A Független Pannon Világ időszaki havilap célkitűzései Mi adta az ötletet a lapalapításhoz? A rendszerváltás óta megtört a sajtó addigi monopolhelyzete. Megszállások, rendszerváltások, nemzeti traumák, jogtalanságok, a tények elhallgatása vagy hamisítása, az emberek megtévesztése, manipulálása kísérte végig a mögöttünk Ortutay Mária hagyott századot. A Kárpát-medencében élők többsége személyesen érintett, vagy megélte a kort, vagy az akkori vértanúk és szenvedők közvetlen leszármazottjai. Mindannyiuk őrzik azokat a traumákat, amelyek e tragikus eseményekhez kapcsolódnak és sorsukat meghatározták. Ráadásul hosszú évtizedeken keresztül beszélni, nemhogy írni, sem lehetett a megtörtént eseményekről. A „megengedett” kérdésekkel is csak egyoldalúan lehetett foglalkozni, a tabu témákat pedig meg sem említhették. Az az újságíró, író, aki nem tartotta be az öncenzúra, illetve a cenzúra szabályait: börtönbe, száműzetésbe került, jobbik esetben, másnap már nem gyakorolhatta hivatását. Mi a minőségi kultúra-, és történelemismeret terjesztésére szeretnénk koncentrálni. Célunk, hogy az információ értékes, hiteles és
tartalmas legyen, akár a közelmúltat vagy a jelent érintjük. A Kárpát-medence története nem csak a helyi olvasóink számára fontos, hanem Nyugat-Európa és az amerikai emberek számára is. Eddig csak az Interneten, telefonon folytathattunk felvilágosító munkát, pedig szinte naponta érkeznek hozzánk kérdések a közelmúlttal és a jelen történéseivel kapcsolatban. A tudatos félretájékoztatás miatt „hangorkán” egyre magasabb a gyűlöletbeszéd egyre gyakoribb, amennyiben nem hagyjuk a szocliberális újságírókat „dolgozni”, és ha tovább emelkednek a korlátok (minden rágalom, hazugság, trágárság és kulturális szenny előtt). Válasz nélkül a gyűlöletkeltés nem maradhat. Hiteles történelemismeret és helyzetelemzés nélkül nem lehet megérteni a XX. század és korunk történéseit. Küldetésünket abban is látjuk, hogy a magyar nemzet, a nemzetiségek és a családok összefogásának példájával a legnehezebb diktatórikus időkben, máig tartó üzenetével jelenítsük meg küzdelmüket a túlélésért, megmaradásért. Szeretnénk élő szemtanúk vallomásával, példájával bizonyítani, hogy a diktatúra, valamint korunk elvadult érdekrendszere ellen is csakis az emberi összefogás, a szeretet és az egymást támogató közösségek védhetnek meg bennünket. A gyűlölet szítása: testvérek, családok, nemzetek között, megfertőzi az embert, ezzel elveszítve a kapcsolatát a tényekkel. Az ország újjáalakításában most nagyon nehéz a politika alakítóinak, hisz legelőször a tisztánlátást Alapítók kell megteremteni, nagyon
Pannon Világ •
1
sok volt mindenhol a törvénytelenség, a szabálytalanság, ezért is rengeteg a sürgős feladat. Egy itt hagyott romhalmazból, erős növekedéspárti gazdaságpolitikát kell kiépíteni. Több is megvalósult, mint amennyit elképzeltünk. Egyértelmű, hogy nagy mértékű a bizalom, amely a kormány felé irányul. Most már a civil egyesületeknek, szervezeteknek is lehet egységes koncepció és elgondolás alapján munkálkodni. Éppen ezért nem csodálkoztunk, amikor olvasóink: a mai döntéshozatalban, végrehajtásban és a helyi szinteken egyaránt felelősséget hordozó politikusaink véleményei, gondolatai felé fordultak és a továbbiakban is igénylik a véleménycserét, a megújulási program részleteit, vezető politikusaink bemutatását (nézd lapunkban: Semjén Zsolt, dr. Réthelyi Miklós, Szászfalvi László, Tarlós István). Nagy az igény a sikeres, nemzeti érdekeket képviselő vállalkozók és a Kárpát-medence művészeinek bemutatására is. Rendkívüli feladatok várnak rájuk és az egész magyar társadalomra. Kulturális célkitűzéseink A nemzeti összetartozás tudatában élünk és működésünkkel csatlakozni szeretnénk az állami célkitűzésekhez. Saját lehetőségeinket felhasználva hozzájárulni ahhoz, hogy régiónk szerepének felértékelésével a sokszínű nemzetiségi kultúránk is európai dimenziót kapjon. A kultúra adja az emberi élet értelmét és igazolását, nagyban hozzájárulva a nemzet fenn-
2
Pannon Világ •
maradásához. Kulturális és ismeretterjesztő tevékenységünk nem csak az identitásunk-, hanem közösség-, és gazdaságfejlődésre is irányul. Hiszen a gazdasági innováció elképzelhetetlen a vele párhuzamosan működő kulturális imázs építése nélkül. Ezért is szeretnénk együttműködni a politikai, gazdasági, kulturális élet több szereplőjével. Kezdeményezésünk néhány kiemelt projektje: nemzetközi kiállítások, alkotótáborok szervezése, kortárs művészek mecénás kapcsolatépítése, tehetségkutatás- gondozás, művészeti értékeink népszerűsítése az óhazán kívül is: a magyar-ruszin közös vonatkozású történelmi kérdések, s ezen belül a GULÁG és a szolyvai tragédiával kapcsolatos kérdések történelmi feltárása, egy-egy nemzetközi konferencián belül. Tehát, olyan szakmai műhelyeket kívánunk létrehozni, amelyek – a XXI. századhoz illő korszerű feldolgozással érinti az eddig ritkán felvett és elhallgatott tabu témákat és együttgondolkozásra ösztönöz. Kérjük, támogassák célkitűzésünket! Manajló András a Kárpátok Régió Kultúráért Közhasznú Egyesület elnöke Kisfalviné Ortutay Mária a Független Pannon Világ időszaki lap főszerkesztője
Moszkva Balkáni Embere - Titó (Reflexiók Kun Miklós történész legújabb filmjéről) A kommunizmus lényegét még ifjúkorban átélve, otthoni partizán-háborúban „hóhéri munkáját megértve és kutatva, minden magyar történészt magasztalva” marsallá nevezték ki. Miért nem lehetne megelőz-ve, írta le Kun Miklós Széchényi-díjas Jugoszláv fővezére?- gondolta, hiszen „a történelem kutató, a XX század borzalmait, az évszázadot menete – egy embertől függ”- természetesen magára megfertőző „roncsoló kort”. Ismeretterjesztő tevéértette egykori ideológusa szavait. Pedig akkor már kenysége e témában felülmúlhatatlan. A bolsevik nem volt felhőtlen a sztálini kapcsolat. A „nagy katasztrófa előzményeit kutatta és meg is találta. Most testvér” első embere úgy találta, hogy Titó nem eléggé Jugoszláviára, Délvidékre irányította figyelmét. A tisztelettudó, emlegette hibáit (veszélyes dolog volt történelmi igazság feltárásában, eddig nem látott akkor!!) 1945-46-ban Sztálin és társai már rögzítették archívumok eszközével, a Kelet-Európa-i határodrámai erővel mutatja be kat, s nem mindig vették új, Titóról szóló filmjében, figyelembe Titó mind naa Rejtélyes XX. század gyobbodó „étvágyát”, aki televízió műsorában, a új területeket kívánt. (Sztászerb partizánok tetteit, lin és Tító közötti szakításTitó karrierjének, a szovjet ról (1948-49) a későbbi kommunizmus segítsésorozatokban lesz szó.) gével való feltörekvését. „Moszkva kedvence” szinKun Miklós által készített te majdnem minden szomfilmjének tanulságát hiteszéd országból kért egylesen bizonyítja Grősz egy szeletet. (Triesztből – József egykori kalocsai angol hatásra – a jugoérsek 1944 novemberében szláv partizánoknak ki elhangzott mondata, amikellett vonulni). A partizákor biztos adatokat tudott nok fő ellensége – MagyarDr. Kun Miklós (balról) és Dr. Botlik József ország volt. Titó gyűlölte a meg az újvidéki vérengzésről: „A szerb partizánokhoz viszonyítva az oroszok magyarokat, még az 1-3-éves gyermekeket sem majdnem angyalok”. A történelmi és emberi kímélte. Az első híradások még csak a tragédia kis fordulatokban bővelkedő délvidéki eseményekre a szeletéről számoltak be. Aztán mind több és több magyar történészek még nem válaszoltak kielégítően. anyag jelent meg az 1944-45 fordulóján a szerb Ezért is olyan fontos számunkra Jugoszlávia partizánok által embertelen kegyetlenséggel létrejöttének igaz története. Moszkva „balkáni meggyilkolt véreinkről. A teljes igazságot még ma emberének”, aki tíz gyerekes szegény családból sem ismerjük (a történészek még nem válaszoltak (szlovén anya és horvát apa gyermeke) származott és kielégítően). A meggyilkoltak hozzátartozói emlékeigen szerény nevelésben és oktatásban részesült, zeteiből, naplókból, mind gyakrabban megjelenő domagasra szárnyalt karrierét látjuk a filmben. A néző elé szinte „betódult” a múlt, az a ravasz és gonosz erő (Sztálin, Hruscsov és Titó egyezkedéseit látva), amely az országok gyarmatosításához és elcsatolásához vezetett. Céljuk az volt, hogy biztosítsák hatalmukat, miközben az „egész emberiség felszabadítóinak” hirdették magukat. Titó Szovjetunióban, a „szeretett és gyűlölt” Sztálin közelében tanulta az ördögi társadalmi rend szabályait, a partizán mozgalom szervezését. A felderítő munkája révén is az volt a feladata: szétverni a régi állami szerkezetet és létrehozni Jugoszláviát. A moszkvai Kreml képeztette ki erre a feladatra. Később a kommunista hírszerzőkkel együtt működött Sztálin „balkáni embere”. Az Pannon Világ •
3
Josip Broz Tito
kumentum könyvekből nyomon követhető, mi is történt Délvidéken. (nézd: Matuska Márton, újvidéki író-újságíró, Botlik József- Csorba Béla- Dudás Károly és még sorolhatnám mélyszántású munkáit). Talán még mindig nehéz áttörni a félelem, a gyanakvás falán? Pedig az idő sürget, fogynak a
tanúk). Emberfeletti feladat volt rejtegetni, megőrizni, majd külföldre juttatni a feljegyzéseket. Kun Miklós filmje az igazságot tarja mindennél fontosabbnak. Hitelességét: a sok száz – eddig nem látott –dokumentum bizonyítja. Bátran, szenvedélyesen nyúl a témához. A XX. századi történetírás meghatározó személyisége Kun Miklós elismerést érdemel, ő képes volt módosítani korának történelmi felfogását. Könyveivel, filmjeivel, dokumentumaival sikerült radikálisan megváltoztatni azt a hazug képet, amelyet a hazai és nyugati baloldali (nézd Krausz Tamás írásait) értelmiség alakított ki a Szovjetunióról és Moszkva balkáni embereiről. Tudományos munkáinak, dokumentum filmjeinek határait kitágítva, a tudományosság „komor bástyáit megostromolva”, dramaturgiailag megszerkesztve, élményszerűen tárja elénk a kort és az örök emberi jellem sokszínűségét (bátorságát, gyávaságát, hatalom vágyát, ravaszságát, lelketlenségét, cinizmusát stb.) A történelem valósága jelenik meg előttem, nézve filmjeit és olvasva – pszichológiailag is hiteles jellemrajzait. Az 4
élet-, és ország sorsok hatalmasai, meghatározói beszélnek, vitatkoznak, marakodnak, dühöngnek, pusztítanak a néző és olvasó előtt. A „nagy partizán vezér”, Titó életének dokumentumai ily „mélyfurással”, talán először televíziós nyilvánosságot kaptak. A több mint fél évszázados hallgatást most már sohasem lehet visszapörgetni, a dokumentumokat elégetni, megsemmisíteni, hiszen a „kéziratok sohasem égnek el”. 2012. október 31. Ortutay Mária
Forrásanyag: Kun Miklós “Sztálin alkonya” Pannon Világ •
A Bajtársak Vére Megjelent a Doni Napló Dr. Harsányi István születésének 105 éves évfordulójának tiszteletére (Egy tehetséggondozó tanár-pszichológus dr. Harsányi István, hogyan éli meg – saját tapasztalatain, részvételén keresztül - a Magyar Királyi II. Honvéd Hadsereg 1943-évi doni-tragédiáját) A Doni Napló, egy tartalékos tüzértiszt, sárospataki, tehetséggondozó magyar tanár dr. Harsányi István tollából származik. A szerző emléket állít egy tragikus korszak áldozatainak, erősítve ezzel is a nemzeti emlékezetet. Don környéke a magyar és az orosz történelemnek is elválaszthatatlan része. A Naplónak nincs bármiféle politikai felhangja, még akkor sem, ha témája egyaránt kötődik a politikához és a történelemhez. A Napló háborúellenes, de egyáltalán nem az egyszerű orosz nép ellen fordul. Ennek a könyvnek nem most kellett volna megjelennie, hanem több évtizeddel ezelőtt, amikor a szerző megírta. Bár jó, hogy legalább most 2012. decemberében – a Harsányi család összefogásával – megjelent. A Napló nagyobb része történelmi töredékekből, részletekből, visszaemlékezésekből, igazi magyar és orosz léleklátó élmények leírásokból áll. Legfőképp – az egyszerű bajtársak, katonatársak, „erkölcsiségüket még a pokol bugyrában sem veszített” emberek hősiességének, lélektanának ábrázolása. Célja volt: bemutatni az igazságot – akárkiről is van szó, egyszerű katona vagy felsőbb parancsnok. „…Azóta már jó idő eltelt, s megint tanultam valamit Fibi Andrástól. Egy hűvös októberi reggelen betört állásainkba az orosz. Fibi András ugyanabban a géppuskafészekben teljesített szolgálatot egy másik géppuskás társával, amelyben annyi szép nyári éjszakát töltöttünk együtt, ahol megismertem a dohánykertészek életét. A figyelőnk előtt állomásozó golyószórós rajt, teljesen felőrölte az ellenség. Ebben a szorongató helyzetben, a pokoli harci zajban ellenséges aknagránátok gyilkos robbanásai közben, egyszer csak észrevette Fibi András, hogy egy vérző, halálfélelemtől reszkető gyalogos bajtárs kúszik a fedezék felé. De már elhagyja az ereje, alig bírja vonszolni magát. Fibi András, a „hazagondoló”, elmélázni szerető dohánykertész Tuskolánytanyáról most nem töpreng, nem latolgat. Bajtársával, Holló Andrással együtt kiugrik a védelmet nyújtó fedezékből, s zuhoghat körülötte az orosz gránát, süvíthet a golyó, ő csak a vérző embert látja. Pannon Világ •
Hozzásiet, ölbe veszi, s viszi, viszi rendületlenül a fedezékbe. Ott letörli arcáról szivárgó vérét, nyugtatgatja, bekötözi. Megmenti a biztos halálból. Fibi András, ha majd hazatérsz egyszer, s irigykedve fogják kisebbíteni a melleden csillogó vitézségi érem értékét, akkor csak írj nekem! Én elmegyek hozzátok, s bizonyságot teszek arról, milyen legény is voltál a Don mellett! … óriásként magasodott elém ez az egyszerű, derék ember, ez a hatalmas lélek.” Megjárva a Donkanyart, számos életveszélyes helyzetbe kerültek. „A harcok alatt bebizonyosodott, hogy az ellenség nagyobb erővel rendelkezett a Donkanyarban, mint azt feltételeztük… A magyar csapatrészek megtettek minden tőlük telhetőt, hogy az ellenséget megsemmisítsék és az elvesztett területeket ismét visszaszerezzék...” (nézd az előszót). Hiteles, megrázó jellemrajzokat készít az élet kritikus, nehéz helytállásaiban, pozitív és negatív értelemben egyaránt, szembenézve akár a jellemhibákkal és az ember legnagyobb vágyával – hogy természeténél fogva biztonságra, Dr. Harsányi István családi és emberszeretetre vágyik. Elutasít mindennemű gyűlöletet, amely megfertőzi az embert, mert „elveszíti a kapcsolatát a tényekkel”. A Don-kanyart, a háború okait, kimenetelét: memoárok, élménybeszámolók, filmek, a doni katasztrófát átélt visszaemlékezések sora dokumentálja. Elsőként Nemeskürthy István és Sára Sándor
Dr. Harsányi István tartalékos hagynagyot virággal köszönti egy magyar honfitársa a felvidéki bevonulás időszakában
5
készített nagyszabású emlékezetes sorozatot a doni veszteségeinkről, hiteles történetéről. Irodalmi, művészi alkotások, tényközlő beszámolók – többségükben jelentős irodalmi teljesítmények a tényirodalom területén. Forrásanyag, (hála az eddigi tabu témák, az elhallgatott múltunk cenzúrájának eltörlésének), tehát már van, de még mindig nem elégséges. Sok mindent megtudhatunk ezekből a forrásanyagokból. Számomra a Napló igazi „emelkedésének útját” abban látom, hogy a szerző szellemi, lelki szinten megmutatta, miképpen lehetett megélni és túlélni ezt a „poklot”. Mit éreztek? Mit gondoltak? Miről ábrándoztak? A hatalomvágy és kulturálatlanság sötét erői, mire képesek, hogyan lehet ebből kikeveredni? Mindezek a kérdések túlnőnek az eseményekről, a tényekről szóló iratokon, élménybeszámolókon. A szerző számára (hiszen alig beszélhettek élményeikről) hatékony gyógyírt jelenthetett az igazság kimondása és a szinte kimondhatatlan élményforrás megfogalmazása, a nyílt és őszinte szembenézés a tragikus tényekkel. A
doni katasztrófa józan elemzése, emberi karakterek szempontjából is érdekfeszítő, újdonság. Dr. Harsányi István számos könyve és tanulmánya közül talán a Doni Napló nem minősül szakirodalomnak, bár nyilvánvaló, hogy csakis egy hivatását magas szinten művelő tanár- ember és pszichológus írhatta meg így. Nélküle aligha érthető meg teljesen az a sok-sok másik, a tényeket, konkrétumokat felmutató, történelmi összefüggéseket elemző mű. A szerző képes volt a gyűlöletmentes figyelésre, ábrázolásra. Erre csak az tehette képessé, hogy ott a tömeghalál, a „pokol bugyraiban” is felül tudott emelkedni a negatív reakciókon, erős jellemét bizonyítva. Élményleírása mindannak, amit a doni hősök és környezetük átéltek, a harctér, majd a kényszerű visszavonulás hátteréből, „belülről”, a közvetlen átélők szemszögéből: „… Istentisztelet orosz földön! Milyen különös ízük van így együtt ezeknek a szavaknak! Hiszen felvonulásunk alatt is bőségesen meggyőződhettünk arról, hogy ennek a földnek a mai urai Istennek sehogy sem akarnak otthont adni. Szovjet és Isten, Sztálin és templom, gyermek és ima. Milyen idegen, egymást kizáró fogalmak ezek! Éppen olyan idegenek, mint amennyire nem idegen egymástól az orosz lélek és a vallás, az orosz ember és a szakralitás. Most szinte valami különöset várunk a ránk következő élménytől… A tér közepén, ácsolt gerendaemelvény, lépcsője szétesőben. Az egész alkotmány ferdén áll. Népgyűlések alkalmával innen lázították, hitegették
Tábori mise
Magyar tábori pap ukrán gyermeket keresztel
Téli álcaruhában rohamozó szovjet lővészek
6
Pannon Világ •
és fenyegették a népet a politikai demagógok. Az emelvény mellett Lenint ábrázoló jókora gipsz szobor törött torzója. Hogy a falu népe tette-e csúffá az első adandó alkalommal vagy pedig a bevonuló mieink, azt nem tudni… Megérkezik a pap is… A rögtönzött oltár egyszerű, de a lényeg, a lélek és az erő, ami benne van. Megkezdődik a mise, felcsendül az első zsoltár. Meghajtott fejjel, magukba mélyedve állnak a katonák, gondolatban talán odahaza, saját falujuk kis templomába térve meg. Oda, ahová talán nem is a mise kedvéért mentek, inkább kötelességből, megszokásból, mert illett menni. De most itt, orosz földön mennyire jó újra hallani a számukra érthetetlenül is ismerős szavakat. Mennyire felemelő most letérdelni a füves földre, keresztet vetni, Isten segítségét kérni!.. A házak falánál kuporgó, napraforgót rágó, tetveik miatt vakarózó muzsikok is feszült figyelemmel lesik a szertartást. Az első csengőszóra az idősebbek leveszik sapkájukat, az asszonyok felállnak. Egyre többen követik példájukat. Vannak még emlékeik abból, amikor még számukra sem volt tilos a vallás… Vége a misének, a szent áldozásnak. Felhangzik ismét az egyházi ének, majd a magyarok himnusza. Mindez Sztálin országában, egy ledöntött Lenin-szobor, szalmafedeles orosz viskók között térdeplő, keresztet buzgón vető orosz férfiak és asszonyok, tudatlanul is megragadott fiatalok gyülekezetében. Szegény kijátszott orosz nép! Elvették földjét, elhajtották marháit, elködösítették eszét, behálózták szívét és ami mindennél rosszabb, megfosztották templomaitól, papjaitól,hitétől,Istenétől is! Pedig látható, nekik is kell, igénylik a hit reménységét. Nekik is szükségük van a tanító, bölcsességet, szeretetet, megbocsátást hirdető papjaikra… Valahogy az az érzés támad bennem, hogy egyszer ennek a népnek is lesz még földje, ismét lesznek jószágai, felépülnek újra templomai és lesz hite, vallása. Ezek a gondolatok kavarogtak bennem 1942.július 19-én, egy orosz faluban, melynek a nevét sem tudom, Lenin földön heverő szobra mellett elsétálva, egy felemelő hangulatú katonamise után…” Az idézetből, az „emlékezet élménnyé vált képéből” is látjuk, érzékeljük, hogy mint a fuldokló a szalmaszálba, úgy kapaszkodtak a szertartás résztvevői Isten reményébe, kegyelmébe, kérve segítségét. Dr. Harsányi István – postumus megjelent Doni Naplója – a nagy magyar gondolkodók, tanárok emlékezetes írásaihoz hasonlítható. A szorongató helyzetben lévő ember és a Pannon Világ •
Visszavonuló gyalogság
körülöttük lévő helyzet természetét felismerve, irányt mutatott: cselekvésben, emberségben, szemléletben, dicső emléket állítva a hősiesen harcoló katonáknak, kisembereknek, akiknek többsége nem tért vissza a hómezőkről. Az erkölcsi erejüket nem veszített parancsnokoknak is emléket állít. Nagyon fontosak és eddig nem publikált ismeretet adnak a gondos lábjegyzetek. Babucs Zoltán hadtörténész, korrekt, színvonalasan megírt, a tényeket alaposan feltáró előszava és az „Új Levédia” igényes, modern kivitelű kiadása is elismerést érdemel. Az olvasók érdeklődésére biztosan számíthatnak azok a „kincsek”, levéltári és családi fotók is, amelyeket a szerkesztő-kiadó felkutatott és a fejezetekhez hozzáülően párosított. Kívánom, hogy ez a Napló is járja be – ha kissé megkésve is – sorsának útját, olvasójának ismeretet és szent emlékeinknek gyógyírt biztosítva! Budapest 2013. január 2. Ortutay Mária Képek forrásanyaga: Dr Harsányi István: “Galambok a tűzelő állásban” c. könyvéből. Kiadó: Új levédia
Családi körben
7
Egy Kor Története (Szász István Tas „Egy haza – két ország” című könyvsorozatában megjelent naplójegyzeteinek kivonatos közlése) Interjú készítésre indultam Leányfalúra, Szász István Tas meghívására, hogy az eddig gyűjtött portréanyagaimból, sok-sok élettörténetből összeálljon egy kor története, s ne merüljön feledésbe. Róla nem sokat tudtam, csupán annyit: családja egy szellemi csoportosulás vezetője volt, melynek tagjai között számos más értelmiségi műhely munkatársai is megfordultak, valamint, hogy a kolozsvári Hitel folyóiratnak otthont adó támogatói is voltak. Amikor a lap a világháború utáni időkben „elsüllyedt” majd édesapja is eltávozott az élők sorából, Szász István Tas a Hitel szellemiségét és a hozzájuk tartozó „hitelesek”-kel való kapcsolatot megőrizte, dokumentálta. Így vált „vérévé” az emlék, amely bevetette magát gondolkodásába. Találkozásunk során csodálattal hallgattam őt és ismerkedtem az értékes dokumentumokkal. Az általa nekem ajándékozott két fontos könyv, tartalmazza beszélgetésünk lényegét. Ezért döntöttem úgy, hogy az interjú helyett kivonatokat közlök naplójegyzeteiből. Hiszen egy naplójegyzet és interjú vallomás között sokszor nehéz meghúzni a határt. Az elmúlt századok regényírói a történészekkel vetekedtek, s ha meg akarjuk érteni pld. Oroszország történelmét mélyebben, akkor: Puskinra, Tolsztojra vagy Dosztojevszkijre, Rahmanyinovára, Szolzsenyicinre, valamint az új korszakból Grosszmanra kell leginkább hagyatkoznunk. Szász István Tas ilyen indíttatású kortárs író, orvos, aki szembe találta magát a XX. század borzalmaival, küzdelmeivel és ezt élethűen, olvasmányosan öntötte formába. Az őshazai, erdélyi kisebbségi lét előzményeit és küzdelmeit írta le, megértve a lényeget és hitelesen bemutatva az okokat, tényeket. A szerkesztőnek sem volt könnyű dolga, amikor végiggondolta a kiseb8
Pannon Világ •
bségi sorsba került erdélyi értelmiségiek krónikájából: Mit ragadjon ki? Mit emeljen ki, mint maradandó emléket? Mit tartson mellékesnek? Az „Egy haza – két ország” II. kötete a „Trianon sodrásában” c. könyv megrázó dokumentumnapló. A szerző hangja, az áldozatok hangja is lesz, akiket elnémított, névtelenül sodort a megsemmisülésbe a nagy Ceausescu bolsevik-nacionalista terrorja. Az erdélyi szellemiség bölcsőjében nevelkedett Szász István Tasnak sem volt könnyű összeszedni, valamint megmenteni ezt a tárgyi és jegyzetanyagot, áttörni a securitate, a cenzúra, a szellemi akadályoztatás, a félelem és gyanakvás falán. Emberfeletti feladat volt rejtegetni, megőrizni, majd Magyarországra juttatni a feljegyzéseket, folyóiratokat, dokumentumokat, tárgyakat. Szász István Tas írásaihoz az olvasók viszonyulása nem csupán szellemi, esztétikai, hanem mindig erkölcsi viszonyulás. „Hiteles” igazságtétel egy korról, egy nemzetről. Az általa megnyitott házi múzeum látogatása pedig minden érdeklődő számára tanulságos lehet. Szász István Tas: „Egy haza – két ország” c. könyvéből részlet (kivonatos közlés) I fejezet, melyből a nyájas olvasó – némi türelem árán – a szerzővel és gyökereivel ismerkedhet meg. 1938. július 15-én a kolozsvári Mátyás Szanatóriumban, nem csekély nehézségek után, láttam meg a napvilágot… A kis család boldogsága határtalan volt. A kevéssé tájékozott olvasónak máris megjegyzem, hogy a szanatóriumot nem a nagy királyról nevezték el. A tulajdonos nevét viselte. Ő pedig nem volt más, mint dr. Mátyás Mátyás, a Bolyai Egyetem, később Marosvásárhelyre száműzött orvosi fakultásának leendő professzora, a sebészi beavatkozások száma szerint, talán még ma is világrekorder nagy sebész, a méltatlanul elfelejtett orvos és EMBER… Ez idő tájt Kolozsvár városát már 17 éve nevezték hivatalosan is Cluj-nak. A „román 22év” huszadik évében jártunk. Így nem csoda,
hogy nagyszüleim után kapott nevemet, azonnal és hivatalból Stefán és Viktor fordításban írták be az anyakönyvbe. Szász Józsefné, született Hort Klára, áldott emlékű keresztanyám, rá jellemző bölcs rugalmassággal reagált az eseményre. Azonnal bediktált egy fordíthatatlan nevet is. Így lettem Tas… 1977-ben a Magyar Népköztársaság illetékes hivatala azonban „megvágta”. Ma – akaratomon kívül – az István Viktor néven szerepelek Éppen ezért minden ismerősöm születésem óta Tasinak szólít… Születésem pillanatában apám, mezőgazdasági végzettséggel, egy angol cérnagyár inspektora, anyám háztartásbeli. Apai elődeim csakis erdélyi gyökerekkel bírtak. Nagyapám birtokát a bizantin módszerek forgatókönyve szerint, nem egyszerre veszik el. Fokozatosan sorvasztják le, hogy közben a városban felbukkant számos román ügyvédnek busás jövedelme legyen… Az apám érettségijét megelőző hónapokban nehéz szakaszához érkezett az I. Világháború. Az osztály több tagja – élükön vele – önként jelentkezett a frontra. Előérettségi, majd gyors kiképzés, vizsga és zászlósként már ott is ült a piavei pokol – parti sziklájába vájt – egyik aknavető ütegében. Mint ismeretes, akkor az aknavetőket, ha elfogták, azonnal kivégezték. A legszörnyűbb fegyvernemnek számított. A legborzasztóbb élmény számukra az volt, hogy a háborút szabotáló csehek hibás muníciót küldtek és minden harmadik akna visszazuhant rájuk. Apám többször is elmesélte, hogy összeomláskor, az olasz fronton jól felszerelt és szervezett, nagy erejű magyar hadsereg volt. Annak ellenére, hogy túl voltak Piave, Isonzó és Doberdó borzalmain, ez a hadsereg egymagában is képes lett volna az akkori magyar határok védelmére. A magyar történelem – meggyőződésem szerint még az őket megillető helyre nem tett – meghatározó alakjai másként gondolták. Nem akarták felismerni, hogy a nagyhatalmak, akárcsak napjaink balkáni válságában, az erőt hajlamosak jobban honorálni, így vagy úgy, akarva avagy taktikából. De az sem kizárt, hogy már akkor is egyéb érdekek mozgatták őket cselekedeteikben. Hiszen tudjuk, hogy Jásziék
„Trianonnal sem érték be”, és a magyar tragédiát azzal fokozták, hogy a talpra állni próbáló ország tekintélyét és érdekeit kitartó munkával kísérelték meg aláásni a külhoni emigrációból… A háborúból visszatérve, még Kolozsváron kezdte el a mezőgazdasági akadémia tanulmányait, de már Debrecenben kellett befejezze, a kolozsvári magyar oktatás megszűnt. A diploma megszerzése után hazatért. Ekkor ismerkedett meg anyámmal. Egybekelésük után nem volt hajlandó felesküdni a román királyra és ládabontónak ment el egy angol céghez. Másfél évtized után a cég inspektoraként vált meg a Central Agencytől. Ezután tért vissza választott – de közben elméletileg nem elhanyagolt – pályájára és lett az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület osztályvezetője, majd ügyvezető alelnöke… Szüleim, 1922- 1944 közötti tevékenységének még egy – talán legfontosabb – vonatkozásáról kell most megemlékeznem. A földreform előrehaladásával fokozatosan romló anyagi helyzetünk ellenére sikerült külön családi házat építenünk anyám tervei alapján. A ház a fiatal erdélyi értelmiség gyülekezőhelye lett és később ebben a házban szerkesztették az erdélyi értelmiség igen jelentős folyóiratát: a Hitelt. A résztvevők: Tamási Áron, Dsida Jenő, Kuncz Aladár, Kós Károly, Szervatiusz Jenő, Mikó Imre, Kemény János, Wass Albert (majdani feleségem nagybátyja) Atzél Ede, Bözödi György, Asztalos Sándor, ifj. Nagy Géza, Nagy Miklós, Gy. Szabó Béla, Szabó T. Attila, Szabédi László, Teleki Ádám, Vita Zsigmond, Jancsó Elemér és Béla, Márton Áron katolikus püspökkel az élen a négy magyar felekezet püspökei, főleg pedig a főszerkesztők: Vita Sándor, Albrecht Dezső (keresztapám), Venczel József és Kéki Béla és sokan mások. Fényképtárukat ma is kegyelettel őrzöm szobánk falain.
Pannon Világ •
9
(Folytatjuk) Képek forrásanyaga: Szász István Tas: “Egy haza - két ország” c. könyvéből
Az Örök Nosztalgia – Kárpátalja Egyforma kultúrájú és szellemiségű, főként ruszin nemzetiségű közösségi találkozó Vácott tették, hogy olyan legyen a viszonyunk hagyomáIlykó Andrea, a Váci Ruszin Nemzetiségi nyainkhoz, vallásunkhoz, kultúránkhoz, mint az előző Önkormányzat vendégei voltunk ismét. Mindig évszázadokban voltak. Festőink például, a „kárpátörömmel készülünk egy ilyen baráti találkozóra, ahol aljai nagyok” generációja a II. Világháború kitöréséig: a múlt, a jelen és a jövő foglalkoztatja az egy Párizsban, Prágában, Münchenben és Budapesten szülőföldről származó közösséget. A közös élmények, tanultak és alkottak. Ezért is vált európai- színvonalú emlékek, kulturális hagyományaink, gasztronómiai festészetük. A háború után leszokásaink, példaképeink, szerethúzták hermetikusan a „vasteink kerülnek elő emlékeinkből, függönyt” elzártak minket a szinte „tombolva: jelenlétüket demokráciától, Európa kulturális érezve, hangjukat hallva, szavaik fővárosaitól. Megfeszített erőksúlyút átélve, hitelesen előadott kel sikerült csak: Erdélyinek, gondolatainkból. Például Lengyel Boksaynak, Manajlóéknak (és Alice és Kiss Lászlóné Éva tobmég sorolhatnám a nagy művézódó és irodalmi, művészeti szeti iskolaalapítókat) és tudóemlékei, élményszerű leírásai a sainknak, görög katolikus papkárpátaljai tudósról, Füleki Anjainknak megerősíteni az összetalról és Hollóssy Simon megtalált roskadt határvidéket. Dicső előfestményéről, elkápráztatták a deinket mindig az igazság, az hallgatóságot. Szó volt szomszédemberség, a szeretet és jóság jainkról - Erdélyről, a Kárpátvalamint a szépség eszményének medence és főleg a kárpátaljai előretörése foglalkoztatta. Hafestészet XX-XXI. századi kigyományaink minden vonatbontakozásáról, felvirágzásáról, kozásaiban: a valóság, a tények amely elválaszthatatlan a nagy ésszel való megértésére és az elődök nevétől. Egyetértettünk emberi érzések tartalmára heabban, tehetségeink ritka bőséglyezték a hangsúlyt. A hazugben vannak és hogy ebből hatéságot nem tűrték, még a hallgatás kony ismeretátadás, terjesztés Ilykó Andrea és Ortutay Mária megnyítják a találkozót kényszerének ideje alatt sem. legyen, az bizony egy más jellegű, Miért volt meg bennünk mégis az „elvágyódás” egyáltalán nem könnyebb munkát jelent. Erről szülőföldünkről? Erről is szó volt… A biztonsáhosszan beszélgettünk a találkozón, megígérve egygosabb élet keresésének a vágya, a család-, és az másnak a kölcsönös támogatást. Hiszen mindenki anyaország érzete. Mindig ápoltuk magunkban ezeket megtapasztalta, hogy a kulturális érdekérvényea vágyakat, alávetve közben a racionális, fegyelmezett sítésünk nehéz feladat, de erről nem szabad gondolkodás követelményeinek. Olyan korban lemondanunk. Kárpátalját leginkább sújtó történelmi lettünk „felnőtté”, amikor közgondolkodásunkban tragédiák hagyományainkra, nemzetiségi nyelvünkre megjelent ez a jelenség. A tudatos racionalizmust és művészi életünkre is kiterjedtek. Lehetetlenné
10
Pannon Világ •
kénytelenek voltunk kidolgozni magunkban. A ruszin identitás hivatalos vállalását és nemzetiségi tudat fejlesztését is az anyaországban érezhettük, tapasztalhattuk meg először – több évtized után- saját kultúránkkal, tudományunkkal, művészetünkkel épülhettünk be a többség társadalmába. Jó volt újból találkozni a régi és új ismerősökkel, barátokkal. A közösségi találkozó megnyitóján, Ilykó Andrea, a ruszin nemzetiségi önkormányzat elnök asszonya, 1 perces néma felállásra, a hozzánk tartozó elhunytak tiszteletadására, szólította fel a vendégeket. A záró percekben pedig Lengyel Alicét, a közösség oszlopos tagját köszöntöttük fel 80. születésnapja alkalmából. Az önkormányzat szépséges ajándékát (egy gyönyörű festményt) Andrea és festőművész férje, András adták át az ünnepeltnek. Az országos önkormányzat színvonalas, tartalmas kiadványaiból mindenki vihetett egy-egy gyűjteményt. A ruszin recept szerint készített gasztronómiai ínyencségek is hozzájárultak az est sikeréhez. Remélve a jövő évi
találkozást, kellemes és tartalmas élményekkel telítve búcsúztunk el egymástól. Vác, 2012. december. Tudósítónktól
Születésnapi köszöntő
A megmaradt élmény, ami örökké az övé Manajló András festőművész, Európa művészeti centrumaiban megrendezett és az Egyesült Arab Emírség kiemelt kulturális központ avató ünnepségén bemutatkozó kiállításairól Ahogy az interjú előtt áttekintettem Manajló András festőművész eddigi alkotásait, munkáit, kiállításait, tapasztalataim azt hozták elő, hogy ő egy érzelmi kapcsolatteremtő az embert körbe vevő világgal, mindig a szépség, a harmónia, a különleges élmény megjelenítése foglalkoztatta: a táj hangulata, a színekben tobzódó virágok, a mozgásban lévő állatvilág száguldása, előretörése, a szépség eszményeként megformált emberi alakok. Ezek az örök alapkérdések? Egyrészt ezek örök, állandó kérdések, melyek gondolati figyelmet és a környezet által kiváltott érzelmi áradatot jelentenek. Ungvári, lembergi, szentpétervári mesterektől, de legelsősorban több nemzedéken átívelő festő családjától: a méltón világhírű nagyapjától Manajló Fedortól és a több festőnövendéket felnevelt édesapjától, Manajló Ivántól tanulta: a hagyomány szeretetét, a lokál-, és Pannon Világ •
nyugat-európai romantikát, a klasszikát és az érzelmek kifejezésének sokrétű irányzatát. Jól elsajátította, azokat a szakmai fogásokat, tendenciákat, melyek a harmóniára, szépségre, kiegyensúlyozottságra, a szenvedélyességre, - a tudat mélyéből feltörő érzelmi tartalmakra helyezik a hangsúlyt. Erős, pozitív vonzása, aurája van alkotásainak, amely elmélyült lelki magatartásra utal. Az alkotás küzdelmes és egyben örömteli hétköznapjaira gondolva mindig aláveti magát a fegyelmezett munka követelményeire is. Líraisága mellett egyben racionalista is. Tudatosan és szenvedélyesen dolgozik, alkot. Szülőföldje, a ruszin és magyar kultúra, majd a nyugat- európai hatás vonzásában fest. Ez hozza meg neki az országos és európai elismerést. A folklór hagyománya számára egyben nosztalgia is, amelyből egyenes utat épít 11
Szakmai képzés a szentpétervári Akadémián
galériák meghívásai. Örömmel mondtam igent, minden megkeresésre. A közönség reagálásából is azt vettem észre, hogy sokféle formanyelvű, stílusú képzőművészetre van szükségük. Az én anyagaimat jól fogadták, érdekelte őket, s ez erőteljesen biztatott a tovább lépésre. Ez bátorított arra, hogy tovább képezzem magam a Szent-Pétervári Művészeti Világkörútján bemutatott alkotásairól kérdeztem Akadémián. Egy nemzetközi alkotócsoportba őt az alábbi interjúban. - Festészeted nem utánzatok, nem „kölcsönkerültem, ahol mindannyiunk célkitűzése volt az kért” élményekből táplálkoznak. Mi jelentette a „Akadémia mestereinek titkai”-nak elsajátítása. A legnagyobb inspititok megfejtése rációt az ez évi siaz volt, hogy keres meghívámiért voltak saidnak, bemutatolyan sikeresek, kozásaidnak? Küa jelenben is lönböző országokpéldamutatóak? ban, a közönség Hogyan szerezesztétikai kultuték meg hírráltsága szemnevüket? A szepontjából is rétegrencse megadta zett közönség előtt nekem, hogy szerepeltél, mégis olyan mestemindenhol elforekkel dolgozgadták művésze- “Pipacsok izzása” 80 x 80 cm, olaj / vászon, 2012. tam, mint pl. tedet, sikered volt. Mogilevtcev és Mi ennek a titka? Blokhin Nikolai, akik az igazi szakmai, emberi - Valóban, Svájcban kezdődött, Londonban példaképeim. Az Universum gazdagsága úgy tárul elő folytatódott és az Egyesült Arab Emírségben alkotásaikról, hogy rögtön érzelmi viszonyba is végződött a kiállítás sorozatom. Nagyon szeretném kerülünk vele. Szinte életre kel minden, ami a hinni azt, hogy a sikert: az örömmel, elhívatottsággal vászonra kerül. végzett önfeledt munka hozta. A sors ebben az évben - Londonban, hogyan élte meg a közönség a adott számomra egy lehetőséget, amelyet hasznoművészetedet? sítottam. Örömmel végzett, alkotói munkával teltek - Rendkívül hozzáértően. London – a kultúra napjaim nem csak a hazai, hanem a nemzetközi alkotó fővárosa. A kiállító terem a Trafalgar-térre nyílt, táborokban is. A szakmai találkozók, képzőművészeti fantasztikus volt a látvány belül és kívül is. Művész fórumok is lehetőséget kínáltak a bemutatkozásra, ritkán kerül ilyen szerencsés, megtisztelő helyzetbe. A egymást követték a meghívások. A csoportos közönségem mélyen átélte az általam megörökített kiállításokon is jól szerepeltem, utána jöttek a külföldi magának az új európai tradíciókhoz, mindig egységbe hozva önmagában a kettőt. Összefoglalva: kiváló festőmesterek példáján nevelődött, klasszikus hagyományokból modern festészetet teremtő alkotó, Manajló András.
Kiállítás Svájcban, Zug városban
12
Pannon Világ •
“Esteledik a kikötőben” 76 x 120 cm, olaj / vászon, 2012.
folytatódott tovább. Azt is megszoktam, hogy a strandon nem illik a feleségemet átkarolni (ne adj Isten megcsókolni) és úszás után fel kell öltözni… Megdöbbentett, hogy ilyen rövid idő alatt, hatalmas fejlettségi színvonalat értek el. A pálmalevéllel fedett sátrak helyett a világ legmodernebb városait építtették fel. A hatalmas gazdagság mellett óriási szellemikulturális terveik vannak. Rendkívül nagy figyelmet fordítanak a fiatalok és felnőttek taníttatására, a világ legjobb mérnök és egyéb szakembereinek meghívására. Óriás plakátokon nem a politikai pártok szerepelnek, hanem a következő felíratok: „A mai tanulók – Holnapi vezetők!” Felismerték, hogy maga a passzív
valóságot. Élményviszonyukról a bejegyzések vallanak, boldog arcokat láttam. Úgy gondolom, hogy a Kárpát-medencéből érkezett műalkotások befogadása új élményt hozott számukra. - Térjünk rá a váratlanul érkezett meghívásodra: az Egyesült Arab Emírségbe. Én mindig úgy gondoltam, hogy az Emírség a modern európai képzőművészetet nem tartja kulturális hatáskörébe tartozónak, nem érzik magukat e témában „illetékesek”-nek. Ott az olaj, a pénz dominál. Jól gondolom? - Az elején kissé én is bizonytalan voltam. Rendkívül gazdag ország az olaj miatt. Keveset tudtam róluk. Felkínáltak egy alkotói feladatot, teljes ellátást biztosítva, természetesen elvállaltam. Más kultúra, más hagyományok, más emberek, vallás stb..., belevágtam a majdnem ismeretlenbe. Egy kis fenntartással indultam egyedül az arab világba, nem tudtam pontosan, mi vár rám. Kellemesen csalódtam. Nem ért semmiféle atrocitás: büszkén hordtam a keresztet a nyakláncomon, nem kellett európai magatartásomon változtatni, a ruszin nemzetiségemet is tisztelték, csodálkozva az eddig nem ismertekről. Természetesen, én is tisztelettel viszonyultam szokásaikhoz, nem csodálkoztam a napi 5x imádkozásukon, de még azon sem, hogy rendezvény, sajtókonferencia közben is elrohantak, majd imádság után visszajöttek, mintha mi sem történt volna,
“Esti fények a St. Márk téren” 80 x 80 cm, olaj / vászon, 2012.
pénz nem boldogít, de ha ezt a lehetőséget az állam az oktatásra fordítja, akkor már erős alapokkal rendelkezhet, biztos jövőt tudnak a tanult nemzedékkel építeni. Nagy elismeréssel gondolok rájuk. Gyermekeiket a legjobb egyetemekre, iskolákba küldik. Amerika számukra a példakép, onnan hívják a legtöbb szakembert az építkezésekre. -
Említetted, hogy a terveikben
Kiállítás Londonban, ROA galériában Pannon Világ •
13
prioritást kap a ráció, az építkezés, a fejlesztés, a z oktatás. Hogyan érzékelted a ráció mellett az irracionalitást, a lét kettőségét? A vallás, a hagyományok tisztelete egyértelmű. A szépség eszményének előretörését észlelted –e náluk? Az európai kultúra vajon akadályokba ütközik vagy inkább előbbre törekszik? - Egyértelműen pozitív a válasz. Egy óriási Kulturális Központ meghívására voltunk hivatalosak. A megnyitó előtt, a világ minden részéről jöttek a művészek. Alkottunk hónapokon keresztül. Mindegyik művésznek külön műterem, (mellette luxus apartmannal) állt rendelkezésre. Természetesen mi is vágytunk a külső természetbe, a homoksivatagba, a mi világunktól teljesen más természetbe, ahol még egy “Kitőrés” 76 x 120 cm, olaj / vászon, 2012. szál füvet is külön öntöznek és őriznek. Hiszen óriási jelentősége van annak, hogy a művész milyen környezetben alkot. Más jellegű alkotások, kompozíciók születnek, más valóságot varázsolunk a vászonra. Minket is kivittek vendéglátóink a hajnali sivatagi fénybe. Számunkra megdöbbentő forma-, és színvilág, a zöld megszokott háttér helyett szürke távlat, az először mozdulatlan, utána a szürkeségből, a ködből folyamatosan kilépő
tevecsorda. Annyira más a vidék, mint Európában. Új ihletet, gondolatokat, inspirációt adott. Megfestettem ezt a világot is, de az önálló galériában a vágtató lovas kompozícióm dominált. Befogadóak az európai kultúra iránt. Korlátozást csupán a női szépségeszmény megjelenítésében tapasztaltam. Én európai művész szemszögéből figyeltem a meseszerű arab világot. Szép élmények maradtak meg bennem. Igyekeztem megörökíteni az ottani világot, az illanó pillanatot, a mulandó élményt a megmaradásnak. De azért nagyon kellemes volt landolni Dubajból-Bécsbe, érezve és látva a zöld tájat, Európát. Mindkét élmény most már mindig az enyém, remélve a folytatását. Budapest, 2012. december. Ortutay Mária
Abu Dhabi, Art Hub
Kiadja a Kárpátok Régió Kultúráért Közhasznú Egyesület. Felelős kiadó: Manajló András - az egyesület elnöke. Főszerkesztő: Ortutay Mária. Telefon: +36 1 380 7652. Szerkesztőség címe: 2600 Vác, Bulcsú u. 10. E-mail:
[email protected] Készült: Koverell Kft. HU ISSN 2062-0381
14
Pannon Világ •
