GÖRÖG OLDAL Hajdúböszörményi Görögkatolikus Egyházközség folyóirata VI. évf. 1. (19. sz.)
2015. március
Jézus kereszthalálának jellemzői
A Húsvéti ünnepkört csak akkor érthetjük meg teljesen és helyesen, ha Krisztus feltámadását megelőző kereszthalálát is ismerjük és értjük. Nézzünk meg négy olyan tényt Jézus halálával kapcsolatosan, amelyek kiemelik annak különleges, egyedi voltát. Önkéntes
„Elhalálozási sorrendben” – szoktuk mondani viccesen. Ha ezalatt valaki azt érti, hogy az idősebbtől a fiatalabb felé csökkenő kor szerint történik az elhalálozásunk, akkor mindenki tudja: téves elgondolás ez. Hiszen senki sem határozhatja meg halála pillanatát: ez egyedül Isten hatáskörébe tartozik. Nem siettetheti, és nem késleltetheti senki sem a természetes elmúlást. János evangéliumában mégis megdöbbenve olvashatjuk Jézus kijelentését: „odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem.” (Ján.ev.10:17-18) Soha, senki, nem mert ilyen merészet állítani! A lélegzésüket lelassító indiai fakírok is csak egy sajátos tetszhalott állapotban vannak, de nem a halálban. Jézus az élettől történő teljes elszakadásra utal. Szavaiból érthetővé válik, hogy a kereszthalál nem egy sikertelen reformeri-forradalmári élet
szomorú végzete, mint azt sokan gondolják, vagy hirdetik. Búcsúbeszédében már szinte előre meghirdeti kereszthalálának önkéntesen felvállalt voltát, amikor azt mondja: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” (Ján.ev.15:13) Ezért nem a csüggedt lemondás szava volt az „Elvégeztetett!” („Beteljesedett!”), hanem diadalmas kiáltás: az Atya által rám bízott feladatomat elvégeztem, kezébe ajánlom életemet! Jézus Krisztus istenségének bizonyítéka ez a tény. Csak isteni személy mondhatja: „leteszem az életemet”, hogy harmadnap „felvehessem” azt. Szent Pál apostol ehhez az önkéntesen vállalt halálhoz hasonlítja a keresztség jelképének üzenetét: „A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk.” (Róma 6:4) Tudatosan letesszük „régi” életünket (énünket), hogy Krisztus testi feltámadásához hasonlóan mi is „feltámadjunk” lélekben egy megújult, Istennek tetsző életre. Teljes Az imént említettem a fakírok nagy trükkjét: a lelassított lélegzetvétel hatására tetszhalott állapotba kerülnek. Jézus esetében a teljes, valós halál beálltát hirdeti a keresztre
feszítés utolsó momentuma: a dárdadöfés. A sokat látott, sok kivégzésen részt vevő katonák hozzáértő szemmel állapították meg a kereszthalál esetén ilyen korán ritkán beálló életmegszűnést: „Amikor Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, [a fulladásos halál siettetése végett] hanem az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.” (Ján. ev.19:33-34) A szívburok megrepesztésével a teljes vérveszteséget, és ez által a halál beálltának másodszor is biztosított bizonyosságát hivatott megadni a katona cselekedete. Bár akár halott-gyalázásnak is lehetne értékelni tettét, mai szemmel inkább az öntudatlanul elkövetett, utókornak szánt hitelesítés lett belőle. Hogy senki se kételkedhessen Jézus halálának valóságos, teljes voltában. Különleges Minden haláleset megrendítő. Mi emberek, az életnek vagyunk teremtve, és az édeni figyelmeztetés („a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz”) (Ter.2:17) a mai napig is rossz lelkiismerettel terhel meg minket. Minden halál megrendítő, mert emlékeztet a bűnesetre, mert annak következménye. Az Istentől elszakadt lélek halottnak születik: „Ti is halottak voltatok [lelketekben] vétke-
itek és bűneitek következtében” írja szent Pál apostol. (Ef.2:1) Minden ember halála megrendítő. Ám Krisztus halála különlegesen megrendítő, hiszen a szent, igaz és ártatlan, bűn nélküli kellett meghaljon a bűnösökért! „Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy az Istenhez vezessen minket” – írja szent Péter apostol. (1.Pt.2:28) A Megváltó halálának mélyen megrendítő voltát hirdetik az evangélisták tudósításai a halál beálltakor bekövetkező rendkívüli események leírásában.: „sötétség borult az egész földre (…) a templom függönye kettéhasadt, (….) a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg” (Mt.27:45,52) Üdvösséget szerző „Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét elvegye.” ( Zsid.9:28) Nem mártír volt, nem tetszhalott, és nem közönséges halált halt Jézus Krisztus. Mert ez a halál volt az ára a mi üdvösségünknek, hogy megnyíljanak a menny kapui minden megtért bűnös ember számára. Hiszen „nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.” (Ap. Csel.4:12) Dicsőség Jézus Krisztusnak, a kereszt hősének! Füstös Gyula
2
GÖRÖG OLDAL • 2015. március
A keresztényeket nem különbözteti meg a többi embertől sem a táj, sem a nyelv, sem az életmód. Nem laknak ugyanis külön városokban, nem beszélnek valami szokatlan nyelven, nincs semmi különcködő életmódjuk. Tanításaikat nem okoskodásból vagy kíváncsi emberek izgágaságából merítették, és semmi emberi bölcselkedésre sem esküsznek, mint sokan mások. Ott laknak a görögök és barbárok városaiban, ahogyan kinek-kinek a sorsa megszabta. Öltözködésben, táplálkozásban a lakosság szokásaihoz alkalmazkodnak, de más szempontból egy csodálatos és mindenki számára hihetetlennek látszó életmódot folytatnak. Saját szülőhazájukban úgy élnek, mint jövevények; mindenben részt vesznek, mint polgárok; mindent eltűrnek, mint idegenek; minden idegen táj a hazájuk, és minden haza idegen föld nekik. Házasságot kötnek, mint mások; gyermekeik születnek, de nem dobják ki magzataikat. Közös az asztaluk, de az ágyuk nem. Testben vannak, de nem a
Keresztények a világban
(Diognétoszhoz írt levélből. Krisztus után a III. századból) test szerint élnek. A földön élnek, de a hazájuk az égben van. A fennálló törvényeknek engedelmeskednek, de életmódjuk felülmúlja a törvényeket. Mindenkit szeretnek, őket azonban mindenki üldözi. Nem is ismerik, és mégis elítélik őket, megölik őket, de életre támadnak. Koldusszegények, és mégis sokakat gazdagítanak; mindenben hiányt szenvednek, mégis mindenben bővelkednek. Megszégyenítik őket, és szégyenben éri őket a dicsőség, rágalmaik visszahullnak amazokra. Megrágalmazzák őket, és épp a rágalmak közt éri őket a dicsőség. Hírnevüket megtépázzák, de fényesen bebizonyul igaz életük. Szidalmazzák őket, és ők áldással felelnek erre. Megvetik őket, de ők tiszteletet adnak mindenkinek. Jót tesznek, és mégis mint gonoszokkal bánnak velük. Ha kínozzák őket, örülnek, és mintha életre kelnének. A zsidók úgy hadakoznak ellenük, mintha pogányok
volnának; a pogányok is üldözik őket, de maguk a támadóik sem tudják, hogy miért bántják őket. Egyszóval: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. A lélek jelen van a test minden tagjában, a keresztények is ott vannak a világ városaiban. A lélek ott lakozik a testben, de mégsem a testből való, a keresztények is ott vannak a világban, de ők sem e világból valók. A láthatatlan lélek a látható testben van: a világban. A világban élő keresztények is láthatók, de vallásosságuk láthatatlan. A test haraggal és harccal támad a lélek ellen, mert akadályozza élvezeteiben, pedig semmi jogtalanság nem esett rajta, a világ is gyűlöli a keresztényeket, mert ők visszautasítják élvezeteit, holott a világot nem sértették meg. A lélek szereti az őt gyűlölő testet és tagjait, a keresztények is szeretik üldözőiket. A lélek be van zárva a testbe, de
ő tartja össze az egész testet, a keresztények is úgy vannak a világban, mintha börtönben volnának, de mégis ők tartják össze a világot. A halhatatlan lélek mulandó hajlékban lakozik; a keresztények is a mulandó világban zarándokolnak a mennyei örökkévalóságra várva. A lélek jobbá lesz, ha étellel és itallal nem kényeztetik el, a keresztények is folyton gyarapodnak, noha nap nap után üldözik őket. Isten olyan fontos őrhelyre állította őket, ahonnan nem szabad elmenekülniük. Szenes József ny. esp. plébános
A fatemplomtól a kőtemplomig
Az első görögkatolikus lelkész Hajdúböszörményben, akinek a neve fennmaradt, 1654-ből, Busztik Bazil volt. Ekkoriban már állt egy görögkatolikus fatemplom a városban, a hívek igényeinek megfelelően. Kárpátaljai stílusú volt. Aki elmegy a szentendrei skanzenbe, ott láthat hasonló módon épült fatemplomot Magyarországon. Boronafalazással épült fel. Magas nyeregtető fedte. Három nagy, egymástól elkülönült részből állt. Ezek lineárisan felfűzött, hármas téregységet alkottak. Az első a babinec volt, a narthex, vagy előcsarnok. A második téregység a nava volt, azaz a hajó. A harmadik téregység, az oltár (szentély) volt. Ezek egymástól nemcsak térben, de magasságban is elkülönültek. A férfiak a nava nevű részben tartózkodhattak a miséken, míg a nők a babinecben. Természetesen ikonosztáza is volt ennek az első fatemplomnak. Falképek is akad-
hattak benne. Feltehetőleg a XVII. században épült. Tornya is volt, de nem tudjuk, hogy egy vagy több. A nava volt a legszélesebb, a szentély és a babinec ettől keskenyebb. Harangja is volt. A fatemplomok építői minden esetben egyszerű helyi ácsok voltak. Kisebb- nagyobb csoportokba szerveződtek, egyegy téregységet külön építőmester felügyelete alatt építettek fel. Mivel vidékünkön nem sok fa állt rendelkezésre, minden bizonnyal paticsból épült fel az első böszörményi fatemplom. Keleti és nyugati hatások egyaránt érvényesülhettek benne. Az ilyen épületet az állagmegőrzés és a minőségromlás miatt évente kellett felújítani, az egyik esztendőben a külsejét kellett újrazsindelyezni, a másik évben a belsejét kellett kimeszelni. A lelkészek fennmaradt névsorának megnevezéseiből arra lehet következtetni, hogy a hívek ekkorra már
jócskán magyar identitásúak voltak. (Pl. Regétzy, Egressy, Lutskay, Kovács nevű lelkészek éltek a XVI–XVII. században a városban.). A karlócai béke (1699) után Magyarország felszabadult a másfél évszázados oszmán-török elnyomás alól. A Rákóczi-féle kuruc felkelés a kompromisszumos szatmári békével zárult le. A vérzivataros, harcos századok után hosszú, békés időszak következett, nemcsak az egész Magyarország, de a Hajdúság és Hajdúböszörmény életében is. A már ittlakók mellé, görögkatolikus hívek nagyjából három irányból jöhettek a Hajdúság területére. Legszámosabban kárpátaljai ruszinok érkezhettek, északkeleti irányból. Kelet felől, románok bevándorlása zajlott le ebben a korban. Észak felől szlovákok érkezhettek a jobb (Folytatás a 3. oldalon.)
GÖRÖG OLDAL – A Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség ingyenes lapja Kiadja a Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség. Felelős kiadó: Sási Péter esperes parochus Szerkesztő: Borók Imre. Nyomdai előállítás: Örökségünk Kiadó. Nyomdai előkészítés: Abari Gusztáv Megjelenik évente négy alkalommal. http://www.parochia.hu
GÖRÖG OLDAL • 2015. március (Folytatás a 2. oldalról.)
élet reményében. Ezekkel a népelemekkel gyarapodhatott folyamatosan a hajdúvárosok görögkatolikus közössége. Saját ószláv liturgiájukat használhatták. Az itt lakó népesség gazdasági és létszámbeli gyarapodása természetesen érintette a böszörményi görögkatolikus közösséget is. Földet műveltek, állattenyésztéssel foglalkoztak, éppen úgy, mint városbeli református szomszédaik. Nem véletlen, hogy a görögkatolikusok lakhelyét Orosz Oldalnak nevezték el a városban. Annyi hívet számlált a görögkatolikus egyház Böszörményben, hogy egy egész városnegyed alakult ki a mai Újvárosi utca tájékán. Erre a környékre építkezett a legtöbb görögkatolikus hívő. Természetes volt az igényük arra, hogy megnövekedett létszámuknak megfelelő nagyságú és szépségű templomukban tarthassák meg vallási szertartásaikat. Annál is inkább így volt ez, hiszen fatemplomuk ekkorra már meglehetősen rossz állapotban lehetett. Kívül és belül egyaránt gondozásra, karbantartásra szorult. Szalmával vagy zsindellyel fedhették be a tetejét. Ahelyett, hogy felújították volna, inkább új templomot építettek, méghozzá kőből. A böszörményi templomok építőanyagát hagyományosan TokajHegyaljáról szerezték be, onnan hozták el városunkba vízen, majd szekereken. Így tettek a böszörményi görögkatolikusok is, ha lehetőségük akadt rá. Ezzel szintén jelezni szerették volna, hogy anyagi helyzetükből erre is telik, módjuk van rá. Így Mária Terézia királynő uralkodása alatt, 1746. április. 26-án kelt irat szerint a régi fatemplom elbontását, és az új, első kőtemplom építését, megkezdték a görögkatolikusok Böszörményben. Hogy honnan tudjuk ezt? Amikor az első kőtemplomot elbontották, a szentély alatt egy tallért találtak, Mária Terézia uralkodásának idejéből. Innen lehetett megbecsülni az építkezés korát. A hajdúböszörményi görögkatolikusok erőfeszítéseit siker koronázta. Egyáltalán nem volt az építkezés ritka a királynő korában, hiszen ekkor épült fel az első első pocsaji görögkatolikus kőtemplom is. De a mai máriapócsi bazilika elődje, a kegykép első (1696. november
Bibliai eredetű szólások és… Sokszor és sokan nem is tudják, hogy bibliai eredetű szólást vagy közmondást idéznek. Csak gondolatébresztőnek, a teljesség igénye nélkül írok itt le néhányat. Hátha felkeltem az érdeklődést valakinek vagy valakiknek, további olvasásra, kutatásra ösztönözve… A Teremtés könyvében (Mózes I.) olvashatunk a Káin-bélyegről, az „egy tál lencséért”
Szabó Ilona: Első hajdúböszörményi görögkatolikus kőtemplom sematikus rajza (2015)
4-december 9.), majd második (1715. augusztus 1-5.) könnyezésének emlékére is ekkoriban épült fel. Az első görögkatolikus kőtemplomot Hajdúböszörményben a mai Benedek János utcán szentelték fel. Ma már napközi otthon működik az egykori görögkatolikus iskola helyén. Ez az első olyan görögkatolikus templom városunkban, melyről már maradtak fenn feljegyzések. Egykorú kép vagy megbízható ábrázolás ugyan nem maradt fenn róla, csak kisebb-nagyobb részletességű dokumentumokból, leírásokból ismerjük. Hasonlíthatott a máriapócsi kegytemplomhoz. Barokk stílusban építették, hiszen ez volt akkor az uralkodó építészeti irányzat Magyarországon. Az első görögkatolikus kőtemplom Hajdúböszörményben keletnyugati tájolású, hosszanti elrendezésű épület volt, a mai Bocskai téri református templomhoz hasonlóan. Nagyboldogas�szony tiszteletére szentelték fel. Mai szemmel nézve nem volt ez ám valami nagy istenháza. Görög, egyenlő szárú kereszthez hasonló elrendezésben épült fel, téglából. A templom teljes hossza 19 öl volt, külső hossza elérte, sőt meghaladta a 17 ölet, belső hossza a 14 ölet. Szélessége hátul 18 öl volt, míg a torony felől huszonhárom és fél öl. Az istenháza magassága mindössze csak négy öl volt. Hosszten-
Kis gondolatok
eladásról és ugyanott (József novella) a „hét szűk esztendőről”… A Kivonulás könyvében szerepel (Mózes II.) a sokszor emlegetett manna. A Számok könyvében van (Mózes IV.) az „Áll mint Bálám szamara a hegyen” alapja. Említhetném még a salamoni bölcsességet és sok mindent... Na ugorjunk egyet az Újszövetséghez.
3 gelyében a kultuszépület szentélye mindössze négy és fél ölnyi szélességű volt. A székesegyház jobb és baloldalán egyaránt kápolnák kapcsolódtak hozzá. Így a liturgikus tér teljes szélessége az énekkarban elérte a nyolc ölet is. Kicsit olyan volt, akár a lóhere. Maguk a hívek egy négy öl széles templomhajóban szorongtak. A férfiak és a nők természetesen külön helyet kaptak. Bal oldalon volt az előkészületi hely, a szószékkel. Egy ölet nyugodtan számíthatunk két méternek, így aztán tényleg nem volt nagyon nagy méretű ez a hajdúböszörményi görögkatolikus kőtemplom. Alig kétszázan fértek be a férfiak és nők közül egyszerre a szentmisére. Ez később problémát is okozott, hiszen sok hívő kiszorult a templomudvarba. Ez főleg esős vagy havas időben, de forró vagy éppen hűvös időben jelenthetett gondokat szertartások idején. A bejáratnál egyházi szokás szerint egy torony épült, mely nyakkal kapcsolódott a görögkatolikus templomhoz. Egy külső lépcsőn lehetett feljutni a toronyba. Tizenkét és fél öl magas volt a torony, de csak három öl széles. Öt lépcsőfok vezetett fel. A hagymakupolás tornyot csak 1767-ben fejezték be. A toronyra az aranyozott kereszt egy esztendővel később került fel. Három bronz harang is lakott a toronyban. Az egyik a Szent Szűz tiszteletére öntetett Egerben, 1845-ben. Súlya 205 font volt. A másik Szent Miklós tiszteletére öntetett, 1833-ban. Súlya kétszáz font volt. A harmadik harang pedig a Hétfájdalmú Szűz tiszteletére öntetett, szintén Egerben. Ez volt a legkorábbi, mert 1616-ban készítették. Súlya 105 font volt. A városban úgy ismerték, mint „Rác Harangot”. A templomban található liturgikus könyvek egyikét 1743-ban, Kijevben, a másikat 1747-ben, Lembergben adták ki. Más könyveket 1709-ből és 1719-ből őriztek a templomban. Ezeket szintén Lembergben nyomtatták ki. Az első görögkatolikus kőtemplomot, építése után másfél évszázaddal, 1892-ben bontották le, addig szolgálta a hajdúböszörményi görögkatolikus híveket espereseket, paróchusokat. Borók Imre „A jobb adni, mint kapni” alapja a „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” az Apostolok Cselekedeteinél olvasható. Míg a talentumokról Máténál a „Ki mit vet úgy arat” Pálnál és a „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját” szintén Pálnál találunk kiindulást. (Utóbbi nálunk úgy hangzik, hogy „Nyomtató lónak ne kösd be a száját”) Lehetne folytatni. De folytathatja bárki, akit érdekel... Javaslom kézbe venni a Bibliát. Balla Sándor
4
GÖRÖG OLDAL • 2015. március
Pieták
„Olyanok vagyunk, mint az olívabogyó, csak összetörve adjuk ki önmagunk legjavát.” (B. Hrabal) Áll Mária a kereszt tövében, áll az édesanya a Golgota dombon, jólelkű barátnők a támaszai, nélkülük összeroskadna. „Gyász a lelkét meggyötörte. Tőrnek éle járta át.” (Gyimesi gyűjtemény: 1844) Összetörten áll Mária, tehetetlenül kell néznie fia kínszenvedését, nem avatkozhat közbe, nem szólhat bele a történelembe, csak könnyes szemmel a részvét szívet tépő jajongásával lehet együtt gyermekével. A gyermeket gyötri nagyobb fájdalom, vagy az anyát? A látható szögek, vagy a láthatatlanok az iszonyatosabbak? A véres arc, vagy a gyermekéért vérző lélek a pirosabb? A fiút ostor sebezte, töviskoszorú vérezte, szögek martak húsába. Az anyát senki sem bántotta, nem nyúltak hozzá, egyetlen ütést sem kapott. Miféle kín törte össze? Milyen láthatatlan kereszt szakadt a nyakába? Majd leveszik a szégyenfáról a véres gyermeket, ölébe adják, újra dajkálhatja, mint valamikor a betlehemi istállóban... Aludj kisfiam! Aludj gyönyörűm! Tente-tente! Álmodj megváltást, békességet, ellenségszeretetet, dús kalászokkal teli mezőt, tiszta szívű boldogokat, gyümölcstermő fácskát, kristálypatakot... Aludj drágám! Én nem alhatok, nekem még dolgom van. A temetésedre kell készülődnöm. Majd beszélek a balzsamozó asszonyokkal, Józseffel, aki nagylelkűen felajánlotta sírboltját, segítségért sietek,
dítana! Kiszabadítaná a könnyeit. Világgá kiabálná, ami fáj! De most dologidő van! Narancsot kell hámozni, teát cserélni az éjjeliszekrényre tett korsóban, ellenőrizni a gyógyszereket, s beszélni kell az éjszakás nővérrel is. A látogatók elmentek már. Az anya – külön engedéllyel – egy ideig még maradhat. Álomba ringatja fiát. Addig duruzsol a fájdalmak férfiának fülébe, amíg meg nem hallja a jól ismert szuszogást... Azután mennie kell. A férje biztosan izgul. Mit mondjon neki? Mondja meg az igazat? Törje össze? Vagy egyedül cipelje tovább lelkében az iszonyú tényt? Befordul a sarkon, feltűnik előtte otthonának ablaka. A tények látszólag már háttérbe kerülnek. Vacsorát készít, fürdővizet enged a kádba, és jó éjszakát kíván. Szabó Ilona: Piéta (2015) Mikor már minden elcsendesül, akkor bointézkedek. Nem hagyhatlak itt. Nem ma- rul az asztalra, hogy elárassza könnyel... radhatsz a karjaik között. El kell, hogy Pieta – 2015! Mintha csak Jézus anyja engedjelek! Ez az anyák sorsa! Az elen- lenne. gedés! Nagyenyedi Zoltán Áll Mária a kórházi ágy mellett. Három hete hozták ide a fiát. Most mondja meg neki az orvos: készüljön fel a legros�szabbra, a daganat rosszindulatú, áttétes! Ne közölje a gyerekkel! Égő szemekkel nézi a fiát, s az anyának ...hogy a pap fia megszerzi a jogosítmég sírni sem szabad. ványt. Odamegy az apjához elkérni az – Nincs semmi baj, kisfiam! Hamaautóját: rosan hazajöhetsz. Persze utókezelésre − Ajánlok egy üzletet – mondja az szükség lesz. apa. Most két kézből ácsolódik össze a ke− Ha levágatod a hajad, viheted a reszt. Két gyötrelem kapaszkodik egykocsit. másba. Egy szeretetből becsapott fiú − De annak idején Sámsonnak is csontkezét szorongatja a „hazudós” anya, hosszú haja volt, Mózesnek és Jézusa testben egészséges asszony. Melyikük nak is − próbálkozik a fiú. fájdalma nagyobb? Ki itt az összetörtebb? − Igen, de ők mindenhová gyalog Az anya fogja fiának kezét, fogja rementek. ménytelenül, szívszorongva, reszketve, Nagyenyedi Zoltán de az erőset mímelve. Legszívesebben or-
Olvastam valahol...
Zarándoklat Ausztriába – Burgenland nevezetességeivel
Utazás: autóbusszal Szállás: Kőszegen, a verbita Szent Imre Missziósházban, 2-3 ágyas (igény szerint) fürdőszobás szobákban Ellátás: félpanzió (reggeli és vacsora a szálláshelyen) Indulás: a kora reggeli órákban Hajdúböszörményből 1. nap: Utazás a Hajdúböszörmény – Budapest – M1 – útvonalon. Határátkelés után Burgenlanddal való ismerkedésünket, Ruszt történelmi belvárosában tett sétánkkal
2015. június 29. – július 2. (4 nap / 3 éj) Lelkivezető: Szenes József plébános úr
kezdjük. Továbbutazunk Burgenland tartomány székhelyére, Kismartonba. Az Esterházy család egykori fő rezidenciájául szolgáló Esterházy-kastélyban található múzeumot tekintjük meg, majd Haydn nyomában indulunk a Hegyi – templomhoz, ahol felkeressük a híres osztrák zeneszerző mauzóleumát. Szabadprogram. Napunkat a lorettomi Kegytemplom
megtekintésével zárjuk. Utazás a szálláshelyre, szobák elfoglalása, majd vacsora a szálláshelyen. 2. nap: Reggeli után utazás Közép-Európa egyik legjelentősebb zarándokhelyére. Útközben rövid pihenőt tartunk Maria Schutzban, a barokk Kegytemplomnál, mely egy csodatevő, gyógyító forrás fölé épült. MÁRIACELL: 1330 óta za-
rándokhelyként számon tartott település. Nagy Lajos magyar király a törökök felett vívott győzelme hálájául 1378-ban nagyszabású és igen gazdag felszerelésű templomot építtetett itt. A Nagy Lajos korabeli templomból még ma is áll a középhajó és a középső (gótikus) torony. Máriacell nagyságát tulajdonképpen ő alapozta meg, s ettől az időtől fogva sok-sok évszázadon keresztül, mind a mai napig a magyar zarándokok is sűrűn keresik fel Máriacellt. (Folytatás a 5. oldalon.)
5
GÖRÖG OLDAL • 2015. március (Folytatás a 4. oldalról.)
A búcsújárás a XV. század elejétől kapott élénk lendületre, ma is Európa egyik legnépszerűbb búcsújáróhelye. A Kegytemplom megtekintése, főhajtás és koszorúzás Mindszenty József hercegprímás egykori sírhelyénél. Közös szentmise a Kegytemplomban vagy a mellette lévő kápolnában, majd a keresztút közös elvégzése. Szabadprogram keretében tovább ismerkedhetünk Máriacellel (egyházi gyűjtemény és múzeum, mechanikus betlehem, Arzberger likőrmanufaktúra, Szent kút). Visszautazás a szálláshelyre, majd vacsora. 3. nap: A reggelit követően Ausztria fővárosa felé induA címet olvasva sok embernek csak a Keleti főcsatorna és más kisebb csatornák jutnak az eszébe. Korábban én is csak a Keleti főcsatornát ismertem; hallottam a K4-es csatornáról, láttam rizsföldek öntözésére épített csatornákat, gyerekkoromban pancsoltam Pródon, a kis csatornákból öntözött legelőn. Gyerekkoromból néhány érdekes szó is megmaradt a fejemben: Baraksó, Ficsorító, Kupa, Döglő stb., de csak an�nyit tudtam róluk, hogy ezek helynevek. Internetes böngészés közben került a kezembe: Dr. Sóvágó Mihály: Hajdúböszörmény madarai (1999) című tanulmánya, melyben a madarak élőhelyének ismertetésével bemutatja a várost is, hatalmas határával együtt. Nekem nagyon tetszik ez a bemutatás, sokszor elővettem már, a sorokat olvasva kaptam kedvet ahhoz, hogy egy- egy helyet megkeressek. Sajnos némelyiket már nem találhatom, vagy csak a nyomait lelhetem. Dr. Sóvágó Mihály a vizes élőhelyek bemutatásánál ír a természetes eredetű, felszíni vizeinkről is, múltjukról és a jelenükről egyaránt. Az ő munkáját felhasználva én is ezeket szeretném itt bemutatni, nem foglalkozva a csatornákkal, halastavakkal és
lunk. Városnéző séta BÉCS óvárosában. Stephansdom: a Szent István Székesegyház 1147-ben épült, de az évszázadok folyamán jelentős átalakításokon, felújításokon, és újjáépítéseken esett át. Hofburg: a császári palota egy nagy épületkomplexum, amely közel 800 év alatt épült, és bővült, így számos stílus jegyei megfigyelhetők a különböző épületeken. Legrégebbi része a 13. századból származik, benne található többek között a Burgtheater, a bécsi Nemzeti Színház is. Ringstrasse: a 4,5 km hosszú sugárút mentén, mely a Világörökség része, Bécs gyönyörű, patinás épületei sorakoznak, köztük az Operaház, és az 1872-73-ban épült Parlament.
A sugárút körbezárja a történelmi városmagot, és beletorkollik a rakpartba is. Építését I. Ferenc József rendelte el, Bécs lebontott városfala helyén. Itt a legtöbb épület 1870 előtt épült. Napunkat Bécs, és egész Ausztria legismertebb látványosságának megtekintésével folytatjuk. Schönbrunni Kastély meglátogatása, valamint a kastély parkját kereshetjük fel. A Habsburgok, így a monarchia volt kastélya, az egykori udvari élet központja ma már bárki számára látogatható. Szabadprogram, majd utazás a szálláshelyre, vacsora. 4. nap: Reggeli után a 13. század elején épült borostyánkői várat tekintjük meg, majd egy szintén a váráról híres má-
sik települést, Kaboldot keressük fel. Következő állomásunk Fraknóban lesz, ahol Ausztria legnagyobb középkori várát fedezhetjük fel. Kirándulásunkat Doborján fejezzük be, ahol Liszt Ferenc szülőházában berendezett múzeumot tekintjük meg. Hazautazás az M1 – Budapest – Hajdúböszörmény útvonalon. Várható hazaérkezés a késő esti órákban. Részvételi díj: 47.900 Ft/fő. A részvételi díj tartalmazza az utazás, a szállás, a félpanziós ellátás valamint az idegenvezetés költségét. Külön fizetendők a BBP utasbiztosítás (2.200 Ft/ fő) és a belépőjegyek ára. Összes ár: 50 200 Ft/fő. Érdeklődni Borók Imrénél lehet.
Hajdúböszörmény vizei
sziget, Hosszú sziget, Karabélyos sziget, Kerek sziget, Kupa sziget, Portörő sziget, Ürmös sziget. A vizes világra emlékeztetnek a Hattyas, Hollós, Ludas tó nevek is. Ebből az időszakból közel harminc vízfolyás nevét ismerjük. A Réten folyt a Botlás ér, Máté ér, Remete ér, Sebes ér, Teknős ér, Bagotán a Hortobágy, Hattyas, Hollós. Nagypródon a Cserepes, Dedő, Döglő, Földvár, Görbe, Hetven, Horgas, Hosszú, Kadarcs, Süldős és Szőke ér, a Vidiföldön a Száraz ér, Telekföldön a Verébsár és Vidi ér, Zeleméren a Tócó, a Mély ér, Zelemér ér. utóbbi folytatása a Gát ér, a Fejes Gát ere, a Brassó ér.
a különleges védett szikes ta- a Nyírséghez tartozó mavakkal sem. gaslatokról lezúduló vizet a Kadarcs folyó sem tudta minVizeink múltja dig befogadni, s ez is gyakran Hajdúböszörmény vízrajzát áradást okozott. Az árvizek a Tisza szabályozása változ- elleni védekezés 1846-ban tatta meg jelentősen, a határ indult meg. Először azt a 15 nyugati harmada, a Rét, év- km-es kaput zárták le magas századokon keresztül árterü- töltéssel, amin át a Tisza vize let volt. Tiszadob és Polgár okozta az áradásokat. Az ehközött, egy 15 km hosszú, hez csatlakozó és ezt biztosító alacsony partszakaszon át, védművek 1859-re készültek minden magasabb vízállásnál el, ezzel kizárva a Hortobágy átbukott a Tisza vize, s a nagy folyó vízgyűjtőjéből a Tisza tömegű víz a Hortobágy folyó vizét. Ezt követően már csak medrében vonult le, gyakran ritkán történt gátszakadás, elöntve a környéket. Az ilyen ritkán keletkezett árvíz, a legelöntések hónapokon keresz- utolsó 1888-ban volt. Ez az tül tartottak. A Rét azonban árvizes helyzet magyarázza, nemcsak északkeletről kapott hogy a Rét sok magaslatát árvizet. A hajdúböszörményi, „sziget”-nek hívják: Balogh hajdúdorogi, tájegységileg sziget, Bósó sziget, Farkas
Vizeink jelene A vízfolyások többsége ma is megvan, de emberi kézzel szinte mindegyiket szabályozták. Egyedül a Vidi ér felső folyásánál vannak még eredeti, nem bolygatott tájak. Az átalakítás előbb az ármentesítést, később az öntözési célokat szolgálta. A bővebb vizű erek medrét megkotorták, kiegyenesítették, töltéseiket megmagasították. A kicsi erekből több véglegesen elsorvadt, csak a nedves tavaszokon folyik bennük kevés víz. (Folytatás a 6. oldalon.)
6 (Folytatás az 5. oldalról.)
JELENTŐSEBB MAI VÍZFOLYÁSAINK Brassó-ér Zelemér hosszú hátságai közt ered, átfolyik a Szoboszlói és Újvárosi országutak alatt. A Keleti Főcsatorna alatt is átbújtatták, tőle nyugatra ömlik a Kadarcsba. Felső szakasza a Zelemér ér, a középső a Gát ér, alsó szakasza pedig a Brassó ér. Hivatalosan az egész 22 kmes vizet Brassó érnek nevezik. Hajdan sokkal bővebb vizű volt, a XVIII. században még vízimalmot hajtott. A malom helye ma már nem ismert, de valószínű, hogy a Bíkás csárda közelében lehetett, így a Bíkási (Kispródi) útról is könnyen megközelíthető volt. A Hajdúnánási-Balmazújvárosi út találkozásánál állhatott a csárda. A Brassó- ér több szakaszát már ismerem, sajnos ma már csak sekély, náddal benőtt vízfolyás, de így is a vízi madarak kedvenc helye. Kadarcs-ér Észak-déli irányban szeli át a város határát, már mesterséges medrében, mint KadarcsKarácsonyfoki felfogó csatorna. Majdnem párhuzamos a Hortobággyal, tőle 6 km-rel keletebbre. Vízgyűjtő területe 82562 ha volt, nagyobb, mint a Hortobágyé (60637), felfogta a keleti magaslatokról leömlő vizeket is. Révész Imre a Kadarcs mellé képzeli Atilla hun király székhelyét, pompás fapalotáját, amelyet Priscus rhetor bizánci követ leírásából ismerünk. Sajnos az eddigi hun-avarkori gazdag leletek nem támogatják Révész Imre elképzelését, de ha arra járok, azért figyelek, és mindig eszembe jut Attila a hunok fejedelme is. A folyó hajdani méreteit mutatja a kispródi úton épített és másfél évszázadon át álló óriási téglahíd, a Hatlyukú híd. 1823 körül készült el, égetett téglából hat nagy félköríves nyílása volt. A következő évtizedek
GÖRÖG OLDAL • 2015. március áradásai, majd az időjárás erősen megviselték, 1895-ben a két szélső nyílását el kellett falazni. Kisebb javításokkal egészen 1967-ig állt. A régi folyó helyén ma kétméternyi szélességű kis árok szállítja a vizet, a szép tégla híd helyét egy hétköznapi hidacska vette át. Az Attila-történet, a régi híd, amiről maradtak fényképek, felkeltették a kíváncsiságomat. Az ismerőseimmel megkerestük a régi szép híd helyét, aminek a feljárója még kiemelkedik a környezetéből. Találtunk még téglamaradványokat is, s kis csoportunk két akáccsemetével jelölte meg a helyét. Többször jártunk már a Kadarcsnak ezen a részén, ez a terület még őriz egy keveset a múltból. A Kadarcsról, az én kedvenc vizemről, egy képet is hoztam. Hollós-ér Margita pusztáról ered, Bagotán folyik keresztül, a Hortobágy jobb parti mellékvize. Magas töltéseit nyár elején elborítja a töméntelen mezei zsálya, száz és száz méteren át lila tőlük a föld. Köztük a bókoló bogáncs nagy rózsaszín bojtjai pompáznak. Közelében erdősáv, torkolatánál öreg nyárfák, amelyeken kék vércsék nevelik fiókáikat, írja Sóvágó Mihály. Sajnos ezt az eret csak egyszer láttam, de az idén folytatom a megismerését. Érdekel, vannak e még a torkolatánál nyárfák, költenek-e rajta a kékvércsék, nyáron virágzik-e a zsálya. Két éve jártam arra, akkor éppen a réti füzényektől volt lila a partja, de kevés volt az időm mindent megfigyelni. Most újabb túrát szervezek, amiben segítségemre lesz szakember is, remélem így olyasmit is láthatunk, ami egyébként elkerülné a figyelmünket. Hortobágy folyó A pródi Réten ered, ahol már Hunyadi Jánosné Szilágyi Erzsébet korában Háromág Hortobágynak nevezték. A folyó felső szakasza a Réten át, majd a Bagota peremén halad végig.
Medre sok helyen mesterségesen ásott, csatornákból is kap víz-utánpótlást, bagotai szakasza nagyon szép, szinte ősi, medrében még fehér tündérrózsa is él. Erdők, fasorok által szegélyezet részei is vannak. A bagotai csőszházhoz közel eső hídján nemrég álltam a barátaimmal. Így kora tavasszal is vadregényesnek, de visszamegyünk, ahogy az útviszonyok lehetővé teszik a kószálást. Annál is inkább, mert a folyó közelében állt a nagyszüleim tanyája, ahol néhány boldog nyarat töltöttem réges-régen, szeretném újra látni azt a helyet, bár tudom, hogy az emlékeimben élő tájat már nem találhatom meg. Tócó-ér Széles völgyet vájt vízfolyás, de az ősi folyóra csak ez a széles meder emlékeztet. Zelemér kisebb ereinek összefolyásából keletkezik, határunk déli részén és folyik el Józsa, majd Debrecen felé. Több ággal ered a hajdúböszörményi földön, abból a Zelemér, Nagyhát, Macs, Cuca nevű pusztákon keresztül vonuló földhátból, aminek legmagasabb pontja a Csegehalom, 167 méter tengerszintfeletti magasságával. Ennek környékén találták 1858-ban a világhírű hajdúböszörményi bronzkincset is. A halban gazdag, bővizű folyó, és a vadban gazdag, erdőtől is árnyékolt és védett Tócó part védelmében már a kő- és bronzkori ember is megtalálta megélhetésének legfontosabb feltételeit. Őket követték a népvándorláskori népek. A folyását hosszú sorban követő kisebb-nagyobb halmok a történelem előtti időkből valók. A monda szerint viszont a Tócó nem vízerek összefolyásából keletkezett, hanem olyan bővizű forrásból fakadt a zeleméri pusztán, hogy a debreceniek malomkövekkel, más változat szerint fél oldal szalonnákkal tömték el, hogy árvízként el ne öntse városukat. Ma ez az ér is csak egy tocsogó, nádas erecske, de nagyon szép környe-
zetben. Igaz, csak a zeleméri részt ismerem, de tervezünk ide is egy gyalogtúrát, medrét követve Debrecenig. Vidi-ér A Hajdúságot kelet-nyugati irányban szeli át a valamikori természetes ér, ma már gátak közé szorítva. Az újfehértói országút és a Cégényi út találkozásától északra ered, és hosszú, tekervényes utat tesz meg a Telekföldön, a Vidiföldön, majd a nánási határon is áthaladva. Onnan hamar visszatérve keresztülbújik a Keleti Főcsatorna alatt, s Nagypródon a Kadarcsba ömlik. A Keleti Főcsatorna kiépítése meghatározóan érintette a Vidi ér vízgyűjtő területét, mert azt löszháti és hortobágyi jellegű területeinek határvonalán kettévágta, a keresztezési helyen pedig bújtató létesült. Így az ér két részre különült: Vidi ér alsó és Vidi ér felső vízrendszerre. A város leghasznosabb vize, két halastó-rendszert is táplál, s völgyére települt az a vízmű, amely kitűnő ivóvízzel látja el Hajdúböszörményt. A vízrendszer 267,6 négyzetkilométer nagyságú vízgyűjtő területű, teljes hossza:35,286 km..Az ér néhány szakaszát már felkerestük. A Cégényi út, újfehértói úti elágazásától, a Dorogi út irányába számos természetileg értékes terület található még foltokban, kisebb-nagyobb kiterjedésű nedves rétek, kaszálók. Érdemes volt erre bicajozni. A következő alkalommal a vízmű környékére mentünk el, letáborozás után sétáltunk egy nagyot, szalonnát sütöttünk, szedtünk szedret az ér partján, kellemes délutánt töltöttünk itt is. Már várjuk a jó időt, mert vannak szakaszok, amiket felkeresünk még. Ebbe a cikkbe ennyi fért, de remélem így is kedvet csináltam néhány embernek ahhoz, hogy megismerje városunk határát, vizeit biciklire ülve, autóba szállva, vagy túrabakancsot húzva. Molnárné Irén
GÖRÖG OLDAL • 2015. március
Mártírhalál a szabadságért – Jerzy Popiełuszko atya vértanúsága
Köztudott, hogy Lengyelország történelmében az egyház, a keresztény hit mindig is nagy szerepet játszott. Különösen igaz ez a lengyel függetlenségért folytatott évszázados küzdelemre. A szabadságot, az igazságosságot, emberi méltóságot és a szeretetet hirdető egyház ugyanis mindig is szálka volt az aktuális elnyomó hatalmak szemében (legyen szó akár a Harmadik Birodalomról, akár a Szovjetunióról), s ezáltal egyúttal mindig is az ellenzéki, függetlenségi mozgalmak egyik fő támasza és aktív támogatója volt. Ez a feladat azonban korántsem volt veszélytelen, hiszen a társadalmat terror alatt tartó rezsimek is felismerték a vallás társadalmat egységesítő szerepét, s éppen ezért nem csak megpróbálták lejáratni, „ódivatúvá” minősíteni a katolicizmust, de nyílt támadásokat is intéztek az egyház és annak képviselői ellen. (A szemfüles és tájékozott olvasó ezzel kapcsolatban párhuzamokat fedezhet fel nem csak a XX. századi magyar történelemmel, de bizonyos tendenciák kapcsán jelenkorunkkal is.) Tömeggyilkos hatalmak gátlástalan vezetői álltak szemben a fegyvertelen, ámde hitükben és hazaszeretetükben megtörhetetlen hazafiakkal – nem csoda tehát, ha olykor egy-egy hitvallónak életével kellett fizetnie bátorságáért. Így vált vértanúvá az 1941-ben Auschwitzban mártírhalált halt Szent Maximilian Kolbe atya, a Lengyel Népköztársaság állambiztonsági szolgálata által 1989-ben, saját plébániáján meggyilkolt Stefan Niedzielak atya – s az egyik legismertebb lengyel vértanú, a 2010-ben boldoggá avatott Jerzy Popiełuszko atya is. Habár a fiatalok és az idősebbek körében is nagy népszerűségnek örvendő, meglehetősen fiatal Popiełuszko atyát a hatalom veszélyes elemként tartotta számon (elsősorban nagy tömegek előtt elmondott rendszerellenes prédikációi miatt), arra senki nem számított, hogy a „bezpieka” (állambiztonság) a végsőkig képes elmenni a neki nem tetsző hangok elhallgattatása érdekében. 1984. október 19-én, pénteken Popiełuszko egy misén vett részt a bydgoszczi Szent Lengyel Vértanú Testvérek plébánián, majd ennek végeztével, sofőrjével, Waldemar Chrostowskival együtt egy kölcsön kapott autóval visszaindult Varsóba a Toruń felé vezető úton. Nem értek azonban célba, VW Golfjukat ugyanis közúti ellenőrzés címén rendőrruhába bújt
állambiztonságiak tartóztatták fel. Az ezután történtekről Chrostowski számolt be, aki éjszaka zúzódásokkal tarkítva, vérezve állított be a toruńi plébániára, ahol is előbb a papnak, majd a kiérkező rendőröknek is elmondta, hogy Popiełuszko atya rendőrnek öltözött emberrablók fogságába került. Ő maga élete kockáztatásával tudott csak megszökni, egy váratlan pillanatban kiugorva a 100 km/h-s sebességgel robogó rendőrautóból. Mivel korábban deszantos kiképzésben részesült a hadseregben és tisztában volt azzal, hogyan kell egy ejtőernyős ugrás után még nagy sebességgel is biztonságosan földet érni, az erős testfelépítésű sofőr horzsolásokkal és zúzódásokkal, de megmenekült fogvatartóitól. Nem így azonban Popiełuszko atya, akit nem is a jármű utasterébe, hanem a csomagtartóba tuszkoltak. A gumibottal agyba-főbe vert, megkötözött és betömött szájú Popiełuszko azonban még így is szabadulni próbált, menet közben belülről ütve a csomagtartó fedelét. Az állambiztonság által felbérelt emberrablók erre egy elhagyott helyen félreállva még egyszer megverték, ezúttal egészen addig, míg el nem ájult. Chrostowski ezután ugrott ki az autóból, s innentől csak sejteni lehet, milyen borzalmak vártak még az atyára. A rendőrségi feljelentés és sikeresnek mondható nyomozás ellenére Popiełuszko atya holléte felől sokáig semmit nem lehetett tudni, mígnem azonban október 30-án a Visztula víztározójában Wocławek mellett meg nem találták holttestét. A gyanúsítottakat már jóval előbb, 25-én őrizetbe vették. A közismert és közkedvelt atya meggyilkolásának híre Lengyelország-szerte döbbenetet váltott ki. Kiderült ráadásul az is, hogy a gyilkosok rendőrtisztek, mégpedig az állambiztonsági szolgálat egyházakkal foglalkozó részlegétől, név szerint: Grzegorz Piotrowski 33 éves százados, matematikus végzettségű osztályvezető, valamint két beosztottja, a 29 éves Waldemar Chmielecki főhadnagy, politológus és a 32 éves Leszek Pękala főhadnagy, villamosmérnök. Mindnyájan beismerték tettüket. De miért kellett Popiełuszkónak meghalnia? Ahogy a korábban említettük, a fiatal papot tevékenysége és széleskörű támogatottsága miatt igen veszélyesnek tartotta az állambiztonság. A Varsó északi részén található Kostka Szt. Szaniszló
7
templom, 1947-ben született segédlelkésze, 1980-ban vált ismertté, amikor a Solidarność (Szolidaritás) lelkes támogatójaként rendszeresen misézett sztrájkoló munkásoknak. Nem sokkal később, a Jarużelski által bevezetett szükségállapot alatt is több „hazafias szentbeszédet” tartott. Ezek során minden alkalommal elítélte a hatalom képviselőit, a szükségállapotot, és a nemzet szabadságáért, a bebörtönzöttek kiengedéséért, az igazságért és a szabad Lengyelországért emelt szót. „A független Lengyelországért kell harcolni” – mondta, szót emelve a cenzúra ellen, és elítélte az igazságszolgáltatásban dolgozókat, akik „nem mernek szembeszállni a hazugsággal és a hamisságot igazságnak fogadják el”. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy prédikációi nem voltak harciasak, lázítóak, mindig a szeretetről és az emberi méltóságról szóltak, ráadásul minden mise azzal fejeződött be, hogy megkérte a résztvevőket arra, hogy nyugodtan, csendben távozzanak, ne hagyják magukat provokálni. Az egyre erősebb ellenzéki mozgalmakkal viaskodó rezsim szemében azonban még ez is kifejezetten „lázítónak” számított. A Popiełuszkóról vezetett akták tanúsága szerint pedig konkrétan azzal vádolták, hogy „dicsőíti a volt Szolidaritás Szakszervezetet, azzal próbálja vádolni az állami szerveket, hogy korlátozzák az emberi jogokat, és azzal rágalmazza őket, hogy hamis, képmutató eszközökkel élnek…” Ebből a vádiratból végül egy amnesztiarendelet révén nem lett befejezett eljárás, de a közkedvelt papnak így is több napot őrizetben kellett töltenie. Előtte még a lakását is átkutatták, ahol is az állambiztonságiak „államellenes” röplapokat, nyomdafestéket, sőt még robbanóanyagot is találtak – ezeket természetesen nyilvánvalóan lejárató céllal (Folytatás a 8. oldalon.)
8
(Folytatás a 7. oldalról.)
maguk helyezték el oda az atya tudta nélkül. A kommunista állam képviselői ráadásul a kormány és a püspöki kar közös bizottságának ülésein is rendszeresen tiltakoztak Popiełuszko ellen, mondván „visszaél a vallásszabadsággal”. Ez a „visszaélés” pedig nem volt más, mint az igazság és a szabadság melletti bátor és következetes kiállás. Az atya gyilkosait hamar bíróság elé állították. Az ügyész Piotrowskira halált, a másik három vádlottra 25 évet követelt. Végül 1985. február 8-án Piotrowskit 25 évre, Pękalát 15 évre, Chmieleckit pedig 14 évre ítélték. Természetesen azonnal adja magát a kérdés, hogy beosztottak lévén vajon kitől kaphattak parancsot az atya megölésére? A legfelső politikai vezetők esetleges bűnössége sok vita tárgya volt a múltban, ellenük ez ügyben azonban a rendszerváltozás után sem in-
GÖRÖG OLDAL • 2015. március dult semmiféle eljárás. 1991-ben készült ugyan vádirat két volt rendőrtábornok ellen, azonban sajnos kiderült, hogy a bizonyítékok és az akták hiányosságai miatt jogállami módon, tisztességes bizonyítási eljárással képtelenség kideríteni, miért is és pontosan kinek a parancsára ölték meg Popiełuszko atyát. Az mindenesetre feltűnő, hogy az előkészítés és a kivitelezés is meglehetősen amatőr volt, különösen hivatásos rendőrtisztekhez képest: számtalan nyomot hagytak maguk után, és még az alibik sem voltak rendben. Mindez egyesek szerint arra utalhat, hogy az atya meggyilkolását olyasvalaki rendelte el a kommunista párton belül, aki érdekelt volt az akkor hatalmon lévők mielőbbi kompromittálódásában és leváltásában. Habár az igazságot valószínűleg már soha nem tudjuk meg, egy biztos: Popiełuszko atyának elsősorban bátor
hitvallása, a szabadság, az emberi méltóság és az igazság melletti következetes kiállása miatt kellett meghalnia. Egykori varsói templomában található sírja, melyet külföldi államfők és politikusok is rendszeresen megkoszorúznak (s melyet II. János Pál pápa is felkeresett), szintén az atya törekvéseit szimbolizálja: egy fekvő márványkereszt, melyet rózsafüzér-szerűen egymáshoz kapcsolódó, s Lengyelország térképét kirajzoló kisebb kövek vesznek körül. Popiełuszko atya tehát nem csak hitének, de nemzetének is vértanúja, s mint ilyen, a hit és a hazaszeretet egybefonódásának jelképe is. Amikor tavaly böszörményi zarándokok egy csoportja meglátogatta Czestochowát, Jasna Górát, a Fényes Hegyet, a Fekete Madonna kegyképét, az egyik ottani kiállításon megtekinthették Jerzy Popiełuszko atya emléktárgyait is. Mester Attila
„A jót, a szépet azt keresd!”
Az idézet Balla Sándor Attila „Intés” című négysorosából a második verssor. Vegyük csak bátran kezünkbe a szerző – közelmúltban megjelent – „Kis gondolatok” című könyvét. Írásaival szórakoztat és tanít. Lapozgassuk, olvasgassuk! Reggel, ébredés után, ha időnk engedi, délelőtt mikor ereje teljében van a lét, délután mikor mindent beragyognak a napsugarak, este mikor véget ér egy dolgos nap. Testünk lelkünk pihenni vágyik. Egyfajta füves könyvet lapozgatunk, olvasgatunk, mely gyógyír a léleknek. Megtaláljuk benne pont azt, amire szükségünk van. A humort, az őszinte vallomást a világról, szeretetről, hűségről, hitről, életről, halálról. Gondolatok
Istenről, Máriáról, keresztről, bűnről. Megkapó igaz történeteket emberekről, állatokról. Barátságunk folyamán többször megtapasztaltam, hogy Tanár úr mennyire nagy tisztelettel van természet és az élet iránt. Emlékeket és érzéseket tár az olvasó elé. Írásai híven tükrözi a szerző műveltségét, tájékozottságát és bölcsességét. A könyvet grafikáival illusztrálta Szilágyi Imre, aki jól ismeri Tanár úr humorát, iróniáját. Barátságuk régi időkben gyökerezik, így a gondolatok szemléletes megjelenítése nagyon hiteles. Legyen a polcon ez a könyv, hogy bármikor leemelhessük és megtaláljuk a jót, a szépet. Debreceniné Erdős Ibolya
Könyvbemutató a Kertész László Városi Könyvtárban
GÖRÖG OLDAL • 2015. március
Március idusa a gyermekrajzok tükrében
Huszárok, nemzeti színű lobogók, kokárdák, Petőfi, márciusi ifjak, a Pilvax Kávéház. 1848. március 15-e szimbólumai. Minden magyar ember számára egyet jelentenek. Talán bizton elmondhatjuk, hogy ez a nemzeti ünnepünk áll a legközelebb a gyermekek lelkéhez. Hiszen már az óvodások kis zászlóikat lengetve, kokárdával a kabátjukon mennek el a böszörményi Ady térre
az1848-as szoborhoz. Kisiskolások mondákat, igaz történeteket, verseket, dalokat tanulnak az iskolában erről az időszakról. Ünnepi műsorok szereplői, vagy hallgatói nézői. Szeretik a gyerekek ezt az ünnepet, kifejezik rajzaikban is. Érezhetjük, láthatjuk a már hagyományosnak mondható gyermekrajz kiállítás megtekintésekor a templomunk Toronygalériájában. Ebben az évben
is számos alkotás született, újabb és újabb elképzelések, ötletek készültek a rajzlapokra. A tárlatot megnyitotta Sőrés István alpolgármester.
9
Pedagógusként jól ismeri a gyerekek érdeklődését, gondolatvilágát és felkészültségét. Debreceniné Erdős Ibolya
10
GÖRÖG OLDAL • 2015. március
Összefogás egy jó ügy érdekében
Ebben az évben a Brazil Keresztény Egyházak Nemzeti tanácsa készítette el az ökumenikus imahét témáját, melynek a vezérigéje: „Jézus így szólt hozzá: Adj innom!” (Jn 4,7-15) Az evangéliumi szakasz így szól: Beszélgetés a szamariai asszonnyal. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom.” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamariaikkal. Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád, ki mondja neked: Adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élővizet adna neked.” „Uram szólt az
asszony, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan veszed az élővizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg fiai és állatai is?” Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik soha többé. Az a víz, melyet én adok, örök életre szökő vízforrás lesz benne.” Uram kérte az asszony, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam és ne kelljen ide járnom meríteni.” A lelkészek ökumenikus közösségben, mindennap más felekezetű templomban, imaházban és imateremben hirdették Isten igéjét. Meditációk hangzottak el a meg-
adott témában, különböző megközelítésből. Küldetésük volt: tanúskodni az örömhírről, a fenti evangéliumi szakaszt mai korba áthelyezni, megértetni és levonni a következtetést. Aki hallja és befogadja, „benne az örök életre szökő víz forrása lesz”, s belőle majd ő is tud adni a másik embernek. Legyen bátorságunk, erőnk tovább adni a hit örömét. Ezen időszakban szerte a világon összegyűltek a templomokban azok, akik vágyakoznak az élet vize után. Jézushoz fordulnak, hiszen egyedül Ő tudja oltani az örök élet utáni szomjat. A víz az üdvösséget jelképezi. Ma is sokan szomjaznak, pedig könnyen lehet rajta segíteni. Nem kell nagy akadályokat, megpróbáltatásokat legyőzni
Fotók: Juhász Csaba
ahhoz, hogy elérjük az élet vizét, csak Isten társaságát kell keresnünk az általa felkínált lehetőséggel élni, és bízni benne. Kell egy kapaszkodó a mindennapok viharában. Tudjuk nagyon jól víz nélkül nincs élet. Lelki szomjúságunkat, pedig egyedül csak Jézus Krisztus által kínált víz tudja oltani. Ő „minden jónak kútfeje és az örök élet megadója”. Az ökumenizmus gazdagabbá tesz, legyünk nyitottak az összefogás tekintetében a mindennapokban a jó cselekedetekre, hiszen szükségünk van egymásra. A célja: a közös imádkozással példát mutatni a világnak, hogy lehet egymás mellett békében élni. Persze ez is csak ISTEN segítségével. Debreceniné Erdős Ibolya
