Gólyahír M a y
Elindult egy új élet. Két sejt összetalálkozott, megfelelõek voltak a körülmények, és elindult egy új élet. Vajon tényleg „csak” ennyi történt? Hiszen hányszor halljuk, hogy vannak egymást nagyon szeretõ párok, akik õszintén vágynak a gyermekáldásra, de évek telnek el, mire elsõ kisbabájukat magukhoz ölelhetik! És hányan vannak, akik nem bírják az évekig tartó várakozást, ezért orvosi segítséghez folyamodnak? Hát akkor mi a helyzet, amikor „nem tervezett” baba jelzi érkezését? Aki a fenti kérdéseken elgondolkodik, rögtön megsejtheti, hogy valószínûleg valami más, valami több is történt annál, mint hogy két sejt megfelelõ körülmények között összetalálkozott. Ez a „valami több”: igazából titok. Persze, a tudomány fejlõdésével egyre többet „tudunk” ebbõl a titokból. Ismétlem: a tudományos vizsgálati módszerek fejlõdésével. És itt álljunk is meg egy röpke pillanatra. Ha egy virágmagot elvetek a földbe: megfelelõ hõés nedvesség-környezetben, szép csöndben, titokban, sötétségben indul fejlõdésnek a növény. A kertész sokáig nem látja, nem láthatja, mi is történik ott belül – titokban. De nem is akarja látni. Nem szurkálja tûvel a földet, nem bombázza különbözõ sugarakkal, hogy képet kapjon arról, mi is történik a magocskával: vár. Tudja, hogy mi a dolga: megfelelõ táptalajt, elegendõ hõt és
nedvességet biztosítani; a többi megtörténik „magától” – vagy inkább a magocskába „kódolt” fejlõdési törvények szerint. Harminc évvel ezelõtt még a magzatok is viszonylag ehhez hasonlóan, nyugodtan fejlõdhettek az anyaméhben. Egészséges fejlõdésükhöz semmi más nem kellett, mint a legszélesebb értelemben vett nyugodt környezet. Kezdjük azzal, hogy a várandós kismamák nem féltek. Örültek, amikor megtudták, hogy gyermekük lesz, és teljesen természetesnek vették, hogy „minden rendben lesz”. Mosolygósak voltak, sugárzóan boldogok (ez szerencsére többnyire ma is így van), és legföljebb az elõírt néhány alkalommal jelentek meg az orvosnál, aki megkérdezte, hogy hogy vannak; még csak nem is vizsgálgatta õket minden alkalommal. A babák pedig fejlõdtek. Sötétben (amely persze lassan-lassan oszladozott, ahogy nõttek õk, és az édesanya pocakja); csakis a megszokott belsõ hangokkal körülvéve (amelyekhez persze lassanlassan csatlakozott az édesanya, majd a környezet hangja); egyenletes melegben, és mindenek elõtt: NYUGALOMBAN. A szülõk pedig türelmesen vártak, amíg eljött az ideje, hogy megszülessen a baba. Miért vesszük el ma a babáktól, a fejlõdõ embertõl ezt a néhány nyugodt hónapot, amire szüksége van? „Mire vagy kíváncsi?” – kérdezi az írás címe. 2
„ – Hát arra, hogy kisfiú, vagy kislány.” „– Hát arra, hogy egészséges-e.” Az elsõ kérdés még csak-csak; mondhatjuk, hogy természetes kíváncsiság. Igen ám, de az ember a gyermekbõl felnõtté válás folyamata során megtanulta, hogy nem elégítheti ki azonnal minden vágyát. Nem csak, hogy a kiflit nem eheti meg rögtön a boltban, mielõtt kifizette volna; még egy idegen nyelven írott regény tartalmát sem tudja meg, amíg meg nem tanulja az adott nyelvet! Felnõtté válásunk során tanuljuk meg a türelmet, és a hozzá kapcsolódó önuralmat. A második kérdés nehezebb, mert abban benne van a félelem: „mi van, ha nem egészséges, ha nem fejlõdik rendesen a gyermekem?” Ezt az aggodalmat pedig megérzi a gyermek. És (mivel nem tehet mást) õ is félni fog. Már elõre, már akkor, amikor a kérdés fölmerül a szülõben. Hát még akkor, amikor sor kerül a vizsgálatra! Hiszen egy orvosi vizsgálatnál általában magától a vizsgálat tényétõl is izgulunk, nem csak az eredményétõl! Ráadásul itt az eredmény sokszor a szó szoros értelmében élet-halál kérdése! A magzat pedig érzi ezt. Szívverése a félelemtõl ugyanúgy megváltozik, mint az édesanyáé, és ez valóban megnehezíti az egészséges fejlõdést. És még csak ekkor jön a vizsgálat. „Az ultrahang-vizsgálat nem fáj”. Az anyának biztosan nem, bár idõnként járhat némi kellemetlenséggel. „A kutatások kimutatták, hogy az ultrahangos vizsgálatok nem veszélyeztetik a magzatok fejlõdését.” Nyilván; eszünkbe sem jutott, hogy a balkezességet, vagy a mozgásfejlõdés esetleges lassúságát ennek a számlájára írjuk. De mi is ez az ultrahangos vizsgálat? Gondoljunk arra, hogyan kerüli ki a denevér a kéményt: ultrahangokat bocsát
ki, azok visszaverõdnek a kémény felületérõl, és szinte „kirajzolják” a denevérnek a kémény körvonalát. Mi ehhez hasonlatos hangimpulzusoknak tesszük ki a magzatot, akinek hártyavékony a bõre, és általában az egész kicsiny teste még sokkalta finomabban strukturált, mint amikor már „eljön az ideje”. Ennek következtében a magas-frekvenciájú hullámok egy része nem is képes visszaverõdni, hanem tovahalad – átadva rezgésszámát a fejlõdõ gyermek testének. Persze, mondhatnánk, hogy ez alig tart a másodperc egy töredékéig –, de gondoljunk csak bele, milyen kellemetlen érzés egy felnõttnek is, amikor hasonlóan rövid idõre egész lényünket „megrezegteti” mondjuk egy hangosabbra állított basszus-kiemelõ hangfal impulzusa. És akkor még mindig egy, a testünk saját rezgésszámához jóval közelebbi hatásról beszélünk. A természetben az ultrahang nem csupán tájékozódási eszköz, mint ahogyan azt a denevérek kapcsán már említettük, de pl. a delfinek esetében lehet a vadászatot segítõ, halálos fegyver is. Ha ilyen veszélyekrõl nem is lehet szó egy magzat esetében, mégis: ha jól belegondolunk, a vizsgálat alkalmas „a nyugalom megzavarására”. Magyarországon a magzati fejlõdés ideje alatt négy alkalommal végzik ezt a vizsgálatot. Kiderül, hogy a születendõ gyermek kisfiú vagy kislány; kiderül, hogy vélhetõen egészségesen jön-e a világra. Ám a vizsgálatok „eredménye” jottányit sem változtat a legfontosabb dolgon: a gyermeket mindenképpen szeretetben fogadjuk, mert minket választott ki arra, hogy gondozásunk és nevelésünk segítségével megtalálja, és beteljesítse az életfeladatát. máfe 3
Aranyeso’’ A
A legfontosabb a pólya, mégpedig a természetes anyagból készült pólya. Még a nyáron született babáknak is lényeges, hogy a születés utáni életük elsõ hat hetét ebben a meleg, puha védõburokban töltsék. Fontos a fizikai testnek, elsõ sorban a tapintóérzéknek, mert ezáltal biztonságos határokat tapasztal meg maga körül: körülöleli a testét, és a baba öntudatlanul is átéli, hogy „meddig tart”. A határ-élmény fontosságára általában már csak akkor szokott fény derülni, amikor megmutatkozik a hiánya, például kisiskoláskori magatartási rendellenességben. Fontos a léleknek: a pólya egyenletes melegben tartja a gyermeket, így megfelelõen stimulálja a hõérzékét. Persze kisingre, réklire szükség van. Figyeljünk arra, hogy ezek is természetes anyagból készüljenek, hiszen közvetlenül érintkeznek a baba érzékeny bõrével. A magzatot nem vette körül semmiféle mûanyag; miért adnánk akkor rá mûszálas, vagy akár kevert szálas ruhácskát? A pólyást fektethetjük kiságyba, mózeskosárba; a természetes anyag, amibõl ezek a tárgyak készülnek, megint csak rendkívül fontos, akárcsak a ruha esetében. Ma újra divat lett a kiságyat
Milyen legyen a babaszoba? Akár szoba, akár egy kis sarok a gyerekszobában, vagy a szülõk ágya mellett, mindenképpen át szeretnénk alakítani a baba érkezésére. A csecsemõápolási üzletek mára már meglepõen széles választékkal rendelkeznek; mit vegyünk meg? Az utóbbi kérdést érdemes egy kicsit átformálni: Mivel vegyük körül az újszülöttet, a csecsemõt? Ha választ keresünk a kérdésre, abból indulhatunk ki, hogy minél kisebb változás éri az embert, annál könynyebben alkalmazkodik hozzá. Maga a születés már egy nagyon nagy változást jelent; most tehát arra figyelhetünk, hogy a környezet, ahová visszük a babát, minél otthonosabb, biztonságosabb, megnyugtatóbb élményt jelentsen számára. Mi vette körül a babát a születése elõtt? Mindenek elõtt az édesanya teste, tehát egy természetes környezet; azután félhomály, és a baba életéhez tartozó hangok (pl. az édesanya szívverésének hangja). Egy szóval mondhatjuk mindezt buroknak. Ez a burok a születéssel nyilván „elmúlik”; lehetõségünk van azonban arra, hogy amennyire csak lehet (és amennyire szükséges), pótoljuk. 4
nem villog a tv, nem kattog a számítógép billentyûzete, nem csiripel a telefon. És a bevásárlás? Jó lenne, ha legalább az elsõ hat hétben ez nem az édesanya dolga lenne. Még a „sarki kisközért” sem megfelelõen nyugodt környezet a baba számára, hát még a bevásárlóközpont! „De hiszen olyan nyugodtan alszik a kocsiban!” Biztos az, hogy valóban nyugodtan alszik? Mi, felnõttek, nyugodtan alszunk-e, ha többféle zaj- és fényhatás ér minket? Kipihenten ébred-e reggel az a felnõtt, aki a Tv mellett aludt el? Ha ezekre a kérdésekre õszintén válaszolunk magunknak, már tudjuk, hogy miért maradjunk otthon a babával, míg a család többi tagja elintézi a nagybevásárlást. A természetes és nyugodt környezet megteremtésével módot adunk gyermekünknek arra, hogy átélje az õs-bizalom érzését, ami elengedhetetlenül fontos a késõbbi harmonikus fejlõdéshez.
leárnyékolni valamilyen kendõvel. Ez alapvetõen helyes: a babát meg kell óvni a túl erõs fény-ingerektõl. Erre a célra meleg pasztell színû selyemanyag a legjobb. A mûszálas, élénk mintás „függönyök” feleslegesen túlingerlik a babát, akirõl tudnunk kell, hogy teljes egészében érzékszervként mûködik. Ez azt jelenti, hogy minden porcikájával érzékeli, és utánozza a környezetét. Ha harmonikus környezetet utánoz: harmonikusan, nyugodtan fog fejlõdni. Ha túlingerelt, nyugtalan a környezet: a baba sem tud nyugodtan, békésen belenõni a világba. Mindez a szûkebb és a tágabb környezetre egyaránt igaz. Ma nagyon sokan tapasztalják, hogy a kisbabájuk sokkal kevesebbet alszik, mint amit a „nagykönyvek” írnak. Próbáljunk minél csendesebb, békésebb, nyugodtabb környezetet biztosítani neki, hátha így könnyebb. Ez egyben azt is jelenti, hogy abban a szobában, ahol a baba él, nem szól a rádió,
Napraforgó Ja e
o o y a
Vége a nyári szabadságok idõszakának. Egy idõre eldugtuk az ébresztõórát, engedtük, hogy a reggeli napsütés keltsen föl minket. De itt a szeptember, újra el kell indulni óvodába, iskolába, munkahelyre, és az utolsó „szabad” estén sokan sóhajtanak fel így: „Jaj, már megint kezdõdik!” De vajon tényleg olyan „rémes” dolog kezdõdik? Mire van szüksége az óvodáskorú gyermeknek ahhoz, hogy egészségesen fejlõdjön?
Az édesanyák csecsemõkorú gyermekeiknél már megtapasztalták, hogy a gyermeknek saját ritmusa van, akár evésrõl, akár alvásról, akár a mozgás-, vagy a beszédfejlõdés ütemérõl van szó. A ritmus fontossága megmarad a kisgyermekkorban is. Optimális esetben a szabadság idõszaka nem borította föl teljesen a kialakult napirendet. Reggel, valamikor hat és hét 5
óra között fölkelünk. Mosdás, átöltözés, reggeli. Igen, reggeli. Terített asztalnál, ülve, közben megbeszélve a nap teendõit. „De reggel nem vagyok éhes, még nem tudok enni!” – mondják erre sokan. Nos, egy reggeli tea, narancslé, és egy szelet pirítós „el fog férni”. Sok anya egyébként is ilyenkor állítja talpra magát egy-két kávéval. Hát igyuk meg ülve azt a kávét, és rágcsáljunk hozzá valamit! Mutassunk ezzel példát a gyermekünknek! Már sokszor beszéltünk arról, hogy a kisgyermek az utánzás segítségével tanul. Ebben az esetben éppen azt tanulja, hogy hogyan kezdõdik a nap. Egy békésen elfogyasztott reggeli után sokkal könnyebb óvodába-iskolába, munkába indulni. Gyermekorvosok a megmondhatói, hogy milyen károkat okoz az egészséges anyagcsere-folyamat kialakulásában a reggeli elmaradása, vagy az éppen csak állva bekapott, „Igyekezz már!” felkiáltásokkal kísért „reggeli”. A kéz- és fogmosás után pedig irány az óvoda. Jó volna odasétálni, kézen fogva, beszélgetve, de sajnos ez sokszor nem lehetséges; beülünk az autóba. Magáról az autózás élményérõl e helyen nem szeretnék írni; az azonban fontos, hogy az autóban se rádió, se magnó, se cd, se semmiféle hang-
hordozó ne szóljon. Figyeljünk inkább egymásra, használjuk ki még ezt a pici idõt arra, hogy egymással beszélgetünk. Persze, ez sem kötelezõ: csöndben is lehet lenni, és egyszerûen csak élvezni a közösen eltölthetõ perceket. A gyermeknek nagyon fontos az az érzés: anya, apa rám figyel, nem akar elhallgattatni. És megint egy tanítás: ha a közlekedésre figyelek, akkor nem zenét, vagy kora reggeli riportmûsort hallgatok. Az óvodának is megvan a maga napirendje; különösen a Waldorfóvodák figyelnek nagyon arra, hogy a kisgyermek napját értelmesen strukturálják. Sõt, itt még a foglalkozások heti sorrendje sem mindegy; errõl azonban szintén egy másik alkalommal tudunk részletesebben beszélni. Valamennyien tudjuk, hogy az óvodáskorú gyermek számára az lenne az ideális, ha csak egy fél napot kellene az óvodában töltenie, és az ebédet már otthon, családi körben ehetné meg. Azt is tapasztaljuk azonban, hogy a legtöbb család számára ez csak álom, és a kisgyermek bizony majd’ annyi idõt tölt az óvodában, mint egy felnõtt a munkahelyén. Minden esetre a tapasztalatok szerint délután, öt-hat óra körül érnek haza a szülõk a gyermekkel; milyenkor általában 6
már túl vagyunk egy gyors bevásárláson is; hiába, a tejet, kenyeret frissen célszerû megvenni. Persze, tudom, ma már szerencsére sok olyan szülõpár van, akik hangsúlyt fektetnek a természetes életmódra, és az egészséges táplálkozásra; õk talán nem dobozos/palackos tejet vesznek, az igazi tej pedig felforralva két-három napig is eláll a hûtõben; és sokan esküsznek az otthon sütött kenyérre, amely akár egy hetet is kibír. Minden esetre, ha a gyerek hazaért, otthon még játszani szeretne. Hát nem játszott eleget az óvodában egész nap? Hát nem. Neki a játék a legfõbb tevékenysége, és most anyuval, apuval szeretne játszani. Igen ám, de nekünk meg dolgunk van. Érdemes azonban minden nap ugyanabban az idõben beiktatni egy fél órát arra, hogy játsszunk a gyerekkel. Megint egy szokás, ami biztonságot ad: a gyerek tudja, hogy anya, vagy apa minden nap játszik vele, miután hazaértek az oviból; és még utána is kijöhet a konyhába, hogy együtt legyünk, amíg elkészül a vacsora. A gyerekek ebben szívesen segítenek is. Ettõl persze lassabban fognak elkészülni az ételek, de mégis fontos, hogy a gyerek részt vehessen a közös tevékenységekben. A vacsora akár a nap fénypontja is lehetne: újra együtt a család a terített asztalnál, és most már azt beszélik meg, milyen is volt a nap. Természetesen lehetnek események, amiket nem szeretnénk a gyermek elõtt megbeszélni, de neki azért sokkal hamarabb le kell feküdnie, úgyhogy mi felnõttek, még fogunk módot talál-
ni arra, hogy kettesben beszéljünk meg ezt-azt. Fontos szokás, hogy közösen pakoljunk el mindent: helyükre kerülnek, a kisautók, a macik (öt évesnél idõsebb gyermek esetében elõfordulhat, hogy nem engedi elrakni a félig fölépített várat; ez természetes. Reméljük, olyan helyre épült a vár, ahol nem botlunk bele…) Az esti fürdetés az óvodáskorú gyermek esetében ugyanolyan fontos, mint a csecsemõknél. A testséma kialakítása és fejlesztése szempontjából az egyik legjobb alkalom, hiszen az édesanya, miközben fürdeti a gyermekét, beszél is hozzá: „Most megmosom a hátadat; a jobb karodat; a bal karodat” – és a gyermek közben érzi is az anya kezének, vagy a fürdõszivacsnak az érintését. A nagyobb ovisok persze már egyedül fürdenek; de az anyai szem ilyenkor is jól jön… Fürdés után pedig végre be lehet bújni az ágyba. Jöhet az esti mese, inkább fejbõl, mint könyvbõl; azután az esti ima, amely segít a gyereknek átlépni az éber- és az álomvilág határát; lámpaoltás, és alvás. Ha ez kb. nyolc óra körül történik, a gyermeknek elég ideje lesz arra, hogy kipihenje magát reggelig, és nyugodtan, jókedvûen ébredjen. Hogy ez a program túlságosan feszes? Esetleg unalmas? A gyerek számára sokkal inkább megnyugtató, és Én-erõsítõ. Ez is egyfajta burkot jelent, amiben biztonságosan, egészségesen lehet fejlõdni. 7
Pitypang M
az edzés! És az ember arra gondol, hogy a napi öt-hat óra iskolai ülés után nagyon jó lesz a gyereknek, ha végre kimozoghatja magát; egyébként is ép testben ép lélek. „Számítógépes tanfolyamra! Úgyis legszívesebben a gép elõtt ülne egész nap!” És az ember arra gondol, hogy ott legalább felügyelet alatt ül az a gyerek a gép elõtt, rengeteg hasznos dolgot megtanul, talán nem csak játszik a géppel, hanem a programozást is megismeri; még életpálya is lehet a dologból. Hiszen ez a gyerek már a 21. században született! „Zenei elõkészítõre!” Hiszen olyan szépen énekeli az óvodai dalokat; az iskolában meg csak heti két énekóra van. Hátha mûvész lesz belõle! Azt idejében el kell kezdeni! Ha meg nem: akkor is valami szép és hasznos dologgal töltötte el az idejét. Amit tud az ember, azt nem lehet elvenni tõle. Hiszen Kodály Zoltán országában élünk! „Néptáncra!” Olyan ügyesen mozog. Már az oviban is járt, és olyan aranyosak voltak, amikor fölléptek! Egyébként is. Õrizni kell a hagyományokat, nem szabad beugrani a globális kultúr-trendnek. „Jazz-balettre! Ritmikus sportgimnasztikára!” Az érveket lásd fent, kivéve a hagyományõrzést.
Nézzük elõször a fönti kérdésre adott leggyakoribb válaszokat, és a mellettük felsorakoztatott érveket. „Németre!” vagy angolra; a dolog szempontjából lényegtelen. Lényeges, hogy minél hamarabb tanuljon meg egy élõ idegen nyelvet, amivel könnyedén elboldogul egész Európában; esetleg azon kívül is. Hiszen a kisgyerekre még úgy ragad az idegen nyelv, mint a bojtorján! Az újságok tele vannak hirdetésekkel, hogy könnyedén, a legkorszerûbb, gyermekbarát, beszédcentrikus módon tanulhat itt, vagy ott a gyermekünk, akár kiscsoportban is, akár heti három-öt alkalommal is. És az ember elgondolkodik azon, hogy tényleg, milyen jó is lenne, ha a gyermeke minél hamarabb, és minél kevesebb fáradsággal jutna egy idegen nyelv tudásának birtokába. „Sportra! Karatéra, hogy meg tudja magát védeni! Úszásra, mert az egészséges! Focira, mert abból késõbb meg is tud élni! Bármire, mert tele van energiával, nem lehet kifárasztani; na ott majd legalább kimozoghatja magát!” Hiszen még a kormányzat is azt mondja, hogy a gyerekeknek szükségük lenne heti öt tornaórára; csak éppen e pillanatban ezt még nem lehet megvalósítani, mert se terem, se pedagógus, se óraszám nincs hozzá. No de majd 8
dolgozik; õ miért tenne másképp? Így kergetjük bele akaratlanul is a gyermekünket egy teljesítménycentrikus világba, ahol az ember soha nem elégedett magával, ahol soha nincs megállás, nincs idõ játszani, beszélgetni, sõt – horribile dictu! – semmit tenni. Egy elsõ-második osztályos gyermeknek épp elég megszokni-, tenni-, és tanulnivalót ad az iskola. A harmadik osztály mindig nehéz; a kilenc éves életkorral járó változásokról már köteteket írtak tele neves pedagógusok. Persze egy kézmûves szakkör, heti egy órában, már belefér egy kilenc éves gyermek életébe; ugyanígy a zenei elõkészítõ is. De csak ha a gyermek igazán nagyon szeretné; akkor viszont nem lehet „kiszállni” belõle egy hónap múlva: azt a tanévet végig kell csinálni. Talán a negyedik osztály, a kiskamasz kor kezdete lehet az, ahol elõször szóba jöhet egy külön, délutáni elfoglaltság. Bárkiben fölmerülhet most a kérdés: „De miért?” E helyen erre csak azt tudjuk mondani: azért, mert mindezek a tevékenységek nem a gyermekrõl szólnak, hanem a felnõttekrõl. Õk találják ki (a gyermeki lény valódi ismerete nélkül), hogy szerintük mi jó a gyereknek. „De a Waldorf-iskolában két idegen nyelv is van elsõ osztálytól kezdve, meg ritmikus rész, meg tornaóra, meg euritmia, meg minden nap furulyáznak, a sok kézmûves tevékenységrõl nem is beszélve!” Így igaz. És hogy ez miért nem terheli túl a gyerekeket? Erre a kérdésre a szülõk számára írt tájékoztató kiadványokban lehet megtalálni a választ. Annyit azért elárulunk, hogy a kulcs a gyermek lényének, ezáltal valós testi-lelkiszellemi igényeinek ismerete.
Még lenne pár ötletem, de hagyjuk abba, és nézzük meg, hogy hol van mindezekben az érvelésekben a gyerek. Nem a róla, vagy a jövõjérõl alkotott gondolataink, elképzeléseink, hanem õ maga: a gyermeki lény. Tegyük fel a kérdést úgy: mire van szüksége délután a kisiskolás gyereknek? Elsõsorban arra, hogy a délelõtti tanítás után hazamenjen, megebédeljen. Ez ma csak nagyon kevés gyermek esetében történik így. A legtöbben az iskolában esznek, és sokan maradnak bent a napköziben is; ez esetben jó, ha fél öt körül hazakerülnek. Délelõtt nagyon sok minden történt velük; most arra lenne szükségük, hogy mindezt feldolgozzák (nem a házi feladat elkészítésére gondolok; az még egy külön program), és kipihenjék. Ha egy hétnyolc éves gyermek négy-öt órát ült az iskolában, és otthon még van egy fél órányi tanulnivalója, házi feladata: az bõven elég. Ennél nagyobb terhelésre nincs szüksége. Játszania kell, ha lehet a szabad levegõn, ha nem, akkor otthon, és persze lehetõség szerint részt venni az otthoni tennivalókban. Ezzel tud annyi energiát összegyûjteni, amennyivel másnap reggel újra el lehet kezdeni a napot. Természetesen rá lehet õt szoktatni a különórákra; a gyerek mindenképpen szeretne megfelelni a szülõ (általában kimondatlan) elvárásainak, és „akar” külön angolra, focira, úszásra, ilyen-olyan szakkörre járni. Valójában azonban visszaél az erõivel, és kifárad. Még szerencse, ha egy idõ után meg meri mondani; de legtöbbször nem. (Mennyit beszéltünk a szokásokról! Beleivódnak az emberbe; egy idõ után a gyerek el sem tudja képzelni, hogy máshogy is lehetne élni). Hiszen apa és anya is reggeltõl estig 9
Az óvoda életébo’’ l Nyár ünnep
Kenyérsütés
10
Almaszüret
Városi rendezvényeken
Méhviasz gyurmázás
Évszak asztalok
Márton napi manókeresés
11
Vadgesztenye M
a
A gyerek becsapta magára az ajtót. – Mi baja van? – néznek egymásra tanácstalanul a szülõk. Hiszen nem történt semmi különös dolog. Eddig is elõfordult, hogy a kisebbik gyerek abbahagyta a játékot, és odajött, amikor a nagyobbik éppen anyával beszélgetett. Odament anyához, és sürgõsen akart tõle valamit: játszani hívta, vagy a meséskönyvét hozta, vagy közölte, hogy szomjas. De a „nagyfiú” eddig soha nem volt dühös emiatt. Mi történt most? Fölpattant, mint akit a darázs csípett meg, beviharzott a szobájába, és bevágta maga mögött az ajtót. Elõfordulhat, hogy a szülõ ilyenkor vár egy kicsit míg „elvonul a vihar”; de lehet, hogy aznap õ is fáradtabb, vagy idegesebb, utánamegy a gyereknek, és emelt hangon számon kéri, hogy mégis mit gondol, hogy viselkedik? Másik eset. A szülõk nagy örömmel készülõdnek a közös családi nyaralásra. Látszólag a kiskamasz lány is; aztán a nyaralás alatt semmi sem jó neki: se a szállás, se a program. Ha úszni megyünk, látványosan unatkozik a strandon; ha
bemegyünk egy múzeumba, morog, hogy ilyen melegben mért nem megyünk strandra; egyébként is az „állatos” kiállítások dedósoknak valók, a festmények pedig… Úristen, egyik kép olyan, mint a másik, Mária a Gyermekkel, Mária és az angyal, Mária mennybemenetele; mit nézzen rajta? Amúgy meg: vakáció van, múzeumba menni, az olyan iskola-szagú dolog. Morog; magára csukja az ajtót; eddig vagy magától csacsogott, vagy boldogan elmesélte, ha kérdezték, hogy „Mi történt az iskolában?” – most pedig egyre csöndesebb, befelé fordulóbb: mi baja van? Valójában semmi, csak elmúlt tíz éves. Most döbbent rá újra saját magára, és Énjében, belül, rettentõ magányosnak érzi magát. Hiába vannak körülötte a fiatalabb-idõsebb testvérek, a szülõk – Õ egyedül van. Még elõveszi a régi macit, babát, agyonnyúzott kabalafigurát, de már az sem ugyanaz; valami visszahozhatatlanul elveszett, ami pedig elõtte van, az olyan, mint egy sötéten tátongó szakadék. Mi szülõk, segíteni szeretnénk a gyereknek. A Waldorf-iskolába járó gyermeknek egy picivel talán könnyebb: õ már 12
a harmadik osztályban csupa olyan dologgal találkozott, a sapkakötéstõl a régi mesterségeket megismertetõ epochán keresztül egészen a házépítésig, amik segítenek neki, hogy – a mesék világából, a kisgyermekkorból kicsöppenve – biztonságot találjanak. Szépen ír errõl a korról Szabó Magda „Mondják meg Zsófikának” c. regényében. „A világ olyan érdekes volt, olyan napról napra táguló, hogy nem jutott benne hely az iskolának. … Ahogy idôsödött, egyre több érdekelte. Majd’ beleszakadt az egész napi figyelésbe, s amikor hazaért, csak lekoppant a feje ebéd után, annyira kimerült volt. – Miért nem boldogul ez jobban? – kérdezte egyszer vacsora közben Anya. – Sose engedem el készületlenül, én magam kérdezem ki tôle a leckét minden nap. – Nem ér rá – felelte Apa, és vett még egy kis salátát –, most születik a lelke.” Ez a most megszületett lélek pedig érzékeny, mint az újszülött bõre. Érzékeny, tehát érzékenyebben is reagál a körülötte zajló eseményekre. Már az segítséget jelent számára, ha mi, szülõk, tudunk errõl. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy megbeszéljük vele. De tudunk róla, és ezért durcásságára, kitöréseire, hullámzó „iskolai teljesítményére” nem fogunk ingerülten reagálni. Ezzel egy sor késõbbi konfliktust elõzünk meg. Változatlanul fontos, hogy az otthon kialakított szokások megmaradjanak: ezek biztonságot nyújtanak a gyereknek, még akkor is, ha látszólag lázadozik ellenük. És érdemes jó olvasmányokat válogatni
a számára: olyanokat, amikkel azonosulni tud, és amik választ adnak a gyerekben fölmerülõ belsõ kérdésekre. Csak néhány példa: Lázár Ervin: Berzsián és Dideki; Szegény Dzsoni és Árnika; Michael Ende: A sátánármányos-parázsvarázs-pokolikõrpuncspancs-lódítóbódítóka; Szalay Lenke: Mogyoró; Maurice Druon: Tistou és a virágok; Komjáthy István: Mondák könyve Ebben az életkorban a gyerekek szeme kinyílik a világra; ilyenkor érdemes tehát odaadni nekik azokat a könyveket, amelyekbõl megismerhetik tágabb környezetüket. A divatos, sok képpel és értelmes magyarázattal ellátott „gyermek-enciklopédiák” azonban nem elégítik ki a gyerek valódi igényeit, hiszen éppen az hiányzik belõlük, ami most a legfontosabb: a lélek. Ezért inkább Fekete István állattörténeteit, pl. a Kele, a Bogáncs, a Hú, a Lutra c. könyveket, és R. Kipling: A dzsungel könyve c. regényét adjuk a kezükbe. Ebben az életkorban már jó segítség lehet a zenetanulás, vagy egy iskolai szakkör, ahol a gyerek alkothat valamit. A Waldorf-iskolák gyakorlatában a napi rendszerességû hangszeres játék és kóruséneklés, a heti két kézimunka, illetve késõbb ehhez csatlakozó kézmûvesség óra segít jó irányba fordítani a gyermek újonnan született erõit. A legnagyobb segítség neki is, és nekünk is, az értõ figyelem, amivel felé fordulunk, hiszen akkor nem fogjuk tanácstalanul kérdezgetni egymást, vagy magunkat: „Mi baja van?” – hanem csöndben bólintunk: „Most születik a lelke”. 13
Tiszafa K õd Óvodába-, iskolába-, munkahelyre készülni viszonylag könnyû. Mégpedig azért, mert aránylag jól el tudjuk képzelni, hogy hol és mi fog történni. Születés-, vagy névnapra készülõdni kifejezetten örömteli, mégpedig azért, mert már az elképzelésnek is örülünk: mi lesz az ünnepi menü, milyen tortát sütünk, mivel ajándékozzuk meg az ünnepeltet. A karácsonyi készülõdéshez nagy segítséget jelent az adventi idõszak, és a gyerekkori emlékek: mi is épp olyan Karácsonyt szeretnénk gyermekeinknek, mint amit mi kaptunk a szüleinktõl. De mit gondoljunk a Mihály-napról, hogy igazi ünneppé váljon a gyermekeink számára? Errõl a napról gyakorlatilag senkinek sincsenek otthonról hozott emlékei. A magyar néphagyományban a Szent Mihály-nap a nyári munkák befejezésének az ünnepe: a gabonatermés már a csûrökben van, a juhászok elszámolnak a gazdáknak az állataikkal. Ez rendkívül fontos momentum a földi élet szempontjából; de mi lehet a Mihály-nap általánosabb, kozmikus jelentése? Ha a képzõmûvészethez fordulunk segítségért, Szent Mihályt általában harcos szentként látjuk viszont. Nem akárkivel harcol: magát a gonoszt taszítja le a mennyei világból, a fénybõl a sötétségbe. Talán így alakult ki a Szent
Mihály-napot megünneplõ közösségekben az az érzés, hogy ennek az ünnepnek a lényege: a harc, a bátorság. De nem ám a csihi-puhi, „majd én megmutatom neked”-szerû bátorság! Ha még egyszer megnézzük a Szent Mihály-képeket: Mihály nem harcol a sárkánnyal, hanem távol tartja magától. De mit tartsunk távol magunktól? Mi valójában a „sárkány”? Sok minden lehet; most csak egyrõl beszélünk, és ez: a félelem. Félünk mi valamitõl? Hajaj! Félünk az elszegényedéstõl; attól, hogy elveszítjük a munkánkat; attól, hogy megbetegszünk; megöregszünk; attól, hogy nem tudunk lépést tartani a reklámok által sugallt élet-ideálokkal; attól, hogy nem megfelelõ módon neveljük a gyerekeinket, ha nem adunk meg nekik mindent, amit szemükszájuk megkíván. Legfõképpen pedig attól, hogy „nem felelünk meg” a sokféle társadalmi elvárásnak. Jó a Szent Mihály-napot elõkészítõ idõszak arra, hogy szembenézzünk saját sárkányainkkal, miközben esténként elolvassuk gyermekeinknek azokat a meséket, történeteket, amelyekben a fõhõs nagy bátorságról tesz tanúságot. Aztán lehet, hogy annak ellenére sem kapcsoljuk be délután az új tv-sorozatot, 14
vetélkedõt, hogy „mindenki errõl beszél”. Lehet; de engem például nem hoz tûzbe. Velem másról lehet beszélgetni – gondolhatja ilyenkor magában a bátor ember, aki nem fél attól, hogy a többiek lenézik, mert nem tudja, hogy mi történt tegnap a barátok között, vagy éppen ki a legújabb sztár.
Ha belülrõl – például ilyen módon – megerõsítjük magunkat, biztosak lehetünk abban, hogy gyermekünk is megérzi a bennünk növekvõ bátorságot, amellyel távol tartjuk magunktól a gonoszt, a kísértõt, és õ is készülni fog magában a Szent Mihály-napi bátorság-próbára.
Aggófu’’ E õ é o o r
Az esti lefektetésrõl beszélgettem egy három gyerekes anyukával. „A nagy már beszélgetni szeretne esténként, a középsõnek mese kell, a kicsit meg még szoptatom” – vázolta a helyzetet az édesanya. „Nem tudom megoldani, hogy mindenkinek egyformán jusson belõlem.” Így a beszélgetés abba az irányba fordult: mit is tehetünk, ha három, különbözõ korú gyermekünk három, különbözõ igényét kellene egyszerre kielégítenünk? Elsõ ránézésre ez lehetetlen; valaki mindig a rövidebbet húzza, tehát elégedetlenkedni, panaszkodni, durcáskodni fog. Az édesanya pedig kifárad. Mibe fárad bele? Abba, hogy úgy érzi: állandóan rendelkezésre kell állnia. Kialakulhat az a helyzet, amikor a valójában a gyerekek „szervezik” a programot az édesanyának; csakhogy a gyerek éppen ezt nem tud, hiszen még nem tájékozódik jól pl. az idõben, nem alakult ki az ítélõképessége, nem tud hosszú távra tervezni – egyszóval ez még nem neki való feladat. A gyerek valójában akkor elégedett, ha a felnõttek szervezik meg a napot. Ebben ter-
mészetesen helye kell legyen a szabad játéknak is, annak az idõnek, amit a gyerekeknek egyedül, a felnõtt aktív jelenléte nélkül kell megszerveznie; de hogy ez mikor legyen, azt a szokást a felnõttnek kell kialakítania. A családon belül lehet legjobban megtanulni a szociális viselkedést is. Megkérhetjük például a legidõsebb testvért, hogy játsszon addig a középsõvel, amíg a kicsit megszoptatjuk, megfürdetjük, tisztába tesszük. Ha ez rendszeresen így történik, a nagy gyerek tudni fogja, hogy ez az õ „feladata”, számít rá, és nem fog nyûgösködni, hogy: „De most éppen olvasok! Játsszon egyedül!” És persze tudni fogja, hogy amikor a két kicsi már ágyban van, eljön az õ ideje is: most fog anya odaülni az ágya szélére beszélgetni. (ha ilyenkor odajön a középsõ gyerek, nyugodtan kérjük meg, hogy feküdjön vissza az ágyába; már megkapta az esti mesét, még nézegetheti egy kicsit a könyvet, amíg anya itt beszélget, aztán esti ima és lámpaoltás. Elõbb-utóbb kialakul az esti fektetés menetrendje). 15
Ha a két nagyobb gyerek éppen társasjátékot játszik, és a kicsi mindenáron ugyanazt a játékot szeretné, akkor az édesanya odahívhatja magához a kicsit; ha nincs ideje játszani vele, akkor is. A konyhában, ebéd- vagy vacsorakészítés közben is lehet mesélni. E helyen nincs mód arra, hogy az összes elképzelhetõ nevelési (és konfliktus) -helyzetet részletezzük. Próbáljuk inkább összefoglalni azokat a feltételeket, amiket meg kell teremtenünk ahhoz, hogy minél zökkenõmentesebben lehessen közös programokat szervezni.
1. A legfontosabb a család. Ha mindig, minden helyzetben egyedül kell helyt állnia az édesanyának, annak mindenki kárát látja. Nem lehet eléggé hangsúlyozni az apák szerepét ebbõl a szempontból. Ha a nevelésbõl hiányzik az apai elem, az mindenképpen károsodást, mondhatnám: hiánybetegséget okoz a gyermekben. 2. Sokat segítenek a jól kialakított szokások. Ha a gyerekek tudják, hogy mikor és hogyan szokott történni a játszótérre menés, a vacsorakészítés, az esti fektetés, akkor nem fognak nyûgösködni, vagy nyugtalankodni, hogy megtörténik-e egyáltalán, amire várnak.
Ko’’ töro’’ fu’’
E t Gyakran tapasztaljuk, hogy a legfiatalabb generáció „nem mozog rendesen” – de vajon tudjuk-e, legalább megközelítôleg, hogy mi az a „rendes” ebben az esetben? Nézzük meg elôször, hogy hogyan is fejlôdik egy gyermek mozgása az óvodás korszakban. Az elsõ hét életév egy ember fejlõdésében elsõsorban a fizikai test – mondjuk úgy – „belakásának” feladatát hordozza magában. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag a gyermek fizikai fejlõdését kell segítenünk, de fontos azzal tisztában lenni, hogy a gyermek még nem „érkezett meg teljesen”. Sok szülõ rendkívül büszke arra, hogy gyermekük „már milyen okos” – igen, rendkívül intelligens, de ez egy „fej-minõség”, és ilyen kicsi korban még egyáltalán nem a lexikális tudást kell fejleszteni, hanem az egészséges, természetes ritmusokat. Ezek a ritmusok – akár ha csak a nap menetének ren-
dezettségére gondolunk – megerõsítenek egy gyermeket, biztonságot adnak számára. Természetesen nem baj, ha a gyermek megismeri a világot, de fontos kérdés, hogy hogyan teszi ezt – illetve, hogy a felnõttek, akik körülveszik nap mint nap, milyen módon „tálalják” elé a világot. Sokan képes ismeretterjesztõ könyvecskéket vesznek, vannak, akik leülnek vele, hogy a „neki való” televíziós mûsorokat együtt nézzék meg – a gyermeket ekkor éppen abból a világból szakítjuk ki, amelybe szeretne beilleszkedni. Az egyik legfontosabb része pedig ennek a tanulásnak a természetes mozgás, és a szûk környezet megismerése. Ahogy szoktuk mondani, „Rómát sem egyetlen nap alatt építették föl” – hagyjunk idõt, hogy gyermekünk biztonsággal kiismerhesse magát a saját környezetében. Hogy miért is említettem már több ízben a mozgást? Napjainkban roppant divatos szemléletté nõtte ki magát, hogy a gyermek 16
minél hamarabb elkezdjen valamilyen mozgásoskülönórára járni, lehetõleg már óvodás korban. Sok szülõ, amikor gyermekénél azt tapasztalja, hogy rengeteg tetterõvel rendelkezik, a lehetõ leggyorsabban igyekszik a „felesleget” levezetni: szinte bárhová elviszi, csak ne „rosszalkodjon” odahaza, vagy az óvodában. Amikor pedig ennek kapcsán rákérdezünk, hogy miért kell a gyermeknek pluszfeladatokat kapnia, gyakran kapjuk a választ, hogy mert úgyis annyi lekötetlen energiája van, így legalább hasznos dologra fordítja. Ezzel két baj szokott lenni: az egyik, hogy a gyermek számára az akár több, különbözõ plusz-foglalkozás roppant megerõltetõ, már az ide-oda utazás is nagy mértékben igénybe veszi. A másik, hogy ezek a foglalkozások – melyeket most szándékosan nem nevezek meg – nem természetes mozdulatokat foglalnak magukba. És mint ilyenek, az élettani funkciókat is tökéletesen fölborítják, akár az emésztésrõl (idevéve a puszta éhség-érzetet is), akár a légzés- és szívritmusról beszélünk. A belsõ, élettani mozgások – vagy nevezzük ritmusoknak – ebben az életkorban még nem erõsödtek meg, mitöbb, egy részük még ki sem alakult. Miért is tették volna, az anyaméhben az édesanya önmaga minden ritmusát átadta, ezzel is tartotta a magzatot. Éppen ezért a gyermekek élettani szempontból roppant érzékenyek – és mivel az érzelmi, szociális minõségek is csak kialakulóban vannak (mindent vadonatújként élnek meg), nagyon fontos, hogy
ezeket is ápoljuk, ritmusos, vissza-visszatérõ motívumokkal megerõsítsük. Ismét a biztonság a kulcsszó. Az óvodákban is és odahaza is egy „burkot” kell adni a gyermeknek. Hiszen – jó esetben – a gyermeket eddigi életében is mindig körülvette valamilyen „burok”, kezdve az anyaméhnél, a pólyán (és ne a napjainkban divatos angolpólyára gondoljunk!) és a lefüggönyözött babaágyon át egészen a tágabb értelemben vett „otthon melegéig”, rendjéig. Amint valamelyikben – testi, lelki, vagy szellemi szinten – valami hiányzik, kimarad, vagy egészségtelen, nem természetes ritmusban éri a gyermeket, az mind egészségében, mind lelkiségében (érzelemvilágában), mind szellemiségében megmutatkozik. És el is érkeztünk az „egészséges”, pontosabban a „jó” ritmushoz. E kifejezést takarja voltaképpen az euritmia: eu= jó, ritmia =ritmus . De miért is ez a neve? Eltekintve attól, hogy mindig az életkornak megfelelõ gyakorlatokat foglalja magában, az egész elvi alap azokra a szervi „mechanikai” (és itt most a mûködés közbeni állapotról van szó) törvényszerûségekre épít, melyeket a gégefõben találhatunk meg. Ezért is definiálják idõrõl idõre az euritmiát, mint mûvészi mozgást „láthatóvá tett beszédként, énekként”. Mert a gégefõ felépítettsége voltaképpen magában hordozza a teljes emberi test fölépítését – mindennekmegvan a maga megfelelõje. Amikor gyermekek euritmiáznak, akkor az lehet, hogy nem olyan látványos, mint mondjuk a balett, de a különbség sokkal 17
mélyebb, mint a puszta látható. Amíg az elõbbi külsõ, önkényesen kiválasztott, mûvi mozdulatokat tanít meg a testnek, ez utóbbi csakis természetes ritmusokból áll, semmi olyasmit nem követel meg, ami természetellenes lenne. A legkisebbeknél, az óvodában a foglalkozás alig húsz perc – ekkor még nagyon kimerítõ számukra az utánzás – és az egész gyakorlatilag egyetlen mese. Az euritmiát nem önmagáért, mint mûvészetért folytatják gyerekekkel, hanem azok egészséges fejlõdéséért. Elõször a fizikai-, utána a lelki-, végül a szellemi szinten. Ez nem átnevelés, fõleg nem egy filozófiai irányzat „hívõ-szerzése” – azok a tanárok, szakemberek, akik ezt a hivatást választot-
ták, mind a gyermekek egészséges fejlõdését tették legelõre szemléletükben. Mindemellett – legalábbis Magyarországon – még nem alakult ki az euritmia, mint különóra. Jelenleg csupán a Waldorfmozgalomhoz tartozó óvodákban és iskolákban alkalmazzák, mint az oktatás elemi részét, és ezen intézmények legtöbbjében legalább egy-egy szakember dolgozik. Ez az írás éppen ezért nem is fogható föl, mint reklám-anyag, csupán gondolatébresztõ azoknak a szülõknek, akik érdeklõdést tanúsítanak egy viszonylag új mozgásmûvészet, mint pedagógiai eszköz iránt. Szentkúti Ferenc
Katáng Egy többgyermekes családban a gyerekek a legritkább esetben egykorúak, sõt az életkori sajátosságaik állandóan változnak, új kihívásokat támasztva mindkét szülõvel szemben. Az is fontos, hogy mindegyik szülõ részt vállaljon a nevelésben. Az anya szerepe a gyermek elsõ éveiben egyértelmûen meghatározóbb kell, hogy legyen. Persze az apuka sem maradhat ki a gyerekek mindennapjaiból. Ha az elsõ gyermek megérkezik a családba, biztos lehet benne úgy az anyuka, mint az apuka, hogy semmi sem lesz már olyan, mint azelõtt. Ettõl a pillanattól érezzük, hogy mit jelent szülõnek lenni, és azt is érezzük, hogy ezután már nem mi osztjuk be az idõnket: nem mehetünk el bármikor biciklizni, futni vagy Uram bocsá' tévét nézni. A gyermek kerül a család központjába. A második gyermek új kihívás a szülõknek és a testvérnek egyaránt. Az elsõ
gyermeknél elkövetett hibákat már tudatosan kerüljük mi, mint szülõk. Ha kis korkülönbséggel születnek a gyerekek, akkor az anyára nagyobb feladat hárul. Pár hónap után már nagyon fáradtnak érzi magát, mivel mindkét gyermek hasonlóan szeretnének kapni az anya szeretetébõl. A harmadik már egészen más, megvan a tapasztalat, gyakorlat, gördülékenyebben megy minden. Ami nehéz, hogy most már háromfelé kell folyamatosan figyelni, az édesanya szeretetén is hárman osztoznak. Testvérféltékenység biztosan valamilyen fokon elõbukkan. Ez oldására mi úgy alakítottuk ki az estéinket, hogy minden gyerkõc igényéhez igazodjunk. A kicsi fürdetésével kezdtünk, ami természetesen az apuka feladata volt. Az öltöztetés, szoptatás persze az én dolgom. Amíg én a kicsivel foglalkoztam, a nagyobbak már egyedül megfürödtek. Az esti 18
mesét hol a férjem, hol én mondtam. Ezután járt még a bujcizás hol egyikhez, hol másikhoz, amit számon tartottak. Itt viszont megbeszéltük, hogy kicsit leszek melletted, el fogok menni az ágyamba aludni. Ezt a testi kapcsolatot szeretik a gyerekeim, a simogatást különösen. Érzelmileg töltõdnek általa; most, de különösen késõbb a kapcsolat teremtésüket, szociális beilleszkedésüket könnyebbé teszi. Aztán nõnek a gyerekek. A család mellett ott van a házimunka, a mosás tengernyi, a bevásárlás. Ezt persze a legjobb egyedül elintézni, de nem mindig megoldható. Három gyerekkel boltba bemenni, mindegyikük találna legalább három-négy olyan dolgot, ami csak õt várja. Na, akkor most kell nagyon határozottan sarkunkra állni, hogy mi az amiért jöttünk és nem másért. Sokféle taktikát bevetnek, hogy célt érjenek, természetesen három oldalról bombáznak egyszerre. Ilyenkor szoktam magamban mondani, csak határozottan, mert pillanatnyi megingásomat azonnal fogják. Pillanatok alatt egyezségre tudnak jutni ellenem, õk hárman velem szemben. Mint minden családban, nálunk is vannak testvérek közötti veszekedések, kiabálások, „szép” szavakkal egymás becézése, ajtócsapkodás. Ezek kamasz gyerekeink jellemzõ viselkedési formái. Ezeket nehezen viseljük, de gyerekeink saját magukat is nehezen viselik. Mit lehet csinálni? Ne rántsuk fel magunkat, persze ez nem mindig sikerül. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha megpróbálunk elhatárolódni, nem
belefolyni a vitába (ez adott helyzettõl függ), akkor elcsendesednek és megnyugszanak. A még nem kamasz kicsi gyerekünk látja, és fültanúja ezeknek a jeleneteknek, átvesz ezekbõl. Vele külön szoktunk foglalkozni. Például az õ jellemzõje, a dühös elviharzás, ha valamin megsértõdik, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy õ szeretné. Társasjátékozás közben fõleg. Ilyenkor a férjem már elõre mondja nevetve, és kedvesen, most nem szeretnél felrohanni a szobádba? Persze már tudja, hogy nem kell véresen venni a dolgokat, nagy hancúrozásba kezdenek. Az apa nálunk abban nagymester, hogyan tudja ezeket a komoly helyzeteket oldani, humorosan intézni. De nemcsak játék és móka az életünk. Fontosnak tartjuk, hogy mindegyikük amiben tudnak segítsenek. Szünetekben az ebédkészítés aktív résztvevõi, a ház körüli teendõkben szintén kiveszik a részüket. Kapnak feladatokat, amit el kell végezniük. De megteremtjük a lehetõséget arra is, hogy saját korosztályával játszhasson, találkozzon, hogy a szociális kapcsolataikat is építsék. Ez néhány példa arra, hogy mi hogyan alakítottuk ki a családunk életét, persze nem biztos, hogy ez másnak is így jó, elfogadható. Ezidáig nem volt gond (amit nem szeretnék elkiabálni) sem az óvodában, sem az iskolában gyerekeink viselkedésével, tanulásával. Az a célunk, hogy mindegyikük megtalálja a saját útját, ehhez nekünk, szülõknek kell biztosítani a feltételeket. Flumbort Andrea 19
Elo’’zetes programajánló: 2010. október 9. délelõtt 10 órától 6-8 éves gyermekeknek Waldorf-foglalkozás (aki kisebb gyerekekkel is érkezik, velük külön foglalkozunk) 2010. október 16. délután 16 órától felnõtteknek: az elõzõ foglalkozáson történtek megbeszélése waldorf-pedagógiai szempontból 2010. november 12. Márton nap az óvodában A pontos idõpontokról és a helyszínrõl késõbb informálódhatnak, honlapunkon vagy az újságokból. 2011. szeptemberben Sormáson indítjuk a Waldorf-iskolát elsõ és második osztállyal. Szeretettel várjuk az iskola iránt érdeklõdõket.
Az újságnál közremûködtek: Szentkúti Márta Szentkúti Ferenc Papp Levente Flumbort Andrea Felelõs kiadó: Héthatár Waldorf Óvoda, Iskola és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény fenntartója: Flumbort Zoltán Telefon: +36 30 284 1160 Sormás, Kossuth u. 36. E-mail:
[email protected] www.kanizsawaldorf.hu Nyomdai elõkészítés: Tamibori Bt. Nyomtatás: Qualité Reklámiroda
