhettek e l . A z még n e m t u d j a . egész központ izgalomba jött. Azonnal é r Az ember leveszi a telefonkagylót és a tesítették a rendőrséget. A színhelyhez l e g füléhez tartja Azzal, hogy lekerül a k é - közelebb levő rendőrőrszobát erre fellár szülékről a kagyló, egy rugó felbillenti a i mázták. Négy rendőr azonnal autóba szálló t kagyló tartóját, mire m e g i n d u l a vezeték s a 440. számú házhoz vágtatott a H i n l e ben az elektromos áram. Erre a telefon utcába, mert abban v a n az 1622-es telefon központban k i g y u l l a d egy lámpa. A tele állomás. A kapu zárva. E g y másik ajtaja fonos kisasszony fején is kagyló v a n . A is van a háznak, o d a egy revolveres r e n d jelentkező vezetékkel kapcsolatot létesít s őrt küldenek. Csak azután törik fel a kaput. beszól a telefontölcsérbe: „Központ." Erre A kapualjban m i n d e n csendes A telefon a fél m e g m o n d j a kívánságát, t u d n i i l l i k azt, állomás a második emeleten v a n . M i n d e n hogy m i l y e n számmal kapcsolják ö s s z e . emeleten v a n telefonfülke. Az egyik f o A kisasszony erre rácsenget. A kivánt te- ! lyosó felől v a l a m i fuldokló hang hallatszik. lefonállomáshoz is odalép valaki, füléhez I Zseblámpával, lövésre kész revolverekkel teszi a kagylót s k é r d e z i : „ H a l l ó ! K i be s o m p o l y o g előre a három rendőr. N o s , s z é l ? M i tetszik?" S a beszélgetés m e g é s ? — — Nindenek előtt egy k i s fehér i n d u l . Ha ennek vége van, a kagylót m i n d pudlikutyára akadtak. Itt a nagy bűntény! két állomáson felakasztják, a központban A kis kutya fázott. Beosont a fülkébe, a lámpa elalszik, erre tudja a telefonos ráugrott a telefonkészülék asztalára, le kisasszony, hogy a beszélgetésnek vége. döntötte a kagylót s erre g y u l l a d t k i a Most hallgassátok m e g a következő ér központban a lámpa. A fuldoklás nem volt dekes esetet! A m i n a p N e w - Y o r k egyik egyéb, m i n t az alvó kutyus hortyogása. városrészének telefonközpontjában k i g y u l A „bűntettesnek" kitették a szűrét.
13. oldal
A legújabb Zeppelin. Zeppelin gróf volt
meg. N e m akart hinni a szemeinek. Csodás kincsek hevertek ott mázsaszámra. Valamit zsebrevágott belőle s kiutat keresett a hasadékon keresztül. Óriási szakadékok felett kapaszkodva végre embereihez jutott. Mire ment a nagy felfedezésnek s az a n g o l o k n y o m b a n elhatározták, hogy k i e m e l i k a kincset, amely csak valami fáraóé lehetett. Szerencsés utat kivánunk nekik.
és ügyes mérnök Az ő rendszere alapján épített óriási léghajókat Zeppelinnek ne vezik. A Zeppelinek műhelye Friedrichshafenben van a B o d e n i - t ó mellett, N é m e t országban A legújabb Zeppelin, amely m a - h o l n a p elkészül, túlszárnyalja az e d d i g é p í e t t léghajókat. A személyzeten k í v ü l 40 utasnak lesz benne hely. H á l ó h e l y ü k 20 kétágyas f ü l k e lesz, egy nagy termük a nappali tartózkodásra és egy kissebb helyiség étkezés céljára. Az ételt elektromos tűzhelyen fogják megfőzni. Rádiókészülék is lesz rajta, ú g y h o g y az utasok két világrész ( A m e r i k a és E u r ó p a ) rádióelőadásait is hallgathatják Csak egy szer utazhatna valaki közülünk ezen a csodahajón, m i mindenfélét beszélhetne élményeiről.
A szemüveg.
A Fáraók kincse.
Fáraónak nevezték a régi egyiptomiak királyát. Áldásgazdag emberek voltak ezek királyok, kincseikről csodákat mesélnek a feljegyzések. D e csak aránylag kisrészüket lehetett e d d i g m e g találni M o s t az angolok expedíciót szer veztek, hogy ezeket a mesés kincseket e l ő kerítsék. Ezek állítólag az ősrégi Petrában rejtőznek amely 2 évezreddel ezelőtt egy hatalmas b i r o d a l o m fővárosa volt, amelyet a fáraók később meghódítottak. Ez a Petra a Vörös és a Holt tenger közötti vidéken, fekszik. Egyszer egy beduin bement Petra r o m j a i közé s egy palota omlatag termébe jutott. A l i g álldogált ott néhány percig, amint egyszerre m o z o g n i kezdett alatta a f ö l d , m a j d beszakadt s ő egy nagy m é l y ségbe zuhant. Kétségbeesetten kiáltozott segítségért, de kísérete távol volt, nem hallhatta kiáltását. A kiszabadulás vágyá tól hajtva b o t o r k á l n i kezdett a sötétség ben. Egy nagy folyosóba vetődött, m a j d tágas terembe jutott, melyet egy hasadé k o n keresztül szűrődő napfény világított
Szemüveget találtak az Icipici t ö r p é k : Ugrándoztak körülötte, Majdnem összetörték. Tetszett nekik szörnyen, hogy úgy Megnagyítja
őket;
• •
Örültek, hogy a törpe is Óriásra nőhet. P a j t i k á k ! A k a r j á t o k - e , hogy szebb kiállítású, terjedelmesebb legyen a N a p s u g á r ? A k a r j á t o k - e , hogy szép, színes képek legyenek benne ? T ő l e t e k függ! S z e r e z z e t e k előfizető ket ! H a mindegyitek c s a k egyetlenegy új pajtikát szerez, a k k o r meglesz min den! A k i szereti a Napsugárt, az megteszi ezt a kis fáradságot. A Napsugár bőven meg fogja hálálni !
Napsugár
14, oldal
1927. márc. 1
Afrikai csinnadratta. Irta : G é z a b á c s i Lent, messze tőlünk délen, Hol ugy nyáron, mint télen M i n d i g van szörnyű hőség Es napsugárban bőség . . . Az ember ottan lehet-e Más színű, mint csak f e k e t e ? ! Nem tréfa ennek fele sem: Az ember ottan szerecsen . . . Ott ritkán látni zöldet, S a fődet S a kókusz . . . S nem kell sok hókusz-pókusz A k i jól kusz Az egyszerűen felkusz, A magas pálmafára É s meg is van már mára Ebédje vacsorája . . . f
Hát ottan Afrikába K i b o r g o t t hajdanába. Magába Egy ifjú huncut elefánt, A k i sárral mindent telehányt, Ha járkált a viz partján, Hol össze-vissza tarkán Nőttek sokféle füvek Nagyon különös nevüek, Édes cukros belüek . . . Ez a folyó a Nílus. Sok benn a krokodilus. A fent emiitett elefánt, A k i mindent sárral telehányt A Nílus parton császkált, Es nyakig a sárba mászkált, A füle mint két falapát, Legyezte vélük a nyakát, É s döfködte az agyarát A sárba A hínárba Egyformán télbe-nyárba . . . Mert szörnyű pajkos volt ő, Es nem másér loholt ő, Hol futva, hol meg mászva Néha ázva, Néha fázva, T o r k i g a kulimászba : Mert rosszalkodni szeretett, Rosszat lett, hol csak lehetett: M i n d e n banánt letépett, A strucctojásra rálépett, A strucctojast kinyalta, A majmokat gúnyolta. Fölrebbente a papagályt S a mamagályt S a fiagátyt, S nem nézett semmi akadálvt, Ha talált J ó alkalmat a rosszra. Ő volt a falu rossza . . .!
Most ott jár, hol a Nílus ban van sok krokodilus. Amelyek minden dé után Bután Sután Ebédelés után A parton összegyűlnek. S a sárba elterülnek S mély álomba merülnek . . . A fülnek A horkolásuk rémes. A szájuk vértől prémes De gyomruk mégis éhez. Némelyik kétszáz éves. S az éles Két fogsoruk k i v i l l o g . S a napfénybe csillog Az elefánt, a fiatal. Hát az most itten mit a k a r ? ? ? Itt szörnyű nagy hecc lészen Mert bátran és merészen É s huncutságra készen Egészen A krokodiltáborba Rohan, végiglábolva É s sorba Tyúkszemüket tiporva A sárba és a porba . . . S a dőre Krokodiloknak csőre Némán mered előre A komisz kártevőre. Míg végre észbe kaptak, É s amint köztük baktat, Ketten lábába kaptak, S akadtak Kik fülébe karaptak . . . É s sikerült az attak É s diadalt arattak Mert mindent visszaadtak ! Én megvallom, hogy sokat ér A rosszaságért ez a b é r : A füle farka csupa vér Amiért A bőrébe ö sose fér . . . Igy lett aztán az ele fánt nagy sebekkel tele. É s sok esztendő elmula, M i g elefántunk, a mula, Megint csinvekhez n y u l a : A saját kárán o k u l a ! Ezt hozom én fel okul a Versem bevégzéséhez: Hogy az elefánt vérez s bajához csak orvos ért Futok hát az orvosért . . :!
1927.
márc
Napsugár
1.
1. Fizély testvérek. tyu, tyű tyű, tyű tyu, tyű
kék
a tó
E
2. Suchovszky E r n ö .
V . V V V V 3. Messinger
. . . .
A A A A A
női név történelmi hely nagy f o l y ó önálló hely iparos
Magda.
4. Dezső P á l .
5. F e j t ö r ő k é r d é s e k : Mi oz, ami állandóan a tűz kellős közepén van és mégsem ég el sőt fel sem melegszik? Hány diót tehet beledobni egy üres skatulyába, amelynek hossza 10 cm, szélessége 8 cm és ma gassága 4 cm? A Napsugár 4. számában közölt rejtvények kö zül a legelsőt egvetlen egy pajtika tudta csak he lyesen megfejteni. Hogy lehet az ? eléggé a buksitokat ! Pedig
Nem
törtétek
nem is olyan
nehéz
ez a rejtvény ! Nézzétek csak meg mégegyszer és rájöttök, hogy a megfejtése ez : Kizárt
dolog. A
többi hármat annyian megfejtették, kogy teli lenne nevükkel a Napsugár, de mit ér, ha az elsőbe bele törött a bicskátok ! Egyedül
Rajos
László
tudta
megoldani az elsőt, de ö meg az ötödiket nem csi nálta meg. Így hát Rajos László is csak dicséretet kap, no meg egy barackot a fejére, hogy az utolsó rejtvényről megfeledkezett. A mostani könyvjutal makat eltesszük az ötödik szám megfejtőinek A 4. szám rejtvényeinek helyes 1. Kizárt dolog, 2. Vízkereszt, ött, 4. Megható jelenet, 5.
megfejtése ez :
3. Kinai
Olló,
bennszü-
egyenlítő,
Ko
márom, Liptó, borsó, szarvas, ajtó. Megfejtést csak előfizetők
küldjenek
be, vagy
olyanok, akik számonkint vásárolják a lapot. Megfejtési határidő március 8.
15. oldal
Schwartz Eszter: A beígért leveledet várom. Sos üdv. Rejtvényed jó. Jurisich János: derék gyerek vagy te J a n i k a : hát arrafelé is akad még ilyen pajtika, mint t e ? Örülök neki ! A versed igen elkésett, pedig helyes. Az első számot út nak indítjuk. Felsőszeli pajtikák elkéstetek. Más kor gyorsabban küldjétek a rejtvények megfejté sét. Mehrli Béla: máskor te is rögtön állj neki a rejtvénynek és pályázatoknak, hogy el ne késs. Ügyes gyerek vagy : a versed és meséd eleven, csak elkésett. M i újság G u t á n ? Dezső Pál: két rejtvényedből egyet csináltam, hogy érdekesebb és nehezebb legyen. Szervusz. Wurum Mária: rejtvényeid igen könnyűek. Tetszett a könyv? Messinger Magda : miért nem irod alá a levele det ? Annyit törtem a fejem, hogy ki írhatta De egy helyesírási hibáról rádismertem. Rejtvényed jó. Klein Endre: versed meg nem festene jól nyomtatásban. Írsz te majd jobbat is. Doma Er vin : jól van öcskös, csak légy szorgalmas munka társunk, de aztán ott áld meg a sarat, ahol kell. Mesédet érdemes volna szépen kidolgozni, k i fejteni. Borbély Ferenc: nehezebb rejtvényeket süss k i . Szlovák Feri: képrejtvényed hibás. Szaga Oszkár: a versed még nem lesz bent a „Napsugárban." Egy kicsikét még jobbnak kell lennie. Szervusz. Szuchovszky Ernö: szorgalmas és ügyes pajtika vagy. Kovács László: Napsugár versed igen kedves. Ladocsi Margit: Margitka vigyázz a helyesírásra. Nem elég ám szépen írni, hanem jól is kell. Böhm Lajos: Lajcsi, Lajcsi, milyen verset irtál ? Ejnye, ejnye. Csukás Dezső: rejtvényeid hibásak. Nem gondoltad át jól. Flempa Irén: örülök, hogy tetszik a „Napsugár." A mostani meséd még gyengécske, de majd lesz jobb is, ugy-e ? Tóth Lajos: rejtvényeid igen könnyűek. Balogh István: hú, de hátbor zongató mesét irtál ! Még a fogaim is vacogtak, m i k o r elolvastad. Olyasmit irj le. ami szemed előtt történik. A hiányzó számok mennek. G a n zer Ilike: ne haragudj, hogy kimaradtál a múlt kori postából, de későn jött a kedves leveled, pá. Sahy i pajikák: lapotok későn jött. Máskor für gébbek legyetek. Pekárs Lujzika: rejtvényeid
Napsugár
16. oldal
igen könnyűek Blatt Mancika, Heidenrcich Er zsike, Fischer Simon, Ki*s Ferenc: a negyedik számnál lekéstetek. Máskor gyorsabban küldjétek be a megfejtést. Osztényi Margit: a cica versed ügyes. Ha nem késett volna el, azt hiszem te lettél volna az első Máskor jobban siess. Pá Pizety testvérek: két rejtvényetek sikerült, tudom, hogy rövidesen olyan ügyes megfejtőkké lesztek, hogy ritkítani fogja párotokat. Hanem verseddel, kedves Jancsikám, nem vagyok megelégedve. Pe tiig az ötlete pompás, csak a vers felépítése nem szabály szerű, meg a rím se talál. Ehhez még egy kis tanulás kell. Nem éppen könyvből, ha nem megfigyelésből. Olvasd szorgalmasan a Napsugár-verseket, nyomozd ki belőlük a szép séget s azt próbáld utánacsinálni Csak rajta. Aztán 3—4 hónap múlva jelentkezz nic^i.it ujabb próba-verssel. Nagy Idus, Padány: üdvözöllek kis leánykám s örvendek, hogy megismerhetlek. De a rejtvénymegfejtésben még kezdő vagy. Talán a mostaniakat már jobban sikerül kibogozni. Goravszky János: beküldött pojáca rajzaid ügye sek, de nemcsak a mult számban levő pojáca formáit használtad fel, hanem újakat vettél hozzá. Próbáld meg csak azokkal a kombinálást, úgy, ahogy a IV. számban levő egynéhány példa.
1927. márc. 1
Roedl-féle tinták elismerten legjobbak! Mindennemű tinták. Tinta különlegességek. Szioes tinták. Iskolai gombiestékek. Kiválóan finom folyékony kihozó tusok (fekete és 26 mas szinben). „P L A S T E L L A " mintázó anyag.
tinták, tusok, pecsétviaszkok, művészeti festékek gyára V1L, Sternberkova 15. Alapíttatott 1861.
—
Telefon 21783.
V e z é r k é p v i s e l e t : G a n g Adolf, L e v i c e .
A kiadóhivatal üzenetei. Stein Mina Nevét nem találtuk az előfizetők között, azért nem küldhettük el addig a jutalom
könyvet. — Sa'ga M.
V Sarlahy
Az
első két
\
X
szám hozzánk visszajött, „címzett ismeretlen" jel zéssel Ezentúl csak 5 példányt küldünk. A z öszszegek beküldését csak a negyedév végén kérjük. A k k o r küldünk csekket.
4
előnye van a „ V i r r a d a t " könyvkereskedés rajztömbjeinek
4
1. l e g f i n o m a b b r a j / p a p i r o s b ó l k é s z ü l , 2- n e m g ö r b ü l . 3. n e m e s n e k s z é t a lapjai, 4. é s m é g i s a l e g o l c s ó b b .
| •
Senki se vegyen hát másutt r a j z tömböt, c s a k i s a „ V i r r a d a t - b a n .
• • • • i i
w
| •
i »"ii>». i •«» -•*•!»•«• » •''•• * < « - • • • . • » i i i i • • • • • • • •
Polgáristák! A l k a l m i v é t e l ! Míg a csekély készlet tart, 2 0 l a p o s finom r a j z p a p í r b ó l készült I V . számú r a j z t ö m b ö k 7 fck-ért k a p h a tók a V i r r a d a t könyvesboltban.
Megjelenik havonként
kétszer.
Felelős s z e r k e s z t ő : S e i d l S á n d o r t a r á r , Bratislava, G y u r i k o v i c s - u t c a 4. Szerkesztők : H a r m o s K á r o l y festőművész, Komárno, D r . B o r k a G é z a tanár, Komárno. K i a d ó h i v a t a l : Komárno, J ó k a i - u . 5. Kiadásért felelős : Neuhauser J e n ő , Komárno. Előfizetési á r a : egész évre 36 K c , félévre 18 K c , negyedévre 9 K c , Nyomja a Virradat-könyvnyomda,
Komárno.
t
Napsugár
2. oldal
Ne légy
fösvény.
1927.
m á r c . 15.
A gyilkos bacillusok. Egy híres tudós tanár ebédhez hivatalos. A m i k o r cseresznyét szolgáin k f e l , m i n d egyiket vizes poharába mártja é s a s z a l véiával gondosan megtörli. A háziasszony nem nagy élvezettel nézi a tudós s z o k á s á t ; f i n o m damasztszalvétáját félti. A gyümölcs foltot bajos abból eltávolítani. — A n n y i r a óvatos tanár úr, hogy külön is megmossa é s megtörli a c s e r e s z n y é t ? — Ez, n a g y s á g o s asszonyom, feltétle nül szükséges. M i t képzel, hány millió bacillus v a n csak egyetlen szál gyümöl csön ? A halálnak, vagy súlyos bajnak millió valószínűsége ragad a g y ü m ö l c s höz. G o n d o s tisztogatás nélkül inkább l e mondanék a gyümölcs élvezetéről, — m o n dotta egyre emelkedő hevülettel a tudós férfiú é s miközben f o l y t a tudományos magyarázat ajkáról s meggyőződése egyre jobban feltüzelte, a vizes pohárhoz nyúlt, amelyben cseresznyéit mosogatta és kiitta egyetlen hajtásra — a „halál millió é s millió lehetőségét"
A csoda.
A fösvény Palinak Tele van a tálja. ,,Adj belőle." — ,,Nem adok!" ,,Vgyen el a kánya!" Le is szállt a f e l h ő k b ő l Egy fekete kánya: Most a fösvény Palika Sírva néz utána!
A z olvasókönyvben szó esik egy helyt a csodáról. A tanító úr m e g akarja m a gyarázni. I l y e n k o r a legalkalmasabb a példa. — Ide vigyázz, B a n d i i Apád felmegy a t o r o n y b a . H o g y , hogy n e m , elcsúszik é s leesik a torony tetejéről a földre é s n e m történik s e m m i baja. M i e z ? — Szerencse, — feleli erre a B a n d i , aki nem a legjobb tanuló hírében áll. A tanító úrnak arcába tódul a hőség. ,,Legyen szerencse", m o n d j a - „ D e ha apád mégegyszer felmegy, mégegyszer e l csúszik és leesik, anélkül, hogy a haja szála meggörbülne. M i e z ? " — Véletlenség, — feleli rendületlenül a B a n d i gyerek. A tanító h o m l o k a gyöngyözni k e z d . Kétségbeesetten, még egy kísérletet tesz. „Ide vigyázz, B a n d i k á m ! M o n d j u k , h o g y apád harmadszor is felmegy a t o r o n y b a , harmadszor is leesik é s baja most sem történik. Ez m á r — n o ! — m i ez !" — Ez m á r g y a k o r l a t , — válaszolja n y u g o d t a n a gyerek.
1927 márc. 15.
Napsugár
3. oldal
Diridara, (Meséli Sándor bácsi.) Ö b i z o n y nem tudja megtenni azt, amit a Élt a Csallóközben egy molnár. A V á g k i r á l y tőle kíván. Tehát meg fog halni, Dunán állt a malma. A p j á t ó l örökölte m a j d nem újonnan. D e hogy gőzzel kezdték ő r ö l n i Borzasztó rémület facsarta a szívét. Két ségbeesésében imára kulcsolta össze a búzát, egyre fogyott a vevője. Rozoga kezét s f e l s ó h a j t o t t : „Istenem, s e g í t s ! " elt a m a l o m és szegény a gazdája. így A l i g hagyta el ajkát a fohász, amint gyik sem segíthetett a m á s i k o n . egy apró emberkén akadt meg a tekintete. H a n e m is volt a m o l n á r n a k f ö l d i kincse, Sejtelme sem volt a r r ó l , mikép juthatott e volt egy szép leánya. Szép volt k ü l be a kamrába. „Jó estét, molnárkisasszony, őleg, de szép volt a lelke is. „Szemérmes, miért jajgatsz e n n y i r e ? " — „Jaj n e k e m " , lyájas, jószívű f e h é r n é p " , mondották róla sopánkodott a leány , aranyfonalat kell i falubeliek. M i n d e n k i csodálta, m i n d e n k i f o n n o m a hitvány szalmából. Hát lehet :sak jót mondhatott felőle. séges e z ? " — „ M á r hogy ne volna Hogy, hogy n e m , egyszer a k i r á l y n a k lehetséges. É n elvégzem, ha te nem t u Jolga volt a m o l n á r r a l . Beszélgetés k ö z d o d . De mit adsz ben megemléke érte?" — „Oda zett a leárfyáról adom a n y a k l á n is. A szerelmes c o m a t , " fele te a apa azt találta leány Az emberke mondani, hogy elfogadta a láncot „ m é g a szalmá és zsebre vágta. ból is a r a n y f o n a Aztán f o g t a d r o k lat t u d fonni." k es az orsót Persze úgy értette, é> r , zrrr... hogy leánya k e megk sdödöit a zében m i n d e n á l munkd mégsem dássá lesz, mert állon Í J tdaszorgalmas, fá ktiiiH hasadt radhatatlan D e a a hdj ai D e á k k o r király szó szerint már egyetlen szál szalma se n volt többé vette s emígy szólt a molnárhoz búcsúzóban: a k a m r a h a n , az orsókon pedig u t r a g y o „ H á t b i ony, nagy művészet ez, amely gott a dús aranyfonál Az emberke köszönt nagyon tetszik nekem. H a leányod való egyet és — huss 1 — eltűnt, még mielőtt ban olyan ügyes, ahogy te m o n d o d , úgy a molnárleány megköszönhette volna. A m i hozd el a váramba. Próbára akarom t e n n i . " kor benyitott a király, h i n n i sem akart a Azzal elvágtatott szép, fehér p a r i p á j á n . szemének. D e az arany láttára megnőtt a Másnap a király elé vezették a molnár mohósága. M i k ö z b n a molnárleány m e g leányát. A király betessékelte egy kamrába, reggelizett, egy másik karmába k í t a n n y i ahol j ó k o r a rakás szalma állott, aztán szalmát vitetett s r á p i r a n c s o l t a m e g l e rokka, m o t o l l a , orsó — a m i éppen a f o pett leányra, hogy másnap reggelig ezt is náshoz szükséges. „ A p á d m o n d t a , hogy fonja m e g , ha kedves az élete szalmából is tudsz arany fonalat fonni. M u l t az i d ő s a szegény molnárleány N o s , láss h o z z á ! H a r e g g e l i g fel nem d o l csak ült és várta a csodát Próbálta vígan gozod az egész szalmakészletet, halálnak a szalmafonást, de nem lett belőle sem halálával kell m e g h a l n o d , " szólt a király arany, sem f o n á l , tehát aranyfonál sem. s rázárta a megriadt molnárleányra az ajtót. Ismét elpityeregte m a g á i , majd összetette A szegény leányzó szemét elöntötte a két kezét és Istenné fohász ' tr M e g i n t k ö n n y . Sírt, egyre csak sírt. V é g ü l kiszáradt ott termett az emberke 1 , ha ezt a könypatakja s fásultan nézett maga elé. r
v
I
4. oldal.
Napsugár
a rakást is m e g f o n o m ? " kérdezte. — „ U j j a m r ó l az egyetlen g y ű r ű m e t " , felelte a leány. Az emberke átvette a g y ü r ü t , ismét munkához látott s reggelig tele volt a sok orsó ragyogó aranyfonállal. A király még j o b b a n ö r ü l t , m i n t előző nap, amikor meglátta a temérdek aranyat. De a k i r á l y o k n a k soha sem elég a sok és rövidesen egy nagy szobába vezettette a leányt, amely telis-tele volt szalmával. „ E z a következő éjszakai m u n k á d . Ha ezt is elvégzed sikerrel, feleségül veszlek." A k i r á l y úgy g o n d o l k o z o t t : „ I g a z , hogy csak egyszerű molnárleány, de szép és a m i a fő, gazdagabb, m i n t akármilyen herceg asszony." A m i k o r magára maradt a szegény l e á n y , fohászára harmadszor is megjelent a k i s emberke és így s z ó l t : ,,Most is elvégzem helyetted a m u n k á t , ha adsz érte v a l a m i t . " — „ N i n c s e n már s e m m i m " sopánkodott a leány, „ m i n d e n e m e t o d a a d t a m . " — „ J ó l van, úgy most ajándék nélkül is megte szem. De igérd meg, hogyha elvesz a k i rály, első gyermekedet nekem a d o d . " — ,,Ej, gondolta magában a m o l n á r l e á n y , k i tudja m i lesz, hogy l e s z . " S mivel nem volt más választása, megígérte. Az e m berke dologhoz látott s reggelre készen volt avval is. A király ö r ö m e határtalan volt. N e m is g o n d o l t arra, hogy Ígéretéről el is feledkezhetne. Kézen fogta a leányt és még aznap megesküdött vele. Igy lett a szegény molnárleányból irigyelt királyné. A király nem bánta meg választását. A molnárleány a trónon is szómérmes, n y á jas és egyszerű asszony maradt. E g y év leforgása után családi öröme is lett. M e g született a kis baba — csupa hajnalpír és g y ö n g y h a r m a t . A király összes aranyfonalát is oda adta volna érte. A királyné pedig becézgette, gondozta, amit királyné létére nem is kellett volna tennie. De m ó d felett szerette gyermekét. Az emberkére persze nem is g o n d o l t .
1927. m á r c .
15
Abc. A legokosabb is Az Ábécén kezdte . . . Forrásokból dagad nagyra A tengerek medre. Ez a f u n d a m e n t u m M i n d e n tudás anyja . . . T é g l á k b ó l nő a palota O l y a n szép magasra. M e g t a n u l o m én is, Olvasom naponta . . . F u n d a m e n t u m építése A kis diák d o l g a ! U. Szabó J .
Madár hangok. reg g ó l y a Kelepelget Párjának a Fészke mellett. Bagoly huhog Vagy k u v i k o l . K i t is ér a Halál utól? Varjú k á r o g , Szarka csörög, Rigó f ü t y ö l A l o m b között.
N y á r i meleg Éjszakákon A dalkirály Z e n g az á g o n .
Dalszóval a K i s pacsirta Száll az égbe, O n n a n vissza.
D a l a csattog, Hangja üde, Ez az édes Fülemüle. U. Szabó J .
Halló!
Halló!
Pajtikák!
Már egy negyedéven keresztül tanít, gyönyörködtet és szórakoztat benneteket a Napsugár. írásaitokból látom, hogy szeretitek a ti legjobb kis barátotokat. Nagyon sok pajtikának már egész a szi véhez nőtt a Nopsugár, amely már hat szor kopogtatott be hozzátok, tele cso daszép képpel, csengő-bongó versikével, bűbájos mesével, okos tudnivalókkal, ötletességgel. H a eddig szép, jó és okos volt a Napsugár, ezután még több szépség, jóság és okosság lesz benne! De a pajtikáitól két dolgot k é r :
2. Minden pajtika mutassa ki úgy is a szeretetét, hogy új pajtikákat szerez a Napsugárnak! Beszéljetek a N a p s u g á r r ó l m á s o k előtt is és biztassátok a pajtásaitokat, hogy rendeljék meg ők is ezt a k e d ves kis gyermeklapot ! H a több paj tikánk lesz, akkor mi is többet nyújtha tunk! A n n y i képünk, mesénk, versünk, tréfánk van, hogy szeretnénk mindenből kétszerannyit adni nektek, mint amenynyit most nyúj tunk ! Most fogjuk majd meg látni, hogy melyik pajtika szeret igazán bennünket !
Aki szereti a az terjeszti!
1. Szeressétek továbbra is a Napsugárt s rendel jétek meg újra!
Napsugárt,
IGYELEM, PAJTIKÁK ! A k i egy új előfizetőt s z e r e z ,
kinevezzük a Napsugár
azt
egycsillagos
pajtikájának és kap egy medáliát Aki két uj előfizetőt szerez, azt kinevezzük a Napsugár kétcsillagos pajtikájának és kap két medáliát. Aki három új előfizetőt szerez, azt kinevezzük a Napsugár háromcsillagos paj tikájának és kap három medáliát. . E z e k az ügyes pajtikák lesznek a Napsugár v e z é r e i és e z e k n e k a neve m i n dig bent lesz a N a p s u g á r b a n : P a j t i k á k ! Mutassátok meg, ki szereti legjobban a
Napsugárt.
Napsugár
6. oldal
T a u b Ilus s z i l h u e t t j e .
Veréblakodalom. (Elmeséli
Mimi.)
Múltkor a verebeink nagyon csiripeltek : bejelentették Csipcsap úr esküvőjét C s i pike kisasszonnyal. Vagy T i még erről nem is halottatok ? Hiszen ennél n a g y o b b újság nincs is most az egész V e r é b országban ! A kaszinóban a nagyságos veréburak és a zsúrokon a verébmamák csak erről csiripelnek. A z öreg Csipcsap bácsi m a j d n e m bele őszült a sok gondba. (Ejnye, m i l y e n ér dekes is volna egy ősz v e r é b ! ) Egyik fészekből a másikba repült, vitte a m e g hívókat. M i v e l a família igen kiterjedt, jól belefáradt szegény öreg, m i k o r este hazajött fájt m i n d e n csontja, úgy hogy borogatást kellett a szárnyára r a k n i . A verébmamának is főtt a feje a sok gondtól. Főzőkötényt kötött a nyaka közé s úgy röpült a piacra vagyis szerte a nagyvilágba és hozta haza az izesné! Ízesebb falatokat. A fészek legaljában p e d i g , hétszeres függöny mögött folyt a nagy munka: három ügyes varrókisasszony szépítette Csipikét. A tollait ide-oda huzigálták és a d d i g birizgálták, hogy szegény kis C s i pike már egyik lábáról a másikra ugrált és azt csipegte, hogy nem fogja saját lakodalmát túlélni. Este hét órára tűzték k i az esküvőt ; nem jött ám senki sem későn, sőt e l l e n kezőleg, mivel m i n d e n k i félt, hogy m e g rövidül a lakománál, már egy órával előbb állítottak be. Egy magtárban gyü lekeztek össze a verébmamák. Csipcsap úr Csipike kisasszonyhoz u g rált és i g y mentek a pap elé. A pap már idősebb volt (félig kopasz volt s z e g é n y ! ) , a k i kenetteljes hangon csipegeti egy imát a verebek Urához és áldást kért az ifjú
1927. marc. 1
párra. „Legyen sok-sok fiókátok, mindig legyen v a l a m i a bögyötökben és meg ne ismerkedjetek közelebről avval a vadállat tal, melynek macska a neve." A beszéd n a g y o n tetszett, kölönösen az öregeknek. Egy öreg nénike el is p i tyeredett (a zsebkendőjét otthon felejtette, szegény). K é s ő b b kisült, hogy süket volt és semmit sem halott a szép beszédből. D e a fiatalságnak már korgott a g y o m r a és ezért a beszéd alatt már félszemmel a gazdagon terített asztalra sandikáltak. Volt itt m i n d e n , amit verébszem, veréb száj csak k í v á n h a t : kenyérmorzsahalmok egymás hátán, f i n o m magvak is voltak bőven és a közepén az Ínyencfalat: h a n gyatojás ! Le sem ültek verébkomáék, ne kiestek a teritett asztalnak és úgy lepuculták, hogy n y o m a sem maradt ott semminek. Akkorára már beállított a pompás zene kar, amelybe erre az estére külföldi erő ket is szerződtettek. A primás a pacsirta volt, a k i a leggyönyörűbb nótákat húzta. A cinege kisérte, a harkály a nagydobot kopogtatta és egy kis kakas nagyokat trombitált. A nagybőgős egy szomorú vadgalamb volt, a k i olyanokat búgott, m i n t h a temetésen és nem lakodalmon v o l n a . A fiatal verebek p e d i g táncoltak, ide-oda ugráltak. Persze csak polkát tán coltak, mert a verebek csak ugrálni t u d n a k . Estére kisütött a holdvilág, nyájasan mosolygott a mulatókra é s ingyen világot szolgáltatott. Egyszerre csak két kísérteties zöld pont jelenik m e g az ajtóban é s e l h a n g y i k egy vészes: Miaó ! „Csipcsirip ! A viszontlátásra az első keresztelőnél." Huss ! felkerekedik a veréb társaság, A macska vágyó szemmel tekint utánok : „Hogyha nékem szárnyam volna !"
T a u b Ilus s z i l h u e t t j e .
Móka. András tréfás Hogyan húzták ki a holdat a P o p r á d b ó l ? H i d e g , zimankói volt odakünn az idő. A n d r i s bácsi a búbos kemence mellé h ú zódott s onnan pslogatott az ablakon k e resztül a havas mezőre. A z ablakban egyszerre borzas gyerekfej jelent meg. Pét;rke volt. — Gyere be — noszogatta szinte m e g könnyebbülten A n d r i s bácsi, mire a lurkó besompolygott. — M a nem ön a D a n i — újságolta. — B e r u k k o l t . Vége a járványszünetnek. A 10-órás vonattal utazott el. Aztán egy m sodik, m a j d egy h a r m a d i k ábrázat vigyorgott az a b l a k b ó l ; ezeket már Péter tessékelte be. Végül a többi is m e g érkezett Andrisz b á s i ! Meszéljen valamit —selypítette Farkané gyöngyös-orrú B o r i s kája. A gyereksereg elhelyezkedett. A n d r i s bácsi fontoskodva babrált makrapipájával, m a j d egy kicsit zemérmeskedett. — N e m t u d o k m a semmit . . . hacsak nem • • • — Igen, azt, -.t, — csiripelt a gyerek sereg, p e d i g nems tudta, miről lehetne s z ó . — Jól van né szólt az öreg és rágói közé tolta szutycját. — V a l a m i . . . Sebes B é l a i.evü f a l u i n történt, a púpos E r délyországban, hogy vizbe esett a hód. — M i az hóc> — kérdezte Jutka, a falusi c s i z m a d i a n á s o d o s k o l á s csibéje. — H )d, ejny már, nó. Hát az, a m i világit é c c a k a . — H o l d ez, Adris bácsi, szólalt m e g Péter, aki úgy ézte, hogy D a n i helyett most ő neki kell avarni az öreg meséjét. Hód egy állat, a-Iold p e d i g égitest. — Brühühü, .haha! A hód á l l a t ! ?
Hát m e l l i k disznópásztor ütetett fel vele. S z é p diák v a g y te. — Igen is állat. Láttam is már képben. Folyvást rágicsál. A z , ami világít, az a H o l d . — Hód, H o l d , nekem az v i r s t l i . A ' volt, a m i az égen szok v i g y o r o g n i , hogy bele esett S e b e s b é l á n v a l a m i folóba. A b b a , amelyik a Tátrából gyün. — T a l á n Szepesbéla a község neve — makacskodott Péter rendületlenül. — A z p e d i g a Poprád mellett fekszik és nincs Erdélyben, hanem Szlovenszkón, a X I X . zsupában. — T i z e n k i l e n c vagy egy hijján húsz, ne járjon m i n d i g a s z á d ! Különben pont ugyanezt m o n d t a m én is, fakadt k i erre Móka b á c s i . — Asszonta az A n d r i s bácsi is — z ú gott türelmetlenül a gyerekhad. — Ez a Péter folyvást közbeszól. Hallgass már ! Úgy tesz, m i n t az a pökhendi D a n i . F o l y tassa csak A n d r i s b á c s i ! — D e A n d r i s bácsi, hogy eshet le a H o l d az é g r ő l ? Ezt én n e m értem, k o c káztatta m e g a kérdést a k i s J u d i t . — Már h o g y ne eshetne le, a m i k o r jó magasan v a n ? Úgy fut az égen m i n d e n éccaka, m i n t a vonat a vágányon. ( A vá gányt nem látjuk, mert hát jó messze van.) A z t ' hogy neki megy valami vastag felhő, hát kizökken. Csak igy történhetett, h o g y leesett S e b e s — S z e p e s b é l á n és belefordult a Poprádba. — N e m áradt k i e r r e ? — gúnyolódott Péter. — B i z ' az meglehet. D e szerencsére, n y o m b a n észrevette egy cigány. Közel a folyóhoz volt a cigányközség. Futott is erre eszeveszetten a tulsó parton fekvő
8. oldal
Napsugár
S z e p e s b é l á r a s fellármázta a f a l u t . — Se g í t s é g ! — kiáltotta. — Beleesett a H o l d a P o p r á d b a . Már viszi is a viz L e n g y e l ország f e l é . . . Jaj, jaj, a H o l d ! a H o l d ! Lett erre nagy r i a d a l o m . A z egész falu felkerekedett s m i n d e n épkézlábú ember a folyó irányába rohant. A biró valamikép még megőrizte ép eszét, mert néhány pógártársának meghagyta, h o g y vigyenek magukkal k a m p ó s rudat. Ilyen ott min den háznál szokott lenni.[Kell a tűzesetnél. Némellik 10—12 méter hosszú. A Poprád p a r t o n rémségesen jajveszé kelt a sok cigányasszony és purdé. A bélaiak szörnyűködve látták, h o g y igazat mondott a hírhozó. De a bíró nem sokat tétovázott. Kiválasztotta a leghosszabb rudat, odaparancsolt néhány embert s ezek belevájták a kampóját a H o l d resz kető képébe. Ebben a p i l l a n a t b a n felhő v o n u l t fel az égen. a vízben p e d i g elsö tétült a Hold-tányér. — Jaj, jaj, szentséges Úristen, jajgatott a cigányhad, vége a H o l d n a k . . . L u k a t szakított rajta ez a b o l o n d k a m p ó . . . K i f o l t a petróleuma . . . Már nem süt . . ! A k a m p ó azonban jól fogta. Két tucat ember is húzta a rudat. Csakhogy nehéz ám a Hód — szinezüstből való. — Húzni ! — adta k i a bíró a p a r a n csot, de a H o l d nem engedett. — M e g a k a d t valami gyökérben, ezért nem is látjuk. Ez a szerencsénk ; nem viheti el a víz, bölcselkedett a falu ková csa, aki rém okos ember hírében állott, a — H ú z z á t o k ! — vezényelte újból bíró. H a s z t a l a n ; a H o l d m e g sem m o z d u l t . — Le a d o l m á n y o k k a l ! — volt a t o vábbi parancs. Menten lerepültek az öl tönydarabok a dolgozók válláról. Gazdag ez a község még ma is. Régen m i n d e n valamire való pógár dolmányán f i n o m veretű ezüst pitykék ragyogtak. Csupa ezüstgombos kabát feküdt akkor is a parti pázsiton. — Húzzátok! — zúgott fel ismét a parancs, a m i k o r az i n g u j j r a vetkőzött n é metek ismét megragadták a rudat. Csurgott az izzadság homlokukról, de nem volt a munkának látszatja. Azaz m é g i s ! Egyszerre úgy érezték, hogy valamit enged a rúd.
1927.
márc. 15.
— N a m o s t ! R a j t a ! Húzzátok ! böm bölte az egész folyópart. Hirtelen recsegés ropogás és egy nagy driccs — a rúd k i ívelt a vízből és a tisztelt pógárok m i n d egy szálig a hátsó kimondhatalanjukra estek. D e pont abban m i n u t u m b a n e l v o n u l t az égen a felhő s a m i k o r a nímetek felfelé meredő lábukkal üdvözölték a m e n y boltot, tekintetük ráesett az ott mosolygó H o l d r a . M i n t e g y varázsütésre talpra u g rottak s olyan örömrivalgásba kezdtek, hogy visszhangzott tőle a közeli fenyves. Csak éppen a cigányok nem örvendeztek. Még a hírmondójuk sem maradt ott. A Hold-huzogatás közben iliantak el, m i n t a kámfor. A nagy izgalomban ezt senki sem vette észre. P e d i g a bíró mindjárt rájuk g o n d o l t . Érezte, h o g y övék a legnagyobb érdem. Az ő éberségüknek köszönhető, h o g y a Poprád el nem sodorta az éccaka i n g y e n mécsesét. Dehát köszönetre nem kerülhetett sor. — Hová is lettek a füitösök? — kér dezték az emberek egymástól. Rövidesen megkapták szó nélkül is a választ. Mert ahogy felvették a dolmányokat s azokat be akarták g o m b o l n i , rémüldözve e s z m é l tek arra, hogy egyetlen zem pityke s i n csen rajtok. A z történt, hogy a ravasz c i gányok, miközben a zipzerek (zipszer szepesi) a vizbeesett Hcddal bibelődtek,
az összes
ezüstgombokatlenyiszdkoltdk.
— T á n ezért is c s i n á á k ezt a k o m é diát a cigányok, hogy agombokat e l l o p hassák — vélekedeit a uíókké|.ü Józska a b b a n a hiszemben, hoy ő találta m e g e g y m a g a a rejtély kulcs:. — Ezért, fejezte be A d r i s bácsi m e s é jét, ne igen emlegesse v.aki Szepesbélán a Hold-históriát, mer' mglehet, hogy igen barátságosan képen törli! érte.
Napsugár
1927. m á r c . 15.
9. oldal
A jószívű gyerek.
K i á l l í t á s . A tavaszra tervezett rajzkiál lítás iránt örvendetes érdeklődés m u t a t k o z i k . T ö b b helyről érkezett levelekre ez úton f e l e l e k : 1 . A kiállítás időpontja még nincs m e g s z a b v a ; 1 — 2 héttel előre f o g j u k jelezni. 2. Díjak igenis lesznek. 3. Egy hétig Komáromban, utána 1 hétig B r a t i szlavában tartjuk meg. 4. Legfeljebb 14 eves gyerekek munkái jövetnek számí t á s b a . 5. Nemcsak kidolgozott, hanem vázlatos rajzokat is lehet küldeni. 6. A r a j zot mindenkiállitó, kívánságára visszakapja. 7. H o g y a rendezőség már jó előre tájé kozódjék, a kiállítók üzenjék, vagy írják m e g , h o g y körülbelül hány darabot kül denek m a j d . 8. A z idejekorán e rovatban jelzett beküldési határidő előtt ne küldjé tek be munkáitokat. 9. Természetesen k r i t i k a is f o g megjelenni a n a p i lapokban. 10. Linóleum vagy fametszetek is kiállít h a t o k . J ó munkát. * * A l i n o m e t s z é s édes testvére a fametszésnek. A hivatásos g r a f i k u s és m ű kedvelö egyaránt szívesen nyúl vésőjével a linóleumhoz. Metszését jótormán egy szeri próbára meg lehet t a n u l n i . Hálás és o l c s ó . A linometszés segítségével képes m i n d e n k i házilag kedvenc nyomtatványait disziteni m o n o g r a m m o k a t , levélpapirjegyet, könyvtárjelzőt ( e x - l i b r i s t ) , béléspapirt, le velezőlapokat stb. előállítani. Folyt. köv.
Osztcnyi Leander
linómetszete.
— Miért sirsz fiam? — kérdi a plé bános úr a L a c i gyerektől, akit keser v e s e n zokogva lát házuk előtt. — B e - e - e ! A - a mama — be-e-e ! — bebedobta ki-is ci-cikát a-a-a vizbe. Be-e-e ! — N a ne sirj, Lacikám ! Látom, jó s z i v e d van. Sajnálod a szegény cicát, amiért anyád vizbe fojtotta . . . — I-i-igen. Pe-pe-dig megígérte, hohogy nekem sza-a-bad a-a vizbe do-oobnom, B e - e - e !
Az iskolából. T a n i t ó : H a 15 szilvát teszek a padra s ti tizenöten vagytok s azt mondom, vegye el mindenki a neki jutó részét, mennyit kap a k k o r mindegyitek? P a l i : E z t nem lehet biztosan meg mondani. T a n i t ó : M á r miért ne lehetne? P a l i : A z é r t , mert ha a tanító úr ide néz, mindenkinek egy-egy szilva jut. D e ha nem néz ide, a J a n c s i viszi el vala mennyit.
Az egészséges
kéz.
— Miért sirsz L a c i ? — Megvert az apám. — A z t hittem, fekvő beteg. — Igen, a lába fáj, de a „pofozója" egészséges.
A z i s k o l á b a n a tanitó a meleg h a tásáról beszél. M a g y a r á z z a azt, hogy a melegben a testek kiterjeszkednek, hi degben összehúzódnak. Amikor már é r e z t e , hogy mindenki érti a kérdést, felszólítja a gyerekeket, mondjanak pél dát a kiterjedésre és összehúzódásra. E g y nebuló jelentkezik. — A napok nyáron hosszabbak, télen rövidebbek.
10. oldal
Napsugár
M u l t héten nagy vásár volt a városban. Kirakodó vásár. Ezt P r u t y i és Z u p i nélkül ugyebár nem lehet elképzelni? A b b a is hagy tak a golyózást, a m i mostanában járta és bár P r u t y i nagyon m e g volt hűlve, feje fájt és étvágytalan volt már pár napja, mégis hiába volt szüleik figyelmeztetése, intelme, ök bizony kimentek. Kellemetlen nedves, sáros idő v o l t . Bokáig érő locspocsban düllöngtek, lökdösődtek már kora délutáni órákban a v á j á r o n Prutyinak könnyezett a szeme és o l y kábult volt a feje a nagy náthától, hogy csak nehezen törteitek előre a nagy e m b e r á r a datban. H o l sivító malac kötelébe gaba lyodott a lábuk, h o l sátorfának mentek neki, pocsolyába léptek. P r u t y i pláne egy szekér rudjába botlott m e g és egész hosszában ráhasalt a szekér oldalánál fekvő jámbor ökörre. Borzasztóan meg i j e d t ; Z u p i pedig éktelen kiabálást csa pott, mert ijedtében már ott látta kedves bátyját az ökör szarvaira nyársalva, m i n t a bikaviadaloknál. Szerencsére nem tör tént más baj, m i n t h o g y az ökör kérődzése kissé szünetelt. T o v á b b mentek és o d a értek egy játékos-pipere sátorhoz. — „Hogy ez a t r o m b i t a ? Hát ez az omnibusz. A d j a olcsóbban ezt a m a j m o t . " — Úgy a l k u d tak, mintha az egész sátort akarnák m e g venni, p e d i g egy fillérjük sem v o l t . A boltos azonban ezt nem tudta, k o m o l y vevőt sejtett bennük és többek közt egy teknősbéka fésűt kinált. Z u p i széles gesztussal magyarázta, hogy először is n e k i nincs teknősbékája, tehát nincs m i t fésülnie és másodszor, ha volna is, a t e k n ő s békának nincs haja. N e m érti tehát minek gyártanak ilyet. Lófésü, kutyafésü, e m b e r fésü az igen, — de teknősbékafésü ? Prutyi közben vállai közé húzta fejét, borzongott, fázott, m a j d ismét forróság bántotta. Szemei könnyeztek, orrát p e d i g
1927. márc. 15.
n a g y o n facsarta v a l a m i . Félrefordult tehát és nagyot tüsszentett. M i n d e n k i odanézett, akkorát szólt. Z u p i — egészségére — k í vánt neki, de már a k k o r szegény P r u t y i sem nem látott, sem nem hallott. A sze rencsétlen éppen a sátor melletti p a p r i k a árus egyik zsákjába prüsszentett bele, oly közelről, hogy tele lett s z e m e - s z á j a o r r a füle — nemes szegedi csemege papriká v a l . — Megtántorodott prüszkölt, fujt és k a p k o d o t t Z u p i után. Arcáról hamarosan letörölték a p i r o s p o r t ; az orra, szája is tűrte valahogyan az erős csípést, de a szeme — a szeme fájt irgalmatlanul. Hiába dörzsölte, törülgette, képtelen volt k i n y i t n i a szemét és igy, a körülállók u n szolására Z u p i sietve vonszolta magaután hazafelé, hogy otthon kimossák. A k i kiáltók rikácsoló hangja kisérte őket és kínrímjeikkel bosszantották. Minden darab négy-négy-négy Prutyi, Zupi hová mégy ?
Z u p i m e g f o r d u l t , hogy szemügyre vegye ezt a merész embert, közbe azonban irányt tévesztett és már csak a c s ö r ö m pölésre tért magához. Belegázolt a faze kas néni bögre-lábas-tanyér kirakatába.
1927.
márc. 1.
Napsugár
M i s e m természetesebb, hogy lényegesen javított ütemben hagyták el a vásárt. O t t h o n aztán hála a gondos szemfür dőnek este 8 érakor végre kezdett látni P r u t y i D e kedvetlen és csendes volt. A kályha mellé k u p o r g o t t és kérte édes anyját, hogy máma hamarabb vesse m e g az ágyat. M i k o r p e d i g még a vacsorájáról is lemondott, szülei aggódva állapították meg, hogy ennek a gyereknek valami k o molyabb baja v a n . — Szép kis vásárfiát hoztatok haza. — Előkerült tehát a láz mérő, vizes borogatás, limonádé, m i e g y más. A lázmérővel egyelőre nem sokra mentek, mert P r u t y i , hogy lássa, miképen mozog a higany abban a csőben, fordítva, a gombját kifelé fordítva helyezte el a hóna alá. De bizony 38.5 fokot mutatott mikor édes atyja mérte. Ágyba került te hát bekötött fejjel, dideregve fogvacogva. Z u p i kedves együttérzéssel az ágy mellé ült, kiszolgálta, szórakoztatta a beteget. Találgatták, hogy m i k o r hűlhetett meg e n n y i r e ? T a l á n tavaly ősszel, m i k o r B o d r i a sapkáját rágta s z é t ; talán a m i k o r a n n y i számtanpélda v o l t feladva, vagy a m i k o r Csubiék talyigája ment keresztül a lábán, vagy, amellett maradtak, m i k o r három n a p i g olvasott könyvet egy északisarki expedícióról. Mindjárt érezte, hogy ez n a g y o n hideg, de o l y érdekes volt, hogy nem tudta a b b a h a g y n i . Az éjszakát n a g y o n nyugtalanul töltötte. A láz felszökött 39.8-r-a. A gondos édes anyja g y a k r a n felkelt vánkosát igazítani, hűsítőt a d n i , lázt mérni. P r u t y i bágyadt, üveges szeme pislantásával köszönte meg. Reggelre lényegesen javult az állapota, de
11. oldal.
azért mégis orvosért küldtek, P r u t y i l e g nagyobb keserűségére, mert sehogysem szerette az orvosi vizsgálatot. A kora délelőtti órákban, amikor édes atyjuk már régen hivatalban volt, édes anyjuk pedig épp akkor futott át a sarokboltba c i t r o mért, megérkezett az orvos. Mialatt az előszobában letette felöltőjét és g u m m i cipőjét, Z u p i , hogy szepegő bátyján se gítsen, hamar visszabújt az ágyba és a D o k t o r bácsinak szép illedelmesen k ö szönve jelenkezett mint beteg. P r u t y i ped i g teljesen a takaró alá bújt és lapult. A z orvos lelkiismeretesen végigkopogtatta Z u p i t , megnézte torkát, nyelvét, fogta pulzusát és nem tudta megérteni, hogy lehetett ennek a gyereknek még pár órá val azelőtt 39.8 fokos l á z a ? Hümmögött, csóválta a fejét és elment. K i n t a f o l y o són azonban találkozott az anyával és igy hamarosan megoldódott a nagy rejtély. P r u t y i t a tényleges beteget vizsgálva orvos ságot rendelt, pirulákat, 3 —4-et naponta ; ujjával még megfenyegette Z u p i t és végleg elment. A betegre való tekintettel nem estek Dricsek. P r u t y i a pirulákat nem akarta bevenni. Először, mert olyan szép gömbölyű s á r gás gurigák voltak, m e g aztán f a n y a r keserű volt az izük, Kitalálta tehát azt, hogy csak akkor nem tudja bevenni őket, ha nézik, de szónélkül lenyeli ha egyedül hagyják ez idő alatt a s z o b á b a n . A szü lők ezt a kis szeszélyét természetesen szívesen elnézték és ha a pirulaszedés ideje elérkezet, szépen k i m e n t e k a szobából. A javulás feltűnően haladt e l ő r e és a hét vége felé már kedélyeskededett, sőt k o m i s z k o d o t t a nagy beteg. Egyszer túl melegnek találta a szobát — és mert édesatyjától hallotta, hogy a priznic a test melegét lejebb szállítja, levette a vizes borogatást a melléről és Z u p i v a l a vas kályhára tétette a priznicet, hogy leszálljon annak is a hőfoka. Persze hogy megégett, sercegve, gőzölögve, akárcsak a kabátja annakidején a „csudakarácsonyfán." M á s kor m e g nem akart betakaródzni. A d u n y h a nem kell, mert ő nem kotlós tyúk, ágytakaró nem kell, mert ő nem ágy, kocsitakaró nem kell, mert ő nem kocsi,
