218. oldal
Galambos Csaba Hogyan is tanuljunk magyarul? A Kossuth Kiadó és a Magyar Nyelvi Intézet közös kiadású magyarnyelv-oktató CD-sorozatáról A Tanuljunk magyarul! címû magyarnyelv-oktató CD-sorozat alighanem az elsõ számba vehetõ próbálkozás (a legelsõt fedje a feledés jótékony homálya) a tekintetben, hogy a hagyományos módszerektõl – könyv, (munka)füzet, toll, tábla stb. – eltérõ módon, egy számítógép segítségével ismerkedjék meg a külföldi érdeklõdõ ezzel az általában elég egzotikusnak tekintett nyelvvel. A Kossuth Kiadó és a hajdani Magyar Nyelvi Intézet közös vállalkozása hozta létre ezt a három (valójában csak két) lemezbõl álló összeállítást, s a vásárló már dörzsöli a tenyerét, hogy játékosan, film, zene, animáció és tréfás feladatok segítségével milyen ügyesen gyõzi majd le a magyar nyelv által eléje gördített akadályokat; nem is beszélve arról, hogy mindehhez még kényelmes, gurulós és karfával mindkét oldalon ellátott karosszékébõl sem kell fölemelkednie.
Kezdetek A readme-fájlokat (magyarul: olvassel.txt) senki sem szokta elolvasni, ami kár, mert ha ezt tennõk, némi balsejtelem kezdene földerengeni bennünk. Álljon itt néhány idézet: „A program … meglehetõsen memória- és hardverigényes alkalmazás, ezért a csomagoláson feltüntetett konfigurációkon lassan fog futni.” [Miért nem írtunk akkor mást a csomagolásra? – G. Cs.] „Ha a program huzamosabb alkalmazása esetén … lefagy indítsa újra és folytassa a legutóbbi lépéstõl a program használatát [sic! – vesszõk nélkül].” „A magyar ékezetes karakterek megjelenítése csak a MS-Windows magyar vagy Közép-Kelet Európai változatán lehetséges! [sic!]” [Angol, orosz, francia, spanyol és német barátaink – az õ nyelvükön használható ugyanis a program – szinte biztosan kizárólag ezeket használják. – G. Cs.] „A tesztelés során szerzett tapasztalataink alapján a program bizonyos monitorkártyákkal nem kompatibilis.” [Aki magyarul akar tanulni, vegyen megfelelõ videokártyát, ha már a közép-európai – és nem közép-kelet-európai – Windows-a megvan. – G. Cs.] „Megjegyzés: A hanglejátszó panelen az elõre és visszacsévélõ gombok nem mûködnek!” [No és miért nem? Amúgy a visszacsévélõ gomb mûködik. – G. Cs.] „A program használata során minden esetben elég egyszer kattintani az egérrel, a dupla
Szûcs Tibor: Hungarológiai évkönyv
219. oldal
HOGYAN
IS TANULJUNK MAGYARUL ?
219
kattintás programlefagyáshoz vagy a rendszer lelassulásához vezethet!” [Háromszori kattintás esetleg formatálhatná a hard disket. – G. Cs.] És végül egy bíztató szó: „Lefagyás esetén a Ctrl+Q billentyûkombinációval léphetünk ki a programból!” Ez utóbbit jól jegyezzük meg, szükségünk lesz rá. A bevezetõ szerzõje láthatólag mély vonzalommal viseltetik a felkiáltójel iránt, felszólító mondatokban bizonyára csak az agresszivitás látszatát elkerülendõ nem alkalmazza. Kis belsõ bizonytalansággal installáljuk tehát a programot (ami csak annyit jelent, hogy létrehozunk egy parancsikont, mert egyéb installálnivaló nincs), és a felbukkanó zászlók alapján választunk egy olyan nyelvet, amelyet már bírunk; ezen fognak majd a nyelvtani magyarázatok és effélék fölbukkanni. Ha hirtelen meginognánk a tekintetben, hogy valóban kívánunk-e magyarul tanulni, úgy a középen látható nagy és forgó földgömbre érdemes kattintani, bár ez csak empirikusan deríthetõ ki. A földgömb forgását (egyáltalán: mozgását) becsüljük meg: azon kívül már csak az egyes leckéket jelzõ számok fognak forogni, az összes többi dolgot, ami ezen a CD-n található, úgy odacövekelték, hogy ezeket látván Lót felesége bizonyára igen megbecsülné a maga szorult állapotát.
A lemezek használata Kiválasztjuk az angol nyelvet, midõn is a következõ lehetõségek tárulnak elénk: lent a lemezen található tíz lecke száma forog, fönt pedig a következõ menüpontok olvashatók: autodemo, bevezetés, fonetika, kilépés. A bevezetéssel bánjunk csínján, mert ugyan megtudunk egy-két dolgot Magyarországról, kilépni azonban nem tudunk majd belõle. (Láthatólag nincs is benne ilyen célra szolgáló panel: hiába, aki kezét az eke szarvára tette, és visszanéz…) Célszerûen válasszuk az elsõ leckét! Az elsõ egység (és a többi is) oly módon kezdõdik, hogy a bal alsó sarokban látható jókedvû paradicsom lábnyomokra mutat: ez utóbbiak képviselik a lecke egyes lépéseit. Meghallgathatjuk az egész lecke többé-kevésbé összefüggõ szövegét egyben, vagy ha úgy tetszik, lépésrõl lépésre, kattintásokkal is haladhatunk. A szisztéma a következõ: egy lapon kép és szöveg látható, a szövegben bizonyos szavak pirossal íródtak, s ha ezekre kattintunk, felbukkan a hozzájuk fûzõdõ nyelvtani magyarázat. Ha példának okáért a piros tanár szóra kattintunk, a következõképpen kezdõdõ nyelvtani magyarázatot olvashatjuk: indefinite conjugation – present tense. Mi sem természetesebb… Az alsó sorban egyébként végig rendelkezésünkre állnak különbözõ menüpontok, úgymint: nyelvtan, fordítás, kifejezések, szótár, kvíz, hang, nyomtatás. Az elsõ nem a lecke nyelvtanát, hanem a CD-n elõforduló összes nyelvtant tartalmazza kulcsszavak és terminusok szerint. A második a magyar szöveg fordítását egy mentõöv társaságában, a harmadik a leckében elõforduló kifejezéseket, a szótár egy szótárt, mely alapesetben annak a szónak a fordítását adja, amelyre a szövegben elõzõleg rákattin-
Szûcs Tibor: Hungarológiai évkönyv
220. oldal
220
GALAMBOS CSABA
tottunk. Például: elõbb a németül szóra, majd a szótárra klikkelünk. Erre megjelenik a szótár, a keresõfelületre máris oda van írva: németül, ekkor az utasítás szerint entert nyomunk, s rövidesen meg is jelenik a fordítás: na e (6.) [ez áll ott magyarul] – well (it doesn’t matter) [ez pedig az angol fordítása]. A kvíz csak a 3., a 6. és a 10. leckébõl érhetõ el, a nyomtatás bizonyára nem szorul interpretációra. Az egyes lépésekhez különbözõ számú gyakorlatok tartoznak, amelyek csak egy megoldást fogadnak el helyesnek (technikailag bizonyára megoldható lenne, hogy a történet fõszereplõje, Nick Palmer, ne csak üzletember, hanem alkalmasint angol, netán külföldi is lehessen). Rossz megoldás (azaz akár egyetlen hiba) esetén a vádló férfihang letolja, míg jó megoldás esetén egy nyájas nõi hang megdicséri a tanulót. Teszi ezt akkor is, ha a diák történetesen a jobb oldalt található kulcsra kattintgatva oldja meg a feladatot, és joggal, hiszen legalább azt megtalálta. Az egyik gyakorlat az lenne, hogy hangosan felolvassuk (és rögzítsük) a névelõvel ellátott szavakat a képernyõrõl. Csakhogy a felvételt elindító gomb épp eltakarja ezen szavak nagy részét, úgyhogy a gyakorlat csak úgy oldható meg, ha elõzõleg lemásoljuk a kritikus szavakat. Az elsõ lecke ötödik lépésének ötödik gyakorlatában, ahol is egy négyzethálóba elhelyezett betûtömegbõl kell 12 értelmes szót kivenni, e sorok írójának negyedik próbálkozásra is csak tizet sikerült (ötödikre, mikor rájött, hogy a hasonló rejtvények szabályaitól eltérõen szavak átlósan is összeállíthatók, végül megoldotta); a vér, az ár és a ma szót (amelyek egyébiránt ott voltak) nem fogadta el a gyakorlat. Csakhogy innen visszaút is csak egy nagy sárga mezõbe van, aki gyér tudását gyarapítani óhajtja, annak bizony újra kell indítania a leckét (a pontosság kedvéért a korábban említett Ctrl+Q-val nem kilépni lehet, csak a leckeválasztáshoz visszatérni).
Multimédia? Szenteljünk némi figyelmet a rajzoknak, amelyek, mint említettük, nem mozognak. Az összes szereplõ jól láthatóan golyvás és enyhén alkoholista, de a rajz készítésének idõpontjában legalábbis spicces. Fontos szempont lehetett a rajzok reciklálhatósága: az elsõ leckében Virág Anna 29 éves molett (ez a 11. magyar szó, amit megtanulunk) magyartanárnõt nyolc ízben látjuk viszont rezzenetlenül, mint a Maradandóság szobrát. (Amúgy közbevetõleg a nevekkel is némiképp bajban vagyunk: a leckék szövegét felmondó morózus férfiembernek valaki bebeszélhette, hogy a magyar vezeték- és utónév tulajdonképpen egy szó, minek következtében azt mondja: Ez Viráganna. Az Nagyjúlia.) Az elsõ lecke harmadik lépésében, a tizenharmadik lapon (fõ a precízség!) a tanárnõ és a szemérmes portás még egy kissé el is fordul egymástól, midõn beszélget. Az ötödik egységben egy kicsi, piros fedelû, lapátjait vesztett szélmalomról kiderül, hogy az valójában pogácsa. A negyedikben megtudjuk, hogy a rajzoló rendes magyar ember, a fûszeres konyha kedvelõje, a
Szûcs Tibor: Hungarológiai évkönyv
221. oldal
HOGYAN
IS TANULJUNK MAGYARUL ?
221
kenyeret, a kiflit és a zsömlét is alaposan megforgatta pirospaprikában, mielõtt azok modellt ültek neki. A hatodikban pedig egy kitûnõ térképet találunk: ennek segítségével utazik Nick Kassára (Kolozsvár nyilván túl direkt volna); a baj csak az, hogy maga Kassa nem szerepel a térképen, míg ellenben Bratislava [sic!], Banska Bistrica [sic!], Wroclav [sic!], Krakow [sic!] és Szczecin úgyszintén: ha valaki a határtól 20 kilométerre lévõ Kassára akar jutni, ezek a városok úgy kellenek neki, mint egy falat kenyér. A kilencedik egység (címe: Buli a kollégiumban – ezt a már megszokott férfihang némiképp fenyegetõleg mondja) a Lukács fürdõ két idõs beutalt vendégének képével kezdõdik, a férfi a ma már annyira divatosnak nem mondható fecske nevû fürdõnadrágban tartózkodik itt. Annyit még tegyünk hozzá a rajzokról szóló eszmefuttatáshoz, hogy a leckék némelyikében található képes szótár sokkal alkalmasabb a tanuló félrevezetésére, mintsem tájékoztatására, mivel a tárgyak nagy része egész egyszerûen fölismerhetetlen a képeken, nem beszélve arról, hogy ha mégis, úgy például egy tojásról sokkal inkább egy tojás jut a számítógép elõtt ülõ eszébe, nem pedig az, hogy darab. Így aztán nyilván meg is tanulja: darab annyit tesz tojás, liter annyi, mint mérõedény, fehér = Mozart-kugel és így tovább. (Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a második CD-t már nem ugyanaz rajzolta, mint az elsõt, bár itt akad egy-egy „idegen” kép, egyszer egy clipart-gyûjteménybõl származó fogorvos bukkan föl, másszor a „házasság” témakörben egy azonosíthatatlan vallású pap temetést celebrál.)
Sztori A CD-ken szereplõ történet azonban nagyjából kerek. Adva van a már emlegetett Nick Palmer nevû ifjú számítógépes szakember, aki cégének budapesti leányvállalatát vezeti. Kisebb kitérõkkel (amelyekben néha kissé nehéz rájönni, ki kicsoda: itt üt vissza a leghétköznapibb keresztnevek használata) az õ történetét követjük nyomon, kiderül: Párizsban már tanult magyarul, mivel a dédnagymamája Kassán él, akit késõbb meg is látogat az idézett térkép segítségével, hazafelé pedig a vonaton megismerkedik egy kitûnõ diáklánnyal, akibe azután bele is szeret (és aki mellesleg másfél perces ismeretség után fel is ajánlja öccse szolgálatait az esetre, ha Nick Palmer netán Kõszegen járna). Az elsõ felvonás vége táján már gyanítjuk, hogy lesz még folytatása ennek a vonzalomnak, de most egyelõre elutazik szabadságra, és ezzel a CD véget is ér. A második CD is a Palmer-vonalat folytatja, s a nyelvkönyvekben szokásos további témákat tárgyalja: vendéglõ, betegség, kirándulás, színház, autózás és hasonlók, mindezt nem minden didaktikus felhang nélkül. Új fejlemény, hogy üzleti tárgyalásokba is bepillantást nyerünk („Mi a képviselhetõ legrosszabb álláspont?” – kérdi József, a cégtárs, a hatodik egységben). A hetedik egység letudja az összes lehetséges ünnepet, ráadásul még az autó is elromlik. A klasszikus postai szolgáltatásokat is megtárgyaljuk; a sors fintora persze, hogy idõközben számos
Szûcs Tibor: Hungarológiai évkönyv
222. oldal
GALAMBOS CSABA
222
országban megszûnt a távirat, s a légipostát is prioritaire-nek hívják ma már. Ezen a második lemezen valahogy eléggé összesûrûsödtek az információk, fõleg a szókincset illetõen. A leckék jóval hosszabbak, de valahogy ez mintha szemléletbeli változást is hozott volna magával, a rajzoló örvendetes kicserélése mellé. Hogy egyebet ne említsünk: sokkal több a fénykép itt, mint az elsõ CD-n, ami egyfelõl jó, másfelõl rossz, mert a minõségük csapnivaló. Mindamellett valahogy ez a második lemez mintha túl sokat akarna fogni, mintha benne lenne annak az elõérzete, hogy bizony, harmadik CD már nemigen lesz. (Vannak azért a szövegben is anomáliák: Virág Anna az irodaépület portásának azt mondja: „viszontlátásra!”, miközben beljebb araszol az épületbe; egy végtelenül sivár és növénytelen irodában ácsorogván pedig azt mondja: Csak ülök … és várok. Az iroda barátságos… Zöld növények … A bútorok és a függönyök gyönyörûek. A második lemez egyik leckéjének címe: Melyik Kata makrancos?)
Grammatika versus technika Ami mármost a nyelvtani magyarázatokat illeti, azokkal csak annyi baj van, hogy bizonyos nyelvi elõképzettséget feltételeznek a nyelvtanuló részérõl. De vajon mit mond az indefinite conjugation egy átlagos külföldinek? A táblázatok nem táblázat formájúak, azaz elválasztó vonalak nincsenek bennük, s ez azért rendkívül zavaró, mert például a külön kezelt mély és magas magánhangzók tökéletesen összemosódnak bennük. Itt kellene még egyszer visszatérni a technikai szempontokhoz. Mi az oka annak, hogy az átlagosnak mondható 1028x768-as felbontású képernyõ egyötödére kellett az egész nyelvoktatást sûríteni? Mi az oka annak, hogy a hangok mov és wav formátumban is megvannak a CD-ken (az elsõn legalábbis)? Ha ugyanis a lemezek nem fölösleges dolgokkal lennének megtöltve, például a Kossuth kiadó láthatólag magyar anyanyelvûeknek szánt CD-inek reklámjaival, úgy legalább 800x600-as felbontás nyilván elérhetõ lenne; de akár az sem lenne elképzelhetetlen, hogy egy CD valójában két CD legyen. Így azután a nyelvtani táblázatokat és magyarázatokat sem kellene összepréselni. Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy a menüpontok jóformán mindegyikébõl más módon lehet a leckeszövegekhez visszatalálni. Ez pedig azután technikailag egészen biztosan megoldható lenne. Mint sok minden egyéb is: az animációk például, amelyek tökéletesen hiányoznak a CD-krõl. Ez persze azokat minõsíti, akik a CD-k technikai megoldásait készítették. A lemezek föltehetõleg a Macromedia Authorware programjával készültek. Ez, mint ahogy a többi Macromedia-alkalmazás is, mindent tud, amit ebben a mûfajban tudni lehet. Természetesen nem nyelvtanárok dolga e programokhoz érteni, az viszont feltételezhetõ lenne, hogy egy neves kiadó számítástechnikai szakemberei valamit konyítanak
Szûcs Tibor: Hungarológiai évkönyv
223. oldal
HOGYAN
IS TANULJUNK MAGYARUL ?
223
hozzájuk. A nyelvoktató lemezekbõl viszont az derül ki, hogy akik az elkészítésükben technikailag közremûködtek, legfeljebb mûkedvelõ szinten voltak birtokában a szoftver nyújtotta lehetõségeknek. Ez pedig nemcsak bosszantó és szánalmas, hanem a magyar nyelv oktatásának „ügyével” szemben is nagy tiszteletlenség.
Két CD vagy három CD? A III. CD-rõl azután végképp nincs mit mondani. A lemez nagyobbik hányadát a Kossuth Könyvkiadó egyéb kiadványait népszerûsítõ demók töltik meg, kisebb részében pedig gyakorlatokat tartalmaz, amelyek részben az elõzõ 20 lecke tartalmához, részben egyéb témakörökhöz (topic-okhoz) kötõdnek. De mielõtt valami izgalmasra gondolnánk, hozzá kell tennünk, hogy ezek a gyakorlatok egyszerûen diktált szavak hallás utáni leírását jelentik. Van a CD-n továbbá 6 darab feleletválasztós teszt is, amelyekre egyenként 30 percet ad a nyelvtanulónak. Ennél többet nehéz is lenne mondani a III.–nak nevezett CD-rõl, amely egyébként a Magyar Nyelvi Intézet közremûködése nélkül készült, s amely a legnagyobb jóakarattal is csak segédanyagnak tekinthetõ az elõzõ két kötethez.
Sommázat Összességében: a szándék tiszteletre méltó, a produktum kevésbé. Technikailag nehézkes, nem egységes (már a két CD címe és címlapja is eltérõ), a mûfaj adta lehetõségeket nem használja ki. Pozitívum a viszonylag kerek történet, amely P. úrról szól, bár idõnként különféle apokrif szereplõk bukkannak föl, akikrõl keveset vagy semmit sem tudunk meg. A szövegek mérsékelten érdekesek, Nick kissé széplélek, ami egy angol születésû számítógépes szakember esetében éppenséggel nem mondható tipikusnak. Az országismereti tudnivalók megint csak jóindulatról tanúskodnak, de jórészt elavultak: az elsõ CD 3. egységében Sárika újságíró az igen régóta nem létezõ Esti Hírlapnál; a 4. egységben a 116-os buszt ajánlják valakinek, a 6. egységben a következõ, életbõl ellesett párbeszéd olvasható: – Szlovák koronát kérek. – Magyar állampolgár? – Nem, angol állampolgár vagyok. – Kérem az útlevelét. – Útlevelem nincs [?], csak tartózkodási engedélyem. Tessék. – Köszönöm. A magyar „világot” ábrázoló képek gyakran közhelyesek, idõnként szájbarágósak, másutt pedig érthetetlenek (egy külföldi számára távolról sem magától értõdõ
Szûcs Tibor: Hungarológiai évkönyv
224. oldal
224
GALAMBOS CSABA
például, hogy Szentendrén, a Kovács Margit Múzeumban miért vannak szép tárgyak a pincében). A nyelvtan ebben a formában aligha földolgozható, fõképpen olyasvalaki számára, aki nyelvtani-nyelvészeti elõképzettséggel egyáltalán nem rendelkezik. Kevéssé tartom valószínûnek, hogy a magyar nyelv struktúráját illetõen a nyelvtanulóban „összeállna a kép”. A CD képi világa ha nem is riasztó, de legalábbis eléggé primitív; itt természetesen szerepet játszhattak idõ- és pénzbeli korlátozások: mindenesetre a képek, grafikák erõsen idézik a Halló, itt Magyarország elsõ kiadását. De még csak nem is ez legnagyobb baj. A legnagyobb baj az, hogy ez a CD nem CD, hanem legjobb esetben is egy beszkennelt könyv. Igaz, könnyebben lapozható, és bizonyára a kiejtés is (az intonáció már nem!) könnyebben megtanulható belõle, de interaktivitással és hasonló fogalmakkal, amelyeknek egy nyelvoktató program sajátosságai közé kell(ene) tartozniuk, köszönõviszonyban sincsen. Érdemes azonban még egyszer hangsúlyozni, hogy ennek oka elsõsorban nem a CD-t alkotó nyelvtanárok, hanem a technikai személyzet felkészületlenségében keresendõ. Különösen, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy egy CD nem tanár által irányított csoportmunkára, hanem kifejezetten egyéni tanulásra készül, s mint ilyennek épp technikai („multimédiás”) megoldásaival kellene a tanár hiányát pótolnia.
Szûcs Tibor: Hungarológiai évkönyv
