1. fejezet
Didus ineptus kis kacajt engedélyezett magának, miközben végigment a carew-i Persimmon Streeten. Mire azonban a kiszemelt kétlakásos házhoz ért, ismét elkomolyodott. az Úr 1968. esztendejének szeptember 24. napján, egy kedd délutánon, röviddel öt óra előtt a nap még magasan járt, az utcák viszonylag néptelenek voltak. Fél óra múlva a diákok kiözönlenek a Science Hill tantermeiből és laboratóriumaiból, és a járdaszélnél parkoló vW bogarak és ócska tragacsok megindulnak a távolabb lakókkal. Senkinek nem tűnt fel, amikor a járdáról lelépve nyugodt tempóban a kiválasztott ház hátsó ajtajához ment, mely a legtöbb hátsó bejárathoz hasonlóan nyitva állt; beosont, és feszülten fülelt a földszinti ajtónál. Gyerek nyűgösködött, anyja rárivallt – itt nincs mitől tartania. Gyorsan fel a gumibevonatú lépcsőn, néma csendben az aprócska emeleti fordulóig, amelyet Maggie soha nem használt. ő mindig elöl jött be. Egy másik lánnyal lakott együtt az emeleti lakásban, de Carol Chicagóba utazott egy szemináriumra, és csak négy nap múlva jön vissza. Előkerültek a zárnyitó szerszámok, és egy-két rutinmozdulat után bent is volt. itt végre ledobhatta a hátizsákját – megkönnyebbülést jelentett, mert nehéz 9
volt, lehúzta a felszerelés, amit nem szándékozott használni. legelőbb is körbejárta a helyiségeket, hogy lássa, semmi nem változott; a bejárati ajtónak külön figyelmet szentelt. Maggie itt fog bejönni, aktatáskáját az asztalhoz viszi, aztán megy a fürdőbe pisilni. Mindegyik kiválasztott nő visszatartotta és hazahozta a vizeletét, nem szívesen használtak nyilvános illemhelyet. korábbi látogatásaira alapozva úgy döntött, hogy a magas támlájú fotel mögött áll lesben, amelyet nyilván Maggie vagy Carol hozott Hollomanbe; nem az a fajta bútordarab volt, amit a háziúr ad a bérelt lakáshoz. Miért lehetett olyan fontos a tulajdonosának, hogy ezer mérföldről ideszállíttassa? Miután Didus ineptus eldöntötte, hogy honnan kezdje ezt az élvezetes játékot, a hátizsákját Maggie hálószobájába vitte. leheletnyit hagyománybontó a színválasztása – nem kedvelte a bézst előnyben részesítő nőket –, de rendszerető, a franciaágyat olyan tökéletesen vetette be, akár az újoncok a kiképzőtáborban, a fésülködőasztalon katonás sorokban álltak a mütyürkék, a ruhásszekrény ajtaja és az íróasztal fiókjai tökéletesen be voltak csukva – ó, micsoda rendes lány! az egyik fal melletti fiókos szekrény széles teteje üres volt – tökéletesen megfelelt a céljának. Gyors mozdulatokkal kirakta a szükséges kellékeket, majd a szigetelőszalagból levágott egy tizenöt centis darabot, az erős zsinegből pedig egyméternyit. Minden készen állt; visszament a nappaliba, a hatalmas tükör elé lépett, hogy felkészítse a testét, aztán elhelyezkedett a karosszék mögött. a kulcs pontosan a várt időben fordult meg a zárban: hat óra előtt vagy után egy-két perccel. jó napja lehetett, állapította meg magában Didus ineptus, mert 10
nem hallotta lépteit a lépcsőn; ha rossz napja lett volna, akkor csapja a talpát, puff, puff… bejött, bal kezében diplomatatáska, melyet az asztalra tett, nyilván dolgozni akart még este. Fordult, hogy megy a fürdőszobába. a szigetelőszalag, mely addig lazán lógott a fotel háttámláján, a szájára került, mielőtt sikíthatott volna. Didus ineptus a mozdulat folytatásaként hátracsavarta a kezét, és olyan szorosan összekötötte a zsineggel, hogy a nő arca eltorzult a fájdalomtól. Mit sem tehetett ellene! Csak ekkor fordította meg, akkor láthatta a férfit, aki olyan villámgyorsan leteperte, hogy neki esélye sem volt. Magas, tökéletes testalkatú férfi volt, mezítelenül és teljesen szőrtelenül állt előtte, vérbő, merev pénisszel; a nő tekintetében rémület, de küzdött még. a következő egy percben a férfi minden figyelmét lekötötte, hogy felülkerekedjen rajta; végül a lány kimerült. a férfi belökte a fürdőszobába, lehúzta a bugyiját, és rányomta a vécére. Maggie hólyagja elviselhetetlenül feszült; vastag sugárban engedte ki magából a vizeletet, miközben új rémület járta át: a férfi tudta, hogy vécére kell mennie! Felrántotta a vécéről, és visszalökdöste a hálószobába, miközben erős rúgásokat mért a fenekére. az ágyra lökte, egy nagy szabászollóval levágta róla a ruhát, majd fehér pamutzoknit húzott mindkét lábára, és ragasztószalaggal a bokájához erősítette. a hasára fordította, melléült az ágy szélére, és egy körömcsipesszel tövig levágta a körmeit, nem törődve a kiserkenő vérrel. a lány a szeme sarkából látta, hogy leheletvékony orvosi kesztyűs kezével nejlonzacskóba gyűjti a körömdarabkákat. 11
Didus ineptus ismét megfordította. Maggie azt sem tudta, él-e, hal-e a félelemtől; felnézett a fekete selyemmaszkkal álcázott arcra – még a haja színét sem látja! a férfi a rugdalózó női lábak közé helyezkedett, és csipdesni, bökdösni kezdte a mellét, a hasát, a combját. Maggie küzdött, de gyorsan fogyott az ereje. Hirtelen kötelet érzett a nyaka körül; a világ elmosódott, majd el is sötétedett előtte, aztán újra kiélesedett, amikor a férfi brutálisan behatolt a rémülettől fájdalmasan száraz vaginájába. Úgy játszott a kötélen, akár valami hangszeren, meghúzta, amitől ő fuldokolni kezdett, engedett rajta egy, esetleg kettő vagy akár öt lélegzetvétel erejéig, majd megrántotta újra, hogy a világ elsötétült előtte. Maggie azt nem érzékelte, hogy a férfi kielégült-e, csak azt, hogy örökkévalóságnak tetsző idő után végre leszállt róla. de még nem ment el. Hallotta, hogy motoz a konyhában, nyitja a hűtő ajtaját, majd a nappali felől hallatszottak súlyos léptei. Egy könyvvel tért vissza, leült Maggie fotelébe, kinyitotta a könyvet, és olvasni kezdte – mintha tudna olvasni a maszk keskeny szemkivágásán. a lány könnyektől duzzadt szeme az ébresztőórát kereste: hat negyven. tíz perc lehetett, míg leteperte, majdnem harminc, míg erőszakoskodott vele és fojtogatta. Hétkor másodszor is megerőszakolta. Micsoda fájdalom! Nyolckor következett a harmadik erőszakos közösülés, kilenckor a negyedik. a lány eddigre bénultságba süllyedt, a kötél gyorsabban és hatékonyabban járta ördögi táncát a nyakán – meg fogja ölni! ó, édes istenem, add, hogy gyors legyen! legyen vége minél előbb! 12
az erőszakos aktusok között a férfi az ő foteljában ült, és olvasott – az ő könyvét olvasta, mert a monogramja látszott a könyv gerincén. Csupaszabb volt, mint azok a férfiak, akiket eddig látott, sima és szőrtelen. Sehol egy heg, szemölcs, anyajegy. ó, Carol, miért kellett elmenned arra a szemináriumra? Ez a férfi tudta! tudta! Mindent tud rólam. tízkor megint odament az ágyhoz; a lány érezte, hogy újabb célja van, lehunyta a szemét, és a rémület hullámai között hánykolódva felkészült a halálra. de a férfi a hasára fordította, és análisan közösült vele. az elviselhetetlen fájdalom mintha soha nem akart volna véget érni; a kötél ezúttal nem fojtogatta, és Maggie mindvégig magánál volt. tizenegykor másodszor is megerőszakolta análisan, Maggie úgy gondolta, az öklével; érezte a szövet szakadását, és a fájdalom minden addigin túltett. Hogyan éljen ezek után, már ha életben hagyja egyáltalán? végre végzett; a hátára hengerítette. – kérlek, ölj meg – motyogta alig hallhatóan. – kérlek, többet ne, ne többet, kérlek, kérlek! a férfi fölemelt valamit az ágyról, és feltartotta, hogy a lány láthassa. Szépen nyomtatott, gondosan körbevágott papírszelet volt. Ha EGY Szót iS SzólSz bárkiNEk, véGEd. didUS iNEPtUS vaGYok. a papírszelet eltűnt. Maggie feküdt és fülelt; amikor tizenegy negyvenkor a férfi kiment a lakásból, a Persimmon Streeten még volt élet.
13
Maggie kivárt öt percet, akkor leszállt az ágyról, és erőnek erejével a bejárati ajtóhoz támolygott. ott megfordult, valahogy kinyitotta az egyetlen zárat, és hátrakötött két kezével addig rángatta az ajtót, amíg résnyire ki nem nyílt. aztán térdre rogyva a konyhába mászott, ahol a gáztűzhely fölött közös szellőzőrács volt az alatta levő lakással. Pihent egy kicsit, majd talpra kecmergett, összekötözött kezébe fogta a húsklopfolót, és lábujjhegyre állva rávágott a szellőző rácsára. amikor a földszinten lakó bob Simpson belépett a nyitva talált ajtón, a ruhátlan és súlyosan sérült, felpeckelt szájú Maggie még a szellőzőt püfölte összekötözött kezével. agyán átfutott a fenyegető üzenet, amikor bob felemelte a telefont, hogy hívja a rendőrséget, de végül nem foglalkozott vele. azt akarta, hogy fogják el Didus ineptus-t, sőt annál is többet akart: hogy haljon ki a fajtája, mint a dodó. Carmine delmonico százados a Chubb kórház sürgősségi osztályán érdeklődött Maggie drummond iránt. – a támadója megverte, részleges oxigénhiányt okozott nála, és összesen hatszor megerőszakolta – négyszer vaginálisan, kétszer análisan – mondta a főorvos. – külső tárgyat nem használt, de úgy gondoljuk, az utolsó anális erőszak során az öklével hatolt be, amivel műtétet igénylő sérülést okozott. alaposan kifogta ez a lány, százados, de a körülményekhez képest szellemileg nagyon magánál van. – beszélhetek vele? az eddigiekből arra következtetek, hogy nem ajánlja. – éppen hogy beszélnie kell vele, különben nem hagy nekünk nyugtot. kétpercenként reklamál, hogy mikor jön már egy nyomozó. 14
a fiatal nő arca még mindig fel volt puffadva a sok sírástól; a torkán lévő bíborpiros csíkból Carmine arra következtetett, hogy támadója erős, vékony zsineget használt. vagy véletlenül úszta meg minden megpróbáltatások legrosszabbikát, vagy erősebb volt a sorstársainál. áttetszően szürke szeme van, állapította meg Carmine, és a legtöbb férfi igen vonzónak találná az arcát. – Nem kérdezem, hogy van, Miss drummond – mondta Carmine, és leült, hogy mérsékelje a magasságát, a térigényét és a férfi-létét. – Maga rendkívül bátor nő. – Pillanatnyilag nem érzem magam annak – mondta Maggie, és a vizespoharáért nyúlt, hogy igyon néhány kortyot a meghajlított szívószállal. – teljesen… le voltam dermedve. biztos voltam benne, hogy meg fog ölni. – Mi az a fontos dolog, amiért nyomozót hívatott a kórházi személyzettel? – Feljelentést akarok tenni, amíg elevenen él az emlékezetemben az egész, százados úr. attól a zsinegtől annyiszor elájultam, hogy félek, károsodott az agyam az oxigénhiánytól. Carmine szemöldöke felszaladt. – orvosnak tanul? – Nem. élettannal foglalkozom, de madarakra szakosodtam. Ezért is akartam önnel beszélni ma este. tudja, az a férfi Didus ineptus-nak nevezte magát. – az mit jelent? – a dodó linné-féle elnevezése – mondta Maggie drummond. – rendszertanilag a dodó ma Raphus cucullatus. Feltételezem, hogy az a szörnyeteg, aki megerőszakolt, megpróbálja magát a ténylegesnél műveltebbnek feltüntetni. régi, még az első világháború 15
előttről származó enciklopédiából bogarászhatta elő ezt a nevet. Carmine elképedt. – akármit tett is magával az a szörnyeteg, az agyában biztosan nem okozott kárt, nekem elhiheti, Miss drummond – mondta. – Ez a nyomozó következtetése, mégpedig érvényes következtetése. tehát egy régi enciklopédiára gondol? – vagy bármilyen régi forrásra. a dodót régóta Raphus cucullatus-nak hívják. Carmine érdeklődéssel nézte a fiatal nő arcát, mely most mintha kevésbé látszott volna elgyötörtnek, és úgy döntött, marad még néhány kérdés erejéig. Elképesztő ez a nő. – akár Didus ineptus, akár Raphus cucullatus, mindenképpen furcsa név egy erőszaktevőnek. dodó? – Szerintem is – kapott a szón a lány. – Hiába erőltettem az agyamat, hogy felidézzem a tanultakat, nem jöttem rá a válaszra. az a madár tényleg olyan volt, amilyennek ma hisszük: ostobasága a gyengeelméjűség határát súrolta. Minden állat bízik az emberben, amikor először találkozik vele, de hamar megtanulják, hogy ha nem menekülnek, rejtőzködnek vagy támadnak, egyszóval ha nem tesznek valamit, akkor a faj nem marad fenn. a dodó bezzeg nem! Hagyta, hogy megegyék, míg ki nem halt. – Mauritius szigetén élt, igaz? – igen. – tehát ez a fickó hihetetlenül ostobának nevezi magát, de vajon miért? – Ne tőlem kérdezze, én csak a madarakhoz értek – mondta a nő szárazon. – akkor mást kérdezek. Mit viselt? – Fekete selyemcsuklyát a fején, különben semmit. 16
– Úgy érti, anyaszült meztelen volt? – hitetlenkedett Carmine. – Még annál is meztelenebb. Egy szőrszál sem volt rajta, a nemi szerve körül sem, és a bőre is szeplőtlen volt – sehol egy anyajegy, szeplő, heg vagy szemölcs. – valóban egy folt sem? – én legalábbis nem láttam. valahogy olyan obszcén hatást keltett. Minden órában megerőszakolt. Minden egyes alkalom fél órán át tartott. két aktus között egy könyvet olvasott. – látta a könyv címét? – Nem, de az én könyvem volt. a monogramom rajta volt a gerincén, és nem volt védőborítója. Mindig leveszem a könyveimről. – Milyen volt a hangja? – Nem adott ki hangot. Még a torkát sem köszörülte. – akkor honnan tudja a nevét? – odamutatott egy papírlapot, amelyen megfenyegetett, ha egy szót is szólok, megöl. Didus ineptus néven írta alá. – ott van még ez a cetli a lakásában? – kétlem. rendszerető fickónak tűnt. – a következő kérdésre ne válaszoljon, ha nem akar. Elélvezett a fickó? a lány megrezzent. – Milyen undorító ez az egész! őszintén, százados úr, nem tudom. Semmilyen hangot nem adott ki. amennyire tudom, az orvos nem talált bennem ondót. – a nő elvörösödött. – alig vártam, hogy hazaérjek, annyira kellett pisilnem. amikor megkötözött, belökdösött a fürdőszobámba, lehúzta a bugyimat, és ráültetett a vécére, mintha tudná, hogy pisilnem kell. 17
– van még valami, amit elmondana, Miss drummond? – a lakásomban várt, amikor hazaértem, és rám ugrott. küzdöttem, de nem volt esélyem. Hamar kimerültem. Miután a nyakamra tette azt a zsineget, minden erőm elfogyott. borzalmas volt! – amit elmondott, abból egyértelmű, hogy a dodó – mostantól nevezzük így – egy ideje követte magát. ismerte a szokásait, arról is tudott, hogy először a fürdőszobába megy. Carmine felállt, és a nőre mosolygott. – Miss drummond, az angol kolléganőm azt mondaná magára, hogy ritka kincs. Minden elismerésem! Pihenje ki magát, és ne aggódjon az agya miatt. ragyogó formában van. Carmine beszélgetett még egy keveset Maggie-vel – a lány eltökélte, hogy beszámol még erről-arról, ami újra bizonyította, milyen jó az emlékezete, és képes a logikus gondolkodásra –, aztán borongós hangulatban távozott a kórházból. Egyetlen dologért adott magában hálát a sorsnak: hogy a dodó olyan áldozatot szemelt ki, aki nem csak addig küzd, amíg ott van a támadója. Maggie drummondba annyi harciasság szorult, hogy alig várta, hogy bíróság előtt tanúskodjon. de nem ő volt a dodó első áldozata; a férfi túl rutinosan viselkedett. Hány áldozata lehetett már, akik féltek kinyitni a szájukat? dodó – micsoda név egy aberráltnak! vajon miért választotta? – Hány áldozata lehetett eddig? – kérdezte másnap reggel Carmine két nyomozó őrmesterét, delia Carstairst és Nick jeffersont.
18
