Ha kapsz egy citromot, csinálj belőle limonádét! Dr. Sparksné Széles Erzsébet összeállítása

Ha kapsz egy citromot, csinálj belőle limonádét!

Dr. Sparksné Széles Erzsébet összeállítása

-1-

Ha kapsz egy citromot, csinálj belőle limonádét! A legkedvesebb angol mondásom ez. Mivel angolt tanítok felnőtteknek, van lehetőségem ezt megtanítani angolul is minden egyes csoportomnak. Valóban az életünk során sok váratlan dolog történik, politikailag, gazdaságilag a mi irányításunk alól kívül eső események történhetnek. Van, ami felett nem rendelkezhetünk és nem tudjuk irányítani az eseményeket. Néha a sorstól kemény pofonokat kaphatunk, úgy érezhetjük, hogy kicsúszik a lábunk alól a talaj. De nem kell ezeknek a negatív eseteknek minket véglegesen leteríteni. Gondoljunk arra, hogy a savanyú, néha kellemetlenül töményen erős, csípős és kesernyés gyümölcsből, amit a szerencsétlen körülményeink adnak, készíthetünk egy finom, üdítő és felfrissítő italt! Rajtunk áll a döntés, szomorkodni és panaszkodni akarunk-e a savanyú gyümölcs miatt, vagy pedig abból mások és magunk számára is egy pozitív, áldott élményt kihozni! A VÁLASZTÁS A MIENK! Az alábbiakban néhány ilyen esetet szedtem össze, amikor az emberek a mínuszból pluszt csináltak. Az ostoba, ha az életben „citromdíjat” kap, feladja és azt mondja: „Vesztettem. A sors keze. Semmi esélyem.” Aztán szidja a világot és mély önsajnálatba esik bele. De mikor a bölcs kap ilyen citromdíjat, így gondolkozik: „Mit tanulhatnék ebből a szerencsétlenségből? Hogyan javíthatnék helyzetemen?” William Bolitho egy ismert könyv szerzője így írt: „Az életben nem az a legfontosabb, hogy a nyereségedből hasznot tudj húzni. Erre az ostoba is képes. Az igazán fontos az, hogy a veszteségedből húzz hasznot. Ehhez intelligencia kell: ez a különbség a bölcs és az ostoba között.” Bolitho akkor mondta ezeket, amikor a fél lábát elveszítette egy vasúti szerencsétlenségben. Egy másik ember mindkét lábát elvesztette, és ő is tudott a mínuszból pluszt csinálni. Ben Fortson kocsijával egy éles fordulóban fának rohant. Ekkor huszonnégy éves volt és azóta egy lépést sem tett. Megsérült a gerince és mindkét lábát levágták. Örökös tolókocsifogságra szorult. Először nagyon dühöngött és lázongott, de isteni segítséggel a gondolkodása megváltozott. Most annyi év után visszanézve, nem tekinti a vele megtörténteket szörnyű szerencsétlenségnek. Hanem ahogy mondja, szinte örül, hogy így alakult mindez. Olvasni kezdett… jó zenét hallgatni… és értelmét pozitívan használni. Így írt erről: „ A legnagyobb változást az jelentette, hogy volt időm gondolkodni. Életemben először meg tudtam figyelni a világot, kialakítottam igazi értékrendemet. Lassan felismertem, hogy amiért azelőtt hajtottam, egyáltalán nem érte meg.” Belekapcsolódott a közéletbe, problémákon kezdett segíteni, sőt tolószékéből beszédet is mondott. Végül államtitkár lett belőle! Amikor Madame Guyont 1695-ben bebörtönözték Vincennes kastélyában, ő nemcsak énekelt ott, hanem Istent dicsőítő énekeket szerzett. „Olykor úgy látom magamat, mondta, mintha egy kismadár lennék, akit az Úr egy kalitkába helyezett, így nincs más dolgom, mint énekelni. A szívemben lakó öröm ragyogja be a körülöttem levő dolgokat. A tömlöcömben levő kövek rubinköveknek tűnnek a szememben. Sokkal többre értékelem őket a csalfa világ minden ragyogásánál. A szívem azzal az örömmel telt meg, amelyet Te adtál azoknak, akik szeretnek Téged a legnagyobb kereszt hordozása közepette is.” Az egyik fogsága alatt írta ezt a megindító rövid verset: „Kismadár vagyok, elzárva tőlem lég és mező: Érte ülök itt, és Annak énekelek, Aki engem idehelyezett. öröm itt rabnak lennem, Mert Istenem, ez Neked is örömet szerez.” Sok ember számolhat be, hogy bár hátránnyal indultak, de az nagyobb teljesítményre sarkallta őket és igy még nagyobb eredményeket értek el. Helen Keller szép karrierjét az ösztönözte és tette lehetővé, hogy VAK ÉS SÜKET volt. Nagyon valószínű, hogy Milton jobb verseket írt, mert VAK volt és Beethoven jobb zenét szerzett, mert SÜKET volt Ha Csajkovszkijt nem ejti kétségbe és nem kergeti majdnem öngyilkosságba ELHIBÁZOTT HÁZASSÁGA ÉS NEHÉZ ÉLETE, akkor valószínűleg soha nem írja meg lenyűgöző Patetikus szimfóniáját Ha Dosztojevszkijnek és Tolsztojnak nem lett volna olyan BORZALMAS ÉLETE, nagy az esély, hogy nem írják meg halhatatlan regényeiket.

-2Jób a Bibliában a jólét és a kiegyensúlyozott idők közepette átadta Istennek az életét. A szenvedés közepette is ugyanezt tette. Ez a hálaadás legmagasabb formája. Wintley Phipps, evangéliumi énekes és prédikátor:”Vajon Isten oltalma és egy imádságos, istenfélő élet mentesíti Isten gyermekét a megpróbáltatásoktól és háborgatástól? Nem! AZ IMÁDKOZÓ, ISTENFÉLŐ ÉLET FELFEGYVEREZ, HOGY MEGÁLLHASSUNK, AMIKOR JÖN A MEGPRÓBÁLTATÁS!” A Nők Lapja kiváló újságírónőjének, Schaffer Erzsébetnek a könyvét olvastam a napokban, „Ómama és a főpincérek” címmel. Abban ír az életről, a halálról, örömről és bánatról. Az egyik olvasója levelet küldött és elpanaszolta szeretett párja megrázó elvesztését. . Az újságírónő így folytatja: „Nem tudom, miért, eszembe jutott egy öreg pap. Egyszer régen megkérdeztem tőle. – Van a szenvedésnek értelme? – Van, mondta az kedvesen. – És mi az? – Kinyílik a szívünk – válaszolta. Ekkor én is ezt kérdeztem gyászoló levélírómtól: - Tudja, hogy a maga szíve tárva-nyitva van? – Tudom - mondta, és csöndesen letette a kagylót.” Dr. Larry Crabb lelkigondozó pszichológus, több ezer embernek segített már egyéni, házassági, és családi problémájában. „Összetört álmok – Váratlan út az örömhöz” könyvében is bátorít minket, hogy bár néha az álmaink összetörhetnek, de mégis van kilátás egy Istenhez közeli életet élni. A szenvedésnek is rendeltetése van. Nekünk nem kell olyanoknak lenni, mint a buddhistáknak, akik minden érzést el akarnak nyomni magukban, véget akarnak vetni a vágyaknak és kizárják a fájdalmat. Jézus más megoldást kínál: 1. Életünkhöz hozzátartozik a szenvedés, az élet azonban jó. 2. Minden lelki fájdalom oka az elszakítottság. Függetlenedtünk Istentől és örömünket máshol keressük Emiatt délibábot kergetünk. ISTENEN KÍVÜL NINCS SEMMI MÁS, AMI MEGELÉGÍTHETNÉ LEGMÉLYEBB, LEGALAPVETŐBB VÁGYUNKAT. 3. Ahhoz, hogy úrrá lehess a szenvedésen, fel kell fedezned a benned levő Isten utáni vágyat. 4. A Jézus által lehetővé tett új életet úgy kell elfogadni, mint a szeretet ajándékát. Isten szeret és nekünk is vágyakoznunk kell őt egyre jobban megismerni. Éhezni kell Isten legjobbját! Jean-Pierre de Caussade, a nagy francia lelki vezető mondta több mint kétszáz évvel ezelőtt: „Minden Istenhez segít közelebb.” Amiről Pál apostol is tanított kétezer évvel ezelőtt, hogy MINDEN – házastárs halála, gyermekünk lázadása és egy elhibázott karrier – Isten kezében minden a javát szolgálja azoknak, akik elsődleges célja Isten tervének megdicsőítése, akik úgy vágynak őutána, mint senki más után, és Őt kívánják bemutatni életük minden mozzanatában. Dr. Crabb így fejezi be: „AZ ÖRÖMHÖZ VEZETŐ ÚT SZÉTTÖRT ÁLMOKON VEZET ÁT.” A hozzáállásunkon nagyon sok minden áll vagy bukik. Fontos az alázat, a hálaadás és Isten nevének felmagasztalása a nehéz körülmények között is. Keresztyén vezetők így írtak erről: „ Ha volna valaki, aki meg tudná mondani neked, melyik út vezet legrövidebben és legbiztosabban a boldogsághoz és az élet teljességéhez, az bizonnyal azt mondaná, hogy tedd szabállyá a magad számára: mindenért hálát adni, magasztalni Istent. Mivel igen bizonyos az, hogy BÁRMI IS TÖRTÉNJÉK VELED, MÉG HA SZERENCSÉTLENSÉGNEK IS LÁTSZIK, A HÁLAADÁS ÉS MAGASZTALÁS ÁLTAL ISTEN ÁLDÁSRA FORDITHATJA AZT.” (William Law angol lelkész, 18.század) „Áldom Istent a terhekért, akadályokért, nehézségekért, mert ezeken keresztül találtam meg önmagamat, a munkámat és Istenemet” (Helen Keller) „Áldott az, aki hódolattal fogadja Isten akaratát. Sose lesz boldogtalan.. Tudja, hogy minden összedolgozik azok javára, akik Istent szeretik, akiket az Ő végzése szerint elhívott” (Luther Márton) Harry Emerson Fosdick a „Képes vagy rá!” című könyvében ezt írja: „Van egy skandináv mondás, amelyet sokan választhatnának életük jelszavának.”Az északi szél teremtette a vikingeket.” Miből gondoljuk, hogy a biztos és kényelmes élet, a nehézségek hiánya, a nyugalom kellemessége önmagában jóvá és boldoggá tesz az embert? Éppen ellenkezőleg:nem kell sajnálni és puha párnára fektetni saját magunkat,de vállalnunk kell személyes felelősségünket, és örülni a nehézségek által kiformálódó értékesebb ember létrejöttének.” Ha elcsüggedünk és reménytelennek tartjuk, hogy valaha is képesek lennénk LIMONÁDÉT csinálni, Dale Carnagie két okot említ erre nézve: 1. Talán mégis sikerül. 2.ha nem sikerül is, de az igyekezet, hogy a mínuszból pluszt csináljunk, arra késztet, hogy előre nézzünk és ne hátra. A negatív gondolatainkat pozitívak váltják fel, és ez teremtő energiákat szabadít fel. Egyszer, amikor Ole Bull, a világhírű hegedűművész Párizsban koncertezett, hegedűjén hirtelen elpattant az A- húr. A művész három húron fejezte be a darabot. „Ilyen az élet, ha elpattan az A-húr, három húron fejezd be a darabot.” Így is lehetne kiegészíteni: Ez több mint élet. Ez Isten segítségével a DIADALMAS ÉLET!

-3-

Az aggódás és félelem savanyú citroma Az alábbiakat egy világi könyvben találtam. Kellemesen meglepődtem és megörültem az üzenetnek Milyen frissítő a sok sötétség közepette ilyen felüdítő mondanivalóval találkozni! Az első igaz történetet Dale Carnagie, egy ismert üzletember, tanácsadó és szónok írta le. Ő körbeutazgatta a világot és rengeteg helyen segített az üzleti életben jó tanácsaival és életmódra vonatkozó gyakorlati ötleteivel. De ez nem mindig volt így, ennek a sikeres üzletembernek nagy utat kellett bejárni, hogy ide elérkezhessen. Őszintén beavat problémáiba és kételyeibe. Míg végül az út folyamán keresztyénné vált, és másként kezdte látni a világot. Egy missouri farmon született a kis Dale. Nagy szegénységet tapasztalt meg gyermekkorában. A szülők napi tizenhat órákat dolgoztak, de csak adósságuk volt és az egyik baj a másik után következett be. Vagy árvíz lett, vagy sertésvész következett be, vagy az eladandó állatok ára esett le. A farmon jelzálogkölcsön-teher volt, de még a kamatokat sem tudták fizetni. A bank sértegette és szidta az apát, azzal fenyegették, hogy elveszik a farmját. Az apa a sok idegeskedés miatt megbetegedett és már élni se volt kedve. Már az öngyilkosságon is gondolkodott. Csak a tartotta vissza, hogy az anya mélyen, őszintén és örömmel hitt abban, hogy ha szeretik Istent és parancsolatait megtartják, akkor végül minden rendbe jön. Anyának igaza volt. Az apa még 42 boldog évet élt le ezután békességben. Az anya jó példája lebegett a Dale előtt. Ő sosem aggódott. Minden baját Isten elé tárta. Sem az árvíz, sem az adósságok, sem a csapások nem tudták megtörni boldog, sugárzó és győzedelmes lelkét. Dale még felnőtt korában is visszahallotta anyja hangját, ahogy munka közben énekel: „Béke, béke, béke drága! Az Atya bocsát le a világra! Lelkemet örökkön mossa át a Szeretet bőséges árja!” William James a filozófia professzora a harvardi egyetemen mondta a következőket: „Az aggódás legkiválóbb gyógyszere a HIT.” De az édesanyának nem kellett Harvardra járni, hogy erre rájöjjön, ezt magától is gyakorolta. Este lefekvés előtt az anya felolvasott egy fejezetet a Bibliából. Aztán mindannyian letérdeltek abban a kis magányos farmházban és Isten szeretetéért és védelméért imádkoztak. A kisfiú érezte ennek erejét és valóságát. Aztán teltek az évek és a gyermek elkerült a szülői háztól. Egyre távolabbra került Istentől. Kezdte megkérdőjelezni a Bibliát is és teljesen összezavarodott. Agnosztikus lett. Úgy érezte, hogy az életcéltalan és tervezhetetlen, és az embert nem isteni értelem irányítja. Az emberi faj is ki fog majd halni, mint a dinoszauruszok. Gúnyosan mosolygott a jóságos Isten fogalmán és a világ létrehozását is csak vak erőknek tulajdonította. Mindent ésszel akart megmagyarázni, de ez nem ment. Majd életében nagy fordulat következett be. Megértette Santayana szavainak bölcsességét: „Az embernek nem értenie, hanem élnie kell az életet.” Újból hit költözött be a szívébe. Rájött, mit is kap a hit által: a hit segít teljesebb életet élni. Emellett lelki értékeket ad. A harvardi professzor szavaival: „…a hit új ízt ad az életnek… gazdagabb, kielégítőbb életet ” REMÉNYT, BÁTORSÁGOT AD. ELŰZI A SZORONGÁST, AGGÓDÁST, FÉLELMET ÉS IDEGESSÉGET. CÉLT ÉS IRÁNYT NYÚJT AZ ÉLETNEK. KICSATTANÓ EGÉSZSÉGET KINÁL Segít „az élet kavargó homokjában egy BÉKÉS OÁZIST” teremteni. Francis Bacon több mint háromszáz évvel ezelőtt ezt mondta: „Egy kevés filozófia az ember agyát fogékonnyá teszi az ateizmusra, de a filozófia mélysége visszatéríti a hithez.” Dr. A. A. Brill pszichiáter szerint: „Aki igazán hívő, nem lesz neurotikus” Henry Ford bár egy sikeres világvállalatot hozott létre, mégis közel nyolcvanévesen is nyugodt és egészséges emberként élt. A titka pedig a következő volt: ”Nem szoktam idegeskedni. Hiszek benne, hogy Isten irányítja a dolgokat, és nincs szüksége a tanácsomra. Ha Isten vezet, akkor hiszem, hogy végül minden jóra fordul. Miért is idegeskedjek?” Hitünk segítségével elkerülhetjük a gyomorfekély, az angina pectoris, az idegösszeomlás és az őrület pokoli kínjait. Erről írt könyvet az egyik pszichiáter, dr. Henry C. Link is: „Visszatérés a valláshoz/hithez” Sokszor az orvosok is elismerik, hogy a keresztyén hitben élés „lelkesítő, egészséges tevékenység.” Jézus azt mondta: „Azért jöttem, hogy életetek legyen”. Sokat beszélt a félelemről. A FÖLÖSLEGES FÉLELEM BŰN – bűn az egészséged ellen, a gazdagabb, teljesebb és bátor élet ellen, amelyet prédikált. Jézus tanította az „öröm tudományát”. Azt parancsolta tanítványainak: „örüljetek és ujjongjatok.” És azt is mondta: „szeresd Istenedet teljes szívedből és embertársaidat is, mint önmagadat.” Dr. Carl Jung orvos így írt „A lelkét kereső modern ember” című könyvében: „Az elmúlt harminc évben a világ minden civilizált országából fordultak hozzám betegek. Sok száz embert kezeltem.

-4– Biztosan állíthatom, hogy mindegyik azért betegedett meg, mert elvesztette azt, amit az ÉLŐ HIT adott minden időben a hívőknek. Egy sem gyógyult meg, aki nem találta meg újra a hit nyújtotta vigaszt.” Ha zaklatottak vagyunk, és erőnk végére érünk, akkor sokan fordulunk végső kétségbeesésünkben Istenhez. „Aki sarokba szorult, ritkán ateista”. De miért várjunk addig, míg kétségbeesünk? Miért ne újítanánk meg erőnket mindennap? Miért várnánk akár csak vasárnapig? Krisztus győzelme a mienk lehet azonnal is! Egy Mary Cushmann nevű asszony történetét olvastam el, aki szintén a csüggedtséggel és reménytelenséggel küszködött. Nagy anyagi csődbe kerültek, elvesztették a házukat, adósággal tartoztak a boltosnak is. Öt gyereket kellett etetni és az asszony belebetegedett a szorongásba. Az utolsó csepp volt a pohárban, amikor becsületes gyerekét azzal vádolta meg a fűszeres,hogy két ceruzát ellopott a boltból. Ekkor Mary úgy érezte, túl sok nyomorúságot élt át és már semmi remény a jövőre. Elhatározta, véget vet a szenvedéseinek. Bement a szobába és bekapcsolta a gázt, hogy végezzen életével. Ekkor hirtelen zenét hallott: „Ó mily hű barátunk Jézus, Hordja bűnünk, bánatunk! Istenünkhöz, bármi ránk sújt, Fohásszal járulhatunk…” Ahogy az éneket hallgatta, rájött, hogy szörnyű hibát követett el. Egyedül próbálta a csatát megharcolni és nem fordult Istenhez... Felugrott, elzárta a hősugárzót, kinyitotta az ajtót, és kitárta az ablakot. Sírt és imádkozott egész nap. De most nem segítségét kérte, hanem lelke legmélyéről hálát adott Istennek mindazért a jóért, amit kapott: öt egészséges gyerekéért, a tetőért a feje fölött. Őszintén hálás volt, hogy nem mennek rosszabbul a dolgok. És Isten meghallgatta. Idővel jóra fordult minden, bár nem egyik napról a másikra. Így fejezi be sorait Mary: „Ahogy visszatekintek arra a szörnyű napra, amikor kinyitottam a gázt, újra meg újra megköszönöm Istennek, hogy időben felébredtem. Mennyi örömöt mulasztottam volna el, ha véghez viszem a tervem! Hány csodálatos évről maradtam volna le! Ha ma olyasvalakiről hallok, aki öngyilkos akar lenni, szeretnék rákiabálni: Ne tedd! Ne tedd!” ÉLETÜNK LEGSÖTÉTEBB PERCEI CSAK RÖVID IDEIG TARTANAK – ÉS VÁR RÁNK A JOBB JÖVŐ…” Jó látni az egyik példát a másik után, hogy győzték le férfiak és nők félelmüket és szorongásukat IMÁDSÁGGAL. Ungár Aladár szavait idézem, aki a II. Világháború idejétől kezdve kiemelkedő zsidó származású tanító és evangélista volt. Rengetegen kaptak áldást életéből és prédikációiból. Pár mondatát idézem e témában: „Nagy hatalom az imádság, hatalmas fegyver a gonosszal szemben is… Amikor valaki a test kívánságaival, bűneivel, önmagával harcol, akkor nincs egyedül! A legnagyobb erőforrás áll rendelkezésre. Nem igaz, hogy reménytelen a harc, nem igaz, hogy bukással kell végződnie! Istennek teljes fegyverzetét magunkra ölthetjük, azon nincs sebezhető hely, nincs „Achilles-sarok”. KRISZTUS VÉRE TÖKÉLETESEN BEFED!” Dr. Alexis Carrel, Nobel-díjas tudós így ír:”Az ima a leghatalmasabb energia, amelyet fejleszteni tudunk. ..Mint orvos láttam, hogy minden terápia kudarca után az emberek kilábaltak a betegségből és melankóliából az ima megnyugtató ereje által…. Az ima, akárcsak a rádium, fénylő öngerjesztő energia… Ha buzgó imával fordulunk Istenhez, jó irányba változtathatjuk meg testünket-lelkünket…Nem eshet meg, hogy valaki, ha csak egy percig is imádkozik is, az ima ne legyen rá jó hatással!” Ha aggódunk és szorongunk –miért ne próbálkoznánk meg Istennel? Mint Immanuel Kant mondta:”miért nem fogadjuk el az istenhitet, ha szükségünk van a hitre? Miért nem kapcsolódunk bele a kimeríthetetlen mozgatóerőbe, amely a világmindenséget forgatja?” Még egy szkeptikus embernek is be kell látni, hogy az ima gyakorlatias tevékenység. Miért? Mert kielégít három alapvető pszichológiai szükségletet: 1. Az ima segít megfogalmazni azt, ami idegesít 2. Az ima azt az érzést kelti bennünk, hogy megoszthatjuk terheinket, nem vagyunk egyedül 3. Az ima a cselekvés elvére épül, az első lépés a tettek felé Ha elvesztetted a hited (vagy talán nem is volt soha), könyörögj a Mindenhatóhoz, hogy segítsen meg! Assisi Szent Ferenc hétszáz évvel ezelőtt írta ezt az imát: ”Uram, tégy engem békéd eszközévé… Hogy szeretetet vigyek oda, ahol egymás gyűlölik --- Hogy kibékülést vigyek oda, ahol egymást bántják… Hogy egyetértést vigyek, ahol viszálykodnak…Hogy hitet vigyek oda, ahol a kétkedés kínoz… Hogy igazságot vigyek… Hogy reményt vigyek.. Hogy örömet vigyek… Hogy fényt vigyek…. Ó Uram, segíts, hogy ne vigasztalásra vágyakozzam, hanem hogy én vigasztaljak, ne megértést keressek, hanem hogy én értsek meg másokat, ne magamnak keressem a szeretetet, hanem hogy én szeressek. Mert aki ad - az kap, aki megbocsát – az nyer bocsánatot, aki meghal – az születik újjá az örök életre.”

-5-

Limonádé készítése a nem mindennapi, akár háborús körülmények közepette is Anyukám barátnője volt egy aranyos idős néni, Forgácsné Erzsike néni. Azóta már az Úrhoz költözött, de sokszor eszembe jut példája. Debrecenben, a Szent Anna utcán lakott, egy nagy bérház felső emeletére szorulva. Férje hamar meghalt, gyerekük nem volt. A néni egyedül maradt, már lassan a mozgás is nehezére esett, szinte már szobafogságra lett ítélve. Közel kilencven éves volt már, panaszra gyakran lehetett volna oka, de mégsem tette ezt. Szerény kis lakása gyakran tele volt emberekkel. Ennek a kedves testvérnőnek mindig volt egy kedves szava és bátorítása számunkra. Sokszor fiatalok is feljöttek, gyakoriak voltak az imaalkalmak is. Itt nem volt “generációs probléma”, a fiatalok és idősek közti szakadék szeretettel és Isten Lelkével lett áthidalva. Egy csodálatos történetet olvastam a mindannyiunk által szeretett és tisztelt “Bandi bácsink”, azaz a pásztorpszichológus, dr. Gyökössy Endre tollából, “Mégis” címmel. Nagyon megragadott ez az írás, pedig egy rendkívül egyszerű asszonyról van szó, külsőleg és belsőleg jelentéktelen teremtésről. Sőt, talán még azt is mondhatnánk, hogy kívülről még átlag alatti is volt, “csúnya, tömzsi és púpos.” A II. világháború alatti időben a bombázások során elvesztette mindenét, akkor került a református parókiára. Júlia testvérnek szólította mindenki. Senkije nem maradt a világon, így lett ez a melegszívű nő mindenki testvére, munkatársa, kisegitője és mindenese. Bandi bácsinak, mint lelkésznek kellett kézbesíteni a frontról érkezett halálhíreket, de ő ezt egyedül nem győzte és így Júlia testvér segítkezett a szomorú levelek kézbesitésénél. Feladatait panaszkodás nélkül és mosolyogva végezte. Nemcsak az arca, de belülről ragyogott. Pedig nagyon nehéz idők jártak akkoriban.Gyakran hullottak a bombák, szinte mindennap temetni kellett. Tragikomikus eset volt az, amikor a repülőről gépfegyverek pásztázták végig a temetőt és a katolikus pap – a református pap –és Júlia testvér beugrott az egyik előre megásott sírba. De ez az idős testvérnő ott sem esett pánikba, hanem ott is nyugodtan viselkedett. Bandi bácsi a szorongástól feszülten mordult rá: “Most minek örül?” – A sír mélyén is ragyogó arccal válaszolta: “Épp helyben vagyunk.” Egyszer Bandi bácsi véletlenül meglátta, hogy a légiriadó lefújása után ez a púpos asszony a kert legeldugottabb sarkában imádkozik. A Váci úton valamelyik gyár éghetett, mert a tűz veres fénye meg-meglobbant csúnya-szép arcán. Az ég felé emelte mindkét karját, szinte úgy állt ott percekig, mint egy szürrealista szobor. Imádkozások után még mindig sugárzóbb volt, mint máskor. De ahogy mondták róla, “őt nem lehetett elsötétiteni”. Júlia nővér így magyarázta különleges imádkozási módját: “Ez az én OLVASÓM. Ha a hüvelyujjamat nyújtom ki, azokra gondolok, akiket a Lélek eszembe juttat. Mutatóujjamnál azokért mondok imát, akik Isten felé mutatják utamat, és magamért is akkor imádkozom. Nagyujjam felemelésekor a világ vezetőiért könyörgök. A gyűrűs, gyenge ujjammal a gyöngéket, az üldözötteket, a kicsinyeket és a haldoklókat ajánlom Isten kegyelmébe. A kisujjam az enyém. Azzal kérem a Gazdámat, hogy halálomig vidám szívvel szolgálhassam. Hogy senki ki ne maradjon, azért tartom két tenyeremet az ég felé, s így kérem Istent, tartsa tenyerén a világot – mégis.” Ahol tudott, segített Júlia testvér. Emlékezetes marad, hogy a rákospalotai zsinagóga hétágu gyertyatartójának és más összetört kegyszereinek a darabjait éjjel összeszedte és megmentette. A rabbi, amint csodamód megmenekült a haláltáborból, héberül zokogott és jajongott örömében. Megkérdezte Júliát, mivel hálálhatná meg ezt a csodálatos jótéteményt, erre az csak csendesen így válaszolt: “Örülök, hogy most örül” és halkan kiment a szobából. Jó néhány évre rá rosszul lett és kórházba került. Tudta, hogy rák, de akkor sem veszitette el békességét. Amikor Bandi bácsi meglátogatta, mindig volt jó híre valakiről a kórteremben. Ez a néni már evett.. a másik hazament... az jobban van…amaz már tud aludni. Soha nem panaszkodott, csak egyféle választ adott: “jobban vagyok, mint érdemlem.” Egy napon a látogatók üresen találták az ágyát. Már a lepedő is le volt róla húzva. Bandi bácsi sokáig ült a csupasz sodronyra meredve. Majd bekopogott orvosához, egy őszhajú, sok szenvedést megért belgyógyászhoz. Az levette a szemüvegét és sokáig törölgette. Majd nagy nehezen így szólt: “Mielőtt meghalt, a kórteremben mindenkitől bocsánatot kért, ha valakit valamivel megbántott volna. Tőlem is, hogy gyógyulásával nem tudott örömet szerezni. Ezt a levelet hagyta hátra. Arra kért, halála után adjam át.” Megszorította a pap kezét, majd magára hagyta. A levélben temetésével kapcsolatban néhány szerény kérése volt Júlia testvérnek. Pár meleg sor s végül a bibliai idézet Pál leveléből, amelyet az öreg apostol már gyengén, fogolyként, bilincsek között a filippibeliekhez írt: “ÖRÜLJETEK AZ URBAN MINDENKOR! ISMÉT MONDOM, ÖRÜLJETEK!” Ezután csak egyetlen szó állt még a levélben, reszketeg, nagy betükkel kirajzolva: MÉGIS. Majd Bandi bácsi így fejezi be írását: “Azóta fehér fába vésve ott örzőm ezt az egyetlen szót íróasztalomon. Ha fáradtan, örömtelenül ébredek s nehéz nap vár rám, úgy kezdem, hogy elibe ülök és hosszasan nézem.Az öt betű: MÉGIS – hamarosan úgy sugárzik, mint egykor Júlis testvér. És vissza kell mosolyogni rá.”

-6-

A legízletesebb limonádé ígérete a síron túlról Úgy gondolom, életünk nehéz perceiben mindenkinek jól jön egy kis bátorítás. Én is szívesen olvasok felemelő írásokat,amelyek reménységet és örömet adnak Most két ilyen írást említek, amelyek nagyon sokat jelentettek nekem. Az első Randy Maxwell könyvecskéje „Ne nyugtalankodjék a szívetek!”,amit a 2001.szeptember 11-i terror támadás alkalmával írt. Az egész világot megrázta annak iszonyata és emberek milliói lelkileg teljesen összetörtek. De sokan fordultak Isten felé is és Őbenne megtalálták békességüket. Ez a jónevű író is nagyon biztat minket és dinamikus szavaival az Úrra mutat. „Az élet viharai elkerülhetetlenek, de nem feltétlenül kell belevesznünk. Ne nyugtalankodjék a szívetek! …mondta Jézus a tanítványoknak. FÖLDÜNK BORZALMAKKAL TELI HELLYÉ VÁLT S EZ MINDANNYIUNKAT MEGINGATHAT. De ha mély hitbeli igazságokat ismerünk és perspektívákat, amelyeket a szivünkbe fogadunk, az OLTALMAT JELENT SZÁMUNKRA A VIHAROS IDŐKBEN. Ha úgy érzed, hogy horgonyra van szükséged, mert különben elsodorna a vihar, KAPASZKODJ JÉZUSBA!” Az író nagyon szemléletesen ábrázolja a halált a keresztyéneknek: „ Jézus sírt. Ez azt jelenti, hogy mi is sírhatunk. Mi ugyanúgy megsérülünk, mint ahogy bárki más. A halál még most is ellenségünk. Ő csupán azt mondta, hogy ne féljünk tőle és ne szomorkodjunk úgy, mint azok, akiknek nincsen reménysége (I.Thes.4:13).Az Ő halála a mi földi halálunkat ideiglenessé teszi. A HALÁL A KERESZTYÉNEK SZÁMÁRA OLYAN, MINT AMIKOR EGY SZÁMITÓGÉP KÉPERNYŐJE ELSÖTÉTÜL A VIHARBAN. A KÉPERNYŐN LEVŐ ADATOK ELTÜNNEK. DE HA AZ ADATAIDAT ELMENTETTED, AKKOR SEMMI SEM VESZETT EL, A DOKUMENTUM VISSZAJÖN. A nagymamám temetésekor ezt a párhuzamot használtam. Ő 95 évet élt meg és Jézus elmentette őt, semmi nem veszett el.Amióta a bűn megszakította az összeköttetést az emberiség és Isten között, azóta Isten többet tesz, mint csak siratja elveszett gyermekeit. Azon dolgozik, hogy „rebútolja” programunkat. A folyamat alatt sok nehézség érhet: próbák, szenvedések. Ám Jézus hamarosan megnyitja az egeket és kiadja a helyreállító parancsot. „Keljetek fel, ti, akik a porban alusztok, ébredjetek!”És nagymamám is elő fog jönni, de nem úgy, ahogy elment, amikor 95 évesen az ereje elfogyott, hanem jobban, mint valaha is volt ifjúsága teljében, és azt kiáltja: halleluja!… Ne nyugtalankodjék hát a szívünk, eljön majd az igazságszolgáltatás ideje. Isten, aki sír és megment minket, „letöröl minden könnyet a szemünkről” és mindent újjá tesz (Jel.21:4-5). Véglegesen! A második írás fő eseménye 1989-ben történt. Szenzációnak is beillő újsághír, amely szinte annyira hihetetlen, hogy hírlapi kacsának is elmegy: ÉLETRE KELT EGY HALOTT! ( A cikk Magyarországon a Lydia magazinban jelent meg ) És ez nem sci-fi történetíró által kiagyalt fantázia sztori, hanem szemtanúkkal is bizonyított véres valóság volt. Texasban kezdődött az egész, egy hideg januári reggelen. Don Piper háromgyerekes lelkész nyugodtan vezetett az úton, gondolatai a következő vasárnapi prédikációja körül jártak, témája „Hiszek a hatalmas Istenben.” Nem is sejtette, hogy a következő másodpercek döntően más dimenziót adnak majd ennek a prédikációnak. Az egyik teherautó hirtelen kifarolt a hídon és a lelkésznek nem volt ideje kikerülni. A teherautó nekicsapódott Don kis piros autójának, odanyomta a híd korlátjának, aztán átgördült a tetején. Ekkor 11 óra 45 perc volt. Pár perc múlva egy mentős próbálta kitapintani a balesetet szenvedett pulzusát, de semmi életjel nem volt. „Valószínűleg azonnal meghalt” – szólt oda társának. Még néhány tapasztalt mentős kolléga is ellenőrizte az összeroncsolódott kocsiban fekvő lelkész pulzusát, de ők is ugyanezt állapították meg. Ponyvát húztak a kocsi felé, és vártak a speciális vágóra, hogy kiszabadíthassák az áldozatot a teljesen eldeformálódott roncsok közül. „Ahogy megtörtént az ütközés, hirtelen minden emberi képzeletet felülmúló ragyogó fény vett körül – számol be később Don Piper nem mindennapi útjáról. A következő pillanatban már a MENNYBEN álltam. Öröm áradt szét bennem, ahogy körbenéztem….Barátok és rokonok csoportja fogadott. Átöleltek, megpusziltak, kezet fogtak velem. Még soha nem éreztem, hogy mások ennyire szeretnek engem. Csak a megérkezés öröme számított. Az időnek sem volt már semmi jelentősége.Meleg, ragyogó fény vett körül…alig tudtam befogadni a gyönyörű élő színeket..minden rossz emlék elhalványult…egyszerűen Isten minden negatívumot, minden gondot kitörölt a tudatomból… otthon éreztem magam, ott voltam, ahova mindig is tartoztam, ez volt a hely, ahol élni akartam, sokkal jobban, mint bárhol máshol a Földön….mennyei zenét hallottam, éreztem Isten jelenlétét…” Ekkor már a rendőrök és tűzoltók próbálták letakarítani a baleset nyomait. 13 óra 15 perckor egy másik mentőcsapat még egyszer megvizsgálta Don Pulzusát, de nem találtak semmit. Mindent elborított a vér és az üvegszilánk. A halott szemén, fülén és száján is erős vérzés nyomait látszottak. Ekkor egy váratlan dolog történt. A dugóban ott várakozott egy másik, nagyon konzervatív lelkész, Rick Onerecker is. Isten indította őt, hogy menjen oda és imádkozzon ott. De az orvosok nem akarták ezt engedni. „Ez lehetetlen! A piros kocsiban ülő férfi már halott” A látvány tényleges borzalmas volt. Összeszedve minden erejét, ő kezét Donra téve imádkozott, és könnyek között énekelt is: „Ó, mily hű barátunk Jézus!”Ekkor egy hihetetlen esemény következett be: a halott ember egyszer csak halkan bekapcsolódott az éneklésbe! A Mindenható Isten cselekedett: Donba visszatért az élet. Senki nem akart hinni a szemének…Idővel a Don felépült, és sok betegnek, haldoklónak, gyászolónak ad bátorítást. ÜZENETE: A KERESZTYÉN EMBERNEK NEM KELL FÉLNI A HALÁLTÓL – A MENNY EGY CSODÁLATOS HELY! Alig várom, hogy visszamenjek!”