GESZTI PÉTER. színes kulturális havilap INGYENFREE KULTÚRVÁGTA. JANCSÓ MIKLÓS életrôl, halálról, filmrôl VÁMPÍROK BÁLJA a produceri színház

EZ INGYEN VAN!

FREE

színes kulturális havilap

KULTÚRVÁGTA

2007/1. szeptember

GESZTI PÉTER JANCSÓ MIKLÓS – életrôl, halálról, filmrôl VÁMPÍROK BÁLJA – a produceri színház GÔZ LÁSZLÓ – a MOL Jazz Fesztiválról Music Forum Expo a Mûcsarnokban

TARTALOM

2007/1

2

FÉLÚTON fekete és fehér között

6

„OTT KURVÁRA NINCS SEMMI” 8 Jancsó Miklós életrôl, halálról, filmrôl L'ECSÓ az ennivaló patkány

13

VÁLTOZÓ IDÔK Pál Utcai Fiúk egykor - és ma

14

HAZAI VEGYES interjú a Brains frontemberével

16

FRUTTISTÁNAK LENNI JÓ interjú a Vad Fruttikkal

18

SZIGET IS VOLT

20

KULTURÁLIS ÔSZ

22

KULTÚRELLÁTMÁNY

24

GÔZERÔVEL JAZZ 26 Gôz László a MOL Jazz Fesztiválról VÁMPÍROK BÁLJA Simon Edit a produceri színházról

28

ANGYALOK ÉS DÉMONOK beszélgetés Gergye Krisztiánnal

30

PUB Szemán Béla: Spéter

38

MUSIC FORUM EXPO koncert, kiállítás, konferencia

44

Társas utak Jó néhány hete a 47-es villamoson utaztam Buda felé. Álmos fények, koszos ablakok között szokásos, esti, monoton zötyögés a „nosztalgia” villamoson. Páran vagyunk már csak, késô van. Szemlélôdöm, el-elkapok néhány pillanatképet, azután magamba merülve vizsgálódom a magyar urbánus társadalom szociális jelenségei, a kisnapok, a kisemberek koordinátái közt. Fülemben Franz Ferdinand Well that was easy. Ebben a félhomályban, a lassan gyorsuló, majd gyorsan lassuló szerelvény erôhatásaival küzdve jólesik a tudat, hogy nagyszerû is lehet a popkultúra. Aztán hirtelen, balra fordulva leesik az állam. Negyven körüli otthontalan, mosdatlan, kócos hajú, ôsz szakállas férfi. Elmélyülten olvas. Egy megsárgult, régi szépirodalmi kötetet. A címét nem is látom, a borítója kopott, a hátsó talán meg sincs. Sokfelé van lomtalanítás gondolom, de ki dob ki egy könyvet?! Mindig úgy éreztem, én sosem lennék rá képes. Tûnôdni kezdek, aztán rájövök, hogy mégsem ördögtôl való a dolog. Õ megvenni nem képes. Fura körforgása ez az értékeknek. Valahol Európában, egy sárga villamoson szépirodalmat olvas egy hajléktalan. Jelene, de talán múltja és kilátásai sem sikertörténetek. Mégis gyôztes, még ha nem is tudja ezt. Ebben a pillanatban legyôzte az arany minden értékét, a presztízs minden hatalmát. Legyôzte az ôt szorosan körülvevô világot. Azzal, hogy egy másikat választott. Ahol igazán élhet. Lélegzik, nevet, szeretkezik. Remélem, egy kicsit itt is boldogabb, attól, hogy amott zavartalanul jólérezheti magát. Az író és saját képzelete által teremtett valóságban most festômûvész, villanyszerelô, talán épp újságíró. A végállomásig biztosan nincsenek korlátai képzeletének. Annyira átszellemült nincs is itt. Szinte irigylem. Azért ez abszurd. Zene ki, könyv elô. Pár mondat, s már távolodik is a villamos csattogása. És ott az öreg. Hû, de elegáns. Tud élni. Lukács Gábor fôszerkesztô

IMPRESSZUM KULTUSZ színes, kulturális havilap

Kiadja a KULTUSZ KIADÓ Kft. Felelôs kiadó: Perjési Péter Fôszerkesztô: Lukács Gábor Munkatársak: Bencze Áron, Beke Dániel, Pál Zsombor, Szemán Béla, Toldi Miklós, Udvardi Balázs Fotók: Bátky-Valentin Szilvia Olvasószerkesztô: Kaisinger Gabi Design: KULTUSZ Nyomdai elôkészítés: Tánczos Zsuzsa, Vaska Gergely Nyomdai munkák: AduPrint Kiadó és Nyomda Kft. Ügyvezetô: Tóth Béláné Hirdetés: (06-1) 4-300-200, [email protected] Lapmenedzser: Sekoulopoulu Márta (06-70) 9-427-299 [email protected] Szerkesztôség: 1036 Bp., Pacsirtamezô u. 41. Tel.: (06-1) 4-300-200, fax: (06-1) 4-300-199, e-mail: [email protected] Honlap: www.kultuszkiado.hu ISSN 1789-1795

ELÔJEGYZÉS

KULTÚRVÁGTA interjú Geszti Péterrel

KULTMOGUL 4

Geszti Péter a Nemzeti Vágtáról, kultúra és piac viszonyáról és a városról

2007/1

KULTÚRVÁGTA Kultusz: Amikor kora nyáron találkoztunk, nagyon optimistán beszéltél a Vágta szervezésének tapasztalatairól, aztán néhány héttel késôbb jött a hír, hogy tavaszra halasztjátok. Mi történt? Geszti Péter: Amit elôzetesen gondoltunk, nagyjából megfelelt a valóságnak. Arról van szó, hogy miközben társammal, Tamás Istvánnal a versenyszférából jöttünk, itt az önkormányzatok személyében olyan erôtérrel érintkezünk, amelyik sokkal lassabb tempóban mûködik. Adtunk esélyt annak, hogy ilyen rövid idô alatt lehet, hogy nem fog rögtön összeállni, de egyáltalán nem voltunk kétségbeesve ettôl. Az elsôt minden új mûfajban nehéz létrehozni, ezért – noha ötven nevezônk lett volna már szeptemberre, ami indulásnak megtenné – a hagyományteremtô szándékunk igényli, hogy már kezdésként nagyobb dimenzióban mutatkozzon meg a Vágta. K.: Azok a települések, akik nem neveztek az eredeti határidôre, kimaradnak, vagy inkább kivárnának? G.P.: A kivárás is benne van, de alapvetôen mindenhol az történt, hogy ennyi idô alatt nem tudtak felkészülni, különösen úgy, hogy itt volt a nyári szünet, azaz másfél hónap gyakorlatilag kiesett. Mivel a nevezéssel kapcsolatos döntéseket a közgyûlések hozzák, a polgármesterek többnyire nem vállalták fel azt a rizikót, hogy a helyi ellenzék nekik esik, ha nélkülük döntenek az indulásról. Azokon a településeken egyébként, ahol erôsebb a lovaskultúra, már az elejétôl fogva nagyobb volt a mozgás. De meg kell találnunk azokat a pontokat, ahol el tudjuk magyarázni mindenkinek, hogy ez micsoda, és miért jó nekik. Hogy ezt a kulturális fiesztát minden ízében a verseny szelleme hatja át, hiszen nemcsak a lovakkal fognak tudni versenyezni, de a reprezentációban is. Melyik faluból, városból érkezik a Vágta legjobb bora, a Vágta legjobb étele, a legjobb folklór-bemutatkozás és így tovább. K.: Errôl a kvázi kiállítás részrôl az ember óhatatlanul is a prospektusosztogatós Utazás kiállításra asszociál. Feltételezem, hogy nem így kell elképzelni, de akkor hogy? G.P.: Olyasmi lesz, mint egy nagy kulturális fesztivál, mint egy Mesterségek Ünnepe, az Utazás kiállítás és egy országos borfesztivál és egy parádés

felvonulás együtt, de attól, hogy a történelmi hangulatú lovasverseny áll a fókuszban, az egésznek másfajta izgalma és dramaturgiája lesz. Úgy képzeljük el, hogy ez egy óriási vigasság, ahol bárki élvezheti az ország sokszínû kultúráját, megismerheti értékeit kulináriában, folklórban, mûvészetben egyaránt. K.: Általában hogyan fogadták ezt a tervet? Mielôtt tavasszal nekiláttatok, biztos voltál abban, hogy elôbb-utóbb összejön, és nem ütközik értetlenségbe? G.P.: Nem, egyáltalán nem voltam biztos, ugyanakkor tudom, hogy mindig a maximális energiát és odafigyelést kell odatenni valamibe ahhoz, hogy sikerüljön. Azt szokták mondani, hogy nekem úgyis mindig minden sikerül, amibe belekezdek – ez nem így van. Általában nagyon nehéz valami teljesen újszerût átnyomni a köztudaton, mindig sokan és sokféleképpen jönnek szembe: az ellenzôk, a kételkedôk, az irigyek. Ezeket meg kell tanulni legyôzni, társat kell találni hozzá, és kitartóan hinni az ügy értékében, s jelen esetben abban, hogy olyan sikerélményt adhat az országnak, amire szüksége van. Biztos vagyok benne, hogy a következô években már úgy kell majd elhajtani minden jelentkezôt, mert olyan ôrjöngô érdeklôdés lesz. Azok a mintáim, melynek alapján ezt az egészet megpróbáltuk összerakni, az identitástudatról és a külföld felé való megmutatkozásról szólnak, legyen ez a müncheni sörfesztivál vagy a velencei vagy a riói karnevál. Ez az, amiben a Nemzeti Vágta újat tud hozni Magyarország számára, és szerintem úgy iratkozhat majd fel a nemzetközi turisztikai naptárba, ahogy az elôbb említett városok. Látom, hogy ez az egész hova tud fejlôdni. Évek múlva európai városokat fogunk meghívni versenyezni, de már ma megnyílt a lehetôség arra, hogy határon túli magyar városok is jöjjenek, és ilyen értelemben szimbolikusan, politikai vita nélkül összekötöd a magyarságot. K.: Neked elég sok tapasztalatod van arról, hogy ötletek, szervezôerô és szponzori kör hogyan tudnak egymásra találni és összekapcsolódni. Más által létrehozott példa viszont nem is nagyon jut eszembe – ez ilyen nehéz volna? G.P.: Hiszek abban, hogy egy jó ötlet megtalálja magának azokat, akik érdekeltté tehetôk a meg-

KULTMOGUL

Mi történik az önfeledt össznemzeti vigadást vizionáló, idén ôszrôl jövô tavaszra halasztott Nemzeti Vágta körül, és milyen tanulságokat hordoz a születô monstre lovasverseny kultúráról, városról és egyéb közös dolgainkról. Errôl beszélgettünk a rendezvény ötletgazdájával.

5

valósulásában. Én általában a személyes hitelességre hogy mi az, ami nekem jólesik, mi az, amiben én és arra a marketingtudásra alapozva tudok összekötni saját magam benne vagyok, és amirôl azt gondolom, ilyen pontokat, amely alapján hihetônek tartják, hogy hogy másokat is érdekel. Soha nem csináltam semmi ezt össze tudjuk hozni. Valóban a Sziget az egyetlen olyat, ami nem okoz örömet. Amikor eljutottam oda, hasonló nagyságrendû dolog, de az történetileg sokkal hogy az inkább üzletnek számító térbe kerülnek be könnyebb pillanatban fejlôdött ki, egy kevésbé átpoliezek a produktumok, akkor általában abbahagytam. tizált országban, egy sokkal jobb kedvû korszakban, Ez vonatkozott a Rapülôkre, vonatkozik most arra, ezért nagyobb támogatás és kevesebb gyanakvás fogadhogy a reklámokkal is kevesebbet foglalkozom. És ta, amikor született. Az @RC is hasonló ilyen értelemnem vagyok benne biztos, hogy a következô zeben, csak az nem termel profitot. Épp ez az egyik probnei játékaim nem fognak szûkebb rétegekhez szólni. lémája, hogy annak idején úgy álltunk össze, hogy nem Visszatérve a verseny logikájára, egy mondás szerint: találtuk ki financiálisan. Pedig muszáj minden ilyen Találd ki, mit akarsz csinálni, és keress olyan emvállalkozásnak profitábilisnek lennie, különben nem tudsz bert, aki megfizet érte – szerintem ez a versenyszelfejlôdni, és nem tudsz egyre jobb szolgáltatásokat hozni. lem lényege az olyan típusú fickók számára, mint én. K.: A gazdasági racionalitás ritkán kerül szóba a kultúra K.: Te mint magánember milyen kultúrafogyasztó vagy? kapcsán. Fontosnak tartod, hogy akár a magas, akár a Melyek azok a dolgok, amik szerinted jó, hogy vannak, mert te popkultúrában utazók jobban átgondolják, kinek, hogyan nézheted, hallgathatod, látogathatod ôket? és mit csinálnak, vagy elég, ha mindenki tolja a csövén, amit G.P.: Fura módon a hagyományos színházak jefontosnak tart? lentôs részénél azt érzem, hogy kezd egy kicsit elkopni G.P.: Ez jogos kérdés. Ha azt nézed, hogy hogyan az a kínálat, amit az ember az elôadásokon kap. Külön jönnek ki a friss mûvészek mondjuk a fôiskolákról, örömet jelent néhány érdekesebb próbálkozás, mint egyetemekrôl, pont ezt nem tanítják meg nekik. A mondjuk a Pintér Béla társulata vagy a Krétakör. Csendekultúramenedzselés egy nem létezô képzési forma sen, de megbízhatóan mûködik a Trafó, amiben néha Magyarországon, és ez óriási probléma. Én, aki a fantasztikus elôadásokat lehet elkapni. És Szigetversenyszférában mûködtem világéletemben, rajongó vagyok, tehát ha arra vagyok kívánmegtanultam, hogy nem elég, ha írok egy csi, hogy mi történik ma Magyarországon zeretem azt hinni, dalszöveget, vagy csinálok egy zenekart. olyan dimenziójú helyen a popzenében, akkor oda megyek ki. Az addig mûvészeti produktum, de az, K.: A projektjeid, mint az @RC, a élek, mint Párizs vagy hogy eljuttassam az emberekhez, már Vágta vagy mondjuk a Magyarország-dal Bécs. Budapesten ez egy termék, és ott más szabályok általában az országra vagy a társadalomra nem mindig sikerül. kezdenek el mûködni. Én mind a kettôt reflektálnak. A városon viszont még ismerem és mûvelem, de látom, hogy nagymintha nem kerestél volna fogást – konkrétan szerû mûvészek sokszor vannak gondban. Sajnos Budapestrôl beszélek. most kell megtanulni azt, hogy a kultúrát mûködtetni kell G.P.: Azért az @RC kiállítás is minden évben bizopiaci körülmények között, mert az állam nem fogja ezt nyos értelemben egy public art eseményt generál, mindig megtenni – szerintem egyébként nagyon helyemelyben egyre több szociális téma jelenik meg, szesen. A magas kultúra bizonyos produktumait finanszírorencsére, és egyre több civil erô, amire most már tuznia kell az államnak, mert közérdek, hogy legyen, de datosan hangsúlyt helyezünk. Ilyen értelemben ez az olyan népszerûbb mûfajok, amelyek tudnak bevételt városátalakító tényezônek számít, és sok dolog jött termelni, próbáljanak már megállni a saját lábukon. Ez elô az @RC más tevékenysége kapcsán is, amire fájdalmas változásokkal jár, de nem lehet megúszni. Bakos Gábor társamnak köszönhetôen büszke vaK.: Az, hogy te milyen típusú dolgokat hoztál létre, erre gyok, a Szent Ferenc-kenyérszobortól kezdve a koldusa versenylogikájú gondolkodásra vezethetô vissza? Minden automatáig. Gondolatforgácsokat dobnak föl, és új projektednek volt valami jól behatárolható célja, hogy a módon próbálják tematizálni az emberek számára külvilágra bizonyos módon hasson, és nem nagyon emlékszem azt, hogy mire jó a városi tér. Azt gondolom, az önmagáért való, intimebb dologra. egyik utam az, hogy ebben még mélyebbre menjek, G.P.: Pedig van ilyen, én ezeket nem tartom összeés próbáljak olyan projekteket keresni, amelyek már békíthetetlennek. Azt a fajta tömegkultúrát, amit én maradandó módon hagynak nyomokat, nemcsak egy viszonylag jól mûvelek, mindig aszerint mûveltem, fesztivál vagy egy kiállítás erejéig. Ilyn lehet a Közrak-

KULTMOGUL

S

6

tárak átalakítása kulturális szórakoztatóközponttá, melyben a piacképes mûvészet reprezentációja és egy komplex kulturális márka megalkotása a cél. K.: Olvastam, hogy korábban próbáltál beállni a nyugatos idôket idézô kávéházi életformára. G.P.: Nem könnyû, de igenis, a mai napig szeretek úgy éldegélni, hogy a megbeszéléseimet a kedvenc kávéházakba, éttermekbe terelem, tehát nem annyira irodában élek, mint inkább ilyen helyeken. Van mondjuk egy tucatnyi kedvenc helyem a városban, ahol szeretem azt gondolni, hogy olyan dimenziójú helyen élek, mint Párizs, Bécs vagy Berlin. Ez nem mindig sikerül, de Budapest szerintem a következô öt évben nagyon meg fogja magát rázni, és rengeteg vállalkozó fog azon dolgozni, hogy ez változzon. Nagyon ráfér a városra. Ebbe a városba még háromszor ennyi szórakozóhely és mûvészeti projekt beleférne, és meg tudna élni mindenki. Szerintem igenis be kellene fedni az alsó rakpartot, és fásítani a Duna-partot, meg kellene építeni Bojár Iván gyaloghídját a Várból a Vigadó térre, s a tiszteletet megadva, de új szemléletben kellene használnunk a Budai Várat is. Az egy kisebb csoda

volt, hogy megkaptuk az engedélyt a Hôsök terére. Nagyon komoly változásokra lenne szükség, mely nemcsak szemléleti, hanem adminisztrációs változásokkal is jár – gondolok a szerencsétlenül mûködô önkormányzati törvényekre, melyek fojtogatják a fôvárost. K.: Akkor mibôl gondolod, hogy a város nagyon meg fogja rázni magát? G.P.: A vállalkozói oldalról egyre inkább jönnek a tervek, nyilván az önérdek folytán, ami szerintem természetes, és a városnak modern adminisztrációval kell ezeket kontrollálnia. Nagy változásokat generálhat például a kormányzati negyed, ami átrendezi az egész Belvárost, hiszen az eladásra kerülô ingatlanokba új funkciók költöznek, s lassan az ingatlanfejlesztôk is megtanulják, hogy mûvészet és kultúra nélkül a biznisz sem megy olyan jól. Abban hiszek, hogy a verseny mindenkinek jót tesz, hogy a konkurencia azt jelenti, együtt próbálunk profitot termelni, egy hosszú távú szemléletben, mely képes egyeztetni az önérdeket a közösség érdekeivel. Én ilyen projekteket keresek. Pál Zsombor

KULTMOGUL

Fotó: Fejér Bálint

2007/1

7

FÉLÚTON Ha Brüsszelben, Párizsban vagy Londonban lennénk, ez az interjú valószínûleg meg sem született volna, hiszen Ojuma Anett és Fosu Nikolett, részben fekete szülôk gyerekeiként sem lógnának ki a tömegbôl. De Budapesten kíváncsiak voltunk, milyen itt kulturálisan teljesen magyarnak, viszont külsôre afrikainak lenni, félúton fekete és fehér között. Kultusz: Hogyan kerültetek Budapestre? jam azt, hogy te meg tejbegríz Ojuma Anett: Én itt születtem. vagy. Ha meg szeplôs volt, akkor Itt nôttem fel, itt jártam óvodába, azt, hogy ráadásul fahéjas tejbeiskolába. Mint a legtöbb félvérnek, gríz. Ez lehet, hogy gyerekesnek nekem is az apukám afrikai, és tûnik, de akkor nagyon komoly mint a legtöbb esetben, ô is visszavisszavágásnak minôsült, és be is ment Nigériába. jött. (nevet) Fosu Nikolett: Az én apukám K.: És milyen felnôttként? ghánai, de egyébként az én sztorim O.A.: Az iskola után sehol sem is ugyanez. volt, hogy negatív diszkrimináció K.: Milyen volt a 80-as években ért volna. Nem volt olyan, hogy kisiskolásnak lenni? ezért vagy azért téged nem akarunk O.A.: Nem igazán szerettem felvenni. Az utcán viszont még tanulni. Lôrincen jártam általánosmindig bámulnak, fôleg az idôsebba, és addig nem is volt semmi bek néznek, néha már pofátlanul. problémám, amíg egyszer le nem Hiába, ôk még mindig nem szokszúrtak arrafelé egy fehér srácot. ták meg… Az eset után persze voltak rasszista F.N.: …meg a gyerekek is bámulfelhangok, utánam kiabáltak az nak, de nekik elnézzük, mert aranyoiskolában, utcán, de sak. Nekik nincsenek és komolyabb dolog talán nem is lesznek z egész világ sosem történt. elôítéleteik. keveredik, Mondjuk arra volt O.A.: Az emberek elôbb-utóbb példa, hogy látnem mindig tudják, mindenki félvér lesz hogyan kezeljenek tam, amint kubai lányokat vernek a minket. Ugyanaz, kôbánya–kispesti metróálmint amikor látsz egy sérült lomáson – tôlük akkoriban sok embert, nem tudod, hogy az a jó, ilyet hallottam. Igazából ekkor ha akarsz neki segíteni, vagy ha még kicsi voltam. egyenlôként kezeled, és nem veszel tudomást arról, hogy más, mint te. F.N.: Én a harmadik kerületben Esetünkben azzal vannak nagyobb jártam suliba. Érdekes módon az gondban, ha jelzôt akarnak használoviban még nem csúfoltak. Aztán ni, az mi legyen – néger, fekete, az iskolában bepótolták. félvér? Valójában számunkra egyik O.A.: Engem az oviban is csújelzô sem sértô, a legjobb mégis az, foltak. De ezt is megtanulja kezelni ha egyenlôként kezelnek, és nem az ember: anyukám egyik barátja raknak mellé semmit. mondta, hogyha csúfolnak, mond-

(K)ARC

A

8

F.N.: Nem vagyunk mások, csak barnábbak, kevesebbet kell napoznunk. (nevet) Sokszor van viszont olyan, hogy megszólalunk magyarul, és megdicsérnek, hogy nahát, milyen szépen beszélsz! O.A.: Itt nôttünk fel, ugyanúgy táncolunk az LGT-re és a KFT-re, ami szintén csodálkozást szokott kiváltani – ilyenkor mosolygunk, és ékes magyarsággal megköszönjük a bókot. Született magyarként természetes, hogy nincsenek nyelvi nehézségeink. K.: Szerintetek mi kell ahhoz, hogy itt Magyarországon se csodálkozzanak rátok? F.N.: Idô. Talán ötven, de legalább húsz év. Akik most kicsik, azok sokkal könnyebben el tudják majd fogadni, mint azok, akik csak fehéreket láttak egész életükben. Egyre nagyobb divat mostanában az r’n’b, a hip-hop, a feketeség tök trendi lett. A nyolcvanas években még alig lehetett feketéket látni az utcán, most meg sétálj csak végig a Belvároson. Az emberek szépen lassan megszokják majd. O.A.: Azért a mi korosztályunk sincsen kis létszámban jelen. Szoktunk félvértalálkozót tartani Budapesten, néha 50-en is vagyunk, és rengetegen vannak vidéken is olyanok, akik nem tudnak eljönni egy-egy találkozóra. Tartunk Miss Afro-szépségversenyt, az is egy jó dolog, eddig már négyet rendeztek belôle. Viszont még mindig nem vagyunk annyian, hogy ne keltsünk feltûnést az utcán. Még úgy sem, hogy a félvérek szinte mind 40 alatti fiatalok. K.: Ez azért eléggé idillikusan hangzik. Magyarországon ezek szerint mégsem idegengyûlölôk az emberek? F.N.: Abszolút nem foglalkozunk ezzel. Az számít, milyen ember vagy, nem az, hogy nézel ki.

Lehet persze, hogy ez hülyén hangzik a mi szánkból, de ez akkor is csak neveltetés kérdése. Nagyon sok mindent hoz otthonról az ember. Amúgy a hangulattól és az embertôl is függ. Ha jó napom van, nem érdekel, ha beszólnak. Már túl vagyok ezen. Vad tinédzser koromban még visszaordibáltam, de aztán rájöttem, hogy nem kell lesüllyednem a szintjére. Zavarja? Menjen arrébb! Mindenkinek más a szokatlan – az egész világ keveredik, elôbb-utóbb mindenki félvér lesz. O.A.: Magyarországon ráadásul évszázadok óta tart a keveredés: magyarok, tatárok, szlávok, törökök, németek és még hányan vetôdtek ide a Kárpát–medencébe – ahol jó lenne, ha mindenki ismerné a saját történelmét. Szoktam mosolyogni, amikor beszól egy skinhead srác, hogy menjél haza, hogy vajon ott mit mondanának.

K.: Miért, hogy viszonyulnak hozzátok az afrikaiak? O.A.: Abszolút változó. Vannak fekete lányok, akik kifejezetten nem szeretnek minket: volt egy társaság, ahol azt találta mondani egyikük, hogy a félvérek egy külön faj – persze ez korántsem általános. Embere válogatja náluk is, nálunk is: ha nem mozogsz ilyen közösségben, talán fel sem tûnik neked, hogy valaki keverék. A feketék viszont egybôl kiszúrják, hogy az egyik szülônk nem fekete… F.N.: …meg azt is, hogy itt nôttünk fel. Ugyanakkor teljesen más a mentalitásuk is, nem mindegy, hogy itt élô, vagy mondjuk londoni, harmadik generációs feketékrôl beszélünk. Az afrikai kultúra az, ami nagyon különbözô, és furcsa módon irányunkban is nagyobbak az elvárások ilyen téren – mert

bár néha lefehéreznek minket, de legtöbbjük azt is érzi, hogy mi azért afrikai lányok is vagyunk. O.A.: Megkérdezik, hogy miért nem beszélünk rendesen angolul, meg ilyenek. Mi csak félig vagyunk afrikaiak, így néha eléggé két tûz között találjuk magunkat. K.: És a pasik...? F.N.: Kíváncsiak. Nagyon. Hisznek a pletykáknak meg az általánosításoknak, de alapvetôen a kíváncsiságuk a legerôsebb. O.A.: Van, aki tényleg olyan bunkó, hogy odajön, és megkérdezi, hogy a félvér lányokkal tényleg jobb-e. Erre mindig azt válaszolom – ha egyáltalán –, hogy honnan tudjam, sosem voltam félvér lánnyal... F.N: Kicsit gyanakvóak vagyunk. Nagy részük tényleg csak kíváncsi, és talán nem volt gyerekszobája. De tény, hogy szeretnek körbemutogatni minket. K.: A feketék talán csak nem…? O.A.: Nekem olyan, mintha a testvéreim lennének, furcsán fog hangzani, de nem vonzanak. Akkor már inkább az európai típusú fiúk, de azok közül is kizárólag a barátom. A félvér lányok között ez teljesen változó. Ha viszont fekete fiú vagy Budapesten, aranyéleted van. F.N.: Nekem mindegy, milyen színe van, csak legyen normális. Szeretnék „csokibabát”, de az lehet akkor is, ha fehér az apukája. K.: Azért gondolom, elôny is egzotikusnak lenni… F.N.: Semmi pénzért nem lennék másmilyen. O.A.: Az egyetlen nagy problémám, hogy hiányzik a hosszú haj. Tizenöt évig növeszted, utána egyszerûen nem nô tovább. Ha nem félvér lennék, azt hiszem, cigánylány szeretnék lenni – közülük jó néhányan olyan szépek. -bekedániel-

(K)ARC

2007/1

9

„...OTT KURVÁRA NINCS SEMMI” Beszélgetés a 86 éves Jancsó Miklóssal életrôl, halálról, filmrôl A balatonfüredi hegy oldalában álló kicsi, barátságos házikóból fantasztikus kilátás nyílik a Balatonra és a környezô tájra. Itt tölti a nyarat Jancsó Miklós feleségével, Csákány Zsuzsával, filmjei vágójával. Szivarfüst, finom vörösbor az asztalon, a Mester kényelmesen elnyúlik a kanapén. Alig egy hónap múlva 86 éves.

10

Kultusz: A közelmúltban jelent meg Kapa és Pepe sorozat összefoglaló címmel három filmed az úgynevezett új korszakodból. Hogyan fogadtad a kiadást, örültél neki? Jancsó Miklós: Persze hogy örültem. Az ember nem magának készít filmeket. Mi profik vagyunk, a közönségnek forgatunk. Hozzájuk pedig el kell jutni. Az, hogy ez a közönség mennyire széles vagy szûk körû, nem a legfontosabb. Alighanem lehet tudni, én magam is érzem, hogy mekkora lehet a közönségem. Arra, hogy ezt mások is tudják, onnan lehet rájönni, hogy nem olyan könnyû pénzt szereznem egy új filmre. Akik adják, azok megnézik, kinek és mire adják. Van errôl egy jópofa történetem. Még a Lámpás-film elôtt történt. Böjte Józsi volt a producerünk, írtuk a Hernádival a forgatókönyvet. A címe ugyancsak a Lámpás volt, de nem Kapa Pepetörténet. A forgatókönyvvel elutaztunk Berlinbe, a filmipar pénzösszeszedô embereinek találkozójára. ôk foglalkoztak az ilyen koldusokkal, mint amilyenek mi is voltunk. Szétosztottuk a forgatókönyvet. Pár nappal késôbb megkeresett egy amerikai ember, hogy tetszik neki a könyv, várjunk két napot, elküldi két barátjának Londonba és New Yorkba. Pár nap múlva találkoztunk újra, a következôt mondta ez az ember: „Jancsó úr! A két barátom azt mondta, ebbôl a könyvbôl egészen jó filmet lehetne készíteni. Ha megfelelô színészek volnának benne, akkor majdnem világfilm lehetne. Ha maga, Jancsó úr, elsô filmes lenne, adnánk rá tízmillió dollárt. De magáról, Jancsó úr, mindenki tudja, hogy milyen filmet fog alkotni.” K.: Ebben azt hiszem, tévedtek. Talán éppen az volt a siker titka, hogy hihetetlenül más lett, mint amit várhattak tôled. Egészen újszerû, semmiben nem hasonlít a korábbi filmjeidre. J.M.: Velem ez régebben is elôfordult. Ahogyan elegem lett a hosszú snittekbôl is egyszer, meg a

parabolákból és nem tudom, mikbôl, most ugyanez van a Kapa Pepével is. Elegünk van belôle, már nem érdekes. Már tudjuk, hogy mûködik. Természetesen, aki nem ért a szakmához, azt gondolja, improvizáció, ami annyit jelent, hogy bejön két színész, mondjuk te és a Zubi (Zubornyák Zoltán, a Pinceszínház igazgatója – A szerk.), én meg azt mondom: csináljatok valamit… K.: A köztudatban tényleg ez a kép él? J.M.: Nem a köztudatban. Szakemberek, kritikusok hiszik ezt. Nem akarom nevesíteni azt a kritikust

2007/1

– pedig nem akárki –, aki, nem is akármilyen lapban ezt leírta: „Úgy könnyû filmet készíteni, hogy azt mondom a színészeknek, menjetek be, és csináljatok valamit…” K.: Térjünk egy kicsit vissza az elôzô gondolatra, hogy hiába lehetett tudni, te milyen filmet készítesz, mégis egészen mással jelentkeztél a Lámpásban. J.M.: Az volt az elsô. Azóta elkészült a hatodik is. Már mindenkinek tele van vele a hócipôje, hogy ne mást mondjak. Ez van. K.: A te hócipôd is? J.M.: Nem. Bár az utolsóban, az Edében már eléggé a végsôkig mentünk el. Arról szól, van-e értelme az életnek, a világnak. Hogy mi a halál. Ilyen hülyéskedés. De abból, hogy ironikusan nézem a világot, abból sosem elég. Ezer filmet lehetne készíteni belôle. Nem is ezzel van a baj, hanem azokkal, akik engem vagy a Mucsit, Scherert valamiért nem szeretik. ôk azt mondják, most már ezekbôl elég volt. Pedig lehetne ezt folytatni. Valószínû folytatom is. K.: Nem lehet, hogy igazából azzal a tükörrel nem tudnak kibékülni, amit eléjük tartasz? J.M.: Én nem tudom. Nem szoktam elemezni a filmjeimet, sem magamat, sem azt, amit csinálok. Igazából a filmjeim fogadtatása sem érdekel. Bár a kezdetekben hájjal kenegetett, hogy azért tudják, kicsoda vagyok. Néha jólesik az embernek ez. Gyarlók vagyunk mindannyian. K.: Tudom, hogy sosem nézed újra a filmjeidet. Azért kérdeztem ezt a tükördolgot, mert az Ede megevé ebédemben szinte látnoki dolog érhetô tetten. Sosem felejtem el, hogy a csörgôóra-jelenet, amit két hónappal azelôtt forgattál, szinte a bemutató napján történt meg a valóságban a Kossuth téren. J.M.: Jaj, Bélus, ez nem látnokság. Az ember él egy világban, figyel, és akkor tudja, mi jöhet. Meg annyira primitív szimbólum. A filmben, amirôl beszélsz, az egyik jelenetben megszólal egy nagy csörgôóra. És valóban, szinte a bemutató napján ezrek cipelték magukkal ezt az ellenzék felhívására a legszebb fôterünkre, hogy a kormányt azzal kergessék el. K.: Gyönyörû pillanat volt ez az Uránia moziban. Szerintem sokan azt is hiszik, hogy a film már utána készült, és csak visszanyúltál érte. J.M.: Persze hogy azt hiszik. Világos. De tudod, néha már szégyellni való, mennyire primitív ez a mi szakmánk. Primitív jelképekkel dolgozunk, mert nem vagyunk filozófusok, nem is vagyunk túl okos fiúk.

Ennek következtében ez a primitívség néha átüt, és ezt a primitív világot néha meg tudod elôzni. K.: Ez azért elég szörnyû… J.M.: Hogy szörnyû-e? A világ mindig ilyen volt. K.: Sokan úgy hiszik, értelemnek kell lennie abban, miért ennyire szörnyû. J.M.: Én sajnos nem vagyok hívô, mert a hívôknek könnyebb az életük. Mindenre találnak magyarázatot. Mindenféle hívôkre gondolok. A bolsikra, a nácikra, abban is csak hinni kellett. És mindenféle vallásra is. Én katolikus iskolában nevelkedtem. Nagyon sokszor olvastam a Bibliát. Jól ismerem. De a hívônek nem ismernie kell, hanem hinnie. Azt, hogy tényleg van egy Isten, aki teremtette a világot. ô majd vár a túlvilágon. Egy hívônek nem irodalom a Biblia, mint nekem. Nekik könnyebb így elviselni az életet. Az Ede-filmem tulajdonképpen arról az élményemrôl szól, amit egyszer átéltem. Néhány pillanatra, esetleg percre meghaltam. Te, ott kurvára nincs semmi. Ez biztos. Na most ezt elviselni igen nehéz. Hogy ennyi csak. Miután arról szól a történet, hogy viszonylag értelmes lény vagy. Ennek ki kellene futnia valamire, és nem akarod elfogadni, hogy ez nem így van. Egyszerûen a semmire fut ki. K.: Az emberek mégis megpróbálnak valamit kitalálni, hogy egy kicsit fontossá tegyék a létüket. Hogy legyen valami értelme az itt töltött idônek.

11

12

nulni. Ha egy kelet-magyarországi cigánygyerek vagy. Mi történik veled, mi lehet belôled?! K.: Az a baj, hogy tudjuk, mi lehet belôle. J.M.: Mi tudjuk. Szubjektíve te is tudod. Én is tudom magamról. Ha nem itt élek, másként alakul minden. Én éltem külföldön, pontosan tudom. De amikor én Itáliában éltem, ötvenéves voltam. Már késô volt. Magamért nem mentem volna. Az úttörôk, azok felvállalják, hogy megdöglenek az utódokért. Ha el is mennek bárhová a világban, pontosan tudják, hogy nem ôk fognak érvényesülni, hanem a fiaik, unokáik. Mint a Sarkozy nevû fiú. ô lehet köztársasági elnök ott, ahol az apja bizonyosan nem lehetett volna. Ez ennyire egyszerû. Egy vállalás. K.: Akkor miért van az, hogy itt az én generációm, akik már elég „gazemberek” ahhoz, hogy politikusok legyenek, mégsem a fiakra, az utódokra gondolnak? Mintha senkit nem érdekelne a mai küzdelmek között, hogy mi lesz majd utána... J.M.: Mert, Béluska, a gyermek sosem gondol arra, hogy meghalhat. Azt hiszi, örökké él. Egy húszévesJ.M.: Persze, és minden attól függ, hogy mit találnek eszébe sem jut a halál. Ma már a fehér ember ki nak ki. Például a fundamentalisták. A fundamentatudta tolni az átlagéletkorát igen magasra, így lehet, lista katolikusok, bolsik, nácik, muzulmánok. Ebben hogy egy hatvanéves sem gondol az elmúlásra. Épvergôdik a világ. A Hernádi Gyula mindig azt mondpen ezért azt gondolják, hogy övék a világ. Fôleg, ta, hogy nagyobb barmot, mint a Lenin, nem horha képesek a szabadság adta lehetôségek között vadott hátán a föld. Mert azt állította, hogy a földön lamilyen módon megteremteni maguknak a jólétet. lesz a paradicsom. Ezt nem lehet mondani. Neki. Ezt Akár hetedíziglen megadva ezzel a minôségi, anyagi a keresztények annyira kitalálták. Dehogy a földön! biztonságot. Azoknak nem jut eszébe, hogy van más Majd odaát lesz a paradicsom. Te pedig élj ebben a életforma is. Nem várható el tôlük, hogy gondoljanak szarban, de majd ott a mennyekben minden jó lesz. másra. Nem jut el hozzájuk. Politikusaink, akikrôl K.: Miért érzik az emberek mégis, hogy valami kell? beszélsz, más életformában élnek, mint az Kommunizmus, fasizmus, mindenféle izmus. általuk képviseltek. Addig, amíg nem Nem elég az a tudat, hogy van ennyi és ennyi A mindenkori ér a kezed egyszer bele a szarba, ha idôm itt? Ezalatt kell, hogy alkossak szélsôségek dumája, mindig szabad elôtted és sima az valamit. De fontos egyáltalán, hogy út, eszedbe sem juthat, hogy van alkossak? hogy „az én kezemben más világ is. Egyszer konfrontálódJ.M.: Az egyetlen igazán fonvan a bölcsek köve” nod kell ezzel, anélkül nem megy. tos dolog az alkotás. Kicsim, van, Legalábbis borzasztó nagy jellem kell aki rossz helyre születik, mint például hozzá. mi. Rossz korban, rossz helyre. Például mi K.: Akkor ma hogyan is fogjon össze a középosztály a a különbség Hernádi Gyula és egy dél-amerikai író szegényekkel? Természetesen csak a gazdagokkal szemben között? ô legalább annyira érdekes, mint Márquez. tudnak összefogni, más nem marad. De mi a nyelv és a körülmények börtönében élünk. J.M.: Ez a mindenkori szélsôségek dumája. Semmi Akkor mi a kiutad? Az egyik például azt mondani, másról nem szól, mint hogy „az én kezemben van a hogy vissza az ezeréves nagy Magyarországot, vissza bölcsek köve”! Én tudom, mi kell neked, és hogyan a határokat, és akkor minden megoldódik. Vagy azt, kell élned. Ilyenek voltak a bolsik. A nácik is. Sôt a hogy majd odafönn találkozom a Názáretivel. Nincs katolikus egyház is ilyen volt. És ha te nem hiszel lehetôséged. Pláne ha szegény vagy, nem tudsz ta-

2007/1

benne, ha nem értesz velem egyet, akkor ki vagy közösítve. Ha hatalmamban áll, meg is égetlek. De lehet egyszerû parasztvakítás is. Mint a régi filmjeimben a meztelen nôk. Abban az idôben máshol nem lehetett Magyarországon meztelen nôket látni. Parasztvakítás volt. Igazából azt hiszem, hogy az általad említett duma mégsem ez. Sajnos komolyan gondolják. Félek, hogy hisznek benne, és ez megriaszt. K.: Láthatóan elég sokan vannak, akik hisznek ebben. J.M.: Mindig voltak és lesznek, akiket ezzel mozgósítani lehet. Lásd a kommunista osztályharcot, az ideológia alapján kiirtott kambodzsai értelmiséget. Mindig lesz sok passzív ember, akiknek szükségük lesz a megmondó emberekre. A szabadság alapproblémája, hogy neked aktívnak kell maradnod. Magadért, a családodért, a barátaidért, mindegy, de aktívan kell létezned. Amit nem szívesen teszel meg. Mert annál jobb kevés van, mint ülni, búslakodni vagy nosztalgiázni a régmúlt nagy tetteken, és várni, hogy majd valaki jól megoldja az életemet. K.: Rólad nem lehet azt mondani, hogy ne lennél aktív. Sôt. Most is készülsz egy új mozira. Egy Mátyás királyfilmterved köztudott.

J.M.: Nem tudom, mennyire lesz ez Mátyás-film. Lehet, inkább családi film. Szerepel benne Vlad Tepes, a Dracula. Aki itt élt, és akit Mátyás segített vissza Havasalföldre vajdának. Az én oláh családom, Tepes rokonai, az egyik öccsének leszármazottai. Éppen ezért családi történet ez nekem. K.: Abban szinte biztosak lehetünk, hogy nem szokványos Mátyás-történetet fogunk látni. J.M.: Ha lesz egyáltalán. Addig nem érdemes errôl különösebben beszélni. K.: Pénz kérdése? J.M.: Sok minden kérdése. Én már nem vagyok gyerek, megélem-e, vagy nem, ez is egy kérdés. Persze az is, hogy lesz-e hozzá pénz. Egy nem létezô filmrôl nem érdemes beszélni. Hogy mit csinálnék, ha?! Nem ezen múlik az életem. Ha lesz, akkor lesz, ha nem lesz, akkor nem lesz. Viszonylag jópofa sztorit írtam, legalábbis akik olvasták, azok ezt mondták róla. Egy furcsa akármi. Egy reflexió, egy korakármi. De Vlad Tepesnek nagy szerepe lesz benne. Majd meglátjuk… Szemán Béla

AZ ÍRÓK BOLTJA 2007. SZEPTEMBERI KÖNYVBEMUTATÓI

09.03. (hétfô) MÚLT ÉS JÖVÔ Heller Ágnes: Sámson – Erósz és Thanatosz a bírák könyvében Bevezeti: Fenyô Ági Bemutatja: Angyalosi Gergely Vendégünk: a szerzô 09.04. (szerda) AZ ÔSI FORRÁS 17. kötetének bemutatója NAFTALI KRAUS: A zsidó Jesájáhu Bevezeti: Benedek István Gábor Vendégünk: a szerzô 09.06. (csütörtök) MAGYAR LETTRE – „KREATÍV FELEJTÉS” Bevezeti: Karádi Éva Vendégeink: Balla Zsófia, Garaczi László és Parti Nagy Lajos 09.11. (kedd) TIMP KIADÓ Majoros Sándor: Emberrel esik meg A szerzôvel beszélget: Mezô Ferenc

09.12. (szerda) A38 – MAGYAR MÛHELY Szombathy Bálint: dr. Máriás képzômûveszete Vendégünk: a szerzô és a mûvész 09.13. (csütörtök) NYITOTT KÖNYV Sajó László: Istentelen színjáték Bemutatja: Bán Zoltán András 09.18. (kedd) ÚJ MANDÁTUM Szilágyi Sándor: Neoavantgard és posztmodern tendenciák a magyar fotómûvészetben 1965-1990 Bemutatja: Radnóti Sándor 09.19. (szerda) CORVINA Keleti források sorozat Ibn Fadlán: Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásról Bevezeti: Kúnos László Vendégeink: Hazai György és Simon Róbert 09.26. (szerda) KALLIGRAM Vajda Mihály: Sisakrostély-hatás Bemutatja, és a szerzôvel beszélget: Kardos András

A bemutatók 16 órakor kezdôdnek, az ettôl eltérô idôpontokat külön jelezzük.

13

IDEGBAJOS ÉS REZONÔR Kapa és Pepe sorozat DVD-n Tíz évvel az elsô film leforgatása után végre DVD-n is hazavihetôk Jancsó Miklós új korszakának filmjei, a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, az Anyád! a szúnyogok és az Utolsó vacsora az Arabs szürkénél. A Navigátor Film és a Leon Film Kapa és Pepe sorozatként dobta piacra a közelmúltban.

14

Nem állítom, hogy Jancsó Miklós fejébôl pattant ki a két csetlô-botló figura: a hangos, néha agresszív, igen intenzíven létezô Kapa és a csendes, beletörôdô, sodródó rezonôr Pepe, azt azonban igen, hogy kultuszfigurákká lettek, bár Réz András az elsô rész extrái közti elemzésében megkérdôjelezi ezt, és a klasszikus Hacsek és Sajót véli felfedezni bennük. Mindenesetre ezt a két nagyon magyar, nagyon mai és nagyon élô figurát Mucsi Zoltán és Scherer Péter parádésan keltette életre. Nem tisztem azonban filmkritikát írni, így inkább a megjelent DVD-kiadásokat vettem tüzetesebben szemügyre. Ízléses csomagolás, könnyen áttekinthetô borító, jól olvasható betûtípussal szedett feliratok. Ugyanez elmondható a lemezek nyomatáról is. A menürendszere könnyen és jól kezelhetô. Kellemes a filmek zenéjébôl vágott aláfestô zene is. Ma már elvárás a DVD-kiadásoknál az extra tartalom. Ennek próbál is megfelelni a kiadó. De az amerikai mozikkal ellentétben itthon nem állnak rendelkezésre a kimaradt jelenetek anyagai. (Egyrészt az akkori felvételi technika, másrészt a film költségvetése miatt.) Van ellenben audiokommentár. Az elsôn a rendezô Jancsó Miklós, valamint felesége, a film vágója, Csákány Zsuzsa, a második és harmadik lemezen Mucsi Zoltán és Scherer Péter, a két fôszereplô beszélgeti végig a filmet. Minden tiszteletem a felsoroltaké, de nem szeretem az audiokommentárokat. Intimpistáskodásnak vélem ôket, kevés értelemmel. Borzalmas lehet egy rendezônek vagy szereplônek az elsô perctôl az utolsóig végiganekdotáznia saját filmjét. Jancsóról

amúgy köztudott, hogy nemigen nézi újra elkészült munkáit, ezért a kommentár alatt többször is rácsodálkozik a látottakra. Ennek okán nem visz igazán közelebb az alkotási folyamathoz. Mucsi nem tud mit kezdeni a feladattal, kínosan feszeng ebben a helyzetben. Technikailag sem a legjobban kivitelezett felvételek. Réz András esztéta és filmkritikus a tôle megszokott színvonalon közérthetôen mondja el, hogyan nézzük és értsük e mûveket. Érezni szereti ezeket a filmeket. Bakács Tibor Settenkedô a második lemez extráján elemez igen izgalmasan, köznapian és elgondolkoztatóan. A Lovasi Andrással készült interjú viszont amilyen hosszú, olyan érdektelen. Nem sikerült újat és izgalmasat hozzátennie. Nem úgy, mint zenéjével és elôadásmódjával. Egy Jancsó-portré elsô része is található a harmadik lemezen. Remélem, hogy a folytatására nem kell újabb éveket várni. Sajnálom viszont, hogy kizárólag angol felirattal lettek ellátva a filmek. De ez is több a semminél. Összességében mégis mindenkinek ajánlom, hogy szerezze be a sorozatot. Ha másért nem, azért, hogy húsz év múlva, ha gyermeke megkérdezi, milyen volt a rendszerváltás kora, minden magyarázat és mellébeszélés helyett le lehet ülni vele a lejátszó elé. Ha meg nem is érti, mitôl lettek a szülei ilyenek, legalább röhög egy jót. -szb-

2007/1

L’ECSÓ – AZ ENNIVALÓ PATKÁNY Egyszerûen meg kell zabálni. És nemcsak a fôztjét, hanem ôt magát is. Hogy kit? Hát Remyt, a Pixar Animation nyolcadik nagyfilmjének fôhôsét, a különleges képességekkel megáldott csatornapatkányt. A Brad Bird és Jan Pinkava alkotta rendezôpáros egy korántsem népszerû állatfigurából gyúrt szeretni való tüneményt. És bár elsô hallásra túlzónak hathat a sok domborító jelzô, alátámasztásul mindjárt egy pacifista érv. Remy egyedülálló szaglását, szemben Jean-Baptiste Grenouille (Süskind Parfümje) ámokfutásával, egy gasztronómiai varázslatsorozatra használja fel. Oly hatásosan teszi mindezt, hogy a nézô olykor az ízlelôbimbói között érzi a kis kukta remekeit, így az egyszerû sajtos popcorn is pirított mandulával ízesített csokiparféként hat filmnézés közben. E gasztronómiai utazása közel két órára ragadja magával a nézôt, ugyanis a kis Remy kezdetleges identitáskeresését letudva Párizs egyik leghíresebb éttermében találja magát. Vágyai eredetileg erôteljesen összeegyeztethetetlennek tûnnek a családi tradícióval, azaz a szemétben turkálással és a csatornaléttel, ám némi kavarodás után hôsünk érdemi munkába kezdhet álmai éttermében. Természetesen álruhában, egy épp akkor debütáló felmosófiú segítségével. Taktikai kényszerszövetségük elôbb jól jövedelmezô viszonnyá, késôbb valódi barátsággá fejlôdik. S ahhoz, hogy Remy története ne csak egy

kedves kis meseként maradjon meg az emlékezetünkben, nagyban hozzájárul a finom humor. Végre nem olcsó poénokkal, hanem valódi viccekkel, helyzetkomikumokkal, ütôs csattanókkal és fordulatokkal fûszerezték az alkotók a történetet. A karakterek kidolgozásában sem találunk kifogásolnivalót, egyedül Gusteau, az étterem vezetôjének alakja, illetve az örökség körüli hercehurca tûnik kissé erôltetettnek. A mozi dinamizmusa azonban – szerencsére – nem esik az említett hiba áldozatául, így a gyerekeknek és felnôtteknek egyaránt ajánlható mese mindvégig leköti figyelmünket. A Pixar (Toy Story 1-2., Egy bogár élete, Szörny Rt., Némó nyomában, A hihetetlen család, Verdák) korábban is abban múlta felül a konkurenciát, hogy tökéletes látványvilággal bilincselte nézôit a mozivászon elé. Nos, a L’ecsó újabb kategóriát teremt: finom technikai megoldásaival egyszerre kaphatunk lenyûgözô nagytotálokat Párizs éjszakai fényeirôl és minden apróságra odafigyelô közeliket egy pici csatornapatkány riadt, remegô kis testérôl. Már-már zavarba ejtô tökéletességgel. A Pixar meséje paralel hat az agyunkra és a szívünkre. Nemcsak látjuk és halljuk Remyt, de érezzük szívének apró dobbanásait, és az összhatástól elégedetten nyaljuk meg mind a tíz ujjunkat. Ahogy a nézôk is: az augusztus 2-i bemutató után négy nappal már több mint 94 ezren voltak kíváncsiak a kis szakácspatkány kalandjaira. A L’ecsó ezzel rekordot döntött, hiszen a stúdió történetének legjobb indulását könyvelheti el, összesítettben pedig a negyedik helyet szerezte meg az animációk mezônyében. Bencze

15

VÁLTOZÓ IDÔK A PÁL UTCAI FIÚK EGYKOR – ÉS MA

MUZSIK

Dél-Buda egyik kivezetô útja, a város pereme. A Pál Utcai Fiúk (PUF) próbatermének közelében, egy üzemi étkezde büféjében ülünk. Klasszikus 80-as évek hangulat. Kedves szórakozott büfés néni, linóleum, poháralátéttel stabilizált asztal, kockás terítô. Egy ilyen helyen a versenyszféra meg a fogyasztói preferenciák szinte nem is léteznek. Lecso viszont annál inkább beleillik a képbe. A 90-es évek lassan harmadik X-be lépô, meghatározó magyar underground zenekarának frontemberével, Leskovics Gáborral a hét év hallgatás után ôsszel megjelenô új lemezük kapcsán beszélgetettünk.

16

Kultusz: Hét éve volt utoljára lemezetek, az sok mindenre elég. Mi a tétje a most készülô új korongnak? Leskovics Gábor: Legutóbbi lemezünkrôl (Ha jön az élet, 2000ben – A szerk.) szinte nem tudott senki. Persze elôbb-utóbb bekúszott a köztudatba, mert játszottuk koncerteken, de egy rádió se adott le róla dalokat. Valahogy elmaradt a nagy felhajtás. Ha az emberek arról beszélnek, hogy „a PUF”, akkor a Szerelemharc címû lemezig vannak képben, ami 93-ban jelent meg. Most, hét év után megint lemezt csinálunk, aminek olyan értelemben nincs tétje, hogy ha nem sikerül úgy, ahogy szeretnénk, akkor feloszlunk. Egy jó szintet remélem, azért meg fog ütni. K.: Másképpen fogjátok terjeszteni? L.G.: A mi lemezeinket nem egyetemisták veszik, hanem döntô többségben azok, akik annak idején a Fekete Lyukba és a Tilos az Ába jártak. Persze ôk velünk együtt öregedtek, és természetesen, ahol manapság vásárolnak, járnak-kelnek, ott keresik a lemezünket. Ôk azok, akik meg is tudják, és meg is akarják venni. A fiatalabbak nem potenciális lemezvásárlók, ôk letöltik vagy lemásolják, viszont ôk eljárnak koncertekre, fesztiválokra.

Persze nem azt akarom ezzel mondani, hogy állítsuk meg a kalózkodást meg ilyenek. Az messze túlmutat rajtunk. K.: Ki most a PUF zenei kiadója? L.G.: A lemezkiadásra opciós joga van a 1G Recordsnak, de még nincs végleges megállapodás. Az is elképzelhetô, hogy végül szerzôi kiadásban lesz terjesztve. A Gyuri például (Turjánszky György basszusgitáros – A szerk.) ehhez ragaszkodna. Tulajdonképpen a lemezek 80%-át a megjelenést követô két hónapban lehet eladni. Ehhez az kell, hogy az emberek ott tudják megvenni, ahova amúgy is járnak. A 1G Records nemrég kötött megállapodást több nagy kereskedelmi lánccal. Gyakorlatilag minden nagyáruházban jelen vannak, és tudják terjeszteni az általuk kiadott lemezeket. Így ott lehetne a PUF-lemez is ôsszel ezekben a boltokban. K.:Tagadhatatlanul megváltozott a zenei piac. Szerinted maradt valami a 80-as évek jóérzésû hozzáállásából? L.G.: Egy zenekar is lassan már olyan, mint a Coca-Cola. Fel kell mérni, mennyi pénz van marketingre, abból a keretbôl kell gazdálkodni, hirdetéseket, újságcímlapokat venni stb. A fiatalokat

Leskovics Gábor

is meg kell szólítani a koncertek miatt, ugyanakkor a velünk egykorúaknak is üzenni kell. Az új lemez promócióját egy lelkes, a zenekarhoz közel álló személyre szeretném bízni, ô az, aki többek között a PUF – Álomhatár címû könyvet írta és szerkesztette. Ma már, tanulva a hét évvel ezelôtti hibákból, fontosnak tartom, hogy legyen egy ember, aki a reklámszálakat a kezében tartja. Persze lehetne ezért fizetni is, vannak erre szakosodott cégek, de szerintem feleslegesen drága, és soha nem annyira hatékony, mintha olyasvalaki csinálja, aki hisz is benne. K.: Hogy minél több emberhez eljusson a lemez híre, minden létezô médiát fel kell használni. Nem kínos bemenni egy reggeli tévémûsorba?

L.G.: Nem, nem hiszem. Egy ilyen hírgyárba mindig kell a hír. Ez tartja fenn a gépezetet. A PUFnak, egy majdnem 30 éves zenekarnak már van annyi nettó hírértéke, hogy az új lemez kapcsán lehessen beszélgetni róla mondjuk egy reggeli mûsorban. Persze soha nem lesz már akkora szenzáció. 92-93 körül nagyon felkapott volt a zenekar, szinte minden héten hívtak újságokba, rádiókba, és kérték, mondjam el, mi történt velem az utóbbi idôben. Mondtam, hogy semmi. De hát mégis, kérlek, akkor legalább meséld el, hogy mi van a kutyáddal. Mondtam, köszöni szépen, jól van. Nem szerettem ezt az idôszakot. De visszatérve, a lemezkészítés mindig nagy kihívás. A most elkészült 20 dalból 18-at a Balázs írt, kettôt én. Nekem menet közben tetszenek meg a Balázs dalai, amint megszokom, hogy az ô fejével kell gondolkodni, és belehallom azt, amit ô már az elején.

K.: Általában a zenekart a frontemberrel azonosítják. Nem gondoltál soha szólókarrierre? L.G.: Nincs bennem ragadt dal hála istennek. Sok zenekarban játszom, sok mellékprojektben szerepelek, bárhová el tudok sütni egy-egy ötletet. Alapvetôen zenekarral szeretek dolgozni, pl. a Kiscsillagnál jópár dal úgy született, hogy valaki hozott egy témát, és a többiek továbbgondolták, ott helyben. Bár volt idô, amikor otthon a számítógéppel barátkoztam, és készítettem vagy 50-100 dalkezdeményt. Végül egyik sem lett teljesen kész, de motívumokat felhasználok belôle a mai napig. Amúgy is, számítógéppel dalokat írni?! K.: A PUF a 90-es évek közepén a csúcson volt. Aztán váltás, és visszamentetek a klubokba. Pedig többet lehet keresni „sztárzenekarként”. L.G.: A PUF korai szakaszában, mert jóhiszemûek és naivak

voltunk, nagyon sokszor átvertek minket. A BS-koncert után, amin 7 ezer ember volt – ma is nagy szó! – nem kaptunk egy fillért sem. A menedzsment közölte, hogy minden elment a költségekre. Röhögtek is rajtunk a Loviék. (A Kispál és a Borz zenekar – A szerk.) Én nagyon megbízom az emberekben, ami ebben a szakmában nem kifejezett elôny. Jól emlékszem, a BS-ben a szervezô lányt számon kértük az öltözôben. Elsírta magát, én meg megsajnáltam. Ma már sajnos tudom, hogy az emberek mindent elkövetnek pénzért. Ha kell, a szemedbe sírnak. Kaptunk ugyan egy költségelszámolást, a mai napig megvan. Olyan hihetetlenül magas tételek szerepelnek rajta, hogy az még mai árakon is irreális. Szóval ennyit a nagy pénzekrôl… K.: Ki szervezi a koncerteket mostanában, és ki tartja a kapcsolatot a rendezvényszakmával? L.G.: Kétezerig én szerveztem. De nem az én világom. Többször a szervezôk alkudták felfelé a gázsinkat azzal, hogy „Ne csináld már, Lecso, legyen legalább 400!” Ezen elgondolkodtam, hogy simán mondhattam volna már az elején kétszer akkora összeget, de valahogy nem tudtam ezt üzletként kezelni. Most ez Farkas Zoli, a dobosunk dolga. K.: Ha újra kezdenéd? L.G.: Biztos vagyok benne, hogy ugyanez lenne. Bizonyos dolgokat talán más minôségben, de ugyanúgy tennék. Nincs okom panaszra. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy egész eddigi életemben azt csinálhattam, amit szeretek. Szerencsésnek tartom magam. Van egy családom, házam, kertem, autóm, kutyám, nôm… ûrhajóra meg nem vágyom. -khj-

MUZSIK

2007/1

17

HAZAI VEGYES A Brains nem egy most alakuló formáció. A 94-ben indult banda mára megtalálta, végleges felállásban, saját hangját, külföldi és hazai koncertjein egyaránt arat. Mármint sikert. Tehát a gépezet végre beindulni látszik, csak homokszem ne kerüljön a fogaskerekek közé… A nyári fesztiválok kapcsán Tôkés Ábel gitárossal beszélgettünk. Kultusz: Az elmúlt öt évben számos európai klubban és fesztiválon felléptetek. Milyen hatások értek benneteket? Hogyan látjátok ezután a hazai viszonyokat? Tôkés Ábel: Sok helyütt volt szerencsénk játszani Szlovéniától Németországon át Hollandiáig, sôt Franciaországban és Angliában is. Ez rengeteg élmény és tapasztalat eltérô volumenû rendezvényeken, különbözô nemzetek színpadain. Az igazság az, hogy a hazai rendezvények kezdik felvenni a versenyt külföldi társaikkal, egyre színvonalasabbak, és a zenészeket is kezdik európai mércével kezelni. Kapunk normális vendéglátást, elszállásolást, egyszóval alakul a dolog. Ami

MUZSIK

Kéri Mc Columbo András

18

a közönséget illeti, egyre többen érdeklôdnek a zenekar iránt, ez meg is látszik a növekvô számú koncertrészvevôkön és a velünk az internetes utakon kapcsolatot keresôkön, kezdeményezôkön. Amin leginkább változtatnék, az a klubok hozzáállása a zenekarokhoz. Lehetnének nyitottabbak, bevállalósabbak. K: Hosszú távon melyik piac értékesebb számotokra, a külföldi vagy az itthoni? T.Á.: Mindkettô. A hazai pálya a szívünk, a külföldi pedig a kihívások és különlegességek végett. K: Évrôl évre jelen vagytok a magyar fesztiválokon, a zenekar mégis a honi underground mezsgyéjén halad. K.:Vannak olyan hosszú távú céljaitok például, hogy pár év múlva a Sziget Nagyszínpadán játsszon a zenekar? T.Á.: A középtávú cél, hogy erôsíteni szeretnénk pozíciónkat a hazai zenei piacon. Egy profeszszionálisabb promócióval, még alázatosabb és összepróbáltabb show-val kívánunk elôrukkolni. A folyamatos megújulás és kitartó munka szerintünk a siker és az eredményesség záloga. K: Ez a szubkultúra, amit képviseltek a zenétekkel, mennyire hiteles itthon, illetve hogyan látjátok ennek alakulását? T.Á.: Mi azt játsszuk, ami a szívünkbôl, az egyéniségünkbôl jön.

Tôkés Ábel

A Brains nem kopíroz, és nem majmol senkit. Egyszerûen tesszük a dolgunkat, jelenleg éppen ez a muzsika nagyobb teret hódít, mint az eddigiek, jóllehet mostanra látszik valóban beérni a belefektetett energia és kitartás. Természetesen az a tény, hogy egy baráti társaságról van szó, az még jobban erôsít bennünket. K: Ti önmagatokat kötitek-e valamely stílushoz, vagy egyszerûen felhasználjátok a zenét egyfajta önkifejezésre? T.Á.: A stílus meglehetôsen vegyes, mely tükrözi a tagok sokoldalú zenei beállítottságát. Mind a drum&bass, a ragga, a rock, a dancehall és a hip-hop egyaránt jelen van zenénkben, melynek egy hiteles bizonyítéka a HuManual címû nagylemezünk, mely tavaly szeptemberben jelent meg. Az album zenei producere Deutsch Gábor volt. Anorganik, és olyan vendégek jeleskedtek rajta, mint az SKC, Psure, MC Kemon, MC Busa vagy a Boti és Kata. Mind a

2007/1

Varga Norbert, Kéri András, Erdei Botanga Dávid

hatásokkal tarkítva létrehozni. K: Az idén is ott voltatok a hazai fesztiválokon? T.Á.: Igen. Remek idôpontokban tettük tiszteletünket a nyári hazai és külföldi fesztiválokon egyaránt. Kronológiai sorrendben:

VOLT Fesztivál, Tokaj-Hegyalja, Summer Break Open Air Festival, Balaton Sound, BalaTone Fesztivál, Félsziget Fesztivál, EFOTT, Sziget Fesztivál, Pesti Est Stage, Eleven Fesztivál, SZIN Fesztivál. Ahogy illik. Toldi Miklós

MUZSIK

nagyérdemû, mind a szakma szép kritikákkal és elismerô szavakkal illette az albumot. Köszönjük is nekik. K: Tavaly jelent meg az említett harmadik lemez HuManual címmel, amelyrôl valóban kimagaslóan pozitív kritikákat írtak. A dancehall- és raggaelemek a világ bármely részén vállalhatóak? T.Á.: Meglepôen intenzív módon kaptuk a biztató és dicsérô kritikákat. A többségnek tetszik a zenei sokszínûség és a stílusok bátor elegyítése. Az énekben és a vokálokban kifejezetten törekedtük arra, hogy ne legyenek lapos, unalmas részek, ezért is alkalmaztunk vendéghangokat, akik egyébként rendszeresen élôben is hallhatók egy-egy Brains-koncert alkalmával. Tudatosan szeretnénk a mûsorunkat egy kissé felgyorsítani, a tempót felhúzni, élesebb tónusváltásokat elérve egy még izgalmasabb, még magasabb színvonalú színpadi show-t vizuális

19

FRUTTISTÁNAK LENNI JÓ

MUZSIK

Nyáron Cöcke haverjai is belevetették magukat a fesztiválos mulatságokba. A hírnév útján a közelmúltban elindult Vad Fruttik zenekar énekes-gitárosát, Likó Marcellt „vonta kérdôre” a Kultusz errôl-arról, fesztiválról.

20

Kultusz: A lemezkritikákat olvasva kijelenthetô, hogy a zenekarról alkotott vélemény nem egyhangú. A Rózsikámnak digitálisan címû, debüt albumotokat van, ki az égig emelte, van, ki dühösen elutasította. A közönség is ennyire kritikus? Likó Marcell: Több kritikát olvastam én is, bár nem találtam ennyire ellentmondásosnak. Gondolom, elutasításként a quartban megjelent írásra célzol. A közönséggel leginkább a lemez és a koncert közötti különbségekrôl szoktunk beszélgetni: miért úgy szól, ahogy, miért annyira elektronikus stb. Erre nagyon egyszerû a válasz: nem volt egy milliónk a lemezre, viszont a minôségi hangzás fontos követelmény a lemezkiadásnál, ezért pakoltuk tele samplingekkel. Részemrôl teljesen elégedett vagyok a Rózsikámmal, hiszen akkori lehetôségeinkhez képest – ami jelent egy számítógépet és egy mikrofont – elég derekas munkát végeztünk. Rádiós játszás országszerte, négy slágerlistás dal a Caféban, két top 10-es klip a Cool tévén, és megjelenés a 2007-es VOLT válogatás CD-n, mindez az elsô lemeznek köszönhetôen. K: A Máté Péter elektronikus reinkarnációja státust ti találtátok ki? L.M.: Igen, ez egy kis médiacímke. A Nekem senkim sincsen dalunk

Likó Marcell

hangulata mátépéteresre sikerült. Ez a megoldás. K: A zenekar önmagát popnak definiálta. Untátok az állandó skatulyázást, vagy tényleg irányosan szeretnétek a popzene mezsgyéjén tarolni? L.M.: Teljesen jól közelíted meg a dolgot, tényleg untuk, hogy jazz és bossa nova, bass-elektro hintôporral, meg soft pop and roll, és egyszerûbb volt rámondani, hogy pop, és akkor senki sem akar minket hétrôl hétre újra definiálni annak függvényében, hogy épp melyik kifejezés divatos a szakmában. A tévé és a rádió nagy véleményformáló erô, és ezért jó ezeket az eszközöket tudatosan használni, mivel a zenekar országos ismertsége érdekében szükségünk van rájuk. Az a tapasztalatom, hogy a klubélet sajnos nem olyan virágzó, mint akár tíz évvel ezelôtt, erôs

médiás hátszél kell már ahhoz is, hogy vidéken egyáltalán fel tudj lépni. A zenekar végsô célja a világhír. (mosoly) Én kis lépésekben gondolkodom. Lehet, hogy ez egy kicsit sztereotip, de azt hiszem, ha szorgalmasan és kitartóan dolgozunk, akkor lehetünk ,,nagy” zenekar is. K: E szerint komoly munkának tekintitek a zenekart, a zenélést. Van tudatosan közvetített üzenet is? L.M.: Ez jó kérdés, mert én szeretek viccelôdni a színpadon, és a többiek is vevôk a kis stand up komédiázásokra. Persze hogy sokat dolgozunk, hogy minél jobbak legyünk – gondolok itt a zene- és énekórákra, a technikai park folyamatos fejlesztésére –, de nem veszszük magunkat olyan halálosan komolyan. Élvezzük, amit csinálunk. Benne van a szívünk-lelkünk, és remélhetôleg ugyanazok a srá-

2007/1

cok maradunk, akik annak idején összehaverkodtak a lakótelepen. Ezen az üzenet dolgon még nem gondolkodtam, jöjjenek el a népek, hallgassanak meg, aztán megfejtjük együtt… K: Milyen a koncertjeitek hangulata? Tíz éve nyomjátok, nyilván sok mindent láttatok már. Az idei év mégis nagy ugrás lehet, minden nagyobb fesztiválon ott voltatok. L. M.: Ó, hát nagyon sok helyen zenéltünk már. Például az összes nagyobb pesti klubban, az A38tól a ZP-ig, és sok vidéki városban is. Amit fontosnak érzek: az idei Duracell Music Maraton, ahol a 30Y-nal nagyon jó haverságot kötöttünk, és több olyan városban is megfordultunk, ahol korábban még nem jártunk. Ez a turné jó volt arra, hogy kipróbáljunk a színpadon olyan dolgokat, amire eddig nem volt

lehetôségünk: kísérletezések a zenekari hangzással, elôre programozott, illetve improvizált sorrendek, rolling stonesos futkározások stb. Rájöttünk, hogy a színpadon szinte mindent meg lehet csinálni, nem kell olyan ortodox módon hozzáállni, hogy akkor felmegyünk, aztán mi vagyunk a zenészek. Fontos a kommunikáció és a mókázás a közönséggel, hiszen mi ôértük vagyunk, azért lépünk a színpadra, hogy ôket szórakoztassuk a mi kis saját világunkkal. Nekem az a fontos, hogy sok helyen lépjünk fel, minél több ember elôtt. Persze átlátjuk már valamennyire a hazai zeneipart is, de igazából nem nagyon foglalkoztat, hogy mi történik a nagy magyar zenei valóságban. Mi szépen tesszük a saját dolgunkat, és hintjük az igét, hogy fruttistának lenni jó. Toldi Miklós

MUZSIK

Kerekes Gergely és Likó Marcell

21

IS VOLT

TÖMEGMOZGÁS

Ami tíz éve a rém kedves nevû Diákszigettel meg ártatlan vidéki sörsátrakkal indult, mára komlett iparággá nôtte ki magát – azaz aki bírta pénzzel, szabadsággal és idegekkel, idén akár az egész nyarat különbözô fesztiválokon pöröghette végig. A Kultusz szubjektív körképe.

22

Ahogy a bevezetôben írtuk, idénre a komplett magyar nyarat bekebelezték a fesztiválok. Ez egyrészt roppant örvendetes dolog, a nagy számok törvénye és egyéb íratlan jogszabályok miatt mostanra minden országrészbe jut egy megfizethetô banzáj, ahol az arrafele élôk megtekinthetik a Kispáltól a Tankcsapdáig húzódó Teljes Magyar Élvonalat, miközben indokolatlan mennyiségû csapolt sört fogyasztanak el. Másrészt viszont tudja a fene követni ezt az egészet: egész nyáron nem találkoztunk például olyan emberrel, aki elsôre meg tudta volna mondani a BalaTone és a BalatonSound közötti különbséget. Az egészhez pedig adjuk hozzá, hogy mintha kár is volna szétforgácsolni ezt a rengeteg pénzt, sört és színpadot. Nem vagyunk benne biztosak, hogy csak ez az oka, de kevesebb fesztiválra talán kicsit több épkézláb külföldi fellépôt lehetne összerendezni. Gitárzenékben például a határhoz közeli osztrák NovaRock bármelyik kora délutáni sávja évek óta fél kézzel leveri az egész nyári magyar felhozatalt – ami, ha járt valaki odaát, és látta, hány magyar fizette ki

három napra egy Sziget-hetijegy árát (segítünk: sok), sejthetô, hogy nem normális dolog. Na de szaladjunk végig a sarokpontokon, ahogy ígértük. A Volton – amit nem tudjuk elképzelni, hogy nem azért neveztek el így, hogy az idétlen szóviccek korlátlan lehetôsége révén minden újságszerkesztôk örökös kedvence legyen – a kötelezô magyarok mellett játszott a Prodigy, a Korn meg a Laibach, és szokás szerint nagyjából végig zuhogott az esô. Idén nekünk testközelbôl kimaradt a dolog, de a fellépôk listáját visszanézve is egészen szimpatikus: táncos és rockos elôadók váltogatták egymást, a reménytelen, vérlila magyar underground szerencsés mellôzése mellett. (Az Ákoskoncertet nem teljesen értjük a Nagyszínpadon, de arra járó is-

merôsök szerint annyira nem fájt.) Összegezve: valószínûleg nem véletlen, hogy a Volt van a legközelebb a nyugati határhoz. A keleti határszélre települt Hegyalja ezzel szemben rendszerint a nyers magyar ôserôt hozza, amit idén a Sepultura meg a Bloodhound Gang vendégjátéka is jelzett. Közeli barátaink egybehangzó állítása szerint elejétôl a végéig remek volt az idén zöldtematikával megtámogatott buli, azaz tényleg lehetséges sör helyett borra építeni egy fesztivált. Az ugyanekkor zajló zamárdi BalatonSoundot nyár elején még azt hittük volna, hogy kifejezett szemétségbôl küldték szembe a tokaji rockmaratonnal. Kapunyitás után viszont egybôl kiderült, hogy ezt értelmes ember nem gondolhatja komolyan: az 550 forintos csapolt sör, a borsos napijegy, a koktélhegyek meg a homokos föveny világosan jelezték, hogy itt az idáig nem fesztiválozó vasaltnadrágos népek csuklójára próbálják ráimádkozni a karszalagot; Beastie Boys ide vagy oda. Ítéletet nem hirdetnénk a távolból, inkább csak annyit jeleznénk, tudunk olyan párról, akik azért szakítottak, mert

menthetetlenül összevesztek azon, hogy minden idôk legkirályabb tóparti bulijában vagy egy irdatlan sznobparádéban vesznek részt. A túlparton ezt követôen a Hegyalja Mezôtúrról átköltözött-újjászervezett ikertestvére, a BalaTone zajlott a hajdani Zánkai Úttörôtábor díszletei közt. Ottjártunkkor barátságos és olcsó mulatság képét mutatta a dolog – a testvéries hangulatot kellôen illusztrálja, hogy egy ismerôsünk már a második nap reggelén egy almádi szállodaszoba minibárja mellett eszmélt fel, körülötte az egész békésen alvó Asian Dub Foundation zenekarral (úgyis, mint aznapi húzónév). Még pár rendes külföldit kellene szerezni, meg a földön tartani az árakat, és részünkrôl rendben is lesz az egész. Eközben nem tudjuk nem megemlíteni a mezôtúriak szimpatikusan reménytelen próbálkozását sem, hogy MezôTour néven, az utolsó pillanatban szervezzenek maguknak valamit a bejáratott, de elköltözött/beszüntetett fesztivál helyére. Ugyan egybehangzó hí-

rek szerint irgalmatlan bukta képét mutatta az összejövetel (nem csoda, nekünk a Kispál után a szánalmas Sugarloaf volt a legismerôsebb zenekar, mindezt kétezernyolcszázas napijegyért), ám még így is történelmet írtak: ez az elsô fesztivál, amelynek hivatalos honlapján a szervezôk megköszönik a kitûnô munkát, saját maguknak. Hanem az idei Szigetet nehéz volna ilyen röviden összefoglalni. Számokban még egyszerû: a lapzártánkkor 80 millió környékére saccolt bukás elméletileg könnyen magyarázható az esôs péntek-szombattal, de azért megkockáztatjuk, hogy ha mindenvivô elôadókat raknak ezekre a napokra, akkor az elmaradt napijegyesek nagy része mégis átmászott volna a sártengeren. A monszunra fogott veszteség így viszont inkább azt a jelenséget mutatja, amit amúgy is egy másodperc alatt észlelhetett bárki, aki tett egy lépést a fesztiválon: embertelenül sok a külföldi, és meglepôen kevés a magyar. Nincs a kezünkben reprezentatív felmérés, csak azt látjuk, hogy

az évek során fokozatosan kisebb fesztiválokra átszokó ismeretségi körünk idénre már csaknem teljesen elhagyta a Szigetet: hetijegyes barát mutatóba ha akadt, a megszokásból egy napra kilátogatók meg kétségbeesetten igyekeztek eleget inni ahhoz, hogy indokolhatónak lássák a nyolcezres napijegyet. Ami minket illet, köszönjük nagyon a Hivest, akiket igazából minden héten el kéne hozni, de ezzel véget is ért azon fellépôk listája, akiket szomorú szívvel hagytunk volna ki. A külföldi látogatók tengerével meg amúgy nem volna semmi baj, sôt országimázsilag is remekül jön, hogy egy rakás nyugat-európai azt látja belôlünk, hogy számukra játék pénzért összerakunk egy szolgáltatásilag az övéiket agyonverô fesztivált. Csak furcsán mutat így Budapest szélén az egész – akkor már lehetne Vecsésen, egybôl a reptér mellett. Pál Zsombor (A Szegedi Ifjúsági Napokat és a székesfehérvári FeZent lapzártánk után rendezik – szerintünk amúgy mindkettô ütôs lesz.)

TÖMEGMOZGÁS

2007/1

23

KULTURÁLIS ÔSZ A nyári tömegrendezvények után szeptemberben sem áll meg a kulturális élet Magyarországon. Összeállításunkban néhány kisebb, ám érdekes eseményre kívánjuk felhívni a figyelmet.

Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költôverseny és Díjkiosztó Gála

Salvatore Quasimodo

A hónap elején (szeptember 7-én és 8-án) Balatonfüreden tartanak költôtalálkozót. Annak apropóján, hogy Salvatore Quasimodo 1961-ben gyógyulásának emlékére emlékfát ültetett itt, és versben fogalmazta meg a balatoni tájhoz, a városhoz fûzôdô érzéseit. A híres olasz poéta nevét viselô, tiszteletére rendezett nemzetközi költôverseny és költôtalálkozó mind a magyar, mind az olasz kulturális élet kiemelkedô eseménye, amelyre több száz hazai és külföldi pályázat érkezik minden évben, közülük héttagú zsûri választja ki a legjobbakat. A programot irodalmi matiné, könyvbemutató, borkóstoló, orgonahangverseny, hajókirándulás, olasz képzômûvészek bemutatkozó tárlata és neves színészek elôadásai gazdagítják.

TÖMEGMOZGÁS

Új fesztivál Pécsett Pécs teljes erôbedobással készül 2010-re: programsorozatuk 2007-es felkészülô évében indul egy új, a késôbbiekben akár minden mûvészeti ágat integrálni képes fesztivál, a szeptember 26. és 29. között rendezett Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó. A célja, hogy a pécsiek és a Pécsre látogató hazai és külföldi vendégek számára megmutassa a város eredendôen sokszínû tánckultúráját és a nemzetközi táncmûvészet végtelenül sokféle árnyalatát. A szervezôk 2010re egy igazi nagy fesztivált szeretnének életre hívni, ahol a táncmûvészet szinte összes mûfaja megjelenik majd, és Európa lehetô legtöbb országa, valamint Magyarország minden jelentôs együttese egyszerre képviselteti

magát. A tánctalálkozót minden évben egyre több kiegészítô program kísérné: szakmai találkozók, konferenciák, off-programok, zenei és hangszerbemutatók, koncertek, szabadtéri táncházak. Az elsô, idei fesztivált a Moszkvai Kortárs Balett elôadása nyitja meg, de a találkozó vendége lesz a világhírû koreográfustáncmûvész Nagy József is.

Bohémia Fesztivál

24

Psí Vojáci zenekar

Az idén majdnem nagykorúvá lett fesztivál (szül. 1989) Budapesten két napon át várja a cseh kultúra, elsôsorban a filmek, a zene és a gasztronómia barátait: a kínálatban az idén elsôsorban a zenei csemegék között szemezgethetnek. A fesztiválon fellép a legendás Psí Vojáci zenekar, de kaphatunk ízelítôt cseh punk és alternatív zenébôl is. Természetesen nem unatkoznak majd a cseh filmek barátai, akik most régebbi filmekbôl csemegézhetnek (Madarak, árvák, bolondok, Faust-lecke, Mesés férfiak kurblival), és ugyancsak jóllakottan távoznak majd a cseh gasztrománok is: a Kilôtt Szemhez címzett prágai kiskocsma vezetôi ezúttal is jófajta cseh sörökkel és sörfalatokkal várják ôket. Az idei esztendô újdonsága, hogy a Bohémia Fesztivál Veszprém városában is megkezdi mûködését: szeptember 24-én a Várkert Étteremben!

2007/1

VI. Etyeki Kezes-Lábos Fesztivál Szeptember 23-án a hagyományos módszerekkel, természetes alapanyagokból elôállított termékek kerülnek ,,terítékre” Etyeken. A látogatók ízelítôt kapnak a legkülönfélébb sajtokból, mézekbôl, lekvárokból, a húskészítmények és pékáruk változatos kínálata mellett pedig a zamatos etyeki borok is kóstolóra várnak. Az asztal örömei mellett kulturális programokban sem lesz hiány: a gyerekek számára külön mûsorral kedveskednek a rendezvény szervezôi. A nap fô eseménye a hagyománynak örvendô lábosfelvonulás, valamint a fôzôverseny lesz. Lábosból etyek

Híres Komárom... Történelmi hétpróba Komárom közkedvelt történelmi játéka a „Híres Komárom…” idén interaktív történelmi séta formájában valósul meg, mely a látogatók játékos kedvére épít. A Komárom történetét bemutató színek ezúttal a monostori erôd helyszínein, élô panoptikumként jelennek meg. A látogatók bekapcsolódhatnak az ott folyó tevékenységekbe, próbára tehetik magukat, hogyan állták volna meg helyüket a régi korokban. A vállalkozó kedvû idôutazóknak a sok-sok próba közül legalább hetet kell teljesíteni ahhoz, hogy részt vehessenek a tombolán, mely után az egyes történelmi helyszínek közremûködôi harci, zenei és táncos bemutatókat tartanak a záró tûz-zsonglôr mûsor elôtt. Monostori erôd

A Szigetszentmiklósi Rockzenei Fesztivál és tehetségkutató verseny (szeptember 8.) elsôsorban bemutatkozási és elôrelépési lehetôséget nyújt a környékbeli amatôr rockzenekaroknak. A verseny gyôztese ugyanis a Magnetic Stúdió jóvoltából profi stúdiófelvételt, valamint további díjként fellépési lehetôséget nyer a HS7 egy fôvárosi fellépése elôtt. Az elôzsûrizés során kiválasztott 5 legjobb együttes élôben mutatkozhat be a szeptember 8-i döntôn. A fesztivál programját a döntôbe jutott amatôr zenekarok versengése mellett Csepel-szigeti rockbandák, valamint két fô zenekar fellépése teszi teljessé. Roxiget 2006

M.É.Z. feszt 2006 után ,,megint élet lesz Záhonyban”, a szervezôk reményei szerint. A másodéves fesztivál zenei programjai mellett ebben az évben is nagy hangsúlyt fektetnek a motorostársadalom jelenlétére, a résztvevôk a Trial és Streetfighter show mellett motorhangerô-versennyel is színesítik a repertoárt. A színpad hangulatáért többek között a Bikini, a Deák Bill Blues Band, az Ossian és a Zorall lesz felelôs, sôt idén tehetségkutatóval bôvül a rendezvény, eleddig ismeretlen zenekarok is lehetôséget kapnak a bizonyításra. Trial és Streetfighter show Összeállította: Bencze Áron

TÖMEGMOZGÁS

III. Roxiget

25

2007/1

GÔZERÔVEL JAZZ

TÖMEGMOZGÁS

Négy évvel ezelôtt a Közraktár utca elején egy nemespenészszagú omladozó épületcsoport közepén néhány ember álldogált. Ránézésre a mindennapi rutinjukat végezték, de egyikük már akkor kilógott a sorból. Úgy látszott, valamilyen megmagyarázhatatlan belsô késztetés hajtja. Emlékszem, ahogy az elképzelt rendezvény részleteit, a sátor helyét, a székek számát, a kamerák elhelyezését próbáltuk kialakítani akkor Gôz Lászlóval.

26

Ahogy a Gôz ma leül mellém, hogy az idén ötödször megrendezésre kerülô MOL Jazz Fesztiválról beszélgessünk, közelrôl azonnal feltûnô, hogy öt év alatt rengeteget ôszült, aztán újra érzem azt a bizonyos, megmagyarázhatatlan belsô erôt, késztetést. Mint aki ma kezdte. Csak sokkal tapasztaltabb. Kultusz: Melyik a nehezebb? Az elsôt vagy az ötödiket megszervezni? Gôz László: Logisztikai szempontból nyilván az ötödik a könnyebb, mert van egyfajta helyismeretünk. Ez a helyszín, a Közraktár utca, ez az egyik gerinc helyszínünk a kezdetektôl fogva. Azért szeretjük, mert a Dunának van egy morális jelentôsége. Európa leghosszabb folyója, ami rengeteg országot köt össze. Ezt a gondolatot nagyon szeretjük, és maximálisan próbálunk is azonosulni vele. Az elsô fesztivál megrendezése azért volt jóval nehezebb, mert nem volt biztos anyagi hátterünk. Most a névadó szponzorból kiderül, hogy a financiális része már kevesebb fejtörést okoz. A szervezés viszont nehezebb, mert a fesztivál elért egy bizonyos szintet, egy Európában is jegyzett szintet, ami már kötelez minket. Több olyan szervezetnek vagyunk tagjai, mint például a Europian Jazz Network. Ez azt jelenti, hogy nem elég, ha minden napra ide tudunk hozni egy-egy „nagy nevet”. Magának a fesztiválnak kell nagyon jó nevûnek lennie.

Egy jó nevû fesztivál pedig zeneileg mindig, érdekes és sokféle. K.: E szerint a nemzetközi zenei életben elfogadottá vált a rendezvény. A külföldi elôadók szívesen jönnek ide játszani? G.L.: Ma már az a helyzet, hogy ha elküldjük az elmúlt öt év történéseit egy adott mûvésznek, zenekarnak vagy a menedzsmentnek, akkor látják, hogy itt évek óta élvonalbeli mûvészek és zenekarok lépnek fel, ami elég jó ajánlólevél. Tudatosan figyelünk arra, hogy csak olyan mûvészeket hívjunk, akik „idevalók”. Nagyon kevés amerikai elôadónk van, fôleg európai mûvészek játszanak. A fogyaszthatóság szem elôtt tartásával tudatosan kerüljük a jazzmegasztárokat. Mindezek mellett rengeteg hajmeresztô produkció is érkezik hozzánk, mert a fiatalok ki mernek lépni a megszokott sémákból, mernek avantgárdok lenni, ami persze kockázatokkal jár. A fesztivál törekszik a modernitásra, az új európai jazz vonalat próbálja folyamatos minôségben képviselni és megjeleníteni. K.: A látogatottság milyen mértékben fejlôdött? G.L.: Úgy vélem, beállt egy standard szintre, és nem hiszem, hogy jelentôsen megugrana a közönség száma. Van egy-egy koncert, ami tömegeket is képes behozni, de az már kényelmetlen. Nem bírja el a

helyszín sem ezt a fajta terhelést. Nem arra lett kitalálva, hogy tízezres létszámot fogadjon. Nagyon sokan járnak azonban vissza évrôl évre, és ez nekünk nagyon fontos. Körülbelül ötezer látogatója van a fesztiválnak, és egy ilyen mûfajnál ez hatalmas szám. Olcsók a belépôink, de a 2-3 koncert mellett sok pluszt is nyújtunk vendégeinknek. A 35 elôadásból mindenki talál magának megfelelôt. A külföldi sajtó is azt emeli ki velünk kapcsolatban, hogy ez egy sok modernitást és új törekvéseket magába foglaló, a kelet-európai jazz felé is bátran nyitó fesztivál, állandó meglepetésekkel. K.: A Közraktáron kívül hány helyszínen mennek a programok? G.L.: A Mûvészetek Palotájában lesz a nyitó- és a zárókoncert. Azért adtunk ennek keretet, mert vannak olyan produkciók, amik ezt egyértelmûen igénylik. Szükség van a hagyományos színpadra, a hagyományos fotelekre, a klasszikus technikákra – gondolok a fényre, a hangra – és a kicsit magasztosabb légkörre. Az idén két új helyszínnel kiegészülve, összesen kilenc helyen találkozhat a közönség velünk. K.: A 35 koncertbôl melyik az, amelyiken Gôz Lászlót is hallhatjuk? G.L.: Hmm… (nevet) Saját rendezésû fesztiválon elvbôl nem játszom. perjési péter

. W±T[FUFL
1BMPU¸KB 
I
o

I *9
,PNPS
.BSDFMM
V


T[FQUFNCFS

/ZJU§LPODFSU
o
#BSU§L
#±MB
)BOHWFSTFOZUFSFN

T[FQUFNCFS

;¸S§LPODFSU
o
'FT[UJW¸M
4[­OI¸[

.JDIBFM
4DIJFGFM
%

"MFHSF
$PSS°B
#3

o
)PSW¸UI
,PSO±M
%V§

-VL¸DT
.JLM§T
2VJOUFU

-VL¸DT
.JLM§T
#BDT§
,SJTU§G
4[BOEBJ
.¸UZ¸T
%±T
"OES¸T
4[BMBJ
1±UFS

3JDIBSE
(BMMJBOPT
5BOHBSJB
2VBSUFU
'

-JPOFM
-PVFLF
(JM'F.B
5SJP
64"
)

-JPOFM
-PVFLF
.BTTJNP
#JPMDBUJ

/±NFUI
'FSFOD

3JDIBSE
(BMMJBOP
4FCBTUJFO
4VSFM
1IJMJQQF
"FSUT

3BGBFM
.FKJBT


,¤[SBLU¸S
o
4¸UPS 
I
o

I *9
,¤[SBLU¸S
V


T[FQUFNCFS


T[FQUFNCFS


#BCPT
1SPKFDU
4QFDJBM


1FSJDP
4BNCFBU
2VBSUFU
& -¸T[M§
"UUJMB
2VJOUFU

1FSJDP
4BNCFBU
#FSOBSEP
4BTTFUUJ
o
#PC
.JOU[FS
64"

#BCPT
(ZVMB
7FSFTT
.§OJLB

4[BLDTJ
-BLBUPT
3§CFSU
)¸ST
7JLUPS

#BMPHI
-¸T[M§

%SFTDI
2VBSUFU

%SFTDI
.JI¸MZ
-VL¸DT
.JLM§T

4[BOEBJ
.¸UZ¸T
#BM§
*TUW¸O

LN
,PW¸DT
'FSFOD

5IµSJDIFOT
5FOUFU
%


.JDIBFM
4DIJFGFM
4WFO
,MBNNFS

+BO
WPO
,MFXJU[
"OESFBT
4QBOOBHFM
/JLPMBVT
-FJTMF
4¤SFO
'JTDIFS
,BJ
#SŸDLOFS
/JDPMBJ
5IµSJDIFO
+PIBOOFT
(VOLFM
,BJ
4DI¤OCVSH

)PMMBOE
+B[[IBK§

I
o

I
*9
,¤[SBLU¸S
V

/FISV
1BSU

'SBODJB
+B[[IBK§

I
o

I *9
,¤[SBLU¸S
V

/FISV
1BSU

+BWJFS
$PMJOB
.BSD
.JSBMUB

+VI¸T[
(¸CPS
5SJ§

o
*BJO
#BMMBNZ
6,

+VI¸T[
(¸CPS
*BJO
#BMMBNZ

1BQFTDI
1±UFS
#PSMBJ
(FSH¦

4VQFSTJMFOU
/

)FMHF
4UFO
4U´MF
4UPSM“LLFO

+BSMF
7FTQFTUBE
"SWF
)FOSJLTFO

T[FQUFNCFS


-¸T[M§
"UUJMB
#PC
.JOU[FS
#PSC±MZ

.JI¸MZ
0M¸I
,¸MN¸O
-BUUNBOO
#±MB
#PSMBJ
(FSH¦

5§UI
7JLUPS
2VBSUFU
)
64"

5§UI
7JLUPS
4[BOEBJ
.¸UZ¸T

,PW¸DT
'FSFOD
)BNJE
%SBLF

.BSD
%VDSFU
5SJP
'


.BSD
%VDSFU
#SVOP
$IFWJMMPO

&SJD
&DIBNQBSE


5IF
1MPDUPOFT
/-

"OUPO
(PVETNJU
&GSB‘ƒN
5SVKJMMP
+FSPFO
7JFSEBH
.BSUJKO
7JOL


(SVQB
1BMPUB‘ƒ

'
)

1BMPUBJ
$TBCB
5IPNBT
EF
1PVSRVFSZ
%BOJFM
;JNNFSNBO
%JEJFS
)BWFU
+PF
2VJU[LF

#FMHB
+B[[IBK§

I
o

I


0DUVSO
#
'

*9
,¤[SBLU¸S
V

/FISV
1BSU

(VJMMBVNF
0SUJ
.BHJD
.BMJL
-BVSFOU
#MPOEJBV
#P
7BO
EFS
8FSG
+P[FG
%VNPVMJO
'BCJBO
'JPSJOJ
+FBO-VD
-FIS
$IBOEFS
4BSEKPF
/FMTPO
7FSBT

)PUFM
*CJT
$FOUSVN

I
o

I

.PKP


/FVNBOO
#BM¸[T
2VBSUFU


#BCPT
(ZVMB
±T
UBO­UW¸OZBJ *9
3¸EBZ
V


1JODFT[­OI¸[

I
o

I


/JHVO


,PSNPT
+BO§
±T
B
DTBQEMFDTBCJ


$[JSK¸L
$TBCB
2VJOUFU

'PUPDFMMB
L¸W±[§

I
o

I


-PXFS
)PVTF


'FOZWFTJ
.¸SUPO
5SJ§


&LUBS

+BGGB
L¸W±I¸[

I
o

I


#FOEF
;TPMU
5SJ§


7¸D[J
%¸OJFM
4(#
5SJ§


/FX
7JCF
1SPKFDU
%V§

*9
5¤S¤L
1¸M
V
 *9
3¸EBZ
V


*9
3¸EBZ
V


1BSJT
5FYBT
L¸W±I¸[

I
o

I 
5SJ§


'JOVDDJ
5SJ§


0M¸I
4[BCPMDT
o
4P§T
.¸SUPO
%V§ *9
3¸EBZ
V


3JUNVT
±UUFSFN

L¸W±[§ 
I
o

I


5JT[BWJS¸H


&JDIJOHFS
2VBSUFU


4N¸SUPO
5SJ§

*9
3¸EBZ
V


+FHZFL
LBQIBU§L
B
. W±T[FUFL
1BMPU¸KB
KFHZQ±O[U¸S¸CBO
UFM



B
$PODFSU

.FEJB
I¸M§[BU¸CBO
UFM



B
-JCSJ
L¤OZW
¸SVI¸[BLCBO
B[
¤TT[FT
JTNFSU
KFHZQ±O[U¸SCBO
WBMBNJOU
B
LPODFSUFL
OBQK¸O
B
IFMZT[­OFLFO
*OUFSOFUFT
KFHZSFOEFM±T
XXXKFHZFMBEPIV

*/'03.Õ$*Ä


888#.$)6

+";;'&4;5*7"-



KULTÚRELLÁTMÁNY mértékben oszlik szét a marketingköltség, mindenesetre jelentôs tényezô a vételár szempontjából. A piaci értékesítést a hagyományos médiaiparágak esetében jelmûvészeti alkotás – ha szeretné lemzôen nem a szerzô, hanem mások számára elérhetôvé tenni, az erre szakosodott vállalkozások, valahogy el kell juttatnia az érdekkiadók, terjesztôk végzik. A szerzô lôdôkhöz, illetve annak potenciális eladja a másolatok készítésének vásárlóihoz. Egy verset el lehet és értékesítésének jogát (az USAszavalni, egy zenemûvet elô lehet ban), vagy engedélyt ad ezekre adni élôben, de ilyen esetekben a tevékenységekre (Európában), a egyszerre csak szûk közönségnek kiadók pedig kinyomtatják, lemáadható át az érték. A könyvnyosolják, nagy- és kiskereskedelmi mtatással lehetôvé vált az irohálózataikon keresztül terjesztik dalmi alkotások szélesebb és értékesítik a mûveket. körben történô terjeszA szerzô a kiadóval Azz interneten in rneten tése, a technológia kötött megállapodásminden mû û csupán további fejlôdésésal nem csak a piacvel a zenemûvek ra jutáshoz szükségnumerikus um s rádióban, kazettán, es erôforrásokhoz fér adatok sorozata adat ozat hanglemezen, majd hozzá, de saját piaci CD-n, a filmek moziban, kockázatát is csökkenti. tévében, videokazettán, késôbb Attól a pillanattól fogva ugyanis, DVD-n kerültek a fogyasztókhoz. hogy a szerzô aláírta a szerzôdést Hagyományos értékesítés során a a kiadóval, és megkapta a mûvéért mûvet megalkotás után manifeszjáró pénzt (legyen ez elôleg, vagy tálni kell könyv, CD, DVD stb. a teljes összeg), a mû sikerének formájában, ami aztán nagy- és vagy sikertelenségének kockázakiskereskedôkön keresztül jut el a tát a kiadó viseli. Az internet vásárlókhoz. Ebben térhódításával a digitalizálható, illetve digitálisan tárolható és közaz értékesítési láncban vetíthetô tartalmak (szöveg, hang, jelentôs költségük van a kiadóknak, zene, kép, film) elosztása még és a folyamatban részt vevô keresegyszerûbb és költséghatékonyabb kedôknek. A várható keresletet lett. Ezzel szemben az csak megbecsülni lehet, ezért a internetes disztribúció kiadónak kockázatot is kell vállalnia. Ezek mértéke természetesen jelentôsen alacsonyabb költségeka vételárban is megjelenik. A kel és egyszerûbb, kevesebb szerepkereskedônek raktározási és egyéb lôs ellátási láncon keresztül is járulékos költségei vannak: a bolt mûködtethetô. A különbözô fizetôs fenntartása, eladók foglalkoztatávagy éppen ingyenes fájlmegosztó, sa. Bár a teljes láncon különbözô fájlcserélô oldalakon akár a szerzô

Ebben a rovatban koncepciónk szerint a kultúra gazdasági vonatkozásaival foglalkozunk. Mielôtt azonban bármilyen oldalról megközelíthetnénk a kultúra mögött húzódó gazdasági folyamatokat, fontos tisztázni, mit is értünk kultúra alatt. A kulturális antropológia számos kultúrameghatározásának egyike szerint: a kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek öszszessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. Ilyen tág értelmezésben persze az emberi közösség összetartozását, fennmaradását minden egyes gazdasági folyamat befolyásolja, melyek mintegy 95 százalékával mi nem foglalkozunk behatóan e rovat keretei között. Köznapi értelemben a kultúra ma Magyarországon elsôsorban „magaskultúrát” jelent, hogy ezt belássuk, elég csak végiggondolni, vajon a legtágabb kultúraértelmezésnek is felfogható

KULTBIZ

„mindennapi lét kultúrája”

28

milyen erôsen hagyja ott lenyomatát a magyar valóságon. Közlekedési, utazási, vásárlási, fogyasztási kultúrával akkor lenne értelme foglalkozni, ha volna. Na, mi ezekkel sem foglalkozunk, mert ha van is, nem látjuk. A gyakran gúnyosan „elitnek” nevezett kultúra kerül itt fókuszba. A képzômûvészeti, irodalmi alkotások, tudományos intellektuális értékek, melyek a gazdasági élettel szemben a társadalmi élet szellemi oldalát képviselik, miközben gazdasági vonatkozásainak jelentôsége vitán felül áll. Bárki is hozzon létre kulturális javakat – legyen az vers, próza, zene, szobor vagy egyéb

2007/1

A hálózatok hálózatán azonban minden mû csupán numerikus adatok sorozata, amely könnyen alakítható, nyilvánosságra hozható, emberek millióinak adva meg a lehetôséget, hogy a mû tökéletes másolatához szinte

azonnal hozzájusson. Értékelhetô érv az internetezôk részérôl, hogy amíg egy adott üzletben adott választék áll rendelkezésre, addig különbözô közösségek a mûvek eddig elképzelhetetlen tárházát képesek szinte karnyújtásnyira tálalni. Már rég nem arról van szó, hogy bárki is azért tölt le valamit, mert nem hajlandó érte fizetni, hanem mert a hagyományos kereskedelmi láncokon belül nem éri meg azt az adott mûvet terjeszteni. Így még ha szándékában állna megvásárolni, akkor sem találná meg az adott lemezt, könyvet, filmet a polcokon, mert csak limitált példányszámban került forgalomba, egy adott helyen. Ez esetben a más földrajzi ponton történô letöltés nem generál valós veszteséget az adott mû kiadójának, terjesztôjének, mert egyébiránt a terméket a fogyasztó semmiképpen nem tudta volna beszerezni a hagyományos módon. A vitát persze nem mi, nem itt, és nem most fogjuk eldönteni. Szerencsére nem is dolgunk. Az azonban biztos, hogy az internet leginkább dicséretreméltó

sajátosságai jelentik a legnagyobb problémát a szellemi tulajdonjogok globális hálózaton történô érvényesítésének szempontjából. Habár a technikai fejlôdés mindig a szerzôi jogalkotás fô hajtóereje volt, gondoljunk csak a rádióra, televízióra, a mûholdas sugárzásra vagy a fénymásolásra. Ebben az értelemben az internetes disztribúció is egy újabb eszköz, amit a kiadóknak és a szerzôknek is észre kell venniük, hovatovább elônyt kéne kovácsolniuk belôle, ahelyett, hogy géprombolóként küzdenek a technológiai nóvumok ellen. Mivel a probléma nem új keletû, ezért ha végleges nem is, de sok újszerû kezdeményezés látott napvilágot az elmúlt években. Talán ezek egyike vagy egy arra épülô újabb rendszer megoldja a problémát. Két éve (2005-tôl) már Magyarországon is elérhetô egy olyan alternatív rendszer, amely teret nyit a szabadabb szerzôi rendelkezésnek, egyúttal határozottan felhasználóbarát. Ez a Creative Commons (Kreatív Közkincs), melylyel következô számunkban foglalkozunk részletesen. Udvardi Balázs

KULTBIZ

is publikálhatja saját mûveit, kiiktatva ezzel a többletköltséget generáló kereskedelmi lánc egyes szereplôit, elemeit. Mivel digitális tartalmakról van szó, így raktározási költségekkel sem kell számolnia. Az ilyen rendszerekben pontosan nyomon követhetô az adott mûvek iránt mutatkozó kereslet, valamint az értékesítések bevételébôl a szerzôt illetô jogdíj mértéke. Ma még a kulturális értékek ily módon megvalósuló áramlása sok kérdést, problémát és az ún. ellátási lánc bizonyos szereplôi részérôl komoly ellenérzéseket, nemritkán indulatokat generál. Nem minden ok nélkül. A kulturális értékek internetes hozzáférhetôsége bevételcsökkenést eredményez a kiadói és az elmaradó jogdíjak vonatkozásában a szerzôi oldalon.

29

PRODUCERI SZÍNHÁZ Vámpírok bálja Budapesten – beszélgetés Simon Edit producerrel

TAKARÁS

Itthon nem látott profizmussal, ízléssel és pontossággal létrehozott színházi elôadást élhettem át sokadmagammal a Magyar Színház nézôterén. Minden elôzetes elvárásomat magasan túlszárnyalta, amit ott láttam: eleddig ismeretlen neveket, fantasztikus fiatal tehetségeket. Mindez egy állami peták nélkül, úgynevezett produceri színházi formában. Ma, amikor olyan sok szó esik a színházi struktúraváltásról, azt hiszem, érdemes erre odafigyelniük a kulturális élet irányítóinak. Az elôadásról készült kritikák sorából Koltai Tamás az Élet és Irodalom lapjain augusztus közepén megjelent cikkének minden szavával egyetértek. Simon Edittel, a darab producerével a Magyar Színház – a produkció által – felújított elôcsarnokának kényelmes vérvörös foteleiben ülve beszélgettem. Kultusz: Mi ez a rebellis színház, amit itt létrehoztál? Olyan, mintha egy nagy állóvízbe egy sziklát hajítottál volna… Simon Edit: Hosszú évek óta figyelem a hazai kulturális életet. Imádom a színházat. Mindenféle színházat. A musicalt, operát,

30

Simon Edit és Roman Polanski

prózát, operettet és egyáltalán a jó színházat. Én érzékenyen reagálok a mûfaji mozgásokra. A musical – korunk operája – különösen közel áll hozzám. Nagyon sokat utaztam, workshopokon vettem részt, hogy minél jobban megismerjem ezt a môfajt és létrehozásának titkait. De nem állt szándékomban, hogy kiforgassam a világot a sarkaiból. Az sem, ahogyan te fogalmaztál, hogy rebellis színházat hozzak létre. Én csak egyszerûen egy nagyon különleges dolgot szerettem volna létrehozni. Ez egész életemben így volt. Az egyszerû dolgok hidegen hagynak. Olyan rövid idôt töltünk itt a földön. Azt hiszem, ezt arra érdemes csak fordítani, hogy létrehozzunk valamit, ami ad az embereknek, ami jobbá teszi körülöttünk egy kicsit a világot. Ami minôség és szeretet. Úgy éreztem, a bennem rejlô energiát, kitartást, szenvedélyt arra kell fordítanom, hogy lehetôséget teremtsek azok számára, akiknek nincs erre elég erejük, de tehetségük és elhivatottságuk ezt megérdemli. Arra nem számítottam, hogy ezt esetleg el is lehet irigyelni. Néha úgy érzem, teljesen félreértenek, vagy félre akarnak érteni. Én semmi mást nem akartam ezzel, mint egy új

2007/1

rült. Mivel senkit nem ismert a mi színházi világunkból, így elôítélet, befolyásolás, érdekek nélkül tudta keresni a darabhoz leginkább megfelelô színészeket. A meghallgatások során még a jelentkezôk életrajzát is lefordította az asztalán, és csak a döntése után olvasta el. Hihetetlen érzékenységgel és szakmai tudással közelített a színészek felé. Megpróbálta kihozni belôlük a maximumot. Ennek köszönhetô a sok ifjú tehetség megjelenése az elôadásban. Biztos vagyok benne, hogy ezek az elôadók hamarosan a musicaljátszás meghatározó egyéniségei lesznek. K.: Nem volt ebbôl sértôdöttség? A mûfajban már bizonyított elôadókat bánthatta, hogy nem kaptak bizalmat. S.E.: Nyilván volt ilyen. Még ha szándékaink ellenére is. De Baltus teljesen szabad kezet kapott ebben, nem lett volna egészséges, ha én vagy bárki más beleszól. A munkáját pedig a színpadon látottak igazolják. K.: Mennyi idôt vett igénybe az elôadás elôkészítése? S.E.: Ha mindent összevetek, akkor négy-öt évembe telt. A jogok megszerzése, az alkotók meggyôzése, szerzôdtetése. A díszlet- és jelmeztervek elkészítése, partnerek, támogatók felkutatása, a szereplôválogatás. A játszóhely megtalálása. Számtalan megoldásra váró feladattal kellett megbirkózni. K.: Mekkora az elôadás költségvetése? S.E.: Körülbelül kétszázmillió forint. Ebbôl rengeteg embernek tudtunk munkalehetôséget biztosítani. Természetesen a fellépôkön kívül, akik szép számmal

vannak, rengeteg kiszolgáló munkatárs dolgozik az elôadásban. Hangosítók, világosítók, színpadi munkások, sminkesek, öltöztetôk, gyártási munkatársak, nézôtéri felügyelôk, egyebek. Úgy gondolom, egy ilyen produkció létrehozása egyben munkahelyeket teremt. Tehát a látszólag nagy költségvetésbôl számtalan kis egzisztenciát kell megteremteni. K.: A végén a közönség felállva tapsolt, éljenzett. Imádták az elôadást. Sok embertôl hallottam, hogy sokadszor nézték meg. S.E.: Valóban hatalmas a siker, amiért nem gyôzök eléggé hálásnak lenni a csapatnak. Fantasztikus érzés volt. Sikerült létrehozni azt, amit évekig terveztem, és amiben reménykedtem. Elmondhatatlan boldogság. Az egész társulat tudja, hogy valami fantasztikus dologban vesznek részt, és imádják a darabot. Minden gond eltörpül emellett. Mindannyian azt érezzük, hogy megérte a fáradságot, a küzdelmeket és a befektetett energiát. Szemán

TAKARÁS

struktúrában, modellben magas minôségû elôadást létrehozni Magyarországon. Nem valaki, vagy valakik ellenében, egyszerûen csak a közönségért, és azokért a tehetséges emberekért, akik ebben részt vesznek. K.: Ezek szerint anélkül lettél „színházi forradalmár”, hogy tudtál volna róla. S.E.: Én egyszerûen valami jót szerettem volna életre segíteni. Úgy gondoltam, ha elhozzuk azokat, akik ezt a mûfajt a legjobban mûvelik, Roman Polanskit és csapatát, akik már az egész világon sikerre vitték ezt a darabot, akkor valami olyat tudunk mutatni itthon, amire még nem volt példa. K.: Az elôadás megtekintése után nyugodtan mondhatom, a terv sikerült. Ehhez bizonyára Kentaur díszlete is hozzájárult, aki egy egészen fantasztikus világot teremtett a darabhoz. S.E.: Valóban. Hihetetlen, nagyszerû munkát végzett, hogy ezen az aránylag kis színpadon, itt a Magyar Színházban, maradéktalan látvánnyal és illúzióval találkozhat a közönség. Nemcsak a színpadon, hanem, ahogy látod, a színház elôcsarnokában, társalgójában is, hogy aki megtisztel minket jelenlétével, ne csak a nézôtéren érezze az elôadás hangulatát, hanem már a belépése pillanatában. K.: Magyarországon szokatlan módon, hosszas válogatás után alakult ki a csapat. Új, eddig nem igazán ismert vagy látott tehetségek kaptak lehetôséget a bemutatkozásra. Nehéz volt a kiválasztásuk? S.E.: Cornelius Baltus rendezô, Polanski munkatársa vezette a válogatásokat. Az ô felelôssége volt a szereplôk kiválasztása. A világon mindenhol ô végezte ezt a feladatot, ahol a darab színre ke-

31

a Társulat

ANGYALOK ÉS DÉMONOK Beszélgetés Gergye Krisztián táncmûvész-koreográfussal

RÜSZT

Évek óta az egyik legtermékenyebb és legérdekesebb kortárs mûvészként tartják számon. Tíz éve találkozott elôször a tradicionális jávai tánc speciális formanyelvével. Azóta szakmai karrierjét olyan nevek és alakulatok fémjelzik, mint a Frenák Pál és a Bozsik Yvette Társulat vagy Árvai György és a Természetes Vészek Kollektíva. Színházi és táncprodukciók állandó szereplôje és alkotója. Különleges összeállítású produkcióival például Czakó Ferenc homokanimátorral, vagy Klenyán Csaba klarinétmûvésszel a színházi, a táncmûvészeti, sôt még a könnyûzenei fesztiválokon is találkozhatunk. Az apropót a beszélgetéshez mégis az adta, hogy az induló színházi évadra a Bárkaszínházhoz szerzôdött.

32

Kultusz: Pontosan tudod, mi vár rád a Bárkában? Gergye Krisztián: Alkalmazott koreográfusnak hívtak a színházhoz. Alföldi Róberttel a múlt évadban dolgoztam a Bárkában a Szentivánéji álom címû elôadásban. Annak köszönhetôen, hogy rugalmas, alkalmazkodó típus vagyok, a produkció készítése alatt nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanom a játszó kollégákkal, és a technikai személyzettel is. Robi úgy érezte, jól jöhet egy ilyen ember ebben a közegben, mint amilyen én vagyok. A János vitézhez és Spiró György: Ahogy tesszük 2007-hez kell majd a mozgásokat megkomponálnom, Mezei Kinga Hrabal-elôadásában pedig színészként mûködöm közre. K.: Lehetôséged lesz saját elôadás készítésére is? G.K.: Igen. Ágens erotikus verseibôl készítek darabot. Édes szívem, ribanc vagy! ez a címe. Néhány állandó munkatársam, Ágens, Négyesi Móni és Tárnok Marica mellett természetesen a Bárka színészei fognak játszani benne. Éppen az izgat ebben a munkában, hogy miként tudok létrehozni olyan elôadást, amely a színészek révén nemcsak tánc, hanem színház is egyben.

K.: Feltûnt nekem, hogy hangsúlyoztad, alkalmazott koreográfusként mûködsz majd. Különösnek hat ez, ismervén a magyar kortárs táncszakmát, ahol az alkotók hangoztatják függetlenségüket. G.K.: Engem mindig a darab érdekel, az, hogy mi van a színpadon, mi kerül ki a kezeim közül. A hierarchiakérdés meg „nagyarcúskodás” és hasonlók egyáltalán nem érdekelnek. Akkor tudok igazán jó együttmûködô lenni, ha a rendezô pontosan tudja, hogy mit akar csinálni. Ha tisztában van azzal, hogy mire vagyok képes, miben tudok én az ô alkotótársa lenni. Ha nem tôlem várja el, hogy helyette úgymond elkészítsem az elôadást. K.: Volt már erre alkalom a pályád alatt? G.K.: Volt, persze. Neveket természetesen nem mondok, de igen, elôfordult már. A Bárka ennek tökéletes ellenpéldája. Az Alföldivel való együttmûködésben ilyennek nyoma sincs. K.: Alföldi rendezéseit ismerve azzal azért elég hamar tisztába kerül a nézô, hogy igen kiforrott, koncepciózus elôadást lát. Ha úgy tetszik, alkotói színházat. G.K.: Így van. Sokan éppen ezért azt gondolják róla, hogy rugalmatlan, merev a rendezôi hozzáállása.

De a valóságban mérhetetlenül nyitott rendezô. Ha te mint koreográfus azon a világlátáson és koncepción belül, amit ô akar mutatni, megtalálod a magad szélsôségeit, újításaid, formuláid, jó energiáid, akkor egy másodpercig sem zárkózik el elôlük. Sôt. Nekem egy nagyon erôs, nagyon mûködôképes helyzet a vele való eddigi munka. Egymást inspirálva, kiegészítve jött létre a Szentivánéji álom, amely nyilván vitatható elôadás, mint bármelyik más. De mûködtet egy energiát, semmiképpen nem mutat egy középszerû helyzetet, nem

2007/1

pénzt, hanem mert mindenképpen el szeretném mondani azt, amit azzal akarok. Engem a munka motivál, hihetetlenül. A lényeg, hogy megszülessen, hogy egyik helyzetbôl, darabból léphessünk a másik helyzetbe, darabba, folyamatosan. Szokták is kérdezni, hogy nem félek-e a kiégéstôl, mert rengeteget dolgozom. Sôt! Az egyik elôadás energiája visz bele a másikba, tehát ha valóban hiteles, energikus dolgot sikerül létrehoznom, az rögtön fel is tölt egy új feladatra. Ha hirtelen kiégôs típus lennék, akkor már 2003-ban ki kellett volna égnem, hiszen akkor dolgoztam a legtöbbet, tizenegy bemutatóm volt. K.: Hogy bírtad ezt a tempót? G.K.: Nem tudom. Nem is éreztem. K.: Miért lettél táncos? Kegyetlen szakma... G.K.: Persze, kegyetlen szakma. De én nem úgy lettem táncos, ahogy és amitôl kegyetlennek tartjuk ezt a szakmát. Tizenkilenc évesen kezdtem el. Elég körülményesen alakult a táncossá válásom. A Jávai tánc volt az elsô lépé-

RÜSZT

akar megúszni semmit. Nagyon erôs gondolatiság van benne. Reakciókat vált ki a nézôbôl. Még ha egy kicsit szomorúra sikeredett is, de hiteles emberi helyzeteket ábrázol. K.: Szó volt arról, hogy nem igazán érdekel téged a hierarchia, a megfelelni vágyás olyan elvárásoknak, amelyek nem a sajátjaid. Érdekel-e ezek mellett, vagy ezek ellenében az elismerés? Gondolok itt díjakra, kitüntetésekre. G.K.: Érdekel. Nagyon jólesik természetesen, ha elismerik a munkám. De a legcsekélyebb mértékben sem ez motivál. Nem úgy indulok neki egy fesztiválfellépésnek, hogy ha nem kapok díjat, akkor nagy balhé lesz. Az mozgat, hogy amit csinálok, ôszinte, keményen önfeltáró legyen. Ezt várom el azoktól a társaktól is, akik a darabjaimban dolgoznak, amit maximálisan meg is kapok tôlük, minden esetben. Ha ezért elismerést vagy díjakat söprök be, az visszaigazolás, hogy jó úton járok. De semmi más. Nem ezért készítem a darabjaimat. Például nem azért állok neki a következônek, mert nyertem hozzá pályázati

33

RÜSZT

sem ebben az irányban. Mindig is éreztem magamban motivációt a mûvészet felé. A mûvészet egésze érdekelt. Ebbôl a szempontból nem is igazán vegytiszta táncelôadásokat hozok létre, hanem színházat próbálok csinálni. Azon belül, hogy milyen formára van szükség, hogy meg kell szólalni benne, énekelni kell, vagy táncolni, teljesen mindegy. A lényeg, hogy egységgé álljon össze, hogy tudja mûködtetni a saját értékeit és érdekeit. K.: A mûvészet iránti vonzódásod mellett tizenkilenc éves korodig nyilván tanulnod kellett valami „normális” szakmát is. G.K.: Gyerekkoromban pap akartam lenni, de abból elég hamar kiábrándultam. Általános iskola után képzômûvésznek készültem. Szombathelyen, ahol éltem, a kisképzô sajnos csak egyéves csúszással indult volna, ezért az egészségügyi szakközépiskolába kerültem általános ápoló szakra. Itt kitaláltam

34

magamnak, hogy pszichológus leszek. Érettségi után költöztem Budapestre. Egy mûvészeti menedzserképzôbe kezdtem járni, amit aztán végül nem végeztem el. De itt találkoztam azokkal az emberekkel, akiknek hatására végül is erre a pályára kerültem. K.: A munkáidban mind a két egykor vágyott hivatásod benne van. Pap és pszichológus is vagy egyszerre. Az elôadásaid nekem leginkább egy rítusra, egy szeánszra emlékeztetnek. Valahogy kényszert érzek arra, hogy megtisztuljak, hogy kiengedjem magamból mindazt, ami nyomaszt. Mint egy rendelô díványán, vagy a gyóntatószékben. Arra bírsz rá, hogy dobjak el mindent, amit addig gondoltam, csak legyek, érezzek, és engedjem, hogy valami elôjöjjön belôlem. G.K.: Pont ez érdekel engem elsôsorban, a színház mint rituális közeg. A népszórakoztatás nem az én asztalom. K.: Azt gondolom, az ilyen alkotások kicsit szétkapják az embert. Mennyire viselnek meg téged? G.K.: Megviselnek, de mindeközben egyre mélyebbre visznek önmagamhoz. Éppen azért járom be ezeket az utakat, hogy egy viszonylagos középpontot megtaláljak magamban. Ha nagyon megszenvedem a démonaimat, angyalaimat és minden szélsôségemet, egy idô után biztosan megtalálok egy olyan középponti helyzetet, amelyben harmónia van. Lehet, hogy egy elôadáson belül nem világlik ki ez a bizonyos harmónia, de ezeken az elôadásokon átmenve sokkal nyitottabb leszel, sokkal toleránsabban érted és érzékeled a szélsôségeket a világban, nem igazán csodálkozol már semmin. Jó esetben elkezded érteni és érezni a világrendet. A valódit. Nem azt,

amit vetítenek elénk, hanem a belsô rendet és világot, ami az igazi valóság szerintem. K.: Kezdem érteni, hogy miért látlak mindig mosolyogni. A legnagyobb zûrzavar közepette, amikor körülötted mindenki tépi a másikat, te ott állsz, hihetetlen nyugalommal. Mintha azt mondanád: nem lehet ez annyira rossz, hogy ne legyen jó! G.K.: Ha nem lenne bennem önirónia, vagy inkább öngúny, nem tudnám túlélni ezeket a helyzeteket. A darabjaimban annyira mélyre próbálok eljutni, hogy ha ezek mellett nüansznyi, kicsinyes emberi konfliktusokon, álproblémákon fennakadnék, elmerülnék benne. Akkor nem azzal foglalkoznék, amivel valóban szeretnék. Ez humorral áthidalható. K.: Ennek köszönhetôen nem igazán veszel részt a szakmai csetepatékban, ami például a pénzelosztás környékén szokott felerôsödni?

2007/1

a legfontosabb számomra az, hogy a munkatársaimat már nem szívességbôl kell hívnom, hanem egy tisztességes, ha nem is magas gázsival meg is tudom ôket fizetni. K.: Mennyiben segít téged az, hogy egy ügynökség képviseli az érdekeidet? Jelesül a Kék Mûvészügynökség. Nem jellemzô a táncmûvészekre ez a tudatosság. G.K.: Nagyon jó, hogy vannak mögöttem, akik tudnak értem harcolni. Akik a szerzôdéseimet elkészítik, letárgyalják, alkudoznak helyettem. Én nem vagyok képes magamért küzdeni. Méltatlannak érzem, és nem is értek hozzá. Nem tudom megmondani egy adott esetben, hogy én mennyibe kerülök, hiába vagyok tisztában a

képességeimmel. Felemás helyzetnek érzem, hogy magamat kelljen futtatnom. Emberi és jogi biztonságot ad nekem az ügynökség. Jó érzés, hogy valóban mûvészként vagyok kezelve. Azért dolgoznak, hogy én a maximumot tudjam nyújtani mûvész létemben, és ne kelljen fölös energiákat áldoznom hülyeségekre. Iszonyúan fontos, hogy legyen valaki a mûvész háta mögött. Egyedül tök elveszett az ember. A kortárs táncot az ember lelki létszükségbôl mûveli. Táncolnia kell, mert el akar valamit mondani magáról és a világról. Muszáj táncolnia! És ezért háttér és képviselet nélkül, húsz forintokért ugrál, mert erre kényszerül. Kihasználható helyzetben vergôdik. Ha valamitôl az ember igazán ki tud égni, az pontosan ez. Nem a sok munka. Sz. B.

RÜSZT

G.K.: Fatalista vagyok. Nem vagyok hajlandó belemenni az egymás torkának esésbe és egyéb kisstílû harcokba. Mert nincs hozzá közöm. Nekem ahhoz van közöm, amit éppen készítek, és ahhoz a produktumhoz, ami kikerül a kezem alól. Végzem a dolgomat. Egyébként szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig nagyjából mindig sikerült létrehoznom az elôadásaimat. Adott esetben nem ragaszkodom a gyémánt berakásos bugyihoz az elôadásban, ha az egyszerû bugyi is megfelel. A lényeg, hogy a jel értéke meglegyen. Az utóbbi években azért már érzek némi biztonságot is a mûködési támogatásnak köszönhetôen. Ebben

35

2007/1

KÖLTÖZZÜNK

BA?!

MÁSVILÁG

Amióta az óvatlan britek három éve megnyitották a határt, több tízezer magyar vágott neki az új Újvilágnak, jelentéseket azonban egyikük sem küld haza. Pedig arról az országról, ahol vöröshagymának hívják a lilahagymát, csak tûzforró vagy jéghideg csapvíz létezik, és a feltûnô rendezettségben is teljes a multikultikáosz, bôven volna mit mesélni. Kollégánk elment Londonig, hogy ezt megtegye – elôször persze a megérkezés nehézségeirôl számol be.

36

London nagy. Errôl mondjuk már voltak sejtelmeim, miután turistaként jártam arra, és feltûnt, hogy a reptér olyan messze van a belvárostól, hogy ugyanaz a távolság a Deák tértôl már Szlovákiába esne. Arról viszont, hogy hogy nézhetnek ki a hétköznapok a világvárosi díszletek mögött, lövésem nem volt. Elvégre a hülye turistaszem Budapestbôl is csak a Váci utcát meg a Rádayt látja; jó esetben valamit a Körúton kívülrôl, de ahhoz, hogy mondjuk a Havanna lakótelep létezését észlelje, baromira el kell akarnia tévedni. Ami engem illet, elôször úgy láttam Londont, hogy már játszottunk a menés gondolatával, de igazából egyikônk sem fogta fel, úgyhogy akart eltévedni a halál. Frankó emeletes buszok meg taxik, ezer meg egy nép keveredése – biztos voltam benne, hogy ez lehet a világ közepe, csak véletlenül rohadtul északon van. Kiköltözni persze soha, sehova nem egyszerû történet, de ha a következô lépéseket betartjuk, még sokkal reménytelenebbé lehet tenni. Eleve ne agyaljunk sokat az egészen – vegyünk egy repjegyet egy hónappal a tervezett dátum elôtt, és döntsük el két nappal indulás elôtt, felszállunk-e a gépre. Ha mindent helyesen csináltunk rosszul, egyszer csak egy vadidegen sétálóutcában találjuk magunkat zéró pénzzel úgy, hogy néhány órája még otthon hánykolódtunk.

Egy padon fogunk ülni az életünk kedvenc húsz kilóját tartalmazó bôrönd tetejére tett laptoppal, és nagy erôkkel lopjuk a wifit a téglaházak ablakai mögül. És miközben azt próbáljuk meg kitalálni, egy nyolcmilliós város melyik kerületében okos lakni úgy, hogy a belvárost ôslakosként is lehetetlen volna kifizetni, a külvárosban meg még életünkben nem jártunk, laza és magabiztos arcot vágunk majd, nehogy a barátnônk rájöjjön, milyen kurvára el vagyunk veszve. Merthogy London kiismerhetetlenül nagy, és a fenti helyzetben jó döntést hozni nagyon nem egyszerû – írnám, hogy ilyen lehet Budapestre költözni Vásárosnamény után, de az ehhez képest, amennyire el tudom képzelni, fáklyásmenet. A déli és az északi csücsök között úgy két és fél-három óra az út, azaz az ember már a megérkezéskor eldönti az életesélyeit a költözéssel, ugyanis a város kétharmadába soha nem fog tudni beérni dolgozni. És eleve szobákban kell gondolkodni, ahogy a londoni társadalom alsó fele – szó szerint a fele – is teszi a szürreális ingatlanárak miatt. A legtöbb ház ráadásul úgy néz ki, mintha véletlenül beszorult volna két másik közé, és pont ennyire is tartanák karban, úgyhogy már olyan kifizethetô szobával is nehéz volt találkozni, ahonnan legalább nem akartunk egybôl kirohanni. Közben

cserébe napok alatt láttunk Londonból mindent, amit kívülálló valaha láthat: a gyanúsan nyájas idôs angol urat, aki kérdôívet töltet ki kapcsolatunk részleteirôl, a középkorú román anarchista házaspárt, akik leitatással próbáltak minket rábeszélni az azonnali szerzôdésre, a szlovákokat, akik magyarként a szomszédbarátság jegyében akkor is kidobtak volna minket a házból, ha benne akartunk volna maradni, és az angolt erôsen törô feketéket, akikkel minden klappolt, de azért egy budapesti belvárosi albérlet után az embernek kell egy kis gondolkodási idô, mielôtt egyedüli fehérként beköltözik... Végül egy hely akadt a sokadik napon, ahol a pénz és az emberek is stimmeltek – két lengyel pár lakta lakás harmadik szobája, ami az egész heti rémálom után maga volt a tíz négyzetméteres mennyország, ráadásul közel azokhoz a metrókhoz, amik a felé a belváros felé visznek, amit szerettünk Londonban. Pedig borzasztó messze volt attól – de errôl majd késôbb. pzs (Következô számunkban a brit konyháról mesélünk, amely nem véletlenül hiányzik a világ gasztronómiai térképérôl)

I N G Y E N E S színes kulturális havilap

A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy ado társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismer teinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összesség melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közö ség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetô teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra e adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azo ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összesség melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közö ség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetô teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra e adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azo ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összesség melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közö ség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetô teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra e adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azo ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összesség melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közö ség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetô teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra e adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azo ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összesség melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közö ség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetô teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra e adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azo ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összesség melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közö ség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetô teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra e adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azo ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összesség melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közö ség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetô teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra e adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azo ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összesség melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közö ség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetô teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra e adott társadalom azon ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azo ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik. A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összesség

A kultúra egy adott társadalom azon ismereteinek összessége, ” melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását lehetôvé teszik.”

KEVESEBB LAP TÖBB kevesebb lap – –több kultúra minden hónap 5-én

2007/1

EURÓPA FELPÖRGET A legtöbbünk számára az EU egy rakás bürokratikus intézmény, az Erasmus ösztöndíjprogram, na meg a hamarosan határok nélküli utazgatás a kontinensen. Ez mind igaz, de van más is a brüsszeli nap alatt – eddig több mint félmillióan vettek részt olyan támogatott programokban, amelyek keretében európai fiatalok találkoznak egymással, cserélnek tapasztalatokat, alkotnak együtt, vagy végeznek önkéntes munkát. Ilyenek megvalósítására bárki pályázhat. TÖRÖKORSZÁGI KÉPZÉS ÚJONC SZERVEZÔKNEK Belevágnál egy európai ifjúsági csere szervezésébe, de elsô ránézésre bonyolult a rendszer, netán az ötlet megvan, de a külföldi partnerek hiányoznak? Segond: október végén épp zajlik Törökországban egy háromnapos képzés, ahol hét országból – köztünk hazánkból – gyûlhet össze összesen 30 lelkes szervezô, akiket aztán eligazítanak a projektmenedzsment és az EU-s program részleteiben, na meg remek kapcsolatokat is építhetnek. A részvételi díj mindössze 5000 Ft, az egyéb költségeket a szervezôk állják. A részvétel feltétele a használható angoltudás, a jelentkezés határideje szeptember 16. (Részletek: www.eurodesk.hu)

A FIATALOK LENDÜLETBEN 2007–2013 ALPROGRAMJAI RÖVIDEN

Fiatalok Európáért 1-3 hetes ifjúsági cserék 13–25 éves fiataloknak, legalább két ország szervezetei vagy csoportjai között. Ifjúsági kezdeményezések európai tárgykörben vagy nemzetközi szervezésben. A döntéshozatalba történô bevonást elôsegítô ifjúsági demokráciaprojektek

Európai Önkéntes Szolgálat Idegen országban önkéntes munkát végzô fiatalok fogadását vagy küldését szolgáló támogatások

Fiatalok a világban Együttmûködés az EU délkelet-európai és kaukázusi partnerországainak szervezeteivel

Ifjúságsegítôk támogatása Ifjúságpolitikai együttmûködések A „Fiatalok lendületben” magyar projektirodájával, a Mobilitással együttmûködésben

MÁSVILÁG

Lengyel–török közös amatôrcsillagászkodás egy néhány évvel ezelôtti napfogyatkozás idején, látogatás egy isten háta mögötti török falu iskolájában, hét ország vakjainak szervezett táncórák és sportprogramok vagy éppen kallódó lengyel és magyar fiatalokból verbuvált rögbicsapatok – ez csak néhány példa abból a több mint százezer ötletbôl, amelyet az EU ifjúsági programja az elmúlt hét évben támogatott. A következô hétéves, 2013-ig tartó, „Fiatalok lendületben” projekt keretében ismét lehet pályázni hasonló programok megvalósítására, akár szervezetként, akár informális csoportként. A lényeg, hogy a résztvevôk fiatalok, azaz – a legtöbb kategóriában – 28 év alattiak legyenek. Az elmúlt évek legsikeresebb példái júniusban Brüsszelben, a 3. Európai Ifjúsági Hét keretében mutatkoztak be. A már említett példákon kívül voltak belgiumi török lányok, akik verses-rajzos-novellás kötetben mutatták meg a világnak, mit gondolnak róla, tartottak közös összejöveteleket a hagyományosan ellenségeskedô ciprusi görögök és törökök, cseréltek tapasztalatokat cseh és brit hallássérültek, vagy hátrányos helyzetû finn és brit fiatalok. Rendeztek angol–svéd–francia–norvég amatôr hip-hop fesztivált, és készült gigászi, szabadtéri társasjáték Európáról, amellyel azóta is turnéznak szerte a kontinensen. Aki hasonló ötleteket dédelget, maga is pályázhat támogatásra – a Kultusz következô számaiban részletesen bemutatjuk, milyen kategóriákban és hogyan (az alprogramok listáját lásd keretes írásunkban). Addig is a Mobilitás regionális irodáiban és a www.eurodesk.hu oldalon lehet informálódni, nagy erôkkel. pzs

39

Lukács Gábor KITÜNTETÔ FIGYELEM Az elmúlt évekhez hasonlóan augusztus 20. alkalmából több, például a kultúra területén eredményes alkotót, mûvészt is kitüntettek. Az elmúlt évekhez azonban már korántsem hasonlóan – és elkerülendô a ki kivel nem fog kezet nemzeti udvariatlansági körjátékot – a parlamenti ceremóniát jelentôsen lerövidítették. Talán ennek is köszönhetôen az eseményen mindenki kezet fogott mindenkivel, bármire gondolt is közben. Ezt akár eredménynek is tekinthetnénk, de mivel társadalmunk politikai és szellemi elitjérôl beszélünk, kulturált viselkedésért önmagában nem jár piros pont. Sokkal inkább

természetesnek vesszük a dolgok ilyetén alakulását, és szívesen eltekintettünk volna a korábbi szánalmas közjátéktól, bár nem feltétlen ilyen áron. A szórványos híradások mindenesetre errôl az örömteli eseményrôl – mármint a kézfogásokról – készséggel számoltak be. És bár elhangzott néhány igen fontos név, szerintünk a lényeg egy jelentôs része lemaradt. Az alább felsorolt alkotók pedig – akik többek között elismerésben részesültek ez alkalommal – a díszes ceremóniáról és az igazán látványos parlamenti külsôségekrôl maradtak le. Meg persze a kézfogásokról. Nekik vé-

A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át

A Magyar Köztársasági Érdemrend Arany Érdemkeresztjét vehette át

A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át Alföldi Róbert Jászai Mari-díjas színmûvész, a Bárka Színház igazgatója Eszenyi Enikô, a Vígszínház Kossuth-díjas színmûvésze, rendezô, Érdemes Mûvész Forgács Péter Balázs Béla-díjas filmrendezô Hernádi Judit Jászai Mari-díjas színmûvész, Érdemes Mûvész Lorán Lenke Jászai Mari-díjas színmûvész Marx József Balázs Béla-díjas dramaturg, esztéta Szász János Balázs Béla-díjas színház- és filmrendezô, dramaturg, Érdemes Mûvész

PUB

Báron György Balázs Béla-díjas esztéta,

40

gül Hiller miniszter adta át az elismerést az Iparmûvészeti Múzeum amúgy nem kevésbé impozáns, bár valóban kevésbé szimbolikus jelentôségû épületében. És bár úgy véljük, az állami kitüntetést az ember nem kiérdemli, hanem kapja, nagyobb hibát pedig nehezen követhet el, mint hogy azt hiszi, megérdemelte – talán csak ha annak megfelelôen kezd el viselkedni –, a nagyobb nyilvánosságot szerintünk feltétlen megérdemelték volna. Azt meg csak reméljük, hogy ôket ez érdekli legkevésbé.

a Magyar Rádió vezetô szerkesztôje

Gáspár Máté, a Krétakör Színház

Csáki Judit újságíró, kritikus Fáy Miklós zenekritikus, újságíró Gyabronka József, a Krétakör Színház

ügyvezetôje

Jászai Mari-díjas színmûvésze Koltai Tamás Jászai Mari-díjas színikritikus, a Színház c. folyóirat fôszerkesztôje Mága Zoltán elôadómûvész, a Moulin Rouge mûvészeti igazgatója Mucsi Zoltán, a Krétakör Színház Jászai Mari-díjas színmûvésze Palya Bea elôadómûvész Port Ferenc, a Budapest Film Zrt. vezérigazgatója Schell Judit, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színmûvésze Scherer Péter, a Krétakör Színház színmûvésze Wahorn András Munkácsy Mihály-díjas képzômûvész

Ónodi Eszter, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas színmûvésze Till Attila Tamás mûsorvezetô, médiamûvész Tomasevics Zorka szinkronrendezô Varró Dániel József Attila-díjas költô

Nagy Zsolt, a Krétakör Színház színmûvésze

A Kultusz mindenesetre tisztelettel és szeretettel gratulál mindannyiuknak, a printmédia korlátaiból adódóan ezúttal kézfogás és mindig világnézeti hovatartozás nélkül.

közé. Kedvenc klubjukban voltak: itt találkoztak érettségi után (közben és helyett), itt hallgattak elôször Tankcsapdát, az itteni asztaloknál szavalták el elsô, a szomszéd lányhoz és a borhoz írt verseiket. Mert akkor még kellett nekik a vers – hergelte magát némán Sándor, akiben évek óta mocorgott a felismerés, hogy bizony, ô és célközönsége már gyökeresen mást gondolnak a kultúráról. Amikor azonban Juli, aki ráadásul még csak másodéves esztétika szakos volt, azt kezdte el ecsetelni, hogy a versírás ma már

mennyire nem menô, Sándorban elpattant a húr. Felkapta a szomszéd asztalnál felejtett halászsapkáját, mélyen a szemébe húzta, majd ugyanazzal a lendülettel elindult a DJ-pult felé. Az ott ügyködô lemezlovas éppen két fiatal lányt próbált megfûzni a Zámbó Jimmy és a hardcoretechno dalok ötvözésének szükségességérôl, amikor Sándor odalépett hozzá, és felmutatta a pendrive-ját. Lejárt lemez, apukám – tárta szét a kezét a DJ, mire ô félrelökte, és a kezébe kapta a mikrofont. „Ezt akartátok? Akkor ezt kapjátok! Ja, és mától hívjatok Sanyinak!” – kiabálta, majd átvette az irányítást. És Petôfi attól a naptól kezdve Kaiser Chiefs albumokat játszott.

találkozhatunk a 4-es, 6-os vonalán. Nyithatatlan ablakokkal, és természetesen légkondi nélkül. Kesereghetnénk ezen is, azonban a legnagyobb probléma, hogy a villamos arra sem képes, hogy két állomás között megállás nélkül haladjon. A „türelmes” autósok ugyanis a keresztezôdésben vesztegelnek. A trolik pedig a szabálytalanul parkolók miatt állnak tehetetlenül. Egyedül a külön sávval támogatott autóbuszok képesek a haladásra, de lássuk be, ezekbôl elég kevés van Budapesten. Nem úgy, mint a hajléktalanokból, akik szeretik bevenni magukat egy–egy ülôhelyre, hogy aztán egy három négyzetméteres utasmentes suga-

rat képezzenek maguk körül. Az ellenôrökben is csak akkor bízhatunk, mikor a másik kabátban hagytuk a bérletünket. Akkor természetesen rögtön megjelennek, menetjegyeinket követelve. Ami nincs. Cserébe a büntetés egyre nagyobb, a koszról és a bûzrôl nem is beszélve, a járat azonban egyre kevesebb, a feszültség pedig folyamatosan nô. Olyannyira, hogy már azon is képesek vagyunk leállni veszekedni, hogy a másik miért nem méltólztatik fél centit arrébb állni leszálláskor. Pedig állna ô legtöbbször, csak nincs hova. Mindezek után csodálkozik bárki is, hogy aki teheti, autóba ül, és nyomorog a dugóban? Azt azonban egyelôre felmérni sem képes senki, mit jelent Budapesten, ha lezárják a Margithidat az autósforgalom elôl. Aminek szintén itt az ideje, hiszen hosszú évekkel ezelôtt már életveszélyessé nyilvánították.

Beke Dániel SANYI A HÁZBAN Petôfi Sándor morcosan ébredt. Fôállású váteszként az volt a dolga, hogy közönségét a Jó, az Ügy felé vigye, mostanában azonban egyre nehezebbnek találta feladatát. A dolgok aznapi állása szerint a közönségnek nem kellett a kultúra. Sokkal inkább a helyi klubba jártak szórakozni, ahol egy pohár (nemritkán egy üveg) bor mellett megvitatták az ország helyzetét, a bortermelés aktuális kérdéseit, de leginkább az új pincérnô miniszoknyáját. Nem kellek már nekik – sóhajtott fel Sándor, ahogy leült barátai

Bencze Áron KÖZLEKEDÜNK! Mikor 1846 nyarán útjára bocsátották Magyarország elsô gôzvontatású vasútját, ujjongott az ország. A Vácig tartó többórás utat 59 percre redukálták. Alig több, mint 160 évvel a nyitány után ugyanezt a távot háromnegyed óra alatt teszi meg egy személyvonat. Már ha nem késik… Suhanunk a 21. századba. És a fôvárosban ennél messze roszszabb a helyzet. Azt leszögezhetjük, közlekedni ma kizárólag a metróval lehet kiszámíthatóan. Na nem, még mindig nem a négyessel, sôt nyáron a kettessel sem. De azért örüljünk: világvárost építünk. Állítólag. Olyannyira, hogy óriáshernyókkal

PUB

2007/1

41

Bencze Áron

PUB

THM, EBKM, EHM

42

Csak egyszer hibázz, csak egyszer csússz el a törlesztôrészlet kifizetésével, a pénzintézetek azonnal feketelistára tesznek. De vajon miképp cselekednek, ha a mulasztás az ô számlájukra írható? Ó, akkor már egészen más a helyzet. Kiszolgáltatottság és tehetetlen düh. Nagyjából ilyen érzések kavarognak az emberben, mikor azt veszi észre, egyszerûen hülyére veszik. Mert ezt nem lehet másképpen értelmezni. Nemrég milliós nagyságrendû átutalást indított el egy közeli ismerôsöm. Ahhoz, hogy az ügylet megtörténjen, lekötött betétjét feloldotta, majd a fennmaradó összeget szerette volna ismét viszszahelyezni. Láthatólag minden prímán ment: a bank kiadta az elismervényt a tranzakcióról és a megismételt lekötésrôl. Barátom elégedetten távozott a helyszínrôl, ám másnap reggel telefon csörgésére ébredt. Közölték vele, mégsem sikerült az átutalás. A bankfiókban – ahova támogatás gyanánt engem is meginvitált – kiderült, a betét visszakötése még az átutalás elôtt történt meg, ezért nem maradt elég pénz a tranzakcióra. Némi reklamáció hatására elôkerült egy osztályvezetôféleség, aki nagyvonalúan közölte, nem kell aggódni, bár a napi kamatot természetesen le kell vonni, ám most azon nyomban elutalják a kívánt összeget. És a bank által kiadott papír? – vetettem fel csodálkozva. Hogy az utalás és az újabb lekötés rendben megtörtént? Az nem jó semmire? Nem vállal felelôsséget érte

a pénzintézet? Csend volt a válasz, majd sok beszéd a semmirôl. A fiókvezetô már azzal érvelt, még aznap hívták az ügyfelet, hogy hiba történt. Csak valahogy sajnos nem volt kapcsolható a szám. Hátperszehogyne. Ilyenkor meg szemrebbenés nélkül bele kell hazudni az ember arcába. Annyit azért nagy nehezen kipréselt magából, hogy valahol, valamit talán hibázott az alkalmazott. És a bank nem vállal felelôsséget egy általa kiadott hivatalos dokumentumért? – kötöttem tovább az ebet a karóhoz. Ismét ködösítés minimális hibaszázalékról, némi önfényezéssel. Mintha autópiacon lennénk. És ha valami mégsem úgy sül el, akkor kuss van. Ezt követôen még percekig tagadta annak is a lehetôségét, hogy panaszt tehetünk, végül egy papírt vetett elénk, hogy megírhatjuk ugyan észrevételeinket, de feleslegesen – jegyezte meg flegmán, mert minden bizonnyal el fogják utasítani ,,kártérítési” igényünket. Ennek ellenére megfogalmaztuk a beadványt, majd a napi kamat levonása mellett elutalták az öszszeget. Annyi ,,kurázsi” már nem volt az osztályvezetôben, hogy felajánlja, azt a csekély összeget a bank állja. Aprópénzrôl van szó, de az elven van a hangsúly. A gesztuson. Néhány hét múlva újabb élménnyel gazdagodtunk. Egy banki fôokos levelében arról tájékoztatott bennünket, hogy valami hiba történt ugyan, de azért ôszintén remélik, ez apró botlásnak nem lesz következménye, és a jövôben

is igénybe vesszük régi és új szolgáltatásaikat. (És még külön papírt is csatolt ezekrôl!) Aztán pár sor blablabla, de konkrét reakció arra a felvetésre, hogy az átutalás késése miatt anyagi kár érte az ügyfelet, aki szeretne emiatt kártérítést igényelni, nos, arra már nem sikerült válaszolni. Kabaré. És szinte módunk sincsen arra, hogy tegyünk valamit. Fordulhatunk ugyan ügyvédhez, fogyasztóvédelemhez de hosszú, több hónapos pereskedést és többszöri bírósági megjelenést tartogat számunkra egy ilyen procedúra. És mindezt tudják a bankok is, ezért packáznak az ügyféllel. Mintha ôk tennének szívességet azzal, hogy befektetik a pénzünket, hogy végül kiszúrják a szemünket évi néhány százalékos kamattal (bocsánat, EBKM-mel, hogy minél kevésbé legyen érthetô). Vagy azzal, hogy hitelt adnak nekünk, persze háromszorosan túlbiztosítva magukat, de csak miután az alsógatyánk vagy a bugyink színérôl is nyilatkoztunk, sôt le is fénymásolták azokat. Ami meg nem baj, hogy jogsértô, hiszen közokiratról nem készíthetô másolat, majd aláírunk egy papírt, amiben minden ezzel kapcsolatos jogunkról lemondunk, egyúttal minden felelôsséget vállalunk. Mindeközben fura módon háromszor akkora a piaci hitelek kamata (vagyis a THM-je), mint a lekötéseink hozama. Latin-Amerikában ez úgyszólván ,,természetes” állapot. De Magyarország tudtommal az Európai Unió tagja. Legalábbis elvileg.

Szemán Béla SPÉTER Egy kurta kishír járta be a magyar sajtót augusztus 18-án: Spéter Erzsébet 92 éves korában elhunyt. Különösebb körítés és értekezés nélkül. Csak a puszta tények. Nem olvashattam kiváló írók tollából nekrológot, emlékezést. Semmit. Mintha e szép kort megélt hölgy valaha nem lett volna naponta az újságok címoldalán. Miami házában a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején rengeteg tollforgató élvezte vendégszeretetét. Egymásnak adták a kilincset, hogy néhány kellemes napot eltöltsenek nála, írjanak róla a hazai lapokban, és elfogadják gáláns ajándékait. Mert az volt. Gáláns. Talán túlzottan is. Nem könnyû eldönteni, hogy azért tette-e mindezt, mert egyszerûen híres akart lenni szülôhazájában, ahonnan sok évvel azelôtt Amerikába távozott, vagy csak úgy érezte már akkor, hogy közeledvén élete utolsó fejezetéhez, mindazt, amit megszerzett addig, szétosztja. Azok között, akiket a legjobban szeretett. A színházmûvészet jelesei között. Elôször Vitray Tamás Telefere mûsorában tett egy nagylelkû ajánlatot. Húszezer dollárt adott egy új Nemzeti Színház megépítésére. Fogalma nem volt róla, mit indít ezzel el, ebben a már akkor sem az összefogásáról híres országban.

online könyvesbolt

Emlékszem, milyen felhördülés támadt belôle. Arra is, milyen sokan lovagolták meg ezt a hirtelen ötletet. Pajzsukra emelték e különös, szokatlan öltözékben járó, turbánjáról elhíresült asszonyt. Hirtelen rengeteg hódolója és „barátja” lett. ô pedig élvezte ezt a figyelmet és a felé áradó kíváncsiságot. Hamarosan létrehozta az Erzsébet-díjat, hogy évente kétszázezer dollárból jutalmazhassa a mûvészeti élet alkotóit. Természetesen nemcsak egy Erzsébet-szobrocska járt ezzel a díjjal, hanem pénz. Nem is kevés, az akkori viszonyokat tekintve. Mégis, a díjazottak jószerivel pironkodva vették át. De átvették! Mintha valami csúnya dolgot tennének, szemlesütve, szinte bocsánatot kérve, zsebre tették az adományt. Furcsa világ volt ez. Elôször lépett föl valaki igazi mecénási szerepkörben. És mindenki fintorgott. Cikizték, ahol csak lehetett. Mert hogy olyan furcsa ez a nô! A turbánjával, a cirkalmas, modoros beszédével és a misztikus, megismerhetetlen múltjával együtt. Mindenki szerette volna megkapni a pénzt, csak ne kelljen nyilvánosan. 1995-ig számtalan ember vehette át, aztán egyszer csak megszûnt a Díj. Elfogytak a dollárezrek. Spéter Erzsébet valószínûleg nem számí-

tott ilyen hosszú életre. Nem hitte, hogy megéli az új Nemzeti Színház átadását, ahol már szóba sem került a neve. Nem kapott szobrot az elôtte álló parkban. Aztán, ahogy a díjra szánt összege, úgy a saját vagyona is megfogyatkozott. Hirtelen kikerült a lapokból, megszûnt a felé áradó figyelem. Eltûnt a szemünk elôl. A szegénységét, elhagyatottságát, magányát már nem akarta senki bemutatni. Nem jutott eszébe senkinek, hogy viszonozza mindazt, amit tôle kapott. Magára hagyták. Sokan. Sokféleképpen. Egyszer még hallottam valakitôl, hogy azért fohászkodott, hogy minél elôbb meghalhasson, hogy az orvosok ne küzdjenek a szervezetével. De ez a fohász nem hallgattatott meg. Még 12 évig kellett egy szobába zárva, elfeledve, magányosan „élnie”. Csak Huszák Zsóka énekesnô volt, aki az idén jótékonysági koncertet szervezett azért, hogy anyagilag támogathassa Spétert, és ápolását biztosíthassa. Pedig, ha jól emlékszem, Huszák nem volt Erzsébet-díjas. Így ment el egy mecénás ebbôl az életbôl itt, Magyarországon, a 21. század elején. Mindegy, mit akart, mi volt a szándéka az adakozással. Adott. S ez a lényeg. Vissza viszont semmit nem kapott. Tôlünk, emberektôl, semmit, de az égiek végre meghallgatták, és végül, ahogy kívánta, magukhoz vették. Nyugodjék békében!

PUB

2007/1

43

A'LA CULT 44

Parti Nagy Lajos A fagyott kutya lába Magvető Könyvkiadó

Leroi Jones A blues népe Európa Könyvkiadó

Charles Bukowski Nõk Cartaphilus Kiadó

Parti-Nagy Lajos új, az elmúlt tíz év novelláit bemutató kötete, folytatása egy megkezdett útnak. Már a Hullámzó Balaton c. kötetében szereplő a szerző által „novellamakettek”-nek nevezett írások is figyelemre méltóak, ám A fagyott kutya lába kiforrott, „valódi” novellákat tartalmaz, méltán érdemelte ki a szerző a kötet megjelenése után nem sokkal a Kossuth-díjat. Szórakoztató olvasmány, ugyanakkor igényes széppróza. A szózsonglőrként híressé vált szerző tobzódik a nyelvi játékokban, új szavakat hoz létre, beszédmódokat parodizál, így nevettet, meghat, gondolkoztat. Ismeri a nyelvet, és a legvégső határig feszíti annak lehetőségeit, sorjáznak a költői megoldások a szövegben. Talán ez az egyetlen gyengéje is a kötetnek, hogy a játék, a nyelv felülkerekedik a történeten. A mondatok mögött mégis feldereng az egyéni világ, egy második valóság, melyet a szerző egyedi látásmódja, túlzásai és elhallgatásai tesznek különlegessé. Az eredeti hang, és a saját világ, ami minden nagy alkotónak nélkülözhetetlenül sajátja, ez emeli Parti-Nagy Lajos kötetét a kortárs magyar irodalom jelentős alkotásai közé.

A blues népe 1963-as első megjelenése óta a téma klasszikusává vált. Azért válhatott azzá, és a modern zenetörténet megkerülhetetlen alapművévé, mert Jones, mély társadalmi és lélektani vonatkozásaival együtt meséli el a spirituálé, a blues, a jazz, a boogiewoogie, a ragtime, a dixieland, a soul, a swing, a bebop, a rhythm and blues és a rock and roll kialakulásának szövevényes történetét. Amely egyben az Észak-Amerikába hurcolt feketék története is. Elbeszéli hogyan lettek a rabszolgák amerikaivá, hogyan próbáltak alkalmazkodni új környezetükhöz, majd az ő gyermekeik és unokáik miként fedezték fel saját kulturális örökségük eredeti – és a szerző szerint fehér ember számára igazán sohasem átélhető vagy másolható – értékeit. Ez a szociológiai réteg teszi ma is aktuálissá Jones művét. A szerző, aki maga is fekete és zenész, hiteles elbeszélője a történetnek. Sajnálatos, hogy a könyv szerkesztői nem figyeltek az olvashatóságra, és a belső margók túl keskenyek.

„Nem egy rendes ember kötött már ki híd alatt nõ miatt.” Henry Chinaski

A rovat szakmai támogatója az Írók Boltja

Charles Bukowski (1920–1994) kissé kilóg a 20. századi amerikai irodalomból. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, ám õ azokkal ellentétben soha nem kereste a konfrontációt. Önéletrajzi ihletésű regényeiben – főszereplőjük az író alteregója, Henry Chinaski – nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, metsző humorral és sajátos bölcsességgel. Alkoholista volt, egyik napról a másikra élt, a kompromisszumokat pedig hírből sem ismerte. Emiatt sokan rajongtak érte, de ő nem kért a bálványimádásból. Lehetőség szerint inkább kerülte rajongóit (kivéve ha nők voltak), általában az embereket, de leginkább az írókat. A Nőkben a szexualitás, az alkoholizmus, a vágyak, vágyódások, Bukowski sajátos nyelvén szólalnak meg. Egy vagány fenegyerek, aki elmúlt ötven, beszéli el történeteit. A lapokról átsütő erotika, a lazaság, a tíz-tizenöt oldalanként felbukkanó aranyköpések letehetetlenné teszik a regényt.

Vadas József A magyarkonstruktivizmus Corvina Kiadó

Nagy Gergely Angst – A városi harcos kézikönyve Ulpius-ház Könyvkiadó

Manga Jószöveg Műhely Kiadó 2006

Vadas József könyve gazdagon illusztrált, igényes kiadvány. Bemutatja a magyar konstruktivizmust, mely egyszerre több területen bontakozott ki, és vált méltán világhíressé. Az irányzat Oroszországból indult hódító útjára, nálunk elsőként a Kassák Lajos szerkesztette MA folyóirat műhelyében jelent meg. Kezdetben főként a képzőművészetben, mértani elemekből formált nonfiguratív kompozíciók formájában. E képarchitektúráknak nevezett ideáltervekben Kassák nyomán Bortnyik Sándor és Moholy-Nagy László is a jövő harmonikus és emberséges világának új esztétikáját vázolta fel. E nemes programot pedig építészek, iparművészek, alkalmazott grafikusok váltották valóra. Így épült meg számos családi és bérház, vált rangossá Bortnyik Sándorral az élen a magyar reklámgrafika, kerültek ki a műhelyekből a funkcionalizmus szellemében fogant, tiszta szerkezetű, gondos kivitelezésű tárgyak. A magyar konstruktivizmus nem korlátozódott a húszas-harmincas évekre. Moholy-Nagy és Breuer Marcel vagy Victor Vasarely és Nicolas Schöffer munkássága nyomában nemzetközi hatása és utóélete is figyelemre méltó. A konstruktivizmus reneszánszát éli, az irányzat újrafelfedezése, újraértelmezése jelenleg is folyik, így ez a munka a művészetek iránt érdeklődők nélkülözhetetlen segédkönyve.

Nagy Gergely második regénye a közeli jövő Budapestjére kalauzolja el az olvasót. A könyv cselekménye egy fiatal képregényíró gondolatai, és kalandjai mentén bontakozik ki. Felemelkedés, tündöklés és bukás története az Angst. A főhős bolyongásai során találkozik a kapitalizmus kegyetlen, embert, egyéniséget nem tisztelő agressziójával, mely őt is maga alá gyűri. A szöveg paneljei a képregények sűrű, erős képi világát rajzolják elénk, ezek a képek vezetnek be a modern, lehetőségektől nyüzsgő Budapestre, ahol számos szubkultúra, náció talált otthonra. Lenyűgözők az oldalakon átívelő leírások, melyekben megelevenednek a főváros utcái. Új épületekkel és funkciókkal gazdagodva néz vissza az ismerős, ismeretlen világ. Nagy Gergely üzen a történetével, anélkül hogy fárasztaná az olvasót, gondolkodásra, töprengésre készteti. A regényben keveredik a cyberpunk filmek hangulata, a képregény és a széppróza világával, pedig a végeredményt egy különleges, a magyar irodalomban ritkaságnak számító, igényes, mégis könnyen olvasható, szórakoztató szöveg.

E könyv elkalauzolja az olvasót a Felkelő Nap Országának Nyugaton is egyre népszerűbb manga-kultúrájába. A mangák eredeti kötési módjának megfelelően, fordítva (jobbról balra) adták ki. A japánok mókás képeknek hívják őket, és több mint egymilliárd példányt vásárolnak belőle évente. A mangákat, ezeket a fekete-fehér képregényeket a kiadók olcsó papíron, magazin formájában jelentetik meg. A japánok mindenhol ezt olvassák: külvárosi vonatokon, várótermekben, közparkokban. Akárcsak a televíziós sorozatok, a mangák is hetente, epizódonként jelennek meg, hosszú életű főhősökkel, akiknek újabb kalandjait izgatottan várják a rajongók. A Manga című könyv célja, hogy megismertesse velünk ezt a furcsa, különleges világot. A fényképek, eredeti rajzok és eddig kiadatlan interjúk között megismerhetjük az alkotókat, akiket hazájukban bálványként tisztelnek, a nagy sorozatok genezisét (Astroboy, Dragon Ball stb.), a tokiói cosplayereket (a mangahősöknek öltöző és rendezvényeken pózoló fiatalokat) és a mangaőrültek világát, az éjjel-nappal nyitva tartó magazinkölcsönzőket, vagy a japán üzletembereket, akik, ha lekésik az utolsó vonatot, hajnalig mangaolvasgatással ütik el az időt.

Összeállította: Hományi Péter

A'LA CULT

2007/1

45

MUSIC FORUM EXPO 8 KONCERT, KIÁLLÍTÁS ÉS KONFERENCIA 2007. szeptember 6–8. Mûcsarnok A különbözô korok zeneszerzôi általában hagyományos akusztikus hangszerek segítségével próbálták mûveikben megszólaltatni a bennünket körülvevô világ hangzásait. A modern kori zeneszerzés a hangzást és a hangszínt már önálló individuumként kezeli. A 20. század elsô felében a korábbi terminus technicus, amely szerint csak a szabályos rezgések tartoznak a zeneinek nevezhetô hangok közé, érvényét vesztette, és megjelentek a kompozíciókban a szabálytalan rezgések, a zajok. Manapság, az egyre hatékonyabb számítógépek korában megvalósulni látszik a zeneszerzôk álma, hogy a hangzásokat tökéletesen kontrollálhassák, önmaguk készíthessenek hangszíneket és új hangszereket.

A klasszikus zenészek és mérnökök által kikísérletezett hangszintézis eredményeképpen megszületett a szintetizátor, amely rövid idô alatt hihetetlen népszerûvé vált, és máig meghatározó szerepet tölt be a komoly- és a könnyûzenében. Egész iparágak álltak mögé, évrôl évre újabb hangszerek születésének lehetünk tanúi. Az új lehetôség új hangzásokat és stílusokat teremtett, amelyek egyfajta katalizátorként visszahatottak a kortárs klaszszikus zeneszerzés területére is. Az internet megjelenésével a zenészek is új kommunikációs platformmal gazdagodtak, segítségével egymástól távol élô mûvészek is képesek közös elôadásokat megvalósítani.

A'LA CULT

A Music Forum Expo célja, hogy koncertekkel, tudományos elôadásokkal és ismeretterjesztô kiállítással betekintést nyújtson egy felettébb izgalmas és érdekes zenei terület, az elektroakusztikus és számítógépes zene világába.

46 Remembering Newtopia Hallható fény és látható hang, hangkupola és lézerinterface, magyar és külföldi zenei avantgárd alkotások a 4D zenei térben. Koncertek mindennap szeptember 6. 19.30–20.15 Ludger Brümmer, Lukas Ligeti szeptember 7. 19.30–20.15 Stevie Wishart, Szigetvári Andrea szeptember 8. 19.30–20.15 ifj.Kurtág György, Todor Todoroff, Shintaro Imai

GALERI

2007/1

Music in the Global Village

A'LA CULT

Az internet mint progresszív zenei mûhely, kollaboratív alkotás a neten, hálózaton alapuló mûvek világpremierje és nemzetközi konferencia Koncertek mindennap szeptember 6. 20.30–21.30 EBE, János Négyesy, LOOS & Anne La Berge szeptember 7. 20.30–21.30 The HUB: powerbooks unplugged 22.00–23.00 Night Party – Karlheinz Essl, Anne La Berge szeptember 8. 20.30–21.30 Extended Guitars 22.00–23.00 Night Party – Sergi Jordá, Marek Choloniewski

47 Konferencia A holnap technológiái, interaktív mûvészeti koncepciók, a hálózati zene szociológiája Több mint 20 elôadás neves európai és amerikai szakértôktôl A „gépzongorától” a reacTable-ig Interaktív kiállítási tárgyak és installációk Megtekinthetô a fesztivál ideje alatt mindennap 10.00–18.00 óráig www.bmc.hu/mfe

Vad Fruttik

Rózsikámnak digitálisan (MAMA RECORDS 2006)

A hazai kritikus firkászoktól az első lemezes Fruttik kaptak hideget-meleget. Ha ennyi radikális vélemény született, jó és rossz szemszögből, akkor lehetne egy középút. Mindenesetre egy próbát megér, mert két szék közt már csak a padló jön, a fáma szerint. Kilencvenes évek eleji

Brains

Humanual

A'LA CULT

(szerzõi kiadás 2006)

48

Egy jól megírt lemez esetében nem számít, hogy mikor jelenik meg róla kritika, persze nem árt, ha időben, még akkor is, ha a Brainsről van szó. Esetükben azonban nem az idő a lényeg.

grunge-beszivárgás, Nirvana-, Pearl Jam-, Radiohead-feldolgozások. Aztán ráunnak a folytonos kilátástalanságra, és irány az íves popkarrier. Tíz év kellett ahhoz, hogy a srácok debütáljanak a nagyközönség előtt, maguk mögött hagyva az ifjúkori r’n’r attitűdöt, bár látens vonzódás még lehet bennük az ördög felé, de leszögezhetem, hogy ez bár próbálkozós, de magyar pop. Nem mertek kacérkodni a hangképekkel, ezért nagyon egysíkú a sampling, és steril a gitárhangzás. Egyre megszokottabbá válik kis hazánkban, hogy a dobot mellőzve dobsamplingeket, grove-loopokat használnak végig, ez ad egy biztonságot az albumnak, mert pontos, és szól valahogy. Ha a dob és a basszus hozza azt, amit kell, akkor megvan a tánczene alapja. Ez a megoldás sajnos azért van, mert itthon örülünk, ha évente kijön két normális dobhang a stúdiókból, olyan, hogy innovatív hangzás, na olyan nincs, azt

importáljuk. A hanghordozón szereplő kilenc szám nagyjából ellövi azokat a banális elemeket, ami kell egy rádióbarát dalhoz. Jazz-jungle, drum&base, bossanova-disco, reagge, kamulatin. Nagyon kevés az olyan zenekar, mely képes a meghatározó, felismerhető stíluselemeket a hangulattal egységben hitelesen előadni. Ezért ez a sok információ inkább definiálgatásra fordítódik, mint élvezetre. Egy biztos: az album első száma, a Sárga Zsiguli bizonyos körökben slágerré érett. Különösebb üzenet nélküli nosztalgia, a nyolcvanas évek végét és a kilencvenes évek elejét átszövő lakótelepi miliőből. Cöcke spanjai nem hinném, hogy padlót fognak, bár „Máté Péter elektronikus reinkarnációjának” lenni nagy feladat, de remélem, hogy ez is a vicces imídzshez köthető. Komoly esély van rá, hogy néhány további slágert előhúzva a szatyorból pár éven belül minden roadshow-állomáson ott csápoljanak a klónozott Rózsikák.

Hanem hogy atomjó produkciót tettek le ezzel a hatodik Humanual című albummal a Brains tagjai a hallgatók asztalára. Ez az album a sokadik meghallgatás után ugyanakkorát üt, mint az első után. Gyorsan hozzá kell tennünk, eleddig nem láttunk tőlük unalmas, silány vagy szánalmas produkciót, még akkor sem, amikor mindössze néhányan lézengtek a koncertjeiken. A Humanual minden meghallgatás után friss tud lenni. Sokszor bekerült a lejátszóba, mégis nehéz gyenge pontokat találni az albumon. Talán a Talpra Magyar! Combination-számok kivételével mind-mind remek dalok. A mikrofon mögött az érces hangú Kéri András, aki megadja az unikumát ennek az albumnak. A 13+4-es felosztás miatt is hatalmas feelingje van a Humanualnek, és az sem természet ellenes, hogy az ADF-re

asszociálunk. Itthon meg a Brainsre. Produkciójuk alapján nekik sikerült a legjobban megvalósítani (elsajátítani?) és átadni itthon ezt a dubosabb irányvonalat. Az album szerkezete egy az egyben tükrözi a Brains tagjainak gondolatvilágát. Ehhez hasonló zenei frissességgel, a zenei megoldások sokszínűségével kevés hazai hasonszőrű csapatnál találkozhatunk. Ha az arany öltöztet (copyright Klapka), akkor a Brains zenéje táncoltat. És talán pont ezért kell kihangsúlyozni, hogy egy nagyon átgondolt, a jó értelemben vett táncalbumot készítettek. Ám minderről a legjobban a Brains élő produkciói tudják biztosítani a hallgatókat a lemez mellett. Nos, mindent összevetve a Brains Humanual albuma tízpontos. (Terjeszti a Deep Music: w3.deep.hu)

Zuboly

Értem a kujonságot

(MEGADÓ KIADÓ 2007)

A kiadó megadta a lehetőséget, hogy az acsarkodó, tespedt hazai lemezkiadás felmutasson valami újnak ígérkező, izgalmas kísérletet. Megérte kockáztatni, a nyár végére kijelenthető, hogy a Zubolyra van érdeklődés, sőt kis túlzással a fiatalok körében némi kúlságot jelent,

Arctic Monkeys

Favourite Worst Nightmare (DOMINO/EMI 2007)

A médiahájpot elutasító sarkövi majmok, a MySpace-nek és az NME brit zenei magazinnak köszönhetően az elmúlt két évben rengeteg díjat és még több hallgatót tudhatnak magukénak. Az internetes gerillakampány rövid időn

amolyan kultuszosdi különcség. Nos, a fiatalok többsége a kispálos,quimbys táborból vándorol, hisz nem titok, hogy „a Lovasi” márkajelzés elég sokat nyom a latba. Akinek nem egészen világos: Lovasi András a disztribútora (megadó kiadó) az első lemezes Zubolynak. A zenekar négy karakteres tagból áll, lássuk, milyen szerszámokat is használnak? szájharmonika, falevél, dob, doromb, ének, rap, beatbox, bõgõ, szaxofon, duda, dorombének. A break-dance és a népzene keveréke, amolyan broken etno. Magyar népzene, külföldi sláger, beatbox, rapbetét, jazz, valami ilyesmi a Zuboly. A posztmodern kocsmazenekarának titulált arcok az imidzsükkel is jól bánnak, a site-juk is elég pofás. A tizenegy dalt tartalmazó hanglemezen van pár időtálló darab. Irónia, idézőjel, bohóckodás, örömzene. Itt van némely dalcím: Pannondráma, Boldog Karácsonyt M.J., Homeopátia,

Felixir, Korossorok, Másfél millió tépés Magyarországon. Meglepően jó hangulatúak és legalább olyan színvonalúak a koncertek is, mint a lemezen, ahol szép számban található hallgatóság is. Sőt néhány szám csak a koncerteken hallható, mert a lemezre nem kerülhetett rá, bizonyos feldolgozásokhoz szerzői engedély meg nem adása miatt. Első fülre közepes próbálkozásnak tűnt, aztán rájöttem, hogy ez olyan lemez, amit tudat alatt meg kell fejteni, érlelni, mint a jó bort. Aztán, ha azt a jó bort fenékig kiiszod, akkor a jó bevált mámoros, zsibbadó bizsergés fog el. A nyár legjobb hazai lemezére pályázhatna, de ne feledjük: ez is egy kisebb közösség csodája lesz csak. Egy kis híd a müpás joviális öltönyös népség és az alteros völgyes között. Mindenesetre Franciaországban nagyon szeretik a Zubolyt, ami már fél siker, egyfajta kultúrmisszió.

belül a listák élére tolta őket. Alex Turner énekes szerint megérte beinteni a zeneiparnak. Persze lehet, hogy a sajtónak beszólogatós, őszinte attitűdje mögött marketingesek izzadnak. A történet a szokásos. Közös szocializálódás, a brit könnyűzenében pozitívumnak számító észak-angliai pedigré, gitárok szülőktől, autodidakta módszerek, próbaterem egy lepukkant sheffieldi ipartelepen. Csupa dö-vel kezdődő vérvonal. The Who, The Clash... Első lemezük minden idők leggyorsabban fogyó brit debütáló albuma lett. Az érdeklődés tehát indokolt. Ezúttal is borítékolható a sikerlemez címke, az amerikai Top10-es kezdés és a külföldi szaksajtó pozitív kritikája. Az album ugyanolyan dinamikával rendelkezik, mint elődje. A klipes Brianstorm hozza azt a dögös pörgést, amitől igazán szerethetők a srácok,

Only Ones Who Know balladisztikus szakítássztorija,a borongós, mélabús Do Me A Favour és az albumzáró grúvos 505 – amiben megszólal egy Hammond is – a zenekar első őszinte szerelmes dala. A nyers hang kicsit cizelláltabbá vált, bár az ének szűk, puritán hangzása nagyjából változatlan. Az érzelmek is színesebb, nagyobb térben mozognak, de megmaradt a Strokes-féle éles gitárszó és a Franz Ferdinand által újraértelmezett feszes diszkósfunkos ritmika és persze az energikus, hiperaktív majomkodás. A dobsound kiváló, ez részben a hangmérnöknek, részben pedig a dobos Matt Heldersnek köszönhető, kitől az utóbbi idők legjobb indie dobtémáit hallhatjuk manapság.

Összeállította: Toldi Miklós

A'LA CULT

MUZSIK

2007/1

49

2007/1

WWW.INGYENKULTUSZ.HOL

Trafó – Kortárs Művészetek Háza 1094 Bp., Liliom u. 41.

Bárka Színház 1082 Bp., Üllői út 82.

Dorottya Galéria 1051 Bp., Dorottya u. 8

Gödör Pinceklub 1051 Bp., Erzsébet tér 1.

MU Színház 1117 Bp., Körösy J. u. 17.

Mûcsarnok 1146 Bp., Dózsa György út 37.

Kultiplex 1092 Bp., Kinizsi u. 28.

RS9 Színház 1075 Bp., Rumbach S. u. 9.

Írók Boltja 1060 Bp., Andrássy út 45.

Fonó Budai Zeneház 1116 Bp., Sztreagova u. 3.

Pinceszínház 1093 Bp., Török Pál u. 3.

Ráday Könyvesház 1092 Bp., Ráday u. 27.

Almássy Téri Szabadidőközpont 1077 Bp., Almássy tér 6.

Cirkó-gejzír 1055 Bp., Balassi B. u. 15–17

Kispagony 1024 Bp., Lövőház u. 17.

Ferencvárosi Mûvelõdési Központ 1093 Bp., Haller u. 27.

Mûvész mozi 1063 Bp., Teréz krt. 30.

Jószöveg könyvesbolt 1066 Bp., Ó u. 11.

StefániaPalota 1043 Bp., Stefánia út 34–36

Örökmozgó 1073 Bp., Erzsébet krt. 39.

Olvasók Boltja 1052 Bp., Pesti Barnabás u. 4.

Csili Mûvelõdési Központ 1201 Bp., Nagy Győry István u. 4–6

Liget Galéria 1146 Bp., Ajtósi Dürer sor 5.

Zenebarlang 1067 Bp., Teréz krt. 19.

Mûvészetek Palotája 1095 Bp., Komor Marcell u. 1.

Ludwig Múzeum 1095 Bp., Komor Marcell u. 1.

Deep Distribution hanglemezbolt 1062 Bp., Aradi u. 22.

MINDEN HÓNAP 5-ÉN!

50