A tiszta, gyermeki szellem

268 Ft, határon túl:

1 €uro

III. évfolyam, 10. szám • 2011. december

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu

Pápai Erika

Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Dunai Tamás újra Kecskeméten

A Három nővér Kuligin-ja és a Caligula helytartójának Barakiása után ismét Kecskeméten játszik Dunai Tamás. A 2011/2012-es évadban egy családregény hőseként, Tormay Cécile A régi ház című darabjában lép a közönség elé a színművész. A bemutatót november 10-én tartották a Kelemen László Kamaraszínházban.

Dunai Tamás

Lassan hagyománnyá válik, hogy a szolnoki Szigligeti Színház öltözőit és a színpadot kisebb-nagyobb gyermekek lepik el. Így volt ez a Radó Denise rendezte Légy jó mindhalálig november 18-ai bemutatóján is. Balázs Péter beszédét a darabban közreműködő ifjúság hallgatta az első sorból.

15. oldal

Karácsonyi

A Turay Ida Színház Betlehem csillaga című előadásának fotójával kíván Áldott, Békés, Szeretetteljes Karácsonyt és Boldog Új Évet minden olvasójának, nézőjének és művészének, munkatársának a Magyar Teátrum, a Magyar Teátrumi Társaság és összes tagszínháza! Isten tartson meg tenyerén mindannyiunkat a 2012-es esztendőben!

köszöntő

Dunai Tamás már kétszer hagyott – nem is akármilyen – nyomot a Katona József Színház történetének legszebb lapjain. Két évvel ezelőtt a Szász János rendezte Három nővérben Kuligint alakította, tavaly pedig a Bagó Bertalan által színpadra állított Caligula helytartójában Barakiás, a zsidó főpap szerepében láthattuk. Idén ismét visszatért Kecskemétre, ezúttal A régi ház című családregény színpadi változatának hőseként. Az előadást Cseke Péter direktor rendezte. A cikk a 7. oldalon folytatódik

A tiszta, gyermeki szellem A cikk a 11. oldalon folytatódik

Véget ért az idei Vándorfesztivál

November 22-e és 29-e között immár negyedik alkalommal rendezték meg a Magyar Teátrumi Társaság vidéki tagszínházairól körképet adó Vándorfesztivált – ezúttal Kecskeméten. Az előadások sorát a Veszprémi Petőfi Színház kezdte Értelem és érzelem című darabjával – a Jane Austen regénye alapján készült darabot Valló Péter rendezte. Majd a Szolnoki Szigligeti Színház következett a Hajnalban, délben, este című kétszereplős vígjátékkal, melyben az egyik Szomor szappanoperából ismert Dósa Mátyással találGyörgy kozhatott a közönség. A cikk a 3. oldalon folytatódik

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. december

Magyar Teátrum Díj Hét új taggal bővült a gálaest sztárokkal Magyar Teátrumi Társaság

Gubik Petra és Gulyás Attila A Magyar Teátrumi Társaság és a Magyar Teátrum című színházi magazin 2011. december 22-én este hét órakor Békéscsabán, a Békés Megyei Jókai Szín há zba n rendezi meg a második Magyar Teátrum Díj átadó gálaestet. A nyilvános tévéfelvétellel Az évzáró színházi est kegálaműsorban retében adják át az idei Magyar egybekötött Teátrum Díjakat, azoknak a olyan neves művészek lépnek színházi háttérmunkásoknak, fel, mit például Hűvösvölakiket magas állami díjakkal gyi Ildikó, Sára Bernadett, kitüntetett színészek, és a Besenczi Árpád, Nemcsák színházigazgatók javaslatára a Károly, Vasvári Csaba. A köszakmai zsűri 2011 legjobbja- zönség részleteket láthat a Jókai Színház Monte Cristo inak ítélt.

Négy vidéki és három fővárosi intézményt fogadott tagjai közé a Magyar Teátrumi Társaság. A POSZT, a színész szolidaritási alap kérdése és a társasági adó kedvezmény kiaknázásának lehetősége voltak a legfontosabb témák az egri közgyűlésen.

grófja című musicaléből. Többek között Szomor György, Lapis Erika, Gubik Petra, Bartus Gyula, Csomós Lajos, Tege Antal, Katkó Ferenc, Gulyás Attila, Vastag Tamás előadásában, Gulyás Levente és zenekara kíséretében. (-)

A Magyar Teátrumi Társaság fennállása óta legnagyobb érdeklődésre számot tartó közgyűlésére jöttek ös�sze a tagszínházak képviselői november 28-án, Egerben. Az érdeklődést indokolta, hogy a Társaság a közelmúltban számos eredményt ért el, melyek megvitatása, valamint a szakmai és érdekvédelmi kér-

Éjféli mese

Józsa Mihály

kíván a jövőben működni. Tagjai közé várja az oktatással, színháztechnikával, színházkritikával foglalkozó szervezeteket is. A megnövekedett tagságnak megfelelő hatékony működés érdekében a közgyűlés elfogadta az alapszabály módosítását a tagozatos működés megvalósításának érdekében. Dr. Kriza Zsigmond, Szigetvári József, és Eperjes Károly

Karácsonyi jegyzet

A Kis herceg, Micimackó, a rendíthetetlen ólomkatona, a Boldog herceg, a Kis gyufaáruslány és Dömdödöm együtt üldögéltek egy ajándékbolt leghátsó polcán, ahová azért kerültek, mert kellett a hely a legújabb digitális játékcsodáknak, a hajköltemény-babáknak, a harckocsivá alakuló emberszabású űrjárműveknek. Ott üldögéltek hát leghátul és vártak. – Mikor jön már? – kérdezte türelmetlenül a Kis herceg. – Talán nem is jön – sóhajtotta Micimackó. – Eddig mindig eljött – mondta a Rendíthetetlen ólomkatona. – Biztos most is eljön – reménykedett a Boldog herceg. – Jönnie kell! – vacogta a Kis gyufaáruslány. Dömdödöm pedig csak azt mondta, amit mindig, de azt nagyon szomorúan. Csak vártak, vártak, és sóvárogva nézték a kirakatüvegen keresztül a hazafelé igyekvő embereket, és vágyakozva gondoltak arra, nekik is milyen jó lenne ott várni valamelyik karácsonyfa alatt, hogy meghallgassák a meséiket. Aztán nem vártak tovább. Kimentek az utcára, megszólították a lehajtott fejű embereket, odamentek a kukákban kotorászókhoz, és elmesélték nekik a történeteiket. Aztán betértek a pályaudvarokra, az aluljárókba, és csak meséltek, csak meséltek. Bementek az emberek lakásaiba, odaültek szerényen terített karácsonyi asztalaik mellé, és meséltek. Odaültek azoknak a gyerekeknek az ágyaihoz, akik csalódottan aludtak el, mert szüleik nem tudták megvenni nekik az áhított ajándékot, és odaültek a szülők ágyaihoz, akik szomorúan aludtak el, mert gyermekeiknek nem azt az ajándékot tudták megvenni, amit azok a legjobban szerettek volna. És csak meséltek, csak meséltek. A Kis herceg arról, hogy jól csak a szívével lát az ember, Micimackó a barátságról mesélt, a Rendíthetetlen ólomkatona a hűségről, a Boldog herceg a szeretetről, a Kis gyufaáruslány az igazi melegségről mesélt. Dömdödöm pedig csak azt mondta, amit mindig. Ekkor nagy fényesség támadt, és érezni lehetett a jászol illatát.

Bicskei István, Kelemen Csaba, Blaskó Balázs, Rusz Márk Milán, Gergely László és Kiss József

vevőket a rendezvény 2012es megrendezésében történő együttműködésre. A közgyűlés legizgalmasabb kérdései az egyéb napirendi pontok között merültek fel. Vidnyánszky Attila elnök számolt be a POSZT fesztivál tulajdonosi szerkezetében tervezett változásokról, melynek eredményeként a Magyar Teátrumi Társaság is a pécsi színházi fesztivál meghatározó szereplőjévé válhat. Ez a társaságnak számos új lehetőséget, de felelősséget is jelent. Kriza Zsigmond, a Mozaik Művészegyüttes képviselője a művészeti kiegészítő nyugdíjak jogszabályi megszűnésével egyidejűleg egy szolidaritási alap létrehozását javasolta, a különböző előadóművészek pályaelhagyásának ellensúlyozására. Ugyanilyen égető kérdésként fogalmazták meg a résztvevők a finanszírozási kérdésekkel összhangban a megyei színházak fenntartó-váltásával összefüggően a vagyonvesztés lehetőségét, valamint a társasági adó (TAO) kiegészítő forrásként való felhasználásához kapcsolódó problémákat: támogatók hiánya, közvetítői díjak, eloszlás egyenlőtlensége. Ezen problémák kezelésére a közeli jövőben születnek majd konkrét javaslatok. (-)

A közgyűlés tagjai számádésekben történő továbblépés ra a Társaság által alapított kérdései kerültek napirendre. A Társaság közgyűlésének Magyar Teátrum Nonprofit egyik legfontosabb napirendi Kft. tevékenységéről, a Mapontja a jelentkező új tagok gyar Teátrum színházszakmai felvételi kérelmeinek elbírá- folyóirat finanszírozási helylása és a tagság általi megsza- zetéről és jövőbeni terveiről, vazása volt. A jelenleg 27 tagú valamint a Magyar Teátrum szervezet az egri közgyűlésen Díj idei díjazottjairól és tervehét új taggal bővült. A tagok zett díjátadó gálájáról számolt közé került a Budapesti Ka- be Fekete Péter főszerkesztő. maraszínház, a Budaörsi Já- Egyúttal tájékoztatta a részttékszín, a Deutsches Theater, a vevőket a Bálványosi Nyári százhalombattai Barátság Kul- Egyetem színházi sátrának siturális Központ, a Gózon Gyu- keréről, egyben kérve a résztla Kamaraszínház, a Besenczi Árpád, Tompa Gábor, Szűcs Gábor, dr. Kriza Zsigmond tatabányai Jászai Maés Szigetvári József ri Színház és a Bartók Kamaraszínház. Az immár 34 tagszervezettel rendelkező Társaság küldetésének újrafogalmazását is elvégezte: a Magyar Teátrumi Társaság – a súlyának megfelelően – nem csak a színházak, hanem színházszakmai szervezetek ernyőszervezeteként

Szerzőink, munkatársaink:

Elek Tibor

Csicsely Zoltán

Fekete Péter

Trombola Anita

Vidnyánszky Attila

Kulcsár Edit

Zalán Tibor

Kozma András

2.

3.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. december

Forgács Péter Príma-díjas

˝Nem lenne gazdasági fejlődés tudomány nélkül, életünk unalmas lenne művészet és sport nélkül˝ – így fogalmazott Sragner László, a Vállalkozók Országos Szövetsége

(VOSZ) Győr-Moson Sopron megyei elnöke a győri zsinagógában a megyei Príma-díj átadó gála bevezetőjében. Sok éves tradíció, hogy a vállalkozók az országos Príma Primissima Díjak átadását megelőzően a megyékben is jutalmazzák a művészet, tudomány és sport legkiemelkedőbb képviselőit. Ezek azok

a területek, amelyek nélkül társadalmi életünk nem lehet teljes, a díj adományozói különösen fontosnak és örömtelinek érzik, hogy támogatásukat a Príma-díjakkal is kifejezhetik. Művészetek területen az idei évben Forgács Péter vehette át az elismeréshez járó kristályparipát. A Győri Nemzeti Színház színészigazgatója elmondta, nagy öröm számára, hogy ebben a díjban művészeti tevékenységét ismerték el, ami igazgatói munkája mellett a legfontosabb az életében. Forgács Péter közel tíz esztendeje dolgozik a Győri Nemzeti Színházban, a róla készített kisfilmben – melyet a díjátadó közönsége előtt vetítettek le – elmondta; életének ez a legszebb szakasza, és nagy öröm számára, hogy a város és a színház akaratának köszönhetően másodszor is igazgatóvá választották. Az idei évben már hetedik alkalommal rendezett Prima-díj átadó gálát a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének GyőrMoson-Sopron megyei szervezete. Ezen az esten annak a felelős törődésnek megnyilvánulását láthatjuk évről-évre, mellyel a vállalkozók adóznak a nonprofit szféra előtt. (-)

Kovács Lajos

Gyulai művészeti díjak

város polgármestere adta át Kovács Lajos színművésznek, Spiró György: Az imposztor című bemutató címszerepének magas szintű megformálásáért. A Gyulai Vár-

November 12-én átadták a Gyulai Várszínház 48. évadának művészeti díjait. A Békés Megye Sík Ferenc nívódíjat a Gyulai Várszínház Művészeti Tanácsadó Testületének javaslatára Kónya István, a Békés Megyei Önkormányzat alelnöke adta át Horváth Csaba koreográfus-rendezőnek, Shakespeare: Troilus és Cressida és Erkel Ferenc: Sakk-játék című bemutatók magas színvonalú színpadra állításáért. A Gyula Város Önkormányzata által alapított Havasi Istvándíjat Dr. Görgényi Ernő, Gyula Oberfrank Pál

Véget ért az idei Vándorfesztivál

(folytatás az 1. oldalról)

A fesztivál harmadik napján Piros Ildikó–Huszti Péter színészházas-

Valló Péter

pár a Kései találkozás című darabot adta elő, a Soproni Petőfi Színházat képviselve. A Békés Megyei Jókai Színház egy kamaramusicalt hozott el a hírös városba, Kapj el! címmel. A debreceni társulat már három éve játssza a Fodrásznő című kortárs orosz színművet, melyet most Kecskeméten is bemutattak. A Győri Nemzeti Színház Mezei Máriáról szóló pódiumdarabját, a Pikáns zsoltárt mutatta be Pápai Erikával a főszerepben. Végül a házigazda kecskemétiek egy izgalmas Agatha Christie krimivel,

Az egérfogóval zárták a fesztivált. Az egyhetes programsorozat végén – a hagyományokhoz híven

Seregi Zoltán

színház által alapított Őze Lajos-díjat Gedeon József a Gyulai Várszínház igazgatója adta át Oberfrank Pál színművésznek, Maróti Lajos: A számkivetett című monodráma Dante szerepének magas szintű megformálásáért. (-)

15. oldalán – a szerk.) veheti majd át a Pikáns zsoltár című előadásért, míg a Legjobb Férfi Alakítást Szomor

című musicalben a zsűri szerint. A Legígéretesebb Fiatal Női és Férfi Színésznek Molnár Nikolettet, illetve Dósa Mátyást – azaz a Szolnoki Szigligeti Színház Reggel, délben, este

című előadásának két szereplőjét választották. A zsűri kérésére egy új kategóriával is gazdagodott a Vándorfesztivál díjainak sora: a Legjobb Díszlet díját a Veszprémi Petőfi Színház Értelem és érzelem című előadása nyerte el. B. L.

Kerényi Imre

– kiosztották a Vándorfesztivál közönségdíjait. A nézőkből álló zsűri szerint a Legjobb Előadás 2011-ben a Békés Megyei Jókai Színház Kapj el! című darabja volt. A Legjobb Rendezésért járó díjat Kései találkozás című előadásáért Kerényi Imrének ítélték oda. A Legjobb Női Alakításért járó elismerést Pápai Erika (interjút olvashatnak vele lapunk

György nyújtotta a Kapj el!

Molnár Nikolett és Dósa Mátyás

Szerzőink, munkatársaink:

Józsa Mihály

Kiss József

Varga Róbert

Komlósi Katalin

Mészáros István

Szabó Anikó (Szaan)

Havasi Renáta

Pottyondy Nóra

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. december

Reneszánsz szerelmi történet Kecskeméten és gazdag. Ugyanúgy a reneszánsz dráma tipikus elemeivel találkozunk: szerelem, vér, ármánykodás. Itt is két párhuzamos cselekményszál fut – az egyik egy szerelmespár története, a másik pedig a bolondok házában játszódik –, amelyek végül összefonódnak – nyilatkozta Rusznyák Gábor rendező. – Már akkor is volt bolondok

Rusznyák Gábor

Mennyire változtat meg bennünket a szerelem? Erre keresi a választ a Shakespeare-kortárs szerzőpáros, Thomas Middleton és William Rowley Átváltozások című műve. A darabot december 9-én mutatják be a kecskeméti Katona József Színházban, Rusznyák Gábor rendezésében. – Ez a 17. századi színmű kevéssé ismert. Mitől érdekes egy rendező számára napjainkban? – Valóban kevésbé ismert. Én sem ismertem, illetve csak tudtam róla, hogy van egy ilyen darab. A színház ajánlotta, s rögtön megtetszett. Egyrészt van egy repertoárszűkülés, pontosabban szűkösség: ugyanazok a darabok forognak körbe-körbe, s folyton Shakespearerel, Molière-rel és ehhez hasonló nevekkel van lefedve az ún. „klas�szikus színmű” kategória. Ez a darab költői, darabírói színvonalban talán elmarad Shakespeare-től, de mint előadás-alapanyag izgalmas

ebben az előadásban, mint a helyszín. Olyan közeget kerestünk, amelyben a történetnek mind a két szála megjelenhet, és valahogy Lipótmező jutott eszünkbe, ahol egy klasszikus épület adott helyet egy elmegyógyintézetnek, amelyet aztán bezártak. A nézők a színpadképben egy csarnokot látnak, egy közösségi teret, ahol találkozhatnak a történet szereplői. – Az Átváltozások fő mozgatórugója a szerelem. Milyen megjelenési formáit mutatja be ennek az érzelemnek a darab? – Az előadás – amelynek szövege némiképp eltér az eredeti darabtól – a bennünk és körülöttünk lévő őrületről szól. A vágyról, a vágyakozásról, a sóvárgásról, a test csillapíthatatlan éhségéről, a falánkságáról

háza? – Persze, hiszen őrültek mindig is volAz olvasópróbán tak. Shakespeare és Middleton is mindig a saját koráról írt. Egyébként az első néhány intézmény, mint „bolondok háza” a XVIIXVIII. században született, Londonban, Bedlanban, Párizsban és Péterváron is működött. Ezek az intézmények kizárólag a társadalom védelmét biztosították. Az volt a kívánalom, hogy a gazdagokat kíméljék meg a szegények, a rokkantak, a súlyos betegek látványától. – S az előadás is megmarad en- és ennek következményeiről. Minden szereplőben – mint ahogyan nél a kornál? – Nem, egy kicsit közelebb minden emberben – van valamihoztuk, körülbelül az 1910-es, lyen vágy. A magány feloldásának 1920-as évekbe helyeztük át, de az vágya, élni vágyás, szeretni vágyás, idő, a korszak nem annyira fontos szeretve-lenni vágyás. Emellett ez

– Beugróként már találkozhatott veled a kecskeméti közönség, méghozzá az általad rendezett Hebehurgya hölgyekben. Ezúttal azonban az Átváltozá-

sok című előadás egyik fontos szereplőjét alakítod. Hogyan lettél erre a darabra a színház rendezőjéből a színház színésze? – Említettem a beugrásomat Rusznyák Gábor rendezőnek, aki a kaposvári színházban már játszott egy szerepet. Gáborral évfolyamtársak voltunk, így meg mertem tőle kérdezni: nem játszhatnék-e egy kis szerepet a rendezésében, azzal a feltétellel, hogy kirakhat a produkcióból, ha nem felelnék meg. – Tomazo-t játszod az előadásban. Mit lehet tudni erről a szereplőről? – Ő egy katonatiszt, aki az öccsét hozza el annak esküvőjére. Csak éppen a testvérét orvul meggyilkolják. Tomazo pedig nyomozásba kezd.

méti előadásban? – Először lássuk, ez miképpen sikerül – kalandozás lesz, vagy annál több. – Melyik áll közelebb hozzád: a színpadi munka a reflektorfényben, vagy a rendezői munka a háttérben? – Valamikor gyerekszínész, majd a Nemzeti Színház, később a Madách Színház stúdiósa voltam. A Színházművészeti Egyetemen pedig egymás rendezésében játszottunk, és engem valamiért minden osztálytársam felkért – mindenkinél játszottam, s mindig főszerepet. Babarczy László osztályfőnökünk piszkált is ezzel, hogy átiratkozhatnék színész szakra is... B. L.

A lap tervező grafikusai:

Szerzőink, munkatársaink:

Tarics Péter

Dühös, hideg, szikár ember. – Van-e valamilyen különleges oka annak, hogy pont ebben a darabban láthatunk színészként, és éppen ezt a szerepet játszod? – Talán a bizalom Rusznyák Gábor felé. – Vissza tudja fogni az ember a rendezői "ambícióit", meglátásait egy ilyen fordított helyzetben? – Igen. Ez szinte természetes, hiszen a másik oldallal kell foglalkoznom, és az éppen elég. Természetesen nézem mások jeleneteit, de elsősorban azért, hogy színészként miképpen dolgoznak. Gemza Péter koreográfus sokat segít nekem is. – Tervezed-e, hogy a közeljövőben is szerepet vállalsz valamelyik kecske-

Réczei Tamás új szerepben

Arra, hogy egy színész rendezőként is kipróbálja magát, már számos példát láthattunk a magyar színháztörténetben. Ennek fordítottja, vagyis amikor egy rendező lép a reflektorfénybe, sokkal ritkább. Réczei Tamás számára nem idegen a világot jelentő deszka, ám a kecskeméti Katona József Színház nézői eddig csak egyetlen alkalommal láthatták színészként a teátrum művészeti vezetőjét és rendezőjét.

Ferencz András

– Ez volt az egyik elem, ami engem nagyon megragadott ebben a történetben. Engem is – ahogy minden színházcsinálót – érdekel, hogyan lehet tágítani, feszegetni a határait annak a kisrealista szín-

házi nyelvnek, amin a magyar közönség szocializálódott. A színház nem csak mulattatás, sőt, elsősorban emberek közötti történés, ahol a történés minősége a lényeges. Jól lehet lakatni az embereket hamburgerrel is és egy 12 órát fővő, igazi húslevessel is. Ebben az előadásban bolondok egy műsorszámmal készülődnek a herceg lányának esküvőjére, s az írói szándék szerint a darab végén kapcsolódik eggyé a két történet. Nálunk ez az ös�szemosódás az egész előadás alatt tartó folyamat. – A Szentivánéji álom után ez a második rendezése Kecskeméten. Milyen a kecskeméti társulattal dolgozni? – Az előző kecskeméti rendezésemhez képest sok olyan színész is van az Átváltozások szereplőgárdájában, akivel most találkoztam először. Ez így jó. Nekem is és a társulatnak is. Ha ez egy hosszabb távú közös munka – és úgy tűnik az –, akkor az a jó, ha én is megismerek mindenkit, s a társulatnak is van módja megismerni engem. Természetesen könnyebben dolgozom együtt olyanokkal, akikkel az ismerkedés fázisán már túl vagyunk, és eldőlt, hogy tudunk együtt dolgozni vagy sem. Ez egy vidéki színház, ahol mindenféle darabot játszanak, így a színészek mindenféle ízléssel találkoznak – olyanokkal is, amelyek tőlem távol állnak, de az is előfordulhat, hogy a színészektől áll távolabb az, amit én keresgélek. Itt Kecskeméten a színészek nyitottak, s úgy tűnik, nem csupán kiszolgáltatottságból, hanem ez valódi kíváncsiság a részükről. Nekem másra igazából nincs szükségem. B. L.

egy kicsit militáns közeg, valahol az első világháború előestéjén, ahol katonákat látunk békeidőben, telve szexuális vágyakkal. A bolondokházában pedig a végállapotokkal találkozunk, következményekkel, az „út” végével. – A zene milyen szerepet kap az előadásban? – Fontos, nekem különösen. A zene az érzelmek kifejezésének eszköze, olyan dolgoké, amelyeket szavakkal, mozgással nem tudunk, nem akarunk kifejezni. Néha belső gondolatokat, hangokat hallunk. S nem utolsó sorban, az előadásbeli betegek a terápiás kezelés részeként Schubertet énekelnek – tette hozzá Rusznyák Gábor. – A párhuzamosság hogyan jelenik meg az előadásban?

Tompagábor Kornél

Bera Linda

Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor

4.

5.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. december

Az okos Sári bíróné?

Hűvösvölgyi Ildikó eszén túljártak!

Sopronban óriási sikerrel játssza a Turay Ida Színház a Sári bírót. A nézők állva tapsolnak, komolyan mondom, olyan sikere van, mint egy nagyoperettnek, vagy mint egy musicalnek! A nyírségi, szatmári dalokat a rendező, Mikó István szerkesztette bele az előadásba úgy, hogy a szereplők adják a zenekart is. A falon elhelyezett mosófától elkezdve mindenen játszanak. Közülük a tekerő lantot, népies nevén a nyenyerét és a köcsögdudát ismertem fel. A többiről fogalmam sincs, de nagyon jól szólnak. A fogadtatás fölülmúlta a várakozást. Ezt a darabot annak idején Móricz Zsigmond Blaha Lujzának írta, és be is mutatták az ő főszereplésével a Nemzeti Színházban, de a szerep nem volt neki való. Ignotus, a Nyugat című folyóirat egyik alapítója el is marasztalta kritikájában: „Az előadásnak, egyenetlenségén kívül, egy nagy baja volt...Blaháné... Blaháné egyénisége elválaszthatatlan az édességtől, az elragadó bájosságtól, a darab Sári asszonyában pedig semmi sincs ezekből a tulajdonságokból... Blaháné bájossága elejtette azt a kemény kardosságot, mely nélkül a darab érthetetlen. A Rákóczi-indulót nem lehet viola d’amouron eljátszani. Ez a szerep Rákosi Szidinek való...” írta Ignotus 1910-ben. A bírónét most 2011-ben, Hűvösvölgyi Ildikó játssza. – Te falusi lány vagy? – Budapesttől harmincöt kilométerre születtem Őrszentmiklóson, – ma már Örbottyánnak hívják – és ott éltem tizennégy éves koromig.

Nem csak a paraszti gyökereimet, hanem a tehetségemet is a szüleimnek köszönhetem. Édesapám csodálatosan hegedült, édesanyám meg gyönyörűen énekelt. Még most is, nyolcvannyolc éves korában, úgy énekli az allelujákat, hogy könnybe lábad a szemem. A Sári bíró nyelvezetét nem volt könnyű elsajátítanom, hiába nevelkedtem falun. Bizony már hónapokkal előtte elkezdtem foglalkozni az anyaggal és minden tanulmányt összegyűjtöttem róla. Én nagyon szeretem Blaha Lujzát. A naplójából műsort készítettem, 1986-ban pedig egy Blaha Lujza életéről szóló tizenhárom részes rádiójátékot is eljátszottam – elénekeltem. Nívó díjat kaptam érte. Most pedig eljátszhatom Sárit, a bírónét, amit Móricz írt Blaha Lujzának. A Turay Ida Színház szereposztásában mindenki a helyén van, mindenki abban a stílusban játszik, amiben kell, nem kellett őket toszojgatni a próbák folyamán. A kollégákkal, Benkő Péterrel, Szabó Anikóval, Germán Líviával, Boros Zoltánnal, Mikó Istvánnal, Nagy Gáborral, Rusz Milánnal, Borbély Krisztinával, Kurkó Józseffel és Suha Kálmánnal remekül tudtunk együtt dolgozni, és jókat nevetni. Mert édes humora van a darabnak, amit zenével még meg is fejelt Mikó István. Az operától az operetten keresztül a sanzonokon át a musicalig végigénekeltem mindent a pályám során, de ilyen gyönyörű, ízes, eredeti népdalokat, mint amik ebben a darabban felhangzanak, még nem. – Milyen Sári bíróné figurája? – Politikus alkat, akinek ma a

Parlamentben lenne a helye. A faluban mindenkit ismer és pontosan tudja, hogy kitől mit várhat, kit mivel tarthat sakkban. Nagyravágyó asszony, aki öt gyereket szült, amellett ellátta a háztartást és harminchárom éven át azon dolgozott, hogy az urát egyhangúlag válassza meg a falu bírójának. Tragédia számára, hogy ennyi idő után nem a férjét választják meg, hogy a gondosan felépített hatalmat elveszik tőle. A fia, – Boros Zoltán –, annak szerelme, Lizi – Germán Lívia – és az ura – Benkő Péter – összefognak ellene és túljárnak az okos bíróné eszén. Egy nagy korszak véget ért a számára, mint ahogy az én életemben is annak idején, amikor huszonöt év után eljöttem a Madách Színházból, mert elfogytak alólam a zenés szerepek. Elkezdtem prózai darabokban játszani, vezettem a Bartók Rádió Muzsikáló délutánjait és tanítottam. Több kis ajtó nyílt ki előttem, egy egészen más dimenzióban folytattam a pályámat. Biztos vagyok benne, hogy ez az asszony, a Sári, ugyanúgy megtalálja majd a kudarc után a helyét a családban és az életben egy-

aránt. Sári szavait szabadon idézve: „Csak föl kell hozzá tekerni az észt!” Ha me g kérdeznék tőlem melyek a legkedve-

sebb szerepeim, ez köztük lenne. Ez a darab kitörölhetetlenül ott ragyog bennem! Shirley

Benkő Péter és Hűvösvölgyi Ildikó

Bemutatkozik a GGTánc Eger Vastaps a Petőfi

Első bemutatóját tartotta a Gárdonyi Géza Színház megújult tánctagozata december 2-án. Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóján a zeneszerző Les Préludes című szimfonikus költeményére készített táncjátékot a külföldön már jól ismert Mészáros Máté, koreográfus, Bartók Béla-Balázs Béla: A fából faragott királyfi című művét pedig Topolánszky Tamás, a tánctagozat vezetője álmodta színpadra. A két mű összekapcsolására az ötszörös évforduló is alkalmat ad: Liszt Ferenc 200 évvel ezelőtt született, 125 évvel ezelőtt halt meg, Bartók Béla 130 éve született, Balázs Béla kereken 100 évvel ezelőtt írta A fából faragott királyfi szövegét és 95 évvel ezelőtt volt az operaházi ősbemutató. Liszt Ferenc egyik legismertebb alkotása az ember örök sorskérdésével foglalkozó Les Préludes című szimfonikus költemény: az ember érzelmei, eszméi, küzdelmei szólalnak meg a műben hol sejtelmesen, hol kirobbanó erővel. Topolánszky Tamás koreográfus elképzelése szerint a Les Préludes programzenéje egyben A fából faragott királyfi előjátékává is válhat. Liszt szimfonikus költeménye, hol sejtelmesen, hol kirobbanó erővel, a teljes emberi létezés, az egész élet érzelmi hullámzását jeleníti meg: „ A szív fénylő hajnala a szerelem. A vihar ereje széttépi a gyengéd illúziókat, a sebzett lélek a természet csendjében keres nyugalmat. A férfi

– mikor a trombita felharsan – elsőnek rohan a csatába, hogy a küzdelemben ismét visszanyerje belső erejét.” A gyengéd, tragikus, viharzó, ábrándozó, majd harcias hangulatok váltakozása szinte kínálja a művet a táncos-mozgásosvizuális megjelenítésre. A kompozícióban sorra bukkannak elő az újabb és újabb zenei témák, s ez remek lehetőséget biztosít koreográfusnak és rendezőnek arra, hogy Liszt művéhez rendhagyó módon, szabadabban, korszerűbben közelítsen.

A Les Préludes alatt születnek meg, tűnnek fel az egri színház üres színpadán, a semmiből A fából faragott királyfi figurái is. Liszt műve nem pusztán a férfi életútjának stációiról, hanem a művész teremtő képzeletének gyötrelmeiről, magáról a művészi alkotás folyamatáról,

az alkotás dinamikájáról, az anyaggal vívott küzdelemről, a művészi gondolat formába öntéséről szól. Ez az újonnan felfedezett tartalom folytatódik népmesei motívumokba oltva a Balázs Béla librettóra épülő bartóki zeneműben, amely a művész önazonosságának, az emberi identitásnak a problematikáját járja körül. A tervezett balettelőadás – megtartva az eredeti mese szimbolikáját – az erőszakos aktualizálás veszélyét elkerülve korszerű színházi eszközökkel próbálja a mai közönség számára is testközelivé és lefordíthatóvá tenni Liszt szenvedélyes zenei vallomását, Balázs Béla meséjének Bartók muzsikája által hordozott üzenetét: küzdj meg a hamis és felszínes látszat-valósággal, vállald önmagad, hogy – ha kell, szenvedések árán is – megtaláld a magadhoz illő párt és harmonikusan élhess a világban! A fából faragott királyfi pedig egy olyan mese, ami bármelyikünkkel megtörténhet, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szól. A 7 fő bűn kettőssége és ezek találkozási pontjai adnak súlyt az előadásnak. Nem létezik csak jó vagy rossz ember, nem léteznek jó és rossz tulajdonságok, szerintem ezek egysége alkot egy embert – ajánlja az előadást Topolánszky Tamás, a tánctagozat vezetője. P. Cs.

Színházban

Nagy idôk nagy tanúi között Pódiumbeszélgetés lesz december 20-án, kedden 17 órakor, a Veszprémi Petőfi Színházban. A vendégek: Takács Katalin Jászai Takács Katalin Mari-díjas, Érdemes művész, Hűvösvölgyi Ildikó és Egri Kati Jászai Mari-díjas színművész. A házigazda: Varga Róbert, újságíró. Közreműködik portrérajzolóként: Farkas István, Hűvösvölgyi Ildikó művész-tanár. A műsor célja kötetlen beszélgetés és közönségtalálkozó keretében portrészerűen bemutatni azokat a legendás művészeket, színházi dolgozókat, akiknek neve kitörölhetetlenül összeforr az 50 Egri Kati éves társulat történelmével. Az ő pályafutásukon keresztül érzékeltetni azt, mit is jelent és jelentett számukra a veszprémi színház. (-)

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. december

Dánielfy Zsolt 30 éve Debrecenben „Lételemem, hogy körülöttem mindig történjen valami”

Budapesten született a IX. kerületben, 10 testvére van, 30 éve játszik a Csokonai Színházban, 20 éve képviselő (némi kihagyással). Nagyjából 120150 darabban játszott eddigi pályafutása során, volt év, amikor 175 előadásban. 3 darabot rendezett eddig. Szinte nincs is Debrecenben, aki ne ismerné Dánielfy Zsoltot. – Mindig is színésznek készültél? – Nem egészen, mert eredetileg állatorvos szerettem volna lenni, de irtóztam a csirkéktől. Így másfelé fordultam, s bár a Színművészetire ötvenszeres volt a túljelentkezés akkor, mégis oda vágytam. – Hogy kerültél Debrecenbe? – Kállai Ferenc osztályába jártam, s volt egy ajánlatom, ha végzek, várnak a Vígszínházban. Viszont volt

egy nagy francia szerelmem, és nem is tudtam eldönteni, hogy Párizsban éljek vagy itthon. Aztán minden másképpen alakult. 1981-ben végül Debrecenbe szerződtem, és azóta is a Csokonai Színházban játszom. – Nem csupán színész, politikus is vagy. Mióta? Hogy kerültél erre a másik pályára? – Koromnál fogva volt szerencsém jól ismerni az előző rendszert is, mely hazugságokra épült, én meg mindig szókimondó és igazságszerető voltam. Ebből voltak is kisebb problémáim, de alapvetően nem bántottak. Amikor aztán kezdtek változni a dolgok, megkeresett a Fidesz, vállalnék-e politikai szerepet, mert népszerű voltam, nekik pedig szükségük volt húzónévre. Ott volt ez a sok szimpatikus fiatal, úgy éreztem, jó ügyet szolgálok, ha beállok közéjük és más módon is tehetek egy közösségért, nem csak színészként. – Nincs hátrányod abból, hogy képviselőként is dolgozol? – Dehogynem. Soroljam? Míg a színészeket általában inkább szeretik, addig egy képviselő akkor is könnyen szerezhet magának ellenfeleket, ha meg sem szólal, mert rádobálnak mindent, csak azért, mert ott politizál, ahol. Ráadásul engem kifejezetten a direkt beszédmód jel-

lemez, azt mondom, amit gondolok. A profi politikusok sokszor árnyaltabban és óvatosabban fogalmaznak. Mondjam tovább? Kizárólag a közszolgálati tevékenységem miatt, egy ma is élő törvény szerint, napi nyolc órás főfoglalkozású közalkalmazotti munkaviszonyomat nem ismerik el főállásnak. – Akkor miért csinálod? ¬Szolgálni szeretném Debrecent, sokat kaptam ettől a várostól… – Milyennek látod a debreceni embert? – Nagyrészt konzervatív és polgári gondolkodású. Szeret a családjával lenni, meginni egy pohár sört, szorgalmas, kitartó, sok minden érdekli, ugyanakkor befelé forduló, nehezen nyílik meg egy idegen előtt, de ha befogadja, akkor szeretete mélyebb, mint másoké. Ezért olyan büszkék és összetartóak a debreceniek… S én is büszke vagyok rá, hogy engem is úgy tekintenek, mint debrecenit – s nemcsak mint debreceni színészt. – Hogyan tanulod a szerepeket? – Amit igazán szeretek azt kön�nyen, elolvasom háromszor-négyszer, s már csaknem a fejemben van a szöveg. Amit nem szeretek, azzal megküzdök. Szerencsém, hogy annak idején sok verset megtanultam, s tudok máig is. Bárhova hívnak, azonnal tudok bármilyen alkalomhoz illő verset mondani.

Sarkadi Imrére emlékezett a Petőfi Színház

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Veszprémi Petőfi Színház közösen emlékezett meg  Sarkadi Imréről születésének 90., halálának 50. évfordulója alkalmából november végén a Városi Művelődési Központban.  Az eseményen részt vett Oberfrank Pál, a teátrum igazgatója, aki az író és a veszprémi színház kapcsolatáról beszélt. A rendezvényen Kanyár Erika, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Veszprém megyei tagozatának az alelnöke Sarkadi Imre életéről, műveiről tartott előadást. Ehhez kapcsolódott Oberfrank Pál, aki többek között felelevenítette a színháznak azt az időszakát, amikor Sarkadi Imre két művének (Ház a város felett, Kőműves Kelemen) az ősbemutatóját Veszprémben tartották. A Veszprémi Petőfi Színház hos�szú évtizedekig a magyar irodalom elismert bástyája volt. A színház sor-

sa sokáig összeforrt a magyar dráma sorsával. A hetvenes években Németh László a színház és a kortárs magyar irodalom kapcsolatának ápolását példaértékűnek nevezte. A színház büszkélkedhet azzal, hogy Sarkadi Imre két művének az ősbemutatójának is otthont adhatott. A Ház a város mellett című művét 1967. április 14-én mutatták be Veszprémben. A három felvonásos színművet a kétszeres Kossuth-díjas rendező, Horvai István állította színpadra. Olyan színészek léptek színpadra ebben az előadásban többek között, mint Bicskey Károly, Ruttkay Mária, Tánczos Tibor, Dobránszky Zoltán, Kenderesi Tibor vagy épp Nagy Zoltán. A veszprémi színház 1973/74-es évadában tűzte műsorra Sarkadi Imre legendás művét, a Kőműves Kelement. Az 1974. január 25-ei ősbemutató rendezője Valló Péter volt. A főszerepet Cserhalmi György formálta meg. A

– Melyek voltak a kedvenc szerepeid? – Az első főszerepem A hajnalok itt csendesek című darabban volt, de szerettem a Szigorúan ellenőrzött vonatokat, a Stílusgyakorlatot, a Godspellt, a La Mancha lovagját, a Denevért. De emlékezetes volt számomra a Két úr szolgája, a Sztárcsinálók, a Légy jó mindhalálig is. Pályám során 120-150 darabban játszottam, s volt év, amikor 175 előadásom volt, előfordult, hogy egy nap háromszor is játszottunk… – Van szerepálmod? – Bármit szívesen eljátszok, ha megtalálom benne önmagam. Annak idején két szerep került el, a Hamlet és a Rómeó. Mivel elég karakteres a fizimiskám, nem feltétlenül én jutottam a rendezők eszébe. Ugyanakkor nyíltak más nagy lehetőségek előttem, melyekért hálás vagyok az életnek. Amit soha nem gondoltam, hogy majd vígjátéki szerepek is megtalálnak, és igazán élvezni fogom, csakúgy, mint az éneklést. – Egy időben képernyőn is láthattunk. – Lételemem, hogy körülöttem mindig történjen valami, sokféle dolog érdekel. Ezért is voltak gyerekműsoraim, vagy adtam rendezésre a fejem. A televíziózás nagy szerelem volt, közéleti műsort vezettem a városi tévében, sokan ez alapján is meg-

ismertek az utcán. Ez jólesik az embernek. Ahogy az is, amikor odajön egy hölgy a papírboltban és csillogó szemmel újságolja, hogy amikor húsz éve kisgyerekként ott ült egy gyerekműsoromon, mennyire meghatározó élménnyel tért haza…. – Van elképzelésed, milyen lesz az életed tíz vagy húsz év múlva? – Fogalmam sincs. A világ iszonyú gyorsan változik. Valamikor esemény volt Debrecenben, ha Simor Ottó kutyát sétáltatott az utcán… Ma meg mélyrepülésben van a szakmánk. Lehet, hogy többet fogok rendezni. Legutóbb a nemrég elhunyt Székelyhidi Ágoston Végítélet című drámájából készítettem filmet a Debrecen Televízióval a Duna TV számára Meleg Vilmos barátom színházi rendezése alapján. Nemrég darabot is írtam, kaptam ugyanis egy felkérést, mutassam be a hajdúböszörményieknek a magyar történelmi lobogókat. Én meg arra gondoltam, lehetne ezt érdekesebben is, nem csak beszélni arról, hogy voltak ilyen és olyan zászlóink. Annyira jól sikerült a dolog, hogy már el is kezdtük az előadás filmváltozatának forgatását Kiss Attila polgármester javaslatára, aki viccesen azt mondta: kötelezővé fogja tenni az iskolákban… Szénási Miklós (Forrás: Dehir.hu) Fotó: Máthé András Jelenet az 1967-es előadásból

darabban színpadra lépett Dobák Lajos, Tánczos Tibor, Nagy Zoltán, Harkányi János és Meszléry Judit, akit idén választott a színház Örökös tagjának. A Köműves Kelemenből az 1980-as években rock-balladát készített Szörényi Levente és Bródy János. Sarkadi Imre művéből Ivánka Csaba írta a színpadi változatot. A Veszprémi Petőfi Színház 1988. június 23-án mutatta be a zenés darabot Hegedűs D. Géza rendezésében. A nagy sikerű produkcióban Borbiczki Ferenc játszotta Kelement. Az előadásban a nézők láthatták még többek között Fazekas Istvánt, Kolti Helgát, Kömíves Sándort, Hullan Zsuzsannát, Kőrösi Csabát, Nyirkó Istvánt, Várnagy Zoltánt, Kolos Istvánt. A darab koreográfusa a legendás Novák Ferenc volt. Az előadás olyan sikeres volt, hogy  még az akkori Szovjetunióban, Kurszkban is bemutatta azt a veszprémi társulat. V. R. Jelenet a Páratlan párosból

Újra Páratlan páros

Ismét látható a Páratlan páros című népszerű komédia a Veszprémi Petőfi Színházban december 30-án este hét órakor. Ray Cooney Páratlan páros című műve a képtelenségek burleszkje, amely azt ábrázolja, milyen bonyodalmakat és logisztikai kihívásokat rejt az, ha egy férfinak két felesége, két lakása van és így kettős életet él. A veszprémi sikerprodukcióban Szeles József, Főző Ditta, Perjési Hilda, Gere Dénes Ákos, Baranyi Péter, Tóth Loon, Keresztes Gábor, és Péti Krisztina szerepel. (-)

6.

7.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. december

Az élet szép

– Az élet szép. Nagyon fontos ezt újra felfedeznünk, a velünk született optimizmussal együtt – mondta Kéri Kitty, aki  Carlo Goldoni Chioggiai csetepaté című komédiáját állítja színpadra a Veszprémi Petőfi Színházban. A bemutató december 9-én lesz a nagyszínpadon.

Kéri Kitty Goldoni komédiájáról és a hidakról

népszerű művének segítségével olyan értékekre, gondolatokra  hívhatja fel a figyelmet, amelyek szerinte most nagyon aktuálisak. – Mindig, de most ebben a gaz-

súlyozta a népszerű színművésznő, aki rendezőként nem modernizálta a Chioggiai csetepatét.  Szerette volna visszaadni azt az olasz kikötői világot, ahol hajóslegények, halászok,

Oberfrank Pál és Eperjes Károly

Kéri Kitty örül annak, hogy Goldoni darabot rendezhet Veszprémben, nem csak azért, mert közel áll hozzá a vidámság, a humor, hanem amiatt is, mert az olasz szerző

(folytatás az 1. oldalról)

– Ezt a többgenerációs regényt Deres Péter zseniális átdolgozásában mutatjuk be. Tormay Cécile nagyon ellentmondásos személyiség, egyáltalán nem beskatulyázható – nyilatkozta lapunknak Dunai Tamás, aki a darabban a nagy építőmester, Ulwing Kristóf fiát, János Hubertet alakítja. – A mű címében lévő „régi”, egy különös fogalom. Valami, ami múlandó, lecserélésre vár, ugyanakkor ott vannak benne a hagyományok, amelyeket meg kellene őriznünk. A darabban fontos szerepet játszik az idő, így az előadás azzal kezdődik, hogy ketyeg az óra. A színpadon helyre kell tenni a kizökkent időt, éppen úgy, ahogyan napjainkban is. Ezért annyira aktuális a darab. Amiben most élünk, az egy megosztó idő, a szépségnek, a tisztaságnak és az igazságnak nagyon ketyeg az órája. A történetben minden generáció úgy véli, jobban tudja a dolgát, mint az előző, holott egyre fogynak a képességek, és a szereplők egyre kevésbé hatékonyan tudják megoldani a problémáikat.

dasági és morális válságban különösen fontos az élethez való pozitív hozzáállás.  Sugározzuk az  életkedvet, életörömet, fedezzük fel egymásban a jót. Mert az élet szép – hang-

kereskedők, árusok, megértésre vágyó nők, lobbanékony férfiak apróságokból is óriási veszekedéseknek, csetepatéknak lehetnek a szereplői, hogy aztán a végén, némi segítség-

gel, amúgy olaszosan kibéküljenek. Mindezt Vivaldi, Handel, Albinoni muzsikája és egy vérbő tarantella színesíti.  A pergő, fordulatos játékstílust mozgásszínházi elemek egészítik ki. – Goldoni maga írta erről a művéről, hogy a témája nem érdekes. Visz ont egyszerű emberek sorsán keresztül akarta m e g mut at n i mennyire fontos az életben az egymás iránti szeretet, az elfogadás, a házastársi hűség. A darabban egy sült tök a problémaláncolat  alapja,  egym á s t követik a gondok, a problémák, belép a pletyka, a veszekedés  és máris bepillanthatunk egy kis zárt  közösség gondjaiba, örömeibe. A díszletben megjelenik egy híd, amely szándé-

kom szerint több dimenziót szimbolizáló elem. A darabban ezen jelenik meg a jegyző, aki azért érkezik, hogy segítséget nyújtson  gondjainkban. Ő jót akar, de szembe találja magát a bizalmatlansággal, a gyanakvással, ellenségeskedéssel.  Így tekint rá a közösség, amely  aztán szépen megjárja a maga útját, hogy bizalmába fogadja a jegyzőt, aki szintén bejár egy másik utat. Többek között úgy, hogy a zárkózott, problémamegoldó hídverő jegyzőből egy szívvel, lélekkel élő, szabad chioggiai születik. Ha a nézők esetleg majd úgy gondolják, hogy  a jegyző  akár Goldoni is lehet a darabban, akkor  közel járnak az igazsághoz. Szerettem volna egy ilyen párhuzamot. Ez azért is fontos, hogy vegyük észre a hidakat és a hidakat jelentő embereket, akik építeni akarnak és nem rombolni – Nyilatkozta Kéri Kitty, aki a téli hónapokban ezzel a komédiával szeretné felrázni az embereket a fásultságból, fáradtságból, hogy merjenek újból önfeledten nevetni, kacagni. Akarjanak örülni az életnek. Úgy, ahogy a chioggiaiak. Varga Róbert

Az előadásban színp a d r a l é p S z a l m a Ta más, Bajcsay Mária, Dobra Mária, Tó t h Loon, Sághy Ta m á s , Eperjes Károly, Juhász R ó z a , Te r e s c s i k E s z t e r , Tr o k á n A n n a , N y i r k ó István, Gere Dénes Ákos, Oberfrank Pál, Horváth Zoltán,  Máté P. Gábor és Szűcs László. A jelmeztervez ő A n d r é a T. Ha a m e r, a szcenikus Perlaki Róbert. A mozgás Frank Róbert munkája, a rendezőasszisztens Péti Krisztina, a súgó Szafner Györgyi, az ügyelő Madár K. Zoltán.

Dunai Tamás újra Kecskeméten – A darabbeli apám le tudta tenni úgy a névjegyét, hogy forradalmasított, hidakat, városrészeket épített fel. Az általam játszott János Hubertnek éppen arra marad energiája, hogy megőrizze azt, amit létrehozott, de már nem tudja továbbfejleszteni. A darabbeli fiam pedig elkártyázza az egészet. A régi ház megoldását egy nő hozza: a lányom, aki férjhez megy egy tisztességes, becsületes vidéki földesúrhoz, és a város erényeit egyesíti a vidék erejével. Magam is úgy gondolom, hogy a rendcsinálást kisebb közösségekben, a városokban kell kezdeni. A mostani középgeneráció fő problémája, hogy várja a megoldást. De nem elég várni: tenni is kell, hogy a régi ház ne csak emlék és korhadó deszkahalmaz legyen, hanem nyersanyag, amit be lehet építeni a jövőnkbe – tette hozzá Dunai Tamás. A színész által megformált János Hubert egy idegen, aki az 1848as forradalom idején érkezett Magyarországra. Jót akar a magyaroknak, mégsem akarják befogadni. Keresi a

fiatalok társaságát, hisz benne, hogy az ő pezsgő erejük túl tudja lendíteni a középnemzedék passzivitásán. – Igyekszem maximálisan teljesíteni minden szerepemben. Arra törekszem, hogy János Huberttel is minél jobban azonosuljak. Ez a külsőségekben is megjelenik, mivel barkót növesztettem, olyat, amilyen neki van a darabban – így teljesen más, mintha esténként a kelléktárból ragasztanám fel. Úgy gondolom, hogy A régi ház egy nagyon katartikus és optimista előadás a kecskeméti színház palettáján. Felkavaró történet, amelyen egyszerre sírnak és nevetnek a nézők. Néha karikírozva érzik önmagukat, és biztosan emlékeznek az előadásra napok múlva is – hangsúlyozta Dunai Tamás, aki szerint van olyan néző, aki a darab kedves báját, a polgári csendet és nyugalmat jegyzi meg, míg mások az arisztokrácia megalapozott bölcsességét, vagy éppen a tragikumot, a beteljesületlen vágyakat viszik magukkal. De van olyan is, aki azt, hogy

mégiscsak érdemes élni. A színművész elárulta, nagy öröm számára, hogy ismét Kecskeméten lehet. – Pillanatnyilag körbenézve a magyar színházi palettán, azt kell, hogy mondjam, az ország egyik legjobb színházában vagyok. A zenés előadások színvonala is kitűnő, a pró-

zaiak pedig felkavaróak. Ahogyan a bibliai történetben olvashatjuk, ha a búzamag jó helyre hull, termést hoz. Bízom abban, hogy én is kivirágzom, és új erőre kapok itt, Kecskeméten – ugyanúgy, mint annak idején Gábor Miklós és Ruszt József. Gál Orsolya Zeck Juli és Dunai Tamás

8.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. december

A Szính áz a l átvány mıvé szete

Gyarmathy Ágnes Munkácsydíjas díszlet- és jelmeztervezővel, a Győri Nemzeti Színházban, Szomory Dezső: Györgyike drága gyermek című színművének bemutatójára készülve beszélgettünk. A jelmezeken az összes részlet a helyére került, és Ágival „minden rendben” érzéssel ültünk asztalhoz, hogy színházhoz, szakmához fűződő érzéseiről nyilatkozzon. – Ács János rendező klasszikus felfogásban állította színpadra a darabot, ez trendinek számít? – Azt gondolom, ha nem is akarjuk elismerni, mert szeretnénk azt hinni, hogy ne legyen trendi, attól még trendi …. ez az igazán trendi. Nagyon nehéz az agyakat visszaállítani arra, hogy a színház az színház, és nem önmutogatás. A darab címe, és írója körülbelül meghatározza, hogy mit fog a közönség látni. Nem lehet akkora meglepetést okozni a nézőknek, hogy összeessenek az ijedségtől. Ha jegyet vesz valaki, körülbelül tudnia kell mit fog látni. Nem jó, ha valami „ürügyén” egészen mást kap. – Az évek során hogyan alakult a kapcsolatotok Ács Jánossal? – Hosszú ideje dolgozunk már együtt, és sokféle darabot álmodtunk színpadra. Jánossal nagyon szeretem a közös munkát, mert hagy alkotni, kiteljesedni. Felkészült, tudja, mit akar, hogy milyen irányba induljak el. Az első beszélgetések alkalmával már rajzolok, és ezekből kiválasztjuk azt a néhányat, ami jó elképzelésnek tűnik. Ettől kezdve szabad kezet kapok, János megbízik bennem, és nyugodtan dolgozom a terveken. Mielőtt a tervelfogadásra kerül sor, újra megnézzük a kész, színes rajzokat. A közösen elképzelt iránytól már nem nagyon térünk el. Ács János nem egy „most újat találtam ki” rendező, aki a végén a feje tetejére állítja az egész munkát. Maradunk azon a vonalon, amin elindultunk. Jánosban rejtőzik egy sajátos erő, ami megfoghatatlan, amitől hisznek neki a színészek, amitől elviselem még az anomáliáit is, amitől végül az előadások sikeresek lesznek. Olyan emberi képességgel bír, amit sosem értettem. Beülök egy próbájára, és azon gondolkodom: vajon most mit csinálnak? Közben

mégis történik valami, valami nagyon érdekes, és nagyon fontos, amit csak ők értenek, de amitől jó lesz a végeredmény. – Hogy viseled, ha más rendezővel a munka nem megy simán? – Ilyen ma már nagyon ritkán fordul elő velem. A gyakorlatomnak köszönhetően bemérem az embert, akivel dolgozom, figyelem, hogy hol az a pont, amikor jeleznem kell, hogy: állj! A munka során mi az a fázis, amikor azt mondom, ne találj ki többet, mert nincs rá pénz, vagy nem ezt beszéltük meg! Van, aki ilyenkor megsértődik, hát bizony az nagyon kellemetlen, akkor többnyire nem dolgozunk többet együtt. Felkészült rendezőkkel a helyzet nem jut el idáig, általában azokkal fordul elő, akik felkészületlenek, nem elég gyakorlottak, és nagyképűek. Szerencsére nem sok ilyennel találkoztam, mert elkerültek, vagy én elkerültem őket. – Megteheted, hogy válogatsz? – Azt azért nem. – Miért nem? – Mondhatnám azt, hogy igen, de ez sokkal bonyolultabb. Rettenetes hátránya ennek a művészeti ágnak, hogy mi magunktól nem tudunk felszínre kerülni, mert bennünket, tervezőket a rendező választ. Lát egy munkámat, ami tetszett, látott egy filmemet, ami hasonlít az ő látványvágyaihoz, szeretné, hogy az előadásának is ilyen formavilága legyen. De hát sok az eszkimó és kevés a fóka! Ezért megtörténhet, hogy nagy szünetek állnak be a felkérésekben. Nem mondhatom, hogy sokszor előfordult velem, sőt igazából még sosem, de az ember mindig fél A Mefisztó című Oszkár-díjas film ettől. Nem tudhajelmezterve tod soha, hogy a következő fél évben hogy alakul az életed. Nyomasztó. Ez a hangulat mostanában egyébként is jellemző a színházi világra. Éveken át nem tettem meg, hogy elutasítok munkát, szerencsém volt, nem kerültem olyan helyzetbe. Tavaly fordult velem elő először, egy olyan rendezővel, akivel számtalanszor dolgoztunk már együtt, hogy elolvastam az ajánlott darabot, és azt mondtam: ezt nem tervezem meg. Nem volt könnyű döntés, mert tudtam, hogy iszonyatos következményei lehetnek, ha elutasítom. A tervezőktől ez na-

Gyarmathy Ágnes színházról, szakmáról gyon szokatlan magatartás, valahogy úgy alakul a dolog, hogy ha felkértek, akkor dolgozol, mert a darab címe, a SZÍNHÁZ és a rendező neve nem határozza meg a feladatot, nem tudom, hogy mibe megyek és hová érkezem. – Véleményed szerint, mitől változtak meg a viszonyok? – Átértékelődtek az etikai és esztétikai normák. Szabad a gazdát, „Utolsó pár előre fuss!-t és Nyuszi ül a fűben-t játszunk. Figyelj, nem bohóckodok tovább! Képzelj el egy pohár vizet, amibe egy csepp tintát beleöntesz és látod, ahogy a tinta megy lefelé a tiszta vízben, és különböző alakzatokat vesz föl. Tudod, hogy ha hozzányúlsz rosszabb lesz, mert az egész víz összekeveredik vele. Így élünk. Ez a színházi világ ma. Vis�szatekintve azt gondolom, hogy egy rossz irányú, hibás kontraszelekció eredményeképp hatalmas szakadék előtt áll a színházi élet. Nincsenek igazi rendezők, tervezők, karmesterek, már mesterek is alig. A lelki motívumok összemosódtak, a közlekedőedény-rendszerek összedőltek, és ez nagy baj, nagyon nagy baj. A színház érzékeny, kegyetlen műfaj, de csak szeretetben tud létrejönni.

Mindezzel együtt alázatosnak kellene lennünk a művel, az előadás létrehozásának folyamatával, és egymás munkájával szemben. Ez mind nincs. Ideges emberek hangosan taposnak egymáson, írón, zenén, tervezésen át. Létrejön valami, néha jó, és nagyon sokszor rossz. A színház a látvány művészete, természetesen ebben a tervezés is. Mostanában azt gondolom, sokan arra törnek, hogy ne legyen a látvány művészet, ettől aztán meg is bukik, visszájára fordul az egész. Ha előadás közben látványról,

cselekményről, játékról vagy bármiről eszembe jut a kérdés, hogy – Miért? – akkor az ott rossz, az öncélú. Ha a közönséget arra neveljük, hogy mindegy ki írta, mi a darab címe, a saját mondanivalómmal én mutatom meg magam, nem az író sugall gondolatokat a művén keresztül a nézőknek, akkor baj van, az nem jó, nem erről szól a SZÍNHÁZ. Akkor az egész közeg kívülről és belülről is törik, szakad, zúdul, drámai, skizoid helyzetet sugároz. – Mindez hatással van rád? – Természetesen. Belefáradtam abba, hogy önfelmutatás, magamutogatás legyen egy bemutató. Engem ez zavar, taszít és menekülök előle. Amikor egy előadást nézve elfelejtem az alakító színészt, a szerepjátszó művészt, és helyette kirajzolódik előttem egy sajnálatra méltó megalázott ember, akinek a testi valósága kerül előtérbe, ha látom, ahogy folyik a víz az arcán, nézem a pórusait, érzem a lelki görcsét, és azt gondolom, hogy – Jézusom ez a szerencsétlen ember miért hagyja, hogy így megalázzák?! Miért?! – már réges-régen nem egy művészt látok, hanem egy szenvedő embert. Rosszul esik ez nekem. Boldogsággal kell, hogy eltöltse az embert egy nagyszerű alakítás élvezete, azt semmi sem tudja pótolni vagy érdekesebbé tenni. A tervező nem stylist. Az a ruha, ami csak befedi a színész testét, még nem jelmez. A jelmeztervezés tudomány. Sok mindent kell ahhoz tudni, hogy könnyedén, lágyan jöjjenek fel a színpadra a formák, színek, amit egy ruha hordoz. A jelmeznek üzenete van. Nem lehet neutrális, konfekcióüzletekben megvásárolható. Óriási tévedés van a dolgok lényege között. Kevés az a tervező, aki tisztában van munkája tétjével, a felelősséggel, amit vállalt. Ha látványtervező művészetről beszélünk, az előadásért a tervező felelőssége igen komoly. A látvány ötven százalékot tud rontani, vagy javítani az előadáson. Azok a vezéregyéniségek, akik egy előadást létrehoznak – rendező, tervező, karmester és a többiek – egy jó összeállás esetén, azért dolgoznak együtt, mert szeretik egymás gondolkodásmódját, hisznek egymásban, egymás elképzeléseiből kívánnak továbblépni, integrálják egymást. A feladatot mindenki más oldalról közelíti meg, és egymásból új gondolatokat, új érzéseket váltanak ki. Úgy integrálódik a munka, hogy a végeredmény sokszorosával tud több lenni, mintha egyedül tenné bármelyikük. Ha egy „team”, csak azért áll össze, hogy pénzt keresse-

nek, az halálosan veszélyes. Ha nem mondják meg egymásnak az igazat, ha kell, nem állítják le egymást, nem ugranak bele lyukakba a másik helyett, az egész „alkotás” mint egy kő bezuhan a vízbe, és a visszájára fordul! Elmosódnak a tűréshatárok, óriási veszély, hatalmas baj lehet. Remélem, a közönség is úgy gondolja, hogy ezekből elég legyen, fárasztóak, és egyformák. – Ki fogja megmutatni a helyes irányt? – Nem tudom. Adja a Jóisten, hogy legyen, aki megmutatja és meg is hallgassák. A mai fiatalságnak az a baja, hogy el akarja érni a sikert, de az utat nem akarja megtenni, ami odáig vezet. Mi másképp értük el a célt. Az én generációm, és az utánam jövő, egy-kettő még megdolgozott a sikerért. Letette a voksot, bebizonyította, érdemes arra, hogy az legyen, aki lett. Olyan a természetem, hogy nem tudok cinikusan elmenni a problémák mellett. Engem bánt, rág, és szeretnék tenni érte valamit. Persze nem tudok. Egyedül képtelenség, de tízen sem tudnánk. Nehéz helyzetben van a szakma, olyan hiányosságokkal küzdünk, amiket nem lehet pillanatok alatt bepótolni. Ahhoz generációknak kell fölnőni jól. Ehhez idő kell és jó mesterek. Persze soha semmi nem lehetetlen, csak tenni kell érte. – Mi lehet a megoldás? – Nem vagyok nagyon optimista. Abban bízom, talán lesznek vágyak arra, hogy Schiller helyett Schillert játszunk, Shakespeare helyett Shakespeare-t játszunk. Ne érts félre, nem vágyom a húsz, harminc, negyven évvel ezelőtti stílusirányzatokra a színpadon, nem akarok múzeumot a színházban. A klasszikus szó nem bűn, nem rossz, csak tudást igényel, ami ha megvan, bármelyik percben átírhatjuk olyan modernre, amilyenre csak akarjuk, persze a mű iránti tisztelettel. Trombola Anita Fotó: Máté András

Gyarmathy Ágnes Díszlet- és jelmeztervező

Tanulmányait a poznańi Képzőművészeti Akadémián végezte. Művészetét 1978-ban Munkácsydíjjal ismerték el. 1981-ben a gyulai Várszínház díját kapta meg. 196668 és 1972-78 között a szegedi Nemzeti Színház, 1968-72 között a debreceni Csokonai Színház, 1979-81 között a kecskeméti Katona József Színház, 1981-től a Békés Megyei Jókai Színház díszlet. és jelmeztervezője; 1988-ban Kecskemétre, 1990-ben Debrecenbe, 1993-ban Nyíregyházára szerződött; 1998-ban a debreceni Csokonai Színházban tevékenykedett. Számos alkalommal dolgozott fővárosi és vidéki színházakban és külföldön is vendégművészként. Több magyar tévéjáték és film, köztük az Oscar-díjas Mephisto jelmezeit is ő tervezte. Színházi, televíziós és filmes munkáiért számos nívódíjban részesült.

9.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. december

„Ez egy hosszú távú pálya”

Agócs Judittal, a Győri Nemzeti Színház színésznőjével csajos beszélgetésre készültem, ezért beültünk egy kávézóba, remélve, hogy a színház falain kívül felszabadultabban lehet majd társalogni, de már az úton kérdezgettem, hogy még a munkarendi értekezletet is elérjem. Végül elkéstem, viszont egy olyan nőt sikerült megismernem, akivel bármikor, és bárhol sok órát csevegnék újra. – Gór Nagy Mária színitanodájá­ ban végeztél, de meglehetősen kalandos volt az odavezető utad. Mikor döntötted el hogy színésznő leszel? – Középiskolás koromban sokat szavaltam, versenyekre jártam. Majd tizennyolc évesen elmentem a színművészeti főiskolára felvételizni, nem sikerült, viszont felvettek a Komáromi Jókai Színház stúdiójába. A komáromi színházban mindent

megtanultunk, ami ehhez a szakmához kapcsolódik: súgtunk, varrtuk a ruhákat, kellékeztünk, statisztáltunk, aztán szerepeket kaptunk. Nagyon szerettem azokat az éveket. A következő évben jelentkeztem a Nemzeti Színházba, és Gór Nagy Máriához. Mindkét helyre felvettek, de végül Gór Nagy Máriát választottam. A tanulmányaink befejeztével huszonöt végzős közül csak ketten kaptunk színész I. minősítést Kovács Róbert, és én, ezen felül a legnagyobb elismerés az volt számomra, hogy én vehettem át a Mensáros László emlékgyűrűt, mint az év legjobb végzőse. – Korcsmáros György látott téged a vizsgaelőadásban és Győrbe szerződtetett. – Igen, Az ügynök halálában játszottam egy kis szerepet, majd a következő évadban megkaptam Hellát, A Mester és Margaritában. Több színházban, Tatabányán, a Játékszínben, a Fiatalok Színházában, a Komáromi Jókai Színházban is játszottam egyszerre, mégis az évek alatt a Győri Színház vált az anyaszínházammá. Itt érzem magam otthon. – A színház mellett ismert szinkron színész lettél. Ezt hogyan érted el? – Már tizenkét évvel ezelőtt jártam szinkronba, de csak „tömegezni”

hívtak, és mivel ez egy nagyon zárt kör nehéz volt tovább lépni. Szerencse is kellet hozzá. A karrierem úgy indult, hogy épp Győrbe autóztam, amikor hívtak, hogy lenne egy sorozat. Megbeszéltük, hogy a színházban hétfőn szünnapom van, így hétfőnként elkezdhettem szinkronizálni, ez volt a Helyszínelők, ami alapján azóta is sokan megismernek. Egy teljes évad után, a Masterfilm átvette a sorozatot. A következő szezon szinkronmunkáit Zentai Mária rendezővel kezdtem, aki az első alkalom után megkérdezte: Te hol voltál eddig? Ez volt az a pillanat, amikor több szinkronrendező is felfigyelt rám. – Segíti a szinkronizálás a színpadi munkádat? – Szerintem semmi köze a kettőnek egymáshoz. Azt tartom, hogy ha valaki jó színész nem biztos, hogy jól szinkronizál, és ha valaki jól szinkronizál, nem biztos, hogy jó színész. Szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek, a színház és a szinkron együtt tölti ki az életemet. Előfordultak azonban időszakok, amikor a színházban azt éreztem, hogy azoknál a szerepeknél többet tudok, mint amiket éppen játszom, viszont az élet mindig megoldotta, mert olyankor, a szinkronban kaptam nagy szerepeket. – Karakteres orgánumod és az életkorod, most kerül összhangba. ¬A tanodában Barta Mária tanítványa voltam. Nagyon szerettem őt, sok mindent „belénk vert”, mi

Arany balladákon, Az ember tragédiáján, Katona József Bánk bánján csiszolódtunk. Ezeket az alapműveket nyúztuk évekig, ezeken tanultuk meg a szakmát. Fiatalon azt éreztem, hogy a naív alkatú lányok már rég jó szerepeket kapnak, de én nem tudok labdába rúgni, nem értettem miért. „Ez egy hosszú távú pálya, meglátod, eljön még a te időd is!” – így látta Barta Mária. Bíztatott, hogy ezzel az alkattal, és ezzel a hanggal később fogom megkapni azokat a szerepeket, amiket el kell játszanom. – Megfontolt és talpraesett nőnek látszol, aki két lábbal a földön áll. – Racionálisan élek, talán néha túlságosan is. Egyébként az a lefurcsább, hogy az emberek sokszor másnak látnak, mint amilyen valójában vagyok. Azt gondolják, hogy egy kemény határozott nő áll velük szemben, miközben bizony én is esendő vagyok. Társaságban, a kollégáim között könnyen oldódom, ilyenkor előjön az igazi humorom is. – Mrs. Schubertként láthatjuk a benned lakozó komikát a Hajmeresztőben. – Az életemben, most a Hajmeresztő a legfantasztikusabb dolog, ami történhetett. Imádok bemenni a színházba. Imádok úgy felébredni Budapesten, hogy tudom, aznap Hajmeresztőt játszom Győrben. Szeretem a kollégáimat, fantasztikus csapat forrt össze. Mindannyian élvezzük az előadást, ami nagyban köszönhető Görög László rendezőnek. Laci mér-

Beszélgetés Agócs Judit színésznôvel hetetlen türelemmel, hittel, odafigyeléssel, szeretettel dolgozott velünk. Egy ilyen műhelymunka azért jó, mert közösségkovácsoló. Úgy érzem, Neil Simon Pletyka című bohózata is ilyennek ígérkezik, amiben Posonyi Takács László a partnerem, és Balázs Péter rendezi. Ennek a premierje éppen karácsony előtt lesz. – Hogy telnek majd az ünnepek? – A Szentestét a szüleimmel töltöm Komáromban. Egyébként a barátaimmal is ünnepelek, még évekkel ezelőtt kitaláltuk, hogy két héttel karácsony előtt kihúzzuk egymás nevét egy kalapból. Ilyenkor összejövünk nálam, eszünk, iszunk, beszélgetünk. Aztán karácsony körül, találkozunk újra, és megajándékozzuk egymást. Az ünnepek alatt sem leszek távol a színháztól, úgy alakult, hogy Budapesten, és Győrben is játszom. – Egy színésznő megengedhet magának hétköznapi vágyakat? – Szerintem egy színésznő elsősorban nő, és azok a vágyai, amik egy nőnek. Nagyon szeretem a hivatásomat, de soha nem rendelném fölé annak, hogy családom legyen. Hogy eddig még nincs, az nem rajtam múlott. Nem tudom, jó anya lennék-e, de szeretném már azt a szerepet is eljátszani. Az élet majd biztos megoldja. Trombola Anita Foto: Fehér Alexandra (A cikk bővebb változatát internetes oldalunkon, a www.magyarteatrum. hu címen olvashatják.)

Porogi Ádám a tékozló fiú szerepében

A Kaposvári Művészeti Egyetem végzős színész hallgatójaként a kecskeméti Katona József Színházban tölti gyakorlati évét Porogi Ádám. A budapesti származású fiatalember négy előadásban játszik az évadban, ezek közül A régi ház című Tormay Cécile-regény színpadi adaptációját november 10-én mutatták be a Kelemen László Kamaraszínházban. – Milyen szerepeket kaptál a gyakorlati évedre a kecskeméti színházban? – Az első bemutatóm a Bánk bán volt. Ebben egy kis szerepet, egy szolgát játszom, aki társával együtt Gertrudis felravatalozásával foglalkozik. Ez a két figura a rendező, Bagó Bertalan találmánya, tulajdonképpen a Hamlet sírásóira rímelnek. Ezt követte A régi ház című előadás Cseke Péter rendezésében, amelynek a közelmúltban volt a premierje. Decemberben kezdjük próbálni Az eltört korsó című Kleist-darabot. Szeretem Kleist-et, várom ezt a munkát. Az utolsó bemutatóm a Buborékok lesz Mohácsi János, kaposvári osztályfőnököm rendezésében. – A régi házban ifj. Ulwing Kristófot, a züllött fiatalt alakítod. Hogyan közelítetted meg a figurát?

– A régi ház egy német származású család története a XIX. századi Magyarországon. A történet szerint az édesapám, akit Dunai Tamás alakít, a reform nemzedék tagja, folya-

matosan épít és alkot, gyarapítja az országot. Én a fiaként a züllés útjára lépek és tönkreteszem a családot anyagilag. Ugyanaz történik itt is, mint Thomas Mann A Buddenbrook Zeck Juli és Porogi Ádám

ház című regényében: az egyik generáció megteremti, aztán a következő generáció – amelyik mindent megkap – feléli a vagyont, mivel soha nem tapasztalta meg, hogy milyen megdolgozni a jólétért. – Hogyan kapcsolódik a szerelem mindehhez? – Van egy alapvető konfliktus János Hubert, azaz az apa és Kristóf, a fia között. A darab idejében az apánk özvegyember, és ugyanabba a lányba szeret bele, mint én. A lány, Zsófi viszont inkább János Huberthez vonzódik, hiszen ő a vagyonos férfi, míg én a történet elején még kamasz vagyok. Ezt a csalódást nagyon nehezen viselem. Nem is tudom kiheverni, elragad az éjszaka, az alkohol, a kártya, a nők. – Milyen volt a közös munka Cseke Péter színházigazgatóval, a darab rendezőjével? – Nagyon fontos volt a bizalom, amit Cseke Péter igazgató úrtól kaptam már az első próbán. Egy színésznek az a legfontosabb, hogy tudjon próbálni – gátlások és görcsök nélkül. Ezt a lehetőséget tőle végig megkaptam. Idáig mindenből tudtam tanulni, izgalmasan telik a gyakorlati évem. – Eddigi színpadi munkásságod során – az egyetemi éveket is beleértve – milyen karaktereket alakítottál? – Általában értelmiségi figurák jutnak a rendezők eszébe rólam.

Ezt nyilván otthonról is hozza az ember: a szüleim tanárok, tehát óhatatlanul rám ragadtak mozdulatok, hangsúlyok, gondolkodásmódok. Nekem az a dolgom, hogy ezt a képet gazdagítsam, és megtaláljak magamban másféle attitűdöket is. Szóval újra és újra rájönni arra, hogy sokféle ember lakik bennünk; hogy nem azok vagyunk, akiknek hisszük magunkat, és nem is azok, akiknek látszunk. Ez kihívás, de ami nem kihívás, az nem is érdekel. Bera Linda

10.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. december

Nemzetiségi fesztivál Budapesten Ilyet még úgysem láttak!

Rusz Milán, a Magyarországi Szerb Színház ügyvezető igazgatója, a Turay Ida Színház művésze idén vehette át a magyar állam által adományozható legmagasabb kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, többek közt a magyarországi szerbek érdekeinek képviselete, és kulturális életük fellendítéséért folytatott áldozatos tevékenysége elismeréseként. Azóta is folyamatosan dolgozik színészként, igazgatóként, rendezőként, szervezőként egyaránt. Most a Nemzetiségi Színházi Fesztivál létrehozásán dolgozik, melynek egyik helyszíne a budapesti Nagymező u. 49. szám alatti Szerb Színház kamaraterme lesz. – Ablonczy László, a Nemzeti Színház akkori igazgatója 1993-ban

hívta életre a nemzetiségi fesztivált – nyilatkozta lapunknak Rusz Milán. – A magyarországi kisebbségi társulatok közül a bolgár, a szerb, a német, a horvát és a roma színház jelentkezett rá. Emlékszem, hogy Göncz Árpád akkori Köztársasági elnök is megtekintette szerb színházunk előadásában a Szentendrei Evangélium című passiójátékot. Megtiszteltetés volt a jelenléte és az érdeklődése. Az 1993-as első nemzetiségi fesztiválra rengetegen voltak kíváncsiak. Az érdeklődés és a siker nagy volt, ennek ellenére nem volt folytatása, nem tudom miért. Tíz év után élesztette újra Frigyesi András (a Budapesti Német Színház ügyvezető igazgató - rendezője), valamint Lásztity Péró, a Szerb Országos Önkormányzat elnöke, és 2003-ban már a Jordán Tamás által igazgatott Nemzeti Színház adott otthont neki.

Utána a Thália Színházban kaptunk helyet, ahol folyamatosan jelen tudnak lenni a különböző nemzetiségi előadások. Azóta már tizenhét különböző társulat, színház, profik és műkedvelők jelentkeztek produkcióikkal. Az idei nemzetiségi fesztivált december 11-e és 16-a között tartjuk a Magyarországi Szerb Színház kamaratermében, Budapesten, a Nagymező utca 49. szám alatt, illetve a Merlin Színházban, a Gerlóczy u. 4. szám alatt. Németül, horvátul, szerbül, görögül, szlovákul, magyarul és még különböző nyelveken kerülnek bemutatásra a produkciók. Olyan nagyszerű művészeket láthat a közönség, mint például Papadimitriu Athina, Petridisz Hrisztosz, Jónás Judit, Csemer Géza, Frigyesi András, Frank Ildikó, Várady Mária, Matoricz József, Vidákovics Szláven, Gabriella Hadzsikosztova. Szóval

színes repertoárral, jó darabokkal, többek közt Rideg Sándor: Indul a bakterház, Marius von Mayenburg: A csúnya, Arisztophanész: Akharnaibeliek, Nahapet Kucsak: Százegy hajren, Kovács László: Amíg másnak van felesége, Roma Római Musical című előadásokkal várjuk a szórakozni vágyó közönséget erre a két helyszínre. A Szerb Színházban minden előadás után vidám sörözgetés mellett vitatjuk meg a nézőkkel a látottakat és azt, hogy hol tart most a nemzetiségi színjátszás Magyarországon és mi lesz a sorsa, és talán még a tangóharmonika is előkerül a sarokból. A fesztivál mostani főszervezője Gergely László, a szarvasi szlovák nemzetiségi színház, a Cervinus Teátrum művészeti vezetője, a Magyarországi Nemzetiségi Színházi Szövetség elnöke. A Magyar Köztársaság Kormánya támogatja anyagilag

Pomádé király Varasdon Nagy sikerrel mutatkozott be a Veszprémi Petőfi Színház a Pomádé király új ruhája című gyermekoperával  nemrég Varasdon, a Nemzeti Színházban. A két teátrum között kialakuló nemzetközi kapcsolat tovább erősödik, jövőre a horvát társulat vendégeskedik majd a bakonyi meg yeszék helyen. A közönség hálás vastapssal jutalmazta a veszprémiek vendégjátékát. A produkció a látványvilágá-

A Régimódi történet lendvai sikere

Vastapssal jutalmazta a közönség a Veszprémi Petőfi Színház Régimódi történet című előadását novemberben Lendván. A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet hat magyar előadásból álló színházi sorozatot szervezett a határon túli városba. Ennek keretében láthatták az érdeklődők a veszprémi teátrum sikerdarabját, melyet 2009-ben mutattak be. Bajcsay Mária főszereplő vezetésével a Petőfi Színház társulata igazi katartikus élményt nyújtott a közönségnek. Hosszú percekig zúgott a taps a lendvai színházban, a nézők egyöntetű elismeréssel szóltak a produkcióról. Az előadást megtekintette Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, aki örült a darab jó fogadtatásának, s reményét fejezte ki, hogy a színház a jövőben is tovább tudja majd ápolni kapc solata it a határon túli színhá za k k a l, kulturális inté zményekkel. (-)

val, a remek zenéjével, koreográfiájával, az énekesi, színészi teljesítményével utat talált a gyermek és felnőtt nézőkhöz. A színházi élmény teljességét biztosította az is, hogy az előadás szövege horvát nyelven kivetítve olvasható volt a színpad felett. A közönség pedig mindemellett a veszprémi teátrum életébe is bepillanthatott az előtérbe kihelyezett fotó és makettkiállításnak köszönhetően. Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója örült annak, hogy sikeres volt a társulat horvátországi bemutatkozása. Mint mondta, pályázatában szerepelt a színház nemzetközi kapcsolatainak az erősítése, bővítése. Ennek eredményeként már Veszprémben vendégeskedhetett a marosvásárhelyi, a komárnói,

Vendégjátékok hava

a sepsiszentgyörgyi színház. Most pedig már megegyeztek a varasdi teátrum vezetőjével, hogy tavasszal a horvát színház érkezik Veszprémbe egy komédiával. – A varasdi kapcsolatfelvétel fontos állomása volt Magyarország uniós elnöksége idején a két köztársasági elnök találkozása. Egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg az együttműködés formába öntésének a lehetősége. Ezt a folyamatot segítette Frankovics Katalin, aki a horvát-magyar kulturális kapcsolatok lelkes mentora, s neki köszönhetően mutatkozhattunk be Varasdon. Úgy gondoltuk, hogy egy már kész, különleges produkciónkat hozzuk ide, amely alkalmas arra, hogy megszólítsa a felnőtt és gyermek közönséget is. A fogadtatást látva ezt sikerült is elérnünk – mond-

ezt a rendezvénysorozatot, fővédnökünk Dr. Latorcai Csaba a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára. Látogassanak el hozzánk, nem fogják megbánni! Ilyet még úgysem láttak! – és lovaghoz méltóan kezet csókolt Rusz Milán beszélgetésünk végén. Szabó Anikó

Gyümölcsözô horvátmagyar kulturális kapcsolatok ta Oberfrank Pál. Frankovics Katalin hozzáfűzte: szeretné a Varasdon élő magyar családokat jobban bevonni a kulturális kapcsolatok további szélesítésébe. Az együttműködés pedig nem csak színházi, hanem képzőművészeti területen is elindulhat. A Petőfi Színház varasdi előadását megtekintette Galambos Szilvia, a Veszprém Megyei Önkormányzat humánerőforrás bizottságának az elnöke, aki örömét fejezte ki, hogy a kultúra mindig kapocs, híd lehet két ország, két nép között és ezt erősítette a veszprémi társulat színvonalas, szórakoztató, értékes előadása Horvátországban. Reményei szerint ez a kapcsolat további gyümölcsöket terem majd. (-)

Úton a Jókai Színház

Vendégjátékok sorozatán van túl a Békés Megyei Jókai Színház társulata: novemberben a szlovákiai Révko­ Tarsoly Krisztina má­romban, a ro­ és Csomós Lajos má­niai Nagyszalontán és Kecskeméten is bemutatkozott a teátrum, és díjakkal érkezett haza a Vándorfesztiválról. Tavaly hatalmas sikerrel mutatták be Békéscsabán, Bengt Ahlfors Színházkomédia című darabját, Tege Antal rendezésében. Ahlfors darabja egy vidéki társulat hétköznapjaiba enged bepillantást – rendező és színész kapcsolata, egy előadás előkészületei – az alkotói válságtól egészen a magánéleti játszmákig felsorakoztatva az emberi kapcsolatokat. A „színház a színházban” típusú játékot három estén keresztül láthatta a Komáromi Jókai Szomor György és Nagy Anna

Bartus Gyula, Fehér Tímea és

Színház közönsége. Kovács Edit Ezután ismét egy határon túli településre indult a Jókai színház csapata, ezúttal Marvin Hamlisch és Neil Simon Kapj el! című musicaljét játszották Nagyszalontán. A Seregi Zoltán által színpadra állított előadást először a Szarvasi Vízi Színházban láthatta a közönség, majd novemberben Békéscsabán, az Ibsen Stúdiószínházban mutatták be a darabot, melyet egész évadban repertoáron tart a Jókai Színház. S még le sem pakolt a csapat, máris indult Kecskemétre, ahol immár negyedik alkalommal rendezték meg a vidéki színházak seregszemléjét, a Vándorfesztivált. Veszprém, Szolnok, Sopron, Debrecen, Győr és Kecskemét színházai mellett a békéscsabai teátrum Hamlisch és Simon romantikus zenés komédiájával mutatkozott be november 26án, mellyel a Legjobb előadás díját nyerte el. Szomor Györgyöt pedig a Legjobb férfi alakítás díjával jutalmazta a közönség-zsűri. T. S.

11.

Kszel Attila a győri Al Addinról Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. december

„Ha már nincs idôd fékezni, adj még több gázt!” A fent idézett Han Solo-tól (A Csillagok háborúja c. film ismert szereplője – a szerk.) származtatott idézettel indította Kszel Attila az Al Addin című mesejáték főpróbáját a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy termében. – Az Al Addin mesét te is írtad. Hogy rendezed Kszel Attila darabját? – Vannak vele problémáim rendezőként. Szerencsésebb volna, ha a második felvonás rövidebb lenne. Azt tanultam, hogy az írót tiszteletben kell tartani, ezért csak akkor állok ki egy-egy változtatás mellett rendezőként, ha az valóban fontos problémát old meg. Múltkoriban valaki azt javasolta egy vitás pontnál, kérdez-

Kszel Attila a főpróbán

zem meg az írót, mire azt feleltem: Sajnos nem tudom, három éve nem találkoztunk. Papp Gábor művészettörténésztől tanultam, hogy abban a pillanatban, ha egy alkotás megszületik, különválik az alkotójától. Önálló életre kel. – Mi kell ahhoz, hogy egy új színdarab színpadra kerülhessen? – Végtelenül nagy szerencse. Kellenek a korábbi darabok, amik jó pudingként kiállták az evés próbáját, és kell a bizalom a színház részéről. Ezt a bizalmat a színház korábbi vezetőjétől nem kaptam meg. Más volt az ízlésünk gyerekdarabokat illetően. Nem értettem egyet azzal az állásponttal, hogy gyerekdarabokat csak klasszikus módon szabad bemutatni. Véleményem szerint a vándortémákat nem kell feltétlenül a klasszikus normáknak megfeleltetni. Az én dolgaim, amiket feldolgozok, a Robin Hood, a Ludas Matyi, a Csizmás Kandúr, mind ilyenek, sokszor és sokféleképpen felbukkanó vándortémák. – Előfordul, hogy változtatsz a megírt szövegen? – Vannak olyan estek, mikor indokoltnak tartom. Posonyi Takács Laci, aki az egyik legfelkészültebb színész, eljött hozzám a próbakezdés előtt egy hónappal. Azt mondta, talált négy olyan mondatot, ami nem jó. Háromnál tökéletesen igaza volt. Megköszöntem, változtattam. Sok-

szor olvastam újra a szöveget, és rengeteget csiszoltam már rajta. Eredetileg a darab nagyszínpadi musical lett volna. A librettó már létezett, de nem készültek el hozzá a zenék. Mikor Forgács Péter a színház mostani igazgatója elolvasta, arra bíztatott, hogy csináljuk meg így, ne musicalesítsük, mert a világa van annyira izgalmas, hogy megáll a történet prózai színpadon. – A szöveg nagyon sűrű, milyen helyekről idézel? – A való világból mese világba kerül egy ember. Nem tudható, hogy ő kicsoda, de hozza a mesébe a mi világunkból ismert elemeket. Benjamin Franklint idéz, az Oidipus királyból is elénk kerül egy motívum… Azt szerettem volna mutatni, hogy ha egy ember idegen környezetbe kerül, akkor magával viszi környezetének meghatározó kulturális elemeit. Így keveredik Aladdin világa, Exupery 1944-es, háborús környezetével. Mikor a darabot írtam, még nem tudtuk biztosan, mi lett Exupery sorsa a valóságban, azóta kiderült, hogy egy német repülő lőtte őt le. Az én történetem szerint a pilóta belerepül egy mesébe és így vész nyoma. – Tanítasz ezzel a mesével? – Ki vagyok én ahhoz, hogy tanítsak? Én csak a figyelmet szeretném felhívni bizonyos tanításokra. – Kell bátorság ahhoz, hogy gyilkosságokról mesélj? – A keleti kultúrák meséiben, de a mi régi meséinkben is magától értetődő természetességgel beszélnek gyilkosságokról. Mintha meginnának egy pohár vizet. A mesemondó felelőssége nem az, hogy mit ad tovább, hanem, hogy mit nem. Azok-

Hóvirággal borítják be a gyerekek a Jókai Színházat

ban a gyerekfilmekben, rajzfilmek- ők voltak a repülés úttörői, nekik ben, amiket a tv ad, szinte konyhai köszönhető, hogy ma biztonsággal elemként jelenik meg a gyilkosság. repülhetünk. – Mi a célod ezzel a darabbal? Miközben senki nem kérdezi meg, – Nem csak szórakoztatni akahogy vajon jó-e ez így, tényleg tele kell pakolni a gyerekszobát játék- rok. Nekem nagyon gyanús mindig az a focista is, aki azt állítja, ki akarfegyverekkel? Hiszek abban, hogy a kultúra ja szolgálni csapatával a közönséget. felelős azért, hogy a társadalomban A foci egy játék, nem szolgálat, a fomilyen folyamatok indulnak el, cista ne szolgáljon, hanem játsszon! erősödnek föl, vagy gyengülnek el. Szerintem a színház is ilyen. A játék Ha nekem az a feladatom, hogy Jelenet az előadásból gyerekekhez szóljak, akkor emellett a dolog mellett nem szeretnék elmenni. – Mi a cím titkos jelentése? – Megkérdeztem egy arab embert, azt mondta: az „al addin” kifejezés azt jelenti, hogy imából való. Ez a darab ima Antoine de SaintExupéryért. Egy igazi hőst kerestem, olyan alakot a huszadik századból, akit nemcsak az agresszivitás tesz hőssé, háza. A klasszikusok helye az ágy hanem az is, hogyan állt ki a nem- melletti polcon van, anya olvassa zetéért, a művészetekért, hogyan fel este. Nem hiszem, hogy a nézőalkotott, hogyan élt és hogyan vál- nek készen kell megkapnia a teljes lalkozott olyan dolgokra, amit más történetet, tanulságot. Mi itt most sose tett meg. 1927-ben repülte át azt akarjuk, hogy kalandozzanak Lidbergh az óceánt Exupéryék már velünk a titokzatos mesevilágban. 1929-ben légipostát szerveztek Dél- Akik mernek… Pottyondy Nóra Amerikában és Afrikában. Sokan Fotó: Fehér Alexandra odavesztek közülük a Szaharában,

A tiszta, gyermeki szellem (folytatás az 1. oldalról)

Rácz Márton karmester, Kocsák Tibor zeneszerző, Miklós Tibor szövegíró és a gyerekek

Interaktív meseelôadás Békéscsabán

A Békés Megyei Jókai Színház mesejátékának, a Négy évszaknak akaratos kiskirálylánya a tél közepén hóvirágot akar, kihirdeti hát, megjutalmazza arannyal azt, aki megajándékozza őt a virággal. A kapzsi mostoha és lánya Ánját, az árva kislányt küldi ki szívtelenül a hóviharba virágot szedni. Egyedül persze nem sikerülne a szerencsétlen kislánynak legyőzni a természetet, segítségére sietnek az évszakok és átmenetileg tavaszt varázsolnak, hogy nyíljon ki a hóvirág. S ebben a pillanatban a nézőtéren kigyúlnak a fények, és több száz hóvirág emelkedik a magasba. Ezeket a rajzolt, festett, ragasztott, hímzett, fűzött csodákat mindmind azok a gyerekek készítik, akik ellátogatnak a Jókai színházba. Koleszár Bazil Péter rendező őket is bevonta a játékba: a Jókai színház hóvirágkészítő versenyt hirdetett, így a kis nézők saját ké-

szítésű hóvirágokkal segítenek továbbgörgetni az eseményeket. Ánja hatalmas kosár hóvirággal tér haza a hóviharból. A Jókai színház számára nem ismeretlen az effajta interaktív játék. A porondszínházi produkciókban – az Aida című musicalben és a Csínom Palkó etno-operettben – már több bátor vállalkozó léphetett a színpadra a nézőtér soraiból, s ebben az évadban is számíthat még meglepetésekre a közönség: a Csörte című előadásban is megmutathatják magukat a vállalkozó kedvűek. A gyerekek hóvirágaiból csodálatos kiállítást szervezett a Jókai színház, az előadássorozat végén pedig szakértő zsűri dönt a legszebbekről, melyek alkotóit értékes ajándékok várják majd karácsony előtt. T. S.

A bemutatót nagy siker koronázta meg. A Kiszely Nicolas, Lukács István, Mommertz Fanny, színpadon, a gyerekek és a művészek között meg- Nagy Emese, Nagyhajú Boglárka, Nedbalek Őrs, jelentek az alkotók is, Kocsák Tibor és Miklós Ti- Papp Benjamin, Papp Csaba, Polgár Kristóf, Rusvai Márton, Tóta Csaba, Török Anna Borbála. bor. Az est bensőségességét fotóriporterünk fotói Kocsák Tibor, zeneszerző: „Higgyétek el, sokszor láttam, hallottam már, hiszen az én gyerme- teszik átélhetővé. K. J kem is. De nagyon élveztem, új színeket, új tartalmakat fedeztem fel benne! Radó Denise beszél, mögötte Kautzky Armand a családjával, Gratulálok!" valamint Balázs Péter és Kiss József Álljon itt a szolnoki gyerekek névsora: a két Nyilas Misi: Kátai Máté, Szekeres Ferenc Gergő, Sanyika: Horváth Ábel, Gémes Barnabás, valamint a debreceni református kollégium diákjai: Abonyi Kata, Balogh Tamás Zsolt, Czakó Ádám, Eszteró Péter,  Hellenpach Viktor,

12.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. 2009.december augusztus

Mária főhadnagy a Turay Ida és a József Attila Színházban

A Turay Ida Színház a József Attila Színházzal közösen mutatta be november végén Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettjét. A főbb szereplők: Geszthy Veronika, Kállai Bori, Vadász Zsolt/Kiss Zoltán, Jankovits József, Teremi Trixi, Bozsó József, Benkóczy Zoltán, Csere László, Kokas László és Vanya Tímea. Bozsó József nem csak játszik benne, hanem rendezőként és koreográfusként is ő jegyzi az előadást. Hihetetlen energiák mozognak benne. A színházfolyosón alig bírtam utolérni. – Csak pár pillanatig rabolom az idődet! – mentegettem magam – Miért pont most tűztétek műsorra a Mária főhadnagyot? – Eddig is szerettem volna színre vinni, de túl sok benne a helyszín. Ez egy kőszínházban, mint a József Attila Színház nem akkora probléma, ugyanakkor egy utazó társulatnál, mint a Turay Ida Színház, nem utolsó szempont. Ebben a műben nem csak a szerelemnek, hanem a nemzeti érzésnek is nagy szerepe van. Ettől aktuális még most is. A magyar érzelmű Mária, hogy elkerülje egy osztrák arisztokratával kötendő frigyét, Jelenet a Mária főhadnagyból Geszthy Veronika és Vadász Zsolt

Bozsó József több szerepben

nemzetőr egyenruhát ölt, hogy így jusson a forradalomban égő Magyarországra. Felettesével, a szigorú Jancsó hadnaggyal viszont sokszor kerül konfliktushelyzetbe. Egy bálon Mária ismét nőnek öltözik, így ejtve rabul Jancsó hadnagy szívét, aki iránt ő sem közömbös. A történet persze boldog véget ér, nem úgy, mint a valódi Lebstück Mária életében. Mária segítségére siet unokanővére Antónia, aki Draskóczyba szerelmes. Draskóczy Kossuth alteregójának felel meg. A táncoskomikus páros sem hiányozhat az operettből. Ezt Teremi Trixi és jómagam játsszuk. – Játszani, rendezni, koreografálni, nem sok ez egy kicsit? – Igen, a koreográfiát is én jegyzem, bár nem így terveztük. Hábel Ferencet kértem fel, aki azonban egy porclevállás miatt kórházba került, így ezt is nekem kellett megcsinálni. Ezúton is köszönöm a tánckarnak a koncentrált munkát! A kiváló Váci Szimfonikus Zenekar Farkas Pál vezényletével kíséri az előadást. Ugyanakkor zeneileg nagyon sokat segítet-

tek nekem Bíró Attila és Bíró Péter karmesterek is. Csak egy hónap állt a rendelkezésünkre, de mindenki olyan fegyelmezetten és figyelemmel próbált, hogy le a kalappal előttük. Jelenet a Mária főhadnagyból Teremi Trixi és Bozsó József

Ha nem ezzel a vérprofi társulattal dolgozom, nem készültünk volna el. Ugyanez vonatkozik a műszakra, a József Attila Színház és a Turay Ida Színház csapatára egyaránt, hiszen ez egy közös produkció, amit november 18-19-20-án a Békés Megyei Jókai Színházban játszottunk, november 23-ától pedig a József Attila Színházban láthat a közönség. Méltán mondhatom, hogy országos siker útjára bocsájtottuk az előadást, hiszen hazánk kis- és nagyvárosaiban ugyanúgy mulathat rajta a közönség, mint a határon túli területeken élők, valamint ott leszünk a 2012-es Makói Operettfesztiválon is. Szóval a budapesti siker után utazni fogunk a Mária főhadnaggyal. – Jó utat! – kiáltottam utána, mert máris otthagyott, a színpadra pördült, hogy megnevettesse a közönséget. Shirley

Lebstück Mária, a valódi Mária fôhadnagy Lebstück Mária 1830. augusztus 5-én látta meg a napvilágot Zágrábban. A gazdag családba született Mária 13 éves korától Bécsben élt nagybátyjánál, Simonich Boldizsár császári ezredesnél. Mária az 1848-as bécsi forradalom kitörésekor férfiruhát öltött, és az egyetemi jogászcsapathoz csatlakozott, majd Magyarországra szökött. Számos csatában állt helyt. Hősiességéért hadnaggyá léptették elő. Később főhadnagy lett a Miklós-huszároknál. Csak egyszer pityeredett el, amikor szabadságot kért és ezért a hadügyminiszter megpirongatta. Kénytelen volt bevallani, hogy férjhez akar menni, amivel alaposan megdöbbentette a gyanútlan minisztert. A szabadságharc leverése után férjével az aradi börtönbe került. Ott szülte meg fiát, Jónák Pált. Férje meghalt a fogságban. Rokonai segítségével kiszabadult, de kiutasították Magyarországról. A száműzetés után Győrben telepedett le, és férjhez ment Pasche Gyula festőhöz, akinek halála után jött a szegénység és a nyomor. Mosónőként tengette életét, majd 1880-ban, megromlott egészsége miatt, fiához költözött Újpestre. 1892-ben halt meg. Sírja az ÚjpestiMegyeri temetőben domborul. Ez a valós története egy rendkívüli asszonynak. Nem csoda hát, hogy a

méltatlanul elfelejtett Lebstück Máriának, aki an�nyit tett és szenvedett a magyar haza szabadságáért, Huszka Jenő és Szilágyi László állított méltó emléket ezzel az operettel, így emelve őt a halhatatlanok közé. Huszka Jenő rábukkant Jókai Mór Vasárnapi Újságban írt 1892-es cikkére, melynek címe: „Jegyárusító honvéd” volt. „ Az 1848-49-es szabadságharc emlékeinek kiállításán a pénztárnál egy 48-as honvédfőhadnagy ült, egyenruhában, mellén a koszorús vitézségi renddel, fején a trikolor-rózsás csákó, napbarnított arcán se bajusz, se szakáll. Nos, ez a honvédtiszt Lebstück Mária volt, a szabadságharc egyik legendás, sokat szenvedett alakja.” – írta Jókai arról a hős asszonyról, aki mindenkitől elfeledve élt. Elmesélte a cikkben Mária hányattatott, küzdelmekkel teli életét. Huszka remek témát látott benne egy új operetthez és felkérte Szilágyi Lászlót a szöveg megírására. Szilágyi időközben meghalt, csak két felvonásig jutott. Fényes Szabolcs a befejezéshez Békeffy Istvánt és Kellér Dezsőt kérte fel. Részvétből egyikőjük neve sem szerepel a címlapon. Huszka Jenő és Szilágyi László Mária főhadnagyának az ősbemutatója 1942. szeptember 23-án volt az Operettszínházban.

w w w . l o g o m o t i v . h u

13. 12.

Félrelépni tilos!

Jól olvasta a kedves olvasó, nem fűrelépni, hanem félrelépni! Mindebből arra következtethet, hogy itt valami sikamlós, valószínűleg francia komédiát láthat, mely a házastársi csalafintaságról szól. Nyert! Kiss József rendező irányításával a célegyenesbe érkeztek a próbák, lapunk megjelentekor már az összpróbák zajlanak. A színészek nagy kedvvel és jókedvűen próbálnak, Kertész Marcella Anna, a minden lében kanál szobalány szerepében lubickol, Schnell Ádám (Bernard) a kikacsintgató férj bőrébe bújik, Radó Denise – Claude, a bájos feleség – egy ijedős szeretőt igyekszik megnyugtatni, a két kalandvágyó fiatal: az ijedős Robert (Barabás Botond), valamint a csinos, ám veszélyesen butácska Catherine, akit Molnár Nikolett alakít. Párizs, a Szerelmek Városa! A hetvenes évek boldog, színes nyüzsgése. S ebben az autódudálástól hangos városban él egy középkorú h á z a s p á r, Claude és Bernard egy gyönyörű lakásb a n ,

melynek ablakaiból a híres-nevezetes párizsi háztetőkre látni. Mindenük megvan, elégedetten, szépen élnek. Még egy mindenes is kiszolgálja őket. Ő Anna. Ám egy nap mindkettejük életébe beköszön az izgalom. Megpróbálni valami újat, megérezni, bírnak-e még a régi csáberővel, rakoncátlankodni, rosszalkodni! Hiszen franciák! Ám hiába a francia könnyedség, az elegancia, a báj, a charme, ha valaki kezdő a csalafintaság porondján. Márpedig mindketten azok… Egy hétvégén egyszerre elhatározzák, hogy felhozzák ifjú szeretőiket közös lakásukba. Mindketten biztosak benne, hogy a másik, és Anna vidékre utazott. Mindhárman – illetve mind az öten – visszatérnek a lakásba. Egyidőben… „Igazi, elementáris szórakozás vár a kedves nézőkre! Itt aztán szem nem marad szárazon! – így a rendező. – Igazi francia komédia, a hatvanas-hetvenes évek hangulatában. Szex (természetesen diszkréten és ízléssel), szerelem, hazudozás, félreértések, csiki-csuki helyzetkomikum, és nagyszerű színészek! Kell ennél több, ha ki akar kapcsolódni az ember?”

Magyar MagyarTeátrum Teátrum. A. AMagyar MagyarTeátrumi TeátrumiTársaság Társasághavilapja havilapja. 2009. augusztus . 2011. december

Békés Karácsonyi Ünnepeket kíván a Soproni Petôfi Színház minden kedves nézôjének és szeretetben, boldogságban gazdag Új Esztendôt! Örömmel és jókedvvel ûzzük el a 2012-es év gondjait! Találkozzunk jövôre is!

Bérletszünetes előadások Szolnokon! A szolnoki Szigligeti Színház december hónapban is bérletszünetes előadásokkal várja nézőit a nagyszínpadon. Határok nélkül – Szilveszteri Gála a Szigligeti Színházban  2011. december 31. 21.30 óra

Jézus Krisztus Szupersztár december  20. kedd   19 óra   december  21. szerda   19 óra   december  22. csütörtök 19 óra   december  23. péntek 19 óra   december  26. hétfő   19 óra   december  27. kedd   19 óra  

Imádok férjhez menni december  10. szombat   19 óra   december  13. kedd        19 óra  december  18. vasárnap 15 óra  december  28. szerda     19 óra ajanlo-61025x90525.qxd

Schnell Ádám és Radó Denise

2011.12.06.

Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi havilapra! Amennyiben 3000 forintért 10 hó­napra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor a postaköltséget levonva Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz, A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról: www.magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: [email protected] címen, vagy levelezőlapon, a következő címen: Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 1. Számoljon, hogy olvashasson! Csak 3000 forint. Megéri!

Decembertõl az újságosoknál!

9:13

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. december Szomor György, Katkó Ferenc és Gerner Csaba

Egy örök érvényű mű, musical formában is Monte Cirsto grófja Budapesten

Vannak olyan művek, amelyeket szinte minden módon feldolgoztak már. Ezek közé tartozik Dumas klasszikus regénye a Monte Cristo grófja. A romantikus történet, mely mindenki fantáziáját megmozgatja, és minden érző szívet alaposan megdobogtat, ragyogó alapul szolgált egy musical megírásához is. A zenés darabot, melyet nemrég mutattak be a Békés Megyei Jókai Színházban, most a főváros közönsége is megtekinthette. Az előadás helyszínének a nemrégiben megnyílt Ram-ot, a Radnóti Művelődési Központot választották. A zsúfolásig megtelt nézőtéren, neves rendezőket, színészeket is láttunk, ami bizonyítja, hogy nemcsak a nagyközönségnek szereztek örömet a darab pesti bemutatásával, de a szakma is kíváncsi volt az új musicalre.

Maga a történet sokak számára ismert, de azért frissítésképpen néhány szóban felelevenítjük. A fiatal Dantest (Gulyás Attila) esküvője napján egykori barátja, Fernand (Csomós Lajos) feljelentése alapján elhurcolják. A feljelentés oka, hogy mindketten ugyanabba a nőbe, Mercedesbe (Gubik Petra) szerelmesek, és Fernand másképpen nem nyerhetné el a lány kezét. Fernand alantas terveit segíti Danglars (Bartus Gyula) aki haragszik Dantesre, mert az megelőzte őt a hajóskapitányi kinevezésben. A korrupt főügyész (Vasvári Csaba) hősünket várfogságra ítéli, ahonnan nincs szabadulás. Dantes azonban a börtönben összebarátkozik Farré abbéval (Szőke Pál), aki elárulja neki, hogyan szökhet meg If várából. Sőt gazdaggá is teszi

azzal, hogy rábízza titkos helyen lévő kincseit. A pap halála után megszökik a rab, Dantes, aki álruhában, már, mint Monte Cristo grófja (Szomor György) lép újra színre, hogy három kalóz segítségével (Katkó Ferenc, Lapis Erika és Gerner Csaba) bosszút álljon az ellene elkövetett ármánykodásért. Dumas (Vastag Csaba) a könyv szerzője is megjelenik a színpadon segítve a történet megértését. A kalandos és fordulatos cselekményben minden megvan, ami egy élvezetes előadás sikerét biztosíthatja. Cselszövés, ármány, igazságtalanság, szerelem, barátság, bosszúállás, és a feszültségek oldására némi humor. Ezeket az érzelmeket kellett a Pozsgai Zsolt és Szomor György szerzőpárosnak zenei betétekkel hitelesen alátámasztani. Némely dal reméljük a közönség kedvencévé is válik, és rádióban tévécsatornákon is hallhatjuk majd a későbbiekben. Az ismertségüket és megkedvelésüket elősegíti az is, hogy a musical zenei anyaga, már cd-n megvásárolható volt az előadás alatt. Szomor György alaposan kivet-

A kikiáltó hallgat

SETÉT LAJOS: …„Az a gyáva Ki, amit érez, elrejti magába, És ami benne gyönge, emberi, A másiknak föltárni nem meri.” (Heltai Jenô: A néma levente) A színpadon túldimenzionált bohócfejek és egy pad, a távolban óriáskerék. Félreeső zugot látunk, nem messze innen azonban szól a zene, folyik a mulatság. (Díszlet: Iványi Árpád) A körhintáról jövet esik a közönség elé két ágrólszakadt cselédlány, utánuk hadonászva érkezik a féltékeny Muskátné – fess, de már hervadó kör­hinta­tulaj­donos, egyben érző szívű amazon –,

aki Zeller Júlia mindenes cselédben meglátja a végzetes vetélytársat és most mindörökre el akarja kergetni a körhintája, de még inkább körhintás legénye, Liliom közeléből. Jól működnek az ösztönei, csak nem elég jól, mert bár látja, mégiscsak lebecsüli a veszélyt. Miután a hölgyek közé toppan a teremtés koronája, a Liliom művésznéven Mus­k át­né körhintájára közönséget csalogató Závoczki Endre (az anyja után), öt perc sem telik be-

Barabás Botond és Gombos Judit

lé és eldől az érte folyó harc. Zeller Júlia, a hallgatag mindenes kiütéssel győz, pedig semmit sem csinál. Minden lány imádja a körhinta peckes királyát, miért pont Julika ne lenne oda érte, de sem Muskátné, sem Julika barátnője Marika nem értik, mit eszik Liliom Julikán, akit alig ismer? Miért dobja oda éppen érte ligeti karrierjét? A Liliomot és újdonsült párját igazoltató rendőrök viszont azt nem értik, miért ül Julika oly eltökélten maga elé nézve Liliom mellett, ahelyett, hogy fejvesztve menekülne a szolgálólányok kifosztója elől. Csak a közönség sejti, hogy itt a nagy titok, amiért – ezt még egy ligeti kiki-

te részét a musical Szomor György sikeréből. SzerzőFotók: A-team ként, színészként, és rendezőként is, mert a rendezés alkotó feladatát is magára vállalta. A tűzakrobaták ritkán látható produkciói, a színpadi tér teljes kihasználása, a vizuális effektekre építés, hol lélegzetelállítóan izgalmas, hol szemet gyönyörködtetően látványos előadást biztosított. Az érdekes vetített képek, a kifeszített hatalmas vásznak rendkívül egyedivé tették a darabot. Mivel az egyik jelenet karneváli forgatagban játszódott, minden néző talált a székénél egy kis álarcot. Ezt felvéve egyrészt interaktívan bekapcsolódhattak a színpadon történtekbe, másrészt hazavive még sokáig őrizhetik otthon, mintegy a remek előadás tárgyiasult emlékeként. A kerettörténet, a romantikus regény, színpadi zenés átirata természetesen más élvezetet nyújtott,

mint a könyv elolvasása, de biztosak vagyunk benne, senkinek nem okozott csalódást a vidéki színház vendégjátéka. Fontos volt, hogy a zene és a színpadi játék által eljutottunk egy csodálatos hangulatba, mely egyszerre volt felemelő, és magával ragadó, szórakoztató és elgondolkodtató. Amit kaptunk, azt nevezik úgy, hogy színházi élmény. Tölgyesi Tibor

áltó is tudja – élni és halni érdemes. Kár, hogy Liliomnak egyik sem az erőssége. A félreeső zug a ligetben rossz ómen számára. Kikerül az élet közepéből és ezentúl csak kukucskálhat más dimenziók – Bécs vagy a mennyország – felé. Élete a Bécsbe vivő sínek mentén végződik, mert ha már nem lehet művész, inkább tolvaj lenne, mint házmester, de rablógyilkolásban csődöt mond. Halálában nem jut tovább a mennyország várótermén és a tisztítótűzön. Legnagyobb fegyverei: verbális tehetsége és motollagyorsaságú nyelve csak a káprázat világában, a körhintán működnek. A szavak embere zavarba jön, mellébeszél, sőt veri a feleségét, ha igaz szívből kell megszólalnia, mert ugyanúgy szégyelli magát, mint Julika, aki a biztonság kedvéért az ellenkezőjét mondja annak, amit érez. Rövid közös életük folytatásos kommunikációs katasztrófa. A szemérmességből (illetve Setét Lajos szerint gyávaságból, lásd fent) fakadó félreértések Liliom öngyilkosságához vezetnek. És mivel a módszer ilyen jól beválik, Liliom 16 év gyehenna után változatlanul ragaszkodik hozzá, úgyhogy holtában őszinte szavak helyett inkább a lánya kezére is rácsap egy jó nagyot. A varázslat azonban öröklődik. A kislány is a szívével lát, mint annak idején, a körhintán a szülei és az ütésből ugyanúgy csak a simogatást érzi meg, ahogy régen az anyja. Kiss József rendezésében Barabás Botond Závoczkija kívül-belül színes egyéniség, de Julika, akit Molnár Nikolett alakít keresetlen átéléssel, mégsem ezért vagy bármilyen más konkrét tulajdonságáért adja fel

állását és tart ki férje mellett a legnagyobb nehézségek között. Rajta az látszik, amit végzetnek, sorsnak, elrendelésnek hívnak, ami nem tűr ellentmondást vagy kibúvót, viszont szegénységet, gorombaságot és verést igen. Ő Liliomot szereti mindhalálig. Ez az, amit Liliom meglát benne, ami megejti és amit – a saját kezdetleges eszközeivel – megpróbál viszonozni. A rendezés és a két színész érdeme, hogy ez a szerelem torokszorító, mint egy természeti csapás. A további szereplők: barátnő, szállásadó, volt szerető, asztalos, rendőrök, orvos – úgy figyelik az eseményeket, mint a görög tragédiák kórusai. Bármennyire szeretnének, nem tudnak beavatkozni, csak kommentálni. Fejcsóválva, hitetlenkedve, köpködve, amíg Liliom él, megkönnyebbülten, amikor meghalt. Julika lencsibabaszemű, örökké csacsogó barátnője, Marika viszont megtalálja a hosszú életre szóló családi boldogságot a kissé esetlen, ám annál szorgalmasabb Beifeld Hugó oldalán. Jankovics Anna és Mészáros István lubickolnak a rendhagyó álompár szerepében, fergeteges felüdülést nyújtva a Liliom és Julika pokolraszállásától elcsigázott nézőknek. Ők négyen nem ellentétei, hanem kiegészítői egymásnak, mint ahogy a többiek pontosan kidolgozott portréi is a szereplőket és történeteiket tekintve nagyon heterogén, stílusában mégis az egységes összképet gazdagítják. Molnár Ferenc és a szolnoki előadás alkotói észrevétlenül emelik szereplőiket és közönségüket a realizmus talajáról metafizikai magaslatokba. A biztonsági öveket kérjük bekapcsolni. Szabó Csilla

14.

15.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. december

A lényeg: az örök emberi December 11-edikén mutatja be a debreceni Csokonai Színház a Szegedi Szabadtéri Játékokkal közös produkcióban Szarka Tamás MÁRIA című új magyar musicaljét a debreceni Főnix Csarnokban. Keresztelő János anyjának, Erzsébetnek a szerepét Pápai Erika játssza. A Jászai-díjas művésznővel a próbaidőszakban beszélgettünk. – Hogyan tudja megőrizni magában a színész, hogy ne csak egy soron következő szerepként éljen meg egy új produkciót, hanem úgy tekintsen rá, mint valami felfedeznivalóra? – Az ember mindig arra vágyik, hogy felfedezzen, hogy új emberekkel találkozzon. Persze mindenkinek máshogy alakul a pályája. Ez talán viccesen hangzik, de egy beszorított budapesti színházi létben, amely beszippantja az embert, nem feltétlenül találkozol olyan emberekkel, akikkel szeretnél. Én ezért mentem el szabadúszónak. Fontos volt számomra, hogy kiszálljak ebből a zárt közegből, ahol telnek az évek, és közben elhasználnak engem. Egy társulati lét akkor jó, ha épít, ha együtt tudsz gondolkodni a többiekkel. Én viszont nem találtam olyan társulatot, amelyben vállalhattam volna önmagam, amelyben fontos lett volna, hogy én milyen vagyok, én mit akarok. Persze borzasztó nehéz az, amikor kihúzzák alólad a színházat és egyedül szaladgálsz a világban. De még mindig azt mondom, hogy sokkal jobb nekem ez a szabadúszó lét. – Milyen színházi közegben tudná otthon érezni magát? – Ahol tehetséges emberek vannak; van egy tehetséges vezető, és olyan rendezők, akikre fel lehet nézni emberileg, szakmailag, mindenféle szempontból. Persze bonyolultabb ez, mert itt van ugye az én személyiségem is. Most például nagyon jó érzés volt a próbán azt látni, hogy a fiúk szabadon, merészen, okosan beszélnek – és ahogy Vidnyánszky Attila ezt hallgatja, beépíti, ahogyan elkezdenek együttgondolkodni – méghozzá mélyen, a lényegről. Tetszik, hogy megint sűrű energiájú embereket látok. Ez már hihetetlenül hiányzott… – Szarka Tamással korábban is

Pápai Erika (Erzsébet) és Újhelyi Kinga (Mária) a musical próbáján

Beszélgetés Pápai Erikával

dolgozott együtt. Látta hogyan készült a Mária? – Nagyon is. Amikor Kaszás Attiláról készítettem a cd-t, kerestem meg a Ghymes együttest. Nem sokat tudtunk még egymásról, iszonyú bonyolultan találtam rájuk, egy néptáncos barátnőmön keresztül. De azt akartam, hogy együtt csináljuk meg az emléklemezt. És így kezdődtek a közös munkák. 2007-ben, a Mendika című lemezük bemutatókoncertjére Tamás felkért, hogy mondjam el a számokat összekötő verseket. Izgalmas volt kijönni a Papp László Arénában egy koncerthangulat kellős közepén egyedül, és elkezdeni a Szálláskereső Mária történetét. Ez valami vadonatúj műfaj volt: Ghymes-zene, improvizáció és ez a gyönyörű történet a számok között. Tamás azt kérte, találjam meg a balladisztikus formáját hangban, hangszínben… – A mai kultúrában szocializálódott emberek többnyire nem ismerik a balladák, a népi apokrifek kultúráját. Ezt átemelni, és új módon megfogalmazni, az óriási… …bátorság. Tamás részéről bátorság, nekem pedig nagy kihívás volt. Valójában ez a ballada az ősváltozata a mostani darabnak. Beszéltem az egyik próbán arról a két gondolatról, ami engem a legjobban megráz benne: az egyik, hogy Mária mint ember jelenik meg – akiben felmerül a kétely, hogy megtarthatja-e a gyermeket. Ebbe belereszketsz. De Jézus és Mária ember is volt, és ha ezt meglátod, akkor értesz meg mindent. A lényeg: az örök emberi. Szarka Tamást azért is szeretem, mert valami egészen más gondolkodásmódot képvisel, van benne valami meghökkentően üdítő. A másik felkavaró a darabban maga a szülés. A szülés folyamata, fájdalma bele van írva, és engem ez lenyűgöz. Amikor annak idején a Szálláskereső Máriát előadtam – akkor már megvolt a kisfiam –, a vajúdásra építettem fel, merthogy úgy van megírva. Többen mondták, némi szemrehányással, hogy úgy mondtam, mint egy nő – „nem lehet, hogy Mária úgy szüljön, mint egy földi nő”. Pedig benne az

isteni és az emberi találkozik. Azért is csinálunk színházat, hogy a tabukat próbáljuk nyitogatni a magunk módján. – A mostani előadásban Erzsébet az, aki biztos abban, hogy a gyermeket meg kell tartani, Mária meg bizonytalan. Ezt hogyan fogalmazza meg saját maga számára? – Erzsébet megérzi a sugárzást. Nemcsak arról van itt szó, hogy ő az élet mellett szavaz, hanem azt is megérzi, hogy ez valami más. Keresztelő Szent Jánossal várandós, van egy kiválasztottság-érzése, a szentség érzése. A természetes női gondolkodás mellett muszáj belevinni a jelenetbe egy misztikus ráérzést, valamit, amitől tudom, hogy annak a gyermeknek meg kell születnie. – Ön szerint összeegyeztethető-e, és ha igen, milyen módon, egy hívő ember létezése a színházi munkával. – A színház szakrális hely, ugyanúgy, mint a templom. Egy színész pontosan ugyanazt a munkát végzi, amit egy pap. Abban az esetben persze, ha hiszünk a színész valódi feladatában. Ha még mindig abban hiszünk, amiért az ember ezt a pályát – jó esetben – elkezdte. A színház, a művészet gondolatokat közöl az érzelmeken és az intellektusukon keresztül. Közvetít. Ugyanaz a lényege, mint ami az egyházé. Az egyházé, és nem a vallásé. Én katolikus vagyok, anyukám evangélikus. Sokat dolgoztam a Katolikus Rádióban, de mégis azt gondolom, hogy az egyház olyan, mint egy állam, nyilván szükség van rá, de a vallás az én személyes ügyem… – Kevés olyan hely maradt, ahol a színházat a maga komolyságában, transzcendens közvetítőként fogják fel. Ez megváltoztatható? – Nem vagyok politikus. Látom, hogy merre tart a világ, megpróbálok lépést tartani vele, a globalizáció megállíthatatlan. Egyetlen dologban hiszek: a személyes életben. Semmi mást nem tudok felmutatni, csak amit a környezetemben meg tudok tenni: én hogyan élem az életem. Nemcsak a családra gondolok; a szakmámhoz, a mindenséghez való viszonyomra. Ha felmegyek a színpadra,

mit tudok kifejezni, hány embernek tudok segíteni. Mint ahogy vannak intézmények, ahol létre tudnak jönni csodák, ahol mindig egy komoly formátumot, egy elkötelezett embert találsz a háttérben. Pontosan tudom, miért nem vagyok hajlandó vezető, heródesi pozícióba kerülni. És mindez Erzsébethez is kapcsolódik, ismét. Igen, Erzsébet is a maga példáját mutatja fel: „én megszülöm a gyerekemet”. Harminckilenc éves voltam, amikor a fiam született. Gyönyörű, hogy akkor kellett megszületnie, akkor volt minden együtt… és úgy jött, mint egy áldás. Az önmagamért való lét értelmetlensége vitt el a gyermekem születéséig. „Hazamész, és miért, kinek? Eljátszol még néhány szerepet? Na és? Mi vagy te, ki vagy te ebben a világban?” Iszonyatosan megrázó élmény volt és borzasztó nagy ajándék a gyermekem születése. Az, hogy ez velem megtörténhetett. Rám bíztak valakit – ez kristálytiszta érzés volt a szülőszobában. Attól még, hogy én szültem, ő független lény. És visszatérve a személyes példa fontosságához: ha nekem van egy belső értékrendem, amelyhez ragaszkodom, kinek tudom átadni? A gyerekemnek. – Mi marad egy színész után?

– Nem sok. Nem tudunk az örökkévalóságnak alkotni. Végül is egy író után mi marad? Néhány könyv. Egyébként épp ezért csinálom a Mezei Mária-estemet. Nagyon hasonló dolgokat éltem meg, mint ő. Ez nekem terápia. Megkeresnek olykor rajongók, mondván, hallottak évekkel ezelőtt szavalni, énekelni, és soha nem felejtik el. Valami biztosan történt akkor, a lényem legmélyéből adtam ki valamit, és az megmarad bennük egy életen át. Ennyi marad. – Egy nyom az emberek szívében… Hallottam valahol, hogy Szent Ferencnek volt egy követője, aki mielőtt szerzetes lett, vándorszínész volt. Nem tudott igazán elmélyülni a vallás dolgaiban, de égő szívvel és lelkülettel követte a közösséget, időnként azonban eltűnt. Szent Ferenc egyszer megleste, és azt látta, hogy fejen áll, cigánykerekezik. Megütközve kérdi tőle, mit csinál. „Ne haragudj, Ferenc testvér, nekem nem adott túl sok tehetséget az Isten, én ezt tudom, én így imádkozom.” – Ez gyönyörű – akkor én fejen állok és cigánykerekezem. Kozma András Címlapfotó: Felvégi Andrea Próbafotó: Máthé András

Jézus Karácsonya A szolnoki Szigligeti Színház karácsonyi meglepetést nyújt

át hűséges közönségének. Felújítja, és hat alkalommal újra műsorra tűzi a nagy sikerű Jézus Krisztus Szupersztár című musicalt, Dolhai Attilával és Bot Gáborral a címszerepben! A társulat nagy szeretettel és hittel készül a publikummal való újabb, az ünnepek ölelésében igazán meghitté váló találkozásra. (-)

16.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. december A Soproni Petőfi Színház november 19-én mutatta be a „Sopron Orfeum“ című vidám, zenés, kabaré összeállítását Böhm György rendezésében a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban. Cirkuszt és kenyeret a népnek, vallották a régi rómaiak! Ha kenyérrel nem is, de felhőtlen szórakozással igen csak jól lakatja a közönséget az új soproni produkció, melyben Pásztor Erzsi mellett Csere László, Kurkó József, Sövegjártó Áron, Nyírő Bea és Simon Andrea fakasztja hangos nevetésre a közönséget. A zongoránál az előadás zenei vezetője, a kíváló zongorista, Bíró Péter ül. Vidámságra szükségünk van, s amíg nevetni tudunk, nincs nagy baj! A szívből jövő kacagás gyógyít és felfrissít s erre mindenkinek nagy szüksége van, főleg ebben a nagyon nehéz, problémákkal teli időben. Ezért

is tűzte műsorára a soproni Petőfi Színház a Molnár Ferenc, Tabi László, Rejtő Jenő, László Miklós, Kőváry Gyula, Kocsmáros György és Lőrincz Miklós jeleneteiből összeállított Sopron Orfeumot. Pásztor Erzsit Camus: Félreértés című drámájában láthatta utoljára a soproni közönség, ami komoly, megfeszített munkát igényelt a művésznőtől. A Sopron Orfeum azonban egy egészen más színészi játékot igényel tőle. Miért nehezebb ebben a „könnyű” műfajú előadásban játszania? – kérdeztük a színésznőtől. – Én majdnem minden jelenetben benne vagyok. Tehát az előadáson belül estéről estére több figurát kell megtestesítenem. Addig volt

Sopron Orfeum Pásztor Erzsi szereti

nehéz, amíg rá nem találtam a karakterek ízére a különböző jelenetekben. Most már ez egy üde kirándulás a számomra, jókedve lesz tőle az embernek akkor is ha játssza, akkor is ha nézi. Ha elrontok valamit, akkor megőrülök, sokkal dü-

zeket is. Amíg egy összefüggő színdarabon belül van múltad, jelened és jövőd, ebben az csak percek állnak a habos süteményt előadásban rendelkezésére a színésznek, hösebb tudok lenni magamra, hogy életre keltse a különbömint egy drámában, ahol van ző szerepeket. A húszas-harmég javítási lehetőségem az mincas évek tüneményes jeelőadás folyamán, itt viszont leneteinek az összeállítása ez, nincs. Percek alatt kell egyik sok zenével és ismert slágerrel figura bőréből a másikba búj- fűszerezve. Kedves, megszoni. Gyorsan kell váltani a sze- kott régi dalok csendülnek repeket, mint ahogy a jelme- fel, amiket nagyon szeret a közönség. – Ön is énekel benne? – Hát persze. A Habos süteményt! – nevet fel Pásztor Erzsi. – Hiába ismertem a dalt, amit hajdanán Kiss Manyi énekelt évtizedeken át, egy része ismeretlen volt a számomra, mert azt soha nem lehetett tőle hallani. Én ezt Jelenet az előadásból is eléneklem, mert

úgy van felépítve az előadás, hogy teljes terjedelmében elhangzik a szám, miközben a kollégáim, mint az őrült öltöznek át a következő jelenetre. Ha látnád, mi folyik ilyenkor a színfalak mögött! Na, hát az is kacagás! Visszatérve Kiss Manyihoz, vele ellentétben én egy egészen más megközelítésből adom elő a dalt. A műsorban játszó kollégáim mind remek hanggal vannak megáldva, kitűnően énekelnek, azért remélem én is elcsusszanok közöttük! – néz rám huncutul, mosolygó szemekkel. – Van valami „szertartása” színpadra lépés előtt? – Igen. Keresztet vetek. Egyébként nagyon sok színésznek van. Emlékszem Feleki Kamillkára, aki a jobb kezén mind az öt ujját megfújta külön-külön. Háromszor végezte el ezt a műveletet, mielőtt színpadra lépett. Szaan

Újra Szilveszteri Színház támogat Jótékony gála Gála Szolnokról! két várpalotai Zalaegerszegen családot Lugosi Claudia, Lőrincz Judit és a tánckar

A Veszprémi Petőfi Színház a Chioggiai csetepaté című komédia nyilvános főpróbájának teljes bevételét két bajba került várpalotai családnak ajánlja fel.

A szolnoki Szigligeti Színház immár ötödik alkalommal rendezi meg – a világ magyarsága körében méltán nagy sikerű – Szilveszteri Gáláját. Balázs Péter igazgató, a Gála megálmodója és rendezője levelet írt Önökhöz. Tisztelt Nagyérdemű Közönség! 2007. december 31. több más mellett, rendkívüli esemény volt a Szigligeti Színház életében. Ugyanis akkor vette a bátorságot a színház igazgatója, hogy a szilveszteri gálaestet felkínálja egy országos TV-csatornának! A szerződés létrejött, és azóta évről-évre megújul hazánk nézői és a világ legtávolibb sarkában élő honfitársaink kívánalmára. Dicsőség és öröm ez színházunknak, városunknak, az alkotóknak, a közreműködőknek s nem utolsósorban, nekem is! És, ötödszörre, tovább lépünk! A megújult MTV1 a

szolnoki gálát tűzte műsorára, szilveszter estéjére! Legyen jelen e kivételes alkalomkor! S ha a férőhelyek korlátozott száma miatt már nem jut helyhez a színházban – amit végtelenül sajnálnék –, a karosszék mellé készített pezsgővel, lélekben közösen ünnepeljük, odaadó munkánk nyomán, a megérdemelt boldogabb idők eljövetelét! Szeretettel várja Önöket az egész társulat és Balázs Péter színész, a Szigligeti Színház igazgatója!   A Gálán fellépnek többek között: Bot Gábor, Füredi Nikolett, Kalapács József, Kálmán György, Koós Réka, Mécs Károly, Molnár László (Győri Nemzeti Színház), Nyári Zoltán, Sáfár Mónika, Szombathy Gyula, Tahi Tóth László, valamint a Szigligeti Színház társulata. (-)

Egy elektromos zárlat miatt négy hete leégett  a település külterületén található Baglyas-hegyen fekvő kisház felső szintje, az ingatlan lakhatatlanná vált. Fedél nélkül maradt a három gyermekét egyedül nevelő fiatalasszony, Lájer Szilvia. Hiába az akarat és a segítő szomszédok, pénz és építőanyag híján egyedül nem birkóznak meg a nagy feladattal, hogy mielőbb újból lakhatóvá váljon a házuk. Rengetegen próbálják támogatni  a bajba jutott családot, a segítőkhöz  a Veszprémi Petőfi Színház is csatlakozott. Mindemellett a társulat szeretne segíteni a szintén Várpalotán élő Gyurgyik családnak, akiknek négy éves kislányuknak,  Andinak, neuroblastomája van,  ez az úgynevezett szimpatikus idegrendszer rosszindulatú daganata. Ez a betegség egy az egész testet behálózó, jellemzően kisgyermekkori daganatos elváltozás. A négy éve tartó megpróbáltatások alatt a szülők munkájukat is elveszítették, rezsitartozásuk meghaladja a hatszázezer forintot,  most a kilakoltatástól kell rettegniük. A Veszprémi Petőfi Színház a két családon azzal szeretne segíteni, hogy december 8-án, a Chioggiai csetepaté című komédia nyilvános főpróbájára 2500 forinttól 10.000 forintig bocsát ki jegyeket és az így befolyt összeget a bajba jutottaknak adja át. (-)

Impresszum: Magyar Teátrum – színházi havilap, Online: www.magyarteatrum.hu – Alapította a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1053 Budapest, Királyi Pál u. 18. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Kiadja a Magyar Teátrum Kft. Felelős kiadó a Kft. ügyvezetője. – Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba, Andrássy út 3. Telefon: 06 (20) 390-5566, Olvasói e-mail: [email protected] – Főszerkesztő: Fekete Péter – Lapszerkesztő: Józsa Mihály – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Korrektor: Komlósi Katalin – Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: adat@magyarteatrum. hu – Előfizetés-megrendelés e-mail: [email protected] – Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetéses terjesztés: Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: [email protected] – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9701 Szombathely, Dózsa György u. 11. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511-350, e-mail: [email protected] – DTP: Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Ügyvezető igazgató: Szammer István – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

Dobra Mária és Bajcsay Mária

Idén a zalaegerszegi Koraszülöttmentő és Gyermekintenzív Alapítvány javára rendezett jótékonysági estet a Hevesi Sándor Színház, neves művészek közreműködésével. Tavaly a Szent Család Óvoda, idén pedig a koraszülöttmentő alapítvány javára szervezett jótékonysági estet a színház. A gálaműsor megnyitóján Besenczi Árpád színházigazgató megköszönte a közreműködőknek, a támogatóknak és a rendezvény védnökeinek, hogy segítik a beteg gyerekekért folytatott küzdelmet. A Koraszülöttmentő és Gyermekintenzív Alapítvány a súlyos és életveszélyes állapotban lévő koraszülöttek mentési körülményeinek javítását tűzte ki célul a Zala Megyei Kórház ellátási területén, valamint a csecsemők és gyermekek Egerszegen folyó intenzív ellátásának és rehabilitációjáBerecz András nak fejlesztését. Az alapítványnak szerepe volt abban, hogy tavaly Zalában volt a legalacsonyabb a csecsemőhalálozás, míg bő két évtizede még itt mutatta a legszomorúbb képet ez a statisztika. A dr. Gárdos László osztályvezető főorvos által létrehozott alapítvány további eszközfejlesztéseihez a gála minden nézője, fellépője és munkatársa hozzájárult. A színpadon olyan neves művészek váltották egymást, mint Bodrogi Gyula, Koltai Róbert, Berecz András, Kaszás Géza,  Csuja Imre, Laklóth Aladár és Ákos. Felléptek az egerszegi színház művészei is, továbbá a Gála Társastánc Klub és a George Smoog Zenekar. A házigazda Besenczi Árpád, a színház igazgatója volt, a konferanszié feladatait Farkas Ignác töltötte be, az est rendezője Sztarenki Pál, a színház művészeti vezetője volt. A bevételek mellett dr. Gárdos László sokkal fontosabbnak nevezte azt az  összefogást, amely megnyilvánult a gálaesten.

Támogatónk: