A TARTALOMBÓL: Most már tényleg elég volt! . . . . . . . . . . . 2 Csúcsra járatott szervilizmus . . . . . . . . . . 3 Mefisztó megváltásra vár . . . . . . . . . . . . . 4 Mindenki ártatlan?. . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Beszélõ fejek, beszédes jelenetek . . . . . . . 7 Az üveghegyen túl . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Nyílt levél Hende Csabának . . . . . . . . . . 9
Gyûlölet a sajtó-és szólásszabadság . . . . . 9 nevében Egy új korszak nyitánya . . . . . . . . . . . . . 10 Fenntartható Magyarország 2006 . . . . . 10 Bodó Balázs nyílt levele . . . . . . . . . . . . . 11 Elbizonytalanodott az MSZP . . . . . . . . . 12 Engedélyezett kapitalizmus . . . . . . . . . . 13
Az SZDSZ története képekben . . . . . . . 15 A politikai elit a korrupció oldalán áll. . 23 Interjú Kovács Dáviddal (gondola) . . . . 26 Küldetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Körlevél a választások elé . . . . . . . . . . . 29 Vajon miben hisznek a magyarok?. . . . . 30 Szellempolitikusok . . . . . . . . . . . . . . . . . 32
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást! JHF könyvek a NETEN!!! http://www.tar.hu/layout
BESZÉLNEK-E MAGYARUL A SZABADKAI MOL-KÚTON? Január 30-án nyílt meg Szabadkán a Mol Rt. benzinkútja. A magyar olajipari vállalat érkezésétõl a helyi magyarok fellendülést, esetleg új munkahelyek megnyitását remélték. A január végi megnyitón a vállalat belgrádi képviselete, az Intermol igazgatója ígéretet tett, hogy az itt dolgozók nemzeti összetétele megfelel majd a községi viszonyoknak. A tapasztalatok azonban nem ezt mutatják: a Magyar Szó szerkesztõségének többen jelezték: nem találtak olyan eladóra, aki magyarul tudta volna õket kiszolgálni. Az Intermol eladási és üzleti menedzsere viszont a lapnak írt levelében azt hangoztatta: az alkalmazottak 75 százaléka beszél magyarul. A szerkesztõség munkatársai azonban ottjártukkor nem találtak olyan kutast, eladót, pénztárost, aki beszélt volna magyarul, és az egyébként jól ellátott üzletben magyar újságokat sem lehetett venni. Egy felháborodott szabadkai így fogalmazott: „az, hogy más kutakon nem tudnak magyarul, szégyen, de egy anyaországi vállalat esetében egyenesen mellbevágó”. A lap úgy tudja: a munkások közül 13 személyt elbocsátottak; 11-en beszéltek magyarul. Az érintettek elmondása szerint a vezetõk azzal indokolták ezt a lépést, hogy még nem nyílt meg a horgosi határátkelõn felépített két MOL- benzinkút, a pályázatot pedig egyszerre írták ki. Ezt az állítást Maglai Jenõ, a Mol szabadkai jogi képviselõje is alátámasztotta, hangsúlyozva: tudomása szerint a felmondás átmeneti, s ha megnyílik a horgosi határátkelõ, aki akar, visszatérhet a munkahelyére. A lap megkereste az ügyben Kasza Józsefet, a VMSZ elnökét is, aki – miután tájékozódott az ügyben –, közölte az Intermol igazgatójának válaszát, miszerint Szabadkán minden rendben van, az alkalmazottak tudnak magyarul. Kasza József a vásárlók panaszát kivizsgálásra érdemesnek tartja. Mint mondta: megengedhetetlen, hogy Szabadkán, ahol hivatalos nyelv a magyar is, egy magyar benzinkúton ne beszéljék a magyar nyelvet.
Valaki, aki alig pár évvel ezelõtt még izzadtság szagú mosatlan „anarchista“-ként tetszelgett a budapesti bölcsészkar folyosóin és pénzért esedezett az akkori ifjúsági szervezettõl -a gyengébbek kedvéért, a KISZ-tõl- színvonalon aluli, lopott gondolatoktól hemzsegõ lapjához, majd késõbb „harcos cionista“-vá vedlett, most az úgynevezett neo-konzervatívok oldaláról hirdeti az igét. (Két megjegyzés az érthetõség kedvéért: 1. Anno az ELTE KISZ titkáraként én adtam a pénzt az említett anarchista újsághoz 2. A neo-konzervatív terminus ne tévessze meg senkit, valójában ultra-liberális, szélsõségesen globalizmus-párti irányzatról van szó). Az a valaki, nem más, mint Seres László, a Szombat, a Népszabadság, az Élet és Irodalom állandó szerzõje, a hírszerzõ.hu fõszerkesztõje. Seres a közelmúltban azzal rukkolt elõ, hogy teljes vállszelességgel kiállt egy, az Iráni állam megsemmisítésére törõ Budapesti „mozgalomnak“. Seres kezdeményezésére, a jelentéktelen Nyitrai Zoltán vezette neo-konzervatív mozgalmárok Irán bombázását követelõ aláírásokat gyûjtenek az amerikai nagykövetség elõtt. Követelik a perzsa állam elleni mielõbbi támadást. „Az Egyesült Államok sürgõsen küldjön ultimátumot, amelyben követeli, hogy Irán engedélyezze az összes nukleáris létesítményének nemzetközi és feltétel nélküli ellenõrzését. Amennyiben ez kudarcot vallana, haladéktalanul katonai akciót kell indítania, és meg kell semmisítenie Irán nukleáris potenciálját.“ -áll peticiójukban. A folytatásban: „Ezért vagyunk itt, és ezért fordulunk a világ egyetlen szuperhatalmához, hogy cselekedjék! Az USA-nak van ereje, hogy lefogja a fenyegetõ barbár kezeket.“ „Isten áldja Amerikát, Isten óvjon bennünket Barátaim!“ zárjak magasztosan a petíciót a neoconok. Elõször: Ízléstelennek és betegesnek tartom, hogy kávéházi firkászok, szalon liberálisok (mai neo-con-nok), a világ történéseit a meleg és puha fotelból figyelõ megmondóemberek, emberi életek ezreit követelõ terrorbombázásokra buzdítanak. Másodszor: Ízléstelennek, betegesnek és erkölcstelennek tartom, ahogyan pont õk, történelmi vívmányainkra, a vallásszabadságra, és -hogy hogy nem- a piac szabadságra hivatkozva követelik az újabb bûntényt (Irak, Afganisztán) az emberiség ellen.
Harmadszor: Ízléstelennek, betegesnek, erkölcstelennek és álszentnek tartom, hogy a militarista valamint törvénytelen, atomfegyverrel már rendelkezõ „Izrael Államot“ védik innen Magyarországról. Azt az államot, melyet nem mellesleg az ismert zsidó származású Oscar-díjas amerikai mûvész, Woody Allen náci államnak nevezett. Negyedszer: Irán az ENSZ tagja. Független állam. Kormányát demokratikusan -ízlések és pofonok-választották meg. Iránnak nukleáris programja van. Atomfegyvere nincs. Alulírott magyar állampolgár, felelõsségem teljes tudatában követelem 1. Egyetértésben, az antiszemitizmussal nem vádolható Rabbi Hirsch-hel, Rabbi Cohen-nel, Rabbi Goldstein-nel, Rabbi Weiss-szel, Rabbi Feldmannal, Rabbi Webermann-nal a Neturei Karta International* vallási vezetõivel, az Isten káromló „Izrael Állam“ törvényen kívül helyezését. 2. Az Amerikai Egyesült Államok törvénytelen beavatkozásainak megszüntetését más államok belügyeibe. E beavatkozások következtében keletkezett mindennemû kár megterítését, az áldozatok hozzátartozóinak kártalanítását. 3. Ha mégis bombázni kellene, hát bombázzák – de lehetõleg járulékos károk (collateral damages) és ártatlan áldozatok nélkül- Seres Lászlónak és elvbarátainak lakhelyét, kedvenc kávéházaikat, szerkesztõségeiket. 4. A világbékét legjobban veszélyeztetõ Amerikai Egyesült Államok és Izrael bombázását, de a további bonyodalmak elkerülése végett javaslom kiterjeszteni a bombázást a világ minden atomfegyverrel rendelkezõ állama ellen. A békeszeretõ polgárok támogassák a készülõ Irán melletti demonstrációt, az Iráni Iszlám Köztársaság szuverenitása védelmében indítandó aláírásgyûjtést valamint minden valóban demokratikus állam önrendelkezéshez való jogát. Rózsa-Flores Eduardo
[email protected] Újságíró, író, költõ, A KAPU folyóirat fõmunkatársa, A Hívó Szó alapító fõszerkesztõje A Magyar Iszlám Közösség volt alelnöke A Horvát Hadsereg nyugalmazott ezredese A 2002-es, Magyar Filmszemle fõdíjas CHICO c. film fõszereplõje A MUOSZ tagja www.nkusa.org
Forrás: Magyar Szó Online
2
jó ha figyelünk
– avagy Abszurditás a köbön: a tehetõs nyugdíjasok országában öregkorára mindenki meghülyül? – A „Péntek 8” egyik utóbbi adásában Bayer Zsolt azzal viccelõdött, még megérhetjük azt, hogy a nyugdíjasok nem kérik a 14. havi nyugdíjat. Láttunk mi már karón varjút, emlékezzünk csak vissza, amikor a szakszervezetek próbálták elhárítani maguktól és a dolgozó tömegektõl a minimálbér duplájára történõ emelését. Megállt az ész és támaszkodott. Jelentem, megértük. A nyugdíjasoknak nem kell a 14. havi nyugdíj. Tudom, hogy most Önök is, akárcsak én, értetlenül állnak a hír hallatán, hiszen jól emlékszünk még valamennyien, hogyan álltak bosszút az anyagiakra oly érzékeny nyugdíjasok 2002-ben a Fideszen rongyos 19 000,-Ft miatt, amit állítólag a Fidesz, sõt, személyesen maga Orbán Viktor vett el tõlük. Most meg, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, elegánsan legyintenek egyet, és aszongyák, köszönik szépen, de nem tartanak igényt a 14. havi nyugdíjra, mondván, más elõl vennék el a pénzt, a nyugdíjasok viszont ennél szolidárisabbak, õk sosem tennének ilyet. Megáll az ész és támaszkodik. Újfent. Bár, most jut eszembe, valamelyik reggel a „Mokka” címû reggeli beszélgetõs mûsorban Havas Henrik, a média által újabban csak „tanár úrként” aposztrofált pökhendi stílusú kultúrbunkó azt találta mondani, hogy egyes közgazdászvélemények szerint, a magyar nyugdíjasok túl vannak fizetve. Akkor azt hittem, hogy a tévé elõtt ülve felrobbanok a méregtõl. – Számold már át euróra azt a szerény készpénzösszeget, jó barát! – hördült fel mellettem sajátos stílusú cimborám a rá oly jellemzõ egyedi hanghordozásával. Akkor mindketten azt hittük, Havasnál hibázik valami, nincs ki az összes kereke. Pedig nem! Úgy tûnik, a „tanár úr” tényleg tud valamit, és mi vagyunk a hülyék. Vagy csak annak lehettünk ismét szemés fültanúi, ahogyan az ostoba ember vénségére meghülyül? De az is lehet, hogy itt a szervilizmusnak egy egészen kifinomult megnyilvánulásával van dolgunk, ahol úgy tudnak segget nyalni a kamerák kereszttüzében, hogy az már mûvészi magasságokba emelkedik. De miért is csodálkozunk ezen, hiszen ez egy abnormális és következmények nélküli ország. Próbálna így viselkedni az USA-ban valamelyik szakszervezeti vezetõ, valószínûleg a maffia egyik alvállalkozó cégének építési területén végezné egy betonszarkofágban. Nem így azonban nálunk! Magyarország szakszervezetmentes övezet, ahol a kirakat jó ha figyelünk
érdekvédelmi szervezetek elsõ emberei a parlamentben kvaterkáznak a multimilliárdos gyártulajdonosokkal. Csodálkozunk akkor, ha a dolgozó tömegek érdekvédelme helyett õk is csak a saját zsebük megtömésével vannak elfoglalva? De ezt még elnézné nekik a birkatürelmû nép, ha legalább jól végeznék a dolgukat. De nem! Õk teli torokból üvöltöttek és tiltakoztak, amikor a polgári kormány duplájára emelte a minimálbért. És senki nem szólt egy árva szót sem. Egyetlen egy riporter vagy újságíró sem ment oda, hogy megkérdezze a kissé szereptévesztésben leledzõ érdekvédõket, hogy aszongya: eszednél vagy te, jó barát? Tudod te, hogy mér’ veszed föl a lóvét az ablaknál? Ilyenek õk, amikor a mi érdekeinket védik. Milyenek lehetnek, amikor nem? Belegondolni is szörnyû. Milyen országban élünk? Mivé tette ezt az országot a nyolcévnyi magánszocializmus? Micsoda ostoba és buta népek lakják ezt a szerencsétlen sorsú és megcsonkított aprócska földdarabot, amit a hazánknak hívunk? Micsoda ostoba és buta az a nép, amelyik hagyja, hogy ezt tegyék vele? Amelyik ilyen embereket emel vagy hagy vezetõ pozícióban? Mindeközben pedig a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjas döbbenten ül a tévé elõtt, és megint azzal szembesül, hogy felelõtlen emberek felelõtlenül hordanak össze mindenféle hülyeséget, az õ nevében. Az, hogy õket meg nem kérdezte senki, az, hogy tõlük felhatalmazást nem kért senki, nem számít. Ez tényleg egy abnormális ország. A kis magyar abszurd hazája. Bár, talán most már az is lehet, hogy a nagy magyar abszurd idejét éljük. Fõként most, hogy a kampány lassan befordulni látszik a célegyenesbe. Megint a szemléletmód az, ami érdekes, ami jelzésértékû. Az ámerikai típusú, a két vezérre kihegyezett médiakampányból kifolyólag, valahányszor, ha szóba kerül a két erõs ember, a nép azonnal nekiugrik Orbánnak. Hogyan szerezte a vagyonát? Mibõl gazdagodott meg stb.? Értik, ugye? Nem a multimilliárdos KISZ-führeren akadnak ki, mint az Epeda sezlonyrugó – ki tudja, tán azért, mert az õ kutyájuk kölyke –, hanem OV-t feszítik keresztre azonnal, hogy jól írta-e be a padlástér nagyságát a vagyonbevallásba, és hogy beépítette-e azt? Értik, ugye? Nem a multimilliárdos KISZ-führeren akadnak ki, mint az Epeda sezlonyrugó, pe-
dig majd’ 35-ször akkora a vagyona, mint politikai ellenfelének, de nem, a nép, az istenadta nép mégis õt, a sikeres milliárdost, az egykori sármos ifjúkommunistát kedveli jobban. Nincs is mit csodálkozni ezen egy olyan országban, ahol az egykori spicli, volt szt. tiszt, miniszterelnökként bebukva, nem megvetés és a kiközösítés tárgya lett, hanem az, ami mûvelt és szalonképes demokráciákban – de már a környezõ országokban is – egyenesen elképzelhetetlen lenne, népszerûség-növekedést könyvelhetett el magának. A nyurga Franciso a Number One, hiszen õ „becsületesen”, üzletemberként szerezte a vagyonát, míg Orbán politikusként, miniszterelnökként járt taggyûlésekre. A két pasas nemhogy egy lapon, egy könyvben sem említhetõk, olyan nagy a különbség közöttük. És mégis. Idõnként le kell mennünk alfába ahhoz, hogy megértsük, hogyan is mûködik ez a fordított logikájú ország. Gondoljanak csak bele, Hölgyeim és Uraim! Jön ez a nyurga KISZ-es gyerek, besétál a bankba – mit ad Isten, pont abba, ahol az anyósa a fõmufti – leperkál 5 millát, mire Piroska is odagurít mellé vagy 700-at, amiért Francisconak csak úgy az ölébe hullik a több milliárdos vagyon. Ennyit a becsületes meggazdagodásról. Tessék mondani, nekünk miért nem lehet így? Ha Önök, vagy én, bemegyünk a bankba, a csillagos eget le kell tennünk fedezetként – hacsak nem vagyunk rajta valamelyik VIP-listán –, és hát valljuk meg õszintén, nem kapunk 700 millert. Mintha visszájára fordult volna a világ. Hihetetlen önfeladás minden téren, döbbenetes mértékû értéktorzulások, aránytévesztések és értékvesztések mindenütt. Hát ezért nem a lóvé az oka annak, amiért soha a büdös életben nem fogjuk õket utolérni. Minden más, normális országgal ellentétben nálunk a szakszervezetek ágálltak a leghangosabban a minimálbér emelése ellen. Nõ a munkanélküliek száma, de ez jó hír – legalábbis a kormány szerint – mert ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy egyre többen regisztráltan keresnek munkát. Végül, az elvtársak átvágták a gordiuszi csomót, eldöntötték (hiába, no, õk már csak így szokták, nem tudnak kibújni a bõrükbõl), szóval úgy döntöttek, holnaptól nincs több munkanélküli! Ezentúl a munka világának perifériájára szorult százezreket álláskeresõknek hívjuk, így is tatjuk nyilván õket. 3
Elvégre a pozitív szemléletmód az egy fontos dolog, nem igaz? Az Európai Unió egyedül a mi kilábalási tervünket dobta vissza, de aggodalomra semmi ok, mert ez nekünk tulajdonképpen jó hír, jó az irány, csak így tovább, nyugtat minket a Veres pénzügyminiszter. Képzelem, milyen szarul érezheti magát a többi 24 uniós tagállam, amelynek nem kellett kilábalási tervet készítenie, vagy éppen nem kell ikerdeficittel megküzdenie, és nem folyik ellene eljárás túlzott eladósodás miatt. Mit csináljunk? Mi már csak ilyenek vagyunk, szeretjük a kihívásokat. Mindeközben itthon Magyarországon
beteljesedik Megyónak, a Kárpátok egykori ékes szavú bülbülmadarának immáron a klasszikusok közé sorolt mondása, hogy aszongya: „A jóléti államok kora lejárt.” És valóban. Jankovits György, a Magyar Nyugdíjasok Egyesületei Országos Szövetsége elnöke, az Idõsügyi Tanács – tehát nem a nyugdíjasok – nevében kijelenti, hogy a szolidaritást szem elõtt tartva lemondanak a jólétrõl, mit nekik rongyos 1 havi plusz nyugdíj! „Nem bátor az a ló, hanem vak!” Ha a 2002-es 19 000,-Ft után valaki nekem azt mondja, hogy 2006-ban a nyugdíjasok egy havi nyugdíjukról, senki által nem
A kommunista diktatúra lezáratlanságát, a valódi rendszerváltás elmaradását mi sem bizonyítja jobban, mint az újra és újra lebukó egykori besúgók, ügynökök. Köztiszteletben álló emberekrõl derül ki, hogy önként vagy kényszerbõl jelentettek a diktatúra belsõ elhárításának, másokat ártatlanul vádolnak meg ezzel, s ha bizonyítják is tisztaságukat, a gyanú árnyéka onnantól mindörökre rájuk vetül. A megzsarolt emberek nem szabadultak meg 1990-ben, a szégyen vagy az érdek ma is fogva tartja õket. Nem tudni, hányan vannak, nem ismerjük õket, mint ahogy azokat sem, akikrõl – MSZMP-tagok lévén – nem készült nyilvántartás, noha szintén besúgtak. Aki lesz olyan bátor, hogy nyilvánosságra hozza a besúgók neveit, de a zsarolókét is, nagy lépést tesz majd a valódi szabadság felé. „Szabad nép tesz csuda dolgokat” – írja Berzsenyi Dániel. A fogott emberek a múlt nehezékei, s amíg e ballaszttól nem szabadulunk meg, nem foghatunk neki a jövõ építésének, nem tehetünk csuda dolgokat. A kommunista diktatúra hordaléka hömpölyög mindennapjainkban. Sorra buknak le eddig rettegõ, netán zsarolt helyzetükbe beletanult, azt a maguk javára fordító emberek, akikrõl kiderül, hogy a kádári belsõ elhárítás besúgói voltak. Számos közismert személy leplezõdött le az elmúlt években. Olyan a maguk szakterületén bálványozott emberek semmisültek meg erkölcsileg másodpercek alatt, mint Novák Dezsõ, Szepesi György, Molnár Gál Péter és így tovább. Szabó István Oscar-díjas filmrendezõ esete csak egy a sok közül, s az ügy fõszereplõje igazából nem õ, hanem az a rendszer, amely zsarolással besúgásra kényszerítette az elnyomottakat, lealjasította önnön áldozatait. Az ügy azonban modellértékû, ezért érdemes megvizsgálni a reakciókat. „Hálás vagyok a sorsnak, és utólag büszke lehetek a történtekre. Életem legbátrabb, legvakmerõbb cselekedete volt az állambiztonsági munka. Hiszen ezzel mentettük meg egyik évfolyamtársunkat az 1956-os forradalom után a leleplezéstõl és a biztos akasztástól” – reagált elõször Szabó István a Népszabadságban, miután a balliberális Élet és Irodalom hetilap január 27-i számában Gervai András Egy ügynök azonosítása címû írásában leleplezte a Mefisztó rendezõjét, s nyilvánosságra hozta, hogy Képesi fedõnéven jelentett a kommunista diktatúra belsõ elhárításának. E magabiztos kijelentést Szabó azonban két nap múlva módosí4
presszionálva, csak úgy, önként és dalolva lemondanak, azok mellett kampányolva, akik már egyszer szemrebbenés nélkül és pofátlanul belehazudtak a képükbe, nos, akkor én harsány kacajra fakadtam volna. Mára azonban megtanultam, hogy ebben az országban minden, és annak ellenkezõje is megtörténhet. Ma már nincs kedvem kacarászni. Merhogy itten ez képzõdött meg! Egy dologban reménykedem csak, hogy a közel hárommillió nyugdíjas közül még nem mindenkinek ment el az esze. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
totta, s a Magyar Televízió A szólás szabadsága címû mûsorában január 29-én már azt állította: „Én magamat védtem. (…) Én lényegében nem csináltam olyan filmet, amiben ezt a történetet valamilyen módon nem mondtam volna el.” Sõt, a rendezõ ellentámadásba ment át: „Ez teljesen egyértelmû, hogy engem meg akarnak ölni, mert az összes hírügynökségnek szétkürtölték.” Akár szánhatnák is az erkölcsileg megnyomorított mûvészt, csakhogy nem mondott semmit az Élet és Irodalomban nyilvánosságra hozott jelentéseirõl, amelyekben bizony terhelõ információkat közölt egyesekrõl. S legfõképpen azt nem tette meg Szabó István, amit joggal várhat tõle a közvélemény. Nem követte meg a besúgottakat. Ez az a pont, ahol a jeles alkotónak kijáró tisztelet szertefoszlik, s még a pórázra kötött szolga iránti szánalmat is felváltja az undor. Mert Szabó István a leleplezéssel tulajdonképpen megszabadult, azaz megszabadulhatott volna múltjától, de az áldozatok megkövetése nélkül ez nem megy. A közismerten baloldali elkötelezettségû Szabó Istvánt számosan azonnal védelmükbe vették. „Egy alkotót csak és kizárólag a mûveibõl lehet és szabad megítélni, csak a mûveiben létezik” – írta például Kamondi Zoltán filmrendezõ (Nyílt levél az Egy ügynök azonosítása címû cikk szerzõjének, Népszabadság, 2006. január 30.) Ez az állítás azonban sántít, mert senki nem védte meg ugyanezen logika alapján mondjuk a beszervezését 1993-ban nyíltan felvállaló Csurka Istvánt, és azokat sem, akik nem voltak besúgók, de akiknek mûvészi vagy egyéb teljesítményét a balliberális média visszamenõleg leértékelte csak azért, mert nyíltan vállalták jobboldali elkötelezettségüket. A Szabó István védelmében írtak tehát a politikai hasznosság alapján megfogalmazott farizeuskodásnak tekinthetõk. A filmrendezõ mellett kiállók névsora különben is beszédes. A balliberális véleményformálók krémje rántott bõszen kardot Mefisztó védelmében. Ott találjuk Andrassew ivánt, Albert Györgyit, Ascher Tamást, Bauer Tamást, Eörsi Mátyást, Farkasházy Tivadart, Gerõ Andrást, Göncz Árpádot, Gönczöl Katalint, Jancsó Miklóst, Juszt Lászlót, Kéri Lászlót, Koncz Zsuzsát, Léderer Pált, Mihancsik Zsófiát, Orosz Józsefet, Ptschnig Mária zitát, Presser Gábort, Szászi Júliát, Szurdi Miklóst, Wisinger Istvánt. Csupa egy alomból való megmondóember. jó ha figyelünk
A Szabó István védelmében megnyilatkozók szerint tehát a mûvei minõsítik a rendezõt, nem az, hogy tizenkilenc évesen zsarolással besúgónak szervezték be. Ám arról nem esik szó, hogy ezek a mûvészileg valóban népszerû filmek éppen azért születhettek meg és azért kaphattak hátszelet, mert a rendezõjük megadta az árát, míg azok körül, akik nem voltak hajlandók lealjasodni, elfogyott a levegõ. Természetesen emberileg érthetõ, ha az 1956 utáni vérgõzös megtorlás idején egy tizenkilenc éves fiatalember, szinte még gyerek, zsarolás hatására aláírja a beszervezési nyilatkozatot. Szabó István az aláírás pillanatában áldozat volt. De bûnös lett, amikor terhelõ információkat közölt a diktatúra terrorgépezetével és bûnös most is, amikor emiatt nem szégyenkezik, nem kér bocsánatot, hanem megmagyarázza a gyalázatot. Így vélekedik az ugyancsak balliberális Kenedi János történyész is a Magyar Hírlap január 30-i számában: „Ha saját lelkiismeretére hallgatva Szabó István mindössze annyit mond 1990-ben, hogy »a saját bõrömet védtem 1957-ben, besúgottjaimtól bocsánatot kérek«, akkor megõrizhette volna emberi méltóságát. Hûséges maradhatott volna barátai – Gyöngyössy Imre és Gábor Pál – emlékéhez. Így azonban idõsebb barátait taszította a mostani hazudozás örvényéba, maga után rántva saját szavahihetõségét is.” A szerecsenmosdatás hatására a legkülönbözõbb üygekben írt „petíciókat” tartalmazó www.petitiononline.com internetes oldalon az alábbi fiktív nyílt levél jelent meg: „Alulírott független értelmiségiek, független gondolkodók, független mûvészek és független függetlenek kinyilvánítjuk, hogy szeretjükm, tiszteljük, istenítjük P-t. P. annak a redves korszaknak az áldozata, amely mindannyiunkkal kibánt. Hiszen vajon ki nem nyalt akkoriban? Melyikünk nem lihegett a koncért, s ha úgy adódott, hát igen, a hatalmasok lábához kucorodva? Vajon ki nem tekerte ki itt-ott felebarátai nyakát? Hát lehet felróni bármelyikünknek, hogy egy-két rongyos évtizeddel elõbb jutott katedrához, kiadóhoz, külföldi úthoz, megrendeléshez, mint azok, akiket felnyomott? Azt mondják azok, akiknek semmi sem drága, hogy P. össze-vissza hazudik. De hát nem az az érdekes, hogy P. most mit mond. P-be most belerúgtak, nagyot kapott, emberi roncsot csináltak belõle azok, akik (tudjuk, kik vezetik a tollukat!) saját elõmenetelük érdekében bárkit bemocskolnak. Nem véletlenül teszik ezt a kampány kellõs közepén, a filmfesztivál elõestéjén, Mozart születésnapján, a jégzajlás hajnalán. Ezzel ártanak filmmûvészetünknek, az egész országnak, az Emberiségnek és Jégtörõ Mátyásnak. P. viszont igazi Ember. P. mélyen érzõ Ember, akinek legbelsõ érzeményeihez egyikünk se tud eljutni, felérni. Nem tudhatjuk, mit érez most, amikor ezt mondja, és mit érzett tegnap, amikor az ellenkezõjét mondta. P. egész életmûvével igazolta azt, hogy õ maga a megtestesült Humánum, tehát teljesen mindegy, hogy mit mond most, hogy mit csinált akkor, vagy hogy mit csinált vagy mondott egyáltalán bármikor. Kit érdekel a homályba veszõ régmúlt? Kinek használ, ha felemlegetjük a régi sebeket, az elfeledett sérelmeket? Ahogyan a költõ mondja: »Ki a bûnös, ne kérdjük!« P. a miénk, mindannyiunké, az egész Emberiségé, és nem hagyjuk, hogy báncsák!” Valóban. Nem volt mindenki besúgó. És kétségtelenül vádolják az egész kommunista rendszert a megnyomorítottak, az alkoholiz-
musba, neurózisba, testi-lelki nyavalyákba, öngyilkosságba hajszolt „kipányvázott lelkek”. Gondoljunk csak Latinovits Zoltánra, akirõl a már említett Molnár Gál Péter jelentgetett gyalázatos dolgokat, de említhetjük a magyar filmmûvészet talán legnagyobbját, a fiatalon elhunyt Huszárik Zoltánt. Õ is, Latinovits is, – a színész egyik elõadóestjének címével élve – az „izgága Jézusok” egyike volt. És az izgága Jézusokat a Kajafások rendre megfeszíttetik a Pilátusokkal, míg a hatalom lábához kucorodók hallgatnak, félrenéznek, netán segédkeznek a szegek beverésében. De olyanok is voltak, mint Bódy Gábor, akik kényszerbõl aláírtak, ám nem tudtak gyalázatban élni. A ragyogó tehetségû Bódy Gábor fiatalon öngyilkos lett. Az õ emlékük vádlón él a jelenben a múlt minden förtelmével együtt. Volt választás, még Bódy Gábornak is. A múlt, mint a rétestészta, egyre nyúlik. Átível a jelenen és beleterpeszkedik a jövõbe. Az Élet és Irodalom február 3-i számában Kézdi-Kovács Zsolt filmrendezõ, Szabó István egykori évfolyamtársa beismerte, hogy õt is beszervezte a diktatúra titkosszolgálata, Léva Béla fedõnéven írt jelentéseket az osztálytársairól, miután Szabó Istvánnal és egy másik diáktársukkal, a már elhunyt Kardos Ferenccel együtt 1957-ben letartóztatták és megfenyegették. A balliberális hetilap ugyanezen számában Ungváry Krisztián történész Paskai László bíborost leplezi le. Ungváry arról számol be, hogy Paskai 1972 és 1974 között Tanár fedõnéven jelentéseket írt a titkosszolgálatnak. A történész ugyanakkor megjegyzi, hogy a bíboros jelentéseiben mindenkirõl elõnyös információkat adott. Tatrótisztje, Keresztury György nehezményezte is, hogy ezek a beszámolók használhatatlanok. „Paskainak, mint hálózati személynek a története arra bizonyíték, hogy különösebb lealjasodás nélkül is lehetett valaki hálózati személy” – vélekedik a dokumentumok alapján Ungváry. Ahány besúgó, annyi szokás, szûrhetjük le a tanulságot. Ide illik Szilágyi Domokos néhány sora: „Ki tiltja meg, hogy fákat olts, / dolgozz, ölelj s az ûrbe szállj!? / Ki tiltja meg, s ki kényszerít, / hogy féreg légy, ha nem muszáj!?” Tény ugyanakkor, hogy Paskai a diktatúra idején nyilvános megszólalásaiban nem volt ilyen visszafogott. 1987-ben például a Rákosi-rendszer „kompromisszumra törekvését” emlegetve elítélõen szólt Mindszenty József bíboros-hercegprímás „rugalmatlanságáról”. Pedig abban az idõben már nem volt kötelezõ ilyen kijelentéseket tenni. Akkor már nem kényszerítették, és nem volt muszáj… Az elmúlt hetek leleplezései azt bizonyítják, hogy az ügynökjárvány addig nem ér véget, amíg a hálózat minden tagjának nevét nem ismerhetjük meg. Addig bármikor újabb bálvány omolhat össze. A neveket a beszervezõkkel, a tartótisztekkel és a jelentéseket felhasználókkal együtt nyilvánosságra kell hozni, hogy a múlt egyszer és mindenkorra véget érjen. Hiszen akit egyszer megzsaroltak, az mindörökre zsarolható marad, egészen addig, amíg a nyilvánosság, a beismerés következtében meg nem szabadul terhétõl. S akit egyszer zsarolással gazemberségre kényszerítettek, azzal mindaddig bûnt követtethetnek el, amíg fogható. Csillag Tibor írja Bûntudatom címû versében: „Akit vallattak, ma is vallomást tesz”. Forrás: Ágoston Balázs – Demokrata
Próbáljunk hinni Magyarország feltámadásában! Hungáriában feje tetejére állt a világ. Shakespeare vészbanyáit idézve, olyan országban élünk, ahol „szép a rút és rút a szép“. Az 56-os Szövetség, élén az elnök, Sinkovics Gyula az ötvenhatos szellemiség ápolásáért, ébren tartásáért Pro Fidelia érdemrenddel tüntette ki Zoltai Gusztávot, a Mazsihisz elnökét, aki az ötvenes évek végén, a forradalom leverése után önként és jó ha figyelünk
dalolva lépett be a munkásõrségbe. Zoltai Gusztáv nyilatkozott: „nem érez semmiféle összeférhetetlenséget munkásõr- és párttagmúltja és a kitüntetés között“. Zoltai Gusztáv a diktatúrában kommunista munkásõrként védte a szocializmust, megbélyegezte (mert munkásõrként egyetértett börtönbe zárásukkal, kivégzésükkel) a fasiszta ellenforradalmárokat - a demokráciában
ébren tartja, ápolja az 1956-os nemzeti demokratikus forradalom szellemiségét. Zoltai Gusztáv azt hiszi magáról, hogy becsületes ember. Medgyessy Péter negyed századdal ezelõtt okosan karriert építõ, szigorúan titkos tisztként szolgálta a népi demokratikus proletárdiktatúrát. Amikor a demokratikus Magyarországon exkommunista elvbarátai rövid 5
idõre miniszterelnököt fabrikáltak belõle, hirtelen rádöbbent: õ már szigorúan titkos tisztként is az Európai Unióhoz történõ magyar csatlakozást készítette elõ, tehát valójában Nyugat-barát, szovjetellenes aknamunkát végzett. Nagyhangú melldöngetése közben észre sem vette: vagy akkor hazudott, amikor negyed százada kommunistának mondta magát, vagy most hazudik, amikor azzal dicsekszik, hogy már negyed százada sem volt kommunista. És Medgyessy Péter azt hiszi magáról, hogy becsületes ember. Gyurcsány Ferenc, e pillanatban Magyarország miniszterelnöke, a pártállamban ifjúkommunista pártfunkcionárius, a demokráciában szociáldemokrata milliárdos, a kilencvenes évek elején gazdasági vállalkozó. Alapított egy kft-t. Kérte a cégbíróságot, annak rendje és módja szerint jegyezze be vállalkozását. A cégbíróság megtagadta a bejegyzést. Az átmenetileg nem politizáló Gyurcsány Ferencet ez akkor egyáltalán nem zavarta, és két éven keresztül mûködtette a nem létezõ céget: aláírt, tárgyalt, üzleteket kötött, hatalmas vagyont szerzett. A legfõbb ügyész elvi álláspontja szerint az ilyesmi jogsértõ, törvénysértõ magatartás. Gyurcsány Ferenc szerint: „történtek jogi pontatlanságok“. Ha ezek után egy politikus önszántából nem tûnik el nagyon gyorsan a közéletbõl, egy kulturált, demokratikus jogállamban páros lábbal rúgja ki saját pártja, hogy köztudottan, bizonyítottan erkölcstelen politikusa ne veszélyeztesse, kockáztassa a párt választási esélyeit. De Gyurcsány Ferenc - magabiztosan és öntudatosan - változatlanul Magyarország miniszterelnöke. És Gyurcsány Ferenc azt hiszi magáról, hogy becsületes ember. A filmszemle megnyitásának napján, január 31-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a keblére ölelte Szabó István filmrendezõt, akirõl néhány napja derült ki: 1957 és 1963 között megbízható besúgóként jelentgetett az állambiztonsági szerveknek osztálytársairól. Similis simili gaudet - mondták régen a latinok. Hasonló a hasonlónak örül. Gyurcsány Ferenc fiatal korában kommunista volt, Szabó István besúgó. Mind a ketten megtagadták fiatalkori múltjukat. Gyurcsány Ferenc már nem is akar emlékezni arra, hogy hajdan lelkes híve és kiszolgálója volt a megszálló szovjetek által országunkba telepített szocializmusnak, bolsevik diktatúrának. Szabó István (igaz, csak elsõ felindulásában) úgy magyarázta besúgómúltját, hogy büszke rá, mert bátor tett volt: így mentette meg az akasztástól osztálytársa életét. (A forradalom napjaiban az életét kezében fegyverrel kockáztató Gábor Pál és az újraszületett emberi tisztaságot versben ünneplõ - „egymás szíve a legtisztább messzelátó“, Egyetemi Ifjúság, 1956. október 31. Gyöngyössy Imre már halott. Szabó István mint állítását igazolni tudó tanúkra csak rájuk hivatkozik. Gond nélkül teheti: halott 6
barátai már örökre hallgatnak közös múltjukról és arról, mi történt Magyarországon 1956 után a megtorlás, a kommunista „rendcsinálás“ éveiben.) Mesének is hihetetlen, hogy néhány ügyes szóból összetákolt történettel Szabó István félre tudta vezetni a bosszúra éhes belügyi vallatótiszteket. Erre a ma világhírû filmrendezõ maga is rádöbbent, mert már a következõ napon elismerte, hogy amit 1957-ben tett, azért tette, mert félt, és elsõsorban magát akarta megmenteni. 1957-ben tehát gyáva volt, 2006-ban pedig szavaiért felelõsséget huszonnégy óráig sem vállaló, képlékeny ember. És Szabó István azt hiszi magáról, hogy becsületes ember.
A hajdani kommunista Gyurcsány Ferenc nyilvánosan keblére ölelte a hajdani besúgót, és egy szóban és írásban nyilatkozó, nagyszámú értelmiségi csoport azonnal a filmrendezõ védelmére kelt, mondván: méltatlanság felhánytorgatni a nagy tehetségû mûvész fiatalkori botlását. Sõt, azt is mondták, hecckampány és feltûnési viszketegség ezt éppen most, a filmszemle megnyitása elõtt néhány nappal szóvá tenni! Aki megírta az igazságot, aki nyilvánosságra hozta Szabó István besúgómúltjának dokumentumait, Gervai András a bûnös, a rossz, és nem Szabó István, aki
a belügyi szerveknek jelentgetett hajdan társairól, némelyikük életét talán örökre tönkretéve. Mindenesetre Szabó István - akit 1963-ban a kommunista belügyesek „a népi demokrácia iránt lojális“ ügynöknek, megbízható személynek ítéltek - már huszonhat éves korában lehetõséget kapott arra, hogy filmet rendezzen. A jelentéseiben szereplõ Gábor Pál harminchat, Gyöngyössy Imre harminckilenc éves korában állhatott csak rendezõként a kamera mögé, amikor Szabó István már sorozatban készíthette opusait. Remekmûvek is évtizedekig dobozban porosodtak a boldogtalan emlékû Kádár-korszakban, ideig-óráig sok rendezõ filmjét betiltották - Szabó István munkáit soha. Hungáriában feje tetejére állt a világ. Nincsenek bûnösök, mindenki ártatlan és a rendszer áldozata. De hát akkor ki volt a „rendszer“? Ahány besúgót, jelentgetõt, a belügyi szervekkel együttmûködõ, „a népi demokrácia iránt lojális“ ügynököt, tartótisztet, szigorúan titkos tisztet, vérbírót, verõlegényt, kommunista pártvezért eddig lelepleztek, az mind azt vallotta: a légynek sem ártott. Medgyessy Péter szigorúan titkos tisztbõl bankár, nagypolgár és demokratikus miniszterelnök lett. A hajdani munkásõr Zoltai Gusztávot kitüntették 1956 szellemének, hagyatékának ápolásáért. Volt elvtársai a kommunista funkcionárius Gyurcsány Ferencbõl milliárdos vagyonában öntelten lubickoló szociáldemokrata miniszterelnököt csináltak. Szabó István arra büszke, hogy életmentõ hõsként jelentgetett hajdan osztálytársairól a bolsevik belügyeseknek. És mindannyian azt hiszik magukról, hogy becsületes emberek. Munkásõr, szigorúan titkos tiszt, kommunista funkcionárius, besúgó: nem ismerik a szégyent, fogalmuk sincs róla, mi az a lelkiismeret, megértik egymást, megbocsátanak egymásnak: elvtárs az elvtársnak. Bocsássunk meg mi is nekik. De éljünk a demokrácia minden lehetõségével, tegyük lehetõvé számukra, hogy örökre eltûnjenek a történelem süllyesztõjében, és hátralévõ életükben magányban vezekeljenek bûneikért. Mi pedig kezdjünk el végre építeni egy új, egy valóban demokratikus, a kommunista mételytõl megszabadult országot, ahol szép a szép és rút a rút, ahol a besúgók nem képzelik magukat erkölcsprédikátornak és hõsnek, ahol a volt kommunistákból legalábbis kétes eszközökkel meggazdagodott akárkik nem hiszik magukat a demokrácia Grál-lovagjainak, ahol a volt munkásõr szemlesütve szégyelli magát, és a hajdani szigorúan titkos tisztek és még titkosabb tartótisztek örökre eltûnnek a közéletbõl. Próbáljunk hinni Magyarország feltámadásában! A szerzõ irodalom- és színháztörténész Forrás: Szigethy Gábor – Heti Válasz
jó ha figyelünk
„A bûntõl el lehet jutni a katarzisig, az aljasságtól soha, és mi most a kis aljasságok korát éljük” – így hangzik a mondás, amelyet a felemelõ, megrendítõ vagy csupán elgondolkodtató élmények nélküli új magyar játékfilmek juttattak eszembe. Miskolcon, valamikor a ’70-es évek végén – vagy a ’80-as években? – a hazai dokumentumfilmek fesztiváljára nagytekintélyû kollégát hívtak meg a rendezõk, mellesleg szólván, maguk is mozgóképesek. A játékfilmes Szabó Istvánt kérték meg, hogy elemezze a versenybe került mûveket, és általuk, a magyar dokumentumfilm-termést. A várva várt elõadó – talán, mert nem ismerte a „felhozatalt”, talán, mert nem óhajtott a konkrétumokig alászállni – úgy, ahogy volt, rettenetesen letolta az egész társaságot. Televíziósokat és filmeseket, fiatalokat és idõsebbeket, tehetségeseket és tehetségteleneket, tisztességeseket és pettyes jellemûeket, rendszerhû s renitens alkotókat egyaránt. Valamennyi képsorotokkal, mindenegyes képkivágásotokkal hazudtok, mondta, s az ujjaival négyszöget formálva, saját tengelye körül forgolódva, szemléltette is, milyen szelekcióra képes a kamera, s a mögötte álló ember. Színészi teljesítményként is roppant hatásos elõadása után, mielõtt a megdöbbent, leforrázott közönség magához tért volna, sápadtan, magasra tartott fejjel lépett le a dobogóról. Akár egy nagy tragika, utolsó jelenete végén. Kisvártatva, persze, megkezdõdött a pusmogás, a találgatás: Szakmai gõgje ragadta el? – kérdezték a ledorongolt filmesek. –Vagy megrendelésre dolgozott? (A dokumentumfilm-szemléknek otthont adó város, Miskolc, tudta ezt róla mindenki országszerte, a szocializmus legerõsebb bástyája volt, az Erdei Sándorról elnevezett mûvelõdési házra, hol a rendezvényt tartották, éjjel-nappal árnyékot vetetett a szomszédságában tornyosuló pártszékház.) Fennhangon azonban senki sem bírálta Szabó Istvánt. Még a filmgyári gúnynevét is a szokásosnál halkabban mondogatták. (Pöffeteg Pista, így hívták, így hívják a háta mögött, olykor még a hódolói is a híres filmrendezõt.) A hírlapíró, persze, semmit nem értett a miskolci színi elõadásból. Tisztelte Szabó Istvánt (leginkább az 1970-ben bemutatott Szerelmesfilmjéért), és tisztelte a dokumentumfilmeseket is, módfelett. Mert ismerte a munkáikat, a leghatározottabban vallotta: sokkal többen mutatják fel közülük az igazat a korabeli magyar valóságról, mint ahányan
elkendõzik azt. Gyöngyössy Imre, Böszörményi Géza, Gyarmathy Lívia, Sára Sándor, Magyar József, Ember Judit, késõbb Dárday István, Almási Tamás, Gulyás János és Gulyás Gyula, Erdélyi János, Zsigmond Dezsõ, Kisfaludy András, Tölgyesi Ágnes filmjei felnyitották a szemünket. És nem is csak „a jól értesült”, alkalmanként a zártkörû vetítésekre, de még a vágószobákba is becsempészett hírlapírókét, hanem a dokumentumfilmekért a jegyüzérekkel is egyezkedõ, moziba járó polgárokét is. Ezek a mûvek nem engedték elfelejteni, hogy hol élünk. Miért kell ezt a mûfajt, és azokat, akik életben tartják, a dokumentumfilmesek alkotói közösségét testületileg megbélyegezni, miközben más mûfajokban – a média világában: a stúdióbeszélgetésekben, televíziós riportokban és tudósításokban – szinte feltartóztathatatlanul folyik a valóság meghamisítása? – kérdeztem magamban vagy huszonöt éve Miskolcon, és kérdem azóta is, valahányszor a dokumentumfilmeket és alkotóikat szapulják. Mert feketítik, szidják, pocskondiázzák õket, szünet nélkül. Évtizedek óta, folyamatosan. Noha a mozikból rég eltûntek a non fiction mûvei, a televíziók is ritkán tûzik mûsorra õket, sõt sikerült kiölni az érdeklõdést irántuk a mozik népébõl is, pénzt sem igen áldoznak rájuk, mégis szálka az aktuális hatalommal cimboráló, véleményformáló értelmiség szemében a magyar dokumentumfilm. Olcsó s tán cáfolható kitétel volna éppen most arra célozgatni, hogy a dokumentumfilmesek kálváriája azzal a régi, miskolci komédiával kezdõdött. De a tény, hogy a – finoman szólva is problematikus – 37. Magyar Filmszemlén is a dokumentumfilmek kapták a legtöbb bírálatot, gondolkodóba ejti azt, aki igyekszik megõrizni a józan eszét, szellemi függetlenségét. Túl sokszor ismétlõdnek bizonyos témakörök a szemle dokumentum-versenyfilmjei között, mondták az „okosok”. Túl sokat és túl hosszan beszélnek a határon túli magyarokról (!), a hajléktalanokról, a drogosokról, de még a holocaustról is. Túl sok a beszélõ fej e filmekben, silány az operatõri munka… A játékfilmeket bezzeg elnézõbben kezelték a szemle szakmai köreiben, ott a leghitványabb „vonulatokra” is találtak mentségeket. Az odakent jelenetekre, az elvarratlan szálakra, az ellentmondásokra, a hagyományos erkölcsi elveket elegánsan (vagy bumfordian) megtagadó munkákra is. Nem tudom, más miként van vele, de engem csöppet sem zavarnak a „beszélõ fejek”,
ha érdekes dolgokat mondanak. Az operatõri gyarlóságokat is meg tudom bocsátani, ha a történet nem sérül általuk, vagy ha a pénztelenség a magyarázata. A tematikai „egyhangúságot” meg egyenesen az alkotói erények közé sorolom. De hát miért is kell bûnnek tekinteni, ha arról forgatnak dokumentumfilmeseink, ami velejárója (oka s magyarázata) a mindennapjainknak? Kövezzenek meg, én akkor is amellett kardoskodom, hogy a 37. Magyar Filmszemlén (is) a dokumentumfilm kategória hozta a legtöbb szellemi izgalmat, információt, a legtöbb továbbgondolni érdemes ideát, ötletet. Nagy bajban volnék, ha kötelezõvé tennék számomra a szavazást, mert nem tudnám, hogy – a tudományos-ismeretterjesztõ filmeket is a dokumentumfilm mûfajához sorolva – a több mint ötven produkció közül melyikre voksoljak. Az erdélyi havasok közt egy sárga biciklivel „mentõzõ” egészségügyi dolgozó mindennapjait bemutató Józsi nõvérre? Az utolsó – dukai – földmûvesekre? Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészhallgatóinak 56-os szerepét „kibeszélõ” Eötvenhatra? Az örökbefogadási kálvária kínjait sorra vevõ Gólyamesére? A kárpátaljai vendégmunkásnõket képbe hozó, Cérnaszálon címû ötvenkét percre? A termálvizes Egerszalókra? (Egy hely a termálvízben gazdag országban, ahol nem a nagypénzû idegenek kúrálják magukat a gyógyerejû lében, hanem, lássunk csodát, az õslakosok, errõl szól a film.) De azt tudom, hogy pályatársaimmal ellentétben roppant mód zavarnak azok a „beszédes jelenetek”, amelyek felmentik a megalkuvókat, a gyávákat, az erõsen vitatható erkölcsi normákat népszerûsítõket. Amelyek a kis igazságok, a kis hazugságok és a kis aljasságok világára kenik a hibás döntéseket. Az ilyen játékfilmjelenetek ugyanis azt az (elõször Csoóri Sándortól hallott) mondást idézik fel bennem, amelynek – sajnos - napjaink történései szolgáltatják a kõkemény igazolást. A bûntõl el lehet jutni a katarzisig, az aljasságtól soha, és mi most a kis aljasságok korát éljük – így hangzik a mondás, amelyet a felemelõ, megrendítõ vagy csupán elgondolkodtató élmények nélküli új magyar játékfilmek juttattak eszembe. Ne kérdje a kedves olvasó, hogy mire megyünk az ilyen mozgóképekkel, mert magamnak se tudok (merek) válaszolni. Talán a közremûködésükkel szép fokozatosan betagozódunk mindahányan a kis aljasságok, a kis hazugságok és a kis igazságok jelenébe? Forrás: Lõcsei Gabriella – MNO
ÉDES ANYANYELV Kibújt a szög a zsákból: a filmeseknek a történelmi igazságnál fontosabb a filmes lobbi érdeke. Jancsó Miklós, akit annak idején Szabó István besúgott, így fakadt ki a Magyar Hírlapban: „Szabó a barátom, és a világ egyik legnagyobb filmrendezõje. Aki õt és rajta keresztül a filmszakmát bántja, az elmehet az anyjába.” Mûvész úr, csak ön után. Forrás: Csontos János – Magyar Nemzet, 2006. február 6. jó ha figyelünk
7
A kádári diktatúra nem volt puha, legfeljebb annak éreztük Látszólag fordulatot hozott az ügynökvitában Szabó István, az egyetlen Oscar-díjas magyar filmrendezõ. A világhírû mûvész elismerte, hogy 1957-ben beszervezte a titkosszolgálat. A vita azonban javarészt a szokásos törzsi keretek között folyik. Értelmiségiek egy nagy csoportja mérlegelés nélkül azonnal kinyilvánította, hogy nem érdekes, mit tett Szabó István, Szabó Istvánt mindenképpen szeretik és tisztelik. A másik csapat hasonló megfontolások alapján kinyilvánította, hogy nem érdekes, mit nem tett Szabó István, Szabó Istvánnak nem lehet megbocsátani. Egyetlen dolog fontos az indiántáborban: ki kivel van. Ezen törésvonal mentén dõl el, hogy Kondor Katalin besúgó volt-e vagy sem, miniszterelnökünk zseniális üzletember-e, vagy éppen ellenkezõleg, közveszélyes szélhámos. A meddõ viták világa ez. A két csapatot az köti össze, hogy egyiket sem érdekli az igazság. Az igazság ugyanis az, hogy a történet messze túlmutat Szabó István személyén. Szabó István története korrajz. A Kádár-rendszer elsõ éveinek korrajza. Mert mivel indul a történet? Semmi rendkívülivel. Három ártatlan és gyanútlan tizenkilenc-húsz éves fiú elmegy színházba, de amikor az elõadás után kijönnek, váratlanul letartóztatják és börtönbe hurcolják õket, ahol három nap vallatás vár rájuk. A történet alapján jobban megérthetjük Kertész Imrét, aki egyszer azt találta mondani, hogy a Kádár-rendszerrõl írta a Sorstalanságot. Kertész és Szabó sorsa között egyértelmû a párhuzam. A tizennégy éves Kertész gyanútlanul utazik az autóbuszon, a buszt egyszer csak megállítják a hatóságok, leszállítják róla a fiút, majd elindítják a koncentrációs táborok felé. Kertész fiatal kamaszként, nem tudatosan élte át a vészkorszakot. Felnõtt fejjel, 56 után, a Kádár-rendszerben döbben rá, mi történt vele. A Kádár-rendszerben értette meg, hogyan mûködik a totális állam, mit jelent az államhatalomnak való teljes kiszolgáltatottság, ami leszállíttathatja a buszról vagy elhurcolhatja egy színházi elõadás után, hogy ezzel az élete teljesen más irányt vegyen. Természetesen nem tartozom azok közé, akik kényszeresen egyenlõségjelet szeretnének tenni a kommunizmus és a fasizmus közé. Az élet fontosabb, mint a szabadság. Tény, hogy Magyarországon jóval kevesebb volt a polgári áldozat a szovjet, mint a náci megszállás éveiben. De a szabadság szempontjából a korai Kádár-rendszer és a nyilas terror között nem volt lényeges különbség. 8
A korrajz tehát meglehetõsen sötét. Ami viszont furcsa, hogy alig tudunk igazán sötét figurákról. Az ügynöktörténetekben is ez a legfeltûnõbb. Éppen a fõszereplõkrõl nem tudunk semmit. Jótékony homály fedi, kik adtak parancsot Szabóék és mások letartóztatására, kik hurcoltak el fiatalokat és
idõseket, kik vallatták õket, kik olvasták a jelentéseket, mire használták azokat, kik hoztak másoknak hátrányos döntéseket a jelentések alapján. A nyilvánosságra került információk alapján a következõ valószínûtlen kép rajzolódik ki a belsõ elhárítás tevékenységérõl: az informátorok senkirõl sem nyújtottak
terhelõ adatokat, a jelentések pedig csak gyûltek-gyûltek nagy halomban, de az égvilágon senki nem olvasta õket. Úgy tûnik, a rendszert senki sem mûködtette. Magától suhant elõre, mint egy kísértethajó. Csak János bácsi állt egy szál magában a parancsnoki hídon. Legénység nélkül egyedül kormányozta hajónkat a vöröslõ horizontok felé. A harmadik érdekes mozzanat a dátumokban rejlik. Szabó Istvánt 57-ben szervezték be és 63-ban engedték el. A Kádár-rendszer az 56-os forradalom leverésével született meg, és akkor ért véget, amikor Pozsgay Imre kimondta, hogy 56 népfelkelés volt, nem ellenforradalom. 57-ben még eleven volt a félelem a magyar nemzet szabadságvágyától, nagy volt a nyomás a társadalmon. 63-ban enyhülés kezdõdött el. Sok 56-os amnesztiával szabadult, a belsõ elhárítás is engedett a szorításon. (Persze jó, ha tudjuk, hogy még 88-ban is aktívan próbálták meg beszervezni a sorkatonai szolgálatot töltõ egyetemistákat, mint ahogy azt pár évvel idõsebb barátaimtól hallottam.) A hetvenes-nyolcvanas éveket már többé-kevésbé folyamatos enyhülés jellemezte. Azt hiszem, ezért kapta a kádári Magyarország a legvidámabb barakk elnevezést. Egy osztrák közmondás szerint aki örömet akar szerezni a kutyájának, az elõbb verje meg, majd hagyja abba a verést. Kádár fokozatosan abbahagyta. Ám ettõl a szabad politikai és gazdasági intézmények még tökéletesen hiányoztak a kádári Magyarországról. Nem volt már szükség formális cenzúrára sem. Az országos napilapok egészen 1990-ig, a megyeiek 1989-ig állami tulajdonban voltak. Kifejezetten ellenzéki lapok hivatalosan csak 1988-89-ben alakultak (Hitel, Beszélõ, Magyar Narancs, Magyar Fórum). A Németh-kormány alatt szûnt meg az Állami Egyházügyi Hivatal, és alakulhattak meg az elsõ szabad szakszervezetek. Az egyesületi törvényt csak 1989-ben alkották meg, amely négy évtized után ismét lehetõvé tette önkéntes szervezetek alakítását. A Fidesz, az elsõként megalakuló ellenzéki párt 1988 márciusában jött létre, de hatása még hónapokig nem terjedt túl a kollégiumok falain. Ellenzéki képviselõk néhány függetlent leszámítva - 1989-ig egyáltalán nem voltak az Országgyûlésben. A kádári diktatúra nem volt puha. Legfeljebb annak éreztük. A szerzõ szociológus Forrás: Németh Endre – Heti Válasz
jó ha figyelünk
Címzett: Hende Csaba koordinátor Nyílt levél, Demokráciaközpont Tisztelt Hende Úr! Kedves Csaba! A Szentimre Kertváros Polgári Kör 2002-ben alakult (s jelentkezett be a Demokrácia Központba), a vereség utáni keserûséget a tenni akarással váltva fel. A tagságot alkotó félszáz ember teljes mértékben egyetértett abban, hogy minden nemzeti oldalon álló és gondolkodó polgártársunknak helye van köztünk, tartozzon is bármelyik párthoz a „jobb oldalon“. Abban is egyetértettünk, hogy a cél egy felelõs, Nemzetért, Hazáért dolgozó kormány mielõbbi hatalomra jutásának segítése. Megállapodtunk abban, hogy – bár minden olyan párt, amelyik ebben az irányban halad természetes szövetségesünk – nem tartozunk egyetlen párthoz sem. A gyorsan kibontakozó polgári köri mozgalom XVIII. kerületi összefogását kezdeményezve létrehoztuk az Eötvös Loránd Polgári Társaságot. Az idõ múlásával látnunk kellett, hogy a demokratikus alapokon álló, önállóan, de együtt, koordináltan cselekvõ mozgalom hogyan változik át, hogyan veszíti el súlyát, erejét, vezetõi miként fékezik le. Errõl személyesen is polemizáltunk, több alkalommal adtad értésemre (gazdatüntetés, népszavazás stb.), hogy a Polgári Köri mozgalom nem demokratikus mûködésû civil formáció, hanem kemény fegyelem, katonás, hierarchikus vezetés jellemzi – a
Az egész január 25-én kezdõdött. A világ összes hatalma tárt karokkal várta a palesztin választások végeredményét. Biztosak voltak benne, hogy az általuk támogatott Palesztin Hatóság, és ezen belül a Fatah biztos gyõzelmet arat. Azonban a palesztin nép másképp döntött. Innentõl kezdve új idõszámítás kezdõdött a Közel-Kelet politikájában. A Hamasz elsöprõ gyõzelmet aratott. Az a Hamasz, amelyet terrorista szervezetként tartanak számon a nyugati rendszerek. A Hamasz gyõzelmével felborult minden elõre lefektetett, és a titkos tárgyalások folyamán megfogalmazott elképzelés. Most valami olyan új indok kell, ami azt bizonyítja, hogy az arab lakosság a világbékére tör. Mindenképpen igazolni kell az Egyesült Államok iraki megszállását. Az elmúlt év novemberében, miközben az iraki nép ellen már javában folyt a háború, Dániában egy gyanús hátterû újság aljas és megalázó karikatúrákat közölt az iszlám vallás megalapítójáról, Mohamedrõl. Akkor senki sem kapta fel a fejét, hogy tiltakozzon, a több mint 1.3 milliárd muszlim vallású ember hitében történõ megalázása miatt. Azonban most elérkezett az idõ. A dán napilap ismételten címoldalára helyezte azokat az obszcén gúnyrajzokat, amelyek mélyen és fájdalmasan sértik az arab emberek hitét. Mostanra már nyilvánvaló, hogy az amerikai hadsereg belesüppedt az irkai homoksivatagba, és képtelen arra, hogy a térségben tovább folytassa azt az aljas és elõre eltervezett megszállást, amelyet a Bush-kormányzatot jó ha figyelünk
FIDESZ felügyeletével. Ezt nehezen vettük tudomásul, s nem is tudtunk azonosulni a gondolattal. Az utolsó két esztendõ politikai eseményei, s azok válaszreakciói nyomán egyre erõsödött bennünk az az érzés, hogy a mai FIDESZ (és a Demokráciaközpont) bizony jelentõsen eltávolodott 2002-es önmagától, az akkor vallott elvektõl – sokszor túl pragmatikusan, s ebben nem tudunk partnerek lenni. Mi változatlanul kitartunk négy évvel ezelõtti gondolataink, elveink mellett és nem kívánunk felülrõl vezérelt, szükség esetén használható, de véleménynyilvánításra már alkalmatlannak tartott szervezetként mûködni: ezért (tagságunk szavazása alapján) õszinte sajnálattal arra kérjük a Demokráciaközpontot, szíveskedjék a polgári körök listájáról törölni bennünket Nem így gondoltuk 2002-ben.. A továbbiakban Szentimre Kertváros Baráti Kör néven mûködünk, célunk változatlan: a nemzeti oldal segítése, a nemzeti értékek megõrzése. Budapest, 2006. január 31. Dr. Fodor István, (20-9-591-056) E -mail:
[email protected], Szent Imre Kertváros, Polgári Kör
U.i.: A választások küszöbén aggódva látjuk, hogy nincs a FIDESZ mellett egy megfelelõ erõt képviselõ, általa is elfogadott leendõ koalíciós partner a nemzeti oldalról, s sodródunk a kétpárti parlament felé, ami csak hátrányára válik a nemzetnek.
irányító neokonzervatív zsidó körök jelöltek ki számára. A palesztin választás eredménye azonban kapóra jött számukra. Ariel Saron , aki haláltusáját vívja egy izraeli kórház intenzív osztályán a testébe beszerelt és életfunkcióit biztosító csövek segítségével, ha felébredne kómájából, vidáman csapná össze tenyerét, mivel ismét van egy indok, hogy a magát folyamatosan veszélyeztetettnek feltûntetõ Izrael újból lecsapjon a fegyvertelen palesztin lakosságra. A palesztin választásokat követõ napon csengett a piros telefon a dán napilap fõszerkesztõjének asztalán, és a karikatúrák az elmúlt héten újból megjelentek a napilap címoldalán. Több mint 100. 000 muzulmán hívõ vonult ki az utcákra a Közel-Kelet országaiban, hogy tiltakozzanak az aljas provokáció ellen. Irán elnöke azonnal hazarendelte nagykövetét Koppenhágából. Bejrútban a dán nagykövetséget felgyújtották. Pakisztán azonnal berendelte Magyarország nagykövetét, és a szõnyeg szélére állította nyolc másik ország követével együtt. Mi köze van hazánknak ehhez az aljas provokációhoz? A válasz roppant egyszerû. A jelenlegi magyar kormány szócsövének számító Népszabadság és Magyar Hírlap elsõ helyen közölte Mohamed prófétáról a megalázó karikatúrákat. A jelenleg regnáló posztkommunista kormány ismét belerángatta nemzetünket egy olyan aljas és a magyarságot megalázó helyzetbe, amelyhez semmi közünk. Az iraki háború kitörésekor a magyar parlament vala-
mennyi pártja igent mondott a megszállásra és a fegyvertelen lakosság elleni gyilkosságokra. A bolsevik gyökerekbõl táplálkozó két magyar újság elérkezettnek látta az idõt, hogy most már ne a moszkovita, hanem az amerikai-zsidó érdekeket szolgálja ki. A magyar nép történelme folyamán soha sem fordult szembe olyan néppel, amely megõrizni kívánta saját identitását. Szégyen és gyalázat, hogy a XXI. században még mindig olyan erõk irányítják Magyarországot, akik vazallusi módon szolgálják ki az idegen érdekeket. Sólyom László , a Fidesz és az SZDSZ közös megegyezése útján megválasztott köztársasági elnök a kialakult helyzet kapcsán kijelentette: „A lõporos hordó mellett ne játsszunk gyufával.“ Az Európai Unió soros elnöki tisztségét betöltõ Ausztria elnöke, Heinz Fischer arra szólította fel az uniót, hogy tartson ki értékei mellett, és törekedjen a kedélyek csillapítására. Azonban ne felejtsük el, hogy ez az Ausztria tartja fogva bécsi börtönében Dr. David Irving történészprofesszort holokauszt tagadás vádjával köztörvényes bûnözõkkel egy cellában. Nagyon bízom benne, hogy a közeljövõben a magát pártoktól függetlennek tartó Népszabadság és a Magyar Hírlap címoldalán hasonló obszcén és megalázó gúnyrajzokat tesz majd közzé Mózesrõl és az izraeli prófétákról. Természetesen a sajtó- és szólásszabadság nevében. Schmidt Árpád
9
Igazságtalanok vagyunk Kóka Jánossal. Nem érdemli ezt meg tõlünk. Hiszen Kóka János végre õszinte volt. Hiszen Kóka János ezt is mondhatta volna: „Jönnek szembe az utcán ezek a plakátok, hogy rosszabbul élünk. Szerintem a fideszesek önmagukra gondoltak, és akkor nagyon sajnálom õket. Akkor is sajnálom, ha csak úgy érzik, és akkor is, ha valóban rosszabbul élnek. Hiszen a Magyar Köztársaságban senki sem élhet rosszabbul, mint mondjuk négy esztendeje. Nem, mert nem ezt ígértük.” Ezt is mondhatta volna Kóka János, és akkor Kóka János hazudott volna. De akkor bezzeg nem lennénk felháborodva! Helytelen. Most az örvendezésnek van itt az ideje. Töltse el melegséggel szívünket Kóka János igazmondása. Kóka János így szólt: „Amikor végigmegyünk az utcán, és jönnek velünk szembe azok a plakátok, hogy rosszabbul élünk. Én remélem, hogy a fideszesek magukra gondolnak egyébként, hogy õk rosszabbul élnek. Ez esetben nem is nagyon sajnálom õket.” Nyitánya ez egy új korszaknak. Annak, amelyben Kóka Jánosék mindig õszintén fognak beszélni mindenrõl. Igen, Kóka János talán már holnap rendkívüli sajtótájékoztatóra hívja majd az újságírókat, hogy bejelentse: vagyonát javarészt állami pénzekbõl gyûjtögette, rakosgatta össze, kapcsolatai, ismeretségei révén, s amikor arról beszél, hogy az állam rossz tulajdonos, s hogy nem szabad az állami csecsen lógni, mindig kuncog magában. S megerõsíti még egyszer azt is, hogy mennyire nem érdekli az ország, az emberek, hiszen õ már elvan, tûzpiros helikoptere is van, s csak azért akar hosszú ideig Magyarország meghatározó politikusa lenni, mert máskülönben egyrészt unatkozna, másrészt
kéjes örömmel tölti el az a tény, hogy van a földön egy ország, ahol egy annyira képességtelen és gátlástalan alak, mint õ, meghatározó politikus tud lenni. Sajtótájékoztatója végén még beszélni fog arról, hogy ugyanazért van tûzpiros helikoptere, amiért idõsödõ milliárdosok általában tûzpiros sportautót szoktak venni – vagyis valami helyett. Kóka sajtótájékoztatója után Gyurcsány Ferenc is a kamerák elé áll majd, és mosolyogva arról fog beszélni, hogy õt mennyire nem érdekelte soha semmi a pénzen kívül. Hogy már hajnalonként, a hokedlin állva eldöntötte magában, nincsen semmi, amit nem tesz meg zsozsóért és karrierért. Elmondja majd azt is, hogy ilyen alakokból, mint õ, állt az egész KISZ KB. S hogy mennyit röhögtek a sok vén, fogatlan, VOR-zakós komcsin, hogy azok hisznek valami eszmében. – Mi a kocka Ladában hittünk, a soron kívül kiutalt OTP-lakásban meg az útlevélben – mondja majd Gyurcsány. S vallani fog arról is, mennyit röhögtek a rendszerváltáskor, amikor egy csomó naiv és tiszta ember azt hitte, történik valami. Valami lényeges, amit a társadalom visz végbe. – A mi forgatókönyvünk szerint zajlott minden – tesz vallomást Gyurcsány a közeljövõben. Elmondták nekünk, hogy Gorbacsov és Reagan mindenben megegyezett, kész a volt szovjet birodalom lebontásának és átalakításának forgatókönyve. Nekünk jutott az egyik legfontosabb szerep, hiszen a KGB utasította Hornt, hogy ki kell engedni az endékásokat. És szóltak, hogy mi, vezetõ funkcionáriusok haladéktalanul kezdjük el az állami vagyon széthordását. Ezután már csak néhány lépés maradt hátra. Elõször is megsemmisítettük a bennünket kompromittáló ügynökaktákat, eltüntettünk minden nyomot, és legkiválóbb, leggátlástalanabb, legaljasabb ügynökeinket szétszórtuk a legfontosabb
Millenáris Teátrum január 26. A fogyasztói társadalom igézetében. Beszélgetnek Gulyás Emese (Tudatos Vásárlók Egyesülete) és Simányi Léna, PhD hallgató (London School of Economics and Political Science, Budapesti Corvinus Egyetem, Marketingkutatás és Fogyasztói Magatartás Tanszék) Na nézzük meg mit mondanak az okosok a fogyasztói társadalomról. Gulyás Emese nem okozott számomra meglepetést. Azt mondta amit vártam tõle. Tudatos Vásárlók Egyesülete, morális fogyasztás, stb. Simányi Léna készült erõsen. Nem is volt semmi gond vele egészen sokáig. Szép prezentáció, kutatási téma, statisztika, táblázatok. Nagyon tudományos. Nincs ezzel semmi baj, nem nekem a prolinak készülnek ezek, hanem okos egyetemet végzett embereknek. Õk értik. Magamfajta meg fogyaszt. Vagy nem, ha nincs pénze. A dolog akkor kezd érdekes lenni amikor elõkerül a pláza mint téma. Egyszer csak kiderül, Léna szereti a plázákat. A mai fiatalság mentsvára szerinte. Hiszen hova is mennének szegény fiatalok máshova. A plázáknak nincs egyéb alternatívája mint a kocsma meg otthon a tv. A pláza kéremszépen mint közösségi tér. Meleg van, padok vannak, kultúrált környezet, jó közbiztonság. Innen mennek tovább a fiatalok bulizni, moziba, netán a kocsmába. Itt ismerkednek, csajoznak és pasiznak be. 10
pozíciókban. Elsõsorban a médiában. Majd egyeztettünk az SZDSZ-szel, hogy mikor, milyen szerepjáték szerint fogjuk az ügynöklisták nyilvánosságra hozását követelni. Abban is megállapodtunk velük, hogy az elsõ választás elõtt õk lesznek a radikális antikommunisták, s ha gyõznek, az elsõ négy évben simán, csendben szétlopunk mindent. Az egyetlen hiba az MDF gyõzelme volt, az nem volt bekalkulálva. Ám a sajtóban s egyebütt elhelyezett ügynökeink segítségével hamar taccsra tettük Antallékat. ’94-tõl kezdve visszaállt a rend, immáron együtt állhattunk neki saját kis birodalmunk felépítéséhez. Az újabb baleset ’98-ban következett be, hiszen gyõztek a fideszesek. Azok a fideszesek, akikben soha nem bíztunk. Nem, mert kezdettõl fogva fel volt nekik ajánlva az alku, az eszdéesz behozta volna õket a buliba, de õk nemet mondtak. Inkább álltak össze az emdéeffel, mint velünk. Ezt nem bocsátottuk meg soha, nem bocsátjuk meg soha! Életünk legnehezebb négy éve következett. Tényleg úgy nézett ki, hogy ezek összehoznak egy élhetõ, magyar érdekeket szolgáló, a társadalom egészét segítõ Magyarországot. Nehéz évek voltak, de azért mi élveztük. Élveztük a harcot. Tudtuk, az egész tervnek örökre vége, ha sikerül nekik megnyerni még egy ciklust. Ezért aztán semmi sem volt drága… És nekünk sikerült. És most itt állunk, én és a Kóka Jancsi, és azt teszünk, amit akarunk. Értik végre? Hát kinek van valódi befolyása, könyörgöm, ti ostoba, nyomorult szerencsétlenek?! Hát nem annak, aki mögött milliárdok állnak? Ezt fogja elmondani Gyurcsány. Majd arcán bódult mosollyal, néhány tétova tánclépés után önfeledten forogni kezd, s leforog a pulpitusról… Forrás: Bayer Zsolt – MNO
Hol él ez, kérdezi partnerem akivel jöttem. Hát itt, ebben a társadalomban. Mi mást mondana mint amit hall egész nap a médiából. Errõl van szó, a fogyasztásról. Nincs más cél, nincs más értelem. Fogyasztani, megszerezni, birtokolni. Mutasd meg ki vagy, mutasd mid van. Mit tudsz felmutatni, mit vettél, mennyi pénzed van. Ettõl leszel ember, ettõl leszel értékes. Felsejlik elõttem egy nem túl távoli jövõ mint egy science fiction, ahol minden pláza lesz. Az utcákat befedik, hogy meleg legyen. Nyáron légkondi, hogy hûvös. Kávézók, üzletek. Áruk és szolgáltatások garmadája, hogy még nézni is tereh. Bármit megkapsz mi szem szájnak ingere. Ha pénzed van. De hát mire költenél ha nem erre. Sõt, megfelelõ szabályokat kell hozni kinek mennyit kell fogyasztani, mennyi pénzt kell elkölteni havonta. Ha nem költöttél eleget akkor rohanás, hogy meglegyen az adott havi kredit. Mert ha nem akkor menned kell kifelé, nincs itt helyed. Kint aztán majd megnézheted magad, ahol télen hideg van, nyáron meleg. Nincsenek biztonsági emberek és tisztaság, csak hajléktalanok, anarchisták, házfoglalók. Lecsúsztál barátom. A pláza a civilizáció csúcsa. Innen nincs tovább, ez a történelem vége. Steril környezet, rend. Indymedia.hu
jó ha figyelünk
A levél az ÉS-ben jelent meg. „Ellopjátok a múltat, a múltamat, és ellopjátok a jelent is, újratermelitek e század összes neurotikus, gyáva, megalkuvó hazugságát, és ezért nincs bocsánat.” Csókolom! Nem tudom észrevettétek-e, közben felnõtt egy generáció, amelynek alig van, vagy nincs közvetlen emléke 89 elõttrõl. Mi vagyunk a ti gyerekeitek. Túl a sokadik leleplezésen, mikor valamelyik nagymenõrõl, kultúrhéroszról, a mai elit tagjáról kiderül, besúgó volt, e generáció helyett, magam nevében szeretném mondani: elég volt. Nem hallgathattok tovább. Szánalmas, szánalmas látni, ahogy csendben elszabotáltok minden ügynöktörvényt, minden próbálkozást, s aztán naponta más hazugsággal elõállva meglepve maszatoltok, amikor véletlen kiderül, hogy ügynökök voltatok. Õszintén szólva nem is értem, mit képzeltek, mit képzeltetek. Hogy sunyítotok, lapítotok, hallgattok az egészrõl, hátha nem derül ki? Hátha megússzátok? Hátha nem kell majd elszámolnotok, magatokkal, a besúgottaitokkal, a gyerekeitekkel, velünk? Hátha majd csak a dísztemetés után írja meg az újság, akkor meg már nektek mindegy? Mégis mit képzeltetek? Hogy majd nem megyünk be a résnyire nyitott ajtón és nem kérjük ki a dossziékat? Hogy majd nem lesznek hivatásos és amatõr történészek, rosszakarók vagy csak egyszerû kíváncsiak, akik megtalálják az árulásaitokat? Õszintén szólva alig izgat, hogy egymással elszámoltatok-e már, hogy hogyan szá-
jó ha figyelünk
moltok el. Besúgó és besúgott egymás közt megbeszélte-e, ami történt. Nem nagyon hiszem, hogy túl sok ilyen beszélgetés történt volna köztetek, a felszínen ebbõl nem látszik semmi sem. Nem érdekel tehát, hogy az egymás ellen elkövetett bûnöket hogyan bocsátjátok meg egymásnak besúgók és besúgottak: nyílt levélben, aláírásgyûjtõ akcióval vagy soha. Nem érdekel, mert ez a ti meccsetek. De van itt még egy meccs, amit le kell játszanunk. Mert nem tehetitek meg velünk, hogy némán élvezve a nektek szánt gyanútlan tisztelet megnyilvánulásait, úgy tesztek, mintha akkor nem történt volna semmi. Mintha ti nem lettetek volna, s ami fontos, nem lennétek még ma is, amik akkor voltatok: árulók. Mert a némaságotok hazugság, megbocsáthatatlan és gyûlöletes bûn, rosszabb, mint amit elkövettetek hajdanán. Mert ma már senki nem kényszerít benneteket sem a kollaborációra, sem a hallgatásra. Mert nem fenyeget benneteket sem börtön, sem kivégzés. Nincs más mentségetek a hallgatásra mint saját bûnötök, saját kényelmetek vagy épp azok az elõnyök, amiket a megszólalással elvesztenétek, tehát érdemtelen és jogtalan élveztek. Mert a hallgatással kollaboránsok vagytok ma is, körömszakadtáig véditek azt a rendszert, amelyik zsarolással vagy pénzzel vagy hazafiúi lelkesedésetekre apellálva
árulóvá tett titeket. Ez a rendszer nem érdemel védelmet, de a hallgatásotokkal ti sem. Nem érdekes ma már, hogy meleg vagy-e vagy ellenforradalmár. Nem érdekes, hogy hittél-e a kommunizmusban huszonévesen. Lett volna alkalom az elmúlt másfél évtizedben elõállni és azt mondani „Bocsánat.“ Amikor Tar Sándor öngyilkos lett, hogy mást ne mondjak. Petri temetésén. Filmszemle megnyitón. Bármikor. Hallgattatok és hallgattok most is: nem tudok többet gondolni rólatok, mint azokról a kisnyilasokról, akik a számonkérés elõl beléptek a pártba. Rohadjatok meg. A hallgatásotok ellopja tõlem a múltamat. Ami e múltból néha, véletlenszerûn kiderül, szánalmas senkikkel, vagy összetört öngyilkosokkal van teli. Ebben az országban nem történt meg, de nem is múlik el semmi sem. Itt nem voltak sem nyilasok, sem ávh-sok, nem voltak ügynökök, nincs hatalmát átmentett késõkádári pártelit; itt mindenki csupán áldozat, és most ti is beálltok ebbe a sorba: rohadjatok meg. Ellopjátok a múltat, a múltamat, és ellopjátok a jelent is, újratermelitek e század összes neurotikus, gyáva, megalkuvó hazugságát, és ezért nincs bocsánat. Gyerekkoromban ti tanítottátok: vétkesek közt cinkos aki néma. Ti már nem emlékeztek, én viszont nem felejtek. S közben szép lassan minden kiderül. Vonuljatok be az általatok írt történelem lapjaira így, ahogy vagytok: sunyin, dicstelen. Bodó Balázs, 30
11
A Gyurcsány–Kóka tandemre építõ pénzelit gondosan szervezett választási hadjáratot instruál. A szoclib hadsereg különbözõ egységei fegyelmezetten mûködnek. A felderítõ-hírszerzõ alakulatok – a közvélemény-kutató intézmények, a sajtóorgánumok, szégyenszemre idõnként a távirati iroda – éjjel-nappal gyûjtik és villámgyorsan szállítják az információkat. A szellemi központok értékelik a változó szituációkat, és gyorsan kidolgozzák a választ. A csapásmérõ erõk – a tévék, rádiók, nyomtatott lapok, a kampánystáb kreatív csoportjai – veszik a parancsokat, és hajtják végre. Mihelyst mérhetõ és értékelhetõ változás áll be a közfigyelemben, a közvéleményben, a Gyurcsány–Kóka kettõs azonnal reagál. Reakcióik alaposan tervezettek, illetve a már elõre elkészített elemeket gyorsan variálják. Ha csak a médián múlik, az MSZPSZDSZ kettõs biztosan sikert arat áprilisban. Izgalmas kihívásnak ígérkezik, megmondani, hogy vajon a potenciális szavazóbázisuknak mit hozna egy Gyurcsány–Kóka gyõzelem a valóságban. Erre még rátérünk egyszer… Más aggasztja a hatalmukat féltõket. A terepmunka kétségbeejtõ eredményei. Kezdjük az SZDSZ-szel. Ennek a törpepártnak minimális számú tettre kész tagja, szimpatizánsa van. Az a kevés ember, aki SZDSZ-színekben ki merészel menni az emberek közé, mostanság speciel ajánlószelvényt gyûjteni, igen hamar elbátortalanodik. Ami a sajtóban jól mutat (mintha lenne itt valamiféle erõ, értelem és tekintély), arról a hús-vér emberek között rövid úton kiderül,
12
hogy csupán lufi. Kékre festett levegõ. Kovács Pisti… A négyéves kormányzati megalkuvás mostanra gyakorlatilag az egész társadalommal megértette: az SZDSZ semmilyen formában sem méltó rá, hogy a magyar Országgyûlésben bent legyen. És ami fontosabb: nincs is rá szükség. Az MSZP kegyelemkenyerén a T. Házba ácsingózó féltucatnyi nímand pedig pontosan tudja, ha reggel a tükörbe néz, hogy mint párt nem ér semmit, mostantól egy politikai mentõcsónakban kucorog, és reszket, hogy vajon utoléri-e a nagy piros hajót a láthatáron. Az SZDSZ-ben titokban mindenki Mécs Imrét irigyli. A nyilvánosság elõtt meg farizeuskodnak, Mécs Imre ügyében is. Más a helyzet az MSZP-vel. Az MSZP-nek háromféle „utcai munkása” van. Ezek a következõk: 1. akik meggyõzõdésbõl kampányolnak; 2. akik pénzért, nyereményért, karriervágyból végzik a terepmunkát és 3. akiket a munkaadójuk/fõnökük kötelez rá. Ez utóbbi csoport azért veszélyes, mert õk az állásukat féltik. Õket azzal riogatják, hogy egy esetleges MSZP-vereség esetén meg fog szûnni a munkahelyük. Ráadásul ezek között a csoportok között vannak fegyveres õrök, vagyonvédelmi, személyvédelmi munkatársak, komplett „polgárõrségek”. Ezek az emberek hivatalból is könnyen gyûlölnek, könnyen heccelhetõk gyûlölködõvé, ráadásul az erõszakot mint számukra többé-kevésbé megengedett ténykedést értelmezik. Azok, akik a nyereményvágy, illetve a karrier reményében álltak be MSZP-aktivistának, nem tekinthetõk teljes értékû munka-
társnak, mert õket nem a gyõzelem, hanem a személyes hasznuk motiválja. Ezek az emberek – javarészt fiatalok, akiket például egy alicantei jutalomutazás ígéretével csábítottak – rosszul élik, meg, ha valaki megmondja nekik a véleményét az MSZP-rõl meg a kormányzásukról, nem tájékozottak a közéletben, nem vitaképesek egy esetleges szóváltáskor. A legnagyobb baj a meggyõzõdéses aktivistákkal van. Ezek lennének a legértékesebbek az MSZP utca kampánybrigádjaiban, viszont az velük a baj, hogy – elveszítették a hitüket. A mezei MSZP-tag évek óta becsapva érzi magát, ráadásul a Gyurcsány–Kóka páros úgy, ahogy van, minden szocialista elvárással homlokegyenest ellentétes. Az MSZP ezért legfõképpen a saját bázisa számára kényszerül a folyamatos gyûlölködésre. A pártvezetés az ellenségképen kívül semmi egyébbel nem tud szolgálni. „Pista bácsi, jöjjön kampányolni, különben visszajön a Viktor!” Ennyi. Ma már az MSZP-sek semmi egyebet nem tudnak mondani, sõt gondolni sem, mint hogy baj lesz, ha visszajön a Viktor. Hogy miért lesz baj, arra nézvést olyan zöldségeket hablatyolnak össze, amiket maguk sem értenek, viszont szolgalelkûen elhisznek. No és ez utóbbiból kerekednek kellemetlen perceik, ugyanis a nem hithû MSZP-szimpatizánsokat a maguk mégoly lánglelkû gyûlölködésével sem képesek tömegesen megmozdítani. Béketûrõbb állampolgárok megértõen meghallgatják, a kevésbé béketûrõek meg elhajtják õket…
jó ha figyelünk
– A Heti Válasz interjúja Friderikusz Sándorral –
Ha a katona nem gyûlöli eléggé az ellenséget, nem akar a golyózáporba kimenni. Háborúban ilyenkor félemlítik meg a katonát, hogy mégis harcoljon. A tisztek belelõnek a sunnyogókba, a katonaszökevényeket felkoncolják, „hadbíróság”, „börtön” szavak állnak a hirdetményeken, napiparancsokban. Az agytröszt számára az idõ szorításában nem maradt más, mint a félelem óriásira növesztésének módszere. Ez az ismert háborús megoldás várható a kormányzat részérõl. Az MSZP mögött álló rutin és profizmus, párosulva a célratörõ gátlástalansággal, nem ijed meg egy ilyen fejleménytõl. Vajon kik és miért kezdeményeztek bombariadót február 11-ére, szombat reggelre egyidejûleg hat budapesti piacra? A hétvégi nagybevásárlás idõpontjára? Nyilván a Hamászt idegesíti, hogy a háziasszonyok friss hússal készülnek a vasárnapi ebédre… Forrás: Nyiri János – gondola
jó ha figyelünk
A fejekben változatlanul szocializmus van – véli Friderikusz Sándor. A Prima Primissima díjas riporter bírálja Fábry Sándort, a Heti hetesrõl viszont leszokott, s rövidesen új mûsorral jelentkezik az ATV-n. – Még dúlt a köztévébõl való távozásának vihara, amikor tavaly októberben asszisztense azt üzente lapunknak: néhány napon belül nagy bejelentéssel áll elõ. Nem állt. Mit tervezett? – Pár hétig néhányan azon dolgoztunk, hogy mielõbb megváltoztassuk a médiatörvénynek legalább azt a passzusát, amely rákfenéje a közszolgálati rádió és televízió mûködésének, hogy tudniillik pártok által delegált jelöltek ülnek a kuratóriumi elnökségekben. Jó ideje ugyanis annyi a kölcsönös bizalmatlanság mindkét oldalon, hogy mindig a legkisebb közös többszörösre esik a választás, ha elnököt jelölnek ezen intézmények élére. Mondjuk Kondor Katalin esete a kivétel: õt változatlanul kitûnõ riporternek tartom, függetlenül attól, hogy milyen volt rádióelnöknek. Viszont a Magyar Televízió életét, szakszerûségét 1997 óta megkeseríti ez a passzus. – Min bukott el a kezdeményezés? – Arról szó sincs, hogy elbukott volna. Mindkét nagy pártban, sõt a kicsikben is hajlottak egy kompromisszumos megoldás
végiggondolására. Erre alapozva ígértük, hogy lesz bejelentenivalónk, mert azt reméltük, néhány hét alatt eljutunk a végkifejletig. A dolog akkor akadt el, amikor kiderült: a törvényhozás menetén bizony nem egyszerû az egészet végigpörgetni. A célról tehát nem mondtunk le, csak sokkal lassabban haladunk. – Már azt hittük, saját tévéjét készül bejelenteni. Nyolc éve próbálkozott ilyesmivel. – Ha jól emlékszem, az egy internetes televízió lett volna. Egyébként úton-útfélen föl szokták vetni nekem mint valami eredeti ötletet, hogy miért nem alapítok saját tévét. Pofonegyszerû a magyarázat: mert ez idõ szerint nincs szabad, országos frekvencia. Ezt leboltolták egymás között a jelenlegiek. És – õszintén szólva – ilyen természetû ambícióm talán már nincs is. – Pedig egy ideig úgy tûnt, egyetlen vágya maradt: végre tévéelnöknek lenni. Az MTV-nek háromszor is nekifutott. – Az elsõ próbálkozás – még a Fideszérában – csak amolyan helyzetgyakorlat volt. – Miféle? – Azt igyekeztem kipuhatolni, hol van „a fiúk“ tûréshatára. Akkoriban beszéltem is egyikükkel-másikukkal, és kiderült: valójában nem hiszik el, hogy az elnökösdit ko-
13
molyan gondolom. A második kísérlet volt az egyetlen komoly próbálkozásom az MTV elnöki székének megszerzésére, de mert nem koronázta siker, harmadszorra már csak azért is alapon adtam be a pályázatot. – Miért nem gondolhatta komolyan a Fidesz idején? Ennyire a baloldalhoz köti magát? – Nem gondolom magam baloldalinak, akkori álláspontom csupán egy helyzetfelismerésnek volt köszönhetõ. 2001-ben ugyanis a Fidesz már jó ideje uralta a Magyar Televíziót, amely – javarészt ennek köszönhetõen – gyenge szakmai színvonalon teljesített. Már minden le volt osztva, és csak jókora érdeksérelmek árán lehetett volna visszaállítani a kizökkent idõt. Ehhez pedig nem láttam elégségesnek a Fidesz-támogatást. – A nyolcvanas évek közepén tényfeltáró riportjai miatt eltanácsolták a rádióból, majd színpadi talkshow-it is rossz szemmel nézte a hatalom. A rendszerváltás után hogyhogy nem a kádárizmus ellenségeinek kemény magjához csatlakozott? – Az a kérdés, hogy politikailag miért maradtam középen? – Középen, vagy ki hogy látja... – A „ki hogy látjával“ nem tudok mit kezdeni. Olyan országban élünk, ahol a legtöbb ember megpróbál mindent átértelmezni, és sokan már saját szemüknek sem hisznek. Én azzal hízelkedem magamnak, hogy kellõ kritikai éllel figyelem a politika kínálatát, akár jobbról, akár balról érnek impulzusok. A végeredményt tekintve úgy látom: a közmorálnak, közállapotainknak az tenne jót, ha a politikai elit úgy, ahogy van, megbukna, és visszatalálna a tisztességes szakmájába, már amennyiben van neki.
14
– A középen állást azért hitelteleníteni látszott, amikor Lendvai Ildikó tévéelnöki törekvéseit támogató üzenetet hagyott a telefonján. Mások is hagynak? – Fideszes politikusok is, viszonylag gyakran. Miért kell farizeuskodni, úgy tenni, mintha nem így mûködne a közélet, a falvak önkormányzatától a legfelsõbb szintekig? Szeretem, amikor demokratikus játékszabályokra hivatkoznak egyesek ott, ahol a demokratikus gondolkodásnak egyelõre alig van nyoma. Hol az a naiv ember, aki itt élt az elmúlt 16, de még inkább 30-40 „KÖZÁLLAPOTAINKNAK AZ TENNE JÓT, HA A POLITIKAI ELIT ÚGY, AHOGY VAN, MEGBUKNA, ÉS VISSZATALÁLNA A TISZTESSÉGES SZAKMÁJÁBA, MÁR AMENNYIBEN VAN NEKI.”
évben, és ezzel nincs tisztában? Ön szerint Rudi Zoltán hogyan lett tévéelnök? Vagy a Fidesz kormányzása idején Mendreczky Károlyt szakmai kiválósága okán állították az MTV élére? Ahogy évtizedeken át, most is háttéralkukkal dõlnek el a fontos kérdések, és ez jó ideig így is marad. Változatlanul szocializmus van a fejekben minden oldalon, csak – talán a világrend kedvéért – engedélyezték a kapitalizmust. Akármit üzent nekem Lendvai Ildikó, a kérdés mégiscsak az, hogy személyemben – munkássága alapján – alkalmas ember került volna-e az MTV elnöki székébe. Történetesen, amikor Medgyessy Péter – Lendvai Ildikó tolmácsolásával – a támogatásáról biztosított, nem írt mellé követelménylistát, sõt! Én
két feltételhez ragaszkodtam. A finanszírozás rendje legyen kiszámítható, és a miniszterelnök személyesen garantálja, hogy minden évben mondjuk január elseje és február vége között az éves költségvetési összeget egészében utalják át az MTV számlájára. Medgyessy ennek nem látta akadályát. A másik fontos kérésem az volt, hogy a politikának ki kell vonulnia az MTV-bõl. – Ez a dió már keménynek bizonyult? – Az egykori miniszterelnök ezt a feltételt is elfogadta. Az természetesen igaz, hogy sem a büntetõ, sem a polgári törvénykönyv nem szabott volna gátat annak, ha a politika mégiscsak betüremkedik a réseken. Elrettentésül azt találtuk ki, hogy az esetleges elnöki beiktatásom napján este a parlamenti pártok vezetõivel, valamint a miniszterelnökkel a televízió nézõinek szeme láttára aláírjuk az errõl szóló társadalmi szerzõdést. Végül is a megválasztásom egy, a tévé kuratóriumi elnökségében már a semmi ágán ülõ kisgazdának „köszönhetõen“ bukott meg, õ kiszavazott a „döntõbe“ jutottak közül. – Medgyessy nem a támogató üzenetnek köszönhette, hogy késõbb olyan hízelgõ interjút készített vele A szólás szabadsága elsõ adásában? – Ma sem állítom, hogy jó interjú született, de nem azért, mert alkut kötöttünk. A két esemény között eltelt hét-nyolc hónap, és ugye azt ön is belátja, hogy miután 2002 szeptemberében elhasaltattak a pályázaton, már miért is kellett volna „hálásnak lennem” Medgyessy Péternek 2003 áprilisában. Ha mindez nem a közéletnek ezen az idegbajos, sajátságosan magyar cirkuszi porondján zajlik, hanem mondjuk Angliában, akkor azt mondják, Friderikusz alulmúlta önmagát. (folytatás a 21. oldalon)
jó ha figyelünk
jó ha figyelünk
15
16
jó ha figyelünk
jó ha figyelünk
17
18
jó ha figyelünk
jó ha figyelünk
19
20
jó ha figyelünk
(folytatás a 14. oldalról) Itthon arról szólt a fáma, hogy meghajoltam Medgyessy elõtt, miközben A szólás szabadsága nyitóadásába a rendszerváltás óta volt valamennyi miniszterelnököt meghívtuk abból az apropóból, hogy az elõtte való napokban írta alá Medgyessy Péter az EU-csatlakozás okmányát. Végül csak Medgyessy jött el, a többiek ilyen-olyan kifogásokkal távol maradtak. Azt persze készséggel elismerem, hogy az EU-csatlakozási ceremóniáról készített tudósításomnak nem volt éppen sikeres része, amikor Athénban odaléptem Orbán Viktorhoz, és megkérdeztem: nem fáj-e neki, hogy nem õ írja alá a szerzõdést? Ez állítólag Orbán köreiben kiverte a biztosítékot. Pedig esküszöm, nem a káröröm motiválta a kérdésemet. Miniszterelnökként végül is négy évet dolgozott a csatlakozás elõkészítésén, az õ kormánya tárgyalta végig a legtöbb fejezetet. Tényleg úgy éreztem, ehhez képest a sors pimasz játéka, hogy nem õ szentesíti az okmányt. – Belõlünk sem a káröröm szól: nem fáj, hogy az ön által felépített A szólás szabadságában például Szabó Istvánt már Gyõrffy Miklós faggathatta ügynökmúltjáról? – Egyáltalán nem fáj! Ahhoz a mûsorhoz, amelynek ma is az a címe, hogy „A szólás szabadsága”, semmi közöm. Egyébként már-már mulatságos, hogy kitartóan és következetesen milyen ostoba is ez az MTV-vezetés. Mert ha egy csöpp eszük lett volna, október elején, a távozásom pillanatában megszüntetik a mûsort, hiszen én alakítottam ilyenné, minden formai és tartalmi elem a személyemhez kötõdött. De Rudi – már bocsánat! – beszari módon nem szüntette meg a mûsort egy huszárvágással, mert attól tartott, hogy akkor
jó ha figyelünk
még nagyobb vihar kerekedik. És bár lassan fél éve nem én szerkesztem és vezetem, nem múlik el hét, hogy valamely tévékritikus ne koppintson az MTV-vezetés orrára: Friderikusszal ez a mûsor mennyivel nézhetõbb, eredetibb volt. És hogy a nézettség a felére-harmadára csökkent, az még csak nem is bizonytalanítja el ezt a vezetést. Bár az is lehet, hogy a tévéelnök meg a mûsorokért felelõs alelnök annyira fantáziátlan, hogy fél éve semmi új, adásképes politikai mûsorötletük nem támadt. – Ön azt is Rudi Zoltán szemére vetette, hogy Medgyessy bukása után kiebrudalta az intézménybõl a volt kormányfõ nevelt lányát és cégtársát, Hajdú Pétert. Nem inkább az a gond, hogy Tornóczky Anita egyáltalán képernyõre kerülhetett? „GYÁVA ÉS SZOLGALELKÛ TEHETSÉGTELENSÉG ÜLI TORÁT MÁR KÉT ÉVE AZ MTV-BEN, ÉS – JOBB HÍJÁN – RENDSZERESEN PÉNZSZÛKÉRE HIVATKOZIK.”
– Tornóczky Anitának természetesen több okból sem kellett volna riporterként tündökölnie a közszolgálati tévé képernyõjén. Például azért sem, mert messze nem volt kész a feladatra, hiszen nem járta végig a szükséges grádicsokat, a nézõkön kísérletezgetni pedig nem tanácsos. De a becsület megkívánja: ha egyszer Medgyessy még miniszterelnökként jó volt arra, hogy Rudit – Baló György nagyságrendekkel jobb elnöki pályázata ellenére – tévéelnökké választassa, egy magára adó ember minimum élete végéig hálás ezért a – messze érdemein és
szakmai értékein túlmutató – kinevezésért. Sajnos Zolit nem ilyen fából faragták. Az õ szemében addig ember valaki, amíg van mögötte politikai támogatás. Õ a klasszikus értelemben vett politikai komisszár, akit itt felejtettek a múlt rendszerbõl. És hát – egyebek mellett – ezért néz ki az MTV úgy, ahogy a kedves nézõk látják… Illetve nem látják, mert alig-alig nézik. – Pénzhiánnyal küzd a tévé, mondja Rudi. – Ne szépítsük a dolgot: a gyáva és szolgalelkû tehetségtelenség üli torát már két éve az MTV-ben, és – jobb híján – rendszeresen pénzszûkére hivatkozik. Jelezném: tízmilliárdokat költenek el évente, és semmi látszata. – Nemrég az ATV-hez igazolt, s annak rögtön volt látszata: a csatorna szakmai vezetõje távozott. Az õ helyébe lépett? – Nincs ott különösebb pozícióm, épp a napokban foglalta el helyét az új programigazgató. Az is csak pár napja került szóba, hogy én lehetnék az ATV mûvészeti vezetõje. Ezen még nem gondolkodom… Épp eléggé leköti az idõmet, hogy február 20-ától a hét hat napján jelentkezem majd egy-egy órás mûsorral, ami elképzelhetõ, mennyi elõkészítéssel, majd napi kötelezetséggel jár. Fõleg azért, mert nem a honi televíziózásban máig divatos provinciális szemléletmóddal szeretnénk közelíteni témáinkhoz. Nem a legegyszerûbb megoldást választjuk, azaz behívunk egy-két így-úgy illetékest, aztán hadd szóljon, hanem élõ kapcsolásokkal, sok-sok filmbejátszással megtûzdelt mûsort tervezünk, amelyet naponta közel hatvantagú szerkesztõség készít. Magam például annak sem vagyok a híve, hogy csak a stúdió biztonságából jelentkezzem: legalább két-három hetente szeretnék riportokat készíteni, megmerítkezni az „életben”.
21
– Nem politikai lesz tehát az új mûsor? – Körülbelül 30 százalék politika, a többi közélet. Terveim szerint az adás olyan lesz, mint egy jó hetilap, amely naponta jelentkezik. A választásokig hátralévõ idõben persze nem ez lesz az arány, az elsõ két hónap viszont nem lesz jellemzõ a további idõszakra. – Ön antiszemita? – Ez most hogy jön ide? – Fábry Sándor legalábbis megrökönyödött, amikor tavaly ugyanezt a kérdést szegezte Orbán Viktornak. – Szívesen segítem szakmai tanácsokkal Fábry Sándor munkásságát, ugyanis – ezúton közlöm – minden kérdés indokolt, amely valamilyen szempontból beszélgetõtársunkkal aktuálisan összefüggésbe hozható. A Fidesz elnökének az azt követõ napokban tettem fel ezt a kérdést, hogy Tusnádfürdõn megtartotta a nagy visszhangot kiváltó beszédét, amely szerint a baloldal rárontott Magyarországra. Miközben Orbán ennek okait igyekezett vázolni, az említett politikai oldal genetikai meghatározottságára is tett egy nem nagyon félreérthetõ utalást. Ezek után nagyon is helyénvaló volt a kérdésem. Az pedig, hogy Fábrynak ettõl „nincs hova hátrálnia” – ahogy lapjukban legutóbb mondta –, különösebben nem ejt kétségbe. Mivel õ nem más, mint fõhivatású tréfamester, nem is rovom föl neki, hogy az interjúkészítés mesterségbeli fogásait nem ismeri kellõképpen. Mellesleg hiába törekszik ezeket elsajátítani immáron 6-7 éva, mûsorain is látszik, nem éppen a beszélgetés az erõssége. Ezt leszámítva kitûnõen csinálja, amit csinál, csak már-már beteges szereptévesztésben van: mindenáron poiltizálni akar, miközben nem ezért tartják.
22
Ráadásul – sok ok miatt – õ sohasem lesz Hofi Géza, akármennyire vágyik is a helyébe lépni. Hogy magánemberként mi a véleménye a politika aspektusairól, azt természetesen egy interjúban bármikor elmondhatja az ember. Egy szórakoztató mûsort azonban sosem engednék el ilyen irányba, a világon mindenhol tiltják is az efféle egyoldalú mûsorvezetõi hozzáláást. Kár Fábryért, talán ezért is veszítette el – legnézettebb mûsoraihoz képest – nézõinek csaknem a felét.
– A Heti hetesrõl is ilyen kemény véleménnyel van? – Szerintem tévúton járnak õk is, amikor 80-90 százalékban még mindig Orbán Viktorral és a Fidesszel foglalkoznak – idõnként minõsíthetetlen módon – miközben a Fidesz már közel négy éve nincs hatalmon. Talán ezért is szoktam le róla, hogy rendszeresen kövessem a Heti hetest. Forrás: Stumpf András – Heti Válasz
jó ha figyelünk
2006. február 6-án kérdõre vontam a Legfõbb Ügyészt. Az interpelláció, az arra adott válasz és viszontválaszom jegyzõkönyvi szövege alább olvasható. „Tisztelt Legfõbb Ügyész Úr! A Népszabadság 2004. augusztus 19-én megjelent számában Medgyessy Péter a következõt állította: “Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel." Három nappal késõbb a Magyar Televízió A szólás szabadsága címû mûsorában ezen állítását megfejelte azzal, hogy a sajtóban megjelent ügyeknél többrõl van szó, hiszen elég nagy baj lenne, ha a miniszterelnök csak annyit tudna az SZDSZ ügyeirõl, amennyit a sajtó közöl. Miután Medgyessy Péter egyértelmû nyilatkozatait felelõs miniszterelnökként tette, ezért a Btk. alapján alapos a gyanú, hogy õt büntetõjogi feljelentési kötelezettség terhelte, és terheli a mai napig is. A Btk. vesztegetés feljelentésének elmulasztása címszava így szól: „Az a hivatalos személy, aki e minõségében hitelt érdemlõ tudomást szerez arról, hogy még le nem leplezett vesztegetést követtek el, és errõl a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.“ Medgyessy Péter vezetõ beosztású hivatalos személy, és arra utalt, hogy le nem leplezett korrupciós ügyekrõl tud, ám errõl az illetékes hatóságoknál a mai napig nem tett feljelentést. A Btk. magyarázata így ír: „A közélet tisztasága, a közigazgatás korrupciómentes mûködése, a korrupciós esetek minél gyorsabb, hatékonyabb felderítése rendkívül
jó ha figyelünk
fontos társadalmi érdek. Ennek egyik megvalósulási lehetõsége az, hogy a vesztegetési bûncselekmények minél gyorsabban és minél könnyebben a hatóságok tudomására jussanak. Ennek megvalósulása érdekében emelte be a jogalkotó a büntetõ törvénykönyvbe önálló bûncselekményként a vesztegetés feljelentésének elmulasztását.“ Jól tudjuk, hogy a korrupció fenyegeti a jogbiztonságot, a demokráciát, aláássa a közigazgatást, a tisztesség és az igazságosság elveit, és veszélyezteti a társadalom erkölcsi alapjainak stabilitását. Ezért Medgyessy Péter miniszterelnökként tett állításai tisztázó, elõrevivõ mondatok is lehetnének. Azonban feljelentési kötelezettségének nem tett eleget, és így nem üldözhetõek az általa tudott cselekmények, pedig a mindenkori miniszterelnök szavai tisztségénél fogva kiemelt jelentõséggel bírnak.
Tisztelt Legfõbb Ügyész úr! A korrupció elleni fellépés terén nincs helye magyarázkodásnak. A korrupció ellen minden pillanatban, minden információt felhasználva harcolni kell. Ezért Medgyessy Péter állításainak legrészletesebb feltárása a legjelentõsebb teendõ, amit ma Magyarországon a korrupcióval szemben még mindig megtehetünk. Kérdezem tehát, mikor kéri végre az ügyészség Medgyessy Péter mentelmi jogának felfüggesztését, hogy feljelentési kötelezettsége elmulasztásának alapos gyanúja miatt indított eljárásban vizsgálhatók legyenek a volt miniszterelnök azon állítása mögött húzódó közvádas cselekmények, miszerint az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel. Várom válaszát.” Dr. Polt Péter válasza: „Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Képviselõ úr 2004 szeptemberében az említett kijelentések okán feljelentést tett az ügyészségen Medgyessy Péter volt miniszterelnök úr ellen. A feljelentésben azt kérte, hogy induljon nyomozás a feljelentési kötelezettség elmulasztásának Btk.-beli tényállása alapján. A Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal megvizsgálta a feljelentést, majd 2004. szeptember 13-án elutasító határozatot hozott. Az elutasítás indoka az volt, hogy képviselõ úr feljelentésében, de a sajtóban sem jelent meg olyan konkrét tény, körülmény, amely büntetõjogi következményekkel járhatott volna. A büntetõjog igen szigorú szabályrendszerében csak meghatározott tényállások, meg-
23
határozott körülmények alapján indulhat nyomozás, és ha a nyomozás sikerrel jár, ugyanilyen tények alapján emelhet vádat az ügyészség. Jelen esetben egyetlen ilyen tény sem került megjelölésre. Megjegyzem egyébként a kijelentéssel kapcsolatban, hogy a korrupció büntetõjogi és társadalmi értelmezése nem teljesen ugyanaz, a korrupció társadalmi értelmezése jóval szélesebb, mint az igen szigorú büntetõjogi értelmezés. Ha megnézzük a büntetõ törvénykönyvet, akkor azt látjuk, hogy maga a korrupció egyetlen büntetõ tényállást sem tartalmaz. Ez egy összefoglaló név, azonban önmagában ez alatt nem találhatunk vesztegetési vagy befolyással üzérkedõ bûncselekményeket. Az elutasító határozatot a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal 2004. szeptember 27-én kézbesítette képviselõ úrnak, a tértivevény szerint azt képviselõ úr átvette. Az elutasító határozattal szemben nem érkezett panasz, ezért az ügyészségen ezt az aktát irattárba helyezték. Képviselõ úr konkrét kérdésére tehát azt tudom válaszolni, hogy az ügyészi szervezet és személyemben a legfõbb ügyész azért nem kérte és nem kéri Medgyessy Péter volt miniszterelnök úr mentelmi jogának felfüggesztését a parlamenttõl, mert egyetlen olyan tény és körülmény sem merült fel, amely a kijelentései kapcsán annak vonatkozásában bûncselekményre utalt volna, és amely megalapozta volna büntetõeljárás megindítását. Kérem képviselõ urat, hogy ezeket a - valóban - tényeket figyelembe véve fogadja el a válaszom. Köszönöm szépen." A Legfõbb Ügyész mondataira a rendelkezésemre álló egyperces idõkeretben a következõ választ adtam:
24
„Tisztelt Legfõbb Ügyész Úr! Ha az emberek azt érzik, hogy Magyarországon kiterjedt korrupció van, akkor az van. Úgy tûnik, hogy Magyarország egyre inkább hasonlít az 1992-es Olaszországhoz, amikor néhány ügyész dolgozni kezdett, és a teljes politikai elit került vád alá, akár jobb-, akár a baloldalról. Azért kellett volna kérnie az ügyészségnek Medgyessy Péter mentelmi jogának a felfüggesztését, mert közvádas cselekményekre utalt. Az Országgyûlés ebben az esetben nyilván kiadta volna az õ mentelmi jogát, és egészen más úgy tanúvallomást vagy vallomást tenni, hogy az ügyészség kihallgatja az illetõt, mint hogy esetleg az SZDSZ nyomására õ elkezdi a saját érveit visszapuhítani. Ezért engedje meg, hogy minden személyes tiszteletem ellenére se fogadjam el az ön válaszát, és ezt kérem a tisztelt Háztól is, hogy bizottsági ülésen legalább vizsgálható legyen az a mondat, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel." Az Országgyûlés a Legfõbb Ügyész válaszát 252 igen szavazattal, 9 nem ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta. Az „igen“ szavazaton kívüli 17 elutasító szavazat megoszlása: 11 Fidesz, 5 független (köztük magam is) és 1 MSZP. Viszontválaszomban az idõkorlát miatt fontos gondolatok nem kaphattak helyet, azonban a kiterjedt politikai korrupcióval való szembenézés elmaradásának okaira rá kell világítani. Ezért az alábbiakkal egészítem ki a február 6-án elmondottakat. Noha utaltam arra, hogy miért kell kérni Medgyessy Péter mentelmi jogának felfüggesztését, de még világosabbá kell tenni, hogy miért tarthatatlan a Legfõbb Ügyész ál-
láspontja. Õ abból indul ki, hogy a volt miniszterelnök nem mondott konkrétumot, ami alapján a nyomozás megindítható lenne. A bûnüldözés kötelessége, hogy nem teljesen feltárt vagy alapos gyanúval illetett kérdésekben nyomozzon. Honnan tudja a Legfõbb Ügyész, hogy tanúvallomás, illetve vallomástétel esetén nem mondott volna konkrétumot a volt miniszterelnök. Egyszerûen kérni kell Medgyessy Péter mentelmi jogának felfüggesztését. Amennyiben az Országgyûlés ezt megtagadja, az az Országgyûlést minõsíti és nem az ügyészséget. Ha az Országgyûlés teljesíti a kérést, azzal azt jelzi, hogy segíti a korrupció elleni harcot. Ha a volt miniszterelnök ügyészségi eljárásban felvett jegyzõkönyvben vonja vissza állításait, akkor személyének és szavainak súlytalanságára derül fény. Nem érthetõ, hogy ez miért zavarná az ügyészséget? Ha Medgyessy Péter érdemi vallomást tesz, akkor végre üldözhetõvé válnak a politikai elithez köthetõ korrupciós ügyek. Érthetetlen tehát, hogy a Legfõbb Ügyész nem a mentelmi jog felfüggesztését kéri, hanem vélhetõen a következményeket mérlegelve elemezni próbálja a volt miniszterelnök félreérthetetlen állításait. Válasza valójában ezt a hozzáállást sugallja. Holott a parlamenti pártok egymással szemben megnyilvánuló, csak szurkolótáboraik igényeit kielégítõ, a korrupció elleni fellépésüket valójában csupán imitáló vádaskodásai helyett az ügyészségnek meg kell tenni az elsõ valóságos lépést, és meg kell löknie az elsõ igazi dominót, nem figyelve arra, hogy az a parlamenti pártok mindegyike irányába tovább borítja a politikai korrupció összes többi dominóját is egészen 1989-ig visszamenõleg.
jó ha figyelünk
Medgyessy Péter mentelmi jogának felfüggesztése lehetett volna az elsõ ilyen dominó-döntõ mozdulat, ami még mindig nem késõ. Másik ilyen sorborító ügy lehet a Magyar Vizsla kiadvány és kampányhadjárat pénzügyi hátterének teljes felgöngyölítése a civil szervezetek felett az ügyészség részérõl gyakorolható törvényességi felügyelet eszközrendszerének alkalmazásával. Vajon miért nem kérik ezt a szocialisták? Mert az elsõ valódi dominót egyik párt sem meri megbillenteni, hiszen az összedõlõ sorban az õ dominókockái is ott vannak valahol. Szinte biztos, hogy a dominó-elv miatt, a politikai elithez köthetõ egyetlen egy valóságos és az évek során a magasra került társadalmi ingerküszöböt átlépõ korrupciós ügy sem robban ki; sem a pártok szándékából, sem a sajtó révén. Hiszen ezzel a parlamenti elit és háttérkövületei maguk kerülnek a romok alá. Ezért aztán lehet beszélni Orbán-szõlõrõl és vagyonosodásról, lehet beszélni Gyurcsány cégeirõl, lehet játszani a politikai bohózatot; ám egy megújulást elindító valódi ügy felgöngyölítése az állam egyetlen
szereplõjének sem érdeke Magyarországon. Egyiküknek sem. Pedig egy ókori bölcs szerint, amelyik társadalom nem üldözi és nem bünteti a bûnt, az szétesésre van ítélve. Itt tart ma Magyarország. A szétesett állapothoz, azaz a közvádas politikai korrupciós eseményláncolat megállíthatatlanságához a rendszerváltoztatás politikai bûnei ágyaztak meg: az ügynök-dossziék zárva tartása, a magyar történelmi hagyományoktól idegen, és károkat okozó alkotmány kifabrikálása és elfogadtatása az Országgyûléssel, majd a tizenhat éven át folyamatosan dübörgõ privatizáció, azaz a magyar közösség vagyonától történõ megfosztása és az állam lebénítása. Így jutottunk el Medgyessy Péter állításaihoz. Milyen válasz adható erre a helyzetre? Csak olyan program támogatható az országgyûlési választáson, amely vissza kíván térni a történelmi alkotmányhoz és az összes privatizációs szerzõdés teljes átvizsgálásával a teljes politikai elitet elszámoltatja. Olyan ügyészséget épít, amely nem megmagyarázza, hanem üldözi a bûnt.
A négy parlamenti párt egyöntetûen elfogadta a Legfõbb Ügyész válaszát. Ez is azt bizonyítja, hogy a politikai korrupció valóságos kérdéseit az Országgyûlés négy liberális pártja nem engedi reflektorfénybe kerülni. Ez a szavazás egyértelmûen arról szólt, hogy az Országgyûlés nem függesztette volna fel Medgyessy Péter mentelmi jogát. Az interpelláció elmondásával erre a tényre és a fentiekre kívántam rávilágítani. Magyarországon megérett a helyzet arra, ami Olaszországban több mint tíz évvel ezelõtt bekövetkezett. A magyarországi politikai elit egésze eljátszotta a bizalmat, mert hazug és korrupt országot formált a maga arcára. A kiszáradt és lelketlen parlamenti pártoktól semmi jóra, semmi magyarra nem számíthatunk. 2004. szeptember elején ugyanezen ügyben részletesen kibontott indoklással feljelentést tettem a Legfõbb Ügyészségen. Amennyiben a feljelentés pontos szövege Önt érdekli, azt kérésre megküldöm. Körömi Attila, független országgyûlési képviselõ
MÉG KÓSÁNÉ IS SZÉGYELLNÉ MAGÁT Hogy is volt, amikor Horn Gyula remetehegyi házának százmilliósra becsült építkezése szóba került? Kósáné Kovács Magda azt nyilatkozta: „Nagyon szégyellném magamat, ha a miniszterelnököm nem lakna méltó körülmények között.” Kósa Magda ebben nem tévedett, a miniszterelnökök, bármennyire fáj is az ország sötétebbik részének, ritkán laknak kádári panelban, víkendházban, lepukkant gangos bérházban. De akkor álljanak itt Horn házának méretei is, hogy összehasonlíthassuk az ötgyerekes volt miniszterelnök és az információk szerint összesen háromtagú Horn család lakhatási lehetõségeit. Pince alapterülete: 232 négyzetméter, kétautós, beállós garázs, négy tároló, két közlekedõ. Egy zuhanyozó, egy négyszer tizenkét méteres medence, szauna, zuhanyozó, pihenõ. Földszint: 109 négyzetméter, zöldtetõ a garázson, elõszoba, két terasz, nappali, konyha, étkezõ. Emeleti alapterület: 107 négyzetméter. Három háló, két fürdõszoba, egy zuhanyozó, egy gardrób. A tetõtér 60-70 négyzetméter. A telket Horn Gyula az Újpesti rakpart 11. szám alatti lakásának eladásából, a miniszterelnöki fizetésébõl és a Cölöpök címû könyvének bevételébõl vette, s e pénzekbõl fedezte a villa építését is. Hogy Orbán Viktor a Haris közi lakásának eladásából, könyveinek bevételébõl, miniszterelnöki fizetésébõl és bankkölcsönökbõl építette lényegesen szerényebb házát, az nem hihetõ. Az nem lehet igaz. Nem igaz, és akkor sem szabad hogy igaz legyen, ha valóban igaz – mondja a buldog, és nekiront a papucsnak. Seszták Ágnes – Magyar Nemzet
jó ha figyelünk
25
a Jobbik Magyarországért Mozgalom párt elnökével – A Fidesz szóvivõje, Révész Máriusz szerint nagyon nagy a valószínûsége, hogy a MIÉP-Jobbik a Harmadik Út pártszövetség megint nem fogja tudni elérni, illetve átlépni azt az 5 százalékos küszöböt, ami a parlamentbe kerüléshez kell, tehát aki rájuk szavaz, annak a szavazata nem hasznosul, illetve mindenki, aki rájuk szavaz, Gyurcsány Ferencet segíti hatalomba. Márpedig a jobboldali szavazók azt szeretnék, ha az MSZP-SZDSZ-es kormányzás befejezõdne. És a Jobbik? – Ilyen fontos kérdésben megkerülhetetlen a múlt tapasztalatainak figyelembevétele. Márpedig a jobboldal 1990-ben és 1998-ban is csak úgy tudott gyõzni az országos választáson, hogy a pártok szövetségre léptek. De majdnem ugyanez igaz a baloldalra is: bár 1994-ben az MSZP egyedül is abszolút többséget szerzett, tehát az SZDSZ nélkül is kormányozhatott volna, ám a szocialisták fontosnak ítélték, hogy maguk mellé vegyék és kössék a szabad demokratákat. El se szakadtak azóta egymástól. Ma tehát az a helyzet, hogy van két nagy párt, az egyik a jobb oldalon, a másik a baloldalon. Az SZDSZ-nek komoly esélye van bekerülni, s ha tényleg bekerül, biztos, hogy az MSZP-vel ketten erõsebbek lesznek, mint a Fidesz, ha egyedül marad. Vagyis éppen az fog bekövetkezni, amitõl Révész Máriusz, illetve a Fidesz annyira tart. A Fidesznek egyedül úgy nyílik lehetõsége ismét a kormányzásra, ha mellette is lesz egy kis párt.
26
– És ha ez az MDF lenne? – Az MDF ellen két dolog szól. Az egyik, hogy az MDF egyre megengedõbb, legalábbis ilyen nyilatkozatokat tesz. Tehát azon a címen, hogy nekik az számít, ki hajlandó minél többet felvállalni a programjaikból, azt sem zárják ki, hogy a MSZP-vel szövetkezzenek. Ilyen alapon nehéz biztosra menni velük, illetõleg a választóknak azt érzékelni, hogy az MDF és a Fidesz számítanak egymásra. A másik dolog, hogy az MDF már 2002-ben is csak a Fidesz segítségével jutott a parlamentbe, s a közvélemény-kutatási adatok szerint most még rosszabbul áll, mint akkor, a biztos szavazóinak aránya alig haladja meg az 1 százalékot. Erre persze lehet azt mondani, hogy a MIÉ-Jobbik a Harmadik Út pártszövetség
sem áll jobban, csak éppen ne felejtsük el, hogy 2002-ben is 1 % körüli eredményt jósoltak a MIÉP-nek, s lett 4,3. – A MIÉP mindenesetre erõsebb volt akkor, mint ma. Csurka István vitatható módon megszabadult a belsõ ellenzékétõl, s ez erõs nyomot hagyott a párton. Biztos, hogy jó húzás volt a Jobbiktól ehhez a MIÉP-hez kötnie a szekerét? – Itt az összefogás a kulcsszó. A mi elsõdleges szavazóbázisunk, a nemzeti radikálisok nem azt nézik elsõsorban, hogy most milyen ez a MIÉP, vagy milyenek vagyunk mi, hanem azt, hogy képesek vagyunk-e a szétforgácsolódott nemzeti erõnek, vagy legalább egy részének összefogására. Elsõsorban szintén ezért van jelentõsége annak, hogy kisgazdák is kinyilvánították, a Harmadi Úthoz kívánnak csatlakozni. Ez az összefogás túlmutat a két nagy politikai párt képezte tömbön. Mondhatnám, gravitációs pontot jelent mások számára is. Azt ígéri, hogy össze lehet újra fogni a nemzeti tábort. Azt ígéri, hogy azokból az – elsõsorban vidéki – radikálisokból, akik a Fideszhez most kevésbé vonzódnak, összefogással számosan megnyerhetõk. Tehát végül is azt mondhatom, lehet, hogy elõbb kellett volna megkezdeni a közeledést, lehet, hogy kicsit elkéstünk, de mindenképp szükséges lépés volt. – Ha a közvélemény-kutatási eredményekbõl nem, akkor mibõl lehet azt gondolni, hogy végül felmennek 5 százalékig?
jó ha figyelünk
– Folyamatosan érzékelhetõ az egyre növekvõ érdeklõdés: nõ a nálunk jelentkezõk száma, s egyre többen jönnek el a nagygyûléseinkre. – Ám valóban nagy a kockázat. Nem mindegy, hogy ez a 4,3 % most – jelképesen mondva – a kukába megy, vagy a jobboldalra. – Ilyen alapon 2002-ben nem csak a 4,3%, hanem a Fideszre adott szavazatok is a kukába mentek, amennyiben nem lett belõle kormányzás. Ha a Fidesz akkor 0,7 %-ot adott volna nekünk, a jobboldal gyõzött volna. – Hogyan adhatott volna, és hogyan adhatna ma? Nem tudom, hogy tisztában van-e vele, de ha a Fidesz a legkisebb gesztust teszi az
Önök irányába, lehet, hogy nyer egy szövetségest, lehet hogy nyer akár százezer szavazatot is, de a várható nemzetközi és hazai hisztéria miatt a bizonytalan szavazói közül a sokszorosát veszítheti? – Persze, tisztában vagyok vele. De ettõl még a Fidesz is megcsinálhatná velünk azt, amit az MSZP tesz az SZDSZ-szel. A szocialisták föntrõl lefelé erõteljesen nyomják az információt, hogy megosztott szavazatokra van szükség, vagyis célszerû az SZDSZ listájára szavazni. Ugyanis az SZDSZ-en belül van egy csoport, amelyik semmilyen körülmények között sem hajlandó az MSZP-re szavazni, tehát azok a szavazatok csak az
Alulírott magyar hazafiak mélységesen megvetjük és elítéljük a Magyar Hírlap és a Népszabadság címû napilapok szerkesztõit, amiért közzétették a dán Jyllands-Posten címû lapban megjelent, Mohamed prófétát gyalázó karikatúrákat. Ez a gesztus elemi erõvel bizonyítja be, hogy a politikai korrektség, a tolerancia és a szabadság jelszavait lengetõ liberalizmus valójában a legszélsõségesebb, egyirányú, farizeus intolerancia, kirekesztés, gyûlöletkeltés. Az iszlámnak a maga kulturális életterében alapvetõ joga úgy berendezni önnön társadalmát, ahogy jónak látja. Senkinek sincs joga lealacsonyító karikatúrákat közzétenni egy vallásalapítóról. Az ilyesfajta gyalázkodás nem szabadság, hanem bunkóság. A primitív, gyûlöletkeltõ karikatúrák közzététele nem a sajtószabadság körébe tartozó jog, hanem felelõtlen uszítás, amely a köznyugalmat és a világ amúgy is ingatag békéjét súlyosan veszélyezteti. Mi, magyar hazafiak megértjük a muszlimok felháborodását és haragját, hiszen tizenhatodik éve tapasztaljuk saját hazánkban ugyanezt a mocskolódó, uszító, kirekesztõ kampányt.
jó ha figyelünk
SZDSZ-en keresztül nyerhetõk meg. Vagyis egyszerûbb 3-4 százalékot 5 százalékra tornászni, mint a kormányzáshoz szükséges szavazatokat közvetlenül megszerezni... Meg lehet nézni, hogy a két legutóbbi idõközi választáson a MIÉP és a Jobbik külön-külön indulva, de eredményüket összeadva, 4-5 %-ot szereztek. Tehát még az összefogás elõtt! Nem sok hiányzik tehát a bejutáshoz, lehet, hogy csupán 1 százalék. Ennyi még megszerezhetõ. Az viszont biztos, hogy 3-4 százalékot a Fidesz nem tud átcsábítani tõlünk az elsõ fordulóban, ez az út tehát járhatatlannak tûnik. Forrás: Varga Domokos György – Gondola
Szinte nincs olyan nemzeti szimbólumunk, nincs olyan nagyszerû eszményünk, amely ne vált volna a mások hitét, meggyõzõdését és érzéseit a legteljesebb módon semmibe vevõ liberalizmus áldozatává. Éppen ezért kijelentjük, hogy az SZDSZ-közeli Magyar Hírlap és a fejlécén a Szabad Nép évfolyamszámát hordó, több mint negyedrészben szocialista tulajdonú Népszabadság a Jyllands-Postenhez és az uszító karikatúrákat közlõ összes laphoz hasonlóan szélsõséges, kirekesztõ, intoleráns, rasszista, embertelen és primitív sajtótermék. Felkérjük a Szabad Demokraták Szövetségét, hogy a Szakállas Bácsi-díjat a rasszista kategóriában ítélje oda az említett magyarországi lapok szerkesztõségének! A muszlimok figyelmét pedig felhívjuk arra, hogy e néhány szélsõséges uszító nem azonos a magyarság egészével. Csatlakozni a
[email protected] E-mail címen, név, foglalkozás és lakhely megjelölésével lehet. Ágoston Balázs újságíró, Budapest
27
Dübörög a Monty Python-kampány. A nyugdíjasok képviselõjeként fellépõ úr undorral lökné el magától és milliónyi társától az egyhavi pluszpénzt; a magyar politika nagy szélkakasa páros napokon a populizmus, páratlanokon a neokonzervativizmus ellen harcol; koravén ifjú szocialistáink a szabad pizzát és a szabad szexet féltik jámbor konzervatív professzoroktól. Az abszurd jelenségek sorába illeszkedik az úgynevezett SZDSZ elnökének tegnapi nyilatkozata is, ám Kuncze Gábor szavai megérdemlik az alapos kivesézést. Azok ugyanis egy olyan (többé-kevésbé persze nyílt) titokról rántják le a leplet, mint Bauer Tamás elhíresült közlése: Kuncze többek között azért lett kormányfõjelölt, mert nem zsidó, és szülei nem voltak kommunista funkcik. A pártszolgálati televízió reggeli mûsorában a belügyminiszterként odakozmált politikus azt fejtegette, a szabad demokraták most nem lépnek koalícióra az MSZP-vel, ha az a választáson abszolút többséget szerez. Arra a közbevetésre, hogy pártját korábban nem zavarta ez az apróság, Kuncze Gábor a következõt válaszolta: 1994-ben az SZDSZ rendszerváltó pártként, az ország érdekében lépett be az abszolút többséget szerzett MSZP mellé a koalícióba, hogy hitelesítse az országot és a magyar politikát. Az úgynevezett SZDSZ 1990-ben nem egyszerûen liberális, hanem harsány és kérlelhetetlen antikommunista erõként lett az ország második pártja. Felháborodottan utasította vissza az MDF-kormány, majd az akkori szövetségese (Fidesz) részérõl is megfogalmazott állítást, miszerint antikommunizmusa csupán álca, valójában szoros kulturális kötelékek és gazdasági érdekszövetség fûzi az utódpárthoz. Kuncze mondata fényében a „demokratikus“ chartára a balliberális koalíció elõszobájaként emlékezhetünk; a parlamenti logikán átlépõ 1994-es koalíciókötéssel a párt elveszítette önálló pólusképzõ erejét
(Tölgyessy Péter). Az MSZP mögé beállt „SZDSZ“ végérvényesen nélkülözni kénytelen korábbi szavazói legalább kétharmadát; intellektuálisan izgalmas személyiségei sorra hátrálnak vissza a civil szférába; a pezsgõ szervezeti élet a múlté: a megfáradt maradékot könnyen lenyelheti a gyurcsányi étvágyú újdonsült pártkáder, Kóka János. De nehogy azt higgyük, hogy az ország érdekében vállalt áldozatot a párt az MSZP oldalán. Amit tett, hatalomért, pozíciókért tette, s a demokratikus jobboldaltól való atavisztikus rettegése motiválta; az ügynökügyben ciklikusan feltámadó antikommunizmus csupán a holdudvar hamis tudatának megnyilvánulása. Az „SZDSZ“ a korrupció vagy a demokratikus elvek tekintetében nem tehet szemrehányást partnerének. Miniszterei az MSZP-kormány kisgazdái: botrányról botrányra bukdácsolnak, szakmai teljesítményük siralmas, az oktatási tárca például Magyar Bálint irányítása alatt lassan egy közepes csomag gemkapcsot sem tud szabályosan beszerezni. Az ország hitelesítésére vonatkozó kunczei hivatkozás amúgy értelmetlen, hiszen a szocialisták tudtommal demokratikus választáson szereztek többséget. A nyilatkozat azt bizonyítja, hogy az „SZDSZ“ valójában sohasem volt rendszerváltó párt, a jelek szerint azt sem érti, miként mûködik a demokrácia, küldetése pedig a neoliberális elveket és gyakorlatot magáévá tevõ posztkommunista elit hatalomra segítése, illetve hazai és nemzetközi legitimálásának biztosítása. Azzal, hogy a D-209-es titkosrendõr után a KISZ-káderbõl lett, morál nélküli milliárdost az országra szabadította, az „SZDSZ“ beteljesítette küldetését. Politikusai számára rossz hír, hogy a baloldal vezére éppúgy kétpárti erõtérben gondolkodik, mint gyûlölt ellenfele, Orbán Viktor. Forrás: Szeretõ Szabolcs, Magyar Nemzet
ORBÁN BESZÉDÉNEK KÖZVETÍTÉSE PÉLDÁTLAN És itt érkeztem el a mai cikk tárgyához. Ahhoz a példátlan esethez, hogy Orbán beszédét nem csupán a Hír (valójában: Vélemény) Televízió, hanem – rendes mûsorát megváltoztatva, két teljes órán át – a Kossuth rádió is élõben adta vasárnap délután. Az elõbbivel semmi bajom, tõlem Orbán meccseit vagy ebéd utáni sziesztáját is közvetíthetik egyenesben. Az utóbbi azonban – a törvény szerinti – közszolgálati rádió. Amely nem (általam) ismeretlen eredetû pénzekbõl, hanem a Magyar Köztársaság adózó polgárainak pénzébõl mûködik. Forrás: Debreczeni József – Magyar Hírlap, 2006. február 6.
28
jó ha figyelünk
Gyulai Endre Szeged-Csanád megyei megyéspüspök körlevele Kedves egyházmegyés Testvéreim! Az úgynevezett kopogtató cédulák begyûjtése elkezdõdik. Nem szeretnék egyetlen párt mellett sem kiállni. De szeretnék segítségére lenni alábbi soraimmal híveimnek, hogy milyen szempontok szerint kellene kiválasztani az alkalmas személyeket. A kétezer éves egyház sokféle tapasztalatot szerzett és hagyományában adott át egyik korból a következõ idõk embereinek. Voltak hibái, de ebbõl is próbált, legalább késõbb, tanulni. E hibákért kért a jubileumi év alatt bocsánatot Istentõl egyházunk elõzõ vezetõje, II. János Pál pápa és a régi tapasztalatokból újabb és újabb írásával és beszédével igyekezett segíteni mindnyájunkat abban, hogy eligazodjunk e mai, néha nagyon is ellentmondásos világban. Egyik olaszországi munkatársa, Ruini bíboros, pár éve, az olaszországi választások elõtt írásában összefoglalta, hogy a keresztény embernek mire kell figyelnie, hogy milyen legyen, akit támogathat szavazatával. Az õ gondolatait alapul véve, amelyek az egyház tanítását foglalják össze, küldöm most soraimat hozzátok, megfontolásul és eligazításul a nálunk is következõ választások elõtt, hogy helyesen tudjátok megválasztani az alkalmas személyeket. Ismétlem, nem ajánlok pártot, sem pártprogramot, csak egyházunk tanítását próbálom szemünk elé állítani.
jó ha figyelünk
1. Élet: Az életet léte minden pillanatában védelem illeti. Ez jelenti az embrió tiszteletét, a bér-anyaság, a klónozás és az euthanázia elutasítását. Valóban mennyire fontos az emberi élet értékelése és védelme. Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert! 2. Család: A család alapja a házasság, egy férfi és egy nõ között kötött élethossziglani szeretet-szövetség. Nem lehet egy szintre hozni vele az együttélések egyéb formáit. A törvénynek jogilag is védenie kell a házaspárokat. Bizony életbe szólító gyermekáldás nélkül, a családi otthon szeretet melege nélkül, szociális közösségre nevelése nélkül, mi biztosíthatná nemzetünk jövõjét? 3. Egyenlõség: A nyilvános és egyházi iskolák egyenlõ normatív támogatása, hiszen a keresztények éppen úgy adófizetõ polgárok, mint a nem hívõk. A megkezdett gyakorlatot nálunk is vissza kell állítani, és tovább fejleszteni. Az egyházi iskolák nevelése sokban hozzájárulhat a kábítószer használat kiirtásához és az életcélt és hívatás-szeretetet megtaláló fiatalok számának gyarapításához. 4. Szociális igazságosság: munkaalkalom, anyagi támogatás a társadalom peremére szorultaknak, az ország szegényebb vidékeinek,szabad és hatékony gazdasági rendszer. A globalizációval szemben a szolidaritás hangsúlyozása. Mint mondják, nem halat kell adni, hanem hálót és megtanítani halász-
ni. Kultúrájuk növelését és segítõ oktató-nevelést kell megszervezni, nem kevés honfitársunk felemelésére. „Bármit tettetek egynek is, Nekem tettétek“-szól a jézusi tanítás. 5. Bevándorlás: befogadó, nyitott magatartás a jövevényekkel szemben, az értékek tisztelete, megfelelõ jogi elrendezés, mely biztosítja az integrációt, az együttélés normáit, s ugyanakkor védi a többségi nemzet érdekeit is. De gondolnunk kell a határokon kívül élõ testvéreink érdekeire, életére is. 6. Biztonság: Fontos a határozott szembeszegülés a korrupcióval, minden törvénytelenséggel, bûnözéssel, az ország törvényeinek és eszményeinek tiszteletben tartása. A prostitúció, a pedofilia, a drogkereskedelem felszámolása. Jó lenne, ha nyugodtan mehetnének haza öregjeink a templomból, mert nem tépik le az arany nyakláncukat, vagy lakhatnak tanyán, anélkül, hogy rablógyilkosoktól kellene félniük. Vagy a templomok istentiszteleti kincseit nem kellene templom-gyalázóktól félteni. 7. Egészség, környezet, természet: szembe kell szállni azzal a növekvõ veszéllyel, azokkal a hatásokkal, melyek szétrombolással fenyegetik életünk természetes feltételeit. Ne váljék hazánk gazdagabb nemzetek hulladék lerakójává, piacává. Az erdõk kiirtása helyett levegõt adó sok fa létének biztosítása, a környezet óvása a szennyezésektõl, vizeink védelme.
29
8. Intézményes reform: A helyi testületek és szociális intézmények legyenek szerves kapcsolatban az országos szervezetekkel Az egészségügy stabilizálása. Kórházaink, orvosi rendelõink, idõsek otthonai szükségleteinek biztosítása. Az egészségügy rendbe tétele. A betegségek megelõzése, a már betegek lelkiismeretes ellátása mind megvalósítandó feladat. 9. Egyesült Európa: A kormány tegyen meg mindent az Európához való csatlakozás érdekében, de ne adja fel saját országának kultúráját, történelmi és erkölcsi örökségét. Ha az olaszországi bíboros atya ezt ilyen fontos szempontnak tartja ott, mennyivel még fontosabb nálunk! 10. Szolidaritás: Legyen meg a szolidaritás teljes vállalása, állítsák meg a társadalom kettészakadását, a banki szféra uralmát. Gya-
koroljanak pozitív diszkriminációt a szegény rétegek érdekében, gátolják meg a polgári réteg elszegényesedését. Milyen nagy társadalmi összefogást kell biztosítani a szegények felemelésére és a szegénységbe történõ letaszítás megakadályozására. Mint kell segíteni az alig valamibõl élõ magányos nyugdíjasokat, munkanélkülieket, hajléktalanokat. Egyházunk az evangélium tanítására épült és a híveinket erre az életre buzdítja. Bár az örökélet felé haladunk, de földi életünk Istentõl kapott felelõsségét és kötelességeit is vállalnunk kell. Olyan vezetõket, törvényhozókat kell megkeresnünk és megválasztanunk, akik az evangéliumból következõ igazságosságot maguk is gyakorolják, segítõ szeretetben élnek, önzetlenek, a közjóért dolgoznak, az emberi méltóságot tiszteletben tartják.
Országunk felemelkedése, a benne élõk szabadsága és jogegyenlõsége, a vallás szabad gyakorlásának megkövetelése és biztosítása, szemünk elõtt kell, hogy legyen akkor is, amikor a megválasztandó embereket vizsgáljuk. Kell, hogy õk ezeket ne csak szavukkal mondogassák, ígérgessék, hanem eddigi életük is biztosíték legyen, hogy így gondolkoznak és így élnek. A fenti szempontok segítsék egyházmegyém híveit döntésükben, hogy kinek adják kopogtatócédulájukat. S ha elérkezik a választás napja, mindnyájan adják le voksukat, de átgondoltan, felelõsséggel tegyék ezt. Addig is kérjük Istent, naponta imádkozzunk, hogy nemzetünknek méltó és alkalmas vezetõi legyenek. Forrás: Nemzeti hírháló
„A konzervatívok a munkában hisznek, a neoliberálisok a pénzben, a szocialisták meg abban, hogy mások pénze egy elképzelt igazságosság szerint osztogatható.” Noha a túlzó leegyszerûsítés mindig veszélyes, mégis megkockáztatható: végeredményét nézve a gazdaságpolitikában is csak két párt van. Az egyik állandóan újra szeretné osztani a gazdaság által megtermelt javakat, a másik inkább növelni szeretné a gazdaság teljesítményét és a munkahelyeket, hogy ezáltal több legyen az is, ami elosztható. Ma olyan országban élünk, ahol a kormány szemmel láthatóan az elõbbi, az újraelosztó politika pártján áll. Itt van például a jobb sorsra érdemes babakötvény története. Mi célt is szolgál a Tony Blair hazájából frissen koppintott ötlet? Némi állami pénzzel segíteni a jövõ nemzedékek életkezdését. De akkor miért kell a bankokat hizlalva, egyéni nevesített számlán futtatni a babakötvényt? Könnyû kiszámolni: ha az állam teszi be a bankba az újszülöttek után az évi közel négymilliárd forintot, többet kamatozik,
30
mint egyenként a negyvenezer forintos betét. Fõleg, ha az egyenként negyvenezer forintos betétek kamatait közben felfalja a banki kezelési költség. Ennél egyszerûbb megoldás, ha az állam törvényi garanciát vállal rá, hogy tizennyolc év múlva kamatosan kifizeti a mostani összeget. Igaz, így már nem látják a szülõk, kitõl jön az ajándék. Még szerencse, a kormány osztogató hevületében két hónapi ötletelés után meghajolt a számok elõtt, és ma már a kedvezményezettek választhatnak aközött, hogy egyéni számlát nyitnak-e, vagy az állam helyezi el számukra a betétet egy kincstári számlán. Sokatmondó a kormány másik újdonsült javaslata is, a munkabér-biztosítás. Az állam ezúttal arra vállal felelõsséget, hogy a felmondási idõre jutó járandóságot kifizeti azok számára, akiknél azt a munkáltató valamilyen okból nem teszi meg. (Késõbb az állam per-
jó ha figyelünk
sze behajtja a munkaadón.) A javaslatnak két szépséghibája van. Egyrészt põrén mutatja: a kormány nem azon gondolkodik, miként lehetne több munkahely, hanem amolyan tûzoltóként mindössze enyhíteni szeretné az embereknek a munkahelyek megszûnésébõl fakadó gondjait. Másrészt, a kormány amúgy is meglévõ uniós kötelezettségét próbálja eladni újabb jóléti lépésként. Hiszen létezik és ránk is érvényes egy olyan uniós direktíva, amely az állam felelõsségét ilyen esetekben elõírja. Igaz, így nem látszana, hogy micsoda jótéteménnyel ajándékozza meg népét a kormány. Valamit persze tennie kellett, mivel napjaink alapkérdése egyre nyilvánvalóbban így hangzik: vajon Magyarországon a sok-sok elvégzésre váró munkából miért nem lesz munkahely? A szinte azonnal kézenfekvõnek látszó válasz szerint azért, mert nincs rá pénz. Ha lenne pénz, akkor nem lennének kátyúsak az utak, nem pusztulnának évrõl évre a belvárosok házai, az országban nem lekoszlott vasúti kocsik döcögnének, és a kazincbarcikai kórházban sem csöpögne a víz a rozsdás csövekbõl (apropó: kicserélték már a rozsdás csöveket?). Ez azonban csak az igazság egyik fele. Azt jelenti ugyanis, hogy azért nem dolgozunk, azért nem végezzük el a sok elvégzésre váró munkát, mert nincs pénzünk. Ha lenne pénz, akkor bezzeg dolgoznánk. Ha lenne elég pénze az államnak vagy a vállalkozóknak, akkor dolgoznánk. Ám ezen a ponton nem kerülhetjük el a további kérdéseket sem. Miért nincs pénze a vállalkozónak? Mert az állam elveszi tõle. Miért nincs pénze az államnak? Mert maga akarja odaadni az embereknek a pénzt, és mivel mindenkinek mindig többet ígér, mint amennyi pénze van, állandó nála a pénzszûke is. Ez pedig az igazság másik fele.
jó ha figyelünk
Úgy tûnik, Magyarország tanítómestere még mindig Marx Károly. A neoliberálisok eltanulták tõle, hogy a pénz pénzt fial. A szocialisták meg azt, hogy a pénz az egyik embertõl elvehetõ, és a másiknak odaadható. Az államtól ajándékba kapott pénz persze már nem fial semmit, hiszen arra adja az állam, hogy feléljük. Fial viszont társadalmi támogatottságot, választások idején szavazatokat. Szerencsére a fejlett országokban nem Marx a tanítómester, ezért ott egy másik törvényt ismernek: pénzt munkából is lehet szerezni, a munka pedig újabb munkát és újabb munkahelyeket fial. Aligha véletlen, hogy többnyire azokban az országokban a legmagasabb a jólét - az Egyesült Államokban, Japánban, Svájcban vagy Ausztriában -, ahol egyúttal legmagasabb a foglalkoztatás, illetve legalacsonyabb a munkanélküliség. Újraelosztás vagy növekedés - végsõ soron ezen az alapkérdésen fordul meg mindenfajta gazdaságpolitika. A többi már csak technika, a lehetséges eszközök problémája. Természetesen lehet és kell vitázni azon, hogy a munkahelyek bõvítéséhez mely eszközök a leghatékonyabbak. De csak azután, ha a gazdaságpolitika két pártjának vitájában már a növekedés és a munka mellett tettük le a garast. A konzervatívok a munkában hisznek, a neoliberálisok a pénzben, a szocialisták meg abban, hogy mások pénze egy elképzelt igazságosság szerint osztogatható. Mire elmúlik a téli fagy, és kihajtanak az elsõ virágok, megtudjuk azt is: miben hisznek a magyarok. Forrás: Cséfalvay Zoltán – Heti Válasz
31
Felelõsek-e a politikusok betöltött pozíciójukért? Mikor állnak ki mellszélességgel tetteik, és az országban zajló történések mellett? Táncoló Gyurcsány, koccintó Horn, lemondott miniszterek és a tisztesség. Április 9-én választás lesz. De feltette már valaki a kérdést: miért választunk? Vagy azt: miért kellene elmennünk szavazni? Mert nézzük csak végig. A demokrácia arról szól, hogy a társadalom kiválaszt maga közül néhány embert, akik nagyjából olyan irányba vezetik hazájukat, ahogy azt a többség elképzeli. De mi értelme van ezen egyedek kiválasztásának, ha nem képviselik ténylegesen az érdekeket? Mert amint beveszik magukat parlamentünk kupolája alá, megszûnik számukra a külvilág. Az ország háza hermetikusan elzárja õket az országtól. Elérhetetlenné, megfoghatatlan szellemmé válnak. Kámforrá vált felelõsség A kulcsszó a felelõsség. Mert bizony politikánk zárt osztályán ez ismeretlen fogalom. Felelõsséget vállalni a tettekért nem ismert jelenség, kámforrá vált kifejezés. Sokszor leírtuk már: ez egy következmények nélküli ország. Így is van, sajnos. Fiatal demokráciánk baja lehet ez. Bár vannak még friss demokráciák, ahol ez meglepõ módon mûködik. A szlovák védelmi miniszter, Juraj Liska lemondott tisztérõl a hejcei repülõgép-szerencsétlenség miatt. A Szerbiában történt vonatbaleset után pedig a szerb közlekedési miniszter, Andrija Lompar adta be lemondását.
32
Persze nem kell katasztrófa ahhoz, hogy megváljon posztjától egy kormánytag. Lettországban a védelmi miniszter, Einars Repse mondott le nem rég, mikor gyanús ingatlanügyei kerültek napirendre. Lemondott, miközben végig tagadta a vádakat. De õ úgy gondolta, egy miniszterre nem vetülhet a gyanú árnyéka sem. Õ úgy gondolta. Miniszterek az üveghegyen is túl A sort még hosszan lehetne sorolni, de fölösleges. Értjük mirõl szól a történet: az elõbb említett felelõsségérzetrõl. Hiszen tegyük már helyére a dolgokat. Az összes kátyú, amit Budapesten kerülget az autós Demszky Gábor személyes felelõssége; az összes romlott disznóhús Rácz Jenõ, egészségügyi miniszter felelõssége; az összes csõdbe ment vagy nagy adóssággal rendelkezõ vállalkozás Kóka János gazdasági-, az államháztartás hiánya pedig Veres János pénzügyminiszter felelõssége. Végsõ soron ezért mind Gyurcsány Ferenc, a miniszterelnök a felelõs. Az országban zajló hibákért neki kell a hátát tartania, a jó dolgokért pedig a mellét döngetnie. Ezért választottuk meg. (Legalábbis elvileg, hiszen õt nem mi választottuk, de ez most mellékes.) Gondolkozzunk már ésszerûen. Egy miniszterelnök nem egy elérhetetlen valaki az üveghegyen túl, hanem hús vér ember, akinek a kezébe pozíciót helyezett a többség. Neki ezzel el kell számolnia. Tisztesség és ésszerûség De ne essünk túlzásba, hiszen nem állhat föl Magyar Bálint a bársonyszékbõl azért, mert egy diáknak nem sikerült a felvételije, vagy
Persányi Miklós, ha egy kis cég több szennyezõ anyagot bocsát ki a megengedettnél. Természetesen a határt meg kell húzni valahol, méghozzá a tisztesség és az ésszerûség segítségével. Sajnos pont ez az, ami nincs meg a magyar politikai elitben. Ha Kovács László EU-biztos flörtöl jobbra-balra, az persze vitatható dolog, fõleg egy keresztény országban, ahol a monogámia a követendõ érték. Ám én inkább hajlandó vagyok megbocsátani neki ezért (hiszen ez is alapvetõ keresztény gondolat), mint például a miniszterelnökünknek a Nomentana-ügyben játszott szerepéért, vagy még sorolhatnánk... Hiszen ezek már politikai, sõt súlyos gazdasági ügyek. Meddig tart a sumák? Engem nem érdekel, ha Gyurcsány Ferenc bohócként táncol otthonában, vagy Horn Gyula több vodkát iszik, mint egy egyetemi tanszék hallgatói vizsgaidõszak után. A felelõsségük az ország lakói felé nem ebben nyilvánul meg, hanem mindenben, ami körülvesz minket. Talán az elmúlt négy szocialista évtizedben keresendõ ez a hozzáállás politikusaink nagy részénél. Talán abban a világban felnõve ezt a példát látták maguk elõtt. De elõbb-utóbb megtanulhatnának felelõsséget vállalni azért, amire megválasztották õket. Persze a legjobb lenne áprilisban olyanokat megválasztani, akik nem sumákolnak, akik már most is egyenes emberek. Kérdés van-e ilyen ma? Forrás: Pénzes Dávid – gondola
jó ha figyelünk
