Wass Huba
Wass Albert bővebb életrajza
Szentegyedi és Gróf Czegei Wass Albert (angolul Albert Wass de Czege) vagy egyszerüen Wass Albert, ahogy a magyarok többsége ismeri, 1908 január 8.-án Válaszúton Kolozsvár mellett született, az erdélyi tartomány fővárosában Magyarországon egy ősi arisztokrata családból, amely 1047-ig vezeti vissza eredetét, nem sokkal az első koronás magyar király, Szent István utáni időkből. Szentgothárdon a családi birtokon nőtt fel Szolnok-Doboka megyében, azon a földön, amelyet családja 1142-ben kapott a magyar királytól. Kora gyermekkorában buzgó vadász volt, amit hosszú élete végéig azzal a szenvedéllyel művelt, ami szülőföldje hegyeihez, erdőihez, tavaihoz és havasaihoz kötődött. Azok lakóit és népeit élénk figyelemmel kisérte egész életútján. A falvakban élő, a földeken és erdőkben munkálkodó emberek iránti megértése és tisztelete – akár magyarul, románul, vagy németül beszéltek – nyilvánvalóan megmutatkozik művei zömében. Irásai megragadják annak a területnek a szépségét; az ott élők összetett világának dilemmáit és nehézségeit, valamint az emberi jellem győzelmeit és bukásait. Bár legtöbb művének szereplőit ebbe a számára ismerős keretbe helyezi el, témái mégis egyetemesek és időszerűek. 1919 decemberében Erdély Románia része lett, amikor Czegei Wass Albert elkezdte iskolai tanulmányait Kolozsváron, amit akkorra már Cluj névre változtattak. Később egyetemi diplomáját Magyarországon a Debreceni Agráregyetemen kapta, és ehhez felsőbb erdőmérnöki és vadgazdaság igazgatási diplomákat szerzett a németországi Hohenheim-ban és Franciaországban a párizsi Sorbonn-on. 1932-ben tanulmányútjáról hazatért apja betegsége miatt. Rögtön ezután katonai behivót kapott a romániai hadseregbe és egy évet szolgált a lovassági ezredben. 1934-ben magára vállalta a családi birtok igazgatását, majd egy év múlva feleségül vette Eva Siemers-et, aki hamburgi, németországi származású. Éva a második leánya volt Wass Albert kedvenc nagynénjének, Ilonának, aki több nyáron is elvitte gyermekeit saját gyermekkori otthonába. Első fiúgyermekük Vid 1936-ban született. Czegei Wass Albert korán elkezdte irói karrierjét. Az első könyve, egy verseskötet 19 éves korában 1927-ben jelent meg. Diákévei alatt Németországban és Franciaországban alkalmi munkatársként irogatott a "Debreceni Újság" a "Budapesti Hirlap" és az "Ellenzék" cimű folyóiratok számára. A második könyve 1934-ban jelent meg, mely az első sikermű lett számára: A Farkasverem (angolul The Wolf Pit) amellyel elnyerte a "Baumgarten" irodalmi dijat és több irodalmi társaság tagságát. A könyv részint tragikus, hősies küzdelmét, másrészt szatirikus megformálását adja saját kora erdélyi nemességének, mely a többi hat millió magyarral együtt idegen megszállás tárgyaivá vált az első világháború után. A régi családok, akiknek vagyonát elkobozta a román hatóság, ugyan a régi kastélyukban élnek és próbálják fenntartani az arisztokrata életmódót és ősi hagyományaikat, de közben alig tudnak annyi eleséget összekaparni veteményes kertjükből, hogy ne haljanak éhen. Eközben a fiatalok és tehetségesebbek ügyeskedéssel igyekeznek az új iparosodó világhoz igazodni és sietnek vezető poziciókba emelkedni. Wass Albert novellái egyre több irodalmi folyóiratban kezdtek megjelenni. Új regényei jelentek meg egymás után nyomtatásban, további megbecsülést hozva számára. Mint például a Kisfaludy Társaság tagja lett, amely a Királyi Magyar Akadémia irodalmi szakágazata volt, valamint az Erdélyi Helikon tagjává választották, amely az erdélyi irók megtisztelő társasága volt, amelynek haláláig ő volt az utolsó élő tagja. Nagyapja, Béla örökébe lépett, amikor annak halála után: 1936-ban Czegei Wass Albert lett az Erdélyi Magyar Református (kálvinista) Egyház világi főgondnoka. Ezt az egyházat 1526-ban részben ősei erőfeszitésével úgy alapitották, hogy az akkori Európában elsőként Erdélyben mondták ki a vallásszabadság alapelvét. A vallás élete végéig fontos volt számára. Később, a menekülés éveiben laikus lelkipásztorként szolgált Németországban és azon a hajón is, amely a menekülteket Amerikába szállitotta 1950-ben és 1951-ben.
1
1937-től, amint Hitler Nemzeti Szocializmusa követőket vonzott Európa-szerte, megalakult a Romániai Nemzeti Szocialista Vasgárda. Ez fokozódó nyomást mért a magyar, német és zsidó nemzetiségű kisebbségre Erdély minden területén. A kisebbségi csoporthoz tartozás méginkább veszélyessé vált amint Románia belépett a háborúba Hitler oldalán. A "Bécsi Béke," amit 1940 augusztus 30.-án irt alá Románia Magyarországgal és a német és olasz egyeztetői eljárás eredményeként Erdélynek a Magyarországgal szomszédos részei, ahol a románok kisebbségben voltak, visszakerültek Magyarországhoz. Mivel a Wass családi birtok is beletartozott ebbe, ez jó hir volt, de ez szabaditotta el az események láncolatát, aminek következményei évekkel később Romániának a szovjet felszabaditása után és azok Erdélyből való kivonulása után történtek, melyek során Czegei Wass Albertet és édesapját háborús bűnösség vádjával fogták perbe. Mind a mai napig az ebből származó bonyodalom árnyékolja be a már hiressé vált iró alakját. 1940 szeptember 10.-én a visszavonuló román csapatok kifosztották a családi házat, minden jószágot magukkal vittek, egy csordapásztort megöltek és egy másikat megsebesitettek. Másnap a magyar katonák megérkeztek a birtokra, amely ekkor már az új határ közelébe esett. Lefoglaltak négy vendégszobát és berendezték az ideiglenes parancsnokságot, mivel a környéken nem volt más elszállásolási lehetőség. Hadi törvényeket léptettek életbe az országok határmezsgyéjén 1941 januárjáig, amig a polgári közigazgatást újjászervezték. Sokkal korábban, mielőtt ezek az események történetek, Románia királyának királyi fővadásza, Mocsonyi de Foen Anton felkérte az irót, mint szakértőt a vadgazdasági igazgatóság ellátására Szászrégenben a Kárpátok hegyes vidékén, melyet ő nagyon jól ismert. Ezért szeptember 14.-én elutazott, hogy találkozzon Dr. Opescu Jonel-lel, a szászrégeni polgármesterrel és hogy a királyi vadászmester segédje legyen. Másnap estére ért fel a hegyre Ratosnya faluhoz, ahol megszállt és reggel folytatta lóháton az utat az un. Dealu Brad nevű szállásra a Kárpátok magasabb hegyfokán. Két héttel később üzenetet kapott otthonról, hogy második fia Csaba, aki akkor három éves volt, agyhártyagyulladás miatt súlyosan megbetegedett. Mire hazaért, október 2.-ra, már halva találta fiát, aki szeptember 29.-én halt meg. A temetés után még néhány napot otthon töltött, majd magával vitte feleségét egy kis vigaszt adó kikapcsolódásra a Kárpátokba. Mig otthon tartózkodott, értesült arról a kellemetlen incidensről, amit történt, ami miatt néhány évvel később háborús bűnösséggel megbélyegezték. A magyar rendfenntartó erők a helyi községben letartóztattak öt embert, akiket politikailag megbizhatatlannak tartottak. A határőrség a családi házba vitte őket, Pakuts kapitány parancsnokságára és bezárták őket a gazdasági magtár pincéjébe. Egyikük a falu polgármestere volt, akit az idősebb Wass gróf unszolására szabadon bocsátott a kapitány, de nem engedték szabadon az őrök a négy fiatalabb személyt. Köztük volt a zsidó boltos lánya és annak unokatestvére is. A rendfenntartó tiszt elrendelte, hogy a foglyokat vigyék a megyei székhelyre. Néhány mérfölddel később az őrök lelőtték a foglyokat – állitólagos szökési kisérletük miatt. Az egész ügyre soha nem derült fény, de a kapitányt megbüntették; és a család azt gyanitja, hogy az bosszúvágyat forralt magában, mivel szüleit megölte néhány román évekkel korábban. Viszont a falusiak a család tagjait okolták azért, hogy ők hivták fel a figyelmet azokra, akik politikailag megbizhatatlanok. Egy katonai kivizsgálás az esetről már akkor elkezdődött november előtt, mielőtt Czegei Wass Albert visszatért a hegyekbe. 1941 januárjában a magyar hatóságok vadvédelmi ellenőrnek nevezték ki a magyar-Erdély területén. Miközben ezt az állást betöltötte, megkérték, hogy legyen a kolozsvári újság, az "Ellenzék" irodalmi szerkesztője. Igy megosztotta idejét e két foglalatosság között, s még apjának is segitett a gazdaság irányitásában a birtokon. Ez év augusztusában harmadik fia, Huba megszületett. Ez az időszak termékeny volt az iró számára. Az első regénye megjelenése után még hat másik regénye kiadását intézte rövid idő alatt. 1942-1943-ban két összefüggő történelmi regényt adott ki, melyek további elismerést hoztak számára: Mire a fák megnőnek (angolul: As Soon As the Trees Grow) és A kastély árnyékában (In the Shadow of the Castle) cimmel. A két kötetes regény történetének hőse az egyszerű erdélyi földművelő, aki 2
megpróbálja a tisztesség, nyiltság és jóakarat hagyományát a külső elnyomás és a belső hanyatlás dupla nyomása alatt. Egy erdélyi család történetét dolgozza fel a könyv az 1849-es magyar szabadságharc leverésétől kezdve, ami végülis a magyar reformerek sikertelen kisérlete a demokratikus köztársaság létrehozására, egészen az 1919-es román megszállásig, az első világháború után. A könyv krónikában jegyzi fel a külső erők hatását Erdély népére, akiket elnyomott a Habsburg imperializmus, de zsarnokságában tartott saját kormányuk is Budapesten, s végül a nemzeti büszkeség és demokratikus eszméi között hányódva egy háború teszi őket tönkre, amely látszólag azzal kezdődött, hogy Erdély leggonoszabb ellenségét, a koronás herceget Ferenc Ferdinándot megölik, de valójában rettenetes következményekhez vezetett a népesség és a terület egésze számára. A művet Klebelsberg irodalmi dijjal, Zrinyi dijjal jutalmazták és a szerző diszdoktori cimet kapott a Kolozsvári Egyetemtől. Mig a világban háború volt, s a német, magyar és román hadseregek mélyen benyomultak a szovjet Oroszországba, Czegei Wass Albert ekkor még nem vett részt a háborúban. Aztán 1942 májusában három hónapos katonai átképzésre behivták, bár utána ismét visszatért a polgári életbe. A romániai lovassági ezredben való korábbi kiképzése miatt tartalékos tiszti kinevezést kapott a királyi magyar lovasságban. Igy még majdnem egy évig folytatni tudta polgári elfoglaltságait. A negyedik fia, Miklós 1943 januárjában született. Márciusban az újság szerkesztőjét behivták katonának, igy Czegei Wass Albertet kérték meg a helyettesitésére, mig megfelelő embert nem találnak e poszt betöltésére. Azonban július 1.-én két német Gestapo tábornok elfoglalta az irodát és meghatalmazásukkal cenzúrázták a lapot, mire ő egyszerűen kisétált a hivatalából és visszavonult a hegyi menedékbe. Két héttel később a család egyik régi barátja, Veress Lajos tábornok, az erdélyi magyar haderők parancsnoka üzenetet küldött neki, hogy a németek keresik, és azt tanácsolta, hogy jelentkezzen önkéntesnek aktiv szolgálatra. Kinevezték a királyi magyar lovasság 9. ezredébe, hogy harcoljon a szovjet tankok alakulatai ellen lóháton Ukrajnában. Néhány hónapon át rettenetes harcokban vett részt, amikor a német erőket és szövetségeseiket: a magyarokat és románokat visszaszoritották. Karácsonyra elveszett az ezrede: nem maradtak sem emberei, sem lovai. 1944 áprilisára kinevezést kapott Veress tábornok hadi segédjeként, aki ebben az időben a magyar anti-náci földalatti mozgalom titkos vezetője volt. Ugyanabban a hónapban született ötödik fia, Géza. A tábornok ebben az időben titkos egyezkedésben volt a magyar kormány és az atlanti szövetségesek között, hogy bebiztositsa megállapodással a szovjet erők kiszoritását a Kárpát-medencéből, ezért cserébe ellene fordul a már visszavonulóban levő német erőknek. Mint a tábornokhoz tartozó tiszti személyzet, Czegei Wass Albert részt vett ezekben a sikertelen kimenetelű egyezkedésekben. Szeptemberre Veress tábornokot a német Gestapo letartóztatta, és vele együtt a hadsegédjét is. De őt az alacsony rangja miatt szabadon engedték, és ezután ugyanazt a poziciót folytatta a Veress tábornok utódai: Kovács, Fónagy és Tigler tábornokok oldalán mindaddig mig a maradék német seregek visszavonultak Erdélyből Magyarországra. 1944 októbertől a visszavonuló magyar csapatok pokoli harcot vivtak a szovjet hadseregek ellen faluról falura; gyakran visszafoglalva területeket csak azért, hogy tanúi legyenek annak a sok atrocitásnak, amit a "felszabaditó" kommunista hordák elkövettek. Még mielőtt az ellenség elérhette volna Szentgothárdot, a család utipoggyászokkal elmenekült és kiutazott a front hatóköréből Magyarországon keresztül. 1945 márciusára a visszavonulás során elérték Sopron városát az ausztriai határ mellett. Ott találkozott újra Czegei Wass Albert feleségével és fiaival a család barátainak otthonában. Azt is felderitette, hogy régi parancsnoka Veress tábornok a közelben Kőhalmán van bebörtönözve. Engedélyt szerezve a látogatására megtudta, hogy a parancsnoknak még mindaddig sikerült kapcsolatban maradni a földalatti mozgalommal, mely elkezdte a szervezkedést a szovjet megszállás idejére. Felajánlotta, hogy elküldi családját a német rokonokhoz, ő pedig csatlakozik a földalatti mozgalomhoz. A tábornok meggyőzte őt arról, 3
hogy nagyobb érték az, ha életben marad és iróként elmondja a világnak a nemzeti szocializmus és a kommunizmus minden veszélyét, mig igazságos békét nem nyernek a magyar nép számára. A menekülés a szovjet hadsereg árnyékából a közelgő amerikai haderőkhöz a német Bajor földön át kevés esélyről és nagy szivfájdalomról szól. A földalatti kapcsolatai révén őt rendelték oda, hogy kisérőként segitsen a menekült családokkal telt vonat Magyarországról való kijutásában. A vonat sűrű golyózápor között hagyta el Magyarországot, s talán az utolsó volt, amelynek sikerült ez az akció. Áprilisra sok kitérővel, a visszavonuló német vasúti forgalmat kikerülgetve Ausztrián és Csehszlovákián át a vonat átjutott Németországba a sűrű "Bajor erdők"-be (Bayerischer Wald) mikor az üzemanyag kifogyott a Bleibach nevű kisvárosban. Egy napos felderités után Czegei Wass Albert talált két üres szobát a Rabb családnál a Plarnhof nevű közeli falucskában. A Rabb család gazdaságában munkáskézre volt szükség, mivel a fiak még valahol a fronton voltak. Azon az éjszakán a magyar arisztokrata család egy fillér nélkül sétált fel Plarnhof magas hegyére, mialatt folyt a tüzérségi harc a nyugatról bejövő amerikai haderők és a keleten még harcoló német erők között. Néhány nap múlva az amerikaiak megérkeztek Plarnhofba és a magyar lovassági tisztet bebörtönözték. Rövid fogvatartás után mégis kiengedték, amikor felesége Éva megjelent a táboron kivül három kisfiúval az oldalán és a negyedikkel a karján, és angolul beszélve azt kérte, hogy találkozni akar a tábori parancsnokkal. Az amerikaiak nem láttak semmi okot arra, hogy fogva tartsák. A család a Rabb farmház két kis szobájában lakott 1949 májusáig. Mig a háború utáni élet a Bajor országrészben próbára tette az embert, de sokkal jobb volt, mintha menekült táborban élt volna a család. Valóban, teljes és kielégitő volt az életük sok tekintetben. A magyar nemesember nem vesztegette az időt, hanem két kézzel nekigyűrkőzött minden munkának és nem fogott ki rajta semmilyen munka. Egy rövid ideig az amerikai katonai kormánynak földmérőként dolgozott, de elsősorban a Rabb családnak segitett a termény betakaritásban. Már az első tavaszon egy nagy veteményes kertet tervezett. A kert egyharmadában dohányt ültetett. A zöldségeskert nemcsak a családot látta el, de a Rabb család egészséges életrendjét is kiegészitette. A menekült magyar család viszonzásul tejet és vajat kapott. A dohánytermés azokban a napokban annyit ért mint az arany. Ősszel és télen, miután a termés be volt takaritva, Albert reggel elindult a farmról egy nagy üres hátizsákkal és cigarettával teli kis dobozokkal, amit előző este összesodort. Este tért haza, a hátizsákja megrakva szalonnával, sonkával, sajttal, kenyérrel és más szükségleti cikkekkel – az árúcsere eredményeivel. Nyáron a család gombát és fekete áfonyát szedegetett az erdőben. Egy részét felhasználták, a többit eladták a piacon. Albertet alkalmi favágással is megbizták és kézpénzzel fizettek. Laikus lelkipásztorként is szolgálatot teljesitett a szétszórt magyar protestánsoknak, akik a közelben hasonló körülmények között éltek – a többnyire katolikus Bajorországban. Arra is volt ideje, hogy irjon és a gyermekeivel időt töltsön. Egyik kincse, amit magával tudott vinni az irógépe volt. Néhány regényt irt ezalatt az idő alatt. Azokat a történeteket, amelyekkel fiait szórakoztatta a gyermekeknek irt könyvek történeteiben feldolgozta. Ekkor irta meg az Adjátok vissza a hegyeimet (Give Me Back My Mountain) cimű művét. Leforditották német, spanyol, holland, és angol nyelvekre – mely a háború után Európa egyik legsikeresebb könyve lett. Ez egy fiatal erdélyi hegyi fiú története. Először a románok üldözték, majd a németek, s végül az oroszok, s mire észre veszi, egy kitelepitett személy lett belőle nyugat Európában család nélkül, ország nélkül és jövő nélkül. Ebben az időben csatlakozott a családhoz Moldován Ágnes, egy középkorú erdélyi hajadon, aki előzőleg egy tehetős budapesti családnál dajkaként dolgozott. Munkaadói Amerikába emigráltak, őt hátrahagyva a menekült táborban. Ágnes nénit az Isten küldte a családhoz az apró gyermekek mellé, aki beköltözött hozzájuk az egyik kis szobába a Rabb házba, és élete végéig a családdal maradt.
4
1949 májusára az Éva hamburgi családja házát sikerült annyira helyreállitani a bombázások után, hogy kényelmesebb elszállásolást biztositott. A család egy lakosztályba költözött abban a nagy komplexumban, amit "Klinker"-nek neveztek, ami még meglehetősen romos volt. Az irót éjjeliőrként alkalmazták sógora épitőipari vállalatánál. Ez fedezte az apartmentet és az alapvető költségeket. Megengedték neki, hogy irjon – az épületet ellenőrző útjai között. Legalább négy további könyvének kiadását ő intézte, melyek Európában 1951-56 között meg is jelentek – A Tizenhárom almafa (The Thirteen Apple Trees), A Szent boszorkány (The Holy Witch), Elvész a nyom (The Trail is Lost), az Antikrisztus és a pásztorok (The Antichrist and the Shepherd). Itt megint talált egy kis magyar protestáns gyülekezetet, ahol vasárnaponként laikus lelkipásztori szolgálatot végzett. Hamburgban elégedetlen volt azokkal a lehetőségekkel, melyeket iróként elérhetett. A fiai Németországban való lehetőségei is aggasztották, akik a közép és kelet-európai menekültekkel egy sorban német menekültként nőttek volna fel. Közben a hatodik fiú, Endre vagy Andreas megszületett 1950-ben. Nem utolsó sorban, hű akart lenni eredeti céljához, amiért nyugatra küldték: ki kellett vándorolnia az Egyesült Államokba. Az Egyesült Államokba való bevándorlás hosszú ügyintézéssel és alapos kivizsgálásokkal járt: megkövetelték az egészségügyi és a személyi háttér-kivizsgálásokat, hogy kizárják mind a fertőző betegeket, mind azokat, akiknek nem kivánatos náci vagy kommunista háttere volt. A család beköltözött a kitelepitett személyeket átvizsgáló központba Hamburg mellé, az e célra létesitett barakkba, melynek "Camp Wentorf" volt a neve. Az egyszobás helyiségek nemigen kedveztek nagycsaládok közös elhelyezésének. Az ételt közös étkezőben kapták, de rendszerint rövid ideig tartott az ott tartózkodás. Albert ismét talált protestáns menekülteket akiknek laikus igehirdetőre volt szüksége. Ebben az időben a gyülekezetbe lettek, litvánok és észtek is beletartoztak. Bizonyos okok miatt a család majdnem egy évet töltött a Camp Wentorf-i táborban. Először is, az anyánál, Évánál tuberkolózist állapitottak meg. Ez azt jelentette, hogy ő nem vándorolhatott ki a családdal. Sok megfontolás után az a határozat született, hogy Albert Ágnes nénivel és a négy idősebb gyermekkel, akik már 14, 9, 7, 6 évesek voltak ekkor, folytatja a tortúrát, mig Éva a csecsemővel, Endrével a családjánál marad és gyógykezelése ott folytatódik. A másik késedelmi ok az apa tüzetes kivizsgálásának eljárása volt, aki nem csupán egyszerű honpolgár volt a háború előtt és alatt. A család – Éva és Endre nélkül – megérkezett a New York-i kikötőbe az Amerikai Muir Generális hadi szállitóhajón (USS General Muir) 1951 szeptember 21.-én. A hosszú utazás során Albert részint világi lelkipásztorként szolgált a protestánsoknak, másrészt a hajó napilapjának szerkesztője volt. A család találkozott a befogadó védnökével, W. G. McClain úrral, aki Bellair városából Ohio-ból jött leányával Elizabeth Fay-vel és annak fiával Joe-val. Albertet felvették alkalmazásukba, hogy McClain tejgazdaságát vezesse. Az Ohio-ba való utazás – két autóval és egy kis teherautóval, amely a család bőrőndjeit szállitotta – kalandos volt. A gyermekeknek, akik már apjukkal angol leckéket vettek amig a kivándorlásra várakoztak rengeteg kérdésük volt. A McClain család úgy döntött, hogy nagy vidéki házukba a farmra viszik a családot, amig az anya csatlakozik hozzájuk. Elizabeth – egy meleg, anyáskodó, elvált asszony, foglalkozásra nézve tanár – főzött, vezette a háztartást és szárnyai alá vette a fiúkat. A megérkezés után hamar felajánlották Albertnek, hogy irjon rövid rádiós szövegkönyveket a mezőgazdaságról és az Egyesült Államokban az életről, melyeket a Szabad Euróüpa rádió Magyarországra is fog sugározni. Minden szövegkönyvért ötven dollár összeget kapott. Bár hosszú órákat vett igénybe a farmon végzett munkája, még arra is képes volt, hogy regényt irjon azokról akiket hadifogolyként elfogtak a koreai háborúban ezzel a cimmel: Why? (Miért?). A könyv annak a lecsapódása volt, hogy Elizabeth fiát Joet besorolták. A könyv, melynek angol forditását Elizabeth segitségével irta és kinyomtatták, mérsékelt fogadtatást kapott. A McClain farmot a nagy gazdasági válság előtt vették, amikor még W.G. McClain úr sikeres bankár volt, és mivel a farm a felesége nevén volt, megmaradt a családnak, mikor a banki üzlet tönkrement. Amikor a felesége meghalt, két fia és három lánya örökölte, akik egyformán 5
részesedtek a haszonban amit a farm hozott. McClain úr és lánya Elizabeth bevételi forrása egy kis tejtermékeket áruló bolt fenntartásából eredt, melyet alkalmazottak nélkül egyedül vezettek. A farm megmunkálását nem hozzáértő munkásokkal végeztették, ezért a családi ügyintézésben nehézzé vált jövedelmezőbbé tenni a birtokot. Albert javaslatára egy év múlva eladták. Az eladásra 1952 kora ősszel került sor. Időközben Éva gyógyulása késett, Albert és Elizabeth megszerették egymást. Albert beadta a válópert 1952 januárjában és megesküdött Elizabeth-tel még abban az évben májusban. A McClain farm eladása után az új pár, a menyasszony apja W.G. McClain úr, Moldován Ágnes és a négy fiú Floridába utaztak. McClain úrnak egészségi problémái voltak és azt mondták neki, hogy nem bir ki még egy telet. Floridában letelepedtek egy kis házban egy Astor nevű faluban a Szent János folyó partján a "Lake" (Tó) megye egy távoli pontján, melyet az ocalai nemzeti erdő vett körül. Albertnek még mindig volt egy kis bevétele a Szabad Európa rádiótól és ide költöztették McClain úr és Elizabeth kis tejtermékes boltját is. McClain úr vett egy nagyobb házat kb 10 hektár földdel a szomszédos Astor Park-ban, ahol a családnak kertje lett néhány haszonállattal. Albert és fiai vadásztak és halásztak az erdőben. A fiúk két kecskét és később egy tehenet fejtek. A területhez tartozott egy kis narancsültetvény is, ami a családnak egy kis "karácsonyi pénz"-t hozott. Elizabeth két férjezett lánya, Anne Sanborn és Patricia Roush szintén Floridába költöztek családjukkal, és igy Albertnak és Elizabeth-nek egy eleven, nagy és növő, kiterjedt családja lett, melynek tgjai egymáshoz közel maradtak mindmáig. Astor községében nem volt újság, tűzoltó állomás, sőt rendőrség sem; a legközelebbi törvényszék is több mint húsz mérföldre volt. Főként vadászok és halászok részére volt kedvező az üzletelés. Ezt viszont az illegális halászat és az illegális "holdfény" szeszipar kialakulása egészitette ki az erdőkben eldugva. Albert és Elizabeth megalakitották a fiú cserkészetet és egy kis napilappal támogatták az állampolgári jogot és a törvényességet. Albert vezércikkei sok témát érintettek és időnként ezekből néhányat a közép Florida nagyobb újságjaiban is megjelentettek. 1954-ben Éva és fia Endre eljöttek az Egyesült Államokba, miután Évát kigyógyitották a TBC-ből. Éva megbékélést akart és abban reménykedett, hogy érvényteleniteni lehet a válást. A biróságon annyit ért el, hogy a végkielégitést elrendezték, és igy fiával Endrével visszatért családjához Hamburgba. A fiúk ezért hosszú évekig el voltak különitve, mivel Endre a német unokatestvérekkel együtt nőtt fel. A család anyagi helyzete szűkös volt és sokféle próbálkozással igyekeztek jobb megélhetést biztositani az Ocala nemzeti erdőségben. A tejtermékek boltja nem volt jövedelmező Floridában, ezért eladták. Az ebből befolyó pénzt befektették egy éttermi vállalkozásba Astorban, visszatérve az első floridai otthonukba. A főzést Elizabeth végezte, Ágnes volt a mosogató, a fiúk szolgáltak fel az asztaloknál. Albert volt a vendégváró, aki időről időre visszavonult irni egy hátsó szobába, amikor nem volt rá szükség. Néhány év múlva felhagytak ezzel a vállalkozással, amely utóbb többnyire csak hétvégeken üzemelt. Eközben Albertet felvették matematikát és latint tanitani egy fiú internátusba kb húsz mérföld távolságra. 1956 őszén Elizabeth is kapott tanári állást egy általános iskolába Fort McCoy-ban, ami szintén kb húsz mérföldre volt, de a másik irányban. 1957 januárban Albert állás ajánlatot kapott a Floridai Egyetemen, hogy vezesse a nyelvi laboratóriumot, a diplomázó végzős diákoknak és a doktori fokozatra jelölteknek tanitson franciát, németet, és a megkövetelt idegennyelv-tudást ellenőrizze. (Ugyanabban a hónapban ő és fiai is megkapták az amerikai állampolgárságot az orlando-i állami szövetségi biróságon.) A család bezárta az éttermet, eladták azt a házat és egy faházba költöztek az erdőbe, közel az Elizabeth iskolájához, úgy hogy a család többi tagja is könnyen be tudjon járni az egyetemre az 1957-es év tavaszi szemeszterén. 1957 őszére Albert és Elizabeth meg tudtak venni egy nagyobb házat Gainsville óvárosában, ami némi felújitást igényelt. Az 1956-os magyar forradalom első évfordulóján október 23-tól november 5-ig az apa és fiai fekete karszalaggal jelentek meg az iskolában, hogy ezzel is felhivják a figyelmet a vasfüggöny mögötti kis népek sorsára. Albertet gyakran felkérték szónoknak polgári klubokban, hogy beszéljen a kommunizmus és nemzeti 6
szocializmus veszélyeiről és mint fakultási tanácsadó a "Fiatal Amerikaiak a Szabadságért" egyetemi mozgalom javára is működött. Egyik beszédét akkoriban közölte a nemzeti sajtó "Élő Beszéd" rovata. A tizenkét év alatt, amelyet a Floridai Egyetem fakultásán eltöltött, két fia: Géza és Miklós diplomát szerzett azon az egyetemen. Huba fia az Amerikai Egyesült Államok katonai akadémiáján West Point-ban végzett és tiszti karrierjét elkezdte az amerikai hadseregben. 1959 őszén, miután Huba fiát kinevezték az akadémiára, Albert – nagyon jellegzetes módon – hat hónapig egy épitőipari céghez küldte a fiát dolgozni, csakhogy értékelje majd a mindennapi emberi munkát egykor, amikor tisztként parancsnok lesz. Ezalatt az idő alatt néhány könyvet kiadott magyarul és angolul, körutakra ment Amerikaszerte és Canadába, megalapitotta az Amerikai Magyar Szépmives Céhet, a Dunai Kutatási és Információs Központot és a Dunai könyvkiadót. Az egyetemről való nyugdijazása után 1970ben visszatért Astor Parkba Elizabeth-tel és teljes idejét ez utóbbi három szervezet missziójára összpontositotta. Az első célja a klasszikus magyar irodalom megjelentetése volt, hogy a világ minden részén élő emigrációs magyarságot jó magyar irodalmi anyaggal lásssa el, és hogy kiemelt kulturális és klasszikus műveket angolul is megjelentessen, hogy segitse a második és harmadik nemzedéket magyar örökségük tudatos megőrzésében. A második szervezet célja az volt, hogy fontos tényeket ismertessen a jövőbeni politikai döntéshozók számára azáltal, hogy összegyüjti és publikálja a tudományos munkákat kutatási intézetek és könyvtárak számára és feltárja a Duna-menti közép és kelet Európai országok történelmének, politikájának, szociális és gazdasági problémáinak égető kérdéseit. A Dunai könyvkiadó létesitésének célja a saját könyvei és mások könyveinek kiadása és piacra tétele volt. Amikor csak lehetősége adódott, információkat jelentetett meg a hirhedt Ceaucescu rendszer kommunista Romániájának a kisebbségekkel szembeni brutális bánásmódjáról. Ezidőtájt ő lett az Erdélyi Világszövetség első Elnöke, amely a világ minden részéről 134 tagegyesületet foglalt magába, melyek erdélyi menekült csoportokból álltak. Alelnökként szolgált az Amerikai Magyarok Szövetségében (AMSZ), igazgató volt a Lengyel-Magyar Világszövetségben, tagja volt az Árpád Akadémiának, Templomos Lovagrendnek (Máltai?) és a Szent László Lovagrendnek. Életének ez a korszaka, különösen 25 éve – 62 éves korától 87 évéig – rendkivül termékeny volt. Az előbb idézett munkásságán túl néhány kitűnő irodalmi művet alkotott. Ezek között leginkább emlitésre méltó az a két kötet, amelyben saját családja ezer éves erdélyi történetét szövi a regénybe – a középkortól a jelenig – mely a Kard és kasza (Sword and Scythe) cimet viseli. Ez a műve jelent meg elsőként az Amerikai Magyar Szépmives Céh nyomtatásában 1974-ben. 1979 késő nyarán megjelent egy levél a Gainsville-i "Daily Sun" napilapban, amely Czegei Wass Albertet háborús bűnösként vádolja, mint aki a ocalai nemzeti erdőben rejtőzködik. A cikket más cikkek követték néhány közép-floridai újságban, amelyekben interjúkat közöltek, melyeket szomszédos lakókkal, az Amerikai Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma meg nem nevezett forrásaival, a Simon Wiesenthal bécsi Központjával és magával Czegei Wass Alberttel készitettek. Mint kiderült, a Floridai Egyetem rovartani professzora részt vett Bukarestben (Romániában) egy rovartani konferencián. Czegei Wass Albert és politikai szövetségesei azért lobbiztak, hogy Romániának addig ne adják meg a kedvezményezett ország státuszt amig az emberi - polgári jogok betartásában nincs javulás. A román kormány kiadta az ott látogató porofesszornak azokat a régi jegyzőkönyvet 1945-ből, amelyet a Simon Wiesenthal Központnak és az Amerikai Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma részére készitettek, amelyben Czegei Wass Albertet és édesapját halálra itélték az 1940 szeptemberében történt határmenti incidensekkel miatt. (Azóta e bizonyos jegyzőkönyvekről kiderült, hogy 65 jelentős földbirtokos állampolgárt fogtak perbe és itéltek halálra távollétükben, tehát "in absentia" 1945 július 13.-án egy egész napos perben, amely a jogrend minden alapelvének a kigúnyolása. Olyan bűntények miatt vádolták, amket nem követhetett el, mert nem is volt jelen, de mégis neki tulajdonitják a megfélemlitett és nem tiszta szándéktól vezérelt egyének tanúvallomásai alapján. Ez az a korszak volt Romániában, amikor a Szovjetunió szövetséges lett és a szovjet haderők kiemelt szerepet játszottak az egész 7
országban, hogy hatalomra segitsék az új polgári vezetőséget, de még nem csitult el az a közelmúltból az ellenségeskedés. Bár a kommunista kormány még nem alakult meg, de a kommunista propagandisták országszerte agitáltak a középosztály és a felsőbb osztályok ellen, hogy bebiztositsák a szocializmus térhóditását Romániában.) Az Igazságügyi Minisztérium rendelkezett ugyan a Czegei Wass Albert ügy irataival, de felsőbb államérdekek miatt nem firtatták az ügyet egy darabig. Huba fia ebben az időben főhadnagyként szolgált a hadseregben és rávette apját, hogy készitsen tanúságtételi nyilatkozatot és bizonyságokkal igazolja hollétét arról az időről, amikor az állitólagos bűntények történtek. Együtt utaztak Washingtonba, hogy tanúvallomást tegyen az Igazságügyi Minisztérium különleges feladatokra kiképzett alakulata előtt. Fellebbeztek az ügyvivői bizottsághoz, hogy gyorsitsák meg azt a kivizsgálást, melynek során tisztázzák az iró nevét, és egyúttal a legfelsőbb szintű tisztázást adják meg, hiszen ettől függött Huba jövője, aki ezt a legfelsőbb titkos tisztázást meg is kapta, következésképpen az ügyet Amerika lezárta. Az ügy azonban még mindig elrendezésre vár Romániában, köszönhetően a jelenlegi kisebbségi politikának és az éretlen törvényes eljárásoknak abban az országban. Mig a román nacionalisták azzal vádolják, hogy háborús bűnös, a család egy sereg emberrel – mint egy nagy csapat – azon dolgozik, hogy ebben az áldatlan ügyben felderitsék az igazságot és rehabilitálják a nevét. Ez még sok időt és energiát igényel, de fontos Erdély jövője miatt. Elizabeth, aki Czegei Wass Albert munkásságának oszlopos támogatója volt 1987 márciusában meghalt, egyedül hagyva őt 79 évesen közép Florida távoli pontján, Astor Parkban. Ettől kezdve csendes magányban élt irásaival hétközben, de mindig akadt látogatója a hétvégére. Helyben is sok barátja volt, mert az "Astor Kiwanis Club"-hoz tartozott, (forditó megjegyzése: helyi könyvtári és olvasóbarát klub) de Elizabeth lánya Anna vagy Géza fia szinte minden hétvégén felkeresték. A testvérek közül Vid gyakran meglátogatta Virginiából, mivel a többiek az Egyesült Államok nyugati partvidékén vagy Európában laktak. Az iró nagyon sok magyarral tartott kapcsolatot a világ minden tájáról telefonon és levelezéssel. Nem egészen négy év múlva Elizabeth halála után, 83 éves korában Czegei Wass Albert újra megnősült. Új felesége Mary jó társa lett élete hátralevő szakaszán. Időközben fiai szép élethivatást töltöttek be. Vid egy tisztitó vállalat tulajdonosa lett Roanoke városban Virginiában. Huba a késői 80-as évekre az amerikai hadsereg fődandártábornoka lett, a NATO küzpontban Brüsszelben szolgált, a legfőbb szövetségesi haderők parancsnokságán a főtitkár és a legfelsőbb szövetségesi parancsnok tanácsadója lett, mely a hagyományos európai fegyveres erők (CFE) terveit és végrehajtásait irányitja és nagymértékben hozzájárult a vasfüggöny összeomlásához. Miklós pénzügyi szakértő lett Californiában. Géza környezetvédelmi tanácsadási hivatalt alapitott Fort Myers városában Floridában. És Endre, vagy Andreas, a Hamburgi Egyetem közgazdasági szakán professzor, a szakterülete a volt kommunista gazdaságpolitika átalakitása kapitalista piacgazdaságra. Amig más emigráns magyarok fiai és leányai úgy nőttek fel, hogy folyékonyan beszélnek anyanyelvükön, a hires magyar iró fiairól ez nem mondható el. Ami a négy fiú magyar tudásából megmaradt, az Ágnes néni kényszerének köszönhető, aki haláláig – a 70-es évek végén – nem értett más nyelven csak magyarul. Ahogy Amerikába megérkeztek, az első naptól amerikai háztartásba csöppentek bele. Az első néhány kritikus hónapban a McClain család házának vendégei lettek és udvariatlanság lett volna, ha a vendéglátók jelenlétében németre vagy magyarra forditották volna a társalgás nyelvét. A fiúk nagyon gyorsan megtanultak angolul, s mire Albert és Elizabeth összeházasodtak és Floridában alapitottak otthont, a családi életforma kialakult és angolul kényelmesebb volt beszélni. Bár voltak kisérletek arra, hogy "magyar napokat" tartsanak és plusz magyartanitásban vegyenek részt, de ezek sikertelenné váltak két okból. Először is, Elizabeth és Albert úgy hitték, hogy a fiúk a vasfüggöny mögötti magyaroknak jobb nagyköveteivé válhatnak, ha példa értékű amerikaiak először. Másodszor, Albert legjobb szándéka ellenére sem tudott több figyelmet forditani erre, mert annyira lekötötték az irásai és a hivatásával járó tevékenységek, hogy a fiúk felnevelése valójában Elizabethre hárult.
8
Eközben Endre Hamburgban nőtt fel. Az ötvenes évek végén Albert édesapja, aki szintén Endre el tudta hagyni Magyarországot az előrehaladt kora miatt. Megpróbált ugyan az Egyesült Államokban élni fiával, de a kulturális eltérések áthidalása túlságosan nehezére esett. Ehelyett inkább kedvenc unokahúgához, Évához és fiához költözött. Igy, ő jelentős hatással volt unokája életére. Fiatal éveiben és serdülőkorában Endrét Éva elvitte a rokonok meglátogatására Magyarországra és Romániába. Endre Erdélyben találkozott későbbi feleségével Ágnessel, aki szintén egy régi arisztokrata család tagja volt, de akkoriban már nagyon egyszerű életet éltek. Ráadásul, Éva a Hamburgban tanuló magyar ösztöndijas diákoknak szobát és ellátást adott. Ezek a kapcsolatok fontossá váltak Endre életének formálásában. Ő tudatosabban átélte, hogy milyen a valóságos helyzet a vasfüggöny mögött, mint testvérei, és volt alkalma édesanyjával együtt néhány embert támogatni és utazásokat tenni, midezeknek jelentős kihatása áldássá vált. 1991 májusában édesanyjuk Éva meghalt Hamburgban. Ez a tragikus esemény azelőtt nem tapasztalt közelségbe hozta a testvéreket. A csekély örökség lehetővé tette, hogy Endre és felesége több anyagi forrással kiterjeszthessék a korábban elkezdett és Erdélyre forditott missziójukat. A kommunista rendszer mind Magyarországon mind Erdélyben elfojtotta az "osztályellenségek" és a nyugaton működő irók irásait. Czegei Wass Albert természetesen mindkét kategóriába beillett. Igy ezekben az országokban az olvasóközönség számára nem váltak ismertté művei több mint negyven évig, mig a vasfüggöny össze nem omlott 1989-ben. A kormányváltás Magyarországon és Romániában megnyitotta annak a lehetőségét, hogy a fiúk apjuk műveit megjelentessék Romániában és Magyarországon. Már 1987-ben és 1988-ban Czegei Wass Albert néhány műve kezdett megjelenni Budapesten. 1989 decemberében, miután a berlini fal ledőlt és Magyaroszágon elindult a szabadabb élet, az iró kapott ajánlatot egy Californiában élő üzletembertől összes műve kinyomtatására.1 Ez a kapcsolat csak szerény eredményt hozott. Mindössze két könyve jelent meg 1990-ben, s aztán néhány évig semmi. 1991 után ő maga kezdte el intézni könyvei megjelentetését, és 1994-re három további könyve megjelent Budapesten. 1995-ben, 87 éves korában néhány floridai barátja tanácsára aláirta könyvei megjelentetési jogát a Dr. Gróf Czegei Wass Albert Alapitvány számára Floridában. Azt remélte, hogy igy nagyobb nyilvánosságot kapnak művei és egy felelős gondnokság vigyázza örökségét. Az Alapitványnak nem sikerült egyetlen könyvét sem kiadni. Az iró ebben az időben kezdte nagyrabecsülni azt a munkát, amit fiai Erdélyben végeztek. Többféle módon segitették a Maros-völgyi magyar közösségeket. 1996-ban az iró és az Alapitvány engedélyével kinyomtatták a Kard és kasza művét Erdélyben. A könyvek bevételéből és más privát alapitványokból különböző vállalkozásokat hoztak létre. Az első fő vállalkozás 1996-ban egy 60 férőhelyes kollégium (internátus) volt magyar diákok számára Szászrégen térségében egy kis faluban. Ezt követte 1998-ban az első árvaház megépitése szászrégeni magyar diákok számára és a második épitését Holtmaroson tervezik. Az a fő elgondolás, hogy az árvagyermekeket kiveszik a hirhedt romániai árvaházakból és néhány kisebb helyen elhelyezik őket, ahol gondosabb bánásmódban és kulturális képzésben részesitik őket. Számtalan "mikro kölcsön" nyújtásával segitik a kis vállalkozásokat és a rászoruló családokat. Édesapjuk álmainak a megvalósitására a fiak létrehozták a Czegei Wass Alapitványt, ami egy nonprofit érdekeltségű vállalkozás, melynek fiókvállalatai cégbejegyzést kaptak Magyarországon és Romániában. 1997 nyarán a Dr. Gróf Czegei Wass Albert Alapitvány 1
ZAS (SZÁSZ) LÓRÁNT BUDAPEST, 1938. MÁRCIUS 9. Nyolc verseskötetet és két prózai kötetet jelentetett meg. 1957-ben szervezkedés címén bebörtönözték. Szabadulása után mint segédmunkás, majd mint villanyszerelő dolgozott. Üzemmérnöki képesítést szerzett. 1967-ben Olaszországba, 1968-ban az USA-ba költözött. 1972-ben a Los Angeles State Universityn elektromérnöki diplomát kapott. Az amerikai űrkutatási programban dolgozott. Üzletemberként, majd gazdasági tanácsadóként ismert személyiség szerte a világban. Az �56-os Világszövetség egyik alapítója. Korábban a Napnyugat, jelenleg a Magyarok Vasárnapja főszerkesztője. A Magyar Rezervátum c. lap 1996ban a Nem Koppány című verséért az Év Költője címet adományozta. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc alatti, majd későbbi versei miatt méltán tarthatjuk 1956 szelleméhez egyik leghűbb költőnek.Az 1956-os Emlékérem birtokosa. A "WHO'S WHO IN USA" közli életrajzát, amelyben az is olvasható, hogy az Egyesült államok Kongresszusa kétszer részesítette kitűntetésben ( 1980, 1992 ) és 1976 óta a "Cmty. Leader and Noteworty Am." cím birtokosa. 9
visszaadta a kiadási jogot az irónak, aki ezután átruházta azt fiainak, a Czegei Wass Alapitványnak. Ezzel biztositotta, hogy könyveinek bevételéből tovább éljen a jövőről szóló látomása: hogy Erdély népei és Európa Duna-medencéje végre élvezhessék a politikai és kulturális szabadság áldásait és a gazdasági biztonságot. 1998 februárban a nagy iró meghalt. Porait elvitték az erdélyi Helikon emlékparkba, a Vécsi kastély kertjébe, a Maros-völgybe Erdélybe, a havasok látóhatárához, amelyet úgy szeretett, és népe körébe, amelyért olyan hosszú időn át jól és hűségesen sikra szállt.
http://www.czegeiwass.org/ Forditotta Lukácsi Éva, Miami lelkésze
10
