H B MAGYAR IPARMŰVÉSZET s z. b o r., c l., t j., 1 0 t., h : b o r. : 5. s z., 1 t., 1 0 m e l l. Fv

MB

H B

ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR

7 . 3 7 0

HÍRLAPTÁRA_

MAGYAR IPARMŰVÉSZET I 6 . é v f .

1 9 1 3 .

1 - 1 0 . s z .

b o r . , c l . , t j . , 1 0

h : b o r . : 5 . s z . , 1

Fv.

t .

,

t . , 1 0

m e l l .

m a

'iruvwi?

ft.SZXKt

MAGYAR IPARMŰVÉSZET AZ ODSZAOOS M. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM É S ISKOLA ÉS AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT KÖZLÖNYE MEGJELENIK ÉVEN KINT TÍZSZER XVI ÉVPOLYAM.

1915.

L SZÁM.

5

! «

L'ART DÉCORATIF HONGROIS OROANE OPPICIBL DU MUSÉE BT DE L'ÉCOLE DES ARTS DÉCORATIFS BT DB LA SOC. HONOR. DES ARTS DÉCORATIFS PARAIT PAR ANNÉB DIX POIS XVI« ANNÉE.

1913.

NUMÉRO t.

»MS4MMMMMMWWNMMMM

TARTALOM. WUdner Ödön : Szociálpolitika, művészet, iparművészet .„ 1 S Zu« A. R. : Becsületes munka ... Bálint Lajos : Az Iparművészeti Társulat kettős kiállítása 7 19 Éber László : Műemléki kérdések ...., Reklám, Qzlet, iparművészet ... .. _ — ... _.... w ... 2 4 Szakirodalom : A régi Budapest épftőművészete. — F. H. E hm eke céhlegyei — Reklámművészek — 34 Pályázatok : Eldőlt plakátpálydzat. — A Kéve plakátja. — Pályázat plakátra. — Pályázat címlapra „ ... - 34—55 Művészeti oktatás : Műkedvelők tanfolyama. — Berlini iparművészeti iskola 36 Kiállítások : Műkedvelők kiállítása. — Kehelykiállítás. — Nemzetközi grafikai kiállítás Leipzig. — Amsterdam. — Baiör ipari kiállítás. — A Werkbund kiállítása Kölnben 56 Müzeális ügyek: Az Orsz. ML Iparművészeti Múzeum gyűjteményei. — Az Orsz. M. iparművészeti Múzeum ismeretterjesztő előadásai. — Vándormúzeum. — Musée Détaillé

»

-

.»41—42

TABLE DBS MATIÈRES. Edmond Wildner: Politique sociale, art, art décoratif. A. R. Zut!: Travail honnête ... Louis Bálint ; Exposition double de la Société des Arts décoratif^ _ .. Ladislas Éber : Questions de monuments ... „ ... Réclames, affaires, art décoratif » — „. „ Littérature professionnelle » ... .. Concours — Enseignement de l'art „....,. Expositions ... ». ... „.... „ „,.... „ ... „ Affaires de Musées _ „. , .,, ~ , Variétés ~ _ -. Communications officielles. — Annonces.

1 5 7 19 24 34 54 36 36 41 46

•

Előfizetési díj a .Magyar iparművészet* egy évfolyamára 22 K. Külföldre egész évre 24 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IX., ÜUői-út 33-37. sz.

Klllönfélék : Az új százkoronás. — Magyar Iparművészek Prix d'abonnement por année de la Revue .Magyar IparTestülete. — Nyilvános épületek és műemlékek védelme 49 művészet* 22 C. A l'Étranger par année 24 C. Rédaction et administration : Budapest, IX., Üllői-űt Nos 33—37. Hivatalos közlemények. — Hirdetések. Az O. M. Iparművészeti Társulat tagjainak a .Magyar Iparművészet* illetménykép jár, évi 20 korona tagsági dfj ellenében. Tagul jelentkezni lehet az igazgatóságnál (Budapest, IX., Üliői-út 33-37. szám).

his-fy-h

M A G V A «

R

ss

I P A R M Ű V É S Z É T AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM É S ISKOLA É S AZ ORSZ. MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT KÖZLÖNYE •

••I

A VALLÁS- É S KÖZOKTATÁSÜGYI MAGY. KIR. MINISZTER MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTI

î

I

t, •

f,

GYÖRGYI — — KÁLMÁN —

^ r

•

_

í i

cm

A

•H

I

w

«r- w m

•

7-TKk

t

M.

I

"

V

V

»

V v

V «

V

V

v

y

v

s

XVI-IK ÉVFOLYAM 1913 BUDAPEST KIADJA AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT

J

/ if

M

?

B U D A P E S T . A Z A T H E N A E U M IRODALMI É S NYOMDAI H É S Z V É N Y T Â R S U L A T N Y O M Á S A •

Ii

«s«:«:«

SZÖVEG JEGYZÉKE. ÖNÁLLÓ CIKKEK.

•

•H H • •H

Wildner Ö d ö n : Szociálpolitika, művészet, iparművészet 1 Zutt A. R. : Becsületes munka 5 Bálint Lajos : Az iparművészeti társulat kettős kiállítása 7 Éber László: Műemléki kérdések ... ... .. 1!) Reklám, üzlet, iparművészet 24 Márkus László : A nézőtér problémája 45 Lengyel Géza : A bécsi m a g y a r ház 48 Divald K. : Az Iparművészeti Múzeum kehelykiállftása 50 Nádai Pál : Budapest barátai és Páris barátai 51 Tonelli S á n d o r : Iparművészeti kiállítás Párisban 61 Nádai Pál : Francia ízlés 89 G e o r g e s Lechevallier Chignard : A kerámia és az Uvegesség 92 F. Bernouard : A művészi könyv 95 Henri Clouzot : Vas, bronz és m á s fémek ... 105 Emile Belville : Ékszerek és dísztárgyak 108 Louis S u e : A modern bútor 114 Mihalik József : A krasznahorkai mauzóleum 133 Rózsaffy Dezső dr. : Művészeti múzeumok a vidéken 136 Hevesi S á n d o r dr. : Mozart és Beethoven az operaházban 149« Bárczy István dr. : Iparművészetünk küzdelmei és feladatai 173 Gerő Ödön : Magyar interiőrök 177 G y . : Az Iparművészet Könyve III. kötete... ... 189 Juhász Árpád : A matyóviselet dekoratív szépségéről 190 A szociális művészet ... .. .. 193 Lyka Károly : Egy pár színes cserépdarab (Ligeti Miklós majolikái) 217 Felvinczi T a k á c s Zoltán : Kínai művészeti alkotások magyar tulajdonban 220-, Nádai Pál : Történeti kertekről 222 Spiegel Frigyes : Egy szociálista művész (Biró Mihály) 235 Vig Albert: Az Orsz. m. kir. Iparművészeti Iskola és a sz.-főv. Iparrajz Iskola kiállításának tanulságai 263 Melier Simon : Az anyagszerüség elve a modern iparművészetben 269 Külföldi kiállítások : Boroszló, Lipcse, Páris, Gand (Tonelli, Szentiványi, Nádai, Siklóssy) 284 Kozma Lajos : Az iparművészet fejlődésének új irányáról 307 Sztrakoniczky Károly : Az építőművészet kritikája 312 Lengyel Géza : Kozma Lajosról ... 327 Nádai P á l : Silhouettek 330 Körösfői K. Aladár : A népművészetről 351 Gróh István : Népies nyomok középkori művészetünkben 356 Ács Lipót : A Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya és művészeti kulturánk 358 Lesznai A n n a : Háziipar és népművészet 369 í Bernády G y ö r g y : A marosvásárhelyi Közművelődési Ház 395 Ybl Ervin : A iparművészet főproblémája ... 399 Nádai Pál : Műkedvelők 401

PÁLYÁZATOK. Eldőlt plakátpályázat Belső plakátokra hirdetett pályázat Pályázat plakátra „ címlapra

34, 131, 153 35 35, 154 35

Eldőlt iparművészeti pályázatok Plakátpályázat 66, Belső plakátokra hirdetett pályázat eredménye Pályázat monumentális majolikavázának és talapzatának tervezetére ./... Műkedvelő-munkák terveire kiírt pályázat ... Az Andrássy Dénes-féle pályázat Eldőlt pályázatok 205, 260, Pályázat plakátra és képeslevelezőlapokra ... A „Virágos Budapest Bizottság" ülése Pályázat bútortervekre Orsz. művészeti plakátverseny Bírói hivatalok művészi berendezése ... Négy új pályázat

65 67 66 131 131 153 290 206 206 290 290 387 387

KRÓNIKA. A Magyar Iparművészet francia száma Monsieur Lincke A francia szépművészeti tárca költségvetése és az iparművészet ... Egy könyvből és egy kritikából Művészet és üzlet Képeskönyvek .. Új m a g y a r fayenceok Kirakattanulmányok Intarzia Hamisított műtárgyak múzeuma A n y u g o d a l m a s lakás Az üvegedény művészi reformja Henry van de Velde Pro domo Idegenforgalom A villaház A mozi-architektúra Nagy szezon — holt szezón Dávid A negyedik egyházművészeti tanfolyam A Kéméndy-féle színpad párisi sikere Bayros Japán cikk a magyar műiparról A fasori új templom Új kerámikai tanfolyam Van, de nincs ... Képeslapok Pusztuló műemlékek Az otthon kultusza Történetet építeni Iparművészet és kivitel Az új h ú s z k o r o n á s A művészi film A bécsi iparművészeti termékek műhelye A nemes rozsda A vidéki múzeumok szakszerű gondozása ... Művészet a temetőben A berlini porcellán .. Mit csinál a német Heimatschulz-mozgalom A puritanizmus halála Közönség és iparművészet Etienne de Silhouette A marosvásárhelyi Közművelődési Ház Temető-esztétika Lepape A m. kir. dohányjövedék új címkéi Miseruhák Kabaretstílus Amerika ízlése Lapunk bekötési táblái »

118 119 120 120 156 169 169 170 170 171 171 172 172 208 208 213 214 214 215 258 258 259 259 259 303 303 304 304 305 305 306 347 348 350 350 390 391 392 392 393 394 394 418 418 418 427 427 427 427 428

•

•H

KIÁLLÍTÁSOK. Műkedvelők munkáinak kiállítása ... 36, 299, 347 Kehelykiállítás 41

III

Az 1914-ik évi leipzigi nemzetközi grafikai kiállítás Nemzetközi grafikai kiállítás Amsterdamban A bajor ipari kiállítás A Werkbund kiállítása Kölnben Wegenerné kínai kiállítása A műkedvelők kiállításának elhalasztása Az 1916. évi párisi nemzetközi iparművészeti kiállítás A bécsi iparművészeti egyesület A lipcsei grafikai kiállítás magyar bizottsági elnöke Jeruzsálemi iparművészeti kiállítás Norvégia jubileumi kiállítása Balti kiállítás Kiállítások Hollandiában Egy o r s z á g o s kiállítás eszméje Kertművészeti kiállítás A párisi iparművészeti kiállítás 299, A házi tűzhely és a falu kiállítása Az izmosodó német Werkbund és az 1914. évi kölni iparművészeti kiállítás Az Ernst-múzeum... Négy ország kiállítása Gödöllői szőnyegek árverése Műkedvelők iparművészeti munkáinak kiállítása és karácsonyi v á s á r Erdélyi szőnyegek kiállítása az Iparművészeti Múzeumban A Művészház iparművészeti kiállítása Iparművészet az Ernst-múzeumban Divatszínház A „nő háza" a lipcsei kiállításon Ipari és művészeti kiállítás Karlsruheban ...

41 41 41 41 116» 117 117 117 117 206 206 206 207 250 252 378 299

Az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményének bővítése Az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum 1915. évi ismeretterjesztő előadásainak sorrendje Vándormúzeum Musée Détaillé Wegenerné kínai kiállítása Budapesten Jankovich Béla látogatása az Iparművészeti Múzeumban Az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum újabban szerzett tárgyai Régi erdélyi szőnyegek kiállítása Tantossy József dr., f Varjú Elemér dr Pusztuló szárnyasoltárok

300 301 347 347 377

M Ű V É S Z E T I OKTATÁS.

377 377 416 416 417 417 34 34 34 64 64 152 152 152 153 153 196 196 205 261 262 301 302 340 388 389 389 390 390 390 428 429 429 430

41 42 42 42 73"~ 208 208 208 415 415 415

NÉPMŰVÉSZET. Somogyi tükörfák Varrott holmik Nemzetközi népművészeti kiállítás A matyóviselet dekoratív szépségei Virágtartó pálcikák Népművészeti kiállítások külföldön A 9. szám népművészeti képei

SZAKIRODALOM. A régi Budapest építőművészete F. H. Ehmcke céhjegyei Reklámművészek .„ ... Bode, Wilhelm. Die Anfänge der Majolikakunst in T o s c a n a Jasper J. E., Europeesche Organisatiesen Systemen tot ontwikeling van nijverheid en kunstnijverheid Az iparművészeti tervezések díjszabása ... ... Díszítő művészet The Studio Year-Book of Decorative Art 1915 Handbuch für bürgerliche Wohnungskultur. Deutsche Wohnungskunst ... ... Technische Jugendbücherei A Magyar Iparművészet francia száma Iparművészeti iskolánkról Pazaurek, Gustav E. : Alte Goldschmiedearbeiten aus schwäbischen Kirchenschätzen A mi városunk ... ... ... A városi múzeumok feladatai és a fővárosi múzeum Széljegyzetek egy bírálathoz Guter und schlechter Geschmack im Kunstgewerbe Hayden Arthur : Kopenhagener Porzellan ... Szádeczky Lajos : Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon Ferenczy István levelei Könyvdíszek A tordai kultúrház A Studio októberi száma Gazette du Bon Ton Iparművészeti könyvtárunk új lajstroma Két könyv exlibrisekről Tündérvilág a városligetben Schmidt Róbert : Das Glas

MUZEÁLIS ÜGYEK.

155 208 208 252 252 387 387

Műkedvelők tanfolyama 36, A berlini iparművészeti iskola Az Iparművészeti Iskola első féléve Az iparművészeti nevelés kérdéséhez Növendékek vállalkozása A főv. iparrajziskola legközelebbi kiállítása La société de l'art appliqué aux Métiers A történelmi stílusok oktatása .. A francia iparművészeti oktatás A művészi nevelés a francia iskolában ízlésfejlesztő előadások az iparművészet köréből A bécsi iparművészeti iskola kiépítése Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola 1912— 1913. évkönyve Weltner Vilmos alapítvány A sz. főv. Iparrajziskola kiállítása Szünidei munkák kiállítása Az Iparművészeti Iskola új tanéve Az Iparművészeti Iskola műkedvelői tanfolyama Györgyi Dénes kinevezése ... Művészet a francia szabadiskolában

67 36 66 67 67 67 129 129 130 131 154 155 257 257 258 342 342 342 342 416

HAZAI B O R Z A L M A K . A pesti kávéház A pesti utca A házak A szobrok Az utca berendezése A gyepek A kirakatművészet Magyarságunk az utcán

238 334 334 334 339 339 340 340

LAKÁSMŰVÉSZET. Hajlított bútorok A debreczeni főiskola internátusának berendezése Virágos lakások

67 bútor68 68

KÜLÖNFÉLÉK. Az új százkoronás Magyar Iparművészek Testülete A nyilvános épületek és műemlékek Az új ólommáz A Wiener Keramik bukása

43 43 43 68 73

Új német ércpénzek 73 Divat és művészet 75 A grafikai művészet a mindennapi életben ... 75 A német iparművészet mérlege 75 Az ékszer hanyatlása 76 Thiebault S i s s o n a francia iparművészeiről 78 Az emlékezés művészete 79 A szabadban elhelyezett reklámtáblák 80 Művészi szőnyegek árverése 80 Jessen az új német iparművészetről 132

HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. A Társulat 1912. évben megtartott sorsolás á n a k eredménye 1. IX A Társulat választmányi ülése : 1. X. — 2. IX. 4. X. — 6. IX 9. XI

Pályázat plakátra 2. IX.— Pályázat monumentális majolikavázának és talapzatának tervezetére Pályázat műkedvelő-munkák terveire Képzőművészeti pályázat Pályázat plakátnak és képeslevelezőlapoknak terveire Az Orsz. M. Iparművészeti Társulat közgyűlése Kedvezmény a Társulat tagjainak Tervpályázati programm Pályázat bírói szobák bútorterveire Könyvtárnyitás Pályázat iparművészeti tervekre polgári lakások bútorzatára „ síremlékek terveire

4. IX 3. IX 3. X 4. X 5. IX 5. 7. 7. 7. 7. 9. 9. 9.

X IX X XI XII IX IX X

KÉPEK JEGYZÉKE. BÚTOROK, LAKÁSBERENDEZÉS. Empire pamlag korabeli bútorok Györgyi Dénes : Fényezett úriszobaszekrény Follot : Ebédlő Hálószoba S u e és Huillard : Kis szalon André Mare : Kis hálószoba „ „ Polgári szalon Follot: Pamlag Bálint és Jámbor : Fogadóterem s a r k a Kandalló a hallban Pohárszék és tálaló „ „ Ezüstszekrény EzUstszekrény. Bornemisza Elemér b á r ó ebédlőjében Bornemisza Elemér b á r ó ebédlője Női hálószoba Kozma Lajos : Szalon-karosszék „ „ Vázlat egy férfiszobához Heverőpamlag „ „ Ülőbútorok a Rózsavölgyi-féle zeneműkereskedésben Kozma Lajos : Ebédlőszekrény 320, „ „ Hálószobaszekrény Márványkandalló Aluminium- és csempekályha Kettős ágy és d o h á n y z ó asztalka Toilette-tükör „ „ Tálalószekrény és tárló „ „ Könyvszekrény és óra

71 72 87 124 126 127 127 128 128 181 182 184 185 202 203 204 309 312 313 319 325 320 321 321 322 323 324 326

AGYAG-, ÜVEG-, MOZAIK- É S PORCELLÁNMŰVEK. Zutt A. R. : G ö r ö g leány. Terrakotta 11 Jakó Géza : Mázas cserepek 26 Imre G á b o r : Színes majolikák 28 Schleich Vilmos : Majolikaszobrocska és csempe 29 Schleich Vilmos : Léda. Terrakotta 29 Bécsi magyar ház. Aranyozott cserépkályhák 59 René Lalique : A sèvres-i porcellángyár boudoirja, grès anyagbői, berakott platinazománcdísszel ... ... 97 Massoul : Kőedényváza 98, 109 Decoeur: „ ... 98 Henry Simmen : Kőedényváza 98 E. Lenoble: Díszedények 99 Emile Decoeur : Kőedénytányérok és váza ... 99 Porcellánok és biscuitek : Sèvres-i porcellángyár 100

René Lalique : Üvegvázák 101 „ Bonbonière 101 Illatosító üvegcse 101 Marinot : Zománcozott Uvegszelence 101 Jean C r o s : Színes pâte de verre 123 A krasznahorkai Andrássy-mauzoleum kupolájának mozaikképe 144 Nagy S á n d o r : Üvegkép 164, 165 Fehérvári Erzsi és Körmendi Frimm Jenő : Majolikaszobrocskák 166, 167 Ligeti Miklós : Krisztus sírbatétele. Mázas terrakotta 225 Mázas terrakották 226,227, 228,229 Árkai A l a d á r : Ref. templom üvegablaka 255 Schleich Vilmos : Szentgyörgy. Majolika 256 „ „ Óra. Majolika 256 Murai Stefánia : Majolikacsempe 256 Nyitrai Dániel: „ 256 Fáry János : ,„ 256 Iparművészeti Iskola : Óra 275 Imre G á b o r : Dudás. Terrakottaszobor 279 Iparművészeti Iskola : Mázas cserepek 281 Üvegfestés 284 Sz. főv. Iparrajziskola: Ü v e g f e s t m é n y e k é s mozaikok 294 303 yázák „ „ „ Üvegfestés 306 Parasztkorsók és tányérok 384 Kályhacsempék 385 Róth Miksa : Üvegmozaikképek a m a r o s v á s á r helyi Közművelődési Házban 409 Róth Miksa : A marosvásárhelyi Közművelődési Ház üvegfestményei. T e r v e z t e : Nagy Sándor — 4 1 0 , 4 1 1 , 4 1 2 , 13

ÉKSZER-, Ö T V Ö S - É S ZOMÁNCMŰVEK. Zutt A. R. : Boglár és nyaklánc 9 „ „ „ Illatszertartó 12 „ „ „ „ kupakja élőiről és hátulról 12 „ „ „ Kézi tükör fémfoglalaljának mintája 13 „ „ „ Flora (ezüst násfa) 14 „ „ „ A tánc „ 14 „ „ „ Madonna (ezüst násfa) 14, 15 „ „ „ Mesterjegye 14 „ „ „ Ezüst boglárok 16 „ „ „ Pecsétnyomógyűrű részletekkel... 16 József főherceg : Áttört z o m á n c o s művű hajék 25 S z a b ó Lajos : Ezüst serleg 26 C s a j k a József : „ „ 26

Abt Sándor : Eziist cukortartódoboz ... Magyar kelyhek XIV. és XV. század 81, 82, Clement Mère : Vésett elefántcsontszelence berakással , R. Templier és M. Dufrène : Ékszerek T. H. Lambert: Arany övcsat gyöngyökkel E. Belville : Zománcolt arany nyakék Mayrhofer : Andrássy Franciska grófnő ékszereiből készült aranykehely Zutt A. R. : Gyümölcs- és virágtartó ezüstből Az Iparművészeti Iskola ötvös növendékeinek munkái Az Iparművészeti Iskola ötvösnövendékeinek emlékserlege

275

Iparművészeti Iskola: Kályhacsempe Címer Ajtókopogtató Keleti S á n d o r : Proscenium részletei Nyitrai Dániel : Fali kut tervezete és részlete Matéka Sándor : Ádám és Éva ... Tóth Gyula : Női alak Sz. főv. Iparrajziskola : Különféle plasztikus munkák Körösfői K. Aladár : Ő Felsége k o r o n á z á s a . Bronzrelief a marosvásárhelyi Közművelődési Házban

275

ARCHITEKTÚRA, INSTALLÁCIÓ.

26 83 109 122 123 123 118 168

TEXTIL. Gyömrői Edith : Hímzeit párna Lesznai Anna : „ „ mappa Kardos Böske : Ablakfüggöny-betél Korponayné Lészay Margit : Hímzett vászonpárna Rauscher Lujza : Batikpárna Nagy Ida : Gyönggyel hímzett tarsoly Dörre Ida : Batikozott selyemtarsoly Juhász Árpád : Posztó faldísz Boucher : Gobelin a bécsi magyar házban... Adrien Karbovsky : Lyoni préselt bársonyszövet Hímzett tüllcsipke Makramé-szalag Irlandi csipke RippI Rónai József : Virágos kert. Selyemhímzés Fémes-Beck Vilmosné : Hímzett párnák Iparművészeti Iskola : Géphímzésre való minta Iparrajziskola : Géppel hímzett terítő „ „ „ párna és tarsolyok „ Szövött faliszőnyeg Csomózott szőnyeg Rauscher Lujza : Batik falidísz Dörre Ida : Batikozott színházi köpeny K. Powell : Párna, rávarrott díszítéssel Bodor Margit, Holzmann Valéria, Dalmát Piroska, Ferenc Kornélia : Selyemmel hímzett mellcsatok .4. Zsolnay Miklósné : Hímzett párna £. Matyasovszky Zsolnay Teréz : Hímzett párna Dörre Ida : Batikozott párna díszítése Zsolnay Miklósné : Arany és ezüsttel hímzett láda

30 30 30 31 31 32 32 32 37 57 104 121 121 121 232 248 267 292 292 303 306 419 420 422 423 V2A 425 425 425

SZOBRÁSZAT, KISPLASZTIKA. Zutt A. R. : Ifjú párisi nő képmása Római leány „

„

„

„

„

kőbe

faragot!

férfi

Egy fiatal szobrászművész síremlékére szánt dombormű mintája Tanagra-szobor vázlata Bécsi magyar ház. Supraporta, gipsz... 60, 69, Reményi József : Evezős, bronzszobor A győztes, „ Súlydobó, „ Gerelyvető, „ Andrássy Dénes gróf koporsója a krasznahorkai mauzóleumban 146, Bodhisattva-fej. Márvány. China, XVII. század Biró Mihály : Dekoratív szobrok Kőrelief Iparművészeti iskola : Föliratos tábla

9 10 10

12 15 71 84 84 85 85 147 231 243 246 278

Bécsi magyar ház „ kapuja és erkélye n „ lépcsők és lépcsőcsarnokok stukkomennyezetének részletei „ „ „ a nagy fogadóterem sarka janszky és Szivessy : Hall, Márkus Emilia villájában G. H. jaulmes : Nyaraló belseje Krasznahorkai mauzóleum metszete és alaprajza R. Berndl : Krasznahorkai Andrássy-mauzoleum M. Frick : Krasznahorkai Andrássy-mauzoleum. A főbejáró előtt levő kőangyal Krasznahorkai Andrássy-mauzoleum, belső pillér A krasznahorkai Andrássy-mauzoleum oltára Bálint és Jámbor: Hall és lépcsője Vestibule Hall Nagybányai színház csarnoka „ „ emeleti csarnoka, Mester Jenő szobraival Családi lakóház hallja Zala G y ö r g y : A művész házának bejárója... „ „ „ „ „ részlete ... Hall Bornemisza Elemér báró kastélyában... „ kandallófülkével, Bornemisza Elemér báró kastélyában Bálint és Jámbor : Hajdú vármegye új székháza Debrecenben „ Ugyanannak főkapuja ... » „ Ugyanannak gyűlésterme 210, 211, Árkai Aladár : Ref. templom főbejárata „ „ „ úrasztala és szószéke oldalbejárata ... Gróf József: Nyilvános ravatalozó-helyiség... Kozma Lajos : A Rózsavölgyi-féle zeneműkereskedés elárusítóhelyisége 315, Ugyanott, óra „ „ Ugyanott, írópolc „ „ Iparművészeti kiállítási és eladási csarnok Györgyi Dénes : A mezőgazdasági múzeum ruhatára Ugyanaz, előadóterme Ugyanott, pad Ugyanott, előadóasztal és szék Egerhegyi fatemplom Monostori „ Galambbúgos nagykapu Fenyéden és Gyalokután 359, Göcsei parasztház Rimapálfalvai ház

278 278 278 280 281 282 282 295 414

53 54 55 58 86 125 134 141 142 143 145 179 183 186 187 188 197 198 199 200 201 207 209 212 253 254 255 273 318 316 317 335 343 344 344 346 354 355 369 359 368

Gyalokutai oromdísz Komor és Jakab : A marosvásárhelyi v á r o s háza és Közművelődési Háza Komor és Jakab : A marosvásárhelyi Közművelődési Ház főkapuja Komor és Jakab : A marosvásárhelyi Közművelődési Ház étkezőterme é s előcsarnoka 405

377 403 404 408

GRAFIKUS MUNKÁK. Behrens P. rajza Ehmcke P. H. rajza 8, 17, 18, 20, Zutt A. R. önarcképe. (Kréta- és szénrajz) ... Witzel : Plakát Hohlwein : Plakát H. de Toulouse-Lautrec : Plakát Th. Steinlen : P l a k á ... tV J. Klinger : Plakát-^' 1 Carlègle rajza ... ...'. f 89,- 95, Leon Laugier : Fejlécek 90, Jaulmes rajza 91, Albertine Bernouard Dunoyer de Segonzac rajza Anatole France könyvének illusztrációja Louis S u e : Könyvillusztráció Drésa : Könyvillusztráció ... Claude Chereau rajza C. H. Hébert rajzai Bánffy Miklós gróf rajza ... Nagy S á n d o r rajza... 138, 139, 140, 170, 171, Kéméndy Jenő jelmezrajzai 150,151,152,153,154, Bánffy Miklós gróf jelmezrajzai 149, 158, 162, Pállá Jenő : Versillusztráció Biró Mihály rajzai 236, plakátok 244, 245, Iparművészeti Iskola: Budapesti részlet 264,265 „ „ Virágtanulmány „ „ Illusztrálási kísérlet 268, Iparrajziskola : Illusztráció Iparművészeti Iskola : Tanulmányok élő állatokról „ „ Patronozott minták ... „ Kartonminta-tervezetek Iparrajziskola : Plasztikai rajz „ Meghívó-tervezet Ékítményes rajzok „ Litográfiái munkák Kozma L a j o s : Illusztrációk 310, 311, 328, „ Belső címlap „ „ Címlapok és plakát 348, Nagy S á n d o r : „Tündérvilág a Városligetben" c. mesekönyv illusztrációja ...416, 417, 428, Winifred Wilson: Jelmondatok Nagy S á n d o r : Díszpolgári oklevél Szemelvények a m. kir. dohányjövedék szivarkadobozainak új címkéiből

7 21 14 38 38 39

!

Zutt A. R. : Római leány 10 „ „ „ Szerelem 11 „ „ „ Vertezüst-érem 12 „ „ „ Herkules 13 „ „ „ Ezüst női arckép 13 „ „ „ íjász 14 „ „ „ Madonna 15 „ „ „ Bemutatkozó-érme 15 Teles E d e : A turini kiállítás emlékérme 87 Szamosi S o ó s Vilmos : Éremvázlat 167 „ „ „ A pécsi dalárda jubileumi érme 168 Biró Mihály : Plakettek 245, 246 Dum : Domborított réztálca 422

FESTÉSZET.

107 91 106 94 96 97 106 107 113 115 135 172 159 163 215 237 247 268 266 277 269

G e o r g e s Desvallières : Könyvtárszoba képe Maurice Denise : Fürdőző nők Selyemre festett női arckép. China, XVI11. század . ... Selyemre festett férfiarckép. China, XV11I. század Bíró Mihály : Festett pannók Iparművészeti Iskola : Budapesti részletek ... Sz. főv. Iparrajziskola : Falfestés Nagy S á n d o r : Iskolai falifestmények ... 336, Körösfői K.Aladár: F r e s k ó , a marosvásárhelyi Közművelődési Ház előcsarnokában 406,407,

271 272 274 285 286 296 302 329 338 349

BŐRMUNKÁK.

429 422 426 430

FÉMMUNKÁK. Márton Imre : Domborított rézlemezek ... Bécsi magyar ház erkélyrács-részlete ... 54, „ homlokzatán levő domborított magyar címer „ „ „ francia aranyozott bronz gyertyatartó „ „ „ aranyozott bronzóra Szabó A. G . : Kovácsolt csillár Edgar Brandt: Kovácsoltvas-lépcsőkorlát ... Bellery Desfontaine : Kovácsoltvas-kapu Szabó A. G. : Kovácsoltvas-ajtó Forreider és Schiller : Kovácsoltvas-rácsok Biró Mihály : Kovácsoltvas-óra „ „ Domborított rézkazetta „ Bronz tintatartó és levélnyomó Főv. Iparrajziskola : Csillárok

ERMESZET.

27 55 56 70 70 10Í)

110 111

112 188 241 243 246 298

102 103 230 231 242 276 297 337 408

FAFARAGÁS. Bécsi magyar ház. Supraporta, aranyozott fafaragvány 60, 69, Gallery: Faragott fatálca Matéka S á n d o r : Apache Kozma Lajos : Emlékpajzs Györgyi Dénes : Faragott frizek a Mezőgazdasági Múzeumban Dörre I d a : Batikozott dobozfedél G. Canape : Könyvtábla Sz. főV. Iparrajziskola : Könyvtábla Borosnyay Jolán : Bankőtárca Zucker Frida : „ Schönheil Irén : Jegyzéktömb G y á r f á s Ilona : Bőrdoboz

70 102 279 319 344 28 103_ 293_ 420 420 420 424

NÉPMŰVÉSZET. Körösfői szűrdíszítés Nóvák J. Lajos : Spanyolozott tükörfa Puskaporozott tükörfa 48, Nóvák J. Lajos : Spanyolozott munkák 64, 65, 68, 137, Somogyi tükörfa Medgyaszay István : Visontai parasztház „ „ Homoródalmási kapu ... Kerítésajtó Csernádfalun Nóvák J. Lajos : Somogyi tükörfák és gyujtódobozfedelek Hontmegyei varrottasok ... 174, 175, Veszprémi és borsodmegyei szűr Népművészeti faragások 352, 353, 356, 357, 358, Karikások Kalotaszegi járom Dunántúli mángorlófák Zemplénmegyei kürtök ... Fa-ablakrács Dunántúli viráglétra Mezőkövesdi szűrök Bihari és borsodi szűrök Erdélyi hímzés és kalotaszegi varrottas Torockói p á r n a h a j Besztercenaszódmegyei keresztszemes hímzés

33 47 49 52 390 88 88 88 77 176 351 367 360 360 361 361 361 361 362 363 364 365 365

•

••I

H • •H

Torockói lepedőszél Sárközi tulipántos láda Körösfői vésett és festett pad Gömörmegyei falidíszítések Mezőkövesdi hímzésminták Körösfői szűrdíszítések Szepesi magyar kanalak Daróci kopjafák Borsodmegyei hímzés Tornyos nyoszolya háta. Sárköz Bakonyi szűr és jászsági suba Somogymegyei sőtartók szaruból Zőlyommegyei csorpák Bátai és szeremlei rokkaszegek Heves- és gömörmegyei csanakok Bihari szűr gallérja és egri szűr Hajdúsági szűrök Alföldi pereckulacs Nyitra- és pozsonymegyei főkötők ... Nyitrai selyemhímzés : Mezőkövesdi lepedőfiók Bánffyhunyadi „írásos" hímzésmunka Hontmegyei hímzésminta Hontmegyei varrottas Buzsáki hímzés Sokác fejkötő hímzése Sőváradi cifra sulyok

365 366 366 370, 371 372 373, 391 374 375 376 377 379 380 381 381 381 382 383 385 :$86 386 386 388 389 391 392 392 393

VEGYES. Zutt A. R. mesterjegye

...

6

Dalmady Zoltánné: Faragott szaruhajtű és papirvágókés Juhász Á r p á d : Matyófigurák Jeney Jenő : Bírói föveg és talár Böhm János : Bírói föveg és talár Sárvári bábsUtőminták, XVIII. század ... Füredi Jenő : Virágok művészi elrendezése... Bruck Franciska : Virágok művészi elrendezése Paul Poiret : Estélyi ruha A krasznahorkai Andrássy-mauzoleum oltára Bánffy Miklós g r ó f : Opera-díszlet... 157, 160, Juhász Árpád : Matyóviselet 190,191, 192, 218, 219, 220, Díszítménytanulmányok A wilts-i tavas park Történelmi kertek 224, 233, Brózik Engelbert : Virágtartó-pálcikák 251,252, Iparművészeti Iskola : Táncrendtervezetek ... Papírból kivágott silhouettek Részlet a sz. főv. Iparrajziskola kiállításából Sz. főv. Iparrajziskola : Pergamen-munkák ... Geigner siHiouettjei 330, 331, Gonord „ Deiwel Benczúr Béláné : Peddig-fonású vázák és tál Zadubánszky Irén : Szemelvények a magyar úrinői viseletet feltüntető jelmezes babasorozatból

25 37 62 63 72 84 85 89 145 161 221 197 223 234 257 272 273 291 293 332 333 333 419 421

WILDNER ÖDÖN: SZOCIÁLPOLITIKA, MŰVÉSZET, IPARMŰVÉSZET. ÚJÉVI S Z E M L É L Ő D É S . Imúlt és élő utópisták (Morris, Bellamy, Zola, Wells stb.) r a g y o g ó álomképeket vetítenek lelki szemeink elé a jövő társadalmáról és gazdaságáról s ebben az eljövendő milieuben színarany sugárkévék pazar özönét ontják a művészetekre is. Látomásukban a művészet már nemcsak „néhány embernek szóló egoista fényűzés". A művész nem többé „kizsákmányolt, éhség korbácsától munkára hajtott, a v a g y — legjobb esetben — courtisane-ként jól tartott rabszolga, aki patrónusa v a g y souteneur-je sokszor alacsony ízlését, groteszk szeszélyeit, léleknélküli, külsőséges pompahajhászatát kénytelen szolgálni". A művészet és művész, íme, fölszabadult a méltatlan rabiga alól ; ismét elfoglalja isteni trónusát, amelyről, boldogabb időkben, kormánypálcájával, tündérvesszőjével, ezrek és ezrek életét szebbé, boldogabbá varázsolta. íme : a művészet ezrek és milliók szükséglete. Immár nem kell a művészből alkotásait pénzeszsák-Fáraóknak s fölhajtóiknak kiizzasztani : ezrek és milliók bensőséges vágya, hite és szeretete termékenyíti meg a lángészt s szárnyaltatja a kenyérgondok ólmától szabadult géniuszt egyre magasabbra, éteri tisztaságok felé. De azok is, akik nem hímes álomképeket varrnak, hanem a száraz tények, a statisztika, a rideg logika és a beretvaéles dialektika fegyvereivel kezdik ki a fennálló társadalmi-gazdasági rendszert s elméleti és gyakorlati munkájukkal alapozni vélik a jobb jövőt (mint pl. É. Vandervelde, Kautsky, Vernon Lee, a v a g y Jászi Oszkár), szintén egészen másnak, a mainál sokkal tökéletesebbnek s szebbnek látják a művészetek szerepét az emberi társadalomban. Hangsúlyozzák, h o g y minden társadalomnak alapja a g a z d a s á g ; hogy a művészet, mint minden m á s szellemi eredetű tevékenység csak fölülépítmény, tehát e fölülépítmény csak úgy alakulhat át, válhat igazában jobbá és szebbé, ha az alap : a gazdasági rend már előzőleg megjavíttatott. De ha ez az alapreform egyszer sikerült, a művészet is egyszerre egészen más, sokkal ideálisabb lészen. A művészet „az időben" mindenki számára hozzáférhetővé válik, mivelhogy az agyondolgozástól fölszabadított „mindenki"-nek lesz érkezése és úgyszólván mindenkinek lesz friss, átértő, átérző fogékonysága („erőfölöslege"), a művészet örömteljes és tiszta élvezetére. A „grand art", melyet nem sajátíthatnak ki többé sem szuronyos Cézárok és Napoleonok, sem a „legtöbbet igérő" Wannemakerek, Rockefellerek vagy Carnegiek palotáik számára, egyre jobban kollektív, közművészet lesz. Az iparművészet pedig, — ma szintén túlkevesek egyedárúsága — ott lesz mindenütt : középületeken és épületekben, utcán, tereken, kertekben s meghitt otthonokban egyaránt. A mindennapi életben a bölcsőtől a temetőig. S betöltheti a művészet teljesen az ő legsajátosabb küldetését : az életet földerítő, megtisztító, az életenergiát gyönyöreivel fokozó hivatását. A művész pedig nem f o g többé egyesektől vagy zárt kasztoktól függni. Annyi sok millió embertől fog függni — s nem a kényszer, hanem a szolidáris szeretet láncain —, hogy nem is fogja érezni a függőségét. S z a b a d lesz talán kicsiny és szerény, de szabad fészkében, „hol békességben szőheti fantáziáinak könnyű és r a g y o g ó fonalát." (Guyau.) Legboldogabbak a hívők — fogyton-fogynak —, akik Iázálmaikban ezt a jövőt egy közeli katasztrofális g y o r s a s á g ú átalakulástól, a nagy Kladderadatsch-tól várják s talán egyebet sem tesznek világéletükben, mint várnak, várnak. Boldogok a hűvösebb hívők, akik nem álmodnak világégésről, Muspilliről, hanem azt hiszik, h o g y — a „végső célt" nem tévesztve szem elől, kezük-eszük mindennapi, köznapi, de vaskövetkezetességű erőfeszítéseivel gyökerestül átalakíthatják a fennálló rossz rendszert. S legkevésbé boldogak azok, akik még kevésbé hívén kataklizmák és teljesen radikális átalakulások lehetőségében és tartósságában, a fenálló rendbe helyheztetve, némi rezignációval szerényebbre fogva céljaikat, józan reálpolitikával, a meglévő helyzetek, erők és emberek felhasználásával munkálkodnak a viszonyok javításán, a lassú, fokozatos haladáson.

Magyar Iparművészet.

1

De nem azon dől el a dolog, ki boldogabb, s még azt sem szükséges kutatni, a három kategória közül melyiknek van igaza, vájjon a nagy Eseményt rajongva váró, avagy az „en attendant" is cselekvő szocialistáknak-e, avagy a jelenre építő fakóbb szociálreformereknek, szociálpolitikusoknak-e? Kinek-kinek megszabatott az irány, így vagy amúgy cselekednie, sorsától s egyéniségétől. Fő,hogy történjék valami a haladás irányában. Mi itt csak a szociálpolitikáról, erről a szerényebb mesterségről ejtünk néhány szót, amelyet az ultrábbak úgy szeretnek a „toldozgatás-foldozgatás", az „olajcsöpp a háborgó tengerre" stb. dísznevekkel illetni. S igénytelen szemlélődésünk területe csak a szociálpolitikának a művészettel s kivált az iparművészettel szemben való viselkedése, e tevékenység lehetőségei. S amit mondunk nem új, inkább összefoglaló. A szociálpolitika általában a gazdaságilag gyengébbek erősítésére, helyzetük javítására irányuló tevékenység. Mit tehet ez általános elve alapján a művészetek s közelebbről az iparművészet terén ? Vannak sokan a szociálpolitikusok között — s a mieink között is —, akiket a szociálpolitikának ez a kultúrpolitikai tartománya egyáltalában nem csábít, sőt még csak nem is érdekel. Ezek az én porosz altábornagy-ismerősömmel tartanak, aki az Országháztéren előbb egy mezítlábas szolgálóra, majd a parlament épületére mutatott — onnan jöttünk ki éppen — e szavakkal : „Ihr Madjaren seid doch Erzlumpen ; habt keine Schuhe und habt s o ein Parlament !" — Ama szociálpolitikus kollégáim a poroszommal együtt túlságosan elméjükbe vésték a gazdaságtani alapismeretek kánonját, amely az elsőrendű, életszükségletek s a másodrendű, azaz kényelmi vagy fényűzési szükségletek kielégítési sorrendjének szigorú betartásáról szól. „Primum vivere, deinde philosophari". Előbb enni, ruházkodni, lakni stb., s csak, ha mindez ki van elégítve, jöhet a könyv, a színház, a kép, a hangverseny, a cicoma. Mintha bizony egyén és nemzetek valaha megállták volna, hogy ezt a sorrendet betartsák ! Hiszen várhatnátok, művészek, míg ti, mint általános emberi szükséglet (de mégis csak másodsorba rubrikázott szükséglet), előkerülnétek ! Ennek a tábornak, amely az embert csak mint gazdasági lényt, „homo oeconomicus"-t látja s amelynek ősei Albion művészetellenes és szemforgató puritán-szatócs észjárású közgazdaprofesszorai, époly kevéssé van igaza, mint a másiknak, amely az embert tisztán esztétikai szükségletei szemszögéből, tehát mint „homo aestheticus"-t nézi, s azt hiszi — a tiszteletreméltó, de naiv brit praerafaeliták s a német orthodox wagnerianusok öreg hibája —, hogy a művészet a primair s ha a művészetet regeneráljuk, az egész embert s a társadalmat, az egész életet regeneráljuk. Ember és társadalom csak integrálisán regenerálható s csak az a szociálpolitika jogosult, amely a gazdasági alap elsőrendű fontosságát sohasem tévesztve szem elől, a kulturális célokat is nagy szeretettel ápolja. Ez a szociálpolitika — ebben a vonatkozásában most már kultúrpolitika — lehet állami, lehet községi, lehet testületi (egyház, szociális és kulturális szervezetek stb.). De nemcsak lehet sokféle, de kell is sokfélének lennie. C s a k sokoldalú munkával lehet valamit is elérni, oly változatosak és nehezek a föladatok. N a g y néptömegek meghódításáról van szó, s e tömeg közegellenállásáról. Első ellenállás a nagy szegénység, amelynek végzetes folyományai : a munka túlsága, a testi kimerültség, a lelki, kedélyi elfásultság, a műveletlenség, az ízlés nagy durvasága. À g y ó g y s z e r : az anyagi életstandard emelése. Minden, ami a megélhetést javítja, a munkabért emeli, a munkaidőt rövidíti, a munkaeljárásokat könnyíti és finomítja : emeli a tömegek lelki standard-jét is. Szaporítja ezzel a művészetek élvezésére képesek táborát. De szaporítja a művészetek s különösen az iparművészet termelőinek táborát is, mert lehetőséget ad a tanulásra, az ízlés finomítására, a frissült kedélyben lappangó invenciónak szeretetteljes munkában való érvényesítésére. Lehetőségét adja a művészet s elsősorban az iparművészet demokratikus befolyásolásának. Megnyilvánulhat az oly sokat emlegetett „néplélek", amely alatt nem valami titokzatos, egységes és homogén komplexumot kell érteni, hanem azt, amely a nép egyes tagjaira, a nép százados gazdasági és szellemi szoros együttéléséből, a foglalkozások természetéből, az ő s szoká-

• y V íí y • y • • » • í! y • y • ?; y • » ii y • • íí £ • í • • » V í V • n • • y • í! y • M « H y • íí V • y • •

sokból, a stílushoz való ragaszkodásból átered s az egyének temperamentumán színe- • ződve, belőlük alkotásaikba átszármazik. £ A népnek a művészi, s különösen az iparművészeti termelésben való fokozottabb V részvétele — a piac kellő szervezettsége mellett s a kiképzett erők kellő foglalkoztatása ?! esetén — ismét emeli a keresetét s így tovább emeli a lelki síandard-et is. $ A tömegek anyagi helyzetének lehető javítását tehát minden kultúrpolitikának is a • legfőbbre kell tennie. » Emellé sorakozik a tiszta kultúrpolitikai tevékenység: hogy minden hatóság, tes- • tület stb., amely szociálpolitikával foglalkozik, szétnézzen a maga portáján, miféle tereken • használhatja föl sikerrel a maga hatalmi, anyagi és szellemi eszközeit a művészet és $ iparművészet fejlesztésére. C s a k példák a következők, nem kimerítő fölsorolás. Mint « hatóság az állam és város törvénnyel és szabályokkal irányíthatják a városépítést, a íí városkép megóvását és fejlesztését, az utca, tér, park, temető stb. esztétikáját. Mint köz- y gazdasági alanyok először is mint termelők a saját intézményeikben (gyár, műhelyek • stb.) szolgálhatják a szépet. Mint vásárlók s mint munkaadók tehetnek sok okosat és í jót gyűjtéseikkel s megrendeléseikkel. (Középületek, múzeumok, iskolák, bérházak stb.) V számos lehetőségét nyithatják meg annak, hogy az igazi művészetet és a művészi ipart • foglalkoztassák az épületek külsejében s belső berendezésében egyaránt s egyszersmind, » nagyforgalmú helyekről lévén szó, a közízlésre is nevelőleg hassanak. Művészi és ipar- • művészeti társulatoknak, egyesületeknek adott szubvenciók ellenében kiköthetnek bizoí nyos ellenszolgáltatásokat, amelyek a közönség javára esnek, amiről lentebb lesz még szó. y Következik fő-főfeladatunk a nevelés terén : az egész oktatásügyet az óvótól egé• szen a felnőttek iskolán kívül való oktatásáig, önműveléséig, — miknek főeszközei a tan- £ folyamok, szemináriumok, múzeumok, kiállítások stb. — át meg ál kell hatnia a művészi V kulturának, az ízlés fejlesztésének s a gyökeres ízléstelenségek ellen való ádáz küzde- H lemnek. Minden elméleti oktatásnak is ettől a szellemtől kell eltelve lennie, de még » inkább a kézügyesítő és szemképző foglalkozásoknak (szlöjd, rajz, férfi- és női kézi- • munka stb.), amelyeknek egyre jobban bele kell kapcsolódniok az elméleti oktatásba í is, ami a régi Lernschule-ból a modern Arbeitsschule-hez vezet. V Egyre nagyobb súly esik az ipari iskolákra, kezdve a legalsóbbfokú inasiskolától • a technológiai s az iparrajziskoláig s — művészi hajlandóságuak számára — az ipar- » művészeti iskoláig. • Közben az ipar is fejlődik s nemcsak a gyáriparban. A „Qualitätsarbeit" s az ipar- í; művészet a nyitjái a kézművesség és mesterségek megújhodásának. Hogy különben a gyár- y ipar is hogy finomodik s mennyire kívánja a művelt munkást, azt nemcsak G. Sorel • szép fejtegetéseiből (Introduction à l'économie moderne) tudjuk, hanem a tapasztalatból » is. S az ipar fejlődése egyrészt következménye, másrészt oka s ösztönzője az ipari- V oktatás magasabb fejlődésének. Amint hogy minden baj és nehézség ezen a téren szintén • circulus, még pedig, sajnos, itt már „vitiosus" : a hatályosabb iparioktatásnak (nappali m oktatás, műhelyoktatás stb.) útjában áll az ipar nyomorúságosabb és kezdetlegesebb V helyzete (inaskihasználás stb.), viszont az ipar szintje nehezen emelkedhet, nemcsak a íí gyári verseny, hanem a tanultabb s a kor haladásának megfelelőleg haladó segéderők y hiánya miatt. • Pedig minden haladás, amelyet az ipari és művészeti oktatás terén elérünk, érezteti M az életben áldásait. Az így előkészített ifjúság — amelyet persze csak már erre kiművelt y oktatószemélyzet készíthet így elő — egészen m á s viszonyba fog lépni az élettel s a * mindennapi és ünnepnapi művészetekkel. Amint eddig ellenálló közege volt az ízlésnek £ és művészetnek, oly ellenálló közege lesz ezentúl az ízléstelenségeknek, amelyek otthon, V az utcán, a boltok kirakataiból, mindenünnen reávigyorognak. Műízlés fogja vezetni őket, j; mint aktív egyéneket, mint termelőket, kis- és nagyobb alkotásaikban — egy székláb y készítésében épúgy, mint egy szinház berendezésében — s műízlés fogja vezetni mint V fogyasztókat, mint vevőket, ha a maguk szerény szükségleteiről van szó, avagy, ha í egyszerűen a szem és lélek fogyasztásáról van szó, azaz mint műélvezőket. S az ilyen y emberek tömegei láthatatlan, de annál szorosabb kötelékekkel — a művészet szereteII

=v 3

i*

• y • ft y • y « • » • í! y • M V • y • ?! y • » V H y • íí y • y V íí y • í! y • •

•

•

tévéi — egybefűzött ligát fognak alkotni az ízléstelenségeket ontó hatalmasságok, a gyárak, az árúházak s a kapitalista koncentráció egyéb ízléstelenségi-dreadnoughtjai ellen. S ha többé nem is álmodhatunk az ifjú Ruskinekkel és Morrisokkal arról, hogy a gyári termelés óriás és sok tekintetben üdvös evolúcióját vissza lehessen tömni a kézművesség és mesterség szűk formáiba, bizonyos, hogy a fogyasztók tömegeinek ily irányú nyomása alatt a gyári termelés és a tömegeladás is kénytelenek lesznek ízlésesebb dolgokra áttérni, amelyek, ha nem is léphetnek föl valami nagy művészeti érték igényeivel, legalább nem pofozzák oly rémesen az ízlést. Itt megint circulushoz értünk, iparkodjunk, hogy végre megszűnjék „vitiosus" lenni. Az olcsóbb termelés kérdésének körkeringését értjük. A tömeg azért fogyaszt bizonyos selejtes dolgokat, mert olcsóbbak, s azért nem vesz, s nem is vehet bizonyos jobb és szebb tárgyakat, mert neki túldrágák. (A mindennap művészete, az iparművészet ellen is az a legfőbb s igen sokszor jogos panasza, hogy túldrága.) S túldrágák a legtöbbször nem a kiváló műérték miatt, hanem azért, mert a fogyasztás csekélysége miatt csak keveset lehet termelni ; a terveket, formákat, munkaeszközöket stb. nem lehet eléggé kihasználni. (Amihez járul végül a túlnagy profitéhség is.) Itt a szociálpolitikai tevékenységnek oly irányban kell belenyúlni, hogy egyrészt saját intézményei termelésével, megrendeléseivel és megbízásaival mintákat teremtsen arra, miképp lehet a művészi ízlésnek megfelelő, szép, de olcsó dolgokat, közhasználati tárgyakat (bútor, ruha, egyéb textilipari, grafikai, kerámiai stb. árúkat) tömegesebben is előállítani s ezzel silány tömegárúkat kiszorítani, másrészt szubvenciói s egyéb „encouragement"-jaival pótolja a társulati, közhasznú, egyesületi s egyéb ilyen ideálisabb törekvésű vállalkozások hasonló irányú kísérleteinek kezdeti deficitjeit. Ha végigtekintünk ezeken a csak vázolt föladatokon, azt látjuk, hogy hazánkban az utolsó negyedszázad alatt nem egy irányban biztató kezdeményezések történtek (I. az állam, a város, a társulatok tevékenységét), azonban látjuk azt is, hogy még csak a kezdet kezdetén vagyunk, ha haladottabb nemzethez (angol, német) mérjük magunkat, Ugyanaz az arány az ő művészeti és iparművészeti kulturájuk s a mienk között, mintha a demokratizálódás egyéb folyamatait nézzük : pl. a politikai és gazdasági demokrácia előhaladását ott és nálunk. Relatív elmaradottságunk fájó érzete azonban nem lehet ok arra, hogy „úgy is hiába minden" sóhajtással föladjuk a versenyfutást. „Várakozván a sötét órák alatt, amelyeket még el kell töltenünk, vájjon pulyán ölünkbe tegyük-e kezünket, mint a nagyurak, akik túlságosan aljasnak tekintik a munkát, semhogy ahhoz egyáltalában hozzáfogjanak ? Nem, sőt inkább dolgozzunk, mint jó munkások, készítsük elő egy rossz lámpa pislogó fényénél a holnap munkáját : ez a holnap, amikor az önzés le lesz győzve, amikor nem lesz sem harc, sem öldöklés, amikor meg lesz alapítva a művészet, a dicső, a népnek való művészet, a gyönyörök forrása úgy a teremtő, mint a műélvező számára." Ezt W. Morris — a nemes „poet, craftsman, socialist" — évtizedekkel ezelőtt írta Angliában honfitársai buzdításául. Azóta hazája annyit haladt, hogy arra nézve szinte elavult a „sötét órák", a „rossz lámpa pislogása" emlegetése, s ez nem kis részben az ő lelkes példájának köszönhető. Vegyük hát át mi az ő szavait, s bárcsak el lehetne mondani évtizedek múlva, hogy már nálunk sincs szükség az ő elavult frazeológiájára.

ZUTT À. R.: BECSÜLETES MUNKA.

• ft » • ft V • m • ?! y • M • • » • ?! y • ft V • » • ft y • ft V ft y • • í • ft £ • ft V •

I

inden munkánál a becsületesség az, amit elsősorban szem előtt kell tar- V tanunk. Kétszeresen igaz ez az ipari s a művészi tevékenység kapcsola- ft tánál és az olyan oktatásnál, amely az életre akar előkészíteni. Ezek y irányításához Göthe adja a legjobb útmutatót : „Minden életnek, minden • cselekvésnek, minden művészetnek eleje a mesterség, amit a maga M korlátozásaival kell megtanulnunk. Többet ér, ha egyfajta mesterségnek y alaposan tudjuk minden csinját-binját, mintha százféle dologban kon- • t á r k ó d u n k . . — Művészetet egyáltalán nem lehet tanítani, kivévén, ha £ a művész szól a művészhez. Tanulnivaló vajmi kevés akad. A művészetnek nemesítő és V nevelő ereje éppen nem a tudásban, hanem élvezésében, szerény, önfeledt odaadásban ft gyökeredzik. A művészetnek műveltségszerű elsajátítása a legjobb esetben felületességre, y rendszerint csalódásra, sőt ami szintén megesik, az érzelmek mímelésére vezet. • Ki ne tapasztalta volna már az emberi ízlés állhatatlanságát, az ítéletek változandóságát, ?! a legfontosabb esztétikai alapelvek bizonytalanságát? Önként merül fel a kérdés, hogy y vannak-e oly közös ismertetőjelek, melyek a folyton változó nézetek körforgásában, min- ft den időben megkülönböztethetik a nagyságot a középszerűségtől ? y Ilyen ismertetőjel — bár nem egyetlen — a becsületesség. Szeretetteljes ragaszkodás V a munkához. Avagy homoktengeren ássuk-e keresztül magunkat, hogy egy szem aranyat ?! találjunk, ha azt akarjuk élvezni, ami a szeretet által keletkezett? $ Mi más lenne az élet, a művészet, az ipar, ha nem végtelenül odaadó munka ? ! • Nem-e látjuk a legcsekélyebb becsületes munkában, a legkisebb tárgyban a hálatelt ft szeretetet ? Mit ér az elmélet, a gyakorlat, ha ezek az alapfeltételek hiányoznak ? A leg- V zseniálisabb ügyeskedés, az akrobata technika sem leplezheti a felületességet és az ürességet. ft A természetben minden határozott törvények szerint keletkezik. Nem-e természetes, y ha a művészet, a természetnek ez az extraktusa, a meghatározott törvényeknek köszöni V keletkezését és fejlődését ? Minden anyag megköveteli, hogy természete és jellege szerint ?! munkáljuk meg. Minden anyag teljes mértékben kell, hogy kifejtse a maga hatását. Hogy y pedig elmélyedhessünk sajátos jellegében, nagy odaadás, szeretet, tisztelet és becsüle- • tességre van szükségünk ; — ebből szűrődik le szinte önként az elmélet. £ Minden hamis látszat, minden hanyagság, minden szemfényvesztés — az életben V s a művészetben egyaránt — megbocsáthatatlan szégyen és veszedelem. Mihelyt valami- ft nek nincs jellege, hiányzik a gyakorlati értéke is — nincs meg a létjogosultsága sem. £ De hogyan vigyük bele az alkotó munka alapját képező becsületességet, az igazi • odaadást, a természetnek és a művészetnek tiszteletét az iskolába ? Pedig múlhatatlanul ft szükséges, hogy az oktatókat, az iskolának légkörét ez a szellem hassa át. Egyöntetű, j; összhangzó, együttes működésre van itt szükség, akár egy zenekarban, melyet dirigense • vezet. A tanár magánmunkája párhuzamos az iskolai munkával, működése belehelyezkedik ft az oktatás kereteibe, kapcsolódik tanártársainak s növendékeinek tevékenységéhez. Csakis V ily módon kerülhető el a disszonancia. ft A szakosztályok és műhelyek szoros kapcsolatot tartsanak fenn egymással ; az iskola » munkái kezdettől fogva a gyakorlati élet követelményeinek feleljenek meg. • Meg kell ismertetni és tanulmányoztatni az iparnak minden modern vívmányát és ?! 'i azt nyomban bele is vinni a gyakorlati életbe. így ír már Ruskin is, aki azt mondja, y hogy az anyaggal s a legújabb termelési módszerekkel okvetlenül kísérleteznünk kell. • Ne folytassunk hiábavaló harcot e jogos kívánság ellen. Sőt ! Használjuk a gépet, mert £ annak mindegy, jó vagy rossz anyagot termel. Állítsuk talpra az egészséges gyáripart, V mert csakis így nemesbíthetjük a közízlést s így értetjük meg a szépet a nagy tömeggel, ft A tömegre van szükségünk, hogy az iparunkat életképessé tehessük. Csakis ez és nem £ a raffinait ízlés emberei. Hogy azonban a növendékbe beleoltsuk ezt a szellemet, teljesen V és gyakorlatilag ki kell hogy használjuk tanulóidejét. • Á tanítási programmnak is természetesen afelé kellene fejlődnie fokozatosan, hogy ?! a kitűzött célokat megvalósulásra vigye a lehető legnagyobb tökéllyel. Iparművészeti •

iskolánknál az egészséges fejlődésnek minden föltétele megvan. De ismételten hangsúlyozni kell a megerősítendő alapelveket, hogy akiknek az intézethez közük van, még nagyobb megértéssel állhassanak oldala mellé. Kezdetben legyen része a tanulóknak általános és lehetőleg sokoldalú oktatásban, ez pedig abból állana, hogy a szabad természetben tett sétákon kinyissuk szemüket és gyakorlati megfigyelésekre, érzésre és cselekvésre szoktassuk őket. Ezután kíséreljék meg, hogy megfigyeléseik és emlékeik gazdag gyűjteményéből egyes mélyebb benyomásokat emlékezetből tetszésük szerinti formában és anyagban kifejezzenek. Maguk keressék, esetleg találják ki az anyagukat s tanuljanak különbséget tenni a jó és a rossz között. E bevezető tanulmányok végeztével a növendékek gyakorlati és erkölcsi értelemben vett tapasztalataik alapján maguk válasszák meg pályájukat, illetőleg műhelyüket s ebben támogassa őket tanácsával tanáruk és barátjuk. Ezt követi legalább három évi műhelygyakorlat — a tanulóévek. Itt kell mesterüknek vezetése alatt a mesterséget s annak szoros vonatkozásait a gyakorlati életben alaposan megismerniök. S ne helyezkedjenek szembe a gyáriparral, sőt ellenkezőleg: ismerjék meg a legújabb kor termelési formáit és módszereit. Kíséreljék meg, hogy az újonnan feltalált anyagokból és eszközökkel művészi munkát végezzenek. Minden darab, melyet készítenek, céljának és a szépségnek a legteljesebb mértékben feleljen meg. Az akt és a szakbeli rajz itt önként értetődik. így a tanítványok már a tanulás kezdetén szoros kapcsolatba jutnak az élettel, iparral és művészettel. Tisztában vannak koruk szükségleteivel, ami pedig tanulmányaik legfontosabb része. Mély alapot nyernek, amelyre, majd ha egykoron kikerülnek az életbe, erős falakat emelhet. A mesternek a maga növendékének munkaközben kell bebizonyítania tanításának helyességét, meg kell értetnie vele a régi népművészet és stílusok nagyságát, egységét és szépségét. S ezért a műhelyt, vagy saját műtermét úgy rendezze be, hogy a szakmába vágó népművészeti munkák — nem múzeális, hanem hatásos elrendezésben legyenek felállítva. Ily módon gyakorlati úton fogalmat nyujtunk a növendéknek célszerű dolgokról és lehetőségekről s az ebből logikailag folyó szépségről és stílusról. Három évre terjedő gyakorlat után, tehát a negyedik évben, már érzi a tanuló, hogy szüksége van-e még a továbbképzésre, avagy jobban teszi, ha mint gyakorlati munkás helyezkedik el az életben. Ha szüksége van a továbbképzésre és tehetsége is van hozzá, akkor nagy áhítattal és lelkesedéssel lát majd az elméleti tanulmányokhoz. Érdekelni fogja már az is, hogy • • mennyiben födik ezek az elméletek a maga tapasztalatait. E tanulmányok mellett jut • arra is elég idő, hogy az önálló munkára előkészüljön. Megkeresi az élettel való » • kapcsolatot, s megtalálja a helyet, ahol képességei legjobban fejlődhetnek és érvényesül- « íí hetnek. így aztán, a becsületes gyakorlati alap birtokában, sohasem fog az életben célta- íí y lanul, segítség és kenyér nélkül megállani, tud majd segíteni a maga baján s független, $ • önálló művésszé fejlődhetik. Tanulmányai végeztével megkapja az iskolában megkeresett V » összeget: ezzel is megkönnyebbedik az önálló műhely megteremtése. M V A munkával és anyaggal folytatott állandó harc egyedül képes a becsületességre, y • kulturértékeknek termelésére nevelni. Gyökerén kezdjük, ne a koronán. Ne szégyeljük • » a mesterségnél s nem a művésznél való kezdést. Csakis így örülhetünk a becsületes » • mesterség, a jó ipar és a diadalmas művészet virágzásának. <í í Bármint csűrjük-csavarjuk vagy nevezzük ezt a témát : az életben és a gyakorlatban íí V a hiten, vagy hitetlenségen fordul meg minden. Az egyiket eltölti egészen, ennek int a v • remény; a másikat nem, ennél a nagy üresség tátong. • » A munka szeretete magával hozza a hálát s ez az igazi jutalma a becsületes munkának. £

A művész mesterjegye.

i BÁLINT LAJOS: AZ IPARMŰVÉSZETI | 5 TÁRSULAT KETTŐS KIÁLLÍTÁSA. ! Ä

ÜZLETI GRAFIKA. — KARÁCSONYI VÁSÁR. z Országos Magyar Ipar- kátok, amelyek Falus, Kóber és Tuszkay tervei művészeti Társulat meg- nyomán készültek, az apró nyomtatványok a szokott karácsonyi vásár- Grafikai művezetők egyesületének gyűjtemédekoratívjával kapcsolatban ezút- nyéből. A ffornyánszky-nyomda tal egy másik kiállítást is rajzú könyvtáblái, finomízlésű szedett nyomadott : az üzleti grafikai tatványai és mind a többiek, akik számot kiállítást. Művészi és kul- tesznek a grafikában és tipográfiában, egyturális jelentőségben ez az aránt, egy örvendetes, nagy fejlődésnek tanúutóbbi kiállítás volt fon- bizonyságai. Minket, akik nem élünk bent 4 tosabb. Röviden összefoglalva ez a gyüjte- ebben a sajátos levegőjű üzleti világban, egy • mény, mely két külön csoportban mutatta be dologban megcsal ez a kiállítás. A vissza?! a hazai és külföldi üzleti grafika jellemzőbb tekintő rész azt adja, ami 10 esztendővel y és művészi termékeit, minden tolakodó és alá- ezelőtt általános volt és mikor mellette vagy V húzott szándékoltság nélkül propaganda-ki- 15 magyar és ugyanannyi külföldi nyomda• állítás volt. Maga a cél kevés, és ma még vállalat képviseli a modern ízlést és az igazi íí nem általános jellegű eredményekben bemutatni művészi grafikát, mi, akik ritkábban tekinty azt, hogy az iparművészet a mindennapi élet getünk bele nagy kereskedelmi cégek mindenil legapróbb jelenségeiben is meg tudja találni a felől érkező leveleibe és iratdossiéjeiba, itt is • maga elhelyeződési területeit. Ez minden ipar- egy épp olyan nagy általánosságra gondoíí művészet végső célja, ezé a mostani kiállításé lunk, mint a retrospektív résznél. Ez a nagy y pedig éppen az, hogy ez a szándék ott is nagy általánosság azonban még nincs meg és íí és széleskörű lehetőségekre talál, ahol azelőtt éppen ezért szolgálja a kiállítás a fejlődés és • a száraz, művészi szépségek nélküli gyakor- a nevelés célját. Azokhoz a kereskedőkhöz, gyárosokhoz stb.-khez szól, akik még nem it latiasság volt az egyedüli úr. jutottak el idáig, akik megragadtak— és nagyon y A kiállítás egy retrospektív sorozattal kezsokan vannak ilyenek — a 10 esztendő 4 dődik, melyet alig egy évtized üzleti nyomelőtti sablonnál és előbb meg kell értetni • tatványterméséből válogattak össze gondovelük, hogy a Pátria, Hornyánszky, Rigler, • san s ez a sorozat beszél legjobban és legy érthetőbben a bemutatásnak erről a kulturális « és nevelő szándékáról. E két-három falnyi • színes és szürke nyomtatvány egy gyors ?! és feltartózhatatlan fejlődés képét adja. Alig y tíz esztendő előtt ez volt az, ami Magyarig országon a művészi grafikát az üzlet, a keDES • reskedelem és a reklám világában jelentette, B U N D E S D E U TORGAN SCHER ARCHITEKTEN íí Nemcsak — vagy egyáltalában nem — azért, y mert maguk a művészek nem lettek volna 4 képesek nagyobb és értékesebb produkcióra. • De ez volt az az általános ízlés és az áltaí! lános szükséglet. Ezt adta a nyomda, amely y e nyomtatványokat készítette és szívesen V adott ilyent és nem különbet, mert hisz ez • kényelmesebb volt : megszokott mintákkal íí dolgozhatott és nem kellett külön tervezőt, y külön szakembert tartania. Ez felelt meg a 4 kereskedő ízlésének is, aki a nyomtatványokat • megrendelte és aki legfeljebb azzal törődött, íí hogy e sablonok közül a legtürhetőbbet váy lassza ki természetesen a maga és nem mindig 4 kitűnő ízlése szerint. És ez volt végre a nagy4 közönség ízlése is, amely nem várt jobbat, íí mint amit megszokott. Közvetlenül e retroy speklív kiállítás mellett azonban az Athe4 naeum már mostani termését mutatja be. Pla-

NBUDEUTSCHE BAUZE1TUNG

4

Behrens P . ra)za.

4=4:4=4:4=4=4:4=4:4:4:4=4:4:4:4:4:4:4:4=4:4:4;4=4=4r4: :4:4:4=4=4=4:4:4=4=4=4=4=4=4:4:4:4:4:4:4:4:4:4=4:4=

•

Károlyi es a Posner c ég és még egynéhány jó magyar nyomda minden tekintetben művészi kivitelű nyomtatványai a „Műhely" artisztikus levélfejei és a Magyar Földrajzi Társulat nyomdájának vigE h m c k e F. H. r a j z a . hatásosabn e t t á j ban és eredményesebben szolgálják az ő üzleti érdekeiket, mint a régi művészietlen formák. Bármily humorosan hangozzék is, meg kell értetni velük, hogy a klienseik legnagyobb része ma már egy fizetési felszóllitást is szívesebben vesz a kezébe egy színben és formában ízléses papiron. Ez volna tehát a kiállítás egyik célja. A másik szempont, amely figyelemre méltóvá teszi ezt a kiállítást, legalább a magyar részében az, hogy itt nem egyes művészekről van szó — nem említve a hazaiak közül Biró Mihály fölényes rajzú és kitűnő ötletű szociális plakátjait, Bér Dezső élces reklámtábláit, ők ketten a saját cégük és nevük alatt szerepelnek —, itt mindig a készítő és forgalomba bocsátó cég a fontos. Kevésbé érdekel bennünket hogy a Kunossy cég erősen illusztratív jellegű plakátjait és nyomtatványait Faragó Géza tervezi, mint az, hogy ennél a cégnél és mind a felsorolt többinél ennyire művészi ízlésű nyomtatványok találhatók. Mert itt a nyomdavállalatnak az elkészítés munkáján kívül más feladata is van. Ő a közvetítő a művészet és a gyakorlat között, a művész és a rendelő között. A nyomda jó szándékától igen sok függ itt, a nyomdának kell teljesíteni azt a propagáló feladatot, amelynek ez a kiállítás egyik eszköze. Ilyen szempontból természetesen legtöbb a jelentősége és legtöbb az eredménye az olyan nyomdáknak, amelyek a „vagy szépet vagy semmit" elvénél fogva csak művészi produkcióra kaphatók. — Egészen külön feladat jut osztályrészül a Székesfőváros

kívül, egyes külföldi múzeumok, egyesületek és magánosok plakátgyüjteményeit mutatja be. Itt már idegenekről lévén szó — nem az előállító cég a fontos, hanem maga a nyomtatvány, amelynek e kiállításon betöltendő feladata nem egyéb, mint hogy példákat adjon a külföld terméséből a művészi plakátra és a művészi nyomtatványra. A túlsúly itt a németeké. A franciák közül leginkább Steinlen és Toulouse-Lautrec vannak néhány értékesebb lappal képviselve. Az angolokat néhány — nálunk szokatlan, óriási arányú — lap reprezentálta. A németek azonban teljes fegyverkezetben vonultak fel és nemcsak teljes kollekciókat hoztak, hanem elhozták legjobb grafikai művészeiket is. A gyűjtemények közül elsősorban a müncheni „Deutscher Buchdrucker-Verein" és a Deutsches Museum für Kunst in Handel und Gewerbe" (Hagen) osztályai érdemelnek nagyobb figyelmet. Főleg reklámokat és plakátokat hoztak, de mindegyik darabjuk nagyon fejlett kulturáról tesz bizonyságot. Az egyes gyűjteményekben szereplő nevek között egyike a legértékesebbeknek Lucien Bernhardé. Berhard igazi plakátművész. Minden komplikációtól menten választja meg a témáit és minden komplikációtól menten mondja el őket. Talán legsikerültebb dolga egy cérnahirdetés : a plakáton egy cérnakarika, egy befűzött tű és a fölírás : primitív formák és primitív színek, majdnem naiv az egész az elmondásában, a szinek megválogatásában azonban mindig szép. Bernhard különben nálunk sem új név, amint hogy nem ismeretlen Weidenmüller, aki Bernhard gazdag litográfiái kollekciójával szemben főleg igen jó tipográfiai dolgokkal van képviselve.

Érdekes és új név Witzel, akinek plakátjai ha nem adnak valami nagy originalitást, de megcsinálásukban iskolai példái lehetnének a modern plakátfestésnek. Georg Wagner, Bruckner és Weinand elismert, jó munkáin, Ludwig Hohlweinnek nem egy nagyon jól komponált, bár kissé bőbeszédű kertvárosplakátja. Julius Klinger jelzéssel egy kertészeti kiállítást hirdető lap ragadta meg a házi nyomdájának, figyelmünket és Gipkensnek bár nem annyira amely néhány ízlé- határozott, hanem elmosódottabb foltokkal ses hivatalos nyom- dolgozó ötletes pamut-hirdetése. A külföldi tatvánnyal és egy gyűjteményben ezek azok, akik leginkább megsok jó ambícióról érdemlik a megemlítést. tanúskodó okmányEzeknek kiegészítéséül szolgál néhány külbélyeg - szeriessel földi múzeum és cég csomagolási kollekciója, szerepel. egy a mi kereskedőink számára jóformán még A külföldi osz- alig ismert terület. tály az O. M. IparA karácsonyi vásár alkalmat ad a nagyművészeti Múzeum közönségnek, hogy az üzletekben ritkán látplakátgyüjteményén ható mennyiségben kapjon a szeme elé aján-

E h m c k e F. H. r a j z a .

3.

1—2. Ifjú párisi n ő t e r m é s z e t után közvetlenül k ő b e f a r a g o t t k é p m á s a . — 3. Boglár é s n y a k l á n c (elefántcsont é s domborított ezilst). Készítette Zutt A. R., a m. kir. o r s z . iparművészeti iskola ö t v ö s t a n á r a .

Magyar Iparművészet.

1—2. M a s q u e d ' u n e jeune parisienne, sculpté directement en pierre. — 3. A g r a f e et collier. (Ivoire et a r g e n t r e p o u s s é ) .

23

Zutt A. ß . : 4. Római lány ( g i p s z ) . — 5. Római férfi ( b r o n z ) . — 6. Római lány é r m e . Z s í r k ő b e v é s e t t eredeti n a g y s á g ú minta (negatív). — 7. Pozitív ö n t v é n y ( g i p s z ) . — 8. F é m ö n t v é n y .

10

4. T ê t e d ' u n e r o m a i n e (plâtre). — 5. Tête de romain ( b r o n z e ) . — 6. Médaille d ' u n e r o m a i n e . Modèle négatif, g r a v é en p i e r r e d e lard. ( G r a n d e u r originale.) — 7. Modèle p o sitif en plâtre. — 8. Médaille en métal.

10.

• V

Zutt A. K. : 9—to. G ö r ö g leány. T e r r a k o t t a . — 11. S z e r e lem. É r c ö n t v é n y . — 12. Z s í r k ő b e v é s e t t n e g a t í v minta. — 13. D o m b o r ú pozitív m i n t a . G i p s z .

9—10. M a s q u e d ' u n e j e u n e g r e c q u e . ( T e r r e cuite.) — 11. L ' a m o u r . F o n t e en a r g e n t . — 12. Modèle négatif, g r a v é en p i e r r e de lard. — 13. Relief du m o d è l e en plâtre.

si 11

25

Zutt A. R. : 14. E g y fiatal s z o b r á s z m ű v é s z ( f a r a g o t t m é s z k ő ) s í r e m l é k é r e s z á n t d o m b o r m ű m i n t á j a . — 15. Illatszertartó, r é s z b e n d o m b o r í t o t t , r é s z b e n ö n t ö t t s z í n a r a n y b ó l . — 16. Illats z e r t a r t ó k u p a k j a (hátulról).—17. Illatszertartó k u p a k j a (élűiről). — 18. Vert e z ü s t é r e m . — 19. A z é r e m n e k v e r ő t ő j e a z a c é l b a p o n c o l t n e g a t í v mintával.]

14. Modèle d ' u n relief, d e s t i n é au t o m b e a u d ' u n j e u n e s c u l p t e u r . — 15. F l a c o n en or. — 16. C o u v e r c l e d e flacon ( e n v e r s ) . — 17. C o u v e r c l e d e flacon (face). — 18. Médaille f r a p p é e en a r g e n t . — 19. E s t a m p e de m é daille a v e c le m o d è l e négatif ciselé.

Zutt A. R. : 20. H e r k u l e s . Z s í r k ő b e v é s e t t n e g a t í v minta. — 21. H e r k u l e s . Pozitív minta, g i p s z . — 22. H e r k u l e s . F é m ö n t v é n y . — 25. Női a r c k é p é r e m . E z ü s t . — 24. E n n e k az é r e m n e k z s í r k ő b e v é s e t t n e g a t í v m i n t á j a . — 25. Pozitív minta, g i p s z . — 26. Kézitükör f é m f o g l a l a t j á n a k m i n t á j a .

20. Hercule, m o d è l e négatir, g r a v é en p i e r r e d e lard. — 21. Modèle en plâtre. — 22. F o n t e en a r g e n t . — 25. P o r trait-médaille en a r g e n t . — 24. Modèle négatif d e la m ê m e médaille, g r a v é en p i e r r e d e lard. — 25. Modèle positif en plâtre. — 26. R e v e r s du miroir.

27.

Zutt A. K. : 27. í j á s z z s í r k ő b e v é s e t t negatív mintája. — 28. íjász. ( E z ü s t ö n t v é n y . ) — 29. A m ű v é s z s a j á t a r c k é p e . ( S z é n - é s k r é t a r a j z . ) — 30. F l o r a . ( E z ü s t n á s f a . ) — 31. A tánc. ( E z ü s t n á s f a d r á g a k ő f o g l a l á s s a l . ) — 32. M a d o n n a . ( N á s f a . ) — 33. A m ű v é s z m e s t e r i e g y e .

27. A r c h e r . (Modèle négatif.) — 28. A r c h e r . ( F o n t e en argent.) — 29. P o r t r a i t de l'artiste. ( D e s s i n au f u s a i n et c r a y o n . ) — 30. F l o r a . (Médaillon en a r g e n t . ) — 31. La d a n s e . (Médaillon en a r g e n t . ) — 32. La Vierge. (Médaillon en a r g e n t . ) — 33. S i g n e t du maître.

Zutt A. R. 34. M a d o n n a ( n e g a t í v minta). — 35. M a d o n n a (pozitív minta). — 56. T a n a g r a - s z o b o r v á z l a t a . — 57. A m ű v é s z b e m u t a t k o z ó é r m e . — 58. A z é r e m h á t s ó lapia. — 59. M a d o n n a . E z ü s t n á s f a .

34. L a V i e r g e . positif.) — 56. de p r é s e n t a t i o n d e l'artiste. —

(Modèle négatif.) — 33. L a V i e r g e . (Modèle M a q u e t t e d ' u n e s c u l p t u r e . — 57. Médaille d e l'artiste. — 38. R e v e r s de la médaille 39. La Vierge. (Médaillon en a r g e n t . )

40.

Zutt A. ß . 40. E z ü s t b o g l á r o k . — 41—43. P e c s é t n y o n i ó g y ű r ü r é s z l e t e k k e l . ( E z ü s t ö n t v é n y . ) — 44. Ezilst boglár.— 45. E z ü s t boglár visszája a mesterjeggyel.

40. B r o c h e s en a r g e n t . — 41—45. A n n e a u à cachet ( f o n t e en a r g e n t ) a v e c détails. — 44. B r o c h e en a r g e n t . — 45. R e v e r s d e b r o c h e en a r g e n t a v e c s i g n e t d e maître.

íí £ V • íí y V • Jí y V • íí y V ít íí y « • íí y V • íí y y • íí y y H íí y V • íí y y • íí y y • íí y • • it y V • íí y y • íí y V

déknak alkalmas művészi tárgyakat s ami ezzel majdnem egyenlően fontos, hogy kapjon eredeti és jó ötleteket arra, hogy mit vásároljon. Az iparművészek számára pedig jó alkalom, hogy kisebb és ezért nehezebben bemutatható produkcióikat elhelyezzék. A művészi munka önálló értékén kívül tehát itt csak egy szempont vezethet, hogy a kiállított tárgy mennyire alkalmas az ilyenfajta ajándékozás céljaira. Épen azért nem könnyű feladat e nagy és változatos tömegből egyes neveket és egyes darabokat kiválasztani. Legelsőnek Lesznai Anna nevét említjük. Nemcsak azért, mert övé az első szekrény, hanem mert a jelenlévő társaságban az ő színes hímzéseinek eredeti ornamentikája nagy értéket képvisel, Egy pár világos színű és ügyesen dekorált batikolt cserepe van Fábián Gyulának, bár meg kell állapítanunk, hogy a vékonykás vonalú batiktechnikát szívesebben látjuk szövött vagy bőrmunkán. Sz. Nagy Etelka és Nagy Ida vert és varrott csipkéket és gyöngyös ruhadíszeket állítottak ki háziipari telepük ügyes készítményeiből. Juhász Árpád és Inotay László kézi zománcfestésű matyófigurái nagyon ötletesek és művészi hatásúak, kár, hogy az áruk ma még túlságosan nagy ahhoz, hogy nagyobb kelendőségre számíthatnának. Ezeken kívül Reményi József négy szép férfiaktot ábrázoló bronzfigurái és Jakó Géza eredeti formájú és diszkrét tónusú igen sikerült kerámiai munkái emelkednek ki. A nagy csarnok első gyűjteménye Varsányi Emiiné hímzett térítőit és kendőit mutatja be. Jobbára délmagyarországi motívumokat használnak fel ezek : sok invencióval, Közvetlenül mellettük Márton Imre és társa állított ki tiszta reliefhatású domborított fémmunkákat, amelyeknek ornamentális díszei igen sikerültek. Tuti Viktor finom bőrmunkái és Kertész K. Róberték erőteljes színű applikált díszítésű párnái után Sovánka István kettősrétegű maratott üvegjei keltenek feltűnést, E technikai szempontból kifogástalan és jóformájú eredeti üvegek ellen az a jogos kifogás eshet, hogy a dekoráció rajzai még kissé primitívek, azonkívül hogy inkább kerámiai hatásra törekednek, mert a maratással az üveg teljesen átlátszatlanná vált. Néhai Hegedűs László hagyatékából egy sötétszínű terrakottakollekció várja a finomabb ízlésű közönség érdeklődését, mellettük pedig Rauscher Lujza és Oppel Magda batikjai. Nagyon bájos bőrbatikokat és egyéb bőrdíszmunkákat állítottak ki még a Képzőművészeti Főiskola iparművészeti gyakorló os.ztályának növendékei is. Érdekes és új ember e kiállításon Eleőd Kende keramikus, aki nagyon elő-

Magyar Iparművészet.

kelő hatású avanturin- és kristályos mázzal és egyéb művészi technikával előállított edényeivel számíthat nagy elismerésre. Uj — bár kissé törékeny — cikket ad Dalmady Zoltánná is, ki szárúból faragott ízléses E h m c k e F . H. rajza. kalaptűket állított ki, továbbá Kováts János diszkrét színezésű rekesz-zománcművű ékszereivel. Az ötvös- és ezüstművesmunkák közül Mózer József készítményeit igen gondos megmunkálásaikért illeti meg a dicséret. Csodálatosan szépszínüek a Zsoinay-%yár gyűjteményének vázái. Legutolsónak maradt, de nem utolsó helyet érdemel az iparművészeti iskola kiállítása, amely négy szakosztályával vesz részt a kiállításon és így komolyabb és részletesebb ismertetést érdemel. Mindenekelőtt a grafikai kiállításban is igen előkelő helyet foglal el az Iparművészeti Iskola s anyagának minősége és mennyisége két örvendetes tényről tesz tanúságot. Először arról a valóban meglepő haladásról, amelyet az Iparművészeti Iskola grafikai szakosztálya rövid pár esztendő alatt tett. Ha a most prezentált anyagot összehasonlítjuk a régebbi kiállításokkal, nem lehet észre nem venni a fejlődést, amely egyre erőteljesebb léptekkel halad a tökéletesedés felé. Ám ez a fejlődés talán éppen annak a körülménynek köszönhető, hogy az oktatási módszer az iskolától az élet felé halad. A régi iparművészeti oktatás a maga elméleti és doktrinéri elveivel sohasem adhatott az iskola működésének akkora lendületet, mint az új liberális irány, amely az oktatást az élettel hozza kapcsolatba s célja, hogy a növendék már az iskolában beletanuljon azokba a viszonyokba, amelyek között később az életben érvényesülni akar. Ennek feltétele, hogy a növendékek már az iskolában is olyan feladatokat oldjanak meg, mint amilyeneket majd az élet követel tőlük és ennek a feltételnek okos kielégítése okozta, hogy az Iskola a grafikai kiállításon ilyen kitűnő anyaggal lehet képviselve. Figyelemre mélE h m c k e F. H. rajza.

31

• II

• •II

íóak a plakátjai, továbbá a könyvtáblái, különösen pedig a Kassán készült rajzok. A Kassai Idegenforgalmi Társaság ugyanis tavaly nyáron vendégül látta a grafikai szakosztály növendékeit, akik a szíveslátás fejében megrajzolták azokat a nyomtatványokat, reklámlapokat, amelyekre a Társaságnak szüksége volt. A rajzok igen artisztikusak és hatásosak s élénk példával szolgálnak az ország egyéb városainak is a mindkét félre nézve igen hasznos csereviszony utánzásához. Az Iskola növendékeinek többi munkáiban, különösen a betűvetésben való biztosságuk megkapó. Ki vannak állítva azok a levelező lapok is, amelyeket a növendékek tervei után a Rigler J. E. cég készíttetett s amelyeket olvasóink karácsonyi számunkból ismernek. Az iskola ötvösműhelye külön gyűjteményét adja Zü//Richárd tanár munkáinak. Zutt kollekciója ennek a karácsonyi vásárnak talán legérdekesebb szekrénye. Valami antik puritánság, régi ötvösmesterek nagy, becsületes anyagszeretete él cizellált, domborított és vésett munkáiban. Különösen két antikizáló érme és egy elefántcsontba foglalt övcsatja érdemel föltétlen elismerést. Munkáinak becsületes szolidsága azonban teljes és értékes művészi fantáziával párosul. A két érem biztos stílusismerete mellett egyéb munkái — összesen 30 darab — nem mindennapi invencióról E h m c k e F. tanúskodnak. Ugyanitt vannak kiállítva különben — érdekes jelenségképpen — József Ferenc királyi herceg apró zománcmunkái. Néhány stilizált színes pille, tű- és gombgarnitura a főherceg ügyességéről és jóízléséről beszélnek. A növendékek egész sereg apróbb-nagyobb ékszermunkával egészítik ki a gazdag gyűjteményt, az ötvösmunka és a zománcozás különféle eljárásait illusztrálva. A kerámiai műhely színes és ötletes kollekciójából elsősorban Schleich Vilmos szakoktató finoman színezett és mégis diszkrét tónusú formában változatos dolgai tűnnek fel. A növendékmunkák közül nagyon bájos, néhány „Klarinét és Violin" történetéhez készült mesefigura érdemel figyelmet s néhány apróbb dísztárgy. A két mesefigura formában és színben egyaránt primitíven stilizált illusztrációja a történetnek — sok humorral és

kedvességgel. Nagyon érdekes néhány egyszínű majolika, amelyek kompakt és egyszerű formája pompásan harmonizál a sötét színnel. A zománcozó-műhely kisebb kiállításából néhány tányér és díszüveg érdemel figyelmet, nemcsak jóízlésű és ötletes formáival, hanem azért is, mert mindig gondos figyelemmel vannak az anyag sajátos és minden mástól elkülönböző természetére. — A textilosztály színes csoportjának artisztikus munkái közül is kiválóak Kardos Böskének teljesen eredeti, ötletes horgolt ruhadíszei, főkötői stb.-jei. Az iskola kreációi közé tartozó iparművészeti termelők közül kisebb anyaggal vettek részt a kiállításon a gödöllői szőnyegszövők. A Nagy Sándor és Remsey egy-egy terve után készült szőnyegek és gobelinek azonban a műhely érdemes és hatásos munkáját bizonyítják. A Köntös textilműhely, amely szintén az Iparművészeti Iskolával van kapcsolatban, egy nagy szekrényt töltött meg színes hímzéseivel, terítőivel, blúzaival, tarsolyaival s egyéb, részben praktikus célt szolgáló, részben dísztárgynak készült munkával. A Ae/e-féle megkezdett hímzések vállalatának kiállítása azt a hálás feladatot demonstrálja néhány nagyon finom rajzú munkával, amelyet ennek a fiatal intézménynek be kell töltenie. Ez a néhány elkezdett kézimunka, amelyet magyarossággal és modern ízH. r a j z a . léssel válogattak meg, okos útmutatóul szolgálhat a nagypublikumnak, hogy a művészi kézimunka értékesebb és szebb dísze az otthonnak, mint a silány vásári holmi, amelyet a régi sablon szentesített. Nagyon szép egy szürke posztó párna, sima, fényes selyemhímzéssel. Mindezeket összefoglalva, a társulat ezzel a kiállítással nemcsak becsületes és megbecsülendő célt szolgált, hanem becsületes és érdemes eredményeket is ért el. A kiállításon egyrészt összefoglaló impressziót kaptunk az üzleti grafika kevésbé ismert újabb terméséről, másrészt pedig a karácsonyi vásár alkalmat adott azoknak, akik ízléses, komoly dolgok után vágyakoznak, hogy ezirányú szükségleteiket kielégítsék. Mivel pedig a két kiállítás ezt a két célt kívánta szolgálni : az eredményei teljesek és teljes mértékben elismerhetők is.

E h m c k e F. H. r a j z a .

ÉBER LÁSZLÓ : MŰEMLÉKI KÉRDÉSEK. ióta a régi művészet alko- elvek szerint járnak el, hogy veszélyben forog tásai, a „műemlékek" állandó, céltudatos gondoskodás tárgyai, az azok fenntartására irányuló eljárások fokozatos kifejlesztése mellett a fontos elvi kérdések egész láncolata lépett föl és nem egyszer heves kontroverziákra adott alkalmat. A XIX. század művészetének fejlődésével, a művészettörténeti tudománynak kialakulásával párhuzamosan és azokkal belső összefüggésben a műemlékek fenntartására, gondozására és helyreállítására vonatkozó módszerek és nézetek sorozata hosszú történeti fejlődés képét mutatja. A romantikából kivirágzott amaz irányzaton kezdve, mely — mintegy reakcióképen a Ietűnőfélben lévő klasszicizmussal szemben — a középkori művészet alkotásait új világításba helyezte, azokat a pusztulástól megmenteni, helyreállítani, sőt későbbi hozzátételektől „megtisztítani" igyekezett, a legújabb felfogásig, amely erélyesen követeli a modern művészet érvényesülését ezen a téren is, egymásba kapcsolódó, fokozatosan föllépő gondolatok egész sorával találkozunk. Ezek a gondolatok nemcsak az immár tekintélyesre növekedett speciális irodalomban hagytak nyomot, hanem magukon az emlékeken is. Hiszen nem puszta spekulációról, hanem gyakorlati tevékenységről van szó. „Mindenik nemzedéknek megvan többékevésbé a maga hite, s nevet előzőinek hitén, — igen oktalanul" — mondja Carlyle. Feledve a történeti fejlődés természetes következményeit, ma a legnagyobb megvetéssel szokás nézni azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt évtizedek hoztak létre a műemlékekről való gondoskodás terén. „Purista, purizmus" — egykor büszke jelszavak, ma valóságos csúfnevek! A „Magyar Iparművészet" mult évi 7. és 8. számaiban megjelent terjedelmes tanulmányában Fieber Henrik a műemlékek tekintetében újabban hangoztatott és már gyakorlatilag is érvényesített elvekért tör lándzsát. Fejtegetései során a műemlékek helyreállításánál a stílszerűség elvének föltétlen kiküszöbölését, a középkornál később, nevezetesen a bárok művészet korában keletkezett művek megbecsülését és a modern művészet érvényesülését követeli. Fieber vádjaiból azt a következtetést vonhatja le az olvasó, hogy mindazok, akik ez ország műemlékeinek gondozására hivatva vannak, elavult, kárhozatos

a multak becses hagyatéka és sietni kell megmenteni azt, ami még menthető. A helyzet a valóságban nem oly szomorú, amilyennek azt Fieber erős egyoldalúsággal és célzatossággal föltünteti. A purizmus ma már idejét múlta. A műemlékek fenntartására hivatott intézmények világszerte küzdenek az ellen az elavult felfogás ellen, amely valamely középkori épületnek a maga vélt eredeti tisztaságában való visszaállítására törekszik. Ami egykor, mint történeti fejlemény, elkerülhetetlen volt, ma már képtelenség. Tagadhatatlan, hogy ennek a fölfogásnak még ma is vannak hívei, de nem a központban, hanem a perifériákon. Aki a Műemlékek Országos Bizottságának működését ismeri, az tudja, hogy az nem „díszeleg ma is a stílszerű restaurálás és kiépítés büszke piedesztálján", hanem a maga, teljesen más elveit igyekszik érvényre juttatni, tettel és tanáccsal. „Nem szeretném templomom restaurálását kontár kezekre bízni, mert szép műemlék gót stílben ; kérek tehát oly művészt, aki a gót stílusban teljesen jártas, hogy a gót stílus szigorú szellemében járjon el". Fieber mint a restaurálásról való helytelen fölfogás példáját állítja oda egy vidéki papnak ezt az óhaját. Pedig a jámbor kérelmező helyes úton járt. Fieber egész tanulmányának alapvető fogyatkozása, hogy a műemlékek gondozásának egész körére nem terjeszkedik ki és ámbár cikkének címében a restaurálást említi, voltaképen nem erről, hanem úgyszólván csak templomok belső berendezéséről beszél. A műemlékekkel szemben való legfőbb kötelességet, azok fenntartását nem emeli ki. így érthető, hogy valóságos szenvedélylyel fordul a stílszerű helyreállítás ellen és azt a purizmussal egy kalap alá foglalja. A „művészi továbbképzést" dédelgetve, szinte megfeledkezik arról, hogy a régi épületek elsősorban éppen nem ezt, hanem fennmaradásuknak biztosítását kívánják. George Moore megható novellájának öreg parasztasszonyára emlékeztet, aki szép festett ablakkal ajándékozza meg az összedüléssel fenyegető régi templomot. „A régi műemlékek megőrzésére vonatkozó munkálatok egyedül a műemlékeknek fenntartására, tehát egyszerűen biztosítási, elővédelmi és javítási munkálatokra szorítkozzanak, akár csak romokról, akár még használatban lévő emlékekről van szó. Ha a fenntartásra az egyszerű javítási munkák már nem elegendők, hanem a sérült vagy hiányzó részeknek újakkal való pótlása, illetőleg ki-

i*

Fieber tanulmányának nagy részét a bárok egészítése szükséges, a munkálatok, teljesen az eredeti stílnek megfelelőleg, akként haj- művészet dicsőítése foglalja el. „A baroktandók végre, hogy a műemlék eredeti jellege kor fénykora a műtörténelem első lapjainak semmi változást se szenvedjen". Ebben a keretében foglal helyet". Ezt ugyan minden két tételben foglalta össze a Műemlékek Or- stílusról el lehet mondani. A bárok művészágos Bizottságának elnöke a bizottság mai szet dicsérete szinte a középkori művészet fő irányelveit.* Elkerülhető-e a stílszerűség rovására megy, ennek azonban jelentőséget ott, ahol elpusztult, vagy pusztulással fenye- nem tulajdoníthatunk, mert Fieber, aki a rogető régi részeknek a fenntartás szempontjá- mán és csúcsíves stílus „valamelyes lelki ból feltétlenül szükséges pótlásáról van s z ó ? rokonságát" határozottan tagadja és a kolozsA mezőtelegdi ref. templom, amely tűzvész vári Szent Mihály templom új főoltárával alkalmából elpusztult boltozata helyett kez- szemben a bártfai templomét mint régit emeli detleges deszkamennyezettel volt ellátva, há- ki — holott az tudvalevőleg Holzel alkorom évvel ezelőtt újból leégett. A Műemlékek tása ! — a középkori művészet iránt nyilván Bizottsága által készített tervek szerint most kevéssé érdeklődik. egykori, gazdag, csúcsíves boltozatát rekonPótolhatatlan, örök kárt okozott a purizstruálták. Ugyanez van tervbe véve a dési mus a középkornál újabb művek elpusztítáreformátus templomra nézve. Lehet-e máské- sával. Túlnyomó részben teljesen értéktelen, pen eljárni ott, ahol a boltozat oly szoros szolgai utánzatokat adott helyettök. Mily másösszefüggésben van az egész épíképpen járt el a bárok művészet tészeti szervezettel ? És végezkora — nem a pusztításban, haheti-e ezt a munkát olyan építész, nem az alkotásban. Mert a XVII. aki a csúcsíves stílus szellemében és XVIII. század is pusztított, kérnem jártas ? Lehetett volna-e a lelhetetlenül, önbizalomtól eltelve. kolozsvári ferencrendi zárda gyöAki akár csak a római templomonyörű refektóriumát másképen mint kat is ismeri, tudia, mennyire elstílszerűen, az épület mélyreható lenkezik a közismert tényállással tanulmányozása alapján, a hiányzó Fiebernek az az állítása, hogy „a és megsérült részek stílszerű pótbárok soha régi műtárgyat ki nem lásával helyreállítani ? Lehet-e pélvetett." Jóval többet tett ennél: dául csúcsíves templom ablakaitiszteletreméltó régi templomokat nakelpusztult mérvműveit másképen teljesen átépített, kívül-belül újonkiegészíteni mint ugyanazon, vagy nan dekorált. Quod non fecerunt hasonló templomon lévő ablakokbarbari, fecerunt Barberini. Bél Má[EH nak mintájára? tyás még látta a pozsonyi koronázó templom régi főoltárát, amelyet E h m c k e F. H. r a j z a . Igaz, másképen is eljártak már. Donnerék kitettek, ahogy „a gótiSzámtalan esetben szabad, „művészi továbbképzéssel" találkozunk, mikor mi kára esküvő restaurátor kitessékelt minden beérnők az önmegtagadó, szerény kiegészí- bárok alkotást." Egyfelől pusztítás történeti téssel. Fieber a bárok művészet korában gya- érzék nélkül és kétségkívül becses, új eredkorolt restauráló tevékenységet követendő pél- ményekkel, másfelől pusztítás, mely a történeti érzék túltengéséből eredt, siralmas művészeti daképen ajánlja. A bárok művészet alkotásai ma nagy és eredménnyel. Ezt elvetjük ; de azt sem követméltó megbecsülésben részesülnek. Tudomá- hetjük és óvakodnunk kell attól, hogy erőnyos és népszerű könyvek egész sora igyek- szakos „művészi továbbképzés" cégére alatt szik azok ismeretét előmozdítani. A régi vandalizmust kövessünk el. művészetről való felfogás történeti fejlődéFieber azt a súlyos vádat emeli azok sének örvendetes eredménye. A purizmus ellen, „akikre hivatalból a műemlékek őrzése valóban hadat izent a bárok művészetnek bízva van nálunk", hogy áldatlan, pusztító és sok kiváló alkotását pusztította el. Leg- hadjáratot folytatnak a bárok művészet alkoádázabb ellenségeinek egyike éppen az a tásai ellen — hivatalból. Itt említi a tajói Reichensperger volt, akit Fieber tévesen mint a templom oltárának rejtélyes esetét, amelyről modern irány úttörőjét említ Gurlitt mellett és a műemlékek bizottságának tudomása sincs. akinek „Fingerzeige auf dem Gebiete der Nem említi viszont azoknak az eseteknek kirchlichen Kunst" című könyve, mely 1854- hosszú sorát, midőn éppen a bizottság teljes ben jelent meg, a neogotikának oly hathatós eredménnyel hangsúlyozta a különböző műterjesztője volt. vészeti stílusok egyenlő jogát és sok becses emléket mentett meg a pusztulástól. A sop* Báró Forster Gyula, A műemlékek védelme a m a g y a r roni bencés-templom Fieber által kiemelt é s a külföldi t ö r v é n y h o z á s b a n . 2. kiad. B u d a p e s t , 1906. 232. I.

főoltárának lebontását és „stílszerű" oltárral való helyettesítését a bizottság mai elnöke akadályozta meg éppen egy negyedszázaddal ezelőtt. Ugyanez történt a kőszegi bencéstemplom oltáraival. Néhány évvel ezelőtt a bizottság erélyes föllépése a maga egészében megmentette a nedeczi templom gyönyörű bárok fölszerelését és legújabban, a kolozsvári farkas-utcai református templom helyreállítása alkalmából a templom XVIII. századbeli orgonáját. Még a purizmus java korában megakadályozta a bizottság a kassai székesegyház északi tornyát befejező 1701-iki sisaknak eltávolítását és SteindI által tervezett rekonstrukcióját. Csak néhány példa a sok közül. Aki a bizottság működése iránt érdeklődik, az tudhatja, hogy már évek hosszú sora óta igyekszik konzerváló álláspontjának érvényt szerezni és nem hangzatos jelszavakkal, hanem komoly munkával küzd a purizmus korából fönnmaradt egyoldalúság ellen. Megnyugtató, hogy Fieber az ő modern stílusa védelmében nemcsak a mi műemlékeink bizottságát támadja, hanem az osztrák Zentralkomissiont is. E bizottság rendkívül eredményes, sőt évtizedek óta irányadó jelentőségű munkásságának ismerői legalább is erős elfogultságnak tarthatják, hogy Fieber művészietlennek, majd tudománytalannak nevezi annak álláspontját. Nem tudom, igazán oly heves volt-e a harc a bizottE h m c k e F. ság és a klérus között, mint Fieber állítja, de — úgy látszik — a harc teljesen elült, mert a bécsi érsek 1911. évi november 19-én kelt körlevelében elrendelte, hogy az egyházmegyei műemléki tanács mindenkor a központi bizottsággal egyetértően járjon el. Aki a mi viszonyainkat ismeri, tisztában lehet azzal is, kinek lehetett a kontroverz kérdésekben igaza : a bizottság szakembereinek-e vagy a papságnak, amellyel szemben sokszor erélyesen kell a helyes álláspontot érvényre juttatni. Az 1905. évben tartott ünnepi beszédében Dehio kitűnően körvonalozta a műemlékek gondozásának elveit. Fenntartani, nem restaurálni! Ein verpfuschtes Denkmal bleibt verpfuscht! Isten óvja meg emlékeinket geniális restaurátoroktól ! Ugyanabban az évben Bambergben tartott műemléki kongresszuson azonban a müncheni Hager már figyelmet keltett a modern művészet érvényesítésére vonatkozó javaslataival. Azóta ez az irányzat szélesebb körben elterjedt és helyenkint a gyakorlatban

is érvényesült. Teljes joggal. Vannak esetek, midőn korunk művészete szerephez jut a régi emlékek keretében is. így legújabban örvendve láttuk, hogy a kassai székesegyházban festendő Rákóczi-freskóra hirdetett pályázaton a régi stílusok kötelékei által le nem nyűgözött mű nyerte el a pálmát, mert „stílszerű" kísérletekkel szemben az alkalmazkodott a legszerencsésebben a hely művészeti követelményeihez. Üj oltárok, festett ablakok, falfestmények tökéletesen beleilleszkedhetnek a régi környezetbe archaizálás, a régi formák utánzása nélkül is, de a tényleges helyzet követelményeivel mindenkor szigorúan kell számolni. Amint éppen a bárok művészet által régi templomokba állított művek kedvező hatása mély művészi számításon alapul, úgy minden művész tudhatja, hogy ezt ma sem lehetne megkísérteni „öntudatlanul(í), bölcselkedés, felmérés nélkül", ahogy Fieber képzeli. A „művészi továbbképzéstől" mereven elzárkózni nem szabad, de veszedelmes ennek az elvnek vezető jelentőséget tulajdonítani és épenséggel a bárok művészet példájára hivatkozni. E magában helyes elvnek túlhajtása époly egyoldalú és destruktív hatású, mint a purizmus túlhaladott álláspontja. „Ha valamely műtárgy vagy műemlék eredeti rendeltetésének többé meg nem felel, ha élő ereje megszűnt, megszűnik létjogosultH. r a j z a . sága is, ha útját állja a valódi szükségletnek" — mondja Fieber. A műemlékek védelmének gyakorlatában a mai kor valódi vagy vélt szükségletei csakugyan nagy szerepet játszanak. Ezeknek kielégítése, a gyakorlati és műemléki szempontok összeegyeztetése sokszor nagyon nehéz föladat. Különösen a városok fejlődő életében léphetnek föl oly szükségletek, amelyek elől kitérni bajos. Az egyházi épületeken — Fieber fejtegetései főleg ezekre vonatkoznak — lényeges változtatás szüksége leginkább csak akkor merül föl, midőn a régi templom szűknek bizonyul és azt az egyházi használat céljából föltétlenül ki kell bővíteni. Templomok bővítése a műemlékek védelmével járó legnehezebb föladatok közé tartozik. A régi épület lehető megkímélése mellett a toldott részt azzal szerves egészbe kell olvasztani. Részben új építkezésről lévén szó, a stílus választása szélesebb körben mozoghat és modern formákra is kiterjeszkedhetik. „Az új építkezés formáit sem a régi műemlék stílje nincs föltétlenül hivatva meghatározni, sem a mai kor

művészének a régi stíltől eltérő önálló felfogása. Az igazság a középen van akkor, midőn az új építkezésnél érvényre jutnak a mai kor igényei, az új építkezés rendeltetése és célja, melyeket össze kell egyeztetni a régi műemlékből kiáradó szépészeti szabályok követelményeivel." * A Műemlékek Országos Bizottságának is évente van alkalma ily problémákkal foglalkozni és kellő kegyelet, a régi emlék lehető megkímélése mellett többnyire teljesen megnyugtató eredményt ér el, — még a „művészi továbbfejlesztés" tekintetében is. Sikerült példaképen csak a kalocsai székesegyházon és a hidasi róm. kath. templomon néhány évvel ezelőtt végzett bővítést említjük meg. Ezek azonban mégis csak kivételes esetek. Régi templomainkat általában csak jó karban kell megtartani, többé-kevésbé régi berendezésükkel, felszerelésükkel együtt. Gyakorlati célból szükséges változtatások csak ritkán elkerülhetetlenek. A papság körében gyakran tapasztalható alkotási ambíció, újítási kedv miatt erre határozottan reá kell mutatni. A Műemlékek Bizottsága gyakran keserű csalódást is okoz, midőn megjelöli azokat az egyszerű eszközöket, melyekkel valamely templom fenntartható, rendbehozható, holott „gyökeres" helyreállításban, megújításban reménykedtek. így van ez mind a templomokkal, mind a berendezési tárgyakkal. Ezeket gyakran elhanyagolják, csakhogy újakkal lehessen őket felcserélni. Néha még teljesen jó állapotban lévő tárgyakat is el szeretnek távolítani. így például néhány évvel ezelőtt a bárok stílusú turdossini templomból akartak az épülettel egykorú, teljesen jó állapotban lévő, csinos oltárt kitenni, és „stílszerű" oltárt állítani helyébe. Sikerült megakadályozni. Igaz, az ilyen erőszakos és megokolatlan változtatásokat mai napig többnyire a stílszerűség, stílusegység nevében követték el. Mitsem javít azonban a helyzeten, ha a purizmus gondolata helyébe a „művészi továbbképzés" jelszava lép, mert egyedül ez a jelszó még csak azt sem biztosítja, hogy fognak-e helyenkint tűrhetőbb műveket kapni a neoromán, neogotikus utánzatoknál, de kétségtelen, hogy a régi mű pótolhatatlanul elvész. Fieber lelkesen kapja föl „a templom nem múzeum" csatakiáltást, hogy a maga egyoldalú álláspontját, kíméletlenül újító célzatát támogassa. Ez a kiáltás rendesen olyanok ajkáról hangzik el, akik mindenáron újat akarnak tenni a régi helyébe. A templom csak akkor válik múzeummá, ha berendezésének * Forster,

i. m. 233. 1.

régi darabjai gondatlanság, elhanyagolás, erőszakos rongálás által használhatatlanná válnak. Új, kényszerítő szükségletekről itt beszélni nem lehet : Isten házának rendeltetése mindig ugyanaz marad. Nem szabad hangzatos jelszavakkal ajtót nyitni oly törekvéseknek, amelyek a régi művészet alkotásainak fennmaradását veszélyeztetik. Ezeknek megvédése a legfőbb kötelessége mindenkinek, aki műemlékeink ügyét szivén viseli. Meg kell őket oltalmaznunk a puristák fogyó táborával, de az erőszakosan modernizálok növekvő seregével szemben is ! Általában óvakodnunk kell bármily tetszetős jelszavak hangoztatásától, magukban véve helyeseknek ismert elvek exkluzív alkalmazásától. A műemlékek gondozásának komoly, szakszerű eljárását az jellemzi, hogy a helyzet mindenkori gondos megállapításának alapján individuális módon cselekszik az egyes esetekben. Más és más eszközöket kénytelen alkalmazni, a szükséglethez képest. Olykor bizony fel kell áldoznia az „ősi zsindelyezést", melyet Fieber annyira félt, mert becsorog rajta az eső. Le kell tépnie „a meleg élettel átölelő repkény-szövedéket", ha az nedvessé teszi a falat. Néha tisztán műszaki eszközökkel éri be, máskor nagyobb mértékben kiegészíteni, restaurálni kénytelen.Vannak esetek, midőn nem zárkózik el a művészi továbbképzés elől sem, ebben azonban, valamint minden egyéb eljárásában, nem célt lát, hanem csak eszközt. Végső célja az örökség megtartása, biztosítása az utókor számára. Elismeri, hogy az örökölt tőkét gyarapítani kell, kamatostul áradni az utókornak, de ne a réginek rovására keressük a gazdagodást, hanem új alkotásokkal. Régi templomainkat hagyjuk meg régieknek és igyekezzünk új templomok építésével, berendezésével, díszítésével korunk művészetének jellemző vonásait érvényre juttatni. A régi művészet alkotásainak fenntartásában, konzerválásában látja a Műemlékek Országos Bizottsága fő célját. Szigorú módszerrel, következetesen törekszik e cél elérésére, sokszor nehéz körülmények között is, másra irányuló óhajokkal ellentétben. Mai legnagyobb vállalkozása, a gyulafehérvári székesegyház helyreállítása, ennek a vezető elvnek zavartalan érvényesülését mutatja. Alaptalan támadások, merész állítások nem téríthetik le arról az útról, melyet helyesnek ismert meg. Kérdés azonban, hasznára lehet-e a jó ügynek, ha tetszetős jelszavakkal, vádak hangoztatásával igyekszünk hangulatot kelteni a bizottság ellen és ezáltal megnehezíteni ama testület munkáját, amelynek nemcsak kötelessége, hanem törvény-

adta joga is, hogy műemlékeink fenntartásáról gondoskodjék. Éber dr. e cikkére Fieber Henrik a következő észrevételeket teszi : t. Cikkem nem a Műemlékek O. Bizottsága ellen íródott, hanem azon általános művészietlen felfogás ellen, mely a nagyközönségre és hatóságokra mint áthatlan köd nehezedik. A Műemlékek O. Bizottsága tapasztalatból tudja legjobban, hogy 90°/ 0 -ban purista felfogással kell megküzdenie. 2. A Műemlékek O. Bizottsága volt purista, ezidőszerint a stílszerű helyreállítás alapján áll, tehát még a „konservieren, nicht restaurieren" elvet sem viszi keresztül következetesen. Nem említve a modern restaurálási eljárást, amelyet a külföldi irodalom nagyobb része vall, és hivatalos testületek megvalósítanak. Lásd Kuhn : Kunstfragen und Kunstprobleme. A freiburgi és a chemnitzi templomrestaurálások mint legutolsó példák, ahol egész részek modern szellemben építtettek hozzá. 5. A restaurálás egész körére nem terjeszkedhettem ki, mert iparművészeti lapnak írtam, tehát ezt az oldalát kellett kidomborítanom. Nemsokára azonban nagyobb önálló tanulmányom fog megjelenni, amely a műemlékkérdést egész terjedelmében tárgyalja. Különben cikkem kétharmad része a régi emlékek megóvását hirdeti. 4. Jelentéktelen, úgyszólván foltozási munkát, a réginek másolásával lehet elintézni, mint a „Denkmaltag" idevágó irodalma ajánlja. Jelentékeny, új toldást, épületrészeket, berendezési tárgyakat — minden idők tanúságtétele szerint — korszerű, azaz modern stílusban kell készíttetni. Felfogásom mellett áll tizennyolc század és az utóbbi 15 év irodalma. 5. Vájjon lehet-e gótikus mérvműveket modernekkel pótolni? Erre megadták a kitűnő választ: lehet. L. Jakobikirche zu Chemnitz (Die Kirche 1912. XII. füzet.). 6. Reichensperger a Fingerzeige-ben türelmetlen purista gótikus; de a gótika keretén belül nem egyszer oly kijelentéseket, óhajokat nyilvánít, amelyek ha szóval nem is, de gondolatilag már kimondják a „konservieren, nicht restaurieren" elvet, persze csak a gótika körében és kedvéért. Az 1875-ben II. kiadásban megjelent Verm. Sehr, über christl. Kunst c. munkájában már letesz elfogult gótizmusáról és oly hangokat penget minden stílus javára, amelyek bármely modern restaurátor becsületére válnának. Úgy látom, hogy ez utóbbi művet Éber nem méltatta figyelemre.

7. Egyetlen téves adatom, hogy a lőcsei templom főoltára helyett a bártfait nevezem meg, ami azonban egyéb adataim tömegét nem gyöngíti meg. Ez is elkerülhető lett volna, ha a Műemlékek O. Bizottsága rendelkezésemre bocsátja a megfelelő forrásmunkákat és felvételeket, amelyeket három ízben kértem, de eredménytelenül. Különben, hogy minden szakembert érhet baleset, mutatja Éber esete a nyitrai Madonnaképnél. 8. A román és csúcsíves stílus lelki rokonságát most is tagadnom kell, mert nem tarthatok a mult századi német műtörténelem Descendenz- u. Beeinflussungstheorie-jával. Teljesen azonosítom magamat a kiterjedt modern francia irányzattal, amely minderősebben kidomborítja és bebizonyítja a dekoratív elemek stílusképző szerepét, mivel a stílusok közti rokonság erősen meglazul, sőt meg is dől. De Baudot : Les fondaments psycho-physic de l'évolution des styls. Graus : Vom Gebiet der kirchlichen Kunst. 9. A „quod non fecerunt..." állítás csak a szövegből kiszakított mondatomra erőszakolható, mert világosan megírtam: „eszünk ágában sincs tagadni, hogy a bárok hasonló gondtalansággal tüntette el a román gótikareneszánsz művészi alkotásait" etc. De ismét állítom, hogy a bárok inkább hozzáadott, mint rombolt. A Barberiniek a romban heverő antik emlékeket (ide tartozik a bár használatban lévő Pantheon is, amire Éber céloz) kőbányának tekintették. Ez pedig más, mint a tudományos purizmus vagy vandalizmus, amit Éber a bárok szemére vett. Különben, hogy mennyire igaztalan a barok-pusztítás vádja, szinte adatszerűleg bizonyítja Riesenhuber: Der Barockstil in Österreich, sőt a neves neogotikus Schmidt br. is oltalmába veszi a barokot e váddal szemben : DombauVereinsblatt 1885. VI. 10. A „műemlékek őrzése hivatalból" nemcsak a Műemlékek O. Bizottságára van bízva, hanem állami, városi, egyházi stb. hatóságokra is. Ami tehát nem tartozik a Műemlékek O. Bizottságára, kár magára vennie. A tájói eset részletesen tárgyalva van a „Múzeumi és könyvtári értesítő" 1912. IV.és 191 J.I.sz.-ban. 11. Hogy minden művészi alkotás menynyire igenis „öntudatlan" ténykedés a szerintem is erősen hangsúlyozott művészi képzés és tanulmányozás alapján, arra elegendő legyen a mostani szakirodalom egyik legkiválóbb képviselőjét, Boutrouxt idéznem, aki pszicho-fizikai analízis alapján a következő eredményre jut: „a művészet egy hangulati állapotnak metafizikai terméke, a belső meglátásoknak félig álomszerű lecsapódása, amelyben minél több az alkotás pillanatában

az öntudatosság, annál veszedelmesebben távolodik a művészettől és közeledik a mesterséghez". Ugyanígy Ollendorf: Beiträge zur Psychologie der Grossmeister. Popp : Maleraesthetik. Pollák : A művészi teremtés törvénye. 12. Az ausztriai műemlékharc hevességéről bő információt nyújtanak a Reichspost, Correspondenzblatt f. d. Oest. Klerus, Christliche Kunst 1912. március—április számai. A bécsi hercegérseki rendeletet még Gruscha bíboros adta ki, aki közben meghalt. A harc tulajdonképen a bíboros halála után tört ki és végérvényesen még ma sem dőlt el. 13. A régi zsindelyezés mellett Éber nem egyszer szállt síkra szóval és írásban, akárcsak én. Most új húrokat penget. Az eternitet meg éppen az osztrák műemlékbizottság sújtotta hivatalos átokkal — szerintem helyesen. A repkényt néha el kell távolítani a falak javítása alatt. De éppen az északi szelek és

esők ellen mint hathatós védőszert ajánlják a tapasztalt németek és angolok. Gurlitt : Kirchen. Ruskin : Seven lamps of architecture. 14. A „művészi továbbképzés" kérdésében nem vagyok tisztában azzal, hogy Éber milyen álláspontot foglal el, sőt a Műemlékbizottság programmja e részben nem világos. Ezért néha napján a modernséggel való kompromisszum, de egyelőre inkább írásban és szóban mint tettleg. Bízom benne, hogy a Műemlékek O. Bizottsága még modern is lesz. Ma, elhagyva a hosszú purista gyakorlatot, a stílszerű restaurálás álláspontján van, amely minden stílus jogosultságát elismeri — kivéve a modernt, sőt néha kicsit ebben is enged. Eljövend az idő, amikor a mát is elfogadja, de sajnos, akkorra az már ismét tegnap lesz. Én pedig férfias nyíltsággal és egyenes őszinteséggel hirdetem a modernség jogát, bár eléggé tapasztalom, hogy sok nehézséggel kell megküzdenem.

REKLÁM, ÜZLET, IPARMŰVÉSZET. ilz üzleti grafikai kiállítás alkalmából az Országos Magyar Iparművészeti Társulat részéről rendezett sorozatos előadások elsejét december hó 13-án Radványi László tartotta a hatásos reklámról. Az előadó bevezetésképpen rámutatott a reklám hatalmas fejlődésére, s arra a tudományra, amely ma már világszerte a reklámmal foglalkozik. Bizonyította a reklámnak gazdaságos voltát és kitért a magyar reklám gyermekbetegségeire. Ezután sorra vette a grafika által nyújtott egyes reklámeszközöket. Tömör szavakban sorolta föl a jó plakátnak kellékeit, a rendelőnek, a tervezőművésznek és a kivitelt vállaló nyomdának feladatát a jó plakát körül. Rátért ezután a körlevélre, árjegyzékre és prospektusra, valamint az egyébfajta apró r e k l á m n y o m t a t v á n y o k r a . Részletesen foglalkozott a jó újsághirdetés kellékeivel, fejtegetve azt, hogy hol, mikor és hogyan kell jól hirdetni. Szembe állította egymással a grafikai reklámnak különböző eszközeit és mindegyiknek értékét külön megállapítva, kifejtette azt, hogy mely esetben ajánlatos az egyik, vagy másik reklámeszköz használata. Ezután több mint száz vetített kép kapcsán gyakorlati példákat mutatott be a grafikai reklám köréből, bemutatva a legkiválóbb hazai, valamint több külföldi nyomdavállalatnak különböző sikerült termékeit. Végül az Iparművészeti Társulat

által rendezett üzleti grafikai kiállítás tanulságait vonta le s azzal fejezte be előadását, hogy utalt a hatásos reklám és a művészi reklám közötti kapcsolatra. Az előadás tanulságát fokozta az a mintagyüjtemény, melyet az előadó külföldi elsőrendű nyomtatványokból összeállítva, az előadás színhelyéül szolgáló teremben kiállított. A második előadást december hó 16-án Tonelli Sándor dr. tartotta „A reklám művészete" címmel. Előadásában mindenekelőtt a reklám kezdeteit ismertette több, a XVI. századból fennmaradt plakát, hirdetmény bemutatásával, majd a modern reklámra tért át és ismertette annak bámulatos kifejlődését a mult század nyolcvanas éveitől napjainkig. Számadatokkal illusztrálta a reklám közgazdasági jelentőségét, például az EgyesültÁllamokban évente l 1 /«— 2 milliárd, Németországban körülbelül 400 millió, Franciaországban pedig 300 millió koronát költenek évente reklámra. Ismertette a nagy amerikai reklámvállalatok működését, amelyek már nemcsak a hirdetések adminisztrálását vállalják el, hanem a gyárakkal való társulás alapján az egyes cikkek forgalomba hozatalát, terjesztését is a siker garantálása mellett, tervszerű reklámhadjárat alapján intézik. A reklámnak ez a nagyarányú kifejlődése természetszerűleg arra indította azokat a vállalatokat, amelyek a reklám adminisztrálásával foglalkoznak, hogy valósággal analízis alá vegyék a reklámot és megállapítsák azokat a feltételeket, amelyek valamely re-

46. Áttört z o m á n c o s művű hajék. Készítette József f ő h e r c e g , az O. M. Iparművészeti Iskola n ö v e n d é k e . — 47—48. Dalmady Zoltánné: Faragott szaruhajtű és papirvágókés.

46. Épingle en émail. E x é c u t é e par S. A. l'Archiduc Joseph, élève de l'école d e s a r t s décoratifs. — 47 —48. Épingle et couteau h papier sculptés. C o r n e .

25 Magyar Iparművészet.

4

• V y •

49. Jakó G é z a : M á z a s c s e r e p e k . — 50. S z a b ó L a j o s , Abt S á n d o r , C s a j k a István : S e r l e g e k é s c u k o r t a r t ó d o b o z . Készítette Mózer J ó z s e f .

49. F a ï e n c e s . — 50. C a l i c e s E x é c u t é s p a r J. Mózer.

et b o n b o n n i è r e en

argent. ;

51—52. M á r l o n I m r e : D o m b o r í t o t t

rézlemezek.

51—52. P l a q u e s en cuivre r e p o u s s é .

41

«

m ® ir

53.

54. 53. D ö r r e Ida : Batikozott d o b o z f e d é l . — 54. Imre G á b o r : S z í n e s maiolikák. KészUltek a z O . M. I p a r m ű v é s z e t i Iskola kerámiai műhelyében.

L

53. C o u v e r c l e d ' u n e boîte d é c o r é au batic. — 54. F a ï e n c e s .

moyen

du

procédé

• •I•

55.

56.

57.

55 —56. Majolika s z o b r o c s k a é s c s e m p e . — 57. L é d a . T e r r a kotta. Készítette S c h l e i c h V i l m o s , a z O . M. I p a r m ű v é s z e t i Iskola s z a k o k t a t ó j a .

55—56. F a ï e n c e s . — 57. L é d a . T e r r e cuite,

â 29

G y ö m r ő i Edith.

58.

Lesznai Anna.

58—60. Hímzett p á r n á k é s hímzett m a p p a .

30

59.

60.

58 —60. C o u s s i n s b r o d é s et b u v a r d b r o d é .

Lesznai Anna.

63. 61—62. K a r d o s B ö s k e , a z O . M. I p a r m ű v é s z e t i Iskola n ö v e n d é k e : A b l a k f ü g g ö n y b e t é f . — 63. S z ü g y i E l e m é r é s K o r p o n a i L e s z a y Margit : Hímzett v á s z o n p á r n a .

61—62. V i t r a g e s en soie. — 63. C o u s s i n

brodé,

31

"I

64.

65.

66.

V II 64. R a u s c h e r L u j z a : B a t i k p á r n a . — 65. Nagy Ida : G y ö n g g y e l hímzett tarsoly. — 66. D ö r r e Ida : Batikozott s e l y e m t a r s o l y .

32

64. C o u s s i n d é c o r é au m o y e n du p r o c é d é batic. — 65. Petit s a c b r o d é en p e r l e s . — 66. Petit s a c en s o i e d é c o r é au m o y e n du p r o c é d é batic.

• •II

l

klámnak a hatásosságát biztosítják. Ez az analízis természetesen kizárólag üzleti célokat szolgált, vele egyidejűleg megkezdődött a szöveggel, rajzzal túltömött grafikai reklámok művészi szempontból való reformja is. Komoly művészek állottak a reklám szolgálatába, akik a plakátot magas művészi színvonalra tudták emelni. Ezen a módon az utolsó évtizedek folyamán egy új reklámművészet fejlődött ki, amelynek jellemző vonása az, hogy a rajzot és szöveget egyaránt a legszükségesebbre szorítja és a túlságos részletezés helyett erős, markáns vonásokkal, nagy színhatásokkal, ötletekkel dolgozik, amelyekben több szuggesztív erő rejlik, mint a tárgyak egyszerű lerajzolásában és szövegszerű ismertetésében. A plakátok mellett a grafikai reklámnak másik fajtája, az üzleti levél és körlevél. Itt is jelentékeny változások történtek az utolsó évek alatt. Azelőtt, míg a reklám nem volt ily nagyarányú, míg nem támadott meg úton-útszélen, míg az embereknek több idejük is volt, az egyszerű körlevél is megtette hatását. Ma a közönséges körlevelek túlnyomó része a papírkosárba vándorol. Olyan eszközök alkalmazása válik tehát szükségessé, amelyek az embert arra késztetik, hogy a levelet el is olvassa. Erre szolgál a kép. A nagy amerikai cégek ma a levélpapír felső részén a cégjelzés helyett képeket nyomatnak, amelyek utalnak a szövegre és felkeltik a címzett érdeklődését. Egy-egy jó ideáért, amelynek szuggesztív ereje van, jó rajzokért nagy amerikai vállalatok akár-

hányszor igen jelentékeny összeget is fizetnek és pályázatot is írnak ki ilyen levélfejek tervezésére. A reklám művészetének ismertetését az előadó gazdag hazai és külföldi plakátés reprodukció-gyűjtemény bemutatásával, valamint vetített képekkel illusztrálta. A harmadik előadást „Üzlet és iparművészet" címen dr. Nádai Pál tartotta. Előadásában szólott mindazokról a területekről, amelyekbe az üzleti plakáton túl is, ízlést és művészetet vihet be a kereskedő, llyenekül mindenekfelett az üzleti architektúra, a portál, a kirakat, a cégtábla kínálkozik. Részletesen szólott mindezeknek a művészi feltételeiről s éles különbséget vont a kiáltó és az ízléses reklám közt. A tervezőművészek egész raja áll ma már a nyugati nagy világvárosokban egy-egy cég szolgálatában és a berendezésen kívül az üzlet minden életjelensége: a csomagolás, a cégkártya, az árjegyzék, az ajándéknaptár, mind arra törekszenek, hogy akihez kerülnek, kellemes és művészies benyomást nyerjen. Részletes bírálat tárgyává tette e részben a pesti kereskedelem fogyatékosságait s rámutatott, hogy a nagy külföldi gyárak bizonyos termékei : likőrök, pezsgők, cukorkák, parfümök stb. összeforrottak régi márkáikkal s hogy ezeknek csinos volta bizonyos tekintetben biztosítéka az árúk finom voltának és kelendőségének. Végül nagyszámú vetített képpel illusztrálta az elmondottakat. Mind a három előadást nagy közönség hallgatta, mely élénk tetszéssel honorálta az előadók érdekes fejtegetéseit.

• •M

Körösfői s z ű r d í s z í t é s .

Magyar Iparművészet.

Motif d ' o r n a m e n t a t i o n de Körösfő.

47

eddig megjelent négy, szerény külsejű, de sok szép művészi emléknek — sajnos, csak igen kisméretű képét magában foglaló — könyvecskéi, melyeket melegen ajánlunk a letűnt korok művészetéért lelkesülők figyelmébe. —/. —s.

ZAKIRODALOM RÉGI BUDA-PEST ÉPÍTŐMŰVÉSZETE. A IV. kötet. Irta Petrik Albert. (Építő munka- F • az ismert és kiváló német grafikus egy H. EHMCKE CÉHJEGYEI, F. H. E h m c k e ,

vezetők könyvtára kiadásában; megjelent 1913. Ára 3 5 0 kor. Szerkesztő : Jakabffy Ferenc, ipartestületi elnök. 104 lap 92 ábrával.) Régi, jó idők, nagyanyáink, dédanyáink kora jelenik meg e műben: a régi patriarchális Pest és Buda az ő apró, kicsiny, igénytelen, de nagy művészettel és még több szeretettel felépített házaival. Egy finom, kedves hangulat árad a négy apró könyvből, amit Petrik Albert nagy buzgalommal és szeretettel megírt és illusztrált. Szerencse, hogy oly alapos tudású embernek, mint Petriknek jutott eszébe, hogy most, — amikor nap-nap után csákány áldozatává lesznek elődeink kedves hajlékai — legalább szürke ábrázolatában mentse meg az úttörők emlékét, akik a régi Pest zegzugos utcáit beépítették. Amikor lapozgatunk és olvasgatunk Petrik könyvecskéiben, önkéntelenül felelevenedik a régi főváros képe és az ő barokos és klasszicizáló művészete. És amint így legnagyobb elismeréssel és köszönettel adózunk Petriknek vasszorgalmáért és nagy ügyszeretetéért, önkéntelenül arra gondolunk, hogy bizony jórészben nyomtalanul eltűntek volna ezek a szép emlékek, ha Petrik össze nem gyűjti képeiket és az érdemes építőipartestület ki nem adja őket. Mert ezt a feladatot nézetünk szerint elsősorban a Fővárosi Múzeumnak kellett volna elvégeznie és noha már a negyedik kötetet adja ki az ipartestület a munkavezetők könyvtárában, mégis helyénvalónak véljük annak a kérdésnek a fölvetését,nem-e vállalkoznék a főváros arra, hogy képben örökittesse meg egy későbbi nemzedék számára mindazt, amit a volt és a mai Budapest szépet, jellemzőt és érdekeset alkotott? Természetesen a reprodukciónak méltónak kellene lennie a rendkívül értékes kultúrtörténeti anyaghoz és magához a fővároshoz. Mert a Munkavezetők Könyvtára a maga szerény eszközeiből nem áldozhatott annyit erre a föladatra, mint amennyit az ügy érdeme megkíván. Petrik Albertnek pedig figyelmébe ajánljuk vidéki városainkat és azoknak építőművészeti emlékeit is. Mert nemcsak a jobbára ismertetett monumentális nagy építkezéseink, hazánk műemlékei képviselik régi művészetünk történetét, hanem az apró házak is, melyeket — sajnos — nem ápolja, nem becsüli meg mindig a vidéki közönség. Ezeknek a kiszemeléséhez és fölvételéhez művészi érzék és sok igaz ügyszeretet kell. Ez mind megvan Petrikben, tanúság az

igen érdekes kötetet adott ki, amely a művésznek nyomdai használatra szánt rajzait tartalmazza. A művész „céhjegyek"-nek nevezi ezeket a rajzokat s tényleg a kötetben egy igen bőséges és változatos kollekcióját találjuk az összes ipari szakmák, valamint a szellemi foglalkozásokat szimbolizáló vignettáknak. Ám ez csak egy része az anyagnak, ezenkívül számtalan olyan rajzot találunk benne, amilyenre a nyomdának folyton és állandóan szüksége van: körzeteket, záródíszeket, fejléceket — valamenyi alkalmi nyomtatvány karakteréhez megtervezve. A rajzok rendkívül artisztikusak és szellemesek s így lehetővé teszik, hogy a nyomdai termékek készen kapják a művészi ékességet. Ehmcke egyike a legkitűnőbb üzleti grafikusoknak és így ez az újabb kötete is hozzá fog járulni ahhoz, hogy a nyomdaipar összes produktumai magukon viseljék a művészet előkelő bélyegét. EKLÁMMŰVÉSZEK, A hageni iparművészeti múzeum egy igen érdekes sorozatot indított meg, egymásután kiadja a legkiválóbb reklámművészek monográfiáját. Elsőnek F. H. Ehmcke, Julius Klinger és Gipkens életrajza és méltatása jelent meg. Mindhárom monográfia igen kitűnően van megírva, úgy, hogy a művészek életén kívül kiterjeszkedik a korra, a reklámművészet fejlődésére is s így igen hasznos tudnivalókkal szolgál mindazoknak, akik a grafika eme legmodernebb fajtája iránt érdeklődnek. A három első kötetet még követni fogja Peter Behrens és Lucián Bernhard monográfiája.

R

K !

E

LDŐLT

ÁLYÁZATOK PLAKÁTPÁLYÁZAT. Az

Orsz.

Magyar Iparművészeti Társulat a Magyar Ásványvízforgalmi Részvénytársaság megbízásából pályázatot írt ki a borszéki borvíz plakátjának tervrajzára. A pályaművek beküldési határideje január 10-én járt le. Összesen 106 pályamunka érkezett be és a K Lippich Elek miniszteri tanácsos elnöklete alatt alakult bírálóbizottság a háromszáz koronás első díjat Voith Ervinnek, a kétszáz koronás második díjat Haranghy Jenőnek, a harmadik díjat pedig Somfay Istvánnak ítélte oda. Ezenkívül három plakátnak a megvéte-

lét határozták el, még pedig Biró Mihály, Feleky György és Pállá Jenő terveit. Az összes beküldött munkákat egy hétig kiállították az Iparművészeti Múzeumban.

B

ELSŐ PLAKÁTOKRA hirdet pályázatot a Kéve művészeti egyesület; határideje 1913 január hó 31-én jár le. Első díj 300, második díj 100 korona. A pályamunkákat Szablya Frischauf Ferenc tanár címére (IX., Kinizsiutca 31.) kell beküldeni, akitől a pályázati felhívás részletes föltételei is megtudhatók.

P

ÁLYÁZAT PLAKÁTRA. A vallás- és közoktatásügyi m. kir minister úr megbízásából az Országos Magyar Iparművészeti Társulat állalános nyilvános pályázatot hirdet a Balatoni Szövetség által a Balatonvidék fejlődésének előmozdítása érdekében kiadandó plakát tervrajzára. A pályázat föltételei a következők : 1. Tervezzenek plakátot, amely a Balatonvidék természeti szépségeire hívja fel az utazó és fürdőző közönség érdeklődését, művészi, színes rajzával, tüntesse fel a Balatonvidék szépségeit és az otttartózkodás kellemességeire figyelmeztesse a nyaralásra készülőket. 2. A plakát tárgyának megválasztásánál vegye figyelembe a tervező, hogy a plakát ne ábrázoljon egy meghatározott balatoni fürdőt, vagy annak egyik részletét, hanem ennek elkerülésével a fürdői élet és a vízi sport köréből vegye tárgyát. Nádasnak nem szabad a képen látszania. Balatoni tájakat és hajókat ábrázoló képeket a társulat díjmentesen bocsát a pályázók rendelkezésére. 3. A plakát szövege a következő ; „Balatoni fürdőkben nyaraljunk. Minden fürdőről szívesen ad értesítést a Balatoni Szövetség Balatonfüreden." 4. A plakát rajza 63 cm széles, 94 cm magas legyen. — A két méret esetleg fölcserélhető. 5. A pályázó akképen tervezze meg a plakátot, hogy az három színnel nyomható legyen. 6. Csak teljesen befejezett, reprodukcióra alkalmas rajzokkal lehet pályázni. Az Orsz. Magyar Iparművészeti Iskola grafikai szakosztályában sokszorosításra kerülő munka szerzője köteles a plakát elkészítését ugyanott ellenőrizni. 7. A pályázat feltételeinek mindenben megfelelő, legkiválóbb pályaművek díjazására a társulat két díjat tűz ki és pedig : I. díj 600 K., II. díj 400 K. 8. A pályázat titkos ; ezért lássa el minden pályázó pályaművét jeligével. Ugyanezt a jeligét írja a zárt borítékra, mely a szerző teljes címét (név, lakóhely, utca, házszám) tartalmazza. 9. A pályaműveket legkésőbben 1913 február 1-én déli 12 óráig bezárólag az Orsz.

Magyar Iparművészeti Társulat igazgatóságánál (Budapest, IX., Üllői-út 33—35. szám) kell benyújtani. Az e határidőn túl érkező műveket a pályázatból feltétlenül kizárják. 10. A pályázaton csakis magyar állampolgárok vehetnek részt. 11. A díjakat öttagú bíráló-bizottság ítéli oda, amelynek elnöke az Orsz. Magy. Iparművészeti Társulat elnöke, vagy elnökének helyettese, két tagját a Társulat, egyet-egyet a vallás- és közoktatásügyi minisztérium és a Balatoni Szövetség küldenek ki. 12. Valamennyi pályaművet az Iparművészeti Társulat a bírálóbizottság döntése után legalább egy hétig nyilvánosan kiállítja. A kiállítás után a nem díjazott müveket 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen az időn túl a társulat nem vállal felelősséget. 13. A pályadíjjal jutalmazott és az esetleg megvásárolt műveknek tulajdonjoga, beleértve a korlátlan számban való felhasználás jogát, a Balatoni Szövetséget- illeti meg. Budapest, 1912. évi december havában. Az Orsz. M. Iparművészeti Társ. elnöksége.

P

ÁLYÁZAT CÍMLAPRA. A Korányi és Fröhlich redőnygyáros cég megkeresésére az Országos Magyar Iparművészeti Társulat általános nyilvános pályázatot hirdet a cég árjegyzéke címlapjának tervrajzára. A pályázat feltételei a következők : 1. Tervezzenek árjegyzék-címlapot, amely a Korányi és Fröhlich cég gyártelepét és a cégszöveget művészi ábrázolásban tüntesse föl és érthetően fejezze ki azt a célt, amit a cég az árjegyzék kibocsátásával elérni kíván, 2. A címlap megtervezésénél figyelembe veendő, hogy rajta kell lenni a gyárépület képének, a cég kitüntetései rajzának és a következő szövegnek : „Korányi és Fröhlich — Rouleau - Fabrik Budapest, redőnygyár VIII., Kisfaludy-utca 5. — Telefon: József 23—76. Megjelenik évente négyszer. 3. A címlap rajza 23 cm széles, 31 cm magas legyen, de ennek megfelelő arányos nagyításban is megrajzolható. 4. A pályázó úgy tervezze a címlapot, hogy a tetszőlegesen választható sötét alapszínből a rajz és szöveg világosan váljék ki, továbbá, hogy két színnel nyomható legyen. A betűknek művészi formájuk mellett, igen könnyen olvashatóknak kell lenniök. Csak teljesen befejezett, reprodukcióra alkalmas rajzzal lehet pályázni. 5. A közölteken kívül szükséges közelebbi adatokért és felvilágosításokért a tervező forduljon közvetlenül a Korányi és Fröhlich céghez (VIII., Kisfaludy-utca 5), amely ezeket szívesen megadja.

i*

6. A pályázat feltételeinek mindenben megfelelő, legkiválóbb pályaművek díjazására a cég két díjat tűz ki és pedig: I. díj 100 K, II. díj 50 K. Ezenkívül a cég fenntartja magának a jogot, hogy bármelyik pályamunkát 40 koronáért megvásárolhassa. 7. A pályázat titkos ; ezért lássa el minden pályázó pályaművét jeligével. Ugyanezt a jeligét írja a zárt borítékra, mely a szerző teljes címét (név, lakóhely, utca, házszám) tartalmazza. 8. A pályaműveket legkésőbben 1913 február 10-én déli 12 óráig bezárólag az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat igazgatóságának (Budapest, IX., Üllői-út 33—35. szám) kell benyújtani. Az e határidőn túl érkező műveket a pályázatból feltétlenül kizárják. 9. A pályázaton csakis magyar állampolgárok vehetnek részt. 10. A díjakat öttagú bírálóbizottság ítéli oda, amelynek elnökét és két tagját a Társulat, két tagját pedig a cég küldi ki. 11. Valamennyi pályaművet az Iparművészeti Társulat a bírálóbizottság döntése után legalább egy hétig nyilvánosan kiállítja. A kiállítás után a nem díjazott műveket 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen az időn túl a társulat nem vállal felelősséget. 12. A pályadíjjal jutalmazott és az esetleg megvásárolt műveknek tulajdonjoga, beleértve a korlátlan számban való felhasználás jogát, a Korányi és Fröhlich céget illeti meg. Az Orsz. M. Iparművészeti Társ. elnöksége.

M

ŰVÉSZETI OKTATÁS

ŰKEDVELŐK TANFOLYAMA, AZ O r s z .

M. Kir. Iparművészeti Iskola tanfolyamot rendez, melyen az érdeklődők az iskola szakavatott tervezőinek útbaigazítása mellett különböző dilettáns technikákban kellő jártasságra tehetnek szert. A tanfolyamon, mely január hó 20-ikátóI május hó végéig tart, különböző textilmunkákon kívül, ú. m. : hímzés-, szövés-, csipke-, gyöngymunkákon kívül papir-, bőr- és fémtárgyak is készíthetők. A tanfolyamra jelentkezni lehet e hó 15-ike és 20-ika között mindennap d. u. 3—4 óra között az intézet igazgatóságánál (Kinizsi-u. 31. sz.); a részvételi díj 7 korona; a résztvevők a munkáikhoz szükséges anyagot maguk szerzik be, míg tervekkel, rajzokkal és technikai útbaigazítással az iskola látja el őket teljesen díjtalanul, készített munkáik pedig tulajdonukat képezik.

À

BERLINI

IPARMŰVÉSZETI

ISKOLA

négy évi hallgatás után karácsony körül egy kiállítás keretében mutatta be oktatási

eredményét a közönségnek. A Bruno Paul igazgatása alatt működő intézet két részre tagozódik, egy előkészítő- s egy mestertanfolyamra. Az előkészítés a rajztudás s a mesterségbeli képzésre vonatkozik. A mestertanfolyam tagjai pedig mint tervezőművészek tanáraik oldala mellett az életből vett feladatokat oldanak meg. Az iskolai kiállítás nagyrészt ilyen megvalósított gondolatot mutatott be, amit a 8—10 évet az iskolában töltő ifjúság Paul, Grenander, Weiss, Őrlik, Wackerle, Doepler stb. tanárok vállalkozásaival kapcsolatban hoztak létre. Az állam külön gondoskodik arról, hogy a tanároknak olyan vállalkozások jussanak, amelyek oktatási alkalmat képesek nyújtani. Paul növendékeivel oldotta meg a berlini kereskedelmi kamara belső berendezését s most dolgoznak a keletázsiai múzeum építésén és berendezésén. A tanárokat az államilag nyújtott vállalkozásukban csupán az korlátozza, hogy tartozik a munka kivitelét növendékeivel együtt eszközölni, mindössze két magánalkalmazottat tarthat irodájában. Ilynemű felfogással a a tanár állandó továbbfejlődése is biztosítva van s a növendékei is teljes tapasztalati tömeg birtokával lépnek ki az iskola falai közül. Amellett az iskola mélyen belenyúl az élő iparművészet kialakításába is. Viszont az sem tagadható el, — amit épp a berlini kiállításon nagyon is szembe ötlött — hogy ilyen rendszer mellett a tanár egyénisége erősen érezteti hatását a növendékek munkáin. De ez elvégre minden iskolában úgy van, ahol a tanárnak egyáltalán van egyénisége. A berliniek túlságosan visszanyúltak a biedermeierhez. Weiss és Paul növendékei néha csak 60—70 éves motívumokat variálnak, bár sok tovább fejlesztett ötletet és formát is képesek termelni. A becsületes tudás, rajzbeli és műhelybeli, azonban egytől sem vitatható el. fep'i

M

IÁLLÍTÁSOK

ŰKEDVELŐK munkáinak kiállítását tervezi az Országos Magyar Iparművészeti Társulat ez évi április havában. A kiállítás célja az, hogy a műkedvelők és a nagyközönség ízlésére nemesítve hasson. Ezért a kiállítási bizottság fokozott gonddal válogatja majd meg a kiállításra kerülő munkákat. A társulat a kiállítás sikerének biztosítása érdekében szívesen bocsátja a műkedvelők rendelkezésére a birtokában lévő sok kész eredeti tervet, sőt az elől sem zárkózik el, hogy egyik-másik jelentkezőnek, akinek különleges tervre van szüksége, ilyet készíttet. — A társulat felhívja az

II •

•il II •

•ii •M •II •II •II

67—68. Juhász Árpád : Matyó figurák (festett fa) é s s z í n e s posztófaldísz.

Magyar Iparművészet.

67 —68. F i g u r e s r u s t i q u e s h o n g r o i s e s ( b o i s peint) et broderie.

• M •

51

Witzel

69.

Hohlwein

• •M

38

69—71. A z Üzleti grafikai kiállítás m ü n c h e n i c s o p o r t j á b ó l .

70.

71.

69—71. A f f i c h e s a l l e m a n d e s .

Witzel

ii

H. d e T o u l o u s e - L a u t r e c .

72.

Th. Steinlen.

Troupe d e M

i L E

É G L A N T I N E

Eglanline J a n e Avril H. d e

'

Cleopatra .Gazelle Th. S t e i n l e n .

Toulouse-Lautrec.

72—75. F r a n c i a p l a k á t o k a z üzleti grafikai kiállításból.

72—7S. A f f i c h e s f r a n ç a i s e s .

39 6*

Eineïlillion

Burleske mii Kinemoíographie

Neues OperetfenThecufer Täglich

Uhr

76.

PARISH BEBLIN / ARNOLD OBERSKY POTSDAMERSTß.7<5 77. —77. J. Klinger plakátjai. Az üzleti grafikai kiállításból.

76—77. Affiches" d e ' j u l e s Klinger.

iparművész-műkedvelőket, akik a kiállításon résztvenni akarnak, hogy munkáik terveit már most küldjék be a társulathoz elbírálás végett, nehogy a bírálóbizottság esetleg kénytelen legyen a meg nem felelő kész munkát visszautasítani. Mindenféle útbaigazítást a társulat igazgatósága ad.

K

EHELYKIÁLLÍTÁS nyilt meg január hó

11-én az iparművészeti múzeumban, amelyen 190 régi magyarországi egyházi kehely látható. A kiállítást, mely január hó 29-ig látható, jövő számunkban méltatjuk. Z 1914-IK ÉVI LEIPZIGI NEMZETKÖZI . GRAFIKAI KIÁLLÍTÁSON való részvétel megbeszélése végett a budapesti kereskedelmi és iparkamara értekezletet hívott egybe. A megjelentek nagy számából és az elhangzott felszólalásokból megállapítható, hogy a szakbeli körök élénken érdeklődnek a kiállítás iránt és kívánják, hogy Magyarország azon méltón szerepeljen. Mi a magunk részéről is nagyon helyénvalónak véljük a magyar grafikusoknak, könyvtáraknak, nyomdai vállalatoknak és egyes gyáraknak a kiállításon való intenzív részvételét, de egyben mellőzhetetlennek tartjuk, hogy a magyar osztály előkészítését és rendezését elsősorban olyanok végeznék, akik e részben a művészi szempontoknak föltétlen érvényesítését teljesen biztosítják.

A

KIÁLLÍTÁSA KÖLNBEN. A WERKBUND A német Werkbundnak Kölnben, 1914-ben tartandó kiállítására már teljes erővel folynak az előkészületek. A kiállítás be akarja mutatni, hogy miként fejlődött ki az utolsó évtizedek alatt a művészet, ipar és kereskedelem együttműködése alapján a német iparművészet. A művészet áll a programm élén. Külön termekben be lesznek mutatva az iparművészeti termelés legkiválóbb darabjai és ezekhez csatlakoznak azoknak a német iparművészeknek kiállításai, akiknek működéséből nyerte formáit a mai német iparművészet. Külön osztálya lesz a berendezés művészetének, különös tekintettel arra a szoros kapcsolatra, amelyet az élet és a szabad művészetek, ú. m. szobrászat és festészet között teremtett a modern felfogás. Egy másik csoport be fogja mutatni, miként alakította át a művészi szellem a mindennapi élet formáit. Ide tartoznak a városépítés, a gyári, műhely- és irodaberendezések, az üzleti művészet. Mindezek egy egészen külön utcában kerülnek majd bemutatásra. Idetartoznak a polgári lakóházak is, valamint az az épület, amelynek berendezése a nő szerepét világítja meg az iparművészet terén. Végül a művészi oktatásnak is külön osztálya lesz, amely reá fog mutatni arra, hogy a modern felfogás mennyiben vitte tovább az iparművészeti nevelést.

N AMSTERDAMBAN. Hollandia függetlenEMZETKÖZI G R A F I K A I

KIÁLLÍTÁS

ségének századik évfordulója alkalmából jövő évben Amsterdamban nemzetközi grafikai kiállítást rendeznek. A kiállításon bemutatásra kerülnek működésben lévő grafikai gépek, nyersanyagok, félgyártmányok, kész nyomdaipari termékek, rokonszakmák (karton- és bádognyomás), szakoktatás, modern olvasótermek stb. A kiállítás 1913. év július 15-én nyílik meg. A kiállítás berekesztését szeptember 15-ére tervezik, de lehetséges, hogy ez a terminus ki fog tolódni. A kiállításra nézve bővebb felvilágosítással szolgál az Országos Magyar Kiállítási Központ. BAJOR IPARI KIÁLLÍTÁSNAK (bayerische

À Gewerbeschau)

1912. évi anyagi eredménye messze fölülmulta a hozzá fűzött várakozásokat. A kiállítás fölöslegéből nem csupán a kiállítási terület bérösszegét, 25.000 márkát, fizetik ki, hanem megkapta München városa a megállapodásszerűen neki járó 250.000 márkát, sőt a kiállítást rendező négy egyesület (a népművészeti, az iparművészeti, a kiállítási társulat és a Münchener Bund) mindegyikének külön - külön jutott 63.277 márka. — Mindenesetre igen tiszteletreméltó eredmény.

Magyar Iparművészet.

A

ÚZEÁLIS ÜGYEK ORSZ. MAGYAR IPARMŰVÉSZETI

Z i MÜZEUM GYŰJTEMÉNYEINEK elrendezésében újabban az a változás történt, hogy a földszinti jobb oldalcsarnok két fülkéjében állították fel azokat a kiváló angol bútorokat, melyeket a múzeum nemrégiben Londonban vásárolt. E bútorok, melyeket annak idején részletesen ismertettünk, a XVIII. század második feléből származnak. E múzeumi gyűjteményben egy nagy aranyozott faragású mahagóni könyvszekrény és egy kanapé, ú. n. setee képviseli Chippendale stílusát. Ez utóbbi a barokformákat testesíti meg hajlott, hullámos menetű vonalaival, mégis a szilárdság érzetét kelti bennünk. Adam stílusát a fenyőfa kandallókeret, egy berakott díszű commode, két falhoz való félkörű mahagóni asztal és egy faragott tölgyfaajtó mutatja be. Sheraton korából való két üveges írószekrény, egy szalónszekrény, továbbá egy mozgótetejű női íróasztal, egy kecsesalakú varróasztalka, egy rácsoshátú szatin faszék és egy festettdíszű szék. A legrégibb az angol bútorok közt a faragott díszű, magastámlájú, Vilmos és Mária

7

korából való szék a XVIII. század közepéről. Ide soroztak még egy berakott díszű és bronzveretekkel ékes XVI. Lajos stílusú francia fiókos szekrényt, egy commode-t és egy körös empire könyvtárasztalt. A nagyobb szoba közepén láthatjuk a meisseni gyár pompás porcellán alkotásait, szobrocskákat, leginkább Kaendlertől, és a legrégibb edényalakokat, melyek a Gerhardgylijteményből származnak, továbbá a múzeum korábbi meisseni tárgyait. A kis angol szobában két diófaszekrényben mutatja be a múzeum Glück Frigyes kiváló mübarát értékes és gazdag ajándékát. E 150 darabból álló értékes és tanulságos evőeszközsorozatot harminc évi fáradsággal és nagy áldozatokkal gyűjtötte össze volt tulajdonosa. Tizenkilenc készlet képviseli a XVI. századtól kezdve a XIX. század elejéig a különféle nemzeteknél használatban volt késeket, villákat és kanalakat. Vannak közöttük acélból metszettek aranyozással és maratott díszű példányok, továbbá elefántcsontnyelüek szép faragványokkal, ezüstnyelüek niello-dísszel. Van egy sorozat római, középkori, a reneszánsz idejéből és a XVIII. századból való szép kanál, köztük néhány szép magyar ötvösmunka is. E szoba mellett a kőszegi XVII. századi remek gyógyszertár van elhelyezve, régi fa-, porcellán-, üveg- és keménycserép edényeivel és receptkönyvvel. Közvetlen szomszédságában Nemes Marcell ismert műgyűjtő letéte látható, melyben a XIV. Lajos stílusú Boulle-féle íróasztal, egy monumentális egyszerűségű indiai Buddhafej, a XIV—XVI. századi faszobormúvek és a szőnyegek különösen figyelemre méltók.

Az előadások mindenkor délután 5 órakor kezdődnek. Belépődíj nincsen.

V

ÁNDORMÚZEUM. A most bezárult üzleti grafikai kiállítás külföldi anyagának számottevő része a hageni, ú. n. Folkwangmúzeum vándorgyüjteményéből került ki. Ennek a múzeumnak nevezetessége az, hogy egybegyűjtött, szakcsoportokra osztott anyagát Németország egyes városainak, sőt a külföldnek is, bizonyos meghatározott időre, mérsékelt kölcsöndíj ellenében engedi át. Egyes szakcsoportok több példányban vannak meg, hogy a múzeum egyidőben különböző helyekről érkező kívánságoknak eleget tehessen. Az Iparművészeti Társulat kiállításán volt sorozaton (üzleti nyomtatványok) kívül a következő vándorkollekciók kaphatók a hageni múzeumtól : modern könyvművesség, a betű keletkezése, fejlődése és a modern művészi írás ; grafikai sokszorosító eljárások ; tapéták, linoleum és linkruszta; modern szövőipar: üvegfestészet és üvegmozaik; fémművesség; ipari építkezések ; fonott munkák ; modern építőművészet ; az iskola és a művészet ; városok rendezése. Ezeken a sorozatokon kívül a múzeum a birtokában lévő fényképlemezeinek másolatait és diapozitív képeit is árúba bocsátja, illetőleg kölcsön adja. Nálunk bizony szintén elkelne az igen érdemes, de más célokat követő Uránia mellett egy ilyen életrevaló központi intézmény, amely a művészeti kulturát a vidékkel úgy közvetítené, mint azt a hageni múzeum megteszi.

M

USÉE DETAILLE. A franciákra felületes szemlélet után azt szokták mondani köztük megforduló külföldiek, hogy nagyon önzők és pénzsóvárak. Pedig nem kell hozzá túlnagy figyelmesség, hogy az ellenZ ORSZÁGOS MAGYAR 1PARMÚVÉ- kezőről győződhessünk meg. Csak nyitott k SZETI MÚZEUM 1913. ÉVI ISMERET- szemmel kell járni múzeumaik, kultúrintézTERJESZTŐ ELŐADÁSAINAK SORRENDJE ményeik erdejében, hogy észrevegyük : alig A KÖVETKEZŐ: Január hó 11-én és 13-án. van gazdag polgárcsalád, melynek a neve Róth Viktor dr. : A magyarországi úrvacsora- adományok, ajándékok, kollekciók vagy egy kelyhek stílfejlődése. Vetítésekkel. Január hó egész múzeum alakjában bele ne volna írva 18-án. Ozoray Frigyes dr.: A munka isko- a művészettörténetbe. A Chauchard-gyüjtelája és a művészi ízlés fejlesztése. Január hó mény ékes bizonysága a maga milliókra 25-én. Wildner Ödön dr. : A művészeti ter- menő értékével, hogy a Louvre-bazár tulajmelés és a társadalmi fejlődés. Febr. hó 1 -én. donosa végrendeletében nem volt hálátlan a Gróh István : Felsőmagyarországi agyag- Louvre-múzeum iránt sem, melynek nevétől művesség. Eredeti tárgyak bemutatásával. árúháza fényt kölcsönzött magának. S lépFebruár hó 8-án. Csányi Károly: Az olasz ten-nyomon a kulturjótékonyság e finom neművészet hatása a magyar művészetre. Vetí- mével találkozik az ember Párisban. Ez tésekkel. Február hó 15-én. Náday Pál dr.: önkéntelenül is eszünkbe jut most, hogy A halál pompája. Február hó 22-én. Mihatik azt adják hírül az újságok, hogy Edouard Gyula : Iparművészet és dilettantizmus. Márc. Détaillé, a híres csatafestő, akinek elhó 1 -én és 8-án. Pékár Gyula : Francia kas- húnyía valóságos nemzeti gyászba borította télyok. Vetítésekkel. Márc. hó 15-én. Dánietné egész Franciaországot, végrendeletében paloLamács Lujza : A svéd és a norvég háziipar. táját és annak egész berendezését, drága

A

bútoraival, fegyvereivel és páratlan kosztűmgyüjteményével együtt, azonkívül kétszázezer frank készpénzzel, az államra hagyta olyan feltétellel, hogy az mint „Musée de l'histoire du Costume" örökidőkre szabad látogatóhelye legyen a kosztümök s régiségek iránt érdeklődőknek. Ezzel nemcsak egy új név kerül a Baedekerbe s egy új látnivaló az idegenek programmjába, hanem egy új példa a maga sugalló erejével is az ifjú Franciaország szívébe. Mert voltaképen ez az igazi erkölcsi nevelés : az életből sugárzó erő s nem az etikai szabályok, melyeket rádiktálunk az ifjúságra. S fűzzünk-e ehhez a kis hírhez reflexiókat mi magyarok? Aligha szükséges. A nagyszerű cselekedeteknek néha nemcsak buzdító erejük van, hanem elcsüggesztő is.

HT

A

ÜLÖNFÉLÉK

Z ÚJ SZÁZKORONÁS. Egy kedves kis • eset kapcsán azt olvastuk a minap valamelyik újságban, hogy az új százkoronások egy csomagját bevonták egy sajtóhiba miatt. Ugyanekkor az Osztrák-Magyar Bank illetékes tisztviselője elárulta a nála járt újságírónak, hogy az új százkoronásokon lévő női fejet egy az államnyomdában alkalmazott szép munkáslány modellje után rajzolták. Ezek után — talán mondani is felesleges — el lehetünk készülve rá, hogy a legújabb százkoronások ismét valami cigarettadoboz-művészettel fogják hirdetni, hogy milyen pajkos, huncut, fekete fürtjeik vannak a dohánygyári, vagy államnyomdai lányoknak. A vezető körök fülébe addig kiáltozták ugyanis mindenfelől a „művészet demokratizálásának" jelszavát, míg egy valóban demokratikus újítással odafordultak, ahol a legszebb lány virít, az állami nyomdához. Csak azt nem árulta el ez a nyilatkozat, hogy ki volt az, aki rajzónja hegyére vette ezt a kívánatos fejű hölgyet. Fogadásokat lehetne rá kötni, hogy az is „házi-művész" volt, mert hiszen valószínű, hogy a grafikus művész is úgy terem ott, mint a szép fej. Ezelőtt ugyan az volt a szokás, hogy ilyen alkalmakra pályázatot írtak ki s az Osztrák-Magyar Bank legalább ötesztendőnkint adott valami kis tiszteletpéldányt az ő nyomtatványaiból a magyar művészeknek. Ezt a szokást azonban a „háziszépségek" kedvéért úgylátszik megszüntették. S ez megbocsátható volna, ha magára álló jelenség lenne. De azt látjuk, hogy nem különb a helyzet a dohányjövedéki, a bélyegkibocsájtási, az állami nyomtatványok dolgainál s más olyan területeken is, amelyekre másutt nagyon is súlyt vetnek a vezetők, jól

tudván, hogy ezzel nemcsak művészetet pártolnak, hanem a fogyasztó közönség széles tömegébe is ízlést, kulturát visznek bele. Ám ez a gondolat — úgy látszik — nagyon távol áll a pénzügyi méltóságoktól. S ezért nem kell nagyon aggodalmaskodniok és bátran meghagyhatnák a kis „sajtóhibákat" ott, ahol a nagyokra nem vetnek ügyet. N.

M

AGYAR IPARMŰVÉSZEK TESTÜLETE.

Azok a küzdelmek, amelyeket a magyar tervezőművészek életbevágó jogaikért, a művészi társadalomban való pozíciójukért és gazdasági érdekeik elismeréseért évek óta több-kevesebb, de mindeddig maradandóknak nem mondható eredményekkel vívnak, természetszerűleg kifejlesztették bennük az együvétartozás, a közös célok felé közös erővel való törekedés szükségének érzetét. Szervezkedniük kellett az iparművészeknek is, hogy a szervezettség megnyugtató és megerősítő tudatával dolgozhassanak egyfelől az összeséget érintő jogok és érdekek, másfelől — karöltve hasonló célú, már fennálló intézményekkel — a magyar iparművészet egészséges fejlődésének biztosítása érdekében. Ezek az okok teremtették meg a Magyar Iparművészek Testületét, az iparművészek céhét, amely belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályokkal a mult év végén meg is kezdette működését. Az új egyesülés elnöke Teles Ede, vezetőségében és tagjai sorában legjava iparművészeinket találjuk, akiknek neve és eddigi tevékenysége biztosíték arra, hogy a testület komolyan és teljes hivatottsággal fog munkálkodni. Igaz rokonszenvvel üdvözöljük az Iparművészek Testületét, amely nemcsak a célok közössége, de a vezetőség személye révén is közel áll hozzánk és reméljük, hogy működése iparművészetlink további fejlődésére üdvös és jótékony hatást fog gyakorolni. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat választmánya is örömmel fogadta a testület megalakulásának bejelentését és átirattal üdvözölte az elnökségét, kifejezést adva abbeli reményének, hogy amikor az iparművészet érdekeinek felkarolásáról, törekvéseinek támogatásáról van szó, a testületben készséges segítőtársra fog találni. NY1LVÁNYOS ÉPÜLETEK É S MŰEMLÉKEK védelméről részletes tervezetet dolgozott ki Hamburg város tanácsa, mely most lépett életbe s melynek intézkedéseit a következőkben ismertetjük. Az úgynevezett „Baupflegekommission", melynek feladata az utcák elcsúfítása ellen való védekezés, a természeti és építészeti emlékek oltalma, valamint a városfejlesztés körüli teendőknél a művészi érdekek érvényre juttatása, a tanács

Á

három s a polgárok hat tagjából áll, kik mellé egy szakértőtanács van adva, melynek tagjai hivatalból az építésügyi igazgató, a főmérnök, a vízépítészeti igazgató, az építési rendőrség feje, a „Landherrenschaff-ok technikai hivatalának vezetője, a hamburgi történeti múzeum igazgatója, a tanács által hat évre kinevezett szakértők, kiknek fele minden három évben újra választandó, továbbá a művészetek és tudományok öt képviselője, a természettudományok egy képviselője, egy kertészeti szakértő, egy műiparos vagy magánépítész, hét magánműértő és pedig három a város területéről s a négy „Landherrschaft"-ról egy-egy. E bizottságnak, mely más szakértőket is meghallgathat, joga van óvást emelni 1. oly épületek vagy épületátalakítások keresztülvitele ellen, melyek valamely épületet vagy annak környezetét, az utca vagy táj képét eléktelenítik vagy sajátosságában észrevehetően befolyásolnak ; 2. történeti vagy művészi jelentőséggel bíró épületek és létesítmények építészeti módosításai, eltávolítása, valamint nyilvános jellegű műemlékek, sírok stb. módosítása vagy eltávolítása, s természeti emlékek megváltoztatása vagy eltávolítása ellen ; 3. egyes fák kivágatása ellen, ha emiatt a táj képe jelentékeny mértékben változik, anélkül, hogy a kivágás jogos magán- vagy közérdeket szolgálna ; 4. mindenféle reklám, különösen pedig feliratok, falragaszok, ábrázolatok, festett képek, kirakattáblák elhelyezése ellen, ha azok alkalmasak az utca, a tér, egyes épületek, műemlékek vagy maga a táj eléktelenítésére ; 5. eladásra szánt tárgyaknak közszemlére tétele, valamint szemétnek és limlomnak valamely telek utcai és építési vonala közti kirakása ellen. Az óvás felett a bizottság belátása szerint dönt s az óvás emelésének hatálya az, hogy a célbavett intézkedések nem hajthatók végre, illetőleg nem folytathatók, mielőtt a bizottság az óvást vissza nem vonja. Ha a bizottság létező reklámok eltávolítását határozza el, akkor erre határidő tűzendő ki, mely az érdekeltek jogai kímélete mellett legalább egy évre terjed. Visszavonandó az óvás, ha annak emelése után a bizottság előtt a szükségesnek vált intézkedések közlése után négy héttel valószínűvé tétetett, hogy ez intézkedések folytán az érdekelteket aránytalan vagyoni kár éri, s ugyanezen előfeltételek mellett az óvás akkor is visszavonandó, ha e bizottság által szükségesnek tartott rendszabályok következtében a felek törvényesen megengedett használati joga felszínben vagy magasságban korlátolást szenvedne. Ha azon-

ban a bizottság mindennek ellenére közérdekből az óvás fenntartását szükségesnek vélné, akkor a helyzetnek megfelelő javaslatot terjeszt a tanács elé. A kártalanítás összegét szabad egyezkedés hiányában a kisajátítási becslőbizottság szabja meg a törvény rendelkezései szerint. A városi tanács az épületgondozó bizottság javaslatára történeti vagy művészi jelentőségű, vagy különös tájképi szépséggel rendelkező vidékeket s építészeti emlékeket, nyilvános műemlékeket, sírokat, természeti emlékeket, utakat és tájakat különös oltalmat igénylőknek jelenthet ki s ezeknek jegyzékét közhírré teszi. Minden változtatás, vagy intézkedés, mely ily területeken vagy ily tárgyakon végrehajtandó, az illetékes építészeti hatóságnak jelentendő be. Úgyszintén az ily védett helyeken elhelyezendő reklámok célba vett kifüggesztése is. Az építészeti hatóság a bejelentést a bizottsághoz teszi át, amely a szakértő tanács, vagy annak egyes szakosztályai meghallgatása után dönt. A következő szakasz aztán meghatározza, hogy az óvásjog megszűnik abban az esetben, ha a bejelentőt a bejelentés megtétele után négy héten belül az építészeti hatóság határozatáról nem értesíti. A bejelentéssel egyidejűleg két példányban az építési tervek is bemutatandók, melyek az utca látképén kívül az udvari oldalt és a hátsó részt is feltüntetik, valamint pontos felvételt adnak az építési telek környezetéről, nem kisebb mint 1 :100 méretben. Lehetőleg be kell rajzolni a szomszéd épületek homlokzatait is, mely célból az építészeti hatóság megengedheti az illető építésznek, hogy a szomszédos házaknak építési terveit lemásoltassa. Az anyag, melyből a homlokzat, tető stb. készül, valamint a szín is jelzendő. Végül a bizottság óhajtására távlati képet, esetleg modelltiskell mellékelni. A tanács fel van hatalmazva, hogy a bizottság javaslatára kivételes esetekben fölmentést adjon építőművészeti tekintetekből bizonyos építésrendészeti követelmények alól, a fölmentés azonban a szomszédok jogait nem érintheti. Kimondja végül a szabályrendelet, hogy az épületvédelmi szabályok öt év leforgása előtt revizió alá veendők. Ezekben ismertettük lényegét Hamburg város tanácsa új, okos épületvédelmi törvényének, mely szerencsésen egyesíti magában az újabb tájvédelmi mozgalmak és a műemlékek védelme terén fölmerült kívánalmakat s ezzel példát statuál a modern városfejlesztési törekvések elé. Melegen ajánljuk városi hatóságaink figyelmébe.