Hálaadás a Pozsonyi Úti Református Egyházközség időszakos lapja 2011 jubileumi kiadás
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Bereczky Albert az alapkő-letételi ünnepségen
2. oldal
Hálaadás
2011 jubileumi kiadás
gulásunkat köszönhetjük. Hogy el tudjuk fogadni a mindennapok nehézségeit, és felül tudunk emelkedni Isten ostorozásán a bennünket ért (Zsolt 95,2) csapásokért. Hogy eszünkbe jut, egyéni fejlődésünk érdekében szükséPozsonyi úti Református Egy- günk van a Tőle érkező intő jelekre, házközség gyülekezeti élete im- amelyekből okulva azután belátjuk, már 90 éve a hálaadás égisze alatt és hol is tértünk le az általa kijelölt útannak szellemében zajlik. Rendkívül ról, majd a jövőnkért köszönetet tunagy érték és kegyelem, hogy ebben dunk mondani. Hogy általa észrevea közösségben fokozott jelentőséget hetjük az örömöt és vidámságot a kegyetlenné és kap az Atyáembertelenné nak és Fiának vált világban. napról-napra, Felemelő hétről-hétre, érzés tudni azt, évről-évre kihogy életünket nyilvánított a világból ránk köszönet, hierőltetett retteszen Ők magés és aggódás radtak a mi jóhelyett az Úrra tevőink a XXI. bízhatjuk, aki század globaliFotó: Luzsicza Fanni ingyen és jazált, ennek révén hálátlanná és személyközpontúvá vunkat szolgálva terelget bennünket egy jobb jövő felé, akinek elég annyit vált világában is. Mily nagy öröm, hogy mi tudunk mondanunk: Köszönjük, Urunk! és merünk hálát adni Jézus Krisztus- Tied a dicsőség mindörökké! Lakasz Andrea nak, akinek életünket és földi boldo-
„Menjünk eléje hálaadással…”
A
Hálaadás. A Pozsonyi Úti Református Egyházközség időszakos kiadványa. Szerkesztők: Berkesi Anna és Mátyás Imre. Tördelés: Mátyás Imre és Hunyadi Levente. Felelős szerkesztő: Berkesi Gábor. ♦ Készült az OpenOffice Writer szövegszerkesztő program segítségével. Szerkesztőség: 1133 Budapest, Pozsonyi út 58. ♦ E-mail:
[email protected] Honlap: http://pozsonyiuti.reformatus.hu ♦ Telefon: (1) 3-294-062
2011 jubileumi kiadás
Hálaadás
A 118. zsoltár válogatott versei
R
avasz László püspök a 118. zsoltár válogatott verseit olvasta fel az alapkőletételnél 1937. április 25-én: Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme! Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr. Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember? Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul. Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit! Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat! Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon. Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!
3. oldal
A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok! Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme!
Történelmi érdekességek gyülekezetünk korai életéből
A
mai Újlipótváros területén az első református istentiszteletet 1921. január 8-án tartotta Fövényessy Pál Kálvin téri hitoktató lelkipásztor. Az első alkalmat január 1-re hirdették meg, de kellemetlen meglepetés érte a lelkipásztort, egyetlen egy hívő sem jelent meg. Az aggasztó kezdet után a lelkész látogatásba fogott, házról házra járt, így az első istentiszteleten 16an, a harmadikon már 80-an jelentek meg. 1931-ig egyetlen református egyházközség volt Budapesten, mégpedig a Kálvin téri.
4. oldal
Hálaadás
2011 jubileumi kiadás
A többi gyülekezet missziói egy- ten kívánt segíteni. Úgy vélte, ha a házközségként működött. 1931-ben főváros a katolikus egyháznak tempérkezett el az idő arra, hogy leszakad- lomot épít a lakosok adójából, akkor va anyaegyházközséggé váljanak. Ek- a reformátusok is jogosultak – legkor alakult meg Szabó Imre esperes alábbis arányos mértékben – hasonló vezetésével a Budapesti Egyházme- támogatásra. Első kérvényére még gye is. A Pozsonyi úti egyházközség válasz sem érkezett, ám az állandóan 1932. január 1-jén kezdte meg első ismétlődő kérelmek és tárgyalások presbitériumával az önálló életét. nyomán kialakult a „fővárosi segély” Olyan épületről álmodoztak a hívek, rendszere. Ennek köszönhetően amely nemcsak templom, hanem iga- épült fel az 1930-as, 1940-es években zi nagyvárosi gyülekezeti otthon, egy az új Lónyay utcai Református Gimkis református telep. názium és öt új reforAhol otthont talál a mátus templom (Pogyülekezeti munka zsonyi út, Szabadság minden csoportja – pl. tér, Pasarét, Külső-Jóifjúság, vasárnapi iskozsefváros, Külső-Üllői la, cserkészek, kórus, út). Szabó Imre espekonferenciák –, egyik res évi 90 000 pengőt fejlődését se gátolja a harcolt ki a fővárostól helyiség hiánya. Persze az épülő református legyen az alkalmazottemplomok javára. A taknak is lakása. Sőt a Pozsonyi út két évi A Tutaj utcai imaház torony is legyen beépítrészletre kapott reve szobákkal, hogy „érménységet, amelyet telmes torony” legyen. Egy lelki erő- Szendy Károly polgármester még egy központ otthonát akarták megépíteni. évi részlettel megtoldott, így lett a Holland adományok mellett a gyüleke- gyülekezetnek 25 000 pengőből zet tagjai erőn felül adakoztak. Egy há- 300 000 pengője. zaspár 500 pengőt, egy inas pedig az A templom homlokzatán dr. Láelső heti keresetét, 3 pengőt ajánlott zár Ferenc javaslatára ragyog a Soli fel, sokan pedig fillérjeiket tették félre a Deo Gloria felirat. A mai telekhely cél érdekében. Az évek során 25 000 megszerzése, a támogatásokban való pengő gyűlt össze az adakozók jóvoltá- részesülés nem jöhetett volna létre a ból. főgondnok állhatatos munkája nélkül. Szabó Imre református esperes a 1937. október 31-én, úrvacsorás isszámos templom nélküli gyülekeze- tentisztelet keretében csendült fel
2011 jubileumi kiadás
Hálaadás
5. oldal
A templom építése
először a 90. zsoltár az akkor elkészült altemplomban. A templom és a torony elkészülésére az infláció és a háborús nehézségek miatt csak 1940ben kerülhetett sor. Az építkezést több nehézség hátráltatta: szilárd talaj a Dunapart ezen részén csak 6-11 méter mélyen húzódik, így az épületet vasbeton koszorúra emelték. A torony építésénél a cement megkötését akadályozó kénes víz tört fel, ezért itt az alapozáshoz bauxittal kevert cementből 96 cölöpöt vertek a talajba. A templomépítésre felhasznált jelentősebb anyagok: 900 000 tégla, 328 130 kg cement, 60 000 kg vas, 1184 m³ kavics, 1000 m³ homok, 13 tonna mész, 15 300 kg gipsz.
Ravasz László egyházreform-elképzeléseinek kulcsfogalma a misszió lett. Ennek eredményeként püspöksége alatt 1921 és 1941 között Budapesten 15 új gyülekezet keletkezett, 9 templomot avattak fel, 2 iskola és 12 gyülekezeti ház épült. Az 1950. május 29-i orgonaavató hangversenyre komponálta Kodály Zoltán a 114. genfi zsoltár című művét. ♦ Felhasznált irodalom: Bereczky Albert: Hálaadás. A pozsonyi úti templom húsz éves története. Budapest, 1941. Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Budapest, 2006. Berkesi Anna
6. oldal
Hálaadás
A fundamentum
A
hordképes talaj mélyen van. Próbafúrásokkal meg lehetett állapítani, hogy a leendő templomépület területén néhol 6, néhol 11 méter mélyen van ez az úgynevezett hordképes talaj. Aki ilyen helyen építeni akar, annak föl kell készülnie arra, hogy a munka jó része beletemetődik a földbe. Sok cölöpöt le kell verni és erős vasbeton koszorúkat rakni rá, hogy az épület időálló legyen. Valami mély szimbólum van ebben. A hordképes talaj mindig mélyen van. Pontosan úgy, ahogy a mi Urunk mondta példázatát a házépítő emberről, „aki leásott és mélyre hatolt és kősziklára vetett fundamentumot.” (Lk 6,48). A lelki munka nagy alaptörvénye ez. A tartóoszlopok mélyen vannak és láthatatlanok. Lehet, hogy az emberek meg se becsülik, s van vagy nincs, nem is gondolnak vele. De amikor „eljön az árvíz és fújnak a szelek és beleütköznek a házba”, akkor minden a fundamentumon múlik. Bereczky Albert
2011 jubileumi kiadás
Két korosztály, egy közösség
S
zabó Ervinné, Szűcs Ilike néni az alapkőletétel óta jár a Pozsonyi úti templomba, a frissdiplomás Kapuvári Rozi is a templom falai között nőtt fel. Ők vallanak a gyülekezeti kötődésükről. Ha azt mondom: Pozsonyi úti Református Gyülekezet… Szűcs Ilike: Akkor az jut eszembe, hogy ez az én második, lelki otthonom, hisz az életem minden fontos eseménye itt zajlott. A keresztelőmtől, a konfirmációmon át az esküvőmig, sőt még a gyermekeim keresztelőit is itt tartottuk a Pozsonyi úton. Én nem tudnám elképzelni az életem e nélkül a közösség nélkül, épp ezért soha nem is szakadtam el tőle. Kapuvári Rozi: Először a Berkesi család jut eszembe, és a gyerekek, akikkel együtt nőttem fel. A Pozsonyi út ezen kívül mint érzés kap szerepet az életemben. Jelen van, ha sportolok – hiszen a Margit-sziget köreit róva rendszeresen látom a templomot –, jelen van, ha találkozom a barátaimmal – mivel sokak ismerik a gyülekezetet –, jelen van, ha dolgozom – a
2011 jubileumi kiadás
Hálaadás
munkahelyi megpróbáltatások kapcsán – és jelen van este, amikor hálát adok a családomért és azért a közösségért, ahol igazán elfogadnak és ahol a kérdéseimre érdemben megkapom a válaszokat. Mióta tart a kötelék a gyülekezettel? Sz. I.: Amióta az eszemet tudom, ide tartozom. Édesapám révén kötődőm a gyülekezethez, ő 38 évig volt itt presbiter. Engem még a Tutaj utcában kereszteltek, a templom alapkőletételére is tisztán emlékszem, pedig csak 4 éves voltam. Azóta megszakítás nélkül ide járok, 26 évig szolgálhattam a gyülekezetet presbiterként. Most unokaöcsémnek, Szűcs Attilának adom örökül a családunkban olyan becses, megtisztelő tisztséget. K. R.: 1993 óta tartozom a gyülekezetbe családommal együtt. Édesanyám vitt minket templomba, először Budaörsre, ahol Berkesi Gábor korábban szolgált. A lelkész úrból áradó szeretet, befogadás és karizmatikus kisugárzás, valamint édesanyám vezetése miatt jöttünk át ebbe a gyülekezetbe.
7. oldal
Milyen kedves személyiségekkel találkoztak a gyülekezetben? Sz. I.: Eszembe jut Tildy Jolánka néni, aki hitoktatóként egyengette lelki életemet. Bereczky Albert lelkipásztorral is nagyon jó kapcsolata volt a családunknak, édesapám gyülekezetben végzett szolgálata miatt is. Bodrogi Pálné Juliska néni is vezetett engem az Úr felé. K. R.: Elsősorban Berkesi Gábor, aki nem csupán lelkészként, hanem apai gondoskodással foglalkozott velem születésem óta. Megemlítem még a gyülekezet legifjabb tagjait, akik láttán minden alkalommal mosoly kerül az arcomra, mert öröm látni, hogy van egy erős „sereg”. De a legfontosabb, aki a gyülekezetben a legtöbb munkát végzi, és aki a legtöbbet adta nekem: Jézus. Milyen meghatározó élményekkel gazdagodtak ez idő alatt? Sz. I.: Sok-sok emlék köt ide. Eszembe jut több karácsonyi előadás, amelyeket gyermekkoromban még az altemplomban tartottunk. A barátnőmmel mi játszottuk az angyalokat.
8. oldal
Hálaadás
Később én is taníthattam a vasárnapi iskolában, többek között az akkor még kisgyermek Berkesi Gábort is. K. R.: Nagyon mély nyomot hagytak bennem a gyermektáborok, például Szokolyán. Ezeket a táborokat követték a csendes hétvégék, melyek szintén nagyon mély és jó hangulatú együttlétek voltak; de talán a legmeghatározóbb élmény minden évben a karácsonyi istentisztelet, amikor az egész családom jelen van. Mit jelent ehhez a közösséghez tartozni? Sz. I.: Egy Ige jut eszembe, amit konfirmációmra kaptam. „Nem ti választottatok engem, én választottalak titeket.” Ő hívott ebbe a közösségbe. K. R.: Megerősítést, elfogadást és szeretetet. Berkesi Judit
„
Beszélgetés
Nagy Kázmér presbiterrel
Kezdetben zavart, hogy mindenki csak Bereczky Albert unokájaként ismer, ma már büszke vagyok rá!” – mondja Nagy Kázmér, gyülekezetünk presbitere, aki nemcsak nagyapjára emlékszik vissza szívesen a gyülekezet életéből. „Bevallom őszintén, hogy a vaskalapos, templomi közegtől gyermekként idegenkedtem, de a Pozsonyi úti
2011 jubileumi kiadás
gyülekezetben sok közvetlen, igazhitű személyiséggel találkoztam, akik példaértékű életükkel közelebb vezettek az Igéhez. Eszembe jut a templomépítő gyülekezet egyik presbitere: Szalay Gyula, vagy ahogy mindenki ismerte: Szaly bácsi és felesége Szaly néni. Szókimondó, igazi szolgáló lelkek voltak. A vasárnapi ebéd árát például félretették és csendben a templom építésére adták. Szaly bácsi őszinte ember volt. A legvadabb Rákosi-korszakban is hitvallást tett Istenről a piacon. Szaly néni pedig zseniálisan főzött, minden úrvacsorára ő sütötte a kenyeret. Már akkor nagyváros volt Budapest, de az ilyen aktív gyülekezeti tagoknak így is híre ment, olyannyira, hogy egyszer egy emigráns gyülekezeti tagtól Amerikából érkezett egy levél, amelyen csak ennyi szerepelt: „Szaly néninek, Budapest”. És bizony eljutott a címzetthez, anynyian ismerték, szerették őket.
2011 jubileumi kiadás
Hálaadás
Lelki rokonaink voltak ők, úgy ahogy Tildy Jolánka néni is, az 50-es 60-as évek templomi szolgálója, hitoktatója. Jolánka néni alacsony, púpos asszony volt, egy hihetetlenül intelligens személy. Öt nyelven beszélt. Évekig ő tanított engem a vasárnapi iskolában. Olyan képszerűen, plasztikusan tudta előadni a bibliai történeteket, hogy mindmáig fel tudom idézni azokat. Természetesen nem mehetek el szó nélkül nagyapám, Bereczky Albert emléke mellett sem. Én őt úgy ismertem meg, hogy már félig bénultan élt. A kisugárzása mégis magával ragadó volt. Van, aki egy-
9. oldal
házkormányzóként bírálja őt, de egy biztos, az, amit itt a templomban hirdetett, maga volt az evangélium, melynek üzenete mindmáig hat. Én most is heti rendszerességgel olvasom az igehirdetéseit. Konfirmációra kaptam tőle egy Újszövetséget, benne a számomra oly kedves Igével: „Vezess engem a Te igazságodban.” Ebből a „Te” alá volt húzva. Ez az én lelki mankóm mind a mai napig. Olyan örökséget kaptam tőle és az egész gyülekezettől, amit nem lehet semmihez sem hasonlítani, erőt adott és ad számomra mind a mai napig.” Berkesi Judit
A gyülekezet tagjai átviszik a székeket a Tutaj utcából a kész templomba
10. oldal
Hálaadás
2011 jubileumi kiadás
Bereczky Albert Hálaadás című könyvében írja, nem tetszett nekik a „Tutaj utca” név: túlságosan külvárosias volt. Aztán megszerették, és Reményiktől az alábbi verset idézi:
Akarom Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik, Mit tengerbe visznek mély folyók. Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, Míg le nem teszi a művész a vonót. Reményik Sándor
2011 jubileumi kiadás
Hálaadás
11. oldal
162. dicséret – Ím béjöttünk...
T
emplomunk 1940-ben készült el, a kapuk advent második vasárnapján nyíltak meg a hívek előtt, és a felszenteléskor felcsendült a 162. dicséret.
2. Itt megállunk teelőtted, Felséges Isten! És igaz hitből áldozunk előtted, Vallást teszünk rólad, Felséges Atya Isten! 3. Vágyik lelkünk szent Igédhez, Felséges Isten! Mint a szomjúhozó szarvas a vízhez, A hideg kútfőhöz, Felséges Atya Isten! 4. Örvendezünk mi szívünkben, Felséges Isten! Mert bejutottunk immár teelődbe, A te templomodba, Felséges Atya Isten! 5. Csak ez nékünk vigasságunk, Felséges Isten! Hogy lakozik a te neved közöttünk, Dicsértetel tőlünk, Felséges Atya Isten! 6. Tartsd meg azért békességben, Felséges Isten, E kicsiny seregecskét igaz hitben, Te tiszteletedben, Felséges Atya Isten! 7. Prédikáltasd szent igédet, Felséges Isten! Ne hagyd szomjúhozni a mi lelkünket, Áldd meg életünket, Felséges Atya Isten! 8. Zengedeznek mi ajakink, Felséges Isten! Örvendetes szókban, dicséretekben, Ékes énekekben, Felséges Atya Isten! 9. Áldott vagy te magas mennyben, Felséges Isten! Kit illet dicséret a szent templomban, Anyaszentegyházban, Felséges Atya Isten! Debrecen, 1590
12. oldal
Hálaadás
Presbitériumok – akkor és most A templomépítő presbitérium 1940 Bereczky Albert vezető lelkész dr. Lázár Ferenc főgondnok dr. Horváth Ferenc, Soós Barna, Vasváry Géza gondnok Presbitérium: Arany Sándor, Balkányi Pál, Baranyai Bálint, Benkő Ede, Bíró György, Bíró László, Bodrogi Pál, vit. Faragó Sándor, Gál Sándor, Gáncs Lajos, Hadas Lajos, Hargittay Brúnó, Hamza Andor, dr. Falussy Sándor, Imre Lajos, id. Juhász József, ifj. Juhász József, Kiss Bálint, Kiss András, Kiss Pál, dr. Kiss Zoltán, Kocsis István, Korniczer András, Magyar Dezső, dr. Makkay Jenő, Márton László, Mészáros Lajos, Nagy Károly, Papp Imre, Papolczy Lajos, Parragh Dezső, Pordán János, Reviczky József, Rohonczi Hugó, dr. Sarudy Ottó, vit. Sándor István, Sárközi Elek, v. Sepsi János, Szalay Gyula, Szarvas Károly, Szepesváry Ignác, Szilágyi Lajos, dr. Szűcs Miklós, dr. Terhes Tivadar, Tóth József, Vadon Géza, Várady Pál, Viktor Ágoston.
2011 jubileumi kiadás
A 2011. évben megválasztott presbitérium: Berkesi Gábor lelkész Barátossy Jenő főgondnok Bálintné dr. Matyó Csilla diakóniai gondnok Derzsi György gazdasági gondnok Pálóczy Attila missziói gondnok Presbitérium: Borsy László, ifj. Borsy László, dr. Csizmadia Károly, Dénesi Tibor, Fejér László, Horváth Éva, Kerekes Barnabás, Komjáthy István, Koronka Lajos, Kövespataki László, Kutasy Zsolt, Mátyás Imre, Nagy Kázmér, dr. Prohászka Zoltán, dr. Somogyi László, Szabó Attila, Szántay Balázs, Szmerka Gergely, Szűcs Attila, Varga Ferenc Illés Pótpresbiterek: Bereczki Éva, Brunner Balázs, dr. Császár Lajos, Lohr Ferencné, Szűcs Attila
Fotó: Luzsicza Fanni
