Ha valaki egy új munkahelyre

REMÉNYSÉG A Pécs-Somogyi Baptista Gyülekezet lapja 2014. január 11. évfolyam 1. szám „Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. Zsoltárok 84:6

A „Reménység”-ből 2. oldal

Tóth Zoltán: Újévi gondolatok

Újévi gondolatok

(folytatás a címlapról) 3. oldal

Tóth Zoltán: Újévi gondolatok (folytatás a 2.oldalról) Rózsavölgyi Eleonóra: Isten kezében Madarászné Zentai Judit: Újévi köszöntő

4. oldal

Nagy Noémi, Nagy Sámuel: Bizonyságtételek

5. oldal

Nagy Ferenc Kristóf, Fischer András: Bizonyságtételek

6. oldal

Fischer András, Ficsor Noémi Bizonyságtételek A mindennapi kenyér

7. oldal

Rubicon folyóirat 2008/78.szám: Ellenálló" mártírok: a kínzások fokozódn

8. oldal

Tóth Zoltán: Karácsonyi ünneplésünk

9. oldal 10. oldal

Ti hogyan ünnepeltek?- teszt Ti hogyan ünnepeltetek? teszt (folytatás a 9. oldalról) Illusztrációk

11. oldal

Karácsonyi ünnep a baptistákkal

12. oldal

Ismeretlen szerző: Karácsonyi szeretethimnusz Hufnágel Józsefné, Irmuska: Csendre kényszerítve

13. oldal

Kapusné Madarász Erika: Miért?

14. oldal

Madarászné Zentai Judit: Miért jó olvasni?

15. oldal

Karácsonyi levél szeretteimnek

16. oldal

Visszapillantó Eseménynaptár

Ha valaki egy új munkahelyre megy el dolgozni, hatalmas várakozás van benne, hogy milyen is lesz majd. Maga elé képzeli az új kollégákat, álmai vannak az új munkakörről, elképzelések, melyek a jó fizetés reménységét és a hirtelen előre törő karrier gondolatát hordozzák. Néhány hete Kölkedre mentem egyik este az ottani testvéreinkhez, és menet közben a rádióban egy beszélgetést hallottam, a fiatalok munkavállalásáról. Meglepett az a gondolkodás, ami elhangzott, hogy a fiatalokat csak az motiválja, hogy minél hamarabb vezetői pozícióba kerüljenek, minél nagyobb fizetést kaphassanak. Aztán ha ez nem jön össze, ugyanolyan gyorsan el is mennek. Egy újabb lehetőséget keresnek, újabb álmokat álmodnak és sokan csak vándorolnak, átgondolatlanul, mert valahogy az álmok nem mindig akarnak beteljesülni. Természetesen egyeseknek bejönnek ezek, és ez a többieket még inkább arra indítja, hogy csak rajta, keressenek tovább. Újévet kezdünk és mi is nagy reménységgel állunk az új kapujában. Vajon mit tartogat? Vannak elképzeléseink, álmaink, terveink melye-

ket szeretnénk megvalósítani. Tavaly is voltak, de nem minden jött össze és most újból nekifutunk. Visszatekintve talán emlékszünk „sikeres” évekre és emlékszünk sikertelenekre. Vajon hogyan indulunk el ebbe az évbe? Előttünk áll 365 új nap. Mindegyiket be kell tölteni valamivel. Ha most viszszatekintünk az elmúlt időszakra, hány nap volt üresjárat, gépies munkába járás, sikertelen, elfelejteni való nap… és az új majd hogyan fog zárulni? Nyitó igénk a Jeremiás siralmaiból kerül elénk a 3:21-26 szakasza: De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom. Jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az Úr szabadítására. (folytatás a 2. oldalon)

2. oldal

REMÉNYSÉG

Újévi gondolatok (folytatás a címlapról) Gondolkodjunk most egy kicsit ennek alapján és tervezzünk erre az évre: 1. Újra gondolni életutunkat – Újratervezés – hangzik ma egyik közismert és használt tárgyunkban, a navigációs rendszerben. Ha ugyanis az úton rossz irányba indultunk el, a rendszer automatikusan figyelmeztet és elkezdi korrigálni, újratervezni a lehetőségeket. Előbb csak figyelmeztet talán, hogy fordulj vissza, majd az adott helyzet alapján elkezdi áttervezni a lehetőségeket. Saját életünket figyelve, sokszor jó lenne egy ilyen figyelmeztetés. Talán rossz döntést hozok az életem valamelyik szakaszában, és valaki figyelmeztetne erre. Aztán mindig az adott helyzetben újratervezné és mindig a legjobbat hozná ki a dolgokból. Na, ez jól hangzik, nem? Vagy netán valaki ezt meg is teszi velem? Hányszor figyelmeztet Isten a rossz döntéseimre? Hányszor ad új lehetőséget? Nem mondott még le rólam, mert újra áttervezte az elrontott dolgokhoz képest utamat. Év elején, gondoljuk így át az utunkat és induljunk el Istennel, benne bízva. 2. Új reménységet nyerek – Minden nap átéljük azt, hogy körülöttünk olyan emberek vannak, akik élete nagyon összekuszálódott. Kilátástalan helyzetek sokasága vesz körül minket. Halljuk a híradóban a sok lehetetlen állapotot. Fizetésképtelenség, eladósodás, kilakoltatás, csőd, válások, munkanélküliség. Ezek valós állapotok, melyek mögött reménytelen emberek vannak. Könnyen beszélsz ezekről a dolgokról

addig, míg nem rólad van szó. Mikor csillan fel az új remény? Ha valami jó dolog történik. Új munkahely, hitel, új szerelem, lottó ötös… Az emberek ezekben reménykednek. A próféta számára az új reménységet Isten áttervező lehetősége adta. Szíve megtelt reménységgel, szeme csillogott az örömtől, új életerő áradt végig a testén. Igen, mert Isten cselekszik. 3. Szeret az Úr – meg is fogalmazza, hogy miért és miben van reménységének tárgya. Sokszor mondjuk ki ezt a mondatot megszokásból, üresen, jelentés nélkül. De átélni ennek minden oldalát, minden szavát, egészen mást jelent. Igen – szeret az Úr, ezért ad új kezdési lehetőséget. Ezért nem vágta ki életem fáját. Ezért nem tett félre, és nem mondott le rólam. Újból érzem közellétét. Látom ugyan a sok bajt életemben, a sok próbát, de újból átélem: mégis szeret az Úr. Milyen csodálatos így tekinteni a holnap felé. Átérezni azt, hogy Isten annyira személyessé tud válni az életemben. Szinte az ember érzi, ahogy végig fut a hideg a hátán a szavak jelentésén rágódva. Nemcsak, hogy nem lett végem, de minden nap megújul az életem felett az ő hűsége. Újévet kezdhetek, és a régit félre tehetem. Bánkódom eddigi sikertelenségem felett, de az Úr megengedi, hogy újat kezdve netán kijavítva a hibákat is tovább mehessek. Merthogy lehetne másként is! Ugye ezt nem felejted el? 4. Az Úrban bízom, ő az osztályrészem – amikor az

ember előtt végig pörögnek egy időszak képei, sok minden eszébe jut. Gondolkodik néha így a dolgokon: ha nem így tettem volna, akkor… Mi lett volna, ha… És ilyenkor az ember eljátszik a gondolatokkal, átélt dolgokkal. Jeremiás jut eszembe. Több mint 40 évig prédikált, hogy a nép megtérhessen. Talán a legsikertelenebb prédikátornak neveznénk, mert senki nem akart rá hallgatni, senki nem tért meg szavaira. Hányszor elmondta, hogy térjen meg a nép. Már azt is kimondta elkeseredettségében, hogy semmi értelme az ő szavainak, de Isten mindig újra belöki a munka tüzébe, és Jeremiás ég. Menni kell, mondani kell, a szavak először őt perzselik meg, de a nép mégsem akar megtérni. Aztán börtönbe kerül, és gondolkodhat. Mi lett volna, ha hallgatok. Ha megnősülök, és elveszem szívem választottját. Ha pap maradok, mint ahogy a családi kijelölés adta számára. Ha én is elhagyom az országot, és jobb reménységben reménykedek az ellenség közeledtekor, mentve az irhámat. Ha… de az Úr másként rendelte. És én, Ő benne reménykedem, tudom, hogy nem csalódom benne. Tudom, hogy Ő a legjobbat hozza el számomra, még ha ez most nem is látható. Az Úr pedig jó azokhoz, akik várnak rá. 5. Csendben maradni és várni az Úrra – ez a legnehezebb feladat. Gondoljuk csak el, hogy amikor valakit várunk, hányszor nézünk ki az ablakon. Tudjuk, hogy amikor megérkezik, úgyis csengetni fog. (folytatás a 3. oldalon)

A Pécs-Somogyi Baptista Gyülekezet lapja

3. oldal

Újévi gondolatok

Isten kezében

(folytatás a 2. oldalról) Addig ülhetnénk a fenekünkön De nem! Mi kinézünk százszor is, mert úgy gondoljuk, hogy ez segít. Várakozni? Azt már nem. Az Úr által adott megoldásra várni? Nem! Majd mi megtesszük, besegítünk Istennek, dolgozunk helyette! Hogy aztán ez csak bonyodalmat okoz? Hát igen. A gyereknek mondjuk, hogy mindjárt kibontom a játékot. De a gyerek nem tud várni a mindjárt eljöveteléig, aztán kibontja ő és már el is szakadt valami. Így aztán el kezd sírni és apuka, anyuka dolga csak az lenne, hogy most helyre hozni az elrontott dolgokat, megvarrni, megragasztani, de nyom nélkül az eltört, elszakadt játékot. Hát ilyenek vagyunk mi is. Pedig áldást hoz, ha csendben várok az Úrra, mivel Ő megmondta, hogy segít. Újévet kezdtünk, életünk útját újra tervezhettük. Kinek a kezében hagyjuk az irányítást? Ismernénk netán az utat, amelyen elindulunk, és indulhatnánk az ismeretlenbe biztosan? Jó, ha van egy térkép – az Ige – de még biztosabb, ha van valaki mellettünk – Isten – aki ismeri az utat. Indulj hát vele ezen az úton! Így fogsz biztonságosan célba is érkezni. Tóth Zoltán

Nem éltem vallásos életet és a Bibliát sem ismertem mielőtt a gyülekezetbe jöttem. Már az első alkalommal úgy éreztem nekem itt a helyem, megérkeztem. Nemsokára bemeríkeztem, amitől mennyei boldogságot éltem át. Ez kb. hat hónapig kitartott. Addig úgy gondoltam, most már velem semmi rossz nem történhet, hiszen Isten gyermeke vagyok, Ő vigyáz rám. Éltem az életem, most már hívő emberként, de életem irányítását még mindig a kezemben tartottam. Mivel folyamatos munkarendben dolgoztam, nem mindig tudtam elmenni a gyülekezeti alkalmakra és a Bibliát sem volt erőm olvasni, nagyon elfáradtam. Ezt a munkát igen szerettem, mert ez a „hívatásom” ezt tanultam. Vezető váltás miatt a munkahelyi légkör megromlott, egyre jobban hiányoztak az istentiszteletek. Munka beosztásom miatt néha Úrvacsorán se lehettem ott. Megérlelődött bennem a gondolat, nem mehet ez így tovább, munkahelyet kell váltanom. Nemsokára ajánlottak nekem egy portás állást. Amióta leszázalékoltak, szerettem volna portás lenni. Fel is vettek volna, már az orvosi

alkalmassági vizsgálat volt csak hátra, amikor a munkaügyi hivatalban kaptam egy betanított varrónői állás ajánlatot. Most melyiket válasszam? Portás: folyamatos munkarend, nincs ünnep, messze van, de nagyon szeretném. Varrónő: nagyon régen csináltam, szépen varrtam csak egy kicsit lassabban, megfelelek-e, viszont közel van és csak hétfőtőlpéntekig. NEM TUDOK DÖNTENI! ISTENEM, SEGÍTS! Azt választom, amelyiket te jónak látod! Letettem a választás terhét Isten kezébe. Isten akaratából a varrónői állást vállaltam el. Az elején nehéz volt korán kelni, és a varrás sem ment fényesen. Reggelente olvasom Isten igéjét, rendszeresen eljárok a gyülekezetbe és már a varrás is jobban megy. Letettem életem Isten kezébe, hogy Ő döntsön helyettem, mert az biztosan jó nekem! Köszönöm Istenem, hála neked. Rózsavölgyi Eleonóra

Gyülekezetben felolvasott Újévi köszöntőm: Barátaim Új Év Kezdetén Békesség Úgy Ébred Köztünk: Bennünk Újra Éled Krisztus! Biztos Ugyanis Élő Kegyelme! Bolondság Ugyebár Élni Kívüle? Bennünk Újra Éledjen Krisztus! Madarászné Zentai Judit

REMÉNYSÉG

4. oldal

Bizonyságtételek Már régóta foglalkoztatott az a gondolat, hogy át kellene adnom az életemet Krisztusnak. Körülbelül 12 éves lehettem, amikor elhatároztam, hogy ezentúl jó leszek, de a harmadik nap után kibuktam, és sírásba törtem ki, hogy én ezt nem tudom tovább csinálni. Ennek ellenére voltak azért kisebb-nagyobb fellángolásaim, amikor úgy éreztem megtértem, és igyekeztem maximálisan jóra törekedni, de mivel mindig visszaestem, halogattam a bemerítkezést. Arra gondoltam, hogyha nagyobb és érettebb leszek, akkor talán könnyebb lesz, de közben rájöttem, hogy ez nem így van. A gyülekezetben és a bibliaolvasás közben is gyakran elém jött ez az ige: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket.” (Zsidók 3:8) Most szeretném elmondani, hogyan is vezetett ki Isten ebből a helyzetből, hogy döntésre tudjak jutni. Mindig is tudtam, hogy kegyelemből van az üdvösség, hiszen sokat olvastam, hallottam róla, de nem igazán értettem az értelmét, mert úgy gondoltam, hogy saját erőmből kell véghezvinnem a jó cselekedeteket. Isten jó pár vizsgámon keresztül megmutatta nekem, hogy mit is jelent kegyelemből élni, ugyanis azoknál a vizsgáknál, amelyeknél a saját tudásomban bíztam, és úgy gondoltam, hogy nagyon jól fognak sikerülni, mindig rosszabb jegyet kaptam a vártnál. Amikor pedig úgy éreztem, hogy nem igazán tudom az anyagot, Isten megadta, hogy kiemelkedően jóra sikerüljön.

Ez már annyiszor megtörtént velem, hogy kénytelen voltam elgondolkodni rajta. Lassan kezdtem rájönni, hogy Isten ezzel azt akarja megmutatni nekem, hogy mit is jelent kegyelemből élni. Azt, hogy nem az én jó cselekedeteim számítanak igazságul, hanem a Szent Szellem által véghezvitt cselekedetek, amikhez Ő ad erőt. Most csak egy igeverset szeretnék felolvasni, ami nagyon nekem szól. Róma 4. rész 4-5. verse: „Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak.” Nagy Noémi Engem úgy igazából nem érdekelt a hit, csak akkor, amikor bajban voltam. Ez zavart valamennyire, mert tudtam, hogy ez így nem jó, de semmit sem tudtam ellene tenni. Aztán következett egy nagyon rossz időszak az életembe. Amikor elkezdtem az egyetemet, depressziós lettem. Úgy éreztem, hogy hirtelen bekerültem a felnőttek zord világába, és féltem az élet nehézségeitől. Még az iskolát is ott akartam hagyni, de tudtam, hogy ez nem megoldás és nem változtat semmin. Ez a helyzet persze kihatott a tanulásomra is, nem sikerültek a dolgozatok, úgy léptem be a vizsgaidőszakba, hogy egyetlen kreditet sem tudtam szerezni. Sokat imádkoztunk, hogy Isten szabadítson meg, és amikor elkezdtem bízni Benne és

megpróbáltam a jövőmet is az Ő kezébe tenni, akkor kezdett megváltozni minden. A vizsgák is aránylag jól sikerültek, és meglepetésemre még ösztöndíjat is kaptam. De ekkor még Isten segítségét legfőképp a tanulásban kértem. Mikor jött a szünet, annyira már nem foglalkoztam Istennel az esténkénti közös bibliaolvasáson, az imádkozáson és az imaházba való elmeneteleken kívül. Azután kezdődött minden előröl: visszaestem a depresszióba, és a tanulásban is újra kudarcaim lettek. Tudtam, hogy ez az eddigi viselkedésem következménye. Ez így ment egy darabig, míg rá nem jöttem, hogy ezt nem csinálhatom tovább. Tudtam, hogy Isten azt akarja, hogy engedelmeskedjek neki és átadjam az életemet. Itt, a gyülekezetben is többször szólt hozzám. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy sok mindenen átsegített, és szeretném az életemet átadni neki, habár sokszor nehéznek tűnik ez az út. Megtapasztaltam azt is, hogy a Sátán úgy akarja beállítani az Istennek engedelmeskedő életet, mint valami rossz nehéz dolog, pedig az ő markában lenni sokkal rosszabb. Tudom, hogy még nagyon gyatra az én hívő életem, de ebbe az igébe kapaszkodom: „Aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi” Filippi 1:6;„Én nem gondolom, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé.” Filippi 3:13-14; Nagy Sámuel


5. oldal

Bizonyságtételek Én mindig is hívő akartam lenni, de úgy gondoltam sosem leszek olyan jó, hogy az lehessek. Azért bennem volt az a gondolat, hogy egyszer majd valamikor én is bemerítkezhetek. Közben megértettem az igéből, hogy Krisztus a bűnösökért jött, és én a kegyelmet sosem tudnám kiérdemelni. Most, hogy a testvéreim döntöttek Krisztus mellett, otthon beszélgettünk arról, hogy ha hiszek, és Isten gyermeke akarok lenni, akkor én is bemerítkezhetnék. Először úgy gondoltam, még túl fiatal vagyok, de minél többet gondolkodtam rajta, annál jobban rájöttem, hogy ezt nem jó halogatni. Azt is megtapasztaltam, hogy ha engedelmeskedek Istennek, akkor Ő erőt ad ahhoz, amit nem tudnék megtenni. Csak sajnos nem mindig tudok engedelmeskedni, de remélem Isten segítségével menni fog. Nagy Ferenc Kristóf Az én megtérésem több ok miatt következett be. 1998. december 8-án születtem Pécsen. Keresztény családban nőttem fel. Ugyan az egész családom katolikus volt, túlzásba nem vittük a hit gyakorlását. A kötelező miséken kívül csak pár alkalommal jártunk templomba, és mivel nem volt számomra érthető, miről beszél a pap, nem kötötte le a figyelmem. Sajnálatos módon akkor nem volt indíttatásom a Biblia olvasására. Nagy fordulat következett be, amikor 3. osztályos koromban több ok miatt a Vasasi Általános Iskolából át

írattak szüleim a Református Általános Iskolába. Eleve a felvételire el kellett kezdenem tanulni. Megtanultam az alap imádságokat, az apostoli hitvallást és még miegymást... Az iskolában egy lépéssel már közelebb éreztem magam Istenhez, mivel minden nap hallottam az Ő Igéjét, hittan órára jártam, hétfőnként áhítaton vettem részt. Nem saját akaratomból, első áldozó is voltam. Körülbelül 5. osztályos koromban jöttem rá arra, hogy tulajdonképpen ha már református iskolába járok, miért ne járhatnék református gyülekezetbe? Kézenfekvő volt itt a hirdi gyülekezet, közelebb is volt, többé nem kellett minden egyes vasárnap bejárni Pécsre, a prédikáció is érthetőbb volt számomra. Körülbelül 3 hetente jártunk Istentiszteletre. 7. osztályos koromban fél évet az Egyesült Államokban töltöttem keresztanyáméknál,

akik baptisták. Ők rendkívül mélyen gyakorolják hitüket, azon túl, hogy istentiszteletre járnak, rendszeresen tartanak otthonukban is bibliaórákat, amibe engem is bevontak. Itt találkoztam először ezzel a vallással. Már akkor is megfordult a fejemben, mert tudtam, hogy Tamás osztálytársam apukája Somogyban lelkész, hogy egyszer kíváncsi lennék milyen itt egy istentisztelet? 8. osztályos koromban, osztályommal itt, a Pécs-Somogyi Baptista Gyülekezetben szolgáltunk, ahol a gyülekezet tagjai nagyon befogadóak, kedvesek voltak. Ráadásul kiderült, hogy az ifjúság 80%-a apukám tanítványai voltak, ők is nagyon kedvesen fordultak felém. Szolgálatunk után rájöttem, hogy mennyire is jó, amit ezek az emberek csinálnak és tulajdonképpen én miért ne csinálhatnám ugyanezt? (folytatás a 6. oldalon)

6.oldal

REMÉNYSÉG

Bizonyságtételek

A mindennapi kenyér

Ekkor történt meg, hogy először saját akaratomból vettem Bibliát a kezembe, és az interneten is elkezdtem bújni az efféle oldalakat. Tamás hívására elkezdtem járni sportolni az ifjúsággal. Összebarátkoztam velük, rögtön mindenki szimpatikus volt. Pár hét után már az ifjúsági órákon is részt vettem, majd istentiszteletekre már családommal együtt mentem. Először fura volt ez a hirtelen változás, de rövidesen megszoktuk.

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy keresztyén családba születtem. Már kiskorom óta járok szüleimmel a gyülekezetbe, és otthon is ezt a keresztyén légkört tapasztalom. Sokszor beszéltek nekem és a testvéreimnek arról, hogy Jézus meghalt a bűneinkért, feltámadt, és ha megtérünk, halálunk után a Mennybe jutunk. Ez már kis koromban is megérintett, és 5-6 évesen eldöntöttem, hogy Jézust szeretném követni.

Körülbelül március óta járunk ide rendszeresen. Először csak kíváncsiságból jártunk, körülbelül április végén értettem meg igazán, hogy mi is az egésznek a lényege, miben hiszek. Eddig is hittem Jézus Krisztusban és a Biblia igazságában, de valahogy mindig voltak kétségeim, kérdéseim. Mostanra sikerült legyűrnöm ezeket, teljesen oda tudom magamat adni immár. Ez a félév alatt eléggé megváltoztam. Ahogy néhány barátom, rokonom fogalmaz: félelmetes változásokon mentem keresztül. A megtérésem előtt és után teljesen más életmódot folytattam, sokkal több bűnt követtem el előtte, mint utána. Nem mintha utána nem vetkeztem volna, persze, igen és még most is, és tudom mik a hibáim, bűneim. Elkezdtem keresztény zenéket hallgatni, jobban belekapcsolódtam a közösségbe is. Végül június körül döntöttem el: szeretnék bemerítkezni, a gyülekezet tagja lenni, és egy úton járni végleg Istennel. Ez volt életem legfontosabb döntése, tudom soha nem fogom ezt megbánni.

Ettől kezdve úgy gondoltam, hogy már minden rendben van az életemmel. Akkor komolyan is vettem ezt a döntést, de még nem foghattam fel teljesen ennek a lényegét. Később úgy gondoltam, hogy mivel olvasom a Bibliát, „valamikor” megtértem, mindennap imádkozom, és nem is vagyok olyan rossz, mint az „átlag”, biztos, hogy a Mennybe jutok.

Fischer András

Rá kellett azonban ébrednem, hogy bűnös vagyok, legalább annyira, mint mások. Rá kellett jönnöm, hogy irigy és önző vagyok. Egyszer, amikor anyával beszélgettem, Isten rádöbbentett: ahhoz, hogy megváltozzak, Jézusra van szükségem, egyedül nem megy. Akkor együtt imádkoztunk, és hiszem, hogy az Úr Jézus komolyan vette ezt. Kértem, hogy legyen Ő a Megváltóm és Uram. Igaz, néha nem könnyű, hogy legyőzzem a régi természetemet, de hiszem, hogy Isten megbocsát és formál. Ficsor Noémi

Egy alkalommal olvasás közben a Miatyánkhoz érkeztem. Ezt mondtam: - Atyám, ezt én már kívülről tudom, adj valami frissebbet! – máshol kezdtem olvasni. Aznap nem volt pénzem reggelire, úgy gondoltam, majd kapok enni a munkahelyemen. Amikor odaérkeztem, éppen befejezték a reggelit, vártam az ebédre. A háziasszonyom azonban elfelejtett nekem ebédet adni. Munkámmal korán végeztem, és így sírva, éhesen mentem haza. - Atyám – mondtam – hogy lehet ez, hiszen Te azt mondtad Igédben: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled!”(Zsid. 13:5.) És ma egész nap dolgoztam, és nem kaptam enni! – így panaszkodtam. - De Zsófi! – szólt az Atya – Ma reggel, amikor olvasás közben ahhoz a ponthoz értél: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…”, akkor valami fr issebbet kértél. Mondd, elöregedett már ez az imádság? Én hibámat belátva, azonnal térdre estem, és ezt mondtam: - Uram, add meg az én mindennapi kenyeremet, mert a te gyermeked éhes! Térdeimről felálltam, és kopogást hallottam. Háziasszonyom hozott egy csésze kávét és kalácsot. - Azt gondoltam – mondta ő – ma biztosan fáradt, és nem szeretne még a vacsora készítésével is vesződni, így fogadja el, amit hoztam magának! Hálásan megköszöntem és hangosan dicsőítettem az Atyát. Részlet: Zsófi, a mosónő c. kiadványból


7. oldal

Rubicon folyóirat 2008/7-8.szám: Ellenálló" mártírok: a kínzások fokozódnak A mártírok halálmegvető bátorságukkal, elképesztő hidegvérükkel hóhéraik idegeire mentek. A kínzások nem tudták megtörni őket, a fizikai fájdalmat semmibe vették, ezért meg kellett ismételni a kínzást, vagy újabb halálnemeket kellett kieszelni. A vértanúk fokozódó kínjait a passió műfajának sikere is megkövetelte: a legendák nemcsak erkölcsi tanulsággal szolgáltak, ezek voltak a középkor „horrorfilmjei” is, melyeket hátborzongató elemekkel spékeltek meg. Az autentikus mártíraktákat nemegyszer úgy lehet megkülönböztetni a későbbi vértanúlegendáktól, hogy az utóbbiakban több csoda vagy hajmeresztő kínzás szerepel Dénes sikeres térítőként működött Párizsban, amikor kitört az üldözés, és Fescennius prefektus prédikálás közben letartóztatta. Gúnyt űztek belőle, a börtönben megkínozták. Rostélyhoz bilincselték, és tűz fölött sütögették, majd vadállatok elé dobták, végül keresztre szegezték, de sem a hitét, sem az életét nem tudták kioltani. Visszavitték a börtönbe, ahol a halálra ítélt keresztényeknek misézett. Az őrök kivonszolták a börtönből, és a mártírok hegyén (Mons Martyrum - a párizsi Montmartre) lefejezték. Ám Dénes ekkor sem veszítette el a fejét: felvette a porba hullt testrészt, és két mérföldet ballagott vele, egészen addig a helyig, melyet róla SaintDenis-nek neveztek el. Sírja fölé épült a híres bazilika. Antiókhiai Margit tekintélyes pogány pap leánya volt. Anyja korán meghalt, így Margitot keresztény dajkája nevelte. Apja mindent elkövetett, hogy lányát kijózanítsa. Amikor látta, hogy semmire sem megy, iszonyúan megharagudott, rá sem bírt néz-

ni, sőt, elűzte a házától. Margit épp bárányokat legeltetett, amik or A nt iók hiá b a ér k e z ett Olybrius prefektus a keresztények üldözésére. Olybriusnak feltűnt Margit szépsége, ezért parancsot adott szolgáinak, hogy tudják meg, ki ez a leány. Ha szabad, feleségül veszi, ha rabszolga, megadja az árát, és ágyasává teszi. Margit azonban visszautasította, és keresztény hite mellett is kitartott. Erre a prefektus megparancsolta, hogy Margitot a hajánál fogva akaszszák fel, és vesszőkkel ütlegeljék. A hóhérok úgy megverték, hogy testéből patakzott a vér. Ezután kínpadra vonták, s testét kampókkal tépték. A körülállók már nem bírták nézni, Margit azonban semmibe vette a kínzást. Erre kieszelték, hogy másnap máglyán égetik el. Miközben Margit a világ Üdvözítőjéhez imádkozott, sárkány képében megjött a Gonoszság fejedelme ezer ártásával és sokféle rémképével, hogy megfélemlítse őt. Orrából és szájából tüzet okádott, és el akarta nyelni Isten szolgálóját. Margit azonban szokott fegyveréhez folyamodott, a kereszt jelét rajzolta az ellenség felé. A sárkány meghátrált, nem tudott ártani Margitnak. Amikor reggel a bíró látta, hogy Margit vidám arccal jön eléje, mintha mi sem történt volna, elragadta a düh. Ruhátlanul függesztették fel Margitot, és fáklyákkal égették oldalát. Margit azonban csak annyit érzett, mintha gyenge harmat öntözné. Ekkor egy nagy kádat színültig töltöttek vízzel, megkötözték Margit kezét és lábát, s beledobták a kádba. Margit imájára azonban szétszakadtak a kötelékek, és a leány sértetlenül kilépett a kádból. A sokaság Krisztus hitére tért. A

bíró félt, hogy a nép fellázad, ezért minden kivizsgálás nélkül lefejezésre ítélte azokat, akik Margit tanúságtétele láttán hívők lettek. Látva Margit legyőzhetetlen állhatatosságát, megparancsolta, hogy őt is fejezzék le. Margit jelképe a sárkány lett, aki rendszerint meghunyászkodva fekszik a lábai előtt. Borbála is pogány apa szép leánya volt, a császárvárosban, Nikomédiában élt. Apja annyira féltette, hogy valahányszor elutazott, Borbálát egy toronyba zárta. Borbála közben felvette a keresztségét, és a Szentháromságba vetett hite jeleként a torony falába, amelyen addig csak két ablak volt, vágatott egy harmadikat is. Atyja az ablakok számából fölismerte, hogy Borbála elhagyta ősei hitét. Emiatt azonnal meg akarta ölni, ám Borbálának sikerült elmenekülnie, mert a torony fala és a sziklák megnyíltak előtte. A hegyek között, egy barlangban rejtőzött, de egy pásztor elárulta atyjának a rejtekhelyet Apja ekkor bíró elé hurcolta Borbálát. A bíró megfélemlítésül keresztényeket gyötörtetett a leány szeme láttára a legválogatottabb kínzásokkal, majd ruhátlanul pellengérre állíttatta Borbálát. Testét a földből felszálló köd és az égből leereszkedő felhő úgy beburkolta, mintha teljesen föl lett volna öltözve. Végül a bíró fővesztésre ítélte, és ekkor történt a legszörnyűbb: az apa, aki korábban esztelen féltékenységgel óvta leányát, most maga ragadta meg a kardot, és fejezte le. A szívtelen apát villám sújtotta, és nem maradt belőle más, csak egy maréknyi hamu. Borbála attribútuma a torony. (Folytatjuk)

8.oldal

REMÉNYSÉG

Karácsonyi ünneplésünk

Az idei karácsonyi ünnepünkre készülgettünk az elmúlt hetekben. Énekkarunk heteken át gyakorolta a szebbnél szebb énekeket, hogy karácsonyi hangulatra hangolja a szíveinket. Az üzenet ebben az évben a karácsonyi öröm volt. Mennyire próbálnak az emberek örömöt elérni. Az ünneplésük sokszor csak a külső dolgokban rejlik. Vásárlási láz előzi meg az ünnepeket, hogy egymásnak az

elmúló ajándékok által örömöt szerezzenek. Aztán nagy készülődés, hiszen mégiscsak méltóképpen kellene együtt lenni a családnak. Hatalmas sütés-főzés, hogy aztán mindenki kifáradva „túl legyen” az ünnepen. Az első karácsony résztve-

vői örvendeztek. A menny örült a fiú földre jöttének, és egy egész angyalkórus zengte az Istent dicsőítő éneket. A pásztorok örültek az örömhír hallatán, és örömmel hirdették, hogy megtalálták a gyermeket. Simeon, és Anna szíve megtelt örömmel, mert szemeik látták az Üdvözítőt. De jó lenne, ha mi is úgy mennénk tovább, hogy szívünk megtelt örömmel, és elhirdetnénk mindazt, amit a karácsony számunkra jelent. Tóth Zoltán


9. oldal

Ti hogyan ünnepeltetek? - teszt Ti hogyan ünnepeltetek? Az ünnepi igehirdetés bevezetésében nálunk elhangzottak az alábbi felosztás szerinti ünneplési modellek, és megvizsgálhattuk magunkat, családi ünneplésünket. Ti hova sorolnátok magatokat?

- Tradicionális modell szerint ünneplők - Spirituális tartalmú, hagyományőrző, misztérium központú.

tása kíván némi erőlködést, a negédes felszín olykor mély konfliktusokat takar. Cseperedő, nyiladozó értelmű gyermekek szkepszisét letörendő, kétségbeesett szülők zsinórnélküli elektromos Jézuska csengetytyűt, esetleg elhullajtott angyalszárny tollat alkalmaznak. A modell hatásosságát jelentősen rontja a szerető rosszul (vagy jól?) időzített sms-e, a Jézuska ajándékon felejtett árcédula, és a sokadik zokni vagy nyakkendő.

Ez az, ami a "nagy könyvben" meg van írva, ez az, ami mindenki álma vagy rémálma. Szükséges kellékek: naiv, ártatlan gyermekek, pirospozsgás nagymama, egymást szemérmesen szerető dolgos házaspár, sziporkázó hatalmas fa, dió, alma, mogyoró, árvalányhaj, Jézuska, csengettyű, és az "O Tannenbaum". Opcionálisan bájos cica/kutya benéz az ablakon. Promóciós céljaira a karácsonyt a gazdaság motorjának tekintő kereskedelem is ezt a képet alkalmazza. A tradicionális modellben élők karácsony közeledtével lelkesen kötögetik a zoknikat és sálakat (értéknövelő az át nem aludt éjszaka), sütik a bejglit és a zserbót. Ezt a modellt leginkább a spirituális és a mártír személyiségűek imádják. A spirituális a misztériumot látja a karácsonyban (kiegészítő kellék: esti mise, jászol, szent ájulat), a mártír pedig végre jól feláldozhatja magát (járulékos program: fegyelmezett idegösszeomlás). Kedvelik még a nárcisztikusok is, ha a Szent Este dicsekedhetően szürreálisra sikerül. A modell fenntar-

- Racionális modell szerint ünneplők - A tradicionálisnak talán a racionális karácsony a legjobb ellentétpárja. A racionális modell vagy szétesett, érték nélküli családokra, vagy némi autisztikus vonással is megáldott műszakiakra jellemző, akik szerint a gyerekeket nem becsapni kell, hanem felvilágosítani. A racionálisok szerint a karácsony hülyeség. A fa alatt, különös kegyetlenséggel, minden alkalommal elmondják, hogy Jézus nem 25-én született, s kéjesen ízlelgetik, hogy talán nincs is. A karácsony antropológiai kutatások szerint pogány téli napforduló ünnepek "megkeresztelése". A keresztények csak átnevezték a skandináv villámok istenét, Thort. És különben is - így a racionális- a karácsony a Cristes masse kifejezésből jön, ami őseredetileg a keresztények gyászszertartását jelentette. De ha Jézuska mégis létezne, akkor fénysebességgel kellene közlekedjen, és pár óra alatt kb. 300 millió kilogramm ajándékot kellene kihordania. Vagyis -utolsó tőrdöfés következik- 1 kilóval kevesebbet, mert ezt az aján-

Hat ünneplési modell Szendi Gábortól:

dékot én meg anyátok vettük. A racionális karácsony tehát szükséglet-kielégítési alkalom. A karácsonyfa fölösleges, mert az csak az erdők irtása, a karácsonyhangulat nyálas édelgés, az ajándékozás pénzkidobás. Ezért mindenki ilyenkor kapja meg az évi pizsamaadagját, az asszony a szükséges lábasokat, a gyerekek a cipőt vagy a kabátot. Mellette számla, hogy be lehessen cserélni. Csomagolás reciklált papírba. Este "Jézus születése V". helyett a Die Hard tizedik részét kell megnézni, mert a papa azt szereti. A racionális modellt a haszonelvűek, na meg a fantáziátlanok kedvelik.... - Hedonista modell szerint ünneplők - Élvezetekre koncentráló...Minden ünnep és gyász csak újabb ürügy a falstaffi embernek, hogy pukkadásig egye és igya magát. A hedonizmus alapjában véve az önző emberek filozófiája, a család és a társaság csak a dőzsölés kulisszája. (L)együnk együtt. A karácsony gondolatára a hedonistának ételek, receptek, világ végéről felhajtott ínyencségek keringenek a fejében. Ajándékozás? Formalitás, essünk túl rajta. A mintapéldány elhízott, magas vérnyomásban és cukorbetegségben szenved, a lakomákért epegörccsel fizet, de természetesen igaz magyart ilyen csekélységek nem rettentenek vissza a bőség asztalától. A hedonista idea az örömelvűeké, de kedvelik az anyagelvűek ("az a tied, amit megeszel"), és persze a mártírok, mert kezdődhet a sütés-főzés. (folytatás a 10 oldalon)

10.oldal

REMÉNYSÉG

Ti hogyan ünnepeltetek? - teszt (folytatás a 9. oldalról) Rettegnek viszont tőle a kishitűek, mert nekik semmi sem sikerül: a leves sótlan, a pulyka kiszáradt, a bejgli szétomlik. Több öngyilkosságot ismerünk, ahol búcsúlevél helyett a megégett pulyka maradt csak hátra. - Hevenyészett típusú ünneplés - Ő a totálisan érdektelen. Hányaveti, nemtörődöm, szeretettelen emberekre jellemző, akiknek a család nyűg, az otthon melege túl fülledt, a gyerekek zsivaja idegtépő. Az ilyen embereknek gyakran a munka, a Párt szolgálata, vagy éppen a sörözőbeli haverok a mindennél fontosabbak, ezért aztán ők azok, akik 24-én kapnak észbe, hogy "valamit" kéne venni, és záróra előtt ők andalognak be az utolsó megnyomorított játékokért, a senkinek nem kellő ocsmány színű pulóverekért, a szépséghibás háztartási gépekért. A szaloncukrot aztán este a dobozból eszik meg, az ünnepi vacsorát a pizzafutár hozza, s valaki mindig kifelejtődik az

ajándékozásból. Vagy csak egyszerűen túlesnek az ünnepen valahogy… - Birtokló ünneplés - A birtokló eszme a modern tömegemberé, akinek nincs múltja, nincsenek tradíciói, és a tudattalanja nem más, mint tévéreklámok komplexusokba szerveződött hálózata. Nála a szeretet mércéje, hogy mennyit ad és mennyit kap. Ezért a karácsony nála egyfajta üzleti terv, ki mennyit ér, kire mennyit kell költeni, és mekkora ajándékkal lehet überelni a másikat. Fejében nem ajándékötletek, hanem pénzügyi keretek zsonganak, ajándékai túlzóak, fölöslegesek, haszontalanok. De menők. Birtokló családokban nem szeretik, hanem "megveszik" egymást. Ezt a modellt imádják a nárcisztikusok, mert a dicsekvést és az erőfitogtatást önzetlen bőkezűségnek lehet álcázni. Szeretik az infantilisek is, mert a "sok" és a "nagy" mágikus hatással van rájuk. Mártírok

ugyancsak fürdenek a birtokló karácsonyeszmében, mert szeretnek végzetesen eladósodni, ettől érzik úgy, hogy őket most már muszáj szeretni. A modellt viszont gyűlölik a szentimentális-romantikusok, mert az anyagi tobzódásban a karácsony eszme meggyalázását látják. A kishitűeknek pedig, pláne, ha kiskeresetűek is, ez a modell a rémálmuk: sötét pillanataikban látják magukat, amint reflektorfényben éppen egy gyufás skatulyát adnak át ajándékként egy hifi centerért cserébe. - Eklektikus ünneplés - Szeretet kifejezésre koncentráló, őszinte öröm, az ünnep okát és egymást értékelő. Ha végig gondoltad ünneplésedet, és nem jól ünnepeltél, próbálj meg változtatni, hogy valódi, szeretetteljes ünneplésed legyen legközelebb. Forrás: nonekszulettem.blogspot.hu/

Illusztrációk Napóleon lova az egyik csapatszemlén megbokrosodott. Ekkor egy közelben álló őrmester odaugrott és megfékezte a császár lovát.

A testőrségemben - felelte Napóleon.

Mire Napóleon ezt mondta az őrmesternek:

Napóleon az austerlitzi híres győzelmét a következőképpen nyerte meg.

- Köszönöm őrnagy úr! Mire az őrmester így válaszolt: - Köszönöm felség, melyik ezredben?

Az ütközet során világossá lett, hogy az egyesült poroszosztrák-orosz haderő, egy befagyott tó jegén visszavonulva, kicsúszik a franciák gyűrűjéből. Az is, hogy a visszavonuló se-

regben nem tettek jelentős kárt a közéjük lőtt ágyúgolyók. Napóleon mindezt látva szólt a tüzéreinek, hogy ne vízszintesen lőjenek, hanem az ég felé fordított ágyúkkal. Így a visszazuhanó ágyúgolyók öszszetörték az ellenség alatti jeget, így az ellenségnek óriási embervesztesége és csúfos veresége lett, Napóleonnak pedig fényes győzelme.


11. oldal

Karácsonyi ünnep a baptistákkal

lázs és gospel zenekara vezette a dicsőítést két közismert énekkel. A Schönek házaspár bizonyságtételében elmondta, hogy hosszú éveket vártak gyermekük megszületésére, de az Úr meghallgatta imádságukat és megajándékozta őket egy fiúval, Dániellel. Nagy izgalommal vártuk december 22-e délutánját, mikor szinte teljesen megtelt emberekkel a Papp László Budapest Sportaréna. Most nem egy jó koncertre, hanem a baptista karácsonyra jöttek a vendégek. A közel 9000 résztvevő között voltak gyülekezeti tagjaink szerte az országból, az általuk meghívott vendégek, valamint a baptista iskolák diákjai és tanárai. A Baptista Szeretetszolgálat és a Magyarországi Baptista Egyház közös rendezvényén sokszínű és tartalmas program várta a jelenlévőket. Az est moderátorai Borbás Marcsi, televíziós műsorvezető és Varga György lelkipásztor volt. A program az Újpesti Baptista Gyülekezet harangkórusával indult, majd ismert karácsonyi kórusműveket adott elő a Baptista Központi Ének- és Zenekar Oláh Gábor vezetésével. Különös színfolt volt az Újpesti Baptista Gyermekkórus szolgálata. Többek között Händel Messiásából adtak elő rövid darabokat. Ezek után a kivetítőn bejátszották a Lukács evangéliuma alapján készült Jézus élete film karácsonyi jelenetét. A folytatásban Szabó Ba-

Papp János, egyházelnök prédikációjában a karácsonyi történetről szólt. Beszédében kiemelte, hogy a bibliai történet nemcsak egy régi szép emlék, hanem egy mai napig erővel bíró esemény. Jézus Krisztus azért született a világra, hogy megszabadítsa az emberiséget legnagyobb problémájától, a bűntől. Az est második részében a baptista iskolák és szociális intézmények képviselői léptek színpadra. Először az iskolák tanulóiból összeállt kórus énekelte el a Mi dalunkat Bolyki Balázs és a Bolyki Soul and Gospel vezetésével, majd kiosztották az idei pedagógiai és szociális díjakat. Felhangzott a suli dal is, melyet Bolyki Balázs írt a baptista iskolák számára. A kormányzat részéről Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára köszöntötte a résztvevőket és beszédében kiemelte a hit fontosságát és erejét a társadalomban. Ezen az estén ünnepelték a cipős doboz kampány tízedik évfordulóját. A programot Révész Szilvia, a Baptista Szeretetszolgálat munkatársa vezette. Elhangzott, hogy több mint 40 ezer ajándékot gyűjtöttek

össze az idei évben. A legtöbb cipős dobozt összegyűjtött iskolák jutalomban is részesültek. Közéleti személyiségek adták át szimbolikusan néhány ajándékot gyermekeknek. Schmidtné Makray Katalin, a volt köztársasági elnök felesége pedig a dévai gyermekotthonból érkezett gyermekeknek adta át az ajándékdobozokat Az est utolsó szakasza egy evangelizációs blokk volt. Gál Dávid és a Tűzveszély zenekar majd Pintér Béla vezették a dicsőítést megénekeltetve a közönséget is. Fellépett a kisújszállási baptista iskolákból öszszeállt gyermekkórus is. Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat vezetője rövid bizonyságtétellel és igei üzenettel buzdította megtérésre a jelenlevőket. Többen nyilvánosan is vállalták döntésüket Jézus Krisztus mellett. Az est két karácsonyi énekkel zárult, melyben mindenki énekelt, aki az est során a színpadra lépett. Meglepetésként lufik százai hulltak a magasból a közönség közé. Összességében egy profi rendezésű, változatos programnak lehettünk tanúi. Ismét rácsodálkozhattunk milyen sok érték van közösségünkben, és jól megfér egymás mellett a régi és az új, a komoly- és a könnyűzene. Együtt, egységben ünnepelhettük Megváltónk Jézus Krisztus születésnapját a baptista nagycsaláddal. Emlékezetes lelki élmény marad minden résztvevő számára. Forrás: www.baptist.hu

12.oldal

REMÉNYSÉG

Karácsonyi szeretethimnusz (Az 1Korinthus 13. fejezete karácsonyi változata) Szolgálótársam karácsonyi csomagjában lapult ez a sok igazságot tartalmazó fénymásolt lapocska: Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező. Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs benne szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő. Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket, és minden vagyonomat segélyként elajándé-

kozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem. Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony. A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát. A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is. A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő

asztalterítő van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni. A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni. A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkre mennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak. De a szeretet ajándéka megmarad. Ismeretlen szerző

Csendre kényszerítve Mióta nincsen vállalt kötelezettségem, nem csörög az ébresztőóra, teendőimet magam osztom be. Nagyon gyakran énekidézettel ébredek, és ezt éneklem, dúdolom szinte egész nap. Miután a legrövidebb időn belül rendbe szedem magam és az otthonom, készül a hosszú kávé pirítóssal. Majd az éber, vágyott, csendes áhítat, mely nincs időhöz kötve. Sok boldog könny, sok boldog perc és óra. Köszönöm Uram! Majd jönnek a teendők. Egyik reggel, már fülembe csengett az ének szövege és dallama is, de azt tapasztaltam, hogy nem jön ki hang a számon. Feladtam, és ez után az foglalkoztatott, hogy mielőbb helyreálljon az egészségem. Csendre kényszerített az Úr.

Vajon mi a célja ezzel? Többet olvastam és elmélkedtem az olvasottak felől. Nagyon áldásos és építő volt számomra ez az idő. „ – Krisztus azt akarja, hogy a gyülekezet, összetartó közösség legyen, ahová eljöhet az ember és azt mondhatja: elegem van mindenből; és igazi válaszokat találhat az ige üzenete által.” „De kinek mondhatom el: hogy beteg vagyok? hogy milyen napi gondokkal küzdök? hogy magányos vagyok? hogy imatársat keresek?” Köszönöm Uram, hogy a gyülekezetben megbízható, őszinte barátokra lelhetek, és ez lehetőséget ad arra, hogy egymás hite által növekedjünk benned!

„Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” – János 13:35. „A szeretet pedig nem csupán szavakból áll, hanem tettekből is.” „Vajon ki tudok-e lépni a megszokott mókuskerékből, hogy a csendben Istenre figyeljek? Vagy kibújok-e csigaházamból, hogy a szavakat tettekre váltsam?” Uram, újítsd meg szívemet, hogy a szeretet figyelmes, kifogyhatatlan legyen és tettre kész mindig bennem! „ A csendben hallod meg legjobban az Isten hívó, szent szózatát.” Hufnágel Józsefné, Irmuska


13. oldal

Miért ? Számtalanszor feltettem ezt a kérdés, amióta Dorkás kórházba került. Miért történt meg vele, ha nem is beteges? Mit akar ezzel Isten? Melyikünket akarja tanítani és mire? → Közelebb kell kerülnünk egymáshoz. Az tény, hogy sokkal több időt fordítottunk a személyes kapcsolatokra: gyerekekkel, szülőkkel, nagyszülőkkel. „Vesd az Úrra terhedet és Ő gondot visel rád. Nem engedi, hogy ingadozzon az igaz.” (Zsolt. 55:23) → Figyelmeztettek arra, hogy ilyenkor a konfliktusok, feszültségek is nőnek, vigyázzunk a kapcsolatainkra. Tanulás, helytállás, munkahely, a nagyszülők kitartása, anyagiak. A 12 órázást a gyerekek is megsínylették. „Kegyelem nektek és békesség! Áldott az Isten, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban.” (2.Kor. 1:2-4) → Közben jöttek a látogatók, orvostanhallgatók, orvosok, akik kérdéseket tettek fel. Dorkás nem válaszolt. Nem köszönte meg az érdeklődést, nem nézett arra, aki beszélt vele, nem tette le a mobilját. Ez néhányunkat zavart. Ha szóvá tettem, mások védték: Lelkileg megrázza ez az eset őt is; Neki is rossz, fáj a lába… „Legyetek egymásnak alárendeltjei, Krisztus iránti szeretetből.” (Ef. 5:21) →Foglalkoztatott, miért nem reagál arra, ha kérdezzük? Néha azért elejtett egy-egy árulkodó mondatot. Este, amikor mennem kellett haza, mindig akkor kezdett zsibbadni, sírni, stresszelni. Imádkozással váltunk el egymástól. Ezt

Angéla is megtette, a ritkán látogatott szobatársunk előtt is, érte is. „Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok. Csak Téged dicsérlek.” (Jer. 17,14) → Isten mindig gondoskodott arról, hogy legyen szobatársa, nem kellett egyedül aludnia. Sőt lehetőséget kaptam arra, hogy én is bent maradjak néhány éjszakát. „Tudja a ti Mennyei Atyátok, mire van szükségetek.” (Mt 6, 8) → Mindjárt az elején vitába szálltam az egyik nővérrel. Nem tetszett, hogy egyből a kezembe nyomták az ágytálat, bevetették vele a gyógyszert akkor is, ha nem voltak fájdalmai. Persze kiderült, mindez a kislány érdekében történt. „Miért csüggedsz el én lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért.” Amikor meghallgattam a nyugdíj előtt álló, munkájába belefásult nővér magánéletét, kezdett megváltozni a viszonyunk. Kezdtem megérteni az indítékait. Utolsó este megjegyezte, hogy ilyen türelmes betege, mint a Dorkás, nem sok volt a 38 év alatt! → Jobban beleláttam az orvosok mindennapjaiba. Felelősségüket eddig is nagynak éreztem. Furcsállottam, hogy bár orvostól orvosig járva senki nem vette észre a problémát, ott mégis azt tanították a hallgatóknak, hogy a tünetek egyértelműen ehhez a betegséghez vezetnek. (Ez a combcsont elcsúszása, ami nem a

csípőnél, hanem a térdnél fáj.) Nem hibáztatom őket, de imádkoztunk azért, hogy a kezelés során Isten irányítsa az orvosok kezét, döntéseit. „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” → Me g t a p a s zt a l t u k a z együttműködést. Egy egész csapat konzultált az eset felett. Hiszem, hogy a műtéti beavatkozás súlyossága, a nem várt események miatt hozott döntések Isten akarata szerint történtek. → Bántott, hogy az orvosok, csak hitegettek, a műtét időpontját halogatták. Amikor azt mondták, kedden lesz a műtét, mi már viccelődtünk: Melyik kedden? Titkolóztak, nem beszéltek egyértelműen. Hogy pontosan milyen beavatkozás történt, az még most sem tisztázott. A végkimenetelét, a teljes gyógyulást pedig homály fedi. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” → Először Dorkás is bizonytalan volt, kérdezősködött, mi hogyan fog történni. „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened.” (Ézs. 41:10) De amikor a műtétre vitték, örömmel mondta: „Végre!” „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! (folytatás a 14. oldalon)

14.oldal

REMÉNYSÉG

Miért is jó olvasni? Kezembe veszek egy könyvet, egészen más érzések kerítenek hatalmukba, mint, amikor egy filmet kezdek nézni vagy akár ha számítógépen olvasok valamit. A Könyv számomra a Biblia és még azt is kevesebbszer olvasom, mint kellene! Mellette azonban ott vannak azok a könyvek, amik a Biblia jobb vagy könnyebb megértéséhez adnak útmutatást. Ezeket szívesen olvasgatom. Mostanában főként Cseri Kálmán könyvei azok, amelyek a szerző hitelessége miatt is kedveltebbek lettek. Az ő prédikációit gyűjtötték össze könyvekbe egy igerészlettel, eseménnyel vagy bibliai személlyel kapcsolatban. Nagyon sok új információt, új látást szerezhet, fedezhet fel, aki ezeket a könyveket tanulmányozza, különösen, ha tanítóról van szó. De egyszerű kereső vagy már éppen az Úr követője is talál benne olyan gondolatokat, amik előbbre

vihetik lelki életét vagy éppen megvigasztalhatják, segíthetik a mélypontról kijutni. Egyet hadd említsek meg: A tízparancsolat című régesrégen kiadott kötetét, ami már nagyon sok kiadást megért nem véletlenül. Számomra nagyon sokat segített bibliaköri felkészülésem során. Annyi

újat adott és bűnbánatra indított, amire akkor nagyon nagy szükségem volt. Vegyétek kezetekbe és olvassátok, rövid pár oldalas prédikációk, de vissza lehet lapozni, alá lehet húzni a számodra fontos, különösen megragadó részeket. Így kanyarodva a címhez és válaszolva meg a feltett kérdést: azért jó olvasni, mert újralapozhatod, ha elaludtál közben, megjelölhetsz fontos részeket, többször előveheted és másoknak is odaadhatod, nem utolsó sorban bölcsességet nyerhetsz, új kifejezéseket, szavakat tanulhatsz! Hát nem csodálatos! "Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" Filippi 4:8 Madarászné Zentai Judit

„Ha valakinek élő hite van, az kihat a családjára, a környezetére, s végső soron a társadalomra is. A közösségnek jellemformáló, hitet erősítő ereje van.” Cseri Kálmán

Miért? (folytatás a 13. oldalról) Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk…” (Zsolt. 46:2-3) A félelemnek semmilyen jele nem mutatkozott. Teljes nyugalommal és biztonsággal nézett a műtét elé.

Nagyon megerősített és örömmel vettem, hogy olyanok is érdeklődtek utána, látogatták meg, imádkoztak érte, akikre nem is számítottam. Hálás vagyok a közbenjárásért! „Oltalmazom, mert ismeri nevemet.” (Zsolt. 91:14) Kapusné Madarász Erika


15. oldal

Karácsonyi levél szeretteimnek kívül maradtam, bezárták előttem emlékeznek rám. Pedig én annyira az ajtót... pedig be akartam menni, szeretném, ha ezen a karácsonyon Amint jól tudjátok, közeledik a szüvelük lenni, együtt ünnepelni... beengednének engem az életükbe! letésnapom. Megtiszteltetés száNagyon szeretném, ha felismernék a momra, hogy minden évben ünnepsé- Habár az igazság az, hogy mindez tényt, hogy több mint 2000 évvel get rendeztek, és úgy tűnik ez idén nem lepett meg, hiszen az elmúlt ezelőtt azért jöttem el erre a világra, is így lesz. Nagyon sok ember vásá- néhány évben sokan bezárták előthogy az életemet adjam értük, hogy rol sokat, rengeteg a külön erre az tem az ajtót. Mivel pedig nem hívmegmentsem őket. alkalomra szóló rádió - és TV- mű- tak meg, hát úgy döntöttem, hogy sor, hirdetések, reklámok, és a világ titokban megyek be, minden zaj nél- Csak annyit szeretnék, hogy ezt telminden pontján arról beszélnek, kül, és csendesen megállok az egyik jes szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe. hogy születésnapom egyre közeledik. sarokban. Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy Mindenki nagyon jól érezte magát, Még valamit szeretnék megosztani legalább egyszer az évben sok ember ittak, ettek, beszélgettek, vicceltek, veletek, különösen arra való tekingondol rám. Amint tudjátok, szüle- nevettek, és hatalmas jókedvük volt. tettel, hogy jó néhányan tudjátok az tésnapomra való emlékezés sok év- Egyszer csak belépett a szobába egy ünnep igazi értelmét. vel ezelőtt kezdődött. Az első idők- nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér Hamarosan lesz egy saját ünnepsében még úgy tűnt, hogy az emberek szakállas ember azt kiabálva: HO- gem, egy látványos, hatalmas összeértették, és hálásak voltak mind- HO-HO. Leült egy díványra, a gye- jövetel, amit soha senki még elképazért, amit értük tettem, de manap- rekek pedig rohangáltak hozzá: Tél- zelni sem volt képes. ság egyre inkább úgy látszik, hogy apó, Télapó! - mintha ez az egész Most még dolgozom rajta. Ma külalig akad, aki tudja az okát az ün- ünnepség róla szólt volna. döm ki a meghívókat - egyet szeméneplésnek. Aztán az emberek körülállták a ka- lyesen: Neked. Mindenhol összejönnek az emberek, rácsonyfát, és átölelték egymást. Én Tudni szeretném, szándékozol-e családok, barátok, és nagyon kelle- is kitártam a karomat, de engem részt venni, és foglalhatok-e egy mesen érzik magukat, de valójában nem ölelt át senki. Aztán nagy vá- helyet a számodra? Beírhatom-e a nem tudják, nem értik, és nem is rakozással elkezdték osztogatni, és nevedet aranybetűkkel a vendégkeresik a valódi jelentőségét az ün- csomagolni az ajándékokat. Végül könyvembe - merthogy csak azok minden elkelt, és néztem, vajon nenepnek. kem van-e valami - de nem, én nem jelenhetnek meg az ünnepségen, Emlékszem, az elmúlt évben is haakiknek nevei ott szerepelnek. kaptam semmit. talmas lakomát rendeztek a tiszteleAkik nem válaszolnak a meghívástemre. Az asztal roskadásig tele Te hogyan éreznéd magad, ha a szü- ra, azok kívül maradnak. Légy felvolt ízletes ételekkel, gyümölcsök- letésnapodon mindenki kapna aján- készült, mert amikor minden kész, kel, édességekkel.. Tökéletesen díszí- dékot, csak éppen te nem? te is részese lehetsz az én csodálatos tett helyiségekben sok-sok gyönyö- De megértettem, hogy nemkívánatos ünnepségemnek. rűen becsomagolt ajándék várta személy vagyok saját születésnapom gazdáját. De tudjátok mi történt? emlékünnepén, és csöndesen elhagy- Hamarosan látjuk egymást! Engem meg sem hívtak! Pedig én tam a helyiséget. voltam az ünnepség díszvendége - És - tudjátok - ez minden évben Szeretettel: Jézus Krisztus mégsem küldtek meghívót. Miattam rosszabb és rosszabb. Az embereket volt az egész összejövetel, a sok csak az étel, ital, ajándékok, összedísz, és minden egyéb, és amikor jövetelek érdeklik, és alig néhányan maga az ünneplés elkezdődött, én

Kedves Szeretteim!

16.oldal

REMÉNYSÉG

Visszatekintő Az év utolsó két hónapja mindig nagyon sok eseménnyel van telve mindenki naptárjában. Így volt ez a gyülekezetünk életében is, hiszen ahogy visszatekintek e két hónapra nagyon sok programban vehettük ki részünket úgyis mint a gyülekezet egésze, vagy annak csak egy-egy csoportja. Abban a reménységben vagyunk, hogy Isten elérte ezek által célját életünkben. Tanulhattunk, szolgálhattunk együtt. November 3-án délután az Őskeresztény testvérek meghívásának tettünk eleget. Gyülekezetink rendszeresen találkoznak egymással, és mindig öröm látni ottani testvéreinket. Bár az időjárás emlékezetesen zordra fordult, hisszük, hogy Isten igéjének üzenete az örök életről, megmarad bennünk. Az alkalmon szolgált énekkarunk és zenekarunk, valamint ifjúságunk is. November 4-6 között lelkipásztori konferencia volt Balatonszemesen, melyen lelkipásztorunk vett részt. Egészség testi, lelki szinten volt a téma, és itthon is ezt osztotta meg lelkipásztorunk velünk. November 16-án Szombathelyen volt kerületi konferencia, melyen gyülekezetünkből 3 fő vett részt. Azon túl, hogy a kerület életébe bele tekinthettünk, az ott folyó munkákról hallottunk, a délutáni időszakban a sáfárságról hallottunk tanítást. Tanulnunk kell, hogyan gaz-

Eseménynaptár dálkodjunk, időnkkel, pénzünkkel, a nekünk adott lehetőségekkel. November 23-án és 30án a Bibliai Barangolás missziós társaság munkatársával lehettünk együtt tanulni a Biblia megismerését. Gyülekezetünkből mintegy 30 fő vett részt az egész napos foglalkozásokon. December 8-án adventi zenés istentiszteleten vehettünk részt mindannyian, melyre meghívtuk településünk lakóit is. Akik elfogadták meghívásunkat hallhatták az énekkar szolgálatát és az ige üzenetét ezen az estén, mely megtérésre hívott, hisz most van a lehetőség, a megtérés ideje. December közepén bábcsoportunk indult el ismét szolgálati útra, hogy néhány iskolában, óvodában szolgáljon az összegyűlt gyereksereg felé. Voltunk: Erdősmecskén, a Somogyi iskolában, óvodában, Kölkedi óvodában, a Sátorhelyi óvodában, iskolában, a Lengyeli közösségi házban, a Versendi óvodában, iskolában. December 15-én tagfelvétel volt gyülekezetünkben, ahol a bemerítésre készülő testvéreink bizonyságtételét hallgattuk meg. December 22-én gyülekezetünkből is néhányan részt vettek a „Baptisták karácsonyán” Budapesten. Nagy élménnyel számoltak be a hallottakról.

Január 1 – jén 16.30-tól újévi istentisztelet. Január 5-12 között aliansz imahetet tartunk gyülekezetünkben. (további részletek a honlapunkon: www.pecssomogyibaptista.hu) Január 12-én 10.00-tól bemerítés. Igét hirdet Dan Zoltán mohácsi lelkipásztor testvér. Január 19-én 16.30-tól ökumenikus istentisztelet. Január 26-án 16.30-tól ökumenikus istentisztelet. Február 2-án Dél-dunántúliak közös istentisztelete a Pécsi Bokor utcai imaházban

Lapzárta után érkezett a hír, hogy Ferencz Béláné - Ferencz Károly testvér édesanyja - 92 évesen elköltözött e földi életből. Temetése 2014. január 8-án 13.30-kor lesz a Pécs-Somogyi temetőben. A gyászoló családnak kívánunk vigasztalást!

REMÉNYSÉG A Pécs-Somogyi Baptista Gyülekezet lapja megjelenik kéthavonta Gyülekezetünk címe: 7691 Pécs-Somogy Csap u. 12 Felelős kiadó: Tóth Zoltán lelkipásztor Külső szakíró: Gerzsenyi Sándor Szerkesztő: Ladosné Dobai Johanna E-mail: [email protected] Web: www.pecssomogyibaptista.hu Kiadja: a Pécs-Somogyi Reménység Közhasznú Alapítvány Számlaszáma: 12072507-00166175-00100001 A lap ingyenes, de támogatásokat elfogadunk. (egy lap előállítási költsége: 250 Ft.)

Ha valaki egy új munkahelyre

Recommend Documents