Gaál Ibolya
HADIGONDOZÁSI ELLÁTÁS SZABOLCS ÉS UNG, V A L A M I N T SZATMÁR-BEREG VÁRMEGYÉKBEN 1914-1950 A magyar hadigondozás az 1848-as szabadságharcra nyúlik vissza. Kos suth Lajos hívta fel a béna hadfiakra a figyelmet. Az abszolutizmus idején a rok kantak érdekében semmilyen intézkedés nem történt. Csak a kiegyezés után fog lalkoztak az agg honvédekkel. Az 1866-os porosz-osztrák háború után Nagy szombaton létesült részükre az első rokkantház. Az I . világháború a rokkantak ellátása szempontjából teljesen készületle nül találta az országot. Korszerű törvény nem volt. A háború nyolcadik hónapjá ban még azon vitatkoztak, hogy ki illetékes az intézkedésre. A hadigondozás szervezettsége az 1914-18-as világháború elindulásától kezdve nagyon sok változáson ment keresztül. A háború első két évében az 1875. évi L I . tc. 79. és 80. § szellemében folyt a "gondozás". Főként a polgári jellegű hatóságok és szervek kezdeménye zésére időrendi sorrendben a "Csonkított és Béna Katonákat Gondozó Bizottság" jött létre 1914-ben a magukramaradt idős, rokkant hadfiak megsegítésére. Ezt kö vetően - 1915-ben - az ennek helyébe lépő "Magyar Királyi Rokkantügyi Hiva tal" igyekezett a gondozást ellátni. A Csonkított és Béna Katonákat Gondozó Bizottság pontosan körvonala zott feladatkör nélküli, sok tekintetben inkább csak társadalmi szervezet volt. Fel adata főleg a rokkantak utókezeléséből és új életpálya felé történő irányításból állt. A Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatalt az I . világháború második évében a 3300/1915 M.E.sz. rendelet alapján hozták létre. Feladata a csonkított, béna és belbeteg katonák orvosi utókezeléséről, mesterséges testrészekkel való ellátásá ról és gyakorlati oktatásáról való gondoskodás lett. Csak a háború harmadik évében szervezték meg az Országos Hadigondo zó Hivatalt, amely már átfogóbb intézkedésekre törekedett, de a hadigondozási pénzellátás szabályozása a háború évei alatt nem került hatáskörébe. Az 1917-ben a 900/1917 M.E.sz. rendelettel életrehívott Országos Hadigondozó Hivatal /Bp. V I . Vilmos Császár u.37.sz./ a hadirokkantak és családjaik, valamint a hadiözve gyek és hadiárvák gondozásával és országos irányításával foglalkozott. Elnöke gróf Teleky Pál volt.
Az I . világháború kezdetétől működött még egy másik szerv is, az Orszá gos Hadsegélyző Bizottság. Ez az Országos Hadigondozó Hivataltól teljesen füg getlenül, szintén a miniszterelnök fennhatósága alatt tevékenykedett. Ez is a há ború következtében támogatásra szorultak segélyezésével foglalkozott. Majd 1917-ben a miniszterelnök 6217/1917 M.E.sz. rendelete következtében beolvadt az Országos Hadigondozó Hivatalba. Az Országos Hadsegélyző Bizottság tehát megszűnt. Ezt követően az Országos Hadigondozó Hivatal kebelén belül, a ko rábban az Országos Hadsegélyző Bizottság hatáskörébe tartozó ügyeket, az 1917 évi 2707 M.E.sz. rendelettel szervezett Országos Hadigondozó Tanácsból kikül dött Hadsegélyezési Hadosztály látta el. Ezeket a szerveket követte az 1918-ban életrehívott Hadigondozó Népirodák szervezése. A hadigondozás országos szervezetének kiépítésénél az Országos Hadi gondozó Hivatal minden vármegyében legalább egy helyen hadigondozási nép iroda létesítésére törekedett. A Hadigondozási Népirodák rendeltetése az volt, hogy a hozzájuk forduló hadi rokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak tanácsot, pénzbeni támogatást és a hadigondozással kapcsolatos ügyeik intézéséhez segítséget nyújtsanak. Fon tos azonban kihangsúlyozni, hogy a Hadigondozó Népirodák társadalmi jellegű intézményekként működtek. Az irodák élén álló igazgatók minimális tiszteletdíj ban részesültek. A működésükhöz szükséges kisegítő munkaerőket, helyiségeket, stb. a törvényhatóságok bocsátották rendelkezésükre. így a népiroda fenntartása csekély anyagi megterhelést jelentett a törvényhatóság szervei számára, mert a hadigondozottak minden ügyét hatáskörükbe adták. A Hadigondozó Népirodák működésének területi határait az irodák szer vezésekor az Országos Hadigondozó Hivatal állapította meg. Az I . világháború után /1920-ban/ 31 népiroda működött az országban. A Szabolcs vármegyei Ha digondozó Népiroda 1918 júliusában kezdte meg tevékenységét Nyíregyháza székhellyel. Hatásköri területéhez tartozott Nyíregyháza m. város, az egész Sza bolcs vármegye, továbbá Bereg, Szatmár és Ung k.e.e. vármegyék. Igazgatója Mráz János volt. A népirodák a törvényhatóságok mellett működtek. A m . kir. népjóléti és munkaügyi miniszter tárcája terhére vállalta a nép iroda igazgatói tiszteletdíjának és a népiroda útján történő egzisztenciális segé lyek biztosítását. A Hadigondozó Népirodák saját hatáskörükben segélyt csak rendkívüli esetekben, kivételesen folyósítottak. Pl. betegség, temetés, stb. Ugyan is a hadigondozottak támogatás iránti kérvényeiket, kellően felszerelve a Hadi gondozó Hivatalhoz terjeszthették elő. A Szabolcs vármegyei Hadigondozó Népiroda saját hatáskörében történő segélyezésére csak minimális 3311 Kor. állt rendelkezésre. Ez magánosok ado mányaiból tevődött össze. A pénzösszeget ilyen módon tovább gyarapítani nem 1
2
3
4
lehetett, mert a lakosság anyagi ereje a mindenféle célra történő gyűjtés következ tében kimerült. Szükséges volt tehát, hogy a törvényhatóság biztosítson egy állandó na gyobb összeget. Ezért a törvényhatóság 1921 május 10-én tartott rendes tavaszi közgyűlésén elhatározta, /5829/1921. K.sz./ hogy a népiroda részére kisebb segé lyek nyújtása céljaira 1921-től kezdődőleg 1 %-os pótadót állapít meg. Az így be folyt összeget "Szabolcs vármegye Hadirokkant, Hadiözvegy és Hadiárva Alap"ként kezelte, melyből a szükséges összegeket a vármegye alispánja utalványozta a Hadigondozó Népiroda igazgatója kezeihez. Az igazgató a segélyeket a népjó léti és munkaügyi miniszter utasításainak megfelelően az alispán felügyelete mel lett osztotta ki. Az 1 %-os pótadó az 1916. évi XXXIX. tc. alapján került kivezetésre, me lyet a belügyminiszter 1921. november 12-én kelt 91721/1921. I I I . I . sz. alatt jó váhagyott. Ekkor Szabolcs vármegyében több mint 5000 hadisegélyben részesülő ha digondozott /hadirokkant, hadiözvegy, hadiárva, stb/ volt, hisz csak kevéssel ez előtt fejeződött be az első világháború, melynek következtében jött létre e réteg. Az összes hadigondozottak száma - a hadisegélyben nem részesülőkkel együtt meghaladta a 16000-t.s Az I . világháború befejezése után, csak 1919 végén került a hadigondozás az akkori Népegészségügyi, később pedig a Népjóléti- és Munkaügyi Minisztéri um feladatkörébe. Ezzel átvette az összes, nem hivatásos állományból származó rokkantak katonai nyugellátási és a vele kapcsolatos ügyek intézését. A Népjóléti Minisztérium később megszüntette a katonai nyugellátást, és helyette a 2700/1922. M.E. sz., az első intézményes kormányrendelettel járadék ellátást vezetett be. Annak a hadigondozottnak, akinek hadieredetű fogyatkozása indokolta testrészpótlóval vagy gyógyászati segédeszközzel való ellátását, arról is a Hadi gondozó Népiroda gondoskodott /természetesen ezek javításáról is/. A népirodák a szükséges javításokat a székhelyükön lakó orvosi műszerészekkel, illetve ilye nek hiányában ügyesebb lakatosok vagy cipészek által végeztették. Ezekkel az iparosokkal egy évre szóló szerződést kötöttek, melyet jóváhagyás végett az Ál lami Művégtaggyár miniszteri biztosához kellett felterjeszteni. Amennyiben a helybeli iparos a javítandó gyógyászati segédeszközt anyaghiány vagy megfelelő felszerelés hiánya miatt nem tudta megjavítani, vagy a protézis megjavítása na gyobb szakértelmet követelt, a Hadigondozó népiroda hozzájárulhatott, hogy a rokkant protézisét az állami Művégtaggyárban javíttassa meg. Ilyenkor a Buda pestre történő ingyenes utazás céljából "Utazási igazolvány"-nyal látta el a hadi rokkantat. 6
A rokkant, amennyiben hatósági szegénységi bizonyítvánnyal igazolta vagyontalanságát, úgy a budapesti Timót utcai Rokkantintézetben szállást és ellátást kapott a művégtag javításának elkészülése idejére. Ajavítás is éppen úgy, mint az újonnan rendelt gyógyászati segédeszközök kiszolgáltatása az államkincstár ter hére történt. Az egyes törvényhatóságok nemcsak lehetővé tették a népirodák fenntar tását, hanem a hadigondozási ügyeknek a népjóléti és munkaügyi miniszter részé ről tervezett fejlesztését is elősegítették. A hadigondozás fogalmával az I . világháború óta találkozunk. A hadigondozás a háborúval kapcsolatban személyes veszteséget szenve dettekről történő intézményes gondoskodás. A hadigondozottak a katonai, hadiszolgálat következtében, vagy közvet len a háborús események folytán megrokkantak, illetve eltartójukat elvesztett sze mélyek. A hadigondozott szó gyűjtőfogalom. Magába foglalja a hadirokkantakat, hadiözvegyeket, hadiárvákat /félárva és szülőtlen hadiárva/ és hadigondozott csa ládtagokat. Hadirokkant az, akinek kereső- és munkaképessége katonai hadiszolgá latból történt sebesülés, sérülés, illetve hadiszolgálattal okszerű kapcsolatban tör tént megbetegedés folytán, vagy mint polgári személy, közvetlen háborús esemé nyek következtében önhibáján kívül munkaképességét legalább 25 %-ban el vesztette. Hadiözvegy az a nő, akinek férje katonai hadiszolgálat közben hadiszol gálattal okszerű kapcsolatban szerzett betegség vagy sérülés folytán a szolgálat megszűnése előtt hadifogságban eltűnt vagy meghalt, vagy mint polgári személy hadicselekményekkel összefüggésben vesztette életét. Akkor is hadiözvegy a nő, ha férje hazatérte után, a hadiszolgálattal okszerű öszszefüggésben szerzett betegség vagy sérülés folytán a hadieredetű fogyatkozás ban meghal, ha a házasságot legkésőbb a szolgálat megszűnését követő két éven belül kötötte. Hadiárva a l ó . életév, illetve házasságkötés vagy nagykorúság betöltésé ig az a gyermek, akinek atyja, vagy özvegy anyja a katonai szolgálat, hadiszolgá lat, vagy közvetlen háborús cselekmények következtében halt meg, vagy tűnt el. Hadiárva lehet a rokkant leszerelése előtt törvényesített, illetve örökbefo gadott gyermek, valamint az a gyermek is, akit az apa magáénak elismert, illetve eltartásáról gondoskodott. Hadigondozott családtag a 60 éven felüli, vagy 60 éven aluli, az a leg alább 75%-ban kereső- és munkaképtelen, eltartásra képes és köteles hozzátarto zó nélküli, az előírt értékhatáron aluli jövedelemmel rendelkező atya, anya /ha szülők nincsenek életben nagyatya, nagyanya/ vagy teljes árvaságra jutott mun7
8
kaképtelen testvér nagykorúság eléréséig, akinek eltartója katonai hadiszolgálat teljesítése közben meghalt, eltűnt. A hadirokkantakat járadékosztályba sorolták aszerint, hogy hadi- háborús eredetű fogyatkozásuk hány százaléknak felelt meg. I . járadékosztályba a 100%os, I I . járadékosztályba a 75%-os, Ill/a. járadékosztályba a 65%-os, Ill/b. járadék osztályba az 50%-os és IV. járadékosztályba a 25%-os hadirokkantak tartoztak. Az I. világháború alatt és után is a hadigondozás rendszertelenül folyt. A párhuzamosan működő szervek koordinálása nem volt megoldva. Ezen kívül a háború elvesztése, valamint az azt követő gazdasági válság lehetet lenné tette, hogy az állam megfelelő mértékben gondoskodjon az I . világháború életben maradt, s rokkanttá vált áldozatairól és az elesettek itthon maradt család tagjairól. Az állam ismét a társadalomhoz fordult, hogy tehetségéhez mérten gyámolítsa a világháború veszteséget szenvedettjeit és itthon maradt ellátatlan hoz zátartozóit. Természetesen az így befolyt adomány nem fedezhette a legráutaltabbak támogatását sem. A háborúból hazatértek nagyobb és rendszeres támogatást vártak. Ez nem következett be, így 1927-ben a Budapesten székelő Magyar Ha dirokkantak és Hadviseltek Országos Pártja, mint politikai párt-jellegű szervez kedés, kérelmet és röpiratot juttatott el az egyes vármegyék alispánjaihoz és az ál lamrendőrségi hatóságokhoz. A Párt pecsétje:"Magyar Hadirokkantak és Hadvi seltek Országos Pártja" köriratban, középen annak a településnek a neve, amely ben a Párt működött. 8
A párt célját az alábbi 10 pontban határozta meg: 1. Követelték a háború károsultjainak anyagi támogatását. Részükre olyan mun kaalkalom biztosítását, ahol annyit kereshetnek, hogy önmagukat és családju kat becsületesen eltarthatják. Ha pedig valaki annyira rokkant, hogy semmi lyen munkát nem tud vállalni, kapjon olyan köz által fenntartott intézeti elhe lyezést, ahol jól érezheti magát, vagy legközelebbi hozzátartozója kapjon olyan alkalmazást /állami, megyei, községi, tiszti vagy altiszti állást, üzemi alkalmazást/, hogy a rokkantat tisztességesen eltarthassa. 2. Hangsúlyozták, hogy a háború és forradalom vitézi magatartást tanúsító sze mélyiségei és a polgári erények hősei jöjjenek elsősorban számításba olyan ál lások betöltésénél, ahol férfias magatartásra és gyors áttekintésre van szükség. Ezt azzal indokolták, hogy bár az ország minden szerve helyén volt, mégis gróf Károlyi Mihály nyomán Kun Béla néhányad magával képes volt Magyarorszá gon a kormányt magához ragadni. Ebből azt a tanulságot vonták le, hogy az or szág kormányát a köz érdekében csak a helyes középúton kell vezetni. Ennek megvalósítása érdekében tömegeikkel a kormány támogatására sietnek. 3. Az adózásban ú. n. egyszerűsítést akartak, hogy minden adófizető tisztában le gyen azzal, hogy mennyit és milyen címen kell fizetnie. Progresszív adórend szer keretében az adóalanyok és adótárgyak teherbíró arányuk szerint kerülje nek megadóztatásra.
4. Az ipar és kereskedelem magyar alapra helyezését szorgalmazták, hogy a kis ipar és kiskereskedelem védelmet kapjon a nemzetközi alapon nyugvó nagy iparral és nagykereskedelemmel szemben. 5. Fontosnak tartották a szegényügy rendezését és a közegészségügy gyors ál lamosítását. 6. A választójogot minden nagykorú, 24 életévet betöltött magyar állampolgár részére biztosítani kívánták. 7. Földreformot hangoztattak a hazafias érdemek és családi szükségletek mérté ke szerint való kiépítéssel. 8. A tanügy reformjáért is síkraszálltak. A közoktatás terén azt kívánták, hogy a közép- és felsőfokú iskolák ne csak lemondani tudó embereket neveljenek, hanem önérzetes, nagy tudású, büszke magyar embereket. Ezek ne abban a tudatban erősödjenek, hogy több-kevesebb iskolai végzettséggel rendelkez nek, hanem 10-15 évi tanulás után mint közép qualitású emberek bárhol meg állják a helyüket. 9. A közügyek ellátására a fiatalok beállítását szorgalmazták, a sokszor tapasz talható tehetetlen öregek helyett. Hangsúlyozták, hogy az öregeket tisztelet ben tartják, fiatalkori érdemeiket elismerik, de a fejlődés akadályait látják bennük. Ezért az öregeket előzékeny tiszteletadással vonják k i a közéletből, s az ügyek intézését lelkesedni tudó, előrelátó, teremteni képes fiatalabb erőkre kell bízni. Úgy vélték, hogy ha ez bekövetkezik, akkor a magyar sor sot nem külföldön, Londonban, Párizsban, Trianonban, vagy Rómában inté zik, hanem itthon, előrelátással a legjobb ifjak irányítása mellett. 10. A Párt erőteljesen hangsúlyozta, hogy minden olyan igaz ügyet felkarol, amely a magyarság törekvéseinek útját egyengeti és igazságtalanul üldözni senkit nem enged. Végcéljuknak tartották: az Árpádkor Magyarországában élni magyar módon. A Párt célja nem talált támogatásra a megyében. Szabolcs vármegye főis pánja 1927. június 21-én kelt 59/1927 eln. sz. körrendeletében felhívta a járási főszolgabírákat és Nyíregyháza város polgármesterét, hogy a hatóságok a párt taggyűléseinek propagandájában és egyéb célra kért támogatásában semmi mó don nem vehetnek részt. Egyben szükségesnek tartotta annak megállapítását, hogy a községekben kik állnak a párt élén és működésüket bizalmi úton kísérjék figyelemmel. Szatmár-Bereg vármegye járásaiból nem érkezett jelzés arról, hogy a párt szervezési akciót indított volna. A csenged járás területéről kifejezetten nemleges jelentés érkezett. Megalakult az 1920-as évek elején a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége is./HONSZÁ A Szövetség célja: A hadi 9
rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák társadalmi, gazdasági, erkölcsi és jogi ér dekeinek védelme. A tagok részére jogi tanácsadás és szükség esetén ingyenes jogvédelem nyújtása. Hatékony közbenjárás a hatóságoknál munkábahelyezésnél vagy kényszerpálya módosításánál elősegíteni, hogy képesítést, előismereteket szerezhessenek és így önállósodni tudjanak. A vagyontalan, gyámolításra szoru lók pedig megfelelő ellátásban vagy segélyben részesüljenek. Részükre jóléti, vagy más intézmények, vállalatok létesítése. Az érdekeiket, helyzetüket érintő összes kérdések megvitatása és úgy a hatóságoknál, mint a magánosoknál érde keik képviselete. A Szövetség egész működését a hazafias nemzeti szellem szőtte át. Ennek az alapszabályban is rögzített célnak biztosítására a kormány miniszteri kormány biztost jelölt ki, akinek jogában állt, úgy az országos szövetség, mint a szövetsé gi csoportok /fiókok/ működésébe betekinteni, az egyes szervezetek összejövete lein bármikor megjelenni és adatokat, felvilágosítást kérni. Az egyes ülésekre szóló meghívót a tárgysorozat közlésével legalább 8 nappal korábban, mindenkor meg kellett küldeni a miniszteri kormánybiztos címére. Ugyanezt meg kellet kül deni a hadseregnek is, melynek megbízottja az üléseken szintén bármikor megje lenhetett. Az alapszabály azt is kimondta, hogy a Szövetség vagy annak szervei semmiféle politikai vagy vallásfelekezeti kérdéssel nem foglalkozhatnak. Szabolcs vármegye alispánja a "Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiár vák Nemzeti Szövetsége Szabolcs vármegyei Csoport"-jának megalakulása előtt szükségesnek tartotta, hogy előbb a járási székhelyeken alakuljanak meg a fió kok. Ehhez az egyes településeken lakó hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiár vák községenkénti pontos személyi összeírása megtörtént. Az alispán az 18815/1920 K. sz. rendeletével előírta valamennyi hadigondozott összeírását. Az összeírás megtörténte után megalakult Nyíregyházán is a "Hadirok kantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Nemzeti Szövetségének Szabolcs vármegyei és Nyíregyházi Csoportja". Ez 1920-ban a Zrínyi Ilona u. 6. sz., 1922-ben a Lu ther u. 13. sz., 1930-ban az Iskola u. 6. sz., /volt Bazár épület/, 1932-től pedig az Eötvös u.13. sz. alatt fejtette ki működését. Ügyvezető igazgató Ferenci István, csoport elnök pedig Dr. Bernáth Zoltán volt. A súlyos egészségkárosodást szenvedett hadigondozottak közül évről-év re egyre többet veszítettünk el. Számuk 1924-ben még 16239 fő volt, 1928-ban már csak 13190 fő. A hadigondozottak támogatásának szervezése 1930-ban, a nagy gazdasá gi válság idején is napirenden volt. A főispán körrendeletileg hívta fel erre a járá si főszolgabírók és Nyíregyháza m. város polgármesterének figyelmét./ 414/1929./ 10
11
Nyíregyháza város polgármestere 1930 decemberében felhívta a város te hetősebb polgárait, hogy a HONSZ Szabolcs vármegyei és Nyíregyházi Csoport jában tagul lépjenek be, s az egyesületet és azok tagjait erkölcsileg és anyagilag támogassák. E felhívásra kb. 60-an léptek be a szervezetbe pártoló tagként, amely 100-100 P. tagdíjbefizetését jelentette. Alapító tagul senki sem lépett be, mert az 500 Ft befizetésével járt volna. Nyíregyháza város képviselőtestülete a HONSZ Szabolcs vármegyei- és Nyíregyházi Csoportja részére évenként 1000 P készpénzsegélyt állapított meg. Támogatására nagy szükség volt, mert a gazdasági helyzet következmé nyei miatt a hadirokkantak képtelenek voltak tagdíjat fizetni, s a társadalom, a la kosság is annyira igénybe volt véve, hogy a Csoport az 1930-as évek elején és kö zepén már társadalmi úton készpénz vagy természetbeni támogatásban nem ré szesült. Ennek ellenére fenn kellett tartani az irodahelyiséget, fűtésről és világí tásról gondoskodni kellett, de a felek részére készített beadványokhoz szükséges anyagokat is be kellett szerezniük. Ezenkívül tagjaik legalább időnkénti támoga tására is szükség lett volna. Az I világháborút követően másfél évtized múlva jelent meg az 1933. évi VII. tc., a hadigondozási alaptörvény. Ez, az előző évtizedekhez képest alapvető változásokat hozott. Végrehajtási utasításának 271. §-a a hadigondozottak érdekképviseletével a HONSZ Csoportokat bízta meg. E törvény pénzellátást biztosított már a 25%-os hadirokkantak részére is. A 100 és 75%-os hadirokkantak havi 80 P. ellátásban részesültek, ami megfelelt egy ipari munkás átlagkeresetének. Megillette őket vasúti utazási kedvezmény is. Az elhelyezkedésnél pedig a törvény részükre elsőbbségi jogot biztosított más je lentkezőkkel szemben. Érdekvédelemben is részesültek. Hátránya volt a törvénynek, hogy a tiszti rendfokozatú hadirokkantak ki ugróan nagyobb pénzellátásban részesültek mint a legénységi állományú hadirok kantak. Nyíregyháza város hatósági területén ekkor 480 hadigondozott volt, akik közül mintegy 260 fő a HONSZ megyei és Nyíregyházi Csoport segítségére szo rult, ez pedig a hadigondozottak több mint 50%-ának felelt meg. A Nyíregyházán működő HONSZ Csoport megyei és városi feladatokat is ellá tott. Segítséget nyújtott az egyes községi fiókok létesítéséhez is. Az Új fehértói Fiók 1929. november 24-én alakult 20 taggal. Több ízben is kérte az alispán elis merését, azonban ő azt elutasította. Ezért az országos Szövetség a főispánt keres te meg, hogy utasítsa alispánját, hogy vegye tudomásul a "Hadirokkantak, Hadi özvegyek- és Hadiárvák Nemzeti Szövetsége Új fehértói Fiók"-jának mega lakulását. 12
13
AKisvárdai Fiók 1930 szeptember 7-én alakult 98 taggal, melyet az alis pán 30761/1930 K.sz. alatt hozott véghatározatával 1930 november 14-én tudo másul vett. ANagykállói járás községei 1938 május 22-én alakították meg a "Hadi rokkantak, Hadiözvegye- és Hadiárvák országos Nemzeti Szövetségének Nagykállói Járási Fiókját. Elnökévé közfelkiáltással Dr. Válai Sipos Ferenc fő szolgabírót választották. Ekkor már /1938/ a "Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Nemze ti Szövetsége Szabolcs vármegyei- és Nyíregyházi Csoport"-ja a vármegye 133 községében, a járásonként megalakult HONSZ Csoportokat is figyelembe véve, a hadigondozottak egyetlen hivatalosan is elismert szerve volt Mint érdekképviseleti szerv, leginkább ismerte az egyes hadigondozottak helyzetét. Általában év végén, karácsony előtt juttatták a rendelkezésükre álló szerény anyagi támogatást az egyes hadigondozottaknak. Évközben a pénzbeli és természetbeni segélyezettek száma és a segély mértéke is alacsony volt. Az 1937. december havi pénzbeli és természetbeni segélyezésnél kiosztottak 150 q tűzifát, 20 q burgonyát, 12 q lisztet, 8 q babot és borsót, 80 liter bort. Ezenkívül 89 hadi rokkant ruhát, cipőt, csizmát és 7 gyermek kabátot és cipőt kapott. Juttattak 102 P készpénz segélyt is. A december havi támogatás mértéke összesen kb 1700 P-t tett ki. A felsorolt juttatási formákon kívül még 50-60 fő ingyen étkezhetett a kü lönböző katonai alakulatoknál. A következő évben, 1938-ban, 181 hadigondozottnak nyújtottak készpénz és természetbeni támogatást. Ebből 101 hadirokkant, 80 fő pedig hadiözvegy volt. Az egyes segélyezési formák a következőképpen oszlottak meg: 14
-
Készpénzsegély 435,32 Orvosi segély és gyógyszerek 366,20 Készpénzen vásárolt tűzifa segély 751,83 Különböző élelmiszerek és ruhaneműek, melyeket egyrészt gyűjtés, másrészt készpénz vásárlás útján szereztek be 895.30 - Összesen: 2448,65
P P P P P
A tűzifát 1-2 q-ás tételekben, a lisztet 5-13 kg-os, a borsót 2-4 kg-os, a babot 1/21 1/2 kg-os mennyiségben, a szalonnát l - l kg-jával, a burgonyát pedig fejenkén ti 20-40 kg-os tételekben juttatták. A rendelkezésre álló 78 liter borból nem kapott mindenki. Akinek juttattak, az 12 litert kapott.is Nyíregyháza város évek óta évi 1000 P készpénzzel és épületfenntartás cí mén 200 P-vel járult hozzá a Csoport támogatásához. Tette ezt különösen a 164.000/1929 B.M. sz. rendelet erre vonatkozó felhívása óta. Méginkább szüksé-
gesnek tartotta ennek biztosítását az I . világháborús tűzharcosok érdemeinek el ismeréséről szóló 1938. évi IV. tc. megjelenése után. E törvény 1. §. I\l bek. sze rint "tűzharcos" minden magyar állampolgár, aki az 1914-18 évi világháborúban teljesített arcvonalbeli szolgálata alapján a Károly csapatkereszt igazolt tulaj donosa. Alkalmazás szempontjából a tűzharcosokat egyenlő feltételek esetében előnyben kellett részesíteni. Minden valószínűség szerint a törvény megjelenése a I I . világháborúba lépés előtt az állampolgári kötelességek önfeláldozó teljesíté sére is hivatott volt buzdítani. A Nyíregyháza m. város Hadigondozottak Szövetsége a I I . világháború idején hősi halált halt vagy igazoltan eltűnt honvédek családtagjainak megsegíté sével foglalkozott fennállása alatt. Időnként támogatásukat szervezte. Pl. 1943. december 22-én a közelgő karácsonyi ünnepekre való tekintettel egy-egy nyulat osztott ki 62 család részére. A város erre a célra 124 db átlagosan darabonként 3,5 kg súlyú /összsúly 434 kg/ nyulat vásárolt a "Mikecz István" vadásztársulattól, 2,90 egységár mellett. A vételár 1258,60 P-t tett ki. A 124 db nyúlból ezért csak 62 db lett december 22-én kiosztva Batta Elek kereskedő közreműködésével, mert a december 19-én tartott vadászaton a Társulat csak annyi nyulat adott át a vadkereskedőnek, a többit a későbbiekben jelezték leszállítani. 13
Nyíregyháza város a II. világháború befejezése után is költségvetésben megszavazott bizonyos összeget HONSZ támogatás címén. A I I . világháború be fejezését követően, az 1946/47-es költségvetési évben 636 Ft-os, az 1947/48-as költségvetési évben pedig 1000 Ft segélyben részesítette a HONSZ Szabolcs vár megyei- és Nyíregyházi Csoportját. 16
A HONSZ hivatalos megítélése a II. világháború után megváltozott. Ezt látszik alátámasztani a népjóléti miniszter 111.322/1947. IV. 1. oszt. sz. - vala mennyi vármegyei szociális felügyelőséghez intézett - körrendelete is. Ebből k i tűnik, hogy a "Hadirokkantak, Hadiözvegyek- és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége" azt a kérést terjesztette elő, hogy a Szövetség képviselői a vármegyei és városi törvényhatósági bizottságokban érdekképviselet címén helyet foglalhas sanak. Szükségesnek tartották volna ezt azért, mert véleményük szerint a hadi gondozottak érdekében a törvényhatóságokban országszerte úgyszólván soha senki nem szólal fel. Tehát úgy vélték, hogy a hadigondozottak érdekeit senki sem védi, senki sem képviseli, így állandóan mellőzésben részesülnek. A bel 17
ügyminiszternek és a népjóléti miniszternek az előterjesztéssel kapcsolatos állás pontja szerint a 1030/1945. M . E. sz. rendeletnek /Magyar Közlöny 17. sz./ a tör vényhatósági bizottságok összetételét szabályozó rendelkezései az érdekképvise let címén való tagsági jogot nem ismerik. A tárcák vezetői úgy ítélték meg, hogy
nincs is szükség arra, hogy a demokratikus felfogással össze nem egyeztethető ér dekképviselet jogcímén bárki részére törvényhatósági bizottsági jog legyen enge délyezve. Ekkor már a HONSZ vezetői reakciós elemeknek minősültek. Elégségesnek tartották, hogy a vármegyei szociális felügyelő, aki a 6300/1945. M . E. sz. rend. 5. §-nak/3/bek. alapján részvételi és tanácskozási jog gal tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, ott képviselje a hadigondozottak ér dekeit. Hasonló választ kapott 1946 augusztusában a HONSZ Szatmár-Bereg vármegyei Csoport küldöttsége is Szatmár-Bereg vármegye főispánjától. A I I . világháborút követően nem sokáig működött a HONSZ . Ugyanis a belügyminiszter 509.739/1948. B. M . sz. rendeletével - a népjóléti miniszter elő terjesztésére - a Szövetséget és valamennyi helyi csoportját feloszlatta. Vagyon tárgyait a Magyar Hadigondozottak Szövetségének /Bp. V I I I . Horánszky u. 24. sz./ tulajdonába adta. Nem sokáig működhetett a Magyar Hadigondozottak Szö vetsége sem, mert országos szervét és valamennyi helyi csoportját a belügymi niszter V. 40. 027/1949. IV/3. sz. rendeletével szintén feloszlatta. Elrendelte a he lyi csoportok nyilvántartásból való törlését is. A Szövetség minden ingó és ingat lan vagyonát a "Magyar Szabadságharcosok Szövetsége'-nek tulajdonába adni rendelte. A Szabadságharcos Szövetség Nyíregyházi Csoportjának hivatalos helyi ségében 1949. március 7-én felvett "Leltárjegyzőkönyv" tanúsága szerint a Ma gyar Hadigondozottak Szövetsége ingó vagyonának a Magyar Szabadságharcos ok Szövetség részére való átadása megtörtént. Átadó: Nyíregyháza m. város meg bízásából Hepp István városi jegyző, átvevő: Langer László á Magyar Szabadság harcos Szövetség városi titkára. A Szabadságharcos Szövetség országos szerve a juttatott vagyontárgyakról lemondott, így a belügyminiszter a korábbi V. 40.027/20/TV73/1949. sz. rendeletének hatályon kívül helyezése mellett, a felosz latott Magyar Hadigondozottak Szövetsége korábbi tulajdonát képező ingóságok a fekvés szerint illetékes községek tulajdonába kerültek. A Hadigondozottak Szövetsége megszüntetése után, a II. világháború be fejezését követően jött létre a "Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége /VHBSZÁ Ez a szervezet a hadifogságból hazatért személyek elhelyezkedésének, munkához juttatásának, általában megélhetésük biztosítása céljából alakult. Ezenkívül, a még hadifogságban lévők hazabocsátásának elősegítését és a hadifoglyok támo gatásra szoruló családtagjainak pártfogását is szolgálta. A I I . világháború befejezése utáni években a hazatért hadifoglyok számá nak emelkedésével a Szociálpolitikai Tanácsokba és Bizottságokba egyre gyak rabban kerültek tárgyalás alá olyan kérelmek, melyek szoros összefüggésben vol tak a hadigondozó szolgálat feladataival. Ezért a népjóléti miniszter indokoltnak tartotta, hogy a "Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége a Szociálpolitikai Taná18
19
20
21
22
23
csókban és Bizottságokban véleményüket nyilváníthassák. Utasította a várme gyei szociális felügyelőket, haladéktalanul intézkedjenek, hogy a VHBSZ várme gyei /járási és m. városi szervei a Szociálpolitikai Tanácsok és Bizottságok min den olyan ülésére, amelyeken a hadifogoly-gondozó szolgálattal kapcsolatosan bármilyen téma /segély, önállósulási kölcsön stb./ tárgyalásra kerül, oda meghí vást kapjanak. A Szociálpolitikai Tanácsok és Bizottságok a szociális munka közszolgá lati szerveinek népi szervezetei voltak. A Szociálpolitikai Tanácsok a vármegyék nél, a Szociálpolitikai Bizottságok pedig a községeknél és mj. városoknál alakul tak meg a 6300/1945. M . E. sz. rendelet értelmében. Ezek független tárgyalóhe lyei voltak minden időszerű szociálpolitikai téma megvitatásának, és a hatósági szervekkel egyenrangú tényezőként szerepeltek a szociálpolitikai célok megvaló sításában. Véleményező és javaslattevő szerepet töltöttek be. A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének kiküldöttei azonban a Szoci álpolitikai Tanácsok és Bizottságok ülésein csak tanácskozási joggal bírtak, tehát a határozathozatalban nem vehettek részt. Feladatuk ellátása érdekében a vármegyei VHBSZ elnökök részére 1948 májusában Budapesten tanfolyamot szerveztek. Azon részt vett Ceglédi András a VHBSZ mátészalkai szervezetének elnöke is. A Szabolcs megyei szervezet mű ködésére adataink nincsenek. A tanfolyam szervezésének évében, 1948-ban Szatmár-Bereg vármegyében 1781 fő hadirokkant, 2680 hadiözvegy, 117 fő szülőtlen hadiárva, 216 fő hadigondozott családtag, összesen 4794 hadigondozott volt. Úgy a hadigondozottak Szövetségének feloszlatására, mint a Volt Hadi foglyok Bajtársi Szövetsége betiltására 1949-ben került sor. Az 1948/49-es évek ben sorra oszlatták fel az egyes, nem szociálpolitikai természetű egyesületeket is. Tehát ez nem csak a hadigondozottak szervezeteire vonatkozott. A feloszlatás érintette valamennyi, a Horthy-rendszerben működő egyesületet, szervezetet. Az újonnan létrejövő népi demokrácia nem bízott a régi szervezetekben. Létrejöttek a népi demokrácia szociálpolitikai népi szervei. Vármegyék ben a Szociálpolitikai Tanácsok, községekben, városokban pedig a Szociálpoliti kai Bizottságok. A hadigondozás külső, népi szervei voltak a járási és városi Hadigondo zási Bizottságok és a vármegyei közigazgatási bizottság Hadigondozási Albizott sága. Előadójuk pedig a járási, mj. városi szociális titkár, illetve a vármegyei szo ciális felügyelő. Tekintsük át az átmeneti időszak, 1945-1950-ig történő hadigondozási el látásának szabályozását és szerveinek működését. A hadigondozottak ellátásáról szóló 1933. évi V I I . te, a hadigondozási alaptörvény 19. §-ának / ! / bek. értelmében a hadigondozottak ellátása, ügyeinek 24
25
26
irányítása és felsőbb fokon történő intézése, továbbá az állami hadigondozás ál talános irányítása és a társadalom ilyen irányú tevékenységének felügyelete a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozott. A hadigondozási alaptörvény a hadigondozottak ellátási ügyeinek csak a felsőbbfokú intézését utalta miniszteri hatáskörbe. A törvény 21. §-a mégis jófor mán valamennyi konkrét hadigondozási ügyet a miniszter I . és végső fokú hatá rozati jogkörébe utalta. Ezen a helyzeten a 4500/1943 M . E. sz. rendelet változtatott, mert az I . fo kú határozathozatali jogot a Hadigondozó Bizottságok hatáskörébe adta. Ennek ellenére fenntartotta a hivatalból történő felülvizsgálati jogot az egyidejűleg meg szervezett Országos Hadigondozó Hatóság részére. Ezzel a rendelkezéssel a mi niszter hadigondozási jogköre a miniszterelnökre szállt át, aki ezt a jogát, a külön erre a célra szervezett hatósági szerv útján gyakorolta. Új helyzet állt elő 1945-ben, mert a 209/1945 M.E. sz. rendelet értelmé ben az Országos Hadigondozó Hatóság /OHH./ ügyeit a népjóléti miniszter vette át, majd sor került 1946-ban a hadigondozási ügyintézés decentralizálására is. A hadigondozási igazgatás I. fokú szervei a Hadigondozó Bizottságok voltak, míg II. fokú szervként a törvényhatóságok közigazgatási bizottságának Hadigondozá si Albizottságai jártak el. Kimondhatjuk tehát, hogy 1945 utáni hadigondozási igazgatási rendszerben a Ha digondozó Bizottságok voltak azok az alap hatósági szervek, amelyen az egész ellátás nyugodott. Komoly hatáskörrel rendelkeztek, mert a hadigondozottak minden rendszeres pénzellátásra vonatkozó igényét, valamint az ehhez fűződő egyéb jogviszonyait, I . fokú azonnal végrehajtható véghatározattal ezek a bizott ságok állapították meg. A Hadigondozó Bizottság állt: 1./ elnökből, kit a járási főjegyző, városi polgármester testesített meg; 2.1 hadigondozási előadóból, melyet egy fogalmazáskari közigazgatási tisztviselő látott el; 3. / orvosszakértőből, kit a Nemzeti Bizottság jelölt ki; 4. / járási-, városi-, kerületi szociális titkárból; 5. / két hadirokkantból, kiket a Nemzeti Bizottság delegált. A Hadigondozási Bizottság tanácskozó- és határozatképességéhez az el nökön vagy helyettesén és a hadigondozási előadón felül még egy tag /hadigon dozási igény tárgyalásánál az orvosszakértő/ részvétele volt szükséges. Az átmeneti időszak /1945-1950/ hadigondozási szabályozása tárgyában kiadott 605/1945 M.E.sz. rend., valamint Szabolcs vármegye alispánjának 4355/1945. sz. rend. alapján a Nyíregyháza m. város területén működő Hadigon dozó Bizottság 1945. június 25-én alakult meg. Elnöke: a mindenkori polgármes ter, helyettese a polgármesterhelyettes. Előadója: Dr. Deák Endre polgármesteri 27
28
titkár. Orvosszakértő: Dr. Havas Sándor. Bizottsági tagok: Gyúrján Mihály és Czidor József I I . járadékosztályba sorolt hadirokkantak. A 29000/1945 N . M.sz. rend. 42. §-a értelmében a járási-, városi szociá lis titkár tagja volt az 1933. évi V I I . tc. 20. §-a alapján létrehozott, majd 1946-ban újjáalakult járási-, városi Hadigondozási Bizottságnak. A szociális titkár figye lemmel kísérte és elősegítette a hadigondozottak érdekeinek védelmét s szociális támogatását. AII világháború után a Bizottságok hadigondozási munkája legnagyobb részt a hadigondozási ellátási igények megállapításából állt. Az igényelbírálásá nál két lehetőség volt, mégpedig vagy elismerték a kérelmező hadigondozási igé nyét, mert azt eredeti okmányokkal igazolni tudta, tehát hadigondozottá nyilvání tották, vagy ennek hiányában azt elutasították. A Hadigondozási Bizottságok a háborús eredetű sérülések vizsgálata alap ján végezték a hadirokkanttá történő nyilvánításokat, valamint a hadigondozási pénzellátás megállapítását is. A hadigondozottak érdekeinek védelme és azok gondozási ügyeinek gyors végrehajtása céljából a járási-, városi szociális titkárok a járási,- városi Ha digondozó Bizottságok munkájába intenzíven bekapcsolódtak. Tevékenységük elsősorban a szükséges hadigondozási iratok gyors beszerzéséből és a hadigondo zottak anyagi körülményeinek lelkiismeretes kivizsgálásából állt. Közreműköd tek a hadisegély ügyekben és a segélyre szorulók életkörülményeinek megállapí tásánál is. A járási-, városi szociális titkár a Hadigondozási Bizottság tagja, és nem előadója volt. Ennek ellenére nyújtott konkrét segítséget a hadigondozási bizott ság előadójának főként a tárgyalásra kerülő ügyek gyors előkészítésében. Mint az eddigiekből is kitűnt, a hadigondozási igazgatás alsó fokú szervei a Ha digondozási Bizottságok voltak. Hiányzott azonban a hadigondozási rendszerből a középfokú hadigondozási szerv. Szükségessé vált ezért a törvényhatóságok be vonása a hadigondozási igazgatásba másod- és egyben végső fokú hatóságként. Az egyes törvényhatóságok területén, 1946 augusztusában, a hadigondo zási ügyek I I . fokú elbírálására másodfokú hadigondozó hatóságként a törvény hatóság egyik testületi szerve keretén belül szervezték meg a Közigazgatási B i zottság Hadigondozó Albizottságát. /8980/1946. M.E. sz. rend./ Ez az Albizottság az elnökön kívül hat tagból állt. Tagjai: az árvaszéki elnök, a tiszti főügyész, a tiszti főorvos, a vármegyei szociális felügyelő, két, legalább 50%-os hadirokkant. 29
30
31
Ezzel a hadigondozási igazgatás beilleszkedett az általános közigazgatás keretei közé. így a minisztérium mentesült az eddig gyakorolt egyéni ügyintézés terhei nek jelentős részéről. Csupán a 139.000/1946. M.E.sz. rend. 1. §. /3./ bekezdésé ben felsorolt néhány ügy maradt a főhatóság hatáskörében, s ezekben az ügyek ben a Hadigondozó Bizottságoknak csak javaslattevő szerepük volt. A javaslato kat a népjójéti miniszterhez kellett felterjeszteni. A Hadigondozó Albizottság összetétele a különböző érdekek szem előtt tartását volt hivatva szolgálni. így az Albizottság jogász tagjai a jogi érdekvédel met, a tiszti főorvos és a vármegyei szociális felügyelő a speciális hadigondozási érdekvédelmet, a tiszti főügyész az állam érdekeit képviselte. A méltányosság szempontjait és a különleges elbírálásra okot adó körülményeket a választott ha dirokkant tagok képviselték. A Szatmár-Bereg vármegyében 1946. augusztus 9-én megalakított I I . fo kon eljáró Közigazgatási Bizottság mellett működő Hadigondozó Albizottság te vékenysége 1949. január 1-én szűnt meg, a 9090/1948. Korm. sz. rendelet hatály balépésével. A 9090/1948. Korm. sz. rend. a hadigondozás átszervezését jelentette. A népjóléti minisztérium szervezetével kapcsolatos kérdésekről szóló 90/1945. M.E.sz. rend. kiegészítése tárgyában kiadott 209/1945. M.E. sz. és 335/1945. M.E. sz. rendeletek alapján a hadigondozás és az ezzel összefüggő te vékenység a népjóléti miniszter hatáskörébe került. Most pedig a hadigondozás átszervezésére vonatkozó 9090/1948. Korm. sz. rend. értelmében, a népjóléti mi niszter ezt a feladatkört a megszervezett Országos Hadigondozó Hivatal /OHH/ útján gyakorolta. A hadigondozási feladatkörből, a hadigondozási célú alapok és alapítvá nyok feletti főfelügyelet, valamint a hadigondozottak hivatalos érdekképviseleti szervének kijelölése azonban továbbra is a népjóléti minisztert illette meg. Az Országos Hadigondozó Hivatal a népjóléti miniszter felügyelete alatt működött. Ajárási-, városi Hadigondozó Bizottságok /1933. évi V I I . tc. 20.§./, valamint hadigondozási hatáskörük gyakorlása közben a szociális szakszolgálat dolgozói, az országos Hadigondozó Hivatal útján voltak a népjóléti miniszternek alárendelve. Az Országos Hadigondozó Hivatal élén az elnök állt, akit a népjólé ti miniszter előterjesztésére a köztársasági elnök nevezett ki. Az elnök közvetle nül a népjóléti miniszternek volt alárendelve, intézkedéseit pedig a népjóléti mi niszter rendeletéből adta ki. Az Országos Hadigondozó Hivatal működésének el látásához szükséges állások számát és szakok szerinti megoszlását, valamint fize tési osztályokba sorolását az állami költségvetés állapította meg. Az OHH szemé lyi és a dologi kiadásainak fedezetéről a népjóléti tárca költségvetésében gondos kodtak. Ügyviteli szabályait is a népjóléti miniszter állapította meg.
A hadigondozásra vonatkozó jogszabályok eljárási rendelkezése a 9090/1948. korm. sz. rend. hatálybalépésétől kezdve módosultak. A hadigondo zási igény és az ehhez fűződő pénzellátás elbírálása elsőfokon továbbra is a járá si-, városi hadigondozó bizottság feladata maradt. Az eddig I I . fokon eljáró Köz igazgatási Bizottság Hadigondozó Albizottsága viszont a hivatkozott rendelet ha tálybalépésével megszűnt. Jelentős változás volt az is, hogy a járási-, városi Hadigondozó Bizottsá gok a rendelet hatálybalépésétől kezdve a 139.000/1946. N . M.sz. rend. és a 261.000/1947. N . M.sz. rendelettel a hatáskörükbe utalt ügyekben nem hozhat tak véghatározatot, hanem csak javaslattételi joguk volt az Országos Hadigondo zó Hivatalhoz. A Bizottságok véghatározattal csak a már korábban megállapított kedvez mények /Hadirokkant törvény 4. és 6. §. és a 8980/1946. M.E.sz. rend. 4. és 6. §./ megszüntetésére, vagy szüneteltetésére nézve hozhatott döntést. Ez ellen a kéz besítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek volt helye az Országos Hadi gondozó Hivatalhoz, amely végérvényesen döntött. A Hadigondozó Bizottságok tehát csak a pénzellátás megszüntetése vagy szüneteltetése tárgyában hozhattak véghatározatot, vagyis csak akkor, ha a korábban megállapított kedvezmények megvonására került sor. Ez azt jelenti, hogy pénzellátás megállapítására vonatko zó joguk most már nem volt. Ennek megállapítása ebben az időben csak az Or szágos Hadigondozó Hivatal hatásköre lehetett éppen úgy, mint az új hadigondo zási igénymegállapítás. Tehát hadigondozottá csak az OHH nyilváníthatta a ké relmezőt. Az Országos Hadigondozó Hivatal 1948-ban Budapesten, az Andrássy u. 12. sz. alatt kezdte meg működését. Az OHH már 1949-ben általában egy-egy te lepülésre /város, község/ vonatkozó csoportos véghatározattal felülvizsgálta az ország területén lakó valamennyi, korábban már hadigondozottá nyilvánított egyén hadigondozási igényét, mely jelentős létszámcsökkentést eredményezett. Az OHH felülvizsgálata nemcsak igény megszűnésére, hanem pénzellátás meg vonására is vonatkozott. Ez az eljárás már az 1950-es évek politikai torzulásának előszeleként fogható fel. Tulajdonképpen az Országos Hadigondozó Hivatal a ha digondozottak állományának országos szintű felülvizsgálatára lett életrehíva. A felülvizsgálat eredményeként az Országos Hadigondozó Hivatal a hadi gondozott igényét és pénzellátását változatlanul meghagyta, igényét meghagyta, de pénzellátását szüneteltette, igényét és pénzellátását is megszüntette és a hadigondozottak nyilvántar tásából törölni rendelte. Amennyiben a hadigondozott igényjogosultságát eredeti okmányokkal nem igazolta, igénye megvonásra került, ami a pénzellátás elvesztésével is járt.
Utólag azonban igazolhatta igényét, s ekkor a 3440/1950. N . M . sz. rend. értel mében újrafelvételi kérelemmel élhetett. A hadigondozottak országos felülvizsgálata 1949-ben megtörtént. Ezt kö vetően az Országos Hadigondozó Hivatal megszűnt. Az OHH megszűnése után ezt a feladatkört átmenetileg, 1951. szeptember 30-ig a belügyminiszter látta el. A 36.000/1949. OHH rendelettel előírt hadigondozottak országos felülvizsgálata során az Országos Hadigondozó Hivatal által még felül nem bírált ügyeket a bel ügyminiszter 344/Alt.-9/1951. 1/4. sz. alatt 1951. szeptember 14-én kiadott ren deletével a megyei tanácsok vb. III. igazgatási osztályai I I . fokú hadigondozó ha tóság feladatkörébe utalta. A hadigondozottak általános elvi jellegű érdekvédelme, a hadigondozás központi hatósági szerveinek feladata volt. Ennek a népjóléti tárca ügykörébe eső feladatkörnek keretén belül a hadigondozottak gyakorlati érdekvédelme 1948. november l - i g részben a szociális szakszolgálat, részben pedig a Magyar Hadi gondozottak Szövetsége /MHSZ/ feladataként jelentkezett. Majd 1948. november 1-től a Magyar Hadigondozottak Szövetsége Országos Központja és annak helyi szervei is működésük súlypontját a tagok körében végzendő demokratikus köz szellem kialakítására helyezte. A bajtársi és közösségi érzület ápolására és a ta gok társadalmi, valamint kulturális nevelésére fektették a súlyt. Ennek következ tében a hadigondozottak egyéni érdekvédelme körébe tartozó feladatok most már teljes egészében a szociális szakszolgálatra hárultak. A tanácsrendszer 1950-ben történő létrejötte után a járási és megyei taná csok szakigazgatási szervei, mint hadigondozó hatóságok jártak el első és má sod fokon hadigondozási ügyekben. Kezdetben az igazgatási, majd az egészség ügyi osztályok látták el e feladatokat. A községek pedig nyilvántartó hatóságként működtek. Ez azt jelentette, hogy a hadigondozási igény és pénzellátás megállapításának alapjául szolgáló iratokat kötelesek voltak hadigondozási nemenként /hadirokkant, hadiözvegy, ha diárva, hadi félárva, hadigondozott családtag/ csoportosításban kezelni és páncél szekrényben őrizni. Később az I . fokú hatósági jogkör is községi feladatkörbe került.
Jegyzetek 1. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára /a továbbiakban SZSZBMÖL./. IV. B. 411. 8267/1917. 2. 78259/1920. III. B. BM. sz. rend. 3. SZSZBMÖL. IV. B. 411. 26222/1920. 4. SZSZBMÖL. IV. B. 411. 33/1919. 5. SZSZBMÖL. Szabolcs vármegye közönségének 1921. V. 10-én tartott rendes tavaszi közgyű lésén hozott 5829/1921. K. sz. véghatározata.
6. Hadi- és háborús polgári gondozottak ellátása tárgyában kiadott jogszabálygyűjtemény 9-11 p. 7. SZSZBMÖL. IV. B. 411. 2622/1920. 8. A hadigondozás fogalmával az I. világháború óta találkozunk: A hadigondozás, a háborúval kapcsolatban személyes veszteséget szenvedettekről történő intézményes gondoskodás. A ha digondozottak a katonai, hadiszolgálat következtében, vagy közvetlen a háborús események folytán megrokkantak, illetve eltartójukat elvesztett személyek. A hadigondozott szó gyűjtő fogalom. Magába foglalja a hadirokkantakat, hadiözvegyeket, hadiárvákat, /félárva és szülőtlen hadiárva/ és hadigondozott családtagokat. Hadirokkant az, akinek kereső és munka képessége katonai hadiszolgálatból történt sebesülés, sérülés, illetve hadiszolgálattal oksze rű kapcsolatban történt megbetegedés folytán, vagy mint polgári személy, közvetlen háborús események következtében önhibáján kívül munkaképességét legalább 25%-ban elvesztette. Hadiözvegy az a nő, akinek férje katonai hadiszolgálat közben, hadiszolgálattal okszerű kap csolatban szerzett betegség, vagy sérülés folytán a szolgálat megszűnése előtt hadifogságban eltűnt, vagy meghalt, vagy mint polgári személy hadicselekményekkel összefüggésben vesz tette életét. Akkor is hadiözvegy a nő, ha férje hazatérte után, a hadiszolgálattal okszerű öszszefüggésben szerzett betegség, vagy sérülés folytán a hadieredetű összefüggésben szerzett betegség, vagy sérülés folytán a hadieredetű fogyatékosságban meghal, ha a házasságot leg később a szolgálat megszűnését követő két éven belül kötötte. Hadiárva a 16. életév, illetve házasságkötés, vagy nagykorúság betöltéséig az a gyermek, akinek atyja, vagy özvegy anyja a katonai szolgálat, hadiszolgálat, vagy közvetlen háborús cselekmények következtében halt meg, vagy tűnt el. Hadiárva lehet a rokkant leszerelése előtt törvényesített, illetve örökbefo gadott gyermek, valamint az a gyermek is, akit az apa magáénak elismert, illetve eltartásáról gondoskodott. Hadigondozott családtag a 60 éven felül, vagy 60 éven aluli, az a legalább 75%-ban kereső- és munkaképtelen, eltartásra képes és köteles hozzátartozó nélküli, az elő írt értékhatáron aluli jövedelemmel rendelkező atya, anya, /ha szülők nincsenek életben nagy atya, nagyanya/, vagy teljes árvaságra jutott munkaképtelen testvér nagykorúság eléréséig, akinek eltartója katonai hadiszolgálat teljesítése közben meghalt, eltűnt. 9. SZSZBMÖL. IV. B. 762. 56/1927., 59/1927. főisp. sz. 10. SZSZBMÖL. XXII. 2. C. XIII. 937/1929. 11. SZSZBMÖL. IV. B. 411.8884/1929. 12. Uo. mint 9. 13. SZSZBMÖL. IV. B. 411. 584/1930. 14. SZSZBMÖL. XXII. 2. C. XIII. 937. 15. Uo. mint 12. 16. Uo. mint 12. 17. SZSZBMÖL. XXIV. 562. 149/1947, 241/1947. 18. Hadigondozás. Gyakorlati tudnivalók a hadigondozási ellátást igénylők, a hadigondozottak és a hadigondozással foglalkozó társadalmi szervek részére. 3 p. Kiadja a Magyar Hadigondo zottak Szövetsége /MHSZ/ Tájékoztatási Osztálya Bp. VIII. Horánszky u. 24. 19. Uo. mint 15. 20. SZSZBMÖL. XXIII. 513. 5631-13-13/1950. 21. Uo. mint 18. 22. Uo. mint 18. 23. SZSZBMÖL. Szabolcs vármegye alispánjának I. 563-5/1950. II. sz., a járási főjegyzőkhöz és Nyíregyháza mj. város polgármesteréhez intézett körlevele. 24. Szociális Szakszolgálat a Magyar Népjóléti Minisztérium 1/1. Általános Igazgatási Osztályá nak 1946. évi 4 sz. körlevele 8. p. 25. SZSZBMÖL. XXIV. 562. 446/1948. SZF.
26. 27. 28. 29. 30. 31.
SZSZBMÖL. XXIV. 562. 1066/1948. SZSZBMÖL. XXIV. 566. 15/1946. j . szoc. titk. sz. /Vásárosnamény/ SZSZBMÖL. XXIV. 566. 3/1946. j . szoc. titk. sz. /Vásárosnamény/ SZSZBMÖL. XXII. 2. C. XI. 3060/1945. SZSZBMÖL. XXIV. 565. 31/1947. szt. sz. SZSZBMÖL. XXIV. 562. 145/1947. Szatmár-Bereg vm. Közigazgatási Bizottság Hadigondo zó Albizottságának tagjai a mindenkori elnökön kívül: Papp Gergely árvaszéki elnök, Dr. Ustor Endre vm. tiszti főügyész, Dr. Galambos József vm. tiszti főorvos, Dr. Gyene Miklós vármegyei szociális felügyelő, aki egyben a vonatkozó rendelet értelmében a bizottság elő adója, Nagy Géza hadirokkant, Ponalka Sándor hadirokkant.
