Harangszó
A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA
●
2008. FEBRUÁR XIX. ÉVFOLYAM 4. SZÁM
SZÁZ ÉVE SZÜLETETT WASS ALBERT
HETEDIK KÜRTSZÓ
Hegysirató apostol
„Írónak rendelt az Úr”
„...És maradok ez úton, míg csak élek, töretlen hittel ember és magyar...” Wass Albert marosvécsi síremlékéhez sok tisztelője elzarándokol. Képünkön az Erdélyi Magyar Ifjak tagjai
Wass Albert (1908. január 8. – 1998. február 17.) krisztusi életutat járt: magasból indult, mélybe szállt, de magasra emeltetett. Sorsában rejtõzik a magyar keresztút és feltámadás. Erdélyi korszaka sikertörténet. Diákkori versei és ifjúkori prózája hírnevet hoznak számára, elsõ regénye sikerkönyv. Irodalmi díjakban és nemzeti irodalmi elismerésekben részesül. A Nyugat, a Helikon, az Erdélyi Szépmíves Céh és a Kisfaludy Társaság ígéretes magyar íróként tartják számon. A háború mindent kettétört. Jön a pokolra szállás, menekülés, a szülõföld elvesztése. Élete hátralevõ részét emigrációban tölti. Nevét feketelistára teszi a kommunista hatalom. A magyar olvasók nem is tudják, hogy 194550 között Németországban megjelent mûveit öt nyelvre fordítják! Amerikában újraépíti irodalmi elhivatását. Termékeny író, aki 90 éves koráig ír, ötven könyvet ad ki magyarul és angolul. A hanyatlás végnapjaiban mégsem érzi magát sikeresnek. Hányattatott sorsa nem szûnik meg halálával. Szellemi örök-
ségét mesterségesen szított ellentmondások kontextusában vallatják és kiforgatják. Soha nem vallott nézeteket sütnek rá. Kérlelhetetlen gyûlölõi a háborús bûnösség hamis vádja alól nem akarják feloldozni. Mindezek ellenére Wass Albert az egyik legnépszerûbb 20. századi magyar író. Mûveit olvassák, gondolatait idézik, írásait színpadra viszik és filmesítik. Regényei egy irodalmi felmérés szerint a legnépszerûbb könyvek között foglalnak helyet. Tiszteletére egyre több városban szobrot emelnek. A nevét viselõ irodalmi körök a világon mindenütt megemlékeznek róla születése 100. és halála 10. évfordulóján. Hátrahagyott kéziratait fiai sorban megjelentetik. A kiadott könyvek hasznát, apjuk végakarata szerint, erdélyi jótékonyságra fordítják. Küldetését így foglalja össze: „Írónak rendelt az Úr, mégpedig abból a fajtából, akinek nem szórakoztatás a feladata, nem is a világ szépségeinek dicsérete, hanem mindössze nemzetének szolgálata. Ezt tettem, ezt végeztem, jól-rosszul, legjobb tudásom szerint. FOLYTATÁSA A 4. OLDALON
WASS ALBERT születésének századik és halálának tizedik évfordulója csak a véges életnek behatárolása, abban a huszadik századba, amelyikben a trianoni országpusztítás, két világháború és félévszázadnyi kommunizmus Egyiptomában nyögött a kisebbségbe taszított magyarság. Írói hagyatéka felette áll az időnek, a kevés „fellebezőnek” aligha van esélye ledönteni őt a halhatatlanság talapzatáról. ÍRÓNAK RENDELTE az Úr, vallotta maga is, aki nem szórakoztatni akart, hanem gondolkodásra serkenteni, aki élete egyetlen feladatának nemzete megmentését tartotta. A ROMÁN KOMMUNISTA hatalom fekete listájára került, háborús bűnösnek kiáltják ki. Távollétében halálra ítélik. Az emigráció évtizedei alatt se tudott megfeledkezni erdélyi hegyeiről. Azokat siratta, azokat követelte, azokért könyörgött, melyeket egy gyalázatos döntés elrabolt. WASS ALBERT a szép magyar „szónak tulkaival áldozott” (Hós 14,3) a nemzeti irodalom oltárán. A havasi sziklások és tisztások, az évszakok színeváltozásai olyan szépséggel tárulkoznak ki az olvasó előtt, mintha egyenesen „a funtinelli boszorkány“ kérdéseire igyekeznének választ adni: még a hóvirágok sem maguktól nyílnak tavasz hasadtán… Valaki uralja ezt a természetet, aki mindeneknek életet adott. A páratlanul tömör mondatok feszülő lendületében elragadja az olvasót az erdélyi hegyek és életek iránti tisztelet. Egy szentségesen egyszerű világ szépségében csak az Éden-kert utáni kainita ember okoz mérhetetlen tragédiákat. WASS ALBERT „bűne” és erénye az, hogy az igaz szó oltárán is áldozott ezért a nemzetért. Halálra ítélését az erdélyi magyarságnak címezték. Mert ő kapta azt a kegyelmi ajándékot, hogy magasra tudta és merte emelni a Szó lobogóját. Az elrabolt országrészért kongatta a riasztó bajfát, könyvtárnyi írásaiban vetette a reménység és jogosság mustármagjait, hátha azok a hegyek egyszer mégiscsak visszakerülnek a helyükre. WASS IRODALMI HAGYATÉKA a hit oltáráig is elvezet. A történelmi egyházak, templomok és szórványpapok szegénységéig és áldozatáig, mint akik a maradó és marasztaló kövek prófétái a történelmi csillaghullások változásaiban. A Wass-szavak ízlelői érzik: az író a keresztyén magyar kultúra apostola. A történelem vizében árral szemben úszni tanít, megmaradni másképp nincs esélyünk. Evezni Wass-akarattal. HAMVAINAK EGY RÉSZE Floridában, másik része Erdélyben pihen, lelke pedig néhány millió magyarban él tovább, akiknek immáron nem csak a határokon túli részeken kell ráébredni, hogy sokféle árral szemben úszva érhetünk a nemzeti megmaradás partjaira. BERECZKI ANDRÁS
2 „Boldogok a szelídek, mert õk öröklik a földet.” (Mt 5,5) Milyen a szelíd ember? A szelíd ember gyönge? A szelíd ember eltaposható, félreállítható, szerény, gyenge akaratú, befolyásolható? Mire gondol pontosan Jézus, és kit nevez szelídnek? Jézus szelídnek tartja az embert akkor, amikor õ jóindulattal fordul embertársa felé, amikor Isten szemüvegén keresztül látja felebarátját, belsõ, tiszta indulattal tesz vele valami olyat, amit Isten is akar, jóváhagy. Jézus szerint a szelíd ember nem gyönge ember, hanem erõs, mert Isten befolyása, hatása, ellenõrzése alatt van, nem csak belsõ szobájában, de akkor is, amikor embertársa felé fordul, amikor istenfélõ lelkülettel szól, tesz felebarátjáért. Az a szelíd ember, aki mások felé alázatosan, gyöngéden fordul. A szelíd ember erõs, mert ereje van arra, hogy ne úgy forduljon embertársához, ahogyan õ tette vele, ha amaz ütött, nem üt vissza, ha tévedett, nem rója fel a gonoszt, ha megszégyeníthetõ, inkább vigasztal, ha parancsolhatna, mégis kér. A szelíd ember szeretetével erõs, szeretetének erejével gyõz. Szelíd ember volt Ábrahám, amikor engedte, hogy testvére válasszon földet magá-
SZEGLETKO
A LÉLEK CSENDJE
A szelídség erőssé tesz nak, szelíd volt Dávid, amikor Sault, a királyt, gyûlölõjét megölhette volna, de nem emelt rá kezet, és szelíd volt Mózes is, annak ellenére, hogy megitatja az engedetlen néppel az aranyborjút, majd a bálványozókat megöleti, mert nem magáért haragudott, hanem Istenért és rábízott népéért. Jézus szelíd volt, még akkor is szelíd volt, amikor ostort ragadott és megtisztította a templomot. Jézus ha haragudott, so-
hasem magáért haragudott, nem önmaga hatalmáért, tekintélyéért harcolt, hanem Istenért. Jézus szelídségre tanította tanítványait is. Péterrel visszatéteti a kardot (Mt 26), nem engedi, hogy megsértõdjenek a tanítványok, amikor a samáriai faluban nem fogadták be õket és tüzes esõt kértek a falura. Karddal, erõszakkal, bosszúval, gyûlölettel, sértõdéssel nem lehet örökölni földet, otthonosan élni e világban, egymás javát szolgálni nem lehet erõfitogtatással, arcul és szíven ütésekkel, rosszindulattal, kötekedéssel, veszekedéssel, bosszúállással. A nem-szelídség boldogtalanná teszi az embert, környezetét, csak az erõs szelídek boldogok, és csak így lehet örökölni a földet. A szelíd ember nem önzõ, nem magáért él, nem a maga hasznát keresi, neki fontos a Te, a Mi, a másik ember, és vele is úgy akar bánni, ahogyan vele bánik Isten és ahogy elvárja, hogy mások is viszonyuljanak hozzá. A szelídség erõssé tesz, boldoggá tesz minket az embertársainkkal való kapcsolattartásban. BALÁZSNÉ KISS CSILLA
HISZEM ÉS VALLOM
Válságban váltságot vallani János evangélista azt írja, hogy Isten nem azért küldte el saját, egyetlen Fiát a világba, hogy elítélje és elpusztítsa azt, amit alkotott és szeret, hanem azért cselekedett így, hogy üdvözüljön a világ Fia által (Jn 3,17). Vagyis nem azért küldte, hogy csak egy legyen a sok ember között! Nem is azért, hogy születésének apropóján minden évben fellendüljön a kereskedelem és az üzletek nagy jövedelemre tegyenek szert, ajándékot kínálva mindenki számára. Nem azért tette, hogy - ha kölcsönökbõl is, de fényûzõ ünneplésben - a karácsonyi asztalokon mérhetetlen pazarlás történjen és a lelkiismeret megnyugtatására némi alamizsnát osszanak a nincstelen embereknek. Azért küldte Õt, mert szabadulást akart mutatni a bomlasztó fertõbõl. Ezt pedig csak egy valóságos és igaz ember tudta megértetni és megmutatni az emberiség számára. De miért kellett Jézusnak valóságos és igaz embernek lennie? (Heidelbergi Káté 16. kérdés) Mert Isten igazságossága megköveteli, hogy ugyanaz az emberi természet fizessen meg a bûnért, amely azt elkövette, márpedig aki maga is bûnös, másokért meg nem fizethet. Egyértelmû, hogy az emberiség távolodott
Harangszó
el gonoszságai révén Istentõl. És ezt a hûtlenséget szigorúan meg kellett büntetni. A büntetés pedig szenvedéssel járt. Annak elviselését más ember képtelen lett volna elviselni, ezért csak Jézus merte vállalni. Mert valóságos és igaz ember volt, mint miközülünk egy sem! Ha ember volt, miért kellett neki egyszersmind igaz Istennek is lennie? (Heidelbergi Káté 17. kérdés) Hogy istenségének erejébõl Isten haragjának terhét mint ember elhordozza, és az életet visszaszerezhesse és ajándékozhassa. Emlékezzünk csak Mel Gibson óriási vihart kavaró Passió címû, 2004-ben forgatott filmjére. A legvitatottabb produkció lett abban az évben. Rengeteg váddal illették mind a film rendezõjét, mind a bemutatott, véres, horrorisztikus, embertelen szenvedést. Hõbörgött a világ és túlzottnak, elfogadhatatlannak tartotta a képeket. Pedig soha, sehol, senki a bûnök bocsánatáért nem gyötrõdött annyit, mint Jézus, aki isteni
erejével képes volt elhordozni a MI bûneink büntetését. Ki az a közbenjáró, aki egyben valóságos Isten és valóságos, igaz ember is? (Heidelbergi Káté 18. kérdés) A mi Urunk Jézus Krisztus, akit az Atya tökéletes váltságunkra és igazságosságunkra ajándékozott nékünk. Emberi, racionális ésszel szinte lehetetlen felfogni, Jézus hogyan lehet tökéletes ember és tökéletes Isten? Hiszen egészen más az ember, és egészen más az Isten. Csiha Kálmán Isten ösvényein címû könyvében írja errõl: képzeljünk el egy papírt, aminek az egyik oldala fekete, a másik fehér. Fehér ez a papír, vagy fekete? Egyik oldala fehér, a másik oldala fekete, és így egy darab, egy papír. Így van az Úr Jézus is, van emberi oldala, van isteni oldala, a kettõ egyszerre egy. A dogmatika erre azt mondja: ez a két oldal megkülönböztethetõ, de szét nem választható, éppen úgy, mint a papírlap. Az Úr Jézus azért tudta elhordozni a mi bûneink büntetését, mert volt egy emberi oldala. Emberi testben szenvedett a mi bûneinkért, de ezt azért tudta megtenni, mert bûn nélküli volt, de ugyanakkor isteni hatalommal, isteni erõvel járt a földön. Kínszenvedéseivel tökéletes váltságot, Életet ajándékozott nekünk. Mit adtunk mi eddig cserébe? ORBÁN LEVENTE
Harangszó
REFORMÁTUS ÉLET
ÖKUMENIKUS KÖZÖSSÉG A BÁNSÁGBAN
Resicabányai „nyelveken szólás” Mint minden esztendõben a rendszerváltás óta, idén is január 18. és 25. között tartották az egyetemes imahetet Resicabányán. Az istentiszteleteket nyolc templomban, hét nyelven, 28 lelkipásztor részvételével tartották. Azt is örömmel jelezhetjük, hogy minden templom megtelt. Egyik-másik, kisebb befogadó képességû zsúfolásig volt telve a különbözõ felekezetû és nemzetiségû gyülekezetek tagjaival. A Bánságot - közelebbrõl a Bánáti Hegyvidéket - kevésbé, vagy egyáltalán nem ismerõ keresztyének talán el sem tudják képzelni, hogy az együttélés egymásrautaltsága hogyan csúcsosodik ki olyan lelki áldásokban, amelyeket a „nyelveket egyezõ hitre“ hitvallásával közösen megélve fejeznek ki ezen a tájon. Az egyetemes imahét istentiszteletein Resicabányán hét nyelven (néha még többen is) beszélnek: azaz olvassák az igét, mondják a Miatyánkot, imádkoznak és énekelnek. Az idén nem volt cseh és bolgár anyanyelvû lelkész. Így „csak" magyarul, románul, németül, szerbül, horvátul és ukránul hangzott el sok ének és ima abban a nyolc templomban, amelyben ebben az évben sor kerülhetett az ökumenikus istentiszteletekre (két román ortodox, két római katolikus, evangélikus, szerb-ortodox, görög katolikus és református).
A lelkészi részvétel számadatai is sokatmondóak: tizennyolc román ortodox, két református (alulírott nyugalmazott és Megyasszai Bíró Attila parókus lelkészek), három görögkatolikus, három római katolikus, egy ukrán és egy szerb ortodox lelkész vett részt az istentiszteleteken. Az idén egyetlen helybeli felekezetnek sem volt rangosnak mondható vendég-igehirdetõje (püspök, esperes, teológiai tanár), s talán ennek is köszönhetõ, hogy az ortodox templomokban is volt szabadon mon-
3 dott imádság, szabadon választott áldásszöveg, illetve minden nyelven el lehetett mondani a Miatyánkot is. A záróistentiszteletet, már szinte hagyományosan az idén is a református Templom és Iskola épületében volt, amelyet szintén a hagyománynak megfelelõen, a gyülekezet és a lelkészek számára is szeretetvendégség követett. A „Szüntelenül imádkozzatok" (1Thessz 5,17) gondolata, üzenete sokféle árnyalatban vagy „kihangosítással" jelentkezett estérõl estére, de talán a leginkább így tömöríthetõ: dolgozva imádkozzatok és imádkozva dolgozzatok! MAKAY BOTOND
A resicai imahét záróistentiszteletét a református templomban tartották. Képünkön a résztvevő lelkészek
Tizennyolc év a vallástanárképzésben (II. rész) Bibliai, történeti, rendszeres és gyakorlati tárgyakra szokás hagyományosan felosztani a teológiai tudományokat. Nyugdíjas és gyülekezeti szolgálatban álló, valamilyen szakágazat témáiban elmélyültebb tanulmányokat végzett lelkipásztorokat hívott a szervezõ. Az újszövetségi tudományokkal külföldi tanulmányúton is foglalkozó Pásztori Kupán István nagyenyedi lelkipásztor vállalkozott a bibliai tárgyak oktatására. Jómagam az ugyancsak 1990 õszén újrainduló kolozsvári Református Kollégium alapító tanári karának tagjaként egy telefonon elhangzott kérdésre válaszoltam, hogy szívesen tanítanám az egyháztörténetet fõiskolai szinten is. Nagy László, a Theologia nyugalmazott fõkönyvtárosának nyomdakész szövegû dogmatikai és etikai elõadásait ma is jó volna hallgatni. A német protestáns teo-
lógia jó ismerõjeként Szatmári Béla magyarlónai szolgatársunk vállalta a gyakorlati teológia tárgyainak oktatását. Ez utóbbi szakcsoportot egészítette ki a részletes, pontos, megbízható kutatómunkájáról ismert Benkõ András zenetörténész, hiszen az egyházi ének és zene ismerete elengedhetetlen a jövõ vallástanárai számára. De ugyanilyen fontos az is, hogy anyanyelvi ismeretek szempontjából ne a felületesség, pongyolaság, igénytelenség jellemezze azt, aki majd oktatóként katedrára áll. Horváth Józsefné Horn Ilona velem együtt a Kollégium tanári karából járt óraadóként erre a fakultásra is, magyar nyelvet oktatni. Az Erdélyi Református Egyházkerület Vallástanárképzõ Fõiskolájának Marosvásárhelyen mûködõ részlege is emléket állít azoknak a lelkes oktatóknak, akik már nem lehetnek jelen az elsõ évfolyamok végzettjeinek találkozóin. Juhász András és László Zoltán ugyanúgy nincs már köztünk, mint Kolozsváron Péntek Árpád, Nagy László, Benkõ András, Tapolyai Mihály, Horváth
Ilona. És mint Nagyváradon Mester Zsolt, Eszenyei Béla, Sarkady Pál, Deák Ödön, András Ágoston, Major Huba. A késõbb létesült karokról pedig Furdek Mátyás és Szegõ Katalin. Napjainkban az számít a hivatalos és divatos állásponthoz való hûséges alkalmazkodásnak, ha valaki kész megtagadni kultúrája és szakmája múltját. Fél évszázaddal ezelõtt még úgy voltam elégedetlen lázadó, hogy az akkori elöljárók vaskalapos maradiságát kifogásoltam. A lázadó elégedetlenségrõl nem sikerült leszoknom, de ma - azért is, mert éppen egyháztörténettel foglalkozom - azzal vonom magamra a hatalmasságok haragját, hogy határozottan állítom velük szemben: nem õk teremtették a világot; amivel pedig foglalkoznak, nem saját találmányuk, hanem már születésük elõtt is létezett, s voltak elõdeik, akiknek az elhallgatása, vagy megtagadása helyett a követésük lenne célravezetõbb. PÉTER MIKLÓS
4
A KO MARAD
A református Wass Albert Az író harminchét évig élt szülõföldjén, Erdélyben. A második világháború után hat évet Németországban és negyvenhét évet Amerikában töltött. Küldetése közel állt az emigrációban élõ egyházi közösségek és civil szervezetek missziói céljaihoz: a beolvadás ellen a hagyományok õrzése, a hit és a kultúra ápolása. Felismerte, hogy feladata van az emigrációban: „Tisztában voltam azzal, hogy valami kötelességem, feladatom, végeznivalóm kell legyen idegen földön, mert különben az Úristen semmiképpen sem vette volna magának a fáradtságot, hogy odáig veszõdjék velem s annyi veszedelmes kalandon keresztül kivezessen a pokolból, hanem otthagyott volna veszni a többi százezer között.” (Interjú, Dunai Ákos, 1984). Wass Németországban tevékenyen részt vett a magyar protestáns egyházi misszióban, egyrészt vasárnapi istentiszteleteket tartott mint világi lelkipásztor, másrészt írásai megjelentek néhány folyóiratban 1945-1950 között. A Magyar Szellemi Munkaközösség elnöke és az Új Magyar Út címû újság felelõs szerkesztõje volt. E lap ügyvezetõ elnöke dr. Soós Géza református
WASS ALBERT
Intelem Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen. Összetartásban rejlik csak erõ. Más ember földjén nincs számodra hely. Félvilágot is befuthatod, más ember földjén testvértelen leszel, s elfúj a szél, mint kósza õszi lombot, ha nemzetedrõl megfeledkezel! Te bús magyar, kit számûzött hazád, s idegen zsarnok lakja otthonod: bús sorsodért ne vádold nemzeted, kit úgy tûnik, Isten is elhagyott. A látszat csal. Isten ma is a régi. Te hagytad õt el, te s a többiek, s míg vissza nem zarándokoltok Hozzá, s a múlt hibáit le nem törlitek: Magyar földön nem lesz új Magyarország, Gaz és szemét nem terem nemzetet! S a gyûlöletet nem mossa le semmi, csak az összetartó igaz szeretet!
Wass Albert egyik legismertebb portréja
lelkipásztor volt, aki a második világháború után megszervezte a magyar egyházi miszsziót. Õ adott gyülekezeti megbízást Wass Albertnek is. A Szellemi Munkaközösség az író elnökletével Nyilatkozatot adott ki 1949 decemberében, melyben a magyar jövõ feltételeit így összegezte: „Belsõ feltételek: A lelki ébredésbõl fakadó és a magyarság egymással való megbékélést is meghozó lelki és erkölcsi megújulás. A sajátos magyar szellemiség kutatásából és modern formákban való kifejezésébõl kialakuló magyar szellemi megújulás. És a magyar nép széles rétegeinek felemelésébõl, demokratikus nagykorúsításából kibontakozó szociális megújulás. Külsõ feltételek: A magyarság bekapcsolódása a nagy európai és egyetemes szellemi áramlatokba. A sajátos magyar szellemiség szolgálatvállalása az emberiség egészséges demokratikus fejlõdéséért.” Cikkei rendszeresen megjelentek a Magyar Református Egyház, Calvin Synod Herald, Egyházi Hiradó, Katolikus Magyarok Lapja, Katolikus Magyarok Lapja Évkönyve és a Bethlen Naptár Évkönyveiben. Az egyházi és kulturális intézmények életében is tevékenyen vett részt, a floridai Lakeland városban a magyar református gyü-
„ÍRÓNAK RENDELT AZ ÚR” FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL
Hídépítõ igyekeztem lenni. Hidat próbáltam verni múlt és jövendõ között a rendelkezésemre álló jelen felhasználásával. Életem egyetlen feladatának nemzetem megmentését ismertem föl. Ezt pedig úgy láttam megvalósíthatónak, ha egybefogom a szétszórtságban még megmaradt erõket egyetlen cél szolgálatára: megismertetni a világgal a magyar nemzetben rejlõ értékeket, lehámozni nemzetemrõl azt, amit az ellenséges propaganda az utolsó évszázad so-
Harangszó lekezet tagja volt. Mûvei a Szentháromság Istenbe vetett mély hitérõl, tiszta teológiai látásról, egyházszeretetrõl adnak bizonyságot. Ugyanakkor az író a szépben, igazban és jóban való hitét és emberszeretetét szövi remekmûvei mesevilágába. Regényei magyar történelmi utalásokkal is bõvölködnek. A szépség, az emberség és a béke idilljét megrontja az embertelenség, az önzés, a nacionalista demagógia, majd a háború. A tárgyilagos hangvétel és a lélektani drámaiság hatáskeltõ eszközei kiegészítik egymást, s a hit erejét, a csoda hatalmát, az isteni törvényekhez való ragaszkodást szolgálják. Mondanivalója a szülõföldhöz és hagyományokhoz hû szereplõk képeiben más értelmet hordoz az emigrációban élõk számára, mint az otthon élõknek. A teremtõ hit és lelkes tetterõ, ahogyan a küzdelmek között kitartott, rendkívülivé minõsítik Wass Albert vállalkozását: mustármagnyi hittel áldást hordozott és áldássá vált. Meggyengült testi-szellemi állapotban adta vissza lelkét Teremtõjének. Amikor végsõ tisztességet adtunk neki 1998. február 22-én, az író temetésén az Amerikai Magyar Református Egyház nyugalmazott püspöke, Király Zoltán lakeland-i lelkipásztor végzett igeszolgálatot. LUKÁCSI ÉVA
(Részletek a szerzõ: Wass Albert missziója az amerikai magyarok között címû tanulmányából.)
Az író egyik dédunokájával
rán rákent. Ennek az egyetlen célnak a szolgálatára állítottam be egész életemet. Megtettem a magamét s a többi már nem az én gondom. Nemzetemen még az Úristen sem segíthet, ha hamarosan nem ébred magára. De akár magára ébred, akár nem, én már nem leszek itt, hogy elsirassam, vagy együtt örvendezzek az örvendezõkkel egy megrendítõen szép és csodálatos föltámadáson, amit csak az Úristen adhat meg, mert más reménységre lehetõségem sincsen. És ez jól is van így. Legyen velünk az Úristen kegyelme!” (Búcsúszó) L. É.
Harangszó
PRESBITER
CSALÁDLÁTOGATÁS
Ami mellette szól, de ellene is... Szinte lehetetlent vállal az, aki a nálánál jóval nagyobb Ura nevében, idegen területen, az egyházi, közösségi élet megszokott helyein kívül, és a magánszféra megtisztelõ, de feszültséget is hordozó birodalmába, önként bemerészkedik családot látogatni. A lelkészi szolgálati minimum, a körzeti presbiteri megbízatás, belmisszió, keresztyéni lelkület, vagy az egészséges kíváncsiság, közösségvágy, esetleg barát keresése motiválja a bekopogtató idegent? Bárhogy is legyen, a lehetetlenséget cselekszi az illetõ. Minden önjelöltet, felülrõl való megbízatás nélküli kedveskedõ lélekmentõt beszéljünk le róla. Õ is és a meglátogatott is csalódik. És ilyen esetekben Isten nevére gyalázat száll, és nem dicsõség. Ne játszon senki a tûzzel! „Lehetetlen“, mert magát viszi ebbe a küzdelembe, hogy Küldõjének megfelelõ, „sikert“ adhasson/arathasson: a kopogtató Jézus bekéreszkedõ valóságára hívja fel a vendégfogadója figyelmét. Karácsony-Gyermeke nem hajlandó lemondani a fényt- és szeretetet a vendégfogadóknak kínáló áldozati oltárhelyérõl, mert azért jött az Embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami/aki elveszett. A századik juhot, az elgurult tizedik pénzt, a tékozlásába ellehetetlenült, megnyomorodott, disznó-bûn-bûzös, hazafelé kínlódó tékozló fiút. Az Életfára (is) figyelmeztetõ fenyõfa vízkereszt utáni hulladék sorsával nem kíván azonosulni. Másféle áldozatot hozott/hoz Õ: kereszttrónjáról uralkodói, teljeskörû, tökéletes bocsánatát kívánja ajándékozni a megcélzott, megkeresett embernek, házigazdának. A vendégül látók szemét viszont nem mindig a Lélek nyitogatja, vagy a fel- és beismert tékozlás tudata kínozza. Sokszor teljesen homályos elõttük a különös, nyugtalanítóan idegen, nyelvezetében ismeretlen furcsa figura, a családlátogató lelkész, presbiter, nõszövetséges, ifis, vagy csak egyszerûen „testvér“, aki azt állítja, hogy õ másként, és más portékával házal, mint a többi vándorárus... A kommunikáció esélye ilyenkor kevesebb az egy százaléknál... „Lehetetlen" azért is mert, akit képvisel, arról csak nagyon gyatra „képmást" tud kínálni, mert „ha mindent megtettünk is...", (felkészültünk minden lehetõségre, ami csak tanulmányainkban, eddigi „tapasztalatainkban“ visszaköszön, hallomásból szerzett információkból, filmekbõl, bármibõl, ami segíti a küldetésünk célbajutását), csak azt mondhatjuk, hogy „haszontalan szolgák vagyunk...“ Szinte csak torzóját láthatják bennünk Annak, Aki önnön „képére és ha-
sonlatosságára" teremtett minket, és most megbízik bennünk, megbíz a „képmástárs" hatalmas szeretetére, amivel kinyögünk néhány szót Õróla... A tükörcserép nem ágálhat, képtelen az egész képét kínálni! Mennyit fognak fel abból, amit õ elmotyog, a „vizit" végén, csak úgy mintegy mellékesen ottfelejt a beszélgetés berekesztéseként? A meglátogatottak igen gyakran, legfennebb elõre bejelentett vizitet képzelnek el. Semmiképen sem életbevágóan komoly beszélgetést, párviadalt, önkitárulkozást az élet s az Élet göröngyös, dzsungeles, bukásokkal, csõddel teli dokumentufilmjérõl. Pedig erre szól a küldetés megbízatása. Erre várnak, mint az „Isten fiainak megjelenéseire", és ez az egyetlen szükséglet, ami valóságosan motiválja azt a bekérezkedést, belépést, vagy éppen a már-már erõszakos „betörést" a családi fészekbe, kéglibe, kunyhóba, szorítóba, kórházba, elfekvõbe, börtönbe, fantasy-hall-ba, ami a látogatás színtere, a sokra becsült „magánszférába". De „lehetetlen" azért is, mert „járatlan út" ez, mint Filepnek a Gázába vezetõ út volt. Igaz, hogy minket is a Szenvedõ Szolgáról informálódó, eligazításra, bizonyságtételre váró „fõkomornyik" vár, mégha errõl nem lenne is tudomása egyelõre... Ha az Úr Lelke ragad magával, és Õ visz családlátogatásra, mi eredményes szolgálatot végzünk, mégha teljesen idegen a terep, de még a feladat is; ismeretlen a megszólított és reménytelennek tûnik az eset. Áldásos lesz a félmondat is, amit Õ ejt ki a szánkon. Mert helyén mondott Ige lesz az „arany alma ezüst tányéron". És életet ment vele Az, aki Szabadító Nevérõl soha le nem mondott. Mert „Istennél minden lehetséges“ (semmi sem lehetetlen). A családlátogatásokon is. A „lélek nyarán“, ilyenkor télen különösen gazdag, aratásra váró mezõk várják kegyelembõl, azokat a családlátogatókat, akik nem önmagukat, teljesítményelvû eredményeiket, fitogtatható tudáshalmazt, informáltságot, bennfentességet visznek, csak Urukat, aki õket méltatja szólásra, általuk gyakorolja az aratás Urának tisztét. De lelkileg „bemosakodva" készülni erre a vizitre, és nem hányaveti könnyedséggel, felelõtlen pletykaéhségtõl hajtva, mint egy kikapcsolódásra. Azt is tudva, hogy egyetlen másodpercre sem léphetünk ki Küldõnk modorából, indulatából, életformájából. Tragikusan le tudjuk járatni a megváltás ügyét, ha nem életmentést végzünk és a meglátogatottal/megszólítottal való teljes azonosulás nem jellemez bennünket. De semmihez sem hasonlítható gyönyörûség az, amikor Urunk követségében já-
5
„A presbitérium a gyülekezet idegrendszere kell legyen!“ runk, Õ visz minket, és mi visszük Õt! És végig meg kell maradnunk Urunk fedezékében. Ha nem Õ véd meg, mi nem csak idegen területre csámborogtunk el, de ellenséges területre is léptünk – a gonosztól fogva tartott embert foglárja nyilván nem engedi el könnyen a mi kedvünkért. Harcossá avat minket Urunk, e szolgálati látogatás idejére. Õ hadakozik értünk, általunk, ha kell ellenünk is, de mindig gyõzelmesen. Felszereltség, megtisztított élet, hûséges kitartás mellette és engedelmesség mindenekelõtt Neki, és soha sem a korszellemnek, a megszokásnak, a hagyománynak, a sietségnek, valamilyen félelemnek, és már lehet becsengetni, bekopogtatni, alkalmat keresni a családlátogatásra. Ezt csak az értheti meg, akit Urunknak Lelke indít. De az ne maradjon veszteg. Az aratnivaló sok, családlátogató munkás állására keresnek aratókat. BERKE SÁNDOR
(A szerzõ a Bihari Egyházmegye missziói elõadója)
Kedves Presbiterek! A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének elnöksége azzal a kéréssel fordul minden presbiter tesvérünk felé, hogy éves jövedelemadójának 2 százalékával támogassa szövetségünket. Tekintettel arra, hogy 2007 júniusától sikerült szövetségünket bejegyeztetni önálló jogi személyként, 2008-ban első ízben nyílik lehetőségük, hogy jövedelemadójuk 2 százalékát a Presbiteri Szövetség javára felajánlják. Amennyiben az Ön jövedelme fizetésből származik (akár több helyről is), kérje ki munkaadójától a múlt évi adóbevallási lapot (Fişa fiscală pe anul 2007), az adóhivataltól, ahova Ön tartozik (Administraţia Financiară), kérje ki a 230-as nyomtatványt (Formular 230) és töltse ki nyomtatott betűkkel a támogatandó alapítvány adatait az összeg beírása nélkül, majd jutassa el a kitöltött nyomtatványt az adóhivatalhoz. Az alapítvány adatai: Denumirea: ASOCIAŢIA UNIUNEA PRESBITERIALĂ A EPARHIEI REFORMATE DE PE LÂNGĂ PIATRA CRAIULUI. Cod fiscal: 21998893. Cont Bancar: RO77 BRDE 050S V249 8128 0500 (RON). KÖSZÖNETTEL: A KREPSZ
ELNÖKSÉGE
6
BÖNGÉSZDE
Kedves gyermekek, ifjak! Remélem érdeklõdéssel vártátok lapunk ifjúsági rovatát és olvassátok a magyar királyokról szóló sorozatunkat. Bízom benne, hogy érdekel benneteket a magyar történelem, ezúttal Könyves Kálmán királyunk életérõl, uralkodásáról lesz szó. Ha elolvassátok a róla szóló írást, a rejtvényt is meg tudjátok fejteni. KURTA TŐTÖS BEÁTA
HÓNAPOK, ESEMÉNYEK Február az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökõévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elõ a történelemben február 30a. A 18. századi nyelvújítók szerint a február: enyheges. A népi kalendárium Böjtelõ havának nevezi. A Julián naptárban ez az utolsó hónap. A január és a február volt az utolsó két hónap, amit hozzáadtak a naptárhoz, mivel a rómaiaknál a téli idõszakból hiányzott egy hónap. Február nevét Februusról, a megtisztulás római istenérõl kapta. ● Február
13.: 1945 Budapestet elfoglalják a szovjet csapatok. ● Február 21.: Anyanyelvek napja. ● Február 25.: A kommunizmus áldozatainak emléknapja.
Rejtvény Ha kitöltitek az ábrát, a fõ sorban megtudjátok, milyen hadjárat volt Könyves Kálmán uralkodása alatt. 1. Ez Kálmán király elõneve. 2. Kálmán második felesége. 3. Õ volt a pápa Kálmán király idején. 4. Kálmán király elsõ felesége. 5. Kálmán egyik fia. 6. Kálmán király elõdje, szent király. 7. Egyik herceg. 8. Ilyen szintû volt a királyi udvar Magyarországon. 9. Õ is herceg volt. 7
9 6
3 1
2
4
5 8
A tudós király a Thuróczy krónika ábrázolása szerint
Könyves Kálmán, a tudós király Gombolyítsuk tovább a történelem fonalát, onnan, ahonnan abbahagytuk. Röpke száz év alatt két szent király adatott a magyaroknak: István és László. László uralkodása idején négy herceg van, akik szóba jöhetnek, mint lehetséges uralkodó: Lampert, Dávid, Álmos és Kálmán. Az elõzõ kettõ még László idejében meghal, maradt tehát László király Géza testvérének két fia: Álmos és Kálmán. Lászlónak ugyanis nem volt fia. Kálmán volt az idõsebb, de Álmos a daliás. Ezért Kálmánt egyházi embernek nevelték, nem királynak, hanem papnak szánták, valószínûleg elõnytelen külseje miatt. Nincs is még egy olyan királyunk, akit a krónika olyan torzítva mutatna be, mint Kálmánt: „testalkatára nézve hitvány volt, de ravasz és tanulékony, borzas, szõrös, vaksi púpos, sánta és dadogó” (mondja róla a Thuróczy krónika). Mivel Kálmán után az Álmos családja jut uralkodásra, valószínûleg bosszúból állítják így be. A nyugati krónikák egyike sem szól róla, hogy a Notre Dame-i toronyõrhöz hasonló királya lenne Magyarországnak. Lényeg az, hogy László meghal, s mivel uralkodása végén nem rendezi a trónutódlást, ezért Kálmán, akit bár papnak neveltek, de idõsebb lévén él jogával és királlyá koronáztatja magát, Álmos nem kis megrõkönyödésére. De Kálmán papi neveltetése nem válik kárára, mivel nemcsak írni-olvasni megtanult, hanem kifejezetten tudós embernek számított, ezért is nevezi az utókor Könyves Kálmánnak. Sõt azt írják róla, hogy az Árpád-házi királyok között õ az elsõ, aki kísérletet tesz arra, hogy udvarát európai szintûvé alakítsa. Õ volt az elsõ uralkodó, akinek udvari orvosa volt. Itáliából egy latin orvost hívatott. Tehát nem javasasszonyokkal kuruzsoltatta a betegségét, hanem felhasználta a kor orvostudományát. Kellett is orvos neki, mert két komoly betegségét
Harangszó ismerjük: az egyik a köszvény, a másik valamiféle fülbaj volt. Kálmán, elõnytelen külseje dacára kétszer házasodott. Elsõ feleségét, Felíciát Nápolyból hozatta. Errõl az asszonyról nem sokat tudunk. Három gyereket szült Kálmánnak, egy meghalt, egy leány volt s így csak egy fia maradt, István. Nem sokkal fia halála után a királyné is meghal, s Kálmán újraházasodik. Második házassága sem sikerült. Eufémia, orosz hercegnõt veszi el, aki fattyúval ajándékozza meg a királyt, s Kálmán hazaküldte a királynét. Ha eltekintünk az elfogult Álmos-párti megítéléstõl, Kálmán az Árpád-kor egyik legjelentõsebb uralkodója volt. Rendkívül nagy tudású, jó diplomáciai érzékkel megáldva. Lászlótól egy stabil országot örökölt és õ is rendezett államot tudott átadni fiának, annak ellenére, hogy Álmos miatt állandó trónviszály volt Magyarországon. Bár a „szent” jelzõ nincs a neve elõtt, Könyves Kálmán így is kimagasló személyisége a magyarországi egyháztörténetnek, hiszen sokat tett a magyar egyház és kultúra fejlõdéséért.
Könyves Kálmán szobra a budapesti Hősök terén
Tudtad-e hogy... ● Az
orvosa úgy gyógyította a király fülbaját, hogy valami „flastromot” tett a király fülére, s mikor levették a fülérõl és látták, mi van rajta, azt mondták neki, készüljön a halálra, mert a flastrom kiszívta az agyvelejének egy részét. (Természetesen ez nem igaz, csupán a fertõzést szedte ki a begyulladt fülbõl.) ● Az udvari élet két város között oszlott el: Esztergom és Székesfehérvár között. ● A királyi udvar már nemcsak politikai, hanem kultúrális központ is volt Kálmán idejében. ● Míg Szent Lászlót Nagyváradon, addig Könyves Kálmánt Székesfehérváron temették el. ● 1070 és 1116 között 46 évet élt, ebbõl 20 évet uralkodott.
Harangszó
MOZAIK
7
TOLLVONÁS
FIRKA
Olvasod Wass Albertet? Miért? A sepsiszentgyörgyi vártemplom mögött hallottam elõször Wass Albert nevét. És a verset, amelyikben elfolyik a víz, de a kõ marad. Szinte hatvan éve, 1950-ben. Hatodikos kisdiák voltam, aki pedig elmondta a verset, másodéves teológus. A székelyföldi gyermekkort nagyváradi évek követték. A Kossuth és Petõfi rádió mûsorának nem tudott akadályt állítani az országhatár. Késõbb a magyar televízió adásainak sem. Nem csak Szatmár és Bihar magyarjai, de a bécsi döntéskor az anyaországhoz vissza nem kerülõ aradi-bánsági szórványmagyarság számára is ott volt a lehetõség: felfelé nézni, hiszen volt – Illyés Gyula szavával élve – „haza a magasban”. Aztán hosszú idõre Erdély közepébe kerültem. Annyira elzárt országrészbe, hogy a hazai írott és elektronikus sajtó színmagyar családokat is román nemzeti öntudatra nevelt: a hazai szellemi kínálat fogyasztására rákényszerült nemzettársaim hiánytalanul fel tudták sorolni a román színházi és filmvilág, sportélet kiválóságait, és büszkék voltak rájuk. Magyarországi kortársak közül viszont jóformán senkirõl sem hallottak. A napjainkban végre felfedezett, lelkesen olvasott és hevesen bírált Wass Albert munkássága
ezt a világot bolygatta fel. Székelyföldön vagy Partiumban természetesebb a veretes magyar mondatok, az önmarcangoló honvágy és hazaszeretet fogadtatása, és csak az Erdélyi Medencében kelt csodálkozó értetlenséget vagy megdöbbenéssel kísért késõi felocsúdást? Sajnos, nem egészen így van. A mai anyaországi szemléletet a minden emberi értéket tagadó és durván gúnyoló szabadosság uralja, és ezt a pénzimádó, önzõ, gyûlölködõ magatartást sulykolja határon inneni kultúrafogyasztók agyába is. Még egykori ellenállókat is – professzori nyugdíjuk kis kiegészítésével – odaállít azok sorába, akik az igazi hitbeli, nemzeti közösségi értékek tiszteletét ítélik el, lelkesen dicsõítve az ép magyar mondatokat fogalmazni nem tudó, de korántsem mûvészeti, hanem politikai megfontolásból Nobel-díjazottat. Ha még számít valamennyire, hogy hol születtél és melyik nép fia vagy, olvasd a szülõföldjétõl erõszakkal elszakított, de lélekben sem hazájától sem népétõl soha el nem szakadó Wass Albert vallomásait! PÉTER MIKLÓS
(A szerzõ lelkipásztor, egyetemi tanár)
OLVASÓLÁMPA
Ki gyújt jelzőtüzet „Ezerkilencszázötvenhárom február huszonhatodika óta vagyok magyar. Meglehet azelõtt is az voltam és leszek a feltámadás után is.” – vall önmagáról verscsokornyi kötetében Pataki István. Tizenhárom vers, tizenhárom rímbe szedett jelzõtûz, a „globalizált káosz” és az adagolva kimért „fasírozott fasizmus”, „füstölt nacionalizmus”, „abált antiszemitizmus” és „kisüstön fõzött terror” korszakában. „Költészete, mint ahogy õ maga is, jelzõtûz. Jelzõtüzekre pedig szükség van ünnepekben és hétköznapokon, nyugalmakban és veszélyek idején egyaránt.” – fogalmaz fülszövegében Sándor Lajos lelkipásztor. Pataki „...olyanképpen képes meg- és újrafogalmazni nemzeti létkérdéseinket, hogy egyszerre kapcsolódik hazafias költészetünk gyökeres hagyományaihoz, és válik ugyanakkor kimondójává „csüggedt rezervátumba” kényszerített nemzetünk – és erdélyi magyarságunk – tudathasadásos létérzéseinek.” Ezt már a füzetnyi kötet elõszavában olvassuk Tõkés László püspök tollából. Pataki István, a jelzõtüzeket gyújtó ember, akkor is jelez, amikor nem kedvez a kor a jelzõ-embereknek, és azoknak is jelez, akik alszanak, akik nem sejtenek veszélyt. Mert, ahogy ismét csak Tõkés László fogalmaz: „Árpád, Koppány és Dózsa „pollenérzékenységben legyengült” unokáit „rózsaszín béke-
A. L.
Könyvajánló A nagyváradi Illyés Gyula Református könyvesbolt (Teleki /ma: Városháza/ u. 34/A, Tel: 0745/990-924, e-mail:
[email protected]) kínálatából: Molnár János: A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 1920-1942 (ára: 25,00 lej); Bibliai Atlasz (59,00); Válogatás Kálvin mûveibõl (8,50); Hegedûs Lóránt: Újrakezdés (10,50); Keresztyén bibliai lexikon I-II. (90,00), Eszenyeiné Széles Mária: Ige és történelem (13,00); Eszenyeiné Széles Mária: Izráel prófétái (10,00); Csetriné L. Klára: Nagyasszonyaink (9,50); Örüljetek mindenkor az Úrban - 2008-as naptár gyermekeknek (6,00); Igés könyvjelzõk (1,00); Biblia magyarázó jegyzetekkel (65,00); Szabó Magda: Bárány Boldizsár (40,00); Szabó Magda: Sziget-kék (42,00); Weöres Sándor: Bóbita (29,00); Kormos István: Mese Vackorról (35,00); Fodor Sándor: Csipike (22,00); Benedek Elek: Mesék Krisztusról (45,00); Móra Ferenc: A didergõ király (28,00).
galambmájjal” kínálják. A másik választék: „koppányszelet” vagy „dózsaflekken”... Pataki István mégis „lármafát állít”, „jelzõtüzet gyújt” és „harangot kongat” - ahogy azt az õrzõk teszik a strázsán. S eközben Istennel is pöröl, kér, emlékeztet, közbenjár: élesztené fel csonkalelkû nemzetét, segítsen ott, ahol az ember már tehetetlen. (Pataki István: Ki gyújt jelzõtüzet, Királyhágómelléki Református Egyházkerület, Nagyvárad, 2008.)
Egyházi témájú könyvek gazdag kínálatával várják az érdeklődőket a váradi református könyvesboltban
8
HÍRVIVO
MEGOLDÓDOTT A SPORTPÁLYA-ÜGY. A városi tanács január 31-i ülésén úgy döntött: a következõ 49 évben a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium rendelkezik a sportpálya fölött. Az önkormányzat ezt megelõzõen visszavonta saját, 2004 májusában hozott határozatát, amelyben a Szentháromság ortodox parókiának adta a pályát. Csûry István ügyvezetõ püspök, néhány nappal korábban találkozott Sofronie Drincec nagyváradi ortodox püspökkel, aki közölte vele, hogy egyháza hivatalosan lemond a sportpályáról. Közben kiderült, hogy az ortodox püspökség valójában alkut kötött az önkormányzattal. A román államegyház tizenöt milliárd régi lejért és két telekért (ahová templomokat szándékoznak építeni) cserébe mondott le a Lorántffysportpályáról. A református tanintézmény államosított épületét 2003-ban kapta vissza az egyház. Az ingatlan melletti sportpályát az önkormányzat 2004 májusában a szomszédos ortodox parókiának adta. Az egyházkerület a közigazgatási bíróságon perelt a területért, valamint vasárnaponként imatüntetéseket szervezett. FÁBIÁN TIBOR
Évekig labdáztak velük. A Lórántffys diákok ismét birtokukba vehetik a sportpályát
KÖSZÖNETMONDÁS, ADOMÁNYOKÉRT. „Adjatok és adatik nektek,… mert, amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek nektek.” (Lk 6,38). E szavakkal mondunk köszönetet mindazokért a pénzadományokért, amelyek az elmúlt idõben a kolozsvári Teológiai Intézet fenntartására gyülekezeteink nõszövetségeitõl érkeztek. Ezek a következõk: Élesd 100, Bihar 542, Biharszentjános 300, Nagyvárad-Velence 50, Arad 150, Nagyvárad-Õsi 300, Nagybányai Egyházmegye 370, Érmelléki Egyházmegye 410, Szatmár II. 530 lej értékben. Továbbra is várjuk az adományokat. Köszönetet mon-
Harangszó A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Gyülekezeti Lapja ISSN 1221 - 0323 Megjelenik kéthetente. Ára 1 lej.
Harangszó
dunk a nyári vakációs bibliahéten meghirdetett gyûjtésre válaszoló gyülekezeteknek is. Azon adományokkal az autista gyermekek nyaraltatását támogattuk. Siter 57, Biharszentjános 115, Nagyvárad-Csillagváros 50, Gálospetri 100, Piskolt 270 lejt adományozott erre a nemes célra. Istené a dicsõség, miénk a reménység, Õ áldja és õrizze az adakozókat. és
CSOMAY ÁRPÁD missziói előadó VINCZÉNÉ PÁLFI JUDIT missziói előadó-tanácsos
AHOL VAN A TI KINCSETEK, OTT VAN A TI SZÍVETEK IS (Mt 6,21). Szeretettel mondunk köszönetet mindazoknak, akik bizonyságát adták annak, hogy „jó helyen van a szívük“, mert felvállalták beteg gyermekeink gyógykezeltetésének a támogatását. Õk a következõk: Egri 760 Ron, Nagyvárad-Õsi 500 Ron, Borossebes 145 Ron, Bélzerind 100 Ron, Angyalkút 105 Ron, Ákos 620 Ron, Domahida 127 Ron, Érendréd 560 Ron, Érkõrös 180 Ron, Iriny 600 Ron, Kaplony 435 Ron, Kismajtény 230 Ron, Lele 100 Ron, Magyarcsaholy 120 Ron, Nagykároly-Kertváros 186 Ron, Pelekeszi 90 Ron, Tasnád 200 Ron, Atya 300 Ron, Kisbábony 190 Ron, Óvári 160 Ron, Patóháza 270 Ron, Pettyén 150 Ron, Sárközújlak 200 Ron, Szamosdob 110 Ron, Szatmárhegy 1000 Ron, Túrterebes 100 Ron, Bõsháza 700 Ron, Désháza 1070 Ron, Magyargoroszló 654 Ron, Menyõ 300 Ron, Nagymon 100 Ron, Szilágyfõkeresztúr 400 Ron, Szilágysámson 730 Ron, Szilágyszentkirály 165 Ron, Szilágyszeg 300 Ron, Biharszentjános 2657 Ron, 900 Ft, 80 Euró, Feketeerdõ 550 Ron, Hegyközcsatár 620 Ron, Nagyvárad-Rét 537 Ron, Nagyvárad-Újváros 400 Ron, Nagyvárad-Velence 910 Ron, Pusztaújlak 400 Ron, Síter 250 Ron, Tamáshida 100 Ron, Várasfenes 2000 Ron. Minden adományt köszönünk azoknak is, akik személyesen adták át adományaikat, vagy más beteg testvéreinknek adakoztak. A néhai Fodor Edinának befolyt pénzadományból alapítványt hozunk létre, mely az õ nevét viseli (ez folyamatban van). A kuratórium tagjai Ritli László gyermekorvos, Szabó Zoltán polgármester, Oroszi Magdolna lekipásztor és Csomay Árpád missziói elõadó. Az alapítvány célja: rákos beteg gyermekek gyógykezeltetése. Az Úr áldja meg munkánkat és az adakozókat. CSOMAY ÁRPÁD
missziói előadó
TÕKÉS LÁSZLÓ MEGHIRDETTE A KERESZTÉNY EURÓPÁT! PROGRAMOT. Ennek elsõrendû célja az Unió keresztyén identitásának az építése és erõsítése. A
Tőkés László az Európai Parlamentben
képviselõ hármas javaslatcsomagot nyújtott be Hans-Gert Pöttering európa parlamenti elnöknek. Ebben indítványozta, hogy rendezzenek nemzetközi Biblia-kiállítást az Európai Parlamentben a Kárpát-medencei Biblia Éve kapcsán, valamint szervezzenek konferenciát Kereszténység és Európa címen, a vallások közötti ökumenikus párbeszéd érdekében. A független EP-képviselõ emellett szorgalmazza a katolikus egyházfõ meghívását az Európai Parlamentbe. POSTALÁDA. A Kovászna megyei Málnásfürdõrõl írt terjedelmes levelet Zsigmond László, 95 éves nyugalmazott tanító. Olvasónk Tõkés László székelyföldi látogatása során jutott hozzá lapunkhoz és elismerõ szavakkal ír Böngészde nevû gyermek és ifjúsági rovatunk történelmi témájú írásairól. Az egyik említett cikk Badiny Jós Ferencre is hivatkozik, ennek kapcsán levélírónk a nemrég elhunyt, elismertségnek örvendõ magyar õstörténészre és sumerológusra személyének szenteli mondanivalóját. Levélírónk szeretné elõsegíteni a tudós õstörténeti mûveinek erdélyi terjesztését, ennek jegyében tíz Badiny Jós-kötetet ajánl fel az érdeklõdõk számára (cím a szerkesztõségben). Idõs olvasónknak jó egészséget kívánunk, és örvendünk, hogy lapunk felkeltette érdeklõdését. ● „Ahhoz, hogy Európa odafigyeljen a kisebbségek védelmére, az Európai Parlamentben olyan képviselõkre van szükségünk, mint a magyarság legendás alakja, Tõkés László. Gratulálunk a megválasztásához.” Csatáné Bartha Irén és Csata Béla szerkesztõségünkhöz eljuttatott villámlevelébõl (e-mail) idéztünk.
Felelős szerkesztő: Fábián Tibor. Olvasószerkesztő: Babes Ardai Erika. Tördelőszerkesztő: Kraftsikné Petrikó Ildikó. Rovatvezetők: Balázsné Kiss Csilla, Kurta Tőtös Beáta, Muhari István, Orbán Levente. Szerkesztőség és levélcím: Harangszó, 410001, Oradea, str. Moscovei nr 14. Tel.: 0259/434-664; 416-067. E-mail:
[email protected] A terjesztés, a lelkészi hivatalokon keresztül történik. A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Készült a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában.
