Natura a pannon régióban. Natura 2000 a pannon régióban

Natura 2000

a pannon régióban

Natura 2000 a pannon régióban

Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóság Szerző: Kerstin Sundseth, Ecosystems LTD, Brüsszel Vezető szerkesztő: Susanne Wegefelt, Európai Bizottság, Nature and Biodiversity Unit B2, 1049 Brüsszel, Belgium Munkatárs: Sándor Judit Köszönetnyilvánítás: Köszönettel tartozunk a Biológiai Sokféleség Európai Témaközpontjának és a Leuveni Katolikus Egyetem kutatás-fejlesztési részlegének a táblázatok és a térképek adataiért. Grafika: NatureBureau International Fotók: Borító: HORTOBÁGYI PANNON SZTYEPPEK © Gőri Szilvia; KIS KÉPEK FELÜLRŐL LEFELÉ © Kalotás Zsolt, © Daniel Dite, © Josef Hlasek, © Halpern Bálint Hátlap: Jellegzetes pannon tájkép © Vajda Zoltán A Natura 2000-ről további információk találhatók a http://ec.europa.eu/environment/nature címen.

Tartalom A pannon régió – hegyekkel övezett síkság ............... 3. o. Natura 2000 fajok a pannon régióban .......................... 5. o. A pannon régióban található Natura 2000 területek térképe .................................................................. 6. o.

Az Europe Direct szolgáltatás segítségével választ kaphat az Európai Unióval kapcsolatos kérdéseire. Új, díjtalanul hívható telefonszámunk (*): 00 800 6 7 8 9 10 11 (*) Bizonyos mobiltelefon-szolgáltatók nem engednek hozzáférést a 00 800 kezdetű számokhoz, vagy e hívásokat esetleg kiszámlázzák.

Natura 2000 élőhelytípusok a pannon régióban ...... 8. o.

Az Európai Unióról további információk találhatók az interneten (http://ec.europa.eu).

Gazdálkodási kérdések a pannon régióban .............10. o.

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2010 © Európai Unió, 2010 2010 – 12 o. – 21 x 29,7 cm ISBN 978-92-79-14713-5 doi:10.2779/15031 A kiadvány a forrás feltüntetésével szabadon másolható. A közzétett fényképek szerzői jogi védelem alatt állnak, a szerzők kifejezett engedélye nélkül tilos azokat más célra felhasználni. Printed in Belgium A kiadvány az EU ökocímkéjével (http://ec.europa.eu/environment/ecolabel) minősített, újrahasznosított grafikai papír felhasználásával készült.

2

the Pannonian Region Natura 2000 ainpannon régióban

Hegyekkel övezett síkság Pusztai tájkép a Hortobágyon, Magyarország © Ronnie Zeiller/4nature

A pannon régió – hegyekkel övezett síkság A pannon régió képét egy nagy kiterjedésű, sík, folyóközi üledékkel feltöltött medence határozza meg, melyet észak–déli irányban két nagy folyó, a Duna és a Tisza szel át. A medencét, mely hajdan ősi beltenger volt, alacsonyan fekvő dombok és hegyek ölelik csaknem teljesen körbe: észak és kelet felől a Kárpátok, nyugat felől az Alpok és dél felől a Dinári-hegység. A pannon régióba tartozik Magyarország teljes területe, valamint az EU-tagállamok közül Szlovákia, a Cseh Köztársaság és Románia, illetve az EU-n kívüli államok közül Szerbia, Horvátország és Ukrajna peremterületei. A hegyekkel körülvett régió védett fekvése jelentős hatással volt a helyi biológiai sokféleségre, és az éghajlatot is befolyásolta. A nyugat felől érkező nedves légtömegeket, valamint a szomszédos Kárpátokból és Alpokból érkező hűvösebb levegőt a mediterráneum felől beáramló száraz, meleg szelek mérséklik. Az összetett időjárási viszonyok eredményeként a pannon régió vegetációjának szerkezete mozaikszerű, a többi biogeográfiai régióban található klasszikusabb, zónás elrendezésű helyett. Az éghajlati hatások összecsapása felelős a heves zivatarokért, melyek az év különböző időszakaiban keletkeznek az alföldi tájon.

A medencét valaha nagy kiterjedésű, tölgyfák által uralt, termofil erdők és erdős sztyeppek borították, de az évszázadok során ezeket fokozatosan kiirtották, hogy helyet biztosítsanak a külterjes legelők számára, melyek szétterülnek a sík rónaságon, ameddig csak a szem ellát. Az úgynevezett puszta nemcsak az egyik legősibb ember alkotta európai élőhely, melyet évszázadokon keresztül mérsékelt legeltetéssel és műveléssel tartottak fenn,

hanem az egyik legnagyobb megmaradt összefüggő füves terület is Európában. A Nagyalföld teszi ki Magyarország területének háromnegyedét, de hasonlóan jelentős a nyugati, Szlovákia területére átnyúló Kisalföld, és a délen, a horvát határ mentén húzódó Dráva menti síkság is. A pannon régió másik alapvető jellemzője meglepő módon a víz. A környező dombok és hegyek az egyébként száraz terület fontos vízforrásai. A múltban a medence nagy területeit rendszeresen elöntötte a lassú folyású, szövevényes mellékfolyó-hálózattal rendelkező Tisza és Duna. E folyóknak köszönhetően a sík terület nagy részét átjárta a víz, így sekély, tiszavirág-életű lápok és tavak keletkeztek, melyek helyenként nem mélyebbek néhány centiméternél. A víz apadása és áradása következtében hatalmas mennyiségű homokos, iszapos és ásványokban gazdag, löszös üledék rakódott le a területen. Az idők során ezeket a finom részecskéket sokszor messzire sodorták az uralkodó keleti szelek, így különböző élőhelyek – szárazföldi futóhomokbuckák, a homokos sztyeppek, a löszös füves vidékek és a tatárjuharos lösztölgyesek – bonyolult mozaikja jött létre. A síkságot övező dombok is jelentősen hozzájárulnak az amúgy is összetett biológiai sokféleséghez: döntő hatást gyakorolnak a fajok eloszlására és vándorlására. Közülük sok, az idők folyamán sajátos helyi, csak ebben a régióban előforduló, azaz endemikus fajjá fejlődött. A dombok olyan fontos erdős tájaknak és száraz füves területeknek is otthont nyújtanak még, melyekben az Alföldön található fajoktól jelentősen eltérő fajok köre él. Északon, a Kárpátokba olvadó dombok jellegzetes karsztos tájat alkotnak, melynek kiváló példái Aggtelek, a Szlovákkarszt (Slovenský kras) és a Morva-karszt (Moravský kras). Felszínük alatt nagyszabású barlanglabirintus található, a porózus mészkősziklák között föld alatti folyók és


3

Hegyekkel övezett síkság

víztartó rétegek húzódnak. A karszt továbbá páratlan vadvilágnak is otthont ad. A sokféle, ellentétes jellegű élőhelyek e gazdagsága fényében nem meglepő, hogy a pannon régióban különlegesen magas a fajdiverzitás szintje, csak erre a területre jellemző, endemikus fajok sokaságával. A régió a madárvilág szempontjából is különös jelentőséggel bír. A sekély vizes élőhelyeken minden évben ludak, kacsák és más gázlómadarak százezrei sereglenek össze. Közöttük ritka fajok is találhatók, mint például a kis lilik (Anser erythropus) vagy a kanalasgém (Platalea leucorodia). A pannon régió arculatát már évezredek óta nagymértékben befolyásolja az ember. Mára a terület mintegy 60%-át termőfölddé alakították. A legeltetés és a földművelés a puszta nagy részén eleinte viszonylag fenntartható módon zajlott. Az utóbbi időben azonban drasztikus változásokra került sor, melyek sok természetes és féltermészetes élőhelyet tönkretettek. A 19. század végén nagyszabású csatornázási és talajjavítási munkálatok kezdődtek, melyek következtében az ártér és a puszta jelentős területeit feldarabolták és lecsapolták, hogy helyet teremtsenek a szántóföldi növények és a gyorsan növő, nem honos fák, mint például a fehér akác (Robinia pseudoacacia) számára.

4

Natura 2000 ainpannon régióban the Pannonian Region

Az EU területének %-a

Régió

Érintett országok

Atlanti

Belgium, Németország, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Írország, Hollandia, Portugália, Egyesült Királyság

18,4

Sarki

Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia, Svédország

18,8

Kontinentális

Ausztria, Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Németország, Dánia, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Lengyelország, Románia, Svédország, Szlovénia

29,3

Alpesi

Ausztria, Bulgária, Németország, Spanyolország, Finnország, Franciaország, Olaszország, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Svédország

8,6

Pannon

Cseh Köztársaság, Magyarország, Románia, Szlovákia

3,0

Sztyeppi

Románia

0,9

Fekete-tengeri

Bulgária, Románia

0,3

Mediterrán

Ciprus, Spanyolország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Málta, Portugália

20,6

Makaronéziai

Spanyolország, Portugália

0,2

Forrás: Biológiai Sokféleség Európai Témaközpontja (Európai Környezetvédelmi Ügynökség) http://biodiversity.eionet.europa.eu, 2008. október.

Noha a pannon régió az EU területének alig 3%-át fedi, mégis az élőhelyvédelmi irányelvben felsorolt 118 állatés 46 növényfajnak, valamint a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt mintegy 70 madárfajnak ad otthont. Ezek a számok nemcsak e kis régió magas fokú biodiverzitását tükrözik, hanem egyes fajok veszélyeztetettségét és korlátozott elterjedését is jelzik, különösen a csak erre a régióra jellemző fajok esetében. Ezek közé tartoznak például a következő endemikus növények: a homoki kikerics (Colchicum arenarium), a tartós szegfű (Dianthus diutinus), a magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. hungarica), a tornai vértő (Onosma tornensis), valamint állatfajok, mint például a rákosi vipera (Vipera ursinii ssp. rakosiensis), a patakcsiga (Sadleriana pannonica), az aggteleki vakrák (Niphargus aggtelekiensis), amely, mint ahogy a neve is jelzi, csak a Magyarország és Szlovákia határán található Aggtelek és a Szlovák-karszt föld alatti barlangjaiban lelhető fel. A régió különösen gazdag gerinctelenekben (67 faj szerepel az élőhelyvédelmi irányelvben). Ezek nagy része az alacsonyan fekvő dombokat és hegyeket még mindig nagy területen borító erdőkben él. Idetartozik Európa néhány legritkább és legszínesebb bogara, mint a szarvasbogár (Lucanus cervus), a gyászcincér (Morimus funereus) vagy a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus). Jelentős a halfajok (24 faj az élőhelyvédelmi irányelvben) és a denevérfajok (10 faj az élőhelyvédelmi irányelvben) száma is. Utóbbiak szívesen választják a régióra jellemző nagy kiterjedésű föld alatti barlangokat, valamint természetes erdőket búvóhelyül.

Fotó © Daniel Petrescu www.ibis-tours.ro

A régió legfőképpen a madárvilág szempontjából bír különös jelentőséggel. Sok olyan faj költ még itt jelentős számban, amely az EU többi részén már veszélyeztetettnek számít, mint pl. a túzok (Otis tarda), a cigányréce (Aythya nyroca), a parlagi sas (Aquila heliaca) vagy a kerecsensólyom (Falco cherrug). A ragadozó madarak gyakran táplálkoznak a homokos sztyeppés síkságon, a füves területeken és a bozótosokban élő kis testű rágcsálókkal, mint például a közönséges ürge

Kék vércse (Falco vespertinus) A kék vércse a sztyeppés és erdős-sztyeppés zónák jellegzetes faja. Viszonylag meleg és nyílt élőhelyeken fordul elő, például a sarjerdővel, szétszórt fákkal és ligeterdőkkel tűzdelt füves területeken és réteken, amelyek fészekrakó helyül szolgálnak számára. Étrendje alapvetően szöcskékből, bogarakból, szitakötőkből, termeszekből és alkalmanként kisemlősökből áll. A madarak nem építenek saját fészket, hanem inkább régi vagy használaton kívüli, varjúfélék által készített fészkeket foglalnak el, főleg varjútanyákon. Mivel társas állatfaj, telepein a párok száma néha eléri a több százat.

Natura 2000 fajok

Fotó © A Hortobágyi Nemzeti Park archívuma

Natura 2000 fajok a pannon régióban

Az EU-n belül a kék vércse legfontosabb tenyészállománya jelenleg a pannon régióban található, mely a becslések szerint mintegy 2000 párból áll. Itt is, akárcsak másutt, folyamatosan csökken a számuk. Ez valószínűleg a rovarirtó szerek alkalmazása miatt, a rovarok számának csökkenésével, illetve a helyi varjúpopulációk kiirtásának együttes hatásával függ össze.

(Spermophilus citellus) és a csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis). Manapság az élőhelyek pusztulása következtében már mindkét faj rendkívül ritka. A sok sekély vizes élőhely és a szikes tó a vízimadarak és a vándormadarak számára valóságos paradicsom. Minden tavasszal és ősszel madarak százezrei érkeznek a régióba, hogy éves vándorlásuk során megpihenjenek és táplálkozzanak. Ezekben az időszakokban csak a Hortobágyon mintegy 80 000 daru (Grus grus) található, vadludak, kacsák és más gázlómadarak seregének kíséretében.

Közönséges ürge (Spermophilus citellus) A közönséges ürge Európában honos, földön élő mókusféle. Könnyen felismerhető arról a szokásáról, hogy hátsó lábaira felágaskodva élesen füttyent, amint ragadozót lát, pl. ragadozó madarat, gólyát vagy nagyobb húsevőt. A füves puszták és sztyeppek jellemző faja, mely főleg magokkal, virágokkal, rovarokkal és gyökerekkel táplálkozik. A lágy agyagos és homokos talaj ideális számára föld alatti járatai megépítésére. A faj elterjedési területét a Kárpátok osztja ketté. Az egyik rész a Kárpát-medencéből, a másik rész déli és keleti irányban Dél-Romániából, Bulgáriából, Moldovából és Ukrajnából áll. Az ürgepopuláció a füves puszták termőterületté alakítása, a gépesített mezőgazdaság terjedése és a magas füveket kordában tartó legeltetés megszűnése következtében az utóbbi évtizedekben mindkét régióban komoly mértékben megcsappant.


5

Natura 2000 területek

A hagyományos szürkemarhacsordák segítenek a puszta természetes növényzetének fenntartásában. Fotó © Lisztes László

A pannon régióban található Natura 2000 területek térképe A pannon régióban található Natura 2000 területek jegyzékét 2007 novemberében fogadták el, majd 2008 decemberében módosították. A pannon régióban összesen 756, az élőhelyvédelmi irányelv szerinti közösségi jelentőségű természeti terület, azaz KJT (Sites of Community Importance, SCI), és 100, a madárvédelmi irányelv szerinti különleges madárvédelmi terület, azaz KMT (Special Protection Areas, SPA) található. Gyakran jelentős átfedések vannak a közösségi jelentőségű természeti területek és a különleges madárvédelmi területek között, ezért a számok nem adódnak össze. A becslések szerint azonban e régió teljes földterületének mintegy 15%-át teszik ki együtt.

Régió

KJT-k száma

Teljes terület (km²)

Szárazföldi terület (km²)

Az élőhelytípusok száma az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében, a fajok és alfajok száma az irányelv II. mellékletében Régió

Élőhelytípus

Atlanti

Állatfajok

117

Sarki

80

52

88

70

61

Kontinentális

159

184

102

Alpesi

119

161

107

Pannon

56

118

46

Sztyeppi

25

25

14

Fekete-tengeri

58

79

6

Mediterrán

146

158

270

Makaronéziai

38

22

159

Forrás: Biológiai Sokféleség Európai Témaközpontja (Európai Környezetvédelmi Ügynökség) http://biodiversity.eionet.europa.eu. – A számok nem adódnak össze, mivel sok élőhely és faj kettő vagy több biogeográfiai régióban is előfordul. – A madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt madarak nem találhatók a listában, mivel nem sorolták be őket biogeográfiai régiók szerint.

A teljes szárazföldi terület %-a

KMT-k száma

Teljes terület (km²)

Szárazföldi terület (km²)

A teljes szárazföldi terület %-a

Atlanti

2 747

109 684

68 794

8,7

882

76 572

50 572

6,4

Sarki

6 266

111 278

96 549

12,0

1 165

70 341

54 904

6,8

Kontinentális

7 475

150 014

135 120

10,8

1 478

147 559

128 432

12,4

Alpesi

1 496

145 643

145 643

39,7

365

93 397

93 397

31,1

Pannon

756

15 858

15 858

12,3

100

19 965

19 965

17,5

Sztyeppi

34

7 210

7 210

19,4

40

8 628*

8 628*

24,4

Fekete-tengeri Mediterrán Makaronéziai ÖSSZESEN

40

10 243

8 298

71,8

27

4 100

3 561

30,8

2 928

188 580

174 930

19,8

999

147 358

142 350

16,0

211

5 385

3 516

33,5

65

3 448

3 388

32,3

21 612

655 968

568 463

13,3

5 004

486 571

429 615

10,5

Forrás: Biológiai Sokféleség Európai Témaközpontja (Európai Környezetvédelmi Ügynökség) http://biodiversity.eionet.europa.eu, 2008. október. – A KMT-k és KJT-k száma nem adódik össze, mivel jelentős mértékű átfedés van köztük. – Néhány terület két régió határán fekszik. Az adatbázis nem teszi lehetővé a területek régiók közti felosztását, így néhány területet esetleg kétszeresen számítanak. – A tengeri területek százalékos aránya nem áll rendelkezésre. – A KMT-ket nem a biogeográfiai régiók szerint választották ki. – A sztyeppi régió KMT-területét a rendelkezésre álló térinformatikai adatok alapján számították ki.

6

Növényfajok


8

Fotó © Slovenský kras NP

Fotó © BirdLife Hungary

Fotó © Daniel Dite

Morva-karszt

1

Fotó © Halpern Bálint

Fotó © Josef Hlasek

1

7

Fotó © Halpern Bálint

7

8

Szlovák-karszt

2 6 4

Hanság

Fotó © Lisztes László

Fotó ©© Photo Mike Read

3 Photo©© Fotó Josef Hlasek

5

6


Bakony

Fotó © bufo.do.apus.ru

Fotó © Vajda Zoltán

Fotó © Duna-Drava NP

Fotó © Molnár László

3

4 5

Duna

Hortobágy

Fotó © Red Footed Falcon LIFE project

2

Câmpia Careiului

Fotó © Daniel Petrescu www.ibis-tours.ro

Kiskunság

Közösségi jelentőségű természeti területek, KJT-k (Sites of Community Importance, SCIs) Különleges madárvédelmi területek, KMT-k (Special Protection Areas, SPAs) Különleges madárvédelmi terület (KMT) és közösségi jelentőségű természeti terület (KJT) A térkép alapját az Európai Bizottságtól a területekről kapott adatok képezik, melyek a Leuveni Egyetem kutatásfejlesztési részlegétől származnak, 2008. október.

Natura 2000 in theaPannonian Region Natura 2000 pannon régióban

77

Natura 2000 élőhelytípusok

Szikes tavak a Hortobágyi Nemzeti Parkban, kis kép: kanalasgém. Fotók © A Hortobágyi Nemzeti Park archívuma

Natura 2000 élőhelytípusok a pannon régióban A régió nagy részét eredetileg erdő borította. Nagy kiterjedésű füzes-nyárfás és más folyóparti erdők uralták az árteret, míg a szárazabb dombos területet gyertyánostölgyes erdők és termofil tölgyesek népesítették be. A nedves területeket a félszárazaktól elkülönítő ellentétes éghajlati hatások miatt a pannon régió valójában két jelentős vegetációs zóna, a lombos erdők és az erdős sztyeppek találkozási pontjánál fekszik.


A régiónak mára csak körülbelül a hatodát borítja erdő. A megmaradt erdők leginkább a környező hegyek alacsony dombjain és lankáin találhatók. Északkeleten a Bükk és a Zempléni-hegység, nyugaton a Bakony még nagy, összefüggő, több száz kilométerre kiterjedő erdős területnek ad otthont.

A pannon erdők, melyek jellegzetes faja a közönséges gyertyán (Carpinus betulus), a kocsánytalan tölgy (Quercus petrea) és a molyhos tölgy (Quercus pubescens), különösen gazdagok vadon élő állatokban. E fák viszonylag nyílt lombozata és alacsony növése miatt az erdő talaján gyakran sokkal többféle faj él, mint a zárt lombozatú erdőkben. Ez életteret biztosít sokféle virágzó növénynek, amelyek viszont rovarok seregét és így a madarak széles körét, köztük pl. az örvös légykapót (Ficedula albicollis) is vonzzák. A vadon élő állatok számára hasonlóan fontosak a jellegzetes pannon erdős sztyeppek és a homoki borókás-nyárasok elszórt borókákkal és ezüstlevelű nyárfákkal. Ezek fontos átmeneti zónát képeznek az erdős vidék és a füves pusztaság között. A kérlelhetetlen síkságon túl kevés a csapadék az erdő fejlődéséhez, ezért egyre több területet hódít meg a helyi körülményektől és a talajtól függően változó füves pusztaság.

Pannon homoki gyepek A pannon homoki gyepek a pannon régió endemikus élőhelyei. A Duna és a Tisza valaha a síkság nagy területeit árasztotta el. A homoki gyepek az így hátramaradt nagy mennyiségű homokos hordalékon fordulnak elő. Az uralkodó széljárás minden évben egy irányba hordja el a homokot a sík tájon, esetenként nagy homokbuckák alakulnak ki, melyek olykor 30–40 m magasak is lehetnek. Míg az ideiglenes homokbuckákat általában nem népesíti be növényzet, addig a védett medencékben idővel hajladozó füvek és más, mély gyökérzetű növények telepszenek meg. Ez viszont a növények megtelepedésének különböző stádiumában álló homokos élőhelyek egyedülálló mozaikját hozta létre, mely növényekben és rovarokban rendkívül gazdag. A jellegzetes növényfajok közé tartozik a báránypirosító (Alkanna tinctoria), a homoki kikerics (Colchicum arenarium) és a ritkán előforduló tartós szegfű (Dianthus diutinus). Az élőhely jellegzetes állatfajai a sisakos sáska (Acrida ungarica), a fürge gyík (Lacerta agilis) és a közönséges ürge (Spermophilus citellus).

8


Natura 2000 élőhelytípusok Erdő borította mészköves-karsztos hegy, Szlovák-karszt Fotó © Daniel Dite, kis kép: Piros kígyószisz (Echium russicum) © Daniel Dite

Az élőhelyvédelmi irányelvben felsorolt élőhelytípusok a pannon homoki gyepektől, amelyeken jellegzetes, fűcsomókat képező füvek, mint a magyar csenkesz (Festuca vaginata) és a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) élnek, a sűrűbb pannon löszös sztyeppekig terjednek, melyek gazdagok a fehéres csűdfűhöz (Astragalus vesicarius) és a rendkívül ritka tátorjánhoz (Crambe tataria) hasonló fajokban.

a körülbelül 20 000 évvel ezelőtt a medencét borító Pannon-tenger maradványa.

Mivel a síkság egy részének talaja magas sótartalmú, így különösképpen több sótűrő élőhelytípus is jelen van a régióban. Ezek közé tartoznak a szikes sztyeppek és mocsarak, melyek általában inkább a tengerpartok mentén találhatók.

A síkságot elérve a folyók jelentősen lelassulnak. Ennek eredményeként teljesen különböző vizes élőhelyek sora jött létre. Némelyiket állandóan víz borítja, míg mások inkább ideiglenes jellegűek, amelyeket az éves áradás és a kíméletlenül forró nyári hónapok alatti fokozatos kiszáradás összetett folyamata hozott létre.

Az Ausztria és Magyarország határán található hatalmas Fertő-tavi vizesélőhely-komplexum jellegzetes példája a nagy, változó vízszintű, pusztai szikes tónak. A tó

Noha a századok során mind a Tisza, mind a Duna jelentős folyószabályozási beavatkozásokon esett át, még mindig nagy területű természetes ártéri erdőknek és réteknek adnak otthont, melyek vizes területeken élő fajok egész sorának biztosítanak menedéket és zöld folyosót. Ennek jellegzetes példája a Duna és a Dráva összefolyásának vidéke Dél-Magyarországon, mely Horvátországban és Szerbiában folytatódik, ahol a részben vízzel borított erdők, mocsarak és rejtett tavak hatalmas területét Kopácsi-rét néven ismerik.

Pannon szikes sztyeppek és mocsarak A pannon szikes sztyeppek, kis sóstavak, szikes mocsarak és sekély sós tavak közös jellegzetessége, hogy a só az itteni talajban a normál koncentrációnál magasabb mértékben van jelen, noha a pannon régió messze van a tengertől. Ez a szokatlan jelenség a területet övező Tisza áradása, a sík terep és a kontinentális éghajlat egyedi ötvözetének köszönhető. A sík vidéken az árvíz széles területeket önt el, ezáltal több száz kilométerre kiterjedő sekély időszakos vizes élőhelyeket hoz létre, melyek olykor alig pár centiméter mélyek. A nyári hónapokra jellemző hőség miatt a víz gyorsan elpárolog, elősegítve a sókristályok kialakulását. Következésképpen csak sótűrő növények, mint például a sziki üröm (Artemisia santonicum), a magyar sóballa (Suaeda pannonica), a sziksófű (Salicornia prostrata) és a mézpázsitfajok (Puccinellia spp.) képesek itt megtelepedni. Ezek együtt olyan összetett vegetációstruktúrát alkotnak, melyek a mikrodomborzat és a sótartalom fokának hajszálnyi változásai függvényében különböznek.


A mélyedésekben sekély szikes tavak is kialakultak. A világ legtöbb szikes tavától eltérően a Kárpát-medencében találhatóak erősen lúgosak. A vízimadarak vándorlása és táplálkozása szempontjából a legfontosabb európai tavak közé tartoznak.

A Duna, a Tisza és számos mellékfolyójuk szintén erősen befolyásolja a pannon régió nagy területeit. A környező hegyekben a folyók meredek esésűek, gyors folyásúak, így ideális élőhelyet biztosítanak ritka édesvízi halak és más vízhez kötött fajok széles köre számára.


9

Gazdálkodási kérdések

Fotó © „Pannon gyepek” LIFE-projekt, BirdLife Hungary

Gazdálkodási kérdések a pannon régióban A pannon régió természetes vegetációját nagy arányban termékeny mezőgazdasági termelőterületté alakították. Mára a régió majdnem kétharmadán megművelt élőhelyek találhatók. Kezdetben olyan módszerekkel művelték a földet, melyek nagy mértékben összeegyeztethetőek voltak a természetes környezettel. A gazdálkodók e kíméletlen körülmények között úgy tudtak megélni, hogy nagy állatcsordákat legeltettek a kérlelhetetlen pusztaságon. Olyan ősi fajtákat tartottak, mint például a magyar szürke szarvasmarha, a mangalica sertés vagy a racka juh, mert ezek már alkalmazkodtak a pusztai körülményekhez.

Fotó © A Hortobágyi Nemzeti Park archívuma

A pásztorok nagy távolságokat tettek meg csordáikkal, hogy elkerüljék a Duna és a Tisza tavaszi és téli áradásakor keletkezett nagy ártereket, és hogy a hosszú, forró nyarakon megtalálják az értékes, vizet tartalmazó üregeket. Manapság gyakran már csak néhány gémeskút tanúskodik erről az ősi, több ezer éves gazdálkodási hagyományról.

10


A földművelés is elterjedt volt. A löszben gazdag, ám csekély kiterjedésű termőföldek ideális körülményeket kínáltak a gabonatermesztéshez. Ezért, hogy eleget tegyenek a termőföldek iránti növekvő igénynek, a 19. században nagyszabású talajjavítási és folyószabályozási munkálatokba kezdtek, hogy kiszárítsák a nedves területeket, új mezőgazdasági művelésre alkalmas területeket nyerjenek és kordában tartsák az áradásokat. Az alföldet átszelő két nagy folyót tehát az áradások megelőzése céljából erősen szabályozták. Egyedül a Tiszát 134 km-rel rövidítették meg ebben az időszakban. Védőgátak és vízelvezető csatornák sűrű hálózatát építették ki a pusztán, mely a vízutánpótlás nagy részének útját elzárta és a vegetáció drámai átalakulását idézte elő. A becslések szerint ezen tevékenységek következtében Magyarország ártereinek csaknem 93%-a eltűnt az utóbbi 150 évben. A második világháború után további átalakítási munkákat indítottak az Alföldön. A kommunista rendszerben nagy, átlagosan 3500–7000 hektár méretű állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket hoztak létre, melyek révén a mezőgazdasági tevékenység új, ipari méretet öltött. A gyenge minőségű és a távol eső területeket is megművelték, mivel a gabonának garantált ára volt. Arra is kísérletet tettek, hogy a gabonatermesztés, sőt a rizsültetvények létrehozása érdekében mesterségesen

A vadon élő állatvilágot tiszteletben tartó agrár-környezetvédelmi támogatási programok Magyarországon az európai uniós agrár-környezetvédelmi támogatási programokat az új, 2007– 2013 közötti vidékfejlesztési program alapján dolgozták ki annak érdekében, hogy megőrizzék a sztyeppei madarak, mint például a túzok vagy a kék vércse számára alkalmas élőhelyeket. Ezek az előre meghatározott, ún. környezeti szempontból érzékeny területekre vagy az egyes fajokra és élőhelytípusokra összpontosítanak. A gazdálkodók például támogatást kapnak túzokbarát gazdálkodási módszerek alkalmazásához, úgymint: 6 méter széles pufferzóna vagy lucernatermesztő sáv meghagyása, június 15-e után történő kaszálás, és vadriasztó láncok alkalmazása a kaszáláskor. Az önkéntes programok éves ellentételezést nyújtanak a gazdálkodóknak a szerződésben foglalt korlátozások miatt elszenvedett hozamveszteség és egyéb jövedelemkiesés miatt. Ezek a programok meglepően népszerűnek bizonyultak. A Kiskunságon például, amely otthont ad néhány, a legnagyobb magyarországi túzokpopulációval rendelkező Natura 2000 területnek, a termőföldek 50%-a tartozik az agrár-környezetvédelmi programba. A közelmúltban indítottak el egy további programot, mely ösztönzi a termőföld füves pusztává alakítását. Ez is segíthet abban, hogy még időben új területeken is elterjedjenek a fajok.

Gazdálkodási kérdések Fotó © „Pannon gyepek” LIFE-projekt, BirdLife Hungary

öntözzék a pusztát. Mondanunk sem kell, hogy ezek a tervek végül kudarcot vallottak, de még több kárt okoztak a sérülékeny löszös sztyeppek maradványaiban. Végül csak a leggyengébb talajokon található élőhelyek menekültek meg. A kommunista rendszer összeomlását követően a mezőgazdasági termelés eleinte lelassult, amikor a nagy állami gazdaságok felbomlottak és a földeket visszaadták jogos tulajdonosaiknak. A műtrágyahasználat is jelentősen visszaesett. Hamarosan azonban elterjedtek a modern termelési rendszerek. 2002-től a magyarországi füves puszták még intenzívebb művelését részben sikerült megelőzni, amikor az EU bevezette a környezeti szempontból érzékeny területek (Environmentally Sensitive Areas, ESA) rendszerét. A közös agrárpolitika reformja pedig egyes területalapú támogatásokat függetlenített a termeléstől, ezáltal lehetőséget teremtett az állatvilágot tiszteletben tartó gazdálkodás ösztönzésére az agrár-környezetvédelmi programokon keresztül, melyeket Magyarország jelenleg is alkalmaz. A síkság egyes részein a természetes hidrológia helyreállítására is erőfeszítéseket tesznek több nagyszabású, az EU LIFE programján keresztül társfinanszírozott helyreállítási projekt segítségével. Ezeknek a projekteknek köszönhetően már több ezer hektárnyi sérült pusztai élőhelyet helyreállítottak, és ennek eredményeként sok, ritka sztyeppei növény- és állatfaj lassan újra elterjedhet.

állapotban marad, kis mértékű erdőgazdálkodással. Ezzel szemben, a síkságon nagymértékben telepítenek nem honos növényeket kereskedelmi célra. Különösen kockázatos az erősen terjeszkedő fehér akác (Robinia pseudoacacia) ellenőrizetlen terjedése a régió tájain, mely kiszorítja a fennmaradt természetes vagy féltermészetes vegetációt. Végezetül szót kell ejtenünk a pannon régióban található tavakról és folyókról is. A Balaton Közép-Európa egyik legnagyobb sekély tava, de a nagyfokú turizmus, a szennyvíztisztító berendezések hiánya és a környező mezőgazdasági területek erőteljes trágyázása együttesen nagymértékű eutrofizációt okozott. Az invazív idegen halfajok betelepítése is hátrányosan befolyásolja a honos flóra és fauna helyzetét. A Fertő-tóból például sok őshonos halfaj teljesen eltűnt az angolna (Anguilla anguilla) és az amur (Ctenopharyngodon idella) betelepítése után. Azonban e hátrányos tényezők ellenére a pannon régió még mindig jelentős számú, magas biodiverzitású területnek ad otthont, melyeket most a megőrzés szándékával védenek és művelnek.

Szalakóta, fotó © Josef Hlasek

A gazdálkodás az utóbbi időben a környező dombos vidéken is jelentős átalakuláson esett át. Ennek hatására a mezőgazdasági kistermelők egy része rendkívül nehezen tud megélni a földjéből és sokuk kényszerül arra, hogy feladja a földjét és inkább máshol vállaljon munkát. Emiatt az értékes, féltermészetes gyep nagy része fokozatosan eltűnik a terjeszkedő cserjék és magas füvek alatt. Végül is ezeket a területeket újra erdő borítja majd, de az a fajok teljesen más körének fog otthont nyújtani, mint amelyek a füves pusztákon találhatóak. Épp ezért a dombokon valóban megnőtt az évek során az erdős területek aránya, melyek jelentős része természetes


11

Natura 2000 in the

Atlantic Region

Natura 2000 az atlanti régióban

Natura 2000 in the

Natura 2000 in the

Continental Region

Boreal Region

Natura 2000 a sarki régióban

Natura 2000 a kontinentális régióban

Natura 2000 in the

Alpine Region

KH-78-09-609-HU-C

E sorozatban megjelent:

Natura 2000 az alpesi régióban

Natura 2000 in the

Natura 2000 in the

Macaronesian Region

Black Sea Region

European Commission


Natura 2000 a sztyeppi régióban

Natura 2000 a fekete-tengeri régióban

Natura 2000 a mediterrán régióban

Natura 2000 a makaronéziai régióban

Az EU területe 7 biogeográfiai régióra osztható, mindegyiknek sajátos növényzete, éghajlata és földtana van. A közösségi jelentőségű természeti területeket minden régióban az adott régióban található egyes tagállamok által benyújtott nemzeti jegyzékek alapján választják ki. Uniós szinten, a politikai és közigazgatási határoktól függetlenül könnyebb biztosítani az olyan fajok és élőhelyek védelmét, melyekre hasonló természeti feltételek jellemzők, de különböző országokban találhatók. Az egyes biogeográfiai régiókban kijelölt közösségi jelentőségű területek a madárvédelmi irányelv szerinti különleges madárvédelmi területekkel együtt alkotják a Natura 2000 ökológiai hálózatot, mely az EU mind a 27 tagállamát felöleli.

Fotó © Vajda Zoltan

ISBN 978-92-79-14713-5


Natura a pannon régióban. Natura 2000 a pannon régióban

Recommend Documents