9. évf. 4. szám. 2012. ápr. 22.
Krisztus a mi békénk! Békesség nektek! – A feltámadt Krisztus így köszöntötte a tanítványokat. Talán ebben semmi különös nincs, keleten így gyakran köszöntötték, és köszöntik ma is egymást az emberek. A zsidók azt mondják: salóm, az arabok pedig azt, hogy szálem. Mindkettõ békét jelent, de furcsa is volna, ha a szentírás szavait a mi modern környezetünkbe ültetve jó napotnak vagy szervusztoknak fordítanák. Jézus üdvözlõ szava nem egyszerû köszöntõ fordulat, a bibliai hagyományban gazdagabb jelentések társulnak hozzá. Lukács evangéliumában többször is elõfordul a béke kifejezés, amely nem csupán nyugalmat, békességet jelent, hanem valami tökéletes isteni állapotnak a megjelenését. A hetvenkét tanítvány szétküldésénél például arra inti követõit: „Ha betértek egy házba, elõször is azt mondjátok: Békesség e háznak. Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békétek, ha nem, visszaszáll rátok.” A béke tehát olyan isteni üzenet, ami csak ott lehet gyümölcsözõ, ahol azt nyitott szívvel, hittel fogadják. Ez az üzenet az, amit hosszú idõk óta várt Izrael: eljött a Messiás, amint Izajás jövendölte: „Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk; az uralom az õ vállán lesz, és így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erõs Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.” A feltámadt Krisztus, a béke feje-
delme hitet, nyugalmat hoz a félelmükben bezárkózott barátaihoz. A zavarodott tanítványoknak nagy szükségük volt a nyugtató, megerõsítõ szavakra. Az elmúlt napok eseményei még mindig nem rendezõdtek bennük. Jézus a Szentlélek eljövetelét ígéri nekik, hogy apostolaiban a félelmet bátorság, a zavarodottságot pedig tisztánlátás váltsa fel. Így, ezzel a békével eltelve tudják majd hirdetni az evangéliumot: „megtérést és bûnbocsánatot minden népnek”. Pál apostol is felismerte, Jézus békéje maga az üdvösség kiáradása. Leveleit rendszeresen ezekkel a szavakkal kezdi. „Kegyelem nektek és békesség a mi Urunktól Jézus Krisztustól” Tehát Jézus békéje a megváltás ténye, azaz a kereszt árán szerzett kiengesztelõdésünk Istennel. Ez a gondolat jelenik meg a szentmise béke-rítusában, hiszen miután elmondjuk az Úrtól tanult imádságunkat, a Miatyánkot, Jézus békehirdetõ szava vezeti be az egymással való kiengesztelõdést: „te azt mondottad apostolaidnak: békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.” Ez a krisztusi béke teszi lehetõvé, hogy megvalósuljon köztünk Isten országa, és bátran hirdethessük megváltottságunk örömét: valóban Krisztus a mi békénk és kiengesztelõdésünk! Géczy Árpád
1
Az értékmegõrzõ gyûjtésrõl A Forrás egy korábbi számában, az Oltáregyletet bemutató írásban ígéretet tettünk arra, hogy a templomhoz tartozó tárgyi emlékek megõrzését, felújítását támogató kezdeményezésünkrõl tájékoztatjuk Önöket. Errõl, a szentmisén meghirdetett gyûjtés részleteirõl olvashatnak a következõkben. A családon belül fontos a felmenõk emlékének, a család gyökereinek ápolása. Ha lejegyzett családfa nem is, egy-egy kedves történet vagy féltve õrzött tárgy szinte minden családban megtalálható. Az elõdeinkkel való ilyenfajta összekapcsolódás nagy örömet és talán biztonságot is jelent: erõt ad jó példájuk, hibáik tanulsággal szolgának. Templomi közösségünk, a mi nagyobb léptékû családunk múltjának ápolása közösségünk jövõbe vetett hitének is bizonyítéka. Az egyházközség története, templomunk története, szokásaink és épített, tárgyi emlékeink a múlt darabkái, gyermekeink öröksége. Felelõsségünk van abban, hogy mit hagyunk rájuk, milyen szemléletmódot tanítunk nekik: a megõrizve építkezés vagy a rombolva újítás tudományát. Egyházközségünk kisközösségeinek köszönhetõen egyre színesebb élettel telik meg a templom és a többi közösségi hely. Imaórák, szentségimádás, hittanórák, koncertek és próbák, baba-mama kör és egyéb gyerekprogramok építik a közösséget, kimondva vagy kimondatlanul az egykori körök és egyletek jó példáját követve.
2
A felújított templom és a közvetlen környezetünkben megszépült tárgyak sora pedig azt jelzik, hogy egyházközségünk tárgyi emlékeinek ápolása is fontos sokak számára. Az eredetileg a fõoltárt ékítõ festmény felújítása, amely ma a jobboldali mellékoltárt díszíti, valamint ennek aranyozott keretezése, a templom fõkapujának példaértékû restaurálása a hívek összefogásából valósulhatott meg, mindannyiunk örömére. Az egykori sekrestyeszekrény csúcsdísze egy nagylelkû adománynak köszönhetõen szépült meg, a Télikápolnában látható. A felújításra váró tárgyak között körmeneti keresztek, festett faszobrok és az eredeti sekrestyeszekrény is szerepelnek. A restaurálási költségek néhány tízezer forinttól a százezres nagyságrendig terjednek. A szentmisén meghirdetett gyûjtés tehát hosszú távra szól. A gyóntatószék melletti persely fölött olvasható felhívás a soron következõ mûtárgyakat mutatja be. A két térdeplõ angyal szobra feltehetõen a templom eredetei fõoltárához tartozott. A kopott fehér festékréteg alatt aranyindákkal ékített égszínkék ruhát viselõ angyalok finom metszésû arca és gesztusaik az õket alkotó mester/mûvész tehetségét és az egykori megrendelõ/megbízó igényességét bizonyítják. Az adományok függvényében megújuló tárgyak a templom és a közösség által használt terek díszeivé válhatnak. Ehhez kérjük az Önök segítségét, nagylelkû adományaikat! Köszönjük! Tótpál Judit
Koncert az isteni irgalmasság vasárnapján 2000. április 30-án, húsvét 2. vasárnapján avatta szentté Boldog II. János Pál pápa Fausztina nõvért. Fausztina nõvér 1905-ben született a ºódñ melletti G»ogowiec faluban Stanis»aw Kowalski és felesége, Marianna tízgyermekes családjának harmadik gyermekeként. Húsz évesen lépett az Irgalmasság Anyja Nõvéreinek Kongregációja szerzetesrendbe. Naplója szerint magánkinyilatkozásban Jézus ezt mondta neki: „Ószövetségi népemhez prófétákat küldtem villámokkal és mennydörgésekkel. Ma téged küldelek az egész emberiséghez Irgalmasságom üzenetével. Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, hanem meg akarom gyógyítani, és irgalmas szívemre szorítani“ Részlet Szent Fausztina naplójából amiben Jézus kéri: Azt kívánom, hogy legyen az Irgalmasságnak ünnepe. Azt kívánom, hogy a képet (az Irgalmas Jézus képét) húsvét után az elsõ vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az irgalmasság ünnepe!...Azt kívánom, hogy az irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, de fõleg a szegény bûnösök részére" . Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége, (...) Az a lélek aki gyónáshoz és szentáldozáshoz járul teljes bûnbocsánatot nyer, és mentesül a büntetés alól." Idén is – most már hagyományosan – húsvét 2. vasárnapját, az isteni irgalmasság vasárnapját hangversennyel köszöntötte a biai Szent Anna kórus, Szalai Péter kántor vezetésével. A kórus mellett ezúttal
kiváló zenészek is közremûködtek, Balázsné Hajnal Erzsébet és Bodnárné Sárvári Kinga fuvolán, Szíjártóné Tersztyánszky Dorottya gordonkán, valamint Balázs Csaba zongorán. A húsvéti örömkoncert egy rövid nagyböjti visszatekintéssel kezdõdött, Liszt Ferenctõl „A fényes Istenarcot“ címû mûvét, majd Menegali „Jesu Salvator mundi“ kórusmûvét hallgattuk meg. Purcell 100. zsoltára már átvezetett minket a húsvéti öröm felé. Monteverdi „Et resurrexit“ és Hayes „Halleluja“ kórusával már Jézus feltámadását ünnepeltük. Lassus „Húsvét van“ címû darabja után igazi õsbemutató részesei lehettünk: Szalai Péter kántor úr feldolgozásában a „Dicsõség, szent áldás, tisztesség“ címû középkori népének hangzott el. Ezután Martini „Jesu rex“ majd Halmos László „Minden földek“ darabját vezényelte Szalai kántor úr, majd befejezésül Lotti megzenésítésében a „Mennynek királyné asszonya“ kezdetû antifóna zárta a szép programot. Az egyes darabok között Szent Fausztina naplójából hallottunk részleteket, a szent lejegyezte a Jézustól magánkinyilatkoztatásban kapott imaszándékokat, imakilencedet. A hangverseny a zenészekkel kiegészített Biai Szent Anna kórus Szalai Péter kántos vezetésével az imakilenceddel átszõve a biai egyházközség közös hálaadó imádságává nemesült. Köszönet érte. dr. Kerkovits Gábor
3
Családjaink – Kelemen család Folytatódik a Forrás interjúsorozata. Legutóbbi számunkban Kerkovitsék Kelemen Mihályhoz és feleségéhez, Teréziához irányítottak, hogy velük készítsem az egyházközség családjait bemutató újabb beszélgetést. – Misi, ha talán névrõl nem is tud mindenki beazonosítani téged, nincs olyan biai misére járó, aki nem ismerne fel jellegzetes bajszodról, és ne kapcsolna össze téged a templommal, a vasárnapi perselyszolgálattal. A szentmisékrõl én is gyerekkorom óta ismerlek. Talán nem is volt olyan idõszak, amikor ne jártál volna templomba. – Misi: Nem volt ilyen, mindig itt voltunk, leszámítva gyerekkoromból azt a két és fél évet, amikor családi okok miatt Bajnára költöztünk. Aztán visszatérve megint csak bekapcsolódtunk az itteni templomi közösségbe.
4
– Teréz: Régen nem vettem részt minden vasárnapi misén, de édesanyámat gyakran elkísértem, fent, Torbágyon. Persze én is voltam hittanos, de akkor Torbágyon az egész osztály járt hittanra, és mivel szinte az egész osztály katolikus volt, így együtt voltunk elsõáldozók és bérmálkozók is. – Egyikõtök torbágyi, másikatok biai, hogy ismerkedtetek meg? Misi, feladtál egy levelet a biai postán, ahol Teréz dolgozott? – Misi: Nem, egy nõsember-bálon kezdõdött ismeretségünk. Ilyen rendezvény régen is volt, hol a biai, hol a torbágyi iskolában, sõt a Gede-kocsmában is szerveztek bált. Ebbõl a kapcsolatból aztán házasság lett, 1988-ban volt az esküvõnk. Misi, bár a templomi jelenléted szorosan összekapcsolódik a perselyezéssel,
nem merül ki ebben, rengeteg mindent csináltál a templomban és a plébánián. Hogyan kapcsolódtál be a plébánia körüli tevékenységbe? – Misi: Tizenéves koromtól itt tevékenykedem. Géplakatosként végeztem, így a nagy öregeknek, Hulé Laci bácsinak, Herceg Jóska bácsinak sok mindenben tudtam segíteni a templom körül. Bárdos Henrik bácsi volt az, aki gyerekkoromban irányította a templom technikai dolgait. Nyugdíjas volt már, ráért, sok mindenhez értett, a mûszaki dolgokat kézben tartotta. Fõleg vele kezdtem dolgozni. A templom födémcseréjénél a 70-es években nagyon sokat segítettem neki. Aztán a liturgikus dolgokban, úrnapi sátorépítés, zászlóvivés stb. mindig számíthattak és számítanak rám. Fiatal korom óta benne vagyok a képviselõ-testületben, talán nem voltam akkor még húsz sem. – Teréz, te is kiveszed a részed a háttérmunkában. – Teréz: Megalakulásától kezdve részt veszek a helyi Karitasz-csoport munkájában, Marlok Zsuzsáéknak segítek a csomagok, ruhák elosztásánál. Természetesen a rózsafüzér-egyesületnek is tagja vagyok. Misi édesanyja mellett voltam eleinte, majd halála után az õ helyét kaptam meg, de a templomban is az õ egykori helyén ülök. – A hétköznapi életben mivel foglalkoztok? Hol dolgoztok? – Misi: A Fõvárosi Csatornázási Mûveknél vagyok 12 órás váltásban, és mivel ez folyamatos munka, van úgy, hogy hétvégén, sõt ünnepnap is rám kerül a sor. A vállalat telephelyén dolgozom. – Teréz: Postán dolgoztam, itt Bián is öt évet, majd a gyerekekkel itthon voltam hét évig, a gyes után pedig az önkormányzatnál helyezkedtem el, és azóta is itt dolgozom mint könyvelõ. Munka mellett végeztem el azokat az iskolákat,
amelyek ehhez az új típusú feladathoz kellettek. – Ezt a Rozmaring utcai házat közösen építettétek? – Misi: Nem, ez már korábban megvolt. Édesapám nagyon korán meghalt, kétéves voltam, úgyhogy ezt a házat édesanyámmal ketten építettük, amikor 1982-ben elköltöztünk nagyapáméktól, a Szabadság utcai házból. Úgyhogy amikor ‘88-ban összeházasodtunk, a ház már állt, bár még rengeteg tennivaló volt vele. – Ezek szerint viszonylag késõn házasodtatok. – Teréz: Igen, Misi harminchárom volt, én harminc, és házasságunk után három évre született csak meg az elsõ gyermekünk, Teréz. – Misi: Néha eszembe jut, milyen jó lenne, ha egy tízessel idébb lennék, mert amikor Mihállyal kimegyek focizni, bizony erõsen szuszogok, és már tengóban õ a jobb, bár pingpongban még helytállok. – Ugyan nem siettétek el, de az idõtökbe belefért a három gyermek. Nagyra nõttek, emlékszem, amikor a sekrestyében veled voltak a szentmiséken. – Misi: Eleinte a kóruson voltunk, apró koruktól vittük õket a misére. Persze hangosak voltak, ránk szóltak, hogy miért kiabálnak. Aztán idõvel csendben maradtak, a lányok elkezdtek ministrálni, a kis Misi meg jött velem a sekrestyébe. Józsi bácsitól megkapta a kis fehér sámlit, és ott üldögélt csendesen a mise végéig. – Hol tanulnak? – Teréz: Teréz az ELTE-n másodéves biológia szakos hallgató. Szereti a zenét, nyolc éven át furulyázott, most már második éve, hogy fuvolára jár. Nagyon szépen játszik. A Szent Margitba járt, oda, ahol most még a testvérei tanulnak. Magdi most tizenkettedikes, tanítónõ szeretne lenni kislány kora óta. Reméljük, sikerül neki a felvételi. Õ is tanult
5
zenét, de amikor elvégezte a hatodik évfolyamot, a zeneiskolában befejezte a csellózást. Egyébként mindhárom gyerek évekig néptáncolt, Teréz még a középiskola elõtt, Magdiék tavaly hagyták abba. Mihály most tízedikes. Hogy õ mi lesz, az még rejtély. Õ is zenél, hegedül, és most egy ideje eljár focizni is az Iharosba. – Nagyon rég óta tagjai vagytok az egyházközségnek. Mi a véleményetek a templomról és a közösség életérõl? – Teréz: Nagyon szépen megújult a templom. Lánykoromban a torbágyihoz képest kicsinek és komornak láttam. Most már – különösen az utóbbi években – nagyon megszépült. Azért mindenhez nem nyúltam volna. Például nekem a régi gyóntatószék hiányzik. Szép a mostani gyóntatóhelyiség, csak még idõ kell, hogy megszokjam. Örömmel látom, hogy a kisgyermekes családok szerves
részét képezik a templomi életnek. Nagyon jónak találom a zarándokutakat is, amikor a három egyházközösség tagjai találkozhatnak és megismerhetik közelebbrõl egymást. – Misi: Nekem ez nem volt idegen, ilyen gyóntatóhely van a ferenceseknél is. Idõvel mindenki hozzászokik a változásokhoz. Nagyon örülünk, hogy rendben vannak az épületeink. Ebben óriási szerepe volt Matyi bácsinak is. Úgy gondolom, nagy szükség van nyugdíjasainkra, akiknek már több szabadidejük van, és – mint például Schnaider Miki is – szívvel-lélekkel végzik az egyházközség körüli teendõket. – Kivel készüljön a következõ interjú? – Közelükben lakik a Heizer család, õket ajánljuk szeretettel. – Köszönöm, hogy vállaltátok a beszélgetést! G. Á.
Az egyházmegye hírei Budaörsi Passió Budaörsön május 28. és június 10. között ismét megrendezésre kerül a Budaörsi Passió. Budaörsön a két világháború között a festõi szépségû Kõhegyen a helyi német lakosok Bató Géza tanító rendezésében adták elõ Jézus szenvedéstörténetét és kereszthalálát. A második világháború és a németek kitelepítése után az elõadások megszûntek, a Passió épületeit lerombolták. A hagyomány 2000-ben éledt újjá a Csíksomlyói Passió bemutatásával, majd 2003-tól minden harmadik évben Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzata szervezésében és Budaörs Város Önkormányzata támogatásával több száz statiszta és színész közremûködésével, Dér András és Frigyesi András rendezésben kerül sor a Budaörsi Passió elõadásokra.
6
Elõadások: német nyelven: június 2., 9., magyar nyelven: május 28., 29. és június 1, 3., 5., 6., 8., 10. Szeretettel várjuk az egyházmegye papjait és híveit is. Grósz András
Nagyszülõk zarándoklata Alsószentivánra, a fatimai Szûz elsõ hazai kegyhelyére hívjuk a nagyszülõket, május 13-ra, közös imára: hálaadásra az élet eddigi kegyelmeiért és könyörgésre a fiatalokért, akik rászorulnak az idõsebbek imádságaira. Május 13-án, 9 órakor Alsószentivánon a fatimai Szûz elsõ hazai kegyhelyén Spányi Antal megyés püspök tart ünnepi szentmisét. A fatimai jelenések évfordulójára a fõpásztor a nagyszülõket hívta közös imára. Sárköziné Wallendums Rita
Aki szépen énekel... Népénekeinkben rejlõ kincseink 3. Ezen cikkben egy talán kevésbé ismert, ám igen mély mondanivalóval rendelkezõ népéneket szeretnék a kedves Olvasó figyelmébe ajánlani! Az ének címe: Templomodba jöttünk buzgó szeretettel, melyhez az Éneklõ Egyház megjegyzésként írja: „Visszapillantás a nagyhétre – húsvéti szemmel”. A cím alapján eszünkbe juthat egy Hozsannás népének is (H 230.: Szeretettel jönnek hozzád), de ez most más megvilágításba helyezi az ünnepet. Ugyanis itt és most átértékelõdhet bennünk az a fájdalom, melyet a mi Urunk Jézus szenvedése láttán éreztünk. Ugyanis már tudjuk, hogy ezen eseményeknek meg kellett történnie ahhoz, hogy beteljesedjen Jézus megváltói mûve. Az ének szövege pedig a következõ: Templomodba jöttünk buzgó szeretettel, mint a szent asszonyok illatos kenettel, áldunk Téged húsvéti örömmel! Alleluja... Nem keres már Júdás üldözõ sereggel, hanem a szent Egyház ünneplõ menettel hódol Néked vigadozó szívvel! Alleluja... Megszégyenült immár Kaifás és Annás, Jézus fényes arcát nem sérti már csapás, nem csókolja képmutató Júdás. Alleluja... Siet hozzá Péter égõ szeretettel, örömét vegyíti bûnbánó könnyekkel, jó Mesterét látván szemeivel. Alleluja... Fölemelte Jézus az áldott Keresztfát, gyõzelmével ékes tündöklõ zászlaját, megdöntötte a Sátán hatalmát. Alleluja... Dicsõséges Fiát mennyei szent Atyja, a megváltott népnek fényesen mutatja, ím, a Húsvét igaz áldozatja. Alleluja... Szalai Péter
Tom Sawyer a Faluházban Már hagyomány, hogy a plébánia által szervezett színházi élményben részesülhetünk a Biatorbágyi Faluházban. A környezõ egyházközségekbõl, különösen az etyeki közösségbõl szervezõdõ amatõr színtársulat idén Mark Twain híres regényét, a Tom Sawyert állította színpadra. Az elõadást április 13-án és 14-én láthatta a közönség. Nagyon jól sikerült elõadás volt. A gyerek és felnõtt szereplõk egyaránt megvalósították az illúziót, az ember valóban a Mississippi partján érezhette magát, és drukkolhatott a szórakoztató csibészségeket elkövetõ Tomnak, hogy mindenki elõtt nyilvánvaló lehessen, milyen jó fiú is õ valójában. A szereposztás is kiváló volt. A fõszereplõ Tomról valóban elhihetõ, hogy nagy csibész, és a Jóságos Polly néni szerepét senki sem tudta volna hitelesebben eljátszani, mint Fehér Margit. Az elõadás bevételét a ministránsok nyaraltatásához ajánlották fel a szervezõk. Rendezõ: Bognár Istvánné. Szereplõk: Seres Botond, Fehér Margit, Szilvási Roland, Remport Balázs, Baráti Andrea, Joó István, Dr.Laber András, Bodnár Attila, Vámos Tamás, Dömötör Barnabás, Mráz Fanni, Joó Huba, Vartmann Albert, Debreceni Mátyás, Nyeste Ágoston, Szikora Zoltán, Rádics Sarolt, Debreceni Eszter, Debreceni Márta, Joó Margaréta, Palotai Petra, Seres Julika, Miksa Zoltán, Nyeste László Pál, Chikán Melinda, Seres Beatrix, Debreceni Csaba
7
NAPTÁR - A szentmise minden vasárnap 8-kor és fél 10-kor kezdõdik. - Kedden este szentségimádás van a templomban egyházközségünkért és hazánkért. - Szerda esténként 6-kor zsolozsmás szentmise van a templomban, utána felnõtt katekézis - A templomi énekkar szombatonként reggel 9-kor próbál a plébánián. - A gyerekkórus próbái péntekenként 17 órakor kezdõdnek a plébánián - Fogadóórák idõpontjai: hétfõ:15–18.30; kedd: 16–17.30; péntek: 16–17.30 - Napok a házasságról. Pál Ferenc atya elõadása a Biatorbágyi Közösségi házban április 28-án 16 órakor - Május 20. Elsõáldozás
Bibliai rejtvény Hova valósi? A bibliai személyek egy-egy településhez kötõdnek. Melyikük, hova? Mária Tarzusz Péter Ain Kair Pál Kafarnaum Lázár Názáret Erzsébet és Zakariás Jeruzsálem Nikodémus Betánia A megfejtést névvel ellátva a sekrestyében adják le május 15-ig! A helyes megfejtõk között értékes könyvet sorsolunk ki a Szent Anna Alapítvány támogatásával. Az elõzõ szám helyes megfejtése: Mária Magdolna, Mária Jakab anyja és Szalóme; Mária Magdolnának; kettõnek; tizenegynek
A Római Katolikus Egyház kódszáma: 0011 A Biai Szent Anna Karitatív Alapítvány száma: 18688973-1-13 Készüljünk a szentmisére! – A szentmisék olvasmányai Olvasmány
Szentlecke
Evangélium
Ápr. 22.
ApCsel 3,13-15.17-19
1Jn 2,1-5a
Lk 24,35-48
Ápr. 29.
ApCsel 4,8-12
1Jn 3,1-2
Jn 10,11-18
Máj. 6.
ApCsel 9,26-31
1Jn 3,18-24
Jn 15,1-8
Máj.13.
ApCsel 10,25-26.34-35.44-48
1Jn 4,7-10
Jn 15,9-17
Máj. 20.
ApCsel 1,1-11
Ef 1,17-23
Mk 16,15-20
Felelõs kiadó: a Biai Egyházközség Képviselõ-testülete Szerkesztõbizottság: Géczy Árpád, dr. Kerkovits Gábor, Nánási Tamás, Beregszászi Georgina E-mail:
[email protected] • honlap: www.biaikatolikus.hu Tördelés: Horváth Árpád • Sokszorosítás: Krónikás Bt.
8
