GAZDASÁGTÖRTÉNELMI SZEMLE

ш

MAGYAR

GAZDASÁGTÖRTÉNELMI SZEMLE KIADJA MAGYAR

TUDOMÁNYOS

AKADÉMIA

ÉS

A NAGYM.

FÖLDMIVELÉSÜGYI

MINISTERIUM

TÁMOGATÁSÁVAL

AZ ORSZÁGOS MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET SZERKESZTI

DR

KOVÁTS

FERENCZ

EQYBTBMI MAGÁNTANÁB, KIK. JOGAKADÉMIAI NYILV. SESDEB TANÁÉ.

AZ EGYESÜLET

RÉSZÉRŐL

A SZERKESZTÉSRE

SZILASSY

FELÜGYEL

ZOLTÁN

AZ OMGE. SZEEKESZTÕ TITKÁRJA.

XII. ÉVFOLYAM -===

1905.

—

BUDAPEST " P Á T R I A ' " IRODALMI

VÁLLALAT

ÉS

NYOMDAI

1905.

RÉSZYÉJSTYTÁBSASÁG

NYOMÁSA

1

г

TARTALOM I. ÉRTEKEZÉSEK. Oldal D K . EBDÉLYI LÁSZLÓ. DB.

IVÁNYI B É L A .

DB.

TAKÁTS

DB.

TAKÁTS

Pisky István tihanyi kapitány számadáskönyve 1585—1589.

Bihar- és Bars-vármegyék vámhelyei a középkorban

SÁNDOB.

AZ

auspitzi

SÁNDOB.

— A

...

228

török alattvalók kereskedése Magyarországon

Adalékok a régi pesti polgári rend társadalmi

kialakulásához ZOLTAI LAJOS.

81

(pusztapécsi) magyar marhavásárok régi ki-

váltságlevelei VÁRNAI SÁNDOB.

133, 177

233

és

gazdasági

... ...

241

Debreczen város ménese, gulyája a

század első

XVIII.

felében

1

II. ADATOK. XV. SZÁZAD. A

kassai nyergesek czéhlevele (1461). Közli:

KEMÉNY

...

LAJOS

12

XVI. SZÁZAD. A

Kanizsaiak fizetési lajstroma 1503—1504-ből (Töredék.) Közli :

Horváth Pál nándorfej érvári viczebán jelentése 1504. Közli: Kővár várának jövedelmi forrásai 1566-ból. Közli : Várdai Kata ingóságai. Közli :

DB.

MERÉNYI

DB.

LUKINICH

D B . IVÁNYI B É L A

15

D B . IVÁNYI B É L A

320

IMBE

LAJOS

. . . ...

258 ...

261

XVI—XVII. SZÁZAD. Adatok a tized történetéhez. Közli : Végrendeletek

A XVI—XVII.

DB.

KÁRFFY

századból. Közli :

ÖDÖN

36

SŐBÖS PONGBÁCZ

265

XVII. SZÁZAD. A

szécsi kerület gabona-tizedszedőinek utasítása

1621-ből.

Közli :

D B . K Á B F F Y ÖDÖN

156

Mezőgazdasági birtokviszonyokra vonatkozó okmányok a hédervári levéltárból. Közli : SES.

273

Szenessi Zsigmond temetvényi várporkoláb utasítása 1627-ből. Közli: ÖDÖN

Egervári gazdasági utasítás

279 1629.

Közli:

DB.

KÁBFFY

Kismartoni uradalmi faárszabás 1632-ból. Közli: A

DB.KÁBFFY

kapuvári uradalom utasítása

1633-ból.

Selmeczbánya bormérési statutumai

1633.

Közli

DB.

DB.

Közli:

ÖDÖN MEBÉNYI

IVÁNYI

DB.

341 LAJOS

BÉLA

KÁBFFY

ÖDÖN

280 281 287

IV Szomolnokhuta bányafelszereléseinek leltára 1637.

esztendőbeli jövedelme palatínus

1634-ben.

Közli:

DE.

IVÁNYI B É L A

kúnok és bujáki jószágbeliektöl. Közli :

DB.

MEBÉNYI LAJOS

...

—

Földosztásról való statutumok Debreczen város közlevéltárából. Közli :

DB.

292

ZOLTAI

LAJOS

294

Körmendy Mihály, Ludány kastély porkolábjának Bélaváry

343

urunk ő nagyságának a jászok, kis-

KÁBFFY

Miklós,

ÖDÖN

_—

—

—

—

—

szepesi kamarási tanácsos,

komiszárus jegyzőkönyvéből

utasítása —

nagy-

—

és

junius). Közli:

(1664

1649-böl.

—

—

—

Közli:

—

296

felsőbányai

DB.

KÁBFFY

bánya-

ÖDÖN

...

160

Pottendorf és Szarvkő uradalmak utasítása 1669. Hevenyessiné öreg asszonyunk Instructiója. Közli:

DB.

IVÁNYI BÉLA

Kassai fertályos tisztek utasításai a

—

—

Kassa külső jószágai liszttartójának utasítása Herdegen János Bernát budai provisor

—

—

századvégéről. Közli:

XVII.

1694.

utasítása

Közli:

—

—

163

KEMÉNY

KEMÉNY

1687-ből. Közli:

LAJOS

LAJOS DB.

299 302

KÁBFFY

ÖDÖN

305

Guary Miklós praefectus jegyzéke a XVII. század végéről. Közli :

SÖBÖS PONGBÁCZ

307

XVIII. SZÁZAD. Az erdélyi kincstári javak becslése 1701-ből. Közli:

DB.

X

A dombovári uradalom a XVIII. század elején. Közli:

Κ

A

kaposvári uradalom 1720-ban. Közli :

DB.

MEBÉNYI

315

LÜKINICH IMBE

DB.

MEBÉNYI L A J O S —

—

... ...

LAJOS

320 43

III. IRODALOM. DB. JOACHIM. Das Marienburger Tresslerbuch. Ismerteti : G DB.

A.

LUSCHIN V .

Ismerteti: MILHOFFEE

Allgemeine

Münzkunde

... —

Geldgeschichte,

—

— —

Magyarország közgazdasága. Ismerteti :

Debreczen és vidékének urai. Ismerteti:

Ν.

und

... —

KBOPF LAJOS

SÁNDOB.

ZOLTAI LAJOS.

EBENGBENTH.

K O V Á T S FEEENCZ

—

KOVÁTS FEBENCZ

169 166 57 72

TJj könyvek. (Folyóiratokban közzétett fontosabb értekezések egybefoglalásával.)

348

IV. VEGYESEK. DB.

IVÁNYI

BÉLA :

A Nádasdyak dunántuli jövedelme 1566-ban

...

382

A Budához és Visegrádhoz tartozó koronajavak 1609-ben KEMÉNY

LAJOS.

Kassa város az

1696.

383

évben

381

Kiss EBNÕ. ínséges esztendők DB.

TAKÁTS

73

LAJOS.

Passau városa és a magyar marhaárak

... —

172

Az esztergomi érsek jövedelme 1568—1570-ig

175

Rothal a magyar kereskedelemről

175

I. Ferdinánd és a magyar ezüstkivitel 1550-ben Az udvartartás költsége az országgyűlések alatt —

—

375 376

A bécsi adósság megszerzése

378

A mesterasztal és a köszönő pohár

379

A nyilas és kádas kalmárok

380

ZOLTAI LAJOS.

:

Debreczeni kalmárok a kuruczvilágban

370

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kiadása.

a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle f. évi folyamára. о

„Tudtunkkal oly folyóirat, amely csak egy nemzet gazdaságtörténetének felderítését tűzte ki czéljáúl, nem létezik még sehol és így a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle az első: és egyedüli folyóirat a maganemében az egész világonE mondattal vezette be a folyóirat első szerkesztője, PAIKERT ALAJOS, a Szemle első évfolyamát 1894-ben. Azóta, tizenegy kötetre szaporodott fel a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle évfolyamainak sorozata. Ki érdemlett büszkeséggel tekintünk az e sorozatban felhalmozott nagybecsű szellemi munkára s elismeréssel adózunk: a magyar gazdaságtörténelem úttörőinek, akik legjobb tudásukkal, serény kutatásaik legértékesebb gyümölcseivel töltötték meg a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle évfolyamait. S tizenegy év múlva az egész világirodalomban még mindig hiába keresünk oly vállalatot, amelylyel a MagyarGazdaságtörténelmi Szemlét összehasonlíthatjuk. A német-angol-francziaolasz „Szocziál- és Gazdaságtörténeti évnegyedes folyóirat" (Vierteljahrschrift für Social- und Wirtschaftsgeschichte) nemzetközi jellegénél és korlátolt terjedelménél fogva egy nemzet gazdaságtörténelmi tárául. nem szolgálhat, a „Mezőgazdaságtörténeti Lapok" (Landwirtschaftliche Historische Blätter) a (német) gazdaságtörténetnek csak egy ágát karolták fel. Tizenegy éves sorozattal sem az egyik, sem a másik folyóirat nem dicsekedhetik s így — az itt említettekkel ki lévén merítve a külföldi· szakfolyóiratok száma — a Magyar Gazdaságtörténelme Szemle még most is „az első és egyedüli folyóirat a maga nemében az egész, világon. " De vájjon megfelelt-e a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle hivatásának? Góczpontjává lett-e a hazai gazdaságtörténeti kutatásnak,.

•*2

megörizte-e

azon

hagyományt,

amelyet

WENZEL

GUSZTÁV,

HORVÁTH

SALAMON FERENCZ, VILLÁNYI SZANISZLÓ S mások alapítottak, fejlesztette-e a szaktudományt, bővítette-e szakismereteinket ? A feleletet megadja ,a tizenegy évfolyam tartamának ismertetése. A gazdag s változatos tartalomjegyzék sorát az értekezések nyitják meg, a •szerzők között a jelenkori hazai nevesebb . gazdaságtörténészek majd ¡mindegyikét megtaláljuk. í m e : MIHÁLY, IPOLYI ARNOLD,

Az I—XI. évfolyamban közzétett ÉRTEKEZÉSEK jegyzéke. -ACSÁDY

— — ÉBLE

IGNÁCZ

: Nógrádmegye termése 1574-ben.

A magyar gazdasági élet 1720-ban. A magyar gazdaságtörténet feladatai. GÁBOR

: Károlyi Ferencz

gróf gazdasági tevékenységéből.

I.

Az ecsedi uradalom

megszerzése. II. Nyíregyháza újra alapítása. 1

bakonybéli apátság Árpádkori oklevelei.

EBDÉLYI LÁSZLÓ : A

ÉBDUJHELYI MENYHÉRT : A

FINÁCZY E B N Ő :

—

magyar-szerb sertéskereskedés története.

I.

: Fiume kereskedelme a középkorban.

FEST ALADÁR

gazdasági felsőbb szakoktatás kezdetei Márja Terézia alatt."

A

Ujabb adalékok a szempczi collegium történetéhez.

*GALGÓCZY

: Adalékok Magyarország mezőgazdasági, történetéhez a honfoglalás

KÁROLY

első korszakából. 'HEBCZEGH

—

bortermés hazai fejlődése.

MIHÁLY : A

>ILLÉSY J Á N O S :

A

selyemtenyésztés állapota Magyarországon

1771-ben.

Passardi János, az első selyemtenyésztő hazánkban.

—

A kincstár hegyaljai szőlőgazdálkodása a XVII. század második felében.

—

A tokaji bor védelme 1737-ben.

"KÁBFFY

—

ÖDÖN:

AZ

első erdélyi földmívelő egyesület működése

Az erdélyi marhakivitel monopoliuma

KABLOVSZKY E N D B E :

—

A

selyemtermelés története Erdélyben 1848-ig.

Magyar gyár- és kézműipar 1771—74-ben.

—

A burgonya meghonosítása Erdélyben.

—

Magyarország kereskedelmi viszonyai 1755-ben.

(KEMÉNY LAJOS

—

(1769—1772).

1695-ben.

: A kassai harminczad története a XVI. század végéig.

A kassai pénzverőház.

KEBEKES

GYÖBGY : A

kassai kereskedelmi társaság feljegyzései

—

Nemes Almássy István kassai kereskedő és bíró.

—

A kassai kereskedő-czéh (Bruderschaft) könyve

IKOVÁTS FEBENCZ

: Pénzértékviszonyok Pozsonyban

1502.

és

1503.

1446—1553.

1435—60.

közt.

—

Adalékok a dunai hajózás és a dunai vámok történetéhez az Anjouk korában..

—

Pozsony városának háztartása a XV. században. I.

KBIZSKÓ PÁL

: Egy körmöczbányai nagykereskedő a XV. században.

ÍKBOPE L A J O S :

„Galine de Indie" (Pulyka

V.

gyöngytyúk I. Mátyás udvarában?)

—

Wolfger püspök úti számadásai 1203/4-ből.

—

Szent István „pensa auri"-ja.

—

Még egyszer Szent István „pensa auri"-ja.

—

A magyarországi pápai adószedők számadásai, a 13. és 14. században.

LEHOCZKY

—

TIVADAB

: Német telepítések Beregmegyében.

A zimonyi uradalom a Schönbornok kezén. Beer könyve Mária Terézia és

LENGYEL J Á N O S : MÁRKI

SÁNDOR

MUNKÁS ( M I A V E C Z )

—

II.

József kereskedelmi politikájáról..

: Arad vármegye őstermelése az erdélyi fejedelmek korában. LÁSZLÓ

: A posta meghonosítása hazánkban.

Ujabb adatok a posta meghonosításának történetéhez hazánkban.

—

Paar Péter és fiai, mint pozsonyi postamesterek 1538—1613.

—

Húsz év a magyar posta történetéből 1622—42.

—

A magyar királyi posta a XVII. század közepén (1642-1664).

—

A magyar királyi posta a XVII. század második felében (1664—1680).-

—

Az utolsó magyarországi főpostamester és kora (1680—1700). magyar posták a XVIII. század elején

A

1700—1716.

NÉMETH AMBRUS

: Selyemtenyésztési mozgalmak Győrött

OBTVAY

: Az állatvilág és a gazdasági kultura.

TIVADAR

1771—1831-ig.

—

A vadászat haszna és jövedelmezősége.

—

Állatgazdaságtörténelmi adalékok. Különös tekintettel Pozsonymegvére..

PAULEB

—

Pozsonvmegyére¿:.

: Szent István „pensa auri"-ja.

Még egyszer Szent István ,,pensa auri"-ja.

PÓLYA

— PÓR

GYULA

Különös tekintettel

JAKAB:

A magyar birtok- és örökjog fejlődése.

Gazdasági viszonyaink a ANTAL

—

XVIII.

\

század első felében.

: Külkereskedelmünk fellendülése

A XIV.

században.

Háborúság Esztergom város és az esztergami káptalan közt a vám miatt...

REIZNER JÁNOS : A

mindszent-algyői uradalom története.

—

Adalékok a gabona- és kenyérárak egymáshoz való viszonyához.

—

Szeged mezőgazdasági története.

RODICZKY

JENŐ : A

SÖRÖS PONGBÁCZ

—

sáskajárások történetéhez.

: Egy falu a török időben.

Egy magyar gazdaságtan-író a XIX. század elején. Kovács Márton benczés...

SZÁDECZKY

LAJOS : I I .

SZÜTS MIHÁLY

Rákóczy Ferencz postái.

: Debreczen mezőgazdasági története.

TAGÁNYI KÁROLY : Á

hármas nyomású rendszer behozatala Erdélyben.

—

A földközösség története Magyarországon.

—

A modern erdészeti kultura keletkezése hazánkban.

TAKÁTS

—

SÁNDOK

: A komáromi vizahalászat a XVI. században.

A dohány elterjedése s az első dohánymonopolium hazánkban.

—

Komáromi harminczadosok dolga a

—

A Szamos szabályozása a mult században.

—

Az ecsedi láp eresztése a mult században.

—

A harminczadosok elleni vizsgálat 1560-ban.

XVL

és

XVII.

században.

—

Külkereskedelmi mozgalmak hazánkban I. Lipót alatt.

—

A dunai hajózás a XVI. és XVII. században.

—

A bécsi halkereskedők kiváltságai Magyarországon 1328-tól 1714-ig..

—

Az első magyar dohánymonopolium bajai.

—

A magyar kamara állapota 1627—1628-ban.

—

Két világkereskedelmi czikkünk a XVIII. században.

—

A rézpénz mint országos csapás 1703-ban.

—

Hajóépítők telepítése Magyarországba a 16., 17. és 18. században.

TÉGLÁS

GÁBOR

: Adatok hazánk legrégibb kereskedelméhez.

4

THALLÓCZY

LAJOS

: Lamberg Kristóf,

I.

Ferdinánd király fővadászmestere Budán.

—

Adatok a magyar pénzügyi kezelés történetéhez.

—

Horvát szokásjog 1551—1553-ból.

—

Károlyváros s a horvát határőrvidék keletkezése.

—

Gróf

Benyovszky

"THERRIXG G U S Z T Á V :

Móricz

haditengerészeti és kereskedelempolitikai tervei.

Városaink lakosságának

kereseti

viszonyai a 18.

század második

felében. VISZOTA

GYULA

-ZOLTAI LAJOS

—

: Gróf Széchenyi István és a magyarországi lóversenyek megalapítása.

: Debreczen 200 év előtt. Gazdaságtörténeti adatok.

Debreczen a török uralom végén

A város háztartása. 1662—1692.

.

Ezenkívül az „Adatok" rovatában nagymennyiségű gazdaságtörténeti okmány, szakavatott munkatársak másolatai alapján, jelent meg. Különös gondot fordított a szerkesztőség az „Irodalom" rovatának tartalmasságára, amely úgy a nevezetesebb hazai és külföldi szakmunkák ismertetését s bírálatát, mint a hazai és külföldi irodalmi termékek teljes bibliográfiáját mutatja be. Az 1904. évig fennállott „Gazdaságtörténelmi Értesítő" czímü rovat, amely a folyóiratok tartamáról számolt be, meg lett szüntetve, illetve az irodalmi rovattal egyesítve, miután ez idő óta az összes hazai és. külföldi folyóiratokban megjelent fontosabb értekezések a bibliográfiába („üj könyvek. Folyóiratokban közétett fontosabb -értekezések egybefoglalásával." A szerkesztőség által vezetett állandó rovat) illesztettek. Kisebb, de rendszerint igen fontos és közérdekű közlések a „Vegyesek" rovatában kiegészítik és változatossá teszik az •évfolyamok tartalmát. Ezen rovatokba dolgozott feledhetlen emlékű, néhai JÓZSEF FŐHERCZEG Ő fensége, a királyi ház fenkölt tagja, A magyar tudomány dicső pártfogója és lelkes híve. Azonkívül az értekező munkatársak majd mindegyikétől találunk adatokat, irodalmi és vegyes közléseket, de a már említetteken kívül még résztvettek e rovatok gyarapításában BALLÒ ISTVÁN, BARABÁS SAMÚ, BARCZA IMRE, BERÉNYI PÁL, BOROVSZKY

SAMÚ, CSÁNKI DEZSŐ, DŐRY FERENCZ, GÍÁRY KÁROLY, HERMANN

ANTAL, HORVÁTH SÁNDOR, HÜBNER EMIL, KARÁCSONYI

JÁNOS,

KOMÁROMY ANDRÁS, KONCZ JÓZSEF, KŐNYÖKI

KŐSZEGHY

KÜFFER BÉLA, LUKINICH IMRE, MAYEB >SÁNDOR, NAGY GYULA,

PAIKÊRT

ALAJOS,

GYULA, MERÉNYI

ALAJOS,

PETTKÓ

BÉLA,

LAJOS,

KISS

ERNŐ,

SÁNDOR,

MILHOFFER

RÉCSEY

VIKTOR,

RUISZ GYULA, SZAMOTA ISTVÁN, SZÉLL FARKAS, SZILÁGYI SÁNDOR, TREICHEL

és gróf ZICHY ISTVÁN. Azt hisszük, hogy a munkatársak ezen illusztris névsora kellő biztosítékot nyújthat arra nézve, hogy a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle mindenkoron megfelelt nagy és magasztos feladatának. A folyóirat megalapítása korszakot jelent a hazai szaktudomány történetében. Egyrészről erélyesen és eredményesen karolta fel a szaktudósok kutatásainak istápolását, tért biztosítván a kutatások eredményének közlésére, másrészt megbecsülhetlen anyaggal

•SÁNDOR, VIRÁGH BENEDEK

5

szolgált a kutatásnak, amely számos hazai sőt külföldi levéltárban lappangva különben esak nagy munka és időáldozat ellenében vagy tán épen egyáltalán nem állana a szaktudomány rendelkezésére. Nem habozunk kijelenteni, hogy a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle a legmesszebbmenő támogatást érdemli a szaktudomány s a nagyközönség részéről is. E támogatás fejében nélkülözhetetlen támaszt, segédeszközt nyújt a szaktudománynak, tanulságos és érdekes olvasmányt a nagyközönségnek, különösen a gazdavilágnak. A szaktudós, a történész s a közgazdász, a folyóirat előfizetése által nemcsak fontos és úttörö értekezések és czikkek hosszú sorát szerzi meg, hanem valóságos „Gazdaságtörténeti adattár" s a legrészletesebb bibliográfiái összeállítások, a legnélkülözhetetlenebb irodalmi segédeszközök birtokába jut, a gazdaközönség pedig a jelen társadalmi viszonyok között, a modern gazdasági érdekellentétek heves összeütközésénél, fokozott érdeklődéssel tanulmányozza a letűnt századok gazdasági viszonyainak ecsetelését, épül az előadásban foglalt tanulságokon, mert hiszen sok gazdasági vitás kérdés, amely életbevágó fontosságánál fogva a legszélesebb körök figyelmét lekötette, nem ma született, nem a XX. század nóvuma, de keletkezésének szálai gyakran századokra visszamenőleg nyúlnak be hazánk történetébe. S ezen történet megismerésére, nagy tanulságai megértésére máskép, hogy érkezhessünk el, mint ha a magyar társadalom gazdasági életének fejlődését, evoluczióját tüzetesen tanulmányozzuk. .E tanulmányok sikeres megvalósítására a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle nyújtja a leghathatósabb segédeszközt. Áthatva a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle missziójának fontosságától, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, mint e folyóirat kiadója, nagy áldozatkészséggel úgy a teljes sorozat beszerzési árát, mint az előfizetési díjat mérsékelt árban állapította meg, hogy így különösen közép- és szakiskolák, gazdasági. egyesületek és körök, könyvtárak s intézetek, nemkülönben érdeklődő magánosok is csekély áldo 1 zattal szerezhessék meg a hazai gazdaságtörténet e kincsesházát. A Magyar

Gazdaságtörténelmi

Szemle eddig megjelent tizen-

egy kötetének az árát

33 koronában állapította meg, mely összegnek tárába

az

Országos Magyar

Gazdasági

Egyesület

pénz-

(Budapest, IX., Köztelek) juttatása esetére a megrendelő

bérmentve

kapja meg a sorozatot.

Előfizetési díj a folyó évfolyamra —

4 füzet egyenként

б — 6 nagy 8-rét ívnyi tartalommal

W » Az

1905.

NÉGY KORONA,

évi XII.

évfolyam

első

-^ffl és második füzetének

tartalma : I. ÉRTEKEZÉSEK. Debreczen város ménese, gulyája а XVIII. század első-

ZOLTAI LAJOS.

felében. DR. DR.

Bihar- és Bars-vármegyék vámhelyei a középkorban. ERDÉLYI LÁSZLÓ. Pisky István tihanyi kapitány számadáskönyve. 1585—1589.

IVÁNYI BÉLA.

II. ADATOK. kassai nyergesek czéhlevele ( 1 4 6 1 ) . Közli; KEMÉNY LAJOS. A Kanizsayak fizetési lajstroma, 1503—1504-ből. (Töredék.)

A

D R . IVÁNYI

Adatok a.tized történetéhez. Közli: D R . KÁRFFY ÖDÖN. A kaposvári uradalom 1720-ban. Közli: D R . MERÉNYI LAJOS. A szécsi kerület gabona-tizedszedőinek utasítása 1621-ből. DR.

KÁRFFY

Közli:

BÉLA.

Közli:

ÖDÖN.

Bélaváry Miklós, szepesi kamarai tanácsos, nagy- és felsőbányái bánvakomiszárius jegyzőkönyvéből ( 1 6 6 4 június). Közli: D R . KÁRFFY ÖDÖN. Pottendorf és Szarvkő uradalmak utasítása 1669. Hevenyessiné öreg asszonyunk Instructiója. Közli : D R . IVÁNYI BÉLA. III. IRODALOM. MILLHOFFER

SÁNDOR.

Magyarország

közgazdasága.

Ismerteti :

KOVÁTS.

FERENCZ.

Debreczen és vidékének urai az Árpádkor végén és az. Anjou-korban 1 2 0 0 — 1 4 0 0 közt. Ismerteti: KOVÁTS FERENCZ. A. LUSCHIN v. EBENGREUTH. Allgemeine Münzkunde und Geldgeschicbte des Mittelalters und der neueren Zeit. Ismerteti :

ZOLTAI LAJOS.

DR.

KROPF DR.

LAJOS.

Das Marienburger Tresslerbuch der Jahre Ismeteti : G Ν.

JOACHIM.

1399—1409.

IV. VEGYESEK. Ínséges esztendők. Közli : DR. Kiss E R N Ő . D R . T A K Á T S SÁNDOR. Passau városa és A magyar marha-árak. D R . T A K Á T S S Á N D O R . A Z esztergomi érsek jövedelme 1568-tól 1570-ig. DR. T. S. Rothal a magyar kereskedelemről. A legközelebbi

számokban

előreláthatólag

többek között

a következő értekezések fognak kiadatni:

Kováts Ferencz: Gazdaságtörténeti prolegomenák. K o v á t s F e r e n c z : Városi kereskedelmi politika a középkorban. I v á n y i B é l a : A Kanizsayak

vas- és sopronmegyei birtokai a

XVi. század elején. Takáts Sándor:

Az

auspitzi (pusztapécsi) magyar marhavá-

sárok régi kiváltságlevelei. V á r n a i Sándor : Adalékok a régi Pest polgárságának gazdasági és társadalmi alakulárához. Ajánljuk a megrendelések, illetve az előfizetés iránti intézkedések

gyors

megtételét,

mert az előző évek köteteiből csak

korlátolt példányszámmal rendelkezünk. Kérjük végül, hogy ezen előfizetési felhívást az érdeklődők körében hathatósan terjeszteni szíveskedjék. Budapest, a postabélyeg kelte.

Szilassy Zoltán,

Dr. Kováts Ferencz,

országgyűlési képviselő, az OMG-E. szerkesztőtitkára, az' OMGE. részéről kiküldött felügyeleti tag.

egyetemi magántanár, pozsonyi kir. jogakadémiai ny. r. tanár, a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle szerkesztője.

"Pátria" r.-t. Budapest, IX., Üllői-ut 25.

DEBRECZEN VÁROS MÉNESE, GULYÁJA Á XVIII, SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. Irta :

ZOLTAI

LAJOS.

»Equi equatiales Communitatis exstabaat 4-a Januarii 1749 No 58; Armentum Communitatis a decennio comparatimi et auctum constabat 3-a Jan. anni labentis 1750 ex pecoribus in toto No 374«:

E sorok Debreczen város pénzügyi és gazdasági állapota leírásában találhatók, amelyet a városi hatóság 1750-ben a szepesi kamarához terjesztett fel.1) Fontos adat arról, hogy az 1828-dik esztendőben spanyol fajú lovakból újonnan alakított, 1885-töl fogva Nonius-vérreL felfrissített híres törzsménesünk nem áll egyedül Debreczen gazdaságtörténetének lapjain. Valamint gulyát is közpénzen nem 1885 óta tart először a város közönsége. Csakhogy a régi ménes és a mostani ménes,, a régi gulya és a mostani gulya között hiába keresnénk a leszármazási, kapcsolatot. Különböző korszakoknak nem egymásból fejlődött eredményei ezek. Egymástól távol eső nemzedékeknek elszigetelten álló vállalkozásai, melyeket nem ugyanazon czélból kezdettek. Más volt a rendeltetése a XVIII. század első felében tartott ménesnek, gulyának;: ismét más a mostaniaknak. Részint a közjövedelemnek gyarapítása,, részint a házilag kezelt gazdálkodás szükségletének kielégítése, amiszépapáinkat 150—180 esztendővel ezelőtt ménes-gulya felállítására késztette, ma másod-, harmadrendű feladat. Azt pedig eszökbe sem vették, hogy a polgárság jószágai számára ily módon neveljenek jó· apaállatokat s ez által az állattenyésztés faji jellegét ilyen vagy olyan, irányban fentartsák, akár a degenerálódásra hajlandó régi anyagba keresztezéssel friss vért ömleszszenek. Semmi nyoma ilyen törekvésnek. E miatt Debreczen város legrégibb ménese és gulyája, melynek léte^ Teljes czíme az értékes leírásnak : Status proventuum et erogationum Liberaeac Regiae

Civitatis Debreczinensis secundum

Administratione praescripta

Scepusiensi

optima

fide

et

die

pubcta

idealia ab S. Regio Camerali

6-ta 9-bris anni curçentis 1750 denuo emanata et

sincere

elaboratus

modo et. ordine sequentibus. (Vár.

Közltár : Régi számadókönyvek csomójában.) Gazdaságtörténelmi Szemle 1905.

1

zéséről tudomásunk van, e hajdan kiválóan állattenyésztő vidék gazdasági életére az irányító befolyásnak még a lehetőségét is elveszítette. Ha mégis körülményesebben foglalkozunk ezekkel, teszszük azért, mert * historiájokban visszatükröződik ama régi kor általános állattenyésztésének képe, a kezdetleges állapot, amelyben a baromtenyésztés, ez • ősfoglalkozás is élt III. Károly idejében Debreczen vidékén. Ennél nagyobb gazdaságtörténelmi jelentőséget nem kívánunk tulajdonítani e szerény leirás keretében ismerteit régi ménesünknek és gulyáinknak.

I. A m é n e s r ő l . ;A város magánménesére vonatkozó adatok 1727-től fogva tünedeznek fel az egykorú városgazdai és oeconomicus perceptori számadá• sokban. Eleintén aligha tartottak külön ménest ; hanem a gazdák egyik!.másik ménesébe hajtották be a város heverő lovait. Ezt abból következtetjük, hogy 1727—1730 között a város lovaitól „földbért" fizetnek • a „ménes pásztornak"; 1733-ban „a város lovaira repartitialtatott kut' b é r " is előfordul, amelynek csak úgy volt helye, ha a város lovait . mások lovaival közös kútból itatgatták. Először csak 1733-ban hasz» nálják „ a város ménespásztora" kifejezést s ez a későbbi években • mindegyre gyakoribbá válik, amint a szükség állandó alkalmazottá teszi ; a külön ménespásztort. 1734-ben a város ménese számára kutat ásatnak. A napszámosok egész 4 magyar frtot kapnak. Mi módon alakult az első ménes, biztosan meg nem mondhatjuk. Valószínű, hogy az innen-onnan összeverődött bitang lovak és α magvaszakadás következtében a városra szállott lovak alkották a ménes i magvát. Azután is ezen az úton és ellés által szaporodott a tőkelovak száma· Olykor pedig a város szekeres lovai közül kiselejtezetteket is .Jtözécsapták a ménesnek. A természetes szaporodás azonban meglepően silány. Míg a város .mostani ménesében 8 0 — 9 0 % , addig a tárgyalt korszakban 2 0 — 4 0 % között váltakozik. E kedvezőtlen eredménynek legfőbb okát talán jól sejdítjük a szabad fedeztetésben. Ez eljárásnál egyfelől a ménnek sok ereje fecsérlődik el, másfelől a kanczák fogamzóképessége problematikussá válik. Helytelen szokás volt az is, hogy a különböző nemeket és évjáratokat nem különítették el. Gsődöröket, kanczákat, herélteket, őreegeket, harmadfüveket és most bélyogozottakat együtt őriztették, csak -egy ménespásztora lévén a nemes városnak. A ménesállomány megoszlására nézve némi tájékozást nyerhetünk ,az 1736. évi kimutatásból.

3

Volt ekkor a ménesben öreg és negyedfü kanczaló — öreg és negyedfü herélt harmadfű csödör és kanczacsikó bélyogozott csikó öreg és ifjabb csödör ___ ___ . . . bitang herélt és kanczaló kimustrált kocsibeli l ó . . . ... — bélyogozatlan csikó

15 7 10 4

8

10 6 8 5 4 10

Összesen

82

77

Az 1738. év elején készült kimutatás szerint 33 öreg, fias és meddő kanczára két csödör jut. Ugyanekkor van még a ménesben 10 harmadfű kancza és herélt, kilencz vegyes bitangló meg „két paripája" a városnak. Az 1736. évi urbárium (Status proventuùm et erogationum)1) azzal indokolja meg a ménes fenntartását, hogy a város vonó lovai onnan kerülnek ki; néha becsáron el is adnak belőle. Azonban ezt a czélt sem érték el egészen. Amennyi lovat a város kocsijába, szekerébe befogtak a ménesből, ugyanazon idő alatt jóval többet kellett vásárolniok. A város jóakaróinak való ajándékra pedig — úgy látjuk — egyáltalában nem tartották alkalmatosnak saját ménesbeli anyagjokat. A discretioban és honoráriumban adott lovakat, valamint azokat is, amelyekkel 1742-ben a város lovasított insurgenseit fölszerelték, kivétel nélkül pénzen szerezték. 1736—1751 között a ménesből a város kocsijába, kis szekerébe, serfőzöházi malmához, pusztakerülői és sőrései számára tudtunkkal mindössze 18 lovat használtak fel, ellenben körülbelül annyi idő alatt (1732—1751) 132 lovat vették helybeli és vidéki lótenyésztőktől, összesen 5746 magyar frton, amiből egy lóra átlagosan 43-5 magyar frt vételár esik. Tömegesen kétszer vásároltak lovakat. 1742-ben gr. Pálffy Miklós országbíró kívánságára 25 lovat szereztek 900 rh. frton (1080 m. frt); de — nem tudjuk miért? — ezeket még abban az évben, ismét eladták 1011 m. frton. 1747-ben pedig 3518 frton vásárolt 80 lovat ajándékoztak a királynőnek kegyelmességeért, hogy a várost a régi szokásban meghagyván, katonai beszállásolás tekintetében különválasztotta Biharvármegyétől. Nagyobbacska jövedelmet látott a házi pénztár a számfeletti és kiselejtezett lovak eladásából, bár héhá éveken keresztül egy darabot ! ) Városi közltár. Régi számadó könyvek csomójában.

4

se adtak el, amit pedig eladtak, igen alacsony áron kelt el. Különböző évekből (1733—1750) összesen 61 városi lónak eladása van feljegyezve ; csak 43 lónak árát ismerjük; ezek között is 17 olyan, amelyet a város insurgensei az örökösödési háborúban elnyüttek s tulajdonképen a ménesbeliek közé nem számíthatók. A 43 lóért 872 m. frtot kaptak, átlagosan csekély 20 frtot. Ez bizonyítja, milyen gyenge minőségűek voltak akkor a nemes város ménesbeli lovai. E szembeszökő értéktelenséget a helytelen tenyésztési rendszeren kívül a nomádszerű gondozás is előmozdította. Ez állatok kora tavasztól késő, hideg őszig a szabad ég alatt éltek. írás nem hagyta emlékezetben, hogy télire fedél alá hajtották volna ménesöket. Mégis valószínűnek véljük, hogy a régi számadásokban néhányszor említett „akol", amely valami kezdetleges majorféle telep volt Fegyverneken, Ondódpuszta egy részén, ahol a gulyát teleltetni szokták rendesen, egyúttal a ménes számára is menhelyet adott a téli zord időjárás ellen. Más majorsági épületei, a város belterületén lévő istálló- és gabonásháztól, valamint az utczaházaktól eltekintve, nem voltak a városnak. Az 1736. évi urbárium is mondja: „Allodia Civitatis aut aedificia ejusmodi nulla habentur". Ugyanezt olvassuk az 1750. évi urb.ariumban. A csikók teljesen vadon nőttek fel. Míg a negyedfűkort el nem érték, kötőféket csak a bélyogozás napján éreztek magokon. A szilaj, vad csikók összefogdosásához, megkötözéséhez városgazda uraimék a város kenyerén és jó borravaló mellett külön lovas legényeket alkalmaztak. Például : 1736-ban 16 font hús, 2 czipó és nyolcz itcze bor fogyott el. 17õ0-ben a gulyabeli borjuk és ménesbeli csikók bélyogozásakor a pásztorok és fogdosó emberek 2 cseber bornál többet ittanak meg. De hát veszedelmes munka is volt az. Emberben, állatban könynyen kár eshetett., . Olykor a vad csikók tanítása költségeivel is találkozunk a régi számadásokban. 1737-ben Gyapjas István bojtár két csikó tanításáért, 2 frt 40 drt kapott. i . A méneses • lovak élelmezését csaknem egészen az isteni gondviselés kegyelmére bízták. Télen talan nem vonták meg tőlök a szénát, ,hiszen 9, város határának különbönző részein hatalmas . szénakazlai nyújtózkodtak a; városnak. De már az annonanusok, a gabonásház. gondnokainak mindig igen részletes számadásaiból sehol nem látjuk, hogy a ménes abrakot is .kapott volna ; nem kaptak a fias kanczák és nqás erőtelen lovak se. Д silány táplál^ozástpL.is elcsigázott jószág nem csoda ha fogékonynyá lett a mocsaras legelőkön könnyen fejlődő állati betegségek iránt, amelyeket állategészségügyi óvrendszabályok nem korlátoztak ;

csak kuruzsló kovácsok próbálgattak orvosolgatni.1) A nyavalyák minden esztendőben tíz, húsz, olykor harniinez százalékát is elpusztították à ménesnek. 1736-tól 1750-ig 190 db ló „esett ki döggel" a ménesből. Legroszabb esztendő 1740, amikor 65-ből 24, és 1746, 1747, amikor 86, illetőleg 89-ből 20—20 ló hullott el. Mintha csak a bőrével fizetett volna a ménes. Pedig a lóbőrnek se volt jó ára. Darabonként 50 dénártól 1 frtig kelt. Végül majd látni fogjuk, hogy a ménesre több volt a költség, mint a belőle jött haszon. Ilyen körülmények között a ménes feloszlatását határozta el a város. Az erre vonatkozó határozatot nem találtuk meg. Sejtjük, hogy a szepesi kamara is beleavatkozott a dologba. A kamara e korban évről •évre több kifogást emelt a város gazdálkodása ellen és új meg új parancsokat küldött az eladósodott házipénztár bajainak orvoslására. Egyéb okok mellett ekkor tiltotta meg azt is, hogy a városi pénztárból fizettessenek a ref. egyház papjai és a kollégium tanárai. Holott ez kétszáz éves háborítatlan gyakorlat volt. 1751. tavaszán tehát eladták az egész ménest, egy nyomorék vén ló kivételével, 49 lovat és 9 -csikót, 3 csikót -egy pár lóban tudván, egy párt ráadással, párját 30 m. frt 60 dénáron. A ménes ára összesen 810 m. frt. volt. Csekély tőke; amely már semmi hasznot nem hozott. A város saját lie vallása szerint (1750.- évi urbárium) lovakból, még inkább az elhullottaknak bőréből befolyt 1747-ben 12 rht. 14% kr. 1748-ban 12 36Va » 1749-ben 14 > 39 együtt 39 rhfr. 30 kr. Ennek egy évi átlaga 13 frt. 10 kr. Érthető, ha felesleges intézménynek tartotta az ilyen ménest az atyáskodó szepesi kamara. E század 70-es éveiben uj ménest alakított a város. Domokos Lajos főbiró 1777. május 9-én a senatus és communitás gyűlésén indítványozta, hogy a ménes létszámát hatvanra emeljék s jó fajtájú kanczákat vásároljanak a pesti, szentmártonnapi vagy a győri vásáron. 1778-ban pedig, miután már az elébb meglévő két pásztorhoz harmadikat is fogadták, a ménes kettéválasztását és két uj ménnek szerzését is elhatározták. A ménesek felügyeletére pedig ménesmestert tartottak.2) !) 1736. Bereczki Mihálynak beteg lovak orvoslásaiul 1 fr. 36 d. ; 1737. Varga Jankó lóorvossal két fekélyes lovat orvosoltattak 68 d. . 1738. A német kovácsnak, ki a város lovain eret vágott, 1 fr. 8 d. 1747. Város lovai orvoslásáért a kovácsnak 2 rh fr. 2)

Prot, politico-oeconomicum 1776—1782.

; .¡ ¡,

6

Ez új és a később szervezett ma is meglévő ménes további kutatások alapján más alkalommal Írhatjuk meg.

történetét

IL A g u l y á r ó l . A ménessel egyidőben két gulyája is volt Debrecen városának. Egyik sőre-; másik vegyesgulya. Az ökröket soványan szedték össze, s mikor a füves Jegelőkön, bőven termett szénán meghíztak, vagy egy tömegben adták el tőszéreknek, vagy levágatván a város mészárszékeiben mérették el. Az üzlet rendesen nyereséggel zárult. Különösen nagy és sikeres forgalmat csináltak 1745-ben. Ötszázharminczkilencz söre marhából 430-at vágtak le. Döggel csak 2 ökör veszett el. A következő évre megmaradt 107 db. Kiadás volt 10342 rhfr. 39 kr, a bevétel 11296 frt. 49 kr. így a nyereségök 954 fr. 10 kr. Bővebben szólunk a vegyes gulyáról, amely először az 1737. évi számadásban jelenik meg. Az első állomány 26 darab. Ebből öttel az 1736. esztendőbeli városgazdák számoltak be, valószínűleg mint bitang jószágokkal. Huszonegy db. aprólékos marbát pedig N. Kis Gáspár senátor és más becsületes emberektől a piaczon és gúlyán pénzen szereztek. 1740-ben a nagy pestisben elhalt emberekről maradt 59 darab marha 82-re emelte a gulya létszámát. Caducitásból két ízben később is gyarapodott a gulya, még inkább pedig ellések és vásárlások által. így 1741-ben 225, 1742-ben 13 dbot szereztek ismeretlen helyről és ismeretlen áron. 1747-ben gróf Bánffy Dénes szentmiklósi gulyáját, 200 dbot vették meg 2733 m. frt. 84 dron. 1750-ben ismét 12 dbot vásároltak. Ugyanekkor 34-et Martonosi Zsigmond marháiból apprehendáltak. A természetes szaporodás százalékát csak a teljes létszámhoz arányosítva tudjuk megállapítani, miután a gulya évjáratok szerint soha nincs számbavéve. A szaporodás itt is, miként a ménesnél, felette silány. Mikor legjobb, akkor se megy túl 30%-on. Átlag 2 0 % körül mozog. Bitang marha ritkán és kevés számmal került a gulyába, nem úgy mint a ménesnél. A gulyát is nem a köztenyésztés fejlesztése végett tartották. Fajnemesítő hatását ennek sem vehetjük észre. Az elöljáróság megelégedett azzal, ha évente minél több számfeletti jószágot küldhetett vásárra és ha saját marhája húsával láthatta el a Hortobágyon átvonuló militiát, a határjáró deputátiókat és a künn dolgozó praebendás napszámosokat.

ν

Eladásoknál a következő árakat kapták városgazda uraimék. 1742-ben·tulkok párjáért, 54 m. fr. 48 d. 1742-ben meddő tehenek darabjáért 20 » » 40 » 1743-ban » » » . . . 24 ^ 28 > 1746-ban vén tehenek » ___ 14 » » 24 » 1747-ben marhák darabjáért . . . . . . — 19 » » 13 > 1747-ben öreg ökör , ·. 43 » » 20 ». 1748-ban tülkök párjáért 65 » » 28 » 1749-ben meddő tehenek párjáért 30 » » — » 1750-ben tulkok párjáért 55 » » 08 ». 1751-ben selejtes marhák párjáért... ___ 24 » » — .» Ha szép tehenekkel akart kedveskedni a tanács jóakaró urainak,, rendesen pénzen szerezte meg az ajándéknak való barmokat. Csak 1751-ben ment a gulyából discretióban egy bikával együtt 12 tehén. Állati betegségek, marhavész, kábulás s olykor a farkas is csaknem minden esztendőben sokat felemésztettek a gulyából. 1737-től' 1753-ig 654 db. jószág esett ki ily módon. 1747-ben a létszámnak többmint egy negyede, 1750-ben csaknem egy harmada döggel hullott el. Ellenben 15 év alatt 365 dbot adtak el és 57 dbot vágtak le. A kor megjavult közbiztonságát dicséri, hogy tolvajok a legritkább esetben szakítottak ki egy két marhát. A házi pénztár haszna mindazonáltal jóval nagyobb a gulyából,, mint a különben is kisebb ménesből. Az 1750. évi urbárium szerint eladott marhák és elhullottak bőreután volt a bevétel : 1747-ben 1748-ban 1749-ben

._;

—

Összesen

fr. rh. 931 kr. » » 856 » » » 338 »

25V 2 8 59

fr. 2126 k<\

32V 2

Évi átlag 708 fr. 471/z kr. A szepesi kamara ezt is keveselhette. Mert 1753 őszén, amikor nagy szárazság volt, a közönség a gulyát „úgy a mint vagyon, circiter 260, csak 250-nél kevesebb ne legyen" 3000 vonás frton (2550 rh. frt. 3060 m. fr.) eladta a helybeli mészáros czéhnek. Az Elepen három kazal szalmát is engedett hozzá. A vételár felét új esztendőben, felét jövő évi Szentgyörgy napkor kellett fizetni.1) Év közben elhullott 26 db. Ezzel feloszlott a város gulyája is. i) Prot. Relationum 1742—1755 : 548 1.

ν

Α ménes-gulya történetéhez tartozik, a mibe került a fenntartásuk. À közvetlen felügyeletet a városgazdák gyakorolták. Ök fizették a pásztorokat és számoltak a ménes-gulya körül felmerült bevételekrőlkiadásokról. 1750 táján pár évig ménes-gulya inspektorok is szerepelnek, anélkül, hogy ezek állását rendszeresítették volna a városi szervezetben. A ménest és gulyát egy-egy pásztor őrizte, nem átalányért, hanem •darab szám szerint fizetett bérért. A csikós 1731-ben egy számos (nagy) lóért 34, a gulyás 1752-ben egy számos marháért 14 dénárt kapott. Conventióban bizonyos élelmi szerekre, sajtra, kenyérre, kására, sóra, ezen felül fára, bocskorra, szűrre is járt nekik néhány forintocska. Hús dolgában -sohsem szorúltak meg. Mindig került „elesett jószág" a bográcsba. Rendes kiadások közé tartoztak a bélyogozás, kiválasztás vagy •szaggatás, csikótanítás, orvoslás költségei. Néha telelő földet a város széles nagy határán kívül voltak kénytelenek váltani a gulya számára, így töítént 1747-ben, amikor a püspök-ladányiaktól 10 frt 23 krert, és 1751-ben, amikor egyekiektől, dorogmaiaktól 10 rh. frtért béreltek téli legelőt. Rendkívül való módon terhelték a közpénztárt az olyan esetek is, ha mikor az erőtelen marhákat az akolhoz hajtották s ezeket külön "felfogadott emberrel őriztették, szénával javították. 1750-ben 15 m. frtot fizettek az őrizőnek és 1 frtra becsülték felétetett szénáját à városnak. A ménesre, gúlyára fordított rendes kiadások az utolsó években így alakultak : ménesre rh. frt. kr.

gulyára rh. frt. kr.

1743

30.60

70-30

1744

38.16

78.2172

26.28 15.18 34.53 —.36.20 26.54

39.3272 48.28 144.27 96.351) 61.— 68.21

1745 1746 ..I 1747 1748 1749 . . . . . . 1750

, '.1 . . .

-

1752 Ì

34·35

53·08

*

, Meg kell jegyeznünk, hogy a pásztorok gyakran csak a következő esztendőben kapták meg előző évi conventiójoknak egy részét. Helyén való, hogy a város hintós és igás lovairól, jármos ökreiről is ejtsünk néhány szót. A városnak 1736-ban négy kocsibeli lova volt. !) A ménes költségével együtt.

»

1742-től 1747-ig öt pej lovat tartottak, mellettök egy kocsist évi 30 m frt. készpénz, 4 fr. 50 d. esizmapénz, 2 fr. 50 d. szalonnapénz fizetés és némi gabonabeli konvenció mellett. 1742-ben Bideskúti Zsigmondtól vettek két pejlovat 100, Szatmári György czigánytól egy pejt 50 m. frton. Úgy látszik, ekkor kezdték alkalmazni Debreczennek ma is nevezetes specialitását, az ötös fogatot 1748 után már hat lova, egy kocsija 1 ) és egy kis szekere (homokfutója) van a városnak. Egy lónak egy hónapra 1 köböl árpa dukált. A csapszékeknél való szolgálatra hat ökröt használtak. Ezeken kívül a város utczáinak az egész korszakon keresztül széna és fahordásra, fuvarozásra 36 szekérhez 72 igás lova és annyi jármosökre volt. Csakhogy mindezeket az utczák kezelése alatt állott utczaszerböl tartották fenn. A régi és a mostani viszonyok összehasonlíthatása végett érdekesnek tartjuk, hogy Debreczen város törzsméneséről és törzsgulyájáról ide igtassuk az alábbi adatokat,, amelyeket a város házi pénztárának 1903. évi zárószámadásából vettünk ki : A törzsménesben volt 1903 decz. 31-én: kancza

öreg 4-ed fü 3-ad fü 1902. évi • választott 1903 ellés

....

mén .

herélt

összesen

45 20 15 22 16

32 8 20 15 21

28 — — — —

= = = = =

105 28 35 37 37

118

96

28

=

242

Értékök 126350 koronára van becsülve. Egyé átlag 571 korona. De 7000 koronát is ajánlottak már a városnak egy pár herélt kocsilováért. A ménesből való bevétel a polgárság ménesei közé adott városi mének fenntartása megtérülése czimén felvett 13954 koronán felül legnagyobb részben eladott számfelettiek és kiselejtezettek árából 16779 kor. A ménesre tett kiadás 32313 kor. Ebből zabra 12500, személyzet fizetésére 10474 kor. esik. A törzsgulyában volt ugyanakkor: tehén és üsző

öreg 4-ed fü 3-ad fü 1903. évi ellés

...

!) 1749-ben Budán a n. város csináltattak 210 rh. frtért.

43 10 13 18 84 számára

bika

tinó

14 3 6 21 44

18 6 24

összesen

=

75 = 1 3 = 25 = 39 = 152

egyfedeles kocsit és két

postakocsit

10

A törzsgulya értéke 42750 korona. Egy darabra esik átlag 281 kor. Tenyészállatok eladásából befolyt 6843 kor. Tenyészállatvételre, személyzet fizetésére és korodai költségre kiment 4017 kor. A ménes tehát pénzügyileg ma sem fizeti ki magát. De nem is ez a költséges fenntartás végczélja. Hanem a város összes lóállományának javítása. Hogy e czélt jól szolgálja-é a ménes? — a felett megoszlik a szakemberek véleménye. Függelékül a régi ménes és gulya esztendőnként való feltüntető kimutatást is összeállítottuk, amint következik :

vásárlásból

ellésböl

ΛОТ

Kimenetel

s Ν от

su

74

8

82

S

_

1737

71

6

77

8

—

1738

55

9

64

10

—

1739

p

ρ

65

2

1740

55

10

65

ρ

ρ

ρ

ρ

ρ

ρ

ρ

78

5

—

5

S2

2

—

=3 TS α ο

d

a

48

11

59

S

1742

56

11

67

10

—

ρ

ρ

71

15

—

ρ

ρ

1744 1745 1746 1747

73

а

d

6

96

4

3

99

19

1

—

4

78

2

—

7

76

2

— —

—

ρ

ρ

S3

—

—

—

110

—

—

—

ρ

SS1)

16

—

—

10

114

11

ρ

86

14

—

—

1

101

—

ρ

ρ

79

ρ

ρ

ρ

—

—

—

—

16

89

14

—

—

—

9

1749

58

20

7S

ρ

—

—

—

ρ

—

1750

57

15

7°-

12

—

—

86

—

1751

ρ

ρ

59

5S

502)

9

ο

.

su

b

J

8

77 64

2

9

65

7

65

24

59

3

3

67

—

9

71

—

11

73

4

13

93

17

86

1

20

79

9

89

1

20

78

1

14

72

13

68

—

—

3

5

>

от S>U .2 N CÖ "Õ bß В to -ci ••о CSI •TS от

13

—

1

73

о

й >ffl ЫЭ SU

2

—

2

86

1748

2)

3

э

ρ

a

—

ρ

ρ

от

r

a

12

о

ρ

14

N ОТ

•а

iß M

b

_

2

1741

г

su

eladás

1736

bitang

városé

' >

Esztendő

'ο

létszáma.

appropriálá

-ο

bitangul vagy| máskent jölt ι

Évközi szaporodás

d a r a b

1743

.

összesen

Létszám az év elejen

ménesének

kimustrálás, | beosztás I

I. A v á r o s

létszámát

—

1

A városgazdai számadások ennyit irnak. A különbség oka nem lünik ki.

11

gulyájának

létszáma.

. 5

_

1738

23

—

1739

23 23

r

a

d

1737

1740

·

3

a

b • 21

—

—

—

—

— —

d

—

—

26

—

_

—

82

66

68

—

225

5

364

24

—

71

—

13

2

422

51

—

1743

323

98

2

423

1744

384

80

6

470 .

53

1745

347

82

—

—

1746

371

59

—

1747

358

61

—

463

24

—

1748 1749

384

—

374

56

39

1751

334

46

—

1752

302

51

307

—

9

tszámaz évvégén

levágtak

15

63

3

1

336

45

3

323

24

i

384

63

7

347

—

53

5

371

—

429

—

—

430

12

—

57

—

619

49

13

93

1

463

—

487

24

—

72

7

384

461

32

—

33

22

374

—

102

—

334

1

—

46 -

4

—

—

7

69

8

23

—

—

200

1750

1753

—

3

,

26

—

—

—

336

—

23

1

—

—

J

a• b

2

26

1742

—

г

a

1741

•

döggel kiesett, farkas megette

kimustráltak, I elajándékoztak I

Évközi kimenetel

26

_

59

—

bitangul jött

vételből.

caducilásból

ellésböl

-Sá SJ te M

Létszám az elején

о 'β

Évközi szaporodás

eladás

> -о

Egész évi létszám

1

II. A v á r o s

—

—

515

77

—

380

33

—

353

9

?

266

13

32

—

32 ' 26

361

.

302

—

9

307

ADATOK. A KASSAI NYERGESEK CÉHLEVELE. (1461.) Satler

Czeche.

Il em. Es ist czu merken. Nachdeme und ayne yczliche Stadt in €zunehmung des volkes und merung der Eren, auch der narung besserung erfunden wirt, wo dy hant werk! eute und Czehen durch Ire herrn und oeberisten in rechtfertiger ordenung und regirung gehalten werden. Im sint dy erbaren Maister der Satler Czeche vor gesessen Rat komen, pittende mit ganzen fleisse In (-ihnen) dy hernachgeschriben Artickel •czu verlegen, guenstiglich mitczugeben und Sy dabey czubestetigen, Dar Sy desterpas bey diser Stadt vebel und gut mitleydende, sich aufgehalten und an Irer narung gebesseren moechte, dy also hernach folgen. Czum ersten Daz In dy Bawmhacker gutte baeume machen, damit ain yczlicher Maister bewart sey und af ain Bawmhacker äynen Maister baewme gebe, dy nicht gerecht weren, dy sol man czuschloen, und der schade sol gehen'auf den Bawmhacker, wer aber daz der Bawmhacker aynen Maister gutte baewme gebe und der. Maister oder seyne Gesellen dy baewme verschnitten es wer gem Ross, oder gem Manne, bey demselben Maister sol man Sy gleicherweize czuschloen, sy sein gehewt •oder mittenander berayt. Item Aver ain kuesz Satel machen wil, Er sey rot oder swarcz, der sol nehmen gut czeitig leder und darczu sol er In beschloen, vor •der schin und holschin mit ba-n und wer aynen rotten duerren Satel machen Avil, der sol nehmen gut czeitig leder, ausgenomen schefens, und kain Satel sol mit loesch werden angelegt, es sey denn daz In ymandt also dingte, der sol das thuen mit wissen der viermaister. Item daz kain Satler ain Bawm selbs mache, er kund'e es denn wol, also daz In dy Bawmhacker beschawn vor und dy viermaister af er ain toegn hab oder nicht, es das er nichten tawk, so sol man In czu schloen, alz oben geschrieben steht. Item daz kain Maister aynem Gesellen mehr sol under dy hende geben czu beschneiden und ausczuberaiten, wenn sechs baewme, und daz Er dy gut mache, und wenn Er dy gemacht hat, so geb man Im aber sechs, daz das der Stadt und den Maistern ayne Ere mag gesein und dem Lande czu nutcze. Item an ymandt fremde Seettl her brechte und Sy oberfueren wolde, alz Sy vor getan haben, wo Sy denselben oder dy guetter be-

13

greiffen daz Sy dy neehmen muegen und den man personlich czu gerichte pringen. ítem wer da maister werden wil in Irer Czeche, der sol koennen machen vierlay Satel, dy das gut und rechtfertig sein, alz aynen Ritter Satel mit messing beslagen und aynen baeyn und aynen mit Eysen beslagen und den Vierden ainen hoelstsatel und dy maister desselben hantwerks sullen dy Saetel beschaweri ap (-ob) sy gerecht sein gemacht oder nicht ; sint sy gerecht, so sol Er des genissen ; sint sy aber vngerecht, so sol Er des entgelden und sol vorbas czihen und es bas lernen. Item Kayner sol auch ain gros m esser oder ander gewer in die Cze.che tragen, so Sy in der Zammelung sein, bey aynen pfunt wachs. Item wenn ayner aynen Satel beschlet mit Eysen, so sol Er ayne hole schin darauf schloen bey aynen pfunt wachs oder sol In schlecht lassen. Item der Satler czwyne 1 ) maister sollen in der wochen czuschawen geen bey aynen pfunt wachs. Item weiicher Satler verkewft veber (-über) sechs Satei, der sol sy lassen schawen czwine maister es sein Czechmaister a der Schawmaister oder sunst maister, wie man sy mag gehaben, daz sich kayner dawider sol setczen bey aynen pfunt wachs. Item ab derselben maister ayner yndert wuerde schawen und dy Saetel weren busháftig und Er dasselb, wolde versweigen und nicht offenbaren, der sol geben czway pfund wachs. Item weiicher maister aus Irer bruederschaft hette oeberig geczew und dasselb würde verkewften aynen fremden, der Ir stuerer wer, der das thuen wuerde, der . sol busfellig sein nach der maister erkenthnus. Item ap auch yndert ain maister aynen anderen maister sein gesinde entfremden wuerde, es wer ain Geselle oder ain Junger, der sol auch busfellig sein nach der maister erkenthnus. , Item weiicher maister-vorhynnen czoege, ane der maister wissen und willen und blibe aussen Jar und tag und darnach \vider qweme, derselb sol auf ain news die Czeche wider gewynnen, alz ferer und Er das in freewel wider dy maister getan hette. Item wenn ain Geselle kuempt gewandter und daz ain Maister czu Im geet oder aynen gesellen czu Im sendet, der sol. geben vier pfunt wachs, ist daz er wirt oeberwert, Item ap yndert ayner von Irich aynen pambst oder mit Irich wolseyn, der sol alles von aynen pambst geben czway pfunt wachs. Item daz nymant fremdes goerte ynstechen sol, es sey denn, daz Er sey 1res hantwerks oder Irer bruederschaft, das Sy dysselben neehmen muegen mit Rechte. Item daz nymant vnder In aynen newen Satel auf den margt legen sol czuverkewffen, alz dy walochen thuen mit Iren pambsten und daz sy dy muegen neehmen. Item auch sol nymant auf dem margte Ir werkgeczew aufkewffen, es sey Rernhewte oder hirschbayne, es sey denn daz Er sey 1res i) Keltő.

14

hantwerks und aus Irer bruederschaft, es wer denn, daz ain Erbar man ayne bernhawt oder ain ander hawt bedverfte in sein haws vor sein bethe. Item ap da qwemen bernhewt oder hirschbayne mit dem hawffen, dy sollen ayner oder czwene maister nicht allayne vor sich kawfen, sunder daz es werde getailt under dy brueder. Item so ain maister 1res hantwerks von fremdes her qweme und sich alhie \volde nyderlassen, so sol derselb vor hin Kuntschaft her pringen, wie Er sich gehalden hat mit den seynen anderswo, da er gewonet hat und wie Er vondann geschaiden ist, aynes ergern czuvermeiden. Item wer da mit In bruederschaft hat, der sol alhie in der Stadt wonen, daz Sy muegen beschawen seyne arbait ap sie gut sey oder nicht und nicht anderswo. Item ap ayne witttib das hantwerk wolde treiben, sol sol sie £uthe arbait lassen machen und sol balden rechtfertig gesinde. Item ap yndert ayner von anderswo her qweme und wolde alhie allayne Koecher machen und sich also in die Czeche eyndringen. Daz der in Irem mitte nicht sol wonen, es wer denn, daz derselb Saetel, Koecher und dy vier maisterstücke künde machen, wenn sy haben gelart satel und Koecher mittenander machen. Item ap ymant ichtes in der Czeche wuerde clagen, so sol ain yderman stiller schweigen und ap ymant darczu reden wuerde, den es nicht angehvert, der sol geben ain halb pfunt wachs und daz auch Kayner darczu rede, es sey denn, daz man In haisset darczu reden. Item dy herrn werden In geben ain Czaichen, alz sy begert haben, also daz sy kain Satel ausgeen lassen, ausgenomen Ir voriges Czaichen, •Er sey denn gezaichent mit dem newen czaichen und wo sy aynen finden, der ausgegeben wirt ongezaichent, daz sy den nehmen muegen •czu besserung des harnasch der Czechen. Sufiche obgeschriben artickel dy ersame herrn des Rates den obgemelten maistern der Satler Czeche nach Irer fleissigen anlangung guenstiglich verlihn und mitgegeben haben, Sy alsó stetiglich dabey czu behalden also, daz Sy dester fleissiger an der arbait ires hantwerks sich muehen und veben, davon der ganezen Stadt und auch Inselbs Ere und nutcz muege bekomen. Das denn czu mehr sicherhait also in •das Stadpuch geczaichnet ist. Gesehen am nagstn dinstag nach dem Suntag letare oder Mitfaste nach Crists gepurt thausent vierhundert und •darnach in dem LXI 1 ) Jare. (Eredetije Kassa város Stadtbuchjában.),

Közli :

!) 1461. márcz. 19.

KEMÉNY LAJÒS.

А К ANIZS AYA К FIZKTESI LAJSTROMA, 1503—4-ből. 1 ) Töredék.

1. lap. Item Franciscus Soldos serait magnificimi dominum equis sex (ïebr 2 4 ) c u * v s c l u e festum Beati Mathie apostoli nunc praeteritum ^ ' plenaria solutio facta est. Item a praefato beati Mathei apostoli ex pecums quas Gaspar pesthieny adduxit. Nandor Albern2) ex eisdem per Michaelem Kenderesy dati sunt ipsi francisco Nando ralbe . . . fi XII. Item ex alijs pecunijs quas dominus magnificus miserai per ladislaum Benchyk Nandoralbam ex eisdem similiter per Michaelem Kenderesy dati sunt ipso francisco • fi. XII. Item ex pecunijs, quas Johannes Mindzenthy adduxit, ex eisdem Johannes dedit eidem ... ... . . . fi. . VI. Item in festo depositionis sancti ladislai per Johannem literatum (jul. 29.) Nandoralbe eidem dati sunt . . . 11. XVIII. Item feria tercia post festum Assumpcionis Marie per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt sibi . . . . . . fi. XXIIII. !) Ezen eddig kiadatlan zsoldfizeiési jegyzék a magyar gazdaságtörténelem egy igén érdekes okmánya. Töredékes voltánál fogva az abban foglalt számadatok csak közvetve használhatók, de mindamellett érdekes képet nyújtanak a hatalmas és gazdag KANizsAY-család gazdasági viszonyairól a 16. század első éveiben. Negyvenegy (egy törölt ad^t hozzászámitásával 42) lovas.zsoldos (familiáris, fegyverrel szolgáló) •illetményeiről ad számot a lajstrom s va'óban meglepően nagy azon pénzforgalom, amelyről az adatok tanúskodnak. Több helyütt a fizetések időszaki nagyságát megemlítve találjuk s igy hozzávetőleg kiegészithetők a töredékes adatok s kiszámítható azon maximális évi összeg, amely a Kanizsayak költségvetésében a 41 zsoldos járandóságai czimén szerepeibetett. A zsoldosok összesen 143 lóval szolgáltak, tizenkettő 2, tizenhét 3, kettő 4, négy 5, öt 6 és egy 10 lóval. Egy ló tartásáért havi 2 (arany-) forint („mensualis") járt s igy a lótartás egy év alatt 3432 frtba került. A zsoldosok azonfelül fejenként „sallariumot" is kaptak. Három-lovas zsoldosra vonatkozó adat a sallarium évi összegét 32 frtra teszi. Valószínű, hogy a sallarium szintén a kiállított lovak számához volt arányítva s egy ló után körülbelül 10 forintra rúghatott. A sali, évi összegét igy 2860 frtra becsülve 6292 frt, vagy mai értékben 72.358 korona (1 frt = 11-50 kor.) összeg terhelte a Kanizsayak évi készpénzbudgetjét csupán zsoldköltség czimén. A töredékes jegyzékben a következő összegek szerepelnek: „sallarium" és „mensualis" készpénzben 3238Уз frt, készpénzben és posztóban (unacum panno) 1391/2 frt és sóban 90 frt, összesen tehát 3468 frt, — törölt tételek összege 36 frt. Különben is érdekes és fontos (zsoldosok nemzetiségi viszonyaira, fizetések helyére, posztóárakra stb. vonatkozó) adatok nagy számban foglaltatnak ez okmányban, úgy hogy azt, tekintettel korára és országos vonatkozásaira, a hazai gazdaságtörténelem legtanulságosabb emlékei közé sorolhatjuk. SZBRK. 2) Belgrád.

16

Item Item (nov. 4.) Item Item Item Item (máj. 8.) Item

Sabbato proximo post festum beati Michaelis Archangeli per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt— . . . . . . fi. XII. in profesto beati Emerici ducis Nándor Abbe per Johannem liteiatum dau sunt ... fl. XII. Paulus horwath dominus dum exiuit ex Nandor Alba dati sunt fl. XII. de illis 1111° florenis quos Martinus thot portauit ad Nandoralbam per paulum horwath dati sunt . . . . . . — fi. XVIII. ex pecunijs quas Marcus Cbemerewych deduxit... fl. XII. in Chorgo in festo Aparicionis sancti Michaelis Benedictus Castellami dédit fl. XXIIII. eidem Bude per Benedictum magistrum dati sunt... fl. XII. Ibidem eidem pannum dati sunt . . . — . . . . . . . . . 11. XII.

1. lap, második oldal. Item ex pecunijs ladislai Benchyk dati sunt... . . . ... . . . Item ex alijs pecunijs, quas Blasius Kaldi deduxit dati sunt Item ex welike per Martinum tot deductis ... Item Blasius Kaldi ' ... fl. Item Georgius Nagh fl. Item pannum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . pro Item Johannes literátus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . 2. lap. Item ífebr 24 ì . ' '' Item Item Item Item (jul. 29.) Item Item Item Item Item Item (máj. 8.) Item

fl. fl. fl.

XII.. XII. XII. XII. XVIII. fl. XIII. fl. XII.

Stephanus horwath seruit dominum equis quinqué cui vsque f e s t u m Beati Mathei apostoli praeteritum plenaria solutio· facta est a praefato festo beati Mathei ex pecunijs quas Gaspar pesthieny adduxit Nandoralbam ex eisdem per Michaelem Kenderesy dati sunt... . . . . . . ... . . . . . . ... . . . . . . fl. X., ex alijs pecunijs quas dominus Magnificus per iadislaum Benchyk miserat Nandoralbam, ex eisdem similiter per Michaelem Kenderesy dati sunt... ... . . . ... . . . . . . . . . . . . . . . fl. X.. ex pecunijs quas Johannes dedit . . . . . . ... . . . . . . fl. V. in festo deposicionis sancii Ladislai Regis per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt ... ... fl. XV. feria tercia post festum assumpcionis Marie per Johannem· literatum dati sunt sibi Nandoralbe . . . ... ... fl. XII.. feria quarta post festum omnium sanctorum per Gechew Nandoralbe ipsi Stephano dati sunt . . . . . . . . . . . . fl. XI[. paulus horwath eidem dedit ... ... ... . . . . . . ... fl. XII.. de illis 1111° florenis quas Martinus thot portauit ad Nandoralbam per paulum horwath dati sunt . . . . . . ... fl. XII. ex pecunijs quas Marcus Chemerewych . . . ... . . . fl. XII.. in Chorgo in festo Aparicionis sancti Michaelis Benedictus Castellarne dedit.. fl. XXIIII. Bude eidem per ipsum Benedictum magistrum dati sunt fl. XXIIII..

1.7"

Item pannum eidem ... ... fl. Item ex pecunijs Ladislai Benchyk fl. 2. lap, második oldala Item ex pecunijs quas Blasius Kaldi deduxit dati sunt fl. Item ex pecunijs quas Martinus tot deduxit dati sunt... fl.

XII. XII. XII.. XII.

2. lap.

Georgius derencheny efectus est familiaris domini in festo^ Vrbani pape equis sex cui dictus Magnilicus dominus bina, (máj. 25.) vice Bude et in Ghorgo dari fecit pecunias ad unum quartale anni fl. XXXIIIL Item in festo decolacionis Johannis Baptiste per Gechew Nandor(aug. 29.) albe eidem dati sunt fl. XIL ìtem eodem festo pro sallario per eundem Gechew . . . fl. X. 1503. Item

Alia vice Idem Georgius derencheny factus est familiaris· domini generosi equis sex Cui die dominico proximo post (szent 10) Natiuitatis Marie, tempore quo se mouit ex domo sua versus * Nandoralbam eidem ad duas menses dati sunt In Sempthe fl. XXIIII.. Item ex pecunijs quas Martinus tot portauit dati sunt_..,fl. XII. Item ex pecunijs quas Blasius Kaldi deduxit fl. XIL Item ex pecunijs quas Georgius Nagh deduxit fl. XV1IL Item eidem Bude semel ... . . . fl. VI. Item in profesto Ascensionis domini Bude... . . . . . . fl. XII. (máj. 24.) 4. lap. Item Stephanus literátus seruit domini equis quinqué, Cui vsque ífebr 24) f e s t u m Beati Mathei apostoli nunc praeteritum plenaria ^ ' solutio facta est. Item a praefato festo beati Mathei apostoli ex pecunijs quas Gaspar pesthieny adduxit Nandoralbam ex eisdem eidem per Michaelem Kenderesy dati sunt . . . fl. X. Item ex alijs pecunijs quas ladislaus Benchyk Nandor Albam miserat, ex eisdem eidem per Michaelem Kenderesy dati sunt fl. X. Item Bude per Johannem literatum in festo Vrbani pape dati (máj. 25.) sunt fl. X. Item solus bina vice recepii ex pecunijs tricesime fl. XX. Item Alia vice videlicet in festo Anne matris Marie praefecit eum r\ dominus equis sex, qui solus recepit similiter ex pecunijs· (jui. ¿b.) tricesime xxiiii.. fl. Item (nov. 4.) Item

in profesto beati Emerici ducis Nandoralbe per Johannem literatum dati sunt fl. ' XII. feria quarta ante festum Beate Barbare in Chorgo per farkas dati sunt ·. fl. XIL

Gazdaságtörténelmi Szemle 1905.

2

18

Item (decz. 13.) Item (jan. 4.> Item

in festo beate Lucie virginis Bude per Johannem literatum il. XII. in octaua Innocentum detricus in Chorgo eidem dedit fl. VI. In Sarvar feria sexta post festum pauli primiheremite per Johannem literatum dati sunt fl. XII.

õ. lap. Item Anthonius Magnus efectus est familiaris domini in festo , .beati Benedicti Abbatis equis sex, cui in welike eodem festo / ( m a r c z . ¿ l . ) p e r johannem literatum dati sunt fl. XXXVI. Item Sales ad quartale annj valentes pro sallario . . . fi. XV. Item ex pecunijs quas Johannes Mindzenthy adduxit ex eisdem praefato Anthonio per ipsum Johannem dati sunt fl. XIÍ. Item in festo deposicionis sancti Ladislai regis Nandoralbe eidein (jul. 29.) per Johannem literatum dati sunt ... . . . fl. XXIIII. ¡[Item1) feria tercia post festum Assumpcionis Marie per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt . . . fl. XII.] Item in festo Natiuitatis Beatissime Marie virginis per Johannem {szept. 8.) literatum pro suis sallariis Nandor Albe dati sunt fi. X. Item Sabbato proximo post festum beati Michaelis Archangeli per Johannem literatum Nandor-Albe dati sunt fl. XII. Item in profesto beati Emerici ducis per Johannem literatum <(nov. 4.) ' Nandor Albe dati sunt fi. XII. Item in Chorgo feria quarta ante festum Barbare virginis per Johannem literatum dati sunt fl. VIII. Item in festo lucie virginis eidem per Johannem lite(decz. 13.) ratum Bude fl. VIII. Item in festo beati Vincency martiris in Sarwar per Georgium (jan. 22.) literatum de pazthory dati sunt fl. VIII. Item in Sarwar Vnam hazwkam purpuream deauratam dederunt eidem pro fl. ' XX. >ß. lap. Item Marco Chemerewych efectus est familiaris domini equis sex , Лп festo beati Benedicti abbatis cui in welike eodem festo (marcz.¿l.jpgj, johannem literatum ad quartale anni dati sunt fl. XXXVI. Item eidem sales pro sallario valentes... ... . . . . . . . . . fl. XV. Item ex pecunijs quas Johannes Mindzenthy adduxit ex eisdem per ipsum Johannem Mindzenthy dati sunt fi. XII. Item in festo deposicionis sancti ladislai regis per Johannem (jul. 29.) literatum Nandoralbe eidem dati sunt fl. XXIIII. Item Sabbato proximo post festum beati Michaelis Archangeli per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt fi. XII. Item in profesto beati Emerici ducis Nandor-Albe per Johannem (nov. 4.) literatum dati sunt fl. XII. !) Innen egészen ]-ig az eredetiben áthúzva.

19

Item Item Item Item Item

paulas horwath eideai dedit dum dominus exiuit ex Nandoralba - - fl- ' XII. de illis 1111° florenis quos Martinus thotportauit ad Nandoralbam per paulum horwath dati sunt . . . . . . . . . fl. . XII. In welike dum pecunias Nandoralba portauit dati sunt eotum In Welike fl. XXIIII. ex pecunijs quas franciscus Soldos portauit vnacum panno dati sunt (fl.) XVIII. ex pecunijs ladislai Benchyk .... .... — fl. X. ex pecunijs per Blasium Kaldi portatis . . . . . . — fl. X. ex pecunijs per Martinum tot deductio . . . fl. X.

7. lap. Item Marcus Olah seruit dominum equis quinqué, cui vsque festum • , л N beati Mathei apostoli nunc praeteritum plenaria solutio (febr. 24.) f a c t a e s t Item Item Item Item (jul. 29.) Item Item (nov. 4.) Item 8 lap. Item

Item

a praefato festo beati Mathei apostoli ex pecunijs quas Gaspar pesthieni adduxit ex eisdem per Michaelem Kenderesy, dat sunt . . . :: fl. XII ex pecunijs quas ladislaus Benchyk adduxit Nandoralbam. ex eisdem similiter per Michaelem Kenderesy dati sunt ... — ... — fl. XX. ex pecunys quas Johannes Mindzenthy adduxit ex eisdem eidem dati sunt... — fl. , X. in festo deposicionis sancti ladislai regis per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt fl. X. feria tercia post festum Assumpcionis Marie per Johannem literatum Nandoralbe sunt... fl. X. in profesto Emerici ducis germano eiusdem Nandor Albe per Johannem literatum dati sunt ... il. X. paulus horwath Nandoralbe dum dominus exiuit ex Nandoralba . . . . ' fl. X. (Mathews hwsar 1 őrölve) Paulus horvath efectus est familiaris domini in festo Natiuitatis beatissime marie virginis decern equis Cui dominus Magniflcus dedit pro officiolatu quo ad Medietatem sue partis et Castellanatum Castri Zemplyn cum vicecomitatü Comitatus Sirmiensis, addiditque sibi pro sallario — — — — fl. LX. pro sallario dati sunt — . . . .11 ,— — — fl· XX.

8. lap, második oldal. .. .. Item Nicolaus Kaiczor de domo sua ad seruicia domini graciosissimi profectus est in festo Beatorum Fabiani et Sebastiani (jan. 20.) martyrum qui efectus est equis sex, datique sunt eidem per Johannem literatun In Sarwar fl. XII. Item in Chorgo dati sunt fl. XII· Item in vigilia ascensionis Bude ... ... — ... ... fl. VI. (máj. 24.) · 9*

20

14. lap.

Item

magnificus dominus fecit disposicionem cum Andrea pathy de Nouo ad quatuor equos et incepit mensem feria tercia (márcz.22.)post festum beati benedicti Abbatis, et dati sunt sibi in welika ad duos menses . . . ·.__ . . . . . . — fl. XVI. Item ' ex pecunijs quas Johannes Mindzenthy adduxit Nandor Albam ex eisdem eidem dati sunt . . . . . . . . . . . . — — fi· VIII. Item Nandoralbe bina vice primo in festo deposicionis Sancti Ladislai

• Qui. 29.)

regis

fl.

Vili.

Alia vice dum missus est ad welike similiter . . . fl. VIIL Item in Welyke Benedictus Thersek prouisor curie de welyke dedit pecunias eidem Andre pathy ad menses... fl. VL Item in Czenk et Sarwar fi. VIII. Item circa festum sancti Georgy In Sarwar dati sunt..: fl. XVI. (ápr. 24. körül.) partem cum salibus et partem in pecunys Item eidem dum ex Buda per dominum in domum suam demissus fuit perhew Gecdatj sunt cum salibus et pecunijs fl. XIL Item In Sempthe eidem dátj sunt ... fl. VIIL Item in Sarwar dum dominus Magnificus Budam ierat fl. VI. Item in Chorgo per dominam ... ... ... fl. IH. Item alia vice in Chorgo ... fl. IIL Item per Johannem literatum . . . ... ... — . . . fl. II. Item Sabbato ante Johannis Babtiste . . . — . . . . . . . . . fl. III. (jun. 17.) 10. Lap. Item Item Item Item (szep. 8.) Item Item (nov. 4.) Item Item. 11. Lap. Item1)

paulus Sythkey efectus est familiaris domini die dominico ante festum beati Georgij m^rtiris equis quatuor cui in Sarwar eadem die per Johannem literatum dati sunt... . . . fl. Vili. per Georgium literatum in Bychke dum missua est Nandoralbam dati sunt... ... fl. XVI. ex pecunijs quas Johannes Mindzenthy adduxit ex eisdem dati sunt sibi fl. VIII. in festo Natíuitatis Beatissime Mane virgin.s Nandoralbe per Johannem literatum dati sunt fl. HII. Sabbato proximo post festum beati Michaelis Archangeli per Johannem literatum dati sunt ... . . . fi. VIII. in profesto Emerici ducis Nandoralbe per Johannem literatum dati sunt..: ... fl. VIII. r - :." paulus horwath dum dominus exíuit ex Nandoralba dati sunt fl. VIII. л "de illis IIII florenis quos Martmus tot portauit ad Nandoralbam per paulum horwat dati sunt . . . . . . . . . . . . fl. Vili. Michael Chonrarekay efectus est familiaris domini feria secunda post festum Annunciacionis Marie equis tribus,

Az első négy tétel [-tői -ig] ki van húzva az eredetiben.

21

Item Item Item riül. 29.) Item Item Item Item (nov. 4.) Item Item ítem

Item

cui in Welike eadem feria secunda per Johannem literatum dati sunt fl. VI. per Georgium literatum in Chorgo dati sunt sibi fl. VI. per detricum bina vice Buda . . . — fl. XII. in festo deposicionis sancti ladislai regis per Johannem literatum Nandor Albe dati sunt _· fl. VI.] Michael dombay efectus est familiaris domini equis quinqué feria quarta post festum Assumpcionis Marie cui primo et pro sallario fl. Villi. in Sclaüonia dati sunt sibi ad menses 1*/2 fl. XV. Sabbato post festum beati Michaelis Archangeli per Johannem literatum Nandor Albe dati sunt . . . ___ . . . fl. X. in profesto beati Emerici ducis Nandor Albe per Johannem literatum dati sunt fl. X. paulus horwath dum dominus exiuit ex Mandoralba dati sunt fl. X. C de illis IIII florenis quos Martinus tot portauit ad Nandoralbam per paulum horwat dati sunt fl. X. ex pecunijs quas Marcus Chemerewych deduxit dati sunt — — ... ... — — ... — — fl. X. ex pecunijs quas franciscus Sodos (sic) déduit cum panno .1 — fl. XV. ex pecunijs ladislai Benchyk . . . . . . . . . . . . . . . fl. X. ex pecunijs per Blasium Kaldi deductis ___ ... fl. X. ex pecunijs per Martinum tot deductis fl. X. ex pecunijs per Blasium Kaldi deductis fl. X. In Sarwar dati sunt ... ... fl. V. per Mathiam Balassy deductis... ... fl. XV.

11. Lap, második oldal. Item Bude Item pannum Italicum pro Item sales pro

fl.

fl.

XII. VIII. . . . fl. XXXX.

12. Lap. Item Blasius Kaldi fecit disposicionem de Nouo ad tres equos, et (márc. 22.) incepit mensem feria tercia post festum benedicti Abbatis, cui in welike dati sunt eadem feria tercia . . . . . . fl. XVI. Item ex pecunijs quas Johannes Mindzenthy adduxit ex eisdem eidem dati sunt fl. VI. Item in festo deposicionis sancti ladislai regis per Johannem litefluí. 29.) ratum Nandoralbe bina vice dati sunt fl. Villi. Item in festo Natiuitatis Marie Nandor Albe per Johannem litera(szep. 8.) tum dati sunt sibi fl. III. Item Sabbato post festum beati Michaelis Archangeli per Johannem (szept. 30.) literatum Nandor Albe dati sunt fl. VI. Item in profesto beati Emerici ducis Nandor Albe per Johannem {nov. 4.) literatum dati sunt . . . . . . . . . fi' VI.

22

Item

paulus horwath dum dominus exiuit ex Nandoralba dati sunt ι ... ... fl. VI. Item de illis 1111° florenis quos Martinus tot portauit ad Nandorβ albam per paulum horwat dati sunt . . . . . . . . . — fl. VIItem in Czenk et sarwar eidem — . . . — fi. VI. Item dedit sibi dominus in Saruara die dominico post festum sancti Georgij fl. VI. Ad duos equos, quia prius fuit sibi duobus florenis obli* gatus . . . . . . . . . __; . . . ... — ... ... — Item eidem in Sempthe per oswaldum literatum in festo exal(szept. 14.) tacionis sánete Crucis dati sunt . . . fl. VI. Item eidem "ibidem sabbato post Michaelis dati sunt... fl. Villi. Item eidem in Strigionio dati sunt — — fl. III. Item ' In Chorgo dati sunt . . . . . . ___.— fl. VI. Item Bude fl. III. 12. lap i második oldal. Item " eidem secundo die festi beati dyonisij Martyris per oswaldum (oct. 10·) literatum iu Thatha dati pro mensualibus fi. XII., eidem ρ:ο· subsidio — . . . ..: . . . . . . . . . fl. III. Item Ultimo dum Martinus tot pecunias deduxit Nandoralbam Ex ' welike, eidem dati sunt ..: ... . . . ._, . . . . . . fl. VL 13. lap. Item (febr. 24.)

Jacobus horwath seruit dominum equis tribus, cui usque festum beati Mathei apostoli nunc praeteritum plenaria solutio facta est Item Á praefato festo beati Mathei apostoli ex pecunys quas Gaspar pesthieni adduxit per Michaelem Kenderesy dati sunt. sibi fl. VL Item ex alys pecunijs quas ladislaus Benchyk adduxit ex eidem praefatus Michael Kenderesy dedit eidem fl. XII. Item ex pecunys quas Johannes Mindzenthy aduxit et eidem dati sunt sibi . ... . . . il. VI. Item In festo deposicionis sancti Ladislai per Johannem literatum (jun. 29..) Nandor Albe dati sunt fl. VI. Item in festo Natiuitatis Marie per Johannem literatum Nandor (szep.8.) . Albe dati sunt sibi ... fl. III. Item Sabbato provimo post festum beati Michaelis Archangeli per Johannem literatum Nandor Albe.dati sunt fl. VI.. Item . Paulus horwath dum dominus exiuit ex Nandor Alba dati . sunt. , fl. Villi. Item de illis 1111° florenis quas Martinus thot portauit ad Nandoralbam- per paulum horwath dati sunt... — . . . fl. , VI. Item ' ex pecunys per Marcum Chemerewych deductis... fl. VI. Item per franciscum Soldos cum panno deductis . . . . . . fl. Villi. ex pecunijs per Blasium Kaldi deductis ... . . . . . . fl. VI. ex pecunijs-per Martinum tot deductis — . . . — fl. . VI..

23

14. lap.

Item Banoczy serait dominum equis tribus, cui usque festum beati (febr. 24.) Mathei apostoli proxime praeterium plenaria solutio facta est. Item A praefato festo beati Mathei apostoli ex pecunijs quas Gaspar pesthieny adduxit ex eisdem dati sunt sibi per Michaelem Kenderesy fl. VI. Item ex Alijs pecunijs quas ladislaus Benchyk adduxit Nandor Albam ex eisdem sibi dati sunt per praefatum Michaelem Kenderesy ... ... . . . . . . ... . . . — fl. XII. Item ex pecunijs quas Johannes Mindzenthy adduxit ex eisdem dati sunt sibi... . . . . . . . . . . ... ... ... ... ... ... fl. VI. Item in festo depositions sancti ladislai regis per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt eidem . . . . . . . . . . . . fl. VI. Item feria sexta post festum Beati Bartholomei apostoli Nandor Albe per Geczew dati sunt... ... ... ... ... fl. VI. Item in festo Natiuitatis Marie Nandoralbe per Johannem lite(szep. 8.)' ratum . . . . . . — . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . fi. III. Item Sabbato proximo post festum beati Michaelis Archangeli Nandoralbe dati sunt . . . . . . . . . ... ... ... ... fl. III. 14. lap, második oldal. Item

Blasius Zele effectue est familiaris domini cum tribus equis in die Cinerum, Anno domini X V e (ter) zio... . . . (1503. mare. 1.) Item In welike... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . fl. VI. Item in sarwar ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... fl. XII. Item Bude : fl. VI. Item in Sempthe . . . . . . . . . ... . . . ... . . . . . . . . . . . . . . . fl. VI. Item in Sarwar . . . . . . . . . . . . . . . . . . ._. . . . . . . . . . . . . fl. VI. Item in Sempthe per Ozwaldum literatum in festo exaltacionis (szept. 14.) Crucis dati sunt eidem... . . . ... ... ... ... ... fl. III. Item eidem ibidem Sabbato post Michaelis dati sunt... fi. VIIÌI. (szept. 30.) Item dum dominus generosus ad Chehthe ierat dati sunt fl. III. Item feria sexta ante Natiuitatis domini in welike per Johannem literatum . . . . . . . . . . . . . . . ... ... ... ... ... ... fl. VI. Item in welike in festo Ëpiphaniarum domini per Johannem lite(jan. 6.) ratum dati s u n t . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . fl. VI. Item in festo beati. Vincencij martiris In sarwar per Johannem literatum dati sunt . . . . . . . . . ... ... ... ... fl. III. ítem feria sexta ante Mathie apostoli In Sarwar . . . fl. III. Item dum dominus ad wythned ierat bina vice· . . . . . . fl. III. Item In profesto Annunciacionis Marie (mare. 24.) . . . fl. III. Item in Sarwar ... ... fl. VI. per dominam graciosam . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . fl. III. Item in vigilia ascenssionis (sic) Bude . . . . . . . . .. fl. III. (máj. 24.)

-21 15. lap. Item

petrus Bosnyák seruit dominum equis tribus, cui vsque festum beati Mathei apostoli nunc praeteritum plenaria solucio facta est Item A praefato festo beati Mathei apostoli ex pecunijs quas Gaspar pesthieny adduxit ex eisdem per Michaelem Kenderesy dati sunt sibi . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . . — . . . fl. VI. Item ex alijs pecunys quas ladislaus Benchyk conduxit ex eisdem per praefatum Michaelem Kenderesy dati sunt sibi-fl. XII. Item ex pecunys quas Johannes Mindzenthy adduxit ex eisdem dati sunt sibi... . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . . . . . . . . fl. VI. Item in festo deposicionis sancti ladislai regis per Johannem lite(jul. 29.) ratum dati sunt sibi fl. VI. Item in festo Natiuitatis beatissime Marie virginis per Johannem (szept. 8.) literatum Nandoralbe dati sunt fl. III. Item Sabbato post festum Michaelis Archangeli dati sunt NandoralbeperJohannemliteratum Nandoralbe dati sunt (így) fl. VI. Item feria quarta post festum omnium sanctorum per Geczew Nandoralbe dati sunt fl. VI. Item in profesto beati Emerici ducis per Johannem literatum (no?. 4.) Nandoralbe dati sunt fl. VI. Item Bude per dominum generosum... . . . . . . . . . . . . . . . fl. VI. Item paulus horwath dum dominus exiuit ex N-ndoralba dati sunt fl. VI. 1 О Item de illis IUI florenis, quos Martinus thot portauit ad Nandoralbam per paulum horwath dati sunt... . . . . . . . . . fl. VI. Item Bude peer Benedictum magistrum dati sunt fi: λ^Ι. Item Bude m festo demetri eidem dati sunt — — — fl. III. (oct. 26.) et insuper pro expensis suis . . . — . . . .... . . . . . . fl. I. Item In welike per Johannem literatum ... fl. 1. 15. lap, második oldal. Item in festo Beati vincencij martiris i> Sarwar per Johannem •(jan. 22.) literatum fl. III. Item ex pecunijs per Franciscum Soldos deductis fl. VL Item ex pecunijs ladislai Benchyk _·. . . . . . . fl. VI. ex pecunijs Blasij Kaldi ... ... fl. VI. 16. lap. Item

Thomas Zekel efectus est familiaris domini equis tribus die dominico post festum beati Vrbani papae, cui in Chorgo per Georgium literatum dati sunt , ... fi. VI. Item Bude in . festo Visitacionis Marie per detricum <jul, 2.) dati sunt fl. VI. Item in festo deposicionis sancti ladislai regis per Johánnem (jul. 29.) literatum Nandor Albe dati sunt ... fl. VI. Item in festo Natiuitatis beatissime Marie virginis per Johannem (szept. 8.) literatum Nandoralbe dati sunt . . . ... fl. III.

25

Item Item (nov. 4.) Item Item Item Item Item Item

Sabbato post festum beati Michaelis Archangeli Nandor Albe dati sunt per Johannem literatum ___ . . . . . . fl. VI. in profesto beati Emerici ducis per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt fl. VI. paulus horwat dum dominus exiuit ex Nandoralba dati sunt fl. VI. in Welyke per Benedictum Thersek prouisor curie dati sunt eidem ¿ fl. VI. dum cum Martino thot intrauit ad Nandoralbam ibidem dati sunt eidem — .— — — — — — — — — — flVI. in Sarwar dati sunt— . . . .... ___ ... ___ — — fl. III. similiter in Sarwar dati sunt ___ . . . . . . . . . . . . fl. Villi. ex pecunijs per Marcum Chemerewych deductis fi. VI. ex pecunijs per Franciscum Soldos deductis vnacum panno fl. Villi. ex pecunijs ladislai Benchyk . . . . . . . . . — . . . . . . fi. VI. ex pecunijs per Blasium Kaldi deductis . . . . . . . . . fl. VI. ex pecunijs per Mertinum tot deductis . . . . . . . . . fi. VI.

17. lap. (Fele — melyre irva semmi sem volt — leszakítva.) Item

ladislaus Kapwchy efectus est. familiaris domini equis tribus, die dominico post festum pasce, cui primo per Michaelem Kenderesy dati sunt . . . ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . fl. VI. Item Bude per Johannem literatum in festo Barnabe apostoli (jun. 11.) fl. VI. Item in festo deposicionis sancii ladislai regis per Johannem (jul. 29.) literatum dati sunt Nandor Albe fl. XII. Item feria sexta post festum beati Bartholomei apostoli Nandor (aug.) Albe per Johannem literatum dati sunt . . . . . . fl. VI. Item in festo Natiuitatis beatissime Marie virginis per Johannem (szept. 8.) literatum Nandoralbe dal· sunt . . . ... ... ... fl. III. Item Sabbato post festum beati Michaelis Archangeli per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt . . . . . . . . . . . . fl. III. 18. lap. Item

Taskandi seruit dominum equis tribus cui vsqui festum beati Mathei apostoli nunc praeteritum plenaria solutio facta est. Item A praefato festo beati Matbei apostoli primo ex pecunijs quas Gaspar pesthieny adduxit ex eisdem dati sunt sibi per Michaelem Kenderesy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . fl. VI. Item ex Alijs pecunijs quas ladislaus Benchyk adduxit ex eisdem per praefatum Michaelem Kenderesy dati sunt . . . fl. XII. Item ex pecunijs quas Johannes Mindzenthy adduxit ex eisdem dati sunt sibi ... ... ... — — — ... — fl. VI. Item feria sexta post festum Beati Ba(r)tholomei apostoli per (aug.) Gechew Nandoralbe dati sunt . . . . . . . . . . . . . . . . . . fl. VI. Item in festo Natiuitatis beatissime Marie virginis per Johannem (szept. 8.) literatum Nandoralbe dati sunt . . . . . . . . . . . . . . . fl. III.

26

Item (nov. 4.) Item

in profesto beati Emerici ducis per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt fl. VL feria quarta ante Barbare virginis In chorgo per Johannem literatum ___ ... — fl. III. Item Bude in festo Thome apostoli per Johannem literatum dati (decz. 21.) sunt fl. III. I'em in pathona detricus dedit — fl. III. Item in sarwar per Johannem literatum dati sunt — fl. VÍ. Item in festo purificationis Marie per Johannem literatum in (febr. 2.) Sarwar dati sunt — fl. III. Item In Sarwar per Gechew ... — fl. VI. Item in -Leghfalw ... — ... — fl. III. sales valentes fl. VI. Item in Sarwar ... ... ... ... ... — — — — — — fl. VI. Item in Sarwar per Johannem literatum ... fl. III. 18. lap, második oldal. Conueniencia facta est cum osualdo literato de Chap per dominum generosum ad vnum Integrum Annum, in festo beatorum philippi et Jacobi apostolorum. Ita quod aput (máj. 1.) praefatum seruire habeat equis tribus, adquos singulis mensibus ad - singulos eorum equos dabit florenos duos, ab ilio die quo cum eisdem equis suis aput praefatum dominum generosum constituetur pro sallario autem suo habebit fl. XXXII. • Cui In vigilia festi Beati laurencii martyris dati sunt il. VI. (aug. 9.) ad vnum mensem, quum ipso die de domo sua erga dominum venit . , Item eidem Bwde in súüm Sallarium annuale dati sunt fl, XII. Item In Sempthe In profesto sánete exaltacionis Crucis pro duobis (szept 13.) mensualibus per farkas dati sunt .1. . . . fl. XII. Item Bwde'eidem in festo demetrj dati sunt . . . . . . . . . fl. IH. (okt. 26.) Item secundo die Concepcionis Marie In Sarwar ad suum ' Salla(decz. 9.) rium Annuale per plotbnar eidem dati sunt fl. X. pro mensualibus autem ... ... ... ... — ... ... fl. III. Item in festo beate Agnetis Virginis per eundem plothnar pro (jun. 21.) mensualibus eidem dati sunt ... ... ... ... fl. VI. Item · feria sexta post festum Valentini martyris· per ladony (fébr.) in Sarwar dati sunt fl. VI. Item secundo die Beati Mathie apostoli per dominum generosum te il oc \ quando Bwdam Ire habuit ad octauas pro expensis suis (febr. 25.) ¡fa tì s u n t _ \ V1. Item similiter pro mensualibus eodem d i e — . . . ... fl. VI. Item · Sabbato post pasca in Sarwar ^ ... ... ... fl. VI. Item Bude, bina vicc : fl. XII. Item in chorgo ... ... . . . . . . . . . ... .... fl.. . III.

2?

19. lap.

ítem , . (apr. ¿4.) Item (jul. 2.) Item Item (jul. 29.) Item

Johannes literátus maior seruit dominum equis tribus, cui Α festo beati Georgi] martyris primo per dominum Graciosum fl. X. c r u c i f e r o s dederunt in Sarwar per detricum literatum bude in festo visitacionis marie dati sunt fl. VI. V(estra) M(agnificencia) in Chorgo dedit ... fl. VL in festo deposicionis sancti ladislai regis Nandoralbe per Gechew dati sunt sibi fl. VI. feria quinta post festum Bariholomei apostoli Nandoralbe pro sallario per Gechew dati sunt— — .__'-.. — — fi. V. 1 in festo decollacionis sancti Johannis Babtiste per Item Gechew (aug. 29.) Nandoralbe dati sunt fl. III. Item sabbato post festum Beati Michaelis Archangeli Nandor Albe dati sunt per Johannem Literatum fl. VI. item in. festo Simonis et Jude apostolorum per Gechew Nandoralbe (oct. 28.) datus "est ei . . . : fl. I. Item in profesto beati Emereci ducis Johanne literato Nandoralbe (nov. 4.)' dati sunt'— . . . ... ___ fl. VL Item feria quarta ante Barbare virginis In Chorgo dati sunt : fl. ' III. Item Bude in festo beate lucie virginis... . . . . . . . . . . . . fl. ' III. (decz 13.) Item in octaua Johannis Ewangeliste in Chorgo detricus (Jan. 3.) dedit ... fl. III. Item per Farkas in Sarwar dati sunt ... fl. VI. Item pro Sallarijs dati sunt sibi in Sarwar... ... . . . . . . fl. IUI. 19- lap, mâsodilc oldala. Item In Капу sa, Sarwar et Chorgo dati sunt fl. XII. Item ' Byczke dati sunt eidem— ... __. . . . . . . ... . . . . . . fl. IIL Item paulus presbiter in Sarwarferia sexta post Stephani (aug.) ' regis . . . ... ... .... fl. VI. Item ' eidem forkas in profesto exaltacionis sánete Crucis in Sempthe (szept. 13.) dedit ... fl. VL Item eidem ibidem Sabbato post Michaelis dati sunt... fl. VI. J*??1 < о \ eidem Bwde in. festo demetri dati sunt fl. III. (okt. 16.) Item ' dum dominus genorosus versus Chehthe ierat dati sunt fl. IIL Item , dum eidem dominus generosus ex Sarwar ad Welike ierat dati sunt . . . .... „..fl. VI. Item . . in Welike feria quinta ante festum Nativitatis domini dati (decz.) sunt tibi ... . . . ... ..". . . . . . . ... .... — ... . . . fl. •* VL Item in welike in festo Epiphaniarum dati sunt ... . . . fi. VI. (jan. 6.) Item feria tercia post vincencij in Sarwar... ... . . . ... fl. III. Item in Sarwar in festo Beati valentini martiris fl. III. (febr. 14)

"28

Item in Sarwar feria sexta ante Mathie apostoli fl. IIII. (febr.) Item in Heghkw . . . .'_. . . . . . . ... ... ... ... ... fl. I. Item in Sarwar In Profesto Annunciacionis Marie . . . fl. III. márcz. 24. Item in Sarwar ... ... fl. VI. per dominam graciosam . . . ... ... fl. III. In Bychke fl. III. Item Bude in vigilia Ascensionis... ... . . . . . . . . . ... fl. III. Item feria tercia ante corporis christi bude . . . fl. VI. Item in Chorgo... ... fl. II. Item in Sarwar sabbato ante Johannis Baptiste — . fl. IIII. 20. lap. Item

Marchinko seruit dominum equis tribus cui a festo pasce primo per Johannem literatum in welike dati sunt fl. VI. Item per dominam graciosam dati sunt... ... fl. VI. Item Bude per detricum literatum Item In chorgo per Michaelem prouisorem... . . . __. ... fl. XII. Item in festo beati Bartholome! apostoli Marchinkoni per Gechew (aug. 24.) Nandoralbe dati sunt . . . ι ... fl. VI. Item Sabbato post festum beati Michaelis Archangeli per Johannem literatum Nandor Albe dati sunt . . . ... fl. VI. Item in profesto beati Emerici ducis per Johannem literatum (nov. 4.) Nandoralbe dati sunt ... fl. VI. Item feria quarta ante festum beate Barbare virginis in Chorgo (nov.decz.) dati sunt . . . . . . ... ... ... fl. III. Item Bude, in festo lucie virginis ... . . . ... . . . . . . ... fl. III. (decz. 13.) Item In octaua Johannis Ewangeliste In Chorgo per detricum (jan. 3 ) dati sunt ... fl. II. Item in festo purificación i s marie in Sarwar per Johannem Jite(febr. 2.) ratum dati sunt fl. VI Item in welike detricus ... . . . ... . . . ... fl. VI. Item in Sarwar... ... . . . ... fl. VIIII. Item in Sarwar.. ... . . . ... fi. XII. Item Bude eidem . . . ... ... fl. III. In Semphte fi. VI. Item in Sempthe per oswaldum literatum eidem dati sunt fl. IUI. 20. lap, második oldal. Item eidem in Sempthe Sabbato post Michaelis dati sunt fi. XII. Item dum dominus graciosus ad chehthe ierat dati sunt fi. VIII. Item feria sexta ante Nativitatis domini in welike per Johannem (decz.) literatum dati sunt ... . . . fl. VIII. Item per plothnar Feria sexta in Kanvsa eidem . . . . . . fl. X. 21. lap. Item Gechew seruit dominum equis tiibus cui vsque festum beate (máj. 15.) Sophie solutum est plenarie

29>

Item [Item1) Item Item Item Item (nov. 4.) item Item (decz. 13.) Item jan. 3.) Item (febr. 2.) Ítem Item Item Item Item

a praefato festo beate Sophie dati sunt sibi in Sarwar fl. VI. in Bychke per Georgium literatum dati sunt . . . fl. VI.] Bude per detricum literatum Bude . . . fi. VI.. purpur recepii pro .·_ •_ fl. XVI.. Sabbato post festum beati Michaelis Archangeli per Johannem literatum Nandor Albe dati sunt — __.· 1 fl. VI.. in profesto beati Emerici ducis Nandoralbe dati sunt per Johannem literatum i— — fl. VI. feria quarta ante Barbare virginis in Chorgo dati sunt fl. IIL Bude in festo lucie virginis dati sunt . . . ._ fl. III.. In octaua Johannis E wangeliste- per detricum literatum in Chorgo dati sunt „_ ... fl. IHin festo purificacionis Marie in Sarwar per Johannem literatum dati sunt ... fl. VL in Kanysa . . . ... fl. VL. in Sarwar . . . . . . . . . . . . . „ __. . . . ___ — . . . . . . fl. VL. Bude fl. III. in Sempthe . . . . . . — — fl. VL in Strigonio ... ... ... ... ... fl. XII..

21. lap, második oldal. Item per ladony ex Sempthe misit ipsi Gechew dominus generosus Strigonium ... fl. VI.. Item dominus graciosus solus dedit sibi . . . . . . . . . ... fi. VI. Item dum Magnificus dominus ierat ad Chehte eotunc Michael castellanus dedit — ... fl. VI.. Item dum Magnificus dominus ex Sarwar versus Welike profectus fiut, per Johannem literatum dati sunt ·__ . . . . . . fl. III. Item . feria sexta ante Natiuitatis domini, in Welike per Johannem (decz.) literatum... fl. IIL. Ítem in Welike in festo Epiphaniarum domini per Johannem literatum (¡an. 9.) dati sunt ... ' f l . VI, : item in Monyorokerek (Chepreg áthúzva) tempore Nupciarum petri Erdewdi per plothmar . . . fl. III. Item feria sexta ante Mathie apostoli . . . ._.' . . . . . . ._.· fl. HI.. Item In profesto Annuciacionis Marie . . . ... . . . . . . :_. fl. IIL. (márcz. 24.) Ítem in Sarwar ... . . . ... fl. VI.. in Chorgo fi. VI. Item Bude in protesto ascensionis . . . _ . . . ... . . . fi. VI. Item Bude feria tercia ante corporis christi . . . . . . . . . fi. VI. Item in Chorgo dati sunt ... . . . . . . . . . . . . . . . fi. VII. Item in Sarwar per Johannem literatum . . . . . . . . . ... fl. IIL. 22. lap. Item 1503. 1)

Mathias balassy efectus est familiaris domini equis tribus in festo Transfiguracionis domini, hoc est Sabbato anter

E sor ki van húzva.

30

(aug. 6.) (aug. 10.) Item (szept. 8.) Item Item Item Item Item

Item Item

Laurencii cui eodem festo Nandoralbe dati sunt per Johannem literatum , fl. VI. in festo Natiuitatis Marie per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt fl. III. Sabbato post festum beati Michaelis Archangeli per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt ' — fi. VI. in profesto beati Emerici ducis per Johannem literatum Nandor Albe dati sunt fl. VI. paulus horwath dum Magnificus dominus exiuit ex Nandoralba dati sunt fl. VI. de illis IIIIC florenis quos Martinus tot portauit ad Nandoralbam per paulum horwath dati sunt ... ... ... fl. VI. ex pecunijs per Marcum chemerewych deductis fl. VI. ex pecunijs per franciscum soldos vnacum panno fl. Villi. ex pecunijs ladislai Benchyk fl. VI. ex pecunijs per Blasium Kaldi deductis ... fl. VI. ex pecunijs per Martinum tot deductis fl. VI. paulus Sithkey dedit fl. VI. in Sarwar dati sunt . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . fl. VI.

23. lap. Item

Stephanus tar efectus est familiaris domini equis duobüs in festo beatorum petri et pauli apostolorum, cui eodem festo ¿ a t · s u n t p e r johannem literatum dati sunt ... fl. IIII. feria sexta post festum beati Bartholome! apostoli per Gechew dati sunt sibi Nandor Albe fi. IIII. Item in festo Natiuitatis beatissime marie virginis per Johannem (szept. 8.) literatum Nandoralbe dati sunt . . . fi. II. Item Sabbato post festum Michaelis Archangeli Nandoralbe dati sunt per Johannem literatum fl. IIII. Item in profìsto beati Emerici ducis per Johannem literatum (nov. 4.) Nandoralbe dati sunt . . . ... ... ... ... ... fl. IIII. Item paulus horwath dum dominus exiuit ex Nandoralba dati sunt fl. IIII.

. (jun. ¿υ.) Item

23. lap, második oldal. Item Georgius Nagh efectus est familiaris domini In anno 1504-to 1504. tribus equis post pauli primiheremite, cui in Sarwar per jan. 15. Johannem literatum feria quarta post praedictum festum után dati sunt ... fi. VI. Item in kanysa ... . . . fl. VI. Item dum Nandoralbam est missus... . . . . . . . . . . . . . . . fi. XII. Item Johannes literátus . . . ... ... ... ... fl. VI. panum pro . . . — — — . . . fi. VII. Nerembergensem mediam peciam pro . . . ... . . . fl. Ill -f24. lap. Item (ápr. 24.)

(=3Va) Thomas Sarkezy seruit dominum equis duobus, cui usque festum Beati Georgy martiris solutum est

31

Item Item Item Item {jul. 29.) Item {szept. 8.) Item

A praefato festo primo in Sarvar dati sunt sibi fl. I1II. in Chorgo per Georgium literatum fl. IUI. Bude bina vice per detricum et Georgium literatum fl. IUI. in festo deposicionis sancti ladislai regis per Johannem literatum dati sunt sibi Nandoralbe fl. IIII. in festo Natiuitatis beatissime Marie virginis per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt fl. II. Sabbato post festum beati Michaelis Archangeli per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt . . . . . . fl. IIII. Item feria quarta ante festum beate Barbare virginis in Chorgo dati sunt ... ... ... fl. II. Item in festo beati Thome apostoli Bude per Johannem literatum (decz. 21.) dati sunt fi. II. Item in octaua Johannis Ewangeliste deiricus in Chorgo dedit (jan. 3.) ' fl. + ( = V 2 ) Item per Johannem literatum in Sarwar ... . . . fl. IIII. Item In sarwar, Kanysa et welike dati sunt fi. VI. Item in Chorgo per Benedictum magistrum dati sunt 'fi. V. Item in Sempthe . . . ... ... fl. IIII. Item iterum in Sempthe per oswaldum literatum dati sunt fi. II. Item eidem ibidem dati sunt Sabbato post Michaelis fl. IIII. .24. lap, második oldal. Item In festo Beati dyonisij In Thata eidem dati sunt fi. (okt. 9.) Item ex pecunys per Blasium Kaldi destinatis ... fl. Item ex pecunys per Martinum tot deductis . . . . . . . . . fl. Item in chorgo . . . ... . . . . . . ... fl. Item in Sarwar Sabbato ante Johannis Babtiste fl.

VIII. IIII. IIII. I. 11.

25. lap. Item Bencze Kys seruit domini equis duobus cui usque festum (febr. 24.) beati Matei apostoli plenaria soluto facta est Item A praefato festo beati Mathei apostoli primo de pecun js quas Gaspar pesthieny adduxit, dati sunt fl. 1111. Item ex alys pecunijs quas ladislaus Benchyk adduxit ex eisdem dati sunt sibi fl. Vili. Item in festo deposicionis sancti Ladislai regis per Johannem '(jul. 29.) literatum Nandoralbe dati sunt fl. " IUI. Item feria tercia post festum Assumpcionis marie per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt fl. 1111. Item in festo NaAiuitatis beatissime Marie virginis per Johannem (szept. 8.) literatum Nandoralbe dati sunt fl. IL Item in profesto beati Emeri ci ducis per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt fi. ' IUI. Item Valentinus literátus efectus est familiaris domini equis IL -(jul. 2.) In festo Visitacionis marie, cui ab ilio festo dati 'sunt in Sarvar : fl. VII.

32

14. lap.

Item Martinus tot praefecit dominus graciosus equis duobus in . festo N festo beati Benedict! Abbatis, cui in Welike eodem (marez.21.) d a t i s u n t fl. v m Item

ex pecunijs quas Johannès Mindzenthy adduxit ex eisdem dati sunt sibi ... — fl. IIII. Item feria tercia post festum Assumpcionis Marie per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt . . . . . . . . . . . . . . . fl. VI. Item in festo Natiuitatis Marie per Johannem literatum Nandor (szept. 8.) Albe dati sunt... ... — fi. IL Item . Sabbato post festum Beati Michaelis Archangeli per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt ... fl. VI. Item in profesto beati Emerici ducis per Johannem literatum Nandor (nov. 4.) Albe dati sunt fl. IIII. Item feria quarta ante festum barbare in Chorgo dati sunt fl. IIII. Item Bude in festo lucie virginis per Johannem literatum dati (decz. 13r) sunt fl. IL Item in Welyke in festo Beati Gregorii pape per Georgium wayda (márcz. 12.)dati sunt ... ... — fl. VI. 0 Item de illis IIII florenis quos ipse portauit ad Nandoralbam per se ex ipsis recepit pro se ... ... ... . . . . . . — — fl. VIIL 27. lap. Ithem (sic)

Johannes literátus minor efectus est familiaris domini equis duobus, cui primo ex pecunijs ladislai Benchyk dati sunt fi. IIII. Item ex alys pecunys quas Johannes Mindzenthy adduxil ex eisdem dati sunt fl. IIII. Item feria tercia post festum assumpcionis marie per Johannem literatum Nandor Albe dati sunt . . . fl. IIII.. Item in festo Natiuitatis marie per Johannem literatum Nandor (szept. 8.) Albe dati sunt fl. II. Item Sabbato post festum Michaelis Archangeli per Johannem literatum Nandor Albe dati sunt . . . . . . . . . . . . . . . fl. IL Item feria quarta ante festum Barbarein Chorgo dati sunt fl. II. Item in feslo beati Thome apostoli Bude per Johannem literatum (decz. 21.) dati sunt fl. II. Item in Sarwar per Johannem literatum ... fl. IIII. Item Item in welike et Kanysa — fl. IIII. Item in Sarwar ... fl. IL

28. lap. Item (jul. 28.)

Bertok efectus est familiaris domin; equis duobus in festo deposicionis sancti ladislai regis, cui eodem festo dati sunt Nandor Albe... fi. IIII. Item in festo Natiuitatis marie per Johannem literatum Nandor (szept. 8.) Albe dati sunt ... fl. II. Item Sabbato post festum beati Michaelis archangeli per Johannem literatum Nandoralbe dati sunt . . . ___ ___ __ fl. IIII..

Item Item Item Item Item

in profesto beati Emerici ducis Nandor Albe per Johannem literatum .— fl. IIIIferia quarta AnteBarbare virginis In chorgo dati sunt fl. II.. Bude dati sunt sibi ... ...' ... — — — — fl. IIII.. in Welyke prouisor curie videlicet Benedictus thersek duobus vicibus dedit eidem — — fl. VIII.Gechew dedit eidem In Sarvar et Chenk fl. IIII..

28. lap, második oldal. Item Ladony efectus est familiaris domini equis II die dominico(szept. ante festum Natiuitatis Marie, cui ab ilio dati sunt tam in. eleje.) Chorgo, Bude et in Sarwar fl. XX. Item Bude fl. HI. Item In Chorgo ... — fl. П.. Item in Sarwar — — — — — fl· И29. lap. Item , , . (jui. 29.)

Petrus Racz efectus est familiaris domini in festo deposicionis sancti ladislai regis equis duobus, cui eodem festomi. da(i sunt fl>

Item in festo Natiuitatis beatissime Marie virginis per Johannem (szept. 8.) literatum Nandoralbe dati sunt fl. II.. Item Sabbato post festum beati Michaelis Archangeli per Jphannem. literatum Nandor Albe dati sunt ... . . . ... . . . ... fl. ИИ. Item Sabbato post Martiny episcopi dati sunt Nandoralbe per (nov.) Gechew . . . . . . . . . — — — — — — fi. IL Item paulus horwath dum dominus exiuit ex Nandoralba dati sunt fl. IlIIC It em de illis IIII florenis quos Martinus thot portauit Nandoralbam· per paulum horwat dati sunt ... ... . . . . . . ... __.»fl. IIIL Ex pecunijs per Marcum Chemerewych deductis fl. IUI. ex pecunijs per franciscum Soldos deductis... ... fl. IUI.. ex pecunijs ladislai Beuchyk . . . ... ... . . . fl. IIIL ex pecunijs per Blasium Kaldi deductis ... . . . ... iL IIIL ex pecunijs per Martinum tot deductis . . . ... ... fl. IL 29. lap, második oldal. Item Joseph efectus est familiaris domini equis tribus Ia festo beatü (márcz. 12.) Gregory pape, cui in welike dati sunt — fl. XII.. Item Bude .· fl. IIL. Item in Chorgo . . . ... ... fl. II. Item in Sarwar Sabbato ante Johannis Babtiste . . . . . . fl. IIIL 30. lap. Item

Johannes Horwath efectus est familiaris domini duobus equis: die dominico post festum Natiuitatis Marie virginis cui eodem festo dati sunt Nandoralbe per Johannem literatum fl. IIIL Item in profesto beati Emerici ducis per Johannem literatum Nandor Albe dati sunt fl. IIIL 3 Gazdaságtörténelmi Szemle 1905.

34

Item Item Item Item Item

paulus horwath dum dominus exiuit ex Nandoralba dati sunt fl. IIII. de illis IIII0 florenis quos Martinus portauit ad Nandoralbam per paulum horwath dati ... ... ... ... ... ... ... fl. IIII. ex pecunijs per Marcum chemerewych deductis fl. IIII. expecunijsperfranciscum Soldos deductis cum panno fl. VI. ex pecunijs ladislai Benchyk ... fl. IIII. ex pecunijs per Blasium Kaldi deductis . . . . . . ... fl. IIII. ex pecunijs per Martinum tot deductis . . . ... . . . fl. IIII. paulus Sythkey dedit . . . fl. IIII.

30. lap, második oldal. Item Thomas feldesy efectus est familiaris domini equis tribus {május die dominico ante Vrbani pape cui bude dati sunt fl. VI. vége felé.) Item in Chorgo . . . ... . . . . . . fl. II. Item in Sarwar . . . . . . ... . . . ... . . . ... fl. IIII. 31. lap. Item latzko Kowach efectus est familiaris domini feria secunda ante (okt. festum beati Galli tribus equis cui per Johannem literatum közepe) Nandoralbe feria sexta ante predictum festum dati sunt fi. VI. Item paulus horwath dum dominus exiuit ex Nandoralbe dati sunt fl. Villi. Item de illis 1111° florenis quos portauit Martinus thot dati sunt Nandoralbe per paulum horwath*) fl. VI. Item

Benedictus faber efectus est familiaris domini equis duobus Sabbato ante Johannis Babtiste cui In Sarwar dali sunt" fl. II. 31. lap, második oldal. Item Michael Balko efeclus est famulus domini cum duobus equis cui in welike et Kanysa dati sunt . . . . . . . . . ___ fl. Ш1. Item in Sarwar fl. vili. Item Bude per Benedictum magistrum... . . . ... ... ___ fl. ц. Item In Sempthe ... fl. пц. Item in Sempthe in festo exaltaçionis crucis eidem dati sunt (szept. 14.) fl. п. Item ibidem eidem per farkas dati sunt . . . ... fl. ц. Item dum dominus ad chehthe ierat dati sunt fl. цц. Item dum dominus ad welike profectus fuit . . . . . . . . . fl. ц. Item in welike ante Natiuitatis ... __ fl. цц. Item Martinus Strcznyaky seruit dominum duobus equis. *) Az eredetben is aláhúzva.

35

Item

in Welike prouisor curie Benedictas

Thei'seki dedit eidem fl. IIII. Item in Sarwar dati sunt eidem — ... fi. II. Item in Kanysa sunt dati eidem ... ... fl. II. Item in welike per detricum dati sunt eideni fl. II. Item in czenk — — — — fl· IIII. In Sarwar — — — — — — — — — fl. II. Item in festő exaltacionis sánete crucis per oswaidum literatum (szept. 14.) eidem dati sunt in Sempthe ... fl. II. Item Eidem ibidem sabbato post Michaeds dati sunt... fl. IIII. Item dominus ad chehthe ierat dati sunt ... fl. IIII. Item dum ad welike profectus fuit ... fl. II. Item (karácsony előtt) in welike ante Natiuitatis domini fl. IIII. Item (febr.) feria sexta ante Mathie apostoli in Sarwar fl. IIII. Item (márez. 24.) in profesto Annunciacionis Marie.fi. II. Eredetije az Orsz. Levéltárban M. O. D. L, 29419. sz. a. őriztetik. 5 fél és 12 egész ivre írva különböző kéztől eredő írással.

Közli :

DB.

IVÁNYI BÉLA.

ADATOK A TIZED TÖRTÉNETÉHEZ. I. Egri

tizedszedö

utasítás

1583.

Mi BERTHALAN JÁNOS az felséges római császárnak tanácsa, és Eger várának főkapitánya és BODY MENYHÁRT Ö fölségének főudvarbírája Egren, megtekintvén jámborságokat, hívségeket, és szorgalmatosságokat R Á D A Y GÁSPÁRNAK és TERENEY ALBERTNAK, bíztuk ez mostani buzadézmálásnak gondját ő reájok, elhivén felölök, hogy minden hívséggel és szorgalmatossággal eljárnak benne. Mindeneknek előtte akaratunk ez, hogy az ország törvénye és végezése szerént sokad magokkal az dézmások az dézmálásra ne menjenek, vagy másnak lovát, avagy szolgáját velek azért elvigyenek, hogy ott hizlalnájak, kiért mi reánk is panasz jönne, mint ennek előtte sokszor az szegény embereken meg is történt. Annak okáért, mikor valamely falura, avagy várasra bementek, az főbírónál megszáljatok, az hitös bírótul hiti szerént mindeneknek végire menjetek, tudniillik, hogy mindeneket elétekben igazán hivasson, mind azokat az kik szántnak vetnek, mind peniglen egyébb szegény zselléreket, kik keresztyén pínzzel tartozni fognak. Továbbá ugyan ezen bírótul hit szerint ezt is megtudjátok, ha az ő falukbeli emberek valami mellettök való pusztán s telken is, ha szántnak, és az földet élik, mert abbui is igaz dézmát kell venni. Ezt is megértsétek hit szerint: kiknek vagyon méhek, ezeket megértvén minden embernek nevét felírjátok, búza tavasz vetését előkérdjétek, eleitől fogva mennyi volt, mindeneket igazán megmondassatok, ha peniglen hozzájok kételkednétek, az mezőt is megjárjátok, csűröket meghányjátok, ha kik megtagadták volna, annak módja vagyon az igaz dézsmát először belőle kivévén, az tagadott buzábul fejedelem számára, az többinek két része ö felsége számára fordéttassék, és az harmadik része dézmásoké legyen. Az méhet is igazán megdézmáljátok, ahol peniglen váltó méh esik, mindeniktől két pénzt vegyetek, az sarló pénzt is, kit keresztyén pénznek hívnak, megvegyétek, tudni illik minden emberen, akinek vetése nincsen, hat pénzt vegyetek. Továbbá ebből semmi paraszt rendbeli ember nem szabados, sem szolga, sem egyébb. Ha peniglen valahol nemes udvarhoz való földet mondanak, annak az hítös birótúl, avagy az kitől jobban arányzátoh igazán végire menjetek, ha régi időktől fogva igaz nemes udvarhoz

37

való, valamely paraszt személynek vetése leend, azt meg ne dézmáljátok, de ha megértenditek, hogy valamely nemes ember csak δ magától vagy szolgáját, vagy valami szabadosát akarja nemes udvarhelyessé tenni, azokon igazán megvegyétek a dézmát, mert az paraszt ember helyén való szolgát, avagy valami szabadosát az földes úr, ha szabadságban tartja is, azzal nemes udvarhelyessé nem teheti, fejedelem dézmáját azzal el nem idegenítheti. Az búzát peniglen ha lehetséges, mind uraknak, nemeseknek, mind azoknak tiszttartóinak és bíráinak ez háznak mostani nagy szükségőt, vííőslő népnek nzeíetlenségél piupuuálván kévénkint kesz pénzen eladjátok, és az szegény emberrel magához váltassátok, ha lehetséges lészen két pénzen kévéjét az búzának, tavasznak penig kévéjét másfelen, ha peniglen így nem lehetne, egygyel mással, azaz búzát, tavaszt másfél — fél pénzen. Ha peniglen valami okokbúl így sem lehetne, asztagban rakassátok ahol semmi oktalan marha hozzája ne férjen, az asztag rakáskor penig igaz szám szerint megolvastassék az kalongya szám mert gyakorta történt ennek előtte, hogy csipletéskor majd negyed avagy harmad része híjjá lőtt az kalongya számnak az mind dézmások ratiókban regestomokban adták, azért ö felsége erről azt végezte, hogy valamely dézmások effélében tanáltatnak, érdemek szerint megbüntettessenek. Az asztagokat felől jó befektessétek, póznáitassátok, hogy eső miá benne kár ne következzék ő felségének, mert, ha ez miatt kára következik fejedelemnek, az is dézmások fizetések lészen. Ezt peniglen úgy cselekedjétek, az asztag fedést, hogy az biróra ne higvjetek, hanem addig az faluból ki ne menjetek, míglen az asztagokat be nem fedetitek, avagy válami jó móddal nem hagyjátok. Az keresztyén prédikátoroknak az quartát, az az minden nyolezadik kalongyának avagy keresztnek egyikét kiadjátok, de csak az hol laknak, avagy több falu is, ha vagyon, ki mind örökké az harang alá hallgatott, — hanem azután fogattak oda, az prédikátorok szűk váltáért, annak semmit ne adjanak, mert az vissza az püspekséghez jár, avagy tér. Az prédikátoroktól penig oly menedéïceJcet vegyetek, hogy kiben szám szerint meg legyen, hány kalongyát, avagy keresztet adtatok, és mely faluból adtatok. Azonképen napját és esztendejét, mert ezen kívül az quietantia erőtlen lészen, és szolgálatotokra fogják irnya és deputálni. Az cathedratikomot minden prédikátoron megvegyétek, és annak az dézmája jól végben menjen, hogy sok megyét egy prédikátornak ne engedjenek. Továbbá minden falut eljárjanak, és ne késsenek az dézmálással, hogy az szegény emberektül reájok panasz nejöjjen, mind ennek előtte sokszor volt. Miért, hogy méltó az béres azon bérire, az dézmásoknak. az ő szolgálatokért az megmondott districtustól, ha ketten avagy hárman lesznek is, salláriomjok harminczkét kalongya búza, ennek kívüle semmit ne merjenek venni, mert valamely feljebb veend, bérében hajol, hanem nagy hiven és szorgalmatosan cselekedjetek, hogy ő felségének kára ne következzék belőle, és czirkálásnak idein megtessék hűség és szorgalmatosságtok.

38

Végezetre az dézmálást mihelyt elvégezik, azonnal az dézmások személyek szerint bejöjjenek, regestomokat behozván in specie, mind instructiókkal, menedéhehTcel egyetemben behozzák, nálok ne tartsák, és minekönk igaz számot adván, kezek rását és pecsétit regestomra vessétek. Továbbá az, hol méh jut, mindenütt kitöressétek és szép tiszta edénybe csináltassátok, és ide, Égre (így !) behozzátok, az méh dolgából penig az nemes udvarhelyekben lakó paraszt emberek nem exemptusok, azokon is megvegyétek. Annak fölötte miért, hogy mostan falukban vagy sok sok szabadosok vadnak, kik dézmát meg nem akarnák adni, azoknak neveket felírjátok külön egy papirosra, nem az regestomba és minekönk felhozzátok. Vigezetretre mivel, hogy az Úristen mostan bőven adott búzát, az szegény emberek ilyen álnokságot cselekesznek, hgy az mely búzát megarathattákvolna is, megkaszálhatják, azért ti azoktól pénzt el ne vegyetek boglyákért, hanem minden tizedik boglyának egyikét elvegyétek. Az asztagok felől penig az mely faluban rakatjátok kalongyát és boglyát, azoktól az bíráktól testimoniálist vegyetek felőle. Datum Agriae 25 julii 1563. Districtus Mohi prima pars. Sali, Geszth, Ábrán, Keresztes, Nyárád, Emőd, Mohi, Aranyos, Kisgyőr, Nagymihálv, Gserépalja. — Body s. к. p. h: (Eredeti Országos levéltár instructiones.)

II. Munkácsi

tizedszedő

utasítás

1645.

Instructio pro decimatoribus et nonatoribus frugum tam autumnalium, quam vernalium facta anno 1645 die 27-a Julii. 1. Mindeneknek előtte mégemlékezvén az buzadézmások az mi kegyelmes urunkhoz ő nagyságokhoz való kötelességekről, hűségekről, és hűtőkről és elsőben is azon torzsolódások Istennek néznék dicsiretire, magoknak is becsületökre, és az mi kegyelmes urunknak is hasznára s javára. •2. Nem az magok hasznát keressék elsőben is, hanem régi módja és ususa szerint procedáljanak minden személyválogatás nélkül, igazán és kedvezés nélkül exigálják minden városi s mind külső rendektül vagy nemes vagy nemtelen, vagy gazdag vagy szegény, az dézsmázsok senkinek désmáját, csak egy kévét is, noha nem sokat teszen, meg ne engedjék, sem penig a fejében honoráriumot fel ne vegyenek, becsületek, tisztességek veszétése alatt. 3. Látjuk az mostani időben az embereknek állapotjokat, mind magyar, orosz, adassék tisztesség az becsületeseknek, nem gondolván hitekkel semmit némelyek, hanem vakmerőképen elvonszák az ő nagysága jövedelmét, hogy az ne essék magoknak kárával, ne legyen, szorgalmatosan mindenekre vigyázni igen szükségesképen kívántatik. 4. Senki hit nélkül az ő nagysága parancsolatja szerint ne dézmáljon, hanem az magyar magyar módon, s az orosz orosz módon

39

esküdjék, és az dézmások úgy dézmáljanak, ha nem akarják, az dézmások járj ákföldröl földre az mezőt és valaholott esik kilenczed és tized, mind buzábúl, árpábúl és zabbúi, minden kedvezés nélkül maguk becsületeket és urunkhoz ő nagyságához való hűtőket meg gondolván, úgy dézmáljanak. 5. Vereb ötteköltés, jégverte és lángoilott búzát jó búza dézma helyett el ne vegyék, hanem ha egyébféle búzája nem tanáltatnék, ha penig kaszált búzát, árpa és zab vagyon (így !) abból ' dézma vétessék, és megdézmáltassék, minden kedvezés nélkül. fi. Senkinek dézmáiái. valakinél az nrnnk ő nagysága comissióiát vagy Debreczeny Tamás praefektus uramét, és az enyimet nem látják, meg ne engedjék, magok kárát eltávoztassák. 7. Reá vigyázzanak·felettébb, hogy az községtül ne csalattassanak, mert vagyon ilyen ravaszság bennek, hogy az hol arányozeálc, hogy dézma essék, igen igen apró kévét szoktak kötni, és azt viszik dézmára, azért okosak legyenek efféle vigyázásokra. 8. Az mi contrabont esik, elsőben is urunk ő nagysága számára igaz dézmát vegyenek belőle, annakutánna felét ő nagysága számára vegyék, fele az dézmásoké legyen. 9. Az tiszta búzát külön asztagban rakatván, és az abajdócz búzát is külön megirassék külön külön mindenik asztagban mennyi kalongya vagyon avagy keresztzabot, árpát az szerint. 10. Végezetre, ha az dézmás magának és lovainak maga gazdálkodik, az birótul, és egy polgártul az dézmát maga számára elveheti, ha penig az bíró az dézmásnak és lovainak gazdálkodik, dézmával senkinek nem tartozik, az egy polgártul is gazdálkodásáért búza dézmáját elveheti az régi usus szerint. 11. Az vidékben is az bírák sohul dézmát nem adnak, mivel hogy az dézmásoknak és lovoknak mindenütt gazdálkodással tartoznak az birák. 12. Falubeli bíráknak, szabadosoknak jobbágy földben lévén vetések, hit szerint megexaminálják őket, dézma vétessék mindenből. 13. Az balikoknak házak után való földekből dézmát nem adtak, hanem ha jobbágy földéből· vagyon, vétessék, az bíró mindenütt hit szerint tartozzék az dézmásnak bemondani, mind búzából, árpából, kedvezés nélkül megdézmáltassék. Í4. Az darabontoknak, disznó pásztoroknak, az molnároknak, székelyeknek, s egyéb várhoz való szolgáknak az én hírem nélkül senkinek meg ne engedjék, becsületek vesztése alatt. 15. Az raj megdézmáltassék, és megválogattassék, hit szerint, és az mi raj jut, azt mindjárt az hova parancsolom, oda küldjék az dézmások. In reliquis minden ő nagysága javait, melyet bíztak mostan az' dézmások hűségére, arról igaz ratiót adván partiale regestumokat elkészítvén, magok pecséti alatt beadják az számtartóknak. Melyet az számtartó is suo tempore ratiója mellé tartozzék producálni. Datum sub arce Munkacz die et anno ut supra. Kívülről: Sallariomok ezeknek. Az contrabontnak penig ne fele, hanem harmad része. (Eredeti : Orsz. lev. Instructiones.)

-40

III. A liszkai kerület tizedutasítása,

1647.

Instructio generosis Paulo de Zemere et Stephano Bakos, super deeimatione agnorum, item frugum autumnalium et vernalium processus Lizka. Anno 1647. Urunk ő nagysága és az ő nagysága camarája hívségében és in• dustriájában bízván az kivöl megnevezett személyeknek, ez jelen való 1647 esztendőbeli búza dézmának exactióját reájok bíztaAz ország régi szokását azért, és az végházaknak eleitől fogván az dézmákból való intertentióját ö nagysága előtte viselvén, az dézmákat kegyelmesen parancsolja úgy beszedni, mint következik.. Legelöszer megemlékezvén az dézmások az ő hitekről, az ö reájok bízott tisztekben, az búza dézmálást elvégezzék, egy holnapig, avagy mentől hamarébb nagy szorgalmatossággal és hívséggel. Mikoron peniglen az dézmálást elakarják kezdeni először az járásban minden faluban avagy városban bemenvén, az bírónál megszáljanak és az falubelieket mingyárást eleikben hivatván, hitök szerént kivegyék, kinek-kinek mennyi búza és tavasz vetése legyen, és nem csak azt, hanem az dézmálás előtt ki mennyi gabonát vitt be kenyérnek. Intsék is őket szép szóval igazán mondják meg, hogy azután kárt ne valljanak. Minekutánna fölírják regestumokban, mennyi őszi és tavaszi vetése volt, az dézmáláshoz kezdvén, először kimenjenek az mezőre kész szekerekkel, az bíró mellettek lévén, az elsőnek dézmáját tisztán felrakják, és úgy cselekedjenek mind végig, míg az dézmálást elvégerik. Az dézma búzát, és tavaszt peniglen, mely ő nagysága számára jut, vagy asztagban, vagy csűrben rakassák be híven és igazán egyik faluból az másikba hordatván az dézmát, és azon legyenek, hogy mindenütt nagy asztagot rakhassanak, az asztag continentiájáról az bírónál •rovást hagyván. Ne mulassanak penig az dézmálásban, csak azért, hogy az lovokat hizlalják és magokat az bíróval tartassák, hogy két nap végezzék el azt, az mit egy nap végezhetnének, és így mind ő nagyságának, s. mind penig az községnek kárt ne tegyenek az ö késedelmekkel. Hagyjuk pénig, hogy az megdézmált marha felett ha valami tagadott gabonát avagy tavaszt találnak, mingyárást contrabandolják és be .vitessék s az asztag mellett külön rakassák, mely contrabandnak az két része ö nagyságáé, az harmadik része fáradságokért az dézmásoké lészen. Minthogy penig az dézmásokat az bírónak kell tartani, ő rajta az dézmát meg ne vegyék, az bírótól megválva egy szabadost se hagyjanak, hanem mindeneken nagy hívséggel megvegyék az dézmát, és az ki keresztyén pénzzel tartozik, az az, kinek semmi vetése nem lészen, azoktól keresztyén pénzt, hat hat pénzt, avagy az mint abban az helyben fizetni szoktak, annyit vegyenek. Mértékletesen éljenek az dézmások, és az bírót felettébb való költséggel terhelni ne merjék, hanem elégedjenek meg azzal, ebédenvacsorán, az mit az bíró ad nekik.

4l Hogy ha penig az bíró nem akarná tartani az dézmásokat, ó rajta az dézmát megvegyék, magoknak azt tartván, magok költségén éljenek, mindenütt az bírónál szálljanak meg, vagy gazdag leszen az bíró, vagy szegény, és az magok akaratjok szerint bírót ne válasszanak magoknak, hanem az kit az falu választott, azzal elégedjenek meg. Mikor az mezőre kimennek, kepének avagy kalangyának megszámlálására, n i csak az kepét számlálják meg az dézmások, de még az kévét, kik egy kepét vagy egy kalangyát nem tennének, és mivel hogy nem mindenütt egy arányú az kepe avagy az kalangya, az dézmások ΐ"Π- ©J ρ ç?- ъ\J ·_•-«-« P-7 7 · - îTl-·STìwOTì kóvót JtPSZuH л ς? yjw w Μ· ' ' ^¿ьм'НяУ! '-"- J - ' мЯ ' " ην ' -it'i. kalangya. Az hordást meg ne engedjék az községnek, míg be nem fedik, és sövénynyel be nem rekesztik az ö nagysága dézma asztagát. Ehez is accomodálják magokat az dézmások, az mint az ország végezett, tudniillik, hogy az ö nagysága dézmási idején kimenvén,' akkoron dézmáljanak ö Nagysága számára, mikor az földes úr számára az nónát eligálják, hogy így az paraszt emberek meg (ne) csalhassák ő Nagyságát, hanem igaz dézmát adhassanak. Annakfelette az czímeres nemes emberek vagy városokon, vagy falukon lakozók, kik csak személyekben nemeséttettnek meg, hasonló képen az urak és nemes emberek fizetett szolgái, tiszttartók· és szabadosok, még az vitézlő rendek is, ha paraszt örökségeket birnak, és az paraszt ember földét szántják, ő Nagyságának minden mentség és. visszavonyás nélkül, igaz dézmát tartoznak adni, melyet az dézmások kötelességek szerént mindeneken megvegyék. Az kin penig semmiképen az dézmát meg nem vehetni, annak nevét, lakóhelyét, és micsoda rendbeli ember legyen, az dézmások diligenter annotálják, hogy citáltathassák. Per expivssum tiltatik még is, hogy senki az dézmások közül az szegénységet szántásra, kaszállásra, aratásra és semminemő dologra és ajándék adásra erőltetni ne merészelje, kiről az nemes vármegyéket is az ö nagysága kamarája informálni fogja, hogy kiki jobbágyának parancsolja meg, hogy szegény emberi semmit ne munkálkodjanak : ha penig az dézmások ebben találtatnak, minden egy egy ember kaszálásáért egy egy forintot, szántásért napjára per fl. 3 szekerezésért is annyit veszen az camara az dézmáson, inquisitione facta. Az erőltetésből való ajándéktól peniglen duplumot tartozzék az dézmás. Az praedicatoroknak régi szokás szerént az hol quarta illik, quartát, az hol penig octava octavát, adjanak ki az dézmásokrá, de úgy, hogy praedicator uramék is először az cathedraticumot adják meg, úgy mint de matre ecclesiae flor. 1 de filiali vero den 50. quietáltatván magát. Vadnak bizonyos faluk, kiket ő nagysága benemeritis personis conferált cum suis pertinentiis: arra az dézmások diligenter advigiláljanak, hogy sub praetextu pertinentiarum az dézmát is magoknak ne tulajdonítsák, mert az dézma nem Ordinarius proventus közé számláltatik, hanem praecise pro sua celsitudine percipi sólet. Azonképpen az kiknek ő nagysága valamely faluknak az dézmáját conferálta volna, bár producáljanak is, de absque commissione camerae ki ne adják. Minthogy penig az asztagot megrakni nem tartoznak mindenütt,

äV Ρ£

42

az dézmások négy keresztyén pénzét az asztagrakóknak adják, ha azzal meg nem elégednek, az dézmások úgy cselekedjenek, az mint ő nagyságának nagyobb hasznát aránszák. Az tized rajt pénzen adják el, legalább pro fl. 1, ha feljebb eladhatják, azon legyenek, az hol tized nem jut, ott minden megváltó rajtól den. 2 vegyenek. Az dézmálásban vég lévén penig, azonnal csépléshez hozzá lássanak az dézmások, és nagy szorgalmatossággal csépeltessék az gabonát és tavaszt, és az hova rendeltetik az ő nagysága camarájától oda szolgáltassák, quietentiát vévén róla. Utolszor ha az dézmálást elvégezik, két hét múlva az regestumokat instructiójokkal egyetemben tartozzanak, fizetések elvesztése alatt az dézmások beadni, azonképpen az pénzt, mely ő nagysága számára jut, az ő nagysága perceptora kezében adják. Leszen penig fáradságokért illendő fizetések, úgy mint tíz egri kalongya gabona, és az csépeltetésért öt köböl buza. Gassoviae, die 3. Augusti anno 1647. Paulus de Zemere s. к. p. h. Nota : Minthogy abban az processusban még barom dézma is hátra vagyon, azért dézmás uraimék annak is hites bíráktól mindenütt végére menjenek, kinek volna báránya, és azt diligenter felírják regestumokban. és minden 10-dik báránytól den. 80, legalább den. 70, kecskétől den, 60. Váló báránytól den 5, kecskétől den. 4. exigálják, avagy penig a mit abban az járásban eleitől fogva szokás volt, annyit szedjenek, és az szerént regestumokban is beírják. Nomina Possessionum : Lizka. Zeghj. Sáros. Kyssfalud. Tolczva Sadan.

Vamosuiffalu. Erdeőbenie. Pathak Olazj. Kyss sive Alsó Benje. Horvathi. Bodrogkeresztur.

(Eredetije : Orsz. Levt. Instructiones.)

Közli :

D R . KÁRFFY

ÖDÖN.

Ía¡ KAPOSVÁRI URADALOM 1720-ban. λ/.

Mezőgazdasági siaiisziikánk ma Somogy fuvarosába η egymagában is gazdagabb élő leltárt talál, mint a mennyit a kaposvári uradalom huszonhárom község határaban fekvő 38,564 holdnyi roppant területén a török hódoltság keserves aerája meghagyott ; az uradalom egyes községeiben pedig van ez időszeiint:. Aszalón Csoknyán. Gigén Jádon ... Ráczegresen (Zimányban) Szántoson .... ... Szentgáloskéren . . . ... ... Toponáron ... Tótszentgálon Zseliczkisfaludon . . .

... . . . ... . . . ... . . . ... ... . . . . . . ... ... ... . . . . . . ...

... ...

... ...

19 ló, 196 » 22 » 24 » 20 10 » 12 » 17 » Ю » 11 »

248 szarvasmarha 622 » 415 » 240 » 183 » 250 » 171 » 205 > 464 => 224 »

Lakóháza Kaposvárnak több három ezernél, Aszalónak 151, Csoknyának 197, Cserenfának 86, Gigének 296, Gyarmatnak 101, Jádnak 213, Kaposfürednek 141, Kiskovácsinak 79, Magyaregresnek 125, Sántosnak 95, Szennának 292, Szentbalázsnak:. 78, Szentgáloskérnek 125, Szomajomnak 275, Toponárnak 310, Tótszentpálnak 143, Töröcskének 101, Varjaskérnek 111, Zseliczkisfáludnak 224, Zseliczkislaknak 112, Zseliczszentpálnak pedig 116 volt már az utolsó népszámlálás alkalmával, Ezek a számok mindössze is kétszáz év gyarapodását s fejlődését tüntetik fel csupán, mert az, a mit a XVIII. század hajnala itt a török kiűzése után talál, sivár pusztaságnál egyébnek nem mondható. Az uradalom földesurának, herczeg Esterházy Pál nádornak bizalmasa, és meghatalmazott kiküldöttje, Jeszenszky István kezétől maradt reánk a kaposvári jószág 1702. évi pontos urbariuma.2) Ennek adatai szerint Kaposvár elpusztult; Jádon mindössze 13 lakót talált, kiknek 51 ökre, 4 lova, 29 tehene volt akkor. %

Gyarmaton Magyar-Egresen Kis-Lakon ... Száidoson Nádasdon Szent-Balá Várvizén

... 3 lakosnak® 6 ökre, 10 lova, » » 36 ... 11 18 tehene » » ... 8 29 16 » » ... 9 4 lova 25 19 tehene » » » ._ 6 7 » 13 16 2 » » — > » 6 6 » » » — » . . 14 26 16 » — > > » .. 1 4 4 » » — » > 21 . . 10 18 » » » — » .. 9 18 Γ4 > » — » т> .. 5 4 3 » 2 > » > 37 .. 10 20 2 » » > » . . 11 19 1 » » > . . 14 29 12 > 21 » > » — > - 14 40 27

A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. Budapest, 1897. Második kötet. 2 ) Urbárium Kaposváriense Domínium concernens An. 1702. Fase-: X. No. 623. Report : 35 a kismartoni herczegi főlevéltárban.

44 Ez első urbárium adataihoz képest már baladásról ad szamot Esterházy József herczeg ügybuzgó felügyelőjének, E G K Y LÁSZLÓNAK, alábbi pontos összeírása, melyet a kismártoni főlevéltár 17^0-iki eredeti példányáról közlünk.1) *

Cmscriptio urbarialis dominii Kaposvár. Oppidum Kaposvár. Csapó András Török István y Bonny ai Mátyás Bonnyai Ferencz Horváth istvány Kolompár János Csizmazia Mátyás Zoka András Kőrtény Istvány Szabó Tamás Kurta Istvány Gerencsér Ferencz Szabó Mihály Szabó. Istvány Tentor András Szabó Mártony Nagy Ferencz Kelemen Mártony Szabó Péter Szabó János Szabó Balázs

Sziártó Istvány Horváth János Sárdi Illés Tóth György Bognár György Horváth Mihók Csizmadia András Zoka Ferencz Csorbics János Tóth Simon Balla Istvány Tóth Istók Vecseney Benke Dani János Petrovich Antal Torma Dávid Molnár Toka Pelöskey Tamás Szabó Jován Nemes Drogusics György

Ezen helységben a töröknek elsőben, s azután a törökök kiveretésével a keresztényeknek is híres praesidiumja volt, hanem in anno 1702. a fölséges udvarnak akaratjából s rendeléséből, Kanizsa s több más nevezetes végházakkal együtt, ennek vára is elhagyatott. Azomban ingruálván medio tempore a boldogtalan kurucz háború, ezen helyet a rácz nemzet teljességgel elégette és elpusztította, s lakossai kik Szigetvárra, s kik más bátorságos helyekre vivén lakássokat, a hely teljességesen pusztán maradott. Hanem a néhai méltóságos herczeg, in anno 1712, dieque 1. Decembris Kismartonból emanált pátens levelében, újabban való megszállatását kegyelmesen applacidálni méltóztatott. Melyre in anno 1713. némelyek ugyan tavaszszal, némelyek penig őszszel, mindazonáltal nem sok számmal reá szállottak, hanem azután medio tempore jobbaii-jobban gyarapodtak. Az ő Herczegsége kegyelmesen kiadott pátens levele szerént engedve lévén a reá szállóknak az árenda részérül három szabad eszConscriptio urbarialis dominiorum Ozora, Dombovár et Kaposvár per ìnspectorem, Ladislaum Egry peracte et per Ill m u m C. Josephum Eszterbázy ratificata, de anno 1720. Fase: X. Nr. 635 et NB. Rep: : 5, a kismartoni berezegi fõlevéltárban.

45

tendőJc : ezeknek kitelésével tartozik minden — akár szegényebb, akár gazdagabb — ember maga házátul annuatim egy tallér árendával, zsellér penig, vagyiá másnál lakozó, fél tallérral, melyek letételének új esztendő a terminussá A mészárszék egcsz esztendőn által az uraságé, mely a most elmúlt Sz.-György napig, tavali Sz.-György naptul fogvást exarendálva volt bizonyos mészárosnak in fl. : 20. A korcsma Sz.-Mihály naptul fogva Sz.-György napig a helységé, Sz.-György naptul fogva penig Sz.-Mihály napig az urasá^é. Ezek szabad lakosok lévén, az urasáí? borát. has7.r>nlrlGt vsgyis ingyen nem árulják, hanem a tiszt tartozik jó korcsmárosrul provideálni in tempore, a kinek is minden pozsonyi akó bor kiárulásátul tizenkét két pénz az uraságtul a fizetése, tartozván minden pozsonyi akoban hatvan iteze tiszta borrúl és négy iteze söprőrül számot adni ; a söprő is nála maradván, ha csak nem oly alá valók a borok, hogy palpâbiliter a söprőknek absolute semmi hasznát nem lehetne ve и ni : tartozik a négy iteze söprőt is legalább fele árán a mint a bor jár befizetni. Az interv e n i e r borivók számára, minthogy itt a bor jobbacskán kél, minden nyolezvan akóhoz adatik az uraságtul egy pozsonyi mérő buza kenyérnek. Minthogy ezen helységnek határja nem nagy volna, a mennyire a lakosok szüksége magával hozná, megengedte maga levelében Ő Herczegsége, hogy Keczel és Ujfalú nevü pusztáit is a lakosok usuálhassák, ezt penig egyedül a pascuátiórul, falcaturárul, és Jigná;iórul értvén, egyébiránt a kik szántanak rajta, az igaz kilenczeddel tartoznak az uraságnak szintúgy valamint a kaposi határral. Itten bizonyos rácz áros boltozol· is vannak, a kik a feljebb írt egy tallér árendában nem complectáltattanak, hanem azokat' portékájok áruja, s portiója szerint köll esztendőnként taxálni a tisztnek: In mense Mártid Anni modo currentis egy bizonyos zsidó is jött oda ; avval hasonlóképpen annuatim köll egyezni a boltaronda iránt. Itt az uraságnak vámja is vagyon, mely a néhai -méltóságos herczeg subseriptiója s pecsétje alatt levő vectigal mellett hites város által exigáltatik. A vámos, in sortem fatigiorum et salarii sui, a proventusnak negyedrészét participálja. Ha contrabant interveniál, az uraság tisztinek istenes elintézése szerint fele az uraságnak, fele penig a vámosnak cedál. A hidat ott a Kapós vizén által, újonnan et ex fundamento, az egész Kaposvárhoz tartozandó jószággal csináltatták meg a tisztek;, már most, successivis temporibus, reparátiója éppen csak magokat a kaposi lakosokat illeti. Ezen helységben esztendőt által a mint · már a Callendariumban is be nyomtatva vagyon, négy vásár esik, úgymint : az egyik Remete Sz.-Pál napján, második Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, harmadik Sz.-Jakab apostol napján, negyedik penig Mindszentek napján. Ezen vásárok alkalmatosságával a minemű helypénz jön, az teltességgel az uraságot illeti, tartozván a tiszt az uraság hajdúival éjszakának idején leginkább a vásárosokat istrázsáltatni, hogy valami károk ne történjenek. Mindjárt a város végén a Kapós vizén derék kétkerekű malma

46

vagyon az uraságnak, kit is in Anno 1715 építtetett fundamentumbul. A molnár harmados benne, a többi proventusa egészlen az uraságé. Kaposváron felül a keczeli pusztán más egykerekű malma is vagyon az uraságnak, kinek mindazonáltal, — minthogy a tájon feles a malom s falu sincsen közel hozzája, — nem szintén nagy importantiája vagyon. Erre nézve is az uraság ugyanazon malomnál deszkametszöt is actualiter épített, hogy, a midőn őrlője nem lészen, vize a deszka metszésre fordíttassék. A Kapós vizén alul a vár eleiben egy bizonyos darab szőlője is vagyon az uraságnak, kit in Anno 1713 ő Herczegsége foglaltatott vissza Szigetvártt lakozó Heher Andrástul. Az uraság vinczellért tart őrzésére és gondviselésére. De reliquo föl lévén osztva a jobbágy-faluk között, kiki tudja maga részét, s a szerint munkálódnak. Ott benn, amint a vára volt, az uraságnak erős tömlöcze is vagyon, melyben az uraságnak engedelméből nemes Somogy vármegye is a maga rabjait tartatja, melyről való reversalisa azon vármegyének az uraság dombovári aktái között conserváltatik. Ugyanaz uraság kaposvári tisztviselője viseltet in capite gondot a tömlöczre, melynek a vármegyétől is bizonyos fizetése van rendelve. A tömlöcz őrzésére rendelt vármegye hajdúknak is ő parancsol, s minemű gabona a rabok vagy a hajdúk számára kívántatik, erga competentem pretii refusionem az uraság .granariumából ő adja. Itt Kaposvárott plébános is vagyon, kinek mindazonáltal semmi rét- vagy szántóföldbeli beneficiuma az uraságtól nincsen excindálva, Ъапет a lakosok magok alkujok szerint tesznek szántást, kaszálást, a hol maguk ítélik az ő kegyelme számára. Minden holdnapban két misét szokott szplgálni a néhai nagvemlékezelű méltóságos herczegért, lévén л méltóságos uraság resolutiója szerint minden misétől huszonöt pénze, vagyis egész esztendőn által hat forint és ötven pénze. A praemittált kaposvári lakosok semminemű robotot nem tesznek az uraság számára, hanem mindennemű őszi s tavaszi vetéséikből, t. i. búzából, rozsból, árpából, törkölyből, zabból, hajdinából, kukoriczából, •lencséből, borsóból, bárányból, gidából; · rajméhböl, borból kilenczedet adnak az uraságnak; a hol penig a raj-méhböl vagy bárányból kilenczed ki nem esnék, minden kas rajtól s minden darab báránytól tartoznak fizetni censust, tíz-tíz pénzt, a hol pedig a gidából a kilenczed ki nem esnék, tartoznak minden darabtól fizetni censust, egy-egy garast. A buzakilenczed conscriptiójakor föliratnak s. v. "a malaczok is, melyektől mindeniktől tartoznak fizetni pázsiipénzt, egy-egy garast. Jóllehet ezeknek a maguk határán makkos erdejük nincsen, mindazonállal ott körülbelül elég sok szép makkos erdeje van az uraságnak. Midőn a makk megterem, s az uraság makkot adhat, nem szabad s. v. sörtés marhájukat más uraság földére a makkra bérlelni, eo in casu pedig, ha az uraság erdején makkolnak, tartoznak az uraságnak tizeddel az öregből öreggel, a süldőből süldővel, non eveniente aidem decima, minden öregtől huszonöt, süldőtől tizenöt pénz censussal, a malaczoktól nem tizeddel, hanem egy-egy garas censussal. Midőn a buza, árpa stb. kilenczedelés van, tartoznak azt szépen -összehordani, asztagba rakni, befödni és bepóznázni. kit azután a tiszt

47

részében elkészíttetvén, tartoznak ők kaposváriak szemül az uraság granáriumába behordani. . Diétái, lakodalmi és temeiési alkalmatosságokkal tartoznak az uraság kéltségéhez propoportionaliter concurrálni, azonban, midőn a szükség úgy kívánná, lóval szolgálni s levelekkel a méltóságos urasághoz fölmenni s a tisztek alá is, midőn az uraság dolgában járnak, olykor alkalmatosságot adni. Possessio Szomajom. Boves: Equii Yaccae:

Βονθ3: Equi: Л'ассае:

Kis Gergely — Kis János . . . — — Somogyi Miklós... ... Csordás Miklós Manegh Gergley Csedör Gergely — Kis Csordás György Torma Istvány . . . ... Kis В arta András ... Kis Barta János Borbély Mihály... ...

Torma András ... .. Kis Istvány ... ... .. Torma János Szabó Mihály ... ... .. Mátthé György Torma Mihály ... .. Kis Torma János ... Tóth Mihály ... Kis János ... ... Vörös János... . . .

2 1

6 4 4 6 4 4 8 6 4 6 2

1 1

.

3 2 2 2 3 2 2

4 4 4 4 8 6 6 2 2 2

2

—

1 1

— —

2 2 2 3

— — — —

1 1 1

— —

Pauperiores. Ί33

—

Bartha Miklós ._"_ Góór Gergely . . . Molnár György... Kovách Mihály ... Vörös Istvány ... Balogh János ...

Boves

Equi: Vaccae : —

—

— — — — .

Bartba Gergely... Pusztás Gergely Somogyi János ... Kis Gergely .... ... Vincze Mihály ... Kocsis György ... Becsy János... ...

2

2

2 3 2 2

1

Equi: Vaco —

—

. . .

—

. . .

—

о

— '

—

. . .

—

. . .

—

—

—

—

. . .

2

—

1 1 1 1 1

Inquilini. Boves: Èqui: Vaccae:

Szalay János Papp János Niklai János

—

— — —

— — ...

2 2 1

Boves: Equi: Vaccae:

Ploczár l· árton Bencze Istók

— —

— —

1 1

Ezen helység jóllehet, a mint oda alább Pinczehelynél is föl lészen téve, a pinczehelyi jószágnak appertinentiája mindazonáltal — oda igen messze esvén — a kaposvári districtushoz biratik. Ezek noha nem éppen mindnyájan az uraságnak örökös jobbágyi mindazonáltal a kik jövevények volnának is, az uraság szolgálatja és robota iránt szintén oly kötelességben vannak, valamint az örökös jobbágyok s quoad hoc quam et rehqua nincsen is külömbség közöttük. A Jcorcsma Sz. Mihály naptul fogvást karácsonyig a magoké, karácsonyiul fogvást penig Sz. Mihály napig az uraságé. Az uraság borát, hacsak magok között arra való embert nem rendelnek, tartoznak rend szerént árulni; kiért ő nekik semminemű pénzbeli bér az uraságtul nem adatik, hanem tartozván ők hatvan

48

itcze tiszta borrul számot adni, a négy itcze scprö in sorlem fertigorum ipsorum nálok hagyatik. Minthogy ezen tartományban nem minden szegény embernek vagyon s lehet a földnek erös voltára nézve is magányos ekéje, maga saját marhaján kivül is szokott a jobbágy más helyekrül »hódgyában való« szántásra marhát hozni. Jól vigyázzon azért a tiszt, hogy minden tavaszszal minden helységbül magok számára hány ekével mennek ki szántani, azt penig a végre, hogy az uraság szántására is azon számmal compareáljanak az ekék; de leginkább arra is. figyelmezzen, hogy ezen jószágbul más urak jószágira aféle hódgyában való szántásra ki ne vii essenek a marhák. Az uraság vetése rendje pedig itt következik: Mivel ebben a tartományban a földnek erőssége miatt hat marhán alul nem lehet szántani, az ekék is hat-hat marhával legyenek. Mely minden eke tartozik őszi vetésre négy pozsonyi mérő alá való földet háromszor megszántani s az uraság granáriumjából adatván magbuza beléje, azt annak módgya rendi szerint elvetni és elboronálni; tavaszi vetés alá penig, ha zab vagy árpa vagy tönköl vettetik el, tartoznak tavaszszal tarró földet három pozsonyi mérő alá valót egyszer megszántani, s azt abban hasonlóképpen elvetni és el is boronálni. Ha penig casu quo tavaszszal köles vagy valamely ligumina alá szántatnak velek, tehát eotum is egy eke csak annyit szántson, a mennyi három mérő zab alá elegendő volna. Mind őszit s mind penig tavaszit, valamennyit elvetnek, azt annak ideiben tartoznak egész falustul learatni, magok szekereiken összehordani, asztagokba rakni, szépen befödni s bepóznázni. Kasíállás alkalmatosságával nemcsak a ráczei/resi réteknek letakarítására, de minthogy itt az uraságnak sem annyi rétje, sem marhabeli oeconomiája nincsen, az uraság hasznos szolgálatja azt kívánván, dombóvári dominiumba is tartoznak — a tisztek dispositiója szerint — kaszásokat küldeni. Az uraság malmai körül interveniálandó munkákat, úgy az uraság háza és granariumja körül is, tartoznak véghez vinni, nem külömben az uraság Kapósnál levő szőleiben is a reájok mért részt megmunkálni, mikor a dispositio úgy hozza, a pinczehelyi jószágbeli korcsmákra ezen jószágbul borokat, a méltóságos uraság contractussira Dernirul vagy Légrádrul hordóknak való fákat hozni s más mindennemű az uraság javára czélozó (akár szekérrel akár penig gyalog occurálandó) szolgálatokat véghez vinni. Midőn az uraság őszszel maga számára, annyi, áron, mint más, a mézeiket meg akarná tartani, nem szabad másnak eladni sub poma contrabandi. A MlenczedeJc s. ν. sörtésmarhákbul tizedek, censusok, diaetákra, lakodalmakra és temetésekre való költségek iránt itt is az kötelesség, a mi Kaposvárnál, hoc adddo, hogy ezek még Ze?2nekbül, Tcenderökbül, s lcáposztá]o\b\x\ is proportionate az uraságnak igazságot adni tartoznak. Ezen helységben négy jobbágynak afféle aprólékos pottyogói malmocslcái vannak, melyeknek hármátul — kiket t. i. Máthé György,

β

49--

Torma Istvány és Csőder Gergely bírnak — annuatim két forint, n e gyedikétül penig — Mátthé Gergely — egy forint és huszonöt pénz censussal tartoznak; most épül újonnan kettő, midőn elkészülne, azt is· census alá köll venni. Possessio Csolcnya. Boves : Equi: Vaccae

Boves : Equi : Vaccae :

Csere János

— ...

6

2

2

JJUJY I C L C I

... László András Pász János Kissebb Csere Jankó Balogh Dávid ... Paczay György... ... Csere Istvány

6 6 3 6 2

2 •

2

1 •

—

3 3 1 2

1 Χ

—

2

György Istvány

...

6

χ O/CZây χ St v~ cl Íj y

Kovách Gergely Barabich Márton Paczay Jankó Hegedős György Sink'a Benke... . . . Papp György ...

... ... ... ... .

5 6 4 6 2 6

2

2

2 2 3

2, 2. 2. 1.

:

—

—

1

1

Pauperiores. Boves : Equi: Vaccae

Boves: Equi : Vaccae:

Biró János Várossi Mihály ... Mérey Jankó Tóth Benke László Istók

—

—

—

—

— —

3 1 1 1

—

i

— —

1

Kutas Márton — . Bok Istók . . . ... Tóth Istók Varga Márton . . . .... Niklai Péter

—

— —

— 2

1 1 2: 1

— —

—

— —

1

Ezek is az uraságnak, — Kaposvárhoz örökös jobbágyok lévén, -— a kilenczedek, censusok, extraordinaria dátiók iránt valamint Kaposvárnál föltétetett, a roboti szolgálat iránt valamint szomajomiak, mind azokra kötelesek, s az uraság borát is mint azok ea modalitate árulják. Item Biró János jobbágynak egy kis malmocskája vagyon, melytül ád annuatim censust: egy forintot, huszonöt pénzt.

Possessio Jád. Boves : Equi: Vacc

Boves : Equi: Vaccae :

Túros Mihály Gyárffáss András ... Gyárffáss Gergely ... Gyárffáss Istó л Egyed Ferencz Nemes Jánosné Moysi József Varga Mihály Nemes Mihály . . . ... Nemes Miklós Egyed András ... Túrós Istók ... ... ... Egyed Gergely Öcscse Egyed Ferencnek ... Györek Mihály

—

4 4 6 2 4 2 2 6 4 2 5 3 6

2 1 1 1 2 1

3 2

6 — —

3. 2 —

—

1

1 1 2 2 2 2

1 2

1 2

—

—

3 2 —

Gazdaságtörténelmi Szemle: 1905.

Györek György . . . Taranyai János Egyed Mártori . . . Egyed Lukács . . . Szili Istvány Varjú Lukács . . . Varjú József Löcsy I s t ó k . . . Egyed János Egyed András Gendőcs György Huszár Gergely Varga Jankó ... Nagy Istvány ... - Nagy Gergely . . .

... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...

2 3 4 4 4 6 4 2 2 2 2 4 6 4 2

—

—

—

2 2 2 2 2 — —

2 2 —

2 2 1

1 2 2. 1 2 1. 1 2 2' 1 1 2 1 1

õO

Pauperiores. Boves: Equi: Yaccae:

Kürtessi Mihály... Kürtessi György Paczay Jankó . . . JDömötör Andor Hencz Istók Siska Mihály Radich Miklós ...

.

—

Boves: Equi: Yaccae:

Szabó Márton Nemes Lőrincz Varjú Gyuro Túros András Szabó János... Lázár György

2

-

—

— —

2

2 2

Ezek is az uraságnak Kaposvárhoz tartozandó örökös jobbágyi lévén, mind kilenczedjök, censussok, szolgálatjok, s több állapotok iránt, •oly kötelességben vannak, mint praemittált szomajomi vagy csoknyai jobbágyok. Possessio Egres. Boves: Equi: Vaccae:

Kántor János Nagy János Kis János . . . Bertha Miklós Gaál Pethi Porga György Kózári János

...

Boves: Equi: Vaccae

Gerencsér Istvány ... Porga János Kozári Gçrgely Simonyi Mátyás ... Porga Benedek Biró

... ... ...

4 3 4 4 1 2

— — — — — —

1 — 1 1 2 2

Pauperiores. Boves : Equi : Vaccae :

"Szolga János JNagy. Istók Varga János

— — —

— — 3

2 1 1

Вол-es : Equi : Vaccae :

Pacsér Márton Pál Marczi

— —

— —

1. 1

Ezen egresi lakosok hasonlóképpen kaposvári dominiumhoz tartozandó örökös jobbágyok ; azért ők is ezen kötelességben vannak, valamint az imediate praemittált jobbágyhelyek. Itt bizonyos Kozáry János jobbágynak többekkel együtt bizonyos egykerekű malmocskája vagyon a falu mellett; fizetnek tőle quot annis az uraságnak censust : két Rhen, forintokat. Possessio Aszaló. Boves : Equi : Vaccae :

Mojses Mihály Szitás Péter Sütő Márton Sütő Miklós Liber György Xeczelyi Mátyás Boldisár László Kőttő János..

...

2 5 6 4 б 4 1 1

— — — — — — — 2

1 2 2 3 2 1 2 1

Boves : Equi : Vaccae :

Szántó György Decsy Mihály Kovács Péter Biró Istvány Szitás János Sárffi Gergely Árva András В ró ...

2 4 2 3 2 4 2

2 — — — — —

2 1 1 2 — 2 2

A kaposvári uraságnak ezek is örökös jobbágyi, s mindazokra melyekre a praemittált helységek, ezek is kötelesek.

51

Ezeknek igen szép terrenumjok vagyon, leginkább a szántóföldek dolgában. Más uraság földjére semmi beneficiumért nem szorulnak. Ugyanezen helységnek határában egy darab földet Boronkának hínak, mely iránt bizonyos Király Ferenczné, quasi vero magányos puszta volna, praetensiót akar az uraság ellen moveálni, de a mint ott köröl belől lévő öreg emberek beszélik, soha magányos puszta nem volt, hanem igazán való aszalai határ. Ezen falubeli Sütő Gergely jobbágynak többekkel együtt egy malmocskájok is vagyon, melytül quot annis fizet az uraságnak censust: egy forintot s huszonöt pénzt. Possessio Santos.t Boves: Equi: Vaccae:

Petteö Jankó Varga Istvány Petteö György Péter Lőrincz

1

2 2 4 4

1 — 2 2

1 1 2 2

Boves: Equi: Vaccae:

Kulcsár P á l Soós Márton Petteö Lőcse Varga Pál

—

2 — 1 2

2 — — —

2 2 1 1

Ezen falu a Kapós vizén alul az erdős országon esik. A kaposvári uraságnak ezek is örökös jobbágyi, s per consequens mindazokra, a melyek respectu nonarum, censuum, majalium, decimarum, ab iisdemque censuum extra ordinariarum Datiarum Kaposvárnál, — a szolgálat iránt penig Szomájomnál föl vannak téve — kötelesek. Varga Istvány jobbágynak itt egy potyogó malmocskája vagyon; censusa egy forint huszonöt pénz. Possessio 8г. Bálás. Boves: Equi : Vaccae:

Nagy György Furò Jankó Kis János

-

2 2 4

— — 1

1 1 —

Boves: Equi: Vaccae:

Pap Istók Igaz Márton Forró Pethi

2 2 2

— — —

-

2 1 1

Pauperiores. Boves: Equi: Vaccae:

Nagy István Kis Pap Pethi

— —

— —

2 1

Boves: Equi: Vaccae:

Nagy Mátthé..

—

—

Г

Ezen helység is Kaposvárnak örökös jobbágyokbul álló appertinentiája. Igen szük helyen vagyon. 'Az arendájábul, s robotábul, a mi kevés hasznot veszen az uraság ; in reliquo semmi földjök valamely darab rétnél s ennyihány hold szántóföldnél nincsen. Éppen a kertjeik alá bejönnek egyfelől méltóságos Gróf Nádasdi László püspök úrnak, más felöl penig Jankovics Istvány úrnak a pusztái. Szölőhegyök titulált méltóságos püspök földjén vagyon, s oda adják a kilenczedet; szántásaikat is azon pusztákon teszik: minthogy az uraság ott közel földet nekik nem adhat. Vagyon oly esztendő, hogy egy kéve kilenczedje sem esik tőle az uraságnak. Máskint ezek is örökös jobbágyok lévén, szintén az volna mindenek iránt kötelességök, a ki szomájomi s több praemittált helységeknek. 4*

52

Possessio Cserén fa. Boves : Equi : Vaccae :

Balogh Mátyás . . . . . . Balogh Gergely Kellemen György . . . Kellemen Istvány . . . Török Mihály

2 2 2 2 2

Boves : Equi : Vaccae

Török Gecsi—

Fejér niés

... .

Fejér Mihály Balogh Miklós . Balogh Gergely.

Pauperiores. Boves : Equi : Vaccae :

Kellemen Mihály Balogh János . . . Balogh Mátyás —

-

—

—

1

—

1 l

Boves: Equi: Vaccae·

.

Balogh Lőrincz Balogh Istók

1

—

1

Ezen helység is Kaposvárhoz tartozandó, s lakosi örökös jobbágyok. Ezek is mindazokkal, a mikkel a többi praemittált jobbágykötelesség alatt lévő helységek, tartoznak. Ezen helységben Fejér Mihály nevű jobbágynak egy kis malmocskája vagyon, fizet annuatim tőle censust: egy forintot s huszonöt pénzt. Possessio

Gyarmath.

Boves: Equi: Vaccae:

Ferró Istvánv

...

4

—

2

Boves: Equi: Vaccae:

Nagy Márton

Ezek is örökös jobbágyi az uraságnak. Csekély ők is arra, a mire a többi jobbágyok, obiigatusok. Possessio 8г.

_

—

2

voltokhoz képest

Pál.

Boves: Equi: Vaccae:

Berkes Péter ... Vajda Ferkó Vajda Ferencz Berkes György Beczó Miklós Vajda Jancsi Kovács János Berkes Benke

2

Bove3: Equi: Vaccae:

Kovács Pál Vajda Mátyás Hegedős Benke Vajda Gergely Szomi János Hegedős Mik ós Hegedős János Hegedős Ferencz

...

...

2 2

1 — 2 — 2. — 2 — 2 — 3 — 2 —

1 2 3 2 1 1 2 2

Ezek is örökös jobbágyok, hasonlatosképpen mint a szomajomiak,. csoknyaiak, s a többi, ök is mindenekre kötelessek. Ezen helységnek határában bizonyos kaposvári Molnár Tolca, már meghalálozott Molnár Jakabnak fia s successora, bír bizonyos egykerekű malmot, melytül fizet quotannis három forint censust az uraságnak. Possessio. ТогпсяЪе. Boves: Equi: Vaciae:

Tóth Tóth Tóth Tóth Öreg Kósa Kósa

János Tamás Mojzes Jankó . . . Kósa János Márton Gecsi

2 2 2 1 2 2 2

— — — — — — —

- 2 1 1 1 2 1 1

Boves: Equi: Vaccae

. Kósa Gergely. Kósa Jankó Iffjabbik Kósa Jankó Kovács György... . . . Во dó Gergely Kovács János

:2 2

— — 2 — 1 — 2 — 2 —

1 1 2 1 1 1

53

Pauperiores. Boves: Equi: Vaccae:

Kósa Péter . . . ; Sovány Dávid Kósa Mátyás

— 1 —

— — —

.1 — 2

B o v e s : Equi: Vaccae:

Kovács Miklós Tormáné Demeter János

— — —

...

— — —

2 1 1

Ezen Töröcske nevű falu is ugyan Kaposvárhoz tartozandó örökös jobbágyságbul álló. Ők is azért a szerint mindenekre kötelesek mind kilenczedek, censusok, s . v. sörtésmarhabeli tized, szántás és vetés, borárulás és az iránt valamint a több praemittált jobbágyhelyek. ΤΓΛ,ςη

—

Т Л ^ л ς.

^ U U ^

d

J

WkpJrVìpj

*

XT О /ТТТЛП ·

censust: egy forintot s ötven pénzt.

β ^ ^ /

«5/1

| Ä l ö fì Ti TÌ " Я t Ü ГП

Possessio Kis Laie. Boves: Equi: Vaccae:

Benes Lukács Geges Gergely Bene Andor Gyurák János Benes Gyurka

2 4 2 2 2

— 1 2 2 — .1 — 2 — 1

Boves: Equi: Vaccae:

Bene Jankó Benes Benke Geges György Papp Istók . . .

4 2 1 2

— — — —

2 1 . 1 1

Pauperiores. Boves: Equi: Vaccae:

Benes Mihály Papp Istók

— —

— —

1 1

Boves: Equi: Vaccae:

Szabó Gergely .Rebellis Simon

1 —

— —

1 1

Ezen helységbeliek is az uraságnak örökös· jobbágyi, oly kötelességben vannak, valamint a több praemittált helységek. Possessio Kis Falud. Boves: Equi: Vaccae:

Lőrincz János Tóth Ferencz ... . . . Bekernyés Márton... Vajda Mihály . . . ... Nagy Márton

2 2 3 2 4

— 2 — — 1

2 1 l 1 1

Boves: Equi: Vaccae:

Lőrincz Istvány Tóth Miklós Deső Mihály.., Filovás Mihály

...

2 2 2 2

— — — —

1 1 1 1

Pauperiores. Bovee: Equi: Vaccae:

Bereknyés Miklós ... Tóth Márton ...

— —

— —

:

1• 2

Boves: Equi: Vaccae

Váczy Gergely

—

—

1

A megírt falubeliek is Kaposvárhoz tartozandó örökös jobbágyok, Lőrincz János és Lőrincz Istványon kívül; azért úgy adóznak s szolgálnak az uraságnak,' mint a több praemittált jobbágyfaluk ; a mi penig az attingált Lőrincz Jánost és Lőrincz Istványt illetné, ott Kis Falud szomszédságában ^van bizonyos Sz. Márton nevű praedium, a melyet Szili Márton nevű nemes ember bir, a megírt két ember oda való örökös jobbágy volna; de utas hely levén, magok ketten azon pusztát meg nem lakhatnák, hanem több emberek közé Kis-Faludra vették magokat,

54

oha mindazonáltal egészben a sz. i nártoni földrül élnek; hogy penig i is ingyen ne lakjanak, mind a több Kaposvárhoz tartozandó jobbágyok > okták, ők felényit praestálnak min i arendát s mind szolgálatot. Possessio Szenna.. Boves: Equi: Vaccae:

Boves: Equi: Vaccae:

Jakab János. Futas Mihály Puskás János Deák Gergely Komis Márton Puskás Istvány Istvánffi György Istvánffi Illés

. -. . . . .

5 5 1 4 4 4 1 2

— — 2 — — — — —

1 2 1 1 —

2 1 1

. . 2 Yoka Péter .. 4 Yoka György .. 2 Istvánffi János Budó András ... .... — .. 3 Tóth Márton .. 2 Jakab János.. .. 2 Budó Istvány

—

— — 2 — — —

2 1 2 1 1 1 1

Pauperiores. Bpves: Equi: Vaccae:

Futás Miklós Ihász Gergely Deák Márton Jakab Pál

... . . . ...

— — — —

— — — —

1 1 1 .1

Boves: Equi: Vaccae

Puskás Lőrincz Nagy János Istvanffi Jankó Bodó Márton

...

— — — —

— — — 1

1 1 1 1

Ezen falu is Kaposvárhoz tartozandó örökös jobbágy-lakosokbul áll. Ezek is hasonlóképpen minden öszi, tavaszi vetéseikbül, borukból, méheikbül, bárányukból, gidáikból, len-, kender-, káposztából kilenczeddel tartoznak; úgy mikor az uraság erdein makk terem, tizeddel, non eveniente nona ab agnellis, hedulis, alvuaribus, decima vero à majalibus: a Kaposvárnál világosan expressált censusokkal. Nemkülömben diaetai, lakadalmi és temetési solemnitására való contributiókkal ; azonban a Szomajomnál föltett robotokkal, borárúlással, etc. Ezen helységben két jobbágynak két kis malmocskái vannak, melyektül egyik-egyik fizet annualis censust az uraságnak egy forintot s huszonöt pénzt. Ivánffai praediales : Boves

Jakab Pál Jakab Miklós Várvizi József

2 2 2

Pauperiores :

Equi

Vaccae

— — —

1 1 1

Lőrincz Nóvák Vörös Pál

...

Boves

Equi

2 —

— —

Vaccae

— 1

Keczeli praediales: Βονβ3

Fodor György Fodor János

2 3

Equi V accae

— —

2

Boves

Keczeli Gyurka

Equi

3

—

Vaccae

2

1

Ivânffa igen közel lévén Kaposvárhoz, Keczel penig azonkívül is pro usuatione kaposiaknak lévén engedve, minthogy igen kevesen voltak, mind a két helybül, magok lakását Kapósba vették; ivánffaiak mindazonáltal most is mind az ivánffi határrul élnek s szőlőhegyeik ott vannak. Azomban non obstante eo, hogy ök Kapósban laknak, nem úgy mint a kaposi szabad emberekbül álló lakosok, hanem mint az uraságnak több örökös jobbágyi a szerint mind árendázni, robotolni s más Szomajomnál föltett kötelességeket supportálni tartoznak.

55-

Praedium

Kaposfö.

Ezen pusztát szomajomiak és tettes Talián Ádám uram méret jobbágyi szántják, melyrül kilenezedet adnak az uraságnak. Midőn említett méreieknek azon puszta felől esnek magok hátárán. a vetések, mezeit is szokták árendálni, a mint a tiszt megegyezett velek. Ugyanezen pusztát, a mint a Kapós vizének dereka terminálja szentbenedeki határtul, ők szentbenedekiek a magok felől való szélin a víznek bizonyos felülcsapó malmot csináltak. Minthogy penig, ha innen ιiz uraság részén is gátnt. nftki п ш tartanak, a malom nem fog forogniazért azon gáttul fizetnek quotamis a kaposi uraságnak négy-négy forintot. Item szomszéd Mérei falubéli Orbán Péter nevű embernek is· malomháza dereka ezen pusztán esik, ád egy forintot s huszonöt pénzt, annuatim. Praedium JRácz Egres. Minthogy a féle tagos mezei puszta ezen kaposi dominiumban,. majd csak olyan is mint ez, nincsen : azért ezen pusztát az uraság maga oeconomiájára reserválta. Item szoktak a jobbágyok mind őszi s tavaszi majorságbéli vetéseket tenni az uraságnak s a minemű rétjei vannak, azok is az uraság számára kaszáitatnak. N. B. Ezen ráczegresi és mellette való újfalui puszták határihoz,, quasi vero nagy része elfoglaltatott volna, bizonyos Keszthelyi Mihály Tömörke nevű pusztájának határábul, arra nézve is pro 16 proxime praeteriti mensis Április evocáltatta vala a méltóságos kaposvári örökös urat, midőn penig már post authenticationen etiam testium ad rem jutott volna a dolog, látván helytelen praetensióját, azon processust cum tota sua serie deponálta és így ezen processussal még jobban megvilágosodik azon pusztáknak határi. Praedium

Lapa.

Ezen praediumnak mezeit s kaszálóját a múlt esztendőben arendálta nemzetes Vlasics János uram in fl: 15, reserválva lévén az uraság számára a makkja ha termett volna. Praedia Nádasd, 0tellek, Tóthfalu, Várvize, Pöleske, Simonfalva, Vörös Alma. Ezen praediumok a Kapós vízén alúl vannak, nem nagy határokbul állók. Kaszáló rétjeiket rész szerint az uraság körülbelől való jobbágyi, rész szerint penig simonfai lakosok kaszálják. Boglapénzben az uraság jobbágyi tartoznak minden circiter két szekér szénábul álló boglátul huszonöt pénzt, a külsők penig egy máriást fizetni. Vörös Almának és Tóthfalunak valamety szántóföldjei is vannak ; a vörös-almait gállosfaiak, a tóthfaluit penig leginkább szentpáliak szántogatják, kilenezedet adván róla az uraságnak. Vörös-Alma nevű pusztán egy bizonyos potyogó maimocskát bir Gállosfán (a ki máskint Tettes Festetics Pál uram faluja) lakozó Gilliczei Istók; fizet tőle quot annis a kaposvári uraságnak két forint censust.

56

Simonfalva nevü praediumot penig in anno .1717 (bizonyos jussát producálván Bécsben a méltóságos uraság előtt), Szilli Márton nevü nemes embernek remittálta ő nagysága, cum reservatione, hogy ha jövendőben is valamely solidum jussára akadna iránta ő nagysága vagy successori, mindenkor lehessen respectu rehabitionis azon Szilli Mártonra successorokra regressusa. Praedia Marezaclo, Denna, Ennyesd,

Bopoly,

Ropolyfű.

Ezen pusztáknak legnagyobb Beneficiuma, mikor leginkább a bikkmakk megterem, minthogy nagyobb része erdeinek abbui áll, noha némely helyen tölgyese is van. Marczadónak és Dennának kaszálóit in parte szennai lakosok, in parte vero kadarkútiak is kaszálják baglya pénzben ; Ropoly és Ropolyfüji pusztáknak rétjeit penig töröcskei lakosok kaszálják, hasonlóképpen baglyapénzben. A megírt pusztáknak, de leginkább ennyesdi pusztának határán sok szép s deszkának való fenyőfa, bikkfa, hársfa, tölgy s csőrfák is találkoznak; a deszkametsző malom elkészülvén, nem lészen szüksége akármely uraság erdeire is szorulni, mert. innen a deszkának való fa bőven kitelik, kinek meghordására leginkább télen Szán úton legyen gondja a tis-ztnek.1) Közli : D R . MERÉNYI LAJOS. ' rr

i) Apper'tmentiae ad Arcém Kaposvár : Possessiones in Cottu Simegiensr: Oppidum Kaposvár; Csoknya. Jád. Egres. Aszaló. Sántos. Sz. Bálás. Cserénfa. •Gyarmath, Sz.-Pál. Töröcske. Kis-Lak. Kisfalud. Szenna. Ivánffa. · Keozel.

Praedia in Coínitatu Simegiensi : Kaposfű. Kenderes-Újfalu. Rácz-Egres. Szörnyefalva. " · . Nádasd. Ó-Tellek. . Tóth-Falu. Várvize. Gyertyán. Tinnad seu Denna. PőJeske. Moha seu Molha. Vörös-Alma. Marczadó. Bécsi-Szent-Márton. • In huj'us possessione nunquari fuit Sua Celsitudo, possidet ' Exceli. Da Comitissa AdamoBattvániana, Ennyesd. " Ropoly. .Ropolyfű. Lapa. Lévád. Simonfalva, remisit modernus D. Illustrissimus Comes Martino , Szilli in'Anno 1717.

IRODALOM. SÁNDOR. Magyarország Közgazdasága. A Magyar Tudományos Akadémia által a Semsey-féle nemzetgazdasági díjból jutalmázott pályamunka. Első—harmadik kötet. Budapest 1904. FranklinTársulat. (Nagy 8-rét, VIII—580, 471. és 563..lap. Ára 30 korona).

MILHOFFER

Idestova tizenegy éve hogy Szemlénk megindult (1894 február). Az akkor alakult „szerkesztő-bizottság" „bevezetésében" kiemelte, hogy a folyóirat megállapításának czélja „azon óriási mennyiségben a külön; böző levéltárakban rejtőző kútforrások és adatok" összegyűjtése és kiadása, amelyek a magyar gazdaság, elsősorban a magyar mezőgazdaság történetére vonatkoznak. Csakis akkor, amidőn ezen adatok minél , nagyobb terjedelemben állandanak a szaktudomány rendelkezésére, kísérelhető meg a magyar egyetemes gazdaságtörténet fogalmazása. A míg j ezen feltétel bekövetkezik, — s már itt megjegyezhetjük, hogy az eddig még nem következett be, — a feldolgozás czélszerü munkamegosztása részletes tanulmányokban nyerjen kifejezést. Egyetemes magyar gazdaságtörténet megírásának feladata az alapvető kutatások jelenlegi állapota mellett megoldhatatlannak látszik.' Ámde nem becsültük-e túl a feladat nehézségeit? Túlságosan pesszimistikus-e nézetünk? íme, megjelent, itt van, előttünk fekszik terjedelemre hatalmas, legelső tudományos intézetünk ajánlásával ellátott munka, amely a tartalomjegyzék szerint a magyar közgazdaság évezredes fejlődésének és jelenlegi állapotának leírását tartalmazza. írója az előszóban önérzetesen hangoztatja, hogy munkájából „az érdeklődő . . . mindenesetre megismeri . . . hazánk közgazdaságának egészét, megismeri a múlt gazdasági bajait s a jelen hiányait:"1) Különösen az első kötet, amely közel hatszáz oldalon tárgyalja hazánk közgazdaságát Szent István korától a kiegyezés évéig, a magyar gazdaságtörténet összefoglaló, egyetemes képét nyújtja — — — ha nyújtja. Ha „Magyarország Közgazdaságát" kezünkbe veszszük, legelsőbben megakadunk azon, hogy a könyv sem irodalomtörténeti áttekintést, sem szakbibliográfiát, sem forrásmunkák idézetét nem tartalmazza. Ez а / eljárás — enyhén kifejezve — gyanús. MILHOFFER hivatkozhatnék ugyan arra, hogy röviddel ezelőtt nagy magyar, történeti munka2) jelent meg. amelyben szintén nélkülözzük a források idézését. Bár elvi szempontból 1) I. kötet. VII. 1. ' · ., : 2) Acsády. A magyar birodalom története. Budapest 1903—1904.

·

58

e másik miinél követett eljárást sem tartjuk feltétlenül helyeselhetnek, mégis — est modus in rebus ! — ACSÁDY IGNÁCZ személyisége sok aggodalmat enyésztet el, amelyet más, különösen kezdő íróval szemben teljes joggal s erősen hangsúlyozva kifejeznünk kell. Mint a magyar történetírás egyik kitűnősége, a magyar gazdaságtörténelem nagymestere, ACSÁDY teljes biztosítékot nyújt eddigi munkásságával arra, hogy munkájában a hozzáférhető forrás apparátus s a szakirodalom kritikai feldolgozását és loyalis felhasználását tételezhetjük fel. MILHOFFER eddigi irodalmi munkássága semmi esetre sem oszlathatja el kételyeinket az iránt, vájjon nem akarta-e dolgozatának bizonyos hiányait a források elhallgatásával elpalástolni. — Másrészt ACSÁDY elismert bibliográfiái szaktekintély, munkáinak minden során átérzik a szerzőnek bámulatos olvasottsága, amely dolgozatait egyaránt tanulságosakká és élvezetesekké teszi. És MILHOFFER? — Quod licet Jovi . . . . Megesik, hogy némelykor a kiadó, technikai okokból idegenkedik túlsók idézet s komplikált utalás nyomásától s így a szerzőt a¿ok elhagyására szorítja, — de jelen esetben ezen kifogás sem állhat meg, miután a munka már kéziratban is nélkülözte az idézeteket, amint az igen tanúlságos akadémiai bírálat szövegéből kitetszik.1) Szerzőnek elemi kötelessége lett volna, hogy az előszóban vagy a mü más, alkalmas részében megnevezze azon írókat, akiknek gondolataival a maga bölcsességének igenigen szegényes mezét felékesítette.2) Mindamellett, hogy a magyar gazdaságtörténet belterjes mívelése csak a közelmúltban karoltatott fel erélyesebben, történetírásunk ezen legifjabb hajtása eddig máris erősen meglombosodott. A mult gazdasági viszonyainak oknyomozó feltárása, mint önczél, kevés kivétellel ugyancsak a mult század hetvenes évei óta vált magyar írók tudományos programmjává, de azért a régi generáczió jelesei, mellékesen bár, a politikai vagy jogtörténet kiegészítésekép, de így is elég eredményesen foglalkoztak a gazdaságtörténet némely problémájával. Tudományos Akadémiánk már a múlt század harminczas éveiben támogatta az idevágó kutatásokat. A gazdaságtörténelem fontossága mindinkább előtérbe lépett azután, hogy Fejér nagy oklevéltárának hiányait és hézagait pótlandó, a múlt század második felében nagyszámú oklevélgyűjtemény került a nyilvánosság elé, s az itt felhalmozott ősanyag a vizsgálódás kereteit meglepően szélesbítette. Az így felkeltett érdeklődés végül az ősanyag specziálisan gazdaságtörténelmi vonatkozású részére tereltetett, s megI jelentek azon fontos adatgyűjtemények, amelyek — mint a X I I I . és i XIV. századbeli pápai tizedszedök számadásai, a városi számkönyvek, j a magyar erdészeti oklevéltár stb. — a magyar gazdasági múltnak nélí !) Lásd Akad. Értesítő 1902. 290—91. lap. -) Szórványosan Milhoffer hivatkozik ugyan egyes szerzőkre vagy munkákra, de ezen „idézetek" oly általános jellegűek, hogy az olvasót épenséggel nem tájékoztatják afe ől, hogy hol keresse az eredeti munkákat. Igy például „a pénzügyminister egy 1895-iki hivatalos kiadványa" (16.1.), „Pauler" (16. 1.), „Acsády munkái" (84. 1.), „Keleti" (! 67. 1.), „a Magyar Nemzet Történe'e" (! ! 136. 1.), vagy „a Gazdaságtörténelmi Szemle" (! ! ! 114. 1.) czimíí hivatkozások alapján az ellenőrzés sikeres megejtése czéljából forgatnunk kellene Acsády. Keleti és Pauler összes munkáit, vagy a Gazdt. Szemle összes évfolyamait, hogy az idézetek helyességéről meggyőződjünk.

59·

külözhetetlen forrásaivá váltak. Folyóiratunk is e specziális források öregbítésének czélját szolgálja, s napról-napra halmozódik, az anyag,, amely szakavatott feldolgozásra vár. Végtelenül fontos még különösen az utolsó évtized helytörténeti irodalma, valamint azon fellendülés, a mely a közelmúltban a történeti segédtudományoknál tapasztalható. Az író, aki a magyar gazdasági élet múltját feltárni akarja, tehát nemcsak a gazdaságtörténeti monográfiákkal, hanem a magyar történeti: irodalomnak úgyszólván minden újabb önálló termékével, különösen a helyi t-j íürgyi monográfiákká! kell, hogy foglalkozzék. Munkám anváeát nemcsak a specziális gazdaságtörténeti forráskiadásokból, de az általánosoklevélgyűjteményekből s más történelmi forrásokból fogja meríteni. Elég nagy munka, — tán nagyobb, minthogy azt valaki egy emberöltőn átvégezhetné, de az eredmény még sem lesz kielégítő. Nem lesz pedig azért, mert az eddig közzétett dolgozatok és források a magyar gazdaságtörténet egyetemes 'képét nem rajzolják meg. Ki dom boríttattak a gazdasági élet egyes ágai, a fejlődés egyes korszakai, de az egyes ágak evolutiója közötti összefüggés, a fejlődés egyes mozzanatainak szerves kapcsolata nagyrészt ismeretlen s annak feltárására az eddig nyomtatásbanmegjelent okmányanyag és munkasorozat épenséggel nem kielégítő. A legtöbb esetben, úgyszólván minden egyes fontosabb kérdés taglalásánál a kiadatlan s különböző levéltárakban rejtőző anyag betekintése nélkülözhetetlen, az e téren végzendő munka oly óriási, hogy szinte visszahökken a kutató, ha levéltáraink gazdag s értékes tartalmát megismeri. Első sorban az Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum s a bécsi cs. és kir. közös pénzügyminisztérium levéltára, a kiadatlan gazdaságtörténeti kútforiások beláthatlan tömegét tartalmazzák, de tekintetbe veendők a különböző, elég nagy számú vidéki levéltárak is. A forrásidézetek hiánya meglehetősen fáradságos munkát okozhatna a bírálónak, hogy a MILHOFFER által felhasznált anyagot felkutassa. Okozhatna, t. i. feltéve a szerző lelkiismeretességét az előbb vázolt óriási anyaghalmazzal szemben, — de nem okozott, miután ö szuverén megvetéssel forráskritika s anyagteljesség iránt feladatának még csak parányi részét sem teljesítette. Levéltári kutatásokról hagyján : az nem mindenki gusztusa, a letűnt, korszakok irott hagyományait poros aktacsomók közt. böngészni. De csak az eddig nyomtatásban megjelent forrás müvekkel szemben is MILHOFFER oly foká válogatott, azokat addig rostálta, amíg a szitában alig maradt több. mint a mennyit tíz újjunkon olvashatunkFőforrása a munka I. kötetében — különösen annak első két „korszakában" — a Közgazdasági Lexikon. Ha már az a puszta tény, hogy valaki majdnem kizárólag lexikon-czikkek után ír, enyhén kifejezve г megdöbbent, akkor fokozott mértékben kell kikelnünk MILHOFFER kivonatolási rendszere ellen. így például az Árpád-házbóli királyok idejére vonatkozó rész első fejezetének, forrásai kizárólag a Közgazdasági Lexikon és HORVÁTH MIHÁLY kereskedelemtörténeti pályamunkája.1) HOKVÁTH M I H Á L Y . A Z ipar és kereskedés története Magyarországban a középkorban (1836-ban jelent meg először, második változatlan kiadása Pesten 1868-ban jelei.t meg H. M. Kisebb tört. munkái II. kötetében. E második kiadás lapszámait idézem).

f60

A „concordantia" a következő: MILHOFFER :

2. lap. 1—3.'bekezdés 3. 4. õ. 5. 5.

lap 1—3. bek. 1. 1—4. bek.i 1. 1. bek. J 1. 2. .bek. 1. 3. bek.

5. 1. 4. bek. 5. 1. 5. bek. 6. 1. 1—2. bek.\ 7 . 1. 1. bek. / S. I. 1. bek. 8. 1. 2. bek. j 9. 1. 1—3. bek. i 9. 1. 4. bek.

Források : Czéhek és czéhrendszer K. L.-ban.)

(ACSÁDY

HORVÁTH M .

i. m .

11—12.

HORVÁTH

i. m .

20—25.

M.

Hajózás (GONDA Gazdaságtörténet K. L.-ban). HORVÁTH i. m .

BÉLA

26.

Arúmegállítási jog L.-ban). HORVÁTH

I. m .

Harmincsad L.-ban).

és

16.

czikke

A

1.

lap.

czikke a

(ACSÁDY

I.

K.

IGNÁCZ

L.-ban). czikke

A

1. (SZENDE P Á L

48—50.

(ACSÁDY

czikke

A

K.

1. IGNÁCZ

czikke

a

K.

Gazdaságtörténet 1. f. Mértékek

( A C S Á D Y IGNÁCZ

czikke a

K.

L-ban).

Eredeti kijelentéseket e fejezetnek első lapja és 7. lapjának 2. kikezdése tartalmaz. Ezeket közelebbről, szemlélve, mindenekelőtt a legkiválóbb képtelenséget akarom itt megjelölni,, amely élesen feltünteti szerző közgazdaságtani ismereteit: »(Mindazonáltal) a szó. jelenlegi értelmében vett közgazdasági ténykedésről még szó sem .volt. Szent István alatt sem." Megvallom, hogy ennél vastagabb — naivitást még nem olvastam. Hát Krisztus születése utáni tizenegyedik század elején hol· a· világon volta „szó jelenlegi értelmében vett közgazdasági ténykedés?" Nvelvboilást nem tételezhetek fel, mert hiszen a „közgazdaság csiráját" e bekezdés elején is említi MILHOFFER és ha azt a pár lapot, amelyet szerző akivonatok reproduktióján kívül nézeteinek fenntartott, átolvassuk, mindenütt azt a dilettáns felfogást találjuk, amelyből kiindulva MILHOFFER a letűnt századok gazdasági életét a modern közgazdasági szervezet mértékével méri. A 11. lapon például ezen mélyértelmü kijelentést teszi: „Földmívelő állam vagyunk még napjainkban is, de földmívelők voltak őseink már kezdetben is, jóllehet nem a mai értelemben.a Hát milyen értelemben? — A faluhelyen Szt.. István, korában gyakorolt mesterségekről állítja:. „hogy azok az egész ország területén a kellő számban képviselve., esetleg egyenlően megoszolva épen nem voltak(2. 1.) Szörnyű állapot valóban ! Ez idézet különben kivonatolt bekezdésből való s általában tapasztalható, hogy MILHOFFER forrásai kivonása közben néha helyesbíti is a „feldolgozott" munkákban kifejtett nézeteket, de rendszerint furcsa eredménynyel. ' • · t t· ·

6*

Ily helyesbítések például : MILHOFFBK : I. 6. I.

HORVÁTH

„Béla király belátva, hogy a pénz szűk volta a kereskedést, tehát a megélhetés könnyebbségét gátolja, új és több pénzt veretett, hogy így a csereüzlet jobban háttérbe szorítódjék·."

„Átlátván (Béla király), hogy a ktreskedés emelkedésére a pénzfolyam meghatározása elkerülheti énül szükséges, új pénzt veretett, s annak értékét a byzanti aranyok szerint határozta' meg."

i.

m.

16.

Arvij.- ; TT. L. „Az adózás tekintetében különbség volt a kereskedő és termelő között. Az előbbi kétszer annyi adót fizet mint az eddigi adója kitett. (Mennyi volt az ?) A termelő adója azonban maradt a régiben.

Mir.HOFFEJi : I. 6. I. nehezék

(—)

T. 9 9 9

1

1

basáh

„(Kálmán király) különbséget tett termelő és kereskedő közt is, a ki saját, termelése czikkeit vitte piaczra, kevesebb vámot fizetett, mint a termelő." .

HORVÁTH

. . . egy pondus vagyis öt.dénár vagy garas . . .

I.

i. m. 48., I. 4.

jegyzet.

. . . egy pondus, vagyis nehezék (tőn) öt dénárt, s egyenlő becsű volt a garassal.... \

MLLHOFFHR I.

21.

WENZEL. : Mezögazd. tört. 182. I.

I.

•

A malom a földbirtokkal összefüggött, de mint külön tulajdon is szerepelt.

„A malmok egyébként, habár rendszerint a földbirtok tartozékát képezték is, azért mint ilyenek magokban véve is. voltak jogügyek önálló tárgyai . .

MILHOFFER : 1.

ACSÁDY : K.

32.

I.

A hogy valamely iparág művelői egy helyen szaporodni kezdettek, azonnal czéhhé alakúltak, alapszabályokat s czéhlevelet — mely mintegy a czéh alaptörvénye volt — alkottak.

L.

1.

423.

A XV. század óta rendesen úgy történt, az alakulás, hogy mikor valamely helyen egy és ugyanazon iparág művelői nagyon megszaporodtak, czéhhé szervezkedtek és megállapították alapszabályai-· kat, a czéblevelei.

MILHOFFER tehát helyesbítéseivel egyszer túlliczitálja A felhasznált, forrásmű íróját, amidőn ez, felismervén az ősanyag.hézagos voltát, állításait óvatos megjegyzésekkel kiséri, — másszor ismét a legvastagabb, tudatlansággal zavarossá teszi a kivonatolt szöveg értelmét vagy utóbbit, épenséggel elferdíti. Adót vámmal összetéveszt, dénárt garassal egyenlősít, egyszóval képzelhetetlenül dillettánskodik a szövegben. A felhasznált forrásmunkákból gyakran egész mondatokat s mondatcsoportokat, szórul-szóra vagy lényegtelen, változásokkal vesz át, anélkül·, hogy az. így kihasznált irót idézné, bár ez elemi kötelesség. Ezen qualificálhatlan. eljárását világosítsa meg a kővetkező összeállítás : MILHOFFER

I. к. 6. I.

jegyzet.

Ezen számlálási fontot hozzánk a német telepesek hozták be, s azt főkép maguk használták, az országban a gira, vagy márka-rendszer használtatott, a mely alapiában véve nem más mint a font-

KOVÁTS

III.

FERENCZ : Közgazdasági к. 203 - 204. I.

Lexikon. : >

Hazánkban a s7ámlálási fontrendszert a. német telepesek behozták magukkal s nagyobbára csak maguk használták azt. Az ország többi lakossága ritkábban élt.

<62

rendszer. De mig a számlálási font mindig 240 dénár volt, addig a számlálási .gira változott ; volt 240 cs 40Э denáros

gira . . .

Λ gira s márka megegyezett, de dená.rok helyett pensákban számolódott. .... A náluk meghonosodott márka 4 fertóra, 8 uncziára — oszlott A Nagy Károly-féle vagyis troyesi márka, .a mi másfél márkánknak felel meg, s ezen budai vagy magyar márka <245-58—245Ό05 gramm) volt a pénzverést alap. A florenczi arany (mely körülbelül a mai húszkoronással volt egyen•értékű) IV. László alatt került hozzánk. A körmöczi aranygyártást Róbert ^íároly .kezdte meg : azok aranytartalma alig /Q-kal volt csekélyebb a mostaniaknál.

ezen pénzjelöléssel, hanem egv egészen sajátos pénzrendszert használt ' a márkavagv gira-rendszert. Alapjában véve a márka-rendszer sem más, mint a fontrendszer, segélyével eredetileg pénzmérlegelés, később pénzszámolás eszközöltetett. A két rendszer közötti különbség abban rejlik, hogy mig a számlálási font denárszáma egyszersmindenkorra állandó volt (240 darab), addig a számlálási gira denárösszegei változók. Legismertebb a 240 denáros és a 400 denáros gira (marca). A gira azonos a márkával s a dénárokat pensákba számlálták. A márka 4 fertóra, 8 uncziára oszlott Azon márkát, a melynek másfélszeresével (azaz 12 uncziájával) egyenlő volt a Nagy Károly-féle font, troyesi márkának nevezték. Hazánkban ezen márka budai márka vagy magyar márka elnevezése alatt volt a XVII. századig az országos pénzverési alapsúly (245"58— 245Ό05 gramm.) Florencz városa a XIII. század közepétől kezdve körülbélül (mai húszkoronás) középdénár nagyságú aranypénzt gyártott . . . A napjainkig gyártott körmöczi aranyak színtartalma alig 2°/o-kal csekélyebb, mint azon aranyoké, a melyeket Róbert Károly idejében, 1350 körül, hazánkban vertek.

Ami MILHOFFER szövegében helyes, azt ugyanazon kifejezésekkel, majdnem szórói-szóra átvette tőlem, amit pedig MILHOFFER önállóan hozzáköltött az .átvételhez, mint pld. a „nálunk meghonosodott" márka, az ismét enyhén mondva — naivitás. Hogy a márkát dénárok helyett pennákban számlálták, mint M. állítja, az egyszerűen hamis. A dénárokat számlálták pensákba s ha a márkát 6 vagy 8, vagy 10 pensásnak írták {marca 6—8 — 10 pensis computata), avval egyúttal a márka denárszámát jelölték meg (vagyis a hány pensa, annyiszor 40 dénár.1) A troyesi márka nem volt a budai márka másfélszerese, hanem emezzel azonos volt. A florenczi aranyról nem azt állítottam, hogy az 20 koronával «egyenértékű, de azt, hogy nagysága körülbelül a mai húszkoronásnak megfelelt.2) A Róbert Károly-féle aranyok nem 2 ° / o - k a l csekélyebbek, de :2°/o-al jobljak voltak a napjainkig gyártott körmöczi aranyoknál.3) Itt megA boldog emlékű o. é. forint tudvalevőleg száz krajczárból állott, ezeket tízével a köznép „hatosba" számlálta. De

ezért a forintot nem

számlálták

krajczárok

helyett hatosokba ! Tudja is Milhoffer, hogy mi a különbség pénzegység és pénztöbb-ség közt ! 2 ) Ezen állításom nem szabatos ; a florenczi arany nagyobb a (modern) körmöczi dukátnál s jóval kisebb a 20-koronásnál. 3 ) Ezen végzetes tévedés bizonyságot tesz arról, hogy MILHOFFERNEK halavány •fogalma sincs a pénztörténet elemeiről. A középkori pénzverést ugyanis jellemzi azon iéay, hogy az egyes pénzfajokat rövidebb-hosszabb időközökben mind silányabbul

63

jegyzem még, hogy M. azt a mozaikot, a melyet Magyarország közgazdasága történeteként tálalt fel, mily kevéssé illesztette egybe. Az én ezikkeni után indulva helyesen pensât ír, ami nem gátolja abban, hogy ugyanazon lapon HORVÁTH után pensum-oi írjon.1) Milhoffer a legnagyobb lelkinyugalommal átvette továbbá ACSÁDY czikkéből azt, hogy a márka .a font fele (44. 1.), egy cseppig sem gondolván meg, hogy ismét ellenmondás keletkezik ezen meghatározás és az enyém között, amelyet szintén átvett és amely szerint a márka a font kétharmadrésze. Műve más helyén ismét I. Mátyás király jövedelmét (szintén ACSÁDY után) 2 millió. aranyforintra („absolut értéke ma 5 l /a e ) becsüli, „amiből az anyaország 800.000 iiliai (ubsuiui ériéivé ша "¿,'¿ ujíiiiüj SZSrepeit* {¡DG. i.). bitu kintve a stilus pongyolaságától (mi az: 5 1 /г? millió vagy darabérték forintban?), ismét ellentmondásba keveredik a fentidézett átvétellel szemben, ahol az aranyforintot ll 1 /* koronára, itt pedig (lásd az anyaország 800.000 frlját à 2-75 forint = 2'2 millió) csak 57г koronára becsüli. Még egy csinos idézet a szerző ismeretei és gondossága inegvilá- . gítására : ACSÁDY mértéktörténeti czikkéből MILLOFFER egy latin mondatot vett át — sajtókibástúl. A forráshely az Annal. Seep. I. 444. lapján olvasható 1295. évi okleveléből való: „Laneus autem tenet duodecim virgas et quaelibet virgarum habebit sedecim ulnas et unam palmam". Magyarul: и A telek2) tizenkét vesszőt tartalmaz, mindenik vessző pedig 16 röföt és 1 araszt.« Acsády czikkében a harmadutolsó et helyett in lett .kiszedve s így az idézetnek a vessző felosztására vonatkozó része teljesen értelmetlenné válik,3) mely körülmény azonban szerzőnket nem ¡gátolja abban, hogy a sajtóhibát — ACSÁDY tekintélyére támaszkodva — átvegye.4) Talán elég is lesz az eddig felhozott példákból, hogy kimutassuk, -hogyan használta fel Milhoffer a rendelkezésére álló forrásanyagot. Az idevágó forrásapparátusnak csak csekély részét tekintette be, e részt is nagyobbára kiollózta s ott ahol a maga eszméivel tarkította a kölcsönvett gondolatmeneteket, ellentmondásokat s érthetetlenségeket produkált. Önálló kutatásnak akár csak szándékát is hiába keressük a munkában. MILHOFFER gondosan kitért a rendelkezésre álló okmány- s codexányag feldolgozása elől, amint ezt maga is pld. munkája 125. lapján bevallja. A 133. lapon, a midőn SOETBEER becslései után közzéteszi a világ nemesfémtermelésére vonatkozó 1493—1620. évek közötti adatokat, sajnálkozását fejezi ki afölött, hogy Magyarország-Ausztria együttesen közzétett adataiból „hazánk adatait külön feltüntetni nem lehet." Pedig lehet s nem is olyan nehéz ez adatokat megállapítani, miután SOETBEER dolgozatában azokat a specziálís számadatokat is közli, a melyeken a Miiverik. Kivételt hosszú időközre csak igen kevés érme kihozatalánál találunk. E kivételek közül

pedig kimagaslik

a magyar

aranyforint esete, e pénznek öt évszázados

állandóságával. г ) V. ö. HOHVÁTH i. m; 48. 1. 4. jegyzet. 2 ) В AH τ AJ. fordításában. Lsd. Glossarium : Laneus. 3 ) Hogy tartalmazhat egy vessző 16 rőföt egy araszban, vagy egy arasz fele — in unam palmam ? 4 ) A 93. lapon foglalt „gratuitis labor", vagy a 21. lapon található „contra -courum voluntatem" csak sajtóhiba?

64

hoffer által leközölt összeállítások alapulnak.1) SOETBEER csak Csehország, Tirol és Salzburg koronaországoknál talált nagyobbarányú ezüsttermelést, míg az ausztriai aranytermelés oly csekély, hogy az az ausztria-magyarországi adatnak alig 1%-át teszi ki. Az aranytermelésre vonatkozó adatoknál tehát az Ausztriára esö hányad teljesen elhanyagolható s SOETBEER (különben is becslésen alapuló) adatait kizárólag Magyarországra vonatkozóknak vehetjük. Az ezüsttermelésből pedig az ausztriai részekre SOETBEER szerint A következő mennyiségek jutnak : Átlagos

évi

Csehországban

Korszak

Prágai márka à 255.8 gr.

termelés

Tirol és Salzburgban

kg-

Tiroli márka à 255.2 gr.

kg-

Jut Soetbeer Magyarosszországra termelési átlagos évi átlaga termelés kg. kg-

27.290

6.997

51.000

13.015

24.000-

3.988

57.730

14.767

50.000

12.908

32.000

4.385

1 5 4 5 - 1560 -

40.455

10.348

54.800

13.985

30.000

5.667

1561 — 1580 . . .

30.230

7.733

44.C00

11.229

23.500

4.538

1 5 8 0 - 1600

24.590

6.290

15.500

3.956

17.000

6.754

1 6 0 1 - -1620

19.000

4.860

11.000

6.140

1 4 9 3 - -1520 1521— -1544

.

—

—

Ezen számítások alapján már most a magyarországi átlagos évi ezüsttermelést kerek számokra kiegészítvén, hazánk nemesfémtermelését (Soetbeer' tabellája alapján) Ausztria adataitól elkülönítve a következő összeállításban adhatjuk: Magyarország

nemesfémtermelése 1493—16¿0 k ö z ö t t .

lí л г р ю Ir

1!

I

'

1

Évi átlag

E

z

ü

s

t

Összesen

kilogrammokban

A

r

a n y

Évi átlag

Összesen

» 4.000

112.000

2.000

56.000

4.400

105.600

1.500

36.000

1545—1560

.5.700

91.200

•1.000

16.000

1561 — 1580

4.550 '

91.000

1.000

20.000

. 6.800

136.000

1.000

20.000

6.150

123.000

1.000

20.000

1493—1520

... ... ...

1521—1544

:

1581—1600 1601—1620

1

SOETBEER ADOLF. Edelmetall-Produktion und Werthverhältniss zwischen Gold und Silber seit der Entdeckung Amerika's bis zur Gegenwart. Gotha 1879. — 23 s к. 1.

65>

Az egyes alkorszakokban Magyarország-Ausztria ezüstössztermeléséből hazánkra 17, 14, 19, 19, 40 és 5 6 % , az egész korszakban 22°/o· esett. Megjegyzem, hogy ugyancsak Soetbeer összeállításai alapján a két állam együttes nemesfémtermeléséböl 1861—1875 közt Magyarországra jutott, még pedig az ezüsttermelésből 57.5%, az aranytermelésből 9 8 . 9 % Ezen arányt S O E T B E E R már 1600-tól kezdve állandónak tartja, amióta. Csehországban különösen a joachimstali, Tirolban pedig a schwazi ezüstbányák — amelyek a XVI. században feltűnően sok érczet produkáltak — majdnem teljesen kimerültek. Íme itt az adatot pontos szétválasztása, a mi nem boszorkányság és nagyon is lehetséges. Példát kívántam felhozni M I L H O F F E R kijelentéseinek valódi értéke mellett s azt hiszem, hogy már most a forráskritikát abbanhagyhatom. *

*

*

M I L H O F F E R a források kiollózása körül sajátságosan járt el. Miután· a maga feladatát igen könnyűre szabta azáltal, hogy némely lexikonczikk és szakmonografiát„a íegliberálisabb módon kölcsönvette munkájaszámára, főtevékenysége a források elrendezésére irányult. A kiollózott forrásokat, amelyek czikk- vagy monografiarészlet jellegüknél fógva több korszakra terjedtek, az egyes korszakokra s azok alosztályaira el kellett osztani. De még e könnyű feladattal szemben is hallatlan ügyetlenségnek adta tanújelét. Munkája legelején, miután Szent István „közgazdasági tevékenységéről" szólt, a 2. lapon — a czéhekre tér át. Hát helyén való e z ? — De hagyján, tekintsünk el attól, hogy a Királyföldön kívül az egész országban Nagy Lajos koráig czéheknek még a legcsekélyebb nyomait sem találjuk. Tekintsünk el a czéhrendszer „XIII. században történt kibontakozásának" anakronizmusától. Tekintsük csak azt, hogy az erdélyi szászok, a „magyar czéhrendszer" e megalapítói, a XÏL. század közepe táján vándoroltak be hazánkba : odaillik-e a czéhek megalakulásának a megemlítése, amely helyre azt Milhoffer — átírta? A következő kikezdésben arról értesülünk, hogy a halászok, méhészek,, révészek, vinczellérek — iparosok, mesteremberek voltak. Ez különben M I L H O F F E R saját eredeti bölcsessége. A 3. lapon a kereskedelemre vonatkozó kiollózott részletekben ismét új nemzetgazdaságtani igazságokra akadunk. így például, hogy hetivásárok a kereskedelem központjai, hogy az akkori kor kereskedelme nagy nyereséggel járt, »mert hisz, a versenynek nyoma sem volt", hogy a pénz szűke a megélhétés könnyebbségét gátolja stb. — E kijelentések mellett, amelyek minden szakembert a legnagyobb bámulatba ejtik, az akkori kereskedelem lényegéről M I L H O F F E R egy árva szót sem mond. — A 4. lapon Szent László intézkedéseit bírálván, közhelyekkel pa'ástolja el azon tényt, hogy az akkori kereskedelem szervezetét épenséggel meg nem értette. Az 5. lapon az adózásról elmondott zavarosság után („a, kereskedő . . . kétszer annyi adót fizet, mint az eddigi adója kitett". Mekkora volt az adója?) mulatságosan értekezik a magyar városokról s. nagyobb városoknak nevezi e. korszakban (vagyis a XI—XIII. században) többek között Veszprémet, Visegrádot (vár és falu !), Nyitrát (!), Váczot r Pozsonyt {villa 1291-ig !), Győrt, Komáromot, Sopront, Egert (!), KaGazdaságtörténelmi Szemle 1905.

5

'66

locsát (! !) stb., noha városoknak e korban csak Esztergomot, Székesfehérvárt és Pestet nevezhetjük.1) A városalapitás korszaka hazánkban a tatárjárás utáni időbe esik s legtöbb régi városunk erődítéseit s kiváltságait az 1250—1300 közti időben nyerte. Az első rész második fejezete némileg jobban sikerült. Eltekintve Olyan furcsaságoktól, mint például a bekezdő mondat, 2 ) elég szabatosan másolta le ACSÁDY és TAGÁUYI fejtegetéseit a birtokviszonyokra, mezőgazdaságra s földközösségre vonatkozólag. Utóbbi intézményre csak röviden megjegyezzük, hogy a szorgalmas ollózó nem értette meg egészen TAGÁNYI fejtegetéseit, a midőn a földközösségről állítja, hogy az a XIII-ik század végén már teljesen ki volt nálunk fejlődve. Épenséggel megfordítva áll a dolog. A földközösség az eredeti, általános intézmény, amely -az Árpádkornak végén korlátoztatik s e korlátozás folytonosan az urbériség teljes kifejlődéséig eltart, amikor is az úrbéri telkesterület a földközösség alól végleg kivétetett. Igy MILHOFFER vonatkozó állításának úgy ,kéne hangzania: . . . „a XIII. század végén még (már helyett) teljesen ι ki volt nálunk fejlődve ez intézmény . . . " A 14. lapon felemlítem azon . anakronizmust, amely a jobbágytelkek felsorolásánál követtetett el. Általában helyesebb lett volna, ha MILHOFFER A 14. lap 2 . és 3 . kikezdését . a vegyes-házbeli királyok koráról szóló fejezetbe iktatta volna. A 16. lap 2. bekezdésének idézete formailag hibáztatandó, mert nem lett volna szabad elhallgatni, hogy a lucrum camerae különféle elnevezéseit nem ; a pénzügyminiszter egy 1895-iki hivatalos kiadványa,3) de THALLÓCZY LAJOS • kutatta fel nagybecsű, a kamara hasznáról írt munkájában.4) Említésre méltó még a szerző azon apodiktikus kijelentése (25. J.), amely szerint „minden jel arra mutat, hogy az Árpádok alatt a vas• gyártás nagymérvű volt: ez érthető, mert hisz a magyarok bejövetele .előtt is virágzott már a vasvar." (Az idézett hely а bányászatra vonatkozik.) A jelek bemutatásával MILHOFFER azonban olvasóinak adósa maradt, mert azon egynehány adat, amely e kijelentés után idéztetik, -épen az ellenkezőt bizonyítja, azt t. i., hogy a vasbányászatnak nem .„nagymérvű", de félig-meddig jelentősebb fellendülése csak az Árpád'kornak végére („XIII. század folyamán" . . . 1291., 1296. évi okmányok!) • esik. Különösen abból, hogy még III. András alatt is külföldi (osztrák) mintára szerveztetett az erdélyi fémbányászat egyik testülete, bajos azt 'következtetni, hogy nálunk ezelőtt oly virágzó és nagymérvű volt — nem a vasipar, hanem a vasbányászat! Hogy ipar és bányászat kétféle ¡fogalom, az úgylátszik MILHOFFER előtt ismeretlen. A vegyesházbeli királyok korszakáról írt fejezetre általánosságban megjegyezhetjük, hogy itt MILHOFFER összeállítási munkálatának zavaros:sága még inkább szembetűnik. E korszak gazdaságtörténete eddig a leg.belterjesebben míveltetett meg, a kiadott források száma a legnagyobb 1) Lásd A C S Á D Y czikkét a Kg. L. III. kötetében, 703.1. 2 ) 10. 1. : „Az ország területe . . . kezdett egy-egy góezpont köré csoportosulva •megoszolni." Csoportosulhat-e az ország területed A mai értelemben vett földmível'és <11. 1.) érzékeny hiánya az Árpádok alatt szintén mulatságos furcsaság. 3) A magyar egyenesadók történeti fejlődése. Kiadja a magyar kir. pénzügyminisztérium. (Az egyenesadó-enquête irományai.) Budapest. 1895. — 7. 1. 4) T H A L L Ó C Z Y L A J O S . A Kamara Haszna története. Budapest 1 8 7 9 . 1 1 — 1 2 . 1.

67

•s ezért irodalmi ismeretek é s . forráskritika hiánya legjobban érezhető. Szerző az eddig ismertetett kútfőkhöz kevés újat csatolt s н legfontosabbakat ismét egyszerűen mellőzte. így a Magyar Városok Számkönyvei tanulmányozása alapján MILHOFFER megtudhatta volna, hogy nemcsak „bányatermékeink egyike-másika volt az főkép, amelynek kivitele reális alapokon nyugodott" (42. 1.), hanem, hogy mezőgazdasági terményeket, sőt ipari czikkeket is exportáltunk jelentősebb értékben, különösen a messze földön ismert magyar gyolcsot (Bártfa !), irhát stb. — Buda Város Törvénykönyvének figyelmes áttanulmányozása meggyőzhette volna .......' ! >.-..-7- - ν -if Ь-.-.γΊ^-: Ь-г^сЬеЯл'гг.-! ν:-vr.r.—r.lrrr·.! ,'r+ (ΟΠ QQ 1 \ érthetetlen és a valósággal meg nem egyező . . . naivitás ; — ORTVAY Pozsony történetében megolvashatta volna, hogy Pozsonyban jóval az. első kassai órás megemlítése előtt (1461—72. 1.), évdíjas órást alkalmazott a városi tanács, sőt hogy már а XIV. században is bukkanunk órásra az ősi koronázó városban. 1 ) Hihetetlen, gyakran épenséggel komikusan naiv nemzetgazdasági nézetekkel majdnem minden oldalon találkozunk. A mulatságosabbak közül felemlítem : Buda város tanácsának azon rendelkezését, mely szerint belföldi kereskedőnek idegennel, idegennek pedig zsidóval kereskedni tilos volt, MILHOFFER úgy értelmezi,, hogy azt azért statuálták, „hogy a fogyasztó közvetlen az idegen kereskedőtől vegye árúját s ne kelljen neki esetleg magasabb árt fizetni". (37. 1.). Hát mért adhatták az idegenek árúikat „csak bizonyos nagyobb quantumban" ? E mennyiség (például a durva — MILHOFFER szerint aljas (!) posztóból 5—10 vég egyenként 30 rőfével, vagyis 150—300 röf, tehát körülbelül 105—210 méter posztó, vagy bors — nem borsói — 30 font, tehát körülbelül 15 kg) a fogyasztónak volt-e szánva? Persze MILHOEFER nem ismeri a különbséget kramer és laubherr,2) czéhbeli kiskereskedés és szabad nagykereskedés között. 3 ) A vámokról megjegyzi szerző, hogy azok „ha nyomasztók nem is voltak, de nem egyszer zaklatásokkal jártak" (39. 1.). Ellenkezőleg, a vámok a középkorban hazánkban épúgy, mint a külföldön nagyon is nyomasztók voltak. Forráselferdítésről tanúskodjék MILHOFFER következő állítása : Nyugatmagyarország árúforgalmáról írt. természetesen nem idézett munkám adataiból azt következteti szerző, hogy a pozsonyiaktól a pozsonyi harminczadhivatalban több volt a vámbevétel mint az idegenektől, pedig ennek épen ellenkezője áll, aminthogy részletesen ki is mutattam, hogy a pozsonyiak vámjára az összes bevételnek rendszerint csalc 35—40°/o-a esett Érthetetlen továbbá például az a kijelentés, hogy Nagybányán évente „20.000 arany és ezüst" került ki (64. 1.). Mennyi volt a z ? A czéhekről írt fejtegetések (itt összefoglalván, úgy az ezen, mint O R T V A Y Τ Pozsony története. II. köt. 4. rész, 226. i. KOVÁTS: Nyugatin, árúforgalma A XV. században. Budapest, 1902. VI. fejezet, kül. 162. lap. 3 ) A bors-borsó fordítási hibája mellett ott szerepel még a czin = fahéj ón helyett. Az egész felsorolás hibás és nem teljes, pld. bársonynál 1 vég volt a leg1 kisebb idegenek álla eladható mennyiség, ruhaneműnél nem tizenkét, de 16—36 drb. Fontrsabb, sőt az akkori árúforgalomra jellemző árúczikkek közül kimaradtak többek között: aranyfonál, seiyempántlika, gyömbér, mandula, füge, mazso aszőllő, szappan, pléh, kés, pergament, strucztoll, fátyol,stb. Ved össze KOVÁTS. Nyugatm. árúforgalma a XV. században. Budapest 1902. passim. 1

)

2)

6*

68

a következő fejezetben a 3 1 — 3 3 . és 7 0 — 7 1 . lapon feljegyzetteket, M I L teljes tájékozatlanságát árulják el. Eltekintve az ő reaktionárius álláspontjától, amelynek alapján a czéhintézmények túlhajtott magasztalásban részesülnek (2. és 70—71. 1.) — mindúntalan a legvégzetesebb tévedésekbe esik a szerző. Legyen szabad röviden kifejtenem a czéhszervezet fejlődéstanát, hogy így MILHOFFER botlásait szabatosabban mérlegelhessük. A czéhszervezet fejlődésében mindenekelőtt két korszakot kell megkülönböztetnünk. Az első korszakban a czéh bizonyos egyesülésekből'akként keletkezik, hogy gazdasági érdekek felkarolása lép más (vallásos, ápolási, védelmi stb.) egyesülésiczélokmellé. ( M I L H O F F E R : — . ) A czéh ekkor merően magánegyesület s azon szabályzatok, amelyek e korból valók, nem statutumok, de magánegyezmény jellegével bírnak. Ily magánegyezmények a czéhtagok gazdasági érdekeit különösen akkor pártfogolták hathatósabban, a mikor tagjaik foglalkozása alapján a czéhek szakszerű jelleget nyernek. Az alakulás korszakában aránylag kevés czéh található egy helyen s így több, gyakran heterogén jellegű foglalkozások képviselői egy czéh tagjai voltak. Nemcsak iparosok, de kereskedők és őstermelők is tagjai a czéheknek. A fejlődés folyamatában a czéhek mindinkább specziális jellegű kézműves- (de nem mindig iparos-, pld. a pozsonyi kapás-czéh!) szakegyesületekké válnak. Czéljaik a magánérdekű megegyezéseken túlterjednek s határozottan kidomborodik azon törekvésük,, hogy közjogi korporácziókká fejlődjenek. E törekves nem a czéhélet fejlődésének közvetlen folyománya, de azon tény, hogy a fejlődés első korszakában a (város-) hatóság a czéheknek (gyakran czéhekbe nem tömörült foglalkozási ágaknak is) bizonyos közrendészeti szabályokat ír .elő s ézáltal mintegy hivatalosan elismeri, hogy a czéhek a kézművesek jogos képviselői. (Idetartozik legrégibb czéhszabályaink legtöbbje, MILHOFFER úr!) Ezen szabályokat a czéhek később maguk kívánják alkotni, illetve módosítani s egyúttal a városi privilegiált rend (vagyis. különösen Németországban a patricziusok) mellett a közéletben szerepelni vágynak. (Ezen fejlődésmozzanat hazánkban nem nyilvánul oly határozottan mint külföldön, miután nálunk számottevő várospatriciátus különféle okoknak fogva nem létezett,) A midőn a czéhek közjogi jellegük elismerését kivívták, a fejlődés második korszaka érkezett el. A czéhszabályok intézkedéseit röviden a következő szempontok alatt foglalhatjuk össze.· A fogyasztók érdekeit a czéh (illetve az első korszakban a szabálytalkotó hatóság) azáltal iparkodott megvédeni, hogy a nyerstermények beszerzését, a kész czikkek (vagy a végzett, munka) minőségét és az árakat ellenőrizte, ill. szabályozta. A termelök (czéhtagok) érdekei pedig akkép oltalmaztattak, hogy különféle intézkedésekkel arra törekedtek, hogy lehetőleg minden (később minden teljesjogú) czéhtagnak illendő polgári megélhetése (bürgerliche Nahrung : SомвART terminológiája szerint) biztosítassék. Eleinte a fogyasztók érdekei voltak az irányadók, — később, a fejlődés második korszakában s különösen midőn Н XV. század végétől kezdje a czéhszervezet megjegeczesedett, a czéhtestület mindjobban érdekszövetkezetté vált s a termelők érdekei egyoldalúan istápoltattak. A. czéhbe va,ló belépés eleintén teljesen szabad volt, vagyis a czéh senkit sem szoríthatott a belépésre, de meg sem tagadhatta bárkivel szemben a felvételt, sem feltételekhéz (kivévén igen mérsékelt

HOFFER

69

felvételi díjakat) nem köthette azt. Később mindkét irányban változás állott be. A Nagv-Lajos korabeli királyföldi czéhszabályzát a belépés szabadságát biztosította bizonyos, elég magas díjak lefizetése mellett. Majd meg a czéhek kivívták a kényszerfelvétel jogát, úgy, hogy az illető mesterséget senkisem gyakorolhatta (persze csak de jure,, nem de facto : stör eri) a czéhköteléken kívül. Ekkor váltak a czéhek zártakká, a kézmüvesélet minden mozzanata a czéh keretében folyt le. S ekkor ismét változik a czéhek politikája. Amint így a czéh az illető mesterség urává vált, úgy a czéhbe kívülről való felvételt, mint a czéh keretén belül a mootersGg szabad g y a k o r i s t siadssgyobb kötötték. Míg eredetileg mestereknek csak a czéhek elöljárói neveztettek {der Zunft Maister) s a czéhtagok egyenlő jogosítványokkal bírtak, addig a zárt €zéhben mesternek nevezték azt, aki önálló mesterségüzési joggal bírt, szemben a legénynyel és a tanonczczal. Inas- és legényévek, vándorlás, mesterremek, magas díjak, mesterlakoma stb. a czéhtagságon belül, törvényes születés és becsületes, szabad származás a czéhbe inasként való felvétel előtt, voltak azon nehéz és hosszadalmas feltételek, amelyeket mindenkinek, aki czéhmester fia vagy veje nem volt, teljesíteni tartozott, hogy a mester czímét elnyerhesse. A mesterjog értékes szabadalommá, a czéhek gazdasági jellege monopolisztikussá vált s a mesterségek tespedése, sőt züllése volt e deformécziónak eredménye.1) Ha ezen vázlattal szemben MILHOFFER idevonatkozó fejtegetéseit tekintjük, megállapíthatjuk mindenekelőtt azt, hogy ezen összefüggések felderítését munkájában hiába keressük. Ahelyett, hogy nagy vonásokban ecsetelte volna a czéhek fejlődését, mindenféle egyedi adatot válogatás nélkül tálalt fel. Az alaptendencziákat nem ismervén, a fejlődés egyes mozzanatait „egyébiránt", „ha — mégis" s hasonló mondatösszekötte^ tésekkel kapcsolja egybe. (33. 1.) „Erös váraknak" nevezi a czéheket, a midőn azok zártakká váltak s az ipari élet szabad fejlődésének gátat vetettek. „Bénító hatást" tulajdonít azon intézkedéseknek, amelyek a czéhtagok anyagi helyzetének megerősítését eredményezték stb. Mellékesen megjegyzem, hogy az oly kifejezések, mint a 32. és 71. Japon „posztógvárosok" és „posztógyárak" megbocsáthatlan anakronizmusok. A posztókat nem gyártották, azokat takácsok szőtték s posztógyárakról a XVIII. század közepe előtti időben — Angolországban ! — beszélni : nemzetgazdaságiam naivitás. A munka történeti részének többi fejezeteiről újat nem mondhatunk. Ott is szórul-szóra való átvételek vagy csekély változásokkal készített kompilácziók teszik a legtöbb lap tartalmát. Legjobban megsarczoltattak A Közg. Lexikon c/.ikkein kívül ACSÁDY pénz ügytörténeti és TAKÁTS kereskedelemtörténeti dolgozatai. Ahol önálló nézeteknek ad kifejezést' a szerző, ismét furcsaságokat produkál, mint ; például, amikor (129. 1.) azt állítja, hogy a Fuggerek bányáinak vitele mintaszerű volt," holott azok valóságos rablógazdaságot űztek. Frázis továbbá az, amit Milhoffer 1 ) Ezen fejtegetésekre nézve, amelyek természetszerűleg MILHOFFER főforrása, A K. L. „czéh"-czikke ellen is irányulnak, v. ö. SOMBAKT. Der moderne Kapitalismus. I. Leipzig, 1902. — STIBDA. Zunftwesen. Handw. d. Staatsvv., II. kiad., 7. köt. 1012— 1033. I., és KEUTGEN. Aemter a. Zünfte. Jena, 1903.

70

a belviszályok gazdasági hatásáról ír ( 1 0 7 . ' 1 . ) ; visszatetsző a magyar püspökök szereplésének rideg elítélése a kamaraintézmény ismertetése körül ( 1 3 7 . 1.). Est modus in rebus! — TAKÁTS szép értekezései kivonatolása közben olyan nevezetességekkel ismertet minket MILHOFFER (Becher, Plankauer), akik eddig ilyen módon, minden jelző s közelebbi személyleírás nélkül, a magyar történelemben még nem szerepeltek. Eddig avval foglalkoztam, amit a munka tartalmaz. De arról is kell megemlékeznünk, ami a munkában nem foglaltatik, de a szerző programmja értelmében okvetlenül abba felveendő lett volna. Mért maradt ki a honfoglalás gazdaságtörténeti méltatása ? Hogy mást ne említsek, P A U L E R G Y U L A , M A R C Z A L I és V O L F G Y Ö R G Y idevágó fejtegetéseit ugyanoly rutinnal lehetett volna kiollózni, mint a tényleg felhasznált forrásokat. A magyar középkor egész idején keresztül a városgazdaság történetéről egy árva szót sem találunk. Vagy ián azt hiszi MILHOFFER, hogy a középkori városgazdaság feltárása egyesegyedül a czéhszervezet s a kereskedelem ismertetésével eszközölhető? Mint a városgazdaság történetének oly fontos hazai kiindulópontja, a tatárjárás után a honvédelemnek újjáalakítása természetesen említésre sem volt méltó. Hol talalunk valamicskét csak a városi háztartás történetéről? — A XVI. század elején fejlődő „korai tőkegazdaság" ép oly kevéssé jellemeztetett, mint a XI. századbeli zárt házigazdaság s az uradalmi szervezet, mely utóbbi ismertetésére többek közt kitűnő iskolapéldával szolgál a pannonhalmi Szt.-Benedekrend nagy története. Szóval, a sajátos gazdaságtörténeti problémák érintetlenek maradtak s ezen hiány semmikép sem pótolható egyes történeti tények száraz krónikaszerű felsorolása által. Hol említette meg MILHOFFER a középkori ipar nagy részletezését? A Mária Terézia-féle 1 7 7 1 — 7 4 . évi ipar-enquête hosszadalmas ismertetése (212—218. 1.) helyett (vagy mellé) nem volna-e kívánatos a középkori iparágak hazai megoszlását iktatni ? Pedig ezen a téren O R T V A Y , SZÁDECZKY, M E L Z E R , D E M K Ó , a bíráló s mások roppant anyagot szolgáltattak. Mindezekről azonban mélyen hallgat azon író, aki munkája előszavában czéljának tekintette, elérni, hogy a „kérdés egésze felölelve legyen". Hát e problémák nem tartoznak a kérdés egészéhez? *

*

*

Bírálatom azonban máris oly terjedelmessé vált, hogy szükséglelennek tartom újabb példákkal szaporítani az. eddig felhozottakat. Feladatom megkönnyíttetik azáltal, hogy mindazon észrevétel, amit a történeti részre megtettem, a Közgazdasági Szemlében szakasztott párjára talált a modern.rész ismertetésében. A kritika eredményeit összefoglalván, csak kedvezőtlenül hangozhatik ítéletünk. A legsúlyosabb vád, a melyet az eddig előadottak alapján MILHOFFERREL szemben támasztanom kell, az a szakismeretek teljes hiánya, úgy, hogy a. szerző — kétségtelenül nagy szorgalma mellett is — feladatát sikeresen nem oldhatta meg. Mint történész, sem a szükséges ismeretekkel nem rendelkezik, sem pedig azon nélkülözhetetlen történelmi érzékkel, amely a ferde nézetektől s az anakronizmusoktól megóvhatta s a történeti fogalmak helyesebb körülhatárolására vezette volna. Hiányzanak az összefoglalá-

71.

sok, az áttekintések, a visszapillantások s ezek helyett minduntalan közhelyeket, frázisokat, sőt badarságokat is találunk, amint ezt már a Magy... Tud. Akadémia bírálata kiemelte. Mint nemzetgazaász, ismeretlenek előtte az elemi tények, a propaedeutica озсопотгае politicae, s így meg nem értett, zavaros fogalmakkal operál. Őstermelés, bányászat, ipar, kereskedelem, forgalom, — kézművesség és tőkés vállalat, — az ilyen s más gazdaság- és pénzügytörténeti alapfogalmak tüzetes ismerete nélkül bajos ily munkába fogni. A másik súlyos vád azon megengedhetetlen illoyalitásra vonatkozik,., amelylyel Milhoffer az általa ismert forrásanyagot kiaknázta. Nemcsak a: plágium bűne terheli írói lelkiismeretét, hanem annál súlyosabb is, a. midőn elferdítette, félremagyarázta, meghamisította a kiollózott részleteket. Midőn a magam nevében ünnepélyesen tiltakozom azon merénylet ellen, amelyet MILHOFFER dolgozataimmal szemben elkövetett, úgy hiszem, hogy írótársaim is csatlakozni fognak ezen tiltakozásomhoz s a maguk részéről is visszautasítják MILHOFFER modorát. Harmadszor ki kell emelnem a forrásapparátus elégtelen voltát amelynél fogva MILHOFFER munkája azt a látszatot kelti, mintha szakirodalmunk, amelyre joggal büszkék lehetünk, csak azon kiadványokkal rendelkeznék, a melyeket „Magyarország Közgazdaságában" felhasználva (!) találunk. E körülmény annyira szállítja le a munkának amúgy is problematikus értékét, hogy annak használhatósága teljesen nemlegessé válik. E három vádponttal szemben nem juthatunk más következtetésre,, minthogy MILHOFFER munkáját, daczára szerző szorgalmának és igyekezetének, 'a leghatározottabban elítéljük. Minden tudományos dolgozatra nézve főkövetelmény, hogy az ismereteinket öregbítse, tudásunkat új eredményekkel gazdagítsa. Még a puszta kompilácziókról is joggal követelhetjük meg, hogy az összefoglalásokban egységes világnézeten alapuló eredeti, önálló felfogás nyilatkozzék meg. Kivált amidőn a szerző maga is kijelentette, hogy azon volt, hogy „aki a munkát tanulmányozza, megismerje közgazdaságunk minden részletét s megismerje a továbbfejlesztés eszközeit is." Ha MILHOFFER azon reményének ad kifejezést, hogy „czélját a lehetőség szerint megközelítette", úgy sajnálkozással kell felelnünk, hogy e remény nem teljesült s hogy ő jobban cselekedett volna, ha oly nagy fába nem vágja fejszéjét. Ily munkákra nincs szükségünk és igen sajnos, hogy a M. T. Akadémia közvetett ajánlása a munka czímlapját bearanyozta. Épen ezért a leghatározottabban óvást kell emelnünk e munka ellen, nehogy a hivalkodó czím a laikusokat tévedésbe ejtse. Erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy az olvasó közönséget a munka elégtelen voltára figyelmeztessük. A magyar szaktudománynak egy ily könyv többet árthat, mint amennyit tíz jó könyv használ. KOVÁTS

FERENCZ.

-Ζ О LT AI LAJOS. Debreczen és vidékének urai az árpádkor végén és az anjou-korban 1290—1400 kőzt. 4 rajzzal és 1 térképpel. Debreczen, 1904. 42. lap. Figyelemreméltó hely- és birtoktörténeti tanulmányt nyújt a Szemle olvasói előtt előnyösen ismert szerző e füzetkében. A dolgozat értékes .adatokat tartalmaz a várispánságok történetéhez, különösen ez intézmény bomlásához az Árpádkor végén. Bemutatja az egyház és a világi urak birtokait Debreczenben s annak környékén. A világi birtokosok közül a Jiatalmas Debreczeni-család és a Guthkeled-nemzetség válnak ki gazdagságuknál és birtokaik kiterjedt voltánál fogva. A füzet értékét gondosan összeállított térkép emeli. Szaktanulmányokkal foglalkozóknak anelegen ajánlható. K. F.

VEGYESEK. ínséges esztendők. A gazda ritkán van megelégedve termésével. Sok is az ellensége, s bizony sokszor van oka panaszra. Apor Péter báró, a M e t a m o r p h o s i s T r a n s y l v a n i a e írója, jó gazda volt, sok panasza is volt. De az is bizonyos, hogy volt rá oka elég. Mint irogatni szerető férfiú S y n o p s i s M u t a t i o n u m czímmel följegyezte minden évnek történetét születése évétől (1676) kezdve egészen addig, amíg csak meg nem vakúlt, 1749-ig. Latinul írta e művét, de azután öregsége unalmas napjaiban átdolgozta gyarló magyar versekbe. Latin műve ránk maradt teljesen, a magyar átdolgozásból csak néhány év története. Az idők viszontagságai, meg az egerek a többit elpusztították. E voltaképpen egy műben Apor nemcsak a maga életének folyását írta meg, meg a politikai eseményeket; hanem följegyezte az időjárást, a természeti tüneményeket, a pusztító betegségeket és a gazdasági élet sok vesződségeit is. Az ő följegyzései meg levelei alapján ismertetem ez évek gazdasági történetét.1) Valóban Ínséges esztendők voltak ezek. A politikai életben is ez időben ment át Erdély azon a nagy válságon, mely nemzeti önállóságát megszüntette. A töröktől ugyan megszabadúlt, de helyébe jött a német katonai uralom, mely nagy adóval sújtotta, állandó katonatartással terhelte és ami a legszomorúbb, megbénította régi alkotmányát és azt a pezsgő magyar életet, mely egy századon · át a magyar alkotmány és szabadság védőjévé tette. A harczok is csak későre értek véget. Előbb Thököly katonái, azután a német zsoldos seregek, nemsokára Rákóczy Ferencz kuruczai, meg a sűrűn be-betörő tatárcsapatok pusztították a gazda vetését. A harczok nyomában járt a pestis, mely 1676-ban és 77-ben, azután pedig 1709-től kezdve tíz éven át pusztította a lakosokat. Árvizek, szárazság, sáska és marhavész egyaránt ellensége volt a gazdáknak. Az egész hosszú idő alatt, melyekre Apor följegyzései terjednek, alig volt csak néhány esztendő, mely megfizetett a gazda fáradságaiért. Sok szomorú följegyezni valója volt a krónikásnak ! !) Latin műve megjelent a Magy.

Tört

Emlékek,

II. .osztály

(kiadta Kazinczy Gábor, Pest, 1863.), magyar műve és levelezése 37. kötet (kiadta Szádeczky Lajos dr. Bpest, 1903.)

11. kötetében,

pedig u. o. 36. és

74

1684-ben éhség tört ki Moldovában. Csapatostúl menekültek ennek lakosai Erdélybe, ahol azután olyan drágaságot idéztek elő, hogy 1 köböl búza ára 8 írtra szállt föl 2 frtról. 1719-ben is ilyen nagy drágaság volt, mivel a megelőző évben semmi sem termett. Ismét 7—8 frt volt egy köböl búza és 4—δ frt a rozs. 1691., 92., 93-ban a sáskák tették tönkre a gazda vetését. Keserves volt az 1706-ik év kivált a székelyekre nézve. A köztük veszteglő német katonaság és a rájuk nehezedő nagy adó arra kényszerítette szegényeket, hogy potom áron vesztegessék el mindenüket, csak az adóra pénzhez juthassanak. Brassóba hajtották jószágaikat és valósággal vesztegették őket. így egy éves üszőt 1 magyar forinton, egy juhot 2—3 garason; egy éves disznót 1 polturán adtak el. 1709-ben kezdődött a nagy pestis.· Moldovából hurczolták át s 1710-ben már egész Erdélyt ellepte. Gidófalvi Gábor így ír erről Apornak : „Szebenbe az pestis béjött, 24 óra alatt két háztól 10 ember halt ki. az házakot be is pecsételték; az urak és főrendek, az kitől melyre lehetett kiszaladoztak, az militia is resolválta magát, hogy kiszálljon. . . Kolozsváratt harmadnap alatt 180 ember döglött meg. Elannyéra grassai, hogy az utczán járó ember feldől s meghal".1) Nemcsak a munkás kéz pusztult, a barmok is vesztek, s ami kis reménye még maradt a gazdának., letarolták a sáskák. Szerencsére a következő esztendő, ha nem is jó, de elég közepes volt. 1712-ről sem volt nagy panasz, csak az árvizek, meg a sáskák csináltak sok kárt. Az 1713. év eg'észen jó lett volna, csak bor termett kevés és az is savanyú volt. Erről így versel Apor: Ezen esztendőben kevés bor termett vala, Az mely termett volt is, az savanyú vala, Emberséges ember azt meg nem ihatta, Kinek ó-bora volt, azt jóízíín itta.2)

Bizony ez is elég nagy, baj volt, mert hiszen szívesebben ittak új bort, mint ót. „Nem vala akkor olyan czifra gyomor, mint most, — írja Apor a M e t a m o r p h o s i s b a n , — hogy némelyeknek az apja talán azt sem tudta, mi az bor, még is most nem ihatik új bort. Mihelyen az új bor annyira forrott, hogy egy kis csípősége volt. mindjárt új bort ittanak, dicsekedvén, mely finom s édes csípős ; az óbort kocsis, lovász issza, még az asztali szolga is neheztelye, ha óbort adtanak innya".3) 1714-ben a hernyók tettek sok kárt, de a,zért ez évben is, 1715-ben is a termés elég jó volt. De már 1716-ban a hideg száraz szelek sok kárt tettek : !) Magy. Tört. Emlékek, 37. köt. 3 S - 3 9 . 2) U. o. 36. köt. 293. 3)

Magy. Tört. Em!. 11. 326.

75 Sem tavaszt, sem nyárban melegünk nem vala, Még két holnapig is az meleg nem tarta, Tavasszal északi szél sokáig fúva, Hideg nyugati szél nyárban igen tarta. Gyümölcs mind vetés növése megcsökkenék, Búzáink hetek múlva növéseket kezdék, Gyümölcsünk is penig hogy meg nem érhetek, Bor is az eczetnél elöbbvaló tennék.1)

Az 1717-ik jó esztendőre megint borzasztó év következett. Versiben is, prózában is keserűséggel tele ir róla Apor. Ime a vers : Hallatlan nagy meleg s hallatlan szárazság, Hallatlan az éhség, hallatlan drágaság, Az edgy borba vala éppen csak olcsúság, Hazánkat elfogla nagy gabonátlanság. Nem termék sem őszi, sem tavasz gabona, Sok forrás, folyóvíz éppen kiszárada, Némely az holt testét rágja s eszi vala, Hol történt, bizonyság erre az Osdola.2) Az egész hazának nem termett szénája, Más országban hajtja, s telel az marhája, Az fűnek meggyúla az gyökeres alja, Hol régen halásztak, ma van ottan innya.3) Az török búzának az ő csutikáját És nímely füveknek szedték meg az magvát, Az fának hántották sok helyt meg az haját, Igen kedves vala, ha ki kapott korpát. Az malomba vivén ezeket őrölték, És az kenyereket ezekből sütötték, Mégis hogyha kaptak, jó ízűen ették, Pénzen is sok helyen az ilyet megvették.4)

Nem csoda, ha e rettenetes éhség nyomában föltámadt újra a pestis és a következő évben nagy drágaság volt. Ez évben százezer embernél többen meghaltak Erdélyben a pestisben, magának a mai Háromszékmegyének területén 19 ezeren pusztultak el. Néhány esztendőn át azután nagyobb baj nem-sújtotta a gazdákat. !) Magy. Tört. Emi. 37. 295. ' -) A prózában : fames inaudita, ita ut unus alteram comederit,

prout et in

Osdola contigit. (M. Tört. Emi. 11. 160.) 3)

Az érthetetlen

sort világossá teszi a próza : Ubi antiquitus

foenilia apparent (u. o.). 4)

M. Tört. Emi. 36. 298.

lacus,

nunc

76

A kisebbekből azonban kijutott. így 1720-ban a sok egér és börcsög tett nagy károkat, 1721-ben és 24-ben sok jégeső járt, ez utóbbi évben a marhavész is pusztított. Hanem azután megint keserves három esztendő következettt. Az 1726-iki nagy szárazság miatt ismét nem termett gabona és beállott az éhség, mely miatt sokan meghaltak, kivált Belső-Szolnokmegyében. Az éhség nem szűnt meg a következő két évben sem, sőt 1727-ben a marhadög miatt „egész országunknak marhában lőn kára". Szűken fizetett az 1730. év is a gazda fáradtságáért. Tavasz elejétől egészen az ősz végéig folytonosan esett ; az árvizek nemcsak a földeket öntötték el, de embereket is magukkal sodortak ; a szakadó záporok egész dombokat elmostak és a malmokat annyira elpusztították, hogy 5—6 mérföldre kellett a .gabonát őrletni vinniök ; a gabonának csak a szára nőtt nagyra, úgy hogy 3—4 kalongya alig adott 1 véka búzát. Gyümölcs sem termett semmi. A szőllőfürtökre korai hideg jött, így bor sem volt ; ami volt is, savanyúbb volt az eczetnél. Az 1731. esztendő valamivel jobb volt, bár ebben is több volt az •eső, mint kellett volna. Az embereket vérhas, reuma, skorbut pusztította, a marhákat a dögvész, mely még 1732-ben is tartott. Ez évben azonban már csak a temérdek eg-ér te.tt kárt a vetésekben, meg bort szűrhettek keveset. Végre megint két jó esztendő következett, sőt az 1735-re sem lehetett nagyon panaszkodni, bár az eső sok kárt tett a tavaszi búzában, bort is keveset szűrtek, de az azután jó édes volt. Az 1736-ik esztendő megint panaszt fakaszt Apor lantján : Mind Ceres, mind Bacchus gyászban öltözének, Sem tavasz, sem az ősz éppen nem termének, Bort igen keveset, savanyút szűrének, Sok égi háborúk, sok jégesők lőnek.1)

A földes urakat, kiknek korcsma joguk volt, annál keservesebben érintette az, hogy bort keveset szűrtek, mivel eltiltották a bornak Havasalföldről való behozatalát. Aki bort akart behozni, annak a kamarától kellett engedelmet kérnie és „auctiot" fizetnie, melyet azonban kivételesen elengedtek. E miatt a bor „megdrágódott". 1737-ben kitört a török háború. Az adóban kirótt szénamennyiségen felül a fiskus összevásároltatott minden eladó szénát, — csakhogy fizetni nem fizetett érette semmit. A német kamarai tisztek elmanipulálták a pénzt itt is, mint egyebütt is megtették, ahol egy kis alkalmuk nyílott reá. Bár az időjárás nagyon furcsa volt, mert még április közepén is hava'zott, azután pedig- május közepéig szakadatlanúl esett az eső, úgy hogy i) M. Tört. Emi. 86. 312.

csak ezután foghattik a vetéshez, az őszi búza elég bőven fizetett. Bor ugyan kevés volt, de nagyon jó volt. Panaszra még is volt ok elég : Az szarvasmarháknak nagy döge érkezék, Nem vala oly ember, az kik emlékezék Oly kegyetlen dögre, az mint ezt szemlélték, Edgy marha sem marad, az mint dolgot vélték. Káposztánkot az sok hernyó elrontotta, Négy forinton járt volt csak száz fő káposzta, Csak kaphatta gazda, jó szívvel megatta, Kedves volt, valaki csak levelit kapta.1)

A marhadög a következő évben is tartott: a pestis is pusztított, úgy hogy sok helyen egy ember sem maradt életben. Egyébként a tavaszbúza jól eresztett, míg az őszi szűkebben fizetett. Megdrágult azonban a bor. Negyvenes ejtele (40 icce volt benne) 50 frt volt, az óborból meg 96 frt. Széna sem termett ; szalmával teleltették ki a marhákat. A fagyos szentek ez évben ugyancsak megfeleltek hírüknek: május 11-én hó esett és oly nagy éjtszakai fagy volt, hogy minden gyümölcsöt elpusztított. A hideg időjárás, május és júniusi derek 1739-ben is oly sok kárt.tettek a vetésben,, hogy 3—4 kalongya alig eresztett 1 véka búzát. Azonban legínségesebb volt a sok ínséges esztendő között az 1740-ik. A föld népe, mely eddigelé minden nyomorúságot békességesen elviselt, szülötte földén, megmozdúlt a nagy éhség miatt és külföldre vándorolt. Szökött jobbágyok addig is voltak, de most tömegesen vándoroltak ki. Uraik nem állhatták útjokat. hacsak azt nem akarták, hogy mind éhen. pusztuljanak el. A sok nyomorúságot Apor hűségesen följegyezte a Synopsisban : „Erdély nagy részében búza semmi vagy nagyon kevés, s kukoriczát és. rozsot letarolta a dér, zab némi termett, de nem bírt teljesen megérni, bor a korai fagy és hó miatt semmi, a jégesők itt is, ott is nem csekélykárokat okoztak a szőllőkben és vetésekben. Sok helyen a rettenetes vízáradások temették el a szénát meg a vetéseket. Ezek július 2-án és 3-án voltak. Ahol emberemlékezet óta nem volt víz, a borzasztó esőzések azokat a helyeket is hasznavehetetlenekké tették. . . Káposzta kevés volt, a babot hernyók emésztették föl, köles az egész hazaszerte semmi. Julius 10-től. sz. Mihály-napig folytonos szárazság volt, miért is az őszi vetést csak e nap után kezdték ; ettől kezdve pedig örökösen esett és havazott. A búzát 7—8, a rozsot 5—6, az árpát, kukoriczát 3 és negyedfél, a zabot 1 és egy fél forinton adták ; az egy éves bor ára 60 magyar forint volt''.2) 1741-ben nagy volt a szárazság, az egerek is sok kart tettek. Száraz: és nagyon hideg volt a következő év is : 1) M. Tört. Emi. 36. 316. 2) M. Tört. Emi. 11. 211.

78 Az tavasz megiiitlen olyan hideg vala, Nem zöldellék semmi május első napra, Még az fűzfa is levelit titkolta, Semmi kedves idő májusig nem vala.1)

Nem csoda, ha a gabona rosszúl fizetett. Az őszi rossz volt 1743-ban is, 3—4 kalongya adott 1 vékát, de a tavaszi meg a rozs elég jól megfizette a gazda fáradtságát. A bor azonban rossz volt és savanyú. Az 1744. év közepes volt, csak az árvizek tettek nagyobb kárt a szénában. Nagyobb baj volt, hogy a marhavészt Moldovából megint áthurczolták. Ez azután pusztított a következő évben is. A gazda keserves állapotát így rajzolja Apor egyik levelében : „ . . . elvégezték az újévi takarodást, itt még most forgodnak azon, de igen sok helyen vagy igen kevés vagy semmi búza nem lészen, az tavaszhoz bízunk ; itt az nagy szárazság* uralkodik, az ugarlást sem végezhettük el, oly kemény a föld. Bor mind Erdélyben, mind az két Oláhországban igen kevés leszen . . . Az sok bialaink az nagy dögben úgy eldöglének, hogy háromnál több nem marada. Itt most is az marha erősen döglik, az mi nagyobb, az mely kuvasz eszik az dögben, úgy referálják, hogy az is megdöglik. Isten oltalmazza az kegyelmetek földit, mert irtózás ez, az micsoda marhadög vagyon ; itt az felvidéken ugyan megszűnt, csak ne recrudescáljon, de megszűnhetett, az mely kevés marha maradott'·.2) Végre azután az 1746. esztendő jó esztendő volt. A május 16-iki dér ugyan sok kárt tett a gyümölcsben ; de azért panaszra még nem volt ok. Úgy látszik, ez az év nemcsak Erdélyben volt jó, hanem egész Magyarországban. Legalább erre vall Apor fiának, Józsefnek, atyjához júliusban írt levele Bécsből, hová némi.pörös ügyek elintézése végett ment: .,Én Isten jóvoltából tegnapelőtt 8 óra tájban beérkezém, noha nagy fáradsággal és romlással, kivált a sok por mián ; még pünkösdtől fogvást egész Székelyhídjától fogvást egyik magyar országon se volt eső, úgy Austriában is ugyanannyira migdenütt kiégett az fű, ha meggyújtanák, mint őszszel az avar, úgy megégne. A z g a b o n á k m i n d a z o n á l t a l Budától f o g v á s t e d d i g m i n d j o b b b a k v o l t a k , m i n d a d d i g 1 másként felettébb eresztősnek mondják, úgyannyira, egy szavahihető ember beszélé, harmadfél kereszt ereszt e t t v o l n a 25 v é k á t . Itt minden olyan drága, ki nem tudja az ember írni, kivált a szárazság mián az vetemény".3) A szűnőben levő marhavész 1747-ben újra nagyobb erővel tört ki. Ez az esztendő egyébként is mostoha volt a gazdára nézve. Július 2-án nagy jégverés pusztított : azután sok sáska lepte el a vetéseket ; az őszön oly .nagy volt a szárazság, hogy csak szent Mihály-nap után kezdhettek !) M. Tört. Emi. 36. 324. 2)

M. Tört. Emi. 37. 310—11.

3)

M. Tört. Emi. 37. 323.

79

a szántáshoz. Sok volt a záporeső, meg a zivatar is. Tavaszi búza alig termett, az őszinek nagy volt a szalmája, de kevés a mag-ja. Bort közepesen szűrtek, de jót, Már sokkal jobb volt az 1748-ik esztendő. Jól fizetett az őszi, még jobban a tavaszi búza, de legkitűnőbb volt mégis a bor. Hogy milyen volt az 1749-ik esztendő, arról Apor már nem èrtesi!. A szorgalmas följegyző megvakult, s bár még élt néhány évig (meghalt 1752 szept. 23-án), egyéb gondja-baja volt, mintsem tovább is jegyezgesse az időjárás változandóságait és a. sok Ínséges esztendőnek szomorú történetét. Természetes, hogy a gazdának nemcsak a rossz időjárás okozott temérdek bajt. De mindennél talán érzékenyebb csapás volt a pénz értékének devalválása 1730-ban. Erdélyben' a fejedelemség idején igen sokféle pénz volt járatos : magyar, németbirodalmi, lengyel, török, oláh. Ezek nagyrészt arany és ezüst pénzek voltak. Ezekhez járultak Rákóczy réz-libertásai. Az 1730-ban Kolozsvárt tartott országgyűlésen fogadták el a rendek az 1729-ben már rendeletileg elrendelt devalvácziót. E. szerint mindennemű pénz meg az .oláh aranyak értéküket vesztették, a többit pedig így rendezték: A körmöczi, velenczei és közönséges arany értéke lett 5 magyar "frt ; a többi aranypénzé 4 irt 92 dénár : a XIY. Lajos-arany és egyéb ehez hasonló birodalmi arany ér 2 m. frt 40 krt ; a hollandiai, burgundiai s ezenhez hasonló aranyok érnek 2 m. frt 28 krt, a birodalmi oroszlány-arany ér 1 m. frt 88 dénárt, a XIV. Lajos közép aranyai és az ezekhez hasonlók érnek 1 m. frt 20 dnt. Császári frtok, meg XIV. Lajos forintjai a birodalomban vert egyéb forintokkal együtt 60 dénárra szálltak alá, a többi pedig minden értékét" elvesztette. A burgundiai 1/4 frt 57 chira szállt, az eddig 50 dnt érő lengyel pénzek 44 dnra, a burgundiaiak 40 dnra szálltak; 6 lengyel garas megmaradt régi értékében 36 dénárnak, az ezüst máriások is maradtak 34 dn. értékben, de a luxemburgi, raguzai és bajor 5 garasosok értéktelenekké váltak. A p e t á k megmaradt régi értékében (14 dn.) a s u s t á k (2 garas, 4 poltura) 11 dénárt ért, a császári garas 6 dnt, egyéb garasok értéküket vesztették, kivéve a lengyelt, melynek 5 dnra szállt az értéke. A császári és lengyel poltura 3 dnt ért, a raguzai máriás értéktelenné lett. A császári kr. maradt régi értékében, a lengyel kr. IV2 dénárt ért, mint a garasok, 2 oláh kr. pedig -ért 1 csász. krt. A többi kr. értékét vesztette. Az új szabályozás mindenesetre egy kis rendet hozott a sokféle pénz közé ; de avval, hogy éppen a szegény nép közt leginkább megforduló kisebb értékeket szállította le, csak a nyomorúság újabb forrásává lett. Az aranyértéket 1732-ben már emelték néhány dénárral, így a körmöcziét négygyei, a többiét hattal. A pénzetlenség azonban általános volt. Maga Apor, kinek pedig óriási birtokai voltak, többször keservesen -panaszkodik, hogy készpénze nincs, sőt hogy e miatt ruhát sem tud

so illendőt csináltatni. A pénzetlenségen kölcsönök fölvevésével segítettekAz urak birtokaikra vettek föl pénzt szabadon meghatározott kamat mellett. Úgy látszik azonban, ez sok bajnak volt forrása, úgy hogy az 1742.. országgyűlés jónak látta meghatározni, hogy a törvényes kamatláb 6°/o legyen. A pénzetlenségnek természetesen oka inkább az volt, hogy nem tudták kellően értékesíteni terményeiket. A kereskedés a brassói szászok és az örmények kezében volt. Brassóban volt néhány üzlet is, melyekben háztartásra való szükségleteket szereztek be ; de a kereskedés inkább csak a vásárokon bonyolódott le. Ez években több főúr és város kapott vásártartó jogot. Ezek között nevezetesebb S z á s z r é g e n vásárjoga, melyet 1733-ban kapott. Vásárjai mai napság is híresek még. Hátszeg és Kővár ugyancsak ez évben kaptak vásárt. Egy derék kereskedő kitüntetéséről is értesít Apor. Följegyzi ugyanis, hogy 1743-ban Vieland András Farkas szebeni polgár és kereskedő nemességet kapott. Fontos határozatot hozott az 1733-iki diéta a só-ról is. Kimondta ugyanis, hogy a sót szállító császári kocsiktól sehol sem szabad vámot szedni. A határozat a szegényebb néposztálynak javára szolgált. Az ipar terén nem sok történt ez években. Az egyszerűbb iparágakon kívül híres volt az ötvösség. Kivált Kolozsvárt volt virágzó ötvös-czéh. A zavaros időkben több helyen a czéhek felbomlottak, tagjaik megfogytak. Ez években több czéh újra szerveződik és privilégiumaiakat az országgyűlésekkel megerősíttetik. í g y erősítette még az 1733-iki diéta a fogarasi c s i z m a d i a és a tordai t i m á r czéhek kiváltságát, az 1746-iki pedig- a nagyenyedi g o m b k ö t ő k czéhéét. ' Lassan-lassan tehát a tartós béke mégis kezdette áldásait hinteni. A viharok, melyek Erdély fölött a 16. és 17. században elvonúltak, lassanként elültek. Sem külső ellenség, sem belső viszály nem fogyasztotta erejét. Igaz, hogy régi szabadsága elveszett ; de a béke ideje mégis meghozta az anyagi boldogulást annyi ínséges esztendő ellenére is. DR.

KISS

ERNŐ.

BIHAR-

ÉS

BARS-VÁRMEGYÉK

Irta:

DR.

VÁMHELYEI IVÁNYI

A

KÖZÉPKORBAN..

BÉLA. „A hazai egykori yámhelyek minél' teljesebb és részletesebb tanulmányozását és meghatározását búváraink különös, ügyelemreméltó feladatának tekintem." Wenzel Gusztáv. (1872 május б-án a Magyar Tudományos Akadémia ülésén „Nyitra-vármegyének XV. századbeli vámhelyei"ről tartott felolvasásában.)

Biharmegye vámhelyei 1520-ban. I. A v á m h e l y e k

összeírásának

okai.

Hogy Bihar vármegye középkori vámhelyeinek és vámtarifáinak: összeírását 1520-ban elrendelték és az összeírást keresztül is vitték, azt. tulajdonképen egy visszaélésnek köszönhetjük. Ugyanis a középkorban minden isteni és emberi jog ellen valónak tartották azt, hogy az utasok: olyan helyeken is fizessenek vámot, a hol ennek ellenében a vám szedőjesemmi ellenszolgáltatást nem ad, pl. hidat nem tart fenn, töltést, kompot, stb. nem épít, hanem bárhol, ahol épen a föld tulajdonosának tetszik,, vámot szed minden „ratio" nélkül. Legelőször Nagy Lajos intézkedik ezen igazságtalanság ellen, e l tiltani igyekezvén a „száraz" vámok szedését. 1351. évi törvényében· olvassuk, hogy a jogtalan vámok, ügy mint a szárazak (tributa sicca),, továbbá az olyanok, a melyek a folyókon fel- vagy lefelé hajózóktól· szedetnek, eltörlendők és a vízi vámok is csak akkor jogosak, ha. hidakon vagy réveken a folyón átkelőktől szedetnek. A törvényt azonban már akkor is nem azért hozták, hogy meg is tartsák. A visszaélések, a jogtalan

vámok szedése

vígan

folyhatott

tovább, legalább erre kell következtetnünk abból, hogy Zsigmond 1435. évi törvényében már újra kénytelen intézkedni az iránt, hogy az utasok. és kereskedők a vámszedők kapzsisága és visszaélései ellen megvédessenek. Zsigmond ezen törvényében meghagyja, hogy a nádor vagy pedig más a király által megbízott, midőn a megyékben közgyűlést, generalis congregatiót tart, nyomozza ki az esküdt ülnökök (iuratus assessor) segélj

1351 : VIII. Törvényczikk.

Gazdaságtörténelmi Szemle: 190Õ.

-32

lyével azt, hogy az illető megyében mennyi a jogos vámhelyek száma, hol vannak ezek a helyek, továbbá a vámhelyek birtokosaitól kérjék be -a vám megszerzését és birtokát igazoló gyökeres bizonyítékokat, okleveleket, végül állapítsák meg a helyes és igazságos vámtételeket.*) Hogy ezek a törvényes intézkedések mennyire hiába valók és haszontalanok valának, azt bizonyítja az a körülmény, hogy ilyen vagy • ehhez hasonló tartalmú intézkedések egész sorát találjuk a később megalkotott törvényekben is. Már Mátyásnak 1486-iki törvénye ismét arról intézkedik, hogy a vámhelvek összeirassanak. Ezt a munkát azonban a király már nem az amúgy is elfoglalt nádorra, hanem az illető megye ^ispánjára bízza, a kinek egyúttal jelentést kellene tenni arról is, hogy minden egyes vámhelynél mekkora vámot szednek, szükséges volt pedig > ez azért, mert a király az egyházi és világi főurak tanácsával maga akarta megállapítani és limitálni a vámtételeket, melyek bizony sok helyen igazságtalanok és nyomasztóak valának. Kimondja a törvény a sanctiot -arra nézve is, a ki több vámot mer szedni, mint a mennyit meghatároztak számára. Az ilyen tartozik az okozott kárt megtéríteni és hibáját jóvá tenni, ha pedig még így sem marad nyugton és tovább is magasabb 'vámtételeket mer szedni, akkor az illető megye ispánja tiltsa el a vám• szedéstől és legyen rá gondja, hogy az utazók azon a helyen szabadon és minden vámfizetés nélkül közlekedhessenek. Az ilyen felfüggesztett, "vámhelyen átmenőket a megye ispánja ,tartozik védelemben részesíteni. ¿Ha pedig az illető megyében magának az ispánnak is vannak vám'helyei, azt a két szomszéd megye ispánjai vizsgálják fölül és tegyenek rróla a királynak jelentést. 2 ) Ha az erős Mátyásnak, — a ki pedig 1478-ban a vámszedéssel •visszaélő és renitenskedő váradi káptalant úgy meg tudta rendszabályozni, — ilyen törvényes intézkedésekhez kellett folyamodni, akkor nem csoda, •hogy gyenge utódai alatt nyakra-főre hozzák a törvényeket a vámokkal 'való visszaélések meggátlására. De épen az egymásután sürün következő vámtör vény czikkek igazolják azt, hogy azokat csak azért hozták, hogy őróluk senki tudomást ne vegyen. Ulászló mindjárt uralma legelején 1492-ben Mátyás törvényczikkéhez hasonló tartalmút hoz, 3 ) ezt követi 1498. évi törvényében foglalt intézkedése, mely a 74. czikkben szól a Jogtalan vámszedésröl, ennek 1. szakasza azonos tartalmú Nagy Lajos ..13Õ1. törvényében foglalt és fentemlített vámczikk 1. szakaszával. Ulászló alatt a törvénytisztelet annyira sülyedt, hogy már 1500-ban, !) Zsigmond. Decretum maius-a. XXII. czikk. 2) 1486. X X X V . czikk. 3) 1492. LXXXVII. czikk.

83

tehát 2 év leforgása alatt újabb intézkedés történik a jogtalan vámok szedése ellen, de valószínűleg ezúttal is hiába. 1 ) Fiának, II. Lajosnak uralma elején 1518-ban a bácsi országgyűlés foglalkozik az immár annyiszor beczikkelyezett vámkérdéssel. A bácsi országgyűlésnek végzeménye már közelről érdekel bennünket, mert Biharmegye vámhelyösszeírásának közvetlen oka ez volt. E törvény XII. czikke kimondja, hogy miután a száraz vámok, továbbá azok, a melyeket a folyó vizeken le- vagy felfelé hajózóktól szoktak szedni, az Isten és az igazság ellen valóknak látszanak, továbbá miután néhai Nagy Lajos és Mátyás királyok törvényében is szó van már ezeknek eltörléséről és megszüntetéséről, csakhogy mivel ezeknek intézkedése nem volt teljes azon irányban, hogy hogyan vizsgálják fölül, vájjon az illető vám száraz-e, vagy pedig van-e a vámhelyen híd és töltés, továbbá a vámszedés alapja jogos és észszerű-e ? Ennélfogva elrendeli, hogy Magyarországnak és kapcsolt részeinek minden egyes megyéjében válasszanak nyolcz megbízható nemes embert, a kik szigorú eskü alatt járják meg mindazon vám helyeket, a hol vámot akár száraz helyen, akár pedig vizeken szedni szoktak, tekintsék meg alaposan mindazon helyeket, ahol hidak és töltések vannak, továbbá a szomszédoktól és az' ezen vámhelyekkel határos birtokosoktól, legyenek azok akár nemesek akár nem, tudják meg és szerezzenek informátiót az iránt, hogy mekkora a szedetni szokott vám nagysága? Mennyit szoknak szedni egy szekér, egy lovas után? Van-e a vámhelynek hídja vagy töltése, vagy pedig egyszerűen száraz vám-e? Mindezekről a legközelebbi Szt.-György napig {ápr. 24.) a saját, továbbá az alispánok és a szolgabirák pecsétje alatt tegyenek jelentést a tanácsosoknak és ülnököknek, a tanácsosok és ülnökök pedig akár ezen vámhelyek eltörlésről és megszüntetéséről, akár pedig annak meghagyásáról hoznak helyes, igazságos és tisztességes határozatot és becslést, ezután valamennyi vámszedő ezen határozat és becslés alapján tartozik eljárni és a vámszedést megszüntetni vagy pedig fentartani, a vám elvesztésének terhe alatt. Biharmegye vámhelyeinek és vámtételeinek összeírására tehát az a már Nagy Lajos óta fennálló jogtalanság adott okot, hogy olyan helyeken is szedtek vámot, ahol annak czélja, ratiója nem volt, hogy pedig ez a visszás állapot megszűnjön, határozta el a bácsi országgyűlés Magyarország és kapcsolt részeinek összes vámhelyeinek revisio alá vételét megyénként. Hogy ezt minden megyében tényleg keresztül vitték-e, nem tudjuk, de Biharban megcsinálták és eredménye — szerencsére — korunkra maradt. 1) 1550 : XL. czikk. 6*

84

II. A v á m h e l y e k

összeírása.

1520. márczius 16-án II. Lajos meghagyja Bihar vármegye közönségének, hogy miután a minap a Bácson tartott országgyűlés articulusai közt van egy, a mely a vámhelyek felülvizsgálásával és limitálásával foglalkozik, ezen törvényszakasz rendelkezése alapján a jelen sorok vétele után azonnal válasszanak nyolcz megbízható nemes embert, akik a törvény illető rendelkezéseit hajtsák végre. A király meghagyásában majdnem szórúl-szóra ismétli a törvény szavait. A királyi parancsra Bihar vármegye alispánjai, névszerint endrédi Szepesy János és Thordai Zsigmond 1520. május 29-én jelentést tesznek, hogy engedelmeskedve a királyi parancsnak megválasztották a vámhelyeket felülvizsgáló bizottságot, a nyolcz megbízható nemes embert, nevezetesen Sarándi Mihályt, Bodóházai Andrást, Kornádi Jánost, Endesi Miklóst, eősi Harangi Pált, Pándi Györgyöt, Gezthi Lászlót, Isoá t Bálintot. E bizottság a vizsgálatot 1520. május 8. és 13. közt tartotta meg,, ha tehát 8-án reggel már meg is kezdték és 13-án este bevégezték akkor is hét nap alatt járták be a megye majdnem ötven vámhelyét,, ami az akkori közlekedési viszonyok mellett roppant gyorsaság, de sietniök is kellett, mert volt rá eset, hogy némelyek csak a bizottság, kiküldésének hírére ( igyekeztek hamarosan valami hídfélét összeütni, hogy vámhelyük a törvényesek közé soroltassék. Azonban a tanúk rendszerint elárúlják az ilyen machinátiót. A bizottság az összeírásnál a következő stereotyp eljárást követte : Megérkezve valamely vámhelyre, összehívták a szomszédságot és ezeket szigorú eskü alatt kivallatták, hogy az illető vámhelyen van-e híd vagy töltés? Miután a szomszédok bemondták vallomásukat, a bizottság esetleg személyesen is meggyőződött a vallomások helyességéről és megnézte, hogy tényleg van-e ott híd vagy töltés, milyen állapotban van az és egyáltalán van-e rá szükség? Ennek megtörténte után, ugyancsak szigorú eskü alatt kivallatták a szomszédokat arra nézve is, hogy milyen magasak a szedni szokott vámok? és minden egyes vámhelynél közli a bizottság az illető hely vámtarifáját is, ami roppant becsessé teszi jelentésüket, a mely szerint Biharvármegyei vámhelyei 1520-ban a következők : III. A m e g y e

vámhelyei.

1. Bályoh. (Balyogh—Bályog) A megye keleti részén, majdnem a határon a Berettyó mellett fekszik, melyen egy nagy híd vezetett keresztül

85

és ezen szedték a vámot. A bizottság a vámhelyet rendben levőnek, törvényesnek találta. 1 ) 2. Belényes város (oppidum). A bizottság jelentése szerint a belényesi vámhely tulajdonképpen Alsó-Solmos (Also-Solmus) helység területén feküdt. Egy kis patakon vezetett át egy híd, mely azonban ott szükséges volt, a miről a bizottság személyesen meg is győződött és a vámhelyet törvényesnek találta. -3. Bihar város (oppidum). A szomszédok vallomása szerint itt sem híd, sem pedig töltések nincsenek, tehát a vámot, mint szárazat azaz a törvény ellen valót szedik. A tanúk vallomásukat kiegészítik azzal, hogy van ugyan a városban két kis hidacska, csakhogy nem azon a helyen, a hol a vámot szedni szokták. Ugyanis az egyik kis híd száraz területen visz keresztül, a másik pedig egy kis patak felett épült ugyan, csakhogy nem a közúton (via publica); A bizottság személyesen is meggyőződött a mondottak igazsága felett és a vámhelyet tényleg törvénytelen száraz-vámnak találja. 4 . Bölcs (Boich). Csánki szerint ma már csak egy hasonló nevü puszta őrzi emlékét. A tanúk állítása szerint e helységben négy híd van, melyen vámot szednek. Ezek közül három a Berettyó folyón vezet keresztül, a negyedik a helység területén egy nagy éren visz keresztül. Mind a négy híd szükséges, a miról a bizottság személyesen meggyőződik és a vámhelyet törvényesnek találja. 5. Böszörmény (possessio Bezermen ma Bereg-Böszörmény). Mivel a tanúk vallomása szerint itt sem híd sem töltés nincsen és ilyent a bizottság sem talált, tehát a vámot mint szárazat és így törvénytelent szedik. : 6. Csalános (Chalanos, ma Csanálos). Л tanúk vallomása és a bizottság szemléje szerint is itt sem híd sem töltés nincsen, a vámhely, mint száraz-vám törvénytelelen. 7. Csekehida (Chekelhyda). Ma puszta. A vallomások szerint itt egy nagy éren szükséges és indokolt helyen átvezető hídon és töltéseken szedik a vámot, csakhogy sem a híd sem a töltések nincsenek rendben, amit a bizottság constatált is. Különben a vámhely törvényes. £>. Csekmö (Chekmew, ma Csökmö Békés, megyében). A szomszédok azt vallják, hogy itt egy nagy éren át egy híd és egy nagy töltés !) Az egyes helyek topographikus adataihoz

nem nélkülözhettem

Dr.

Csánki

Dezső „Magyarország földrajza a Hunyadiak korában" czímű nagy művének I. kötetét, . melyben Biharmegyével is foglalkozik.

I

¡36

9.

10.

11.

12.

vezet. Itt szedik a vámot. Nyáron a víz kiszárad az érből. A bizottság a hidat és a töltést megnézve rendben találta, a vámhelyet pedig törvényesnek ismerte el. Cséfa (possessio Chepha. Gsánki a városok közt említi). A vallomások szerint Cséfán sem híd sem töltés nincsen, hanem egyszerűen száraz vám, azaz törvénytelen. A bizottság is így találta. Debreczen város (Oppidum Debreczen). Itt a tanúk vallomása szerint sem híd, sem töltés nem volt, a vámot mint szárazat, törvénytelent szedték, amiről a bizottság tagjai is személyesen meggyőződést szereztek. ^ Derecske város (oppidum Derechke, Gsánki a helységek közt említi). A bevallások szerint száraz vám volt, sem híd, sem töltés a vámszedő helyen nem volt, amiről a bizottság is meggyőződött és a vámhelyet a törvénytelenek közé sorolta. Diószeg város (oppidum Diozegh, Csánki ezt is a helységek közt sorolja föl). A szomszédok vallomása szerint bár e helyen sem híd, sem töltés nincsen, a vám mégis vizi, azaz törvényes, mivel pedig Diószeg Bihar és Székelyhíd közt egy jelentéktelen ér mellett fekszik, még azt' sem lehet feltenni, hogy ott talán kompközlekedés volt, legfeljebb talán csónakon szállították át az embereket, másrészt a vámtarifa terhelt szekeret is említ, a a mely után vámot szedtek, tehát valami áthidalásnak mégis csak kellett ott lenni. A bizottság a vámhelyet törvényesnek (vizi) találta.

13. Gáborján. A tanúk vallomása szerint a Kis-Kőrös .és a Bérettyó folyón van híd és töltés e helyen, még pedig ott, a hol szükséges és indokolt, a bizottság személyesen meggyőződvén erről, az építményeket rendben levőknek, a vámhelyet törvényesnek találta. .14. Gyapjú (Gyapyw, Várad és Szalonta közt). A szomszédok vallomása szerint Gyapjún magán tulajdonképen vámszedő hely nincsen, hanem azt a szomszédos Orosi (Orosy) helység területén szedik egy kis hídon, mely a Sólompataka nevű éren vezet keresztül,. Azonban az ér oly jelentéktelen, hogy azon bármely helyen akadály, nélkül keresztül lehet szekerezni, úgy, hogy a kis híd a mondott helyen semmiképen sem szükséges. A revideáló bizottság személyesen is megnézte a hidat és nem is találta szükségesnek, így hát a vámhely sem volt törvényes. 15. Henczhída (ma Henczida). Mint a helység neve is mutatja, itt híd volt, mely a Berettyón vezetett keresztül, a vallomások szerint ez a híd jó nagy volt. A bizottság mindent helyesnek és a vámhelyet törvényesnek találta.

87:

16. Bodos. Ld. Széplaknál. 17. Károly (Karol). Mint vámhelyröl a bizottság jelentése semmi közelebbi adatot nem nyújt. 18. Kereki (a mai Nagy-Kereki, Bihartól· észak-nyugatra a Kis-Körösmellett). A vallomások szerint itt két híd és egy töltés vezetett, a Kis-Körös folyón keresztül és egy kis éren, mely Kereki ésÁdám helységek területén folyt keresztül. A bizottság a vámhelyet rendben lévőnek és törvényesnek találta. 19. Keresztszeg város (oppidum Kerezthzegh, ma helység. Csánkinál Keresszeg). A szomszédok előadása szerint Keresztszegnek három hídja van, egy a Sebes-Körösön a város területén,, a.. másik kettő pedig Apáti (possessio Apathi) helység területénfekszik. A bizottság "mind a három,hidat megnézve, azokat rendben találta és a vámhelyet törvényesnek declarálta. 20. Keseháza (ma Kisháza). Ld. Széplaknál. 21. Kölesér város (oppidum Kereseer). A hasonnevű ér mellett és a vallomások szerint ezen az éren nagy híd vezetett keresztül, csakhogy nyáron, száraz időjárás esetén a szekerek a híd mellett isminden baj és akadály nélkül átmehetnek. A bizottság a hidat, rendben lévőnek, a vámhelyet törvényesnek találta. 22. Léta (Letha, ma Nagy-Léta). A. szomszédok vallomása szerint Létánsem híd sem pedig töltés, a hol vámot szedhetnének, nincsen,, hanem Léta egyszerűen száraz vámhely. Mivel a bizottság sem talált hidat vagy töltést, tehát a vámhely mint száraz vám. törvénytelen volt. 23. Margitafalva város (oppidum Margythaffalua, ma Margitta, a megyekeleti szélén. Csánki a helységek közt említi.) A város mellett elfolyó két kis éren át két híd vezet — vallja az összehívott, szomszédság — és ezek a hidak tényleg szükségesek és indokoltak is. A bizottság személyesen meggyőződött a hidak rendben létéről és a vámhelyet törvényesnek is találta. 24. Orosi (Orosy) ma Kis-Orosi puszta. Ld. Gyapjúnál. 25. Orod (Orrod). Ma már nem létezik, Szeghalom és Darvas közt. feküdt. Itt a vallomások szerint három nagy vizes éren át két töltés és egy híd vezetett. A híd és a töltések rossz állapotban voltak, nem voltak jól elkészítve, a miről a bizottság maga is meggyőződést szerzett. A communicatiók szükséges és indokolt helyen voltak, tehát a vámhely is törvényes volt. 26. Pelbárthida. A Berettyón átvezető hídon, Pelbárthida mellett szedték a vámot, mint a vallomások mondják. A bizottság a vallomást helyesnek találta és a vámh'elyet törvényesnek jelentette ki.

88

27. Remete. A Gyepes folyó mellett fekszik, amelyen híd vezet keresztül, ennek két végében pedig töltés van — vallják a szomszédok. A bizottság jelenti, hogy a híd rendben van, a vámhely törvényes. (Csánki szerint Belényestől északra feküdt, ahol tényleg van is egy Remete nevü helység, de a mi vámhelyünk nem azonos ezzel a Remetével, mert innen távol nyugatra van a Gyepes folyó, mely körülbelül Sarkadtól kelet felé párhuzamos irányú a Feketekörössel, tehát a mi helységünket itt kellett keresni és tényleg e folyó mellett az Arad-Várad közti főút közepén van egy Remete, mely nem más, mint a mi vámhelyünk.) 28. Reszege (Rezeghe). Nagy-Létától délre. A szomszédság vallomása szerint itt sem híd, sem töltés nincsen, (természetes, mert • semmiféle víz sincs,) hanem a vámot, mint szárazat szedik. Ezt a vallomásnak megfelelően a bizottság is így találta, tehát a vámhely törvénytelen volt. 29. Rév. Ma. is létezik, Sonkolyostól északra a Sebes-Körös mellett. Mivel a Sebes-Körös kiöntései miatt a revideáló bizottság nem tudott ide eljutni, tehát Réwelőn (Rewelew) tartották meg a vizsgálatot. A vallomások szerint Révben sem hidak, sem pedig töltések nincsenek, de Barátka és Kökényes helységek területén, melyeknek birtokosa, úgy mint Révnek, szintén Drágffy János, van két kis patak, melyeken híd és töltés vezet keresztül. Azonban ezek a bídak és töltések feleslegesek, először azért, mivel a patakok szárazak, továbbá, mivel a kocsik mindig minden akadály és baj nélkül keresztül juthattak a patakókon és keresztül mehetnek most is. A bizottság a vallomások valódiságáról nem győződhetett meg, tehát a vámhely törvényessége felett sem tudott dönteni. 30. Sámson (Samsom). Ma Debreczentől északkeletre, Szabolcs megyében fekszik. A vallomások szerint itt sem híd, sem töltés nincsen, hanem itt egyszerűen száraz vámot szednek. Erről a bizottság is meggyőződik és constatálja, hogy a vámhely törvénytelen. 31. Semjén (Semyen). Ma Ér-Semlyén. Ez is, mint Sámson, száraz vám volt, és mivel a bizottság sem talált hidat vagy töltést, a törvénytelen vámhelvek közé jutott. 32. Szaláes város (oppidum Zalach, Székelyhídtól északkeletre). A szomszédok vallomása szerint a város területén három sáros, iszapos éren át három híd vezet, melyet a bizottság nem talált rendben lévőnek, úgy látszik tehát, hogy a vámhelv sem volt törvényes. 33- Szalárd város (oppidum Zalard, a .Berettyó mellett). A vallomások

89

34.

35.

36.

37.

-38.

szerint a város . mellett elfolyó Berettyón át vezető két hídon szedik a vámot. A hidak mindkét végén töltések vannak. A bizottság a hidakat rendben levőknek, a vámhelyet törvényesnek találta. Szeghalom (Zekhalom). Ma Békésmegyében. A vámszedő hely, mint a szomszédok vallják, tulajdonképen nem is Szeghalom helység területén van, mert itt sem híd, sem pedig töltés nincsen, hanem Csekmő határán át folyó nagy éren vezet keresztül egy töltés és itt szedik a vámot, azonban a víz az érből nyaranként kiszárad. A bizottság megnézte a vámhelyet és azt rendben lévőnek, törvényesnek declarálta. Székelyhíd város (oppidum Zekelhyd). A székelyhídi vámhelynek két hídja és két töltése volt a város területén, a bevallások szerint szükséges és indokolt.helyen. A bizottság megszemlélve a vámhelyet, azt rendben lévőnek; törvényesnek találta. Széltartó (Zelthartho, Margittától délkeletre, ma Széltalló). A vallomások szerint itt sem híd, sem · pedig töltés nem volt, hanem a vámot egyszerűen mint szárazat szedték. A bizottság maga sem talált seholsem hidat vagy töltést, ennélfogva a vámhelyet törvénytelennek declarálta. Szépiák város (oppidum Zeplak, Belényestől nyugatészakra, a FeketeKörös mellett, e folyó folyását követve Keseházát, ma Kisháza, majd ott, a hol a folyót a Boros-Sebes felöl Váradra vezető országút metszi Tenkét (Thenk) találjuk. Hogy melyik Hodosról beszél a vámösszeírás, nem lehet megállapítani). A szomszédság állítása szerint nemcsak Széplakon, hanem Keseházán, Tenkén és Hódoson is voltak hidak, tehát itt is szedtek vámot, a város és a helységek a Fekete-Körös és az Ág folyó mellett feküdtek, a hidak is ezeken vezettek keresztül. A bizottság megvizsgálva a vámhelyeket, azokat rendben lévőknek és így törvényeseknek találta. Szomajom (Zamovon, ma puszta B.-Szent-Márton mellett). Szomajon tulajdonképen nem is volt vámhely, mert amint a szomszédság leleplezéseiből megtudjuk, e helyen sem híd, sem pedig töltés nem volt, hanem a tulajdonosok Pázmány Péter és Thuri László a revisio hírére kezdtek csak hidat építtetni, olyan víz fölött, ahol sem híd, sem pedig töltés nem szükséges és nem is indokolt, mivelhogy a szekerek ezen a vízéren át akadály és baj nélkül közlekedhetnek. Kisülvén tehát a turpisság, э revideáló bizottság maga is meggyőződést szerzett arról, hogy a híd építése megkezdetett ugyan, de még be nem fejeztetett, mert ugy látszik

90

39.

40.

41.

42. 43.

44.

nem számítottak arra az építők, hogy a bizottság eljárása oly gyors lesz. A vámhely törvényessége felől döntés nem történik. Sztár (Zthar, ma Esztár a Berettyó mellett). A vallomások szerint Berettyó folyón három nagy híd vezetett keresztül, melyeken a vámot szedték. A bizottság a vámhelyet rendben levőnek és törvényesnek találta. Tamáshida város (oppidum T., tulajdonképen az akkori Zarándmegyében feküdt, a Fekete-Körös partján, ma Tamásda). A Fekete-Körösön itt egy nagy híd vezetett keresztül és mint a szomszédság vallja, a hídnak mindkét végén két töltés is volt. A bizottság a vámszedő helyet törvényesnek találta. Telegd (Thelegd, ma Mező-Telegd, az összeírás városnak (oppidum) mondja). A szomszédság azt vallja, hogy két kis vízér felett, tulajdonképen nem is Telegd, hanem Szabolcs (Zaboch, MezőTelegdtől nyugatra) helység területén, vezet keresztül egy kis híd és egy töltés, csakhogy ezeken szekér úgy sem megy át, mivel" ezen vízereken a szekerek akadály nélkül átkelhetnek és. sem híd, sem töltés nem szükséges. A bizottság megtekintve az építményeket, constatálja, hogy úgy a hidat, mint pedig a töltést csak újabban készítették, amely körülményt pedig a szomszédok nem vallották be. Hogy a vámhely törvényes-e, arról a bizottság nem nyilatkozik. Tenhe (Thenk). Lásd Széplaknál. Vámospércs (Vamosperch, Vamospercz, Debreczentől keletre). A vallomások szerint itt sem híd sem töltés nincsen, hanem a vámot egyszerűen mint szárazat szedik. A bizottság tényleg sem hidat sem töltést nem talált, tehát a vámhely törvénytelen volt. Várad (Nagyvárad). A mai Nagyvárad terűlelén két vámhely volt 1520-ban, az egyik a „Swpos"-utcza (Csupasz ?-utcza) végén (in fine vici Swposwcza) a hol a bizottság jelentése szerint három kis patakon át három töltés vezet. A vizsgálat idején két patak száraz volt, egyben pedig csak kevés víz volt, de esőzések és nedves időjárás idején mind a három patak megtelik vízzel és ilyenkor a töltések szükségesek. A bizottság ezt a vámhelyet tehát törvényesnek találta. A másik vámhely a Venecse (Velencze ?)utcza vagy külváros végén volt (in fine vici Wenneche). Az utcza vagy külváros birái és esküdtei azt vallják a szomszédokkal együtt, hogy a venecsei vámot egy a Sebeskőrösbe ömlő patak felett épült kis hidakon szedik, e hidak részint Nagyvárad, részint Zsaka (Zaka) helység

91

területén feküsznek, de a hidak mellett a szekerek akadály nélkül közlekedhetnek. A vámhely törvényes vagy törvénytelen voltáról a bizottság nem nyilatkozik. (Magában Nagy-Várad városban vásári vámot szedték. A Várad városi vámnak történetét Bunyitai:: A Váradi püspökség története czimű nagy munkájában II. 289. „A vámok és a szászok nagy pöre" czimű fejezetben irta meg. Ugyancsak ö említi, hogy Váradon már IV. László idejében élénk volt a forgalom, amit abból következtet, hogy Váradon már ekkor boltok valának, melyeket Kalandos mester rontott le. (III. ( 141). Ez a Kalandos mester nem más, mint Rolandus (de genere Borsa, Id. II. 77.) és a Fejér V. 3. 244. lapon lévő oklevélben is nem Kolandus hanem Rolandus olvasandó). 45. Zsáica (Zaka, Saka, Váradtól keletre, a mai Fugyivásárhely felé). Amint a szomszédok vallomásából kiderül, itt tulajdonképen sem híd, sem töltés nincsen, hanem voltaképen a váradi püspök birtokán Vásárhelyen folyik át egy kicsike patak, amelyen át egy kis híd van építve. Csakhogy ez a híd nem szükséges és felesleges, mert a szekerek bárhol veszedelem nélkül átkelhetnek a patakon, meg 'különben is a hidat csakis a vámvizsgálóbizottság kiküldésének hírére állították fel. A bizottság ennek valódiságáról maga is meggyőződött és látták, hogy a híd még nem is kész. A vámhely törvényességéről nem nyilatkoznak. Már az eddigiekből is látjuk, hogy a bizottság a törvény által előszabott feladatának correcte megfelelt. A törvény szavai szerint nekik ki kellett kutatni, melyek a száraz vámok és melyek azok, ahol a vámszedés joga indokolt, mert hídon, vagy vízen átvezető töltésen szedik, más szóval a törvény azt akarta mondani, hogy vizsgálják meg, melyek a megye törvényes és törvénytelen vámhelyei. A hol lehetett, a bizottság meg is állapította, hogy a vámhely vizi-e, híddal és töltéssel ellátva, azaz törvényes-e, vagy pedig száraz-e, azaz törvénytelen. Csak alig egy pár vámhelynél nem tudott a bizottság a törvényesség felett dönteni, részint azért, mert nem tudott róla személyesen meggyőződni, mint pl. Révnél, részint pedig azért, mert becsapásról, félrevezetésről volt szó vagy egyébb mellék-körülményekről, ahol azután a végleges döntést ugylátszik az ország tanácsosaira hagyták. A bizottság megállapítása szerint a megye törvényes 25

vámhelyeinek száma

13

a törvénytelen vámhelyek száma a törvényesség kérdése eldöntetlen maradt

. . . ___

összesen

7 vámhelynél, 45

92

IV. A v á m h e l y e k

birtokosai.

A megye negyvenöt törvényes, törvénytelen vámhelye huszonöt tulajdonos kezében volt, akik között akadt olyan család is, amelynek tulajdonában nyolcz vámhely is volt. A vámbirtokosok a következők: 1. ÁRTÁNDI P Á L kezében volt Diószeg város és kereki törvényes vámhelyek egész vámja, továbbá Toldi Lukács Thőri Lászlóval közösen birta Tamáshida város törvényes vámhelyét. 2. BAJOMI JÁNOSÉ volt Henczhida törvényes vámhely vámjának egy része, a másik része Dolháy Kálmáné volt. 3 . BÁTHORI ANDRÁSÉ volt Léta száraz, tehát törvénytelen vámja. 4. CSÁKI ISTVÁN, László és Gábor voltak a megye leggazdagabb vámbirtokosai, övék volt ugyanis Böszörmény száraz vámja és Cséfá-é, a Csekmői törvényes vám, a Károlyi vám (melynek törvényes vagy törvénytelen állapota ismeretlen) Keresztszeg város törvényes vámja, Margitafalva város, Szalárd város, Szeghalom törvényes vámjai. 5 . ÁLMOSDI CSIRE (Chivre) ANDRÁS tulajdonában volt A Csalánosi száraz vám. 6. DOLHAI KÁLMÁN közösen birta Bajomi Jánossal A henczhidai vizi vámot. 7 . DRÁGFFI JÁNOS birtokában volt a révi vám, melyet a bizottság nem tudott megvizsgálni és a széltarlói száraz vám. 8.

DŐMŐRI HORVÁTH

9.

MEZŐGYÁNI

GYÖRGY

és

közösen bírták a remetei törvényes vámhelyet. 1 0 . PÁZMÁNY PÉTER Thuri Lászlóval együtt birtokolta Szomajom vámját, de hunczutság történvén, a törvényesség megállapítása elmaradt. 1 1 . PETHŐ TAMÁSÉ volt Derecske száraz és Pelbárthida vízi vámja, továbbá a reszegei vám. 12. SZÉNÁSSY KELEMENÉ volt Bályok helység törvényes vízi vámja. 1 3 . SZTÁRAI JÁNOS bírta Sztár törvényes vámhelyet. 1 4 . TELEGDI MIKLÓS és Ferencz birtokolták a gyapjúi száraz vámot és Telegd vámját, melynek törvényes vagy törvénytelen volta eldöntetlen maradt. 15.

GYÖRGY

Ártándi Pállal és Töri Lászlóval együtt birta Tamáshida város törvényes vámját. 1 6 . BOLCSI TORDAI ZSIGMOND birtokolta Bölcs helység törvényes .vámját. 1 7 . TŐRI LÁSZLÓ (Ld. Ártándi Pál és Toldi Lukácsnál). 1 8 . T U R I LÁSZLÓ (Lásd Pázmány Péternél). 19. A VÁRADI PÜSPÖK birtokában volt Belényes város törvényes, Bihar TOLDI LUKÁCS

város száraz, Kölesér város törvényes vámja.

93

20. A

volt Széplak város, Keseháza, Hodos, Thenke törvényes vámja, a váradi Supos-utczai törvényes vámhely és a Venecse-atczai vám. 21. A VÁRADI KÁPTALANÉ volt Szalács város vámja. 2'2. ZÁPOLYAI JÁNOS erdélyi vajdáé volt Debreczen törvénytelen, Gáborján törvényes, Sámson törvénytelen vámhelye. 2 3 . ZÓLYOMI JÁNOS birtokolta Semjén törvénytelen, Székelyhíd város törvényes vámját és a vámospércsi törvénytelen vámot. 2 4 . ZSÁKAI SIMON· birtokában volt Csekehída törvényes, Orrod törvényes és Zsáka törvénytelen vámja. VÁRADI PÜSPÖK ÉS KÁPTALANÉ

V. A v á m h e l y e k

tarifái.

Szóban -forgó vámösszeírásunkat roppant becsessé teszi az a körülmény, hogy benne az egyes vámhelyek vámtarifái is felsoroltatnak. Ha az egyes vámtarifákat szorosabb vizsgálat alá vesszük, tapasztalni fogjuk, hogy alig akadunk köztük két, teljesen egyforma vámtételeket tartalmazó, tarifára, hanem ha csak valami csekélységben is, de eltérés van közöttük. Ennek oka abban keresendő, hogy a vámtételeket a vámhelyek tulajdonosai önkényesen szabták meg, tetszésük szerint emelték vagy csökkentették, a mi természetesen visszaélés volt és épen ez is egyik okozója volt annak, hogy a vámhelyek országszerte revízió alá vétettek. Másrészt azonban constatálni kell azt, hogy bizonyos schémaszerüség egyformaság is van a tarifákban, ugy, hogy az egyes vámtételek közti nagyon is eltérő különbség annál jobban feltűnik. Kíséreljük meg már most az egyes vámhelyek vámtételeit összehasonlítani. Vizsgálják meg. mindenekelőtt azokat, amelyeknél a vámtételek egyformák. Ilyent azonban nagyon keveset fogunk találni. Egyforma vámtarifájuk van: Csekmö, Károly, Keresztszeg és Szomajom vámhelyeknek. Ezeknek vámtarifája a következő : Terhelt szekér után fizetendő — — 8 dénár Teher nélküli szekér után fizetendő ... ___ 4 Lovas fizet 2 dénárt Gyalogos fizet ... ... ___ ___ ___ _·__ 1 „ Két boros edénynyel terhelt szekér után fizetendő 16 dénár Egy szarvasmarha után fizetendő . . . ___ ... ... 1 „ Ez a vámtarifa körülbelül schémának tekintendő, mert a többi vámhelyeknél — mint látni fogják — nagyjában ezek a tételek szerepelnek. 1. 2. 3. 4. 5. 6.

•94

Egyforma vámtarifája van még: Debreczennek és Zsákánák, még pedig a következő : 1. Terhelt szekér után fizetendő 8 dénár 2. Teher nélküli szekér után fizetendő— ... . . . __: ___ . . . 4 „ de itt már eltérés van, mert Zsábán a teher nélküli szekér még a 4 dénáron felül 1 obulust fizetett, azonfelül ugyancsak ez utóbbi helyen a lovas és gyalogos nem fizetett vámot, és ezt az összeírás is kifejezetten hangsúlyozza, mig Debreczennél erről hallgat. A fenti schéma szerinti vámtarifa volt még Böszörményben, de már itt egy tétel elmarad, t. i. a szarvasmarha után fizetendő egy dénár. Belényesen és Diószegen szintén a schéma szerinti vámtarifa szerepel, de hiányzik a két boros edénynyel terhelt szekér után fizetendő 16 dénár tétele. Általában azt tapasztaljuk, hogy a vámhelyek legnagyobb részén a terhelt és terheletlen szekér utáni vámtétel egyforma, t. i. 8 és 4 •dénár. Ez alól csak tizenegy esetben van eltérés, u. m. : Bolyokon fizettek terhelt szekér után ' 8 dénárt, de már terheletlen szekér után . . . 3 ,, •Semjénben a teher nélküli szekér után 4 dénár járt, de terhelt szekérről nincs említés téve. Bölcsön fizettek a terhelt szekér után ... . . . 6 dénárt a teher nélküli szekér után 2 „ Sámson, Szálács Csálános, Pelbárthida vámhelyeken fizettek : a terhelt szekér után 4 dénárt a teher nélküli szekér után 2 Margitáfalván fizettek ugy a terhelt, mint a terheletlen szekér után... . . . ... 4 dénárt Kerekin és Csekehidán fizettek terhelt szekér után . . . 2 dénárt terheletlen szekér után . . . ... 1 „ Orrodon fizettek a terhelt szekér után 2 dénárt, a terheletlenről hallgat az összeírás. A többi 31 vámhelyen a rendesnek nevezhető 8 és 4 dénáros tételek szerepelnek. Az úgynevezett terhelt és terheletlen szekéren kivül, szó van a tariffák némelyikében két edény bort tartalmazó szekérről is, a mely után mindig 16 dénárnyi vám fizetendő. Előfordul ez a tétel a már említett Böszörmény, Csekmő, Károly, Keresztszeg és Szomajom vámhelyeknek tariífáján kívül még Kölesér, Remete és Tamáshida vámtarifájában. Azonban a szekerek kategóriája ezzel a hárommal még nem merült ki. Megkülönböztetnek a vámtariffák még úgynevezett „kereskedők kocsi"-iát

95

^currus mercatorum), mely azonban csak két tarifíaban fordul elő, t. i. Margitafalva és Széltarlóéban, a vámtétel mindkét esetben 4 dénár. Hogy ezt miért emeli ki külön a »tariffa, nem tudni és annál kevésbé magyarázható meg, mert ugyanezen két vámhelyen a teher nélküli szekér után is 4 dénár fizetendő, tehát a megkülönböztetés indokolatlannak látszik.1) Megkülönböztetnek még a tariffák sóval terhelt szekeret is. Ezután mint külön vámtárgy után összesen 27 helyen szedtek vámot. A tételek változók. így Sztáron egy sóval rakott szekér után 8 dénárt és 6 darab sót kellett fizetni, Semjénen, Várad két vámhelyén 8 dénárt és 2 darab sót, Réven, Székelyhídon, Széltarlón, Telegden 4 dénárt és 2 darab sót, Gáborjánon, Szalácson 4 dénárt és 1 darab sót, Bályokon 3 dénárt és .2 darab sót, Margitfalván, Reszegén 2 dénárt, 2 darab sót, Cséfán, Derecskén, Gyapjún, Létán 2 dénárt és egy darab sót kellett fizetni. Végül legérdekesebb megkülönböztetés a ,,currus ligatusi( melyet a megye 13 helyén terheltek vámmal. Az első a mi ezen vámtételnél szemünkbe ötlik, a helyenkénti nagy eltérés és különbség a tariffában. Sorra véve az egyes'vámhelyeknek a currus ligatus alatti tételeit, látni •fogjuk, hogy az 4 dénártól 75 dénárig emelkedik. így : Létán a currus ligatus után fizettek 4 dénárnvi vámot. Sámsonban a currus ligatus után fizettek 8 dénárnyi vámot, Henczhidán és Sztáron a currus ligatus után fizettek 12 dénárnyi vámot, Köleséren a currus ligatus után fizettek 12 dénárnyi vámot és még 12 dénár értékű borsot, Bályokon a currus ligatus után fizettek 16 dénár vámot, Remetén a currus ligatus után fizettek 20 dénárnyi vámot, Szalárdon a currus ligatus után fizettek 32 dénárnyi vámot, Telegden a currus ligatus után fizettek 32 dénárnyi vámot és 25 dénár értékű borsot, Tamáshidán a currus ligatus után fizettek 40 dénárnyi vámot, Réven a currus ligatus után fizettek 40 dénárnyi vámot és 20 dénár értékű borsot, Váradon, a Venecse-utcza végén a currus ligatus után fizettek 50 dénárnyi vámot és 25 dénár értékű borsot, végül Biharon a currus ligatus után fizettek 75 dénárnyi vámot. Hogy mi volt a kereskedők kocsija, arról egy 1284. évi oklevél beszél. Ebben •szó van a Körös folyó melletti Berthem községben levő vámhelyen szedendő vámtételek közt „de curru mercatorio onerato pannis, vino vei aliis rebus mercimonialibus" mely után fél pondus vámot kellett fizetni, míg ugyanitt a sókocsi után 2 kis dénár •és 2 só volt fizetendő. (Wenzel IX. 401).

96

Látjuk tehát, hogy a vámtétel kezdetben 4-el emelkedik (4—8— 16—20), ezután aránytalanul felszökken 75-ig; négy esetben a pénzben fizetendő vámon kívül, még természetben (bors) fizetendő is van. A vámtételek nagy eltérése azt igazolja, hogy ezeket a vámok tulajdonosai önkényesen állapították meg. A currus ligatus tartalmát, szállítmányát vagy túlmagasra, vagy túlalacsonvra becsülték és ezen egyéni becslés alapján állapították meg a tarilfát. Arra nézve, hogy mi volt az a currus ligatus, milyen volt az, mi volt a magyar neve? sehol adatot találni nem sikerült. Egy 1209. évi hamis oklevél, mely II. Endre adománylevele Ráskai Dömötör részére, megállapítja a sárosmegyei Újfalunak vámtételeit, itt találjuk a következőket „A quolibet curru unus grossus Pragensis, a mercatoribus vero pro qualibet ligatura, vase cista etc. . . . unus grossus Pragensis . . ."· fizetendő vám fejében.1) Tehát a kereskedők árúikat különféleképen csomagolván, itt egy köteg vagy csomag után kellett a vámtételt fizetni. Itt azonban a szekér mellékneve a ligatus, tehát lehettek a rajta lévő· árúk bármi módon csomagolva, ha a currus ligatus volt, fizették utána, a magas vámot. Nem lehet tehát itt másra gondolni, mint arra, hogy ezeken a szekereken, mint a vámtételek-is igazolják fűszert,· keleti drága, és ritka speczialitásokat szállítottak, „minuta mercimonia" többek közt és. talán legtöbb esetben borsot is ; ha pedig ilyen drága szállítmánynyal volt megrakva a szekér, akkor bizonyára le volt takarva valami ponvvafélével vagy bőrrel, hogy az időjárás viszontagságai kárt ne tegyenek a rakományban, — szó\ral födeles szekér volt, és ezt jelentheti a currus ligatus. A szállítmány értékes voltát a magas vámtételek is igazolják, melyet bizonyára nem szabtak volna oly magasra, ha szükségleti és nem élvezeti vagy fényűzési czikkről van szó. De nemcsak szekerek, hanem lovas és gyalogos ember után is szedtek vámot, még pedig — úgy látszik — olyan esetben is, midőn az illető nem vitt magával terhet. Következtetjük pedig ezt abból, hogy van rá adatunk, hogy a tariffa a lovason kivül külön vámtétellel sújtja a teherrel megrakott lovat. Pedig lovas és gyalogos után, ha csak terhet nem vitt, vámot szedni eltiltatott. Az 1298. évi 71. t.-czikk mondja ki: „Item, nullus equestris et homo pedestris, cuiuscunque conditionis existât, aliquod pondus non habens secum ad deferendum, impediatur in loco tributi, vei alias, aliquod tributum dare teneatur." 2 ) Csakhogy Fejér C. D. III/1. 80. —

PJ. : a budai

1255. julius

25-én

kelt nagy vám-

tariffájában, (Orsz. Lltár Dl. 398.1 vagy a gölniczbányaiban (Dl. 1011), az esztergomiban (KnauzlI. 238.), győr-abdai-ban (W. VII. 523.), a nagyváradiban (1478. április 5. Teleki XII. 59.) stb. nincs a curruö ligatusra adat. 2) Kovachich : Silloge I. 50.

9τ

kitörődött 1520-ban 1298-iki törvénynyel, mikor még jóval fiatalabbat, sem tartottak meg. És tényleg Bihar vármegye összes vámhelyei közül csak összesei öt helyen nem fizet sem a gyalogos ember, sem a lovas, vámot. Ez az. öt hely: Debreczen, Léta, Várad-Supos-utczai vám, ezeken a helyeken a tariffa egyáltalán nem emlékszik meg gyalogos és lovasokról, a. Várad-Venecse-utcai és zsákai vámtariffa pedig egyenesen kimondja,, hogy lovas és gyalogos nem fizet vámot. Ami a vámtételt illeti, az a megfe vámhelyeinek túlnyomó részén a már közölt schéma szerint lett szedve ; azaz gyalogos fizetett 1 dénárt,, lovasember 2 dénárt. Ezt 24 vámhely követte. Voltak azonban eltérések is. így Szalácson csak lovas fizetett, még pedig 2 dénárt. Csekehidán„ Kerekin, Orrodon, Sámsonon, Szeghalmon a lovas is, gyalogos is 1—1 dénárt fizetett. Bölcsön, Csalánoson, Derecskén, Pelbárthidán, Semjénen fizetett lovas 1 dénárt, gyalogos 1 obulust. Biharon és Vámospéresen. csak a lovas fizetett 1 dénárt. Ezenkívül van két adat arra is, hogy a lovas és gyalogos után: szedett tariffán kivül még külön megvámolták a teherrel megrakott lovatRéven egy megrakott ló után négy dénárt kellett fizetni, Tamáshidán megterhelt ló után 21 dénárt kellett fizetni, tehát egy ló után e szerint 7 dénárt. Vámospéresen mint említettük a lpvas fizetett 1 dénárt, ezzel. szemben — azt olvassuk még a tariffában, hogy egy ember után, a ki. valamely faluból más faluba menve Vámospéresen megy keresztül, fizet negyven dénárnyi vámot, — ami minden ratió ellenére való, teljesen, indokolatlan, sőt a vámzsarolás látszatát kelti. A vámtétel mai pénzben* 4 korona 60 fillért tenne ki, a mi ijesztően magas és alig fizethette valaki,, hanem inkább álutakon kikerülte a vámhelyet. Széplakon a lovas és gyalogos fizette a rendes vámtételt (2—1 dénár), e mellett azonban, ha valaki leányt vagy asszonyt vitt nőül Széplakra,, ettől — mint a tariffa mondja — a vámszedők 20 dénárt szoktak szedni.. Ez teljesen rossz és törvényellenes szokás volt, melyet nem egy törvényünk kereken megtiltott. így az 1351. évi 17. törvény czikk megtiltja, azt, hogy a nemeseket, midőn feleségeiket esküvő után hazaviszik, egy márkányi vámmal terheljék. Ez csak .a nemesekre vonatkozik, de már az. 1486. évi 36. törvényezikk kimondja, hogy: „Item, a rusticis, uxores de aliis villis ducentibus nullum prorsus tributum exigatur". Ugyanezt ismétli az 1492. évi 86. törvényezikk is. A vámtariffa ez a tétele tehát, mint, országos törvénybe ütköző eo ipso semmis volt. Váradon a vámtariffa sajátságos intézkedést tartalmaz, a miből azt látjuk, hogy a vámheiyeken. a vámőröknek és vámszedőknek a rakomány tartalmát pontosan be kellett vallani. A tétel azt mondja : Ha valamely ember a Várad városi vásáron. Gazdaságtörténelmi Szemle 1905.

'

'-98

süveget vagy sarut vett és a Supos-utczai vámszedőknek be nem vallotta, ilyentől egy fazék vaj után egy obulust, egy darab sajt után" egy obulust, -egy darab só után egy dénárt szoktak vám fejében szedni. Ebből az -következik, hogy az az ember, a ki pontosan bevallotta, hogy a vásáron •mit vett, azt sem sajtja, sem vaja, sem sója után vámmal nem terhelték. tEz az intézkedés teljesen érthetetlennek látszik, mással nem is lehet 'magyarázni, csak legfeljebb azzal, hogy ilyenformán igyekeztek a vásári . forgalmat ellenőrizni. A Supos-utczai vámtariffa ezen intézkedését átvette a Venecse-utczai vámtariffa is. • Lovon és gyalog menő személyeken, szekereken kivül vám alá estek •még az állatok is. A megye tizennégy helyét kivéve a szarvasmarha 1 mindenütt vám alá esett, e 14 hely közül tízen állat után egyáltalán ¡-nem szedtek vámot. Ezek voltak: Bihar, Böszörmény, Cséfa, Gáborján, ; Debreczen, Kereki, Pelbárthida, Várad-Venecse-utcza, Várad-Supos-utcza • és Zsáka. Négy helyen csak sertés után szedtek vámot, a többi huszon•nyolcz vámhelyen szarvasmarha és ezek közül két helyen még sertés, • egy vámhelyen pedig sertés és juh után is szedtek vámot. Ami a vámtételeket illeti, a 28 vámhely közül 22 követi a tariffa-schémát, a mennyiben Âtt a szarvasmarha után 1 dénár a vámtétel. Az eltérések a következők: Széplakon 1 szarvasmarha után 2 dénárnyi vámot szedtek, Vámospéresen 2 szarvasmarha után 1 dénárnyi vámot szedtek, tehát 1 után ^/2 dénárt, ugyancsak V2 dénárt szedtek 1—1 szarvasmarha uián Reszegén is Csalánoson, Henczhidán és Létán 1 — 1 szarvasmarha után 1 obulus, -tehát V2 dénár a vám. Sertések után összesen hét helyen szedtek vámot, még pedig: Bályokon és Széplakon 1 sertés után 1 dénárt, Köleséren, Széltarlón, Sztáron 4 sertés után szedtek 1 dénárt, tehát egy-egy sertésre :1/4 dénár esett. Bölcsön 5 sertés után szedtek 1 dénárt, végül Sámsonban 200 sertés nitán szedtek 12 dénárt, úgy, hogy egy-egy sertésre csak P4 (kerek számiban IV2) fillérnyi vám esett. Juh után egyetlen egy helyen Széplakon -szedtek vámot, még pedig 1 juh után 1 dénárt. Ha már most az egyes vámtételeket általánosságban vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a vámok specifikusak -és nem érték szerinti (ad valorem) vámok valának, például a terhelt szekér után, — bármivel lett légyen megrakva — mindig egyforma volt a vámtétel és ettől csak kevés vámhelyen volt eltérés és ha volt is különbség a tariffában, azt mindig megindokolják a rakomány értékesebb voltával (bor, só, fűszerek) ami már az értékvám felé való közeledést jelent. Ugyancsak specificus az ember, a lovas, a háziállatok után szedett vám is, mert bármily értékes rakományt visz magával, a vámtétel nem annak értéke után igazodik.

99

A tariffák egyik nagy hiányossága az, hogy nem részleteznek, hanem csak — úgy látszik — a legnagyobb általánosságban jegyezték föl az összeírók a vámtételeket ugy, a hogy utasítva lettek. Ez okozza azt, hogy a forgalomban lévő czikkeket, a megye belső forgalmának képét összeállítani nem lehet. Annyi tény, hogy a szarvasmarha és a só a legkeresettebb és a leginkább forgó tárgyak valának. Az egyes vámtételek aránylag elég nagyok voltak. Ha az akkori magyar forintot 100 dénárral számítjuk, akkor mivel 1 fl mai pénzben = 11 korona 50 fillér értékű volt,1) egy dénár = 11*5 fillér értékű volt. Ha már most az egyes vámtételeket mai pénzre átszámítjuk, tapasztalni fogjuk a tételek magas voltát : Pl: gyalogos ember után a legkisebb vámtétel 1 obulus, azaz V2 dénár volt 5'6 .fill. gyalogos ember űtán a legnagyobb vámtétel 1 dénár volt 11*5 „ lovas után a legkisebb 1 dénár volt ΙΓ0 я lovas után a legnagyobb 2 dénár volt 23'- „ terhelt szekér után a legnagyobb vámtétel 8 dénár volt 92„ terhelt szekér után a legkisebb vámtétel 2 dénár volt 23'- „ a kereskedők kocsija után a vámtétel 4 dénái* v o l t . . . 46'„ borral terhelt szekér után a vámtétel 16 dénár volt... 1 kor. 2 4 ' - „ a currus ligatus legkisebb vámtétele 4 dénár volt... ___ 46'- „ a currus ligatus legnagyobb vámtétele 75 dénár volt 8 kor. 62*5 fill, ami az egész megyében a legnagyobb vámtariffa. (Biharon szedik.) a terheletlen szekér legnagyobb vámtétele 4 dénár volt 46'„ a terheletlen szekér legkisebb vámtétele 1 dénár volt ll'so я A sóval terhelt szekér vámtételét bajos átszámítani, mert a sódarabok értéke nehezen állapítható meg. Igaz, hogy a Várad-Venecse-utczai vámtariffa a só darabja után 1 dénárnyi vámot vet ki, de ebből az érték meg nem állapítható; szarvasmarha után a legkisebb vámtétel 1 obulus 5'6 fill. szarvasmarha után a legnagyobb vámtétel 2 dénár 23'- „ sertés után a legkisebb vámtétel Г5 fillér ami csekély, és ez a tariffák legalacsonyabb vámtétele ; sertés utáni legnagyobb vámtétel 1 dénár ll's fill. iuh után egyetlenegy esetben a vámtétel 1 dénár 11'з

!) Az értékmegállapítást Kováts : Nyugat-Magyarország árúforgalma a XV. század második felében és Mandelló : Adalékok a középkori munkabérek történetéhez czímű müvekből vettem. Felvettük, hogy a pénz értékének hullámzása a XV. század második felétől 1520-ig oly csekély, hogy elhanyagolható.

100

A nagy differential^ а Γ 5 fillértől egészen 8 korona 62'δ filléres tételig emelkedő vámtételek már elegendő okot szolgáltattak arra, hogy az egyes megyékben vagy pedig országosan szabályoztassanak és egyöntetűvé tétessenek a vámtariffák. Azonban úgy látszik, a egész összeírás csak academikus értékű volt, mert szabályozásról sem törvényeink, sem az oklevelek nem emlékeznek meg:

VI. B i h a r m e g y e

úthálózata.

Nem hiába hat nap alatt végzett a vámhelyeket összeíró bizottság, de nem is teljes a munkája, mert ha vizsgálat alá veszszük a vámhelyeket földrajzi szempontból, azt tapasztaljuk, hogy a bizottság a megye déli, délkeleti, kelet—d$li részét majdnem teljesen elhanyagolta és inkább a nyugat és északi részekre, a magyarlakta vidékekre fektette a fősúlyt és másodszor inkább az országos jelentőségű utak mentén fekvő vámhelyeket járta be, a vicinális utakat pedig mellőzte. Az úthálózat központja természetesen a megye székhelye, Várad volt, innen indulnak ki vagy ezen vezetnek keresztül a forgalom akkori csatornái, a bizottság maga is innen indul ki összeíró útjára. A mi már most magát az úthálózatot illeti, azt a következőképen lehet összeállítani : 1. Nyugatról Jceletre vivő utaJc. a) A Szeghalom felől Csökmőn, Bereg-Böszörményen, Keresztszegen. Nagy-Váradon, Zsákán (ma Fugyi-Vásárhely) Szabolcson (Mérő-Telegd), Réven át Erdélybe vezető nagy országút, mely ma körülbelül a budapest—szolnok—nagyvárad—kolozsvári vonalnak felelne meg. Ennek egy variánsa az északabbra fekvő, de az említett úttal párhuzamos NagyVáradra vezető út, mely Füzes-Gyarmat felől, Orod, Károly (ma puszta) Csekehída és Szomajomon át vezetett Váradra, a hol beletorkollott a Kolozsvárnak vezető már említett útba. h) Ezenkívül Váradról még egy út vezetett Erdély északi részébe Zilah felé, mely Nagy-Váradról kiindulva Biharon, Pelbárthídán, Diószegen, Székelyhídon, Szalácson, Margitafalván (ma Margitta), Széltarlón, Bályokon át vezetett Zilah (Kolozsvár stb.) falé. Ez megfelel körülbelül a mai nagy-várad—székelyhíd—szilágy—somlyói vonalnak. Ezen vonal elágazásának tekinthető a Biharból, Szalárd és Csalánoson (ma Csanáios) át. vezető út, a mely talán Margittánál torkolhatott a fenti fővonalba.

ιοί

2. Északra vezető utak. a) Az egyik Nagy-Váradtól, Biharon, Kerekin (ma Nagy-Kereki) és Sztáron (ma Esztár) vezetett Debreczen felé ; b) a másik jobban elhajlott nyugatnak és a mai Mező-Keresztes, Mező-Telegden keresztül Berettyó-Újfalu alatt Bolcsnál (a mai Bolcspuszta táján) Bihar-Szt-Mártontól nem messze lépte át a Berettyót és vezetett Derecskén át Debreczenbe és onnan Sámsonon át tovább északnak talán a Szepesség nagy iparos és kereskedő városai felé és ugyancsak Debreczentől keletre is van egy elágazás Vámospércsen át Nagy-Károly és talán a mármarosi sóbányavidék felé; c) ugyancsak északnak vivő út volt még az is, a mely Biharon, Pelbárthidán át Reszege, Léta (ma Nagy-Léta) és Semjén (ma Ér-Semjén) vámhélyeken keresztül Nagy-Károly felé vezetett ; d) volt ezeken kívül két, úgy látszik, kisebb jelentőségű út, mely Váradról északnak Debreczen felé vezetett. Ezek közül az egyik Gáborjánnál, a másik Henczhidánál lépte át a Berettyót. Úgy látszik mind a két vonalon csakis ezeken a helyeken szedtek vámot. 3. Délre vezető utak. a) Ilyent csak kettőt tudunk az összeírás alapján kimutatni. Az egyik Gyapjún (Orosin), Cséfán, Köleséren, Remetén, Tamáshidán (ma Tamásda) vezetett Arad felé; b) a másik Széplakon, Belényesen keresztül az erdélyi bányvidék felé vezetett, mely azonban az összeírás szerint Széplaknál háromágú volt és Tenkén, Keseházán (Kisházán) és Hódoson át vezetett délnek. A jelzett utakon kívül még helyes képet fog nyújtani a megyei úthálózatról az is, ha végig kisérjük az összeíró küldöttség útját. Ezek Váradról kiindulva először kelet felé mennek, Fugyi-Vásárhely, Szabolcs, Mező-Telegd, Rév felé, innen délre kanyarodnak és Belényesen, Széplakon, Kisházán, Hódoson, Tenkén, át Tamáshidára a legdélibb vámhelyre érnek, innen Remetén, Köleséren, Cséfáu, Gyapjún, Keresztszegen át a nyugatról jövő nagy útra térnek és Böszörményen, Csökmőn át elérik a legnyugatibb vámhelyet, Szeghalmot. Innen a Berettyó mentére mennek át és végig vizsgálják az itt fekvő vámhelyeket, Orrod, Szomajom, Gáborjánt, Henczhidát, Esztárt, Csanálost, Pelbárthidát, egyúttal bejárják a megye északi részén fekvő összes vámhelyeket, Kerekít, Bihart, továbbá Székelyhíd, Bályok, Szalárd, Diószeg, Széltartó, Margitta, Szalács, Semjén, Vámospércs, Léta, Reszege, Sámson, Debreczen, Bölcs vámhelyeket.

102

Miután így megállapítottuk a főbb útvonalakat, nem lesz érdektelen a tariffák alapján a vám alá eső egyes tárgyak után fizetendő vámot útvonalañként figyelemmel kisérni. Vegyük először a nyugatról keletre vezető Szeghalom—NagyVárad—Réven át vezető útat (a nagyváradi két vámhelyből csak az egyiket számítva): megterhelt szekér az útvonal nyolcz vámhelyén 8—8 dénárt, tehát összesen 64 dénárt fizet, a mi . . . 7 kor. 36 - fill, terheletlen szekér a nyolcz vámhely mindegyikén 4—4, tehát összesen 32 dénárt fizet, a mi mai pénzben 3 „ 6 8 ' л * gyalogos ember az útvonal hat vámhelyén összesen 6 dénárt fizet, a mi ... ___ 69'„ lovas ember Szeghalmon fizet 1 dénárt, a mi 11 *s „ Csökmőn, Böszörményen, Keresztszegen, Telegden, Réven fizet 2—2, összesen 10 dénárt . . . 1 » 15„ tehát lovas fizet összesen ... szarvasmarha után az útvonal öt vámhelyén 5 dénárt kell fizetni, a mi __ ... ___ ___ az útvonal három helyén két edény borral terhelt szekér után összesen 48 dénárt kell fizetni, a mi mai pénzben ___ . . . ___ . . . . . . _______ ___ ___ currus ligatus után Várad-Venecsén fizettek összesen (borsban 25) 75 dénárt, a mi currus ligatus után Telegden (32-{-25 természetben) 57 dénárt, ami 1 currus ligatus után Réven ( 4 0 + 2 0 természetben) 60 dénárt, ami __:

1

„

26's

fill,

57'5

5 kor. 52'-- fill. 8

„

62's

6

„

55'o

6

„

90'-

„

„

currus ligatus után az egész útvonalon fizettek tehát 22 kor. 0 8 ' - fill. Áttérve már most a Nagy-Várad-Bihar, Székelyhíd—Bályok felé Zilahnak vezető útvonalra, vegyük kiinduló pontnak Váradot, de annak vámját már ne számítsuk ide. Terhes szekér fizetett Biharon, Diószegen, Székelyhidon, Széltartón, Bályokon 8—8, tehát összesen 40 dénárt, ami mai pénzben... 4 kor. 6 0 ' - fill. Pelbárthidán, Margittán, Szalácson 4—4, összesen 12 dénárt, ami___ ... 1 „ 38'- „ Tehát terhes szekér után az egész vonalon fizettek 5 kor. 9 8 ' - fill. Currus ligatus után Biharon fizettek 75 dénárt, ami 8 „ 62'δ Currus ligatus után Bályokon fizették 16 dénárt, ami 1 „ 8 4 ' - „ Fizettek tehát összesen 10 kor. 46-s fill.

1(Ш Terheletlen szekér után Biharon, Diószegen, Székelyhidon, Margittán, Széltarlón fizettek 4—4, tehát összesen 20 dénárt, ami ___ 2 kor. 30*- fill_ Pelbárthidán, Szaláeson 2—2, összesen 4 dénárt, ami — „ 4 6 ' „ Bályokon 3 dénárt, ami.—( ... — — .— — „ 34'5 „. Terheletlen szekér után az egész vonalon fizettek 3 kor. 10"5 fill. . Kereskedők kocsija után Margittán és Széltarlón fizettek4—4, összesen 8 dénárt, ami . . . ___ ... — „ 9 2 ' „,. Végül még a Sámsontól Tamáshidáig vezető észak-déli utat vegyük, vizsgálat alá. Terhes szekér fizetett Sámsontól 4 dénárt, ami mai pénzben 4 6 ' - fillDebreczenben és Derecskén 8—8, 16 dénárt, ami mai pénzben — 1 kor. 8 4 ' „. Bölcsön 6 dénárt, ami mai pénzben . . . 6 9 ' - „. Gyapjútól Tamáshidáig 5 vámhelyen 8—8 dénárt, tehát 40-et, ami : 4 kor. 6 0 ' - fill,. Terhes szekér fizetett tehát az egész vonalon . . . 7 kor. 5 9 ' - fill.. Terheletlen szekér fizetett Sámsonban 2 dénárt, ami 23"- „ Debreczenben, Derecskén 2-szer 4, tehát 8 dénárt, ami 9 2 ' - „. Bölcsön 2 dénárt, ami — ___ ___ . . . . . . . . . . . . 2 3 ' - „. Gyapjútól Tamáshidáig 5 vámhelyen 4—4 dénárt, tehát összesen 20 dénárt, a m i . . . ... ... . 2 kor. 3 0 ' - fill.. Tehát terheletlen szekér után . . . . . . ... ... ... ... fizettek az egész vonalon. Currus ligatus után fizettek: Sámsonban 8 dénárt, ami mai pénzben . . . __. . . . Köleséren 24 dénárt (ennek felét természetben), ami Remetén 20 dénárt, ami . . . . . . . . . ... __. . . . . . . Tàmáshidán 40 dénárt, ami... ... ... . . . . . . . . .

3 kor. 6 8 ' - fill.,

92'— fill.. 2 kor. 7 6 ' - „ 2 „ 30'- „ 4 „ 60'- „

az egész vonalon fizettek tehát . . . . . . 10 kor. 5 8 ' - fill. Gyalogos után fizettek az útvonal 7 vámhelyén összesen 7 dénárt, a m i . . . . . . . . . ... . . . . . . ... __. 80's fill.. Mindezekből csak az tűnik ki, hogy a középkori forgalomnak Magyarországon nemcsak az utak rosszasága, nemcsak az árúmegállító jog, (jus stapulae), nemcsak a bizonytalanság az élet és vagyon terén stb. voltak akadályai, hanem a vámok is, melyek némelykor már zsarolássá vagy egyenesen rablássá fajultak el. Elgondolható, hogy ha valamely kereskedő pl: csak 6—8 megyén vonult is keresztül árúival, mennyire· megkoppasztva, kifosztva érkezhetett az rendeltetési helyére. Mert ne gon-

104

doljuk, hogy csak épen Biharmegyében voltak oly magasak a vámtételek, nem alacsony az máshol sem. így például tudjuk, hogy a tokaji vám jövedelme 1517-ben 140 forint volt,1) ami az akkori időben igen nagy tétel volt, mai pénzben körülbelül 1610 korona. Ennyi volt a vámhelv -készpénz jövedelme, még kérdéses mennyi volt a természetbeni jövedelem (sóban, borsban, vasban stb). Igaz, hogy ezzel szemben vannak csekélyebb forgalmú vámhelyek is, a hol az évi készpénzjövedelem alig egy-két forintra rug. így például Léka vár készpénzbevétele vámokból 1525. .Szent-György napjától (április 24.) egészen 1526. Szt. György napjáig •összesen 21Д forint és 14 dénár volt2) de ezek a tételek mégis arra •engednek következtetni, hogy a vámtételek körülbelül mindenütt magasak -valának. Biharmegye vámhelyeiről vámjövedelem-kimutatás 1526. előttről •ugyan nem maradt ránk, de gondolhatjuk, hogy a földesurak jövedelmét •a vámok nem csekély mértékben szaporíthatták, különösen olyan helyeken, a melyeket álutakon elkerülni nem lehetett és a melyek a főbb forgalmi vonalakon feküdtek. Ilyen helyeken a rotát, a kereket (rota seu Signum ihelonii) mint a vámszedő hely jelvényét nagyon-érdemes volt kitűzni.

Barsmegye vámhelyei 1424-ben. Bihar vármegye vámhelyeinek 1520. évi összeírásánál majdnem «száz esztendővel idősebb Bars vármegye vámhelyeinek összeírása. A két összeírás közt nagyon sok tekintetben különbség van. Igaz ugyan, •hogy a barsvármegyei vámhelyek összeírásának oka ugyanaz, mint ©ihar vármegyénél, tudniillik a törvényes és törvénytelen vámhelyek megállapítása; de míg például Bihar vármegye a saját közönségének köréből-erre a czélra külön bizottságot küldött ki és ez. a bizottság sorra járva •a vámhelyeket a helyszínén állapítja meg azoknak törvényes vagy törvénytelen voltát, addig Bars vármegye vámhelyeit a megyegyülésen^az alispán, a szolgabírák és a megyei ülnökök vallomása és bemondása -alapján írják össze. Míg a biharvármegyei összeírás a törvény utasításának megfelelően a vámszedés helyének minemüségére (száraz-e vagy sem a vám?) továbbá a tariffára fekteti a fősúlyt, addig a barsvár-megvei összeírás ezt nem veszi figyelembe, hanem a fősúlyt az útirányokra, az igaz és helyes útaknak, továbbá az ál- vagy hamis útaknak .(viae falsae) megállapítására fekteti, sőt ezt az összeíró oklevél kifejezetten és határozottan meg is mondja, és ebből a szempontból a barswármegyei vámhelyösszeírás messze fölötte áll a biharvármegyeinek. !) Országos Levéltár: Dl. 26161. -2) Országos Levéltár: Dl. 26341.

105

Egy további és fontos különbség az is, hogy tariffa-tételt a barsvármegyei összeírás — sajnos — csak egyetlen egy esetben említ, ez is csak kivételes valami, úgy, hogy elmondhatjuk, hogy a tariffák összeírásának elmaradása az összeírásnak nagyon lényeges hiányát képezi. A barsvármegyei vámhelyek összeírása csak a törvényes v á m helyeket sorolja föl, a miből az következik, hogy vagy nem voltak a megyében törvénytelen vámhelyek, és ez a valószínűbb, bár ennek ellentmondani látszik a vámhelyek összeírásának oka, ami az összeírás elején ki van fejtve, vagy pedig a törvénytelen vámhelyeket elhallgatták, ami azonban már nagyon valószínűtlen, mert a megyegyűlés ezt aligha hagyta volna szó nélkül. A vallomást tevők tényleg csak egyetlen egy vámhely törvényességét tartották kétségesnek, t. i. Szentgyörgyét. Az összeírás speczializálja a vámhelyeken keresztül vezető jogos és álútakat, de más egyébre figyelme nem terjed ki. Ami a barsvármegyei vámhelyek összeírásának keletkezését és létrejöttét illeti, az a következő okból és a következő módon történt: 1424. október l'9-én Bars vármegyének hasonnevű városa mellett Garai Miklós által tartott közgyűlésén a jelenlevők közül Vanp (vagy Vano) Balázs a király (Zsigmond) nevében azt indítványozta, hogy mivel a megye némely helyein törvényes, némely helyein pedig törvénytelen vámhelyek léteznek, a király helyesnek tartaná azt, hogy ezek a törvényesség szempontjából megvizsgáltassanak, kéri tehát va király nevében a közgyűlést, hogy a megye alispánját, szolgabíráit és a megyei ülnököket megkérdezve, ezek tegyenek tanúságot arról, hogy melyek a megye törvényes vámhelyeí és melyek ezen vámhelyek törvényes és álútai. Az elnöklő nádor az alispánt, szolgabírákat és megyei ülnököket megesketvén, ezek vallomást tettek, megállapítva Bars vármegye törvényes vámhelyeit, melyek a következők:

1. A m e g y e

vám helyei:

Bars városa, a megye székhelye, a hol a közgyűlést is tartották. Az összeírás szerint régi törvényes vámhely volt. (Ma Ó- és Uj-Bars). Felfalu, Oszlántól délkeletre fekszik. Fenyő-Kosztolány, régi törvényes vámhely. Herestyén (és Újfalu) törvényes vámhelyek. Keresztúr, Kis-Tapolcsánytol északra a Hlboka patak mellett. Régi törvényes vámhely. Ladány, ma Vámos-Ladány, nem messze a Szikincze pataktól. Törvényes vámhely.

106

Léva, régi törvényes vámhely. Mánya szintén (ma Kis- és Nagy-Mánya). Maroth, ma Aranyos-Maróth, régi törvényes vámhely. βζίάη (Ozlan-Lazary) törvényes vámhely. Solymos régi törvényes vámhely, Bakabányától délre. Szentgyörgy, ezen egyetlen vámhely törvényessége kétséges (ma GaramSzentgyörgy). királyi város, törvényes vámhely, később a Dóczyakkal és Lipcseykkel a vámszedés miatt sok viszálya volt. (Ld. Wenzel : Az alsómagyarországi bányavárosok küzdelmei a nagylucsei Dóczyakkal). Újfalu, ma Zsitva-Újfalu, Verebélytől északra a Zsitva mellett. ' Verebély, régi törvényes vámhely. Zsarnóeza szintén, később a Dóczyak tulajdona^ számos vámhatalmaskodás színhelye. Zsikava (Sykwa), régi törvényes vámhely, Kis-Tapolcsánytól északra, az egykori Hrussó (Hrassó) vár romjaitól délre. Bars vármegye törvényes régi vámhelyeinek száma 1424-ben tehát 16, egy vámhelynek Szent-Györgynek törvényességét a kihallgatott megyei hivatalnokok kétségesnek tartják. Bihar vármegyével szemben tehát a barsvármegyei vámszedő helyek száma jóval kevesebb, amit talán a megye kisebb és nagy részben közlekedésre alkalmatlan, hegyes-völgyes voltának kell tulajdonítanunk. A biharvármegyei vámhelyek összeírása legtöbbször meghatározza a vámhely fekvését, hogy az az X. folyónál fekszik, melyen ennyi meg ennyi híd, töltés stb. vezet keresztül, vagy, hogy a vámhely száraz, tehát indokolatlan és törvénytelen. Ezzel szemben a barsvármegyei vámhely-összeírás csak röviden említi meg azt, hogy az illető vámhely régi, törvényes — esset ab antiquo institutum — fekvéséről stb. nem emlékszik meg. Újbánya

2. A v á m h e l y e k t u l a j d o n o s a i : Bars vármegye 16, illetve 17 vámhelye a kővetkező tulajdonosok közt oszlott meg: -Lévai CSEH P É T E R É volt Ladány, Léva, Solymos és Zsarnóeza. Az ESZTERGOMI ÉRSEKSÉGÉ volt Verebély törvényes és a gyanús szentgyörgyi vámhely. FORGÁCH PÉTERÉ és F O R G Á C H MIKLÓS fiaié volt Herestyén, Mánya, Maróth és Újfalu.

юг

(Hrassó) várához tartozott Keresztúr, Fenyö-Kosztolány és Zsikava. Ilsvai LEUSTÃCH nádor fia, G Y Ö R G Y É voit Felfalu! törvényes vámhely* A KIRÁLYÉ volt Újbánya város vámja. OSZLÁNYI L Á Z Á R É volt Oszlán törvényes vámhely. Bars vámhely tulajdonosa nincsen felemlítve, Tehát az összes vámhelyek hat tulajdonos kezében voltak. A vámhelyek tariffai nem maradtak ránk, csakis egyetlen egy vámhelynél, Felfalunál említi az összeírás, hogy bárki a szomszédok közül itt az erdőbe megy fahordás miatt, az minden szekér után két dénárnyi vámot fizet. Azt természetesen már nem mondja meg az összeírás, hogy vajjon fával rakott, vagy pedig üres szekér után fizetendő-e a vámtétel. A tariffa-kérdést érinti az az intézkedés is, hogy a megye összes parasztjai, villicus-ai, amidőn a kamara hasznát vagy a tizedet Barsra, azaz a megye székhelyére beszállítják, vámmentesek, ami a fiscus szempontjából nagyon üdvös intézkedés volt. HRUSSÓ

3. A v á r m e g y e ú t a i

és f ő b b k ö z l e k e d é s i

eszközei.

Ami a barsvármegyei vámnely összeírásából legjobban összeállítható, az a vármegye úthálózata. Ha figyelemmel kisérjük az összeírásban leírt útvonalakat a térképen, tapasztalni fogjuk, hogy némely vámhelyen mint forgalmi góczponton négy-öt útvonal is vezet keresztül. 1. Bar son át egyetlen olyan út vezetett keresztül, amelyen haladók itt vámot tartoztak fizetni. Ez az út Lök (ma Garam-Lök) és Kálna (ma Nagy- és · Kis-Kálna) felől az úgynevezett Csák-utczán vagy Csák útján (Chakucha) Dobnicza (ma Dubnicza, Nyitra megyében) felé vezetett. Ez az út vezetett Érsekújvár vagy Komárom felől Magyarország északi megyéibe Nyitra, Zólyom, Liptó, Turócz, Árva stb. megyékbe, úgy hogy ez az út az egész megyén átvezető fővonalnak tekinthető. Bars körül még két útat említ az összeírás, de az ezen közlekedők Barson vámot fizetni nem tartoztak. Az egyik Verebélytől a felső részeken kelet felé Garam Szent-Benedek felé vezetett; a másik pedig északról délre, Malonyáról Nagy-Sarlóra. Ezek az utak tulajdonképen nem is érintették Barsot, úgy, hogy az ú'tasokat vámfizetés miatt Barsra kényszeríteni, oktalan kerülőt okozott volna. 2. Herestyén és Zsitva-Újfalunál a vámhely-összeírás csak azon utakat említi, a melyeket használva, a helyeken vámot fizetni nem kellett. Három ilyen útvonal volt, u. m. a) Zsitva-Ujfalu—Aranyos-Maróthon át vezető út, a mely megfelel a mai Érsekújvár—Surány—Kistapolcsány végállomásig vezető vonalnak.

108

Ez a vonal Herestyént nem érintvén, nem is lehetett az ezen űton járóktól itt vámot szedni. b) A Zsitva-Ujfalu—Garamszentbenedek felé vezető útvonal sem érintette Herestyént, vámot fizetni nem is kell. c) Az Aranyos-Maróth—Ghymes—Kolon (Nyitra) felé vezető út félkörben elkerülte Herestyént, az ezen haladóknak sem kellett vámot fizetni. Látjuk tehát, hogy csak Herestyén „negatív" útai vannak felsorolva, Újfalu az első két útnál a vonalon szerepelvén, itt feltétlenül szedtek is vámot, ha az összeírás nem is említi, úgy, hogy a két első út Újfalura nézve pozitív útnak tekinthető, míg a harmadik útvonal, úgy Herestyén, mint Újfalu vámjára nézve nemleges út volt, ami alatt azt értjük, hogy azon utasok, kik a c) alatt leírt útvonalat használták, nem jártak álúton, hanem olyan helyes úton, a melyen haladva, vámfizetés czéljából sem Herestyént, sem Zsitva-Újfalut nem kellett érinteni. A három útvonal közül az első fővonalnak tekinthető, mely a kismagyar Alföldet a Felvidék megyéivel kötötte össze, míg a két utolsó helyi közlekedési út volt. 3. Kereszturon át csak egyetlen oly útvonal vezetett keresztül, a melyen közlekedők itt vámot tartoznak fizetni és ez Ugrócz (ma Kis- és Nagy-Ugrócz) felöl Szkiczón, majd Kereszturon vezetett keresztül. \^olt ezen kivül még két nemleges útvonal, u. m. a) Akik Ugrócz felöl Újbányára mentek, azok Fenyő-Kosztolányon (tehát följebb, északi irányban) fizettek vámot, mert ez az útvonal a délebb fekvésű Keresztúri nem érintette. b) Egy másik útvonal még feljebb Veiikapolyán át Zsarnóczára vezetett, Keresztúri természetesen szintén nem érintette. A három út közül fővonalnak csak az első tekinthető, mely szintén a Kis-Alföld, a Dunántúl és a hegyvidék közt közvetítette a forgalmat, míg a két utolsó útvonal inkább helyi jelentőségű. 4. Vámos-LadánynaJc két vámköteles útvonala volt, u. m. * a) Amely Szántóról (ma Hont-Szántó, Hontmegyében, az IpolyságBakabánya közti úton) Fegyvernekre (ma Alsó- és Felső-Fegyvernek szintén Hontmegyében) és innen Szent-Györgyre (ma Garamszentgyörgy) vezetett. Ha a térképen figyelemmel kisérjük a leírt útvonalat, látjuk, hogy az tulajdonképpen egy vargabetű, melynek szájában fekszik Ladány úgy, hogy az utasnak Ladányra való kényszerítése Lad..my ° tiszta oktalanság és úgylátszik csakis a földesúr és szt-Györgyo^^o szántó vámtulajdonos érdekét szolgálta. De hát a középei kori útkényszer hátránya és átka különösen ilyen vonalakon volt erősen érezhető.

109

b) Már sokkal észszerűbb volt a másik útvonal, mely Fegyvernekről (Ladányon át) Barsra vezetett. Mindkét útvonal helyiérdekünek tekinthető. 5. Lévának egyetlen vámköteles útját említi az összeírás, és ez az, a mely Podlusányból a hontmegyei Kereskénybe (ma Kis- és NagyKereskény) vezetett, és a mely helyiérdekű útvonal volt. 6. Legjobban részletezi az útvonalakat a vámhelyösszeírás Mányánál. Ennek összesen két helyes és törvényes, egy ál-útja és 2 olyan útvonala volt, amelyen a közlekedők nem voltak kötelezve Mányát vámfizetés miatt érinteni. Az útvonalak a következők: a) Mindazok, kik Sarló (ma Nagy-Sarló) felől Komjáthi vagy Nyitra felé mennek, azoknak Mányán átmenve vámot kell fizetni. ' b). Akik Esztergomból Verebély felé mennek, szintén kell Mányán vámot fizetni. c) Nagy-Sarlóról Szenese (Belleg mellett) innen Ágocs (ma talán Ágó) felé menők ál-, hamis úton járnak. d) Azok, akik Óhaj (ma Kis- és Nagy-Ohaj), Udvard (Komárommegyében) Uj-Lóth (Looch) és Kürth (Komárommegyében) felől egészen Felső-Csornokig (Komjátitól keletre, Nyitramegyében) mennek, akár oda, akár visszamenőben Mányán vámot fizetni nem tartoznak. e) Végül ugyancsak nem fizetnek vámot azok sem, kik Udvardról „Garamszentbenedek felé mennek. Ezen öt útvonal közül az első kettő fővonalnak tekinthető és kiegészítik egymást. E kettő ugyanis Esztergomot és Nyitrát köti össze, Verebélyen vagy Komjátin át. Ez a közlekedési vonal a Dunántul keleti része, a Dunavölgy Esztergom—Budapest stb. (délről északnak Budapest— Vácz—Esztergom) és észak-nyugat Magyarország, a Vág-völgye, továbbá Morva—Csehország—Szilézia, Brandenburg stb.. közt. Ez tehát főfontosságú útvonal volt. A többi három útvonal inkább helyi jelentőségű volt. 7. Aranyos-Maróthnál a vámhely-összeírás ismét csak a nemleges, útvonalakat sorolja föl, még pedig hármat, melyek közül egyik sem érinti Aranyos-Maróthot és így vámot sem kellett fizetni. Az útvonalak: a) herestyén—garamszentbenedeki, . b) Oszlán vagy privigye—keresztúri és végül c) Kövecses (ma talán Knyesicz—Zsitvakenéz) és garamszentbenedeki vagy barsi, melyek közül nagyobb jelentőségű csak az északdéli, Privigyét, Oszlánt és Kereszturt átszelő útvonal lehetett, a többi csak helyi jelentőségű megyei út volt. 8. Oszlánon át két útvonal vezetett, amelyen haladók itt vámot, tartoznak fizetni. Ezek: . a) A (Nyitra felől jövő) Bossányon {ma Nagy- és Kis-Bossány

110

Nyitra megyében) és Kis-Ugróczon át — Privigye féle vezető út, mely •Oszlánt átszeli, tehát itt vámot fizetni kell. b) Pázsit—(Oszlán)—Felfalu—Bán (má?) felé menők Oszlánon vámot tartoznak fizetni. A két útvonal közül az első országos jelentőségű, mert Csallóközt, a Duna felső völgyét, a Nyitra folyó völgyén át összeköti az északi megyékkel és a Vág felső völgyével (Kassa és a szepesi városok felé vezető útvonallal). A második útvonal inkább csak megyei jelentőségű volt. 9. Solymosnak (ma is Solymos) két olyan útvonala volt, amelyen közlekedők itt vámot tartoznak fizetni. Még pedig: a) Akik Semplech (hogy ez alatt melyik helyet érti a vámösszeírás, bajos eldönteni, mert ilyen vagy ehhez hasonló név legfeljebb -Selmecz lehet, de figyelembe véve az úton fekvő helyek sorrendjét, ez Selmeczet kizárja, mert a következő hely Almás, azután Bakabánya. Ha tehát Selmeczbánya volna a kiinduló pont, akkor utána sorrendben Bakabányának, azután pedig Almásnak kellene jönni, az összeírásban pedig a sorrend olyan, mely arra enged következtetni, hogy Semlech valahol Solymos alatt volt, azután jött Solymos-Almás és Bakabánya.) Almás (ma Alsó- és Felsö-Almás Hontmegyében) és Bakabánya felé /mennek, Solymoson vámot tartoznak fizetni. b) Mindazok, kik Zsembor (ma Zsemlér) felől Disznósra mennek, Solymoson vámot fizetnek. A két útvonal között az első fontosabb, mert"" -az alsómagyarországi bányavárosok és a felső Dunavölgy közötti forgalmat ez közvetítette, a második útnak jelentősége csak helyiérdekű. 10. Verebélyen át egyetlen egy olyan út vezetett, a melyen haladók itt vámot tartoztak fizetni, két más útat is sorol föl az összeírás, de -ezek nem érintvén Verebélyt, itt vámfizetés, miatt kerülőt tenni nem is kellett. Verebély útvonalai a kővetkezők: a) Akik Nagy-Sarló—Töhöl (Thuhul) felől mentek Verebélyen át, azoknak itt természetesen vámot kellett fizetni. b) Akik Aranyos-Maróthról mentek Nagy-Sarlóra, azoknak Vere-bélyen vámot fizetni nem kellett. c) Mindazok, akik Nagy-Sary (ma talán Nagy-Sáró) felől NagySarlóra mentek (és innen úgylátszik tovább nyugat felé) Verebélyt nem tartóztak érinteni. Mind a három útvonal helyiérdekű és megyei jelentőségű. 11. Egyetlen vámköteles útja volt Zsarnóczának és ez a Velikapolya— Újbánya közti út volt, a melyen közlekedők Zsamóczán vámot fizettek. 12. ZsiJcaván is egyetlen vámköteles út vezetett keresztül, az útvonal maga olyan összekötő-vonalféle. Aranyos-Maróthról indul ki és ^Zsikaván, Gesztenden (ma Gesztőcz), Majkóczon (ina Mankócz), vagy

Ill

pedig Zalaknán(maKis-Aranyos v. Zlatno) át úgylátszik Nagy-Tapolcsányra, vagy Nyitra-Zsámbokréthre, szóval a nyitravölgyi fővonalba vezetett. Ha már most összegezzük az eddigieket, arra az eredményre jutunk, hogy Bars vármegyének ezen időben hét fő országos jelentőségű útja van, e mellett a megyei úthálózat — tekintve a megye északi részének hegyes-völgyes voltát — elég sűrű. Mivel a megye fekvése északról délre hosszan elnyúló, a fö útvonalak is kivétel nélkül hoszábban metszik a megyét, természetes összekötő-vonalakat képezve az ország középső és északi részei közt. > .Ami az utak fölsorolását illeti, az nézetünk szerint, nem tökéletesen pontos, mert például az annyira fontos garamvölgyi fővonalat az összeírás nem említi, természetesen azért, mert azt mindenki úgyis nagyon jól ismerte, annak felsorolását, leírását tehát fölösleges munkának tartották. Tapasztaljuk továbbá ezt onnan is, hogy mikor az összeírás Újbánya (Mons-Regius, Königsberg) törvényes királyi vámhelyhez ér, ennek utait, illetve egyetlen közismert útját a garamvölgyit egy szóval sem említi. Újbányán kivül még három vámhelynél nem részletezi az összeírás az útvonalakat, még pedig: 1. Fenyő-Kosztolánynál, itt csak annyit mond, hogy ál-útja nincsen. 2. Felfalunál, 3. (Garam-) Szentgyörgynél, melynek törvényes vámhely volta kétséges volt, tehát előbb ezt a fökérdést kellett eldönteni és csak ezután kerülhetett a sor az útvonalra. *

' Bars vármegye ezen vámösszeíró oklevelét Borsvai Benedek, királyi ügyigazgató kérelmére írja át Mátyás király számára 1487 deczember 4-én (Nagylucsei) Orbán egri püspök és a nádor előtt folyó pörökben a király által kiküldött biró és ezt az átírt oklevelet használtuk fel a fenti sorok megírásánál. *

* *

1

E két vámösszeírás nemcsak gazdasági, hanem a korrajz szempontjából is érdekes. 1424-ben már folyamatban van ugyan az oligarchia emelkedése, megvan már a törekvés a hatalomrajutásra, de a központi hatalom szövetkezve a köznemesekkel és a városokkal elég erős még arra, hogy a hatalmi törekvéseket ellensúlyozni tudja. Bár Barsmegye vámhelyeit országos hírű, nagyhatalmú családok, mint a Forgáchok, lévai Csehek stb. birják, mégsem jut egyiknek sem eszébe vámhelyet akkor és ott felállítani, a mikor és a hol nekik tetszik és a mikor az esztergomi érsekség Garamszentgyörgyön a maga initiativájából vám-

112

heìyet állít, a megye rögtön kimondja, hogy ez máskor, azelőtt nem volt (quod alias non fuissétt), hogy ott az érsekség vámot szedett volna és bizonyára volt is annyi hatalma, hogy ott beszüntesse a vámszedést. Biharmegye vámösszeírása — bár sokkal érdekesebb — mégis már a züllő állapotok hü tükre. 1520-ban már holmi apró nemesek, mint az álmosdi Csírék, Zólyomiak, Telegdiek, törvénytelen vámhelyek tulajdonosai és egészen zavartalanul szedik a saját maguk által meghatározott vámot, mélyen megvetve mindenféle törvényt, meg összeíró-bizottságot. A központi hatalom ekkor már oly gyenge, hogy szinte csoda, hogy az összeírást keresztül tudta vinni, no de ennél több nem is történt. Semmiféle adatunk sincsen arra, hogy a központi hatalom valamelyes represszáliák alkalmazását a törvénytelen vámhelyeket fentartó apró urak ellen csak meg is kísérelte volna. Igaz, hogy erre már sem ideje, sem tehetsége, sem pedig hatalma nem volt. Szembetűnő az a jelenség is, hogy míg Bars vármegyében 1424-ben csak egyetlen egy kétséges vámhely van, melynek törvényességéhez szó fért, addig Bi.harmegyében 1520-ban a törvénytelen vámhelyek száma 13, a kétes vámhelyek száma pedig 7. Ebből csak az következik, hogy a királyi kisebb haszonvételeket ekkor már mindenki akkor és úgy vette igénybe, amikor és ahogy neki tetszett. Ha pl. a tariffákat vesszük vizsgálat alá, amelyet — sajnos — Bars vármegyével összehasonlítani nem lehet, ott is csak azt látjuk, hogy mindenki az után és annyi vámot szedett, ami után és amennyit neki tetszett. Szóval a központi hatalomnak bekövetkező csődje, már ekkor erősen éreztette hatását, már sűrűn feltünedeztek az általános anarchia jelei, árnya azon vészes romlásnak, a mely 1526-al következett be. *

*

Mellékletek. I. INQUISICIO FACTA SUPER THELONEIS IN COMITATU BIHORIENSI. 1. 5. 20. Serenissimo principi domino et domino Ludouico Dei gracia regi Hungarie et Bohemi etc. domino ipsorum naturali graciosíssimo, Joannes Scepessy de Endreed et Sigismundus Thorday de Boich, vicecomites· et quatuor iudices nobilium comitatus Byhoriensis seruicia perpetua cum fidelitate. Vestra nouerit serenitàs, quod cum nos vnacum nonnullis nobilibus eiusdem comitatus Byhoriensis in .possessione Zenth Janos

ИЗ

vocata, loco videlicet sedis nostre iudiciarie constituti fuissemus, extunc quasdam literas vestre serenitàtis preceptorias nobis ас vniuersitati nobilium prenotati comitatus Byhoriensis presenìarunt, quarum tenor talis est: Ludouicus Dei grada rex Hungarie et Bohemie etc. fidelibus nostris egregys et nobilibus vnuersitati nobilium comitatus Byhoriensis, salutem et graciam. Inter alia que Bachie ordinata sunt, est unus articulus de reuisione et limitacione tributorum et theloneorum conscriptus, qui vt execucioni demandetur volumus et fidelitati vesti e harum serie ex deliberacione consilii nostri firmiter mandamus, quatenus statim acceptis presentibus, secundum prenotatum articulum octo probos nobiles eligatis, commitentes eisdem sub strictissimo iuramento, quibus nos quoque per presentes committimus, vt ipsi cuncta tributorum siccorum loca et que in aquis quoque exigi soient aliaque tributa pontes et repleturas habencia peragrare ас oculata fide singula conspicere deinde a vicinis et commetaneis eorundem nobilibus et ignobilibus super quantitatem exactionis huiusmodi tributorum, quantum scilicet, de vno curruque equite ac pedite exigi in eisdem consueuerint, que pontes et repleturas habeant, et que simpliciter sicca sint vel aquatica, certo cercius edocere et omni modo de singulis experiri omni fauore excluso veritatem et quicquid per eos in premissis compertum fuerit sub suis ас vice comitum et iudicum. nûbilium sigillis dominis et assessoribus consiliariis nostris ad vigesimum diem festi beati Georgii martiris proxime venturi, fideliter rescribere debeant, quod vt faciant, vigore prenotati articuli ipsos octo viros ad hoc vrgere et coarctare debeatis. Secus facere non presumatis. Datum Bude, feria sexta próxima post dominicam oculi. Anno Domini millesimo quin gentesimo vigésimo. Quïbus exhibitis 1520. márcz. 16. et presentatis, nos preceptis et mandatis vestre serenitàtis in omnibus obedire cupientes, vt tenemur, secundum continentiam prescriptarum literarum vestre serenitàtis preceptoriarum ad premissa fideliter peragendo, octo probos et nobiles viros videlicet Michaelem de Sárand, Andreám de Bodohaza, Joannem de Komadj, Nicolaum Endes de Kyszamlye, Paulum Haranghi de Ewsy, Gregorium de Pand, Ladislaum de Gezth et Valentinum Isoo de Begees fratres et consocios nostros de medio nostri eligendo et deputando ac sub striccissimo iuramento duxissemus transmittendum. Qui tandem exinde ad nos reuersi nobis retulerunt uniformiter quomodo ipsi feria tercia próxima post festum 1520. május 8. beatorum Philippi et Jacobi apostolorum prenotatorum et aliis diebus ad id aptis et sufficientibus in prefato comitatu Bihoriensi processissent. Et primo ad faciem loci tributi seu thelonei domini episcopi et capituli ecclesie Varadiensis, in fini vici Swposwcza, in prefata civitate Waradiensi habite, ас tandem ad loca repleturarum prefati tributi Swposwcza pariter accessissent, ibidemque repleturas prenotati tributi eomodo reuidissent, quod prenotatum theloneum Swposwcza in tribus paruis riuulis in territorio eiusdem ciuitatis Waradiensis tres paruas repleturas habuisset, sed impresenciarum aqua de duabus paruis riuulis desiccata esset, et in vno aqua modica . esset, licet tempore multitudinis pluuiorum vel aquarum predicte tres repleture in prenotatis tribus Gazdaságtörténelmi Szemle 1905.

8

114'

parais riuulis necesse sint, sed ordinacionem quoque eciam predictarum repleturarum diu annihilari, nisi vidisse, quod aliquando locis in eisdem repleture fuissent, et tempore quidem seccitatis non essent ipse repleture necesse. Et ex post amonitis et convocatis tam nobilibus, quam ignobilibus vicinis scilicet et commetaneis eiusdem tributi Swposwcza vt ab eisdem sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim interrogassent quantitatem exactionis huiusmodi tributi Swposwcza, qui fassi et attestati isto modo fuissent scitu, quod ipsi scirent de vno curru onerato denarios octo, curru sine onere denarios quatuor, curru in quem sales ducuntur, denarios octo et sales duos, ас eciam si homo aliquis in foro feriali eiusdem ciuitatis Waradiensis vnum pileum vel calceum comparasset et exactoribus eiusdem thelonei seu tributi Swposwcza non dixerit, ab eodem accipitur de vna olla butiri obulum vnum, de vno caseo obulum vnum, vno sale denarium vnum exigi consueuerunt. Tandem, abhinc ad faciem loci tributi seu thelonei praedicti domini episcopi ac capituli Waradiensis in fine vici Wenecche in praedicta civitate Waradiensi habite processissent, ac ibidem iudicibus et iuratis euisdem vici Venecze, et expost vicinis et commetaneis eiusdem amonitis et conuocatis, ac ab eisdem sub strictissimo iuramento interrogassent seorsim et singillatim, utrum predictum tributum Venecze aliquem pontem vel repleturam haberet, racione cuius tributum ipsum illic exigitur, qui fassi et attestati scitu istomodo fuissent, quod prefatum tributum Venecze in vno paruo riuulo de fluuio Sebeskewrews decurrendo in territorio eiusdem ciuitatis Varadiensis, ac éciam in territorio possessionis Zaka, in comitatu Bihoriensi existente et adiacente in eodem riuulo, pontes paruos haberet, licet penes ipsas pontes currus sine dammo ire possit, quantitatemque exactionis eiusdem tributi Venecze talimodo similiter scitu fassi fuissent, quod de vno curru onerato denarios 8, curru sine onere denarios 4, pedite et equite nihil, curru in quem sales ducuntur denarios 8, et sales duos, de curru ligato denarios 50, et piper ad valorem vigintiquinque denariorum extendendo, de pileo et aliis suprascriptis eodem modo exigi consueuerunt, predicti autem ipsi octo probi et nobiles viri vidissent predictas duas paruas pontes in eodem riuulo, bonos esse. Deinde ad faciem loci tributi egregii Simonis de Saka in possessione fundi, in praedicto comitatu Bvhoriensi habiti accessissent, ibidemque amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem, medio iuramente seorsim et singillatim ab eisdem investigassent et resciuissent si scirent preallegato tributo fundi aliquam repleturam vel pontem habere vel habuisse in territorio eiusdem fundi, qui fassi et attestati scitu eomodo fuissent, quod ipsum tributum nullam repleturam et nullum pontem alio ubi habere scirent, excepto, quod vnum paruum pontem in vno paruulo riuulo in territorio possessionis Vasarhel terra scilicet domini episcopi Varadiensis diu paratum et annumque que fuisset, nulla ligna m eandem ordinati, sed quod rumorem huiusmodi reambulacionis et reuisionis vniuersorum tributorum in praedicto comitatu Bihoriensi exigi solitorum audire contigissent ita nouiter aedificare cepissent, vbi pons quidem non esset necesse, quia sine ponte hactenus currus in eum pacifice ire potuit et expost etiam possit, praedicti octo probi et nobiles viri electi, praedictum pontem nouiter aedificare sed nondum paratum vidissent ac

115

quantitatem exactionis praedicti tributi fundi fassi tt attestati scitu eo modo fuissent, quod de vno curru onerato denarios octo, vno curru sine onere denarios quatuor et vnum, pediti et equiti nesciunt fateri, exigi consueuerunt. Dehinc autem ad faciem loci tributi egregiorum Francisci et Nicolai de Thelegd, ас sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent, si scirent praenotato tributo Thelegd aliquam repleturam vel pontem ex quo thelonium ipsum exigi deberetur habere vel habuisse, qui fassi et attestati scitu fuissent,) quod thelonium Thelegd, unum paruum pontem et repleturam vnam paruam in duobus paruis riuulis, sed non in territorio praedicti oppidi Thelegd, sed in territorio possessionis eorum Zaboch vocate, in praedicto comitatu Bihoriensi existentem haberet,, et annum quidem fuisset, nec in ipsam repleturam, neque in ipsum pontem currus aliquis iuisset, quia, super praedictis riuulis nec pons neque repletura necessaria essent, vbicunque locorum currus in eosdem ire posset et nouiter etiam quidem tam repleturam, quam pontem paratam esse, ipsi quoque octo probi et electi nobiles praefatum pontem et repleturam nouiter paratam vidissent, quantitate'm exactionis eiuscemodi thelonei Thelegd eomodo fassi et attestati scitu fuissent, quod de curru onerato denarios octo, de curru sine onere denarios 4, de curru in quo sales ducuntur denarios quatuor et sales duo, vno curru ligat'o denarios triginta duos et piper ad valorem viginti quinqué denariorum extendendo, vno pediti denarium vnum, vno equiti denarios duos, ab uno boue denarium vnum exigi soliti. Ex hinc uero praefati octo probi et nobiles viri electi et deputati, ad faciem possessionis egregiorum Francisci et Nicolai de Thelegd Rewelew vocate in praedicto comitatu Bihoriensi existentis habitae processissent et lacorum multitudinis aquarum fluvii Sebes pewrews (így !) ad faciem loci thelonei magnifici Joannis Dragffy, in possessioni Êew exigi soliti ire non potuissent, sed tarnen in simul amonitis et conuocatis vicinis scilicet et commetaneis ipsius tributi Rew, in facie praedictae possessionis Rewlew ab ipsis sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim inuestigassent et resciuissent, quod si scirent praefato tributo Rew, in territorio suo pontes vel repleturas habere vel habuisse de quibus ipsum thelonium exigi debuisset. Qui fassi et attestati eo modo scitu fuissent, quod ipsi nec pontes neque repleturas eidem tributo Rew in presenciarum scirent, licet aliquando tam pontes, tam repleturas in duobus paruis riuulis in territorio possessionum eiusdem Joannis Dragffy Barathka et Kekenyes vocatarum fuissent, sed diu annihilari et loca earum desiccata estum eciam ipse repleture et pontes necessarie non fuissent, quia semper currus in ipsos riuulos sine damno iuissent et nunc ire possit et quantitatem exactionis praenotati thelonii Rew eomodo fassi et attestati scitu fuissent, quod de vno curru onerato denarios octo, de vno curru sine 'onere denarios quatuor, vno curru ligato denarios quadraginta et piper ad valorem viginti denariorum extendendo, vno curru in quo sales ducuntur denarios quatuor et sales duo, equiti denarios duos et pediti denarium vnum, vno boue denarium vnum, vno equo onerato denarios quatuor exigi soliti sunt. Ex hinc ad faciem loci tributi domini episcopi ecclesie Varadiensis in oppido Belenyes in praedicto comitatu Bihoriensi existentis, esigi soliti accessissent, 9*

116'

ibidemque amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac iudicibus et iuratis eiusdem oppidi Belenyes sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent, quod si scirent praenotato theloneo Belenyes pontes vel repleturas habere vel fuisse, qui eo modo fassi et attestati scitu fuissent, quod praenotatum theloneum Belenyes non in territorio euisdem oppidi Belenyes, sed in territorio possessionis ipsius domini episcopi Varadiensis Alsosolmus vocate in eodem comitatu Bihoriensi existentis et habite vnum pontem in vno paruo riuulo habet, et loco in eodem necesse esset, praenotati autem octo probi et nobiles viri electi manifesti vidissent praefatum pontem, quantitatem quoque exactionis huiusmodi tributi istomodo fassi et attestati scitu fuissent, quod de vno curru onerato denarios octo, de curru sine onere denarios quatuor, equiti denarios duos, pediti denarium vnum et ab uno boue denarium vnum exigi soliti sunt. Ah hinc vero ad faciem loci tributi praefati domini episcopi et capituli ecclesiae Varadiensis in oppido Zeplak exigi soliti processissent ibidemque amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac ab eisdem sub strictissimo iuramento diligenter inuestigassent et resciuissent si scilicet praenotata tributa Zeplak pontem vel repleturam habere, de quibus tributum ipsum illic exigitur, qui fassi et attestati scitu fuissent, quod praenotatum tributum 2eplak tam in territorio oppidi ipsius Zeplak, quam in territorio possessionum Kesehaza, Hodos et Thenk vocatarum in fluuiis1) Fekethe Koris et Agh vocatis haberet et praedicti etiam ipsi octo probi et nobiles viri praenotatos pontes, tam in territorio oppidi Zeplak, quam in territorio aliorum possessionum praedictarum Kessehaza, Hodos et Thenk edificatos" manifeste vidissent et esse bonos ас insuper quantitatem eiuscemodi tributi Zeplak praenotato modo a praedictis vicinis et commetaneis praedicti tributi Zeplak fide eorum mediante eomodo inuestigassent et resciuissent, quod in praedicto tributo Zeplak de vno curru onerato denarios octo, curru sine onere denarios quatuor, equiti denarios duos, pediti denarium vnum, equiti oneroso denarios quatuor. Ab vna vacca denarios duos, vno porco denarium vnum, ab vno oue denarium vnum. Si autem aliquis hominum aliquam ancillam vel mulierem in praedicto oppido Zeplak in matrimonium contraxerit, exactores tributorum viginti denarios ab eodem exigi consueuerunt. De hinc nero ad faciem loci tributi egregiorum Luce de Thold, Ladislai Thewri et Pauli de Arthand in oppido Thamashida exigi soliti iuissent, ibidemque amonitis et conuocatis vicinis scilicet et commetaneis eiusdem tributi Thamashida, ac ab eisdem sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim diligenter inuestigassent, si scirent praedicta tributa Thamashida aliquem pontem vel repleturam in territorio eiqsdem oppidi Thamashida habere, qui eomodo fassi et attestati scitu fuissent, quod praedictum tributum Thamashida' vnum pontem magnum in fluuio Fekete, Kewres in territorio suo decurrendo haberet, ac eciam in duobus finis ipsius pontis duae repleturae essent. Ad scilicet pontem et repleturas praefati octo probi et nobiles viri processissent et propriis oculis eorum vidissent bonum esse, ac insuper A szövegben hibásan : fumis.

117'

quantitatem exactionis eiusdem tributi praefati vicini et commetanei modo praedicto eomodo fassi fuissent, quod de vno curru onerato denarios 8, curru sine onere, denarios 4, pedite denarium 1, equite denarios 2, vna vacca denarios 2, de tribus equis oneratis denarios 21, de curru in quo duo vás vini ducuntur denarios 16, ac de curru ligato denarios 40, de curru in quo sales ducuntur denarios 8 et sales 2 exigi consueuerunt. Tandem ad faciem loci tributi praedicti domini episcopi ecclesie Waradiensis in oppido Kereseer vocato exigi soliti irruissent, ibidemque amonitis et conuocatis vicinis scilicet et commetaneis eiusdem et sub strictissimo iuramento ab eisdem investigassent et resciuissent, si scirent praenotata tributa Kereseer ali quem pontem vel repleturam habere, qui isto modo fassi et attestati scitu, quod ipsi scirent praenotato tributo Kereser vnum pontem magnum influuio Kereser vocato, in territorio eiusdem oppidi Kereser decurrendo habere, sed tempore siccitatis currus penes pontem ire possit praeallegati eciam octo probi et nobiles viri praedictum pontem bonum esse vidissent et insuper quantitatem exactionis eiusdem tributi Kereseer praefati vicini et commetaeni eomodo fassi et attestati sub praedicto strictissimo iuramento, quod de vno curru onerato denarios 8, de curru sine onere denarios 4, de vno curru in quo duo vasa vini vehuntur denarios 16, pediti denarium 1, equiti denarios 2, de quatuor poreis denarium 1, et de curru ligato denarios 12 et piper ad valorem duodecim denariorum extendendo exigi consueuerunt. Deinde ad faciem loci tributi nobilium Georgii literati de Mezewgyan et alterius Georgii Horváth de Demer in possessione Remethe vocata exigi soliti accessissent ac ibidem amonitis et conuocatis vicinis scilicet et commetaneis eiusdem et sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent si scirent praenotata tributa Remethe aliquem pontem vel repleturam habere, qui fassi et attestati scitu eomodo, quod praefatum tributum Remethe vnum pontem et duas repleturas in fine eiusdem pontis in fluuio Gyepes in territorio eiusdem possessionis decurrendo haberet ac etiam praedicti octo electi praedictum pontem Remethe bonum esse vidissent et insuper quantitatem exactionis eiusdem tributi Remethe praedicti vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati talimodo scitu, quod de vno curru onerato denarios 8, de curru sine onere denarios 4, equiti denarios 2, pediti denarium 1, curru in quo duo vasa vini ducuntur denarios 16, ab vno boue denarium vnum, de curru ligato denarios (20) XX exigi consueuerunt. Ab inde faciem loci tributi magnificorum Gabrielis, Ladislai et Stephani de Chak in possessione Chepha exigi soliti, processissent, ibidemque amonitis et conuocatis vicinis scilicet et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent, si scirent praedicta tributa Chepha aliquem pontem vel repleturam habere, qui fassi et attestati scitu fuissent, quod praedictum tributum Chepha neque pontem nec aliquam repleturam haberet, sed simpliciter tributum ipsum Chepha siccum esset, praefati eciam octo electi, nec pontem, neque repleturam videre potuissent et insuper quantitatem exactionis eiusdem tributi Chepha praedicti vicini et óommetanei sub eodem iuramento fassi et attestati scitu eó modo, quod de vno curru

118'

onerato denarios 8, de curru sine onere denarios 4, de pedite denarium 1, equite denarios 2, vno curru in quo sales ducuntur denarios 2, et sai vnum. Abinde quod ad faciem loci tributi egregiorum Francisci et Nicolai de Thelegd in possessione Gyapyw. vocata exigi soliti iuissent, ibidemque amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem tributi Gyapyvv ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent si scirent praefata tributa Gyapyw pontem vel repleturam habere, qui fassi et attestati scitu fuissent talimodo, quod praedictum tributum Gyapyw in territorio suo nullum pontem nec repleturam haberet, sed in territorio possessionis Orosy, quidam paruus pons in vno paruo riuulo Solmospathaka vocata decurrendo esset et de eodem tributum ipsum exigitur, licet currus ubicunque in praefatum riuulurn ire possit, et necesse ipse pons in eodem riuulo nullo modo esset, praedicti vero octo electi et deputati, ipsum pontem certe vidissent sed non bene ordinatum, ac insuper qantitatem exactionis eiusdem tributi Gyapyw sub eodem iuramento praefati vicini et commetanei fassi et attestati fuissent scitu, quod de vno curru onerato denarios 8, sine onere denarios 4, pedite denarium 1, equite denarios 2, curru in quo sales ducuntur denarios 2, et sal 1, vno boue denarium 1 exigi consueuerunt. Exinde ad faciem loci tributi magnificorum Gabrielis, Ladislai et Stephani de Chaak in oppido Kerezthzegh exigi soliti accessissent, ibidemque amonitis et conuocatis vicinis et commetanis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigando resciuissent, si scirent praefata tributa Kerezthzegh aliquem pontem vel repleturam habere, qui fassi et attestati istomodo fuissent scitu, quod praefatum tributum Kerezthzegh tres pontes, vnum in fluuio Sebeske es vocato decurrendo, in territorio eiusdem oppidi Kerezthzegh, et alios duos in territorio possessionis Apathi vocate haberet, quos scilicet pontes praedicti octo probi et electi viri manifeste vidissent et bene aedificatos esse et insuper quantitatem exactionis eiusdem tributi Kerezthzegh sub eodem strictissimo iuramento praedicti vicini et commetanei fassi et attestati fuissent scitu. quod de curru onerato denarios 8, currum sine onere denarios 4, pedite denarium 1, equite denarios 2, vno boue denarium 1, curru in quo duo vasa vini ducuntur denarios 16, exigi consueuerunt. Deinde ad faciem loci tributi praedictorum dominorum de Chak in possessione Bezermen exigi soliti irruissent, ibidemque ammonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem investigassent et resciuissent si scirent praenotata tributa Bezermen aliquem pontem vel repleturam habere, qui fassi et attestati isto modo fuissent scitu, quod praedicto tributo Bezermen nullum pontem neque repleturam haberet, sed simpliciter ipsum tributum siccum esset, racione cuius tributum ipsum illic exigitur, praenotati eciam octo probi et nobiles viri electi nec pontem nec repleturam videre potuissent et insuper quantitatem exactionis eiusdem tributi Bezermen praefati vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati fuissent scitu, quod de vno curro onerato denarios 8, currum sine onere denarios 4, equite denarios 2, pedite denarium 1, ab vno curru in quo duo vasa vini ducuntur denarios 16 exigi con-

119'

sueuerunt. Demum ad faciem loci tributi dominorum de Chak in possessione CkeJcmew exigi soliti processissent ас ibidem amonitis et conuocatis vicinis scilicet et commetaneis eiusdem seorsim et singillatim ab eisdem inuestigando resciuisset si scirent praefata tributa Chekmew aliquem pontem vei repleturam in territorio suo habere, qui fassi et attestati scitu fuissent, quod praedictum tributum Chekmew vnum pontem et vnam magnam repleturam in vno magno riuulo in territorio eiusdem Chekmew haberet, sed tempore estatis aqua ab eodem desiccata erit, quem pontem et repleturam praefati octo electi et deputati manifeste vidissent et bonos quidem esse et insuper quantitatem exactiontis eiusdem tributi Chekmew praedicti vicini et commetanei eiusdem sub eodem iuramento fassi et attestati scitu fuissent, quod curru onerato denarios 8, sine onere denarios 4, pedite denarium 1, equite denarios 2, curru in quo duo vasa vini ducuntur denarios 16, vno boue denarium 1 exigi consueuerunt. Postremum ad faciem loci tributi dominorum de Chak, in possessione Zekhalom vocata exigi soliti accessissent, ibidemque amonitis et conuocatis vicinis scilicet et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem interrogassent si scirent praefato tributo Zekhalom aliquem pontem vel repleturam habere. Qui fassi et attestati scitu eomodo fuissent, quod praedictum tributum Zekhalom nullum pontem nec repleturam in territorio suo haberet, sed excepta hac repletura, quam in magno riuulo in territorio possessionis Chekmew prefate inter duas repleturas magnas haberet, sed tempore siccitatis aqua ab eodem desiccata erit, ac etiam praedicti et nobiles viri illam repleturam manifeste vidissent et bene esse aedificatam et insuper quantitatem exactionis huiusmodi tributi Zekhalom praefati vicini et commetanei sub eodem strictissimo iuramento fassi et attestati fuissent scitu, quod de vno curru onerato denarios 8, de curru sine onere denarios 4, pedite (denarium) 1, equite denarium 1, vno boue denarium 1 exigi consueuerunt. Preterea ad faciem loci tributi dominorum de Chak in possessione Karol exigi soliti processissent ibidemque amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent si scirent praefata tributa Karol aliquem pontem .vel repleturam habere' in territorio suo, qui fassi et attestati istomodo fuissent scitu, quod de vno curru onerato denarios 8, de curru sine onere denarios 4, pedite denarium 1, equite denarios 2, uno boue denarium 1, curru in quo duo vasa vini ducuntur denarios 16, exigi consueuerunt. Tandem ad faciem loci tributi egregii Simonis de Saka in possessione Orrod exigi soliti accessissent, ibique amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento ab eisdem inuestigassent et resciuissent, si scirent praefato tributo Orrod aliquem pontem vel repleturam habere, qui fassi et attestati isto modo fuissent scitu, quod praefatum tributum Orrod, in territorio eiusdem Orrod duas repleturas et vnum pontem in tribus magnis riuulis haberet, licet non bene paratas, praedicti etiam octo probi et nobiles viri tam repleturas, quam pontem manifeste sed non bene aedificatos vidissent, licet in locis necessariis esset ас insuper quantitatem exactionis eiusdem tributi Orrod praedicti vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati

120'

fuissent scitu, quod de vno curru onerato denarios 2, pedite denarium 1, equite denarium 1, ab vno boue denarium 1. Abhinc uero ad faciem» loci tributi eiusdem Simonis de Saka in possessione GheTcelhida exigi soliti accessissent ibidemque amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent, si scirent praefato tributo Chekelhyda aliquem pontem vel repleturas habere, qui fassi et attestati istomodo fuissent scitu, quod praedictum tributum Chekelhida tam pontem quam repleturas in territorio suo in magnis riuulis et in locis necessariis haberet, licet non bene ordinatas, quem scilicet pontem et repleturas praenotati octo electi et deputati manifeste vidissent, sed non bene ordinatas, ac insuper quantitatem exactionis eiusdem tributi Chekelhyda praefati vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati fuissent scitu istomodo, quod de vno curru onerato denarios 2, de curru sine onere denarium 1, pedite denarium 1, equite denarium 1, vno boue denarium 1, exigi consueuerunt. Exhinc ad faciem loci tributi Ladislai Thwri et Petri Pazman in possessione Zamayon vocata exigi soliti irruissent, ibique amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent, si scirent praenotato tributo Zamayon aliquem pontem vel repleturam in territorio eiusdem habere, qui fassi et attestati istomodo fuissent scitu, quod praedictum tributum Zamayon neque pontem nec repleturam habuit, sed quod rumor reuisionis et reambulacionis universarum tributorum in praefato comitatu Bihoriensi audire contigissent, ita nouiter aedificare oepisset et in tali quoque riuulo vbi neque pons, neque repletura necessaria essent, quia currus per eundem riuulum sine damno semper ire possit, quemquidem pontem praenotati octo probi nouiter aedificatum cepisse et nondum paratum vidissent et insuper quantitatem exactionis huiusmodi tributi Zamayon praedicti vicini et commetanei sui sub eodem iuramento fassi et attestati istomodo fuissent scitu, quod de vno curru onerato denarios 8, curru sine onere denarios 4, pedite (denarium) 1, equite denarios 2, vno boue denarium 1, curru in quo duo vasa vini ducuntur denarios 16, exigi consueuerunt. Exinde ad faciem loci tributi domini voiuodae Transsyluaniensis in possessionem Oaborian vocata exigi soliti accessissent, ibidemque amonitis et conuocatis vicinis scilicet et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento ab eisdem seorsim et singillatim inuestigassent et resciuissent, si scirent praefata tributa Gaboryan aliquem pontem vel repleturam in territorio suo habere, qui fassi et attestati istomodo fuissent, quod praedictum tributum Gaboryan tam pontem, quam repleturam in fluuiis Kyskeres et Berekyo nominatis et in locis quidem necessariis haberet, quem scilicet pontem et repleturam praedicti tributi Gaboryan praedicti octo probi et nobiles viri bene ordinatos et aedificatos vidissent et insuper quantitatem exactionis huiusmodi tributi Gaboryan praenotati vicini et commetanei eiusdem tributi Gaboryan sub eodem iuramento fassi et attestati fuissent scitu, quod de vno curru onerato denarios 8, de curru sine onere denarios 4, curru in quo sales ducuntur denarios 4 et sal 1, equite denarios 2, pedite denarium exigi consueuerunt. Abhinc ad

é 121

faciem loci tributi egregiorum Joannis Bayomy et Colomanni Dolhay in possessione Henczhida exigi soliti processissent, ibique ammoniti« et conuocatis vicinis scilicet et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo juramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent si scirent praeallegata tributa Henczhida aliquem pontem vel repleturam in facie eiusdem habere, qui fassi et attestati istomodo fuissent scitu, quod praefatum tributum Henczhida vnum magnum pontem in fluuio Berekyo in facie eiusdem tributi haberet, praefatumque pontem eiusdem tributi Henczhida praefati octo probi bene ordinatum vidissent et insuper quantitatem exactionis eiusdem tributi Henczhida praefati vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati fuissent scitu, quod de vno curru onerato denarios 8, vno curru ligato denarios 12, curru sine onere denarios 4, equite denarios 2, pedite denarii (!) 1 ab vno boue obulum exigi consueuerunt. Deinde ad faciem loci tributi egregii Joannis de Zthar in eadem possessione Zthar exigi soliti accessissent, ibique amonitis et conuocatis "vicinis scilicet et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent si scirent praefata tributa Zthar pontem habere, qui istomodo fassi et attestati fuissent scitu, quod praefatum tributum Zthar tres pontes magnos in fluuio Berekyo in facie eiusdem haberet. Quos scilicet pontes ipsi quoque octo viri electi bono modo ordinatos vidissent. Et insuper quantitatem exactionis tributi Zthar praedicti vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati fuissent scitu, quod de vno curru onerato denarios 8, de curru ligato denarios 12, curru sine onere denarios 4, pedite denarium 1, equite denarios 2, de quatuor poreis denarium 1, de curru in quo sales vehuntur denarios 8 et sal 6 exigi consueuerunt. Exinde ad faciem loci tributi egregii Andreae Chwren de Almosd in possessione Chalanos exigi soliti iuissent, ibique amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim ac singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent si scirent praefata tributa Chalanos pontem vel repleturam alicubi habere, qui fassi et attestati fuissent scitu, quod ipse nullum pontem nec repleturam eidem tributo Chalanos habere scirent, racione cuius tributum illic exigitur, sed simpliciter tributum ipsum Chalanos siccum esset, et insuper quantitatem exactionis huiusmodi tributi Chalanos praefati vicini et commetanei sub eodem iuramento tali modo fassi et attestati fuissent scitu, quod de vno curru onerato denarios 4, curru sine onere denarios 2, equite denarium 1, pedite obulum 1, ab vno boue obulum exigi consueuerunt. Demum ad faciem loci tributi egregii Thomae Pethew in possessione Pelharthyda vocata exigi soliti irruissent, ac ibidem amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem et sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent, si scirent praefata tributa Pelbarthvda pontem vel repleturam habere, qui fassi et attestati fuissent scitu, quod praelibatum tributum Pelbarthyda nullum pontem neque repleturam haberet, licet loca praefati tributi sint aquatica, eo quod pontem in fluuio Berekyo penes possessionem Pelbarthyda decurrendo habere possit, praedicti uero electi eo modo reuidissent quemadmodum vicini et commetanei fassi et attestati fuissent et

122'

insuper quantitatem exactionis eiuscemodi tributi Pelbarthyda praedicti vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati talimodo scitu fuissent, quod de vno currii onerato denarios 4, curru sine onere denarios 2, equite denarium 1, pedite obulum exigi consueuerunt. Tandem ad faciem loci tributi egregii Pauli de Artand in possessione KereJcy exigi soliti iuissent, ibique amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent, si scirent praefata tributa Kereky alicubi pontes vel repleturas habere, qui fassi et attestati scitu fuissent, quod praefatum tributum Kereky duas pontes et vnam repleturam in fluuio Kyskeres decurrendo et in vno riuulo in territorio possessionum Kereky et Adam vocatarum existendo haberet. Quos scilicet pontes et repleturam praedicti octo electi bono modo esse vidissent, et insuper quantitatem exactionis eiusdem tributi Kereky praedicti vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati fuissent scitu, quod de vno curru onerato denarios 2, curru sine onere denarium 1, equite et pedite denarium 1 exigi consueuerunt. Abhinc ad faciem loci tributi domini episcopi ecclesia e Varadiensis in oppido Byhar vocato exigi soliti accessissent, ibique amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent si scirent praefata tributa Wywar 1 ) pontes vel repleturas habere, qui fassi et attestati isto modo scitu fuissent, quod praelibatum tributum Wywar 2 )^nullum pontem neque repleturas haberet racione cuius tributum ipsum illic exigitur, sed simpliciter loca eiusdem tributi' sicca essent, licet duo pontes parui in oppido Byhar 3 ) essent, sed non in tali loco, racione cuius tributum ipsum illic exigi debetur, quia vnus in sicca terra et alius in vno paruo riuulo sed non in via publica aedificatus esset, praedicti vero electi eodemmodo pontes paratos esse vidissent, quemadmodum vicini et commetanei fassi fuissent, ас insuper quantitatem exactionis eiusdem. tributi Byhar praefati vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati fuissent scitu, quod de uno curru onerato denarios 8, curru sine onere denarios 4, curru ligato denarios 75, equite denarium 1, exigi consueuerunt. Exinde ad faciem loci tributi egregii Joannis Zolomy in oppido ZeJcelhyd exigi sòliti accessissent, ibique amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem, ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent si scirent praefata tributa Zekelhyd pontes vel repleturas habere, qui istomodo scitu fassi et attestati fuissent, quod praedictum tributum Zekelhyd duos pontes et duas repleturas in territorio suo et in locis necessariis haberet, quos pontes et repleturas ipsi octo electi manifeste vidissent et insuper quantitatem exactionis huiusmodi tributi Zekelhyd praefati vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati scitu fuissent, quod de vno curru onerato denarios 8, sine onere denarios 4, pedite denarium 1, equite !) hibásan Bihar helyett. Itt is még Újvárnak írva. 3 ) Azonban e helyen az Wywar, Byharra van javítva. 2)

135'

denarios 2, vno boue denarium 1, et de curru in quo sales ducuntur denarios 4 et sales 2 exigi consueuerunt. Postremo ad faciem loci tributi Clementis Zenassy· in possessione Balyogk exigi soliti processissent, ibique amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac sub strictisimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent si scirent praefaturñ tributum Balyogh pontem habere, qui fassi et attestati scitu fuissent,1 quod praefatum tributum Baliog vnum magnum pontem in fluuio Berekyo penes possessionem Balogh decurrendo habere, quem scilicet pontem praenotati electi et nobiles viri bene ordinatum esse vidissent ac insuper quantitatem exactionis tributi Balogh praefati vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati scitu fuissent, quod de vno curru onerato denarios 8, curru in quo sales ducuntur denarios 3 et sales duo, curru sine onere denarios 3, equite denarios 2, pedite denarium 1, ab vno boue denarium 1, curru ligato denarios 16, vno porco denarium 1, exigi consueuerunt. Demum ad faciem loci tributi dominorum de Chak in oppido Zalard exigi soliti irruissent, ibidemque amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento ab eisdem seorsim et singillatim inuestigassent et resciuissent, si scirent praelibato tributo Zalard pontem esse vèl fuisse, qui fassi et attestati eomodo scitu fuissent, quod praedictum tributum Zalard duas pontes in fluvio Berekyo penes oppidum ipsum Zalard decurrendo, et in fine illarum pontium vtraque parte repleturas haberet, quos pontes ipsi eciam octo nobiles et electi viri bono modo paratos dedissent, et insuper. quantitatem exactionis eiusmodi tributi' praedicti vicini et commetanei sub eodem iuramento tali modo fassi et attestati fuissent quod de vno curru onerato denarios 3, de curru ligato denarios XXXII, curru sine onere (denarios) 4, pedite (denarium) 1, equite denarios 2, ab vno boue denarium 1 exigi consueuerunt. Tandem ad faciem loci tributi egregii Pauli de Arthand, in oppido Diozegh' exigi soliti processissent, ibidemque amonitis et conuocatis vicinis scilicet et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent se scirent praefata tributa Diozegh pontes vel repleturas habere, qui fassi et attestati scitu fuissent, quod praedictum tributum Diozegh nullum pontem neque repleturam haberet, sed tributum ipsum aquaticum esset, praedicti octo electi et nobiles viri eodem modo vidissent, ac insuper quantitatem exactionis eiusdem tributi Dyozegh, praefati vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati scitu fuissent, quod de vno curru onerato denarios 8, curru sine onere denarios 4, pedite denarium 1, equite denarios 2, de vno boue denarium 1, exigi consueuerunt. Demum ad faciem. loci tributi magnifici Joannis Dragffy in possessione Zelthartho vocata exigi soliti irruissent, ibique amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent, si scirent praedicto tributo Zelthartho aliquem pontem vel repleturam habere qui fassi et attestati scitu fuissent, quod praedictum tributum Zelthartho nullum pontem neque repleturam alicubi haberet, sed tributum ipsum simpliciter esset siccum, praedicti eciam electi et nobiles viri nullum praefato tributo Zelthartho habere vidissent pontem, et insuper

124'

quantitatem exactionis huiusmodi tributi Zelthartho praedicti vicini et commetanei, sub eodem iuramento talimodo fassi et attestati scitu fuissent, quod de vno curru onereto in quo sales ducuntur denarios 4, et sales duo, curru sine onere denarios 4, equite denarios 2, pedite denarium 1, de curru onerato denarios 8, uno boue denarium 1, de quatuor poreis denarium 1, et du curru mercatorum denarios 4, exigi consueuerunt. Alinde quod ad faciem loci tributi dominorum de Chak in oppido Margythaffalwa vocato exigi soliti accessissent, ibidemque amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem, ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent si scirent praefata tributa Margithafalua pontes vel repleturas habere, qui fassi et attestati scitu fuissent, quod praelibatum tributum Margythaffalwa duos pontes in duobus paruis riuulis penes oppidum ipsum Margithafalwa existentibus et decurrentibus haberet. licet in eisdem riuulis ipsi pontes necessarii essent ac praefati octo nobiles viri electi ipsos pontes bene paratos esse vidissent, ac quantitatem exactionis huiusmodi tributi Margithaffalwa praedicti vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati scitu fuissent, quod de uno curru onerato denarios 4, de curru in quo sales ducuntur denarios 2, et sales duo, curru sine onere denarios 4, pedite denarium 1, equite denarios 2, vno boue denarium 1, curru mercatorum denarios 4 exigi consueuerunt. Dehinc ad faciem loci tributi Capituli ecclesiae Waradiensis in oppido Zalach exigi soliti iuissent, ibidemque amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent si scirent praefato tributo Zalach pontes vel repleturas habere, qui fassi et attestati scitu istomodo fuissent, quod praefatum tributum Zalach tres pontes super tribus riuulis lutosis et quidem in locis necessariis in territorio scilicet oppidi Zalach haberet, praedicti vero octo nobiles electi viri non bono modo ordinatos esse vidissent et insuper quantitatem exactionis huiusmodi tributi Zalach praedicti vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati istomodo fuissent scitu, quod de vno curru in quo sales ducuntur denarios 4, et sal 1, de vno curru in quo vina ducuntur denarios 4, curru sine onere denarios 2, equite denarios 2, vno boue denarium 1 exigi consueuerunt. Tandem ad faciem loci tributi egregii Joannis Zolyomv in possessione Semyen exigi soliti accessissent, ibidemque amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent si scirent praefato tributo Semyen pontem vel repleturam habere, qui fassi et attestati scitu fuissent quod praedictum tributum Semyen nullum pontem neque repleturam haberet, sed simpliciter tributum ipsum Semyen siccum esset, praenotati octo nobiles electi viri nullum pontem neque repleturam eiusdem tributi Semyen vidissent ac insuper quantitatem exactionis huiusmodi tributi Semyen praefati vicini et commetaneb sub eodem iuramento fas.ü et attestati scitu fuissent, quod de vno curru in quo sales ducuntur denarios 8 et sales duo, de curru sine onere denarios 4, equite denarium 1, pedite obulum, ab vno boue denarium 1 exigi consueuerunt. Abinde ad faciem loci tributi egregii Joannis Zolyomv in posses-

4

125'

sione Wamosperch exigi soliti accessissent, ibique amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent se scirent praefato tributo Wamosperch ponte.m vel repleturam habere, qui fassi et attestati scitu fuissent, quod praelibatum tributum Wamosperch nullum pontem neque repleturam alicubi haberet, sed simpliciter tributum ipsum siccum esset, praefati octo, probi et nobiles viri nullám repleturam neque pontem vidissent eidem tributo habere, et insuper quantitatem exactionis huiusmodi tributi Wamosperch, praedicti vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati scitu fuissent, quod de vno onerato curru denarios 8, de curru sine onere denarios 4, equite denarium 1, duo boue denarium 1, de vno homine, qui in aliquem possessionem de aliquo loco in ipsam possessionem Yamospercz ire haberet denarios 40 exigi consueuerunt. Ex hinc ad faciem loci tributi magnifici Andreae de Bathor in possessione Leiha exigi soliti iuissent, ibique amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim vel singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent, se scirent praenominato tributo Letha aliquem pontem vel repleturam habere, qui fassi et attestati scitu fuissent, quod praefatum tributum Letha nullum pontem neque repleturam haberet, sed tributum ipsum simpliciter siccum esset, praedicti vero octo nobiles electi viri nec pontem neque repleturam habere vidissent. Et insuper quantitatem exactionis huiusmodi tributi Letha praefati vicini et commetanei sub eodem iuramento istomodo fassi et attestati scitu fuissent, quod de vno curru onerato denorios 8, curru sine onere denarios 4, curru in quo sales ducuntur denarios 2 et sai vnum, vno boue obulum et curru ligato denarios 4 exigi consueuerunt. Demum ad faciem loci tributi egregii Thome Pethew in possessione Rezeghe exigi soliti accessissent, ibidemque amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent, si scirent praefato tributo Rezeghe aliquem pontem vel repleturam habere, qui fassi et attestati scitu fuissent, quod praefatum tributum Rezeghe nec pontem nec repleturam alicubi haberet, sed simpliciter tributum ipsum siccum esset, praenotati octo probi et nobiles viri electi nullum pontem et repleturam habere vidissent et insuper quantitatem exactionis huiusmodi tributi Rezeghe praefati vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati fuissent scitu, quod de vno curru, in quo sales ducuntur denarios 2 et sales 2, curru onerato denarios 8, curru sine onere denarios 4, equite denarios 2, pedite denarium 1, et vno boue denarium V2 exigi consueuerunt. Postremo ad faciem loci tributi domini Wayvode Transyluaniensis in possessione Samsom vocata exigi soliti irruissent, ibidemque amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem, ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent, si scirent praefato tributo Samsom aliquem pontem vel repleturam habere, qui fassi et attestati scitu istomodo fuissent, quod praelibatum tributum Samson nec pontem neque repleturam alicubi haberet, sed simpliciter tributum ipsum siccum esset, praenotati autem octo probi et nobiles viri electi, praedicto tributo Samson nullum pontem neque

126'

repleturam habere vidissent, et insuper qumtitatem exactionis huiusmodi tributi Samson praedicti vicini et commetanei eiusdem sub eodem iuramento fassi et attestati scitu fuissent, quod de vno curru onerato denarios 4, curru sine onere denarios 2, pedite denarium 1, equite denarium 1, de curru ligato denarium 8, et de ducentibus poreis denarios 12 exigi consueuerunt. Ab hinc vero ad faciem loci tributi domini Waiuode Transsyluaniensis in oppido Debreczen exigi soliti accessissent, ibique amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent, se scirent praefato tributo Debreczen pontem vei repleturam habere, qui fassi et attestati scitu fuissent istomodo, quod praefatum tributum Debreczen nullum pontem neque repleturam alicubi haberet, sed tributum ipsum Debreczen simpliciter siccum esset, praeallegati octo nobiles et electi viri praefato tributo Debreczen nullum pontem neque repleturam habere vidissent et insuper quantitatem eiuscemodi tributi Debreczen praefati vicini et commetanei eiusdem sub eodem iuramento fassi et attestati scitu fuissenti talimodo, quod de vno curru onerato denarios 8, de curru sine onere denarios 4 exigi consueureunt. Exhinc vero ad faciem loci tributi egregii Thome Pethew in oppido Derechlce exigi soliti accessissent, ibique amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et •singillatim ab eisdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent, si scirent praefato tributo Derechke pontem vel repleturam alicubi habere, qui fassi et attestati scitu istomodo fuissent, quod praefatum tributum Derechke nullum pontem neque repleturam alicubi haberet, sed tributum ipsum simpliciter siccum esset ас praenotati eciam octo probi et nobiles viri electi et deputati nullum pontem neque repleturam habere vidissent et insuper quantitatem exactionis huiusmodi tributi Derechke praefati vicini et commetanei sui sub eodem iuramento fassi et attestati scitu comodo fuissent, quod de vno curru onerato denarios 8, et de curru sine onere denarios 4, pedite obulum vnum, equite denarium 1, ab vno boue denarium 1, et de curru in quo sales ducuntur denarios 2 et sal 1 exigi consueuerunt. Demum ad faciem loci tributi egregii Sigismundi Thorday de Boich in eadem possessione Boich exigi soliti accessisent, ibidemque amonitis et conuocatis vicinis et commetaneis eiusdem ac sub strictissimo iuramento seorsim et singillatim ab eisdem inuestigassent et resciuissent se scirent praefato tributo Boich pontes vel repleturas habere, qui fassi et attestati scitu istomodo fuissent, quod praefatum tributum Boich quatuor pontes, tres, in fluuio Berekyo penes praedictam possessionem" Boich decurrendo et vnum in territorio possessionis Kekes in uno magno riuulo lutoso et in locis necessariis haberet quos scilicet •pontes praedicti octo et nobiles viri electi et deputati habere vidissent et insuper quantitatem exactionis huiusmodi tributi Boich praefati vicini et commetanei sub eodem iuramento fassi et attestati talimodo scitu fuissent, quod de vno curru onerato denarios 6, de vno curru sine onere denarios 2, equite denarium 1, pedite obulum 1, de quinqué poreis denarium 1, exigi consueuerunt. Quibus determinatis praefatamque fassionein praedictorum octo proborum et nobilium virorum per

127'

nos ad reambulationem reuisionemque vniuersorum tributorum seu theloneorum in isto comitatu Bihoriensi exigi solitorum, eligendo et deputando, nobis in relacione factam literisque nostris inseri ac sigillis notris et iudicibus nobilium eiusdem comitatus Bihoriensis consignan pro finali deliberatione reuisioneque et determinatione eiusdem, eidem nostre serenitati ad vigesimum diem festi beati Georgii martyris proxime transacti fideliter rescribi fecimus transmittendo. Datum 1520. május 13. in possessione Zenth-Janos praedicta loco videlicet sedis nostrae iudiciariae, feria tercia próxima post festum Sacri Penthecostes. Anno Domini millesimo quingentésimo vigésimo. 1520. május 29. Eredetije papiron 33 oldalon, egyszerű másolatban. Signaturája MODL. 23,348. Régi jelzete Neo Reg. Acta, fase : 632 No. 43. — Kívül ez a megjegyzés olvasható : „Originális hujus paris inquisitio cum reliquis actis ad controversa bona episcopatus et capituli MagnoVaradiensi spectabili domino causarum regalium directori submissa est, in anno 1769." II. 1487 deczember 4. Buda. Orbán egri püspök, királyi kincstárnok s a nádor előtt folyó pörökben a király által kiküldött bíró, Garai Miklós nádornak 1424 október 19-én Bars vármegyének Barson tartott közgyűlésén kelt oklevelét, melyet Lévai Cseh Jánosnak az esztergomi érsekség tisztjei ellen a vámfizetés miatt folyó pőrében Csehnek ügyvéde Pelényi Pál bemutatott és amelyen Garay nádor a barsmegyei alispánok, szolgabírák és esküdtek eskü alatt tett előadása folytán a Barsmegyében Mányán, Verebélyen, Újfalun, Herestyénen, Maróthon, Zsitván, Kereszturon, Fenyő-Kosztolányon, Oszlánban, Felfalun, Zsarnóczán, Újbányán, Solymoson, Léván, Ladánvban és Barson a királyt, az esztergomi érseket, a Cseh és Forgách-családot, Oszláni Lázárt és Leustach nádor fiát Györgyöt illető törvényesen fennálló vámok és azok jogköre iránt bizonyságot tesz, Borsvai Benedek királyi ügyigazgató kérelmére a király részére szórói-szóra átírja. Nos Vrbanus electus et confirmatus ecclesie Agriensis, thesaurarius regius, ас in causis inpresentia palatinali vertentibus per serenissimum prineipem dominum Mathiam Dei gratia regem Hungarie Bohemie etc. ducemque Austrie dominum nostrum gratiosissimum iudex deputatus, memorie commendamus quod cum in causa inter egregium Johannem filium Ladislai filii Petri Cheh de Lewa ut actorem ab una, ас inter officiales et tributarios archiepiscopatus ecclesie Strigoniensis ut in causam attractos ab alia partibus, ratione tributorum seu thekmiorum in presentibus octavis festi beati Michaelis archangeli, nostri in presentía vertente et. habita, quedam litere olim domini Nicolai de Gara alias palatini priuilegialiter emanate, sigillo eiusdem authentico in pendenti vallate, per Paulum de Pellyen legitimum procuratorem antefati Johannis de Lewa coram nobis in iudicio fuissent exhibite. Мох magister Benedictus de Borsua director causarum dicti domini nostri regis

128'

iu persona eiusdem nostram exurgendo in praesentiam et 1 ) paria earundem literarum predieti domini Nicolai de Gara priuilegialium in transcripto 2 ) literarum nostrarum eidem domino nostro regi postulauit dari ad cautelam. Quarum tenor talis est: Nos Nicolaus de Gara regni Hungarie palatínus et iudex Comanorum. Memorie commendamus, quod in congregatione nostra generali universitati nobilium comitatus Borsiensis 3 ) feria secunda in festo videlicet beati Dionysii martyris, prope opidum Bors celebrata Blasius de Vanp 4 ) de medio aliorum exurgens in persona domini nostri regis Sigismund! proposuit eomodo. Quomodo in nonnullis possessionibus predicti comitatus tributa exigerentur 5 ) exquibus quedam vera et quedam iniusta 7 ) haberentur, unde ipse 6 ) in dicti domini nostri regis persona de veritate et falsitate huiusmodi tributorum, tramitumque et viarum earundem falsarum scilicet et verarum, per vicecomitem, iudices nobilium, iuratosque assessores [dicte nostre congregacionis vellet edoceri, petens nos hiis dictis nomine et inpersona dicti domini nostri regis, ut superinde eosdem vicecomitem, iudices nobilium, iuratosque assessores] s ) requirere dignaremur. Quodque nos ipsos vicecomitem 9 ), iudices nobilium, iuratosque assessores communi iustitia obseruata super premissis requisitos habuissemus, iidem ad fidem eorum Deo debitam fidelitatemque dicto domino nostro regi, suoque sacro diademati conservandam 10 ), pro dicenda veritate et iusticia observanda, tacto dominice crucis ligno n ) nobis prestitam taliter affirmamnt 12 ), quod tributum in possessione Manya Petri Forgach et filiorum Nicolai similiter Forgach esset tributum ab antiquo institutum, cuius vie taliter distinguerentur, quod quicunque de possessione Sarlo versus possession e m Kompjáthy la ) aut Nitriam transirent, illi in dicta Manya, pro solutione tributi intrare 14 ) deberent. Item quicunque de possessione Sarlo predicta usque possessionem Zenche transirent, et de Zenche ad Agoch transirent, illi in falsa via tributi de ipsa Manya ambularent, Item qui-

*) et Telekinél hiányzik. Ezen oklevél eredetije Esztergomban a primási levéltárban őriztetik fase. 6. No. 2. jelzet alatt, az itt közölt Mátyáskori átiratnak eredetijét pedig a m. kir. Országos levéltár Dl. 11570. jelzet alatt őrzi, mely adatokat ngos Csánki Dezső dr. orsz. levéltárnok úr közölvén velem, fogadja ezúton is hálás köszönetemet. — Kiadták ezen oklevelet, de számtalan hibával, kihagyásokkal, ismétlésekkel : Fejér C. D. X . 6. 658. és kk. 11. továbbá Teleki : a Hunyadiak kora XII. 364. és kk. 11. Ugy látszik, az eredeti oklevelet Fejér sem látta, Teleki pedig Hevenesi másolataiból veszi. A fenti transcripto helyett Tel. hibásan transumpto. 3) 4) δ) 6) 7) 8) 9) 10 )

11) 12 ) 13 ) 14 )

Fejérnél Fejérnél Fejérnél Fejérnél Fejérnél Fejérnél Fejérnél Fejérnél Fejérnél Fejérnél Fejérnél Telekinél

és Telekinél mindenütt Barsiensis, Bars, míg az eredetiben Bors. Vano, Telekinél Vacio, az eredetiben határozottan Ymp látszik. exigerent. invera. és Telekinél ipsi. és Telekinél a [—] rész egészen ki van hagyva. és Telekinél Quomodo vos ipsos vicecomites. és Telekinél o&seruandam. és Telekinél crucis sigDO. és Telekinél confirmarunt. és Telekinél Komiathi. és Fejérnél közölt „tenerentur ac" (deberent) a szövegben hiányzik.

129'

cuiique de possessionibus O h a y , U d u a r d , Looch et Kvrth 2 ) usque possessionem Felsewchornok 3 ) transirent et deinde reuerterentur, illi ad· solutionem tributariam in ipsa Manya exigi solitam intrare non tenerentur. Item quicunque de possessione Oduard versus Sanctum Benedictum transirent, illi ad solutionem tributariam in dicta Manya exigi solitam intrare non deberent, Item quicunque de ciuitate Strigoniensi versuspossessionem Verebei transirent, illi ad solutionem tributariam in dictaManya intrare derebent. Item tributum in possessione Verebei archiepiscopatus Strigoniensis tributum ab antiquo fuisset institutum, cuius vie eo modo haberentur, quod quicunque de possessione Nagy Sary versus predictam Sarlo 4 ) transirent, illi ad solutionem tributariam in dicta 5 )' Verebei exigi solitam intrare non tenerentur. Item quicunque de possessione Maroth versus dictam Sarlo transirent, illi etiam non tenerenturintrare ad' solutionem tributariam in dicta Verebei exigi solitam Item* quicunque de dicta possessione Sarlo ad possessionem Thuhul transirent, illi ad solutionem tributi 6 ) in dicta Verebei exigi solitam intraredeberent. 7 ) Item in possesionibus Wyfalu et Heresthien8) vocatis dictorum fìliorum Forgach tributa antiqua haberentur, quorum vie sic limitarentur, quod quicunque de ipsa possessione Wyfalw versus (villam· Maroth eorundem fìliorum Forgach transirent, illi ad solutionem tributi in dicta possessione Herestyén exigi soliti intrare non tenerentur. Item_ quiconque de eadem possesione Wyfalu versus) 9 ) Sanctum Benedictum transirent, illi ad solutionem tributi in dieta villa Herestjen exigi soliti intrare non tenerentur. Item quicunque de possessione Maroth versuspartes possessionum Gymes et Kolon 10 ) vocatarum transirent, illi ad dictum tributum in dieta villa Herestjen exigi solitum intrare non tenerentur. Item tributum in dieta villa Maroth predictorum n ) fìliorum Forgach esset ab antiquo institutum. Quicunque vero de dieta 12 ) possesione Herestyén ad Sanctum l ã ) Benedictum transirent, illi in dieta Maroth pro soluendo tributo intrare non tenerentur. Item quicunque de. possessione Keuesech l4 ) ad Sanctum Benedictum aut ad dictum opidum Bors transirent, illi ad solucionem tributi in dieta Maroth exigi soliti 15 ) · intrare deberent. Item quicunque de possessione Ozlyan 16 ), aut.de oppido. Nem, „de possessione Ohaj. etc." A szövegben „Loo ehet Kyrth" nem pedig Loch et Kwrth. 3 ) Nem „Felsewí/iornak" vayy mint Fejér : Felsotharnok. 4 ) A szövegben Sarló; Telekinél kimaradt. 5 ) In dicta . . . és nem „in possessione Verebei". °) Es nem „solutionem tribuíanaw". 7) Telekinél rosszul : tenerentur, helyébe jön deberent. 8) A szövegben „et Heresthien". ö) Teleki kétszer leírja azt a részt, amely (—) jel közt van. 10) Telekinél ΈοΙοη. 11 ) És nem „predictarum". 12 ) Nem pedig „de eadem", mint Telekinél. 13) A szövegben ki van írva, Teleki csak S-1 ir. . 14 ) És nem Kenesicz, mint Teleki vagy pláne Herestyén, mint Fejérnél; Sanctum itt is kiírva, Telekinél 8. 15) Teleki és Fejér: illi ad dictum tributum in dicta Maroth exigi solitumintrare stb. " 16) Nem pedig Ozlan. 2)

Gazdaságtörténlmi Szemle 1905.

9

ri зо •Preuge1) versus villam Kereztur transirent, illi' ad s o l u t i o n e m tributi in dicta villa 2 ) Maroth exigi soliti intrare non tenerentur. Item t r i b u t u m 'in possessione Syhwa3) ad C a s t r u m Hrasso 4 ) pertinente esset ab a n t i q u o • institutum, quicunque vero de ipsa possossione Maroth ad Geztend et « ad Majkoch ac ad Zalakna transirent, illi ad solutionem tributi in dieta ; Sykwa 5 ) (exigi) soliti intrare deberent. Item tributum m villa Kereztur • ad idem Castrum pertinente 6 ) esset ab antiquo institutum, quicumque autem de possessione Nogugroch ') ad Wvbanya transtirent, illi ad solutionem tributi in villa Fenyew Koztolany exigi solitum intrare tenerentur. Item in eadem villa Fenyew Koztolany ad prefatum Castrum pertinente antiquum tributum esset, 8 ) sed viam falsam non haberent. Item quicumque de possessione Velkypolya ad Sanocna 9 ) transirent, illi ad -tributum de Kereztur intrare non tenerentur. (Item quicumque de possessione Nogugroch versus villam Zkychen 10 ) transirent, illi ad tributum in dieta Kereztur exigi solitum intrare tenerentur. Quicumque vero de - eadem villa Zkychen versus villam Lewes 11 ) transirent illi ad dictum tributum de Kereztur similiter intrare tenerentur)12). Item tributum in " villa 13 ) Ozlan Lazarj de eadem 14 ) exigi solitum esset ab antiquo insitutum. Quicumque autem de possessione Bassan 15 ) ad villam Kisugroch • et deinde ad oppidum Preuge 16 ) transirent illi ad solutionem tributi in dictam villam Ozlan exigi solitam 17 ) intrare tenerentur. Item quicunque •de possessione Pasyth 18 ) versus villam Felfalu et deinde ad Banya 19 ) transirent, illi in 20 ) villam Ozlan ad solutionem tributi intrare 21 ) tenerentur. Item in dieta villa Felfalw, Georgii filli Leustachii 22 ) palatini fuisset esset tale 23 ) antiquum tributum, quod quicunque ex comprovin-cialibus ad svlvam pro lignis portandis transirent, de quolibet curru illi *duos denarios solum solvere deberent. Item in villa Sarnoeha Petri

És nem : Priuigye, mint Teleki és Fejér adja. -) A „villa" Telekinél és Fejérnél kimaradt. 3 ) Nem Syíwa. 4 ) Teleki és Fejér Honth-ot írnak. y • ã) Sykwa a helyes, utána (exigi) a szövegben hiányzik. 6 ) Nem pertinenti, mint Teleki. 7 ) Teleki és Fejér hibásan és következetesen Novigradot ír. ~8) Telekinél es Fejérnél hibásan : „pertinente esset ab antiquo institutum". 9 ) Telekinél és Fejérnél hibásan : Velkopolya és Zarnocza következetesen. : 1 °) Nem pedig Zkiechen. H) Fejérnél és Telekinél „Lewa". 12) A (—) jel közötti részt Teleki ismétli. 13) A villa szó Telekinél kimaradt. 1 4 ) Telekinél de eadem „in eadem" ez a szövegben hiányzik. 15 ) Nem pedig Bossany. 16 ) Telekinél ismét Priuigye. 17 ) Telekinél és Fejérnél „exigi soliti". 18) Nem pedig Pátit. 19) Nem Bajna, hanem a szöveg szerint Banya. 20) Telekinél „ad villam". 21 ) Telekinél és Fejérnél „deberent ac" tenerentur, a szövegben azonban csak denerentur olvasható. 22 ) Fejérnél és Telekinél „Eustachii". 23 ) Fejérnél és Telekinél „esset similiter antiquum" stb.

131

Cheh esset tributum ab antiquo.-1) Quicunque autem 2 ) de possessione Velykapolya 3 ) versus. Vybanya transirent, ad solutionem tributi in 4 ) •dieta Sarnocha exigi soliti intrare 5 ) tenerentur. Item tributum in dieta Vybanya domini nostri regis exigi solitum esset ab antiquo institutum. Item tributum in possessione Solmuse) prefati Petri Cheh esset ab antiquo institutum, quicunque vero de possessione Sempleeh versus Aimas transirent, et deinde ad Bakabanya, 7 ) illi ad solutionem tributi in 8 ) dieta Solmus exigi soliti intrare tenerentur, illi etiam, qui de possessione Sembor 9 ) ad villam Dyznos venirent, 10 ) similiter in dictum tributum de Solmus intrare tenerentur. Item tributum in possessione Lewa eiusdem Petri Cheh exigi solitum esset ab antiquo, n ) quicunque autem de possessione Podlosan versus possessionem Kereskeny transi-, rent, illi ad solutionem tributi in dieta Lewa exigi soliti intrare tenerentur. Item tributum in villa Ladany eiusdem Petri Cheh esset tributum ab antiquo, quicunque enim 12 ) de possessione Zantho versus villam Feguernek 13 ) et deinde ad Zenthgurgh 14 ) transirent, illi ad solutionem tributi in dictam villam Ladany intrare tenerentur. Item quicunque de Feguernek versus dictum oppidum Bors transirent, illi similiter ad tributum in dicta Ladany exigi solitum intrare tenerentur. Item tributum in dicto 15) oppido Bors exigi solitum esset ab antiquo, quicumque autem de possessione Lwk ac 1 6 ) Kalna, in via Chakucha ad Dobnicha transirent, illi ad solutionem tributi in dieta 17 ) Bors exigi soliti intrare tenerentur. Item quicunque de possessione Verebei predicta ex superiori parte videlicet a parte orientis versus Sanctum Benedictum transirent illi in dictam 18 ) Bors pro solvendo tributo intrare non tenerentur. Item quicunque de possessione Malonyan versus Sarlo transirent, ad ipsum tributum de Bors intrare non tenerentur. Item omnes villici prescripti totius comitatus, qui pecunias lucri camere aut decimas in dictam Bors importarent, illi tributum solvere non tenerentur. Item in possessione Zenthgurgh similiter archiepiscopatus in fluvio Gron 19 ) pontem preparasset, ubi etiam thelonium reciperetur, 20 ) quod alias non fuisset. In

1) 2) 3) 4) õ) 6) 9) 8) 9) 10 ) n

)

12 ) 13) 14 ) 1δ ) 16 ) 17 ) 18) 19 ) 20 )

Telekinél „Et", a mi a szövegben hiányzik. „Autem" Telekinél kimaradt, úgyszintén Fejérnél is. Nem pedig „Velko Pólya". Telekinél „de" dicta Zarnocha. A Telekinél közölt non a szövegben elmarad. Nem pedig Solmos. És nem „Bakanya". Nem pedig mint Fejérnél és Telekinél „de dicta Solmos. Nem pedig Stubor. Telekinél csak irent. A szövegben az Et elmarad. Fejérnél és Telekinél autem van és de „possessione" hiányzik. Nem pedig Fegyuernek. Nem pedig mint Telekinél Zentgyeoigy, vagy mint Fejérnél Szentgyörgy. Telekinél in oppido Bors, a dicto elmaradt. És nem Luk et. Telekinél dicta kimaradt. Nem pedig „ad dictum oppidum" Bors. Nem Gran. Telekinél acciperetur. 9*

132

quorum omnium premissorum testimonium presentes literah nostras priuilegiales duximus concedendas. Datum decimo die congregacionis nostre predicte in loco memorato, anno Domini millesimo quadringentesimo vigésimo quarto. Nos itaque tenorem prescriptarum literarum antelati1) Nicolai de Gara palatini priuilegialium de verbo ad verbum sine diminutione et augmento aliquali 2 ) presentibus Uteris nostris patentibus inseri et transcribí facientes; predicto domino nostro regi duximus concedendas, communi iusticia suadente. Datum Bude sexagésimo die octavarum festi beati Michaelis archangeli predictorum, anno Domini millesimo quadringentesimo octuagesimo séptimo3). Telekinél antefati. Telekinél az aliquali kimaradt. 3 ) Telekinél a szórend suadente iusticia. 2)

[Eredetije papíron Nagylucsei Orbán egri püspöknek vörös viaszba nyomott pecsétjének maradványával az Országos Levéltárban. Signaturája M. O; D. L. 11570.]

PISKY

ISTVÁN

TIHANYI

KAPITÁNY

SZÁMADÁSKÖNYVE

1585—1589. Irta :

D R . ERDÉLYI

LÁSZLÓ.

(1 közlemény.)

A tihanyi monostor vára a tatárjárás utáni években épült; az Árpád-kor végén beállott zavaros időkben világi urak s az Anjoukirályok hatalmába jutott, mígnem Zsigmond király uralma kezdetén perrel visszakerült az apátság birtokába. A mohácsi csata után Ferdinánd híve, Csórón András, mindjárt elfoglalta a János-párti apáttól először 1527-ben, majd végleg 1534-ben s innen kezdve Tihany királyi vár maradt Rákóczy fölkeléséig, mialatt a monostor szerzetesi élete teljesen szünetelt; sőt az első században az apátságnak is csupán a czímét adományozták a királyok, javait pedig a vár fönntartására rendelték. . Ez a teljes saecularisatio, világiasítás, hetvenöt évig tartott (1609-ig) s az egész időből két kapitány számadásait ismerjük ; Takaró Mihályét 1554—1560-ból és Pisky Istvánét 1586—1589-ből. Gazdaságtörténelmi szempontból mindkettő becses, mert elég ritkák azon időből az ily számadások és mert nagyon jellemzők, kivált az utóbbi az akkori várkapitányok és földesurak gazdálkodás·mód]ára, jövedelmeire és kiadásaira s az akkori pénzekre, űr- és súlymértékekre, árviszonyokra, stb. Jelen értekezésünkben Piskynek sokkal gazdagabb és részletes adatokat nyújtó számadáskönyvét dolgozzuk föl ; de teljesség és nagyobb érthetőség okáért előre bocsátjuk mindazt, a mit Tihany vára és kapitányára vonatkozólag az ezidőbeli egyéb forrásokból is tudunk s fölhasználjuk a Takaró számadásaiból meríthető tanulságokat is. „Pisky István jött be Tyhanban az kapitánságban 25 Mártii 1585, adták az kulcsot kezében 26 Mártii, ment ki Mestery János 27 Mártii."1) Azon év végén vagy a következőnek legelején Pisky folya!) „Regestum inçoatum vigésimo séptimo Mártii 1585" első lapján. E 84 számozott lapú, két ívnyi papircodex, a melyet egy régi misekönyvnek rubrumos és neumahangjegyes két hártya levelébe kötöttek s a melybe öt-hatféle írással magyarul be-

134'

modott a fölséghez, hogy engedélyezzen neki 100 forintot hadnagy, porkoláb (burgraf, várnagy) és puskamüves tartására. Ezt nem ugyan azért, mintha járna neki, hanem csupán kegyelemből, az udvar kiutalványozta a hadipénztárból.1) Utóbb elrendelték Bécsből a tihanyi vár hadifölszerelésének kiegészítését,2) s 1587 szeptember 4-én Pisky kőmívesei, bizonyára bécsi engedélylyel, építéshez fogtak, hogy ismét kijavítsák a vár falait. A kapitány szeptember 25-én adatott a „kőmíeseknek" 60 dénár ára kenyeret, a melyet más alkalommal egy embernek egy napra 2 dénárjával számítottak ; továbbá adatott nekik 30 font húst 60 dénárért és 48 pint bort, pintjét 4 dénárral számítva, öszszesen · 1 frt 92 dénárért.3) A Tihany építésére deputált faluknak neve : Mindszent-Kálja, Szent-Benedek-Kálja, Köves-Kál, két Monoszló, Petend, Kapucs (Kapolcs), Herend, Henye, Gulyács, Tapócza (Tapolcza), Szepezd, két Dörgicse és Akaii,4) vagyis a Tapolcza-szék (járás) azon 15 falva, a melyeket ily czélra, a várépítésnél teljesítendő ingyen munk^ végzésére már Zongor János kapitány kért tíz évvel, azelőtt a királytól. Tihanyvár hadiszereire világot vetnek a következő adatok: 1588 márczius 20-án a veszprémi hadiszertárnok (czoylberth, zeugwarth), pattantyús (tüzér) György kapott itt 78, laptához való apró puskát és 40 font fekete viaszt; viszont ugyanazon év június 17-én pattantyús János jegyezték Tihanyvár bevételeit és kiadásait, .fogjuk idézni. Lapszámozása modem

alább röviden Lisky, Regestuma

czímen

kéztől való, papírlapjai közé kisebb lapok is

be vannak ragasztva. A két hártya fedőlevél első oldalán kopott gótírással

befejező-

dik Szent Tamás püspök és vértanú miséje (decz. 29.) ; utána következik a karácsony nyolczadába eső vasárnap miséje, mely az utolsó imádságnál mrgszakad;

a hátulsó

hártyalevélen mindjárt a vízkereszt II. vasárnapjának evangeliuma kezdődik s a. külső oldal írása a III. vasárnap leczkéjével szakad meg. Négy vonalas neumák jelölik meg mindegyik misében az introitus, graduale, offertorium és communio dallamát. 1586 jan. 22. Közös pénzügyminist, ltár. 1586. köt. 293 1. 2) 1587 aug. 27. U. o. 1587. 570. 1. 3)

Pisky Regest. 60. 1, E regestum szövegét némileg hiányosan közölte Rómer

Floris: Történelmi Tár 124—142, 565—582. 1. A napi fogyasztásra érdekes a regestum következő adata (73. 1.): a jegyzék írója Jakab fogyasztásáról utólag

összeállítván

az 1587 junius számadását,

11-én meghalt pattantyús följegyzi,

hogy

„halálának

előtte . . . két esztendeig minden nap adtam ebédre vacsorára egy itcze bort, fl. 14 dn. 6 4 ; mindennap egy-egy font húst és két pénz ára kenyeret, fl. 29, dn,

28". A

bor ára, a 14 frt 64 dénár, úgy jön ki, hogy 366 napot megszoroz 2 dénárral, a napi egy itcze bor árával s e szorzatot két évre kétszer veszi. A két pínz (dénár) ára kenyér 366 nap kétszerese vagyis két év alatt szintén 14 frt 64 dénárt tesz. Ugyanennyire rug a két évi húsfogyasztás. Jakab pattantyús tehát naponta 2—2 dénár ára kenyeret, húst és bort élt el, s egy font hús 2 dénárba került. Igy a tüzérnek egy napi élelmezését 6 dénárba,

a kőművesét pedig a bortöbblet miatt 10'4

számították. 4)

U. o. 66. 1. E "kis jegyzék Rómer közléséből kimaradt.

dénárba

135 »

Győrről hozott két tonna (hordó) puskaport, egy tonna szakállas-(ágyú) porlr és száz taraczk-golyóbist; György pattantyús pedig juiius 20-án hozott' Győrről hat tüzes kalácsot (gyújtó-koszorút), húsz tüzes laptát és négy tüzesláncz-kópját. Junius 16-án az öreg taraczk szétrobbant, „elszakadozott". Egy helyen Pisky számadáskönyvében szó van aczélos puskák; kiosztásáról, a melyből a jegyzék írója magának hagyott egyet, mástihanyi vitézeknek s ' a vajdának kiosztott tizenötöt. Meg tudjuk állapi-tani, hogy-lovasok is kaptak aczélos puskát, pl. Baranyai Péter és Piriti> János, kik két-két lóra'húztak fizetést. A lovasok rendes fegyvere a szablya, , a melyet szintén többször említ a számadáskönyv, míg más kézifegyverekről teljesen hallgat.1) Valahol Tihany táján építettek hajót SzentGyörgyvár számára" s a Pisky-Regestumnak mindjárt az első lapjára följegyezték, hogy az „szentgyörgyvári hajót kezdették csinálni 20 Mártii anno 158ß". Ez a vár ma gyalog jó egy órányira van a keszthelyit Balaton-parttól nyugatra. A nagy tó vízszíne akkor még magasabb volt de nem kellett egészen Szent-Györgyvárig érnie, hogy e vár hasznát vehesse a balatoni hajónak.2) Veszprémig például semmi esetre sem értei a Balaton, s köztük a hegyes vidék másfél órajárásnyira terjed; mégis szükségét érezte a veszprémi várőrség, hogy hajója legyen a Balatonon.. Ernő főherczeg 1589 június 19-én utasította a pozsonyi magyar kamarát,, hogy adja meg a szükséges költséget Jurasith Alajosnak, a bécsi hajópark parancsnokának, ki a veszprémi és a tihanyi őrség hadi czéljaira... a bécsi kikötőből két naszád-hajót szállít Győrig.3) Negyven évvel későbbi vallomások azt mondják, hogy miután a.·, török elfoglalta Fonyódot, a tihanyi kapitányok s utoljára Pisky István Tihanyhoz hódították Nagy- és Kis-Kapolyt, Felső- és Alsó-Endrédet ennek várával együtt, Lullyát és Szamárdot, a Lengyel-család örökségét.4). Az 1572. évi összeírás szerint a két Endréd, Szamárd és Lullya már akkor a tihanyi várhoz tartoztak s más birtokosoktól kerültek e várbirtokába; ellenben a két Kapoly csakugyan Pisky kapitánysága idején tűnik föl először a tihanyi vár tartozékai közt. Az, hogy Kapolyon a.

!) Pisky Regest. 2, 9, 12, 71, 73. 1. A puska ára 2V2—3 forint és csak pattantyús Jakab adta el 5 forinton „az királ puskáváth". (73. 1.) A puska-aczélt 1 frt 5(l· dénárba, a szablyát „zabla"

rendesen 2 frtba, egy ízben 1 frt 33 dénárba (74. 1.), a

szablyatisztítást 20 dénárba számították (56. 1.). 2)

V. ö. Rómer id. közleményét, 131. 1.

3)

Okit. 196. sz. „praefecto navalis istius, Aloisio Juraschith".

4)

1626 jún. 8. Ezen idézés, valamint az Oklevéltárra való további hivatkozások

azon oklevélszámokat jelzik a melyek alatt az itt fölhasznált forrásokat „A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend közölni fogja.

története"

X.

kötete (A tihanyi apátság története. I.)

0

136'

tihanyi apátság már az Árpád korban birtokos volt, rég feledésbe ment. De bár a Kapolyok Pisky Regestumában jelennek meg ismét először a tihanyi birtokok sorában, mégis figyelembe kell venni, hogy a Regestum Pisky kapitánysága kezdetén, 1585-ben már Tihanyhoz tartozóknak vallja a két Kapolyt. Eszerint ezek elfoglalása Pisky két előde alatt is megtörténhetett, sőt valószínű, hogy megtörtént. Amit a késői vallomások főleg Pisky nevéhez fűzve foglalásnak mondanak, az az egykorú források ismerete mellett inkább csak a korábbi foglalások megújításának és a törökkel szemben vitézül kivívott nyereségnek bizonyul. Tény ugyanis, iiogy Tihany őrsége Pisky István kapitánysága alatt, 1587 julius 24-ike »után1) meglepte vagy megverte és megsarczolta az Endréd várába behelyezkedett Wrucz odabasát, 2 ) s egészen Somogy-Tolna határáig nyomulva, megvette Török-Koppányt. Az endrédi nyereségben Tihany örségéből 38 ember osztozott oly^!képen, hogy 30 vitéz egyenkint 68 dénárt kapott ; ezeken kívül Bornemissza szolgája két ily osztályrészül 1 frt 36 dénárt vett föl, András deák 1 frt 25 dénárhoz mint zászlótartó kapott még 68 dénár .zászlórészt" ; Zabó István és Fazekas Péter egyenkint 66 dénárt, Gergely lovaslegény 40, Péter ispán 30, Nagy Imre 25 dénárt vettek át. Zabó Miklós gyalog tizedesnek „Kazanfer részéből" 1 frt 50 dénár jutott.3) Igy az endrédi nyereségből összesen 27 forint 46 dénárt osztottak ki. A felsoroltak közt van két deák: András és István; Gergely „lovas legin"-en kívül említve van két lovász : Péter és Jakab ; « ezekhez hasonlók : Baranyai «(Péter) szolgája, István, kinek a gazdája szintén rendes részt kapott a nyereségből és Bornemissza (János) két szolgája: János meg Sípos Márton, a kik közül az utóbbi két osztályrészt kapott, az egyiket bizonyára gazdája részére.4) A Regestum következő lapján azoknak neve van fölsorolva, „Eopjpánnah meghviteliben Tihanból az kyk voltanak louasok és gyalogok". Az első : „kapitán vram zery" ; további Gulácsi István 3, Pirithi János,

*) Az endrédi kalandban

olyanok is részt vettek,

akik csak 1587 jul.

-•állottak Tihanyvár szolgálatába, névszerint Márkus Jancsi és Pap Borrobás

24-én

(Borbás>

-Barnabás), Pisky Regest. 55, 58. 1. 2

)

ODALBASA

lovas tizedes,

equitum

decurio. Bartal:

Eredete szerint általában e szó : „bási* a. m.

Glossarium.

451.

1.

—

„feje" valamely kisebb-nagyobb török

-csapatnak : oda-bási a. m. szoba-feje, az egy szobában lakó janicsárok feje.

Magyar

^Nyelvőr. 1892 végén. 3)

L. alább Ibrahim endrédi zászlósága 1589 márcz. 2-án kelt levelében ; „Ka-

zaffer odabassa pénzen vette volt (az lovat) az őmaga feje váltságáért, teneked" (Piskynek). 4)

Pisky Regestum 61. 1.

úgy vitte

137'

Pál deák, Bornemissza János 2—2 lóval ; „Péter Ispán (részét) kapilán vram vette föl: s föl van még sorolva nyolcz lovas: Farkas Tamás, Horváth Gergely, Horváth István, Horváth Mihály, Kis Miklós, Koczis (Kocsis) András, Pribék János és Zabó Jakab. — „Az gyalogh vraym zárna: vayda Mogor Benedek, András deák zázlotarto" (2 rész) továbbá Zabo István tizedes, Vargha Dömötör tizedes, Zabo Miklós tizedes és még 22 közgyalog. — Koppány megvételében és nyereségéből tehát részt vett 19 lovas és 27 gyalog. Egy kapolyi embernek, Botka Péternek, a koppányi kalandozás alkalmával kárt okoztak, ezért tartoztak neki a koppányi nyereségből 10 forinttal.1) Ezt a nyereséget az osztozkodók egy része búzában vette ki; azonfelül az egyik szablyát, egy másik lovat is kapott. Az így kivett osztályrészek igen különbözők, mert bizonyára más czímen is kaptak jutalékot s olyan nevek is vannak a nyereség kiosztásánál említve, a kik a Koppány megvételében részes lovasok és gyalogok jegyzékéből hiányzanak, ú. m. Alföldi Jakab 3 frt ára búzával, Bebesi Gergely 16 frt ára búzával és 3 frt készpénzzel, Csiszár András 4 frt ára búzával és veszprémi Pribék Imre 2 frt ára búzával. Pál deák, ki két lóval vett részt Koppány megvételében, kapott legtöbbet: 5 frt ára búzát és 16 frtos lovat. Noha István 2 frt értékű búzához kapott még 1 frt 33 dénár ára szablyát. Bornemissza János ki szintén két lóval vett részt a harczban, egyik szolgájával együtt 6 frt értékű búzát vett át. A többiek 1—2 frt érő búzát kaptak.2) Mind a két kalandban, az endrédiben és koppányiban is részt vettek: András deák gyalog zászlótartó, Bátay Gergely, Borsos Simon, Cserney Pál, Márkus Bencze, Sálfi András, Somogyi Lőrincz, Tót András és Zalai Bolla gyalogok, Zabó István és Zabó Miklós gyalog tizedesek, Piriti János két, Péter ispán és Pribék János egy-egy lóval. Ha ezen négy lovast és tizenegy gyalogot csupán egyszer számítjuk s hozzájuk adjuk az endrédi kaland többi huszonnégy vitézét és a koppányi harcz tizenöt lovasát, meg tizenhat gyalogját az utóbbi nyereségben osztozó négy új névvel együtt, akkor összesen 74 vitézt találunk Tihanyban körülbelül egyidejűleg, a kiket ' névszerint is megismerünk a' Pisky-féle számadáskönyvből. Mivel pedig a rendes létszám Tihanyban 50 gyalog és 26 lovas, eszerint a két kalandban két ember híján részt vett az egész helyőrség. De mégis megosztva, hogy a vár őrizetére elegendő ember maradjon odahaza. Endrédről Koppány felé haladva egy kis kitérővel útba ejthették Karádot s ott is szereztek némi nyereséget. Ez egy helyen mellesleg 1) и .

o.

62—63.

2) U. o. 74. 1.

1.

138'

•szintén érintve van a Regestumban ilyképen; „Noha István tartozik, az harádi nyereséget kitudván, dn. 27 a . 1 ) Egy sarczot vagy nyereséget a tihanyiak Abdul bégen vettek meg. Hogy hol ütöttek rajta, nem tudjuk meg a Regestumból ; az időt szintén 1587-re vagy a következő évre tehetjük. Ugyanaz, ki a két előbbi nyereséget följegyezte, irta a Regestumba ezt is: „Abdula bégben vagyon magamnak öt ríszem, Bebesi Páltól vettem két ló-ríszt, gombkötőtől vettem egy ló-ríszt, Zádori Gáspártól vettem két ló-ríszt, Istvánfi szabójától vettem egy ló-ríszt, Zemberi Páltól vettem két ló-ríszt, az öcsém Nagy Imre legínitől vettem egy ló-ríszt, Nagy Imrétől az rabtól vettem egy riszt, Pál deáktól vettem két ló-ríszt," 2 ) Abdul béget tehát foglyul ejtette 17 tihanyi lovas s Nagy Imre bátyja^ ki ezt a számadáskönyvbe bejegyezte, talán Péter ispán porkoláb vagy valamelyik deák, önmagának öt ló-részt számított, a többi tizenkettőt pedig előre megváltotta, hogy a török fogoly váltságdíját mind magának tarthassa meg. Az itt említett nevek Nagy Imre és Pál deák kivételével mind újak, s érdekes, hogy gombkötő és szabó is kap köztük egy-egy ló-részt, tehát ők is részt vettek a lovas kalandban. „Nagy Imre az rab", vájjon kinek a rabja?'Őt bizonyára a török ejtette rabságba, azért az ő legényéről külön van szó, míg a többi lovas gazdának, Bebesinek, Zádorinak, Zemberinek és Pál deáknak legényét nem említi a jegyzék, pedig a második lovukon kétségkívül legényök ült, midőn Abdul béget rabul ejtették. Még egy nyereség van följegyezve Pisky Regestumában : 3 ) ez' a „ThöröJc loua dolga", a melynek nagy árában szintén többen osztoztak. 4 ) 1589 augusztus 19-én Boka János az ló árában kapott 15 vasas búzát; az szöcs (zeüvch) kapott az ló árában 3 vasas búzát 1 forint értékben, készpénzt 1 forintot ; Borsos Simon, ki gyalogképen részt vett az endrédi és koppányi nyereségben, kapott az ló árában 4 frt készpénzt, 2 frt értékű dolmányt, 2 dénáros tinó bűrt, 36 dénárért húst (18 fontot), Tóth András·, szintén gyalog részese a két előbbi kalandnak, kapott a török ló árában 1 frt ára búzát, egy tinó bűrt (20 d.), 1 frt 24 dénáron húst (62 fontot); Zeke Pál, ki 1588 decz. 13 án lett tizedessé a gyalogságban, kapott a ló árában egy 3 frt 25 dénár értékű mentét és 8 dénárért húst ; Czepeli (Csepeli) Jakabnénak adott a jegyzék írója az ló árában 34 dénárért húst és 3 disznót (egy disznó ára 1—2 frt); Baxa Pisky Regestuma 73 1. 2) U. o. 10. 1. 3) U. o. 77. J. 4)

E lovat „Kazaffer odabasa pénzen vette volt az ő maga feje

váltságáért,

úgy vitte (Piskynek)." L. Ibrahim endrédi zászlósága levelében. 1589 márcz. 2.

151'

(Baksa) Ambrusnéna'c ; kinek férje részt vett az endrédi nyereségben, adott az ló árában 76 dénáron húst (38 font) és egy 2 frtos szablyát. De viszont a töröl·, is megsarczolta a tihanyi őrséget. 1586 február 16-án Bácsin Fülöp porkoláb feje váltságáért adott a jegyzék írója két vég karasia-posztót 30 forint értékben (egy vég ára 15 frt).1) László András gyalog vitéz feleségét az török vitte el (1588 jan. 24. előtt), miután férje, ki már három éve szolgálta Pisky kapitányt, meghalt. Az árvák érdekében Pisky megbecsültette László András négy ökrét, hogy a 34 frtnyi becsértéket, „valamikor az szükség'kívánja és az árváknak alkalmatosságuk líszen az költséghez tartozzék nékiek a kapitány letenni.2) Bizonyára foglyul estek Balogh János és Marton Lőrincz is, a mikor 1588-ban a kapitányon kívül 37 tihanyi vitéz segítette őket hópénzéből 50 dénártól 4 forintig, maga a kapitány 10 forinttal, összesen 63 forinttal.3) Ugyanazon évi deczember 21-én, Szent Tamás napján sarczolta meg a jegyzék íróját, kétségkívül a kapitányt, az endrédi Rah'am topcsi-basa (tüzértiszt) 2 főióban,'-2 párduczbőrben, 2 boncsokban, 100 frt készpénzben és 100 frt ára marhában. A következő évi^ február 12-én megint Húszéin odabasának sarcza : készpénzben 200 frt, ugyanannyi értékű marha, 2 fő lú gránát riyergivel, 2 párduczbőr és szőrboncsok (lófarok, török zászlódísz). Bayrát sarcza szintén azon időtájban : készpénz 100 frt, 100 frt ára marha, egy fő ló gránát nyergivel, egy szőr boncsok s egy párdúczbűr.4) Török lakott az endrédi várban ; de azért a két Endréd lakói hűségesen adóztak a tihanyi várnak és dézsmát adtak a török földesúrnak. À tétösiek a tihanyi apátság régi birtokán, az alapításkori Füzegy folyócska vidékén, Somogymegye északkeleti részén, Mehemet spáhit (zpaya, ispaya), a török lovas hűbérest uralták 1587-ben és másrészt megadták 1585—1589 közt a tihanyi adót is. Nagyjában bélé uralkodott; mert a bécsi király évi adó árán már negyven év óta meg-megújította a török császárral békeszerződését, így aztán a török földesurak tűrik jobbágyaiknak magyar részre való adózását s megelégesznek ugyanazon jobbágyok dézsmáival. A sarczolások dátumaiból nyilvánvalónak látszik, hogy a békés szomszédságot Pisky vitézei zavarták meg először ; de aztán a törökök sem maradtak adósak. Országszerte egyre gyakoribbakká lettek a török hódoltság szélein azok az apróbb összeütközések, a

1) Pisky Regest, 5. 1.

2) ü. o. 68. Ì. -

») U. o. 17—18. 1. 4) и. o. 45. 1.

•

140'

melyek néhány év múlva Színán nagyvezírsége alatt nyílt háborúvá fejlődtek. A kölcsönös sarczolások, összeütközések Tihany körül egyelőre azzal értek véget, hogy a tihanyi kapitány az endrédi zászlós agát kihívta párbajra s mivel ez hamarosan nem válaszolt, csúfolódó, szitkozódó levelet váltottak egymással. Reánk maradt az endrédi aga levele, a mely világot vet az előzményekre, a már említett sarczolásokra is. Harmadfél héttel Huzein (Huszejn) odabasa sarcza után, mikor a Balaton jege már felolvadt, Pisky kapitány levelet kapott Koppánvból. Kívül ez volt ráírva : „Adassék az hazug, tekéletlen, hitetlen, bestye kurvafiának, Pisky Istvánnak, Tihanba, tulajdon kezébe". A fölbontott levélből ily ékes szöveg tünt elő : „Te hamis hitű, hitetlen, bestye, rossz k . . ..fi eb, ország kóborlója, nem Pisky István, hanem Kurva István és к fia az te neved volt, ezután is az legyen. Bestye, hitetlen к — fi, talánd ma tudtad,1) hogy én Konstantinápolyba mentem te tőled való féltemben, bestye к — fia, mert utánam ilyen levelet írtál. De bestye, hitetlen к fi, ha az jégen nem lött, mert énnekem nem írtad és énnekem tudtomra nem volt, hogy jégen kell megvívni ; de immár mast értem, mi akaratod. Készen vagyok, bestye k . . . . f i , ezelőtt is kész voltam; de te nem voltál ember hozzá, hanem rossz к voltál. Azért ha holnap akarod, vagy holnapután akarod, én itt készen vagyok, valamikor te akarod..Én az agaságot másnak eladtam, sem bégtől, sem passátul nem tartom.2) Ha követtközöm is,3) hiszem az Istent, hogy ellent nem tart róla.4) Hanem így víónk,5) bestye, hitetlen, rossz bestye к fi: egy korlátba ketten menjünk ; sem tehozzád magyar vitézek ne mehessenek, sem énhozzám török vitézek ne jöhessenek. És ott fegyverrel lehetej, foghal lehetej, 6 ) mindaddig víónk, hogy egyik az-másikat kivégez ez világbul . . . Leveledben írsz, hogy az Chyeyvan (Csejván) és az Abdi harambassa7) nem ment volna oda az vár allá, meddig az jég tartott. De rossz eb, mi azt

*) azt hitted, 2)

nem tartom az agaságot, tehát ők meg nem tilthatják, hogy a saját felelőssé-

gemre meg ne vívjak. 3)

elkövetkezem

4)

nem ellenzi, nem lesz ellene.

elbúcsúzom az élettől, meghalok.

5)

vívjunk.

6)

fegyverrel lehető, foggal lehető =

7)

V. ö. a Pisky-Regestum 10. 1. „ABDULA bégben vagyon magamnak öt ríszem"

stb. Abdula =

Abdul, Abdi. —

Magyar Nyelvőr. 1892.

HAKAJI-BASA

akár fegyverrel, akár foggal. a.

m. haramia-vezér, a haramiák

feje.

141'

megbizonyítjuk simontornyai vitézekkel és Hazzon agával1), hogy ők odementek, de te nem mertél kijönni, meri nem voltál ember. Hozzá te hamis, hitetlen eb azt is írod, hogy nem volt árpám, mivel tartanom azt az lovat, azért odaadtam teneked.2) Tudod bestye eb, hogy az az ló nem az enyim volt, hanem az szegény Kazaffer odabassa3) pénzen vette volt az ömaga feje váltságáért, úgy vitte teneked. Immár ha. az lovat hátra4) nem küldted. Hazug, hitetlen к fi, az ezen levelembe ha az Chyrák lova vagyon, tehát én tőlem megvárd ; ha kedig5) Chyrák lova az én hitlevelembe nincsen, tehát én tőlem azt ne kérgy. Ha szintén benne volna is, tekéletlen eb, addig neked nem adnám, meddig veled meg nem vínnám. Ez levél látván te, hitetlen eb és rossz bestye к fi, énnekem választót adj, mely próbán és hol akarod, hogy megvíunk; én is mindjárást elmegyek. Isten velem! Költ Koppánybul, 2. Marcii 1589. „Az te nem barátod, Ibrahim aga, az hatalmas török császár zászlós agája Endrédbe". 6 ) Két vitéz, ki ennyire óhajtotta a bajvívást, bizonyára megküzdött egymással. S ha az egyiknek ott kellett meghalnia a párbaj helyén, a korláton belül, ez nem Pisky volt, a ki augusztus 20-án jó egészségben adta át Tihanyvár kulcsát Hathalmi Mátyásnak, a kormánytól kiküldött biztosnak. A tihanyi

vár

és

őrség

Pisky

kapitánysága

alatt.

Pisky számadáskönyve, a Regestum, megbecsülhetlen értékű forrás annak a megértetésére, hogy a valóságban miképen alakult az a helyzet, a melyet az összeírások, urbáriumok rovatokba foglalva pontosan szabályozott, bár mindannyiszor változó állapotban rajzolnak elénk. Az. összeírások a kapitányok és népeik bevallása alapján arról szólnak, hogy milyen a kötelességszerű viszony ; -a Regestum pedig arról tanúskodik, hogy mennyire összekuszálódott az ideális állapot, a határidőkhöz szabott kötelességteljesítés a valóságban, a tényleges viszonyok hatása folytán. A tihanyi vár számadáskönyve, bár csupán öt esztendőről szól V. ö. föntebb:

1589 febr. 12. „Huzein odabasának sarcza". Regestum 45. 1.

Huszejn és Haszán nem azonos, de testvérnév, pl. Mohammed leányának két fiát, a két Haszánt, ama két névvel különböztették meg. 2)

V. ö. a Regestum 77. 1. „Török lova dolga", melynek árát az. endrédi ágának

levele után, 1589 aug, 19-én stb. osztották ki Tihanyban. 3)

V. ö. az endrédi nyereségnél : „az Kazanfer részéből adtam 1 frt 50 dénárt".

Regestum 61. 1. 4)

vissza.

5)

pedig.

• 6 ) Eredetije papíron a pannonh. r. ltárban. Jelzése : Tyhan, fase. 1. nr. 40.

142'

és ezt sem meríti ki teljesen, mégis tanulságos és általános becsű arra nézve, hogy a magyar középkori úrbéri szabályzatokat és a várörségek állapotát miképen értelmezzük. Kétségtelen, hogy Tihanyvár e nemű forrásaival gazdagság, sokoldalúság dolgában ama korig kevés vár története veheti föl a versenyt. Megkíséreljük tehát e források alapján megrajzolni a valóság, lehetőleg megközelítő képét. Láttuk már föntebb, hogy Tihanyvár megerősítésén megint dolgoztak a kőművesek 1587 szeptemberében. Egyetlen napon van csupán följegyezve a számukra kiadott eleség s ez a hús romlandósága miatt csak egy napi eleségnek tekinthető, legfölebb a bor lehetett elegendő több napra. Ugyanott megvilágítottuk véletlenül kínálkozó jó analógiával, hogy egy embernek egy napi fogyasztása rendesen két dénár ára kenyér, két dénár értékű egy font hús és két dénárral számított egy iteze bor. Ha tehát azt olvassuk a számadáskönyvben, hogy a kőművesek a munkát elkezdették szeptember 4-ikén, és hogy szeptember 25-én 60 dénár ára kenyeret, ugyanannyi árú 30 font húst és négy dénáros 48 pint (egy pint = két iteze, 48 pint = 96 iteze) bort kaptak,1) ebből bizton következtethetjük, hogy a vár építésén legalább három héten át naponkint körülbelül 30 kőműves dolgozott. De dolgozhatott tovább is. o Láttuk föntebb azt is, hogy minő hadiszerszámai voltak a várnak: hajó a Balatonon, még pedig naszád-hajó, a somogyi parttal való összeköttetés fönntartására; benn a várban öreg taraczk, szakállas ágyúk, aczélos puskák a hozzájuk való porral és golyóbisokkal, a lovasok számára szablyák, az ostromlók elriasztására tüzes kalácsok, tüzes lapták, tüzes láncz-kópják. Volt a várnak olyan készlete e hadiszerekből, hogy egy ízben Veszprém-vár „czojlberf-jének (zeugwart, hadiszertárnok)^ pattantyúsának is adhatott egy szállítmány laptához való apró puskákat és fekete viaszt. Hajót építettek Tihanynál is; de a nagyobb naszádhajót Eécs hajóparkjából kapták Győrön át.2) Egyéb hadiszerek beszerzése szintén Győrön át történt, a melynek főkapitánysága alá tartozott a tihanyi kapitány.

Tihany Regestumából érdekes adatokat tudunk meg a várőrség 4 !) Regestum 60. 1. 2)

Érdekes lehetett két nagy naszád átszállítása Győrből a Balatonra. Győrből

talán a Rábán vontatták föl Vasvár felé, a honnan tengelyen kellett átvinni Tűrje tájékára a Zalához,

a melyen, mikor megdagadt, leúszhattak a naszádok a Balatonra.

Pozitív adatunk azonban nincs rá, hogy e kombináczió valóban így ment-e végbe. De lehetségesnek látszik, ha meggondoljuk, hogy a Bécsnél horgonyzó dunai hajóhad nagy hajói Gmundenben készültek, a honnan szintén nem nagy vizén, a Traun folyón .kellett leúsztatni a nehéz hajókat. V. ö. Takáts S. Századok 1904. 3. 1.

143'

személyváltozásairól, fizetési viszonyairól, tisztjeiről, mesterembereiről, élelmezésérői, ruházatáról, stb. A vár első tisztje a kapitány. A Regestumot rendesen az ő deákjai írják s a kapitányt egyszerűen „uram e -nak, feleségét pedig „asszonyoménak emlegetik.1) A bejegyzések írása hét-nyolcz-féle még egy-egy lapon is, többféle ugyanazon évben is. A tinta színében hasonlókép több változat van a halavány és sötét között. És ez a sokféle : halvány-sötét, vékonyvastag, dőlt-álló írás sokszor beszél első személyben, mint intézkedő, •rendelkező vagy mint gazda, pénz- és jövedelemkezelő, stb. ily formán : Bácsin Phövlep porkolábnak attam búzát, bort, ismég attam neki szolgálatához 20 frtot, item adtam feje váltságában két vég karasiát pro fl. 30, ismég adattam neki bort, attam az vajdának 4 sing istamétet pro fl. 4 dn. 80, porkolábságára megfizettem két esztendeig Bácsin Philöpnek (5. 1.) ; az lovászszal szerződtem meg (6), jött hozzám az Gergely lovas legényül (51) ; Markus Jancsival szerződtem m e g . . . úgy, hogy az mit nyer, felit nekem adgja (58); attam három lóhelyt az király fizetísin, negyedikre magam fizetek nekie (79) ; — adtam a veszprimi czojlbertnek puskákat, viaszat (9), mustrára osztottam ki ruhát, fegyvert (52), az aczélos puskákban magamnak hadtam egyet (71); — adta be KozmaDeák az prófontban az ő ravását az én rabaimért (12), sarczolt meg az endrédi Raham topcsi-bassa (45), Wrucz odabasa résziből adtam (61); — hajtattam tíz fejős tehenet borjával Azzofőre (11), hajtattam Tosokra az bikával egyetemben 52 tehenet (67), az faddiakkal (én) számot vetvén (13), fogadtam 12 aratót (46), volt tizennígy kaszásom (65), búzát az malomban küldöttem (23). Mindezt leginkább a kapitány írhatta magáról s nem írhatta a porkoláb vagy várnagy pl. egy lapon valami hétféle írással három évről datálva azt, hogy mi mindent adott Bácsin porkolábnak. Ha a kapitány deákjai írták a föntebbi bejegyzéseket, a legtöbbet csak ő helyette, az ö diktálás ára írhatták. Vannak azonban oly bejegyzések is, a melyekben az író határozottan megkülönbözteti magát a kapitánytól s rámutat a kapitánynak a várbeliekhez és jobbágyaihoz való némely viszonyára, pl. e nyilatkozatokban: az öreg taraczk hogy elszakadozott, ilyen személyek voltak akkor : kapitán uram, porkoláb, stb. (2. 1.) ; az mit az Lőrincz Bécsben adott ...uramnak, az után, hogy megjött Bécsből, adott..., kész A nagykapolyiakról írja az egyik deák 1585-ben, hogy „asszonyomnak

hoz-

tanak" az adón kívül 2 Irt 50 dénárt; és a túriakról 1586-ban, hogy „asszonyomnak hoztanak" is állhat.

2

forintot

(35,

39. 1.). Az „asszonyom" különben „feleségem"

helyett

144'

pénzt is adott, hogy Érdélből megjött (3) ; az ki mivel Balogh Jánost és Marton Lőrinczet hópénzéből segítette: capitán uram 10 frt. (18); — foglalt bor Kuthy Mihályé (Füreden) 9 cseber, tartozik uram fizetni vissza fl. 3 dn. 58 ; (endrédi) Nagy Mihály, ennek 25 pénzét uram megengedte (28); tartoznak uramnak fizetni (az alsó endrédiek, 47); — Koppánnak megvíteliben az kik voltanak : kapitán uram z e r y , . . . Péter Ispán, kapitán uram vette föl (a részit 62.). Magára a bejegyzőre, ki nem azonos Pisky kapitánynyal, jellemzők e helyek : Abdula bégben vagyon magamnak öt ríszem, (másoktól) vettem (még tizenkét) ló-ríszt, (köztük) az én öcsém Nagy Imre legínitöl vettem egy riszt (10) ;*) Sidmond János lovasul szerződött uramhuz... (és ugyanott ugyanazon írással) szerződtem meg Nagy Gergelvlvel (55); uram itthon nem létében adtam esmét dn. 25 (78). A bejegyző olykor „uram"-nak mond a kapitányon kívül egy nemest és gyalogokat is : Molnár György ivott, hogy Győrre ment Vincze uram törvínyire, pint 6V2 bort (57) ; az gyalog uraim száma . . . (62). , A személyi vonatkozású bejegyzéseknek szinte teljes gyűjteményi áll a föntebbiekben előttünk. Megvan bennök a főbb intézkedések minden ága: a vitézek szerződtetése, a törökök sarcza, a rabok tartása és váltsága, a csapatszemlére vagyis mustrára való előkészület, felfegyverzés, ruházás, élelmezés, a vetés, kaszálás, aratás, őröltetés, állattenyésztés, adóleengedés, borlefoglalás, stb. A veszprémi várnak kölcsönadott hadiszerek dolgában bizonyosan a kapitány rendelkezett ; a vitézek, a porkoláb, a pattantyús, általában a várbeli alkalmazottak szerződtetését a király illetőleg a kamara költségére, egyrészben pedig a maga vagyis a várjövedelmek terhére szintén a kapitány intézte. De már a bejegyzések legnagyobbrészt deákoktól származnak, kik urok szavait írják le, olykor azonban a maguk nevében is szólnak, intézkednek, vitézeket szerződtetnek, pénzt adnak ki, különösen urok távollétében. Talán deák volt az a LŐRINCZ is, ki az urnák kisebb-nagyobb összegeket adott Bécsben, összesen 10 frt 62 dénárt,2) „az mit adott, teszen mindenestől váltságában (!) 60 forintot;" azután, hogy megjött Bécsből, majd Erdélyből, adott még az urnák 24 forintot, összesen 84 frt 62 dénárt. Deáknak véljük e pénztárnokot azért, mert a deákokat !) A bejegyző itt csak az esetben lenne azonosítható magával a

kapitánynyal

ha Nagy Imre Piskynek mostoha öcscse vagy nőtestvérének, illetőleg nagynénjének a fia, az »öcse« szó tehát »kisöcse« vagy

»unokaöcsé« helyett állana. E mellett

érvül

szolgálhat az a körülmény, hogy Abdul bég váltságdíjából öt rész, a melyhez megvesz még tizenkét ló-résd;, íródeáknak több a soknál, elég az még a kapitánynak is. 2)

„Az mit az Lőrincz

Bécsben adott, azok

ezök : A d o t t . . . egi aranjat fl. 1,

dn. 60" (utóbb a 60-at áthúzták s kiigazították 76-ra). .Regestum 3. 1.

145'

szokták e bejegyzések egyszerűen keresztnevükön nevezni. És csakugyan megtaláljuk Lőrincz deákot azon tibanyi vitézek közt, a kiknek 1585 október 1-én mustrára pokróczot, csizmát, stb. osztott ki a kapitány vagy íródeákja. A Regestumból ismerjük ANDRÁS deákot, ki 1585 és 1588 közt gyalog zászlótartója a tihanyi várőrségnek s két részt kapott az endrédi és koppányi nyereségből: egyet mint rendes vitéz, egyet mint zászlótartó. Mikor a tihanyi őrség két tagját megsegítette (kiváltotta?), András deák 3 forintot adott hópénzéből s nálánál csak ketten adtak többet. Ismerjük PÁL deákot szintén azon években, s tudjuk róla, hogy két lóra kapott fizetést és részt a koppányi nyereségből, meg Abdula bég váltságdíjából. ISTVÁN deák az 1587. évi endrédi nyereségnél tűnik elő s a következő év végén porkolábja a várnak. Az 1588-ik évben találkozunk egyszer KOZMA deákkal, ki A vár rabjairól vezeti a rovást, a számadást.1/ Ámbár a fő intézés az úré, a kapitányé, s a száraadáskönyvet deákjai az ő nevében írják: a vár anyagi gondjai közvetlenül a várnagyot, a porkolábot terhelik. Tudjuk, hogy 1586 jan. 22-én a bécsi udvar Pisky István kapitánynak nem jog szerint, hanem kegyelemből évi 100 forintot utalványozott hadnagy, porkoláb és puskaműves tartására.2) Pisky Regestuma hadnagyot és puskaművest nem említ, hanem emleget pattanyust (tüzér) és kovácsot. De az utóbbi annyira nem puskaműves, hogy szolgálatjában fizetése egy részeként puskát és puskaaczélt kap.3) Hadnagynak, kapitány-helyettesnek (lieutenant) legfölebb a koppányi nyereség részesei közt találjuk nyomát, ha t. i. ezt a kifejezést: „kapitány uram zery" úgy értelmezzük, hogy itt nem Pisky kapitány „szeriéről (részi, részei) van szó, hanem Zery kapitányról, Pisky alkapitányáról. A porkolábság 1586 február 16-án már kétségkívül be van töltve: BÁCSIN FÜLEP A porkoláb két évig, aztán vajdává lépett elő. Családja — úgy látszik — már korábban is Tihany vár szolgálatában állott: harmincz évvel azelőtt, Takaró Mihály kapitánysága alatt Bachin Pál négy lóra kapott fizetést. Bácsin Fülöp porkoláb utóda lett PÉTER ispán, ki 1588 junius 16-án tűnik elő egyszer ily minőségben, a mikor az öreg taráczk „elszakadozott". .Az előtte való év nyarán mint lovas vett részt az endrédi és koppányi nyereségben. Talán egy !) A deákokra vonatkozó bejegyzések: Regestum 3, 10, 18, 19, 45, 52, 53, 61, 62, 68, .72, 74. 1. ,

2)

;

Közös '. pénzügyminist, ltár.

Tyhan werden auf daselbst, allein aiif

; .

1586. köt.

293. 1. Istwan Piskhi

Vnderhaltung des' Leutenandts,

Burggrafen vnd

haubtman ,zu Püxenmaisters

Gnaden vnd auf Wo] gefallen, doch khainer Gerechtigkait 100 fl.

alls ain järliche zuezues bewilligt. 1586. 22. Jan. An Kriegs-Zalmaister. 3) Regéstuin 58. 1. Gazdaságtörténelmi NSzemte

' 1905.

• 10

146'

év-ig sem viselte a porkolábságot ; az öreg taraczk szétszakadása után Péter ispán porkoláb neve többé nem fordul elő a számadáskönyvben, s helyette deczember 21-én már ISTVÁN deák a porkoláb akkor, a midőn Pisky kénytelen sarezot fizetni az endrédi topcsi basának. István deák utóda a porkolábságban 1589 julius 9-töl a következő év februárjáig SZILASI BALÁZS. 1 ) A Z Ő szerződésének és kifizetésének a bejegyzése több tekintetben érdekes, azért egészen, ide iktatjuk: „Porkolabball, Zilasi Balassall Anno

89. 9. Julii zerzödtem megh

Eztendeigh

pro fl. 32, fele pinz, fele pozto. Item eg' lora walo hell az kirall fizetisin. „89. 23. Octobris attam zolgalattiabau buzat

fl.

1.

Más írással : „Vram ithon nem leteben Attam esmet Ennek előtte Attak volt esmet

—

—

—

dn. 25. —

Azután esmet Attak neki buzatt·

—

fl. fl.

1. 2.

Az első Írással, sötét, halványabb, aztán még halványabb tintával : Item eg' diznoth attam

_„ ...

.

—

fl.

1.

Pyskki vram keziböll az kulczott wette ki Hathalmi Mattias Zent István napyan wagion ötödfell (utóbb téglabarna tintával

kiigazítva:

hatodfell)

holnap

zoigalattia

1 pro fl. 2 dn. 662/з, totum fl. 11 dn. 97. (1590) 4 febr. attam eg' köböli buzatth

-

dn. 50.

Téglabarna· tintával : Item attam eg' diznoth pro.

— — —

fl.

2.

Item 7 pint bort niolcz pinzes borban

dn. 56.

Item 14 pint bort hat pinzes borban Item iget bor arra (ára)

... ... —

dn. 84.

... — ... —

dn. 22.

Summa

fl.

9.

dn. 37.

Tartozom meegh

fl.

5.

dn. 13.

16.

dn. 80.

90. 14. februarii attam egy lora oth öt hora walo zederies sayat 7 singet, 1 pro fl. 2. dn. 40,

fl.

Ebbőll hayoll· porkolabsagara, kivell neki tartozom

—

Tartozom meegh

dn. 80. fl.

4.

dn. 33."

Szilasi Balázs porkolábbal a szerződést bizonyára nem kötötte meg sem az előbbi porkoláb, sem valamelyik deák, hanem Piski kapitány; de ennek a bejegyzését a kapitány diktálására olyan deák írta le, a ki még Pisky távozása után is íródeák maradt. Közben, mikor az úr nem volt otthon, egy más intézkedő ad és ír be készpénzt. Szilasi porkoláb számlájára. Szent István napja, a melyen Hathalmi Mátyás Pisky kapitányt fölmenti hivatalától, augusztus 20-ika. Pisky ekkor leszámolt s a vitézeket ilyenkor ki szokták fizetni. Szilasi porkoláb további fizetését tehát 1589 augusztus 20-tól kezdik számítani: számítanak pedig innen 1590 január elejéig ötödfél, február 4-éig pedig hatodfél hónapot. !) A porkolábokra vonatkozó helyek : Regestum 2, 5, 45 és 78. 1.

147

Szilasi porkoláb fizetése egy esztendőre 32 fit volta, porkolábság czimén és a királyi kamarától vagy a hadipénztárból egy lóra számítottak még neki öt hónapra 16 forintot. Az utóbbi tulajdonképen féb esztendei fizetésnek felelt meg, mert a kincstár a katonáknak egy eszr tendőre csak tiz havi zsoldot szánt, felét készpénzben, felét posztóban; A porkoláb fizetése e szerint egy évre. ugyanakkora, mint egy lovasé; és Szilasi mint porkoláb és lovas kétszeres fizetést, összesen. 6.4 forintot, kapott volna egy évre. A 32 forintból tiz hónapra szétosztva 3 forint 20 dénár hópénz kerül ki.1) Ha a porkoláb fizetése egy évre 32 forint, akkor polgári számítás szerint az egy havi fizetés az egésznek tizenketted része, vagyis 2 f r t 662/в dénár. A Szilasira vonatkozó bejegyzés az egy havi zsoldot csakugyan ennyinek számítja, s ezt először ötödfélszer vette, elhanyagolva а 2/з dénárt (1-66. 45 = 11 frt 97 dn.) ; de utóbb-kiigazította az ötödfelet hatodfél hónapra^ s ennek megfelelőleg (2'66.5'5 = 14 frt 63 dénár; másfél napi. zsold, 13 dénár·, levonásával keretszámban 14 frt 50 dénár) állapítja, meg, hogy a törlesztett summán fölül mennyi még a tartozás (14'50—9'37 = 5 frt 13 dénár). E tarto-zásból utóbb szederjes színű sájarkelmével törlesztett 80 dénárt s így marad tartozásul Szilasi porkolábságára 4 frt 33 dénár. A porkoláb fizetése fejében alig kap készpénzt, mindössze 1 frt 25 dénárt; a többi helyett kap 3 frt 50 dénár ára búzát, 3 frt ára disznót,. 1 frt 62 dénárért hat és nyolcz dénáros huszonegy pint bort meg huszonkét dénár ára égett bort, végül 80 dénárért saját. Az egy lóra járó fizetést Szilasi mind sája-posztóban kapta meg.· Rangban a kapitány és a porkoláb közt foglalt helyet a vajda, a félszáz főnyi gyalogság főtisztje, Fizetése a kapitányi fizetésnek felével sem ért föl. 2 ) Pisky kapitánysága alatt Tihanyban két vajdát ismerünk: MOGOR BENEDEKET, ki részt vett 1 5 8 7 nyarán a koppányi kalandban, és BÁCSIN FÜLÖPÖT, ki 1 5 8 7 végéig porkoláb, volt^ s aztán ismételve találkozunk vele, mint vajdával (1588 jul. 18., decz. 21, 1589 • jan. 24).3) A vajda altisztjei a tizedesek. Ötven gyalog élén öt tizedesnek *) Egy lovas hópénze a XVI. század közepén З 1 /* frt, közgyalogé 2 fit. tört. Közi.

1892.

546. 1.) ; а XVII.

század közepe

után a huszár

(Had-

hópénze 4 frt, a

hajdúé 2 frt 30 krajczár (Századok 1904. 16. 1.). De itt nem. magyar, hanem

rénes

forintban van kifejezve a fizetés. 2)

А XVII.

század közepe után jelentékenyen fölemelt

a huszárkapitány havi zadok 1904. 16. 1. 3)

fizetési

zsoldja 52 frt, a gyalogvajdáé legényével

fokozat szerint

együtt 20 frt. Szá-

-

Regestum 5, 54, 53, 62. 1. 10

148'

kellett állnia ; de a Regestumból a koppányi nyereség alkalmával csupán három tizedest látunk megnevezve: Varga Dömötört, Szabó Istvánt és Szabó Miklóst, kik akkor 22 közlegényt vezettek a harczba vajdájuk és zászlótartójuk vezérlete alatt. Szabó (Zabo) István 1588 deczember 16-án hagyta el a tizedességet valami négy évi szolgálat után, s· helyét Zeke Pál foglalta el.1) Két gyalog közlegénynek a fizetését is tudjuk : Molnár György 1585-ben egy évre 10 frtban szerződik meg, Lovasi István pedig karácsonykor a 10 frton felül még 4 kila búzát köt ki szerződésében.2) A XVI. század közepén a királyi helytartó-tanács és a magyar kamara egy gyalogra 2 frt, a XVII. század közepén túl 2 frt 30 krajczár hópénzt ; egy évben tehát tíz hónapra 20—23 forintot számítottak, de csak felényire készpénzben, míg másik felét, posztóban szokták kiadni, ha ugyan kiadták.3) A lovasok .fizetése egy évre rendesen 20 forint, olykor némi ráadással; míg a kincstár 3 1 /2—4 frtot számított egy lovasra hópénzül, vagyis a tíz hónapos katonai évben 35—40 frtot, de készpénzül ennek csak legfölebb a felét fizette ki. Pisky Regestuma szerint Chyoba Gergely egy lóra 1585 augusztus 20-án egy esztendőre 10 frtban és egy csizmában szerződött meg; Nagy Gergely két lóra 60 frtot alkudott ki, felét pénzben,"felét posztóban (a. a. év márczius 12.); Zlittkay István pünkösdkor (1586 ?) két lóra 20—20 forintban szerződött, Zokolv Péter pedig úgy, hogy 20 frtot készpénzben, húszat posztóban kapjon (1589 jul. 9.); ugyanakkor Bornemissza Fábiánnak a'kapitány három lóhelyt adott a király fizetésén, s egy lóhelyt a vár jövedelméből — mint irta : „egy lóhelyt magam fizètek neki, item 6 csöbör (harmincz pintes akó) bort, 20 vasas (köböl vagy kila) búzát, 20 vasas abrakot és egy szalonnát". 4 ) · • A ki több lóra kapott fizetést, lovas legényeket vagy lovászokat fogadott úgy, hogy a maga lován kívül minden más lovára egy-egy legény jusson. Ismerjük Baranyai Péter szolgáját, Istókot, továbbá Bornemissza János két szolgáját: Sipos - Miklóst és Jánost, kik gazdájuk lován részt vettek az endrédi és koppányi kalandban. Ugyanazon évben ' volt Bornemisszának Mátyás nevü szolgája is.5) A Regestum természetesen csak azon legények szegődését említi, a kik a kapitány lovain szolgáltak: „Sidmond János lovasul szerződött uramhoz 3. die Januarii !) U. o. 62, 63, 44. 1. A tizedesek havi zsoldja a XVÌI./ század közepén túl 3 frt 45 krajczár. Századok 1904. 115. 1. Pisky Regestuma ez iránt nem tájékoztat. 2) и. o. 56, 57. 1. . . • . ι. ν... 3)

Hadtört. Közlemények 1892; 546. 1. Századok 1904/ 16. 1. Regestum 51, 55, 78, 79. 1.

5)

U. o. 61, 74, 72. 1.

...

... . .·:-•:.

.

149'

1586. esztendeig 12 frt készpénz, egy csizma" ; „1586 Nagy Bódogasszony napján jött hozzám az Gergely lovas legényül", s ugyanakkor „jött hozzám Sipos Miklós lovas legényül" ; „Pap Borrobással szerződtem meg 1587. die 24 Julii (!) azaz Szent Iván napján,1) esztendeig tizenkét írtban kisz pinzben és ruházatban úgy, hogy az mit nyernek, felit nekem adgják" ; „Markus Jancsival szerződtem meg Anno 1587. die 24. Julii esztendeig kisz ' pinzben tizenkét frtban és ruházatban úgy, hogy az mit nyer, felit nekem adgja". Végre „89. 19. Januarii Sury Pállal, az lovászszal szerződtem meg ; adok neki kisz pinzt fl. 4, egy karasia béllelt mentét, egy karasia dolmányt, egy karasia nadrágot, két inget, két gattyát".2) Két tüzérét ismerjük ez időből Tihanyvárának : Jakabot és Simont, kiknek mesterségét „Pattantyús" előnevök jelzi, s kiknek fizetése egyenkint körülbelül két lovaséval ér föl. Fizetésök és fogyasztásuk szintén érdekes.3) „1585

die 13

April.

Pattantyús

Jakapall (!) szerződtem meg esztendeig kíz

pinzben pro fl. 16, ismég 16 frt ára posztóban, egy szalonnában, tiz kila búzában. Ivott korcsmabort (56 pintet) . . . ravásra (29 pintet). . . Item adtam 10 köböl búzát. . . item

adtam borral hússal egyetemben

frt 2 d. 40. . . 7V2 sing

karasiát

(4 f. 50) . . . lVa sing istamétet (2 f. 25) . . . 4 szattyán búrt' (1 f. 80) . . . 2 papucsot kapczástól (2 f.) . . . csizmát (1 f.) . . . 4 köböl búzát (4 f.), Item Udvariban vettem vásznat neki (1 f. 50). Item hogy Győrre mentem, adtam kiszpinzt (4 f. 50. Az egész összeg kb. 27. f. 35 d. és 10 kila vagy köböl„buza). Holt meg Pattantyús Jakab Szent Borrobás napján (jun. 11.) Anno domini 1587. Item az kiral puskáját adta el

frt

Halálának elöttö (!) adtam két köböl búzát Egy sája nadrágot, szűket, a d t a m —

5

„ 1 —

„

dn. 50. 3

„

20.

14 „

64.

Két. esztendeig minden nap adtam ebédre-vacsórára egy icze bort (2. 366 nap. 2 dénár = )

....

„

Minden nap egy-egy font húst és két pinz árra kenyeret (2. 366 nap. 2. 2: dénár = ) (Két évre és két hónapra e kiadások összege körülbelül

»'29

„

28.

frt 90 dn. 97.

„Anno 1588. Szeorzettem Pa(tto)ntyus Simonnal frt 40 Semptembris primo die. ... (A kiadások összegezése 1590 február 4-ig:) Summa frt 24 dn. 78. Szolgált Pattantyús Simon egy egísz esztendőt és nígy holnapot (1588 szept. 1-től .1589 végéig.) Volt szegődése esztendeig per frt 40, és 4 (szolgált még) holnapot, kire tartozom nekie frt 24 dn. 78. Erre fizettem frt 28 dn. 56." A felső summából kitűnik, hogy az utolsó két állítás föl van cserélve ; mert kifizettek neki 24 frt 78 dénárt !) Itt egy kis hiba van : Sz. Iván napja junius 24-re esik. .·.',

2) Regestum 6, 51, 55, 58. 1. 3) U. o. 73, 80. 1.

150'

és tartoztak még 28 frt 56 dénárral. E két tétel összege 53 frt 34 dénár. Pontos számítás szerint járt volna Pattantyús Simonnak 56 frt (40 frt egy évre és 16 frt négy hónapra). Egy századdal utóbb a hadi kincstár egy tüzérnek körülbelül 10 frt hópénzt, vagyis egy évben tíz hónapra 100 frt zsoldot számított, a mi a többi szerződtetésekhez hasonlóan szintén azt bizonyítja, hogy a tihanyi kapitánynak sikerült a maga részére nem csekély megtakarításokat eszközölni. A pattantyúshoz képest csak negyedrésznyi fizetést kapott a tihanyi vár kovácsa, csupán annyit, mint bármely közgyalog : 1586 deczember 13-án szerződött PÉTER kovács és 1 5 8 9 február 9-én MIHÁLY kovács, esztendeig 10—10 frt készpénzben.1) Az előbbiről tudjuk, hogy fizetéből mindjárt kapott egy puskát (2 f. 50 d.) és puska-aczélt (1 f. 50 d.), s részt vett az endrédi nyereségben, vagyis ha mesterségét űzte, e mellett közgyalog módjára nemcsak fizetést kapott, hanem harczolt is. Azok közt, kik a valószínűleg török rabságba jutott Balogh Jánost és Marton Lőrinczet hópénzükből megsegítették, találjuk TAMÁS kovácsot, a ki 4 frtot adott a jótékony czélra, s nálánál csak a kapitány adott többet. 2 ) A vár vitézei sorában említve vannak még Trombitás Gergely és Jakab szakács (1585), egy gombkötő, Istvánfi szabója és a szőcs (zewch) 3 ). Gergelynek az előneve mutatja, hogy ő volt a tihanyi őrség trombitása. Szablyát is kapott fizetéséből, a mi rendszerint arra vall, hogy az illető lovon szolgált.4) A gombkötő és szabó szintén lovas volt, mert egy-egy lórészt kapnak Abdula bég váltságdíjából. A szöcs vagy szűcs meg a sarczul nyert török ló árából kap 3 vasas (köböl) búzát és 1 frt készpénzt. A tihanyi vár egész őrségét az 1587-ik év nyarán végrehajtott endrédi, karádi és koppányi nyereséges kaland alkalmával legalább 74 főre, sőt a Regestum egyéb adataiból következtetve 80 főre tehetjük, a mely számhoz 1588-ban ismét 28 új ember járul. Épen a lovasok száma látszik nagyobbnak a rendesnél, ép úgy, mint a hogy Takaró idejében tudjuk ezt Bornemissza királyi bizto3 jelentéséből A kapitány csak 26 lovasra és 50 gyalogosra kapott ugyan fizetést a kincstártól ; de a. Regestum említett több tételéből látjuk, hogy a kapitány olcsóbban szerződött a szolgálatba lépő vitézekkel, mint a mennyit a kincstár egyegy vitézre számított, tehát módjában állott több vitézt szegődtetni ; és Regestum 58., 83. 1.

volt;

2)

U. o. 18. 1.

3)

U. o. 56., 57., 10., 77. 1. Istvánfit magát közelebbről nem

4)

Egyebünnen tudiuk, hogy a lovasságnak trombitása, a gyalogságnak dobosa

amaz 7 frt, ez 3 frt 45

1904., 114. 115. lap.

krajczár

hópénzt kapott a

ismerjük.

hadipénztárból.

Századok

151'

valóban többet is szerződtetett, mert különbséget tesz „a király fizetésén" és a maga fizetésén fogadott vitézek közt. A szerződések egy része nyereségekre, sarczra, zsákmányra számít, s ezeket a kapitány megfelezi a maga legényeivel. Viszont azonban készen kellett lennie arra is, hogy a Tihany alatt meg-megjelenő törököket méltóképen, elegendő erővel fogadhassa. A rendes létszámon felül is tartott tehát Pisky vitézeket, főleg lovasokat. A tiszti és altiszti személyváltozasohat már föntebb láttuk. A Regestumból összeállítható vitézi névjegyzék 1587-ben és 1588^ban — moíidhatnók — teljes, kivált, ha kiegészítjük a névtelen .lovas legényekkel, kiknek a számát az egy-egy lovas gazdánál említett több ló számából következtethetjük, és hozzáadjuk még azokat, a kik közvetlenül előbb és utóbb szintén ott vannak Tihany vitézei közt. A többi három évből hiányos a regestumi névjegyzék, de mégis elegendő arra, hogy az öt év alatt összesen 126 vitéz nevét ismerjük meg, s még 15 megnevezetlen lovas legényre következtessünk. A személyváltozások mellett bizonyos állandóságot is látunk : a kapitányon kívül mind az öt évben állandóan megmarad Boka János, négy éven át 9, három éven át 9, két éven át 28 név. A tihanyi őrség fizetését kevés készpénzben, többnyire pedig ipari és nyers terményekben : fegyverben, ruhanemüekben, kenyérben, gabonában, borban s állatokban, húsban kapta meg. Láttuk már föntebb, hogy. a lovasok rendesen 2 frtos szablyákat, a gyalogosok 3 frtos puskákat kaptak. További fölszerelésük volt még a 3 frtba számított pokrócz és a 14 dénáros tarisznya.1) Csupán egy esetben olvassuk, hogy a faddiák két „fíket" hoztak adóba a kapitánynak 4 frt értékben.2) Ruhakelméül szolgált a posztó vagy karasia (réfe vagy singje 60 dénár), az istamét (singje 1 f. 20 d.), a longis vagy landis (réfe vagy singje 1 f. 60 d.), végre a legdrágább a sája vagy veres és szederjes sája (singje 2 f. 40 d.).3) Egy béllést 1 frt 10 dnba, egy ruhára való gombkészletet 27 dn-ba számítottak. Egy mentének s egy nadrágnak Regestum

52,

53, 55. 1. Mikor

a kapolyiak

adóban 3 tarisznyát

küldtek

Tihanyba, a kapitány ezt 36 dénárba, a tarisznyák darabját tehát 12 dénárba számította, de katonáinak már 2 dénárral drágábban adta át. (38. 1.) 2)

U. o. 14..1.

3)

U. o. 5, 56, 57, 73, 75, '76. I. Egy helyen fehér karasia ísvan említve s elő-

fordul a karasia singje 65, 72 dénáron is (56, 57, S3. I.). A landis s ngjét két eseíben 1 f. 30 d-on számítják (5, 58.

I.). Egy vég karasiát a kapitány Bácsin porkolábnak

15 frtba számít, mikor feje váltságáért két véget ad át (5. ).). Ebből az következik, hogy egy végben 25 rőf karasia volt.

152'

abaposztót ado! t a kapitány vagy deákja és fehérruhának 1 frt 50 dénáron vásznat vett Udvariban.1) Kész ruhát is kaptak a vitézek : egy nadrágot 2 frtért ; longis nadrágot, a melynek ára nincs megjelölve ; egy sája nadrágot, szűket 3 frt 20 dénáron; egy dolmányt 2 frtért, egy mentét 3 frt 25 dénáron és Balogh Imre mentéjét 4 frt 70 dénáron. Az egyik legény úgy szegődött, hogy két pár inget és gatyát is kapjon a karasia béllelt mentén, dolmányon és nadrágon kívül.2) A törököknek fizetett sarczokban egy vagy két párduczbőrt, a jobbágyok adózásában két rókabőrt és évente valami kilencz nyestbőrt látunk följegyezve. E prémeket kétségkívül ruhákra, különösen mentékre alkalmazták ; de a vitézeknek adott czikkek közt prémeket nem találunk. A vitézek lábbelije : csizma, papucs és kapcza. Ilyeneket adóban is hoztak egyes falvakból, pl. Kis-Kapolyból, Csegéről és Bálványosról, s a kapitány egy pár csizmát 90, 3 ) egy pár papucsot 60, egy pár kapczát 16 dénárban szokott elfogadni ; de a vitézeknek drágábban adta fizetésök helyett: a csizmát és papucsot rendszerint egyformán 1—1 frtba, a kapczát 21 dénárba számította. Legtöbbet nyert a papucson (67°/o-ot, a kapczán 31, a csizmán 11%-ot). 4 ) Lábbelihez való bőr is szerepel a bevételek és kiadások közt: a tétösieknyolcz fekete szattyán bőrt adtak a kapitánynak 3 frt adó fejében, a miből egy bőrre 37V2 dénár j u t ; viszont a kapitány a vitézeknek egy szattyán bőrt 45 dénárnyi fizetésképen adott át. Egy tinóbőr fizetésül számítva 20 dénár ; máskor pedig -négy bőr 1 frt 50 d., vagyis egy bőr annyiba kerül a vitéznek, mint egy szattyán bőr a kapitánynak.5) Az egy napra való kenyér ára egy embernek 2 dénár. Egy köböl vagy vasas vagy kila búzát a kapitány 50, 67, 75, 100 és 133 dénárban számít föl vitézeinek. Ugyanannyi zab vagy „abrak" csak 25 déoár értékű.6) A hús fontja rendesen 2 dénár s ennyi elég naponkint egy embernek, !) U. o. 51, 73, 76. ]. 2)

U. o. 6, 55, 57, 73, 77. 1.

3)

A kapolyiak egyizben zsinprt

értékben. A csizma bevételi

ára 90

és csizmát szállítottak adóba 1 frt 80 dénár

dénár lévén, a zsinór árául

marad szintén 90

dénár. Más alkalommal a kapitány a kapolyiaktól két papucsot kapczástul 1*40, utóbb két papucsot 1'60 írton fogadott el. Regestum 32, 34, 37, 38. 1.) 4)

A számítás nem mindig következetes : mert előfordulnak kivételek is : egy

csizma 1 frt 18 d. (1 frt helyett, et¡y csizma papucscsal

2 frt 25 d. (2 írt h.), a hol

a rendesnél is drágább a számítás; ellenben olcsóbb ezekben:

eg* csizma pokrócz-

-czal 3 frt (4 frt h.), egy csizma papucscsal 1 frt 50 d. (2 frt h.),

egy papucs kap-

czástul 1 frt (1 írt 21 d. h.), egy kapcza egy tarisznyával 28 d. (35 d. h.). Regestum 52—57, 73. 1. '. 5 ) U. o. 49, 57, .73, 77. 1. 6)

-

U. o. 5, 56, 60, 73, 74, 7S—80 1.

153'

a mint ezt Pattantyús Jakab fogyasztásából láttuk. A bor pintje ( = 2 iteze) minőség szerint 4, 6, 8, 10 pinzbe vagyis dénárba kerül; mert van „első bor, utolsó és korcsmabor". A tizpínzes legjobb bort egy helyen „abrak-bor"-nak nevezi a Regestum irója: „Anno 88. 29. Decemb. attam az abrak-óborból 13V2 pint bort frt 1 dn. 35" Pattantyús Simonnak. Az ígett bor (pintje?) 22 dénár.1) Pisky távozása után jegyezte valaki a Regestumba, hogy: „Surani Lazlonak . . . borsra attam dn. 20, chipelősre attam dn. 20" (79. 1.). Ez a csipelős is étel-füszer volt, semmiesetre sem czipelő-lábbeli, mert ennek papucs a neve és 60 dénár a rendes ára. Pattantyús Jakab egy szalonnát is kikötött szerződésében. Ennek értékeléséhez figyelembe vehetjük azt az adatot, hogy a faddiak tartoztak 12 szalonnával s ennek darabját a tihanyi kapitány 2 frt 24 dénárnyi adó helyett fogadta el.2) Az élő állatok közül disznót vagy ártányt és lovat kaptak a vitézek fizetés gyanánt : egy disznót a kapitány 2. egy ártányt 2lh, egy lovat 16 frtba számított.3) A tihanyi vár j ö v e d e l m e i

Pisky k a p i t á n y s á g a

alatt.

A tihanyi vár kiadásai csak a rendes létszámú őrség, a 26 lovas és 50 gyalog eltartása, fizetése czímén is tetemes lett volna : a lovasok fizetése kincstári számítás szerint évi 35 forintjával 910 frt, a gyalogoké évi 20 frtjával összesen 1000 forint, a kapitány, porkoláb és pattantyús zsoldjával együtt mindössze körülbelül 2500 forint.4) A mit ebből a kapitány olcsóbb szerződésekkel megtakarított, midőn egy lovasnak átlag évi 20 magyar forintot s egy gyalognak évi 10—12 forintot igért, azt részint a vitézi létszám emelésére fordította, részint a saját nyereségének tekinthette. A törököknek fizetett sarezokat többé-kevésbé kiegyenlítették a törököktől nyert sarezok és zsákmányok, s ha a veszteség nagyobb lett volna a nyereségnél, ezt a kapitány kénytelen volt a saját vagy a vár megtakarított jövedelméből fedezni ; mert a kincstár a kalandozásokért felelősséget nem vállalt, sőt tiltotta a portyázásokat, a török ingerlését, hiszen hivatalosan béke uralkodott. Láttuk Pisky Regestumá!) U. o. 5, 6, 72, 73, 78, 80. 1. 2)

U. o. 14, 73. 1,

3)

U. o. 74, 78, 80. 1.

4)

A XVII. század közepe után fölemelt fizetés a tihanyi 20 lovas és 50 gyalog,

továbbá 1 tüzér és 2 extra-ember, rendkívüli alkalmazott, számára — midőn a lovas havizsoldja 4 írt, a közgyalogé

2 irt 30 krajczár — bavonkmt

275 frt 25 krajczár,

egy évben tíz hónapra összesen 2752V2 frt lelt volna szabályszerűen, ben, felényire posztóban. Századok 1904. 16, 116. i.

felényire pénz-

154'

b ó l , hogy a nyereségekből a vitézek is osztoztak; de viszont ha valamelyik kénytelen fejváltságot fizetni, hogy rabságából szabaduljon, ez részint az illető vitéz zsoldjából történik, részint a többiek segítik meg rabul esett társukat hópénzükből. Igy számította föl a kapitány Bácsin Fülöpnek a fejeváltságául adott két vég karasia posztót (30 frt) s így segítették a többiek hópénzökből Balogh Jánost és Marton Lőrinczet 63 forinttal.1) A sarczok és fejváltságok csak ügy nem számíthattak kincstári fedezetre, valamint nem nyert a kapitány kárpótlást a kamarától vagy a hadi pénztártól az elemi károkért, pl. azon asztagégésért, a melyről 1588 deczember 9-én bejegyezték a Regestumba, hogy „Pártás Gergelyért az asztagégés felől lettek kezesek ilyen személyek fejeik, hogy előállatják: István deák, Zabó István, Marton Lőrincz, Borsos Simon, Bakos Mihály". A tűz okozója Pártás Gergely, ki már legalább negyedik éve szolgált a tihanyi gyalogságban, úgy látszik megszökött és öt társa kezességet vállalt érette.2) Partásnak többé nincs nyoma, a kárt társai vagy a vár jövedelmei sínylették meg. Szabó István négy nap múlva megvált a tizedességtől, de talán nem a kezesség miatt, mert a másik kezes István deák éppen ezután tűnik elő porkoláb minőségben (decz. 21.). A források, nevezetesen Pisky Regestuma semmi tájékoztatást sem nyújtanak az iránt, hogy az 1585 márcziusától 1590 elejéig lefolyt öt év alatt érkezett-e nagyobb összeg Tihanyba a pozsonyi kamarától vagy hadipénztárból. Csak azt tudjuk, hogy Ernő főherczeg 100 forintot utalványozott hadnagy, porkoláb és puskaműves tartására s hogy Lőrincz (deák?) mindössze 84 forint 62 dénárt fizetett az Úrnak Bécsben és azután, hogy megjött Bécsből s Erdélyből. A legtöbb vitéz jó későn, utólag jut hozzá fizetéséhez, adóslevelet kénytelenek adni a kapitánynak, pl. már 1586 táján Horvát György adóslevele 21 rénes forint 40 krajczárról, Pártás Gergely gyalogvitézé 16 rénes forint 15 krajczárról szólt; 1589 január 3-án pedig a kapitány Bécsbe felküldött Mogor Benedektől 611 rénes forint és 732/з krajczárról szóló adóslevelet, bizonyára azért, hogy lássák ott, mennyire szükséges volna már eladósodott vitézeinek hátralékos zsoldját a hadipénztárból kifizetni.3) Készpénzül Pisky általában kevés fizetést adott ki, s a mulhatlan szükségleteket iparczikkekben és nyersterményekkel fedezte. A posztót és fegyvereket kétségkívül a hadikincstár szolgáltatta ; de a többi szükségletet a tihanyi vár falvaiból és pusztáiról kellett előteremteni. !) Regestum 5, 17—18. 1. 2) U. o. 19. ). 3)

U. o. 58, 84. 1. A rénes forint és krajczárnak a magyar forintüoz való

viszonyát Takaró Mihály tihanyi kapitány 1560. évi számadásából ismerjük. E szerint

155'

Csak 13 évvel Pisky kapitánysága előtt irta össze a kamara kiküldött biztosa rendesen a tihanyi vár birtokait és jövedelmeit (1572). Ebben a jövedelmek öt csoportját ismerjük föl : a telkektől fizetett készpénzadót, a telkektől élelmiszerekben adott ünnepi ajándékokat, a szőlők holdjától adott ajándékokat, a gabonából, borból és halból szedett tizedeket, végül a munkával vagy készpénzzel is leróható szolgálatokat. Malomjövedelem csupán egy helyen, Örvényesen van említve ; rétekről pedig egyáltalán nincs, szó az 1572. évi összeírásban. Pisky számadáskönyvéből látjuk, hogy e jövedelmek beszedése korántsem volt oly egyszerű és pontosan szabályozott, a milyennek a hivatalos összeírások alapján vélhetnök. Ez összeírások inkább csak az ideális állapotot tüntetik föl, a melytől a valóság tetemesen különbözött és annyira összekuszálódott, hogy e zűrzavarban épen nem könnyű logikai rendet teremteni s a helyzetet világos képben föltárni. Egyrészt azt olvassuk, hogy a faluk többsége csupán summával és szolgálattal tartozik, vagyis a szolgálaton kivül minden más tartozását egy összegben, készpénzzel akarja leróni; másrészt azonban azt tapasztaljuk, hogy épen a szolgálatot — a robot szó nem fordul elő e korszak tihanyi forrásaiban — váltják meg készpénzzel, míg a summára készpénz mellett vagy helyett hoznak gabonát, bort, állatokat és bőröket, sőt még ipari termékeket is. A falvak neve alatt és az adó, a summa ; az ajándékok, a hegyvám, malomvám, rétigazság és a dézsmák czímén a beszolgáltatott .tárgyak sokfélesége újra meg újra megismétlődik ; azért nem könnyű a jövedelmek olyan csoportosítása, hogy egyrészt világosan feltüntessük a jobbágytartozások jogczímét és eredetét, másrészt az egyszerű jövedelmeket együtt tekinthessük át a kiadásokban jelentkezett szükségleteknek megfelelően. Az alábbi pontokban ily csoportosításra törekszünk; s ha mégis kivált az első pontban másnemű jövedelmeket is említünk, ez csak azért történik, hogy a pénzértékben kifejezett terményadók és a készpénzek tételeit a köteles adó-összegekkel összevethessük s ellenőrizhessük.

Tihanyban

1554-ben

kimértek

—

pintjét 2 krajczáron számítva — 898

cseber és

V2 köböl bort összesen 718 forint 44 dénárért; tehát: 898*05 cseber χ

30 pint X

26.941*5 pint X

2 kraiczár =

71.844 dénár; vagyis

2 krajczár — 71.844 dénár; vagyis 2 krajczár =

71.844 d. : 26.941-5 =

1 kraiczár =

1-33 dénár =

2'66 dénár;

ii/з dénár =

4 /з

3 krajczár — 4 dénár ; 1 rénes forint = 5 rénes forint =

60·krajczár = 300 krajczár =

80 dénár; 400 dénár =

(Folytatása következik.)

4 magyar forint.

dénár;

ADATOK. • A SZÉCSI KERÜLET GABONA TIZEDSZEDŐINEK UTASÍTÁSA 1621-BŐL. Instructio pro egregiis dominis Stephano et decimatoribus frugum processus Zechs anni 1621.

Gregorio

literatis

. Nomina possessionum. Oppidum Zeths Martonfalva Harmacz Urai Czako Bakt Peritse Szukovistie . Hrussova . Kiethe Hordonteleke Rovna Bradno Meleghegy Poprocz.

Balásfölde Dobocza Szent Simony Ivány et Csomporháza Szuthor Tehany Pádár Esztren Babaluska Budikfalva Dobrapatak Gesztes Csiz.

Remélvén azt felölök ö Felsége, hogy az ö felölök reméllett hivségben és s z o l g á l a t o k b a n igazán, tökélletesen, hasznosan és fogyatkozás nélkül eljárnak tehetségek szerint mindenben, s nemcsak az megirott i D s t r u c t i ó b a n való articulusok szerint, de azon kivül is hívséget ő Felsége d é z s m á j á b a n megmutatják, kiben mi is az ő s z o l g á l a t o k r ó l el nem akarunk féletkezni. Legelőször megemlékezzenek az dézsmások az ő hitekről és hívségekről az ő reájok bízott tisztekben, az buza dézsmálást elvégezzék egy holnapig, avagy mennél hamarább nagy szorgalmatossággal és hívséggel. Mikor penig az dézsmálást elakarják kezdeni előszer az járásban minden faluban avagy városban bemenvén az birónál megszálljanak, és az falubelieket mindjárást behivattassák és hitek szerént kivegyék, kinek mennyi búzája és tavasz vetése volt, és nem csak azt, hanem az dézsmálás előtt ki mennyi gabonát vitt be kenyérnek. Intse ki őket szép szóval hogy igazán megmondják, hogy azután kárt ne valljanak. Es hogy meg legven regestomokban be irva kinek mennyi

157'

gabona és tavasz vetése legyen : rovást is adjanak róla a dézmások az bírónak bizonyos okért. · Minekutánna penig felírták regestromokban az dézmások # mennyi őszi és tavaszi vetések legyen, az dézmáláshoz kezdvén, először kimenjenek az mezőre, kész szekerekkel, az biró mellettek legyen, ez elsőnek dézmáját tisztán felrakják és úgy cselekedjenek mind végig, míg az dézmálást elvégezik. Az marhát penig, az ki ő Felsége számára leszen mingyárást szekerekre rakassák, az egy emberek az dézmásoknak mindenkor az mezőn forogjon, másik az faluban az asztag mellett egy hites emberrel kit az biró ő maga hagy ott képében, azt avagy az csűrben avagy asztagban rakassák be hiven egyik faluból az másikban hordatván az dézmát, és azon legyenek, hogy mindenütt nagy asztagot rakassanak. Ne mulassanak penig az dézmálásban csak azért, hogy lovakot hizlalhassák és magokat az bíróval tartassák, hogy két nap végezzék el azt, a mit egy nap végezhetnének, és igy mind ő Felségének, s mind penig az községnek kárt ne tegyenek az ő késedelmekkel. Hagyjuk penig hogy az megdézmált marha fölött ha valami tagar, dótt gabonát avagy tavaszt tauálnánák, mingyárást contrabandálják, és bevitessék az asztag mellé, külön rakassák. Mely contrabandnak az két része ő Felségié az harmadik része fáradságokért dézmósoké lészen. Minthogy penig az dézmásokat az bírónak kell tartani, ő rajta az dézmát meg ne vegyék: az bírótól megválva egy szabadast se hagyjanak, hanem mindeneken nagy hűséggel megvegyék az dézmát. És az ki keresztyén leszen, az az kinek semmi vetése nem lészen, hanem sellér, azoktól keresztyén pénzt, az az hat hat pénzt vegyenek. Mértékletesen éljenek az dézmások, és az birót felettebb való költséggel terhelni ne merjék. Hanem elégedjenek meg azzal ebéden, vacsorán mind szolgástul, az mit az biró ad nekiek. Hogy ha penig az biró nem akarná tartani az dézmásokat, Q, rajta az dézmát megvegyék, magoknak azt tartván, magok költségén éljenek. Mindenütt az bírónál szálljanak, vagy gazdag lészen az biró, vagy szegény, és az magok akaratjok szerént birót ne válasszanak magoknak, hanem az kit az falu választott, azzal elégedjenek meg. Mikor az mezőre kimennek kepének avagy kalongyának megszámr lálására, nemcsak az kepét számlálják meg az dézmások, de még az kévét is megszámlálják, kik egy kepét, avagy kalongyát nem tennének. És mivel hogy nem egy arányú mindenütt az kepe, avagy kalongya,, megjegyezzék minden faluban, hány kévét teszen egy kepe, avagy kalongya. Az hordást meg ne engedjék az dézmások az községnek, mig be nem fedik és sövénynyel be nem rekesztik az ő Felsége dézma asztagát. Ehhez is accomodálják magokat az dézmások, az mind az ország végezett. Tudni illik, hogy az ő Felsége dézmási idején kimenvén az dézmálásra, akkoron dézmáljanak ő Felsége számára, mikor az földesúr számára az nónát exigálják, hogy így az paraszt emberek meg ne csalhassák ő Felségét, hanem igaz dézmát adhassanak. Annak felette az czímeres nemes emberek, vagy városokon, vagy falukon lakozók,

158'

kik csak szeméi y ékben nemesitt etnek meg. Hasonlóképen az urak, és nemes emberek fizetett szolgái, tisztartók és szabadosok, azonképen az vitézlő rendek is, ha paraszt örökséget bírnak, és ha paraszt ember földet szántanak ö Felségének, minden mentség és visszavonás nélkül igaz dézmát tartozzanak adni, melyet az dézmások kötelességek szerint mindenektől megvegyék. Az prédikátoroknak régi szokás szerint, ahol quarta illik, quartát, ahol penig octava, octavát adják ki igazán az dézmások, de úgy hogy az cathedraticumot megadják, úgymint de maire ecclesia fl. 1. de filiali vero den. 50. Minthogy penig az aszta got megrakni nem tartoznak, mindenütt az dézmások négy keresztyén pénzét az asztag rakónak adják, ha azzal meg nem elégednek az dézmások, úgy cselekedjenek, az mint ő Felségének nagyobb hasznát arányzák. Végezetre mikor az dézmálást elvégezik, ' két hét múlva az regestomot instructiójukkal egyetemben tartoznak fizetések elvesztése alatt beadni az dézmások. Azonképen az pénzt, mely ő Felsége számára jött, azt az ő Felsége perceptora kezében adják. Lészen penig fáradságokért illendő fizetések, ugy mint öt magyar forint. Cassoviae die 19 Julii anno 1621. (Berzeviczy András és Palaticz János pecsétje.) Andreas Berzeviczey. s. k. *

*

*

Ex mandato suae regiae maiestatis appendix. Az tiszta búzát az. dézmások mindenütt külön rakassák, az abajdóczot is az rozszal együtt külön, az szerint el is csépeljék. Noha ennekelőtte az tized rajt pénzen váltották meg, de mivel urunk ö Felsége parancsolatja az, hogy ez esztendőben in specie exigálják, ahoz képest dézmás uraim az mézet mind sonkolyostul hordóba avagy általagba veretvén, igen híven és igazán Kassára szolgáltassák urunk ő Felsége kassai udvarbirája kezében, menedéket róla vévén. Urunk ő Felsége parancsolatja az is, hogy az dézma marhát mindenütt ázonnal, mihent megrakják az asztagot, el is verjék, és az ő Felsége végházaiba beszolgáltassák. Annak okáért sub maxima suae majestatis indignatione az dézmások szorgalmatos gondot viseljenek az csépletésre, úgy hogy mihent egy faluban az dézmálásban vég lészen,, egyik az dézmások közül ott maradván azonnal elcsépeltesse az asztagot, az másik dézmás pediglen tovább menvén, hasonlóképen cselekedjék, de úgy, hogy az tiszta búzát kiválogatván, külön veressék azt; az abajdóczot is az rozszsal külön. Alioquin ha az dézmálást és cséplést halásztam fogják dézmás uraim, és vagy hatalmasok miatt.*) avagy az idő miatt valami kár következik, inquisitione facta egyáltalában az dézmások fizetése lészen. *) „vis major".

159'

Az dézmát penig senki instructióján kívül pénzen el ne adja, hanem in specie vegye, feje, jószága vesztése alatt. Végezetre az dézmások sokszor az földesurak nonátoritúl várakoznak, de azután nem szükség várakozni, hanem mihelyen bearatnak, dézmás uraim, az processusban való faluk birái és esküttei által requiráltassék az dominus terrestriseket, vagy tiszttartójokat, vegyék ki .az nónát, alioquin menjen az király dézmása, és az nónát kitudván, az igaz dézmát szolgáltassa asztagban, hogy így ne legyen módjok az dominus terrestriseknek panaszra, hogy az dézmások késedelmes kimenések miatt sok kárt vall az szegénység. (Orsz. levéltár. Diverse instructiones; fase. 1. nr. 32.)

Közli:

DR.

KÁRFFY

ÖDÖN.

BÉLAVÁRY MIKLÓS, SZEPESI KAMARAI TANÁCSOS, NAGY- ÉS FELSŐBÁNYÁI BÁNYA KOMISZÁRIUS JEGYZÖKÖNYVÉBŐL (1664 JUNIUS).1) 12. Folyószám. A bányakomiszárius meghagyja Proczner Bálint Nagybányai bányafelügyelőnek, hogy az összes báoyatisztviselök nevét, utasításaikat, szerződéseiket, fizetésöket, valamint a bánya és ottani pénzverőház állapotját, az azokban netán tapasz;alható hiányokkal, esetleges visszaélésekkel együtt azonnal adja tudtára. — Kelt Nagybányán, 1664, junius 13-án {latin). 13. Folyószám. A bányakomiszárius Proczner Bálint bányafelügyelőnek és Várdai deák (literátus) Jánosnak fejvesztés terhe alatt szigorúan meghagyja, hogy a Felség nagybányai bányájában veretni kezdett Radzivil-féle lengyel rézpénzt foglalják le ő Felsége részére, még ha ki is van már fizetve, vagy ha már felbecsültetett. Ezentúl pedig semmiféle külföldi pénz verésére megbízatást el ne fogadjanak, se olyat nyíltan, avagy titkon ő Felsége kincstárának kárára ne veressenek. — Nagybánya 1664 jun. 17. (latin). 14. Folyószám. Nagybánya sz. kir. város bírójának és esküttjeinek sérelmekről panaszló levele a bánya kormányzása ellen, a szepesi kamarához. Primo. (Titulus). Nem kicsiny kárunkra vagyon, hogy az ő Felsége itt való pénzverő és választó házában való külömb külömb tiszteknek, s nevezetesen az választásnak administratiójára s tanulására, senkit a mi magyar atyámfiai közül nem admittálnak, sőt midőn ott munkálkodtatnának is kiválképen ötves atyánkfiai, kik az dologhoz valamit értenének, őket úgy nem pacziálják, az mint kellene, és ha az kárt nyilván látnák is, néha ha kérdést tesznek a felől, tülök cum ignominia el kelletik nyelni. Annak okáért kivánnók az nemes kamarátúl, ha mikor az ott való officiálisoknak restauratiója, vagy rectificatiója lenne, provideálna az nemes kamara, admittáltatnak az ott való mesterségeknek tanulására, s adminisztratiójára becsületben forgó, s ahoz alkalmatos magyar atyánkE huszonnyolcz oldalból álló füzetben Bélaváry feljegyezte az 1664. évi junius hóban, bányakomiszáriusi minőségben általa kiadott rendeleteket, és a hozzá érkezett leveleket. Előbbiek latin nyelven, utóbbiak magyarul Írattak. A füzet végén van egy diarium. melybe feljegyezte az 1664. év junius 16-ig hozzá benyújtott folyamodványokat. A bányára vonatkozó bejegyzések közül a magyar nyelvűek teljes terjedelemben, a latinok kivonatban közöltetnek.

161'

fiait, holott mostan akár varga, akár mi egyéb mesterember, ha városunkban nem lakik is, csak német natio legyen, az fogautatik oda. Secundo. Vagyon egy darab erdő határunkon, kamara erdejének hijják, mely arra való volna, hogy midőn az bányák coláltatnak, ahoz való szitfát és egyéb szükségre valót, onnat vágnának, mint volt annak előtte is, midőn az bánya miveltetése floreáltanak, mely noha régen esett, mindazonáltal annak praetextusával Bálint deák uram kezét rajta tartja és erősen az pénzverő házhoz való lovakon hordatja, vágatja, mint ha az bányához, vagy pénzverő házhoz kellene, azonban mind maga privatus ususára convertálja, mely is ő kegyelmének maga szükségére szintén ugy nem volna szabados, mint másoknak akárkinek, mindazonáltal mégis, ha szegény emberink közöl tudatlanságbúi valaki · onnan vagy egy szál fát talál hozni, vagy valami gesztenyécskéttarlózni, kerülői által ő kegyelme fogattja, zálogoltatja, s maga pedig mind épületre, s mind egyéb szükségére kémélés nélkül vágatja, kirűl admoneáltuk is sokszor. Kévánnók ez aránt is az ő Felsége nemes camarájátul, ezen erdő bocsáttatnék az mi gondviselésünk alá, még ő Felsége számára itt bánya miveltetnék, hogy az sok koczódás köztünk: távoztatnék, mert ugyanis régenten az város erdei közül szakasztották volt azt el az bányák szükségére, mely is elfogyván, mi tartoznánk határunkrul elegendő erdőt ez ususra ismétlen excidálni és rendelni. Egyébaránt ha nem lehetne, kivánnók, annak az erdőnek fái és gyümölcsei Bálint deák uramnak, bár az mi atyánkfiainak is ne lenne szabados, abstineálnánk mind két részrül tőlle. In Nagybánya, 17 junii 1664. Idem qui supra. 15. Folyószám. Kegyelmednek mint úrnak ajánlom köteles szolgálatomat, kívánván az úr Isten örvendetes jókkal látogassa. írásomat kegyelmednek praesentálo késcsináló Jakab atyánkfiának instantiájára kelleték úr kegyelmedet molestálnom ily okon. Egy néhány mázsa rezet árult volt meg tőle Proczner Bálint uram, melynek valami részét az árában meg is adván, az többiről nem akar neki satisfaciálni, praetendálván, hogy mivel immár az réz pénznek cusiója, (mivel arra az ususra vette volt meg az lengyel úr számára), semmi szüksége továbbra nem volna reá, de az contractusnak idején semmi cautio efféle fen nem forgott, mint atyánkfia kegyelmednek uramnak verbis bővebben referálni· fogja. Annakokáért kegyelmedet, mint urat obnixe kérem, méltóztassék maga is admoneální Bálint deák urat, ha egyszer az dolog tetszett, és az rezet megárult, atyánkfiának tegyen satisfactiót plenarie, kegyelmed jó akaratját mint uramnak meg igyekezem szolgálni. In Nagybánya, 17, junii, 1664. Kegyelmednek uramnak minden időbeli kész szolgálatját ajánlja Gsehy János nagybányai biró. 16. Folyószám. Alázatosan akarom ezt is az nemes Camarának értésére adnom, mivel most értettem Bélaváry uramtul, hogy az bánya helyeket idegeneknek ne engedje mivelni, avagy miveltetni, én azt megcselekeszem, mivel azért már egynéhány esztendőktül fogva bányát miveltetek, és az hol az hasznos kő volna, úgy mint az érez, azt az viz elfogta, másképen ki nem vehetem az vizet, három lyukat kell belé hajtatnom, azt penig erős kősziklán kell által vágni, elégséges nem voltam hozzá, hogy költséggel felérjem, itt sem kérhettem pinzt reá, mivel nagy interesek kivántanak volna, hogy penig a bánya ne pusztuljon, Gazdaságtörténelmi Szemle 1906.

Ц

162'

kénszeritettem másuva folyamodnom, és egy lengyel herczegtül az bánya mivelésére pénzt kérnem, ilyen conditio alatt in usum et defectum, és úgy percipiáltam tüle az pénzt, hogy inkább az ő Felsége proventusa szaporodnék, hogy ha penig ellene , volna az nemes camarának, adjon informatiót róla, mit cselekedjek. Erre is kérem az nemes kamarát, hogy az inventáriumnak párját ne neheztelje kezemhez küldeni; Actum in Nagybánya, 1664. 16. junii. Proczner Bálint. Folyószám 21. Diíficultates oppidi Felsőbánya. 1.) Az ő Felsége nagybányai harminczadja contrabandált 17 forint érő bőrök miatt az erdéliek az mi javainkat arestálják, holott ő Felségéhez tartozó kötelességünk szerint harminczadot uraknak parancsolatjokra hitesen ki kellett adnunk. Kévánságunk (és vétkünk nem lévén áz dologban) hogy az arestom alól javaink felszabaduljanak adassék meg az káros embernek az fl. 17. · 2.) Boldog emlékezetű koronás királyink, császárink ekétiglen megtartották szabadságában az ő Felsége nagybányai pénzverő- házát, mostan peniglen akarják sértegetni. Szabadsága és privilégiuma ez volt koronás király urunk ő Felségéhez való hite és kötelessége szerint, akármi névvel nevezendő ember vitt is bé akarhonnét való ezüstet, aranyat, de kamara ispán ugyan azon embernek tartozott kiadni, nem használván ez ellen semminémű arestom, alioquin, ha ezüstet nem kezdenek az ő Felsége kamarájához hordani, nagy kárára fog következni az ő Felsége pénzverő házának. 3.) Donatióink volt, s vagyon errül is, törvény szerint véghez ment, hogy bányáinknak colaltására tartozandó erdőket fejszénkkel szabadosan élhettük, és ugyan azon vágásokon, hogy marhainkkal szabadosan járhassunk mind mi, mind eeclesiánkhoz tartozandó egy Kisbánya nevű falucskánk és mások is az mi engedelmünkből, kívánjuk, hogy ezután is abban megtartassunk, az nagy erdőrűl nincsen mostan semmi szónk, mivel annak vágatásában az mit eddig megtartattunk, ezután is megtartatunk. 4.) Mivel Erdélybül és más helyekrül mivesink contentáczióira hozzánk hoznak buza és egyéb életet, az körülettünk levő hadaknak, és ő Felsége vitézinek penig mód nélkül insoJentiájok miatt igen meg kezdettünk szűkülni, még városunkbeli erőszak szerint; lovakat elvonják, szabadosan cselekednek minden hatalmasságot, fosztogatást, senki ellenek nem állhat, mivel ilyen praetensiójuk vagyon, hogy az mostani álapathoz képest ő Felsége szolgái lévén szabadságok és parancsolatjok is vagyon erre. Orsz. lev. Diversae instructiones fase. 1. ur. 56). D R . KÁRFFY

ÖDÖN.

POTTENDORF ÉS SZARVKÖ URADALMAK UTASÍTÁSA 1669. Hevenyessiné

öreg

asszonyunk

I n s t r u c t i ó j a.

1. Legelsőbben is igyekezzék ő kegyelme, hogy az kezére bízott minden nemű dolgokban s partékánkban kárunkat távoztassa s hasznunkat nagy dicséretesen elkövetni el ne mulassa. 2. A kezéhez bízott és regestum szerént adott partékáinkrá szorgalmatos gondja legyen, hogy azokban semmi nemű fogyatkozás, kár, vagy ártalmas mocsok ne essék. Ez iránt egyetértvén az komornyékunkkal, kinek hasonlóképen azokra való jóvigyázás és gondviselés paranesoltatik. És azok közül (ha) valamit kiadatunk, az inventáriumot avagy regestumot kezünkhöz hozván, magunkkal följegyeztesse vagy kitörültesse. 3. Az egész jószáginkbul valamennyi tik, lud^ kappan, item borjú, erdei vad, madár és egyéb mindennemű illyes és majorságh az konyhánk szükségére küldetik, azt, ö kegyelme maga jelen levén, ez · iránt is komornvékunkkal egyet értvén, szám szerint szorgalmatos gondviselése alá vegye, azaz quietantiát elé'b rationáriánkra számvevőnknek küldvén protocalláltatni, velünk subscribáltassa. Az melyekből szükséges képen és kiadott rendelés szerént konyhánkra adasson. Hétről hétre penig valami az konyhára adatik élés is kegyelmed jelenlétében az sáfártul számvétessék. 4. Az egész mind Pottendorffi Szarvkői és több majorinkat is ő kegyelme kezéhez bízván, kiváltképen vigyázzon, hogy az majornék és cselédje ingyen fizetéseket ne vegyék, hanem intse szorgalmatosan, hogy mindennemű marhában mennél többet szaporítsanak és hivataljokban nagy híven és szorgalmatosan eljárjanak. Kihez képest Hevenyessiné aszszony maga gyakran majorokra kifordulván, megtekintse azoknak mivoltát s mikorban legyenek; és látván valami fogyatkozássokat s kárunkat magunknak is hírére adni semmi titkolás nélkül el ne mulassa, és valamiben rendeléseknek igazításuknak köll lenni, magunk keze irása alatt való parancsolat által legyen. 5. Nem kételkedünk üdvözölt asszonynak eziránt való jó rendtartását észben yevén és megtanulván ő kegyelme is azt igyekezve követni fogja. Ha peniglen valami káros fogyatkozásokat vagy rendetlenségeket eddig eszébe vette volna, azokban semmit el ne hallgatván, híven bejelentse. 6. Az Pottendorfi majomé, hasonlóképen az több majorokból is behozván regestumokat, az kezekhez olvasott éllést és majorságot 11*

164'

külömben : Item azoknak erogatióját magános jegyzésbe írja, vagy reá nem érkezvén vagy itthon nem lévén Dugoniccsal beirattassék, hogy majoroknak számadáskor ez iránt valami injuriájok és számvevőnknek sok rendetlen és öszve kevert Írásokkal több munka és időtöltése ne szaporodjék. I 7. Az minemű vajat peniglen küldenék az egész jószáginkból vagy I majorainkból, azt mind megnézetvén elébb hány funt vagy mázsa legyen : írasson reá numerust és vajnak számát s minemű s honnand küldött vaj legyen. Úgy mint No. 1. Egy vagy 2 mázsa Pettendorffi majorság vaj No. 2. 3 vagy 4 mázsa etc. Az szerént több edényekre is, hasonlóképen regestumba is magának fölírván. Az mely vajat penig maga jó ! rend tartásával és gondviselésével megkímélhet, azt vendég fogadókra ! ossza, és pénzzé tenni igyekezzék. 8. Mivel penig az fűszerszám is ő kegyelme kezéhez adatik, arra való jó gondviselésre commendáltatik, hogy haszontalanul és konyhánk szükségén kívül félre ne pozdoruijon. Az mint hogy az többiben is tékozlást távoztassa ő kegyelme. 9. Igyekezzék azonis szorgalmatossal], hogy annak idejében apró i és öreg sörtés marhát hízlaltattassa, hasonlóképen malmokra való azoknak ki osztassa el ne haladjon, hanem fogyatkozás és haladás nélkül sörtés marhák és kappanyok hízlaltatásáról idem gondolkodjék. 10. Valamennyi peniglen őz, borjú és bárány az konyhánkra kölletik, ι azoknak bőrüket az szerint döglelt bárányoknak mindenféle marhát ; szorgalmatosan föl irja és bennünket azokról tudósítván sidóknak adós·' ságban adhatja, az contractus tollba is miseráltatván azoknak számát és árát. Juhok gyapja levétele eladása. Bárányok eladása nyár előtt. NB. Tollpárnák csibáltatása minden jószáginkban. 11. Arra is legyen szorgalmatos ő kegyelmének, hogy az minemű őzet vagy vadat nyárban küldenek, annak húsát jó módjával besózattassa, hogy kár nélkül télre is meg maradhasson. 12. Azt is szorgalmatosan elkövesse, hogy megpróbáltatván egy köböl fejér lisztből hány czipó teszen, vigyázzon, hogy mindenkor az szerént czipók száma kiteljék az asztalunk kívül félre akar hova ne oszoljék. Az konyhánkra is mennyi fehér czipó kell, bizonyos lajstromot tartván magának szorgalmatosan beirja, kivel az sáfár számadásának is egyezni kölletik. 13. Azt se mulassa el ő kegyelme, hogy magunk is vendégek asztalára való gyertyárul regestumot tartván szorgalmatosan perceptiókat erogatióval együtt beirja. 14. Az magunk és gyermekek fejér ruha is ő kegyelme kezénél levén, ily rendet tartson azokban, hogy ha valamely el szakadoz, az olyant magános ládában rakja, kivel az utánis, kezéhez adott fejér ruhának számát comprobálhassa. I 15. Arra is szorgalmatos gondja legyen ő kegyelmének, hogy I annak idejében asztalunk szükségére való mindennemű nyers és száraz ¡ gyümölcsöt készíttetvén, kivel esztendeig be érjünk. Fölösleg valót az ; sidóknak adja és pénzé tegye. Item répát, borsot, lencsét, haj mát s ; több affélét fogyatkozás nélkül készíttetvén, az len és kender fonatást ; szokás szerént való szegénység közé bronza osztást is elkövesse.

165

Hasonlóképen az sóban is hogy valami fogyatkozás ne essék minek előtte épen elfogyjon kezünkre adja, hogy idein Lengyelországból hozathassunk. Mivel, eddig majorinkban sok marhát tartottak majorbeli cselédek. Azért ily rendelést tettünk, az majorgazda tarthasson tehenet 2, de maga szénáján, gulyás egyet, béresek egyet-egyet. .Juhász maga juhát is. Disznópásztor 4. De mind az juh, mind az apró marha külömb jegyes legyen és ha több volna tülek végére menvén és meg examinálván hüttel is bennünket tudósétson. Hogy az jószágban toll párnák csináltatásában is és juhok gyapja be vitetvén és annak eladásában, az szerént kos bárányokra is szorgalmatoskogyék, commendáljuk. Sok volna mindenet föl irnya, hanem kételkedvén ő kegyelme jámbor szolgálatjában közönségesen ezeken kívül is mindenekben hasznukat elkövetni és kárunkat távoztatni fogja ö kegyelme. Actum Pottendorff. die ultima februárii 1669. Eredetije az Orsz. Levéltárban a Nádasdy-uradalom utasításai közt.

Közli :

DR.

IVÁNYI BÉLA.

IRODALOM. DR.

LUSCHIN ν. EBENGREUTH. Allgemeine Münzkunde und Geldr geschichte des Mittelalters und der neueren Zeit. Mit 107 in dên Text gedruckten Abbildungen. München und Berlin 1904. R. Oldenbourg (8.-rét X V I és 287 lap).

A.

E munka a B E L O W és MEINECKE kiadásában megjelenő Handbuch der 'Mittelalterlichen und Neueren Geschichte egyik kötetét képezi (Abtheilung V : Hilfswissenschaften und Altertümer). A bevezetésben szerző fölcsigázza várakozásunkat avval a nyilatkozatával, hogy jelen művében a · fősúlyt a numismatica azon ágaira fordította, melyeket a közkézen forgó kézikönyvek rendesen csak röviden érintenek vagy néha teljesen mellőznek. E várakozásunkat azonban már a könyv futólagos lapozgatása is lelohasztja ; a mű tüzetesebb tanulmányozása után pedig a reményt a csalódás érzése váltja föl. így pl. az 5. lapon, a 2. §-ban említi szerzőnk, hogy a numismatica legfontosabb segédtudományainak egyike a metrologia, mely a pénzláb (22. §.) meghatározására elkerülhetlenül szükséges. A 140. lapon ismét hivatkozik a 2. §.-ra és elmondja újra, hogy a súlykülönbségek meghatározása a metrologia körébe tartozik, mely e tekintetben a pénztörténelem egyik segédtudományát képezi. Az idevágó irodalmat szerző utalása szerint a 22. és 25. §.-ban találhatjuk meg. Fölütjük tehát az illető helyet, ahol — nesze semmi, fogd meg jól ! — azt a lehangoló kijelentést kapjuk, hogy „a középkori metrologia általános kézikönyve nem létezik, ámbár ilyen munka létezése a középkori pénztörténelemre nézve egyike a legfontosabb föltételeknek (Voraussetzungen) volna. Ad szerzőnk itt is, a 25. §-ban is egy rendkívül sovány bibliographiát, a melynek fogyatékosságát az előszóban tett azon alázatos vallomásának volnánk hajlandók tulajdonítani, hogy Grácz nyilvános könyvtáraiban a numismatikai irodalom nagyon hiányosan van képviselve, ha nem tapasztalnók azt, hogy szerkőnk még a bécsi Numismatische Zeitschriftben megjelent dolgozatokat sem méltatta kellően figyelemre, ámbár ennek kötetei bizonyára ott állnak a saját könyvpolczán, mert 1870 óta ő kiváló tagja a jelzett bécsi társulatnak. így pl. az aranyforintról tárgyaló részben hiába keressük ár. N A G L kitűnő — de sajnos, eddig még csonkán maradt — dolgozatát :

ALFRÉD

167'

Die Goldwährung im Mittelalter, mely szintén az említett bécsi folyóiratban jelent meg még 1894-b'en és mely jóval tanulságosabb., mint akár szerzőnk saját, akár pedig Inama-Sterneggnek idézett dolgozata ugyanarról a tárgyról. A talentum-ról csak annyit állít szerzőnk, hogy az súlymérték volt. „Gewöhnlich lauten — írja — die Verabredungen (beim Zuwagen oder Barrengeldzahlungen) auf Gewichtsmark Silber, marca argenti, seltener auf Gewichtspfunde, libra, talentum argenti, die man auf die doppelte Schwere der Mark anschlug. (140. 1.) Arról, hogy. a talentum éppen Wolfger püspök úti számadásaiban is, melyeket néhány sorral elébb idéz, darabszámot is jelentett (zugezählte Pfunde), egy szóval sem emlékszik. Márpedig az olyan följegyzés, mint pl. „ap,udFlorentiam(cambivit fráter Heinricus) .V. marc, pro .XXVII. tal. et dim. pisanorum" világosan azt bizonyítja, hogy 17V2 talentum, azaz 1320 darab pisai dénárt kell értenünk. Angliában még mai napig is egy (számlálási) font sterlingre 240 dénárt számítanak „in Karolingischer Weise", a font pedig itt mindig másfélszerese volt a marca numerata-пак, mert ez utóbbi 160 dénárt tett ki. Kölnben pl., igaz, a súlymárka fele volt a fontnak egy bizonyos időben, de oly általános szabályt, a mint azt szerzőnk fölállítja, nagy merészség volna kihirdetni. A márka fölosztásánál nem említi a pondus-1 (nálunk pondus seu pisetum), sem pedig a lengyel és cseh scotus-1, vagy pedig a Tcwartnik-ot. A pensa sincs megemlítve szerzőnknél, sem mint súlymérték, sem mint darabszám. A magyarországi pápai tízedszedők számításaiban, mint tudjuk, ά pensa változatlanul 40 dénárt jelentett. Szent István törvényeiben pedig A pensa auri kitételre vonatkozólag P A U L E R GYULA azt írta, hogy a vérdíjt „arany pensaban — pénzben — vagyis solidusban (schilling) szabták meg; mely alatt, mint Bajorországban, nem valami aranyat, hanem 30 ezüst dénárt . . . értettek". Annyi bizonyos, hogy Bajorországban a solidus longus-ra, 30 ezüst dénárt számítottak, de tudtommal a számlálási pensât nem használták ott. Paulernek az a ι következtetése pedig, hogy „egv tinó = 2 1 /2 ezüst solidus (brevis) = 30 dénár = egy arany pensa", még nincsen teljesen bebizonyítva. Sajat részemről hajlandó vagyok azt vitatni, hogy az I. S2. törvény éppen azt bizonyítja, hogy már Szent István korában is volt tinó, meg tinó — il y a des faggots et des faggots — különben az említett törvény nem határozta volna meg a 60 tinó értékét (qui valent sexaginta solidos). A tinó értéke változott az állat korával. így pl. már a Lex Saxonum-b&n is azt olvassuk, hogy „solidus est duplex: unus habet duos tremisses quod est bos anniculus duodecim mensium vel ovis cum agno. Alter solidus tres tremisses id est bos 16 mensium". Dr. LUSCHIN jelen munkájára visszatérve, még egy más pontra is kell figyelmeztetnem az olvasót, t. i. arra, hogy szerző mily gondtalanul idézget S A U L C Y franczia gyűjteményéből (Recueil de documents, relatifs ä L'histoire des monnaies frappées par les rois de France Paris 1879). Már pedig e munkát csakis a legnagyobb óvatossággal szabad forgatnunk, mert Saulcy minden kritika nélkül kuporította össze adatait. így pl. már a 13. század első éveiben találunk nála adatokat — az arany forintokra !

168'

Mindezen hiányai és hibái daczára azonban Luschinnak előttünk fekvő munkája tetemes haladást mutat. Jelen szemle olvasóit főleg a második rész (Geldgeschichte) fogja érdekelni, mely megint két „Hauptstück"-re oszlik, melyeknek elseje az érem (Münze) pénztani vonatkozásaival foglalkozik és helyesen G R O T E . azon nyilatkozatával kezdődik, hogy ha a numismatica az éremgyűjtés •szerényebb köréből a tudományos kutatás magasabb színvonalára akar emelkedni, nem szabad kizárólag avval a kérdéssel bíbelődnie, hogy cujus sit imago et superscription hanem törekednie kell még azonfölül megfejteni ama sokkal fontosabb kérdést, hogy quo valeat numus, quem praebeat usum ? Az éremtannak (Münzkunde) pénztárinál (Geldkunde) kell összekötve lennie. Grote ezt a tételt már 1865-ben állította föl, de eddig legalább a középkort illetőleg nem igen sokat haladtunk és még rendkívül sok a teendő ez irányban. A második ,, Hauptstück" pedig az éremmel (Münze) jogi szempontból foglalkozik. Ezen a téren már több eredményt mutathatunk föl, de mégis van elég hézag, melyet csakis szorgalmas adatgyűjtéssel leszünk képesek idö folytán betölteni. KROPF

LAJOS.

DR.

Das Marienburger Tresslerbuch der Jahre 1399—1409 Königsberg, Oppermann 1896. 8 r. IX. ós 687. lap (30 márka.)

JOACHIM:

Fenti czím alatt adta ki a „Marienburgi várkastély helyreállítása" czéljából alakult egyesület a német lovagrend ottani számadáskönyvének 1399-től 1409-ig terjedő folyamát, mely a sűrű érintkezésnél fogva, mely Zsigmond királyunk és a német lovagok akkori nagymesterei (Konrád von Juningen és Ulrich von Jungingen) közt fönnállott, sok a magyar történészre és régészre nézve érdekes adatot, foglal magában. E folyóirat czéljához képest az utóbbiakat kívánom itt figyelemben részesíteni. A sólymokkal való vadászás kedvelt szórakozása volt az akkori uraknak és a német lovagok is tartottak sólyomidomító mestert, mint a hogy mostanában a lovak és kutyák kedvelői tartanak trainereket. Peter Felkener nevét többször találjuk e könyv lapjain, a ki azonban nemcsak a rend lovagjainak használatára tanított ki sólymokat, hanem a házi szükségletet meghaladó számban is, hogy azokkal a rend nagymestere idegen fejedelmeknek és barátjainak kedveskedjék. A 37. lapon ez áll: „Falken us zu tragen: zumirsten 11 m. (11 márka) deme Konige zu Ungern uff zwn Käsen". (1399. nov. 23). Kase, (latin casa) kalitkát jelent, a mit a sólymok szállításánál bizonyos egység gyanánt használtak. Úgy látszik, hogy egy case-ben átlag 4 sólyom volt és a sólymok átlagos ára körülbelül egy márkát tett ki. Egy kalitka sólyom ára átlag 4 márka volt: zum irsten 75 m. vor 75 Falken, vor dem Falken l m . " (77 lap). 1400 decz. 6. (77. lap) ismét 6 m. 1403 febr. 17. (233. lap) is ugyanannyi kiadás van bejegyezve sólymok szállításáért a magyar király részére. 1406 febr. 3-án (383. lap) „item 11 m. of eyne case falken zu tragen dem herren konmge zu Ungern". 1408 okt. 27. (506. lap) hasonló tétel található, 1409 decz. 17. (593. lap) „11 m. Peter felkener von falken uszu tragen dem herren Konige von Ungern". Úgy látszik, a Zsigmondnak küldött sólymok elsőrendű minőségűek voltak, mert az átlagos árnál drágábbra vannak számítva. A sólymok árán kívül megtudjuk, hogy egy agárért mintegy 23 porosz márkát fizettek (221. lap, 1403 márcz. 31.), lovakat pedig több tétel tanúsága szerint 6—8—10 márkáért vásároltak. Az akkori árak és pénzviszonyok felől szintén érdekes adatokat nyerünk azon összegek számbavételével, melyeket díjazás, illetve útiköltség czimén fizettek ki a Magyarországba küldött futároknak és küldötteknek. Igv 1404-ben (314. lap) mintegy harmadfél márkát, 1405

170'

január 31-én (344. lap) 2 márkát, „item 2 m. eym boten mit unsershomeysters briefen ken Ungern gesant", 1408-ban (598. lap) „ l x h sehok gr. (prágai garas) 9 fird. eyme lofer mit bryfen ken Ungern" fizettek ki futárdíjul. A követek nagy útiköltségben részesültek. 1408-ban (467. lap) 150 porosz márkát, és további 350 márkát fizetett a rend útravalónak „dem kompthur von der Balge" „als her ken Ungern zoeh in unsers homeisters botschaft", szolgájának pedig élelemre 2 márkát. 1409-ben (537. 1.) „Cristofero von Dancz zu zerunge gegeben" 100 magyar forintot, a mi porosz pénzben 541/б márkát tesz ki. Szolgája csak 4 márkát kapott. A Marienburgba érkezett magyar és egyéb idegen követeket "szállóban (Herberg) helyezték el és ottani költségeiket utólagosan a rend pénztárából fizették ki. 2/з márkától (16 scot) ötödfél márkáig terjedő összegeket látunk ily czélra följegyezve. Kivételesen magas tétel van az 536. lapon (1409 márcz. 31.) „item 28 m. 7 sch. vor her Cristofelen und Marcus von Nornerberg des herren konigs boten von Ungern us der herberge zu losen". A mi a magyar követek neveit illeti, az említetteken kívül Stibor erdélyi vajda, ennek Miklós nevü Írnoka, herr .Moraccze, herr Radiez Stibor kanczelláriusa és Sachsenheim a magyar király hírnöke neveivel találkozunk. A kiadási tételek különböző pénznemekben vannak kifejezve. Á magyar forint (százát 54 márka és 4 scotba számítva porosz pénzben, — 1 scot = V24 márka —) nagy szerepet játszik. Nem kevesebb, .mint 84 lapon találunk e pénznemben kifejezett összegeket. Ezenkívül schok számra mért cseh (prágai) garasok, (darabját 17 fillérbe véve), angol aranynobelek, pomerán Tinckenangen-ek (márkája körülbelül 1 A porosz márkába számítva), Kroner-ek és porosz márkák szerepelnek a számadásokban. Eltekintve attól, hogy Zsigmond király több ízben küldött bort és nyulakat (?) a rend nagymesterének ajándékba («item 7 m. dem erbaren Knechte geschankt, der uñserm homeyster den wyn und husen brochte, dómete in der herre Konig von Ungern erete" (a 478. lapon) a mit emez lazaczokkal viszonzott neki, (526. és 538. lap), egyéb magyar termékek is vándoroltak Marienburgba. Igy mázsaszámra hozatták a beszterczebáflyai vörösrezet, 1 ) hogy belőle akkorában használatos lőfegyvereket (kézi ágyukat) öntsenek. 1403 márcz. 12-éről (217. lap) ez van bejegyezve: „item 13 m. und 8 scot vor4zentener und V2 steyn . (a steyn helyenkint. változó, 12 és 24 fontnyi súlyegység) soler kopper und vor V2 zentenen und 1 krompf unt zen buchsen zu gysen" és 1408 május 4. (480. lap) „item 65V2 m. 10 scot an 3 den vor 34 zentener soler kopper an 4 pfunt". Egy mázsa magyar rezet 11 firdunggal vagyis 23A porosz márkával fizettek. Magyar vasat is többször említ könyvünk, így 1401 május 20-án (112. 1.) „item 1 m. und 8 scot vor 8 steyne ungerisch ysens zum zeiger (zeiger = óramű) és 1408-ban kétszer fizettek 48 márkát vor 2 leste ( = kocsirakomány ?) ungerisch ysen mit frucht ( = szállítási díj ?) und mit allen uDgelde" stb. !) V. ö. Wenzel : Magyarország bánv. krit. tört. 23. §.

171'

Minket magyarokat érdeklő adat az is, hogy Marienburgban Árpádházi sz. Erzsébet ereklyéje és reliquiariuma is őriztetett és kiváló tisztelet tárgya volt: „und 16 m. vor 2 fanén und vor das gehuse (Gehäuse, a. m. tok, itt: reliquiarium) zu sente Elyzabeth uf dem huse" (Peter Molernek fizetve 1401 márcz. 17. 103. 1.) továbbá „item 1 m. und 8 scot vor wachs dem Meister zu sente Elyzabeth heyligethum am Sonnabende vor Marie Magdalene." (1401 jul. 9. 118. lap.) Két sisakdíszt is említ könyvünk, melyeket Zsigmond királynak küldtek, talán ajándékba, „item 3 m. und 4 scot vor zwei gehenge zu zwen heim die der meister konige Segesmunde sendte (1399 jun. 8. 12. lap.) Végül egy fejedelmi ajándékról kell megemlékeznünk, melynek tárgya értesülésem szerint behatóbb tanulmányozás után kapcsolatba fog hozatni az esztergomi székesegyház kincstárában örzött és máig a szent olajok szentelésénél használatos szarvalakú díszedényekkel*) a mennyiben -az ezek-egyikén fönnmaradt régi ezímerek és a stíl ilyen következtetést megengednének. Az idevonatkozó tétel a könyv 467. lapján áll és így hangzik: „item 5Va m. vor 2 wesenthorner zu vorgolden und reyne zuzumachen Werner dem goltsmede, die dem herren Koninge von Ungern gesant worden, item IV2 m. vor 2 futer zu den selben hornern, item 100 schok behm. gr. (150 m.) dem kompthur von den Balgen dem grofen von Seyne, als her ken Ungern zoch in unsers homeysters botschaft am sontage vor Valentini, item 350 m. prusch dem kompthur von der Balge of oly selbe reyse gegeben, item 6 щ. Hannus Rasschow des meisters dyner vor eyn pferdt gegeben und 2 m. zu zerunge, als her mit dem kompthur von der Balge ken Ungern z o c h ; . Pauwil his am sontage vor Agathe, item 15 schok behm. gr. (22V2 m.) des koniges von Ungern pfyfern und herolde" etc. (1408. február .12.). Ugy látszik; hogy a fölsorolt egyének vitték Zsigmondnak az ajándékot. Ezeken kívül még számos magyar vonatkozású adatot tartalmaz e könyv, melyeket e rövid ismertetés keretében nem sorolhattam föl, de a melyek minden esetre megérdemlik, hogy e kor tanulmányozóinak figyelmét magukra vonják. G ... .. .п. !) Daokó : 84—85. lap. Czobor : 8—14. lap.

VEGYESEK. Passau városa és a

i

marha-árak. Passau városa — amint maga a városi tanács irja — régi idők óta hires volt arról, hogy falai között élelmet mindig bőven lehetett kapni, s a j ó marhahúshoz méltányos áron lehetett jutni, („sonderlich aber des gueten Rindfleisches halb, so man für anderen Stett in rechten Geldt gehaben mögen, gelobt worden"). 1 ) Az élelmezés terén ezen kedvező viszonyokat Pássau városa a magyarországi vásárokkal való rendszeres összeköttetésének köszönhette. A mohácsi vész előtt a passaui kereskedőknek élelem vásárlása czéljából még nem is kellett Magyarországba jönniök, mivel maguk a magyar tőzsérek Passauba elegendő marhát hajtottak. De már 1528-ban (Eritag in den heyligen Osterfeyern) Ernő bajor herczeg a pfalzi "grófokhoz írt jelentésében2) arról panaszkodik, hogy egy idő óta a magyar marhát nem hajtják fel Passauig. („Nachdem ain Zeyt her das hungerisch Viech herauf 'nicht getrieben worden" etc.) Ennek természetesen az lett a következménye, hogy Passau városában a hús megdrágult. Mivel pedig a passaui vásárokon más német birodalmi városok sem kaptak elegendo magyar marhát, a hús drágulása a Németbirodalom legtöbb városában érezhetővé lett. Olykor-olykor, a kedvezőbb viszonyok között azonban újra megindult Passauba a magyar hajtás. így 1574-ben ScMrding város tanácsa panaszkodik, hogy a passauiak, amint a magyar marhahajtás megindul, akadályozzák őket a szabad vásárlásban („und wenn das ungerisch vieil alhie durchgetrieben,

haufenweiss

magyar

einkaufen und in E.

F.

G. Statt

pringenu

etc).

3)

Az 1585. évben Augsburg tanácsa azért esedezik Urban passaui püspök előtt, hogy engedje meg nekik a szabad vásárlást, mivel nyarat*) Müncheni birodalmi levéltár: Victualien Policey, Generalia und Instructions an die Beambte auf den Land, den Vieh-Verkauf betreff. 2)

Épp

Passau város

levéltárában : An Herzog Wilhelmen, an Herzog Ludvig etc.

a magyar marhának előre látott drágulása miatt Brno herczeg már 1527-ben

eltiltotta a marha összevásárlását, s e tilalmat így okolta meg : „zu besorgen ist, der Gang und Kauff des hungerischen Viechs werde nun in dieser des hungerischm Reichs Eroberimg

und Kriegslagen

gar verbanden und gespert" etc. (Müncheni birodalmi

levéltárban). 3)

Passau város levéltárában.

t

173'

szaka elég magyar marha kapható Passauban.i) A következő 1586. évben meg maga Passau tanácsa elismeri, hogy a magyar húsárak szerencsésen alászálltak, s bőven van magyar marha. („Gottlob an yetzt die Notturft an Ungarischen Rindsfleisch gar woli zu bekommen" etc2). A 17. században ugyanilyen viszonyokkal találkozunk. Passau tanácsa például 1605-ben azt jelenti,, hogy Magyarországból csak kevés vagy semmi marhát sem hajtanak.3) Viszont 1645-ben már azt jelentik, hogy a húsárak igen kedvezők, mivel a magyar marhát falkásan hajtják a Németbirodalomba, („die ungerischen Ochsen haufenweiss ins Reich hinauf getrieben werden" etc4). Ha a magyar tőzsérek a kényszerítő viszonyok hatása alatt nem hajthattak marhát Bajorországba, beállott a húshiány. Ezen természetesen csak úgy segíthettek, ha a hécsi és auspitzi magyar vásárokon, vagy a magyarországi sokadalmakon elegendő marhát vásároltak. A bajor fejedelmek és a bajorországi püspökök az ilyen vásárlásokat nemcsak nem akadályozták, hanem inkább anyagilag is támogatták. Akárhányszor vámmentességet is adtak a városoknak. így 1636-ban a würzburgi püspök szegény alattvalóinak javára négyszáz marhát vásároltatott Magyarországban s ezekre Pfalzon és Bajorországon át mindenütt vámmentességet kapott.5) Habár a magyarországi út igen költséges és fáradságos volt is, a jó passauiak nem riadtak attól vissza. Hűségesen eljártak egyik magyar vásárról a másikra, s amit megszerezhettek, azt más kezére jutni nem engedték. A vásárlásban azonban úgy őket, mint a többi németbirodalmi mészárosokat állandóan két veszedelem fenyegette. Az egyik a magyarországi árak emelkedése volt, a másik' meg az a gyakori kiviteli tilalom, amit Bécs és Ausztria érdekében adtak ki. Ha e két veszedelem egyike beütött, a passauiak költségbe verték magukat, anélkül, hogy marhát vásárolhattak volna. Az ilyetén gyakori esetek közül elmondunk egyet. Az 1560. évben Passau polgármestere és tanácsa jelenti, hogy a magyar marhában jó ideje hiányt szenvednek; pedig a fogyasztás folyton növekszik, mivel lassan-lassan a paraszt is hozzászokik a húsevéshez ! Azt hitték, hogy a magyar marhavásárok idejének elérkezésével megszűnik a marhahiány. A tanács a mészárosoknak elegendő pénzt adott, hogy a magyar vásárokat felkeressék. Azonban úgy a passauiak, mint a többi birodalmi városiak semmit sem vásároltak, habár minden három mázsán felüli ökörre Müncheni birodalmi levéltár, Viechwerk 11. Fach, 4. Carnier. 2)

Passau 1586. okt. 19. Bürgermeister, Richter und Rath etc.

3)

Passau város tanácsa s a passai mészárosok már 1602-ben erősen

panasz-

kodtak a magyar marha hiánya miatt, Március 22-én például a mészárosok kijelentik, hogy a húsárak gyors emelkedésének

oka: dass wir khain ungerisch Viech nit zu

schlachten haben, und das Land Ob der Enns gespeert ist". Az 1605 év márc. 18-án meg a városi tanács jelenti

„und man sich aus Hungern rebus sic stantibus wenig

oder gar nichts zu getrösten" eia. 4)

Müncheni birodalmi levéltár, Victuálien 11. Fach. 3. Carnier.

δ)

Ugyanott,

a würzburgi püspök folyamodása

és a neki adott engedély is.

174'

egy birodalmi korona jutalmat, a silányabb ökör darabjára meg egy forintot igçrtiink, hogy István napig, a mikor már elegendő magyar marhát hajtanak fel, a viszonyok ne rosszabbodjanak. Most Szent Lőrincz napján, mikor a legjobb magyar marba kapható, a mieinket ismét Magyarországba küldtük. Azonban több olaszországi kereskedő is megjelent, s ezek a legmagasabb árakat ígérték, s több ezer marhát összevásároltak, úgy, hogy a passauíak meg az ulmiák üresen jöttek vissza. A mieink mindössze 32 marhát tudtak venni méregdrágán. Mivel azonban az olaszok már összevásárolták, a mire szükségük volt, a legutolsó magyar vásáron (S. Crucis die) olcsóbb lesz a marha, s akkor elegendő számban vásárolhatnak.1) Ez a reményük azonban nem teljesült. A város is. meg a mészárosok is folyton panaszkodtak a húsárak emelkedése miatt. Az 1562. évben már azt jelentették, hogy lehetetlen marhát vásárolniok, oly drága. Nemcsak Magyarországban, de mindenütt mód felelt emelkedik a hús ára (..nit alléin in der Abbtey, sonder auch auf den ungerischen Gränizen und Jahrmärkten, wie auch sonsten aller Orten in solche Staigorung gewachsen etc).2) Ezek a panaszok akkor, midőn Bécs érdekében korlátozták a kivitelt még jobban fokozódtak. Az 1586. év junius 21-én például Passau tanácsa elviselhetetlennek mondotta a hús drágaságát („das Klagen oder Schreyen bey dem gemeinen Volk khain Aufhören sein werden" etc.)3) A 16 éves háború kitörésekor a viszonyok még rosszabbra fordultak, mivel a külföldiek mag v ar marhához egyáltalán nem juthattak. Ezen a bajon persze segíteni nem lehetett. Az 1596. évben a passaui mészárosok 17 ívalakú oldalon fejtik ki, mily rettentő kár reájuk, hogy magyar marhát nem kaphatnak. Az uralkodó húsárak szerint ugyanis 40 forintért kénytelenek kimérni azt az ökröt, a mit ők 50 forintért vásároltak.4) A drágaság' a következő években még inkább növekedett, mert Alsó- és Felső-Ausztria a már 1582. márczius 20-án kiadott császári rendelet alapján a kivitelt minden irányban megtiltották. Az 1599. év január 24-én meg a kiviteli tilalmat még jobban szigorították, azt hozván fel okul, hogy a magyar marha-árak folyton emelkednek (,,demnach die Keuf des ungerischen Vieh diese Jahr zuemalln bey jetziger Krigsexpedition hocher staigert, auch nicht allezeit zuebekommen" etc.)5) Ilyeo

2)

Passau város levéltárában és a müncheni birodalmi levéltárban is. Müncheni birodalmi levéltár, Victualien Policey.

3 ) Passau 1586. juni 21. Bürgermeister püspökhöz. 4 ) Müncheni birodalmi levéltár.

Richter und

Rath

Passau, Urban

5 ) Ugyanott, Victualien Policey 11. Fach, 3. Carnier : „Neu gemacht. Fleischordnung Ob der Enns Anno 1599. jan. 24. Ez a rendelet hosszasan szól a magyar marhakereskedésről, a többi között azt az intézkedést is közli, hogy amikor a mészárosok maqyar marhát (a mit a legkiválóbb húsnak tartottak) vágnak, honi marhahúst nem szabad kimérni ! (Der Metzger soll auch so lang der Ungerisch Fleisch in der Pank hat, und unverkauft ist kain anders Fleisch, es sey Landtoxen, Stier oder Kuefleisch, damit nichts ungerechte das nicht ungerisch Fleisch ist, under gewegen).

175'

viszonyok uralkodtak a 17; században is ! Csak a harminczéves háború ideje alatt jutott a Németbirodalom elegendő magyar marhához, azontúl ismét Bécs érdeke intézte a magyar marhakereskedést, s ez az érdek azt követelte, hogy Magyarországot minél jobban elszigeteljék a külföldtől. Ezen törekvés ellenében a németbirodalmi városok hasztalan mozogtak, hiába kértek és könyörögtek. Ők bizony csak ahhoz juthattak, ami Bécsnek már nem kellett. D R . TAKÁTS SÁNDOR. Az

észtergomi

1568-tól 1570-ig. Rudolfnak

érsekség jövedelmei

1580.

január 12-én kelt ielmentő levele szerint Usali Péter, az esztergomi érsekség javainak adminisztrátora kiváló tudással és nagy buzgósággal kezelte az érsekség javait. Fáradozásainak meg is volt a gyümölcse ; mert az érsekség jövedelme jelentékenyen gyarapodott. Usali Péter számadásai szerint 1568. január 1-től 1570. márczius végéig, vagyis két év és három hó alatt az esztergomi érsekség összes bevétele a következő volt : Búza szalma

18972 kepe és 22 kéve

Finom búza (Siligo) Tavaszi gabna

...

Búza (pozsonyi mérővel)

·.

Finom búza (pozsonyi mérővel)— ...

. . . — ... ...

:

-

Marha (darabszám) ...

...

. . . — .— —

—

486 301

_•

— :

—

72 1121 2860 1395

—

— —

Kősó

-8 edény 63 negyed 1722

Öl-széna Bors

-

-

1229 és 1/2 9 font

Viasz

128

Méhkas

103 J

„

2 У2 cseber

Tojás

2797

Ló

161.

80

3fi

18892 és 3 /4

-

Méz

„ „

1038 és egy véka

— — — —

Turó (pressi iactis?)

.

9

„ 6

.'_.·

—

Sajt Vaj

,

11745 és

— — — —

Kappany és tyúk .... ... Birka és bárány

>„

— — —

...

Disznó és malacz Szalonna

„·

7454

17257 és 3 /4

Tavaszi (pozsonyi mérővel) . . . Bor (csöbörrel)

2428

Az akkori pénzérték szer.nt Usali a jövedelmet 6 0 , 9 0 6 forintra és dénárra becsülte.1) D R . TAKÁTS SÁNDOR.

Rothal a magyar kereskedelemről. Ismeretes dolog, hogy a felső magyarországi állapotok megvizsgálására 1669-ben Rothal-t küldték ki. A vizsgálat közben Rothal kutatni kezdé az elszegényesedésnek és a kereskedés általános pangásának okait is. Közelebbi felvilágosításokért az ille!) Közös pénzügyi levélt. Hung. 14380 fast.

176'

tékes tényezőkhöz fordult. Az adott válaszokból megtudjuk, hogy L e n gyelország hajdani élénk kereskedésének, s régi v i r á g z á s á n a k m e g s z ű n é s e F e l s ő - M a g y a r o r s z á g r a is s ú l y o s é s p ó t o l h a t a t l a n v e s z t e s é g v a l a ! Lengyelországból hajdan jó arany- s ezüstpénz özönlött Magyarországba. A régi j ó pénz helyett most a lengyelek csak a n t i m o n i u m m a l b e m á z o l t r e z e t adnak Î1) Jó pénzt senki sem lát tőlük, tehát kereskedni sem igen lehet velük. A német birodalommal való kereskedés a vasvári békesség óta igen veszedelmes, s a magyar kereskedők arra felé menni alig mernek, e helyett inkább 'Nándorfejérvárt keresik fel, amely most hatalmas és virágzó kereskedő város. Az erdélyiek is itt végezik bevásárlásaikat. Egykor fényes jövedelmet hajtottak a kincstároknak és a kereskedőknek is a nagy magyar vásárok, amelyekre a külföldi kereskedők is nagy számmal jöttek. A híres v á r a d i , d e b r e c z e n i és k á r o l y i v á s á r o k azonban már rég odavannak. Mivel semmi fegyelem nincs, semmi szabályt meg nem tartanak, a még meglevő kereskedésből sincs a kincstárnak jövedelme. A tiszántúli részekből és a hódoltságból az élő állatokat bárki elhajthatja, fel nem tartóztatják. Mégis, a legnagyobb baj a kereskedelemre nézve, hogy a forgalomban egyetlen császári garast sem látni, annál kevésbé aranyat vagy birodalmi tallért. Ezek nélkül pedig a külföldiekkel üzleti összeköttetésbe "lépni lehetetlen. De a magyar pénzben'is oly nagy a hiány, hogy a vidéken a magyar pénznek még hírmondóját sem láthatni.2) dr. T. S. !) Köz. pénz. levélt. Hung. 14567. fase, „bona illorum pecunia

olim

copiosa,

aurum et argentum in vile cuprum antimonio pollutum conversa". 2)

„Et cum hoc etiam clartim sit, quod pecunia sít fundamentum quaestus, hic

in foro communi vix unus apparet grossus Caesareus,

et eominus

ducatus

aureus

vel etiam tallerus imperialis, sine quibus quis poterit aliquod commodum cum aliquo extraneo

exercere

commercium.

Ita

et pecuniae

inopia, ut vix unus videatur nummus Hungaricus".

Hungaricae

tanta est apud nos

PISKY ISTVÁN TIHANYI KAPITÁNY SZÁMADÁSKÖNYVE 1585— 158a Irta :

DR.

ERDÉLYI

LÁSZLÓ.

(2. és befejező közlemény.)

1. Készpénz-adó. Tiszta képet csak az első rendszeres összeírással? váló égybevetés nyújthat. Ilyen ãz 1572. évi összeírás, a mely szerint Tósolc 11 egész telke és Arács puszta falu 20 hold szőleje nem ad készpénzt. Nem fizetnek ily adót a zsellérek sem. Az egész telkek rendes évi adója (census) 1 forint két részletben: tavaszszal Szent-Györgykor(ápr. 24.) fizetendő az első fele, őszszel Szent-Mihálykor (szept. 29.)> a másik fele. Igy joggal nevezhetjük e censust telekadónak (censussessionis), mely a földesúrnak járt, szemben a kapuadóval (dica portae lucrum camerae, contributio, subsidium), a melyet az országgyűlések: szavaztak meg a régi kincstári nyereség helyett és hadisegélyül a királynak minden porta után.1) Tiz falu fizette Tihanyvárnak a telekadót, ú. m. négy Zalában :. Aszófő, Örvényes, Szőlős, Füred ; hat pedig Somogyban : Szántó, Szamárd,. Nagy- és Kis-Endréd, Csege és Lullya, melyek közül az öt utolsó csak 1572-ben jelenik meg először Tihany birtokai közt. A többféle származás némileg megbontotta az egységes adózás elvét : a zalaiak általában, telkenkint fizették a forintot, a somogyiak pedig falvankint megállapított összegben, melyből Lullyán 1162/e, Nagy-Endréden 852/з, Szántón, 80 és Csegén 71V2 dénár esett egy telekre; csak Szamárdon és Kis^· Endréden maradt meg az egyforintos telekadó. A zalai Füreden adózásdolgában háromféle vòlt a telek: háróm telek fizette a rendes forintot,., míg más két telek 80 dénárt, a veszprémi káptalan két telke esupáni x)

Ä porta eredetileg

gabonakévékkel

(1342. 19. §.) valóságos

rakott (négy

ökrös)

kapu,

a melyen

szénával vagy

szekér bejár, megfelel körülbelül

egy

egész-,

jobbágyteleknek; 1600 táján már csak elméletben létező kapu, amelyet gyakorlatilag, egyenlőnek vettek négy jobbágy vagy tizenkét zsellérházzal, s ezt az elvet törvénybefoglalták 1609., 1613. és 1618. 1622-ben. Utóbb még nagyobb lett ez az adóalap s a., portának megfelelt négy oly jobbágy, kiknek saját ekéjök van 4 — 6 igás állattal vagy. nyolcz jobbágy 2 — 2 igás állattal, vagy tizenhat zsellér igás állat nélkül. Gazdaságtörténelmi Szemle 1905.

1647..törv_ 12-

178'

4 0 dénárt adott telkenkint egy évre két részletben. Az őszi határidőre -nézve is volt eltérés annyiban, hogy Aszó főn és Örvényesen Szent.Mihály helyett Szent-Mártonkor (nov. 11.) vált esedékessé az adó. Ám ez eltérések nem lényegesek; mert még ezek mellett is áltaílános elv maradt a telkenkint számított egyforintos adó, a melyet addig, míg a lakott telkek száma a jobbágyok menekülésével keVesbedhetett, •éppen a földesurak igyekeztek biztos összegben megkapni ; s ha aztán •a jobbágyok szaporodtak, a telekadó kevesebb lett, ha pedig megfogytak, több lett egy forintnál, de nem sokkal. A káptalan két füredi telke bizonyára régi szokás alapján tudta elfogadtatni a maga kis •adóját; valamint a tósoki tizenegy telek is eskü alatt vallotta, hogy sohasem fizette a rendes adót. Ezen tósokiakat nem számítva, az adózó telkek száma 1572-ben 70, a telekadó összege pedig 66 frt 40 dénár, -vagyis 3 frt 60 dénárral kevesebb, mint a mennyi az adózó telkektől forintjával járt volna. Lássuk most már Pisky számadáskönyvét, s benne azt, hogy 1585—1589-ben hogyan fizették Tihanyvár falvai a készpénz-adót, összehasonlítva azzal, a mit az 1572. évi összeírás megszabott. Aszóföről Odor János biró 1585 ápril 27-én hozott Szent György adóját 2 frt 50 dénárt. 1586-ban Szent György adóját megadták s kapitán ¡uram maradt adósa Barbély Lukácsnak 1 frt 8 dénárral, aztán Török Gáspár biró hozott az Szent Mihály adójában 1 frt 50 dénárt. 1587 nov. 2-án Barbély Lukács az biró hozott Szent Márton adaját 1 frt (áthúzva) dénárt. Ezek a tételek vannak bejegyezve Aszófő adójáról. 1 ) Látnivaló, hogy e bejegyzés hiányos : nincs itt szó az 1585. évi őszi adóról, továbbá az 1588. és 1589. évi adókról. Annyit körülbelül mégis megállapíthatunk, -hogy a félévi adó Aszófőn ekkor 2 frt 50 dénár, az egész évi adó tehát nem 8 forint, mint 1572-ben, hanem csak 5 frt, a mi egyforintos adóalap -mellett azt jelentené, hogy a lakott egész telkek száma nyolczról lefogyott -ötre; de figyelembe véve, hogy az alább következő falvakban rendes évi telekadóul 50 dénárt találunk, az 5 frt évi adó azt is jelentheti, hogy Aszófő adózó jobbágyai tízre szaporodtak. És mi ezt tartjuk valószínűbbnek. Az első tavaszi adót három napi késedelemmel hozta meg & biró, de ez még pontos fizetés volt. A következő tavaszszal nemcsak teljesen megadták Szent György adóját, hanem előre kifizettek az ősziből is 1 frt 8 dénárt, a mihez aztán őszszel már csak 1 frt 50 dénárt kellett adniok, hogy bőven kikerüljön Szent Mihály vagy Szent. Márton adója, E két név itt fölváltva ugyanazt az őszi adót jelenti. . Örvényes, melynek 1572-ben még 7 lakott telke volt, most már •-·•··- --A) Regestum 20. 1.

· - · · · -

'

—

179

puszta és csupán szőleit müvelik a szomszéd falvakból.1) Készpénzadót innen már nem kapott a tihanyi, kapitány.. Puszta marad Örvényes még a XVII. században is. — Hasonlóképen csak szőlő és rét-ajándékaival szerepel a Regestumban Szőlős, készpénzadó nélkül; 2 ) pedig 1572-ben még évi 4 forint telekadót fizetett ugyanannyi lakott telektől. r—; A veszprém megyei TósoTc az 1572. évi összeírás szerint sem fizetett telekadót. Füredről 1585-ben Kuthy Imre biró hozott Szent György adóját 5 frt 94. dénárt. 1587 április 2-án füredi biró Veres Bereezk tavali Szent György adóját, tudni (illik) az 1586. esztendőre valót, hozott 80 dénárt; 1587 nov. 2. Szent Márton adóját hozott az biró, Érsek Balázs 2 frt 40 dénárt. 1589 máj· 30. Vörös András az biró hozott Szent György adaját 1 frt 80 dénárt.3) Az 1572. évi összeírás szerint Szent György vagy Szent Mihály adója három régi apátsági telektől 1 frt 50 dénár, két más telektől 80 dénár és két veszprém-káptalani telektől 40 dénár, a félévi adó tehát 2 frt 70 dénár. Ehhez képest a Piskynek befizetett adók nagy ingadozást mutatnak mind a félévi összeg nagyságában, mind a befizetés idejében : a tavaszi adót egy évvel később is törlesztik, máskor j ó egy hónappal utóbb vagy egy-két héttel előbb ; Szent Mihály helyett Szent Márton adaját fizetik; a félévi összeg nagysága pedig a hátralékos 80 dénárt nem számítva 1 f. 80 d., 2 f. 40 d. és 5 f. 94 d. közt ingadozik. Mennyire különbözik itt a valóság az 1572-ben bevallott helyzettől ! De nyilvánvaló a bejegyzés hiányossága is ; mert öt év alatt a tíz félévi adóból csupán négy félévi adó van beirva a számadáskönyvbe. Ha így tekintjük a bejegyzett adókat, azt találjuk, hogy a négy félévi összeg együttesen 10 frt 94 dénár, a . melyből egy félévre 2 frt 7372 dénár esik, vagyis akkor megkapjuk az 1572. évi összeírásban jelzett félévi összeget Ъ1^ dénár ráadással, mint valami késedelmi kamattal· Alább azonban ismételten látni fogjuk, hogy a rendes telekadó Pisky idejében, valamint 1609-ben is, már nem egy frt, hanem 50 dénár. Ezen. az évi adóalapon a 2 frt 73 dénár, mint félévi adó 11 adózó teleknek felelne meg. És e következtetést tökéletesen igazolja a rétajándékokkal adózó fürediek névsora, a melyben épen tizenegy nevet U. o. 27, 68, 69. 1. 2)

U.

o. 23, 30,

évtizeddel utóbb,

59. 1. Ebben maga a Regestum is bibás lehet;

mert két

1609-ben megint 5 egész telke van a tihanyi várnak Szőlősön, a

mely telkek akkor egyenkint egy évre 50 dénárt, összesen 2 frt 50 dénárt fizetnek. De az is lehetséges, hogy Szőlős 1572—1585 közt pusztává lett és csak Veszprémnek a

töröktől való való visszavétele után (1593—1598-ig volt másodszor török kézen)

telepedtek ismét lakosok Kis Szőlősre. 3) U. o. 21, 22. 1. 12*

180'

különböztethetünk meg ugyanazon időből. Pedig föltehetjük, hogy nem mindeniure di ember bérelt rétet az uraságtól. A Regestum füredi adólapjáról valóban még valami négy új nevet szedhetünk össze az 1585. évre; e névek: Érsek Albert, Érsek Balázs, Kuti Mihály és Telekesi Benedek.1) Az egyidejűleg ismert 15 füredi lakos közt lehetett néhány zsellér, féltelkes vagy kisebb adót fizető, s így elfogadhatjuk azt a következtetést, hogy az évi adó .ekkor Füreden 5 frt. 40 dénár körül volt ép úgy, mint 1572-ben, de az adózók száma azóta megkétszereződött, áz egy telekre eső adó tehát felényire apadt. Az 1585-ik évi Szent György adóját talán 12 telektől fizették mindjárt az egész évre, azért tesz ez esetben egyszer oly nagy, majdnem 6 frtnyi összeget. Azon fürediek, kik rét ajándék czímen készpénzt fizettek a tihanyi kapitánynak, a következők: Zabo Péter fizetett esztendeig 1 frtot, Zabó Imre szintén 1 frtot, Kuthy András 50 dénárt, Valkó István, Veres András, Kuthy Imre, Érsek Lukács, Érsek Péter, és Érsek Máté 40—40; dénárt, összesen 5 f. 30 dénárt.2) Füreden és Arácson összesen 103 rét ajándék volt, a melyből 34 füredinek nem termett zabja; 3 ) ezek tehát zab helyett pénzt fizettek, t. i. egy köböl vagy mérő zab helyett 20—25 dénárt. Ily alapon a föntebb elsorolt fizetések valami 26 hold rétnek feleltek meg. Arácson Végh Lukácsnál egy ajándék vagyon rétről 25 dénár ; csopaki Vitális Balázs fia és Molnár János, valamint az alsó-örsi Morocha Gergely szintén 25 dénárt fizettek egy rét-ajándék fejében; 4 ) mind a négyen tehát együttvéve 1 frtot adtak évente négy arácsi rét használatáért. A bérlők a szomszéd falvakban laktak. Arácson és Kéken néhány puszta telket vagy helyet szintén szomszédfalubeliek, fürediek béreltek készpénzért: Arácson Varga Mihály földe 40 dénár, Érsek Máté földe 40 dénár; Kéken öt puszta hely 20—20 pénzt vagyis dénárt jövedelmezett, valamint Valkó István és Érsek Lukács füredi jobbágyok is puszta helyeikért 20—20 dénárt, adtak (füredi vagy kéki puszta helyekért?). 5 ) Ezek a 40 és 20 dénáros. adók olyanfélék, a milyeneket az 1572. évi összeírás említ Füreden ; két telek félévi adója egyenkint 40, más két teleké egyenkint 20 dénár ; csakhogy Pisky idejében ezt az adóegységet már egész évre számították. A korábbi összeírásban felsorolt somogyi birtokok

Regestum 21. 1. 2) U. o. 59. 1. 3) U. o. 58. 1. 4) U. o. 59. 1. 5) U. o. 58. 1.

közül Pisky1

,181

számadáskönyve nem említi Szántó pusztát ; de annál bővebben· szól a többiről, a melyek részint az 1572. évi összeírásban jelentkeznek először Tihanyhoz csatolva, u. m. Szamárd, Nagy- és Kis-Endréd, Lullya és Csege, részint a tihanyi apátság régi birtokai czimén 1572 óta visszafoglalt falvak : Bálványos, Nagy- és Kis-Kapoly, Teleki, Szólád, Tétös és Fadd; részint teljesen új foglalású birtokai Tihanynak: Rád és TufAz első öt falu Bálványossal együtt adóját a telkek változó számà szerint félévi részletben volt köteles fizetni; a többi falu mind „summás falu", mert adója egész évben egy összegben volt megállapítva, mely a lakott telkek szaporodásával vagy apadásával nem változott. Szamárdon a Regestum hét jobbágyot nevez, meg, valamint az 1572. évi összeírás is ott hét egész telket ismer, a melyeknek adója összesen egész évre 7 frt volt. Pisky könyvében Szamárd adóiról ezen tételéket találjuk bejegyezve : 1585 aug. 2-án meghozta az Szent György adóját, 1 frtot ; az Szent Márton adójára tartoznak 3 köböl gabonával ; hozott az Szent György adójára 50 dénárt. 1587 máj. 3. Szent György adójára hoztanak egy sót 33 dénárt, ismég hoztak 50 dénárt. 1588 ápril 18-án Szent György adaját Elek Benedek hozott 1 frtot; szept. 24-én hoztanak az szamárdiak elégítének meg mind az Szent Mihály adajáról, mind pedig az szántásról, tudni illik 1 frttal.1) 1589. jún. 4. hozott Dómján János Szent György adójában 1 frtot. Itt az 1586. évről egyáltalán nincs bejegyezve adó, Szent Márton adója pedig csak 1585-ben és Szent Mihályé csak 1588-ban van említve. Az adófizetés idejét épen nem tartották meg pontosan: majd előbb, majd utóbb fizettek. Az adó nagysága, telkenkint 50 dénárjával számítva, ezen évre összesen 3 frt 50 dénár lett volna a hét telektől, félévre. 1 frt 75 dénár ; de a számadásokból legföllebb évi 3 frtot mutathatunk ki: Szent György adójául 1585-ben 1 frt 50 dénárt, Szent Márton adójául pedig 3 köböl búzát, a melynek ára 50 dénárjával számítva szintén 1 frt 50 dénár. Látjuk itt, hogy a készpénzadó helyett gabonát és sót is hoztak. Valószínűleg nem ajándékul, hanem készpénz helyett adták a nyest-bőrt is.: 1588-ban tartoznak egy nyestbőrrel; márcz. 13-án Elek Benedek hozott egy nyest-bőrt 1 frtért, ezzel maradott volt adósa Elek Benedek előbbenivel. Nagy-Endréden a korábbi összeírás szerint hét telkes jobbágy lakott, kik közösen Szent Györgykor és Szent Mihálykor 3—3 forintot tartoztak fizetni. Pisky idejében 1585-ben Váras-Endréden a jobbágyok száma kétannyi (13), kiknek nevéhez csakhamar odajegyezték, hogy Szikra Imréné és Varga László biró obiit, meghalt; négy jobbágy obiit, eltávoi) Regestum 25, 26. 1.

182

zott; egynek pedig 25 pénzét az úr elengedte. Mindjárt 1585-ben bor és ártány helyett is készpénzt adtak; viszont a készpénz helyett Szent Márton adójára 3 kila hoztak. Máskor megint 3 kila búzát és kila árpát (az egész évi adó tehát 6 kila búza és 2 kila árpa 3'5Q frt értékben). 1586-ban Gáspár Ferencz Szent György adójára mind megfizetett. Ugyanaz 1587-ben j ó későn, aug. 27-én Szent György adójául fizetett 50 dénárt és decz. 29-én Szent Mihály adójául szintén annyit. 1588-ban Szent György adajára hozott Vas János három sót 75 dénár fejében s ezenfelül fizetett ugyanazon czímen még 75 dénár készpénzt ; 1589 márcz. 13-án hoztak ketten Szent Mihály adójára (1588-ra !) 5 0 dénárt, julius 20-án Vas János adott az 1588. esztendőre való Szent Mihály adaját, 1 frtot. Az őszi adó megint két néven szerepel, s az 1588. évi adóra vonatkozó bejegyzésekből sejteni lehet, hogy a tavaszi ádó is, az őszi is 1 frt 50 dénár, összesen az egész évi 3 frt volt, vagyis annyi, mint ugyanazon Endréd falunak félévi adója az 1572. évi összeírásban. És valamint már ekkor nem telkenkint. hanem a falutól közösen vagyis egy summában számították az adót, így történt ez Pisky idejében is. ; Kis-Endréd 1572-ben szintén közösen fizette hat telekről a félévi .3—3 forintot. E falu Pisky számadásaiban Alsó-Endréd néven szerepel s ;most már nagyobb falu, mint a korábbi Nagy-Endréd, mert lakott. házainak szama 20, de ebből négy ház — úgy látszik — zsellér vagy több . féltelkes, mert az ' adók száma 16, s egy adó esztendeig 50 dénár, tehát összesen 8 frt. Ennek a lefizetése többféleképen történt: az 1585. évben „Szent György és Szent Márton adójára Alsó Endrédről jő 5 köböl gabona ; . Szent Márton adójába hozott 3 kila búzát, tartozik még kettővel". 1586 Szent György napjára az adóra hoztanak 2 frtot, aztán mindenestől az Szent György adóját meghozták s az Szent Mihály adóját is meghozták. Az 1587. esztendőre való Szent György adójára hozott január 2-án (1588) Sánta András az biró 3 frt 70 dénárt, item Zabo Imre hozott az adóra 1 frt 80 dénárt ; utóbb bejegyezték, hogy az 1587. esztendőre való adót ippensiggel mind megadták. 1589-ben pedig egy sót hozott az adóra Zabo Imre 40 dénár fejében. 1 ) Az évi közös adó tehát 8 frt, félévenkint 4 frt, telkenkint egész évre 50 dénár. A bejegyzés hiányos, az adófizetés majdnem egy évvel is megkésett és készpénz helyett gabonát meg sót is adtak. Itt egyszersmind világosan kitűnik, hogy a köböl gabona egyenlő egy kila búzával. Lullyán 1572-ben 3 egésztelkes jobbágy és 9 nemes közösen fizetett Tihanynak félévenként 7, évente 14 forintot. Pisky számadásai ! ) Regestum 46. 47. 1.

195'

szerint ugyanott 24—27 laicos van már, kik 1585 május 2-án küldtek Mészáros János bírótól Szent György adójául 5 frtot; aztán hozott a biró' Szent Mihály adójában 5 frtot s tartozik 2 frttal. 1586 szeptember 6-án hozott az biró, Keresztes Tamás, az Szent György adójára 5 frtöt:.. s utóbb az Szent György adójára 75 pénzért vagyis dénárért hoztanak. két sót. 1587 szeptemb. 25-én Gyöngő.di Pál az biró hozott Szent György adóját 4 frt 25 dénárt, decz. 6-án.pedig Szent Mihály adóját 4 frtot;:: „az adóra tartoznak 1 frttal, kire egy nyest-bőrt hozzanak", s ezt Gyöiigődi biró 1588 márczius 24. hozta meg, és junius 6-án 87. esztendőre való adót hozott búzát kilát 7 (40 dénárjával 2 f. 80 d,): az egész évi adó így 12 frt 5 dénár. Az 1588. esztendőre való Szent György adaját hozott az biró, Gyöngődi Pál, 3 frt 55 dénárt, s hozott még àug. 14-én 1 frt 40 dénárt ugyancsak Szent György adajául. 1589 jum 29-én-hozott-az adóra- egy sót- pro den. 40. 1 ) A három első év bejegyzéseiből az látszik, hogy a félévi adó 5—7 frt, az egész évi adó körülbelül 12 frt, s így egy telekre nagyjában 50 dénár adó esik, a melynek fejében búzát, sőt egy nyest-bőrt is adnak. Csegén (Chyege) szintén megkétszereződött a lakosság: 1571-benvolt ott 7 egész telek, a melyek közösen fizettek félévre 2V 2 , egész, évre 5 frtot; 1585-ben vagyon Csegén 14 házas ember s mindegyik „helyes ember" 50 pénzi vagyis dénárt fizet. A csegeiek 1586-ban augusztus 26-án hozták meg Szent György adóját, 3 frtot, s ugyanennyit hoztak Szent Mihály adójául. 1587 május 3-án hozott az biró Szent György adóját 1 frtot, s egy-egy csizmát, kapczát, papucsot 1 frt 66 dn.értékben és ismég hoztak 50 dénárt, ez összesen 3 frt 16 dénár ; decz. 2-án hozott, az biró Szent Márton adóját 2 frtot. Az csegeiek 3· frt birsága alatt egy nyest-bőrt hozzanak, s ezt az 1588. esztendőre való Szent György adajából vették meg 1 frtért. April 30-án Szent György adójára tartoznak 44 dénárral. 1589 kiskarácson-nap estén (decz. 31} hozták meg Szent Mihály adóját 1 frt 89 dénárt. Az évi adó összegét az első években 6 frtra tehetjük ; de sem a befizetés, sem a bejegyzés nem valami pontos, s úgy látszik, nem minden ház fizetett, kettő talán zsellér volt vagy féltelkesek is akadtak. A további falvak hiányoznak az 1572. évi összeírásból, tehát ezután kerültek Tihanyhoz vagy lettek új birtokaivá e várnak. Bálványoson 1585-ben van 11 helyes, házas ember, s ezek mindegyike 50 pénzt fizet adóul. 1585-re mindent meghoztak ; június 6-án „ borokata hoztak adóra, s tartóznak reá 4 kila búzával, meg is fizették. 1586-ban meghozták az bálványosiak Szent György adóját, aztán hoztak Szent 1)

U.

O.

42—43.

1.

184 Mihály adóját 2 frtot. 1587 május 3-án Szent György adójára hoztak -34 dénárt s 1 frt 66 dénárért csizmát, kapczát, papucsot, decz. 2-án hoztak még Szent. György adójára 75 dénárt, a félévi összeg tehát 2 frt 7 5 dénár; deczembernek 14-ik napján 87-ben mind megfizették az egész esztendőre való adót. Az 1588. esztendőre való Szent György adaját hozott Kis János 2 frt 50 dénárt.1) Az évi adó összege 11 egész .helytől 5 0 dénárjával 5 frt 50 dénár lenne, a félévi adó tehát 2 frt 75 dénár, amelyet legjobban feltüntet az 1587. évi bejegyzés. „Summás faluk ide hátra": ez van írva a Bálványos után következő „Eggyik Kapoir neve mellé. De a Kapoly után bejegyzett falvak közül föntebb már elsoroltuk Tósokot, Alsó-Endrédet és Lullyát, mert ezek -az 1572. évi birtokállományhoz tartoztak s mert ezeknél az évi summa Pisky számadásaiban nincs jelezve úgy, mint .a többi következő falunál. Egyébként Alsó-Endrédre és Lullyára is illik a „summás falu e elnevezés annyiban, hogy ezek már az 1572. évi összeírás szerint nem telkenkint, hanem közösen fizették a bizonyos összegben; megállapított adót, mely megmaradt akkor is, ha a telkek száma szaporodott. Ám ily értelemben Váras-Endréd, Csege és Bálványos szintén summás faluk voltak 1572-ben, s mivel ez az állapot a további irányzatnak is megfelelt, bizonyára nem szűnt meg Pisky idejében sem. A régibb summás faluk és az alább következő summás faluk közt adózás dolgában csak az a különbség ötlik fel, hogy amazoknak közös adója félévenkint, Szent György és Szent Mihály, vagy Szent Márton napjára, az utóbbiak közös adója pedig az egész évre volt egy összegben, summában megállapítva. Azért az alább következő adófizetéseknél csupán egy helyen, Szóládon, találkozunk egyszer Szent György adójával, de ez ott is csak átmeneti helyzet lehetett, amíg t. i. meg nem állapították a falu adósummáját. Az adófizetés idejében nincs igazi különbség: Szent György és Szent .Mihály adóját sem hozták meg pontosan és egyszerre, valamint az egész évre megállapított summát is olykor előre, de rendesen megkésve fizették meg, több részletben, egyszerre igen ritkán. Egyik rKapoll, vagyis Nagy-Kapoly adózója 16 házas ember, „az summája szolgálattal, egyéb jövedelem nélkül 20 frt.a Tartoznak az summára buszával, 40 kilá(val) ; egy kila ára 50 dn. ; hoztanak az summára buszát 15V2 (kilát), értéke 50 dénárjával = 725 dn. Az 1585. esztendőbéli summára hoztanak még az búza árában 5 frt 79 dénárt; aug. 26-án hoztanak 2 frt 50 dénárt, az summára hoztak 4 frt 50 dénárt. 1585; esztendőre való summára bort 6 frt 50 dénárért, item hoztanak 3 frt 50 dénárt; asszonyomnak hoztanak 2 frt 50.dénárt. Mindez az ! ) Regestum

46.47.1.

185'

úrnőnek adott ajándékon kívül 30 frt 4 dénár, 10 frttal több a summánál. A többlet talán hátralékos tartozás a korábbi évekről. 1586-ra nincs bejegyzés a Regestumban Nagy-Kapolyról. 1587 aug. 23-án Szabó Pál az biró hozott ez esztendőbeli summára 4 frt 15 dénárt, azután ismég 2 frt 75 dénárt, okt. 15-én 1 frt 68 dénárt, decz. 4-én 1 frt 90 dénárt; item adott (Tóth) Balázs (a) birójét (bíróért?) 50 dénárt; 1588,1) február 28-án az biró Szabó Pál hozott hét nyestbórt 2 frtért, item egy rókabőrt 40 dénárért, item az summára hozott készpénzt 2 ) 50 dénárt. „Tartoznak summával 6 frt 12 dénárral." A biró ebből meg1hozott .1 frt 9 dénárt: „tartoznak 5 frt 3 dénárral". 1588 júl. 5-én az 1587. esztendőre való adóra hozott Szabó Pál az biró 1 frt 50 dénárt, adott Tóth Balázsnak készpénzt 3 frtot: „tartozik 87. esztendőre való adóval 53 dénárral". 3 ) Ezen 53 dénár tartozás a föntebb kifizetett tételekkel együtt -pontosan 20 frt összeget ad. A summa tehát állandó maradt ez időben. Egyéb bejegyzésekből látjuk, hogy e summában nincs benne a dézsma búza, árpa, bor, a húsvéti bárány és a karácsonyi ártány, s nincs benne a szolgálat megváltásából folyó jövedelem. Kis-Kapolyon van 1585-ben 16 házas ember; ezeknek adó-„summája szolgálattal, egyéb jövedelem nélkül" 20 frt. Tartoznak az summára 40 kila búzával. Az summára hoztanak búzát 8 1 /г kilát, árpát 1 kilát (a búza ára valószínűleg 4 frt 25 dénár, az árpáé 25 dénár). Hoztak három ökröt, böcsülték 15 frtra, ez is az summára való : szept. 6. (hozott) az summára Pány István 3 frtot, zsinórt, csizmát az summára 1 frt 80 dénárért, item bort az summára 6 frt 50 dénár értékben. E tételek összege 30 frt 80 dénár, majdnem úgy, mint az egyebekben is hasonló Nagy-Kapolynál láttuk. 1587 aug. 23-án Bogdán Kelemen hozott az summában 3 tarisznyát (egy pro dn. 12) 36 dénárért, item hozott két papucsot kapczástól 1 frt 40 dénárért, szept. 5-én hozott az summára 2 frt 30 dénárt, decz. 5-én 2 frt 22 dénárt. Egy nyestbörrel tartoznak az summára. 1588 márcz. 13-án az biró az summára hozott 81 dénárt, márcz. 20-án Bogdán Kelemen az biró hozott az summában 3 frt 44 dénárt, egy csizmát 90 dénárért, két papucsot 1 frt 60 dénárért : még „tartoznak 7 frttal 3 pénz hiján". A föntebbi tételek összege u. i. 1587 aug. 23-tól kezdve épen 13 frt 3 dénár, s ezt a tartozás 20 frtra egészíti ki. 1588 máj. 2-án az 87. esztendőre való summára hozott az biró

Az évszámot utóbb kiigazították 1587-re, de ez csak annyit jelent itt, valamint több utána következő évszámban, hogy az 1588-ban lefizetett adó 1587-re szólt. 2) Rómer ezt tévesen olvasta „kis pénz"-nek. detiben „kiz pínz" van. 3)

Regestum 35—36. 1.

Tört. Tár 1879. 568. 1. Az ere-

186'

készpénzt 1 frt 22 dénárt : „tartoznak 5 frt 75 dénárral" ; deczember 13-án Ábrahám Borrabás az biró hozott az summára 4 frtpt; 1589 jan. 22-én hozott ismég az biró 2 frt 50 dénárt.1) Az 1585. évi summából e szerint csak 3 frtot kapott meg a kapitány készpénzben, az 1587. éviből pedig 14 frt 19 dénárt, de több mint egyévi késedelemmel. Telekinek az summája szolgálattal, egyéb jövedelem nélkül 16 frt, házas vagy helyes telices embereinek száma 9. Az 1585. évi summára hoztanak 8 cseber bort 8 frt 64 dénár értékben, s adósak maradtak még 7 frt 64 dénárral, amire 22 kila búzával tartoznak; egy kila búzát tehát 33 dénárba számítottak. A 22 kila buza törlesztésére hoztak a summára 21Ы, aztán 4 köböl búzát, s ekkor odajegyezték, hogy „még tartoznak 12 köböllel". Minthogy kila és köböl ugyanaz az űrmérték, világos, hogy itt kifelejtettek följegyezni З 1 ^ köböl- búzát; mert csak így jön ki a 22 kila vagy köböl. A 12 köböl buza helyett 1586 júl. 31-én hoztanak 4 frt 40 dénárt, egy köböl helyett tehát 36 dénárt, s ezzel az 1585. évi summa törlesztődött. Az 1586. évi summa fejében adtanak két ökröt 7 frt 60 dénárért és hoztanak még 10 frtot készpénzben. Az 1587. évi summát így törlesztették : szept. 5-én hozott Bálintti (más helyen Bálintfi) Gergely biró 4 frt 86 dénárt, nov. 6-án 1 frtot, decz. 4-én szintén 1 frtot,. Bús Lukácstól küldött 3 frtot, 1588 február 2-án hozott ugyanaz a biró 3 frtot. Ez összesen 12 frt 86 dénár; -„adós az 87. esztendei summára 3 frt 14 dénárral". „Áz 88. esztendőre való summára junius 19-én hozott az biró Császár Benedek 2 frtot, október 6-án ez jüvendő(?) esztendőre valót 2 frtot; 1588. esztendőre való summáról vetöttem számot Császár Benedökkel, igazán tartozik az adóra, kit még fizetni kell, 12 frttal." Az 1589. évről szóló bejegyzés csak B ennyit mond: „89. jan. 24-én hozott Császár Benedek az biró az summára 6 frt 50 dénárt" ; a többi bejegyzés már hiányzik.2) Szórád- vagy Szóládról csak annyit jegyeztek Pisky számadáskönyvébe, hogy 1586 júl. 31-én hoztanak... szórádi adót, Szent György adóját 50 dénárt, s az summára hoztanak 4 frt 50 dénárt.3) „Thetuesyeknek4) zolgalattiokuel summaiok fl. 5 és egyeb jöve1) 2) 3) 4)

Regestum 37—38. 1. U. o. 40—41. 1. . . U. o. 27. 1. Thetues kiejtése első látszatra Tetves volna. Ha mi mégis e nevet munkánk

folyamán inkább Tétös-nek olvassuk, ennek oka egyrészt az, hogy az ue olykor ő-nek hangzott (pl. az 1211. évi tihanyi összeírásban

Gueldeguh,

Gueldegueh =

Göldögö,

Köldöke?, tueh — tő, töve); másrészt még nyomósabb oka az, hogy e Thetues nevű somogyi falu régibb írása : Tetes (1092 ?), Teutes ( = Tötös 1358), Thythews . ( = Títös), Teteus, Tetws ( = Tétös, 1390), Thwthes ( = Tőtös, Tütös, 1437): Csánki Tört: Földr; II. 652. 1.

.187

deímek nélküli. Erre az summara kel hozni 15 kyla buzáth.", így egy kila búzát a kapitány 33 dénárban vetts át. 1585-ben dézsma-buzán kivül azv summára hoztak 2 k ö b ö l búzát, ismég hoztanak 5V2 köböllel,, „tartoznak 5Va köböllel". Minthogy kila és köböl ugyanaz a gabonamérték, itt hiányzani látszik 2 köböl búza, s talán ennek pótlására írták 1587. évi adatok közé elütő, korábbi írással, hogy egy nyest bürrel tartoznak az summára. Az 1586. esztendei summára hoztanak 5.frtot, item nyolcz szattyánt feketét pro fl. 3. Az 1587. esztendei summára hozott Filöp Balázs aug. 6-án 1 frt 50 dénárt, november, 2-án 3 frtot, 1588 jan. 24-én Hegedis Mihály 50 dénárt. 1588. esztendőre való summát hozott az biró, Zarka János, jun. 19-én 1 frtot, szept 6-án 3 frtot; 1588. esztendőre hozott Fekete Gergely három csöbör bort, egyikét az dézmára, kettejt az summában 4 frt. Lett héja az bornak 5 pint 1 ) 1 frt. „Ezt még énnekem kell.fizetni." 2 ) Két esztendőben az 5 frtnyi rendes summánál többet adtak a tétösiek: 1586-ban 3 frt ára -szattyánnal·, 1588-ban ismét 3 frt ára borral. Minthogy az utóbbi esetben vüágosan ki. van fejezve, hogy è többlet is á summához tartozik, azért azt kell hinnünk, hogy a summa itt évről-évré ingadozott. Érdekes a bor árának számítása a szerint, a mint a kapitány vevőnek vagy eladónak tekinti magát : a summa 4 frtjáért átvesz 2 csöbör jó bort, egy csöbör- vagy akóban van harmincz pint, egy pint bort tehát átvesz 6V2 dénárért, ami a szokottnál jobb ár; de mivel hiányzik a két csöbörből 5 pint, ezért a kapitány készpénzben követel 1 forintot, vagyis ez esetben egy pint bort már 20 dénárba számít. > F add. 1585 aug. 25-én hoztanak a summára 15 frt 86 dn.-t 1585. esztendőtől fogva három esztendeig a faddiakkal számot vetvén, maradtak adósak summa szerint (1588 elejéig) 120 frttal; mert azelőtt; úgymint 1587. esztendőben fizettek egyszer 27 frtot, Balogh Jánosnak (tihanyi vitéznek) adtak 6 frtot, két fíket hoztak 4 frtért, készpénzt 16 frtot, egy tokot (1 frtért). így törlesztettek összesen 54 frtot. Maradtanak adósak 12 szalonnával, 1 pro 2 f. 24 d. = 26 f. 88 d. ; 5 vizával, 1 pro 2 f. = 10 f. ; 6 tokkal, 1 pro 1 f. = · 6 frt; összesen 42 frt 88 dénárral. (A többi megnevezetlen adósság 77 frt 12 dénár.) „Summa szerint maradtak adósak 120 frttal." Mindezekben anno 1588 húsvét hetfin (ó naptár szerint jelzi a Regestum: aprii 8) az faddiak küldöttek két polgárdi embertől, Vaytay Ferencztől és Vín Imrétől, kíszpínzt •36 frt 88 dénárt. Anno 89. jan. 25. Vén Imre és Kis Tamás hozott

1) Rómer közlésében hibásan 4 pint. Tört. Tár. 1879. 577. 1./ 2)

Regestum 49. 1.

388'

íFaddról adót, kit az faddiak küldöttek tülök, kíszpínzt 40 frtot.1) Látnivaló ebből, hogy Fadd, amelynek 1358 óta nincs nyoma Tihany ismert •emlékeiben, Pisky kapitánysága alatt még mindig vagy újra tihanyi birtok és oly jelentékeny, hogy készpénzjövedelem dolgában valamennyit fölülmúlja. A föntebbi adatokból módunkban van meghatározni évi jövedelmét. Három évi jövedelme 1585—1587-re az utolsó évben törlesztett 54 frt •és a 120 forintnyi fönnmaradt követelés, összesen 174 frt, amiből egy évre 58 frt summa esile. Ebbe nem számították bele az egészen külön bejegyzett 1585 aug. 25-iki törlesztést, a 15 frt 86 dénárt, amely az •előző évre szóló tartozásnak látszik. A későbbi törlesztések összege 130 frt 88 dénár. Hátra van még az a két falu, amelyek az ismert források szerint csupán Pisky kapitánysága idején adóztak Tihanynak: Rád és Tur, az apátság ősi s mindmáig megmaradt birtokának, Telekinek szomszédságában (Somogym.). Rádnák summája 10 frt szolgálattal, egyéb jövedelem nélkül. Adózó jobbágyainak száma 7. Az 1585. évi summára bort hozott 6 cseberrel •6 frt 48 dénárért, tartozik erre búzával 10 kilával és hozott 372 köblöt, ismég hozott az summára 3 köblöt, tartozik még 37г köböllel. Ezt is „solvit", megfizette. A bor csebrét vagyis akaját. 108, a búza kiláját vagy köblét pedig 35 dénárban fogadta el a kapitány. Az 1586. esztendőre igaz számvetés szerint tartoznak 4 frttal s ezt megfizették. A többi 6 frt helyett — úgy látszik — búzát adtak; hoztak t. i. 27 kilát, amelyből 10 kilát dézsmának számítva, 17 kila 35 dénárjával 5 frt 95 dénárt ért. Az „1587. esztendőbeli summát engedtem pro fl. 6". Ezen esztendőre való summára hozott Bene Antal az biró 1 frtot ; tartoznak az summára egy nyestbürrel. Az 87. esztendőre való summát mind megfizették igazán. 88. esztendőre való adót Böröczki Jakab hozott jul. 16-án az adóra 1 frtot, búzát szept. 18-án tudni illik tizenkét kilát. 1588. esztendőre való summára tartozik számvetés szerint 6 frttal. Zende (Szende) Balázs hozott az adóra 88. esztendőre valót 2 frtot; még tartoznak 4 frttal. 89. okt. 20-án Bene Antal az biró hozott summát kétszer (p)ízben 8 frtot.2) Thurnak az summája fi. 10 egyéb jövedelem nélkül az szolgálattal. Adózó jobbágya 10. Az mely bort hoztanak (1585-ben) az summára, lött ß frt 33 dénár, még tartoznak 3 frt 67 dénárral. Tartoznak búzával 11 kila. Az summára hozott 3 kilát, még tartozik 5 kilával (3 kila kimaradt). 1586. esztendőre való summára aug. 28-án hoztanak 10 frtot, asszonyomnak hoztanak 2 frtot. 1587. esztendőre való summára okt 1) U. o. 14. 44. 1. 2)

Regestum 48, 50. 1.

189'

12-én hozott Szabó Gergely 7· frt 50 dénárt. Egy nyesi bűrrel tartoznak az summára. 1587(?) márcz. 14-én az biró, Szabó .'Gergely - hozott az summára 1 frt 27 dénárt. Az 1587. esztendőre való summára jun. 19-én (1588) hozott az biró Gellért Lukács I frtot. Az 88. esztendőre hoztak az thuriak egy általag bort, ötödfél csöbört... Kit „bollaban" megmírt,. lett negyedfél csöbör és ö t ö t . . . Ennek másfél csöbri dézma, az többi adóra való. 1 ) Ezzel azonos a következő adat: 1588 19. die Novembris hozott az turi Zabo (Szabó) Gergely ötödfél csöbör bort, másfelet az dézmára, 3 csöbrit az summában hat forintért. Ugyanakkor hozott Zabo Gergely az summában fl. 4 . " 2 ) Itt tehát a bornak csöbre, vagyis akaja 2 frt r pintje 6V2 dénár, ép úgy, mint Tétüsön láttuk. Foglaljuk össze a föntebb mondottakat. Meg Takártuk állapítani a készpénz-adó mennyiségét, amelyet a tihanyi vár falvai a kapitánynak beszolgáltattak, hogy lássuk, mennyi készpénz-kiadást lehetett e czímen fedezni. Eljárásunk bizonyára hoszszadalmas, az olvasóra nézve egyhangú és fárasztó. De ha nemcsak az. adózás elve, hanem a gyakorlati módja is érdekel bennünket, meg kellett tennünk a .hosszú és egyenetlen utat a kutatásban, s be akartuk ezt mutatni az olvasónak is, hogy eredményeinket mérlegelhesse és még inkább azért, hogy a további kutatók részére a rendszertelenül vezetett,, de ritkasága és régisége miatt általános becsű Pisky-féle Regestumot lehetőleg, rendezett alakban és földolgozva bocsássuk közre. Eddigi, kiadása nem teljes és több helyen hibás. Feltűnő volt nekünk pl., ismerve a Füred határában elpusztult Kék falu fejlődését, hogy Rómer közlése szerint Pisky számadásai Kéken 62 puszta helyet említenek.. Ez igen sok abban a kis faluban. Megnéztük az eredeti bejegyzést s azt találtuk, hogy bizony ott csak „öt puszta hely" van betűkkel kiírva, s a közlő az „ o " betűt sarlóalakú ékezetével, mely az akkori írásban az „0" betű fölé írt kis „e" betűből támadt és „ ő " - t jelentett, „6"-os számnak, az utána álló „t" betűt pedig „2" számnak nézte. Ilyen hibás olvasás a „kis pínz" is az eredeti „kíz pínz", vagyis „kisz. pínz" helyett. De nem akarunk itt aprólékos kifogásokat emelni az érdemes közléssel szemben, csak megokolni, hogy miért nem utasítjük az olvasót egyszerűen a már közkézen forgó szövegre. Az eredetinek sokféle írását, törléseit, az üresen maradt helyekre időrendi összevisszaságban betoldozott pótló jegyzeteit kritikai szemmel vizsgálván,, módunkban állt itt a szöveget rendbehozni, s az egynemű adatokat szo1) U. ö. 27. 39—40. 1. 2) U. o. 70. 1.

190'

rosan egymás mellé s időrendi egymásutánba csoportosítva, összehasonlításra alkalmasabb formában terjesztjük a kutatók, elé. A készpénz-adó mennyiségét megközelítő pontossággal a következőkben összegezhetjük, megjegyezve, hogy ez összegek az öt év folymán •a bejegyzések hiányossága és némely adóleengedések miatt olykor kisebbek voltak, s itt csupán a mérsékelt maximum van feltüntetve: 1. Aszófőn 10 telek, adója egész évre

5 — frt, egy teleké

2. Füreden 11

5-40

„

„

„

50

„

0-80

„

„

„

40

„

„

„

„

„

3. Arácson 2 puszta hely adója egész évre ' 4. Kéken 5

„

„

5. Szamárdon 6 telek *)

„

„

„ .

„

6. Váras-Endréden 6 telek 2 ) „

„

„

„

„

20

„

„

„

„

50

„

3-00 „

„

„

50

„

8 00 frt, egy teleké

8. Lullya (27) 24

12-00 „

9. Csege (14) 12 :10. Bálványos

1-00 „ 3-00

„

7. Alsó-Endréden 16 telek adója egész évre . „

bO dénár

„

6-00

10

„

50 dénár

„

„

50

„

„

„

50

„

50

„

5-00

Összeg 102

telek 3 )

adója.egész évre

49-20 frt, egy teleké

48 dénár

Summás faluk : 11. Nagy-Kapolyon 16 ház 12. Kis-Kapolyon

16

summája..

20.00 frt, egy teleké 125 20-00

„

13. Telekin

9

16-00

14. Szórádon

5?

5-00

58?4)

16. Faddon

1772/3 100?

5-00

100?

58-00

100?

5?

15. Tétösön

dénár

125

17. Rádon

7

10-00

143

18. Turon

10

1000

100

Összeg

126 telek summája

144-00 frt, egy teleké

Főösszeg

.228 telek évi adója

193-20 frt, egy teleké

101V2 dénár 84

dénár

!) Tulajdonképen a telkek száma hét; egy azonban adótól mentes. 2) A házak száma 1585-ben pontosan tizenhárom; de az adóból, s még inkább az 1588-ban

följegyzett váras-endrédi

arató-

és kaszás pénzből, melyekről

-szólunk, az tűnik ki, bogy Váras-Endréden 1588-ban

csak hét

telek

volt

alább

ép

úgy,

mint Szamárdon, de egy telek föl volt mentve e terhektől. így aztán egy telek adójául •megkapjuk a rendes 50 dénárt. 3)

Ide számíthatunk még Szamárdon, Váras-Endréden, Csegén és Bálványoson

egy-egy nem adózó telket, amelyekkel a telkek száma 104-re emelkedik. Bálványoson 10 telket vettünk föl; szántópénzt

mert

ámbár

pedig-csupán 9 telektől

1585-ben l i ' háza volt, fizetett.

Csegének

adót csak 10 telektől,

1585-ben 14 háza volt;

de

1588-ban fizetett szántópénze is 13 teleknek felel meg. 4)

leiekszám

1211-ben valami 29 telke, háznépe volt itt a tihanyi apátságnak. a XVI.

század

végéig —

Ha ez a

mint valószínű — nem szaporodott (Aszófön

lefogyott 15-ről 10-re, Arácson 23-ról Ζ puszta helyre, Kéken 16-ról 5 puszta helyre, Tétösön a régi Füzegy területén 36-ról 5?-re; csupán Füreden szaporodott 9-ről 11-re és Telekin 7-ről 9-re), akkor a föntebbi adatok kiigazítandók és Fadd summája telkenkint 2 frtra is tehető, de ebben aztán bennfoglaltatok az illető telek minden úrbéri tartozása.

191'

A teljes pontosság hiányát elegendőképen pótolja az itt'feltüntetett mérsékelt maximum, mely a szélső maximumtól és minimumtól még a főösszegben is csak néhány forinttal különbözik. A felsorolt falvakhoz számítva még a számadáskönyvből csak véletlenül hiányzó Szántó pusztát, s a csupán szőlő- és rétajándékaival szereplő Örvényest és Kis-Szőlőst, így a birtokok száma Pisky kapitánysága alatt mindössze 21 lesz, kilenczczel több, mint az 1572. évi összeíráskor és kettővel több, mint az 1577. évi összegezésben. De a telkek száma jelentékeny emelkedést mutat: az 1572. évi 70 és az 1577. évi 80 adózó telekhez képest Pisky Regestuma alapján, legnagyobbrészt pozitív adatokból 228 adózó telket állapíthatunk meg, vagyis háromszor annyit, mint amennyi alig tíz évvel előbb volt a hivatalos összeírások szerint. Pedig mondhatjuk, hogy Pisky Regestumából inkább kevesebb telket vettünk föl, mint többet; mert pl. Alsó-Endréden a 20 házból csak a 16 adózó helyet, Lullyán 27 házból az ötven dénáros adóegység alapján csak 24-et, Csegén 14 ház helyett ugyanily alapon 12-őt és Bálványoson 11 ház helyett csupán 10 adózó telket számítottunk; másrészt alig túloztunk valami nagyon, amikor Szórádon, Tétösön és Faddon a bejegyzett pozitív adóösszegekből egy forintos adóegység alapján következtettünk a telkek számára. A telekadók évi összege 1572-ben 66 frt 40 dénár, 1577-ben 51 frt 50 dénár; ezekhez képest a Pisky könyvében feltüntetett adók évi összege háromszor akkora s megközelíti a 200 frtot. De a telekadót és summát nem fizették be készpénzben mind, •hanem egy részöket nyers vagy ipari termékben adták meg. A terményadózás arányát legpontosabban feltüntetik az 1585. évi bejegyzések, amikor a számadásokat leggondosabban vezették. Másodsorban teljességre nézve az 1587. évi bejegyzések következnek amazok után, s ezek .nyújthatják az első évi adatokból vonható következtetések korrektivumát annak a feltüntetésére, hogy a pénzbeli adózáshoz képest a terményadók utóbb jelentékenyen csökkentek. Hiányosabbak az 1586. és 1588. évi bejegyzések s leghiányosabbak az utolsó évbeliek. A telekadók és summák fejében készpénz helyett legtöbb terményt szolgáltattak be 1585-ben: búzát 37 frt 11 dénár, árpát 75 dénár, bort 46 frt 81 dénár, három ökröt 15 frt, egy nvestbőrt 1 frt és ruhafélét 1 frt 80 dénár, összesen 102 frt 47 dénár értékben. Búzát és bort adott Bálványos, a két Kapoly, Teleki, Rád, Tur és Tétös ; búzát szolgáltatott még Szamárd, a két Endréd és bort Lullya; árpával fizetett V.-Endréd •és Kis-Kapoly ; ez utóbbi a,dta a három ökröt és a ruhaneműeket is, a .nyestbőrt pedig Tétös, Mindannyi somogyi falu. Az 1586. évben búzát adott Rád 6 frt, sót Lullya 75 dénár, két

192'

ökröt Teleki 7 frt 60 dénár és nyolcz fekete szattyánt Tétös 3 frt r összesen 17 frt 75 dénár értékben. A z 1587. évben sóval adózott Szamárd 33 dénár, tok-hallal a tolnai Fadd 1 frt, három nyestbőrrel Lullya, Rád és Tur 3 frt, ruhafélével Csege és Kis-Kapoly 3 frt 42 dénár, fékkel Fadd 4 frt, összesen 11 frt 75 dénár értékben. Az 1588. évben búzát adott Lullya 2 frt 80 dénár, Rád 4 frt,. bort Tétös és Tur 10 frt, sót Váras-Endréd 75 dénár, nyestbört Szamárd, Csege és Nagy-Kapoly 4 frt, rókabőrt Nagy-Kapoly 40 dénár és ruhafélét ugyanaz 2 forint 50 dénár, összesen 24 frt 45 dénár értékben. Az 1589 évi hiányos bejegyzésekben csupán Alsó-Endréd és Lullya két sója van feltüntetve 80 dénárnyi adó fejében, s Kis-Kapolyból egy rókabör 50 dénárért. így öt év alatt körülbelül 1000 forintnyi telekadóból és summából összesen 157 forintot és 40 dénárt nyersterményekben s ipari czikkekben róttak le a somogyi falvak és a tolnamegyei Fadd. Legtöbb adót fizettek borban 52 frt 1 dénárt, csöbrét vagy akaját: 90, 108 és 200 dénárral számítva. A bor pintjét tehát a kapitány rendesen 3 és 3'6, kétszer 6V2 dénárban fogadta el. Búzával törlesztettek az adóból 49 frt 91 dénárt, úgyhogy a búzaköble vagy kilája 30, 33, 35, 40 és 50 dénárt ért. Az élelmi szerek, csoportjában említhetjük a 2 frt 63 dénárnyi adóban szolgáltatott nyolcz sót (egy só ára 25, 33, 37V 2 , 40 dénár) és a 75 dénárban adott három kila árpát (egy kila árpa ára 25 dénár). Öt ökörrel leróttak 22 frt 60 dénárnyi adót, s egy ökröt 3*80—5 frtban vett át a kapitány. A faddiak szalonnával, vizával, tokhallal is tartoztak az adóra s 1587-ben egy tokkal 1 frtot róttak le. Más falvak, bőrökkel 11 frt 40 dénárt törlesztettek: nyolcz nyestbőrrel ugyanannyi forintot, egy rókabőrrel 40, egygyel 50 dénárt, s nyolcz fekete szattyán mindegyikével átlag 37А/г dénárt. így az állatokban és bőrökben lerovott. adó összege 35 frt 50 dénárt. Legkevesebb a kész iparczikkekben lerótt adó : a nyolcz szattyánon kívül zsinór, csizma, papucs, kapcza. és fék összesen 11 frt 72 dénárban. Egy fék ára 2 frt, a csizmáé 90, a papucsé 60, a kapczáé 16 dénár. A kapitány szívesen elfogadta a terményadókat készpénz helyett,, mert aránylag nagy nyereséggel adta át őket fizetésül vitézeinek, a midőn pl. a papucsot 1 írtjával, a búza köblét vagy kiláját 50, 67, 75,. 100, 108, sőt 133, átlag 74 dénárba számította. Innen érthető, hogy-

193'

nemcsak szívesen elfogadta a terményadót, hanem még tartozásul 'is kirótta. Az említett nyestbőrökön kívül, a melyeket megadtak, tartozásképen följegyeztek még a Regestumba három nyestbőrt Váras-Endréd, Teleki és Kis-Kapoly részére, s ezeket a kapitány annyira követelte, hogy pl. Csegének 3 frt bírság terhe alatt tette kötelességévé a nyestbör meghozatalát, a melyet aztán a csegeiek szentgyörgyi adójukból 1 frton, a rendes áron meg is vásároltak és így rótták le tartozásukat. A faddiak szintén tartoztak 12 szalonnával, 5 vizával és 6 tokkal, a melyeknek egységi ára 2'24, 2 és 1 forint. A búzát többször szintén tartozásul látjuk kiróva a készpénz-adó helyett. 2. Szolgálat. A telekadón kívül készpénz-bevétele volt. a tihanyi kapitánynak a fürediek rétajándékai ^czimén. valami 5 forint 30 dénár, továbbá maíomadó czimén Csopakon (az arácsi malomért?) és Füreden 40—40 dénár; 1 ) de ez mind csekélység a telekadóhoz és azon készpénzhez képest, a melyet a kapitány szolgálat helyett kapott a somogyi falvaktól. A summás falvak utóbbi tartozását hangsúlyozottan e kettőben fejezik ki: „summa, szolgálattal, egyéb jövedelem nélkül". A tatárjárás előtt a pannonhalmi apátság népeinek szolgálata az: egyes szolgaosztályok nevében megjelölt szántó, szakács, szűcs, timár stb. foglalkozáson kívül mint közös munka az volt, hogy minden ház. egy napon szénát gyűjtött, egy napon behordta, egy napon aratott, kétségkívül a monostornak olyan elkülönített földjein és rétjein, a melyek nem voltak kiosztva a szolganépek közt. Az udvarnokoktól havonkint tíz hold szántást és vetést is kívánt az apátság ; de IV. Béla békéltető ítélete szerint ezt az „enő" (eneu) nevű szolgálatot, robotot, az apátság az udvarnokoknak elengedte, mert ők szántásuk és vetésük gyümölcseiből úgy is legtöbbet adóztak s hónapot is szolgáltak a monostorban.2) A bakonybéli apátság ugyancsak a tatárjárás előtt már szabadjaitól is két napi szántást s egy-egy napi aratást és kaszálást, a lovasoktól pedig évenkint kilencz napi szántást, továbbá aratást, behordást és cséplést, s ezenfölül még egy heti belső monostori szolgálatot kivánt. minden telek után.3) Az 1514. évi parasztlázadás megtorlására hozott törvény szerint a jobbágy köteles urának hetenkint egy napot, évenkint.

Regestum 21. 1. 1587. 2. április phüredi byro. . . malomadót hozot d. 40;. — U. o. 30. 1. Copakon Gellért Illyés malomadóval

tartozik minden

esztendőnkint.

negyven-negyven pinzel és 40 czipóval; ezeket pedig Zent István napiara tartoznak: meghozni. 2) Rendtörtén etünk I. köt, 200, 203, 678, 790. 1. 3) U. o. VIII. köt. 269. 1. Gazdaságtörténelmi Szemle 1905.

.94

tehát 52 napot szolgálni. Az 1548. törvény ezt megerősíti és bővebben úgy fejti ki, hogy minden jobbágy tartozzék mind a tavaszi, mind az őszi szántás idején egy ekével egy egész napon át szántani és vetni, továbbá a szőlőmunka, kaszálás és aratás idején hetenként két-két napon e munkákban résztvenni, de aztán, a mennyivel többet dolgozott ekkor a jobbágy hetenkint, ezen napi többletek az évenk nt köteles 52 napból levonandók. 1 ) A török veszedelem súlyosbodása miatt, hogy a jobbágyok valamennyire az elnyomatásból magukhoz térjenek, ideiglenesen leszállította az 1553. évi országgyűlés (11. t.-cz.) az 52 napot 40 napra, kivéve azt, ha valamelyik urnák vagy nemesnek az ő végvárának megerősítése miatt ezeknek szolgálatára és rmmkájára huzaanosabban szüksége volna; ebben a jobbágyok uroknak segítségére legyenek, mert az ily erődítésben a maguk javára is dolgoznak. Országosan így fejlődött a szolgálat, a melyért Pisky Regestuma •a somogyi falvaknál négyféle váltságpénzt különböztet meg a négyféle szolgálat szerint: aratópénzt, kaszáspénzt, szántáspénzt és szolgálópénzt. Az 1572. évi összeírás szerint Aszófő, Örvényes, Kis-Szőlős és Füred Zalában, Tósok Veszprémmegyében, a két Endréd, Csege és Tiullya Somogyban minden szolgálattal tartozik; Szamárd pedig csupán -azon révészi szolgálatra köteles, hogy a somogyi jövedelmeket átszállítja •a Balatonon Tihanyba. Az arácsi és szántói puszták természetesen nem teljesítenek szolgálatot, mert lakóik nincsenek. A négyfélé szolgálatnak pénzzel való megváltása Pisky Regestumában csupán az 1588-ik évnél és tíz somogyi falunál van följegyezve. 'Örvényes, Kis-Szőlős, Arács, Kék és Szántó, mint pusztahelyek, sem pénzben, sem természetben nem tartoztak szolgálattal. A többi években és a többi falunál vagy véletlenül maradt el a följegyzés, vagy természetben történt a szolgálat teljesítése. Pénzen váltották meg a szolgálatot Szamárd, Csege, a két Endréd, a két Kapoly, Bálványos, Teleki, Rád és Tur. A szántó és szolgálópénz mindenütt egyenlő s nem függ a telkek •számától. Szántással minden falu egy hetet, hat napot szolgált, s az egy napi szántást 50 dénárral, a hat napi szántást 3 forinttal váltotta meg. A tíz falu tehát szántópénzül összesen 30 forintot fizetett. A szolgálópénz minden falutól egy hétre 2 forint, a tíz falutól 20 forint. Itt a -számítás alapja az, hogy minden falu köteles volt egy-egy hétre két embert Tihanyba küldeni, s ezek ott a régi udvarnokok módjára a házicselédek dolgát végezték: vizet és fát hordtak a konyhába, fűtötték a Magyar törvénytár. Millenniumi emlékkiadás. 1514. 16. cz. 1548. 34—37. cz.

195

kemenczét, stb. Egy ilyen hetes munkájáért egy hétre 1 forintot fizettek, a miből egy napra 14—15 dénár ese.tt. Az arató- és Jcaszáspénzt az adózó telkek szániához szabták, de nem egész pontosan. Néhány ház, úgy látszik, föl volt mentve .ezen szolgálattól, pl. a bíró háza. A kaszáspénz mindenütt kétszer annyi, mint az aratópénz: ez egy telektől egy napra 20 dénár, hat munkanapra 1 frt 20 dénár; a kaszáspénz egy embertől 40 dénár naponta, egy hétre, vagyis hat munka-napra 2 frt 40 dénár. Legtöbbet fizetett a Jcét Kapoly, mert mindegyiknek 16 adózó háza volt. Aratópénze mindegyiknek 18 forint, kaszáspénze 36 forint, öszszesen 54 forint, a kettőé együtt 108 forint. Az aratópénzt 1 frt 20 dénárjával számítva egy hétre, úgy találjuk, hogy a két Kapoly mindegyikében egy ház ment volt ezen szolgálattól, valamint a kaszálás terhétől is. · Az előbbiekhez hasonlóan 1.8 forintra számították Kis- vagy Alsó-Endréd aratópénzét is, és kétennyire a kaszáspénzét ugyancsak 16 adózó ház után, a melyek közül tehát egy mentve volt e tehertől. Utóbbi írással mind a két számot törölték s helyökbe egyformán 9 frt 60 dénárt írtak arató- és kaszáspénzül, amazt 10, ezt 20 dénárjával számítva; de a kaszáspénz 9 frt 60 dénárját ismét áthúzták, mert a számítás nyilvánvalóan hibás volt. Az 1588. évi számításmódtól feltűnően eltérő Váras-Endréd és Szamárd arató- s kaszáspénze is. Az előbbinek 1585-ben 13 adózó jobbágytelke volt. Az 1588. évi bejegyzés szerint aratópénze 7 frt 20 dénár, kaszáspénze 14 frt 40 dénár, a miből az látszik, hogy Váras-Endréden ekkor a telkes jobbágyok száma a három évvel előbbi számhoz képest felényire leapadt, 13-ról 7-re, a melyből egy telek nem fizette az aratás és kaszálás váltságdíját. Későbbi halvány írással még «zt a két pénzt is tetemesen leszállították: az aratópénzt 2 frt 40, a kaszáspénzt 4 frt 80 dénárra.1) Szamárdnál egészen hasonló bejegyzésnek megtaláljuk a dátumát, 1589 julius 12-ét, s mondhatjuk, hogy ugyanaz az a kéz ugyanakkor szállította le a két Endréd arató- és kaszáspénzét is. Szamárdon 1585-ben 7 egésztelkes jobbágy volt. Ha ezek közül a bíró nem tartozott aratással és kaszálással szolgálni, a többi jobbágy aratópénze 7 frt 20 dénár, a kaszás pénze 14 frt 40 dénár. De e helyett 1588-ban csak azt jegyezték a Regestumba, hogy a szamárdiak szolgáló pénzzel tartoznak 1 frttal, az többit megadták. S valamint Váras-Endrédnél a 7 frt 20 dénárnyi aratópénzt 2 frt 40 dénárra szállították' le, föltehetjük, hogy ugyanakkor ugyanazon kéz !) Regestum 28. 1. 12*

.196

ugyanazt az aratópénzt hasonló oknál fogva szállította le, midőn bejegyezte, hogy „tartoznak zamárdiak aratással egy hétben két emberrel — mindennap 20 dénár (egy emberre), egy hétre esik 1 frt 20 dénár összesen — (totum) 2 frt 40 dénár. 1589. jul. 12-én adott Domián János aratópénzt 1'forintot. Item tartoznak két kaszással egy hétre — égy napra egy kaszástól 40 dénár (sötétebb tintával kiigazítva : 20 dénár — összesen 4 frt 80 dénár (kiigazítva 2 frt 40 dénár)".1) Az alsó-endrédi és szamárdi bejegyzésekben két okát látjuk kifejezve az összegek leszállításának : amott az arató- és kaszáspénz napi egységét felényire számították s ugyanígy számította egy harmadik kéz a szamárdi kaszáspénz napi egységét is; a másik ok a szamárdi bejegyzésben a jobbágyok megfogyatkozása, mert az 1585. évi 7 telek helyett már csak 3 telek szolgál alapul az 1589. évi számításnak, a midőn csak két ember tartozik aratni és kaszálni egy-egy héten át, föltéve, hogy egy ember, a bíró, itt is föl van mentve e szolgálatok terhe alól. De ily módon megértvén az okokat, bátran következtetünk vissza, az 1588-ik állapotra, á mikor amaz okok még nem voltak meg. A többi birtoknál már nincs nehézség : mindenütt pontosan megtaláljuk az 1588. évi bejegyzéseket, a melyekből elég kiemelnünk az aratópénzt, mert ennek kétszerese a kaszáspénz, s amannak napi egysége 20, ezé 40 dénár. Az is általános bennök, hogy az 1588. évi összegek pontosan megfelelnek az 1585. évi telkek számának, a melyből egy telek föl van mentve az aratástól és kaszálástól. E tekintetben csupán Bálványos tesz kivételt, a hol 1585-ben 11 adózó telek van, s 1588-ban 9 telek fizeti az arató- és kaszáspénzt. Az aratópénz bejegyzése itt alighanem hibás, 10 frt 20 dénár 10 frt 80 dénár helyett, mert a 21 frt 60 dénárnyi kaszáspénznek és a kilencz teleknek az utóbbi szám felel meg. Nagyság szerinti sorrendben Ősegének áratópénze 15 frt 60 dénár (fizeti 13 telek), Turé és Bálványosé egyenkint 10 frt 80 dénár (9 telek), Telekié 9 forint 60 dénár (8 telek), Rádé 7 forint 20 dénár (6 telek).2} Most már egyszerű dolog az 1588. "évi szolgálati díjak összegezése: a tíz . falu szántópénze 30 forint, szolgáló pénze 20 frt, aratópénze 122 forint 40 dénár, s ennek kétszerese a kaszáspénz, 244 frt 80 dénár; mindez összesen 417 frt 20 dénár, vagyis jó kétszer annyi, mint a tihanyi kapitányság tizennyolcz birtokának egy évi telekadója, ' a 193 frt 20 dénár, és jó négyszer annyi, mint a szolgálatokat megváltó tíz falu egy évi telekadója és summája, a 101 forint. 1) u. o. 26. l. 2)

Regestum 70. V) c) 34, 40. 1.

197'

Érdekes még megtudnunk, hpgy az adókból, summákból : és ; a szolgálatok megváltásából ¡.mennyi, készpénz-teher esett-egy-egy. falura; és, telekre. . . ; ... ·•,.··' ·.,·...-.·. :. frt "

frt1'

;..·

·•-

f r

·

- : ' · ·

^

. ·. dénár

Nagy-Kapolyon 15 ház summája 20, szolgálatai 59-ÖÖ, összesen 79-00, egytelek.terhe 52¿2/e Kis-Kapolyon

15

„

Turon,..

9

„

Telekin... . . .

8

„

Rádon . . .

6

„

. ;

» „

20 10

„

. i6

„ » „

.

.,>

26-60 ;

Alsó-Endréden

15

„

Csegén1 . 1 ',__

12

„

„

6

' „,"

Bálványoson

9

„

' » '

Váras-Endréden

6

„

5 3

S, '

.6

„

Szamárdon

59-00· - „ 37-40 : : 33-80 .

8

»

,3

;

59-00 , 51*80 ' · ' 37-40 '

» .» '„

79Ό0 V

;

?

бЩа

'

' • „ ' 526fy$ · 49'8Ó .„ ' „;· : -s, -6221/8 · 36-60 ·: ,, ; " ' ] „ ; .',' . ,¿ : 610> . ·' ; ·„.'•,· 44в 2 /з . . . β.7.·00, ί„· . 57*80 . - „ , , 4812/β 4 42*40 „ • - „

26 6Ó >S . 29-60 '"'j, ·'''.„·" 26-60 - ,,' : 2 9 6 0 ν : ,ν

''

»

"Μ·'·

4931/s

,;· 493V8

Úgy hiszszük, a föntebbi jegyzék tünteti föl leghívebben az adózó telkek számát és készpénzbeli terhét az 1588-ik évben. A telkekjszámá tulajdonképen mindenütt több egygyel, de ez az egy telek föl volt mentve legalább a szolgálatoktól, sőt talán a telekadótól is, a mit ez különösen a csegei, váras-endrédi és a szamárdi számokból sejthető. Hogy az egyes telkekre eső teher 4V2—6V5 frt közt ingadozik, ennek egyik oka az adókban mutatkozó aránytalanság, másik oka pedig, az, hogy a szántó- és szolgálópénz minden falutól 5 forint, akárhány telek adózik benne a tihanyi várnak. Ellenben mindenütt arányos az aratóés kaszáspénz ; azért éz a legbiztosabb alapja a telekszámításnak, s, ez alapon az 1588-ik évre mindenütt ki is igazítottuk az adózó telkek számát. A felsorolt tíz falun kívül még nyolcz helyen volt birtoka a tihanyi várnak Pisky kapitánysága alatt. Ezek közt van két puszta, három adózó és három summás falu. Puszták: Arács 2 és Kék 5 pusztahelylyel, a melyekért füredi lakosok fizettek csekély bért. Ezek után szolgálatot sem készpénzben, sem természetben nem teljesítettek, legalább a számadáskönyvben ilyesmi nincs róluk följegyezve, mint a hogyan be van írva pl. az, hogy 1586-ban marhájoknak az szigetbe, Tihanyszigetre való járásáért szántással, vetéssel és aratással tartoznak némely, közelebbi s távolabbi faluból való emberek; nevezetesen három füredi ember köteles egy-egy holdat háromszor megszántani, aztán bevetni; egy lovasi, egy yászolyi, egy tótvázsonyi és három akali ember pedig 3—3 aratóval, a hat ember tehát 18 aratóval tartozik,1) Az adózó falvak közül Aszófő 10 és Füred 11 jobbágygyal szomszédai Tihanynak s.azon földeknek és réteknek, a melyeken,a kapitány maga gazdálkodott, a melyeken tehát ama két falu bizonyára természetben teljesí!) Regestum 53. 1.

. , .

198'

tette a négyféle szolgálat közül a szántást, aratást és kaszálást. Hogy mennyi volt e szolgálat, arra nézve a szolgálatok föntebb ismertetett megváltása tájékoztat. Aszófő a rendes számításmód szerint köteles volt minden esztendőben egy hétre elküldeni két embert a kapitány udvarába mindenes szolgálatra ( = 14 nap, pénzben 2 frt), egy embert igás erővel hat napi szántásra ( = 6 nap, 3 frt), kilencz embert hat napi aratásra ( = 54 .nap, 10 frt 80 dénár), és kilencz embert hat napi kaszálásra (54 nap, 21 frt 60 dénár). Ez összesen 128 napi vegyes szolgálat, a a melyből egy telekre csak 14 nap esik. Az összes szolgálatok pénzben 37, frt 40 dénárt tesznek. Hasonló számítással azt találjuk, hogy Füred 14 napi mindenes szolgálattal, 6 napi szántással, 60 napi aratással, s ugyanannyi kaszálással, vagyis összesen 140 napi vegyes szolgálattal, pénzben kifejezve 41 forinttal tartozott, a melyből a tíz teherviselő telek mindegyikére körülbelül ugyanaz a teher esett, mint Aszófőnél. Ámde akár a 14 napi vegyes, akár a 27 napi legolcsóbb szolgálatot veszszük égy jobbágytelek terhéül, egyik sem közelíti meg az úrbéri szolgálatok napjainak azon számát, a melyet az 1514. és 1548. évi törvény 52, az 1553. évi törvény ideiglenesen 40 napban állapított, meg. Föl kell tehát tennünk, hogy vagy jelentékeny teherkönnyítésben részesültek a tihanyi vár jobbágyai, legalább azok, a melyek szolgálataikat megváltották ; vagy pedig, hogy a készpénzzel megváltott szolgálatokon kívül még olyanokat is teljesítettek, a melyek a számadáskönyvben nincsenek följegyezve, pl. fuvaroztak és a várerődítésnél a kőmíveseknek segítették, stb. Volt aztán még négy falu, Somogyban az adófizető Lullya, s a summa-fizető Szórád és Tétős, Tolnában pedig Fadd, a melyek Tihanytól távol feküdtek, a melyeknél e miatt szintén megokolt lett volna a szolgálátok megváltása, de a számadáskönyv ily megváltásról hallgat. Lehetséges, hogy a legtávolabbi Faddnál minden bele van számítva a nagy, mintegy 58 forintnyi summába; a többinél pedig valószínűleg csak véletlenül maradt ki a megváltott szolgálatok bejegyzése; mert hiszen ez, a hol megvan, mindenütt a rendes soroktól oldalvást, szemmel láthatóan pótlólag, hanyagul van beírva az üres lapszélekre. Lullya 24 jobbágya fizetett 12 frt adót; hetes-szolgálata 2 frt» szántópénze 3 frt, aratópénze 27 frt 60 dénár és kaszáspénzé 55 frt 20 dénár lett volna, a mi a szolgálatokért összesen 87 frt 80 dénár, az adóval együtt majdnem száz forint. Szárad és Tétös öt-öt telke után a summa egyenkint 5 frt, a hetes-szolgálat 2 frt, szántópénz 3 frt, aratópénz 4 frt 80, kaszáspénz 9 frt 60 dénár, a négy szolgálat díja 19 frt 40, a két falutól összesen 38 frt 80 détíár.

19'

A be nem jegyzett szolgálatok pénzértéke összesen 205 frt, öt faluban a szolgálópénz 10 frt, a szántópénz 15 frt, az aratópénz 60> frt, a kaszáspénz 120 frt, a bejegyzetteké 417 frt 20 dénár, mindez, együtt 622 írt 20 dénár, az adók és summák összegével 815 frt 40 dénár. Ennyi lett volná a tihanyi kapitány készpénz-bevétele egy évben,, ha mindent pontosan megkap, a mi bizony nem történt meg, mert pl.. a faddiak az „1585. esztendőtől fogva három esztendeig számot vetvén,, maradtak adóssa(k) summa szerint 120 forinttar, 1 ) vagyis több mint két évi summájokkal. A harmadik vármegye túlsó szélén, törökvilág közepette fekvő falunál ez nem volt csoda ; kisebb mértékben előfordult: a közelebbi falvaknál is. A bálványosiak 1588-ban 70 frt 15 dénárral; adósak.2) A mit a kapitány a hátralékokkal veszített, azért kárpótolhatta őfc az, hogy a szükséges munkásokat olcsóbban fizette, mint a mennyit, az egyes falvaknak váltságul fölszámított. Alsó-Endrédnél pl. 1587-bem följegyezték a Regestumba, hogy „fogadtam 12 aratót, 1 per den. IO,3), egy aratónak tehát egy napra csak tíz dénárt fizettek a rendes váltságul számított húsz dénár helyett. Talán ilyféle oka volt annak, hogy az 1588-ik évre bejegyzett arató- és kaszáspénzt Alsó-Endréden utóbbfelényivel leszállították, az aratópénzt napi tíz, a kaszáspénzt húszdénárra. De az 1588. év nyarán magának a kapitánynak is többe került az aratás: junius 26-tól julius 12-ig egy aratónapszám 12 dénár,, julius 15-től 25-ig 14 dénár; a rendes aratópénzhez képest mégistetemes volt a megtakarítás. Ellenben a kaszálásért meg kellett adni á. rendes kaszáspénzt, a napi 40 dénárt. Az 1588. évi aratásnak napról-napra való bejegyzése 4 ) más tekintetben is tanulságos. A bejegyzés 1588. junius 26-ával kezdődik, mely az új naptárban vasárnapra, az ó-naptárban szerdára esett. Ide az: utóbbi számítás illik. A szerdán kezdett bejegyzés így szól: „Szent. István-nap után való nap kedden (junius 25.) fogadtam kilencz aratót,, arattak délig, adtam nekik 1 per denarios 6", vagyis egyenkint hat dénárt, félnapra az aratónapszám felét. Szerdán fogadott hat aratót és még aznap ismét kettőt 12 dénárjával, s kettőt félnapszámmaL Julius 3-án fogadott a somogyiakért 12 dénárjával 15 aratót, julius 4-én 6 aratót és így tovább egyet-kettőt, négyet-ötöt ; junius 26. és julius 12-e közt tíz napon 51 egész és 11 fél napszámot fizetett ki az ara 1) Regestum 14. 1. 2) U. o. 34. 1. 3) U. o. 46. 1. 4)

Regestum 64. 1.

200'

toknak. De julius 15-ikétől kezdve sürgősebb és drágább lett. az aratás : tíz-tizennégy,, sőt huszonegy aratót is kellett fogadni-naponkint, csak az utolsó .napra, julius 25-re maradt öt arató. Ekként julius második, féléi é n .kilencz nap alatt 117 arató dolgozott egyenkint 14 dénár napszámért. Az egész aratás tehát 173V2 napszámba került.1) Ez egyértékü 29 jobbágytelek hat napi munkájával; pénzben pedig csak annyi, a m ennyit 191/з jobbágytelek fizetett aratópénzül : 23 frt 16 dénár;2)^ , Minthogy a .számadáskönyvben tüzetesen kimutatott aratópénzek •összege. tíz faluban 122. frt 40 dénár; Aszófőn, Füreden, Lullyán, Szórádon és Tétősön pedig épen 60 forintra tehetjük az aratás váltságát; s minthogy a föntebbi aratójegyzék a tihanyi kapitánynak 1588; évi egész aratásáról számot ad : kitűnik, hogy a kapitány az ezen évi aratópénznek csupán nyolczadrészét fizette ki, a többit megtakarította magánák. , Ez alapon még egy következtetést koczkáztathatunk; Elfogadott számítás szerint egy pár napszámos egy nap alatt jól le tud aratni egy magyar holdat, sőt valamivel többet is. А 1731/г aratónapszámból tehát azt következtetjük, hogy Pisky kapitány 1588-ban körülbelül 80 magyar holdon termelt és arattatott gabonát. A kaszások száma csak julius 23. és 24-én van ;: külön följegyezve a számadáskönyvben, közyétlenűí az aratók után. 3 ) Az első napon hat, a másodikon tizennégy kaszást fogadott a bejegyző és egy. napra 40 dénárt fizetett egynek, összeseri 8, forintot." A húsz kaszás körülbelül 20 hold r.étet tudott levágni. , A tihanyi' vár rétjei a róluk szóló hiányos adatok szerint mind a Balaton zalai partján fekvő falvaknál és pusztákon terültek el. Házikezelésben természetesen leginkább a Tihany szigetén s az elpusztult Apátinál le vő réteket tartották még ; kaszálás után ide jártak kilencz füredi, lovasi, vászólyi,. tótvázsonyi és akoli ember marhái. A többi rétet a többi szömszédfalubeliek bérelték. Arácson és Füreden 103 rétajándék volt Pisky idejében, vágyis ennyi rétért adóztak az arácsiak. és fürediek a tihanyi kapitánynak. Jóval későbbi, 1671. évi kimutatás szerint Árácsön 8, Füreden .30, Kéken 2, AszÖfőn65, Örvényesen 41 hold, Szőlősön A bejegyző

összegezése

szerint

183 volt az aratók száma, t. i. 172 egész

napos és l ì félnapos. Csakhogy az egyik napra beírt öt aratót hamarosan tották egyre s a munkadíjat is csak egynek írták b°. így ináradt

kiigazít

168 egész nápos

és 11 íélnapos arató. 2)

Az aratóknak adott napszámok összegezése szintén.lhíbás : 25- frt 62 dénár,

2 frt 46 dénárral több a részletezett napszámok helyes összegénél.. 3)

. .<. :„ • •'·

Feltűnő, hogy épen julius második felére fogadtak kaszokatás, holott a rét-

kaszálás rendes ideje junius, a sarjú-kaszálásé augusztus vége; szeptember eleje.

201'

48V 2 hold, összesen l-94f/ a: .hold rét volt; míg a távoli.Tósok füves területét legelőül használták ép úgy, mint Pisky idejében^ <·*. A kaszáspénz számításából tudjuk, hogv körülbelül ; 151 jobbágytelek tartozott kaszálással, ide nem értve minden faluban a bíró telkét. Minden telektől évente egy ember hat napig kaszált, legalább a kaszáspénzt e szerint számították. A 151 telek tehát összesen 906 napi kaszálással tartozott, a mennyi évenkint kétszeri kaszálást véve föl, elég lett volna 453 holdnyi rét füvének levágásái'a. Annyi bizonyos, hogy Pisky kapitány nemcsak az aratój hanem, a kétakkora kaszáspénz legnagyobb részét is megtarthatta. 3. Gabonajövedelem. A gabona akkor szorosan véve búzát jelentett; de tágább értelemben gabona néven szólhatunk-a rozs, árpa és abrak vagy zab jövedelemről is. E jövedelemnek öt-féle forrása volt : az adó vagy summa törlesztése búzával, a dézsma, a rétajándék, a szőlőajándék vagy hegyvám, s a házi termelés. Az adó vagy summa fejében készpénz helyett átvett búza menynyisége Pisky kapitányságának öt éve alatt mindössze 129 kila vagy köböl. Legtöbbet adtak ebből 1585-ben; Szamárd 3 köblöt, Váras-Endréd 6, Kis Kápoly 8 l /2 és Nagy kápoly 15V2 kilát 50 dénárjával ; Alsó-Endréd 10 kilát vagy köblöt 40 dénárjával,, Rád 10 kilát vagy köblöt 35 dénárjával; Bálványos 4, Tétős 15, Tur 11 kilát 33 dénárjával. ; Ehhez képest a többi év bejegyzése nagyon hiányosnak látszik: 1586-ban csupán Rádnak 17 kilája, 1588-ban pedig Rádnak 12 és Lullyának 7 kila búzája van beírva. Árpát adóban csak 3 három kilát adtak 75 dénár helyett. . Az 1585-ben adóul beszolgáltatott 93 kila vagy köböl búza pénzértéke 37 frt 11 dénár, a melyből egy kilára vagy köbölre 40 dénár esik. így fogadta el a búzát a kapitány ; midőn pedig vitézeinek fizetés helyett búzát adott, akkor — mint föntebb láttuk — köblét vagy kiláját 50, 67., 75, 100 és 133 dénárba számította: negyvenedfél kilábol húsz kilát 67, kilenczet .50, ötödfelet 133, négyet 100, kettőt 75 dénárba. A fizetésül kiadott búza átlagos ára 74 dénár, vagyis közel kétszerese az adóban elfogadott buza egységi árának.1) x)

A búza mértékegysége : a kila,'vasas, köböl, a három név daczára ugyanaz.

Kitűnik az egyéb bizonyságokon kivül a fizetésül adott búzamennyiségek árából i s : 5. lapon 1586. 2 vasas búza ι·— frt; 1 vasas búza tehát 0-50 frt 5. 1588. 3 köböl „ 1-50 „ 1 köböl „ 0-50 „ tf 78. 1587. 1 0-50 „ 1 „ 0-50 ,,

„ „

80.

1588.

2

υ

»

1-00

»

1

80.

1589.

1

79

it

0-50

»

1

1587.

1

it

ti

0-67

„

1

72.

„

„„„ ,,„ „ a

α

.

»

. „ „

:.

° '

.

»

0-50 0-67

„ „

5 0

202'

A dézsma czimén beszolgáltatott gabona-félék: majdnem csupa búza, nagyon kevés árpa és még kevesebb rozs, csakis tizenkét somogyi faluból — Szántó és Szórád kivételével — s a veszprémmegyei Tósok 1585. évi dézsmája vannak feljegyezve Pisky Regestumába; ellenben hiányzik minden adat a hat zalai s a két somogyi falu és puszta, meg a tolnai Fadd dézsmagabonájáról. A meglévő bejegyzéseket a következőkben állíthatjuk össze. TósoTc. 1585 : Dézma tiszta búzát hoztanak vasas 21V2. Rosos búzát hoztanak vasas 27. Ez összesen 481/г vasas búza. 1 ) Szamárd. 1585. Ott lött 5V 2 kereszt búza; hoztak dézma búzát 7 kilát. 1587-ik esztendőre való búzát 6. Junii (1588) hozott Bús Lukács búzát kilát 2. 1589. 24 Jan. Domyán János az biró hozott búzát kilát 5.2) Itt csak az első adat látszik teljesnek. Váras-Endréd. 1585: Dézmabúza volt 9 kereszt; hoztanak 9kilát, (az adóra 3 kilát) ismég árpát 2 kilát. 1586: 5. octobr. Gáspár Ferencz, Vas Albert hozott dézma búzát 10 kilát, árpát 2 kilát. 1587. esztendőre való búzát adott Vas Albert egy töröknek 4 kilát, tartozik még 6 kila búzával. 1589. 24. Jan. (1588-ra). Gáspár Ferencz hozott kila búzát 4. 31. Jan. Vas János hozott magával búzát kilát 6.3) Az egyévi dézsmagabona 9—10 kila búza és 2 kila árpa. Alsó-Endréd. (1585) Dézmabúza 22 kereszt, hozott búzát 25 kilát; árpa 1 kereszt, hozott árpát 4 kilát. 1586: búzát hoztanak 20 kilát. 1588-ban az előző esztendőre az dézmabúzát mind éppenséggel meghozták. 1589. 24. Jan. (1588-ra) Zabó Imre hozott búzát kilát 2OV24) Az egyévi gabona-dézsma 20—25 kila búza. Lullya. 1585. Az lullyai dézsma, melyet az biró 20 Julii (aratás 72. lapon 1587.

4

74.

„

1587.

11/2

74.

„

1587.

köböl buza >t

УУ 1

1-00

>y

2Ό0

yy

1 vasas

1*00

„

1

1

74.

„

1587.

11/2 3 vasas

74.

„

1587.

3

74.

„

kila

„

4 00

„

1587. 1587.

6

73.

2

köböl

„

1-50

73.

„

4

19

74.

„

1587. 1587.

„ „ .

4-00 2-00

Jl

74.

„

1587. 1587.

99

2-00

1

lVa

»»

^

11/2

99

2-00

»

74. . „

lVa

„ 99

„

2'67 frt; 1 köböl buza tehát 0-67 írt 1-00

„

yy

>>

„

0-67

„

„

0-67

„

„

„

0-67

„

УУ

» „

0-67 0-67

„ „

1 köböl

„

0-75

„

1

„

í-oo

„

„

1-33 1-33

„ „

,,

1-33

„

УУ

1 kila

1

„

„

„ 99

„

99

Összesen 39*/2 vasas búza 29'34 frt 1 köböl búza tehát 0-74 frt *) Regestum 45. 1. 2) U. o. 25. 1.

3) ü . 0. 28—29. 1. <) U. 0. 47. 1.

,

203'

végén) mondott meg, 18 kereszt 5' kíve (búza), árpa 2 kereszt 3 kíve ; hozótt búzát 28 kilát, árpát õV 2 küá,t. 1586. 6. Septemb. hozott . . . búzadézmát 24 kilát. (1587) : Lett búza 13x/2 kalangya, ad róla tiszta búzát két-két kilát ( = 2 7 kila). 1588. 24. Mart. Gyöngedi Pál áz bíró hozott búzát kilát 22 (az előző évre;. 1 ) Az évi mennyiség 24—28 kila búza s egy kevés zab és árpa. A zab itt egyedülálló adat a dézsmák közt. Csege. 1586. esztendei dézmabúza 12 kereszt; hoztanak erre (26) Aug.) 5 kila búzát, ismég másszor 13 kilát (összeg 18 kila). 1587-ben lett búza 12 köröszt, tartoznak róla 24 kila búzával. 1588. 21. Decemb. Bencze János hozott 20 kila búzát; maradott hátra 4 kila búza. Az. biró Szakács Ambrus hozott 8. Nov. anno 89. 18 kila búzát; Némes Bálint megküldte az 4 kila búzát.2) Az évi mennyiség 18—24 kila búza. Bálványos. 1585. Dézmabúza lött 18 kereszt 5 kivé, árpa 4 kíve. Az csegei bálványosi dézmabúza 42 kila, árpa 9 kila. 1586. esztendei dézmabúza 11 kereszt, hoztanak ebből 22. Octobr. 7 kila búzát, ismég^ azután hoztanak l-öVa kilát (összeg 22а/г к.). 1587. esztendőre való búzát hoztanak 25V2 kilát.· 15S8. 8. December. Chák Imre hozott 207* vásas búzát. 1589. 23. Octobr. Fodor Lázár hozott búzát 27J/2 vasast.3) Az évi mennyiség 20 l /2—277г kila vagy vasas búza, s az első évben 9 kila árpa. Egyïk (Nagy) Kapoly. 1585. Botka Péter dézmabúzát hozott 21. April. (1584-re vagy 1586-ban?) 14 vasast, item hoztak 157г kila búzát, még tartóznák 4Va kilával (az összeg 34 kila). 1587-ben lett Kapolyon gabona 1672 kalangya, tisztát teszen 33 kilát: gabonát és rosot (!) hozott az kapolvi biró, Zabó Pál 22 kilát; maradott adósa 11 kilával. 1588-ban lett üzedbúza kepe 10, fél kepe búzá, is még árpa másfél kepe : 1589-ben az biro Zabó Pál hozott kilát 19, árpát kilát 2 1 /г, item dézmabort (az előző évi dézsmára!). 4 ) A dézmagabona mennyisége 19—34 kila búza s egy kevés rozs vagy árpa. Másik Kapolv avagy Kis-Kapoly. 1585. Zabó Péter az búzadézmában 21. Április hozott be-16 vasast, egyszer hoztak 91/2 kila búzát tartoznak 101/г kilával (az összeg 36 kila). 1586. esztendőre dézmabúzára hoztanak 17x/2 kilát, árpát 4 kilát, rost 4 kilát. Ugyanott vagyon (1587) 18 kalangya búza; tiszta búzát teszen 36 kilát. 1588. 2. Maii búzát hozott az biró kilát 2472, tartoznak búzával kilával IIV2 (az összeg ismét 36 kilá). 1588. 9. Novemb. ezen esztendőre tartóznak kiskapo^ lyiak kila búzát 27, ismég árpát 7. 1589. 12. Febr. az bíró hozott !)

U.

O.

42—43.

1.

2) U. 0. 32, 32V2, 70. b. 1. 3) Regestum 33—34. 1. 4)

U. 0. 36—37. 1.

· '

'

204'

búzát kilát 21, item ugyanakkor hozott árpát kilát 4 (1588-ra, tartoznak tehát még hat kila búzával és három kila árpával).1) Az évi dézsmagabona 27—36 kila búza s néhány kila rozs, árpa. Thetues. 1585. Dézmabúza 9 kereszt, hoztak dézmabúzát 11 köblöt. 15,§7;· esztendőre való búzát küldöttek Borsos Lőrincztől 6 kila búzát. 1.588. esztendőre hozott búzát Egyed Lőrincz tudni illik 8 kilát igazán. 2 ) Az= évi mennyiség i — 1 1 kila vagy köböl. ^ -Theleky. 1585. Dézmabúza 127г kereszt, árpa 16 kivé; hoztak dézmabúzát 14 köbölt, árpát 1 kilát. 1586. esztendőre búzát hoztanak 2272, árpát 3 kilát. 1587-ben lett búza 16 kalangya, adnak róla tiszta búzát ; két-két f kilát (32 kilát) : é s 2 kila rozsot. Az. 88. esztendőre való búzát hozott Császár Benedek 277г (kiigazítva 1772) kilát.3) Az évi dézma így 14—32 kila vagy köböl búza közt ingadozott a kevés rozson és árpán kivül. >.• Baad. 1585. Dézmabúza 16 kereszt 6 kíve, hozott dézmabúzát 14 ..köblöt. 1586. esztendőre búzát hoztanak 27 (kilát).· 1587. esztendőre, való búzát Böröczki Jakab hozott 18. Szeptembr. 12 kilát. 1589. 20. Octobr. Bene Antal az biró hozott búzát kilát 33. Item árpát kilát 4;4) Az,;évi összeg kevés árpa és 12—13 kila búza. : Thür. 1585. Dézmabúza 11 kereszt, hozott dézmabúzát 127 2 köblöt s. árpát 1 köböt. 1588. 19. Mart. Zabó Gergely hozott búzát vasast 672 (1587-re!). 1587. esztendőre való búzát Nagy Imre hozott vasast 6,5) ez évre tehát összesen 1272 vasast ép úgy, mint 1585-ben. , Végezzük el most már az egybevetéseket és vonjuk le a következtetéseket. A tihanyi várnak Pisky idejében Tihany szigetén kivül van huszonegy birtoka. Magán a szigeten megillette ugyan a tizedszedő jog a régi, apátságot és jogutódait ; de mivel a török korszakban a szigetet adózó, jobbágyság nem lakja, csak családos katonaság; s mivel a szigeti földeket maga a kapitány művelteti: azért természetes, hogv a számadáskönyv Tihany szigetének tizedeiről hallgat. A szigeten kivül fekvő zalai birtokok dézsmái a Zsigmond király korában tisztázott jog szerint a veszprémi egyházat, illetőleg káptalant illették ; Takaró Mihály kapitánysága idején a pozsonyi kamara e tizedeket a tihanyi vár részére bérelte ; 1572-ben is még Aszófő, Örvényes és Szőlős dézsmáikat a tihanyi kapitánynak adták; csupán Füreden és Arácson tizedelt a veszprémi kapi1) U. o. 36—38. 1 2) U. o. 49. 1. 3) 4)

U. o. 40—41. 1.

Regestum 48., 50. 1. 5) U. 0. 49. 1.

'

'.

205

;

tány a káptalan helyett. A XVII. század elején ugyanazon helyékéri^a két kapitány tizedszedő joga visszaháramlik a tihanyi apátra és veszprémi káptalanra. Há tehát időközben Pisky számadáskönyve amaz öt zalai birtok és Kék tizedeit nem említi, ez a tíz telektől adózó Aszófön c»aka bejegyzés hiányosságából érthető, a többi helyen pedig azért ván, mert Füred a puszta Arácscsal és Kehhel Veszprém várának adja tizedeit, míg Orvényes és Szőlős ezidőtájt puszta falvak, jobbágyok és gabonatermés nélkül. Somogy tizedeit általában a pannonhalmi főapátság élvezte. Azon tömérdek somogyi falu közt, a melyeket Török Bálint 1535-ben Tolnai Máté főapáttól és konventjétől 30G0 forintért bérbe vett,1) megtaláljuk Szamárd, a két Endréd, a két Kapoly, Lullya, Bálványos és Tur, öszszesen nyolcz oly falu nevét, a melyek Pisky idejében Tihánynak adják tizedeiket. E bérleti szerződésben nincsenek említve a tihanyi apátság ősi birtokai közül az elpusztult Szántó, s az adózó Teleky és Tétős, valamint az utóbb szerzett Csege, Szórád és Rád, a melyekből csupán Szántó puszta és Szórád tizedeit nem találjuk följegyezve Pisky Regestumában. Szántó e számadáskönyvből teljesen hiányzik; még csak azt sem jegyzik föl róla, hogy a szomszéd endrédiek használják.- Szórád: kihagyása olyan lehet, mint Aszófőé : valószínűleg innen is kapott tizedeket a kapitány, de a Regestumból kifelejtették : hiszen adóját is nagyon hiányosan írták be. Az sem lehetetlen azonban, hogy Szórád dézsmaja. a fejérvári őrkarionokságot vagy káptalant, illetőleg bérlőjét illette. A tolnamegyei Fadd tizedei valószínűleg azért maradtak ki a. Regestumból, mert e tizedek a pécsi püspökség területén sem régi, sem újabb jogon nem illették meg a tihanyi · apátságot és várat. A termés, kilenczedik tizede, az ú. n. földesúri dézsma, megillette ugyan, de ezt a nagy távolság miatt természetben bajos lett volna Tihanyba szállítani, s azért talán már korán beszámították az adó summájába, mely — mint. láttuk — valamennyinél nagyobb. Ennek épen megfordítottja a. veszprémi Tósok, mely adót és summát nem fizet, csak tizedeket ad. A kilenczed említése Pisky számadásaiból teljesen hiányzik, valamint az -1572. évi összeírás sem szól róla. Általában a kilenczed neve nagyon ritka Tihany forrásaiban, csak az 1609. évi összeírás különbözteti meg élesen a tizedtől. A kettő — úgy látszik — e g y b e o l v a d á s tizedeken mind a két tizedrész, a 10-ik és 9-ik értendő. Az 1609. évi összeírás szerint Tósokon mind a két tizedrészt Tihany várának kell adni ; ellenben Szőlősről a termés tizedik részét a veszprémi kapitány, a kilenezedet a tihanyi vár kapja; Somogyban Szamárd, Endréd, a két 3) Pannon r. ltár. fase. 38. 23.

206'

Kapoly és Teleki termésének tizedik része a törököt, a kilenczedik Tihanyt illeti. Ez volt az állapot a zsitvatoroki béke (1606) után ; a jobbágyok nagyobb megterhelése nélkül egyformán osztozott a magyar és tqrök földesúr a két dézsmán, hacsak a török úgy meg nem dézsmálta a termést, hogy a magyar földesúr a maga követelését kénytelen volt jobbágyainak, kik különben tán menekültek volna, részben vagy egészen elengedni. Ilyen eset Pisky számadásaiban is ki van felezve egy helyen, a h o l a váras-endrédiek dézsmagabonájáról ezt olvassuk; „ 1587. esztendőre való búzát adott Vas Albert egy töröknek 4 kilát, tartozik még 6 kila búzával". E szerint, midőn a török elvittea váras-endrédiek dézsmájának /kisebb felét, a tihanyi kapitány megelégedett a dézsma nagyobb felével. A dézsmagabonára vonatkozó számadatokat a szemben levő összehasonlító táblázatban állíthatjuk áttekinthetően az érdeklődők elé (a gabonán rendesen buza értendő). A gabona-dézsma évi átlagát háromféleképen ál'apíthatjuk meg, s mivel mind a három módon csaknem ugyanazon számot nyerjük, az eredményt annál biztosabbnak vehetjük. Az első átlagot az 1585-ik év adataiból nyerjük, a melyek legrendesebben vannak följegyezve, s köztük -a maximalis és minimalis számok körülbelül kiegyenlítődnek. A második igazi átlagot úgy kapjuk meg, hogy az ugyanazon falvakra adott évi mennyiségeket összegezzük és az esetek számával elosztjuk. A harmadik mód az, hogy az egyes falvak adataiból összeadjuk a legkisebbeket és a legnagyobbakat s ezek összegét kétfelé osztjuk. A második eljárással 278, a harmadikkal 282 kila búzát nyerünk, beleszámítva a rozsot, árpát és zabot is úgy, hogy ezeket a szokásos árszámítás szerint félannyi búzával vesszük egyenlőnek. Az első évi buza mennyisége 281 kila, a melyet a többi évekhez képest sok, de a búzához képest mégis nagyon kevés 22 1 / 3 kilányi árpa sem igen emel. így, ha nem is igen pontosan, de nagyjában az 1585. évi rendes följegyzéseket a többi év hiányos adataival szemben bátran közepesnek tekinthetjük, s alapul vehetjük további következtéseinkhez az igazi . átlaggal együtt. A különböző nevű mértékegységek : egyrészt a kereszt, a. kalangya s a kepe, másrészt a kila, a vasas és a köböl, ne zavarjanak bennünket, mert ezek — mint többféleképen meggyőződtünk — nagyjában azonos mértékek, a számítás eredményeiben mindenesetre nagyon közel esnek egymáshoz. A 1585. évben minden falunál keresztekben van adva a csépeletlen gabona; 1587-ben négy helyen kalangyákban s egy helyen keresztekben; 1588-ban egy helyen kepékben, más helyen keresztekben. Legegyenletesebb a csépeletlen és a kicsépelt vagy kinyomtatott gabona aránya a két utóbbi évben: 1587-ben mindenütt világosan ki van fejezve, hogy

Adózó telkeinek száma

A falu neve

1589-re

kereszt

kila

kereszt

kila

kalangya

kila

kepe

kila

kila

481/2 vas.

Szamárd— V.-Endréd

...

6

5V2

6

9

A.-Endréd

16

Lullya.

24

Сsege

12

Bálványos

...

10

N.-Kapoly

16

K.-Kapoly

16

Thetues . . „

Rád' Tur

összesen

5? 9 7

10 137

Évi átlag

Évi .adó,

dézsma

Tósok

Teleki

1588-ra

1587-re

1586-ra

1585· re

10 (árpa 2)|

25

28 185·") (árpa 2з) (á. 61/2)

18!

24

12

18

11

22V2

34

(14 vas)

36 (16

9

ve 9)

I7I/2

(árpa 4, rozs 4)

2(88)

5(89)

10

10

δ kila

mhozták

20

(árpa 1) (árpa 4)

(árpa 44)

(88)

I31/2 12 kereszt

27

24 (á.2, zab 2)

24

24

22

20V2

27i/2vasas

25V2 161/2

33

18

36

vas.

(árpa 16 14 , kéve) (á.lkila)

166

14köb.

11

(á. 1 k.)

281

481/2

IOI/2

221/2 (árpa 3)

16

10?

6I/2 kereszl 6 kéve 150»/2 (árpa 9, rozs 4)

*) A keresztek száma mellett levő kieebb szám a kévéket jelenti.

2ОЗ1/2

(rozs 2)

12

7

3 : 1

9

10

23

„

»

8

„

3 : 1

20

27

26

„

„

12

„

2:1

24

31

22

„

„

6 ,,

31/2: 1

18

24

„

5 ·„

5 : 1

201/2

271/2

20

34

24 к. V.

29 к. v. suirima 2 0 frt 11/2 : 1 31.,,

(271/2)

14

2

„

19

171/2

2: 1

3

27

32

»

!>

(á. 7)

(rozs 2)

»

„

„

8 köb. k.

12'/2 k.

(á. 221/2)

481/2

10

(á. IV2) (á. 2!/2)

11 köb.

121/2

mini- maximuma muma

3

9

I 42 f(á. 9)

S-S-s <jj <s

buza

Az évi dézsmakilák.

48i/2vasas adó 0 frt

(árpa 2)

22

a.s <á í. II* 11«

20 „

11/2: 1

22

36

5 ,,

11/2: 1

6

11

22

„

„

16 „

11/3 : 1

Ül/2

33

33 (á. 4) 17

„

„

10 „

12/3 : 1

10

35

121/2,,

ν

10 „ .11/4: 1

121/2

13

121/2

vas. 1791/2 821/2 (á. 4) (á. '11»/»)

278

118 frt

21/8 : 1

227

337

208'

egy-egy kalangya két kila tiszta búzát adott, s ugyanígy fizetett Gsegén egy-egy leereszt buza; egészen hasonló a számítás 1588-ban: NagyKapoly on egy kepe közel két kila tiszta szemet adott ép úgy, mint Turon egy kereszt.1) — A tiszta gabona űrmértékéül ugyanazon évben és ugyanazon helyen is vegyesen használják a vasas, a kila és a köböl elnevezéseket, pl. 1585-ben Telekinél, a búzát köblökben, az árpát kilában fejezik ki, a két Kapolyon a kila a vasassal egyértékü. A keresztek 1586-ban is körülbelül két kilájával fizettek, mint a következő két évben a keresztek, kalangyák és kepék; de 1585-ben kevesebb szemet nyomtattak vagy csépeltek ki egy keresztből: Lullyán 1-55, Szamárdon 1*27, Tétüsön 1 "22, Alsó-Endréden 1* 14, Telekiben!· 12, Váras-Endréden 1 kilát, Turon 1 Ί 3 és Rádon 0 8 7 köblöt a búzából, s három helyen két-két kilát, sőt egy helyen négy kilát az árpából. Takaró Mihály tihanyi kapitány számadásaiban (1560) még kisebb cséplés-eredményt látunk: az 52 kévéből álló kepe átlagos hozama ott 0'63 köböl árpa-zab volt. Akkor tizenöt káptalani birtok gabna-dézsmájául a kapitány évi átlagban kapott 1511/з kepe búzát, kicsépelve 95V^ köblöt ; most Piski évenkint valami 240 kereszt dézsma-buzát, kicsépelve Г16 kilájával 278 kilát kapott tizenhárom faluból, vagyis három-annyit, mint Takaró huszonöt évvel ezelőtt, tizenöt faluból, 2 ) föltéve, hogy A felső Tiszánál а XVI. század közepén a gabona-kereszt körülbelül 13—15,. a kalangya 26—30, a kepe 363. 1. Ugyanakkor kévét számítottak,

52—60 kévéből állott. V. ö. Gazdaságtört. Szemle 1896..

Tihanyban

Takaró Mihály

kapitánysága idején

ami nyilván kitűnik Takaró következő

az árpa és zab 1554-ben

egy kepére 52

számításából :

40 kepe (capetia)

1555-ben

27

„

1556-ban

6

„

16 kéve (manipulus) 21

1557-ben

12

„

31

1558-ban

29

„

25

1559-ben

42

15

Összesen 156 kepe 108 kéve; ezt a számadás 158 kepében és 4 kévében összegezi, ami azt mutatja, hogy 104 kévét két kepének, 52 kévét tehát egy kepének vettek. 2)

A legnagyobb dézsmamennyiség ott 310 kepe, valami 200 köböl tiszta búza

volt ; itt a maximum 337 kila. — A kila nevet bizonyára a törökök hozták Magyarországba

Görögország "felől az oka nevű

1671. évi úrbéri összeírásában

mértékkel együtt, mely utóbbi Tihanynak

mint a kender súlyegysége fordul elő. Az oka meg-

felelt a régi bécsi mázsa 44-edrészének, s Görögszer elfogadásáig

hivatalosan is használt

legújabb időkig használatos mindkét vagyis

körülbelül

mérték =

országban

megfelelt egy nagyszombati

1*281 kilogr. A kila szintén a.

gabona-mértékül = mérőnek

mécznek. V. ö. Ereky : Mérték-, súly- és pénzisme, kila, a melyet Pisky

és Törökországban a méterrend-

vagy

33—36 literrel,,

pozsonyi

vékának,

156, 307, 311. 1. — Ámde az a

korában Tihany tájékán használtak, a nagyszombatinál

talán kétszerte nagyobb mérő volt s nagyjában egyenlő a pozsonyi mérővel.

jóval,,

209'

Takaró köble nem volt nagyobb Pisky tihanyi köblénél, kilájánál vagy vasasánál. Pénzértékbén kifejezve az dézsma-gabona, a melyet Pisky kapitány évenkint bevett, körülbelül 140—200 forintot ért, mert ö a búza kiláját legfölebb 50 dénáron fogadta el s átlag 74 dénáron értékesítette. A föntebbi összegekből csupán Aszófő és Szórád dézsmája kiányzik a melynek bejegyzése talán véletlenül maradt ki a Regestumból. De e hiány nagyon csekély, s a megközelítő főösszegeket alig modosítaná., Ezt onnan következtetjük, hogy a föntebbi táblázatból láthatólag nem nagy az eltérés az adó, főleg pedig a summa és a gabona-dézsma mennyisége közt; és hogy sem Aszófő, sem Szórád nem tartoznak a nagy birtokok közé. Az előbbi adóval, az utóbbi summával tartozott. Az adófizető falvaknál a dézsma-búza kiláinak száma rendesen kétszer-háromszor nagyobb az adóforintok számánál, vagyis, ha egy kila búza pénzben: átadva 33—50 dénár, akkor általános elvül kimondhatjuk, hogy Pisky kapitánynak minden falu körülbelül ugyanannyi értéket adott dézsmagabonában mint készpénz-adóban. A summafizető falvaknál valamivel: kisebb az arány a dézsma-buza egysége és a summa-egység között ; de itt is érvényes lesz a föntebbi szabály, ha a búza-egység azon árát veszszük, a melybe a kapitány a vitézeinek adott gabonát számította. (átlag 74 dénár egy kila búzáért). Ily formán a summás helyek gabonadézsmája körülbelül szintén egy értékű volt summájukkal. Ezt igazolják, az összegezések is: a gabona-dézsma Tósokon kivül, hol adót nem ismerünk, 230 kila; értéke 50 dénárjával 115 frt.; ugyanazon helyeken, az adók és summák összege 118 frt. Az adófizető és summáshelyek elég szembetűnően elkülönülnek: két csoportra nemcsak telekadójuk, hanem dézsmájuk szerint is. Nevezetesen azt tapasztaljuk, hogy a hol két telek fizet egy forint adót, ott erre az egy forintra legalább két kila dézsmagabona esik, a hol pedig. e gy _ e gy felek legalább egy forintot fizet a summára, ott e forintraa dézsmagabonából kevéssel esik több egy kilánál. Ez nagyjában azt: jelentené, hogy úgy az adózó, mint a summás falvakban egy-egy telek valami másfél kila gabonát adott dézsmáül ; pontosabb számítással pedig, kitűnik, hogy egy telek átlagos dézsmája 12/з kila búza, mely körül azonban a bejegyzés hiányossága és a termés különbözősge szerint a. számadatok 1/в és4 5 /7 kila közt ingadoznak. A gabona-dézsmát illetőleg még egy összevetés érdemli meg figyelmünket. Az 1572. évi összeírás alkalmával Tósokról és Csegéről egyszerűen csak azt jegyezték föl, hogy tizeddel tartoznak; ellenben a többi, négy somogyi falu lakói dézsmaképen határozott gabona-mennyiséget vallottak be, a melyet tehát a termés minőségétől függetlenül mintegy Gazdaságtörténelmi Szemle 1905.

14

210'

állandónak kívántak tekintetni. E dézsma-mennyiségek három helyen magasan felülmúlják a másfél évtizeddel utóbb, Pisky idejében bejegyzett dézsma-mennyiségek maximumát; csupán Alsó-Endréden nem tűnik föl a dézsmabúza dolgában lényegesebb változás, pedig változás itt is volt. A. számadatok a következők :

köböl búza

telekszám

kila búza

1572

1585

Az 1572 és 1585 évi dézsmák aránya

7

33

7 (6)1)

7

1 : 45/7

1: 1

45/7 : 1

7

25

13 (6)

9 (árpa 2)

1 :

34/7

1 : lVa

21/a : 1

1 : 31/3

1 : 11/2

1 : 31/3

1 : 1-1/4

A telekszám és dézsma aránya

1585

1572 A falu neve telekszám Szamárd

...

Váras-Endréd Alsó-Endréd V

Lullya

^

...

6

20

12

40

25 (árpa 4) .28 27 (24) (árpa5i/2) 20 (16)

1 : 11/4 11/3 : 1

Hangsúlyozzuk, hogy az 1572-ben bevallott dézsma-mennyiség, anint állandó összegben elismert átlag, bizonyára az évi közepes mennyiségnél is alacsonyabb ; ellenben az 1585. évi bejegyzés a további •«évekhez képest e négy faluban legalább is jó közepes adatokat nyújt. ïHa tehát mégis úgy az absolut, mint az arányszámok szembetűnően ^kisebbek Pisky első évében : az arányszámokban jelentkező törvényszerűségből megállapíthatjuk, hogy egy-egy telek közepes évi termelése 1572 előtt annyi volt, mint tizenhárom évvel utóbb jó termés idején, Szamárdon meg majdnem ötször annyi, jóllehet az adózó telkek száma •ott épen nem szaporodott. Ennek két oka lehetett : egyrészt az, hogy a dézsmaszedés engedékeny volt vagy a dézsma bevallása nem őszinte ; másrészt oka lehetett az, hogy a török közelsége miatt a termelés ikisebb területre szorult. Ép így történhetett ez Váras-Endréden. Ellenben Alsó-Endréd dézsmája megmaradt körülbelül a régi állapotban, mert termőterülete, nem változott, csak a lakossága szaporodott meg három-szorosan. Lullyán már apad a dézsma, bár lakossága jól megkétszereződött. A gabona-jövedelem harmadik forrása a rétajándék vagy rétigazság -és negyedik a szölöajándék (vagy szőlőigazság, szőlővám, hegy•vám, a melyeknek czimén' a rétbérlők és szőlő művelők egyebek közt i) A készpénz-adónál és a szolgálatok megváltásánál láttuk, hogy csak

az itt

.zárójelbe tett telekszámok viselik igazán az adózás, szolgálatok s egyéb úrbéri kötelességek terhét. A többi ház, mint bíróház, zsellérház, âakók háza a terhektől egyelőre mentesek voltak.

új

települő

vagy

elköltözött

211

abrakot, t. i. zabot vagy árpát adtak. Egy hold rét rendes ajándéka egy kappan és egy köböl ( = mérő) abrak, vágy egy kappan és két kalács. Egy hold szőlő hegyvámja 1572-ben hat vödör boron, egy kappanon és két tortán (kalácson) kívül hat vödör ( = 18 pint) illetőleg egy köböl { = tíz vödör = 30 pint ?) árpa vagy zab, s valószínűen ennyi volt a hegyvám Pisky idejében is. De a Regestumban úgy a rétajándékok, mint a szőlőajándékok hiányosan vannak bejegyezve. E bejegyzésekből megtudjuk, hogy arácsi és füredi rétajándék volt összesen 103, s füredinek 34-nek nem volt zabja, ezek tehát minden hold réttől egy kappant és két kalácsot adtak, meg pénzt fizettek az egy köböl abrak helyett, t. i. 20—25 dénárt. Szentgáli volt 4, hidegkúti 8, szőlősi 3, vázsonyi 2 rétajándék. Egy kappanból s két kalácsból álló rétajándék volt Vászolyon 2, üdvarin 3, Pécselen 2, Akaiiban 2.1) A két kalács helyett egy mérő vagy köböl zabot, abrakot adtak Vincze István és Császár István füredi lakosok, kikről két helyen másmás szóval ugyanazt jegyezték föl a Regestumba ilyképen: „Firedi Vincze István 2 rétajándék 2 kappant 2 mirő zab; Czazar András rétajándék 1, adott 1 kappant 1 mírő z a b " ; más helyen ismét így: „Memoriale 1587. Vincze István füredi tartozik rétajándékkal két köböl abrakkal és két kappannal . . . ; Chyazar Albert (!) tartozik rétajándékkal, egy köböl abrak, egy kappan", 2 ) s mert itt a föntebbi bejegyzés megismétlődött, az utóbbit áthúzták. De e párhuzamos két adat becses annak a biztos megállapítására, hogy 1 mérő zab = 1 köböl abrak. Két füredi ember, rétajándékába a kappanon és abrakon kívül még a kalácsot is beleszámították a következő jegyzetekben : „Hegy Simon két köböl abrak, két kappan rétről, 4 kalács (ez utóisót később írták be) ; Varga Mátyás firedi 2 hold rétnek melléje állott ajándékjával : 2 köböl abrak, 4 kalács, 2 kappan". 3 ) Ha a rétek számát a föntebbi alapon körülbelül 129-re teszszük (103 arácsi és füredi, 26 más falubeli) s ebből csak 34 nem adott zabot, akkor a rétajándék czímén bevett abrak mennyiségét talán 95 mérőre tehetjük évente és pénzben 24 forintraj mert a zabot és árpát félannyiba számították, mint a búzát. Sokallani ezt a számot nem lehet, mert később 1671-ben a rétek összegéül — mint föntebb, a szolgálatoknál 1) Regestum kétségkívül

58,

59,

30. 1. A szentgáliak, hidegkútiak, vázsonyiak és akaliak

nem a saját határukban fekvő rétekért fizették az ajándékokat, mert a

tihanyi apátságnak és várnak ott nem voltak birtokai, hanem oly rétekért, a melyek vagy Tihany szigetén, vagy a várnak közelfekvő zalai birtokain terültek el, Arácsés «Örvényes közt. 2) U. o. 30. 61. 1. 3) U. o. 61. 1. 12*

212'

láttuk — közel kétszáz holdat tudunk kimutatni, jóllehet akkor Füreden csupán 30 hold rétről találunk adatot. Hegyvám vagy szőlőigazság, szőlőajándék czímén igen kevés adat van: Fürednél 1588-ban7mérő abrak 10mérő árpa ; Szőlősnél 1585-ben 8У2 köböl abrak s Örményesnél 5 köböl zab : összesen 30 köböl vagy mérő abrak.1) Ez bizonyára nagyon kevés és hiányos a följegyzés, mert az 1665. évi összeírás szerint az aszófő-örvényesi hegyen 30, Szőlősön 42 és Füreden, Arácson 37 szőlő volt s mindegyik szőlőtől egy köböl zabot, összesen tehát 109 köblöt kellett adni a tihanyi várnak; korábban pedig Füreden Arácsal együtt határozottan több volt a szőlő. 1572-ben és 1588 táján 46 hold. Ez alapon hajlandók volnánk a hegyvám czímén kapott zabot körülbelül annyira tenni, mint a rétajándék zabját, s mindenesetre jóval többre, mint a mennyit hanyagul bejegyeztek a Regestumba. A gabona-dézsma mennyiségét elérte, sőt felülmulta az a gabona, a melyet a kapitány a vár közelében, Tihany szigetén s az elpusztult Apáti tájékán házilag termelt. Az 1665. évi összeírás szerint Tihany szigetén volt 42 hold szántóföld. Pisky Regestumában egy helyen 2 ) megtaláljuk,3) hogy mennyi gabonát vetettek 1587 őszén, s hogy mennyi lett ebből az 1588. évi termés.2) „1587-ben vetettem őszi árpát az földben 24 vasast, item rosot vetettem 18 vasast, item tiszta búzát vetettem 87V2 vasast.3) 1588-ban az első rakott asztagban vagyon ЗОУ2 kepe búza, az ros asztagban vagyon 21 kepe, az másik asztagban vagyon 31 kepe búza 20 kíve héján, az öreg asztagban vagyon 60 kepe 15 ki ve búza, az kisebbik asztagban vagyon 18 kepe és 34 Mve búza". 4 ) Ugyanez év őszén 20 köböl őszi árpát vetettek,5) a többi vetést nem jegyezték föl. A 24 vasas árpának

megfelelő termés itt nincs megjelölve. A 18

!) U. 0. 22. 23. 1. 2) U. 0. 70. 1. 3)

Takaró

'

Mihály

tihanyi

kapitány

1560 tavaszán utódának

átadott 27 hold

árpa- és zabvetést, s 89 hold búza- és rozsvetést. Az árpaföldekbe elvetett 37 árpát. Ehhez

képest

(vasas köböl) őszi

Piskynek 1587.

köböl

évi őszi vetése kevesebbnek látszik: 24 mérő

árpa és 105V2 mérő

búza-rozs — egy magyar holdra két mérőt

számítva — 12 holdnyi őszi árpának és 53 hold búza-rozs, összesen 65 hold vetésnek felelne meg. Ezt a kombinácziót másfelől kiegészíti

és helyesbítheti az 1588. évi

aratók számából föntebb levont következtetés, a mely szerint 173Уз arató napszámra. Körülbelül 80 magyar holdnyi aratás esett. Az igazság legvalószínűbben ekét kombináczió közt foglal helyet, de mégis a 80 holdhoz

közelebb, kivált ha tavaszi vetést

is arattak. 4)

Takaró Mihály tihanyi kapitánysága idején, mint föntebb láttuk, egy kepében

52 kévét számítottak. Ez a számítás bizonyára megmaradt Pisky korában is. 5)

Regestum 4.1.

213'

vasas rozsból 21 kepe termett, a 87V2 vasas búzából pedig 140 kepe, a mi a dézsmagabonánál feltüntetett eséplés-arány szerint közel 50 vasas rozsot és 280 vasas búzát adott volna. Ez a búza épen annyi, mint a tihanyi vár tizenhárom falujából nyert dézsmagabona évi átlaga. Másrészt megállapíthatjuk, hogy az elvetett magot a termés ama kezdetleges és zaklatott időkben körülbelül háromszorosan adta vissza.1) Hanem ezt a 1588. évi termést nagy szerencsétlenség érte: egy vagy tán valamennyi asztag megégett s erre vonatkozólag jegyezték föl, hogy „Anno 1588 9 die decembris Parttás Gergelyért az asztagmegégés felől lettek kezesek. . . ," 2 ) Az asztagok még két évről vannak fölsorolva: 1586 (?)-ban „az öregbik asztagban vagyon 100 kepe, az másikban vagyon 44 kepe 10 kíve, az öreg asztag mellett valóban 34 kepe; az mellett ki vagyon 21 kepe 6 kíve, az végső kis asztagban 10 kepe 6 kéve". 3 )~— 1589 julius 12-én (!) »Egyik asztagban vagyon az majorságból 26 kepe búza, az másik asztagban vagyon búza 13 kepe 3 ötös ( = 1 5 kive), az harmadikban vagyon buza 13 kepe 15 kíve" 4 ) Az előbbi asztagok tartalma összesen 209 kepe és 22 kéve, az utóbbiaké csupán 52 kepe és 30 kéve. Csak a búzát jegyezték föl, s az utolsó évben még ennek a följegyzése is bizonyára hiányos. Mindent összefoglalva azt látjuk, hogy Pisky tihanyi kapitány adó vagy summa czimén — főleg az első évben — kapott közel száz kila búzát, körülbelül ugyanannyi zabot rétajándékul, talán szint annyi zabot szőlőajándékul, dézsma és saját termése fejében pedig egyaránt közel 280—280 kila búzát, s így a gabonajövedelem főösszege: 650 kila (vasas, köböl, mérő) búza, valami 50 kila rozs, 100 kila árpa és 125 kila zab. 4. Borjövedelem. Pisky Regestumának elszórt adataiból úgy látjuk, hogy Tihany vára ekkor ötféle forrásból szerezte be borszükségletét: az adó vagy summa czimén, továbbá dézsmából, hegyvámból, saját terméséből és a foglalt borokból, melyeket a szüretkor szokásos árakon vett át. Az így összegyűjtött bort azon kívül, a mit a kapitány háztartásában ő maga, vendégei és cselédjei elfogyasztottak s a számadáskönyvbe föl nem jegyeztek, a többit részint a várépítő kőműveseknek számították föl a legolcsóbb áron, pintjét 4 dénáron, részint a vár A mai jobb termési viszonyok közt a termés minimális átlagát a kézzel vetett mag hétszeresének veszik. V. ö. Köztelek Zsebnaptára. 1905. Kultúrnövényeink termelési viszonyainak áttekintése. 198—199. 1. 2) U. 0. 19. 1. 3) U. 0. 54. 1. 4)

U. 0. 4. 1.

214'

tisztjei és vitézéi vették meg pintjét 4, 6, 8 és 10 dénáron. Hogy mennyit fogyasztották évente, ez Pisky Regestumában sehol sincs összegezve, s a hiányos följegyzésekből meg nem állapítható. Csupán egy helyen van sorban följegyezve, hogy melyik vitéz hány pint bort ivott 1587-ben, a karádi és endrédi nyereség ideje táján : „az első borból" megittak330pintet, az „utolsó borból" 34pintet, a „korcsma-borból" 4lVa pintet és még 19 pint bort, összesen tehát 424 1 / 3 pintet vagyis 30 pintjével számítva 14 ákót és 47г pintet, ami nagyon kevés az évi fogyasztáshoz képes. Mert Takaró Mihály tihanyi provisorságá és kapitánysága idején a borfogyasztás egy évi átlaga: a kőműveseknek 24 akó, feltöltésre 56, eczetbe 24, a provisor asztalára 50, korcsmai kimérésre 346'7 akó (339 frt, 56 dénát árú) bor és 54 62 akó seprő, 1 ) összesen 5451/в akó új bor, s ezzel szemben a szükséglet fedezésére évi átlagul 583 akó új bor és must volt a borjövedelem csupán tizenöt káptalani birtok kibérelt dézsmájából. Ha Takaró számadását a borbevétel dolgában hiányosnak tekintjük is, a borszükséglet évi átlagára nézve nagyjában irányadóul vehetjük, s mondhatjuk, hogy Pisky kapitánynak szintén körülbelül 550 csebernyi évi borszükségletet kellett fedeznie. Takaró ennek fedezésére csupán a b o r dézsmát mutatta ki; Piskynek azonban ötféle forrásból is alig tudta összegyűjteni a szükséges bormennyiséget. Adó és summa czímén a következő följegyzéseket találjuk a Regestumban: Lullyáról 1585-ben „az mely bort az adóra hoztanak, lőtt az mi csebrönkkel 8 cseber ( = a k ó ) 7 f. 20 dénár". E szerint a lullyai bor akaját akkor 90, pintjét pedig 3 dénárban fogadta el a kapitány adó helyett.2) — Bálványosról 1585-ben „az mely borokat 6. Junii hoztak !) Takaró

számadása

alkalmat ád arra,

hogy

némely mértékeket pontosan

megállapíthassunk, A tihanyi akó vagy — mint rendesen mondták — cseber, csöbör (latinul urna vagy tinna pent",

vagy

„triginta pintarum") ; „minden cseberben vagyon harmincz

tíz köböl. Hogy e bor-köböl a csebernek

tizedrésze,

nyilván kitűnik

Takaró következő számításából: a borok feltöltésére szükséges volt: A számadás ezeket így összegezi: „Simul positae 1554-ben

65 cseber

6 köböl bor

1555-ben

51

„

2

„

8

„

1556-ban

47

„

1557-ben

51

„

1558-ban

23Va

„

—

„

1559-ben

40V2

„

—

„

„

Összesen 278 cseber 16 köböl.

faciunt tinnas 279 cubulos 6; vagyis 16 köbölből 10 tett egy egész csebret és maradt még 6 köböl. — Minthogy pedig egy akó vagy cseber =

6 iteze. Ezt a borköblöt a tihanyi úrbéri összeírások nevezik

„hidria'-nak, és

szintén

Registum 42. 1.

magyarul egyenlőnek

„veder"-nek mondják

pinttel, mert szerintök 6 vèder bór = 1 8 bor (1572, 1609).

2)

10

köböl = 30 pint, ennélfogva 1 köböl = 3 pint =

3

pint

215'

az adóra, lőtt az ő csebrekkel 4 cseber 6 V 2 pint, az itt valóval penigr δ cseber 23 pint. Az másik bor lőtt 7 cseber, facit 6 f. 30 dénár 0 . 1 ) Ezen ár csakis a közvetlenül előtte álló 7 cseberre vonatkozik, amelynek, csebrét vagy akaját így szintén 90 dénárban vette át a kapitány. Minthogy pedig a tihanyi cseber 30 pintes, ennélfogva a bálványos! 4 cseber 6V 2 pint = ( 5 X 3 0 + 23) pint = 173 pint; vagyis 4 bálványosi cseber = 173 pint : — 6V2 p i n t = I 6 6 V 2 pint; tehát 1 bálványosi cséber = I66V24 = 41 pint: pint és l 1 /« itcze, kerekszámban 40 pint. — A summás falvak közül Nagy· és Kis- Kapoly egyenkint 6 forint 50 dénárt,. Tur pedig 6 forint 33 dénárt törlesztett a summából borral. 2 ) TeleTcirõl· Jött, az mely bort az summára hoztanak, 8 cseber, 8 f. 64 dénár. Az mely bort hoztanak az adóra, lőtt az itt való cseberrel 8 cseber 2' pirit, az öreg cseberrel lött 6 cseber 1 pint". 3 ) Ez úgy értendő, hogy ш Teleki summája vagy adója fejében szállított bor 6 somogyi „öreg" cseber és 1 pint = tihanyi 8 cseber 2 pint = ( 8 X 3 0 + 2 ) pint = 242: pint; tehát 6 öreg cseber = (242—1) pint ; 1 somogyi öreg cseber = 241 pint: 6 = 40 1 /б pint. A bálványosi és az teleki öreg cseber tehát, az átmérés pontatlanságát, némi kis eltéréseit leszámítva, azonos mértéket jelent, a dézsmáknál emlegetett „somogyi csebret", melyben· tulajdonképen 40 pint volt, szemben a 30 pintes tihanyi cseberrel· vagy akóval. A bor árát Tihanyban az itteni cseber szerint számították, s egy ily tihanyi cseber teleki borért 1 frt. 8 dénárt vontak le az. adósummából. Ugyanígy számították a Rádról summára hozott 6 cseberbor árát is 6 frt 40 dénárba, pintjét tehát 3'6 dénárba. Az 1585. évben ily módon összesen 56 tihanyi cseber és 9 pint bort szolgáltattak át a tihanyi kapitánynak, nevezetesen : Lullya 8 csebert,. Bálványos 12 csebert és 23 pintet, a két Kapoly együtt 14 csebert és 13 pintet, Tur 7 csebert és 1 pintet, Teleki 8 csebert és 2 pintet, Rád> 6 csebert. A többi években summául beszolgáltatott bor a hiányos bejegyzés folytán elenyészően kevés: 1588-ban Túrról 3 csöbör 6 frtért (!)> és Tétősröl 2 cseber 4 frtért. Ezek voltak a legdrágábban átvett borok egy csöbör 2 frt, egy. pint 6 V 2 dénár. Dézsma czimén Takaró kapitány 25 évvel azelőtt évente átlag 583 cseber vagy akó bort szedett össze a veszprémi káptalan tizenöt, birtokáról, úgy, hogy akkor a kincstári zsoldon kívül ez a bordézsma volt a tihanyi kapitány főjövedelme, körülbelül 600 forint értékben, a mihez képest ugyanazon tizenöt birtoknak átlag 100 köbölnyi búza és 1) U. 0. 33. 1. 2)

U. 0. 35, 37, 39, 1.

3)

U.

O.

40.

1.

.216

20 köbölnyi árpa-zab dézsmája összesen valami 55 forint értékben elenyésző csekély volt. Pisky számadáskönyve bordézsma czímén korántsem mutat ki akkora jövedelmet a tihanyi vár huszonkét birtokáról, mint Takaró a bérelt bordézsmából. Ennek oka egyrészt a már sokszor konstatált hiányos följegyzés, a mit a bordézsmánál is tapasztalunk ; mert, habár az 1585. évben legtöbb adatot írtak be róla a Regestumba, még ezen év adatai sem teljesek, s legkevésbbé ilyenek a többi év adatai. A jóval csekélyebb bordézsmának további oka, hogy a tihanyi vár huszonkét birtoka közül gabona-dézsmát is csak tizenkét vagy leg: fölebb tizennégy birtok szolgáltatott, bordézsmát pedig épen csak tizenegy birtokán látunk följegyezve, míg a többiek részint puszták, szőlőt nem termelnek, részint a veszprémi, fejérvári és pécsi káptalannak, illetőleg váraknak tartóztak tizedeikkel, miként ezt már a gabona-dézsmáról szólva is megjegyeztük. De azért a bordézsma-fizető helyek itt következő jegyzékét majdnem teljesnek vehetjük, mert Tósok puszta és Kis-Kapoly kivételével, a melyek közül Tósok nem termelt szőlőt, ugyanaz a tizenegy helység szolgáltatta Tihanynak a bordézsmát, mint a melyeknél a gabonadézsmát is följegyezték. Pisky Regestumában a bordézsmára vonatkozó adatok a következők: Szamárd. 1586. esztendei dézsmabort hoztanak 5 csebret 10 pintet.1) Ugyanazon hét teleknek bordézsmája 1572-ben 28 akó vagy cseber. Váras-Endréd. 1585. Dézsmabort hoztanak 8 csebret. 2 ) Ezen NagyEndréd bordézsmája az 1572. évi bevallás szerint hét telekről összesen 20 cseber. Alsó-Endréd.

1585. Hoztak borért 5 frtot. (1586?)

Tizennyolcz

embernek — köztük fejérvári Nagy Mihálynak és Péternek, továbbá Imre deáknak s az anyjának, kik tán nem mind endrédiek — „lött bora" 413 cseber. „Hoztak erre bort 20 csebret 9 pintet. Tartoznak uramnak fizetni 1 f. 77 dénárt... Dézsmabort hozott Kis Lázár 15V2 csebret. Maradt még oda 35 cseber. S(olvit). Erre hoztanak bort egy átalagban 7 csebret, másik átalagban 4У2 csebret, harmadikban 4 c s e b r e t . . . . 1588. (utóbb kiigazítva 1587) esztendőre való dézsmabort

Sántha András az bíró meg-

hozta, 307 pint bort. (15)89 24. Jan. Zabo Imre hozott 8 pint héán (hiján) öt csöbör bort, tizedbort, adóra valót.3) Ezen Kis-Endréd rendes évi dézsmája az 1572. évi összeírás szerint 20 akó vagy cseber bor volt. — Ezed adatok némi értelmezésre szorulnak. Az első ii Regestum 25. 1.

2) ü. 0. 28. 1. 3) Regestum 47. 1.

(urna) bor-

217'

szállítmány, a 20 cseber és 9 pint, nem tized, hanem csak huszadrésze •a kimutatott egész termésnek, de megfelel az 1572-ben mintegy állandó dézsmául megállapított 20 akónak. Lehetséges az is, hogy csak egy részét rótták le vele az 1585. évi bortizednek, a melyre készpénzben már előbb fizettek 5 frtot és tartoztak még 1 f. 77 dénárral. Ez az összeg három dénárjával 226 pint bornak vagyis 7 х /г akónak felel meg, a mi a föntebbi akóval és 9 pinttel együtt is még mindig jóval kevesebb, mint az 1586 (?) évre1) számított 5OV2 cseber dézsmabor (15V2 cseber + 35 cseber). Az 1587. évre 1588-ban szállított 207 pint bor csupán 6 akót és 27 pintet jelent, az 1589 elején hozott bor pedig çsak 4 akó és 22 pint. Éhből látnivaló a bortermésnek vagy a tizedek be• jegyzésének és beszolgáltatásának nagy ingadozása. Lullya. 1585. Dézmabort hozott (az bíró) az somogyi cseberrel 33 csebret (33 somogyi cseb. = 3 3 X 4 0 pint = 1320 pint: 30 = .44 tihanyi cseber). 1588. 24. Mártii az bíró Göngedi, (Gendedi, Göngödi, Giönködy = Gyönködi) Pál meghozta az bort ; bor lett egy csöbör { = 40 pint), egy köböl ( = 1 0 pint) és két pint, tíszen 52 pintet.2) Az 1572. évi össze- írás szerint Lullya 40 csöbör uézsmaborral tartozott. Çsege. (1588) Bencze János adott dézmaborért nígy pinttől; 64 dénárt (1 pint ára tehát 16 dénár). Az bíró, Szakács Ambrus hozott 8. Nov. anno 89. 3V2 csöbör bort.3) Bálványos. (1585). Dézmabort hoztak somogyi cseberrel 27V 2 { = 2 7 V 2 X 4 0 pint = 1100 pint:.30 = 36 tihanyi cseber 20 pint). 1588. . 8. Dec. Dézmabort hozott (Csák Imre) két csöbröt. 1589. 23. Oct. Fodor Lázár hozott bort csöbröt 3V2.4) Egyik {Nagy) Kapoly. 1585. Dézmabor az somogyi cseberrel 13 •cseber. ( = 1 3 . 4 0 pint = • 520 pint: 30 = 17 tihanyi cseber 10 pint). 1589. Dézmabort hozott (az bíró) két akót.b) — Másik Kapolyról dézsma. bor nincs bejegyezve. , Tur. 1585. „Dézmabort hoztanak somogyi cseberrel 5 (csebert); •ez dézmabor lött ez itt való cseberrel hetedfél pint héán 5 cseber, az seprője 16 pint. Még erre tartozik 41V2 pinttel. Az 88. esztendőre hoztak az túriak egy általag bort ötödfél csöbört.... kit bollaban (!) megmírt, lett negyedfél csöbör és ö t ö d . . . Ennek másfél csöbri dézma, az 2)

Az évet abból következtetjük, hogy e dézsmát Kis Lázár szállítja Tihanyba,

a, mi rendesen a bíró dolga; Kis Lázár pedig 1585—86-ban volt alsó-endrédi bíró s az 1587. évben már Sántha András bíró szolgáltatja be az adót és a dézsmát. 3) Regestum 43. 1. 4) U. o. 32. és З21/2 1. 5)

U.

0.

33,

34.

β) U. 0. 35. 1.

1.

218'

többi adóra való. 1 ) 1588. 19. Novembris hozott az turi Zabo (Szabó) Gergely ötödfél csöbör bort, másfelet az dézmára, 3 csöbröt az summában hat forintért". 2 ) — Itt az első adat szerint 5 somogyi csebert hoztak volna a túriak, vagyis 40 pintjével számítva a somogyi csebret összesen 200 pintet akartak és tartoztak hozni. De mikor Tihanyban megmérték a túriak hordaját vagy általagját, kitűnt, hogy öt tihanyi cseber bor sincs benne, ebből is hiányzott 6 V 2 pint s az általag fenekén még maradt 16 pintre való seprő; a turi általag tartalma tehát = 5 tihanyi cseber — 6 V 2 + 1 6 pint = 5 X 3 0 pint 9V 2 pint = I59V2 pint. Minthogy pedig a túriak saját vallomásuk szerint 5 somogyi cseber bort küldtek dézsmául, ez pedig 200 pint bor lett volna, ennélfogva kiegészítésül tartoztak még küldeni 40V 2 pint bort, a mit némi hibával 41 Va pintnek írtak be a számadáskönyvbe. Ily módon a túriak 6 tihanyi cseber és 71 pint bort adtak. — A túriak 1588 őszén, nov. 19-én, szüret után bírójuktól küldtek egy általagban bort, melyet a bíró valahol útközben, Bollában 3 ) megméretett s ott úgy találták, hogy az általag tartalma 3V2 (somogyi) csöbör és ötöd pint (ebből csak a ρ betű látszik) Aztán megmérték a bort Tihanyban is és ott 4У2 tihanyi csöbörnek és talán még „fél" pintnek találták (az f betű némileg kivehető). E két. méret megközelítőleg egyenlő ; mert 3V2 somogyi csöbör = 3V2.4O pint = (120 + 20) pint = 140 pint; 4Va tihanyi csöbör = 47 2 .30 pint = (120 + 15) pint = 135 pint. Teleki. (1586.) Dézmabort hoztanak, somogyi csebert 13-at, pintet 8-at, tartozik két cseber borral. (1587) Bor lett két csöbörrel; a 88. esztendőre bor 3V2 cseber.4) — Az első adat szerint a dézsmabor 13.40 pint-[-8 pint = 528 pint: 3 0 = 17 tihanyi csöbör 18 pint; ehhez tartozik még 2 cseberre] ; az egész dézmabor tehát körülbelül 20 tihanyi csöbör. Rád. (1585.) Dézmabort hoztak az somogyi cseberrel 14 csebret, pintet 8-at; egy cseberrel adós. 1586: Dézmabort hoztanak 10 csebret. 88. esztendőre 2V2 csöbör bort. 1589. 20. Octbr. bort hozott csöbröt 4-et. 5 ) — Az első évi dézsma mennyisége tihanyi mértékkel két pint híján szintén 20 cseber bor (14 somogyi cs. 8 pint 1 cseber = 14.40 pint + 8 pint + 30 pint = 598 pint : 30 = 19 tihanyi cseber 28 pint). !) ü. o. 39, 40. 1, ' 2 ) U. o. 70. c. 1. 3)

Bolla vagy Balla személynév és több helység

neve ebből Baria,

Barlabás

Barnabás, Következtetésünk szerint Somogyban Túrtól Tihany felé, úgy látszik, volt ilyen Bolla nevű hely, de ezt ma már Csánki Tört. Földrajzával sem tudjuk igazolni. 4)

Regestum 41. 1.

5)

U. o. 48—50. 1.

231'

Tétös. 1585. Dézmabort hoztanak somogyi csebert 3-at, pintet 8-dt ; 1588-ra három csöbör bort, egyiket az dézmára, kettejét az. summában. 4 frt. 1 ) — Az első évi dézsmábor 4 tihanyi cseber és 8 pint (3.40 pint + 8 pint = 128 pint : 30 = 4 tih. cseb. és 8 .pint). A bordézsmák föntebbi adatait áttekinthetőbben a következőleg állithatjuk egymás mellé (a somogyi csebrekét tihanyiakra változtatva) :

f

"

'

1572

1585

1586

.1587

1588

1589

Szamárd

28

—

5VB

—

—

—

V.-Endréd

20

8

—

—

—

—

A.-Endréd Lullya Csege ' Bálványos

20 40 — --

27 3 A 44 — 36 2 /з

ÔOV2 ' — — —

7 1 2 /з — —

42/з — — 2

— — 3V2 3V2

N.-Eapoly Tur Teleki

— —

17V3 62/з —

— — 20

— — —

— 4V2 —

2 akó — —

Rád Tétős

— —

20 4 1 /*

10 —

— —

— —

— —

E táblázatból nyilván kitűnik, hogy Pisky Regestuma a bordézsmák följegyzésében nagyon hiányos, mert annyira sem a termelési viszonyok, sem a tihanyi kapitány hatalma nem ingadozott, hogy szőlőtermelő j o b bágyai némely években elég jelentékeny mennyiségű bordézsmát, aztán éveken át aránytalanul kevés vagy épen semmi bordézsmát se szolgáltassanak. A nagymérvű ingadozást tehát alig érthetjük máskép, mint a följegyzések elmulasztásából. Az évi bordézsma mennyiségét legvalószínűbben ügy kapjuk meg, ha az első évek leggondosabban följegyzett adatait — a gabonadézsmához hasonlóan — közepes mennyiségnek tekintjük és összegezzük. Ily módon Pisky évi borjövedelmét dézsma czimén körülbelül 200—250 tihanyi cseberre vagy akóra tehetjük, a mi nem egészen fele, majdnem csak egyharmada annak a bordézsmának, a melyet Takaró Mihály a veszprémi káptalantól bérelt tizenöt faluból évenkint bevett és tihanyi őrséggel elfogyasztott. Ä hegyvám (szőlőigazság, szőlőajándék, szőlővám) és talán saját termés czimén bevett borjövedelemről csupán egy helyen van a Regestumban följegyzés, mely így szól: 2 ) „Az mennyi borom énneköm füredi, arácsi, örményesi, aszófei hegyen lettenek ez elmúlt szüreten anno 1588: 1) U. 0. 49. 1. 2)

Regestum 77. 1

220

Vagyon aszófei bor egyik kerek fában (!) Item egy áttalagban vagyon füredi b o r . . . „ másik hordóban vagyon füredi b o r , „ 4. hordóban vagyon aszófei hegyvám „ 5. arácsi bor vagyon „ 6. aszófei hegyvám bor „ 7. hordóban vagyon arácsi bor „ 8. hordóban vagyon füredi bor „ 9. hordóban vagyon szőlősi bor . . .

.... . . . .... ... ___ .. . . ....

14 csöbör 2 „ 9 „ 12 „ 13V2 „

6 ...15 . . . .-

„ „

n m 15V2 „

E szerint az aszófői termés 14, az aszófői hegyvám 18, a füredi termés 21V2, az arácsi I 8 V 2 , s á szőlősi 15У2 csöbör vagy akó bor, összesen 97У2 csöbör. Ebből majdnem 80 csöbör volna a saját termés, a mi nem éppen sok. És ily saját termésre lehet gondolni nemcsak a bevezető sorok alapján, hanem azért is, mert a hegyvámot Aszófőn külön kiemeli a jegyzék. Aztán van a Regestumban három nyilatkozat 1588 máj. 10-röl, a melyek szerint Pisky István tihanyi kapitány kijelenti, hogy mivel tótvázsonyi Kopasz Mihály, Vászolyi Kele Mihály és nagy-pécseli Török Ambrus fia, Csich Imre, az örvényesi hegyen levő szöleikről semmi igazságot meg nem adtak s a szőlőt pusztán hagyták, ennélfogva ama szőlők „úrra szállottak" és böcsű szerint a kapitány a szőlők mellé állott, vagyis a maga kezelésébe átvette őket. Az első két holdat 18, a másik két holdat 16, a harmadiknak egy hold szőlejét 10 holdra böcsülték a szomszéd helységekből, Aszófőről, Szőlősről, Füredről és Tihanyból való emberek. 1 ) Már hogy azonban a föntebbi 80 csöbör bor csakugyan saját termése a kapitánynak, ezt bizton eldönteni nem lehet, sőt vannak okok, a melyek a 97V2 csöbör bornak hegyvám-jellege mellett szólnak. Az egyik ok az, hogy a Regestum sehol sem szól a kapitány szőlőmunkásairól ügy,· mint szólt a fölfogadott kaszásokról és aratókról ; s a föntebbi jegyzék éppen örvényesi bort nem mutat ki, jóllehet a három nyilatkozat mind örvényesi szőlők átvételéről beszél. A főokot azonban az 1572. évi összeírás nyújtja. E szerint ugyanis a Tihany-sziget előtt fekvő zalai szőlőktől hegyvámot adnak: Aszófőről, Örvényesről és Szőlősről minden hold után 6 vödör vagyis 18 pint bort, a mi fél tihanyi csöbörnél vagy akónál több ; Füredről és A rácsról pedig nem holdankint, hanem egy összegben számították a hegy vámot, onnan 150 vödör bort, vagyis 15 csöbröt, innen meg 12 csöbröt — az abrakon, kappanokon és tortákon kívül. Hát ez a hegyvám bizonyára megvolt Pisky idejében Regestum 68., 69. 1.

is, és mondhatjuk, hogy a föntebb kimutatott 97V2 csöbör bor legnagyobb része nem saját termés, hanem hegyvám vagy szőlőigazság czimén járt a tihanyi kapitánynak. Végre, mivel az 56 csöbörnyi adó vagy summa, a 200—250 csöbör dézsma s a 97 csöbör hegyvám és termés, kerekszámban 350—400' csöbör bor mindössze sem fedezte a tihanyi várőrség évi szükségletét, mely Takaró kapitány idejében átlag majdnem 550 akót vagy* csöbröt tett ki; azért Pisky kapitány bizonyos mennyiségű bort egyes falvaiban mindjárt szüret után lefoglaltatott abban az árban, mely a szüretkor járta. A kapitány pénzelöleget is adott ilyen borokra, s az előlegnek mintegy kamatául a bortermelő valamivel több bort adott, mint a szüreti ár szerint adott volna. Igy pl. 1585-ben „adott kapilán uram Kutthy; Imrenek (Füreden) 1 frtot bor fejében, a mint szüretben j á r ; fél akót adjon reá*. „Kutthy Imre" foglalt bora aztán 11 cseber lett. „Item (adott kapitán uram) Kuthy Mihálynak 3 frtot; az is^fél akót adjon reá. Az foglalt boroh Füreden : Kuthy Mihályé 9 cseber ; tartozik uram fizetni vissza 3 f. 58 dénárt. Item Érsek Bálás és Alberté 8 csöbör ; tér fel neki ( = visszatérül neki) 3 f 83 dénár Zabo Imrénéjé 9 cseber;: erre tartozik (a kapitány) 2 frt. Zabo Péteré 10 cseber; erre tartozik 1 f. 83 dénárral stb. Summa facit 78" (cseber).3) Ugyanazon 1585-ben foglalt bor volt Váras-Endréden 20, Alsó-Endréden 30 és Lullyán 50' cseber; „legyen úgy az ára, mint szüretben". 2 ) Ezekben körülbelül kimerítettük Pisky kapitány borjövedelmeit, a melyeknek összege — legalább az első évben, de valószínűleg a hanyagabbul jegyzett további években is — fölemelkedett valami 530—580 csöbörre, vagyis annyira, mint Takaró Mihályé, a ki a feltöltés, seprő, eczet és a kőművesek meg a saját borfogyasztásának leszámításával közel 350 cseber korcsmailag kimért és eládott borból úgy 340 forintot vett b e ; egy cseber borért tehát átlag 98 dénárt kapott, egy pintért alig valamivel többet 3 dénárnál, mert az eladott bor 4 /s-ét pintenkint 22/з és 3 dénáron mérette ki. Pisky idejében a bor már drágább : az adó helyett beszállított bort, a melynek átszámítása leginkább függött a. a kapitány tetszésétől, pintenkint 3, 3 2 /г, sőt 6 V 2 dénáron is elfogadta s így érthető, hogy a legolcsóbb bor pintjét a kiméréskor 4 — 6 dénáron adatta el, vitézeinek és kőműveseinek ennyibe számította. Ez annyit jelent, hogy a bor ára Tihanyban 25 év alatt valami 60%-al emelkedett. Ha tehát Pisky ugyanannyi bort méretett ki, mint Takaró, akkor az ő bevétele pénzben 550 forintra rúgott, a melyből le kell vonni az. 1) U. 0. 21. 1. 2) U .

0.

28.,

43.,

47.

1.

222'

az adó és summa helyett adott és a foglalt borok szüreti árát. Az előbbi czimen 56 tihanyi cseber és 9 pint bor árául leszámítottak 1585-ben az adókból és summákból 46 frt 81 dénárt; a 178 csebernyi foglalt borért a kapitány kifizetett 90 dénárjával 160 frt 20 dénárt. Az 550 forintnyi nyers bevételből tehát 207 forint levonásával maradt a kapitánynak borjövedelmül 343 forintja, vagyis körülbelül annyi, mint Takarónak. 5. Állatjövedelem. Különféle állatokból is voltak bevételei a tihanyi kapitánynak : adó vagy summa, szőlő- és rétajándék, a falvak ajándéka, dézsma czímén és a saját marháiból. Summára adott Kis-Kapoly 1585-ben három ökröt 15 forint és Teleki 1586-ban két ökröt 7 frt 60 dénár becsértékben ; a faddiak halat: vizát és tokot szállítottak. Állatokból nyert jövedelemnek mondhatjuk a faddiak szalonnaadóját s a summára vagy adóra beszolgáltatott somogyi nyest-, róka-bőröket és fekete szattyánt. Ezeknek pénzértékével már leszámoltunk a készpénzadónál. Az állatjövedelmek közt legtöbb volt a zalai szolok és rétek ajándéka, az egy-egy holdtól számított kappan, valamint a somogyi úrbéres falvak ajándékai: a húsvéti bárány, a karácsonyi „verő" vagyis hízott ártány s az évente egyszer adott „vágótehén". Az 1572. évi összeírás szerint csupán Csege tartozott húsvéti báránynyal, de egyebekben több volt akkor az ajándék, mint Pisky kapitánysága idején : ama korábbi összeírás szerint t. i. a zalai birtokokon minden telek adott 8 tojást húsvétra, egy kappant karácsonyra és két kalácsot mindkét ünnepre s mindez hiányzik Pisky Regestumából· A tojás egyáltalán nincs benne említve, a kappan és két kalács pedig csupán mint egy-egy hold szőlő vagy rét ajándéka fordul elő. A kappanokra vonatkozó följegyzések így szólnak : „Szőlős 1585. Maradt adóssa az Desány Ambrus. . . . kappan és kalács 18 dénár. Solvit". 1 ) „Anno 1587 die Octobr. az firedi biró Érsek Balázs hozott szőlő ajándékban 9 kappant. Anno 88.20. Aug. hozott az firedi biró (Vörös) Böröczk szőlő ajándékban jövendő szüretre valót kappant 8". 2 ) „Memoriale 1587. Vincze István füredi tartozik rétajándékkal két köböl abrakkal és két kappannal. Cházár Albert tartozik rétajándékkal : egy köböl abrak, egy kappan . . . e 3 ) „Anno Domini 1588 hozott az füredi Vörös Böröck tudni illik szőlő igasságát ez jüvendő esztendőre valót 16 kapant. Item rétigasságot hozott 6 kapant. Item 3 mérő abrakot. Item 4 kalá-csot. Annak utána, mikor a szőli szedet volt, hozott az biró 30 kapant !) Regestum 23. 1.

2) U. o. 66. 1. «) U. o. 61. 1.

223'

szőlő igasságát, s .7 kalácsot szőlő ajándékát . . w l ) „ Az mely kapant Aszóién, Füreden tartnak, azok ezek Anno 1588 : Füreden tartnak az polgárok 20 kapant, Aszófén tartnak 20 kapant, Szőlősen tartnak 10 kapant". 2 ) A legtöbb bejegyzés tehát 1588-ból való^ de pontos összegezés itt sem lehetséges; a többi évekről pedig majdnem teljesen hiányzanak az adatok. Hogy mégis némi fogalmat nyerjünk' a kappanok számáról, figyelembe vehetjük, Lhogy a rétek száma Pisky idejében legalább 129 hold (1671-ben 194V2 holdat tudunk kimutatni), a melyekből ugyanannyi kappant kellett adni rétajándékul. A szőlöajándékot csak 1665-ből ismerjük pontos összegekben, s akkor Aszófő és Örvényes szőlőitől 30, Szőlősről 42, és Füred-Arácsról 37, összesen 109 kappant adtak szőlőajándékul. Ez Pisky idejére alkalmazva épen nem volna sok, mert a föntebbi egyik adat szerint 1588-ban a füredi biró összesen 46 kappant szolgáltatott be a füredi és arácsi szőlők igazságául vagy ajándékául, tehát többet, mint 1665-ben, s épen annyit mint 1572-ben, a mikor Füreden 25—26 és Arácson 20 hold szőlő volt. Ez alapon merjük mondani, hogy Pisky kapitány rét- és szőlőajándék fejében kapott valami 238 kappant s két annyi kulcsos (torta — csavart, fonott) kalácsot, melyeknek pénzértékét — mivel a szőlősi Dézsány Ambrus 1585-ben a kappant és kalácsot 18 dénárral váltotta meg — körülbelül 43 forintra tehetjük minden évben. Húsvéti bárány mindössze nyolcz somogyi faluból van följegyezve : Szamárdról, a két Endrédről, Csege-, Bálványos- és Lullyáról, s a két Kapolyról. Évek szerint 1585-re két, 1587-re öt, 1588-ra hét, 1589-re hat falu húsvéti bárányát irták be a számadáskönyvbe, de valószínű, hogy 1586-ra sem maradt el az ajándék, s hogy minden évben a tihanyi várnak somogyi úrbéres falvai rendesen beszállították a bárányt, csak nem irták be pontosan. Söt némely faluból még ürüt is adtak; pl. Szamárdról 1587-ben hoztanak húsvétra egy bárányt, 1588 márcz 13-án hoztanak egy ürüt, s ugyanazon évi április 18-án a bárányt is meghozták; 3 ) Váras-Endrédről 1588-ra nem jegyeztek föl bárányt, hanem ürüt, a melyet február 27-ikén hoztak meg. A mi az időt illeti: a legtöbb bárányt április végén és május elején vitték a várba, de a várasendrédiek egyszer jó későre, julius 20-ra halasztották a húsvéti bárány fölszállítását. A bárány és ürü árát nem jegyezték be a Regestumba. Egyébként 8 húsvéti bárány értéke nem lehetett több 2 forintnál. 1) и. o. 22. 1. 2) U. o. 1. 3) Regestum 25 1.

224'

A „verő ártányt" legtöbbnyire január végén és február elején,, két ízben márczius közepe előtt szállították föl Tihanyba. Ezen karácsonyi vagy inkább farsangi ajándékkal a bejegyzések szerint 12 somogyi falu adózott, vagyis Szórád kivételével valamennyi. 1585-re be van jegyezve nyolcz, 1586-ra négy, lõ87-re hat, 1588-ra szintén hat, 1589-re nyolcz. Az első évben három falu pénzzel váltotta meg az ártányt : Váras-Endréd és Tur 2 forinttal, Tétős pedig 1 frt 18 dénárral. Igy évenkint az ártányok értéke körülbelül 20 forintra tehető. Vágó telién vagy ökör csupán három van az egész Regestumban Váras-Endrédről „1588-ban Vas János hozta meg az vágó tehént" ;. ugyanezen évben »5. Aug. Bencze János ökrit megvágattam az csegei vágó ökörírt"; Lullyáról az „1587. esztendőre való vágó tehént megadták". Kétségkívül hiányos e bejegyzés, mert az 1572. évi összeírás szerint az akkor Tihanyhoz tartozó öt somogyi falu — Szamárd, NagyEndréd, Kis-Endréd, Csege és Lullya — mindegyike tartozott évente vágómarhát adni. Magának a kapitánynak is voltak marhái, melyekről a következőföljegyzéseket olvassuk a Regestumban: Anno 1588. die 14 ApriL Aszófői Sebestyén Vinczével hajtattam Tosolcra apróstól-öregestől az bikával egyetemben 52 tehenet ; ezekből 30 öreg borgyús tehén, 1 bika, 12 tavali borgyú (hét ökör borgyú, öt üsző), 9 ezidei borgyú (hat ökör borgyú, három üsző). 1 ) „20 die Junii Anno 1588 hajtattam tíz fejős tehenet borjával Aszófüre : két polgárnál vagyon 2—2 borjas tehén, hat polgárnál 1—1 borjas tehén. Vörös Jánosnál az bírónál vagyon 12 üszőtehén. Szőlősön Bajor Istvánnál egy fejős tehén, az bika, s még háròm polgárnál egy-egy fejős tehén". 89. 7. okt. két aszófői polgárnak adott két-két borjas tehenet tartani, s ugyanannyit két füredi polgárnak".2)· Az egyidejűleg meglevő szarvasmarhaállomány '&gjóbban föl van tüntetve 1588 ápril és junius közepén: a fejős tehenek száma akkor44, két bikával ; a növendék-marháké pedig legalább 33. E marhák árát illetőleg tájékoztatóul szolgálhat, hogy a kapitány Kis-Kapolyról háromökröt 15 forintban, Telekiről két ökröt 7 frt 70 dénárban fogadott el summa helyett (1585, 1586); Aszófőn pedig 1589 jun. 6-án Gergely Lászlónak egy tulkot 6 forintért adott át, „kiért bort ad, a mint szüretkor jár bor". 3 ) Gazdák becslése szerint egy vágótehén vagy kevésbbé hizlalt tulok körülbelül 400 font hust ad. Ennek fontja Pisky számadáskönyve szerint 2 dénár, s így 400 font ára 800 dénár vagyis 8 régii

1) U .

O.

67.

L.

2) и. o. 11. i. 3)

И.

O,

20.

1.

225'

magyar forint. Ugyancsak szakértő gazdák tapasztalatai szerint száz fejős tehénre hetvenöt ellést lehet számítani", 44 fejős tehénre tehát 33 ellést, a melyhez képest a borjukból és a kiselejtezett öreg marhákból együttvéve körülbelül harminczat értékesíthetnek rendes tenyésztés mellett évente eladással vagy levágással. Hat borjú 2 forintjával és huszonnégy öreg tehén meg ökör 5 forintjával 126 forint bevételt jelenlene. Ehhez számíthatunk még legalább öt vágótehenet a somogyi falvak föntemlített köteles ajándékául valami 25 forint értékben. Végül meg kell még említenünk a jövedelmek közt a méhtizedet,. mely 1585-ben Bálványoson 5, Turon I V 2 , Rádon 1 és Tétősön is 1, 1586-ban pedig Telekin IV2 kas méhet szolgáltatott. A ràdi egy kas méh egy pint mézet, a teleki másfél kas pedig két pint mézet adott. 6. Összegezés. A fönt elsorolt öt féle jövedelem-csoporton kivül,. minők a telekadók, szolgálatok, gabona, bor és állatok, egészen jelentéktelen az a két malomadó, a melyeknek még nyoma van a Pisky-féle Regestumban. Egyik a füredi malomadó, a melynek fejében a füredi bíró 1587 aprii 2-án 40 dénárt fizetett.1) Későbbi összeírások szerint e maiomadót kiegészítette még 40 czipó. A másik malom úgy látszik az elpusztult Arácshoz tartozott s ennek használatáért a tőszomszéd „Csopakon Gellért Illés malomadóval tartozik minden esztendőnkint 40—40> pínzzel (dénárral) és czipóval; ezeket pedig Szent István napjára tartoznak meghozni. Anno 1588 die 4. febr. hozott Gellért Illés malomadóba czipót 70-et ; tartozik még 50 czipóval. Az adóját megadta*.2)' A 70 és 50 czipó együttvéve 120 czipó három évi malomadónak felelt, meg. Gellért Illés tebát csak a bérlet harmadik évében kezdte megadni a czipókat. E czipók árát illetőleg tájékoztatóul szolgálhat, hogy későbbi1 jövedelemösszeirás szerint negyven ilyen malomadóba járó czipót ugyanannyi dénáron váltottak meg. A két malomadó értéke tehát mindösszesem több évi 1 frt 60 dénárnál. A háziipar termékeiből nyert némi jövedelmet, minő a zsinór, csizma, papucs, kapcza, fék, tarisznya, valamint az élelmiszerek elkészítéséhez használható kevés sót már a készpénzadók csoportjában elsoroltuk és összegeztük. Ekként rendszeresen letárgyaltunk minden

adatot, mit a Pisky-

féle számadáskönyv nyújt ; mérlegeltük mindegyiknek az értékét s összehasonlító eljárással igyekeztünk elhelyezni őket oda, a hova

legjobban

valók. Bár a följegyzések meglehetősen hiányosak; mindazonáltal némely évekre, nevezetesen 1585- és 1586-ra majdnem teljes képet nyújtanak, s az összes adatokat fölhasználva képesek vagyunk a tihanyi vár é l e !) R e g e s t u m 21 1. 2)

U.

0.

30.

1.

Gazdaságtörténelmi Szemle 1905.

226'

tének és gazdálkodásának elég reális rajzát megalkotni, mely nem vág ugyan össze pontosan az úrbéri összeírásokban fölvett, mintegy ideális állapottal, de annál inkább föltünteti az igazi állapotot a szinte megelevenedő emberekkel, szegényes gazdálkodásukkal, az adózás és szolgálatok különféle nemeivel, váltságaival, a szokásos mérték és árviszonyokkal, a vitéz úr megalkuvásaival és nyereségeivel, másrészt az adózók késedelmességével, a számvitel hanyagságával, stb. Ilyen adatok tanulmányozása, ha még oly fárasztó is, kiválóan szükséges ahhoz, hogy történeti kombináczióinkban a természetes és történeti valóság határai közt maradhassunk, s a múltnak emlékeii, forrásait kézzelfoghatóbb realitással szemlélhessük és értelmezhessük. De bár sokat tartunk Pisky számadáskönyvének s a hozzá hasonló Tégi gazdaságtörténeti források értékéről, mégis a Regestumból buzgó igyekezettel csoportosított számoknak és összegeknek nem kívánunk nagyobb hitelt és pontosságot tulajdonítani, mint a mennyit a gazdagsága mellett is hiányos adatkészlet és ennek más jövedelem-összeírásokkal való egybevetése megenged. Az olvasó elé terjesztettük összes adatainkat és szeme láttára végeztük számadásainkat, következtetéseinket. Számbeli eredményeink a körülményekhez képest majd a bizonyosság, majd a valószínűség határa közt mozognak. Ily értelemben állítjuk föl végül számvetésünk mérlegét. A tihanyi várőrség rendes létszámának, a 26 lovasnak és 50 gyalognak, fönntartására a kincstár a XVI. század második felében szokásos kulcs szerint 1910, a kapitány porkoláb és pattantyús fizetésével •együtt közel 2500 rénes (rajnai) forintot számított egy évre, a mi 2000 magyar forintnak felelt meg. Ezzel szemben Pisky kapitány évi bevételei : telekadóban és summában 18 faluból szolgálópénzekben 15 faluból . . . ... .szántópénzekben 15 „ ... — — aratópénzekben 15 . . . . . . ... . я kaszáspénzekben 15 „ — ... — ... rétajándék 34 füredi rétről 20—25 d.-jával dézsmagabona... . . . — — — — __. rét- és szőlöajándékul kapott abrak búzatermés ... ... ... ... rozs-, árpa-, zabtermés . . . bordézsma ....... hegyvám és bortermés ... . . kappan . . . „ ._

193 30 45 182 364 7 200 40 200 70 250 100 43

frt 20 dénár »

в

η

я

S

40 80 60

, . ,

»

—

„

я 9

»

)!

»

Г)

J)

»

в

Я

я

»

я

227

bárány ártány vágótehén saját nevelésű vágómarha

2 frt — dénár

20 „ 25

,

-

126 „ -

, ,

„

1899 frt — dénár Ide kellené még számítanunk az apáti 20 holdnyi széna- és a.méhtized értékét, s levonnunk belőle az aratóknak és kaszásoknak fizetett 31 frt 16 dénárt. Mindent számbavéve, Pisky tihanyi kapitány bevételei évente megközelítették az 1900 forintot, föltéve hogy a törökökön vett nyereségei fedezték a törököknek fizetett sarczokat. A kincstár részéről pótolni kellett legalább évi 100 forintot, öt év alatt 500 magyar forintot vagyis 615 rénes forintot. Épen erre a pótolni való összegre vonatkozhatik Pisky Regéstumának utolsó adata: „Anno 89. 3. Januarii. Az adós-leveleknek summája, kiket Mogor Benedektül fölküldöttem Bécsben, tíszen summa szerint rénest ft. 611, krajczárt 73 2 /з."

12*

AZ AUSPITZI (PUSZTAPÉCSI) MAGYAR MARHAVÁSÁROK RÉGI KIVÁLTSÁGLEVELEI. Irta:

DR.*

TAKÁTS

SÁNDOR.

E folyóiratban többször szólottunk már az auspitzi (morvaországi) régi magyar hetivásárokról, s mondottuk, hogy a heti marhavásárok különösen azért voltak fontosak, mivel a németbirodalmi városokhoz közelebb estek, s így a birodalmi kereskedők szivesebben jöttek ide, mint a bécsi vásárokra. Azt is említettük, hogy Auspitzban I. Ferdinánd ideje óta külön magyar hatóságot állítottak itt fel a magyar kereskedők védelmére. Maga a morva handgrafi hivatal is jó ideig magyar kézen volt, s a magyar kamara alá tartozott. A mily fontosak voltak az auspitzi hetivásárok Magyarország marhakereskedésére, épp oly nagy jelentőségűek voltak magának a városnak fejlődésére és gazdagodására nézve is. A város tehát századokon át, mint legféltettebb kincsét őrizte a heti marhavásárokra szóló kiváltságleveleit. S mivel azon heti marhavásárok az osztrák kincstárnak is évenkint nagy öszszeget jövedelmeztek, a városnak jó ideig nem is nagy fáradságába került régi kiváltságainak megerősítése. A reánk maradt kiváltságlevelek közül a legelsőt László magyar király adta ki Pozsonyban, ezt ax kiváltságlevelet megerősítette Gregory király (Podjebrád György) 1450 aug. 8-án és 1464 október 10-én Brünnben, Ulászló magyar király 1510. Szt.-György napján Olmützben, II. Lajos magyar király 1523-ban Olmützben, I. Ferdinánd 1528. (Laetare v. utáni kedden) és 1556-ban Bécsben (ez utóbbit már cseh nyelven adta ki). Miksa király az eddigi kiváltságokat 1565. (háromkirályok octávája utáni hétfőn) Bécsben szintén megerősítette. (Ez is cseh nyelven szól.) Rudolf 1593-ban (Pál megtérése utáni kedden) Prágában Auspitz ősi kiváltságait a magyar marhavásárok tartása ügyében szintén megerősítette. („My Rudolf druhi 3 Boze Milosti etc.") Ezt a kiváltságlevelet később németül is kiadták. Rudolf elmondja benne, hogy az auspitzi, csütörtöki napon tartani szokott magyar marhavásárok (Wochenmarkt mit Hungarischen Ochsen) úgy a kincstárra, mint a városra nézve rendkívüli áldást hoznak. Ezért tehát úgy a maga, mint az utódai nevében is e vásárok tartására vonatkozó kizárólagos jogot megerősíti.

229'

Mátyás király 1615-ben (die Festi Sancti Gilgy) Prágában, Károly lichtensteini herczeg pedig 1606-ban Feldperg-ben megerősítik Rudolf kiváltságlevelét (az utóbbi cseh nyelven adatott ki). I. Lipót király 1660. július 18-án Bécsben valamennyi kiváltságlevelei újra megerősíti, ugyanezt teszi Károly is 1718. augusztus 25-én. 1 ) Auspitz város több százados kiváltságát csak III. Károly uralkodása alatt kezdé nagyobb veszedelem fenyegetni. Miután ugyanis a hatalmas Sinzendorf grófok SEELOVITZ urai lőnek, azon mesterkedtek, hogy a magyar marhahajtást saját birtokukra tereljék és az auspitzi ősrégi magyar hetivásárokat Seelovitzra áthelyeztessék. Először is megszerezték azt a jogot, hogy Seelovitz-ban (Gross-Seelovitz) minden szombaton, vagyis az auspitzi (csütörtöki) vásár után, marhavásárt tarthassanak. Ezzel a kiváltsággal ugyan a Sinzendorf grófok nem sokra mentek, mivel csak azok a kereskedők mentek oda, akik Auspitz-ban marháikat eladni nem tudták; mindazonáltal a seelovitzi vásárokkal a nevezett grófoknak sikerült rést ütniök Auspitz város kizárólagos kiváltságain. Erre aztán SINZENDORF LAJOS FÜLÖP gróf 1 7 2 6 . aug. 30-án azon igyekezett, hogy magát az egész magyar marhahajtást, az auspitzi vásárok beszüntetésével, Seelovitzra helyeztesse. Ez ügyben beadott kérelmét hatalmas urak támogatták, s maga a magyar kamara auspitzi főperceptora, Mosmüller is Sinzendorf gróf pártjára állott s felterjesztésében Auspitz ellen kardoskodott. Tette pedig ezt bosszúból; a perceptor úrnak ugyanis viszonya volt bizonyos Francisca nevü nővel, a város azonban megtiltotta neki, hogy az illető nő szállására járjon, ezért aztán a perceptor úr mód nélkül neheztelt. Auspitz városára. 2 ) Az udvari kamara, nem törődvén a kincstár igazi érdekével, még kevésbé Auspitz város ősrégi kiváltságaival, hajlandónak mutatkozott Sinzendorf gróf kérésének teljesítésére. Erre aztán a nevezett gróf felküldte a szükséges felvilágosításokat, a többi között a seelovitzi vámkimutatásokat is (Mauth-Tafel bey der hochgräflichen Sinzendorfischen Herrschaft Gross Seelovitz). 3 ) Auspitz város is meghallván, mi készül ellene, minden követ megmozgatott, hogy a Sinzendorf grófok önző tervét megbuktassa. E mellett egy kimerítő felterjesztésben kimutatta, hogy minő kárral jár a Sinzendorf-féle terv a kincstárra nézve is. Ez a rendkívül érdekes és alapos felterjesztés hetvenhét ivalákú oldalon mutatja ki azokat az előnyöket, miket Seelovitz városával szemben a marhákereskedőknek Auspitz nyújthat. Jó lelkiismerettel s jogtiprás Brünni tartományi 2) 3)

levéltárban van mindannyi.

Auspitz város jelentésében. Brünni tartományi levéltárban van.

230

nélkül — írja a város — nem teljesíthető a magas összeköttetésekkel rendelkező Sinzendorf gróf kérése. Az ősrégi jogokat még a pogányok is tiszteletben szokták, tartani, mennyivel inkább számíthat erre Auspitz városa, a hol most nemcsak egyesek érdéke, hanem az egész ország jóléte is koczkán forog. Auspitz városa s a brünni kerület roppant sokat veszítene, ha a hetivásárokat innét máshová helyeznék. De károsodnék maga a kincstár is, mivel azok a tőzsérek, a kik Pisentz- és Gajá-η át jönnek, Seelovitzba aligha mennek, mivel oda és vissza négy mértföldnyi utat kellene a hegyek között tenniök. A magyar marhatőzsérek már is kijelentették, hogy ők Auspitznál távolabb eső vidékre nem hajlandók menni. Különben is Auspitz teljesen be van rendezve a marhavásárokra, holott Seelovitznak még elegendő legelője sincsen. Aztán Seelovitz-ig új és szélesebb utat kellene készíttetni és az új vásár felé 3998 ölnyi árkot hányni. A bórárak a marhavásárokon fontos szerepet játszanak, Auspitz ezen a téren is megfelel a kívánalmaknak, mivel a bor pintje itt két krajczárral olcsóbb, mint Seelovitzban. A seelovitzi vám minden marha után 3 krajczár ; Auspitzban azonban 10 ökör és tíz tehén után kell ugyanannyi vámot fizetni. A hajtók és a tőzsérek részére Auspitzban 284,531 ölnyi kitűnő legelő van, holott a seelovitzi mély fekvésű réteket a víz minduntalan elönti. Auspitzban tizenegy pékműhely van, Seelovitzban csak három. Mindezektől eltekintve, Auspitz amúgy is megérdemli a vásárjogot, a melytől most magánszemélyek akarják megfosztani. BETHLEN G Á B O R támadásakor — írja Auspitz tanácsa — ez a város 39,102 frt.-ot volt kénytelen fizetni (zu Rancionierung). 1643-ban a svédek teljesen kirabolták és feldúlták; 1663-ban a tatárok az egész várost elégették, s legújabban, a R Á K Ó C Z Y felkelésekor BERCSÉNYI alaposan megsarczolta. Amíg Auspitz jogait száz és száz ilyen és másféle ok támogatja, addig Sinzendorf gróf egyetlen elfogadható argumentumot sem tudót felhozni kérése mellett az 1726. augusztus 30-án beadott folyamodásában. 1 ) Auspitz város tanácsán kívül a vásárok áthelyezése ellen a marhakereskedők is tiltakoztak. Az 1726. év decz. 12-én például K A Z A I G Y Ö R G Y és huszonkét társa (köztük Máthé György, Mészáros László és Lázár István is) folyamodott az auspitzi vásárok megtartása ügyében. Kazai és huszonkét társa (többnyire csehek és tótok) a legnagyobb és a legtapasztaltabb tőzsérek közé tartoztak, s így az ő véleményük ez ügyben mindenesetre mértékadó lehetett. A nevezettek folyamodásukban azt hangoztatták, hogy Seelovitz (oda és vissza) négy mérfölddel messzebb van, mint Auspitz ; azokívül a vásárokra teljesen alkalmatlan hely ; nincs Ugyanott.

23,1

ott élelem, drága a bor, sok a vám, s alkalmas legelő sincsen, holott Auspitzban két egész hegy, az Ochsenberg és Fleckenberg kitűnő legelőivel a marhakereskedők rendelkezésére áll. Ezenkívül Auspitzban a heti marhavásár minden kelléke is feltalálható, úgy, hogy ők, tőzsérek, meg nem foghatják, miért akarják a marhahajtást Seelovitzba áthelyeztetni. A morvaországi városok követei szintén tiltakoztak a vásárok áthelyezése ellen. 2 ) Mindazonáltal az udvari kamara és Sinzendorf gróf 1727. év nyarán m á r a Seelovitzba vezető utakat tanulmányoztatták és mérették, világosan jelezvén ezzel, hogy az eddig felhozott argumentok nem győzték meg az udvari kamarát a tervbe vett áthelyezés káros voltáról. Pedig, ha egyéb nem, már maga az auspitzi vásár jövedelme is elég világosan beszélt az áthelyezés ellen. A nevezett vásárok ugyanis magának a kincstárnak 1727-ben 92,154 frt.-ot, 1728-ban pedig 85,102 frt.-nyi jövedelmet hajtottak !3) Látván Auspitz tanácsa, hogy egymaga nem boldogul a Sinzendorf grófok ellen, szövetségesek után nézett. Az 1727. június 28-án már diadalmasan jelenti, hogy egy sereg földmíves és földbirtokos semmi szín alatt sem hajlandó földét átengedni, hogy azon a Seelovitzba vezető marhahajtó útat megépíthessék. 4 ) Ezen földmívesek és földbirtokosok száma oly nagy volt, hogy elhatározásukkal csakugyan sikerült megakadályoznak az auspitzi ősrégi vásárok áthelyezését. Nemsokára azonban újabb veszedelem fenyegette az auspitzi vásárokat A mikor NEFFZER JAKAB magyarországi harminczadok adminisztrátora az új harminczad-szabályzatot kidolgozta, mindenütt kihirdették,, az új, császári Vieh-Aufschlags-pátenseket. Ezek a pátensek Auspitz régi kiváltságait figyelembe egyáltalán nem vették. A 6. és a 7. pont szerint ugyanis a tőzsérek szabadon választhattak a pátensben felsorolt útirányok és kihajtási helyek között. Ezzel szemben Auspitz kiváltságai úgy szóltak, hogy a Magyarországból Morvába hajtott marhát Auspitz: érintése nélkül máshova hajtani nem szabad, s a harminczadot is Auspitzban kell fizetni. Az új pátens a magyar kihajtást, a mely eddig kizárólag Auspitzban összpontosult, több irányban megosztotta, s így az auspitzi bevételek egyszerre a régieknek egyötödére szálltak. A 18. század negyvenes éveiben ez a bevétel még inkább csökkent, úgy hogy Auspitz !) Auspitz városához intézték e folyamodást. 2)

Egész csomó ilyen tiltakozás és jelentés érkezett Auspitz tanácsához.

3)

Auspitz város kimutatása.

4)

Auspitz 1727. juni 28. Raths-Protocoll-Extract.

232'

tanácsa 1746. július 11-én méltán írhatta a királynőnek, hogy az új intézkedés teljes romlást hoz a városra ! (Zu uns und unserer Nachkommen trauervollen Austilgung und gänzlicher Ruin'1 etc.)1) A városon kívül 1746. június 30-án a marhatőzsérek (alle hungarische Ochsenhändler) is tiltakoztak az új rend ellen, 2 ) de tiltakozásukkal mit sem értek el, mivel az új kihajtási útak mentén lévő birtokosok meg az új rend mellett kardoskodtak, így HERBERSTEIN grófné terjedelmes emlékiratában 1746. aug. 13. Brünnből arra kéri Mária Terézia királynőt, hogy Auspitz város haszontalan sérelmeit figyelembe ne vegye, mivel Neífzer rendszere minden téren bevált s 1732-től 1739-ig a marha-aufslág-bevételek 3974 forint 43Уг krajczárral növekedtek. 3 ) Lehet, hogy Herberstein grófnénak igaza volt, de annyi bizonyos, hogy az auspitzi ősrégi vásárok tönkretevését egész Morvaország megérezte ! A szegénység és a nyomor az egykor viruló országot annyira •ellepte, hogy a lakosság kiköltözése mindig nagyobb mérveket öltött. Az 1746 tói 1747-ig az iglaui kerületből 144 család, a hradischi kerületből 409 család, a brumovi kerületből 43, a wsetini urodalomból 259-en költöztek Magyarországba. A következő években a kiköltözés ha nem is növekedett, de nem is apadt. 4 ) Megjegyezzük, hogy nem minden vidék kiköltözéséről maradt ránk tudósítás. Bizony-bizony ezen adatok is világosan hirdetik, mit jelentett a magyar marhakereskedés az egyes tartományok gazdasági életében ! Városok, községek, falvak virultak a hajtási útak és a vásárok vidékén, de ha a hajtás más irányt vett, egyszerre beállott a nyomor és az elszegényedés. Brünnl tartományi levéltár. 2)

Ugyanott,

Kellner Ferencz,

Horzeczky

Tamás,

Sniskáni

András,

Horitkás

Márton és társaik írták θ tiltakozást, kijelentvén, hogy inkább abbanhagyják a tőzsérséget, minthogy Auspitztól távolabbi vásárokra kelljen menniök. 3)

Briinni levéltárban.

4)

Ugyanott :

Consignation deren contribuenten Bauern etc., welche 1746, auch

1747, wegen der gar zu grossen fen sind.

Noth sambt weib

und Kindern in Rungarn entlof-

A TÖRÖK ALATTVALÓK KERESKEDÉSE MAGYARORSZÁGON. Irta:

D R . TAKÁTS

SÁNDOR.

Amióta a passzaroviezi békesség a törökországi kereskedőknek olyan előnyöket biztosított, a milyenekkel a magyar kereskedők sohasem dicsekedhettek, a török alattvalók tömegesen jöttek Magyarországba, s árúikkal az egész országot elárasztották, kiváltságos helyzetüknél fogva pedig a magyar kereskedőket mindenütt háttérbe szorították. Ezek a' törökországi kereskedők magyarokká nem lettek, hanem megmaradtak török alattvalóknak s bár jó maguk állandóan nálunk éltek, családjaikat odalent hagyták Törökországban. Tették ezt azért, hogy a karlovitzi és a passzaroviezi békesség nyújtotta előnyöket el ne veszítsék. A törökországi kereskedők ugyanis a fentebbi békességek értelmében, ha a határon a kikötött három százalékot megfizették, nemcsak Magyarországban, de az örökös tartományokban is megjelenhettek árúikkal, sőt Németországból is hozhattak árúkat, anélkül, hogy harminczadot vagy vámot fizettek volna! A magyar kereskedők, érezvén a veszedelmet, minden követ megmozdítottak, hogy a törökországi kereskedőket a karlovitzi és a passzarovitzi békesség kizsákmányolásában megakadályozzák, de törekvésükkel nem sokra mentek. Azok a szabályok, amiket az udvari kamara ez ügyben kiadott, csak félszeg szabályok voltak s a magyar kereskedők sérelmeit nem orvosolták. Aztán a sok idegen várparancsnok nem sokat törődött a magyar kereskedők veszedelmével ! Ha a török alattvalók nékik elegendő sápot fizettek, nemcsak passusokat adtak, hanem katonáikkal még védelmezték is az ilyen jött-ment idegen érdekeit. A Ministerial-Banco-Deputation1), aztán a haditanács 2 ) meg az udvari kamara ugyanígy tett. Még Savoyai Eugén is támogatta az ilyen török kereskedőket. Pedig a magyar kereskedőkön kívül a kincstár is nagy mértékben károsodott! Hogy többet ne mondjunk: 1716-ban Füleky harminczados kimutatása szerint csupán Komáromba félév alatt ötven!) Közös pénz. levélt. Hung. Minist. Banco-Deputation in Wien an die Hofkammer 1715. márcz. 20. 2)

Ugyanott.

Ex

Consilio

bellico : Löffelholz generálishoz,

hogy

írjon

a

Seraskiernak.

234'

ezer frt. értékű török árú jött vámmentesen. Azaz egyedül itt a kincstár több ezer forinttal károsodott. 1 ) A magyar kereskedők érdekeit a török invasióval szemben csak a harminczadosok támogatták. Ezek a jó emberek, ahol csak tehették a török alattvalók terjeszkedésének gátat vetni igyekeztek s azon voltakr hogy legalább a városokon kívül való kereskedésüket megakadályozzák. Az udvari kamarával azonban sokáig nem boldogultak. A nevezett kormányszék ugyanis csak szőrmentiben bánt a török alattvalókkal. így mikor Dimi'er Paraszkovvs, Caplon Dimitri, Rosa és János macedoni török alattvalók 1721-ben a bácsi, bajai, kecskeméti, czeglédi, tokaji, szolnoki, debreczeni és szegedi török kereskedők nevében orvoslást kértek a harminczadosok turbatioi ellen, az udvari kamara 1721. szept. 10-én a szegedi praefekturához és a kassai kamarához rendeletet intézett, melyben kijelentette, hogy a görögök és a törökök a vásárokon kívül is kereskedhetnek ! 2 ) Ugyanekkor a Würtenbergi herczeg Belgrádból nap-nap után osztogatja a Kecskemétre és Szegedre települő török kereskedők részére a passusokat. 3 ) A harminczadosok mégis azon fáradoztak, hogy a vásárokon kívül való kereskedést megakadályozzák. Fáradozásuk első vívmánya az volt, hogy az udvari kamara 1720. decz. 10-én rendeletet bocsátott ki, melyben meghagyta, hogy azon törökországi kereskedők, akik állandóan Magyarországban laknak, a szokásos harminczadot megfizetni kötelesek. 4 ) Ezt a rendeletet azonban hiába adták ki, mivel a jelzett kereskedők, a passzarovitzi békességre való hivatkozással a. harminczad fizetését megtagadták. Aztán úgy ezen rendelet ellen, mint a harminczadosok azon tilalma ellen, mely a vásárokon kívül való kereskedést meg nem engedte, felterjesztésekkel tiltakoztak.5)

Extractus mercatorum penes benignum jüssum Suae Mattis absque pensione telonii regii .tricesimaeque quaesturam agentium in angaria 2. 1716. Ugyanott. 2) Közös pénz. levélt. Hung. 1721. szept. 10. 3)

Von Gottes Gnaden Wir. Karl Alexander Herzog zu Würtenberg

und Teek

etc. Belgrad 1721. aprii 9. mare. 23. és 1720. okt. 26-án ád ki ilyen települési

és

kereskedői kiváltságot. (Ugyanott.) 4)

Ugyanott.

' 5 ) 1721-ben Ibrahim oda-bassá, Omer Musztafa, Osman, bassa, Ali, Mahmud,

Ahmed,

Salih panaszkodnak Musselin aga előtt, hogy

engedik őket kereskedni. Ugyanekkor Petrás Miksa báró, lakói azt írják, hogy már többször

eredménytelenül

aztán

panaszkodtak

Izmait

csak

oda-

nagyban

Pozsega birái

és

a rengeteg árút

behozó török kereskedők ellen, akik nagyban és kicsinyben egyaránt kereskednek.

Mi

viselünk — írják — minden terhet s ők viszik el a jövedelmet ! Abát, sáját, műszóit (vörös vászont), dimiát (parget), kasztárt (kék vásznat), szőnyegeket, ruhákat, szappant, olajt, selymet és rézneműt nagy tömegben hoznak (1772. juni. Hung. Ugyanott).

235'

Igy állván a dolog, a magyar kamara akar.va nem akarva hozzáfogott a kényes ügy megoldásához. Először is a harminczadosoktól kért az ügyre vonatkozólag felvilágosítást. A harminczadosok válasza körülbelül egyformára ütött ki. Azért a sok közül elég lesz egyet ismertetnünk Leutner Vilmos budai harminczados azt jelentette felterjesztésében, hogy a görögöket és a törököket a vásárokon kívül kereskedni nem engedik, s ezért örökösen panaszkodnak. Bács, Baja, Kecskemét, Szeged, Tokaj, Szolnok, Debreczen, Sziget, Eger, Buda, Pest, Vácz és Győr városaiban .vannak legtöbben a török alattvalók, akik török árúkkal kereskednek. Ezeknek feleségei Törökországban élnek s ami vagyonuk van, azt is ott tartják. Rendesen a magyarországi várkommendánsok adnak nekik passusokat és letelepülési engedélyeket; aztán hamarosan házakat szereznek és boltokat nyitnak. Csak arnautáknak hívják őket mindenfelé s az indúctiokor az árúkért három százalékot fizetnek. Mindennel a világon kereskednek s éppenséggel nem szorítkoznak a török árúkra. Leutner azon nézeten van, hogy bizonyos árúkkal való kereskedést a vásárokon kívül is meg kellene nekik engedni.*) A magyar kamara a beérkezett jelentések alapján 1722. február 3-án az udvari kamarának azt ajánlotta, hogy meg kell különböztetni az árúkat, miket szabad s miket nem szabad a vásárokon kívül árúlniok. Amivel a magyarországi árúsemberek nem kereskednek, azzal a vásárokon kívül is szabadon kereskedhetnek. Aztán különbséget kell tenni a valódi és az állítólagos török kereskedők között. „Considerata — írja a kamara — boni publici caristiam removendam exigentis rationé, veris tarnen et non fictitiis quaestoribus Turcicis etiam extra temp us publicarum nundinarum ut secundum praeannexae specificationis normam distrahantur admitti p o s s e ! " 2 ) A magyar kamara ezen felterjesztéséhez három kimutatást is csatolt, mely kimutatásokat gazdaságtörténeti értékük miatt itt adunk. Az első kimutatás (1722. jan. 12.) ilyen czímet visel: „Connotatio mercium, quibus mecatores Turcici mercari et inducere soleant ex rationibus Margitaensibus, Varadiensibus et Debreczeniensibus eruta." À latin kimutatás a kevésbé ismert árúknak magyar neveit is adja, így tehát minden hozzátoldás nélkül eredeti alakjában adjuk az árúkat, amiket a török kereskedők hazánkba hozni szoktak. 1. Uvae passae {mazsola). 2. Amigdala {mandola). 3. Orisa. !) Ugyanott. 2) Ugyanott.

236'

4. 5. 6. 7. 8.

Avelanae Turcieae. Siliquae dulces. Poma Citronorum. Poma Narancsinorum. Poma Granatorum.

9. 10. 11. 12.

Cave. Tabaca Turcica (Bassa dohány). Pipae varii generis (Várok pipák). Oleum Olivorum.

13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24.

Cutes Karmazsin.. Cutes Kordovány. Cutes Szattyán. Pelles Mardurinae. Subducturae Aquinae. Cothurni Turcici. Szandália. Bagasia integra. Brussay. Patyolat. Patyolat auro et argento intertextum. Jancsár majus.

25. Jancsár 26. Patyolat 27. Patyolat 28. Patyolat 29. Patyolat 30. Patyolat 31. Patyolat 32. * Taffota 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42.

simplex. in fine rubei coloris (piros végű). durva. keskeny. Kármán. fejér végü. Gyapot Turcica.

Taffota Rasciana. Sericum filatum varii coloris. Ströpbiola auro et argento intertexta Sericea. Strophiola Simplicia Sericea. Tela Turcica et Segesváriensis. Gossipium. Stragulae Sebesienses. Culcitrae. Centones. Fila Turcica.

43. Sericum flet. 44. Cinguli Sericei.

237'

45. Materiae variae Turcicae auro et argento intertext. 46. Pannus Abba. 47. Antipendia pro Chirurgis et foeminabus. 48. Fragmenta equilia vulgo

Csuitár.

49. Funiculi sericei ex serico Spreny. 50. Aparamenta Equilia. 51. Istar. 52. Lodices

Belényesenses.

53. Lodices vulgo

Kocsen.

54. Socci communes. 55. Cera cruda. 56. Pelles Ursinae. 57. Pelles elaboratae Caprarum Sylvestrium. 58. Item símeles crudae. 59. Bombasium. 60. Canisteria. 61. Tapetes Turcici. 62. Turcicum Muhaer. 63. Materia Rumely pro Calcitris vulgo

Paplan.

64. Cothurni variegati pro infantibus. 65. Ligneae lagenae vulgo Veres

György.

A második kimutatás ily czímet visel: „Specificatio mercium quas mercatores Turcici extra tempus nundinorum sine praejudicio quaestorum regni, cum iidem similibus mercari non assolerent, in quocunque tandem pondere et mensura venui exponere

possent." Ez

1. Török mogyoró. 2. Szent-János kenyér (siliquiae dulces). 3. Czitrom. 4. Narancs. 5. Gránátalma. 6. Kávé. 7. Basadohány. 8. Karmazsin bőr. 9. Kordovány bőr. 10. Bagázsia (teljes). 11. Brusszai bagázsia. 12. Török szövetek. 13. Sebesi pokrócz. 14. Paplany. 15. Abaposztó.

árúk a következők:

238'

16. Orvosoknak való antipendium. 17. Lovaknak való csujtár. 18. Török szőnyegek. 19. Ágy terítők. (Actum Posonii in officina rationaria 28. jan. 1722.)

A harmadik kimutatás ilyen czímet visel: „Specificatio rerum et mercium etiam extra tempus nundinorum per medium et quadrantem -eentenarum divendi posse !" A vásáron kívül fél és negyed mázsánkint eladható ezen árúk mellett azt a harminczadot is megtaláljuk, amit ez árúk után a magyar kereskedőktől szaktak volt szedni. A kimutatás magyar fordításban így hangzik: Az árú neve

A királyi harminczad frt dnr.

-

1. Kávé 1 frt érték után 2. Datolya 1 mázsa

— —

5 60

— —

60 60

5. Szent-János kenyér 1 mázsa •6. Mandola 1 mázsa 7. Oliva 1 mázsa...

— — —

60 60 60

8. Török szappany 1 mázsa

—

75

1 7 — —

50 50 30 30

3. Mazsola 1 mázsa . . . . . . . . . 4. Füge 1 mázsa

9. 10. 11. 12.

... ... ... ...

Tömjén 1 mázsa Mirha 1 mázsa Török mogyoró 1 mázsa Vitriol 1 mázsa . . .

—

13. Basadohány 1 frt érték után 14. Rizs 1 mázsa után 15. Török len 1 mázsa után. 16. Vörös gyapot 1 mázsa után

. ...

—

5

—

60

— 3

40 —

17. Török selyem (ab una charta)

1

5

18

2

—

Gyapot (Balatini ab uno cent.)

Mindezen árúk után — mondja az összeírás — a török kereskedők •csak három százalékot fizetnek. A magyar kamara ajánlatát az udvari kamara is helyeselte s a török alattvalóknak a vásárokon kívül „alla •minuta* kereskedést újra eltiltotta s ezt a tilalmat a király később 1725-ben megújította. 1 ) A bajon azonban még így sem volt segítve. A török kereskedők a katonai parancsnokok segítségével a tilalmat kijátszották,

*) Ugyanott: Hung. 1724. nov. 24.

.239

aztán ha valami bajuk akadt, vagy sérelemmel illették őket, azonnal a török hatóságokhoz fordultak és így igen kellemetlen diplomátiai beavatkozásokat idéztek elő. Az 1724. évben például Ebrehem pasa, Mehmet pasa, Hadsehi Schipgor, Obdi pasa, Salii pasa, Hadzsi Mehmet pasa etc. panaszolták, hogy bár Zernaborán a három százalékot árúik után már megfizették, Mitroviczban újra megvették rajtuk. A hadi tanács 1724. nov. 8 - á n kimondotta, hogy ez a passarovitzi békesség megszegése, s hogy épp ezért a törököknek elégtételt és kárpótlást kell adni. 1 ) A szlavóniai kamarai főigazgatóság november végén már meg is kezdte a vizsgálatot a mitroviczi harminczados ellen. 2 ) A vizsgálat szerint a Czernabarai harminczadot Vuk Isakovics kapitány évi 400 frton bérbe vette s kincstár nagy kárára ő szedi a 3 százalékot. A mitroviczi harminczados kimutatása szerint ott a jelzett évben a következő árúkat hozták Magyarországba: Ibrahim 9000 okka almát, 800 okka szilvát, Simo 157 tura (1256 frt árút) kordovánt Komáromba, Ahmet Zvornikból 50,000 okka almát, 300 okka aszalt szilvát és 200 okka diót, Mehmet ugyanonnét 8000 okka almát, Hátit ugyanonnét 13,000 okka almát, Ibrahim 9000 okka almát, Nicola 68 tura kordovánt (Győrre), Apostol 179 tura (1432 frt) kordovánt. Mindezt 1725. márczius havában vitték Mitroviczon át s az összes bevétel ezen árúk után csak 263 frt 91 kr. volt! Ápril hónapban Muja boszniai török 2 ball ekevasat és baltákat, Mehmet pedig Zvornikból 50,000 okka almát hozott. Mivel a harminczadok károsodása másutt is ily nagy volt, Károly király 1725. ápril 12-én Bécsből rendeletet bocsátott ki a visszaélések »megszüntetése ügyében. A török kereskedők — írja a király — kijátszák a rendeleteket s visszaélnek a nekik engedélyezett kereskedelmi jogokkal. Házról-házra járnak és árúikat kínálják; némelyek az örökös tartományokban vett czikkeket árulják s így nemcsak a kincstárnak, hanem a hazai kereskedőknek is óriási károkat okoznak. A török keres-

kedők a békekötés szerint csak all in grosso kereskedhetnek és csakis saját árúikbal ! Ezért a vásárokon kívül való árulást és házalást elkobzás büntetése alatt megtiltjuk. Ezentúl a kivitelnél és a behozatalnál meg kell vizsgálni, vájjon csakugyan az útlevélben felsorolt árúkat viszik-e ! 3 ) !) Ex Consilio bellico 1724. nov. 8. 2) 3)

An die Sclav. Cam eral-Ob er direction 1724. nov. (Ugyanott.) „Relatum

nobis

fuit,

mercatores

Turcicos

concessa

eisdem

mercandi

facúltate variis modis abuti, alias enim merces suas extra nundinas minutim vendere, plures easdem in domos venum portare et nonnullos esse, qui praesumant ipsas in provineiis haeriditoriis coemptas merces in iisdem

distrahere et divendere, quod ut

maxinum aerario nostro damnum affért, ita ut summum subditis nostris mercaturam «xercentibus praejudiciium et detrimentum constat, etc. (Ugyanott.)

.240

Károly királynak ezen rendeletét 1726. máj. 28-án újra kihirdették, mert mint a szegedi kamarai hivatalnokok jelentették, a török a kereskedés

terén hihetetlen mértékben

alattvalók

! Ugy látszik, hogy

terjeszkednek

a rendeleteknek eredménye alig volt. Az 1726. év május 28-án

már a

magyar kanczellária is panaszokkal állt elő. A török alattvalók (görögök és

örmények) —

írja —

nemcsak

hogy

a török

árulják, hanem még az örökös tartományokból

árúkat

behozott

kicsinyben

árúkkal is

a

vásárokon kívül is kereskednek! A bajon segíteni kell Î 1 ) A segítségre azonban hiába évre mindig több és több görög, adnak kiváltságokat

és senki

vártak a magyar örmény

kereskedők. Évről-

és macedón

kompániáknak

sem törődik· a kiszorított és

magyar kereskedőkkel ! A harminczadok bérlője Neffzer

tönkretett

Konrád

1730. febr. 26-án is hiába sürgeti az udvari kamaránál az

Farkas

ügy

orvos-

lását. A görögök kereskedése — írja — a hazaiakra nézve nagy sérelem. A kincstár is hallatlanul károsodik

az

ő kereskedésük

alattvalók, vagyis a görögök és örmények

révén. A török

kizsákmányolják

a passza-

rovitzi kereskedelmi szerződést és sok csalással meg visszaéléssel másokra nézve lehetetlenné teszik a versenyt! 2 ) Mivel az udvari kamara maga is osztogatta kereskedőknek a kiváltságokat,

természetes,

a

görög

hogy a Neffzer-féle

(jó pénzen)

pana-

szokat hallgatással mellőzte ! Közös pénz. levélt. A kamarai tisztviselők — írja a kanczellaria nem akadályozzák őket, míg az udvari kamara el nem rendeli. 2)

Ugyanott.

—

addi -

ADALÉKOK

A

RÉGI PESTI POLGÁRI REND TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI KIALAKULÁSÁHOZ. Irta:

VÁRNAI

SÁNDOR.

I. A középkori hűbéri viszonyokból kibontakozó

autonom városi

és

czéhrendszer mindenütt erős tusákat kellett, hogy vívjon az addig uralkodó osztályszervezetekkel. Kiváltság állt itt kiváltsággal szemben s a városi önkormányzat,

a czéh-monopólium,

az egyetemek

privilégiumai

és a birtoknemesség előjogai nem egyszer jutottak egymással éles összeütközésbe. De a monarchikus hatalom mindig ellensúlyozni tudta a városi rendszer fokozatos kiépítésével az elhatalmasodó olygarchiát s ezért a. polgári osztály kialakulásának történeti gyökérszálai nálunk is a nemzet, és korona közti meg-megújúló harczokra mutatnak vissza. A jelenkori Pest társadalmi újjászületése a török villongások k ö v e t keztében feldúlt és kipusztított város újjászervezésétől nyerte első impulzusát. Hasonlított egy békés hódításhoz, mely a munka parlagon heverő szűz területeit szállta meg, hogy a polgárosúlt fejlődés magvait hintse el bennük. Mert a másfélszázéves török

uralom

elmúltával természetesen

a birtokállapot minden folytonossága is megszakadt

s a

közállapotok

egy rettenetes tabula rasa képét mutatták, a melynél minden talpalatnyi tért újra kellett elfoglalni.

A

polgárosúlt

élet helyreállításának

első·

lépése tehát a város betelepítése kellett, hogy legyen. Szorgalmas munkás-rajok töltötték be az üresen maradt helyeket, a nyugat kultúréletének fejlett intézményeit hozva magukkal s támogatva a bécsi politika németesítő törekvéseitől,

mint első

foglalók könnyű

szerrel jutottak

állandó

tűzhelyhez, jóléthez, sőt vagyonhoz. De nemcsak a török világ utáni első foglalók, ezek az igazi optimatesek alapították meg a mai polgári rendet, a régi patriczius családokat, melyek még tisztán, az úgynevezett honoratiorok közül váltak kí.. A bizonytalan telekkönyvi állapot, a nem katholikusokat sújtó ingatlanszerzési

tilalom

következtében

elrendelt

kényszer-eladások

alkalmat

nyújtottak a tulajdonos személyében történő sűrű változásokra is s ezzeL elősegítették egy életrevaló polgári osztály képződését. Gazdaságtörténelmi Szemle 1905.

16

.242

Másfélszázaddal ezelőtt még kevés nyilvános fogadó állott Pesten. Megvolt már az ujvilág-utczai „Arany sas", akkori időben a székesfehérváriak rendes szállóhelye, fogadósa HEISNER SEBESTYÉN, volt aztán a „Fehér ló" (Weisse Rossi) fogadósa 1726-ban FRIDT G Y Ö R G Y , a „Fehér kereszt" a régi „Fehér-hajó", a „Batthyányi" fogadó, a „Magyar korona" fogadó, a piarista atyák „Griff" fogadója, a „Két nyúl", a kecskeméti kapun túl, GUNDL ANDRÁS „Fehér farkas" fogadója, az „Arany szőllőfürt", a mai Teleki-féle ház háta mögött a Hajó-utczára kirúgó „Bárány" stb. Olykor talán egyes kisebb borozó helyeken, példáúl a „Pléh kalap"-nál („zum blechernen Hut") is akadt egy-két vándornak éjjeli szállás. De mai értelemben vett fogadónak híre, hamva se. Érthető tehát, hogy nemcsak magánosok, hanem a Pesttel élénkebb üzleti összeköttetéssel bíró nagy alföldi városok is igyekeztek házat szerezni a vásárokra s egyéb ügyeik intézésére Pestre ránduló vidékökbeliek elszállásolására. Igy szerezte meg többek közt Kőrös és Kecskemét városa is a mai Papnöveldeutczában, amaz a Himző-utcza (akkor még Kőrösi-utcza) sarkán álló, emez pedig az attól csupán egy közbeneső ház által elválasztott, idébb eső házat. Úgyde az ilyen jogi személyek birtokjoga a szabad királyi városok területén a jogélet rendezetlensége folytán a függő kérdések egész sorát teremtette meg. Kiterjedt-e ezekre is vájjon Pest város joghatósága, vagy pedig bizonyos exterritorialitás illette meg ezeket; mindez örökös perpatvar eldöntetlen tárgya maradt. Azonkívül éppen Kőrös és Kecskemét városa házainál még más körülmények is bonyolították a helyzetet. Igy történt, hogy miután mindkét város 1687 óta háborítlanúl bírta a nevezett házakat, 1715-ben egyszer csak mégis kikaparta valaki Pest város statútumaiból, hogy törvény szerint a város területén ingatlannal csak katholikusok bírhatnak, már pedig úgy Kőrös, mint Kecskemét kálvinista városok. Különben is mindkét várps a Rákóczy felkelésben való részvétele miatt nóta alá jutva, jogait eljátszotta s végre a fiskus háromlási joga is csorbát szenvedne, ha testületeknek és községeknek megengednék fekvőségekkel bírni a városban. Mindezeknél fogva ráparancsoltak Kőrös és Kecskemét városára, hogy házaikat három hó leforgása alatt katholikus polgároknak adják el, annál is inkább, mert parasztoknak a városban lakniok különben is tilos s mert Kőrös és Kecskemét csak földesúri joghatóság alatt állnak. Nagy per keletkezett ebből, melyben Kőrös és Kecskemét erélyesen védte jogait s kimutatta, hogy lakói, kik közt katholikusok is nagy számmal vannak, egyáltalában nem tartoznak a paraszt-rendhez. Jellemző, hogy ez esetben maga a bécsi kormány is a szabadelvüebb álláspontra helyezkedett s meghagyta Kőröst és Kecskemétet jogaiban

243

s bár a kérdés azután is ismételten fölmerült, de sohasem város által óhajtott eredményre.

vezetett a

Nem vázolhatnók kimerítően egy elmúlt kor ipari és kereskedelmi állapotainak képét, ha nem lennénk egyúttal figyelemmel azokra az általános gazdasági feltételekre is, melyekből úgyszólván a termelő és értékszaporító munka táplálkozását szívja. Az élelmezési, fogyasztási, kereseti és munkabér^viszönyók, a piacz helyzete, a hitel és forgalom, megannyi gyökérszálai az alkotó munkának, a nemzeti és egyéni vagyonosodásnak. Ezek ismerete nélkül a pénz ama korbeli értékéről való fogalmunk tökéletlen lenne, az ipari és gazdasági kultura fokainak helyes megítélésében nélkülöznők a biztos szemmértéket. Már pedig minél egyszerűbbek az erkölcsök és társadalmi igények, annál inkább szorítkoznak a kézműipár alkotásai is a legkezdetlegesebb életszükségletekét képező czikkekre. A fejlettebb ízlés és fényűzés kielégítéséről a 18-ik századbeli Pesten még alig lehetett szó, tekintve az életviszonyok egyszerűségét s a családi és háztartási igények korlátoltságát. Elég tudnunk р. o., hógy még a legelőkelőbb családok háza is igen ritkán állott háromnál több szobából, a miből következtetni lehet azok nagyságára is. A mi az értéket illeti, 1771-ben még a bástyákon belől, tehát a mai Belvárosban is átlag 2 frtra becsülték a telek négyszögölét. 1 ) Igaz, hogy nyolcz, tíz év múlva már megnégyszereződött ez az ár. Árveréseken meg éppen akárhányszor egész házat lehetett potom áron venni. 1 5 0 0 frtért került 1 7 7 2 - b e n ERNST MIHÁLY vendéglős hagyatékából az előbb ARZT-féle ház WITTMESSER TÓBIÁS birtokába. DEZSERI R U D NYÁNSZKY JÓZSEF a KRALL örökösök házát a hozzátartozó földdel együtt a mai Papnövelde-utczában 3 0 6 7 frtért vásárolta meg. Száz körmöczi aranyért vette NAGY ISTVÁN uram 1 7 6 1 - b e n POPOVICS MANÓ kordováncsináló molnár-utczai házát, miután ez Moszkvába vándorolt ki. Persze az építkezés is olcsó volt. 1 4 . 0 0 0 zsindely került 4 5 frt 3 0 krba, a zsindelyszeg ezre 1 frt 14 krba, a tégla ezre 9 frt 60 krba, a cserép drbja 2V2 krba. Nem csoda, hógy egyszerű mesteremberek, kis polgárok !) így

Р.

0

SZEETKOVICS

ISTVÁN

háza

(144

•

61)

A

bástyákon belől

288

vétetett fel. A vételárhoz rendesen bizonyos összegű u. n. „Beikauf" is járult, szerint, de alighanem hibásan

„Bierkaul",

melyet a „Weinkauffal" a magyar áldo-

mással azonosít. Ez azonban meg azért sem állhat meg, mert rendesen körmöczi

a „Beikauf", mely

aranyokban volt fizetendő, igen gyakran „Kaiserliche

hozzátétellel fordul elő

frtban

Timon

Beikauf",

az okiratokban s összege is meghaladja azt, a mit rendes

viszonyok szerint áldomásivásra szokás fordítani. 16*

.244

alkották a háztulajdonosok zömét. A mai vagyonos háziúri osztály, mely tőkéjéből

él, akkor még nem létezett. A ház az otthon és a békesség

hajléka volt, nem pedig a spekuláczió

kiváltságos bástyája, mint ma.

Saját házában lakhatni a polgári jólléthez tartozott s a kapzsi töke nem sajátította még ki alattunk és fölöttünk a földet és a levegőt. Éppen azért mindig meghatottsággal kell néznünk, valahányszor ismét eltűnik a bontó csákányok alatt egy a régi Pest emez egyszerű, tisztes és ódon emlékei közül, melyeknek nemzedékek kitartó munkája adott díszt s melyeknek falairól a polgári becsület tisztasága ragyogott le a múlt emlékei kegyeletével együtt. II. Hogy azonban a gazdasági értékviszonyok helyes megállapításához juthassunk egy múlt korszakban, ismernünk szükséges azoknak a termelő és fogyasztó munka más tényezőihez való viszonyát is. Láttuk, hogy a telek- és házérték a maihoz képest mily alacsony volt a régi Pesten. Hisz még 1768-ban is B O R Á R O S F E R E N C Z pesti polgár, felesége, nemes M O L N Á R ROZÁLIA halála után ennek örökségét felosztani kívánva három kiskorú gyermeke közt, a Dunaparton fekvő házát, mely eredetileg két szoba, konyha, kamara és pinczéből állott, később azonban jelentékeny kibővítést nyert, maga vette föl 1201 frt értékben, míg a szomszéd FIGURAI-féle ház 1 1 4 8 frtra volt becsülve. KONSTANTINOVICS nevü görög kereskedő a FEssL-féle házban évi 30 frtot fizetett boltja után, pedig 724 frtra becsült nagy raktára volt, melyben akkori szokás szerint mindent lehetett kapni a babérlevéltől és szerecsendiótól a rézveretü kardig és puskaporig, czérnát, dohányt, hajport, pipaszárt, rizskását, rézgáliczkőt, szivacsot, török borsot, kávét, czukrot, faolajt s még ezerféle más czikket, melyekről ma már azt sem tudjuk, mi, p. o. a leltárokban sűrűn előforduló „Vörös Gyurka". Érdekes lesz az akkori pénzviszonyok jellemzésére néhány ily háztartási és élelmiczikk árát is felsorolni. A rizskása fontja 15 kr., a dohányé 50 kr., a mandula fontja 33 kr., a kávéé 70 kr., a czukoré szintén, egy kis tajtékpipa 10 kr., egy font puskapor 50 kr., egy lat hollandi thea 10 kr., egy lat szegfűszeg 18 kr., egy lat fahéj 23 kr., egy lat kámfor 13 kr. stb. Hát a ruházkodás mennyibe, kerülhetett? Megtudjuk ezt is azokból az összeírásokból, melyek egyes kereskedők vagyoni kimutatásaiból reánk maradtak. Igy egy 1 7 7 2 - b e n A R T N E R MiHÁLYnak a Fehér lónál levő üzletében összeírt árú-jegyzék ily tételeket mutat : egy sing atlasz szalag 15 kr., egy sing sziléziai vászon 36 kr., 1 pár fekete berlini férfiharisnya 1 frt 5 kr., czérna és kötött harisnya párja 45 kr., 1 drb

.245

félselyem zsebkendő 42xk

kr, ugyanez kanavászban 15 krtól 45 krig, 1

tuczat tű 1 frt 30 kr., egy óraszalag 7V2 kr. 1 ) Csak e néhány futólagos adat szembeállítása is mutatja, hogy az elsőrendű és elemi

életszükségletek kielégítésére

olcsósága mellett a gyarmati és ára a régi Pest

polgári

osztálya

fényűzési

szolgáló

czikkek

művelődésének

piacz nagy

aránytalan

mily nagy

magas

akadálya

volt. Iparunk kedvező fejlődését erősen visszaszorította a bécsi, lipcsei, lengyel, levantei

árúk élénk versenye

kalmárok kezeiben összpontosült hatósági intézkedéseket

mely nagyobbára rácz és görög

s ezért az ezek elleni sürü korlátoló

is úgy kell tekintenünk,

mint a

beltermelés

meg-megismétlődő védelmét az idegen behozatal ellen. A 18-ik század

utolsó

első generácziója a török

éveivel aztán a pesti

hódoltság után, az a

polgárság, mely még királyi

adomány

alapján

patriczius családok

„primae

ocupationis"

bírt s főleg hivatali és

szellemi érdemeket reprezentált, mindinkább eltűnik s helyét egy törekvő, a kereskedelemben és pénzüzletben élelmes idegen faj, a görög és rácz foglalja el. Pest autochton

polgársága védekezik kezdetben ellenök a meny-

nyire tud. Rácznak, görögnek p. 0. még a 18-dik század közepén ingatlant szerezni a város belső perifériáján, körülbelül az Angol szüzek mai temploma tájékán túl még csere útján sem volt kereskedők társasága

is

elzárkózott

szabad. A pesti német

előlük s üzletüket csak a vásári

eladásra akarta szorítani. De mindhiába; a vállalkozó szellemű, ravasz és

számító

görögség

és ráczság

18-dik század hatvanas esküt,

hogy

Pest város

kijátszott minden akadályt s már a

éveiben mind tömegesebben tette le a hűségszabad polgárává váljon. így az

Okonomok,2)

kiknek utolsó, fővárosszerte ismert tipikus sarja nem rég hunyt el. Igy

a Manoliak, Monaszterlyek, Avakumovicsok, Petrovicsok, Czompók, Szaczelláryak,

mely utóbbiak első

magyarországi őse, mint szűcs

és

szőrme-

kereskedő, az 1770-es években vált tur cicus subditasból magyar alattvalóvá. 3 ) Velők egy új, vagyonos vezető rétege alakul a pesti polgárságnak, melynek szereplése átnyúlik a legutóbbi évtizedekbe. Már 1769-ben egy helytartósági

rendeletre hatóságilag összeírták

a Pesten kereskedést folytató ráczokat és görögöket, s a kikről kiderült, hogy a szabályok ellenére kicsinyben („alla minuta") eladással is foglalkoznak s nemcsak a vásárokon kínálják portékáikat,

azoknak boltjaikát

!) Lásd Pestváros levéltárában A S C H A U B JAKAB és V E N D LEK elleni 132 frtos végrehajtási ügyére vonatkozó Relatiokat.

DOMOKOS A B T N E R M I H Á L Y

Pestváros levéltára. Intimata: 1687—1749 Nr. 221, Pestváros levéltára. Relationes 1784 Nr. 415., 1885 Nr. 469., 1789 Nr. 769. Missiles : 1776 Nr. 5825. és 5846. 2)

3)

.246

könyörtelenül bezárták s záros határidőre árúba bocsátották. Érdekes s a 18-dik

századbeli

Pest

topográfiái

ismeretére is fontossággal bir az

összeírásban felsorolt görögök és ráczok névlistája. szabónál — mondja

„LASZKÁR

és társa.

Nvilt

üzlet,

kereskedik

az

összeírás —

szattyánnal,

MANOLY

PELENKA

kordovánnal és belföldi

árúkkal kicsinyben. Nem polgár. „ V A S Z I L I JANOTI,

saját

házában Á Sebestyén-téren. Polgár leányát

bírja nőül, de nem polgár. BOBICS

úrnál (t. i. ennek házában) RABI G Y Ö R G Y . Három boltja tele

czukorral, vagy 12 mázsa lőporral s más nagymennyiségű bécsi árúval. Megtelepedett, polgárcsaládból úrnál

„HOCHHEIMER

házasodott.

LEPORA

ANASZTÁZ.

Polgár, többnyire török és

bécsi árukat tart. Háza nincs, nős. „A

városházánál KOSZTA P Á L , kevés belföldi áruval. Nem telepedett

meg, nem polgár. „Ugyanott PETROVICS . . . .

részint

bécsi, részint török árúk. I d e -

való, birtokos, nős. „Ugyanott VISZNA NASZTO polgár, árul vegyes bécsi és török árúkat, birtokos, nős. „GREDIR

Péternél özv PETROVICSNÉ vegyessel kereskedik, polgárnő,

vagyonos. „PFEIFFER

úrnál SZIDER MIHÁLY. Két boltban többnyire

bécsi árú,

kicsiben ad el, birtokos, polgár, nős. „A

gr. KEGLEVICH-féle házban ARGIR DEMETER. Boltjában csupa török

áru, nem birtokos, nem polgár. „A

gr. FoRGÁCH-házban KEPTENÁR TAMÁS. Török áruk, nincs vagyona.

„Ugyanott LASZKAR NASZTÓ boltjában részint török, részint bécsi árú. Vagyontalan, n e m polgár. „ A

br. LÁFFERT házban ZISSKA ( ? ) DEMETER. Különféle török és bécsi

árúk. Vagyontalan, nem polgár. • „A

HUPF ( ? )

házban DEMETRI GYÖRGY és társa. Nagy raktár szűcs,

posztó, fűszer és más belföldi árúkból, vagyontalan, nem polgár. „FREISCHLAGNÁL,

KÍNA

NASZTA,

török

bőrrel

kereskedik,

vagyon-

talan, n e m polgár. „MAYGRUBER

van,

néhány

úrnál AGORA DEMETER, néhány darab lengyel vászna

darab

posztója, a többi török árú. Boltja nincs, vagyon-

talan, n e m polgár. „Ugyanott STOCHLIA Miklós, különben Kecskeméten van nyilt üzlete, ' letelepedett, itt depositoriumot (raktár) tart, csupa bécsi árúból. „ A GYALKóczY-házban PETROVICS

földi árúk, polgár, vagyonos.

István, második bolt, általában bel-

.247

„А ΜΑκκ-házban RADOJCSICS PÉTER, „schmiererei" áruk. Polgár. Vagyonos.

boltjában

vegyes

bécsi

és

„ A SZAGAROVICS házban PONITIKA MIHÁLY. Csupa török árú, bálokban, vagyontalan. „Ugyanott DEMETER JÁNOS, nagy raktár lőporban, czukorban s általán bécsi és belföldi árúkban. Boltja nincs, vagyontalan, nem polgár. „ A Molnár-utczában a KÜBI (?) házban P A T O R János, török pipákkal kereskedik, vagyontalan, nem polgár. „Városkamarás úrnál HACSI STETIA ANDRÁS szücsárúkat készít, vagyontalan, nem polgár. „ A MAYLINGER-Házban PETROVICS MIKLÓS. Kevés vegyes török és bécsi árú, vagyontalan, nem polgár." Azonkívül felsorolja a jegyzék CSÓKA ANTALT (vegyes török és bécsi), KÁZMÁN MIKLÓST (kék és vörös török pamuk), MONASZTERILY DEMETERT, PHILÍPPOVICSOT, ATHANÁZY Györgyöt (saját ház, nem messze a rácz templomtól), TRANTOFILT (lipcsei árúk), SLAVOÁT, ATHANÁZ NONOT, DERO TAMÁST (eperjesi és lengyel gyolcs), NICOLA JÁNOST és KRISTÓFOT, SÁNTA JÁNOST és SCHMIEDL JÁNOST (Kecskemétről), MANOLY KOSZTAT (a Grassalkovichféle házban), HORIZON STAMBOLIT és DEMETERT, DEMETROVICS SZTOJANT,. PETROVICS ANTALT, GYORGYEVITS SZTOJÁNT, PACSO DEMETERT (csak rizskását árult), GORTOVÁNYI (Hortoványi ?) IVÁNT.

Ezek voltak a ma még szórványosan maradékaikban itt-ott f e n n maradt híres pesti görög és rácz famíliák legelső megtelepült elődei. Vállalkozó merész kalmárok, typikus alakjai a hajdani pesti vásároknak, a maiakhoz nem is hasonlítható óriási kiterjedésével, konczentrált forgalmával, festői életével. III. Milyen volt abban az időben egy pesti vásár? Kisértsük meg pontos levéltári adatok és följegyzések nyomán ezt is rekonstruálni: A régi Pesten a vásárokat a város falain belől tartották s csak a XVIII. századtól kezdve indította a mind élénkebbé fejlődő forgalom s az épületek közelségéből eredő tűzveszély félelme a hatóságokat arra, hogy a vásárokat a Váczi-kapun kivül telepítsék ki, tehát körülbelül a mai Deák-tér és Váczi-körút környékére az akkori HAKKER-ház tájékán. Innen kezdve bontakozott ki a vásárosok hosszú sora, a sátrak, szekerek végtelen tábora föl a Kerepesi-uti vámházig, onnan kétfelé ágazva egyfelől a Rókus-kápolnáig, s azon alúl az úgynevezett „léniáig", másfelől a Hatvani-, Magyar- és Kecskeméti-kapu mentén ki egész a Dunáig. Impozáns látványt nyújtott így egy hajdani pesti vásár már csak rengeteg kiterjedésével is, nem véve számításba a köröskörül zajló pezsgő életet,

.248

mely természetesen kaleidoszkop-szerüleg változott minden évszak szerint. Más volt az úgynevezett „Zöld-vásár", más a „Dinnye-vásár", „ L e o p o l d vásár e , „Szent-Józsefnapi vásár", „Pünkösdi vásár", „Aratási vásár", „Szent-Mártonnapi vásár", Jánosfővételi vásár". A vásár központja a Váczi-kapu és Hakker-ház körül volt. Ott foglaltak helyet a tulajdonképeni „alla grossista" és „alla minutista" (nagyban és kiqsinyben) kereskedők boltjai közelében mindazok az iparosok és kereskedők, a kik az aránylag drágább helypénzt (bécsi lábanként I. osztály 10, II. osztály 8, III. osztály ,6, és IV. osztály 5 kr.) megfizetni képesek voltak. Itt volt a legnagyobb forgalom is. A fő vásártértől kiindulva az Angol király-kerttől és a Magazinkaputól kezdődőleg a Fő-út (a mai Károly-körút) mindkét oldalán a Iíatvani-kapuig s azon túl a tulajdonképeni mesteremberek foglalták el hat díjosztályra (5 krajczártól IV2 krajczárig bécsi lábonként) felosztott árúhelyeiket. Itt voltak a szabók, csizmadiák, kalaposok, gyolcsosok, (a temetőnél) és szitakötők. Egész a Dunáig kiszorultak a fazekasok (magyarok és németek) s a fekete cserépedényekkel kereskedők. A Rókúson túl a barom-piacz volt a vásár végső állomása. Ne gondoljuk azonban, hogy a vásárosok beosztása oly simán ment, mint ahogy papíroson látszik. Sok és j o g o s panaszra adott okot mindenekelőtt a helypénz drágasága, melyet a város önkényesen szabott ki, ámbár 1775-től fogva volt egy felsőbb rendelet, mely szerint .kövezett városokban hét krajczárnál, kövezetlenekben pedig négy krajczárnál magasabb helypénzt nem volt szabad szedni. Pest városa azonban, a piaczszabályozás költségeit vetve okúi, nagy mértékben emelte a helypénzt, úgy hogy pl. Jánosfővételi vásárkor egy bódé vagy sátor 1 forintba, sőt egy tallérba is belekerült. 1 ) Azonkívül a parasztok fizettek szekerenként három krajczárt. Bérelt bolttal biró kereskedők pedig a vásárjogot egy forint 30 krajczárért tartoztak megváltani, míg azoktól a kereskedőktől, kik magánlakásukban, vagy a városon kívül *) A sátrak terjedelmét szabályrendelet állapította meg s 1774-ben a hatóság leromboltatta egy vaskereskedő sátorát, mert 5V2 öl hosszú s 2*/г öl széles volt s így a szomszédjáét 2 láb 4 hüvelykkel meghaladta. Az árakra nézve felhozzuk azt az adatot, hogy 1 7 7 2 - b e n KEHN JÓZSEF és W I E T H M E N Y H É R T fazekas mesterek a városi mészárszék mellett a halpiaczon évi 6 frt.-ért kaptak engedélyt a sátorépítésré, mely összeg a város földesúri hatósága elismerésének czimén volt fizetendő. Meg kell jegyezni még, hogy a budai polgárt a pesti vásáron előjog illette meg p. 0. a váczi vagy távolabbi kereskedő fölött. Közvetlenül a budaiak sora mögött a szentendreiek álltak és így tovább eredethely szerint, úgy hogy 1 7 8 8 - b a n VITKOVICS M I H Á L Y egri görög kereskedő, a hasonnevű költő atyja, ki nagy-szombati árúkkal jött a vásárra, már csak a budaiak háta mögött, a szt.-endreiek sorában kaphatott megfelelő taksáért helyet. (Belationes 1 7 8 8 . )

.249

tartottak raktárokat, a vásáron bécsi lábanként I V 2 krajczárért vettek. Ez a gazdálkodás végeredményében persze a vásárló közönség bőrére ment, mert. már 1789-ben az összes budai mesteremberek azzal a fenyegetéssel követelték a vásárdíjak leszállítását, hogy ellenkező esetben, tekintve az uralkodó drágaságot, ők is. kénytelenek portékáik árát fölemelni. Még sűrűbb panaszokat idézett föl a helykijelölés kérdése. Egy-egy j ó helyért valóságos harczokat vívtak, évekig tartó pöröket folytattak, régi jusson követelték, sőt egyes családokban nemzedékről-nemzedékre örökölték ezeket. így 1775-ben A már fentebb is említett PETROVICS ANTAL pesti kereskedő önhatalmúlag betolakodott a „görög sorba", a hol addig csak az újvidéki és pesti görög és török kereskedőknek volt joguk selymet, posztót, csipkét stb. árulni, azt állítván s okmánynyal igazolván is, bogy ő azt a helyet még szülői jogán bírja. Nagy volt a riadalom a konkurrenczia által érdekeikben érzékenyen fenyegetett görög és török kalmárok közt, a kik közt ekkor A R G I R I MIHÁLY, KOSZTA PANAJOT, K I P TENÁR NÁSZTA, KACSIHUDÁN MIKLÓS, KACSIKIRÁN MIHÁLY S más ily kacskaringós nevű atyafiak szerepeltek. Fölment a per a császári trónusig, de a z igazság mérlegét itt is lenyomta a „gutgesinnt" Petrovics hivatkozása családja érdemeire, a melynek tagjai az osztrák hadsereg lisztszállítói voltak s a Rákóczi-fölkelés idejében vérökkel védelmezték Pest Tárosát a kurucz hadak ellen. 1789-ben az árvamegyei gyolcsosok vették nagyon zokon, hogy 32 év óta bírt helyükről a Váczi-kapunál, a pesti hatóság kiszorította Okét 546 öllel odább, a Kerepesi-úti vámig, a hol a közönség útjából kiesve, esős időben járhatatlan helyen, képtelenek voltak 3 0 — 3 6 mérföldnyi távolról hozott s 16 szekéren összesen 2 4 — 3 2 ezer frt értéket képviselő árúikat megfelelően elhelyezni. Hogy azután mulatságokban sem volt hiány az ily vásárokon, melyeken bizony gyakran; elúszott a fölhajtott tinó vagy az eladott gyapjú ára, abból is gyaníthatjuk, hogy némely szerencsejáték már annyira elharapózott, hogy például a birbicset vagy biribicset (birovics), melynél mindenféle ábrákkal befestett asztalon gurított golyók játszták a főszerepet, törvényileg be kellett tiltani, tekintve, hogy sok vásáros mindenét elvesztette rajta. 1 ) De járta ezenkívül a. pkarao, qmndeci, tredeci, vojta,

irisák, halber zwölf is. Micsoda Noé bárkája volt egy hajdani pesti vásár, micsoda bábeli zűrzavara a különböző nyelvek és fajok keveredésének, azt elképzelheti

i) Pest Nr. 6230.

város

levéltára :

Intimata :

1785. · Nr.

6702.

1784.

Nr.

6398.

1783.

.250

az, a ki tudja, hogy ipar, kereskedelem és földmívelés mind különböző, fajilag és társadalmilag ellentétes kezekben futott akkoriban össze. volt a németségben megcsontosodott

iparos-osztály,· a magyar

Ott

Alföld,

a Dunántúl szántó-vető népe s legvégül a sok rácz, görög, török, örmény és arnauta, kik néhány

települt

régi

német

család

kivételével ekkor

már az összes kereskedelmet kezeikben összpontosították. Érdekes alakjai voltak aztán a régi Pest vásárainak a gesztenye-, hurka- és pecsenyesütők is, a kik főleg a kapuknál és a dunai hajóhídfőnél ütötték fel sátraikat s nyilt kemenczéikkel nem egyszer veszélyeztették a biztonságot. Igen sok tűzesetnek voltak ezek önkénytelen okozói, úgy, hogy volt idő, a mikor a nyilt utczai elárusítástól egyenesen el akarták őket tiltani. De régi jogukhoz még sem mertek nyúlni. A sóspereczesek is hozzátartoztak már a 18-ik századbeli Pest utczai életéhez s a kuriális latinság szót is faragott a ropogós sütemények elnevezésére: „salsa spira". Különben, hogy a perecz-sütés a legjövedelmezőbb vállalatok közé tartozott, azt abból is sejtjük, hogy a sütök közmegállapodása értelmében minden évben fölváltva került a sor köztük a pereczsütés jogára, úgy, hogy ez alatt az idő alatt senki másnak nem volt szabad pereczet sütni. 1773-ban két sütőpék is, VERNER GYÖRGY és HOCHECKER FÜLÖP vetélkedett egyszerre a nevezetes jogért. Arról volt szó, hogy az elhalt atya jogán kitérjeszthetö-e a pereczsütés az üzletet átvett fiúra i s ? T e r m é szetesen bölcsen és békésen intézték el egymás közt ezt a differencziát is. 1 ) Hát vájjon a mai rikkancsoknak valami ősét nem fedezhetnők-e fel a hajdani Pest utczai typusai k ö z t ? Dehogy is nem ; csakhogy akkor nem az. ujság-kolportázszsal foglalkoztak ezek, hanem kalendáriumokkal, imakönyvekkel házaltak, különösen vásáros időben. Tiltott portéka azért megakadt néha ezek közt is s a szigorú czenzura ilyenkor nem ismerte a tréfát. 1762-ben Budán egy HOFFER MARGIT nevü moóri születésű özvegy asszonyt tartóztattak le, amiért az iparrendészeti szabályok áthágásával botrányos beszédeket és exorcismusokat tartalmazó nyomtatványokat árult a nyomtatás helye megjelölése nélkül vagy hamis megjelölésével, amennyiben egyik lapon Pest, a másikon Köln vagy épen semmi sem állott. Kérdőre vonatva, az asszony előadta, hogy a könyveket elárusít ás

!) A perecz-sütési jog KOPPAÜEB, 1769-ben WAGNER,

1773-ban

1776-ban

RÜPP.

1768

óta így

PASCHGALL, 1770-ben HOCHECKER,

1774-ben

járt

YBL,

sorra

a

1771-ben

KOPPAUEE

mesterek Özv.

FERENCZ,

közt.

1768-ban

SCHRAUDNÉ,

1772-ben

1775-ben

HERCZOG,

.251

végett

ERTZENBERGER

nyomdásztól kapta, ki

azzal adta át neki azokat,

hogy ipánál, a ki könyvkötő, köttesse be. Maga nem ismerte a könyvek tartalmát. Ez az

ERTZENBERGER FERENCZ

már 1756-ban folyamodott Pest v á r o -

sához nyomda felállításának engedélyezéséért. Idegenből bevándorolt, de pesti családba nősült iparos volt. Kérelmét azonban nem akarták akkor teljesíteni, mert a nyomdaállítás jogát Pesten

LANDERER

nyom-

ANDRÁS

dász akkor még kiskorú fogadott fiának szerette volna fenntartani. Hogy, hogy nem, azért

ERTZENBERGER

mégis kijárta magának a nyomda fölállít-

hatására az engedélyt, miután a városnak ingyen

kalendáriumszállítást

is igért. De az üzlet alig jövedelmezett, bár többek közt kiadta a „ F o r -

czímü

mulae Fuerilium colloquiorum Qermanico-latino-hungaricorum" magyar—német—latin társalgót, továbbá

„Tägliche

Andachtsübungen",

„Theses ex jure universo, Praeside Paulo Luca Perghold juris civilis Doctore", „Diss°rtatio 11 apologetica Josephi Innocenti Des:ritis e clericis Regni'

Scholarum

Piarum

FERENCZ

stb. czímü

Parergon"

müveket.

ártatlanságával védekezett, de mindhiába, a nála alkal-

ERTZENBERGER

mazva volt nyomdászok WOLLNER

cum Annexo magok

fölismerték

is rávallott s nyíltan

rendeletére szedte ki a munkát. Csak

betűit,

sőt

maga a szedő

beismerte, hogy

SCHRÖCKLEB

ERTZENBERGER

fodrász vallott némileg

javára, azt állítván, hógy tudomása van arról, hogy mikor egyszer Pozsonyban

BERGER

és

Bécsben

tett útjából

megtért,

maga

ERTZEN-

mutatott

neki egy példányt az exorcismusokból e szavak kíséretében : „ í m e az én lutheránus segédem Mindezek BERGER

(t.

i.

WOLLNER) távollétemben

mit

nyomatott!"

folytán a helytartótanács szigorú vizsgálatot indított

ellen, melynek

befejeztével

nyomdáját

bezáratta

ERTZEN-

s az

összes

inkriminált példányokat elkobozva, elégettette.

IV.

Bármily sötétnek mutatja is ez az eset az akkori sajtóviszonyokat, azért

nem

szabad

abból

általános

következéseket

vonni.

A

reactio

politikája nem érintette az anyagi fejlődés feltételeit,

az ipar

ságát. Sőt ellenkezőleg,

lassanként

ha a terjedő

már ez időben behatolni az

alsóbb

felvilágosodás

rétegekbe

is, ezt

szabadkezd

sok tekintetben

köszönhetjük épen Mária Terézia haladó szellemű, humánus

kormány-

zatának. ő volt, ki az akkor még hivatalos szellemében teljesen katholikus Pesten az iparostanoncz-képzés terén első ízben rendelte el, hogy à felfogadásnál a protestáns ifjúság saját

hitsorsosaitól

hozott

iskola-

látogatási bizonyítványa is elfogadtássék, föltéve, hogy a katholikus isko,lákban már behozott, de a protestáns iskolákra rendezetlenségük miatt

.252

egyelőre még kiterjedést nem nyerhetett normál tanrendet a prédikálási j o g g a l felruházott protestáns tanítók is ismerik s ezt rendes főiskolai bizonyítványnyal igazolhatják. Egy másik, nem kevésbé üdvös rendelete Mária Teréziának eltörölte azt a régi szokást, hogy a sintérek (excoriatores), törvényszolgák (lictores), pöczegödörtisztítók (Abdecker) stb. gyermekei, h a a p j o k mesterségét folytatni nem akarták, más mesterség tanulására föl nem vétettek, a lányok pedig más tisztességes iparosokhoz férjhez nem mehettek. 1 ) E humánus és igazán liberális reform egyik úttörője volt nálunk az ipar szabadságának s az ember és ember közötti jogegyenlőség nagy elve megvalósításának. Általában sokszor fogunk meggyőződni városaink jogéletét tanulmányozva, hogy az az autonom rendszer, mely a királyi városok kiváltságain alapult, igen sokszor vált a honoratior osztály önzése, szükkeblüsége, pénz- és hatalomvágya eszközévé a czéhek és az iparosok jogaival szemben. Ilyenkor ép a fejedelmi hatalom humánus és felvilágosult szelleme állította helyre az egyensúlyt, az vette a gyöngébb felet oltalmába. Igy vált a fejedelmi önkény a jogélet, szabályozójává igen sok esetben, a midőn a modern jogegyenlőséget kiváltságok és szabadalmak helyettesítették, mikor a nemesség elnyomta a polgárságot, a polgárság a czéhek privilégiumát nyirbálta meg viszont, ez pedig egész hatalmával nehézkedett rá az ipari munkásokra. Akárhány eset volt például az összeütközésre amiatt is, hogy a mesterjog elárverezhető lévén, a városi hatóság a legtöbbet Ígérőnek készpénzért ítélte oda. A hatóság ezen uzusá. ellen mindannyiszor felzúdultak a czéhek, melyek nem ok nélkül kiváltságaik durva kijátszását látták az ily túlkapásokban és számtalanszor épen ezért vonakodtak is az ily módon szerzett jogot elismerni s az illető mestert, ki ily úton jutott iparűzési jogosítványhoz, a czéhbe befogadni. 2 ) Éles összeütközések támadtak nem ritkán ezekből. A város jellemzőleg mindig a czéhjogosítványok megszorítása mellett foglalt állást s ezt nemcsak ez esetben, de más hasonló kontroverz kérdésekben is, a milyen volt például az özvegyek iparűzési jogosítottságának kérdése.

x)

Pestvárosi levéltár. Intimata:

1772.

Jellemző példa erre, hogy 1770-ben P A L T E R JÁNOS német szíjgyártó mesterjogát és szerszámait 300 frtért eladta FRICK MÁRTON-nak. A hatóság ezt tudomásul is vette, de a czéh tiltakozott ; nem· akarta FmcK-et befogadni, állítólag mivel billiárdozik és kártyázik (pyramidibus et foliis indulget). Különben is PALTER-nek gyermékei lévén első házasságából, a nemes czéh abban a nézetben volt, hogy a mesterjógot első sorban a feleség és a gyermekek vannak hivatva átvenni. · . 2)

.253

1774-ben például PAULO vies ANDRÁS pestvárosi sebész hátrahagyott özvegye folyamodott a hatósághoz, hogy kötelezze a sebészek czéhét annak elismerésére, hogy neki joga van segédet fogadni s ezt, más czéhek szabályai szerint, a kitöltött évek után társul venni maga mellé. Igaz, hogy a sebészek czéh-statutumai előírták, hogy „az özvegynek inast nem lehet fogadni vagy szegődtetni ; de ha az inas be vagyon szegődve midőn az ura meghal, szabad ugyanott az inasnak az ő esztendeit elvégezni". A czéh ezt úgy értelmezte* hogy miután áz özvegy a legényt nem taníthatja, tehát j o g a sincs a mesterséget folytatni. Ezzel^ szemben az egyezkedésre kiküldött hatósági személyek az enyhébb felfogást vitatták, hogy t. i. a szabályok csak az özvegy neve alatt tiltják a legénytartást, a mester nevén azonban megengedik. Sikerült is rábírniok A czéhmesterek egy részét, köztük a híres STÁHLY orvost is, hogy beleegyezzenek oly reformba, mely jövőre megengedi az özvegyeknek inast fogadni s felszabadítani. 1 ) A női önálló munkakör elismeréséhez ez. már jelentékeny lépést jelentett abban az időben. Némileg persze menthető színben tünteti fel a pesti sebészi kar óvatosságát és tagjai megválogatásában tanúsított szigorú ellenőrzését az a nagy közegészségügyi érdek, a mely kezeikbe volt letéve. A 18-dik század a legjárványosabb betegségeknek volt színhelye, s ez erősen veszélyeztette a lakók egészségét s indokolttá tette a hatóság éber figyelmét és erélyes fellépését a mindsürübben feltűnő kuruzslókkal és csodadoktorokkal szemben. Már egy 1772-ből származó hivatalos jelentés sürgősen ajánlja a tanács figyelmébe a gyógyszerek s különösen a hajtószerek orvosi rendelet nélküli kiszolgáltatásának meggátlását a gyógyszertárakból, valamint az illetéktelen érvágás, köpülyözés betiltását is, tekintettel a járványosán fellépett váltólázra. Ez a jelentés névszerint is rámutat néhányra azok közül, a kik kellő szakképesítés és felsőbb engedelem nélkül orvosi praxist folytatnak. Sokan ezek közül a hatósági beavatkozás megindítása után gyorsan kereket is oldottak. Jelentkezni kezd már lassan a szaktársulás terén az önsegély elve s a philantropikus munkásintézmények fokozott felkarolása is. A pesti vargák czéhének 1772 januárjában életbeléptetett szabályzata р. o. már a betegsegélyezés ügyét is meglehetős részletességgel rendezi. Miután megszabta, hogy az évenként Űrnapján és Erhardnapján (január első vasárnapján) tartandó ünnepélyes szent misén minden legény és inas köteles megjelenni félfont viasz büntetésének terhe alatt, ide értve a mesterek által évenként rendezett négy quatemberi misét is — fölhatalmazza a legényeket betégpénztár létesítésére, mindamellett oly kiköI ) KATICS

ANTAL

jelentése 1772-ből. Relationes. Pestvárosi levéltár.

.254

tèssei, hogy az ellenőrzésre két mester is jelöltessék ki, azonkívül pénztárost és Írnokot is válaszszanak magok közül. Ugyanekkor a betegek számának nagymérvű felszaporodása folytán az eddigi heti 2 dénár befizetést minden négy hétben fizetendő 10 krajczárra, inasoknál 8 krra emelték föl. Figyelemreméltók a szabályzatnak egyéb pontjai is, melyek között szépen jellemző a legények közt a becsületsértő kifejezéseknek kemény büntetés alatti eltiltása, úgy, hogy a tilalom áthágója első esetben 24 krt, ismétlés esetén ennek kétszeresét tartozott mondja a szabályzat — mégis lással senkinek sem

szabad

fizetni.

„Ha pedig

előfordulnának hasonló esetek,

élni, hanem

—

megtor-

a sértett tegyen jelentést a

czéhmesternek, a ki igazságot fog szolgáltatni". Ellenben a ki a sértést verekedéssel viszonozza, az 48 krra büntettetik. A mi a tanonczokat illeti, azok a szabályzat szerint kötelesek tiszteletteljes magaviseletet

tanúsítani

a segédekkel szemben,

ennek meg-

tagadása esetén a legényeknek jogukban áll őket megfenyíteni a mester jelenlétében és beleegyezésével. A munkásszemélyzet közötti szükséges rend

fenntartását czélozta

a titkos összejövetelek betiltása. Csak a rendes „Herbergben"

s csak a

czéhmester tudtával jöhettek össze a legények. Csak itt tudakozódhattak vándorlegények

munka után s a „ Her berg-V ater"

tudta

nélkül

nem

állhattak munkába. Ezzel akarták elejét venni, nehogy kontároknál vállaljanak munkát vagy munkazavarókhoz csatlakozzanak. A segélypénztár ugyanezen pontozatok szerint szintén a „HerbergVater" őrizete alatt kellett, hogy álljon, egyik kulcsa pedig a Meister < -nek volt átadandó. legények új pénztárnokot

Minden

választani

egyén közül s a segélypénztár

negyedévben a mesterek

„ Beisitz-

kötelesek voltak által kijelölt

fenntartásának joga

meg volt

a

három vonható

tőlük, ha a pénztárban rendetlenségek fordultak elő. Szorosan vett szakipari viszonyaik tekintetében is ugyanez időben lényeges változáson mentek át a pesti · vargák. A mesterekre nézve terhes ünnepi, farsangi, Mártonnapi parádés ebédeket törölték,

oly

ép úgy,

mint a némely helyeken ezek helyett dívó pénzbeli ajándékokat. A munkabért a segédeknél bármilyen

női czipőért

lő

krban, csizmák

párjáért

4 5 krban állapították meg, csak a varrott férficzipö maradt 21 kr. De a legkeményebb intézkedésekkel

fenyegették

azokat, a kik a munkától

vonakodnak, vagy a nyers anyagot akár gonoszságból, akár hanyagságból elrontják. Addig szokás volt a legényeknek

10 hétig ugyanazon

mesternél

való dolgozás után egy pár czipőre való bőrt ajándékozni. Mivel azonban e szokásból folyólag sok visszaélés történt s gyakori volt az eset,

.255

hogy az anyagot idegeneknek dolgozták föl s eladták, hogy ez jövőre elő ne fordulhasson, csak 6 hónapi helybenmaradás után helyezték kilátásba e kedvezményt s ezt is csak azoknak, a kik j ó magukviseletével kiérdemelték* Nehézségeket okozott eddig az is, hogy a legények szabadon laszthattak ebéd vagy annak megfelelő

pénz közt.

Jövőre

vá-

kimondták,

hogy tartoznak 5 kr. fejében rendes házi koszttal beérni. Végül a mesterek —

nehogy

az új czikkelyekkel

elégedetlenek

időt nyerjenek a

továbbállásra s ezzel a munka fennakadást szenvedjen —

bölcs előre-

látással kimondták, hogy a legények kötelesek a. folyó év (1771) kezdetétől Keresztelő szent . János napig a műhelyben maradni. 1 ) Viszont aztán a vasárnapi munkaszünet tárgyában is találunk már 1772-ig visszamenő intézkedéseket Pest város statútumaiban. Természetesen ezeknek alapgondolata korántsem ugyanaz, a mi ma, t. i.a munkásvédelem. Az ünnepi napok megszentelése az egyház állott,

mint

az állami

garancziája

alatt

vallásbeli parancs volt kötelező s ennek megszegése nem

rend,

hanem a közerkölcsök

tilalmába

üiközött.

A polgári

hatóság csak mint a közrend factora szerzett érvényt az általános társadalmi

felfogásnak, hogy a tisztaság, a csend

és nyugalom

fenntar-

tása megzavarást ne szenvedjen, s ha kénytelen volt is szigoiúan megszabni,

hogy

vasár-

és

ünnepnapokon a kereskedők

nyissák, s hogy a vendéglősök, korcsmárosok, üzleteiket

délelőtt

zárva

tartani s csak

boltjaikat ki ne

kávéfőzők

istentisztelet

is

után

kötelesek szolgáltat-

hatnak ki italt, végül pedig, hogy ilyenkor a zöldség- s gyümölcsárusok is csak reggeli 8 óráig árúsíthatják portékáikat — mindez sokkal inkább az ünnepnap külső 'decoruma

megőrzésére

irányult, mint a munkaidő

törvényes szabályozására. De volt ok erre is. sokkal

több

erkölcsi

Nem

kárt

tagadhatjuk, a munkaszünnapok

okoztak a mesterlegények

munkásnépe közt, mint. akár ma

is. A

kor durva

régen

és a műhelyek bárdolatlansága

éktelen túlzásaiban leplezetlenül mutatta ilyenkor magát s vad duhajkodás törte

szét a hétköznapi

fegyelmet. Lárma, táncz,

bor,

paráz-

naság, játék, sőt sokszor kiontott vér is jelezte a kalendáriumok pirosbetüs

napjait, nagy

rettegésére a rend

fenntartására

hivatott

köze-

geknek. V. Ma már csak újév és május első napján ken . zenével köszönteni j ó világban melyek

azonban

kijártak

a

szokás még itt-ott vidé-

rá a hajnalt a békésen

ez is fizetett

hozzátartozott városi

zenekaroknak.

1) Pest város levéltára: Belát. 1771. Nr. 129.

szendergőkre.

A régi

azokhoz az angáriákhoz, a Mik voltak

ezek a

.256

régi kommencziós zenekarok ? Bizony nem valami philharmonikus orchesterek, hanem többnyire toronyőrségre szerződtetett kürtösök, a kiknek tulajdonképpeni fontosabb feladatuk az óra- és tűzjelzés volt, de azért mellékjárandóságképpen már a 16-ik század közepén megengedték nekik nagyobb városokban, р. o. Sopronban, hogy sátoros ünnepeken, karácsonykor, újév napján, extra díjért, j ó borravalóért a polgármester engedélyével házról-házra járjanak, lakodalmokon közreműködjenek stb. Lassanként aztán, a mint városaink egyre jobban szegényedtek, mind többet voltak kénytelenek elbocsájtani közülök, a megmaradtakról is lehúzták a költséges czifra mundért s helyette 20 dénár ruhaátalányt szabtak ki. Hogy valamivel aztán kárpótolják a sanyarú időkért, rászabadították őket a lakosságra ünnepi kéregetések czimén, egy-egy mérő gabonát ajándékoztak felsegítésökre, vagy máskép igyekeztek hónuk alá nyúlni. Rá is szorultak erre, mert az idegen bandák versenye is mindj o b b a n szorongatta a szegény embereket megélhetésökben. Panasz panaszt ért a fizetés csekélysége miatt, mely egyáltalán nem állt arányban a közönség ízlése elfinnyásodásával, mely megkívánta tőlük, hogy már ne csak ünnepeken, de hétköznapokon is többször produkálják magokat, és pedig „szép mutetteket (motette), nem pedig matriculákat (madrigál) és szerelmes nótákat fújjanak, melyeket alig kezdenek el, már be is végzik". 1 ) Nemcsak a szüret, haném egy-egy nagy sátoros ünnep vagy vasárnap is várva-várt alkalmul kínálkozott tehát harangozónak, egyházfinak s mesterlegényeknek egy kis bor összekolledálására. A mester rendesen házhoz küldte a maga korsóját, s képzelhető, hányszor kapta vissza egy nap telve. Megjelentek a láthatáron a kolduló diákok is s a hol felütötték sátrukat, ott nem folyhatott le a mulatság táncz és azt követő kihágások — rendesen a mesterlegényekkel való csetepaté nélkül, úgy hogy némely becsületes város valóságos rendőri felügyelet alá fogta őket és súlyos bírság alatt tiltotta meg azt is, hogy nekik hajlékot adjanak. Komárom városa okulva egy ilyen kóborló deákok és mesterlegények közt lefolyt s majdnem emberhalállal végződő összekoczczanáson, az 1714 év májusában rendeletben adta ki, hogy „senki az mesterlegények és az deákok közül· szablyával, pallossal, csákánynyal és más fegyverrel se nappal, annál is inkább éjjel járni ne merészeljen, különben tömlöczbe vettetik." Nem lehet ezen Dr. KoLozsvÁiiY

megütköznünk, ha

SÁNDOR

és dr.

szabályainak Gyűjteménye III. kötet".

ÓvÁBy

figyelembe

KELEMEN

veszszűk, hogy a

„M. Törvényhatóságok

Jog-

257

pünkösdi, karácsonyi, húsvéti nagy ünnepeken elterjedt és szokásbai jött lövöldözések és puffogatások is nemcsak állandó tüzveszélylyel fenyegettek, de igen gyakran emberéletben is kárt tettek. Azonkívül — mi tagadás? — az ilyen alkalmaknál szokásos vendégeskedések, a házról-házra való ünnepköszöntés s az ezt viszonzó sok borravaló is nagyon súlyos teherként nehezedett a takarékos városi polgárságra, főleg oly időben, a mikor a sokféle belvillongás s az alig elmúlt török pusztítás oly vagyoni romlást okozott, hogy városi hatóságaink egyremásra hozták a szabályzatokat a czifrálkodás ellen s egymásután tiltották el a. polgári rendüeknek a „selemruhát, aranyos, ezüstös sinort, csipkét, prémet, fűsűt, fűzést, főszorítót, piros pantoflit, nyári kesztyűt, fátyolt, rókamálbélést" stb. Önként értétődik, hogy ilyen körülmények közt az ünnepi élősködők is érezni voltak kénytelenek a szük idők súlyát. És csakugyan már 1755-ben mind hangosabb a panasz Pesten is r hogy „diákok, megyei hajdúk, városi gyalogos katonák, magánházak kapusai, egyes porták őrizői karácsony szombatján, újév előestéjén, a mikor legbuzgóbb ájtatoskodás ideje van, egész éjjel profán zenével körüljárva a szegény néptől pénzt csikarnak ki. Másfelől névnapi é s üonepi köszöntők egész seregei, különböző szentek ünnepein, húsvétkor,, pünkösdkor, de legkivált május első napján májusfa-állítás czímén az. egyes házakat fölkeresik, s az üy módon kizsarolt pénzt evés-ivásra, fordítják s a közcsendet zavarják." 1 ) Hovatovább mindjobban elharapózott az ünnep révén való zsarolás; s ennek újabb meg újabb módja. Az esztendő három nagy ünnepén kívül némely helyt a „Martini Trunk" is sok áldozatot követelt a polgárságtól. Azután meghonosult Pesten a mindszenteknapi kalács, a „Heüige Stritzl", a melyet vagy ennek váltságát már mindenrendű cseléd és mesterlegény szinte föltétlenül megkövetelt gazdájától és munkaadójától, úgy hogy végre is nem volt mit tenni, a fekete és fehérr sütő pékeket kellett eltiltani ilyenek sütésétől. Feslettség, tivornya, „dombirozások" voltak az ily ünnepi kolduások rendes utókövetkezményei. 1747-ben a győri borbélyok lázadtak fel ünnepi követeléseik nem teljesítése miatt s csináltak olyan kravallt r hogy a hatóságnak közbe kellett lépni, s rendre befogdosni a »»korcsmán, korkudzliban avagy kávéházakban" «kalázoló és flangérozó" Figarókat. Persze mindeme mulatságokra feltette aztán a koronát az ördög bibliája, a kártya, mely nélkül az ünnep nem is lett volna ünnep, s mely már másfélszáz évvel ezelőtt is hihetetlen népszerűségnek örvendett. i) Pest város levéltára: Intimaták 1755. Gasdaságtörténelmi Szemle 1906.

17

ADATOK. KŐVÁR VÁRÁNAK JÖVEDEtMI FORRÁSAI 1566-BÓL. Részletes kimutatás az Erdély történetében szerepet játszott várnak jövedelméről, mely azért is fontos, mert a XVI. századból aránylag nem sok maradt reánk. A regestum Íratása idejét a rajta olvasható későbbi jelzésén kívül az írás jellege is mutatja, mely a XVI. század közepének jellemző sajátságait tünteti fel. A közlés módjára vonatkozólag niég csak annyit jegyzünk meg, hogy a benne előforduló helyneveket -az eredetiekhez híven adjuk s nem mai átírásban ; még ilyen formájukb a n is felismerhetők a mai helységek. Eredetije a tulajdonom. — ,jRegestum legitimus areis

census, seu Kiiwar.

proventus

Ôfficiolatus ivaywoda Maryan : subscriptae possessiones : Kis Bwn, Tiagy Bwn, Szakathwra, Wylma, Sássá. Quarum possessionum annuus •census secundum summam facit fl. 42. Praeter has est uná possessio, noviter colonis consessa Szalnapàthaka vócáta, quae adhuc nullum censüm dedit. Maryan waywoda quoque habet unam possessionem novam Szalna vocatam, qyam dederat ei Dna Anna Báthory, relicta consors Casparis Dragffy, vivo adhuc filio suo Georgio Dragffy. DamianusHozzw sub suowaywodatu habet possessiones: Kysnyres, Körthwelkü, horum pagórum census facit ___ fl. 14. Thomas Hozzw sub suo officio habet possessionem : Raztoth, huiusicensus facit „_*___ . . . . . . ___ fl. 5. Noviter consessa possessio, quae Bwdöspathak vocatur, adhuc a census solutione libera. Simon Wayda habet sub suo officio possessiones : Lyshka, Lemen, Póynit¿a, Solymosfalwa, Kuthólyadh ; harum census ft. fl. 21 den. 90. Èst praeterea pagus 'quidam, qui cum multis est communis, cui est nomen Kozla. Tryff Waywoda habet sub suo officio: Oray, Pwrkereth, Gawra, Keorthweiyes, Aranymező, Thokman, harum census facit fl. 57. Habet praeterea ipse idem noviter coñsessám possessionem Thywlya vocatam, quam tempore Georgii Dragffy dna Anna Báthory, relicta <jasparis Dragffy eidem dederat. Waywoda Dan habet sub suo officio possessiones : Somkwth,

ш §Qmk\vtpathaka, Fq1§ő Fenthps, Alsó Fenthös, Nyres., Thplgyes, Gyökeres, Kisjeder, Nagyjeder, Bwthaçza, Varalya. Item Törökfalya, quam Georgias ВаШегу (így ! D'rigfiy lu) sibi dederat. Harum census summgrjus in spio faeit „ T ... ... ... ... . . . . . . . . . fl. 89, den. Est. etiam pagus quidam gifei per eund§m Geprgium datum, quem ipse wayda cgloßis fecit consideri, cuius nqmçn est Wawrylla. Thomas lM%athf(klwy waywpcla habet GUFE SJIQ pffteip ppssessipiieis ? Maghafalw, HozzwfaJw, Feyerzefe, Lwkathfajwá, Prybemfalwa. Harum census facit „ ... , fl. Ppssessipnenfi Oagfalwa Georgius Báthory sibi dgdjt. Lucas Bemetfiey waywodg. habet gub sup pfficip po§sessiop^s : Remethe, Kpvas, Körthwelyes, Karwlya, Zaka,¡QfQlw. Н а г ц т census facit fj, 3,5 dejiT 29. Est praeter has possessipnes цпа possessip, npviter colonis populosa faqta, Berkezpathak vpc&tg,, quam fratpr suus Petrus w&ywo4a consideri fecit. Joannes Bene waywoda habet possessionis ; Bpzontha, Koltzir, Hydegkwth. Harum census facit . . . TT_ fl. 14 dep. 5Q. Georgius KâpalnaTçy w^yda habet ppssessiones : Mpnpstorkapalnak, Kiikapalnak, Latzkonya, Kowathkapalnak, Dragamerfaìwa, Gyerthyanos, Berentze, Corbonatzfalwa. Haruin census ft. . . . „ _ ... fl. 38 A b his non procul est quaedam ppssessip ц р Щ и т , quae yoo&tor Zwrdpkkapalnak, qu^m antiqui dni Dragffy dederant eis pro bonis possessionaris in Comitatu Maramarosiensi existentibus. > Tt/ivadar Botha wáywoda habet sul? suo officio : Çharnakapalnak, Bathyzfalwa ? Harum census facit . . . fl. 8 den. 5Q> Lápos fl. 10. - Berköz ... fl. 10. Possessiones in comitatu Maromoros existentes : Karathonfalwa, Nagypathak, Hernetz, Swgatag. In his possessionibus singuli jobbagiones singulis pellibus mardurinis tenentur. Item: Batzko, Lonka, Pahor, Fraz. Harum quoque possessionum singuli jobbagiones singulis-duabus mardurinis pellibus tenentur. Insuper d e silvis glandiferis, porci decionalibus tenentur. Arcis Kwwar census Seti Georgii olim faciebat in t o t o . . . fl. 407. Census Seti Michaelis archangeli totidem. Nunc vero, ut waywodae referunt, saltem facit fl. 396 den. 69. Vina ad educillandum singulis annis ter extra dabantur, nonnun«quam norem vasa vini, aliquando vero decern, una vite. Item de poreis in glandinibus saginatis decima dabatur. De poreis vero campestribus, qui pasyth (pázsit) dyzno v o c e npminabantur, talis •consvetudo observabatur, quod etiamsi centum porcos aliquis ex colonis habuisset, saltem unus porcus accipiebatur, si decern, totidem. Infra decern, si qui erant, singuli porci duobus nummis Hungaris redimebantur. In apibus quoque eadeìn ratio observabatur. Pecuniae tamen ex huiusmodi redempsionibus congestae officialium proventus erant. Item : singuli libertini tenebantur pecunia seu censu quodam, qui vulgo vocatur Karvoly pénz et eoz pénz, quiliber itaque numerabat den. •57., quam pecuniam officialis pro suo annuo sallario percipiebat. 17*

.260

iteib : singuli sacerdotes tenebantur singulis lodicibus ( = pokrócz), _„ ... . . . . . . . . . fl. 1 denJ 25. Item : tenébantür strmga, id est de singmo grege ovium una ovis accipiebatur ; infra numeram decern nulla dabatur, neque redimebantur. : Item: de singulis pagis maioribus trium annorum vacca. De maioribus vero bona et magna ad mactandum apta dabatur. Illegitime tarnen et praeter consvetudinem Georgiiis Báthory bovem solebat accipere. I t e m : omnis paterfamilias, qui habebat vaccas, dabat butyrum'uiio quadrante mensurae vinariae et unum easeum. Item sunt ad ipsam arcem molendina : In. possessione Rëmethe duóbus lapidibus molaribus. In Hozzwfalw duobus lapidibus. In Lápos siniliter totidem lapidibus. Quorum nullus usus est, quando siccum tempus instat. Item : sunt vineae ad arcem pertinentes : In promontorio Rimielis (?) vinea una. In civitate vero una domus, quae Göbölháza vocatur. Est praetereo ibidem unum pratum, seu fenetum, quod Göbölréthe nominatür. Item : in promontorio possessionis Berköz sunt septem vineae, una domus et unum pratum. Item suo tempore cum agricultura e x e r c e t ü r . . . proventus (?) tam hiemalia, quam vernalia. Item proventus officialis est thelonium possessionis Berköz et Berenthen, sed theloiiium possessionis Berenthen est saltem propter custodiam viarum, ne quis thelonium in Berköz erectum praeteriret ordinatum. Item : officiates cum aliquem furem, vel praedonem poterant capere, habebant facultatem occidendi, vel si mortem non commeruisset, pecunia eos mulitare et ita dimittere. Közli: D R . LUKINICH I M R E . veí.

" _ J J . . . '__·_·___

VÁRDAY, KATA INGÓSÁGAI. 1589. — 4 . Mártii. S Z O K O L Y Miklós uram sógorom énnekem az minemő marhákat előadott, és élőszói· a tárházban./' Az ajtófélen jobb, kézről bemenvén egy öreg vasas háromzárú szekrínben : ; 1 öreg ezüst mosdókorsó medericzéyvel egyetemben, kin az L O S O N C Z Y Antal neve irva vagyon. * 4 ezüst és aranyos küpa, kikben öszvejáró. törpe pohár az kupákval öszve 44 vagyon, és mind a négy kupának fedelek vagyon. 2 öreg aranyas kupa, virágos fedelivel egyetemben. 2 kissebb aranyas kupa, az egyiknek fedele vagyon virágos, de másiknak nem virágos. 1 ezüst sima fedeles fukar. 1 ezüst gyertyatartó, régi módra csinált. 1 0 ezüst kalán aranyas, kiken az W Á R D Á Y czimer vagyon.

Az veres vasas ládában: . 1 kelyhnek az talpa és közepi tiszta arany. Γ ezüst kalán paraszt. 1 ezüst kalán aranyos. 1 torokra való tiszta arany. 1 öreg arany ű (öv) Lisimacus formájára csinált boglárok benne. 1 öreg ezüst párta ü, merőn aranyas, régi módra csinált. 1 öreg párta ü mayczra csinált áranyásra, bogláros; kinek két ezüst láncza vagyon. 1 öreg ezüst párta ü, aranyas láncza vagyon. 1 ezüst aranyas párta ü fekete bársonra csinált, lánczostul, kin apró gombok vannak. 1 mayczra csinált aranyas párta ü, mellyen három darab ezüst láncz vagyon. 1 öreg ezüst láncz ü gombostul, foltonkint aranyas, ugyan ahoz való szakadék három szemmel. Más ezüst láncz ü gombostul merő aranyas, kinek az közepin helyvei emberfejek vannak. 1 aranyas párta ű fekete bársonra csinált, egy darab ezüst lánczával. 2 ezüst aranyas nyakbavető, egyik kissebb, másik nagyobb. A kissebbiken ezüst toll tok vagyon. 2 ezüst aranyas lóhornlokelő, egyik zománczos, másik sima szabású. Egyiken három ezüst toll tok, másikon egy.

.262

Az gyürűtartóban azon ládában : Î 1 4 1 1

kis arany kordacska függőstül. öreg arany boglár bretára való, kin emberfő vagyon. kisded aran boglárok ruhára valók. igen kicsin aran palaczkocska. arany emberke, az arany ühöz való.

Az ajtófélen bemenvén, balkéz felől egy lábas tarka ládában: 7 2 3 1 1 Л 1 .

,

patèna réz, nyoíczadik ézü'st arány ás. 7 . közkelyh aránya'ssák. öreg ezüst kupák fedelessek kik reñdenkint aranyassak. öreg ezüst kupa fedelestül merőn aranyas. . \ τ hósszu ezüst kupa ífédéléstül mérőn aranyas. hosszú ezüst kupa fedelestül virágos, ném aranyas. hosszú ezüst kupa aranyos fedelestül virágos. ... л

1 1 1 1 1 1 1 Item 1 1 1 1 1 1 1

: ;

Az öreg rakott szekrinben, ki lábas : asszonyembernek való virágos vont arariy suba hölgyéi béílett. duppla veresbársonysuba nyusztvál béllett. fekete bársony dolmány, aranyas gombok rajta. véres bársony galléros mente, kin öreg gombok vannak. szoknya üj bugyugós. kis szoknya váll,-vont aranyból csinált. kicsin fejér fosztanka, gyermeknek való. fekete bársony ölasz "módra csinált arany bogláros haczoka. vont arany szoknya. szederjes köteles szoknya, ki váll neköl vagyon. szederjes tabitt szoknya újos, az állya vont arannyal prémzett. fekete attlacz "szoknya. fékété bársony bugyogós haczoka. . duppla tafota süperlát cziaffrángos.

- / Az fal mellett az ablak aránt délről égy lábas öreg szekrinben: 2 3 2 1 2 3 2

kicsiny veres szőnyeg. fejér szőnyeg, kéttéje csepè'gètett. veres vont arany nyereg kápa. szédérjés csaprag. • nyeregre való szíj szerszámok, vont aranyval borítva. bóncsok, ezüst ! aranyos körtvélyestül. patèna, ezüst aranyos.

1

Az paraszt és négyszegű szekrinben: -

1 ezüst mosdó korsó medenczéstul. -2 ezüst igyerty&tartó, eggyes gyértyánák válók. 1 ezüst gyertyatartó kétágú.' -

' ;i

'

$63-

1 ezüstös kötőfék. 1 ezüst csésze. Más aranyas egybejáró csésze. 1 öreg aranyas fedeletlen kupa. 1 öreg merőn aranyas selleg pohár fedelestül. 2 ezüst lábas pohár középszerük, aranyos fedelestül. 2 ezüst aranyas pohár középszerük. 1 ezüst aranyas pohár öreg szabású. 1 öreg ezüst pohár fedelestül, kevéssé aranyas. „ 1 kis ezüst kanna fedelestül egy kévéssé aranyas. 1 ezüst kupa fedeles aranyas. 3 ezüst kalán. 3 ezüst villa. 1 fékre való ezüst korda, melyben gomb jár.

:

r

Item az után vettem kezemhez ő kegyelmétől Szokoly Miklós uram sógoromtul : 1 ezüstbe fdglalt aczél pecsétnyomó, az nagy Várday Mihályé v o l t 1 arany gyűrű, kiben Carnioll kő vagyon foglalva. 19 ezüst tál. 9 ezüst tálnyér. 2 ezüst kanna. 1 viselt és vontaranyas csaprag. Item Anno 1589. 8. Maii juxta n o v u m : Énnekem annak előtte volt: Középszerű vas fazekak Vágó kés

6 2

Vas rostéll Nyárs

....

2' 2;

Ugyanakkor oszlásomba jutott: Öreg kondér . . . . . . . . . Középszerű vasfazék— Apró vasfazék Vasfazékfedél Pimyata fedél nekül Bárd . . . . . . . . . . . . — Rostás kalán Merítő kalán Vágó k é s . . .

... ... ...

... . . .

...

5 5 8 4 1 1 1 1 1

Törőstöl egy réz mozsár Kinjáró kondér Új rostéll Vas serpenyü Fánkom sütő vas Mondola sajt csináló forma Béles kerekítő. Réz rosta

1 1" Γ 2 Ζ 1 1 1

Anno : 92. 25. Januarii. János mester és Imre mester szakácsim kezekhez adattam szám szerint: 15 vasfazék, annak hete új. 2 vágó kés, mind kettő új. 1 rostéll.

'

.264

2 2 1 4 2 1 2 1 1 2

vasnyárs. vaskalán, egyike annak rostás. pimyata fedél nekül. pimyata fedél. bárd, annak egyike új. rézmozsár mind tőröstül. fámkomsütő vas. mondola sajt forma. réz rosta. serpenyő. ; - .

' ¡ 1

:

Eredetije. Fase : H. Nr. 314. Rep: 26 1589 Signatura certarum rerum ' mobilium. Későbbi írással (Nyáry К. kezűtől) : Szokoly Miklós micsoda marhákot adott édes asszonyom anyámnak. A kismartoni berezegi fölevéltárban).'

Közli: DR. MERÉNYI L i j o s .

VÉGRENDELETEK A X V I — X V I I . SZÁZADBÓL. 1576.

Én Gwwary Márton a mostani ágyamban az én lelkemet ajánlom a> hatalmas Istennek és. teszek testamentomot ilyen személyek, előtt, Farkas Tóbiás előtt, Zambo László előtt, Saska Mihály előtt,. Ölbey Pál előtt és Bodo Mátyás előtt, Bozay Miklós, előtt, W a s Jakab előtt, Nagy György előtt, Pötendy Bódizsár előtt, Sebesten Benedek előtt, Fekete Péter előtt, Nary Ferencz előtt. . - Kértem volt én nagy beteg halálos ágyamban a vitézlő Megery Gáspártól ötven magyar. forintot, melyért hagyok őneki Gwwrba mindenekkel az egyház minden földével és rétével egy jobbágyot, kiben azelőtt lakott Boregető Mátyás, az kiszökött belőle, mostan vagyon más polgár b e n n e ; ugyanazon helyhez .vagyon buza három hold, mindezeket egyeДетЬе, hogy az én atyám vagy atyámfiai ha el akarná]ak venni azt a megmondott jobbágyot, avagy helyt, addig el ne vehessék, hanem a vitézlő Megery Gáspárnak a megmondott sommát megadják, tudniillik az ötven forintot. Ennek kívüle hagyok az én uramnak, bátyámnak Megery Gáspár uramnak egy gyermek-lovat fékestől, nyergestől. Megeri Imre uram barátomnak hagyok egy aranyos mordálypuskát. Gwwary Pálnak öcsémnek egy csimazia mentét. Az én inasomnak, aki én környülem forgódzik nagy betegségemben, Hereng Györgynek hagytam a paripát fékestül, nyergestül. Az Istenért senki el ne vegye tőle, hanem megadják és békességgel e l b o csássák. Ölbey Ferencz uramnak bátyámnak hagyok egy új csimazia nadrágot. Farkas Tóbiásnak hagyok egy hazárt, ki Sárvárat még az ötvösnél vagyon. Hagyok két új vasíazokat is, ki Gwwry Pálnál vagyon, egyik öregbiket és egyik kisebbiket.' Gwwary Jánosnak hagyok egy selyem övet. Szentiváni Lászlónak a kócsagtollat. Z a m b o László fiának egy ezüstös térdkötöt, másfél .hold zabot minden gyermekinek. Egy szegény asszonynak, kinek tinóját megölettem, hagyok másfél -hold rozsot. Valami bükön vágyon, azt is hagyom a László uram gyermekinek. Bőrbe tartoztam Maiór Mátyásnak egy forinttal, annak fél hold zabot hagyok. . Egy csizmát, egy papucsot kapczástul, egy kötött üngöt, egy sarkantyút, egy hegyes tőrt, egy arany forintot hagyom Erdély Jakabnak és Erdély Ferencznek. Égy szablyát, mely Döbröczöny Györgynél vagyon zálogban egy

.266

forintban, azt is hagyom az én inasomnak Hereng Györgynek, de ö maga megváltsa. Két forinttal adóá Szelestey Gábor, azt is vegyék meg rajta. S o p r o n ban a körösztösnél vagyon egy homlokelő ezüst, aranyozott két forintba zálogba, mely ötödfél forint ára. Cempez Bertalannál vagyon egy arany gyürü két forintban zálogban, aki két forint Selestey Gábornál vagyon a házért, avval váltsák meg az ötvöstől. • (Guary-leveltár 1613. szám.)

Anno

1579. d i e n o n a J a n u a r i i .

Atyának, Fiúnak és Szentlélek Úr Istennek nevében. Én Wásonköy Horwath Gáspár testemben igen beteg, de eszemben még helyén levén, hálákat adok az én Istenemnek, uramnak, hogy ő szent fölsége az ő ingyenvaló jóvoltából az ő személyére teremtett és e világra adott volt engemet és nagy sok javaival szeretett volt e világ szerint minden . érdememnek kívüle. Azért mindeneknek előtte ajánlom az én szegény bűnös lelkemet az Atya mindenható Úr Istennek markába; az ő Szent Fiá érdemeiért a Krisztus Jézusért legyen irgalmas és kegyelmes énnekem szegény bűnösnek Amen. Továbbá ami substantiával ¡engemet az é n Istenem e világ szerint szeretett volt, teszek ilyen dispositiót és utolsó testamentumot belőle, hogy főtutoromnak hagyom és vallom az én kegyelmes uramat, Radetius Istvánt, egri pispek uramat, ő lölsége locumtenensét ; másodikat az én bizodalmas .uramat, atyámfiát, Czobor Imre uramat etc.; harmadikat Choron János uramat ótalmul a kevés jószágnak, ki Somlyó alatt vagyon, úgyhogy ne hagyja elpusztítani, de ő maga se bántsa és legyen ótalma az én gyermekimnek, amint gyakorta magát ajánlotta ; negyediket hagyom Alzazy Andrást, personalis praesentia uramat. És legelőször locumtenens uramnak hagyok egy kupát; a több tutor "uraimnak egy-egy pohárt. Kérem ö kegyelmöket az Istenért is, hogy legyenek az én árváimnak j ó és Isten szerint való tutori és j ó s z á gomnak, marhámnak ótalmi. És legelőször, ami vagyon in paratis mind itt Swlba és Eberharthba, számlálják egybe és abból a két . szegény árva leányimnak házasságokra a tutor urak excidáljanak annyit, kivel jó tisztességgel elházasajthassák őket. Extra hoc hagyok mindeniknek in paratis ezer-ezer forintot. Ennek kívüle valahol mi arany mív vagyon, láncz, násza, gyűrűk, ruhák szabattak és szabátlanok és egyébféle asszonyállathoz való ékességek, kicsíntől fogva nagyig kétfelé osztassék köztök. Ezüstmívem, pohár, kupa, kalán és ami vagyon, abból is rendeljenek valamit a leányoknak. Egy mosdót mindenestül, mostan csináltattam Bécsben, azt specialiter hagyom Júliának. Egy aranyas, merőn ezüsttel borított szablya vagyon, ki még a szegény atyámé volt, azt hagyom az öregbik fiamnak. Horwat Jánosnak. Második egy dömeczki szablya, kit én csináltattam, aranyozott rész szerint,' öreg boglárókkal, azt hagyom Gazsinak. Érti a soproni keresztes lovagok házának a fejét Ezen időben (1577—1587. közt) Esztergomi Ferencz volt.

.267

Ezenkívül ami kész pénzem marad, abból excidáljanak a tutorok a több fiaimnak az apróknak íanosságokra annyit, kivel tanéjthassák őket; ha mi ezen kívül marad, egyenlőképpen osztozzanak vele a fiak! Adós oly módon nem tudom, hogy volnék fölöttéb, Baldisár deák -a wásöni számtartó, tudja, ott a várba kinek volnék adós. Az ő igaz hiti szerint» kire nekem megesküdt, vessen· számot mindenekkel, mind. lovaggal, gyaloggal és posztóból, az enyémből elégítsen meg mindeneket, ive kiáltsanak az én szegény lelkem után, ha posztóval sem érnéje, b a í o m lám vagyon és amint annak módja, borral is minderikípen m e g elé&ejtse őket; amint annak járása vágyon. . Az itt valókval is úgy ő vessen számot és megelégejcsen mindeneket, kiknek adós vagyok/ : Zykóra Benedeknek, miéit hogy régi szolga, hagyok n y o l c z - r é z saya posztót, n é g y e t vereset, négyet szederjeset. < Katusnak hagyok két ruhára való veres sayat szoknyának és köntösnek, az megcsináltassák neki udvari módra bársonynyal. Balask'ónak Horwath János vagy én magam lovai közöl, avagy pénzen vetessen és adjon egy lovat. Im ez hitvány Tewrek Jánost ruházza meg Horwath János a szederjes sayaból, dolmányt, nadrágot és a fekete mentét adják meg neki és bocsássák el békével. Gál Máténénak, hogv környülem legyen, mig elválik dolgom, chel posztóból egy ruhára való posztót adjanak. Gathalinnak, Török János anyjának, adjanak két ruhára való p o s z tót, köntösnek, szoknyának szederjes sayat és megtartsák, ha meg akar maradni. A kis árvikát azt is ruházza meg, a többit is mindeneket generaliter. Vagyon zöld istameth és im mostan is adnak, azért, akit sayával nem érnek, istamettel ruházzák meg. Kata asszonynak. Árokházy Jánosnénak a minémő zálogja nálam vagyon, az én pénzem meglevén, adják meg neki. Hagyom, hogy Galyi Gelyében rakasson egy bold koporsót, kibe szálvasak járjanak, arra tegyék mind a két koporsót, mind magamét, mind a szegény feleségemét és jól fölrakassa a földtől ; és arra egy szőnyeget rendeljenek. A szegényeknek, nyomorultaknak osztogassanak lelkem ért, amennyi illik és méltó Jakab uram rendelése szerint. A szoly szentegyháznak épületjére. ha a t ö b b atyafiak is akarják, hagyok huszonöt forintot. A kisebbik leányomat hagyom tartani Gywlaffy Jánosné asszonyomnak,-amint ajánlotta magát, kinek ha jól viseli gondját ('Uiben kétségem nincs) az Úr Isten áldja meg érette őket és az ő kegyelme maradékit. A nagyobbik leányomat, Júliát hagyom és comméndalom tartani Czobor Imre uramnak asszonyommalegyetémben, kérem ő kegyelmeket, viseljék gondját, oktassák, tánítsák. Fiaim 'közől Ferkót hagyom lócum tenens uramnak, hogy tanítassa. Matvkát hagyom Révai Ferencz uramnál, ahol mostan is -vagyon. A két kisded fiacskáimát, Márkust és Geczit ugyan'itthon tartsák, míglen tanösságra méltók lesznek, kiknek Horwath János viselje jól gondjokat. . . ν

.268

. Adós nekem a magyar kamara erernyolczszáznyolezváúhét forinttal és egyriéhánv pénzzel, kit deponált volt Baroriyay Bálintnál és Wyzkelety Tamásnál, de ez ideig egyik sem adta meg, kire nekem specialiter locumtenens uram felelt, hogy síned efectu.megadatja. Kérem azért ö nagyságát az Isten szeretetiért. adassa meg az én árváimnak és ne, vezesse (!) el tőlök. Adtam volt Illyeshazy uramnak, komámnak kölcsön ötszáz tallért, kiért egy. arany láncza vagyon nálam zálogban, ki háromszáz aranyat nyom,· valami arany forintokkal egyetemben, kiből vásárlott Bécsben, amint az) ö maga írása tartja, nekem posztót és tafotát . harminczöt forintig, ismég adott Pozsonyban ötvös Lukácsnak két popárnak váltságába tizenhat tallért, ismég adott egy paripát pro florenis l è , de azt hagyom ő; kegyelme akaratjára,, mit veszen érette, mert tizénkét forintot sem ér. A többivel tartozik ő kegyelme pure et simpliciter. - 1 Wyzkelety • Jakab atyámfiának hozzám való jóakarátjáért hagyok négy réz sayát szederjest. Kérem ő kegyelmét,· hogy· miképen éltemben egymást szerettük,, holtom után is az én árváimat, máradékimat, amiben tőle telhet, ne hagyja, hanem igazgassa! . Végezetre mégis kérem az én uraimat; patronüsimat, á tutor urakat mind fejenként áz Istennek szeretetiért, hogy jószágomnak, .marhámnak és árváimnak (miket én nagy biztomban ő kegyelmeknek commendalok és hagyok) legyenek j ó és. hasznos gondviselői, protectori e s promotori, kiért az Úr Isten ő kegyelmeket és äz ő m aradékit e világon megáldja és >>a másvilágon velem egyetemben ö kegyelmeknek az örökké való dicsőséget adja. Amen. . : . . Actum in Sywl, nona die Januarii, anno Domini millesimo quingentésimo nono. ' Idem Gaspar Horwath coram me Jacobo Wyzkelethy et aliis certis suis domesticis. Idem mann propria. (Guary-levéltár 1509. sz. Hát'iratá : Testaméntum quondam domini Gasparis Horwath de Wasonkew, qui obi it m Sywl dio nona Januarii hora circiter septimápost prandiurn. anno Domini 1579.)

AnnoDomini

1595. 14. di e F e b r ü a r i i.

Én Tóth Miklós tettem testamentumot akkoron, mikor az Úr vacsorájához járultam, a nemes uraim előtt ilyen módon rendeltem el mindazt, ami kevés énnekem vagyon. Pénzem énnekem nincsen, hanem ami kevés lábas marhám vagyon, mert, aki volt, én azt Valami zálogos földekért adtam és hz én fiamnak adtam feje váltságában. Azért ilyenképen tettem én Tóth Miklós a testamentumot. Hagyok az én földes uramnak négyszáz becset. . Az én vömnek Tülly Benedeknek hagyok fl. 20, két ökröt. Az én leányomnak Tülly Benedeknének hagyok egy vörös tarka tehenet. A házat is, amelyben lakom, liagyom áz én vömnek Tülly: Benedeknek, hogyha énnekem holtom történik a házba jöjjön és az én földes uramat szolgálja. Vagyon a fölső sziliwasy földön egy vitásom, azt is hagyom az én vömnek, Tülly Benedeknek. Irtatlan még vagyon Ьедце, azt is irtsa meg és vegye hasznát.

.269

Item vettem egy darab. irtást. a Kövér jBalintatól fl. 3, azt is hagyom az én vömnek Twli Benedeknek. Ennek fölötte a mi.énnekem vagyon kicsinytől fogvást nagyig, úgymint földbeli vetésimet, lábas marhámat és zálogos földimet, azaz mindeneket, kicsinytől fogvást nagy(ig) valami énnekem vagyon, mindeneket hagyok az én feleségemnek az én szegény árva leányom gyermekivel egyetemben, hogy azt szegényt tartsa nevelje be(lő)lök és hogyha az Isten azt adja érni, hogy ember korban állapodik és szerencse találja, tehát házasítsa ki; ha penig addig holta történik mind az én feleségemnek is az én unokámnak, tehát szálljon az én fiamra vissza az, a mi az én szegény unokámat illetné a marhának hwsin felle. · Az én fiamnak azért nem hagyok, mert hogy kiváltozott, adtam feje váltságában fl. 10023 ( = 1 2 3 ! ) forintot és én akkoron megelégítettem őket és megelégedett vele. Azért ő az én fiam is ne kereshessen semmit az én feleségémnek, hanem hogyha holta történik, az én szegény árva leányom gyermekinek, tehát az, a mi őtet illeti, a marhának hwson felle az szálljon aztán az én fiamra vissza. De mostan semmit éltében ne kereshessen rajta. A mi földek zálogban vannak énnálam, azokat is a zálogos földeket hagyom az én feleségemnek, hogy meg szinte oda Soptére is élhesse mindaddig, mígnem azok, a kik énnekem zálogba vetették, kiváltják. Hogy ha mikoron megváltják és azt. a pénzt leteszik, a miben énnálam zálogban vagyon, de se többön, se kevesebben meg ne adja, hanem a miben zálogban vagyon. A zálogos földeket kiktől vettem is minémü helyett vagyon, mely szántóföldek ezek azok : Adtam Kwlczar Ferencznek a szántóföldekre ingera 5 florenos 20. Kowesdi földnek melyet hívnak, ottan vagyon ingerum I, item a tóra járónak kit hívnak vagyon ottan ingera I V 2 , item a ehirre járóban a megye közben ingera IV 2 , item a szilvással egyetemben ingerum I. Item cseréltem egy félhold földet Sylwagy Mihálytól, melyet vettem Kwlczar Ferencztől, a tóra járó földért adtam neki a kert végén. Item adtam Chybay Andrásnak a szántóföldekre florenos 21, ingera 4, a mely szántóföldek ilyen helyen vannak: a Chybay András földe Kowesdnél vagyon ingera IV2, item a tóra járóban vagyon ingerum I, item a nagy rétre járóban adott ingerum I, item a csorda járásnál adott a rövid földekben ingera IV2. A Banyo János adott énnekem ingera 3, mely szántóföldek ilyen helyen vannak: a vatti utca járó földek, azok mely földeket Finta irtásinak hivnak, ezek a megnevezett földek mind egy szélben vannak mind a három hold, mely szántóföldekre adtam én Tóth Miklós florenos 1 4 ; ilyen okkal adta a földeket énnekem a Banyo János, hogy ha én m e g ganajozom azokat az irtás földeket, tehát soha senki el ne vehesse én tőlem a földeket három vetésig, ha szinte a pénzt letennéje is. Ezeket is a megnevezett zálogos földeket, a Banyó János mely földeket zálogban adott, azt is hagyom az én feleségemnek, hogy soha senki el ne vehesse, hanem ő élje mindaddig is, míg meg nem váltják. Ezt a testainentomot tettem a koweskwtty prédikátor előtt is a nemes uraim előtt, hogy senki ezt föl ne bonthassa. A nemeseknek

.270

:nevek ezék: Szywagy Miklós, Szywagv János, Lörinehi Miklós, Twlly Benedek, Bondgia János, János urné, Ilona asszony, Petter Ferenczné, Anna asszony, Chyraky Pálné Katus àsszony. A testámentum tételen •ezek voltanak a személyek. Öt pecséttel ellátott levél a Guary-levéltárban, 1885. sz. Anno

Domini

1627 d i e 20 J u n i .

Én Győrvármegyeben Sokoro Kayáron lakozó Kántor Bálintnak megh hadgjott özvegye, megh gondolván az én üdőmnek. törödelmes voltátt és az én halálomat minden nap várván, nem akarnám, hogj az •én fiaim holtom után háborognának. Annak okáért vegeztem Kántor Mihál fiammal, az én uramtól megh .maradott marhabóll ellyen modali : az lovakból adott njolczat magával valott és tehén feléből tizet magával valott és nyolcs (!) ökrött, sörtés marhából való 11;-vetést két hódott, egy hód zabott. Azért teszek éllyen fogadást, hogy ha holtom törtinik, valamenin marhám marad, három felé ossol.yek kett fiamra es 1 leányomra, sőtt ásson küvül is aki lessen pinz vagy össt szerssámom, hasonló képpé ostassék mind as marhám. Ez a vigesés lett ellyen becsű* letes személlyek előtt: Horvát György tistartó uram elett, Vegh Péter uram, Német Péter biró uram, Szalay Istwán uram, Banky Matthe uram -és Kowacs György uram deott, anno et die ut supra. Papirra írt eredetije a pannonhalmi rendi levéltárban. Négy pecsételés van rajta, de a három utolsó egyenlő ; arra nem -elég tiszta, hogy motívuma kivehető legyen ; az első hátszegletű gyűrűpecsét, benne kardot tartó kar, felül H G betűk. Signaturája C. 46, J. KántorJánosvégrendelete

1690.

Én Kántor János adom tudására mindeneknek, az kiknek illik, ez levelem rendiben, atyámtul maradót öröksigem vnlt, ugy mint az pátkr.i Betorokban való rit, az mely a patonai földel határos, a második rit peniglen a kajári földön vagyon, ugy mint a vád berkinél, azonban penig volt két hold irtás föld az Mód Benedek mónara dűlőben. Azért én ezen örökségemet· ugy adom Szalai Mihálynak örökségül bizonyos •árru pinzen, ugy mint tizen égy forinton e¿ fél mirö búzán, áldomásra peniglen ötven pinzt, én peniglen ugy adom mind titeket s mind . penig -a szántó földeket, hogy ennek utánna se magam, se peniglen valamely atyámfia és semmi nemzetsigem soha ne kereshesse, hanem ugy beírhassa mint örökjét firul fira és nemzetségrül nemzetsigre. Mint hogy peniglen xigyan ezen jószágot Isténben el nyugodot ángyom asszony az testamentom levélben Szalai· Mihálynak hadta, de ö kegyelme azt nem nizte az attyafiságnak, mi okáért engem mindenbül meg elégitet. Én Szalai .János mint hogy a jószágnak árrát meg nem adhattam, azért Szalai Mihály öcsémnek engettem öröksigül ilyen böcsületes személek előt: Let ez levél Íratás illyen böcsületes személek előt ugy mint kajári biró Nimet János előt, Kovácz István, Nagy János, Szabó Márton és Fodor Pál előt. ; Én Kántor János magam kezem Írásával meg-erősítem ^

.271

Engemet Szalai Mihály mindenekrül meg elégitet, ugy mint tizen egy forintal, fél mirő búzával és ötven pinz áldomást adott. Szalai János. Anna 1690. Papírra irt pecséttelen eredetije a pannonhalmi rendi levéltárban. Az adás-vevés alait más kézzel a következő jegyzés v a n : Pratum et agros concessit. reverendissimus 1 ), ut tarnen decimas praestet ex agris. . Signaturája C. 46, J nr. 11. A n n o D o m i n Γ 1714. m a r c z . 9. G y ő r - ü j v á r o s b a n l a k ó n. P o t t y o n d y E r z s é b e t h a g y a t é k i l e l t á r a . Elsőben is egy reczés fölső lepedő. Item egy uy szabású vastagh abrosz. Item ket vörös pamukkal varrott vánkoshey. Item egy vörös pamukkal szűtt kendő. Item másik szütt vörös pamukos kendő.' Item ket asztal keszkenyő. Item egy fekete szőrrel varrott vánkoshey. Item egy vörös pamukkal irás után varrott vánkoshey. Item egy patyolat óvit szabású chipkes kötény. Item másik patyolat chipkes kötény. Item ket gyolcs fél ümögh viselt szabású. Item az vörös virághos kamuka szoknyában, melyis Marinka nénnyéné vagyon, hat forintigh Krisztinának része vagyon. Item az minemű fertál héján negy réf fekete fátyolt Marinka nénnye elviselt, felét tartozik Krisztinának bonificalni. Item vörös kláris is jutott néki annyi mint az nénnyenek. Item két ezüst fonállal kötött fekötő csipke és egy varrott. Item egy fekete csipkés kopfbintli. Item egy hoszu ümögh. Item az vörös skarlatin posztó mentébül 18 ezüst aranyos gombok levén rajta, mellyett Marinka viselt, böcsültetett ad fi. 25, Krisztinának tartozik az nénnye belőle fl. 12 dr. 50 bonificalni. Egy vörös török selyem eöv, kettőiöke közös. Item egy ezüst aranyos lánczos s körtvélyes párta eöv kettöjöknek aequaliter jutott. Item 16 sima ezüst gombok makkostul közre maradván, az attyafiak consensusaból Krisztinának adatott. Item hét réf házi fehérített vászony. Item az zöld selyem fél tubin szoknyát és vörös bársony arany csipkés vállat ezüst kapcsokra és egy kék selem háló kisded eövet iffiu Káldi János magának megh tarttván, az mellyekbül is tartozott volna Vépy Marinkát és Kristinát florenis 25 kifizetni. De mivel Káldy György uram Marinkát circiter hat esztendőkigh tartotta és az mint ki teczett

i) Â pannonhalmi főapát (ebben az időben a bakonybéli apátságnak is birtokosa.

Kumer Márton), a ki ezen időben

272'

volt Krisztinára is költött, azért ezen fönt irt mobilisekben levő 25 forintyokat Káldy György uram azon émlétett praeténsióiért acceptalta. És ellenben mindennémü praetensioit emiétett Vépy Marinka és Krisztina ellen letette és örökössen cassalta és annihitalta. Melynek · nagyobb bizonsághára attuk ezen kezünk Írásával és pöcsétünkkel megh erősített testimonialisunkat. Actum loco, die, anno- prenotato... Györödy Ádám győrm. főszolgabíró, Posgay Ádám győri eskütt. (P· h.)

(Győri kápt. Országos Ltár, Lad. 20, fase. 60, nr. 3626.)

Közli:

SÖRÖS

PONGRÁCZ.

MEZŐGAZDASÁGI

BIRTOKVISZONYOKRA A

HÉDERVÁRI

VONATKOZÓ

OKMÁNYOK

LEVÉLTÁRBÓL.

I. Urbárium novum seu conscriptio colonorum, inquilinorum, p r o ventuum et aliorum omnium ас universorum pertinentium castelli R a r o pro parte spectabilis ас magnifici domini Pauli de Rewa, comitis p e r petui coiiiitatus Thurocziensis. Renovatum 6. Septembris 1624.

Eötevény. Tóth Márton, Va telkes, vari 6 ökre, 4 lova, 6 tehene és b o r j ú j a ; 12 mérőt vet és 4 szekér szénát termő rétje van. Kasza Sebestyén, 'Va telkes, 6 ökre, 3 lova van·; vet és kaszáli mint az előbbi; vannak tehenei és juhai. Jakos Péter, */a telkes, 6 ökre, 7 tehene és borjúja van ; vet éskaszál mint más. Kovács János, Va telkes, 6 ökre, 8 tehene és borjúja v a n ; vet és kaszál mint más. Kis Balázs, 1 telkes, van 6 ökre, 6 tehene és borjúja, vet 20» mérőt, kaszaló rétje 8 szekérre való. Fizetett 7 frtot. Földes Balázs, Va telkes, van 2 ökre, 3 tehene; vet és kaszát mint más. Horváth János, telkes, 4 ökre, 3 tehene v a n ; vet és kaszál mint más. Bertalan Balázs, x¡% telkes, 6 ökre, 3 tehene, 4 lova, 50 juha v a n vet és kaszál mint más. Pintér György, házas zsellér, borjúja és tehene van 8, vet 4 mérőt* Bán János, házas zsellér, van 2 ökre, vet 4 mérőt. Bede Berta, „ „ „ 4 „ 2 tehene, vet 4 mérőt. Végh Tamás, „ „ „ 2 „ 3 „ „ 4 „ Mindegyiköknek van 2 szekérre való rétjök, de hetenként e g y napot szolgálnak. A féltelkesek szolgálmányai a következők: Sz. György és Sz. Mihály napjára fizetnek 12V2 —12 A /a dénárt = 25 dénár. Egy egész, telek ad egy tyúkot, karácsonyra 1 kappant és 6 tojást. Ezeñfelül tartozik: minden félhelyes 1 öl fát vágni, vagy 25 dénárt fizetni. Robot fejében Sz. János naptól Sz. Mihályig hetenként 2, Sz. Mihálytól fogva p e d i g hetenként 1 napon át tartoznak szolgálni. Minden egésztelkes tartozik kimérésül. 10 akó. bort átvenni;.¡ha pedig nem vállalja el, váltságul fizet 1 frtot. Gazdaságtörténelme Szemle 1905.

18

.274

Továbbá minden egész helyes, aki robotmunkára kötelezve van, ad évenkint 3 Д mérő búzát, 3 Д mérő rozsot ; ha rozsa nincs, ad helyette 1 mérő zabot. Ezenfelül kiki tartozik 50 kéve vesszővel. Van itt továbbá szántóföld: Ujszegés 2 hold, az útra dűlőben 4V2 hold, felső-kepésen 3 hold, alsó-kepésen \xh¿ hold. Az itteni vámot a Héderváriak és Czobor Imre közösen bírják; a vámos eskü alatt köteles bevallani az évi vámbevételt.

Sziget (-JEötevény). Zalay Péter, zsellér, van 3 tehene, fizetett 2 frtot. Hegedűs Pál, zsellér, van 3 tehene. Alföldi András, zsellér, van 4 lova, 8 tehene. Földes Jakab, zsellér, van 2 ökre, 3 tehene. Kermendy Balázs, zsellér, van 4 ökre, 5 tehene. Censust nem adnak, hanem fejenként minden héten szolgálni tartoznak.

egy

napot

Szent-Pál. Herman Gáspár, féltelkes, van 6 ökre, 4 lova, 20 tehene. Fizetett 3 frtot. Borkimérés váltsága 50 dénár; faváltsága 25 dénár. Ilbomány (?) Jakab, féltelkes, van 4 ökre, 4 tehene. Fizetett 2 frtot é s 50 dénárt. Fa- és borváltsága 75 dénár. Béchy Jakab, 1 /z telkes, van 22 lova és elég tehene. Fizetett 3 frtot. Fa- és bormérésváltságúl 75 dénárt.

Dunaszeg. Hamar Máté, egésztelkes, van 6 ökre, 10 lova és 4 tehene, 60 juha. Vet 9 mérőt, rétje elegendő. Fizetett 6 frtot és borváltságúl 1 frtot. Hamar Péter, féltelkes, van 4 ökre, 8 lova, 6 tehene. Vet 4}/2 mérőt. Fizet 3 frtot és 50 dénárt, fa- és bormérésváltságúl 75 dénárt. Simon István, féltelkes, 2 ökre és tehene van. Ugyanannyi vetése é s rétje van mint az előbbinek. Robotköteles. Évi censusa 25 dénár, borváltsága 50 dénár; búzát 4/*2-ed, rozsot V42 mérőt a d ; faváltsága 25 dénár. Nagy Gergely, féltelkes, van 2 ökre, 1 tehene. Ez is robotköteles ; terhei az előzőt egyenlők. Molnár András, zsellér, fizet 2 frtot és hetenként 1 napot szolgál.

Ladomér. Takács János, egésztelkes, semmije sincs.

Zámoly. Tóth Mihály, féltelkes, évi censust fizet, favàitsrga 25 dénár, borváltsága 50 dénár; búzát 4 Д2-ed, árpát a/42 mérőt ad.

.275

iMiséry György, egésztelkes, van 2 l o v a ; 6 frtot fizet. Takács Cyörgy, félteikés, faváltsága 25 dénár, fizet 2 frtot. Tóth Balázs, egésztelkes, 4 ökre, 4 tehene v a n ; fizet 6 frtot. Galan Gáspár, egésztelkes Jaha János, féltélkés ,, uresen aUanak' Bekő, egésztelkes Bodó, féltelkes

Újfalu. Lodor Mihály, féltelkes, 6 ökre, 4 lova, elég tehene van. Munkaé s bor váltság fejében 2 frtot fizet; Gergely Zsigmond özvegye, egésztelkes, 4 lova, 3 tehene van. Munka- és borváltsága 4 frt.

Jankó Márton, féltelkes, van 6 ökre, 4 tehene. Vet 6 mérőt, rétje 6 szekérre való. Fazekas Mihály, egésztelkes, van 2 ökre, 2 lova, 3 tehene. Fizet 6 frtot. Vadász Albert, egésztelkes^ robotköteles ; Szent-Györgykor és SzentMihálykor évi censust a d ; faváltsága 50 dénár, borváltsága 1 frt. Ad 1 tyúkot és kappant, 50 kéve veszszőt, buza és árpa fejében pedig 200 darab főzeléknek valót (olera). Szombathy Balázs, egésztelkes, van 6 ökre, 4 tehene. Robotköteles és ugyanazon szolgálmányokkal tartozik, mint az előtte említett. Korcsmáros János, féltelkes, 4 ökre van, fizet 3 frtot. Korcsmáros. Orbán özvegye, egésztelkes, szolgáló jobbágy, van 2 ökre. Szombath Tamás, egésztelkes, van 6 ökre, 2 tehene. Robotköteles és censussal tartozik mint mások. Ifj. Fazekas Mihály, féltelkes, 4 lova, 3 tehene van. Összesen 3 frtot és 50 dénárt fizet. . Nagy János, féltélkes, libertinus. Tóth János, gyalogkatona féltelket vet.

Rárói Jcastély. Ö nagyságának itteni részbirtokához tartozó kertek: 1) Mésterkert, 2) Vadkert, 3) Majorkert, 4) a kastély előtt levő kert; Nagy-Gál pusztáján pedig majorhelye van.

Ráró falu. Özv. Benőczné, féltelkes, összesen fizet 3 frtot, 50 dénárt. Tar Imre, szolgáló jobbágy, féltelkes, 6 ökre, 6 tehene van. Censust nem ad. Zöldségnemű fejében fizet 50 dénárt, fa- és bormérésTváltsága 75 dénár. Szabó András, szolgáló jobbágy, féltelkes, 3 tehene van.. Zakra Ferencz, kerékgyártó, féltelkes, fizet 3 frtot és 25 dénárt. 18*

.276

Palé Máté, féltelkes, 4 ökre, 4 tehene van ; fizet 3 frtot és 75 dénárt. Vet félteiket; 6 mérőtj rétje 2 szekérre való.· ·! Kerekes egésztelkes Kovács János Deserta, pusztán áll.. Tóth Balázs Nagy János

Otovány. Los Miklós, egésztelkes, évenként 1 db. aranyat ad. Szabó György, féltelkes, 2 ökre, ; 3 tehene van. 3 frtot és 20 dénárt. fizet.

Hédervár..

и

• ..í .· .·

Fodor András, egésztelkes, vet 6 mérőt ; fizet 4 frtot. Bazy Balázs, egésztelkes, 2 lova v a n ; fizet 4 frtot. Kerékgyártó Balázs, egésztelkes; fizet 4 frtot. V2 hely az ut mellett pusztán áll.

Medve. Czina Lukács, egésztelkes, 4 ökre, 5 tehene van, vet 4 mérőt, rétje 5 szekérre való. A robotért és faváltságul fizet 6 frtot és 50 dénárt. • Dallos Márton, egésztelkes, 3 lova, 2 tehene. Vet, kaszál és fizet mint az előbbi. Csina Márton, egésztelkes, 4 ökre, 2 lova, 1 tehene vagyon. Vet, kaszál, fizet mint az első. Szapy Benedek, egésztelkes, 4 ökre, 2 lova, 5 tehene van. Vetésé, rétje, fizetsége mint az elsőé. Dezső Balázs, egésztelkes, 2 ökre, 2 tehene van. Terhei és j ö v e delme egyenlő a többiével. Révvám is van itt.1) • >

Szabadi. Szabó Miklós (telke nincs kitéve), van 2 tehene. (Hédervári levéltár, fase. 11, nr. 15.)

И. Jobbágy falvak, : a Hédervár Ottova Ásvány Egyház-Medve Kenderes-Medve Szabadi

mely

jövedelme felében illeti. 1703.

egészhelyes „ „ „ ... „ ... „

Rárót,

12 adója 6 „ 29 „ 7V2 „ 5V 2 „ 6 „

felében

Hédervárt

— szekerező 8 frt 44 „ . 21 ' „ „ 287г „ „ 24 ,,

— — 8 2 3 2 ;·;

1 ) Kis-Bodogh, Aragh, Selly, Norak, Darnó, Lipót, Remete, Gyülevész telkeivel egyetemben van az egész uradalomban 42 egész-, 31 1/4 félhelyes és 12 zsellér.

27-7

Újfalu Zámoly Ladomér Dunaszeg Szent-Pál Eötterény Sziget

. . . __L . . . egészhelyes ... ... ... „ „ , л : ...... „ ... ... ... „ „

6 adója 21 „ 7 ¿· 12 ; „ èva „ 22 „: 13V2 „

24 frt szekerező —··· 42 „ „ -1 12 »,-•„ • ^Va 18 ν „ \ 4 61 „ 1 56 „· „ 8 37V 2 „ „ ·• ' —

Esztergetö, puszta faluhely. , : Kis-Baráti pusztának, a. mely most épül, nincs adója, sem szölgálátja két szöllő munkáján kivül. Az egy hegybeli borkilenczed minden magánterméssel együtt (1703-ban) 225 akó. " Tápián, puszta faluhely, nincs semmi jövedelme ; Kis-Barátihoz birják. .

ó:'. ·

:•.·.·,-. .

(Hédervéri levéltár, fase. 9, nr. 26.) ·..·.

III.

. . i . ...

i f

•.·..

A zámolyi praestákrá szállandó jövévényekriek jobbágyságra való contractusnak punctumai. 1744. 1) Mivel a rároi uraságba tartozó Zámoly falu fele 38 félhelyből az egészhelyeket is fél-fél sessiókra számlálván és osztván az eöttevényszigeti m ó d szerint, noha ott csak fertályos fundusok vannak és mégis minden fertálytól 1 0 — 1 0 forintjával fizetnek) áll, itt is Zámolyon 10—10 forintot fog fizetni egy félhely, tehát 38 félhely fog fizetni az uraságnak 370 forintot két részletben u. m. Sz.-Mihály és Sz.-György napján. A biró, ki a 38-ik félhelyen lakik, kivétetik e szolgálmány alól. 2) Minden gazda tartozik egy hold urasági vetést learatni, behordani a pajtába, az urasági dézsma gabonát pedig egyszer szemül behordani a magtárba. 3) Minden gazda tartozik 4 — 4 napi kaszálással, gyűjtéssel és összerakással. 4) Borhozásra a Fertő mellékéről és annyi messzeségre egy-egy kocsit, mészhordásra is egyet-egyet kell adniok ; vagy ha az uraságnak erre szüksége nem volna, ezt egy hosszú fuvarra fordíthatja ; ökrös j ó marhás gazdák pedig azon fuvar helyett egy-egy hold urasági földet tartoznak háromszor jól megszántani és szépen bevetni. Ez esetben bor és mészhordással nem tartoznak. 5) A közelebbi helységekben levő majorsági és egyéb épületek tatarozásához, mihelyt 2 — 3 gazdával megszaporodnak, tőlök kitelhető gyalog fuvarbeli munkával és segítséggel tartozni fognak. 6) Mihelyt a gazdák tizen lesznek, évenként oda, a hová szükséges lesz, 2 — 3 kocsit tartoznak majd kiállítani hosszú fuvarra. 7) Minden gazda köteles lesz Szent-Mihály körül vagy az uraság tetszése szerint 1 kappant és 12 tyukmonyat adni. 8) A jövevények, leróván az uraság és a nemes vármegye iránt a tartozásaikat, házaikat szabadon eladhatják és ha magok helyére más gazdát szállítanak, szabadon elköltözhetnek. Akkor is elmehetnek, ha a telket, házat és annak környékét j ó karban hagyják. A mely szálló

.278

néhány tehermentes évet kérne és ezen föltétel alatt szállana meg a lelken, az ilyen eltávozása esetében tehermentes éveiben elmulasztott munkáiért az uraságot kárpótolni tartozik. 9) Bort, sört, pálinkát árulni és csapolni tartozni fognak, a mint a gazdák száma tizre szaporodik; addig azonban a jövevények is ujonan szállottak, a kik t. i. nem örökös jobbágyok, ezen csapolással nem tartoznak. 10) Ha az uraság maga vagy tisztje, szolgája odajön, kötelesek úgy öt, mint lovait is ellátni. 11) Marhatartás helyett 3 — 3 kanászt és 3 — 3 gyűjtőt kötelesek adni a föntebbi pontokban foglaltakon felül. A többire nézve a mint lóháton, aprólékos kocsizással u. m. Győrré és egyéb szomszédos uraságokhoz szokás szerint tartozni fognak. A földesúri joghatóságot és tekintélyt a jobbágyok, ott való földje és határa fölött pedig az uraság minden körülmények közt föntartja magának. Ráró, 1 7 4 4 ápril 21-én. GRÓF APPONYI LÁSZLÓ. (Urbárium App.onyianum-Zámolyiense, Hédervári levéltár, fase. 33.. nr. 10.)

Közli : SRS.

SZENNESI

ZSIGMOND

TEMETVÉNYI

UTASÍTÁSA.

VÁRPORKOLÁB

1627-BÖL.

Elsőben. Az mi porkolábunknak legyen arra gondja, hogy az várat tűztől oltalmazza, mentől jobban lehet, vigyázásban legyen, hógy gondviseletlensége miatt az várban valami gyulladás ne támadjon. Második. Az inventarium szerint mindenekre valamiket keziben bízunk az várban, azokról szorgalmatos gondot viseljen, hogy minekünk azbúl semmi kárunk ne következzék. Mert ha mi kárunk következik, úgy az Úristen eltávoztasson, tartozik minekünk számot adni és kárunkrul minket meg is elégíteni. Harmadik. Az várának kapujára jól vigyázzon, elsőben is az várnak első sarampója mindenkor be legyen téve, az emelczére legyen fölvonva, az várnak az belső kapuja is be legyen téve, az mely kapun? éjjel és nappal ott legyenek drabantok. Felit ha kibocsátják drabantoknak az várbul, az mi szükséges dolgainkra munkásokhoz és egyebüvé, az hova illik, az fele mindenkor otthon maradjon az várban. Negyedik. Az várbeli drabantok renddel virrasszanak az várban.. Éjjel-nappal pedig mindenkor az várbul, ide ki vigyázzanak rendszerint.. Ötödik. Mi hírünk nélkül, az mi porkolábunk senkinek az várban szállást ne merjen adni, se békességes időben, se háború időben. Hatodik. Ha valaki föl akarna menni az várba, ha mitőlünk nemlészen írása, be ne bocsássa. Hetedik. Ha háború lenne az idő, kit Isten ne adjon, és az. ellenség fő szolgáink közöl praefectusunkat, avagy udvárbíránkat m e g fognák, és az vár eleiben vinnék az végre, hogy az mi porkolábunk: az ő parancsolatokra adná meg várunkat, ne cselekedje. Nyolezadik. Az minemő csatornakút vagyon az várban, annak: viseljen szorgalmatos gondot az vízre, hogy meg ne vesszen. Kilenczedik. Az vár épületre, és főképen az héjazatjára szorgalmatos gondot viseljen, és abbui az udvarbíránkkal értse magát. Tizedik. Ha mely rabot bizunk az mi porkolábunknak kezihez,. arra úgy viseljen gondot, hogy gondviseletlensége miatt el ne menjen a z fogságbul, az miég mi, avagy az mi praefectusunk kibocsátani n e m akarná. Actum in arce Sempthe die 2 Mártii Anno 1627. (Orsz. lev. Diversac instructiones Fase. 6. ur. 172.)

Közli:

DR.

KÁRFFY

ÖDÖN.

KISMARTONI URADALMI FAÁRSZABÁS

1632-BŐL.

(Limitatio ^venditionis lignorum.) Egy-egy présnek való fa (az Űr jobbágyinak szoktuk eladni) : fl. Egy szál présnek való fa . . . ... „ Egy hordónak való szálfát (a pintéreknek adnak) . . . ·„ Kapufának és gerendának, k o s z o r ó f á n a k . . . per fl. Doit öreg fa ·. „ „ Malomkeréknek való hórgasfa . . . . . . ___ __ . . . . . . „ „ Egy szekér házhéjazatjára ollónak való fa . . . . . . . . . „ „ Egy szekér pózna . . . . . . ή „ Egy szekér szárufa ... ... ... ... '„ *) Egy szekér kerékgyártónak való fa — — —. ... „ „ ! ) E g y öl dőlt és fölszedett fa ... „ „ ^ E g y szekér kertfonni való v e s s z ő . . . . . . . . . . . . ·.;_ . . . „ „ ^ E g y font abroncs á ki teszen 240 szálat — „ „ Egy szekér gátnak való fa a malmokhoz... „ „ Egy öl hasogatott fa. a jobbágyoknak___ . . . . . . ._'·,„ „ „ „·' „ „ idegeneknek „-,;· Sércziéknek a mészégetésre egy kémenczére való f a . . . : „ „ iFéketevárosiaknak . . . . . . ... ι ... „ „

3.— -1.— 1.-— — Cr. 30 — „ lő — „* 15 — „ 18 — „ 20 — „ 30 — „ 16 — „ 7l/2 — „ 12 1 ; ,· • 15 — „ 16 — „ 12 „ 18 10.— 5.—

(Eredeti a kismartoni berezegi főlevéltárban : Az erdők limitatio ja.)

Közli : DR. MERÉNYI LAJOS. ! ) Idegeneknek dupláján adják.

β

Α KAPUVÁRI URADALOM UTASÍTÁSA

1633-ból.

Anno 1633; die 12. decembris. Instructio Pro egregio domino Marco Madarász, bonorum ad arcem nostrani Kapu pertinentium prouisore etc. B í z v á n Madarász Marko uram tökéletességében, hűséges szolgál a t á b a n és külömb külömb féle dolgokban való experientiáit vévén eszünkben, bíztuk ő reá az mi kapui várunkhoz tartozandó minden jószágunknak gondviselését és főudvarbíróságot, melyben hogy j o b b móddal procedálhasson, adtunk ez instructiót ő kegyelmének. . Az Istent igen félje, az ő parancsolatit szeme előtt viselvén ájtatossan és józanon, hogy egyebeknek is példa és tüköré legyen egész életében. Az egyházakhoz és scholákhoz rendeltetett és eleitől fogva azokhoz tartozandó jókat ; úgy mint jobbágyságot, földet, rétet, szőlőt és azoknak jövedelmét senkinek el rie hagyjon tékozlani, hanem szorgalmatos gondja legyen reá, hogy azoknak jövedelmi a.z czéhmesterek által az templomok épületire és egyéb istenes dolgokra kellenek. Az jövedelmek, bejöveteléről és elköltéséről áz czéh mesterektől, minden esztendőben, velünk egyet értvén számot vetessen. Mi is rendelünk arrá váló számvevőket. Gondja legyen reá, hogy vasárnapokon és ünnepnapokon az község az templomba el menjen, imádkozzék és Istenfélők legyenek, és az lélekmondás megtiltassék sub poena fi. 12. Ezekre szorgalmatosan vigyázva kegyelmetek, nekünk kezünkhez küldje az kit mivel büntetnek, az honnét megértjük ebben való híven való eljárását is kegyelmednek. Tisztében levő előtte járóinak, szolgatársainak, kinek kinek illendő böcsületet megadja, ha kiket resteknek és gondviseletleneknek talál lenni, meg intse és ha az intés után sem jobbulnak meg, nekünk megírja, avagy megjelentse. Az községnek is oly becsületet, mint kihez-kihez az minemű illik adjon, minden kicsin marczonaságért meg ne pálczázza a vagy bírságolja. Ha mely közülök vétkesnek találtatik, bűnének érdeme -szerint kalodával, tömlöczczel és törvénnyel büntesse. Valami bírságot honnét mennyit veend, arról külömb regestumot tartva, beírja.-. Hányad része legyen ő magáé, arról végezzen velünk. Az mi jószáginkat, erdeinket : é s . határúikat szorgalmátossan és igen megoltalmazza. Az másét el ne foglalja. /Az mienket senkinek el ne hagyja foglalni, hanem intacte meg tartsa és meg tartassa. Mindennemű jövedelmünket az urbárium szerint kiszedesse és ne

.282

; . hagyja, hogy az mely adóval e g / terminusra tartoznának az más ter! minusra halladna. Az korcsma borok árát mindjárást be vegye. Az mit • penig be szed, mindenekről quietantiát adjon, i Az mi korcsmáinkon azon legyen, hogy az bor áruitatás sehol т е к ne szűnjék, ha az mi borunk el fogyna, nyereségre mindedkor I bort talál. Az mi jövedelmünknek többítésére szorgalmatos gondot viseljen, tisztességes kereskedéssel éljen, és mivel minden proventus kézhez jár, gyapjat, mézet, szilvát jószágunkban másnak eladni ne engedje. Az hol nem lakunk az kertek és gyümölcsök jövedelméből ; úgymint cseresnye, dinnye, alma, körte és puszta szőlők gyümölcséből nem kevés pénzt teremthet. Az szolga rendnek, nemcsak az helyben valóknak, hanem azon kívül is, ki ki hova vagyon rendelve minden cántorban igazán megfizessen, minket búsítani ne hagyjon ; ujabb-ujabb commissiót ne várjon, az mit fizet az ő conventiójában be írja és quietantiát vegyen róla. Az várbeli drabantok fizetéséről az főporkolábtól vegyen quietantiát. ' Az majorkodást, szántást, vetést minden helyekben időnek javán I vigye véghez. Az majorokat maga megjárja, ne csak az ispánra bízza, I az ispán az erdő őrzőre. Az vetésnek ideje ha eljő, az közel lévő falu bíráját esküd'jével együtt, az hol az vetés lészen előhívja, és azok előtt legyen az vettetés és rovása legyen, melyik tag földben mennyi köböllel megyen; fele az rovásnak maradjon az bírónál, felét adja az tisztartónak, minden vetélkedés eJtávoztatásáért jövendő számadásra. Az aratásnak idején hasonlóképen az bírót egy vagy két esküdtjével együtt az meg aratott tagföldre kiküldje (az hol lehet maga is jelen lévén) az kepéket megszámlálva felróják, fele az rovásnak is az ι bírónál, fele az tisztartónál megtartassék : Búzáról, rozsról, zabról, árpáról, kellésről, hajdináról és mindenféle vetésről külömb-külömb í rovások legyen. Az csépleltetésre minden pajtákban az majorgazdák hittel legyenek kötelesek, ki az cséplőkre vigyázzon, hogy el ne lopják Estve az pajta kapuit bezárja, reggel felnyissa. Ha el cséplik és fölszórják; hány kepe volt az asztag; mennyi költ belőle, rovásra rója, felét az tisztartó ke¿éhez adván, az felét magánál meg tartsa, jövendő számadásra. Ha valami rozs, árpa, zab, hajdina rendkívül ha mire kelne : úgy ! mint telelő marhák táplálására, tikokra, ludakra, réczékre, tikfiakra, i malaczokra és egyébre azokról mindenekről az major hites gazdánál \ rovása legyen. Ez feleköltség igen okosan legyen, mértéklétesen és ne ! engedje az majorbeli szolgák, szolgálók, hogy az magok szükségére l költsék. Az majornak és egyébb major cselédnek semmiféle marhát. kettőnél többet, az mi majorinkban ne legyen szabad, tartani, ha többet Járt az mi számunkra foglaltatik kedvezés nélkül. Majorgazdát és bérest, szántó szolgákat ne tegyen az mi szolgáló jobbágyinkból, mert így az mi jószágunk el pusztul. Az majorságot az konyha tartásra ne fordítsa, hanem az egyébb proventusbul vigye végre. Az majorságot inkább minden esztendőben öregbítse, juhokból, tized marhából és egyébből.

.283

Az majorokból minden csütörtökön he . . . . mennyi vajat, túrót, sajtot hoznak be, az majornék rovásra messék, melynek fele az tisztartónál, fele az majornál legyen. Mivel minden erdeink elpusztultának, szorgalmatos gondja legyen t az erdőkre, nyers fát se az magunk jószágbelieknek se az szomszéd- j ságnak szabad ne legyen hordani sub poena in urbaria specificata. ¡ Ezt is értésére adván, hogy minden tisztartóságban való jobbágyság, legyen contentus az ő tulajdon határán lévő erdőnek és az más tisztartóságban való erdőre fájészni ne legyen szabad menni, ha penig rajta tapasztalja; avagy végére mehet is eo facto, in florenis 12 convincáltassék. Melyet udvarbíró uram ne bízzon, csak az erdő őrzőkre és ispánokra, hanem maga is reá vigyázzon. Az épületre való fa, az mi jószágunkban ha szükséges leszen az polgárságnak ; attól az tisztartótól kérjenek, az kinek tisztartóságában vagyon az az erdő. Erre is szorgalmatosan gondot viseljen, hogy minden falunak határában egy-egy darab tilalmas erdőt tiltson és arra senki marhájának ne legyen szabad csak rá is járni. Ha kit rajta tapasztalnak be hajtassék és meg taxáltassék condigna poena et muleta. (A margóra írt megjegyzés·: Az mi az várbeli asztaltartást illeti porkoláb uraimék az Tisztartóval együtt az uraimék házában egyenek, kiknek illendőképpen való gazdálkodások meg legyen ? böjti napokou és a böjtön az húst semmi úttal meg ne főzzék.) Az erdő örökre gondja legyen ő kegyelmének és ezután az kit az erdőn megfog, akár marhástul, szekerestül ; akár fejszéje legyen, azokat ne az korcsmán igyák be, avagy magoknak bírságolják ; ő kegyelmének adják be, ö nekik a helyett valami jutalmat szakasztván és ha az ellen tapasztaltatik az erdő őrző cselekedni, meg fogattassék, ami informati ónkig. Végére mentünk az mi jószágunkbeli polgárság ravaszságának, í hogy el adván az maguk marháját, az árát avagy interessére adják az \ idegen szomszéd falubelieknek, avagy marhát vesznek nekik és magok » táplálására szántatnak azokkal: magok így meg akarnak menekedni az mi szorjáró munkánktól, már hogy nincsen mivel minket szolgálni, oly j igen megszegényítik_magukat. Mivel azért dolus et fraus patrocinatur \ nemiïïiT^ëlTkell Vigyázni és ha ki élne ezzel az álnoksággal, megbüntettessék, primo inquisitione facta. Szokása némelyiknek, hogy az mi jószágunkban levő szőlőkből, \ akár mi kevés adósságért is, kitiltják egyik az másikat. Azért ez után \ az szőlőkből való tiltás és tilalmazás senkinek meg ne engedtessék, \ mert azzal csak az szőlőhegyek pusztulnak, és az mi jövedelmünk \ kisebbül, ha kinek mi praetensiója vagyon más móddal keressen ; avagy j elvárja, hogy megszedje és az mienk meglevén, azután legyen satis| factió az borjövedelméből. Némely faluinkban, j ó marhás maga bíró zsellérek és lakók vannak, arra is gondja legyen, hogy az j ó zsellérekből helyekre szállítson, lakókból viszont zsellér házokban: hogy így az mi pusztajószágunk, megépülhessen. Legyen arra is nagy gondja, hogy az mikor szántásnak vetésnek, szőlőmunkának és egyéb derekas dolgozatnak ideje vagyon, az előtt

284:

í ! Í ¡ ' i

egy héttel minket tudósítson felőle, hogy valahova az jobbágyság ne convertaltassék, ki miatt az derekas dolog el haladna. Minden falunkban penig az szántás és szőlőmunka, taggal legyen felosztva az falukra, hogy kiki időnek javán véghez vigye szántását és kapálását:"Az szántástól penig senki a kinek marhája leszen, szabados ne legyen, ha ki elmulatna, az falu maga megbüntesse ι és bírságolja. •,:/•> Az faluk határiban gondviseletlenségből becsúszott, hogy az quarta és egész házhelyekhez, semmi hely réteket' nem bírnak a jobbágyság, hanem az idegenek bírják utcunique az réteket. Ezekre is gondot v i selje és nekünk megjelentse ; avagy az, hogy elbecsültetjük suo tempore; avagy contributiot vetünk reá; mivel • senki az másét nem bírhatja; avagy ha contribuálni nem akarnak róla, az mi magunk szükségére kaszáitassának meg.· Az dézmát tudja-e kegyelmed mi drágán szoktuk megáréndálrii, hogy azért: haszonnal térüljön meg, azt kegyelmed időnek javán és sine personarum respectu peragálja. : · Az bornak és minden egyéb földi veteményeknek, az kikből minekünk de jure dézmánknak kelletek, jönni, extractusát meglevén a^dézma, kezünköz küldje esztendőnként. Az bordézmáláskor, minthogy/ éleitől fogva az jobbágyságtól ami számunkra bort szoktanak foglalni;; mely ez után is megtártassék ; de1 úgy, hogy az dézmálásnak előtte minkét meg találjon kegyelmed, hogy mi informatiót adhassunk, mint s hogy kellessék foglalni, hogy se; az polgárságh meg ne fogyatkozzék se nekünk idegenektől ne kellessék vennünk. Szölőhasznot ¡ senkinek^ ami jószágunkban hirürik nélkül venni ne engedje, bort se adhasson ¡senki is el az kegyelmed hire nélkül, hogy így, ha kelletnek, ím számunkra vehesse meg kegyelmed,· hol nem adja el bátor ki-ki. Az ki gabonáért bort akarna eladni, másnak adni ne engedje, nekünk is lévén gabonánk, gabonát adjunk ;borért, meg írván kegyelmed mi 1 nekünk.· Ittem szerzettenek sokan az mi jószágunkbeliek, főképen az szabados uraim. irtásföldeket, ;kik'az nekik, iadott: inscriptionalis mellett, azokról az irtásföldekről semmi dézmát és censust nem akarnák; adni, nem gondolván vele, hogy azelőtt, míg ők azt meg nem vették, nekünk adóztanak azokról az mi jobbágyaink és így sub . spe donationis és inscriptionis, arról is, melyről soha emlékezet nem . volt liberi: et immunes akarnak lenni. Azért ezzel.ieket felírjon kegyelmed, minden helékben, nekünk értésünkre adjon és az dézmálásnak idején irremmissibiliter désmáljon: Az husz-husz pénzt rajtok megtegye. ! ';·.· Az szomszédsággal való j ó szeretetet, az mint az én szerelmes Istenben elnyugodt boldog emlékezetű uram megtartotta, hasonlóképen kegyelmed, is mindenekkel megtartsa és megtartassa ; ne veszekedjenek aprólékosért senkivel, tudván azt, hogy nem lehetünk az j ó . szomszédság nélkül; j o b b is j ó barátokat szerzeni nekünk, hogy sem ellenséget, tudván azt, hogy mi az mi szerelmes árva fiúnkkal árva állapotba jutottunk, az kihez képest illendő j ó akarókat szereznünk: -V Ha történet szerint váraink és majorainknál idegen főrendek ;megszállanának szépség szerint;, de nem .tékozlással az mi javainkból kegyelmed. gazdálkodhatik nekik. Egyébaránt is - az borokra és egyéb'

.285

vetéményekre' is úgy vigyázzon kegyelméd, hogy tékozlás semmi úttal benne ne essék,; hanem szépségen az hova kívántatik .költessék;, hogy eltékozolván jövendőben nekünk , kiváltképen kegyelmednek is búsulásárá és kárára ne essék. : : * · " » í · t Az számadásra penig esztendőnként készüljön kegyelmed, hogy így mi is tudhassuk jövedelmünk annuatim mennyire augeáltatik, tudhassuk azt is, mi hova kell, ha mi deffactus leszen, meliorálhassuk és ingruenti necessitati succúrrálhassuk. Az : számadás penig az egyik esztendőről az másikra ne haládjony hanem esztendeje eltelvén, számadásával készen legyen. Mivel a majorságnak legfőbbik része az ganéjoztatás ; azért akaratunk az, h o g y az minemő három vár müvei az egész jószág ab antiquo tartozott, azt az három heti munkát fordítsák a szántó földeknek megganajoztatására : Azon kívül az majorbeli béres szekerek is semel atque iterum, mind télen s mind nyáron ganéjozzanak sub gravi indigli atione nostra. Mivel azelőtt való időkben, bizonyos respectusokból megengedtetett volt, hogy minden két hordó boraink után az korcsmákon magoknak az polgárságnak harmadik hordó bort szabad volt kiárulni maga számára, azt azután ami tísztartóink ne szenvedjék és ne engedjék, hogy többó legyen, mert az uraság társot nem szenved, elégedjék meg azzal, hogy Szent Mihály naptól fogva karácsonyig övék a korcsma, nam mi akkor nem misceáljuk magunkat, sem nem interturbáljuk, hanem pro libitu magoknak korcsmáinak. Az tisztartó penig az maga, avagy akárki borát is, mikor az mi borunk nem folyna, ne árulja és másnak is hírünk nélkül áruitatni ne engedje : Mindazonáltal látván a polgárságnak mostani fogyatkozását, az mi jóakaratunkból megengedtük, ez egy esztendőben, hogy szabad legyen a polgárságnak, minden két hordó borunk után harmadikat maguk számára árulni ; úgy mint nyolcz avagy kilencz akónyit: Ha ki nagyobbat árulna, szorgalmatosan reá vigyáztatván, az fele egészen kedvezés nélkül, a mi számunkra elfoglaltassék. Ezt penig ily okok alatt engedjük meg, hogy szokássá ezt senki ne vegye, mert az mint megíránk meg nem engedjük, ez után az felől megírt, okokra nézve, ez szerint kívánjuk, hogy minden helyekben csak egy-egy eszes és borhoz tudó hites korcsmáros árulja az mi borainkat és ne házanként, úgy mint annak előtte. Mivel sok külömb-külömbféle dolgaink előttünk lévén, akartunk jószágunk gondviselésében magunkat megkönnyebbíteni ; azért annak gondviselésére rendeltük praefectusul Wittnyédi János uramat, parancsoljuk azért kegyelmednek, hogy minden hasznunkra néző és jószágunknak öregbülésére tartozandó dolgokban az ő kegyelme kezétől várjon. Gyakorlatossággal érkeznek oly dolgaink, kikre magunk avagy tanú lételünk vagy más egyéb dolgaink miatt, nem provideálhatunk, hanem praefectus uram gondot viselvén mindenekre, peragalni kelletik; azért ha mit parancsoland ő kegyelme, avagy kérend az mi j ó s z á gunknak öregbülésére, nézendő dolgainkra, megfogadja kegyelmed és adjon quietantiát vévén ő kegyelmétől, valamit kezéhez adand.

286:

Ezeken kiviil, ha mire többre érkezzék, sua integritate, fidelitate et industria azt is kegyelmed j ó emberségére hagyjuk, tudván azt, hogy a ki a kevésben hü leszen, többre bizattatik. Viselje is úgy kegyelmed magát, kit vehessünk tőle j ó néven, kivel magának és maradékinak is j ó emlékezetet szerezzen. Melyre segélje Isten kegyelmedet. Amen. Scripta in castello nostro Cheitensi, die et anno ut supra : Gomitissa : Judit Reuai mp. (Eredetije az Orsz. Levéltárban a Nádasdy-uradalom utasításai közt.

Közli:

DR.

IVÁNYI BÉLA.

SELMECZBÁNYA BORMÉRÉSI STATUTUMAI 1633. Confirmation

der

Weinnordnung

in

Schemnitz.

Von der Römischen Kayserlichen auch zu Hungarn, und Böheimb. Königlichen Mayestät, unseren allergnädigsten Herrn in dero königlichen freyen Berg Städte gevollmächtigte Commission denen Ehrsamen, und wonlweisen N. N. Richier und Rath der königlich freyen Berg Stadt Schemnitz hiemit anzudeuten. Die Commission habe aus dero überreichten Anbringen, welcher gestalten sie noch längst in den abgewichenen 1633. Jahr mit zuziehung damahliger gesambter gewerken, und Waldburges ihro von Weyland König Siatthia den ersten des Weinschancks halber conferirei, und verliehenes Privilegium einig und allein zur ziglung der Waldburgerschaft, und erweckung mebrern Baulusts in etwas communibus suffragus extendiret hätten, und über das mit sonderer Beschwerung der Hungarischen Edlleüth vermerkendes Vorhaben sich nemblich aus anlass des neu gemachten in der zahl 78-ten Landtags Articuls in die Bergstädte einzudringen nicht zwar ihr Geldt in die Bergwerke zu wagen, sondern mit den affectirenden Weinschanckh «ihren Privatnutzen zu suchen, fürbracht, welches aber aus denen mit angeführten Motiven zu unterdruck der Waldburgerschaft, und erligung der Bergwerkhe ohnfehlbahr hieraus lauffen würde mit angehenkter gehorsammer Bitte, eine kayserliche Commission nit allein erwehntes :Statutum Krafft führenden plenipotential Commissariats zu confirmiren, sondern auch wegen der Hungarischen Edlleüthe Hass prejudicir- und schädlichen Intents ihr der Stadt mit einer erspriessenden manuduetion fürzugehen wolte, mehrern Inhalts wohl eingenommen etc. — und lautet mehrgedacht Statutum producirter massen von wort zu wort, wie hernach folgt als: Zu vernehmen, und kundt sey hiemit jedermänniglich, demnach ^ine Zeit dahero bey allhiesiger Königlicher Freyen Berg Stadt Schemnitz die Freyheit des Weinnschancks, welche vor alters, und nach

Inhalt des Königs Matthiae des Ersten höchst mildestes gedächtnuss Anno 1481 ertheilten Prívilegii allein auf die Waldburger, welche mit Hütten und Mühlen, ordentlich Bergwerk Bauen gestiftet, doch auch beynebst wegen der unvermögenden zugelassen worden, dass wie vieil ihrer wollen zusamenstehen, ein Bergwerkh mit einander bauen; entgegen ^ber auch nur ein Leuthhaus genüssen sollen, ein fast grosser Missbrauch gezogen, i n - d e m sich ihrer Viel unbefugter massen ohne ordentlichen Bergwerk Bau eigenschichtiglich mit der nahrung des Weinschancks

licenziret, auch obzivar ein Ehrsamer Magistrat dieses orths Anno 1572

.288

wegen praecavirung der selben eine limitation gemacht, das war wöchentlich seine zween Gulden verbauet, oder den Abgang des Verbaues, zur Stadt erleget, des Weinnschancks fähig seyn solle, so hats doch die erfahrung bezeiget, das dardurch viel mehr confusion, und unordnung eingeschlichen, auch endlich diese Particular Freyheit, so allein die Persohnen der würklichen Waldtbürger concerniret, zuwider dem V e r standt des königlichen Privilegii auf die Häuser transferirt werden wollen, dannenhero ein gesambte Waldburgerschaft, sintemahlen sich gleichwohlen Zeit, und Läuff ändere, in statu praesenti dem königlichen Privilegio' unpraejudicirlich über einer solchen Ordnung vergleichen, wie von JPunct zu Punct hernach beschrieben. 1-mo. Erstliehen obzwahr der Inhalt und Verstandt d e s . k ö n i g liehen Privilegii einen jeden Mitwohner zu Schemnitz, welcher ein würklicher Waldburger ist, und ordentlichen Bergwerken bauen thuet. dem weinschanck ohneh Unterschied des Orths bey der Stadt frey gebet, so ist aber betrachtet, des wegen weitschweiffigkeit diser Stadt ein solche Zulassung abgelegener orthen allerley ungebührlichkeiten verursachen, und gebähren wurde ; dannenhero zu Verhüttung dessen es hinführo also zu halten: Wann etwan ein neuer Waldburger, so einen ordentlichen Bergmannischen Bau führet, und doch kein solches Haus hat, oder besitzet, welches bis dato in continuirlichen gebrauch des Weinschanckhs gewesen, das er bey einem Ehrsammen Rath und l ö b lichen Berggericht anmelden, welche hierüber mit zuziehung der gesambten Gewerkh- und Waldburgerschafft mit Observirüng der G è l e gènheit des Hauses und Gassen erkennen sollen. 2-do. Anderten. Ob és zwar wie die Formalia gedachtes Privilegii bauthen, nur jenige Waldburger, welche mit Hütten und Mühlen B e r g werkh bauen des Weinschankhs befugt. Die unvermögenden aber, oder verbauten Waldburger die in einer zusammengesetzten Gewèrckchaft mit einander ein Bergbau führen, auch hur ein Leuthhaus genüssen mögen, so ist hiebey doch zu betrachten, dass zu dieser Zeit viel Waldburger vorhanden, die ein angèsehenliches Verbauen erlitten, das ihrige fideliter in den lieben Bergwerckhen zugesetzet, und noch vortsetzen thuen, bey welchen aber der erwünschte Seegen sich verweilet, dass sie nit eigene Hütten, und Mühlen haltén, oder eirichten können, als seyen diese (doch der hochen obrigkeit unforgreifend) nicht unbillig unter die würklichen Waldburger zu rechnen, dem königlichen Privilegio des weinschancks zu admittiren, und mit denselben zu erfreuen. 3-io. Drittens': wan aber einer von Bergwerkbauen ablassen, o d e r unordentlich nur mit Forti wegen des Weinschancks bauen thuet. der solle sich dieser Freyheit nit zu bebelfen, noch zu gebrauchen haben, so lang er nit wiederum ein Bergmanisch bau führen, und fortsetzen hilft, deswegen dann- ein jeder seine Berg zettl dem Herrn Berg Meister so oft . und auf was Zeit es begehret würdt, furzuweisen schuldig. ' 4-to. Vierten : in fall ein neuer Waldburger sich anfangs strackhs auf die Freyheit des weinschancks gerechtigkeit berufen wolte, solle bevor von einem löblichen Bau und Berggericht allhier (ob derselbe

289:

wie obgemeldt bergmanischer weis bauen thue, und zu dem W e i n schanck admittiret werden kan) deliberirt, und erkant werden, man nun befunden, dass er wenigst bis in die 3 - oder 400 fl. ä n g e w e n d t ' ; o d e r verbauet hat, und fort an weiter mit 2 fl. wöchentlich Bergköst einen rechten Bau führen thut, er des Weinschancks b e n e f i c e oder Privilegii laut der in anno 1572. verglichenen Ordnung fähig seye. 5-to. Wann nun vors Künftige, einer des Weinschancks befugt, solle demselben, er seye auch w e r er wolle, mehrers nicht, als ein Leuthhaus, und mit zwey o d e r mehr zugleich gestattet, und zugelassen w e r d e n , ungeachtet er mehr eigene Häuser und Keller hat, wenn ér in einem last Leütgebéri, so solle er in d e m andern stillhalten, damit der arme neben den reichen desto füglicher gefolgen, und seine nehrung haben m ö g e : wer aber hierüber unter was schein, oder praetext es immer wolle, betretten wurde, deme sollen zur billigen Betraffung diein b e y den Kellern ausgeleutgebte Vässer, oder derselben Werth c o n fisciret werden. 6-to. S e c h s t e n : ausser der Herrn oberbeambten bey der Cammer allhier, welchen zu ihrer Hausnothurfft, und gar nit zu öffentlichen o d e r heimlichen ausleutgeben, weine einzulegen vergönnt, solle ohne sonderbahre Ursaeh und Consens eines ehrsammen Magistrats ausser der Bau weine bey gleichmässigeri confiscations p o e n einzulegen gestattet, werden. · 7-0. Siebenten: es solle auch ein j e d e r der Waldburger schuldig seyn sich uriib ein zeichen bey d e m Herrn Staatsrichter anzumelden, und o b es bau- oder Kaufwein seyend, anzuebütten, auch ohne zeichen v oder Erlaubniss des Herrn Stadtrichters keine W e i n abgeschretten, o d e r eingelegt werden, bey straff o d e r confiscirung derselben. 8 - 0 . A c h t e n s : w o j e m a n d betretten, der unter einen andern nahmen, oder heimlich Wein leiigeben thut, der würd mit Confiscirung seiner W e i n , und neben ihme der Keller, oder Verschubgeber, w o d u r c h viel praejudicirliches, und grosse unordnung einreissen kan, gar r e c h t mässig 1 gestrafft. 9-no. Neuntens; mit denen bau weinen solle es diese gelegenheit haben, dass denen jenigen, die mit für würkliche Waldburger érkennet, und gleichwohl sich allbereit geschwächt, oder etwas in Berggebau eingelassen haben, wie auch den andern Bürgern, so nit Bergwerkbauen, aus sonderbahren Bedacht,' ihre Bau wein nach aller gewohnheit f dieserStadt innerhalb Martini, und 'Märiae Liechtmess doch nur zu einer g u t willigkeit, und in S o n d e r h e i t dem königlichen Privilegio unpräjudicirlicb auszuschänkhen zugelassen werden kann, was ihm aber über solchezeit hinterstellig verbleibt, sollen sie unterm reiffen in der Stadt verkauffen, aber gar nicht macht haben, durch angestelte convent, o d e r gasterey ihre weine also durch zu bringen, und bezahlt zu nehmen, sintemahlen ein solcher Fucus Beedent, denen Waldungen an der Fréyheit des weinschanckhs und auch der Stadt umb geldt präjudiciren. thut, wasmassen dann hier fleissig aufsieht gepflogen und über die ü b e r tretter, mit der in vorgehendten 8-ten Artikul ausgesetzten straff u n nachlässlich verfahren werden solle. Gazdaságtörténelmi Szemle 1905.

19

.290

ΙΟ-o. Zehenten : wann ein Waldburger, welcher des weinschanckhs theilhaftig worden, mit Todt abgehet, können dessen Wittib, und Erben, s o lange die Bergwerkh in Bau erhalten, und unzertheilbar verbleiben, bey dieser Freyheyt des weinschancks unverhindert gelassen v erden, wen aber wie noch heutiges Tags Exempl vorhanden, ein Todtfall geschiehet, und die Erbschaften in unterschiedliche Theilen getheilt worden, ein jedweder Erbe, dieser Freyheit fähig zu seyn vermeinet, woraus grosse Unordnung, und missbrauch entstehet, so ist dannenhero gantz billich, dass in solchen Fällen die jenige nur für würkliche W a l d burger zu achten, welche privatim so viel Bergwerkh bauen, und in Bau erhalten, dass sie vermög voran gezogenen 4-ten punckts zu dem Privilegio des weinschanckhs sich legitimiren können. 11. Und weillen fürs aylfte nicht unbillich, dass das.umbgeldt zue gemeyn der Stadt erleget werde, als solche Richter und Rath auch darob halten, dass die Wein nach ihren wurden geschähet, unverfälscht, •und nicht zu schaden ausgeleitgebet werden, massen offenbar dass stracks von anfangs des Jahres ohne unterschied die geringen savahlen, als auch die besten in gleichen werth geschätzet, ausgegeben werden müssen, auch oftmahlen die geringen jäher als die besten mit durchgebracht werden. Damit nun in disem durchs gantze Jahr ein unterschied gehalten werde, sollen hierzu qualificirte Persohnen die sich auf Weine Kosten vestehen, und gewissenhafft aufrichtig ohne ansehen der Persohnen erkennen thuen, gehalten werden. 12. Letzlichen demnach das königliche Privilegium denen Waldburgern zu einer sonderbaren Genad, und gleichsam zu einer ergötzlichkeit ihres Verbauens verlihen, als ist es anders nicht, das auf ihre •Persohnen zu verstehen, dannenhero dieselben nicht befugt, wan sie nicht hier zur stell dieses benificium andern zu conferiren, oder zu Terleichen, aber ihre Verreits Diener darauf zu halten kan ihnen nicht vermehret werden. W a n n dann vorhaft vermittist dieser conditionirten weinordnung die intention des alten königlichen Privilegii zu propagirung der Bergwerkh und erziglung vieler Waldburgern so wohl denen königlichen Regalien als dem gantzen Land und gemeinen Stadtwesen zum besten fruchtbahrlich effectuiret, denen unbefugten Weinschänckhen die denen •treulich bauenden Waldburgern grosse nachtheilligkeyt und eintrag thuen, gesteiret, und m e hrerley diesfalls eingeschlichene unordnung Teniediret und abgethan werden würdt, als bittet ein gantze Waldbur-gerschaft allhier bei Ihro Kayserlichen und Königlichen Mayesiät •unterthänigst zu intercediren, auf dass diese O r d n u n g also gewönlicher mass in Form eines Privilegii gnädigst confirmirt, und ratificiert werden möge. Signatum Schemnitz den 18-ten des Monaths July 1633. Ferdinand Frid. Gimger. Freyherr. -Margaretha v. Limpach gebohrne Reitterin wittib. JVnná; Reutterin,,gebohrne. Süsslm, wittib.

Matthias Kayser. Johann Reil Phil, et Med. Doctor. Hans Jacob Fichter. . . Baltser Frisovitsch. Anna Kehrin Wittib, . · ' . • " • : . .

291

Hans Unnger. Philipp Meuer. Ledehard (így!) Lanser. Casper Pistorius. Mattheus Jacobi. Peter Markuss. Következik az 1648. ápril 24-én

Hans Scheürer. Abraham de Behejguj. Martin Kayser. Andreas Scheürer. Antonius Scheürer. Matthaeus Fux. kelt megerősítés.

(1744-iki hiteles másolat. Oísz. levéltár. ínstnictiones.j

Közli:

D R . KÁRFFY

ÖDÖN.

16*

1637. ESZTENDŐBELI JÖVEDELME PALATÍNUS URUNK Ő NAGYSÁGÁNAK A JÁSZOK, KISKUNOK É S BÜJÁKÍ JÓSZAGBELIEKTÖL. Jász Brin fizetett'az esztendőben JáJcóhalma fizetett... . . . . . . . . . __. . . . ... ... ... Jász Apáti ... Árokszállása... ... ... ... ... ... . . . ... ... ... ... Dosa Négy Szállás Gály Szent György Késér Félszaru Mihálytéleke Ladán Ladán Szent György

fr. „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „

372 54 27 158 88 10 30 72 19 34 34 25

„ „ „ „ ,,

150 40 75 21 3

„

38

d. „ „ „ „ „ „ „ „

40 20 80 54 — 80 20 20 20

A Kúnságból: Szabadszállása hozott ... Fülöpxzállása hozott ... ... Kún-Szent-Miklós ... ... ... ... ... ... ... A gyöngyösiek hoztak Egy csizmáért Egy vég patyolatot in specie. A cser épi jószágból a tavalyi restantiájokra hoztak 19 rossz, száraz halat is hoztak volt, de nem embernek valót. A többi a tavalyira is nálok vagyon. A bujáki jószág adaja is hátra vagyon. Hanem 6 kötés szattyánt hoztak. Szabadszállásán is restál Teszen azért a mostani introitus Ezt így erogáltam: Az asszony őnagysága patyolatot, selymet és paplanokat Csesztén vásárlott, kit én fizettem meg A bujáki dézmák megvételére adtam Ismeg vettem meg asszonyom őnagyságának egy vég jancsár patyolatot ... ... ... ... Két nitra selymet A kis uraknak 24 száras gombocskát JÁKÓFI uramnak adtam a Kubiniak pénzéhez DUBNICZÄI uram egy burított aranyat hagyott volt Zólyomban, azért mast adtam

„ fr.

fr. „

10 1253 d. 34

59 55

„ „ „ „

25 12 7 500

„

3

.293

A Say zsidó adósságára az ökreimért tudtam ki fr. 462 d . , 7 5 ki 3O8V2 tallért tesz, s ö tartozott Nagyságodat erről contentálni. Négy pár solját hozattam kapczástól . . . „ 8 A Sz. ßenedeki conventben a levél váltásától adtam „ 5 Teszen azért az erogáiió fr. 1136 d. 75 ,, Restál n á l a m . . . . . . . . . ... — . . . .... .„•_·• . 116 d.; 59 kit ím most praesentálök Nagyságodnak. A gyöngyösiek 1 patyolatját 1 is, és a jószágból adott 6 kötés szattyánt is, ím most meghoztam. A bujáki joszágbéli pénzt,, Sz. Mihály-napra mind prastálják, a 3 kötés hátramaradt szattyánnal. A cserépi jószágot eladja Nagyságod valakinek ; talám az onodi kapitány, vagy RÉVAI ISTVÁN mégveszi ; mert csak bajokat sem venném fel fizetésekért, oly rosszak azök s messze is vannak tőlem: j 1637. — A Szent-Mihályi adajára a bujáid jószágnak erogáltam,. Serényi Pálné asszonyomnak hozatott velem az ásszóny ő nagysága 4 papiros szirmát ._-_ . . . __: __. fr. 24 ' 1 Vicekapitány uramnak adatott az úr ö nagysága budai költségére ... ... ... :.. „ 15 5 aranyat adtam. Ismeg kell ő nagyságáért érsek uramnak fizetnem, kit ő nagysága Lossi ISTVÁNNAK deputált 585 tallért. De háromszáz talíérát VARJASI JÁNOS a nógrádi harminczadból megadta ; ö nagysága tartozik még 285 tallérral, kit reám deputált. Ismég Oalántán 2 5 0 forintot fizettem volt a SZILÁDIAK házáért, földökért, rétökért, melyet ő nagysága a galántai plébániához conferáltV és Dániel uram által izente, hogy az ő nagysága jövedelméből kimegyen a . . . . . . :__ j__ . . . . . . . . . . . . fr. 250 GOMBKÖTŐ JÁNOST segíttette őnagysága... . . . . . . . . . „ 50 Dézmákra... . . . - 1 ... „ 59 27. Septembris 1637. Csor Gáspár pusztaföldek bérit hozott ... ... ... „ 12 Kürtiek adóját tavalit és ez ideit „ 9 d. 33 Poroszlaiak pénzét . . . ... ... , ... „ 8 Bujákiaktól 1 kötés szattyánt. Palotas Hatvaniaktól is 1 kötést. Maradt Csor Gáspárnál Nógrádból eljöttömben én számomra fr. 3. Item égy papucs kapczástól. Az úr számára . . . . . . — — . . . . . . . . . . . . . . . fr. 2 Item 6 bárány ára per d. 60 „ 3 d. 60 Bujákallja Szentgyörgyi adóját meghozták: . . . . . . „ 12 d. 50 Cseri is „ „ „ 7 Gyömrő is meghozta a Szentgyörgyi adóját . . . . . . „ 10 („Eszterhás Pál uram jegyzése a jászok és kiskúnságbeliek s bujákiak jövedelméről." A kismartoni fő levéltárban. Rep. :71.)

Közli :

D R . MERÉNYI LAJOS.

FÖLDOSZTÁSRÓL VALÓ STATUTUMOK pEBRECZEN . LEVÉLTÁRÁBÓL.

V Á R O S KÖZ-

1647—1649. Abból az idöbql, a mikor még a földközösség járta minálunk Debreczenben, 1774-ig, illetőleg 1818-ig számítván ezt a? időt, a három, majd hét évenként forduló, földosztásokról, számos tanácsi határozatot közöltem már e folyóirat hasábjain. 1 ) Ezekre hivatkozva, ismét két, a XVIÍ. század első. feléből származó följegyzésről számolok be. Áz egyik valamely vitás mezőrendőri ügy elintézése, a felperesül szereplő mester-iitczai polgárok s ugyanazon űtczabeli kapitányok, mint alperesek között. À tanácsi határozat azért figyelmet érdemlő, mert a szántás-vetésre felfogott földek körülárkoíásának szokását hagyja emlékezetül. Abban az időben a szántóföldek fölárkolása és az árkok gondozása közmunkával történt, a melyhez mindenki tartozott hozzájárulni a neki osztott fö.ld terjédel mének arányában. Csupán a bíró, a papok, meg a város jegyzője vaíának mentesek e teher alul. Úgy látszik, a mester-utczai kapitányok 2 ) is igényelték magok részére e kiváltságot ; polgártársaik pedig panaszt emeltek a tanácsnál e visszaélés ellen. Igy született meg az alábbi határozat 1647. május 13-án: „Die Lunae 13. May. M. Sendtu Inter incolas vici Mester actores; ab una, partibus vero ab altera Capitaneos eiusdem uti J. ratione quorumdam negotiorum. Deliberatami est : Per consuetudinem antiquitus receptam h o c erat moris quandocunque distribuerant terram ad seminandam, quisque fossam pro rata portioné curabat suam, praeter Dominion Ámplissimum Iudicem, item Reverendos Dominos Pastores a c Notarium Civitatis, qui a tali cura, etiam si summebant pro se terram, immunes tamen erant; in ea ratióne etiam de facto par ratio habenda et judicium forendum, ut exceptis D.ominis supra notatis viris, reliqui qui vis. Cu.ret fossam suam ad opus communitatis, hoc addito, quod si Domini Exemptores praedicti ratas suas portiones. alteri alicui concesserint, is qui hoc ipsum obtinet et habet, etiam curet." (Ikv. 1647—1649:99.) A szántás alá használt földek fölárkolását kétségtelenül a vetésnek a szomszédos legelőkön járó marháktól való megőrzése indokolta. A szóban lévő árkok bizonyosan egész dülőföldeket Öveztek; míg a polgárok külön-külön földbéli illetékét csupán barázdák választották el, 1) Magy. Gazd. Tört. Szemle IX. évf. 1—29. 267. 416—419 és XI. évfoly. 273—274. I. 2 ) Az utczai kapitányok hatásköréről irtam a Magy. Gazd. tör. Szemle XI. évf. 125—127. lapjain.

.295

egymástól. Kitűnik ez az 1588. évi szántásról való határozat eme szavaiból: „Senki az, ki szántani akar, először többet egy holdnál ne foghasson, mely csak ötven kerülés legyen ; míg penig azt el nem végezi, addig más hold földet ne barázdollyon, hanem egykét elvégezze és úgy foghasson más holdat. t t í ) A másik közreadandó tanácsi határozat 1649 tavaszán keit. Régebben ugyanis ezen időszakban szokták megejteni a földosztást; csak a XVIII. század második felében tolták átal őszre azt. E határozat az osztásnál követett eljárást írja körül. Ez is mutatja, hogy mindenkor az osztás elrendelésekor a tanácsban döntötték el, melyik utcza, melyik részen kezdje az osztást. Csak azt nem találtam még eddig följegyezve r. vájjon kölcsönös megegyezéssel állapították-e meg az utczák sorrendjét, meg az osztás kezdésének helyét, avagy nyílvetésre bizták, amiképen vásáron árúló debreczeni mesteremberek ma is gyakorolják a. nyilvetést. 2 ) Én ez utóbbi esetet tartom valószínűnek. Mert csakis így magyarázhatjuk meg a Debreczenben régtől fogva használt „nyilas" elnevezés^ eredetét. A nyilas ugyanis nálunk az a mérték-egység volt, amelylyel a polgárok földbeli illetőségének területét megjelölték. A nyilas szó gyakran fordul elő már a XVII. századbeli jegyzökönyveinkben. À városi elöljáróság mult század elején (1818) is még nyilasok szerint osztotta ki alzálogba a kincstártól és különböző nemes családoktól zálogjogon újból megszerzett pusztákon a tanyabirtokokat. Sőt a debreczeni* civis ma is ezzel méri a tanyaföldet és a kerti szőllőt. Amott 9000,. emitt csupán 400—700 öl egy nyilas. Ugyancsak a közlendő határozat tájékoztat arra nézve is, hogy a megkezdett földosztás nem nyibvetés szerint, hanem a házak rendiben ment tovább, vagyis úgy, amint, az öreg utczákról felvett ház-lajstromok matatták a sort. A határozat így hangzik: „1649. Die Jovis, 22. Április In Sendtu. Modus dividendi terrám ad', arándam habitam. Scilicet: Régen, mint szokták az földosztást szántásnak-vetésnek, mostis az szerént dividállyák — osszák: rendellyük, úgy hogy elkezdvén eggyik dűlő földet, eggyik uczának, mindaddig, míg kitelik, azután ismét fordúlván az másik dűlő földnek, mind addig osszák rend szerént, míg ki telik számok az uczáknak. Az alsó járásiak kívül kezdvén el az f ö l d osztást az külső részrül." (Ikv. 1 6 4 7 — 1 6 4 9 : 6^5!)

Közli : Ζ OLTAT

LAJ;OSV

1) Egész terjedelmében közöltem a Magy. Gazd. Tört. Szemle IX. évfolyam? 627i lapján. 2) Vásárainknál úgy megy a nyílvetés vagy nyilathúzás, hogy a sátorhelyekre nézve megállapítják, hol ütik fel az első sor sátort, hol a másodikat és melyik o l d a lon számítják az első helyet Ezután minden érdekelt léi a maga rézből vagy bádogból csinált névjegyét, a „nyilát" belevetik egy zacskóba (az ős hajdanban e c¿élra. kinek-kinek a nyílvesszeje és egy tegez szolgált) és valamely érdektelen fogett'ember, gyermek a neves nyilakat egymásután kihúzza. Akinek neve legelőször kijöií : azé a z első hely. A nyilas kalmárokról 1. Mi Gazd. Tör. Szemle IX évf. 265. 1.

KÖRMEND Y MIHÁLY, LUDÁNY KASTÉLY PORKOLÁBJÁNAK UTASÍTÁSA 1649-BÖL. Minthogy porkoláb tiszti az kastély tartás, és környül való g o n d "viselés, azért az porkolábot megesküdtetvén, az szerint instructio adatott neki. 1.) Hogy mind az kastélyt, s mind az kastély környül való lövő szerszámot, melyet inventáriumban keziben adnak, tisztán megtartsa : kastély kapuját regvei fölnyitván, ha rabok lesznek, kalodábul kieressze. Azután az piaezot, folyosókat és garádicsot velek megsöpörtesse. Estve megint az rabokat helyekre az kalodában tétesse: vasokat az lábokon gyakran megtekintse : és vigyázzon rájok, hogy gondviseletlensége miatt rab el ne szaladjon. Az mikor annak ideje az kaput este betegye, az kapu kulcsát magához vegye, és senkinek az urak hire nélkül fel ne nyissa. Azonképen az mikor ebédhez vagy vacsorához ülnek, az kiskapu is zárva legyen, mind addig se nyissa föl, míg az urak asztaltul fel nem kelnek. Az kulcsokat magánál tartsa, az konyhán, sütőházban, s más èázokban is, istálóban is, tüzeket és kéményeket megtekintse, és m ó d nélkül fát vesztegetni ne engedje, és az mikor szükség kívánja, az kéményeket megtisztíttassa. 2.) Az kastélban való lövő szerszámot, melyet inventarium szerint helyben adnak, úgy mint taraszkokat, mosárt, szakálasokat, muskatirt •és polhakot minden eszközével épen és tisztán tartsa. És készen tartassa az lövő szerszámot az pattantyússal, ha mire kellenék maga is erre szorgalmatos gondot viseljen. Porra és golóbisra vigyázzon, és arra számot tartson, ide s tova ne kelljen. Pattantyúsra vigyázzon, hogy ne kuncsorkodjék, és az. kastélyban háljon. Minden éjjelre egynehány p o l hakot kíszen tartasson. 3.) Az virasztót, estve egyiket, éjféltkor másikat virasztani renddel fölküldje, melyeket maga is mikor szüksíg kévánja, megcirkálja és ha derék szükség kívánja hitekhez képest legalább drabantokkal is renddel az kastély fokán vigyáztasson éjjel és nappal is, legfőképen reggel. 4.) Az kapust, drabantokat, virasztókat fenyíték alatt tartsa, kapus mindenkor az kapun legyen, az drabantokkal és esméretlen embert az kastílban előbb be ne bocsássa, míg az uraknak hírré nem adja. Ha az urak itt benn nem lesznek, semmi úttal ne bocsássa az idegen embert Azon legyen, drabantok benn legyenek az kastílban, és tisztartó s porkoláb hire nélkül egy drabant se merjen sehova is menni. Ha drabantot vagy virasztót fogadnak az kastílhoz, azt megesküdtesse hü szolgálatunkra. 5.) Az kastílt minden nap körül s belül megkerülje, és ha mi fogyatkozást valamiben esmérni, azt az uraknak hirré adja. Az kastély

.297

eszterhajra is: vigyázzon, ha sindel hol kiesnék, ha eső esik, meglássa, hol, csöpeg által az eszterhán, és aztat molnárokkal m e g i g a z í t t a s s a . Äz kastíl hídjára is reá vigyázzon ha valamely hídfa eltömik, avagy j ó nem volna, azt molnárokkal megcsináltassa. Az házakra és azoknak üveg ablakokra vigyázzon, hogy tiszták legyenek, és az kemenczéik jók. 6.) Ha valami veszekedíst, és versengést kastílban látna, azt senkinek ne engedje, sőt az ólyant megfedje, és ha szüksig, meg is büntesse. Maga is józan íletben foglalja magát. . 7.) Az kastíl környül ha mi épületet kezdenínk az munkásokhoz maga tekintsen, azon kévül majorok és korcsmák épületire is¡ legyen szorgalmatos gondja. · 8.) Az minemő deszkákot, sindelt, vasat, szeget, s , egyéb eszközt keziben adnak, tartozik számot abbui, adni, és hova fordította, megmutatni. ... 9.) Méhekre szorgalmatos gondot viselni, sőt az kertekre és kertíszre az szerint. _ . 10.) Az major gazdára is vigyázni, hogy mindenféle majorságot hivatalja és füzetése szerint szaporítana. 11.) Az kastély tilalmas erdeit megtekintse, és oltalmaz;za, hogy ne vágják az fát és vesszőt, s belőle ne lopják, halászó vizekre, hasonlóképen az kastély határira vigyázni tartozik. , 12.) A z mikor vagy magunk, vagy katonák lovai és lovasi Ludányt vannak, a zabra vigyázzon, hogy bennháljanak az kastélyban az lovaknál, és tüzet istállóban ne· engedjen nekiek bévinni. Az füven is kastélynál mikor lesznek, akt or i s vigyázzon reájok, hogy az füvet ne vesztegessék, az lovakat j ó módjával őrizzék. 13.) Minthogy pedig, minden jámbor szolga, és főképen az ki hütes, az urat kártul tartozik oltalmazni, szorgalmatosan meglássa, vagy itt lesznek az urak, vagy nem, mit viszen ki az kapun, ha mit olyat látna, vagy bort, vagy búzát, avagy egyebet : azt kivinnie nem engedni, és azt, ki mit ki akart vinni, az uraknak megmondani tartozik. Egyéb tisztességes szolgálattal is. az mint minden jámbor szolgához illik, szolgálni az uraknak tartozik, az tisztartóval egy értelemben legyen, és mindenben segítséggel igyekezzík lenni. Az többit Providentia e et industriae eius committimus. Juramenti forma. Én Körmendy Mihály az élő Istennek, ki az atya fiú szent lélek egy szent háromság, esküszöm, hogy én Ludán kastilban való porkolábságomban instructióm szerint az tekintetes és nagyságos GHILETINCZY OSTROZITH MIKLÓS, P Á L és M Á T Y Á S uraimnak híven, igazán és jámborul szolgálni fogok, az ő nagyságok barátinak barátja, ellenséginek ellensége leszek, az Ludányi kastélyt senkinek el nem árulom, meg sem adom, hanem ő nagyságok számára tartom és oltalmazni fogom, fejem fel álattáig. Isten engem úgy segítsen. Ez szolgálatjáért leszen füzetése kész pénz fl. 40. Rozs szapuual nr 12. Urak itthon nem létében tisztartóval asztala, napjában egy pint

.298

bora. Ö kegyelme az felől megirt instructiója és hűti szerint tartozik héven s jámborul szolgálni. Actum in castello Ludan die 17 Junii anno 1649. Inventarium. Egy kis taraczkocska. Egy bokor seregbontó, három csövű. Egy bokor seregbontó, két csövű. Hosszú szakálos nr. 1. Ágy nélküli szakálos nr. 1. Muskatir vagyon nr. 10. A hoz pantalir nr. 10. Kanócz kötéssel nr. 1. . Tüzes szurkos korsó nr. 8. Tüzes szurkos kulacs nr. 7. Puskapor zacskóval nr. 2. Muskatir por hordócskával nem telivel nr. 2. Ólom darabbal nr. 4. Glóbis zacskóval ; Glóbis önteni való forma nr. 6. Bilincs nr. 1. Réz dob pár nr. 1. (Orsz. lev. diversae instructiones fase. 6 nr. 172.)

Közli :

DR.

KÁRFFY

ÖDÖN.

KASSAI FERTÀLYOS TISZTEK UTASÍTÁSAI A XVII. SZÁZAD VÉGÉRŐL. 1684. Fertályos uraimék által a nemes tanács és a nemes keresztyény választott község egyszersmind egyező végzéséből az város lakosinak házanként publicáltatnak, Primo. Az tűzre, kémények tisztítására kinek-kinek szorgalmatos gondja legyen, mert ha/valak
soo kodnak és másokkal közösülnek. Azért valaki az olyatén czégéres vétekben magistratusnak jó vigyázása által tapasztaltatik, minden személy válogatás nélkül nagyobb büntetésben, mint eddig esik. Hasonlót kell érteni a férfiakról is és egyéb szabad személyekről. Octavo. Mégis oly asszonyállatok is találtatnak, akik Isten képére teremtett ábrázatjokkal meg nem elégesznek, hanem orczájokat festik, ezeket, hogy a fiscus inquisitio által kikeresse, citáltatván őket, comperta rei veritate érdemek szerint bűnhődjenek, méltónak ítéltetik. - N o n o . Az is igeh szükséges, hógy a sok vétkeknek kiirtására és az Isten haragjának enyhítésére nemes város fiscusa által generalis inquisitio peragáltassék és aki valami vétekben találtatik, személyválogatás nélkül büntetessék. Decimo. Az mostani háborúságos idő miatt és az sok. kárvallások miatt városunk annyira jutott, hogy a mostani magisträtus még csak gyalogoknak és aprólékos szólgarendeknek nem fizethet. Azért, hogy mindezeknek s mind· pedig] én^á!z egyházi rendeknek szokott fizetések megjárhasson, közönségesen*'elvégeztetett, hogyne jövő húsvétnapig senki városiak közül kassai, annyiVál;is inkább alföldi borokat czégér alatt avagy másképpen titkon, mint némelyeknek szokásúk, árulni s áruitatni ne merészeljenék. -Eljővén* jojeni'g husvétnapja, akkor is magistratusnak híve nélkül czégérét ki ne •-tétesse,hanem függjön tovább való dispositiójától-. Az, ki ellenkezőt cselekszik, borai cónfiscáltatnak, concivisi jussától megfosztatik és más büntetésben is esik, úgy mindazonáltal, akiknek boruk lészen, jelentsék még magokat bortisztbeli uraiméknál, illendő áron megveszik, az árát is megadják. Undécimo. Az praesidiárius hajdúkkal avagyis egymás között való veszekedésre annyival inkább verekedésre senki okot né adjon, másként keményebb, hogy sem eleddig^ büntetését veszi. Duodecimo. Mind. külső s belső hentes és nem székes mészárosok^ akik vásári vagy sokadalmi alkalmatossággal a kapu előtt húst akarnak vágni, megszegődvén becsületes fizetőtisztekket, esztendőnként bizonyos censust fizessenek a nemes városnak. Tredecimo. Az nemes város tilalmas erdejét, nevezett szerint Furcsát senki ne merészelje vesztegetni, marhájának elvesztük alatt. Decimoquarto. Régi jó szokás szerint minden marhás ember, aki város erdejével és mezeivel élni akar, még e héten épületre való szükséges fát, aki mennyivel tartozik az piaczra meghordassa, másképpen ki nem bocsáttatik szekere és marhája az kapun, avagy ha kibocsáttatik is,: szükséges épületre való fát nem hozván, be nem eresztetik.1) ,f .

1694.

Anno 1694. die 2 mensis Decembris. Ezen nemes szabad királyi Gassa városa nemzetes fertályos tiszt uraiméknak a tekintetes -nemes tanács végzéséből kiadott instructiójok. Primo. Hogy említett tekintetes nemes tanács az portióbeli quáritumnak limitátióját annál jobban elkezdhesse és végezhesse, szüségesnek Eredetije Kassa város levéltárában 9899; sz. a.

30 í

ítélte lenni, hogy fertályos tiszt uraimék az városban levő minden embernek házát s annak mivoltát circumstantialiter hováhamarébb conscribálják és azon házakat distincte, négy vagy öt classisban elosszák, tudniillik legelőször, hány egy arántú legnagyobb és szebb alkalmatosságú házak vágynák itten, azokat ad primam ciassem tegyék. Ismég ad secundam ciassem egy arántú kisebb alkalmatosságú házakat. Ad tertiam ciassem megint egyarántú kisebb házakat, per consequens megint negyedik classisra. ' ^Secundo. Minden há¿nak gazdájának penig az ház nevét feltégyék; ha penig az háznak több gazdája volna, azoknak neveket és ki mennyi részt bír a házban, specifikálják. Tertio. Ha valamely. háznál valami zsellér találtatik, azokat is conscribálják és minemű munkás vágy mesterember legyen avagy kenyeret süt piaczra vagy mással egyébbel kereskedik, azt is inserálják. Quarto. Igyekezzenek azon ő kegyelmek, hogy voltaképen végére menjenek, minden gazdának mennyi szántóföldje, kertje, szőleje, majorja legyen és ha lehet, ez idén hány kereszt élete termett részére cassai határban, aszerint marhája, ökre, lova és melyik gazdának minemű mestersége, szekerezése, korcsmája, borral és egyéb akármi névvél nevezendő hasznos oeconomiája lehét. A több circumstantiák bízattatnak az ő kegyelmek dexteritásokra. Actum Cassoviae die 4 mensis Deeembris. Anno 1694. , Estradata per me substitutiim vicenotarium Martinum Domby. Kívül: Pro inspectoribus quartalium .civicorum Anno 1694.1) -

Közli:

KEMÉNY LAJOS^

i) Eredetije papíroson, rányomott pecséttel, Kassa v. lot. 10705. sz. a .

KASSA KÜLSŐ JÓSZÁGAI TISZTTARTÓJÁNAK UTASÍTÁSA 1694. N e m e s s z a b a d és k i r á l y i Kassa v á r o s a k ü l s ő j ó s z á g i n a k és m a j o r s á g á n a k r e n d é l t e t e t t tiszttartójának, úgymint becsületes Holcz János uramnak kiadatott instructiója. Legelsőben is. Mindenek felett, mivel a pietas ad omnia utilis, istenes, tiszta és józan életben viselje s foglalja magát, és az isteni szolgálatot, főképpen vasárnap és innepnapokon el ne mulassa, hogy mindennemű dolgaiban és cselekedetiben szorgalmatos gondviselése után Isten ő szent felsége bőv áldását vehesse és a maga jóviselésével másoknak is az isteni szolgálatra' jó példát adhasson. Másodszor. Dépendentiája lészen említett tiszttartó uramnak először a tekintetes nemes magistratustól, úgy hogy a nagyobb és mélyebb occurálandó dolgokban, melyeket in Tempore és minden halasztás nélkül megjelenteni tartozik, azon tekintetes nemes magistrátusnak rendelése és determinati ója szerint maga hivataljában eljárhasson: Az majorködás pedig és szükséges munka iránt nemzetes inspektor uraimék tanácsával és igazgatásával éljen. Az minthogy Harmadszor. Kívántatik, sőt regulául prescribáltatik megnevezett tiszttartó uramnak, hogy minden télen, legfőképen szombati napon inspector és építő tiszt uraimékkal conveniáljon s megegyezett akaratból, az mint az mindennapi szükség kívánni fogja, annyi szekeret, vonó marhát és gyalog munkást adjon a jószágból felülírt építőtiszt uraimék kezéhez, hogy az nemes város szükséges munkája és kivánt épületek illendőképpen mehessenek végben. Ezen szükségen kívül pedig az elmaradandó jobbágyokkal az oeconomiát, szántást, vetést és egyébbféle mindennemű majorságbeli munkát híven és szorgalmatosan űzze és minden tehetségével azon serénykedjék, hogy ne csak akkor, midőn már mások az mezei munkát elkezdették, ő is elkezdje, hanem úgy industriálkodjék akármely munkában, hogy első legyen és másoknak «például lehessen. Negyedszer. Azon tiszttartó uram könnyebbségére megengedtetik inspector uraimék hírével és con sens usával, hogy a jobbágyok közül két hites ispánt tartson, akik gyors, serény emberek és jó gazdák legyenek és a jobbágyoknak ne kedvezzenek ; kikkel szolgálatokért alkudjék meg és maga fizetéséből tartsa. Ezen két ispánokon kivül mindenik faluban hites kerülőket, igaz hív embereket constituáljon, akik a jobbágyokat úr dolgára kiűzni segítsék s az tilalmas erdőkre, határokra szorgalmatosan vigyázzanak és a mezei vetést is kártól megoltalmazzák. . , . . „ /

303

Ötödször. Mindennemű mezei munkát az ő idejében végben vinni szorgalmatoskodjék, úgymint a széna takarást és mindennemű vetésnek gyűjteményét j ó időben és szárazon feltakartassa, be is hordatassa és kártól preserválja; az asztagokat i s a csűrös kertben oly formán rakassa, hogy a sok esső és rossz fedél miá el ne^ y essze η az éjét, sőt industriájából öreg j ó új pajtát építessen, minthogy ennek utána már az egész nemes város falui keze és dispositiója alatt lesznek s arra való nézve mind az egész majorságbéli földeket, melyeket eddig a plébánia és ispitálytiszt uraimék vezettek, megnevezett tiszttartó uram excolálni és a nemes város számára vettetni el ne mulassza. Aratáskor pedig nemes város jobbágyinak eddig való szokás szerint ételről provideáljon és arra való victualekat tempestive, a míg olcsó ára vagyon, szerezzen. Hatodszor. Hány kereszt és hány kévével mindennemű maiorságbeli vetésből esztendő által proveniálni fog, azt fideliter feljegyezvén és connumerálván, annak extractussát subscriptiója alatt a nemes magistratusnak presentálja idején, hogy az csépletés iránt buzatiszt uraimék hova hamarabb dispositiót tehessenek. Hetedszer. Minekelőtte az mezei munka beáll, szorgalmatos gondja légyen, hogy mindenféle épületre való fát mostani téli alkalmatos uton szállíthasson a szükséges helyre, hasonlóképpen a fürészmalmokhoz tölgy és fenyűfa tőkéket urbárium szerint, az mint az faluk tartoznak, praestállják ; másként negligentiájának imputáltatik, ha efféle épületre való fahordásra kellenék az mezei munkának hátramaradásával az jobbágyokat nyárban fahórdásrá fordítani. Nyolczadszor. Az jobbágyok minemő esztendőbeli adóval, száraz korcsoma pénzével és másféle szolgálattal tartoznak, az urbáriumból, melyet in paribus ispector uraiméktól kivenni el ne mulasson, — meg fogja érteni. Azért a pénzbeli proventust az ő idejében a jobbágyoktól exigálni serénykedjék és azt a nemes város perceptorátusába administrálja plenarie ; és ha az exigálásfcan difficultása lenne, recurráljon pro assistentia inspector uraimékhoz, és ha kívántatni fog, a nemes magistratushoz is. A dézmabeli és malombeli proveniálandó gabonát és mindenféle szemet, amint percipiálni fogja, directe a nemes város házára buzatiszt uraimék kezéhez erga quietantiam szolgáltassa. És amidőn a falusi malmokban való mérésnek ideje leszen, praevie inspector uraiméknak tudtára adván, azon mérést egyik vagy mind a két inspector uram jelenlétében mindenkor végben vinni tartozik. Melyre nézve is az malom kulcsai inspector uraimék kezénél fog maradni. Az bárány, gabona és másféle vetésből provéniálandó dézsmálásban pedig említett inspector uraimék dispositiójától várjon. Kilenczedszer. Ha mi contro versiák, veszekedések és pörlekedések az jobbágyok között emergálnának, azokat először a falusi bírák által revideáltássa és ha valamely fél aáóii falusi bírák törvényével és deliberatiójával contenta 1 ) lenni nèm àkarna s földes urak székére appellálna, annak revisiójára az pörös feleket inspector uramékhoz ' mindjárást igazítsa. !) Igy ; bizonnyal, mert a fél, pars a latinban nőnemű.

304

ι Tizedszer. Az malmokból provendálandó serfőzésre való szalad / inspector uraimék' dispositiójában hagyattatik. Az · malmokban hizlalt / sertéseket pedig tiszttartó uram jó áron eladni el ne múlássá. ;; Tizenegyedszer. Mindennemű proventusokról, perceptumokról és erogatiókról angariatim tisztán subscriptiója alatt extractust, az esztendőnekvégén pedig egész esztendöbeli számadását a nemes magistratusnak presentálni köteleztetik, melyet ha elmulatna, az nemes magistratusnak büntetését el nem kerüli. / Tizenkettedszer. Az halászó vizeket, főképpen a pisztrangos pata/ kokat jó és kemény fenyíték és tilalom alatt tartsa, hogy a midőn У kívántatni fog, a nemes város szükségére halásztathasson. Tizenharmadszor. Mivel sokszor említett tiszttartó uramnak bizo*( nyos rendelt esztendöbeli fizetése vagyon és az egész accidentiák minI denik tiszttől a tekintetes nemes község által articulariter tolláltattak. I Ez okáért ő kegyelme is semminemű accidentiát sub gravi inclyti \ magistratus arbitrativa animadversione ne perczipiáljon, se, pedig a I jobbágyokat maga dolgára és munkájára ne űzze és ne kényszerítse, se l másnak senkinek nemes magistratus híre nélkül jobbágyokkal ne dolgoz) tasson avagy munkájokkal valakinek kedveskedjék. Hanem nemzetes bíró és firmender uraiméknak hetenként deputált tűzre való fát és heteseket az szerént nemzetes tanácsbeli uraiméknak ö kegyelmeknek rendelt tizenöt szekér fát prestálni tartozik s el se mulassa. Tizennegyedszer. Az elszéledett nemes város jobbágyiról, akik nagy ifiantan vagy pedig mostani súlyos időkben az jószágból elidegenedtek volna, legyen szorgalmatos gondja, hogy felkerestessenek és redukáltassanak. Tizenötödször. Az midőn a jószágnak valami akadálya történnék vagy ő felsége vitézi által vagy pediglen más rendbeli casusokból, annak orvoslásában inspector uraimék dispositiója szerént eljárjon. Utolszor. Mivel pedig mindent az instructióban fel nem tehetni, naponként occurálván véletlenül is oly dolgok, kiket ember nem provideálhat, azért mindezek és ezekhez hasonlók bizattátnak megírt tiszttartó uram igaz tökéletes hívségére, hites kötelességére és industriájára, úgy hogy minden igyekezetében ezen nemes városnak javát és hasznát keresse és prómodeálja, kárát pedig mindenképpen eltávoztassa és ,úgy viselje ezen hivataljában magát, amint az igaz, hív és szorgalmatos gazdához és szolgához illik, hogy a maga jóviselésével magának j ó hirt, nevet és ez után nagyobb promotiót nyerhessen. Kire segélje az Úristen. Ezen instructiót pedig meliorálni és augeálni való facultást a nemes magistratus magának reserválja. Actum in curia liberae .et regiae civitatis cassoviensis, die duodecima mensis. Februarii anno Domini millesimo séxcentesimo nonagésimo quarto. Extradatum per me Gasparem Vas eiusdem civitatis iuratüm notarium. (Eredetije papiroson, rányomott pecséttel,- Kassa város levéltárában 10709. szám alatt.) ; Közli : KEMÉNY LAJOS.

HERDEGEN JÁNOS BERNÁT BUDAI PROVISOR UTASÍTÁSA '

1687-böl.

//

"

Leopold von Gottes gnaden Erwölter Römischer Kaysser zu allen Zeiten Mehrer des Reichs. Instruction für Unsern neü resolviérteñ Provisore der durch die Gnade Gottes und unsere siegreiche Waffen des erst verwichenen 1686-ten Jahr eroberten Haubt Vestung Ofen,. Johann Bernhardten Herdegen, was Massen er seine Function, in einem und anderen verrichten undt allen dem, so wür hernach ordnen,; und: gebüeten, bey Vermeidung unserer Kays, und KönigL Ungnadt, aller Unterthenigsten Vollzug laisten solle. Erstlichem Thuen Wür Ihme- Herdegen in solchen sein Provisor Ambt gnädigst confirmiren, welcher Unser darbey versierendes Interesse pflichtschuldigister Massen möglichist befördern, undt vorderist dahin zu sehen haben würdet, das die durch Gegenwärtige Kriegslsütt ruinirte Unterthanen in denen zu Unser Königl. Haubt Statt Ofen gehörigen Flöckhen und Dorfschaften so ihme die ofnerische Camerälinspektion übergeben würdet wiederumb yber sich gebracht undt. bey Haus undt Hof erhalten, die öedt liegendte Haüser undt grundt Stuckh bewohnt gemacht undt gebawet, undt die anderwertig hinflichtig worden unterthanen mit nachsehung auf ein undt anders Jahr derCameral gaben wiederumb herbey gebracht werden mögen. Andertens. Soller er Monatliche Extract alles Empfangs undt Aüsgaab zu Handten erstgedachten Cameralinspektion, die Es sodann weiters unser Höf Kammer ein zu . schickhen : undt einem vor; sich-, zue iiachricht zu behalten haben würdet, einraichen. Wie auch über die Ein Khunften an geldt, Wein, Getraidt, Viech, undt andern Sorten, jährlich erbahr undt getreue Rechnung führen, solche auch jedesmahi mit Endte Mártii, als in einem Viertl Jährigen Termin nach Endte jedes Jahrs, besagten Inspection als an welche er secundario: und nach, unser Hofkammer mit der Dependenz mithin gewiss ist, übergeben. Wie auch drittens, was Ihme von der Inspection übergeben wõrdten, undt er. zu bestreittung der Würtschafft, an Vüech, Mayerschaffts Nothwendigkeiten Pauzeug, Körnen, und dergleichen, erzeigen würdt,. in besagten Monath undt Jahrs Verrechnung, undt jedes in seiner Rubric ordenlich pro Empfang bringen, auch alles was yber einen Gulden, austragt mit behöriger Bescheinung in der ausgab belegen. Viertens. Weill von unsern Provisor ambt führohin das Proviant Mehl in die Magazin zu Ofen aus denen Mühlen abgeführt werden· solle, als würdet er Provisor dahin zu reflectiren haben das an solcher)· abführung Einiger mangel nicht erscheine, und dies nach erheischendör Nothdurfft des Proviant Wesen mit dem ordinarli Provisorats fuehrr wesen bestritten werden möge. Gazdaságtörténelml Szemle 1906.

20

306

Fünftens. Zu versehung unser Quarnison undt anderer In wohner in Ofen mit nothwendigen Fleisch, guete schlacht Ochsen von erster Handt, auch in Früehling mehrers, undt junges Vüch, so auf der Waidt •erst guet zu machen, erkhaufen, undt zum Verkhauf aushakhen lassen, in Winter aber, kein mehrers Viech, als die Fuetterey leidet, einr o l l e n solle. 'Zumahlen áuch sechstens. Vnsern Provisor ambt der Weinn undt Byerschankh in der Vöstung, wie auch zu Pest, undt in der Wasser Statt das gantze Jahr hindurch zu gehöret, als solle er mit Erkhaufung guetter Wein zu rechter Zeit die Vorsehung thuen, und mit der Inspection sich vernehmen, wie das leuthgeben in Jullio undt Augusto vòn unserm Provisorambt allein bestritten, undt der Schankh auf solche Zeit gleich an andern Orthen in unsern Königreich Hungarn denen übrigen eingestölt, wie auch in der Wasserstatt und Pest bequeme Breyhäuser aufgericht werden mögen. Ingleichen Sibentens mit erst besagter Inspection über legen ob nicht eine Schäfferey aida nützlich aufzurichten, undt zu besserer Würtschafts Einrichtung, neben dem Schäffler Hof ein Mayer Hof zu erbauen undt mit Erziglung Küehe undt andern Viehs einiger Nutzen zu erhollen : wie der Haussen undt anderer Fischfang einzurichten : und die Grundtstuckh so mit aigner arbeith nicht bestritten werden können, in bestandt zu verlassen, auch sonst in ein- undt andern eine guette Würtschaft ein zu führen sein möchte. Achtens. Solle unser Provisor auf die Würtschaft gehörige Waldung, gehölz und auch fleissige obsicht haben, das aida nichts ver•untreüet oder auf andere Weis verschwendet, sondern möglichist geschonet werde. Zu welchem Endte Er nit allein alle etwo von den Unterthanen undt andern begehende Excess ein- und abstöllen, sondern auch zu unsern aignen Wirtschaften, als Pürgereyen, Malz undt proviant sachen, auch des gemainen schlechten Holz so viel möglich be-dienen undt gebrauchen solle. Vndt weillen Schliesslichen nicht wohl möglich alles einer Instruction zu inseriern, und wie in Ein- und anderen die Würtschaft an zu stöllen, sich : succesive des mehren zaigen wurdet. Als thuen wüer ihme Provisor .nochmahlen gnedigst anbefehlen, das er in allen vorfallenheiten, sich . mit mehr besagter inspection vernehme und mit selbiger unsern dienst und Interesse coniunctim befürdere: wie zu mahlen aber aller Handlschaft, Bestandt annehmung aigner Würth und Mayerhoff bey würklicher Dienst Entsetzung, undt unserer scharfen Ungnadt gäntzlich. enthalten, und.allein dem Ihme anvertrauten. Provisor Ambt, mit gebührendten threü,. Fleiss undt Eyfer abwahrten solle. Gestalten dann solches Ohne den seine pflicht erfordert, undt hierann vollzogen würdet, unser gnedigist undt Ernstlicher willen und'maiming. Geben in unserer Statt Wienn, den dreysigisten May in Sechzehen hundert sieben undt achtzig, unserer Reiche des Römischen in 29-ten des Hungarischen.in 32-ten und des Böhmischen in 31-ten. A d mandatum electi domini Imperatorie proprium. Orsz. lev. Diversae instruetiones. Fase. 1. nr. 64.

Közli :.

DR.

KÁRFFY

ÖDÖN.

'

GUARY MIKLÓS PRAEFECTUS JEGYZÉKE A XVII. SZÁZAD VÉGÉRŐL. Az alábbiakban adott érdekes jegyzék a pannonhalmi rendi levéltárban elhelyezett Guary-levéltárban van. Az összeíró sem magát meg nem nevezte, sem az időről nem adott számot, amelyről jegyzéke szól. Azonban mindkeltőt megállapíthatjuk. Az elsőről számol a két irott ívre terjedő jegyzék hátirata : Ad acta praefecturatus Nicolai Guary. A másikat hozzávetőleg megtudjuk Sennyei István veszprémi püspöknek ugyanezen levéltárban levő 1682 márcz. 28-ki Sümegről keltezett iratából, melyben bizonyítja, hogy „nemzetes vitézlő Guáry Miklós Uram tiz esztendötül fogva becsületes, jámbor szolgánk, most penigh praefectussunk s kapitányunk lévén senki jószágát nem dúlta, se nem dulatta, se pedigh emberét nem fogatta, nem sarczoltatta ; sőt inkáb tehetsége szerint mind magunk jószágát és másokét is dulóktúl, fosztogatóktul és kóborlóktul oltalmazta." Ezen praefectusságának idején Guary értékes katonai igazságszolgáltatási tekintetben s gazdaságtörténelmileg becses följegyzés eket tett a bevételeiről, amelyeket. az alábbiakban közlünk. *

Praeféctusság

és k a p i t á n y s á g o m

accidentiai.

Első esztendőre. Októberben Páhokon megszálván ott való licentiatus kőtöt meg maga jó akarattjábul 3 lud tojással, mellyet az urnák praesentaltam. Fülöpi praedium hegyen adtam fel egy puszta szőlőt küvágó Örsi nemes embernek dézma és hegyvám alá, arrul való levéltül adott 1 forint — dénár. Tagyan hegyen ott lakozó Ágoston Istvánnak adtam fél hasonlóképpen egy puszta szőlőt, levéléiül adott _1 : ' 1 „ — „ Idbás Iván perneszi uraimék somogyi jobbágyinak ellopván 13 lovokat; hogy ez iránt ő kegyelmekkel megalkuttattam és hogy más, igasságos igyében pártját fogtam a vádlók ellen, ne szenvedjen ártatlanul továb fogságot, Baborsai Botka Ferencz, Csornai prépost, Tallián Gergely uraim reá fogott jobbágyinak feles száma elveszett, ökrei végett jó kezességen törvénnapig való kiszabadításért adott . . . 19. ,,. · 8 5 . , . 20*

308

Bogor István Lábodi Bencze megveréséért s rajta tett vér bocsátásért 1 forint 50 dénár. Perák nevő tapoczai rácz több társaival együtt fogván egy laki törököt, mellyet annak utánna kesztheliek indebite elvevén tülök, hogy aziránt igasságokban pártját fogtam, a d o t t . . . ... — „ — „ Sidi Miklós nevü sidi jobbágyát bizonyos okokra allicentiálván Nádasdi István uram Bakacs Sándor urain miatt, jött Tapocsára, hogy aziránt megalkudtattam, vagy igasságában mint allicentiatusnak pártját fogtam, adott — ... ... ... — „ — » Tapocsai Kovács Gergely ott való vajdaságra tett instellatiojáért adott egy pár karmasin csizmát. Patai Mihály maga jó akaratjábul ajándékon adott egy pár karmasin csizmát. Lővödiek magok jó akarattyukbul ajándíkon adtak egy nestet. Rácz István maga jó akarattjábul ajándékon adott égy róka bőrt. Szabó János szalavári nemes ember Maroson lakozó jobbágyinak 20 számú szarvasmarhájok visszaadátásáért (kiket tapopsaiak Szép Pál sinistra informatiójára elhajtottak volt) adott egy pár k(armasin) csizmát. Marcus János Keszthelen lakozónak is azon alkalmatossággal elhajtván két ökreit, azoknak megtérétéseért adott egy pár k(armasin) csizmát. Berkesdi Máténé Tapoczán lakozó, hogy az ura megölését akaliak ellen törvényesen foggyam, adott egy pár karmasin kapczát. Tapoczai malom collatiojátul ott való molnár 3 „ — № Szegedy Pál uram rendeki jobbágyi sertés marhái ellopásáért való büntetésben Tőrös István, Szücz György Tapoczán lakozók adtak . . . ... 3 „ — Simegi czigán vajda egy lovása paripa cserélésben egy kehes lovat ép ló gyanánt dicsérvén és megcsalván tudva, lovam visszaadásával adott büntetésben 3 я — Karosi jobbágy feleségével egy sz.-gróti hajdú elszökvén és Czigán Gyurkó Törek Morczin megfogván, ennek egy hosszú puskáját adták kezemhez, melyet én is tapoczai vajdának ajándékoztam. Mohácziakat Babocsai Ferencz uram hódúit jobbágyit tapoczaiák felhozván hódulatlan ember gyanánt fogságra Tapóczára sarczoltatni, azok visszaadásokért magok jó ákarattyából adtak möhácziak egy daru szőrű lovat, mely megért 28 tallért. Bosnyák Huèzain bása iloki fő török rab maga jó akárattyábuí adott egy zubbötínak váló selyërh

309

török materiát, egy selyem övet, két vég patyolatot, 7 ref atlaczot, egy skárlát szőnyeget, egy lóra való selyem zafrangot, egy nest kalpagot, egy pá,r béllet karmasin czizmát. Ismét Haszán érsek-ujvári török rabnál, amidőn tömlöezre hajtván 32 csikin aranyat találtam, azok közöl uram ő nagysaga adott kettőt... . . . . . . 6 forint — dénár. A tapoczai hajdúk penig ezen rabok (öten levén mindenestül a rab) kottyavetyéjében adtak egy pár selymes kesztyűt, egy skofiumos levéltartót és kész pénzt ... ... — — — ... 20 „ — á Ezen csatábul egy tapoczai hajdú magtalanul meghalván és annak része ex officio reám szálván adtak azon hajdúk (azon kívül a kit még éltében fölvett) . . . 25 „ — „ Ányos Geczi Pandúr Mihók megvágásáért való vérbírságban adott egy pár bélletlen karmasin czizmát. Csepeliek maguk jó akarattyukbul ajándékban hoztak 2 pár karmasin kapczát. Ferenczi Gergely fia maga szolgálóját meghasasítván bika pénzben adott .... 3 „ — ν Vásárhely Börz Ferencz nevü jobbágy egy leányt meghasasítván bika pénzben adott . . . . . . . . . . . . . . . 6 . „ — „ Forintos Palkó simegi katona egy szent-gróti ember megfosztásáért való büntetésben cum restitutione rerum damnificatae personae és Meszeli András kapufája elviteléért adott 1 „ 50 „ Pápai Gergely deák sertés marhái 6 hétig való legeltetéséért (extra glandinationem) engettem meg kis-lövődi hátárban, adott 1 50 „ Dobos Imréné hogy unokájnra való költségét Berke Benedekkel megtéríttettem adott . . . ... 1 „ — „ Szokoly Ivánt több társaival együtt táhi ráczok feladván kaposi töröknek és nagy nehezen 200 talléron, több feles portékán szabadulván (Sári Palkó egyik társa most is rab, a többit levágták), azon feladások végbeli kapitány és tisztviselők előtt. Tapoczán megbizonyosodván azzal is, hogy azon tahiak közöl ketten tamási török várba be is szöktenek, sarczaért Szokoli Iván circiter 62 számú marhájokat azon tahiaknak elhajtotta, melyből adott maga jó akarattyábul pártfogásáért 8 talléros lovacskát és a ·, marha hajtó katonák ... ... ... 3 „ — „ Törökarros Gergely Kovács Jánossal való osztállyában a simegi háza végett adott egy pár karmasin csizmát. Ferenczi Gergelyné hogy mostoha fiával együtt . ¡ Prágára ki ne kűldgyem jobbágyságra a téli időré ., nézve, mivel mindenét ide takarta Simegre és itt is;

310

azon jobbágyságban marad, szolgál s a többi prágaiak közé adózik, adott ... . . . . . . 3 forint Vásárheli polgároknak 3 ökrök elveszvén és az ur gulyássá megtalálván, azok restitutiojokért jó akarattyokbul adtak 5 „ Petroviczi János özvegyének Tapoczai Tőrös Istók lévén adós, azon adósság megelégítéséért maga j ó akarattyából adott 3 „ Magyar Jancsi, uram ő nagysága disznópásztora behajtván a simegi földrül Rendeki Hegy Mihály sereg sertésmarháit, azoknak visszaadásáért adott azon Hegy Mihály 1 „ Bogor István házára Dadi Mikola reá menvén és szolgálóját megvervén pártfogásáért maga jó akarattyábul küldött ___ 2 „ Simontornyai egy törököt, 2 buliát, 3 leánt tihanyiakkal eggyütt hozván simegi katonák, Orbas Iván, Bozor István több társaival, azon nyereségbül adtak 10 „ Tapoczai Vastag Mihók és Czotorbás tapoczai vajdára reá támadván és ellene fegyvert vonyván, két vele levő hajdút megvervén, bírságban adtak egy hétig való aristom után ... ... ... ... ... ... 3 „ Deveczeri Farkas Mihály és Búzás Mihály sertésmarhájokat behajtván Nyradiak, azoknak visszaadásáért adtak .__ 1 „ Tihani Gyurkó, Darási Bálás Dunáról hozván 12 török és rácz rabot, azon nyereségbül adtak egy pár karmasin csizmát és . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 „ •

— dénár. —

„

—

„

25

„

25

—

„

—

„

90

„

—

„

„

—

„

„

—

„

„

50

„

„

—

„

Második esztendőre. Tapoczai Molnár Mihály az magyaros hegyen levő szőlőpásztort megvervén, vérbírságban adott . . . 2 Tapoczai vajda az ott való sereg képében az vajda (?) keresésében (1) tett segítségért, jó akaratomért a d o t t . . . . . . . . . — —. — — — . . . — — — — — 3 Simegi Fejes Andrásné meghalván, testamentuma confirmatiojáért adott a veje, Mihály kovács 1 Pápai csizmaziák Patainé széna lopásán tapasztaltatván bírságban vásárkor adtak egy sattyán csizmát. Gazdag Ferencz maga jó akarattyábul adott egy nest bőrt Lantos Ferencz egy elveszett lova refusiojáért adott ... . 2 és ugyanazon alku(d)tatásban Lakajartó (!) János, ki miatt elveszett, egy pár karmasin csizmát, mindenik maga jó akarattyából.

323

Patai Mihályné ma halála után, a miben illik, igazságos pártfogásért mága jó akarattyábul adott egy pár karmasin csizmát. Tapoczai Lakatos János Lantos Gergely elveszett lova békéltetéséért és alkuttatásáért adott egy pár karmasin csizmát jó akarattyábul. Szokoly György ötöd magával Tamási tájárul és Somogyrul hajtván 5 lovat hódulatlan ráczoktul, adott egy pár csizmát karmasint jó akarattal. Szokoly Iván házamra jővén részegen és minden ok nélkül ördög adtának, teremptettének szidalmazván. harmad napi fogsága után adott . . . 3 forint — dénár; Mogyorosi Istvántul győri katonák egy lovát minden szerszámostul elvonyván, a győri kapitán (?) pártfogásáért hozott egy pár karmasin pupucsot kapczástul. " Simegi Mihály kovács néhai Fejes András itt lakozó jobbágy mostoha leányát Latos Örzsébetet elvevén és Fejes András magtalanul meghalván azon kovács megesküdött előttem, hogy semmi atyafia nincsen azon Fejes Andrásnak és két ökrénél több sem maradott volna Fejes Andrásnak ezen kovácsnál: kire nézve szovát hitivei erősítvén, azon két ökört uram ő nagysága számára akarván foglanom mint magva szakadt jobbágyit, de az ökrökért megalkudván velem, adott 12 tallért az úr számára is az ökröket nála hattam. Azonban prágai jobbágy, Tar János, felesége Dukoni Örse annak utánna megbizonyítván előttem, hogy az ő édes annya Fejes Andrással egy lett volna, mind az két félt előmben hivattam és Kovács Mihályíiét is mint az urát hitestelni akartam, de látván mindketten urastul azon szegény prágai jobbágy felesége igasságát, hitre nem ment, hanem megalkudtak vele és azon két ökröt az prágai jobbágy feleségé(nek) simpliciter alku szerint * visszaadták, minden nemű ellenek való praetentioért, nekem penig az praespecificált ökrök árát mindkét részrül ide cedálták ... ... ... ... ... ... 18 „ — ,, Parragi Imre azon prágai jobbágynéra maradván Fejes Andrásrul egy szőleje ezen simegi hegyen, hogy Parraginak szerzettem, fáradságomért maga jóakarattyábul adott egy skárlát szőnyeget. Hani Bencze fia Forintos György juhai lopásában tapasztaltatván Szarkondi Marczin kivévén vasbul, szolgának adott . . . . . . . . . ... — — 1 „ 50 „ Deveczeri hadnagy Nagy Mihály György küldött maga jóakarattyábul egy pár karmasin papuczot kapczástul.

312

Geöri Andor tapoczai hajdú meglővén ártatlanul. Rácz Jakabot és véle magalkudván, azért bírságban adott J 1 forint 20 dénár, Üregi két polgár Salonvári uram jobbágyi ott való két embernek feleségét elhozván latrul és Tapoczán tapasztaltatván és fogságra ide hozatván cum restitutione uxorum, adott Salonvári uram egy pár karmasin czizmát. ·.··'. Tapoczai Fősér Bencze hajdú magtalanul meg- ; halván, Czobánczban adóssága maradt rám __r . . . 3 „ 50 „ Tapoczai Bati Pál ott lakozó egy szabó , legént ¡' megvagdalván, vérbirságban adott ._·. ..i: r._ .·.. l - . . З * — „ Mandosics Pál tapoczai kalauz maga jóaka- ' rattyábul adott ajándékon egy pár karmasin csizmát. : Rácz Dadai polgároknak marhájokat kesztheliek elhajtván pártfogásért ajándékban hozott egy pár karmasin kapczát. Tapoczai Kolompár Marczinnak öcse (megölvén egy ott való tót hajdút) elszökvén, annak részében jotott herczegh-szőlősi rácz portékábul egy pár karmasin csizma egy vég abával együtt. Macsilai két polgár küldött a Somogyrul egy pár karmasin papuczot kapczástul. . Simegen lakozó Deveczeri Géczi lovát ónét egy deveczeri katona ellopván, az iránt hogy pártját fogtam és megalkudott, maga jóakarattyabul azon Deveczeri Geczi adott __ .' _·_: — —. „ 75 „ Szent Gróton lakozó Tót Jankó és Latkói Gyurkó itt az erdőkön leselkedvén és lesben tapasztaltatván, az itt valóktól behozatott, kiket kezességre kiadtam, jóakaratomért s lovak tartásáért adtak — — 2 „ — „ Tapoczai Eőri Gyurkó katona megvágván ott lakozó György deák lábát, vérbirságért és elbujdosván 3 hétig, hogy haza mehessen .és törvény nélkül ne büntessék, adott ... ... ... ... ... ... — — — 5 „ 50 „ Tihany (a tulajdonos neve kihagyva) 4 ökre elveszvén és a tolvajoktól Rácz Istvánnál Mikó elvéttetvén, nyargallóban adtak . . . . . . . . . ._. . . . ... 3 „ 25 „ Simegi Varga Istók körze bűntelenül az uczán megvervén itt lakozó Szalai Jánosnét, hatalmaskodásaért való birságban adott .... . . . . . . ... 3 ¿ — „ Simegi Szabó Péter Csonka lakatossal együtt török rabjok hamaráb és bizonyosabb szabadulása végett való jóakaratomért magok jóakarattyukból adtak egy pár karmasin csizmát. Sepesdi Ágoston Mihálynak adtam fel egy darab erdőt maga szőlejéhez irtani dézsma ará .7 esztendeig való szabadsággal, adott 1 „ 50 „

313

Simegi Kalmár Gyurkó, Gerencsér és több hajdúk ur ö nagysága borszörcsöki földiről két vásárheli ökröt az" fajczásrul (!) behajtván, hogy kiadattam őket, jóararatból adtak ... 2 forint — dénár. Simegi Kis Ferencz, Szechődi Gyurkó, Kurbán Gyurkó, Pintér Illés az Bakonyon el (!) tehenet (Knich gazdája nem találkozik) orozva elvevén is magok között felpraedávál (!), házoknál darab számra . in flagranti találtatván, büntetésben attak . . . ___ ___ 2 „ 75 „ Tapoczai Balogdi Szabó György ma jó akaratytyábul adott egy pár karmasin papucsot, bogy Patainénál levő adósságárul contentáltassam. Harmadik

esztendőre.

Tapoczai Kovács István,. Szőlősi Máté és az többi társai, kik az zombori két görög ráczokat hoztak, pécsváradi apátur no maga jobbágyinak praetendálván lenni, Sopronban nagy urak eleiben menvén a dolog, hogy az iránt igasságokban párton fogtam és azon rabokat kezeknél megtartottam, magok j ó akarattyukbul egy párducz bőrre adtak. Tapoczai Igali Tamás és Gárdi Tamás jóakaratytyokbul küldöttek egy pár béllet karmasin csizmát. Simegi Fazék vagy Hany Benedek megszántván és bevetvén Pográny Ferencz a ... aszón egy hold földit is az város szélén itt megmarasztván maga jóakarattyábúl .alkudott meg velem és adott... 6 Prágai Kádos Györgynek tiz disznai elveszvén, pártfogását maga jóakarattyábúl adott egy rókabőrt. Tapoczai Simon Mihálynak ott lakozó Szűcs György ellen levén bizonyos törvényes kereszte, azon pártfogásért maga jóakarattyábúl hozott egy rókabört és pénzt 1 Simegi Somogyi Jankó társaival együtt Geőrbieknek (?) bizonyos számú sertésmarháját elvervén és azokat vas alatt megelégétvén fogságában büntetésben adtak ... 1 Simegi Bogár István Veszprémben parancsolván uram levelével és parancsomat megvetvén, hogy az várban arestomra ne küldjem, küldött — Nyradi Varga István pöcsétemet megbecsülvén, hogy azt mondta : szarik reá és az falunak panasza levén ellene, hogy be nem jött pecsétemre, a falu magát behozta és egy ideig itten levén, büntetésben adott 3 Tapoczai Jakicza és Szemely Gyurkó mohácsi törököt hozván azon csatábul, magok jóakarattyokbul adtak ___ ___ ___ __. . . . ___ . . . ... — ... ... 2

„ . —

. „

„

50

„

„

50

„

„ 7 5

„

— —

„

314

Tapoczai Szölösy Máté több társaival együtt a a Vigiti váczok sarczábul adtak magok jóakaratytyokbul egy pár karmasin csizmát. Bonnyai Haczi Mikula fia 3 legelő lovat ellopván és itt az várban vason levén cum contentatione partís lesae adott egy pár csizmát. Csepeli polgárok magok jóakarattyokbul hoztak Ketheli János ellen való perekben egy pár karmasin papuczót; Szántóiak a Somogyrul kért puszta hel feladásnál egy pár pupucsot kapcsástul és pénzt 1 forint — deiiár. Krakói Kovács Géczi és Nirati Ferencz tolvaj módon elvivén sz. békáli Berta Györgynek egy juhát, elhozván és több lopott portéka is nálok találtatván és in flagranti Sümegtul megfogatván, azon jobbágy contentatióján kivül adtanak fejek szabadulásában... 18 „ — „ Jánosházi (neve hiányzik) katona jelen levén azon latorkodásban, maga elszaladván lovát ide hozták, mellyet váltott ki tőlem ... 4 „ 50 „ Tapoczai Berkendi Mátét akaliak megölvén és feleségével megalkudván díjáért is tőle elvett nála levő portékájáért, azon pártfogásomért maga jóakarattyábúl adott a felesége a portéka árábul ... 4 „ — „ Czatalbas és Darási Balázs tapoczai labanczok több társaival együtt Monostornál hozván 5 rácz rabot és azokat kalocsai érsek uram magáénak praetendálván lenni, azon pártfogásomért és Bécsben való költségemért, fáradságimért adtak tiz kősót (küsoot) és 15 „ — „ Simegen lakozó Sárvári Gergelynek lévén bizonyos controversi áj a pragai ispaiával Fejérvárott pártfogásomért maga jóakarattyábúl adott egy pár karmasin csizmát. Közli : S Ö R Ö S P O N G R Á C Z .

AZ ERDÉLYI KINCSTÁRI JAVAK BECSLÉSE 1701-böl. Az alább közlendő becslés nagyajtai Cserei Mihály történetírónk sajátkezű munkája, mely „ad mandatum excelsae commissionis cameralis" készült, 1701-ben, tehát épen azon időtájt, mikor Cser ei az akkori kincstartó, Apor István mellett, mint titkár működött. — A közlés tehát már Csereire való tekintettel is értékes ; de becsesnek tarthatjuk tartalmáért is, mely az irat hivatalos voltánál fogva megbízható és hiteles adalékául szolgálhat e kor gazdaság törtenetének. A közlés a következő: \^revis calculatio bonorum fiscalium Transylvanicorum, quae hodie actualiter prae manibus fisci sunt, una cum aestimatione eorundem, modo sequenti. In bonis Kőváriensibus juxta inventarium et urbárium anno 1696. Subtidorum (sic!) personae, numero 136 quorum aestimatio unumquemque computando cum florenis Hungaricalibus 80, facit flor. Hungar. Ì0.000 Privilegiatae personae, nr. 47 qui operis rusticanis, seu oeconomialibus servire non tenentur, ideo nec aestimari potuerunt. Terrae arabiles capaces eubulorum tritici, nr. 732 capacem terram arabilem unius eubuli tritici computando cum florenis Hungaric. 5, facit flor. Hungaric. ... 3660 Prata foenilia sunt in trium pagorum territoriis, sed quia urbárium tacet, quotnam currus foeni ex iis exsurgere possent, aestimatio calcul ari non potuit. Molendina sunt, nr. 3 quorum annualis proventus ex rationibus dni provisoris köváriensis elucesceret, sie demum positive aestimari possent. Promontoria seu vineae sunt in duobus locis, uti urbárium dicit, magi s incultae et desertae, illorumque annualis fruetus ex rationibus dni provisoris apud dnum exaetorem existentibus erutus, aestimatio sic limitari posset, cum in urbario nulla sit facta desuper specificatio. Silvae glandiferae sunt in quinqué locis, quorum aestimatio (si resciri posset, tunc quàndo glandes crescunt, quot sues in iis saginari possent et quid pro quovis sue solvatur) ita recte procederei, si quidem urbárium de iis omnibus tacet. De proventibus quoque oenopoliorum annualibus dnus exactor poterit dare certam relationem. Summa pecuniae aestimationis juxta modernam calculationem facit flor. Hungaric. . . . ... — — 14540

316

In bonis Oörgényiensibus juxta inventarium et urbárium anni 1697. Subtidorum personae, nr. 141 quorum aestimatio juxta modum superiosem ad flor 80 facit flor. Hungaric. Pedites. nr. 46 qui operibus rusticanis, seu oeconomialibus servise non tenentur, idcirco nec aestimari poterunt. Terrae, arabiles capaces tritici cubulorum, nr. 720 ; cuius aestimatio juxta modum superiorem cum flor. Hung. 5, facit flor: Hung. _ __·_' „ . Prata fomitia sunt in sex pagorum territoriis, uti ex urbario cohiicere licet 'non quidem positive, (quia in plerisque locis tacët, quotnam currus foeni ex iis exsurgere possent) praeter propter tarnen'ponendo centum currus foeni, quem vis currum cüíii flor. 5. aestimando, facit flor. Hungaric. — ... Molendina sunt in tribus locis, nr. 3. quorum annual is proventus ex rationibus dni provisoris Görgényieiisis elucescent, sic demum positive aestimari possent. ' Promontoria, seu vineae sunt in territorio Görgényiensi temporibus principum praecipue aestimationis, sed uti pagi et subditi Silvas glandiferas proprias fiscus non habet, sed communes cum nobilibus et aliis oppidanis. Molendinum, . . " nr. 1 èuius Jannualis proventus ex rationibus dni provisoris elucesceret, sie demum positive aestimari posset. De proventi bus quoque oenopoliorum annualibus dnus exactor poterit dare certam relationem. Summa aestimationis juxta modernam calculationem facit florenos Hungaricales . —

11280

3600 :

500 :

6055

In bonis Devensibus juxta iventarium et urbárium anni 1697. Subditprum personae, nr. 125 quorum aestimatio juxta superiorem modum cum flor. 80 computando, facit floreno Hung. . . . . . . ... ... ... ... Zinqari, nr. 6 Pedites, nr. 10 hi serviiiis oeconomialibus, seu, rusticis non tenentur, ideo nec aestimari possunt. Terrae arabiles capaces tritici cubulorum, nr. 1066 quorum aestimatio juxta modum superiorem cum flor. 5 computando facit flor. ¡Hungaricales ... ... ... Prata foenilia, teralia.(sicή foenicurrus, nr. 350 aestimatio juxta modum superiorem cum flor. 5 facit flor. Hung. I ... ! . . ... ... ... Promontori^, seu vineae in territorio Devensi, quae durant per.¿diem pro laboratoribus personis 250, harum quoque an-

, 10.000

5330 1750

317

nualis proventüs ex rationibus dni provisoris Devensis crutus, aestimatio sic demum limitari potent. Silvas glandiferas plerumque dni germani, praesertum in aedificatione Magacini Devensis caesarei exciderunt, sunt tarnen adhuc pro fisco in aliquibus locis, in quibus dum ex divina benedictione glandés crescunt, ex quibus decimus privätis personis sunt collati, potiori ex parte desertae jacent, moderni temporis autem annualis fructus ex rationibus dni exactoris manibus existentibus erutus, aestimatio sic limitari posset, cum nulla desuper sit in urbario facta specificatio. Silvae glandiferae sunt in alpibus, in quibus dum ex divina benedictione gaudet, crescunt, duo millia porcorum saginari possunt, pro quibus solvunt fisco aliquando plus, aìiquando minus, porito, quod pro quovis porco solvantur 30 nummi, facit fior. Hungaric Sunt praeterea in alpibus loca pascuis commoda, in quibus, sin oves privatarum personarum pascantur, pro singulis ovibus fisco unum nummuum solvere tenentur. De provéntibus oenopoliorum annualibus dnus exactor dare poterit ex rationibus dnorum provisorum certain relationem, cum de illis urbárium sileat. Summa pecuniae aestimationis juxta modernam calculation em facit fior. Hungaric ... ... ... ...

600

15.900

In bonis Alvinczensibus juxta inventarium et urbárium anni 1696. Subditorum personae, nr. 45 quorum aestimatio juxta superiorem modum cum florenis 80 computando, facit florenos ... ... Zingari sunt, nr. 4 Terrae arabiles capaces tritici cubulorum, nr. 304 quarum aestimatio juxta superiorem modum cum flor. 5 computando, facit flor Prata foenilia, foeni currus, nr. 187 currum foeni cum florenis quinqué computando, facit flor. Hung. Promontoria seu vineae, quae durant per diem pro laboratoribus persònis 300, harum quoque annualis fructus ex rationibus dni provisoris erutus, aestimatio sic demum limitari potent quisque porcorum pro parte fisci applicatur. Molendina, nr. 2. ad sex paria lapiduin super fluvio Egregy sunt quorum annualis proventüs ex rationibus dni provisoris Devensis elucesceret, sic demum positive aestimari posset. De provéntibus quoquë oenopoliorum annualibus dnus éxactor poterit dare certam relationem. Suiit praetereâ fèrri fòdinae' ad bona Devensia pertinentes, quarum aiiiiuàlis quoque pröventus, quót liimirum cëntenarii

3600

1520 935

-318

ferri praeter expensas in rationem fisci annuatim evenient ex rationibus devensibus per dnum exactorem extradari, sicque aestimatio ferri fodinarum . limitari poterit, juxta pretium centenariorum ferri, cum plerumque centenarius ferri Septem flor. Hungaricalibus divendatur, aliquando etiam minori pretio. Summa aestimationis juxta modernam calculationem facit florenos Hungaricales . In

bonis

17080

Zsomosujvariensibus juxta inventarium et urbárium anni praesentis 1701.

Subditorum personae, nr. 157. quorum aestimatio juxta superiorem modum cum flor. 80 computando facit flor. Hungaric.__ n r · 32. Zingari ex iis sunt plerique boni fabri sclopetarii, . . . hi servitiis oeconomialibus non tenentur, sed certam taxam annuatim in parata pecunia solvunt, quae taxa dum in urbario non est specificata, ex rationibus dni provisoris Szomosujvariensis apud dnum axactorem investigari, summaeque aestimationis adjungi poterit. Satrapie, nr. 77. ad arce m Szomosuj variensem pertinentes hi quoque servitiis oéconomialibus non tenentur. Terrae arables capaces tritici cubulorum . . . . . . ... ._. .._ . . . . . . . . . . . . quarum aestimatio juxta modum superiorem cum florenis 5 computando facit fior. Hungaric _._ . . . . . . . . . . . . :_. Prata foenilia feracia foeni currus nr. 435. aestimatio juxta modum superiorem cum flor. 5 computando facit flor. Hungar. . . . . . . . . . ... ... Molendina sunt in duobus locis, nr. 2. . quorum annualis proventus ex rationibus dni provisoris Szomosuj variensis elucesceret, sic demum positive aestimari possent.. Silvae glandiferae sunt in tribus locis, ubi divina bene. dictiòne glandes crescunt, 1400 porci saginari poterunt, ex quibus decimus quisque porcorum in rationem fisci cedit. De promontoriis seu vineis, siquidem nulla specificatio in urbario idem est judicium calculations, sicut de aliorum locorum fiscalium promontoriis, ex rationibus nimirum dni provisoris per fiscalem dnum exactorem investigan dis. Pariformiter de. provéntibus quoque oenopoliorum annualibus, et de ingredientia proventus teloniarii dnus exactor poterit dare certam relationem. Summa pecuniae, aestimationis juxta modernam calculationem facit florenos Hungaricales Praeterea in omnibus praespecificatis bonis fiscalibus omnes subditi, decimas solvere .tenentur fisco, ex leguminibus,

12560 75

1453 7265

2175

22000

319

vino, ovibus, poreis et caeteris, que etiam quid importent, ex rationibus dnorum provisorum fiscalium resçiri poterit a dno exactore fiscali. Universalis summa pecuniae aestimationis juxta modernam calculationem flor. Hung. 75655 Ex thesauriatu Transylvaniae regio die 24 Maii anno 1701. Ad mandatum excelsae commissionis cameralis extradatum per Michaelem Cserei de Nagyajta. secretarium. (Eredetije közlö tulajdonában.)

'

Közli:

D R . LUKIMCH IMRE. .

Q

DOMBOVÁRI URADALOM A XVIII. SZÁZAD ELEJÉN.

ki Esterházy berezegi hitbizomány 54,075 kataszteri holdra terjedő dombóvári uradalma Uj-Domboyár (Csurgó, Dalmand, Kondor, Leperd, Mászlony, Nosztány, Szarvasd, Tur és Tüskés puszták) határán „ 28,887 hold 228 D-öl Ó-Dombovár község határából .. 20 „ 745 „ 77 Gyula-Jováneza község határából— .. » 1106 „ 154 » 1571 Döbrököz 2 „ 863 „ Ó-Kurd Uj-Kurd 74 „ 2,947 188 Szakály „ 309 „ Kocsola 19 » 289 „ Szakcs 407 » 363 „ Nack 23 » 157 „ Pula 968 » 1561 . 2,468 „ Gölle (Inám puszta) 574 „ 1,604 Kapos-Székcső község » 1174 „ 63 Sásd » 457 „ 785 Tékes „ 1035 „ Vaszar _ 2,492 » 280 „ Nagyágh 1,037 » 401 Mekényes 42 „ .. 1,087 Tófő 2 274 „ Ráczkozár 1,347 „ 582 „ Meződ 859 „ 1119 Hörnyék 53) „ 137 „ Jágonak 1,050 „ 629 „ Vásáros-Dombó 254 „ 1561 Csikóstöttös 2,007 » 112 „ Gerényes 668 „ 524 „ 110 Tarros „ „ pedig » 1204 „ területet foglal magában. Népességi és gazdasági viszonyait a XVIII. század elejéről E G B Y L Á S Z L Ó f e l ügyelőnek 1720-ban kelt következő összeírásából ismerjük. !)

Nomina hospitum in Buda Gecsi Tóth Palkó Egerszegi István Perenta András Buda János Törö Miska Szabó István Korbács Gergely

Dombovár: Karácson János Szűcs Martzin •Kercseligeti Máté Törő Gecsi Kis Imre Kanász Peti Egerszegi János Németh János

!) Conscriptio urbarialis dominii Dombovár et Döbrököz, eoque pertinentium locorum. Fase : X. Nr. 635 et NB. Rep : 35, a kismartoni herczegi fölevéltárban.

321:

Andok György Török György Kis Ferencz Szikszai Mátyás Törő Jankó Herke István

Keresztes Ádám Csizmazia András Kis-György Jankó Horváth András Papp Gergely Inquilini :

Csapó János Csonka Martzin Kanász Gecsi Szekeres János

Bőr Ispány Dombai Pál Mihályfi Palkó Lehőtz Ádám

Ezen helység az elmúlt háborúval éppen teljességesen elpusztíttatott volt a rácz nemzet által, úgy hogy csak egy lakosa sem maradottá Az után, akik némelyek meg maradtak, haza jöttek s máshonnan is szaporodtak. Nem örökös jobbágyok, hanem arendatariusok. Fizet minden gazda az uraságnak esztendőnkint arendát két-két forintot, zsellér pedig egy-egy forintot. Azért minden uj esztendőben a lakosokat újonnan, számba köll venni. Az uraságnak szántást, vetést nem tesznek ; hanem tartozik minden gazda s minden zsellér esztendőn által hat napot gyalog szolgálni, azt pedig szénatakarás vagy aratás alkalmatosságával, a mely munka a kettőközül szorgosabb. Az uraságnak mezei vetéseikből, tudni illik: búzából, rozsból,. árpából, tönkölyből, zabból, kölesből, kukoriczából, borsóbul, lencsébül, kilenezedet adnak, s azt magok szépen az uraság embere, vagyis kilenczedő, jelen létében asztagba rakják, kit az uraság részes nyomtatókkáb elkészíttetvén, tartoznak a megírt helységbeli lakosok az uraság gránát riumjába szemül behordani. Nem külömben bárányokból, gidákból, rajméhekből is kilenezedet" adnak, non eveniente autem nona, minden báránytól censust tíz-tíz pénzt, gidátul öt pénzt, rajméhektül is tíz pénzt. A bárányokat circa medium maji szokták conscribálni, a rajméheket pedig occasione nonationis frumenti, melyek mindazonáltal őszig — míg; fölveretésöknek ideje eljönne — a gazdáknál hagyatnak. Ugyan a búzakilenczedlés alkalmatosságával föliratnak a nyári" malaczok is, melyektől mindeniktől tartoznak egy-egy garas pázsitpénzt fizetni. Ezeknek magok határján semmi makkos erdeje nincsen, hanem körül belül az uraságnak elég makkos erdeje lévén, mikor az urasági maga erdein makkot adhat, eotum máshova nem szabad marháikat bérölni,. tali autem in casu az uraságnak tizedet szoktak adni, az öregbül öreget,, a südőbül südőt, non eveniente decima minden öreg darabtul huszonöt pénzt, südőtül tizenöt, malacztul pedig öt pénz censust. Minthogy éppen semmi határja valamely darab gyöpnél egyéb nem! volna, az uraság in quantum nekik szükséges, megengedte Mászlony ; nevű pusztáját, úgy más Uga és Szállás nevü két pusztácskáit nekik, élni, a honnét ugyan a kaszálásiul és pascuátiótul semmit nem fizetnek.. Gazdaságtörténelmi Szemle 1906.

21

322

hanem amit rajtok szántanak, vetnek, abból a feljebb írt mód szerént kilenczeddel tartoznak. A helységnek csekély voltához képest, minthogy a mészáros ott eddig nem subsistálhatott volna, mészárszék nem is volt; ha jövendőben í lenne, az uraság számára lenne, melyet a tiszt tartoznék kötelessége ! szerént mentül jutalmasabban kiarendálni. r A korcsma Sz.-Mihály naptól fogva karácsonyig a helységé, kará/csonytól fogva pedig Sz.-Mihály napig az uraságé. A lakosok az uraság ' borát nem tartoznak haszonként árulni, hanem ott az uraságnak pinczéje lévén a tiszt tartozik jó korcsmárosról provideálni, a kinek minden pozsonyi akó kiárulásától gyertyapénzzel együtt tizenkét pénz a fizetése. A seprűt (hacsak éppen nem oly alávalók a borok, hogy a seprűjének semmi hasznát nem lehetne venni,) felényi áron tartoznék fizetni mint a bort, egy akóban hatvan itcze tiszta bort és négy itcze seprőt számlálván; azonban minden ötven akó borhoz a borivók számára ád az uraság egy pozsonyi mérő-búzát kenyérnek. Itt az uraságnak vámja is vagyon, mely a néhai boldog emlékezetű méltóságos herczeg, magyarországi palatínus, Esterházy Pál uram őherczegsége mint ide való néhai örökös úr subscriptiója s pecsétje •alatt való vedigal mellett hites vámos által exigáltatik. A vámos maga fáradságáért negyedes a proventusban. Ha contraband esik, annak fele az uraság tisztje igazságos elintézése szerént a városnak, fele az nraságnak cedál. Itten rettenetes hosszú híd vagyon, melyet ezen dominium (inclu•dáltatván Döbrököz nevü helység is) tartozik csinálni, juxta propoHionem .minden helység, melynek repartitiója a vámosnál szokott állani, s mikor valamely helységnek a része elrongázik, ő tartozik hirré adni az uraság tisztjének, a kinek kötelességében vagyon, hogy azon helységgel, kinek része, reparáltessa. A tüskei gátnál is vagyon két darab híd, melyeket a jovánczai lakosok csinálnak. A megírt dombóvári lakosok, midőn országgyűlése volna, vagy temetés, vagy lakodalom interveniálna az uraság részéről : tartoznak proportió szerint contribuálni ; úgy ha az uraság számára vadak vagy más victuálék küldetnének föl : vagy marhástul, vagy pénzül concurrálni, ha a-szükség úgy hozná magával a tiszt mellett lóval is szolgálni, úgyszintén a tiszt alá kocsit is adni midőn az uraság dolgában vagy vármegye gyűlésére megyeri, — azomban esztendőnként in sortem gratification's egy őzet, két nyulat, egy pár császármadarat adni, — azomban midőn az uraság mézbeli kereskedést indítana, annyi áron, mint másnak eladnák a mézeket, szabad megtartani, sőt az iránt való parancsolatot meghallván, nem szabad másnak adni, sub poena contrabandi. • Mindjárt közel napkelet felöl vagyon egy Tüske nevü szép pusztája az uraságnak, ahol, midőn a feljebb is titulált méltóságos herczeg ¡idejében a háború ·előtt ménesből, gulyábul s más feles marhákbul álló voeconomiája lött volna őherczegségének, alkalmas major volt, de az után a háborúban elrongázott s elpusztult ; minthogy, azóta is semmi olivas ,öeconpmia ott nem: volt, ;reparatiója: nem volt annyira szükséges ¿ állani

323

fog tovább a méltóságos uraság kegyes dispositióján, ha casu quo valamely majorságot indítana. . . . A major alatt igen szép és circiter hatvan baglyatermő rét. vágyón, f melyet a lisztek az uraság részére szoktak kaszáltatni. / Azon praediumon szoktak mind őszi s mind tavaszi majorságbeli vetései lenni az uraságnak, melyeket a jobbágyság teszen, kinek rendi oda alább a jobbágy hely éknél declaráltatni fog. Ugyan a megirt pusztán egy alólcsapó egy kerekű maima is vagyon az uraságnak; a molnár harmados benne. ..·••• Ugyan más puszta is mindjárt szomszédságban Szarvasd nevű,; annak rétjeit is az uraság számára kaszálják, in reliquo földjeit, (kit döbrököziek, s kit a Kapus vizén alúl valók szántják kilenczedjében. Possessio Sásd. Keresztes Mihály Gaál Jankó , Kovács Palkó Fejér Máté Kovács János Csizmazia Iván Pintér György Kun Istók. Báró Jankó Summa hospitum : 9.

> ;:¡·, ' •τ ¡

Ezen helységnek lakosait is az elmúlt boldogtalan háborús időben a rácz nemzet teljességgel elpusztította és elszélesztette, úgy hogy ennyihány esztendeig pusztán állott; hanem in anno 1712 die 1. mensis Decembris folyamodott a néhai méltóságos herczeg magyarországi palatínus Esterházi Pál úrhoz ő herczegségéhez, mint ezen jószágok akkori örökös urához, bizonyos Nagy András nevű ember, a ki is megszállitása iránt ő herczegségét assecurálta, kívánván magának firól-fira szabadságot ; kinek is ő herczegsége bizonyos pátenslevelét kegyelmesen kiadni méltóztatott, melynek tenora szerint tartozik minden gazda esztendőnként két-két forint arendát fizetni; szántást, vetést az uraságnak ezek sem tesznek, hanem ezek is, valamint a dombováriak tartoznak mindenik esztendőnként hat napi munkát praestálni.1) Ezeket is minden esztendőben számba köll venni. A pátenslevél így szól : „Mi Isten kegyelméből szentséges római impériumbeli herczeg galánthai Esterházy Pál, Fraknó várának örökös gróf ura, Magyarország palatínusa, kunok és jászok bírája, aranygyapjas vitéz, nemes Soprony, Mosony, Pest, Pilis és Solt vármegyék főispánja, császár és koronás király urunk ő fölsége titkos tanácsosa, komornikja, Magyarország Duna fölső részeinek s hegyallai végházainak főgenerálisa, s Magyarországban helytartója, adjuk, tudtára mindeneknek a kiknek illik; hogy megjelenvén előttünk N A G Y ANDRÁS nevü ember, alázatosan kért bennünket, hogy ezen elmúlt háborúban elpusztult, nemes Baranya vármegyében situált dombói jószágunkhoz tartozandó Sásd nevű mezővárosunkat engednénk bizonyos okok alatt meg szállítani, assecurálván arrul bennünket hogy legföljebb két esztendőnek forgása alatt alkalmas számú lakosokat fog említett városunkra szállítani, jövendőben pedig többeket is. Melynek is alázatos kérését kegyelmesen meghallgatván,— először is magának mint első megszállónak engedtünk azon Sásd nevü hely-, bégünkben firul-fira való örökös szabadságot egy sessióval s ahoz az egy sessióhoz tartozó szántóföldekkel, rétekkél, pascuátiókkal s appertinentiáivaf ; mindazonáltal azon •ekképpen' íibertált sessiót apertinentiáival együtt abalienálni semmiképpen se légyen

2Í *

324

A kilenczedek, censusok, (salva venia) sörtés marhabeli tized s (non eveniente decima) azok censusa iránt, ezek is oly igasságban vannak, valamint följebb írt dombovári lakosok. Makkos erdejek pedig határukban nincsen. Itt ha valamikor mészárszék lehetne, az uraság számára lenne; a korcsma pedig hasonlóképpen — azon szállólevél tenora szerint — egész esztendő által az uraságé. Az uraság borát ezek sem tartoznak rend szerént árulni, hanem quoad hoc punctum per omnia az az observatio, valamint följebb Dombóvárnál specificált. Diaeták, temetések és lakodalmak alkalmatosságával ezek is tartoznak az impositióban concurrálni, nem különben szekerezésekben s más odaföl Dombóvárnál specificált szolgátokban is, azomban in signum gratificationis quotannis pár császármadarat praestálni. Minthogy ezek a dombóvári híd csinálásában nem concurrálnak, ott mellettök lévő folyóvizén ők éppen csak magok tartoznak jó hidat tartani. Itten ezen helységnél filialis vámja is volt a méltóságos dombóvári uraságnak, mely a proxime elmúlt 1719. esztendőben, vi benigni ejusque strictissimi mandati Casareo Regii ex determinatione et éxmissione J. Comitatús de Baranya, tekintetes Paszszárdi Pál viceispány uram által, több más uraságok jószágiban lévő egynehány vámokkal, tolláltatott. Csak közel a helységhez az ott lefolyó vizén most actu csináltatott az uraság bizonyos alúlcsapó egykerekű malmot, mely reménlem pünkösdre meg fog fordulni; a molnár harmados lészen benne. szabad, hanem történhető fiúi ágnak defectusával az uradalom szabad dispo sitiójára, fog redundálni. Másodszor. Engedtünk azon városunkra szállandó lakosoknak ã dato praesentium három esztendeig való szabadságot úgy, hogy azon három esztendő alatt semminemű pénzbeli censussal ne tartozzanak, mindazonáltal nem értvén ide a mindenekbül járandó kilenczedet s a sörtés marhábul proveniálandó tizedet, melylyel a három esztendő alatt is tartoznak. Azon három szabad esztendő eltelvén, minden ház tul két-két Rhénes forintokbul álló censust fizetni, és minden háztul a dominium számára esztendő által hat napot szolgálni, kötelesek lesznek. Harmadszor. Ugyanott a város mellett tartozni fognak a sásdi vizén által, ahol számunkra vám leszen, hidat tartani és minden esztendőben megújítani. — Hirtelen szükség sokszor úgy hozván magával, tisztünk alá kocsit adni. — — Utolszor. Mindezek befejezésére az èmlített szabados Nagy András tisztünk, parancsolatára tartozni fog jószágink dolgában s minden hasznunkra fáradozn;, azt is per expressuín föltévén, hogy valamely hel- s^günkbeli mostani lakosokat oda sémmiképpen be ne fogadjon ; a ki pedig a szabad esztendőket ott eltöltvén máshova akarna engedelmünk nélkül megválni, tehát az olyannak akárhol találandó egész, értéke számúnkra contrabondáltassék. És ha casu quo sokszor említett szabados előttünk tett igéretinek azon városunk megszállítása dolgában eleget nem tenne, tehát. co ipso szabadságátul priváltatni fog. Melynek nagyobb bizonyságára és erejére subscriptiónk és pecsétünk^alatt adjuk ezen költ levelünket Kismartonyi várunkban, karácsony havának eiső napján, 1712. esztendőben. Paiilus Esterházy m. ρ (L. S:) „Impopulationales possessionis Sásd* Fase : X. No. 626. Rep : 35, a kismartoni herczegi főlevéltárban.

325

Possessio Szekcsö. Boves: Equi: Vaccae: (ökre) (Lova) (Tehene)

Péter János Sütő Mihók Ilia Tamás Gorhard Mátyás Gorhard János Ko vács Mihály Kovács Gecsi...

3

—

—

2

1 2 2 1

3

... ... ... ...

2

3 3 4

1 1

2

Boires: Equi: Vaccae: (ökre) (Lova) (Tehene)

Kovács Márton Péter Miklós Pernetz .János Kovács Istók Péter JankÖ Biró Jankó

...

2 3 - ; 2 2 2 —

2 2 — 2 — —

i 1 11 11 1 i

Summa hospitum : 13. Inquilinus Szebenyi Peti.

, Viduae sessionem habentes:

Viduae sessionem non habentes:

Kovács Jánosné.

Hoszszu .Örzse.

Kis Jakabné.

Kis jáno8né.

Ezen megírt helységbeli lakosok az uraságnak örökös jobbágyi, kik is még in Anno 1702, T. Vitézlő Jeszenszky István úr, qua ő herczegségének akkori plenipotentiáriusa dispositiója s rendelése szerint is tartoznak minden háztul, ha három-négy páron atyafiak egy háznál s egy kenyéren volnának is, nem többel, hanem három forint arendával ; è converso, miként valamelyik elválik, az is magányoson, seu minden külön kenyeres gazda, három-három forinttal, ha ámbátor egy örökségben három vagy négy páron volnának is. Özvegy asszony örökséget biró ád arendát harmadfél forintot, akinek semmije nincs ad huszonöt pénzt; zsellér pedig egy forintot. A buzábul, rozsbul, árpábul, zabbul, kölesbül, kukoriczábul, mikor terem hajdinábul, borsóbul, lencsébül, méhekbül, bárányok és gidákbul járandó kilenczedek, censusok, — malaczoktul járandó pázsitpénz, — (salva venia) sörtésmarhákbul járandó tized, (non eveniente decima) azok censusa iránt ezeknek is az az igazságok, mint odaföl megírt dombóváriaknak, hoc addito, hogy ezek még lenjökből, kenderökből s káposztájokból is az uraságnak kilenezedet adni tartoznak. Az uraság borát, ha magok között arra való bizonyos embert nem rendelnek, rend szerént árulják, melyért ö nekiek semmi készpénz az uraságtul nem adatik, hanem — tartozván ők hatvan iteze tiszta borról az uraságnak számot adni, — négy iteze seprű, in sórtem fatigiorum, nekik cedál. A korcsma pedig Sz.-Mihály naptul fogva karácsonyig a magoké, karácsonyiul fogva pedig Sz.-Mihály napig az uraságé. Minthogy itten az az observatió, hogy maga saját marháján kívül is a jobbágy más külső jószágokbul is szokott hódjában szántásra marhát hozni, azért kötelességében leszen a tisztnek minden tavaszszal megvizsgálni: minden helységbül magok számára hány eke megyen ki szántani, hogy az uraság szántására is eo numero compareáljanak az ekék; de leginkább arra is vigyázzon, hogy ezen jószágbul más urak jószágiba hódjában való szántásra ki ne vitessenek a marhák. A szántásnak, vetésnek pedig ez a rendi: Minthogy e tájon hat marhán alól nem lehet a földnek erőssége

326

miatt szántani : az ekék számbavétele hat-hat marhával számláltatik, mely minden eke tartozik őszi vetésre négy pozsonyi mérő búza alá való földét háromszor megszántani, s az uraság granariumából magbúza adatván, azt annak rendi szerint elvetni s elboronálni.; tavaszi vetés alá pedig, ha zab vagy árpa vettetik el, tartoznak tarlóföldét három pozsonyi mérő alá valót egyszer megszántani, s ezt hasonlóképen bevetni s elboronálni; ha pedig casu quo köles vagy valamely legumen alá szántatnának, tehát eotum is egy eke nem tartozik többet, mint a mennyi elegendő volna három mérő zab vagy árpa alá szántani. Mind őszit s mind tavaszit, valamennyit áz uraság számára vetnek, azt annak idejében tartoznak falustul learatni, a tisztnek dispositiója szerint maguk ; szekereiken összehordani, asztagokba rakni, -szépen·- befödni s bepóználni ; kaszálás, szénatakarás alkalmatosságával .in quantum a tüskei major alatt, nemkülönben a szarvasdi pusztán lévő ,réték letakarítására a dombóvári és sásdi hatnapi munkák nem sufficiálnának, a tiszt dispositiója szerint tartoznak secundum proportionem elegendő munkást adni; azomban a szénának összehordására proportionaliter szekerekét s embereket rendelni, hoc reservatö,hogy ha az uraság jövendőben tüskei majorjánál feles marhát kivánna tartani, melyeknek á megírt két puszta rétjei elegendők nem volnának, hanem másutt is kivánna kaszáltátni: eotum más lenne a dispositio. Tartoznak a pinczehelyi jószágbeli korcsmákra ezen" jószágbul borokat hordani, s más occurráló, akár szekérrel, akár gyalog való szolgálatokat — leginkább midőn az uraság hasznára,valamely contractus interveniál — véghez vinni, országgyűlési alkalmatosságra, nem külömben temetési, lakodalmi solemnitásokra kivetendő impositát práestáliii, a dombóvári hídban is proportio szerint réájok mért részt szörgalmatossan megcsinálni. '•·•·. .· Ezeknek általellénében napnyugot felől csak közel van az ura : ságnak egy Nyerges nevü pusztája, kinek néhai lakosi s marádéki közül most is vannak ezen Székcső nevű helységben, a kik ott bizonyos réteket bírván, áz uraságnak tőlük semmit sem adnak, minthogy az ő eleik nem szekcsőiek lévén, a szekcsői határban rétjök sincsen, a minemű szántást, vetést rajta tesznek, abbui az uraságnak kilenczedet adni tartoznak. Ezen helységben két gazdának, úgymint: G O T H A R O JÁNOSNAK és K O V Á C S JÁNOSNAK egy-egy potyogó alólcsapó malmocskájok vagyon, melyektől tartoznak esztendőnként egyik-egyik egy forintbul és huszonöt pénzbül álló censussal az uraságnak. Mikor az uraság őszszel á mézeket maga számára (annyi áron, amint más venné) meg akarná tartani : sub poena contrabandi nem szabad másnak eladni, nem külömben — mikor az uraság erdein makk vagyon — (salva venia) sörtés marhájokat nem szabad más külső urak erdeire makkra hajtani. Possessio Tőiős. Boves: Equi: Vaccae: (ökre) (Lóva) (Tehene) Máthé M i h á l y . . . Mathé Peti ... Tóth Máté

2

—

4 3

•

2 —

2

Bovee: Equi ι Vaocae: (Ökre) (Lova) (Tehene) :

, 3 1

'-·

,

Máthé Istók ... Delibok János Kasza István

...

4 2 2

2 l i —

2 1 1

3£7 Boves : Equi : Vaccae : (Ökre) (Lova) (Tehene).

Boves : Equi : Vaccae : (ökre) (Lova) (Tehene)

Delibok András .... Nagy György Istók Dalibok Gyurka . . . Tóth János Máthé András... ...

2 3 . 2 3. 4'

Pandúr János... Delibok Jankó... . . . Nagy György András Pelöcs Miska ..." Nagy György . . . " . . .

1 1 1 1 —

— —< _ — — —

1 1 l —. —

Summa hospitum No 16.

35

12

21

Inquilini. Boves: Equi: Vaccae: (Ökre) (Lova) (Tehene)

Szili János... . _ Delibok Istók

' 1

;

-

i:

ï

Ezen Tötős nevü helységbeliek is valamint szekcsöiek az uraságnak: örökös jobbágyi, kik mindennemű datiák, arendák, kilençzedek,: censusok,. szántás, ; vetés, egyszóval minden szolgálatokban s adókban oly rendben vannak, valamint immediate praecedált szekcsöiek. Ezeknek szomszédságában vagyon az uraságnak két pusztája, tudniillik: Konyafa és Habb, szántásokat tesznek rajta, melybül kilenczedje megyen az uraságnak. Habbon tavai kezdettek új szőlőket csinálni. Vágyón nekik öt esztendeig szabadságuk. Az eltelvén az uraságnak áz igaz kilenezedet meg^ adni tartoznak. Itt is bizonyos Nagy György Istók nevű jobbágynak egy kis fölülcsapó malmocskája vagyon, melytül quotannis ad az uraságnak censust. egy tallért. Possessio Qerényes. Boves: Equi: Vaccae (Ökre) (Lova) (Tehene^·

Boves: Equi:. Vaccae: (Ökre) . (Lova) (Tehene)

Kovács Miska Dudás Istók Csordás Máté Csordás András ... Csordás Istók Ács András ... . . . Bükösdi János

Csordás Gecsi... Ács Istók Királv András Ács Bencze ... Olah Mihály ... Ács Jankó Kovács András Summa hospitum No 14.

2 2

1 —

— ·

2

—

2

2

—

21'

16

17

Hasonló örökös jobbágyok lévén ezek is mint a praemittált két falu : valamint azok, ezek is mind arra kötelessek. Ott szomszédságában egy Hodos nevű igen kicsiny pusztácskája vagyon az uraságnak, kit ezen falubeli Ács Bencze több attyafiaival bir, áb antiquo allegálván, hogy az elei odavalók lőttek volna. Szántásokról megadják a kilenezedet az uraságnak. .

328

Possessio

Nagy-Ágh.

Boves: Equi: Vaccae: (Ökre) (Lova) (Tehene)

Bükösdi István ... Budony Gecsi Dücső Peti Pan ta Máté Büdözdi Gyurka ... Nagy Péter Farkas János Panta Mátyás

'

2 1

2 1 2 2 1

3 2 2 6 2

—

—

—

—

—

—

—

1

Boves: Equi: Vaccae (ökre) (Lova) (Tehene)

2 1

Bodony Márton . . . Kovács György Kovács Ferencz ... Gábor György Pál Mihály... Panta János Másik Panta János Panta András

1

—

Summa hospitum No 16.

2

2 6 2 2 6 2

2 '

3 — —

2 —

2

—

38

1 1 2 1 1 2 1

—

15

—

19

Vidua sessionem non habens: Boves : Equi : Vaccae: (Ökre) (Lova) (Tehene)

Vás η oki Pál Eörse

—

—

1

Ezen helységbeliek is az uraságnak örökös jobbágyi ; azért mindennemű adókban, szolgálatokban, mindenekre aszerint kötelessek, valamint oda följebb a szekcsöiek. Ezeknek éppen kicsiny határjok vagyon, s az uraság földén nem is subsistálhatnának, hanem szomszédságukban levő tettes Lengyd Miklósné asszonyom pusztáján tesznek leginkább mind szántást, vetést, kaszálást. Dombovárhoz is, hogy az uraság felső pusztáira szántani által járhatnának, jól távúi esnek ; azért minthogy egész kilenczedbeliproventust nem mind az idevaló uraságnak adják: a szolgálatban jobban szoktak terheltetni a többi helységbelieknél. Possessio

Vaszar.

Boves: Equi: Vaccae: (Ökre) (Lova) (Tehene)

Dücső Mihály 2 Boldogh Ferencz... 3 Item Bóldogh Ferencz— Dücső Istók ... — Dücső Jakab ... .... — Sebők Péter — Sebők Gecsi —

1 2 2 — — — —

2 2 1 1 —

1 1

Boves: Equi: Vaccae: (Ökre) (Lova) (Tehene)

Gatya György Gatya Mihály Gatya András Pap Miska Biró Máté Czigi János

... ...

— — 1 1 — —

Summa hospitum No 13.

7

...

—

—

— —

1 1 1

— —

1 1

5

13

Ezen helységbeliek is örökös jobbágyok ; azért valaminémü kötelességek odaföl Szekcsőnél föl vannak téve, mindazokra ezek is köteleztetnek. Ezen helységnek igen téres s szép makkos erdőbül álló határja vagyon ; mikor a makk megterem, kitelelhet rajta ezerig való sörtésmárha. A makkbul való haszon pedig nem az övék, hanem az uraságé, sőt ha a magoké ott járnának is, tizeddel — non eveniente decima — a Dombovárnál specificált censussal ők is tartoznak. Hivataljában lészen a tisztnek, hogy a makknak termésére szorgalmatossan vigyázván ; mikor bő termése volna, más külső helységbeli marhákot is oda fogadjon az uraság nagyobb hasznára. .

329

Possessio Tékes. Boves: Equi: Vaccae: (Ökre) (Lova) (Tehene)

Czakó Gyurka Herczegh György... Antal János . . . . . . Miklós Gecsi Herke Bencze Rogoncsa István

2

— —

1

—

3

1

2

2 1 1

Boves: Equi: Vaccae: (Ökre) (Lova) (Tehene)

Fogas György... . . . Rogoncsa Mátyás... Sánta Mihály Miklós Jankó Kovács Gergely Summa hospitum No 11.

18

26

Ezen helységbeliek is örökös jobbágyok; azért ezek is, valamint Szekcsőnél az arendák és munkák, Dombovárnál pedig a kilenczedek, censusok s más dátiák specificálva vannak, mindazokra kötelessek. Ezek helységbeli Csapó Gyurka nevü gazdának, csak közel a faluhoz napkeletrül, egy potyogó fölülcsapó egykerekű malmocskája van, melytül tartozik annuatim az uraságnak fizetni censust: egy forintot, huszonöt pénzt. Possessio Tarros. Boves: Equi: Vaccae: (ökre) (Lova) (Tehene)

Pál János Dömse Gyurka Dömse András Pál Gyurka Dávid Gergely... Papp János

.. .. .. ..

Boves: Equi: Vaccae: (Ökre) (Lova) (Tehene)

Dömse Gecsi... ... Dávid János ... . . . Papp Gecsi . . . ... Item Kis Dömse Gyurka ... . . . ...

—

—

1

Summa hospitum No 10.

16

10

12

A megírt lakosok is a dombovári uraságnak örökös jobbágyi; azért is mindazokkal, a mikkel a praecedált jobbágyhelyek, tartoznak. Ezen helységnek igen sovány, s ahoz szűk határja vagyon. Ennekelőtte circiter öt esztendőkkel a dombóvári tisztek kényszerítéséből általjöttek a tüshei pusztára szántani, s azótátul fogva esztendőnként ott szántanak, a honnét a kilenczedből nem megvető hasznokat adnak az uraságnak. Possessio Vásnok. Boves: Equi: Vaccae: (Ökre) (Lova) (Tehene)

Panta Istók . . . Nagy András ... Szabó Gecsi . . . Szabó János

2 2

4

1

2 —

— —

2

—

2

—

Boves : Equi : Vaccae : (Ökre) (Lova) (Tehene)

Mód János... Árki György Sóós Peti . . . Fejér Gyurka. Summa hospitum No 8.

2

2

—

—

1

13

Ezen vásnokiak is az uraságnak örökös jobbágyi ; azért ők is, mint a már előbb specificált helységek, a Szekcsőnél föltett szolgálatokra, arendákra, nemkülönben a Dombóvárnál specificált censusokra s más dátiákra kötelesek. " Ezen helységben, minthogy szép kőtemplom vagyon, azelőtt parochiális hely volt, amint hogy e mai napig is egy darab gyümölcsöst és egy darab rétet vásárosdombói plébános uram per continuam succès-

330

sionem maga részére tart és bír, minthogy — amint a régi öreg emberek mondják —: még azelőtt régen, török idejében is,: mindenkor a licentiatusok parochialis házhoz bírták. Possessio

Hernyék. Boves: Equi: Vacca»' (Ökre) (Lova) (Tehene)

Boves : Equi : Vaccae : (Ökre) (Lova) (Tehene)

Gaái Istók Korbács Márton Illés Tamás ... ülés János Gaál András — Gusal Márton...

—

1

2

—

2

2 —

Illés Miska Eősz András Korbács Pál Korbács Istók Farkas Istók Item Korbács Istók

—

2

- Summa hospitum No 12.

2

1

—

1

2

—

2

9

2

11

A megírt hernyékiek is a dombóvári dominiumhoz tartoznak. Örökös jobbágyok. Azért az odaföl írt jobbágyi kötelességet ők is, mint a többi viselni tartoznak. Itten bizonyos darab szántóföldet, item a szőlőhegynek is .egy részét, hatalommal is abalienálni akarta a pécsi fiscalis Vagner Kristóf nevű tiszttartó, bizonyos Szarándok nevü puszta nevezete alatt; mindazonáltal még eddig soha végben nem vihette, s per absolutum nem is köll engedni, minthogy itt a dombóvári archívumban lévő inquisitióbul is világossan kitetszik, hogy mindenkor, sőt még a török világban is, úgy mint hernyéki igaz határt s földet békességesen bírták a hernyéki lakosok. Possessio Mezződ. Boves : Equi : .Vaccae: (Ökre) (Lova) (Tehene)

Boves : Eqni : Vaccae : (Ökre) (Lova) (Tehene)

Lehöcs János... .. Szabó Pál Szabó János Szabó Mátyás Szabó Imre . . . ._ Szabó Márton Szabó Péter Biró Gecsi

—

3

Sánta Gyurka... Szabó Gyurka... Csonka János Szabó Istók ... Inquilini : Nagy János ... Csonka Ferencz

2 28

17

Ezen helység is az uraságnak örökös jobbágya ; ezek is azért mind borárulással, ' are η dákkal, mindennémü procreátiőbeli kilenczedekkel, censusokkal, s más egyéb — rész szerint Dombóvárnál rész szerint pedig Szekcsönél specificált — dátiákkal, úgy ugyan Szekcsőnél föltett szolgálatokkal tartoznak. A megírt helységben Lehőcs János és Szabó Pál nevü gazdáknak egy-egy kis potyogó, fölülcsapó, egykerekű malmócskájok vagyon, kiktül annuatim fizetnek az uraságnak censust egy-egy forintot s huszonöt pénzt.

331

Possessio JágonaTc. .

Pölöske Mihály Banis, Istók Kovács András Bánó Istók Kovács István— Kajs;ztos Péter Baiiis Gecsi Kovács Tamás Banis János Szabó János PöJöske Márton Tóth Istók ._ Pölöske Peti

Boves : Equi : Vaccae f (Ökre) (Lova) (Tehene)

... __r ...

... ...

2 2 2 2 4 , 4 1 2 1 2 2 2 2

— —

1 1 1 1 1 1 1 2 1 1 1 1 2

2 ^ 2 2". — •

Boves : Equi : Vaccae г, (ökre) (Lova) (Tehene)

—

2 —

.—

_

Pölöske Gyurka Pölöske Istók... Bánó Gecsi Király István

2 4 2 —

— 2 — —

ι 2 1 —

—

—

1

.

* 3 Inqilinus SimonJancsi'— —

.,;

г;/j';::•:·. . ··

..··• ;'•·,! .

• Vjdua.'sessionem. . ,.,-habens

..

, Király'PetrJ ;...

.V

; '·'

W>"·

..·; —

'·.

36

—

ί;

10

20

Ezen helységbeliek is örökös jobbágyok ;• ok is azért mint a többiek azok szerént tartoznak mind arendával, szolgálattal, s mind akármi f névvel nevezendő jövedelmekkel. Ezeknek szomszédságában vagyon Szigetvárott lakozó Hehér András uramnak Kercseliget, item Sankó Miklós uramnak Szederjes nevű pusztája; kötelességében lészen azért a tisztnek, hogy azon puszták határjára az. uraság jövedelmének defraudatiójával szántani, vetni, ne menjenek ; minthogy in quantum a magok határján : elegendő földjök nem volna is, közel lévén a Kapós vizén fölül való pusztái az uraságnak, valamennyit akarnak, annyit szánthatnak vethetnek. , > , . Ezen helységbeli Szabó János esztendővel ezelőtt épített egy kis potyogó, fölülcsapó, egykerekű .maimocskát ; tartozik töle annuatim az uraságnak egy forint s ötven péiizből álló censussal. Possessio

Vásáros-Dombó.

Boves : Equi : Vaccàe : (ökre). (Lova) (Tehene)

Barka Istók Hoszszu János Dombai Gyurkó Rostás Jakab Rostás Peti . . . Rostás Tamás Gábor Gyurka Mathes István Miklós Gecsi Nagy Istók Pál János Kovács Istók

. .. .... .... —

2

1 1

—

2

2 -

2

1-

'

• 2 ..

1. .

2 2

—

....

1.

2 2

3 4 2 3 4

2

• 1 •·• 2 —

.·, ;

—

.·

2

1

Inquilini:

Boves : Equi : Vaccae r (ökre) (Lova) (Tehene)

2

.

,

1 ,

2 '

1

—

л :

; Biró Jankó , . .Fodor Peti ' Rostás Istók sógora. : ; ;

'

; ; ,

. , . ..

Barka Mátyás... ' . _ Máthé Albert Mathes Gécsi._.*.'.. Hetesi György Kis Istók ... Döbröközi Hetesi János Vörös János . . . . . . , Nagy András ... . . . Szőke Istók Máthes Miska Tekesi Gecsi

4 2 2 6

1

—

—

1 1 1 1

1 1 1

2 —

1

3

3

1

—

—

—

— — — —

'

1 1 1 —

1

Vidua sessionem non habentes: , iMáthes Eörsik Biró Gyurkáné.

332

Ezen helységbeliek is, mint azelőtt föltettek, örökös jobbágyok; azért a Szekcsőnéi föltett szolgálatokkal, arendával, mindennemű őszi s tavaszi velésekbül való kilenczeddel, sörtés-marhákbut (mikor az uraság makkot adhat) tizeddel, censusokkal, s több odaföljebb specificált contributiókkal tartoznak. Itt való jobbágy Rostás István több atyjafiaival együtt bír a falun alúl Itczák felöl lefolyó Mecseki vizén egy alúlcsapó egykerekű malmot, melytül tartozik esztendőnként az uraságnak censust fizetni három forintot. Ezen vásárosdombói territóriumban az uraságnak is vagyon bizonyos alúlcsapó egykerekű malma, kit, a törökrül, aki a törökvilágban bírta, mai napig is íVemm/i-malomnak hínak ; a molnár harmados benne. Ugyanitt Vásáros-Dombón minthogy szép kőtemplom van, plébánüs vagyon, melynek semmi oly bizonyos földjei vagy rétjei excindálva az uráságtul nincsenek, hanem minden helység a ki e fárához tartozandó, a mennyi szántással tartozik, a maga határán viszi véghez. Azon becsületes plébánus tartozik minden holdnapban kétszer a néhai nagyemlék- zetü méltóságos herczegért szombatnapokon miséket szolgálni, melyekért a méltóságos uraság rendelése szerint fizetődik ő kegyelmének huszonöt öt pénz, íd est esztendő által hat forint ötven pénz. Dombováron kivül a praemittált helységek mind nemes Baranya vármegyébe esnek, a hol is a tized a méltóságos püspök és odavaló nemes káptalan számára vétetik. A bortizedet kevés áron meglehet mindenkor venni, a mint már a két esztendőben : harmadéve fél talléron, tavai pedig két máriáson akóját, melyekbül az uraságnak alkalmas jövedelme lett. Dexterizáljon azért a tiszt, hogy. ennek utánna is az ¡Ilyenekből az uraság jövedelmét szaporítsa. Possessio Pulya in comitatu Simegiensi : Boves: Equi: Vaccae: (Ökre) (Lova) (Tehene)

Baranya István Kelemen János . . . Kelemen Toka Kelemen Jankó ... Item Kelemen János Kelemen Istók ... Kelemen Peti

8 4 4 4 2 — —

3 2

3 4 2 9 2.

1

1 1 —

—

1

—

Boves : Equi : Vaccae: (ökre) (Lova) (Tehene)

Szűke Jankó

2

2

2

—

—

1

24

10

. 23

Vidua sessionem non habens : Kelemen Mojsis . . .

Ezeñ Pulya nevű helység is a dombóvári dominiumhoz tartozandó örökös jobbágyságbul áll. Ezek hasonlóképpen a Szekcsőnéi. föltett szolgálatokkal, arendákkal, s pariim Dombóvárnál, partim ugyan Szekcsőnéi föltett kilenczedekkel, borárulással, diaeta-, temetés- s lakodalmakra való impositákkal, s más ott föltett akármi ' néven nevezendő dátiákkal, hasonlóképpen tartoznak. Itten nevezetes búcsú (s egyszersmind vásárnak is mondhatik), esik Sz. Péter és Sz. Pál apostolok napján. Minthogy a templom igen szegény állapottal vagyon, azomban az akkori alkalmatossággal concurráló papok, barátok, licentiátusok, s más uraimék ebédjére alkalmas expensa megyen : eddig mind az ottvaló korcsma jövedelmét, mind a vásári helypénzt is a templom épületire és azon concurráló egyházi és

333

világi rendek ebédi alkalmatosságára a helységnél hagyta az uraság. Kötelességében lészen azért a tisztnek arra szorgalmatosan vigyázni, hogy azon alkalmatossággal bejövendő provéntus nem a helységbelieknek valami privátumára, hanem directe a templom épületére forditassék. Ezen helységben a falun fölül napnyugot felől való vizén egy alulcsapó egykerekű malom is vagyon, melyben csaknem az egész falu (ki több, ki kevesebb részben) comportionatus. Fizetnek tőle quotannis az uraságnak censust: két forintot. Ugyanezen helységnek szántáshoz, vetéshez elegendő territoriumjá vagyon, mindazonáltal subinde nequitia ducii ha csak a tiszt jól nem vigyáz, ott közel Csöke nevű, a fejérvári cus'odiátushoz (melyet most méltóságos gróf és püspök Nádasdi László uram bir) tartozó pusztára, szoktak közelvoltára nézve szántani menni; azért nekik ez meg ne engedtessék. Possesio Kozár. Sásdi Radó. Todor Csordás. Milos Hársanics. Milos Katies. Radivoj Kolár. Sánta Sztoján.

Ilia Zorics. Radivoj Sztrika. Horváth Tamás. Dia Mekényesics. Miliu Bosnyák. Radivan Czikovsics..

Ezen helység felől mostani ember nem emlékezik hogy falu lett volna; mindazonáltal régenten jó falunak köllött lenni, a mint fönnálló szép tornyos kőtemplomárul, mind pedig a régi falu telekjérül kitetszik. A midőn puszta lött volna, minthogy igen félre s mind az itt való dombóvári uraság s mind más uraságok falujától távol esik, nem igen sok haszna volt; hanem in anno 1717. dieque 27. mensis Januarii insinuálták magokat alázatos memoriálissok által a méltóságos uraságnak bizonyos ráczók, kik is megszállását ő Nagyságátul eíflagitálták; a kiknek is kérésére azon pusztának megszállását következendő punctumok által resolválni méltóztatott Ö Nagysága : Praeprimis az arenda iránt engedtetett nekik három esztendeig való szabadságot, mely három esztendők alatt ugyan csak kilenczeddel tartoznak (a lent, kendert, káposztát kivévén, ex quo ezek nem örökös jobbágyok, arra magokat nem is kötelezték.) Buzájokbul, árpájokbul, kölesbül, kukuriczábul, méhekbül, bárány- és gidákbul, a kilenczeddel tartoznak, úgy hasonlóképpen sörtésmarhájokbul a tizeddel; s non eveniente ex agnellis, haedulis, alvearibus apum nona, ex setigeris autem decima, a följebb Dombóvárnál specificált censusokkal, nyári malaczoktul. való pázsit pénzzel tartoznak. A három esztendő eltelésével minden gazda két-két forint annualis arendával tartozik, s tovább is (uti praemissum est) a len, kender és káposzta kilencz edeken kivül, mindennemű őszi s tavaszi vetéseikből,, (ha medio tempora szőlőket csinálnának) boraikból, bárányokból, gidákból és rajméheikből küenczeddel, — non eveniente autem nona, az odaföli Dombóvárnál specificált censusokkal tartoznak ; a sörtésmarháikból pedig, amidőn az uraság erdején makk terem, tizeddel, non eveniente decima ugyan Dombóvárnál quoad hoc negotium censussal, úgy a nyári malaczoktul pázsitpénzzel is.

334:

Az országgyűlései interventiával, úgy a midőn temetés vagy lakodalom interveniálna, akkori impositában is concurrálni tartoznak. Item pro nunc a mészárszéknek practicalitása nem lehet; ha jövendőben lehetne, esztendő által az uraság számára lenne. A korcsma secundum continentiam literarum populatoriurum Sz. Mihály naptól fogva Sz. György napig a helységé, Sz. György naptól fogva pedig Sz. Mihály napig az uraságé; azért a tisztnek kötelessége a megírt idő alatt, a mint az alkalmatosságot s az uraság nagyobb hasznát praeconcipiálja, a meddig az uraság számára folyna a korcsma, azt vagy kész pénzen a lakosoknak exarendálni, vagy pedig olvformán mint Dombóvárnál s Sásdnál specificálva vagyon, az uraság borát áruitatni. Minthogy ezen új szállott helységbelieknek (kiknekjóformán szaporodások iránt most is minden órán reménység vagyon) azon egy pusztának határa nem sufficiált volna, azért nagyobb gyarapodásukra nézve, in quantum szükségök volna reája, azon patens populatoria levelűkben megengedte a méltóságos uraság ott éppen szomszédságukban levő Tófö és Kövesbűi nevü pusztáit is nekik usuálni, melyeknek kaszálásárul és pascuatiójárul jóllehet az uraságnak semmi censust nem adnak, mindazonáltal a mit rajta szántanak, abbui kilenczedje megyen az uraságnak. A megírt már populált Kosárnál·, Tófö és KövesMi nevü puszI táknak, igen szép makkos erdei vannak. Ezekkel consequenter határosak lévén az uraságnak Mehényes, Kozmád, Lazi, Kurd, Mindszentfalba és Csurgó nevü pusztái, midőn a makk megterem, ezen pusztákon kétezerig való (salva venia) sörtésmarha is kitelelhet. Azért a tisztnek kötelessége szorgalmatossan vigyázni a makknak termésére, hogy tali occasione a "speczificált pusztákból akármely insinuálandó ámbár akárhol lakó emberek marháinak odafogadásával is (in quantum a jószágbeliel· marháinak már elegendő makkot adott volna), az uraságnak notabilis hasznot hajtson. A megírt kozári lakosok pedig, ex quo az uraság a makkbeli proventust mindenütt maga részére reserválná, ámbár pro ipsorum usuatione (in quantum szükségök hozná magával) applicált két pusztának, úgy magának Kozárnak is erdején jártatnák is a makk megtermésével marhájokat: valamint· akármely külsők, azon territóriumokról is a tizedet és a följebb Dombóvárnál speczificált censust megadni tartoznak. Az esztendő által fölküídendö vadak s más victuálék alkalmatosságával, vagy in natura marhákkal, vagy pediglen pénzzel (ha az alkalmatosság kész pénzen fogadtatnék), ezek is juxta proportionem concurálni tartoznak, úgy a tisztek alá kocsit adni s a midőn a szükség kívánná, lóval is szolgálni. A mely kilenczed ötölök akár maguk hátárá· ól, akár pedig meg/nevezett Tó fő és köveskúti pusztákrul az uraság számára jönne: azt / nemcsak összehordani, asztagokba rakni, befödni és póználni tartoznak, hanem, az uraság részében elkészíttetvén szeműi akár a dombóvárib a ^pinczehelyi, vagy a kaposvári granáriumokba (vigoré literarum populatoriarum) elvinni és elszállítani — az alkalmatosság, és a tiszt parancsolatja szerint — kötelesek.

335:

Ad arcem Dòmbov r spectantes possessiones & praedia : Dombóvár Sásd ... Szekcső... Tötös . . . Gerényes Nagy-Agh Yaszar . . . Tekes . . .

In comitatu Tolnensi

Possessiones in comitatu Barawyiensi

Tarros \ Vásnok Hernyék Possessiones in comiMezződ . . . tatu Baranyiensi Jágonak ... Vásáros-Dombó Kozár

Possessio Pulya. In comitatu

Simegiensi:

Praedia in comitatu Tolnensi : Szavath. Tófö. Tok, vel Tök. Puszta Faluhely. Konyafa. Szarvasd.

Mászna, seu Mászlon. Uga. Szállás. Ternova, seu Tüske. Habraham, seu Békató. Szaka.

Praedia in comitatu Baranya : Köveskút. Sárád.

Hodos. Olaszfalu. Uj Falutelek.

Praedia in comitatu Simegiensi : Merse. Szili, possidet D. Nicolaus Sankó.

Felső Inám. Nak.

Castrum Döbrőkesz, ejusque appertinentiae : Possessio Döbrőkesz. Antal Gergely. Katona Miska. Szabó Miska. Inász Márton. Jenei János. Konya Gergely. Dombai Gyurka. Sz. Györgyi Istvánné. Cserénfai István. Tóth György. Lukács János. Kovács József. Rácz Gergely. Bankovics Györgyné. Ihász István. Ballala Máthéné. Bálás Istók. Hencz Tamás. Kotanczi Mihály. Kovács György. Hétesi János. Sz. Györgyi János.

Nagyághi Panta Lukács. Karácsony Miska. Vadász György. Csizmazia András. Szalai Gecsi. Szekeres János. Bálás János. Markos István. Dörgő Benedek. Decan István. Horváth Marezin. Soós Istók. Rácz János. Foki Gecsi, most újonnan jött. Feiér Istók. Kardos Péter. Kisfaludi Tóth András. Balogh, Mihály. Horváth András. Csizmazia István. Taszári Jakab. Kővágó György.

336:

Széli István. Ugrón György. Csordás Gecsi. Vincze Gergely. Balogh Mihály. Lukács Marczin.

Kis Pál. Fata György. Csonkái Tóth György. Kanisai Gyurkó. Ács Máthé. Cserénfai János szabados.

Ezen helységet az elmúlt boldogtalan háború előtt ráczok lakták feles számmal, kik mingyárást azon háború kezdetén onnét elszaladvány ki Dráván által s ki máshova elszéledtenek, és így a hely pusztán maradott; hanem in onno 1712. dieque 22 mensis Octobris alázatosan insinuálta magát akkor dombovári lakos CSERÉNFAI ISTVÁN a néhai boldog emlékezetű méltóságos herczeg — magyarországi palatínus — mint ezen jószág örökös földes-uránál, könyörögvén, hogy azon Döbrőkesz nevű akkor pusztát bizonyos conditiók alatt megszállítani, magának pedig Cserénfai Istvánnak, mint első megszállónak, firól-fira való szabadságot engedni méltóztatnék. Ö Herczegsége Cserénfai Istvánnak a szabadságot megengedte, de némely helytelen s nem az uraság hasznára sőt inkább kárára vergált s az ő szabadosi kötelességéhez nem való cselekedeteért a méltóságos successor úgymint mostani méltóságos gróff Esterházy József kegyelmes urunk ő nagysága azon ő szabadságát cassálván in Ao. 1715. die 27. Mensis Maji azon Cserénfai Istvánnak egy testvéröcscsét Cserénfai Jánost bátyja helyett szabadosnak deelarálni s resolválni (cum indorsatione ad literas populatorias superinde facta) méltóztatott. Mely Cserénfai János actu is azon helyben szabados lévén, eddig magát meglehetősképpen alkalmaztatta. Ezen szabadosnak vigore literarum populatoriarum a méltóságos herczeg ott szomszédságiján a dombóvári dominiumhoz tartozandó Szarvasd nevü pusztán egy kis potyogó malmot is építeni megengedett, melytül az uraságnak semmit sem fizet. A megszállásnak, vagyis ott lakók adózásának conditiói pedig ezek : A mely gazdának hat vonós marhája vagyon, tartozik az uraságnak esztendőt által fizetni annualis arendát két forintot ; a kinek négy vonós marhája vagyon, ád egy tallért, a kinek kettő, egy forintot, marhátlan pedig hetvenöt pénz. Itt még eddig mészárszék nem lehetett, mert a mészáros nem is subsistálhatott volna, hanem ha idővel valamely mészáros insinuálná magát: az uraság tartoznék mészárszéket erigáltatni, a tiszt pedig mentül jutalmasabban a mészárosnak kiarendálni, mely egész esztendő által való mészárszék arenda egészen az uraságé. A korcsma Szent-Mihály naptul fogva Szent-György napig a helységé, Szent-György naptul fogva pedig Sz.-Mihály napig az uraságé. Ezen helységbeliek nem örökös jobbágyok lévén, az uraság borát házanként nem árulják, hanem — valamint odaföl Dornbovárnál föltétetett — a tiszt jó korcsmárost provideálván, annak minden pozsonyi akó k'árulásátul (akár drágábban akár olcsóbban keljen a bor), tizenkét pénz a fizetése ; hatvan itcze tiszta bor és négy itcze söprű számláltatván egy akóban, a söprünek árát juxta modum in prcxi existentem fele áron mint a bor kél, tartozván azon korcsmáros a tiszt kezéhez befizetni. Minthogy ezen Döbrőkesznek határja igen szűk volna, azért hogy

337:

jobban subsistálhassanak, in quantum szükséges nekik, megengedte ott szomszédságban levő s ugyan döbrőkeszi dominiumhoz tartozandó két pusztáit is, úgymint : Sütfőt és Gátyát (melyet a ráczok Zverzl gátjának hittak) vigore literarum populatoriarum usuálni, melyeknek pascuatiójátul és .kaszálásátul à parte semmi censussal az uraságnak nem tartoznak, hanem valamit rajta szántanak, úgy ha ott méheket tartanak is, az uraságnak kilenczeddel tartoznak. Ezen helységnek sem maga határján, sem a megnevezett két pusztán, elegendő kaszálója nincsen; hanem vannak ott közel az ura-1 ságnak Mekényes, Tics, Csurgó és Lazi nevű pusztái, a kiknek másként I igen kevés rétjei, hanem szép ligetes makkoserdei vannak; A mi rétjeik | vannak, ők döbrőkesziek szokták kaszálni, nem külömben néha a ligetes; erdei füvet is, mely tűi minden baglyátul, a kiben két hatökrü szekérre való széna lehet, huszonöt pénzbül álló baglyapénzt tartoznak fizetni az uraságnak. Itt Döbrökesznél két puszta malomhely is vagyon ; egyik mingyárást a helység mellett, a mint a kelő a vár felé általmegyen, melynek á czölömpjei most is megesmerszenek, a másik pedig a váron alul circiter egy jó· stuczlövésnyire, a mint a víz délfélől a part mellé kifordul. Szándékoskodnak a lakosok azt, a ki a helység és vár között volna, két vagy három kerékre megépíteni; melynek megépítése mind a néhai boldogi emlékezetű herczegtöl, mind mostani kegyelmes Urunktul ő nagyságától, scriptotenus oly formán resolváltatott, hogy ők magok a lakosok magok saját költségökkel és fáradságukkal megépíteni s fölállítani ex fundamento tartoznak, és mindenkor a jövendőben is mind épületének reparátiójára,. mind a malom fejére és gátjára ők magok tartoznak szorgalmatos gondot viselni; az uraság semmiben másban nem, hanem a malomhoz kívántató vasaknak és köveknek felében fog concurrálni. A jövedelme pedig a szerint lészen, hogy tudni illik a molnárnak negyedesnek köll lenni, — annak negyedrészin kívül valamit a malom keres, hason fele az. uraságé, másik fele pedig a helység számára oszlik. Minthogy (uti praemissum est) ezek nem örökös jobbágyok, s inUteris populatoriú etiam Õ Herczegsége semminemű robotára őket nem obligálta, azért az uraságnak semminemű szántás, vetés, aratás, kaszálás, vagy akármi névvel nevezendő robotával nem tartoznak, hanem mindennemű őszi és tavaszi vetésökből (a kendert, lent, káposztát kivévén), item bárányokból, gidákból és rajméhekből kilenczeddel, Ί'οη eveniente autem nona, a Dombóvárnál specificált censusokkal,, nyári malaczoktul is a pázsitpénzzel tartoznak. Jóllehet magok határján nincsen, mindazonáltal mind fölül, mind alul rajtok, a hol ugyan : Meïcényes, Csurgó, Lazi Kozmád és Kurd nevű puszták határin, fölül pedig: D dmand, Kocsola, Vörösegyház r Biród, Tuli nevű ugyanaz uraság pusztáinak határin igen szép makkoserdei vannak az uraságnak. Midőn azért a makk megterem, nem szabad más úr földére sörtésmarhájokat bérleni; hanem az uraság tisztinek dispositiója szerint akár a vízen alul akár pedig fölül való pusztákra hajthatnak a makkra, melyekbül tizedel, (az öregbül öreget, a sűdöbül südőt) tartoznak adni az uraságnak. Non eveniente autem decima minden Gazdaságtörténelmi Szemle 1905.

22

338:

öregtül huszonöt, südőtül pedig tizenöt, s a malaczoktul öt pénz censussal tartoznak az uraságnak. A kilenczed búzát, árpát, zabot etc. szalmájában ők szépen összehordják a kilenczedő jelenlétében, asztagokba rakják, befödik és megpóználják. Az uraság tisztei részében elkészíttetvén, tartoznak ők döbrökesziek magok szekerein akár a dombóvári akár pedig a ρ nczehelyi granariumokba (a mint tudni illik az uraságnak alkalmatosabban esik,) szemül bevinni és administrálni. Tartoznak a dombóvári hídnak nálok tudvalevő reájok mért részit megcsinálni, nemkülömben országgyűlések, temetések és lakodalmakra kivetendő impositákat fizetni, úgy ha vadakat vagy más victuálékat vinnének föl az uraság számára, azon szekerezésben vagy marhával vagy pedig készpénzzel concurrálni, s az uraság tisztjei alá is, midőn az uraság dolgában járnának, vagy pedig a nemes vármegye gyűlésére vagy más egyéb deputátióra mennének, kocsit vagy vontatót adni. Ezen helységet mióta megszállották, igen szép új szőlőt is építettek a Kapós vizén alul, nagyobb részént mind nagy erdőt irtván, melytől, •minthogy respective ki minemű földön csinálta több-kevesebb szabad esztendeje adatott, az uraságnak eddig kilenczedet nem adtak; hanem már a szabad esztendők ki az idén s ki jövendőre eltelvén, jól vigyázzon -a tiszt, hogy (azon szabad esztendők iránt à parte kiadandó specificatio szerint is) a kinek szabad esztendeje eltelik, a nonát rajta fideliter megvegye, a kinek pedig ki nem tölt, ne háborgassa, hogy azzal a többi is szőlőcsinálásra nagyobb kedvet vévén s derék szőlőhegyet építvén, az uraságnak jövendőbeli nagyobb hasznára legyen. Az itt való szabados, a szálló levélben expressált kötelessége szerint is, tartozik mind a helység mellett s mind pedig az uraság dolgában, a kire a tiszt applicálja, híven s igazán szolgálni, s akármely hoszszú útra is levéllel vagy az uraság pénzével (az uraság képes útiköltséget adván neki) maga lován elmenni.

Casti Döbrökesz appertinentiae : Ipsa possessio Döbrökesz. Praedia in comitatu Tolnensi. Sitfö. Vics. Kölesd. Szerdi Gátja. Körcsmény. Leperd. Nosztány. Konda. •Csablin. Birod.

Csurgó. Kurd. Lazi. Mindszentfalva. Kozmád. Takta. Újfalu. Zák. Banyabalika. Biróld. Vajad. Borjád, in comitatu Simegiensi.

(Δ kismartoni herczegi fölevéltárból.)

Közli : DR. MERÉNYI LAJOS.

HORVÁTH PÁL NÁNDORFEJÉRVÁRI VICZEBÁNr JELENTÉSE 15(34. 1504. ápr. 28. Nándorfejérvár. Horváth Pál nándorfej érvári viczebán jelentése Kanizsay György, nándorfejérvári bánnak azon pénzekről, melyeket birói ítélet alapján sajátjából egyes nándorfej érvári polgároknak kártérítés fejében kifizetett, mely pénzeknek és saját fizetésének is megküldését kéri. Magnifiee domine mi plurime gratiose, post seruitiorum nostrorum recommissionem nouerit . eadem me, Juxta literalem (sic) mandatum V.(estrae) M.(agnificentiae) in omnibus causis litibus et querimoniis ciuium Nandoralbensium pridem adversus V.(estram) M.(agnificentiam) exortis, friuole et jam aliquantulum diuentilatis et existentibus, coram Egregio Johanne de polyák arbitrio Regio, Ac petro Warijasy, Bartholomeo Fygedy, Nobilibus Comitatus Bachiensis et plebano de Kaproch. qui cum eodem Johanne polyák ad discucienda, discernendaque et judicanda ipsa litia causa et querimonia vénérant vnacum paulo de Sythke ac alijs nonnullis familiaribus V. M. Juxta possibilitatem mei et eorum Ingenij exigenciis procuramus, Scilicet nuliomodo aliud facere potiumis, quin omnino Juxta Judiciariam et determinacionem ipsorum arbitrium omnia debita vtputa Nicolaos Koppowygh pro tbapecio florenos X X X I I , talimodo, ut si V. M. nollet ipsam thapeciam pro* tantis pecunys accipere, extunc reddita ipsa thapecia, Idem Nicolaus pecunias soluere teneatur, Item pro croco eidem florenos V, Item Thome Balyntha pro vino et panno florenos Vili, pro piscibus vsonum fi. VI, mediam autem partem videlicet similiter fl. VI Lucas Kwthosy soluit, pro asseribus fl. II, Idem Lucas fl. II soluit, Ithem Geczew de quodam Rasciano pethak vocato vsonem cepit pro eodem fl. III, Item Equis Jowan de Bessenye fl. VIII petro Chyga pro ordeo quem martinus tot abstullit fl. I et denarijs XXV, eidem dedimus florenum I, dispositori mensarum cumo quo Geczew fecit disponi fl. I dedimus denarios LX. Stephanus literátus de Simone Biro cepit unam Chysmam, eidem denarios L, vincencio Warga ad conuentionem Geczew pro disposicione vassis vsonum fl. I, Czethko pro panno et vna Chysma quos Stephanus literátus abstulit fi. V, demetrio Ewtwes pro una frena donum quem secundum conuencionem pro vno floreno fecit deaurari dedimus fl. I, Wokasyn dixit vnam frenam per Stephanum literatum a se receptum, scilicet ex quo non juravit non soluimus, petrus mersouius vnum porcum, scilicet similiter et ipse non Juravit ergo non soluimus, pro lodicibus dedimus fl. XV, soluimus et sic ipsis ciuibus secundum Juramentalem et probabilem documentum ipsorum ego paulus Horwath satisféci prorprijs 20*

340:

\

meis sumtibus et expensisque contentam. Ideo supplico tamquam domino meo gracioso, quatenus istas pecunias simulcum Sallario remittere dignetur, Ceterum Relieta condam ßalabay nonullas Regie maiestati fecit querimonias ob non solucionem quarundam rerum, de quibus rebus literas praeceptorias Regie maiestatis V. M. sonantes duxit quas praeceptorias simul et alia vniuersa Registra querimoniarum per hunc familiarem V. M. remisimus, quorum tenor clarius enodabit, ex Nandoralbis feria sexta post festum beatj Marcj Ewangeliste, Anno domini Millesimo Quingentésimo quarto. PAULUS HORWATH vicebanus V. M.

Kívül:

Magnifico domino Georgio de Kanysa Bano domino suo gracioso et metuendo. Papiron, zárópecsét halvány nyomával.

Nandoralbensi etc.

(Orsz. Levéltár. M. O. D. L. 25420.)

Közli:

D R . IVÁNYI BÉLA.

EGERVÁRI GAZDASÁGI UTASÍTÁS 1629. Justructio pro domino Georgio Berkes, provisore Ègervariensi, in ad£ ministrati one pro ventuum observanda. 1.) Hogy mindennemű Majorságra minden helyekben szorgalmatos gondot viseljen, úgy hogy mindén dolog jó alkalmatossággal végbe vitessék, mely ha végbe nem vítetődnék az időnek javán, áz tisztartonak számadásában be ne vétessék. 2.) Hogy senkinek semmit az magunk tulajdon subscriptiós commissiónk nélkül ne adjon, kiben ha különben cselekednék, számadásába be ne vétessék. 3.) Hogy az tisztartó minden szolga rendnek és magának is fele j fizetését kereskédésbül vigyen véghez, mely jó móddal meg lehet áz tót jószágban, méz, szilva és foglalt borok szerzésével, kit ha meg nem j cselekedne, ez is, ha a kész jövedelembül fizetné az fele fizetését, tudni /I illik az szolga rendnek, be ne vegyék. Mely annyival kedvesb lészen, h nem is esik kárára, mennél több hasznot adhat magunknak is, az/7 szolgák fizetésén felül. // 4.) Hogy ugy viseljen gondot, hogy minden esztendőben, eltelvén esztendeje, búcsúzzon és számot adhasson. 5.) Hogy minden szolga rendnek conventiójok szerint való fizetése igazán mégadassék, és conventiójokban Írassék, nem várván ennek effectuálására különb különb commissiókat. 6.) Az kiknek eddig asztalok járt, úgymint Kaczor Balázs porkoláb, vajda, tisztartó, kulcsár, sütőnének, és ha ki oly hasznos szolga volna, járjon még ezután is, de ne tékozlással. 7.) Szabad lészen az tisztartónak képes szerint, és nem tékozlásul, ha valaki vagy jámbor szolgánk, vagy valaki becsületes ember jönne, gazdálkodni az mi becsületünkért. 8.) Az majorságot ne fogyassza, az mint eddig volt, hanem minden gonddal azon legyen, hogy szorgalmatossággal az mi javainkat öregbítse, nevelje, és többiek. 9.) Az urbariumnak continentiája szerint az jobbágyságnak szolgálatját megszolgáltassa adójokat megvévén, minket tudósítson pro information© sui. 10.) Ha mi nyest bőr, farkas bőr, róka, hiúz bőrök az mi jószágunkban találtatnának, tilalom alatt az mi számunkra foglalja és beszolgáltassa, sőt az öreg vadakat is bizonyos jutalomig megvegye, és madarakat felküldje hozzánk pro sua industria.

342:

\ 11.) Az malmoknak, vámoknak jövedelmébül tartsa az urai asztalát, Ì az malmokban continne ártányokat hizlaltasson, asztagot hirünk nélkül ne csépeltessen. 12.) Az bírságot, condrabontot, bitangot, igazán mi kezünkhöz be szolgáltasson, mert ő neki igaz fizetése megjár, mind az által fizetését mi hirünk nélkül ki ne vegye, se vehesse, hanem mi hírünkkel cselekedjék. 13.) Az mi határainkat igan oltalmazza, jószágainkat szaporítsa, pusztáinkat megszállítsa, ha pedig újonnan n^m híhat jobbágyat, az értékét (?) zsellérekbül helyesen csináljon, hogy az mi jövedelmünk jobban augeáltassék. 14.) Az ö tiszti alatt valók közt minden fogyatkozás nélkül annuatim szorgalmatosan inquirálván, törvénynyel büntesse még, ha kik vétekben találtatnak, minket certificálván felőle, mind az által, quid facto opus sit. 15.) Az üdő mikor úgy szolgál, az erdőkön való vadászást néha exerceáltasson, maga mind az által tisztihez látván, és ha mi vadat / ejthet, vagy vehet illendő áron, azt nekünk felküldje, hogy másoknak is kedveskedhessünk véle. Az többit hagyunk az industriájára, és tökéletes j ó gondviselésére elhivén ő felőle, hogy mind az maga becsületének, mind pedig az mi felőle való jó vélekedésünknek megfelel és eleget teszen. Kiért mi is jó akaratunkat meg nem vonjuk tőle. Actum in castro nostro Keresztúr die 14. Januárii 1629. Comes Paulus de Nadasd m. p. (Eredeti : Orsz. lev. „Instructiones.".)

Közli:

D R . KÁRFFY

ÖDÖN.

SZOMOLNOKHUTA BÁNYAFELSZERELÉSEINEK LELTÁRA 1634-ből. Anno 1634 den 4. Januarii. Inventarium. So in Abgebung der Schmölnitzer Handlung, bey den Hutten, Kämmern Pergwerckhenn Vnd Handelshaus ist befunden wordenn. Im Kupferhammer 29 Kupferne Tägel, wägen cent. 3 Hämer 1 sindt auf 13 centner 1 Kupferner Räder. Amboss J geschätzet worden. Alt Eisenwerck ist vorhanden von Kupferne fhurmen. Ring, Zangen, Hämer vnndt Par Pälge. allerley Handtzeug, wigt Hultzerner Wagbalcken sambt IOV2 centner. schallen Vnndt gewicht 6 centner. 1 Säg, 1 Holtz-axt, 1 Tisch, 1 1 Kleine Wag mit kupfern SchalPanck. 3 Wagringe, 1 Badlen. wan, 4 Eisenpfat, 1 Köll„ 6 Füllfässer. wo man Kupfer geust. 1 Stoss bhar. In der Hutten 3 3 3 3 1

9 Schmöltzöffen so noch zu gebrauchen. 2 Allte Offen so zerbrochen. 2 Spleiss Olfen. • 1 Treib Offen. 1 Sager Offen, drauf 3 kupferne Blech, wiegt eines 6V2 centner. 1 Dör r offen. 9 P a a r Blassbälg. 8 Giess Pflendel, wegen 110 1 Sager Pfan, helt in sich 6V2 centner. 3 Kachelofen in Stuben. 1 Par Plech Schoss. 11 Stecheisen. 2 Bleylöffel. 3 Boch hämmer. 9 Kleuss Rechen. Bey der grossen Waag schwartzkupfer, gewicht 31/i centner.

1 3 3 3 4

Grosse eiserne Bleyhackhen. Raumer. Spleiss Eisen. Spleiss Furchern. Kisten eisen, damit man die Schlacken auss dem Offen zeucht. 1 Spleiss Hamer. Weiss bley 1 centner 20 Я>. 17 Füllnass. 16 neu we Trög. 4 Schachter. 4 Stoss baar 1 Kupferner Test. 2 Spleiss Furmen von Kupfer.1 Allte beschlagene paar zun khunstöchen. 1 Beschlagener Tragzumsturtzen Allerley Eisenzeug wiget l 7 /s centner. 1 Schieldt vor dem Treiboffen.

344:

4 Höchen zum kinstöchen vnndt 1 Stang, wägen 15 fS. 1 Weisser Tiesch. 1 Schwartze Schreibtaffel. 1 Schwartze aufheng Schreibtaffei. i Alite beschlagene par zum Kinstöchen. 1 Beschlagener Trag zum Sturtzen. *

Alit eisen in der Hutten 4 Centner. 5 Wag damit man dass lech wiegt unt 1 centner gewicht. 2 Stössel zum Gestieb. 14 Klopfhämer. 2 Handveistel. 7 Rechen. 22 Fuhren Schmölhitzer Ertz 10 par pro 1 fhür : 220 phar.

In der Zeugcamer 1 Schleif Stan. 2 Schrauben damit man die Leder aufschraubt. 1 Holtzsäg. Eiserner Zeug von allerley auch gross vnndt klein Zapfen, wägen 2 1 / 2 centner. 3 Läder allerley Holtzzeug auf 8 β geschätzet. . Bey der Stallung 6 Ross, drunter 2 nichts werth zum Kholen tragen. 5 Kiss Rösztén beim rechen, 3 gebrändte, 2 vngebrändte. Beim Siedthaus 8 1 33 9 5 7 2 2 1 tí 1 2 4

Kumpfen die Standel siendt alle zerbrochen. Bleierner Kessel liegt in der Hutten. Eiserne Stäb vnntter die Kessel С. 8У2. Holtzerne Trög. Inn der grossen Kunst Bohrer zürn Röhren bohren gross vnndt klein. Ciment Schauffein. Kupferne Räder. Ein phar Sillen. Wag damit man wigt sambt 2 c. gewicht, Beschlagene Hundt. Heufen Gabel sali. Blassbelg der eine ist nichtss werdt; Centner allerley Eisewerk.

„ , „ . In der Schmitten ljL 1 Gedoppelter Balg. Ί Kupferner Thurm. 5 Amboss sambt dem Hamer Zangen vnndt allerley Eisenzeug, dabei auch V 2 cent, alteisen, wigt in allen 18 centner. 4

Volgen die Bergwerch, erstlichen die Kisgruben Haidt schacht ist bauwhaftig. Liecht loch bawhaft darauf 1 Sali.

345:

Alter Kirchen Schacht bauwhaft. Neuw Erb bauwhaftig oder so schlag siendt zerbrochen.. Neu Schacht Stoll Schacht Sing Schacht Diesi siendt in 22 Jahren nit gebaudt worden, Johan Schacht siendt zwar offen, aber die Schläg inwendig Scheu Schacht siendt zerbrochen. Burgerle Schacht Fläntzern Haidt Aus der Gammer bey der Schmit, so hieroben im Handelshauss vorhanden 473 23 2 29

Hufeisen. Latterhalpen. Handveistel. Kratzen

8 25 2844 2

Kheill. Kheillhauen. " Pergeisen. Thall pahren.

.

Volgeri die gemaine Cimenten Beim Segstollen 4 kleine Kumpfen voll eisenss. Beim Kalbstollen 20 Rinnen voll. Beim Schewschacht 13 Rinen voll. Beim Sudstollen 5 Rinnen voll. Beim Hosien 21 Rinnen voll eisen. Beim Rottenberger Schacht 9 Rinnen voll. Vngebauter Kress bey 5000 par geschätzet. Rhöller holtz in Wälden ist in allem befunden worden 4850 schlecht. Pergwerch so zur Handlung gehörig vnndt zu dem allten Zementario nicht begrieffen vnndt anstadt derer erbauwet worden so da ein gangen siendt. Der Einsiedel schacht bauwhaftig Dauit Schmit hutmaii. Fundtgrub' ist bauwhaftig, Hauss Ochs huttman. Glauben schacht bauwhaft > Mathess Kreusel huttmann. Vatter unser schacht bauwbaft Gottwaldt mit sambt dem Rieckh ist bauwhaft, Dauit Schmit. . Hundner Stollen, ist bauwhaft Gerg Müller hutman. Khupfer BergwercTch Ortelsgrub ist bauhaftig gebrandte Kiss 5. Hosien Wasserschacht ist bauwhattig. Hosien Schacht bauwhaftig. / Scheuschachter Stollen bauwhaftig. Nauer Stollen, bauwhaftig. Grebelin i s t offen l i g t a b e r i e t z u n d e r w u s t , Hadengrub d a s s g l e i c h e D . Szeg S t o l l e n ist b a u w h a f t . Beim diebenn Hangel schachtel sambt dem allten dieben ist eingangen, hergegen ist der Neu dieben aufgerecht vnndt bauwhaft Rottenberg Erbstollen ist offen, die 3 erbautte schacht darbey siendt eingangen.

346:

Hamer im Sloss 1 Wag baleken mit 2V2 centner 1 Grosser Slechler. gewicht. 1 Stoss baar. 12V2 Zang gross vnndt klein. 1 Khollschauffel. 6 Blassbelg. 1 Kupferne fhurm. 1 Grosse Hammer. 2 Klauss Rechen. 1 Amposs. 13 parr Rien?. 1 Schwartten. 2 Eiserne Schlegel. 1 Wag ring. 1 Durchschlag. 1 Eiserne gabei. I Schrötter. 1 „ Stang. 1 Handthammer. 7 Hiellen Stan. 1 „ Schauffei. 555 Schichtenholtz zur Waldt. 2 Schachter·. 1 Schauffei. Im Handelshauss in der Schreibstubenn 3 2 1 4 1 2

3 Kurtze 3 lange Rämen. 1 Schwartze aufhenck Schreib· taffei. 1 Offen von grünen Kacheln. 3 Lange Bänck vmb vnndt vmb.

Tiesch. Lanbänck. Stuel. Neue glassfenster. Kupfern Waschbecken. EiDgemaurette Almereien.

Im untersten Gewelb 2 Rhemen. 2 Glassfenster.

1 Tiesch. 3 Hultzerne Beth.

In der obern Stubenn 1 Tiesch. 1 Beth. 1 Kleiner Stuel. 1 1 2 1

1 gross glassfenster. 1 Offen. Im Meinen Stublein 3 Vngewelbette Kel'er sambt den Gantnern. 1 Lang Taffei zur Vorhauss. 1 Speiss Almarey.

Tiesch. Beth. Glassfenster. Offen. In der Kuchell

2 1 2 6

Eiserne Pfannen. Kleine Morser Schäffel. Schachter

1 Mass halb Kandel. 4* Kandel. 1 Rimpel Kandel.

Aufgang lV 2 Spiess. 1 Kupferner Topf 1 Pindt Kandel!.

Im

Kheller 1 Wag mit khupfern Schallen. 6 Gewicht. 1 Grosser Hultzerner Kopf.

347:

Im Preuhauss 1 2 11 7 3 1 1 1 1 1 2 1 11

Grosser BrewkesseL Grosse Waschbietten. Khuelbitten. Schöpften. Maltzschauffeln. Maitz Kumpen. Zerbrochener Wolf Vutterein Kessel. Kleiner Brandtrost. Feuer Kratz. Stech Eisen. Rinnen. Hopfenseuch. Leichte Säck zum Maitz.

24 Bier Vass. 1 Gross beschlagen Kübel. 3 Schrott lattern sambt einem Sali. 1 Gross Rureisen. 5 Kumpen zur bier Keller. 1 Gantzer beschlagener Wagen sambt einer Khötten. 1 Hultzerner Bier Trichter. 1 Wagbalg mit 2 Centner G e wicht Va, V4. 1 Vorlag Schloss. 1 Kessel zum Inslet ausslassen»

In der grossen Kunst Ist an Ciment Eisen befunden worden 1307 Centner. Comes A. (lexius) Thurzo mp. (L.S.) Daniel Cramer mp. (L.S.)

Wilhelm Gaiger (?) mp. (L.S.)

Joannes Máriási mp. (L.S.)

Ladislaus Máriási mp. (L.S.)

Sigismundus Rudnay mp. (L.S.)

(Eredetije papíron az Orsz. Levéltárban. N R. A : 4 3 5 : M.)

Közli :

DR.

IVÁNYI

BÉLA.

IRODALOM. UJ KÖNYVEK. (Folyóiratokban, közzétett fontosabb értekezések egybefoglalásával:) 1. A

gazdaságtörténelem elmélete. Általános tartalmú munkák.

és

vegyes

*

F. System der" Rechts-und Wirtschaftsphilosophie. 2. Bd. Die Kulturstudien der Rechts- und Wirtschaftsphilosophie. München, Beck; 1905. (Nagy 8-r., 500 1.) M. 13.—. ' B E R N S T E I N E . Die Geschichtswissenschaft als Sozialpsychologie. — Dokumente des Sozialismus. 1905. 3; BIERMANN W . E. Sozialwissenschaft, Geschichte u. Naturwissenschaft. — Jahrbücher f. Nat. Oeh. u. Stat. 28. 5. BUXTON E . M . W . The ancient world: outlines of ancient history. NewYork, Dutton, 1905. (12-r., 244 1.) $ 1.—. CARTELLIERI A . Über Wesen und Gliederung der Geschichtswissenschaft. Leipzig, Dyk, 1905. (Nagy 8-r., 32 1.) M. —:80. COSENTINI F. La sociologie génétique. Essai sur la pensée et la vie sociale préhistoriques. Introduction de Maxime Kowalewsky, Paris, • Alean, 1905. (8-r., XVIII—210 1.) Fr. 3.75. DITTRICH 0 . Die Grenzen der Geschichte. Hist. Vierteljahrsschr. VIII. 2. EHRENBERG В. Grosse Vermögen, ihre Entstehung und ihre Bedeutung. 2. Das Haus Parish in Hamburg, Jena, Fischer, 1905. (Nagy 8-r., XI—150 1.) M. 3.—. EISLER R. Allgemeine Kulturgeschichte. 3. Aufl. Leipzig, Weber, 1905. (8-r., 260 1.) M. 3.50. — (Webers IU. Katechismen. 90.) . Deutsche Kulturgeschichte. Leipzig, Weber, 1905. (8-r., 224 1.) M. 3.—. (Webers III Katechismen. 253) ENGELS F . Les origines de la société. Paris, Jacques, 1905. (12-r.) Fr. 3.50. FREEMAN Ε . Α . Western Europe in the eigth century and onward: An aftermath. New-York, Macmillan, 1905. (8-r., VIII—470 1.) $ 3.25. GARGAS S . Volkswirtschaftliche Ansichten in Polen im XVII. Jahrhundert. Innsbruck, Wagner, 1905. (Nagy 8-r., 261 1.) M. 5.—. GÖMÖRI L . Gazdaságtörténelmi vázlatok. Budapest, Károlyi ny., 1 9 0 4 . (8-r., 104 1.) GREEF G . DE, La sociologie économique. Paris, Alean, 1904. (Nagy 8-r., 250 1.) Fr. 3.75. BEROLZHEIMER

349:

Études économiques sur l'antiquité. Paris. Hachette & CieT 1905. (8-r., 297 1.) Fr. 3.50. HAHN E. Das Alter der wirtschaftlichen Kultur der Menschheit. Ein Rückblick und ein Ausblick. Heidelberg, Winter, 1905^ (Nagy 8-r,, XI—256 1.) M. 6.40. HARTMANN L. M. Über historische Entwickelung. Sechs Vorträge zur Einleitung in eine historische Soziologie. Gotha, Perthes, 1905. (8-r., VII—89 1.) M. 2.40. HAUSER H . Études sur l'histoire économique de l'ancienne France. — Revue d'écon. pol. XIX—4. HORNE E . A. Labour in Scotland in the XVII t h · century. St.-Andrews, Hendersen, 1905. (8-r.) JOLY H. Histoire politique et histoire économique. — Réforme social. 1904. 20. KAMPFFMEYER P. Vom Stufenbau der Weltgeschichte. — Sozialistische Monatshefte. XI—6. KOEHNE C. Die modernen Stadtrechtseditionen. Wesen, Zweck und Mittel. — Korrespodenzblatt des Gesamtvereins. 1905. 6. KOHLER J. Recht u. Wirtschaft. — Deutsche Wirtschaftszeitung. 1—2. KOWALEWSKY M. Die ökonomische Entwickelung Europas bis zum Beginne der kapitalistischen Wirtschaftsform. III. Englische, deutsche, italienische und spanische Wirtschaftsverfassung in der 2. Hälfte des Mittelalters. Berlin, Prager, 1905. (8-r., VII—501 1.) M. 7.50. (Bibliothek der Volkswirtschaftslehre etc. XIII.) KREITH B. GR. II. Rákóczy Ferencz korának története. A legjobb kútfők nyomán. A fővárosi 1848/49-iki ereklye-múzeum kiadása. Budapest, Athenaeum ny., 1905. (2-r., 56 1. 97 ábrával.) KURTH G. Notger de Liège et la civilisation au X-e siècle. 2 vol. Bruxelles, Schepens et Cie, 1905. (8-r., XXII—392 és 88 1.) Fr, 10.—. LADISPOTO, T . SACCHI. IL principio individualistico della storia della cultura. Roma, Tip". Elzeviriana, 1905. (8-r.) LAMPRECHT K. Moderne Geschichtswissenschaft. Freiburg i. В., Heyfelder, 1905. (8-r., 130 1.) M. 2.—. OPPENHEIMER A. Grosse Vermögen. — Zeitschrift f. Socmlwiss. 1905. 5. PENZIAS A. Die Metaphysik der materialistischen Geschichtsauffassung. Eine kritische Studie. Wien, Stern, 1905. (Nagy 8-r., 57 1.) M. 1.25. REGESTA HABSBURGICA. I. Abteilung. Die Regesten der Grafen Habsburg bis 1281. Bearbeitet von H. Steinecker. Innsbruck, Wagner, .1905. (Lex. 8, X—148 1.) M. 10.—. SCHULTE A. V. Das Kaisertum des Mittelalters nach seiner sozialen und politischen Bedeutung. — Deutsche Revue. 1905. 4. , .SÍMMEL G. Die Probleme der Geschichtsphilosophie. Eine erkenntnistheoretische Studie. 2. veränd. Auflage. Leipzig, Duncker & Humblot, 1905. (Nagy 8-r., X—169 1.) M.. 3.20. . .SOMMERLAD TH. Die wirtschaftliche Tätigkeit der Kirche.in.Deutschland. II. Band. Die wirtschaftliche . Tätigkeit der deutschen Kirche in der Zeit des erwachenden Staatsgedankens bis zum Aufkommen der Geldwirtschaft, Leipzig, Weber,. 1905. (Lex. 8-r., XIII—315 I.) M. 6.—. GUIRAUD P .

ЗэО:

E. Die Grundlagen der Geschichtswissenschaft. Eine erkenntnistheoretisch-psychologische Untersuchung. Berlin, Reuther & Reichhard, 1905. (Nagy 8-r., XI—147 1.) M. 3.—.

SPRANGER

Zur naturwissenschaftlichen Gesellschaftslehre. — Jahrbuch f. Gesetzgebung, Verwaltung etc. XXIX. W A H L A . Vorgeschichte der französischen Revolution. I. Band. Tübingen, Mohr, 1905. (8-r., XI—370 1.) M. 7.—. W I L D K . Lothar Franz von Schönborn, Bischof von Bamberg und Erz bischof von Mainz 1693—1729. Ein Beitrag zur Staats- u. Wirtschaftsgeschichte des 18. Jahrh. Heidelberg, Winter, 1904. (Nagy 8-r., VII—204 1. M. 5.20) — (Heidelberger Abhandlungen zur mittl. u. neuer. Gesch. 8.) XÉNOPOL A. D. Sociologia e storia. — Rivista Italiana di Sociol. VIII—4.

TÖNNIES F .

-2/a.

Államok,

tartományok

s t b . (g a z d a s á g-) t ö r t é n e t i

fiái. — T e r ü l e t i

monográ-

gazdaság.

BAIN R. N. First Romanovs (1613—1725). History of moscovite civilisation and rise of modem Russia under Peter the Great and his forerunners. London, Constable, 1905. (8-r., 430 1.) 12/6. BEKSICS G. Mátyás király birodalma és Magyarország jövője. Budapest, Franklin-T. ny., 1905. (8-r., VIII—126 1.) К 4.—. B E R E C Z S. Magyarország müvélődésének története. Gyoma, Kner ny., 1905. (8-r., 288 1.) К 4.—. BLONDEL G. L'évolution économique de l'Angleterre au XlX-e siècle. — Revue des Questions scientifiques. 1905. 7. CASTRIES H . DE. Les sources inédites de l'histoire du Maroc, de 1 5 3 0 à 1 8 4 5 . I. Paris, Leroux, Í 9 0 5 . (8-r.) CHANCELLOR W. The United States, a history of three centuries, 1607— 1904, population, politics, war, industry, civilization. Vol. 2 : Colonial union 1698—1774, the record of the developement of the several English colonies and the rise of the spirit of revolution. New-York, Putnam, 1905. (8-r., XXI—539 1.) $ 3.50. •CILLEULS, A. DE. Les vicissitudes de la vie provinciale en France depuis le XVIIe siècle. — La Réforme sociale. XXIV. 23. DESDEVISES DU DEZERT, G. L'Espagne de l'ancien régime (la Richesse et la Civilisation). Paris, Société française de l'impr., 1904. (8-r.) Fr. 5.—. ENGELMANN H. Die wirtschaftliche Entwicklung des Kreises Worbis (Eichsfeld). Wirtschaftliche Monographie. Halle, Kaemmerer, 1905. (Nagy 8-r., V—223 1.) M. 3.—. FRANZISZ F. Bayern zur Römerzeit. Eine historisch-archäologische Forschung. Regensburg, Pustet, 1905. (Nagy 8-r., X V — 4 8 7 1.) M. 6.—. -GHETTI D . Storia politiconazionale d'Italia dalla fine dell'imperio romano occidentale fino ai giorni nostri. Vol I. Parte I. : Età dei barbari. Parte II. : Età dei re e degli imperatori. Rom, Loescher, 1905. (16-r., 422 1.) Бг. 5.—. ν

351:

E. L'établissement du régime espagnol dans les Pays-Bas et l'insurrection. Espagnols et Flamands au XVIe siècle. Bruxelles, LamertÎn, 1905. (8-r., XII—332 ).) Fr. 5.—. KÁROLY J . Fejér vármegye története. V. kötet. Székesfehérvár, Csitári nv., 1904. (3-r., XXIV—2, 768, 2 1.). KOEPP F. Die Römer in Deutschland. Bielefeld, Velhagen & Klasing, 1905. (Lex. 8-r., 153 1. ábrákkal.) M. 4.—. (Monographien der Weltgeschichte. XXII.) KOVÁCS L . Magyarország a X V I I - i k század második felében. — A nagykőrösi ev. réf. fögymn. Értesítője. Nagykőrös, Ottinger ny., 1904. (Nagy 8-r.) KREUZBERG J. Geschichtsbilder aus dem Rheinlande : Ein Beitrag zur Heimatskünde der Rheinprovinz. Bonn, Hannstein, 1904. (Nägy 8-r. IV—148 1.) M. 3.—. LONCAO E. Stato. Chiesa e Famiglia in Sicilia dalla caduta dell' Impero romano al Regno normanno. Parte 1. Le invasioni vandàliche e il regno dei goti. Studio di economia e diritto. Con prefazione del Enrico Besta. Palermo, Reber, 1905. (Nagy 8-r., 125 1.) MACCULLOCH J. A. The misty isle, Skye. Its scenery, its people, its story. London, Oliphant, 1905. (8-r., 320 1.) 4/.—. MAUKS E . Ungmegye múltjából. Adalékok a vármegye középkori történetéhez. Feltüntetve a Nagymihályi-család története keretében. Szeged, Szerző sajátja, 1905. (Kis 8-r., 127 1.) К 1.—. OLIVIERI. Contributo alla storia della cultura greca nella Magna Grecia e nella Sicilia. Catania, Gianotto, 1905. L. 8.—. PETRI M . Szilágyvármegye monographiája. V—VI. к. Birtokosok, családok története. А—К. L—Ζ. Budapest, Franklin-T. ny., 1903— 1904. (Nagy 8-r,, 868 és 840 1.) K. 16.—. POULET H . Le département de la Meuse à la fin du directoire et au début du consulat. — Révolution Française. XXIV—7. S OLMI A. Sulla storia economica d'Italia nell'alto medio ero. — Rivista Italiana di Sociologia. IX. 1. TREVELYAN G . 0 . The American revolution. New ed. New-York, Longmans, 1905. (8-r.) $ 6.—. VANCSA M. Geschichte Nieder- und Oberösterreichs. I. Band. Bis 1283. Gothe, Perthes, 1905. (Nagy 8-r., XIV—616 1.) M. 12.—. (Alig. Staatenqeschchte. 3. Abt. : Deutsche Landesgeschichten. 6.) VISCHER F. Der Kanton Basel von der Auflösung der Nationalversammlung bis zum Ausbruche des zweiten Koalitionskriegs (April 1798 bis März 1799). Diss. Basel, Beck, 1905. (Nagy 8-r., XVI—264 1.) M. 4.—. GOSSART

2/b.

Városok

és

községek (gazdaság-)történeti Városgazdaság.

monográfiái.

L . Geschichte der Stadt Melsungen bis zur Gegenwart. Cassel, Dufayel, J905. (8-r., XII—330 1.) M. 6.—. Zeitschrift d. Vereins f. hessische Geschichte etc. XIV. Supplement. AUDOLLENT. Carthage romaine 1 4 6 avant Jésus-Christ jusqu'à 6 9 8 après Jésus-Christ. Paris, Fontemoing, 1905.

ARMBRUST

352:

Die Terramaren Italiens. Ein Beitrag zur Kenntnis des ersten Auftretens der Städte. — Umschau. 1905. 16. BECKER. Geschichte der Stadt Hagenau. Strassburg, Heitz, 1 9 0 5 . (16-r. T III—17 1.) M. 0.25. (Städte u, Burgen in Elsass-Lothringen. 9.) BELOW G. ν. Die mittelalterliche Stadtwirtschaft im Gegensatz zur modernen Volkswirtschaft. — Deutsche Monatschrift. IV. 6. BELSCHNER C. Ludwigsburg in zwei Jahrhunderten. Ludwigsbug, Aigner, 1904. (8-r., IV—284 1. ábrákkal.) M. 3.50. BORRIES Ε . ν. Geschichte der Stadt Strassburg. Strassburg, Heitz, 1 9 0 5 . (16-r., III—81 1.) M. 0.50. (Städte u. Burgen in Elsass-Lothringen. 5.) BRAUN G. Markt Bechhofen in Mittelfranken. Ein lokalgeschichtlicher Versuch. Ansbach, Brügel, 1905. (Nagy 8-r., 81 1.) M. 0.80. BRÉMOND E. Marseille au XIII esiêcle. République de Marseille (1211 — 1257): son origine, son organisation, sa fin. Marseille, Aubertin & Rolle, 1905. (8-r., 72 1.) CLAVERY E. Hong Kong, le passé et le présent. Paris, Chevalier & Rivière, 1905. (Nagy 8-r., 2 térképpel.) Fr. 1.75. CoLDiTz H. Aus der Geschichte Schönburgs. Lichtenstein-Callnberg, Doerffeldt, 1905. (8-r., 80 1.) M. 1.25. COSENTINI F. Grandeur et décadence de Venise. — Revue internat, de Sodiol. XII. 10. DAUME G. Bilder aus Seehausens Vergangenheit. Ortsgeschichtliche Skizzen aus der Altmark. Stendal, Franzen & Grosse, 1905. (8-r., 56 1.) M. 1.—. DEB В. К. The early history and growth of Calcutta. Calcutta, Ghose, 1905. (Nagy 8-r., 280 1.) 7/.6. DELAUNAY E. ET R. Recherches sur la ville et le pays d'Ernée. Ernée pendant la Révolution (1789 à 1815). Ernée, impr. Crestey, 1905. (8-r., 144 1.) DUBRULLE. Cambrai à la fin du moyen-âge (XlIIe—XlVe siècles). Lille, Lefebvre-Ducrocq, 1905. FEY J. Zur Geschichte Aachens im 16. Jahrhundert. Aachen, Schweitzer, 1905. (Nagy 8-r., 78 1.) M. 1.20. FISCHER J. Chronik von Gütenbach. Quellenmässig zusammengestellt. Furtwangen, Littenweiler, 1904. (Nagy 8-r., VIII—222 1.) M. 1.80. GAILLARD H . Une ville de l'Islam. Fès, Esquisse historique et sociale. Paris, André, 1905. (18-r., XI—192 1. sok fényképpel.) Fr. 3.50. GÉNY. Geschichte der Stadt Schlettstadt. Strassburg, Heitz, 1905. (16-r., III—14 1.) M. 0.25. (Städte u. Burgen in Eisass-Lothringen. 10.) GRÖGER F. Niklasdorf im Bielatale. Fin Beitrag zur Kirchen- u. Kulturgeschichte des Bezirks Freiwaldau in Öst-Schlesien (Diözese Breslau), I. Bd. Niklasdorf (Troppau, Buchholz & Diebel), 1904. (8-r., VIII—176 1.) M. 2.—. GRUNER 0 . Blasewitz. Vergangenheit, Entwickelung und jetzige Einrichtungen einer Dorfgemeinde. Leipzig, Strauch, 1905. (Lex. 8-r., 108 1. képekkel és táblákkal.) M. 6 —. GAUDLACH W . Geschichte der Stadt Charlottenburg. 2 Bde. Berlin, Springer, 1905. (Lex. 8-r., XIX—674 és XXXVI—604 1. képekkel.) M. 20.—.

BAGLIONI S .

353:

Die Entstehung der grossen bürgerlichen Vermögen im Mittelalter. — Jahrb. f. Gesetzgebung\ Verwaltung etc. 1905. 3. HOME G. The evolution of a English town: being the story of .the ancient town of Pickering in Yorkshire from prehistoric times up to . . . 1905. New-York, Dutton, 19.05. (8-r., 298 1.) 3.50. HOOPS H . Geschichte der Gemeinden Grambke und Büren im Gebiet Bremen. Bremen, Morgenbesser, 1905. (8-r., VIII—243 1.) M. 3.—. HUDSON R. Memorials of a Warwickshire parish. Being papers mainly descriptive of the records and registers of the parish of Lapworthu London, Methuen, 1904. (8-r.) 15/.—. HUSSON G. Histoire de Romainville des temps antiques à la fin du XlVe* siècle. Paris, Plon-Mourrit, 1905. (8-r.) Fr. 8.—. INAMA-STERNEGG V. Κ . TH. Städtische Bodenpolitik in neuer und alter . Zeit. (Adolf Wagner zum 70. Geburtstage.) Wien, Braumüller, 1905(Nagy 8-r., 65 1.) IVÁNYI J. Bírálatok Szabadka város történetéről és Bács vármegye helynévtáráról. írói munkálkodásom. Szabadka, Szabados ny., 1904. (Kis 8-r:, 4, 35 1.) JANDER A. Liegnitz in seinem Entwicklungsgange von den Anfängen bis zur Gegenwart. Liegnitz, Kaulfusz, 1905. (8-r., III—200 1.) M. 2.—~ JANKÓ M . Győr-Zsámoly község monográfiája. Budapest, Stephaneum ny., 1905. (8-r., 30 1.) K. 0.60. JOHERL J. H. Feldkirchen, Raisdorf, Pfarr- und Komnmnalgeschichte,. mit Darstellung der allgemeinen Entwickelung der Verwaltungs-, Gerichts-, Steuer-, Schul-, Sanitäts-, Verkehrs- und Gewerbewesens in Steiermark, mit einem Anhange über das Geldwesen in Steiermark. Graz, Styria, 1905. (Nagy 8-r., XX—588 1. képekkel.) M. 2.50. KÁDÁR J. Szék város nagyközség története. Bővített lenyomat SzolnokDoboka vármegye történetének VI. kötetéből. Deés, Demeter ésKiss ny., 1904. (Nagy 8-r., 59 1. képekkel.) K A P O S S Y L. Pápa város egyetemes leírása. A pápai Jókai-kör megbízássából. Pápa, P. város tulajdona, 1905. (Nagy 8 г., VII—364 1.) K R E T S C H M A Y R M. Geschichte von Venedig. I . Band. Gotha, Perthes, 1905(8 г., XVII—523 1.) M. 12.—. (Allgemeine Staatengeschichte. I. 35.) KUSKE B. Die grösste deutsche Stadt der Mittelalters und der Gegenwart. — Deutsche Städtezeitung. 1905. 16. —.—. Interessengegensätze in den mittelalterlichen Städten. — Deut Städtezeitung. 13. LAKOS L . Nagyvárad múltja és jelenéből. Nagyvárad, Berger ny., 1904. (8-., 402 1.) К 6.—. MATARAZZO F. Chronicles of the city of Perugia, 1492—1503. Tanslated by E. S. Morgan. London, Dent, 1905. (8-r., X V I I I - 2 8 6 1.) 3/.6I MITTUCH J. Adatok Elefánth történetéhez. Nyitra, Huszár ny., 1904. (8-r.,. ' VIII—126 1.) NEWLAND H . 0 . A short history of citizenship and introduction to sociology. London, Stock, 1904. (8-r., 38 és 289 1.) $ 2.—. PADGETT L. Cas eford and district in the olden time. London, Simpkin, 1904. (8 г., 276 1. 6/.—. HÄPKE В .

Gazdaságtörténelml Szemle 1905.

23

354:

Geschichte der Stadt Müllhausen. Strassburg, Heitz, 190Õ. (16 г., III—35 1.) M. 0.25. (Städte u. Burgen in Elsass-Lothringen. 8.) READE C. Memorials of Old Herefordshire. London, Bemrose, 1904. (8-r.) 15/—. RICHMOND W . R . The story of Somersetshire. London, Wake & Dean, 1905. (8-r., XI—296 Ί.) 4/.6. R O D T E. Bern im XV. Jahrh. Bern, Francke. 1905. (Lex. 8-r., IV—182 1. 49 képpel.) Μ. 5.—. Ross J. Old Florence and modern Tuskany. London, Dent, 1904. (ö-r., 229 1, 3/.6. ROUQUETTE. Histoire de la ville de Ganges. Montpellier, 1 9 0 4 . (8-r., POST.

303

1.)

Bistum und Geldwirtschaft. Zur Geschichte Volterras im Mittelalter. 1. Rom, Loescher, 1905. (Lex. 8-r., 40 1.) M. 1.60. . SCHRÄM W. Quellenmässige Beiträge zur Geschichte unserer Stadt (Brünn). V. Jahrgang. Brünn, Winiker, 1905. (8-r., VII—152 1.) M. 3.—. :SNELL F . J . Memorials of Old Devonshire. London, Pemrose, 1904. ; (8-r.) 15.—. STEIN G. Duisburgs wirtschaftliche Entwickelung. Duisburg, E wich, 1905. (8-r., III—20 1.) M. 0.25. T H A Y E R W . R. A short history of Venice. London, Macmillan, 1905· (12-r.) 6/.6. T H U R Y E. Veszprém városának történetei. — Történelmi Tár. 1905. 1. T I L L E J. Geschichte der Stadt Niemes und ihrer nächsten Umgebung. Niemes, Bienert. 1905. (Nagy 8-r., VIII—540 1.) M. 6.80. T Ó T H - S Z A B Ó P . Nagyvárad az erdélyi fejedelmek s a török uralom korában. — A jászóvári prémontr. JcanonoJcr. nagyváradi fögymnázium Értesítője. Nagyvárad, Szent-László ny., 1904. (8-r.) VÉGH K. M. Ároktő és vidékének története. Különl. az Egri egyházm. Közlöny 1903. évi folyamából. Eger, Érseki ny., 1905. (Kis 8-r., SCHNEIDER F .

68 1.)

Geschichte der Stadt Colmar. Strassburg, Heitz, 1 9 0 5 . (16-r., III—52 1.) M. 0.50. (Städte и. Burgen in Elsass-Lothringen. 7.) "WILLIAM G. C . Guildford in the olden time. London, Bell, 1 9 0 4 . (8-r.) WALDNER.

5·/—.

Geschichte der Stadt' Metz. Strassburg, Heitz, 1 9 0 5 . (16-r., III—83 1.) M. 0.50. — (Städte u. Burgen in Elsass-Lothringen. 6.) •'WURZINGER. F. Bilder aus Iglaus Vergangenheit. Iglau, Selbstverlag, 1904. (Nagy 8-r., VI—159 1.) M. 2.80. .'ZIMMERMANN E . J. Hanau. Stadt und Land. Kulturgeschichte u. Chronik einer fränkisch-wetterauischen Stadt u. ehemaligen Grafschaft. Mit besonderer Berücksichtigung der älteren Zeit. Hanau, König Comm., 1904. (Nagy 8-r., IV., XX., LXXXVI—796 I. sok képpel.) M. 11.—. .'ZINKGRÄF К . Bilder aus der Geschichte der Stadt Weinheim. 1682—1693. Nach den Weinheimer Ratsprotokollen. Weinheim, Ackermann. 1904. (Nagy 8-r., 76 1.) M. 1.60. WOLFRAM.

355

3.

Népesedés,

telepítés

osztályok

és

gyarmatok,

története..

Történeti

val amint

egyes

.n;épt-

statisztika.

J. La vie et l'organisation du clergé sóus l'ancien régimé. I. Les réguliers. Paris, Blond et Co., 19Ó5. (16-r., 60 1.) 60 c. AJTAY J. A magyarság fejlődése az utolsó kétszáz év alatt. Harmadik bővített kiadás. Budapest, Márkus ny. 1905. (8-r., 72 L) K. 0.50. ARNOLD F . C . Das Kind, in der deutschen Literatur des X I — X V . Jahrhunderts. Diss. Greifswald. Bamberg, 1905 (Lex. 8-r., 163 1.) M. 3.—. BÁN A. Képek a finn nép életéből. Néprajzi tanulmány. Budapest, Stephaneum ny., 1905. (8-r., 70 1.) К 1.80. (A Szt-Istv-Társulat felolvasó üléseiből. -52.) BEAUCHAMP W . M . A history of the New-York Iroquois, now commonly called the Six Nations. Albary, New-Vork State Educ. Dep., 1905. (8-r.. 126—461 1.) $ 0.75. BERBIG. Die Unkosten des Bauern-Aufstandes im Jahre 1525 im Bezirk Gotha-Eisenach. — Deutsche Zeitschr. f. Kirchenrecht. 1905. 1. BOERNER G. Die Annalen und Akten der Brüder des gemeinsamen Lebens im Lüchtenhofe zu Hildesheim. Eine Grundlage zur Geschichte der deutschen Bruderhäuser und ein Beitrag zur Vorgeschichte der Reformation. Fürstenwalde, Seyfarth, 1905. (Nagy 8-r., III— 111 1.) M. 2.40. BUJAK F. Studya nad osadnictwem Malopolski. (Vizsgálódások A kislengyelországi telepítéstörténetré vonatkozólag.) Krakow, Spólka, 1905. (8-r., 257 1.) К 5.40. CAPITOLI, i, delle colonie greco albanesi di Sicilia dei secoli XVe XVI, raccolti e publicati da Giuseppe La Mantia. Palermo, Gianitrapani, 1904. (8-r., XLÍI—85 1.) CLIFFORD H. Further India. Being the story of exploration from, the earliest times in Burma, Malaya, Siam, and Indo-China. London, Lawrence & Bullen, 1904. (Nagy 8-r., 390 1. képekkel.) 7/.6. CORRIDORE F . La popolazione dello stato Romano nel secolo. X V I I I . — Giornale d. Economisti. 1904. XI. . ' CRAMER F. Aus der Urzeit Eschweilers und seiner Umgebung. Ein Beitrag zur rheinischen Siedlungsgeschichte. Aachen, Creützer, 19Ò5. (Nagy (8-r., 18 1) M. 0.60. DAUDET E . Histoire de l'émigration pendant Ja Révulution française d'après les précédents publications de lauteur et de nouveaux documents inédits. Tome II. Paris, Hachette, 1905. (8-r.) Fr. 7.50. DE.RVIX G.. L'Afrique du Nord. La Tunisie. Epernay, Villers, 1905. (16-r., 109 1. és térk.) D E WILLERMONT. La société au XVIIIe siècle. Paris, Perrin & Cie, 1 9 0 5 . DILL S. Roman society from Nero to Marcus Aurelius. .London, Mac. millan, 1905. (8-r., 664 l·) 15/.—. . -.· - Л Du BLED V. La société française dù XVIe au XXe siècle. 5 . XVIIIe siècle. Paris, Perrint et Cie, 1905. (16-r.) Fr. 3.50. "R ··. Í ESCHENBURG В . Das Liegenschaftswesen im íübekischen Staatsgebiet., ! Historische u. Statistische Beiträge.' Lübeck, Lübeke & NÖhring; : 5 . 1У04. (Nagy 8-r., III—95 1.) M. 2 — . · AGEORGES

23*

356:

F. Zur historischen Bevölkerungsstatistik in Deutschland. — Jakob, f. Nationalök u. Stat. LXXXIV. 4. GONNAUD P. La colonisation hollandaise à Java ; ses antécédents ; ses caractères distinctifs. Paris, Challamel, 1905. (8-r., 610 1.) EULENBURG

J. Wohnungs- u. Besitzverhältnisse der einzelnen Bevölkerungsklassen im Kölner Kirchspiel St. Kolumba vom 13. bis 16. Jahrh. Bonn, 1904. (Nagy 8-r., 80 1.) M, 1.—. ( , A n n a l m d. hist: Ver. f. d. Niederheinf Különny.) PH. Beiträge ziir Geschichte der Stände im Mittelalter. I I . Der Sachsenspiegel und die Stände der Freien. Mit sprachlichen Beiträgen von A. Bürk. Halle, Niemeyer, 1905. (Nagy 8-r., X X V I — 862 1. és 1 térkép.) M. 22.—.

GREVING

HECK

Die Gemeinfreien des Tacitus und das Ständeproblem der Karolingerzeit. — Vierteljahr sehr. f. Soô. и. Wirtschaftsgesch. III. 2/3. HEY G . U. SCHULZE K . Die Siedelungen in Anhalt. Halle, Buchh. d. Waisenhauses, 1905. (Nagy 8-r., VII—192 1.) M. 4 . — . HoRGER A. A csángó nép és csángó név eredete. Kolozsvár, Ajtai ny., 1905. (8-r., â l 1.) — Különlenyomat az Erd. Múz. 1905. évi folyamából. HUMBERT J. L'occupation allemande du Venezuela au XVIe siècle, période dite de Weiser (1526—1556). Paris, Fontemoing, 1905. (Nagy 8-r.) Fr. 4.50. — / — . Les origines vénézuéliennes. Essai sur la colonisation espagnole au Vénézuéla. Paris,-Fontemoing, 1905. (8-r., X X — 3 4 0 1. térképpel.) Fr. 10.—. IMBART DE LA T O U R P. L'avénement de la Bourgeoisie. Les transformations sociales de la France à la fin du moyenâge. — Séances et travaux de VAcadémie des se. mor. et pol. 1905. 3. JAMES B. B. The colonisation of New England. Philadelphia, Barrie, 1905. (8-r., XXII—428 1.) KADLEC К . Über die Arbeitsgenossenschaften im slavischen Recht. — Zeitschr. f. vergleich. Rechtswissenschaft. 17. 1/2. KARÁCSONYI J. A székelyek eredete és Erdélybe való települése. Székfoglaló értekezés. Budapest, Akadémia, 1905. (9-r., 74 1.) К 1.20. (Értekezések a történeti tudományok köréböl. XX. 3. f.) KAYE P . L. English colonial administration under Lord Clarendon 1660—1667. Baltimore, J. Hopkins press, 1905. (8-r, 150 1.) 50 c. KOZLOWSKI W. A. Zarys historyi wloscian we Francyi. (A franczia parasztosztály történetének vázlata.) Warschau, Kowalewski, 1905. (8-r., 68 1.) Rub. —.20. LEWIN L. Geschichte dêr Juden in Lissa. Pinne, Gundermann, 1904. (Nagy 8-r.. V—401 L) M. 3.50. LODGE, MISS. Serfdom in the Pyrenees. — Viertel)arschr. f. Soc.- u. Wirtschaftsgesch. III. 1. MACHAT J. Documents sur les établissements français de l'Afrique occidentale au XVIIIe siècle. Paris, Challamel, 1905. (8-r., 140 1.) HECK PH.

357:

W. Choiseul und die Katastrophe am Kourouflusse. Eine Episode aus Frankreichs Kolonialgeschichte. Breslau, Marcus, 1905. (Nagy 8-r., 79 1.) M. ¡2.40. M U R R A Y J . Life in Scotland A Hundred Years ago. As reflected-in old i statistical account of Scotland 1791—1799. London, Gardner, 1905. (Nagy 8-r., 304 1.) M. 3/.6. NIESSEN P. Die Erforschung der Ostdeutschen Siedelung. — Korrespondenzblatt der deut. Gesch.- u. Altertumsvereine. LUI. 1. — . — . Geschichte der Neumark im Zeitalter ihrer Entstehung und Besiedlung. (Von dem ältesten Zeiten bis zum Aussterben der Askanier.) Mit Karten, Plänen, Ansichten. Landsberg, (Schaeffer & Co), 1905. (Nagy 8-r., VI—611 1.) M. 10.—. NUGLISCH A. Zur historischen Bevölkerungsstatistik der Stadt Breslau. —* Zeitschrift f. Socialwiss. 1905. 7. MARCUS

L. A német parasztforradalom 1524—1526. A Jceszthelyi Tcath. fögimn. Értesítője. Keszthely, Sujánszky ny., 1905. PEISKER J. Die älteren Beziehungen der Slawen zu Turkotataren und Germanen und ihre sozialgeschichtliche Bedeutung. — Vierteljahrschr. f. Soc. u. Wirtschaftsgesch. III 2/.3. PENNY F . The church in Madras. Being the history of the ecclesiastical and missionary action of the East India Company in the presidency of Madras in the 17th and 18th centuries. London, Smith Elder, 1905. (8-r, 714 1.) 21/.—. PERAGALLO P . Cenni intorno alla colonia italiana in Portugallo nei secoli XIV, XVe XVI. Torino, Frattelli Bocca, 1904. (8-r.) floDOLico N. La democrazia fiorentina sul suo tramonto 1370—1382. Bologna, Zamichelli, 1905. (8-r., 494 1.) L. 6.—. SAMUEL S. Geschichte der Juden in Stadt u. Stift Essen bis zur Säkularisation des Stifts von 1291—1802. (Essen (Berlin, Poppelauer), 1905. (8-r., 118 1.) M. 1.50. SANDBERG G. The exploration of Tibet. Its history and particulars from 1623 to 1904. Calcutta, Thacker, Spink & Co, 1904. (8-r., 324 1.) 8/.—. SCHEFER CHR. Lois et traditions coloniales de la France d'autrefois. — Annales des sciences politiques. 1904. SCHUHMACHER. Die Erforschung der Kolonisation von Ost- und Westpreussen vom 15—17. (18.) Jahrhundert. Korrespondenzblatt der deut. Gesch.- und Altertumsvereine. LIII. 1. STACH J. Die deutschen Kolonien in Südrussland. Kulturgeschichtliche Studien und Bilder über das erste Jahrhundert ihres Bestehens. 1. Teil. Prischib, Schaad, 1904 (Nagy 8-r., 216 1.) M. 1.60. STEFFEN G. Studien zur Geschichte der englischen Lohnarbeiter, mit besonderer Berücksichtigung der Veränderungen ihrer Lebenshaltungen. III. Band. Deutsch . . . von M. Langfeldt. 2. Teil. Stuttgart, Hobbing & Büchle, 1905. (Nagy 8-r., VIII. és 161—385 1.) M. 4.50. . :STIEFE F. Die oberösterreichische Bauernaufstand des Jahres 1626. 2. Aufl. (20 füzetben, füzetenként 0.60 M.) Linz, Mareis, 1905. PAPP

358:

Zur Geschichte der 12 Artikel von 1525. — Historische Vierteljahrschrift. V I I I . 1. STORIA e sviluppo del colonie dai Fenici, ai nostri giorni, per B . S . Milano, tip. Sonzogno, 1904. (12-r., 61 1.) TAKAOKA K. Die innere Kolonisation Japans. Leipzig, Duncker & Humblot, 1904. (Nagy 8-r., X—106 1.) M 2 60. — Staats- и. sozialwiss. Forschungen. XXIII. 3.) T E X T O R L. E. A colony of émigrés in Canada, 1796—1816. Toronto, University library, 1905. (Imp. 8-r.. XI—86 1.) 5/.—. T U R N E R H . G . A history of the colony of Victoria from its discovery to its absorption into the commonwealth of Australia, 2 vols. London, Longmans, 1904. (8-r., 412 és 400 1.) 21/.—. VERMONT. Rolls of the soldiers in the Revolutionary war 1 7 7 5 to 1 7 8 3 . Comp, and ed. by J. E. Goodrich. Rutland, Tuttle Co, 1905 (8-r., STÖLZE W .

22—927

1.) $

4.25.

Die Erforschung der Geschichte der deutschen Koloöisation im Osten. — Korrespondemblatt der deut. Qesch'.- und Altertumsvereine. LIIÌ. 1. W E B E R M . Der Streit um den Charakter der altgermanischen Sozialverfassung in der deutschen Literatur des letzten Jahrhunderts. Jahrb. f. Nat.-ÖL· u. Stat. 28. 4. : WILLEMSEN G . Étude sur la démographie d'une commune du plat pays de Flandre aux XVII e et XVIII e siècles (1631—1795,) Anvers, impr. Backer, 1904. (8-r., 36 1.) Különny. „Annales de 1'Acad,érnie roy. d'Arehéol. de Belg." cz. miiből. You A. Madagascar. Histoire, organisation, colonisation. Paris, BergerLevrault & Cie, 1905. (8-r., 652 1. térképpel) Fr. 12.—. ZIMMERMANN R . A nemességnek A városokba való telepedése a X V I — X V I I I . században. — A nyíregyházi ág. h. ev. fögymn. Értesítője. Nyíregyháza, Jóba kny., 1904." (8-r.) ZÜNKOVIC M. Wann wurde Mitteleuropa von dén Slaven besiedelt? Beitrag zur Klärung eines Geschichts- und Gelehrtenirrtums. Kremsier, Slovák, 1904. (8-r., 111 1.) M. 1.—.

WARSCHAUER.

4.

Ösgazdaság

gazdaság

és ő s f o g l a l k o z á s o k .

története.

Családi

szervezet.

A

mező-

В á n y á s ζ a t é s к о h á s ζ at. Z á r t h á ζ i g a ζ d a s ág.

В. Kulturkreise und Kulturschichten in Afrika. — Zeitschrift f. Ethnologie. 1905. 1. " ARBOIS DE JUBAINVILLE, H . DE. La famille celtique. Paris, Bouillon, 1 9 0 5 . (16-r., X X - 2 2 3 1.) BARBAGALLO C·, La produzione media relativa dei cereali e della vita nella Grecia, nella Sicilia e nell' Italia antica. Padova, Rivista di storia antica, 1904. (8-r., 26 .1.) BARTSCH R . : Eheliches Güterrecht im Erzherzogtum Österreich im 1 6 . Jahrhundert. Leipzig, Veit & Co., 1905. (Nagy 8-r., 92 1.) M. 2.50. BEGIEBING H. Die Jagd im Leben der salischen Kaiser. Diss. Bonn, Hanstein, 1905. .(8-r., VIII—11 1 1.)

ANKERMANN

359:

Тн. Die Traditionen des Hochstifts Freising, 1. Bd. (774—926). München, Rieger, 1905.. (Nagy 8-r., V., CVI1Ï—792 1. és 1 tábla.) M. 17.—. (Quellen und FJrört. ζ. Ъауг. и. deut. Gesch. Neue Foi ge. II. 2.

BITTERAUF

BoissoNNADE P. Production et commerce des céréales, vins etc. en Languedoc. (17. század 2. fele.) — Annales du Midi. 1905. Julius.

W. Grundzüge der Geschichte und Wirtschaft der königL Oberförsterei Eberswalde. Berlin, Springer, 1905. (8-r., 38 1. és 1 térkép.) M. 1.20. BUCHMAYER Α. Historisch-biographische Reminiszenzen als Beitrag zu einer österreichisch-ungarischen Forstgeschichte in besonderer Beziehung zur Vorzeit der einstigen к. k. Forstakademie Mariabrunn. Papiermühle bei Roda, (Gebr. Vogt), 1905. (Nagy 8-r.* 128 1. 6 táblával.) M. 3.40. ' . CONTI E. La proprietà fondieria nel passato e nel presente. Milana, tip. Cogliati, 1905. (12-r.. XXIV—428 1.) L. 3.50. DEL Rosso R. Pesche e peschiere antiche e moderne nell ; Etruria marittima. 2 voi. Firenze, tip. Paggi, 1905. (8-r., XXXI—764 1., 9 táblával.) L. 7.—. DESSMANN G. Geschichte der schlesischen Agrarverfassung. Strassburg, Trübner, 1904. (Nagy 8-r., X—261 1.) M. 7.—. {Abhandlungen a, d.. staatwi*s. Seminar zu Strassburg. 19.) DETLEFSEN. Die Entstehung und Entwicklung unserer Marschen. — Heimat. 15. 3. DIEST Η . v. Zur Geschichte und Urzeit des Landes Daber. Stettin, Saunier 1904. (Nagy 8-r., 89 1. és 5 kép.) M. 2.25. DOIGNEAU A . Nos ancêtres primitifs. Notes d'archéologie préhistoriqueParis, Clavreul, 1905. (8-r., 202 1.) Fr. ô.—. DOPSCH A. Die Herausgabe von Quellen zur Agrargeschichte des Mittelalters. — Deutsche Geschichtsblätter. 1905. 6. 7. FREYSOLDT A. Die fränkischen Wälder im 16. und 17. Jahrhundert. EinBeitrag zur Forstgeschichte des meininger Oberlandes. Nach den Quellen bearbeitet. Steinach (Leipzig, Schneider), 1904. (Nagy 8-r., IV—163 1. és 1 térkép.) M. 3.—. FUCHS К . Geschichte der deutschen Ordensburg und Herrschaft Busau_ (Wien, Seidel), 1905. (8-r., XVI—200 1.) M. 3.50. GALGÓCZY J. Östörténelmi böngészet. — Történelmi Tár. 1905. 2. GAUL F. Die persönlichen u. wirtschaftlichen Verhältnisse des Bauernstandes im Fürstentum Solm-Braunfels in 1000-jähriger Entwicklung vom 9—19. Jahrh. Auf Grund archivalischer Studien bearbeitet. Jena, Fischer, 1904. (Nagy 8-r, ; X—164 1.) M. 4.—. GRÄBNER F . Kulturkreise und Kulturschichten in Ozeanien. —: Zeitschrift f. Ethnologie. 1905, 1., GÜNTZ M. Der Landwirtschaftliche Betrieb in Deutschland im 17. Jahrhundert. — Landwirtschaftshist. Blätt. IV. 1. HASSLACHER A . Geschichtliche Entwicklung des Steinkohlenbergbaues im Saargebiete. Berlin, Springer, 1904. (Lex. 8-r., 189 1.) - - (Der Steinkohlenbergbau des Preuss. .Staates in der Umgebung von Saarbrücken. II.) BORGMANN

360:

M. Die Entwicklung des deutschen Versuchswesens bis zur Gegenwart. — Landwirtsch. Eist. Bl. IV. 1. HOOPS J . Waldbäume und Kulturpflanzen im germanischen Altertum. Strassburg, Trübner, 1905. (Nagy 8 г., XVI—689 1. képekkel.) M. 16.—. ILLÉS J. A törvényes öröklés rendje az Árpádok korában. Budapest, Akadémia, 1904. (8-r., 110 1.) К 2.—. (Értekezések a társ. tud. köréből. X I I I . 3.) KLUCH J. Kevendi Székely Jakab végrendelete és stájerországi birtokszerzeményei. — Történelmi Tár. 1905. 2. KLUTMANN A. Die Haubergswirtschaft. Ihr Wesen, ihre geschieht. Entwicklung und ihre Reformbedürftigkeit. Auf Grund der Verhältnisse im Kreise Olpe i. W. dargestellt. Jena, Fischer, 1905. (Nagy 8-r., VIII—141 1.) M. 3.—. — (Abhandlungen des staatswiss. Seminars zu Jena. II. 1.) KOHLBACH B. Adatok Somogy vármegye ősmüvelődésének történetéhez. — A kaposvári m. Tcir. áll. főgimn. Értesítője. Kaposvár, Hagelmann ny., 1904. (8-r.) KOHLER J . Über die Urgeschichte der Ehe. — Zeitschr. f. vergleich. Rechtswiss. 17. 1/2. KOTZSCHKE. Geschichte des Bergrechts und Verstaatlichung. — Freies Wort. 1905. 3. KOVÁCS G. Az orosz mir-szervezet történelmi fejlődése napjainkig. Budapest, Franklin-t. ny., 1904. (8-r., 60 1.) — Különleny. a Budapesti Szemle 121. kötetéből. KUUN GÉZA GRÓF. Fajunk lebediai és etelközi mívelődése. Kolozsvár, Emke kiadása, 1903. (8-r., 20 1.) LAAK L . VAN. Kloster Kamp. Seine Entwicklung bis zum Anfang des XIV. Jahrh. Diss. Rheinberg, Küpper'sche Druck., 1904. (8-r., 57 1.) M. 1.50. LASPEYRES. Aus der Geschichte der österreichischen Forstwirtschaft. — Zeitschr. f. Forst- u. Jagdwesen. XXXVIII. 1. LAVERGNE Α . DE. La transmission de la propriété immobilière et l'introduction des livres fonciers en Angleterre: Paris, Guillaumin & Cie, 1905. (8-r., VII—344 1.) Fr. 6.—. LÉVY L. G. La Famille dans l'antiquité israélite. Paris, Alean, 1905. (8-r., 300 1.) Fr. 5.—. MOERICKE 0. Die Agrarpolitik des Markgrafen Karl Friedrich von Baden. Karlsruhe, Braunsche Hofbuchdruck., 1905. (Nagy 8-r., VI—96 1.) M. 3.20. (Volkswirtsch. Abhandlungen der bad. Hochschulen. Vili. 2.) M O L L E . Die preussische Alaunhüttenindustrie und das Alaunsyndicat von 1836 bis 1844. I. Leipzig, Duncker & Humblot, 1905. (Nagy 8-r.) (Jahrb. f. Gesetzgebung etc. különlenyomata.) MONDOLFO U. G. Agricoltura e pastorizia in Sardegna nel tramonto de feudalismo. — Rivista Italiana di Sociol. Vili. 4. MÜLLER E. Die Entwickelung der Arbeiterverhältnisse auf den statlichen Steinkohlenbergwerken vom J. 1816 bis zum J. 1903. Berlin, Springer, 1904. (Lex: 8-r., 1581. 3 táblával.) — (Der Steinkohlenbergbau des Preuss. Staates in der Umgebung von Saarbrücken. VI.) HOFFMANN

361:

Vergangenheit, Gegenwart und Zukunft der Hauberge im Dilb kreise. — Zeitschr. f. Forst- u. Jagdwesen. XXXVII. 2. MUNKÁCSI В. A magyar őshaza kérdése. — .Ethnographia. 1905. 2. NASH W. G. The Rio Tinto mine; its history and romance. London, . Simpkin, 1904. (8-r., 248 1.) 10/6. O P I T Z E . Die Arten des Rustikalbesitzes und die Laudemien u. Markgroschen in ¡Schlesien. Breslau, Marcus, 1904. (Nagy 8-r., XVI— 420 1.) M. 12.—. (Untersuchungen z. deut. Staats- u. Rechtsgesch. 73.) Österreichische Urbare. Herausgeg. v. d. kais. Akademie d. Wissenschaften. I. Abth. Landesfürstl. Urbare. 1. Bd. Die landesf. Urbare Nieder- u. .Oberösterreichs aus d. 13. u. 14. Jhdt. Unter Mitwirkg. v. W. Levee, hareusg. v. A. Dopseh. Wien, Braunmüller, 1904. (Lex. 8-r., CCGLVII—432 1. 3 térképpel.) M. 20.—. PETERKA О. Das Wasserrecht der Weistümer. Prag, Calve, 1905. (Nagy 8-r., VI—83 1.) M. 3.—. PIVANO. I contratti agrari in Italia nell'alto medio evo. Torino, Unione tip.-ed., 1905. L. 6.—. PLEHN. Zur Geschichte der Agrarverfassung von Ost- und Westpreussen. I. — Forschungen z. Brand, u. Preuss. Geschichte. XVII. 2. RENNEFARTH H . Die Allmende im Berner Jura. Breslau, Marcus, 1 9 0 5 . (8-r., VII—231 1.) M. 7.20. (Untersuch. ζ. deut. Staats- u. Rechts. gesch. 74.) RHAMM K . Ethnographische Beiträge zur germanisch-slavischen Altertumskunde. I. Abteilung: Die Grosshufen der Nordgermanen.' Braunschweig, F. Vie weg & Sohn, 1905. (Nagy 8-r., XIV—85? 1.) MÜLLER.

M. 24

—

Die zugerischen Allmendkorporationen. Bern, Stämpfli & Co, 1904. (Nagy 8-r., XII—207 1.) M. 3.20. (Abhandlungm zum

RÜTTIMANN

K.

Schweiz. Recht.

2.)

G. Per la storia della proprietà in Italia. — (Vierteljahrschr. f. Soc.- u. Wirtschaftsgesch. III. 1.) SCHÄFER D. Die agrarii milites des Widukind. (Sitzungsberichte der preuss. Ak. d. Wiss." különny.) Berlin, (Reimer), 1905 (Nagy 8-r , 9 1 ) SPIELMANN C . Die harten Winter 1 7 8 3 / 8 4 und 1 7 8 4 / 8 5 . — Nassania. VI I. 2. I THIELE 0. Salpeterwirtschoft und Salpeterpolitik. Eine volkswirtschaft, liehe Studie über das ehemalige europäische Salpeterwesen, nebst Beilagen. Tübingen, Laupp, 19u5. (Nagy 8 - r . V—237 1.) M. 6.—. (Zeitschr. f. d. ges. Staatswiss. Ergänzungsheft. XV.) VARGA G. A görög nő társadalmi helyzete és a görög családi élet. — A csurgói áll. seg. ev. ref. főgymn. Értesítője. Csurgó, Vágó nv., 1905. * WALTZ W . Vom Reinertrag in der Landwirtschaft. Ein historisch-kriti. sehe Studie. Stuttgart, Cotta, 1904. (Nagy 8-r., X—121 1.) M. 2 40 — (.Münchener volksw. Studien. 69.) WEDDING 0 . Gut Wedigenstein an der Porta Westfalica und die Entstehung der westfälischen Domanialgüter. — Roland. III. 8. SALVIOLI

362:

F . Die Entwicklung des Bedarfs an Handarbeit in der ostpreussischen Landwirtschaft des 19. Jahrhunderts. Diss. Königsberg, 1.905. (8-r., 56 1.) WEITZEL W. Die deutschen Kaiserpfalzen und Königshöfe vom 8. bis 16. Jahrhundert. Halle, Buchhandl. des Waisenhauses, 1905. (Lex. 8-r., 131 1. 45 képpel.) M. 3.—. WESTPHAL P . Ein ehemaliges Klosterterritorium in Pommerellen. Eine Studie zur westpreussischen Geschichte. Danzig, (Brüning), 1905. (Nagy. 8-r., 138 1.) M 3.50 W I M M E R J. Geschichte des deutschen Bodens mit seinem Pflanzen-und Tierleben von der keltisch-römischen Urzeit bis zur Gegenwart. Halle, Waisenhaus, 1905. (Nagy 8-r., VIII—475 1.). M. 8.—. W O L T E R S F. Studien über Agrarzustände und Agrarprobleme in Frankreich von 1700. bis. 1790. Leipzig, Duncker & Humblot, 1905. (Nagy. 8-r., IX—438 1.) M. 1 0 — (Staats- und sozialwiss. Forschungen. XXII. 5.) W O P F N E R H. Freie und unfreie Leihen im späteren Mittelalter. — Vierteljahrschr. f. Soc.- u. Wirischaftsgesch. III. 1.

WEGENER

5.

Ipartörténet.

J. .Zsigmond király a kassai parketszövökért Kép a középkori magyar kézműipar történetéből. Budapest, Wodianer, 1905. (8-r., 51 1.) K. 0.60. (Iparosok Olvasótára. XI. 4.) BASSERMANN-JORDAN E . Die Geschichte der Räderuhr. unter besonderer Berücksichtigung der Uhren des bayerischen Nationalmuseums. Frankfurt a. M., Keller, 1905. (Nagy 4-r., IX—113 1., 36 kép és 24 tábla.) M 36.—. BECK L. Beiträge zur Geschichte der Eisenindustrie in Nassau vom 16. bis 18. Jahrhundert. — Annalen d. Vereins für nassauische Altertumskunde etc.. 1903. 2. BENNET R. AND J. ELTON. History of corn milling. I V . Some feudal mills. With memoir of the late Richard Bennett by John Elton. London, Simpkin, 1905 (8-r., 242 1.) 12/6. . . CHAPMAN S. J. The Lancashire cotton industry. A study in economic development. London, Sheratt & Hughes. 1904. ( 8 - r , 309 1.) CUNNINGHAM W. The Growth of English Industry and Commerce during the Early and Middle Ages. 4-th ed. London, Cambr. Un. Press, 1905. (8-r., 750 1) 12/6. DRAGENDORFF E . A U S der älteren Geschichte des Amts der Buchbinder zu Rostock. — Beiträge zur Gesch. der St Rostock. IV. 2. DUTIL L. La fabrique de bas à Nimes an X V I I I . siècle. — Annales du Midi. 1905. Apr. FAGNIEZ G. Corporations et syndicats. Paris, Lecoifre, 1904. (8-r., VIII— 198 1.) Fr. 2.—. FÏÎAHNÉ . С . Die Textilindustrie im Wirtschaftsleben Schlesiens. Ihre wirtschaftliche und technische Grundlage, historisch-ökonomische Gestaltung und gegenwärtige Bedeutung. Diss. Tübingen, Laupp, 1905. (Nagy 8-r., XII—273 1.) M. 5.60.

BÁNFI

363:

Dictionnaire historique des arts, métiers et professions exercés dans. Paris depuis le XlIIe siècle. Paris, Welter. 1905. Fr. 25.—. HussoN F. Les tapissiers. Etude historique Paris, Marchai et Billardr i 1905. (12-r.) Fr. 5 — . KÖRNER R. Zur Geschichte der Glòckengiesser in Hamburg. (Sep. Abdruck aus Hamb. Kirchenbl.) Hamburg, Schioessmann, 1905. (8-r., 42 1.) M. —.60. ; LAPRODE L. DE.Le Poincti de'France et les Centres dentelliers au XVII et au XVIII?. siècle. Páris,. Laveur, 1905. (8-r., XXXV—395 1) Fr. 15.—. MACQUOID P . History of english furniture. Vol. 2 . P a r t - 3 . London, L a w rence & В., 1905. (4-r.) 7/6. MATSCHOSS С. Die Einführung der Dampfmaschiné in Déutschland (1780 bis Í830). — Zeitschr. des Vereins der Ingenieure. 1905. 22. MELLOTTÉE P. Histoire économique de l'imprimerie. Tome 1. L'imprimerie sous l'ancien Régime 1439—1789. Paris, Hachette & Cie, 1905. (8-r., 537 1. képekkel.) Fr. 7.50. NEUMANN. В . Die Metalle^ Geschichte, Vorkommen und Gewinnung, nebst ausführlicher Produktions- und Preisstatistik. Halle, Knapp, 1904. (Nagy 8-r., VI—421 1. képekkel és táblákkal.) M. 16.—. . PRIBRAM К . Die. Einlösung der .Realgewerbe Wiens. Ein Beitrag zur Geschichte der österr. Gewerbepolitik. — Jahrb. f. Gesetzg., Vermalt. u. Volkswirtsch. XXV11I. 4. ; Q U E S S E L L . Das französische Zunftwesen am Vorabend der grossen Revolution. Eine wirtschaftsgeschichtliche Studie.— 'Neue Zeit. 19Ó5. 33. RICHTER E . A selmeczbányai levéltár legrégibb ózéhlevele 1487-ből. — Történelmi Tár. 1905. 1. SANDER P. Zur Verständigung über das mittelalterliche Zunftproblem. — Jahrb. f. Gesetzg., Verwalt. u. Volkswirtschaft. XXVIII. 4i SCHIREK C. Die к. k. Majolikageschirrfabrik in Holitsch. Materialien zu· ihrer Geschichte. Brünn, Selbstverlag, (1905). (4-rét, 300 1. 33 ábrával.) M. 40.—. SCHREIBER E . Zur Geschichte der deutschen Gewerbe. — Deutsche Fortbildungs-Schule. XIII—XIV. S C O T T W. R. The records of a Scottish cloth manufactory at New Mills (Haddingtonshire) 1681—1703. Edinburgh, Scottish History Society, 1905. (8-r.) SIEVERS. Vom alten deutschen Zunftwesen. — Grenzboten. 64. 3. SIMON K . Beiträge zur Baugeschichte des Goslarer Kaiserhauses. — Zeitschr. des Harzvereins f. Gesch. u. Altertumskunde. 37. 2. W E R N E R A. Die Wasserkräfte der Stadt Augsburg im Dienste von Industrie u. Gewerbe. (Historisch-statistisch beschrieben.) Augsburg, Rieger, 1905. (Lex. 8-r., VIII—172 I.) M. 6.50. FRANKLIN.

6.

Kereskedelem

és

közlekedés

története.

H. Die Duisburger Börtschiffahrt,· zugleich ein Beitrag zur Geschichte des Gewerbes in Duisburg .und des Handelsverkehrs am Niederrhein. Duisburg, Ewich, 1905. (Nagy 8-r., IX—241 l.)? M. 4 — . (Schriften des Duisburger Museumsvereins. II.)

AVERDUNK

364:

Die geschichtliche .Entwicklung der württembergischen Bodenseedampfschiffahrt. Stuttgart, Métzler, 1905. (Lex. 8-r.. 23 1. és 2 tábla.) M. 1.—. BIEDENKNAPP. Bahnbrecher des Weltverkehrs. Berlin, Gose & Tetzlaff, 1905 M. 3.—. €ORNEREAU A. Un procès d'octroi à Dijon au XVIII e siècle (1776—1778). Dijon, impr. Darantière, 1905. (8-r., 65 1.) DIFEREE H. C. Degeschiedenis van den Niederlandschen handel. I. stuck. Amsterdam;, Akkeringa, 1905. (Nagy 8-r., 10 és 124 1., az egész " mü ára FL. 1 3 7 5 ) DOBOS F . Az Adria uralmának kérdése a X I V . században. Kolozsvár, . Ajtai: ny., 1905. 8-r., 84 1.) . , DRESEMANN 0. Das erste Eisenbahnsystem. Eine verkehrsgeschichtliche Studie. Köln, Bachem, 1905. (Nagy 8 - r , . 1 2 1 1.) M. 2.—. FISCHER R . Königsberg als Hansastadt. — Altpreussische Monatsschrift. XLI. 5. 6. FROIDEVAUX H. Le commerce français à Madagascar au XVII e siècle. — ' Π ;; Vierteljahr ? ehr. f.. Soe - и. Wirtschaftsgesch. III. 1. GIRAUD J. B. L'acier . de Carme. Notes sur. le commerce de l'acier à l'époque de la renaissance. Lyon. 1904. (Nagy. 8-r.) Fr 7.50. GORDAÇK· W . Handelsbetrieb und kaufmännisches Leben in Deutschland, Österreich und der Schweiz vom Mittelalter bis zum Beginne der Eisenbahnzeit im Jahre 1835. Ein Beitrag zur Kulturgeschichte. . · Mit vielen erläuternden Illustrationen. Stuttgart, Nitzschke, 1905. ( 8 - r , X—229 1) M. 2.—. HANSAY A. Contribution à l'histoire de la politique mercantile au XVIII e siècle en France et dans le pays de Liège. Bruxelles, Lamertin, 1904. (8-r., 7 1) Fr. 1.—. HANSERECESSE. 3. Abteilung 7. Band. Hanserecesse von 1477—1530. Bearbeitet von Dietr. Schäfer. Leipzig, Dunker & Humblot, 1905. (Lex. 8-r., XIV—941 1.) M. 31.—. . . HARTMEYER H. Der Weinhandel im Gebiete der Hanse im Mittelalter. Jena, Fischer, 1905. (Nagv 8-r., V—1191.) M. 2.50. — (Volkswirt. u. Wirtschaftsgesch. Abhandlungen. N. F. 3.) HELLMANN F. Das Konkursrecht der Reichsstadt Augsburg. Breslau, Marcus, 1905. (Nagy 8-r., V—174 1.) M. 5.—. Untersuchungen гиг deut. Staats- u. Rechtsgesch. 76.) HENDY J. G. The history of the early postmarks in the British isles from heir introduction down to 1840. London, L U. Gill, 1905. (8-r., 212 1.) 3/6. JORDAN L. Materialien zur Geschichte der arabischen Zahlzeichen in Frankreich.. — Arch ν f. Kulturgeschichte.. III. 2. JUCHT W. Geschichte der Holzzoll- u. Holzhandels-Gesetzgebung in Bayern. Berlin, Springer, 1905. (Nagy 8-n, VIII—183 1.) M. 4.—. KRAUS A. Versuch einer Geschichte der Handels- und Wirtschaftsgeographie. Habilitationsschrift. Frankfurt a M., Sauerländer, 1905. (Nagy 8-r., VIII—103 1.) M, 2.40. LIÉBARD TH. Falaise. Étude historique et économique de la foire de Guibray. Paris, Gamber, 1905. (8-r.) Fr. 2.—. BETHGE.

P. Ports fräncs d'autrefois et d'aujourd'hui. Paris, Hachette & Cie, 1904. (8-r., 463 1.) Fr. 7.50. METTIG. Der Danziger Artushòf und seine Bruderschaften. Die Export. waren des russisch-hanseatischen Handels. — Sitzungsb. der Gesellsch. f. Gesch.- u. Altertumsk. der Ostseeprovinzen Russlands. MASSON

1903.

C. Die historische Entwicklung der Handelsmarke in der SchweizAbhandlung zum schweizer Recht. Bern, Stämpfli & Co, 1905. (Nagy 8-r., IV—88 1. 5 táblával.) M. 2.20. MITCHELL W . An essay on the early history of the law merchant. London, Cambr. Un, Press, 1905. (8-r., 178 1.) 4/.—. MÜLLER J . Das Rodwesen Bayerns u. Tirols im Spätmittelalter und zum Beginn der Neuzeit. — Vieteljahrschr. f. Soc.- u. Wirtschaftsgesch.. III. 2/3. — . — . Das spätmittelalterliche Strassen- und Transportwesen der Schweiz und Tirols. — Geogr. Zeitschr- XI. 2. MURET M . P. Le traité de commerce franco-anglais de 1786, à propos d'une publication récente. — Vierteljahrsehr. f. Soc.- и. Wirtschaftsgesch. III. 2/3. NAUDÉ W . Die brandenburgisch-preussische Getreidehandelspolitik von 1713—1806. — Jahrb. f. Gesetzg., Verw. u. Volksw. XXIX. 1. PAULS E . Geleitsrechte des Herzogs von Jülich im Jülichschen u. in Aachen. Festschrift. Aachen, Cremer, 1904. (Nagy 8-r., III—80 L és 1 tábla.) M. 2.—. PERNWERTH VON BÄRNSTEIN F . Die Dampfschiffahrt auf dem Bodensee urid ihre geschichtliche Entwickelung wärend ihrer ersten Hauptperiode (1824—1847). Leipzig, Deichert, 1905 (Nagy 8-r., VIII— 241 1.) M. 5.40. (Wirtschafte- u. Verwaltungsstudien. XXI.) PETERS M. Die Entwicklung der deutschen Rhedèrei seit Beginn des 19. Jahrh. bis zur Begründung des Deutschen Reichs. 2. Bd. Jena, Fischer, 1905. (Nagy 8-r., X—236 1.) M. 6.—. PIRENNE. Dinant dans le Hanse teutonique. Namur, Wesmael-Charlier,. 1 9 0 5 . Fr. 1 . 2 5 . SCHÄFER D. „Sclusas" im Strassburger Zollprivileg von 831. („Sitzungsber. d. preuss. Ak. d. Wiss." különny.) Berlin, (Reimer), 1905. (Nagy 8-r., 5 1.) M. 0.50. SCHMUTZER. Zur Geschichte der Fleischbeschau und des Nahrungsmittelverkehrs im 15. und 16. Jahrhundert. — Zeitschr. f. tieischu. Milchhygiene. XV. 4. SOTTAS J . Une escadre française aux Indes en 1 6 9 0 . Histoire de la compagnie royale des Indes-Orientales 1 6 6 4 — 1 7 1 9 ) . Paris, PlonNourrit & Cie. 1905. (8-r., XVI—498 1.) Fr. 10.—. STIEDA W. Beiträge zur Geschichte der Porzellanindustrie. — Beilage zu Münch. Allg. Zeitung. 1904. 132. 133. STRIEDER J . Die Inventur der Firma Fugger aus dem J. 1 5 2 7 . Tübingen,. Laupp, 1905. (Nagy 8-r., XII—127 1) M. 3.60. — (Zeitschr. f. die gesamte Staatswiss. Ergänzungsheft. XVII.) THALLÓCZY L . Mantovai követjárás Budán. Budapest, Akadémia, 1 9 0 5 . (8-r., 114 1.) К 2.—. (Értekezések a tört. tud. köréből. XX. 4.) MEYER

366:

VALMINUTA F. L'antica navigazione bolognese. Una battaglia navale fra Bologna e Venezia nel XIII.. secolo. 2 ediz. Città di Castello, Lapi, 1905. (8-r., 70 1.) L. 2 — UNGARD A . VON. Der Suezkanal. Seine Geschichte, seine Bau- α. Verkehrsverhältnisse u. seine militärische Bedeutung. Wien, Hartleben, 1605. (Nagy 8-r., VIII—104 1. 6 térképpel,) M. 4.—. V O L G E R В. Beiträge aus der ältesten Geschichte des Handels. — Arch, f. junge Kaufleute etc. IV. 9. 10. W E B E R H. La Compagnie française des Indes 1604—1875). Paris, Rousseau, 1904. (8-r., 715 1.) Fr. 10.—. WITTSCHEWSKY V . Russlands Handels-, Zoll- und Industriepolitik von Peter dem Grossen bis auf die Gegenwart. Berlin, Mittler & Sohn, 1905. (Nagy 8-r., X—362 1.) M. 7.—. W R E D E A . J. Die Kölner Bauerbänke. Köln, Stauff & Co, 1905. (8-r., 86 1.). M. 1.50. ZIEGER B. Kaufmännische Bildung in der alten Reichsstadt Nürnberg.— , Monatschr. f. Handels- τι. Sozialwiss. 2. 1.

T O S T I DI

'7. A p é n z

és a p é n z i n t é z e t e k ,

a mértékek

éos a ζ

árak

története

В. Die Geitreidepreise im 19. Jahrhundert. — Jahrb. f. Natio' nalöh. u. Stat. LXXXIV. 4, 5. LUSCHIN V. EBENGREUTH A. Allgemeine Münzkunde u. Geldgeschichte des Mittelalters u. d. neueren Zeit. München, Oldenburg, 1904. (Lex. 8-r., XVI—287 1. 107 ábrával.) M. .9.—. Handbuch d. Mittelalt. и. 1 neuer. Gesch. V. Abt.) MENDEL J. Zur Geschichte der Berliner Bankiers. — Intern. Volksw. X V . Münzwesen, das preussische, im 18. Jahrhundert. Münzgeschichtlicher Teil, I. Band: Die Münzverwaltung der Könige Friedrich I. und Friedrich Wilhelm I. (1701 — 1740). Darstellung von F. v. Schrötter. Akten bearbeitet von G. Sehmoller und F. v. Schrötter. Berlin, Parey, 1904. (Nagy 8-r., XVI—596 1.) M. 14.—. („Acta Borussica.") PEDERSEN H. Die Kapitelstaxen in Dänemark. — Jahrb. f. Nationalök. u. Stat. LXXXIV. 6. POMMIER L. La Banque de France et l'État depuis sa création jusqu' à nos jours. (Thèse.) Paris, Rousseau, 1904. (8-r., XV—486.1.) R O S T O W Z E W M. Römische Bleitesserae. Ein Beitrag zur Sozial- und Wirtschaftsgeschichte der römischen Kaiserzeit. Leipzig, Dieterich, 1905. (Lex. 8-r., XI—131 1.) — (Beiträge гиг alten Geschichte. 3.) M. 7.—. THORBURN W . S T . A guide to the history and valuation of the coins of Great Britain and Ireland in gold, silver, and copper. 4-th. ed. Revised and clarged by Herbert A. Grueber. London, Gill, 1905. (8-r., 298 1. képekkel.) .10/6. VOLTELINI H . V. Die ältesten Pfandleihbanken und Lombardenprivilegien Tirols. (71 1.) — (Beiträge zur Rechtsgeschichte Tirols. Innsbruck, Wagner, 1904. czímü kiadványból.) W E I L R. Das Münzmonopol Athens im ersten attischen Seebund. ¡ Zeitschrift für Numismatik. 25. 1/2. FÖLDES

367:

.

8.

Az

á l l a m i · és

helyi

közigaz;gatás

és

pénzügy,

története.

P . Modern tariff history. Germany, United States. France. With a preface by R. B. Haldane. London, Muray, 1904. (8-r., 394 1.)

ASHLEY

10/6. '

E. L'administration financière du sanctpaire pythique au IVe siècle avant J.-С. Paris, Fontemoing," 1905. (8-r.) Fr. 5.—. BOUTAREL P. DE. Quelques mots sur lés finances de Louis XIV. — Séance* et travaux de VAcadémie des se. mor. et pol. 1905. 3. BREDT. Anleihe der Stadt Solingen 1 7 9 6 . — Monatschr. d. Bergischen Geschichts-Verdns. XII. 1. Corpus statutorum Hungáriáé munieipalium. A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. V. kötet második fele. A Dunántúli törvényhatóságok jogszabályai. Összegyűjtötték, felvilágosító, összehasonlító és utaló jegyzetekkel ellátták dr. Kolozsvári Sándor és dr. Óvári Kelemen. Budapest, Akadémia, 1904. (Nagy 8 г., LIX— 585 J.) К 12.—. \ ." DARMSTÄDTER P . Studien zur bayerischen Wirtschaftspolitik in der Rheinbundszeit..—: Forschungen z. Gesch. Bayerns. 1905. 1.2. —.—. Studien zur napoleonischen Wirtschaftspolitik. — Vierteljahr sehr, f. Soc.- und Wirtschaftsgesch. IIL 1. DES CILLEULS A. Le socialisme municipal à travers les siècles. Paris, Picard, 1905. (8-r., 619 1.) Fr. 12.—. GAULTIER DE KERMOAL A. Histoire et législation de l'impôt sur le sel en France. Rennes, impr. Simon, 1904. (8-r., 127 1.) GOBERT T H . La loterie à Liège dans les siècles passés. Liège, impr. Poncelet, 1904. (8-r., 43 1.) Fr. 1.—. •GOMEL C H . Histoire financière de la législation et de la convention. Tome II: 1793—1795. Paris, Guillaumin & Cie, 1905. (8-r., 576 1.) Fr. 7.50. GUIRAUD P . L'impôt sur le capital sous la république romaine. — Nouv. BOURGUET

Revue hxstor. de droit franç. et étr. 1904. 4. Die kaiserlichen Verwaltungsbeamten bis auf Diocletian. 2. Aufl. Berlin, Weidmann, 1905. (Nagy 8-r., IX—514 1.) M. 12.—. HOENIGER R. Die Kontinentalsperre ünd ihre Einwirkungen auf Deutschland. Vortrag, Berlin, Simion Nachf., 1905. (Nagy 8-r., 32 1.) M. 1.—. (Volkswirt. Zeitfragen. 2 1 1 . ) JACOBI. Das staatliche Rechnungswesen und die Finanzkontrolle in Brandenburg-Preussen vor Begründung der Oberrechnungskammer. — Verwaltungsarchv\ 1905. 4. KEMP J. Die Wohlfahrtspflege des Kölner Rates in dem Jahrhundert nach der grossen Zunftrevolution. Kulturhistorische Studie. Bonn, Han stein, 1904. (Nagy 8-r., 70 1.) M. 1.—. KLEIN A. Die zentrale Finanzverwaltung im Deutschordensstaate Preus; sen am Anfang des XV. Jahrh. Nach dem Marienburger Tresslerbuch. Leipzig, Duncker & Humblot, 1904. (Nagy 8-r., VIII—211 1.) M. 5.40. — Staats- u. sozialwiss. Forschungen. XXIII. 2.) HIRSCHFELD О .

368:

Die Entstehung von Stadt und Stadtrecht in den Gebieten zwischen der mittleren Saale und der Lausitzer Neisse. Breslau, Marcus, 1905. (Nagy 8-r., X—168 1.) M. 5.—. (Untersuchungen zur deutschen Staats- u. Rechtsgeschichte.) KÜNSTLE F . Die deutsche Pfarrei und ihr Recht zu Ausgang des Mittelalters aiif Grund der Weistümer dargestellt. Stuttgart, Enke, 1905. (Nagy 8-r., 106 1.) M. 4.40. Kirchenrechtl. Abhandlungen. 20.) LANGLOIS V. La comptabilité publique au XIII e et au XIV e siècle. — Journal des Savants. 1905. 1. LIEBE G. Die mittelalterlichen Siechenhäuser der Provinz SachsenHalle a. S., Hendel, 1905. (Lex. 8-r., 36 1.) M. 1.—. LOISEL S . Essai sur la législation économique des Carolingiens, d'après les Capitulaires. Caen, impr. Valin, 1904. (8-r., XI—319 1.) Monumenta histórica lib. reg. civitatis Zagrabiae, metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae. Collegit et sumptibus eiusdem civitatis edidit. J. Tkalcié. Vol. XI. Libri fassionum seu funduales 1471—1526. — Inventaria et rationes 1368—1521. Zagrabiae, Albrecht, 1905. (8-r., 8. XXXIII—352 ].) NICHOLSON. J. S. The history of the English corn laws. New-York, Scribner, 1905. (32-r., VI —188 1.) $ 1.—. NIEDNER J . Die Ausgaben des preuss. Staats f. die evang. Landeskirche der älteren Provinzen. Ein Beitrag zur Gesch. der evang. KirchenV e r f a s s u n g in Preussen. Stuttgart, Enke, 1904. (Nágy 8-r., X — 319 1.) M. 1 1 . — . — (.Kirchenrechtl. Abhandlungen. 13/14. OFFENBÄCHER A . Geschichte der Besteuerung des Salzes in Deutschland bis zum Jahre 1867. — Finanzarchiv. XXII. 1. PASQUIER J. L'impôt des gabelles en France aux XVIIe et XVIIIe sièclesThèse. Paris, Larose, 1905. (8-r., 155 1.) RELKOVIC N . Buda város jogkönyve. Ofner Stadtrecht. Bölcsészettudori értekezés. Budapest, Stephaneum, 1905. (8-r., 308 1.) К 5.—. Rentebuch, das zweite Kieler, (1487—1586). Im Auftrage d. Gesellschaft f. kieler Stadtgeschichte herausgèg. von M. Stern. Kiel, Lipsius & Tischer, 1904. (8-r., XXXIX—167 1.) M. 3.—. Mitteilungen d. Ges.. f. kiel. Stadtgesch. 21.) RIETSCHEL S. Die älteren Stadtrechte von Freiburg im Breisgau. — Vierteljahr sehr. f. Soc.- u. Wirtschaf'tsgesch. III. 2/3. —.—. Untersuchungen zur Geschichte der deutschen Stadverfassung. 1. Band. Das Burggrafenamt und die hohe Gerichtsbarkeit in den deutschen Bischofsstädten während des früheren Mittelalters. Leipzig, Veil & Co, 1905. (Nagy 8-r.) M. Ю.—. ROBIQUET P. Histoire municipale de Paris. Tome III. : Règne d'Henri IV. Paris, Hachette & Cie, 1904. (8-r., VIII—532 1.) Fr. 7.50. SCHREIBMÜLLER H. Die Lindvogtei im Speiergau. Programm. Kaiserslautern (Crusius), 1905. (8-r., 102 1.) M. 2.—. SCHRÖTER K. Die Steuern der Stadt Nordhausen und ihre Bedeutung für die Gemeindefinanzen historisch dargestellt. Jena, Fischer,. 1904. (Nagy 8-r., X—94 1.) M. 2.50. — (Sammlung nationalök. u~ stat. Abh. 48.) KRETSCHMAR J .

369:

G. Vindiciae Rulandi Bremensis. Zu Schutz u. Trutz am 500-jähr. Jubiläum des Roland zu Bremen. Bremen, Nössler, 1904. (Nagy 8-r.. VII—94 1. 21 táblával és 1 térképpel.) M. 4.—. SIMSON. Die Danziger Stadtverfassung im 16. und 17. Jahrhundert. — KorrespondenzblaU des Gesamtvereins. 1905. 3. SOMMERFELD W . V. Beiträge z. Verfassungs- u. Ständegesehichte der Mark Brandenburg. 1. Tl. Leipzig, Duncker & Humblot, 1904. (Nagy 8-r., XII—168 1.) M. 4.—.· .. SÜNDER F. Das Finanzwesen der Stadt Osnabrück von 1648—1900. Jena, Fischer, 1904. (Nagy 8-r., XII—219 1.) M. 5.60. — (Sammlung nationalök. u. stat. Abhandl. 47.) TRÉMAULT A . DE. La Communauté d'habitants et l'Echevinage de la ville de Vendôme. Histoire municipale de Vendôme avant 1789. Vendôme, Empaytar. 1904. Fr. 10.—. W E R T N E R M. Újabb adalékok az Árpádkori tisztviselők ismeretéhez. — Történelmi Tár. 1905. 1. 2. SELLO

r

Gazdaságtörténelmi Szemle 1905.

24

VEGYESEK Debreczeni kalmárok a kuruczvilágban. A debreczeni kereskedőtársulat, «ez a ma már esti- és női szaktanfolyamot, inas-, polgári- és középkereskedelmi iskolákat fenntartó erős testület, idestova kétszáz esztendős múltra tekinthet vissza. 1715-ben szervezkedett, kapott Czéh-szabályokát a debreczeni nemes kalmár-társaság. Ám sokkal régibb ennél Debreczen kereskedelmi élete, az „a minden képzeletet felülmúló" üzleti tevékenység, amely a szakadatlan fegyverzörgések közepette is keresztül-kasul járván az országot, kínálgatta árúczikkeit; összeköttetéseit messze külföldre is kiterjesztette. Bécs, Brün, München,. Nürnberg és Augsburg levéltárai, a határharminczadok kimutatásai, a bécsi és auspitzi handgráfok számadásai ^bámulatos dolgokat beszélnek erről.1) Egy okirat már az utolsó Árpád király, III. Endre idejében említi a debreczeni kalmárokat, kiktől vásárról igyekezvén hazafelé, kétszáz márkát érő portékát raboltak el.2) Méliusz Péter is, a nagytudományu magyar reformátor egyik hires munkáját a debreczeni árosnépeknek ajánlá. Ëpen ez időben állott Debreczen szarvasmarha kereskedelme a tetőponton, amikor a debreczeniek Nagyvárad, Oyőr, Székesfejérvár, Nagyszombat országszerte hírneves tőzséreivel együtt, olykor ezekkel társulva, köztük Tököli Sebestyénnel, sok-sok ezer arany•értékü szarvasmarhát hajtattak Németország legelső fogyasztópiaczaira.3) E derék kalmári rendből, ami a debreczenieket illeti, ez ideig csak «egyesek nevét ösmerjük. Nagyobb számmal őrizte meg a debreczeni kereskedők nevét Köleséri Sámuel prédikátornak 1682-ben megjelent ,,, Józsua szent eltökélése" czímü munkájának előbeszéde ; azután valamivel -előbb való időről, talán 1670-ből fennmaradt lajstromozatlan számadás, amelyet a Gazdaságtör. Szemlében nem régen ösmertettem.4) Azonban -mindkét névsor épen úgy hiányos, mint az a harmadik, amelyet az 1706. •és 1707-beli bolt bírák állítottak össze s amely mostanában került elő a •városi számvevőség rendezetlen levéltárából. A boltbirák eme számadása összesen 143 nagyobb és kisebb (apró) ¿kalmárt sorol fel ; de csak olyanokat, akik a várostól béreltek boltot, vagy 1) Dr. Takács Sándor. Századok 1905. évf. V. f. 470 1. 2)

Wenzel : Árpádkori uj okmánytár X. 379.

8)

Dr. Takács. Bud. Hirlap egyik tárcza czikkében.

*) Magy. Gazdtört. Sz. 1904. évfoly. 228 és 2 6 5 - 2 6 6 . 1.

371:

pedig· helypénzt fizettek volt a városnak, valószínűleg sátrak után. Tehát nincsenek a névsorban a saját bolttal biró kereskedők, különösen pedig a nagy marhás kalmárok, a tősérek és söregyüjtők, ez utóbbiaknak boltra nem is lévén szükségök. Még az 1715. évi országos összeírás szerint 41 debreczeni polgár foglalatoskodott a marhakereskedéssel,1) noha már ekkor a bécsi kormány jóvoltából ez a hajdan virágzó, jövedelmező közgazdasági ág siralmasan elcsenevészedett. Az 1707-diki névsor, bár nem teljes, több tekintetből érdekes. Először is mind a 143 kalmár neve gyönyörűen csendül a magyar fülnek. Kivétel nélkül magyar nevek ezek! A görög kalmárok már akkor egyt'ől-egyig eltűntek Debreczenből. Legfeljebb nagy .vásárok idején, szabadságkor rakodhatnak ki. Egy emberöltőnél tovább különben sem volt állandó lakozásuk nálunk; — s a kiket ismerünk közülök, valamennyi jó magyar hangzású nevet viselt. Második, ami feltűnik, hogy aránylag sok az asszonykalmár a bóítban árulók között is ; az évi két forint helypénzt fizető kalmárok pedig, kivétel nélkül a gyengébb nemhez tartoznak. Ezek részint gyolcsosok, részint vegyes kiskereskedők, szatócsok valának, akiknél minden elképzelhető árú kapható, amit az akkori szükséglet és igény keresett.2) A kalmárkodásra raló hajlam manapság is jellemzi a debreczeni civis asszonyt. Rakott szekeren maga járogat vásárokra, míg férjeura műhelyben dolgozik. ' Előkelő nemzetes asszonyokat, nemes úrnőket találunk a régi kalmán rendben, főbírók és senátorok leányait és özvegyeit. Igy Komáromi Istvánnét, akinek férje 1704-ben halt meg, miután 1661-től fogva viselt városi tiszteket, sok ízben súlyos követségeket a török portára és a német udvarhoz és hétszer főbiróságot. Turi Borbély Andrásnét és Ungvári Sámuelnét, nemes Váradi Fekete István főbiró unokáit Máriát és Krisztinát, — amannak első férjé Váradi Barangi György, — főbiró és biharmegyei alispán Barangi Mihály öcscse, — második férje turi Borbély András senator; — mindketten birtokos nemes urak és kalmárok. Barangi György és Fekete Máriától származott Barangi Miklós elébb a váradi várat bloquadirozó kurucz hadak élelmezési biztosa, a szathmári békekötés után Biharvármegye alispánja, majd septemvir, sok pusztának, szőlőnek, falunak s a micskei uradalomnak szerzőbirtokosa, kinek Ungvári !) Városi közlevéltár. Lajstromozatlan. '· 2 ) Egy 1696. évbeli Napló következő följegyzéséből is következtethetjük ezt : „Die 14. Mártii Commissárius Bödecker ellen való Gommissióra ide gyűlt külömbJtülömb Regimenbeli tisztekkel. lévő köznémetek a piaczon sok alkalmatlanságokat vittenek végben; a többi között egy siralmas példát is ejtettnek. Mert ßgj'fizabó Péterné nevű kalmár asszony elől áruit elkapván, midőn nem engedte volna, Neoburg Regimennyébül Klaubicz Companiajábul lévő német az elkapott kések közül .edgyel az asszont, ki is terhes és várandós volt, úgy meg szúrta,hasban, hogy hamar idő. múlván mind gyermekestül megholt. (»Régi okiratok és Levelek Tára" Debreczen 1905.1. füz. 9 1.)

372:

Katával, Ungvári Sámuel leányával váló drámai jelenetekben bővelkedő házasságáról irta Jókai utolsó regényét („Égetvivó asszonyszív.") Kalmárokból állott nagyobb részben a tekintetes tanács is. Más iforrás után tudjuk, hogy Debreczennek kuruczkorbeli két legnagyobb alakja Dobozi István és Komáromi György főbirák, utóbbi Bihar vármegyének is alispánja fiatal éveikben kereskedéssel foglalkoztak. Diószegi Sámuel, a Rákóczi szabadságharcz harmadik főbírája postamester és tőzsér volt. Ezeken kívül a tárgyalt névsor szerint kalmárok valának : Pap Miklós kiérdemült népszónok, Püspök István, Véresmarti János, Tikos János, Katona János, Monori István, Sárándi Dániel senátorpk ; áz esküdtek közül ; Dikó Péter, Ugocsa Mihály, Vasas Tamás, Debreczeni Benedek, Szoboszlai György ós még többen, — nagyobbára nemesi jogokkal is biró polgárok. Szikszai Péter uram ugyan nem ül sem a külső, sem a belső tanácsban, de vakmerő vállalkozásai, amilyennek kora kalmárait gyakran állították a halál torkájba, Károly, lptharingiai herczeg és Leopold király kegyét szerezték meg számára.' Ugyanis Szikszai a császári fővezér parancsára , kétszer egymásután kémlelte ki az egész török tábort élete veszedelmes koczkáztatásával. E bátor, hasznos tettéért a herczeg maga ajánlotta kitüntetésre a királynak, a király pedig Biharvármegyében birtok adományozásával jutalmazta meg hü szolgálatait.1) A város boltjai, amelyekről a számadás beszél, részint a városháza alatt sorakoztak, részint a városháza környékén a Kardosház udvarán ; a kistemplom ^mellett és Czegléd-utcza elején, a seres ház előtt, a mai polgári kaszinó helyén épültek. Többnyire apró kis boltok valának ezek ; évi bérök sem volt nagy. Legmagasabb bér 36 magyar forint ; az átlagos bér is csak 6—8—10 forint. A kurucz világban sem magasabb, mint j ó száz esztendővel elébb volt. Mert egy 1592. évi tanácsi határozat is a városháza szerin való boltok béreit 15—15, — *a Kardosház szerin való boltokéit pedig 10 - 1 0 forintban állapította meg. 2 ) Az 1706-ban egymást háromszor követő futás és az 1707-beli ötödik kibontakozás miatt számos boltnak béri veszendőbe ment ; sőt a boltokban is többet elpusztítottak az üresen maradott városba beszálló német hadak. Ez az oka annak, hogy a boltbírák 1706- és 1707-ről csak másfél . esztendei bevétellel számoltak el. Számadásukba befoglalták a vásárokon sátrat verő és boltot bérlő görög és török kalmároktól szedett béreket s egyéb hasonló természetű jövedelmeket is. A névsor közlése előtt kiemelem még a sóskalmárokat, akik a kistemplom előtt való boltokban árultak, összesen tizen. íme névleg is ösmerjük egy részét azoknak, akik Takács Sándor szerint a debreczeni sókereskedést országos jelentőségre emelték.3) Protoc. Restaurationum. 1754. 67. 1. 2) Magy. Gazd. tört. Szemlè 1902. IX. évf. 267. 1. 3) Századok. 1905. X X X I X . évfoly. V. füz. 470—471.

373 •и

Ime a boltbírák számadása s ebben a debreczeni kalmárok igen tekintélyes részének névsora: , .·1707. . Az kik egész esztendőre fizettenek, így következnek : Szabó Jánosné

.... fl. 15 ....

Komáromi Istvánné Assz.

Uj helyi István

„

12

____.__,„, 115

Kormány István „^ .r.. Szoboszlai Sz. György Uram

13 .12

Pap 'Miklós Uram . Dikó Péter Uram... !.. ... Ratz Miklóss ..

fl. 18

„36 ..

12

Soos boltok :· ' Totth Gáspár ..l;;.Vlv:rl·.:: ·;·„ 10 Ugotsa Mihály Uram .11 ..У..'. „ 10 Szodorai Péter ... 1..'—, ... .... „ 10 Bustyai Jánosné : .1. „ 10 Gós Istvánné — „ 5 • Sza'lai Mihály „ 5 Szabó Mihály .._ .... .... ... „ 5 Sajtos György ... .—V.. „ . 6 Kovács Jánosné ._. ... ... „ ,10 "

'

Latus .... „1 fl. 326

'Az seresház előtt való boltok:

fl.1,0. 10. Tar Gábor ... ... .„:· - .... Harangi Demeter . . . . fl. -W --- Afl. ;7 Kis Gáspár ... —¿. „» Í0 ίο Czeglédi Sz. Jánosné, . ... ' ; — ' ·• >» • . 7 „ 7 „ 10 10 ... Fülkei István... István ... ... ...'... ...' — ·„· "Szabó András 10 7 Nagy Mihály „."111 Teremi András „ 10 Q ... • — . „1 Orbán Mátyásné... ..,.>..· ,_>_· .... ...; ; -.--Г. - J»„ 7 - • Sóti. János ... . ·,— IQ 7 Balta János . .¡. .. Szabó Sámuel .... —; .... Ί_. ... „ 10 10 Tolt György/ ... ... ... Dányádi János JJram ... ... ,, 10 ,8 10 György — — -—. if Szabó.rrIstván Szabó. István... ... ... Kállai Ferencz „ 88 8 ÚjhelyiJ István .. ... 12 8 Domián István Uram ... ... .... „» 12 — 1 Váradi Szabó Mihály 8· 8 Sárándi Dániel Uram .... ...... ... - - - ' ' ' „» Füleki János .ΐ.. ... .... ·'" .Debreczeni Benedek Uram ...... „' I» 8 . — » 10 : Kalmán у Györgyné — „ 88 Borbély Andrásné.Assz. Andrásné.Assz. 10 — »> ' 10 ;; Jánós... :.il J.. . .'' — . „ 8 Komáromi János... 8 8 ' : Mezei István :.L1 — » Losonczi János ... 8' Szilasi István.:. István.1. . . ... ...' .1. JJ. „ . 8 12 Kovács István István... ... ...'..1 Tott Jé nos ... . . .:__·'·„, 88 12 15 Füzesi István.: •...... „ 12 Márton _.__ Pataki Márton Beszerményi Sámuel . 1 11 — .,, .10 Eszenyi István ... ... . — η 15 10 Szabó Pál... ..ft 8 TakAcs.János... Takáçs . János.... ' '... ... , 10 Szabó Máthé Ί.Γ ' .'„ .'l. ... .1 ... Γ !.. 10 Latus ... fl. . . . fl. 350

„

„

Az kis Templom előtt - való soos boltok : Füles János Verésmarti János

Béltéki Andrásné Zombori .Mátyás ... ._ Bojtár János ... Sztits. Ferencz

fl.

6 ... ...

„

6

„ „ „ _._ ..

3 6 6 6

Újvárosi András Annya... ... ... ñ. .3 Záhoni Jánós ... ... : 1 „ 10 Bihari István.. „ 10 Vasas Sz. György ;. ._.• _,>, \ ti -10 'Laiiil , fl. 66

374:

Kalmárok, az kik két-kétt foriütott fizettenek : Vasas Mihályné

fl.

Ladányi Jánosné

..

Szár Istvánné Szendrei Istvánné siket

...

2

Csóka Györgyné ...

2

Körösi Jánosné

fl.

2

Kató Istvánné

... ... ... ... — ... —

„

2

Varga Istvánné

Molnár Miklósné ... . . .

2

Szabó Andrásné ...

Borsós Jánosné

2

Aggh Györgyné

„ ... ...

Varga Jánosné

2

Szabó Benedekné

Gyarmati Mártonné

2

Bonnár Istvánné... ...

Gsitari Jánosné ...

2

Bagoly Miklósné

Füsüs Sz. Istvánné

2

Zagyva Mihályné

Szendrei Istvánné

2

„ „

—

„

.. r

„

...

„ „ -

Latus

2

„

fl7~42

G-yolcsosok: Szerit Sobi Péterné

fl.

Molnár Jánosné

...

Szántó Jánosné .... . . . Diószegi Mártonné Kis Jánosné

... ...

Szénási Mátyásné

fl.

Szilágyi Mártonné Nvár Jánosné

... ...

...

„

2

2

Beszerményi Istvánné

... ...

...

„

2

..... ..........

...

„

2

...

,

2

2

Nagy Bálintné Nagy Mártonné

2

...

. ...

2 2

2

9

2

Pataki Pálné

Gyalcu Györgyné

2

Zónai Mihályné . . .

Csáki Mátyásné

2

Dobszai

Király Pálné

2

. . . .

-

Györgyné

2

-

Latus

...

M

2

fl.

34

Szent György napi szabadsagkor Görögök sátorból árultanak két nap

fizettenek

._..___

Áz Város boltyaitól Görögök Törökök

.

fizettenek

fl.

fl.

13-80 Rézpénz. 199-20

,,

Summa fl. 213 Gál napi szabadságkor Görögök 4 sátortól

fizettenek

Az Város boltyaitól Törökök fizettenek Alakaikkal Az boltok alatt az kik árulnak helypénzt Az Város házaiban az kik

együtt

fizetnek

laknak kell

12

„

.

fizetniok

Az Város pintzéiben az kik rakottanak, kell

„

fizetniök

„

40 40:08 .

„ „

·.

.

6 10 50

Latus fl. 222 ._. . ... ...

fejér pétiit fl. 1040.— „ 1596.14 ..fl. 75-70 .. 518-46

Pro A 1706 restai fejér pénz Pro A 1707 „ „ „ , ... ... . _

·.·

,6-12

1707. esztendöbeli Introitus summája . . . Mindkét esztendöbeli Introitus summája

Rézpénz pro A 1706 pro A 1707

.' ·,'

„

Az Foldozó Vargák hely pénzt fizettenek — — fizettenek

77-30

„24

Az Szitások hárman tortoznak fizetni ..: Ló á'lástól

Rézpénz.

...

fl.

,j594.16

.., •'.,1 íl. ·' 48.— .fl. 213.— fl; 261 •.—

375:

Az melly boltok el pusztultak s b ennek nem ámítanak : Deretskei Sz. Mihályné Szüts Istvánné _. Gyökös Mártonné Sánta Péter né Takáts Istvánné ...

fl, „ „ „ „

..1 — —

Sztics Mártonné — — Nagy Péter Istvánné Gombos Pálné . . . — ... — Jóna Jánosné

3 6 6 3 3

fi. 3= „ 3 „ 3 3.

Kardos háza előtt : Pap Mihály Tikos János Uram Katona János lírám

. .

fl. 10 „ Ю „ Ю

Monori István Uram Vasas Tamás Uram ... Katona András

. . . ...

fl. 10 „ 10 „ 10

Kardos házánál való belső boltok Nro 11. mivel hat hat forintosok ν oltanak. A méh-szárszék mellett :

Varjas János — Szabó Péterné Fóris Mihályné ... Oláh Péterné ... ... Szikszai B. Péteré . . . Szalontai Sz. Jánosné Asztalos Céhé ... Szabó Máthé Vadászi Jánosné

fi.

8 6 5 5 18 . 5 4 4 5

Kecskeméti B. Jánosné... Szilágyi Gáspárné Pataki Mártonné Pap Sz. István . . Szénási Mátyásné . . Sótörő Varga Györgyné Ungvári Sámuelné . _ . . . . .

Exitus

Summa Nro

„

fl. ...

„

fl.

42.

>>

— ...

&

6 6· 4 a 4 18

>>

.

Perceptor Uraiméknak administraltunk T. Biró uram parantsolattjából Vátzi János Uramnak Ugyan az ő kegyelme parantsolattyára öt aranyot ... Az boltok építése ment . . . . . . ... ... ... ... ... Idvözült Komáromi Istvánné asszony boltjának bére Sárándi Dániel Uramé ... ... Az szolga fizetése két esztendeigh . . . . . . ... ... ... Két\ szekér letsétt. (lencsét) vásárlottunk . . . Commissionk vagyon . . . ... ... ... Könyvre s papirosra költöttünk ... . . . .л. . . . Magúnk szolgálatjáért két esztendeig .— ... . i .

... ... ... ... ...

. . . ... ... ... ... ... ... ... ... . . . . . . ... .„. . . . ,.1 ..1 ' „ , ' __. _., ___'.„·

i . . j

fl. 315.— Rezet „ 283.67 „ „ 25.30 „ „ 128.73 „ 18.— „. „ 12.— „ : 24.60 >„.. 8.24 ч „.·... „ " ' , 2.38 „ : 1.30 „ „·

„ ¡ —·40 .„ »·

•

Summa . . . . . . fl. 902.08 Rezet Másfél esztendőre az Introitus summája.... ..... fl. 1596,14 Rezet. Restantia marad . „ — fl. 694.06 Rézét

v;

. •-.. -,.,. ,...'"·-•,·.·..," .

1

I. Ferdinánd és

a magyar

ezüstkivitel

1550-ben.

ZOLTAY LAJOS.

Zsigmond

Ágost,

lengyel király 1550-ben azzal a kéréssel fordult I. Ferdinándhoz, hogy engedné meg 3000 márka ezüst vásárlását Magyarországban. Zsigmond: e kérésének előadásakor Ferdinándnak: azt .is megírta, hògy a lengyel királyné, már többször kapott engedélyt Magyarországból; való ezüstkivitelre, s ilyen alkalommal a szállítást á lengyel királyi ház megbízottja . S с h m i d t , L. ő r i η ç ζ késmárki kereskedő szokta volt magárai :'¡ n:. Zsigmond Ágost lengyel fkirály. ezen kérésére I. Ferdinánd 1550,. decz. 20-án válaszolt. Válaszában, elmondja, hogy .a lengyel ;királypa^

-376

ez ügyben két levelét, vette. Az egyikben 3000 márka ezüst vásárlását •és Magyarországból való szabad kivitelét kérte; a másikban Schmidt Lőrincz késmárki polgárnak és a.lengyel király megbízottjának szaba,don bocsátását, mert ezt az embert az ezüstnek megtiltott kivitéle miatt I. Ferdinánd elfogatta és bebörtönöztette. Ami az első kérést1 illeti ;— írja Ferdinánd — szives örömest eleget tenne a lengyel király óhajának, •de a magyar törvények az arany és az ezüst kivitelét Magyarországból meg nem engedik. . Aztán meg a római szent birodalom új pénzt fog kiadni, amihez nagyobb mennyiségű ezüst kell; tehát akivitelt másoknak megengedni nem lehèt. Ami azt illeti, hogy a lengyel királyné már többször vitetett ki Magyarországból ezüstöt, s' érre· szabad kiviteli engedélyt kapott, mi — írja Ferdinánd — az ilyen engedély kiadására nem .emlékezünk, s az engedélyt az iratok között nem találjuk. Bizonyos és világos tehát, hogy','a·, többször említett Schmidt Lőrincz az ezüstöt titokban és lopva vitte ki. Ezért tartóztattuk le, s ezért kell a törvény előtt tetteiért felelnie. Mivel Magyarország törvényeiről és szabadságáról van szó, a lengyel király kéréseit ez ügyben teljesíteni nem lehet. : Mondanunk sem kell, hogy a lengyel király kérését Ferdinánd politikai okokból nem 'teljesítette ; a magyar törvényekre való hivatkozás csak egérút volt, melyen át a kérés elől könnyen ki lehetett térnie. Hisz tudjuk, hogy I. Ferdinánd idejében az ezüstkivitel nem tartozott a ritka esetek közé. A király beleegyezésével is akárhányszor vittek Magyarországból Németországba ezüstöt, annál különösebb, hogy a lengyel királynak kereken megtagadták a kivitelre szóló engedélyt. . Ugyanezen ügyirathoz az udvari kamara (a magyar kamara számára) még égy rendeletet intézett. Ez a rendelet a fentebbivel összefüggőében lenni nem látszik, de ugyanazon napon adatott ki, s az előbbihez .van csatolva. Ez a rendelet felette érdekes világot vet az udvari kamara akkori törvénytelen befolyására és hatalmára. Áz udvari kamara jelenti a magyar kamarának, hogy ő felsége parancsára "olyan intézkedés történt, mely szerint. pénzügyi dologban a magyar királyi kanczellária által·, kiadott rendeleteket csak az esetben szabad figyelembe venni, ha az udvari kamarának egyik tagja sajátkezűleg aláírta. Ha a kanczelláriának pénzügyi kérdésben kiadott rendeletét az udvari kamarának valamelyik tagja, alá nem írta, akkor az a rendelet érvénytelen.1) -

-

' ..

D R . TAKÁTS

SÁNDOR.

Az udvartartás költsége az országgyűlések alatt. H a nem is mind, de

mégis sok országgyűlésnek költségeit ismerjük. Mondhatjuk, hogy úgy a 16, mint a 17. században rengeteg sokba került egy-egy országgyűlés. !) Közös

pénzügyi levélt.

Hung,

»et si qua mandata

vel

commissioned iii

cancellarla Hungarica in negotiis pecuniariis ad eosdem expediaturet unius nostrum mánu subscripta non sint, ea ipsa

minime

observent,

Maiestatis Suae ас ordiné praescripto4 discedant«·..

veì latum .

.!

.

.

digitümá'mente .

•·;•-'·:

f

3-7.7

Mondanunk sem kell, hogy a kiadásokat legnagyobbrészt az udvartartás emésztette föl. Azt a pár hetet (néha csak napot), amit az udvar az országgyűlésekentöltptt, a magyar .kamarának busásan kellett megfizetnie! E gy-.égy. országgyűlés · a kamara számadásaiban olyan zavart okozott, bogy, évekig^ sem/.tudták rendhehozni.. Nem. kell tehát 'csodálnunk, hogy a pénSszük. időkben^ amiken a-kamara még a -rendes- kiadásait ; sem bírta lődözni, szinte remegett egy-egy országgyűléstől. Hogy az udvartartás mi mindent emésztett föl, arrar nézve több :kimntatás maradt ránk. Ezek ,á kimutatások, gazdaságtörténeti szempontból igen érdekesek',.mivel a kamara az -egyes dolgokat, megjegyzéssel kiséri;." Az. 1655, eyben-az, országgyűlésen az .udvar hétszáztíz. (710) emberbol-állott. A nagyböjtben áz -udvarnak-hetenkint 2170 font ponty, 500. font csuka, 1600, liéring, 260. font tőkehal, egy hordó > szardella, 346 font különféle dunai hal,; viza és? tok, amennyi lehet kellett. A magyar kamaraezen mennyiség ellen semmi kifogást sem tett,· csupán annyit· jegyzett meg, hogy. .egyik-másik halfaj nem. kapható. A böjt .elmultával az udvarnak hetenkint kellett Д1, ; ökör, 24 borjú (a borjúra a kamara megjegyezte, hogy in Hungaria vituli rariores .venumdantur), 74 ürü, 30 bárány, 2 disznó, ,130 font szalonna, 14 font háj, 20 páva,' 280 kappan, 160 tyúk, 40Ö csibe, Í0CÍ: galamb, (ez országban — írja a kamara — a galamb nem igen dívik), .60 liba,' 50 kácsa, 300 font zsír, 150 font vaj, (fölötte ritka Magyarországban; mondja a kamara),,. 4000 tojás, 12 mérő „mundmehl·1 (farina,mundmehl non habetur — írja a kamara), 14 mérő búzaliszt, hat mérő árpakása, két mérő borsó . és lencse (a tavasz szárazsága miatt Magyarországban ez idén nincs), 50 font szilva, 7 akó eczet, 70 öl fa, 130 .csomó èzên, 15íb akó. bor, 260, kenyér, tizenkétezer zsemlye. Az utóbbiban — írj a.a kamara — nem. lesz hiány ; mert mint azelőtt, úgy most is a pozsonyi czéh fogja adni. Teknősbéka, viza, tok, szarvas, őz, fogoly, fáczáriy, fajd, széna, szalma és zab — írja a kamara .—. lesz bőven.1) . J , . . ' , A kívánt élelmiczikkek legnagyobb részében hiány nem volt, de annál inkább pénzben! Majthényi Mihály kamaraelnök.,a. bajon, úgy segített, hogy a szükséges pénzt a magáéból kölcsönözte. A kölcsönadott összeget később özvegye követelte a kamarán. Az 1681. évben a ,sopronyi^ országgyűlésre .az udvartartás hetenkint a következő czikkekre kérte : 105 akó Öbóí't, 30 akó, ideit,. 119 gömbölyű zsemlyét,( 7 magyar ökröt, '30 borjút,/24 bárányt,, 50.' ürüt,, 20 pulykát (à 1 forint ,30 krajczár), 40.fiabl/'^iiiykát;/(párja . 36 kr.), 150 kappant (párja 18 kr), 130..tyúkot (pái$il ijjTö.),350 csirkét (párja 9 kr.), fogdlyt, szalonkát és vádkacsát meghatafőzatlan', számban,' 1 "mázsa szalonnát, vizát másfél, mázsái (30 frt),' '10Ö font ppníyot, 1500 rákot (4 frt 30 kr), 10 akó boreczetét, 3ÒOO-tojást (8 darabja 3 kr), öt mázsa zsírt (à 18. frt), 2 mázsa vajat (à 18 frt'20 kr.), 12' mázsa mundméhl-t (à 2 frt 8 kr.), 15 mázsa búzalisztet (à 1 frt 4 k r ) négy mázsa árpakását (à 1 frt 36 kr.), 250 i) Közös pénz. levélt. Hang. 14534. fase,

t • .'-"'·" ·

·' •'

•

37S

mázsa zabot (à 30 kr.), 28 szekér szénát (à 3 frt) stb. Mindez hetenkint 3000 frtba került. A magyar kamara 1681. aug. 21-én e követelésekre azt írta, hogy lehetetlenség megadnia, mivel a ribillio miatt pénztára teljesen üres ; de külömben sem emlékszik, hogy valaha hetenkint háromezer forintot kellett volna az udvar élelmezésére adnia ! Az eféle kifogások azonban nem sokat használtak. A kamarának, ha akarta, ha nem, fizetnie kellett.1) Az országgyűléseken kívül hasonló teher nehezedett a kamarára az udvari ünnepélyek, különösen a koronázások és a lakodalmak alkalmával. Ilyen esetekben az udvari kamara egyszerűen kivetette a magyar kamarára a szállítandókat. így az 1699. lebruár 17-i lakodalomra a magyar kamarának 400 kappant, 150 tyúkot, 600 csibét, 200 libát, 200 kacsát, 100 pulykát, hat ökröt, 40 ürüt, 4 vizát, 200 teknősbékát, 12 őzet, 6 szarvast, 100 vadkacsát, fogolyból, fáczányból, császármadárból, fajdból s más ritka szárnyasokból amennyit lehetséges és 20 csöbör szentgyörgyi aszúbort kellett Bécsbe küldenie.2) T A K Á T S SÁNDOR. - A bécsi adósság megszerzése. A magyar kereskedők jól tudták, hogy a bécsi adósság minden adósságot megelőz ! Amemiyire csak tehették, az ilyen adósságot kerülték is, mivel a jó bécsiek hamar dobra üttették adósaiknak házait és földeit, ha fizetni nem tudtak. Városaink jegyzőkönyvei bőven szolgálnak ilyen esetekkel. Az sem volt ritka eset, hogy a bécsi adósságért az adósnak földiéit tartóztatták le, s addig.el .nem bocsátották, míg az illető meg' nem fizetett. Lássuk már most miként hajtotta be a magyar ember a pénzét, ha bécsi lakos tartozott neki. A kereskedők részére az ilyen adóssági ügyeket a handgraf intézte el, s mivel őkigyelme inkább hajlott a németek, mint a magyarok felé, a mieink az ő eljárásával megelégedve ritkán voltak. Ha a bécsi adós meghalt, akkor a hitelezőket a hagyatékból elégítették ki. Armdorfer Tamás (panicida) bécsi polgár 1557. évi leírása szerint' ez imigyen történt : „itt az bécsi polgárok között oly szokás vagyon, hogyha' valamely polgár meghal, levelet ragasztanak fel, és egy holnapot vagy hat hetét hagynak neki, hogyha kinek valamivel adós, tehát reá jőjön, és megelégítik az marhájából ; ha pedig azután jő, semmit nem adnak neki" ! . ; Mivel 1557. októberében Bécsben meghalt.^egy Farkas János nevű ember, aki Nádasdy Tamásnak is adósa .volt, a fentebb említett Armdorfer figyelmezteté Nádasdyt, siessen az adóslevéllel, hógy a hagyatékhoz senkinek nagyobb igazsága ne legyen. „Azért — úgymond — 1 Nagyságod írjon az egész tanácsnak, hogy az Nagyságod adóssága , ne vesszen el,' hanem az kertet (t. i. Farkas Jánosét a bécsi Magyar kápu mellett) foglalják el. Nagyságodnak, és ne nyúlhasson senki Nagyságodnál egyéb 1) Ugyanott. 14619. fase. 2) Ugyanott. (1699. febr. 17.)

-v

; .

,

· ,·

391:

hozzá ; mert sok embernek adós és sokan vannak az kertért, hogy övékévé tehetnék. Ebből mit kelljen micini, Nagyságod jobban érti énnálam!" Az eljárás — úgy látszik — nem ment olyan könnyen, mint a hogy Armdorfer gondolta; mert még 1558. január havában sem intézték el az ügyet. Január hatodikán ugyanis Armdorfer újra írt Nádasdynak a Farkas János dolga ügyében, és arra kérte őt, hogy küldje fel Márton diákot (Egerszeghyt) ; mert a prokurátor mellett szükség lészen reá ! ,,Αζ mit én — írja — az gazdával egyetemben ez koráig végezhettünk, abba magunkat nem kiméllettük az prókátornál".1) ¡ ) R TAKÁTS SÁNDOR. A mesterasztal és a köszönő pohár. A régi magyar czéhek életében a felszabadítással egybekötött „remekebéd és föröstökömu, a vándorút megk e z d é s e k o r az induló pohár,

s

a c z é h b e v a l ó b e i r a t k o z á s k o r a mester asztal

és a köszönő pohár jelentékeny szerepet játszottak. Ha a felszabadúlt legény önálló mester akart lenni, ezektől a terhektől meg nem szabadulhatott. Tehernek mondjuk, mivel a szegényebb iparosokra nézve sokszor elviselhetlennek mutatkozott. Már maga, a remek kiállítása és bemutatása is sok költségbe került, pedig még csak ezután következett az igazi dínomdánom, amely még akkor is igen költséges volt, mikor bölcs intézkedésekkel a „minimumra redukálták" ! A komáromi tanács például 1759-ben a remekebédet és a föröstökömöt a minimumra redukálván, elrendelte, hogy a föröstökömnél ezentúl csak a következőket szabad követelni : 1. égett bor, 2. rostélyos pècsenye savanyú lével, salátával és fehér kenyérvei, 3. kacsapecsenye, 4. sajt és bor. A minimumra redukált remekebéd pedig csakis a következő fogásokból állott: 1. kolbászos leves, 2. tehényhús tormával, 3. savanyú káposzta húsval, 4. rizskása tyúkhúsval, 5. báráiíyhüs czitromos lével, 6. fejérpecsenye, csibe, egy malacz és sült lúd, 7. saláta, 8. egy tál fánk ! Notabene — írja a tanács — az speczifikált pecsenyéket szabad lészen akár egy fogásbán, akár több eri feladni: Másnap pedig „midőn tudniillik böcsületes czéhben az remek vizsgáltatnék, akkor is egy'rendes föröstökömöt ã remekes mester- a'dÄi tartózik";2). Áz ilyétén szokások természetesen'majd minden városunkban más és más alakban mutatkoznak, de á : Végeredmény mindenütt ugyanaz -volt, azaz az új mestemék sokszor' tehetségén felül áldoznia kellett, hogy czélját elérhesse: 'Debreczen városában" például á mesterasztal kötelezettségét már ΈrzséЪët királyné privilégium ja megállapította. Mivel pedig idők folytával czéhék egy részé sokáíta; más része pedig kevéselte a mésteras¿tal fogásait, ' s így a ' viszálykodásnak se hosáza se vége ;nem Volt, Debreczen'tanácsa 1649-bW·'á~ kövétkező Végzést (conclusum) bocsátotta k i : „Mesterasztal állapottya és dolga felől lészen az praenominált Nádasdyana, Országos levéltár. 2)

• '

1

Komáromi város levéltára 18·. ijégy^ököny

/r

· ' ;

"

'

;

i1·

·'·':

,:

380:

pars oknak contro versi áj ok. egymás között ; minthogy, arról Erzsébet királyné asszonj'' ő felsége levele, mellett akkori földes úr Török Bálint eő nagysága

is

confirmait,

igen

szép

módot és rendet

diktál, ad és, jelent,

az

b^olott. az azt contineálja, hogy valamely, új mester az czéhben, magát incorporálni, béadni :akarjá, az olyan új mester elsőben, ad praeUbationem mintegy köszönő pohárnál felestökre két tál étekkel, e g y sült-pecsenyével

és ..tíz itce borral annak utánna hét tál étekkel ebédi alkalmatosságra'és sz ázkilenczven . itce borral tartozik, mely szerint az kik ekkedik , nem procedáltak, s magukat ehhez nem alkalmazták, azok maradjanak abban mostan penig . mind az aki magát ez alkalmatossággal akarja incorporálni, s mind'pënig az következendők az szerint éljenek vele, mint megírt privilegiumos. levelekben v a g y o n ; hanem ha reformálni akarják czéhleveleket, mint az több "iczëhe^; i s ' reformálták, .mivel ezen kívül, nincs más levelek, mely az jeîèn vala'.dolognak mödálításárúl tanítana, de ceteris verő ha mi fogyatlcozás animadvertaltátik4 dolgokban, bíró uram e ő kegyelme via^ juris procedaljòn.'èllenek jüxta súbsequentis protestationis vigorem". 1 ) Áz itt jelzett mesterasztal''adásánakkötelezettsége al'ólkivétték azokat a mesteriégények-ef,. akik! egy rtíesteremb'er leányát vették nőül. Erre nézve 1638. ájjril1 12. a debreczeni jegyzőkönyvben a következő leljegyzésfc találtuk Córitröversiá inter, lani'ones, Az mesterlegény, ki egy mesterember. ,gyermékét elvette, кévá'rija,' hogy az köztök való szokás szerint fél mester aszialt.^adjon, azt is pénig mint egyebet pénzül deponálja" !з) A csizmadiaczéíírol ugyanézen. ügyben a városi tanács 1633-bán a következő végzést'liôzia : „Poculum solutdtorium (így). Az csizmadiák czéhlevelük szerint éljenek az köszönő pohár felől;, fél mesterséget adjanak, az kiknek fiai mesterséget rakarnak váltani".3) ".' ' P R < ' TAKÁTS SÁNDOR. A nyilas és,, a .kádas kalmárok.-A, régi magyar,..kereskedővilágban a kereskedés; mindenféle . nemére külön-külön magyar szóval éltek, s azokat egymással .sp.ha. fel nem komplár, a csillés, a

cserélték.,; j^jkalmár, . a. tőzsér, az. árús.fimber,a

köszmér, a Jtupeçzy. fi sóg^fr kereskedő, sth. m á s t é s m á s t

jelentettek: A magyar kereskedővárósainlt-,levéltárai, mindezek jelentéséről bőséges:felvilágosítással szplgálnak. Külpnö^engazdag,..e tçren Debreczen város - levéltára.- A többi - között itt. találtuk a wyilas, -és.,,a kádas, kalmárok közelebbi 'meghatározását is. . A 3. >számú (1.570—1580)Jegyzőkönyv 493. apján, erre nézve, a,-következő, tan ácsi .Vv(égezést.. olvashatjuk :- „ A z nyilas Kalmárok- .között és ; az . kádas., módon nyíl nélkül lç.ypk .között, kiknek sát.oruk, .zekerek, marháj ок. т е Ц ^ л д а щ с в / ; . ^ az tanács ilyen, rendelést telt, hogy ;afé!ej Jkádü^oi^h j s ^ z à b a d j e g y e n az marhájokat árulni az sátprokon -kívül,, ahol,.^nékjeifr,^el^-^endeltetik, de., az nyílvető ·' "'•'.· ·" -· •·

"··.

' ·:

иг.

i-.· ·

. .

1) Debreczen város levéltára 13. sz. jegyzőkönyv 627.1. 2) Ugyanott, 1638—1642. jk. 79. lap. ,„, v .. 3)

Ugyanott, 9. sz. jegyzőkönyv. 7;39..lap.,: ¡:, »;•'··,·,;

·· · ¿

:

sátorosok kívül sátor alatt ne árulhassanak, azaz hogyha sátort akar csinálni, hát az többi között nyilat vessen, ha pedig az nyilvető sátorosok kívül aliar árulni és lerakodni, sátort né csináltathasson a kádas, hanem, ha hó vagy eső esnék olyankor vaiami ponyvát vagy gyékényt szabad legyen marhája felett felvonni vagy terítni, hogy kárt ne valljon. Az uyilvetó sátoros kalmárnak pedig ne legyen szabad sátora kívül másutt fejér marhával kihordozkodni sátorából vagy egyéb derék marhákkal, hanem istránggá! . . . vakaróval; gyéplővel, kenőcscsel, ehhez hasonló marhával' 25 d. bírsága legyen ezeknek; ha ki elhagy it'nyilas helyet, másnak szabad legyen réa állani"! ' D R . T A K Á T S SÁNDOR. Kassa városa az 1696-ik évben. A szepesi kamara az 1696-ik évben felsőbb rendeletre felhívta Kassa városa tanácsát, hogy a város gazdasági állapotáról tegyen jelentést. A városi tanács hivatalos — latin - nyelven válaszolt, melyet magyar fordításban adunk. A jelentés első pontja szerint a város külterületén három nyomású gazdálkodást űztek. Kettőnek fekvése sík; néha a Hernád folyó * rendkívüli áradása ellepi s közepes termékenységűnek mondható.' A', harmadiknak fekvése dombos s a közepesen alul jövedelmez. ; Átlag11 mindén negyedik-ötödik évben trágyáztatnak. — 2. A szőllőművelés hanyatlóban van, mert az utóbbi öt évben alig volt termés. — 3. A város álatt fekvő kertekben első sorban káposztát s egyéb könyhaveteményeket természtenek. A szőllőkben levő gyümölcsfákat a tanuló, ifjúság s a katonaság dézsmálja. — 4. A szénatermő rétek nem megvetendő területet alkotnak, azonban a katonaság, főként tisztjeik lövaikkal és egyéb barmaikkal lelegeltetik. — 5. A város területén levő épületek kimutatása alább következik. — 6. A polgárságnak szabadalma van saját termésű borainak kimérésére és tüzhelyükön pálinkát főzhetnek. — 6. A kereskedelem élénk s kivált borral nagy kereskedést űznek. — 8. A lakosság sokféle mesterséget űz ; azonban a mesterek az adóteher s a katonatartás miatt elszegényednek. •· Kimutatás a házak számáról : A falakon belül levő házak száma az első negyedben 102 a másodikban 61 a harmadikban 79 a negyedikben 52 A házak összes száma a belvárosban 294 Egyemeletes (duarum contig nationum) nagy, tágas kőház 17 Egyemeletes közép 38 „ keskeny és szűk 42 „ düledező 26 Összesen 123

Földszintes „ „ „

közepes kőház keskeny és szűk alacsony düledező Összesen

Emeletes faház Földszintes „ Hitvány (gasulae infímae) Romladozó Összesen

12 22 32 12 83

9 32 22 25 88

382:

Van még· azonfelül romladozó, gazdátlan 52. A házak összes száma 346. A házak jövedelmezőségének mértéke abban rejlik, hogy tulajdonosa mennyi bort és égett bort árúi. A katonaság száma 1204. A katonaságra tett kiadás 5384 rajnai forint. A művelés alatt levő szőllők száma 67, A pusztán álló szőllők száma 117. . A művelés alatt álló jobb földek területe 1999á/4 kassai köblös. A kevésbé termékenyek területe 275 kassai köblös. Összesen 22253A kassai köblös. A lalakon kívül álló házak száma 61. ... A majorokban levő házak és csűrök száma 33. . Konyhakertek száma 45. y Káposztáskertek száma 28. Rétek száma 28. • • A kereskedők, névszerint Carove, Grasz és Schnayder, boroszlói és bécsi árúkkal kereskednek, míg Lengyelországgal borral. Bérelt helyiségekben szintén hárman űznek kisebbszerű kereskedést. A kiskereskedők, szatócsok száma tíz. Λ vászon! al, marhával kereskedők száma tizenegy. A jelentés, melynek eredetije Kassa városa levéltárában, 18597. sz. -alatt őriztetik, ezzel véget ér. KEMÉNY LAJOS. A Nádasdyak

dunántúli

vámhelyeinek jövedelme 1566-ban.

Földesuraink

1848. előtt a vámokból igen tekintélyes jövedelmet húztak, úgy, hogy a királyi kisebb haszonvételek közül, ennek megszerzése rendszerint busásan behozta a megszerzésre, fordított áldozatnak és fáradságnak árát. Ennek igazolásul álljon itt a Nádasdyak lövői, soproni és csonki vámjainak egy évi jövedelme.1) A lövői vám 1566 február 1-től szeptember 29-ig . . . . 13 frt 14 dénárt jövedelmezett, legalább ennyit szállított be Lángh Tamás vámos. . .·. ·. ·., :.A soproni úgynevezett „Keresztes yám" ugyanezen . esztendő márczius 5-től november 19-ig · 10 frt 77 dénárt jövedelmézett Boz > Gergely vámszedő vallomása ' ' szerint. \A czenki vám jövedelmezett legjobban. Itt Káldi Péter deák vámos hetenként január o-tól deczember 29-ig < szállítja be a vámbevételt, melynek Összege .. .. 94· frt 63 dénár. A legkisebb tétel áprüis 21-^n : 24 dénár, a legnagyobb ·.-' • ,·, •> forgalmat pedig a november 24-ike előtti hétben , .. . érték el, a mikor 13 frt'50 dénár a pénzbevétel. - , Összesen t e h á t . , . . i) (Orsz. Levéltár.

R. A. 977 : 2.)

.

'

. _

Ц8 frt 54 dénár, .

3S3

A pénzbevételen kívül a czenki vámon nagy a jövedelem sóban és aprómarhában. Ugyanis : A sóbevétel .. .. \ 478 drb. juh .. .. .. .. ..· .. .. .. .. .. liba .. .. .. .. .. .. csirke .. .. .. kappan .. .. .. .. A sóbevétel maximuma november 17-én Mindent összevetve tehát e három .vámhely XVI. század végei évi bevételét 200 frtra becsülhetjük, ami akkor nagyo,n.tekintélyes összeg volt, DR. IVÁNYI BÉLA. A Budához és Visegrádhoz tartozó koronajavak 1609-ben. Б k o r o n a j a v a k

iránt 1609-ben valami ismeretlen honfitársunk nagyon érdeklődött és ebben az évben — mint δ maga mondja — „ez mostani második Cantorban (t. i. kántorbőjtben) mentem, bizoniosan végére" is összeírja „az Magyar Orzághy koronához tartozó faluknak, . . . kik Budához és Visegrádhoz adóztanák és szolgáltának" neveit, mellette akaratlanul egy becses adatot nyújtva a mohácsi vész előtti magyar udvartartáshoz.1) A koronajavak a következők valának : 1. Várad, a Vértes alatt, Vácz ellenében. Szőllőhegyét és szántóföldeit 1609-ben a tótfalusiak hasznalják. Ma már nem létező hely, úgylátszik a mai Puszta-Tahi és Duna-Bogdány közt feküdt, ahol egy darab területet a katonai térkép „Varát"-nak jelöl. Csánki : Magyarország földrajza a Hunyadiak korában czimű munkájáoan Szt-Endre környékére teszi. (I. 16. 1.) 2. Szent-Péter, Várad átellenében, a váczi (ma szent-endrei) szigeten. Szántóföldjeit és rétjeit 1609-ben a tótfalusiak használják. Ma már ez sem létezik és Csánki szerint egy Tótfalu fölött fekvő templom rom őrzi csak emlékét. (I. m. I. 16. 1.) 3 Bogdány rév, a váczi szigeten, puszta falu, löldjét 1609-ben az oroszfalusi (ma Kis-Oroszi) nemesek használják. Ma Duna-Bogdány, mely tehát e szerint eredetileg a szent-endrei szigeten feküdt. 4. Tab, puszta faluhely, mely a Vértes alatt vagyon, Vácz által ellenében (ma Puszta-Tahi), melynek határát „per defectum seminis" élik a tótlaiusiak. ö. Szente (Zencze), puszta faluhely, Szent-Endre és Óbuda közt, melynek földjét ugyanez a két hely „éli". Csánki szerint Kaláz és Pomáz mellett feküdt (I. m. I. 15), ma már nyoma sincs. 6. Váczirév, puszta taluhely, a váczi szigeten, Szent-Endre ellenében, úgy látszik a mai Horányi csárdánál lévő révnél (ld. katonai térkép) kell i) (Orsz. Lltár N. R. A. 405 : 1.)

384:

keresni, földjét a tordaiak, tótfalusiak és vácziak használják 1609-ben. Ma már nyoma sincs. 7. Monostor. Puszta faluhely a váczi szigetben, Szent-Endre ellenében, 1609-ben a vácziak használják. Ma Monostorsziget. Csánki nem emliti. 8. Káposztás-Megyer, puszta faluhely, „Pest felől az mezőben" teljesen puszta, 1609-ben senki sem használja. „Az Dunán ugyanazon határban igen jó „halászó tanya' vagyon". Ma is Káposztásmegyer. 9. Budakeszi, a Vértesben, melyet (a törökök) „mostanság· zállottanak meg", vagyon rajta husz „házas ember". Ma is Budakesz. 10. Tök-öt „azon szerént most szállották meg", van rajta 25 házas ember, kiket megkérdeztem ottan lakozó emberektől, hogy mi volt az régi „királyok idejében adójok és szolgálattyok és azt mondják, hogy esztendeiben készpénzt adtanak fl. 25, két zönyegeth és minden héten az király konháyára egy zekér ffát vettenek". M a i s T ö k .

11. Pomáz, Kaláz és EÖrs a Vértes alatt a Duna mentén vannak, 1609-ben puszták, rétjeiket az óbudaiak „élik". Ma Pomáz, Kaláz és Buda Eörs. 12. Szent-László a Vértesben, a barátoké volt (pálosoké) ma (1609.) puszta, rétjeit mind a török, mind a magyar, éli. Ma Pilis-Szent-Lászlő. DR.

ΕΒΤΕΤΈβΙ

M ű

SZEGED. POLVÓIRRTÖK sé "

'Ρυι ni

IVÁNYI

BÉLA.