Pasarét, 2011. október 13. (csütörtök) Földvári Tibor PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK
HA LEHETETLEN IS, BÍZZ ÍGÉRETÉBEN! Alapige: Jer 32,12-27;37-44 És odaadtam az adásvételi szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának, nagybátyám fia, Hanamél előtt, az adásvételi szerződést aláíró tanúk előtt, meg a börtön udvarán ülő júdaiak előtt. És ezt parancsoltam a jelenlétükben Bárúknak: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogd ezeket az iratokat, ezt az adásvételi szerződést, a lepecsételtet is, meg ezt a le nem zárt szerződést is, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sokáig megmaradjanak! Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban! Majd így imádkoztam az Úrhoz, miután odaadtam az adásvételi szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának: Ó, Uram, Uram! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalommal és kinyújtott karral. Neked semmi sem lehetetlen. Te irgalmas vagy ezerízig, de megfizetsz az atyák bűnéért fiaiknak is, te nagy Isten, te hatalmas, akinek Seregek Ura a neve! Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel útjai és tetteinek gyümölcse szerint bánsz. Te jeleket és csodákat tettél Egyiptomban, Izráelben és az emberek között a mai napig. Olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is nagy. Kihoztad népedet, Izráelt Egyiptomból jelek és csodák között, erős kézzel, kinyújtott karral, nagy félelmet keltve. Nekik adtad ezt az országot, amelyet esküvel ígértél oda őseiknek: ezt a tejjel és mézzel folyó földet. Ők bementek, és birtokba vették azt. De nem hallgattak szavadra, nem éltek törvényed szerint, és nem tették meg mindazt, amit megparancsoltál nekik. Ezért zúdítottad rájuk mindezt a veszedelmet. Az ostromsáncok már a városig érnek, elfoglalására készen, és ez a város fegyver, éhínség és dögvész folytán az ostromló káldeusok kezébe kerül. Amit megígértél, megtörtént, amint látod! És mégis ezt mondtad nekem, Uram, ó, Uram: Vedd meg ezt a szántóföldet ezüstért, és hitelesíttesd tanúkkal! – pedig ez a város a káldeusok kezébe kerül! Így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: Én vagyok az Úr, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen? Összegyűjtöm majd népét mindazokból az országokból, ahová szétszórtam lángoló haragomban és nagy felháborodásomban. Visszahozom őket erre a helyre, letelepítem, és biztonságban lesznek. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is. Örök szövetséget kötök velük, nem fordulok el tőlük, jót teszek velük, és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem, és ne hajoljanak el tőlem. Örömmel teszek jót velük teljes szívemmel és lelkemmel, és véglegesen elültetem
HA LEHETETLEN IS, BÍZZ ÍGÉRETÉBEN! őket ebbe a földbe. Mert ezt mondja az Úr: Ahogyan elhoztam erre a népre mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom rájuk mindazt a jót is, amit most ígérek nekik. Mert fognak még szántóföldet venni ebben az országban, amelyről azt mondjátok, hogy ember és állat nélkül maradt pusztaság, amely a káldeusok kezébe került. Ezüstért vesznek szántóföldet, lepecsételt és tanúkkal hitelesített szerződést írnak róla Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban, mert jóra fordítom sorsukat! – így szól az Úr. Imádkozzunk! Magasztalunk téged mennyei Atyánk a mai nap ajándékaiért. Köszönjük az elvégzett munka örömét, hálát adunk neked, hogyha a nehézségek közepette is tapasztaltuk nemcsak a lelki, de a fizikai erőt is. Köszönjük neked, ha munkánk sikerével másokra is áldást hozhattunk. Áldunk azért is, ha bármi nem sikerült volna és keserű a szívünk, a te jelenlétedben akkor is megnyugodhatunk, ahogy énekeltük is. Köszönjük mennyei Atyánk, ha bízhatunk benned. Arra kérünk, hogy a beléd vetett bizalom csakugyan ne szégyenítsen meg minket, ahogy ígérted is. Add Urunk, hogy amikor mások ismerik és látják életünket, hadd láthassák rajtunk, hogy minden körülmények között ragaszkodunk hozzád. Szeretnénk Urunk ma este is rád figyelni, kérünk téged, hogy a te igéd üzenete szólítson meg minket. Köszönjük, hogy Lelked ezt munkálja, az Úr Jézusért cselekedd meg értünk. Ámen. Igehirdetés Az új fordítású Bibliát könnyebb megérteni, amikor halljuk a történet felolvasását, de ahogy már többször is említettem, a Károli fordítástól eltérően nagyon sokszor nem hozza az íme szókat. Most csak a versek száma szerint mondom, hogy a 17., a 24., a 27., a 28. és a 37. versekben is megtalálható az íme szó, amelyre utalok majd a magyarázat során. Ahogy a Bibliaolvasó kalauz szerint olvastuk ezeket a sorokat az elmúlt napokban, nekem rögtön eszembe jutott ennek a résznek, a most már évtizedekkel ezelőtt felfedezett nagy igazsága, hiszen kétszer is szerepel benne, hogy az Úrnak semmi sem lehetetlen. A Bibliában nem túl sok helyen szerepel ez a kifejezés, illetve ennek a pozitív fogalmazása, hogy az Úrnak minden lehetséges, de itt kétszer is, a próféta imádságában és az Úr válaszában. A felolvasásból kihagytam az Úr válaszának negatívabb üzenetét és a 37. versektől kezdve a jövőre vonatkozó bátorító ígéretet hallottuk. Önmagában az a két tény, hogy többször szerepel az íme szó és kétszer az „Úrnak semmi sem lehetetlen” kifejezés, érzékelteti, hogy a történet nagyon fontos igazságot akar elmondani azzal kapcsolatban, amikor az Isten emberének, illetve az Isten népének lehetetlen helyzettel kell szembesülnie. A legelső versekből tudjuk meg, hogy Jeremiás börtönben van. Ezen történet leírása megelőzi a 37. részben leírt történetet, amelyből megtudjuk, hogy ez a börtön már könnyebb hely volt Jeremiás számára, mivel Sedékiás király megkönyörült rajta, de a tényen nem változtatott, hogy Istenhez való hűsége a királlyal szemben is vállalt isteni kijelentés, mindenképpen börtönt jelentett a prófétának. Ez már önmagában nehéz. Kr.e. 587-et írunk, már csak néhány hónap és elpusztul Jeruzsálem és a templom is Nabukanodozor király támadása miatt. Tehát a káldeusok hamarosan elfoglalják a fővárost és ekkor történik az, amiről itt szó van, Isten előre kijelenti Jeremiásnak, hogy az unokaöccse el akarja adni neki a mezőt. Nagyon fontos, hogy az isteni kijelentés nem mondta neki, hogy vegye meg. Ezt már csak a konkrét helyzetben érti meg és ennek a tettnek a céljával együtt is jelké-
2
HA LEHETETLEN IS, BÍZZ ÍGÉRETÉBEN! pes tettével az Úr ígéretét hirdeti meg, szabadulásának a bizonyosságát. Amilyen valóságosan ő mezőt vásárol és mint rokon segít a hozzátartozóján, olyan valósággal Júda népe, amikor megszabadul a fogságból szintén tapasztalja ezt az örömet, ismét lesz földjük, a rokonok segítik egymást. Ez érzékelteti azt is, hogy békesség van a családi életben is, az egész ország szabadulást, helyre állást él át. A felolvasásban ott kapcsolódtunk be a történetbe, amikor a próféta engedelmeskedik és amit az Úr kijelentéseképpen ő maga is megértett, ihletettségében, azt megosztja szolgájával, segítőjével, Bárukkal illetve mindazokkal, akik tanúként ott voltak. Fontos tehát, hogy börtönben van, ahol történik egy adásvételi szerződés és Jeremiás eközben meghirdeti Isten hatalmas kijelentését, meg fog szabadulni Júda népe a fogságból, Isten kegyelmesen magához vonja a népet. Közben azonban kiderül a próféta imádságából, hogy ő maximálisan bízik az Úr ígéretében, hiszen kimondja, hogy mi fog történni. A hitével együtt azonban a kétely és a bizonytalanság is ott van a szívében, a gondolkodásában, keveredik az életében a hit, a bizalom és a bizonytalanság, a bizalmatlanság. Ahogy megtudjuk, elsősorban saját élethelyzete miatt érzi a zavartságot, hiszen ha megvette a mezőt, igazából nem fogja élvezni, nem lesz semmi értelme ennek az adásvételnek, mert a káldeai seregek ostroma küszöbön van, ők lesznek hatalmon, így ő nem tud semmit sem kezdeni azzal, amit megvett. Mivel már idősebb és az Úr azt is elmondta, hogy a fogság nem néhány évig tart, erről beszélt korábban a próféta, úgy látja, nem fogja élvezni a megvett mező áldásait. Mindenképpen komoly kár érte Jeremiást. Az írásmagyarázók azt is megjegyzik, hogy bizonyára Jeremiás számára bizonytalanság lehetett Júda népe jövőjével kapcsolatban is. Azt is lehetségesnek tartják, hogy a próféta Júda népe és a király istentelenségét is látva, illetve az isteni ítéletnek a bekövetkezése küszöbön volt, tehát az Úr ítéletét látva, tapasztalva arra is gondolhatott, hogy nemcsak ő járhatott rosszul, hanem a nép annyira gonosz, hogy nem fog megtérni igazából. Bizonytalan lehetett a nép jövője kapcsán is. Biztos, hogy a próféta a maga személyes problémáját megemlíti az Úrnak, de emellett benne lehetett a népe jövője iránti bizonytalanság is. Kiderül tehát az imádságából is – ez a fontos –, hogy engedelmeskedett az Úrnak, kijelentette azt, amit az Úr akart, viszont az is kiderül, hogy bizonytalanság is van benne. Az imádsága elején, amikor megszólítja az Urat, a beszéde – ó, Uram – úgy is érthető, hogy benne a fájdalom szólal meg. Kálvin azt hangsúlyozza, hogy ez lehetett az Úr előtti alázat kifejeződése, ugyanis ő azt húzza alá, hogy nézzük meg mi jön utána. Jó néhány versen keresztül hallottuk Jeremiás bízik Istenben, megvallja, hogy ki ő. Az imádsága tulajdonképpen önmagában már a saját hitét erősítő istenimádás. A szívében ott van a bizonytalanság és a kár miatti fájdalom érzése, de az egész imádságát áthatja – majdnem egészen az elejétől a végéig – az, amit vall az Úrról, hogy ki ő, a személye és hatalma, akinek semmi sem lehetetlen. Elmondja az Isten hatalmának a különböző igazolását, majd rátér arra, hogy mit élt át a népe a múltban. Még azt is, hogy ez a nép hogyan viselkedett, ezért az isteni hatalmat és az isteni szentséget igazolja az is, ami a jelenben történik. A káldeusok ott léte, támadásai azt igazolják, hogy az Úr beteljesíti az ígéretét. Nemcsak a múltbeli, egyiptomi nagy szabadulás idején és az azt követő gondoskodásában mindig a történelem során, hanem a mostani helyzetben is Isten beteljesíti ígéretét, a nép fogságba jut. Miután ezeket a gyönyörű, Isten imádását kifejező kifejezéseket elmondta, akkor tér rá arra is őszintén, hogy mi fáj neki, miben bizonytalan és még nem nagyon tud hinni.
3
HA LEHETETLEN IS, BÍZZ ÍGÉRETÉBEN! Az első, amit az ő imádságából fontos megtanulnunk, hogy a hívő ember juthat olyan helyzetbe, hogy tökéletesen engedelmeskedik az Úrnak, szívből és őszintén, de amikor a személyes életére vonatkozóan valamit nem ért Isten cselekvésében, akkor könnyen elbizonytalanodhat, talán még a kételkedés és kishitűség is megjelenhet. De akkor ezt is el lehet mondani Istennek. Ugyanolyan természetesen mondta el az Isten imádására vonatkozó szavakat, mint amilyen természetesen, őszintén, gyermeki egyszerűséggel elmondta, hogy mit érez. Szinte szó szerint idézett a Bibliából, amikor Istenéről beszélt és szó szerint elmondja azt is, amit a prófétai küldetés teljesítése során érez. Istennek népét érintő pozitív és negatív jellemzői, cselekvései egyaránt hangsúlyosak számára. A 14. és a 24. verseket az íme szóval vezeti be az Írás, a próféta imádságának ezen részét. Amikor arról van szó, hogy Isten milyen hatalmas dolgokat tesz, kicsoda ő és amikor arról, hogy ő bizony beteljesíti a pusztítást, az ítéletet is. A prófétának mégis nagyon nehéz megérteni az Úr cselekvését. Tudja, hogy Isten mit ígért, hogy az ígéretét beteljesíti, de az érzései miatt, mégis bizonytalan számára sok minden és ezt is elmondja az Úrnak. Kimondja, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, de a helyzetét mégis úgy értelmezi, hogy lehetetlennek tűnik, mert kár érte, engedelmeskedett az Úrnak, de rosszul járt. Ez egyfajta lehetetlen helyzet érzése számára. Az „Istennek semmi sem lehetetlen” kifejezés, ami itt erre vonatkozik, úgy is fordítható, hogy semmi sem csodálatos, megfoghatatlan, nehéz az Úrnak. Tehát, bármilyen csodálatos, felfoghatatlan, hihetetlenül nehéz dologról is legyen szó, az Úr bármit megtehet – mi is erre használjuk magyar nyelvünkben a lehetetlen szót, ami mégis lehetséges. Amikor az Isten lehetőségeiről, mindenható voltának erről a jellemzőjéről szó van más bibliai történetekben, ott is különböző nehézségek adódnak az ő szolgáinál. A 1Móz 18-ban Sára nevet azon, hogy neki fia születhet. Ott is Isten megkérdezi tőle és Ábrahámtól is, hogy az Úrnak van-e lehetetlen. Még azt is hozzáteszi Isten az idős házaspárnak, hogy egy év múlva, amikor visszajön, Sárának biztosan fia születik. Jóbnál is arról olvasunk, hogy az Úr mindent megtehet, amit akar. Itt nem szerepel a szó, de a Jób könyve 42. része végén mégis erre utal, Isten képességeire. Máté evangéliuma 19. részében a gazdag ifjú történeténél szerepel, hogy a tanítványok megkérdezik, kicsoda üdvözülhet és az Úr Jézus válaszában elmondja, hogy ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges. Bizonyára mindannyian emlékszünk arra is, hogy az angyali köszöntés részeként Mária számára, rákérdezve arra, hogyan lehet neki gyermeke, hiszen nincs férje, nemcsak az hangzik el, hogyan lesz valóban, hanem az is, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Családi problémák, gyermekek születése kapcsán, Jób esetében is családi problémák és kemény tragédia, a tanítványok esetében pedig az üdvösség kérdésében vannak lehetetlen érzések, az emberi körülményekre nézve. Az üzenet számomra legfontosabb része, hogy az Úr Jézus a Gecsemáné kertben az imádságában maga is gyermeki hittel, őszintén, egyszerűen elmondta az Atyának, hogy mit érez és mielőtt elmondta volna az érzéseit, lelki harcának minden nehézségét, ő is imádja az Atyát – „Atyám neked minden lehetséges” – és ezután tér rá arra, hogy az Atya mi mindent megtehetne, ha ő úgy akarja. Azért fontos ezt az eseményt megemlíteni, mert itt Jézus is imádkozik, mint ahogy Jeremiás is imádkozott és abból tudjuk meg, mit mondott Istenéről és mit érez. Az Úr Jézus imádáságban természetesen nincsen semmi kétely, nincs semmi, ami bűnhöz kapcsolódó. Jeremiás életében lehet kétely, lehet bizonytalanság, viszont abban egyek, hogy mindketten elmondják őszintén Istennek – Jézus esetében hadd mondjam inkább így, hogy
4
HA LEHETETLEN IS, BÍZZ ÍGÉRETÉBEN! az Atyának –, hogy mit éreznek, amikor hiszik és vallják, hogy Istennek minden lehetséges. Amikor mi is elmondjuk imádságban ezeket, a mi személyes élethelyzetünkben, akkor mindenképpen már az Úrra tekintünk és nincs az a veszély, hogy csak a helyzetre, vagy személyes életünk problémájára figyelnénk, mert akkor a bizonytalanság és kétely az erősebb. Ha elmondjuk azt, hogy kinek tartjuk Istent, lehet hangosan is kimondva az imádság során, akkor ezzel már azt is mondjuk, hogy mit hiszünk valójában a Biblia alapján. Bennünket is megőriz a lehetetlen helyzetekben az, hogyha merünk bízni Isten ígéretében és ezt a bizalmunkat úgy is kifejezzük, hogy még azt is el merjük mondani, mit nehéz hinni, amiben most éppen nehéz bízni. Tudjuk, hogy mit tudunk hinni, mit tapasztaltunk eddig, lehet, hogy valamit éppen nem tudunk elhinni, olyan lehetetlen a helyzet, de az imádságban ez is elmondható Istennek. Ezért fontos Jeremiás imádsága. Készülés közben eszembe jutott, hogy az utóbbi években voltak olyan családok, akiknek nem volt lakásuk, vagy kicsi volt a lakásuk és kölcsönt vehettek föl, svájci frankban és így lett lakásuk. Számukra most pedig minden olyan lehetetlennek tűnik. Tudjuk, hogy mennyi probléma van a lakás kérdéssel. Szerződéskötés, mert akkor is az Úrban bízva döntött úgy a házaspár, hogy valamit tesznek, de ezt követően most úgy tűnik, lehetetlen helyzetbe kerültek. Jeremiás engedelmes az Úrnak, teszi azt, amit tennie kell, de a folytatásban nem minden biztos számára. Több olyan fiatal párral is beszéltem, akik őszintén elmondták, hogy a házasságkötésük után néhány hétre nagyon kemény veszekedések jellemezték őket. Volt egy olyan hívő pár, akik néhány hét után odáig jutottak, hogy inkább váljanak el. A házasság súrlódásai – „vassal a vasat”, ahogy írja az ószövetségi kijelentés – számukra a szeretet megéléseként nem volt könnyű és úgy érezték, nem tudnak együtt élni. Majd amikor ezt az egész nehéz kérdést ők is az Úr elé vitték, akkor helyre álltak. Ez a pár úgy volt, hogy sokáig vártak az Istentől kapott társra és megkapták az Úrtól a társat, boldogok voltak, csak néhány hét elteltével kiderült, hogy a házasságban sincs minden úgy, ahogy ők azt gondolták. Lehetetlen helyzetnek tűnt. Utólag mondták el ezt nekem, de látszott az arcukon, hogy nagyon kemény próba alatt álltak. Nagyon nehéz, ha gyermek nem születhet, vagy az egyedüllét terhe tűnik nagyon lehetetlen helyzetnek. Lehet vállalni az Úrral a gyermektelenséget is és az egyedüllétet is, de ott lehetnek ugyanúgy nehézségek. Tovább lehetne sorolni személyes, vagy családi életünk, vagy a munkánk kapcsán hol lehet átélni, hogy valamit megélünk az Úrnak engedelmeskedve, tudjuk, hogy a helyünkön vagyunk, de eközben a körülmények nem mindig könnyűek és valami lehetetlennek tűnik. Őszintén el lehet mondani Istennek. Az Úr Jézus Gecsemáné kerti imádságát és az ő egész váltság művét most hadd említsem úgy is meg, hogy ő nemcsak azért vitte végbe, hogy örök életünk legyen, hanem, hogy – Jeremiáshoz hasonlóan - a nehezebb földi életünk dolgaiban, nehezebbnek tűnő helyzetekben is segíthessen. A 17. és a 21. versekben lévő íme szók azt hirdetik, hogy Istennek akkor sem lehetetlen semmi sem, amikor hatalmas szabadítást kell végbe vinnie, és akkor sem, amikor lehet, hogy ítélnie kell, vagy valamilyen nehézséget kell adnia népe számára, mert úgy akarja népét magához vonni. Biztos, hogy Jeremiás helyzete Istennek való engedelmessége során őt is erősítette a hitében – ez derül ki a folytatásból. Isten ígéretében bízott, de volt bizonytalanság, ezért őszintén imádkozott és amikor megvallotta ki az Úr, milyen ő, azt is elmondta Istennek semmi sem lehetetlen, Isten ezt akar-
5
HA LEHETETLEN IS, BÍZZ ÍGÉRETÉBEN! ta különösen kiemelni számára. Amit mondtál imádságban, hiheted is és hogy higygyed is, én is megismétlem – az Úr szinte szó szerint azt mondja, csak éppen kérdéssel: vajon van-e lehetetlen nekem? Ez a kérdés még erősebb kijelentés, hiszen erre csak azt lehet válaszolni, hogy már mondtam is Uram, természetesen nincs. A 26. vers így kezdődik: „És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván”. Jeremiás a 25. vers szerint elmondja a panaszát is: „És mégis azt mondtad Uram, Istenem nekem, végy magadnak mezőt pénzen és legyenek tanúid felőle, holott a város a káldeusok kezébe adatik” és rögtön utána: „így szóla az Úr Jeremiásnak, mondván”. Én úgy szoktam a Bibliát olvasni, hogy az ilyen kifejezésen rögtön tovább ugrok, mert az olyan természetes, hogy szól az Úr. Annyira természetes, hogy ez már nem is tűnik olyan fontos üzenetnek, hiszen ebben élünk, hogy ő nem hallgat, hanem szól. Ha a hívő életben az a probléma, hogy nem értjük, hogy az Úr vajon mit akar, várni valamilyen szavára, útmutatására, akkor persze fontossá válik, hogy végre szól az Úr, de amikor az Úr természetesen szól, Jeremiás is így élete meg, Isten folyamatosan szólt hozzá, hiszen prófétaként kijelentéseket adott tovább, de ebben a történetben itt mindenképpen, nagyon hangsúlyos. Ő elmondta az imádságát, erre válaszképpen az Úr azonnal megszólalt. Az Úr szavának ez a természetessége azt hirdeti itt az üzenetben számomra is, hogy nemcsak a lehetetlen helyzetekben fontos, hogy az Úr szóljon, vagy cselekedjen, hanem a hétköznapi, talán könnyebb helyzetekben is. Az életünket azért élhetjük meg úgy, hogy a helyünkön vagyunk, akkor is, amikor minden jól megy és akkor is, amikor kevésbé jól, mert az Úr szól és mi aszerint cselekedhetünk. Mivel Jeremiásnak problémája volt azzal, hogy ez a helyzet mit jelent, az engedelmességével a jövőre nézve Isten mutatni akar, Isten ezt mondja és itt van az íme szó: „Ímé én az Úr Istene vagyok minden testnek, vajon van-e valami lehetetlen nekem”, majd folytatja: „Ezért ezt mondja az Úr: Ímé én odaadom a várost a káldeusok kezébe és Nabukanodozor királynak a kezébe, hogy bevegye azt”, majd elmondja, hogy miért teszi ezt. Itt az Úr cselekvése negatív előjelű. Ebből a szakaszból csupán hadd emeljem ki: hogy annyira mélyre süllyedt Júda, hogy már az ammóniak istenének, Moloknak is áldoznak. Ez az istenség volt az, akinek gyermekáldozatot mutattak be, egyfajta kemenceszerű istenség, akinek a felső részében a szájából kilóg valamiféle nyelvszerűség, amin le tudták ereszteni az égő tűzbe, általában, az elsőszülött fiú gyermeket. Ezt azért tették, hogy így majd az istenség több gyermeket, családot ad, fiúkat, vagy több állatot, jobb lesz a termés. Izrael, illetve Júda népe annyira mélyre süllyedt az istentelenségben, hogy még ennek az istennek is áldoz. Ilyen értelemben van a bűn és bűn között eltérés. Jézus is beszél erről, vannak súlyos bűnök, amikor az Úr azt mondja: íme, én cselekszem. A káldeusok elvégzik azt a munkát amit én megígértem rajtad keresztül többször is. A 37. versben viszont megint ott van az íme szó: „Íme én összegyűjtöm őket mindazon földekről, amelyekre kiűztem őket haragomban”. Itt átvált az Úr szava üzenete, és a szép és boldog jövendőt kezdi mondani – ezt olvastam föl végig. Mindkét íme szó az Úr cselekvésére, illetve a harmadik íme szó a beszéde elején az ő Isteni személyére mutat. Úgy vélem Isten nem véletlen használta ezeket a szavakat, ő nagyon is a próféta tudomására akarta hozni, hogy nyugodtan bízhat az ígéretében, abban az ígéretében is, hogy most már küszöbön van, hogy beteljesedjen, itt vannak nemsokára a káldeusok, és ostromolnak. Emiatt érzed azt, hogy kár ér téged, de nyugodtan lásd
6
HA LEHETETLEN IS, BÍZZ ÍGÉRETÉBEN! meg és hidd el, lesz káldeusok általi ítélet. Viszont azt is hidd el, természetesen, hogy be fog következni a szabadulás is, amire a te cselekedeted utalt. Nem akármit mondott tehát az Úr. Kicsoda ő, mit tesz a jelenben, a közeljövőben és mit tesz a távoli jövőben. A 37. versben még van egy érdekesség, ez is azt erősíti, hogy mennyire megbízható az Úr ígérete: „Ímé összegyűjtöm őket mind ama földekről, amelyekre kiűztem őket.” Ez múltbeli cselekvésre utal, holott még nem is lettek kiűzve, még a káldeusok nem foglalták el Jeruzsálemet és a templomot. Még a jövőben teljesedik be ez is, de már olyan, mintha beteljesedett volna. Ezt azért említettem meg, mert Isten ennyire biztos abban, amit mond, ha az ő számára semmi sem lehetetlen, akkor mindent megtesz, amit elmondott és megígért. Júda népének a lelki mélysége, bűne miatt súlyos az ítélet, de végül mégis azt a célt szolgálja ez a súlyos ítélet, hogy az ő népét helyreállítsa. Jeremiás számára itt van a feloldás. Ne felejtsük el, Jeremiás valóban kárt szenvedett és ő azt a földterületet nem tudta használni, neki csak az lehetett a bátorítás, hogy amit az Úr ezen keresztül mondani akart általa, azt beteljesíti majd, ez biztos. Jeremiás könyve folytatásából megtudjuk, hogy az Úr miatt kemény szenvedések várnak rá. De ebben a helyzetben, amiért még panaszkodott is imádságában. az Isten szava mégiscsak megerősítette a hitét, bizalmát. Őt is helyreállította Isten ebben az értelemben. Jeremiás számára is az ígéret bizonyossága, biztosítéka az Úr személye volt. Azért lehet biztos abban, ami történik, mert az Úr előtt semmi sem lehetetlen. Vajon van-e valami lehetetlen az Úr előtt?! Itt kell megemlíteni, hogy Jeremiásnak megmaradt az Úr szava, az Úr jelenléte. Amikor az Úr Jézus a maga gyermeki, Istenfiúi hitéből fakadó imádságát mondta a Gecsemáné kertben, akkor neki nem maradt meg az Istennel való kapcsolat személyessége. Ott az volt a válasz, hogy lehetetlen. Az Úr Jézussal kapcsolatos események, a megváltó mű kiteljesedése azt mutatta, igen az Atyának minden lehetséges, de ha nem akarja, akkor Jézus számára nincs más út, csak az, ami ki volt számára jelölve, azért, hogy megváltónk legyen. Lehetetlen volt, hogy más módon legyen megváltás, mint amit neki vállalni kellett. Ez viszont azt jelentette, hogy neki nem maradt Istene, hiszen elhagyta őt. Jeremiás körülménye nem változott, ez fontos a történetben, neki csak az lett a bátorító, hogy az Úr az úr, amit tesz, ígéretének beteljesítése – akár negatív, akár pozitív előjelű – és ebben az Úrban bízom én és az ő szolgája vagyok, ő tudja, hogy mi történik majd velem, de az biztos, hogy én az Úr szolgájaként élek át mindent. Jeremiásnak azt kell átélnie, amit a Római levélben úgy mond az ige: „hogy azoknak, akik az Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak”, azaz elhívottak. Jeremiás számára a lehetetlen élethelyzet nem változott, de a bizalma mégis megváltozott, mert megértette az Urat, az Úr tervét. Mi már tudjuk az Újszövetségből, hogy pontosan amiatt, ami Jézussal történt lehetett az az Úr, a Megváltó, akiben Istennek valamennyi ígérete igenné és ámenné lett (2Kor 1,20). Ez azért fontos, mert a lehetetlen helyzetek nem biztos, hogy lehetségessé válnak a mi személyes életünkben sem. Lehet, hogy a helyzet, vagy a körülmény nem változik, de az Úr nekünk is Úr marad, Isten Jézusban teljesítette be minden ígéretét. Ezért folytatódik a Római levél 8. része is úgy, hogy a 29. verstől elmondja Isten mit tesz öröktől fogva az övéivel, majd a 31. szerepel: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk” és a folytatás a legfontosabb: hogy „aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk”. Mert az Istennek minden lehetséges, csakhogy vele együtt.
7
HA LEHETETLEN IS, BÍZZ ÍGÉRETÉBEN! Ezért történhet meg az, hogy van amikor csak az Úr marad, nem változik semmi, mi elmondtuk őszinte panaszképpen az Úrnak, az Istent imádó imádságunk után, „de Uram ez nehéz, nem tudok bízni, ez lehetetlen helyzet, neked minden lehetséges, tehetnél valamit ha akarsz. De mi van, ha nem akarsz, akkor marad az Úr és akkor is áll, hogy az Úrnak minden lehetséges. Jób akkor mondta ki, hogy az Úr mindent megtehet, amit akar, amikor nem történt meg még az élete megoldása, akkor még beteg volt, akkor még fájdalmai voltak, majd később lett az, hogy Isten mindent visszaadott neki. Neki is maradtak a körülmények, de megismerte az Urat. Az is lehet, hogy a lehetetlen helyzet megoldódik, születik a gyermek, a házasság meggyógyul, valaki megkapja a társát, a betegségből fel lehet gyógyulni. Az Úr csodákat tehet, hadd mondjam újra, hogy a lehetetlen kifejezés jelentése: csodálatos, felfoghatatlan, megfoghatatlan, túl nehéz, de az Úrnak semmi sem túl nehéz, semmi sem megfoghatatlan, illetve ha az Úr csodát tesz, akkor kiderül, hogy csodálatos dolgok történnek. Viszont, akkor is az Úr az Úr. Akkor sem annak örülünk elsősorban, ami történt, vagy amit tesz Isten, hanem annak valójában, ki ő a számunkra. Ezt a történetet, hiszem, hogy azért is íratta le Isten igéje, kétszeresen is hangsúlyozva, hogy ő olyan Isten, akinek semmi sem lehetetlen, hogy merjünk benne bízni, az ígéretében, annak beteljesedésében akkor is, amikor még a lehetetlen helyzettel szembesülünk. Lehet, hogy panaszkodunk, nem értjük, hogy miért történik, de az Úrnak elmondhatjuk imádságban és ő biztos, hogy válaszol. Az biztos, hogy Isten nem hagy az ő szava nélkül. Ha semmi más nem is maradna, az Úr Jézusban mindent adott nekünk. Imádkozzunk! Magasztalunk mennyei Atyánk téged, hogy az Úr Jézus ennyire emberré lett, ennyire vállalta a bűneset utáni világ minden kísértését, terhét, nehézségeit is értünk. Köszönjük Urunk, hogy valóban megváltott bennünket, áldunk, hogy az ő megváltó műve bevégeztetett egyszer, s mindenkorra. Áldunk mennyei Atyánk, hogy mi is őrá tekinthetünk. Hálásak vagyunk, hogy az újszövetségi történetben is újra láthattuk, milyen megtartót készítettél számunkra. Köszönjük atyánk, hogy a mi életünkben is lehetővé tetted a megtérést, a hozzád térést, nagyon nagy mélységből kiszabadítottál bennünket. Ezért ismerhetünk téged. Szeretnénk megköszönni, hogy nehezebb körülményeinkben adtál megoldásokat. De szeretnénk azért is hálát adni, ha valamiben nem lett jobbulás, valami nem úgy oldódott meg, ahogy kértük Istentől imádságban, viszont nekünk is igazoltad magad, kegyelmedet, hatalmadat. Köszönjük neked Atyánk, hogy amikor az Úr Jézus eljön, akkor teljesedik ki számunkra is az örök élet. Magasztalunk Urunk, hogy te nem erre a földi életre ígérsz mindent, hanem odaátra és mégis áldunk azért, hogy ebben a földi életben is annyi mindent kaptunk már tőled és tudjuk, hogy ezután is kapunk. Kérünk téged, ha várni kell, segíts türelmesen várni, segíts hittel bíznunk az ígéreteidben, amikor ebben bátorítasz. Arra kérünk Urunk, hogy a prófétához hasonlóan is gyermeki egyszerűséggel merjük neked mindig elmondani, ha valami fáj, valamit nem értünk, vagy bizonytalanok vagyunk. Köszönjük, hogy így is imádkozhatunk hozzád. Imádkozunk most népünkért és vezetőinkért, kérünk Urunk, hogy hadd szülessenek olyan döntések, a parlamentben is, amelyek előbbre viszik népünk sorsát. De adj a mi népünknek hozzád térést. Imádkozunk a családban lévő nehéz embereinkért, akiknek a megtéréséért már annyiszor könyörögtünk hozzád, add Urunk, hogy várjuk türelmesen az ő hozzád térésüket. Köszönjük, hogy neked ez sem lehetetlen. Ámen.
8
