GIST IN ENGLISH ESEMÉNYNAPTÁR TARTALOM GRAFOLÓGIA

A Grafológiai Intézet szakmai lapja XIII. – XIV. évfolyam 151-152. szám 2007. december - 2008. január

GRAFOLÓGIA Ára: 552 Ft ( Postázva: 760 Ft )

A tartalomból: • • • • • • • • • •

Gondolatok az ajándékozás lélektanáról Így írunk mi - az ünnepek elıtt! Beszélgetés Saly Noémi irodalom- és Budapest-történésszel Eltőnhet-e a kézírás a hétköznapokból? Egy karácsonyi gyermekrajzról Hírességek karácsonya A grafológiatörténet nagyjai: Csötörtök Csaba Hogyan írt Kölcsey Ferenc? Betőszimbolika: az „u” és a „v” bető Panteon: Isaac Newton

Ünnepek és hétköznapok Grafológia 2007. december - 2008. január

GIST IN ENGLISH

ESEMÉNYNAPTÁR

The main topic: holidays and weekdays You can read some thoughts about psychology of bestowal. We write in this manner before Christmas (handwriting or e-mail). In the column Masters of Professions we introduce Noémi Saly. She deals with literary history and with history of Budapest May disappear the handwriting from the weekdays? More eyes see more? Three graphologists write about same handwriting and about a handwriting of a child. In this issue you can read cultural commendatory. Celebrities' Christmas - a what kind of gift would be glad the persons, from who we write the article. The great persons of graphology. Now we introduce Csaba Csötörtök. What was like the handwriting of the famous Hungarian poet, Ferenc Kölcsey? We gazette the handwriting analysis of Kodály Zoltán, written by Rákosné Ács Klára. In the column Symbol of Letter we write about letters „u” and „v”. In the column Passage there are handwriting of American presidents. News of MÍT: we write about Grafo-Pécs and about the general meeting of the association. In the column Pantheon we describe Isaac Newton. by I. Csányi

Magyar Írástanulmányi Társaság 2007. december 14-én 17.30-tól: Karácsonyi GrafoPszicho Klub – „A grafológusok nagy családjának karácsonya”. Elıadó: Dr. Szınyi Magda pszichológus, a MÍT Tiszteletbeli Tagja 2008. január 25-én 17.30-tól: Grafo-Klub – „A rossz házasság titka”; Móricz Zsigmond kézírásának elemzése. Elıadó: Dr. Forgács Katalin A rendezvények helyszíne: Budapest XII., Böszörményi út 24/B Irodaház, Tanácsterem 2008. február 23-án 19 órától Grafológusbál. Helyszín: Duna Palota, Bp. V., Zrínyi u. 5. Érdeklıdni a MÍT Központi Irodájában (1011 Bp., Bem rkp. 15 mfszt. 2/a, kaputelefon: Interaktív Grafológia) a csütörtöki délutáni fogadóórákon, vagy telefonon: 06 1 212 88 01, 06 30 9 222 948 és 06 20 33 47 952

TARTALOM ÜNNEPEK ÉS HÉTKÖZNAPOK Gondolatok az ajándékozás lélektanáról .…...….………...3 Így írunk mi – az ünnepek elıtt! ………….……………...5 Mesterségek mesterei: Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész ……...…….7 Eltőnhet-e a kézírás a hétköznapokból? ………………...11 Több szem többet lát? – több grafológus egy írásról …...14 Egy karácsonyi gyermekrajzról ………………………...16 Ünnepi kulturális ajánló ………………………………...17 Hírességek karácsonya ……………………………...…..20 A GRAFOLÓGIATÖRTÉNET NAGYJAI Csötörtök Csaba …………………………………..…….22 RÉG VOLT, HOGY VOLT... Hogyan írt Kölcsey Ferenc? ………………...…………..23 Kodály emlékére ………………………...……………...28 BETŐSZIMBOLIKA Az „u” és a „v” bető ..…………..………..……………...29 Ünnepi könyvajánló …………………...…………….….30 VAN ÚJ A NAP ALATT… Érdekes írások, írásos érdekességek.....…………...….15,31 MÍT-HÍREK İszi közgyőlés ………………………...…………….….33 Grafo-Pécs ……………………………………………....33 ÁTJÁRÓ Amerikai elnökök kézírása ………………….…………..34 PANTEON Isaac Newton...………………………...……….………..35 2

Grafotéria Magánklub programjaiból Budapest XIII., Visegrádi u. 43-45. IV. em. 6. 2007. december 5-én 17.30-tól: Rezonometriai elemzési módszer a gyakorlatban. Elıadó: Demeter Lilla grafológus 2007. december 19-én 17.30-tól: A jelképek hasonlósága az írásban, az asztrológiában és mindennapjainkban. Elıadó: Pavisel József grafológus, asztrológus 2007. január 9-én 17.30-tól: Az alapszimbólumok értelmezése az írásban. Elıadó: Rajnai Éva grafológus 2007. február 6-án 17.30-tól: Szimbólumok a grafológiában - szimbológia Elıadó: Pálmai Anna grafológus

GRAFOLÓGIA A Grafológiai Intézet szakmai lapja XIII.– XIV. évfolyam 2007/12—2008/1. szám (151-152.) Fıszerkesztı: dr. Agárdi Tamás Felelıs szerkesztı: Podonyi Hedvig Rovatvezetı: Mohácsi Ágnes A szerkesztıbizottság munkatársai: Domanits András László, Féniász Péterné, dr. Holéczy Zsuzsa, Kovács Judit Ágnes, Sziráki Éva Nyomdai elıkészítés: COLORIENT-EXPRESS Sokszorosítás: R-Copy-PLUS Kft. ISSN 1218-9421 Szerkesztıség: 1118 Budapest XI., Budaörsi út 52. Postacím: 1531 Budapest, Pf.:19. Telefon: 310-7113; E-mail: [email protected]; [email protected] Közlési feltételek: A közlésre szánt anyagot kérjük, elektronikus úton jutassák el szerkesztıségünkbe lapzártáig (mely a megjelenés hónapját megelızı hónap 10. napja). Minden esetben kérjük, pontosan adják meg a szerzıségi adatokat, valamint az irodalmi hivatkozásokat. A cikkhez tartozó ábrákat, táblázatokat, fotókat stb. kérjük a leadáskor rendelkezésünkre bocsátani. Elhelyezéskor az eredeti írás méretét nem, az arányait igyekszünk megtartani. A szerkesztıség fenntartja a jogot a kéziratok stilizálására, korrigálására, rovatokon belüli elhelyezésére, tipografizálására. A kiadó kéziratokat nem ıriz meg és nem küld vissza.

Grafológia 2007. december - 2008. január

Ünnepek és hétköznapok Eltelhetnek-múlhatnak úgy is, hogy alig veszünk róluk tudomást, ám meghálálják, ha figyelünk rájuk, s közben persze egymásra is. Így válhatnak valóban emlékezetessé az ünnepek, és így gazdagodhatnak ünnepien örömteli pillanatokkal a hétköznapok – mutasson bármit is épp a naptár. E gondolat jegyében kívánunk minden olvasónknak és minden grafológus kollégánknak békés karácsonyt, boldog újesztendıt! Szerkesztıségünk tagjainak személyesebb köszöntıje lapunk 18-19. oldalán található. „A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.” (Goethe)

Gondolatok az ajándékozás lélektanáról Karácsony közeledtével az emberek egyik legsürgetıbb feladatuknak a karácsonyi ajándékokról való gondoskodást tekintik. Nem kevés erıfeszítésbe telik kitalálni, utánajárni, megvenni vagy elkészíteni azt az ajándékot, amivel szeretteinknek leginkább örömet tudunk szerezni. Nem kevés szorongással is jár: vajon tetszeni fog-e neki, vajon eltaláltam-e az ízlését? Ajándékokkal kedveskedni egymásnak nem újkelető dolog. Sıt, a karácsonynál is régebbre nyúló hagyománya van. A keresztény vallású országokban a XIX. századig a húsvét számított fontosabb ünnepnek, több elıkészület kísérte, és jelentısebb fordulópontot jelképezett a hívık mindennapi életében is. Télen Szent Miklós emléknapjához kapcsolódott az ajándékozási ünnep, ami az évszázadok során átalakult Krisztus születésének évfordulójává, s kialakultak a hagyományos karácsonyi szokásokkellékek, mint például a fenyıfaállítás, a kis Jézuska által hozott ajándékok, vagy a „szeretet ünnepe” elnevezés. Modernizálódó korunkban a karácsony ünnepe veszített vallásos jellegébıl, s felekezetre való tekintet nélkül minden állampolgár ünnepévé vált, az év talán legfontosabb ünnepi alkalmává. S ahogy életvitelünk, világlátásunk modernizálódik, úgy változik folyamatosan a karácsony és az ajándékozás

is. Nézeteinkre, vélekedésünkre jelentıs hatást gyakorolnak a tömegkommunikációs eszközök, közvetítve azt a képet, amit a nagyvilág „gondol” az ünneprıl. Ennek hatására keveredhet az amerikai Santa Claus alakja az itthoni Mikuláséval, nem kevés fejtörést okozva a gyerekeknek, hogy akkor most ki is hozza az ajándékokat, és hogy mi van december hatodikán és mi huszonnegyedikén. A televíziós csatornák üzleti szemlélete az ajándékozási lázat erısíti, mondván, hogy karácsonykor szeretteink a legjobb minıségő ajándékot érdemlik, és hogy ilyenkor nem számít a pénz sem; a bankok szezonális hitel-akciókkal rukkolnak elı. Nem csoda, hogy az ember sokszor legszívesebben hátat fordítana az egésznek, hiszen egy idı után csak a folytonos aggódás jelentkezik az ünnepi készülıdés helyett. Miért ragaszkodunk mégis annyira az ajándékozáshoz, miért lehet ez elmaradhatatlan jelensége a megemlékezésnek? Mi teszi különlegessé az ajándék adását, miért számít ez kitüntetett örömforrásnak életünkben? Az ünnep mindig társas alkalom. Emlékezni egyedül is lehet, de ünnepelni nem. Az ember társas teremtmény, kizárólag közösségben tud élni. Mások jelenléte biztonságot jelent, mások társasága az ismeretlen és fenyegetı világot ismerıssé, kiszámíthatóvá teszi. És


van még egy nagyon fontos funkciója: mások által tudunk önmagunk lenni. Az ember mindig csak másokhoz viszonyítva válik valakivé, önmagában tulajdonságainak nincs jelentısége az életben. A közösségben megélt tapasztalatok, visszajelzések által alakul az ember önmagára vonatkozó tudása. Miért érdekes a másokhoz való viszonyítás az ajándékozás kapcsán? Mert ha adok, akkor mindenki kedves emberként fog rám gondolni, ezáltal kedvesen fog velem viselkedni, s így pozitív lesz az énképem, szeretnivaló emberként fogok tekinteni magamra. Amenynyire pozitív az egyén viszonyulása másokhoz, annyi viszonzást is várhat. Ez már csak azért is fontos, mert elıfordulhat, hogy az ember bajba kerül, és ilyenkor sok múlhat azon, hogy ismerısei mellette állnak-e. Jó tudni, hogy akivel régen jót tettünk, nagy valószínőséggel a segítségünkre siet majd. Adni tehát jobb, mint kapni. De természetesen vannak határok is. Az emberek elégedettsége, és ezáltal pozitív önértékelése a méltányosság észlelésén múlik. A méltányosság akkor valósul meg, ha a befektetésekhez mérten hasonló mértékő juttatásokkal találkozik az egyén. Ha valaki úgy veszi észre, hogy amit ad, az jelentısen túlhaladja azt, amit cserébe kap, akkor haragot érezhet a viszonzatlanság miatt; fordított esetben pedig, ha 3

Nemcsak az ajándék teszi a karácsonyt! Vajon csakugyan maradéktalan örömforrás a karácsony a maga szokásaival, hagyományaival, ajándékaival együtt? Tény, hogy az év egyik hónapjában sem készülünk ilyen lázasan az ajándékok megvásárlására, mint ebben az idıszakban. Hogyan halványulhat el mégis a szeretetbıl fakadó adás képessége, hogyan válik gyakran kényszerőséggé, kötelességteljesítéssé? Ha az ünnepek idején körülnézünk, minduntalan azt látjuk, hogy nagy a készülıdés. Ki-ki pénztárcájához mérten keresi, választja az ajándékokat. Választja, és nem készíti. A készítés – az ajándékozásnak ez a formája, mértéke – leginkább a gyerekek körében általános. Szerencsére ık még nem rendelkeznek azzal az „általános értékmérıvel”, a pénzzel, mellyel mindent meg lehet vásárolni. İk még a szívükben kutatnak, keresik azokat az érzéseket, hangulatokat, melyeket képi formába öntve elmesélhetik hozzátartozóiknak, hogy mennyire szeretik ıket – éljenek bár egy családban, avagy elszakítva egymástól. Ezzel a képi formával nem csak adnak, hanem kérnek is. Már hetekkel elıbb lázas igyekezettel készítik azokat a kis rajzokat, melyeket a Mikulásnak, Jézuskának címeznek. Dobogó szívvel, kikukucskáló nyelvvel szorítják rajzeszközeiket, minden igyekezettel azon munkálkodva, hogy pontosan tudtukra adják kívánságaikat. A felnıttek már nem nagyon gondolnak arra (persze nem is érnek rá), hogy sajátkezőleg készített használati tárggyal kedveskedjenek egymásnak. Leginkább csak arra van idejük, hogy gyorsan vegyenek valamit; az ár és az érték összhangját azonban nehéz eltalálni, a megajándékozott óhajáról már nem is beszélve. S hogy van-e kiút ebbıl a helyzetbıl? Egy biztos: jó lenne szem elıtt tartani, hogy nemcsak az ajándék teszi a karácsonyt! A. É. jóval többet kap, mint amennyit adott, bőntudatot élhet át. Mindkét érzelem bénító hatást gyakorol a kapcsolatokra, fıként ha a konfliktusok megvitatása elmarad. A méltányosság észlelése szubjektív dolog, attól függ, hogy az egyén kivel hasonlítja össze magát. Ideális esetben az ajándéknak nem a mennyisége, hanem a személyessége, jelentıs mivolta számít, és ideális esetben az adott közösségben létezik egyfajta hallgatólagos megegyezés arról, hogy meddig lehet elmenni az ajándékozásban – így kiegyensúlyozott viszonyok alakulnak ki. Kisebb gyerekek hajlamosak a látszati tényezıkre alapozni, így könnyen irigykedés kezdıdik mások ajándékaival kapcsolatban. Ezzel ellenkezı végletként elıfordulhat, hogy valaki saját helyzetét a világ szegényebb tájain élı emberekével hasonlítja össze, s miközben azon gondolkodik, hogy „nekik még ennyi sem jutott”, saját tulajdonát kivételesen sokra értékeli. Ez lehet az oka, hogy karácsony közeledtével könnyebb felébreszteni az emberek jótékonysági, adakozó kedvét. 4

A közösségben való létezés ténye ahhoz a megfigyeléshez vezet, hogy bármit tesz is az ember, azt vagy a közösség javára, vagy annak hátrányára teszi. A saját célok és szükségletek a csoport érdekeivel összevetve értékelhetıek. Az egyéni boldogulás rossz irányúnak tekinthetı, ha mások kára árán valósul meg. Érdekes módon kapcsolódik ide a keresztény teológia által megfogalmazott hét fıbőn: a Kevélység, a Fösvénység, a Bujaság, az Irigység, a Torkosság, a Harag, és a Jóra Való Restség. Önmagában egyik sem igazán „fı” bőn, meg sem közelítik például a tízparancsolat „Ne ölj!” parancsát. Például egy kis torkosság, vagy egy kevés bujaság idınként belefér az örömteli életvitelbe. Miért épp ezek lettek a legfıbb vétségek? Ha belegondolunk, mindegyik fıbőn a közösséget rövidíti meg valamivel, így érthetıvé válik öncélúságuk szembeállítása a társas érdekekkel. A torkos ember a többiek elıl falja fel a betevı falatot, a fösvény szintén magának tartogatja azt, amit meg is oszthatna másokkal. Ennek fényében érthetı meg a

négy fı erény is: Igazságosság, ami a méltányosság megfelelıjének tekinthetı. Okosság, hogy tudjuk, milyen helyzetben mi számít igazságosnak. Mértékletesség, az egyéni és közösségi érdekek egyensúlyának megtartására vonatkozó képesség. És végül: Lelki Erısség, hogy ne csak ma, hanem holnap is képesek legyünk mértéket tartani. Az emberi erények gyakorlása boldogsághoz, a boldogság örömhöz vezet. Mint ahogyan az ajándékozás elsıdleges célja is az örömszerzés. Vidámnak látni azokat, akiket szeretünk. Mindennapjainkban nem szentelünk ennek nagy figyelmet, valahogy egészen természetes dolognak tartjuk. Az öröm egyben izgalom is, megdobogtatja a szívünket, elállítja a lélegzetünket, testi szinten is érzékelhetı. Az ajándékozás a meglepetés izgalmát hordozza: meglepetés az egyik fél számára, s izgatottság a másiknak, hogy vajon épp ilyen ajándékra vágyott-e az illetı. Az izgalmat az alapvetıen ismerıs helyzetben rejlı ismeretlenség okozza: valami új, valami szokatlan dolog, ami hetekig táplálhatja a kíváncsiságot. Leginkább gyerekeknél lehet észrevenni, hogy az ajándék kicsomagolásának folyamata legalább annyi élvezetet jelent, mint az érdekes ajándék megpillantása. És bár a kreatív ajándékok is egyre inkább piaci köztermékké válnak, nincs annál izgalmasabb, mint olyan ajándékot kapni, amibıl nincs még egy a világon, ami igazán egyedi és igazán egy bizonyos embernek szól. Talán ezért hatódunk meg jobban egy kézzel írt üdvözlılapon, mint egy email-en érkezett üzeneten, és ezért emlegetjük a „régi szép” idıket, amikor egyéb források híján maguk készítettek ajándékot egymásnak az emberek. Ezért érezhetjük, hogy manapság rohan az idı, és az ünnepek is elszaladnak, hiszen a sok-sok készülıdésben épp az egymásra való odafigyelés örömébıl és izgalmából lett kevesebb. Kovács Zsuzsanna


Ünnepek és Így írunk mi - hétköznapok az ünnepek elıtt! A karácsony, mint ünnep mindig megérint. Már nagyon korán elkezdem a készülıdést. Mit jelent ez ma? Lázasan forgatom a szakácskönyveket, böngészem az internetes oldalakat, hogy mit is készítsek szeretteimnek ezekre a jeles napokra. Elıveszem a „kiscetlit” és az éppen írásra hajlamos golyóstollal gyorsan összeírom (lefirkantom) a szóba jöhetı étkeket, sütiket. Nevezhetném ezt karácsonyi menükártyának is, bár ez a legnagyobb jóindulattal sem az. Aztán ezzel a „kiscetlivel” elkezdem ostromolni családom tagjait, hogy kicsikarjak belılük néhány, e témába vágó gondolatot, ötletet. Néhány „Jó lesz ez, Anyu” és „Persze, hát mindig ez szokott lenni karácsonykor” kijelentés után felhagyok ebbéli tevékenységemmel. Új cetliket gyártok: ezek lesznek az ajándékokra vonatkozók. A papírok mérete azonos az elızıével (10 x10 cm), minek nagyobb, hiszen ezen a karácsonyon már tényleg nem veszünk sok ajándékot a családnak. Na ja, de azóta gyarapodtunk, született egy unoka, belépett egy új szerelem… Nem baj, majd a cetli hátoldalára is írok. De hogy ne kelljen az utolsó napokban kapkodni, visszatérek a „karácsonyi menükártya” kiscetlijéhez, és elkezdem feldolgozni azt. Újabb cetlik keletkeznek, csoportosítva a tartós és nem tartós fogyasztási cikkek listájával. Utána az ajándékozási kispapír tartalma kerül át több kisebb papírra. És elkezdıdik a hajsza. Piac, pláza, piac, pláza …. Közeleg az ünnep, fogy az idı, a pénz és a türelem. Lótás-futás mindennap. Nagy szatyrokkal, megrakott csomagtartókkal közlekedik a

család. Mindenki vásárol, csomagol, dugdos. És, hogy el ne felejtsem, közben papírra (10 x10 cm) vetem azoknak a nevét, akiknek karácsonyi üdvözlılapot fogunk küldeni. Hő, de sokan lettek! Tavaly is ennyien voltak? Biztosan, de kinek van ideje erre ebben hajtásban? Ennyi van, és kész. Veszek is majd néhány képeslapot. Külföldre, belföldre, idısnek, fiatalnak, gyereknek, barátnak, ismerısnek. Egy pillanatra elrévedek: lehet, hogy ez ma már anyagilag felér egy kisebb ajándékkal? Nem baj, ne legyünk kicsinyesek. És elérkezik a várva várt ünnep elıtti utolsó hét. Étkek, ajándékok sorakoznak, már csak az utolsó simítások vannak hátra. Hő, a képeslapok! Persze, hogy azokat nem vette meg senki, ez is rám várt volna. Rohangálok az üzletekbe, de választék már nincsen, igaz idı sincs már arra, hogy a posta az ünnepek elıtt kikézbesítse azokat. Otthon kétségbeesésemben leroskadok a számítógép elé, hogy megnézzem az aznapi e-maileket. És ekkor a homlokomra csapok: „Ó, én balga, hiszen itt van a kezemben a megoldás! Internet, e-mail, képeslapröptetı...! Hát kell ennél


gyorsabb és egyszerőbb megoldás?” Keresek, kutatok. Van itt minden: régi, új, gyereknek, öregnek, fiatalnak való. Színes, animált, zenélı. Minden, mi szemszájnak ingere. Felbuzdulok, és írok; válogatok, címzek, küldök. Egy óra alatt készen is vagyok. Na, ez is rendben. Aztán hirtelen átfut az agyamon egy gondolat: de mi lesz azokkal, akiknek nincs számítógépük, internetük? Mi lesz Nagyival, a Papával, Mariska nénivel, Pista bácsival, akinek nemrégen halt meg a felesége, és a többiekkel? Többen vannak, mint azok, akiknek a neve a kis papírlapomra eredetileg felkerült. Másnap megkapom az elsı kézzel írt üdvözletet. Igen, éppen Pista bácsitól, akinek nemrég halt meg a felesége. A betők reszketegek, a vonalak tremorosak, a sorok girbegurbák. Az írása egy üzenet, melyet én, mint grafológus még jobban megértek. Én látom azt is, ami a jókívánság mögött van. Egy mozgalmas, nehéz élet. Tovább nézem az írást. Az „o” bető még mindig az otthon melegének fontosságát mutatja, a kötöttség utal a kötıdés fontosságára. Bár én tudok róla, az írása is mutatja a szeretett társ eltávozását. Az erıs nyomaték

5

viszont jelzi, hogy az életerı még stabilan tartja ıt. A megírt levelezılappal kezet nyújt felém, mely az irántam érzett szeretetérıl biztosít, és annak viszonzását várja, kéri tılem. Neki is nagy szüksége van a „kézzel írt” kapcsolatokra (most jobban, mint bármikor). És akkor elszégyellem magam. Rájövök, hogy már nem látok ki a saját kis világomból. Nem veszem észre, hogy másképp is élnek ma még emberek, mint ebben a rohanó fıvárosban. İk is készülnek a karácsonyra, ık is készítenek cetliket, sütnek, fıznek, vásárolnak, csomagolnak, ám megtisztelnek engem azzal, hogy este még lefekvés elıtt megírják nekem a karácsonyi jókívánságukat. Majd reggel az az elsı dolguk, hogy ezeket a személyes jókívánságokat fel is adják a postán, hogy még karácsony elıtt megkaphassam azokat. Bizony, komolyan el kell gondolkoznunk azon, hogy mit is jelent a karácsony. Nem csak a drága, csillogó ajándékok tömkelegét, a napokig tartó evést-ivást. Idézzük fel a régmúlt (talán nem is olyan rég(en) múlt) ünnepek csendes, meghittségét, ahol az ajándék nekem szól, az együttlét nekünk szól, és csendes, szeretetteljes beszélgetés öleli körbe a családokat – kirekesztve a kérkedés, az irigység, a nagyzolás elszemélytelenítı hangulatát. Albert Éva

Márai Sándor gondolata „Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. /.../ Tisztálkodjál belülrıl és kívülrıl. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betőkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.”

6

tett a III. században. Életérıl keveset tudunk, de jótéteményeirıl számtalan legenda maradt fenn. A mai napig a keleti keresztény egyház nagy szentje. A Mikulás hagyományosan rénszarvasok húzta szánon közlekedik, a finnek szerint Lappföldrıl indul a világ minden tájára.

December: az ünneplés és az ajándékozás hava

Karácsony

Advent Adventus – latin eredető szó, jelentése: eljövetel, megérkezés. Az ünnep eredete az V-VI. századig nyúlik vissza, Jézus születésének ünnepére (Karácsony) való felkészülés idıszaka. Tágabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülıdés ideje. Négy héten át tart, a december 25e elıtti negyedik vasárnappal kezdıdik. Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány a pogány idıkben gyökerezik, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlıség idejét. Ma hagyományosan fenyıgalylyakból készül a koszorú, négy gyertyával, melyek az advent négy hetét jelképezik. Uralkodó színei a zöld, a piros és az arany, melyek a karácsonyi ünnepkör domináns színei. Az ajtóra erısített, gyertya nélküli koszorú a szíves vendégvárást reprezentálja. Mikulás ünnepe Ezen a napon a gyerekek ajándékot kapnak szépen kitisztított cipıjükbe. A jó gyerekek narancsot, diót, csokoládét, a „rosszak” krampuszt és virgácsot. De vajon honnan ered ez a bájos ünnep? Szent Miklós püspök a kisázsiai Patarában szüle-

A kereszténység jelentıs ünnepe, Jézus születésnapja. Napjainkra családi vonatkozása felerısödött, a szeretet, az összetartozás, az ajándékozás ünnepe lett. Hagyományosan december 24-én állítjuk fel a karácsonyfát és ezen az estén ajándékozzák meg egymást a családtagok Magyarországon. Az ajándékozás szokásának eredete bizonyos elméletek szerint a Napkeleti Bölcsek történetére vezethetı vissza, akik a csecsemı Jézusnak ajándékokkal hódoltak Betlehemben. A karácsony megünneplése a kereszténység terjedésével az egész világon hagyománnyá vált, bár az egyes országok szokásai között természetesen vannak különbségek. A karácsonyfa elızménye a pogány világban a termıág, zöldág házba vitele, illetve a háznak és környékének örökzöld ágakkal való díszítése. Magyarországon a zöldág általában rozmaring ágacska, nyárfa vagy kökénybokor ága volt. Feljegyzések szerint az elsı hagyományosnak mondható karácsonyfát freiburgi pékinasok állították a város kórházában, a XV. században. A hagyományosan piros díszekkel ékesített fenyı átvitt értelemben az életfa, a természet megújulása, körforgása. A fán látható girland (vagy „boa”) a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezi, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet (ennek mintájára alakultak ki késıbb a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák pedig a fény, a Nap, keresztény felfogás szerint Jézus szimbólumai. -aé-


Mesterségek mesterei

Saly Noémi budapesti lokálpatrióta

fotó: Galisz Virág

Nehéz „skatulyába” gyömöszölni. Sok éven át tanított középiskolában és egyetemen, számos könyvet fordított franciából magyarra. Fıállásban jelenleg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tudományos munkatársa. Fıként pedig – ahogyan a wikipédiából is megtudhatjuk róla – „irodalom- és Budapest-történész, helytörténeti írások szerzıje, a budapesti lokálpatrióta mozgalom ízes beszédő központi figurája, rádió- és tévémősorok gyakori és népszerő szereplıje, a Nagy Budapest Törzsasztal egyik alapítója.” Munkásságát Podmaniczky-díjjal, Zolnay László Pest-Buda díjával és a Kultúraközvetítık Társaságának Fehér Rózsa díjával is elismerték.

Vajon már a családodban is tradíció volt a hagyományok ápolása és a múlt emlékeinek ırzése, vagy mindez a te beállítottságodból adódik? Nem tılem származik a mondat, de hálás vagyok érte, mert a mi családunk mentalitását is pontosan tükrözi: „Jó, ha az ember tudja: kicsoda, és hol van”. Nálunk nagyon fontosnak tartották a felnıttek, hogy tisztában legyünk a családunk történetével. Igaz, hogy van is mire büszkének lennünk – nem azért, mintha valami egetverı hírességek lettek volna a felmenıink, hanem mert mindegyikük becsületes polgárember volt. Nem tudom, melyik nagyszülıtıl vagy nagybácsitól származik, de megragadt bennem egy otthon sokszor hallott mondat: „Fiam, polgár az, aki hozzárak a világhoz.” Az én családtagjaim mind ilyenek voltak; ki késesmester, ki molnár, ki ügyvéd, ki építészmérnök, ki ácsmester – és hát végsı soron ık meg a hozzájuk hasonlók rakták össze ezt a várost. Engem mindez nagyon érdekelt. Emlékszem, gyerekkoromban mindenhová követtem a sámlimmal a nagymamát, akit még fızés közben is folyton meséltettem ezekrıl. Milyen családi történeteket ismertél meg annak idején, és azóta? Például megtudtam, hogy az egyik ükapám morva pallér volt; úgy hívták, hogy Franz Keiner, és akkor jött Pest-Budára, amikor a

Lánchíd építéséhez toborozták itt a szakképzett munkaerıt. Egyik dédpapám, aki ács-állványozó volt és Franz Keiner lányát, Terézt vette feleségül, Tragor Ignác múzeumigazgató felkérésére 1920-ban, nyolcvanévesen megírta négy gépelt oldalnyi emlékiratát, amely így kezdıdik: „Atyám Czipauer Jakab váci ismert fiakkeres, kinek családja Lipcse környékérıl vándorolt be Mária Terézia alatt...” Másik dédpapám apja, Francsek Pál molnár és haszonbérlı evangélikus tót családból származott és Gödöllı-Galgamácsa környékén voltak malmai. Az öt gyerekébıl négy egy-egy malmot kapott nászajándékba, kivéve dédapámat, mert az ı megélhetésének biztosítéka az volt, hogy egyetemre járatták. Építészmérnökként a Fıvárosi Közmunkák Tanácsánál dolgozott egész életében. İrajta keresztül vagyok – nem vér szerint, de lélekben annál inkább – rokoni kapcsolatban minden idık legszuperebb budapesti polgármesterével, Bárczy Istvánnal. Tudniillik, amikor a dédpapa fiatalon megözvegyült, akkor a péceli nyaralószomszéd és jóbarát Bárczy István húga, Sacher Eleonóra hozzáment, majd miután a dédpapa is meghalt, bizony Bárczyék navigálták a gyerekeket diplomákig, házasságkötésekig, méghozzá nagy odafigyeléssel és szeretettel. Egy csomó családi fényképem van, amelyeken Bárczy Pista bácsi abszolút civil helyzet-


ben látható; kertben, kalapban vigyorog, szivarozik, családi életet él. Amúgy a teljes családunk az 1870-es évek óta él Pesten, és az Osztrák-Magyar Monarchia minden elképzelhetı nemzetiségét és vallásfelekezetét képviseli, ha másképp nem: távoli oldalágakon vagy házasságok révén. Hogyhogy nem történész lettél, vagy valami hasonló? Miért választottad épp a francia szakot? Ennek is erıs hagyománya van a családunkban, sajátos történettel. Építészmérnök nagypapám, a fiatalabbik Francsek Imre építészirodája a nagy gazdasági világválság idején tönkrement. Ekkor felajánlottak neki egy állami mérnöki állást Iránban, ahová ki is utazott, egy év elteltével pedig utána mehetett a nagymamám is a két lányukkal és a dédmamával. A két lány, vagyis anyám és nagynéném a francia apácáknál járt iskolába Teheránban, mert az volt ott az európai iskola; mellesleg megtanultak perzsául, valamint németül meg angolul, mert ugye, egy úrilány tud németül meg angolul. Nagyapa éppen állomásépületeket épített egy olyan vasútvonal mellett, ami az olajmezıkhöz vezetett, amikor az olajkutak ellenırzésére, a szövetséges erık nevében megérkeztek a szovjet csapatok. İk vitték el nagyapát a Gulágra, ahol örökre el is tőnt. Ott állt Teherán közepén a négy nı egy vas nélkül, férfi nélkül, így aztán haza kellett 7

jönniük – 1942-ben, a „legjobb” pillanatban. Anyám a sokféle nyelvtudásával a rádióban helyezkedett el; így ismerkedtek meg a papával, aki ott volt újságíró. A hatvanas évek közepén aztán élt az alattunk lévı lakásban egy öreg néni, akinek az édesapja egykor a Legfelsıbb Bíróságon volt bíró, késıbb persze mindenüket elvették. Szegénykém egy társbérletben kucorgott és telente hozzánk járt melegedni, mert a kevés kis pénzébıl még főteni sem tudott. Viszont, mivel annak idején svájci intézetekben nevelkedett, gyönyörően tudott franciául. Kilencéves lehettem, amikor összeült a családi tanács, és velem együtt eldöntötte: engem az Ilonka néni franciául fog

8

tanítani, és mi ezért fizetünk neki. Gondolhatod, egyik nyomor a másikat próbálta valahogyan életben tartani, hiszen mi is szegények voltunk, a nagymamával meg a bátyámmal együtt négyen éltünk a mama fizetésébıl, mert a papa kétéves koromban meghalt. Ugyanakkor felértem ésszel, hogy ez a franciatanulás egyszersmind egy szociálpolitikai akció is, szóval Ilonka néni attól kezdve órákat adott nekem. Azután a Szilágyiba kerültem, ahol minden idık egyik legjobb középiskolai franciatanára, Szalontai Emi néni tanított. Késıbb francia-földrajz szakra akartam volna jelentkezni, de abban az évben ez a szakpár nem indult az egyetemen. A magyar teljes ter-

mészetességgel adódott a földrajz helyett, mert semmink nem volt, de könyvünk, az igen. Eleinte csak firkáltam az oldalakat; az elsı szó, amit kimondtam, az volt, hogy: „cebuzááát!” Négy és fél éves koromban megtanultam olvasni, és onnantól nem volt megállás: amit csak elértem a polcon, azt elolvastam – a Nyomorultakat például ötévesen. A firkálhatnékból megmaradt-e valami? Szoktál-e esetleg rajzolni? Rajzolni soha nem tanultam meg jól, pedig érdekelt volna. Írni nagyon szerettem és gyerekkoromban szépen is írtam. Valamelyik nap éppen azon elmélkedtem: milyen szomorú dolog, hogy az emberek az írásról mint olyanról, teljesen le fognak szokni. Mindig mindenki számítógépbe ír, beleértve magamat is. Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával említetted, hogy találkoztál Rákosné Ács Klárával. Hogyan? Az egyik unokanıvérem ismerte, ı mutatott be neki. Klári néni valahogyan megkedvelt, és hívott, hogy menjek hozzá máskor is. Már borzasztóan öreg volt. Soha nem kértem, hogy nézze meg az írásomat, csak örültem, hogy óriásiakat lehet vele beszélgetni; sokat mesélt a fiatalkoráról. Egyszer megint felmentem hozzá, és váratlanul azt mondta: „Fiam, ma jó passzban vagyok, írsz nekem” – így, kijelentı módban. Lediktált nekem egy három- vagy négysoros szöveget, amirıl aztán megtudtam, hogy általában ezt alkalmazta, mert minden olyan betőkötés szerepelt benne, ami ıt érdekelte. Utána ismerısök, rokonok neveit íratta le velem, ahogyan éppen eszembe jutottak – és elsı ránézésre felismerte, melyiket szeretem, és melyiket nem. Leíratta velem a számjegyeket is 0-tól 9-ig. Ezután gyakorlatilag eltőnt az írásmintában, belesüppedt; szinte láttam, hogy egyfajta „sajtbúra” borult rá, majd egyszercsak kiemelte a fejét a szövegbıl, és kissé éneklı hangon


elkezdte: „Nagyon értelmes, 30 körüli fér...” – majd hirtelen felsikkantott: „Jesszus, fiam, neked férfiagyad van!” Akkor én egy kicsit megijedtem, de végül is nagyon érdekes dolgokat mondott, csupa olyasmit, amit lényegében én is tudtam magamról, de más volt egy kívülállótól hallani. Kijelentette, hogy borzasztóan nehezen tudom egyetlenegy dologra koncentrálni az energiáimat, és ezt nem is kell olyan nagyon erıltetnem, mert úgysem fog menni soha. Az a baj, hogy duplán Ikrek jegyő vagyok, és tényleg az egyik lábam itt, a másik ott. Ha sámán lennék, akkor biztosan a bilokáció képessége lenne az elsı, amit el szeretnék sajátítani. Soha nem tudok olyan helyzetet elérni, hogy egyszerre csak egy dologra kelljen összpontosítanom, egy dolgot kelljen csinálnom: mindig úgy adódik, hogy jön még egy, meg még egy... Különben élvezem. Az a szörnyeteg képességem viszont néha egy kicsit nehéz, hogy állandóan figyelem magam kívülrıl, ami valamiféle állandó önkontrollt jelent. Ez nem mindig könnyíti meg a dolgokat, mert így nincs bennem olyasfajta spontaneitás, ami néha nagyon jól jönne; ritkák azok a helyzetek, amikor el tudok feledkezni magamról. Ami viszont pozitív, hogy igen fejlett az öniróniám, rettentıen tudok magamon röhögni. Most is írtál, és az írásodból úgy tőnik, mintha kissé fáradt lennél, vagy mintha nem lenne túlságosan jó a közérzeted. Lefelé szaladnak az egyébként eléggé energikus soraid. Nem vagyok fáradt, csak fájnak a reumás tagjaim. Egyébként máskor inkább felfelé futnak a soraim. Remek szervezıkészségrıl is árulkodik a kézírásod, és arról, hogy munkavégzés során vezetıi ambícióidat az adott alkalomhoz igazítod: ha azt látod, hogy nincs, aki kézbe vegye a dolgokat, akkor megteszed te magad, ha azonban úgy észleled, hogy valaki, aki ért hozzá, vállalja az

irányítást, akkor jól a keze alá tudsz dolgozni. Önállóságra törekszel, ám képes vagy másokkal együttmőködni. Utálok fınök lenni, de szervezni tudok, ha kell. Eszményi csapattag vagyok, nagyon szeretek együtt dolgozni másokkal, csak nem hierarchiában, hanem csapatban. Ha akarok, nagyon tudok alkalmazkodni, de megválogatom, hogy kihez. Az alkatod alapvetıen meglehetısen szenvedélyes, hajlamos szélsıségek között feszülni, ám mára megtanultad fegyelmezni magad. Így van? Ami a dolgok tudatos részét illeti, igen, de nekem nagy szenvedés volt fegyelmet tanulni. Rém nehezen kezelhetı gyerek voltam, és tulajdonképpen csak akkor kezdtem igazán megbarátkozni a fegyelemmel, amikor már olyan emberek figyelmeztettek erre, akiktıl ezt elfogadtam, és amikor olyan ügyek érdekében tették, amelyekkel én egyet akartam érteni. Ha valamilyen ügynek aláveted magad, ha valami számodra fontos cél érdekében dolgozol, nagyon tudsz ügyelni a legapróbb mozzanatokra is, miközben nem veszel el a részletekben. Amikor látszólagos rendetlenség alakul ki körülötted, akkor is pontosan tudod, mit hol keress. Úgy van nálam, hogy mennekmendegélnek a dolgok a legnagyobb entrópia irányába, én meg próbálom ıket ebben akadályozni. Elıbb-utóbb aztán kialakul a lakásban a kupi, majd amikor egy bizonyos szintet elér, akkor rettenetesen rendet csinálok. Közben is tudom, hogy mi hol van, csak utálom a rendetlenséget. A társas kapcsolatokat illetıen elıször óvatos megfigyelıi álláspontra helyezkedsz – miközben olyan remekül kommunikálsz, hogy a másik fél talán észre sem veszi, mennyire nem álltál szóba vele. Ha megnyugodtál, hogy nincs „veszély”, át tudod adni magad a kapcsolatnak, de akkor is megırzöl némi zárkózottságot:


hogy mi fáj neked, azt sokkal kevesebben tudják meg tıled, mint bármi mást. Igen, annyi rossz dolog van a világban – azoknak a mennyiségét minek szaporítsam? A másiknak is megvan a maga baja. Van, aki szeret panaszkodni, én nem. Az is érdekes, hogy miközben kapcsolatod a múlttal eleven, számodra a múlt nem a nosztalgia terepe. Ha történetesen a múltra irányulnak is a kutatásaim, azok számomra mindenképp elıre mutatnak. A múlt engem nem „visszafelé” vezet, sokkal inkább inkább a jövı felé. Tulajdonképpen hogyan lett az életed része a várostörténet? Ezt Zeke Gyula barátomnak köszönhetem. A várostörténet ugyan mindig is érdekelt, de sosem anynyira, hogy tudományosan akarjak foglalkozni vele. Aztán amikor Gyula 1996-ban a Budapesti Negyed címő folyóirat kávéházakról szóló számát szerkesztette, megkért, hogy „írjak meg én is egy kávéházat”. Mivel budai ember vagyok, gondoltam, megírok egy budai kávéházat, és a Philadelphiát választottam. Elkezdtem beleásni magam a Budai Naplóba meg a Budavára, meg a Szabadpolgár címő budai lapokba, meg a krisztinavárosi iskolák történetébe és akkor rájöttem, hogy én most megtaláltam magamnak a kávéháztörténetet. Ebbıl meg már adódott, hogy ha ezt meg tudtam írni, akkor mást is meg tudok. Tehát nem a várostörténetbıl jutottam a kávéház-történethez, hanem fordítva. De nyilván nem az említett kávéházas cikkel kezdıdött az írásos tevékenységed. Világéletemben írtam, úgy egyetemista koromig verseket is, nem is rosszakat, de azok sosem jelentek meg. Aztán írtam esszéket, az az én igazi mőfajom, csak hát nagyon pepecs, nagyon lassú valami. Pár évvel az egyetem után megírtam a doktorimat, aztán írtam csak úgy, a magam számára. Csakhogy miután én Szegeden végeztem és úgy ke9

rültem vissza Pestre, nulláról kellett újraépítenem az életemet, hiszen itt senkinek nem voltam a „kutyája kölyke”, a babája, a szakdolgozója, senkinek nem voltam senkije. Ráadásul nem akartam küzdeni, tülekedni. Csináltam a munkáimat, fordítottam, tanítottam, és nem volt bennem késztetés arra, hogy bejussak különféle szekértáborokba. Máig is a Budapest Törzsasztal jóformán az egyetlen olyan csapat, amelyhez szívesen tartozom, mert egyébként nagyon fontos számomra a szellemi függetlenségem. Hogy én bármiféle politikai vagy vallási természető, illetve bármilyen hierarchikus közösségbe belépjek – hát, soha! A hatalmat, mint olyat, utálom és messze akarok maradni tıle, amilyen messze csak lehet. Akadt olyan jó barátom is, akivel azért szakadt meg a kapcsolatom, mert egyszercsak túlságosan közel került a hatalomhoz, mire én óvatosan bár, de kihátráltam az egészbıl. Nemcsak a hatalmat nem szeretem, de azokat az embereket se, akik szeretik a hatalmat meg a pénzt. Több remek könyved jelent meg. Van-e, lesz-e újabb? November 21-én volt 120 éves a budapesti villamos, ebbıl kifolyólag a 4-6-os vonalán „mesélı” nosztalgiajárat közlekedett. A Móricz Zsigmond körtértıl a Moszkva térig és visszafelé tartó történeteket én győjtöttem össze. Aztán, a Kossuth Kiadó idén jelentetett meg „Így utaztunk anno” címmel egy igen szép képes albumot, egy sorozat elsı darabjaként. Jövıre jelenik meg egy következı rész „Így mulattunk anno” címmel, amit én írok. Ebben aztán a szórakozásnak mindenféle családi és közösségi válfaja, színtere és eszköze szerepel majd, beleértve a hétköznapi mulatságokat, az egyházi ünnepekhez kapcsolódóakat, az intézményes helyszíneket zengerájtól orfeumon át a kabarékig, és így tovább. Az anyag parttalan, csak az a kérdés, hogy mit is hagyjunk benne. 10

Remélem, mostanában azért pihenésre is jut idıd. Hogyan töltöd a karácsonyt? Mi számodra az ünnep? Ünnep az, amikor valamilyen formában együtt van a család. Ez leginkább a nagy sátoros egyházi ünnepekre szorítkozik, mert ugye, én már egyedül lakom, elsıfokú hozzátartozóm nincs. Viszont a bátyám gyerekeivel meg az unokatesóimmal nagyon szeretjük egymást, és velük azért elıfordulnak ilyen közös ünnepi helyzetek. Persze, messze nem olyan gyakran mint régen. Amikor gyerek voltam, minden vasárnap mentünk a nagyapai házba: elıbb kigyomláltuk a papát Farkasréten, utána pedig befaltuk a nagyika húslevesét. Hoszszú-hosszú délutánok voltak azok, és nagy boldogság volt nekem mindegyik. Nagyon szeretem együtt látni az összes szeretteimet. Tavaly az 50. születésnapomon több mint ötvenen voltunk és a „kemény mag” csak valamikor hajnali fél háromkor ment el. És ilyen alkalmakkor sütszfızöl? Hogyne, nagy konyhász vagyok. Szívesen és örömmel fızök, fıleg ha van megfelelı közönség, amelyik nyög a gyönyörőségtıl, miközben eszik. Karácsonykor mindig fızök halászlét is, bár csodafinom ünnepi vacsorát szoktam kapni. Egészen megrendítı és állati klassz, hogy mióta a mami évekkel ezelıtt meghalt, a szembeszomszédaim hívnak át magukhoz a feltámadási vacsorára és szentestére. Én is díszítek magamnak egy picike fát, aztán kinél-kinél megvan a gyertyagyújtás, odaát lezajlik az ajándékozás, és akkor én átügetek. Mindig készülök valamivel, a most négyéves Bence szomszédom ajándékot is kap, aztán közösen vacsorázunk. Utána még hazajövök, de késıbb lemegyünk éjféli misére is. Amúgy egyáltalán nem vagyok rendszeres templomjáró. Hívı vagyok, de vallásosnak nem mondanám magamat, és akkor megyek be templomba bárhol a városban, amikor eszembe jut, hogy

most eltársalkodnék a jóistennel, meg rendbehoznám magamat is egy kicsit agyilag meg lelkileg. A nyájhoz tartozás valahogy nem volt az erısségem sose. De az éjféli misére, amióta önjáró vagyok, mindig elmegyek. A Feltámadásra meg mami járt, és amikor meghalt, gondoltam, nem lehet megtenni, hogy akkor most senki se megy. Úgyhogy azóta én helyettesítem. Feltételezem, hogy az utazás is egyfajta ünnep, ajándék olyasvalaki számára, aki annyira szeret utazni, mint te. A tesóm 17 éves volt, amikor rájött, hogy teljesen retardált vagyok: hatéves létemre nem ismerem a térképet. Így aztán egy délután leült velem, és megtanított térképet olvasni. Tél volt, sokat voltam beteg, és onnantól kezdve, ha neki épp nem volt földrajzórája, nagy kegyesen otthagyta nekem a világatlaszát. Így történt, hogy elsı elemistaként kinéztem magamnak bizonyos helyeket, ahová egyszer el kell mennem. Azóta majdnem mindegyikhez el is jutottam: Indiába, Kenyába, New Orleans-ba, Amazóniába, a Szent Vincefokhoz Portugália legdélibb csücskében, meg Európában még egy csomó helyre. Izlandon viszont még nem voltam, bár hatévesen azt is kinéztem magamnak. Kívánom, hogy oda is eljuthass. Addig is: szép ünnepeket és hétköznapokat! Podonyi Hedvig

„Melyik karácsony él a legélénkebben bennem? Mindig a következı.”

Joanne Woodward színésznı


Eltőnhet-e a kézírás a hétköznapokból? A kézírás és az íráskészítés problémái Eljöhet majd egyszer az az idı, amikor nem lesz szükség a kézírásra a hétköznapokban...? Vajon fontos lehet egy pénzügyi alkalmazott számára, hogy otthon a számokat eldobva elıvegye a naplóját, s megfogalmazza a nap említésre méltó eseményeit, hozzájuk kötıdı érzelmeit? Fontos az egy felsı vezetınek, hogy a számítógépén elkészített, egy gombnyomásra másolható és azonnal továbbküldhetı leveleket a karácsony közeledtével lecserélje saját kezőleg írt képeslapokra, személyes üdvözlı levelekre? Ti gondoltatok már erre? Mennyit érhet egy ajándék a készítıje számára, ha órákat, napokat, esetleg egész hónapokat töltött annak megalkotásával, tökéletesítésével, hogy azt késıbb a megfelelı pillanatban átadhassa: felbecsülhetetlen érték. Hiányzik ez az érzés, ugye? Mint egy apró cetli a párnán, pár kedves írott sorral, egy gyönyörő szál vörös rózsa kíséretében. Vagy egy régi naplóbejegyzés felbukkanása, ami életünk valamely meghatározó élményét eleveníti fel újra és újra, örömmel és nosztalgiával töltve el szívünket. Hogy miért is fontos mindez? Mert az írásod Te vagy! Nem az, amit a számítógépedbe „írsz” magadról egy életrajzban, vagy egy hivatalos levélben. Te magad vagy az írásod. Persze a belıle levont következtetések egyike sem predesztinál, hiszen tudjuk jól, a kézírás akár percrıl percre változhat, folyamatosan alakul, az érzelmek hatására is formálódik. Ha érzéseidet valóban meg akarod mutatni másoknak is, valóban írj, mégpedig kézzel – ha pedig nem akarod, akkor csak magadnak, magadért! Idézıjelbe

tettem az imént a fenti „írsz” szót. Hiszen felmerül a kérdés: valóban írunk a számítógépen? A válasz egyértelmő: nem! Egy mőanyag, vágódeszka alakú, gombokkal teli valamit ütögetünk a monitor elıtt. A kocka alakú kis gombokon vannak a betők, amelyeknek egymás utáni lenyomásával a számítógépen lévı szövegszerkesztı programban mondatokat készíthetünk. Szövegeket alkothatunk, majd szerkeszthetünk megadott betőtípusokkal, adott sor- és szótávolságban, rögzített margóval, helyesírást ellenırzı funkcióval, és még sorolhatnám. Vagyis, minden egyéni jellegzetesség lehetısége kizárt. Mintha a szövegszerkesztı azt akarná elérni: ne légy egyéni, alkoss, de csak hasonlót a többiekéhez, vagyis legyél olyan, mint a többi. Tudjuk, hogy a szövegszerkesztıben szinte minden beállítható, szabályozható. Tényleg kell ez nekünk? Sajnos, igen. Én is így dolgozom, ütögetem a kis gombokat a betőkkel. De hol vagyok ebben én? A betőimben, de nem azok alakjában. A szavaimban, de nem azok formáiban. A mondataimban, de nem azok irányában. Tehát egy számítógépben megkonstruált szövegben egyedül a megfogalmazásban, rendszerezésben és szerkesztésben lehetek ott én. Elég ez nekem, nekünk? A válasz megintcsak: nem! Történtek már próbálkozások abban az irányban, hogy számítógépen is használhassuk a kézírásunkat. Ám ezek csupán próbálkozások maradnak, hiszen az ember által készített kézírás a tudomány eddigi állása szerint nem reprodukálható. Létezik egy betőszerkesztı szoftver, melynek segítségével


fontkészletünkbe helyettesíthetık saját, kézzel írott betőink, s így a billentyőzetet használva megalkothatjuk elektronikus kézírásunkat. Csakhogy ez a módszer nem adja vissza híven az eredeti lenyomatot, a lelkünk valódi lenyomatát. Bizonyos jellemzık, amelyeket a szerkesztık egy-egy karakterbe, azaz egy-egy billentyőgomb, vagy billentyőkombináció lenyomásába tömörítenek, az írásmintánkban szereplı legjellegzetesebb, leggyakrabban elıforduló betőformáink. Visszaadható a más-más betők fölötti pont- és vonásékezeteink leggyakoribb elhelyezkedése, a bető, a szavak és a sorok közti távolság. Ám akadnak olyan jellemzık, amelyeket nem lehet pontosan rekonstruálni – ilyen például a margók távolsága és a duktus, azaz a különbözı betők közti, eltérı kötésforma. A leggyakoribb és a legjellegzetesebb jelzıkkel illetett produktumok értelemszerően nem garantálhatják kézírásunk hiteles mását és ezt a betőszerkesztı szoftver használói is nagyon jól tudják. Bármennyire szeretnénk is, a technika gyors fejlıdésével, az információ villámgyors áramlása mellett nem garantálható a szeretet, az érzelmek áramlása, közvetítése. Hiszen a karácsonyi emailben érkezı üdvözlet soha nem válthat ki egy valódi, szóbeli jókívánságot, egy ıszinte beszélgetést, vagy egy várva várt baráti látogatást. Megfigyelhettétek már saját írásotokban is, hogy mennyire rugalmas, mennyire lényegre törı, ha arra van szükség. Másképp írunk jegyzetet, és másképp magánlevelet. Másképp írunk a naplónkba, másképp a naptárunkba, és megint 11

másképp, ha kézzel írt önéletrajzot kérnek tılünk. A különbség a produktum késıbbi felhasználásának céljából és felhasználójának személyeibıl adódhat. Mire használunk például egy naplót? Legtöbbször arra, hogy lejegyezzük a fontosabb eseményeket, gondolatainkat, érzéseinket, vágyainkat, esetleg be nem teljesült kívánságainkat, amelyeket másnak nem tudunk, vagy nem akarunk elmondani, valahogy mégis szavakba kell öntenünk, ki kell írnunk magunkból. A naplónkat egyedül használjuk, és abból a célból, hogy még jó pár év múlva is emlékezzünk a leírtakra. Tehát elmeséljük benne az életünket magunknak, esetleg szeretteinknek. Ebbıl számomra egyenesen következik, hogy nem használok rövidítéseket, csupán olyanokat, amik évtizedek múlva is egyértelmőek maradnak. Nem kockáztatok meg olyan kódokat, amilyeneket késıbb nem tudnék dekódolni. Nyugodtan írok, hiszen automatikusan olyan idıpontot választok, amikor senki sem zavarhat. Így nem, vagy csak nagyon ritkán keletkezhetnek olyan naplóbejegyzések, amelyekben az idegesség vagy a frusztráltság bármilyen jele mutatkozik. Ez egyedül abban az esetben fordulhat elı, ha maga a téma idegesít vagy frusztrál. Mindemellett egy napló írása során alapvetıen nincs önkontroll, eltőnik a „megfelelni akarás”. Magunk elıtt nem akarjuk többnek mutatni magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Nem úgy, mint például egy kézzel írt önéletrajz esetében. Akik kicsit sem értenek az írástudományhoz, hajlamosak azt gondolni, hogy a grafológust be lehet csapni és megpróbálnak kicsit többnek, kicsit szebbnek tőnni. 12

Ez a kézírásban a rajzolt betőkbıl, a kötetlenségbıl, a feszült vonalvezetésbıl, s a modorosságból is azonnal látszik. Pár sor után azonban úgyis csökken az önkontroll, és azáltal, hogy az elején másnak mutatta magát, a látvány máris ambivalenssé válik bármelyik szakértı szem számára. Életünkben számos szerepben kell helytállnunk, kinek így, kinek úgy; vagy saját magunk, vagy mások – fınökünk, férjünk, feleségünk, gyermekünk, stb. – elvárásai szerint. Lehetünk a munkahelyünkön vagy otthon, lehetünk óvodapedagógusok vagy dajkák, tanítók vagy tanárok, egyetemi elıadók vagy hallgatók, vagy éppen pénzügyi dolgozók, fogtechnikusok, felsı vezetık. Azt, hogy mennyit írunk a hétköznapokban kézzel vagy számítógéppel, nemcsak a kedvünk határozza meg. Jó pár tanító, tanár, egyetemi elıadó és hallgató véleményét tolmácsolhatom, amikor azt mondom: szükség van kézzel írott órai jegyzetre ahhoz, hogy igazából megtanuljuk az anyagot. Sıt! Lehetıleg minél többet írjunk így. Minél több vázlatot készítünk, annál jobban „megragad” a fejünkben az anyag. Néhány általam megkérdezett bölcsészhallgató véleménye szerint az írásos órai vagy otthoni jegyzet elengedhetetlen ahhoz, hogy jó eredményt érjenek el az egyetemen. Mikor vázlatot készítenek, ügyelnek a formahangsúlyra: hogy az, amit írnak, olvasható és „szép” legyen. Tehát abszolút van igényük írásuk rendezettségére. Minden információnak helye van a fejünkben, eltesszük egy „rekeszbe”, hogy majd amikor kell, elı tudjuk venni és a megfelelı pillanatban felhasználni. E célra (is) szolgálhat egy szépen rendezett, jól olvasható, kézzel készült jegyzet. Mindemellett, míg egy egyetemi hallgatónak elegendı, ha csak a saját tudására és írására figyel, egy óvodapedagógusnak például, akinek munkája során jóval többet kell írnia (és elsısorban kézzel), többfelé kell figyelnie is. Tegyük

fel, hogy húsz gyermek jár a kiscsoportba. Ebbıl három vagy négy kiemelkedıen „jól”, vagy kiemelkedıen „rosszul” viselkedik. Az óvodapedagógusnak minden szélsıséges, minden érdekes esetet kötelessége feljegyeznie, majd megfogalmaznia a kézzel vezetett csoportnaplóban, ami a szülık számára is nyitott. Ide olyan feljegyzések kerülnek a csoport tagjairól, vagy egyes csoporttagokról, amelyek magukat a tényeket, okozatokat rögzítik. Óvodapedagógusok elmondása szerint az objektív leírásoknál, tényközléseknél igyekeznek olvashatóak maradni, nem ragadtatják el magukat, nem tapasztalhatóak írásukban kiugrások, szóvégi elrántások, nyomatékbeli egyenetlenségek, pacák, javítások – csupán a száraz adatokra, a körülményekre hivatkoznak. Az már más lehet, amikor az okokat keresik a tények mögött, amikor a családi hátteret figyelik meg és ennek alapján igyekeznek a kisgyermek óvodai fegyelmezetlen viselkedését, kezeletlen agresszióját megindokolni. Ilyenkor a csoportnaplóba olyan kézzel írt bejegyzések is kerülhetnek, amelyeken a szakember felismeri az emóciók túlzott arányát. Nem is csoda, hiszen egy óvodapedagógusból, vagy egy dajkából is erıs érzelmeket válthatnak ki egy szociálisan hátrányos helyzető óvodás megoldatlan problémái. Az egyetemi tanárok esetében is hasonló a helyzet. İk már nem írnak szöveges értékelést, pontosabban nem kötelesek írni, de így vagy úgy akaratlanul is érzékelik a beadott esszékben vagy hosszabb ZH-kban a hallgató „személyes” jelenlétét. Talán még értékülésüket is befolyásolhatja, bár nyilván nem tudatosan. A Pécsi Egyetem Bölcsészettudományi Karán dolgozó, folklorisztikát oktató egyetemi tanárok egyikének elmondása szerint a kézírás – annak ellenére, hogy a felsıoktatási követelmények egyre több elektronikus adminisztrációra kötelezik ıt – még mindig nagyon fontos szerepet játszik az életében.


Minden jegyzetét, óravázlatát kézzel írja: „Szakirodalmat jegyzetelni és olvasni például sokkal kényelmesebb egy jó fotelben, mint a gép elıtt”. Igaza van! A tanulmányait, végleges óravázlatait pedig már a gépében rögzíti. Ezután könnyebb kezelni a szöveget, lehetıség van azonnali javításokra, szabad asszociációkra, amelyek esetleg már nem kerülnek bele a végleges szövegbe, de fontos szerepet játszanak a mondanivaló kikristályosodásában. Érdekes változásokat figyelhetünk meg az olyan szakmák esetében, ahol a milliméteres pontosság alapkövetelmény. Ilyen például a fogtechnikusi szakma. Egy közeli fogtechnikus barátom beszámolt arról: fél évvel azután, hogy ezen a területen helyezkedett el, szemmel látható változásokat tapasztalt kézírásán. Tempója lassúbb lett és pontosabbak a kitett ékezetei, koncentráltabb, mondhatni kiegyensúlyozottabb az írása. A napi minimum nyolcórás, aprólékos munka, az önkontroll, a folyamatos ellenırzések, visszacsatolások egyenes következménye volt, hogy csökkent a gyorsaság mértéke, és ez nem okoz benne kellemetlen érzést; nem türelmetlenkedik, amikor olvashatóságra kell törekednie. Vékony Györgyi, grafoszimbolikában jártas grafológusunk saját bevallása szerint a lehetıségekhez képest sokat ír kézzel: „Tanítóként és tanárként vázlataim egy részét kézzel írom, mert így gyorsabban tudok haladni, mint amikor két ujjal pötyögtetek a gépen.” Grafológiai elemzéseinek készítésekor a méréseket, az értékeléseket, a megjegyzéseket az analízis szakaszában kézzel írja, utána a szintézist már „a gépben” fogalmazza meg. Elmondása szerint a számítógép fokozottabb, majdhogynem mindennapi használata nem okozott különösebb változásokat kézírásában, mivel így is igen sokat ír kézzel. S hogy elemezhetıek lesznek-e az írások a jövıben, ha mindenki egyre kevesebbet ír kézzel? Györgyi szerint:

„Természetesen elemezhetıek lesznek. De be kell majd kalkulálni az írásrutin csökkenése miatti változást, azaz: elsı látásra kissé gyengébb színvonalúnak tőnı írásokkal találkozhatunk majd, fıleg az írás gördülékenységét, automatizmusát illetıen.” Mindezek alapján mégegyszer feltehetjük magunknak a kérdést: eltőnhet-e valaha a kézírás a hétköznapjainkból? szükség lesz-e rá a mindennapokban? Az ember története során a kézzel készített alkotásoknak nagy szerepük volt a technika fejlıdésében (is). A kézzel készített produktumok mindig is valamiféle elégedettségérzettel töltötték el, és töltik el ma is az alkotókat; legyen szó egy hétköznapi használati tárgyról, egy szoborról vagy egy festményrıl. Így a rajz és az írás is „alkotás”, melynek mővészei mi magunk vagyunk. Akik kezükbe ragadják a tollat és megalkotnak egy naplóbejegyzést, egy szerelmes levelet, megírnak egy önéletrajzot vagy épp egy novellát. Vékony Györgyi úgy gondolja: „A kézírás nem tőnik el, hiszen az írást együtt tanítjuk az olvasással;, egymást erısítı folyamatokról van szó. Viszont a jelentısége csökken, mert a hivatali és üzleti életben átveszi a szerepét a számítógépen való információközlés.” A hagyományos, magánéletet érintı levelek, kézzel írott levelek csakis tisztelettel és megbecsüléssel íródhatnak, hiszen magunkból adunk „egy darabkát” a másiknak, akinek hagyjuk, hogy „olvasson bennünk”, még akkor is, ha nem grafológus. Amíg befogadók vagyunk a külvilágra, amíg olvasunk, majd értelmezzünk az olvasottakat, addig alkotók is vagyunk. Megkonstruáljuk saját észleleteinket, és gondolatokká formáljuk ıket. S az általunk létrehozott alkotások voltaképpen a külvilág bonyolult reflexiói, amelyek nem csupán a szöveg mondanivalójában bontakoznak ki, hanem írásképünkben, annak méretében, alakjában és irányában is. Kovács Judit Ágnes


„Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedbıl, akkor a fa alatt sem találsz rá.” Charlotte Carpenter

„És akkor az ember elkezd ezekbe a sivár hétköznapokban ünnepeket beilleszteni. És hogyan illeszti be ezeket? Jön a Karácsony és nincs az a háziasszony, aki ne dolgozna ötször annyit, mint máskor, és nincs az a pasas, aki ne tolakodna, lökdösıdne az áruházban, ne könyökölne, mert az a másik elétolakodott a szeretet ünnepén. Nincs az az ember, aki ilyenkor annak örülne, hogy mi- . lyen örömet szerzek a másiknak, aki annak örülne, hogy ünnep van, együtt lehetünk. Az öröm az, hogy Én micsoda ajándékot vettem neki. Az én nárcizmusom, az én dicsısége,, én vagyok ilyen találékony, én vagyok ilyen bıkező, magamat ünneplem az ünnepeken, már rég nem az ünnepet, már rég nem az emberi kapcsolatokat, már rég nem a szeretetet, és így tovább.” „És ha a zaj elfedi az életet, a hétköznapot, akkor elfedi mindazt, ami lényeges, ami készül az emberben, amit idejében észre lehetne venni, ha nem menekülne el a csendtıl, ha tudna egy kicsit befelé figyelni, és így nagyon sok mindent megelızhetne az életben, ami rossz.” Részletek Dr. Popper Péter Tiltások, tabuk és a devianciák c. elıadásából 13

Több szem többet lát? Összeállításunkban ugyanarról az írásról több grafológus rövid elemzését adjuk közre, remélve, hogy az összehasonlítás sokak számára érdekesnek és tanulságosnak bizonyul. A résztvevık egymás véleményét nem ismerték, és csupán annyit tudtak, hogy kilencéves, jobbkezes kislány ajándékkérı levelérıl van szó. A levélnek szomorú aktualitást ad az a tény, hogy a benne említett könyv szerzıje, Szabó Magda épp ezen összeállítás szerkesztésének idején, november 19-én hunyt el. Ezúton is szeretnénk tisztelegni emléke, emberi és írói érdemei elıtt.

1. elemzés Az írásminta készítıje életkorának megfelelıen érett, jó intellektusú gyermek. Gondolkodásmódjában fellelhetı az elemzı szemléletmód - vélhetıen szívesen jár utána a körülötte történı dolgoknak, az ıt érı információ-áradatnak, s feltehetıen gyakran faggatja a körülötte élı felnıtteket. Fantáziája dús, e téren is tetten érhetı egyfajta elemzı-kíváncsi hozzáállás. Életkori sajátosságainak megfelelıen meglehetısen akaratos, igyekszik elképzeléseit minden körülmények között megvalósítani. Így elıfordul, hogy konfliktusba keveredik környezetével, noha viselkedését megpróbálja kontrollálni. Igazi eleven gyermek, aki próbál ugyan jó magaviselető lenni, ám sokirányú érdeklıdése okán ezt nem minden helyzetben tudja megvalósítani. Gyakorta nehezen alkalmazkodik környezetéhez, s nagy erıfeszítésébe kerül megfelelni a felé irányuló elvárásoknak. Szívesen van közösségben, de nem feltétlenül akar a társaság középpontjába kerülni. Aktuális írásmintáján a gátoltság jelei fedezhetık fel, melynek okán feszültebb, szinte „ugrásra kész” állapotban van. Ahogyan egy ilyen idıs gyermektıl elvárható, gyakoriak a spontán reakciói, vitalitását nehezebben fékezi meg. Tudatossága még nem 14

érte el azt a szintet, amellyel viselkedését folyamatosan kontrollálná, ám ez is megfelel az életkori sajátosságoknak. Összességében érdeklıdı, a világra nyitott, energikus gyermek kézírása tárul elénk. Kerekes Andrea 2. elemzés Általában a gyermekírásoknál a tanult sablontól való eltérés biztosabb fogódzót ad az elemzéshez, mint a felnıttek esetében. A kiskorúak ugyanis jobban támaszkodnak az elsajátított tudásanyagra, és kevesebbet tesznek hozzá a saját személyiségükbıl, mint a tapasztalatokkal felvértezett nagykorúak, akiknél sok esetben már a tanult mintát sem lehet felfedezni. A vizsgált írásban a sablontól való, egyik legpregnánsabb eltérés a negatív sortávolság megjelenése. A harmadik és a negyedik, a kilencedik és a tizedik sorok szárai, hurkai jól láthatóan átlépik a zónahatáraikat. Ez az írássajátosság egész életében elkíséri majd a duktort. Empátiára lehetne következtetni, ha nem jelenne meg ilyen zsenge életkorban, a girlandos végvonalakban a szög, mint a tizedik, tizenegyedik sorokban. A szögesedés ugyancsak nem visszafordítható folyamat, mint a negatív sortávolság kialakulása, legfeljebb lassítani lehet a terjedését. Ezért inkább kevésbé tapintatos, nehezen alkalmazkodó, elkényeztetett kislányt sejtek a kis virágokkal díszített aláírás mögött. Feltőnnek még az énképbetők kisebb-nagyobb torzulásai, plusz hurkolásai. A kislánynak nincse-

nek reális elképzelései saját képességérıl és a világban elfoglalt helyérıl, jóllehet a hosszúra sikeredett ékezetekbıl gyakori töprengésekre lehet következtetni. Nem zárnám ki az elhúzódó betegeskedéseket sem, amikor alkalma nyílik képzeletbeli lényekkel benépesíteni a szobáját. A karikákkal, virágokkal tőzdelt írás gazdag fantáziavilágot mutat, de arra már nincs jelzés, hogy a képzeletébıl kreatív gondolatok születnének. Ehelyett az álmok torzítják az énképet és a másokhoz való kapcsolódást. A Tündér Lala nemes olvasmány, de nem kellene gyakorlati megfontolásból inkább tőzhelyet ajándékozni a születésnapjára? Dr. Forgács Katalin 3. elemzés A kilencéves, jobbkezes kislánynak, mint életerıvel telt, mégis törékeny léleknek papírra vetett betői a nemi érettség kezdeti idıszakában íródtak. A megfelelı önkontrollal rendelkezı gyermek motorikus „ügyetlensége” mellett már megmutatkozik az egyéniségének jobban megfelelı betőformák kialakítására való törekvése. A kézírásban a normaírástól eltérı egyéni írásjellemzık figyelhetık meg, mint az önállósodás elsı jelei. A rendkívül érzékeny kislány idınként makacs, dacos, akaratos, akaratát érvényesíteni igyekvı gyermek. Mozgékonyság, fáradhatatlanság jellemzi, legfıképp akkor, ha másokat kell irányítania. A lánykát erıs tanulási vágy hajtja, folyamatos elmebeli társítás, ügyes gondolatfőzés jellemzi, képes a


meglévı és megtanult tudását kiválóan hasznosítani. A külvilág számára határozottnak és magabiztosnak tőnı játékos, vidám kislány belsı bizonytalanságát nem veszi észre a felszínes szemlélı. A kézírása feszültséget, szorongást hordoz, a külvilággal való kapcsolata nem mondható megfelelınek, kisebb beilleszkedési nehézségeket, kapcsolatteremtési zavarokat rejt a duktum. A leánygyermeknek sztrók-éhsége miatt szüksége lenne arra, hogy a családon belül nagyobb odafigyeléssel legyenek irányába. A felé irányuló szülıi szeretetet és figyelmet éreznie kellene ahhoz, hogy ne önmagát kelljen becézgetnie, szeretgetni. Ha figyelmesebben nézzük a szkennelt írásmintát, feltőnik, hogy

a papír hátoldalán lévı szöveg és díszítı keret vonala átnyomódott, annak tükörképe ily módon láthatóvá vált. A könnyedebb mozgást feltételezı körkörös, ívelt vonalak, lendületesebb mozdulatok mutatják, hogy a kislány a benne lévı feszültségét a rajz segítségével (öntudatlanul) oldani igyekszik. Bízom abban, hogy a gyermek harmonikus, szeretettel teli életet élı boldog felnıtté válik majd. Novák Mária grafológus és írásszakértı Néhány szó a duktorról A kilencéves, jobbkezes kislány igen jól tanuló gyermek, akinek tanulmányi eredményei kissé gyengébb motorikus készségekrıl árulkodnak – testnevelés, írás, rajz tárgyakból általában négyes. Leg-

Írásos érdekességek Az elsı karácsonyi képeslap Az elsı karácsonyi képeslapot J. C. Horsley festımővész küldte 1843 karácsonyán barátjának, Anglia jeles közéleti személyiségének, Sir H. Cole-nak. Az elsı postai levelezılap az Osztrák-Magyar Monarchiában került forgalomba 1869-ben, majd rövidesen követte az elsı képpel illusztrált lap, a képes levelezılap. A „mőfaj” a XIX. század végétıl az elsı világháborúig töretlen népszerőségre tett szert, ez volt igazi aranykora. Ám ma, az esemesek és e-mail-ek világában is jókívánságaink, üdvözleteink tolmácsolója maradt. Biblia-idézet a Holdról Csaknem 180 ezer dollárért talált gazdára az őrkutatási relikviák árverésén egy Biblia-idézet, amelyet saját kezőleg vetett papírra Buzz Aldrin, az Apollo-11 őrhajósa, aki második emberként léphetett a Hold felszínére 1969-ben, Neil Armstrong parancsnok után. Aldrin úgy tervezte, hogy az Új-

szövetségbıl vett gondolatokkal üzen majd a Holdról, de vágya nem teljesülhetett, mert Madalyn Murray O'Hair, a nem hívık jogainak harcos védelmezıje perrel fenyegette meg az amerikai őrkutatási hivatalt. Felolvashatta viszont írásának azt a részét, amelyben azt kérte hallgatóitól, hogy egyperces csendben „elmélkedjenek az elmúlt néhány óra eseményeirıl és mondjanak köszönetet a maguk módján”. A kartotéklapnál nem nagyobb írás közel 32 millió forintnak megfelelı áron kelt el. Szerelmes Napóleon Egy Svájcban élı, osztrák származású mőgyőjtı ismeretlen kollekcióját találták meg két évvel ezelıtt házának mosókonyhájában. Az illetı nem könyvtárban vagy széfben, hanem házának alagsorában tartotta értékes iratgyőjteményét – pontosabban: a mosókonyhában, egy mosógép és egy szárító közé ékelt fém szekrényben. Az 1000 darabos kollekcióban egyebek között megtalálták Napó-


inkább a humán tárgyakban kiemelkedı. Sokat olvas. Az iskolában alkalmazkodó, jó magaviselető, szorgalmas, a közösségi munkában aktív, kortársai között gyakran irányító szerepet vállal. Otthoni közegben gyakran akaratos, makacs, lázadó. Szülei korán elváltak, egymástól szeparáltan élnek. Az írásminta készülésének idején, illetve az azt közvetlenül megelızı évek során újabb válás történt a szőkebb családi környezetben (nevelıapa), illetve hosszasabb betegség és halálesetek (nagyszülık). A gyermek telente gyakran betegeskedik, és asztmás.

Van új a csillagok alatt... leon szerelmi vallomását, I. Erzsébet diplomáciai jegyzetét a francia uralkodónak, Kálvin 1545-ös beszámolóját egy barátja öngyilkosságáról és Charlotte Bronte levele a férfiak hiányosságairól. A méretük szerint rendezett darabok között Beethoventıl, Albert Einsteintıl, Isaac Newtontól, Hemingwaytıl, Nagy Frigyestıl, Darwintól, Voltaire-tıl, Lewis Carroltól, Puskintól, Monet-tól, Churchilltıl, Gandhitól, Defoe-tól, Csajkovszkijtól és Dosztojevszkijtıl is találtak levelet. Két évbe telt, mire a leveleket rendszerezték, azonosították és felbecsülték, mielıtt Londonban kalapács alá kerültek.

15

Egy karácsonyi gyermekrajzról Sajnos, az ünnepek nem mindig idillikus hangulatúak, habár ezt mi, felnıttek olykor ragyogóan palástoljuk – önmagunk elıtt is. Nem úgy a gyerekek. Bár cizelláltan elmondani talán nem tudják, mit is éreznek pontosan, egyéb megnyilvánulásaik, például a rajzaik igen árulkodóak lehetnek. Errıl tanúskodik az a karácsonyi kép is, melyen egy négy és fél éves kislány „fogalmazta meg” karácsonyi élményeit. A kép karácsonyi családi estét ábrázol, az édesanyával való együttléttel, terített asztallal, karácsonyfával. A rajz ennek ellenére nem a családi idillrıl, a karácsony színpompájáról, a boldog együttlétrıl szól. A formák üresek, a vonalak merevek, a tárgyak és személyek csak a felismerhetıséget szolgáló minimális vonalmennyiség alkalmazásával készültek. A színhasználat szegényes, a fekete szín uralkodik. Mindezek alapján a rajz hideg, depressszív hangulatot áraszt. A képi elrendezéssel, a televízió középpontba állításával, méretének hangsúlyozásával a rajzoló kislány

arról „beszél”, hogy élményvilágában középponti szerepe van a készüléknek. A kék szín használata utal arra, hogy csak az esti tévénézés közben élheti át az általa vágyott nyugalmat, békét, az édesanyja közelségét. De a vágyott harmónia épp oly ingatag, mint amilyennek a gyermek ábrázolja az ıt körülvevı világot. A hátradılı támlájú székek, a rogyadozó asztal, az ágy, a talp nélküli karácsonyfa, a megbillenı kép a falon, a szabadon csüngı lámpa: mind-mind az instabilitás érzetét keltik. A háttérbe olvadó, rózsaszínő széken ülı gyermek (a bal oldalon) és az anya figurájának testhelyzete tovább erısítik a bizonytalanság érzését. A rajzon a ritmizálás egyik formája, a „kettızés” figyelhetı meg. A két figura megjelenítése, két teríték, két-két szék, kétágú lámpa, a fenyı két-két ága, a háttér ürességét megtörı két geometrikus forma (kép, ablak), kettıjük zárt világát mutatja meg, mely a külvilágtól való elszigeteltséget, az érzelmi zártságot szimbolizálja. Az édesanyával való azonosulás vágyát jelzi a két figura hasonló ábrázolása (azonos kéz-, láb-, fej-, testtartás). A vastag, erısebb nyomaték-

kal készült részlet azonban feszültséggel teli. Az összetartozásukat szimbolizáló televízió kettıjük közé áll. Harmonikus együttlét helyett társas magány, távolságtartás, passzivitás érzékelhetı. A rajz szabályozott, kontrollált mozdulatokkal készült. Minden vonal merev, szögletes, a formák geometrikus alakzatokból állnak. Hiányoznak a spontán, játékos mozdulatok. Mindez a gyermek visszafogott pszichés tempójáról, alacsony motivációs szintjérıl, élményátélésének gátoltságáról, fokozott zárkózottságáról szól. Tevékenységire spontaneitás helyett visszafogottság jellemzı. Beszőkült, depresszív színhasználata, sablonos formái, a karácsonyfácska jelzésszerő ábrázolása, mutatja, hogy nem kapja meg a feltöltıdéshez szükséges pozitív érzelmi impulzusokat, ezért a valósággal való életteli, érzelmi kapcsolatai sérültek. Mindennek ellenére önértékelése még megfelelı, ezt igazolja jó térkihasználása, valamint saját személyének édesanyjához hasonló ábrázolása. A kép szimmetriáját megbontja a harsány, zöldre színezett függöny, mely a figyelmet a jobb oldalon látható, kicsinyke ablakra irányítja. Az ablak és a zöld szín szimbolikáján keresztül üzen környezetének a gyermek: szüksége van a harmóniára, a biztonságra, melyet a külsı világtól, édesanyjától valamint édesapjától egyaránt remél. Pintér Zsuzsa

„A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani.” (Robi, 7 éves) 16


Ünnepi kulturális ajánló Érdeklıdı grafológusoknak és grafológia iránt érdeklıdıknek

Idén még ingyenesek a múzeumok "Az idén még ingyenesen látogathatók a hazai múzeumok állandó kiállításai. Egy január 1-jétıl életbe lépı új szabályozás szerint azonban megszőnik ez a lehetıség. Viszont számos kedvezmény lép életbe és akadnak olyan szabályozások is, amelyek változatlanok maradnak. A kormány korábbi döntése alapján 2004. május 1-je óta látogathatóak ingyenesen az állami fenntartású múzeumok (összesen 24 intézmény) állandó kiállításai. A januárban életbe lépı új szabályok megszüntetik az állami múzeumok állandó kiállításaira vonatkozó díjmentességet, ugyanakkor több új kedvezmény bevezetésével célzottabb kedvezményrendszert alakítanak ki. A december 31-ig ingyenesen megtekinthetı állandó tárlatok listája ezen az internetcímen tekinthetı meg: http://magazin. utazas.origo.hu/20071110ingyenes-muzeumok-januartolpenzbe-kerul-a-belepo.html A rézmetszés négy évszázadának virtuózai A Szépmővészeti Múzeumban 2007. szeptember 7. és 2008. január 28. között a legkorábbi kiállításra kerülı lapok a XV. század második felében készültek, itáliai és német mesterek keze által. Többek között: Andrea Mantegna, Antonio Pollaiuolo, Martin Schongauer és Israhel van Meckenem. A legtöbb

bemutatandó mő a rézmetszés szempontjából legtermékenyebb XVI. századból származik. A XIX. és a XX. században más sokszorosított grafikai eljárások kerültek elıtérbe, a rézmetszet-technika jelentéktelenné vált, így a tárlat a XVIII. században készült mővekkel zárul, négy évszázad mővészeti termését áttekintve. A kiállított lapok mellett metszetekkel illusztrált könyvek teszik teljessé a bemutatót. A látogatók végül megtekinthetik a rézmetszés szerszámait, valamint a rézlemez megmunkálásának fázisait. Forrás: www.szepmuveszeti.hu Miska bácsi levelesládája „Miska bácsi levelesládája” címmel nyílt idıszaki kiállítás október 19-én délután az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Könyves Kálmán körúti épületében, az egykor fıgimnáziumnak épült „Tündérpalotában.” A kiállítás apropóját az adja, hogy a Magyar Rádió „Miska bácsi levelesládája” címő mősorának szerkesztıje, Padisák Mihály, az egykori közismert és népszerő rádiómősor általa megırzött dokumentációját az OPKM Múzeumi Osztályának adományozta. Ez a dokumentáció egy páratlan sikerő mősor történetén keresztül egyúttal a XX. század második felének krónikája is. A Magyar Rádió ifjúsági mősora „Miska bácsi lemezesládája” címmel és kívánságmősor jelleggel indult 1950-ben, majd tartalmas levelezıs mősorrá alakult, amely 1975-tıl 2001-ben történt megszüntetéséig Padisák Mihály nevéhez kötıdik. A beérkezett levelek témája rendkívül változatos és szerteágazó, tükrözi a jelzett évtizedek mindennapjait. Levelek szá-


zai örökítették meg jelenkorunk történelmi eseményeit, és nagy népszerőségnek örvendett a mősor a határon túli diákok és pedagógusok körében. Padisák Mihály a Magyar Rádió törzsgárdájának örökös tagja, munkásságáért megkapta a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, a Magyar Örökség Díjat és a Prima Díjat. A kiállításban Miska bácsi levelesládájából válogatott anyag kerül bemutatásra: levelek, adások szövege, forgatókönyvek, beérkezett pályázatok, illusztrált honismereti írások, fényképek az egykori levelezıkrıl és környezetükrıl. Az idıszaki kiállítás 2008. május 31-ig látható. Forrás: www.mphp.hu Információ: www.opkm.hu Nyelvemlékek, könyvritkaságok – virtuálisan Akinek épp nem akad elegendı ideje igazi kiállításokra látogatni, virtuális kiállításokat is felkereshet. Az Országos Széchényi Könyvtár honlapján számos nyelvemlék, könyvritkaság részletei találhatók meg; köztük olyanoké, mint az elsı ismert magyar vers: az Ómagyar Mária-siralom; az elsı fennmaradt magyarországi latin történeti elbeszélés: Anonymus Gesta Hungaroruma, vagy Mátyás király hadvezére, Kinizsi Pál feleségének, Magyar Benignának az imádságoskönyve, melyet általában Festetics-kódexként emlegetnek. Ugyanitt ısnyomtatványok, corvinák és egyéb csemegék is fellelhetık: www.oszk.hu/frame_hu.htm?hun/ kincsek/cimeliak/ cimeliak_index_hu.htm www.corvina.oszk.hu 17

Kellemes ünnepeket! Természetesen komolyan vesszük az ünnepeket, tiszteljük méltóságukat, ám úgy gondoltuk: néhány rendhagyóan vidám gesztus azért jól jöhet karácsony és újév tájékán. Szerkesztıségünk nevében e sajátságos, „megszemélyesített” fény-képes-lapokkal is szeretnénk minden olvasónknak és szerzınknek békés ünnepeket, sikerekben-örömökben gazdag új esztendıt kívánni. Balra fenn az angyal arca dr. Holéczy Zsuzsáé, lent a hölgy kutyával Kovács Judit Ágnes, a masnis kislány cicával Sziráki Éva. A 19. oldalon balra fent, borostyánok és csengık között Féniász Péterné, jobbra Télapó-ruhában Domanits András László. Az elegáns hölgy malaccal Podonyi Hedvig (ez az összeállítás az ı munkáját dicséri). S végül az úr ,aki mosolyogva emeli kalapját: dr. Agárdi Tamás.

18



19

Hírességek karácsonya Ünnep és kézírás Vajon megállapítható-e az írásból: hogyan készül valaki az ünnepekre, és milyen jellegő ajándéknak örülne? Két bátor és kellıen játékos kedvő grafológus kolléga - Vékony Györgyi és Bálint Vera „vakrepülésben” vágott neki e rendhagyó próbálkozásnak: az alábbi öt ismert személyiség kilétérıl nem, csupán nemükrıl és az írás készültekor érvényes, körülbelüli életkorukról kaptak tájékoztatást, ráadásul digitális (nem mérethő) írásminták alapján dolgoztak. Véleményük mégis számos ponton találkozik. Jó szórakozást kívánva reméljük: példájukat egy-egy ehhez hasonló, rendhagyó alkalommal mások is követik majd. Napóleon (a grafológusok számára adott információ: 46 éves férfi) Amint t betői is mutatják: uralkodni vágyó, jó vezetési képességekkel bíró emberrıl van szó. Hallatlanul fegyelmezett, kutató típusú, írásképe csaknem ridegen szabályos. Hallatlanul fegyelmezett, szinte mérnökien precíz, kutató típusú ember, írásképe majdnemhogy ridegen szabályos. Mindent elıre megtervez, nem vág bele hebehurgyán a dolgokba. Az emberektıl három lépés távolságot tart, ez nem esik nehezére, mert a kapcsolatokban sem szereti a váratlan, spontán történéseket, inkább a kiszámítható dolgok híve. Az írás erıs jobbra dılése erıs érzelmeket is sejtet, de ezeket is kontroll alatt tartja, noha ösztönkésztetései is erısek, nemcsak a szellemiek felé való törekvése. A nagy alsó zóna bizonyára viszonylag nagy anyagi törekvéseket is jelez. Az ünnepre a külsıségek hangsúlyozásával is készül. Nemcsak írása esztétikus, de környezete is az lehet. Kisebb értékő ajándék esetén örülne pl. egy szakkönyvsorozatnak – mőszaki vagy természettudományos, orvosi, netán közgazdasági mőveknek – de ha valaki egy kisebb céggel ajándékozná meg, azt sem utasítaná vissza. V. Gy. 20

Érzelmes, aprólékos emberrel állunk szemben. Ennek megfelelıen valószínősíthetı, hogy az illetı az ünnepeket is olyan hıfokon éli meg, ahogyan az kijár nekik. Odafigyel a részletekre, mindent számításba vesz, hogy kellemesek és emlékezetesek legyenek a karácsony órái. Bizonyos értelemben a legjobb alany az ajándékozásra, mert mindennek tud örülni, akár ıszintén, akár udvariasságból – s a tıle megszokott szenvedéllyel veszi birtokba az új holmikat. Igaz, sértıdékeny is, úgyhogy emiatt bármiféle váratlan dolog is megtörténhet az ajándékozás szent perceiben. B. V.

felnézzenek rá. Domináns személyiség, de nem mások kárára akar érvényesülni. Érzelemgazdag aszszony, ám nem hagyja, hogy az érzelmei uralják, elragadják; a saját érdekeit nem téveszti szem elıl. Önmagára és környezetére igényes, jó esztétikai érzékkel rendelkezik. Az ünnepre fı vonalakban tervez, de mindig hagy egy kis szabad utat a spontaneitásnak. Szellemi természető ajándéknak örülne, versesköteteknek, vagy gazdagabb ajándék esetén színház- és operabérletnek – néhány szép, oda való ruhával együtt. V. Gy. Elizabeth hamisítatlan nı, amin az sem változtat sokat, hogy néhány évtizeddel túl van már a húszas éveinek aranykorán. Maga a megtestesült érzékiség. A lakása tele mindenféle nippel, apró emlékekkel, kész emlék-múzeum. De minden a helyén, minden csillogvillog. A konyhából édes vaníliaillat száll, Elizabette pedig hintaszékén ringatózik, lágy mosollyal a szája szögletében. Elégedett, mert

II. Erzsébet angol királynı (a grafológusok számára adott információ: 60-70 éves nı) Ez az idıs hölgy a szellem embere. Jó asszociációs készséggel, színes fantáziával rendelkezik. Rugalmas, hajlékony személyiség, aki könynyen belesimul a közösségbe, noha azért elvárja, hogy tiszteljék és

minden rendben és tisztán van körülötte. Könnyő boldoggá tenni bármily aprósággal, ami akár környezete, akár saját maga szépségét szolgálja. B. V.


Kossuth Lajos (a grafológusok számára adott információ: 58 éves férfi)

Kossuth levele

Szívesen hódol az élet örömeinek. Jól érzi magát a hétköznapok valóságában, erıs érzéki vágyai vannak. Emellett azonban vélelmezhetıen mővészi hajlammal is rendelkezik, pl. ha idınként elkapja a költıi hevület, s talán verset ír, az nem elérhetetlen, tisztán szellemi, vagy eszmei dolgokkal kapcsolatos, hanem inkább a szerelemmel. Jó kommunikációs készsége, nyitottsága nem társul mindig a kellı tisztelet megadásával, így mások idınként akár tolakodónak is tarthatják. Erıteljes, domináns személyiség, aki szívesen igazgatna másokat. Környezetében sem szereti az állandóságot, szinte minden mozdul, hullámzik körülötte. Olyan mozgalmas ajándéknak örülne, ami a mővészetekkel és a testiséggel is kapcsolatos, pl. a párizsi orfeumba szóló állandó belépıjegynek, vagy szép testeket ábrázoló festményeknek. V. Gy. Másképp ír, mint kortársai: az erısen jobbra dılı kalligrafikus írás nála egyszerősödött, tömzsibbé vált, a hajszál- és árnyékvonalak játéka sem olyan karakteres. Ebbıl a szempontból akár modernnek is nevezhetnénk. Valójában azonban hagyománytisztelı úriemberrel van dolgunk, aki megköveteli a tiszteletadást, de ı maga is szívesen él vele. Minden bizonnyal a társadalmilag elıírt „karácsonyi menetrend” szerint szeretni élni az év utolsó napjait. Kedveli a használható dolgokat, kevéssé rajong a mihaszna csecsebecsékért vagy használati tárgyakért. B. V.

Eötvös József (a grafológusok számára adott információ: 51 éves férfi) Könnyed elegancia jellemzi. Az írás szabályosságának ridegségét oldja a hajlékony vonalvezetés, a jó ritmus. Ez a férfi nemcsak ismeri, hanem teljességgel be is tartja a normákat és szabályokat, fontosak számára a külsıségek. Fegyelmezett ember. Nem a hétköznapok valósága köti le igazán, sokkal inkább a szellemi élményekben leli örömét. A társasági életben is megadja a módját az érintkezésnek, tisztelettel fordul a másik ember felé. Az ünnepre készülvén kedveli az esztétikus dolgokat, a szép tárgyakat, bútorokat, selymeket, amelyekkel lehetıség szerint körülveszi magát. Ajándékként bizonyára szívesen fogadna egy rokokó íróasztalt, de örülne egy veretes, régi könyvritkaságnak is. V. Gy. Folyamatos harcban áll benne a ráció és az emóció. Szenvedélyes, okos ember, sok gondolattal és váltakozó tettrekészséggel. Nem valószínő, hogy ı foglalkozna a karácsonyi teendıkkel, rábízza ezt környezete erre hivatott segítıire. Ehelyett inkább visszavonul az ı saját, privát, hın szeretett kis ideái közé, ahol igazán jól érzi magát. Intellektusát bármikor lehet ké-


Eötvös József írása nyeztetni egy jó olvasmánnyal, így nem téved sokat az, aki ilyesmit csempész a karácsonyfa alá neki szánt ajándékként. B. V. Mária Terézia (a grafológusok számára adott információ: 50-60 év közötti nı) Erıteljes, szangvinikus egyéniség. Szenvedélyes ember, szereti a nyüzsgést maga körül, élvezi az életet. Könnyen feldobódik, bár hangulatai változékonyak. Lendületes életvitele közben gyakran nem veszi észre, ha megsérti mások intim zónáját, vagy ha másoknak a terhére van. Az ünnepekre pillanatnyi ötletei szerint vásárolgat, de szereti az igényes, szép holmikat, van esztétikai, sıt mővészi érzéke is. Kisebb értékő ajándék esetén egy gyönyörő, egzotikus sál is megteszi, ami feldobja a ruháját, és a különlegesség érzését adhatja meg. Ha valakinek sok pénze van, amit rákölthet, akkor pl. egy afrikai szafari megdobogtathatná ennek a hölgynek a szívét, mert új emberekkel, s váratlan helyzetekkel ismerkedhetne meg. V. Gy. 21

Ez a hölgy akár úr is lehetne. Anynyira határozott, annyira tudja, hogy mit akar, annyira domináns személyiség. Az legalábbis bizonyos, hogy tele van tettvággyal és tennivalóval. Valószínőleg nem könnyő idıt szakítani a karácsonyi készülıdésre egy olyan embernek, mint ı, aki negyvennyolc órát zsúfol a szőkre szabott huszonnégybe. Talán illendıen lehetne figyelmeztetni egy elegáns órával: kár annyira hajszolni az idıt, van ennél s magunknál lényegesebb része is az életnek: érdemes egy pillanatra elfelejteni fontosságunkat, és ellazulni egy kicsit! B. V.

Mária Terézia írásmintája

A grafológiatörténet nagyjai

Csötörtök Csaba A Grafológia újság hasábjain több ízben is foglalkoztunk már a magyar grafológia kiemelkedı alakjaival; s mégis mindig úgy éreztem, hogy van valaki, aki még nem kapta meg az ıt megilletı elismerést, nem nyerte el a megérdemelt helyet a magyar grafológia történetében, akirıl minden könyv csak annyit említ meg, hogy a szocializmus alatt egyetlen ember dolgozott hivatásos grafológusként egy kis zalai faluban tolószékhez kötve: Csötörtök Csaba. Személyes okai is vannak ennek a vonzalomnak. Feleségének egyik tanítványától hallottam életemben elıször a grafológiáról, majd késıbb tıle kaptam meg a Grafológia – Az íráselemzés kézikönyve címő mővet is, s ekkor – már grafológushallgatóként - rá kellett döbbennem, hogy tulajdonképpen ez a könyv az alapja a modern magyar grafológiának is. S a véletlenek különös egybeesése folytán az a „kis zalai falu” szinte szomszédos szülıfalummal. Régi vágyamnak eleget téve kerestem fel tehát feleségét Nemesapátiban. Könnyő volt megtalálni a 22

mindenki által csak tanító néninek becézett Csötörtök Csabánét, a kérdezısködés során a név hallatára mindenkinek kedves mosoly jelent meg az arcán, úgy éreztem magam, mintha mesébe kerültem volna, a kis faluszéli házat az ott eltöltött egy óra alatt többen is felkeresték, ki tojást hozott, ki almát, a kamasz gyerekek „csak úgy” át szerettek volna jönni beszélgetni, kártyázni, sakkozni, problémákat elmesélni, mint ahogy azt máskor is szokták. Csötörtök Csaba élete példa is lehet mindnyájunk számára, hogyan lehet teljes értékő életet élni akkor is, ha tolószékhez vagyunk kötve. 1926-ban Pécsett született, az apja katonatiszt, de elveszti állását, s ezért költöznek Nemesapátiba, ahol az állami gazdaságban bérelszámolóként dolgozik, s ideiglenesen a kastélyban kapnak szállást. Csötörtök Csabának 12 éves korától izomsorvadása volt, elıször sántított, majd a lábai teljesen lebénultak. Ez gátolja meg abban, hogy élete nagy vágyát, miszerint kutatóorvos legyen, nem válthatja valóra. A jogi egyetemet végigjárja, de

„Szeretném az emberek figyelmét felhívni, csak tiszta forrásból merítsenek, ha önismerethez szeretnének jutni” diplomát a betegsége miatt nem kap. A nemesapáti kastélyban öszszebarátkozik a kastély tulajdonosának fiával, aki Pannonhalmán tanult, s ı beszél neki elıször a grafológiáról, s hoz fıleg német nyelvő könyveket egyik tanárától, a sokoldalú, tudós Vanyó Tihamértıl, aki közeli barátságban volt Szondi Lipóttal. Így kezdıdik tehát az orvosi, majd a jogi pálya meghiúsulása után grafológiai munkássága. De nemcsak grafológiai tudását igyekszik folyamatosan bıvíteni, hanem szinte napra kész a társtudományok terén is.


Az Országos Rendırkapitányságtól kap engedélyt, s mint „bejelentett grafológus” dolgozik, fıleg újsághirdetések útján szerez munkát. Kétféle típusú elemzést készít: rövid jellemzést és jellemképet karakterológiai magyarázattal. Az elsı egy oldal, a második két gépelt oldal terjedelemben vizsgálja a duktor érzelmi, akarati, szellemi életét, illetve egyéniségét. Írására az egyértelmőségre törekvés, a tudományosság igénye, szakkifejezések használata - melyeket azonnal megmagyaráz – jellemzı. Felesége szerint számos pozitív visszajelzés sarkallta még elmélyültebb munkára. Tulajdonképpen az ı nevéhez főzıdik az elsı 45 utáni grafológiai „levelezıs képzés” is, hiszen tanítványai voltak az ország különbözı részein, akikkel levelezés útján tartotta a kapcsolatot. Határozottan elutasította a kávéházi grafológiát, könyve bevezetı szövegében is „népcsalóknak” ne-

vezi ıket. Mővének megírására is az késztette, hogy Magyarországon is szülessen egy tudományos igényő, a kor pszichológiai eredményeit is alapul vevı, rendszerezett szemlélető grafológiakönyv, mely „tiszta forrásként” szolgálhat önmagunk megismeréséhez, hiszen külön kihangsúlyozza, hogy a könyvet elsısorban laikusoknak szánta, reménykedve abban, hogy a „szakma” érdeklıdését is felkelti. Felesége elmesélésébıl kiderült az is, hogy a könyv megjelentetésének személyes okai is voltak, így akarta ıt mentesíteni az alól a teher alól, hogy a szomszéd faluba kelljen átjárnia tanítani. Az ı grafológiai hirdetései keltik fel Agárdi Tamás érdeklıdését is a szakma iránt, oknyomozó riporterként keresi fel falujában Csötörtök Csabát, s röviddel ezután jelenteti meg Grafológiáról mindenkinek címő könyvét. Grafológusi munkájának köszön-

heti élete társát is, Halász Amáliát, aki mindent elkövetett azért, hogy életét egy percig se érezhesse csonkának, félresikerültnek. A harmincas éveiben járó kiskunhalasi tanítónıt és nıvérét is érdekelte, hogy mit mondhatnak róluk az írásuk alapján, s 2 duktumot is küldtek a grafológusnak elemzésre. Csötörtök Csaba az íráson keresztül lett szerelmes leendı feleségébe, melyet megvizsgálva megmutatott az édesanyjának is, s ezt mondta: „Ha ez a lány hozzám jönne feleségül, azonnal elvenném!” Hát így történt, hogy az elemzés mellé egy leánykérı levél is került, s egy látogatás után a tanítónı igent mondott, s 1964-ben összeházasodtak. Kérdésemre, hogy milyen ember volt a férje, a tanító néni mosolyogva ennyit válaszolt: kedves, melegszívő, okos és segítıkész. T. Zuggó Tünde

Hogyan írt Kölcsey Ferenc? A költıi alkatról A nyelv elhivatott mesterei, mővészei a költık, az írók. Az ı fegyvereik az írott szavak. Ha valaki költı-géniusznak születik, az ı írott szavainak ereje, üzenete máig elhat. Kölcsey Ferenc kiemelkedı mővésze nyelvének. Amellett, hogy nem mindennapi írói-költıi képességekkel született, politikusi pályát is befutott, közéleti szerepet vállalt. Többek között ennek a jelenségnek a magyarázatát kezdtem keresni, amikor Kölcsey Ferenc kézírását vettem kézbe, és igyekeztem megszólaltatni azt. A sorok hullámaiból, azok örvénylésébıl nem csupán az élı embert és korát szerettem volna elıhívni, hanem választ kutattam arra is, hogyan jelenik meg a kézírásban ez a kettısség, költészet és politika, a közéleti szerep hogyan fér meg egymással egy személyiségben, a két

adottság hogyan segíti vagy gátolja egymást. Kölcsey Ferencrıl, a reformkor kiemelkedı politikus-költıjérıl van tehát szó, akit bátran nevezhetünk géniusznak. De kit tartunk géniusznak, jelen esetben költıgéniusznak? A géniusz, a zseni mindenekelıtt kivételes szellemi teljesítményekre képes. A költıgéniuszság alapfeltétele a kivételes speciális költıi képesség jelenléte. A központi idegrendszernek ez a mőködése már korán jelentkezik, veleszületett genetikai adottság, de ennek a speciális képességnek a valóra váltását többféle körülmény is segíti, vagy gátolja. A leglényegesebbek, legmeghatározóbbak a család segítı vagy elutasító hatásai. Jelentısek azonban a társadalom befolyásai is: egy kor szellemi életének pezsgése segítheti egy tehetség kibontakozását, míg a tár-


Rég volt, hogy volt...

sadalmi értetlenség, ellenállás negatívan hathat egy alkotó életútjának alakulására. A költıi elhivatottság tehát kivételes poétai adottsággal jár. Ez az adottság alkotóelemeire bontható: bıséges szókincset követel, ráadásul eredeti szókészletet, valamint jó ritmus- készséget. A kiemelkedı képi látásmódnak is fontos a szerepe, hiszen az írott nyelv mesterénél elıször a képzelet síkján villannak fel a szavak, amelyeknek színe és zeneéje aztán számtalan asszociációt ébreszt. Több költırıl, íróról tudjuk, hogy festett is, a világról való benyomásait, vízióit képekben is képes volt rögzíteni. Gondoljunk csupán Jókaira, vagy akár Madách Imrére, aki tanult is festeni. A kreativitás is meghatározó a mővészi teljesítmény szempontjából. A kreativitás a szokásostól eltérı gondolkodáson alapszik. Ez bizto23

Balra fent: a Hymnus kézirata, jobbra fent: Ormós Lászlónak küldött levél címzése Kölcsey arcképe Lent: Ormós Lászlónak szóló levél.

24


sítja az önálló világlátást, a szokatlan megoldásokat, az eredetiséget. Különleges érzékenységgel társul, fokozott kritikai érzékkel, összeférhetetlenséggel, egyszóval sajátos személyiséget ad. Nem vagyunk tudatában annak, hogy a hétköznapi életben is gyakran van dolgunk a kreativitással. Útonútfélen belebotlunk kellemetlen, különös gondolkodású emberekbe, akikkel ráadásul alig tudunk mit kezdeni, csak bosszantanak bennünket sajátos reakcióikkal, alig kezelhetı másságukkal. A szokványos sosem jó nekik, mindig a saját útjukon haladnak, így aztán bıven van beilleszkedési gondjuk. Sajátos viselkedésük, gondolkodásuk számos összetőzés forrása. Hogyan függ össze mégis a költınek, az írónak a nyelvhez kötıdı mestersége, jártassága a politikával, a közélettel? Ugyanis a politika az államszervezés a kormányzás tudománya. Ez a tudomány az állam egységes fejlıdésével foglalkozik, igyekszik megvalósítani konkrét vagy elképzelt céljait. A politika tudományának rendszeres irodalmi mővelése az államtudományi ágak közül a legrégebbi, már a görögöknél virágzott. A politikus versforma már a bizánci korban irodalommá vált. A magyar politikai irodalom aránylag elég korán, már a XVII. század elején nagy lendületet vett, mégpedig a reformok után vágyó kornak köszönhetıen. A kézírás vallomásai Hogy milyen ember volt Kölcsey, arról több visszaemlékezés maradt fenn a kortársaktól. Toldy Ferenc is, Kossuth Lajos is érzékletes leírást ad a politikus költı külsı megjelenésérıl. Apró történeteik magja hitelesnek tőnik, a költıt kicsit átszellemült mővészfilozófusnak idézik. Mintha Kölcseybıl hiányoztak volna a köznapi ember tulajdonságai, mintha a költıt a szellem ereje messze a földi gondok fölé emelte volna. Most ne idézzük szó szerint a külsıségeket leíró visszaemlékezése-

ket, inkább vegyük elı a kéziratokat. A kézírás megvizsgálása természetszerően merül fel, mert választ keresünk arra a kérdésünkre, milyen belsı és külsı késztetések indították el Kölcseyt a politizálás útján úgy, hogy az írott szó mellett a kimondott szó is fegyveréül szolgált haláláig… Kölcsey nevérıl mindenekelıtt a Himnusz jut eszünkbe. Ez a világ legszomorúbb himnusza. Öt versszakon keresztül részletezi a nemzet múltját. A keretben utal a jövıre, ezt tekintve nincs derőlátása, csak a remény hangját tudja megszólaltatni. Szomorú történelmi látképet vetít elénk, érezzük, hogy a költı válságban van. A kézirat 1823 januárjában született, Csekén. A keletkezés dátuma is indokolja, hogy az elemzések sorában az elsı helyre került, de a vers jelentısége legalább ugyanolyan joggal szólítja az elsı helyre ezt a kéziratot. A keletkezés idején Kölcsey még nem vett részt a politikai életben, de magányában is érzékelte a magyarságot sújtó önkényes Habsburg intézkedéseket. Nagyon érdekes, és elsıként ragadja meg a tekintetet, talán még a laikusét is, a H bető. A költı biztosan nem így tanulta leírását az iskolában. Olyan, mint két haragos E bető, amelyek elszakadni készülnek, hátat fordítva egymásnak. A kézíró viszont egy határozott mozdulattal összeköti ıket: nincs szétválás! A múlt és a jövı családi élményei nem igazán választhatók el egymástól, bármennyire szeretné is. Hogy igyekszik törölni a múltbéli, a gyerekkori családi élményeket, azt nem csupán az áthúzás jelzi, hanem az is, hogy a két idısíkot, a múltét és a jövıét, elég távol helyezi el egymástól Kölcsey. A gyerekkor sok elfeledésre ítélt negatív élményére kell gondolnunk akkor is, amikor szemügyre veszszük az elmaszatolódott hurkolású e betőket. Nem jeleznek szépen, tisztán fénylı emlékeket a gyerekkorból. A másik szembetőnı dolog, ami a legmeghatározóbb lehet Kölcsey


személyiségére vonatkozóan, az az, hogy a felsı és az alsó zóna uralja a kézírást. Túlságosan is nagyok a kilengések, nagyobbak, mint ahogyan az elıírt normaírás tanította Kölcsey idejében. Nagyon mély átéléseket mutatnak az alsó zóna hurkolásai, de feltőnhet, hogy belenyúlnak a következı sor felsı zónájába, ahol a tudat kíváncsian, éles szemmel kutatja, mit óhajt, mire készül az elfojtások, az ösztönök világa. Már itt szemmel látható, hogy Kölcseynél a tudat uralma érvényesül, a szellem, a gondolkodás mindenek feletti elınyt élvez. Itt képes lelkendezni is, eszmékért, elvekért szárnyalni. Hiába nyugodtak, harmonikusak az ösztönös, természetes és magától értetıdı törekvések, ellenırzés alatt vannak, így igazi átélést nem rejtenek. Elfojtódnak, a személyiség legmélyén zavart keltve. Kölcsey 33 éves a Himnusz megírásakor, még útja elején van. Elvekkel, hittel bír, még azonban álmodozni is hajlamos idınként. A szilárdságot sugárzó, felfelé törı felsı szárak között elıfordul puhán visszaívelı szár is, nem képezve hurkot. Ez jelzi, hogy a kézíró néha-néha oldódik, a tudat ilyenkor pihenteti önellenırzı tevékenységét, elfárad a folyamatos szolgálatban. Ezeknek a romantikus visszamerengéseknek az üzenete az, hogy Kölcsey még nincs egészen túl romantikus korszakán. Szabadságvágyában, elırehaladásában korlátozva érzi magát, errıl árulkodik néhány elvágyódást idézı kisbető (r, s), melyek repülésre kész madár szárnyait szimbolizálják. Nem érzi magát az ıt megilletı helyen a hétköznapi munkájában szellemi téren, keresi-kutatja a szellemi kihívásokat… Mindenütt az ellentétek harcával találkozunk. A legtermészetesebben áradó ösztönös emberi vágyak nehéz sorsa ítéltettek Kölcseynél. Annyira szellemének a felügyelete alatt élnek, elfojtásra ítélve, hogy ez belsı görcsöket, feszültségeket okoz, mert mindez valójában ellentétes a harmonikus, kiegyensúlyo25

zott emberi mőködéssel. Semmilyen természetes, a hétköznapokban szükséges ellazulásra, a jó átélésére nem igazán van képessége Kölcseynek. Mintha az ifjúkor lelki viszontagságai folyamán belérögzült volna a kérdés: vajon megérdemlem-e? Döntıen egyfajta bizonyítási kényszer hajtja, a megfelelni vágyásában örökösen a szellemi kihívásokat keresi… Levél Ormós Lászlónak, a dátum 1837. január 24. Ki volt a címzett? Milyen kapcsolatban állt a költıvel? Tekintsük át röviden. Ormós László huszonnégy évvel fiatalabb Kölcseynél, mondhatjuk azt is, hogy apa-fiú barátság főzte össze ıket. Kapcsolatuk éltetı eleme az irodalom. Ormós ügyvédi oklevelet is szerzett, érdeklıdési köre szinte teljesen megegyezett Kölcsey Ferencével. Legelıször rögzítsük a kézirat külsı összhatását, az elsı benyomást. A bal margó lefelé fokozatosan és egyenletesen szélesedik. Ez a jelenség arról árulkodik, hogy a levél írója sorról sorra oldottabbá, nyíltabbá válik, a gondolatai szabadabban áramlanak. Ha egy egyenessel összekötnénk a sorkezdı betőket, a vonalzót bátran használhatnánk, nyílegyenes vonalat kapnánk margóként. Ez biztonságot, határozottságot, önkontrollt jelez, de jelzi azt is, hogy a biztonságérzést a gyerekkortól való elhatárolódással igyekszik elérni… Ehhez az értékeléshez még az is hozzátartozik, hogy Kölcsey számára a múlt, a gyerekkor igen meghatározó, tapad rá a tudatalattija, nehezen bír szabadulni régi élményeitıl. A világ legfinomabb rezdüléseinek felfogásához rendkívüli érzékenység szükséges. Ez különleges képesség, mely nélkül nem születnek maradandó mővek, tehát minden alkotómővész az átlagtól lényegesen eltérı érzékenységgel rendelkezik. A szerény, a szellemieknek élı gondolkodó ember, úgy is, mint költı és politikus, a közügyek iránt érzékeny ember üzen a kis középzónás betők és a nagy kilen26

géső alsó és felsı betőszárak mögül… A szárak nagy kilengéseiben kifejezıdik mind a költı, mind a politikus érdeklıdése, és nem választható el egymástól, hiszen a közéleti irányultság óhatatlanul megjelenik Kölcsey lírájában is – mégpedig nagyon is lélekbemarkolón. A két karakter, a költı és a politikus jelenléte mégis világosan elkülöníthetı egymástól a kézírásban. A kor költıjének romantikus, lírikus hajlama beszél (még mindig) a sorok felsı és alsó zónájában található puhán, hosszan visszalendülı ívekbıl. Ám tudjuk, hogy ez az elmerengésre is hajlamos költı a valóság talaján marad. Elméjének szigorú önellenırzı munkája ritkán lankad, mindig visszatérítik elveinek világába. Racionális gondolkodásának következményei vannak az írásban. A magasba és a mélybe nyúló betőszárak hurkai szőkek, érdeklıdési köre behatárolt: a valóság, mégpedig a szomorú magyar valóság. Hogy szomorú, és a költı számára gondokat okozó ez a magyar valóság, azt a lefelé tartó sorok mutatják, de az is kiderül, hogy Kölcsey érzései szerint mégsem kilátástalan a helyzet. Mindezt az mutatja, hogy a sorvégek nem süllyednek a mélybe, hanem némiképp megemelkednek, talán kutatva és megcsillantva a reményt a jövıt illetıen. Ez a levél egy évvel Kölcsey halála elıtt íródott. Az eltelt esztendık alatt a költı-politikus nagyon sokat dolgozott, tapasztalatokat győjtött. A megszerzett tudás beépült személyiségébe, bölcsebb lett. Nem látja értelmetlennek a hátrahagyott évek alatt végzett munkáját, de már nem látszik benne a lendület, a feltétlen, alkalmazkodásra indító bizalom. Megtanult saját eszméiért kiállni, megvédeni azokat. Nem akarja vállára venni az összes terheket, csak annyi feladatot végez, amennyinek közvetlenül értelmét látja. Visszafogottabb, visszahúzódóbb. A kis s betőt már nem írja háromzónás dupla hurkolással, önmagába visszatérı nyolcasnak,

végtelen harmóniát jelezve, hanem egyzónás betőként találjuk mindenütt, hagyományosan. Kölcsey ekkor már szelektál, hárításra kész. Nem akar világmegváltani, mindenki válláról levenni a feladatokat, elég neki a kötelezı penzum lelkiismeretes, alapos elvégzése. Önállóan, félrehózódva keresi a megoldásokat. A megidézett Kölcsey Végül is hogyan írt Kölcsey? Zárásul összefoglalhatjuk, hiszen az elemzésünk során a holt, de számunkra örök érvényő pszichés üzeneteket hordozó kéziratokon keresztül élıvé, elevenné vált a költı és politikus ember portréja. Kölcsey megmozdult, és mesélt nekünk hétköznapjairól. Ez a grafológiai kép hozzájárult ahhoz, hogy bárki közelebb kerülhessen Kölcsey Ferenchez, megismerhesse mint hús-vér embert, és magyarázatot találjon emberi megnyilvánulásaira. Egymással ellentétesnek látszik talán az a két adottság, melyek a költészet és a politikai élet síkjára terelték Kölcseyt. A költı-zseni kézírásának elemzésekor természetesen elıbukkantak azok a jegyek, amelyek a költészet útjáról nem hagyták letérni Kölcseyt. Persze, hogy nem hagyták, hiszen ezek igen erıs született képességek, minden költı rendelkezik velük, és ezeknek köszönhetıen születhetnek a jövınek szóló, hosszan, örökkön ható mővek… Meg lehet azonban tanulni az ismeretek igen nagy tárházát, amelyek aztán a költészet holdvilágos merengésébıl elvezetnek a szellem, a tudomány világába, ahol a racionalitás az uralkodó. A költınek a nyelvbéli mestersége nem közvetlenül függ össze a politika területével. A közélet csataterén józanság, éleslátás szükséges! Itt lép közbe a grafológus kíváncsisága, és ki akarja deríteni, miért és hogyan fért meg Kölcseyben ez a kettısség. Vagy talán mégsem élt olyan nagy békében a két érdeklıdés? A legfıbb konfliktust a lelké-


ben az okozta, hogy hiányzott a költészet, ha a haza érdekei a politikai élet területén szólították csatába. Ha pedig a költészet hívta, és belsı indíttatásból a verseket vette elı fegyverül, akkor a nyilvánosság, a közélet követelte, hogy kiálljon, élı szóval, tettekkel is szolgáljon a haza jobbításáért… Kölcseynél mindig a harmóniára való törekvést találtuk. Ez kemény belsı harccal járt, ellentétes erık küzdöttek egymással. Igen erıs volt szellemi irányultsága, a tudást helyezte mindenek fölé. Ugyanakkor elfojtotta mindazokat a vágyakat, természetes törekvéseket, amelyek kielégítése szükséges lett volna a valódi belsı harmónia, a teljesség megvalósításához. Nyitott volt a külvilág felé, de tapasztaltuk az elzárkózásra való hajlamot is. Meg tudott alkudni a körülményekkel, ám szinte folyamatosan lázadt is, változtatni akart. Gyakran okolta is önmagát a sikertelenségekért, de végig láttuk szilárdságát, meggyızıdését abban, hogy helyes úton jár. Valamelyik oldal mindig hangsúlyosabb szerephez jutott bensıjében, és a harmóniára való törekvése abban nyilvánult meg, hogy a két ellentétes oldalt, a szellem és az ösztönök világának arányát egyensúlyban igyekezett tartani. Az élı, egészséges ösztönöket nem lehet végérvényesen elfojtani. Néha elégedetlenkednek, és érvényesülésüket követelik. Találunk arra utaló jeleket, hogy ilyenkor Kölcsey elgondolkodik, a jó gazda módján rájuk figyel, de a józan ész gyız, és elodázza a döntést az ösztönök sorsát illetıen, és további elfojtás következik. Nem látunk arra utaló jelet, hogy belsı szabadságát ezek a rejtett harcok akadályoznák, megbéklyóznák. Vannak ugyan idınként feldolgozatlan, elfojtott problémái, amikor szőkebb hurkokat lelünk, de munkakedvét nem veszíti. Annak ellenére, hogy a lelkesedése idınként szünetel, tartósan nem hangolódik le. Akarata, racionális gondolkodása mindig hozzásegíti ahhoz, hogy megújulhasson, és tovább mehes-

sen az útján. Kölcsey választhatta volna azt az utat is, mint korának nyelvújító nagy öregje, Kazinczy Ferenc, aki már az 1820-as években elszigetelıdött. Ennek az útnak a választása lett volna Kölcsey végítélete saját magára, ám ı bölcsebb volt annál, hogy az önkéntes számőzetést válassza. Tovább harcolt, hiszen alkatának adottságaiból kifolyólag állandóan szüksége volt ingerekre, tétlen nem maradhatott, már csak a felelısségérzete, megfelelni akarása okán sem. Kölcsey költı is volt, politikus is. A költı lelki vívódásait bravúrosan tudta kezelni. Ha valamit nem akart vállalni, mert eszméi tiltakoztak ellene, arról józan ésszel le is beszélte róla önmagát. A külvilág arról már nem sokat tudott, hogy ebbıl elfojtás lett, és bizony az ott munkált a lélek legbensıbb bugyraiban. A két ellentétes módon mőködı képessége adja Kölcsey zsenijét, és az, ahogyan együtt tudtak benne munkálni. Két kivételes adottságának összehangolásával tud maradandót alkotni két területen is. A líra és a közéletiség nála nem választható szét, mindkét képessége úgy tud lecsapódni a gyakorlati életben, hogy rendkívüli mővek születnek. Józanságtól, eszméktıl áthatott líra, és érzékeny, ám a tudatra ható, lelkesítı szónoki beszédek. Mindkét oldal egyforma hıfokon izzott. Hogy mitıl, miért, azok mély titkai a belsı adottságok és a környezeti hatások együttmőködésének, magának a személyiségnek. Ezért nem lehet a vizsgálat elején feltett kérdésre teljes a válasz. Belsı harcainak titkait kutathattuk az írás segítségével, de kérdésünkre a felelet nem lehet kerek egész… Kölcseynek nem csupán a különbözıségével, és ez által a világgal kellett megbirkóznia, hanem a benne dúló ellentétek, a kettısség viadalának a súlyát is kellett viselnie, és e harcból lehetıleg gyıztesen akart kikerülni. A felvilágosodás nagy nemzedékének nagy alakja volt, nagy ívő pályája során merészen meghaladta a korát. Szerepe


egyaránt beletartozott korának politikatörténetébe és irodalomtörténetébe is. Sorsa valódi mővészsors volt. Vörös Júlia Ez a dolgozat egy hosszabb tanulmány rövidített változata, mely a Grafológiai Intézet és a Petıfi Irodalmi Múzeum 2006-ban kiírt pályázatára készült. Felhasznált irodalom Kölcsey Ferenc levelezése Kende Zsigmonddal, Petıfi Irodalmi Múzeum. Soóky Andrea: Kik voltak ık valójában? (Írók, költık kézírásának nyomában) – Kölcsey Ferenc Magyar Irodalmi Lexikon, Bp. 1978 Rohonyi Zoltán: Kölcsey Ferenc életmőve. Dacia Kiadó, Kolozsvár, 1975 Hamar Péter: Kölcsey Ferenc. Tóth Könyvkereskedés Kft. Debrecen, 1997 A Hymnus költıje (Tanulmányok Kölcseyrıl), Kiad. SzabolcsSzatmár Megye Tanácsa, 1974 Nyírségi Nyomda Hegedős Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. Trezor Kiadó. Bp. 1992 Kölcsey Testamentoma

A következı tematikus lapszámok 2008. február – március: Szimbólumok nyomában

2008. április – május: Páratlan párosok 27

Kodály Zoltán Rég volt, hogy volt... emlékére 125 esztendeje, 1882. december 16-án született, és 40 éve halt meg Kodály Zoltán zeneszerzı, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató. A magunk módján, a grafológia felıl közelítve szeretnénk emléket állítani neki, ezért egy régi kézíráselemzést idézünk fel, melyet Rákosné Ács Klára készített róla. A mővész elsısorban persze mőveiben él tovább, így az alábbiak olvasásához, valamint azon túl is szívbıl ajánljuk a mester remekeinek hallgatását. Egy korai Kodály-írásminta alapján Rákosné egyebek között a következı megjegyzéseket tette: „A formában – amely teljesen kielégíti – kimagasló tehetség. /.../ Fantáziája óriási, felülemelkedni tud, de nagyon sok kötöttség húzza le, ezek: makacssága és bizonyos fokú hitetlensége – nem hisz a saját érzéseiben, a saját adottságaiban és tehetségében... /.../ Túl nehéz a lénye, nem elég könnyed, éppen a hitetlensége folytán.”

Két másik, harmincas évekbıl származó írásminta nyomán azonban már úgy találta: „Nagyon érdekes, színes írás: az érzelmek, a szín és a ritmus jellemzı rá; ı is egy kényszer – inkább egy csodálatos adottság – birtokosa. Rengeteg szín, rengeteg érzés – és nagyon érdekes, hogy az érzelmek és a szín, a ritmus mellett van valami logikus, tanáros készsége – ez a fı jellemvonása. Hihetetlen szeretet és melegség jellemzi a munkája, a kutatásai iránt, amellett, hogy az elıbb említettek is jellemzik, mindig megmaradt a realitás, a logika mellett. Mindig nagyon logikusan építi fel a mondanivalóját.” „...Nem egy puha ember, de nem is nagyon kemény, bár amit ı logikusab felépített, ahhoz tőzönvízen át ragaszkodik. Tulajdonképp mindig a göröngyös utat követi, s nem élvezi, nem tudja élvezni eléggé a munkája eredményeit, mert annyira új utakon jár, és any-

nyira nem a kitaposott ösvényeken, s annyira saját véleménye, meggyızıdése, a saját tapasztalata vezeti. De meglehetıs hangulatember is, s ezek a hangulatok hatnak is rá testileg-lelkileg. Egy hihetetlen, óriási tehetségel megáldott ember, s nála periodikus a tehetsége érvényesítése, egészen periodikus. Van körülötte egy csoport, akik elismerik, /.../ de vannak ellenségei is. Erısen viaskodik: ki, ki kell törnie neki mindig abból a helyzetbıl, amelyben van.” A teljes elemzések, egy továbbival is kiegészítve Rákosné Ács Klára Vallanak a betők címő könyvében olvashatók (Magvetı Könyvkiadó, 1985). Akik további adatokat szeretnének győjteni Kodályról, és még mélyebben kívánják megismerni életrajzát, munkásságát, azoknak az alábbiakban adunk ehhez néhány tippet. Végül hadd búcsúzzunk a mővész ma is megszívlelendı szavaival: „Életed útját magad választod, válassz hát úgy, ha egyszer elindulsz, nincs már visszaút.” -pKodály Zoltán Emlékmúzeum Budapest VI., Andrássy út 89., nyitva szerdán 10-16, csütörtök-péntekszombaton 10-18, vasárnap 10-14 óráig Az Országos Széchenyi Könyvtár Virtuális Kodály-kiállítása: www.tit.oszk.hu/muzeum További net-tippek: www. emlekev.hu www.kodaly125.hu kodalyzoltan.lap.hu

28


Betőszimbolika

Az „u” és a „v” bető

Az ábécében az „u” bető következik. Ez tulajdonképpen egy girland, mely két középzónás szár között található. Sztenderdje úgy néz ki, hogy a szárak távolsága ugyanakkora, mint a bető magassága, vagyis elvileg akár egy ovál is beleférne (1. ábra). Különbözıképpen írjuk ezt a betőt is, így leírásának a módja elárulja nekünk, hogy az író személy hogyan is viszonyul az emberi kapcsolatokhoz. A két szár: a két ember, a köztük lévı girland a kapcsolat, és a második szár is az alapvonalat érintı girlanddal fejezıdik be, ezért vélelmezhetı, hogy az emberek közti kapcsolatnak a hétköznapok világát érintı vetületérıl van szó.

Azok az emberek, akik nyugodtak, kedvesek, kényelmesek, barátságosak, nagy elsıdleges szélességő „u” betőket írnak, ahol a girland öblös (2. ábra). A feszesebb életvitelt élı, netán szorongó embereknél láthatóak olyan „u” betők, ahol a két szár közel kerül egymáshoz, s a girland meglehetısen szőkké válik, nem lehet benne felfedezni az ölelı karokra is emlékeztetı,

tágabb girlandokat (3. ábra). A két szár, a két ember közel kerül egymáshoz, avagy kényszerő közelségben élnek, de nem oldottan kommunikálnak, feszélyezettség jellemzi ıket.

Az akaratos, erıszakos embereknél ezek a szőkebb girlandok még ráadásul hegyesebbek, szögesebbek, hasonlítanak a szöges „n” betőre, jelezvén a kapcsolatokban lévı minimális toleranciát, a saját akarat mindenképpen történı érvényesítését (4. ábra). A túl szélesre sikeredett, a szár magasságánál jóval nagyobb, laposabb girlandok esetén azonban arra is gondolhatunk, hogy az így író embernek nincs igazi tartása, kiállása, bármit elfogad, bármilyen hatást beenged, sem magát, sem a

másikat nem tarja sokra, a lényeg, hogy elfogadó magatartása miatt békén hagyják (5. ábra). Ezek a befolyásolható, „lekvár” típusú, másokhoz túlságosan idomuló emberek. Az ábécé következı betője a „v”, mely írott formában csak annyiban különbözik az „u”-tól, hogy második szára épp hogy csak elindul az alapvonal felé, majd egy kis girlandot képezve a középzóna és a felsı zóna határánál ér véget (6. ábra).

Értelmezése hasonló az „u” betőjéhez, már ami a girland tágasságát, szőkösségét, vagy szögesedését illeti, de mivel ez a felsı zóna felé irányul, vélelmezhetıen az emberek közti kapcsolatokban levı szel-


lemi tartalomra vonatkoztatható, vagyis a kapcsolatokban lévı szellemiség mértékére is utal.

A széles, öblös „v” bető nagy befogadókészségre utalhat (7. ábra). Az így író személy szereti, ha a szellemi élmények kötik össze ıt az emberekkel. Keskeny, alacsony „v” betők esetén arra lehet gondolni, hogy a duktor nemigen hajlan-

dó a szellemi élményekrıl kommunikálni, ilyen tekintetben szinte bezárja magát (8. ábra). A szöges, nyomtatott formát öltı „v” bető gazdája olyan ember lehet, aki határozott azon a téren, hogy kivel mit oszt meg (9. ábra). De lehet o l y a n értelmezése is – ha szinte hiányjel alakúvá változik a „v” bető –, hogy nincs olyan ember, akivel megoszthatná szellemi élményeit. Az elegáns, karcsú „v” bető, melyen magasan húzott a befejezı girland, a jó szellemi kapcsolatok mutatója lehet. Az így író ember képes felemelkedni a kapcsolataiban a magasabb szellemi értékekhez, és megosztani azokat másokkal (10. ábra). Vannak olyan 29

emberek, akiknek nem a szellemi táplálék a lényeges, a kapcsolatok-

ban nem a szellemi tartalmat keresik, hanem inkább a hétköznapi lelki, érzelmi tartalmakat. Ezekben az esetekben a „v” bető úgy modulálódik, hogy a befejezı girland lecsúszik a szellemi régiók felıl az alapvonal, vagyis a gyakorlatiasság felé (11. ábra). Az is elıfordulhat, s inkább a gyerekek írásaiban, hogy a „v” bető alakja szinte megegyezik az „u” betőével, mert a kis girlandocska helyett a befejezı girland vonala

az alapvonalig ér (12. ábra). Ebben az esetben a kapcsolat tulajdonképpen csupán a játékra, az iskolai életre, az érzelmekre, a hétköznapok történéseire vonatkozik, nincs szó a szellemi értékek cseréjérıl. Vékony Györgyi (folytatjuk)

Ünnepi könyvajánló Déry Tibor levelezése Déry Tibor hagyatékában megközelítıleg 8000 levél maradt fenn, az író sajátjai és másokéi egyaránt. A levelezés felöleli szinte az egész XX. századot, s irodalmunk egyik legmozgalmasabb idıszakáról ad élı, hiteles, személyes indítékokkal színezett képet. A levelezés most könyvsorozat formájában jelenik meg, a Balassi Kiadó és a Petıfi Irodalmi Múzeum gondozásában. Az anyagot sajtó alá rendezı Botka Ferenc minden részlethez jegyzetet és olyan magyarázó szövegeket főz, amelyek összeolvasva egységes életrajzot adnak. A levelezést számos illusztráció kíséri – korabeli képeslapok, a levélírók portréi és írásai, kötetek, folyóiratok címlapjai. Mindenki másképp egyforma Mérı László könyve, mely a Mindenki másképp egyforma – A játékelmélet és a racionalitás pszichológiája címet viseli (Tericum Kiadó, 2007) a racionális gondolkodásról szól, jóllehet ilyesmi talán nem is létezik, hiszen az emberi gondolkodás alapvetıen nem racionális. Ám az ember szüntelenül igyekszik olyan döntéseket hozni, amelyekkel a legoptimálisabb eredményt érheti el. A dönté30

sek különbözı helyzetekben várnak rá, és ezekben a helyzetekben az ember mindig másképp viselkedik, vagyis kevert stratégiákat alkalmaz. Mindnyájan kevert stratégiákkal játszunk – ennyiben egyformák vagyunk. Ám a stratégiákat mindenki teljesen egyénien keveri – ebbıl fakad személyiségünk sokfélesége. Találkozás a pszichológiával Czigler István és Oláh Attila szerkesztésében, az Osiris Kiadónál 2007-ben jelent meg a Találkozás a pszichológiával címő könyv, mely elıtanulmánynak tekinthetı mindazok számára, akik a késıbbiekben részletesebben is meg kívánnak ismerkedni a pszichológia tudományával és a pszichológusok munkájával.

Mi mindenre jó a grafológia? Jacqui Tew Grafológia címő könyve a Scolar Kiadónál, 2007-ben látott napvilágot és átfogó ismertetıt igyekszik adni a témáról. Mikor és hogyan kezdıdött a kézírás elemzése? Már az ókori rómaiak is használták a személyiség jellemzıinek megállapítására. Alkalmazási területe napjainkra még tovább bıvült, mivel kiterjed például az emberi kapcsolatok és a karrierlehetıségek vizsgálatára is. A kötet bemutatja az írásmintavétel folyamatát, az írás méretének, magasságának és szélességének meghatározását, a komplex írásjellemzık – mint a hurkok és a különféle vonalvégzıdések – felismerését, és azt, hogy ezek segítségével miként készíthetünk pontos és részletes elemzést.

Rögök az úton Ranschburg Jenı győjteményes kötete: Rögök az úton - Egyén és család - pszichológiai írások (Saxum Kiadó, 2007) a neves pszichológus azon könyveinek legjobb fejezeteit tartalmazza, melyek az elmúlt években a SAXUM-nál jelentek meg. A tanulmányokból az emberi párkapcsolatok fejlıdésének mozzanatai bontakoznak ki.

Zhi, mo, bi, yan, yong Az írás egyik nagyon fontos kelléke Kínából származik: a papír. Ez már önmagában is megmutatja, hogy a kínai kultúra megkülönböztetett figyelmet fordított az írásra. A Hétköznapi élet a kínai császárok korában 1368-1644 címő könyv (Mindennapi történelem sorozat, Corvina Kiadó 2007) a császárok korának mindennapjait


mutatja be, külön fejezetben emlékezve meg magáról az írásról. A tollforgatás (vagyis akkoriban inkább: ecsetforgatás) már önmagában is rangot jelentett. A többezer írásjel között a mai napig sem könnyő kiigazodni. Ide születni kell. De mi volt található egy író ember asztalán a XIV-XVII. században? Természetesen a papír (zhi), a tus (mo), az ecset (bi) és a tusdörzsölıkı (yan). De mi lehet az a tusdörzsölıkı? És milyen világ az, ahol egy könyv másolása nem mechanikus folyamat, éppen ellenkezıleg: tanulás, és a mő szerzıje iránti tisztelet kifejezése? És miért pont az örök (yong) szó az elsı, amit írást tanuló papírra vet? Mindezekre választ kaphatunk a kötetbıl. József Attila pszichiátriai betegsége(i) József Attila verseirıl és magánéletérıl talán már mindent megírtak, ez a könyv mégis tudott újdonságot mondani a költı szellemrajzához. A vele foglalkozó pszicho-

lógus-tanuló Kozmutza Flóra viszszaemlékezései, levélrészletek és egyéb írások mellett a költı viselkedését értékeli Dr. Bak Róbert, az egykori kezelıorvosa is. A könyv alapjául szolgáló tanulmány néhány hónappal József Attila halála után látott napvilágot. Az idınként egymásnak is ellentmondó diagnózisok között próbál meg rendszert teremteni Dr. Németh Attila József Attila pszichiátriai betegsége(i) címő könyvében (Filum Kiadó), hogy kiderüljön: milyen pszichiátriai betegségben szenvedett valójában a költı. Lehetséges, hogy félrekezelték? Lehetséges, hogy Flóra jó szándékú segíteni akarása is csak ártott az ismert költınek? És vajon jobban megérthetık-e az írások, ha tudjuk, hogy szerzıjüket milyen kényszerképzetek zavarták – vagy éppen segítették – az írásban? Vallanak a betők Az antikvár könyvek kedvelıi egy igazi ritkasággal lehetnek gazdagabbak, ha rátalálnak Rákosné Ács Klára Vallanak a betők címő köny-

Érdekes írások, írásos érdekességek Interneten a brit polihisztor feljegyzései Mindenki számára böngészhetıvé váltak a brit történelem egyik legjelesebb tudósának évszázadokra elveszett jegyzetei, melyek nemrég egymillió fontért a Brit Tudományos Akadémia (Royal Society) tulajdonába kerültek. A digitális fólió Robert Hooke (1635-1703) többszáz oldalnyi kéziratához és jegyzetéhez biztosít hozzáférést. A kiemelkedıen értékes győjtemény a brit Leonardo da Vincinek is nevezett Hooke 1661 és 1692 közötti jegyzeteit tartalmazza a Royal Society alapításáról. Az újonnan alakult Royal Society ugyanis 1662-ben Hooke-

ot nevezte ki a „kísérletek kurátora” tisztségre, és így felelıs volt a társaság győlésein bemutatott kísérletekért. A kutató 1665-ben adta ki Micrographia címő könyvét, mely több mikroszkópos és távcsöves megfigyelését és néhány eredeti biológiai megfigyelését tartalmazta. İ alkotta meg a sejt (latinul cellula) fogalmát, mivel a növények sejtjei emlékeztették a szerzetesek celláira. Sokan tulajdonítják neki a sejt felfedezését, bár mikroszkópja igen egyszerő volt. Hooke tervezte mikroszkópot használt a holland Anton van Leeuwenhoek is, akit a mikrobiológia atyjának tartanak. 1665-ben a Gresham College kine-


vére (Magvetı Kiadó, 1985). Egy könyvre a modern kori magyar grafológia bölcsıjébıl, abból a korból, amikor az még valamiféle „gyanús” dolognak számított. A kötet grafológusszemmel és történész-irodalmárszemmel egyaránt érdekes olvasmány. Fejezetenként más-más ember kézírását elemezte a szerzı, de csak a könyv végén árulja el az olvasónak: melyik fejezet kit rejt. Ezzel lehetıség van a közös boncolgatásra, és az író személyek kilétének találgatására is. A könyv emellett irodalomtörténeti érdekesség is: bebizonyítja, hogy egy-egy szöveget ki vetett papírra, megmutatja, hogy az ismert személy milyen hangulatban és milyen lelkiállapotban volt, amikor a kézírás született. Csokonai remegı szerelmét, vagy éppen Rudolf trónörökös elkerülhetetlen végét egyaránt kiolvashatjuk – Rákosné Ács Klárával közösen – a kézírásokból. Összeállították: KJÁ, DAL és PH

Van új a Nap alatt... vezte Hooke-ot a geometria tanárának. London City földmérıjeként hírnévre tett szert, és Christopher Wren fı asszisztenseként segített újjáépíteni Londont az 1666-os nagy tőzvész után. Közremőködött a Monument (a nagy tőzvész emlékmőve), a Királyi Greenwichi Csillagvizsgáló és a híres Betlehem Királyi Kórház tervezésében. A jegyzetekben a polihisztor több saját kísérlete is megtalálható, de igen érdekes, hogy Sir Isaac Newton, Sir Christopher Wren és más jeles tudósok tevékenységét és munkáit is feljegyezte, ahogyan a brit tudomány alapító atyái között zajló vitákat és rivalizálásokat is.. Míg a Royal Society formálódásá31

nak történetérıl sok jegyzet maradt fenn az angol levéltárakban, a tudomány sokáig elveszettnek hitte Hooke feljegyzéseit. Az értékes dokumentumok tavaly egy hampshire-i házból kerültek elı, és hamarosan aukcióra bocsátották ıket. A Royal Society sokáig magáénak követelte az írásokat, ám mivel nem jártak sikerrel, a legnagyobb brit orvosi jótékonysági szervezet, a Wellcome Alapítvány bevonásával egymillió fontért megvásárolták a feljegyzéseket. Az 520 oldalas Hooke-folióban található például az elsı mikroszkóppal megfigyelt spermium rajza, de olvashatunk a Hooke és Newton közti gravitáció-vitáról is. Mivel a lapok túl törékenyek a gyakori használathoz, a Royal Society az online közzététel mellett döntött, ahol részletes kommentárok segítik az eligazodást. Az izgalmas jegyzetek a következı címen tekinthetık meg: http:// w w w .r oy al s oc .a c. uk / l i b r a ry / HookeTTP/hooke_broadband.htm 600 millió papírfecni a Stasi-tól Német kutatók számítógépek segítségével akarják összerakni azt a 600 millió papírfecnit, amelyek 1989 ıszén, a keletnémet titkosszolgálat aktáinak megsemmisítésekor keletkeztek. A Die Welt német napilap emlékeztetett arra, hogy az Állambiztonsági Minisztérium (Stasi) embereit sürgette az idı, ezért a becslések szerint 45 millió A/4-es mérető papírlapot 8-30 darabra tépték szét. A munka eredménye túlélte az elmúlt 18 évet és ma 16 250 zsákban tárolják a kereken 600 millió darabra becsült papírfecnit. Szakértık úgy vélik, ha sikerül újra öszszerakni ıket, számos titokra derülhet fény az egykori keletnémet titkosszolgálat tevékenységérıl. A Stasi-ügyekért felelıs szövetségi megbízott már az 1990-es évek elején feladatul kapta, hogy kezdjék meg az akták rekonstruálását, igaz, akkor még csak kézi munkával. Hamarosan kiderült, hogy nagyon idıigényes, sok embert fog32

lalkoztató tevékenységrıl van szó, ezért kerestek mőszaki megoldást. A titkosszolgálati „puzzle” összerakása során a papírdarabkákat egy nagy teljesítményő szkenner beolvassa, egy speciális szoftver felismeri formájukat, színüket, struktúrájukat és az írás típusát. Azután a program virtuálisan összerakja az egymáshoz tartozó részeket.

nagyszabású digitalizálások során használt Lapozó-program (Turning the Pages) 2.0-s változatának bemutatkozására is szolgál, amely az igazi könyveket megközelítı olvasási élményt kínál A digitális kódexek a szakértık mellett az érdeklıdı közönség kutatásait és tudományos felfedezéseket inspirálhatnak.

Digitális levélgyőjtemény Elektronikus levelekbıl álló győjteményt alapított a brit nemzeti könyvtár, mely kincsesbánya lehet majd a nyelvészek számára. A kezdeményezés célja: pillanatfelvételt készíteni az írott angol nyelv mai állapotáról. Az archívum több mint egymillió e-mail befogadására alkalmas. Mivel bárki beküldheti leveleit, a kurátorok reményei szerint sokféle írásmő érkezik majd a reklamációtól a szerelmes levélig. A British Library termináljain keresztül szabadon hozzáférhetı emailekben szereplı személyneveket és cégneveket száz évre titkosítják; nem fogadnak el reklámcélú és másokat becsmérlı e-maileket. A könyvtár az egyik szoftvergyár támogatásával el is kezdte a győjtést: listát készít a brit irodalmi és a tudományos élet szereplıirıl, akiknek e-mailjeit szívesen látná a győjteményben, így például J. K. Rowlingtól és Stephen Hawking fizikustól is várnak leveleket.

Szapolyai-levél a Magyar Nemzeti Múzeumban Szapolyai János magyar király 1533-ból származó levelével gazdagodott a Magyar Nemzeti Múzeum győjteménye. Mosonyi Emil Németországban élı vízépítı mérnök és akadémikus adományozta az intézménynek. A latin nyelvő levelet még Antall József fordíttatta le magyar nyelvre. A múzeum tulajdonába került kézirat a győjtemény egyik legkorábbi dokumentumának számít. A levél aláírója, Szapolyai János 1487-ben, Szepesvárott született, Szapolyai István nádor és Hedvig tescheni hercegnı házasságából. Személye 1505-tıl már a köznemesi párt királyjelöltjeként szerepelt. Fıszerepet játszott az 1514-es Dózsa György vezette parasztfelkelés leverésében. 1526-ban távol maradt a mohácsi csatától, II. Lajos halálát követıen pedig bejelentette igényét a trónra. Terveit az 1505-ös rákosi végzésre (mely szerint a Jagelló-dinasztia magyarországi ágának kihalása esetén nemzeti királyt választanak) és seregére alapozta. 1526. november 10-én a székesfehérvári országgyőlésen királlyá választották, terveit azonban keresztezték a Habsburgok, mivel az 1515-ös HabsburgJagelló családi szerzıdés értelmében Ferdinánd is igényt tartott a Magyar Királyságra, akit december 17-én a pozsonyi országgyőlés választott királlyá. A kettıs királyválasztás nehéz helyzetbe sodorta az országot, az állandó belviszályok évtizedes harcot eredményeztek, és egyik fél sem tudta megszilárdítani hatalmát. Forrás: Múlt-kor, tört. portál

Da Vinci a neten A Microsoft legújabb operációs rendszere, a Windows Vista megjelenése alkalmából digitális kódexekkel lepték meg az internetezıket a British Library honlapján. A kezdeményezés során az interneten egyesítették az Arundeli és a Leicesteri Kódexet, így az olvasók mostantól bármikor fellapozhatják a nagyfelbontású Leonardo-jegyzeteket. A Vista felhasználói ugyanis jóval teljesebb élményben részesülhetnek, mint az egyéb operációs rendszert használók, akiket a Leonardo-jegyzetek Shockwaveverziójá-val kárpótolnak. Az online kódex a korábban már


MÍT-hírek

A Magyar Írástanulmányi Társaság 2007. október 26-i közgyőlésérıl A Magyar Írástanulmányi Társaság megújulási folyamatának része, hogy a közgyőlések idıpontját már fél évvel korábban eljuttatjuk a MÍT-tagoknak. S tesszük ezt azért, mert az utóbbi két évben közgyőléseinkhez minden alkalommal olyan magas színvonalú és térítésmentes elıadást kapcsolunk, mint Dr. Bagdy Emıke elıadása az idei ıszi közgyőlésünk után megtartott Pszicho-Klubon. A közgyőlés elıtti szokásos várakozási idı a péntek délutáni csúcsforgalom miatt közel sem volt mindennapi. Hiszen október 26-án, pénteken tüntetések, hídfoglalás, bombariadó, sokak által a régi taxisblokádhoz hasonlított események miatt, egyes helyeken szinte lebénult a forgalom, és sokan el sem mertek indulni otthonról Budapesten. Így a vártnál kisebb létszámra számíthattunk, de a közgyőlés elıtt, a szokásos félórás várakozás idıszakában, Gömöri Géza javaslatára kerekasztalbeszélgetést rögtönöztünk Dr. Bagdy Emıkével és Dr. Szőcs Andreával, az Ügyvédi Kamara alelnökével, a MÍT jogi szponzorával, ami a várakozási idıt is élményszerővé tette a korábban érkezık részére. S végül azok számára is, akik át tudták küzdeni magukat a forgalmi akadályokon a Böszörményi úti irodaházig, ismételten oldott, jó hangulatú közgyőlésen tudtunk beszámolni azon értékes nemzetközi szakmai programok legújabb fejleményeirıl, amelyek egy évvel ezelıtt indultak el a római ARIGRÁF iskola és a MÍT szervezésében. Ez év tavaszán a MÍT történetében elıször vett részt több mint 10 tagú olasz delegáció Pszicho-Pilis 2007 Konferenciánkon,

ahol az olasz kollégák rendkívül nagy elismeréssel nyilatkoztak a magyar grafológusok szakmai színvonaláról. S ennek köszönhetıen hívták meg a római ARIGRÁF és a Róma környéki A.G.S. iskolák ıszi konferenciájára a magyar delegációt, amely ugyancsak térítésmentesen vehetett részt a grafológusok, írásszakértık, pszichológusok és jogászok számára szervezett, nagyszabású szakmai rendezvényen. A MÍT-nek, mint nonprofit szervezetnek egyelıre nem áll módjában külföldi utak finanszírozása, így a magyar delegáció tagjai (magamat is beleértve) saját költségükön finanszírozták ezt a szakmai utat, a résztvevıket tehát a Magyar Írástanulmányi Társaság támogatóinak tekinthetjük, akik segítették lerakni a MÍT külföldi kapcsolatainak alapköveit, segítve szakmai kapcsolatrendszerének kialakítását. Az ıszi közgyőlésen a GrafoGárdony 2007 konferencia „egységérıl”, szakmai és eszmei értékeirıl beszámolni azért volt nagy élmény, mert ez alkalommal a magyar grafológia valóban az egységet képviselve hozta a grafológia különbözı területeinek-irányzatainak összhangját a MÍT-en belül. „Négy Égtáj” elnevezéső belföldi szakmai programunk keretében a Grafo-Klubot – a tavaszi GrafoDebrecen után – ez év ıszén Pécsre vittük, ahol Visnyei Irmának személyesen adtuk át a Tiszteletbeli Tagságot jelképezı dokumentumot (errıl az alábbi cikkben olvasható bıvebb tájékoztatás). Arról, hogy a MÍT egy szegedi kolléganı, Marunák Mária segítségével pályázatot nyert, nemcsak azért volt nagy öröm beszámolni a közgyőlésen, mert egy anyagi válságban lévı társadalomban nonprofitnak lenni ma „életveszélyes állapot”, hanem azért is, mert Marunák Mária segítsége számunkra azt jelzi, hogy az ország déli része is figyel ránk. Vidéki programjaink végre elindultak, hagyománnyá válnak. S reménykedem abban, hogy hosszú


távon és feltartóztathatatlanul, hiszen a vidéken élı kollégák megérezték, hogy a fıváros törıdik velük. A MÍT csakis így válhat sokak kételkedése ellenére, mégiscsak grafológiai „ernyıszervezetté”, s így válhat a magyar grafológia a külföld számára is elismert partnerré. A közgyőlésre Dr. Bagdy Emıke elıadása tette fel a koronát – olyan mély érzéseket ébresztve, melyek hatására többen úgy köszöntek el: ilyen jó hangulatú közgyőlés talán még sosem volt! Pálmai Anna a MÍT elnöke Grafo-Pécs A grafológia Dél-Magyarországon és Budapesten, az ország szívében… Szeptember elején levél érkezett hozzám Fazekasné Visnyei Irmától, ezzel az egyszerő kérdéssel: „Volna kedved elıadni a pécsi MÍT- rendezvényen?”. Elsı olvasásra nem hittem a szememnek. Én, mint elıadó, és a Magyar Írástanulmányi Társaság! Boldogan vállaltam. A Grafo-Pécs 2007. szeptember 29-én, a pécsi Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskolában zajlott, a MÍT „Négy égtáj” szakmai rendezvénysorozat keretében. A szervezık nem csupán pécsi és budapesti résztvevıkre számítottak, hiszen a rendezvény minden érdeklıdı számára nyitott és ingyenes volt. A rendezvény ünnepélyes megnyitójának részeként Pálmai Anna, a MÍT elnöke átadta a MÍT Tiszteletbeli Tagságot jelzı dokumentumát Fazekasné Visnyei Irmának, a Regionális Grafológusképzı Központ megalapítójának és vezetıjének. Ezután Koppándi Anna kapott szót. Célja az volt, hogy a baranyai hallgatóság egy házaspár kézíráselemzésén keresztül a gyakorlatban is részletesen megismerhesse a rezonometriát, ezt a könnyen alkalmazható elemzési technikát. Saját, másodikként elhangzó elıadásom a „Grafo33

riportjaim a Grafológia újságban” címet viselte. Ebben igyekeztem összegezni eddigi interjúalanyaim egybehangzó véleményét a magyar grafológiaoktatással, grafológusaink ambivalens helyzetével és megítélésével kapcsolatban. A harmadik és egyben utolsó elıadást

Visnyei Irma tartotta, aki többek között az alkoholizmusról, a drogfüggıségrıl, az életünket megnehezítı stresszrıl, s ezek életünkre, testünkre és kézírásunkra gyakorolt hatásairól beszélt. A szakmai délelıttöt szabad program követte. A legtöbben Pécs ne-

vezetességeinek felkutatása mellett döntöttek, így elindultunk a belváros felé. Kellemes órákat töltöttünk el, emlékezetes sétával a Széchenyi tér felé a Király utcában, a Dzsámi és a Mecsek ölelı panorámájának látványát élvezve. Kovács Judit Ágnes

Amerikai elnökök kézírása

Átjáró

Valóban mások, mint mi „földi halandók”? Vagy éppen ellenkezıleg? Gondolkodjék rajta ki-ki a mellékelt minták nyomán. Segítségként néhány röp-elemzést is mellékelünk az összeállításunkban szereplı amerikai elnökök írásáról.

utalhatnak – alapvetıen kedves, társaságkedvelı személyiségének van egy magányosabb, mások elıl elzárt része is. Harry Truman Magas intelligenciájú ember volt, szekvenciális gondolkodó, egy dologra koncentráló személy. A „t” bető formája óriási állhatatosságot, erıt és eltökéltséget mutat. Döntéshozatal során intuíciói helyett inkább az intellektusára támaszkodott. Jimmy Cartrer Erısen jobbra dılı írása olyan emberre utalhat, aki fogékony a környezetére és fontos számára, hogy megértsék, megbecsüljék ıt. A betők között megjelenı szünet utalhat intuitív alkatra, és arra, hogy az író személy milyen mértékben képes ellazulni. A hatalmas szótávolságok váratlan dologra 34

Bill Clinton Az elsı, ami szembetőnik az írásban: az erıteljes lendület. Ez utalhat nagy mennyiségő energiára és arra is, hogy az író személy képes hosszú ideig keményen dolgozni. A dılés enyhe jobb dılés és álló írás között ingadozik. A balra mozdulás korai érzelmi sérülésekre utalhat és a jelenben az óvatosságot tükrözi. Az egyenes vonalak arra utalhatnak, hogy az író személynek fontos a becsületesség, az objektivitás mind munkájában, mind emberi kapcsolataiban. A szavak elején nincs kezdıvonal, ez közvetlenségre, gyakorlati-

asságra, jó áttekintıképességre utaló jel lehet. A sorok jól elkülönülnek egymástól, rendezettek, a bal margó egyenes, a szavak vége nem hangsúlyos, ezekbıl a jelekbıl jó döntéshozó képességre következtethetünk. A legtöbb betőben megjelenı szögesség annak a jele, hogy mennyire erıs, akaratos is tud lenni az író személy. A teljes írásban megjelenı pontok az író személy villámgyors gondolkodására utalhatnak. Az „i” bető pontja sejteti, hogy az író személy figyel a részletekre és jó a memóriája. Nem látunk felsı hurkokat az írásban, mert ez nem idealista, hanem gyakorlatias, realista ember kézírása. Nézzük, hogy milyen közel vannak egymáshoz a szavak, ez megerısíti azt, amit már tudunk. Clinton elnök szeret közel kerülni az emberekhez. Mozdul feléjük, energiát adnak neki. Fordította: Csányi Ildikó Forrás: http://www. handwriting.org www.thewritetruth.com


Galilei halálának évében, 1642 karácsonyán egy csöpp fiúcska született az angliai Woolsthorpe faluban. Koraszülöttként, akár egy egyliteres edényben is elfért volna. Apját már elvesztette, félárvaként jött a világra. Anyja hamarosan új házasságot kötött, s ıt a nagyszülık gondjaira bízta (majd újra özvegyen 3 féltestvérrel tért vissza). Isaac mechanikai érzékére és kézügyességére gyermekkorában felfigyeltek. A Granthami Gimnáziumban tanult, ahol – ma is látható – nevét az ablakpárkányba véste. 1661-ben került a Cambridge-i egyetemre. Gyorsan sajátította el korának tudományos ismereteit, s idıvel önálló kutatásokat folytatott. Egyik tanára ezt mondta róla: „Zsenialitása mostantól felfelé szárnyal, és egyre nagyobb fénnyel ragyog. Különösen a versírásban jeleskedik.” Mégis kutató lett. Amikor 23 évesen a pestis miatt Cambridgebıl hazatért, volt ideje erre. Megalkotta a differenciál- és integrálszámítás alapjait. Már ekkor megfogant benne a színelmélet, a centripetális erı, a mozgástörvények és a gravitációs vonzás gondolata is. 1668-ban csillagászati tükrös távcsövet készített, 1669-ben már professzor volt az egyetemen. Harmincas éveitıl érdeklıdése a látható világon túlira irányult. A Biblia tanításaiban éppúgy elmerült, mint az alkímiában. Magának való emberként ismerték: „keveset beszélt, úgy el tudott merülni a munkájában, hogy enni is elfelejtett, kevés barátjával pedig közömbös vagy zsémbes volt”. Sosem házasodott meg és kapcsolatai sem ismertek. Macskája azonban volt; ı találta fel a lengıajtós macskabejárót. 1688-ban Londonba költözött, parlamenti képviselı lett, majd visszatért az egyetemre. 1692-ben tőz pusztította el otthonát és kéziratait, s ezt nem tudta ép elmével feldolgozni. Felgyógyulását követıen (1699-tıl) a pénzverde ellenıre, majd igazgatója lett. Leleplezte kora legnagyobb érmehamisítóit, s ezért 1705-ben a királynı lovaggá ütötte. 84 évesen, 1727-ben hunyt el. Az elsı tudós volt, akit a Westminster apátságba temettek. Linconshire-i házának kertjében ma is ott áll a „gravitációs” almafa (utódja). esz-é Grafológia 2007. december - 2008. január

Isaac Newton angol fizikus, matematikus, csillagász, filozófus és alkimista Született: 1642. dec. 25. (Julián-naptár) 1643. jan. 4. (Gergely-naptár)

Panteon

E feszültségekkel teli kézirat-töredék legszembetőnıbb sajátosságainak egyike: a sok javítás folyton tépelıdı elmét és maximalista beállítottságot tükröz; az író személy semennyi fáradságot nem sajnál arra, hogy újra és újra nekifusson egy-egy probléma megoldásának. Ezt – a szárdominanciában, illetve a szögesedésben megmutatkozó szenvedélyesség és makacsság figyelembevételével – bátran nevezhetnénk akár megszállottságnak is. Mindazonáltal szó sincs a szellemi tartalmak fegyelmezetlen, szerteszaladó áradásáról, hiszen a duktumban kétségtelenül jelen van a határozott kontroll (pontosan kitett ékezetek, olvashatóságra való törekvés, valamint viszonylag nagy szóközök, melyek két aktív megnyilvánulás között lehetıvé teszik a pihenést-összegzést-ellenırzést is). A gyors írástempó gyors szellemi reakcióképességet sugall, a korabeli írásmódokhoz képest egyszerősítı, egyéni megoldások a lényeg megragadására törekvı, saját intellektuális útját követı emberre utalnak. Az olykori „csavaros” megoldások a játékosság, a fonák helyzetek felismerése iránti érzék, mi több: egyfajta szarkasztikus humor gyanúját is felvetik. A duktor a rendelkezésére álló lehetıségeket maximálisan kihasználta, sıt, még akkor is „facsart egyet a citromon”, amikor már minden cseppjét kinyerte (teljes térkitöltés, betoldások). A helyenként jócskán kihegyesedı, illetve gyakran hiányzó vagy rövid végvonalak azt is elárulják, hogy eme erények csekélyebb szociális érzékkel/igénnyel társultak – Newton vélhetıen akkor és addig kommunikált szívesen, amikor és ameddig felfedezéseit megoszthatta környezetével. A konfliktusokban, vitákban az összeakadó sorok és a szögesedı formák tanúsága szerint gyakorta élvezetét lelte, mivel azokon keresztül „eresztette ki a gızt”. Egyébként viszont eléggé zárkózott lehetett (szők, zárt oválok, bezáruló b betők). Az intuícióval és fantáziával is bıségesen megáldott, remek elme tehát – mint sok hasonló esetben – nem épp könnyő természettel társult. Persze, mindez semmit sem von le a nagy tudós érdemeibıl – emlékezzünk rá mi is inkább pozitív tulajdonságai és kiváló munkássága miatt. (podonyi)

35

PÁLYÁZAT Keressük 2008 legjobb szerzıjét A pályázat feltételei • • • • • • • • •

Szerzınek minısülhet bárki, aki magyar nyelven publikál – grafológusi vagy írásszakértıi végzettség nem szükséges Egy szerzı egy adott évben egy cikkel pályázhat Nem pályázhatnak a szakmai zsőri és a szerkesztıség tagjai A 2008-ban megjelenı cikkek nem vesznek rész automatikusan a pályázaton, csak azok, amelyeket szerzıje pályázati anyagként adott be A pályázatra beadott cikk elsıdleges közlésre leadott, saját szellemi alkotás lehet (a szerzı korábbi publikációival nem jelentkezhet) A cikk kapcsolódjék az írásvizsgálat tárgyköréhez – egyéb tartalmi megkötés nincs A cikk terjedelme betőközök nélkül maximum 15 ezer karakter lehet, ábrák ezen felül mellékelhetık, külön fájlban A szerkesztıség fenntartja annak jogát, hogy a közlési színvonalat el nem érı anyagokat ne jelentesse meg, azaz ne fogadja el pályázati anyagként A szerkesztı a megjelenés elıtt változtatási javaslatait egyezteti a szerzıvel, az esetleges változtatásokat annak jóváhagyásával eszközöli

A pályázati anyagok beküldési határideje •

•

Folyamatos, de legkésıbb 2008. július 15. Azon elfogadott pályamővek, melyek ezen idıpontig beérkeztek, megjelennek a 2008-as lapszámok valamelyikében, s így részt vehetnek a pályázaton Pályázati anyagot az év hátralévı részében is lehet küldeni, de azok megjelentetése a szerkesztési szempontok figyelembevételével történik

Értékelés, díjazás • •

Az értékelést szakmai zsőri végzi A legjobb szerzınek a Grafológiai Intézet, mint a Grafológia címő lap kiadója nívódíjat adományoz Információ, egyeztetés: [email protected]

36


GIST IN ENGLISH ESEMÉNYNAPTÁR TARTALOM GRAFOLÓGIA

Recommend Documents