HABILITÁCIÓS TÉZISFÜZET. Dr. Michelberger Pál. Információbiztonság és üzleti bizalom

HABILITÁCIÓS TÉZISFÜZET

Dr. Michelberger Pál Információbiztonság és üzleti bizalom

- 2014 -

Tartalomjegyzék 1. A kutatás előzményei

3

1.1 Kiindulási pont – információbiztonság

3

1.2 Kockázatmenedzsment

6

1.3 Az információbiztonság emberi oldala 1.3.1 A képzettség és az információbiztonsági tudatosság 1.3.2 Generációs kérdések 1.3.3 Munkakörnyezet 1.3.4 Információtechnológiai és információbiztonsági képzések minősége 1.3.5 Szervezeti (biztonsági) kultúra

8 9 10 12 12 12

1.4 Folyamat- és vállalatbiztonság

13

1.5 Vállalati felelősség

14

1.6 Védelmi tevékenységet megalapozó szabványok és ajánlások 1.6.1 COSO ERM keretrendszer 1.6.2 MSZ ISO/IEC 27001 1.6.3 MSZ EN ISO 14001 1.6.4 CObIT 4.1 1.6.5 ISO/IEC 15504 1.6.6 MSZ ISO 28001 1.6.7 MSZ ISO/IEC 20000 1.6.8 BS 25999 1.6.9 A SCOR és a CPFR Modell

17 17 18 19 19 20 21 21 22 23

1.7 Kutatási módszerek

24

2. Új tudományos eredmények

24

2.1 Kis és közepes vállalatok információbiztonsága

24

2.2 Munkavállaló, mint információbiztonsági kockázat

26

2.3 Komplex vállalati biztonsági modell

29

2.4 Vállalatbiztonság szerepe az üzleti bizalom kialakításában

30

3. Kutatás és a bemutatott eredmények hatása, visszhangja

32

4. Irodalom

33

5. A tézispontokhoz kapcsolódó tudományos közlemények és ismert hivatkozásaik 39

2

1. A kutatás előzményei A vállalati biztonságmenedzsment változások előtt áll. A szakterületek (infrastruktúra őrzése, munkavédelem,

biztonságtechnika,

információbiztonság,

stb.)

külön-külön

történő

szabályozása helyett egyre inkább megfigyelhető egy új vezetési módszereken és szervezeti kultúrán alapuló holisztikus szemléletmód megjelenése. A változtatások végrehajtásához szükséges vállalati szakmai háttér – a hagyományok miatt is – ma még szétaprózott, esetleg hiányzik. A szabványos információbiztonsági irányítási rendszerek terjedése jól mutatja a vállalatok biztonság iránti növekvő igényét. Az információk védelme azonban önmagában nem elégséges. A megbízható működés, az üzleti partnerek igényeinek időben, mennyiségben és minőségben történő kielégítése túlmutat ezen. A vállalati értékteremtéshez nélkülözhetetlen eszközöket, fő- és mellékfolyamatokat kell biztonságban tudni. Az információbiztonság kapcsán megismert üzletmenet folytonossági és katasztrófa-elhárítási elképzelések és tervek jó kiinduló alapot jelenthetnek egy holisztikus vállalati biztonsági modell megteremtésében. A vállalati biztonság menedzsment képes a vállalati kritikus folyamatokat és eszközöket úgy ellenőrzése alatt tartani, hogy teljesüljenek a stratégiai tervekből levezetett vállalati célok. Olyan folyamatos tervezési, szervezési, irányítási és ellenőrzési, valamint koordinációs tevékenységeket jelent, amely a vállalat minden külső és belső érintettje számára megfelelő és fenntartható biztonsági szintet eredményez. A technikai kérdések helyett a szervezeti működés válik elsődlegessé. Lehetővé teszi a biztonsági célok elérésének mérését és folyamatos fejlesztését és optimalizálását (Carelli et.al, 2004, p. 14). A 2005-ben kezdődő kutatások elsősorban a témában megjelent hazai és külföldi szakirodalmi források, szabványok és szakmai ajánlások feldolgozásán alapulnak. 1.1 Kiindulási pont – információbiztonság Az információ a gazdálkodó szervezet számára érték, vezetői döntések és az üzleti sikeresség alapja. Vonatkozhat termékre, szolgáltatásra, technológiai ismeretekre és a rendelkezésre álló erőforrásokra, valamint üzleti partnerekre. Ha hiányoznak, pontatlanok, vagy nem időszerűek, esetleg illetéktelen kezekbe kerülnek, akkor ez a szervezet számára károkat okozhat. Az információt tehát védeni kell. 3

Az információbiztonság lényegesen összetettebb problémakör, mint az informatikai biztonság. Ma már nem elég vírusirtókban, tűzfalakban, megbízhatóan működő hardverben és egyértelmű azonosító rendszerekben gondolkodni. A technológiai háttér tudatos kialakítása nem elégséges. Az információ sértetlenségét, a rendelkezésre állását és a bizalmas kezelését (MSZ ISO/IEC 27001) azonban elsősorban a belső munkatársak (vállalatirányítási információs rendszerek és intranet révén) és a vállalati adatbázisokhoz interneten, extraneten és elektronikus adatcsere révén hozzáférő stratégiai partnerek (beszállítók, viszonteladók, kooperációs partnerek és pénzügyi szolgáltatók) gondatlan, esetleg szándékos károkozása veszélyezteti. Az információbiztonsághoz – mint állapothoz – további jellemzők is kapcsolhatók, mint a hitelesség, számonkérhetőség, letagadhatatlanság és a megbízhatóság. Az információ-vagyon védelme érdekében legáltalánosabban az információ- és az információhordozók kezelését szabályozzuk. Ez független attól, hogy milyen az információ megjelenési formája. A védelem akkor működik helyesen, ha meghatározzuk a védendő információkat, a külső és belső fenyegetéseket, ill. azok kockázatát valamint, a védelemhez szükséges szabályozást és eszközrendszert (ISO/IEC 27002). Az információvédelem célja tehát, hogy strukturáltan biztosítsuk az üzletmenet folytonosságát és szabályozott működéssel mérsékeljük a biztonsági eseményekből adódó károkat. Információbiztonságot a kockázatokat figyelembevevő óvintézkedésekkel lehet elérni. Ezek a vállalati folyamatokat leíró szabályzatokból, folyamatokat tükröző szervezeti felépítésből és az

ezeknek

megfelelő

információtechnológiai

eszközök

(hardver,

szoftver,

telekommunikációs elemek) szabályozott működtetéséből állnak. A gazdálkodó szervezetek hosszú távú működéséhez hamis biztonságérzetet nyújtó eszközök mellett (sokszor helyett) biztonságot nyújtó irányítási rendszer alkalmazása is szükséges. Egy információvédelemben több biztonsági szintet is megkülönböztethetünk (Ji-Yeu Park et.al., 2008);  Információtechnológiai infrastruktúra (hardver-, szoftver- és hálózatvédelem)  Információkezelés (adatfelvétel, -módosítás, -törlés, -informálódás, ill. lekérdezés)  Ügyviteli folyamatok (folyamatszabályozás, workflow)  Szervezet (információbiztonsági stratégia, kockázatkezelés) A szintek működésének összehangolásához fontos az információbiztonságot támogató környezet kialakítása, amely információbiztonsági politikát, meghatározott felelősségi köröket, képzést és az erőforrások biztosítását is jelenti. Az információbiztonság része 4

továbbá

az

informatikai

eszközök,

dokumentációk

teljes

körű

nyilvántartása,

a

kockázatelemzés informatikai eszközökre és környezeti kihívásokra, valamint a felhasználók jogosultságainak kezelése dokumentációk, hálózatok, szerverek, munkaállomások, alkalmazói szoftverek és magának az információnak a tekintetében. A

folyamatszemléletű

üzletmenet-folytonosság

és

katasztrófa

elhárítás

nem

csak

információbiztonsági problémákra alkalmazható (Aagedal et.al., 2002). Az Üzletmenet Folytonossági Terv (Business Continuity Plan - BCP) célja a szervezeti (üzleti) folyamatokat támogató informatikai erőforrások meghatározott időben és funkcionális szinten történő rendelkezésre állásának biztosítása, valamint a váratlan eseményekből bekövetkező károk minimalizálása. Szükséges a dokumentumban számba venni az egyes folyamatok lehetséges fenyegetettségeit, ezek bekövetkezési valószínűségét, a folyamat kieséséből származó esetleges károkat. Az ún. üzleti hatáselemzés (Business Impact Analysis - BIA) során határozzuk meg a működés fenntartásához szükséges eljárásokat (1. ábra). A Katasztrófa Elhárítási Tervben (Disaster Recovery Plan - DRP) helyettesítő megoldásokat adunk meg súlyos károkat okozó és az informatikai szolgáltatás tartós meghiúsulását okozó események bekövetkezésére, úgy, hogy a következmények negatív hatásai minimalizálhatók és az eredeti állapot visszaállítása - még elfogadható költségek mellett - meggyorsítható legyen. Helyettesítő intézkedéseket és eszközöket tartalmaz, ha a szervezet számára kritikus folyamatokat kiszolgáló erőforrások korlátozottan működőképesek, vagy működésképtelenek. Általában a katasztrófa elhárítási terv az üzletmenet folytonossági tervhez kapcsolódik (Godányi, 2004). szolgáltatási szint elvárt helyreállítási idő (Recovery Time Objective) döntés előkészítés

Katasztrófa helyreállítás, elhárítás

Üzemszerűen működő üzleti folyamat normál szolgáltatási szinttel (normal Service Level Agreement)

az esemény beköv. és a helyettesítés indítása között eltelt idő, (ld. MTD)

Helyettesítő üzleti folyamat, csökenttett funkcionalitással (Disaster Recovery Service Level Agreement; Overall Recovery Objective)

Üzemszerűen működő üzleti folyamat normál szolgáltatási szinttel (normal Service Level Agreement)

idő incidens bekövetkezése, adatvesztés

helyettesítő szolgáltatás kezdete

BCP helyreállítás kezdete

BCP helyreállítás vége

1. ábra: Az üzletmenet folytonosság modellje 5

A jó BCP, ill. DRP szervezeti folyamatokat vizsgál, valamint számol ezek kapcsolataival. Kockázatarányos, végrehajtható beavatkozási utasításokat tartalmaz. A szervezet felső vezetése ismeri, elfogadja és betartatja a benne leírtakat. Folyamatosan tesztelik, karbantartják és fejlesztik. Az üzletmenet folytonossági- és katasztrófa elhárítási tervek elkészítése az összes szervezeti folyamat felmérését megköveteli és hosszú, akár több hónapos bevezetési időt igényel. A belső interjúk feldolgozásához és az eredmények rendszerbe foglalásához szükséges lehet külső tanácsadó igénybevétele. A teljes rendszer kialakításához nélkülözhetetlenek a szervezet működését jól ismerő belső szakemberek. Számottevő bevezetési és fenntartási költségekkel jár. Kiemelt feladat a felelős vezetők és a beosztott munkatársak folyamatos oktatása továbbképzése. Az üzleti hatáselemzés során kockázati szempontból osztályozzuk (alacsony-, közepes-, magas prioritás) a szervezet folyamatait. Meghatározzuk a legnagyobb megengedhető kieső időket (Maximum Tolerable Downtime – MTD). Vizsgáljuk a potenciális fenyegetettségek hatásait és bekövetkezési valószínűségüket is. Információvédelmi tevékenységek esetében megkülönböztethetünk logikai-, fizikai- és szervezeti védelmet. A logikai védelem alatt az adatok integritásának biztosítását, a vírus- és számítógépes behatolás-védelmet és titkosítási eljárásokat értjük; a fizikai védelemhez többek között a beléptetést, szünetmentes energiaellátást, térfigyelést, tűz- és vízkár-elhárítást soroljuk; a szervezeti, ill. adminisztratív védelem a belső csalások, visszaélések, szándékos és vétlen károkozások megelőzését szolgálja. Ezek integrálása jelentősen csökkentheti a szervezetek biztonsági kockázatait. 1.2 Kockázatmenedzsment Az biztonsággal kapcsolatba hozható incidensek kockázata kifejezhető időegységre eső pénzösszeggel [Ft/év], vagy ha ez nem meghatározható, akkor „osztályzattal”, ami a kockázat nagyságrendjét és elviselhetőségét mutatja. A kockázat függ a káros események bekövetkezési valószínűségétől [1/év] és ezen események bekövetkezéséből származó és pénzben kifejezett kártól [Ft] is (2. ábra). A hagyományos kockázati megközelítés mellett – pontosan meghatározható kockázati adatok hiányában – beszélhetünk „sebezhetőségről” is, amelyek a folyamatokat fenyegető veszélyek eredetét mutatja.

6

Kockázatok azonosítása Kockázatok elemzése (valószinűség és következmény)

Kommunikáció

Ellenőrzés

Kockázat szintjének becslése és

és Kockázat értékelés

Kockázat elfogadás

konzultáció

igen felülvizsgálat

nem Kockázat kezelés

2. ábra: A kockázatkezelés folyamata (Standards Australia, AS/NZS 4360 alapján) A kockázatértékelés során a szakemberek megállapítják a vizsgálati területeken értelmezhető gyenge pontokat és fenyegető tényezők, megtörténik ezek értékelése, elemezése, rangsorolása. Csoportosítják az egyes fenyegetettségekhez kapcsolódó esetleges károkat és kockázatokat. Hozzárendelik a kivédésükhöz, elfogadható mértékre történő csökkentésükhöz és kezelésükhöz szükséges és/vagy lehetséges intézkedéseket. Ennek megfelelően a kockázatértékelés és elemzés lépései az alábbiak:  a védelmi igény feltárása, az információvagyon és a szervezet számára kiemelten fontos adatok meghatározása,  fenyegetettség elemzés; a fenyegető tényezők összegyűjtése,  kockázatelemzés; a fenyegetettség hatásainak vizsgálata,  kockázatok kezelése és a védelmi intézkedések meghatározása; a kockázatok kivédése, ill.

minimalizálása

a

kockázatelemzés

alapján

a

lehetséges

módozatok

meghatározásával. Egy vállalat számára kockázatot jelentenek azok a potenciálisan bekövetkező külső és belső események, zavarok, amelyek következtében veszélybe kerül a vevői igények kielégítése vagy bármely vállalati érintett (stake- és stockholder) biztonsága. Leegyszerűsítve a kockázat alatt bizonytalan események negatív hatásait értjük. Léteznek tiszta (csak káros 7

következményt hozó) és ún. „spekulatív” (nyereséget és veszteséget egyaránt eredményező) kockázatok is (Horváth-Szlávik, 2011). A vállalati kockázatértékelés során megállapítjuk (sokszor csak megbecsüljük) a kárértéket és a negatív következmény valószínűségét (ISO 31000). Ha az ebből kijövő kockázati szint kellően alacsony, azaz az esemény bekövetkezésének valószínűsége és a káresemény „értéke” is alacsony, akkor elfogadjuk, ill. együtt tudunk vele élni. Ellenkező esetben (lehetséges vagy majdnem biztos esemény, jelentős v. kritikus következménnyel) kockázatkezelésre kerül sor, amely rendszeres védelmi tevékenységet is jelenthet. Kockázatkezelési mód lehet még az áthárítás (pl. biztosítás) vagy a kockázatot jelentő tevékenység megszüntetése. A kockázatkezelés szakszerű elvégzése előtt szükség lehet a kockázatok csoportosítására is. Beszélhetünk stratégiai, pénzügyi, piaci, jogi, működési és személyi, valamint környezeti kockázatokról. A kockázati kategóriák azonban gyakran összefüggnek egymással, szétválasztásuk nem is mindig indokolt vagy lehetséges (pl. egy magasan kvalifikált, értékes munkaerő elvesztése…). A kockázatok csoportosítására talán jobb a külső (piac, iparág, régió) és belső (folyamatok, erőforrások, szervezet, beruházások) környezetet alapul venni. A legfontosabb, hogy az értékelés minden lényeges kockázatra kiterjedjen. 1.3 Az információbiztonság emberi oldala Az információbiztonsági események bekövetkezésének számos oka lehet. Az alkalmazott vagy vezető azért ad(hat) ki az őt alkalmazó szervezet tulajdonában lévő fontos és értékes információt, mert  nincs tudomása arról, hogy ez nem engedélyezett, tehát képzetlen,  fegyelmezetlen felhasználó (nem tartja be az írott és íratlan kezelési szabályokat, pl. ingyenes, kétes eredetű szoftvereket tölt le),  figyelmetlen és/vagy hanyag (lehetséges, hogy fáradt vagy túlterhelt…),  megtévesztették és úgy érzi, hogy ki kell adni az információt (segítőkészség, hiszékenység v. befolyásolhatóság; pl. social engineering – Mitnick-Simon, 2003),  megfenyegetik, megzsarolják,  bosszút áll (elbocsátják vagy „bemutatja” és „bebizonyítja” az információs rendszer hibáit), 8

 megfelelő információbiztonsági szabályozás nem létezik (a „legjobb” tudása alapján teszi a dolgát, a kialakult „vállalati gyakorlat” alapján),  az információbiztonsági szabályozás nincs összhangban az üzleti folyamattal és az információtechnológiával (az IT szabályszerű alkalmazása a tranzakció-kezelés rovására megy). A kockázatelemzés során a technológiai háttér és a várható emberi magatartás vizsgálata nem szétválasztható (Williams, 2008). A munkavállaló által végrehajtott tudatos károkozás mindig több veszélyt hordoz magában, mint a külső információbiztonságot érintő támadás. A vállalatok mégis a külső fenyegetésekre készülnek inkább. A belső támadó ismeri az információs rendszerek gyenge pontjait, tudja, hogy melyek a szervezet számára értékes információk és tisztában van az üzleti és ügyviteli folyamatok sebezhetőségével (Colwill, 2009). Bármilyen szervezeti információbiztonságot érintő, szándékos emberi fenyegetés három pilléren nyugszik; • motiváció, • lehetőség (hely és idő), • és képesség „támadás” végrehajtására. Ha ezek közül egy is hiányzik, akkor a védelem már-már biztosított. A szándékos fenyegetés (ill. károkozás) kockázatai külön kezelendők. A nem szándékos balesetek elsősorban a gyors és nem megfelelően követett információtechnológiai és szervezeti változásokból adódnak. A közösségi oldalak használata, és esetenként a saját hordozható információtechnológiai eszközök vállalati hálózathoz történő csatlakozatása is komoly kockázati tényezőket jelent. Otthoni munkavégzés esetén már nem figyel annyira a munkavállaló a biztonsági szabályok betartására. Ezt a fenyegetést egészíti ki az outsourcing partnerek az IT infrastruktúrához biztosított hozzáférése. A külső partnerekből újfajta „belső munkavállalók” lesznek, akik a vállalati szabályokat nem mindig tartják magukra nézve köztelezőnek. 1.3.1 A képzettség és az információbiztonsági tudatosság Egy szervezet információs vagyonát a szándékos külső és belső károkozás mellett az információbiztonsági

tudatosság

hiánya

(ENISA)

is

fenyegeti.

Ilyen

lehet

a

meggondolatlanság, a képzetlenségből adódó bizonytalanság és a betarthatatlannak tűnő vagy nem kellően ismert ügyviteli szabályozás. 9

A szabályozandó területek elsősorban az Internet munkahelyi használatát érintik: • böngészés és letöltés (illegális tartalmak megjelenése a szervezeten belül), • közösségi oldalak látogatása (bizalmas vállalati adatok publikussá tétele), • elektronikus levelezés (címzett egyértelmű azonosításának hiánya), • azonnali üzenetküldés (instant messaging services), ill. csevegés használata magáncélú kapcsolattartásra. Az informatikai képzettségi szintek különböző információbiztonsági kockázatokat hordoznak magukban. A képzetlen felhasználó nem képes még a legegyszerűbb információtechnológiához kapcsolható feladatokat sem ellátni. Az alapszintű informatikai ismeretekkel bíró munkavállaló előképzettséget nem igénylő irodai alkalmazásokat képes használni, de újszerű vagy összetett feladatok esetén gyakran bizonytalan és bizalmatlan. A formális képzéseken (pl. ECDL, ERP) részt vett, „középszintű” ismeretekkel bíró felhasználó készségszinten használja az ő munkaterületét lefedő vállalati alkalmazásokat. Sokszor képes kisebb rendszerhibák elhárítására. A magabiztosság azonban kockázati tényezőt jelent, hiszen túlértékelheti saját képességeit (pl. indokolatlan adatbázis módosítás). A kiemelt tudású felhasználó (sok szervezetnél ún. kulcsfelhasználó) részterületeken szinte rendszergazdai ismeretekkel bír, sokszor ismeri az alkalmazások alatt futó adatbázis-kezelő és operációs

rendszerek

működésének

néhány

elemét.

Saját

területén

felismeri

az

alkalmazáshibákat és képes azokat önállóan kijavítani. Ennél a csoportnál a figyelmetlenség és a gondatlanság jelenti (pl. bizalmas vállalati információk hibás e-mail címre történő továbbítása, nem elfogadható jelszókezelés). Fontos megérteni, hogy a munkavállalók számára melyek a fő motiváló tényezők. Elvárjuk tőlük, hogy legyenek lojálisak; de mihez? Egy vállalati alkalmazott elkötelezett lehet a saját szervezetével, a vevőkkel és üzleti partnerekkel, az országával, a vallásával, valamint a saját szakmájának írott v. íratlan etikai szabályaival is. Hajlandó-e egy munkatársáról jelenteni, ha nála szokatlan viselkedést tapasztal? (Colwill, 2009). 1.3.2 Generációs kérdések Az információbiztonság emberi tényezői között nemcsak a képzettség, hanem a generációs különbségek is szerepet játszhatnak.

10

A szociológusok és a marketing szakemberek szerint a mai munkavállalók születésük alapján öt jellegzetes csoportba sorolhatók (Lancastar-Stillmann, 2005); • veteránok • ún. „baby boom”-osok (1946 és 1965 között születettek), • X generáció (1965-1980 között jöttek a világra), • Y generáció (1980 után születtek), • Z generáció (1995-től számított születési dátummal rendelkezők). Bár nehéz általánosan elfogadott szabályokat megfogalmazni, de mindegyik korosztályra más-más információbiztonsági kockázat jellemző, más-más „szabálysértéseket” követnek el. A veteránok idős korban találkoztak az informatikával. Számukra már az információs és kommunikációs technológiák használata is kihívást jelent. A „baby-boom”-osok demográfiai robbanás részesei, általában szeretik munkájukat és lojálisak cégükhöz. Kevésbé tudnak alkalmazkodni az információtechnológia fejlődéséhez, ezért technikai és tudásbeli hiányosságaik lehetnek. Felnőtt korukban kezdték el használni az info-kommunikációs eszközöket. Az X generáció tagjai szeretik a függetlenséget, azonban gyakran fásultak és cinikusak. Munkavégzésüket már alapvetően befolyásolja az Internet-használat. Rosszindulatból is okozhatnak kárt. A biztonsági előírásokat gyakran figyelmen kívül hagyják a hatékonyabb munkavégzésre hivatkozva. Jelenleg a munkaerőpiac domináns tagjai. Az Y generáció tagjai - akik már az információs kor „gyermekei” - általában jóindulatú és fogékony az információtechnológia iránt, de eredménytelenség esetén türelmetlenné válhatnak (Tari, 2010). A munkahelyen leginkább ők keresnek fel kockázatosnak tűnő honlapokat. Gyakran saját mobil eszközökre töltenek le - természetesen titkosítás nélkül bizalmas vállalati adatokat. Néha munkavállalásuk feltételeként a szabad info-kommunikációs (okos telefon, otthoni munkavégzést lehetővé tevő hordozható eszközök) eszközválasztást is megjelölik, amivel a rendszergazdákat és az információbiztonsági szakembereket hozzák nehéz helyzetbe (heterogén információtechnológia…). Z generáció már „beleszületett” az Internetbe… Tagjai azonban a munkaerőpiacon még nem nagyon jelennek meg. A generációs különbségeket, a korcsoportok sajátosságait tehát figyelembe kell venni az információvédelem szabályozása estén is (Kelemen, 2008). Jelszóhasználati szokásaik is eltérőek (Schüller, 2011).

11

1.3.3 Munkakörnyezet A mobil eszközök mindennapos használata, az otthoni internetes kapcsolatot kihasználó munkavégzés vagy az ergonómiailag nem megfelelően kialakított munkahely számos biztonsági kockázatot is felvet. Az elveszített/eltulajdonított eszközökön túl értékét tekintve sokkal jelentősebb veszteség lehet a tárolt adatok elvesztése vagy illetéktelen kezekbe kerülése. A

rossz

munkakörülmények,

figyelemmegosztó

környezeti

hatások

rossz

irányba

befolyásolhatják a biztonsági intézkedések betartását és a pontos munkavégzést. A munkavégzés befejezése után is gondoskodni kell a különböző alapú információhordozók megfelelő tárolásáról és azok hozzáféréséről. Gyakran előforduló probléma, hogy az egy helyiségben dolgozó kollégák egymás jelszavával lépnek be a vállalati alkalmazásokba, férnek hozzá a vállalati adatbázisokhoz. A gyorsabb munkavégzés „érdekében” a közelebbi vagy éppen „szabadon lévő” hozzáférési pontot választják és nem „bajlódnak” a kilépés és a belépés jelszavakkal védett folyamatával. Információbiztonsági kockázatot jelenthet a hagyományos telefonbeszélgetések lebonyolítása is. Nem megfelelő környezetben (zajterhelés, fokozott munkatempó) elmaradhat a hívó vagy hívott fél egyértelmű azonosítása. 1.3.4 Információtechnológiai és információbiztonsági képzések minősége Az informatikai beruházások leggyakrabban elmaradó része a felhasználók megfelelő „betanítása”. Az oktatások gyakran nem veszik figyelembe a szervezeti egységek sajátosságait, a felhasználók eltérő alapképzettségét és a generációs sajátosságokat. A szakmailag kiválóan megfelelő rendszergazda nem biztos, hogy oktatás-módszertani kérdésekben is hasonlóan jól felkészült. Elmaradnak a napi rutin mellett megkopó információvédelmi tevékenységgel kapcsolatos „frissítő” képzések és szinte tabunak számit az elsajátított ismeretanyag számonkérése. Az információtechnológiai változásokból adódó szabályozás-módosítások sem mindig jutnak el azonnal az érintettekhez. 1.3.5 Szervezeti (biztonsági) kultúra A szervezeti kultúra a „… szervezet tagjai által elfogadott, közösen értelmezett előfeltevések, értékek, meggyőződések, hiedelmek rendszere. Ezeket a szervezet tagjai érvényesnek fogadják

12

el, s az új tagoknak átadják, mint a problémák megoldásnak követendő mintáit, és mint kívánatos gondolkodási és magatartásmódot.” (Bakacsi, 2004, p.226.) A szervezeti kultúra írott és íratlan, illetve formális és informális szabályokon alapul. Szervezeti egységekben szubkultúrák jelennek, jelenhetnek meg, amelyek az információk kezelését, birtoklását is befolyásolják. Az információbiztonsági irányítási rendszer, ill. az információvédelem kialakítása óhatatlanul a vállalati kultúra megváltozását is magával hozza. Az információbiztonsági szakembernek a megelőző tevékenység és a folyamtokra optimalizált védelmi intézkedések betartása a cél, míg a szervezet többi vezetőjének az üzleti célok teljesülése a fontos. Változások esetén szükséges a folyamatok újraszabályozása, a szervezetet és tagok kapcsolatának felülvizsgálata (Ashenden, 2008). Ki, mikor, milyen információt, adatot hoz létre, módosít, kérdez le és töröl? Szervezeti (biztonsági) kultúra

Munkavállalók; Tudás Képzettség Gyakorlat Etika Életkor Vallás Nemzetiség Viselkedés

Tevékenységek; Folyamatok Szabályozás Emberközpontúság

Információtechnológia; Hardver Szoftver Költségek Ergonómia

3. ábra: Szervezeti (biztonsági) kultúra tényezői (Williams, 2008) 1.4 Folyamat- és vállalatbiztonság „A folyamat egy vagy több tevékenység, amely értéket növel úgy, hogy egy bemenetkészletet átalakít a kimenetek készletévé (javakká vagy szolgáltatásokká) egy más személy (a vevő, ill. felhasználó) számára, emberek, módszerek és eszközök kombinációjával.” (Tenner –DeToro, 1998, p.75.) A kockázatkezelés is vállalati folyamatokra (termékfejlesztés, értékesítés, beszerzés, termelés, szerviz, elosztás, stb.) irányul, és így elérhető a folyamatbiztonság, amely révén a folyamatokat végrehajtó szervezet az előírt időpontra megfelelő mennyiségű és minőségű kimenetet nyújt. Ha a vállalati – különösen az értékteremtő – folyamatok „biztonságosak”, ill.

13

elfogadott kockázati szint mellett üzemelnek, akkor az egész vállalat megfelelő „biztonsági állapotba” kerülhet. A vállalatbiztonság olyan állapot, amelyben a gazdálkodó szervezet képes hosszútávon fenntartani a működőképességét és értékteremtő folyamatait, ill. nem várt események – akár katasztrófák – bekövetkezése után azokat a lehető legrövidebb idő alatt helyreállítani. A biztonság további kritériuma, hogy a vállalat jövője a stratégiai tervei alapján saját kezében van és a vállalat tevékenysége során nem veszélyezteti a környezetét, a külső és belső érintetteket. A vállalatbiztonság fenntartása holisztikus szemléletet kíván. Folyamatos kockázatelemzésen és az ez alapján meghatározott védelmi intézkedéseken alapszik. 1.5 Vállalati felelősség A vállalatbiztonság külső szemlélő részéről nehezen értékelhető, hiszen nem ismeri részletesen a vállalati kockázatokat, azok belső minősítését és az ezekre hozott védelmi intézkedéseket. Az üzleti partnereket sokszor a vállalat önmagáról kialakított – biztonsági elemeket is tartalmazó – képe is befolyásolja. Ebben az esetben a vállalatbiztonságot a nehezen mérhető üzleti bizalom is minősíti. Edward R. Freeman vezette be az ún. stakeholder-szemléletet a nyolcvanas évek elején. Minden gazdálkodó szervezetnél találhatók olyan külső és belső csoportok (kormányzat, versenytársak, szakmai és civil szervezetek, alkalmazottak, fogyasztók, szolgáltatók, beszállítók, hitelezők stb.), akik érintettek a szervezet küldetésének teljesítésében (Freeman, 1984). Ezek a csoportok sokszor befolyással bírnak a vállalat erőforrásaira is. Az érintettekkel (stakeholderekkel) történő kapcsolattartás, a velük folytatott üzleti tranzakciók sikeressége és az ő érdekeik figyelembe vétele létfontosságú a vállalatbiztonság szempontjából. A kockázatok számbavétele és értékelése során tisztázni szükséges az érintettekkel való viszonyt, hatásukat a vállalati folyamatokra és kimenetekre, valamint az érintettek „erőterét”, azaz milyen irányban kívánják befolyásolni a vállalat működését és nem megfelelő kapcsolat esetén milyen veszélyt jelenthetnek a vállalati folyamatok végrehajtására. Az érintetteket a vállalati jövőkép kialakításába, a stratégiai tervezésbe is be lehet vonni. „Barátságos” környezetben, közös célok megfogalmazásával könnyebb a vállalati működést fenntartani, zavar esetén helyreállítani. A vállalatok hosszú távú működése szempontjából egyre fontosabb a fenntarthatóság kérdése. A vállalat elfogadottságát növeli

főleg annak közvetlen környezetében, régiójában 14

ha nem

zsákmányolja ki visszafordíthatatlanul az erőforrásait. Egy biztonságra törekvő vállalat esetében a célok között az erőforrások hosszútávon történő biztosítása is megjelenik, és ez alapvetően befolyásolja a saját régióban található stakeholderekkel való viszonyt. Akár a versenytársakkal is kiegyeznek, ha a fenntarthatóság kerül veszélybe. Ez természetesen a vállalatbiztonság operatív (rövidtávú) és stratégiai bontását is igényelheti. Az erőforrásfüggőség helyett / mellett a regionális fenntarthatóság – mint környezeti, társadalmi igény – is jelentkezik az alkalmazkodó vállalat biztonságpolitikájában és stratégiai terveiben. Az eddig költségalapon hozott üzleti döntésekben (vegyem vagy gyártsam?; ki legyen a beszállító?; honnan biztosítom a szükséges munkaerőt?; fejlesztek vagy know-how-t vásárolok?) szerepet kapnak a biztonság és a regionális fenntarthatóság szempontjai is. Olyan bizalmi légkörre lenne szükség, amelyben kialakulhat érdemi párbeszéd a régióban megtalálható, és erőforrásokat nyújtani tudó potenciális érintettekkel (Zsóka – Zilahy, 2011). A regionális fenntarthatóságot is szem előtt tartó vállalatoknak talán lehetőséget kellene kapni, hogy bemutassák, működési folyamataikat, innovációs tevékenységüket… A vállalat-vezetés és a felelős vállalati magatartás (Corporate Social Responsibility - CSR) összekapcsolása értelmezhető úgy is, hogy a vállalatnak milyen a viszonya az érintettekkel (Zolnai et.al, 2005). A vállalati felelősség nem egyszerűen etikai kategória. Nyereséget kell termelni a tulajdonosoknak, ki kell elégíteni a vevőket és be kell tartani piacon elfogadott írott és íratlan szabályokat, valamint mérlegelni kell üzleti döntéseinknek rövid és hosszú távú hatásait a környezetre, a társadalomra, és az egyénre egyaránt. Az Európai Bizottság definíciója szerint a CSR „olyan koncepció, amely alapján a vállalatok a társadalmi és környezeti megfontolásokat üzleti folyamataikba és a stakeholderekkel folytatott interakcióikba integrálják, önkéntes alapon.” (EC, 2005) Hogyan kapcsolódik ez a vállalatbiztonsághoz? A bizonyítottan „felelős vállalat” bizalmat ébreszt az érintettekben, amely így biztonságot is szolgáló üzleti tranzakciókat hozhat. A bizonyítás alapja lehet valamilyen szabály szerint végrehajtott önértékelés, vagy külső fél által végzett felelős magatartást elemző vizsgálat. A vizsgálatok az alábbi szempontok szerint történhetnek (Angyal, 2008):  jog- és szabálykövetés (pl. bírósági szakaszba került jogsértések száma),  etikus magatartás (pl. rendelkezik-e a vállalat etikai kódex-szel) ,  környezethez való viszony (pl. van-e ISO 14001-es környezetirányítási rendszer),  érintettek elégedettsége (pl. vevői v. alkalmazotti elégedettség rendszeres mérése és értékelése), 15

 politikai illeszkedés (pl. együttműködés kormányzattal, önkormányzattal, civil szervezetekkel),  társadalmilag hasznos, de nem profitorientált tevékenység (pl. mecenatúra),  társadalmi problémákra való fogékonyság. Az irodalomjegyzékben megadott számos szabvány és ajánlás nehéz helyzetbe hozza a stratégiai döntéshozókat. A nagyszámú lehetőség közül rendkívül nehéz kiválasztani az alkalmazandó útmutatásokat és kialakítandó irányítási rendszereket. Ennyi mindenre egyszerre felkészülni nem lehetséges. A „bürokrácia” és a folyamatok több-szempontú szabályozása felőrölheti a vállalati menedzsment erőforrásait. Egy idő után a szabályozott működés fontosabb lehet, mint a vállalat termék és / vagy szolgáltatás kibocsátása. A megoldás az integrált irányítási és kontrollrendszerek alkalmazásában körvonalazódik. Az ISO 9001 minőségirányítási, az ISO 14001 környezetirányítási és az ISO 27001 információbiztonsági szabványok közös jellemzője a folyamatközpontúság. Mindegyik az ISO 9001 felépítését követi. A szabványok végén található mellékletek a tartalomjegyzékek pontjait követve ezt a kapcsolatot részletesen bemutatják. A szabványalkotók egyik célja az volt, hogy a szabványok – a többszörös szabályozást elkerülve - integráltan is bevezethetők legyenek. A kialakított integrált irányítási rendszer „egyszeres” auditálása is megoldható. A BPM-GOSPEL (Business Process Modelling for Governance SPICE and Internal Financial Control) konzorcium magyar szakemberek közreműködésével 2012-ben kidolgozta a „Felelős Vállalkozások Irányítási Modelljét” (Governance Model for Trusted Businesses), amely a COSO és CObIT ajánlásokon, valamint az ISO/IEC 15504-es szabványcsomagon alapszik. A vállalat a modell alkalmazásával képes lehet a fenntartható, szabályozott és ellenőrzött üzletmenet kialakítására, ami kiválthatja az érintettek – elsősorban az üzleti partnerek – bizalmát. A COSO vállalati kockázatkezelési keretrendszer alapján megfogalmazott előírások gond nélkül beilleszthetők az ISO 20000 és/vagy CObIT alapján kialakított keretrendszerbe (Wilder, 2008, p.12). Az

ISACA,

az

Információellenőrök

Nemzetközi

Szervezete

2009-ben

olyan

információbiztonsági üzleti modellt (Business Model for Information Security) dolgozott ki, amelybe számos területet érintő szabványt és ajánlást integrált. 2008-ban az IT Governance Institute és az Office of Government Commerce szervezetek olyan ajánlást publikáltak az ISACA honlapján, amelyben az információs rendszerek üzemeltetésének (ITIL ill. ISO/IEC 20000)

és

az

információbiztonság

irányításának 16

(ISO/IEC

27002),

valamint

az

információtechnológia irányításának és ellenőrzésének (CObIT) együttes alkalmazási lehetőségét dolgozták ki. 1.6 Védelmi tevékenységet megalapozó szabványok és ajánlások A vállalati biztonságért felelős vezetők a bőség zavarával küzdenek, amikor az üzletmenetet, ill. annak irányítását biztonsági szempontok alapján is szabályozni kívánják. Számos szabvány, ajánlás tárgyalja vagy érinti a vállalati biztonság egy-egy területét. A most - a teljesség igénye nélkül - felsorolt dokumentumok a biztonság több szempontú megközelíthetőségét mutatják.

1.6.1 COSO ERM keretrendszer A COSO (Comitte of Sponsoring Organisations of Treadway Comission) által a 90-es évek elején összeállított és folyamatosan fejlesztett vállalati kockázat kezelő (Enterprise Risk Management) keretrendszer a vállalat belső folyamataira, azok szabályozására és ellenőrzésére vonatkozik. Az üzleti stratégiát szem előtt tartva minden kockázattípusra alkalmazható, de elsősorban pénzügyi területeken alkalmazzák. Az információs és kommunikációs technológiák vállalaton belüli irányításához nyújt segítséget az ausztrál eredetű, vezetői keretrendszernek is értelmezhető nemzetközi szabvány; az ISO/IEC 38500. Olyan szabályozási kör alakítható ki a dokumentum alapján, amely az üzleti folyamatok információtechnológiai oldalról történő kiszolgálását felügyeli, értékeli és ez alapján irányítja azt. Foglalkozik a vezetők felelősségével, a vállalati stratégia információtechnológiai vonatkozásaival, információtechnológiai eszközök beszerzésével és azok teljesítményével és az üzleti céloknak történő megfeleléssel, valamint az emberi viselkedéssel is. A szabvány alapján kidolgozható GRC modell elemei (Racz et.al, 2010) a következők (4. ábra): 

Irányítás (Governance) – vállalati célok, folyamatok és a folyamatokat működtető szervezet, különös hangsúllyal célok elérését is támogató információtechnológiára (ISO/IEC 38500),



Kockázatkezelés (Risk Management) – várható események és kockázataik azonosítása valamint elvárható biztonsági szint megfogalmazása az összes vállalati folyamatra, ill. kiszolgáló információtechnológiai eszközökre (COSO ERM), 17



Megfelelés (Compilance) – a vállalatnak meg kell felelni a belső előírásoknak és szabályzatoknak,

a

jogszabályoknak,

szabványoknak

és

szerződéses

követelményeknek. A modell alkalmazása egy átfogó, a változó körülményeknek megfelelően folyamatosan alakuló követelményjegyzéket is jelent. A vállalat vezetése tisztában van a kockázatokkal és, hogy adott pillanatban milyen elvárásoknak felel meg. Önfenntartó szabályozási kör, amely kockázatalapú vezetői döntésekhez vezethet. Kezeli a vállalati stratégiát, anyagi és ügyviteli folyamatokat, technológiát, munkavállalókat egyaránt. Irányítás Belső szabályzatok, előírások Operatív vállalat irányítás

Vállalati stratégia Folyamatok

Integrált, holisztikus megközelítés

Alkalmazottak, érintettek

Korrekt és etikus viselkedés, vállalati hatékonyság

Technológia Külső szabályok (jogszabályok, szabványok)

Kockázat-viselési hajlandóság Kockázatkezelés

Megfelelés

4. ábra: GRC modell

1.6.2 MSZ ISO/IEC 27001 Az ISO/IEC 2700x egy brit eredetű információbiztonsági irányítási rendszer, ill. szabványcsomag,

amely

az

információvédelmi

tevékenységhez

ad

útmutatót

(www.iso27001security.com). A vállalatok a biztonsági követelményeket és az ezzel kapcsolatos intézkedéseket az üzleti célok és a szervezeti stratégia alapján határozzák meg. Kiemelt szerepet kap az információbiztonság (sértetlenség, bizalmasság és rendelkezésre állás). Nem kötődik egyetlen információtechnológiához sem. A szabvány (MSZ ISO/IEC 27001) a vállalati működését és az ezzel kapcsolatos követelményeket 14 védelmi területre és ezen belül 35 célkitűzésre és 114 óvintézkedésre (kontrollra) osztja. A kialakított és dokumentált információbiztonsági irányítási rendszer tanúsítása független tanúsító szervezet által elvégezhető (ISO/IEC 27002). A szabványcsomagban található még számos – önálló szabványként megjelenő

kiegészítő rész is (pl. információbiztonsági kockázat kezeléssel

kapcsolatos előírások – ISO/IEC 27005); bevezetési útmutató – ISO/IEC 27003; szektorok közötti kommunikáció szabályozása információbiztonsági szempontból – ISO/IEC 27010; a telekommunikáció információbiztonsága – ISO/IEC 27011). 18

1.6.3 MSZ EN ISO 14001 A gazdálkodó szervezetek a működésükkel kapcsolatos környezetvédelmi feladataik ellátásának

támogatására

szabványosított

környezetközpontú

irányítási

rendszert

alkalmazhatnak (MSZ EN ISO 14001). A cél többek között a környezet terhelésének és működés környezeti hatásainak csökkentése, a vállalati image növelése, valamint a környezetet érintő viselkedés-kultúra elfogadtatása. A környezetközpontú irányítási rendszer a szabványnak megfelelően foglalkozik a szervezet tevékenységeinek környezetet befolyásoló hatásaival, kockázatértékeléssel, a működéssel kapcsolatos jogi és egyéb biztonsági követelményeknek történő megfeleléssel és a még elfogadható környezetterhelés elérésével. Meghatározza a környezettudatos működéshez a szükséges erőforrásokat és képességeket, valamint a külső és belső kommunikáció formáit. Szabályozza a vészhelyzetekre történő felkészülést, a hibaelhárítást, az ellenőrzést és a megelőző tevékenységeket. A rendszerszabvány nem ad meg kibocsátásra vonatkozó konkrét követelményeket és ellenőrzési módszereket. Alkalmazása elsősorban etikai indíttatású, de egyre fontosabb szerepet játszanak a jogi és gazdasági követelmények is.

1.6.4 CObIT 4.1 Az ISACF (Information Systems Audit and Control Foundation, IT Governance Institute, USA – Információs Rendszerek Ellenőrzésével és Vizsgálatával foglalkozó Alapítvány) kidolgozott egy ajánlást „CObIT” (Control Objectives for Information and related Technology – Ajánlás információ technológia irányításához, kontrolljához és ellenőrzéséhez) címmel. Az anyag gyakorlatilag irányítási eszköz, amely segít megérteni és kezelni az információval, valamint az információ technológiával kapcsolatos kockázatokat és előnyöket. Elsősorban üzleti vállalkozások számára készült, nemzetközileg elfogadott és fejlesztett „keretrendszer”, amelynek célja az információ technológiai szolgáltatások és a szervezet működési folyamatainak összehangolása, valamint az informatikai szolgáltatások biztonsági és irányítási jellemzőinek mérhetővé tétele. A

CObIT

a

legjobb

gyakorlatot

meghatározott

szempontok

szerint

csoportosító

dokumentumok gyűjteménye. A szervezeti (üzleti) célok teljesítéséhez szükséges információk biztosítása érdekében az informatikai erőforrásokat összetartozó eljárások keretében kell kezelni. Segítségével áthidalható az üzleti kockázatok, az ellenőrzési igények és a technikai 19

jellegű kérdések közötti szakadék. A felső vezetés, a felhasználók, az informatikusok és az információs rendszer ellenőrei egyaránt használhatják. A CObIT tényleges célja az informatikai biztonság elérése és megtartása minimális kockázat, ill. maximális haszon mellett… A felépítés a következő:  Vezetői összefoglaló  Keretrendszer  Részletes kontroll irányelvek (34 eljárás, ill. folyamatra + vezetői útmutatók és érettségi modell + auditálási útmutató, kritikus sikertényezők, kritikus cél és teljesítménymutatók) Mellékletek (összefoglaló áttekintés, esettanulmányok, gyakran feltett kérdések) Az ajánlás 34 „irányítási” célt fogalmaz meg az informatikai folyamatokkal kapcsolatban, azokat négy részterületre bontva: 1. tervezés és szervezés, 2. beszerzés és megvalósítás, 3. szolgáltatás és támogatás, 4. figyelemmel kísérés értékelés. A 34 folyamat mellett 215 részletes célkitűzés, ill. kontroll irányelv készült.

1.6.5 ISO/IEC 15504 Az ISO/IEC 15504-es szabványcsomag alapján a vállalati folyamatokat két dimenzió alapján lehet csoportosítani és értékelni, valamint fejleszteni. Mi az adott folyamat célja, várható eredménye és mit tudunk általa elérni (folyamatképesség)? A folyamatképesség szintjei a következők (ISO/IEC 15504-2): 0. szint – hiányos folyamat (a folyamat célja nem biztos, hogy teljesül…), 1. szint – végrehajtott folyamat (a folyamat célja valamilyen szinten teljesül, van eredmény), 2. szint – irányított folyamat (és a folyamat eredménye is megfelelően kezelt), 3. szint – kialakított folyamat (a folyamat minta / szabvány alapján „megtervezett” és végrehajtott), 4. szint – kiszámítható folyamat (a folyamat mérhető és ellenőrizhető), 5. szint – optimalizáló folyamat (a folyamat fejleszthető és a megadott célok teljesülnek, itt már megjelenik a „visszacsatolás” is…). 20

A folyamatok értékelésével és kimeneteik minősítésével a kockázatértékelés irányába is elindulunk. A végrehajtott és az irányított folyamatok „közepes” és „magas” kockázatot hordoznak. A 3. és 4. szinthez (kialakított és kiszámítható folyamatok) már csak „közepes” és „alacsony” kockázati szint társul. Az optimalizáló folyamat pedig csak alacsony kockázatú lehet. A megállapított kockázati szint természetesen függ attól is, hogy a tényleges folyamat a valóságban mennyire tér(het) el az előre megadott képességszintjétől (Iványos – Roóz, 2010).

1.6.6 MSZ ISO 28001 A gazdálkodó szervezetek számára legfontosabb erőforrás a szakmailag felkészült, értékteremtő ember.

A munkahelyi egészségvédelem és biztonság hatékony kezelését

támogatja az MSZ 28001-es szabvány szerint felépíthető irányítási rendszer. Elsődleges célja azoknak a kockázati eseményeknek a meghatározása és kezelése, amelyek bekövetkezésük esetén

károsan

befolyásolhatja

a

munkavállalók

teljesítményét,

ill.

balesetet,

egészségkárosodást idézhetnek elő. Az irányítási rendszer kezeli a munkafolyamatok kockázatait, figyelembe veszi a releváns jogi környezetet és az adott szervezetnél jellemző biztonsági követelményeket, valamint az elérendő célokat. Szabályozza a munkaegészség fenntartásához kapcsolódó feladatokat. Segít a folyamatok megfigyelésében, értékelésében és az irányítási rendszer fenntartásához szükséges erőforrások és képességek meghatározásában. Előírja a bekövetkező kockázati események

dokumentálását

és

utólagos

értékelő

vizsgálatát.

Kiemelten

kezeli

vészhelyzetekre történő reagálást és a helyesbítő és megelőző tevékenységeket.

a A

rendszerszabvány nem ír elő konkrét követelményeket és ellenőrzési módszereket, azonban alkalmazása célorientált és folyamatszemléletű szervezeti működést biztosít. Alkalmazásával hozzájárulhatunk az emberi erőforrás jobb védelmét szolgáló munkakörnyezet kialakításához.

1.6.7 MSZ ISO/IEC 20000 Az MSZ ISO/IEC 20000-1, -2 szabvány az információs rendszerek üzemeltetési kérdéseivel foglalkozó, brit eredetű ITIL (Information Technology Infrastructure Library) ajánlás alapján, ill. azzal összhangban készült. A dokumentum első része egy formális követelményrendszer az elfogadható informatikai szolgáltatásokkal kapcsolatban, míg a második rész útmutató a szolgáltatásirányításhoz és az első rész szerinti audithoz. A szolgáltatás menedzsment tevékenységek a ma népszerű, a többi szabványban is alkalmazott „Plan-Do-Check-Act” modellhez kapcsolódnak. 21

A menedzsment rendszer, az informatikai szolgáltatások tervezésének és megvalósításának kérdésköre, valamint az új szolgáltatások tervezése mellett öt alapvető területe van a teljes szolgáltatás menedzsmentnek:  szolgáltatásbiztosítás

(szolgáltatási

szint,

szolgáltatási

jelentések,

kapacitás,

szolgáltatás folytonosság és rendelkezésre állás, információ biztonság, informatikai szolgáltatás költségtervezése és pénzügyi kezelése),  szabályozási folyamatok (konfiguráció- és változás menedzsment),  kiadási folyamatok (dokumentumok, működési leírások kiadás kezelése, a jóváhagyott változások dokumentálása),  megoldási folyamatok (incidens- és problémakezelés),  Kapcsolattartás (ügyfélszolgálat, üzleti- és szállítói kapcsolatok kezelése).

1.6.8 BS 25999 A brit üzletmenet folytonossággal foglalkozó BS 25999-1, -2 jelzetű szabványcsomag szintén egy vállalati működést szabályozó irányítási rendszer kialakítását teszi lehetővé. Minden szervezetre alkalmazható. A potenciális veszélyek és kockázati tényezők feltárása egy összetett hatáselemző munka eredménye (Business Impact Analysis, BIA). Megvizsgálják a vállalat kulcstermékeit, ill. annak előállítási lépéseit, a szolgáltatásokat támogató folyamatokat, az üzleti tevékenység megszakadásának maximálisan elfogadható időtartamát és a külső üzleti partnerektől való függőséget. Az üzleti hatáselemzés alapján a vállalat olyan üzletmenet folytonossági tervet alakít ki (Business Continuity Plan), amely segítségével a váratlan események sem okozhatnak gondot (katasztrófa

helyzet,

alapanyaghiány,

közműzavarok,

munkaerőhiány,

technológiai

berendezések meghibásodása, informatikai problémák, vevői reklamációk stb.). Megmarad a cég jó híre és képes folytatni az értékteremtő tevékenységeket, kiszolgálni az üzleti partnereket. A vállalat minden kritikus anyagi és információs folyamata rendelkezik olyan helyettesítő megoldással, amely lehetővé teszi a rendkívüli helyzetben történő működést és az eredeti állapotba történő visszatérést. A „Plan-Do-Check-Act” ciklus alapján fontos az irányítási rendszer dokumentálása és rendszeres vezetői átvizsgálása, valamint tesztelése és folyamatos fejlesztése is.

22

1.6.9 A SCOR és a CPFR Modell Az amerikai Supply Chain Council (SCOR modell) által megfogalmazott definíció alapján az ellátási lánc minden olyan tevékenységet magában foglal, amely a termék előállításával és kiszállításával kapcsolatos, a beszállító beszállítójától kezdve a végső fogyasztóig bezárólag. Az 5 fő folyamat, amely meghatározza az ellátási láncot; 1. tervezés (a kereslet-kínálat elemzése és a termékek, ill. szolgáltatások előállításának minőségi, mennyiségi és időrendi meghatározása), 2. beszerzés (alapanyag, alkatrész és kooperációs szolgáltatások), 3. gyártás (alkatrészgyártás és szerelés), 4. kiszállítás (készletezés, rendelés-feldolgozás, elosztás, valamint a végső fogyasztó kiszolgálása), 5. visszaszállítás

(hibás,

felesleges

és

karbantartandó

termékek

kezelése,

ill.

vevőszolgálati tevékenység). Az ellátási láncot alkotó szervezetek eredményei nem egyszerűen összeadódnak, hanem az erőforrás-allokációból adódóan a gazdálkodás különböző területein egymást felerősítő szinergikus hatások alakulnak ki. Ez azonban a kockázatokra is igaz. Az ellátási lánc menedzsmentje a vállalatok tudatos együttműködését jelenti. Elfogadják, hogy annak léte versenypozíciójuk javulását eredményezi. A lánc tagjai hajlandók lemondani rövid távú előnyöket hozó egyéni érdekeik érvényesítéséről a teljes lánc optimális működésének érdekében. Ez közös kockázatkezelést és komplex „ellátás” biztonságot eredményező védelmi tevékenységet is feltételez. Ennek szabályozásában nyújthat segítséget az ISO 28000-es szabványcsomag, amely az ellátási láncok biztonság irányítási rendszerére vonatkozó követelményeket is tartalmazza. Az ellátási láncokban fontosabb a teljes hálózat hatékony működése, mint a tagvállalatok egyéni erőforrás felhasználási optimuma. Ez bevált CPFR (Collaborative Planning, Forecasting and Replenishment) folyamatmodell alapján arra készteti a vállalatokat, hogy együttműködjenek.

A szükséglettervezés alapja a végső fogyasztói igény.

A modellt

alkalmazása egy konszenzuson alapuló előrejelzést eredményez, amely azután meghatározza a disztribúció, a termelés és a beszerzés tagokra is lebontott terveit. Az ellátási lánc tagjai törekednek arra, hogy az előrejelzés alapját szolgáló adatok minél pontosabbak legyenek. Ez az ellátásbiztonságot is javítja.

23

1.7 Kutatási módszerek Tanulmányoztam és feldolgoztam a szakirodalom vonatkozó részeit. Elemeztem az információbiztonsággal

és

vállalati

kockázatmenedzsmenttel

foglalkozó

nemzetközi

szabványokat és ajánlásokat. Rendszereztem 2005 óta, a szakmai pályafutásom alatt megszerzett ismereteimet, amelynek jelentős részét a

A Hétpecsét Információbiztonsági

Egyesület szakmai fórumainak rendszeres látogatójaként szereztem. Szakértői konzultációt folytattam a szakmai gyakorlatban is jártas hazai szakemberekkel: Dr. Muha Lajos (NKE), Dr. Beinschróth József (ÓE, KVK), Dr. Szádeczky Tamás (ÓE, KVK), Lábodi Csaba (QLCS Kft), Tarján Gábor (MagiCOM és ISACA), Horváth Gergely Krisztián (ISACA). 2. Új tudományos eredmények 2.1 Kis és közepes vállalatok információbiztonsága [3, 4] A kis- és közepes vállalkozások „meghatározást” az Európai Unió gyakorlatához igazodva 2004. évi XXXIV. törvény szabályozza. Közepes vállalkozásnak tekinthető az a cég, amelynek az alkalmazotti létszáma nem haladja meg a 250 főt, éves nettó árbevétele kevesebb, mint 50 millió euró, valamint a mérleg-főösszeg maximum 43 millió euró. A tényleges magyarországi KKV szektorban - egyéni- és mikro-vállalkozásokat leszámítva hozzávetőlegesen 30 ezer vállalkozás van. Számos hazai és nemzetközi felmérés bizonyítja, hogy

a

vállalatok

nem

foglalkoznak

megfelelő

súllyal

az

informatikai-,

ill.

információbiztonsággal. A helyzet különösen a kis- és közepes vállalkozások (KKV) esetében lehangoló (Symantec 2011). Üzleti környezetük és a velük szemben támasztott elvárások gyorsan változnak, ráadásul az ilyen szervezetek méretükből adódóan rugalmasabbak, mint a nagyvállalatok. A fizikai biztonság, ill. védelem a megfelelő környezet kialakítását jelenti, a szándékos vagy vétlen károkozás ellen, ill. katasztrófahelyzetben.

24

A logikai biztonság, ill. az ehhez kapcsolódó operatív védelem területei a következők: • adatvédelem (személyes és üzleti adatok), • alkalmazás szintű védelem (naplózás), • hozzáférési és jogosultsági rendszerek, • mentési és archiválási rendszerek, • külső és belső hálózat közötti kapcsolat szabályozott működése, • az IT eszközök szoftveres védelme (pl. vírus ellenőrzés), • vészforgatókönyvek katasztrófahelyzetekben. Javaslat az erőforrás-hiányos KKV-k számára az információbiztonság javítására (Horn, 2009 alapján): 1. Legyen a vállalatnál elfogadott információbiztonsági politika! Határozzuk meg, hogy milyen üzleti információk fontosak számunkra és kiknek, milyen módon kell ezeket elérni! 2. Vizsgáljuk át kockázati szempontból üzleti folyamatainkat! Jelöljünk ki szervezeti egységenként információbiztonsági felelősöket! 3. „Központosítsuk” a szoftverbeszerzést! Az alkalmazásokat használatba vétel előtt teszteljük

és

ellenőrizzük

(ez

különösen

igaz

az

ingyenesen

letölthető

megoldásokra…)! 4. Legyen naprakész leltár az IT eszközökről és az adatbázisokról! 5. Tájékoztassuk – akár formális oktatás révén is - az alkalmazottakat az őket érintő információbiztonsági feladatokról és felelősségükről! Törekedjünk a „tiszta asztal, tiszta képernyő” szabály betartatására! 6. Alkossunk és vezessünk be információkezelési szabályokat, különösen a bizalmas személyes és üzleti adatok esetében! 7. Fordítsunk figyelmet a fizikai biztonságra, az IT eszközök tárolására és illetéktelen személyek hozzáférésének megakadályozására! 8. Biztosítsuk az üzletmenet folytonosságát krízis- vagy katasztrófa helyzetben is! Tároljuk a fontos üzleti adatokat és alkalmazásokat redundánsan, akár külső szolgáltató igénybevételével is! 9. Ismerjük meg és használjuk ki az alap- és alkalmazói szoftverek információvédelmi lehetőségeit (pl. naplózás, titkosítás)!

25

10. Védjük az IT-t és kommunikációs rendszereinket rosszindulatú szoftverek és illetéktelen behatolás ellen (pl. antivirus-, spamszűrő- és kémprogram elleni alkalmazások)! A kis- és közepes vállalkozások információbiztonsága kisebb kockázatot jelent, mint egy nagyobb szervezeté. Erőforrások hiányában auditált információbiztonsági irányítási rendszert nem mindig tudnak kialakítani, de védelmi tevékenységük megoldható az ismertetett szabványok és ajánlások alapján kidolgozott szabályozások révén, mind a fizikai-, mind a logikai és adminisztratív (operatív) biztonság területén. 2.2 Munkavállaló, mint információbiztonsági kockázat [7, 8] Minden vállalati értékteremtő és támogató folyamatban szerepelnek EMBEREK. Ők azok, akik az információt, mint erőforrást kezelni, értelmezni és hasznosítani tudják, de ők is követik el (szándékosan vagy vétlenül) az információbiztonsági eseményeket hozó hibákat. A szervezeti információbiztonságot – mint állapotot – érintő fenyegetések jelentős része az információtechnológiai (IT) tényezők mellett a szervezetben dolgozó munkavállalóktól, vezetőktől ered (5. ábra). Ezeket teljes mértékben kiküszöbölni nem lehet, de jó humánerőforrás

politikával

a

kockázati

szint

csökkenthető.

A

munkavállalók,

vezetők

kiválasztásának, alkalmazásának és kilépésének szabályozásába információbiztonsági szempontokat is be lehet, ill. kell építeni. Figyelembe vehető a korábban megszerzett informatikai képzettség, a megbízhatóság, az életkor, vállalati méret és a munkakörnyezet, a szervezeti kultúra valamint a folyamatos képzések elfogadási képessége. Indokolt továbbá az • emberi, • szervezeti, ill. a folyamatokkal kapcsolatos • és információtechnológiai fenyegetések, kihívások holisztikus vizsgálata. A vállalati tranzakció kezelő és vezetői információs rendszerek támogatják, modellezik és sok esetben optimalizálják a vállalati értékteremtő és kiszolgáló folyamatok végrehajtását. A munkatársak (a felhasználók) az információtechnológiai erőforrásokhoz hozzáférve munkakörükből adódó „elemi” feladatokat látnak el. Adatokat rögzítenek, módosítanak, lekérdeznek, esetleg törölnek azért, hogy az információ – mint erőforrás – biztosítva legyen a különböző szintű vállalati döntéshozóknak.

26

Információbiztonsági kihívások

Emberi tényezők;

Szervezeti tényezők;

Képzés (hiánya) Szervezeti kultúra Biztonsággal kapcsolatos kommunikáció

Kockázatbecslés Információs szabadság Gyors információkezelési Erőforrások (hiánya) Biztonsági priorítások Jogosultság Érzékeny adatok kezelése IT felelősség megosztása Üzleti kapcsolatok

Információtechnológiai tényezők; Sebezhetőség Technikai bonyolultság Mobil eszközök használata

5. ábra: Információbiztonsági kihívások (Werlinger et.al, 2008.) A munkavállalók jogosultságát nem mindig a tényleges feladat- vagy munkakör alapján határozzák meg. Esetenként informális szokások és vállalati hagyományok alapján állapítják meg ezeket. Változások alkalmával (áthelyezés, kilépés, új folyamatok, kiszervezés stb.) adhoc módon végzik a jogosultsági kérdések adminisztrációját. „Szabványosított” üzleti folyamatokat végrehajtó vállalatok esetén megfontolandó ún. szerepkörök kialakítása, ami azután összekapcsolódhat a szerepekbe bekerülő felhasználók személyazonosságának kezelésével is. Ugyanabban a szerepkörben dolgozó felhasználók azonos jogosultságot kapnak. A szerepkör nem csak egy informatikai alkalmazáshoz kötődhet. Így a jogosultságok beállítása automatizálható és nagy számban egyszerre változtatható. A felesleges hozzáférések kiszűrhetők és az egyéni jogosultságok száma csökkenthető. A szerepkörök száma tehát kevesebb lesz, mint a felhasználók száma. A szerepkörök köthetők folyamatokhoz (folyamat elemekhez) és szervezeti egységekhez. Az előbbi a vállalat üzleti tevékenységének funkcionális kiszolgálását teszi lehetővé, az utóbbi pedig a szervezeti működést és döntéshozatalt támogatja. A szerepkörök „állandóak”, az információtechnológia fejlődése vagy új folyamatok változtathatják csak meg. A felhasználói fluktuáció így kevésbé van hatással a vállalati információs rendszerek működésére. A szerepkör kialakítás egyik fontos célja tehát az információtechnológia és az üzleti követelmények összhangba hozása (Klarl, et. al, 2009). A személyazonosság kezelés révén azonosíthatjuk a munkatársakat és üzleti partnereket egy vagy több vállalati információs rendszerben. Így szabályozhatjuk hozzáférésüket a különböző 27

információtechnológiai erőforrásokhoz. Összeköti a felhasználói jogosultságokat és tiltásokat a rendszerekben meglévő információkezelési feladatokkal. Ez akkor válik különösen fontossá, amikor a vállalatnak több, egymással kapcsolatban álló, eltérő információtechnológiai infrastruktúrán alapuló információs és kommunikációs rendszere is van. Nem feladata a felhasználói hozzáférés hitelesítése és új jogosultság létrehozása. Végigköveti a felhasználói életciklust egyénenként (pl. belépést, munkakör bővülést, átszervezésből adódó pozíció változást, hosszabb fizetés nélküli szabadságot vagy a kilépést). A felhasználó a vállalati folyamatok végrehajtásából adódó feladatainak elvégzéséhez vállalati információtechnológiai eszközöket is alkalmaz. Természetesen nincs szüksége minden IT erőforrásra és minden tárolt adatra. A jogosultság korlátozza a felhasználó közreműködését, optimális esetben csak a munkaköréből adódó tényleges információkezelési feladatok elvégzését teszi lehetővé, de azt viszont teljes körűen. Meghatározásának alapja az üzleti folyamat(ok), azok céljai , a szervezeti felépítés és az informatikai infrastruktúra. Szerepet játszanak benne az információbiztonsági kockázatok is (értékes vállalati információk elvesztése v. illetéktelen kezekbe kerülése). A tényleges jogosultsági rendszer kialakítására hatással van a szervezeti és egyéni tudás, a vállalati kultúra, valamint a munkakörhöz rendelt felelősség. A jogosultság formálisan is nyilvántartható és nyilvántartandó (kiadható, beállítható, ellenőrizhető, jóváhagyható, elutasítható, szüneteltethető, elvehető). Fontos a munkahelyi vezető és az adott terület adatbiztonságáért felelős hozzájárulása. A felhasználó egyszerűbb esetben felhasználói nevet és jelszót kap (Keszthelyi, 2012). Ez magasabb biztonsági igények esetén kiegészíthető vagy helyettesíthető biometrikus „azonosítókkal” (pl. ujjlenyomat, írisz, fülcimpa) vagy kiegészítő hardver eszközökkel. Ezeket rendeljük és üzleti céloknak megfelelően

a vállalati folyamatoknak

az információs rendszerek, üzleti alkalmazások moduljaihoz,

menüihez, menüpontjaihoz, képernyőihez és adatmezőihez valamint adatbázis lekérdezési lehetőségeihez vagy ha már korábban kialakítottuk a szerepkörhöz.

A jogosultság a

felhasználókon túl köthető alkalmazási helyhez és időszakhoz is. A munkavállalók révén megjelenő információbiztonsági kockázatokat és az arra adott válaszokat (védelmi intézkedések) információtechnológiai, üzleti (gazdasági) és kulturális szempontból is vizsgálni szükséges. Az információbiztonsági kockázatok a munkavállalók esetében sem szüntethetők meg teljesen. A kockázati szint a biztonsági követelmények és az üzleti folyamatok összehangolásával csökkenthető. 28

2.3 Komplex vállalati biztonsági modell [2, 5, 6] A sikeres szervezeti működés alapja a tudatos kockázatvállalás és -kezelés. Az üzleti szervezeteknek olyan kockázatkezelési rendszerre (Enterprise Risk Management – ERM) van szükségük, amely; • azonosítja és kezeli a kockázati tényezőket, • az egész szervezetre és a befogadó környezetre is kiterjed, • révén a vezetők a teljes kockázati profilt átlátják, • segíti a stratégiai és operatív döntéshozatalt. Így megalapozható a vállalati (szervezeti) folyamatok védelme és elérhető a folyamatok biztonsága. Folyamatbiztonság olyan állapotnak tekinthető, ahol az előírt bemenetek (folyamat végrehajtásához szükséges erőforrások) biztosítása után a folyamat tevékenységeit végrehajtó szervezeti egységek az előírt időben megfelelő mennyiségű és minőségű kimenetet (termék, szolgáltatás, információ) nyújtanak és zavar esetén a folyamat normál működése a lehető legkisebb erőforrás ráfordítással és a legrövidebb idő alatt helyreállítható. A

kutatási

előzményeknél

tárgyalt

szabványok

és

ajánlások

többségükben

folyamatközpontúak, de általában a gazdálkodó szervezetek egy-egy funkcionális területére vonatkoznak. Minden szervezeti folyamat végrehajtásához erőforrásokra van szükség, amelyek közül kiemelkedik – az értékteremtő és kiszolgáló folyamatok egyik alapvető feltétele – a megfelelő időben és helyen, a jogosult személyek számára biztosított információ. Ezért lehet az alapja egy egész szervezetre vonatkozó biztonsági modellnek az információbiztonsági irányítási rendszer kialakítása. Az ügyvitel (workflow) szabályozásával – ill. működési zavar esetén annak helyreállításával – megteremthetjük a szervezet „virtuális működésének” biztonságát. A vállalatok működésében kiemelt szerepet kaphat a virtuális vállalati modellt (vállalati információs rendszert – pl. ERP, EAM) alkalmazó felhasználó munkaköri feladatainak meghatározása. A felhasználók előre kialakított – biztonsági szempontokat is figyelembe vevő – pozíciókat töltenek be (Kern et. al, 2002.). Ennek kezelését (munkakör analízis, -tervezés, irányítás és -karbantartás) hívja a szakirodalom ún. szerep életciklusnak. Az információbiztonság – mint állapot – megteremtése után vagy mellett következhetnek a további „részterületek” (emberi erőforrás, környezet, termelés, belső logisztika, ellátási és 29

értékesítési láncok, infrastruktúra, K+F) biztonsági szabályozása. Az ott értelmezett logikai, fizikai és szervezeti biztonság fogalma a többi területre is kiterjeszthető. A folyamatok biztonsága hozhatja meg a teljes vállalati biztonságot (6. ábra). A holisztikus biztonságszemlélet figyelembe veszi és kiemelten kezeli a szervezet stratégiai céljait, az értékteremtő folyamatokat és eszközöket, valamint az ezeket kiszolgáló információ technológiát. A szervezet vezetésének ezért közreműködnie kell a biztonsági célok kijelölésében, elérésében, valamint megvalósításuk ellenőrzésében és mérésében (Carelli et.al, 2004, pp. 14-22.).

fizikai megközelítés

... Infrastruktúra biztonsága Kockázat

Folyamat

felmérés

IT biztonság Információbiztonság

és

Emberi biztonság

elemzés

Környezet biztonsága

Munkakör kezelés

Vállalati

(Role Management)

biztonság

biztonság workflow megközelítés

Ellátási lánc biztonsága logikai megközelítés

... Célok

Folyamatok

Szervezet

6. ábra: Vállalati biztonság elérése A szervezeti biztonság is állapot. Ez azonban nem tekinthető statikusnak. Kockázatelemzésen és -kezelésen alapuló, állandó fejlesztést és ellenőrzést igénylő folyamatos védelmi tevékenység lehet csak eredményes a gazdálkodó szervezeteknél. A 6. ábrán vázolt előzetes modell számos szabványt és ajánlást figyelembe véve került kialakításra. A klasszikus „cél – folyamat – szervezet” sorrend, ill. szabályozási kör itt is érvényesülhet. Az üzletmenet folytonosság és a katasztrófa-elhárítás témakörei elsősorban az információbiztonsággal foglalkozó szabványokban és ajánlásokban jelennek meg. A szűken értelmezett információtechnológiai megközelítés (BCP, DRP) kiterjeszthető bármilyen más vállalati folyamat feltételeinek biztosítására, annak előírásszerű végrehajtására vagy zavar esetén normál működésének helyreállítására. 2.4 Vállalatbiztonság szerepe az üzleti bizalom kialakításában [1, 9, 10] A kockázat menedzsment számos ponton kapcsolódhat a vállalat külső és belső környezetéhez, ill. a vállalat érdekeltjeihez. Kívülről befolyással bírnak rá a törvények, külső 30

finanszírozók, nemzetközi, országos és helyi szabályozások. Belülről hatnak rá a szervezeti célok, beruházási projektek, üzleti folyamatok és a szervezetnél alkalmazott üzleti modellek és szabványok, partnerekkel megkötött szerződések. Helyes, ha a vállalat saját stratégiai céljainak megfogalmazásánál előtérbe helyezi a proaktív kockázatelemzésen alapuló védelmi tevékenységet. Az elért biztonság versenyképességi tényező is lehet. Azok a vállalatok versenyképesek, amelyek a társadalmilag elfogadott normák betartása mellett erőforrásaikat minél nagyobb nyereséggé tudják alakítani és képesek a működésüket befolyásoló külső környezeti és belső változásokat észlelni valamint ehhez alkalmazkodni a tartós működőképességük érdekében (Chikán et.al, 2002.). A vállalati versenyképesség alapvető, de nem kizárólagos tényezője a nyereséges gazdálkodás. A tartós működőképesség feltételezi, hogy a vállalat törekszik a biztonságra, a fizikai és emberi erőforrások, a vállalati folyamatok, az innováció, a piaci kereslet és a vállalat közvetlen környezete szempontjaiból egyaránt. A vállalatok tőkéje, a termékek és szolgáltatások iránti kereslet, az üzleti bizalom (hiánya), a regionális érdekek és a vállalatfejlesztési elképzelések (piac, termék, technológia, szervezet) eredményessége mind-mind a versenyképesség fokmérője. A versenyképesség fenntartása a gazdálkodó szervezet stratégiai céljainak elérését is jelenti változó gazdasági, jogi, piaci és kulturális viszonyok között. A vállalati szakterületek biztonsági igényei mellett, után fontos szerepet kapnak a folyamatok és azok ügyviteli leképezése. Ez utóbbi munkakörök kialakítását, munkaköri feladatok meghatározását teszik szükségessé. A szervezetek legfőbb biztonsági kockázata az ember és a vállalat biztonság csak úgy érhető el, ha folyamatokban résztvevők munkáját szabályozzuk, ill. felkészítjük őket nem várt kockázati események kezelésére. A vállalatbiztonság elérése és mérése megjelenik a vállalat versenyképességében is, amely később nehezen számszerűsíthető, de nehezen is erodálható (szervezetek közötti v. üzleti) bizalmat fog eredményezni. Az üzleti bizalom visszahat a versenyképességre és azon keresztül a biztonságra is. A bizalom a vállalat üzleti környezetét is minősíti. A bizalommal viseltető érintettek segíthetnek a jobb vállalati teljesítmény elérésében.

31

3. Kutatás és a bemutatott eredmények hatása, visszhangja A tárgyban 2007 óta született, válogatott 10 publikációm és a hivatkozásaik az 5. pontban megtalálhatók. A kutatás eredményei elsősorban különböző szintű felsőoktatási képzésekben, ill. azok tananyagaiban hasznosulnak. Szabadon választható tantárgyak tematikáját állítottuk össze, ill. oktattuk Dr. Keszthelyi Andrással közösen az Óbudai Egyetem Biztonságtechnikai mérnöki MSc szakán;  Információbiztonság (2010/2011 II. és 2011/2012 II. félévben),  Adatbiztonság elmélete és gyakorlata (2014/15 I. félévtől). 2012-ben az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki és Keleti Károly Gazdasági Kara összefogott és közreműködésemmel elkészítette az „Adat- és információvédelmi szakember” szakirányú továbbképzési szak szakindítási dokumentációját. A képzést 2013-ban az Oktatási Hivatalban befogadták, létesítési határozatát kiadták. (A képzés szakfelelőse: Dr. Beinschróth József egyetemi docens, KVK, Híradástechnikai Intézet) Az Óbudai Egyetem Biztonságtudományi Doktori Iskolájában a 2012/2013 I. félévétől kezdődően hirdették meg az „Információbiztonsági irányítási rendszerek” c. kutatási tématerületet megalapozó tárgyamat, amit azóta többen (4 doktorandusz) fel is vettek és sikeresen teljesítettek is. 2013/2014-es tanévtől kezdve két doktorandusz hallgató kezdte meg tanulmányait témavezetésemmel

az

Óbudai

Egyetem

Biztonságtudományi

Doktori

Iskolájában.

(Témakiírásom címe: Információbiztonsági irányítási rendszerek kialakítása.) Mozsár Lívia kutatásai az Informatikai alkalmazások biztonságos menedzselésének módszertani megalapozásához kapcsolódnak. A fő területe az IT portfoliómenedzsment szabályozási lehetőségeinek köre. Fehér Polgár Pál a sajáttulajdonú mobilinformatikai eszközök szervezetben történő használatának - információbiztonsági irányítási rendszerrel megvalósítható - szabályozási lehetőségeit vizsgálja. Lábodi Csabával közösen számos tanulmányt írtunk és konferencia előadást tartottunk az integrált irányítási rendszerek kialakításának és alkalmazásának elterjedése érdekében. A minőség-. környezet- és információbiztonsági irányítási rendszerek egy rendszerben történő, integrált kialakítása, működtetése lényegesen kisebb szervezeti erőforrásokat igényel, mint a rendszerek egymástól független kezelése. 32

4. Irodalom  Aagedal, Jan Øyvind – den Braber, Folker – Dimitrakos, Theo – Gran, Bjørn Axel – Raptis, Dimitris – Stølen, Ketil: Model-based Risk Assessment to improve Enterprise Security. Proceeding of the 6th International Enterprise Distributed Object Computing Conference (EDOC’02), September 17-20, 2002, pp. 51-64., ISBN 0-7695-1742-0, www.itsec.gov.cn (letöltés dátuma: 2011. szeptember 30.)  Angyal Ádám: Vállalatok társadalmi felelőssége. (Versenyben a Világgal 2007-2009, 51. műhelytanulmány). Versenyképesség Kutatások Műhelytanulmány-Sorozat, Budapesti Corvinus Egyetem, Vállalatgazdaságtan Intézet, 2008.  Ashenden, Debi: Information Security management: A human challange? Information Security Technical Report. Vol. 13., Issue 4, November 2008, pp. 195-201.  Bakacsi Gyula: Szervezeti magatartás és vezetés. Budapest, Aula, 2004.  Carelli, Richard A. – Allen, Julia H. – Stevens, James F. – Willke, Bradford J. – Wilson, William R.: Managing for Enterprise Security. Networked Systems Survivability Program, Carnegie Mellon University, 2004, p.55 (CMU/SEI-2004-TN046)  Chikán, Attila – Czakó, Erzsébet - Zoltay-Paprika Zita: National Competitiveness in Global Economy: The Case of Hungary, Budapest, Akadémiai Kiadó. 2002. p.292  Colwill, Carl: Human factors in information security: The insider threat – Who can you trust these days? Information Security Technical Report. Vol. 14., Issue 4, November 2009, pp. 186-196.  Freeman, R. Edward : Strategic Management. A Stakeholder Approach. Pitman Series in Business and Public Policy, 1984.  Godányi

Géza:

Katasztrófavédelem

és

üzletmenet-folytonosság

az

információtechnológiában (A DR/BC tervezés alapjai). Híradástechnika, LIX évf. 2004/4. pp. 47-52.  Horn, Andy: Information Security – More Than An IT Challenge for SME. www.freshbusinessthinking.com/business_advice.php?CID=3&AID=2629&PGID3 (letöltés dátuma: 2009.11.25.)  Horváth Zsolt - Szlávik Péter: Vállalati integrált kockázatkezelés I-II.. Minőség és Megbízhatóság, 2011/3. szám pp. 124-130 és 2011/4. szám pp. 219-226. 33

 Iványos János – Roóz József: Új megközelítés a közszféra belső kontrollrendszereinek értékelésére. Pénzügyi Szemle, 2010/2. szám, pp. 364-379.  Ji-Yeu Park – Rosslin John Robles - Chang-Hwa Hong – Sang-Soo Yeo – Tai-hoon Kim: IT Security Strategies for SME’s. International Journal of Software Engineering and its Applications, Vol. 2. No. 3. July. 2008, p. 91-98.  Kelemen László: Nem sztereotípiák. IT-business, 2008. szeptember 28, VI évf. 37. sz. pp.32.  Keszthelyi András: Információbiztonság, technikai alapismeretek. in Nagy Imre Zoltán szerk: Vállalkozásfejlesztés a XXI. században II. tanulmánykötet, Óbudai Egyetem, 2012, pp. 303-340.  Kern, Axel – Kuhlmann, Martin – Schaad, Andreas – Moffett, Jonathan: Observations ont he Role Life-Cycle int he Context of Enterprise Security Management. SACMAT’02 Proceedings of the 7th ACM Symposium on Acces Control Models and Technologies, Monterey, CA, USA, June 3-4., 2002, pp. 43-51.,  Klarl, Heiko – Molitorisz, Korbinian – Emig, Christian – Klinger, Karsten – Abeck, Sebastian:

Extending

Role-based

Access

Controll

for

Business

Usage.

SECURWARE’09, The Third International Conference on Emerging Security Information Systems and Technologies, Athens/Glyfada, Creece, June 18-23., 2009, pp. 136-141.  Lancaster, Lynne C. – Stillman, David: When generations collide. New York, First Collins Business Edition, 2005. p.384.  Mitnick, Kevin D – Simon, William L.:The Art of Deception: Controlling the Human Element of Security. Wiley, 2003. p. 368  Schüller Attila: Az Y generáció és az információbiztonság. Hadmérnök. VI. évfolyam, 2. szám, 2011. június, pp. 339-347.  Racz, Nicolas - Weippl, Edgar - Seufert, Andreas : A frame of reference for research of integrated Governance, Risk & Compliance (GRC). In: Bart De Decker, Ingrid Schaumüller-Bichl (Eds.), Communications and Multimedia Security, 11th IFIP TC 6/TC 11 International Conference, CMS 2010 Proceedings. Berlin: Springer, pp. 106117.  Tari Annamária: Y generáció. Jaffa Kiadó, 2010

34

 Tenner, Arthur R. – DeToro, Irving J.: BPR, Vállalati folyamatok újraformálása. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1998.  Werlinger, Rodrigo –

Hawkey, Kirstie –

Beznosov, Konstantin: Human,

Organizational and Technological Challanges of Implementing IT Security in Organizations. Proceedings of the Second International Symposium on Human Aspects of Information Security & Assurance Plymouth, England, July 8-9, 2008 (HAISA’08), pp. 35-48.  Williams, Patricia, A.H.: In a ’trusting’ environment, everyone is responsible for information security. Information Security Technical Report. Vol. 13., Issue 4, November 2008., pp. 207-215.  Zolnai László - Győri Zsuzsanna - Kenyeres Annamária - Jorge Vidal: Vállalkozások társadalmi felelőssége az Európai Unióban és Magyarországon. MKIK, 2005.  Zsóka Ágnes – Zilahy Gyula: A vállalatok szerepe a regionális fenntarthatósági kezdeményezésekben. In Csutora Mária – Hofmeister Tóth Ágnes (szerk.): Fenntartható

fogyasztás?

A

fenntartható

fogyasztás

gazdasági

kérdései.

Szöveggyűjtemény, Budapesti Corvinus Egyetem, 2011, pp. 155-176.  AS/NZS 4360:2004 Risk Management. Australian / New Zealand Standard  MSZ EN ISO 9001:2009 Minőségirányítási rendszerek. Követelmények  MSZ EN ISO 14001:2005; Környezetközpontú irányítási rendszerek. Követelmények és alkalmazási irányelvek (ISO 14001:2004)  MSZ EN ISO 14004:2010; Környezetközpontú irányítási rendszerek. Az elvek, a rendszerek és a megvalósítást segítő módszerek általános irányelvei (ISO 14004:2004; angolnyelvű)  ISO/IEC 15504-1:2004 Information technology – Process assessment – Part 1: Concepts and vocabulary  ISO/IEC 15504-2:2003 Information technology – Process assessment – Part 2: Performing an assessment  ISO/IEC 15504-2:2003/Cor 1:2004  ISO/IEC 15504-3:2004 Information technology – Process assessment – Part 3: Guidance on performing an assessment  ISO/IEC 15504-4:2004 Information technology – Process assessment – Part 4: Guidance on use for process improvement and process capability determination 35

 ISO/IEC 15504-5:2012 Information technology

Process assessment

Part 5: An

exemplar software life cycle process assessment model  ISO/IEC TR 15504-6:2008 Information technology

Process assessment Part 6: An

exemplar system life cycle process assessment model  ISO/IEC TR 15504-7:2008 Information technology

Process assessment

Part 7:

Assessment of organizational maturity  ISO/IEC TS 15504-8:2012 Information technology

Process assessment

Part 8: An

exemplar process assessment model for IT service management  ISO/IEC TS 15504-9:2011 Information technology

Process assessment

Part 9:

Target process profiles  ISO/IEC TS 15504-10:2011 Information technology

Process assessment Part 10:

Safety extension  MSZ ISO/IEC 20000-1:2007; Informatika. Szolgáltatásirányítás. 1. rész: Előírás  MSZ ISO/IEC 20000-2:2007; Informatika. Szolgáltatásirányítás. 2. rész: Alkalmazási útmutató  BS 25999-1:2006; Business Continuity Management, Code of Practice  BS 25999-2:2007; Business Continuity Management, Specification  MSZ ISO/IEC 27001:2014. Informatika. Biztonságtechnika. Információbiztonságirányítási rendszerek. Követelmények  ISO/IEC 27002:2013. Information technology - Security techniques - Code of practice for information security controls  ISO/IEC 27003:2010. Information technology - Security techniques - Information security management system implementation guidance  ISO/IEC 27005:2011. Information technology - Security techniques - Information security risk management  ISO/IEC 27010:2012. Information technology - Security techniques - Information security management for inter-sector and inter-organizational communications  ISO/IEC 27011:2008. Information technology - Security techniques - Information security management guidelines for telecommunications organizations based on ISO/IEC 27002  ISO 28000:2007; Specification for security management systems for the supply chain

36

 ISO 28001:2007; Security management systems for the supply chain - Best practices for implementing supply chain security, assessments and plans - Requirements and guidance  ISO 28002:2011; Security management systems for the supply chain - Development of resilience in the supply chain - Requirements with guidance for use  ISO 31000:2009. Risk management - Principles and guidelines  ISO/IEC 38500:2008; Corporate governance of information technology  Opinion of the European Economic and Social Committee on Information and measurement instruments for corporate social responsibility (CSR) in a globalised economy, European Commission (EC), 2005  CObIT 4.1. verzió (magyar változat - Control Objectives for Information and related Technology (CObIT) 4.1 - Információra és a kapcsolatos technológiára vonatkozó kontroll

célkitűzések)

IT

Governance

Institute,

USA,

www.mtaita.hu/hu/Publikaciok/ISACA_HU_COBIT_41_HUN_v13.pdf

2007. (letöltés

dátuma: 2013. 03.29.)  Enterprise Risk Management - Integrated Framework Executive Summary. Committee of Sponsoring Organizations of the Treadway Commission. September, 2004. www.coso.org/documents/COSO_ERM_ExecutiveSummary.pdf

(letöltés

dátuma:

2013.03.27.)  Supply Chain Council. Supply-Chain Operations Reference (SCOR) Model. Overview. Version 10.0, 2010. http://supply-chain.org/f/Web-Scor-Overview (letöltés dátuma: 2013.04.03.)  Collaborative Planning, Forecasting and Replenishment (CPFR). Overview, 2004, Voluntary

Interindustry

Commerce

www.vics.org/docs/standards/CPFR_Overview_US-A4.pdf

standards (letöltés

(VICS). dátuma:

2013.04.03.)  European Network and Information Security Agency - ENISA (November 2010) How to Raise Information Security Awareness (The new users’ guide p.140) http://www.enisa.europa.eu/activities/cert/security-month/deliverables/2010/newusers-guide (letöltés dátuma: 2014.10.04.)  Symantec 2011 SMB Disaster Preparedness Survey, Global Results, January 2011 www.symantec.com (letöltés dátuma: 2011.05.03.) 37

 BPM-GOSPEL (Business Process Modelling for Governance SPICE and Internal Financial Control): Governance Model for Trusted Businesses. v2.4. 2011 www.governancecapability.com/attachments/article/54/Governance%20SPICE%20M odel%20v24.pdf (letöltés dátuma: 2014.01.08)  BPM-GOSPEL (Business Process Modelling for Governance SPICE and Internal Financial Control): Governance Capability Assessment Case Study Handbook Integrated Assurance Management Scenarios for Trusted Business Operation. 2012. www.iamanager.org/attachments/article/54/Governance%20Capability%20Assessment%20Ca se%20Study%20v12.pdf p.12 (letöltés dátuma: 2014.01.08)  ISACA: An Introduction to the Business Model for Information Security, 2009. www.isaca.org/Knowledge-Center/Research/Documents/Intro-Bus-Model-InfoSec22Jan09-Research.pdf (letöltés dátuma: 2013.03.14)  ISACA: Aligning COBIT 4.1, ITIL V3 and ISO/IEC 27002 for Business Benefit, 2008, A Management Briefing from IT Governance Institute & Office of Government Commerce

www.isaca.org/Knowledge-Center/Research/Documents/Aligning-

COBIT,ITILV3,ISO27002-Bus-Benefit-12Nov08-Research.pdf

(letöltés

dátuma:

2013.02.25.)  An Introductory Overview of ITIL V3. IT Service Management Forum, 2007. (www.itsmfi.org – letöltés dátuma: 2011.10 06.)

38

5. A tézispontokhoz kapcsolódó tudományos közlemények és ismert hivatkozásaik [1] Michelberger Pál: Információbiztonsággal kapcsolatos követelmények érvényesítése az üzleti partnereknél. In: Kadocsa Gy (szerk.) MEB 2007: 5th International Conference on Management, Enterprise and Benchmarking : Menedzsment, Vállalkozás

és

Benchmarking

Nemzetközi

Konferencia.

381

p.

Budapest,

Magyarország, 2007.06.01-2007.06.02. Budapesti Műszaki Főiskola, 2007. pp. 273281. H1., Lábodi Csaba - Nahlik Gábor: Gazdálkodó szervezetek versenyképességének fokozása integrált irányítási rendszerek alkalmazásával. In: MEB 2008: 6. menedzsement, vállalkozás és benchmarking konferencia. (Magyarország) Budapest: Budapesti Műszaki Főiskola, 2008. pp. 263-273. [2] Michelberger Pál - Lábodi Csaba: Development of information security management system at the members of supply chain. ANNALS OF THE UNIVERSITY OF PETROSANI : ECONOMICS 9:(4) pp. 67-78. (2009) H2., Sindhuja P, N: Impact of information security initiatives on supply chain performance: an empirical investigation. INFORMATION MANAGEMENT AND COMPUTER SECURITY (ISSN: 0968-5227) Vol. 22, Issue 5, pp. &-&. 2014 [3] Michelberger Pál - Lábodi Csaba: Az információvédelem, mint a kis- és középvállalkozások megerősödésének egy lehetséges eszköze. In: Csath Magdolna (szerk.) Innováció, versenyképesség, KKV-k: Budapest, 2010. november 5. : nemzetközi konferencia monográfia. Székesfehérvár: Kodolányi János Főiskola, 2010. pp. 29-39. [4] Michelberger Pál - Lábodi Csaba: Necessity or challenge: Information security for small and medium enterprises. ANNALS OF THE UNIVERSITY OF PETROSANI : ECONOMICS 10:(3) pp. 207-216. (2010) H3., Ioana Bianca CHIȚU, Alina Simona TECĂU:Consultancy Service sin Marketing and Management: Growth Factor of Competitiveness for Small and Medium Enterprises. J APPL ECON SCI Vol. 7: Issue 4, 2012, pp. 373-379. H4., Horváth Gergely Krisztián: Information Security Management for SMEs: Implementating and Operating a Business Continuity Management System (BCMS) Using PDCA Cycle. In: Proceedings of FIKUSZ 2013 Symposium for Young Researchers. Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Kar, 2013. pp. 133-141. 39

[5] Michelberger Pál - Lábodi Csaba: Vállalati információbiztonság szervezése. In: Nagy Imre Zoltán (szerk.) Vállalkozásfejlesztés a XXI. században II.. Budapest: Óbudai Egyetem, 2012. pp. 241-302. [6] Michelberger Pál - Lábodi Csaba: After Information Security – Before a Paradigm Change: A complex Enterprise Security Model. ACTA POLYTECHNICA HUNGARICA Vol. 9 Issue 4, 2012, pp. 101-116. H5., Horváth Gergely Krisztián: Information Security Management for SMEs: Implementating and Operating a Business Continuity Management System (BCMS) Using PDCA Cycle. In: Proceedings of FIKUSZ 2013 Symposium for Young Researchers. Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Kar, 2013. pp. 133-141. H6., Zivadin Micic, Nebojsa Stankovic: Inoviranje znanja o multimedijima, zastiti/bezbednosti i drugim podoblastima it. In: Zbornik radova / Nacionalna konferencija sa međunarodnim ucescem Reinzenjering poslovnih procesa u obrazovanju. Cacak: Fakultet Tehničkih Nauka, 2013. pp. 368-375. H7., Mozsár Lívia Alice: Application Portfolio Management. In: Michelberger P (szerk.) : MEB 2014 : Manegement, Enterprise and Benchmarking in the 21st Century. Budapest: Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Kar, 2014. pp. 383-392. [7] Keszthelyi András - Michelberger Pál: From the IT Authorisation to the Role- and Identitiy Management. In: Anikó Szakál (szerk.) 4th IEEE International Symposium on Logistics and Industrial Informatics: LINDI 2012. Konferencia helye, ideje: Smolenice, Szlovákia, 2012.09.05-2012.09.07. Smolenice: IEEE, 2012. pp. 173-177. [8] Michelberger Pál - Beinschróth József - Horváth Gergely Krisztián:The Employe - An Information Security Risk. ACTA OECONOMICA UNIVERSITATIS SELYE Vol. 2, Issue 1, 2013, pp. 187-200. [9] Michelberger Pál: Vállalatbiztonság. In: Nagy, I. Z. (szerk.) Vállalkozásfejlesztés a XXI. században III.: tanulmánykötet. 260 p. Budapest: Óbudai Egyetem, 2013. pp. 3552. [10]

Michelberger Pál: Risk Management for Business Trust. In: Michelberger, P.

(szerk.) MEB 2014: Management, Enterprise and Benchmarking in the 21st Century. 413 p. Budapest: Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Kar, 2014. pp. 401-413.

40