GYÓGYSZERÉSZEK. Epres Panni, E-számla. Hétköznapi hősök. a világszép anyuka. út a jövőbe

GYÓGYSZERÉSZEK A T E VA H U M A N T R A D E D I V Í Z I ÓJÁ N A K G YÓ G YS Z E R É S Z E T I S Z A K L A PJA I

2 014 . M Á R C I U S – Á P R I L I S

Epres Panni,

a világszép anyuka

E-számla út a jövőbe

1

Fotó: Borzi Vivien

Hétköznapi hősök

Amikor kibontjuk egy jól ismert, akár már generációk óta hatékonyan gyógyí­ tó készítmény dobozát, bele sem gon­ dolunk abba, hogy egyetlen pirula mö­ gött mennyi érték, tudás és tradíció rej­ lik. Sajnos, csak kevesen tudják, hogy a hazai gyógyszergyártás milyen jelentős mértékben járul hozzá a magyar bete­ gek gyógyításához és a nemzetgazda­ sághoz. A hazai gyógyszergyártók szinte minden terápiás területen kínálnak vi­ lágszínvonalú hazai gyógyszert. Az or­ szág legjelentősebb beruházói, foglal­ koztatói között vannak, és számos hazai vállalatnak, vállalkozásnak adnak folya­ matos munkát. A Magyarországi Gyógyszergyártók Or­ szágos Szövetsége átfogó kommuniká­ ciós kampányt indított annak érdeké­ ben, hogy ezek az értékek széles körben ismertek legyenek, és minél többen vá­ lasszanak magyar gyógyszert.

Melyik gyógyszer magyar?

A Magyarországi Gyógyszergyártók Or­ szágos Szövetségének álláspontja sze­ rint magyar gyógyszer az, amelynek gyártója, forgalmazója magyarországi gyártással rendelkezik, az országba be­ ruház, foglalkoztat.

Érték minden pirulában

A magyar gyógyszer generációk óta egyet jelent a minőséggel, megbízhatósággal, hatékonysággal. Szinte valamennyi be­

tegség esetén rendelkezésre állnak ha­ zai gyógyszergyártó által forgalmazott gyógyszerek, amelyek mögött elkötele­ zett hazai munka, kutatás, világszínvo­ nalú gyártás és nagyon precíz minőség­ biztosítás áll. Fontos azt is tudni, hogy magyar gyógyszer választásával nem­ csak saját és szeretteink egészségéhez járulunk hozzá, hanem hazai munkahe­ lyekhez, több mint 41.000 ember megél­ hetéséhez és az ország versenyképessé­ gének hosszú távú fejlesztéséhez is. A Századvég Intézet 2013 végén megje­ lent, átfogó gazdasági elemzése kimu­ tatta, hogy a nagy hazai gyógy­szer­gyár­ tók adják a nemzeti hozzáadott érték 5 százalékát, a nemzetgazdasági átlag nyolc­szorosát fordítják kutatásfejlesztés­ re, és export tevékenységük is jelentős. Minden egyes, a hazai gyógyszeriparban meglévő 10 munkahely a beszállítók és kereskedők körében további 23 állás lét­ rejöttéhez és megtartásához járul hozzá. Mindezeket figyelembe véve, ha lehető­ ségünk van választani, magyar gyógy­ szer választásával négyszeres értéket te­ remthetünk az ország számára. Forinto­ sítva mindez azt jelenti, hogy amennyi­ ben az OEP 1000 forint támogatást ad egy adott hatóanyagú készítményhez, importőr gyártó gyógyszere esetén eb­ ből az 1000 forintból csupán 350 forint folyik be az államkasszába adók és járu­ lékok formájában, ezzel szemben hazai gyártó esetén ez az összeg 1430 forint!

Kis magyar gyógyszertörténet Magyarország az elsők között kapcsoló­ dott be a gyógyszergyártásba, és vált néhány évtized alatt gyógyszergyártó nagyhatalommá. Az 1920-as évekre ka­ pacitását tekintve a hazai gyógyszer­ gyártás már világviszonylatban is az ötö­ dik-hatodik helyen állt, a 40-es évek ele­ jén pedig már mintegy 40 gyógyszer­ gyárból kerültek ki a gyógyító készítmé­ nyek. Az ágazat az 1950-es években is biztosítani tudta, hogy maradjon ha­ zánkban magas szellemi hozzáadott ér­ téket képviselő iparág, később pedig a KGST-táboron és azon kívül is az ország leginkább piacképes „termékeit” állította elő. A rendszerváltozás után ismét nem­ zetgazdasági kulcsszerep jutott neki, egyike volt a kisszámú privatizációs si­ kertörténeteknek, amelyek során a kül­ földi tőke nem piacot vásárolt, hanem a hazai szakértelemre, technológiára épít­ ve nemzetközi piacokra való gyártást hozott az országba. A jelen magyar gyógyszeripara méltó őr­ zője a közel másfél évszázados hagyo­ mányoknak: a hazai betegek ellátása mel­ lett világszerte közel 80 országba jutnak el gyógyító készítményei, emberek tíz­ milliói számára hozva gyógyulást. További információ a magyar gyógyszerről:

www.magyosz.org www.budapestipatika.hu

5

e-számla

E-számla – út a jövőbe A számlákkal teli mappáktól roskadozó szekrények ideje lejárt: néhány kattintás, és máris nyitva állhat előttünk egy évekkel ezelőtti számla. Ezt nyújtja, és még sok minden mást is tud az elektronikus számla, amelyről az alábbiakban olvashatnak összefoglalást a tanácsadó, az adó­hatóság, a szoftverkészítő, illetve – patikák számára – a könyvelő szemszögéből.

„Az elektronikus számla minden fél számára igen előnyös” Dr. Gergely-Tóth Tamás, adótanácsadó, PricewaterhouseCoopers Magyarország Innen, tanácsadói oldalról, úgy látom, hogy a cégek többsége már realizálta: az e-számla a jövő útja, előbb-utóbb át kell állniuk erre. Ugyanakkor azt is érzé­ kelem, hogy sokan még azért idegenkednek ettől az új formától, fenntartások­ kal élnek vele szemben. Azt gondolom, hogy ennek elsődleges oka az infor­ mációhiány: egyrészt nem ismerik kellőképpen az e-számla előnyeit, másrészt vannak alaptalan félelmeik is. Márpedig ez a megoldás valóban olcsóbb, gyorsabb, hatékonyabb, átláthatóbb, könnyebben visszakereshető a hagyományos számlázásnál, és ráadásul környezetbarát is. Egy gazdasági társaság számára a költség nyilván meghatározó, tehát a papír-, a nyomtatási és a postai vagy egyéb szállítási költségek megtakarítása feltétlenül előnyt jelent. A gyorsaság is nagyon fontos gazdasági tényező, hiszen a papíralapú számlázással szem­ ben az elektronikus számla azonnal elérhető a befogadó számára. Míg a papír­ alapú számlánál a számla kibocsátásától a kifizetésig eltelő idő átlagosan leg­ alább két hét, addig az e-számlánál a számla befogadója akár még aznap ki­

6

e-számla

egyenlítheti a kérdéses tételt. A hatékonyság növekedése a könyvelés oldaláról nézve is jelentős, mert nem kell külön foglalkozni a papíralapú számlák érkeztetésével és feldol­ gozásával. Mindez automatikusan is megtörténhet, amen�­ nyiben persze a könyvelő által használt rendszer alkalmas e-számla fogadására és feldolgozására. Ezek után folyama­ tosan nyomon követhető a fogadott számlák státusza, pilla­ natnyi állapota; a rendszer jelzi az esetleges jóváhagyások, beavatkozások szükségességét – tehát nem fordulhat elő az, ami egy hagyományos számlával esetleg igen: hogy el­ vész vagy elkeveredik, elakad valahol a folyamatban. • Arra gondol, hogy az úgynevezett „emberi tényező” itt jóval kisebb – negatív – szerepet játszhat? Igen, számtalan olyan helyzet lehetséges – például valaki, akinek el kellene fogadnia, éppen betegszabadságon van stb. –, amiben elakad a hagyományos számla, amely viszont rövid határidejű fizetésre kötelez, és így már késedelmi ka­ matot is kell fizetni rá. A papíralapú számlánál sokszor nem lehet rekonstruálni, hogy pontosan mikor érkezett be, és mikor kinek az asztalán volt, miért-hogyan akadt el, az e-számlánál viszont mindez pontosan nyomon követhető, és bizonyos rendszerek szükség esetén még figyelmezető jelzéseket is képesek adni. Ahogyan a számítógépek vagy okostelefonok jelzik a még nem olvasott üzeneteket, leve­ leket, elvégzendő teendőket, ugyanígy képesek lehetnek erre az elektronikus számlákat kezelő rendszerek is. A számlák kezelésén túl mindezek az előnyök érvényesek a megőrzésre, archiválásra is. Ha például egy ellenőrzés mi­ att, vagy más okból hirtelen szükségem van egy, mondjuk, ötéves számlára, akkor az elektronikus rendszerben biztos lehetek abban, hogy néhány másodperc alatt megtalálom azt: csinálja utánam valaki ezt papíralapú számlázásnál! Már egy elfeledett kis beázás is veszélybe sodorhatja a művele­ tet… Egy patikában is nagyon nagy mennyiségű számla keletkezik, és ezek sok helyet is elfoglalhatnak más fontos dolgoktól. Más kérdés, hogy az archiválásra vonatkozó elő­ írások miatt szükséges a megőrizendő számlát ún. fokozott biztonságú elektronikus aláírással és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel ellátni. Erről általában a

számla kiállítója gondoskodik, de ha ezeket valaki nem tud­ ja, vagy nem akarja biztosítani, akkor természetesen meg­ bízhat egy, az elektronikus aláírásról szóló törvényben meghatározott, minősített archiválási szolgáltatót számlái megőrzésével. • Ha most a gyógyszertárakra mint elektronikus számlát befogadókra tekintünk, mi a jogi háttere, illetve a jellemző gyakorlata az ilyen számlák befogadásának? A szabályozás lényege, hogy az elektronikus számla alkal­ mazhatósága a befogadó beleegyezéséhez van kötve. Az elektronikus számlák egy szűk körét kivéve – mely a patiká­ kat szinte bizonyosan nem érinti – ez a beleegyezés lehet implicit, vagyis hallgatólagos belelegyezés is, tehát ha a be­ érkező elektronikus számlát én fogadom és kifizetem, akkor lényegileg a beleegyezésemet adtam. Természetesen, eb­ ből következően bárki megteheti, hogy nem fogadja az elektronikus számlákat, de a korábban ismertetett előnyök miatt én azt gondolom, hogy ez botorság lenne. Nincs spe­ cifikusan gyógyszertárakra vonatkozó előírás, ugyanakkor nagyon fontos a felek együttműködése, az aktív kommuni­ káció, hogy például a befogadó pontosan tudhassa, hogy a kibocsátó milyen típusú és minősítésű biztosítást használt az elektronikus számla megfelelőségéhez, és ehhez képest ő hogyan képes megfelelni a rá vonatkozó törvényi előírá­ soknak. Sajnos, könyvelői oldalról még sokszor van idegenkedés, aminek oka elsősorban a már említett információhiány, az újtól való félelem, és persze, azért néha valamennyi kon­ zervativizmus is. A könyvelők egy része még mindig nem feltétlenül hiszi el, hogy az adóhatóság tényleg elfogadja ezt a formát, és hogy nem lesznek kellemetlenségei az e-számla miatt. Nagyon fontos viszont hangsúlyozni, hogy az elektronikus számla minden fél számára igen előnyös, nemcsak a kibocsátónak, hanem a befogadónak is, tehát a gazdasági társaságoknak mindenképpen érdekük áttérni erre a korszerű formára. Az én tapasztalataim szerint az adóhatóság is mindent megtesz, hogy az e-számlázást tá­ mogassa: kétségek esetén érdemes hozzájuk fordulni, kész­ séggel segítenek.

7

e-számla

„Az adóhivatal oldaláról kifejezetten támogatott ez a forma”

››

Czöndör Szabolcs, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adózók Adóigazgatósága főosztályvezetője: Az elektronikus számlázás jubilál Magyarországon, hiszen éppen tíz évvel ez­ előtt, 2004. május elsején jelent meg először nálunk ez a megoldás. Érthető okokból a gazdasági társaságok persze akkor még csak lassan és kicsit félve nyúltak ehhez a merőben új lehetőséghez, és maga az adóhivatal sem volt még száz százalékosan képben. Voltak tehát fenntartások, nyitott kérdések ez­ zel kapcsolatban, hiszen a jogszabályi környezet sem volt akkor még teljesen kiforrott. Azóta természetesen megszületett a szükséges keretrendszer, és így az adóhivatal oldaláról kifejezetten támogatott ez a forma, hiszen az ellenőr­ zés folyamatát is megkönnyíti. Számunkra egyáltalán nem jelent nagyobb kockázatot a hagyományos számlázáshoz képest, sőt az elektronikus rendszer kifejezetten többletinformációkat is nyújt a számunkra: sokkal átláthatóbbá válik így egy társaság számlázási rendszere, és bizony sokkal nehezebb vissza­ éléseket is elkövetni ebben a formában. Tehát ha például valaki fiktív számlát akar kiállítani, vagy éppen hamísítani, akkor ezt sokkal nehezebben teheti meg az elektronikus számlázási rendszerben, mint a hagyományos, papíralapú formában. • Mennyire terjedt el tíz év alatt az e-számla, és van- • Mennyire segítheti mindezt az adóhatósági szabályonak-e jellemző, gyorsabban fejlődő területek? Hol tart zás? a gyógyszer-nagy- és kiskereskedelem ezen a téren? Tavaly óta nagyon jelentősen, hiszen 2013-ban lényegesen Robbanásszerű fejlődésről nem beszélhetünk, de azért megváltozott az egész Európai Unióra vonatkozó hozzá­ szép lassan, fokozatosan terjed ez a korszerű forma. Becslé­ adott érték adó – vagy közérthetőbben: áfa – irányelv, ami­ sek szerint ebben a pillanatban a penetrációja még csak nek következtében nálunk is kikerültek a szabályozásból mintegy négy-öt százalék nálunk. Jellemzően azokban a azok a technikai kötöttségek, amelyek korábban jellemzőek szegmensekben terjed a leggyorsabban, ahol a társaság voltak: az elektronikus aláírás és időbélyeg használata, illet­ nem találkozik ügyféllel, tehát például ilyen az internetes ve az előírt zárt adatcsererendszer. A törvényi környezet te­ kereskedelem, vagy éppen a repülőjegyek vásárlása. A má­ hát lényegesen liberálisabb lett, hogy ne gátolja az olyan új sik jellemző vonás az, hogy a nagy tranzakciós számmal technikák elterjedését, amelyek esetleg ugyanúgy képesek dolgozó társaságok alkalmazzák előszeretettel az e-szám­ az alapvető követelmények – az eredet hitelességének, il­ lát, ahol, mondjuk, naponta több száz számla keletkezik. letve a tartalom sérthetetlenségének – biztosítására a A gyógyszertárak vonatkozásában is napi több számla ke­ számlázásban. letkezhet, és már van olyan nagykereskedő ezen a terepen, • Mégis, milyen feltételeknek kell megfelelnie egy cégamely előszeretettel alkalmazza az elektronikus számlát, és nek ahhoz, hogy e-számlázást használhasson? ezáltal partnereit is ebbe az irányba tereli. Nincsenek ilyen feltételek: ez az új irányelv kifejezetten tilt­

8

e-számla

.

››››››»«+ ››››› ››››› ja, hogy az adóhivatalok valamiféle engedélyezési eljárás­ hoz kössék az e-számlázást! Ha egy cégnek megvan ehhez a megfelelő infrastruktúrája, számlázási rendszere, amely képes e-számla kibocsátására, akkor ennek nem lehet aka­ dálya. Kisebb társaságoknál az is nagyon gyakori megoldás, hogy nem saját maguk alakítanak ki ilyen rendszert, hanem megbíznak ezzel egy megfelelő szolgáltatót, amely kiállítja az e-számlát. • Ez így kifejezetten egyszerű, de gondolom, az ördög a részletekben rejlik: a gyakorlatban mégis milyen buktatók lehetnek? Az ellenőrzésnél a jellemző problémák elsősorban a szám­ lák megfelelő megőrzésére, vagyis az archiválásra vonat­ koznak, akár a kibocsátott, akár a befogadott számlák ese­ tében. Mert bizony az nem elfogadható megoldás, hogy valaki egyszerűen az e-mail fiókjában tárolja ezeket, és kész: a számviteli törvény szerint előírt nyolc éves elévülési időt ezek a számlák nem feltétlenül fogják sértetlenül elér­ ni! Ráadásul az archiválást szabályozó rendelet már tartal­ mazza az elektronikus aláírás, illetve az időbélyeg szüksé­ gességét is, hiába fogalmaz megengedőbben az imént idé­ zett törvény. Belátom, hogy ez okozhat problémát, a meg­ oldás tehát jelenleg mindenképpen az, hogy ezeket a számlákat végül is el kell látni elektronikus aláírással és idő­ bélyeggel. Ami pedig az elfogadható archiválási technikát illeti, ez el­ sősorban a kibocsátott, illetve befogadott számlák jellemző mennyiségétől függ. Alapesetben a CD, illetve DVD tökéle­ tesen megfelelő, a flash- és pendrive típusú adathordozó­ kat viszont nem ilyen célokra tervezték, tehát azokat nem tudjuk elfogadni erre a feladatra. Nagy tömegű, sok ezres számlamennyiség esetén pedig a társaságok számára vala­

milyen professzionális, külön szerveres adattárolás lehet a célszerű. • Meghatározza-e valamilyen előírás mindehhez képest az előállított e-számlák formátumát? Nem szólunk bele abba sem, hogy a társaságok milyen fileformátumban állítják elő az e-számláikat; a legelterjedtebb az elektronikusan aláírt pdf-dokumentum, illetve az ennek megfelelő xml-file. Utóbbira azért van igazán szükség, mert egy ellenőrzés során nekünk nemcsak magát a számlát, ha­ nem a hozzá kapcsolódó adatokat is látnunk kell, és ezeket tartalmazza az xml-formátum, de természetesen számos más, használatban levő formátum is megfelelő lehet erre a célra. • Van-e alapja annak az elterjedt vélekedésnek, hogy azért végső soron az e-számlákat is szükséges fizikailag – papír formájában – is tárolni, a könyvelőnek láttamozni, lefűzni stb.? Ennek természetesen semmilyen alapja nincsen, sőt: az elektronikus számla kifejezetten csak eredeti formájában hiteles, kinyomtatva egyáltalán nem! A file-ok a korábban említett kritériumoknak megfelelő, elektronikus tárolását kell megvalósítani, méghozzá olyan módon, hogy a szám­ lák megfelelő módon össze legyenek kötve a könyveléssel – magyarul ellenőrizhető legyen, hogy az adott tétel hova lett bekönyvelve. Ezt meg lehet oldani például olyan mó­ don, hogy a könyvelő ellátja a számlát a megfelelő kontíro­ zási információkkal és egy újabb, saját elektronikus aláírás­ sal. Én azonban ennél egyszerűbb megoldást is tudok java­ solni: úgy érdemes megőrizni a számlát, hogy a file neve a saját belső – bizonylati – azonosító száma legyen, és így a könyvelési tételek és a számlák könnyen összekapcsolhatók egy esetleges ellenőrzésnél.

9

e-számla „Egyszeri befektetés sok előnnyel” Zelenák András, ügyvezető, Novitax Kft.: • A Novitax Kft. jelentős pozíciót foglal el azon a terepen, amelyen az elek­t­ ronikus számla előállítására, illetve fogadására és feldolgozására alkalmas szoftverek fejlesztése, forgalmazása zajlik. Mi kell ahhoz, hogy egy szoftver képes legyen erre? A feladat az, hogy olyan programot állítsunk elő, amely képes az elektronikus számlák szokásos formáinak – ilyenek elsősorban az xml formátumok – kezelésé­ re. Ezt kell beépítenünk a felhasználók által alkalmazott csomagokba, így a szám­ lázó, pénzügyi nyilvántartó, illetve komplett könyvelői programokba. Az infor­ matikai feladatnak fontos része az is, hogy ezek a programelemek kompatibilisek legyenek például a gyakorlatban elterjedt, nagyon sokféle könyvelői program­ mal is. Az általunk fejlesztett Win-Tax elnevezésű, Windows alapú programrend­ szernek vannak erre a feladatra alkalmas moduljai: a gyógyszertárakat tekintve ma már elmondhatjuk, hogy több száz felhasználónk kerül ki ebből a körből.

„A többség szívesen fogadta” Hajdu Hajnalka, könyvelő, Pharma-Kontír Kft. (Székesfehérvár): • Tényleg nem okoz problémát az e-számlák kezelése? Nem tűnt el esetleg a programban például egy-egy adat? Nem, nem, szerencsére eddig még nem fordult elő ilyesmi, és szerintem nem is fog, hiszen ezeket a bizonylatokat egyrészt a Teva is megőrzi, másrészt mi is le­ mentjük a hálózati szerverünkre. Szóval attól, hogy nincs jelen valami papír for­ májában, azért még lehet biztonságos. Egyébként a Teva könyvelői csomagja, amelyet szintén használunk, arra is alkalmas, hogy az összes számla adatait – net­ tó és áfa értékeket – folyamatosan egyeztessük a saját rendszerünk állományával, és eddig még semmilyen lényegi eltérést nem tapasztaltunk. • Hány patika könyvelését vezetik, és ebből mennyien fogadják az elektronikus számlákat? Mintegy harminc gyógyszertárnak könyvelünk, és közülük már majdnem húsz az e-számlát fogadók száma. Tavaly kezdtük az elektronikus számlák feldolgozását az erre alkalmas könyvelői program felhasználásával, és minden patiká­ val konzultáltunk erről a lehetőségről. A többség szívesen fogadta, de természetesen vannak még olyanok – főként idősebbek –, akik idegenkednek attól, hogy a számlák a valóságban „nem megfoghatók”.

10

e-számla „Kaptunk hozzáférést a webpatikus felületen” Beke Zoltánné, könyvelő, DB-Contact Kft., (Debrecen): • Ha jól tudom, önök nem rendelkeznek olyan könyvelői programmal, amely képes elektronikus számlák automatikus kezelésére, de mégis könyvelnek olyan patikának, amely fogad e-számlát. Nem okoz ez gondot a munkájukban? Több patika könyvelését visszük, és először bizony kissé idegenkedtünk, amikor az egyiknél azzal a problémával szembesültünk, hogy ezentúl nem „rendesen”, papír formájában kapjuk tőlük a számlát, hanem egyszerűen csak e-mailben. A gyakorlat­ ban azután ez nem okozott különösebb problémát, mert kaptunk hozzáférést a webpatikus felületen, és két monitor segítségével dolgozzuk fel a beérkezett e-szám­ lákat. Az egyiken látjuk magát a számlát – amelyet azért a mi hagyományos szoftverünk is le tud menteni –, a másikon pedig fut a könyvelői programunk, amelybe bevisszük a szükséges adatokat. Az ellenőrzésben azután sokat segít a Teva könyvelői programja, amellyel havonta – állítólag nemsokára már hetente is – ellenőrizni tudjuk, hogy mindent sikerült-e helyesen lekönyvelnünk: A4-es formátumban kiprintelem a Tevától kapott listát, meg a sajátunkat is, és a kettő összevetése kiad minden esetleges hibát.

„Megszabadulhatunk a temérdek papír nehézkes kezelésétől”

• Önök igen sok patika számára könyvelnek, jelentős részben e-számlát is: könnyű volt-e idáig eljutni, illetve hogyan látja a folytatást? Nagyjából 150 patika számára dolgozunk, és ennek ma már mintegy a harmada, tehát 50-60 gyógyszertár fogad elektronikus számlát. E-számla alatt pedig gya­ korlatilag a Teva számláit kell érteni, hiszen egy-két speciális kis beszállítót nem számítva ők az elsők, és sajnos mindmáig az egyetlenek e tekintetben a piacon. Úttörőnek lenni mindig nehéz, különösen ezen a terepen, hiszen a gyógyszeré­ szet különösen felelős szakma, és bizonyos szempontból érthető, ha valaki – kü­ lönösen az idősebb gyógyszerészek – nehezen szakad el a megszokott papír for­ mátumtól, amiről úgy gondolja, hogy könnyebben kezelhető és ellenőrizhető. Természetesen a félelmeik nem indokoltak, hiszen az elektronikus formátum tud mindent, amire csak szükség lehet a patikai gyakorlatban. A mi szakmánkban pedig egyenesen megváltás, hogy megszabadulhatunk a temérdek papír nehézkes kezelésétől, nyolc évig való tárolásától. Sajnos, még nem olyan ütemben, ahogyan szeretném, mert egyelő­ re nem alkalmazhatunk kisebb rakteret – pedig már nagyon várom, hogy alig lássak papírt…

László István

Kőhegyi Péter, ügyvezető, PatikaPartner Kft.:

11

e-számla

Milyen formátumban tárolhatjuk az e-számlákat, vagyis milyen formátumban fogadja el az adóhatóság? A törvény erről így rendelkezik:  95. § (3)558 Az adózó az iratokat és az adózással összefüggő, elekt­ ronikus adathordozón tárolt adatokat felhívásra az adó­ hatóság által közzétett formátumban rendelkezésre bo­ csátja, illetve az ellenőrzéshez szükséges tények, körül­ mények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az ellenőrzés során az adózó és alkalmazottja az adóható­ ság részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadja. Nem kötelezhető az adózó olyan nyilvántar­ tás, összesítés (számítás) elkészítésére, amelyet jogsza­ bály nem ír elő.   2. melléklet a 46/2007. (XII. 29.) PM rendelethez 1. Adóhatósági ellenőrzés céljából az adóalanyok a 2012. december 31-éig kibocsátott elektronikus számláik esetében a számlakibocsátáskor érvény­ ben levő – az állami adóhatóság által közlemény­ ben közzétett – formátumnak megfelelő adatok átadásával tesznek eleget számlabemutatási köte­ lezettségüknek. 2. Adóhatósági ellenőrzés céljából az adóalanyok a 2013. január 1-jén vagy azt követően kibocsátott, az Áfa tv. 175. § (2) bekezdése szerinti elektronikus számla esetében az alábbi formátumnak megfelelő adatok átadásával tesznek eleget számlabemutatá­ si kötelezettségüknek: a) .txt formátum (text fájl), b) bármilyen más, úgynevezett print fájl formátum, mely nem formázott szöveget, illetve karaktere­ ket tartalmaz, továbbá nem találhatóak a fájl­ ban – a soremelés és az oldalkezdet jelzésen kí-

vül – utasítások, és a fájl tartalma (a fájlban sze­ replő szöveg, illetve karakterek) egyértelműen megfeleltethető a kinyomtatott adatoknak (a fájlban szereplő karakterek sorozata, tulajdon­ sága a papírra történő kinyomtatással sem vál­ tozik), c) .csv fájlformátum, d) .dbf formátum, e) .mdb formátum, f) .xls fájlformátum, g) .xml fájlformátum. 3. Az 1. és 2. pontok alá nem tartozó elektronikus számláikat, valamint erre vonatkozó választás ese­ tén, a 2. pontban foglaltaktól eltérően az Áfa tv. 175. § (2) bekezdés a) pontja szerinti elektronikus számláikat az adóalanyok adóhatósági ellenőrzés céljából az alábbi formátumban bocsáthatják az adóhatóság rendelkezésére: a) .pdf formátum és .xml fájl a számla kibocsátója által elektronikus úton létrehozott, és elektroni­ kus számlaként kibocsátott számlák esetében, b) .pdf állomány, amely felbontása legalább 300 dpi és 256 szürkeárnyalatú módban készült, a papíralapon létrehozott, és elektronikus számla­ ként kibocsátott számlák esetében, mely szám­ lák adatait a személyi számítógépeken elterjedt operációs rendszerek gyártó által alapértelme­ zésként szállított betűkészletek valamelyikével kell feltüntetni.

(a 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről 95.§ (3) bekezdése és a 46/2007. PM rendelet 2. melléklete.)

12

TEVA. A minőségi gyógyszer. M A G YA

•

ÁG

RO

RS

ZÁ

G

•

M

G

RS

RS O

RO • A legtöbb gyógyszert a Teva adja el hazánkban

G

•

M

AG

YA

RO

RSZ

ÁG

•

MA

G YA R OR

SZ

ÁG

YA

RO

RS

Á

R

O

• A nem vényköteles készítmények piacán negyedik helyen állunk

Z

• Nagykereskedelmi tevékenységünknek köszönhetően az ország közel 2000 patikáját látjuk el

YA R

SZ

G

ÁG

MA

•

•

MAG

ARORSZÁG

YA R O R S Z Á G

• Mintegy 900 féle készítményt és kiszerelést forgalmaz Magyarországon

MAGY

•

•

MA

G

GY

ZÁ

AR

• A hazai kórházakban minden harmadik készítményt a Teva biztosítja

YA

• Minden hetedik beteg Teva gyógyszer segítségével gyógyul Magyarországon

A

G

ZÁ

•

M

A

GY

AR

SZ OR

13

•

M

A

G

A természet tavaszi megújulásával sokan nem tudnak „lépést tartani”. Reggelenként hiába érzik a tavasz illatát, hiába látják meg az első hóvirágokat vagy rügyecskéket, nemhogy azt nem élik át, hogy a természethez hasonlóan ők is újjászületnek, hanem ellenkezőleg: levertnek, fáradtnak, bágyadtnak, elcsigázottnak érzik magukat. Ez a jól ismert jelenség a tavaszi fáradtság.

Tavaszi fáradtság « Lakatos Péter, a Semmelweis Egyetem 1. számú Belgyógyászati Klinikájának professzora Bár véleményem szerint a tavaszi fáradt­ ság jelentőségét kissé túldimenzionál­ juk, a jelenség kétségtelenül létezik. Az okok egy részét az ember evolúciós örökségében kell keresnünk. Fajunknak a hosszú-hosszú fejlődés során ahhoz kellett alkalmazkodnia, hogy télen jóval kevesebb az eleség, és hideg is van, te­ hát a túlélést ezekben az időszakokban az anyagcsere lassulása, az energiadús táplálékok felvétele, illetve a zsírraktárak

14

növelése segítette. Ezért szeretünk télen disznótorost és szalonnát enni, ezért kí­ vánjuk ilyenkor jobban a nehezebb, a mi életmódunk mellett egészségtelennek tartott ételeket. Szervezetünknek tehát evolúciós okokból van egy „téli üzem­ módja”. Egy másik fontos tényező, hogy télen rö­ vidülnek a nappalok, több a sötétség, kevesebbet süt a nap. Ennek két követ­ kezménye van: a sötétség fokozza a rosszkedvet, előhívja a depressziót vagy

a depresszív életérzéseket, mert ilyenkor az agyban a boldogsághormonokból, például a szerotoninból, kevesebb kelet­ kezik. Ezzel magyarázható, hogy az észa­ ki országokban, ahol az év egyik felében sötét van, gyakoribb a depresszió, és el­ terjedtebb a depresszió öngyógyításá­ nak egyik eszköze, az alkoholizmus is. Ugyanakkor a sötétség kedvez a csecse­ mőmirigyben a melatonin termelődésé­ nek, ez a hormon pedig szerepet játszik az alvás szabályozásában. Télen ezért

aluszékonyabbak vagyunk. Mindezek ered­ményeképpen a tél végén, a tavasz kezdetén melankolikus, lelassult állapot­ ba kerülünk. Tavasszal azonban minden megváltozik körülöttünk, sok fény van, derű és kellemesség, újjászületik a ter­ mészet, „vidámkodni” szeretnénk, de enerváltak vagyunk. Hát ez a tavaszi fá­ radtság. • És mi a helyzet a vitaminokkal? Egy elterjedt nézet szerint télen kimerülnek a vitaminkészleteink, és a tüneteket a vitaminok hiánya okozza. Ki kell ábrándítanom: nem erről van szó. Az igaz, hogy az előbb említett okok mi­ att télen a kalóriadús ételeket kedveljük, és sok ember jóval kevesebb zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt, mint az év más részeiben. A statisztikák azonban azt mutatják, hogy bár az emberek vitamin­ ellátottságát mutató adatok tél végén a kívánatos tartomány alsó szakaszában lehetnek, azaz a szervezetben kevesebb vitamin van, mint máskor, igazi hiány tu­ lajdonképpen csak egyetlen vitamin, a D-vitamin esetében igazolható. Ennek oka, hogy kevés élelmiszer tartalmaz je­ lentős mennyiségű D-vitamint. Ilyenek a halak, elsősorban a lazac, a máj vagy a tojás. A norvégok minden nap esznek halat, ezen belül is sok lazacot fogyaszta­ nak, így Norvégiában a D-vitamin-hiány ritka. A szükséges D-vitamint azonban nem kellene feltétlenül a táplálékkal a szervezetbe juttatni, hiszen a D-vitamint képesek vagyunk „előállítani” is: a bőr­ ben, előanyagából keletkezik, amihez vi­ szont a Nap ultraibolya sugaraira van szükség. A mi éghajlatunkon viszont ősz elejétől tavasz végéig kevés a napsütés,

ráadásul keveset tartózkodunk a szabad­ ban, tehát ma a szakemberek javaslata az, hogy októbertől márciusig mindenki­ nek érdemes napi 1000-2000 egység D-vitamint szednie ahhoz, hogy a hiányt pótolja, vagy annak kialakulását meg­ előzze. Ez Magyarországon 12 orvosi szak­­ma konszenzusos megállapítása, amelynek hátterében az áll, hogy a fel­ mérések szerint hazánkban az őszi, téli, tavaszi hónapokban az emberek kb. 90 százaléka D-vitamin-hiányban szenved. Márpedig a D-vitamin-hiány sok beteg­ séggel hozható összefüggésbe: ilyenek például a szív-és érrendszeri katasztró­

fák, a szívelégtelenség, az autoimmun betegségek, a szellemi leépüléssel járó kórképek. És tudjuk azt is, hogy a D-vita­ min-hiány fogékonnyá tesz a fertőzések­ kel, például az influenzával vagy a TBCvel szemben is. Összefoglalva azt tudom tehát mondani, hogy ez az egyetlen olyan vitamin, amelynek hiánya tudo­ mányosan igazolt. Mindazonáltal, ha va­ laki tudja magáról, hogy egész télen nem fogyaszt zöldséget és gyümölcsöt, csak disznótorost eszik körömpörkölttel, akkor szedjen valamilyen komplex vita­ minkészítményt. Ez azonban a D-vitamin pótlása alól nagy valószínűséggel nem

15

fogja mentesíteni, mert az ilyen termékekben kevés D-vitamin van. • Gyakran szokták hangoztatni, hogy a tavaszi fáradtság ellenszere a C-vitamin, és hogy ez a vitamin segít a megfázás, az influenza vagy egyéb fertőzések leküzdésében. A modern társadalmakban nem fordul elő C-vitamin-hi­ ány. Gondolja meg: skorbut ezekben az országokban télen sem létezik. A C-vitamin valóban létfontosságú anyag, de a szükséges mennyiséghez nem nehéz hozzá­ jutni. Ugyanakkor azonban tárolni nem tudjuk, tehát bevitelét nap mint nap biztosítani kell. Ha szervezetünk­ be a felhasználhatónál többet juttatunk, a felesleg a vi­ zelettel távozik. Ami a kérdés második felét illeti: az el­ múlt évtizedekben nagy, emberek tízezreit érintő tanul­ mányokban vizsgálták, hogy a nagy dózisú C-vitamin valóban segít-e a fertőzések leküzdésében. A válasz

16

egy­értelmű nem. Természetesen, ha valakit megnyug­ tat, hogy minden nap elfogyaszt 1000 mg C-vitamint, hát tegye. Semmi baja nem lesz tőle, a fölösleget ki fog­ ja pisilni. A fertőzések leküzdésével, illetve megelőzésé­ vel kapcsolatban is csak a D-vitaminnal kapcsolatban állnak rendelkezésre igazi bizonyítékok. • Meg lehet-e előzni a tavaszi fáradtságot, és ha igen, hogyan? Sokat tehetünk a megelőzésért. Érdemes odafigyelni ar­ ra, hogy télen is együnk sok zöldséget, gyümölcsöt. • Vannak olyan táplálkozási irányzatok, amelyek szerint csak az adott éghajlaton szezonális táplálékok fogyasztása egészséges. Semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a télen megevett mandarin, narancs vagy banán egészségtelen lenne. Nem mondom, hogy melegházi paradicsomot vagy zöldpaprikát együnk kilószámra, de azt igen, hogy vál­ tozatos táplálkozással – a D-vitaminon kívül – hozzá le­ het jutni a szükséges vitaminokhoz. Ilyenkor is van sár­ garépa, cékla, savanyú káposzta, fekete retek, alma, déli gyümölcsök. Ilyen-olyan táplálkozási irányzatok mindig vannak, és az egyiket felváltja a másik, amikor kiderül, hogy a várva várt csoda nem jött el. Folytatva azonban az előző kérdésére adandó válaszo­ mat: télen is fontos a rendszeres testmozgás, hiszen a mozgás szervezetünket a már említett „boldogsághor­ monok” termelésére serkenti, ugyanakkor fokozza az anyagcserét, és segíti az immunrendszer működését. Érdemes sok időt tölteni a szabad levegőn, érdemes té­ len is kirándulni. Aki megteheti, töltsön el pár napot va­ lami napsütéses vidéken; nagyon sokat számíthat az az egyetlen hét is. Még egyszer mondom: lehet télen valamilyen kombi­ nált vitaminkészítményt is szedni, de a D-vitamin pótlá­ sa „kötelező”. Aki pedig nem tudta elkerülni a tavaszi fáradtságot, a tavasz beköszöntével figyeljen mindarra, amit a meg­ előzéssel kapcsolatban mondtam. Fogyasszon könnyű, friss, nagy vitamintartalmú ételeket, szedjen D-vitamint, és mozogjon rendszeresen. Bakos Júlia

17

Sportos patikus az egészség oldalán

Magyar András a nyíregyházi Helios Patika vezetője és tulajdonosa, illetve hozzá tartozik az Orchidea Patika is. Itt találkozunk: új építésű, modern gyógyszertár egy bevásárlóközpont közelében. Nyílt tekintetű, sportos fiatalember fogad, hogy a mozgás, a sport egészségmegőrző szerepéről beszélgessünk. András maga is aktívan sportol, korábban futóversenyeken, mostanában viszont már amatőr hegyi kerékpár bajnokságokon is indul. 18

• A gyógyszertárra tekinthetünk úgy is, mint egészség és betegség sajátos találkozási pontjára. Ön hogyan látja a tára mögül? Mi itt, hogy úgy mondjam, az egészség oldalán ál­ lunk. Ma már világtendencia, hogy a betegségek kezeléséről a hangsúly eltolódik a megelőzés, az egészségmegőrzés felé. Az is nyilvánvaló, hogy egészségünk alakulásában vannak olyan geneti­ kai faktorok, amelyeket – ma még! – nem tudunk befolyásolni. Amit viszont meg tudunk tenni, hogy hozzáadott értékekkel segítjük szervezetünk mű­ ködését – akár a génkifejeződések, enzim-szintek, az anyagcsere-módosulások szintjén is –, a megfe­ lelő életmód, a mozgás, a sport segítségével. Mára szinte már köztudott, hogy ezen a módon hatéko­ nyan lehet megoldani a stresszmentesítést, a fe­ szültségoldást; sőt azt is tudjuk, hogy a sportolás hatására megemelkedő endorfinszint az általános közérzetet is jelentősen javítja. • Szülői hatásra kezdett el sportolni, még kisgyerekkorában, vagy csak később, saját elhatározásából? A sporttal való kapcsolatom még kisgyerekkorom­ ból származik, de sajátságosan: az 1982-es focivé­ bétől, tehát hatéves korom óta követtem a tévé­ ben a futballmeccseket, hiszen édesapám ezeket rendszeresen nézte. A focilabda és én azután szin­ te összenőttünk, ami nem jelentette azt, hogy klubban igazolt játékos lettem volna valaha is: nyáron reggel lementünk a térre focizni, és az esti sötétedésig ott voltunk, tipikus kulcsos gyerekek­

ként. A foci sokáig elkísért, az egyete­ men azonban már a tanulás határozott meg mindent, és így inkább az egyéni sportolási lehetőségek domináltak, az edzőterem és hasonlók. Amikor azután elkezdtem dolgozni, Budapestre kerül­ tem, ismeretlen terepre, és a munka is nagyon lekötött, tetézve a gyakori ügye­ letekkel – szóval, akkor a sport egészen háttérbe szorult. Azonban nem bírtam sokáig mozgás nélkül, úgyhogy körül­ néztem, megkerestem a lehetőségeket, társakat, és újra elkezdtem focizni. Ha­ marosan beneveztünk kispályás bajnok­ ságokra is, nagyon élveztük a játékot… • De azután miért gurult el a labda, és maradt csak a futás? Ahogyan ez lenni szokott, jött egy sérü­ lés, esetemben a térdemen, aminek kö­ vetkeztében megnyúltak a szalagjaim, miközben azért már annyira fiatal sem voltam, úgy értem, harminc felé jár­ tam… Az olyan hirtelen irányváltással járó sportok, mint a foci, a tenisz, a síelés stb. egyre kevésbé vállalhatók egy ilyen, sérült térddel. Különösen úgy, hogy az embernek egy héten csak egy-két alkal­ ma adódik a sportolásra, tehát nem fo­ lyamatos a terhelés, hanem lökésszerű, ami különösen rosszat tesz a korábbi sé­ rüléseknek. Elkezdtem hát komolyan gondolkodni azon, hogy valamerre vál­ tanom kellene, és tudatosan kerestem a lehetőségeket. Így kísértem el azután egy ismerősömet Németországba, az ott zajló orvos-gyógyszerész triatlon Európa Bajnokságra. Ő pedig azt mondta, hogy na jó, ha már eljöttem, akkor legalább nevezzek be egy tíz kilométeres futásra!

Futottam én már korábban is edzéskép­ pen az ELTE pályáján, Budapesten, de legfeljebb két-három kilométert. Ez a tíz kilométeres futás persze nem volt része a hivatalos Európa Bajnokságnak, csak amolyan betét-számként hirdették meg a kívülállóknak. Lefutottam nagy nehe­ zen, de nem mondhatnám, hogy jól esett, sőt… azonban eszembe se jutott feladni, szépen lassan elkezdtem edzeni, köröket futottam a Margitszigeten, majd feljártam a Normafára is. Egy-két hónap múlva már lefutottam a fél-maratont, majd nem sokkal utána teljesítettem 32

kilométert, és azóta is futok, futok... • Közben viszont már egyre inkább kerékpározik is, nem? Igen, ez ugyanis komfortosabb, mint a futás – legalábbis az ízületek terhelése szempontjából –, és ez még a hegyi ke­ rékpározásra is igaz, amit mostanában művelek. Nem véletlen, hogy a futók száma az idősebb korosztályokban, úgy ötven felett erősen megritkul, míg soksok idősebb embert láthatunk vígan ke­ rékpározni. Sőt, a kerékpárban ilyen kor­ ban még fejlődni is lehet, olyannyira,

19

sík terepen való kerékpározás… A hegyi bringázás azért már keményebb, ugyanakkor nagyon nagy élmény is, mondjuk, Ausztriában, 2000-2500 méteres hegyeken. Most már néhányan rendszeresen járunk ki hosszabb-rövidebb versenyekre, de persze nem a verseny az elsődleges: az életmód fontos, nem az eredmény – az csak egy szintfel­ mérő, saját magunkhoz képest. Voltunk már több mint egy hetes versenyen is; ezt sokszor összekötjük nyaralással, te­ hát előtte vagy utána eltöltünk még egy hetet arrafelé, így anyagilag is jobban jövünk ki.

hogy – ugyan nem vagyok büszke rá, de – engem ötvenhatvanéves osztrák vagy német kerékpárosok egy-egy ot­ tani versenyen rendszeresen megvernek a hegyen. Ők per­ sze általában komoly versenyzők voltak korábban valami­ lyen sportágban, és most levezetésképpen művelik a ke­ rékpárt. Ugyanakkor kint az idősebbek nemcsak azért jók, mert korábban sportoltak, hanem elsősorban azért, mert rendszeresen, életmódszerűen űzik a sportot. Mindenkép­ pen hamis az a vélekedés, hogy a sportolást csak fiatalon érdemes elkezdeni: sokan éppen hogy ötven év felett, pél­ dául súlyproblémák miatt kezdenek el kerékpározni, és megváltozik az életük, szinte elkezdenek fiatalodni… A kerékpározás lényegéhez tartozik, hogy nem terheli fe­ leslegesen az ízületeket, ugyanis mentesíti az embert a sa­ ját súlyának a cipelésétől! Ha valaki elkezd kerékpározni, azzal inkább sokat segít az ízületeinek, mivel ez a mozgás nagymértékben javítja ezeknek a részeknek a keringését. Gondoljunk csak bele, hogyan kezdődik egy reumás pana­ szokkal küszködő ember napja: reggel alig tud kikászálódni az ágyból, annyira fáj mindene, azután teszi a dolgát, jönmegy, szép lassan „bemozognak” az ízületei, és délelőtt már egészen jól érzi magát. Nos, ezt végzi el intenzíven a

20

• Mindehhez mennyire táplálkozik tudatosan? Sajnos, meglehetősen rendszertelen az életem, tehát nem tudom például mindig éppen a megfelelő időben magam­ hoz venni az ennivalót, de azért igyekszem odafigyelni. Rendszeresen fogyasztok táplálék-kiegészítőket, antioxi­ dánsokat, karnitint, egyéb sejtanyagcsere-fokozókat stb., tehát olyasmit, ami az edzéshez kell. Edzés után pedig oda­ figyelek a kellő mennyiségű fehérje bevitelére, például tur­ mix formájában, ami az izomrostok épülését szolgálja. Más­ képpen táplálkozom felkészülési időszakban, és máskép­ pen versenyidőszakban – utóbbi előtt többek között egy­ hetes szénhidrát-feltöltést szoktam tartani, hogy az izmok­ ban a „raktárak” tele legyenek. • Az világos, hogy a komolyabb sportoláshoz hozzá lehet igazítani a táplálkozást is, de a sport, a mozgás önmagában vajon mennyire változtathatja meg táplálkozási szokásainkat a helyes irányban? Bizony, ez szinte automatikusan is megtörténik: ha valaki elkezd mozogni, sportolni, egy idő után egyszerűen mást fog kívánni, mint előtte. Egy kiadós mozgás után például kevésbé kívánja az ember a szénhidrátban dús, illetve zsí­ ros ételeket, mert valahogyan érzi, hogy a szervezetének erre most nincs szüksége, nem fogja tudni jól feldolgozni ezeket. Vagyis szinte automatikusan eltolódik a táplálkozás például a zöldségek, saláták felé. Ma nagy divat a lúgosítás – nos, a zöldségek éppen ebbe az irányba hatnak, és ez kí­ vánatos módon éppen az izmok savasodását ellensúlyozza! Mindez persze nem jelenti azt, hogy egy hosszabb edzés,

vagy komolyabb verseny után ne inna meg az ember egy jó korsó sört… Ne fe­ lejtsük el, hogy ma már szinte egységes az a tudományosan megalapozott állás­ pont, mely szerint heti mintegy három egységnyi alkohol bizonyítottan csök­ kenti a szív-és érrendszeri megbetege­ dések kockázatát. • Ide, a patikába viszont a betegek többek között éppen ilyen betegségekre való gyógyszerekért járnak… Igen, erre én úgy tekintek, mint egy pil­ lanatnyilag érvényes helyzetre, amely­ ben a betegségek gyógyításában vala­ hogyan az a tendencia győzött a mi civi­ lizációnkban, hogy elsősorban a vegyé­ szetet vessük be a küzdelemben. Mosta­ nában azonban már azért más tendenci­ ák is kezdenek érvényesülni, például egyre nagyobb teret kap az ún. holiszti­ kus orvoslás, vagy a hagyományos kínai gyógymódok alkalmazása, egészen a meditációs technikák elfogadásáig. A te­ rápia gerincét azonban még a gyógysze­ rek adják, a mi generációnk ebbe szüle­ tett bele, elsősorban ehhez kell tehát al­ kalmazkodnunk. Nem mondhatom azt, hogy én nem fogok például koleszterint csökkentő gyógyszereket tartani, tessék ezt más módszerekkel megoldani, kü­ lönben is ott vannak az esetleges mel­ lékhatások. Ha egyszer ezek a szerek bi­ zonyítottan jó irányba hatnak, javítják az életminőséget, növelik a várható élettar­ tamot, nekem kutyakötelességem ezek­ kel ellátni a betegeket, méghozzá úgy, hogy mindenkinek a legmegfelelőbb megoldást találjuk meg. Amit mindehhez én pluszban hozzá tu­

dok tenni, hogy megpróbálok a hozzánk betérőknek valamennyit átadni a moz­ gással, sporttal, egészséges életmóddal kapcsolatos szemléletemből. Konkrét ta­ nácsokkal is ellátjuk őket, hogy egy kicsit talán a gyógyszeradagokat is csökkente­ ni lehessen, az egészségesebb életmód irányába való elmozdulással. Mindez persze nem egyik pillanatról a másikra megy, ez a hosszú folyamat a gyógysze­ részi gondozás része, amelyet igyek­ szünk a lehető legjobban végezni. • Van itt ilyesmire elegendő idő, amikor esetleg sorban állnak a betegek? Ahogyan utaltam rá, ez mindenképpen egy hosszabb folyamat, nem egyetlen gyógyszerész-beteg találkozás alatt va­ lósul meg. Nagyon fontos, hogy a bete­ geknek kialakuljon a bizalma egy patika, illetve az ott dolgozók iránt: akkor vissza fognak járni, nagyon sok esetben sze­

mélyhez is kötődve. Az így kialakuló kapcsolatokban sok mindenre nyílik le­ hetőség, és ez túlmutat a primer terápiás folyamaton, az alapvető gyógyszerészbeteg kapcsolaton, hiszen sokszor – amikor éppen van idő, és nyugodtak a körülmények – egészen a családi problé­ mákig visz az út ezekben a beszélgeté­ sekben. A havi néhány ilyen találkozás éves szinten már, mondjuk, negyven-öt­ ven alkalmat jelenthet: mindig csak egy kicsit léphetünk előre, de hosszú távon mindez sokat érhet. A sportolást sem úgy kell elkezdeni, hogy az ember vesz egy biciklit, és el­ megy a hegyi versenyre. Tessék, mond­ juk, első lépésben a szokásos vasárnap délutáni cukrászda-látogatást megpró­ bálni autó helyett kerékpárral lebonyolí­ tani – aztán már lehet, hogy megjön a kedv komolyabb bringázáshoz is… László István

21

Szerelem és depresszió

Ha az ember szerelembe esik, rendszerint az ösztönei, de legalábbis az indulatai veszik át a hatalmat. Persze, tisztelet a kivételnek, de az esetek többségében nem tévedünk sokat, ha azt mondjuk, hogy kapcsolati problémáink túlnyomó része leginkább személyiségünkből fakad. De vajon mi az, amivel korunk, a XXI. század nehezíti meg a dolgunkat? 22

Dr. Belső Nóra pszichiáterrel beszélgetünk az egyik legjellemzőbb kortünetről: a depresszióról, ami talán a legsúlyosabb próbatétele lehet egy szerelmi kapcsolatnak.

Dr. Belső Nóra • Az, hogy a modern vagy még inkább: posztmodern szerelmeseket jobban megpróbálja az élet, mint mondjuk a száz évvel ezelőttieket, csak gyenge kifogás, vagy ez a kor valóban súlyosabb terheket rak a kapcsolatokra, mint a korábbiak? Nem hiszem, hogy lett volna olyan kor az elmúlt évez­ redekben, amikor egyszerű dolog volt kiigazodnunk egy szerelmi kapcsolatban, de abban biztos vagyok, hogy ez a mostani számos szempontból megnehezíti a kapcsolatoknak talán nem is annyira a kialakulását, sokkal inkább az elmélyülését és megtartását. Ha pél­ dául szokásos panaszunkat, az időhiányt vesszük: egyrészt igaz, hogy kevés időnk jut egymásra, mert – ki ezért, ki azért – rengeteget dolgozunk, miközben ettől függetlenül is jóval nagyobb tempót diktál az élet, mint akár csak 20 vagy 30 évvel ezelőtt. Másrészt viszont a modern kommunikáció áldása – vagy éppen átka –, hogy gyakorlatilag a nap minden percében kapcsolatban vagyunk egymással. Gondoljon csak bele, nincs élő ember, aki a mobiltelefon és az inter­ net, újabban ráadásul a közösségi oldalak világában ne sugározna jeleket magáról a nap 24 órájában. Ad absurdum azzal is, ha ellenáll, megpróbál kiszállni: ki­

kapcsolja a telefonját, nem jelentkezik be az interne­ ten ide-oda... A szerettei, amint újra elérik, számon kérik majd rajta a kimenőt. Ugye ismerős? Szóval azt kell mondanom, hogy ez az időmizéria – mindkét vo­ natkozásában – alaposan bele tud kavarni egy szerel­ mi kapcsolatba. • Érdekes, amit mond, hiszen az ember azt gondolná, hogy a szerelmesek mindig együtt akarnak lenni. Hogy a nagy rohanás közepette áldás, ha legalább a virtuális térben nem kell elválniuk egy percre sem... Hogyne, a kapcsolatokat eleinte valóban megédesíti a sok sms, e-mail vagy chat. Ugyanakkor ezek által vil­ lámgyorsan át is esünk a kapcsolatépítés amúgy an�­ nyira izgalmas, és a továbbiak szempontjából annyira lényeges kezdeti szakaszán. Azon, amelyben a vágy­ nak kellene dominálnia. Én ezt nagyon fontosnak tar­ tom. Mármint a vágyakozást, ezzel összefüggésben a várakozást, amihez ma már olyan keveseknek van tü­ relmük. Pedig ennek a kettőnek alapvető szerepe van a kapcsolat elmélyülésében, egészen pontosan annak megalapozásában. Ha a másik, akit szeretek, nincs mindig kéznél, az nemcsak rossz, hanem jó érzéseket is szülhet. Az ember fantáziál, felidéz emlékeket, ter­ veket sző, vágyképeket fest, töpreng, morfondíroz, és ez mind-mind megerősítheti őt a választásában. Illet­ ve, ami legalább ennyire fontos: megtartja annak tu­ datában, hogy akit szeret, egy másik ember, akinek saját személyisége, saját élete van, és ezeket illik, sőt érdemes tiszteletben tartani. Ez elvezet egy másik rendkívül fontos kérdéshez, és ez a bizalom. Akinek van alkalma megélni azt, hogy a párját lehetetlen és

23

szükségtelen is folyamatosan ellenőriznie – habár erre számos eszköz kínálkozik, itt érünk vissza a mobiltelefon­ hoz és társaihoz –, annak van esélye elkerülni a szerelmi kapcsolatok leggyakoribb és legmélyebb csapdáját: az örökös gyanakvást, ami aztán maga alá temet mindent, ami csak jó lehet a szerelemben, és persze előbb vagy utóbb véget is vet neki. Ezért mondom, hogy ha ez a kez­ deti időszak túl rövid, az ingataggá teheti a kapcsolatot. • Jól értem, hogy azt mondja, néha érdemes nem megírni, de legalábbis nem elküldeni egy-egy szerelmes üze­netet, vagy nem lebonyolítani egy-egy telefont? Igen, pontosan erről beszélek. Az ugyanis, hogy szünet nélkül kommunikálunk, lehetetlenné teszi, hogy kialakul­ jon a hiányérzet, aminek a hasznát az előbb már részletez­ tem. Arról nem is beszélve, hogy a folyamatos párbeszéd rendkívül fárasztó. Egy ideig jól esik, de aztán telítődik az ember, és az egész az ellenkezőjébe fordul. Sokaknál elég gyorsan elvárássá válik, hogy partnerük mindenről, ráadá­ sul mihamarabb beszámoljon. Ez egy olyan frontot nyit a kapcsolatban, ahol legfeljebb elvérezni lehet, győzni nem nagyon tud egyik fél sem. Az a tapasztalatom, hogy a sze­

24

relmesek többségének fogalma sincs arról, milyen fontos az, hogy az ember egy szerelmi kapcsolatban is önmaga maradjon: hogy képessége és főleg joga legyen megőriz­ ni a magánszféráját, még akkor is, ha az érthető és termé­ szetes módon valamelyest összébb zsugorodik. • A páciensein mit lát? Kapcsolataikban mivel küszködnek leginkább? Az én szakterületem a depresszió; kifejezetten kapcsolati gondokkal ritkán fordulnak hozzám, de miután ezek a de­ presszióval mindig együtt járó problémák, azért időről időre felmerülnek. Szóval, amennyire én látom – ha most eltekintünk a depresszió vonatkozásaitól –, az emberek többsége leginkább attól szenved, hogy felnőttként el­ veszti a viszonyítási rendszert, amelyben elhelyezhetné önmagát, az életét, mindazt, amit tesz vagy mások tesz­ nek. Amíg gyerek, keretet szab számára a család, az okta­ tási intézmények, bizonyos mértékig még a felsőoktatás is, aztán vége. Amint kikerül a nagybetűs életbe, azt látja maga körül, hogy minden viszonylagos. Ez persze nem je­ lenti azt, hogy nincs semmiféle stabil viszonyítási pont; éppen csak azok közül, amelyek ismerősek lennének, sok­

ról kijelentettük az elmúlt évtizedekben, hogy már nem érvényesek, az új keletűekről pedig még nem igazán tudjuk, hogy mit is kezdjünk velük. Sokat a di­ vat hoz és visz, ezek becsapósak. Vagyis azt kell mon­ danom, hogy a pácienseim közül sokan azzal bajlód­ nak, hogy kiderítsék, vajon mi a normális és mi nem. Hogy rájöjjenek, amit ők éreznek vagy csinálnak, az végeredményben megengedhető-e, vagy nem, sza­ bad-e, vagy nem. Márpedig amíg az sem világos, hogy a magunk számára hol húzzuk meg a határo­ kat, elég nehéz boldogulnunk egy másik emberrel, nem igaz? • Hát igen, csakhogy az ember menet közben nem látja ennyire világosan a dolgokat. Ha szerelmes lesz, és viszontszeretik, megindul a szekér, és mire felocsúdik, már házas, vagy éppenséggel szakított. Mit tanácsol, mi az a – mondjuk – három dolog, amit érdemes végiggondolni, mielőtt az ember efféle döntést hoz? Ezt így nagyon nehéz megközelíteni, már csak azért is, mert embere válogatja, hogy kinek mit tanácsos megfontolnia, amikor lépésre készül a párkapcsola­ tában. Azt viszont érdemesnek tartom megemlíteni, milyen érdekesen alakulnak a házasságkötések mos­ tanában. Azt látni, hogy a párok vagy nagyon hamar, húszas éveik elején családot alapítanak, vagy arány­ lag későn, a harmincas éveik közepe-vége felé adják be a derekukat. Mindkét választás indokolható, nem nehéz megérteni a vonatkozó érveket sem, de arra jó odafigyelni, hogyan csúszik el az életkor szabta élet­ szakaszok megélése. Ez pedig alkalmasint lehet gond. Arról van szó, hogy miközben a kötődés ké­ pességének kialakulását a szakemberek a húszas éveinkre teszik, ennek elébe vágni egy házassággal, gyermekvállalással, nem kockázat nélkül való. Ugyanez a helyzet a késői gyermekvállalással is: ha valakinek pici gyerekei vannak a negyvenes évei ele­ jén, az jelenthet a kelleténél nagyobb kihívást, már csak amiatt is, hogy egy korábbi életszakasz feladatá­ val kell bíbelődni; kicsit mintha meg kellene állítani

az időt, ami azért az emberen belül feltartóztathatat­ lanul halad tovább, és el is végzi a maga munkáját. Ezekből az elcsúszásokból is adódhat bőven konflik­ tus egy párkapcsolatban. • És ezektől egy idő után depresszióba esünk. Mármint olyanfajta lehangolt, elkeseredett, néha pánikszerű hangulatba, amit a köznyelv annak nevez. Lehet-e egyértelmű különbséget tenni a depressziós lelkiállapot és az orvosi értelemben vett depresszió között? Feltétlenül. A legnyilvánvalóbban az idő tesz köztük különbséget. Mi, orvosok ugyanis akkor beszélünk depresszióról, ha a perspektívavesztés, motiválatlan­ ság, bűntudat és önértékelési válság okozta lehan­ goltság két hétnél is hosszabb ideig tart. Nyilvánvaló, hogy az előbbi felsorolás összes eleme, külön-külön is vagy számtalan variációban, bárkinek okozhat rosszkedvet, akár kétségbeesést is, de az egészséges emberek ezen aránylag rövid időn belül fölülkere­ kednek. Mindig találnak maguk körül vagy akár csak a fejükben olyan kapaszkodókat, amelyeket megra­

25

gadva ki tudnak emelkedni az érzelmi csávából. A de­ pressziósok segítség nélkül képtelenek erre. Hadd te­ gyem hozzá, hogy a depressziónak lehetnek testi tünetei is, tehát nem mindig lehangoltság formájában jelentke­ zik. Maszkírozott depressziónak nevezzük azokat az ese­ teket, amikor a lelki válság megbújik, mondjuk, krónikus fájdalmak, alvászavar vagy menstruációs problémák mö­ gött. A sort persze folytathatnám: nagyon sokféle szervi bántalom kivizsgálása végződik úgy, hogy minden lelet negatív. • Miközben a depressziónak is lehetnek pusztán testi kiváltó okai, ugye? Ez így van. Számos képalkotó eljárással kimutathatóak azok az eltérések, amelyek depressziós panaszokat okoz­ hatnak. Ezen kívül biokémiai háttere is lehet ennek a di­ agnózisnak. De akárhogy is, a legfontosabb, hogy nem szabad semmibe venni vagy hisztinek titulálni ezeket a panaszokat, mert ha elmélyülnek, annak legtöbbször tra­ gédia a vége. Bár egy ilyen lelkiállapotban az ember aránylag kevéssé fogékony – vagy túlságosan is az – a

26

környezete véleményére, a tapasztalat azt mutatja, hogy a család jelzi elsőként, ha valami nem stimmel. Vagyis ér­ demes odafigyelnünk arra, ha valaki megjegyzést tesz a viselkedésünk megváltozására, esetleg kérdőre von ben­ nünket, mitől lógatjuk az orrunkat, miközben úgy tűnik, minden rendben van. Vagy akár arról érdeklődik, miért kerüljük hosszú ideje a baráti társaságot, miért gubbasz­ tunk magunkban. Adott esetben ezek ingerlő kérdések, tudom, de ha sikerül kidühöngenünk magunkat, és aztán mégis csak szembenéznünk velük, életet menthetnek. • És mit tehet a környezet, egy partner, amikor ez nem sikerül? Amikor a dep­­resszióban szenvedő kikéri magának, illetéktelen beavatkozásnak tekinti, ha kérdőre vonják? Nem szabad feladni, ez a lényeg. Tudom, hogy csúnyán hangzik, de akár a zsarolásig el kell menni, ha a másik az együttműködés összes felajánlott formáját elutasítja. Ez egy nagyon nehéz, a szó szoros értelmében lehúzó, ne­ hézkessé tevő tünetegyüttes, minden szempontból zárt lelkiállapot, amelyből csak nagy erőfeszítés árán képes ki­ nézni – hát még kimozdulni! – az ember. Ezért mondom, hogy nem szabad annyiban hagyni. És hadd tegyem hoz­ zá, hogy az egészséges partner életével is számolni kell egy ilyen esetben. Azért sem szabad kiszolgálni a de­ pressziós ember szenvedéseit, mert miközben rajta ez nem segít, körülötte mindenki tönkremegy, összeroskad az alatt a lelki teher alatt, amelyhez a depressziós ember ragaszkodik. Szigorú leszek, de azt kell mondanom, hogy ha semmi sem használ, akkor nem marad más, mint hogy az egészséges félnek mentenie kell a maga életét. Flóri Anna

27

A

reflux

népbetegség

Napjainkban a gastro-oesophageális reflux (GERD) népbetegségnek számít: egyes statisztikai adatok szerint az emberek húsz százaléka mintegy hetente egyszer, tíz százaléka hetente háromszor küzd refluxos panaszokkal. 28

A refluxbetegséget önálló kórképként először a New York-i Mount Sinai Hospital gasztro­ ente­ ro­ lógusa, Asher Winkelstein írta le, 1934-ben. Tudo­ mányos közleményének címe „Gyomorsav eredetű nyelőcsőgyulladás – egy önálló kórkép” (Peptic esophagitis: A new clinical entity) volt. Winkelstein cikkében tulajdonképpen egy teóriát írt le, mely­ nek lényege, hogy a nyelőcső nyálkahártyáján meg­ figyelt bizonyos elváltozásokért a gyomor­ nedv tehető felelőssé. A reflux oeso­pha­gitis kifeje­ zés egy évtizeddel később született. Philip Allison­ tól származik, aki 1946-ban felismerte, hogy a nyál­ kahártya-sérülés kialakulásában a reflux mechaniz­ mus – azaz a gyomortartalom nyelőcsőbe történő visszajutása – alapvető szerepet játszik. Manapság a gastro-oesophageális reflux (GERD) népbeteg­ ségnek számít: egyes statisztikai adatok szerint az emberek húsz százaléka kb. hetente egyszer, tíz százaléka pedig hetente három alkalommal küzd refluxos panaszokkal. Philip Allison definíciója tulajdonképpen még a mai napig tartja magát: a refluxbetegség lényege, hogy a gyomor legtöbbször savas tartalma vissza­ jut a nyelőcsőbe, és ennek következtében jönnek létre a kellemetlen, elsősorban gyomorégéses tü­ netek. A diagnózis kimondásához szükséges, hogy a betegnek legalább hetente kétszer legyenek pa­ naszai. A kórkép oka, hogy a rekeszizom alsó, nye­

lőcsövet záró izma nem elég erős, nem zár eléggé, a gyomortartalom ezért vis�­ szafolyik a nyelőcsőbe. Ezt egyszerűen az izom öregedése is előidézheti, de túl­ súllyal küzdő embereknél is igen gyakori jelenség, mert a belső szervekben lévő zsír felnyomja a gyomrot, lazítva ezzel a nyelőcső alsó záróizmát. Minél több súlyfölösleggel rendelkezik valaki, annál nagyobb esélye van a refluxbetegségre. Az elhízottak 30-40 százaléka szenved GERD-ben. Egyes ételek és italok, például a kávé, a kakaó, az alkoholos és szénsavas italok, a csokoládé szintén fokozzák a reflux-kész­ séget, de nagyon gyakran a dohányzás áll a betegség hátterében. Bizonyos gyógyszerek, például szív- és érrendszeri betegségek vagy asztma kezelésére al­ kalmazott szerek is lazíthatják a záróiz­ mot, és vannak olyan készítmények is, ame­lyek a savtermelés fokozásával segí­ tik elő a refluxos tüneteket. Az ilyen páci­ ensek refluxterápiáját természetesen a szükséges szívgyógyászati vagy egyéb kezelés figyelembevételével tervezik meg. Bár népbetegségről van szó, a reflux di­ agnózisának felállítása ma sem könnyű, a tünetek ugyanis sokfélék lehetnek, és sokszor más betegségre is utalhatnak. A reflux gyakran okoz�������������������� például������������ szívinfark­ tusra vagy koszorúér-betegségre utaló erős mellkasi fájdalmat, köhögést, erős köhögési rohamokat, állandó torokkö­ szörülést, rekedtséget. Sokszor előfor­ dul, hogy az illető először gégészhez vagy kardiológushoz kerül, és csak las­ san derül ki, hogy a panaszokat nem gé­

gészeti vagy kardiológiai betegség, ha­ nem reflux okozza. A GERD kezelésére ma elsősorban pro­ tonpumpa-gátló gyógyszereket használ­ nak. Ezek szelektíven a gyomorban hat­ nak, és megakadályozzák a gyomorsav képződéséhez szükséges aktív transz­ port folyamatokat. Amennyiben a pro­ tonpumpa-gátló hatására a páciens pa­ naszai megszűnnek, annak diagnoszti­ kus értéke van. Biztos diagnózist azon­ ban a nyelőcsőben mért pH-érték ad: ha ez négy alatt, vagyis az erősen savas tar­ tományban van, akkor a refluxbetegség ténye kimondható. Ezt a vizsgálatot min­ dig elvégzik, ha a beteg hatástalannak érzi a gyógyszeres kezelést. Így egyéb­ ként az is igazolható, hogy valóban ha­ tástalanok-e az orvosságok. Olyan pácienseknél azonban, akiknek epehólyagját eltávolították, és ezzel meg­szűnt az epeelválasztás étkezéshez kötött szabályozottsága, az epés béltar­ talom is visszaáramolhat a gyomorba, il­ letve a nyelőcsőbe. Ilyenkor a gyomor­ sav termelését visszaszorító gyógyszerek nem segítenek, ezért a kezelés ún. pro­ kinetikumokkal történik, melyek segítik a záróizom összehúzódását, illetve fo­ kozzák a nyelőcső mozgását. A pontos diagnózis érdekében a záróizom tónusát is meg lehet mérni. Előbb-utóbb min­ den refluxos betegnél végeznek gyo­ mortükrözést, mert a nyelőcső nyálka­ hártyáját másféle hámsejtek borítják, mint a gyomorét, és ezeket a savas kö­ zeg károsíthatja, illetve gyulladásos el­ változásokat hozhat létre, sőt rákmeg­

előző állapot, ún. Barett-szindróma is ki­ alakulhat. Amennyiben a gasztroentero­ ló­gus a nyelőcső károsodását észleli, a továbbiakban a nyelőcsőrák megelőzése érdekében rendszeres endoszkópos vizs­ gálatokat végez. További veszélyt jelenthet, ha a nyelő­ csőben heges szűkület alakul ki, amely nyelési zavarokat okozhat, és műtéti be­ avatkozást tehet szükségessé. Ilyenkor vagy endoszkóppal tágítják ki a nyelő­ csövet, vagy laparoszkópos antireflux műtétet végeznek. Ez utóbbit fiataloknál is szokták alkalmazni, hogy ne kelljen év­ tizedeken át protonpumpa-inhibitoro­ kat szedniük. A szakemberek szerint a GERD megfelelő gyógyszeres terápiájá­ val nemcsak az életminőség javítható, hanem az említett súlyos állapotok kiala­ kulása is elkerülhető. A refluxbetegségek többsége azonban nem erozív jellegű,

29

ugyanakkor az ilyen, „ártalmatlanabb” kór­ké­pek­nél a tünetek többnyire inten­zívebbek. A protonpumpa-gátló szerek alkalmazásánál nagyon fontos az előírások betartása. A gyógyszert éhgyo­ morra kell bevenni, majd fél óra elteltével enni kell. A protonpumpa-inhibitorok ugyanis csak az aktív pum­

30

pákra hatnak, az aktivitást azonban az étkezés indítja el. Fél óra alatt a gyógyszer felszívódik, és már jelen van, mikor a pumpák működésbe lépnek. A gyógyszeres kezelést általában fél évig al­ kalmazzák, és csak a tünetek visszatérése esetén folytatják. Reflux esetén bizonyos életmódbeli szabályok betartása is na­ gyon fontos. A gasztroenterológusok szerint lefekvés előtt két órával már tilos enni, mert vízszintes helyzetben az étel a teli gyomorból könnyen visszafolyhat a nyelőcsőbe. Nem szabad szoros ruhát, nadrágot, szoknyát viselni. Ugyanakkor nagyon lé­ nyeges a testsúly. A reflux kialakulásának lehetősége minden egyes kilóval fokozódik, tehát a betegeket arra buzdítják, hogy próbáljanak fogyni, hiszen akár egy-két kiló is számít. Az alkohol fogyasztása is fokozza a „reflux-készséget”, mert ellazítja a re­ keszizom záróizmát, valamint szintén ellenjavallt a dohányzás, a sok kávé, tea, csokoládé fogyasztása is. Fontos a gyümölcsben, zöldségben gazdag, teljes kiőrlésű gabonákat tartalmazó, rend­ szeres és korszerű táplálkozás. A refluxos pácienseknek heti legalább háromszori aktív mozgást javasolnak, mert a fizikai aktivitás nemcsak a harántcsíkolt, ha­ nem a simaizmok tónusát is fokozza. Kaphatók olyan ágyak, amelyeket a fejnél meg lehet emelni. Ezek sok refluxos számára nyújthatnak enyhülést, mert ha az ágy lejt, a gyomortartalom nem tud visszafolyni a nyelőcsőbe. A szakorvosok hangsúlyozzák: fontos, hogy refluxos panaszokkal a betegek forduljanak orvoshoz, mert a „gyomorégés” népi gyógymódja, a szódabikarbóna inkább ártalmas, mint hasznos. Bakos Júlia

31

Fotó: Emmer László

Epres Panni, a világszép anyuka

32

Törékeny, elegáns jelenség, aki Európa számos kifutóján lépkedett már, egyebek mellett részt vett az Escada, Renee Lezard, Trussardi, Tristano Onofri és Laurelde bemutatóin is – ő Epres Panni. Az interjú előtt azonban egy egészen más szerepben mutatta meg magát: a Lactiv Plus hatalmas és egészséges, barackkrémes tortáját porciózta a Bu­rattino Általános és Szakképző Iskola nebulói között férje, Benedek Tibor, a hazai vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya segítségével. Panni végtelen türelemmel játszott, beszélgetett a gyerekekkel, így először két saját gyerekéről, Mórról és Barkáról kérdeztem.

Fotó: Borzi Vivien

• Ők életük nagy részében Olaszországban nevelkedtek; nagyon másképp nevelik ott a gyerekeket, mint itthon? Igen. Vannak pozitív és negatív különbségek is. Az például nagyon tetszett, hogy azok a tradíciók, amelyek szerint a család összetart, és együtt marad, nagyon erősek Olaszország­ ban. Másrészről viszont számomra az olasz anyák túl határozottak, kevésbé lágyak, mint a magyar nők. Úgy éreztem, hogy az olasz pá­ roknál felcserélődtek már a szerepek, és sok­ szor az anya viselte a nadrágot. Az alatt az öt év alatt, amíg az olasz játszótereken ültem, gyakran láttam olyan anyát is, aki önmagát akarta igazolni a gyerekneveléssel, és mások előtt szerette volna bizonyítani, milyen jó anya. Ezért aztán „túlnevelte” a gyereket, vagyis mindenért rászólt, amivel persze csak azt érte el, hogy egy idő után már nem volt súlya a szülői szónak. • Sok kérdésben neked is egyedül kellett döntened Olaszországban, hiszen a szülők, barátok messze voltak, és a párod

33

Fotó: Emmer László sem lehetett mindig veletek. Ez nagyon nehéz volt? Volt ilyen pillanat, annak ellenére, hogy szerencsére csak ritkán voltam teljesen egyedül, mivel Tibor csak rövidebb időszakokra utazott el. Nem a nagy dolgokban nehéz ilyenkor dönteni… Hogy értsd: az olyan kérdésekben, mint például hogy hová járjanak oviba a gyerekek, vi­ szonylag egyszerűen és együtt hoztunk döntést. De elő­ fordult, hogy kimerülten álltam éjjel háromkor, és nem tudtam, melyik gyógyszert adjam be a lázas gyerekemnek. Akkor annyira jó lett volna valaki, aki segít egy kicsit, nem is feltétlenül, hogy elmondja, mit kell csinálni, csak meg­ erősíteni engem, hogy minden rendben lesz. De nem volt a közelben nagymama vagy barátnő, a gyerekorvost pe­ dig nem lehetett elérni. Az tényleg nehéz volt. • Meglátod a gyerekeidben saját magadat? Igen! A kisfiunk olyan, mint én, de az apja jellemét örökölte. • Azaz? Születésétől fogva nagyon fegyelmezett. Amikor megszü­ letett, ámultunk-bámultunk: soha nem ébredt fel, nem sírt fel éjszaka. Vele mindig mindent meg lehet beszélni, soha életében nem hisztizett még. Ha valamire azt mondom, hogy nem, akkor azt mondja, jó. Nyilván ennek meg lesz az ára: számára az élet nehezebb lesz, mint a kislányunk­ nak, akiről viszont lepereg egy csomó minden. Ő többet

34

fog küszködni saját magával is. De Mór nagyon szereti a versenyhelyzeteket, és nagyon kitartó. • Mit értenek meg abból, hogy ti híresek vagytok? Nekik még természetes, hogy az apjukat megállítják az ut­ cán, és aláírást kérnek, vagy hogy benne vagyunk a tévé­ ben. De most még védve vannak, mert egy nagyon barát­ ságos óvodába járnak, ahol a szülők is összetartanak. Nyil­ ván, ha majd nagyobbak lesznek, és más közösségbe jár­ nak, akkor ezzel másképp fognak szem­ besülni. Akkor majd választhatnak, hogy ők mennyire szeretnének ebben részt venni. • Láttak téged a kifutón? Igen. Nem sok bemutatón voltak, de szerettem volna, hogy lássák, mit dolgoztam nagyon sokáig, és mit dolgo­ zom még mindig. Az egyik ilyen alkalommal kaptam meg Mórtól életem egyik legszebb bókját. Egy Náray Tamás be­ mutatón, amire Tibor eljött a két gyerekkel, gyönyörű, nagy ruhákban vonultunk. Barka – látni kellett volna az ar­ cát – csodálattal tapsolt, közben azt suttogta: „apu, majd én is ilyen szeretnék lenni”. Mór pedig csak ült, szótlanul, viszont ami­kor vége lett, és kijöttem, megfogta az arco­ mat, és azt mondta: „mama, olyan szép vagy, mint a világ”. • Ha a lányod tényleg modell akar majd lenni, mit fogsz mondani neki? Én egyáltalán nem tiltanám ettől, sőt támogatnám benne. Nekem az édesanyám, akit a példaképemnek tekintek, azt mondta, amikor 17 évesen elindultam a modell pályán: ha eddig nem sikerült beléd nevelnem azt a tartást, amit sze­ rettem volna, akkor most már úgysem fog sikerülni. • Tisztában voltál azzal, hogy szép vagy? Tisztában voltam azzal, hogy nem vagyok csúnya, de ez számomra sosem volt központi kérdés. • Miért, számodra mi a szép? A nővérem. De ha általánosságban kérdezed, Tibort kell idéznem: szép az, ami vonzza a tekintetet. Egyébként tisz­ tában voltam azzal, hogy alkalmas vagyok modellnek. Pici koromtól kezdve voltak a szüleim barátai között olyanok, például Pataki Ági, akik már akkor látták, hogy megállnám a helyem a kifutón, amikor még csak tízéves voltam.

Fotó: Borzi Vivien

• Mi kell ahhoz, hogy valaki igazán jó modell legyen? Nyilván nem elég az alkat, nagyon sok min­ dennek kell klappolnia, és ez nem feltétlenül szépséget jelent. Kell még valami – nem aka­ rom az elcsépelt kisugárzás szót használni –, ami kiemeli az illetőt a többi nagyon szép és vékony lány közül. Talán úgy lehetne körülír­ ni, hogy az igazán jó modellnek kevesebb ci­ vil arca van, mint annak, aki mással foglalko­ zik. De nagyon nehéz megmondani, hogy va­ laki miért alkalmas, vagy miért nem. • A modellversenyek alkalmasak arra, hogy kiderítsék ezt? Egy jó verseny alkalmas lehet erre. Én is úgy kezdtem a pályámat, hogy második lettem a Supermodel of the World magyar fordulóján, még 1994-ben. Az a tizenöt lány, aki akkor be­ jutott a döntőbe, szinte azonnal kapott mun­ kát, és utána évekig, évtizedekig dolgozott. A zsűriben ugyanis a szakma képviselői ültek, akik – emlékszem – rögtön verseny után oda­ jöttek, és már másnaptól mehettünk a válo­ gatásokra és bemutatókra. • Amikor a The Beauty Ambassador versenyen voltál zsűritag, hogyan döntötted el, ki lenne a legalkalmasabb szépségnagykövet? Kezdjük azzal, hogy ha erre a feladatra tíz-ti­ zenöt évvel ezelőtt kértek volna fel, nem let­ tem volna alkalmas rá. Sokkal könnyebben ítélkezünk fiatal korunkban, és nehezebben vesszük észre az emberi szépségeket. Most már közel vagyok a negyvenhez, és pontosan látom azt, hogy a szépség mennyire összetett dolog. Nem feltétlenül az a szép, akinek sza­ bályosak a vonásai, vagy tökéletes a teste. Akármennyire elcsépelt szövegnek tűnik, hiá­ ba legyintenek rá, létező dolog a belső szép­

35

Fotó: Emmer László

36

ség. Ahhoz pedig, hogy valaki igazán szép legyen, ezeknek a belső érté­ keknek összhangban kell lenniük a külsővel, a megjelenéssel és ez még csak nem is kor kérdése. • Te milyen öregasszonynak képzeled el magadat? Olyan, mint a nagymamám, aki 89 évesen még mindig nő. Odafigyel ma­ gára, mindig ápolt, mindezt úgy, hogy emellett szuper nagymama is. De eszembe jut még egy idős hölgy, akit pár évvel ezelőtt láttam, egy nyara­ lás alkalmával. Nagyjából hetvenéves lehetett, és kifejezetten szép néni volt, farmerban, egyszerű fehér pólóban, ősz, összefogott hajjal. Annak ellenére volt fiatalos, hogy nem tett semmit, hogy eltakarja a korát: nem festette a haját, nem akart fiatalnak látszani. Olyan elegáns volt és finom, hogy a mai napig nem felejtettem el. Na, olyan szívesen lennék. • Egy korábbi interjúdban azt mondtad, fontos, hogy egy nő megfelelő értékrenddel és stílussal bírjon. Ez az értékrend lehet a sorvezető abban is, hogy milyen munkákat vállalj el? Természetesen. Ahogy teltek az évek és egyre többet dolgoztam, egyre magabiztosabb lettem, és szabadabban válogathattam már a munkák között, de min­dig is voltak olyan felkérések, amelyekre nemet mondtam, és ma is nemet mondanék, hiába ígértek egyre több pénzt. Ezzel védtem magamat, később pedig ezzel védtem a családomat is. Persze, van olyan munka is, amire örömmel mondok igent, ilyen volt a Lactiv Plus kam­ pány is. Talán azért, mert ebben valóban hiszek: a doktor nénink tanácsá­ ra például évente egyszer probiotikus kúrát tart az egész család, és eb­ ben nagy segítség a Lactiv Plus. Ilyenkor a gyerekek is minden nap kap­ nak belőle, még akkor is, ha nem betegek. Természetesen, ha antibioti­ kumot kell szedniük, akkor mindenképpen fontos a probioti­kum. Ez már Olaszországban is így volt; sajnos akkoriban még elég sokat voltak bete­ gek a gyerekeink, és az olasz orvos elég gyakran írt fel antibiotikumot. • Mivel szeretnél még foglalkozni? Annyi minden van a fejemben, hogy nem szeretnék egy-egy dolgot kira­ gadni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem csinálok semmit; járok iskolá­ ba, elvégeztem például egy gyerekrajz-elemzéssel foglalkozó tanfolya­ mot, részben azért, hogy megértsem a saját gyerekeimet. Persze nem zár­ható ki teljesen, hogy később ezzel komolyabban is foglalkozni fogok, hiszen a gyerekek nagyon a szívem csücskei. De most szinte tökéletes az egyensúly a munkám és a családom között, úgyhogy nem akarok változ­ tatni. Kovács M. Veronika

az egészség

győzelme

C-VITAmIN KÉTSzeReS élőflóra tartalom

Az újgenerációs Lactiv Plus segít pótolni a jótékony baktériumokat antibiotikumkúra, gyomor- és bélrendszeri fertőzés, illetve ennek következtében kialakult hasmenés esetén. Kétszer annyi élőflórát tartalmaz, mint a Lactiv, valamint B és már C-vitamint is, mely utóbbi hozzájárul az immunrendszer normál működéséhez. Egészségpénztári kártyára is vásárolhatóak!

Lactiv Plus Élőflórát és vitaminokat tartalmazó kapszula Lactiv Plus Balance Élőflórát és vitaminokat tartalmazó szuszpenzió Speciális - gyógyászati célra szánt – tápszerek. Az orvos által rendelt napi mennyiséget ne lépje túl! Csak orvosi ellenőrzés mellett alkalmazható. 14 éves kortól ajánlott!

37

Hétköznapi hősök – Te vagy a hős! Magyarországon évente 20-25.000 ember hal meg hirtelen szívhalál következtében. Jelentős részük megmenthető lenne, ha környezetükben lenne valaki, aki tudja, mit kell tenni, amíg a mentő megérkezik. Míg azonban az Európai Unió országaiban a lakosság túlnyomó része ismeri az újraélesztés technikáját, hazánkban csak elvétve akad ember, aki ilyen esetben mer és tud segíteni. Ha szélesebb körben is megismerik Klupács Péter mentő-technikus és Mészáros Zalán mentőtiszt új módszerét, akkor ez az arány talán javul majd. A Teva a társadalom iránti felelősségvállalásának jeleként felkarolta a programot, és azt tűzte ki célul, hogy megtanítja a lakosságot újraéleszteni. • Hogy szembesültek azzal, hogy Magyarországon a legtöbb ember nem tud újraéleszteni? KP: Nagyon gyakran mozgunk az élet és a halál közti szűk mezsgyén. Látjuk, hogy hogyan fogadják az ilyen helyzeteket

38

a családtagok, és hogy fogadják a helyszínre érkező mentő­ egységet. MZ: Tizenkilenc évet dolgoztam mentőtisztként Székesfehér­ váron. Azt láttam, hogy baj esetén az embereken eluralkodik a

pánik. Még azok sem mindig képesek felülkerekedni ezen az érzésen, akik tud­ nak valamit az újraélesztésről. Ilyenkor gyakori a dühroham, amikor a beteg fö­ lött veszekednek egymással és velünk is, hogy miért nem jöttünk egy perccel ha­ marabb. Ez persze az iszonyatos idegfe­ szültségtől van. Ezért találtuk ki a mód­ szerünket: azt reméljük, hogy akik ezt el­ sajátítják, azok gondolkodás nélkül, ref­ lexszerűen teszik majd a dolgukat, amíg mi megérkezünk. Az a cél, hogy az em­ berek egy olyan cselekvéssort sajátítsa­ nak el, amiben nem kell azon aggódni­ uk, hogy most akkor jót csinálok, vagy éppen ártok a betegnek.

hogy az eddigi módszer helyett inkább egy gondolkodás nélküli cselekvéssort kell adni az embereknek. Elindultunk egy olyan irányba, amely könnyebbé te­ szi a dolgot. Megmagyaráztam az infark­ tus kialakulását, az újraélesztés fontossá­ gát, egy ábrán megmutattam a hirtelen szívhalált…

• Miért érezték úgy, hogy ki kell találni valamit, hiszen eddig is voltak tanfolyamok? MZ: Tizenöt éve oktatom az elsősegély­ nyújtást, de azt láttam, hogy nincs sem­ mi foganatja. A fejekben ugyan megma­ radt a 16 órás tanfolyam anyaga, de ha vészhelyzetben tenni kellett valamit, ak­ kor az nem ment, a fontos dolgok el­ vesztek. Ezért gondoltuk úgy Péterrel,

• De akkor mire jó az újraélesztés? KP: Az újraélesztés életben tartja a bete­ get addig, amíg a helyszínre ér a mentő­ egység, amely már a legmodernebb tech­nikával rendelkezik. Az idő fontossá­ gát kell megérteni: hogy mindössze négy percünk van! A harmadik perc után elkezdenek elhalni az agysejtek, és már visszafordíthatatlan a folyamat. Ha eb­ ben a négy percben nem történik sem­

• Érdekli az embereket egy ilyen ábra? MZ: Nagyon is! Sokkal könnyebb így megérteni, hogy mi is történik a hirtelen szívhalál esetében, ami pedig bárkivel, bármikor előfordulhat, s csak gyógysze­ resen vagy elektromos stimulálással le­ het rajta segíteni.

mi, tehát nem indítjuk meg a keringést, nem juttatunk oxigént az agyba, akkor később már hiába indítjuk újra a szívet: talán a kórházban még elvegetál egy da­ rabig a beteg, még az is lehet, hogy ha­ zaviszik az otthonába, de abból már si­ kertörténet nem lesz. Az agyhalált nem lehet visszafordítani. A mentő pedig a legtöbbször nem tud három percen be­ lül a helyszínen teremni – ezért rettentő fontos, hogy aki jelen van, az tudja, mit kell tennie. MZ: Abból indultunk ki, hogy öt percen belül sehová nem ér ki a mentő. Felvenni a telefont, megtudni, hogy miről van szó, hogy mik a tünetek, elindulni, oda­ érni – ez mind-mind idő. Ezt az interval­ lumot kell nekünk áthidalni. Ezért van szükségünk erre a programra. Hogy le­ gyen, aki tud segíteni, amíg jön a mentő. • Az önök által kidolgozott, speciális újraélesztés miben különbözik a klasszikustól? MZ: Leegyszerűsítettük, hétköznapi nyelv­ ­re fordítottuk az egészet. Maga a nyelv is fontos! A „szabad légút biztosítás” a leg­

39

ringés omlik össze valamilyen okból, de másodpercekkel utána a légzés is. Márpedig ha nincs légzés, akkor a beteg meghalt. Ekkor kell megkezdeni az újraélesztést. • Ekkor még van esélyünk, hogy visszahozzuk az életbe? KP: Igen. Az a bizonyos négy perc akkor indul, amikor rit­ muszavar miatt vagy bármi más okból leáll a szív. Mi kí­ vülről csak annyit látunk, hogy az illető összecsuklik. Meg kell néznünk, hogy mi van vele, megrázzuk a vállát, meg­ szólítjuk. Ha nem reagál, akkor hátraszegjük a fejét, és megvizsgáljuk a légzését. MZ: Ha nincs légzés, meg kell kezdeni a mellkas nyomá­ sát. Mi most ezt úgy tanítjuk, hogy azt mondjuk: a mellkas olyan, mint egy vízzel telt gumilabda, s úgy kell eljárnunk, mintha a labdából akarnánk a vizet kipréselni. A betegnél az a cél, hogy a mellkas nyomásával vért pumpáljunk az agyba. KP: Ezt ütemesen kell végezni. Nyomás – elengedés – nyomás – elengedés. Azt tanítjuk, hogy otthon, a gyerek labdájával, zenére kell gyakorolni. Kell keresni egy 105-ös ritmusú zenét, aztán az egyik kezemet a másikra teszem, az alsó tenyérpárnát a mellkast helyettesítő labdára, és nyomom. (A BPM105 egy ritmus, ami szerintünk a legide­ álisabb a mellkas-nyomás megtanulására. A szakkönyvek 100-120 nyomás/percre teszik az ide­ális tempót.)

40

több embernek nem mond semmit, de ha két toll segítsé­ gével egy babán megmutatjuk a levegő útját, akkor azt mindenki megérti! A lényeg, hogy hátra kell hajtani a be­ teg fejét! Ekkor a nyelvcsont megemeli a nyelvet, így az nem lesz a levegő útjában.

• Mennyire kell nyomni a mellkast? Tiszta erőből? KP: Azért ezzel vigyázni kell! Minden em­ber más, például idős korban már gyengébbek a csontok. Az első nyomás­ nál mindenképpen tegyünk egy próbát, hogy a mellkas mennyit enged. Egy fiatal embert – úgy negyven-ötven éves korig – bátran lehet nyomni, de egy hetvenévesnél vigyázni kell.

• És akkor nem kell a szájára tapasztott szájjal fújni bele a levegőt? KP: Ott még nem tartunk! Azt kell megérteni, hogy mi­ lyen fontos a légzés. A hirtelen szívhalálnál először a ke­

• Önök egy versenyre dolgozták ki módszerüket. Hogyan? Vettek egy gumilabdát? MZ: Egy egész zsákkal vettünk! Állandóan ez járt a fejünk­ ben. Hol én hívtam fel Pétert, hol ő engem, így csiszoló­

dott ki az a módszer, amivel végül meg­ nyertük a Kardiológiai Társaság által meghirdetett versenyt. Hét professzor állt mellénk, mi pedig elkezdtük a mód­ szert népszerűsíteni.

• Van-e adat arról, hogy Magyarországon hányan tudnak újraéleszteni, s tudjuk-e, hogy ezen a téren mi a helyzet más országokban? KP: Az adatok lesújtóak. A Google kere­ sője szerint míg Magyarországon száz emberből mindössze három tud újra­ éleszteni, három mer odamenni segíte­ ni, addig az uniós átlag kilencven körül van! Németországban, Hollandiában ez az arány 98%. • Önök szerint ez miért van így? Ilyen alacsony az egészségkultúránk, nem tanítják az iskolában, vagy valami más oka van? KP: Szerintem az egészségkultúrával van baj. A legtöbb ember nem találkozik ez­ zel. Nem tanul újraélesztést, nem tanul elsősegélynyújtást, nem kap egészség­

nevelést. Ma csak az tud meg ezekből valamit, aki keresi a lehetőséget, s akár fizetni is hajlandó, hogy elvégezhessen egy tanfolyamot. • A megnyert verseny után mi lett a módszer sorsa? MZ: Nálunk, Fejér megyében az önkor­ mányzatnál volt egy ember, Östör Anna­ mária, aki szívvel-lélekkel mellénk állt. A

Humánszolgáltató Intézettel tanfolya­ mokat szerveztek, iskolákban is, de más­ hol is. Kis csoportokban, egyszerre tíz embert oktatunk, de mára a megyében már kétezer ember sajátította el ezt a módszert, amit Hétköznapi Hősök cím­ mel tanítunk. Nagyon örülünk annak, hogy a Teva mellénk állt, együtt – remél­ jük – nagyon sok segíteni vágyóhoz tu­ dunk eljutni!

Mélykuti Ilona – Elek László

• A szakma könnyen elfogadta az új eljárást? Nem voltak, akik szerint a régi, szájbafújásos módszer a jobb? MZ: Nem. Az Európai Újraélesztő Társa­ ság és a Magyar Újraélesztő Társaság 2011-ben már azt írta ajánlásában, hogy ha nincs légzés, akkor a mellkast kell nyomni. Persze, mi nem mondjuk azt, hogy ha valaki tud lélegeztetni, akkor ne csinálja! Csinálja – de ha nem tud, akkor inkább a mellkast kell nyomni. Ma már ez elfogadott tény.

41

Könyvajánló Michael Eysenck, Allen D. Baddeley, Michael Anderson

Emlékezet (Akadémiai kiadó)

“Gondoljon csak bele: ez a pillanat, amelyet éppen átél, és most még a tudatában van, nagy valószínűséggel ugyanúgy a feledés homályába fog merülni, mint sok más hasonló pillanat. Szinte hihetetlen, hogy egy olyan élmény, amely aktuálisan teljesen leköti a figyelmünket, ennyire tökéletesen és véglege­ sen elveszhet. Vajon ez a sorsa minden élményünknek? Ami­ kor nyolcvanévesek leszünk, akkor az egész életünknek csak 1%-ára fogunk emlékezni? Vagy esetleg megvan valahol min­ den élmény, csak éppen nem tudunk hozzájuk férni? Az emlé­ kezet valódi jelentősége olyankor válik a legnyilvánvalóbbá és legmegdöbbentőbbé, amikor cserbenhagy bennünket.” (Részlet a könyvből) Az embereket rendkívüli módon érdekli az emlékezet műkö­ dése és főleg annak károsodása, amely változatos amnéziás tünetekben nyilvánulhat meg. Az emlékezettel foglalkozó egyetemi kurzusok hallgatói már ritkán osztják ezt a lelkese­ dést. Ennek oka nyilvánvaló: ahhoz, hogy tudományosan ta­ nulmányozzuk az emlékezet működését, jól tervezett kísérle­ tekre van szükségünk, amelyek első pillantásra unalmasnak tűnhetnek, bármennyire érdekes problémát is vizsgálnak. Sze­ rencsére, ma már elég tudásunk halmozódott fel az emlékezet tudományos vizsgálataiból ahhoz, hogy a szélesebb közönsé­ get érdeklő kérdésekre is választ adhassunk. A három vezető kutató által írt mű minden bizonnyal napjaink

42

legmodernebb és legátfogóbb tankönyve az emlékezet műkö­ déséről a nemzetközi piacon. Tisztázza a legfontosabb fogal­ makat, majd szisztematikus rendben tekinti át az emlékezet kutatásának leglényegesebb területeit. Legnagyobb érdeme, hogy a laboratóriumi kísérletek és az elméleti modellek mel­ lett valamennyi témával kapcsolatban bemutatja a legfonto­ sabb gyakorlati kérdésekre adható válaszokat. A könyv első fele az emlékezet kutatásának nagy, átfogó prob­ lémáit mutatja be, mint amilyen az epizodikus emlékezet és a rövid távú emlékezet működése, vagy az önéletrajzi emlékeink szerveződése. A könyv második felében a szerzők olyan gya­ korlati problémákat mutatnak be, mint amilyen a szemtanúk emlékezete, az öregedés és az emlékezet hanyatlásának össze­ függései, vagy az emlékezet fejlesztésének gyakorlati kérdései. A XXI. század hajnalán egyetlen könyv sem lehet teljes a leg­ újabb, izgalmas neurológiai kutatási eredmények bemutatása nélkül. A szerzők közül ketten jelenleg is részt vesznek idegtu­ dományi vizsgálatokban, illetve A. Baddeley és M. Eysenck olyan betegekkel folytat kutatásokat, akiknek általános infor­ mációfeldolgozási és érzelmi problémáik vannak. Ennek elle­ nére a könyv fókuszában mégis az emlékezet pszichológiai fo­ lyamatai állnak, amelyek elég szilárd alapot biztosítanak a jövő idegtudományi kutatásaihoz és ahhoz, hogy a laboratórium­ ban nyert ismeretek a hétköznapi problémák megoldásában is alkalmazhatók legyenek.

43

44