Gaudeamus bérlet Zeneakadémia

Gaudeamus bérlet Zeneakadémia

2015/2016 1

2015. november 29. vasárnap 18:00

Gaudeamus bérlet 2015/2016

Pjotr Iljics b-moll zongoraverseny, Op.23 Csajkovszkij:  Közreműködik: Hegedűs Endre - zongora A Zuglói Filharmónia hangversenysorozata a Zeneakadémián Anton Bruckner: IV. Esz-dúr „Romantikus” Koncertek:szimfónia Bartók Béla: 2015. október 11., Ménesi Vezényel: Gergely vasárnap 15:30 II. hegedűverseny (1938)

Bartók Béla: Concerto (1943) 2015. november 7., Antonin Dvořák: szombat 15:30 Vodník (A vízimanó, Op. 107) Edward Elgar: e-moll gordonkaverseny (Op. 85) Robert Schumann: II. (C-dúr) szimfónia (Op. 61)

2016. január 30., Wolfgang Amadeus Mozart: szombat 15:30 Così fan tutte – nyitány (K.588)

Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr fuvolaverseny (K.314) Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr „Prágai” szimfónia (K.504)

2016. március 12., Szergej Prokofjev: szombat 15:30 Klasszikus szimfónia

Bohuslav Martinů: Oboaverseny (H. 353) Ludwig van Beethoven: IV. (B-dúr) szimfónia (Op. 60)

2016. május 21. Szergej Rachmanyinov: szombat 19:30 II. (c-moll) zongoraverseny (Op. 18)

A Zuglói Filharmónia „hazajár” a Zeneakadémiára, hisz 1958 óta tart bérletsorozatot a nagy múltú intézményben. Az öt, hétvégi délutánra tervezett hangverseny méltán számíthat a célközönség, a középiskolás diákok érdeklődésére, hisz nagyszerű karmesterek irányítása mellett, kiváló szólisták közreműködésével szólalnak meg olyan különlegességek, melyek mind a fiatalok ízlésvilágának alakításában, mind élménytárának gazdagításában komoly szerepet kaphatnak. Érdekesség, hogy Elgar csellóversenyét a közönség kortársa, Dolfin Balázs adja elő. Szeretettel várjuk Önöket hangversenyeinken! Záborszky Kálmán művészeti vezető

Johannes Brahms: II. (D-dúr) szimfónia (Op. 73)

Felhívjuk koncertközönségünk figyelmét arra, hogy egyes előadásaink időpontjai megváltoztak! (Október 11-i előadásunk vasárnapra esik, valamint május 21-i előadásunk este 19.30-kor kezdődik.) 2

3

2015. október 11. vasárnap 15:30 Bartók Béla: II. hegedűverseny (1938) közreműködik: Szabadi Vilmos Bartók Béla: Concerto (1943) Vezényel: Záborszky Kálmán

A hangverseny műsoráról Örjöngő szerelem! S ha nem az, mi más e számtalan hangszín és változás, ez önmagát öldöklő ős-elem, meghalás és feltámadás.

(Jékely Zoltán: Bartók Második hegedűversenyének hallgatása közben)

Bartók Béla (1881–1945) II. Hegedűversenyét – mely egyes kutatók szerint a variációs művészet szinte felülmúlhatatlan csúcsteljesítménye – tartotta egyetlen hegedűversenyének. A korai, kéttételes versenyművet – amit ma első hegedűversenyként ismerünk – csak halála után adták közre. A II. hegedűversennyel – melyet Székely Zoltán hegedűművész mutatott be Amszterdamban Willem Mengelberg vezényletével – 1938 utolsó napján készült el. A bemutatón Bartók nem vett részt, a hegedűversenyt New Yorkban hallotta először, 1943-ban. A háromtételes hegedűverseny híven őrzi Bartók érett művészetének valamennyi egyedi ismertetőjegyét. Ezek közül talán legalapvetőbb a szerkesztés következetessége és a hasonlíthatatlanul egyéni dallamalkotás. Bartók dallamai a népzene egyszerű, tömör fordulatait megtartva is végtelenül érzékenyek, jól elkülöníthetők és kifejezőek. Bartók II. hegedűversenyének szerkezete az úgynevezett hídforma szerint épül fel. A két szélső „pillért”, a klasszikus szonáta formai elvei szerint építkező saroktételeket a tematikus anyag és a harmóniafűzés szoros rokonsága is összekapcsolja: a záró4

tétel felidézi az első motívumait. A középső tételben pedig lassú tempójú szakaszok fognak közre egy scherzo-t, amelyben a természet éjszakai neszei hangzanak fel. Így a mű felépítése szimmetrikus, közepén a scherzo-val. A hegedű, mint dallamvivő hangszer igazán a második tételben jut szerephez: olyan vallomást hallunk itt, amely ebben a formában, korunk zenei nyelvén talán utoljára volt elmondható. 1. Allegro non troppo 2. Andante tranquillo 3. Allegro molto ◉◉◉ Ki hangodat világgá tágitottad, növessz most minket hangod méretére, feszíts, az izmok bárhogy is sajognak! Hisz otthonunk nekünk csak az lehet, hol tiszta otthonra lel, visszatérve, földönfutó, világjárt éneked.

(Somlyó György: Bartók hazatérése)

Szeretnék hazamenni, de végleg – írta halála előtt Bartók Béla, amikor pedig már tudta, hogy nincs remény az amerikai önkéntes száműzetésből való hazatérésre. Betegsége elhatalmasodott rajta, ideiglenesnek tervezett amerikai útját a világháború és anyagi ellehetetlenülése véglegesítette. A kilátástalan helyzetek, nagy betegségek önkéntelen összegzésre késztetik az embert. Az alkotó ember pedig folyamatos elszámolásban van az Élettel, a Teremtővel: mit tud még megvalósítani terveiből, hány tálentumot tud még kamatoztatni. Mi áll a tartozik, és mennyi a követel oldalon... Bartóknak volt ideje a számvetésre: amerikai évei alatt súlyos alkotói válságban volt, évekig nem komponált semmit. „Még soha életemben, amióta magam keresem a kenyerem, nem voltam olyan szörnyű helyzetben, amilyenbe talán a közeljövőben fogok kerülni” – írta egyik levelében 1943-ban. Épp a legnagyobb bajban érkezett a segítség: Serge Koussevitzky, a bostoni zenekar karmestere magas tiszteletdíjért zenekari darabot rendelt Bartóktól. A komponista – élet- és munkakedvét

hamar visszanyervén – azonnal nekilátott a műnek, és alig két hónap alatt elkészült a partitúra. A terméketlen évek alatt érett be mindaz, ami oly gyorsan felszínre tört a Concerto anyagában. Esszenciája mindannak, ami egész életén át foglalkoztatta, és ami a nagy számvetés ideje alatt kiérlelődött benne. A Concerto Bartók életgyónása: párbeszéd a Teremtővel életről, vágyról, hazáról és háborúról. Nagy számonkérés, és még nagyobb elfogadás. És – igen, mindennek ellenére és mindennel együtt is – hála. A Concerto fellángoló érzelem: fájdalom és az élet végességébe, az elfogadhatatlanba való belenyugvás. A Concerto vallomás. Szerelmi vallomás az emberiséghez, az elhagyott, kisemmizett hazához, a magyar néphez. A Concerto könyörgés. Könyörgés az emberiségért, az elhagyott, lerombolt hazáért, a szenvedő magyar népért. A Concerto égre fenyegető ököl és tehetetlenül lehanyatló kéz. A Concerto imára kulcsolt kéz és áldást osztó kéz. A Concerto ima: a halálra készülő ember imája a Teremtőhöz. A Concerto hit: hit a gyógyulásban, hit a szeretetben, hit a jövőben. A Concerto egyetlen szó: Istenem.

Záborszky Kálmán

Szabadi Vilmos

A Concerto szakrális mű, maga az abszolút művészet: a szavak nélküli ima. Én Istenem, gyógyíts meg engemet. Én szeretni és adni akarok: Egy harmatcseppért is – tengereket. S most tengereket látok felém jönni, És nem maradt egy könnyem – megköszönni. (Reményik Sándor: Gyógyíts meg)

A mű tételei:

1. Introduzione 2. Giuoco delle coppie 3. Elegia 4. Intermezzo interrotto 5. Finale

5

2015. november 7. szombat 15:30 Antonin Dvořák: Vodník (A vízimanó, Op. 107) Edward Elgar: e-moll gordonkaverseny (Op. 85) közreműködik: Dolfin Balázs – gordonka Robert Schumann: II. (C-dúr) szimfónia (Op. 61) Vezényel: Kocsis Zoltán

A hangverseny műsoráról A vízimanó a cseh mesevilág jellegzetes alakja, aki nem éppen a jóindulatáról nevezetes: amerre jár, bajt kever, nagy tréfacsináló vagy éppen gonosz alakban tűnik fel. Antonín Dvořak (1841–1904), cseh romantikus zeneszerző ez utóbbi tulajdonságát emelte ki talán legtragikusabb szimfonikus költeményében, a K. J. Erben népi ihletésű balladája nyomán 1896-ban komponált A vízimanó-ban (Op. 107): a vízimanó itt egy gonosz kobold, a víz alatti világ rettegett és kegyetlen uralkodója, aki a fuldoklók lelkét egy felfordított teáscsészében felfogja és víz alatti várába hurcolja. A négy részre tagolható történet dióhéjban – csak erős idegzetűeknek: A zöld kabátos vízimanó a holdfényben egy nyárfán ül, (h-moll fuvola-témát hallunk) és vörös csizmát varr magának, közelgő esküvőjére készülve. Másnap reggel egy közeli kunyhóban az anya elmeséli lányának (akinek dallama H-dúrban szól a klarinétokon) félelmetes álmát, s rossz előérzetére hivatkozva próbálja visszatartani attól, hogy a tópartra menjen mosni. A fiatal lány anyja kérlelése dacára elindul a tóhoz. Amint az első ruhadarabot a vízbe mártja, belezuhan a tóba: a vízimanó hatalmába keríti és feleségül veszi. Egy év múlva a lány szomorúan ringatja manó-fiát (varázslatos altatódallam szól), vágyik anyját látni. 6

Ez féktelen haragra gerjeszti férjét, aki két feltétellel engedi haza: ha megígéri, hogy visszatér, mielőtt vecsernyére harangoznak, és nem viszi magával a gyermeket. A kunyhóba hazatérő lányt azonban anyja nem engedi vissza a tóhoz (esti haragszó zeng). Az egyre nagyobb haragra gerjedő vízimanó felkerekedik, bezörget felesége ajtaján, de nem nyitnak neki ajtót. Haragjában hatalmas vihart gerjeszt (a zenekar hangján egyre erősödő viharzene szól), és bosszút forral. A viharban tompa puffanás hallatszik a kunyhó bejáratánál. Anya és lánya kilépnek a házból, s ott fekszik a küszöbön a halott, lefejezett gyermek (a lány és az anya egymást követő motívumai vontatott gyászinduló-szerűen, fokozatosan szétfoszlanak, és egy mély regiszterben elhaló h-moll akkorddal zárul a darab). ◉◉◉ „Tele van szomorúsággal és sajnálattal” – írta egyik életrajzírója Edward Elgar (1857–1937) e-moll csellóversenyéről (Op. 85). Nem csoda: a mű komponálása előtt befejeződött I. világháború igen mélyen érintette a hazáját nagyon szerető, humanista gondolkodású szerzőt. A Csellóversenyt 1919-ben mutatták be a londoni Queen’s Hallban, Felix Salmond volt a szólista, a szerző vezényelt. Méltatói a zeneirodalom gordonkaversenyeinek sorában előkelő helyre teszik a művet, az Elgar által nagyon tisztelt Dvořák hasonló művével egy sorban. A Csellóverseny a hagyományos versenyműformát megtartja, de meglehetősen szabadon kezeli azt, hisz négy tételéből az első kettő szünet nélkül követi egymást. A darab visszafogott színei vad, harsogó effektusoktól mentesek, érett hangú, elbeszélő dallamai nemcsak szépek, hanem érzelmeinkre is hatással vannak. 1. Adagio 2. Allegro molto 3. Adagio 4. Allegro A mű a cselló recitativo-szerű, méltóságteljes monológjával indít, ezután folytatódik a ringató lüktetésű, különböző karakterű témákat felsorakoztató első tétel. Újabb rövid recitativo

vezet át a második tételhez, amely egy gyors, virtuóz scherzo, amelyet egyesek koboldok táncához hasonlítanak. A harmadik tétel rövid, lassú, mély érzelmeket kifejező, lírai zene, mely a tétel közepén drámaivá sűrűsödik. A negyedik tétel is recitativo-szerűen kezdődik, fokozatosan bontakozik ki a rondóformájú tétel táncos karakterű főtémája. A darab a gordonka elgondolkodó, mélyen érzelmes monológja után felidézi az első tétel ünnepélyes bevezetését, majd néhány gyors akkorddal a komponista lezárja a versenyművet. ◉◉◉ Bizonyára sokan felkapják majd a fejüket a szimfónia 2. tétele kezdetekor. Hogy miért? Maradjon talán meglepetés… Robert Schumann (1810–1856) német zeneszerzőben a 2. szimfónia (Op. 61) komponálása idején, 1845-ben tudatosodott gyógyíthatatlan idegbetegsége. Testi és lelki fájdalmak kínozták: állandó hallucinációk, idegesség, álmatlanság és kedély-hullámzások bénították alkotóerejét. Ő maga írta barátjának, Mendelssohnnak, hogy napok óta trombiták és dobok szólnak a fejében – a trombiták C-ben -, nem tudja, mi lesz ebből… Ugyanakkor az emberi lét legnagyobb problémái foglalkoztatták: a szenvedélyek, a fájdalmak, a lét titka, értelme, célja. Mindezt zenében szerette volna kifejezni, ez megmagyarázza a darab pátoszos hangvételét is. Mindemellett – kortársaihoz hasonlóan – rá is felszabadító erővel hatott J. S. Bach műveinek (újra)felfedezése, műveinek elemzése, valamint hangzás- és formavilágának integrálási lehetősége saját alkotásaiba. Bach előtt tiszteleg a 3. tételben is, amelynek témáját a Musikalisches Opfer-ből merítette. 1. Sostenuto assai – Allegro ma non troppo 2. Scherzo. Allegro vivace 3. Adagio espressivo 4. Allegro molto vivace

Kocsis Zoltán

Dolfin Balázs

A monumentális első tétel hősi hangja, pátosza után következő második a szerző munkásságának egyik csúcspontját jelenti. A harmadik a fent említett tisztelgés Bach nagysága előtt, a zárótétel pedig megidézi a rajongott géniusz, Beethoven emlékét A távoli kedveshez ciklus utolsó dalának felidézésével. 7

2016. január 30. szombat 15:30 W. A. Mozart: Così fan tutte – nyitány (K.588) W. A. Mozart: D-dúr fuvolaverseny (K.314) közreműködik: Bíró Zsófia – fuvola W. A. Mozart: D-dúr „Prágai” szimfónia (K.504)  Vezényel: Oberfrank Péter

A hangverseny műsoráról Mind így csinálják. Mármint a nők… Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) műve művészileg tökéletes válasz egy problematikus világra, és művészi kifejezése a vágynak, hogy ami a színpadon történik, az a valóságban nem eshetik meg. Hisz csak játék… „…Úgy tűnik, Mozart egyike azon ritka alkotóknak, akik felbukkanásukkal elviszik az egész világ álmát. Mintha csak azért termett volna itt a Földön, hogy csillapítsa bánatunkat és ellensúlyozza veszteségeinket, ugyanakkor fölkavarja a nyugalmunkat, s emlékeztessen arra, hogy nincs itt rendben semmi, hogy baj van a dolgok felszínén is meg a mélyén is, hogy a jelenségek nem azok, amiknek látszanak, hogy az álarcok és a valóság tetszés szerint fölcserélhetők, hogy a szerelem törékeny jószág, az élet mulandó, a hit ingatag.” írta Maynard Solomon, Mozart 20. századi „pszichobiográfusa”. Az 1789-es évben Mozart anyagilag szűkös időket élt, nagyobb lélegzetű műre felkérése nem volt, anyagi helyzete egyre romlott. Az év végén mentőövként jött a megrendelés a Cosí fan tutte opera (K.588) megkomponálására. Az állítólag megtörtént eseményen alapuló két felvonásos opera librettóját Lorenzo da Ponte írta, a bemutató a bécsi Burgtheater-ben volt. Mozart a szerelemben nem ismert tréfát, az ő érzelme és zenéje mindig komoly és „valódi”, bármilyen helyzetben is vannak szereplői. A nyitány elején és végén a darab „intrikusa”, a vén 8

filozófus ironikus mottója – „Cosí fan tutte” – mintegy idézőjelbe teszi a darab játékos voltát és figyelmeztet: csak ami a darabban zajlik, csak az játék… ◉◉◉ Nagy szükségben jó, ha van a fiókban némi tartalék… Nem volt ez másképp régi korok komponistái esetében sem: ha a szükség úgy hozta, gyorsan átszabtak egy régebbi anyagot, és nem egyszer ez a régi-új darab hozta meg a sikert számunkra. Ne rójuk meg őket ezért: számukra a megrendelés jelentette szinte az egyetlen megélhetési forrást. Mozart a D-dúr fuvolaversenyt (K.314) például – idő híján – egy korábban készült oboaverseny átdolgozásával alkotta meg 1778-ban a holland műkedvelő, De Jean felkérésére. És hogy a történetet még egy adalékkal megtoldjuk: a fuvolaverseny záró tételének dallamát majd Blonde áriájában halljuk vissza a Szöktetés a szerájból című operában. Mindenesetre a méltán népszerű versenyművet előszeretettel tűzik műsorukra mind az oboisták, mind a fuvolisták. 1. Allegro aperto 2. Andante ma non troppo 3. Allegro Hogy De Jean doktor – aki több kamaraművet is rendelt akkortájt Mozarttól – végül miért nem fizetette ki az időhiány miatt igencsak lassan összeálló – „kollekciót”? Ez bizony talán örök titok marad… ◉◉◉ „Nem könnyű leírni, milyen lelkesen fogadják a csehek ezt a zenét. Azokat a számokat, amelyek más országokban a legkevésbé tetszenek, itt isteninek tartják, és (…) a jelentős zenei szépségeket (…) a csehek első hallásra tökéletesen felfogták.” – tudósította Lorenzo da Ponte, szövegíró Mozartot Prágából. Minden bizonnyal a Figaro házassága című opera prágai hatalmas sikere is közrejátszott abban, hogy a komponista – előre megkomponálva a később 504-es számot kapott D-dúr „Prágai” szimfóniát (K.504) – 1787 januárjában ellátogatott a cseh fővárosba.

Fotó: Czope Anna

Oberfrank Péter

Bíró Zsófia

A szerző a háromtételes szimfóniákhoz szokott prágai közönség kedvében akart járni, amikor menüett nélkül komponálta meg művét. 1. Adagio — Allegro 2. Andante 3. Finale. Presto A szimfónia első tételének lassú bevezetése, majd az ezt követő gyors, szinkópás rész ugyanúgy, mint a dúr-moll váltakozású melléktéma: mind-mind az utána következő Don Giovanni előképének is tekinthető, éppúgy, ahogy a második tétel komor hangvétele. A zárótétel viszont leginkább a Figaro vidám, mozgalmas, csínyes-cselszövős légkörét idézi. És hogyan fogadták a derék csehek Mozart remekművét? Álljon itt bizonyságul a kortárs Franz Xaver Niemetschek, Mozart első életrajzírójának helyi tudósítása: „Valójában azt se tudtuk, min ámuldozzunk jobban – a rendkívüli műveken vagy a rendkívüli előadáson. A kettő együtt annyira lenyűgözött mindannyiunkat, hogy azt hittük, valami édes varázslat foglyai lettünk! Csak akkor tértünk magunkhoz, amikor Mozart a koncert után még fél órán át egymaga rögtönzött pianofortén.”

9

2016. március 12. szombat 15:30 Szergej Prokofjev: K  lasszikus szimfónia Bohuslav Martinů: Oboaverseny (H. 353) közreműködik: Villányi Péter Ludwig van Beethoven: IV. (B-dúr) szimfónia (Op. 60)  Vezényel: Horváth Gábor

A hangverseny műsoráról Ki tudósíthatna hitelesebben egy mű keletkezéséről, mint maga a komponista?! Álljon hát itt Szergej Prokofjev (1891 – 1953) orosz zeneszerző visszaemlékezése: „…1917 nyarát teljes magányban töltöttem Pétervár mellett, Kantot olvastam és sokat dolgoztam. Zongorát szándékosan nem vittem falura, mert meg akartam próbálni, hogy hangszer nélkül miként tudok komponálni... Így született meg egy Haydn stílusában készülő szimfónia terve. Úgy gondoltam, ha Haydn ma élne, megtartotta volna a saját komponálásmódját, és ugyanakkor az újból is átvett volna valamit. Ilyen szimfóniát akartam írni: szimfóniát klasszikus stílusban. Amikor reális alakot kezdett ölteni, Klasszikus szimfóniának neveztem el. A szimfóniát mezei sétáimon komponáltam. Legelőbb a harmadik tételt, a Gavotte-ot írtam meg.” Prokofjev terve tökéletesen sikerült: a műfaj sajátosságait is, ugyanakkor különleges, csak rá jellemző melódiavilágát is megtartotta, a témák modernek, de világosak és könnyen áttekinthetőek, a hangszerelés pedig gazdaságos és ötletgazdag. Nem csoda hát máig tartó példátlan népszerűsége. Az első két tétel sziporkázó, ironikus, szellemesen ötletgazdag, míg a harmadik, a Gavotte kifejezetten archaikus. Visszafogottsága jól előkészíti a virtuóz finálét. 10



1. Allegro 2. Larghetto 3. Gavotte. Non troppo allegro 4. Finale. Molto vivace ◉◉◉

Bohuslav Martinů: Oboaverseny H.353 Koncertteremben alig hallhatjuk a nagy példakép, Dvořák nyomdokain haladó cseh komponista, Bohuslav Martinů (1890–1959) műveit, pedig a huszadik századi zeneszerzés ritka, derűs csoportjához tartozik – komoly gyászművei ellenére is. Bár kritikusai szerint életműve egyenetlen, kora legtermékenyebb zeneszerzői közé tartozott. A csehországi Polickában született Martinů a prágai konzervatóriumban és orgonaiskolában tanult. 1913-ban a Cseh Filharmonikusok hegedűse lett. 1922-ben Istar című balettjével és Tűnő éjfél című zenekari művével aratta első sikereit. Ezek után Josef Suk zeneszerzés növendéke lett. 1923-39-ig Párizsban élt. A német megszállás idején az Egyesült Államokban telepedett le, itt írta hat szimfóniáját, és több egyetemen is tanított. 1946-ban visszatért Csehszlovákiába, ahol a prágai konzervatórium zeneszerzési mesteriskolájának tanára lett. A svájci Liestalban halt meg. Az oboaversenyt 1955-ben Nizzában írta a cseh származású ausztrál oboaművész, Jiri Tancibudek felkérésére. Ez az év termékeny időszak volt a komponista életében, hisz a Gilgames eposz oratorikus feldolgozása mellett írt egy népi kantátát, valamint megkomponálta a Piero della Francesca freskói című zenekari művét, melyben a különféle stílusok szintézisére törekedett. A hagyományos, három tételes concerto azóta a világ minden táján az oboisták alap-repertoárjának nélkülözhetetlen darabjává vált. 1. Moderato 2. Poco andante 3. Poco allegro

„Hallottunk Beethoventől egy új szimfóniát, mely legfeljebb az ő dühöngő tisztelőinek tetszhetik!” – cseppent a lúdtollról némi vitriol a kortárs kritikus, Kotzebue papírjára. A mai kor emberének viszont ünnepet jelent, ha a koncertteremben felcsendülnek Ludwig van Beethoven IV. szimfóniájának (Op. 60) hangjai. Talán fogadjuk el a Beethovent példaképnek tartó – és nem kevés irodalmi vénával megáldott – Schumann értékelését, aki így írt: a negyedik szimfónia „…úgy áll két szomszédja között, mint egy karcsú görög leány két északhoni óriás között”. Mindenesetre – annak ellenére, hogy nagyon elüt két társától – egyike Beethoven legegyénibb, legtökéletesebb alkotásainak. Kiválik frissességével és közvetlenségével, alaphangulata vidám, boldog, és már kirajzolódik benne a romantikus Beethoven is a témák széles felépítésében, a harmóniák hosszú kitartásában, a rejtett disszonanciákban, az éles ellentétekbe ugró dinamikában. Az árnyaltan derűs színek ellenére a szenvedély zord viharai távol maradnak, és az egész művön elömlik a napfény – Beethoven életének talán legderűsebb időszakát éli. A gyors 1. tétel – úgy dallami, mint ritmikai és dinamikai elemeit tekintve – maga a megtestesült humor és vidámság, a 2. tételből pedig árad a béke, a nyugalom. A kissé nyugtalan, táncosabb lejtésű 3. tétel trió része kimondottan meghitt érzést áraszt. A finálé mozgalmas tizenhatod-menetei szinte „hommage à Haydn” címet is kaphatna, hisz a hasonló hangulatú „Londoni” szimfónia hatásáról vallanak. A befejezés humoros ötlete, játékos ritmikai bravúrja is Haydnra vall: felnagyított kottaértékekben, lassítva és apró részleteikre bontva a főtéma zenei anyagának karikatúráját halljuk. 1. Adagio – Allegro vivace 2. Adagio 3. Allegro vivace 4. Allegro ma non troppo

Horváth Gábor

Villányi Péter

11

2016. május 21. szombat 19:30 Szergej Rachmanyinov: II. (c-moll) zongoraverseny (Op. 18) közreműködik: Farkas Gábor Johannes Brahms: I I. (D-dúr) szimfónia (Op. 73) Vezényel: Baráti Kristóf

A hangverseny műsoráról A Csajkovszkij nyomdokain járó Szergej Rachmanyinov (1873–1943) korán megtapasztalta a siker édes ízét, hisz már moszkvai diákévei alatt is több műve örvendett nagy népszerűségnek. Így annál keserűbb volt a fiatal orosz komponista csalódása, hogy 1. szimfóniája – nem kis részben köszönhetően egyébként a művet vezénylő Glazunov alkoholos „indiszponáltságának” – a bemutatón csúfosan megbukott. Abból a mély alkotói válságból, amelybe Rachmanyinovot e fiaskó sodorta, a zeneszerző egy kiváló orvos-pszichiáter segítségével jutott ki, méghozzá azzal, hogy dr. Dahlnak sikerült hipnózisban újra alkotásra biztatnia. Az ekkor keletkezett mű – a II. c-moll zongoraverseny (Op. 18) – zongoraszólamát maga a szerző játszotta a bemutatón Moszkvában 1901-ben. A darab – melynek népszerűsége azóta is töretlen – három évvel később elnyerte a Glinka-díjat. 1. Moderato 2. Adagio sostenuto 3. Allegro scherzando A c-moll zongoraversenynek azonban nemcsak a keletkezése szokatlan, hanem az utóélete is. Több film zenéjében is felbukkan, sőt „mai” slágerben is (pl. a második tétel főtémáját egy 1976-ban keletkezett popzenei szám egy az egyben átvette – Eric Carmen: All by myself ), s olyan előadók, mint Frank Sinatra vagy David Bowie is „ihletet merítettek” a zeneműből. Íme, a hipnoterápia hatása máig tartó sikereket eredményezett… 12

1877 nyarát Johannes Brahms (1833–1897) német zeneszerző a Wörthi tó mellett töltötte, amelynek barátságos tájait a zordabb északi tájról származó komponista „bájosnak, kedvesnek” találta. Brahms megfontoltan dolgozott, a szimfónia komponálásába júniusban kezdett bele, és év végére készült el vele. Maga szerzője mondta róla: olyan vidáman és kedvesen szól, mintha egyenesen egy ifjú házaspár számára íródott volna. A II. szimfóniát (Op. 73) 1877. december 30-án mutatták be a Bécsi Filharmonikusok, a világhírű magyar származású karmester, Richter János vezényletével, olyan sikerrel, hogy a harmadik tételt a közönség megismételtette. 1. Allegro non troppo 2. Adagio non troppo 3. Allegretto grazioso 4. Allegro con spirito Brahmsot első szimfóniája alapján komor, töprengő, elmélkedő zeneszerzőnek könyvelték el. Ennek ellentmond II. szimfóniája, melynek első tétele életerőtől duzzadó, mégis kedves és érzelmes. A második szöges ellentéte az előző délvidéki romantikájának: majdnem fájdalmas, töprengő hangulat uralkodik benne, mely a szenvedélyességig fokozódik, s aztán lemondó sóhajjal végződik. A harmadik tétel legfontosabb jelzője talán a szeretetreméltóság lehetne: halkan ringatózó pizzicato (pengetett) csellókíséret fölött szól a rendkívül kedves téma. Az energikus zárótétel diadalmas, mámoros, napfényes hangulatban zárja a fenséges szimfóniát.

Baráti Kristóf

Farkas Gábor 13

Gaudeamus Bérletek és jegyek válthatók • a Zuglói Szent István Zeneházban (1145 Budapest., Columbus utca 11.) Pénztári nyitva tartás: hétköznap 16.00–20.00 óráig Tel: +36 -70/429-0075 E-mail: [email protected]

• a Zeneakadémián

(1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.)

• valamint az ismert jegyirodákban Gaudeamus bérletek árai: 8.900 Ft 7.900 Ft 6.900 Ft Gaudeamus előadásonkénti jegyárak: 2.700 Ft 2.300 Ft 2.100 Ft Támogatói bérlet: 30.000 Ft

14

Hangversenyek helyszíne: Zeneakadémia (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.)

Felfedezőúton

Művészeti előadások a zuglói gyerekeknek és diákoknak Zuglói Szent István Zeneház

2015. noverber 10. kedd, 11. szerda 12. csütörtök, 16. hétfő, 17. kedd, 18. szerda

Menüett, valcer, polka és társaik – táncok Európa zenéjében Az igényesen szerkesztett összművészeti program 10-től 18 éves diákoknak (felső tagozatos általános iskolásoknak és középiskolásoknak) szól. Célja, hogy a diákok megismerjék az európai zenetörténetben gyakran előforduló táncokat (menüett, valcer stb.), lássák ezeket eredeti formájukban, valamint halljanak olyan zeneműveket, amelyekben e táncok stilizáltan vannak jelen. Az 50 perces előadás során hangszeres szólóprodukciók, kamaraművek és szimfonikus zenekari művek hangzanak el, egy részükhöz látványos táncprodukciók is társulnak. A fiatal közönség a vetített képekkel (festményekkel, szobrokkal, fotókkal) illusztrált magyarázatokból is számos ismeretet szerezhet a komoly zene, a táncművészet, a történelem, az irodalom és a képzőművészet területéről. Hasonló koncepciójú (más tematikájú) összművészeti programokból a Zuglói Filharmónia eddig négy sorozatot rendezett ennek a korosztálynak, ami 72 előadást jelent. A közönség létszáma körülbelül 22.000 volt. A Felfedezőúton című sorozat, amely a zuglói gyerekeknek és diákoknak szól (más programot kapnak az 5-től 10 évesek, és mást a 10-től 18 évesek, életkori sajátosságaiknak megfelelően) 2015 novemberében elérkezik a 150. előadásához!

Zuglói Szent István Zeneház

2016. április 5. kedd, 6. szerda, 7. csütörtök 11. hétfő, 12. kedd, 13. szerda

Manók, tündérek, boszorkányok, sárkányok – zenében és táncban, sok vetítéssel A magas színvonalú összművészeti program célja az 5-től 10 éves gyerekek (nagycsoportos óvodások és alsó tagozatos általános iskolások) bevezetése a művészetek világába, a kodályi koncepció jegyében. A 45 perces előadás során hangszeres szólóprodukciók, kamaraművek és szimfonikus zenekari művek hangzanak el, továbbá balettprodukciókat is láthat a közönség. Ezúttal olyan zenei kompozíciókat és táncokat tűzünk műsorra, amelyek különféle mesebeli lényeket: manókat, tündéreket, boszorkányokat, sárkányokat jelenítenek meg. A gyerekek az előadás tematikájához kapcsolódó népi játékokat is játszhatnak, illetve közös népdaléneklésben is részt vesznek. Az előadás játékos formában számos ismeretet nyújt a komoly zene, a balett, a festészet és a néphagyomány területéről.

A programok szerkesztő-műsorvezetője Solymosi Tari Emőke 15

2015. november 29. vasárnap Nemzeti Ifjúsági 18:00

Zenekar cím kitüntetettje 2011–2017 Pjotr Iljics b-moll zongoraverseny, Op.23 Alapítva: 1954 Csajkovszkij:  Közreműködik: Magyar Örökség-díj 2000

Fenntartó, fő támogató: Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzata

Hegedűs Endre - zongora

Anton Bruckner: IV. Esz-dúr „Romantikus” szimfónia Vezényel:

Ménesi Gergely

Támogatók:

A kiadványban szereplő fényképek az Állatkert támogatásával készültek. CMYK - Pantone Bet¸k vektoriz·lva C0, M35, Y90, K0, R231, G176, B55

C66, M0, Y100, K27, R102, G142, B52,

További támogatók: www.zugloifilharmonia.hu www.facebook.com/ZugloiFilharmonia 16

Öreghalász Étterem, NEXON Szent István Király Zenei Alapítvány

KÈk: Pantone 308 C Fekete: Black 100% Font: PannÛnia - DINPro Medium NYOMDA KFT - DINPro Bold