Dr. Bíró Endre:
Gyermeki anyagi jogok I. A gyermeki jogok fogalma és helye a jogági struktúrában A gyermeki jogok külön absztrakciós szintet képeznek a jogági struktúrában. Egyfelől a gyermeki jogok nem azonosak az emberi-állampolgári jogok gyermekekre vonatkoztatásával (szűkebb, tágabb és más körűek a gyermeki jogok, mint az emberiállampolgári jogok); másfelől nem azonosak a gyerekekre vonatkozó jogok összességével sem. (Nem minden jogág gyerek-jogalanyra is alkalmazandó szabályai gyermeki jogok!) Gyermeki jogok a „gyermek”-absztrakciójú jogalanyra megalkotott jogok rendszere, összessége. A gyermeki jogokba csak azok a jogi normák és azok a jogi rendelkezések tartoznak, amelynek az alanya „a gyermek”. (A Gyermek Jogairól szóló Egyezmény kihirdetéséről rendelkező 1991. évi LXIV. törvény szerint gyermek: a tizennyolcadik évét be nem töltött személy.) Ebben a felfogásban a jognak vannak a „gyermeknél” magasabb szintű absztrakciós normái az emberi-állampolgári jogok körében („az ember”, „az állampolgár”, „a személy” jogai), amely normák a gyermeki jogok tartalmi kereteit is meghatározzák. S vannak a jogi normák absztrakciós struktúrájában a gyermeki jogok mellett vagy alatt elhelyezkedő, más szintű jogágak és jogi normák, amelyekben meg kell jelennie ezeknek a magasabb absztrakciójú gyermeki jogi tételeknek – például azokban, amelyeknek alanya a „tanuló”, az „ellátott, a „gondozott”, „beteg”, „lakos”, „fogyasztó”, „elkövető”, „terhelt”, „vádlott”, „elítélt”, „munkavállaló”, „utas”, „vevő”, „ügyfél”, a „peres fél”, a „kérelmező”, a „megrendelő”, „megbízó”, „kötelezett”, „tag”, „fogyatékos személy”, „sportoló”, „szerző”, „művész”, „tulajdonos”, stb. A gyermekvédelmi törvény (Gyvt.) tételesen is megfogalmazza a fentieket a törvény gyermeki jogokra vonatkozó általános részében: „Gyvt. 5. § E törvény alkalmazásában ………….. h) gyermeki jogok: a Magyar Köztársaság Alkotmányában, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvényben és más törvényekben megfogalmazott, a gyermeket megillető jogok összessége,”
A gyermeki jogoknak – a fentiek értelmében – általában nincsenek konkrét jogviszonyai. Az emberi jogok sem jelennek meg (csak kivételesen) konkrét, sajátos jogviszonyban; az emberi jogok is „csak” valamilyen mértékben érvényesülnek vagy sérülnek a jogi szabályozás illetve jogalkalmazás során az eggyel-kettővel szűkebb absztrakciójú konkrét jogági jogviszonyokban. Általában tehát a gyermeki jogok is valamely konkrét ágazati-szakmai jogviszonyban valósulnak meg, vagy sérülnek. (Például tanulói jogviszonyban, betegjogi viszonyban, szociális ellátotti státuszban, munkajogviszonyban, gyermekvédelmi gondoskodás során, büntető eljárásban, közigazgatási jogviszonyokban és eljárásokban, polgári jogi és családjogi viszonyokban, peres vagy nemperes eljárásokban, stb.) A gyermeki anyagi jogi normák a jogalkotónak azok a rendelkezési csoportjai, amelyek a „gyermek” jogalanyiságú absztrakcióban tartalmaznak anyagi jogi (értsd: nem eljárásjogi) magatartási szabályt.
II. A gyermeki jogok szabályozási módszerei A gyermekjogi norma lehet a gyermek viszonylatában jogként megfogalmazott magatartási szabály; és lehet mások (állam, személyek, intézmények) viszonylatában jogi kötelezettségként artikulált rendelkezés. Az Egyezmény is felváltva alkalmazza e kétféle jogi szabályozási módszert, sőt van egy harmadik, vegyes szabályozási módszer, amelynek segítségével egy rendelkezésen belül található jogot biztosító és annak érvényesítését kötelezettségként előíró magatartási szabály. Általában megállapítható, hogy az Egyezmény az egyes cikkeiben egyrészt törekszik a gyermeki jogok egzakt megfogalmazására alanyi jogosultságként, majd a cikk egy másik pontjában az adott gyermeki jog érvényesülésének eszközeként, biztosítékaként az állam vagy más személy kötelezettségeit határozza meg. Jól láthatóan kialakult a gyermekjogi norma tipikus szerkezete: a gyermek jogának deklarációja szükséges, de kevés; ezért érvényesülését mások kötelezettségeinek meghatározásával lehet csak biztosítani. Az állam szervei, a felnőtt magánszemélyek és a gyermekkel foglalkozó személyek, jogi személyek, intézmények kötelezettségei tudják megvalósítani, védeni, érvényesíteni a gyermek jogait. (Lévén saját maga jogérvényesítésében a gyermek természetszerűen akadályozott és jogi szempontból is korlátozott!) Pregnáns példa erre az Egyezmény 9. cikke, amelyben együtt van jelen mindhárom (!) szabályozási módszer: A 9. cikk 1. bekezdése a gyermek jogát és az ezt biztosító állami kötelezettséget együtt írja le arra vonatkozóan, hogy a gyermeket szüleitől, akaratuk ellenére ne válasszák el; illetve ha ez mégis szükséges a gyermek mindenek felett álló érdekének védelmében, akkor az állam szervei ezt milyen esetekben teszik meg. Ez egyetlen rendelkezésen belül egy jog kinyilvánítása és annak állami korlátozási lehetősége: a szülőktől elválasztás általános tilalma és kivételes esetei. A 2. bekezdés eljárásjogi kötelezettségként előírja, hogy az 1. bekezdésben írt esetekben valamennyi érdekelt félnek lehetőséget kell adni az eljárásban való részvételre és véleményük ismertetésére. Ez egyértelműen kötelezettség meghatározása az eljáró állami szervek számára. A 3. bekezdés alanyi jogként ismeri el mindkét szülőjétől vagy ezek egyikétől külön élő gyermeknek azt a jogát, hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülőjével, kivéve, ha ez a gyermek mindenek felett álló érdekeivel ellenkezik. Olyan eset is van, amikor csak kötelezettséget határoz meg egy cikk (például a gyermek fejlődésének biztosításáért és neveléséért viselt felelősség körében a 18.cikk 1.bekezdése a szülőkre vonatkozóan, majd a 2.-3. bekezdés a részes államokra); s olyan is előfordul, hogy csak jogosultságot állapít meg egy rendelkezés. (Például az egyesülési jogról szóló 15. cikk) A gyermekjogi szabályozási technikákra tett megállapításaink tehát nem szorosan és mechanikusan értendők, hanem a gyermekjogi normák teljes köréből levonható általános megállapításként. Az Egyezmény első 20 cikkét elemezve megállapítható, hogy a 20 cikk 44 bekezdéséből álló gyermekjogi rendelkezések fele (50%) kötelezettséget megállapító típusú; közel fele (44%) jogot, jogosultságot megállapító típusú; s egy kis része (6%) egy rendelkezésen belül is vegyes típusú. Kötelezettséget megállapító típusú gyermekjogi norma: „kötelezik magukat arra, hogy”, „veszik figyelembe elsősorban”, „biztosítják”, „megteszik a megfelelő intézkedést arra, hogy…”, „gondoskodnak arról, hogy…”,
leírás vagy megállapítás, kijelentő módú rendelkezés jelzi ezt a típust. (2.cikk 1-2.bek, 3.cikk 1-3.bek, 4.cikk, 6.cikk 2.bek., 7.cikk 2.bek., 8.cikk 2.bek., 9. cikk 1.bek., 9.cikk 4.bek., 10.cikk 1.bek., 11.cikk 1-2.bek, 17.cikk második fordulat, 18.cikk 13.bek., 19.cikk 1-2.bek, 20.cikk 2-3.bek.) Jogot megállapító gyermekjogi norma: „a gyermeknek joga van….” „az államok elismerik, hogy joga van….” „a gyermeket nem szabad alávetni….” „tiszteletben tartják azt a jogát, hogy…” rendelkezések jelzik ezt a típust. (5.cikk, 6.cikk 1.bek., 7.cikk 1.bek., 8.cikk 1.bek., 9. cikk 2-3.bek., 10.cikk 2.bek., 13.cikk 12.bek, 14.cikk 1-3.bek, 15.cikk 1-2.bek, 16.cikk 1.bek., 17.cikk első fordulat, 20.cikk 1.bek.) Mindkettőt (kötelezettséget és jogot is) megállapító gyermekjogi norma: „tiszteletben tartják és biztosítják azt a jogát, hogy…” „Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen a gyermeket megilleti a törvény védelme.” Rendelkezések jelzik ezt a „vegyes” típust. (8.cikk 2.bek, 12.cikk 1-2.bek, 16.cikk 2.bek.)
III. A gyermeki jogok forrási A gyermeki jogok forrása alanyi értelemben minden olyan jogalkotó szerv és tárgyi értelemben minden általa kibocsátott jogi forrás, amely a „gyermek” absztrakciójú jogalanyra tartalmaz jogi magatartási szabályt. Ennek megfelelően gyermeki jogok forrásai lehetnek: - a nemzetközi jogi normák (szerződések, egyezmények, megállapodások, jegyzőkönyvek, stb.); például az Európa Tanács határozatai vagy hazai jogszabályban nem kihirdetett nemzetközi jogi normák; - az Európai Unió jogi normái; - a hazai jogszabályok, elsősorban persze a törvények, amelyek ágazati-szakmai szinteken és konkrét jogágazat jogviszonyain felül tartalmazhatnak gyermekjogi normákat. (Például az Alkotmányról szóló 1949. évi XX. törvény, a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt kihirdető 1991. évi LXIV. törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény.)
IV. Tételes gyermeki anyagi jogok Általános jogcsoport: 1. Gyermek gyermekjogi fogalma. (Gyermek Jogairól Egyezmény 1.cikk) 2. Hátrányos megkülönböztetés tilalma a jogok tekintetében - az emberi jogi, alkotmányos tételek saját jogú alkalmazásán túl – a szülő vagy törvényes képviselő okából is. (Gyermek Jogairól Egyezmény 2.cikk 1.pont) 3. Állami kötelezettség arra, hogy a gyermeket hatékonyan megvédjék minden, bármely formában történő megkülönböztetéssel szemben, amely a szülő, törvényes képviselő, családtag jogi helyzete, tevékenysége, véleménye, meggyőződése okán érhetné őket. (Gyermek Jogairól Egyezmény 2.cikk 2.pont)
4. Gyermek mindenek felett álló érdekének elsősorban történő figyelembevétele a döntésekben. Ez a gyermekjogi ügyekben történő anyagi jogi mérlegelés korlátja. (Gyermek Jogairól Egyezmény 3.cikk 1.pont) A gyermekek védelmét ellátó helyi önkormányzatok, gyámhivatalok, bíróságok, rendőrség, ügyészség, pártfogó felügyelői szolgálat, más szervezetek és személyek a gyermekek védelméről szóló törvény alkalmazása során „a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve, törvényben elismert jogait biztosítva járnak el”. (Gyvt. 2. § (1) bek.) Figyelemmel arra, hogy a Gyvt. rendelkezései a „Gyermeki jogok” fejezet tekintetében gyermekjogi hatályúak, kiterjedésűek és jelentőségűek – ez a rendelkezés is része a gyermeki anyagi jogoknak. Sajnos gyengébb része, mint az Egyezmény 3. cikk 1. pontja; ellentmondás is feszül e két rendelkezés között az „elsősorban” prioritás tekintetében. 5. Az Egyezményben konkrétan meghatározott gyermeki jogok gyakorlása - úgymint kapcsolattartás céljából ország-elhagyás joga, vallás vagy meggyőződés kinyilvánításának joga, véleménynyilvánítás joga, gondolat-, lelkiismeret és vallásszabadság joga, egyesülési és békés gyülekezési jog - a törvényben kifejezetten megállapított korlátozásoknak vethető alá; olyan törvényi korlátozásoknak, amelyek: a.) mások jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg b.) az állam biztonsága, a közrend, a közegészségügy, vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek. (Gyermek Jogairól Egyezmény10.cikk 2.pont, 13.cikk 2. pont, 14.cikk 3. pont, 15.cikk 2.pont) Csak ezen jogok gyakorlása korlátozható tehát, s ezek is csak törvényben meghatározott és az Egyezményben írt célokat szolgáló okokból.
Családsegítő jogcsoport: 6. A gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemre és gondoskodásra való jog a család, az állam és a társadalom részéről. (Alkotmány 67. § (1) bek.) 7. A jóléthez szükséges védelem és gondoskodás biztosításának állami kötelezettsége törvényhozási és közigazgatási intézkedések útján – figyelembe véve a szülő és törvényesen felelős más személy jogait és kötelességeit is. (Gyermek Jogairól Egyezmény2.cikk 1.pont) 8. A gyermekek védelmét ellátó hatóságok, szervek, szervezetek és személyek együttműködési kötelezettsége a családdal a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítésére. (Gyvt. 2. § (2) bek.) 9. A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez. (Gyvt. 6. § (1) bek.) 10. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető
helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez. (Gyvt. 6. § (2) bek.) 11. A gyermek családban történő nevelkedését segítő pénzbeli és természetbeni ellátásokat, illetve a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátásokat és gyermekvédelmi szakellátásokat a gyermek és családja helyzetéhez, szükségleteihez igazodóan kell nyújtani. (Gyvt. 2. § (3) bek., 5. § i) pont) 12. A jogszabályban meghatározott gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátások igénybevétele általában önkéntes. A gyermek szülője vagy más törvényes képviselője csak törvényben meghatározott esetekben kötelezhető valamely ellátás igénybevételére. (Gyvt. 3. § (1) bek.) 13. A gyermeki jogok biztosítása és előmozdítása érdekében állami kötelezettség a szülőknek és a gyermek törvényes képviselőinek nyújtandó megfelelő segítség a gyermek nevelésével kapcsolatban reájuk háruló felelősség gyakorlásához. Az állam gondoskodni köteles gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgálatok létrehozásáról. (Gyermek Jogairól Egyezmény18.cikk 1.pont) 14. A dolgozó szülők gyermekei számára az állam megfelelő intézkedésekkel biztosítja szolgáltatások és gyermekőrző intézmények igénybevételének lehetőségét. (Gyermek Jogairól Egyezmény18.cikk 2.pont) Helyettesítő védelmi és gondoskodási jogcsoport 15. A szülőktől a gyermek akarata ellenére történő elválasztás csak kivételesen – törvény szerint, a gyermek érdekében állóan – történhet. (Gyermek Jogairól Egyezmény9.cikk 1.pont) 16. A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani. (Gyvt. 7. § (1) bek.) 17. A családjából bármely okból kikerült gyermek biztonságát, korához és szükségleteihez igazodó gondozását, nevelését, egészséges személyiségfejlődését biztosítani kell. (Gyvt. 2. § (4) bek.) 18. A gyermeknek joga van - örökbefogadó családban vagy más, családot pótló ellátás formájában - a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodást helyettesítő védelemhez. (Gyvt. 7. § (2) bek.) 19. Az a gyermek, aki ideiglenesen vagy véglegesen meg van fosztva családi környezetétől, vagy aki saját érdekében nem hagyható meg e környezetben, jogosult az állam különleges védelmére és segítségére – helyettesítő védelemre. (Gyermek Jogairól Egyezmény20.cikk 1.-2.pont) 20. A gyermek helyettesítő védelme során tiszteletben kell tartani lelkiismereti és vallásszabadságát, továbbá figyelemmel kell lenni nemzetiségi, etnikai és kulturális hovatartozására. (Gyvt. 7. § (3) bek.)
21. Örökbefogadás gyermekjogi Egyezmény21.cikk)
anyagi
jogi
követelményei.
(Gyermek
Jogairól
Kapcsolattartási jogcsoport: 22. Szüleitől vagy ezek egyikétől külön élő gyermeknek joga van a személyes kapcsolatra és közvetlen érintkezésre mindkét szülőjével, kivéve, ha ez a gyermek mindenek felett álló érdekeivel ellenkezik. (Gyermek Jogairól Egyezmény 9.cikk 3.pont) Nemzetközi gyermeki jogi vonatkozása ennek a jognak az a tétel, hogy annak a gyermeknek, akinek szülei különböző államokban bírnak állandó lakóhellyel, joga van, kivételes körülményektől eltekintve, mindkét szülőjével rendszeresen személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést fenntartani. Ezen okból az ország elhagyásának joga csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak vethető alá, amelyek az állam biztonságának, a közrendnek, a közegészségügynek, a közerkölcsnek, valamint mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek, és amelyek összhangban vannak az Egyezményben elismert egyéb jogokkal. (Gyermek Jogairól Egyezmény10.cikk 2.pont) 23. A gyermeknek a szülő felügyeleti joga megszűnése esetén is joga van származása, vér szerinti családja megismeréséhez és - a vér szerinti család beleegyezése mellett - a kapcsolattartáshoz. Ettől csak a törvény rendelkezése esetén lehet eltérni. (Gyvt. 7. § (4) bek.) E jog nemzetközi gyermeki jogi vetülete az, hogy a gyermeknek joga van a mindkét szülőjével való kapcsolattartásra abban az esetben is, ha a szülők különböző államokban élnek. (Gyvt. 7. § (5) bek.) Biztonsági jogcsoport: 24. Állami intézkedési kötelezettség arra, hogy megakadályozzák a gyermekek törvényellenes külföldre utaztatását és ott-tartását. (Gyermek Jogairól Egyezmény11.cikk 1.pont) 25. Az állami védelemhez való jog (az állam védelmi kötelezettsége) minden alkalmas törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedés útján, hogy a gyermeket megvédjék az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás - ideértve a nemi erőszakot is - bármilyen formájától. (Gyermek Jogairól Egyezmény19.cikk 1.pont) 26. A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak. (Gyvt. 6. § (5) bek.)
27. A gyermeknek joga, hogy védelemben részesüljön a gazdasági kizsákmányolás ellen, és ne legyen kényszeríthető semmiféle kockázattal járó, iskoláztatását veszélyeztető, egészségére, fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi vagy társadalmi fejlődésére ártalmas munkára. Ennek érdekében azt állam köteles, különösen: a) meghatározni az alkalmaztatáshoz szükséges legalacsonyabb életkort vagy életkorokat; b) megfelelően szabályozni a munkaidőt és az alkalmaztatási feltételeket; c) megfelelő büntetésekkel vagy más szankciókkal biztosítani a jelen cikk hatékony végrehajtását. (Gyermek Jogairól Egyezmény32.cikk) 28. Az állam kötelessége, hogy megvédje a gyermekeket az erre vonatkozó nemzetközi egyezményekben meghatározott kábító- és pszichotrop szerek tiltott fogyasztásától, és hogy megakadályozzák a gyermekeknek e szerek tiltott előállításában és kereskedelmében való felhasználását. (Gyermek Jogairól Egyezmény33.cikk) 29. Az állam köteles arra, hogy megvédje a gyermeket a nemi kizsákmányolás és a nemi erőszak minden formájától. Ebből a célból intézkedéseket tesznek az alábbiak megakadályozására: a) a gyermek ösztönzése vagy kényszerítése törvénytelen nemi tevékenységre; b) a gyermekek kizsákmányolása prostitúció vagy más törvénytelen nemi tevékenység céljára; c) a gyermekek kizsákmányolása pornográf jellegű műsorok vagy anyagok elkészítése céljára. (Gyermek Jogairól Egyezmény 34. cikk) 30. Az állam köteles meghozni minden alkalmas intézkedést arra, hogy megakadályozzák a gyermekek bármilyen formában történő elrablását, eladását vagy a velük való kereskedelmet; valamint a gyermek jólétére bármilyen szempontból káros kizsákmányolás bármely más formáját is. (Gyermek Jogairól Egyezmény 35.-36.cikk) 31. Az állam köteles megtenni minden alkalmas intézkedést arra, hogy az elhanyagolás, a kizsákmányolás és a durva bánásmód, a kínzás vagy a kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód bármely más formájának, illetőleg a fegyveres konfliktusnak áldozatává vált bármely gyermek testi és szellemi rehabilitációját és a társadalomba való beilleszkedését megkönnyítsék. Ennek a rehabilitációnak és a társadalomba való beilleszkedésnek a gyermek egészségét, önbecsülését és emberi méltóságát fejlesztő körülmények között kell történnie. (Gyermek Jogairól Egyezmény 39. cikk) Egészségügyi, fogyatékügyi jogcsoport: 32. A gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz van joga, valamint arra, hogy orvosi ellátásban és gyógyító-nevelésben részesülhessen. Az államnak erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítására, hogy egyetlen gyermek se legyen megfosztva ezen szolgáltatások igénybevételétől. (Gyermek Jogairól Egyezmény24.cikk 1.pont) Az államnak alkalmas intézkedési kötelezettsége van az alábbi tárgykörökben:
„a) csökkentsék a csecsemő- és a gyermekhalandóságot; b) biztosítsák minden gyermek számára a szükséges orvosi ellátást és egészségügyi gondozást, legfontosabbnak tekintve az egészségügyi alapellátás fejlesztését; c) küzdjenek a betegség és a rosszul tápláltság ellen, az egészségügyi alapellátás keretében is, különösen a könnyen rendelkezésre bocsátható technikák felhasználásával, valamint tápláló élelmiszerek és ivóvíz szolgáltatásával, figyelembe véve a természeti környezet szennyezésével járó veszélyeket és kockázatokat; d) biztosítsák az anyák terhesség alatti és szülés utáni gondozását; e) tájékoztassák a társadalom valamennyi csoportját és különösen a szülőket és a gyermekeket a gyermek egészségére és táplálására, a szoptatás előnyeire, a környezet higiéniájára és tisztántartására, a balesetek megelőzésére vonatkozó alapvető ismeretekről, továbbá megfelelő segítséget nyújtsanak ezen ismeretek hasznosításához; f) fejlesszék a megelőző egészséggondozást, a szülői tanácsadást, valamint a családtervezési nevelést és szolgálatokat.” g) megszüntessék a gyermekek egészségére káros hagyományos szokásokat. (Gyermek Jogairól Egyezmény 24.cikk 2.pont) 33. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségére káros szerek ellen védelemben részesüljön. (Gyvt. 6. § (4) bek.) 34. A szellemileg vagy testileg fogyatékos gyermeknek joga, hogy emberi méltóságát biztosító, önfenntartását előmozdító, a közösségi életben való tevékeny részvételét lehetővé tevő, teljes és tisztes életet élhessen. (Gyermek Jogairól Egyezmény 23.cikk 1.pont) 35. A fogyatékos gyermeknek különleges gondozáshoz van joga. Az állam a rendelkezésére álló forrásoktól függő mértékben, az előírt feltételeknek megfelelően, kérelemre, a gyermek állapotához és szülei vagy gondviselői helyzetéhez alkalmazkodó – lehetőleg ingyenes - segítséget köteles biztosítani. (Gyermek Jogairól Egyezmény 23.cikk 2.pont) Az állami segítséget úgy kell alakítani, hogy a fogyatékos gyermek valóban részesülhessen oktatásban, képzésben, egészségügyi ellátásban, gyógyító-nevelésben, munkára való felkészítésben és szabadidő-tevékenységben oly módon, hogy ezek biztosítsák személyisége lehető legteljesebb kibontakoztatását kulturális és szellemi területen egyaránt. (Gyermek Jogairól Egyezmény 23.cikk 3. pont) 36. A fogyatékos, tartósan beteg gyermeknek joga van a fejlődését és személyisége kibontakozását segítő különleges ellátáshoz. (Gyvt. 6. § (3) bek.)
Szociális jogcsoport: 37. Minden gyermeknek joga van olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését. Ennek biztosítása elsősorban a szülők, vagy a gyermekért felelős más személyek alapvető feladata, hogy ugyanis lehetőségeik és anyagi eszközeik határai között biztosítsák a gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülményeket. Az állam megfelelő intézkedésekre köteles annak érdekében, hogy a szülőt, illetőleg a gyermek más gondviselőit segítse e jog érvényesítésében, és szükség esetén anyagi segítséget nyújtson, valamint segítő programokat hozzon létre különösen az élelmezéssel, a ruházkodással és a lakásüggyel kapcsolatban. (Gyermek Jogairól Egyezmény27.cikk 1-2.pont)
38. Az állam köteles megtenni minden alkalmas intézkedést arra, hogy a gyermektartásdíjat behajtsák a szülőktől vagy a gyermekkel szemben pénzügyi felelősséggel tartozó bármely más személytől, saját területükön és külföldön egyaránt. Oktatási jogcsoport: 39. A gyermeknek joga van az oktatáshoz. Az állam - különösen e jog gyakorlásának fokozatos, az esélyegyenlőség alapján való gyakorlása céljából - köteles: a) az alapfokú oktatást mindenki számára kötelezővé és ingyenessé tenni; b) előmozdítani a középfokú oktatás, különböző, mind általános, mind szakirányú formáinak megszervezését, és ezeket minden gyermek számára megnyitni és hozzáférhetővé tenni, továbbá intézkedéseket tenni a középfokú oktatás ingyenességének bevezetésére és szükség esetére pénzügyi segítségnyújtásra; c) minden arra alkalmas eszközzel biztosítani, hogy bárki képességeitől függően bejuthasson a felsőoktatásba; d) minden gyermek számára nyílttá és hozzáférhetővé tenni az iskolai és pályaválasztási tájékoztatást és tanácsadást; e) intézkedéseket tenni az iskolába járás rendszerességének előmozdítására és a lemorzsolódás csökkentésére. (Gyermek Jogairól Egyezmény 28. cikk 1.pont) 40. Az állam alkalmas intézkedésekkel biztosítja, hogy az iskolai fegyelmet a gyermeknek mint emberi lénynek a méltóságával összeegyeztethetően és az Egyezménynek megfelelően alkalmazzák. (Gyermek Jogairól Egyezmény 28. cikk 2.pont) 41. A gyermek oktatásának a következő célokra kell irányulnia: „a) elő kell segíteni a gyermek személyiségének kibontakozását, valamint szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek a lehetőségek legtágabb határáig való kifejlesztését; b) a gyermek tudatába kell vésni az emberi jogok és az alapvető szabadságok, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában elfogadott elvek tiszteletben tartását; c) a gyermek tudatába kell vésni a szülei, személyazonossága, nyelve és kulturális értékei iránti tiszteletet, valamint annak az országnak, amelyben él, továbbá esetleges származási országának a nemzeti értékei iránti és a sajátjától különböző kultúrák iránti tiszteletet;
d) fel kell készíteni a gyermeket arra, hogy a megértés, a béke, a türelem, a nemek közti egyenlőség, valamennyi nép, nemzetiségi, nemzeti és vallási csoport és az őslakosok közötti barátság szellemében tudja vállalni a szabad társadalomban az élettel járó mindenfajta felelősséget; e) a gyermek tudatába kell vésni a természeti környezet iránti tiszteletet.” Ez a rendelkezés nem korlátozza a természetes vagy jogi személyek oktatási intézményalapítási és vezetési szabadságát, tehát további feltételek vizsgálata nélkül csak az állami, önkormányzati fenntartású nevelési-oktatási intézményekre értelmezhető és alkalmazható. (Gyermek Jogairól Egyezmény29.cikk 1-2.pont) 42. A gyermek taníttatásáról szülei, gondviselői kötelesek gondoskodni. (Alkotmány 70/J. §) A Magyar Köztársaságban a szülők, gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni. (Alkotmány 70/J. §) Kulturális, információs jogcsoport: 43. Mindenfajta tájékoztatás és eszme határokra tekintet nélküli kérésének, megismerésének és terjesztésének joga, nyilvánuljon meg az szóban, írásban, nyomtatásban, művészi vagy bármilyen más, a gyermek választásának megfelelő formában. (Gyermek Jogairól Egyezmény13.cikk 1.pont) 44. A gyermeknek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, és ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon jogairól, jogai érvényesítésének lehetőségeiről. (Gyvt. 8. § (1) bek.) 45. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a médiában fejlettségének megfelelő, ismeretei bővítését segítő, a magyar nyelv és kultúra értékeit őrző műsorokhoz hozzáférjen, továbbá hogy védelmet élvezzen az olyan káros hatásokkal szemben, mint a gyűlöletkeltés, az erőszak és a pornográfia. (Gyvt. 6. § (6) bek.)
Katonai és büntető jogcsoport: 46. Gyermeket nem lehet sem kínzásnak, sem kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni. (Gyermek Jogairól Egyezmény 37.cikk a. pont) 47. Tizennyolc éven aluli személyek által elkövetett bűncselekményekért sem halálbüntetést, sem szabadlábra helyezés lehetőségét kizáró életfogytiglan tartó szabadságvesztést nem szabad alkalmazni. (Gyermek Jogairól Egyezmény37.cikk b. pont) 48. Gyermeket törvénytelenül vagy önkényesen nem foszthatnak meg szabadságától. A gyermek őrizetben tartása, letartóztatása, vagy szabadságvesztés büntetése a törvény értelmében csak végső eszközként legyen alkalmazható a lehető legrövidebb időtartammal. (Gyermek Jogairól Egyezmény 37.cikk b. pont)
49. A szabadságától megfosztott gyermekkel emberségesen és az emberi méltóságnak kijáró tisztelettel, életkorának megfelelő szükségleteinek figyelembevételével kell bánni. Különösképpen el kell különíteni a szabadságától megfosztott gyermeket a felnőttektől, kivéve, ha a gyermek mindenek felett álló érdekében ennek ellenkezője tűnik ajánlatosabbnak; a gyermeknek, rendkívüli körülményektől eltekintve, joga van levelezés és látogatások útján kapcsolatban maradni családjával; valamint joga van igen rövid idő alatt jogsegély vagy bármely más alkalmas segítséget igénybe venni, valamint joga legyen arra is, hogy szabadságelvonásának törvényességével kapcsolatban bírósághoz vagy más illetékes, független és pártatlan hatósághoz forduljon, és hogy az ügyben sürgősen döntsenek. (Gyermek Jogairól Egyezmény 37. cikk c)-d) pont) 50. Az állam biztosítja, hogy a tizenötödik életévüket be nem töltött személyek ne vegyenek részt közvetlenül a fegyveres konfliktusokban, ellenségeskedésekben. (Gyermek Jogairól Egyezmény 38. cikk 2. pont) 51. Az állam köteles megtenni minden alkalmas intézkedést arra, hogy az elhanyagolás, a kizsákmányolás és a durva bánásmód, a kínzás vagy a kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód bármely más formájának, illetőleg a fegyveres konfliktusnak áldozatává vált bármely gyermek testi és szellemi rehabilitációját és a társadalomba való beilleszkedését megkönnyítsék. Ennek a rehabilitációnak és a társadalomba való beilleszkedésnek a gyermek egészségét, önbecsülését és emberi méltóságát fejlesztő körülmények között kell történnie. (Gyermek Jogairól Egyezmény 39. cikk) 52. A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, vádolt vagy abban bűnösnek nyilvánított gyermeknek olyan bánásmódhoz van joga, amely előmozdítja a személyiség méltósága és értéke iránti érzékének fejlesztését, erősíti a mások emberi jogai és alapvető szabadságai iránti tiszteletét, és amely figyelembe veszi korát, valamint a társadalomba való beilleszkedése és abban építő jellegű részvétele elősegítésének szükségességét. Ebből a célból az állam gondoskodik különösen arról, hogy a) a gyermeket ne lehessen bűncselekmény elkövetésével gyanúsítani, vádolni vagy abban bűnösnek nyilvánítani, olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején sem a hazai, sem a nemzetközi jog értelmében nem volt bűncselekmény; b) a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított gyermeknek legalább az alábbi biztosítékokra legyen joga: (i) mindaddig ártatlannak tekintsék, ameddig bűnösségét a törvény szerint be nem bizonyították; (ii) a legrövidebb határidőn belül közvetlenül vagy szülei, illetőleg adott esetben törvényes képviselői útján tájékoztassák az ellene emelt vádakról, és védelme előkészítéséhez és benyújtásához jogsegélyben vagy bármely más alkalmas segítségben részesüljön; (iii) ügyét késedelem nélkül illetékes, független és pártatlan hatóság vagy bíróság a törvény értelmében igazságos eljárás során, ügyvédjének vagy egyéb tanácsadójának, valamint - hacsak különösen koránál vagy helyzeténél fogva ez nem mutatkozik ellentétesnek a gyermek mindenek felett álló érdekével - szüleinek vagy törvényes képviselőinek jelenlétében bírálja el;
(iv) ne lehessen kényszeríteni arra, hogy maga ellen tanúskodjék vagy beismerje bűnösségét; kérdéseket intézhessen vagy intéztethessen az ellene valló tanúkhoz, és a mellette valló tanúk ugyanolyan feltételek mellett jelenhessenek meg és legyenek meghallgathatók, mint az ellene valló tanúk; (v) ha bűncselekmény elkövetésében bűnösnek nyilvánítják, e határozat és az ehhez fűződő bármely intézkedés ellen a törvénynek megfelelően, jogorvoslattal élhessen illetékes, független és pártatlan felsőbb hatóságoknál vagy bíróságnál; (vi) díjmentesen vehessen igénybe tolmácsot, amennyiben nem ért vagy nem beszél a tárgyaláson használt nyelven; (vii) magánéletét teljes mértékben tartsák tiszteletben az eljárás minden szakaszában. (Egyezmény 40. cikk 1-2.pont) 53. Különleges törvények és eljárások elfogadását, hatóságok és intézmények létrehozását kell kezdeményezni, elősegíteni és előmozdítani a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, vádolt vagy abban bűnösnek nyilvánított gyermekek számára és különösen a) olyan legalacsonyabb életkort kell megállapítani, amelyen alul a gyermekkel szemben bűncselekmény elkövetésének vélelme kizárt; b) minden lehetséges és kívánatos esetben tegyenek intézkedéseket e gyermekek ügyének bírói eljárás mellőzésével való kezelésére, annak fenntartásával, hogy az emberi jogokat és a törvényes biztosítékokat teljes mértékben be kell tartani. (Egyezmény 40. cikk 3.pont) 54. Rendelkezések egész sorát, így különösen a gondozással, az irányítással és a felügyelettel, a tanácsadással, a próbára bocsátással, a családi elhelyezéssel, általános és szakmai oktatási programokkal és nem intézményes megoldásokkal kapcsolatban rendelkezéseket kell hozni annak érdekében, hogy a gyermekek számára jólétüknek megfelelő, valamint helyzetükhöz és az elkövetett bűncselekményhez mért elbánást lehessen biztosítani. (Gyermek Jogairól Egyezmény 40. cikk 4. pont) A gyermek jogi kötelezettségei: 55. A gyermek kötelessége különösen, hogy a) gondozása és nevelése érdekében szülőjével vagy más törvényes képviselőjével, gondozójával együttműködjön, b) képességeinek megfelelően tegyen eleget tanulmányi kötelezettségének, c) tartózkodjék az egészségét károsító életmód gyakorlásától és az egészségét károsító szerek használatától. (Gyvt. 10. § (1) bek.) *** A gyermekjogi normák külön vizsgálatát és elemzését igényli a „gyermeki eljárásjogok” jogcsoportjának felmutatása, általános és elvi összefüggéseinek feltárása, kimunkálása. A gyermeki eljárásjogok körébe tartoznak mindazon jogelvek és tételes jogi szabályok, amelyek a gyermeki jogok ügyeiben eljáró személyek (Államokat, Hatóságot, Intézményt és
Magánszemélyt) eljárására vonatkoznak. Jogalkotástól a jogalkalmazáson át a jogérvényesítésig, joghasználatig, jogismeretig – ide értve a jogsérelmekről, jogok érvényesüléséről adekvát információk megszerzésének és kezelését eljárásjogi normáit is! 2010. március 15.
