GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is

IDŐSZAKOSAN MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ - 2011.

ÁPRILIS-

39. SZÁM

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

„Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (1Kor 15.14)

H ETEDNAPI A DVENTISTA E GYHÁZ B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZETE

tartalom Lelkészi köszöntés Dr. Tokics Imre: Húsvét ünnepe

3

Művészeti Estek A marosmagyarói „Advent” Női Kar látogatása Misszió A média evangélizáció aktuális hírei

4 6

Vendégünk, Józsa Zoltán lelkész

Keresztség Húsvéti tárlat

7

Pünkösd -MA J. Joseph Kidder: Meghitt kapcsolatban a Mindenhatóval

8

Közösség Dr. Erdélyi László: „Jertek, térjünk vissza az Úrhoz!”

10

Lelki élet Dr. Szigeti Jenő: A mindennapi kötelesség - Isten ajándéka

12

Elmélkedés Kárpáti Petronella: Mit jelent számodra az idő?

14

Erdélyi László: Messze és világosan látni

16

Jegyzet Erdélyi László: Az előítélet mindig a gyengeség jele

18

Gyülekezeti élet Dr. Fejes Erzsébet: Jövőnk a gyermekeink

19

Szabó Ottó: Megújulás a gyermekiskolában

20

Aktuális kérdések Dr. Tokics Imre: Keresztény felelősség Izrael népéért

22

Kapcsolatok

24

Alapítvány

25

Egészség

26

Szolgálati beosztás

27

Útravaló

28

Keresztségre készülők A Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H-1062 Budapest Székely Bertalan u. 13. Telefon: (1) 3318-964 http://www.adventista.hu/terezvaros e-mail: [email protected] Lelkész: Dr. Tokics Imre A gyülekezet vezetője: Dr. Erdélyi László A lapot szerkesztette és készítette: Dr. Erdélyiné Halász Edit

Programjainkról és gyülekezetünk életéről naponta új híreket közlünk weboldalunkon: www.adventista.hu/terezvaros

A G YÜLEKEZETI H ÍRADÓ 1200 példányban megjelenő időszakos tájékoztató. Érdeklődők részére készséggel megküldjük postán kiadványunkat.

LELKÉSZI KÖSZÖNTÉS

Húsvét ünnepe Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! (Mt 28:1-6). David Friederich Stauss, a 19. század egyik legjelentősebb racionalista gondolkodója, így fogalmazott a húsvéttal kapcsolatban: „a sarokpontok sarokpontja, a kereszténység szíve nem más, mint Jézus feltámadása”. Pál pedig hasonlóan fogalmazott: „Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is” (1Kor 15:14). Az apostol e tétele nem csupán dogmatikus megállapítás, hanem gyakorlati kijelentés, Jézus feltámadása a kereszténység legfontosabb alapja. Vajon, hogy állunk e bibliai kijelentéssel a mai modern világunkban? Hisszük-e mi keresztények ezt a fontos alapigazságot? Vagy talán rohanó világunkban nincs időnk és erőnk ilyen kérdésekkel foglalkozni. A feltámadás nem kitalált és ezt követően népszerűsített dogma. Amennyiben ez lenne, akkor nem adták volna oda ezért az életüket a tanítványok. Jézus feltámadásának meg kellett történnie tehát, hogy egy teljesen új, szokatlan dologra késztesse mindazokat, akik ennek az eseménynek a tanúi voltak. Mi volt ez a szokatlan dolog? A közösségalkotás, a keresztény egyház kialakulása. A feltámadás nem az őskeresztény teológia „terméke” volt, hanem valóságos tény megtapasztalása és megértése. Ebből fakadt a történelemben az a mély és egyedülálló közösség kialakítása, amelyre csupán sóvárogva

„a kereszténység szíve nem más, mint Jézus feltámadása”

tekintünk vissza két évezred távlatából. Milyen jó lenne, ha a feltámadás megerősítené közösségeink egybetartozásának tudatát! Az őskeresztények, a szemtanuk tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy Jézus nem csupán egyszerűen előző életéhez tért vissza, hanem – mindenki más számára érzékelhető módon – mennyei testet kapott a feltámadás révén. Megígérte követőinek, hogy valamikor majd visszatér hozzájuk. Így nem az a kérdés ma, hogy a feltámadás miben bizonyítható, és hogyan tartozik a hit természetfeletti területéhez. Bizonyára, ami a tanítványokra hatással volt, az ma ránk is befolyással van. A hit mindig a szabadságban születik meg, amikor a kényszernek nincs semmilyen jelentősége. A feltámadás pedig talán keresztény dogmává vált, melynek az lett a következménye, hogy elveszítette dinamikus jelentőségét és fontosságát a mindennapi ember számára. Pedig a feltámadásnak ma is hatalmas ereje van, amelyre nem eléggé figyelünk oda. Hatása megmutatkozik a keresztény gyülekezetek életében, az egymással való kapcsolatunkban. Ugyanakkor a családi élet megpróbáltatásaira és gyermekeink nevelésére is kihat. Sokszor azért vagyunk elesettek és erőtelenek, mert a feltámadást dogmaként fogjuk fel, és nem érzünk igazi kapcsolatot a hétköznapok világával. A bibliai evangéliumokban olvasható az a meghökkenés és csodálkozás, amely a tanítványokban kialakult a feltámadás után. A legnagyobb gondjuk az volt az asszonyoknak, hogy majd ki fogja elhengeríteni a követ, mivel szerették volna bebalzsamozni a halott testet a kor szokása szerint. Gyakran mi is csupán a követ látjuk, akkor is, amikor valójában már régen nincs is ott kő. Amennyiben tudták volna, hogy kirendelt katonák őrzik a holttestet, akkor evégett is aggódhattak volna. Már messziről látható volt, hogy valaki elhengerítette a nagy súlyú óriás követ. A sír tátongó bejárata világosan kivehető volt a reggeli szürkületben. Jézus halott teste nem volt ott, ahol pénteken délután hagyták.

Az asszonyok, miközben tanácstalanul és gyámoltalanul álltak a sír bejáratánál, hirtelen egy ragyogó angyal jelent meg számukra, aki ezt mondta: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.” (Márk 16:7-8). Az angyal egészen egyszerűen elmondta a tényt: Jézus feltámadt! Azt is kijelentette az asszonyoknak, hogy adják hírül e jó hírt a tanítványoknak és Péternek. Péter és János azonnal a sírhelyhez futottak, hogy ők is meggyőződjenek húsvét misztériumáról. Igen, ez ma is így van! Nem elég elmondani, mindenkinek külön-külön meg kell győződnie arról, hogy Jézus él. A gyolcsruhát és a fejkendőt, amellyel Jézus halott testét begöngyölték, Péter és János rendezetten találta meg. Erről is Jézusra ismertek. A részletekben találjuk meg a lényeget, hiszen ők nagyon jól ismerték a Názáretit, az Ő szokásait, így tudták, hogy Jézus tette rendbe a halotti leplet. Tehát Jézust nem ellopták, hanem Ő feltámadt! János leírta, hogy ő maga látta az üres sírt, és hitt. Ez a hit nem az emberi okoskodásra épült, hanem arra a csodára, hogy Jézus feltámadott. Pedig az apostolok először üres asszonyi fecsegésnek tartották az egész helyzetet (Lk 24:11), később azonban ez vált az egész Biblia fő mondanivalójává. Elgondolkodtató kérdés: tudunk-e még hinni az üres sírnak, mi, akik a 21. században élünk? Talán különféle magyarázatokat kell hozzáfűznünk ehhez, hogy még hihetőbb legyen számunkra? Hiszem, hogy Jézus feltámadt a húsvét ünnepén, az Ő sírja üres! Ez a hit ad reménységet számomra, hogy visszavárjam a feltámadott Jézus Krisztust! Higgy Őbenne te is! Kérd, hogy adjon hitet számodra! Mondd el: „Drága Jézusom! Köszönöm, hogy meghaltál értem a Golgotán, és köszönöm, hogy feltámadtál!” Dr. Tokics Imre lelkész

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2011. április

3

MŰVÉSZETI ESTEK A MAROSMAGYARÓI „ADVENT” NŐI KAR LÁTOGATÁSA BUDAPESTEN A Keresztény Művészeti Estek 2011. február 12-i előadása ismét egy olyan élményt nyújtott a telt házas közönségnek, amelyre sokáig emlékezni fogunk. Vendégünk a Marosmagyarói „Advent” Női Kar, egy négy erdélyi falu gyülekezetéből összeállt „amatőr” együttes volt. Magukat nevezik így, viszont ahogyan énekelnek, az szinte minden tekintetben igazán lenyűgöző volt. A közönség a műsor végén az örömtől és a meghatottságtól könnyezve tapsolta meg ezt a szerény, alázatos, de nagyon lelkes és ambiciózus kis együttest. A kórus vasárnap a Parlament épületébe látogatott, ahol régi álmukat megvalósítva két énekszámot vettek videóra emlékül, ezzel is teljesen lenyűgözve a vendéglátókat. Józsa Zoltán lelkész, karmester az alábbi sorokkal emlékezett látogatásukra:

A februári budapesti látogatásunk igazi

élmény volt számunkra, és nagyra értékeltük az érdeklődést, amit éneklésünk iránt tapasztalhattunk, amit„műkedvelőkként” nyújtani tudtunk. A szombatnapi művészeti est előadása alkalmával a közönség szeretete és megbecsülése által bíztató jelet kaptunk, hogy van még igény az igazi értékek iránt, és bátorságot nyertünk küzdeni ezekért. Másnap, vasárnap reggel pedig kiteljesedett megelégedéssel, valami szép félelemérzettel léptünk be a Parlamentbe, és álltunk annak lépcsőin, azzal a tudattal, hogy jó nekünk adventista keresztényeknek és magyaroknak lenni, ezt meg kell vallanunk. Szabadon dicsőítettük az Urat, énekben kifejezve hívő és magyar érzelmeinket. Látogatásunk alatt végig éreztük, hogy a Szentlélek áldásával szolgálhattunk, amikor az Úr nevének hoztunk áldozatot. Övé legyen a dicsőség, szívünkben marad a hála Iránta és a vendéglátóink iránt. Néhány gondolatot szólnék kórusunk történetéről. Korábban pengetős zenekarban kezdtük el zenei képzéssel kapcsolatos munkánkat, majd abból a felismerésből, hogy több szép, tiszta női hang lappang többekben, felmerült az egyneműkar szervezésének a gondolata, s ezzel elkezdtük a hangképzést. Magam is ének szakon szereztem zenei képesítést, így nagy kedvvel álltam a terv elé. Rövidesen megfogalmazódott célkitűzésünk, mely igazi hitvallása lett és maradt az együttesünknek – mindenek előtt lelki célokat fogunk követni, és a művészi szempontok ennek lesznek alárendelve. Helyünket keresve az adventista és a tágabb egyházi zenei élet területén, ismerve az e téren felbecsülhetetlen európai egyházzenei kultúrában rejlő értékeket, hitet tettünk

4

az úgynevezett „komoly” zene mellett, a repertoár kialakításában éppen úgy, mint az énekesek ízlése formálásában. Máig fennáll, hogy megfeleljünk ennek a kihívásnak, és kitartsunk emellett, miközben egyre elhatalmasodik az egyházban a kétes, vagy éppen megkérdőjelezhető zenei műfajok, források elterjedése. A preklasszikus művek éneklése igazi zenei élvezetet jelent, másfelől ezek a művek szolgálják a harmonikus hallás fejlesztését, a tiszta intonáció elérését – a kóruséneklés biztos alapjait. Műsorunk összeállításában a magyar egyházi éneklés ránk maradt értékei, a klasszikus és romantikus remek alkotások is tekintélyes helyet kapnak, miközben nem zárkózunk el az újabb művek elől sem, hiszen szívesen énekelünk modern és kortárs zenét is. Azonban mindig azt az igényt követjük, miszerint protestánsnak lenni csak értelmesen lehet - ezt nem csak dogmatikai szempontból, hanem zenei téren is meghatározónak tartjuk. Lelkészi hívatásom mellett, jól tudom, csak hivatásszerűen állhatok következetesen egy ilyen zenei kihívás elé, s e célért minden lehetséges áldozatot meghozok, erre ösztönözve minden énekest is. Két generáció talál helyet a kórusban: anyák és leányaik.Vannak az oktatásban, egészségügyben, kereskedelemben háztartásban dolgozók, iskolások, egyetemisták, de egy dologban közösek mind: szenvedélyes kedvelői annak, ami szép,


A KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK 2011. február 26-i rendezvényén az ELTE Egyetemi Koncertzenekara adott hangversenyt, már harmadik alkalommal gyülekezetünkben. A műsor középpontjában Dmitrij Sosztakovics Kamaraszimfóniája szerepelt, amely előtt Benedetto Marcello egyik darabját, befejezésül pedig Wolf Péter: Concerto giocoso című művét játszotta a zenekar. Sosztakovics műve az 1960-as drezdai látogatását követően született, és noha kortárs elemzői pusztán a fasizmus áldozatainak gyászzenéjét hallották benne, nem lehet nem asszociálni az elpusztított városra, és az ennek nyomán átélt traumára. A kivételesen személyes hang, az átélés, a már-már mozdulatlan gyász és a szenvedélyes indulat kontrasztja, a vonósnégyesből átírt Kamaraszimfóniát a XX. század egyik emblematikus műalkotásává tette. Az előadott darabokat dr. Péntek László, a zenekar titkára ismertette. Kovács László Liszt-díjas karmester és Dúlfalvy Éva koncertmester vezetésével a zenekar ismét maradandó élményt hagyott maga után.

ami igaz, ami szent. Az éneklést szolgálatnak tekintjük, istentiszteletnek, mindig azzal a krisztusi hozzáállással művelve, hogy másoknak nyújtsunk örömet, vigaszt. Szeretettel gondolunk a Terézvárosi Gyülekezetre, és a nálatok töltött szép szombatra!

MŰVÉSZETI ESTEK A KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK keretében orgonakoncerttel emlékeztünk meg Lehotka Gábor halálának első évfordulójáról, amelyet Tóka Szabolcs szervezett és állított össze. A műsor előtt dr. Szigeti Jenő tartott rövid megemlékezést Lehotka Gáborról, majd ezután a meghívott orgonaművészek - Dr. Bednarik Anasztázia, Gálos Miklós, Pálúr János, Szotyori Nagy Gábor, Tóka Ágoston, Tóka Szabolcs - felemelő, méltóságteljes, de egyúttal kedves és barátságos, szeretettel teli estével ajándékozták meg a hálás közönséget. Az orgonaszámok előtt szóban is méltatták elődjük, Lehotka Gábor érdemeit, elmondták legszebb emlékeiket az egyik legelismertebb magyar orgonaművészről. Versekkel színesítették a programot Molnár Patrícia, Nyári István és Szabó Lídia. A megemlékezést dr. Tokics Imre foglalta össze zárszavában. A közreműködő orgonaművészek az alábbi szavakkal mondtak köszönetet meghívásunkért és a résztvevő művészeknek:

Szeretném megköszönni mindnyájatoknak, hogy a szombat esti emlékkoncertre első szóra elvállaltátok a felkérést, és úgy érzem, hogy az Adventista Egyház kezdeményezésére, az ő lehetőségeik figyelembevételével sikerült egy olyan estén közreműködnünk, mely méltó és kedves, oldott hangvételű megemlékezéssé alakult, az ott elhangzottak kifejezték tiszteletünket és Isten iránti hálaadásunkat Lehotka Gábor Tanár Úrért, többünk Mesteréért. Akár rövidebb-hosszabb, ismeretség/kapcsolat volt Vele, akár nem, fontos, hogy mint a hazai „orgonista társadalom” képviselői, az összetartás jegyeit képviseljük, egymás és a mindenkori hallgatóság / hívek / gyülekezet épülésére. Nézetem és hitem szerint az orgona lehetne a GYÜLEKEZET / ECCLESIA instrumentális szimbóluma, ennek alapján újra lehet gondolni Pál apostol I. levele a Korintusiakhoz 12. rész 12-31. verseit:

„Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig valamennyi a tagja, bár sokan vannak a tagok, a test mégis egy : úgy a Krisztus is...” Szombat este ebből a bibliai egységből valami megvalósult, ezt sokan kifejezték akkor is, azóta is, ismételten köszönöm Nektek. S, ha ezzel ugyan nem is alkotunk egyfajta 21. századi „Magyar Hatok Társaságát”, s bizonyos értelemben nem történt média-hírértékű, látványos siker (nem is ez volt a cél), azt, amiért ez az este létrejött, mindenki őszintén, jó szívvel vállalta. Isten áldjon Titeket, szeretettel : Tóka Szabolcs.

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat és azt a testvéri szeretetet, amelyben részem volt nálatok az elmúlt pár alkalommal. Lehotka Gábor személye mindenképpen kiemelkedik a hazai orgonista szakmából, művészként és pedagógusként egyaránt. Hála legyen az Örökkévalónak azért, hogy otthonra lelt a gyülekezetetekben! Örülök, hogy részese lehettem ennek a kezdeményezésnek, és hogy Tanárokkal, kollégákkal együtt em-

Juhász Gyula Szimpozion Valahol lenni kell egy lakomának, Hová hivatalos, kit idelenn Halálba űzött az éhség, a bánat, A reménytelen szerelem. Valahol lenni kell egy palotának, Hová bejáratos, kit idelenn Minden örömből és fényből kizártak S elhullt a rögös útfelen. Valahol lenni kell egy orgonának, Melyen majd egyszer befejezhetem A dallamot, mely itt halálba bágyadt S amely az életem nekem! lékezhettünk, muzsikálhattunk! Szívből örülök annak is, hogy Pálúr János szavaiból sugárzott az a szellemiség, amit korábban már Tóka Ágostonnal is szorgalmaztunk: egymás tisztelete és szeretete a szakmában is. Köszönöm szépen a megtisztelő felkérést és az élményt! Isten áldása legyen a presbitériumon, a gyülekezeten és annak pásztorán!Tisztelettel és szeretettel: Szotyori Nagy Gábor.

„IMÁK AZ OPERAIRODALOMBAN” címmel a Művészeti Estek eddigi legszínvonalasabb előadását hallhattuk. Oláh Gábor karnagy kiváló művészeket hívott meg erre az előadásra, akik a zeneirodalom gyönyörű imádságait tárták elénk. A professzionális előadók - mind a kórus, a zenekar és a szóló énekesek - önzetlen felajánlásukkal vettek részt a programban, és ezzel csatlakoztak a keresztény művészeti estek céljához: a művészet a szívekhez eljutva szolgálja az emberek közötti kapcsolatok építését és Isten közös magasztalását. Ezennel is köszönjük Oláh Gábor testvér odaadó munkáját, mely a hallgatóságot áldott percekhez és maradandó élményhez segítette. Reméljük azt, hogy vendégeink is szép emlékkel gazdagodtak a közös „imádság” által. B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2011. április

5

MISSZIÓ TÁJÉKOZTATÓ GYÜLEKEZETI TERMÜNK

A MÉDIA EVANGÉLIZÁCIÓ aktuális hírei Péntek esténként a gyülekezetünkben felvett SZOMBATISKOLAI téma előadását, az aktuális tanulmányt a PAX TV minden szombaton délelőtt 9 órakor közvetíti, és hétfőn délután 17 órakor megismétli. A JELENÉSEK KÖNYVÉRŐL szóló sorozatunkat pedig minden kedden 16 órakor és pénteken 9.15 órakor sugározza. A DIGI KÁBEL TV info csatornája minden második kedden 20 órakor sugározza az előadássorozatot. Tájékoztassuk erről az érdeklődőket, ismerősöket, vendégeket. Gyülekezetünk weboldaláról érhető el új internetes tájékoztató oldalunk, a MÉDIA EVANGÉLIZÁCIÓS KÖZPONT. Itt megtalálhatók a TV felételek, hanganyagok, vetítések és eddig megjelent kiadványaink. A JELENÉSEK KÖNYVE önálló weboldalát is ajánljuk az érdeklődők részére, ahol minden előadás, illetve információ, segédanyag rendelkezésre áll: olvasható, hallgatható, megnézhető, letölthető. Legújabb információs oldalunkat elsősorban a kórus számára készítettük, ahol minden kotta, szolgálati beosztás, kóruspróba rend és további hasznos információk elérhetők.

www.adventista.hu/terezvaros

BELSŐ FELÚJÍTÁSÁRÓL

Május 8-án megkezdjük imatermünk belső átépítését, melyet több éve tervezünk és igyekeztünk ennek feltételeit megteremteni. A belsőépítészeti látványt, a terem belső burkolatának kialakítását, a szükséges elektromos és hangtechnikai átépítéseket kiváló szakemberekkel terveztettük meg, bevonva gyülekezetünk hozzá értő tagjait is. A látványterveket a gyülekezet testvéri közössége már az elmúlt évben jóváhagyta, azóta a megvalósítás technikai és anyagi feltételeinek megteremtésén dolgoztunk. Mostanra az Úr megadott minden lehetőséget. Az imaterem belső felújátásának több oka van. Egyrészt közös elhatározásunk volt, hogy a több évtizede kialakított terem belső arculatát úgy alakítsuk át, hogy az emberi mértékkel mérve a lehető legteljesebben sugározza tiszteletünket Isten felé, ezzel megteremtve az elmélyült áhítat légkörét. Sárkány Kata és Jahoda Márton belsőépítészek ezt a gondolatot igyekezetek terveikben megjeleníteni, és úgy érezzük, hogy ezt Isten áldásával meg is tudták valósítani. (kép: az orgona és a szószék új látványterve) A külső megjelenés mellett sürgetővé vált a gyülekezet média evangélizációs munkájához szükséges műszaki feltétlek megteremtése is, hogy a TV felvételeket és az élő közvetítéseket magas színvonalon tudjuk megoldani. A felújítás előreláthatólag nyolc-tíz hétig fog tartani, addig istentiszteleteinket a József utcai baptista imaházban, illetve a Práter utcai adventista gyülekezetben tartjuk meg. Meghalt Molnár Vera testvérnőnk. 1942. májusában született és 1989-ben csatlakozott közösségünkhöz. Sokáig szolgált a gyülekezeti pénztárban, mivel ez volt a szakmája is, adóügyi tanácsadóként dolgozott. Az utóbbi időben ritkán láttuk, részben betegségei miatt, részben pedig azért, mert más közösségeket is látogatott. Lakásán találtak rá holtan, miután a Betegsegély Szolgálat hetek óta szorgalmasan kereste. A gyülekezet csoportja volt jelen örök nyugalomba tételekor is.

Keresztség

A keresztség által megvalljuk Jézus Krisztus halálába és feltámadásába vetett hitünket, és bizonyságot teszünk arról, hogy meghaltunk a bűnnek és új életben akarunk járni. „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róm 6:3-4)

6

Az idei év első keresztségi istentiszteletét február 26-án tartottuk. Ülvoczky Károlyné testvérnőnk 81 éves korában döntött Krisztus mellett. Az istentisztelet végén még hatan jelentkeztek, hogy szövetséget akarnak kötni az Úrral. (lásd: 2. old.) Imádkozzunk őértük is, hogy elhatározásuk megvallásában és ennek örömében minél előbb osztozhassunk velük.


HÚSVÉTI TÁRLAT „Nem hagy nyugodni az én Krisztusom” Vannak olyan műalkotások, amelyek törölhetetlen kódként örökre beleégnek az ember lelkébe, értelmébe. Néhány pillanat alatt életünk részévé válnak, és sugalmazó, ihlető erejük elkísér életünk végéig. A Krisztus-trilóga ilyen jelentőségű mű.

Munkácsy

a Krisztus-témának sokáig ellenállt, de amikor e témához kezdett, akkor nagy változás indult el szemléletében. Korábbi művei nem követeltek lelki azonosulást. A szenvedéstörténetben azonban olyan gazdag tartalommal találkozott, amelyhez már kevés a technikai rutin. Munkácsy számos jelét adja annak, hogy úton van a hit felé. A monumentális művek elkészítése, a vásznak megmunkálása maga is valamiképpen egy testi-lelki zarándoklat volt számára. Saját testének is tapasztalatává tette a keresztet, amikor felköttette magát rá, és onnan elindult befelé, mégpedig az evangélium erejével. Ezen az úton találkozott az élő Igével: „Nem hagy nyugodni az én Krisztusom” – írta feleségének. Ez a saját lelkébe vezető zarándoklat csatlakozásra készteti a nézőt is, hogy Munkácsyval együtt találjunk rá életünk végső céljára. A trilógia három képből áll. A bibliai történések sorrendjében az első a Krisztus Pilátus előtt, második darabja az Ecce Homo, a trilógia harmadik darabja a Golgota.

Az első kép főalakja Krisztus, aki fényes, diadalmas fehérségben áll a szigorú tekintetű, de tanácstalan Pilátus előtt. Krisztus körül sötétbe veszően acsarkodó, gyűlölködő, eltorzult arcú, dölyfös és öntelt alakok hada kavarog. A Golgota a keresztre feszített Krisztust ábrázolja. Ezen a képen is rengeteg ember, ki kárörvendően, ki félelemmel telten, ki fájdalmas arccal tekint Krisztusra. Az előző képpel összehasonlítva ennek a drámai feszültsége kisebb, hangulata komorabb,

vészterhesebb, hiszen egy befejezett tragédiát ábrázol. Krisztus sorsa beteljesedett. Emberi számításokkal jóvátehetetlenül. Az emberek el is indulnak hazafelé, néhányan még visszanéznek, baloldalt két idősebb férfi a keresztfától távozván komor beszélgetésbe mélyed, egyikük széttárja karját, hevesen gesztikulál. A Krisztus-trilógia befejező részeként az idõs, betegeskedő mester nem Krisztus diadalmas feltámadását vagy mennybemenetelét vitte vászonra, hanem visszalépett a történetben, és azt a jelenetet ábrázolja, amikor Krisztust másodszor vitték Pilátus elébe. Ecce Homo! (Íme az ember!) – mutat rá Pilátus Krisztusra és a tömeg szinte őrjöngeni kezd. Pilátus mozdulata tucatszor megismétlődik az alant álló emberekéiben. Rengeteg indulat tükröződik az arcokon, a vért áhítozó gyűlölet vadságától az ijedt szánalomig. A Krisztus felé nyúló karok mégis leginkább a fenyegetést, a tömeg hisztérikus, pusztító erejét fejezik ki, és előrevetítik a véget, a pusztulást. Pilátus itt is csak mellékszereplő.

A főszereplők Krisztus és a nép. A megtévesztett, felhergelt, gyűlöletbe kergetett nép. A cirkusz és kenyér népe. A massza, amely tetszés szerint alakítható.

Nehéz

megrendülés vagy felháborodás nélkül tekinteni a képekre. Önálló műalkotásként is remekművek, így együtt, a drámai helyzet által felfokozottan, lenyűgöző kompozíciót alkotnak. A trilógia dinamikája, elementáris ereje, sodró lendülete magával ragad. Földre nyom. Magasba repít. A triptichon oldalsó, egymással szembe néző képei megsokszorozzák a hatást. A teremben súlyossá válik a levegő. Itt nem lehet nézelődni, fecserészni. Ránk szakad az ég. A kompozíciókat Munkácsy úgy állította be, hogy a szemlélő is benne legyen a képben. Ezt segítik az élethű méretek, ember nagyságú alakok, így ugyanannak az eseménynek részese az is, aki a kép előtt áll. Neki is válaszolnia kell Pilátus kérdésére: melyiket választja, Barabást vagy Jézust. Krisztus Pilátus előtt kompozíciója tudatosan úgy van megszerkesztve, hogy egy, a nézőből induló, fekvő kereszt mentén helyezkednek el a jelenet szereplői. Egyszerűen: nem vonhatjuk ki magunkat a történetből. Ezeket a képeket együtt még maga a mester, Munkácsy Mihály sem láthatta, hiszen az utolsó darab, az Ecce Homo alkotásakor a másik kettő már gyűjtők tulajdonában volt. Úgy gondoltuk, hogy ennek a páratlan élménynek közösen kell, hogy részesei legyünk, ezért gyülekezetünk egy kis csoportja együtt látogatott el a Nemzeti Galériába a mű megtekintésére. Lenyűgöző élmény volt. Köszönjük a program vezetőinek - Lakatos József Péter baptista testvérünknek és dr. Szigeti Jenőnek - a rendkívül áldásos és tanulságos délelőttöt.


7

PÜNKÖSD - MA

Meghitt MINDENHATÓVAL

kapcsolatban a

J. J O S E P H K I D D E R

H

ogyan látod az imádságot általánosságban? Mi az ima célja? Egyszerűen csak kívánságok, kérések és problémák felsorolása lenne, amelyeket elfogadható módon Isten elé tár valaki? Isten nem azért kéri, hogy szüntelenül imádkozzunk, mert ő volna Dzsinn, aki képes minden kívánságunkat és szükségleteinket teljesíteni. Az imádkozás célja ennél sokkal mélyebb. Az ima állandó és értelmes kapcsolat Istennel. Az Isten megismeréséről, tiszteletéről, szeretetéről és imádatáról szól, és egy mély, szenvedélyes és erős közösség Ővele. Az ima által tudatában vagyok Isten létezésének, jelenlétének, cselekvésének és az Ő kegyelmének mindannak, ami a Mennyei Atyával kapcsolatos. Az ima Isten dicsőítése, és kifejezése teljes függőségünknek Őtőle. Megtapasztalása mind Isten jelenlétének, megbocsátásának, erejének, bölcsességének, örömének, szeretetének, könyörületességének és bizalmának együttesen. Nézzük meg közelebbről az imádságot és annak szerepét istentiszteletünkben: Isten mindig éhezik és vágyakozik arra, hogy velünk legyen. A teremtés is Isten jelenléte velünk. A szentély is Isten jelenlétéről szól velünk. Jézus – Immanuel jelentése is: Isten velünk van. Amikor Jézus a menybe ment, elküldte a Szentlélek Istent, hogy velünk legyen. Jézus második eljövetele is egy végső példája Isten jelenlétének az Ő népével. Isten akarja és vágyik a közösségre velünk. A Bibliához térve, felfedeztem azt, hogy a történelem során Isten azon fáradozott, hogy megmutassa népének az Ő jelenlétét közöttük. Miután kivezette Izráel népét Egyiptomból a pusztaságban, az Ígéret Földjé-

8

re vezető útra, Isten tudta, hogy félelmet és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. és magányt fognak tapasztalni. Nem volt Fel is ismerték őket, hogy Jézussal volhadsereg, nem voltak várfalak, melyek tak...” (ApCSel 4:13). megvédjék őket az ellenség támadásától. Bár Isten jelenléte Jézus Krisztus által Még az utat sem tudták az Ígéret Föld- erőteljes volt, mégis hiányzott valami. je felé. Tudták, hogy ők Isten népe, aki Jézus földi szolgálata három és fél évig megígérte, hogy megvédi őket. De túl ne- tartott. Soha nem hagyta el Palesztinát. héz volt érezni az Ő JELENLÉTÉT. Is- Az emberek egy viszonylag kis csoportja ten, hogy meggyőzze őket arról, hogy ve- találkozott egyáltalán vele személyesen. lük van, bárhol is vannak, látható jeleket Az emberek nagy többsége, akik akkor a adott számukra az ő jelenlétéről: „Az Úr földön éltek, soha nem kerültek vele köznappal felhőoszlopban haladt előttük, hogy vetlen kapcsolatba. Ezért ígérte meg Jémutassa az utat, éjjel pedig tűzoszlopban, zus az ő tanítványainak: „...én pedig kérhogy világítson nekik.”(1Móz 13:21) ni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad Valahányszor elkezdtek azon töprenge- nektek, hogy veletek legyen mindörökké: ni, vajon helyes irányba menne-e, mind- az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat nyájan látták az égen a felhőoszlopot. meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti Bármikor nőtt a félelem bennük, nem azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, kellett mást tenniük, csak felnéztek a vi- sőt bennetek lesz.” (Ján 14:16-17) lágító tűzoszlopra, amely beragyogta az Röviddel Jézus elragadtatása után az egész tábort. Isten bizonyságot tett az ő Atyához, az ígéret beteljesedett. Pünjelenlétéről, hogy Ő közöttük van. kösd napján. Isten elküldte a Szentlélek Az Újtestamentum azzal kezdődik, Istent, hogy folyamatosan jelen legyen a hogy bemutatja Isten ajándékát, melyben hívők életében. felajánlja jelenlétét számunkra, Fia, Jézus Pünkösd óta miden hívő ember tapaszKrisztus személyében. János így magya- talja Isten jelenlétének erőteljes jeleit. Abrázza Jézus születésének jelentőségét: ban a percben, amikor fejet hajtasz Krisz„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és lát- tus előtt, és az Övé leszel, Isten megtisztít tuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszü- a bűneidtől, és egyben feltölt az Ő Szent löttjének dicsőségét, telve kegyelemmel Lelkével. Egy idő után eljutsz a felismeés igazsággal.” (Ján 1:14) Isten jelenlé- résre, hogy soha nem vagy egyedül. Isten te Jézus személye által erőteljes volt. Az jelenléte valóság! Érezheted azt! Veled egyszerű, bűnös embereket apostolokká van bárhová is mész. változtatta, akik „az egész világot felforgatták” (ApCSel 17:6 MBT ford.). Még a hitetlen vezetők I STEN MINDIG ÉHEZIK is felismerték mi okozta a ÉS VÁGYAKOZIK ARRA , változást ezekben az emberekben: „Amikor látták, HOGY VELÜNK LEGYEN . hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan


PÜNKÖSD - MA Amikor gyakorlattá válik életedben, hogy tudatában vagy Isten jelenlétének, akkor egész nap képes vagy fogadni a tőle érkező jelzéseket. A munkában, otthon, az autóba ülve a forgalomban - bárhol vagy, elkezdesz beszélgetni Istennel. Megosztod vele szíved érzéseit, és tudod, hogy Ő meghallgat. Isten jelen van benned és körülötted. „Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek.”(Kol 1:27). Egész életemben keresztény voltam, de csak mostanában kezdtem megérteni és gyakorolni Isten jelenlétét a személyes életemben. Megtanultam, hogy az autóban, a munkámban, otthon, egyéb feladatokban, amikor másokat segítek, vagy esténként az ágyamban elgondolkodva, bármikor, bárhol és bármilyen körülmények között, értelmes kapcsolatban, közösségben lehetek az Úrral. Isten közel van hozzám, és azt szeretné, hogy örömteli barátságban legyen velem. Ha Jézus személyesen beszélne hozzám, ezt mondaná: „SZERETNÉK KAPCSOLATBA LENNI VELED, MINT MEGBOCSÁTÓ URAD, DE UGYANAKKOR ÚGY, MINT A LEGJOBB BARÁTOD IS. AZT SZERETNÉM, HOGY A BESZÉLGETÉSEINK NYUGALMAT, BÉKÉT ÉS ÖRÖMÖT HOZZANAK SZÁMODRA. ÓVNI SZERETNÉLEK EGÉSZ NAPON ÁT. SZERETNÉM, HA GONDOLNÁL RÁM EGÉSZ NAP. SZERETNÉM, HOGY TUDD, SOHA NEM VAGY EGYEDÜL. BÁRHOVÁ MÉSZ ÉS BÁRMIT TESZEL, ÉN MELLETTED VAGYOK. FEDEZD FEL, HOGY ÉN OTT VAGYOK VELED A MINDENNAPOKBAN. A TÁRSAD VAGYOK.” Ezt jelenti azt, amikor ezt mondjuk: az imádság - Isten jelenlétének tudatában lenni. Úgy tanultam, hogy az imádság több, mint egyfajta magatartás, sajátos testtartás, illetve kifejezési forma. Ez egy hozzáállás, amely az Isten jelenlétének megtapasztalása mindig, és minden körülmények között. Az egész életünk, - ha Isten dicsőítésére élünk – egy imádság. Megtanulunk Istenre támaszkodni minden nap. Ez egy szüntelen imádság. Arra hívok mindenkit, hogy válaszoljon Istennek, és ismerje meg Őt. Tölts időt Ővele, az Ő gyülekezetével, és tapasztald meg jelenlétét életedben. Mert a hatalmas Isten megérdemli, hogy válaszolj Néki! Elder’s Digest, 2011. április Fordította: Szabó Teréz

A

Szentlélek

- Isten jelen időben

„A Szentlélek a maga fényével megvilágosít minket, hogy megtanuljuk és nyilván megértsük azt, hogy Isten jóságának milyen mérhetetlen bőségét bírjuk a Krisztusban”. (Kálvin)

A

Szentlélek -

és ÉN

Isten terve, Krisztus megváltói munkája, a Szentlélek által lesz minennapi életünkben nyilvánvaló valósággá. Sokat beszélünk a Szentlélek csodáiról - és hallgatunk a mindennapi életünkben megnyilávnuló erejéről, láthatatlan munkájáról. Igényként fogalmazzuk meg azt, hogy újonnan kell születnünk, de sokszor arra a lehetetlenre vállalkozunk, hogy mi akarjuk magunkat mássá tenni. Pedig Jézus soha nem hagyott, és ma sem hagy minket magunkra. A Szentlélek munkájának a megértése az a tengely, ami körül hívő életünkben minden forog, mozog. A Szentlélek teszi jelenvalóvá, életünk valóságává a megváltás jó hírét. Újjászületett emberként, csak a Szentlélek vezetése alatt lehet járni. Ahogyan a születés a földi életbe nyit utat, úgy az újjászületés Isten országának kapuját tárja fel előttünk. Az újjászületés a Szentlélek munkája - nem illúzió, belsőleg átélt szubjektív élmény, hanem valóságos életmegújulás. A Szentlélek ugyanakkor megítél és utat mutat. Őt mindennapi önzésünk feladásával lehet követni. A Szentlélek - Isten jelen időben. Ő engem ma szólít meg, ma akar engedelmességet tőlem. Ha Krisztustól messze kerültem, mert az énem eltakarta őt, az isteni harmadik személyben megismerhető lesz az Atya és a Fiú, mert a Szentlélek legfontosabb megnyilvánulási formája - a szeretet. A

Szentlélek -

és MI

PÜNKÖSD titka a várakozás csendjében van. Sokáig arra gondoltam, hogy a mennybemeneteltől pünkösdig eltelt napokat nagy, önmarcangoló békülésre használták a tanítványok. De az imádságnak más volt a motívuma. Krisztus tanúként akarta őket az emberek elé állítani, és ez a feladat forrasztotta össze szíveiket. A tanúskodás, a bizonyságtétel közös kihívása teremtett közöttük egységet. Nem egyformák lettek, hanem a céljaikban lettek azonosak. Ez teremtett a Szentléleknek alkalmat arra, hogy értük cselekedjen. Ez tette lélekmentővé a jeruzsálemi tanítványi csoportot. A felház csendje - és nem az evangélizációs kampányok zaja - kell ahhoz, hogy a „késői eső ideje” eljöjjön. A Szentlélek kitöltetett volna már, ha lennének olyanok, akik a felház csendjében készek befogadni őt. Nem a világmisszió stratégiai terve készült itt, hanem a Krisztustól kapott feladat terhe alatt megtalálták egymás kezét, felfedezték a másik jobbik énjét. Így töltetett ki rájuk a Szentlélek . Krisztus tanításának elmélyült megértése párosult a tudatos közösségépítéssel, egymás gyarkolati segítésével és az imádsággal. Az egyház a másokért élő emberek közössége, ahol a másikért felelősek vagyunk. Csak a Szentlélek hatalma alatt álló közösség a Krisztus teste. Az egyházat nem a szervezet, a hierarchia teszik egyházzá, hanem a különböző lelki ajándékkal rendelkező tagok egymást kiegészítő, egymás szolgálatát segítő közössége. Ez nem a mi érdemünk, hanem a Szentlélek munkája. Egyedül ő képes arra a csodára, hogy embert emberrel, szívet szívvel összekössön. Jézusnak hitvalló emberekre van szüksége, akik a Szentlélek által a legszélesebb körű tanúskodást nyújtják Isten és Jézus szeretetéről. Forrás: Dr. Szigeti Jenő: A nagy ismeretlen - a Szentlélek


9

KÖZÖSSÉG Dr. Erdélyi László:

„J E R T E K ,

TÉRJÜNK VISSZA AZ

Ú R H O Z !”

„...mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket! Megelevenít minket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt. Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, amely megáztatja a földet.” (Hóseás 6:1-3 )

Hogyan térhetünk vissza az Úrhoz? 2010. október 23-án KÖZÖSSÉGI NAPOT tartottunk, amelyen elhatározta a gyülekezet, hogy elindulunk a megújulás és a reformáció útján. Azóta is központi gondolat ez közösségünkben, mert ha valamit elhatározunk, és megígérjük az Úrnak, hogy hallgatunk rá, akkor azt be is kell teljesítenünk. A megújulás, a lelki ébredés komoly előfeltétele a ránk bízott munka elvégzésének. A végidei munkát csak a Szentlélek különös áldása alatt lehet befejezni. Ezt az áldást, a „késői esőt” azonban csak azok kapják meg, akik erre komolyan felkészülnek. Ellen White így ír erről: „Láttam, hogy sokan elmulasztják a szükséges előkészületet és a „felüdülés” és a „késői eső” idejét várják, mely őket alkalmassá tegye, hogy az Úr napján megállhassanak, s színe előtt élhessenek. Óh, hány embert láttam minden oltalom nélkül a szomorúság idején. Elhanyagolták a szükséges előkészületet, és ezért nem nyerhették el a felüdülést sem, ami pedig feltétele annak, hogy megállhassanak a szentséges Isten színe előtt. ...Akik állapotukat jobbnak tartják, mint amilyen a valóságban, majd ha a csapások jönnek, felébrednek s belátják, hogy szükségük lett volna az építkezésnél a megfaragásra és beillesztésre. Csak hogy akkor már nem lesz idő ennek elvégzésére és nem lesz közbenjárójuk sem, aki ügyüket a mennyei Atya előtt képviselje.” (Tapasztalatok és látomások 58. o.) Hogyan tért vissza Jézus az Atyához? A szolgálatra való felkészülésről szóló tanítás igazságát világos és egyértelmű példák bizonyítják. 1. Jézus a szolgálata megkezdése előtt 40 napig bőjtölve imádkozott. Egy tökéletes, bűntelen ember, aki egész gyermek- és ifjú korában csak az Atyáról tett bizonyságot, mégis szükségét érezte, hogy a nagy szolgálatnak nagy előkészülettel induljon neki.

10

2. A szolgálat befejezése előtt pedig ismét különleges kapcsolatra lépett az Atyával: „Imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn. És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés; Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni. Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.” (Luk 9:29-32) Jézus egyéni kapcsolatban állt az Úrral, mégis magával vitte három tanítványát, mert közösségben akart imádkozni. Mégha látszólag a három tanítványnak nem is volt szerepe a Mózessel és Illéssel való beszégetésben, Jézus mégis szükségesnek látta, hogy vele legyenek. Ez a lelki közösség fontosságára, jelentőségére utal. Ezután Jézus arca elváltozott, ott, a helyszínen, Lukács szerint az imádkozás közben. Vajon Péter, János, és Jakab arca miért nem változott el, és miért nem értették meg, hogy mi történik? Mert nem együtt imádkoztak Jézussal, hanem elaludtak. Talán, ha komolyan együtt imádkoztak volna, akkor ők is megkapták volna a Szentlelket ott, és akkor. De ők nem voltak erre felkészülve. Vajon Jézus kapott valamilyen különleges jelszót arra, hogy most kell imádkoznia és elváltoznia? Nem tudunk róla. Egyszerűen érezte, hogy itt az idő, és imádkozni kezdett. Érezte, hogy a „folyamat”, az előkészület elérte a csúcspontot. Arról sem tudunk, hogy a helyszínt válogatta volna. Ott tette, ahol volt. Felment a hegyre, amely a közelében volt.

változtak át, és ott kapták meg a Szentlelket, az imádkozás közben, úgy ahogyan Jézus. Az időt sem fontolgatták. Amikor Jézus felemelkedett a mennybe, azonnal hazamentek, bezárkóztak és imádkoztak, hogy elkezdhessék a munkát. „Az Írás szerint, amikor a tanítványok tökéletes egységre jutottak, amikor többé nem versengtek a legmagasabb helyért, akkor töltetett ki rájuk a Szentlélek. Egy akarat uralta őket. Minden különbség megszűnt közöttük. A Lélek kiáradása után képviselt bizonyság pedig ma is ugyanaz. Jegyezzük meg ezeket a szavakat: „A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala.” (ApCsel 4:32) Annak Lelke, aki meghalt, hogy a bűnösök élhessenek, a hívők teljes gyülekezetét megelevenítette.” (A Szentlélek eljő reátok 287. o.) Hogyan kell tehát nekünk is visszatérnünk az Úrhoz? El kell változnunk!!! Ellen White látomása szerint: „Isten szolgái, felülről származó erővel felruházva, szent lelkesedéstől fénylő arccal siettek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét… Isten népét megerősítette az a csodálatos dicsőség, amely gazdagon töltetett ki rájuk, felkészítve őket a kísértés órájára. Mindenfelől hangok sokaságát hallottam: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” (Az utolsó napok eseményei 143. o.) A késői eső a mi időnkben

Hogyan tértek meg a tanítványok Jézushoz?

„Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek” (Jóel 2í.23) „Esőt adok a ti földetekre alkalmatos időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat;” (5 Móz 11:14)

3. A tanítványok pünkösd előtt szintén ott gyűltek össze, ahol laktak. Nem kerestek valamilyen rendkívüli helyet. Ott

Isten a késői esőt a betakarítás idejére rendelte el. Ez pedig most a mi időnk. Igaz, nekünk nem a gabona, a bor és az olaj be-

Nekünk is ez a feladatunk. Felkészülni - imádkozni - elváltozni! Most, és ott ahol vagyunk.


KÖZÖSSÉG takarítása a feladatunk, hanem az Ige gyümölcseit, az igazság elfogadóit és követőit kell összegyűjtenünk Krisztus zászlaja alá. Ennek pedig most van itt az ideje. Egyházunk történelme fényesen bizonyítja, hogy az Úr már régóta készen áll az eljövetelre, és a Jelenések könyve szerint az angyalok azért tartják vissza a szeleket, hogy ezt az eljövetelt Isten népe itt a földön, megfelelően előkészülve fogadhassa. Ismerjük fel tehát, hogy a szolgálatra való felkészülésben nekünk ugyanúgy kell eljárnunk, mint Jézusnak és a tanítványoknak. A mi esélyünk a késői eső, a Szentlélek rendkívüli kiárasztása, amit csak akkor nyerhetünk el, ha már előtte tökéletesek leszünk. Ha elváltozunk lélekben és jellemben. A Szentlélek nagymértékű kiáradása után pedig - úgy, ahogyan Jézus és a tanítványok is - már meg fogunk maradni az áldások alatt, és a mennyei lényekkel együttműködve végezzük a dolgunkat. Ez már az üdvösség. Vagyis: nekünk itt kell üdvözülnünk, ahol vagyunk. Itt, ebben a gyülekezetben. Itt kell tökéletessé válnunk, itt kell egységbe forrnunk, azokkal, akik mellettünk ülnek. „Sokan nem részesültek a korai esőben, mert nem fogadták be. Nem részesültek mindabban a jótéteményben, amelyről Isten gondoskodott számunkra. Elvárják, hogy azt a hiányukat majd a késői eső kipótolja. Majd amikor a kegyelem a legnagyobb bőségben árad, akkor szándékoznak szívüket megnyitni, hogy befogadják. Félelmes hibát követnek el. Isten által az ember szívén megkezdett műnek, nevezetesen, hogy világosságát és ismeretét adta, állandóan fejlődnie, haladnia kell... Bűnvallomásuk és bűntelen életük, komoly imaélet és énüknek odaszentelése által készültek el a tanítványok a Szentlélek kiáradására, pünkösd napjára. Ugyanennek kell történnie, csak nagyobb terjedelemben, napjainkban. Az ember, mint eszköz, csak kérje az áldást, s várja az Urat, hogy benne művét befejezze. Isten kezdte meg a munkát, Ő végzi is be, teszi tökéletessé az embert Jézus Krisztusban. Nem szabad elhanyagolnunk a korai eső által szemléltetett kegyelmet. Csak akik kiélik a kapott világosságot, részesülhetnek nagyobb világosságban. Ha nem növekszünk naponta a cselekvő keresztény erényekben, akkor nem ismerjük fel a Szentlélek megnyilatkozásait a késői eső által.

Lehetséges, hogy körülöttünk már hull, de nem vesszük észre, s nem rézszesülünk benne.” (Bizonyságtételek a lelkészeknek 241. o.) A tökéletes egység létrejöttének feltételei ezek szerint: - a bűnvallomás - a bűntelen élet - a komoly imaélet (együtt) - és énünk odaszentelése. Hogyan, mitől fogunk tehát elváltozni? Csak a közös ima következményeként. Nem csak egy-egy alkalommal, hanem hetekig, hónapokig, évekig kell kitartóan együtt imádkoznunk. „Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején!” (Zak 10:1) A tanítványok együtt voltak Jézussal három és fél évig, és még az utolsó héten sem ismerték és szerették egymást igazán. Ez csak akkor következett be, amikor komolyan és kitartóan együtt imádkoztak. Kérdezzük csak meg egymást, főleg az imaórák résztvevőit tapasztalatainkról. Mit jelent az évek óta tartó együtt imádkozás? Mennyivel közelebb kerültek egymáshoz azok, akik rendszeresen együtt imádkoznak? Mit jelent a tökéletes jellem? Mit kell elérnünk a gyülekezetünkben? „Úgy látszott, mintha ott lennék, ahol minden béke, ahová a föld viharos viszályai sohasem jutnak el; a menny az igazságosság királysága, ahová minden szent, tiszta és áldott össze van gyűjtve, tízezerszer tízezren és ezerszer ezren boldogságban, tiszta meghittségben, Istent és a trónon ülő Bárányt dicsérve élnek és járnak. Hangjuk tökéletes összhangban van. Sohasem tesznek egymásnak roszszat! A menny fejedelmei és hatalmas uralkodói felülmúlják egymást a jóban, keresvén a másik boldogságát és örömét. A legnagyobb ott a legkisebb önbecsülésben, és a legkisebb a legnagyobb hálájában és szeretetének gazdagságában. Ott nincs sötét tévedés, mely elborítja az értelmet. Az igazság és ismeret, amely világos, erős és tökéletes, minden kételyt eltávolít és a kétkedés homálya nem vetíti káros hátrányait boldog lakóira. Semmi vita nem rontja a menny édes, tökéletes békéjét. Lakói nem ismerik a bánatot, szomorúságot, könnyet. Minden tökéletes összhangban, tökéletes rendben és tökéletes boldogságban van... A menny olyan otthon, ahol együttérzés él minden szívben és minden tekin-

tet ezt fejezi ki. A szeretet ural mindent. Nincsenek civódó elemek, és nincs szavaknak hangzavara, vitája vagy csatája.” (Az utolsó napok eseményei 209. o.) Jellemfejlődés csak munkálkodással „Kiegyensúlyozott, tökéletes keresztényi jellemet csak akkor fejleszthetünk, ha önzetlenül és örömmel munkálkodunk az igazság terjesztésében és támogatjuk Isten ügyét javainkkal.” (Tanácsok a gyülekezeteknek 70. o.) „Isten csak azokat fogadja el, akik magasra tűzik a célt. Mindenkit arra kötelez, hogy tegye meg a tőle telhetőt. Mindenkitől erkölcsi tökéletességet kíván. Ne szállítsuk le az igaz élet normáját! Ne próbáljuk a mércét öröklött vagy szerzett rossz hajlamainkhoz igazítani! Értsük meg, hogy a jellem tökéletlensége bűn!” (Krisztus példázatai 226. o.) Kell, vagy nem kell? Sokan vannak közösségünkben, akik elismerik az igazságot, de nem tűrik el, hogy állandóan figyelmeztessék őket ezekre. Arra, hogy mit kell tenniük. Úgy gondolják, hogy ezt a szót: „kell” ki kellene törölnünk a szótárból, hiszen Isten semmit sem kényszerít ránk, szabad akarattal rendelkezünk. Mi szövetséget kötöttünk az Úrral. Ez a szövetség kétoldalú: Isten már megtette a maga részét, és meg is fogja tenni mindig. A mi részünket nekünk kell megtennünk: „Ha fogadással ígérsz valamit az Úrnak, a te Istenednek: ne halogasd annak megadását; mert bizony megkeresi azt rajtad az Úr, a te Istened, és bűnül tulajdoníttatik az néked.” (5Móz 23:21) Ha valamit megfogadtál, azt meg kell tenned. Ha nem teszed meg, még a világ előtt sem állhatsz meg. Ezért - bár sokak szerint mindenki azt tesz, amit akar – Isten szolgái - lelkészek, presbiterek - nem mondhatnak mást, csak azt, hogy Isten népe tagjainak teljesíteniük kell fogadásaikat. Testvérem! Te megfogadtad, hogy teljes lényedet átadod Krisztusnak. Honnan tudom ezt? Onnan, hogy Krisztus nem köt másfajta szerződést. Nem köt kompromisszumot, nem tesz engedméynyeket. Vagy teljesen átadod magad, vagy semmi közötök egymáshoz. Imádkozzunk azért, hogy a mi gyülekezetünk az üdvösség helye legyen, ahol mi, akiket összehozott az Úr, tökéletes egységben várjuk Őt, munkálkodván tel-


11

LELKI ÉLET Ha arról panaszkodsz,

DR. SZIGETI JENŐ:

A MINDENNAPI KÖTELESSÉG

hogy nincs időd a szolgálatra,

– ISTEN AJÁNDÉKA

H

armincöt évvel ezelőtt, amikor a lebontott kispesti családi házak világából belezuhantunk a lakótelep tömegmagányába, volt egy szomszédunk, akit még a Dobó Katica utcából ismertünk. Ekkor az ötvenes éveit taposó férfi volt, aki egy nagy gyár főmérnökeként megbecsült, többször kitüntetett, országos hírű ember volt. Egyszer egy éjjel azt láttuk, hogy a szirénázó mentőautó jött érte. Agyérgörcs mondták a szánakozó szomszédok.

Kockán forgott az élete. Egy hónap múlva félig bénán, tolókocsiban hozták haza. Másnap, szép napsütéses tavaszi délelőtt az erőfeszítéstől eltorzult mosolylyal próbált újra járni tanulni. Néhány hét múlva bottal, mankóval már száz métert is meg tudott tenni. Ha találkoztam vele, örömmel újságolta, hogy naponta egy-két lépéssel többet tud teljesíteni. Mire nyár lett, már csak egy botot használt, de ez a bot furcsa volt. Hosszú szöges vége nem támaszkodásra való volt, hanem szemétgyűjtésre.

12

A mérnök úr körbejárta a ház körüi gyepes kertecskéket és minden eldobott papírt, műanyagzacskót, szemetet diadalmas örömmel a botja végére tűzött, majd ha megtelt a bot vége, gondosan a kukába ürítette. Egyszer elbeszélgettem vele, és ekkor egy életre szóló leckét kaptam tőle: - Tudja, én így vagyok boldog, mert nyomorúságom ellenére valamit használni tudok az embereknek. Tudja, engem szeretnek az emberek, és ezért mindig azon töröm a fejemet, hogy hogyan tudnék valamivel a hasznukra lenni. Látja – tette hozzá végül –, ezért segít engem minden nap a Jó Isten. Azóta több, mint három évtized telt el, a szomszéd is régen elment minden élőknek útján, de ez a mondat, azóta is kísér. Olyan, mint az útjelző tábla. Szolgálatra hívott el minket Isten – szoktuk prédikálni. Hisszük is - meg nem is. Mi nem Isten munkatársai, hanem Krisztus testének „műkritikusai” akarunk lenni, mert inkább a szolgálatért járó jutalomra figyelünk, mint az apró kötelességteljesítések örömére. A szöges botot, amivel a megfelelő helyre kellene juttatni minden szemetet, régen eldobtuk. Nem a szolgálók, hanem a szemetelők közé számláltatunk, akik szörnyülködnek és morgolódnak a világ, a gyülekezet állapota miatt, de a rájuk bízott, általunk is megtehető keveset nem akarjuk megtenni. E. G. White azt írja:

„A MEGSZENTELŐDÉS AZ ISTEN AKARATÁNAK VALÓ TÖKÉLETES ENGEDELMESSÉGBEN, A MINDENNAPI KÖTELESSÉGEK VIDÁM TELJESÍTÉSÉBEN ÁLL” (Krisztus példázatai 250. o.). Elveszítettük a munka örömét, mert napi feladatainkat nem a misszió eszközének, terepének látjuk, hanem akadálynak.


nem fedezted még fel az életed értelmét. A ZT GONDOLJUK , HOGY I STEN SZOLGÁLATA

SZABADIDŐS TEVÉKENYSÉG , NEM PEDIG NAPI KÖTELESSÉGTELJESÍTÉS .

Nem a munka örömét, hanem az érte járó pénzt, elismerést tartjuk fontosnak. Pedig a kötelező munka – rabszolgamunka. Örömtelen. Benne a munka erkölcsi haszna vész el, a szeretet gyakorlása. Aki csak a szolgálat dicsőségét akarja learatni, nem akar szolgálni, csak uralkodni. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért az egytalentumos szolga ásta el a rábízott kincset és miért nem az, aki sokkal többet kapott? (Máté evangéliuma 25. fejezete) A kevesen hűnek lenni sokkal nehezebb, mint a sok kapott kincset kamatoztatni. Isten szolgálatában mindenki csapatkapitány szeretne lenni, csak a Nemecsekekből van hiány, akik hétköznapi kötelességteljesítésükben felfedezték a szolgálat lehetőségét. Ezért szolgálaton ma már inkább csak az erkölcsi elismeréssel járó nagy megbízatásokat, közszerepléseket értjük, és megfeledkezünk arról, hogy mindennapi kötelességeink nem bilincsek, hanem isteni megbízatások, ahol a Szentlélektől kapott lelki ajándékainkat, egyszerűbben szólva, a lehetőségeinket használni kell. Pedig elhívatásunk helyei a munkahelyünkön, a családunkban, emberi kapcsolataink terén vannak, és nem ott, ahol a trónjainkat akarjuk felépíteni. A mindennapi kötelesség – Isten ajándéka. Isten megosztja velünk a világért végzett gondviselő munkáját. Neki minden szál fű, minden virág és minden ember, a legelesettebb is fontos. Bennünket értük akar használni. Ez az elhívatásunk célja. Máté evangéliuma szerint Jézus hét példázatban mondta el a tanítványoknak azt, hogy hogyan kell az ő második eljövetelét várni. Ezek közül az utolsó, ami mind

LELKI ÉLET az előbbi hatot összefoglalja, a juhokról és a kecskékről szól (Mt 25:31-46). Ennek a példázatnak az az érdekessége, hogy az emberek sorsa nem aszerint dől el, hogy milyen nagy hőstettet vittek véghez Istenért, vagy a hit győzelméért. Ők az „Uram, Uram keresztények” (Mt 7:21-23), akiknek azt mondja Jézus, hogy „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők”.

A MÉRCE A KICSIN VALÓ HŰSÉG LESZ.

AZ, HOGY A LEGKISEBB EMBERREL, A LEGKISEBB ÉS LEGTERMÉSZETESEBB DOLOGBAN MEG TUDTUK-E

TENNI AZT, AMIRE A MÁSIKNAK SZÜKSÉGE VAN.

Jézus arra tanított, hogy „aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az” (Lk 16:10). A kevés az, ami Isten szerint éppen elég nekem. Nem én adok Istennek valamit, ha szolgálok, hanem én vagyok a megajándékozott. Isten mindennapi kötelességteljesítésemen keresztül akar engem, és rajtam keresztül a másikat megáldani. Szolgálatra hívott minket Isten. A szolgálat tere ott van, ahová Isten rendelt minket.

A NAPI SZÜRKE FELADATOK SOKSZOR ELTAKARJÁK ELŐLÜNK

ISTEN TERVÉT.

PEDIG AMIT HIÁBAVALÓNAK ÉS CÉLTALANNAK LÁTUNK, ABBAN VAN ELREJTVE ÜDVÖSSÉGÜNK TITKA.

Isten használni akar a kicsiben, a mindennapi feladatainkban. Észreveszed-e a mindennapi kötelességteljesítés örömét? Az öröm a szeretet elsőszámú megnyilatkozási formája (Gal 5:22). Ez ad békességet, béketűrést, ez tesz szívessé, jóvá és mértékletessé. Isten úgy akar üdvözíteni, hogy használni akar. Ha arról panaszkodsz, hogy nincs időd a szolgálatra, nem fedezted még fel az életed értelmét. Pedig ott élsz a misszió frontvonalán. Szürke hétköznapjaidban kell meglátni Isten tervét, a megváltás értelmét.

Nemrég olvastam egy könyvben a következő elgondolkoztató mondatokat: „Hajót akarsz építeni? Ne arra verbuválj embereket, hogy gerendákat, szerszámokat vegyenek a kezükbe és egymás között felosszák a feladatokat, hanem arra tanítsd meg őket, hogy vágyakozzanak a végtelen óceán után.” Örömmel szolgálni csak úgy lehet, ha hiszek a végtelen óceánban és hajózni vágyakozom. Sokszor örömfosztó sérelmeink, mások rosszindulata foszt meg a mindennapi örömünktől. Megszívlelendő H. M. S. Richard tanácsa, aki az adventista világrádió (Voice of Prophecy) alapítója és élte fogytáig munkatársa volt. Fiát, utódját így tanácsolta: Ne a gonoszok elhallgatásával foglalkozz; ne pocsékold idődet a gyávák kergetésére! Végezd munkádat! Hagyd, hogy a hazugok hazudjanak, a szektások vitatkozzanak! Legyen gondod arra, hogy elvégezd, amit Isten bízott rád! Ő nem azért küldött, hogy pénzt keress. Nem azért, hogy meggazdagodj. Sohasem adta azt a parancsot, hogy védd magad. Nem azért állított szolgálatba, hogy ellenkezz a hamissággal, amit a Gonosz szolgái erjesztenek. Legyen a célod olyan világos, mint a csillag! Hagyd, hogy a világ civakodjon és nyüzsögjön. Talán támadnak, igazságtalanul bánnak veled, megsértenek, rágalmaznak, megsebeznek és elutasítanak; mégis legyen gondod arra, hogy...

E�� Lassan elfogynak a földről a szolgák, a Te szolgáid, Uram, Istenem... Csak sikereiket építő alkalmazottaid maradnak itt, akik szégyenedre válnak, mert simogató tenyered melegét ma már nem érezzük. Pedig minket rendeltél annak, amikor rajtunk könyörültél. De hangod sem halljuk ma már, hiszen az élő Ige, a Te szavad, könyvekbe kövesült. Mi lesz velünk, Istenünk? Körülöttünk egyre többen sóhajtják a béna nyomorulttal: „nincs emberem...!” Egyedül vagyunk a Bethesda partján. Hiába pezsdül a víz, hiába az angyal. Talán az angyalének is hiába szállt a bethlehemi mezők felett: „Dicsőség a mennyben Istennek, és békesség a földön, a jóakarat embereinek...” A pásztorok és a juhok is lassan farkasokká lettek, és Jézus hiába várja a bűnbánó pásztorokat. Pedig mi naponta indulunk templomodba ünnepi zajjal, illendő áhítattal. A mi utunk is a leprások és a poklosok hada között vezet. Hibátlan imákat mormolunk, miközben csak koptatjuk templomod lépcsőit. De szolgák, Uram, már rég nem vagyunk, mert csak a szolga tudja, hogy Isten minket kezdettől fogva, mindörökké, a másik emberért szeretett... (Szigeti Jenő, 2003)

... SZILÁRD ELHATÁROZÁSODDAL, HABOZÁS NÉLKÜLI BUZGÓSÁGGAL VIDD VÉGHEZ ÉLETED DOLGAIT ÉS LÉTEZÉSED NAGY CÉLJÁT, MÍG VÉGÜL ELMONDHATOD: URAM: ELVÉGEZTEM A MUNKÁT, AMIT RÁM BÍZTÁL. B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2011. április

13

ELMÉLKEDÉS Kárpáti Petronella:

”

Mit jelent számodra az

ID A rohanó élet mindig figyelmeztet bennünket. Egyszerű, mindennapi események sokszor olyan tanulságokat rejtenek magukban, hogy érdemes elgondolkodnunk rajtuk. Egy régebben történt eset jutott eszembe a napokban. A Nyugati pályaudvar csarnokán keresztül siettem a vonathoz. Hirtelen fiatal férfi szaladt el mellettem, közben a háta mögött 4-5 méterrel távolabb rohanó fiatal férfinek és nőnek kiabált vissza: „Siessetek jobban, mindjárt indul, talán elérjük!” A lány már alig bírt futni, társa elvette tőle összes csomagját, hogy könnyebben szaladhasson. Minden erejüket megfeszítve rohantak a külső vágányok felé. A mikrofonból hallatszott: „A Hajdú expressz a külső C vágányról azonnal indul. Kérem, szálljanak fel a vonatra!” Néhány perc múlva újra találkoztam velük. Ott álltak csalódottan, lihegve a külső vágánynál, ahonnan vonatuk kihúzott. Az, aki biztatta társait, órájára tekintett, és megjegyezte: „Előbb indult egy perccel.” Reményt vesztve néztek a gyorsan távolodó szerelvény után, aztán lassan megfordultak, és csüggedten indultak vissza a váróterem felé, talán, hogy megvárják a következő vonatot. A lány lemondástól fátyolos hangon szólalt meg: „Majdnem elértük, hiába rohantunk.” Az egész történet szomorú tanulsága ebben a két szóban sűrűsödik, amit a leány mondott: majdnem és hiába. A történet szereplőihez hasonlóan, sokszor éreztem már azt, mintha versenyfutásban lennék az idővel. Hányszor sóhajtottam már fel, legalább egyszer sikerülne jól beosztanom az időmet; nem késném le a buszt, pontosabban érkeznék meg a munkahelyre, ne kellene a határidős feladatok, tennivalók szorításában élni. Sajnos, többször nem azért küszködünk időhiánnyal, mert hibásan terveztünk, vagy rosszul gazdálkodtunk az időnkkel, hanem egyéb nem várt dolog jön közbe, ami felborítja az egész napot.

14

A

?

Gondolom, nem vagyok egyedül ezzel a problémával, hiszen tudjuk, milyen fontos, a legértékesebb ajándék: az idő, amit Teremtőnktől kaptunk. Soha ne feledjük el: „Időnk Istené. Minden pillanat az övé, és legünnepélyesebb kötelességünk, hogy az Ő dicsőségére használjuk. Egyetlen tőle kapott tálentumunkkal sem fog szigorúbban elszámoltatni, mint az időnkkel. Az idő értéke felbecsülhetetlen. Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy értelmetlenül elfecséreljük. Az az ember alkalmas Isten országára és a halhatatlan életre, aki megbecsüli az időt, és munkára használja. Nagyon meg kell becsülni a perceket.” (E. G. White: Krisztus példázatai 236-237.old.)

PONTATLANSÁG

A KÖTELESSÉGTUDÁS HIÁNYA, SÚLYOS JELLEMHIBA.

len vétünk. Túlhajszoljuk magunkat hét közben, rosszul osztva be az időnket, és így az Örökkévaló által elrendelt nyugalomnapot, a szombatot nem úgy szenteljük meg, ahogy kellene. Ugyanakkor, ami nekünk fontos, abban pontosak vagyunk, és ügyelünk az időre. A nagyon elfoglalt emberek tudják legjobban az idejüket beosztani. Megtanulták azt a fontos szabályt, hogy nemcsak a saját idejük drága, hanem a másoké is. Ezért érdemes elgondolkodnunk a következő dolgon is: megfelelő időben ott lenni a megfelelő helyen, ez rendkívül lényeges szempont. Sajnos ránk, magyarokra ez nem igen jellemző, szokásaink e tekintetben elég lazának mondhatók.

A pontosság bármilyen cselekvésben segít, ha az a célunk, hogy azt egyre jobban végezzük. A tökéletesedés a pontos tettek hosszú láncolatából fakad. Az idő az élet nélkülözhetetlen része. Többet ér, mint a pénz, mert az elvesztegetett, eltékozolt idő pótolhatatlan. Az emberi természet soha nem tud belenyugodni, beletörődni az idő múlásába. Rövid földi élete alatt szakadatlanul harcol, hogy az időt legyőzze. Egyéni kívánságaink szolgájává akarjuk tenni, megpróbáljuk visszafelé forgatni, vagy siettetni. Ki akarjuk ragadni hatása alól azokat a pillanatokat, amelyeket még egyszer át szeretnénk élni, és amikre vissza szeretnénk emlékezni. De az idő könyörtelenül halad, az óra tovább ketyeg, napra nap, évre év múlik el. Míg nekünk az élet olyan rövidnek tűnik, mint a reggeli harmat, és tele van szenvedéssel, betegséggel, addig Isten számára ezer esztendő annyi, mint egy nap, ami elmúlt, vagy mint egy őrjárási idő éjjel (90. Zsoltár). Isten az idő felett áll, mert Ő az idő ura, a Tízparancsolatban megszabta az ember munka-és pihenésrendjét (2Móz 20:8-11); mégis, miért vagyunk önzők ebben a kérdésben is? Legtöbbet a negyedik parancsolat el-


A gyülekezetben is megfigyelhető ez a jelenség, annak ellenére, hogy mindenki tudja, mikor kezdődik az istentisztelet, mégis vannak olyanok, akik késve érkeznek. Természetesen lehetnek objektív akadályok is: hirtelen rosszullét, otthoni probléma vagy közlekedési gondok. A pontatlanságra ritkán van elfogadható mentség. De mi van akkor, ha az említett okok nem állnak fenn, mégis valaki rendszeresen későn jön, néha az istentisztelet befejezése előtt pár perccel esik be a terembe? Ilyenkor jogosan arra gondolunk, van-e értelme, hogy eljött az illető, hiszen már az egészből semmit sem hallott. Ráadásul az is előfordul, hogy a későn érkezők elvonják a gyülekezet figyelmét. Milyen jó lenne, ha szokásunkká válna a pontosság, mert ezzel nemcsak az előadót és a teremben lévőket tisztelnénk meg, hanem Istent is. „Rég eltűnt már az a mélységes tisztelet, mellyel Istennek hajdani népe közeledett azon szentélyhez, melyben istentiszteletét végezte. Tisztelettel lépjünk be

ELMÉLKEDÉS a gyülekezetbe és csendesen foglaljuk el helyünket. Igazi istenfélelem jellemezze az imádkozókat. Gondoljanak arra, hogy mennyei hírnökök tartózkodnak azon a helyen. A lelkületet elő kell készíteni Isten igéjének hallgatására, hogy annak benyomása maradandó legyen és befolyásolja a szívet.” (E. G. White: A gyülekezetek részére írt bizonyságtétel 200 old.) Hogyan közeledünk Isten házába? Valóban azzal a tudattal, hogy szent ez a hely? Mózesnek le kellett vetnie saruját, nem volt szabad még közel sem mennie oda, ahol az Úr megjelent néki.

ben sohasem szabad valamit találomra tenni, hanem mindenkor rendszeres és értelmes munkát kell végeznünk. Az Úr csak a pontos és lelkiismeretes munkára nyomhatja rá tetszésének pecsétjét.” (E. G. White: Pátriárkák és próféták – régi kiadás – 387. old.) Jézus az idő vonatkozásában is példát mutatott. Gondoljunk bele, mi lett volna, ha elkésik, nincsen ott, ahol lennie kellett? Földre jövetele is a megjövendölt időben történt: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát” (Gal 4:4) .

Aki késik, az kárt okoz magának és másoknak: közösséget rombol, és az egységet bomlasztja, veszélyezteti a közös munkát. A pontatlanság a kötelességtudás hiánya, súlyos jellemhiba. Következményei vannak, lehetnek: tiszteletlenség Isten és a másik ember iránt, a szolgálat lebecsülése, felelőtlenség, érdektelenség. Aki késik, az mulaszt, kárt okoz magának és másoknak: közösséget rombol, és az egységet bomlasztja, veszélyezteti a közös munkát (imaóra, kóruspróba, munkahely, tárgyalás), és az eredményeket. A pontosság a hivatalos és a magánkapcsolatok egyik legfontosabb szabálya, mert kifejeződik benne megbízhatóságunk. Ma, a mobiltelefonok birtokában nem jelenthet gondot, hogy odaszóljunk, ha késünk valami nem várt, rendkívüli eset miatt. De sokkal jobb, ha ügyelünk arra, hogy időben érkezzünk, inkább induljunk el korábban. A hívő ember életében fontos szerepe van a pontosságnak. Bölcs Salamon csodálatos írásában arra tanít, hogy „Mindennek rendelt ideje van” (Préd 3:1-8). Isten a rend Istene, az egész teremtett világ ezt bizonyítja: az égitestek, a növény-és állatvilág, az emberi test. Minden pontosan, szabályos rendben, törvényszerűen működik, csak a bűn következményeképpen történnek pontatlanságok, ami katasztrófát, szerencsétlenséget, betegséget okoz. „A mennyben a legtökéletesebb rend található, a mennyei angyalok seregeinek mozdulatait is a tökéletes fegyelmezettség és rend jellemzi. Eredmény az Isten ügyében is csak rend és összhangzatos cselekvés által érhető el. Az Ő művé-

AZ

A francia kódex valamikor a királyok számára egyetlen udvariassági tényezőt ismert, a pontosságot, ez alapkövetelmény volt. A pontosság fogalma országonként változhat. A németek például rendkívül ügyelnek erre. Ha valakit hét órára hívnak, elvárják, hogy pont hétkor ott is legyen az illető. A brazilok viszont semmiféle időpontot nem vesznek komolyan; hivatalos tárgyalások sokszor elmaradnak azért, mert az egyik fél a napokkal előre megbeszélt órában nem jelenik meg. Aki pontos, az összeszedett és meghatározott szabályok szerint él. Pontosnak kell lennünk mozdulatainkban, szavainkban, gondolatainkban és érzelmeinkben. Mindezt megvalósítani igen nehéz, de nem lehetetlen. „Nagyon meg kell becsülni a perceket. Használjuk ki a perceket: itt is néhányat,

meg ott is, amelyeket hiábavaló beszélgetésre fecsérelnénk: a reggeli órákat, amelyeket oly sokszor elvesztegetünk az ágyban; a villamoson, vonaton, vagy az állomáson várakozással töltött időt; a perceket, amíg az étkezésre várunk, vagy azokra, akik elkésnek a megbeszélt találkozóról! Ha ilyenkor kéznél volna egy könyv, és ezeket az időtöredékeket tanulásra, olvasásra vagy elmélkedésre használnánk, mennyi mindent tudnánk véghez vinni! Céltudatossággal, szívós szorgalommal, jó időbeosztással tudásra és fegyelmezett gondolkozásra tehetünk szert.” (E. G. White: Krisztus példázatai 237. old.) Ha majdnem elértünk egy vonatot vagy buszt, akkor valójában nem értük el, lemaradtunk. Minden ember fut egy bizonyos cél felé. Ki ilyen, ki olyan módon próbálja elérni. Az egyiknek sikerül, a másiknak csak majdnem. Mi keresztény emberek is szüntelen úton vagyunk. Egyetlen vágyunk elérni hitünk célját, az üdvösséget. Égető kérdés számunkra, elérjük-e célunkat? Vagy mi is csak majdnem, mint a történet szereplői a vonatot? Az őszinte hívő nem engedheti meg magának, hogy majdnem keresztény legyen, mert akkor nem keresztény. Teszünk-e valamit is az örökélet elnyeréséért? Vagy csak éljük a megszokott, ezernyi gondtól megterhelt életünket, a legszükségesebbet pedig elhanyagoljuk? Mi lenne, ha a kegyelemidő - „egy perccel előbb”- váratlanul lezárulna egyénileg számomra, vagy egyetemesen mindenki számára? Vajon elfogadhatónak találná-e Isten az életünket? Vagy csak majdnem? Hiszen akkor hiába volt minden igyekezetünk, reménységünk. Nem tudok ennél fájdalmasabb, rettenetesebb dolgot elképzelni a hívő ember számára! A gazdag ifjú is szeretett volna Jézus tanítványa lenni. Megváltónk szeretettel nézett rá, várta döntését, „megkedvelé őt” (Mk 10:21). Az ifjú azt hitte magáról, hogy „tökéletes”, hiszen gyermekségétől fogva, megtartotta a parancsolatokat. Mégis volt egy fogyatkozása, amely miatt alkalmatlannak bizonyult az Üdvözítő követésére. „Ez a fogyatkozás idővel végzetessé válik, az egész embert megrontja, az önzés és önszeretet mindjobban megerősödik és elnyomja a jó tulajdonságokat.” (E.G.White: A világ reménye 294. old.)

IDŐVESZTESÉGET NEM LEHET VISSZANYERNI: AZ IDŐ A LEGTŰNÉKENYEBB JAVAK KÖZÜL VALÓ.

(A.WEIR)


15

ELMÉLKEDÉS Az ifjú nagyon jól megértette, mit kívánt tőle a Mester, és igen elszomorodott, „elméne búsan, mert sok jószága vala.” (Mk 20:22) Vágyott az örökéletre, mégsem tudta rászánni magát, hogy lemondjon vagyonáról a szegények javára. „Majdnem” az Úr Jézus tanítványa lett, de az anyagiak erős kötelekkel kötözték gúzsba, és nem tudott szabadulni.

Isten nem majdnem keresztényekkel akar dolgozni. Minden perc érték, amit jól kell felhasználni és tartalommal megtölteni. Sajnos, amikor már minden késő, akkor kezdünk el gondolkodni, hogy másképp kellene. Sokan rontották már el életüket, mert az hitték, ráérnek még kereszténynek lenni „holnap” is. Nem gondoltak arra, hogy bármely pillanatban dönthetnek sorsuk felett, és már az a reményük sem állhat fenn, hogy talán „lesz egy későbbi vonat, amire felszállhatnak”. Gondoljuk végig életünket, próbáljuk meglátni jellemhibáinkat. Még időben: MA és MOST változtassunk rajta, mert holnap, vagy a következő pillanatban már késő lehet. Jézus bármely pillanatban visszajöhet, vegyük nagyon komolyan felhívását: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azért legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondoljátok, akkor jő el az embernek Fia.” (Mt 24:42.44) Nem tékozolhatjuk el időnket, mert egyszer számot kell adnunk, hogyan sáfárkodtunk ezzel a mindenkinek adott, legértékesebb talentummal. Az is igaz, hogy egyes embereknek hosszabb élet adatott, másoknak rövidebb; de az életnek nem a hosszúságában, hanem a tartalmában van a lényege, hogyan töltöttük el a ránk kiszabott időt. Rajtunk múlik, hogy volt-e értelme az életünknek. Bár sokszor az idő rövidségét érezve olyan kicsinek, kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, mert az idő számunkra mindvégig titok marad, de ha Istenre bízzuk sorsunkat, akkor Ő segít, hogy ne hiábavalóan teljenek el éveink. Ezért naponta kérjük az idő Urát: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsolt 90:12)

16

ERDÉLYI LÁSZLÓ

Messze és világosan látni

B

ethsaidában egy vakot vittek Jézushoz arra kérve Őt, hogy gyógyítsa meg. Jézus kézen fogva, kivezette a vakot a falujából, majd nyállal bekenve szemét, megkérdezte tőle: lát-e valamit? „Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. Azután kezeit ismét reá veté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépült és láta meszsze és világosan mindent.” (Mk 8:22-26.)

Nézni vagy meglátni, nem ugyanaz, bár mindkettőt szemeddel műveled. Lásd, hogy nézi a borjú az új kaput, míg annak működéséről mit sem tud. Sokan így bámulnak a világba, s az élet titkáról mit sem tudnak, pedig a szem nem csak arra való, hogy egymást járkáló fáknak lássuk, hanem hogy értelemtől vezetve eljussunk a dolgok lényegéhez. A látás az a képességünk, amely sokkal erőteljesebben meghatározza a másokkal való kapcsolatunkat, és környezetünktől való függésünket, mint más mentális állapotunk. A vak tudja, hogy vak és nem lát. Magyarországon évente négyezer felnőtt veszíti el látását. Világviszonylatba milliókról van szó. Még nem tudjuk, mennyit kell várni arra, hogy az ézsaiási Messiáspróféciának a második ígérete teljesedjen, amikor „a vakok szemei megnyílnak”. A vakságnak abban a fázisában, amelyben az ember egyáltalán nem lát, amikor még kézen fogva kell vezetni, tudja, hogy nem lát, ezért segítségre van szüksége, és el is fogadja a másik ember, az emberek segítségét. Arról sem feledkezik meg, hogy kifejezze háláját a segítségért.

Az Úr egyetlen érintéssel is meg tudta volna gyógyítani ezt a vakot, sőt, még érinteni sem kellett volna. A százados szolgáját meggyógyította anélkül, hogy közelébe került volna. Az Úrnak mindennel célja volt. Számunkra is „maradt” valami tanítás ebből a gyógyításból-gyógyulásból. A meggyógyított vak, állapotának három fázisában áll előttünk. Az első, amikor kézen fogva kellett vezetni, mert teljes sötétségben élt. Ebben az állapotában viszik Jézushoz. A második, amikor Jézus érintésére, a körülötte mozgó embereket járkáló fáknak látta. A harmadik fázis, amikor messze és világosan (Katolikus ford: élesen) látott.


A vakságból való gyógyulásnál fennáll az elbizakodottság veszélye. Ezért az Úr azt mondja: Menj haza, ne mutogasd magad. Adj hálát az Úrnak magadban, hogy meggyógyított. Örülj annak, hogy látsz! A csendes magányomban meg kell tanulnom, milyen nagy áldásban részesített az Úr. Amit kaptam, az ingyen kegyelem. Meg kell tanulni a pillanatnyi helyzeten túl, messzebb és világosan látni. A szemnek is meg kell szoknia, hogy lát. Ma még, a szomorú fizikai vakság mellett a még súlyosabb lelki vakság is súlyosbítja nagy nyomorúságunkat. Lelki látásunk e három fázisának valamelyikében élünk. Az első és második állapotra van Jézusnak egy ajánlata: „szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss”. (Jel 3:18.) Amíg azonban a bethsaidai vak szemét az Úr kente meg, a mi esetünkben elvárja, hogy az általa elkészített kenőccsel kenjük meg saját szemünket, és nem a másét.

ELMÉLKEDÉS Amikor ezeket a sorokat írom, szemműtét után vagyok. Szemüveg nélkül, mert a szememnek szokni kell az új helyzetet. Hat hét múlva kaphatok új szemüveget, ha szükség lesz rá. Most, a műtét után jobban kell vigyázni, mint azelőtt. Ez nálam ama második fázis. Óvatosan kell a közlekedni, nehogy veszélyeztessem a magam és mások életét. mert különösen este a szürkületben, majdnem járkáló fáknak látom az embereket. Lelkiismeretes orvosom azt tanácsolja, hogy inkább ne vezessek addig, míg meg nem kapom az új szemüveget. A lelki látás eme második fázisnál már látom is azokat az embereket, akiknek eddig talán csak a segítségére hagyatkoztam. De hogyan látom őket? „Járkáló fák.” Felületi megítélésben, homályos látással. Meglátom hibáikat, amiket eddig nem láttam: az egyiknek fél keze van, a másik sánta, a harmadiknak egy szeme van, a negyedik púpos.

HA MEG AKARJUK ÉRTENI ISTEN VEZETÉSÉT NÉPE ÉLETÉBEN, ENGEDJÜK, HOGY REÁNK HELYEZZE KEZÉT. tem, hogy Jézus kézen fogva kivezessen a „faluból”, amelyben éltem, de itt már megelégszem a fél gyógyulással. Innen már elmegyek egyedül is. Messzebb és világosabban látni már nem akarok. Meg vagyok elégedve ezzel az állapottal. Ezt nagyon jónak tartom a magam számára. Ez a „laodiceai vakság”: Azt mondod: Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire. - Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen? (Jel 3:17) Kérjük, hogy az Úr emeljen ki ebből a veszélyes, megelégedett állapotból, és hozzon teljes gyógyulást életünkben. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, szükség van még arra, amit az Úr mondott a félig gyógyult vaknak: Tekints fel! És az Úr reá veté a kezét. Ez hozza meg az igazi és tel-

Ellenkező esetben az történik, amit Jézust mondott az őt elítélő farizeusoknak: „Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.” (Jn 9:39) Amikor az Úr János apostolnak megmutatta a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, akkor „felvitte őt egy nagy és magas hegyre” ahonnan jó volt a rálátás. Ha meg akarjuk érteni Isten vezetését népe életében, engedjük, hogy reánk helyezze kezét. Jézus parancsára emeljük fel tekintetünket, hogy megtanuljunk „messze és világosan látni”. Úgy, ahogy Isten akarja megmutatni számunkra a dolgokat. Ne elégedjünk meg a félhomállyal, szabaduljunk meg mindenféle látászavartól! Legyen célunk, törekvésünk: „Messze és világosan látni!” Legyünk éleslátású emberek, akik nemcsak néznek a szemükkel, hanem meg is látják azt, ami a dolgok, az élet lényege. Erre tesz ajánlatot az Úr mindnyájunknak, a Laodiceához intézett üzenetben, mert az egyik legszomorúbb állapot a lelki vakság és a zavaros látás.

A homályos látás és látászavar nagy veszélyeket rejt magában, különösen, ha közösségi méreteket ölt. Már nem úgy látom a közösséget, ahogy Isten látja.

Még nem tudok „messze és világosan, élesen látni”, de azokról, akik a közelemben vannak, már van véleményem. Ez a vélemény sokszor bírálat jellegűvé válik, amely ha szeretetlenséggel vegyül, megmérgezi a légkört. A homályos látás és látászavar nagy veszélyeket rejt magában, különösen, ha közösségi méreteket ölt. Már nem úgy látom a közösséget, ahogy Isten látja. Az érzékcsalódás megfoszthat a közösségi élet örömétől. Amikor még vak (világi) voltam, másként láttam a gyülekezetet. Most minden egészen más. „Megváltoztak a testvérek.” Ez a félig gyógyult vakság állapota, amely veszélyesebb lehet mint a teljes vakság, mert lerombolhat bizonyos gátlásokat. Nem tudom pontosan bemérni a lépéseimet, de már nem akarom elismerni, hogy segítségre van szükségem. Enged-

jes gyógyulást: Az Úr kézen fogva vezet ki saját nyomorúságos falunkból, megkeni szemünket, kezeit reánk helyezi és tekintetünket felfelé irányítja. Ha a fentiek közül bármelyik hiányzik, csak részleges gyógyultak leszünk. Ennek az a veszélye, hogy rossz lelki látásunk következtében hamis képek alakulnak ki bennünk hittestvéreinkkel, a szolgálattevőkkel, végül az Úr intézkedéseivel szemben.

Egy német közmondás szerint: „Keiner ist so blind, als wer nicht sehen will.”

SENKI SEM OLYAN VAK, MINT AZ, AKI NEM AKAR LÁTNI. Egy másik szerint pedig: Wer nicht sehen will, dem hilft keine Brille.”

AKI NEM AKAR LÁTNI, AZON NEM SEGÍT EGYETLEN SZEMÜVEG SEM. De van egy jó hír: még van szemgyógyító ír. Vegyük igénybe, hogy legyünk tiszta látással megajándékozott szolgái az Úrnak.

„Ha szüntelen Jézusra tekintünk és befogadjuk Szentlelkét, akkor világos látásra teszünk szert.” (E.G.White: Szemelvények II.58.)

Rossz lelki látásunk következtében hamis képek alakulnak ki bennünk hittestvéreinkkel, a szolgálattevőkkel, végül az Úr intézkedéseivel szemben.


17

JEGYZET

„Az

előítélet

mindig a gyengeség jele.” (Német közmondás)

Erdélyi László jegyzete Az előítélet a tényeken, vagy hibás,iletve merev általánosításon alapuló, előre kialakított vélemény. Olyan előzetes ítélet (ismeret, tudás, attitűd), amely megelőzi a valóságról alkotott konkrét benyomásokat. Az előítélet gyakran oka csalódásoknak, amennyiben az ember olyan tulajdonságokat tulajdonít más embereknek vagy jelenségeknek, amelyek azokban nincsenek meg. Egy közösség közérzetét jelentősen meghatározza, hogy erős-e a társak iránti bizalom és a kooperációra, szolidaritásra való hajlam, vagy inkább az ellenséges beállítódás az általános.

Egy idős testvérnő mondta el a következő kis történetet: Autóbuszon utazott, és vele szemben leült egy hosszú hajú fiatalember, aki a rövid utazást nagyon megkeserítette számára. No, nem azért, mintha bosszantó viselkedése vagy valamiben kirívó magatartása lett volna. Csupán a hosszú haj. A téglával kikoptatott farmer nadrág már csak adalék volt a fiatalemberről alkotott összképhez. „Ezzel a huligánnal sem volna jó este, egy sötét utcában találkozni!” „Ezek a mai fiatalok!” „Ettől minden gonoszság elképzelhető!” A busz a végállomásra érkezett. „Végre, megszabadulok ettől a förtelmes látványtól.” A fiatalember közben előre sietett, lepattant a buszról, visszafordult és két kézzel segített leszállni a magában háborgó asszonyt. Mielőtt magához tért volna, hogy megköszönje, a fiatalember már el is tűnt. Pillanatkép szülte ítélet, véleményalkotás. Az életben lépten nyomon találkozunk jelenségekkel, amelyek reakcióra késztetnek, ha nem is mondjuk ki minden esetben. A kialakított véleményünk azután legtöbbször megmarad és elraktáro-

18

zódik. Ez a kép azután megmarad bennünk éveken, évtizedeken át emberekről, élethelyzetekről. Annus néni bírálata azonban – mert így ismerik a környéken a kedves idős testvérnőnket – önmaga ellen fordult. Mélyen elszégyellte magát saját maga előtt és Istentől bocsánatot is kérve, korrigálta a fiatalemberről önmagában létrejött pillanatképet: „De hiszen, ez nem is nagy hajú, csak nagy haja van. És milyen kedves, udvarias fiatalember.” A fiatalember már nem hallotta ezt, de szerencsére a róla alkotott véleményt sem. Így nem történt semmi. Mindennapi történeteink az életben nem mindig így folytatódnak. Az előítéletek gyakran teljesen átformálnak egy embert vagy egy helyzetet, mások képzeletében. De ha nem is veszi észre, az előítélet annak hordozóját is befolyásolja, átalakítja. Beszélgessünk el erről a kérdésről, mit is jelent a gyakorlatban? Kortünet az, hogy előítéletek alakulnak ki bennük azzal szemben, aki másképpen értelmez dolgokat, aki más életvitelt folytat, mint mi. Felgyorsult világunkban az információk áradatában folyamatosan véleményt alkotunk mindenről, állandó állásfoglalásra késztetnek az események, és mi mindenre reagálunk: „igaza van – nincs igaza”. Ezzel belesodródunk abba a helytelen magatartásba is, hogy kialakulnak előítéleteink, amelyek átalakulnak úgy, hogy már ítéletet mondunk és fogalmazunk meg a másként gondolkodók, más nézetűek, más véleményt képviselők felé. Kialakult magatartásunk rögzül bennünk, ami felszínes, bírálgató és nem megjavító, elítélő és nem elfogadó. Legfőképpen pedig messze van az isteni gondolkodástól. Mindenről lehet, és kell is legyen véleményünk, de az emberek, cselekedetek, politikusok, szomszédok, gyülekezeti testvérek felett ÍTÉLETET mondani nem dolgunk - az ítélkezés joga Istené.


A BENNÜNKET KÖRÜLVEVŐ LELKI LÉGKÖR KIHAT MINDEN EGYES EMBERRE, AKIKKEL ÉRINTKEZÜNK, AKÁR TUDATÁBAN VAN ANNAK, AKÁR NEM.”

Sajnálatos jelenség, hogy előítélettel rendelkezhetünk egymással szemben a gyülekezetben is. Megállapításokat teszünk egymásról, vagy a közösség munkájáról úgy, hogy lehet, hogy egy mondatot sem beszélgettünk vele, információinkat másoktól kaptuk, vagy vélt tapasztalatokból alakítottuk ki véleményünket, mégis határozottan meggyőzzük magunkat arról, hogy helyes az ítéletünk. Az anyagi nehézségek, betegségek, családi, munkahelyi problémák megterhelik az ember idegrendszerét, és még inkább hozzájárulnak ahhoz, hogy rontsák a hangulatunkat. Elég egy otthoni összekoccanás vagy a villamoson, buszon egy utasok közötti vita ahhoz, hogy a gyülekezetbe is magunkkal hozzunk egy rossz hangulatot, amely rányomhatja bélyegét egymással való kapcsolatunkra. Az elhangzó tanítás pedig nehezen hatol be a szívbe és az elmébe. Ilyenkor ahelyett, hogy a kellemetlen benyomás felborzolja idegrendszerünket, jó, ha csendes imában az Úrhoz fordulunk. Egy nagyon fontos dolgot nem szabad elfelejtenünk, amit Ellen White nagyszerűen világít meg: „Mindenkit a belőle kiáradó, sajátos légkör vesz körül. Légkör, amely telítve lehet a hit, bátorság, reménység életadó erejével és a szeretet jó illatával. Viszont nehézzé, fagyossá teheti az elégedetlenség és önzés homálya, vagy elmérgesítheti ápolt bűnök halálos ragálya. A bennünket körülvevő lelki légkör kihat minden egyes emberre, akikkel érintkezünk, akár tudatában van annak, akár nem.”

GYÜLEKEZETI ÉLET Dr. Fejes Erzsébet:

Egyre sürgetőbbé válik az alapvető

Jövőnk: a gyermekeink Sokszor és sokféle szövegkörnyezetben hangzik el ez a megállapítás. El is fogadjuk igazságát, de nem gondoljuk át mélységében. Nem keressük azt az utat, amelynek végső célja, hogy gyermekeinket úgy neveljük, hogy valóban a jövőnket lássuk bennük, az egyéni, közösségi-gyülekezeti, társadalmi jövőt. „Nevelni csak úgy tudunk, ha látjuk a gyerekben a felnőttet, akivé lesz.”1 Nem mindegy, hogy milyenné lesz! „A szülők iskolába küldik a gyermekeiket, és úgy gondolják, hogy ezzel gondoskodtak róluk. De a nevelés sokkal nagyobb jelentőségű dolog annál, mint ahogy sokan gondolkodnak felőle: magában foglalja a csecsemőből gyermekké, a gyermekből ifjúvá és az ifjúból felnőtté válás egész folyamatát.”2 A nevelés színtereiként a pedagógiaelmélet három fontos lehetőséget emel ki: a családot, az iskolát és az iskolán kívüli területet. A vallásos, a vallási nevelés mind a három területen történik, illetve kellene történnie. A korábbi politikai berendezkedés erre lehetőséget sem adott. Most minden lehetőség megvan, de úgy tűnik, nem tudunk vagy nem akarunk ezzel élni. A nevelés értékkategóriái közül az erkölcsi nevelés kiemelkedő, hiszen az összes többire hatással van. A vallásos nevelés adja ennek a legjobb keretét, lehetőségét. (Lásd: Ranschburg Jenő: Az erkölcsi szocializáció 1984. in: Szeretet, erkölcs, autonómia)

„NEVELNI

erkölcsi elvek megismertetése és beépítése a gyermekek személyiségébe. A társadalmi és vallási közösségek feladata lenne, hogy nevelődési lehetőségeket, alkalmakat teremtsen a családban „egyedül” maradt és a társadalom perifériájára szorult gyermekeknek. Erre egyre több törekvés tapasztalható az egyházak részéről. Az iskolai hittan tanítás bevezetésén túl sok szabadidős programot szerveznek hétvégeken és az iskolai szünidőben is. A Biblia-iskolák olyan szellemi táplálékot adnak, ami semmi mással nem pótolható és semmi mással nem is helyettesíthető. A tanító bizonyos értelemben a szülőt, az osztálytársakat, a testvéreket képviseli. Akárki nem képes ennek a feladatnak az ellátására. Ez jó felkészültséget és folyamatos képzést és önképzést igényel, amelynek nagyfokú igényességgel kell társulnia, mert nem mindegy, milyenné lesz a gyermek, ha felnő. A szülő és a tanító (nevelő!) kapcsolattartása elengedhetetlen, de a gyakorlatban nehezen valósul meg. A szülő sokszor nem nyitott azokra a dolgokra, amelyeket a tanító célul tűzött ki. Már ekkor szükséges lenne, hogy személyes kapcsolat, beszélgetés alkalmával közelítsék egymáshoz elvárásaikat. A kifelé „bemutató” szerető nevelés otthon szigorú követelmény, vagy éppen mindent megengedő nevelés. Ilyenkor lesz a gyermek kifelé vakon engedelmeskedő, belül lázadó: titokban rossz társaságba járó, alkoholt, drogot kipróbáló. A túlzott szülői követelmények, „amit én nem érhettem el, a gyermekek majd eléri”-gondolat szerető agresszivitáshoz vezet és romboló lehet a személyiségre.

CSAK ÚGY TUDUNK, HA LÁTJUK A GYEREKBEN A FELNŐTTET, AKIVÉ LESZ.”

Egyre sürgetőbbé válik az alapvető erkölcsi elvek megismertetése és beépítése a gyermekek személyiségébe. Célunk, hogy életkori sajátosságaiknak megfelelően lássák át a világ változásait, érezzenek felelősséget önmagukért, embertáraikért, lássák tetteik következményeit. A 21. században élünk, amely negatív tendenciákkal terhes. Ilyen a családok szétesése, a céltalan jövőkép, az egoizmus, a befelé fordulás, a pénz utáni sóvárgás, harácsolás, rossz szokások, magatartásmódok kialakulása, alkoholizmus, drog, szenvedélybetegségek, az Isten-hit elvesztése. Mindezektől védeni kellene gyermekeinket már akkor, amikor a gyermek felfogóképessége nyiladozni kezd. Ezért is fontos a családban történő céltudatos, aktív befolyásolás. A szeretetteljes légkör, a megértő, de következetes magatartás, a követelmények helyes felállítása, az életkori sajátosságokhoz igazítása vezethet eredményre. Sajnos, a családok többségében ez nem így történik. A munkanélkülivé válás, a pénztelenség idegessé, türelmetlenné teszi a szülőt, ideje is kevés, hogy gyermekével foglalkozzon, mert ideje nagy részét a mindennapi gondok megoldása veszi el. A gyermek egyedül marad a családban! Ez nagy baj, és ekkor még csak az ún. teljes, egészséges családokról beszéltünk. Ez a probléma még nagyobb, ahol alkoholista szülő van, vagy családtöredékben él a gyermek, vagy a szociális körülményei nagyon rosszak. Mindezeket még fokozza, ha hitevesztett szülők „nevelik”.

Ha a szülő vagy a tanító a hazugság csapdájába esik, elveszti a személyes példamutatás lehetőségét. Az engedelmesség látszatengedelmesség lesz, elvész az egymás iránti bizalom. Ha valamit kimondunk, annak tudatában tegyük, hogy a szavaknak súlya van, és amit mondunk, ígérünk, azt meg kell tartani. „Ha egy nehéz pillanat szorításában beleéljük magunkat a gyerek helyzetébe, és minden olvasott és tanult dolgot félreteszünk magunkban, akkor eszünkbe jut az, ami majd utólag is helyesnek bizonyul. Ezt néha megérzésnek is nevezik, de tartalmazza a szívvel és ésszel elgondolt tapasztalatokat.”3 Igazi, valódi nevelésre igényt tartó szülőnek és tanítónak is szüksége van tekintélyre, de ez nem azonos a félelemmel, a meggyőződés nélküli engedelmesség megkövetelésével. Ha a gyermek okos, megértő szeretetet kapott, nehéz körülmények közé kerülve alkalmazkodási skálája sokkal szélesebb és jobban boldogul. Nagy hiba az, ha a szülő rombolja a tanító tekintélyét, a tanító pedig a szülőét.Valamiért nem értik meg egymást, pedig mind a kettő ugyanazt akarja: a gyermeket okosan, szépen nevelni, hogy a gyermek felnőve elégedett, boldog ember legyen. Elisabeth Plattner írja: „egy jótett hatása abban áll, hogy egyre több jót szül.”4 A nevelési folyamat optimális esetben jótettek sorozata, és mennyi jót szülhet; jobbá teheti a környezetünket, embertársainkat és önmagunkat. Nehéz munka, de megéri.

1 Mérei-Binét: Gyermeklélektan 7. o. 2 E. G. White: Gyermeknevelés

3 Elisabeth Plattner: A nevelés mindennapi művészete 483. o. 4 u. o.


19

GYÜLEKEZETI ÉLET Szabó Ottó:

Megújulás

a Gyermekiskolában

A gyermekiskolai munka legfőbb célkitűzése a gyermekek jellemének nevelése. Minden más - bibliaismeret, lelki tapasztalatok szerzése, erkölcsi nevelés - ezt a fő célt kell, hogy előrevigye, megerősítse. „Az Úr az egyházi iskolák által szeretne a szülőknek segíteni a gyermeknevelésben és felkészítésükben a nehéz, utolsó időkre. Vegye hát kezébe ezt a munkát a gyülekezet és tegye az iskolákat Isten elgondolása szerinti intézményekké.”(E. G. White: Gyermeknevelés 216. o.) A gyülekezetet őrállóvá tette Isten, hogy féltőn szerető gondoskodással vigyázzon a gyermekekre és fiatalokra. Korunkban különösen nagy a gyülekezet felelőssége a gyermekekért, amikor a világi iskolákban és a mindennapi élet szinte minden területén rengeteg ártó befolyás éri őket.

A

GYERMEKISKOLAI MUNKA FELTÉTELRENDSZERE

Személyi feltételek Kívánatosnak tartjuk, hogy a gyermekiskolai tanítók legyenek a munkára minden területen felkészültek. A bibliaismeret, a tanítási módszerek ismerete és alkalmazni tudása mellett azonban elsődlegességet kell biztosítani a Krisztus ügye melletti elkötelezettségnek, a hitnek és a kiforrott jellemnek. A tanító alkalmazkodó és együttműködő képessége elengedhetetlen. Enélkül egyéni meglátásainak csapdájába kerülhet. „A tanítók kiválasztásánál legyünk nagyon elővigyázatosak, tudva, hogy ez éppen olyan ünnepélyes, komoly dolog, mint a lelkészi szolgálatra való kiválasztás. A kiválasztást bölcs emberek végezzék, akik képesek felismerni a jellemet, mert a legtehetségesebb személyekre van szükség”… (E. G. White: Tanácsok a gyülekezetnek 234. o.)

20

A Krisztus képmására átalakult jellem az egyetlen kincs, amelyet ebből a világból elvihetünk magunkkal Isten országába. A jellem fejlesztése élethosszig tartó munka és az örökkévalóságra szól. Az új gyermekiskolai tanítók kiválasztásánál, de a régiek újraválasztásánál is szükségesnek tartottuk, hogy szakember bevonásával meggyőződjünk a tanítók rátermettségéről, felkészültségéről és mindenek előtt az ügy iránti elkötelezettségéről. A tanítók kiválasztása nem lezárt folyamat, a gyermekiskola továbbfejlesztésével újabb személyek bevonása válik szükségessé. Emellett lelkészeink és teológiai hallgatók közreműködésére is számítunk. Tárgyi feltételek Célunk, hogy a tanító-nevelő munkához szükséges tárgyi feltételek (termek, tankönyvek, tanítói segédletek, szemléltetőés kézműves eszközök stb.) hiánytalanul rendelkezésre álljanak, biztosítva a hatékony, eredményes tanítást. A gyülekezet tervei között szerepel új, a jelenleginél alkalmasabb helyiségek biztosítása a gyermekek számára. Együttmunkálkodás a szülőkkel A gyermek első tanítója az édesanya, a szülő. A nevelés legnagyobbrészt az ő kezükben van a fejlődés legérzékenyebb, legfogékonyabb korszakában. A nevelés által befolyásuk a leghatásosabb és legmesszebbható. Minden hivatásos tanítónál jobban fel kell készíteni őket arra, hogy ezt a kiváltságot a legelőnyösebben


kihasználják. Ezért a szülők (különösen az édesanyák) biblikus segítésére, tanácsolására az eddigieknél sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk. A Gyermekiskola tanítási koncepciója úgy van felépítve, hogy az új ismereteket hétközben otthon a szülőkkel, családdal tanulmányoznia, ismételgetnie kell a gyermeknek különböző élethelyzetekre alkalmazva, hogy az elmélyüljön. Fontos, hogy a szülők és tanítók folyamatos munkakapcsolatban legyenek egymással. Tananyag A fő szabály: „Mit mond az Úr?” Biztosnak kell lennünk abban, hogy egyedül csak Isten Igazsága által válhatnak a tanítók, szülők „bölcs megmentőkké” és azok is maradhatnak az emberi lélekkel való foglalkozásuk során. Kívánatos, hogy 2-3 évre előre tervezzük meg a gyermekiskola tananyagát. A gyülekezet vezetése kijelöli a főbb tartalmi irányokat és célokat. Ennek ismeretében dolgozzák ki a tanítók a féléves, éves tematikájukat. A Generál Konferencia által kiadott gyermekiskolai tananyag alkotja a tanítás fő tematikáját. A tananyagot úgy kívánjuk felépíteni, hogy a gyermekiskolát befejező (abból kinövő) gyermekek az alapvető bibliai ismeretek mellett az adventista hitelvek birtokában is legyenek.

GYÜLEKEZETI ÉLET A szűkebb értelemben vett tananyag elsajátítása mellett szeretnénk gyermekeinket a gyülekezeti szolgálatokra is felkészíteni, valamint számukra közösségépítő alkalmakat teremteni, kirándulásokat szervezni. Módszertan Isten elvárja tőlünk, hogy fáradhatatlanul keressük Igéje gyermeknyelven való megszólaltatásának legjobb módját. A gyermekiskolában a gyermekeket nem szórakoztatni akarjuk, de szükség van olyan ún. játékos módszerekre, amelyekkel Isten üzenetét közel tudjuk hozzájuk vinni. Hidat kell építeni a gyer- törekszenek, hamarosan észreveszik, mek mindennapi életéből a bibliai törté- hogy megkapták azokat a képességeket, netek világába. A tanítás gerincét a bibliai amelyekben korábban hiányt szenvedtek. történetek kell, hogy jelentsék a gyerme- Szükség van a szellemi, műveltségbeli kek számára, mert a mélyebb elvonat- és erkölcsi fejlődésre egyaránt. Ellen G. koztatások még nem érthetők számukra. White azt írja, hogy a tanítók, a szülők A történet elmondásával három szabályt legyenek „Krisztus iskolájának állandó kell szem előtt tartani: az egyszerűséget, tanulói, mert frissességre és erőre van a feszültséget és a szemléletességet. A ta- szükségük, hogy Jézus egyszerűségével nítás céljának meg kell egyeznie azzal, amit a történet tartalmaz, ettől nem térhet el. AJÁT GYERMEKEINK TEHÁT Fegyelmezés A bibliai alapú gyermekneveA LEGFONTOSABB MISSZIÓTERÜLET lésben kiemelt szerepe van a gyermekek fegyelmezésének. AMELYÉRT KÜLÖNÖS A fegyelmezés célja, hogy a gyermek önfegyelmet tanulFELELŐSSÉGGEL TARTOZUNK jon. Önállóságra és önuralomra kell nevelni gyermekeinket. Az önuralom megtanulása az alapja az engedelmesség megtanulásának. Fontos, hogy a gyermek taníthassák az Ő akaratának megismeréminél előbb megértse, hogy az engedel- sére Isten családjának legfiatalabb tagjamesség igazságos és ésszerű dolog. Segí- it.” (Gyermeknevelés 47. o.) tenünk kell őket, hogy meglássák, minKépzés, továbbképzés dent törvények uralnak és a törvények áthágása, az engedetlenség végül sze- Szükséges a tanítók (és szülők) részére rencsétlenséghez és szenvedéshez vezet. rendszeres képzést, továbbképzést bizVissza kell hoznunk a korunkra elveszett tosítani, ami által megfelelő munícióhoz tekintélytiszteletet, hogy gyermekeink a juthatnak a tanító-nevelő munkájukban. szülők, felnőttek tiszteletén át megtanulA képzésnek ki kell ják Istent tisztelni és szeretni. terjednie mind a F ELKÉSZÜLÉS A TANÍTÁSRA , megtanítandó üzeA NEVELŐ MUNKÁRA net tartalmi, mind Egyéni felkészülés módszertani elemeA nevelés munkája folyamatos fejlődést ire. Ezért a továbbkövetel a tanítóktól, szülőktől, hogy a képzés alkalmait gyermekeket a tudás és a tapasztalatok gyakorlati szakemegyre magasabb szintjeire emelhessék. berek, teológusok, A folyamatos tanulás, önképzés mellett pedagógusok, szükség van a gondolkodás képességé- pszichológusok nek és a megfigyelő képességnek a fej- vezetésével fogjuk lesztésére is. Azok, akik kitartóan erre megszervezni.

S

,

.

A gyermekiskola a misszió színtere Megkérdezhetnénk: Létezik-e valódi missziómunka, amely kihagyja számításából a gyermekeket? Az emberi világnak pontosan azt a részét, amely a családoknak, a régi korokhoz képest gyökeresen megváltozott helyzetű, a kísértéseknek, bántalmazásoknak leginkább kitett és legvédtelenebb rétegét képezi? Számon tartjuk-e, hogy a felnőttek világához képest „gyermekkorban a gondolkodás még nagyon fogékony a külvilág hatásaira, s könnyen formálható” (E. G. White: Gyermeknevelés 340. o.) Isten a gyermekmisszió terhét ránk helyezte. Ezzel nem új feladatot adott, hanem csak ráirányítja figyelmünket a mindig is létezőre, amit azonban sokszor elhanyagoltunk. A gyermekmisszió kétirányú: saját gyermekeink és ismeretlenek irányába mutat. A keresztény családba született gyermekek még nem Krisztus tanítványai. Minden keresztény szülőnek nagy gondja ez. Egyedül a személyes Istennel kötött és soha fel nem bontott kapcsolat az, amely Krisztus hű tanítványává tehet. Ez hit által lehetséges, a hithez pedig ismeretre van szükség. Saját gyermekeink tehát a legfontosabb misszióterület, amelyért különös felelősséggel tartozunk. A Krisztust nem követő szülők gyermekei iránt pedig ugyanolyan elkötelezettséget kell vállalnunk, mint szüleik és a többi felnőtt ember iránt. Ebből a látásból kiindulva misszió szemléletűvé kívánjuk átalakítani a gyermekiskolát, megnyitva kapuit a kerület óvodásai, iskolásai előtt is.


21

AKTUÁLIS KÉRDÉSEK

K eresztény felelősség

Izrael

népéért

Napjainkban egyre többet beszélünk a zsidóság és kereszténység kapcsolatáról. Az elmúlt évtizedekben tabu témák közé tartozott a zsidó kérdéssel foglalkozó teológia. Ennek több oka is van. Egyrészt a Holocaust fájdalmas ténye, valamint az ezzel kapcsolatos írások „blokkolták” a kereszténységet, hogy továbbgondolja felelősségét Izrael vonatkozásában; másrészt politikai aspektusa miatt mindenki távol akart maradni e témától. Felelősség helyett inkább monográfiákat jelentettünk meg a hírhedt auschwitzi haláltábor borzalmairól, ettől többet nem tettünk keresztény részről Izraelért. Több mint hatszázezer magyar honfitársunkat hurcolták el meghalni, ők már soha nem jönnek haza. Várják a feltámadás napját, hogy az igazságos és szerető Isten megelevenítse őket, sok más keresztény társukkal együtt. A zsidóságról, mint választott néppel kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy Isten nem vonta vissza Izraeltől korábbi ígéreteit, szeretetét, irgalmasságát és áldását. Zsidóság nélkül nem beszélhetnénk kereszténységről, Izraeltől származunk, az Ószövetség Írását éppen úgy szentnek tartjuk, mint a választott nép. A közös gyökér hangsúlyozása nagyon fontos, hiszen olyan alapvető erkölcsi értékeket örököltünk a választott néptől, mint a Tóra és Tízparancsolat. Emberi eredetünk megfogalmazása a Genezis könyvében, a bűneset leírása… és folytathatnánk a vég nélküli sort. Éppen ezért nem elég megemlíteni a Holocaust fájdalmas tényét, hanem folytatnunk kell a párbeszédet a zsidósággal, sőt sok olyan dolog van, amit tanulnunk kell tőlük. Az I. században, a keresztények első generációi a Jézusban hívő zsidóság sorai közül kerültek ki. Majd a későbbi időszakban a pogányságból megtértek számbeli fölénye egyértelművé vált. Azonban, ahogy a zsidóság képviselői eltűntek a kereszténységből, úgy váltunk egyre szegényebbé. Arról sem feledkezhetünk el, hogy az I. század Holocaust gyötrelmét együtt szenvedte el a zsidóság a kereszténységgel. Az üldözések egyaránt sújtot-

22

ták a zsidóságot és a fiatal kereszténységet, Nérótól fogva egészen a konstantini fordulatig.

Dr. Tokics Imre

keresztények? Formáljuk és alakítsuk át gondolkodásunkat a zsidósággal kapcsolatosan, hiszen Jézus népét szeretettel és kedvességgel kell illetnünk! A Názáreti Jézus missziója elsősorban a zsidóság felé irányult, megtiltotta tanítványainak, hogy a pogányság számára hirdessék az evangéliumot (Lásd: Mt 10:6) Izrael – kiváltságos helyzete miatt – különleges előjoggal rendelkezik az evangélium meghallására. Ez az oka annak, hogy nem lehet kihagyni a zsidóságot a keresztény misszióból és párbeszédből.

Isten nem vonta vissza Izraeltől korábbi ígéreteit, szeretetét, irgalmasságát és áldását. Amellett sem mehetünk el némán, hogy az Újszövetség írói kivétel nélkül zsidó származásúak voltak, még akkor is, ha Jézus feltámadásáról szóltak. A Szentírás mindkét testamentuma Izrael szülötteitől származik. Jézus személye valószínűleg örök válaszfalat fog jelenteni a zsidóság és a kereszténység között; viszont a megígért Messiás, a Názáreti Jézus is zsidó származású a teljes mértékben, ahogyan ezt megtaláljuk Máté evangéliumának elején, a nemzetségtáblázatban. Jézus zsidóként halt meg a keresztfán, és nyugodott a sírban szombatnapon a parancsolat szerint, hogy a hétnek első napján feltámadjon. A héber nyelv ismerete fontos, ezért tanulják a hallgatók az írását és olvasását minden teológiai intézményben, és kultúrájának alapvető értelmezését. A kereszténység magát „új Izraelnek” nevezi, miközben eredetét elhanyagolja. Miért elégedünk meg azzal – ha egyáltalán megelégedünk –, hogy sorainkban ne hangozzanak el antiszemita kifejezések. Vajon nem tehetnénk-e még többet a zsidókért a zsidósággal? Akárhová lépünk keresztényként a múltunk világába, mindenhol találkozunk fontos és jellegzetes izraeli lábnyomokkal; hiszen Izraelből nőttünk ki, mint a kereszténység. Miért tekintünk a zsidóságra csupán úgy, mint egy olyan vallásra, akik teljesen mások, mint mi


A zsidóság felé irányuló evangéliumhirdetéssel szemben az egyik fontos ellenvetés az, hogy hiábavaló az erőfeszítés, mivel a zsidók többsége nem fogadta be a keresztény evangéliumot. Ezek az érvek nem állják meg helyüket, mivel nem a várható eredmény alapján hirdetjük a jó hírt. Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvből tudjuk azt, hogy Izrael földjén kívül a diaspóra közösségekben nagyon sok zsidó tért hitre úgy, hogy teljes mértékben elfogadták Jézust a megígért Messiásnak. Az első misszionáriusok a zsidóság köreiből kerültek ki. Pál apostol mellett megemlítjük Timótheust, továbbá a többi ismert és ismeretlen egyének is kivették részüket a keresztény hitterjesztésből. Sok keresztény a Holocaust borzalmát azért nem feszegeti, mert a zsidók elítélték Jézust, és a római katonák keresztre feszítették; ezért úgy vélik, hogy a II. világháború borzalmai bizonyos fokú isteni igazságszolgáltatásként is felfogható. Ez ellen a gondolatsor ellen nem csupán teológiai érveket tudunk felsorolni, hanem a józanész sem foghatja fel. A II. világháborút követően több keresztény felekezet beszüntette a missziót és a párbeszédet is a zsidókkal. Nyilvánvaló, hogy a hallgatás és némaság sokkal könnyebb, mint a missziómunka.

AKTUÁLIS KÉRDÉSEK Az antiszemitizmus az Istent nem ismerő kereszténység jelképévé vált. Bizonyos egyházakat pedig komolyan terhel felelősség, hiszen nem tettek semmit intézményes szinten a haláltáborokba deportált zsidó felebarátjaikért. Az evangélium és a törvény Pál apostol világosan megfogalmazta, hogy az evangélium nem tette érvénytelenné a Törvényt (Tórát, Tízparancsolatot). Ugyanakkor az is teljesen egyértelmű, hogy a Törvény cselekedetei által senki nem fogja megkapni az üdvösséget. Mi, mint a Hetednapi Adventista Egyház tagjai, talán még hangsúlyosabban tudjuk e kérdést taglalni, hiszen a szombat, a Mózes harmadik könyvében lefektetett étkezési szokások, a Tízparancsolat, a hálaadományok és a szent Tized, mindmind a zsidóságtól átvett értékrendszert jelentik a közösségünkben.

Eszerint Izrael olyan helyzetbe került, mint a pogányság, vagyis a többi nép és nemzet. Ez a felfogás teljességgel hamis képet jelent, így a magunk részéről nem tudjuk sem elfogadni, sem támogatni. Kereszténnyé vált zsidók és az egyház A középkorban gyakori szokás volt az, hogy a megkeresztelkedett zsidók számára kötelezővé vált az olyan irányú eskütétel, hogy a későbbiekben nem fogják Mózes törvényét megtartani és nem fognak zsidó módon élni. Téves az a megállapítás, hogy a Jézusban kereszténnyé vált zsidónak meg kellene tagadnia izraeli származását, és identitását teljes mértékben fel kellene adnia. A tengeren túl sok olyan adventista zsidó él, akik zsinagógában gyűlnek öszsze minden szombaton, lelkészük ruhája olyan, mint a zsidó rabbié; a Tóra-szek-

A Budapest Terézvárosi Adventista Gyülekezet semmilyen módon nem tűri meg soraiban az antiszemitizmus legkisebb formáját sem. A Törvény Isten akaratát fejezi ki ma is, és a Jézusban hívő közösség számára is fontos jelleggel bír. A Dekalógus (Tízparancsolat) erkölcsi parancsai a ma egyháza és társadalma számára nélkülözhetetlen fontosságú útmutatások. Ezeket az üzeneteket fontosnak tartjuk, nem csupán egy-egy írás kapcsán, hanem a mindennapokban, a családi- és közösségi életben egyaránt. „A körülmetélés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, egyedül az Isten parancsolatainak megtartása fontos” (1Kor 7:19).

rény ott van a szószéken; a zsidó külsőségek jelennek meg mindenben; mégis teljesen adventista hitelveket követnek. A múltban számos zsidó keresztény létére - az antiszemitizmustól való félelem miatt - elhallgatta származását, mivel félt az esetleges újabb üldözéstől vagy bárminemű más megszégyenítéstől. A páli kifejezések csupán közhelyekké váltak a kereszténységen belül, hogy „a zsidónak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat, a törvény uralma alatt levőknek…” (1Kor 9:20-21).

A kereszténység és zsidóság viszonya A kereszténység és zsidóság nem egymás ellenfelei, nem is egymás alá-fölérendeltség a meghatározó, hanem a két vallási közösség egymás mellett él. Isten nem vetette el népét, Izraelt, „szó sincs róla” – mondja Pál a Rómabeliekhez írt levél 11. fejezet 1–2. verseiben. A keresztény gondolkodók a történelem különböző szakaszaiban úgy vélték, hogy az egyház és a zsidóság között ún. helyettesítési teológia funkcionál. Vagyis e hamis kép azt jelentette, hogy a zsidóság helyébe Isten új egyháza a kereszténység lépett, mivel a régit elvetette a Teremtő.

Kereszténység és antiszemitizmus, adventizmus és zsidóság Az egyház zsidósághoz kötődő gyökereinek megtagadása elősegítette a kereszténységen belül az antiszemitizmus kialakulását. Megelégedettséggel mondhatjuk, hogy a Budapest Terézvárosi Adventista Gyülekezet semmilyen módon nem tűri meg soraiban az antiszemitizmus legkisebb formáját sem. Azonban bizonyos történelmi múltban a hamis teológiai következtetések miatt a nem zsidó származású keresztények nem tekintettek tisztelettel Izraelre, mint vallási közösségre, amelynek nyomán azonnal kialakult az antiszemitizmusnak valamilyen formája.

Az antiszemitizmus a kereszténységen belül Európában a legerősebb. Olyan teológiai vádakat koholtak a zsidóság ellen, hogy a mai generációk is felelősek Jézus haláláért. Sőt, némelyek ezt még azzal is tetőzték, hogy a Holocaust Isten jogos büntetése volt a zsidóság régi bűneiért. Ezek és hasonló kijelentések, ha szószékekről hangoztak el, alkalmasak voltak kollektív bűnösséget hirdetni a zsidóság felett, amitől már csak egyetlen lépésre voltak a haláltáborok. Az antiszemitizmus az Istent nem ismerő kereszténység jelképévé vált. Büszkék vagyunk arra, hogy gyülekezetünk bejáratánál, a Budapest, VI. kerület Székely Bertalan utca 13. szám alatt egy emléktábla hirdeti a néhai Michnay László munkásságát, a II. világháború vészkorszakában, aki több mint félszáz zsidó menekültet mentett meg a biztos haláltól úgy, hogy közben kockára tette saját és családja életét. Michnay László, adventista egyház elnökeként véghezvitt hőstettét, Jeruzsálemben a Yad Vasem Parkban ültetett emlékfa őrzi. A közelmúltban egy dokumentumfilm készült Michnay Lászlóról, az „Ékember” címmel, mely újra feléleszti azon kötelességünket, hogy többet kell tennünk nekünk, hetednapi adventistáknak a zsidóságért, mint amennyit a környezetünk tesz. Nem csupán teológiai látásunk, hanem a múltunk és identitásunk is erre kötelez. A hatvanas és hetvenes években gyülekezetünkben működött egy zsidó miszszió, melynek vezetői zsidó származású adventista tagok voltak, akik nem csupán szóval, hanem anyagi segítségekkel (ruhasegélyekkel) is támogatta az elszegényedett zsidó felebarátainkat. Nem azért tették ezt, hogy kereszténnyé váljanak, hanem azért, mert tisztelték és becsülték őket. Tegyünk többet a zsidóságért, mint amit eddig tettünk, hogy gyermekeink, és az utánunk jövő generáció olyan büszkék lehessenek majd ránk, mint amilyen megelégedettek vagyunk Michnay Lászlóval; és mindazokkal, akik segítették őket élelemmel, ruhával, jó szóval, bátorítással, mivel bemutatták számukra, hogyan lehet egy kegyetlen korszakban gyűlölet és bosszú nélkül élni.


23

KAPCSOLATOK

M

ásfél - két évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy az életem romokban hever. A gyermekeim mellettem álltak mindenben, de én lelkileg mégis egyedül voltam. Eddigi életemben nem annyira foglalkoztatott a vallás.Először akkor kerültem kapcsolatba Istennel, amikor meghívást kaptam egy kedves ismerősömtől a Keresztény Művészeti Estek egyik előadására.

Már pontosan nem emlékszem, melyikre, de a komolyzene és a versek nagyon jó hatással voltak a lelkiállapotomra. Olyannyira, hogy azután már rendszeresen látogattam a művészeti estek programjait. Péntek esténként a Jelenések könyvéről szóló eladásokat is szívesen hallgattam, bár számomra a Biblia nyelvezete eléggé szokatlan volt. Továbbiakban egyre többször voltam és vagyok vendég a Székely Bertalan utcában. A gyülekezetből már nagyon sok embert ismertem meg, és úgy éreztem, sőt a mai nap is úgy érzem, szívesen fogadnak. Talán kicsit meg is kedveltek. Ez mindenképpen kölcsönös. Örömmel jövök az imaházba. Várom a péntek estéket, a szombatokat. A szombatiskolai tanulmányokat nagy érdeklődéssel hallgatom, és most már én is megpróbálok hozzászólni. Bár bib-

lia-ismeretem még nincs, de kaptam egy Bibliát, és elkezdtem olvasni. Szeretném megismerni Isten Igéjét, és ezzel közelebb kerülni Hozzá, és felkészülni a keresztségre. A szombat délelőtti és délutáni istentiszteleteken is rendszeresen részt veszek. Nagyon érdekes, színvonalas, tanulságos prédikációkat hallottam, melyek megérintették a szívemet és megerősítik a hitemet. Otthon is egyre többször imádkozom, és kérem a jó Isten segítségét, vezetését életemben. Hálás vagyok, mert úgy érzem, hogy mióta kapcsolatba kerültem Jézussal, megsegített, és tudom, hogy ha hiszek benne, ezután is velem lesz.

Brust Zsuzsanna

Ismerős a múltból

M ár napok óta készültünk vendégeket hívni a közeledő művészeti estre. Valami

Szívesen

tettünk eleget a meghívásnak, hogy részt vegyünk az újjáépült JÓZSEF UTCAI BAPTISTA IMAHÁZ ünnepélyes avató ünnepségén. A baráti-testvéri kapcsolatok okán különös örömmel vártuk az újabb találkozást, melynek alkalmával láthattuk a megszépült imatermet és testvéreink örömét. A látogatásnak további jelentőséget adott, hogy gyülekezetünk hasonló, nagy horderejű belső átépítési-felújítási munkák előtt áll, melyek májusban kezdődnek. Már több alkalommal is megtekintettük a József utcai imatermet, hogy tapasztalatokat, véleményeket cseréljünk, melyeket felhasználhatunk a magunk átalakítási munkálatai során. Itt is központi helyet kap az orgona, melynek igényes beepítése meghatározó a belső tér kialakításában. A József utcai gyülekezet támogató segítsége lehetővé teszi, hogy gyülekezetünk átépítése alatt istentiszteleteinket itt tarthatjuk majd szombat délelőttönként. Köszönjük szívélyes segítségüket!

24

azt súgta, nem mindennapi élményt nyújtó este ígérkezik. Erre az alkalomra szerettük volna elvinni családunk valamennyi komolyzenét kedvelő tagját, és barátainkat is. Sajnos az utolsó pillanatokban minden meghívottunk kimentette magát más elfoglaltsága miatt. Pénteken arról beszéltünk, hogy a nemrég megtalált gyerekkori barátunkat invitálnánk, egyébként is vágytunk egy kiadós beszélgetésre vele. De hogyan? Nem tudjuk hol lakik, a telefonszámát sem kértük el. A szombati istentiszteletről hazafelé benéztünk barátunk édesanyjához, azzal a reménnyel, hogy majd tőle megkapjuk a telefonszámot. Így is történt. Nagy volt az izgalom, amikor megcsörrent a telefonja, vajon mit fog válaszolni? Régi barátunk römmel elfogadta a meghívást párjával együtt. Mint kiderült nagy komolyzene rajongók, így szívesen jöttek és kíváncsiak voltak, hogy milyen élményt nyújt számukra a művészeti est. Megérkezve az imaházba meglepetésünkre, még mielőtt sort keríthettünk volna bemutatásukra, már barátunk régi kedves ismerősként üdvözölte egykori katonatársát, ifjabb Erdélyi Lászlót, aki a bejáratnál fogadta a vendégeket. Micsoda váratlan meglepetés! Régi barátunk is Kalocsán szolgált, az ő feladata volt a frissen bevonult „egyetemi elő-felvételisek” gardírozása, és amint ez kiderült, mindketten szép emlékeket idéztek fel. Pár évvel később pedig barátunkat, akkori vendéglátóst kérte meg az Erdélyi házaspár az esküvői vacsorájuk megrendezésére. Ilyen örömteli érzésekkel ültünk le meghallgatni az operairodalom zenébe foglalt imáit. A gyönyörű zeneszámok és énekhangok szívet-lelket gyönyörködtető művekben mondták el a bűneiben elbukott embernek mélységes alázattal, a szív legmélyéből felszínre törő Isten utáni vágyát. A felhangzó dallamok a hallgató lelkében is olthatatlan vágyat ébresztet arra, hogy Ő is megbánja bűneit és az Úrhoz forduljon imában, kérve bűneinek bocsánatát. Barátunk Verdi:Nabucco Rabszolgakórusát kimondottan várta, hogy hallhassa. Nagy élményt nyújtott számukra az előadás. Ezután vendéglátás keretében sor kerülhetett az ismerkedésre, beszélgetésre. Senki sem sietett haza. Az öröm a szívekben kifejezést keresett, és a beszélgetésekben válaszra talált. Örömmel telve tértünk haza, mert tudtuk, hogy ezt a „forgatókönyvet” nem mi írtuk, csak részesei lehettünk. Régi barátunkkal a várt, kiadós beszélgetésünk sem maradt el, amire annyira vágytunk. Otthonunkban már nem a régmúltról, és nem is hangversenyről, hanem a hitről, a biblia igazságáról és Jézusról. Most is hálás szívvel gondolunk erre az estére, és reméljük, hogy folytatása lesz. - Sz. E. -


ALAPÍTVÁNY A „Boldog Élet’ Alapítvány társ-szervezője az alábbi rendezvénynek:

Beszámoló a „Boldog Élet” Alapítvány 2010. évi tevékenységéről (közzétételi kötelezettség céljából) A „BOLDOG ÉLET” Alapítvány 2010. évi pénzügyi mérlege Álladék 2010. január 1-én Bank Bank lekötött betét Pénztár Bevételek:

Add a kezed!

jótékonysági vacsoraest

1.548.097,8.010.000,169.966,-

Szabadon felhasználható támogatás 1% felajánlás – adomány Banki kamat Támogatás visszafizetése Célzott adomány Összesen: Kiadások:

5.330.204,-

TV felvételek költségei Nyomdaköltség Bank költség Portó, irodaszer Célzott adomány továbbítás Összesen: Álladék 2010. december 31-én Bank Pénztár

6.699.151,553.060,30.631,2.030,145.000,7.429.872,-

Hagyományőrző opera, operett és musical programmal fűszerezett jótékonysági vacsoraestet rendez a

20 éves Keresztény-Zsidó Társaság (1991-2011).

226.253,304.788,150.000,145.000,6.156.245,-

A szervezők várják a vallásközi párbeszéd barátait, invitálva a vállalkozói és üzleti szféra elkötelezett támogatói körét! Védnökök: Aliza Bin-Noun - Izrael budapesti nagykövete; Bölcskei Gusztáv - református püspök, zsinati elnök; Csernák István - metodista szuperintendens; Erdő Péter - bíboros, érsek; Feldmájer Péter - Mazsihisz elnök; Gáncs Péter - evangélikus elnök-püspök; Herczog László - Orth. Izraelita Hitközség elnök; Kalota József - Konstantinápolyi Orth. Exarchatus érseki vikárius; Lednitzky András - tiszteletbeli izraeli konzul; Martonyi János - külügyminiszter; Mészáros Kálmán - baptista elnök; Ócsai Tamás - adventista unióelnök; Pataky Albert - pünkösdi elnök; Szászfalvi László - egyházügyi államtitkár.

564.292,182.530,-

A „Boldog Élet” Alapítvány 2010. évben keresztény irodalom nyomtatását támogatta, összesen 8 000 példányban.A könyvek és kisebb kiadványok célja a keresztény értékrend, életvitel és egészséges életmód, valamint az adventista bibliai elvek és üzenet megismertetése. Jelentős mértékben támogatjuk a média evangélizációs munkát is. Az adományozók felajánlásait és támogatását ezúton is köszönjük, és továbbra is igényeljük a könyvkiadás, valamint a média program keretében a TV adások készítésének további támogatása érdekében. Az adományokról igazolást adunk. Dr. Szigeti István az Alapítvány igazgatója

Időpont: 2011. június 15. szerda 19.00 óra Jelentkezési határidő: 2011. április 30. Helyszín: Best Western Hotel Hungária Budapest VII. Rákóczi út 90. (Keleti pályaudvarnál) A vacsorajegy ára: 30 000 Ft Információ, jegyrendelés: Bleier Gábor, telefon: +36 70 778-9401; e-mail: [email protected]


25

EGÉSZSÉG GONDOLTÁL MÁR ARRA, HOGY HA MENTŐT KELL HÍVNI HOZZÁD, KIT ÉRTESÍTSENEK Képzeld el – de sose történjen meg ilyen! –, hogy egy szép, napos délelőtt éppen hazafelé iparkodsz a piacról. Már az ebéden jár az eszed, melyet hamarosan elkészítesz. Otthon a család tűkön ülve várja a finom tanyasi csirkét. Gyorsan szeded a lábad, hogy mire a krumplit megpucolják, már otthon is legyél. A nagy sietségben nem veszed észre, hogy piros a lámpa… A kanyarodó autó vezetője sem figyel: talán neki is a tanyasi csirke jár a fejében, mert fékezés helyett bizony csúnyán összetalálkoztok a kereszteződésben. A csattanás nagy, a sofőr összeomlik, te pedig elveszíted az emlékezeted. A járókelők kihívják a mentőket, a forgalom leáll, a tanyasi csirke pedig tőled távol hever a földön, félig kibújva a kosár nyújtotta biztonságból. A mentősök megérkeznek, gyorsan ellátnak, és bevisznek a kórházba. Mivel nem tartasz magadnál vészhelyzetkártyát, nem tudják, kit értesíthetnének a balesetről. A család otthon pucolja a krumplit, és téged vár. Csirkéstül. Te a kórházban fekszel, a csirke pedig a kereszteződésben hever.

A MENTŐSÖK KÉRIK: Mentősök tapasztalták, hogy közlekedési baleseteknél a legtöbb sérültnek van mobiltelefonja. Olyan sérülteknél, akikkel nem lehet kommunikálni, a segítségükre sietők nem tudják, hogy a telefon hosszú címlistájából kit értesítsenek. Mentőápolók és mentőorvosok azt javasolták, hogy a szükség esetén értesítendő személy adatait mindenki ugyanazon megjelölés alatt adja meg. A nemzetközileg elismert megjelölés: ICE (= In Case of Emergency = „vész esetén”) Ezalatt a név alatt annak a személynek a telefonszámát kell megadni, akit vészhelyzetben / szükség esetén a rendőrségnek, mentőknek, tűzoltóknak fel kell hívni. Ha több ilyen személyt szeretne megadni, a következőképp lehetséges: ICE1, ICE2, ICE3 stb. Könnyű megcsinálni, nem kerül semmibe, és vész, baleset esetén nagy segítség. Javasoljuk ezen információ megosztását a családtagokkal, ismerősökkel is.

„Nem tudjuk, kinek szólhatnánk” Nemzetközi szintű probléma, hogy az emberek nem gondolnak arra, bizony velük is történhetnek balesetek, így nem biztosítják a lehetőséget a mentősök, tűzoltók, rendőrök számára, hogy hatékonyan végezhessék munkájukat. A legtöbben nem hordunk maguknál arra vonatkozó információkat, hogy vészhelyzet esetén kit kellene értesíteni. Mert sokszor nem elegendő, hogy személyi igazolványod segítségével azonosíthatnak, szeretteidet nem tudják értesíteni. Így, ha nem érsz haza időben, csak aggódnak, hol lehetsz, és rögtön a legrosszabbra gondolnak. Különösen az idősek körében fontos az egységes rendszer kialakítása, hiszen őket nagyobb eséllyel érik rosszullétek, figyelmetlenségből adódó balesetek

A rendszer Angliában kifejlesztettek a probléma megoldására egy új rendszert. Mindenkinek azonos kód alapján kellene elmentenie az értesítendő/k nevét a telefonjában. A tapasztalok szerint ugyanis a többség hord magával mobiltelefont, nem úgy, mint az elvileg ajánlott vészhelyzetkártyát. ICE – In Case of Emergency, vészhelyzet esetére. Annak nevét, akit értesíteni szeretnél, ha valami váratlanul történik veled, mentsd el ICE kezdettel. Ha többen is vannak, a kód egészüljön ki számokkal: ICE1, ICE2, ICE3 és így tovább. Az ötlet egyetlen hátránya, hogy nagyobb balesetekben a telefon megsérülhet, illetve mások visszaélhetnek az elmentett számok-

26

?

Forrás: Országos Mentőszolgálat, CG HU Kommunikáció kal, ha elveszíted a készüléket. Ezért a szakemberek továbbra is arra biztatnak, hogy a telefonos kód mellett hordjuk magunknál felírva azok nevét és elérhetőségét, akiket értesíteni szeretnénk. Amire figyelj! Az ICE kódok kialakításával kapcsolatban a New York állambeli Tűzbiztonsági- és Megelőzési hivatal az alábbi instrukciókat adta ki: Beszéld meg ICE partnereddel, hogy őt jelölöd meg. Fontos, hogy tudjon róla. Lehetőleg releváns elérhetőséged adj meg neve mellé. Ha például egész nap dolgozik, ne az otthoni számát add meg. Tudass vele minden olyan telefonszámot és nevet, akiket neki kellene tovább értesítenie – a munkahelyed például. Ismerjen minden olyan egészségügyi körülményt, melyek közlésével segítheti a téged ellátók munkáját. Milyen gyógyszereket szedsz, milyen műtétjeid voltak, allergiás vagy-e? Ha még nem múltál el 18 éves, olyan személyt jelölj meg, aki helyetted meghozhat minden szükséges döntést.

Mit szólnak ehhez a magyar mentősök? Az Országos Mentőszolgálat sajtószóvivője, Győrfi Pál szerint a kezdeményezés hazánkban is hasznos lehet egyes esetekben. Bár a mentősök feladata elsősorban az életmentés, a rendőröknek bizony sokszor nehézségeik támadhatnak, ha a családtagok értesítéséről van szó. Így a kódok alkalmazása megkönnyítheti munkájukat. Győrfi Pál szerint azonban a mobiltelefonoknak, mint személyes tárgyaknak az átvizsgálása esetenként konfliktushelyzetet is teremthet.


Egerváriné K. Zsuzsanna

23.

30. május 7. 14.

21.

28. június 4.

A kegyelem papi öltözetei 1Péter 2:9

Illés és Elizeus köpenye 2Kor 7:10

Szárnyainak árnyékában Példabeszéd 30:18-19

A dicsőség ruhái Ézsaiás 61:10

A tűzből kikapott üszög Zakariás 3:10

A tékozló fiú új ruhája Lukács 15:32

A menyegzői ruha Róma 8:1

Dr. Szigeti Jenő

Ócsai Sándor

Dr. Tokics Imre

Dr. Szigeti Jenő

Erdélyi László

Dr. Tokics Imre

22.

29.

május 6.

13.

20.

27.

11.

18.

25.

Egyéb ruhadarabok képei Márk 5:28

"Krisztusba öltözötten" Róma 13:14

BIBLIATANULMÁNY 2011. III. n. év első lecke

Dr. Tokics Imre

Fekete István

Dr. Tokics Imre

10.

17.

24.

június Dr. Szigeti Jenő 3.

Ócsai Sándor

16.

A tarka kabát 1Mózes 37:3

Dr. Tokics Imre

15.

Dr. Tokics Imre

Dr. Szigeti Jenő

Dr. Tokics Imre

Dr. Tokics Imre

Dr. Szigeti Jenő

Dr. Tokics Imre

Erdélyi László

Dr. Szigeti Jenő

Dr. Tokics Imre

Dr. Erdélyi László

9.

Az ártatlanság ruhái 1Mózes 1:27

Erdélyi László

8.

Dr. Tokics Imre

Dr. Tokics Imre

Mit tanított Jézus az ítéletről? Máté 12:36

Édeni örökségünk: a munka 2Thessz 3:10-14

Mit tanított Jézus a szombatról? 2Mózes 20:8-11

Reménység Evangélizációs Központ

Kárpáti Petronella

Ócsai Sándor

Fekete István

Egerváriné K. Zsuzsanna

Dr. Szigeti Jenő

Fekete István

Mit tanított Jézus a visszajöveteléről János 14:1-3 A Tíz szűz olaja Máté21:1-2

Szabó Ottó

Erdélyi László

Ócsai Sándor

Dr. Tokics Imre

Dr. Szigeti Jenő

Erdélyi László

Dr. Erdélyi László

Hogyan reformálta meg Jézus a szombatot? 2Mózes 20: 8-11

A biztos prófétai beszéd 2Péter 1:19

Tanítsd a gyermeket II. 5 Mózes 6:5-7.

Isten győzelme az utolsó nemzedékben Titus 2:11-14 Meglássátok, hogy el ne hitessen valaki II. Máté 27:1-13

Keresztény Művészeti Est Húsvéti Egyházzenei áhítat

Meglássátok, hogy el ne hitessen valaki I. Máté 27:1-13 Hogyan lehet hiába felvenni Isten nevét? 2Mózes 20:7

Hálaadás

Téma

ESTI ÁHITAT

Vendégségben a Jó Pásztornál Zsoltár 23:5

Jézus főpapi imája János 17

Isten országa ezen a földön Ezékiel 47:12

Reménység Evangélizációs Központ

SZOMBAT Igehirdető

Jézus a vendég Zsidók 13:1-3

Mit tanított Jézus a Megváltóról János 3:14-16

Mitől új Jézus szeretetparancsa? János 13:34

Felismered-e Őt? János 20:11-18

Szenvedés és jellemfejlődés Máté 5:10

Jertek, térjünk vissza az Úrhoz Hóseás 6:1-3

Úrvacsora A megbocsátás Lukács 7:48.

SZOMBAT DÉLELŐTTI ISTENTISZTELET Igehirdető Téma április 2.

Téma

E L ŐD Á S S OR O ZA T

Dicsőségből levettetve Ezékiel 28,15

P É NT E K E S T I Előadó

április 1.

2011.

2011. II. NEGYEDÉVI SZOLGÁLATI BEOSZTÁS

ÚTRAVALÓ Hívlak, várlak Már oly régen hívlak és várlak téged, De hívó szómra még nem jött felelet. Láttam néha szemeidben a fájó könnyeket, De ilyenkor nem engedted, hogy átöleljelek. Vártam rád vágyakozva, hosszan türelemmel, Mert enyém vagy és ismerem a lényed. Nevedet is igen jól ismerem, Még ajkadon sincs a szó, s én azt már megértem. Vártam, hogy imára kulcsold a kezed, Hogy hívj, hogy utadon elkísérhesselek. Hogyha baj érne, hogy veled lehessek, s ha már túl nehéz, átvegyem kereszted.

De túl konok és dacos volt az éned, S az égi javakat, földire cserélted. Talentumaidat a földbe rejtetted, s önzőn, haszontalan élted az életed. Úgy fáj, hogy érted hozott áldozatom meg nem értheted, Hogy mily nagy árat fizettem teérted. Én még most is ugyanúgy várlak téged, Várom, hogy hívásomra jön majd felelet. Vágyom látni arcodon az örömkönnyeket, Hogyha, majd megérted, hogy örök szeretettel szerettelek téged.

Cserei Annamária

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is

Recommend Documents