GYÖNKI HÍRMONDÓ A Gyönki Baráti Kör Egyesület havilapja 3. évfolyam 8. szám
Megjelenik 600 példányban
2009. augusztus
Kiadó: Gyönki Baráti Kör Egyesület; Kiadásért felel: Guttmann Henrik Főszerkesztő: Gyulasi János E-mail:
[email protected]; Lapszerkesztők: Honismereti Kör tagjai Lapunk megjelenését az Önkormányzat támogatja
követhetjük, s kicsiben tanulmányozhatjuk mindezek lokális megjelenését, a sorsdöntő események helyi megnyilvánulásait és hatásait. Gyönk újkori és legújabb kori XX. századi történelme azonban olyan egyediségeket is tartalmaz, amely különlegessé teszi a település krónikáját. Az egyik ilyen momentum a német nemzetiségű lakosság folyamatos jelenléte és meghatározó szerepe a település utolsó közel három évszázados történelmében, a másik pedig a részben ennek a tényezőnek is köszönhető gimnázium létrehozása, amely ma is létezik, s hazánk legkisebb olyan településévé tette Gyönköt, amely ilyen szintű iskolával rendelkezik, mintegy oktatási központtá téve települését.
Gyönk városi címet kapott… Részlet „Gyönk Nagyközség várossá nyilvánítási kezdeményezése” c. pályázatból
A nagyközségről röviden Gyönk nagyközség fekvése, földrajzi jellemzői és legfontosabb vonásai: Gyönk a Dél-dunántúli régión belül található, Tolna megye középső területén, a Tamási (vagy TamásiSimontornyai) kistérség délkeleti részén. A település a Tolnai-Hegyhát központi dombjai között fekszik, a kistérségi központtól, Tamásitól légvonalban mintegy 17 km-re délkeletre (közúton ez a domborzati viszonyok miatt 28 km-es távolságot jelent), a megyeszékhely, Szekszárd közúton 36 km-re található délkeleti irányban, a regionális központ, Pécs 82 km-re van délre. Budapesttől közúton mintegy 155-160 km-re fekszik, dél-délnyugatra. A régió egyik városhiányos térségében, Tolna megye földrajzi középpontjához legközelebb található jelentősebb település. A viszonylag nagy kiterjedésű és nagyobb városi központtal nem rendelkező kistérségben a térségi központtól, Tamásitól eléggé távol helyezkedik el, nehezen megközelíthető völgyben, szűkebb környezetében ezért mikrotérségi központtá fejlődött, hat környező kistelepülés természetes központjává. Oktatási szerepköre, és járási székhelyi múltja, polgári hagyományai, a régió német nemzeti kisebbségének életében játszott meghatározó szerepe predesztinálja arra, hogy a hazai városhálózatba is bekerülhessen.
A település nevének eredete Gyönknek a történelemben többféle névváltozatával találkozhatunk: Gywnk, Györe, Gyönk. Egy 1938-ban kiadott Nevelésügyi állapotrajzban - melyet a gyönki magyar református egyház adott ki - Német József kántortanító azt írja, hogy a honfoglalás időszakában e környéken a magyarok Jenő nevű törzse élt. (Jenő Gyenó). Gyönk valószínű a Jenk, Jink, Gyink szavakból keletkezett, de Gieng és Gywnk néven is megemlítődött a történelem során.
Gyönk címere Álló, tárcsapajzs, felül két hullámvonallal süvegezetten, alsó ívein 2-2 hullámvonallal tagoltan. A pajzs zöld mezejében behajló arany sátor, benne lebegő zöld hársfa, hármas tagozódású lombozattal, hétágú gyökérzettel. A fa előtt - annak törzsét kissé takarva lebegő, nyitott vörös könyv, előtte ezüst lúdtollal. A felső jobb oldali zöld mezőben lebegő, szárán összefogott három arany búzakalász. A bal oldali zöld mezőben lebegő, leveles arany szőlőfürt. A címerpajzs alatt lebegő, fecskefarok-végződésű, íves arany szalagon feketével nagybetűs Gyönk felirat. A három arany búzakalász a meghatározó mezőgazdaságot
Gyönk történelmi múltja Gyönk és térségének történelme az ókorig nyúlik vissza, azon kevés települések közé tartozik, ahol régészeti leletek is bizonyítják a folyamatos megtelepülést. A történelmi viharokat, népvándorlást, a magyarság történelmi folyamatait itt is nyomon
1
jelképezi. A szőlőfürt Gyönk és környékének szőlőművelő kultúrájára utal. A címerben szereplő hársfa utal a német nemzetiségre. A hétágú-gyökérrel együtt ábrázolt fa a nemzetiség jelzésén túl is jelentős tartalommal bír, kifejezi a múlt megbecsülését, a jelen munkálkodásának értelmét, bizakodást a település jövőjében - melyhez szorosan kapcsolódik a gimnáziumra, oktatásra utaló könyv. A nyitott könyv hivatott kifejezni, hogy a tudást adó intézmény nyitott mindenki számára, a szellemi érték szabadon áradhat az egyén, a közösség, a község hasznára. A gimnázium olyan szellemi centrumot jelentett Gyönk történelmében, mely meghatározó volt a polgárosodási folyamatra, a városias jelleg kialakulására.
ez a jelenlét mindeddig nem járt együtt jelentős gazdasági fellendüléssel. Az oktatási intézmények jelenléte és színvonalas működése képes némileg lassítani Gyönk népességfogyását, és növeli a község és a mikrotérség népességmegtartó erejét. A település alapvető népesedési és migrációs adatait figyelembe véve megállapítható, hogy Gyönk esetében érvényesülnek a jellemzően jelenkor vidéki agrártérségeire általánosítható demográfiai trendek. Ennek ellenére a település megtartó ereje nem elhanyagolható, sok esetben dacolva olyan folyamatokkal, amelyek nem teszik könnyebbé a megélhetést az itteni és a hasonló adottságú térségekben. A lakónépesség foglalkoztatásának vizsgálata révén feltárul a település agrárszolgáltató jellege, amely már évtizedekkel ezelőtt, a szocializmus éveiben megmutatkozott: az itt élők egy része a megye városaiban, Tamásiban, Szekszárdon, Pakson, esetenként Dombóváron helyezkedik el. A kilencvenes évek óta jelentkezik a szakképesítéssel rendelkező (vagy anélküli) döntően férfi - munkaerő külföldi munkavállalása. Ennek ösztönzést ad a lakosságnak a német nyelvhez való pozitív viszonya, esetlegesen az anyanyelvi szintű nyelvtudás, illetve a német munkakörnyezetbe való könnyebb beilleszkedés. Gyönk nem játszhat, nem játszik szerepet, mint nagyobb települések szuburbanizációs zónájának lehetséges célpontja, mint lakóhely, aminek okai fekvésében keresendők. Egyrészt Tolna megye közepén, erősen városhiányos térségben helyezkedik el, másrészt az amúgy sem erős szekszárdi szuburbanizációs folyamatok hullámai már távol a községtől lecsillapodnak, Paks esetében ekkora hatásról nem beszélhetünk, Tamási pedig kisváros, amelynek szuburbanizálódási folyamatai elhanyagolhatók (bár a közlekedés nehézségei miatt amúgy sem érinthetnék jelentősen Gyönköt). Gyönknek tehát más forrásokra kell támaszkodnia annak érdekében, hogy a lakónépesség fogyását megállítsa, illetve a prosperitást biztosítani képes emberi erőforrások megfelelő arányban rendelkezésre álljanak. Elsősorban a település, és a mikrotérség népességmegtartó képességét kell javítani. Ennek alapfeltétele, hogy a helyi szinten elérhető civilizációs vívmányok, intézményi háttér, infrastruktúra, társadalmi közeg jelentősen ne maradjon el a nagyobb versenytársakkal szemben. A meglévő intézményeket, infrastruktúrát szinten kell tartani, illetve fejleszteni, amire a község törekszik is, megfelelő tervekkel rendelkezik, és folyamatos munkát végez.
A népességszám alakulása és a népmozgalom jellemzői Gyönk népessége a XVIII. századtól - köszönhetően elsősorban a hagyományosan sok gyermeket vállaló németajkú családoknak - folyamatosan, bár egyre csökkenő ütemben nőtt a XX. sz. közepéig. Az elvándorlást, kivándorlást a népszaporulat, illetve a bevándorlás mindig ellensúlyozta. A legnagyobb emberveszteségeket a XX. században szenvedte el a község: a századfordulós kivándorlás, a világháborús áldozatok, majd a legsúlyosabb csapás, a sváb lakosság egy részének kitelepítése, a járási székhely elköltözése okozta a leginkább a drámai csökkenéseket. Ugyanakkor a külterületi népesség által lakott puszták felszámolása is a gyönki népességet csökkentette. A 80-as évekig a népességfogyás nem volt jelentős, ugyanakkor a 80-as évektől kezdődően a közel 2500 fős népesség mára gyakorlatilag négyötödére apadt, és ez a tendencia ma már nehezen állítható meg, hiszen a lakosság jelentősen elöregedett. A mikrotérség többi településére ennél még sokkal inkább drasztikus elnéptelenedés, elöregedés jellemző, hiszen a mezőgazdaság, mint egyetlen helyi kenyéradó ezekben a falvakban nagyon kevés munkaerőt képes felszívni, a fiatal népesség túlnyomó része nem marad a falvakban, és az elöregedés folyamata már előrehaladottabb állapotban van. Ezt a tendenciát némileg ellensúlyozza a romanépesség jelenléte, ugyanakkor az ismert hazai szociális problémák miatt
- folytatjuk –
Tájékozató!
2
úgynevezett „segítőknek” akik lehetővé tették ennek a hétnek a lebonyolítását. Mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy ez a hét csak gazdagította lelkünket. Reméljük, hogy a következő években is hasonló élményekben lesz részük a gyönki gyermekeknek! Nedvesné
Értesítjük városunk lakóit, hogy Városavató ünnepségünk 2009. október 02-án pénteken kerül megrendezésre az Általános iskola kézilabda pályáján, rossz idő esetén a tornateremben. A köztársasági elnök várossá nyilvánító oklevelét Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter adja át. Az ünnepség tervezett kezdési időpontja 14 óra. A részletes programról később minden lakos tájékoztatást fog kapni.
Gyűjtsünk szelektíven! Az utóbbi időszakban egyre több helyen elterjedt a szelektív hulladékgyűjtés, községünkben is elkezdődött! Ebből kifolyólag szeretném felhívni mindenki figyelmét a hulladékok szelektív gyűjtésének fontosságára. Magyarországon ma már sajnos fejenként 1 kg/nap szemetet ”termelünk”, vagyis egy átlagos háztartásban évente 300-320 kg/fő hulladék keletkezik, amihez még 150-170 kg/fő mennyiségű közterületekről és munkahelyekről összegyűjtött kommunális hulladék adódik. Ebből a mennyiségből közel 52 kg/fő kerül szelektíven gyűjtésre és kb. 42 kg/fő hulladékégetőben energetikai hasznosításra. A maradék 80 % lerakóba kerül. A kukába dobva a szemetet fontos és értékes nyersanyag veszik el, ami így kikerül a körforgásból és ez által komoly környezetterhelést jelent. Szelektíven gyűjtve azonban másodlagos nyersanyagként hasznosítható, így ”az anyag nem vész el, csak átalakul”. Ha valaki szereti a természetet és érdekli környezetének állapota, akkor biztosan szívesen áldoz egy kis odafigyelést az otthoni hulladékok szelektálására. A nemrég kialakított hulladékgyűjtő szigeteken külön lehet elhelyezni a papírt, a műanyagot és az üveget, amelyeket a későbbiekben újra felhasználnak. A papírhulladékokból a papírgyárban tizenöt perc alatt lesz pép, majd készítenek kartonbútort, irodai papírokat, tojástartókat, konyhai papírtörlőt, toalettpapírt, stb. Az üveghulladék felhasználása a legegyszerűbb, újra üveg lesz belőle, csakhogy az így elkészített termék előállítása sokkal kevesebb energiát igényel, mintha azt homokból állítanák elő. A műanyag hulladékot bálákba tömörítik, bedarálják, és feldolgozzák, majd fogast, fóliát, DVD és CD-tokot, szemétlapátot, sőt, ruhadarabokat, polárpulóvert is készítenek belőle. A begyűjtést nagyban megkönnyíti a helyes szelektálás. Ha például a műanyag palackokat mindenki összetapossa, több mint kétszer annyi fér a gyűjtőedénybe, ritkábban telik meg a gyűjtőedényzet. Emellett a begyűjtő autó nem levegővel teli, hanem tömör, homogén hulladékot szállít, kevesebbet kell fordulnia, és így kevesebb üzemanyagot használ fel. Fontos továbbá, hogy más hulladékot ne helyezzünk a szigetekbe, egyrészt azért, mert az illegális, másrészt rombolja a lakosok hozzáállását és szelektív gyűjtési szokásait. Tegyünk róla, hogy ez nálunk is valóban szokássá váljon, és jó érzéssel töltsön el, hogy tettünk valamit környezetünk javításáért. Klein Andrea
Tisztelettel Gyönk város önkormányzata
Felhívás! A közelgő települési rendezvényekre (augusztus 20.,városavató, szüreti felvonulás) is tekintettel kérjük a város lakosságát az ingatlanok és a lakókörnyezet rendbe tételére, csinosítására. Ezek legyenek ünnepektől függetlenül is reális elvárások és követelmények önmagunkkal szemben is. Az önkormányzat és a lakosság közös összefogásával javíthatunk a városképen. Azok az időskorúak és a munkában valamilyen oknál fogva akadályozott lakók, akiknek ehhez segítségre van szükségük, kérem jelezzék az önkormányzat felé a 74/448-117-es, vagy a szerkesztőség felé a 20/6672228-as telefonszámokon. Együttműködésüket megköszönve: Guttmann Henrik önkormányzati képviselő
„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…” Mindannyiunk nagy örömére újra gyermek zsivajtól volt hangos a gyönki református gyülekezet. Pál Tamás kajdacsi lelkész és felesége, Márta kezdeményezésére hittantábort rendeztek augusztus 3-tól 7-ig. A táborban 30 gyermek vett részt felekezettől és kortól függetlenül. Voltak 3 évesek és 16 évesek is. Minden nap 9-től 15 óráig tartottak a programok. Délelőttönként bibliai történetekkel ismerkedtek meg a gyerekek. Sok új éneket tanultak és nagyon sokat játszottak. Délutánonként kézműveskedtek, gyöngyöt fűztek Szegletes Zsuzsa segítségével, liszt gyurmáztak Jákobné Fauszt Erzsikével, régi gyermekjátékokat tanultak Szegletes János vezetésével. Lovas kocsizás is belefért az időbe Jákob Gyuri bácsival és Balogh Pista bácsival. Ezen a napon látogattunk el a helyi Tájházba is. Délben az általános iskola jóvoltából bőséges és nagyon finom ebédet kaptak a gyerekek. Nem volt olyan nap, hogy az anyukák, illetve a nagymamák ne leptek volna meg minket finomabbnál finomabb sütivel vagy gyümölccsel. Péntek délután a gyermekek szüleikkel, nagyszüleikkel együtt tábortüzet raktak és az újonnan tanult énekekkel, imádsággal örvendeztették meg az ott lévőket. Köszönetünket fejezzük ki a lelkész házaspárnak, a szülőknek, nagyszülőknek, „kézműveskedőknek”, az
A gyönki labdarúgás első aranykora
3
(1960-1963)
A Gépállomásra egyre több olyan helyi és vidéki fiatalt vettek fel munkára, akik elhivatott futballisták voltak. Több pedagógust helyeztek el a közeli falvakban, akik aktív labdarúgók voltak, s a gyönki csapathoz igazolták le őket. Az ifjúsági csapat zömét a gimnázium és a szakiskola adta. Tulajdonképpen 1958-59-ben egy központi „járási válogatott” alakult ki az ide igazolt játékosokból: Szárazdról: Gyén és Czár Diósberényből: Harkai és Pintér Belecskáról: Bányai és Cseh Szabatonból: Zakar Majd Iregszemcséről: Steitz Hőgyészről: Reizer Ám önmagukban az említett külső körülmények még nem biztosították volna a megyebajnokságba való följutást, ha nem lettek volna a még az összevont járási bajnokságban szereplő csapatban olyan játékosok, akik személyiségükkel, játéktudásukkal, a futball iránti alázatukkal ne mutattak volna példát az újonnan érkezőknek. Három meghatározó játékost emelnék ki: Séta Jánost, Bölcsföldi Györgyöt és Bérces (Niedermájer) Jánost. Sajnos, a látható játékintelligenciával rendelkező Bölcsföldi Gyuri az ozorai mérkőzésen nyílt szárkapocstörést szenvedett, ami véget vetett aktív labdarúgó pályafutásának, így a későbbiekben, mint sportvezető segítette a csapatépítést. Már az 1958-59-es járási bajnokság jelezte, hogy olyan nívójú csapat van kialakulóban, amely megérett a megyebajnokságra: nagyarányú győzelmek (pl. a legnagyobb rivális, az Ozora elleni 7:3-as eredmény);a nézőszám fölfutása, a külső körülmények javulása, az egyre kultúráltabb környezet megteremtése. Ezen összetevők hatása révén Gyönk labdarúgó-csapata a színvonalas megyebajnokságban találta magát. Rendkívül látogatottak lettek az edzések, az ifistákkal együtt 25-30-an jöttünk össze minden alkalommal. Kezdetben heti két, majd évekkel később három edzés volt. A keddi kimondottan erőnléti, a csütörtöki technikai gyakorlásul szolgált, s legalább havonta egyszer-egyszer edzőmérkőzés is beiktatásra került. Egy-egy edzés (mai szemmel hihetetlenek tűnik!) három órás időtartamot tett ki. Két óra szolgált gyakorlásra, egy a kétkapuzásra. Amit fontosnak tartok megjegyezni: minden edzés a nagycsapat és az ifisták kétkapus játékával fejeződött be. E folyamat eredményeként az első csapat szárnyai alatt nevelődtek ki olyan fiatalok, akik beépülve évek múltán meghatározói lettek a csapatjátéknak: Lickert Károly: 17 évesen debütált a Fadd elleni 4:2-es mérkőzésen. Később a Szekszárdi Dózsa NB-2-es csapata szerződtette.
Szegletes János az egyik alkalmi találkozásunkkor fölvetette, lenne-e kedvem a gyönki újság számára írni az 1960-as évek helyi sportéletéről. Némi gondolkodás után rábólintottam azzal a kikötéssel, írásos dokumentáció híján csak az emlékezetre hagyatkozhatom, ami nem lesz könnyű 50 év távlatából: így hát, Tisztelt Olvasó, csak saját tapasztalataimra, élményeimre tudok hivatkozni. Az 1960-as évek elején a falusi sportkörök állami támogatásban részesültek, ennek révén működtethették a különböző szakosztályaikat (pályák használata, öltözők, felszerelés, utaztatás s egyéb kiadások). A helyi intézmények, üzemek pedig különböző szolgáltatásokkal támogatták a sportélet működését. Ezen biztosítékok révén Gyönkön megyei szintű csapatokban sportolhattak a fiatalok. A megye I. osztályában szerepelt a futball-, a kézilabda-, a női és férfi röplabda csapat. A röplabda akkori népszerűségére jellemző adalék: 1961-ben Európa egyik legsikeresebb csapata, a Gálosfémjelezte magyar bajnok Újpesti Dózsa látogatott le Gyönkre, s a gimnázium udvarán (akkor még salakos pályán) játszott bemutató mérkőzést a helyi csapattal hatalmas érdeklődés mellett. Szép sikereket ért el a gimnázium atlétikai szakosztálya a középiskolások versenyein. Ennek letéteményese Káspári János testnevelő tanár volt. Hogy Gyönkön a nevezett években ilyen sokoldalú sportélet alakulhatott ki, ebben a sikertörténetben az akkori intézmények, üzemek vezetőinek akarata és összefogása testesült meg: Járási Tanács, Gépállomás (Mezőgép), KTSZ, Termelőszövetkezet, Községi Tanács, Szociális Otthon, Kiegészítő Parancsnokság, Gimnázium. Nagyon tudatosan osztották föl egymás között a sportért vállalt feladatokat. Mivel én a dombóvári Spartacus NB-3-as csapatától kerültem 19 évesen a gyönki csapathoz, így a labdarúgásról szeretném megosztani Önökkel egykori tapasztalataimat, élményeimet. Azzal csábítottak ide, hogy a helyi sportvezetők elhatározták, megyei szintű csapatot akarnak szervezni. Akik ebben a szervezőmunkában és a későbbi folytatásban is érdemi munkát vállaltak: Bács Ottó (Járási Tanács), Bozsó János (Gépállomás), Brandhuber Géza (KTSZ), György ezredes, Balogh százados, Farkas Géza (Kieg. Parancsnokság), Hof Ádám és Toderó János (Községi Tanács). Fontos szerep jutott Király Bélának és Heidt Jánosnak a szakosztályi munkában. Nos, amikor 1958 őszén megjelentem az első edzésen, bizony mostoha körülmények fogadtak: egyenetlen, gondozatlan pálya, primitív öltöző, szakadt fölszerelés…Nem volt mindez örömteli látvány a dombóvári „összkomforthoz” mérve. A futballba vetett hitemet a kapu mögött fölállított „fejelő-állvány” látványa adta vissza, hogy tudniillik itt mégis csak lehetséges a labdarúgó képzés.
A csapatépítés két úton indult el:
4
Tóth Lajos: a hihetetlen munkabírású, kőkemény fedezet. Remek ütemérzék, szerelőképesség jellemezte. Módos Pista: a rendkívüli játékintelligenciával és fejjátékkal bíró középcsatár. Molnár Lajos: az egyik legtehetségesebb gyönki futballista. Sokak fölfigyeltek robbanékonyságára, gyors játékára, lövő erejére. Megjegyzendő: a mi edzéseinket több néző látogatta, mint ma a mérkőzéseket! Szigorú követelmény volt az edzésen való megjelenés. Aki azt valamilyen okból elmulasztotta, az nem került be a pályára lépő csapatba. Ezt az tette lehetővé, hogy nagy volt a konkurencia a csapatba való bekerüléshez. És a mérkőzések nézőszáma? Az átlagos 300-400, ám egy Nagymányok, Bonyhád, Paks, Dombóvár elleni összecsapáson 500-600-an is szurkoltak. A környező falvakból is sokan jöttek bíztatni a csapatot. Az eredményesség? Általában a tabella második felében tanyáztunk. A hazai szereplésünk volt imponálóbb. Néhány eredmény időrend nélkül: Dunaföldvár ellen 4:2 és 3:2; Paks ellen 1:1 és 4:2; Gerjen 4:0; Kisdorog 2:1; Iregszemcse 2:1; Fadd 4:2; Hőgyész 6:0. Egy-egy jobban sikerült vidéki mérkőzés: Nagymányok ellen! :2:1 és 3:3; Iregszemcsén 5:3; Gerjenben 4:2; Kisdorogon 3:1; Tolnán 1:1.
Tisztelettel és hálával emlékszem vissza azokra a játékosokra, akikkel egy csapatban játszhattam: Védők: kapusok: Tamás és Lickert; szélső hátvédek: Cseh, Gyén, Gyimesi (ő több poszton is bevethető volt), Harkai, Reizer, Jákob I.,Laszk I.,Wolf; középhátvéd: Steitz és Séta. Fedezetek (ma középpályások): Séta, Tóth, Gabi, Zakar, Jákob II., Lenkei, Schranz, Otterbein, Móritz. Csatárok: Bányai, Bérces (Niedermájer), Módos, Fehérvári, Molnár, Jankó, Vidák, Csizmadia, Czár, Heidt. A felsorolásból is kitűnik, hogy minden poszton közel két-két egyenértékű játékos volt bevethető. Szabadjon itt egy olyan összeállítást adnom, amely szerintem a legeredményesebbnek bizonyult: Lickert – Gyimesi, Steitz, Reizer – Tóth, Séta – Bérces, Gabi, Módos, Molnár, Pintér (Jankó) Ekkor úgynevezett WM-rendszerben játszottunk: három védő: két bekk (szélső hátvéd), centerhalf (középhátvéd), két fedezet és öt csatár: két szélső, két összekötő és centercsatár (középcsatár). Ebben a játékrendszerben a center volt a mai értelemben vett ék (befejező csatár), a két összekötő mélységben mozogva egyszerre volt támadó és védekező játékos; a két szélső előre tolt előkészítő; a két fedezet tartotta a kapcsolatot a három védő és a csatársor között (irányító szerep); a középhátvéd volt a hátsó alakzat biztosítója; a két szélsőhátvéd kimondottan védekező feladatot kapott.
A csapat fölállása: kapus középhátvéd szélsőhátvéd
szélsőhátvéd
fedezet
fedezet
összekötő
összekötő
szélső
szélső Középcsatár
5
Az edzők közül Gabi Gézát és Steitz Ádámot emelném ki, akik játékos-edzőként működtek. Gabi Géza rendkívül változatos technikai és taktikai edzéseket vezényelt, Steitz Ádám pedig olyan erőnléti fölkészülést valósított meg, amit a mai NB-s csapatok is megirigyelhetnének. Ez utóbbinál gondolok a téli tornatermi és a havas üveg-hegyi gyakorlásokra, illetve futóedzésekre. Soha nem volt baj a gyönki csapat erőnlétével! Szívesen emlékszem vissza az edzések és a mérkőzések utáni összetartásokra. Ha egy-egy mérkőzés után a csapat a vezetőkkel együtt belépett a Kisvendéglőbe, a cigányzenekar azonnal rázendített a Fradi-indulóra.
Sajnos 1963-ban a gyönki labdarúgás első aranykorának a Szekszárdi Építők elleni hazai 2:2-es „balhés” mérkőzés vetett véget. Steitzet, a csapat játékos-edzőjét és kapitányát eltiltották. Az ő kiválásával és néhány fiatal játékos katonai behívójával a csapat széthullott, holott nagyon jól indult az őszi idényünk; hat mérkőzésből 8 pont (két pont járt a győzelemért, egy a döntetlenért). A csapat visszalépett, nem volt edzés, nem volt játék másfél évig. Engem a paksiak (NB-3) Palatinusz edző által kerestek föl és Molnárral együtt szerettek volna leigazolni. De ajánlatot kaptam a megyebajnok Nagymányoktól is, végül Hőgyészt választottam. Később, 1967-ben egy évre még visszaigazoltam Gyönkre, s pályafutásom egyik legsikeresebb évét produkáltam, hiszen az évad végén a Népújság értékelésében beválogattak a megyeválogatottba, balszélső poszton. Szívesen és nem kis nosztalgiával emlékszem vissza a gyönki csapatban töltött évekre, hisz remek játékosok segítettek hozzá, hogy –ennyi szerénytelenséget engedjenek meg nekem – minden évadban a házi gólkirály lehettem.
Mi, az akkori játékosok nem pénzért, nem anyagi javakért játszottunk, hanem a játék öröméért és az mindenkor hálás nézőközönségünk szórakoztatásáért .
A jutalmunk? A mérkőzések utáni egy-egy pohár ital és a közönség szeretete, hálája. A vidéki mérkőzések során ebéddel vagy vacsorával szolgált a szakosztály. A hazai mérkőzések előtt a gyönki csapatban játszó vidéki játékosok Rovacsek János igazgató jóvoltából a Szociális Otthonban ebédelhettek. A be- és hazautazásunkat a Takács-féle taxisszolgáltatás biztosította.
Egy csapatkép 1963-ból
Álló sor (balról-jobbra): Molnár, Harkai, Fehérvári Ülő sor: Jankó, Bérces, Jákob I., Pintér, Cseh, Bányai, Steitz, Lickert (Pintér Ferenc)
6
városnézésre és vásárlásra volt alkalmunk. Frankfurtban egy élményfürdőben is töltöttünk néhány órát, sötétedés után pedig a kb. 240 méter magas Maintower tetejéről tekintettük meg a város fényeit. A csodás látványt követően a késő éjszakai vonattal indultunk haza. Másnap nagy élményben volt részünk: a Lahn folyóra indultunk kenutúrára. Miután megismerkedtünk a kenuzás elméletével, 4-5 fős csónakokban kezdtünk neki a 11 km-es útnak. Eleinte az evezés nehézkesen ment, de 3 óra gyakorlás után egészen belejöttünk. Feledhetetlen élmény volt, a kenuból kiszállni volt a legkellemesebb! Az egyik vasárnap a német táborozók családjaihoz látogattunk el, mindenki személy szerint kapott meghívást valakihez. Az estét az erbachi fesztiválon töltöttük. A sokszínű ünnepségen mindenki megtalálta a neki való elfoglaltságot: körhintát, céllövöldét, óriáskereket, szellemkastélyt. Az utolsó nap délutánján azt a feladatot kaptuk, hogy készítsük el nemzeti ételeink egyikét. A magyar csapat lecsója nagy sikert aratott. A nemzetközi vacsora után diszkó következett. A jó zenének köszönhetően a táncparkett zsúfolásig megtelt, a hangulat észveszejtő volt! A hazautazás reggelén elmondhattuk, hogy ez a tíz nap fantasztikusan telt el. Reméljük, jövőre hasonlóan jól fogjuk érezni magunkat Franciaországban, Bar-le-Ducben!
Kommunikáció kézzel-lábbal… Partnertelepülések nemzetközi tábora Griesheimban ,,Európa, a te jövőd – tanulási- és munkalehetőségek egy nyitott és toleráns Európában.” Így szólt az idei nemzetközi tábor témája. A július 18-28-ig Griesheimban megrendezett összejövetelt az Európai Unió is támogatta. A vendéglátó németeken kívül jelen voltak a testvérvárosok diákjai is Gyönkről, Bar-le-Ducből és idén először Pontassieveből, Olaszországból. Szállásunk a közeli Zwingenberg ifjúsági szállójában volt. Itt lehetőségünk adódott arra, hogy a másik három nemzet fiatalságával megismerkedjünk, megbarátkozzunk. A kommunikáció néha nehézkesen ment, de azért valahogy mindig megértettük magunkat. A kapcsolatteremtésben segítségünkre voltak a különféle csoportos játékok (pl. a tábor lógójának megtervezése) és a szabadidős tevékenységek (asztalitenisz, tollaslabda, csocsó, karaoke, foci, röplabda, kártyajátékok). A tábor elején egy vetélkedő segítségével megismerhettük Griesheim városát. Másnap többféle munkalehetőségről is tájékoztattak minket például az idősek otthonában, az óvodában és a szennyvíztisztító üzemben. Ellátogattunk még Darmstadtban az űrkutató állomásra, ahol a műholdak munkáját irányítják. Egy másik alkalommal felkerestünk egy kémiai kutatóintézetet is, ahol új elemek felfedezésén dolgoznak. Érdekes programnak bizonyult a Merck gyógyszergyárban tett látogatásunk, ahol a gyár területe egy kisvároshoz hasonlít. Bejártuk az intézmény egyes részeit, megismertük a tablettakészítés folyamatát. Megtudhattuk azt is, hogy mennyi idő alatt és milyen gyógyszereket, vegyi anyagokat készítenek itt. A gyógyszergyár területén működik Darmstadt legkorszerűbb tűzoltósága is, melynek életébe szintén bepillantást nyertünk. Frankfurtban megismerkedtünk a pénz világával a pénzmúzeumban és a tőzsdén. Ezekben az intézményekben és gyárakban feltűnő volt az angol nyelv fontossága, egyre inkább az angol kezd a tudomány nyelvévé válni. Szerencsére a programunk nemcsak gyárlátogatásból állt: a szervezők a fiatalok igényeinek megfelelően szórakozási lehetőségeket is biztosítottak a táborozóknak. A bensheimi falmászó csarnokban kezdők és haladók is megtalálták a maguknak való pályát. Darmstadtban és Frankfurtban
Kis Luca
Tájékoztató Városunk 2009. augusztus 20-i részletes programjáról a Művelődési Ház szervezésében kihelyezett plakátokról értesülhetnek kedves olvasóink. szerkesztőség
7
Felhívások – Reklámok – Közlemények és ami esetleg kimaradt: (A szerkesztőség nem őriz meg, és nem küld vissza kéziratokat, cikkeket. Az újságban megjelent cikkek tartalmáért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.) A szerkesztők továbbra is várják írásaikat, hozzászólásaikat. E-mail cím:
[email protected]
Fogászati rendelés változása! Érvényes 2009. augusztus 1-től. Hétfő : 8h – 13h-ig Kedd: 15h – 19-ig Szerda: Iskolafogászat 8-12 óráig Csütörtök: 8h-12-ig és 15-19h-ig Péntek. --Dr. Komáromi Zoltán
Lakrész kiadó! Gyönk központjában, családi házban, 2 szoba, konyha, fürdőszoba, wc, előszoba, terasz, külön bejárattal kiadó. Nyárra, nyaralókat is fogadok, 5 férőhelyre. Érd: 06-30/407-4060; 06-74/448-197
KYOKUSHIN KARATE SHOGUN SE. Karate oktatás Gyönkön gyerekeknek és felnőtteknek! Időpontok: hétfőn és szerdán Gyerekeknek: 17.30 – 18.30-ig Felnőtteknek: 18.30 – 20 óráig Helyszín: Általános Iskola tornaterme Érdeklődni: 70/608-3658-as telefonon lehet. www.shogunse.hu
8
