Dr. Bíró Endre: GYERMEKI ELJÁRÁSJOGOK A gyermekjogi normák egy köre a „gyermek” szintű jogalany-absztrakciót használva, a gyermekhez kapcsolódó eljárásokra, a döntésekhez vezető jogalkalmazás és mérlegelés elveire vonatkozóan határoz meg jogi követelményeket. Ezt tekintjük gyermeki eljárásjogoknak. A kutatás arra irányul, hogy a magyar jogrendszerben melyek ezek az eljárási normák, s lehetséges-e bennük a gyermeki eljárásjogi jogágazat alapjait felfedezni? A Gyermek Jogairól szóló Egyezmény kihirdetéséről rendelkező 1991. évi LXIV. törvény 2. § (Egyezmény), a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. Törvény (Ptk.) alapján:
1. A gyermek ügyében történő döntéshozatal során kötelező mérlegelési szempont-prioritás a gyermek érdeke. (Minden más szempont felett, előtt.) („A gyermek mindenek felett álló érdeke.”) Egyezmény 3. cikk 1. A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban. *** Egyezmény 18. cikk 1. Az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy biztosítsák annak az elvnek az elismertetését, amely szerint a szülőknek közös a felelősségük a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért. A felelősség a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért elsősorban a szülőkre, illetőleg, adott esetben a gyermek törvényes képviselőire hárul. Ezeket cselekedeteikben mindenekelőtt a gyermek mindenek felett álló érdekének kell vezetnie. *** Gyvt. 2. § (1) A gyermekek védelmét ellátó helyi önkormányzatok, gyámhivatalok, bíróságok, rendőrség, ügyészség, pártfogó felügyelői szolgálat, más szervezetek és személyek e törvény alkalmazása során a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve, törvényben elismert jogait biztosítva járnak el. *** Ptk. 3:2. § [A gyermek érdekének védelme] (1) A családi jogviszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek. ***
2. A gyermeki jogok érvényesítésének abszolút (általános) állami eljárási kötelezettsége („Nem elég betartani és nem elég védeni –; érvényesíteni kell a gyermeki jogokat!)
Állami kötelezettség (törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedési eljárási kötelezettség) az Egyezményben elismert jogok érvényesítése. Egyezmény 4. cikk Az Egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek.
2. Gazdasági, szociális és kulturális gyermeki jogok körében a gyermeki jogok érvényesítésének relatív (korlátozott, viszonylagos) állami, eljárási kötelezettsége („Nyújtózkodni kell mindaddig, ameddig a takaró ér!”) Az Egyezményben elismert gyermeki jogok érvényesüléséhez szükséges eljárási intézkedési kötelezettség a gazdasági, szociális és kulturális jogok esetében az állam rendelkezésére álló erőforrások határain belül áll fenn. (Egy. 4.cikk) Egyezmény 4. cikk Az Egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Amennyiben gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló erőforrások határai között és szükség esetén, a nemzetközi együttműködés keretében hozzák meg.
3. A gyermeki jogok védelme a gyermekkel foglalkozó minden személy, szerv, intézmény kötelezettsége („A gyermeki jogok védelme mindenki kötelezettsége!”) Gyvt. 11. § (1) A gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik.
4. A Gyermek Jogairól szóló Egyezménynél a gyermekre kedvezőbb hazai vagy nemzetközi jogi norma alkalmazásának kötelezettsége („A gyermekre előnyösebb szabályt kell mindig alkalmazni!”) Egyezmény 41. cikk Az Egyezmény egyetlen rendelkezése sem érinti a) az Egyezményben részes valamely állam hazai jogszabályainak; vagy b) az ebben az államban hatályban lévő nemzetközi jognak a gyermek jogai megvalósulása szempontjából kedvezőbb rendelkezéseit.
5. Nemzetközi együttműködés eljárási kötelezettsége („A gyermek érdekében kötelező még a nemzetközi együttműködés is!”) Egyezmény 4. cikk
Az Egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Amennyiben gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló erőforrások határai között és szükség esetén, a nemzetközi együttműködés keretében hozzák meg. Egyezmény 17. cikk Az Egyezményben részes államok elismerik a tömegtájékoztatási eszközök feladatának fontosságát, és gondoskodnak arról, hogy a gyermek hozzájusson a különböző hazai és nemzetközi forrásokból származó tájékoztatáshoz és anyagokhoz, nevezetesen azokhoz, amelyek szociális, szellemi és erkölcsi jóléte előmozdítását, valamint fizikai és szellemi egészségét szolgálják. Ebből a célból a részes államok: a) előmozdítják azt, hogy a tömegtájékoztatási eszközök - a 29. cikk szellemének megfelelően - a gyermek számára szociális és kulturális szempontból hasznos tájékoztatást és anyagokat terjesszenek; b) előmozdítják a nemzetközi együttműködést a különféle hazai és nemzetközi, kulturális forrásokból származó ilyenfajta tájékoztatás és anyagok előállítása, cseréje és terjesztése érdekében; c) előmozdítják a gyermekkönyvek előállítását és terjesztését; d) előmozdítják, hogy a tömegtájékoztatási eszközök különösen vegyék figyelembe az őslakossághoz, illetőleg a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermek nyelvi szükségleteit; e) elősegítik a gyermek jólétére ártalmas információk és anyagok elleni védelmét megfelelően szolgáló irányelvek kidolgozását a 13. és a 18. cikk rendelkezéseinek figyelembevételével. Egyezmény 22. cikk 1. Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket, hogy az a gyermek, aki akár egymagában, akár apjával és anyjával vagy bármely más személlyel együtt az erre vonatkozó nemzetközi vagy hazai szabályok és eljárások értelmében menekült helyzetének elismerését kéri vagy menekültnek tekintendő, megkapja az Egyezményben és más emberi jogokkal kapcsolatos vagy humanitárius jellegű egyéb nemzetközi okmányokban, amelyekben az említett államok részesek, elismert jogok élvezetéhez szükséges védelmet és humanitárius támogatást. 2. Ebből a célból az Egyezményben részes államok, amennyiben szükségesnek tartják, együttműködnek az Egyesült Nemzetek Szervezetének és az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttműködő egyéb kormányközi és nem kormányközi szervezeteknek azokban az erőfeszítéseiben, amelyek arra irányulnak, hogy az ilyen helyzetben lévő gyermekeket védjék és segítsék, továbbá arra, hogy bármely menekült gyermek szüleit vagy más családtagjait felkutassák a családegyesítéshez szükséges adatok megszerzése céljából. Ha sem az apát, sem az anyát vagy bármely más családtagot sem sikerül megtalálni, akkor az Egyezményben lefektetett elvek szerint a gyermeket ugyanabban a védelemben kell részesíteni, mint bármely más, a családi környezetétől bármely okból véglegesen vagy ideiglenesen megfosztott gyermeket. Egyezmény 24. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz való jogát, valamint, hogy orvosi ellátásban és gyógyító-nevelésben részesülhessen. Erőfeszítéseket tesznek annak biztosítására, hogy egyetlen gyermek se legyen megfosztva az ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevételére irányuló jogától. ……….. 4. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy elősegítik és előmozdítják az e cikkben elismert jog teljes megvalósításának fokozatos biztosítására irányuló nemzetközi együttműködést. Ebben a tekintetben különösen figyelembe veszik a fejlődő országok szükségleteit. Egyezmény 27. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik minden gyermeknek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését. ……….. 4. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést arra, hogy a gyermektartásdíjat behajtsák a szülőktől vagy a gyermekkel szemben pénzügyi felelősséggel tartozó bármely más személytől, saját területükön és külföldön egyaránt. Különösen azokra az esetekre figyelemmel, amelyekben a gyermekkel szemben pénzügyi felelősséggel tartozó személy nem ugyanabban az államban él, mint a gyermek, a részes
államok előmozdítják a nemzetközi megállapodásokhoz való csatlakozást vagy ilyenek megkötését, valamint bármely más, alkalmas megegyezés elfogadását.
6. A gyermek meghallgatási joga minden olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, s véleményének kellő figyelembe vételi kötelezettsége az eljáró szerv részéről („Hallgattassék meg a gyermek is!”) Egyezmény 12. cikk 1. Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. 2. Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák.
7. A gyermeket érintő eljárásokban - a meghallgatási kötelezettségen túl - a gyermek véleményét figyelembe kell venni („Nem csak meghallgatni – meghallani is!”) Gyvt. 8. § (1) A gyermeknek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, és ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon jogairól, jogai érvényesítésének lehetőségeiről, továbbá ahhoz, hogy a személyét és vagyonát érintő minden kérdésben közvetlenül vagy más módon meghallgassák, és véleményét korára, egészségi állapotára és fejlettségi szintjére tekintettel figyelembe vegyék.
8. A gyermeket a szülőknek tájékoztatni kell az őt érintő döntésekről, s ezek meghozatala során a gyermek véleményét ki kell kérni és megfelelő súllyal figyelembe kell venni. (Ptk. 3. könyv 153. §) („A családban is léteznek gyermeki jogok!”) A szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük a döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott esetben szüleivel közösen dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét - korára, érettségére való tekintettel megfelelő súllyal figyelembe kell venniük. (Ptk. 3:153. §)
9. Jogorvoslati eljárásokhoz való jog („A gyermekkor nem jelent jogfosztottságot; csak aláírási korlátozottságot jelent… Ennek oldására vannak a képviselők: törvényes képviselő, gyám, gondnok, ügygondnok, meghatalmazott, jogvédelmi képviselő – akik a gyermek nevében képesek gyakorolni a gyermeket csorbítatlanul megillető jogorvoslati jogot.”) Jogorvoslati jog, jogvédelem, jogérvényesítés, jogvita, jogsérelmi jelzőrendszer, konfliktuskezelés, érdekartikuláció lehetősége mindennapossá tételének követelménye – ezek mind a gyermeki eljárásjogok részei. A gyermeki jogok sérelmének magas fokú látenciája azt a gyermekjogi specialitású követelményt támasztja a gyermekintézményekkel és közszolgáltatásokkal (oktatás, szociális gondozás, egészségügy, stb.) szemben, hogy a gyermekek és képviselőik, közösségeik és jogvédő aktoraik számára többféle, sokcsatornás,
differenciált és módszer-gazdag jogsérelmi eszközöket, konfliktuskezelési lehetőségeket, jogorvoslati eljárásokat intézményesítsenek. A gyermek helyzetével összefüggő természetes kiszolgáltatottságot, alárendeltséget és félelmet – tehát a gyermek feletti helyi és aktuális hatalmat - a jogok világában csak az olyan körülmények tudják korlátok közé szorítani, amelyekben a jogsérelem titokban maradásának és az elkövető részéről történő minden jogkövetkezmény nélküli elkerülésének, „megúszásának” esélye csekély. Az Egyezmény a jogorvoslati jogot kifejezetten és konkrétan a büntető eljárásban elkövetőként érintett gyermek jogainak részletezésekor említi a 40. cikkben. (Lásd a tanulmányunk 13. pont alatti Büntető eljárási gyermeki eljárásjogoknál.) Több helyütt azonban – tartalmi értelmezéssel – az Egyezmény megerősíti az emberi-állampolgári jogokból következő jogorvoslati gyermeki jogot. (Például a meghallgatási jog és véleményének figyelembe vételi joga (12. cikk), szabadságától megfosztott gyermek segítség igénybevételének joga (37. cikk) kapcsán.) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy alapvető jogai megsértése esetén bíróságnál és törvényben meghatározott más szerveknél eljárást kezdeményezzen. (Gyvt. 8. § (3) bek.) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy az őt érintő ügyekben a gyermekek védelméről szóló törvényben meghatározott fórumoknál panasszal éljen. (Gyvt. 8. § (2) bek.)
10. A gyermek joga elhelyezésének időszakos felülvizsgálatára („A gyermek ügyeiben nincsenek végleges döntések; ha lehetnének, a jog azt nem venné figyelembe, ami a gyermeket legfőképpen jellemzi: folyamatos fejlődés; személyiségének, testi és szellemi, lelki adottságainak, állapotának gyors változása.”) A hatóság által gondozásra, védelemre, illetőleg fizikai vagy elmeápolásra elhelyezett gyermeknek joga van a kezelés, elhelyezés, valamint az elhelyezésével kapcsolatos minden egyéb körülmény időszakos felülvizsgálatához. Ez a felülvizsgálat alá eső kérdésekben döntést hozó elhelyező, elrendelő bíróság, hatóság, intézmény eljárási kötelezettsége. (Egy.25.cikk) Egyezmény 25. cikk Az Egyezményben részes államok elismerik az illetékes hatóságok által gondozásra, védelemre, illetőleg fizikai vagy elmeápolásra elhelyezett gyermeknek azt a jogát, hogy időszakosan felül kell vizsgálni az említett kezelést és az elhelyezésével kapcsolatos minden egyéb körülményt.
10. Testi fenyítés, megalázó büntetés illetve bánásmód tilalma a gyermekkel szemben minden őt érintő eljárásban („A megalázó bánásmód gyermekjogi tilalma.”) Gyvt. 6. § (5) A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.
11. A gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások igénybevétele önkéntességének elve. Csak törvényben meghatározott esetekben válik jogi kötelezettséggé valamely szolgáltatás igénybevétele. „Az állami segítség, gondoskodás, szolgáltatások igénybevétele csak törvényben írt esetekben kötelező!”
Gyvt. 3. § (1) A jogszabályban meghatározott ellátások igénybevétele általában önkéntes. A gyermek szülője vagy más törvényes képviselője csak törvényben meghatározott esetekben kötelezhető valamely ellátás igénybevételére.
12. Szabadságától megfosztott gyermek eljárási jogai Egyezmény 37. cikk Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy ………… c) a szabadságától megfosztott gyermekkel emberségesen és az emberi méltóságnak kijáró tisztelettel, életkorának megfelelő szükségleteinek figyelembevételével bánjanak. Különösképpen el kell különíteni a szabadságától megfosztott gyermeket a felnőttektől, kivéve, ha a gyermek mindenek felett álló érdekében ennek ellenkezője tűnik ajánlatosabbnak; a gyermeknek, rendkívüli körülményektől eltekintve, joga van levelezés és látogatások útján kapcsolatban maradni családjával; ………… d) a szabadságától megfosztott gyermeknek joga legyen igen rövid idő alatt jogsegély vagy bármely más alkalmas segítséget igénybe venni, valamint joga legyen arra is, hogy szabadságelvonásának törvényességével kapcsolatban bírósághoz vagy más illetékes, független és pártatlan hatósághoz forduljon, és hogy az ügyben sürgősen döntsenek.
13. Büntető eljárási gyermeki eljárásjogok: Egyezmény 40. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, vádolt vagy abban bűnösnek nyilvánított gyermeknek olyan bánásmódhoz való jogát, amely előmozdítja a személyiség méltósága és értéke iránti érzékének fejlesztését, erősíti a mások emberi jogai és alapvető szabadságai iránti tiszteletét, és amely figyelembe veszi korát, valamint a társadalomba való beilleszkedése és abban építő jellegű részvétele elősegítésének szükségességét. 2. Ebből a célból, valamint figyelemmel a nemzetközi okmányok erre vonatkozó rendelkezéseire, az Egyezményben részes államok különösen gondoskodnak arról, hogy a) a gyermeket ne lehessen bűncselekmény elkövetésével gyanúsítani, vádolni vagy abban bűnösnek nyilvánítani, olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején sem a hazai, sem a nemzetközi jog értelmében nem volt bűncselekmény; b) a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított gyermeknek legalább az alábbi biztosítékokra legyen joga: (i) mindaddig ártatlannak tekintsék, ameddig bűnösségét a törvény szerint be nem bizonyították; (ii) a legrövidebb határidőn belül közvetlenül vagy szülei, illetőleg adott esetben törvényes képviselői útján tájékoztassák az ellene emelt vádakról, és védelme előkészítéséhez és benyújtásához jogsegélyben vagy bármely más alkalmas segítségben részesüljön; (iii) ügyét késedelem nélkül illetékes, független és pártatlan hatóság vagy bíróság a törvény értelmében igazságos eljárás során, ügyvédjének vagy egyéb tanácsadójának, valamint - hacsak különösen koránál vagy helyzeténél fogva ez nem mutatkozik ellentétesnek a gyermek mindenek felett álló érdekével - szüleinek vagy törvényes képviselőinek jelenlétében bírálja el; (iv) ne lehessen kényszeríteni arra, hogy maga ellen tanúskodjék vagy beismerje bűnösségét; kérdéseket intézhessen vagy intéztethessen az ellene valló tanúkhoz, és a mellette valló tanúk ugyanolyan feltételek mellett jelenhessenek meg és legyenek meghallgathatók, mint az ellene valló tanúk; (v) ha bűncselekmény elkövetésében bűnösnek nyilvánítják, e határozat és az ehhez fűződő bármely intézkedés ellen a törvénynek megfelelően, jogorvoslattal élhessen illetékes, független és pártatlan felsőbb hatóságoknál vagy bíróságnál; (vi) díjmentesen vehessen igénybe tolmácsot, amennyiben nem ért vagy nem beszél a tárgyaláson használt nyelven; (vii) magánéletét teljes mértékben tartsák tiszteletben az eljárás minden szakaszában. 3. Az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy előmozdítsák különleges törvények és eljárások elfogadását, hatóságok és intézmények létrehozását a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, vádolt vagy abban bűnösnek nyilvánított gyermekek számára és különösen
a) olyan legalacsonyabb életkort állapítsanak meg, amelyen alul a gyermekkel szemben bűncselekmény elkövetésének vélelme kizárt; b) minden lehetséges és kívánatos esetben tegyenek intézkedéseket e gyermekek ügyének bírói eljárás mellőzésével való kezelésére, annak fenntartásával, hogy az emberi jogokat és a törvényes biztosítékokat teljes mértékben be kell tartani. 4. Rendelkezések egész sorát, így különösen a gondozással, az irányítással és a felügyelettel, a tanácsadással, a próbára bocsátással, a családi elhelyezéssel, általános és szakmai oktatási programokkal és nem intézményes megoldásokkal kapcsolatban rendelkezéseket kell hozni annak érdekében, hogy a gyermekek számára jólétüknek megfelelő, valamint helyzetükhöz és az elkövetett bűncselekményhez mért elbánást lehessen biztosítani.
14. A gyermeki jogok megismertetési, ismeretterjesztési kötelezettsége Egyezmény 42. cikk A részes államok kötelezik magukat, hogy az Egyezmény elveit és rendelkezéseit hatékony és arra alkalmas eszközökkel a felnőttek és a gyermekek széles körében ismertetik.
15. Jelentéstételi kötelezettség az ENSZ Gyermeki Jogok Bizottsága előtt Az Egyezményben elismert jogok érvényesítése érdekében elfogadott intézkedésekről és e jogok gyakorlásában elért előrehaladásról az állam öt évente jelentést köteles előterjeszteni az ENSZ Gyermeki Jogok Bizottsága elé. A jelentésnek rá kell mutatniuk az Egyezményben említett kötelezettségek maradéktalan teljesítését gátló tényekre és nehézségekre. A jelentésnek elegendő adatot kell tartalmazniuk ahhoz, hogy a Bizottság pontos képet alkothasson magának az Egyezménynek az adott országban való végrehajtásáról. (Egy.44.cikk) Egyezmény 44. cikk 1. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat, hogy az Egyesült Nemzetek Főtitkárának közvetítésével az Egyezményben elismert jogok érvényesítése érdekében elfogadott intézkedésekről és e jogok gyakorlásában elért előrehaladásról jelentést terjesztenek a Bizottság elé, éspedig: a) az Egyezménynek az adott államra vonatkozó hatálybalépésétől számított két éven belül; b) ezt követően ötévenként. 2. A jelen cikk végrehajtása során készített jelentéseknek rá kell mutatniuk az Egyezményben említett kötelezettségek maradéktalan teljesítését gátló tényekre és nehézségekre. A jelentéseknek elegendő adatot kell tartalmazniuk ahhoz, hogy a Bizottság pontos képet alkothasson magának az Egyezménynek az adott országban való végrehajtásáról. 3. Az Egyezményben részes azon államok, amelyeknek első jelentése teljes körű volt, a jelen cikk 1. bekezdésének b) pontja értelmében előterjesztendő további jelentéseikben nem kötelesek megismételni a korábban közölt alapadatokat. 4. A Bizottság az Egyezményben részes államoktól kiegészítő felvilágosításokat kérhet az Egyezmény végrehajtásával kapcsolatban. 5. A Bizottság tevékenységéről a Gazdasági és Szociális Tanács útján kétévenként jelentést terjeszt a Közgyűlés elé. 6. Az Egyezményben részes államok jelentéseiket széles körben terjesztik saját országukban.
16. A Jelentés hazai terjesztési kötelezettsége Egyezmény 44. cikk
…………. 6. Az Egyezményben részes államok jelentéseiket széles körben terjesztik saját országukban.
17. A Gyermek Jogairól szóló Egyezmény végrehajtásáról a Kormánynak kell gondoskodnia 3. § Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1991. november 6-tól kell alkalmazni. Végrehajtásáról a Kormány gondoskodik.
18. Az ifjúság (benne a gyermekek) helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokról külön rendelkezéseket kell alkotni. Alkotmány 67. § (3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák.
19. Az eljárások, döntések sürgőssége; időszerűségüknek folyamatos ellenőrzési kötelezettsége („Ma más, mint holnap!”) A gyermeki jogokban az időmúlás jelentőségének jogág-specifikusan magas a szintje. Ez a gyermeki jogok érvényesítését célzó eljárásjogi garanciarendszer egyik alapelve kell(ene) legyen! A joggyakorlás, jogérvényesítés, gyermekeket érintő jogi eljárások időtartama, időszükséglete egészen más dimenziójú és jelentőségű szabályozást igényelnek, mint a felnőttek esetében, ugyanis a felnőtt jogalanyi kör személyisége nincsen olyan folyamatos változásban, mint a gyerekeké. A gyermek esetében a több hónapos, egy-két éves eljárási időtartam egészen más személyi körülményeket és személyiséget ér el a határozattal, döntéssel, büntetéssel, kedvezménnyel – mint, amilyennek ismeretében és tudatában az eljárás megindult! Vagy éppen fordítottan: a hatóságok által gondozásra, védelemre, illetőleg fizikai vagy elmeápolásra elhelyezett gyermeknek joga, hogy időszakosan felül kell vizsgálni az említett kezelést és az elhelyezésével kapcsolatos minden egyéb körülményt, mert fejlődése és a körülmények ezzel összefüggő változása szükségtelenné teheti a családi környezettől és gondozástól megfosztását. A gyermek növekedése, természetes fejlődése okán az eljárásokat befejező jogi aktusok csak akkor lesznek a gyermek aktuális élethelyzetének megfelelőek (megalapozottak), adekvátak, hatékonyak és diszfunkció nélküliek – ha meghozataluk minden szempontból közel azonos helyzetben találja a gyermeket, mint amilyenben az eljárásra okot adó tény vagy körülmény felmerülésekor volt. Voltaképpen nagyon is egyszerű összefüggésről van szó: minden olyan kérdésben, amelyben a gyermeki jogok az ember személyiségéhez (például a büntetés nevelő célzata), szellemi állapotához és tudatához (felróhatóság, vétőképesség, szándékosság), képességeihez, készségeihez, tehetségéhez (oktatás, képzés), érzelmi és értelmi szükségleteihez (gondozás, felügyelet), testi fejlettségéhez és fizikai adottságaihoz (alkalmasság) igazodó, ú.n. „neki megfelelő”, vagy „egyéniesített” döntést, megoldást ír elő – nos, minden ilyen esetben a gyermek személyiségének, fizikai és szellemi-lelki-érzelmi állapotának gyors változásai miatt csak az a jogi eljárás és beavatkozás tud hatékony lenni, amely gyorsan és aktuálisan éri el a gyermeket a határozat meghozatalának alapjául eső tényállástól nem túl távoli állapotában! Sok hónapos, több éves eljárási időtartamok alatt maga a gyermek, mint jogalany lesz egészen más, mint akinek az ügyében a konkrét jogi eljárás megindult. Fordítva is fogalmazhatunk: a gyermeki jogok körében az indokolatlan és nagymértékű időmúlást követő döntések és határozatok szinte bizonyosan jogsérelemmel járnak, hiszen nagymértékben más személyt találnak el,
mint akit az eljárás megindulásakor alapul vettek és megcéloztak! (Például az elhelyezések rendszeres, időszakos felülvizsgálata körében az időmúlás nem eredményezheti a felülvizsgálat elmaradása vagy késedelme miatti gyermekjogi sérelem kialakulását.) A gyermeki jogok területén ezért fokozott jelentőségűek a szigorú eljárási határidők, a hatósági mulasztások automatikus jogkövetkezményei, az objektív elévülési szabályok, a gyermekek ügyeiben érvényesítendő általános eljárási soron kívüliség, valamint az elhelyezések és gondozások kötelező időszakos felülvizsgálata. Egyezmény 40. cikk 2. ……… az Egyezményben részes államok különösen gondoskodnak arról, hogy b) a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított gyermeknek legalább az alábbi biztosítékokra legyen joga: ………. (ii) a legrövidebb határidőn belül közvetlenül vagy szülei, illetőleg adott esetben törvényes képviselői útján tájékoztassák az ellene emelt vádakról, és védelme előkészítéséhez és benyújtásához jogsegélyben vagy bármely más alkalmas segítségben részesüljön; (iii) ügyét késedelem nélkül illetékes, független és pártatlan hatóság vagy bíróság a törvény értelmében igazságos eljárás során, ügyvédjének vagy egyéb tanácsadójának, valamint - hacsak különösen koránál vagy helyzeténél fogva ez nem mutatkozik ellentétesnek a gyermek mindenek felett álló érdekével - szüleinek vagy törvényes képviselőinek jelenlétében bírálja el; Egyezmény 37. cikk Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy ………… d) a szabadságától megfosztott gyermeknek joga legyen igen rövid idő alatt jogsegély vagy bármely más alkalmas segítséget igénybe venni, valamint joga legyen arra is, hogy szabadságelvonásának törvényességével kapcsolatban bírósághoz vagy más illetékes, független és pártatlan hatósághoz forduljon, és hogy az ügyben sürgősen döntsenek.
20. Jogsérelmi jelzőrendszerek szükségessége a gyermeki jogokban („A gyerek nem fellebbez, csak jelzéseket ad.”) A gyermeki jogokat a jogellenességek látenciájának jogág-specifikusan magas aránya is jellemzi. A jogsérelmek magas látenciája a gyermeki jogok körében természetszerű: abból ered, hogy a gyermekek fokozottabban kiszolgáltatottak és alárendeltek környezetüknek, mint bármely más jogalany-csoport; s mert e fokozottan kiszolgáltatott réteg is csak közvetetten, képviselők és áttételek (közösségeik, jogvédelmi aktorok, nyilvánosság) útján képes a jogsérelmek jelzésére, jogvédelemre, jogérvényesítésre és jogvita kezdeményezésére. (Felmérésen alapuló becslések szerint például a gyermekek által elszenvedett agressziós sérelmek 1:10 arányban válnak ismertté; míg a szexuális agresszió vonatkozásában ez az arány 1:24. Tízszeres illetve huszonnégyszeres látenciával kell tehát a gyermeki jogok e két típusa esetében számolni.) Egyezmény 19. cikk 1. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás - ideértve a nemi erőszakot is bármilyen formájától mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes képviselőjének vagy képviselőinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll.
2. Ezek a védelmi intézkedések szükség szerint olyan hatékony eljárásokat foglalnak magukban, amelyek a gyermek és gondviselői számára szükségesek szociális programok létrehozását teszik lehetővé, továbbá a fentebb leírt rossz bánásmód eseteiben hozzájárulnak a cselekmény felismeréséhez, bejelentéséhez, a jelentés illetékes helyre juttatásához, vizsgálatához, kezeléséhez és az esetek figyelemmel kíséréséhez; szükség szerint magukban foglalják a bírói beavatkozással kapcsolatos eljárást is.
