Harcsev, A. G.: B rak i szem ja v SZSZSZR. (Házasság és család a Szovietunióban.) Moszkva, Műszl., 366 p

IRODALOM

KÖNYVEK D em ograficseszkoe razvitie szem i. Szbornik sztatej. (A család dem ográfiai fe j­ lődése. T anulm ánygyűjtem ény.) A. G. Volkov (szerk.) Moszkva, 1979. Sztatisztika. 191 p. A szovjet k utatók m ár hosszabb ideje széles k ö rű vizsgálatokat folytatnak an n ak érdekében, hogy pontosabb képet alkothassanak a dem ográfiai folya­ m atok alakulásáról. A legutóbbi időben azonban fokozottabb érdeklődés ta ­ pasztalható a dem ográfiai jelenségek irán t. E növekvő érdeklődés felkeltéséhez jelentősen h o zzájárult az a tény, hogy a dem ográfiai folyam atok alakulásában továbbra is sajátos különbségek v annak az egyes nem zetiségek között. Nem véletlenül írja A. G. V olkov a kötet előszavában, hogy „A legutóbbi évek kutatásai kim u tatták , hogy az ország jelenlegi népesedési helyzetében az egyik leglényegesebb vonás a dem ográfiai folyam atok etnikai különbségeinek fennm aradása.” A k ötet egyik legérdekesebb tan u lm án y a is a nők házasságkötésében meg­ m utatkozó etnikai különbségeket vizsgálja. A m ú lt század végéig visszatekintő adatokból kiderül, hogy a nem zetiségi különbségek a legfiatalabb korcsopor­ toknál (19 éves és fiatalabb) jelentkeznek a legerőteljesebben. A házasodási kor törvényes szabályozása után azonban szám ottevően m érséklődtek az egyes nem zetiségek közötti eltérések, b á r a különbségek még m a is jelentősek. Így többek között 1970-ben a 16—19 év közötti nőknek a beloruszok között 7,6%-a, az oroszok között 9,1%-a, az ukránok között 11,2%-a volt házas. Ezzel szem ­ ben az azerbajdzsánoknál 18,3%, a tü rk m én ek n él 19,1%, a kirgizeknél 20,1%, az üzbégeknél 21,7%, és a tadzsigoknál 24,9% volt a megfelelő arányszám . Sajátos vonás, hogy a nem zetiségi terü letek en élő m ás nem zetiségek b i­ zonyos fokig átveszik a helyi házasodási szokásokat. Így p éldául az OSZSZKben élő 16—19 éves orosz nőknek csak 8,8%-a házas, a T ürkm én SZSZK -ban élőknek 12,9%-a. U gyanígy az U krán SZSZK -ban élő u k rán nők körében 10,9% a házasok aránya, ezzel szem ben a T ürkm én SZSZK -ban élők között 19,9%. A korai házasságok gyakorisága alap ján a nem zetiségek három nagyobb csoportját lehet elkülöníteni. Az első csoportba tarto zn ak a B altikum ban élő nem zetiségek, ahol a 20 éves kor előtt kötött házasságok m eglehetősen ritkák. A m ásodik csoportba sorolhatók az oroszok, ukránok, beloruszok, m oldovaiak és örm ények, ahol m érsékeltnek m ondható a korai házasodás. És végül a h a rm a ­ dik csoportba kerü ln ek a K özép-Á zsiában élő nem zetiségek, ahol gyakoriak a 20 éves kor előtt k ötött házasságok. A házasságkötésnél m egfigyelhető tradíciók továbbélését elsőorban gaz­ dasági okokkal m agyarázzák. A közép-ázsiai köztársaságokban a népességnek még m a is igen m agas részaránya él a mezőgazdaságból. Ez azt eredm ényezi, hogy a falusi fiatalok körében alacsony szintű a társad alm i m obilitás és az elvándorlás, am i kedvező a tradíciók továbbélése szem pontjából. A nők korai házasodását segíti elő az is, hogy a m ezőgazdasági fizikai p ály ára kikerülő nők viszonylag ham ar befejezik iskolai tanu lm án y aik at. A korai házasodás m egnöveli a születések szem pontjából fontos te rm é­ keny életkor időtartam át. Többek között ez is hozzájárul ahhoz, hogy a kö­ zép-ázsiai köztársaságokban a legm agasabb a születések száma. Feltételezik azonban, hogy a ku ltu rális színvonal növekedésével, az u rb a ­ nizációs folyam at erősödésével, valam in t a nők m u n k áb a lépésének későbbi

IRODALOM

293

életk o rba való eltolódásával párhuzam osan a közép-ázsiai köztársaságokban is csökkenni fog a korai házasságok aránya. N éhány tanulm ány m ódszertani jelleggel foglalkozik a házasságok de­ m ográfiai jellem zőivel. K özülük az egyik elsősorban az újrah ázaso d ás alak u lá­ sá t vizsgálja, és a hosszabb táv o t átfogó idősorok alap ján k im u tatja, hogy szá­ m ottevően növekedett az ú jraházasulók szám a. A kutatáso k kiterjed tek a család reprodukciós funkciójával és a születés­ szám alak u lásáv al kapcsolatos kérdésekre is. A szerzők itt is tö rtén eti össze­ függéseiben közelítik meg a kérdést. Abból in d u ln ak ki, hogy a korábbi k o r­ szakokban a gyerm ekek vállalásáb an döntő szerepe volt a gazdasági m egfon­ tolásoknak. A felnövekvő gyerm ekek úi. nélkülözhetetlen m u n k aerő t jelen tettek a család szám ára. N apjain k ra azonban a család term elő funkciója m indinkább visszaszorult, és ennek következtében a gyerm ekek v állalásában sem játszik lényeges szere­ pet a gazdasági m egfontolás. Ugyanígy a szokásoknak és a tá rsa d alm i helyzet­ nek is kisebb a hatása a családnagyság alakulására. M indez term észetesen még nem általános jellegű befejezett folyam at, hanem csupán tendencia, am ely széles körben megfigyelhető. E tendencia azt m u tatja, hogy a „többfunkciójú” családtípus fokozatosan elhal, és helyébe lép a csupán altruisztikus célok alap já n szerveződő család, ahol a gyerm ekek vállalásában alapvető szem pont a gondoskodás, a szeretet irán ti igény. Ehhez kapcsolódva olyan vélem ények is vannak, hogy a gyerm ekek gaz­ dasági és társad alm i „hasznosságának” csökkenése au to m atik u san együtt já r a születésszám csökkenésével. A két szem pont m ellett m egkülönböztetik még a pszichológiai indítékokat, am elyek azonban önm agukban nem olyan erősek, hogy változatlan szinten ta rtsá k családok reprodukcióját. V alójában azonban itt arró l van szó, hogy a külső szabályozó m echaniz­ m usok hatása csökkent, és a súlypont á tk e rü lt a belülről fakadó szükségletek­ re, am i a választás szabadságában fejeződik ki. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi dem ográfiai fejlődésben nincs olyan te n ­ dencia, am ely a reprodukciós indítékok gyengülésére utalna. In k áb b azt lehet m ondani, hogy a korábbi m otivációs tényezők helyébe ú jak léptek. Ez a helyzet ú jfa jta m egközelítést tesz szükségessé a család reprodukciós szerepének vizsgálatában. K u tatn i kell az ezzel kapcsolatos szubjektív célokat és az új helyzetben k ia lak u lt m ag atartás jellem zőit. Ezek azonban önm aguk­ ban nem adnak választ a kérdésre, csak hozzásegítenek an n ak jobb m egérté­ séhez, m ivel a reprodukcióval kapcsolatos szubjektív indítékok, illetve a re ­ produkciót hosszú távon m eghatározó tényezők teljesen különböző dolgok. T ovábbi problém át vet fel az a tény, hogy jelentős eltérés m utatkozik az egyének érdeke, illetve a népesség reprodukciójával kapcsolatos társad alm i érdek között. Az egyének az egy-két gyerek vállalásáb an érdekeltek, a népesség bő v ített reprodukciójához viszont a k ét-h á ro m gyerm ekes családm odell lenne az ideális. Ez utóbbi azonban csak akkor valósítható meg, h a a szülőknek o bjektív érdekükké válik a két-h áro m gyerm ek vállalása.

H. I.

Feichtinger, G.: A ussichten fü r das E rw erbspotential und den A n te il w irtschaftlich abhiingiger Personen in europaischen B evölkerungen. (A m u n ­ kaerőpotenciál és az e lta rto tt szem élyek ará n y án ak k ilátásai az európai népességben.) Wien, 1977. In stitu t fü r D ém ographie der ő st. A kadem ie der W issenschaften. 27 p. S chriften reih e H eft 2. Az európai országok közvélem ényét az utóbbi években egyre többet fog­ lalk o ztatják az alábbi kérdések: 1. K i fogja a m ai dolgozók n yu g d íjá t m ajd fizetni? A legtöbb európai országban — köztük A usztriában is, am elynek k ilá tá ­ saival hangsúlyozottan foglalkozik a szerző — az idősebb népesség ellátása olyan elosztó m echanizm usra épül, am elyben az ak tív kereső népesség ta rtja

294

IR O D A L O M

el a nyugdíjasokat, s ugyanígy — m ind egyéni, m ind össztársadalm i szinten —■ a gyerm ekeket, s viseli a fiatalok ok tatásán ak költségeit. V ajon meddig lehet még tovább terh eln i a növekvő társad alm i költségekkel az ak tív népességet? 2. M eddig és m ilyen m értékb en fog fo lyta tó d n i az ipari országokban m ár évtizedek óta fokozódó folyam at, a népesség elöregedése? Ez a kérdés k ülönö­ sen az egészségügyet érinti, te k in te tte l az öregek orvosi ellátásán ak óriási m ér­ tékben m egnövekedett költségeire. Ahhoz, hogy a ..harm adik életszakasz” szük­ ségleteit a jövőben kellőképpen ki tu d ja a társad alo m elégíteni, legalább becslésszerűen ism erni kell a nyugdíjas korú népesség szám ának és stru k tu rális fejlődésének trendjeit. 3. M ilyen irányban és m ily en m értékben vá lto zik a születések szám ának csökkenése m ia tt az eltartottsági arány ? 4. M ennyiben befolyásolná az a ktív és az in a k tív népesség arányát, ha a nyugdíjkorhatárt az egyes országokban érvényes 65 évről 60-ra csökkentenék? 5. V ajon a következő években hogyan alakul az a ktív keresők aránya a n em aktív népesség főbb csoportjaihoz: a fiatalokhoz, idősekhez és a kereső tevékenységet nem folytató nőkhöz viszonyítva? A szerző a fenti kérdések m egválaszolása előtt a h aszn ált fogalm akat igyekszik tisztázni, m ajd áttek in ti egész Európa, de különösen a nyugat-európai és a skandináv országok népesedésének tren d jeit, helyenként összehasonlítva a szocialista országokéval. Ügy véli, hogy a népesség gazdasági ak tiv itását a la p ­ vetően a népesség korévenkénti term észetes fejlődése határozza meg, am it v i­ szont a term ékenység és halandóság, továbbá a vándorlások befolyásolnak. H íg a népességnövekedési rá ta a dem ográfiai átm en et kezdő és végső szakaszában is többé-kevésbé kicsi, a kezdeti és végső korm egoszlás közt ó riá­ si eltérések vannak. Az elm últ évszázadban a dem ográfiai átm enettel együtt a népesség elöregedésének folyam ata is végbem ent. Ezt a szerző Svájc népes­ ségével illusztrálja, ahol a népességszám 1900 és 1970 közt az 1,9-szeresére növekedett, a 65 éven felüliek ará n y a viszont 3,7-szeresére. sőt a 80 éven felü­ lieké 6,5-szörösére em elkedett. U gyanakkor a 0—19 éves fiatalo k arán y a 1900ban az össznépességnek kb. kétötödét te tte ki, 1970-re azonban m ár egyharm adára csökkent. A szerző tisztázni kíván egy, a nagyközönség körében elterje d t félreértést, m iszerint A usztria népességének elöregedése csupán a halandóság csökkené­ sének a következm énye. K ifejti, az, hogy egy népesség fiatalab b vagy öregebb lesz-e a halandóság csökkenése következtében, döntően attól függ, m ilyen a halandóság csökkenésének kor szerinti lefolyása. A két szélső korcsoportban végbem enő folyam at nagyjából ui. kiegyenlíti egym ást, s a halandóság á lta ­ lános csökkenése aránylag csak kevéssé befolyásolja a k o rstru k tú rá t. Ezzel szem ben a term ékenység csökkenése egyértelm űen és határozottan befolyásolja a népesség korösszetételét, m ert általa a gyerm ekek és fiatalok ará n y a csökken, am i viszont közvetve em eli az idősebb korcsoportok arányát, vagyis a népesség elöregszik. A dem ográfiai prognózisokat illetően a szerzőnek az a vélem énye, hogy az eddigi előrejelzések általáb an illuzórikusoknak bizonyultak. M indazonáltal „józan” feltételezések alapján úgy véli. előre lehet szám ítani a k o rstru k tú ra és a népszaporodás lehetséges lefolyásának különböző változatait, bizonyos h a tá ­ rok közt tételezve fel a term ékenység és a halandóság lehetséges alakulását. Az ilyen dem ográfiai p erspektívákat vagy projekciókat ..feltételektől függő prognózisoknak” nevezi. A szerző az OECD prognózisok alap ján m egállapítja, hogy Észak- és N yugat-E urópában. ahol a népesség elöregedése m ár m eglehetősen elő reh ala­ dott, ez a folyam at a nyolcvanas évek elején m ár stabilizálódni fog, m ajd a trend kism éretű m egfordulása is várható. Dél- és K elet-E urópa, v alam in t a Szovjetunió, ahol a dem ográfiai átm en et ném ileg később in d u lt meg, a n é­ pesség elöregedése tekintetében később felzárkózik a nyugati trendhez, s a 2000. év körül m eglehetősen kiegyenlítődik közöttük a korpiram is különbsége. Szerző szerint a sokat em legetett ..állandóan fokozódó túlöregedés”-től nem kell ta rtan i, m ert erre gyakorlatilag csak a népességek fokozatos kihalása esetén k erü lh et sor. A népesedéspolitikának azonban mégis szám olnia kell ezzel az elm életi lehetőséggel.

IRODALOM

295

A ny u g d íjk o rh atár kérdésével kapcsolatban elm ondja, hogy a legtöbb európai országban a m ásodik világháború után, a szociális törvények beveze­ tése nyom án csökkent az idősebb, különösen a 60 ill. 65 éven felüli férfiak gazdasági ak tiv itásán ak aránya. Ezt a tendenciát viszont részben kiegyensú­ lyozta a nők nagy arán y ú m unkába lépése. Egy m odellen m u ta tja be A usztria k o rstru k tú rá já n a k alak u lását és n é­ hány ebből levezetett „terhelési m u ta tó t” 1971-től 2011-ig, csökkenő születés­ gyakoriság esetén. K iszám ítja bizonyos vitalitási hipotézisek alap ján , hogy a 0,91 érté k ű nettó reprodukciós rá ta lineárisan 0,7-re csökken az 1991—96 közötti időszakban, m ajd ezen a szinten m arad. Szám ításai szerin t a 65 éven felüliek arán y a 2011-ig csak kis m értékben fog A usztriában em elkedni, a peszszim ista term ékenységi hipotézisek ellenére is. Az előreszám ításokat 2101-ig továbbvezetve, kitűnik, hogy a v italitási hipotézisekben feltételezett stab il k o rstru k tú ra csak 2060 felé érhető el, s ekkor a 65 éven felüliek stabil száza­ lék arán y a 27,8 lesz. Megjegyzi, hogy az ily en fajta hosszú táv ú előreszám ítások csak elm életileg érdekesek. Rövid áttek in tést n y ú jt a korspecifikus aktiv itási arán y o k nem zetközi szóródásáról és v árh ató alakulásáról, különös te k in te tte l az 55 éven felüli n é­ pesség és a nők gazdasági ak tivitására. M egállapítja, hogy a nők ará n y a az aktív népességben m in d e n ü tt az adott ország társad alm i rendszerétől függ. Leszögezi, hogy az európai országok dem ográfiai p erspektíváiban a term é­ kenység, a halandóság és az aktivitási rá tá k korspecifikus lefolyására v o n at­ kozó összes feltételezés a fiatal és az idősebb népesség a ktivitá si arányának csökkenése felé m utat. Az aktivitási arányok és a gazdasági növekedés közötti összefüggés a la ­ k u lását így vázolja fel: A következő 15—20 esztendőben a születési arányszám további csökkenése csak a fiatal népesség a rá n y á t szabja meg, s eleinte még nem érin ti a m u n k a­ erőt. M ivel kisebb lesz a fiatal eltarto ttak aránya, nagyobb lesz az egy főre ju tó jövedelem . A z ebből adódó többlet vagy fogyasztás fo rm ájáb an haszn ál­ ható fel, vagy beruházható. A következő időszak m unkaerő problém áinak kivédésére idejekorán megfelelő gazdaság- és társadalom politikai intézkedése­ ket kell hozni. K ellő beruházásokkal em elve a term elékenységet, ellensúlyoz­ ni lehet a m unkaerő szám szerű csökkenését. A m ikor pedig a kis létszám ú év ­ já ra to k kerülnek m unkaképes korba és a korábbi m agas term ékenység kö­ vetkeztében viszonylag m agas lesz az idős korosztályok létszám a, akkor m ind a term elékenységet, m ind a jövedelm et legalább an n y ira növelnie kell a k ere­ sőképes népességnek, hogy s a já t jólétének elvesztése nélkül tu djon jövedelm é­ ből nagyobb hányadot az öregek ellátására fordítani. A rra a kérdésre, hogy ki fogja a mai aktívak m ajdani öregségi ellátását biztosítani, a szerző azt válaszolja, hogy ez a korösszetétel változásán kívül még a gazdasági teljesítőképesség növelésétől is függ. Az a kérdés is foglalkoz­ tatja, hogy hogyan kell az aktivitási ará n y n ak a k ív á n t optim um elérése é rd e­ kében alakulnia. W ander szám ításaira hivatkozva, szerin te egy olyan stabil népesség produ k áln á a m inim ális eltartottsági terhet, am elynek nettó rep ro ­ dukciós rá tá ja 0,9 lenne. H a ez a r á ta pl. 0,75 alá süllyedne, akkor az e lta rto tt­ sági arán y hirtelen felugrana. Űn. fogyasztói paritáso k alap ján m egállapítja, hogy h a kisebbek a fiatal és az idős korosztályokra fo rd íto tt költségek, akkor az illető ország m agasabb term ékenységet „engedhet meg m ag án ak ”. L eh etet­ lennek ta rtja N yugat-E urópa esetében az 1,0 értékű nettó reprodukciós rá ta stabilizálódását. Szerinte olyan term ékenységi szin tre kell törekedni, am ely sem túlságosan nagy, sem túlságosan kicsi népességnövekedést nem idéz elő. K onklúzióként m egállapítja, hogy nem kell ta rta n i a „fokozódó túlöregedés” rém étől, am ely jo b b ára csak k ritik á tla n u l, s bizonyos m odellhipotézisek figyelem bevétele nélkül alkalm azott előreszám ításoknak az eredm énye. B ár re ­ m énytelen vállalkozásnak ta rtja az aktivitási arányok több évtizedre szóló, m egbízható előreszám ítását, de ennek ellenére is helyesli a dem ográfusok ez irányú előrebecslési m un k áját, hiszen a 2000. évben gazdaságilag aktív szem é­ lyek nagy része m ár m egszületett napjainkig, a halandóság alak u lása pedig jól előrejelezhető. Sz. K .-né

296

IRODALOM

Harcsev, A. G.: B rak i szem ja v SZ SZ S Z R . (Házasság és család a Szovietunióban.) Moszkva, 1979. Műszl., 366 p. A könyv 15 évvel ezelőtt m egjelent első k iad ása óta eltelt idő a latt lénye­ gesen változott m aga a család is és a család k u tatással foglalkozó tu dom ány is. Az új kiad ásb an nagyobb helyet foglalnak el a házastársi és családi kapcsola­ tok m egerősítésének gyakorlati problém ái. A könyv első fejezete a házasság és a család fogalm ával ism erteti meg az olvasót. A m a rx ista családm egközelítés olyan családkoncepciót használ, am ely a család és az egész társadalom közötti kapcsolatot em eli ki. A m ásodik fejezetben a szerző a házasság és a család k ap cso latát tá r ­ gyalja. T örténelm ileg a család jóval később alak u lt ki, m in t a házasság. A családot te h á t nem szabad egy kibőv ített h ázasp árn ak te k in te n i; feltétlenül figyelem be kell venni a közöttük levő m ennyiségi és minőségi különbségeket is. A h arm ad ik fejezet, am ely a házasság-, és családfejlődés alak u lá sát m u­ ta tja be a szocialista rendszer kialakulásáig. A könyv negyedik fejezete azt m u ta tja be, hogy a Nagy O któberi Szo­ cialista F orradalom m ilyen változást idézett elő a házasság és a család fejlő­ désében. A forradalom előtt O roszországban a lakosság többsége falu n élt. A női jogegyenlőség hiánya teljes és m in d en re k iterjed ő volt. M ivel a p ara szt­ gazdaságban a föld és a vagyon egyarán t a férfiak kezében volt, a nő m u n k á­ ja — bárm ilyen produktív is volt — nem biztosította szám ára a gazdasági önállóságát: teljes egészében függött először az apától, később a férjtő l. Jogi és politikai tekin tetb en a nőknek még nyíltabb m egkülönböztetésben volt részük. A cári O roszországban jelentős erkölcsi, ső t jogi erőként lép ett fel az egyház. A vallás nagy h atást gyakorolt az em berek tu d atára. A Nagy O któberi Szocia­ lista F o rradalom aláásta a m agántulajdoni m onogám ia gazdasági alapját. Az átm eneti időszak — 1917 októberétől a 30-as évek közepéig — a szocialista család k ia lak u lásán ak időszaka. Ezen nem a forradalom ig létezett családok szétrom bolását és az új családok k ia lak u lásá t értjü k . L egfontosabb célk itű ­ zése, hogy azokat a családokat, am elyekben még a nők leigázása volt jellemző, a házaspárok egyenjogú szövetségévé alak ítsák át. A házasságról és a család­ ról szóló első szovjet törvényeket 1918-ban fogadták el, m ajd 1926-ban, 1936ban és 1944-ben m ódosították ill. kiegészítették őket. 1968-ban ú ja b b tö rv é­ nyeket hoztak a házasságról és a családról, am ely növelte a házasság sta b ili­ tá sá ra ható m orális tényezők szerepét. Az ötödik fejezet a könyv egyik legérdekesebb része, am ely a házas­ ság sta b ilitásá n ak p roblém ájával foglalkozik. A szerző rep rezen tatív felvéte­ lek a d a ta it alapul véve p róbál választ adni a rra a kérdésre, hogy mi a család sta b ilitásá n ak és boldogságának feltétele. Elemzi a házasság sta b ilitá sá ra ható tényezőket. A faji, nem zeti és osztályegyenlőtlenségek m egszűnésével je len ­ tősen kiszélesedik a jövő férjének kiválasztási lehetősége. H asonlóképpen hat az értelm iség, a m unkásság és a parasztság közötti m űveltségi és k u ltu rális szintkülönbség leküzdése. A szovjet társad alo m egyik legégetőbb problém ája a fiatalságnak a házasságra való kellő felkészítése. A házassággal való m eg­ elégedettséget sokszor biológiai faktoro k k al lehet m eghatározni, ez ért a válás viszonylag független a társad alm i rendszertől. U gyanakkor nem szabad ezen tényezők h atásá t abszolútnak tekinteni. A házasság sta b ilitásá ra ható ténye­ zőként jelentkezik a létrehozandó család so rsáé rt való felelősségérzet hián y a a fiatalok részéről. A házasság sta b ilitásá n ak szükséges k rité riu m a a házasság és a gyerm eknevelés anyagi feltételeinek m egterem tése, ö n m a g áb a n ez nem d eterm in á lja a házasság sta b ilitásá t ill. in stab ilitását: m indezek pszichológiai tényezőkön k eresztül h atn ak a házasságra. A házasságnak a férfi és a nő közötti önkéntes szövetséggé való á ta la k u ­ lása jelentős m értékben m egváltoztatta a család nagyságát és s tru k tú rá já t — írja H arcsev a hatodik fejezetben. M egváltoztak a rokoni viszonyok — a szülők és házas gyerm ekeik együttélése m ár nem je len t m orális-pszichológiai szüksé­ gességet. A fiatalabb nem zedék egyre inkább törekszik a szülőktől való te rü ­ leti és tá rsa d alm i elszakadásra. Elkezdődik a n u k leáris családtípus kialak u lása. M indez törvényszerűen a gyerm ektelen és az egygyerm ekes családok szám á­ nak em elkedéséhez vezet. A szocializm us m egterem tődésével m egváltozott a

IRODALOM

297

családi stru k tú ra is: lé trejö ttek a családi s tru k tú ra egalitarizálódásának elő­ feltételei. A hierarchikus családi s tru k tú rá t felv álto tta a dem okratikus családi stru k tú ra, am ely a családi szerepek és a családi hatalom m egosztásában n y il­ vánul meg. ' A hetedik fejezet a család legfőbb társad alm i funkcióit elemzi. A tá rsa ­ dalm i funkciókat két csoportba — a társad alm i élet k ét fő terü letén ek m eg­ felelően —■ lehet sorolni : anyagi és szellem i. Az anyagi funkciók (a term elés és fogyasztás megszervezése, a m agántulajdon felhalmozása,) a szocializmus kialak ulásával kih altak ill. m ódosultak. A család gazdasági funkcióinak te lje­ sítése közvetlenül hat a család m orális-pszichológiai életére (pl. gyerm ekne­ velés). A családnak a nevelő tevékenységben egyre jobban szüksége van a tá r ­ sadalom gazdasági és m orális tám ogatására; a családi nevelés összefonódik a társad alm i neveléssel. A szovjet család egyik legfontosabb szellem i funkciója a szabadidő megszervezése, am ely az ifjúság nevelésének egyik eszköze. A könyv befejező fejezete a jövő családjának p ro b lém ájáv al foglalkozik. M egm arad-e a család m int a nő és a férfi monogám szövetsége vagy a k ü lö n ­ böző típusú együttélés lesz jellem ző az elkövetkezendő időszakra? M ilyen lesz a k om m unista család? Fog-e különbözni, és ha igen, m iben fog különbözni a m odern szovjet családtól? Ezeknek az érdekes és fontos kérdéseknek a m eg­ válaszolásával fejezi be könyvét a szerző. I. B.

Karachanov, М.: Die ökonom isch-dem ograpliische E n tw icklu n g dér S o w jetrepubliken M ittelasiens. (A szovjet közép-ázsiai köztársaságok gazdasági­ dem ográfiai fejlődése.) I,n: Dem oökonom ische P roblèm e der E ntw icklungslánder. Berlin, 1979. A kadem ie-V erlag. 231—249 p. A közép-ázsiai szovjet szocialista köztársaságok (Üzbegisztán, K irgizsztán, Tádzsikisztán és T ürkm énia) m integy 1,3 m illió k m 2-t foglalnak el, igen fej­ lett, gazdag, öntözésen alapuló m ezőgazdasággal és intenzíven fejlődő ip arral. E te rü le t népesedési problém ái abban rejlenek, hogy a kapitalizm us előtti fo r­ m átum ú, elszigetelten élő társad alm i rétegeket és csoportokat hogyan lehet egy­ séges szocialista nem zetté kovácsolni, kiszakítani őket a tradicionális s tru k tú ­ rából és elérni, hogy a társad alm i — ezenbelül a dem ográfiai —■folyam atokban tudatosan vegyenek részt. Ezek a változások csak m élyreható társad alm i-g az­ dasági változások és a szocialista gazdaság ta la já n érhetők el. A 19. században a térség népességének növekedési ütem e igen alacsony volt. 1917 u tán a kedvezőtlen körülm ények eredőjeként (polgárháború, já r ­ ványok, gazdasági nehézségek, stb.) a népességszám nem volt szám ottevően m agasabb m int korábban. Az ezt követő években az életkörülm ények és az egészségügyi helyzet állandó ja v u lása következtében a népesség szám a erő tel­ jes növekedésnek in dult 1950 és 1975 között átlagosan évi 3% volt a term észe­ tes szaporodás. Ennek eredm ényeként a középázsiai köztársaságok népességé­ nek ará n y a a Szovjetunió össznépességéből az 1930-as 6,1%-ról 1975-re 26,8%ra növekedett. A lakosság szám ának ilyen nagyarányú növekedése halandósági és term ékenységi tényezőkre vezethető vissza. Míg a halandóság a 19. sz. végi 38%o-ről 1974-re 6,8%0-re esett vissza, eddig a term ékenységben ilyen változás — éppen a hagyom ányos reprodukciós m agatartásho z való ragaszkodás kö v et­ keztében — nem tö rté n t és 1975-ben a nyers születési arányszám 34,1%0 volt. A korspecifikus term ékenységi arányszám ok m ind a Szovjetunió egészé­ hez, m ind a többi köztársasághoz képest szám ottevően m agasabbak, s míg a többi terü leten jelentős csökkenés m utatkozott, a vizsgált térségben az a rá n y ­ szám ok gyakorlatilag nem változtak. A korspecifikus arányszám ok a közép­ ázsiai régió községeiben lényegesen m agasabbak m in t a városokban. Az em lí­ te tt m agas term ékenységi arányszám ok a rra vezethetők vissza, hogy a szüle­ tésszabályozási gyakorlat még igen kevéssé te rje d t el a régió országaiban. Az alk alm azott fogam zásgátlási m ódszerek igen egyszerűek és enn ek m egfelelően m egbízhatatlanok, m int pl. a coitus in terru p tu s, a m eghosszabbított (gyakran 2 évnél is hosszabb) szoptatási idő stb. A házaspárok vélem énye a k ív á n t gyér-

298

IRODALOM

m ekszám m al kapcsolatban gyakran nem egyezik, s ilyenkor — a gyerm ekek szám át inkább csak a véletlen határozza meg. A dem ográfiai reprodukció m in d ­ ezen form áira történő átm enet — a fejlett országok népesedési helyzetének ta ­ nulm ányozása alap já n — attól függ, hogy a családok és ezen belül elsősor­ ban az anyák m ilyen m értékben h ajlan d ó k élni a m odern fogam zásgátló esz­ közök n y ú jto tta lehetőségekkel. N agym értékben előm ozdítja a term ékenység csökkenését a nők fokozódó gazdasági ak tiv itása és a középázsiai köztársaságok terü letén élő európai népek (oroszok, ukránok, beloruszok stb.j népesedési m a g ata rtásá n ak befolyásoló h a­ tása is. Jelentős változás következett be a halandóság terü letén is. Rövid idő ala tt igen kedvező m orbiditási és m ortalitási arányszám okat sik erü lt elérni, csökkent a csecsem őhalandóság és jelentősen n ő tt — jelenleg m ár a legfej­ lettebb országok színvonalán van — a v árh ató átlagos élettartam . A szovjet állam jelentős erőfeszítéseket tesz a dem ográfiai optim um el­ érésére, am ely fogalm at nem red u k á lja a különböző m ennyiségi és minőségi m utatók átlagos nagyságára, vagy összegére, h an em beleérti a tá rsad alm i-g az­ dasági változások együttesét és a változásokat kísérő dem ográfiai átm enet egyes szakaszait is. Az em lített m agas term ékenység m ellett ahhoz, hogy a népesség szám ára megfelelő életkörülm ényeket és életszínvonalat lehessen biztosítani, elenged­ hetetlen a gazdaság nagy ütem ű fejlesztése. Az iparosítás gyakorlatilag a n u llá ­ ról indult, s m ár 1940-ben a fejlődés ütem e a három szorosa volt a népszapo­ rulatnak. Az egy főre jutó összterm elés tek in tetéb en a közép-ázsiai k ö ztár­ saságok vezető helyet foglalnak el. A m ezőgazdaságban is forradalm i válto zá­ sok m entek végbe: a p atriarch á lis kisgazdaságok helyett k ia lak u lt és m egerő­ södött a kollektív, szocialista szektor. Igen fontos helyet foglal el a lakosság átalak u lási folyam atában az isko­ larendszer fejlesztése és a felnőttek szám ára biztosított szak- és továbbképzés. Míg a század elején a régió terü letén gyakorlatilag nem m űködött általános iskola, addig 1975-re a 7 és 16 éves gyerekek 98,7%-a általános iskolában ta ­ nult. Voltak olyan nézetek, hogy a képzéssel kapcsolatos gazdasági terh ek m eg­ haladják az országok anyagi lehetőségeit, s ezért az iskolarendszer fejlesztésé­ nek visszafogása szükséges. Ha ezeknek a vélem ényeknek helyt ad tak volna, m a nem álln a az általános, közép-, szakm unkás- és főiskoláknak olyan fejlett hálózata a lakosság rendelkezésére, s a régió helyzete nagyban hasonlatos lenne a fejlődő országokéhoz. 1974-ben a terü leth ez tartozó országokban 66 főis­ kolán és egyetem en 367 100 hallgató fejezte be tan u lm án y ait. A foglalkoztatási helyzetben is alapvető változást hozott a szovjethatalom . Míg 1897-ben a m unkaképes korú lakosságnak alig 45% -a dolgozott, 1970-ben ez az arány 84,4%-ra em elkedett. A m unkaerő-fejlődés d in am ik ája azt m u tatja, hogy a m unkaképes korba lépő fiatalok gyakorlatilag teljes létszám ban gaz­ daságilag aktív ak k á válnak. A szocialista építés első szakaszában a foglalkoz­ tatási stru k tú ra ag rá r-ip ari irán y b a fejlődött, m ajd az 50-es évek kezdetétől egyre inkább ip a ri-a g rá r jelleget öltött. A lapvető változás következett be a nők gazdasági ak tivitása terén. 1897-ben 1000 ak tív férfire 126 kereső nő, 1970ben m ár 897 juto tt. Á llandóan em elkedik a nők részarán y a egyes ip arág ak ­ ban és a szolgáltatásban. Az orvosok, ta n á ro k között, v alam in t a kereskedelem ­ ben m ár többségben v annak a nők. A szocialista gazdaság szakadatlan erősödése a lakosság anyagi és k u ltu ­ rális életszínvonalának állandó em elkedését tette lehetővé. Ezt tükrözi a nem ­ zeti jövedelem m u tató ján ak kedvező alak u lása is, m ely I960 és 1974 között pl. Ü zbegisztánban 163%-os, T ádzsikisztánban 171%-os növekedést m utatott. 1974ben az egy főre jutó nem zeti jövedelem 1170 Ś volt (hivatalos v alutaárfolyam szerint), te h á t m agasabb m int szám os fejlett k ap italista országban. A régió országaiban végbem ent kedvező dem ográfiai változások azt b i­ zonyítják, hogy a népesedési p roblém ák at csak a gazdasági fejlődésre, az életés kulturális színvonal em elésére alapozva lehet megoldani. Ügy tűnik u g yan­ akkor, hogy a dem ográfiai átm enet fejlődési szakaszait egyik nem zet sem k e­ rü lh eti el. P. M.

IRODALOM

299

M uhsam , H. V.: The dem ographic transition fro m wastage to conservation of h um an life. (A dem ográfiai átm enet az em beri élet tékozlásából az em beri élet m egóvásába.) In: P opulation science in the service of m ankind. Con­ ference on Science in the Service of Life. V ienna, 1979. In stitu te of Life. Liège, 1979. IUSSP. 143—163. p. Az em beriség 500 ezer éves történelm e során a népesség évi növekedése nem é rte el a 0,0044%-ot. E nnél valam ivel nagyobb növekedési ütem esetén m ár „állóhely” sem volna a földön, kisebb szaporodás m ellett pedig az em b eri­ ség rég kihalt volna. Term észetesen a valóságban egyetlen népesség sem m u­ ta to tt fel átlagosan ilyen növekedési ütem et, a tényleges szaporodás m indig gyorsabb vagy lassúbb kellett, hogy legyen. A népességtörténet gyors vagy lassú növekedési szakaszokból és csökkenő vagy stagnáló népességű p erió d u ­ sokból áll össze. A szerző ebből a történeti távlatból szem lélve, a következőket állítja: 1. A jelenlegi dem ográfiai átm enet csak egy, a legújabb növekedési szakasz egy hosszú tö rtén eti folyam aton belül, az em beriség m ár élt á t hasonló korsza­ kokat. 2. Az átm enet nem egyszerre és rövid időn belül megy végbe az egész Föl­ dön, hanem m inden régió, ország különböző időben kapcsolódik bele. 3. M indenegyes átm enet sajátos. 4. M inden dem ográfiai átm enet, vagyis olyan népességnövekedési korszak, am i­ kor egy táj népességének szám a egyik szintről felem elkedik egy m ásikra, gyakran m egváltoztatja a dem ográfiai m a g ata rtást is. (Jelenleg a m agas h a ­ landóság és term ékenység em beri életet tékozló rendszerét v á ltja fel az a la ­ csony halandóság és term ékenység em beri életet m eg tak arító rendszere.) N épességnövekedési szakaszokat a történelem ben m egelőzhetnek és kö v et­ hetnek stagnáló korszakok, vagy pedig az em berek szám ának gyors em elkedését hasonló m éretű zuhanás v á lth a tja fel. Az első esetben beszélünk dem ográfiai átm enetről, a m ásodik esetben a népesség csak egy ad o tt szint körül fluktuál. A dem ográfiai átm eneteket az életkörülm ények m egváltozása teszi lehetővé, m elynek során megnövekszik egy te rü let eltartóképessége (pl. genetikai m u tá­ ció, technikai fejlődés, klím aváltozás következtében). Ilyen változások a k o ráb ­ bi történelem során is előfordultak, pl. az állatok háziasítása, a földm űvelés el­ terjedése. Ezeket a korábbi átm eneteket a mezőgazdaság, a jelenlegieket pedig az iparosodás átm eneteinek nevezhetjük. Az iparosodást kísérő dem ográfiai tranzicióról a koráb b iak n ál gazdagabb inform ációval rendelkezünk, jól ism er­ jü k a megelőző állapotot, a változás tendenciáit, de a végső szakasz és az egész lefolyása m ég ism eretlen előttünk. A jelenlegi átm enet típusainak ism eretében a dem ográfusok arró l v ita t­ koznak, hogy a halandóság vagy a term ékenység változása-e a kiváltó ok; a tö rtén elem távlatából nézve a helyes kérdés az, hogy külső tényezők in d íto t­ ták -e el a dem ográfiai jellem zők változását vagy belső, dem ográfiai változások k ényszerítették ki a külső tényezők alkalm azkodását. K eveset tu d u n k a mezőgazdaság elterjedésével összefüggő, dem ográfiai átm en etek esetében a megelőző állapotokról. Feltételezhető azonban, hogy nem elsősorban a nagyobb élelm iszer bázis te rem tette k ö rülm ényeket kell h an g ­ súlyozni, hanem a rra kell rám u tatn i, hogy a földm űvelés növelte a beteg­ ségek valószínűségét (háziállatok közelkerülése, élelm iszerek felhalm ozása stb.), s a nagyobb halandóság m ia tt kellett a term ékenységnek is em elkednie. A ko­ rábbi kis m o rtalitást és alacsony fertilitást felváltotta a m agas halandóságnak és nagy term ékenységnek m integy a term észetes kiválasztódásra épülő, té­ kozló rendszere. A jelenlegi átm enet három jelenségre bontható: az em beriség a k o ráb b i­ nál nagyobb létszám ban élh et meg egy adott területen, csökkentheti a h a la n ­ dóságot, csökkentheti a term ékenységet. E urópában az átm en et a X VIII. században in d u lt m eg s m ár lezárulóban van. Az új egyensúlyi állapot, a zéró növekedés vagy ezt m egközelítő stagnálás az em beri életet óvó alacsony h a ­ landóság és alacsony term ékenység dem ográfiai rendszerében valósul meg. A

300

IRODALOM

világ szám os p ontján azonban még csak a halálozási arányszám ok csökkentek, a term ékenység nem. Á ltalános a feltételezés, hogy a kisebb halandóság idővel ezeken a területeken is m agával hozza a term ékenység korlátozását: 1. m ert a kív án t gyerm eklétszám kevesebb szüléssel is elérhető, 2. a nagyobb e lta rto tt­ sági arányszám elviselhetetlen te rh e t ró a családokra, 3. az örökösödési prob­ lém ák a gyerm eklétszám racionális m egtervezéséhez vezetnek. M indezen é r­ vek ellen számos meggondolás hozható fel. mégis elfogadható az a feltételezés, hogy a term ékenység csökkenése előbb-utóbb bekövetkezik. Ezt tám asztják alá az 1970-es évek tap asztalatai is. Nem zárható ki azonban az sem, hogy a h u tteritákhoz hasonlóan m ás közösségekben is fen n m arad a m agas gyerekszám . A dem ográfiai átm enet kiteljesedését és lezáru lását illetően csak feltéte­ lesen fogalm azhatjuk meg a nyugat-európai átm en et jellem zőinek általánossá válását, de to vábbra is nyitva m arad a kérdés, hogy közben a népesség em el­ kedése nem h alad ja -e meg a föld eltartóképességének h atárát. Végül felm erül a kérdés, vajon ez az utolsó dem ográfiai átm en et az em ­ beriség történetében? Az elemzés logikájából következik, hogy nem , de nehéz lenne az elkövetkező átm enetekről érdem ben b árm it m ondani. A történelm i tapasztalatokból kiem elhetjük azonban azt, hogy m inden átm en e té rt súlyos á ra t kellett fizetni. Ez a súlyos á r jelenleg bizonyára az em beri környezet rom lásában jelentkezik. R. Gy.

Pollard, J.: Factors affecting m ortality and the és az élettartam o t befolyásoló tényezők.) service of m ankind. Conference on Science 1979. In stitu te of Life. Liège, 1979. IUSSP.

length of life. (A halandóságot In : P opulation science in the in th e Service of Life. Vienna, 53—79. p.

M eglehetősen széles körben elterje d t az a felfogás, m iszerint a modern orvostudom ány m eghosszabbította az em ber életét. Ez a népszerű fogalm azás azonban pontatlan és m ielőtt egzaktabbá pontosabbá nem tesszük, alig lehet vele v alam it kezdeni. Ha az em ber életén általáb an az em beri élet ta rtam á t értjü k , te h át az em berre, m int az em beri faj egyedére sajáto san jellem ző é le t­ tartam ot, akkor azt a m odern orvostudom ány nem hosszabbította meg. A n é­ pesedésstatisztika és a biológia bizonyítékai am ellett szólnak, hogy az em berre jellem ző é le tta rta m végső h a tá ra nem változott. Ez ugyanis genetikailag d eter­ m inált. V áltozott viszont az átlagos élettartam , valam ely népesség egyedei által átlagosan leélt évek száma, ann ak következtében, hogy egyre több em ber él egyre hosszabb ideig, főleg az iparosodott, fejlett egészségügyi k u ltú rá jú orszá­ gokban. Az átlagos é le tta rta m m eghosszabbodása ann ak köszönhető, hogy sik e­ rü lt visszaszorítani, illetve felszám olni a fertőző betegségekből és néhány más betegségből szárm azó halandóság túlnyom ó részét. A születéskor v árh ató é le t­ ta rta m rendkívül nagy m értékben javult, az idősebb életkorokra nézve azonban ez az érték alig változott a legutóbbi m ásfél évszázadban. A 19. század kezdetétől prevalenssé váló, csökkenő m o rtalitási tren d tu ­ lajdonképpen előzm ények nélkül való. Évezredeken keresztül a halandóság lényegében nem vagy alig ja v u lt; a 18. századi E urópában az életkilátások nem sokban különböztek az ókori E gyiptom ban élők életkilátásaitól. A halandóság m egism erésében olyan ponthoz érkeztünk, am elynél a h a­ gyományos, dem ográfiai és biztosítási statisztik ai m egközelítés m á r nem ele­ gendő. A jelenlegi helyzet a tudom ányos k u tatásb an az interdiszciplináris vizs­ gálódásnak kedvez. A szerző áttek in ti ennek az interdiszciplináris szem lélet­ nek és együttm űködésnek köszönhető m egállapításokat. A hagyom ányos biztosítási statisztik ai m egközelítés keretébe illeszthető Clarke felfogása, aki úgy vélekedett, hogy a halálozások „öregkori” és „m eg­ előzhető” halálozásokra oszthatók. Az utóbbiak kiküszöbölésével a m eghaltak m édián életkora a m ár 20 évet elért férfiak esetében 80 év le tt volna A nglia

IRODALOM

301

és W ales 1930—32. évi halandósági szintje alapján, szem ben a v alójában léte­ ző 70, illetve az 1970—72. évi halandósági tá b la á ltal ad o tt 73 évvel. A biztosítási statisztikusokat érth ető módon m indig nagyon foglalkoztatta a halandóság és az életkor összefüggése. M egpróbáltak válaszolni arra a k é r­ désre, vajon fölfedezhető-e valam ilyen törvényszerűség a m o rtalitásn ak az é le t­ k o rral párhuzam osan bekövetkező változásában. Ezzel kapcsolatban kell meg­ em líteni G om pertz, M akeham , B enjam in, H aycocks és Elston m unkásságát. H eligm an és Pollard oly módon fejlesztette tovább a halandóságot m atem ati­ kailag leíró, korábbi törvényeket, hogy azok jelenlegi fo rm áju k b an az egész élethosszra, több m int 100 életévre alkalm azhatók. A m eglehetősen bonyolult egyenlet az előzőeknél lényegesen több p ara m éte rt tartalm az. A szerző röviden összegezi a halandóság vizsgálatának generációs és perió­ dusos m ódját, figyelem be véve azok lehetőségeit és k o rlátait, m ajd részleteseb­ ben foglalkozik a differenciális halandósággal. A társadalm i-gazdasági státusz szerinti halandósági differen ciák ra az je l­ lemző, hogy bárm ilyen osztályozás alap ján végezzék is a vizsgálatokat, azok m indig azzal az eredm énnyel járn ak , hogy a társad alo m b an előnyösebb pozí­ ciókat elfoglalók m o rtalitása alacsonyabb a kevésbé előnyös, illetve előnytelen helyzetben levők halandóságánál. Az osztályozás tengelye lehet a foglalkozás, az iskolai végzettség, a jövedelem , az életstílus, az orvos- illetve általáb an az egészségügyi ellátottság, az étren d vagy éppen a környezet. Azok a korábbi rem ények, hogy ezek a differenciák csökkenőben v annak és a közeljövőben eltűnnek — nem igazolódtak. A társadalm i-gazdasági státu sz szerinti halan d ó ­ sági különbségek az életkor előrehaladtával csökkennek. Az idősebb életk o r­ ban a biológiai és a genetikai tényezők jelentősége megnő az é lettartam alak u ­ lásában. Főleg az iparosodott, fejlett egészségügyi k u ltú rá jú országokban a női szubpopuláció életkilátásai lényegesen jobbak a férfi szubpopulációénál. A leg­ utóbbi évtizedekben a két nem halandósága közötti különbség szám ottevően m egnőtt a férfiak kárára. Az olló szárán ak szétnyílását azzal m agyarázzák, hogy az inherensen meglevő biológiai differencia m ellett egyre nagyobb h an g ­ súlyt kap a konstitució helyett a kondíción alapuló különbség. A rról van szó, hogy a férfiak körében gyakoribb a dohányzás, az alkoholizálás, am elyek el­ határozó szerepet játszanak a férfiak többlethalandóságát előidéző betegségek k ialakulásában. Em ellett az erőszakos eredetű halálozások is sokkal több áld o ­ zatot szednek a férfiak, m int a nők köréből. A m ortalitás rassz- és/vagy genetikai különbségeinek vizsgálata m ind ez ideig leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött, tekin tettel arra, hogy az esetleg fennálló ilyen differenciákat elfedik az ún. „zavaró” változók. Ezeknek a je ­ lenléte m iatt nem sikerült „tisztán” rassz- és/vagy genetikai halandósági k ü ­ lönbségek kim utatása, ha egyáltalán v annak ilyenek. C aliforniában és H aw aii szigetén m indenesetre azt ta lálták , hogy a japánok és k ín aiak halandósága a la ­ csonyabb, a négereké m agasabb, m int a fehéreké. A m o rtalitás regionális differenciái közül néhány m eglehetősen jól ism ert. F innországban például a halandóság igen nagy regionális különbségeket m utat, am ennyiben délnyugatról északkelet felé haladva következetesen em elkedik. Az utóbbi régió m ortalitása kb. 35 százalékkal m agasabb az előbbinél. Term észetesen általában jogos a kérdés, hogy m ilyen súllyal szerepelnek genetikai, etnikai társadalm i-gazdasági és egyéb tényezők a fe ltá rt regionális különbségekben és a differenciákból m ennyi a valóban regionális? A m ortalitás jobb m egértéséhez nélkülözhetetlen a m orbiditás vizsgálata. A m orbiditás vizsgálatában azonban m ár a fogalom m eghatározásakor nehéz­ ségekbe ütközünk, m ert am ennyire jól körü lh atáro lt, egzakt fogalom a halál (m int népesedési jelenség), olyannyira nehezen definiálható, eluzív fogalom a betegség. A fogalm i problém a m ellett m indvégig jelen van a szám bavétel pro b lém ája: az em berek ugyanis nem m inden betegséggel fo rd u ln ak orvoshoz, illetve v annak em berek, akik csak a nagy szükség óráiban, akkor is csak v ona­ kodva hajlandók ezt m egtenni. Mégis rendelkezünk értékes, m orbiditási a d a ­ tokkal, am elyek bizonyos rizikó-faktorokra, a népesség bizonyos csoportjaira

302

IRODALOM

és bizonyos betegségekre vonatkoznak. K iem elkedő jelentőségű a F ram ingham vizsgálat, am ely egy kisebb település népességének kb. felét figyeli meg k é t­ évenkénti felkeresésekkel 1950 óta és az A m erikai R ák T ársaság Rák-m egelőzés V izsgálata (Cancer P revention Study of th e A m erican Cancer Society), am ely 1959 óta több m int egym illió em ber prospektív m egfigyelését biztosítja év en ­ kénti követéssel és kétévenkénti kérdőívkitöltéssel. Azt régóta tudjuk, hogy a rosszultápláltság (hogy ne m ondjuk, az éhezés és éhínség) és a halandóság között szoros kapcsolat van. Viszonylag új azon­ ban annak pontos tisztázása, hogyan vezet a rosszultápláltság — többek között — a m arazm uson, a kw ashiorkoron és a hum orális és sejtes im m un-rendszer sérülésén keresztül a halálozások gyakoribbá válásához, a m ortalitás színvo­ nalának em elkedéséhez. A gazdasági fejlettség m agasabb szintjén levő országokban a táplálkozás és a halandóság új összefüggéseit tá rtá k fel a kutatók. Bizonyossá vált, hogy a szükségtelenül nagy kalória-bevitel, a szén h id rátb an és zsírban túl-gazdag élelm iszerek fogyasztása, illetve a m értéktelen táplálkozás és a túltápláltság, meg az elhízás általáb an jelentősen em elik a cukorbetegségben és a különböző keringési betegségekben szenvedők a rá n y át a népességben. Ezeknek a beteg­ ségeknek a gyakoribbá válása a megfelelő okspecifikus halálozási arányszám ok növekedéséhez vezet. A halandóságot és az élet hosszát befolyásoló tényezők közül em lítésre m éltók még bizonyos fizikai, kém iai vagy inorganikus és biológiai vagy o rga­ nikus tényezők. Ilyenek például az időjárás és az éghajlat, az ivóvíz kem ény­ sége, a fém ek és nyom elem ek egy része (higany, ólom, króm , kobalt, m angán, molibdén, cink, jód stb.) ha elérik a toxikus szintet, a n itritek és n itrátok, a belső égésű m otorok égésterm ékei, az azbeszt, a sugárzások, számos szerves kém iai vegyület stb. A biológiai tényezők közül főleg a víz á ltal terjedő fe r­ tőző betegségek kórokozóit kell em líteni, de általáb a n m inden olyan patogén ágenst, am it m ind ez ideig nem sik e rü lt leküzdeni. Az em berek viselkedése növelheti, vagy csökkentheti a rizikó-tényezők szám át; a dohányzás és az alkoholizálás bizonyítottan rizikó-faktorok és n é­ hány, különösképpen súlyos betegség (tüdőrák, szívizom infarktus, m ájcirrhosis) kialakulásában játszott szerepüknél fogva em elik a halandóság színvonalát. Végül a szerző tan u lm án y áb an röviden foglalkozik az öregedés néhány elm életével, a biológiai élethosszal és a fejlett és kevésbé fejlett régiók h a la n ­ dósága között fennálló különbségekkel. J. P.

Seward, R. R.: The A m erican fam ily. A dem ographic history. (Az am erikai család dem ográfiai története.) Beverly Hills — London, 1978. Sage publ. 223 p. (Sage L ibrary of Social Research. Vol. 70.) A szerző könyvében a rra vállalkozott, hogy az am erik ai család történ etét a kolonizálás idejétől a m ai napig b em u tatja, illetőleg felülvizsgálja azokat az általános nézeteket, hiedelm eket, am elyek az am erikai családok nagyságával, stru k tú rá já v a l kapcsolatosan elterjedtek. Az 1960-as éveket megelőzően, általánosan elterje d t — verbális fo rráso k ­ ra tám aszkodó — nézet volt, hogy a koloniális időkben A m erik át a nagycsalá­ dok, a sokgyerm ekes családok jellem ezték. A szerző k im u tatja, hogy ezek a nézetek individuális családtörténetek és egy-egy földrajzi te rü let (pl. New E ng­ land) nem m egalapozott általánosításaiból szárm aznak. M ásként fogalm azva: egy nosztalgiát fogadtak el valóságnak. Az 1960—1965-ben m eginduló tö rté n e ti­ dem ográfiai k utatások — a források alap já n — m egállapították, hogy ebben az időszakban A m erikában a nukleáris család típusa az általános, és a k ite rjesz­ te tt család típusa a kivétel. Demos, G rew en, Lockridge és m ások k u tatásai alap já n kitűnt, hogy ha helyes operációs definíciókat alkalm azunk a h á z ta rtá ­ sok és a családok fogalm ával kapcsolatban, akkor a koloniális idők családjai

IRODALOM

303

lényegesen kisebbek voltak, m int ahogy azt a korábbi irodalom feltételezte; nem kétséges, nagyobbak voltak, m int a m ai családok. A szerző külön fejezetben vizsgálja — a h áztartás és a család nagyságán k ív ü l —• a házasságkötési kort, a gyerm ekszám ot, a csecsem őhalandóság m ér­ tékét. M indezekből kitűnik, hogy a korábbi állítások felülvizsgálandók. K iem e­ lendő szerzőnek az a m egállapítása, hogy a házasságkötési kor viszonylag m a­ gas volt és a csecsem őhalandóság a bőséges táplálkozás, a já rv án y o k hián y a és a kicsi népsűrűség m iatt kedvezőbb volt, m int a korabeli E urópában. A 19. századi am erikai család vizsgálata az 1850—1880. közötti népszám lá­ lásokra alapozódik. Az eredeti népszám lálási anyagot ú jra feldolgozta a szerző, kiigazítva a népszám lálások különböző definícióit a családdal és a h á z ta rtá s­ sal kapcsolatban, és viszonylag egységes szem pontok szerin t készített m inta alap já n végezte el a vizsgálatait. A szám szerű elem zésekből ism ét kitűnik, hogy a családok nagysága kisebb volt, m int azt k o ráb b an feltételezték, de n a­ gyobb volt, m int a mai családok m érete. M egállapítható a családnagyság csök­ kenő tendenciája is. M indent összevéve azonban a 19. században a családok nagyságában és stru k tú rá já b a n lezajlott változást a szerző nem m inősíti d rá ­ m ai m értékűnek. Az urbanizáció és az iparosítás hatásán ak elem zése az előzőekben elm on­ dottakhoz hasonló eredm ényekkel já rt. A szerző ezt az elem zést nem csak o r­ szágos, hanem regionális szinten is elvégezte — a 19. század m ásodik felével kapcsolatosan. A különböző korszakok elkülönítését gondosan m érlegelve, az ú jra feldolgozott népszám lálási adatokból kitűnik, hogy az átlagos h áztartás ebben a korszakban közel 3 fővel csökkent, a család pedig 2 fővel csökkent — a koloniális korszakhoz képest. A továbbiakból kiem elhető, hogy az iparosítás és az urbanizáció különféle m utatóinak p áronkénti és többszörös regressziós analízise a h áz ta rtá s- és a családnagysággal összefüggésben negatív és viszony­ lag kicsi együtthatókat eredm ényezett. Mégis m egállapítható, hogy az iparoso­ dás nagyobb m értékben befolyásolta a háztartáso k és a családok nagyságát és stru k tú rá já t, m int az urbanizáció. Jellem ző, hogy nem a h áztartáso k nagysága m u ta tja a legszorosabb összefüggést az iparosítási és urbanizációs folyam attal, hanem a családonkénti gyerm ekszám . összefoglalva: levonja azt a következ­ tetést, hogy az iparosítás is és az urbanizáció is csak igen kis m értékben h ato tt az am erikai családok nagyságának és stru k tú rá já n a k változására. A záró fejezetekben nagyon röviden ism erteti az 1950—1970. évi — postin d u strialis — családnagyságnak és stru k tú rá já n a k legfontosabb m utatóit. Vé­ gül pedig további kutatások körvonalait részletezi. D. D.

Szem ja szegodnja. (A család ma.) V. A. Szüsenko (szerk.) Moszkva, 1979. Sztatisztika. 118 p. A tanulm ánygyűjtem ény a m ai m odern szovjet család elm életi és gya­ korlati kérdéseiről n y ú jt tájékoztatást. A szerzők a m odern család életének legkülönbözőbb oldalait (családösszetétel, gyerm ekszám , a h ázastársi kapcso­ latok stabilitása, reprodukciós m agatartás) m u ta tjá k be. A k ö tetb en p u b lik ált tíz tan u lm án y közül különösen h árom ra érdem es nagy figyelm et fordítani. Bazdürev, K. „A család fejlődése és a népesedéspolitika” c. tan u lm án y a azt elemzi, hogy a család m ilyen h atást gyakorol a dem ográfiai folyam atok ta r ­ talm ára. A családfejlődés tanulm ányozása érdekében a szovjet családkutatók hét fontosabb m ódszertani szem pont figyelem bevételét ta rtjá k szükségesnek: 1. M int a társad alm i fejlődés eredm énye a család állandó m ozgásban van; soha nem m arad változatlan, alacsonyabb form ából egy m agasabb fo r­ m ába lép át. 2. A család nem m ás m int a „társadalom ” rendszerének n y ito tt tá rsa d a l­ m i-biológiai alrendszere.

304

IRODALOM

3. A család élettevékenységének folyam ata — a legfontosabb funkciók realizálódásának folyam ata. A családfunkciókat k ét csoportba lehet osz­ tani: a) dem ográfiai funkciók: — reprodukciós, b) társadalm i funkciók: —• gazdasági, — fogyasztási, — oktató, — nevelő. 4. M inden funkció kom plex módon realizálódik a családban. 5. M int a „társad alo m ” rendszerének alrendszere a család más alre n d ­ szerekkel aktív módon m űködik együtt. 6. A család fejlődése jelen ti egyrészt a funkciók rang so ráb an tö rté n t célirányos változást, m ásrészt a család ak tiv itásn ak a fontosabb fu n k ­ cionális irányzatokban bekövetkezett változását. 7. A család fejlődésének főbb irán y zatai a családm űködés anyagi felté­ teleiben lé trejö tt m ódosulásokat m eghatározó kölcsönhatások a la tt a la­ k ulnak ki. B azdürev, K. ta n u lm án y a további részében — különböző rep rezen tatív feltételek ad a ta it bizonyítékul felhasználva — részletesen elem zi a család fu n k ­ cióit, valam int azt, hogy ezek a funkciók m ennyiben befolyásolják a term é­ kenység alakulását. Jankova, Z. és Pankratova, M. „A m odern szovjet család funkciói” c. tanulm ánya m ás m egközelítésben foglalkozik a tém akörrel. N apjainkban még nem dolgozták ki teljes egészében a családfunkciók osztályozását. A szerzők ism ertetve néhány korábban k ia lak íto tt osztályozási rendszert, m egállapítják, hogy nem is an n y ira a család összes funkcióinak a felsorolása a fontos, hanem ezek különválasztása egyrészt a vagyoni-anyagi és gazdasági, m ásrészt az em ocionális és társadalm i-pszichológiai szükségleteket kielégítő funkciókra. N apjainkban a még kim ondottan vagyoni-anyagi jellegű funkciók is érzelmi színezetet kapnak. E rről tanúskodnak szám os családszociológiai k u tatás adatai. Ezek kim utatják, hogy a m odern családban döntő szerepet játszan ak a család­ tagok — elsősorban a férj és a feleség — közötti érzelm i kontaktusok. Ma m ár a család anyagi és érzelm i funkciói nem álln ak ellen tétb en egymással, hanem kölcsönösen kiegészítik, gazdagítják egym ást. Az érzelm i kapcsolatok jelentősége inkább a városi, különösen a m agasabb iskolai végzettségű csalá­ doknál tudatosul. A falusi család a h áztáji gazdaság m eglétéből adódóan a városi családnál nagyobb m értékben őrizte meg a társad alo m term elési s e jt­ jének vonásait. Ez különösen akkor jelentkezik élesebben, ha a házastársak műveltségi szintje viszonylag alacsony és így nincsenek m agasabb szellem i igényeik. Bojko, V. „A gyerm ek érték e a család életében és szem élyiségében” c. tanulm ánya középpontjában a gyerm ek áll. A szerző a gyerm ek érték ét pró­ b á lja m ennyiségi és m inőségi oldalról bem utatni. A gyerm ek mennyiségi é r ­ téke a gyerm ekszám m al határozható meg, a m inőségi érték ét pedig a család és az egyén m agánéletének a különböző társadalm i-pszichológiai funkcióin k e­ resztül fejezhetjük ki. A szerző k u ta tásáb an a rra a k érdésre k eresett választ, hogy m ilyen funkciót tö lt be a gyerm ek a családban. A rep rezen tatív felvétel 3224 leningrádi férfira ill. nőre te rje d t ki. A gyerm ek funkcióit a kialak íto tt vélem ények alap já n a következő csoportokba lehet sorolni: 1. A gyerm ek m int a házasélet h arm ó n iáján ak m egterem tője (a család stabilitása, boldogsága érdekében szükséges a gyerm ek). 2. A gyerm ek a szülők szem élyiségének önm egvalósítása (az apai és az anyai potenciálok m egtestesülésének eszköze). 3. ön v éd elem — az öregkori egyedülléttől és az ezzel já ró kiszolgáltatott­ ságtól való félelem megelőzése. 4. Szocializáció — a helyes nevelés elvei, am elyek egy többgyerm ekes családban könnyebben valósíthatók meg. A felsorolt társadalm i-pszichológiai funkciók m ind a család, m ind pedig a személyiség szám ára eg y a rán t pozitívak. U gyanakkor a gyerm ek m egszületé­

IRODALOM

305

se néhány negatív következm ényt is m aga u tá n von — m egjelennek olyan funkciók is, am elyek negatív hatással v an n ak az egyén élettevékenységére. Ezek közé tartozik: 5. A gyerm ek m int a házaspár m agánéletének módosító tényezője (a csa­ ládi gondok növekedése, a társadalm i-, k u ltu rális élettől való teljes vagy részleges elszakadás). 6. A gyerm ek gyakran az életkörülm ények katalizáto r szerepét tölti be (bizonyos gyerm ekszám a családokban kiélezheti az életkörülm ényekkel kapcsolatos elégedetlenségeket, a feszült családi viszonyokat). A család életében és szem élyiségében a gyerm ek funkcionális érték én ek m ennyiségi és minőségi jellem zése a reprodukciós m ag atartás kiegészítő ad a­ táu l szolgál és ezáltal lehetővé teszi a nagyvárosi lakosság társad alm i-fo g lal­ kozási és korcsoportok szerinti differenciálódását. A reprodukciós m ag atartás más m u tató i — az ideális, a kív án t és a tervezett gyerm ekszám — m int ism e­ retes, kisebb m értékben d ifferenciálja a városi lakosság egyes rétegeit. A kötet gazdag, sokirányú dem ográfiai-szociológiai gyűjtem ény, s k é t­ ségtelenül m egérdem li, hogy figyelem m el tanulm ányozzuk. I. B.

Sztaroverov, V. I.: Szocial’naja sztru ktu ra szel’szkogo naszelenija S Z S Z S Z R na etape razvitogo szocializma. (A Szovjetunió falusi népességének tá rs a ­ dalm i stru k tú rá ja a fejlett szocializm us időszakában.) M oszkva, 1978. N au­ ka, 325 p. A Szovjetunióban folyó em pirikus társad alo m k u tatás lényeges fogyatékos­ sága, hogy a társadalm i s tru k tú ra vizsgálatában a) a társadalom vizsgálók nem lépték tú l a klasszikus dichotóm s tru k tú ra m odell (m unkás-paraszt) differen ­ ciáltsági szintjét, a falusi népességnek csak a globális társad alm i helyzetére irán y íto ttá k figyelm üket és nem foglalkoztak kellőképpen az osztályok, cso­ portok és rétegek között fennálló kapcsolatokkal; b) hiányzik a társad alm i ré ­ tegződés terü leti különbözőségeinek egységes szem pontok szerinti vizsgálata, am i pedig nagy jelentőségű egy ilyen nagy k iterjedésű és sokarcú ország esetében •— véli a szerző, aki a felsorolt „fehér foltok” feltérképezésére vállalkozik m u n ­ kájában. Ennek m egfelelően a szerző főbb vizsgálódási terü letei: a falusi tá rs a ­ dalom rétegződése és k u ta tásán ak elm életi ill. m ódszertani problém ái, a falusi népesség társad alm i stru k tú rá já b a n bekövetkezett változások alapvető ten d en ­ ciáinak vizsgálata és a rétegződésben k im utatható regionális különbözőségek elemzése. Az em pirikus vizsgálatok ad atbázisát egyrészt k o n k rét szociológiai felm érések — m elyek a szerző irán y ításáv al ill. részvételével készültek az 1966—1975 időszakában — m ásrészt a központilag rendelkezésre álló sta tisz ti­ kai inform ációk képezik. M int a Bevezetőben olvash atju k : jelen m un k a a re n ­ delkezésre álló inform ációnak csak 1% -át használja fel. Az első rész a falusi társadalom stru k tú rá já b a n és az ehhez kapcsolódó nézetekben bekövetkezett változásokat tá rg y a lja a m ú lt század végétől n a p ­ jainkig. A szovjet falu fejlődési folyam atán belül négy szakaszt különböztet meg, m elyek határkövei: az októberi forradalom , a kolhozok m egalakulása (átm eneti időszak) és a kollektivizálás befejeződése. Ez egyben a k érdésre vonatkozó irodalom tárgyalásának tagolását is jelenti, am it a szerző kiegészít a polgári szociológiában a szovjet faluról alkotott kép értékelésével. A m ásodik rész a társad alm i s tru k tú ra vizsgálatának elm életi és m ód­ szertan i problém áival foglalkozik. Részletesen elem zi a kérdés filozófiai, szo­ ciológiai, gazdasági, stb. vetületeit. A problém a súly át m u ta tja az a tény, hogy 1959—1977 között a falusi népesség részaránya az össznépességben 52%-ról 38% -ra csökkent, s ezenbelül a kolhozparasztság szám a is jelentősen csökken (15,7%). E nnek következm énye az urbanizációs folyam at felgyorsulása, az új településrendszer kialakulása, am i k ih a t a falusi népesség szociális összetéte­ lére is.

306

IRODALOM

E problém ák vizsgálatához a szerző részletesen elemzi az osztályokhoz tartozás ill. az osztályokon belüli hovatartozás k rité riu m a it és m egadja a falu ­ si településeknek az em pirikus vizsgálatokban felhasznált szociológiai tipoló­ giáját. A harm ad ik rész a falvak o sztály stru k tú rá já b a n bekövetkezett változá­ sokat és a változások tendenciáit tárg y alja. Az elm ú lt húsz év dem ográfiai szem pontból legfontosabb jellem zői: a) az össznépességen belül a falusi ill. a városi népesség ará n y án ak jelentős változása. A városi népesség részarán y a 1959-től 1977-ig 48% -ról 62% -ra nőtt, am i a falusi népesség ennek megfelelő m értékű csökkenését je len ti; b) nap jain k ig folytatódik a falu „elöregedése”, m ivel az elvándorlók zöme a 16—29 éves korosztályból k e rü l k i; c) a m ező­ gazdaságban foglalkoztatottak ará n y án ak csökkenésével egyidejűleg nőtt a női foglalkoztatottak aránya. A társad alm i viszonyok oldaláról a tu lajd o n fo rm ák arán y aib an bekövet­ kezett változások a m eghatározóak. A vizsgált időszakban (1958—1976) a k o l­ hozok szám a csaknem felére csökkent, míg a szovhozoké több m int három szo­ rosára nőtt. Hasonló arán y ú változás figyelhető meg a foglalkoztatottak szám á­ ban is. M egszűnőben v an n a k a korábbi éles jövedelem különbségek m ind a m unkásosztály és a parasztság, m ind a parasztságon belül a szovhoz- ill. a kolhoztagok között. Tizenöt év (1960—1975) a la tt a m unkások és alkalm azottak átlagkeresete 1,8-szorosára nőtt, ugyanakkor a szovhoztagoké 2,4-szeresére, a kolhoztagoké pedig 3,2-szeresére. Jelentős kiegyenlítődési tendencia figyelhető meg a szovhoz- és a kolhoztagok jövedelm e között is. Ennek értékeléséhez fi­ gyelem be kell venni, hogy a kiegészítő gazdaságokból szárm azó bevétel a k ol­ hoztagok összjövedelm ének 26,6%-át teszi ki, a szovhoztagokénál pedig csaknem feleannyi. A jövedelm ek kiegyenlítődési folyam atából következően csökkennek az életm ódbeli különbségek a falusi népességen belül. A nagyfokú gépesítés, az iparszerű term elés, az ag rá r-ip ari term elési rendszerek elterjedésével csökken a m ezőgazdasági és ip ari m unka ta rta lm a közötti különbség. E tények alapozzák meg a szerző állítá sát: az elm últ két évtizedre az osztályok közeledésének ten d en ciája a legjellem zőbb társad alm i folyam at. A falvak jelenlegi belső s tru k tú rá já t és változásának v árh ató irán y ait tá r ­ gyalja a negyedik rész. A szerző a m ezőgazdaságban dolgozók k ét specifikus társad alm i k ateg ó riá­ já t különbözteti meg: 1. a m ezőgazdaságban dolgozókét, és 2. a falun élő, de az anyagi term elés nem m ezőgazdasági szférájáb an dolgozókét. Részletesen vizs­ gálja e két főcsoporton belül a dolgozók foglalkozás, életkor, nem és te rü let szerinti megoszlását. K onkrét szociológiai felm érések alap já n elemzi a mező­ gazdaságban dolgozó ip a ri jellegű m u n k át végzők és a kolhozparasztság belső tagozódását, a képzettségben bekövetkezett változásokat, összevetve az ip arb an foglalkoztatottak képzettségi szintjével és m u n k áju k kvalifikáltsági fokával. A m ezőgazdasági m unka gépesítésével (az elm últ tíz évben az egy főre ju tó te r ­ m előalapok állom ánya gyorsabban n ő tt m int az iparban), az iparszerű te rm e­ lési rendszerek kialak u lásáv al és így a m ezőgazdasági m un k a bonyolultabbá válásával függ össze a közép- és felsőfokú végzettségűek ará n y án ak növekedése a falun élő foglalkoztatottakon belül. Míg 1959-ben részarán y u k csak 31,6% volt, ez 1975-ben m ár 62,2%. A szerző a to vábbiakban a szellem i dolgozók beosztás, foglalkozás és nem szerinti m egoszlásával foglalkozik és k ité r a regionális különbségek v izsgálatára is. Végül az utolsó részben tá rg y a lja a szerző a falusi népesség szociális összetételében, foglalkozási és képzettségi stru k tú rá já b a n meglevő regionális különbségeket. A kötet utolsó k ét fejezete statisztik ai ad ato k k al gazdagon il­ lusztrált. Cs. Cs.

IRODALOM

307

FOLYÓIRATCIKKEK Blake, J.: Is zero preferred? A m erican attitudes tow ard childlessness in the 1970s. (Előnyben részesítik-e a gyerm ektelenséget? A gyerm ektelenséggel kapcsolatos am erikai attitű d ö k az 1970-es években.J — Journal of M ar­ riage and the Family. 1979. No. 2. 245—257. p. A tanulm ány a G allup intézet 1977. évi vizsgálatán alapszik, am ely a gyerm ektelenséggel kapcsolatos attitű d ö k et vizsgálta a szavazóképes korban levő felnőtt lakosság m in tájá n keresztül. A befolyásoló tényezők elem zése a L ik ert-skála illetve a többváltozós regresszió segítségével történt. A gyerm ektelen házas nők ará n y án ak változása a tap asztalato k szerint — m ás dem ográfiai tényezők m ellett, m int a pro p ag atív k o rb an levő nők szám a, házas nők szám a és egy anya átlagos gyerm ekszám a — jelentős h atást gyakorolt az am erikai term ékenység alak u lá sára az elm últ 50 évben. A végle­ gesen gyerm ektelenek ará n y a tág h atáro k között ingadozott, am íg az 1950-es években 20%, addig 1975-ben csupán 7% volt. A h atv an as évek végén kitolódott az első gyerm ek szülésének időpontja a házasságkötést követően, s például az 1965—69-es házassági kohorsz 23%-a a házasságkötést követő öt év m úlva még g yerm ektelen volt; az 1960—64-es kohorsznál ez az arán y csupán 13,6%-ot é rt el. Az A m erikai S tatisztikai H ivatal adatai szerint azonban n ő tt a véglegesen gyerm ektelennek m aradni kívánó nők ará n y a is, éspedig 10 év a la tt 0,04%-ról 4,0%-ra. Ezen em elkedés, am ely valószínűleg még növekedni fog, a szerzők, de más szakem berek vélem énye szerin t is elsősorban gazdasági összetevőkre vezethető vissza, m int pl. a nők fokozódó gazdasági ak tiv itása és a k eresetü k ­ nek egyre nagyobb jelentősége a család költségvetésében, továbbá a gyerm ekek­ nek a m odern társadalom ban fogyasztási cikként történő értékelése. A szerzők tudom ása szerint k u tatásu k úttörő jellegű m ert a későbbi n em ­ zeti term ékenységi vizsgálatok m ódszertani kérdéseihez segítséget nyújt. A m egkérdezett 1600 szem élyt a gyerm ektelen és egygyerm ekes családokból v á ­ lasztották ki, de a gyerm ekteleneken belül nem különböztették meg azokat — technikai nehézségekre való hivatkozással ■ — akik tudatosan nem vállaltak gyerm eket, illetve akik egészségügyi okok m ia tt nem voltak képesek gyerm e­ ket szülni. A gyerm ektelenséggel kapcsolatos attitű d ö k et a felvétel so rán k ét csoport­ ba osztották: a gyerm ektelenség h átrán y ai és előnyei. A hátrányokon belül a következő altern atív ák szerepeltek: a gyerm ektelen házaspárok inkább m a­ rad n ak m agányosok időskorúkban, m int a gyerm ekesek; a gyerm ektelenek élete ta rta lm a tla n a b b ; egy nő nem érzi teljesnek az életét, h a nem lesz an y a; a gyer­ m ekes házaspárok ritkábban váln ak el, m int a gyerm ektelenek; a gyerm ekek anyagilag tám o g ath atják a szülőket idős korban. A gyerm ektelenség előnyei között mindössze két altern atív a szerepelt, úgym int: a gyerm ektelen házaspá­ ro k n ak gondtalanabb, jobb életük van, illetve a gyerm ek zav arja a házasfelek közötti intim kapcsolatot. A válaszokat egy ötfokozatú L ik ert-sk álán (az igen erős egyetértéstől a határozott egyet nem értésig! vizsgálták. A válaszadók alapvetően a gyerm ekvállalás előnyeivel é rte tte k egyet, k i­ em elve azt az érzelm i szem pontot, hogy a gyerm ekes házaspárok kevésbé váln ak m agányossakká idős k o ru k ra és m arginálisn ak m inősítették a gyer­ m ekvállalás m ellett szóló gazdasági jellegű m egfontolásokat, vagyis azt, hogy a gyerm ekesek öregkorukban gyerm ekeik anyagi tám o g atására szám íthatnak. A nem ek között m utatkozó különbségek érdekes módon úgy jelentkeznek, hogy a férfiak fokozottabban hangsúlyozzák a gyerm ekvállalás előnyeit, m in t a nők, s különösen jelentős ez a különbség a válás vonatkozásában. A férfiak úgy érzik, hogy a gyerm ek a házaspárok eg y ü ttm arad ásán ak egyik legnagyobb biztosítéka. Iskolai végzettség szerint a válaszok m egoszlását jellem zi, hogy a ,,nő beteljesületlensége” és az „üres é le t” m otívum ok erőteljesebb hangsúlyt nyernek az alacsonyabb iskolai végzettségű m egkérdezettek között, hiszen ezekben a rétegekben a gyerm ek fokozottabb m értékben tölti ki az anya életét s biztosít m integy stá tu st a nőnek a társadalom ban.

308

IRODALOM

Az adatokból m egállapítható tehát, hogy korra, nem re, iskolai végzettségre való tekintet nélkül a gyerm ek, m int az öregkori egyedüllét elleni társad alm i biztosíték szerepel a vélem ényekben, vagyis jelentősége elsősorban érzelm i, pszichikai jellegű. Ezt a m egállapítást erősíti meg az adatok többváltozós reg­ ressziós vizsgálata is, m elybe változókként — az em lített dem ográfiai p ara m é­ terek m ellett — a családi állapotot, a jövedelm et, településnagyságot, regio­ nális körzetet, vallást és fa jt (fehér és fekelej kapcsoltak be. Ez a m egállapí­ tás élesen ellentm ond annak a divatos és e lte rje d t term ékenységi elm életnek, am ely a gyerm eket tartós fogyasztási cikként kezeli, s am ely szerint n ap jain k házaspárjai a gyerm ekvállalás m elletti, illetve elleni döntéseknél m indenekelőtt vagy kizárólagosan gazdasági szem pontokat m érlegelnek. Ez a fogyasztói el­ m élet nem képes kielégítő választ adni arra, hogy a szegény családok m iért akarnak egyáltalában gyerm eket, s még kevésbé, hogy m iért van általáb an a szegényeknek több gyerm ekük, m int a jóm ódúaknak. A válasz erre a kérdésre — a szerzők szerint — abban keresendő, hogy az alacsonyabb tá rsa d alm i­ gazdasági rétegekhez tartozók szám ára a gyerm ek nagyobb társadalm i b e ru ­ házási értéket jelent, m int a m agasabb réteg képviselőinél. összefoglalva m egállapítható teh át, hogy a gyerm ektelenség nem vonzó állapot az am erikai em berek szám ára, méghozzá m eglepő módon kevésbé vonzó a férfiak m int a nők szám ára. Ennek oka ta lá n abban keresendő, hogy a gyerm ek szülése és nevelése még m indig nagyobb te rh e t je len t az anya, m int az apa szám ára, ezért ha a férfiak nem kívánnak gyerm ektelen házas­ ságban élni, fokozottabb m értékben kell bekapcsolódniuk a gyerm eknevelés feladatainak ellátásába. P.

M .

Calot, G.: Données com parées sur l’évolution de la fécondité selon le rang de naissance en A llem agne fédérale et en France (1950—1977). [összehason­ lító adatok a gyerm ekszám -specifikus term ékenység alakulásáról az N SZK -ban és F ranciaországban (1950—1977).] — Population. 1979. No. spécial. (déc.J 1291—1347. p. A tan u lm án y nagyon sokoldalúan, több vetü letb en és igen gazdag bizo­ nyító anyaggal elemzi a N ém et Szövetségi K öztársaság és Franciaország te r­ m ékenységének alak u lását az utolsó 30 évben. Meglepő, hogy 15 évvel ezelőtt N yugat-N ém etországban folyam atosan csökkenni kezdett az átlagos gyerm ekszám . 1978. évre m ár olyan m élyre sülylyedt (1,38), am ilyen alacsony érték et az 1929—1933. évi gazdasági válság ide­ jén sem é rt el (1933:1,58). Ugyanez a m utató F ranciaországban körülbelül ugyanebben az időben kezd csökkenni és ten d en ciája körülbelül azonos a n é­ m etországi tendenciával, b ár abszolút értéke m agasabb. Szerző a bevezetésben kiemeli, hogy az utóbbi 15 évben, az előbb leírt folyam at h áta mögött, m ind a két országban az anyák átlagos szülési k o rán ak m egfiatalodása zajlott le. E rre a folyam atra az is jellemző, hogy az átlagos szülési kor különbözeié a két or­ szágban egyre kevesebb és szórásérték ü k is egyre csökken. Ennek tu d h ató be például, hogy N yugat-N ém etországban 1950 és 1977 között az az id ő in terv al­ lum, am elyben a szülések 80% -a lezajlik, közel 2 1/2 évvel szűkebb lesz. A term ékenyég csökkenésének általános, legfontosabb m utatóival érzékel­ tetett bevezetés után Calot a születési sorszám szerinti term ékenység tran sz­ verzális fejlődését m u ta tja be. Az első és m ásodik gyerm ekek átlagos szám a F ranciaországban 1964-ben, N ém etországban 1966-ban igen m agas érték et ér el, de ettől az időponttól kezdve folyam atosan csökkenni kezd. A csökkenés közel 33 százalékos az első és m ásodik gyerm ek esetében, a harm ad ik gyer­ m ekektől kezdve az átlag több, m int 50% a negyedik gyerm ekeknél a 70 szá­ zalékos csökkenést is m eghaladja. Ebből term észetesen az következett, hogy az első és m ásodik gyerm ekek aránya — az összes gyerm ekszülésen belül •— fo­ lyam atosan növekszik. A m agasabb sorszám ú gyerm ekek arán y a pedig folya­

IRODALOM

309

m atosan csökken. Ez a folyam at m ind a két országban lezajlik, valam ivel kedvezőbb lefolyása van Franciaországban, m int N ém etországban. Az első gyerm ekek szülésekor az anyák átlagos kora F ranciaországban 1956 óta stabilizálódott (kb. 24 életév), ezzel szem ben N yugat-N ém etországban 1960 és 1970 között csökkent az első gyerm ek szülésének átlagos anyai kora, m ajd 1970-től kezdve közel egy évvel növekedett. A gyerm ekszülési átlagos anyai kor m ódosulásában term észetesen jelentős szerepet játszik a születési rend eltolódása. A korspecifikus term ékenység elemzése során, am elyet a szerző az 1925— 1960-ban született generációik vetületében vizsgált, szem betűnik, hogy N ém et­ országban az 1930-ban született női népesség term ékenysége a 30. életévig foko­ zatosan em elkedik, de 1964-ben m ár a 24 évnél idősebbek m in d en generáció­ ján ál csökkenő tendenciát m u tat. U gyanilyen tö rés játszódik le F ran ciao r­ szágban 1963—1964-ben m ár a 20 évesek k o rcsoportjáb an is. Meglepő a folya­ m at azonossága és a n yugatném et korspecifikus csökkenés — generációnként vizsgált — ad atainak sokkal erőteljesebb zuhanása. A szerző a befejezett term ékenység alak u lá sát iaz 1930 óta szü letett gene­ ráció kra is m egvizsgálja. A dataiból kitűnik, hogy F ranciaországban a m ax im u ­ m ot az 1930 k ö rü l született népesség érte el — 2,64 gyerm ek/asszony átlag ­ értékkel. Ezt követően a m u tató csökkenése 1947-ig nem h alad ja m eg a h ely et­ tesítési küszöböt. N yugat-N ém etországban a m axim ális érték et az 1933-as ge­ neráció éri el — 2,23 gyerm ek/asszony értékkel — 1950-ben az átlag é rték m ár csak 1,63 gyerm ek/asszony. Ezt követően a szerző b em u tatja az 1935-ben és 1950-ben született generációk gyerm eksorszám szerin ti term ékenységét is. Ebből k itűnik, hogy F ranciaországban a term ékenység krízise nem az első sorszám ú gyerm ekeknél következett be, még a m ásodik sorszám ú gyerm ekeknél is v i­ szonylag csak 11 százalékos a csökkenés, N ém etországban ellenben m ár a m á­ sodik sorszám ú gyerm ekeknél is 14-—22 százalékos csökkenés m u tath ató ki a vizsgált időszakban, a h arm ad ik és m agasabb sorszám ú gyerm ekeknél pedig a csökkenés ennél jóval nagyobb m értékű. Ezt érzék elteth etjü k az alábbi példával: N yugat-N ém etországban az 1950-ben született generációban két házasság közül egy házasságban, vagy nem születik gyerm ek, vagy csak egy gyerm ek születik; három házasság közül egy házasságban születik két gyerm ek és h at házasságból csak egy házasságban születik három , vagy több gyerm ek. F ranciaországban az arányok valam ivel kedvezőbbek: öt házasságból k e t­ tőben született 0, vagy egy gyerm ek, ugyanilyen arán y ú a k ét gyerm ek szülé­ se és körülbelül öt házasság közül egy házasságban születik h arm adik, vagy an n ál m agasabb sorszám ú gyerm ek. A szerző te h á t levonja azt a következ­ tetést, hogy a népesség helyettesítési r á tá ja a két országban csak akkor biz­ tosítható, ha megnövekszik a harm adik sorszám ú term ékenység és az első és a m ásodik sorszám ú term ékenység az 1930—1935. évi generációk szintjén sta b i­ lizálódik. A szerző az utolsó részben a család növekedésének valószínűségét m u ta t­ ja be az 1930—1954-ben született házas nők esetében. Jellem ző, hogy ezek a valószínűségi értékek a 0 és az 1. sorszám ú gyerm ekek esetében N ém etor­ szágban kedvezőtlenebbek, m int Franciaországban, a m ásodik és a harm ad ik sorszám ú gyerm ekek esetében pedig F ranciaországban kedvezőtlenebbek, mint. N ém etországban az 1935—1950-ben született generációkat összehasonlítva. A term ékenység longitudinális és transzverzális ad a ta it összehasonlítva a szerző az ugyanabban az évben született generációkra az átlagos gyerm ekszám és a befejezett term ékenység érték eit részletezi m ind a két országban és a gyerm ekek sorszám a szerin t is. A szám ításból kitűnik, hogy a term ékenység csökkenését az átlagos gyerm ekszám m utatói kissé tú lzo tt m értékben szem ­ léltetik. A szerző összefoglalásképpen kiem eli, hogy a k ét ország term ékenysé­ gének alakulásában jóval több a hasonlóság, m in t az eltérés és azonos — egészen pontosan meg nem fogalm azható és nem szám szerűsíthető — közös tényezőkre utal, a folyam at kiform álódásának okaként. D. D.

310

IRODALOM

Carlson, E.: Divorce rate fluctuation as a cohort phenom enon. (A válási a rá n y ­ szám ingadozása m int kohorsz-jelenség.; — Population Studies, 1979. No. 3. 523—536. p. Az Egyesült Á llam ok n ap tári éves válási arán y szám ain ak több m int egy évszázada tartó egyenletes em elkedését m egszakító kisebb-nagyobb ingadozá­ sok m agyarázásával m ár számos tan u lm án y foglalkozott. E m agyarázatok, am e­ lyek többségükben az elm últ 110 év első felének válási arán y szám ait elemzik, általában szoros összefüggést jeleznek egy-egy n ap tári évben a felbontott h á­ zasságok arán y a és az adott időszak társadalm i-gazdasági feltételei között. így például kim utatták, hogy m indkét világ h áb o rú t követően — 1920-ban és 1946ban — a válási arányszám ok ugrásszerű em elkedése leginkább a m eggondolat­ lanul, a hábo rú ra te k in tettel k ötött házasságok m egnövekedett számából, v a la ­ m int a férjek hosszas távolléte m ia tt fellazult, bom lással végződő házasságok szaporodásából adódott. Ezzel szem ben az 1930-as évek elejének nagy gazdasági depresszióját a házasságkötési arányszám csökkenésével egyidejűleg a n a p tá ­ ri éves válási arányszám jelentős visszaesése követte. Az 1950-es évek vége és az 1960-as évek eleje óta a válási arányszám ok­ ban a házasság-felbom lások olyan „járv án y szerű ” terjed ésére utaló em elkedés következett be, am elyre az em lített, jól bevált, a n ap tári időszak feltételeire alapozott sém ák (háború válási arányszám növekedése, gazdasági válság: válási arányszám csökkenése) nem adnak kielégítő m agyarázatot. Sem a koreai h á ­ ború, sem a vietnam i háború nem já r t a v árh ató hatáso k k al: a n ap tári éves válási arányszám ok 1946 utáni, m integy m ásfél évtizeden á t tartó csökkenő irányzata nem szakadt meg a koreai háború időszakában sem. A vietnam i háború idején viszont a válással végződő házasságok arán y a jelentősen növe­ kedett, a házasságkötési arányszám visszaesése ellenére, sőt ez az irán y zat a h áb o rú t követő öt év elteltével is fennm arad t. Az ad o tt időszak gazdasági fe l­ tételeiből kiinduló elem zések sem adnak m egnyugtató választ: az am erikai gazdasági élet krónikus gazdasági depressziói, az infláció, a m unkanélküliség nem já rta k a válási arányszám ban a h arm incas évekéhez hasonló csökkenés­ sel. A z egyéb tényezők, m int a szociális helyzet, az iskolai végzettség, a jövedelem és a nők foglalkoztatottságának h atása nehezen elkülöníthető és nem is egyértelm ű. M indezekre tek in tettel a szerző szükségesnek lá tja az 1960-as és az 1970-es évek válásaiban szerepet játszó kohorszok m a g ata rtásá n ak m egfigyelésével a kérdés új m egvilágítását, elfogadva term észetesen a pillan atn y i helyzetre a la ­ pozott m agyarázatok lehetőségét is. A válási arányszám ok változásait két k ü ­ lönleges kohorsz, az ún. „baby boom ” idején sz ü letett nők nem zedékének és szüleiknek — a II. világháborút követő házasságkötési hullám idején házaso­ d ott nők nem zedékének — é le tú tjá n pró b álja nyomon követni. Az E gyesült Á llam ok népességének tö rtén etéb en az 1947 és 1964 közötti időszak rendkívül m agas term ékenysége (3,5-et m eghaladó teljes term ékenységi arányszám m al a csúcshoz tartozó években), az ún. „baby boom ” sajátos helyze­ tet eredm ényezett: az 1930-as évek gazdasági válsága idején szü letett szokat­ lanul kislétszám ú szülőnem zedék a gyerm ekek szo k atlan u l nagylétszám ú gene­ rációit hozta létre. Ez a családon belüli g y erm ek-felnőtt arán y jelentős elto­ lódását eredm ényezte, és alapvetően befolyásolta a gyerm ekek és szülők k a p ­ csolatát. A gyerm ekek m egnövekedett szám a a szülőkkel szem ben fokozott köve­ telm ényeket tám asztott, ugyanakkor sok esetben olyanok is v állaltak gyer­ m eket, .akik a szülői szerep betöltésére alk alm atlan n ak m inősültek. Je len tő ­ sen növekedett a társadalom , a szociális intézm ények m egterhelése, s a szo­ cializálás folyam atában nagyobb hangsúlyt k ap tak a családon kívüli tén y e­ zők, az iskola és a társakhoz fűződő kapcsolat különféle form ái. A felnőttek, a szülők társad alm áv al a „baby boom ” nem zedékének kapcsolata töredékessé vált, specializált és periférikus jelleget öltött. A különböző életk o rú ak elkülö­ nülése egyre növekvő m értékben jellem ezte az utóbbi évtizedek társad alm át, létrehozva a serdülőkorúak jól körvonalazható „szu b k u ltú rá ját”. A „baby boom ” nem csak a szocializációs folyam atot alak íto tta át, han em m egváltoz­

IRODALOM

311

ta tta a felnökvevő nem zedék házassággal és családdal kapcsolatos elképzelé­ seit és elv árásait is. A „baby boom ” első éveiben születettek az 1960-as évek elején érté k el a házasságkötési életkor alsó h atárát. Röviddel ezután a n ap tári éves válási arányszám ok több m int egy évtizede tartó csökkenése m egállt, m ajd az ará n y ­ szám ok növekedni kezdtek. Az egym ást követő n ap tári években, ahogy a „baby boom ” nem zedéke életú tján előrehaladt, úgy te rje d t a válási arányszám ok növekedése korcsoportról korcsoportra. Ezzel párhuzam osan m egfigyelhető volt az idősebb generációkra átterjed ő hatás is: a fiatalab b női kohorszok válási arán y szám ainak em elkedését követő egy-két n ap tári év elteltével em elkedés­ nek in d u lt az idősebbek — elsősorban a szülők nem zedékének — válási ará n y ­ szám a is. A 20 éven aluliak válási arányszám ainak tren d je az elm ú lt évtizedek­ ben szab ály talan u l alakult, am i azzal függött össze, hogy a házas népesség k o rstru k tú rá ja nem stabilizálódott a legfiatalabb —■ 14—19 éves — korcso­ p ortban. Az 1960-as évek vége felé a házasságkötési életk o r lassú em elkedése következtében a válási arányszám csúcsértéke eltolódott a 20—24 éves k o r­ csoportba. B ár a „baby boom ” nem zedékének h atása a válások elterjed ésére tá rs a ­ dalm i m értékben érvesnyesült, figyelem be kell venni, hogy az ad o tt esetben a dem ográfiai egyensúly m eghatározott irán y ú eltolódása já r t együtt m eg­ h atáro zott társad alm i válasszal. A jelenlegi csökkenő term ékenység a dem o­ gráfiai egyensúlyt a gyerm ek-felnőtt arán y tekintetéb en az em lítettekhez k é­ pest az ellenkező irán y b a m ozdítja el, és ezzel csökkenti a szülőkre neheze­ dő „szocializációs te rh e t”. Ez utóbbi tény visszahat a családon belüli gyerm ek­ felnőtt kapcsolatra is. A „baby boom ” nem zedékének kilépése a fiatalab b k o r­ csoportokból javuló lehetőségeket biztosít a felnökvevő, m ár kisebb gen erá­ ciók szám ára a m unkavállalásban, a társadalm i-gazdasági helyzet m egalapo­ zásában és az idősebb nem zedékhez fűződő kapcsolatrendszer k ialakításában. A szerző szerint a kisebb létszám ú kohorszok a szocializálás foly am atá­ ban a házasságról és a családról realisztikusabb képet alak ítan ak ki, s v á r­ ható, hogy házasodási korba lépésükkel m egkezdődik a válási arányszám ok csökkenése. Cs. M.

Fuchs, R.—D em ko, G. J. : Population distribution policies in developed socia­ list and W estern nations. (A népesség térbeli elosztását befolyásoló poli­ tik a a fejlett szocialista és nyugati országokban.) — Population and D eve­ lopm ent Review . 1979. No. 3. 439—467. p. A népesség kedvezőtlen térbeli eloszlása a közeljövőben elsősorban a fe j­ lődő országokban okoz gondot. A gyors népességnövekedés, a nagyvárosok egészségtelen népességkoncentrációja, a tényleges szaporodás nagy terü leti k ü ­ lönbségei ezeknek az országoknak társad alm i és gazdasági problém áit szapo­ rítja. A jövőbeni tennivalók szem pontjából mégis elsősorban a fejlett országok tap asztalatai jöhetnek szám ításba, m ert ezek m ár évtizedek óta próbálkoznak m egváltoztatni a népesség térbeli eloszlását — különböző céloknak m egfele­ lően. A szerzők ezért a fejlett szocialista országok (Lengyelország, M agyar­ ország, a N ém et D em okratikus K öztársaság, Csehszlovákia és a Szovjetunió), valam in t fejlett nyugat-európai és észak-am erikai tőkés és vegyes gazdasá­ gú országok te rü leti po litik áján ak történetét, céljait és eddigi ta p asz talata it vizsgálták meg. A szocialista országok te rü leti p olitikájának fő céljai a m arxiszm us—leninizm us klasszikusainak gondolataira vezethetők vissza. B ár M arx, Engels és L en in kifejezetten terü leti problém ákban nem m élyedtek el, különböző m ű­ veikben mégis számos térbeli vonatkozású m egállapítás találh ató . Többek kö­ zött kiem elik a város és a falu közötti különbségek fokozatos m egszüntetését, a

312

IRODALOM

viszonylag egyenletes népességeloszlás szükségességét, az erőforrások területileg egyenletes kihasználását, a fe ltá ra tla n terü letek benépesítését és az egészség­ telen nagyvárosi népességkoncentrációk felszám olását. Ezekkel a célokkal egy­ bevágnak a szocialista országok terü leti p o litik áján ak céljai, am elyek a la p ­ vetően a terü leti különbségek és igazságtalanságok felszám olásának jelszavait tűzik ki. A Szovjetunió te rü leti politik ájáb an nagy hangsúlyt k ap o tt a nagy­ városok túlnépesedésének m egakadályozása, a kisebb települések fejlődésének tám ogatása. M ivel a m unkaerő m egoszlása sem felel meg a gazdasági lehető­ ségeknek, igyekeznek elősegíteni a T ávol-K elet és Szibéria m unkaképes lakos­ ságának növekedését a túlnépesedett Közép-Ázsia, v alam in t az európai déli és középső te rü lete k rovására. C sehszlovákiában elsősorban a cseh és a szlovák területek közötti népességnövekedési különbségeket szeretnék csökkenteni, et­ től v árjá k a m u n k aerő -k ín álat arányosabb elosztását és a településhálózat egyenletesebb feljődését. A N ém et D em okratikus K öztársaság területi népes­ ségpolitikája elsősorban az elm aradottab b északi terü letek fejlesztésére ir á ­ nyul. M agyarországon B udapest túlsúly án ak csökkentése a cél, v alam in t az Alföld városhálózatának fejlesztése. Lengyelországban a háború után az ú jo n ­ nan visszatért terü letek benépesítése foglalkoztatta a terü leti népességpoliti­ kát, m a viszont m á r a nagyvárosi agglom erációk továbbfejlődésének k o rláto ­ zása és a közepes városok fejlesztése. A fejlett nyugati országok területi n ép esedéspolitikájának céljai sok te ­ kintetben hasonlóak a szocialista országok céljaihoz, de a v ég reh ajtást befolyá­ solják a liberális eszmék és a gyakorlat. A beavatkozás szükségessége á lta lá ­ ban a gazdasági világválság és a m ásodik világháború esem ényei következté­ ben vált nyilvánvalóvá. A szocialista állam ok elsősorban a m unkahelyek szám át szokták köz­ ponti döntésekkel befolyásolni. Ez tö rté n h et közvetlen állam i beavatkozással, az in fra stru k tú ra fejlesztésével, d ifferen ciált tarifák k al, a tú lzo ttan fejlett te rü ­ leteken a beruházások m egtiltásával vagy korlátozásával, egyes ipari létesít­ m ények kivonásával és m unkam egtakarító beruházásokkal. Az egyének és a családok ösztönzésére felhasználják a terü letileg d ifferen ciált lakásépítéseket, szolgáltatási és szociális beruházásokat, az iskolarendszert, te rü leti b érk ü lö n b ­ ségeket, különböző tám ogatásokat, az országos és regionális m unkaerő-toborzási rendszert, a töm eges m u nkaerő-vándorlási k am p án y o k at és a különböző h a ­ tósági és rendőri intézkedéseket. A tőkés és vegyes gazdálkodású országokban a k o rm ány eszközeinek h a ­ tékonysága attó l függ, m ilyen jelentős az állam i szektor arán y a a gazdaságban. Az állam i szektorhoz tartozó vállalato k és egyéb intézm ények telepítésének vagy áttelepítésének hasonlóak a hatásai, m in t a szocialista országokban. Ezenkívül szóba jöhetnek különböző ösztönző és akadályozó intézkedések: területileg d ifferenciált adókulcsok, adókedvezm ények, technikai és egyéb se­ gítség. Az egyéneket és a családokat tulajd o n k ép p en szintén hasonló eszkö­ zökkel ösztönzik a kívánatos térbeli megoszlás elérésére, m in t a szocialista országokban, csak a különböző m ódszerek között m ások az arányok. A keleti és a nyugati törekvésekben közös, hogy m indkettő a v állalatokra ható gazdasági eszközöket tekinti elsődlegesnek. A zonban a szocialista orszá­ gok ezen a téren d irekt beavatkozással nagyobb h atást tu d n ak kiváltani, m int a tőkés országok. A különböző célok és politikai eszközök ism ertetése után a szerzők nem hagyják figyelm en kívül azt sem, hogy a népesség térbeli eloszlását befolyá­ solja az általános gazdaságpolitika, am elynek a k a ra tla n u l is v annak térbeli következm ényei. Ezen kívül az egyes autonóm gazdasági és társadalm i folya­ m atok is fejth etn ek ki az állam p olitikájáv al ellentétes hatásokat. Ezért a szer­ zők áttek in tik a területi népességpolitika h atékonyságát az egyes országok­ ban. A tan u lm án y végkövetkeztetései szerin t tulajd o n k ép p en nincs nagy k ü ­ lönbség a szocialista és a nyugati országok térb eli népességpolitikájában és abb an sem, hogy nem é rik el a megfelelő m értékben a k ív á n t hatást. Ez fo­ kozott felelősséget ró a kérdéssel foglalkozó szakem berekre, hogy a k o rm á­ nyok döntéseit hatékonyabb tanácsokkal segítsék m egvalósítani. Sz. B.

I R O D A L O M

313

Graff, H. J.: Literacy, education, and fertility, past and present: A critical review . (írástudás, iskolázottság és term ékenység a m ú ltb an és a je len ­ ben. K ritikai szemle.) — Population and D evelopm ent R eview . 1979. No. 1. 105—140. p. Szerző az iskolai végzettség ill. írástu d ás és a term ékenység közötti össze­ függéssel kíván foglalkozni és áttekinti, rendszerezi az ide vonatkozó elm é­ leteket, irodalm at. Ügy lá tja az első pillan tásra, hogy m egnyugtató egyetértés van a kutatók között m ind az iskolai végzettség fontossága, m ind h atásá n ak irán y a te k in te­ tében. A felszín alá hatolva azonban növekvő hom ályba ütközünk. Nemcsak az adatok összehasonlíthatósága, definiciói v itathatók, hanem ta lán am i még fontosabb, m aguk az eredm ények is ellentm ondóak. Hogy a p ro b lém ák at v ilá­ gosan bem utathassa, Graf f a term ékenység és iskolai végzettség-írástudás öszszefüggésével kapcsolatos m agyarázatokat csoportokba töm örítve tek in ti ót. A jelen n el foglalkozó m egközelítéseket három irán y zatb a — gazdasági, dem o­ gráfiai átm eneti és m odernizációs elm életek — sorolja. A gazdasági m egközelítések egyik csoportja, am ely az „em beri tőke” neoklasszikus fogalm ából in d u l ki, feltételezi, hogy az em berek u tó d jaik at gaz­ dasági m egfontolások alap já n hozzák világra. A dem ográfusok ezért bonyolult szám ításokat végeznek a gyerm ek-változó „á rán a k ” m egbecsülésére és az „á r­ effektusok” illetve a „gyerm ek m inősége” m eghatározására. Az iskoláztatás e szám ításokban term észetesen előkelő helyet kap. Á ltaláb an a szerzők a rra a m eg állapításra ju tn ak , hogy a nők növekvő iskolai végzettsége negatív h atást gyakorol a gyerm ekszám ra. A nők m a m ár s a já t id ejü k et értékesebbnek ta rtjá k , jobban o rien táló d ­ nak a m unka felé, ugyanakkor pedig a gyerm ekek iskoláztatása is költsége­ sebb és időigényesebb lesz. Ez a m egközelítés azonban figyelm en k ív ü l hagyja a k u ltú ra szerepét és sem m i bizonyítékkal nem tu d ja alátám asztan i azt a feltételezést, hogy az egyének, illetve házaspárok u tó d jaik a t hideg fejjel végzett gazdasági kalkulációk alap já n hoznák létre. Az iskolai végzettség és gyer­ m ekszám közötti összefüggést sem sik e rü lt egyértelm űen m eghatározni, m ert volt aki pozitív, volt aki negatív korrelációt állap íto tt meg. Szerző ezenkívül megjegyzi, hogy az iskoláztatás fogalm át sem elm életileg, sem gyakorlatilag nem h atáro zták meg kielégítő pontosággal. A gazdasági m egközelítések m ásik csoportját az jellem zi, hogy az iskolai végzettség, osztályhelyzet és gazdasági-társadalm i státu sz fogalm ait összeke­ verik. V alójában gyakran az adott vizsgálat során állap íth ató meg pontosan, hogy ténylegesen m elyiknek m ekkora szerepe van a term ékenység alak u lásá­ ban an n ál is inkább, m ivel a felsorolt tényezők egym ással erősen összefüggnek. A legújabb m egközelítések közül Graf f kiem elten foglalkozik Richard Easterlinével, aki szerint az iskolázottság az egyik legerősebb tényező a családnagyságot m eghatározók közül, m e rt m egdönti a tradicionális h itek et és m eg­ szünteti a régi szokásokat, m egnöveli a higiéniával, környezeti ártalm ak k al, táplálkozással kapcsolatos ism ereteket és ily módon pozitív h atást fe jt ki. U gyanakkor a töm egtájékoztatás csökkentheti m agát a gyerm ek u tán i vágyat, erő síth et egy más, új életstílust, a lte rn a tív ja v a k a t népszerű síth et a gyerek helyett. Az iskolázottság ezen túlm enően új, m agasabb szintű nevelés-gon­ dozás elterjesztésével abszolút m értékben növelheti a gyerm eknevelés költsé­ geit. E asterlin azonban általáb a n trendeket, lehetőségeket em leget, hipotézisei­ nek em pirikus alátám asztásáv al adós m arad és nem tu d kivezető u ta t m u tatn i a p o n tatlan fogalm ak •— ellen téte k vizsgálati eredm ények útvesztőjéből. A dem ográfiai átm en et elm élete az iskoláztatás növekedését, m ely elő­ seg ítette az érté k -n o rm á k változását, az inform ációk és technikai vívm ányok elterjed ését egyértelm űen összekapcsolta a term ékenység jelenkori, ill. a fej­ letteb b országokban a m últ század végén m egindult csökkenésével. A m áso­ dik világháború utáni, főleg az ipari országokban m utatkozó term ékenységnövekelési hu llám azonban kem ény k ih ív ást je len t az átm en et-elm élet hívői szám ára. N em sik e rü lt m agyarázó elm életet ta láln i a dem ográfiai átm en et hosszabb távú foly am atára és nem le h ete tt kielégítő m ódon em pirikusan sem igazolni a növekvő iskolázottság, és a csökkenő term ékenység összefüggését,

314

I R O D A L O M

A gyakorlati vizsgálatok eredm ényei az alk alm azo tt tényezőktől és a h asznált m ódszerektől függően változatos eredm ényekkel ijesztgetik a k u tatókat. A m odernizációs elm életek a gazdasági és dem ográfiai m egközelítéseknél lényegesen nagyobb sú ly t fektetnek a lélektani-viselkedési tényezőkre. M a ta ­ lán tudom ányos berkekben ez az irán y zat örvend a legnagyobb közkedveltség­ nek. Á ltalában feltételezik, hogy a m odern társad alo m b an élőknek kevesebb gyerm ekük van. A m odernséget úgy p ró b álják m eghatározni, hogy az iskolai végzettséget olvasást, urbanizáltságot, a töm egtájékoztatás h aszn á latá t tek in tik a legfontosabb fokm érőknek. A m ikor azonban em pirikus vizsgálatokra k erü l sor, a „m odernség” összefüggése sem bizonyul túlságosan erősnek a term ék en y ­ séggel. E m ellett — jegyzi meg a szerző ■ — a m odernizáció nem is tek in th ető lineáris és visszafordíthatatlan folyam atnak. Lényegében az itt felsorolt irán y zato k h atn ak a rra a viszonylag kis szá­ mú tö rténeti ta n u lm án y ra is, am elyek a term ékenység és iskolázottság m ú lt­ beli összefüggésével foglalkoznak. A források sajátosságából következően az esetek többségében az iskolázottság hely ett csak az írni-olvasni tu d ást tu d já k m érni, így az összefüggések közé ezzel ú jab b bizonytalansági tényező k erü l be. Az összefüggések nem elég erősek, — különösen regionális szin ten nem — és az iskolázottság h atásá t a történeti vizsgálatoknál éppúgy nem sik erü l elv á­ lasztani a gazdasági-társadalm i tényezőktől, m int a jelen k o rra vonatkozó k u ­ tatásokban. A m ikor az eredm ények h atáro zo ttab b an k ö rvonalaznak egy össze­ függést, akkor a szerző rend szerin t térben-időben korlátozott m in tán végezte vizsgálatait. Összefoglalóan a szerző az alábbi p ro b lém ák at so ro lja fel az iskolázott­ ság és term ékenység összefüggését ku tató vizsgálatokkal k apcsolatban: az em ­ pirikus eredm ények és a m agyarázatok nincsenek egym ással összhangban; a két jelenség között pozitív és negatív összefüggés is k im u tath a tó ; a változók definíciója és a fogalm ak pontossága v ita th a tó ; g y ak ran összekeverik a réteg, gazdasági-társadalm i stá tu s és iskolázottság fogalm ait. R áad ásu l ezek a p roblé­ m ák nem pusztán az egyes k utatások akadém ikus értelm ezhetőségét veszélyez­ tetik, m ivel eredm ényeik nagy h atást gyakorolnak a m indennapi életet befo­ lyásoló tervezési és fejlesztési politikára. Ügy tűnik, hogy a k u ta tás nem tu d ­ ta teljesen levetkőzni m agáról an n ak a reform áció és felvilágosodás idején k ia lak u lt vélem énynek a h atását, m ely az egyének és tá rsa d alm ak v áltozásá­ ban és fejlődésében az oktatás h atásá t helyezi az első helyre. Kivezető útn ak G raff csak azt látja, ha egyrészt fogalm ainkat a k o ráb b iak n ál pontosabban ú jra alkotjuk, m ásrészt a m egvizsgálandó társad alo m elem zését az eddigieknél sokkal konkrétabban végezzük, ügyelve az egyes tényezőknek a stru k tú ra egé­ szével és egym ással történő összefüggésére is. Az eddigi k u tatáso k felülvizs­ gálatát célzó törekvések sem m iképpen sem in d u lh a tn a k el még az eddigieknél is absztrak tab b elm életekből és alátá m a szta tla n feltételezésekből. A további m unka során nem csak a problém ák k o n k retizálására kell nagy figyelm et for­ dítani, hanem az adatok különböző szinten tö rtén ő összehasonlíthatóságára is. F. I.

K irk, D.: W orld population and birth rates: agreem ents and disagreem ents. (A világ népessége és a születési arányszám ok: vélem ények és ellenvéle­ mények.) — P opulation and D evelopm ent R eview . 1979. No. 3. 387—403. P. M integy tíz évvel ezelőtt kezdtek a dem ográfiai átm en et új jelei m u ta t­ kozni a fejlődő világban. A fejlődő és fejlett országok éles különválása, mely oly erősen jellem ezte a világ népesedési helyzetét a m ásodik világháború után m egtört, s 1965 óta a fejlődő országok viszonylag tág körében a term ékenység erőteljes csökkenése volt tapasztalható. 1975-re egyes — K arib -ten g eri és k e­ let-ázsiai — országokban a term ékenység csökkenésének ütem e úgy felgyor­ sult, hogy m egközelítette, illetve bizonyos esetekben el is é rte az európai té r-

IRODALOM

315

m ékenységi színvonalat. A dem ográfiai helyzetnek ilyen jellegű és m ind több o rszágra kiterjedő változása az érdeklődés hom lokterébe állíto tta a népesség és a népesedési tren d ek becslésének p roblem atikáját. A következőkben a szerző nyolc szervezet (ENSZ, A m erikai S tatisztikai H ivatal, USA N em zetközi Fejlesztési H ivatala, V ilágbank, N épesedési Tanács, Népesedési T ájékoztató H ivatal, K örnyezetvédelm i Alap, V ilágfigyelő Intézet) 1975-re készített népesedési becsléseit h asonlítja össze. Az összehasonlítást szá­ mos körülm ény nehezíti, m ind például, hogy a fejlődő országok k ategorizálá­ sában v ég reh ajto tt ENSZ változtatásokat (pl. A rgentína, Chile, U ruguay m ár nem a fejlett, hanem a nem fejlett országok csoportjába tartozik) bizonyos szervezetek figyelem be vették, míg m ások nem. Komoly problém a jelentkezik továbbá m aguknál az alapadatoknál is. A legtöbb fejlődő országban ugyanis a népesedési sta tisztik a hiányosságai m ia tt a term ékenységet a népszám lálási adatokból lehet csak m egbecsülni, de a népszám lálási ad ato k — ha eg y á lta lá­ ban léteznek is — gyakran hiányosak és m egbízhatatlanok. Az előreszám ítások bázisául szolgáló adatok ezért g yakran rep rezen tatív felvételekből szárm aznak, m elyek reprezen tativ itása általáb an m egkérdőjelez­ hető, s országos adatk én t alkalm azva jelentős torzítást eredm ényeznek. Ezek a nehézségek sajnos a fejlődő országok többségére, s ezenbelül valam ennyi nagy népességszám ú fejlődő országra jellemzőek. A népesség szám ának és tren d jén ek becslésénél legalább négy ad ato t szoktak közölni: a népesség szám át, a nyers születési arányszám ot, a nyers szü­ letési arányszám változását és a term észetes szaporodás m utatóját. A népességszám két szélső becsült érték e 4147 millió, illetve 3920 millió. Az eltérés elég jelentős, m integy 5,7%-os, de ebben szerepet játszik, hogy K ína népességszám a közism erten igen kevéssé pontos. K ína nélkül az eltérés csak 2%-os. A nyers születési arányszám ok becslésénél az előbbinél még nagyobb m érvű szóródással találkozunk. Míg az USA Nemzetközi Fejlesztési H ivatala szerint 26,6%o-es, addig a K örnyezetvédelm i A lap szerint 33,7%0-es születési arányszám v árh ató világviszonylatban. A fejlett országoknál m inim ális egy­ két tizedes eltérés m utatkozik, a fejlődő országoknál azonban a becsült érték ek 30,8%o és 40,2%0 között ingadoznak. A valóban tág h atáro k oka — az előbb ism ertetett népességszám szám ításokhoz hasonlóan — elsősorban a nagy népes­ ségszám ú K ín ára vonatkozó igen bizonytalan ad ato k ra vezethető vissza. Ezt m u tatja, hogy K ína nélkül a születési arányszám ok becsült alsó és felső é rté ­ ke jó val kisebb különbséget m u tat: 38,2%0, illetve 42,2%0. A legjelentősebb elté­ rések azonban K ínától függetlenül is Á zsiában vannak, m ajd ezt követi — az alsó és felső becsült érték ek különbsége szem pontjából — L atin -A m erik a és A frika. H ogyan alak u lt a népesség növekedését m utató term észetes szaporodási arán y ? B ár csökkent a fejlődő országokban a születési arányszám , de a h a lá ­ lozási m utató csökkenése még nagyobb ütem ű volt, s így ha m egkezdődött is a term észetes szaporodás csökkenése, de m eglehetősen lassan és m érsékelten. A csökkenés a legnyilvánvalóbban Ázsia egyes terü letein és L atin -A m erik áb an m utatkozott. A frikában a term észetes szaporodás ütem e még növekszik. A következőkben a szerző az em lített szervezetek, intézm ények által k é­ szített term ékenységi becslések rövid értékelését, m inősítését adja. Az ENSZ az egyetlen a szervezetek közül, am ely folyam atosan és kötelezően m egkapja az egyes országok hivatalos ad a ta it és becsléseit. Ez az előny ugyanakkor h á t­ rán n y á is válik, m iután köteles ■ — az adatok m egbízhatóságára és m inőségére való tek in tet nélkül — e hivatalos adatok közlésére, am ellett, hogy az a d a t­ hiányos országokra és évekre m aga is készít becsléseket. Az EN SZ-becslésekre összefoglalóan azt m ondhatjuk, hogy tágabb horizontot ölelnek fel ugyan, de a változásokat csak lassan regisztrálják. Az A m erikai S tatisztikai H ivatal kétévenként je len tet meg egy összeállí­ tást. A világ népessége címen, am ely tartalm azza valam ennyi ország legfonto­ sabb dem ográfiai adatait. Ezt a k iadványt az egyes országokat részletesen b e­ m utató tan u lm án y k ö tet egészíti ki sorozat form ájában. B ár a H ivatal az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében gyakran h a jt végre kisebb-nagyobb korrekciókat a hivatalos népszám lálási és népm ozgalm i statisztikai adatok-

316

IRODALOM

ban, azonban szervezetéből és jellegéből adódóan tú l konzervatív, s ezért nem fogad el, nem vesz figyelem be olyan— az ad o tt időpontban — kétségesnek tűnő adatokat, m elyek esetleg a term ékenység változásának új irán y á t jelez­ hetik. Jó példa erre K olum bia városi és falusi népességének hosszútávú előre­ szám ítása, m ely m ár a m egjelenése időp o n tjáb an is tú lh a la d o tt és téves volt, m ert a term ékenységnek olyan m érvű csökkenése következett be K olum biában, am ely alatta m arad t a legalacsonyabb hipotézis szerin ti érté k n ek is. A többi szervezet, intézm ény á ltal p u b lik ált ad ato k at g y ak ran politikai, vagy egyéb okok torzítják. Az USA N em zetközi Fejlesztési H iv atala gyakran igen nagy term ékenység-csökkenést m u tat ki az USA által tám o g ato tt fejlődő országokban, igazolva a finanszírozott családtervezési program ok haték o n y ­ ságát. A Népesedési T ájékoztató H ivatal célja elsősorban a tudom ány népsze­ rűsítése, de problém át jelent, hogy n agym éretű adatközlő táb lái nem dem o­ gráfusok sz ám á ra gyakran nem egyértelm űek. A K örnyezetvédelm i A lap becs­ léseiben általáb a n az EN SZ-re és a S tatisztikai H ivatalokra tám aszkodik, ami konzervatív becslésekre vezet. A V ilág Bank és a N épesedési T anács szám ításai a szoros és gyakori in ­ form ációcsere eredm ényeként igen hasonlóak. A N épesedési T anács igen g yak­ ra n — kérdőíves m egkérdezésen alapuló — egyedi dem ográfiai inform ációkat, adato k at közöl m int pl. az 1979-ben p u b lik ált kötet, am ely a dem ográfiai a d a ­ tok m ellett ism erteti a társad alm i és gazdasági adatok összefüggését és az egyes országok k orm ányainak állásp o n tját a népesség növekedéséről (pronatalista, vagy an tin atalista állásfoglalás.), a családtervezésről és m űvi abortuszról. A Világfigyelő Intézet becslései m ódszertani szem pontból a legfelületeseb­ bek és a m utatók alig valam ivel m agasabbak, m in t a N em zetközi Fejlesztési H ivatal igen alacsony term ékenységi arányszám ai. Az elm ondottak ism eretében m egállapítható, hogy a világnépességi adatok elsődleges fo rrása m ind a jelenre, m ind a m ú ltra nézve az ENSZ és az USA S tatisztikai H ivatal á ltal p u b lik á lt statisztik ai inform ációk, többi szervezet á l­ tal közzétett adatok több-kevesebb szu b jek tiv itást és in terp retáció t ta rta lm a z ­ nak. Egy szem pontból azonban valam ennyi becslés azonos eredm ényre ju t: a term ékenység csökkenése világm éretekben általán o ssá vált. P. M.

Le Bras, H.—Tapinos, G.: Perspectives à long term e de la population française et leurs im plications économ iques. (A fran cia népesség hosszútávú előre­ becslései és azoknak gazdasági következm ényei.) — Population. 1979. No. spécial (dec.) 1391—1449. p. A leírt előreszám ítás különlegessége, hogy száz év re becsülték előre a franciaországi népesség alakulását. Így sokkal jobban érzékelni lehet a k ü lö n ­ böző hipotézisek következm ényeit, m in t 15—20 éves előreszám ítások esetén. A term ékenység alak u lá sára vonatkozóan négy alapvető hipotézist a lk a l­ maztak. Ezek: egy nőre szám ítva 1,4 szülést (jelenlegi nyugat-ném etországi szint), 1,9 szülést (jelenlegi fran cia szint), 2,1 szülést (az egyszerű rep ro d u k ­ cióhoz szükséges szint) és 2,6 szülést (az 1930 k ö rü l szü letett fran cia nők tényleges term ékenysége) tételeztek fel. Négy p éld át dolgoztak még ki az előző hipotézisekhez kapcsolódóan. M ind a négy példában a term ékenység csökkenése 2000-ig folytatódik. 2000-ben az 1,4 átlagos gyerm ekszám ot választva kiindulási alapul, 25, 33, 50 ill. 100 éves ciklusokban olyan term ékenységhullám zást té te ­ leznek fel, am ikor az előbb em lített 1,4-es gyerm ekszám 2,6-ra em elkedik, a ciklusok végére pedig visszasüllyed m egint 1,4-re. A 2075-ig k ite rjesztett szá­ m ításokban így a periódusoknak többféle „hullám hossza” alak u lh a t ki. A halandóság alak u lá sára vonatkozóan egyetlen hipotézist vettek fel, eb­ ben a férfiak halandóságának ja v u lása 70 év születéskor v árh ató élettartam n ál, a nőké 80 évnél áll meg. Felvetik an n ak a lehetőségét, hogy — m ivel a férfi­ nő halandósági különbség részben az eltérő életm ód következm énye — később a két nem halandósága ism ét közeledni fog egymáshoz.

IRODALOM

317

Végül a bevándorlásra vonatkozóan egy olyan hipotézist alkalm aznak, hogy m inden évben 50 ezer em ber lesz a pozitív egyenleg. A négy alapvető term ékenységi hipotézis esetében F ranciaország népes­ sége (külső vándorlások nélkül) 2075-ben kereken 25, 41, 60, illetve 101 m illió lenne. Ha a term ékenység ingadozni fog, akkor a népességszám 43 és 45 m illió között lesz. B evándorlás esetén a népesség ennél nagyobb lesz. Ha a term é­ kenység a legalacsonyabb hipotézis (1,4 gyerm ek) szerin t alakul, akkor 2075ben az ország népessége 30 millió, ennek 19 százaléka bevándorolt és ann ak leszárm azottja lesz. K ét egészen szélsőséges hipotézis következm ényeit is kipróbálták, és pedig azt az esetet ha a term ékenység szintje egy nőre szám ítva 0,85 szülésre csökken, illetve 4,3-ra em elkedik. Ezek F ranciaországban valószínűtlenek, m ás orszá­ gokban azonban előfordulhatnak. P éldául egyes nyugatném et városokban a term ékenység szintje 0,85 körül van, A lgériában viszont az em lítetthez hasonló magas. H a F ranciaországban ilyen term ékenységi szintek érvényesülnének, akkor 2075-ben a feltételezett legalacsonyabb (0,85) átlagos gyerm ekszám m el­ lett a népességszám 8,5 millió, a legm agasabb (4,3) átlagos gyerm ekszám m ellett pedig 344 m illió lenne. A gazdasági hatások közül csak a gazdaságilag aktívak, illetve in ak tív ak ará n y án ak alak u lását vizsgálták. Ez alig különbözik az eltérő hipotézisekben. F okkal lényegesebben befolyásolja a gazdaságilag ak tív ak a rá n y át a nők a k ti­ vitásának alakulása, valam int a n y u g d íjk o rh a tár egy-két éves eltolódása. N a­ gyon különbözik viszont az inaktívak összetétele. Alacsony term ékenység ese­ tén az inaktívak nagy részét idősek, m agas term ékenység esetén viszont gyer­ m ekek teszik ki. Egy következő cikkben további gazdasági h atáso k at fognak a szerzők tá r ­ gyalni. A. R.

DEMOGRÁFIAI FOLYÖIRATSZEMLE

DEMOGRAFIE a Csehszlovák Szövetségi S tatisztikai H ivatal folyóirata 1979. No. 4. G L A SE R O V Á , J.: A m ezőgazdasági m unkaerő jelenlegi helyzete Csehszlovákiá­ ban, te rü leti bontásban. SRB, V.: Term ékenységi vizsgálat, 1977 (IV. rész). M A JT Á N , М.: A m unkaerő-létszám alak u lá sán a k kísérleti előrejelzése és ennek v erifikálása a 2000. évig, Csehszlovákiára. A cigány népesség integrációja Csehszlovákiában. 1980. No. 1. W Y N N Y C Z U K , V .—F A K T O R O V Á , F.: N épesedéspolitikai intézkedések E urópá­ b an: nem zetközi összehasonlítás (1978). XI. D em ográfiai K onferencia P rágában „A népesség életcik lu sa” tárgyában. PROKOPEC, J.—SCH Ü LLER, V .—D Y T R Y C Z , Z.: A házasságkötés előfelté­ telei,

318

IRODALOM

L E ŚN Y, I.: 1930—1954 közt született nők házasságkötései és házasságfelbom ­ lásai. S K A L A , P.: A m unkaerő előreszám ítása O strava ip ari agglom erációra a 2000. évig. G1LL1NGER, A.: A szezonális halandóság irodalm i ad a tain ak összehasonlítása E urópában. K U B EC K O V A , S.: A lakókörnyezet statisztik ája.

DEMOGRAPHY az A m erikai Népességi T ársaság folyóirata 1980. No. 1. SH A P IR O FRIED, E.— HOFFERTH, S. L.— U D RY, J. R.: A reprodukciós szán­ dékok két nem re felállított, paritásspecifikus hasznossági modelljei. O’CONNELL, М.: Tizenévesek házasságon kívüli szüléseinek összehasonlító becslései az Egyesült Á llam okra, 1940—44-től 1970—74-ig. BURCH, Th. K.: Az általános háztartásfői index: a h áztartás összetettségének egy egyszerű, kor és nem szerin t sta n d ard iz ált m érőszám a. M IC H AEL, R. T.— FUCHS, V. fí.—SCO TT, Sh. R.: V áltozások az egyedülélésre való hajlandóságban, 1950—1970. JOHNSON, K. M.—PU RD Y, R. L.: A nem m etropólisi területegységek népessé­ gének újab b változása, ötven év táv latáb an . W A R R E N , R .—PECK, J. М.: K ülföldön születettek kiván d o rlása az Egyesült Á llam okból 1960-tól 1970-ig. M A N TO N , K. G.—ST A L L A R D , E.— POSS, Sh. S.: Az USA többszörös haláloki halandósági táb láin ak becslései. W AC H TER, K. W .: A „leánytestvérek ta lá n y a ” és a v arian cia jelentősége ч dem ográfiai arányszám ok becslésénél, rokonság-szám lálások alapján. ENG, J. P.: A kohorszhalandóságot az időszaki halandósággal összekapcsoló m a­ tem atikai modell.

DEMOSTA a Csehszlovák Szövetségi S tatisztikai H ivatal D em ográfiai Intézetének folyóirata 1979. No. 3. K A ZIM O U R, J.: A Kölcsönös G azdasági Segítség T anácsa m eg alapításának h a r­ m incadik évfordulója. K O L L Á R , J .: Szlovákia gazdasági fejlődése a szlovák nem zeti felkelés öröksége fényében. C H Á R V Á T . E.: A világ energiaválsága és Csehszlovákia. H AJD A, S.: A népesség táplálkozása és tápláltsági állapota a Csehszlovák Szocialista K öztársaságban. SR.B. V.: Nemzetközi népegészségügyi kongresszus P rágában. ST L O U K A L , М.: A ntropológia kongresszus Csehszlovákiában. A Csehszlovák Nőszövetség K ongresszusa. E urópai S zem inárium a G yerm ekgondozásról. Felm érés a cigány (roma.) nők term ékenységéről Csehszlovákiában.

IRODALOM

319

GENUS az olasz N épességtudom ányi Bizottság folyóirata 1978. No. 1—2. LOM BARD O , E.—SERIO, A .—PRIN CIPE, P.: A csecsem őhalandóság tá rs a d a l­ m i-gazdasági tényezőinek k u ta tá sa O laszországban. V A P N A R S K Y , C. A.: A helységek m eghatározása a népszám lálásokban és en ­ nek tudom ányos m egalapozása. DE SAN D RE, P.: M egjegyzések a népességi ideológiákról és politikákról. BE A U JOT, R. P.—B LA N D , J. S.: A változáselem zés összetevői, k an ad ai h á z ta r­ táso k ra alkalm azva. С A L A P AJ, G. G.: A rosszindulatú gyom ordaganatok okozta halandóság az olasz népességben. LO M BARD O , E.: Á ttekintés a férfi többlethalandóságról az első életév folya­ m án. a legújabb olasz ta p asz talato k alapján. F A R A H A N I, E. М.: Irá n összevont halandósági táblái, 1956—1966. ROY. S. G.: Az abortusz-m egfigyelés adatbázisa. M ódszertani problém ák. 1978. No. 3—4. B E LL E TT IN I, A.: V árosnövekedés O laszországban és ennek jelenlegi tren d jei: Bologna esete. RECCHINI, de L A T T E S, Z.—W A IN E R M A N , С. H.: Családi állap o t és a nők m unkavállalása A rgentínában: kohorszelem zés. CIUCCI, L.: A család alrendszere a társadalm i-d em o g ráfiai statisztik ai re n d ­ szerben. DE SA R N O P R IG N AN O . A.: N ukleáris és nem nuk leáris családszerkezet Olasz­ országban az 1951-es, 1961-es és 1971-es népszám lálások alapján. CORTESE, A.: Egyszemélyes családok. SC H IA VO N I, C.: Egyházi források felhasználásán ak lehetősége az olasz csa­ lá d stru k tú ra és családfejlődés tanulm ányo zására 1860/70-től a m ásodik világháborúig. ROSSI, F.: Bevezetés a család k u tatásb a: a rendelkezésre álló források állapota és kilátásai. M IR A , G.: K utatási kísérlet a csalá d stru k tú rák genealógiák segítségével való tanulm ányozására, egy nem nem esi család esetére alkalm azva.

POPULATION a francia D em ográfiai Intézet folyóirata 1979. No. 6. CALO T, G.: P aul V incent em lékezetére. L A N G A N E Y , A.: Az em beri fajok változatossága és az em beriség történelm e. SA E Z. A.: A term ékenység alak u lása Spanyolországban a század eleje óta. G A N I, L.: Jules Guesde, P au l L afargue és a népesedési problém ák. COLLOM B, Ph.: A m odern születésszabályozási m ódszerek elterjed ése F ra n c ia ­ országban 1971-től 1978-ig. SH O RTER, F. С.: N épességnövekedés és társad alm i egyenlőtlenség kim u tatása D am aszkusz népszám lálási adataiból. H EN RY, L.—H U R A U L T, J.: F ran cia G uayana európai népességének h alan d ó ­ sága a X V III. sz. elején.

320

IRODALOM

F R E SE L -LO ZE Y , М.: K ollokvium L ille-ben a term ékenység csökkenéséről. A hatóságok ezzel kapcsolatos akciójának k o rlátai és lehetőségei. B LA Y O , Y .: A fejlődő régiók népességei. BÖ HNING , W. R.: Tények és szám ok a nem zetközi vándorlásról. C H ESNAIS, J.-C.: A dem ográfiai átm en et m u ltip lik atív hatása. HOXJDAILLE, J.: A term et és a társad alm i átm en et közötti összefüggés a XIX. század elején. P R ESSAT, R.: A Szovjetunió népességének veszteségei. LEPAG E, Y .: A p árválasztás alak u lása 120 év a la tt A lle-sur-Sem ois-ban. SARD O N , J.-P.: H ázasságkötések és forradalom egy kis szőlőterm elő városban, A rgenteuil-ben (1780—1819). 1979. dec. No. spécial CALOT, G.: Előszó a F ranciaország dem ográfiai helyzetével foglalkozó különszámhoz. N yolcadik jelentés F ranciaország dem ográfiai helyzetéről. C ALO T, G.: összehasonlító adatok a gyerm ekszám -specifikus term ékenység alakulásáról az N SZ K -ban és F ranciaországban (1950—1977). LERIDON, H — SARD O N , J.-P.— COLLOM B, P h.— C H A R B IT, Y .: A fogam zás­ gátlás F ranciaországban 1978-ban. Az INED és az INSEE felm érése. LE B R A S, H.—TAP IN O S, G.: A francia népesség hosszú táv ú előrebecslései és azoknak gazdasági következm ényei.

POPULATION AND DEVELOPMENT REVIEW az A m erikai Népesedési Tanács folyóirata 1979. No. 3. K IR K , D.: A világ népességszám a és születési arán y szám ai: a különböző fo rrá ­ sok ad a tain ak megegyezése és eltérései. CAIN, M.— K H A N AM , S. R .—N A H A R , Sh: T ársadalm i osztály, p atriarch átu s és női m unka B angladesben. FUCHS, R. J.—DEMKO, G. J.: A népesség térb eli eloszlását befolyásoló politika a fe jle tt szocialista és nyugati országokban. PETERSEN, W .: M althus és az értelm iségiek. BOGUE, D. J.—TSUI, A. O.: V álasz Paul D em eny „A népességrobbanás végén” c. cikkére és P. D em eny viszontválasza. BROOK, S.: A világ népességének etnikai, faji és vallási összetétele. A rchívum : E. F. Schum acher a világ népességéről és az energiafelhasználás­ ról, Roger R evelle utószavával. 1979. No. 4. B ERELSO N, B.—LIEB E R SO N , J.: A ko rm ányzat erőfeszítései a term ékenység befolyásolására és ennek etikai kérdései. BRISCOE, J.: E nergiafelhasználás és társad alm i s tru k tú ra egy bangladesi fa lu ­ ban. HO, T. J.: A gyerm ekgondozásra ford íto tt idő költsége a F ülöp-szigetek falusi területein. BU TZ, W .—W AR D , М. P.: A lacsony m a ra d -e a term ékenység az E gyesült Á lla­ m okban? G azdasági újraértelm ezés. M cQ U ILLA N , к .: Közös kérdések a katolikus és a m arx ista gondolkodásban a népesedésről és a fejlődésről. A rchívum : A neom althusiánus elm életek egy 1960-as kínai m a rx ista b írálata.

IRODALOM

321

POPULATION ET FAMILLE a belga Népesség- és C saládkutató K özpont folyóirata 1979. No. 2. (47.) JU LEM O NT, G.: Országos term ékenységi vizsgálat. XVI. rész. E lvárások és kívánságok (1966, 1970, 1975). A változások néhány aspektusa. DES A M A, С.: V erviers város aktív népessége az ip ari forradalom alatt. B A R R E T T , J. C.: Id ő tartam -, időszaki és kohorsz-m érőszám ok a házas term é­ kenység m érésére. C A R A E L, М.: A szülések beütem ezése, táplálkozás és ökológia a zairei K ivuban.

POPULATION INDEX a P rinceton Egyetem N épességkutató H ivatala és az A m erikai N épesedési T ársaság folyóirata 1979. No. 3. Az A m erikai N épesedési T ársaság 1979. évi konferenciája. 1979. No. 4. A Világ Term ékenységi Vizsgálatok konferenciája, 1980. ROWE, J. S.: A nagyközönség rendelkezésére álló, gépileg olvasható adatfile-ok bibliográfiai tételeinek közzététele a P opulation Index-ben.

STUDIA DEMOGRAFICZNE a Lengyel Tudom ányos A kadém ia D em ográfiai B izottságának folyóirata 1978. No. 54. RO SSET, E.: A lengyel dem ográfia kezdetei. HOFSTEN, E.: K onszenzuális együttélések és szám uk ú jabb növekedése Svéd­ országban. P IA SE C K I, E.: A z ikerszülések gyakorisága Lengyelországban. T R O S Z Y N SK I, М.—R O SZK O W SK I, I.: P erin atális halandósági arányszám ok és és az újszülöttek állapota az anya kora, szülészeti tö rtén ete és terhesség alatti betegsége szerint. K U R Z Y N O W SK I, A .: H ázas nők h áz ta rtá sa és gazdasági aktivitása. K A N IA , T.: D em ográfiai elem ek a közm űvelődési-közoktatási tevékenység p e­ dagógiájában (andragógiában). K U R N A T O W SK I, S.: Lengyel—szovjet szim pózium a népességi és k u ltu rális fejlődésről és az ezeréves lengyel nem zetiségről az O dera és a D nyeper közötti területen.

I N D E X 25 191

DE MO G RA F IA M e g je le n ik n e g y e d é v e n k é n t F e le lő s s z e r k e s z tő : D r. K lin g e r A n d r á s S z e r k e s z tő s é g : B u d a p e s t, K SH N é p e s s é g tu d o m á n y i K u ta tó In té z et, V ., V e r e s P á ln é u tca 10. P o s ta i ir á n y ító sz á m u n k : 1053 T e le fo n : 174-342 K ia d ó h iv a ta l: 1033 B u d a p e s t, K a szá s u . 10—12. T e le fo n : 688-460 K ia d á sé r t f e le l a S ta tis z tik a i K iad ó V á lla la t ig a z g a tó ja T e r je s z ti a M a g y a r P o s ta . E lő fiz e th e tő b á r m e ly p o sta h iv a ta ln á l, a k é z b e sítő k n é l, a P o s ta h ír la p ü z le te ib e n é s a P o s ta K ö z p o n ti H írlap Iro d á n á l P o s ta i ir á n y ító sz á m : 1051 (KHI. B u d a p e s t V ., J ó z s e f n á d o r tér 1. P o s ta c ím : 1900 B u d a p est) k ö z v e tle n ü l v a g y p o s ta u ta lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s s a l a KHI, 215—96162 p é n z fo r g a lm i je lz ő sz á m r a E lő fiz e té s i díj fé lé v r e 74,— Ft, e g é s z é v r e 148,— Ft 80 3224 P á tr ia N y o m d a , B u d a p e s t F e le lő s v e z e tő : V a ss S á n d o r ig a z g a tó