HAHNER PÉTER
74∞&£∞ § ™ NÉMETH ISTVÁN
74∞&£∞§™
Peter Paul Rubens: II. Fülöp spanyol király portréja, 1628
74∞&£∞§™
AMIKOR SPANYOLORSZÁG URALTA A VILÁGOT
Habsburg
II. FÜLÖP A kereszténység leghatalmasabb fejedelme volt, aki meghatározta Spanyolország, Európa és a világ sorsát. Hosszú kormányzása alatt személyesen irányította dolgozószobájából a földgolyót átfogó birodalmát. Még a legapróbb részleteket is maga akarta meghatározni és felügyelni. Birodalma elérte a túlterjeszkedés klasszikus állapotát, amikor a kormányzat már nem képes távol maradni egyetlen nemzetközi konfliktustól sem. Erőforrásai már elégtelenek voltak az egymástól távoli tartományok együttes megvédelmezésére, így II. Fülöp nem tudta elkerülni az eladósodást, a vereségeket és a hanyatlást.
74∞&£∞§™ 74∞&£∞§™
II. Fülöp síremléke az El Escorial S. Lorenzo-bazilikájában
H
absburg II. Fülöp 1527. május 21-én született Valladolidban, I. Károly spanyol király és Portugál Izabella fiaként. Gyermekkorát és ifjú éveit szinte kizárólag Kasztíliában töltötte. Ezekben az években alig látta apját, aki minden idejét a politikának szentelte. Anyja oltalma alatt nőtt fel, aki azonban már 12 éves korában, 1539-ben meghalt. Tanárai, a kor humanista nagyságai ugyan dicsérték tanulmányi teljesítményét, de a leendő király csak szerény haladást mutatott; sokkal jobban kedvelte a vadászatot.
RÖVID GYERMEKKOR Apja kifejezett követelése ellenére, hogy tanulja meg leendő alattvalóinak nyelvét vagy legalább a franciát, II. Fülöp soha nem tűnt ki különösebben nyelvismeretével. A kasztíliai spanyol mellett portugálul beszélt, s töredékesen megértette az olasz, francia, német vagy katalán szövegeket, ám a németalföldi és angol dokumentumokhoz hasonlóan inkább kasztíliaira fordíttatta, aktívan nem beszélte. Bár nem volt nyelvtehetség, később az El Escorial kolostorpalotájának könyvtárában görög és arab nyelvű kéziratokat gyűjtött, s érdeklődött az amerikai nyelvek iránt. De a bennszülöttek beszédének megismerését missziós megfontolásokból s nem az idegen nyelvek iránti érdeklődése miatt szorgalmazta. Apja – 1530-tól mint V. Károly németrómai császár – a fiatal herceget már korán kiszakította gyermekkorából. 1543 tavaszán a császár ismét elhagyta az Ibériai-félszigetet, hogy a birodalmi politikának szentelje idejét. Távolléte alatt a spanyol monarchia kormányzásával bízta meg a fiát, s azt is elhatározta, hogy kiházasítja. Egy portugál menyasszony mellett döntöttek, mivel III. János portugál király (1521–1557) legidősebb lányával, Mária Manuélával (1527–1545) magas hozományt, 300 000 dukátot ígért. A váratlan pénzeső a legjobbkor érkezett a Franciaország ellen háborúzó V. Károlynak. A házasságkötésre végül 1543 novemberében került sor, s a hercegnőnek csak egy feladatot kellett teljesítenie: biztosítani a trónutódlást a királyságban. Kötelességét korán teljesítette: 1545 júliusában fia született, ő azonban gyermekágyi fertőzésben négy nap múlva elhunyt. II. Fülöp 18 évesen apa és özvegy lett. Az újszülött Carlos (1545–1568) életéért sokáig küzdöttek, és sikerült megmenteni. Apjával azonban később számos konfliktusa támadt. V. Károly, aki 1547II. FÜLÖP ben a Német Nemzet fegyverzetben és a parancsnoki pálcával Szent Római Birodalmában – a protestánsok el(Alonso Sánchez leni mühlbergi csatát köCoello, Anthonis vetően – hatalma csúcsMor nyomán, 1566) pontján állt, elhatároz-
74∞&£∞§™
74∞&£∞§™
74∞&£∞§™
II. Fülöp elsŒ felesége: MÁRIA portugál hercegnŒ
74∞&£∞§™
ta, hogy fiát jobban bevonja összeurópai terveibe. Arra gondolt, hogy II. Fülöp biztosítja az utódlást a birodalomban. Mindez azonban nehéz vállalkozás volt, mivel I. Ferdinándot, V. Károly öccsét a választófejedelmek római királlyá választották, s így a császárságban logikusan ő lett az utód. Ezzel szemben világos volt, hogy II. Fülöp örökölné Németalföldet. Ezért V. Károly elhatározta: odaküldi fiát, hogy megismerje leendő területeit. II. Fülöp 1549 áprilisában érkezett nagy kísérettel Brüsszelbe. Nyáron és ősszel beutazta a németalföldi tartományokat, amelyek rendjei felesküdtek rá mint trónörökösre. 1550–1551-ben a herceg apjával együtt az augsburgi Reichstagban tartózkodott, ahol a Habsburg-ház tagjai II. Fülöp utódlásáról tanácskoztak a Szent Római Birodalomban. Jóllehet I. Ferdinánd és fia, a későbbi II. Miksa császár (1564–1576) elfogadta az ún. „spanyol örökösödést”, apja halála után II. Fülöpnek nem sikerült megszereznie a császári trónt a Szent Római Birodalomban.
NÉGY HÁZASSÁG Rövid spanyolországi tartózkodása után II. Fülöpnek ismét meg kellett hajolnia apja dinasztikus tervei előtt. 1553 júliusában váratlanul meghalt VI. Edward angol király. Tudor Mária, az új királynő ugyan 11 évvel idősebb volt, mint II. Fülöp, de hajadon. Rövidesen házassági tárgyalások kezdődtek a Habsburg-ház és a Tudorok között, hogy Angliát szilárdan bekapcsolják a franciaellenes szövetségbe. A tárgyalások sikeres lezárulása után II. Fülöp – apja parancsának engedelmeskedve – elindult Angliába. Úgy tűnt, Mária valóban beleszeretett férjébe, aki viszont udvariasan, de tartózkodóan kezelte feleségét. A Mária terhességéről szóló első hírek 1555 augusztusában tévesnek bizonyultak. II.
74∞&£∞§™
II. Fülöp második felesége: TUDOR MÁRIA angol királynŒ
74∞&£∞§™
74∞&£∞§™
II. Fülöp negyedik felesége: AUSZTRIAI ANNA
74∞&£∞§™
Fülöp apja hívására Németalföldre utazott, majd felesége korai halálával angol kalandja lezárult. 1555 őszétől Brüsszelben V. Károly hatalomátadásának folyamatos, pompás ünnepségei zajlottak. 1556-ban Fülöp lett a világ legnagyobb birodalmának ura, melyhez nem csak Spanyolország tartozott – amerikai gyarmataival –, hanem a Milánói Hercegség, a Nápoly–szicíliai Királyság, Szardínia, valamint Németalföld és a Burgund Szabad Grófság (francia nevén Franche-Comté). II. Fülöp így igazi világuralkodóvá vált. Birodalmai a fél földtekére kiterjedtek: Németalföldtől és Itáliától kezdve az Ibériai-félszigeten keresztül Amerikáig, ahol a spanyol uralom éppen kormányzása alatt lett egyre kiterjedtebb. Ehhez a rendkívüli impériumhoz 1571-ben megszerezte a távoli Fülöp-szi-
74∞&£∞§™
II. Fülöp harmadik felesége: VALOIS ERZSÉBET francia hercegnŒ
74∞&£∞§™
geteket is, amely még napjainkban is viseli a nevét. 1581-ben az utolsó Avis-házból származó királyuk halála után a portugál rendek is őt ismerték el uralkodójuknak. Ezzel II. Fülöp kormányozta a kiterjedt portugál területeket Brazíliában, Afrikában, Indiában és Kelet-Ázsiában is (ezek ekkoriban jórészt a part menti, nem túl széles sávra korlátozódtak). Birodalmában a nap valóban sohasem nyugodott le. A házassági szövetségre épülő dinasztikus stratégia Portugáliával így valóban kifizetődött. Az apjától „örökölt” francia–spanyol háborút elsöprő győzelemmel (Saint-Quentin, 1557) és nagylelkű békével (cateaucambrésis-i, 1559) zárta le. E béke megszilárdítása érdekében vette el harmadik feleségét, Valois Erzsébetet. II. Fülöp óvatos, nyugodt, zárkózott, hallgatag ember volt, akiből azonban nem hiányzott a humor és a szerelmi szenvedély sem. Negyedik feleségét (1570), Ausztriai Annát szerette a legjobban, sógorait meghívta Madridba, s a későbbi Rudolf császár itt kedvelte meg az asztrológiát. Örökös fekete öltözékével Fülöp király nem a depresszióját fejezte ki, hanem a kiterjedt rokonságában bekövetkezett halálesetek miatt kellett szinte állandóan gyászruhát viselnie. A bikaviadalt nem szerette, de nem akarta betiltani, mert spanyol hagyomány volt. Gyakran megesett, hogy amikor udvarából mindenki a bikaviadalra ment, ő a palotában maradt és dolgozott. Aligha lehet abszolút uralkodónak nevezni, nagyon is jól tudta, hogy hatalmát egyaránt korlátozza a lelkiismeret, a vallás, a „természetes jog”, a tartományok törvényei és a társadalom kiváltságai. Ő nyilvánította fővárossá Madridot 1561 körül – valószínűleg azért, mert közel volt a királyi kastélyokhoz. Humanista tudósok nevelték, s ha nem is lett belőle humanista, mások tudását meg tudta becsülni. Hatalmas könyvtárat RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
35
KRONOLÓGIA 1556/1558 | II. Fülöp Spanyolország királya, követte apját Németalföldön, de nem lett a Szent Római Birodalom császára.
1556–1559 | IV. Pál pápa és II. Henrik, Franciaország királya a Habsburgok örökösödési vonalának megtörésére szövetkezett. 1557. augusztus 10-én döntŒ csatára került sor a picardiai Saint-Quentinben, ahol a franciák megsemmisítŒ vereséget szenvedtek. 1559-ben a két hatalom Chateau-Cambrésis-ben békét kötött. Franciaország évtizedekig nem lesz Spanyolország riválisa. 1557 | Spanyolország államcsŒdöt jelentett. II. Fülöpnek 1596-ig többször le kellett állítania hitelezŒi kifizetését.
1563–1584 | Az El Escorial Sierra de Guadarramában lévŒ kolostorpalotájának építése.
1566–1581 | Felkelés Németalföldön a spanyol uralom ellen. A hét északi provincia 1581-ben egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. 1571 | A lepantói tengeri csata, amely a Szent Liga (a pápa, Spanyolország, Velence és Genova) gyŒzelmével végzŒdött az oszmánok ellen. A gyŒzelem propagandája nagyobb volt, mint tényleges következményei.
1580 | Portugáliai I. Henrik halálával kihalt az Avis-ház férfiága. Henriket a spanyol II. Fülöp követte a trónon, akinek anyja és elsŒ felesége is a portugál királyi házból származott.
1588 | Meghiúsult Anglia elfoglalásának kísérlete. A gyalogságot nem sikerült átvinni a csatornán, a Nagy Armada pedig hajóinak közel felét elveszítette az angol ágyútızben s a viharos tengeren visszaúton. A birodalom terjeszkedése túlterhelte Madridot, s a gyarmatokhoz vezetŒ hajózási útvonalakat nem tudta megvédeni a kalózoktól.
1598–1602 | Pusztító pestisjárvány Kasztiliában. Közel 500 000 ember halt meg, a kasztíliai lakosság kereken nyolc százaléka.
1598–1621 | III. Fülöp spanyol király uralkodása. II. Fülöpnek Ausztriai Annával kötött, negyedik házasságából származott, s gyenge uralkodónak bizonyult. A kormányzást fŒleg vezetŒ minisztereire bízta.
36
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
és képtárat gyűjtött össze, 1150 festménye közül Tiziano és Bosch művei voltak a kedvencei. Csak El Greco műveivel nem tudott megbarátkozni. Annyira szerette a festészetet, hogy maga is megpróbálkozott vele. Jól ismerte Európát: „az Escorial remetéje” tizennégy hónapot töltött Angliában, öt évet Németalföldön, tizenöt hónapot német területen, több hetet Itáliában, valamint két és fél évet Portugáliában. Nem volt fanatikus katolikus, mert nem a vallás érdekelte, hanem az engedelmesség. Nem tervezett vallási üldöztetést akkor sem, amikor Nagy Armadája megindult Anglia ellen. Az inkvizíció protestánsüldözését nem elvi okokból támogatta, hanem azért, mert úgy tapasztalta, hogy a protestantizmus terjedése politikai lázongáshoz vezet. I. Mária angol királynő és II. Henrik francia király sokkal több „eretneket” égettetett meg nála, s Fülöp egész életében csak egyetlen kivégzésen vett részt. Néha mérsékelte miniszterei szigorát, a bíróságok ítéleteit azonban nem változtatta meg. Olyannyira nem volt bigott katolikus, hogy néha szót emelt a protestáns foglyok érdekében. Mérsékelni igyekezett második felesége, I. Mária angol királynő protestánsüldöző tevékenységét is.
SPANYOLORSZÁG „ARANYKORSZAKA” Ez a korszak olyan kulturális virágzást hozott Spanyolországnak, amilyet soha többé nem élt meg. A korszakkal összekötődnek a festészet történetének és az ország irodalmának nagy nevei. A spanyol udvar divatja stílust teremtett Európa számára, a spanyol nyelv a politikuAz EL ESCORIAL sok és tudósok között kolostorpalotája széles körben elterjedt, 1563-ból nagy jelentőségű lett a
74∞&£∞§™ 74∞&£∞§™
spanyol állam- és nemzetközi jog. Spanyolország az egész világon átívelő kultúrát teremtett, olyan szintézist, amely több mint egy évszázadon keresztül meghatározta a nyugati féltekét. Politikailag a 16. század a nemzeti orientációjú történészek számára a spanyol történelem „nagy korszakának” számít. Ekkor került sor a nagy hódításokra Latin-Amerikában. Spanyolország gazdasági és pénzügyi helyzete azonban ebben az állítólag ragyogó korszakban is mindig kétséges volt. Első pillantásra paradoxonnak tűnik, hogy a tengerentúli gyarmatokból származó rendkívüli bevételek ellenére Spanyolország az „aranykorszakban” képtelen volt rendezni állandó költségvetési hiányát. Az amerikai kontinensről érkező nemesfém révén hatalmas vagyon halmozódott fel a kincstárban, az ország ennek ellenére az államcsőd felé haladt. A hazai termékek ára magasabb volt, mint más európai áruké, ami lehetetlenné tette az exportot. A posztó kivételével minden termékből, még búzából is importra szorultak. A beáramló tömérdek nemesfém hatására a pénz sokat veszített értékéből (inflálódott), s ez növelte az általános európai árforradalmat, tovább sújtva a gazdaságot. A nemesfémek egy része – luxus- és iparcikkekért cserébe – átáramlott Flandriába, nagy részét azonban felemésztette a hadsereg, az építkezések és az uralkodói reprezentáció. Európában Spanyolország rendelkezett a legnagyobb zsoldoshadsereggel.
AZ ÁLLAMI PÉNZÜGYEK SZÉTZILÁLÓDÁSA
A 16. században a spanyol gazdaságot két, egymással ellentétes tendencia határozta meg: az egyik oldalon az európai hatalmi politika egyre nagyobb pénzügyi terhe, a másik oldalon pedig az amerikai gyar-
mati birodalomból beáramló nemesfémkészlet. V. Károly és II. Fülöp politikai és katonai vállalkozásainak finanszírozása – a korábbi itáliai és németalföldi koronabirtokok után – az 1540-es évektől egyre inkább Spanyolországra hárult. Az aragón rendi gyűlés (cortes) ellenállása miatt a pénzügyi terhek főleg Kasztíliát sújtották, azon belül is – a sajátos adóstruktúra miatt – az adóköteles polgárokat, nem pedig a nemességet és a papságot. A növekvő adóprés ellenére a korona eladósodása folyamatosan nőtt. Mindez már V. Károly kormányzásának késői szakaszában is érvényesült: 1542-től Károlynak mint Spanyolország királyának évente másfél millió dukát állt rendelkezésére; külföldi bankházaktól azonban 39 millió dukát kölcsönt kellett felvennie, amelyért cserébe elzálogosította az Amerikából várt ezüstszállítmányokat vagy a következő évek adóbevételeit. A költségvetési politika a korona fizetésképtelenségéhez vezetett, mivel a kölcsönök egyre nagyobb kamatterhekkel jártak. Spanyolország birodalmi politikája szétzilálta az állami pénzügyeket. 1557ben – amikor Franciaország felett jelentős katonai győzelmet aratott, amellyel a harmincéves háborúig megszilárdította európai hegemón pozícióját – pénzügyi tartalékainak kimerülése miatt az országnak először kellett államcsődöt jelentenie. Ezt követően II. Fülöp többször is kénytelen volt leállítani a kifizetéseket a hitelezőknek. A rövid lejáratú megoldások pedig mindig arra irányultak, hogy a korona várható bevételeit a hitelezőknél elzálogosítsák. Az uralkodó mindent megpróbált az állami bevételek növelése érdekében: az egyháznak járulékot kellett fizetnie, a
kommunák adóit terhelhetőségük határáig emelte, s általánossá vált a különböző hivatalok és uralkodói jogok értékesítése. A drága katonai infrastruktúra fenntartását és a birodalmi politika folytatását azonban főleg az amerikai ezüstbányákból (Potosi, a mai Bolíviában) érkező szállítmányok tették lehetővé. Imperiális politikájával Spanyolország belekeveredett a francia vallási háborúkba és az Angliával folyó vitákba. A 12 milliós éves kiadások végül jelentősen meghaladták a bevételeket, amelyek maximálisan 10 millió dukátot tettek ki. Kasztília rendelkezett keményvalutával; a királyság érméi a legjobbak közé számítottak Európában. Már a 15. század végének „katolikus királyai” is keményvaluta-politikát folytattak, amikor számos érmének rögzítették érme- és finomsúlyát. Károly és Fülöp éppen erre, a spanyol pénzeszközök keménységére hivatkozhattak, amikor a német, majd később a genovai bankároknál kölcsönöket vettek fel állami kiadásaik és katonai lépéseik fi nanszírozására. V. Károlynak és II. Fülöpnek is rengeteg pénzre volt szüksége a reformáció és a törökök, később pedig Franciaország és Anglia ellen. A politika és a háborús vállalkozások fő színterei az Ibériai-félszigeten kívül feküdtek, ennek következtében a pénz rendszeresen elfolyt Spanyolországból, mivel a külföldön harcoló csapatok ellátását és havonkénti illetményét spanyol bevételekből kellett biztosítani, illetve a külföldön felvett hiteleket a spanyol bevételek elzálogosításából lehetett fizetni. A hitelezők még a tengerentúli kereskedelembe is benyomultak, s nagyrészt már a 16. század közepén ellenőrizték az árucserét. Így Spanyolország gazdaságilag egyre erősebb függő-
74∞&£∞§™
ségbe került a külföldi kereskedői csoportoktól és banká- SEVILLA kikötŒje roktól. volt az összekötŒ A 16. században jelentősen kapocs a régi nőtt a forgalomban lévő pénz- és az új világ mennyiség: az évszázad köze- között (Alonso pétől Fülöp kormányzásának Sánchez Coello végéig (1598) 17 millió dukát- festménye) ról 91 millióra. A nemesfémbehozatal meghatározott százaléka – kezdetben ötöde, később tizede – közvetlenül a királyi pénztárba folyt. A 16. század közepén az Amerikából származó bevételek a korona összköltségvetésének egynegyedét tették ki; a többi bevétel különböző kasztíliai adókból származott, főleg eladási adókból, bányajogokból, valamint licencátruházásokból. A korona bevételeinek 80%-át adósságszolgálatra kellett fordítani, mégis nagy maradt a bizalom a spanyol állam fizetőképessége iránt, mert a külföldi bankházak és kereskedelmi vállalkozások folyamatosan újabb hiteleket nyújtottak Fülöpnek.
74∞&£∞§™
ÖRÖKÖSÖDÉSI GONDOK A franciákkal aláírt békeszerződést ismét házassággal erősítették meg. II. Fülöp, aki éppen másodszor lett özvegy – angol felesége négyévi házasság után valószínűleg rákbetegségben elhunyt –, elhatározta, hogy megkéri a 18 évvel fiatalabb Valois Erzsébet francia hercegnő kezét. A kiszemelt ara szülei, II. Henrik és Medici Katalin beleegyeztek a házassági tervbe, mert lányuk révén a spanyol politika befolyásolását remélték. Az 1560-ban megkötött házasság boldognak tűnt. Az ifjú királyné két leányt szült, de 1568 októberében elvetélt s fertőzésben meghalt. RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
37
74∞&£∞§™
1568-ban II. Fülöp elveszítette fiát, Carlost is, így utódról kellett gondoskodnia. Volt ugyan két lánya, ám az Aragón korona országaiban a trón csak férfiágon öröklődött. Fülöp – tekintettel a veszélyre, hogy széteshet a birodalma – 1570-ben feleségül vette unokahúgát, Ausztriai Annát (1549– 1580), II. Miksa császár lányát. Az Annával való házassággal megszilárdította a Habsburg-ház osztrák és spanyol ágának szövetségét. Később azonban vádaskodások keltek lábra, hogy a király nemcsak fia gyilkosa, hanem menyasszonyának elcsábítója is, hiszen Annát eredetileg Carlos feleségének szánták. Anna 1573 és 1580 között összesen öt gyermeket szült, akik közül csak egy, a későbbi III. Fülöp (ur. 1598–1621) érte meg a felnőttkort. A Spanyolországban ekkortájt terjedő náthajárvány a királyi párt is ágyba döntötte, Anna királyné nem élte túl a betegséget. Negyedik felesége halála után Fülöp vallásossága felerősödött, s gyermekeinek kiházasítása után egyre magányosabb lett.
II. FÜLÖP és II. Henrik békekötése: Fülöp megkéri a nála 18 évvel fiatalabb Valois Erzsébet francia hercegnŒ kezét
74∞&£∞§™
AZ ESCORIAL REMETÉJE II. Fülöp rendkívül szívélyes levelezést folytatott lányaival, kedvesen érdeklődött hogylétükről, kis ajándékokat küldött nekik, s őszintén kötődött hozzájuk. A történetírás azonban nem szerető apa-
38
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
ként, hanem a modern bürokrata mintapéldányaként ábrázolta. A birodalom kiterjedt területeit igazgatni kellett, külpolitikáját koordinálni, információkat szerezni, s mindebben az idő és a tér elleni küzdelem jelentette a központi problémát. Egy levél Madridból Milánóba vagy Brüsszelbe a rossz útviszonyok s a lóval vagy öszvérrel történő hírszállítás miatt minimum két hétig volt úton, a Mexikóba küldött levél a hosszú hajóút miatt legkevesebb két hónap alatt érkezett meg a címzetthez, a Fülöp-szigeti Manilába pedig csak egy év alatt jutott el az Atlanti-óceánon, Mexikón és a Csendesóceánon keresztül. Ennek ellenére Fülöp rendkívül hatékonyan kormányozta kiterjedt birtokait, s nagyhatalmi politikája célra vezetőnek bizonyult. A spanyol monarchia az újkor első kifogástalanul működő bürokratikus kormányrendszere volt, amely az Újvilágból származó ezüstszállítmányoknak köszönhetően annyi tartalékkal rendelkezett, hogy a földgolyó más részeire is rákényszeríthette akaratát. Területeinek kormányzásában és külpolitikája alakításában a királyt 14 tanácsadó grémium támogatta. Ezek rengeteg papírt gyártottak. A monarchia kormányzását a tanácsok végezték, ám ezeknek csak véleményezési joguk volt. A végleges döntést II. Fülöp mindig magának tartotta fenn, s az aktahegyekhez megjegyzések ezreit fűzte. Vasfegyelemmel dolgozott, a kora reggeli óráktól kezdve elolvasott minden papírt, amelyet elé tettek.
„Hivatali hétköznapjait” csak a reggeli mise, a megbeszélések vagy a gyors étkezések törték meg. De még az étkezéseknél is előfordult, hogy iratokat tanulmányozott, s döntéseit a dokumentumok szélére írta. A munkára nem sajnálta a fáradságot, pedig a köszvény már ifjúkorában megnyomorította a kezeit, s a fájdalomtól gyakran menni is alig tudott. Életét feltétel nélkül alárendelte világpolitikájának. A mindennapi munka mellett csak a mindenhatónak és ezernyi relikviája szemlélésének szánt jelentős időt. Igazi szórakozást egyedül a vadászat jelentett számára, amelynek alkalmanként hódolt. Az eldöntendő ügyek sokasága hihetetlen munkatempóra késztette. A papírok sohasem fogytak el – erre panaszkodtak titkárai is. Valóban minden apróságot maga intézett, ezért gyakran kimerültnek érezte magát. Már néhány kortársa is bírálta amiatt, hogy mellékes dolgokkal foglalkozik, amikor birodalmában annyi fontos állami ügyet kellett intéznie. Azt válaszolta, hogy a kevésbé fontos dolgok intézése alatt piheni ki magát, s gyűjt erőt a fontos ügyek intézéséhez. Új erőt gyűjtött a természetben is. Elhagyva dolgozószobáit, palotáinak kertjeiben pihente ki magát, gyakran azonban papírjaival együtt. Az erdőkben és a mezőkön sétálva olvasta tanácsnokainak véleményét, a nagykövetek és hivatalnokok jelentéseit a spanyol monarchia minden szegletéből vagy éppenséggel alattvalói könyörgéseit. Néha hajóra szállt, s a Tajo
folyó hűvösében olvasta iratait. Mindent tudni akart birodalmáról: a fontos államügyek éppúgy érdekelték, mint a jelentéktelen részletek, például hogy hány nyulat lőttek palotája kertjében. Utolsó éveit több alkalommal rossz termés, a tartományok lázongásai, egy pestisjárvány és a pénzügyi csőd keserítették meg. Kasztília cortese (rendi gyűlése) példátlan alkotmányos követeléssel állt elő: azt kérelmezte, hogy a király új adókat csak a gyűlés engedélyével vessen ki. Megalázó vereségek követték egymást; Franciaországból kiűzték a spanyol katonákat, Cadiz 1596-ban hetekre angol és holland tengerészek kezére került, 1597-ben pedig az Anglia ellen küldött újabb flottát vihar szórta szét. Németalföld feletti uralmának helyreállításáról mégsem tett le, úgy érezte, hogy csak törvényes hatalmát próbálja visszaszerezni. Amikor Balthasar Gérard 1584-ben megölte a lázadók vezetőjét, I. Orániai Vilmost, II. Fülöp megjutalmazta a gyilkos családját. Úgy vélekedett, hogy a merényletet a zsarnokölési elméletet igazolja: szerinte Vilmos törvénytelenül, királya ellen lázadva gyakorolta helytartói hatalmát. (Ráadásul Alba hercegének törvényszéke már amúgy is halálra ítélte a herceget, s Gérard csak ezt az ítéletet hajtotta végre.)
FÁJDALMAS VÉG Az idő múlásával köszvényes rohamai egyre gyakrabban jelentkeztek. Egészségi állapota 1592-től folyamatosan romlott; egyre nehezebben írt, s már járni is alig volt képes. Ezért egy speciális gurulószéket készíttetett magának, amelyben aludni is tudott. 1598 tavaszán ismét Madridban tartózkodott. Több ujján nyitott fekélyek éktelenkedtek, magas láza volt, s egyre nehezebben tudott étkezni. De nem
K
Ö
N
DON CARLOS
1545–1568
A lelkileg labilis, beszédhibás, púpos, sánta és hisztérikus Don Carlos egyre zavartabban viselkedett, s politikai problémákat okozott apjának. Szadista állatkínzással szórakozott, verte a szolgáit, és szándékosan agyonnyargalta apja kedvenc lovát. Semmi sem igazolja a romantikus legendát, hogy szerelmes lett volna egyik mostohaanyjába, vagy a németalföldi függetlenségért kívánt volna harcolni. Amikor II. Fülöp nem Œt, hanem Alba hercegét küldte hadsereggel Németalföldre, szökést és lázadást tervezett, sŒt, támogatást kért a spanyol fŒnemesektŒl. 1568 elején a király kénytelen volt az államtanács tag-
akart Madridban meghalni. Orvosai tanácsa ellenére 1598 júniusában az El Escorial „kolostorpalotájába” vitette magát. Az utazás hét napig tartott, mert egy gyorsabb szállítás megpróbáltatásait nem tudta volna elviselni. Fájdalmai miatt rövidesen az ágyat sem volt képes többé elhagyni. Csontsoványra fogyott, magas láz, kiszáradás és emiatt elviselhetetlen szomjúság gyötörte. Ő, aki mindig tiszta volt, most saját piszkában feküdt, mivel fájdalmai miatt szolgái nem tudták cserélni a fehérneműjét és ágyneműjét. A szenvedéseket nagy önuralommal viselte, s a vallásból merített erőt. Halálos ágya mellett papok várták, mikor adhatják kezébe a keresztet és a gyertyát.
Y
V
A
J
jaival közösen letartóztatni. Az Alcázar erŒdjében tartották fogva, ahol tombolt, nem evett, lenyelte egyik gyırıjét, majd szándékosan megfázott, és ebbe belehalt. Apja Œszintén megsiratta. Rövidesen vad híresztelések keltek lábra arról, hogy halálában a királynak is szerepe volt. Jóllehet II. Fülöp mindent megtett a „fekete legenda” eloszlatásáért, annak negatív hatásától sohasem tudott megszabadulni. Német nyelvterületen a legenda továbbéléséhez Friedrich Schiller is hozzájárult Don Carlos címı drámájával, amelyet Verdi zenésített meg.
1598. szeptember 13-án, hajnali háromkor megszólalt: „Adjátok, itt az idő.” 71 éves korában hunyt el.
x „Isten sok országgal ajándékozott meg, de utóddal nem” – mondta élete végén. S valóban: az 1598-ban trónra lépő III. Fülöp (1578–1621) apja ellentéte lett. Az udvari szórakozásokat előbbre tartotta az iratok olvasásánál, a politika helyett a vadászatnak és a színházlátogatásnak hódolt. A kormányt nemesi kegyencek vezették, akik személyesen gazdagodtak. Az apja által felépített bürokratikus apparátus azonban olyan stabilitást biztosított, amely egy gyenge királyt is elviselt.
Á
N
L
Ó
JALSOVSZKY KATALIN – TOMSICS EMŐKE – TORONYI ZSUZSANNA
A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG KÉPES TÖRTÉNETE
376 old al 554 kép
„Magyar történelem zsidó tükörben és zsidó történelem magyar tükörben – ennek megrajzolására vállalkozott a három szerző ebben a szemet gyönyörködtető és információkban gazdag kötetben. E képekből, dokumentumokból és a hozzájuk fűzött, sok fontos összefüggést megvilágító kommentárokból egyszerre kapunk átfogó, ugyanakkor részletekben bővelkedő áttekintést a magyarországi zsidóság történetéről. A falusi élet banalitásától a vészkorszak iszonyatáig, a római sírkövektől a zsidó identitásoknak a rendszerváltozást követő kivirágzásáig nagy a választék. Ez a kötet arra vállalkozik, hogy közérthető, népszerű formában, főként a képek erejével mutassa be a magyar történelem zsidó fejezeteit és a zsidó történelem magyar fejezeteit. Ezáltal nemcsak tárgyi tudásunkat gyarapítja, hanem – óhatatlanul – szemléletünket is formálja.” CSORBA LÁSZLÓ
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
39
