A gyermeki jogok jogági pillérei és sajátosságai 1. Jogági pillérek 1.1. A gyermeki jogok külön absztrakciós szintet képeznek a jogági struktúrában. Egyfelől nem egyenlő az emberi-állampolgári jogok gyermekekre vonatkoztatásával (szűkebb, tágabb és más körű a gyermeki jogok, mint az emberi-állampolgári jogok); másfelől nem egyenlő a gyerekekre vonatkozó jogok összességével sem. (Nem minden jogág gyerek-jogalanyra is alkalmazandó szabálya gyermeki jog!) Gyermeki jogok a „gyermek”-absztrakciójú jogalanyra megalkotott jogok rendszere, összessége. A gyermeki jogokba csak azok a jogi normák és azok a jogi rendelkezések tartoznak, amelynek az alanya „a gyermek”. (Tizennyolcadik évét be nem töltött személy. Egyezmény 1.cikk)) Ebben a felfogásban a jognak vannak a „gyermeknél” magasabb szintű absztrakciós normái az emberiállampolgári jogok körében („az ember”, „az állampolgár”, „a személy” jogai), amely normák a gyermeki jogok tartalmi kereteit is meghatározzák. S vannak a jogi normák absztrakciós struktúrájában a gyermeki jogok mellett vagy alatt elhelyezkedő, más szintű jogágak és jogi normák, amelyekben meg kell jelennie ezeknek a magasabb absztrakciójú gyermeki jogi tételeknek – például azokban, amelyeknek alanya „a tanuló”, „az ellátott, gondozott”, „a beteg”, „a lakos”, „a fogyasztó”, „az elkövető”, „a munkavállaló”, „az utas”, „a vásárló”, „az ügyfél”, „a fél”, „a kérelmező”. stb. 1.2. A gyermeki jogoknak – az 1.pont értelmezésében – nincsenek sajátos jogviszonyai. Általában minden gyermeki jog valamely konkrét ágazati jogviszonyban valósul meg – vagy sérül. (Tanulói jogviszonyban, betegjogi viszonyban, szociális ellátotti státuszban, munkajogviszonyban, gyermekvédelmi gondoskodás során, büntető eljárásban, közigazgatási eljárásokban, stb.) Van más ilyen jogága is a jogrendszernek, például az emberi jogok. Annak sincsenek konkrét, saját jogviszonyai – csak éppen valamilyen mértékben megjelenik, érvényesül és sérül a jogi szabályozásban, jogalkalmazásban az eggyel-kettővel szűkebb absztrakciójú jogágak jogviszonyaiban. Az emberi jogok művelése – és a gyermeki jogok művelése is – abból áll, hogy a jogalkotás produktumait és helyzetét, valamint a jogalkalmazás jelenségeit folyamatosan szembesítjük az emberi jogok, illetve a gyermeki jogok normáival. E folyamatos szembesítésnek több megközelítése, vetülete és módszere lehet. (Gondoljunk csak az ombudsmani tevékenység szerteágazó körére - az állampolgári jogok országgyűlési biztosának éppen ilyen folyamatosan szembesítő feladata van az alkotmányos emberi-állampolgári jogok körében.) A gyermeki jogok művelését jelenti, ha: - az alkalmazott jogszabályok egyes rendelkezéseire „eresszük rá” a gyermekjogi tesztet (tehát, hogy megfelel-e a Gyermekjogi Egyezmény és a néhány más, gyermekjogi szintű rendelkezéseket tartalmazó törvény követelményeinek?), valamint az is, ha: - a gyakorlati jogalkalmazás, joghasználat, joghoz férés, jogismeret, jogtudat jelenségeit értékeljük és minősítjük a gyermekjogi teszt szerint (tehát, hogy a tapasztalt jelenségek hogyan felelnek meg a gyermekjogi normáknak és a gyermeki jogokat konkrét jogviszonyokban érvényesítő ágazati jogszabályoknak?).
2. A gyermeki jogok jogági sajátosságai 2.1. Gyermeki jogok érvényesítéséhez cselekvőképes magánszemély („felnőtt”) vagy jogi személy kötelezettségeinek meghatározása kell. Ez a gyermeki jogok érvényesítését célzó jogalkotás alapelve kell legyen! Az ugyanis, hogy a gyermekek cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes jogi helyzetéből következően a gyermeki jogok érvényesülésének spontán folyamataira, a jogalanyok saját erejű jogérvényesítésére nem lehet úgy számítani, mint például az emberi-állampolgári jogok körében. Ahhoz, hogy a gyermeki jogok érvényesülésének a természetes érdekeltségeken túl is bármilyen esélye legyen, cselekvőképességgel és döntési hatáskörökkel bíró 1
jogalanyok erre irányuló kötelezettségeit kell a jogalkotónak meghatároznia. (Szülő, hozzátartozó, állam, önkormányzat, gyermekintézmények, szolgáltatók, fenntartók, közösségek, jogvédők.) 2.2. Az állam nem csak „tiszteletben tartja” a gyermeki jogokat és biztosítja az érvényesítésük feltételeit (mint ahogyan elegendő ezt tennie az emberi és állampolgári jogok körében), hanem jogi kötelezettsége a gyermeki jogok aktív védelme és érvényesítése is. Ez a gyermeki jogok érvényesítését célzó közpolitikák, közhatalmi jogvédelmi tevékenység, gyermekintézményi szabályozások alapelve kell legyen! Az Egyezmény 4.cikke szerint „Az Egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Amennyiben gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló erőforrások határai között és szükség esetén, a nemzetközi együttműködés keretében hozzák meg.” 2.3. Időmúlás jelentőségének jogág-specifikusan magas szintje. Ez a gyermeki jogok érvényesítését célzó eljárásjogi garanciarendszer egyik alapelve kell legyen! A joggyakorlás, jogérvényesítés, gyermekeket érintő jogi eljárások időtartama, időszükséglete egészen más dimenziójú és jelentőségű szabályozást igényel, mint a felnőttek esetében. A gyermek esetében a több hónapos, egy-két éves eljárási időtartam egészen más személyi körülményeket és személyiséget ér el a határozattal, döntéssel, büntetéssel, kedvezménnyel – mint, amilyennek ismeretében és tudatában az eljárás megindult! Vagy éppen fordítottan: a hatóságok által gondozásra, védelemre, illetőleg fizikai vagy elmeápolásra elhelyezett gyermeknek joga, hogy időszakosan felül kell vizsgálni az említett kezelést és az elhelyezésével kapcsolatos minden egyéb körülményt, mert fejlődése és a körülmények ezzel összefüggő változása szükségtelenné teheti a családi környezettől és gondozástól megfosztását. A gyermek növekedése, természetes fejlődése okán az eljárásokat befejező jogi aktusok csak akkor lesznek a gyermek aktuális élethelyzetének megfelelőek (megalapozottak), adekvátak, hatékonyak és diszfunkció nélküliek – ha meghozataluk minden szempontból közel azonos helyzetben találja a gyermeket, mint amilyenben az eljárásra okot adó tény vagy körülmény felmerülésekor volt. Az elhelyezések rendszeres, időszakos felülvizsgálata körében pedig az időmúlás nem eredményezheti a felülvizsgálat elmaradása vagy késedelme miatti gyermekjogi sérelem kialakulását. A gyermeki jogok területén ezért fokozott jelentőségűek a szigorú eljárási határidők, a hatósági mulasztások automatikus jogkövetkezményei, az objektív elévülési szabályok, a gyermekek ügyeiben érvényesítendő általános eljárási soron kívüliség, valamint az elhelyezések és gondozások kötelező időszakos felülvizsgálata. 2.4. Jogellenességek látenciájának jogág-specifikusan magas aránya. Ez a gyermeki jogok megsértéséhez kapcsolódó jelzőrendszer, jogorvoslati rendszer és a jogérvényesítést célzó eljárásjogi szabályozás egyik alapelve kell legyen! A jogsérelmek magas látenciája a gyermeki jogok körében természetszerű: abból ered, hogy a gyermekek fokozottabban kiszolgáltatottak és alárendeltek környezetüknek, mint bármely más jogalany-csoport; s mert e fokozottan kiszolgáltatott réteg is csak közvetetten, képviselők és áttételek (közösségeik, jogvédelmi aktorok, nyilvánosság) útján képes a jogsérelmek jelzésére, jogvédelemre, jogérvényesítésre és jogvita kezdeményezésére. (Felmérésen alapuló becslések szerint például a gyermekek által elszenvedett agressziós sérelmek 1:10 arányban válnak ismertté; míg a szexuális agresszió vonatkozásában ez az arány 1:24. Tízszeres illetve huszonnégyszeres látenciával kell tehát a gyermeki jogok e két típusa esetében számolni.) 2.5. Jogorvoslati jog, jogvédelem, jogérvényesítés, jogvita, konfliktuskezelés, érdekartikuláció lehetősége mindennapossá tételének követelménye. A gyermeki jogok sérelmének magas fokú látenciája azt a gyermekjogi specialitású követelményt támasztja a gyermekintézményekkel és közszolgáltatásokkal (oktatás, szociális gondozás, egészségügy, stb.) szemben, hogy a gyermekek és képviselőik, közösségeik és jogvédő aktoraik számára többféle, sokcsatornás, differenciált és módszer-gazdag jogsérelmi eszközöket, konfliktuskezelési lehetőségeket, jogorvoslati eljárásokat intézményesítsenek. A gyermek helyzetével összefüggő természetes kiszolgáltatottságot, 2
alárendeltséget és félelmet – tehát a gyermek feletti helyi és aktuális hatalmat - a jogok világában csak az olyan körülmények tudják korlátok közé szorítani, amelyekben a jogsérelem titokban maradásának és az elkövető részéről történő minden jogkövetkezmény nélküli megúszásának esélye csekély. Az Egyezmény külön és kifejezetten is rendelkezik a gyermekjogi jogsérelmi jelzőrendszerrel kapcsolatos kötelezettségekről: Az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás, elhanyagolás, rossz bánásmód vagy kizsákmányolás bármely formájával kapcsolatosan a 19.cikk 2. pontjában olyan védelmi intézkedéseket ír elő, amelyek „a fentebb leírt rossz bánásmód eseteiben hozzájárulnak a cselekmény felismeréséhez, bejelentéséhez, a jelentés illetékes helyre juttatásához, vizsgálatához, kezeléséhez és az esetek figyelemmel kíséréséhez; szükség szerint magukban foglalják a bírói beavatkozással kapcsolatos eljárást is.” Tehát az észleléstől egészen a bírósági jogérvényesítésig hatékony eljárások bevezetését írja elő az Egyezmény a gyermeki jogok sérelmeivel kapcsolatosan. 2.6. A gyermek ügyeiben döntést hozóknak a hatáskörükbe tartozó döntés mérlegelésekor a gyermek érdekét kell elsősorban figyelembe venni – minden más érdeket megelőzően, minden más érdek „felett”. Ez a gyermeki jogok érvényesítését célzó jogalkalmazás alapelve kell legyen! Lényege az a felismerés, hogy a gyermeki jogok különös absztrakciós szintjén – a konkrét jogalany cselekvőképtelenségéből következő áttételes jogképviselet okán, valamint a gyermekjogi sérelmek gyenge artikulációs és jogvédelmi képességéből következően - az ügyekben, döntésekben, konfliktusokban és jogvitákban megjelenő minden más érdek (gazdasági-pénzügyi érdek, különböző szakmai érdekek, fenntartói -, intézményi -, munkáltatói -, munkavállalói -, személyes - és magánérdekek) erősebben artikulálódnak és érvényesülnek, mint az érintett gyermek(ek) érdeke. A gyakorlatban szinte minden más érdek megelőzi a döntéshozó mérlegelésében a gyermek érdekét, mert minden más érdek sérelme esetén konkrét jogkövetkezményekkel, reakciókkal kell számolnia a döntéshozónak, míg a gyermeki jogok sérelme esetén általában csak a lelkiismeretével. S bár ez utóbbi sem kevés, s legalább már ott tartunk a gyermeki jogok ismeretében, hogy a döntéshozó fejében legalább lelkiismereti szinten beugrik egy-egy gyermekjogi szabály - de korántsem elégséges ahhoz, hogy a jogalkalmazásban alapelvvé tegye: ahol mérlegelni lehet többféle érdeknek megfelelést a hatáskör gyakorlása során, ott – szemben a többi jogággal, amelyben nincsen ilyen kötelező szabály a mérlegelési jogkörök gyakorlásának korlátjaként – a gyermek mindenekfelett álló érdekét kell figyelembe venni elsősorban! (Egyezmény 3.cikk) (Sokan félre értik és félre értelmezik ezt a gyermeki jogi alapelvet. Nem arról van szó, hogy a fiatalkorú bűnöst ne kellene megbüntetni - merthogy ez nem áll érdekében -, vagy a különböző jogági kötelezettségeket ne kellene a gyerekeknek teljesíteniük, ha azt nem szeretnék! Csak arról van szó – és ez sem kevés! -, hogy a gyermek feletti jogi hatalmaknak a gyermek érdekét kell elsősorban a döntések jogszabályi kereten belüli mérlegelésekor figyelembe venni és nem a sajátjukat… (Mikor például a problémás tanuló elhárításáról, eltanácsolásáról, elkülönítéséről, eltávolíttatásáról dönt az iskola, akkor lehet fontos az osztálytársak, a szülők, a tanárok érdeke, de az elsődleges érdek az érintett tanulóé kell legyen!)
3. A gyermeki jogok tartalmi pillérei 3.1. Emberi-állampolgári jogok – kizárólag törvényi szintű - korlátozásainak lehetősége a gyermekjogi védelem specialitásaira tekintettel. A Gyermek Jogairól szóló Egyezmény (1991. évi LXIV. törvény) az egyesülési és békés gyülekezési jog (15.cikk), gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság (14.cikk), véleménynyilvánítás szabadságának joga (13.cikk), szülők különböző államokban élése esetén az ország elhagyásának és oda való visszatérésnek (10.cikk) gyermeki joga kérdéseiben lehetőséget nyújt arra, hogy törvény kifejezett rendelkezése ezeket a jogokat korlátozásoknak vesse alá, „ha az állam biztonságának, a 3
közrendnek, a közegészségügynek, a közerkölcsnek, valamint mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében” erre szükség van. (A felsorolásban írt esetkör utolsó elemében a törvényi korlátozásnak az is feltétele, hogy a rendelkezés összhangban álljon az Egyezményben elismert egyéb jogokkal.) A fenti gyermeki jogok mind olyan jellegűek, amelyeknek gyakorlása megfelelő érettség és védelmi képesség hiányában veszélyesek lehetnek a gyermek szellemi, erkölcsi és érzelmi fejlődésére – ezért magas szintű kontroll alatt (törvényben szabályozottan!) a kiskorú védelme érdekében korlátozhatók. Ilyen volt például az Alkotmánybíróság törvényértelmezése a gyermekek egyesülési jogának törvényes korlátozásáról a homoszexuálisok társadalmi szervezetében létesítendő tagsági jogviszonnyal kapcsolatosan. A gyakorlatban e gyermekjogi sajátosságnak tekinthető törvényi korlátozási lehetőséget többféle ágazati jogalkalmazási gyakorlatban, különböző szakmai kompetenciák alapján (pedagógus, gyógypedagógus, orvos, gondozó, gyermekintézményvezető), sok helyütt és sokszor értelmezik úgy, mintha a törvényen kívül más jogi normákkal (például intézményi házirendek vagy szervezeti és működési szabályzatok), valamint a gyermek feletti valamilyen szintű felügyelet és felelősség okán (szülői felügyelet, gondozói felügyelet, intézményi felügyelet, szolgáltatói felügyelet, hatósági felügyelet) egyedi hatalmi aktussal is korlátozhatóak lennének a gyermek emberi-állampolgári jogai! S mint a fentiekben láttuk, ez messze nincsen így gyermekjogi megközelítésben. 3.2. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának speciális gyermekjogi tartalma a gyermek szülei vagy törvényes képviselője szerinti megkülönböztetés. A gyermek életében – éppen a cselekvőképesség hiányának 18 évében – különös jelentősége van a szülőnek, törvényes képviselőnek, családtagoknak. Gyermekjogi specialitás ezért a negatív diszkrimináció tilalmát kiterjeszteni a hozzátartozók jogi helyzete, tevékenysége, véleménynyilvánítása vagy meggyőződése miatti megkülönböztetésre is – amelyek a cselekvőképesség jogi státuszában már nem bírnak a személy kiszolgáltatottságára vonatkozóan ilyen fokú jelentőséggel. 3.3. Családhoz fűződő jogok. (Családban élés, családban maradás, családban nevelkedés, családegyesítés, családtámogatás, kapcsolattartás, visszagondozás, szülő és gyám jogai illetve kötelezettségei a gyermekkel kapcsolatosan, örökbefogadás, család felkutatása menekült gyermeknél. Családból kiemelés másodlagossága és szigorú feltételei abban a vonatkozásban, hogy kizárólag a gyermek jogainak védelme érdekében, súlyos veszélyeztetettsége esetén lehetséges.) Az Alkotmány három ponton fogalmaz meg családdal kapcsolatos gyermeki jogot: Védi a házasság és a család intézményét. (Alkotmány 15.§ (1) bek.) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. (Alkotmány 15.§ (2) bek.) A szülők, gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni. (Alkotmány 70/J.§) (Tankötelezettség.) Az Egyezmény a családdal kapcsolatosan az alábbi gyermeki jogokat fogalmazza meg: -
-
A gyermek szülőktől való elválasztása tilalmát, s ehhez az alapvető gyermeki joghoz képest csak kivételes lehet a gyermek és szülei akarata ellenére történő elválasztás. (Egyezmény 9.cikk) Mindkét szülővel kapcsolattartás jogát (Egyezmény 9.cikk) Családegyesítéshez fűződő gyermeki jogokat (Egyezmény 10.cikk) Elsődlegesen a szülők közös felelőssége a gyermek nevelésének és fejlődésének biztosítása. Az állam segítséget nyújt a szülőknek e felelősség gyakorlásához és gondoskodik gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgálatok létrehozásáról, valamint a dolgozó szülők gyermekei által igénybe vehető szolgáltatásokról. (Egyezmény 18.cikk) A családi környezetét elvesztő gyermek jogosultsága az állam különleges védelmére és segítségére, családot helyettesítő védelemre. (Egyezmény 20.cikk)
4
-
A családi környezetben saját érdekében nem hagyható gyermek jogosultsága az állam különleges védelmére és segítségére, családot helyettesítő védelemre. (Egyezmény 20.cikk) Örökbefogadás során a gyermek mindenek felett álló érdekének érvényesülését biztosító gyermeki jogok. (Egyezmény 21.cikk)
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény „Gyermeki jogok” című általános fejezetében tovább megy, s további családhoz fűződő gyermeki jogot tesz hozzá az Egyezmény normáihoz: 6. § (1) A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez. (2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez. *** 7. § (1) A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani. (2) A gyermeknek joga van - örökbefogadó családban vagy más, családot pótló ellátás formájában - a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodást helyettesítő védelemhez. (3) A gyermek helyettesítő védelme során tiszteletben kell tartani lelkiismereti és vallásszabadságát, továbbá figyelemmel kell lenni nemzetiségi, etnikai és kulturális hovatartozására. (4) Ha törvény másként nem rendelkezik, a gyermeknek a szülő felügyeleti joga megszűnése esetén is joga van származása, vér szerinti családja megismeréséhez és - a vér szerinti család beleegyezése mellett - a kapcsolattartáshoz. (5) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével kapcsolatot tartson abban az esetben is, ha a szülők különböző államokban élnek. ***
3.4. Védelmi jogok A Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint: 67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. A Gyermek Jogairól szóló Egyezmény (1991. évi LXIV. törvény) szerint: - Jogellenes külföldre vitel megakadályozása (Egyezmény 11.cikk) - Erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás - ideértve a nemi erőszakot, nemi kizsákmányolást és a gyermek jólétére káros kizsákmányolást is - bármilyen formájától (Egyezmény 19. cikk, 34.cikk, 36.cikk) - Család hiánya esetében jogosultság az állam különleges védelmére és segítségére. (Egyezmény 20.cikk) Menekült gyermek esetében ugyanez a szabály, ha a család felkutatása nem járt eredménnyel. (Egyezmény 21.cikk) - Kábító- és pszichotrop szerek tiltott fogyasztásától, a gyermekeknek e szerek tiltott előállításában és kereskedelmében való felhasználásától való állami védelem joga. (33.cikk) - Gyermekrablás, gyermekkereskedelem bármilyen formája elleni védelem. (35.cikk)
5
3.5. Gyermekjogi szempontból specializált, kibővített tartalmú emberi-állampolgári jogok a Gyermek Jogairól szóló Egyezményben Véleménynyilvánítás joga körében: + „az őt érdeklő kérdésben” kinyilváníthassa véleményét + a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. + ennek biztosítására lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján, a jogszabályokba foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák. (Egyezmény 12.cikk) Információhoz jutás, tájékozódás joga körében: + mindenfajta tájékoztatás és eszme határokra tekintet nélküli kérésének, megismerésének és terjesztésének joga, legyen az szóban, írásban, nyomtatásban, művészi vagy bármilyen más, a gyermek választásának megfelelő formában. (Egyezmény 13.cikk) Gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság joga körében: + A szülő, törvényes képviselő joga és kötelessége, hogy a gyermeket e jogának gyakorlásában képességei fejlettségének megfelelően irányítsa. 3.6. Jóléti jogcsoport - Jóléthez szükséges védelem (Egyezmény 3.cikk 2.pont) - Fogyatékos gyermek különleges gondozáshoz való joga, és a gyermek állapotához, szülei vagy gondviselői helyzetéhez alkalmazkodó segítséghez való jog. (Egyezmény 23.cikk) - A lehető legjobb egészségi állapothoz való jog, az orvosi ellátásban és gyógyító-nevelésben részesülés joga. Egyetlen gyermek se legyen megfosztva ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevételére irányuló jogától. (Egyezmény 24.cikk) - Szociális biztonsághoz, társadalombiztosítási juttatásokhoz való jog (Egyezmény 26.cikk) - Olyan életszínvonalhoz való jog, amely lehetővé teszi a gyermek kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését. Ennek biztosítása elsősorban a szülők vagy a gyermekért felelős más személyek feladata. Az állam a szülőt, gondviselőt segíti e jog érvényesítésében, és szükség esetén anyagi segítséget nyújt, valamint segítő programokat hoz létre különösen az élelmezéssel, a ruházkodással és a lakásüggyel kapcsolatban. (Egyezmény 27.cikk) - Pihenéshez és a szabadidő eltöltéséhez, a gyermek korának megfelelő játékhoz és szórakoztató tevékenységekhez való jog. A kulturális és művészeti életben történő szabad részvétel joga; gyermekek számára alkalmas szabadidő-intézmények, szórakoztató, művészeti és kulturális tevékenységek állami segítésének kötelezettsége. (31.cikk)
3.7. Oktatási, képzési jogok - Az Egyezmény gyermeki jogként határozza meg azt, hogy az állam a gyermek oktatáshoz való jogának fokozatos, esélyegyenlőség alapján való gyakorlása érdekében biztosítja az alábbi közszolgáltatásokat: - kötelező és ingyenes alapfokú oktatás; - minden gyermek számára nyitott és hozzáférhető, ingyenes középfokú oktatás; - képességektől függően hozzáférhető felsőoktatás; - minden gyermek számára nyílt és hozzáférhető iskolai és pályaválasztási tájékoztatás illetve tanácsadás; (Egyezmény 28.1.cikk) 6
- Külön gyermekjogi tételként szerepel az Egyezményben (28.2.cikk), hogy „az iskolai fegyelmet a gyermeknek mint emberi lénynek a méltóságával összeegyeztethetően és az Egyezménynek megfelelően alkalmazzák.” Ez azt jelzi, hogy a világon mindenütt az iskola, mint gyermekintézmény – a helyi hatalom gyakran szakmai kompetenciákba burkolt akarata szerinti - fegyelmezési igénye és gyakorlata sérteni szokta az alapvető emberi-állampolgári jogokat, a gyermekek személyhez fűződő jogait. - Fogyatékos gyermek oktatására, képzésére, fejlesztésére irányuló külön jogok. (Egyezmény 23.cikk) - A gyermek oktatásának az Egyezmény 29. cikke szerint az alábbi célokra kell irányulnia: a.) a gyermek személyiségének kibontakozása, szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek a lehetőségek legtágabb határáig való kifejlesztése; b.) az emberi jogok és az alapvető szabadságok megértése és tiszteletben tartása; c.) a szülők és saját személyazonossága, nyelve és kulturális értékei iránti tisztelet, valamint annak az országnak, amelyben él, továbbá esetleges származási országának a nemzeti értékei iránti és a sajátjától különböző kultúrák iránti tisztelet kialakítása; d.) a megértés, a béke, a türelem, a nemek közti egyenlőség, valamennyi nép, nemzetiségi, nemzeti és vallási csoport közötti barátság szellemének elsajátítása; e.) a természeti környezet iránti tiszteletnek a gyermek tudatába vésése. Mint látható a fentiekből, a gyermeki jogok szempontjából egyáltalán nem az oktatás-tanítás ismereti tartalmai vagy vizsgaszintjei és a kimeneti tudás különböző elemei a fontosak – ezek mind-mind csak eszközei az Egyezménybe foglalt oktatási célok elérésének. (Vajon a magyar általános iskolákból ilyen értékekkel kerülnek ki gyermekeink? A magyar közoktatási jogszabályok mind a tartalmi szabályozásban, mind a mérés-értékelés szabályozásában az ilyen outputú közoktatás gyermeki jogának érvényesülését biztosítják legkevésbé!) 3.8. Büntetőjogi, büntető eljárásjogi, büntetésvégrehajtási jogcsoport -
Gyermek fogva tartására, szabadságától megfosztásnak gyermekjogi normái. (37.cikk, 40.cikk)) Büntetés, szankció, jogkövetkezmény gyermekjogi normái. (37.cikk, 40.cikk)
4. A gyermeki jogok jogággá válásának folyamata 2009. évben számtalan ünnepséget, konferenciát, rendezvényt tartanak szerte az országban abból az alkalomból, hogy húsz éve – 1989. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése – a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt. Ma már azt is tudjuk, hogy ezzel az aktussal annak idején egy jogág született: a gyermeki jogok. Egy szinttel lejjebb kezelt jogalanyi absztrakcióval, mint az emberiállampolgári jogok, de eggyel magasabban, mint a különböző gyermekügyek ágazati-szakmai joganyagai. (Mint amilyenek például a közoktatási jog, egészségügyi és szociális jogok, büntető eljárási jog, munkajog, gyermekvédelem jogi viszonyai.) A gyermeki jogok önálló jogággá vagy jogágazattá válását jelzi több körülmény is: - 1991. és 2000. év között lezajlott a magyar jogrendszer Egyezménynek megfelelő gyermekjogi jogharmonizációja. Minden fontosabb ágazati-szakmai törvény (közoktatás, egészségügy, szociális, gyermekvédelem, büntetőeljárás, szabálysértés, polgári peres eljárás, munkajog, stb.) többé-kevésbé, első formális szinten megfelel a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény követelményeinek. - A jogalkotó 2004. évben 26 fő függetlenített gyermekjogi képviselőt állított munkába a gyermekvédelmi intézményrendszerben élő gyermekek jogainak védelmére, képviseletére, megjelenítésére. (A külön jogágat képező egészségügyi jog betegjogi képviselői, illetve a szociális jog ellátottjogi képviselői mellett.) A gyermekjogi képviselők már ma sem kerülhetik meg a gyermekvédelmi intézményekben élő gyerekekre szűkített ügyfélkörüknek jogági szempontból tágabb jogi problémáinak vizsgálatát és e jogi problémák minimális szintű 7
-
-
kezelését. (Például az integrált oktatás akár fogyatékügyi, akár szociális vagy etnikai vetületét, a gyermekintézmények államháztartási szabályozását, önkormányzati intézményfenntartást, a szakértői bizottságok működését, magántanulóvá válást, iskolába felvétel elhárítási jelenségeit, beteg gyermek jogvédelmét, komplex gyermekintézmények belső jogi normáinak törvényességi kérdéseit.) Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa gyermekjogi projekteket indított a gyermeki jogok magyarországi állásának feltérképezésére. Az ombudsman többször, több helyütt is kijelentette, hogy híve lenne a gyermekjogi külön biztos intézménye létrehozásának, s amíg ez nincsen meg, ő maga tekinti általános biztosi megbízatása egyik fontos részének e különleges jogág(azat) felügyeleti szintű művelését. Húsz jogász-hallgatóval idén ősszel elindult az első gyermekjogi szakjogászképzés Magyarországon a pécsi jogi egyetem továbbképző intézetében. Több civil támogatói forrás (Norvég Civil Alap, Nemzeti Civil Alapprogram) segítségével kialakulóban van a Gyermekjogi Műhely elnevezésű gyermekjogász együttműködési hálózat, amely a gyermeki jogokkal bármely vonatkozásban foglalkozó civil szervezeteknek és a nekik segítő jogászoknak kínál információs, kommunikációs, szakmai fejlesztési eszközöket, kereteket és tevékenységi lehetőséget.
Budapest, 2009. november 3.
Dr. Bíró Endre Jogismeret Alapítvány
8
