2007. 01. 21.
2007. 01. 22.
2007. 01. 27.
2007. 02. 16. Hamupipőke volt az Operabálon 18:46:55 MINT A MESÉBEN Hintó helyett limuzin jött, a topánkáját meg kis híján elhagyta Ötszáz jelentkezőből lett az öt szerencsés egyike; a cipőpróbán illett a lábára a topánka, így lehetett Hamupipőke a siófoki Őri Krisztina az idei Operabálon. Korábban beszámoltunk róla: ötszáz jelentkezőből húsz ifjú hölgyet választottak ki az Operabál szervezői az ország minden részéből, s a húszból az az öt lehetett Hamupipőke, akinek illett a lábára a báli topánka. A húsz éves siófoki Őri Krisztinának nem csak a belépőjét, ruháját, sminkjét, ékszereit, szállodai szobáját állták, kísérőként édesanyját is magával vihette. – Ahogy a mesében, tizenkét lovas hintó szállította a bál helyszínére? – Valóban olyan volt, mint a mesében; a helyszín, az Operaház miliője. Meseországban érezhettem magam, s valóságos csoda, hogy ott lehettem. A modern kor Hamupipőkéit persze már limuzin szállította a bálba. Még az Operaház előtti ellenbálozók is csak csodálkozva nézték, milyen hírességeket hoztak a hatalmas hófehér autók. Pedig csak mi voltunk, a kiválasztottak az egyszerű „pórnépből”. Úgy is mondhatnám, szinte az Operabál ellen demonstrálók közül. Hiszen ha közülük valaki jelentkezik Hamupipőkének, akár ugyanúgy ott lehetett volna, mint ahogyan mi. – Mi okozott nagyobb gondot; elegánsan venni a nagyestélyiben a lépcsőket, vagy a halkés, meg a halvilla használata? – A csigafogó. De annak a használatát még a Gundelban tartott felkészítésen tanították. Szándékosan olyan étkeket szolgáltak föl, amiket nehezen lehet elfogyasztani. Ilyen volt a fokhagymás, sajtos szósszal leöntött csiga. No, ahhoz kellett a csigafogó. – Meg is kóstolta a csigát? – Ha már ott volt a tányéromon...Ki tudja, lesz-e még rá alkalmam. – A bálon akkor már nem jött zavarba... – Annál is inkább, mert ennél azért egyszerűbb étkeket szolgáltak fel. Mindegyik fogás hidegétel volt; a mi asztalunkhoz egyébként egy olyan pincér került, aki korábban a siófoki Sándor étteremben dolgozott. Ami pedig a halvillát, a halkést, meg az ötféle poharat illeti: nemigen lehet ilyesmivel zavarba hozni, hiszen vendéglátást tanulok.
– És a tánc? – Azt pedig egyenesen imádom. Hajnali ötig roptam, akkor hagytam abba, amikor a Bergendy Szalonzenekar az utolsó taktust követően elköszönt a báli közönségtől. – Pedig a mesében éjfélkor véget ér Hamupipőke tündöklése... – A miénk még csak utána jött, egy órakor lettünk bemutatva. A bál sztárvendége, Deryl Hannah már ennél korábban a díszpáholyába kéretett bennünket, mert kíváncsi volt az öt Hamupipőkére. Nagyon örült nekünk. Mi meg kiszúrtuk, hogy szoríthatta a cipő, hiszen mezítláb volt... – Találkoztak más hírességekkel is? – Az egy órai jelenésünk után már szabadon lehetett mozogni a csodálatos Operaházban, egy-egy ismerős arc szembe is jött; például a Kapócs Zsóka, Kamarás Iván páros, Medveczky Ilona, vagy éppen Kóka János miniszter. – Önök is kiszúrták a gazdasági miniszter cipőjének a talpán az árcédulát? Állítólag többen is látták... – Mi nem, messze volt tőlünk. – Szóval táncra nem kérte egyiküket sem. Akadtak-e ifjú hercegek? – Nem sokkal az érkezésünk után hogy, hogy sem, nyilván „teljesen véletlenül” akadt öt fiatalember, táncpartnernek. Az enyém keringőzni nem tudott, így átmentünk abba a terembe, ahol twistet, meg mindenféle bulis zenét játszottak. Nem az volt a cél egyébként, hogy ráakadjunk a „mesebeli hercegre”. Gyakran együtt táncoltak a Hamupipőkék, néha egy-egy úr felkért bennünket, perdültünk néhányat, majd megköszönték a táncot. – A ruhájáról még nem mesélt... – A ruhatervező az idei trendnek számító nagyestélyit választotta mind az ötünknek, persze, más és más stílusban: világos kávészínűt arany, meg ezüst csillogókkal. – A topánka nyilván végig a lábán maradt... – Kevés tartotta, hogy nem. Kifelé menet beleakadt egy rácsos lábtörlőbe, az egyik biztonsági őr szabadította ki. Majdnem mint a mesében... Valóságos főnyeremény Őri Krisztina kísérője, az édesanyja úgy kalkulál: közel egymillió forintot költhettek rájuk az Operabál szervezői. A belépő 200 ezer forintot kóstált, Krisztina ruhájának bérlése 100 ezret, az övé úgy 40 ezret. Aztán ugye a szoba a Hiltonban, a limuzin, a smink, a frizura, a cipő, az ékszerek... Fónai Imre
