ii. ÉVFOLYAM.
i m
OKTÓBER HÓ
io. SZÁM.
GÖRÓGKATOIIKUS
HITBUZGALMI FŐSZERKESZTŐ:
FOLYOIRAT
SEREGHY
FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: P A P P
LÁSZLÓ
GYÖRGY
DR.
ÉLET
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: NYÍREGYHÁZA, BETHLEN-U. 5 ELŐFIZETÉSI DÍJ EGÉSZ ÉVRE 1 P 60 F.
POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZAM: 17.271
MINDENT VISSZA Ebben a két rövid szóban van most kifejezve minden igaz magyar legszentebb kívánsága. Ez a két rövid szó imádság lett mindnyájunk ajakán. Ez a két szó lett húsz keserves esztendőn át rabságban gyötrődő, elszakított véreink reménysége. Az igazságnak előbb-utóbb győznie kell a hazugságon. S az erőszak uralmát csak ideig-óráig lehet fenntartani a jog felett. Az ökölbe szorított kezeknél mégis csak erősebb az imára kulcsolt kezek hatalma. Az elnyomott igazság pedig annál félelmetesebb erővel tör ki. Húsz esztendővel ezelőtt az isteni Gondviselés jónak látta megengedni azt, hogy Szent István birodalmán látszólag győzzön a pokolbeli hatalmasságok világi helytartója: a hazugságban és jogtalanságban fogant erőszak. Megengedte az isteni Gondviselés, hogy ennek a szentístvání birodalomnak legszebb és legdrágább részei idegen bitorlók kezére jussanak. Irtózatosan fájdalmas csapást engedett ránk a gondviselés, mely áld, ahol sújtani látszik, s büntet, ahol boldogságot hinteni látszik. Szent István birodalmának népe a boldog békeévekben messzire letért az Isten ösvényeiről. Liberális világot éltünk akkor, s nagyon sokan akarták kizárni a törvényhozás szent csarnokából minden jog és hatalom forrását: az Istent. Liberális módon gondolkoztunk akkor, s nagyon sokan elfeledkeztek arról, hogy a keresztény gondolat tette állammá a nomád magyar népet, s csakis a kereszténység biztosíthaja a magyarság fennmaradását. Liberális gazdasági rendszert juttattunk uralomra, mely az erkölcsi szabályoktól is független szabad versenyben szolgáltatta ki a gyöngét az erősnek, s tette lehetetlenné a szociális igazságszolgáltatást. S úgy látszott, hogy ebből a szörnyű szellemi és erkölcsi hanyatlásból semmi sem emeli fel a magyart, Legjobbjaink hiába követtek el mindent, a kor eszmeáramlatával szemben tehetetlenek voltak, De akkor jött a háború. Melyet megnyertünk a harctéren, de elvesztettük a szellemi, erkölcsi és gazdasági életünk frontján.
145
S jött a borzalmas összeomlás. Ügy látszott, hogy már minden elveszett, Az isteni kegyelem azonban a legmélyebb ponton megfordította a nemzet sorsát, Elkezdődött a gigászi küzdelem a keresztény erkölcs pillérein nyugvó, a szociális igazságtalanságokat megsemmisítő s nemzeti alapon álló Magyarország megalkotásáért, A céltól ugyan még messze vagyunk, de kétségtelenül a legjobb úton haladunk. S a nemzet benső megújhodása, a szociális, keresztény énemzeti gondolat érvényesülése csodát alkotott: ez a kimeríthetetlen isteni kegyelem, mely ezer esztendőn át vezette és vés délmezte a magyart, legszentebb álmaink kapujához vezetett el bennünket, Ezekben a szent napokban hittel remélünk, és bízva-bízunk abban, hogy a legközelebbi napokban keserves rabságba döntött testvéreink milliói számára üt a szabadság órája. Reméljük, hogy vérontás nélkül, — de ha kell, utolsó csepp vérünk árán is! Ezekben a szent napokban zokogjuk el a nemzet bűnbánatának zsoltárait, — de zengjük a diadalmas jövő szent imájái is: Teremtő Istenünk, nemzetek Istene, add vissza nékünk, amt a Te rendelésed szerint a mienk.
Egység és fegyelem. A magyar igazság hajnalhasadásának idején ez a sokat szenvedett magyar nép fegyelmezetten várja a történelmi igazságtalanságok jóvátételét. Nincs közöttünk senki, aki ne volna kész bármely pillanatban életét áldozni a magyar nemzet feltámadásáért, de ugyanakkor egy emberként állunk a kormány mögött, mikor mindent elkövet a békés megoldás érdekében. Ezekben a sorsdöntő órákban azért imádkozunk mindnyájan, hogy az Isten áldja meg kormányférfíaínk — elsősorban Imrédy Béla miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter és gróf Teleki Pál kultuszminiszter törekvéseit, s fáradozásukat jutalmazza meg elszakított testvéreink felszabadulásával, Ezekben a sorsdöntő időkben megbonthatatlan egységben és fegyelemben állunk a kormány mögött. ^ ^ ^ ^ jj^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ yC | ^ )|( % )|( )|( ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^
A Szent Bazil-rendí apácák javára még boldogult megyésfőpásztorunk gyűjtést rendelt el a hajdúdorogi egyházmegye valamennyi paróchiáján, Az idén néhány paróchia területén nem történt gyűjtés erre a vallási és nemzeti szempontból rendkívül fontos és mindenképen magasztos célra, Ezúton hívjuk fel a Főtisztelendő Lelkész Urak figyelmét arra, hogy ha még nem történt volna meg a gyűjtés paróchiájuk területén, kegyeskedjenek azt pótlólag megtartani s a begyűlt összeget a Szent Bazil-rendi apácáknak megküldeni, 146
JÓKAI. E vers szerzőjét, egy felvidéki gör. kat. pap VI. gimnazista fiát, a csehek 3 évre ítélték ezért a versért, melynek sorai Jókai műveire utalnak. A „Jövő század regényét" megértük, Jöttek utána bús „Hétköznapok", Reménnyel élünk mi, „Gazdag szegények", Rablott kincsen a „Szegény Gazdagok". „Aki a szívét a homlokán hordja". „Rab Rábi"-módra tengődik csupán, „Arany ember"-nek keserves a sorsa „A politikai divatok" után. „Enyém, tied, övé" lett most az ország, „Magyar előidők"-ből nincsen napunk, A „Csataképek" még előttünk állnak, S a „Szél csend alatt" kisírjuk magunk'. Lesz e idő, hogy kötünk „Még egy csokrot", Sok „Névtelen vár", hogy gazdát cserél? Az „Öreg ember nem vén ember", bízunk, „Kánok utóda" szenved, tűr, remél. Hová lettek a „Fekete gyémántok" S a kárpátok büszke hegy sora? Látod-e onnan, Jókai, az égből, Hogy „Erdély"-nek nincs már „aranykora"? A „Kőszívű ember" megtér „fiai"-hoz, „Magyar nábob" is, hajh, kevés maradt, De „Egy az Isten", s mi tudjuk, hogy él még A „Szabadság" a magyar „hó alatt". Mester, ha Te most itt lennél közöttünk, Enyhitenéd-e szívünk bánatát? Elmondanád-e, hogy „Mire megvénülünk", Összeszedjük a szétszórt garmadát? A Te nagy szívednek ezüst hegedűjén Egy szebb jövőről zengene a húr, Végét jósolni a „Szomorú napok"nak, Hogy nem lesz köztünk több „Üj földesúr". Neved nagyságát gyermekükbe oltják A magyar anyák édes csókjai . , . Öröm, dicsőség magyarnak születni, Mert Te is magyar voltál, Jókai. Ma már bízva reméljük, hogy vége a „szomorú
napoknak".
147
EREKLYE-KENDŐ (ANTIMENZION.) „Az istenfélő József levevén a fáról a te legtisztább testedet, tiszta gyolcsba göngyölé." Ezt énekeljük Krisztus temetésének tropárjában. Fehér gyolcsba takarták a Megfeszítettnek testét. De előbb drága kenetekkel illatosították, mert nem vehet erőt rajta a bomlás, nem lehet része benne az enyészetnek. Hiszen a halált legyőző, megdicsőült Krisztust temették. Krisztus vértanúinak is ezt a tisztességet nyújtotta a hívő kegyelet akkor, amikor a keresztényeket üldöző düh legjobban tombolt s ártatlan vértanuk vére patakokban folyt. Patakzó vérüket kendővel itatták, meggyötört tagjaikat illatosított gyolcsba göngyölték, kihűlt tetemüket Krisztus lábainak zsámolya, az oltár elé, vagy alá helyezték, az örök életre való feltámadás reményében. Azóta az oltár nemcsak Krisztus földi trónja, nemcsak vérontás nélkül megújított áldozatának titokzatos nyoszolyája, hanem egyúttal szent vértanúnak sírja is. Minden oltár az. Ott pihen a szent vértanú földi maradványa, hiteles ereklyéje a keresztről való levételt ábrázoló, keményített, illatos krizmával felszentelt vászonkendőben. Pihen? Nyugszik? Aligha. A kendőt kiterítik, a vértanú ereklyéje fölé a szent tányért s a szent kelyhet helyezik. Szinte vállán hordja a kenyér és bor szinében rejtező Krisztus-Királyt. Amikor szünetel az áldozat, amikor nem törik meg fölötte az Isten Bárányát s a kehelyben nem gyöngyözik Krisztus vére, — Mestere, Vezére, Ura előtt virraszt, az oltárszekrény küszöbénél. „Elszenderült az Úrban!", írták hajdan sírjukra s jegyezték a vértanu-aktába a hithősök halálára. Elszenderült! S mégsem alszik. Sőt nagyon is ébren van. Mi több, munkálkodik! Örökmécs sercegő olaja, viaszgyertya finom illata, tömjénfüst imbolygó lebegése, oltárvirágok lekonyult feje között, összehajtott antimenzionban rejtezve valami bűvkört von maga köré. Arad belőle a szentség. Idézi korát. Képviseli a hitvalló szenvedést. Hirdeti az Istenért feláldozott, kínpadra vetett — s mégis oltárra magasztalt életet. Úgy érezzük, hogy nagyon profán, alantas az élet? Minden csupa anyagiasság, földtúró mammonhajhászás? Hiányzik belőle a lelkiség? Kevés az emelkedettség? Kiveszett a szentség? Hatoljunk bele ebbe a bűvkörbe s másként látjuk a világot! Észrevesszük, hogy az életből nem esett ki a szentség. Mert szent lakozik közöttünk, ki halóporában, az antimenzion egyszerű kriptájáig
ban csodálatosan él és életet áraszt. Tanít hitre, áldozatra. Ihlet életnemesítésre. Kegyelmeket esd életünk megszentelésére. Peregnek a levelek. Sírokat hantolunk, koszorúkat kötünk, eltávozott kedveseinkről emlékezünk. A mulandóság int felénk. Szent Vértanuk! Mi, a mulandóság vándorai, hozzátok esededezünk, öntsétek belénk a diadalmas örökkévalóság hitét! Rohály Ferenc dr.
Agrár-ifjúsági lelkigyakorlat. A Szent Bazil-rendí atyák Máriapócson nov. 6—8-án agrárifjúsági lelkigyakorlatos tanfolyamot tartanak a vidéki gör. kat. ifjak részére, A mai időben különösen fontos, hogy szent hitünk, ősi szertartásunk és a krisztusi erkölcs alapján szervezzük meg ifjúságunkat s így bennük hithű, tettrekész harcosokat nyerjünk az Egyház és a hitélet érdekében. Elő kell készíteni az ifjúságot arra is, hogy az új társadalmi, gazdasági és szociális életben az őt megillető helyet elfoglalhassa. Ezt célozza a bazilita atyák által rendezendő agrárífjúsági lelkigyakorlatos tanfolyam. A lelkigyakorlatos tanfolyamon azok vehetnek részt, akiket a helybeli lelkipásztor kijelöl. Minden községből legalább ketten jöjjenek, hogy egyedül ne érezze magát valaki. A lelkigyakorlatos tanfolyam kezdődik november 5-én este. Az előadások témaköre: lelkigyakorlatos, szociális, egylet-szervezési és vezetési kérdések, társas műveltség, mezőgazdasági, szövetkezeti problémák . , . . Minden nap közös szentmisehallgatás és az utolsó napon közös szentáldozás. A lelkigyakorlat 9-én reggel végződik. Elszállásolás közös teremben; alvás szalmazsákokon. Takarót és mosdó készletet (törülköző, szappan . . , j mindenki hozzon magával. Ellátás: reggeli, kétfogásos ebéd, vacsora. Kezdődik 5-én vacsorával s végződik 9-én reggelivel. Az ellátásért személyenkint 5 pengőt kell befizetni. A résztvevőket pontosan be kell jelenteni október 25-ig, Szent Bazíl Rend címére, Máriapócs. Csak ötven személy részére biztosíthatjuk a részvételt. Akik hamarabb jelentkeznek, azoké az elsőség.
U R A M ! . . . Uram, szívemet zendítsd dalra; a tiszta vágyat gyújtsd fel bennem ! hogy zengjek neked — éneket... Zendítsd meg szívem csengettyűjét, hogy szépen éljem le a földön; add nekem az égnek derűjét! amit adtál — az éveket... Add azt, hogy a bűn eleresszen... Ne hagyj magamra, segíts engem, Hogy minden testvérem: szeressen! Radványi Sándort
Nazíánzi Szent Gergely (f390). „Egy lélek voltunk két testben; s csak két utat ismertünk, az iskola és a templom útját." így ír maga Gergely arról az életről, melyet barátjával, Nagy Szent Vazullal folytattak, mint egyetemi hallgatók Athénben. S ebben benne van az ő egész lelke és egész élete: Gyönge, sőt beteges, s ezért igen érzékeny volt; s ezért szeretett visszahúzódni a tömegtől és nyilvános szerepléstől a könyvei közé. De mindig kész volt latbavetni nagy tudását és kiváló ékesszólását, ha barátainak vagy az Egyháznak szüksége sürgette. Legjobban érezte magát írásai között, és soha nem lankadó buzgalommal dolgozott lelke megszentelésén, Szent családból született. Atyja Nazíánz mellett Kappadóciában előkelő polgár, utóbb püspök (jan. 1); anyja volt Nonna (aug. 5), öccse Cezárius (lásd. febr. 25); mind a hármat szentként tiszteli a keleti egyház. Nem csoda, ha már mint serdülő gyermek megfogadta, hogy Isten szolgálatára szánja életét, és ezért szüzességben marad. A kiváló tehetségű fiút szülői gondosan iskoláztatták. Elküldték a palesztinai Cezáreába, melynek jeles iskolájában megismerkedett Szent Vazullal és egész életre szóló barátságot kötött vele. Tanulmányai befejezésére Alexandriába ment. De itt megtudta, hogy Athénben kiválóbb tanárok vannak, s nyomba oda indult. Ciprus szigete táján azonban 20 napig tartó rettenetes viharba értek, Az utasok rettegve néztek elébe a biztos halálnak; Gergely azonban egész idő alatt imádkozott, és újra mefogadta, hogy ha megmenekül, egészen Isten szolgálatára adja magát. Fogadalmát hűségesen teljesítette is. Már Athénben, hol nagy örömére ott találta barátját, Vazult, a nagy város csábításai és az akkori diákélet felületességei közepett sértetlenül megőrizte hitét és tisztaságát, és minden idejét imádságnak és tanulásnak szentelte. Tanulmányai befejezése után Vazulhoz ment, aki Pontusban a pusztában több jámbor társával szigorú remeteéletet élt. Bármennyire élt-halt ezért a visszavonult, Istenbe és a tudománynak szánt életmódért, mégis elhagyta 360ban, mikor atyja az arianizmussal szemben tanúsított kevésbé bölcs magatartása miatt bajba keveredett. Atyját rávette, hogy nyilvánosan ortodox, katolikus hitvallást tegyen le, mire az ellenfelek megbékéltek; az öreg püspök pedig tapasztalta, milyen támasza neki a fia azokban a nehéz időkben, ezért a következő év karácsonyán váratlanul pappá szentelte. Gergely ezt erőszaknak érezte, amúgy se tartotta magát méltónak; s így neheztelve visszament pontusi magányába, De már húsvétkor hazatért és hűségesen segített atyjának az egyházmegye kormányzásában. 370-ben barátja, Vazul a kappadóciai Cezárea metropolitája lett, s hogy az ariánusokkal szemben több támasza legyen, néhány új püspökséget alapított, s Gergelyt is nagynehezen rá tudta venni, hogy püspökké szenteltesse magát. Mikor azonban meg-
150
látta a neki szánt püspöki székhelyet, Szazimát, egy szomorú, rongyos falut, kedvét vesztette és visszahúzódott Pontusba a remeteségbe. Atyja kérésére megint elment segíteni Naziánzba, de 375-ben betegen újra magányba vonult Izauriában (Szeleucia város mellett). Itt érte a konstantinápolyi katolikusok küldöttsége, mely hívta, hogy az ariánus Válens császár alatt majdnem egészében az eretnekség martalékává lett városban legyen a katolikus ügynek új életre keltője. Gergely úgy gondolta, nem vonhatja ki magát ebből a lovagi Krisztus-szolgálatból, Pedig nem sejtette, milyen nehéz föladatra vállalkozik. A templomok mind az eretnekek birtokában voltak, a nép az ő részükön. A fényes külsőségekhez szokott kritizáló fővárosi lakosság sanda szemmel fogadta a betegségtől és aszkézistől lesoványodott, görnyedt, megkopaszodott, szegényes ruhában megjelenő remetét. O azonban szellem erejével és bizakodásával jelent meg: „Hatalmas az eretnekek pártja, de én az igazságért küzdök; ők bitorolják ugyan a templomokat, de mellettem az Isten van; s akármint dicsekszenek vele, hogy a nép a részükön van, az én pártomon az angyalok vannak, s ők segítenek és óvnak engem". S csakugyan; az eretnekek állandóan fondorkodtak ellene, rágalmazták, kővel dobálták, sőt orgyilkosokat béreltek ellene. 0 neki azonban itt is az volt az elve: „A mi ellenségeink magatartásukkal elárulják, ki a mesterük; mutassuk meg mi a mi viselkedésünkkel, hogy nekünk az Ür Jézus a mesterünk". Az üldözésekért szelíd jóakarattal fizetett, az orgyilkost barátai közé fogadta, Rokonainál kapott szállást; templom hijján az egyik szobát alakította kápolnává, elnevezte Föltámadás (Anasztazis) templomának és itt tartotta híres beszédeit az ariánus tévedés ellen, melyekért az utókor az Istentudós, teológus névvel tisztelte meg. Az eretnekek a világhírű szónokot kezdték hallgatni, eleinte kíváncsiságból; lassan kezdett hatni szava és szent élete. A nép tömegesen tért vissza a katolikus hitre, Nagy Teodózius császár már az összes templomokat visszaadta a diadalmas katolikusoknak, Gergelyt a siker nem kapatta el; állhatatosan visszautasította a konstantinápolyi püspökséget; a 380-ban összeült konstantinápolyi egyetemes zsinat atyáinak sürgetésére azonban végre is engedett. A zsinaton később megjelent több püspök kifogásolta, hogy szazimai püspök létére más püspökséget vállalt. Ebből viszálykodás támadt. Gergely most is nagynak és igazán kereszténynek mutatkozott: „Ha miattam van a vihar, azt mondom Jónással: Fogjatok meg és vessetek a tengerbe. Én sohasem vágytam püspökségre: ha üdvösnek látjátok, visszatérek magányomba". Csakugyan lemondott, barátai kérlelése ellenére; megható beszéddel búcsút vett híveitől és visszavonult atyai jószágára, hol aszketikai gyakorlatok és írás közepett töltötte életének hátralevő idejét.
Gergely szelleme és híre fönnmaradt írásaiban, Ezek jobbára beszédek és versek. Beszédek a katolikus igazság védelmére, nem mélységes tudós filozofálás, hanem az igaz hitnek erőteljes, lelkes tanúsága; amint ő maga mondja: nem Arisztoteles, hanem a halászok módjára akar szólni. Verseivel a keresztény ifjakat el akarta vonni a sokszor bűnre ingerlő pogány költeményektől. Szándéka dicséretes, de a kivitel már nem mindenestől sikerült; a költészetre nem volt olyan tehetsége, mint a beszédre. De látnivaló, minden írása egy apostoli szent életet szolgált. Elete pedig biztató tanulságot ád. Gergely gyönge idegű, beteges, érzékeny, sőt érzékenykedő ember volt; ezért van annyi hirtelen előretörés és épolyan hirtelen visszavonulás életében. Mégis szent lett és nagyot tett Isten országáért. A kegyelem erősebb, mint a természet, és semmiféle természeti gyöngeség és terheltség nem akadálya az életszentségnek.
A szentév emlékére. A szentévre boldogan készült egyházunk: egy éve, hogy megszólaltak zengő, messzehangzó harangjai; most pedig Szent István emléke s az eucharisztikus ünnepségek szépségei virágoztak ki a lelkekben: új íkonosztázionunk van! És templomunk belseje kifestve, freskókkal ékesítve, mindannyiunk elmondhatatlan örömére. A hívek egyház-hűségét, ragaszkodását és áldozatkészségét jelzi ez. A kopottság helyett: finom mívű ékességek; az üresség helyett: méltó csillogás; a fáradt, poros, szürke mult helyén: szépséges diadal-ív! ízléses s egyszerűségében is megkapó az egész. A képállványban művészies bibliai képek. Mária törékeny, boldog alakja a Kisdeddel . . . Jézus szelíd, szuggesztív szépségű arca . . . a karácsony, húsvét, a pünkösd élethű jelenetei s az Utolsó vacsora drámai mozzanatai mind ott színesednek élőttünk. A falon pedig freskók, magyar szívünk büszkeségei: Szent István, Szent László és a liliomos királyfi; a Nyulak szigetének legendás szüze s Erzsébet, ölében a rózsákkal . . , s mind ott sorakoznak tündöklő arccal hódolva a Magasságbeli előtt. A szentély hátteréből hívogatóan tárja ki karjait a sugárzó tekintetű Üdvözítő, megjelenítve vigasztaló szavait: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik elfáradtatok s meg vagytok terhelve és én felüdítlek titeket . . . " Az újonnan festett templom s az új képálvány megáldását a hívek százainak jelenlétében Damjanovich Ágoston érd. esperes végezte szept. 4-én. A szent-misét, a szíveket Isten felé sodró szentbeszédet Karosy Ferenc, gebei parochus mondta. (T. 1.)
152
KERESZTÉNYSÉG ÉS ZSIDÓSÁG. A mai világban bizony nem nagy dicséret, ha valakit zsidónak neveznek, vagy valamit a zsidósággal kapcsolatba hoznak. A zsidóságon nagyon beteljesedett a maga-kívánta átok, mellyel a Messiástól elfordult: „az 0 vére mirajtunk és a mi fiainkon!" (Mt. 2., 25.) Az új világ bizony elfordult a zsidóságtól. Egyesek még azt is megpróbálják, hogy a kereszténységből, mely kifürkészhetetlen isteni akarat folytán kapcsolatba jött a zsidósággal, minden zsidó vonatkozást kivessenek, különösen az ószövetségi Szentírást, melyet zsidó terméknek tartanak. Vizsgáljuk meg röviden, milyen kapcsolat áll fenn a zsidóság és kereszténység között, és hogy ezek a kapcsolatok árnyékot vetnek-e a kereszténységre? Hogy minden félreértést, elkerüljünk, különbséget kell tennünk a Krisztus előtti és az O halála utáni zsidóság között. A Krisztus előtti zsidóság a kinyilatkoztatás hordozója volt r az Ó-szövetségi szent könyveket is általa adta Isten az emberiségnek, és belőlök származott testileg Krisztus is, a kereszténység alapítója. Ezek tények, melyeket nem akarunk letagadni, de szégyenkeznie sem kell míattok a kereszténységnek. Isten utaí nem a mi utaink, az 0 gondolatai nem a mi gondolataink! Neki joga volt vak eszközéül kiválasztani azt a népet, melyről pedig tudta, hogy „elvetemült nemzedék ez"! (V. Móz. 32, 20.) A zsidóság Isten akaratának akaratlan hordozója volt és így a szent könyveket sem önmagából termelte ki. Sőt azoknak magasztos eszméi — melyek a kereszténység alapjai is — egyenesen távol állanak a zsidóság szellemétől. Vagy nem bizonyította-e be az Ó-szövetségi zsidóság eléggé, hogy nem a saját lelkéből származnak azok, amikor még az Istennel is képes volt szembeszállni míattok? Tudnunk kell, hogy az Ószövetségi Szentírás nem zsidó termék, hanem Isten műve. Hogy pedig Krisztus vérszerint a zsidóságtól származott, — az nem ok arra, hogy azt mondhassuk: ha zsidó volt, akkor semmi közünk hozzá, nem akarunk hallani sem róla! Mert nem volt-e Krisztus egyúttal az élő Isten is? Isten pedig felette áll a fajoknak, különösen azok rossz tulajdonságainak. A kereszténységben különben sem számít a vérségi kapcsolat. (Luk. 8, 20.) Krisztus után a zsidóság szerepe megszűnik a kereszténységgel kapcsolatban. Belőlök csak egy maroknyi jut az Űj-szövetség számára, az apostolok és tanítványok csapata, akiket azonban Isten lelke töltött be és tisztított meg az igazi zsidó szellemtől. A többi elszéledt a világon és isteni kéztől immár nem kormányozva, igazi lényének megfelelő utakra tért. A magukkal mentett Ó-szövetség alapján indultak el. A 153
különállóság tudatát, melyben részük volt az Ó-szövetségben az isteni kiválasztottság folytán, gőgös önteltséggé fejlesztették, Ezt olvashatjuk ki vallási könyveikből, melyeket azonban soha sem szabad összetéveszteni az Ó-szövetség szent könyveivel. Ezek a könyvek, mint a Talmud, Misna, Sulchán Aruch — nem egyebek, mint a zsidó szellemnek megfelelő önkényes magyarázatok a Bibliához. Ezek a könyvek árasztják azt a zsidó szellemet, mely miatt ma az egész világon előtérbe nyomult az u. n. zsidó kérdés! Azt a zsidó szellemet, mely oka annak, hogy amióta csak zsidó él a földön, még egy néppel sem tudott testvériségben élni! És azt a szellemet, mely homlokegyenest szemben áll a keresztény világnézettel! Itt találkozik ismét és ütközik össze a kereszténység a zsidósággal. Valahol azt olvastam: a „zsidókérdés nem a keresztények lótás-futása az orruk elől elkaparintott haszon után, hanem az erkölcsi felfogás különbségének kiéleződése". A kereszténység áll itt szemben a zsidóság szellemével. De csakis itt van ellentét és nem ott, ahová sokan tévedésből helyezik, a zsidó faj és a kereszténység között. A kerészténység a fajísággal nem ütközhetik össze, mert nem esnek egy síkba. A kereszténység nem zárhat ki kebeléből egy fajt sem, így a zsidót sem. A kereszténységnek ma zsidókhoz annyi köze van, hogy mint a pogány népeket, — őket is szerettei várja a megtérés útján. De amíg ez az igazi megtérés, kivetkőzés a jogosan ellenszenves zsidó szellemből, nem következik be, addig a keresztény katolikus erkölcs értelmében minden keresztény kell, hogy „antiszemita legyen! A nagy püspök, Prohászka Ottokár mondta: „a zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkon ez a kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget; tehát a zsidóságot nem szabad recipíálni a keresztény államoknak, hanem védekezniök kellene, s ahol s ahogy lehet túl kellene adniok rájta." Euthymos.
Ö S Z . Őszi szellő fűtyörészget, Hullanak a levelek . . . Integet az „ábéce-könyv;" Tanulni kell gyerekek!
Tanuljatok-, fiuk . . . lányok! — Készítsétek lelketek! Ha a munkát szeretitek: elbuknotok nem lehet!
Cseng a csengő, az iskola várva-vár már titeket; a jó Isten kegyelméből: nyíljon meg a szívetek!
Ez az élet nagy meghátrálni nem Itt van az ősz . új mag zsendül:
törvénye! lehet! . . de lenne már kikelet!
RADVÁNYI
154
SÁNDOR
üj szentségimádási ájtatosság. Az idei eucharisztikus szentévben figyelmünk különlegesen az Oltáriszentségre irányozódott. Az Üdvözítő bőséges kegyelemesővel termékenyítette meg a magyar ugart s benne a mi lelkünket is. Ezen kegyelmek közt nem utolsó a megvilágosító kegyelem ép az Eucharisztiára vonatkozóan. Valahogy most hatalmasan rádöbbentünk, mennyire elevenen áll a keresztény kultusz középpontjában a szentségi Jézus, s mily vaskövetkezetességgel kell egész életünknek az Oltáriszentség körül fonódni. Ez a meglátás adott teljesülést annak a régi, s most még csak felfokozódott szent óhajnak', hogy mi, görögkatolíkusok a mi Eucharisztikus Királyunkat végre igazán ősi szertartásunk fenségéhez méltó formában, pompában és hagyományainkhoz illő teológiai elmélyedéssel imádjuk. — Ennek a nagy Szentségnek leendő kiszolgáltatói, papnövendékeink tehát most ilyen szentségímádást bocsátanak papjaink és híveink rendelkezésére. Az új ájtatosság a paraklisz-iormat követi, anyagát illetőleg pedig a galiciai görögkatolikusoknál megült Űrnapja útrenyéjének megrövidítése, átcsoportosítása, illetve — kis részben — kiegészítése, — színpompás, mélyértelmű énekkel való zengedezés a Legszentebbnek, Az „Ájtatosság a Legszentebb Oltáriszentség Imádására" cimmel s a hajdúdorogi egyházmegyei főhatóság 2248—1938. számú jóváhagyásával megjelent füzet megrendelhető a Görögkatolikus Papnövendékeknél (Budapest, IV., Prohászka O.-u. 7.). Egy példány ára 20 fillér; legalább 15 példány egyszerre való megrendelésénél 15 fillér. Kívánatra csekklapot (17,271. sz.) küldenek.
ŐSZI HANGULAT, a darumadár, az idő már őszre j á r , , . Csepereg az őszi-eső, lucskosodik a határ , , .
Dagad a sár; rőt az erdő, madártalan, s h a n g t a l a n , , , Szomorkodik minden, minden; a bánatnak könnye van, RSDVÁNYI SÁNDOR
MAYER ISTVÁN ÓRÁS ÉS ÉKSZERÉSZ - ARANYÉRMES MESTER
Alapítva 1890. Postatakarékpénztári számla-szám 40.723. Telefon 298.
n y í r e g y h á z a , z r í n y i I L O N A - U . 1.
Nagy raktár. Legolcsóbb szabott árak.
Készpénz-áron hitelbe is vásárolhat.
155
Tíz deka tepertő. írta:
y I
Egészen kis világosság szűrődött be a kamrácskába, ahol Bandi — az inas — behúzódott vackára. Onnan lesett ki a konyhából szűrődő világosságra. A szeme még könnyes volt, a feje kicsit bódult, s zavaros gondolatok motoszkáltak benne. Mert sajgott a válla, a lapockája s a dereka is, hiszen oda is kapott egy ütést, vagy talán kettőt is. Klang úr adta . . . a segéd. A segéd úr. Tepertőt hozatott vele, tíz dekát, s amint odaadta neki a zsírfoltos, fehér zacskóban, csak felordított Klang úr, mint akit megmartak: — Hej, te bivaly, te pimasz, te! Megetted a felét! Te semmirevaló gazember, megloptad a hasamat! Te, te! — En , . , én nem — dadogta a fiú és görnyedt lefelé, pislogva, kis maszatos, sovány kezét maga elé tartva, hogy felfogja a készülő ütéseket. Kettőt-hármat fel is fogott a karjával, de a karja is fájt, s a többi már csak suhogott, vágott, ott ahol épen érte. S hogy ártatlanul kapott, az fájt legjobban. Mert ki tudja azt, hogy Klang úr kit vert meg őbenne? Az ő kis inasi teste fogta fel az ütéseket, amelyeket Klang úr a rossz idő, az elszalasztott találka, a bosszantóan kevés órabér és egyéb okok okozójának szánt. Azaz a saját duzzadó energiáját és dühét vezette le. Mit törődött azzal Klang, hogy Bandinak, a kis inasnak szíve is van, talán parányi önérzete is, s hogy sajgó teste emberi test. Mert hiszen Bandi ember, kis jövőt váró, jövőért küzdő apró emberke, kinek kérges a tenyere, vékony, csontos ujjai egyre Klang úréhoz hasonlóbban formálják a rábízott anyagot: a bőrt, Bandi már sarkot tesz a cipőkre, fényesíti a talpakat, szögez, nyeseget, csirizei. Száz apró és furfangos részlet, mind kelléke, a mesterségnek, mindhez figyelem kell, akarat, tudás. Hiszen Bandival a mestere meg is van elégedve, hanem ez a Klang . . . Boldogtalan kis. arcáról letörölte a könnyeket, melyek észrevétlenül, de egyre szivárogtak a szeme sarkából. Miért ís olyan ez a Klang, mint amilyen; miért is áll örök ellenségként fölötte, s ronggyá gyötri őt. Hiszen ő igyekszik kedvére tenni. Ha tudná Klang, ha bizonyosan tudná, hogy ő milyen belül, hogy ő mindig jó akar lenni, szolgálatkész, ügyes . . . mindig . . , Dehát most is ezzel a tepertővel. Hát evett ő belőle? Csak szagolgatta az úton. Az is bűn volna? Olyan jó friss zsír-szaga volt s a tapintása a papíron keresztül is ropogós. Nyelte a szagát, a nyála futóit rá, de nem nyúlt hozzá. Hiszen kap ő vacsorát, ha nem is olyat. Babot szokott kapni, vagy krumplit. És eleget. Jól lehet vele lakni. Aztán meg, nem is tudta volna enni kenyér nélkül, A kenyérhez nem nyúlhat, azon meglátszana a törés, vagy harapás. Talán meg is ölné Klang, ha igazán hozzányúlna. Hiszen
156
csak a szagáért, a tepertő illatának önfeledt élvezetéért is meg kellett lakolnia, Pedig, ha tudná Klarig, hogy ez a kis élvezet milyen kínos tulajdonképen. Nyál fut a torkára, azután megint szárazon jár a nyeldeklője, hogy szinte fáj a gyomra. A fogai rágnák a ropogós tepertőt harsogó vadsággal . . . dehát . . , nem rágták. S mégis megverte az átkozott. Szamár volt, hogy nem evett belőle, Ha már úgyis verést kapott, legalább lett volna miért. Most újra csupa könny lett a szeme. A mesternek kellene szólnia. A mester emberségesen jó ember. Az is igaz, hogy többnyire lent van az üzletben, ők meg fent, a görnyesztően alacsony műhelyben, Tikkasztó a meleg, s neki még hozzá egyre futkosnia kell, föl-le a nyikorgó lépcsőn. Hát szólhatna azért . . , de Klang úr nem fél a mestertől. — Vagy van hatásköröm, vagy nincs hatásköröm — mondaná Klang a mesternek sértődötten, Mert gyakran használta ezt a szót: hatáskör. Bandi azt hitte, hogy a hatáskör a verést jelenti, a szidást, a basáskodást, amit mind őrajta élvez ki Klang. És Klang egyébként is nem az az ember, aki hagyja magát. Jó munkás, ügyesen dolgozik és gyorsan; finom munka kerül ki a keze közül. Azért henceg. Hiszen azóta járnak előkelő tiszt urak ide, mióta Klang úr vezeti a műhelyt, Most megjelent előtte a segéd szennyes zöld kötényben, feltűrt ingujjal, fekete kezével és sovány, piszok-csíkos karjaival. Csapzott porszőke haja szemébe csüngött, fütyült, ha dolgozott, s néha hátravetette a fejét, hogy az egész bozontos hajtömeg hátralódult. Bandi jóformán nem is látott más érdemleges megfígyelnivalót az életben, csak Klang urat. Körülte forgott kicsi világa. És a vasárnapi Klang úr! Na, az volt aztán igazi! Sötétkék öltöny, fényes cipő, fényes haj, borotvált arc, sétapálca, tisztaság, párfőm, mosoly: ez volt Klang vasárnap. És virág is volt a gomblyukában, s kalapos lányokkal sétált. Hódító volt Klang úr, lovag! Nem látszott ki belőle a tíz deka tepertő miatti dúltsága s az ütlegek vad mozdulatai. Ha tudnák mindezt a kalaposok . . . Erre a gondolatra izgalom szorította össze a torkát. Ha a vasárnapi nők látnák egyszer a köznapi Klangot! Ha látnák őt gyűrten, csapzott hajával, szennyes, sovány karjával és mérgének csúfságával! Hogy kinevetnék, megvetnék, elfordúlnának tőle. Klang úrtól . . . De . . . lehet, hogy nem. Lehet, hogy imponálna nekik a köznapi Klang, a munkás, az erélyes, a dühösen tekintélyt szerző, félelmetes Klang. Most nagyra magasodott előtte Klang itt a sötétben. Kísértetiesen csontos volt, sovány és hatalmas. Hegyesen rajzolódó arccsontjain fénylett a bőr s haja gőzölgött a munka verejtékétől. A beszűrődő fény is egyre széjjelebb gyűrűzött körülötte, meg-
157
keményítette, megrögzítette alakját. Ügy tünt, mintha kőszobor-Klang állana most előtte. Feszesen, iszonyú hallagatásában is öklöző erővel ránehezedett Bandi kis sovány alakjára. Ügy lapult ott a nyűtt paplan alatt, mint egy kis agyon-sütögetett, zsírjától, ízétől, színétől megfosztott tepertő . . . . . . és milyen furcsa . . . egyszerre eltűnt a kőszoborKlang s a műhelyben voltak máris. Hallotta lentről a mester hangját, amint alkudozott valakivel ; — Ez nem drága, méltóságos uram, A bőr valódi. Olyan bőr ez, méltóságos uram, mint a selyem . . . — Dehogyis foszlik, méltóságos uram. Nem foszlik, nem hámlik, nem törik s a színét tartja. Bozsó András segédem fogja elkészíteni. Bozsó az én jobb kezem; első segédem, üzemem vezetője . . . És ott ült ő, Bandi, a háromlábú kis széken, ahol Klang szokott ülni. Két térde közt cipő, a lábszíj feszesen tartotta, talpával fölfelé. Bandi szívére szorította a két kezét, mert szíve iszonyúan vert. Az öröm táncát járta a szíve, rendetlen, heje-hujázó, szinte fájdalmas örömtáncot. Nehezen szedte a lélekzetet, majdnem hörgött. Atyaúristen! Semmi kétség, valami csoda történt: ő a segéd! Az ő nevét mondta a mester, s ő ül a segédi helyen. És . . . most pillantotta meg . . . az ő helyén pedig ott kucorog az alacsonyabb bankli mellett Klang . . . Ez csoda, csakugyan csoda, ott ül Klang Péter, nem is Péter, hanem Peti az inas! Igen egyszerűen így, hogy Peti! . . . Hiszen ez egészen rendjén van, Isten megbünteti a kevélységet, a rosszindulatot. Duzzadó önérzettel állapította meg, hogy egészen jól van ez így. így, hogy ő a segéd és Klangt.úr . . . mit Klang úr! Peti: az inas, Most aztán az volna igazán jó, ha a Peti válla sajogna, a Peti háta; de furcsa, ő érzi a sajgást még most is. Viszketősen fáj, ha megmozdul. Lent a mester még mindig tárgyal a méltóságos úrral. Szeretne ő is ott lenni, hogy látná az a méltóságos őt, egész életnagyságban látná, hogy ki is az a segéd, az a híres, az a selyemfinom bőrből dolgozó, az a költemény-szép lábbelit készítő, ki is hát az a Bozsó András? . . . Most hangos alászolgája hallattszott fel, elment a méltóságos. És ő félszemmel Petit nézte, az inast. Legbelül valahol mintha most is félsz ágaskodott volna benne, de valójában ellenségesen, fölényesen, kötődő hangulattal nézte azt a vakarcsot: az inast. Olyan, mint egy aszalt szilva. Akkora csak ez a Peti. Ez a Klang. És fekete, szurtos, sápad. Az arcába most is belelóg a haja. Na, ez adja most meg a mérgét, ez az arcába lógó haj. Ügyis mindig ez utálta rajta. Ezért lehet a Petit felnyársalni, megcsutakolni s mint a rossz lovat: ütni. Most aztán visszaadja . , .
158
— Miért nem takarítod el azt a mocskos sörényt a képedből, he? — rivallt rá Petire. Peti megrettent, felnézett félelemmel, de mégis szemtelenül, s a haját csak jobban a képébe lógatta. Erre ő már vette a szíjat, Peti pedig emelte a kis maszatos, sovány karját, jellegzetesen, sután, úgy, mint . . . Nem sújtott le Petire. Liheget, s vadul vert a szíve. Nem tudta megütni, mert most Peti olyan volt, mintha ő lett volna, s ott lapult az állati alázat a szemében. Félelemmel volt tele, könyörgéssel s az igazsággal, mely beletört s amelyről nem lehetett beszélni az inasnak sohasem , . . Fáradtan meredt Petire, azaz saját kis elgyötört testére. Nézte vad lihegéssel ványadt, mezítelen karját, sovány kis arcát, könnytől nedves szemeit. Nézte és néki is megeredtek a könnyei. — Hát nem tudok lelket verni beléd!? — hallatszott tompán, mintha nagyon messziről kiáltana valaki. — Hallod, Bandi! Reggel van! Ez a mester hangja . . . Sötét volt, csak a hang hallatszott reszelősen. Fájós vállát rázta valaki. Azt mondta többször is, hogy reggel van . . . Hát miért . . . miért van reggel? S hol a műhely? . . . Hol van Klang? . . . Peti . . . s ő, a segéd . . . Hát nem ő . . . mégsem ő . . . a segéd? . . . A szeme könnyes. Felnyitja. S ott áll előtte még most is a mester. Nevet. Szélesen, jóízűen nevet, mesteres fölénnyel, de irgalmas jósággal, Álmodtál valami rosszat, úgy-e gézengúz? — mondta, — sírtál. És ő felkelt és minden úgy ment, mint máskor. Vizet csapol a kis dézsába, mosakszik, s az asztalon már ott gőzölög a jószagú köményleves. A kenyér savanykás, jó kovászízű s a mesterné kicsit morcosan parancsot osztogat. — Amig megjön Klang . . . ezt csinálod, azt csinálod . . . osztán mire megjön, a műhely is. olyan legyen, mint a pohár . . . Mint a pohár . . . a pohár . . . Lehet-e a műhely, egy cipészműhely olyan, mint a pohár? a fal piszkos, a padló is, az apróasztalkák szennyesek, tele kis szerszámokkal, szurokkal, csirizzel. Felakasztott bőrök lógnak, ládákban dirib-darabkák, kérgek, ócska talpak, kaptafák . . . . . . mint a pohár . . . Ezek most mind elvonták figyelmét s csak úgy kapkodva gondolt érdekes álmára. Mert álom volt az egész, az .már bizonyos. Hogyan is hihette még álmában is valóságnak? Hát lehet segédből inas? Nevetséges. Ez lehetetlen. Inasból lehet segéd, de megfordítva , . . De azért kezdte bánni, hogy legalább egyet nem sózott Klangra a szíjjal. Egyet legalább . . . Dehát . . . minek? Úgysem érezte volna Klang. Szamárság lett volna. Az ő válla sajog még most is, mert igazi ütés volt, nem álom , . .
159
Már a műhelyt söpörte. Fütyölt, fütyölhet, hiszen még nincs itt Klang úr. Ha itt van, csak neki jár fütyölni. De most . . . Na épen jön. — Elkésett, Klang úr! — mondja a mester ott lent. — Mulattam az este. A Zöld csacsiban. Jányokkal. A mester csettintett: — Ej-ha! Akkor jól van . . . Klang pedig jött felfelé, csúnyán nyikorgott alatta a deszkalépcső, mint reggel általában, amikor még nem zavarja külső zaj. Klang felért. Megállt. Nézte a sápadt gyereket, amint épp a szemetet markolja. — Késtem? De te is késtél ám, kölyök! Nem baj 'na. Nesze, itt egy barack. Hozzálépett, s a fejére nyomta, Jókedvű volt, mámorosan jókedvű. — Osztán nesze, itt a tepertő. Az a tiz deka, amit az este hoztál. Megmértem, Meg volt. De nekem nem kellett, mert én ott vacsoráztam a Zöld csacsiban. Hallod ? Nesze hát! Nesze, ez az únt vacak. Véres hust ettünk az este, mint a vadállatok. Angol módra . . . he-he. . . Itt a kenyér is hozzá, te bornyu! Mit nézed ? Fald ! Azért hoztam el neked, mert megvertelek érte, osztán a bor kihajtja az emberbül az igazságot. Eszembe j u t o t t . . . én is vótam inas . . . én is . . . Bandi mohón ette a tepertőt, és fel-fel nézett a segédre. Talán ez is álom. . , Hát, ha álom, csak addig fel ne ébredjen, mig megeszi. . . .— Mit bámulsz? — rivallt rá a segéd. — Vótam én is inas, . . vótam. De nem ilyen mafla, mint te vagy. Értetted ? Nem i-Iyen maf-la! Bandi kicsit elfordult és rágta a tepertőt. Mosolygott azon, hogy a segéd úr mennyire félti a tekintélyét. Pedig hát ő is volt inas, tagadhatatlan.
Ö T V Ö S M ÜVES ARANYKOSZORÚS - MESTER
BUDAPEST, IV., PROHÁSZKA OTTOKÁR-U. 8. Készít és raktáron tart: szentségtartókat, kelyheket, cibóriumokat stb. e g y h á z i ötvösmunkákat. Aranyozás és ezüstözés!
160
Katolikus műíparos cég!
Csallóközi ízelítő. Csallóközön, ezen a 20 éven át rabságban tartott, áldott magyar földön, színmagyar nép lakik. Amikor ennek a bilincsbe vert népnek a felszabadulását türelmetlenül várjuk, mindnyájunk tekintete feléjük fordul. Ma még cseh zsandárok verik magyar véreinket, de már templomaik tornyán magyar zászlót lenget az őszi szél, mellükön büszkén viselik a piros-fehér-zöld kokárdát, s odakiálltják a cseh zsandároknak: rabok tovább nem leszünk. Az alábbi kis mondókában kedvesen csillan fel a mókás kedvű csallóközi legény csavarintos eszejárása: Mikor még én kétarasztos pólyásbaba voltam, szent karácsony harmadnapján kiküldött az édesapám a tökföldre zabot vetni. De elvétettem a dolgot, s a zabot a szomszéd földjére szórtam. Mit volt mit tenni, az apám megfogta a szomszéd földjének felső végét, én meg az alsó végét, aztán a szomszéd földjéről a magunkéra fordítottuk a vetést. Termett is húsvétra annyi köleskása, hogy az apám lajbijának mindkét zsebe szinűltig-csordultíg tele volt kukoricával. Beugrottam a lajbi-zsebbe, kiadtam belőle hatvanhat zsák búzát. Kiszaladtam az utcára, csináltam porból hat ökröt, szekeret, — felraktam az ökröket, járomba fogtam a zsákokat, s elmentem a malomba. A molnár otthon volt, de a malom elment sétálni. Mondok megkeresem a malmot. Felültem a lovamra s elnyargaltam. Lovamnak a mező térdig ért, de rajta egy fűszál sem volt. Kaptam a nyergemet, kipányváztam, a lovamat meg a fejem alá tettem. Másnap reggel feltettem a lovam a nyeregre, felültem, s elnyargaltam, de a lovam térdig járt a kősziklában. A lovam patkója acél volt, a farka kender volt, a lába kóró volt, a feje szalma volt, a dereka viasz volt, Acélpatkó tüzet adott, kender-farka meggyulladott, kóró-lába elégett, szalma-feje lobbot vetett, viasz-dereka elolvadt, én meg hoppon maradtam. Tovább nyargaltam hát, míg egy irdatlan nagy erdőbe jutottam, amelyikben csak egyetlenegy szálfa volt. Annak odújában sült madarak csicseregtek. Köleskásából font kötéllel a vízhez kötöttem lovamat, én meg felmásztam a fára, s benyúltam az odúba. De beszorult a kezem. Erre eszembejutott, hogy van odahaza az öregapámnak egy szűrből szabott vászonszekercéje, amelyik a kuckóban tegnapután hatot kölyekedzett. Hazaszaladtam, felkaptam a hetediket, kivágtam a nagy fát, kiszabadítottam a kezemet, az odúból, kiszedtem a sült galambokat, s a gelebembe raktam. De, amikor hazafelé jöttem, elszakadt a madzagom, szétesett a korcom, s a sült madarak mind elrepültek, én meg beleestem egy nagy száraz tóba, amelyiknek nedves partján egy döglött béka kurutytyolt. Meghalotta ezt egy süket-néma, ki a kiszáradt tóban lubickolt. Ijedtében olyan cifrát káromkodott, hogy a halak a vizbül mind felrepültek s felszállottak a tölgyfa tetejére. Felmásztam a fára s egy szarkafészekből annyi csukát szedtem kí, hogy kilenc-
161
venkilenc vasas szekér nem tudta volna elvinni, de egy meztelen cigánygyerek a nadrágzsebiben elvitte. Onnan elmentem egy nagy kertbe, ahol a paszuly-karón is piros alma termett. De meglátott a vak kertész, felkapott egy feketerépát s úgy fejen vágott egy mákszemmel, hogy még most is fáj az oldalam. Aki nem hiszi, járjon utána.
A magyarság és a bizánci kereszténység kapcsolatának kezdetei címen lapunk felelős szerkesztője dr. Papp György szentszéki jegyző, könyvet jelentetett meg. Az értekezés hatalmas forrásanyag felhasználásával tárgyalja azt a kérdést, hogy a bizánci egyház végzett-e térítő munkát az ősmagyarság körében. Az ősmagyarság bizánci kultúrkapcsolataira, az ősmagyarság vértanúságot halt fejedelmére s az ősmagyarság területén egykor létezett püspökségre vonatkozó adatok minden hittestvérünk érdeklődésére tarthatnak számot. A könyv ára 4 P. Megrendelhető a Görögkatolikus Élet kiadóhivatalánál (Nyíregyháza, Bethlen-u. 5.). A megrendelés legegyszerűbben levelezőlapon, a pénz beküldése pedig a könyvvel együtt megküldendő csekklapon utólag történhetik. A csomagolás és portó költségét külön nem számítjuk fel.
K : bevásárlási
forrás
Mayer Ágoston J
ÜRI-
TELEFON 537.
u
ÉS NŐI
DIVATÁRÜHÁZA
NYÍREGYHÁZA, Zrínyi Ilona-u. 2.
Hátralékos előfizetőinket ismételten kérjük, hogy az előfizetési díjakat sürgősen megküldeni, illetőleg — ha lelkészi hivataloknál rendelték meg a lapot — ugyanott befizetni szíveskedjenek. A nyomdaköltségeket másképen nem tudjuk fizetni.
Legjobb
kalapot, sapkát
VERESS-nél
Kertész István látszerész Nyíregyháza, Bethlen-utca 3 . sz. Róm. kat. isk. épület.
vásárolhat.Minőségben és árban vezet. Nyíregyháza, Kossuth-tér 11. szám.
Zeiss-Punkta
Ungár ház.
Kész szemüvegek és minden optikai cikkek raktára
162
Róm. kat. templom mellett.
üvegek
lerakata.
Miért búsul a magyar? A hazugságra felépített „Csehszlovákia", mely húsz éves fennállását csak a jogtalanságok és igazságtalanságok szakadatlan sorával tudta biztosítani, a teljes felbomlás felé közeledik. A lövészárkokból gyáván megszökött cseh katonák most tehetetlen dühüket a Felvidék fegyvertelen népén töltik ki. Borzalommal olvassuk az újságokban, hogy amikor a kassai magyarok a híres dóm boltivei alatt a nemzet imáját énekelték, cseh rendőrök és katonák fegyveresen törtek be az Isten házába. Egy cseh csendőr lóháton nyomult be a templomban ájtatoskodó hívek közé s karddal verte szét az imádkozókat. A pozsonyi katolikusokat — mert a templomukban a Himnuszt merték énekelni — véresre verték a cseh „hősök" úgy. hogy most többen közülök halálukon vannak. Pozsonytól Munkácsig megmozdult az elnyomott magyar, ruszin és szlovák nép, kitűzték a felkelés zászlaját s a cseh „vitézek" ágyúval lőnek a védtelen népre, gépfegyverrel kaszálják le az asszonyok, gyermekek sorait s tankokkal vonulnak a fegyvertelen felkelők ellen. Az igazság győzelmét ugyan meg nem állíthatják, de a pokolbeli gonoszságnak elszabadult fúriái vérben tobzódó őrjöngéssel legjobbjaink életét oltják ki . . . . Meddig tart még ez?! Ezért búsul a magyar!!
Megbízható
CIPŐT Q T I R I Í f \ \
—
OLCSÓ ÁRON
O
1
I D l - l U l
Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 2. sz. Róm, kat. parochia-épület.
TELEFON 579.
FŰSZERT, CSEMEGÉT olcsón — jó minőséget
vitéz Tornay István üzletében — Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 9, sz.
163
4
m
»mmmmmmmmmmmmmmmmmm^mmmm
i
S Z Í V G Á R D A
Gárdaparancs: Az új tanévben társamnak példaképe akarok lenni.
I
testvéreimnek és minden
Kedves Gárdisták! Ismét megérkezett az új tanév! Megkezdődött a komoly munka: a tanulás! De hiszen ez az élet rendje. Ha visszagondolunk az elmúlt tanévre, milyen szépen készültünk buzgó, sok-sok imádsággal, áldozattal, önmegtagadásokkal, jócselekedetekkel az Eucharisztikus Világkongresszusra. De most, a kongresszus után, talán abbahagynánk, megállanánk a félúton? Hiszen akkor hűtlen Gárdisták lennénk! Tudom, hogy egyetlen egy sem akad ilyen közületek, hanem mindig jobbak lesztek, arra törekedtek, hogy másoknak is jópéldát mutassatok. Mint az a kis pincérfiú tette a kongresszus alatt. A férfiak éjtszakai fenséges szentségimádására nem engedték elmenni. Nem tudott mást tenni, hogy lélekben ő is ott legyen, a kávéház előtt elmenő egyik főtisztelendő urat megszólította. Tisztelendő Atyám, nem engednek ki a Hősök Terére, jöjjön gyóntasson meg itten! Bement vele a pap a kávéházba, az egyik sarokban letérdepelt és elvégezte gyónását a kis fiú. Alig, hogy ő befejezte, két pincér már ott állott, szintén meggyóntak, majd jöttek a vendégek egyre-másra, úgy hogy a pap éjfélig a kávéházban gyóntatott. Látjátok, kedves Gárdisták, mit tehet egy bátor, hitvalló kis fiú cselekedete! Mi sem akarunk gyávábbak lenni! Ott, ahol élünk, a kis falunkban, vagy városunkban, példát adunk testvéreinknek, rokonainknak, de a közömbös, még Jézus szentséges Szívét sem eléggé hűségesen szerető felnőtteknek is! Mert csak így remélhetjük, hogy Szent István országa, Jézus szentséges Szívének is hűséges országa legyen. Pali bácsi. Kozmetikai
és
pipere-cikkek:
Sport illafszerfárhan Nyíregyháza,
Városháza-épület.
Takarékosság.
Szabott ár.
HARTOS LAJOS Férfi- és női gyapjúszövet különlegességek, selymek, mosóáruk, szőnyegek, ágygarniturák, sezlonteritők, ruha- és kelengyevásznak nagy raktára.
Nyíregyháza, Vay Ádám-utca, 164
(Takarékpalota)
!
IMAKONYVEK. A máriapócsí Szent Bazil-rendi monostor kiadásában megjelentek a következő vallásos művek; „ 1. VELÜNK AZ ISTEN. Imakönyv a felnőtt gör. kath. közönség részére. Bőséges imaanyaggal a különféle igények kielégítésére. Egyben lelkivezető a világi hívek részére. Vászonkötésben, fedelén aranykereszttel, 250 oldal terjedelemben . . . . . . t 10 Ugyanez finom félfamentes papíron egész bőrbe kötve 2 ' 5 0 2. MÁRIAPÓCSÍ IMAKÖNYV. A gör. kat. ifjúság részére. Egyben kalauz a lelki életben. A mínistrálás teljes anyagával. Csinos vászonkötésben 190 oldal terjedelemben, Egész vászonkötésben, fedelén aranykereszttel —80 Ugyanez finom félfamentes papíron egész bőrbe kötve arany metszéssel . . . . . . 2.50 3. IMÁDKOZZUNK. Imakönyv mindenki részére, de főleg gyermekeknek alkalmas, mert benne van a mínistrálás teljes anyaga. A 128 oldalas könyvecske csinos karton-kötésben —'30 4. RÓZSAFÜZÉREK KÖNYVE. Tartalmazza az Élőrózsafűzért, melynek egyben hivatalos; vezérkönyve is. Továbbá benne van: az Irgalmasság olvasója, az Aranyrózsafűzér, a Jézus Szíve olvasó, a Szentháromság olvasója, valamint a májusi ájtatosság. A szövegben előforduló ismeretlen énekek kottája (hangjegynevekkel) a könyv végéli található. Ára . . . —'50 5. SZENTÓRA. A Jézus Szíve Szövetség egyórás szentségimádása. Útmutatással az esetleges ünnepélyes végzéshez. Ára —'20 6. ÉLÖRÓZSAFÜZÉR TITOK-KÉPEK. Elmélkedéssel, fohásszal és a titkok képeível. Egy tizenötös képsorozat ára . . . . . —'50 Portó-megtérítés címén 10% engedményt adunk, Az ímakönyvekben található új énekek kottáival is szolgálhatunk. Kérjük előjegyeztelni, kik óhajtják a kottákat is megvenni, hogy megfelelő példányszámot készíthessünk. Ára még bizonytalan. Körülbelül 1 — 1'50 fillér lesz. A kiadványok vásárlásából befolyó minimális haszon a máriapócsi Kegytemplom restaurálására fog szolgálni Hittestvéri üdvözlettel: Szent Bazilrendi monostor. Lapunk legközelebbi — novemberi — száma november 23-án fog megjelenni.
