Hajnal. Mikor virágszirom gondolataid felébrednek, s arcodon át kisugárzik legbelsõbb lényed, szemeid végtelen tüzében ott csillog a tiszta mosoly

Üdvözlöm a Kedves Olvasót!

Hajnal Mikor virágszirom gondolataid felébrednek, s arcodon át kisugárzik legbelsõbb lényed, szemeid végtelen tüzében ott csillog a tiszta mosoly. Most nincs benned félelem, szemeid mohón kapaszkodnak a világ ragyogásába. Széthasadnak a sötétség órái, érzed, ismét biztonságban vagy. Az árnyak világában, megszûnt önkéntes számûzetésed. Hitted, a számûzetésben távol volt tõled a mosoly, s kitaszított magányod a megfosztott békét csak álmodja. Pedig az vagy, amit álmodsz, amit gondolsz, lelked önvalója csak sugározza belsõ fényét, ahogy múlnak gondolataid, ismeretlen mélységébõl sugárzó félelmeid.

Március van, a tavasz egyik legszebb hónapja. Az újrakezdés idõszakának az elsõ lépése. Lassan a megújuló természet színpompás virágözönnel, ragyogással hoz fényt a mindennapokba, színesebbé téve a tél múló kopárságát, egyhangúságát. Új tervek születnek és új kalandok. Az élet örökké hullámzó sokszínû kavalkádja a tavaszi nap ragyogásával tölti be a hosszú téli órákon elzsibbadt gondolatokat. Az újság jelen számától kezdve merész gondolatokkal változtatunk bõvülõ arculatán. Manapság nagyon sokan beszélnek az emberi lélekrõl, szellemrõl, de sokkal kevesebben vállalják azt fel, hogy az hogyan is nyilvánul meg. Ezután próbálunk képet mutatni arról, hogy az ország polgárai - legyen akár vezetõ személyiség vagy egyszerû honpolgár - mit is gondolnak tudásukról, tudományukról, lelkükrõl, szellemükrõl, az életrõl és a halálról, az élet apró dolgairól. De fontosságban ezek az apró dolgok járnak az élen, mert ezek a gondolatok határozzák meg cselekedeteinket, munkánkat, viszonyunkat, szerelmünket, egyszóval az ÉLETÜNKET. A magazin bemutatja az olvasónak a lélek, és a szellem létét, mindenféle máz, köntös vagy egyébb hiú csengettyû ráaggatása nélküli fénybõl szõtt arcát a világnak, mely mi magunk vagyunk. Jó olvasást!

Czanik Csaba Árpád

Erõvonalak, avagy a Föld és az Univerzum kapcsolata Agharta / Shambala.....6-7. Körképinterjú - Faisal Mohamed Khalil /Magyarábok - keresztény muszlimok/.................8-9. Szellem - Beavatások a Pilis barlagjaiban..............10. Szerzõink írták Személyiség a természeti tipológia tükrében “Nemlétezõ állat” teszt...................11. Technikák - Feszültségoldó légzés...............12-13.

Körképinterjú - Vincze Lilla.............14-15.

Puzzle - Törött életek darabjai, avagy a reinkarnáció mozaikkockái Progresszió......16. Szerzõink írták Akaratunk, mint lehetõség.....17. Világjáró Egy nepáli túra élményei II. rész......18-19.

IMPRESSZUM: CSEND HANGJAI -

Az vagy, mit gondolsz az életrõl, a szerelemrõl. Az leszel, mit vársz belsõ fényedtõl.

Szellem - Az út keresése..............4-5.

A Szabad Szellem Gondolatainak Lapja;

Laptulajdonos: Genezis 2001 BT.; Kiadja: Karaván Kiadó Szerkesztõség és hirdetésfelvétel: 9400 Sopron, Színház u. 14. Levélcím: Genezis 2001 Bt., 9400 Sopron, Pf.: 306 Tel.: 99/508-656, Fax: 99/508-657 Üzenetrögzítõ: 99/508-658 E-mail: [email protected] Web: www.karavankiado.hu Fõszerkesztõ és a kiadásért felel: Czanik Csaba Árpád Lapmenedzser: Sipos Anikó Nyomtatás: Press Art-Sopron Nyomdai elõkészítés: Karaván Kiadó Design: Kiss Mónika

HU ISSN 1586 7072 Elõfizetési díj egy évre 2.868 Ft, fél évre 1.434 Ft. Elõfizethetõ a lap végén található megrendelõ segítségével a fenti levelezési címeken. Terjeszti a Hírker Rt., a Lapker Rt. és a Karaván Kiadó. Az újságban található fényképek és írások a kiadó tulajdonát képezik, azok bármilyen további felhasználásához a kiadó elõzetes írásbeli engedélye szükséges!

Erõvonalak, avagy a Föld és az Univerzum kapcsolata Cherokee - Beszélgetés Bo Taylor indián archeológussal....20-21. Szerzõink írták - Shámi.........22-23.

Körképinterjú Interjú Klapka György üzletemberrel.............24-25.

Ne hagyjuk õket........25. Gondolatok az Ezoterika, a Spiritualizmus és a mai Ember kapcsolatáról - Vágyaink netovábbja...26-27. Olvasói levél - A szem, a lélek tükre. A bennem lévõ isteni valóságon keresztül már a másikban is ezt látom.....28. Dalma meséi - Méla II. rész.........29.

Olvasói levél - A lélek. A dolgok lelke. ....30.

A magazinban található írásokért a szerzõk vállalják a felelõsséget!

Képet, filmet, kéziratot nem küldünk vissza!

Sok piciny balettcipõ - a pszichiáter véleménye.............30.

3

Szellem Az út keresése Ahogy a világ a vízöntõ korszakához ért, egyre több információ került napvilágra, s ennek hatására egyre többen kezdenek el olyan dolgokkal foglalkozni, ami lelkük megismeréséhez vezet. Nem kimondottan azokról a lelki irányokról van itt csak szó, amelyek egyértelmûen, mint egyfajta vallási megközelítés célozzák meg ezeket az utakat, sokkal inkább az élet mindennapjaiba való eligazodásra gondolok. Az élet maga, ha nagyon sarkos megközelítésben nézzük, akkor csupán, csak egy dologról szól. Arról, hogy az ember megpróbálja magát jól érezni benne. De jól érezni igazából csak akkor tudja magát, ha jót is cselekszik. De jót cselekedni is csak akkor tud igazán, mikor felhõtlenül szabadnak és boldognak érzi magát. Ezeknek a folyamatoknak az eléréséhez manapság egyre többen választanak olyan életfelfogásbeli irányokat szellemi és metafizikai téren, amelyeknek végkifejleteként, mint egy apró megvilágosodás, ott van az öröm boldogságának az elérése. Ide tartozik az is, amikor valaki önszántából, csupán segíteni akarásának motivációja által segít embertársain elvárások, fenntartások, vagy épp kötelezettségek nélkül. A segítség legfõbb megnyilvánulása abból áll, hogy nem fûz hozzá ellenszolgáltatásokat váró gondolatokat, nem fûz hozzá olyan lelki és szellemi motivációkat, amelyek a késõbbiekben mintegy kamatoztatásra vagy kiaknázásra váró lehetõségként épülnek fel. A belsõ útkeresés nem csupán, csak metafizikai értelemben értendõ, sokkal inkább ez az ember napi életének a szebbé tételére. Úgy is lehetne mondani, hogy AZ VAGY, AMIT GONDOLSZ MAGADRÓL, S AZZÁ LESZEL, AMIT VÁRSZ MAGADTÓL. Az élet, a létezés körforgásának felismerése nem mindenki számára jelenti azt, hogy óhatatlanul és feltétel nélkül higygyen a reinkarnációban, higgyen a karma törvényeiben, és ez nem is jelent igazából lelki értelemben problémát. A hit irányainak meghatározása mindenki számára a legbelsõbb magánügye. Nem fontos irányokat, célokat, vagy eszközöket megszabni ahhoz, hogy az ember nem metafizikai értelemben, hanem az élet boldogságának értelmében elérje azt, ami az õ számára a legtökéletesebb életállapotot jelenti. Nos, ezeknek a dolgoknak valójában a metafizika, vagy a metafizikában rejlõ különféle irányok szellemi és lelki meghatározásai valójában csak, mint egy-egy szélsõségesség jelentkeznek.

Számtalan olyan ember él a világban, - hál’isten talán egyre többen - akik nem határozzák meg lelki útjukat, hanem csak egyszerûen teszik a dolgukat. Ennek a tevõleges megnyilvánulása abból áll, hogy soha nincsen a szellemiségükben üres járat. Soha nincsenek olyan pillanatok, amikor azt mondanád ki, hogy: “nem tudom, hogy mit tegyek!” Sokkal gyakrabban gondolnak olyan pillanatokra, amikor érzik a belsõjükbõl áradó kreativitás erejét. Ennek a kreatív erõnek a megnyilvánulásaképpen szinte állandóan ösztönzik magukat arra, hogy elméjüket csiszolják, fényesítsék, és lelkük egyre szorosabban kapcsolódjon embertársaik lelkéhez. Itt, mint példának jegyzem meg, hogy vannak emberek, akik úgy ítélik meg, hogy a legfõbb negatívum az emberi életben úgy tud megnyilvánulni, hogyha az életvitelét valamilyen formában az anyag világához köti. Példaképpen sokszor szokták mondani: “Az ember boldogulásához nem a pénz az, ami elvezet.” Nos, ez igaz! De azt is sokszor szokták mondani: “Ugyan a pénz nem boldogít, de jó ha van!” Nos, ezt az egészet összefoglalva nem az a lényege az ember anyagközpontú világképének, hogy van-e pénze vagy nincs, hanem az, hogy a pénzt mennyire tudja eszköznek tekinteni, hogy saját lelki békéjét el tudja érni. Nem a pénz az, ami az embert beteggé teszi, hanem a gondolatok, amelyet a pénz utáni vágy vagy sóvárgás vált ki. Ezek a gondolatok sokkal jobban fertõzõek. Nagyon sok olyan ember él a világban, akik benne élnek ebben a lelki fertõzésben, benne élnek ebben a feszültségben, és egyre határozottabban, egyre nagyobb vágyakkal küzdenek azért, hogy anyagi létüket megszilárdítsák. De közben a belõlük kiáradó gondolatok mohósága, kapzsisága, túlhajszolt vágyai egyre jobban eltaszítják õket embertársaiktól, és így lelkük nem közeledik más ember felé, hanem épp ellenkezõleg, távolodik azoktól.

Míg vannak ellentétben olyan emberek, akiknél a pénz, mint eszköz nyilvánul meg, és ezt az eszközi megnyilvánulást úgy is értelmezik, hogy nem a pénzhez ragaszkodnak, hanem sokkal fontosabb számukra a belsõ tartás, amely megadja nekik azt a szabadságot, hogy nem a pénzt tekintik életük végsõ céljának. Az emberek minél gyakrabban kerülnek az anyag világával kapcsolatba, (nem csak a pénzhez) hanem bármi, ami megalomán méreteket jellemez, annál jobban nyilvánítja ki azt, hogy valaki minél jobban hajszolja a saját túlzott megalomán vágyait, annál jobban távolodik el embertársaitól. Annál kevésbe érzi a szeretet belsõ harmóniáját, azt az erõt, azt a fényt, ami az embereket összeköti. Ha a régmúlt történelmét vesszük, gyakran találkozunk olyan történelmi személyiségekkel, akik hatalmas vagyonnal rendelkeztek. Megtehették volna, hogy mohón ragaszkodnak elért anyagi helyzetükhöz, de ehelyett valami egészen mást csináltak, és furcsa módon sokkal több anyagi és nem anyagi dologra tettek szert. Itt a másság abban nyilvánul meg, hogy kórházakat építettek, sõt sokan egész városokat, kolóniákat építettek fel csupáncsak azért, hogy abból, ami nekik van, másoknak is legyen. Igaz, találunk olyan történelmi személyiségeket is, akik elértek egy anyagi szintet, vagy mégtöbbre tettek szert, s ezáltal sokkal jobban kirekesztõdtek a társadalomból.

Igaz, mindig megpróbálták a társadalomra rátenni jelenlétük bélyegét. Akár úgy is, hogy a történelem menetét akarták megváltoztatni, de valahogy mindig kiesett a kezükbõl az irányítás. Itt utalnék arra, hogy azok az emberek, akik úgy gondolják, hogy az anyagi érdekek a világon elsõdleges szempontok, s ezért bármire képesek, nagyon gyakran esnek bele abba a hibába, hogy õk irányítják a körülöttük lévõ dolgokat. Bármilyen nehéz elképzelni ezt a dolgot, de nem így van. Tudom, hogy sokan visszaijednek ettõl a dologtól, de gondoljunk csak bele, mindennek saját önálló élete van. Akár a pénznek is, hogy hogyan jut el az emberhez, akár egy autónak, akár bárminek meg van a maga saját, önálló élete és “lelkisége”. Nos, amikor valaki teljes egészében úgy gondolja, hogy õ irányítja a körülötte lévõ dolgokat, akkor ez a dolog egyre jobban kezd ellene fordulni. Ellenben, ha megnézzük ezeket az embereket, akiknek gondolatiságában, másságában van valami plusz, van valami törekvés a belsõ egyensúlyra, még ha az csak abban nyilvánul meg, hogy az, amit tesz, abban jól érzi magát, az az õ számára egyfajta boldogságot jelent, akkor mindig fel tudja ismerni majd azokat a lehetõségeket, amelyeket az élet kínált feléje. Ellenben, hogyha önzõ módon nem érzékeli a külvilágot, akkor képessé válik elkövetni hatalmas hibákat, amelyeknek eredményeképpen elmegy a nagy lehetõségek mellett. Ezeknek a lehetõségeknek az eredményeképpen úgy érzi, hogy állandó kitaszítottság és magány az õ osztályrésze.

Pontosan azért, mert egyfajta anyagi állapotban van. Tehát, mintha a saját pénzének lenne a rabja. Nos a világ megnyilvánulásának maga az anyagi érdek, - az anyag nem egy negatív forrása. Elsõdleges negatívum a dologban abban nyilvánul meg, hogy milyen gondolatok fûzik az embert ahhoz, hogy ezt az állapotot értelmezze. A lélek fejlõdésének szempontjából látható, hogy legfontosabb dolog nem az anyag, hanem az anyaghoz való viszony értelmezése. Amikor az emberek ezt a viszonyt kezdik öncélúan értelmezni és öncélúan érzékelni, az azt jelenti, hogy a lelkükben, szellemiségükben valamilyen vágy, akarat, vagy birtoklásbeli motiváció indult el, s ennek a motivációnak a hatására nem tudnak kilépni abból a korlátrendszerbõl, amit a világ hozott létre a számukra. Ennek a korlátrendszernek az elsõdleges megnyilvánulása az anyagiassághoz, a külsõségekhez való viszonyuk szinte elvárásszerûen mûködik, kötelezõ érvényûen hat. Azaz állandóan, mintegy önigazolás, bizonygatni akarják önmaguk és mások számára, hogy az az igazi hatalom, amit õk elértek az anyagi világban, vagy annak megnyilvánulásaiban, - mivel valahol a lelkük mélyén csak ezt az egyetlen irányt tudták érzékelni. De valahol egészen mélyen gondolataiknak abban a világában, amit még kisgyerekként építettek fel, tudják, hogy van valami, ami túl van ezen az egészen, de a hozzávezetõ utat nem ismerik. Csak próbálkoznak, keresgélnek megoldásokat és útvesztõket járnak végig azért, hogy saját belsõ boldogulásukat megtalálják. Minden útkeresõ egy idõ után eljut arra a pontra, hogy csak egyetlen út járható. Az, amelyiken mosoly van. Az az út igazából, amelyiknek sugárzása, ereje van, és van egy kevéske varázslata is. A varázslatot itt úgy értem, mint gyermekkori varázslat. Mikor az ember még hitt abban, hogy valahol túl a nagy hegyeken, túl a végtelen óceánon van egy világ, ahol törpék élnek, és tündérek, ahol van jó és rossz boszorka, és

vannak varázslók, és hitte, hogy ez a világ valahol mélyen fontos az õ számára. Persze emberi agyával, emberi képzeletével tudta, hogy ez mind csak egy idea. De mégis, amikor félrevonult szobájába, akkor ebbe a világba vonult félre. S ha most bárki végiggondolja saját életét, akkor tudja, most is léteznek ezek a piciny szobák, most is léteznek ezek az eldugott sarkok, most is van belsõ csend és béke. Az az igazi út, amikor az ember nem önigazolni akarja a világot, hanem egyszerûen csak felismerni, s amit felismert, abban élni, létezni és csak mosolyogni. Tudom, hogy ez mind idealizmusnak tûnik, kivitelezhetetlennek, hisz szokták mondani, hogy a világ nem azt az arcát mutatja. Persze, a világ azt az arcát mutatja, amit az ember akar, hogy a világ mutasson. Hisz akárhogy is nézzük, csak azok lõnek, akikre már egyszer lõttek; valamiért, valahogyan, de lõttek. Nos, itt nem az a lényeges és fontos dolog, hogy ki kezdte a verekedést - mint a viccben: “Hát õ ütött vissza elsõnek!” - hanem az a lényeg, ki tudja abbahagyni. Az abbahagyás nem abból áll, hogy az ember eltávolodik a küzdelemtõl, hanem abból, hogy érti a küzdelem okát, s így a küzdelem értelmét veszti. Tehát már nem a küzdelem keresése lesz a lényeg, hanem a küzdelem feloldása. A feloldása pedig a felismeréseken alapul. Azon az egyetlen felismerésen, hogy csak akkor van küzdelem, ha valaki valakit birtokolni akar, valaki vágyik valamire. Mikor valamilyen olyan akarati energia szabadul fel valakibõl, amelynek motivációja, generátora valójában abból áll, hogy belsõ megalomán gondolatai arra késztessék, hogy õ uralkodik a világ fölött. Akárhogy is nézzük, valójában mindenki a saját álmai fölött uralkodik, a saját álmaira vágyik, és a saját álmai jelentik számára a való világot, de azt a metafizikai világot is, ami körbeveszi. Nem lehet letagadni, hogy nincs ez a metafizikai világ, hisz minden ember él, lélegzik, gondolkodik, gondolatait pedig álmai határozzák meg. Minden ember olyan, amilyenek az álmai, és minden ember álmai olyanok, amilyen benne a mosoly. Kívánom mindenkinek, hogy csak mosolygós arcokat lásson az utcán, s ha õrá néznek, õ is mosollyal válaszoljon. - Czanik Csaba Árpád -

4

5

Erõvonalak, avagy a Föld és az Univerzum kapcsolata AGHARTA / SHAMBALA John Nobel Wilford mondja a “A Mars visszaköszön”-ben: “... a Mariners 6-os és 7-es kamerái lefényképeztek egy felhõ-kapucnit a déli sarki sapkán, és infravörös eszközök megmérték a hõmérsékletet, ami - 125 oC volt... Úgy tûnt, hogy

az infravörös színképmérõ érzékel hõmérsékletet a déli sarki jégsapka szélénél, ami túl magas ahhoz, hogy fagyott szén-dioxidtól származzon... Tudósok láthatták az orosz dokumentációban, hogy a kihívó lehetõségeknek széles volt a skálája az 1994-es repülésre. Komoly megfontolás tárgyát képezte az a terv, hogy két ûrjármûvet helyezzenek a Mars sarkai fölötti állandó pályára.” Az 1992 márciusi-áprilisi Final Frontier 22. oldalán néhány megjegyzés a Naphoz legközelebb esõ Mercur bolygóról. “... a hõmérséklet 460 o C körül lehet. Ám a Californiai Technikai Intézet (Passadena) kutatói beszámoltak arról, hogy a Mercur északi sarkán 300 km átmérõjû jégsapkát véltek azonosítani... Ekkora hõmérséklet mellett jégsapka? Meghökkentünk.” Marshall Gardner 27 oldalt szentel könyvében az elõbolygónak, jobban ismert nevükön a csillagködöknek. Íme, néhány megjegyzése: “A színképelemzõ bebizonyítja, hogy a csillagköd nem csillagokból áll. Az átlagos csillagködnek csodálatos héjszerû váza és egy központi csillaga van... Egy kutatás, melyet a színképelemzõvel és a Lick-i 90 cm-es teleszkóppal végeztünk a forgás jeleiért... Azonosítható bizonyítékai találtattak a forgásnak...” A 63. oldalon bizonyítékként, hogy az üstökösök a pusztulás folyamatában lévõ bolygók, Garden ezt írja, “Hecter MacPerson elmondja könyvében”, “A modern asztronómia románcá”-ban, hogy a nagy 1811-es üstökös - amely 16 millió km hosszú és 2,2 millió km széles csóvával rendelkezett - középpontja Herchell mé-

rései szerint csak 685 km átmérõjû volt. A Donáti üstökösnek, amelyet a Florence obszervatóriumból észleltek 1858-ban, olyan magja volt, amely a sark-csillaggal egyenlõ fényerõsséget mutatott, és amely 1000 km volt átmérõjében...” A sok Mars-megfigyeléssel kapcsolatban, amelyek a Mars gyors méretváltozásairól beszélnek, Gardner rámutat: “A fény a Mars sarki területérõl, a bolygóból származik, mivel ez a fény éjjel megfigyelve sárga, míg bármilyen visszaverõdés a havas, homokos vagy hegyi felszínrõl fehér lenne.” G. Normann Locyer angol csillagász, a Királyi Csillagászati Egyesületnek írott beszámolójában: “A havas terület idõnként olyan fényes volt, akár az újhold sarlója, úgy tûnt, hogy a bolygó körvonalain túlra vetül. Ez a látvány gyakran volt látható. Egyik esetben a hófolt úgy világlott ki a köddel borított bolygóról, mint a csillagköd központi csillaga... Fényességében pontosan olyan, ahogy a mi sarki fényünk nézne ki, ha a Földet nagyobb távolságról figyelnénk. A fény ugyanaz mindkét esetben.” Sántít a hivatalos álláspont, amely el akarja fogadtatni a jeget, a havat vagy a fagyott szén-dioxidot a marsi sarkok részeként; képzeljük el az õ gondolatukat a Vénusz esetében. Saját bevallásuk szerint a hõmérséklet a Vénuszon meghaladja a 460 o C-ot, - pont megfelelõ hely egy jégsapkának! Vagy csak véletlenül, vagy direkt, a Nemzeti Légköri és Ûradminisztráció sugárhajtómû laboratóriuma kibocsátott néhány különleges radarletapogatásos fényképet a Vénuszról 1989 elején. Egyike ezeknek a közeli felvételeknek, melyen a felhõn áthatoló radar kiváló tisztaságban tette láthatóvá az északi sarki nyílást, a Discover 1989 áprilisi számának borítójára csak úgy oda volt vetve. S most térjünk vissza a Földre! A sarkkutatások három legnagyobb úttörõje közé tartozik dr. Fritajof Nansen, az éljenzett norvég tudós, sarkutazó. Lehet, hogy a legérdekesebb expedíció, amit valaha is a sarki területekre vezettek, Nansené, amelyet 679 oldalon, kétkötetes munkájában örökített meg, melynek a teljes címe: “A legtávolabbi Észak: A Fram nevû hajó kutatóútjának története 1893-96-ig. A 120. oldalon olvashatók az alábbiak. Amikor a 13 fõs legénység már elérte a 77. szélességi fokot, Nansen megfigyelte: “Furcsa érzés volt 6

észak felé vitorlázni a sötét éjjelen... Lehettünk volna több száz kilométerrel délebbre is, hiszen a levegõ olyan enyhe volt. Nem láttunk semmi mást, csak tiszta, üres vizet, -válaszolta Henriksen az árbóc-kosárból, amikor felszóltam neki... Kevesen gondolnák otthon, Norvégiában, hogy mi most csupasz vízben vitorlázunk a sarokra... Meg kellene kérdeznem magamtól, hogy nem á l m o dom-e.” Az északról való tudás másik nagy terjesztõje az Egyesült Államok hadnagya, késõbb tábornoka, Adolphus Greely. Más sarkkutatókhoz hasonlóan a Lady Franklin Öböl-expedíció igazán zord, hideg körülményekkel találkozott a sarki terület alacsonyabb részein. De kevésbé kegyetlen idõjárással, ahogy közeledtek a 80. szélességi fokhoz, és különösen enyhével a 80. szélességi fok után. Amikor csapatunk elérte a 80. szélességet, miközben térképet készítettek a seregnek az Ellesmere szigeten, Greely hozzáfûzi: “Abban az idõben egy igen meleg szél fújt “belülrõl” és a hõmérséklet jóval 5 oC fölött volt.” Szóhasználatában a belülrõl még pontosabb volt, mint ahogy õ ezt gondolta. Egy példa, hogy milyen erõsen befolyásolják a belsõ meleg szelek a távoli észak külsõ hõmérsékletét, - jól érzékelteti a szerzõ a 192. oldalon: “Február 16-án a hõmérõ kiengedett, miután 16 napon és 5 órán keresztül folyamatosan be volt fagyva.” Dr. I. J. Hayes az Egyesült Államok nevû vitorlásról, a távoli északi utazásról a “Nyílt tenger” címû mûvében ír. Kiderül, õk teljesen meg voltak zavarodva a meg magyarázhatatlan hõmérséklet-növekedéstõl, miközben a sarkvidéki szél folyamatosan északról fújt. Amikor november elsõ két hetének nagyobb részében egy erõs északi szél visszatartotta õket, Hayes megfigyelte, hogy a kezdeti nagy jégdarabok után nem jött több. Hozzáfûzi: “November 13.: Rosszabb és rosszabb. A hõmérséklet

megint emelkedett. A felsõ fedélzet megint olyan, mint egy trópikus esõ alkalmával... November 14.: A szél közel 24 órája fúj észak-keletrõl és a hõmérséklet még mindig kitart... Elegem van a találgatásokból. Egy meleg szél... tréfálkozik az elméletemmel és éppúgy sutba dobja a bölcselõk teóriáit.” Az Advence és a Rescue hajók orvosa dr. Ellisha Kent Kane lejegyezte északi sarki tapasztalatait “A sarkkutatások - Sir John Franklin keresésére” címû mûvében. Tapasztalatok, amelyek a 82. szélességi fokra vonatkoznak: “Az expedíció olyan északra haladt, amennyire ez praktikus volt hajóikkal. Amikor a jég mennyisége a továbbhaladást akadályozta vagy legalábbis veszélyessé tette, a sark irányába való utazásukat hótalpakon folytatták. Ám a továbbjutásukat rövidesen megaka-

dályozta a nyílt sarki tenger megjelenése. Õ azt írja: “Ez lehetetlen, újra nézve a tényeket, amelyek ezzel a felfedezéssel összekapcsolódnak: az olvadt hó a köveken, a tengeri madarak csoportjai, a korlátozott, de mégiscsak fejlõdõ növényzet, a hõmérõ higanyszálának növekedése, - ez elég arra nézve, hogy ne legyünk szkeptikusak egy enyhébb idõjárás kérdésében a sarkkörhöz közeledve. Ez egyetlen nyitott dolgot hagy: mi a magyarázata a nyílt víznek?” Mintegy 130 évvel késõbb Vlagyimir Sznyegirev orosz kutató, a “Sílapokon az ÉSZAKI-SARKRA” címû mûvében 1985ben így ír: “Május 9-én átkeltek a 86. szélességi körön... Valóban furcsa volt a dolog. Azt hihette volna az ember, hogy ahogy közelednek a sarokhoz, a jég egyre szilárdabb, erõsebb és vastagabb lesz. De a valóságban ennek épp az ellenkezõje történt. Minél közelebb jutottak céljukhoz, annál gyakrabban találkoztak nyílt vízzel.” Richard Byrd admirális elsõ útjáról az Antarktiszra “A Fal mögött” címû könyvében Eugen Rogers rögzíti azt a különleges eseményt, hogy a szél, amely a

ébredve a hõmérsékletet nagyon magasnak találtuk, 8-9 oC-nak, és az elõzõ este óta a legalacsonyabb 7-8 oC volt... A 376-385. oldalon: “... Salor tizedes botjaival kikotort két kicsiny megmunkálatlan sarok fenyõfadarabot. A közelfelõl fújt, a ben felfedeztem az eszkikövetkezõket mók egy régi nyári táborhozta: “A hõmérhelyét... Ennek környezetéséklet olyan gyorsan ben gazdagon nõttek a pipacsváltozik, hogy három nap félék, különbözõ füvek és sóskához hasonló alatt a legalacsonyabb rög- levelek... Az ég egy része igazi gomolyfelzítettõl 10 fokra emelkedett. hõkkel volt tarkítva, ami igazán ritka az Ez 50 fokos változást jelent, északi mennybolton... A hõmérséklet magas olyan nagyot, amely az évi volt és az élénksárga pipacsfélék és más növáltozás Amerika keleti vények magukhoz vonzották a tarka pillanpartjainál...” gókat... Nyugodtan beleképzelhette magát Könyvének 144. oldalán az ember a negyvenedik szélességi kör burNansen felkiált: “Minap jánzásába, a földtani saroktól 8 foknyira... ugyanaz a nyílt csatorna Ezen a ponton és ennek a közvetlen közelévolt északra, és mögötte nyílt ben nagyszámú pillangót láttunk. A Ruggels tenger olyan messzire, amíg csak a folyó felé tekintve három elhagyott szem ellát. Mit jelenthet ez?” A 79. széeszkimókunyhót pillanlességi foknál rögzítette a 197. tottunk meg... oldalra: “... északi szelet hozva. Érdekes, hogy mindig hõmérséklet-emelkedést hoznak ezek az erõs szelek. Egy déli lassú szél általában csökkenti, míg egy közepes északi szél emeli a hõmérsékletet.” A nagyon távoli, 86. szélességi fokot elérve, Nansen így ír a 391. oldalon. “Elõször volt terhemre a meleg, a Nap igen kellemetlenül égetett. ”A 407. oldalon: “... múlt éjszaka nehezen tudtam aludni a hõTöbb fadarab ségtõl.” Több hónappal késõbb volt, és közöttük egy Nansen és Johansen visszafelé tartottak a rúd, 3 m hosszúságú és 5 cm átmérõjû, egy Framra, de még mindig a 81. fok fölött vol- kemény, sûrû erezetû fa, feltehetõleg erdei tak, amikor ezt írta az 527. oldalon: “Furcsa, fenyõ... Egy poszméh, egy szitakötõ... Pilcsak 12 fok hideg van december közepén! langót naponta akár ötvenet is láthattunk... Azt képzelhetnénk, hogy majdnem otthon Az idõjárás nappal folyamatosan meleg volt, vagyunk...” és ettõl nagyon szenvedtünk. A barométerAmikor a csapat a 81. foknál volt, hez rögzített hõmérõnk, amit mindig árGreely rögzítette a 370. oldalon: “A teljes o völgybõl hiányzott a hó, és a legtöbb helyen nyékban tartottunk, 23,3 C-ot mutatott...” meglehetõsen gazdag növényzetet láttunk.” A 81. fok 49 percénél Greely ezt írja: “Itt elkaptam egy pillangót, láttam három sirályt, két poszméhet és sok legyet...” A 374. oldalon: “Ennél a táborhelynél (a 3-as számúnál) csak keveset tudtunk aludni a felhõkben rajzó legyek miatt. Hajnali kettõkor fel7

- Czanik Csaba Árpád -

Körképinterjú Faisal Mohamed Khalil (Magyarábok-kersztény-muszlimok) Faisalt már évek óta ismerem. Kissé tört-magyar beszédstílusa, lehet, hogy legtöbb társunkban távolságtartást vált ki, de ha csak egyszer egy kis idõt szánunk rá, pár perc múlva egy távoli, számunkra ismeretlen keleti csodavilágba kalauzol el bennünket. Faisal büszkén vallja magát magyarábnak.

De tulajdonképpen kik is õk, a magyarábok, akik ötszáz év távlatából is testvérként tekintenek bennünket? A Szelim pasa által 1517-ben Egyiptom ellen vezényelt török csapatokban Magyarországról és Boszniából származó katonák is szolgáltak. Ezek leszármazottjának vallják magukat a magyarábok. A szájhagyomány szerint a török vezetés ellen fellázadó magyar harcosokat a törökök a Nílus négy szigetére számûzték. Ezek egyikén, a Magyar Ártin (árti magyarábul szigetet jelent) született Faisal. Az Asszuáni gát felépülte után a magyarábok lakta négy sziget is víz alá került. A szudáni kormány a magyaráboknak felajánlott egy Khartoum mellett felépített települést, amit egy részük el is fogadott, de a legtöbbjük a Nílus partján, egykori szigetüktõl alig tizenhárom kilométerre felépítette az új lakóhelyét, Wadi Halfát. Faisalnak az igazi szülõföldjérõl csak halvány emlékei vannak, hiszen õ akkor, 1965-ben alig hat éves volt. A magyarábok létezésérõl elõször Almási László gróf tesz említést 1935-ben. Amikor át akart kelni a Níluson, az õslako-

sok azt mondták neki, várja meg Ibrahim el Magyarit, aki majd átviszi. Így kerültünk elõször kapcsolatba a magyarábokkal, akik nagy szeretettel fogadták az Õshazából érkezésüket. Majd Fodor István orientalista látogatott a magyarábok földjére 1965-ben, és végül Losonczi Pál 1970-beli szudáni látogatása során vette fel hivatalosan is a kapcsolatot a magyarábokkal. Õ ajánlott fel pár ösztöndíjat az ottani fiatalok számára. Faisal is ösztöndíjasként került a Debreceni Agrártudományi Egyetemre, ahol meliorációs agrármérnöki diplomát szerzett. Az egyetemen ismeri meg jövendõbeli feleségét. Ma Pécsett élnek, két kislányuk, Fatima és Zelma társaságában. Faisallal egy csöndes kis vendéglõben húzódtunk meg, két tea társaságában. Megkértem õt avasson be minket is a magyarábok hitvilágának rejtelmeibe. - Számunkra, kívülállók számára érdekesnek tûnik a ti hitvilágotok. A felvett muzulmán hit mellett sokszor elõfordulnak kereszténységre utaló jelek is, sõt néhol még pogány szokásokat is vélek felfedezni. Errõl szeretném, ha egy kissé bõvebben is beszélnél. - A török csapatokkal, - ezelõtt ötszáz évvel -, együtt érkezõ magyar katonák megtartották keresztény hitüket. Erre abból lehet következtetni, hogy Magyar Ártin és a másik három szigeten az elárasztásuk elõtt tartott, skandináv régészek által végzett ásatások során sok olyan nyomra akadtak, ami erre utalt. De hadd szóljak a jelenrõl is. Ma is a magyarábok a lapos, nagy, kerek cserépedényben sütött kenyerükre keresztet rajzolnak, mielõtt megszegik. Egy másik érdekes mozzanat, hogy a szomszéd szigeten, Szú Ártin (Tej-szigeten) a magyarábok beköltözéséig az õslakos arabok a síkságon temették el halottaikat. A magyarábok dombra temetkeztek és sírfákkal jelölték meg sírjaikat. Ez ugyancsak nem jellemzõ az arabokra. Magyar Ártin az elárasztása elõtt olyan épületek álltak, amilyeneket akár ma is láthatunk itt,

8

a Délvidéken, Szabadka környékén. Egyszóval száz szállal kötõdünk az Õshazához. - De a több évszázados együttélés után õseitek is áttértek a muszlim hitre. - Ez így van. Az iszlámban hiszünk. Számunkra csak egy Isten van, akinek Mohamed a prófétája. Ez a hit keveredett a keresztény hittel, de néhol még az egyiptomi fáraók hite is felfedezhetõ. - Mondanál errõl pár szemléltetõ példát? - Persze. Kezdjük az elején. Ha egy gyermek megszületik, itt nálatok már kiskorában a templomba viszik megkeresztelni. Nos, nálunk nem a templomba viszik az újszülöttet, miután egy hétig csak az anyukájával van egy külön szobában, hanem a Nílushoz. A rokonságbeli nõk kíséretével az ifjú anya a Nílushoz viszi gyermekét, ahol megmossa a kisgyermek arcát, majd vizet önt a fejére. Ezt a szokást a magyarábok betartják, bármilyen messzire is költöztek a Nílustól. Visszajövet az ajtóküszöb elé tüzet raknak, amit az anyukának a kisdeddel az ölében hétszer oda-vissza át kell ugornia. Talán itt feltételezhetõ valamilyen pogány hit maradvány. Mindezek után nevet adnak a kicsinek és az anyuka további negyven napig nem hagyhatja el a szobáját, a nõi rokonság látja el élelemmel. A testvérek közül is legfeljebb a kisfiúk léphetnek be a külön szobába. - Eddig csak keresztény és pogány eredetû szertartásról meséltél. Mi az, ami muszlim a keresztelõben? - Az úgynevezett “keresztelõ” szertartás után a kisfiúkat körülmetélik. Régen ezt egy külön megbízott személy csinálta, ma már orvosok végzik. Az 1960-as évekig a lányokat is “körülmetélték”, a csikló egy kis részét levágták, valószínû, hogy ezt a szokást a fáraók hitébõl vettük át. Ma ezt már nem csinálják és már az is kiment a divatból, hogy a kisfiúkat 7 éves korukban metéljék körül. - Tehát ez volna az egyik fontos esemény egy magyaráb család életében. Hogyan zajlik le nálatok egy esküvõ? - Ugyancsak a magyar hagyományokhoz hasonlóan zajlik az esküvõ is. Nagy sátrat állítunk, ahol a mulatság folyik. De elõbb hadd meséljek a párválasztásról is pár szót. Ha egy fiatal fiúnak megtetszik egy lány, szól a szüleinek, akik elmennek megkérni a lány kezét annak szüleitõl. - Apropó, fiúk-lányok. Milyen ruhát viselnek, mi az, ami megtetszhet egymásnak?

- A fiúk “gellábiában”, hosszú fehér lepedõben járnak. A nõk földig érõ fekete köpenyben, aminek akár egy méteres uszálya is van (ami gyakorlatiasságból jött létre, hiszen a nõ így maga után összegyûjti az utcai szemetet, amit otthon a szemétkosárba dob), a fejükön pedig fekete kendõt hordanak. Hát bizony nem sok látható belõlük, de õk legalább nem viselnek csadort, mint az arab nõk. A fiatalok az utcán vagy az esetleges ünnepélyeken, lagzikon találkoznak egymással. - Hány évesen kötnek házasságot a magyarábok? - A fiúk 18-20 évesen, a lányok 1617 évesen házasodnak össze. - Mibõl áll az ünnepi vacsora? - Mivelhogy a magyarábok a szigetrõl származnak, sok halat fogyasztanak. A halat megsütik, pácolják. Köretnek krumplit, csicseriborsót, babot, lóbabot szolgálnak fel és mindehhez kenyeret fogyasztanak. És persze elmaradhatatlan a birka, amibõl minden lagzira hármat vágnak és azt különbözõképpen készítik el. A nõk és a férfiak naplemente után külön vacsoráznak,

majd a mulatság kezdete elõtt úgynevezett “võfény” vagy szószóló férfi mulatságos dolgokat mond a lagzi résztvevõinek. Majd elkezdõdik a tánc, a mulatság. A nõk külön, a férfiak külön táncolnak, közöttük pedig a zenészek játszanak hangszereiken. - Mit jelent a tulajdonképpeni házassági szertartás? - Az imám adja össze a fiatalokat. De nem személyesen. A menyasszonynak és a võlegénynek is van egy tanúja. Ezek csak férfiak lehetnek. Ha mind a két megbízott tanú elfogadja a másik fél ajánlatát az imám elõtt, akkor a házasság megköttetett. Ezek után az imám elolvassa az elsõ sort a Koránból és áldását adja a fiatalokra. Ez egyben polgári esküvõt is helyettesít, mert az itt két példányban aláírt szerzõdés egyikét átadják a polgármesteri hivatalnak. - Meddig tart a lagzi? - Egy hétig. Az ünnepség nyitott, nemcsak a rokonok, szomszédok jöhetnek el, hanem idegenek is, akár a szomszéd falvakból, településekrõl. Õket is el kell látni reggeli-ebéd-vacsorával. Van úgy, hogy az

elsõ estén akár 300-an is részt vesznek az ünnepi vacsorán. A következõ napon ez a létszám csökken, hiszen az emberek dolgozni mennek és csak estére, vacsorára térnek vissza. - Visszatérve a fiatalokra. Miután a távollétükben összeadta az imám, õk már férj-feleséggé vállnak? Ezzel be is fejezõdik a szertartás? - Nem. Újra következik a keresztény szertartás. A võlegény kézen fogja a menyasszonyt és lesétálnak a Nílushoz, ahol kölcsönösen megmossák egymás arcát. Majd visszatérve a lagzi helyszínére az udvaron rakott tûzön kézen fogva hétszer átugornak. A hetedik napon a menyasszony házától énekelve elkísérik a fiatalasszonyt a férje házához, akinek ettõl kezdve hites felesége lesz. - Ezután következik a nászéjszaka? - Nem. Arra már rögtön az után kerül sor, hogy az imám összeadta a fiatalokat. Erre a célra fenn van tartva egy külön szoba, ahol a fiatalok egyedül maradhatnak. (Hacsak a sok kis leskelõdõ gyermeket leszámítjuk.) Ugyancsak egy régi szokás, hogy a nászéjszakáról kijövet a võlegénynek fel kell mutatni egy véres rongyot, annak igazolására, hogy a menyasszony szûz volt. Ha a menyasszony nem szûz, rögtön elzavarják, a házasság pedig érvénytelen. - Egy muszlim férfi hányszor nõsülhet? - A Korán szerint négyszer, de általában csak 1-2 feleséget tartanak. Apámnak is két felesége és 14 gyermeke volt. - A következõ szomorú, de elkerülhetetlen esemény egy ember életében az elhalálozás, a temetés. Milyen ennek a rituáléja nálatok? - Nálunk ez nem olyan látványos szertartás. Ha meghal valaki, fél, maximum egy óra alatt el kell temetni a nagy meleg miatt. Amint meghalt valaki, a nõk hangosan kiabálni kezdenek és a hajukat tépkedik, ezzel hozva tudomásul a szomorú eseményt. A férfiak, a temetõben rögtön sírásásba fognak. A nõk fehér lepedõt varrnak, amibe teljesen belevarrják a halottat. Persze elõtte ha férfi volt férfiak, ha nõ volt a nõk tisztára mossák és illatos olajokkal kenik be. Majd egy ágyra helyezik, amin kiviszik a temetõbe. Itt az egybegyûltek imádkoznak, de a 9

szertartást nem az imám vezeti. A temetõben a sírgödör aljára egy arasznyi, a sírgödör teljes hosszán végighúzódó árkot ásnak. Ebbe az árokba kerül bele tulajdonképpen a halott, oldalt fektetve, arccal kelet-

nek, Mekka felé. Majd téglákkal fedik le az árkot és erre dobálják a földet. A magyarábok, - mint már említettem -, ezek után fejfát állítanak halottaiknak. A halotti tor is hét napig tart. A felállított sátrakban a rokonok, barátok, ismerõsök azért fohászkodnak, hogy a halott lelke jusson el a Paradicsomba. A szertartás abban is különbözik a lagzitól, hogy itt az eledelt a szomszédok hozzák, méghozzá annyit, hogy a távolról jött rokonoknak is jusson. A vendégek egy része a halotti háznál is alszik. - Nálatok, magyaráboknál szokás-e megemlékezni a halottakról? - Igen. Nálunk ezt a Ramadán utolsó péntekjén szoktuk megtenni. De a magyarábok akár hetente is kimennek a sírhoz (bár ezt tiltja a Korán). Ilyenkor élelmet visznek magukkal, például datolyát, vagy olyan ételeket, amik nem romlandóak és a sírra helyezik. Ezt persze nem a halottaknak szánják, hanem az arra járó szegényeknek. - Apropó, szegények. Mindenkinek kötelessége segíteni a szegényeken? - Igen. A Ramadán után háromnapos ünnepség kezdõdik. Ilyenkor mindenkinek a vagyona 4%-át szét kell osztania a szegények között. Ez nem olyan mint az adó, amivel az állam felé kell elszámolni. Ebben az esetben mindenkinek Allah elõtt kell elszámolnia. Egy másik hasonló esemény 2 hónappal a Ramadán után következik, amikor arra emlékezünk, hogy Ábrahám felajánlotta fiát, Izsákot az Istennek. Ilyenkor minden felnõtt férfinek egy makkegészséges, tökéletes szarvú kost kell saját kezûleg feláldozni és annak húsát szétosztani a szegények között. Hát, röviden ezek a mi szokásaink, amik egy részben furcsák egy európai számára, ugyanakkor sok ismerõs vonást is tartalmaznak a keresztény hitbõl. Így élnek még ma is a véreim a magyarábok hazájában. Ma Szudánban és Egyiptomban szétszórva mintegy tízezer magyaráb él. Egyikük visszaköltözött Õshazájába. Õ Faisal Mohamed Khalil. A szülõföldjét elárasztották, de õ nálunk Újhazára talált. Bár a távolság elég nagy a magyarábokig, Faisal álmaiban néha otthon jár. - Bandi András -

Szellem Beavatások a Pilis barlangjaiban A Duna festõi völgyszorosa által átölelt Pilis hegység nemcsak hazánk, hanem Európa természeti látnivalóinak ranglistáján is elõkelõ helyen áll. A Dunakanyar és a fölé magasodó hegyek, sokak szerint a világ egyik legszebb tájképi együttesét alkotják: hiszen a vadban gazdag erdõk, a különleges geológiai képzõdmények és a változatos flóra sok helyütt még ma is érintetlen. Bár az ember már évezredek óta él itt, még mindig nagy kiterjedésben maradtak fenn olyan területek, amelyek a mai napig megõrizték eredeti, természetes állapotukat. Ez a szépséges vidék, bármikor is járunk erre, minden évszakban megnyugtató, tisztító hatással van ránk. De akik erre kirándulnak, sokszor nem is sejtik, hogy évszázadokkal ezelõtt milyen különleges szertartásokra került itt sor. A pálos szerzetesek, akik az “örök bölcsesség útját” keresték, nem véletlenül választották ehhez helyszínül a Pilis rejtett barlangjait. A krónikák és a pálos hagyomány a rend indulását a távoli múltba vezeti viszsza. Szent László király idején élt egy Vác nevû remete, aki olyan nagy tudással és tapasztalattal rendelkezett, hogy azzal kivételes megbecsülésre tett szert. A remete azonban, hogy megtisztuljon, a Pilis hegység eldugott, védett barlangjaiba húzódott vissza. Õ volt az elsõ barátok egyike, aki ezen a helyen kereste a magányt, itt elmélkedett és imádkozott hosszú nappalokon és éjszakákon át megszakítás nélkül. Késõbb követték õt a pálos szerzetesek is, akik kolostorokat építettek, és a hagyomány szerint valahol a hegység mélyében rejtették el felbecsülhetetlen értékû kincseiket is. A pálos beavatás egy kõbõl készült koporsóhoz kötõdik, ebbe fektették be a jelöltet. Az ifjú jelentkezõt elõbb úttalan utakon, titkos járatokon át levitték a barlang mélyére, a legbelsõ terembe, ahol nem volt más, csak az a bizo-

nyos kõkoporsó. E szertartáson csak néhány ember lehetett jelen. Amikor a jelölt lefeküdt, a hagyomány szerint megnyílt elõtte az ég, lelke felszállt, áttörte a kõboltozatot, a föld szféráit. Ha azonban nem sikerült kitörnie a barlang mélyébõl, a lezárt világból, akkor nem vehették fel a rend kötelékébe. Gyöngyösi Gergely, a pálos rend egykori generálisa azt vallotta errõl: “Ezek az atyák egész életük folyamán azt próbálták megvalósítani, amit odafönn az égben, az angyalok szférájában láttak. Ha valaki ismeri a magyar kereszténység archaikus népi imádságait, akkor könnyen fölfedezheti a beavatás hasonlóságát az ima megindító képével.” A hagyományok azt tanítják, hogy a beavatott fejénél megjelent a káprázóan fényes Nap, a lábánál pedig a ragyogó Hold. Ez a fajta beavatási rítus tehát a pálosoknál a fénnyel való egyesülést és a lélek mélységeinek jobb megismerését szolgálta. Az a jelölt, aki átélte ezt a nem mindennapi élményt, halála után ténylegesen és valóságosan elhagyta az emberi világot, így holttestét az enyészet soha nem tudja kikezdeni. A pálos már életében megismerte a halált, lelke felrepült az égbe, és onnan már égi erõkkel felvértezve tért vissza a földre. A pálos szerzetesek egyébként három jelentõs kolostort építettek: a márianosztrait, a budaszentlõrincit és a máriavölgyit. Mindhárom arról volt nevezetes, hogy nem rendelkezett temetõvel (pedig mindegyikrõl tudjuk, hogy több százan éltek bennük). Azért nem, mert egyetlen esetben sem kellett az elhunyt testvért elhantolni, hiszen testük egy megfelelõ helyen romlatlanul várta a feltámadás idejét.

A legenda szerint egy alkalommal, amikor Özséb, a rend megalapítója a Pilis mélyén imádkozott, csoda történt vele. Imádkozás közben lelke elhagyta a testét, és a felhõk járásának magasságában elkezdett nagy köröket leírni. Felülrõl látta az egész vidéket, és miközben nagy magasságokban, mint egy sólyommadár keringett és rótta az égi köröket, látta, hogy a Pilis rejtett zugaiban az erdõk és barlangok mélyén apró, kis lobogó lángok égnek. A látomás következõ pillanatában ezek az apró lángok elkezdtek egymás felé közelíteni. Elõször csak két lángocska egyesült, aztán kettõ egy harmadikkal, majd az összes láng egy közös középpont felé igyekezett. A következõ pillanatban azt látta Özséb, hogy a Pilis kellõs közepén egy hatalmas nagy tûzgömb jelent meg, amely teljesen beborította a hegyeket, és az így keletkezõ hatalmas lángok végül mindent elpusztítottak. Özséb számára teljesen egyértelmû volt, hogy az egész Pilist beborító apró, lobogó lángok a hegyvidéken szétszórtan élõ remeték lelkei, és ezek a lelkek egyesültek egy tûzgömbbé. A látomást követõen 1205 körül, miután összegyûjtötte a remetéket a Pilis térségében - nem lehet pontosan tudni, hogy hol -, egy templomot építtetett a Szent Kereszt tiszteletére. Már utaltam rá, hogy milyen fontos is volt a beavatási szertartáshoz a megfelelõ helyszín, vagyis a Pilis eldugott, ember nem járta erdõi. Ez a vidék ma is gazdag régészeti lelõhely, a kutatók gyakran bukkannak a pálos szerzetesek emlékeire, így kolostorok, hajdani lakóhelyek maradványaira is. Hogy ezek az emlékek, és egyáltalán, e csodálatos hegyvidék varázsa ne veszszen el nyomtalanul, arról már nekünk kell gondoskodni. Ha mindezt szem elõtt tartjuk, akkor a természet eddig nem ismert, rejtett szépségei is feltárulhatnak elõttünk, hogy azután életre szóló élményekkel gazdagodva térjünk haza e gyönyörû tájról. - Prusinszky István -

10

Szerzõink írták Személyiség a természeti tipológia tükrében “Nemlétezõ állat” teszt: Projektív módszer, olyan eljárás, amely egy személy tudattalan motivációinak, szorongásainak és konfliktusainak feltárására szolgál. Alapját az az állítás képezi, hogy minden, amivel az ember érintkezik, amit csinál, egyéniségének tükrözését hordozza. Minél több meghatározatlanság van a feladatban, az annál jobban tükrözi az egyéniséget. Tesztfeladat: kitalálni és lerajzolni egy nem létezõ állatot. Meghatározni, hogy mi a neve, hol él, és mivel táplálkozik. A 4-es papíron egyszerû “B” keménységû ceruzával kell végrehajtani /radírozni nem szabad/. Például: A “NEMLÉTEZÕ ÁLLAT” teszt értékelése:

Fülek: - ha nagyok, az azt jelenti, hogy az illetõ erõsen függ a külvilág ítéletétõl, mások véleményétõl, befolyásolható. Szemek: az aggódás és a félelem szintjét szimbolizálják. - nagyon nyitott szem: sérülékenység, - nagy szemek: problémák érzelmi átélése, izgalom, zaklatottság, - vonalakkal berajzolt, satírozott szemek: aggódás és nyugtalanság, rossz elõérzet, szorongás. Szempillák: ha ki vannak emelve, tüntetõség, a nemi szerep aláhúzása,

Értelmezés: A lapot gondolatban négyfelé hatjuk, megkapjuk a négy képteret. A jobb oldal és a felsõ rész a pozitív érzelmeknek felel meg, a jövõbe való irányultsággal, aktív pozícióval. Ha a rajz nagyobb része /vagy az egész/ itt van, ez túlzott önértékelést mutat, elégedetlenséget a társadalmi helyzettel, törekvést a társadalmi /közösségi-gyermekek esetében/ fontosság növelésére. A bal oldal és a lenti rész a negatív érzelmeknek felel meg, a múlt túlsúlyát és passzivitását jelenti. Ha a rajz nagyobb része /vagy az egész/ itt van, az önértékelés csökkentettségére, nyomottságára és a határozatlanságára utal, érdektelenséget jelent a társadalmi státusz iránt, az adott helyzetbe való beletörõdést. Apró állat a lap bal alsó sarkában komoly pszichés problémára figyelmeztet. Az átlagos az, amikor a rajz /függetlenül attól, hogy álló vagy fekvõ helyzetû a lap/ a középsõ részen helyezkedik el és átlagos méretû, ez normális önértékelést mutat.

hisztérikusságra, magamutogatásra való hajlam - férfiak esetében nõi vonások jelenléte az egyéniségben. Száj: - megrajzolt fogak: szóbeli agresszió, gorombaság, arcátlanság, - megrajzolt nyelv: beszédesség, fecsegésre való hajlam, - megrajzolt ajkak: érzékenység, érzelmesség. Fej méretei: ha ez a rajz nagyobb része, akkor azt jelenti, hogy az illetõ értékeli másokban a racionalitást, gondolkodást, intellektust, tanultságot. Szavak: a felettesekhez való agresszív viszonyulás, ha felfelé állnak, ha lefelé, akkor az alárendeltek irányában. Ugyanígy a tüskék vagy egyéb hegyes dolgok is. Lábak, mancsok, alapzat: ha ezekre az alaposság és masszivitás jellemzõ alaposság az életben, a hozott döntések átgondolása, praktikusság. Törékeny végtagok: könnyelmûség, a döntések megalapozatlansága. Részleteiben: Ha sok ugyanolyan láb van, az átlagosság, a döntések banalitása; a Fej: - jobb oldalra fordított: tevékeny végtagok sokfélesége önállóegyéniség, ság, alkotói hajlam, másként gon- bal oldalra fordított: tendencia a dolkodás, kezdeményezõkészség. hosszas gondolkodásra, reflexióra, határo- Ismert állat: nem akarja felnyitzatlanság, aktív cselekedetektõl való féle- ni magát, nincs alkotás. lem, Törzs: azt mutatja, hogy az ember - arccal elõre: egocentrizmus, “én számára mennyire fontos az érzéki, vagyok a központ”, fejletlenség vagy gyer- érzelmi szféra. Minél nagyobb a meki kor /minden gyermek egocentrikus/. törzs, annál fontosabb. Ha a fej kis lábakon áll törzs nélkül, csökkent ez a szféra, gyereA jobb vagy bal oldalt a megrajzolt állat sze- kek esetében pl. a szeretet, “dajka” hiánya. mével kell nézni. A rajz kontúrja: vastag, pontos, világos 11

és éles vonalak - az idegrendszer erõs típusa, a rajzoló magas energetikája. Gyenge, vékony vonalak: aktivitása csökkentett. Többször áthúzott kontúrok: zárkózottság, törekvés egy védõfal felállítására, magába vonulás. Díszítõ elemek: tüntetõséget jelentenek, a saját nemiség kiemelésére való vágyat /fõleg nõknél/. Éles sarkok a rajzon /tûk, tövisek, szárnyak/: - ha rendeltetésszerûek, funkcionálisak, akkor ez a racionalitás és agresszivitás tanúbizonysága, - ha nem funkcionálisak /díszítésre valók/, akkor demonstrativizmus, modorosság. Farok: a hozott döntéshez való viszonyt mutatja, ha balra áll ez passzivitást jelent, ha jobbra, aktivitást. Ha felfelé mutat, pozitív viszony a döntéshez, ha lefelé, negatív. Összességében az állat: lehet fenyegetõ, megfélemlített és semleges. Ha az állatot ezek közül valamelyik kategóriába soroljuk, ez magát az embert is besorolja. Ha az állat emberre hasonlít: felépítésében, arcának hasonlóságában, ruházatában, ez olyan embereket jellemez, akiknek gondolkodása infantilis, gyermeki. Ha kör alakja van a rajznak: a rajzoló nem akar magáról információt adni. Szõrös, sötét: /besatírozott/ zárkózottság. Mechanikai eszközök jelenléte: természettõl való elszakadás. Az állat neve: - funkcionális cél gyakorlatiasság, - könyvbõl származó /tudományos/ a tanultság, a józan ész demonstrálása. A helyes elemzéshez figyelembe kell venni a tesztelés szituációját is!

- Petrovics Magdolna -

Technikák Feszültségoldó légzés Most, hogy a tavasz már lassan kezd kibontakozni, egyre jobban érzik az emberek a fáradtságot, a feszültséget végtagjaikban. Szokták is mondani, hogy ez a tavaszi fáradtság jele. Ilyenkor az ember izmai lassan és nehézkesen állnak rá az egyre aktívabb igénybevételre. Gondolatai is fáradtak, lassabban mozognak. Ilyenkor nagyon jól jön, hogyha az ember rövid idõn belül, nagyon hamar fel tud oldódni, testében megbújó fiziológiai feszültségeket gondolataiban megbúvó mentális feszültségeket fel tudja oldani. Nagyon sokféle légzõ technika van erre, én ezek közül most egy nagyon könnyû, nagyon könnyen kivitelezhetõ, ám hatásfokában mindenki számára érzékelhetõ légzõ gyakorlatot mutatok be. Elöljáróban annyit, hogy minden légzõ gyakorlathoz kell valamilyen nyitott levegõjû hely, akár nyitott ablaknál, vagy teraszon, de a legjobb, ha kisétálunk a természetbe. Hisz addig is, a séta ideje alatt relaxálunk, figyelünk, elménk nyugalmi állapotba kerül, és szervezetünk a feldúsult oxigénhatás következtében, - ami ilyenkor tavasszal a zöld környezetben érzékelhetõ -, fontos szerepet játszik egy-egy hatékony légzõ gyakorlat elvégzésekor.

Amikor kiválasztjuk azt a légzõpontot, ami a számunkra kellemes, próbáljunk több szempontot figyelembe venni. Elsõ szempont, hogy csak azon a helyen álljunk meg, ahol a számunkra úgynevezett nyugvópont van. Tehát ahol semmiféle irritáció, feszültség vagy zavaró tényezõ nincs. Úgy is lehetne ezt értelmezni, hogy ami vonzza a tekintetünket, és ha odaérünk, akkor egyfajta békét, egyensúlyt és harmóniát fogunk találni. Ezek a nyugvópontok valójában azt jelentik, hogy az egyén energiarendszere, a földbõl kiáradó erõ, és a végtelenbõl feléje áradó erõ, - mint fizikai energia természetesen -, egyensúlyba kerül, és így a gyakorlatot elvégzõ személy sokkal könnyebben rá tud hangolódni a környezete energiaháztartására. Ezeknek a ráhangolódásoknak egyrészt fizikai jelentõsége van, másrészt mentális jelentõsége van, hisz az ilyen nyugvópontokon az ember energiarendszere felélénkül, ennek a felélénkülésnek a hatására gondolatai lecsillapodnak, megnyugszik, s így nyugodtan, sokkal könynyebben meghallja belsõ csendjét. Sokkal könnyebben és nyugodtabban tudja a saját maga által gerjesztett feszültségeket, vagy mások által feléje irányított feszültség-gondolatokat megnyugtatni. A gyakorlat lényege, hogy amikor az embert valamilyen nagyobb fizikai megterhelés éri, és hosszú idõ kellene ahhoz, hogy a szervezet regenerálódjon, de nincs erre idõ, akkor rövid idõn belül, a gyakorlat elvégzése után, - már szinte percekkel -, érzékelhetõ, hogy fizikailag megváltozott az állapota, erõnléte javult. Mentálisan megváltozott az állapota, mivel a gondolatai kitisztultak, elméje fényesebbé, és ragyogóbbá vált. A világ felé kibocsátott energiarendszere sokkal érzékenyebben veszi a visszavert jeleket, így a tájékozódás akár fizikailag, akár mentálisan könnyebben elvégezhetõ.

12

A gyakorlat lényege, hogy megállunk közepes terpeszállásba, a kezünket derékmagasságban összeérintett ujjakkal egymás felé, és ahogy szívjuk be a levegõt úgy húzzuk fel a kezünket, egészen a mellkas felsõ részéig. Ahogy felért a kezünk és jól teleszívtuk a tüdõnket, a kezünket elfordítjuk, csak a tenyerünk néz lefelé. Majd újra a kiindulópontig visszük a kezünket, és közben lassan, szinte alig hallhatón fújjuk ki a levegõt. Ezt a gyakorlatot egymás után háromszor kell elvégezni. Miután a gyakorlat megtörtént mind a három alkalommal, kezeinket letesszük magunk mellé oldalt. Orron keresztül egyszer mélyen beszívjuk a levegõt, három, öt, esetleg kilenc másodpercig - ez attól függ, hogy ki mennyire bírja -, benntartjuk a levegõt. Utána megpróbáljuk egyensúlyunkat megerõsíteni és saját testsúlyunkat bal lábunkra rátenni. Szemünk végig nyitva van, hogy esetleg akinek valamilyen egyensúlyproblémája van, nehogy megszédüljön vagy egyéb más probléma adódjon. Tehát bal lábunkra helyeztük a testsúlyunkat, jobb lábunkat felemeljük annyira, hogy mindkét kezünket térd alatt át tudjuk kulcsolni és meg tudjuk fogni. Miután átkulcsoltuk felemelt jobb lábunkat, ahogy szívjuk be a levegõt, úgy húz zuk magunk felé térdünket. Majd, ahogy fújjuk ki a levegõt, úgy engedjük le. Ezt a gyakorlatot egymás után háromszor kell elvégezni, majd utána lábat kell cserélni. Amikor mind a két lábra háromszor-háromszor megtörtént a beszívás és kifújás, utána derékmagasságba hátul összekulcsoljuk a kezünket , és a levegõ beszívásának következtében húzzuk felfelé, könyökünket egyre jobban eltávolítva testünktõl. Ameddig lehet, addig feszítjük felfelé kezünket, ott megállunk egy pillanatra, majd kifújjuk a levegõt. Ez a gyakorlat ugyanúgy háromszor kerül elvégzésre. Mikor végzünk a technika ezen részével, ismét letesszük magunk mellé a kezünket, megpróbálunk egy pillanatig saját belsõnkre figyelni. Majd újra ujjhegyeink egymás felé néznek derékmagasságban elõttünk. Beszívjuk a levegõt, tenyerünk lassú felfelé emelésével egészen a mellkas felsõ részéig, vállainkat kicsit hátrahúzzuk. Eközben arra gondolunk, s arra törekszünk,

hogy a tüdõnk szinte olyanná váljon, mint hogyha egy hordó vagy egy dézsa lenne, minél több levegõ, minél több oxigén jusson bele. Ahogy felemeltük, most egy picit benntartjuk, ki meddig bírja. Itt nem árt, ha mindenki törekedik az általa elérhetõ maximumra. Amikor elérjük azt a küszöböt, hogy már feszít a bentlévõ levegõ, akkor tenyerünket átfordítjuk, és szépen lassan, nyugodtan elkezdjük a levegõt kifújni. Ahogy leért a kezünk, a légzõ gyakorlattal végeztünk. Ez hozzávetõlegesen egy-két percnyi, vagy esetleg ötpercnyi idõt vesz igénybe. Attól függõen, hogy ki mennyire tudja a beszívott levegõt benntartani. Mint említettem, ennek a légzõ gyakorlatnak szinte azonnal érzékelhetõ hatása van, de nem szabad soha egyetlenegy gyakorlattól nagy eredményt várni. Annak ellenére, hogy érzékelhetõ, sokkal fontosabb, hogyha ezt a gyakorlatot rendszerében nézzük, és akár naponta többször végezzük el, akár csak napi egy alkalommal. Hosszú távon hozza meg az eredményét, hosszú távon fejti ki pozitív, jótékony hatását. A szervezetben a felgyülemlett oxigén hatására elindít egy belsõ tisztulási folyamatot a hordóformájú tüdõnek, ami a légzés közben mint vizualizáció megjelenik, tisztító hatása van. Egyrészt a fiziológiai folyamatokban, egyrészt a mentális folyamatokban, hisz az ember mindig tud arra gondolni a gyakorlatok közben, hogy a benne felgyülemlett feszültségeket, gondolatokat kifújja, kiüríti magából. Mindig tud gondolni arra a gyakorlatot elvégzõ, hogy az általa beszívott levegõ megtisztítja, egyrészt a fizikai testét, egyrészt a mentális gondolatatit, egyrészt a lelkét. Nagyon fontos, hogy ezeket a gyakorlatok ne úgy kezeljük, hogy elvárásokkal nézünk eléje, hanem lelkiségükben kell õket értelmezni. S a lelkiség legfontosabb megnyilvánulása abból áll, hogy megpróbáljuk úgy nézni az általunk látott világot a légzõ technika alatt, hogy nem ítélkezünk felette, nem is formálunk véleményt, egyszerûen csak megpróbálunk örülni annak amit látunk, mindenféle elvárás, mindenféle meghatározás nélkül. A légzõ gyakorlatok legfontosabb eleme az ütem, a ritmus. Ebben a gyakorlatban az ütem és a ritmus nyugalmat jelent - a lassúság alatt természetesen a feszültségmentes gondolkodást értem. Így az ember egy-egy légzõ gyakorlat rendszeres elvégzésével hosszú idõre el tudja érni azt a belsõ nyugalmi állapotot, ami képessé teszi õt arra, hogy a világot ne csak megpróbálja más szemmel nézni, hanem a légzõ gyakorlat alatt más szemmel is nézi. Minden légzõ gyakorlat, mint életmûködéssel összefüggõ folyamat, valójában az élet újraértékelésével függ össze. Az élet újraértékelése a légzõ gyakorlatok alatt lehetõséget nyújt arra, hogy értelmezzük, hogy valójában, mi milyen emberek vagyunk, miként viszonyulunk környezetünkhöz. Ezen gondolatok további motivációs részérõl szól a következõ technika, amit általában reggel és este lehet elvégezni.

Minden reggel, mikor az ember felébred, fontos, hogy ne egyszerre kelljen fel. Az ébredés utáni azonnal felkelés különféle fiziológiai, illetve mentális problémákat tud elõidézni. Sokkal egészségesebb, hogyha az ember egy pillanatra - mikor felébredt - kinyitja a szemét, körülnéz, és megpróbálja gondolatait értelmezni. Végiggondolja, hogy milyen napja lehet, mit fog azon a napon cselekedni, és végiggondolja azt, hogy ezen a napon vajon mennyire tud más emberekkel együtt élni. Mennyire tudja kivitelezni azt, hogy nem eltávolodni kell a világtól, hanem közeledni, és ami a lényeges dolog a közeledésben, az érdeknélküliségnek kell, hogy legyen a legnagyobb motivációs ereje. Amikor felébredünk, kinyitjuk a szemünket, köldökünk fölé tesszük a kezeinket egymás mellé, egymással szembe, úgy hogy a hüvelykujjaink összeérnek, és így a kéz és a hüvelykujjak között egy aprócska, pici háromszög lesz. Ahogy nézünk felfelé, orrunkon lassan beszívjuk a levegõt, és nyitott szemmel kifújjuk. A kifújás következtében csak egyetlenegy dologra koncentrálunk, mint az elõbb említettem, arra, hogy a mai napon is tudunk-e valami olyat tenni, amivel közeledünk a világ felé. Nem megváltani kell ilyenkor a világot, nem különféle ideákat szõni, egyszerûen csak emberi érzésekre kell koncentrálni, hogy érzelmileg, gondolatilag közel tudunk-e kerülni a másik emberhez. Amikor ezeket a gondolatokat letisztáztuk magunkban, utána érdemes fel

csak céljaink eléréséhez egy eszköznek. Tudom, hogy ez sokak számára furcsának tûnik, de bárki, hogyha belegondol, nagyon gyakran lehet találkozni olyan emberekkel, akik embertársaikat eszköznek tekintik, és ezáltal csak céljaik elérése érdekében közelednek feléjük. Ebbõl a két meditációs gyakorlatból, amit este és reggel végzünk el, igazából ezek inkább pihentetõ relaxációs, koncentrációnövelõ gyakorlatok. Ha az ember õszintén végzi el, és önmagához hû, ami az ember számára a legfontosabb dolog, akkor megláthatja és érzékelheti saját gyengéit, hibáit, erényeit, és erénytelenségeit. Amikor az ember ezeknél a gyakorlatoknál eljut egy-egy felismeréshez, hogy itt és ott hibát követett el, akkor nem az a fontos, hogy a hibán rágódjon. Nagyon sokan itt követik el a legnagyobb hibát, hogy rágódnak egy-egy eseménysorozaton. Ameddig valaki egy-egy ilyen eseménysorozatnak a rabja, az azt jelenti, hogy a hibát nem tudja elengedni. De ha a hiba felismerésekor ki tudja mondani, hogy ennyit tudtam, erre voltam képes, és elismerem, hogy nem tudok többet. Abban a pillanatban, ha valaki ezt õszintén végiggondolja, és ki tudja mondani, akkor tudni fogja azt is, hogy ez a kiindulópont. Tehát nem ez a végcél, hanem ez a kiindulópont, ez az, amin változtatnia kell. Ha felismeri ennek a lehetõségét, akkor tudja, hogy ez az,

kelni, mert arra az ember “lelki része” és “fizikai része” már elér egy olyan energiaszintet, ami az õ számára erõsíti a koncentrációt és a fizikai erõnlétet. A gyakorlat második része következik. A már említett módon, köldökünk felett egy picivel összeérintjük ujjaink hegyét, úgy, hogy hüvelykujjaink is összeérnek, így a kezek és a hüvelykujjak között egy háromszög alakú terület lesz. Ismét lassan beszívjuk az orrunkon a levegõt, de most csukott szemmel fújjuk ki, és egyre lassabban, egyre nyugodtabban. Nem az elalvásra koncentrálunk, hanem a nap megtörtént eseményeire. Õszintén, egyértelmûen, kicsit határozottan végig kell gondolni azt, hogy mi történt aznap, mennyire voltunk egymáshoz közeliek, mennyire tekintettük a másik embert embernek, s nem-

amit újra nem kell neki elkövetni, hanem feloldania kell. Feloldani csak úgy tudja, hogyha az adott témához, a fájdalomhoz, vagy félelemhez, vagy egyéb más feszültségfokozó tényezõhöz nem ragaszkodik, hanem a szó szószerinti értelmében elismeri annak létét, majd elengedi. Észre lehet venni, hogy az elengedést követõen ezek a feszültségpontok megszûnnek, de csak akkor, ha ezt õszintén ki tudja mondani: “Ennyit tudtam!”. Mivel az emberi elme ilyenkor már automatikusan keresi az új lehetõségeket, a fejlõdés következõ részét. A technikák következõ részében arról lesz szó, hogy hogyan lehet ezeket a fejlõdési folyamatokat erõsíteni.

13

- Czanik Csaba Árpád -

Körképinterjú Vincze Lilla

problémát számomra, ha társam nem tudott beletörõdni, hogy én egy karmatikus egyéninyek egyszerûen szépek és én feltöltõdöm ség vagyok. Egy férfi számára nagyon nehéz leezekkel az értékekkel. Abban a korban sokkal het elfogadni, ha a no úgymond “valaki”, és több finomságot és mélységet látok, mint a tudja, mit akar. Hiszen a klasszikus értelem mai felgyorsult pénzvilágban. Úgy érzem, e ben vett férfi szerepkör “a családfenntartó, a múltbéli tárgyaknak lelkük van, valamirõl döntéshozó”. Az én személyiségemben a nõi mesélnek… egy érzésrõl. A mûvészetek- szerepek skálája elég széles, több módon meg nek, a zenének éppen az lenne a fel- tudok felelni, és képes vagyok váltani egyikbõl adata, hogy ezeket az érzéseket a másikba. Egyvalamire nem vagyok hajlandó, megtartsa, közvetítse a lelkek fe- az egyéniségemrõl lemondani. Nem tudok lé. Hiszen az emberi lélek maga olyan lenni, akit leültetnek, és ott marad…. A a mûvészet, csak abból fakadó- lényeg, hogy belsõ indíttatás vezérel, és úgy ér zem, a kapcsolatok és élethelyzetek elengedéan lehet bármit is alkotni. - A lelkek azért külön- se terén rendszerint tudtam nagyvonalú lenni, A szecesszió világában találkoztam Vincze Lil - bözõek…. Voltak-e konfliktusaid az életben és ember maradtam. Ami a szakmámat illeti, elmondhatom, sokkal többnek érzem magam, lával, akit ének-stúdiójában kerestem fel. A ebbõl adódóan? helyiségbe belépve csodálatos régiségek, búto- Ezeket az összeütközéseket nem le- hogy a Napoleon Boulevard után más utat vá rok, festmények, dísztárgyak egy más korabeli het kikerülni. Mindig voltak szellemi és lelki lasztottam, és nem azt a fajta színpadi, látszókellemes hangulatot idéznek… harcaim evilági és túlvilági erõkkel egyaránt, lag sokkal tartalmasabb életet élem, mint azt Lilla szívélyesen fogad… leülünk a de éppen ezek jelentik a feladatot számomra. sokan vártak volna tõlem. Az igazi siker nem korhû fotelekbe… és még mielõtt bármit kér - Folyamatosan arra törekedni, hogy a viharos mindig látványos. - Mit gondolsz, Te választottad ezt idõszakok ellenére szebbé tegyem magam és deznék Tõle, beszélni kezd… mások életét. Mostanában ez a törekvésem az az utat, vagy a sors egyfajta terelése volt? - Ha visszagondolok gyerekkoromra, - Nagyon örülök, hogy olyan újság- énektanításban valósul meg. Próbálom a réggal találkozom, ami igazán közel áll a lelkem- múltat idézõ, szépséget közvetítõ környezetbe soha nem akartam látványos életet élni. Már hez. Számomra az a legnehezebb a nyilatkoza- behozni azokat a szellemi vonulatokat, amik a akkor is a zene volt mindenem, de nem vágy tokban, hogy nem jöhet ki teljes mértékben a fiatalokat érdeklik, és igyekszem egységet te- tam olyan “sztárság”-ra, amilyet a körülmészemélyiségem. Sokan, akik népszerûségem remteni. Ez teljesen más világ, mint az exhibi- nyek teremtettek. Úgy gondolom, a sors által által ismertek meg, téves képet alkotnak ró- cionista színpadi élet. A sztárság egy önzõ ma- hozott választási helyzeteket, nem lehet elkelam. Csak azok tudják, mennyire másvilágú gatartás, mert az ember hajlamos elsõsorban rülni, ezek nem véletlenek. Azonban nem csak ember vagyok, akik igazán közel állnak hoz- magával foglalkozni… Rádöbbentem, nem ez én választok, engem is kiválasztanak bizonyos zám, akik értik és érzik a zenémet. Elsõsorban az igazi feladatom, hanem segíteni azoknak az erõk. Az ember számára fel sem fogható köla belsõ világ a személyiségekben rejlõ mélysé- embereknek az életvezetésében, útkeresésé- csönösségi energiák mûködnek, melyek elõgek érdekelnek, maga a show business nagyon ben, akik lelke hasonló az enyémhez. Annak idéznek egy-egy döntést. Tehát részese vagyok idegen tõlem. ellenére, hogy erre rájöttem, adódnak alkal- a választásnak, de nem csak tõlem függ. És - Volt-e ennek a két ellentétes világ - mak, melyek nehézségeket okoznak számomra meggyõzõdésem, hogy az életben adódó akanak - a belsõ utaknak és a show businessnek- emberi kapcsolataimban hivatás és magánélet dályokat, próbatételeket, fontos megélni, mert érettebbé tesznek. Ez szükséges ahhoz, hogy olyan ütközõpontja, amelyet meghatározó- tekintetében egyaránt. - Hogyan kezeled az emberi kapcso- megnyíljanak elõttünk azok az ajtók, melyenak tartasz magadra nézve? ken valóban be kell lépnünk. Amikor az ember - A Napoleon Boulevard nagy sikerû latokat? idõszak volt életemben… Amikor feloszlott a - Sokszor zenemûvekhez tudnám ha- nekifog egy feladatnak, olyan, mintha hajóra zenekar, dönteni kellett, merre tovább…! Ek- sonlítani. Elindul valami… ez maga a nyitány, szállna a tengeren. Megtervezi az utat, és úgy kor zeneileg és egész személyiségemben egy- majd szép lassan kibontakozik a történet, és érzi, mindenre fel van készülve. Miközben ha aránt teljesen másfelé folytattam az utat. So- egy ponton az erõviszonyok összecsapnak… lad elõre, különféle erõk folyamatosan megtakan nem tudták, hogy egy ilyen sikersorozat ilyenkor történnek elválások, vagy erõs kötõ- lálják. A szél egyszer segít, máskor vihart kaután miért nem haladok tovább, abba az dések alakulnak ki. Tudom magamról, hogy var, az ég olykor beborul… majd száz ágra süt irányba…. Mert nem az az én utam, és ezt ke - erõteljes személyiség vagyok. Nagyon érezte- a nap. Megállás nélkül figyelni kell, és ügyesen vesen értették meg. Itt egy olyan választásról tem elképzeléseimet, érzéseimet, és ez mások lereagálni a ránk irányuló hatásokat. Mégis volt szó, amely nem függött pénztõl és egyéb számára egy idõ után terhes lehet. Néha nehéz vannak a sorsnak váratlan beavatkozásai, érdekektõl. Olyan lelkületû vagyok, aki mindig elviselni a lendületemet. Ha belekezdek vala- amikre nem lehet felkészülni, ilyen a halál, egy is a letisztult mély ösvényt érezte magáénak. mibe, maximumra törekszem, nem tudok félig számunkra fontos ember elvesztése. - Mit gondolsz a halálról? Furcsa, amikor az ember tudja magáról, ide - elvégezni feladatokat. A velem való kapcsolat - Semmiképpen nem gondolom, gen számára ez a világ, de meg kell élnie ben- nem mindig könnyû azoknak az embereknek, ne, hiszen nem véletlen, hogy hova születünk akik más habitusúak. Munkám során is adód- hogy totális megsemmisülés. Ha ezt gondolés mikor… Minden ember tartozik az életnek tak ebbõl kellemetlenségek, mert nem lehetett nám, nem tudnék ilyen erõs ember lenni. Elazzal, hogy próbálja benne megtalálni magát. eltéríteni elképzeléseimtõl és elveimtõl. Ilyen vesz valamit és ad valamit egy másik dimenziTehát nem lehet százszázalékosan a szellemi- vagyok és ezt a fajta életet örömmel vállalom óban. Úgy érzem, azok az emberek, akik fontoség elvei szerint élni, össze kell egyeztetni a fel, mert tartalmas, karakterisztikus, bár oly- sak voltak az életemben és már meghaltak, togyakorlattal. Ilyenkor fordulhat elõ, hogy a sa- kor nehezen járható. De úgy vélem, a rögös vábbra is itt vannak velem. Meghatároznak játunktól egészen eltérõ útra tévedünk, me- utakon is végig kell menni és az embernek olyan erkölcsi normákat, melyek szerint élem lyen egyszer csak elérkezik a döntés pillanata: nem szabad kímélnie saját magát. Ha szüksé- az életem, és kísérnek az utamon. A lelkek tér folytatom, vagy felismerem, hogy ez nem az én ges, legyünk önfeláldozóak vagy merjünk koc- tõl és idõtõl függetlenül kommunikálnak, ez a utam és más vonalon haladok tovább. Ezek a káztatni. A személyiség sikerének azt neve- kapcsolatok lényege és a tanításé, a zenéé is. felismerések hihetetlen módon fejlesztik a sze- zem, ha egy kapcsolatban valaki képes meg- Itt az érzelmi kommunikációról beszélek, mert mélyiséget. Saját magam elõtt is büszke va- õrizni belsõ értékét. Mikor ez a kompromisz- ez az, ami eljut egyik lélektõl a másikig. Ezért gyok arra, hogy a Napoleon Boulevard eseté- szumok által megtörik, akkor vége az egyéni- lehet a mûvészeteken keresztül emelkedetten ben nem sikerült elvezetnie senkinek abba az ségének és megszûnik maga az ember. Onnan- kommunikálni, mert a zenét is csak az érti, aki tól kezdve csak vegetál és hétköznapi életet él. érzi is… és itt kezdõdik a halhatatlanság… irányba, ami nem én vagyok. - A környezetedet szecessziós stílus- Bármit el lehet venni, ami anyagi ter - Azoknak, akik arra tették fel az életüket, hogy mészetû…. nem fogja jelentõsen meghatározni valamit átörökítsenek, soha nincs klasszikus ura alakítottad. Mit jelent ez számodra? - Már gyermekkoromban édes szüle - a további életet. Akkor van nagy baj, ha a sze- értelemben vett könnyû életük, de ez az, amiim által “megfertõzõdtem” ezzel a világgal. mélyiség értékei csorbulnak. Ilyenkor kell tud- ért megéri… Megfigyeltem, hogy zavaros idõkImádom a régiségeket. Valaki egyszer úgy fo- ni, felállni… és kiszállni a kapcsolatból vagy ben valamit segít, ha jó energiákat bocsát ki galmazott, ez egyfajta menekülés. Szó nincs akár egy addigi életútról lelépni, és más irány- magából az ember. Ilyenkor a negatív erõk is errõl. A szecesszió korabeli bútorok, festmé- ba indulni tovább. Párkapcsolati téren okozott egy kicsit türelmesebbé válnak.

14

- Vannak ezoterikus irányú kalandozásaid? - Ebben a tekintetben egy középen álló szemlélõdõ és érdeklõdõ embernek tartom magam. Megpróbálom a különféle lélektani eszközökbõl kiszûrni magamnak azt, ami segítséget jelent az életben. Az ezoterikus irányzatok életünk térképén berajzolják számunkra a fõbb utakat, és amikor elbizonytalanodunk, vagy meg akarjuk erõsíteni érzéseinket, érdemes megnézni ezt a térképet. Az olyan típusú embereket, mint én, akik szellemi célokért élnek, elkerülhetetlenül megtalálják a különféle ezotériák, vallások, filozófiák és mindegyik a magáénak akarja. Nem köteleztem el magam egy gondolkodási irány mellett sem, mert örök keresõ vagyok, és elõbb-utóbb jönnek olyan érzések, amik elbizonytalanítanak…, ekkor újra keresem a bizonyosságot. Sosem leszek az az ember, aki leül majd, és azt mondja: “Megtaláltam magam és minden mást is, átlátom a világot, tudom, hol vagyok, mindent megvalósítottam, amit lehetett.” Lassan és módszeresen engedek magamhoz közel filozófiákat, irányzatokat. Mostanában a meditációt próbálom megismerni egyik kedves tanítványom által… de még nem jött el a pillanat, hogy azt mondjam: “Készen állok, és teljes lényemmel át tudom adni magam az érzés nek.” Lelkiismeretesen keresem az utakat, de meggyõzõdéssel akarok rálépni bármelyikre is, mert van egy sajátos felfogásom, amivel elõbb egyeztetni kell. - Mit jelent ez a sajátos felfogás? - Nagyon nehéz errõl beszélni, mert annyira belsõ dolog, hogy a szavak nem igazán alkalmasak a kifejezésére. Alapvetõen arról van szó, hogy úgy érzem, nem az emberek, hanem a lelkek találkoznak egymással. Mindig ilyen szemlélettel nézem azt a személyt, akivel kapcsolatba kerülök. Teljesen mindegy a lélek megjelenési formája… Lehet egy gyerek sokkal bölcsebb és érettebb, mint egy felnõtt…Valószínûleg olyan adottságokkal születtem, hogy soha nem az evilági gondolkodás határozta meg életemet, és ettõl nem tudok elvonatkoztatni. Felfogásomba nem fér bele, mikor egy ember nem lát túl saját, másoktól elszigetelt életén és éli a maga zárt világát, elfogadva azt úgy, ahogy van. Ennek a következménye, hogy az egymás közötti toleranciaszintek nem mûködnek megfelelõen. Véleményem szerint a különféle irányzatok sem választhatók el, nem határolhatók el egymástól, mert egyikrõl sem lehet kijelenteni, hogy az a tökéletes út. A “tökéletes” szóval, amúgy is nagyon óvatosan bánok, mert egy olyan világban, amit nem is ismerünk, csak törekedni lehet a tökéletességre, de tévedésnek tartom azt gondolni, hogy megvalósítható. Amit egy ember talán meg tud teremteni, vagy legalábbis közelébe juthat, az egy nagyon finom lelki tökéletesség, de ez belül van, semmi esetre sem külsõ tényezõk alapján mûködik. - Vannak félelmeid? - A civil életben igen, de ezeket nem is nevezném igazi félelmeknek. Sokszor nehéz hétköznapi szavakkal elintézni ügyes-bajos dolgokat akár a postán, vagy egy üzletben… könnyen félreértik az emberek egymást. Ezért gyakran sutának érzem magam, és alap dolgo kat nem tudok megoldani, mert úgy állok hozzá egyes szituációkhoz, mint aki most pottyant ide egy másik bolygóról.

- Mit jelent számodra a pénz? - Távol áll tõlem, de az ember nem mûködhet nélküle. Azért nagyon rossz eszköz, mert folyamatosan azt próbálja éreztetni, mennyit érek, mennyit ér, amit teszek. Tanítványaimmal szemben is, néha rosszul érzem magam, mert megalázónak tartom a pénzüket elfogadni. Az érték, amit egy ember a mûvészetével vagy szellemiségével megteremt és tovább ad másoknak, nem mérhetõ pénzben. A gazdasági szférának persze éppen ez a mûködtetõ eszköze, de a mi világunkban eltorzult ér tékrendet tükröz. Sokszor jobban örülnék, ha egy fellépésért, inkább egy másféle mûalkotást kapnék, például egy festményt. Ezért tartom szépnek a mûvészek és mûvészetek közötti kommunikációt, mert hasonló értékek cserélnek gazdát. Soha nem volt a pénz mozgatórugója életemnek. A taní-

stílusom. Erre az idõre ma is szívesen gondolok. Aztán az elmúlt években kipróbáltam a színház világát, ami lehetõséget teremtett arra, hogy többféle arcomat meg tudjam mutatni. Úgy érzem, nekem a zenés színház lenne a legmegfelelõbb mûvészeti út, mert sok lehetõség rejlik benne személyiségem kibontakozására. Terveim között szerepel, hogy ezt megvalósítsam. Számomra fantasztikus érzés volt Edit Piaf-ot eljátszani. Õszintén tudtam azonosulni a szereppel, és nagyon kevesen tudják, hogy lelkileg sokkal inkább harmóniában állt velem, mint a Napoleon Boulevard bizonyos idõszakai. - Mik a jövõre vonatkozó terveid? - Jó lenne eljutni Indiába, Tibetbe, mert egy ilyen gondolkodású embernek, mint én vagyok, kötelezõ lenne megtapasztalni szel lemisége õshazájának világát. Szeretném, ha a zene valódi mûvészeti formájában kísérné végig életemet, és szent hobby maradna. … Nagyon érdekel a pszichodráma, amivel komolyabban szeretnék foglalkozni és beépíteni az oktatásba itt, a zene stúdióban. És nem titok, hogy vágyom egy gyermekre, mert úgy érzem, anélkül nem lenne teljes az életem. Budapest, 2002-01-23

tást is olyan formában valósítom meg, amely inkább lelkiekben gazdag és nem mondható egy jó üzleti vállalkozásnak. Nem játszom olyan zenét, ami nem én vagyok, csak azért, mert jól jövedelmez, és nem vállalok el a sajtóban (Playboy) olyan megjelenési formát, ami ellenkezik elveimmel, még akkor sem, ha manapság ez “ciki”nek számít. - Elveidet, szellemiségedet, életedet mennyire határozta meg a családod, neveltetésed? - Nagyon. Édesapám festõmûvész volt, édesanyám gyönyörûen énekelt és zenélt. Mûvészeti irányultságomat nyilvánvalóan tõlük örököltem én is és a bátyám (Vincze László) is, aki neves építész lett. A szellemiségbe, amit képviselek, szintén általuk kaptam elsõként beavatást. Igazi bohém életet élt a családunk, különféle szellemi tornákat és sze ánszokat tartottunk. Filozofálgattunk, zenéltünk és mindezt nagyon finom, érzékeny formában. Nem volt kérdés a nekem szánt mûvészi pálya, de eleinte alternatív zenekar okban énekeltem, mert az volt az én

15

- Sziebig Tímea -

Puzzle - Törött életek darabjai, avagy a reinkarnáció mozaikkockái

Szerzõink írták

Progresszió Manapság egyre többen foglalkoznak regresszióval, elõzõ életek kutatásával. Ezeknek az irányoknak fõ kiindulópontja a tudás utáni vágy, a titkok ismeretlenségében rejlõ végtelen tudás megismerése. De ennél prózaibb oka is van annak, hogy miért tesznek manapság egyre többen lépéseket annak irányába, hogy megismerjék saját múltjuk (legyen az akár evilági, fizikai létük múltja, vagy szellemiségük és lelkiségük múltja, mint elõzõ életek információi) információhordozó jelentõségét. Vannak, akik pusztán csak kiváncsiágból kísérleteznek a regresszió megismerésével. Ez a kíváncsiság az ismeretlen dolog utáni vágyból ered. Nem igazi tapasztalatszerzésrõl van benne szó, sokkal inkább menekülésrõl, sok esetben látható, hogy a jelen pillanat problémáitól való feszültségek. A motivációs erõk azok, amelyek a regressziót felszínre hozzák. Ezekben a folyamatokban vágy van, akarat, így mivel az egóvezérelte gondolatok a motiváció kiindulópontja, a regresszió soha nem mutatja a titok igazi arcát. Sokkal inkább a gondolatokban megbúvó ideát jeleníti meg. Ez nem okoz nagy elõrelépést annak, aki a titkok igazi mélységét akarja felfedni. Nagyon sokan saját életük problémáira, betegségére vagy épp társadalmi problémáikra keresik a megoldást úgy, hogy a regreszszióba elindulnak az idõ végtelennek tûnõ útvesztõin visszafelé. De mindig csak abba az irányba fognak menni, amelyik saját vágyuk számára, mint vélt világ jelentkezik. Persze most biztos sokan gondolják úgy, hogy ez nem így van. A regresszió lényege nem a probléma megnevezésében rejlik, amit egyegy utazás alatt látunk, hanem a probléma felismerésében, és annak megszûnésében. Az élet nem attól szép, hogy azt mondjuk rá, közben minden reggel kellemetlen érzésekkel kelünk fel! Hanem attól, hogy felvállaljuk saját sorsunkat, és saját sorsunkat érezve érzékeljük a körülöttünk lévõ élet harmóniáját. Mivel ez a harmónia, mint egyensúly csak akkor tud megnyilvánulni, ha az élet nem vágy szerinti kiindulópontokból ered, hanem felismerésekbõl és elengedésekbõl. Persze sokan mondják, hogy õk felismernek egy-két dolgot, meg el is engednek nagyon sok mindent. De amikor ezt valaki kimondja, már szimbólikusan jelzi, hogy nem enged el és nem ismer fel mást, csak saját önigazolását. Amit elvár másoktól, hogy bizonyítsák, hogy õ menynyire magasröptû lélek. Az igazi elengedés

nem támaszkodik szavakra, nem támaszkodik önigazolásra, csak egy dologra támaszkodik, saját önvalójára, és elfogadja, hogy az, ami, aminek érzi magát belül, lelke mélyén, hogy csak annyit tud, amennyit ki tud magából sugározni, és nem az, ami szeretne lenni, vagy amit szeretne tudni. Mert minden az, amit mu-

lattal is visszahatni a múltra, az a jövõ megváltozását eredményezi. Példa: Amikor valaki elkezd jelen pillanatban azon gondolkodni, hogy az elmúlt napok alatt milyen események történtek vele, óhatatlanul meghatározza vele az elkövetkezendõ napok eseménysorát. Így valójában hatást gyakorol, tudattalanul a jövõt változtatja meg úgy, hogy közben a tudatosan a múlt felé néz gondolatainak iránya. Tehát, amikor valaki a saját múltjába úgy megy vissza, hogy vélt valóság-ideavilágát könyveli el, mint igazság, az az idea lesz az õ számára a jövõ is. Tehát a jövõt is mint egy vélt idea fogja megélni, így az élet az õ számára az általa elképzelt világ pozitív és negatív arcát fogja mutatni félelmeivel, vágyaival, erényeivel, és erénytelenségeivel és érzelgõsségével együtt. Ez a tudás mivel vélt ideákra épül, nem a tan igazi arcát mutatja, így nem értékelhetõ tudásként. De értékelhetõ, sõt értékelni is kell az adott egyén saját szellemiségének az önmegismeréséhez vezetõ út belsõ harcainak a megnyilvánulásaként. Ha valaki kétat a világnak önmagából. pessé válik az ideákról lemondani és a tan Az emberi lélek akkor tudja a tes- az õ számára, mint életforma nyilvánul ten át kisugározni legjobban tökéletességé- meg, akkor tudja vállalni miértek és mertek nek lényét, ha hû önmagához. A hûség a nélkül a tanulás nehezebb részét. Azaz, sagondolatokhoz való felelõsség tudatosságát ját elvárásai nélkül be mer lépni saját belsõ jelenti, a felvállalását az emberi lélek önva- világába, ahol az ott felszabadított tudaterõ lójának. Nos, a regressziós tan megismeré- segítségével (mely általában légzõ-technisének szempontjából egy lehetõség arra, kák különféle formulájára alapul) tudatát hogy a szellem és a test mélyén megbúvó egyesíti az élet ritmusával, amit lehetne negyengeségek elõtérbe kerüljenek és tuda- vezni akár isten gondolatának, akkor a tetossá váljanak. Tudatossá, hogy mit kell fel- remtésnek akár életerõnek, s csak azt figyeoldani, hogy a lélek megtisztuljon, szár- li, hogy a jövõ milyen képeket hoz feléje. nyalni tudjon, de ez egy hosszú és nehéz Amikor már a képek folyamatossága és gyakorlat. tisztasága ideáktól mentessé válik, akkor Most nézzünk egy kis történelmi teheti meg, hogy egy pillanatra rágondol az visszatekintést, utalást arra vonatkozólag, általa kiválasztott jövõ egy pontjára, mint hogy sok száz, vagy épp évezredekkel ez- idõdefinícióra, s elfogadja azokat a képeelõtt a tan milyen tanulási folyamatokat ket, amelyeket a jövõ mutat neki. De most irányzott elõ a tanulóban, ha erre az útra jön a dolog neheze! Az igazán bátrak nem akart lépni. száz éveket mennek elõre az idõbe, hanem Nem az a fontos, hogy ki milyen olyan idõpontokat választanak, amelyet õk ideákat gyárt a múltról. Az sokkal fonto- maguk tudnak leellenõrizni, hogy tapasztasabb a lélek feloldásának a szem- latot szerezzenek, hogy az élet erejének a pontjából, hogy mennyire felismerésébe hol is tartanak. A puzzle úgy áll össze mindig, ha az egészet próbáljuk nézni, hogy milyen lesz a kép ha összeáll. S nem azon gondolkodunk, hogy mennyit fáradoztunk idáig. Hisz, ami elmúlt, az valamiért megtörtént, valamit jelent, valamiért az élet úgy nyilvánult meg. Amilyen a jelen tisztasága, látja át azt az ideát, olyan volt a múlt felisamit az életet alkotó merése. S amilyen a erõ küld feléje, azaz jelen felismerése, mennyire válik képessé, hogy annyira lesz tiszta a a jövõt lássa meg. Régen csak jövõ. akkor mehetett valaki a múltba vissza, ha már képessé vált arra, - Czanik Csaba Árpád hogy a jövõt jól lássa. Mivel tudták, hogy bármilyen csekély gondo16

Akaratunk - mint lehetõség Ilyenkor, újév elején úgy gondolom, nagyon sokan vagyunk, akik új ígéretekkel, melyeket önmagunknak, vagy másoknak teszünk, megpróbáljuk megváltoztatni életünket. De valójában van-e bennünk elég erõ, kitartás ahhoz, hogy ezeket véghez is vigyük? Gondolok itt arra a már-már közhellyé vált fogadalmakra, hogy "mostantól nem dohányzom", vagy arra, hogy "rendszeresen fogok sportolni", stb. Általában ezek a kijelentések elhangzanak, és van, akinél megvalósulnak, de valljuk be, többségünknél bizony nem. Pedig érdemes erre több idõt szentelni, és némi gyakorlással rájöhetünk, hogy lehetõségeink végtelenek.

egyfajta álmodozás. De ha minden nap, és rendszeresen elvégezzük a gyakorlatot, tapasztalni fogjuk, hogy napról napra nagyobb beleéléssel, több rea-

felé. Módszerét milliók fogadták el, és tudják magukénak. A mai napig pszichiátriai klinikákon használják, és a betegeken jelentõs javulás tapasztalható. A lehetõség azonban minden ember számára adott, csak élnünk kell vele.

***

***

***

Az asztrális dimenzió a fizikaihoz legközelebb esõ, azt hatalmas gondolati hálózattal beborító dimenzió. Sokan gondolati anyagként is nevezik. Alvás közben mindig erre az asztrális síkra érkezünk, testünket elhagyja asztráltestünk, ahhoz mindössze egy ún. ezüst zsinórral kapcsolódik. Itt szabadon szárnyalunk, minden fizikai megkötöttség nélkül. Mivel ez a dimenzió rengeteg információt tárol, melyek a múltra, jelenre és a jövõre is vonatkoznak, nagyon sok segítséget kaphatunk "odaátról", ha odafigyelünk rá. Azok az emberek, akik a litással jelenik meditációt mesteri fokon mûvelik, az meg elménkben. asztrális dimenziót éber állapotban is el tudMajd ezután úgy kell ják érni. Elmondásaik alapján mindvégig a rá gondolnunk, mint tudatuknál vannak, tudják pontosan, hogy igaz, valós eseményre, hol vannak, esetleg kivel, kikkel, asztráltestmelyet izgatottan várunk. ük azonban már elhagyta fizikai testüket. Ne sajnáljuk az idõt a gya- Ilyenkor kitágul a tudat, hatalmasnak érzik korlatokra, az eredmény döbbenetes magukat, és erõsnek. Látják az alattuk elterülesz! lõ világot, elõször csak a közvetlen környezeÉszrevesszük majd, hogy problé- tüket, majd ahogy feljebb emelkednek, az mákat, személyi konfliktusokat éppúgy meg egész bolygót is meg tudják tekinteni. Elõször is, ami a legfontosabb, az tudunk vele oldani, mint vágyakat elérni, hiIlyenkor egyfajta energia-vibrációt az, hogy el kell fogadnunk, akaratunkat saját szen az univerzumban minden rezgésbõl áll, éreznek, mely által más lesz az érzékelésük. magunk tudjuk irányítani. Nem kell hozzá így gondolataink is, melyeket ha kivetítünk a Ez a vibráció pótolja a földön használatos érmás, mint az, hogy mindennap egy kis idõt világmindenség felé, akkor képi, gondolati zékszerveket. Látnak és hallanak, éreznek és szenteljünk arra, hogy elménket úgymond vágyaink elkezdenek testet ölteni, vagyis ma- érzékelnek egyszerre - spirituálisan. Akik megeddzük. Hiszen, aki - mondjuk - eldönti, terializálódni. megélik ezt a különválást a testtõl, azoknak hogy rendszeres tornával izmos, szép testet Elõször egyszerûbb dolgokkal te- abban az állapotban kevésbé fontos a fizikai szeretne elérni, annak is idõre és komoly gyünk próbát. Például vegyünk egy szemé- test. Egy ilyen utazás után rádöbbennek, edzéstervre van szüksége, amelyet aztán lyes konfliktust. Valakivel már hosszabb ide- hogy az élet egyfelõl molekuláris szerkezet, pontról pontra be is tart. Azután már ebbõl je rossz viszonyban vagyunk. Képzeljük el, ami fizikai anyag, másfelõl spirituális enerkövetkezik, hogyha testünket tudjuk edzeni, hogy találkozunk az illetõvel, és õ barátságo- gia. A fizikai anyag elpusztulhat, a spirituális miért ne lehetne ugyanezt tenni elménkkel san közeledik felénk, mi szintén õfelé. A energia azonban örökké él. A léleknek, mint is? problémát, mely a konfliktust okozta, megbeenergiaegységnek, szabad akarata van, és A módszer egyszerû: Minden nap, széljük vele, és máris egy negatív teherrel ke- amikor a hozzá tartozó test meghal, akkor ugyanabban az idõpontban, ami nekünk a vesebb nyomaszt bennünket. egyénivé válik addig, amíg a karmikus útja legmegfelelõbb, szánjunk 15-20 percet arra, Ha elértük elsõ sikerünket, ami ga- szerint felsõbb dimenzióba juthat, vagy ismét hogy teljes nyugalomban, kényelmes testtar- rantált, akkor tudjuk meg, hogy mindenre újjászületik. tásban elhelyezkedve megpróbáljuk kiüríteni képesek vagyunk, és bármit el tudunk érni. Ahogy egyre feljebb és feljebb emelagyunkból a mindennapi problémákat. Kon- De nagy hiba lenne azt gondolni, hogy példá- kednek a földtõl, látják a kígyózó, hosszú centráljunk arra, hogy elménk tiszta legyen, ul valaki egy hétig arra koncentrál, hogy ötö- ezüst zsinórt, mely kíséri õket kalandozásuk és ne engedjünk befurakodni semmilyen se lesz a lottón, az meg is valósul. Lehet, hogy során. Ez a zsinór nagyon fontos, hiszen gondolatot, csak azt, amit mi szeretnénk. Se- hónapok, esetleg egy-két év kell ahhoz, hogy olyan funkciót tölt be, mint az anyaméhben a gítségképpen hallgathatunk relaxáló zenét, nagyobb volumenû terveinket elérjük és magzat és az édesanya kapcsolatában a kölvagy végezhetjük a gyakorlatokat egy kád il- megvalósítsuk, a legfontosabb az, hogy hin- dökzsinór. Egyes tudósok szerint, ha ez az latos fürdõvízben, melyek még jobban segítik nünk kell benne. ezüst zsinór elszakad, az az egyén fizikai haaz ellazulást. Ugyanis, aki egyszer megtapasztal - lálát jelenti. Ilyen utazások alkalmával azonAmikor érezzük, hogy agyunk tisz- ja, hogy a sorsát irányítani tudja, méghozzá ban ez a zsinór tökéletesen rugalmas, és végta, képzeljük el azt a dolgot, amit nagyon sze- kedvezõen, az saját maga és környezete életét telenül hosszú. retnénk, hogy elérjük. Legjobb, ha vizualizál- is gyökeresen meg tudja változtatni. A módMint a legtöbb spirituális élményt, juk, agyunk így könnyebben rögzíti azt. Ami- szer hitelességét igazolják mindazok, akik el- ezt is elérhetjük hosszas és kitartó meditációs kor megvan a kép vagy a gondolat, idõzzünk végezték a Silva-féle agykontrollt. gyakorlatokkal. el hosszan nála, adjuk át érzéseinket teljes José Silva, aki 1914-ben született a Az élmény azonban, melyet megtaegészében a kívánt dolognak, és ne csak Texas állambeli Laredóban, megajándékozta pasztalunk, egy újabb kérdõjelet tesz fel a agyunkkal, hanem érzelmeinkkel is fogadjuk az emberiséget egy olyan csodálatos mód- materiális világnak, amelyben élünk. be azt. szerrel, mely számtalan ajtót nyitott meg saTulajdonképpen olyan lesz, mint ját magunk megismerése és az univerzum - Hegedûs Piroska -

Világjáró Egy nepáli túra élményei II. rész A szálloda felé tartottunk az alkalmi árusok kíséretében, akik Buddha szobrokat és nepáli szerencsehozó aprópénz-összeállításokat kínáltak, de az általuk kért ár már nem is érdekelt. Ennek az ára már több tízszerese volt értékének. A szállodában elfogyasztottuk útközben megvásárolt gyümölcseink nagy részét, és kényelembe helyezkedtünk. Túravezetõnk tanácsaira hallgatva, nepáli helyi specialitások kipróbálását az utolsó egy-két napra hagytuk, mivel a helyi

étkezéshez nem szokott gyomrunkat, és biológiai mûködésünket felboríthatja. Ez elég nehézzé tenné a hegyi megpróbáltatásokat. A szállodai szoba falán nepáli tájképek kézzel faragott fakeretekben, valamint díszes fafaragások a falon. Anyagok színe bordós pirosas és nagy keménységûek, nehéz megélhetési viszonyaik miatt. A szálloda melletti ház földszinti mûhelyébõl este tizenegyig kopácsolás hangja szûrõdött fel. Itt dolgoztak a fafaragó mesterek, szerszámuk egy fakalapács, egy vésõ, és a két talpuk, mint satu nyújtotta a megélhetéshez szükséges berendezkedést. Mi gyorsan elaludtunk, az éjszaka elröppent. Némi vakarózás után reggel rájöttem, ágyamat néhány helyi tetûvel osztottam meg. A reggeli továbbindulást így örömmel fogadtam. A mai programunk, a Katmanduvölgy megtekintése. A busz már várt bennünk. Elsõ állomásunk a körülbelül 2000 éves Swhayambunath stupa, a világ legnagyobb stupája, buddhista szent hely. Ezen a dombon, mely egy kõsziklából áll, megtalálhatók még a hindu vallás szentélyei, és a vallások különbözõ irányzatainak épületei egymás mellett sûrûn, nagy tömegben békében. Hindu kegyhelyek, buddhista szentélyek, pagodák, csortenek, stupák sokasága, meddig a szem

ellát. A nagyobb távolságokat a hegyen lévõ több száz, talán ezer éves fákon kifeszített buddhista imazászlók sokasága fûzérként eltakarja. Dolgok sokfélesége olvad itt öszsze. A szent épületek közti távolság helyenként néhány méter, melyen a hívõk sokasága egymásnak tisztelettel a helyet és az utat megosztva nagyon jól megfér. Egy hangos szó, egy mérges tekintet nem található, néhány elnézést kérõ szó kivételével, amikor az épületeket fényképezõ és csodáló egy-egy fehérbõrû turista összeütközik. Néhány kegyhelyet émelygõ, édeskés illat és kis füstölõknek az illata borítja be. Itt szokás áldozatot bemutatni a hely szellemének, és kérni õt a kívánságok teljesítésére. Az áldozat egy marék fõtt rizs, egy deciliter tej, amit a szent helyen kialakított területre szórnak, illetve öntenek. Ezek illata ezen az éghajlaton messzire érezhetõ. A takarító és rendfenntartó személyzet állandó munkája sem tudja itt a tisztaságot fenntartani, annyira talán nem is akarja, hisz több ezer éve jól van így. Ha néhol kisebb szabad terület mutatkozik az épületek között, ott megbízott szertartásvezetõ és segédei segítségével a földre helyezett étel és virágáldozatokkal igyekeznek az emberek, saját és családjuk boldogságát hosszú generációkon keresztül biztosítani. Égõ faggyúmécsesek illata keveredik a számomra furcsa illatokhoz. A szertartások megállás nélkül folyamatosan mûködnek, hisz sokan vannak még a sorban. A meglévõ kisebb területeken egyegy épületcsoport között helyiek igyekeznek a portékáikat a turistára rábeszélni, karkötõk, nyakbavalók és tálkák csillogtatásával. Marokban elférõ magasszélû ezüsttál, melynek szélén kívülrõl fa rudacskát húznak körül, mennyei hangon bongani kezd. Csillogó pengéjû, csontnyelû gurka késeket csillogtatnak a napsütésben, rézveretükrõl visszatükrözõdõ napfény elvakítja a szemet, megszédíti a szellemet. A másik állomás a Kis Tibet néven ismert Boudhanath Stupa megközelítése busszal. Elnevezését akkor kapta, mikor a délrõl és Indiából érkezõ karavánok állandó állomásozó és pihenõhelye lett. A Stupa és környékének állandó mûködéséért tibeti szerzetesek mûködését - tibeti szerzetesek tartották fent. A stupa körül kör alakú köves utca kanyarodik, soksok ember rója itt útját. Szerzetes itt mindig van s z e m elõtt, az egyik el sem tûnik, már újabbak láthatók. Sok itt a sétáló, beszélgetõ helyi is. Egyszer csak szétválik a tömeg, 18

egy ember jön szembe sárga-vörös ruhában. Felsõteste szabad, kezén fémpapucsok. Hasra fekszik. Néhány imádkozó kézmozdulat, kitárja, becsukja kezeit, karjait, feláll majd ismétli. Karjai, teste tiszta izom, habár arca éltes kort mutat, tiszteletreméltóságot sugároz. Ezt nézve azt gondolom, egy kört elég így megtenni, mikor mondják, hány hete csinálja ezt így. Kissé odébb ismét szembejön valaki négykézláb. Ráfeledkezem. Kezein, s lábain strandpapu csok. Csípõje és lábai kifordulva, testtartása a majmokéhoz hasonló. Õ a természet genetikai különlegessége. Így született. Arcán vadság tükrözõdik és pénzért kuncso rogva az emberekhez megy. Ezen a látványon itt senki sem csodálkozik, itt megszokott az ilyen. Õ most ilyen, így fogadják el, és hagyják élni elzárás, megkülönböztetés nélkül. Ha kér adnak neki. Megkeressük a stupa bejáratát, és elindulunk felfelé. A harmadik lépésnél szívembe hatol valami, megszédülök egy pillanatra. De folytatom az utat lassan, egyik lépés a másik után. Tudatosan, koncentrálok, majd figyelek, szívcsakrámba hatalmas erõt érzek állandósulni. Eszter is felér, meggyújtunk egy otthonról hozott mécsest a Buddha szobor lábánál, majd félreállunk. Nem vagyunk egyedül - tudjuk. A stupa mellett buddhista épületegyüttes és szentély, a szentélyben épp szertartás folyik. Csengettyûk, cintányérok és ének hangja szûrõdik ki. A mellette lévõ épületben szerzetesek és szerzetestanulók szent képeket, tankákat festenek kézzel, melyek az örök körforgást, és az abból kilépni tudó Buddhát ábrázolják. Mindez csak emberi tulajdonságok függvénye mondják. Másnap ismét autóbuszra ülünk, és indulás tovább. Következõ állomásunk Pashupatinat, hindu kegyhely és halottégetõ szentély. Az autóbuszról leszállva egy kilométer hosszú gyalogút vezet a szent helyhez. Útközben emberek tucatjai jönnek-mennek helyiek az utcán. S az út mellett lévõ több száz éves épületek kerítésein majmok futkoznak, ücsörögnek, veszekednek egymással. Az egyik másfelé figyelve hagyja, hogy megközelítsem. Már csak néhány mé-

ter választ el egymástól bennünk, amikor észrevesz. Riadtságában felvisít, kitátott szájában hatalmas tépõfogak látszódnak, szemeiben riadtság, félelem, ami a következõ pillanatban agresszivitásba csap át. Még egy lépés és támad - érzem. Fényképezõmet fel sem emelem, megállok, majd hátralépek. Õ egy hatalmas ugrással eltûnik a kerítés tetejérõl, ez jó lecke volt számomra. Az út egy folyó mellett vezet, a mintegy harminc méter széles meder most egyharmadára van leszûkítve a monszun elõtt, a hordalékából készült gáttal. A távolból füstoszlopok szállnak az ég felé. A szent helyhez érve szemem kitágul, állam leesik; a folyó túlsó partján, - az épületek elõtt lévõ kõlapokkal lerakott területen -, embercsoportok állnak. Vannak akik készülõdnek, vannak akik teszik, és vannak akik éppen befejezik a temetést. Orromat égõ emberi hús édeskés szaga csapja meg, füstje magasra száll. Az elhunytat a családfõ vezetésével a kis csoport arcának és lábának megmosása után, farönkökbõl máglyarakásra helyezi. Rövid szertartás, majd a fûkötegekkel betakart testet a családfõ meggyújtja. A máglya hatalmas hõje a testet hamar elégeti, maradékát pedig a folyóba szórják a halotti lepellel együtt. A család tiszteletteljesen áll a halott porai elõtt, gondolataik körötte forognak. Idegenek a közelükbe nem mennek. A mellettük lévõ helyen saját szertartásukat végzik. Tiszteletüket megadják halottuknak, s a szomszédban lévõ családnak, nem zavarják meg egymás világát. A világ itt megváltozik, teljes közelségben az élet és halál, együttlétével teljesen természetes módon. A helyiek között semmi félelem, tartózkodás. A rokonság körében tisztelet, a távolabbiak közömbösek. A világ itt átértékelõdik a nyugati ember számára. Úgy érzem, közel kerültem valamihez, ami egyébként is bennem van. Olyat talál itt az ember, ami itt marasztalja. Teljesen közel került a reinkarnáció folyamata, a köztes lét érzete is. Az utazás. Mi a fontos? Mi az élet? Az élet itt valami mást sugall, sõt ordít. Egy nyugalom száll meg, megértés, megbékélés, az élet szeretete. Az élet tisztelete fogalom, kezd számomra formába öntõdni. Odajön hozzám valaki, valamit tart a kezében, el akarja adni. Ránézek. Fiatal nõ, várandós, a kilencedik hónap körül jár. Körülnézek. Öreg, beteg ember megy bottal. Gyerekek futnak el, el akarnak adni valamit. Középkorúak beszélgetnek, van, aki ül a folyóparton, gondolkodik. Mögöttünk egy traktor pöfög el utánfutóval, az utánfutón egy elhunyt személyes holmijait viszi, majd kissé odébb egy égõ szemétkupachoz hordják emberek: ruhák, fekhelyek, stb., kopott, használt, koszos. Az ittlévõket szemlátomást nem zavarja a túlsó oldalon lévõ folya-

mat. Úgy érzem tudják, most ezen az oldalon, majd aztán a másikon folytatódik. Még egy kis nézelõdés, gondolkodás, majd az idegenvezetõ fél óra múlva történõ távozásra szólítja a társaságot. Eszterrel elhatározzuk, a köztünk lévõ hídon átmegyünk a másik oldalra. Mikor átérünk, a tömeg kis csoportnak ad utat. Négy ember egy halottat visz el mellettünk az égetõhelyre, egy ravatalozóból hozzák. Kezünk majdnem összeér. Ezen a részen folynak az elõkészületek, itt lehet a fahasábokra is megalkudni. Fényképezõgépünket árgus szemekkel idõsebb nõk figyelik, s a gép felé tett mozdulatunkra hangos kiabálásba kezdenek. A gépet kezdjük elrejteni, nem fényképezünk. Visszatérünk a túloldalra, ahol egy nagy fallal körülvett épületcsoport hívja magára figyelmünket. A fal szûk kapuján belépünk. Bent emberek ülnek a földön, kövön, vékonyak, soványak, ágyékkötõvel, fejükön turbánszerû kötéssel. Aszkéták. Csend van, talán meditálnak. Nyugati turista ide nem nagyon téved. Talán még egyet látni. Továbbmegyünk, újabb átjárók, az udvaron apró épületek, díszesen faragott apró ablakokkal s ajtókkal, egyszer

világ szebb annál, hogy elmeneküljek, megragadott. Az önkéntes idegenvezetõ vezetését elfogadtam, mire a helyzet kissé konszolidálódott. Angolul beszélt, elmesélte a szentek történeteit, egymással lévõ rokoni kapcsolatait. Angolul sajnos nem tudok, inkább csak sejtettem mirõl beszél, és eddig olvasott ismereteimre támaszkodhattam. Az apró épületekben szentek élethû szobormásolatai állnak. Néhány nagyobb épület is áll köztük, itthoni meglátással nem láttam igazán lakóépületnek. Úgy értettem azt mondja - itt laknak az aszkéták. Odamegyünk az elõttünk álló épülethez, melynek ajtaját kinyitja. Mélyen lehajolok, benézek. Ebben a pillanatban egy erõ taszít át a küszöbön, és bent találom magam. Szürke félhomály uralkodik bent, mire észrevettem az elõttem lévõ hosszú, keskeny folyosó végén ülõ alakot. Hosszú hajú, hosszú szakállú, sovány alkatú jógi. Szeme csukva, elõtte füst gomolyog, haján, bõrén szürke hamuréteget vélek felfedezni. Körülnézek. Mellettem emberek fekszenek szépen egymás mellett vékony vászonzsákban. Figyelem õket. Élnek még? Vagy talán utazásban vannak? Figyelmem ismét a jógi felé terelõdik. Úgy éreztem meditálnom kell, megpróbálok. Néhány perc múlva kinyitom a szemem. A jógi sugallatát érezvén - még sokat kell tanulnod. Megmozdul. Elnézést kérek gondolatban megzavarásáért, majd kilépek. Idegenvezetõm megdöbbenten néz rám. Ide nem szoktak belépni - látszott szemeiben. Majd az épületrendszer egy másik kijáratához vezet, pénzt kér, és elköszön. A buszinduláshoz az utolsó pillanatban érkeztünk. A következõ állomás Baktapur, a középkori királyváros. Mintha visszaléptünk volna évezredeket az idõben. Egy régi vallásra épülõ, rajta keresztül mûködõ élõ, lélegzõ életforma maradványa található itt, a múlt értékeinek lassú hanyatlásával. Virágkorában lévõ formáját képzelteti el az emberrel. A kõvel lerakott utcákon s tereken több méter mély, ház alapterületû nagyságú medencék találhatók. Négy, helyenként hat hatalmas állatforma fejbõl, mely rézbõl van, csak hozzám lép egy ömlik itt a víz. Itt mosakodnak az emberek, helyi önkéntes idegenvezenõk, gyermekek, férfiak. S itt is mosnak. tõ polgári ruhában. Az aszFérfiak derékig levetkõznek, a nõk ruhájuk kéták már nagyon kritikus alatt mosakodnak. Lemegyek, én is sorba szemekkel méregetnek ben állok, megmosakszom, csodálkozó szemeknünk. Nem biztos, hogy ide minkel néznek rám. denki bejöhet. Nagy elszántságot A tér felszínén vallási és királyi kell magamhoz vennem, hogy tovább indul- épületek sokasága lakóházakkal keverve. jak. Eszter már visszafordulásra szólít. Az Ma már nagy részük múzeum, de még most aszkéták itt már többen vannak, nõ nem is határozott kisugárzásuk a régi rendet idébiztos, hogy fordult már meg itt. Márpedig zi. Itt nem volt mozdulat és gondolat, memaradunk - döntöt - lyet nem a vallás járt át valamikor. Ennek tem el, ez a ereje szinte kézzelfogható ma is. Vannak épületek szinteltolással, belsõ udvarokkal, belsõ fürdõkkel, csodálatosan szép állapotban még. Ha az ember itt becsukja a szemét, szinte hallja és látja az akkori életet. Itt más a világ. Este busszal vissza a szállodába, mert készülni kell. A következõ nap már megláthatjuk a hegyeket. - Szabó László -

19

Erõvonalak, avagy a Föld és az Univerzum kapcsolata Cherokee - Beszélgetés Bo Taylor indián archeológussal - Cherokee vagyok, de amúgy egyetemet is végeztem, tanítok kickboxot, sok mindent csinálok. Mindenkinek sok szerepe van. Én is sok mindennel foglalkozom. Például beszélek 60 különbözõ nyelven egy picit. (Nevet) Ahova csak megyek, mindig próbálok egy picit felszedni a helyi nyelvbõl. Tudok picit kínaiul, franciául, németül! Mindenhova, ahova megyek legalább egy picit megpróbálok megtanulni a nyelvekbõl. Szerintem egy nyelv nem uralhatja az egész Földet. Nem lehet domináns. Sok különbözõ dolgot meg lehet tanulni sok különbözõ, más kultúráról. Nézzük csak ezt a beszélgetést. Beszéltünk már a cherokee kultúráról, a keresztény kultúráról, jin- jangról, a keleti kultúráról. Szerintem a világ tele van különbségekkel, a különbözõ kultúrák közti különbségekkel, de mégis minden ugyanarról szól: mi egyformák vagyunk. Például én, egy indián, találkozhatnék egy európai nõvel, akivel összeházasodhatnék, lehetnének gyerekeink. Mindez megtörténhet úgy, hogy most akár még nem is ismerjük egymást, nem is láttuk egymást, nem is tudunk egymásról. A lényeg az, hogy mégis egyformák vagyunk, mindannyian emberek vagyunk. A teremtõ teremtményei vagyunk, õ adott nekünk különbözõ megjelenési formát, és különbözõ kultúrákat. Nézzük például a rock and rollt! Gondold meg, hogyha a teremtõ csak ezt az egyféle zenét teremtette volna meg, akkor csak azoknak az embereknek lenne joga jó zenét hallgatni, akik a rock and rollt szeretik! Hát természetesen ez így nem mûködhet! Mindenkinek, minden teremtménynek megteremtette a lehetõséget arra, hogy megtalálja például azt a zenét, amit õ szeret. Különbözõ embereknek különféle lehetõségeket ad meg. A teremtõ azt akarja, hogy mindenki jól érezze magát az életben, jól érezze magát a saját bõrében. Mindenki ünnepelje azt, hogy létezhet, lehet. Vegyük például az indián népek közti különbségeket, nézzük a navajokat. Õk is ugyanúgy északamerikai indiánok, mint a cherokee-k, mégis teljesen más a kultúrájuk. Ami abból adódik, hogy õk teljesen más élõhelyen élnek. Míg mi itt élünk a nagy füstös hegyek (Great Smoky Mountains) között Észak-Karolinában, addig õk Arizonában, a sivatagban élnek. Ebbõl következik, hogy nekik teljesen más tradícióik, szokásaik, teljesen más kultúrájuk alakult ki az õket körülvevõ környezetbõl adódóan. Például, náluk nincs a víznek akkora szerepe, azonban vannak olyan dolgok, amelyek meg nálunk nincsenek. Ebbõl a különbségbõl adódóan egyikünkrõl sem mondható el, hogy jobb vagy rosszabb a másiknál. Mi különbözõek vagyunk, azonban mindannyian észak-amerikai indiánok vagyunk. S ez épp ugyanígy van a keresztényekkel is, õk se nem jobbak, se nem rosszabbak az indiánoknál. Csak különbözõek vagyunk. S errõl szól az egész, errõl szól az egész világ. Éppen ezért nem tartom helyénvalónak azt, hogy valaki akármelyik vallásban azt nyilatkozza magáról, hogy csak az õ vallása létezik, és mindenkinek olyannak kell lenni, azt kell hinni, vallani, amit õk gondolnak, mert különben a pokolra, vagy akármilyen rossz helyre kerül. Úgy gondolom, hogy a világ nem fekete és fehér. A világ szürke, s ebbe a cherokee nép is beletartozik. - Miért nem színes? - Igen, igen! Színes! Nem is szürke, hanem színes! - Melyik népet tartod legközelebb a cherokee néphez? - A creekek-et, a szomszéd indián klánt. - Úgy gondoltam, hogy melyik országot, vagy melyik népcsoportot tartod még az amerikai indiánokhoz közelinek? - Ilyen értelemben az ausztrál ab-origial-okat tudnám megemlíteni. Azért õket, mert a nyelvünk, a beszédünk, valamint a törzsön belüli törvényeink nagyon hasonlítanak a miénkhez.

Hasonlóak a szertartásaink, hasonló a gondolkodásmódunk, a színeink. Ha a navajokat nézzük, akkor érdemes összehasonlítani õket a mongolokkal. Közöttük nagyon sok hasonlóságot lehet felfedezni. Ugyanúgy hoganszerû építményekben, jurtákban élnek, és megjelenésre is rendkívül hasonlóak egymáshoz. - Szokott lenni valamilyen verseny vagy bajnokság is a nemzetek között? - A creekekkel elég gyakran szoktunk rendezvényeket szervezni, de bajnokságról nem beszélnék. Mi soha nem versenyzünk, soha nem játszunk egymás ellen. A versengés, a versenyszellem nem létezik közöttünk. A versengés nem jó dolog, mindig konfliktusokat eredményez. - Vannak próbák vagy beavatási szertartások egy indián életében, például a gyerekkor és a felnõttkor határán? - Hát van például egy olyan próbánk, amikor ki kell menni a természetbe egy helyre, ott leülni, és ott tölteni 7 napot úgy, hogy csak koncentrálni kell, nem lehet enni, inni, meg semmi mást csinálni, csak a látomásokkal törõdni. Egyébként az egy nagy ellentmondás, hogyha az ember sokáig nem eszik, akkor leépül, meg éhen hal. Koncentrációval nagyon sok mindenre képes az ember. Sõt, hogyha valaki nem eszik és úgy fokozza a koncentrációját, fõleg ha ezt más irányba teszi, nem csak az éhség elmulasztására, akkor nagyon sok érdekes tapasztalatot tud gyûjteni. A lélek és a szellem teljesen kitisztul. Például, hogy még tisztábban el tudjam neked ezt a mûködést magyarázni: hogyha valaki meghal, akkor magával viszi a Mercédeszt, ami a háza elõtt áll? Hát ugye nem! De erre csak akkor, ott jön rá. Ez azért van így, mert a haldokló mindig sokkal tisztábban látja azt, hogy mi az, ami ténylegesen fontos az életben, mi az amire a hangsúlyt kellett volna fektetni. Hát ehhez hasonló állapotot lehet elérni ezzel az úgynevezett éhezéssel, ami koncentrációs gyakorlatokkal telik. Az ember meglátja a létezés, a világ valódi lényegét, a fontosságát, rangsorolni tud dolgokat a valós értékük alapján. Ezért csináljuk mi ezt a szertartást, ez letisztítja az összes hülyeséget, ami az ember fejében felhalmozódik. Megláthatod, hogy ki vagy igazából, megtalálhatsz válaszokat a kérdéseidre, ami tényleg fontos. - S ezt csinálják 7 napig? - Hát ez általában 7 nap, de van, aki már 4 nap alatt eléri azt a transzot, hogy el tud jutni abba az állapotba, hogy megkapja a válaszokat, észrevegye a dolgokat. - Gyakran csináljátok ezt? - Nem, nem olyan gyakran. Ez nagyon nehéz. Fontos, hogy a mentális, a fizikai és a szellemi test egyensúlyban legyen. Vannak azonban olyan gyakorlatok, amelyeket minden nap megcsinálunk. Mindenkinek, minden nap be kell mennie a vízbe, nemcsak fürdés szempontjából, hanem szellemi, lelki megtisztulás szempontjából is. Ha megnézed, a kereszténységben is nagy szerepe van a víznek. Például õk a keresztelésnél a vízbe merítik a kisgyereket. Nálunk ez mindennapos, minden nap meg kell ezt tenni, hogy megtisztulj! Nagyon fontos, hogy állandó harmóniában legyünk, hogy teljes szellemi életet éljünk. Ez olyan, mint a keleti filozófiában a meditáció. Ha

20

a szellemi, a lelki és a fizikai tested egyensúlyban van, akkor minden rendben van, akkor teljes életet élsz. A világ nem véletlenül olyan amilyen. Ilyennek lett teremtve, ez a jó, ez a helyes mûködése, mindenki különbözõ. Nagyon sok különbözõ ember él benne, azonban minden embernek meg van a lehetõsége arra, hogy boldoguljon, hogy jól érezze magát ebben a világban. Mindenkinek az a dolga, hogy megtalálja a saját útját. - Mi a különbség egy indián fõnök és egy indián sámán között. Különbözõ szerepük van, vagy azonosak is lehetnek? - Minden klánnak van sámánja, fõnöke, medicine man-je, aki nem lehet egy személy. Nagyon fontos, hogy egy embernek ne legyen úgymond egyeduralma a klán fölött. Egyensúlyban kell lenniük, az abszolút hatalom soha nem vezet semmi jóra. Én például a hosszú hajú klánhoz tartozom. A mi fõnökünk mindig a Béke fõnöke a törzsön belül. Klánunk nagyon emberközpontú, és nagyon sokat foglalkozik az életnek a fehér, jó, békés oldalával. Van azonban olyan klán is a törzsön belül, akiknek a törzsfõnöke a Háborús törzsfõnök, ami azt jelenti, hogy ha háborúba keveredne a törzs, akkor az a fõnök venné át az irányítást. A törzsfõnök szerepe olyan, mint egy miniszterelnöké, aki úgymond a törzsön belül irányítja, hogy kinek mi a dolga. Õ a fõ koordinátora az egésznek. “Te ezt csinálod, te azt csinálod...” Mindenki követi az úgynevezett “utasításait”, mert mindenki tiszteli, igazi vezetõ. Azonban õ nem kirója a feladatokat, mint utasításokat, hanem inkább meggyõz, inkább próbál rávezetni arra, hogy mi a dolgod. Aztán van sámánunk, meg van a medicine man-ünk, gyógyítónk. Mindegyiknek más a feladata, és mindegyik más téren tölt be vezetõ szerepet. - Azok a megnevezések, mint medicine man, sámán és törzsfõnök különbözõ tudásszinteket jelölnek? - Nem, nem. Ezek nem tudásszintek. Ez az, ami, aminek hangzik. A klánnak a törzsön belül van egy feladata, aminek igyekszik eleget tenni. Természetesen ezen belül megvan, hogy ki mennyit tud, ki hol tart. De tegyük ezt még egyszerûbb példába. Mondjuk vegyünk téged, meg engem. Mind a ketten emberek vagyunk, mégsem vagyunk egyformák, de nem a tudásszintünk alapján vagyunk megkülönböztetve. Te tudsz valamit, amit én nem, én tudok valamit, amit te nem, azt kell felismernünk, hogy mind a ketten tudunk egymástól tanulni, mindenki tud tanulni mindenkitõl. Tehát egy feladatcsoporton belül, vagy egy megnevezésen belül különbözõ szintû emberek épp ugyanúgy tudnak egymástól tanulni, mint a szomszédos klánoktól, vagy akár más népektõl, más emberektõl, más kultúráktól. A törzsön belül én nem vagyok egy medicine man, nem érdeklõdöm annyira a növények iránt, viszont szeretek beszélni. Nyílt, beszédes ember vagyok, ezért rám a törzsnél, vagy a klánomon belül inkább a beszélõ, a kapcsolattartó szerepet osztják. Tehát én cherokee vagyok, azon belül hosszú hajú. A hosszú hajúak, mint már említettem, vezetõ szerepet töltenek be a törzsön belül. S mint vezetõ, egy beszélõ, egy közvetítõ vagyok. Az a jó vezetõ, aki tud mindenrõl, és törõdik mindennel, azonban ahhoz, hogy tudjál mindenrõl, ahhoz kommunikatívnak kell lenned, beszélned kell. S egy vezetõ például megmondhatja egy medicine man-nek, hogy tudom hogy te ismered a gyógyítás mûvészetét, itt van egy asszony aki beteg, arra kérlek gyógyítsd meg. S lehet hogy ez az asszony

nem tud errõl a medicine man-rõl, s ez a medicine man épp akkor nem tud errõl az asszonyról. - S mi van akkor, amikor a klánon belül senki nem akarja megismerni a növényeket, senki nem akar medicine man lenni? - Hát akkor egy klánon belül nincs medicine man, akkor elmegyünk a másik klán medicine man-jéhez a törzsön belül. A klánok nem külön élnek. Tehát az, hogy valaki egy klánhoz tartozik, az nem azt jelenti, hogy ezen a dombon élnek a hosszú hajúak, azon a dombon élnek a

akármit el lehet mondani, amit akarunk. S ezen az éneken és táncon keresztül juttatjuk el a felsõbb erõkhöz a mondanivalónkat. A kérdés, ami leggyakrabban felmerül a táncainkkal kapcsolatban, az az lehet, hogy miért nem táncolnak a nõk. Erre szintén úgy tudnék válaszolni, hogy a legfontosabb dolog az egyensúly, a harmónia. Hogyha megnézed a képeket, amelyek cherokee-kat ábrázolnak táncolás közben, akkor láthatod, hogy táncok közben a nõk vagy körbe ülnek és van valami a kezükben, vagy körben haladnak egy irányba és a lábukon vannak különféle csörgõk. Ezzel a csörgõvel adják meg a táncnak az alapritmusát, alaphangulatát a táncolás folyamatában. Igazából vannak olyan táncok, amelyeket egy-egy alkalommal csak a nõk táncolnak. Ezekkel a csörgõkkel a lábukon haladnak a tûz körül és a férfiak nem is táncolnak. Ez nem azért alakult ki, mert õk kevesebbek lennének, vagy többek a férfitõl. Õk egym a d a r a k szerûen különbözõek. Mindenki más, mindenki(mint klán nek megvan a saját maga szerepe annak érdekénév) és így to- ben, hogy minden egységbe kerüljön, hogy minvább. Nem. Ke- den harmóniába jusson. verten élünk, - Milyen temetkezési módot használtak egy-egy váro- régen a cherokee-k. Tudvalevõ, hogy manapság son belül min- már mindenki egységes temetkezési rend szerint dig mind a 7 temeti el szeretteit Észak-Amerikában, de mik törzs képviselõje azok a tradicionális jelen van, és min- régi, õsi temetkeden városnak meg- zési móvan a saját medicine man-je. Az egyik ehhez a klánhoz tartozik, a másik ahhoz a klánhoz tartozik, mindig van valaki, akihez lehet fordulni. Az ilyen klánokon belüli keveredések már csak a házasságokból is adódnak, mert hogyha két különbözõ klánhoz tartozó fiatal összeházasodik, akkor a fiúnak oda kell költöznie a lány szüleihez. Ahhoz a törzshöz, vagy ahhoz a klánhoz tartozóan kell élnie. Azonban ezeknél a keveredéseknél városon belül ismerkednek meg, sokszor egy városban maradnak, tehát ez ugyanúgy megmarad. A társadalmunk matriarchálisan épül fel, a nõk azok, akik megmondják, hogy hogyan éljünk. Övék a ház, övék a föld, minden hozzájuk tartozik, a gyerekek. Az anya a domináns. S mindez azért lehet, mert a gyereknek az apja mindig megkérdõjelezhetõ, mindig kétséges, azonban egy nõ, az anyja, az soha nem lehet kétséges. Ez teljesen nyilvánvaló magyarázat. Ebbõl a társadalmi felépítésbõl kifolyólag viszont a cherokee nõk nagyon erõsek, nagyon határozottak, harmóniában élnek és felelõs feladatot vállalnak ezzel az irányítással. - S például nõk is lehetnek törzsfõnökök? - Igen, igen. Van is olyan klán, ahol nõ a vezetõ. Egy olyan nõ a vezetõjük, akit nagyon szeretnek, nagyon tisztelnek. Úgy gondolom, hogy minden jó ember, minden jó férfi mögött egy igazán jó nõ áll. dok, amik a cherokee-knál éltek? - A férfiak tényleg hisznek a nõknek? Például ti is elégettétek a halottakat úgy, hogy Például bíznak bennük 100 százalékosan? egy állványra helyeztétek, hozzákötöttétek a lovát, - Igen, igen. vagy valamilyen más szokás szerint vettetek bú- El tudnád mondani mit jelent egy-egy csút az eltávozó lélek fizikai testétõl? tánc? - Nem, mi nem így csináltuk. Ez egy - Az állattáncokat nagyon könnyû meg- szomszédos törzsnek a temetkezési kultúrája. Námagyarázni: szerencsével, bátorsággal, termé- lunk egészen mások voltak a szokások. Attól, hogy kenységgel, ... ilyen dolgokkal függnek össze. Ami indiánok vagyunk, nem jelenti azt, hogy minden érdekes lehet a táncoknál, az az, hogy a legtöbb indián egyforma. Észak-Amerikában is rengetegtáncolás közben énekelt dalunk olyan, aminek féle indiánnal találkozhatsz, mind törzsi megküvan egy adott ritmusa, dallama, egyeseknek állan- lönböztetés szerint, mind megjelenés szerint. dó szövege vagy szövegkapcsolatai, de igazából Vannak akik egészen feketék, vannak akik szinte

21

fehér bõrûek, vannak akiknek kerek szemük van, van akinek húzott szeme van. Tehát ránézésre meg lehet különböztetni magán az indián népcsoporton belül is rengetegféle, úgymond változatot. Így, ahogy a kinézetünk is különbözõ, és ahogy a törzsek is elkülönülnek egymástól, a temetkezési szokásaink sem egyformák, úgy, mint ahogy más ceremóniánkban is rengeteg minden különbözik. Azonban az alap életfelfogás, a világhoz való viszony, az elmondhatom, hogy az összes indián törzsnél egységes, ami az egyensúlyról, a harmóniáról szól. Arról, hogy az életet ajándékba kaptuk, és örülnünk kell annak, hogy élhetünk. De a régi tradíciók szerint is a földbe temetkeztünk, azonban nem úgy, ahogy manapság szokás. Nálunk az volt a szokás, hogy a halottainkat, a házunkba temettük el, magzati pozícióban. Ahogy a világra jön, úgy távozzon el a világról. S tettük ezt azért a házakban, mert ugye például télen, ha valaki meghalt, egyrészt fagyott volt a föld, nem lehetett ásni, másik oldalról pedig azt szerette volna mindenki, hogy a holtak szelleme, a szeretteinek a szelleme minél közelebb legyen hozzá, ezért a saját házuknál, vagy a házuk alatt helyezték õket örök nyugalomra. Ez látható onnan is, hogy ha régészek ilyen archeológiai helyeket tárnak fel, akkor rengeteg ilyen jellegû emberi maradványt találnak. ......... Mint cherokee, nekem a fõ, legfontosabb dolog a családom. Második legfontosabb dolog a klánom. A harmadik legfontosabb dolog a törzsem. A negyedik vagyok én. Tehát egy ember saját magát soha nem helyezheti elsõ helyre, elõtérbe. .......... Nem akarom, hogy a kultúrám történelem legyen, hogy csak könyvekbõl lehessen róla olvasni. Azt akarom, hogy a kultúrám élõ legyen és valóságos. Azt akarom, hogy ne történelem legyen, vagy szépmûvészeti alkotás, vagy olyan dolog, amit múzeumban lehet nézegetni, vagy ami csak érdekes, egzotikus dolognak számít. .......... Fontos, hogy az ember megtalálja az életben a párját, azt az embert, akivel együtt tud sétálni az õ számára kijelölt életösvényen. A fizikai és a szellemi test folyamatosan változik. A legfontosabb a lélek, ami állandó, ami

fejlõdik. Azaz, ami az egészet egységben tartja. Mindenki egyenlõ, senki nem jobb a másiknál, senki nem kevesebb vagy több, senki nem jobb vagy rosszabb. Ami most a jelenlegi világban látható, az csak az egyenlõtlen erõeloszlás következménye, de nem szabad soha elfelejtenünk, hogy mindenki tud tanulni mindenkitõl. -Sipos Anikó-

Shámi A technika - és persze nem csak az - felpörgetett gyorsasággal fejlõdik. Szinte követhetetlen tempóban jelennek meg az újabb és újabb találmányok. Amire azt hittük, hogy tökéletesíteni lehetetlen, egyik pillanatról a másikra már elavult. A hétköznapjaimat is átszövi, áthatja. Elkerülhetetlenül, szinte akaratlanul is “rákényszerülünk”, hogy életünk részévé váljanak. Más területen is, a fogyasztói társadalom korát éljük. Furcsa egy világ! Szoktuk mondani. Akik képesek megállni, ebben a nagy rohanásban, békét, szeretetet, egyensúlyt próbálnak teremteni. Önmagukban és egy elszürkült, agresszivitással teli ösvényre nehéz rátalálni. Nagy bátorság kell hozzá, hogy szembenézzünk. Szembenézzünk a társadalmak által diktált szabályokkal. Hogy ezen túltekintve meglássuk a felettünk álló “rendet” és magasabb törvényszerûséget. Hogy megtaláljuk a hitünket. Az önmagunkhoz és másokhoz vezetõ utat. Hogy elfogadjuk és átéljük a teljesség csodálatát. El kell indulni, elhagyva félelmeinket. Számtalan lehetõség közül választhatunk, hogy értékrendünk megváltozzon, hogy magunkba engedjük a szépséget, amit talán eddig észre sem vettünk. Sokféle út vezet a test-lélek-szellem harmóniájához, s ha úgy véljük rátaláltunk az “igazira”, minden újabb és újabb megtapasztalás a mélységek feltárásához visz közelebb bennünket. Zûrzavaros a nõk helyzete és szerepe a társadalomban. Mások lettek az elvárások, a követelmények, és elfelejtünk lassan “nõként” viselkedni. Nem véletlen, hogy egyre többen választják a hastánc (lélek-testtánc)-ot. Azt a táncot, amelyik nem tûri a kívülrõl jövõ utasításokat, a koreográfiát, amelyik a mozdu-

amelyik ráébreszt arra, hogy nem köthetõ csupán a keleti kultúrákhoz és korokhoz átszeli azt -, mert határtalan és kortalan, egyszerûen, õsidõk óta belõlünk, NÕK-bõl árad. És felébred bennünk a vágy, hogy az “itt és most”-ban újra NÕK, igazán NÕK lehessünk. A szerelem és a termékenység papnõi!! A tanítványaim õszintesége talán mindenkinél jobban kifejezõ. Egyben ráébresztenek folyton-folyvást arra, hogy mekkora felelõsség a tanító szerepe az útkeresésben, az útmutatásban. Sok szeretettel átnyújtok tanítványaimtól a Kedves Olvasónak egy-két fotót és szép gondolatot e táncról és önmagunkról.

Az elsõ órán magával ragadott a tánc, a közöttünk keringõ energia. Olvastam már ezekrõl, de még nem tapasztaltam meg ilyen erõsen. Az elsõ óra után tudtam, hogy itt a helyem. Ezt nekem találták ki. A tánc közben teljesen felszabadultam. Elõször csak magammal foglalkoztam, és élveztem a mozgást. Késõbb bõszen lestem el a “szakmai fogásokat”, de rájöttem, van amelyik sikerül, van amelyik nem. S ha sikerül is, amikor teljesen belõlem jön a tánc, az a mozdulat teljesen bennem reked, mert nem az én mozdulatom. Felismertem! Ez hatalmas elõrelépés volt. Talán ez volt az utolsó láncszem abban a felismerésemben, hogy mindenkinek meg van a maga stílusa, szemlélete, szokásai, hite, de F. Lassú Zsuzsa: mindenki úgy EMBER, ahogy van, és A tánc szabadságot jelent, a gátlá- nem azért vagyunk, hogy megváltozsok, szabályok megszûnését. Amikor iga- tassuk a másikat, hanem hogy saját élezán sikerül a testemben lenni, akkor meg- tünket éljük. Azóta mindenkit elfogadok szûnik a külvilág, mert beleolvadok az uni- olyannak, amilyen. És sokkal boldogabb verzumba. Pillanatokra ez is megtörténhet. vagyok. Persze ez nem azt jelenti, hogy Ekkor minden lehet és az ellenkezõje is. nem foglalkozom a másikkal, hanem éppen Ilyenkor: azt, hogy sokkal többet foglalkozom velük, A tánc gyönyör, csupa báj, játék. mert meg szeretném érteni a szemszögüKapcsolat és kommunikáció. Vibrálás, élet. ket, nem csak elfogadni. Ezzel a felismerés Pont olyan, amilyen... sel rátaláltam magamra. Már nem érdekel, A tánc kín és fájdalom. Végtelenül hogy mások, hogy táncolnak. Én vagyok és magányos, fekete lyuk. Lehúz és ellep. Pont a zene. Ha táncolok, hihetetlen energiák olyan, amilyen... szabadulnak fel bennem, tudom, hogy szép, amit csinálok, és azt is tudom, A nõiesség szárnyalása a tánc. hogy az ÉN vagyok. SZÉP, SUGÁRZÓ, EGYSZERI ÉS MEGISFantasztikus élmény egyMÉTELHETETLEN SZENTSÉG. PONT egy óra is. Akármilyen fáradtan léOLYAN AMILYEN... pek is be az ajtón, szinte szárnyakon jövök kifelé. Shámi tánca nem csak a hétköznapHorváth Andrea: jaimat segíti, de az életem más területein is Imádok táncolni, a szüleim is na- felszabadított. Felszabadította a lelkemet gyon szeretik a táncot, és ezért így is lettem és testemet. Aki el tud jutni idáig, mindent nevelve, minden bulin, falusi lagziban a el tud érni, amit szeretne. Meg tudja hallacsaládom vitte a prímet, pedig városiak vol- ni a neki szánt mondatokat, megtalálja a tunk, de nélkülünk nem volt buli a buli. Ké- neki szánt tárgyakat, a neki szánt emberesõbb jött a népi tánc, amit szerettem, de ket, a felé áramló szeretetet, energiákat. S nem teljesen belõlem jött. Azután a rock ezzel lesz teljes az élete. and roll. Ezzel táncversenyt is nyertünk. Aki ismer, az nem tart nagyon gát- Dr. Marosi Andrea: lásos embernek, hamar megtalálom minEz nem módszer, hanem mi madenkivel a hangot és tulajdonságaimból gunk vagyunk Shámi tánca. Visszahozta adódóan hamar a középpontba kerülök, gyermekkorom csodáit, mikor még hitvagy legalábbis jól hallható a hangom. De tem, hogy az életünk errõl szól. Mindlatok belülrõl ez a látszat! Én tudom, hogy belül sok min- annyian tudjuk ezt a táncot, mert áradó, természe- den zárva volt, és még van is, de folyamato- velünk született, és végre erõssé tes tökéletességével san nyílnak a kapuk. És ennek nagy szere- tesz bennünket. Lányom 12 éves egyre inkább követni pe volt, hogy eltaláltam Shámihoz. A ráta- és õ is táncol, együtt fedezzük tudja a lélek - olykor lálás egy nagyon szerencsés helyzetben si- fel a nõiesség örömeit, és ez fájdalmasan gyö- keredett, mert akkor váltottam munkahe- közelebb hozott minket egynyörû - szabad lyet, ami magában egy mérvadó nyitást je- máshoz. Miután szakmámszárnyalását. lentett. És végre adhattam és adhatom ön- ban “ad absurdum” férfi ma Azt a táncot, magam. Ekkor már nagyon sokat gondol- gatartást várnak tõlem, nekoztam azon, hogy hastáncolnom kellene. héz megõriznem a lágyság Nem tudom, hogy miért. Végül is egy vélet- és erotika tünékeny varálen elszóláson múlt a dolog. De annak a zsát. Ajánlom ezt a táncot és mondatnak akkor, ott, el kellett hangoznia. Shámi tudását mindenkinek, És elhangzott. Én pedig hallgattam rá és el- aki a XXI. századot boldojöttem. gabbnak kívánja és akarja. 22

Balázs Honória: ...feltettem magamnak a kérdést, hogy akkor mi is ez a tánc? Ott van belül, de nem csak puszta szépség. De akkor mi? Miért vagyok én még mindig nálad? Mit keresek én itt? És miért nem akarok elmenni? Egy jó ideig ott dübörögtek bennem ezek a kérdések, és borzasztóan kerestem rájuk a választ, és persze nem találtam. És amikor azt hittem, hogy nem is fogom megtalálni, kezdett letisztulni a dolog. Egyre jobban. Egyre csupaszabb, tisztább és érthetõbb lett. És már nincs is szükség kérdésekre. Ez “csupán” ennyi: A lélek felszabadítása. Nekem ezt jelenti, ezt adta a tánc, amit tõled kaptam. És látom a többieken, hogy nekik is. Lassacskán elkezd mozogni bennük, ébredni a lelkük. Egy idõ után olyan fontos lesz, mint a levegõ. Megkapjuk önmagunkat ajándékba. A lelkünket. És azt hiszem, minden lélekben ott az univerzum. Ezt is hozzá kapjuk.

som épp a hastáncra, mert a hasamat utáltam a legjobban, és ki akartam vele békülni. A hasamat éreztem a csúnyaságom centrumának, talán mert a nõiességemet szorítottam leginkább háttérbe.) Innen pedig már nem is olyan nagy lépés, hogy a “Jé, ilyen szép vagyok!”-hoz hozzátegyem: “Nézzétek csak!”

porfogó. A “gyakorlatok”, amiket kitalálsz nekünk, mindig annyi újat adnak! Sosem felejtem el, milyen volt a testemben megtapasztalni azt a tételt, hogy a bennünket ért hatások sokfélék, mi önkényesen döntünk úgy, hogy csak egyfélékre reagálunk ezek közül. Ott van az összes többi is, magamra vessek, ha nem látom! Milyen nevetséges is a “Rossz a világ!” vagy a “Mindenki engem Sz. L.: bánt!” életérzés! Eddig sem voltam híve Kezdem a régi idõkkel, amikor az ezeknek, ezután már nem is lehetnék! elemeket tanultuk. Nem is az elemeket, inValamikor egy dallamra átéltem, kább a saját testünket. Én sosem táncoltam milyen lehet vadkörtefának lenni. Mindig korábban, még testnevelésbõl is felmentett is érdekelt ennek a fának a formája, a renvoltam általános iskolában a szívizom gyul- geteg göcsörtjével, az ágak kuszaságával, ladásom miatt. Nem mondhatom tehát el, hát most magamban éreztem mindezt, amit a többiek közül sokan, hogy a renge- mert a zene vadkörtefává lett. Hát változatteg addigi táncélményem után ez még töb- lanul örülök, hogy mégsem vagyok vadkörbet adott, mert nem volt semmi korábbi ta- tefa... pasztalatom. Talán ezért is hatott rám kezAmikor táncolni megyek, olyan, dettõl olyan frenetikusan mindaz, amit ta- mintha valami ünnepre készülnék. A hét pasztaltam! Érdekes volt átélni, hogyha va- várva várt estéje. Eltelt már másfél év, de ez lamit, (azóta sem tudnám megnevezni, az érzés semmit sem kopott. El sem bírnám mit) sikerül átlépnem magamban vagy hoz- már képzelni az életemet tánc nélkül! zátenni az addigiakhoz, akkor átforrósodik az egész belsõm, valahogy könnyû lesz és Csendes Anikó: szabad, ha nem sikerül mozgósítanom - át...Rájöttem, hogy nem másoknak, lépnem ezt a valamit, akkor pedig úgy ér- hanem önmagamnak kell megfelelnem, önzem, kerékbe törtek. Az elsõ hónapokban magamhoz képest kell fejlõdnöm. Elkezdez az élmény kötött le fõként, túl azon, hogy tem érdeklõdni magam iránt. És ez az érmegtanultam mozgatni azokat az izmai- deklõdés nem csak a külsõségeket érintetGyarmati Andrea: mat, amiket alig használtam hasonlóra ko- te. Természetesen sokat foglalkoztam is, ...a tanfolyam elõtt 16 évig egyál- rábban. Minden óra újabb kihívást jelen- hogy a mozdulataim minél kimunkáltabtalán nem táncoltam. Az elsõ alka- tett, vajon most is sikerül-e mozgósítanom bak, szebbek és egyéniek legyenek, de eblommal már a bemelegítés közben magamban azt a valamit. Az elemek elsajá- ben az egyetlen nehézség az volt, hogy fel olyan érzésem támadt, hogy eddig títása persze fontos volt, de ennél sokkal kellett szabadítanom a gátlásaimat, szabamázsás súlyként rámnehezedõ terhek fontosabb volt ez a belsõ élmény, ami aztán don kellett engednem az egyéniségemet. És egyszerûen elröppennek; éreztem, késõbb átalakult, de nem veszített az érté- ez hozta magával a gondolatokat. És a gonahogy a testem szabadul saját fogsá- kébõl. dolatok hatással voltak a mozdulataimra, a gából és eggyéolvad a mindenséggel. Eleinte, amikor te energiákról be- testemre. Ebbõl alakult ki az a körforgás, Szerencsére ez nem egy egyszeri élmény, széltél, én még csak sejtettem, semmint ami a mai napig is tart. a szabadulás folyamata csak elkezdõdött és éreztem ezeket, aztán egyszer csak érezheúgy gondolom, hogy még jó né- tõvé váltak. Ott kavarogtak körülöttünk, Érzéseinkrõl megfogalmazott hány örömteli évet fogok eltöl- bennünk és összekovácsoltak minket! Az gondolatok... Kimondani, szavakká formálteni ezzel, lehetõleg míg csak elsõ alkalommal csak belõled áradtak, az- ni... Olykor talán fontos... Olykor talán meg nem halok. Nagyszerû tán belõlünk is felszabadultak és elszaba- nem... érzés az is, hogy nem csak dultak. Emlékszem, még régebben történt, akkor tanulhatunk a tes- hogy körülnéztem tánc közben és láttam, TÁNCOLOK, AMÍG ÉLEK ÉS TÁNCOLOK, tünktõl, ha betegek le- hogy milyen nagyon szépek a társaim. Min- AMÍG TÁNCOLHATOK! szünk, és a tes- denki sugárzott, kisimult, átlényegült, tünk az orrunk ahogy magát adta a táncában. Már nem is - Shámi alá dörgöli, tudom õket másként látni, mint nagyon hogy a lelkün- szépeknek. Közöm lett hozzájuk, összetarket korlátozzuk tozom velük azóta is. valamiben; hanem leAz is a kezdeti élmények közül vahet szeretettel és örömmel ló, hogy mennyire sokféle nõiesség árad bekommunikálni a testünkkel lõlünk, azaz mennyi arca van a nõiességanélkül, hogy erõszakosak len- nek. Ez a tapasztalás is érvényesebb így, nénk egymással. A tanfolyam mintha csak a köznapi viselkedés sokfélevolt az elsõ olyan dolog az éle- sége alapján vonnánk le a következtetést, temben, amiben nem kellett mert a táncában mindenki magát adja. Az a “igyekeznem”. Nem kellett a keresetlenség, amivel meg tudunk nyílni a legjobbnak lennem, nem kel- táncban, azért jelenhetett meg, mert te lett “tökéletesen” csinálnom a mintát adtál hozzá, és kiirtottad a csíráját is mozdulatokat, sõt kiderült, annak, ami üres manírhoz vitt volna benhogy a testem “tökéletesen” nünket. Persze egy táncosnak fontos szemkitölti a teret, amit engedek pont volt az, hogyan mutat a táncra, de ha neki, és jó érzés egyre töb- beleragad ebbe, és csak a közönségnek tánbet engedni neki, és cso- col, olyan lesz a tánca, mint a csigahéj, ami dálni, hogy mit csinál. rég üres, és ha eleget néztük már, kidobjuk, (Azért is esett a választá- mert nem ad semmi újat, csak unalmas 23

Körképinterjú

“SOHA NEM ADOM FEL...” Interjú Klapka György üzletemberrel

- Ön elismert üzletember Német országban és hazánkban is. Árulja el, mi az Ön ars poeticája? - Nézze, nekem az nincs! Mert én állandóan töröm a fejem valamin, amibõl üzletet lehet csinálni. Egyébként is ezt nagyon nehéz meghatározni, mert engem mindig valami belülrõl mozgat, serkent arra, hogy újat, és mégújabbat találjak ki. Tudja, én már “öreg” vagyok. A hetvennégy évem mindig arról szólt, hogy az életemben meg keressem, ami színessé teszi az éveimet, hogy mi az, ami inspirál még az elkövetkezendõ években arra, hogy az üzleti életben aktívan vegyek részt. Mert nekem ez a gyógyszer. Az életem így jó. Ha már nem lesz tervem, gondolatom arra nézve, hogy holnap mit csináljak; nos akkor meghalok. Nekem a kihívás a fontos. A hegycsúcsok. De ha elérem, akkor már jöhet a következõ csúcs! Ilyen vagyok. Õszintén szólva egy olyan erõ lakozik bennem, amit a szüleimtõl örököltem. A nyugtalan természetem vitt elõre. És ide jutottam... - Az üzletei közül, nyilván van olyan, amivel a legszívesebben foglalkozik? - Melyiket meséljem? Melyiket szeressem? Mert mindegyiket valamiért szeretem. Szórakoztatnak az üzleteim. - Melyik például? - Elmesélem Önnek, hogy körülbelül nyolc évvel ezelõtt, amikor kicsik voltak a gyermekeim - megkerestek, hogy kössek életbiztosítást, ami majd az én két kis gyermekemnek megtakarított pénzzé lesz, mikor felnõttek lesznek. Gondolkodtam, majd úgy döntöttem, hogy én magam találok ki valamit, amibõl nekik nyereségük lesz. Nem fogja elhinni, mit találtam ki! - Hát nem! Vajon mi az? - Megmondom. A dió. - A dió? Mi abban a hosszú távú üzlet? - Nézze, a föld mindig is hasznos befektetésnek bizonyult. Viszont rájöttem, hogy a dió az, aminek a felnövéséhez, a meg éréséhez hosszú évek kellenek. Körülbelül annyi, amíg a gyerekeim felnõnek. Tehát vettem 42 hektár földet közel az osztrák határnál, és dióültetvényem lett. Dió a jövõ -

gondoltam, és hiszek benne. Aprólékosan megtanultam a dióval kapcsolatos minden teendõt. Hogyan kell ültetni, hogyan kell kezelni, majd pedig leszedni. Mondhatom, ez komoly tõkebefektetést igényel, mert kilenc év alatt hoz annyi termést, ami már komoly mennyiségnek számít. Úgy érzem, dió-ügyben most már perfekt vagyok. Eddig ugyan még kevés termésem van, de van még kilenc-tíz év, mire beérik teljesen a rááldozott idõ és pénz. - Olyan szenvedéllyel beszél errõl, látom nagyon kedveli az ültetvényét. - De még mennyire! Szeretek ott lenni, traktorra ülni. Ezt gyakran szoktam. Nekem ez nemcsak üzlet, hanem kikapcsolódás is egyben. A hétezer dió látványa olyan lenyûgözõ tud lenni. És képzelje el, már újításom is van! - Nem mondja komolyan! - De igen! Mégpedig az, hogy tudvalevõ a diófát rázni kell, hogy a termése leessen. Ez bizony erõs fizikai munka. Egy mezõgazdasági helikopterrel alacsonyan az ültetvény felett “elhúzunk” és a levegõ lendülete leviszi a gallyakról a beért diót. Ezt fogom most az idén kipróbálni! Remélem jól fog sikerülni az elgondolásom a gyakorlatban. - Egyébként ezen a 42 hektáron mennyi termés várható ideális esetben? - Nos, ez még messze van, de viszonylagos adatot tudok mondani: 80 tonna a várható termés mennyisége. Nem kevés. Exportképes, nemes dió, amit neveltem. - Tudom, hogy Ön sokoldalú üzletember, mi van még a dión kívül? - Van még sok minden! Például Kõbányán egy építési terület 10 hektáron. Aztán zálogházam is van. Én voltam az elsõ Magyarországon, aki elõször nyitott maszek zálogházat. Én kaptam erre lehetõséget. Saját tõke kellett a banki engedélyhez. A zálogházam azért annyira kedvelt, mert az elsõ hónap kamatmentes. Autót is beveszek, de ha az ügyfél úgy kívánja, egy másik autóval kisegítem Õt addig, amíg a saját autóját nem tudja kiváltani. Ilyennel nem találkoztam még sehol a világon. - Mikor nyitotta meg a zálogházat?

24

- Pontosan négy évvel ezelõtt. - Mi a tapasztalata? - Minden dicsekvés nélkül állíthatom, sûrûn megkeresnek és visszatérnek hozzám. - Zálogházon kívül mi van még? - Antikvitás. Gyönyörû régi antik bútorok. Ezek között ülünk most is. Láthatja, hogy kristályok, értékes festmények, ezüst tárgyak és híres porcelánok mindig keresett darabok lesznek az antik tárgyak iránt érdeklõdõk számára. Híres emberek szívesen jönnek hozzám nézelõdni, vásárolni. - A zálogból visszamaradt aranytárgyaknak és ékszereknek mi a sorsa? - Óriási sikere van az itt hagyott ékszereknek, mert ezeket kiárusítom hihetetlen olcsó áron. Most épp szeretném megoldani, hogy Aranyszalont nyissak, ahol kellemes környezetben válogathatna a kedves vevõ az arany ékszerek között. Szeretem megadni a tiszteletet a vevõknek. - Klapka úr, úgy látom, Ön soha nem adja fel! - De nem ám! Én nem ismerem a depressziót. Soha nem unatkoztam. Ha véletlenül volt egy kis holt idõ az életemben, akkor gyorsan kitaláltam magamnak valamit. - Ön szerint mi szükséges ahhoz, hogy valaki kiváló, sikeres üzletember lehessen? - Szorgalom, tudás, becsület. Persze, ha ez ennyire egyszerû lenne. De nem az! Számomra nagyon fontos a fegyelem, ezt maximálisan elvárom a kollégáktól. Ha rájövök, hogy valaki nem volt becsületes, akkor útjaink elválnak. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne tisztességesen dolgozzam. - Mi az Ön erénye másokkal szemben az üzleti életben? - Soha nem sírom vissza a múltat. Nem rágódom azon, ami már régen megtörtént. Túllépek rajta. Állítom, hogy harcolni muszáj, minden nap. Újra kell kezdeni. Többször kezdtem újra az életemet, mint ahogy azt mások hiszik. Nemsokára lesz egy mûsor, amit Friderikusz Sándor fog vezetni, én leszek az elsõ meghívott vendége. Pont ez a téma, amit Ön mond. Az újrakezdés. Menni kell elõre. - Mit gondol, mi a legrosszabb tulajdonsága? - Nem szívesen, de bevallom. Hiszek mindenkiben. Bízom mindenkiben. Ez baj. Nem kellene. De ezen nem tudok változtatni. - Mit gondol a magyar mentalitásról, miszerint ha nekem nincs, neked se legyen.

- Ettõl rosszul vagyok! Az irigység távol áll tõlem. Én megéltem nyomort, gazdagságot, nincstelenséget. Éheztem, fáztam. Ezért én nem vagyok irigy senkire. - De Önre biztosan irigyek. - Az biztos! Nézze, ezzel nem törõdök. Csinálom az én üzleteimet, és igyekszem az életemet a koromhoz képest rugalmasan élni. - Amikor visszajött Magyarországra milyen érzések keringtek Önben? - Nagyon furcsa volt ez. Kint remekül éltem, éltünk a családommal. De valami hiányzott. Mikor hazajöttem, nem értettem sok mindent, pokoli nehéz volt átértékelni,

megszokni a ritmust. Nem tudom, hogy a mai napig egyáltalán megszoktam-e itthon. Itt sok az, ami hiányzik. Ez a kettõsség nem jó. Ami itt van, az ott nincs és fordítva is igaz! Gyökértelenül viszont nem lehet élni. Ha harminc év kimarad az életbõl, azt bepótolni szinte lehetetlen. - Kettõs állampolgár? - Igen. - Fordulnak Önhöz segítségért elszegényedett emberek? - Igen gyakran kapok leveleket. Elmesélek két példát. Karácsony elõtt egy rokkant nyugdíjas házaspár írt ne-

kem, hogy nagyon szûkös körülmények között élnek, de az unokájuknak szeretnének egy aranyfülbevalót. És ha megtenném... nem tettem meg! Ellenben egy másik idõs pár írt nekem, hogy bizony nem tudnak mit enni karácsonykor, nem kértek semmit, csak leírták. Én meg fogtam magammal egy zsák krumplit, egy zsák hagymát és elvittem nekik. Biztosan tudja, hogy sok mûfajt patronáltam. Nyitott voltam és vagyok. - A család. Mit tudhatunk róluk? - A lányom, Nicole 28 éves, Düsseldorfban él. Tudományos munkát végez. Agykutató. Erre tette fel az életét. A fiam, Krisztián 26 éves, szintén Düsseldorfban él. Õ egy teljesen más típus mint a lányom. Imádja az életet, szeret szórakozni. Egyébként üzletember. Két kisebb gyermekem, Dannis 14 éves, nem igazán szeret tanulni. A kislányom, 12 éves, kitûnõ eredményeket ér el az iskolában. - De van Önnek egy idõsebb fia, ugye? - Igen. Õ 37 éves. Neki 11 éves a gyermeke. Õ az egyetlen unokám. - Szép család. Mondja kedves Klapka úr, mit kíván Önmagának most 2002-re? - Talán csak annyit, hogy menjenek úgy a dolgaim, mint eddig. Akkor mindennel meg leszek elégedve - de csak egy ideig! - Nagy Katalin -

NE HAGYJUK ÕKET Mindenkit elér az öregkor, ha fiatalon nem is hiszi el, csak távoli rossz álomként gondol rá. Hiszen olyan elképzelhetetlen. Aztán, ahogy az évek múlnak, az ember fizikai képességei csökkennek, már nem bír annyit, mint azelõtt, és hipphopp itt terem. Szinte nem is éltünk még, s már a középkort tapossuk. Benõtt ugyan a fejünk lágya, bölcsebbek, tapasztaltabbak lettünk, ám lassan elveszítjük szép fogainkat; lábunkat, vállainkat kikezdi a reuma, látásunk csökken, arcunkon barázdák... hajunk õszbe csavarodik. Ez a világ sorsa. Gyermekeink saját útjukat járják, örülünk, ha néha látjuk õket, egyre többet elmélkedünk elmúlt fiatalságunkon. A régi szép idõk... Szokásaink, rigolyáink lesznek, irigykedünk a fiatalokra, s gyakran épp azokat a dolgokat ítéljük el, amelyeken mi is keresztül estünk hajdanán. Hátunk mögött a ledolgozott évek, számoljuk kis nyugdíjunkat, és várunk... Várjuk, hogy visszaadják, vagy a világ visszaadja, amit mi adtunk az évek során. De nem is az anyagi javak fontosak az idõs embereknek, hanem a szeretet. Boldogok vagyunk, ha gyermekeink kialakult életérõl beszélhetünk a szomszédoknak, vagy dicsekedhetünk unokáink fényképeivel. Persze van, akinek az sem adatott meg. Elvesztette házastársát, gyermekei családjában csak

megtûrt vendég, akinek alig van valami joga. “Ne szóljon bele a Papa vagy Mama, mi ezt jobban tudjuk.” Unokáink ugyan eljönnek futólag, de csak egy kis ebéd vagy sütemény idejére. “Rohanunk, Mami, nincs idõnk! Majd hívjon fel bennünket telefonon, vagy jöjjön el. Maga úgyis mindig ráér.” Az öreg lassan depressziós lesz. Félni kezd. “Õk mindent jobban tudnak. Én nem érek semmit.” Üldögél az orvosi rendelõben, sétál a temetõben elhalt rokonai, férje, felesége, barátai sírja körül. Beszél hozzájuk, készül utánuk, s egyre többet fohászkodik. Sokat gondol a halálra, fáradtan alszik el, hajnalban ébred, imádkozik. Be-beül a szomszédhoz, aki külföldön élõ gyermekei házát, kocsiját mutatja fényképen. Dél felé kiballag a boltba, vagy várja az önkormányzati ebédhordót. Maga eszi meg kis ebédjét, de egy falatot ad a szomszédasszonynak, fáslit adnak egymás fájós lábára. Van egy cicája, vagy egy kutyája. Maga miatt nem is, de az állat miatt befordul a hentesüzletbe. Hát ne hagyjuk õket! Törõdjünk az öregekkel, édesapánkkal, édesanyánkkal, nagynéninkkel, szomszédunkkal. “Ezt csak Te tudod” - az ilyen mondat szárnyat ad az öregnek. Mibõl áll három zsemlével 25

többet venni, ha úgyis vásárolunk magunknak és a szomszéd úgyis kifizeti. Szeressük öregeinket, hiszen nekik köszönhetjük létünket, taníttatásunkat, õk építették fel ezt a romba dõlt országot. Némelyikük két háborút és egy forradalmat is megért. Törõdjünk hát velük. Ez kötelességünk, emberségünk, hitünk. - Kejla Zsuzsa -

Gondolatok az Ezoterika, a Spiritualizmus és a mai Ember kapcsolatáról VÁGYAINK NETOVÁBBJA Az ember a végtelennel van megsebezve. Ugyanakkor csak a gondolataiban teljesen szabad. Vágyait megpróbálja a lehetõségek határáig feszíteni. És az emberi lehetõségek tágíthatók. Új és új felfedések, kísérletek segítik, hogy védõfelszerelés nélkül egyre mélyebbre merülhessen a tengerfenékre, gépeivel egyre távolabbi felfedezéseket tegyen a világûrbe. A parapszichológia legújabb kutatásai szerint a szubatomi szintek kísérleteinél az sem mindegy, hogy mit gondol a kutató.

Sok hihetetlen történetet hallunk a kelet mágusairól, sokszor összefolyik a szemfényvesztés, a csoda és a realitás. Egy izraeli miniszterelnök szájából hangzott el, hogy aki nem hisz a csodákban, az nem realista. Szent Ágoston szerint csodák nincsenek, csak tudásunk hiányos a világról, csak ismereteink hiányosak. Hiszek benne, hogy vágyaink netovábbja újabb csodákkal gazdagít. Ennyire még megmaradtam gyermeknek. Vannak kóros, irreális vágyak is. Bár gyermekeknél játékban eltûnhet a realitás, de bármikor képesek rá, hogy visszahelyezkedjenek bele. Hipnózisnál is úgy tûnik, hogy megmarad egy racionálisan figyelõ énrész, ami meggátolja, hogy egy esetleges szuggesztió ellenére is az ember olyat cselekedjen, ami morális hozzáállásával ellenkezik. Hiába kap utasítást, hogy szúrja meg embertársát a kezébe adott késsel, nem fogja megtenni, míg egy papírkéssel készséggel megteszi. Kóros vágyaknál az ember beszámíthatósága kétséges. A hallucinációk, téveszmék, tévgondolatok vágyvezéreltek is lehetnek. Vannak pl. invesztátoros (feltalálási), genealogikus (származási), ill. amorosis (szerelmi) téveszmék. Ez utóbbinál egy

kegyes hódoló képzelt szerelmében fürdik az ember. A vágynál sodróbb erejû a szenvedély. Normális dolog, hogy a vágyainkat képzelgésekben éljük ki. Elképzeljük azt, hogy az aki ártalmunkra van, valamiképp megbûnhõdik. Vágyvezérelt az észideál megkreá-

Aki törekszik, nincs híján akaratnak, aki megelégszik: gazdag.” Lao-Ce

Mindannyian vágyunk valamire, szomjúhozók és keresõk vagyunk. Vágyakozásunk, epekedésünk, keresésünk életünk végéig tart. Ha úton vagyunk (ÚT=TAO) idõrõl-idõre megelégszünk, elégedettek lehetünk, mert tudjuk, hogy amit keresünk, az megvan, ha nem is épp az arcunk elõtt, de a szemünk elõtt. Látóterünkben van, feléje haladunk. Ha viszont tévúton vagyunk, irtózatos szomj kerít minket hatalmába. Ûr, éhség, amit megpróbálunk pótszerekkel betölteni. Ha ez a pótszer a fejlõdésünket szolgálja, akkor egy beiktató állomás, egy gyakorlóhely, ahol újból energiát gyûjthetünk és rákészülhetünk a nagy feladatra. A pótszer ugyanis az igazi életfeladattal legtöbbször analógiás, mindenesetre értõen és hozzáértõen, mintegy szimbolikusan felfejtve, rámutatva hiányérzetünk mibenlétére. (A szimbólum szó görög eredetû: sym=össze, bolein (görög) vetni, dobni.) A szimbólumnak egymásra tolt jelentésrétegei vannak. Teljes felfejthetõségük kétséges. Egyrészt ugyanis számolni kell az egyéni jelentésrétegekkel, másrészt pedig a szimbólumokkal, az ember a “végtelennel van megsebezve”, tehát a szimbólum mindig több, mint ami a szavak hálójába fogható. “Az út, ami szóba hozható, lása, egy idealizált személyhez való igazítása. nem az öröktõl való...” Kóros az, amikor az észideál óriási Jung szerint kollektív tudattalatávolságban van az énképtõl. nunk számtalan õsi szimbólumot rejt, Mindannyian nyújtózkodunk, fej- amikre rátalálva, archikus tartalmukat a lõdünk az általunk kijelölt ideális énké- felszínre engedve õrületes energiákat nyerpünk, énideálunk felé, ha azonban annyira hetünk. alávalónak érezzük magunkat, hogy az én Az õrületes szó sajnos néha a szó ideális elérése reménytelen, felhagyunk a szoros értelmében is vehetõ, mert akinek fejlõdéssel, és esetleg depresszióba, önvá- Ego-ja (Én-je) nem olyan erõs, még nincs dolásokba menekülünk. arra felkészülve, hogy töméntelen informáNem egészséges túl magasra tenni ciókat nyerjen és kozmikus sebességgel a mércét. Érdemes mindig picit emelni raj- kapcsoljon, annak tudatát szét is verhetik ta. ezek az õrületes erõk. A vágyaknak sokszor genetikai Ezért volt régen a tanítványok gyökerei is vannak. mellett mester, ezért gyakorolt a beavatott A kislányok arra vágynak, hogy mandala-körben. egyszer majd anyukák lesznek, erre készülMert õk tudták, hogy erõltetni nek egész gyerekkorukban a babázással. semmit sem szabad. A tudat csak tól-ig táÉVA neve héberül annyit tesz “két gítható! élet”. A nõk vágynak az összeolvadásra, naA mandala koncentrikus körök gyobb a képességük az empátiára. vagy négyzetek egyre táguló halmaza, szimAhogy a Próféta mondja: bolikusan kifejezi azt a lélektani folyamatot, “Az íjász látja a célt a végtelenség ami a lelki növekedésben úton lévõvel törtéútján, és õ feszít meg benneteket minden nik, ha okosan tágítja tudatát. erejével...” (Dr. Telkes) (Önmagunk-hoz vezetõ út, ahol a mag fontos szórész, mag=új élet, csíra, le“Hatalmas, aki másokat legyõz, hetõség sarjadhasson belõle. Aki elveszti az aki önmagát legyõzi: hõs. életét, megnyeri azt - szól a Biblia.) 26

Az önmagunk felé vezetõ út történhet spontán fejlõdéssel, lassacskán. Kicsit gyorsabban, célzottabban a psziché jelenségeit ismerõ - pl. pszichoanalitikus - segítségével. A drasztikus tudattágítás (pl. drogokkal) komoly veszélyeket rejt, és legtöbbször csak pótcselekvés, hiszen meg akartuk spórolni a göröngyös és nehézkes utat, ami pedig megkerülhetetlen. Mindannyian így, vagy úgy, úton vagyunk a teljesség felé. (Ami nem ugyanaz, mint a tökéletesség!) A vágyaink a motorolaj ehhez. Hogy honnan eredeztethetõk a vá gyak?! Ezt különbözõ pszichológiai iskolák, irányzatok különbözõ módon magyarázzák. Fraud az ösztönökkel, melyek megvalósulni igyekeznek, az én pedig vigyáz rá, hogy ez szocializált módon történhessen. Szexualitásunk ne legyen megbotránkoztató, szeméremsértõ, erõszakos. Életszükségleteinket (pl. evés, ivás) se kriminalitás útján elégítsük ki, hanem munkával teremtsük meg a rávalót. Adler a kisebbrendûségi érzés kompenzálásáról szól, melynek gyökerei mindenkiben máshol és máshol vannak. Szondi öröklõdõ ösztöncsomagokról beszél, és életünk attól sikeres, hogy ezeket milyen szinten éljük ki. Aki vonzódik a vérhez, lehet jó sebész, aki a kriminalitáshoz, jó rendõrnyomozó. Egy meghatározott ösztönkészlet nem határozza meg annak irányultságát, ez már rajtunk múlik. Akármit örökölhetünk, azt eldönthetjük, hogy azt mire használjuk, jó úton járunk, vagy tévútra tévedünk. Mindenképpen úton vagyunk. A tévutak - szimbolikusan olvasva - is rámutatnak a helyes útra! (Ha véletlenek lennének is, azok extrém ritkák.) Aki arra vágyik, hogy valakit leigázzon, az magát nem tudja fegyelmezni. Aki a világot akarja irányítása alá vonni, annak nincs önkontrollja. A játékszenvedélyes százezredjére is úgy érzi, hogy most biztosan nyer. Az életében vesztes?! Aki kínosan tisztogat, mocskos! Mert ugye máséban a szálkát, magunkéban a gerendát?! Aki vehemensen üldöz a többiekben valamit, ott nála van a bibi. A prûd mélybe folytja szexuális vágyait, velük küzd, amikor másokéval megütközik. (értsd: megütközik valamin) A paranoid a külvilágba vetíti a belül észre nem vett gonoszságait, alávalóságait. Élete folyamatos küzdelem a környezeté

meditatív megfigyelése megmutatja a helyes utat. Vágyaink a hajtóerõk, a benzinünk az útra. Néha kocsira, Diadalszekérre pattanunk. (ez is a Tarot kártya szimbóluma) A kocsi énünk kiterjesztése. Gondoljunk csak a sok kisemberre, akik kocsiba szállva erõszakosak lesznek! Rá, a Napisten is az égen vontatta szekerét, ami elõkelõségét bizonyította. Ha a kocsi csak segédeszköz, akkor rendben, ha pótszer, akkor már nevetséges. (Az alacsonyság nem nevetséges - írja Ancsel Éva -, amíg talpazatra nem áll.) Ha lételemünk a laza bizonyosság, akkor haza tartunk. Haza önmagunkba, a paradicsomba, a teljességbe. Hiszen ami fenn, az lenn. mondja Hermész Triszmegisztosz. “Én keresem a célomat, Célom engem majd megtalál” - nyugtat Weöres Sándor. “A mindenséggel mérd magad!” - bíztat József Attila. Emberként hinnünk kell, hogy minden betegségbõl, minden ûrbõl kivonható annak vakviszálya. A vágyakozás pedig, hogy általa a mindenségbõl merítkezünk. Hiszen spirituális (spiritus=léleg-zet) létünk ezt jelenti. Lélegzésünk, tüdõnk által egyek vavel, ameddig fel nem veszi a harcot önmagyunk környezetünkkel. gával. Lételemünk a hullámzás, ahogy minAkkor megnyugodhat végre, mert amit keresett és üldözött, az ott van, csak den légvétellel megtöltjük tüdõnket. Spirituális létünk azt is jelzi, hogy a kivetítette. (pszichológusok ezt projekcióBiblia Istene saját lelkét lehelte szájukba a tenak mondják!) Van, aki meredek hegycsúcsra vá- remtéskor. Eme lélekrész által mi is teremtõk gyik. Szimbolikusan kifejezi ez az örök emberi vágyunkat magasodásunkra, ezért nem lettünk. (Ásításkor azért tesszük a szájunk elé érezzük a hegymászást kórosnak. Vágyhatunk szép kertekre. A kert a kezünket, mert a régi néphit szerint ilyenkor az emberi lélek, a tudatos szféra szimbólu- óvatlanul kiszökhet a lelkünk.) Vágyak nélkül az ember céltalan, ma. Hiszen állandóan nyesegetnünk kell, új magokat ültethetünk bele. Körbe kell kerí- élettelen. “Fenn állsz a hegycsúcson, és alázatenünk, nehogy kontrollálhatatlanul burjátot érzel. Alázatot a csúcs fensége elõtt, a kis nozzon. Az erdõ épp ellenkezõleg a tudat- ember alázatát a nagyszerû világban.” - mondtalan szimbóluma. Ezért lehetnek félelmeik ja egy hegymászó a Grossglockner-rõl. Ezt az emberi léptéken túlmutató azoknak, akik nem bejáratosak a tudattanagyságot nagyon sok helyen megtalálhatja az lanjukba, ha pl. az erdõ álomban, meditáciember. Akár a népmesék kutatásában is. Hióban felbukkan. Vágyhatunk barlangokba remete- szen a mesék archikus, archetípusos hõseiben, ként. Aki az igai csendet megismerte, az so- cselekményeiben valami õsi emberi bölcsesség mesél nekünk . ha többé nincs egyedül. Nemcsak tudatunkhoz, tudattalaA lélek bejár egy sor utat. Ahogy a nunkhoz is. Tarot kártya nagy árkánumai is sorrend“Irigykedés helyett változtassunk. ben. Irigykedés tulajdonképpen kihasznáMindegyik állomásnak megvan a latlanul marad, képességünkbõl adódik. maga szerepe. A kényelem vagy félelmeink, önbizaAhogy a Remetének, úgy az Akasztottnak, akinek fordított helyzetébõl adódó- lomhiányunk miatt azt szeretnénk, hogy a töban kihull a zsebébõl a garas. Lába azonban biek is önként korlátozzák ugyanarra a szintre meditatív pózt vesz fel, bár egyik a faághoz magukat, hogy elsimuljon a különbség, ami feszélyez bennünket.” (Dr. Telkes) van kötve. A laza bizonyosságé, hogy bármi- Dr. Nagy Mária Magdolna lyen (test) helyzetbe kerülünk is, önmagunk 27

Olvasói levél

A szem a lélek tükre A bennem lévõ isteni valóságon keresztül, már a másikban is ezt látom.

Amikor életünkben fontos eseményre készülünk, ünneplõruhát öltünk magunkra. Beállunk a tükör elé, mint a mesében és faggatjuk: vajon milyen “képet” mutat rólunk. Megnézzük külsõ emberünket. Szemünk lélektükrénél belenézünk a másik tükörbe, ami soha nem a VALÓT tükrözi. Hazugságok vesznek körül, torz tükrök, a külsõ anyagi testbe tudatosultságuk miatt. A lényeg valahol, valamikor elveszett. A Biblia õshûnek nevezi. Rajtunk áll vagy bukik az; hogy akarjuk-e a valót, az igazat, az igazit, az isteni szikrát, ami átlényegít, meglátni önmagunkban, elfogadni, felfedezni a másikban is, és reményt csepegtetni belé. Sokan vannak, akik nem panaszkodnak, teszik a dolgukat, s ha kérdezik tõlük: “Hogy vagy?”, azt felelik: “Jól.” Elõfordulhat, hogy a kérdezõ nem elégszik meg ennyivel, veszi a fáradtságot, megáll egyetlen percre és belenéz a másik szemébe. Kapcsolatba kerül vele, akkor már látja, talán szomorú, hiszen a szavaink nagyon ritkán tükrözik a valóságot, de a szemünk nem tud hazudni. Fõleg nem egy másik szemnek. Lelkem tükrével fordulok a másik felé, tükrözöm az érdeklõdésemet, õszintén, s erre az õ lélektükre õszintén, szó nélkül is igazi választ ad. Hazugságaink, valótlanságára legjobb példa a TV. Sajnos rengeteg gyerek, - a szemünk FÉNYEI -, ül naphosszat egy doboz elõtt, amibõl árad a hazugság, de õk valóságnak hiszik. Kézen fogva õket, menjünk a természetbe, rétre, erdõbe; ott megérinthetõ még a valóság egy szál virágban, fûben, fában, pillangóban, kismadárban. Ezek az élmények a lelkünkre hatva elraktározódnak, mint egy fényképezõ filmszalagján, és esti álmuk szebb lesz tõle, nem félnek a sötétben és egyedül.

Vajon miért van az, hogy a testileg fogyatékos embereknek kifinomultabb az érzékelése? A vakok nem néznek, mert ugye nincs mivel, így szinte az egész lényük látóvá válik. Az õ emberi sötétségüket a lélek áthatja, megvilágítja. Amikor már felismerjük magunkban is ezt a valós lényeget, az Istent,

hatsz a másik lelkébõl. Rád ragyogva megsokszorozódik, és csak árad, árad másokra, mindenre, és mindenki feltétel nélkül. ISTENI VALÓ az ÖRÖKSÉGÜNK legyen hát ÖRÖK, mint a körök. - Kovács Ilona -

Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, amire nézek, az vagyok!

megvilágosodunk, eggyé válunk, a teljességet éljük, abban nincs hiány, vágy, nincs benne hazugság. Fény van, teljes déli napsütötte áldott világosság, hiszen nem volt soha más, és csak addig van, míg abban hiszünk. Találjuk meg igazi valónkat, de legalább keressük, akarjuk, ne adjuk fel! Valahol meg kell lennie, hiszen el sem veszett, csak ezt akarják velünk elhitetni. Ne abban higgyünk, ami eltávolít a belsõ értékektõl, a külsõségekre helyezve a hangsúlyt. Ne abban, ami pénzért adható-vehetõ, abból por, hamu, rozsda lesz. Az IGAZI VALÓSÁG benne van egy mosolyban, egy simogatásban, egy esõcseppben, egy kézfogásban, amit az önzetlen szeretet jó illatával elõhív28

Dalma meséi MÉLA Azután, hogy hõsünk megismerte a sziget varázslóját, élete gyökeresen megváltozott. Még kevesebb idõt töltött otthon, annál többet a szigeten. A kis földdarab rengeteg titkot rejtett, és Méla mindent tudni akart. Föltett szándéka volt, hogy megerõsödik és megmenti a hegy belsejében rekedt embereket. Végre meg akarta mutatni, õ is képes nagy dolgokat véghezvinni. A kis kölyök mackó a varázsló lábánál üldögélt és elmélyülten rágcsált egy eukaliptusz ágat. - Nagy dolog amire készülsz barátocskám - merengett a varázsló, és a füstkarikák összekapaszkodva szálltak tovább a levegõben, ahogy pipájából kiszabadultak. - Szükséged lesz egy kis segítségre. De lássuk csak, elég ügyes vagy-e rá, hogy felvállald? Hosszú, elnyújtott füttyjel hallatszott, és a varázsló már nem volt sehol. Helyette egy hatalmas kígyó tekergett a földön. Szemei mágikusan vonzották a fiú tekintetét: - Kövess! - sziszegte a kígyó - azzal halkan besiklott a dzsungelba. Méla elbûvölve követte. Hatalmasra nõtt páfrányok, ezer színben játszó orchideák között vezetett az útjuk. Lábára liánok tekeregtek, feje felett papagájok rikoltoztak, és paradicsommadarak repkedtek. Egyre fáradtabb, szomjasabb lett. De nem állhatott meg, mert kü-

lönben szem elõl tévesztette volna vezetõjét. Már-már feladta, szeme elõtt szikrák táncoltak, lábai elnehezültek, oldala szúrt. Tett egy lépést még és eszméletét vesztve összerogyott. A szél vízcseppeket sodort az

2. RÉSZ

vízesés elõtt állt. A zuhatag alatt pedig egy álomszép tündért pillantott meg. Karcsú testét bokáig érõ arany haja takarta, de gyönyörû arca szomorú volt és szemeibõl potyogtak a könnyek. Apró fehér gyöngyökként peregtek a robajló vízbe. Méla nem volt rest, összeszedte bátorságát és közelebb lépett. - Hát te, kedves tündér, miért itatod az egereket? - Hogyne itatnám! Kedves tündérnépemet egy rusnya sárkány riogatja. Lesbõl támad és úgy csap le áldozataira. Jócskán elfogytunk tündérek, nekem kell hát, hogy feláldozzam magamat, különben elpusztít mindenkit ezen a szigeten. - Ó, kedves vitéz, téged az ég küldött. Megküzdenél értem és népemért? Különben utoljára fürödtem e szívemnek oly kedves zuhatag alatt, s láttam a kék eget. Vállait rázta a zokogás, fejét mélyen lehajtotta. Méla büszkén húzta ki magát, hiszen vitéznek szólították. Õt, akit annyit csúfolták rusnyaságáért. Habozás nélkül válaszolt: - Hol az a sárkány? -Nem messze innen, a nagy vízen van egy másik szárazföld. - derült fel a tündér arca. - Ezen a földdarabon van egy hegy. Régen az emberek követ bányásztak ott, de õk is elmenekültek, mert egy nagy vihar nyílást tört a hegy oldalába, így szabad utat kapott ez a pokolfajzat. Megmentesz bennünket kedves vitéz? nyújtotta reménykedve karjait a szépséges jelenség. Méla gondolatai sebesen kergették egymást. Nagyot fordult vele a világ. De hiszen ez a tündér az õ földjérõl, az õ családjáról beszél! Itt van a nagy megmérettetés! Két legyet egy csapásra. Büszke lesz rá az, aki eddig megvetette, és visszafogadja a családja is. Elszánt vágy ébredt szívében, hogy ezt meg is valósítsa. Hirtelen sziszegés ütötte meg a fülét. - Ne higgy neki! Becsap téged, csak hiteget. Száznegyven vitéz élete szárad a lelkén. A hatalmas kígyó suttogott a háta mögött, villás nyelvét szaporán öltögetve. Lassan ingatta törzsét és sárga szemei ravaszul izzottak. Most aztán mitévõ legyen? Kinek higgyen? Szíve a tündér felé húzta, de elméje rejtekén megszólalt egy rég elfelejtett intelem: - Sose higgy a látszatnak! Így szólt hát: - Kedves tündér mindent megteszek, hogy kiszabadítsa-

vezethetik ebben a harcban. Ebben a pillanatban az ég kékje egy pontban megszakadt, és a Nap egy sugara aranydárdaként a földbe fúródott Méla mellett. - Ez a jutalmad, mert helyesen döntöttél - hallatszott az égi áldás, és a fiú szíve csordultig telt hálával. Kézbe vette a fegyvert, majd vidáman fütyörészve elindult a sárkány barlangja felé. Hamar megtalálta a bejáratot. Közel s távol egyetlen fûszál, egyetlen élõlény nem maradt. Kénköves bûz és pokoli forróság áradt feléje. A sárkány érezte ellenfele közeledtét. Hét fejének hét torkából szakadatlan okádta a tüzet. Rusnya pikkelyes bõre ráaszott hatalmas törzsére. Nem volt nála ocsmányabb teremtés ezen a földön, amit ember elképzelni tud. Méla nem félt. Erõsen megmarkolta napsugár dárdáját és egy határozott mozdulattal a sárkány szívének közepébe röpítette. Rémületes sikoly rázta meg a barlang falait és a szörnyeteg holtan rogyott össze. Méla az utolsó pillanatban ugrott félre, különben a hatalmas állat maga alá temette volna. A hét fej, a test nem mozdult többé. Még szusszanásnyi ideje sem volt, és emberek rajzottak elõ a barlang mélyérõl. El nem mondható az öröm, ahogy fogadták. Hõsként emelték vállukra és vitték haza. Többé nem csúfolta senki. A sárkány tetemét eltemették, és csodák csodája azon a helyen a földbõl egy melegvizû forrás fakadt. El is nevezték Sárkány forrásnak. Méla mégsem volt boldog. Egyre az aranyhajú tündér járt az eszében. Mióta legyõzte a sárkányt, nem járt a varázsló szigetén. Álmai kuszák és bizonytalanok voltak. Egyre többet kóborolt az immáron lakatlan barlang körül. Újra magányos és boldogtalan volt. Valami, valaki hívta, csalogatta, érezte, mennie kell... - Benkéné Puskás Dalma Viola Folytatjuk!

arcába. Semmit nem érzett, csak tudata ébredt sikoltva: - Istenem, VÍZ!! Botladozva megindult az életet adó cseppekért. Lassanlassan haladt elõre. Egyre erõsödõ zaj ütötte meg a fülét. A vízcseppek egyre sûrûbbé váltak. Végre látott is, nem csak nézett. Amit látott, attól pedig leesett az álla. Még a gyötrõ szomjúságról is elfeledkezett. Egy

lak, de mit kapok cserébe? - Ó, minden a tiéd lehet, kérhetsz bármit! Nos, rendben van, de ne feledd ígéretedet! Most már tudta, csak családjáért harcol, a tündér csalfa ígéretei nem 29

Olvasói levél A lélek. A dolgok lelke. A természet rendje, törvényei szerint a Világmindenség állandó körforgásban van, folyamatosan ismétlõdik. Elmúlik valami, meghal azért, hogy aztán újra és újra születhessen. A Nap minden este meghal számunkra, hogy holnap reggel újra életre kelljen. A növények, a fák lombjai, gyümölcsei minden õsszel meghalnak, hogy aztán tavasszal az elhullajtott magokból új élet bimbózzék. Mi magunk emberek is mindnyájan meghalunk egyszer, hogy nyomdokainkban általunk gazdagodva új emberkék születhessenek. Ebben az állandó mozgásban csak egy van, ami állandó. A lélek. A dolgok lelke. Az a kapocs, ami össze-

köti az elmúlást az újjászületéssel, a halált az élettel. Ez az a motor, ami folytonossá, állandóvá teszi a mozgást. Ez az a kovász, ami tartalmat ad alkotásainknak. Amiben nincs lélek, nincs szellemiség, az halott dolog, amivel nem érdemes foglalkozni. Foglalkozni az élettel érdemes. A templomunk, amely elõtt most állunk, csak egy téglából összerakott kõhalmaz lenne, ha nem töltené meg élettel a kereszténység eszménye. Az elõtte álló kereszt szobor csak halott kõdarab lenne, ha nem szólna hozzánk belõle a megfeszített Jézus. A községházán lobogó zászló csak egy textildarab maradna, ha nem lengetné a magyarság szellemisége. Az édesanya fõztje csak ízetlen moslék lenne, ha nincs meg benne a család szeretete. Vagy mondhatom azt is elsõ kézbõl, hogy egy

polgármester tevékenysége nem más, mint merõ üres csapkodás, ha nincs benne a faluja iránti rajongás, a néppel, az emberekkel szembeni alázat és szeretet. Errõl a lélekrõl beszélek én. Olyan erõ ez, olyan éltetõ energia, amely nélkül nincs faluközösség, nincs ország, ha hiányzik belõle a történelmi múltján nyugvó nemzeti öntudat. Ma éjfélkor szokás szerint a fotelból felállva elénekeljük a Himnuszt. Szokás szerint én még kitörlöm szemem sarkából a könnycseppet, aztán megcsörrennek a pezsgõs poharak. Magában ki-ki megfogadja, hogy az új évben megpróbál javítani valamelyik hibáján, megígéri, hogy márpedig mától kezdve változtat rossz szokásán, és meglepõ jó cselekedettel örvendezteti meg környezetét. Ígérjük meg az Új Év elsõ imáinak beillõ perceiben, hogy minden gondolatunkat, tetteinket, a legegyszerûbb hétköznapi alkotásainkat is szívvel-lélekkel fogjuk tenni, melyben csendben, szerényen ott rejtõzik ezáltal - a szeretet. Higgyétek csak, ezen van áldás, és csak ez a gyakorlat ápolja észrevétlenül saját lelkünket is. - Szõnyi József Pilisszántó polgármestere

SOK PICINY BALETTCIPÕ- a pszichiáter véleménye Négy éves kortól, ha egy kisgyerek mûvészi tornát, vagy klasszikus balettet tanul, ez pozitívan hat lelki fejlõdésére, személyiségének alakulására. A ritmikus mozgás, a mozgások összerendezettsége összehangolja a jobb és a bal oldali agyfélteke mûködését, ezáltal a tudattalan tartalmak a tudatba kerülhetnek. A bal agyfélteke a racionális, a jobb pedig az érzelmi mûködések színtere. A test mind átélõ, mind kifejezõ eszköz, de az “én” hordozója is. Mozgással az önkifejezési repertoár bõvíthetõ. A klasszikus balett szabályrendszerén belül a személyesség biztonságosan megnyílhat. A ba-

lettnél sok a ki- a Magyar Relaxációs és Szimnyíló, eleme- bólumterápiás Egyesület lõ mozdulat. tagja Ezek önbizalmat adó, kezdeményezõ mozgások, az extrovertált viselkedést segítik elõ. Ha kiegyenesítjük gerincünket, tudatunk színtere élére áll, sokkal összeszedettebbek, élénkebbek leszünk. A lábujjhegyre állás szimbolikusan növekedést is jelent, a bátran elõreszegett fej a szembenézést szimbolizálja. A balett gesztusaiban a gyerekek átélhetik a ritmust, az együttmozgást, az életörömöt, s mindezt egyszerûen, letisztultan. A külsõ ritmus felvétele során magabiztosságot, rendszeretetet tanulnak, s olyan könnyedséget, mely mögött óriási munka áll.

WWW.KARAVANKIADO.HU WEB OLDLAUNKON: - természeti fotók , melyek megvásárolhatók fotó minõségben A3-as (30 x 45 cm) és A4-es (20 x 30 cm) méretben, - letölthetõ könyvrészletek, - hírek, információk a kiadó által szervezett eseményekrõl, kirándulásokról, túrákról

Látogassa meg weboldalunkat!

WEB OLDAL SZERKESZTÉST VÁLLALUNK!

Ez az Ön hirdetésének a helye! Kérje médiaajánlatunkat a 06-99/ 508-656-os telefonszámon, vagy a [email protected] e-mail címen!

BÕVEBB INFORMÁCIÓ: TEL.: 99/ 508-656 E-MAIL : [email protected]

Elõfizetés 40% kedvezménnyel! Ha: - tetszik a magazin - nem akar aggódni, hogy hozzá tud-e jutni - szeretné az elsõk közt olvasni - érdeklõdik a hasonló témájú könyvek és rendezvények iránt - élni szeretne a felajánlott könyv és magazin árengedményekkel, mely a kiadótól való közvetlen vásárlás elõnye!

Akkor: Fizessen elõ a Szabad Szellem Gondolatainak lapjára, a Csend Hangjaira 40%-os kedvezménnyel!

Vásárolja meg a magazint 399 Ft helyett 239 Ft-ért! Fél éves elõfizetés: 1434 Ft, Egy éves elõfizetés: 2868 Ft

Ezúton szeretnék elõfizetni a CSEND HANGJAI

Elõfizetési szelvény

magazinra..........................................példányban

Kérjük olvashatóan kitölteni!

2002 év ................................................ hónaptól.

Idõtartam: Kérjük a megfelelõt bekarikázni!

C í m , ( irányítószám, helyiség, utca, házszám):

X X

............................................................

............................................................ Megrendelõ olvasható saját kezû aláírása

.......................................................... Postai irányítószám: .................................. Tel/Fax(körzetszámmal):........................ ...........................................................

Kérjük a megrendelõt a következõ postai címek valamelyikére eljuttatni: Genezis 2001 Bt. 9400 Sopron, Pf. 306., Tel.: 99/508-656, Fax: 99/508-657, Üzenetrögzítõ: 99/508-658 E-mail: [email protected] Köszönjük megrendelését!

Dr. Nagy Mária Magdolna pszichiáter szakorvos, 30

Egy évre 2868 Ft-ért Fél évre 1434 Ft-ért

31

A

K a r a v á n

K i a d ó

Czanik Csaba Árpád:

Czanik Csaba Árpád: Lázadás

k ö n y v e i :

A Falevél

Egy útmutató az Élethez, mely már 2001. júniusában elõrevetítette az Amerikai Egyesült Államok elleni 2001. szeptember 11-i támadást. Az események háttere, és azok további alakulása is benne van.

Reinkarnációs kalandregény, mely egy fejlõdõ lélek izgalmas utazásait írja le a reinkarnáció útvesztõiben az õskortól 1754-ig, miközben idõhurkokkal eljut egyebek mellett Atlantiszba, és 2600-ba is.

Ár: 1750 Ft Kiadói ár: 20 % kedvezménnyel 1400 Ft

Ár: 2990 Ft

Ti-Tonisza láma:

Czanik Csaba Árpád:

Kõszikla

Mont Blanc

Tibeti regény a lélek nagyságáról, az élet halhatatlanságáról, a tan felismerésérõl Ázsia hegyei között, valahol mélyen Tibetben.

Egy útikönyv és fotóalbum az életrõl, a vidámságról, kalandról, Európa tetejére, a Mont Blanc csúcsára való feljutásról. Egy magyar hegymászócsapat igaz története! Ár: 2800 Ft

Ár: 6000 Ft

Kiadói ár: 20% kedvezménnyel 2240 Ft

KERESSE KÖNYVEINKET A KÖNYVESBOLTOKBAN, VAGY RENDELJE MEG KIADÓI ÁRÉRT AZ ALÁBBI ELÉRHETÕSÉGEKEN :

Tel.: 06 99/508-656; Cím: 9400 Sopron, Színház u. 14.; Fax: 06 99/508-657; E-mail: [email protected]

ELÕADÁS!

Elõadó: Czanik Csaba Árpád Elõadás ideje: 2002. március 11. 17:00 - 19:30 Érdeklõdni: Kovács Ilona Paks 7030 Kurcsatov utca 13. Földszint 2. Tel.: 06-75/ 319-277

Könyv megrendelõ! Elõkészületben, március végi megjelenéssel!

Álom-ösvény

Álom-ösvény Egy tízezer évvel ezelõtti történet az életrõl, a természetrõl, a hitrõl, a gondolatokról, melyek összekötötték az akkori kor emberét az általuk elképzelt és érzékelt istenek birodalmával. Mit miért tettek, fontos volt-e nekik a béke, a jövõ s az, hogy az élet minden pillanatát a teljesség igényével tudják megélni!

Túl életen és halálon

Túl életen és halálon Egy XXI. századi történet az érzelmek viharairól, a szerelemrõl, szülõ-gyermek kapcsolatról, romantikáról, egy fiatal, 22 éves lány öngyilkossági kísérletén keresztül, ahogy belsõ vívódásai elvezetik boldogságának felismeréséhez.

Ha a két kötetet együttesen rendeli meg a kiadótól, 35%-ot ajándékba kap! Külön-külön történõ megrendelés esetén a megjelenés elsõ hónapjában a kiadó 20-20% kedvezményt ad a könyvekre!