G N Ó Z I S II. Az örök igazság krisztusi megközelítése

2

G N Ó Z I S II. Az örök igazság krisztusi megközelítése EZOTERIKUS KERESZTÉNY BÖLCSELET

Dr. Stylianos Atteshlis, a legbensıbb tudás tanítója, aki DASCALOS A CIPRUSI MÁGUS néven vált ismertté

3

A FORDÍTÁS AZ ALÁBBI KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT:

THE ESOTERIC TEACHINGS A CHRISTIAN APROACH TO TRUTH FORDÍTOTTA :

K. SURÁNYI ZSUZSANNA SZERKESZTETTE:

BAKOS ATTILA KÖNYVET TERVEZTE:

EGEDI-KOVÁCS MELINDA BORÍTÓ GRAFIKA:

A MESTER © EGEDI KOVÁCS MELINDA GRAFIKÁJA

A MANDALA-VÉDA KIADVÁNYOK ÉS TANFOLYAMOK IRÁNT ÉRDEKLİDİK SZÁMÁRA: LEVÉLCÍM: 2092 BUDAKESZI PF. 157 INTERNET: www.mandala-veda.hu E-MAIL: [email protected]

4

A SZERZİ AJÁNLÁSA

Nagy örömömre szolgál, hogy ezt a könyvet olvasóim kezébe adhatom. Ennek segítségével tudatában lesznek mindazoknak a nehézségeknek, amelyekkel az Igazság Keresıinek meg kell küzdeniük. Amikor az Igazság Keresıit említem, nem az Igazság Kutatóinak Körét értem alatta, amelynek én is támogatója vagyok, hanem azt a fajta igazságot, amely minden földi ember számára elengedhetetlen ahhoz, hogy segítségével önmagát jobban megismerje. Ez a tudás elvezet bennünket

az

egész

élet

értelme,

és

egyéniségünk

rejtett

ismereteinek

felkutatásához. Az Igazság Keresıinek „Belsı Körében” tevékenykedı néhány kollégám, saját maguk és az én örömömre is - eddigi ismereteikre és megtapasztalásaikra alapozva -, megtalálták az élet igazságát. Miért is ne lehetne az egész emberiségnek, minden ıszinte, gondolkodó embernek kapcsolatot teremtenie mindazokkal a dolgokkal, amelyek az anyagi világon túl találhatóak? Szeretném továbbá kifejezni köszönetemet mindazoknak, akik hozzásegítettek e könyv létrehozásához és kinyomtatásához. Ajánlom könyvemet a 16 éves unokámnak - az örök igazság jövıbeli tanítójának Stylianos Spyrou Papakyriakounak és édesanyjának Irene Stylianou Atteshlinek.

Stylianos Atteshlis

5

6

A HEGY NÉLKÜLI KARD LEGENDÁJA „Almikot pedig megszületik vala (Jézus Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletrıl bölcsek jövének Jeruzsálembe ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ı csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk neki ” (Máté 2: 1 -2)

A legenda Buddhával kapcsolatos, aki azt mondta tanítványának Anandának, hogy 500 év múlva Isten a Földre inkarnálódik majd. Tisztán érthetıvé tette, hogy nem egy hagyományos emberi lényre utalt, aki inkarnációjában eléri a tökéletességet, hanem Istenre magára, aki közvetlenül testet ölt majd. Mielıtt Joshua, illetve Jézus, ahogyan mi ismerjük Öt, megszületett volna, bizonyos keleti bölcsek, akik ismerték Buddha jövendölését, figyelemmel kísérték - látnoki képességgel - amikor Szőz Mária méhében megfogant az Ige inkarnációja, Isten testet öltésére vártak. Egyike ezeknek a bölcseknek Maharádzs Rám volt, aki barátjával és tanácsadójával Csekitanával kiszámította az idıt és megtalálta a helyet Palesztinában, ahol hódolatukat kellett kifejezniük a testet öltött Istennek. Rám meghatalmazta anyját és bátyját, hogy kormányozzák a királyságát, ı pedig Csekitanával elindult Palesztina felé. Útjuk Armenián keresztül vezetett, amely azokban az idıkben két egymással harcban álló királyságra volt felosztva. Két testvér, Kaspar és Dikan között dúlt a harc. Rám kibékítette a testvéreket, majd Kaspar megbízta Dikant mindkét királyság irányításával, és csatlakozott Rám és Csekitana zarándokútjához. Amint dél felé haladtak, találkoztak egy asztrológussal, Bál Dás Ashurral („Isten szolgálója”), aki szeretett volna velük tartani, ezért elfogadták útitársként. A kitőzött idıpontban megérkeztek Palesztinába. Olvasni tudták Heródes király gondolatait, és bár tisztában voltak szándékaival (ehhez nem volt szükségük semmiféle információra), ennek ellenére, Bál Dás Ashur ragaszkodott a személyes találkozáshoz. Abban a reményben, hogy látogatásukat követıen Heródes megváltoztatja terveit, Rám és Kaspar beleegyezett. Ezt követıen a három mágus Betlehembe utazott, és rátaláltak arra az istállóra, ahol Jézus született. Az elsı, aki letérdelt a jászol elıtt Rám volt. Levetette felsı köpenyét, és Krisztus lába elé terítette, így csak fehér ruházata vált láthatóvá. Ezen okból az Igazság Keresıi azóta fehér köpenyt viselnek, a tisztaságra való törekvés és felajánlás szimbólumaként. Ezután Rám kihúzta a kardját, letörte a hegyét és az Újszülött Isten elé helyezte, mondván: „O Szent Ige, heverjen minden hatalom az 0 makulátlan lábai elıtt.” Ez a beavatás kardjának története, innen származik a hegy nélküli kard legendája. Amint a másik két bölcs felajánlotta ajándékait, Rám elkiáltotta magát: „Ham El Khior!”, ami az ı nyelvén annyit jelent „Láttam Istent!” Ettıl a perctıl kezdve, ı Melchior néven vált elıttünk ismertté.

7

PROLÓGUS Ez a könyv mindazokat az információkat tartalmazza az igazságról, amelyek számunkra eddig ismertté váltak. Nem csupán azokat a tényeket mutatja be, amelyek a Bibliából ismertek, hanem elsı kézbıl megtapasztalhatjuk mindazt, amit közvetlenül nekünk üzen. „Hogy a mi evangéliumunk ti nálatok nem ál csak szóban, hanem Isteni erıkben is.” (Thesszalonikabéliekhez 9, 1:5)

Az Igazság, amirıl szólunk, ezerarcú gyémánt. Fizikai síkon meg lehet közelíteni - eljutni hozzá azonban nem - a relatív igazságot, de amint elérjük a megértés szintjét, megérkezünk a valósághoz. Természetesen a misztériumok kulcsa nem adható felelıtlen, vagy csak egyszerően kíváncsiskodó ember kezébe, mert ez a tudás - mint egy két élő kard gyilkolhat is. Más oldalról megközelítve, ugyanakkor nem vehetjük ki a sebész kezébıl a szikét, amivel életeket menthet meg. Nem állíthatjuk, hogy ez a módszer, amelyet az Igazság Keresıinek ajánlunk az egyetlen, amely elvezet a tökéletességhez. Sokféle eljárás létezik még ezen kívül, épp úgy, mint ahogyan több út vezet a közös cél felé. Mi nem vagyunk ellene bármely módszernek vagy vallásnak, egészen addig, amíg ezek az ösvények Isten (az Abszolú- tum) megismeréséhez vezetnek, de mi egyértelmően keresztények vagyunk és az Isteni Bölcsesség és Szeretet minden lehetısége megadatott nekünk. Elfogadunk és tisztelünk minden igyekezetet és tevékenységet mindazoktól, akik az utat próbálják megmutatni az emberi fajnak, amelyen keresztül gyızedelmeskedni lehet az anyag felett, kontrollálni az érzelmeket, a vágyakat, és helyesen használni az Isteni ajándékot — a Szent Elmét. Nincs más választásunk, mint újra megérteni mindazt, ami az igazsággal, az emberrel, Istennel és az Univerzumokkal kapcsolatos

8

TARTALOM

Bevezetı jegyzetek 1. Az Abszolútum 2. A Krisztusi Ige 3. A Szent Lélek 4. Az emberiség 5. Az arkangyalok rendje 6. A gondolat és az éteri vitalitás 7. A teremtés 8. Tér-Hely-Idı 9. A világok 10. Fény és szuperfény 11. Miként van az emberi test megalkotva 12. Az étertest 13. Három testünk 14. Kapcsolat az ideiglenes és a maradandó személyiségünk között 15. Az elementálok 16. A tudatalatti 17. Az ok és okozatok törvénye 18. Önvizsgálat Prológus helyett Az Álmok Utasa Szójegyzék

9

BEVEZETİ JEGYZETEK

Általános bőntudat uralkodik bennünk, emberekben, miszerint egészen másnak mutatkozunk, mint amilyenek valójában vagyunk. Az a tény mondatja ezt velünk, hogy felismertük: nem csupán anyagi test formájában létezünk. Nem csak szerves és szervetlen összetevık győjteménye a testünk, amelyek valami csodálatos rendben és harmóniában vannak egymásra utalva. Valamennyi életjelenség más értelemben is létezik, mint ahogyan azt gondoljuk. Valóban elmondhatjuk, hogy nem csak egy direkt morfológiai vonalat képviselünk, hiszen milliárdnyi más faj népesíti be planétánkat, rajtunk kívül is. Ha az állatok biológiai körforgását „életnek” nevezzük, valamint ha elfogadjuk a világ „kezdetét” és „végét”, akkor az emberiségnek ugyanez a világ a nagybetős Örökkévalóság megnyilvánulása. Az ember örök és halhatatlan, mert az Isteni Szellem lakozik benne. Korunkra jellemzı azonban, hogy hajlamosak vagyunk az anyagi dolgokat bálványozni. Az emberiség egyre kevésbé használja az Elmét. Ezt a Szent „Szuperszubsztanciát” csak az anyagi világot követı állapotnak tekintjük. Minden alkalommal próbára van téve a „szuperanyag” - néha igen kétes és veszélyes ügyekben is amikor kívánságainkat közvetítjük az égiek felé. Többször meggondolatlanul, rossz információkat be- győjtve, olyan szituációkat teremtünk, amelyek folyamatosan letérítenek bennünket az igaz útról, még nehezebbé téve számunkra, hogy elérjük a tökéletesség állapotát. Az új technológiák bevezetése gyors ütemben halad, melynek kapcsán az ember a kétségek mocsarába kerül, mert azt az igen törékeny illúziót kelti bennünk, hogy mindent uralmunk alá hajthatunk. Az emberi gondolkodásban megvalósuló különbség a hit és a cselekedet között, még inkább elválaszt bennünket Isteni Mivoltunktól. Ez az út azonban sehová sem vezet. Az emberiségnek kötelessége lenne az élet jobbá tételéhez szükséges lehetıségek komoly és megalapozott felkutatása. Kötelességünk újra és újra visszatérni az Eredendıhöz, józanésszel megvizsgálni minden egyes lépésünket a Felé vezetı úton. Meglepve tapasztaljuk majd, hogy milyen erıteljesen használtuk racionalitásunkat, feladataink megvalósítása közben. Ugyanakkor lebilincsel majd mindaz, amit Isten kilátásba helyez az emberiség számára, kiemelt szerepet szánva nekünk a teremtés folyamatában. Mindez nem csupán a képzeletünk játéka - a csodálatos képesség, amely komoly jelentıséggel bír a három- dimenziós világban miszerint magunkban hordozzuk az isteni minıséget. Fizikai érzékelésünk nagyon szegényes abban a tekintetben, hogy át tudjuk érezni Isten határtalan jóságát. Az Atya a számunkra felfogható világon túl létezik. Nem a látásunk által, hanem az érzéseinken keresztül - amelyek az asztrál-testünk sajátosságai nyílik lehetıség arra, hogy a Krisztusi Igét megértsük. Szívünkben érezzük, hogy lényünk teljes egészében összhangban van Krisztussal, ám gondolatban égünk a vágytól, hogy eggyé válhassunk Istennel. Az összhangra és az Istennel való azonosulásra való vágyakozás kimondhatatlanul kellemes és örömteli állapot, mert az emberi Ego szégyent érez, amikor Istentagadó körülmények között tölti idejét. Minden ember, aki az életét a létezés legalacsonyabb síkján tölti, vagy fény nélkül él, valójában teljesen boldogtalan. Ám ez az élettapasztalat alapja. Aki már átélte ezt az állapotot, képes felismerni és elbírálni a tévútra vezetı tanokat, majd kiiktatni az életébıl. Ok soha többé nem engednek a

10

csábításnak, mert tudják, hogy milyen megtévesztık és félrevezetık a démoni ígéretek. Ennek következtében ık a negatív erık által megtámadhatatlanná válnak. Mindezek mellett e könyv célja bemutatni az emberi tudat egy másik aspektusát. Leporolva a lélek tükrét, képes lesz megmutatni fényét, csodálatos ragyogását, amelyben megláthatjuk az emberi természet lényegét. Azután, mint a tékozló fiú, újra emlékezünk atyánk házára, és hatalmába kerít a vágyakozás, hogy visszatérjünk hozzá. Lépésrıl lépésre jutunk elıbbre, egyre növekvı reményekkel és örömteli állapotokkal. Egészen addig haladunk elıre, amíg megérezzük Mennyei Atyánk karjainak áldásos ölelését, mert O mindig, mindent megbocsátva áll készen, hogy fogadjon bennünket. Így részesülhetünk az Úr kegyelmében. Khristos Karagiorgas Az igazság kutatója

11

ELSİ FEJEZET

Az Abszolútum „Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, és Istenben marad, és az Isten is İ benne.” (János 4: 16) „Hiszek Istenben, a Mindenható Atyában, aki a mennyet, a földet, minden láthatót és láthatatlant megteremtett.” (Nicene Creed)

Az elsı idıben, amikor a Teremtı hangja elérkezett az emberiség tudatáig, hogy elmondja nekik isteni mivoltát, akaratát, és megalapozza az Isteni Törvényeket, megakadályozza az eltúlzott rajongást, valamint, hogy megértesse az Örökkévalóság szavakkal ki nem fejezhetı felsıbbrendőségét, akkoriban úgy hívták İt, hogy: „Valaki, akinek nincs neve.” Vajon milyen név tudná visszaadni, és megfelelıen kifejezni Végtelenségét és Abszolútumát az Elsı és a maga nemében egyedülálló lénynek? Nem lehet más, mint — és ez teljes valóságában segíti a limitált képességő embert az értelmezésben —, ami magától értetıdı, de nem adhatja vissza az Isteni Egység csodálatosságát: fagyok, a ki vagyok” (Mózes II. könyve), mondta, és mi, kimerítve az emberi felfogás korlátok közé szorított lehetıségeit, Abszolútumnak hívjuk Öt. İt, a nagy Istent. „Ö, a Mindenható, ki mindenben létezik, minden jó eredete, az élet megteremtıje” (hagyományos görög imarészlet). Övé az örökkévalóság hatalma, amely változatlan formában terjed ki minden teremtett Univerzumra, mennyre és pokolra. Az öröklét forrása ott található teljes erejével és fényével a végtelen számú kis anyagi atomban, és a hatalmas, határtalan galaxisokban; a tengerek mélységében, a felhık takarta hegyekben. Mindenütt ott van, a teljes és örökkévaló hatalmával, a föld legnagyobb mélységeitıl a saját trónjáig, szavakkal ki nem fejezhetı fényglóriájával. Az Abszolútum része az öntudatunk, és a tudatalattink is, Ö a mindenség Egysége, és általa vehetjük igénybe azokat az energiákat, amelyekre a létezéséhez és kiteljesedéshez szükségünk van. Ö az egyetlen Isten, aki Abszolút egyedülálló módon elmélkedik és terjeszti ki önmagát. Minden dolog, akár látható, akár nem, lent van vagy fent, Isten megnyilatkozása, és az isteni akarat eredményeképpen jön létre. Milyen öntudattal rendelkezik az Abszolútum? Feltétlenül abszolút öntudattal, és annak minden szintjével. A legsőrőbb, szavakkal ki nem fejezhetıtıl a legtökéletesebb tudatalatti megnyilvánulásig. Az Abszolútum egyedi, és teljesen szükségtelen megjelenítenie önmagát. Ö a tökéletes boldogság és kegyelem. Számunkra az Ö kegyelme a legutolsó lépcsıfok a tökéletessé váláshoz, mielıtt visszatérnénk eredeti, örök létállapotunkhoz. Kegyelemben részesíteni valakit nem csak az Abszolútum egyedüli joga, hiszen azzal a kívánsággal fordul hozzánk, hogy a kegyelmet a fentrıl elrendelt igazsággal kapcsolatban értelmezzük. Az emberi szem, akár a fizikai akár a spirituális szemekrıl legyen is szó, nem képes meglátni azt, ami a kegyelmen túl, és az Abszolútumon belül létezik.

12

Elképzelhetetlen, hogy lenne a végtelennek egyetlen olyan része is, amely nem található meg az Abszolútum- ban. Ennek ellenére a végtelenség nem Isten, és Isten nem azonosítja magát a végtelenséggel. Isten a világról alkotott mindenféle elképzelés felett áll. O az élet maga. Az élet, amely az O akarata által, egy speciális hordozó- eszközként teremtıdik meg az Abszolút létben. Egy ilyen nyilvánvaló dolog az Elme. Az Elme gondolatiságán keresztül, az Abszolútum, az égiektıl elkülönült világokban, az Egy sokrétő testet öltésének valóságával mutatja meg önmagát. Mielıtt rátérnénk az Abszolútum Isteni, többrétegő valóságára, fontos, hogy idızzünk el annál a témakörnél, mit is jelent nekünk Isten, mint kapcsolat, valamint a számunkra fel nem fogható Egyedisége és az örök megbocsátás. Mindezek okán, soha nem fogunk iránta félelmet érezni a szívünkben, csak szeretetet és végtelenséget, mindenféle önös érdekeket mellızve. Isten bármiféle fenntartás nélkül mindenütt jelen van az idık kezdetétıl fogva. Szavakkal ki nem fejezhetı, tökéletes és kimeríthetetlen szeretettel van irántunk. Természetesen az emberi agy alkalmatlan arra, hogy megértse az Abszolútum fogalmát, ennek ellenére, egy bizonyos pontig érzékelni képes Öt. Mondandónk lényege, hogy az Abszolútum maga a Mindenható, az Egy többrétegő valósága. Meg kell értenünk ezt a sokoldalú valóságot, amelyet az „Egy”-ségben találhatunk. Hogyan lehetséges ez? 0, mint a leghatalmasabb, magában hordozza a sokféleséget, de minden része azonos a természet alkotóelemeivel. Az Abszolútu- mon belül mindezek formájukban nem különböznek tıle, ám e sokoldalúság nélkül, lehetetlenné válna számunkra az Abszolútum meghatározására, leírhatatlansá- gának, különlegességének megértése. Lássuk, mivel találkozhatunk az Abszolútumon belül, hogy észlelni tudjuk többrétegő valóságát. Kétséget kizárólag megtaláljuk benne az öntudatot és tudatalatti állapotot. Vegyünk egy példát, az óceánt, amely oxigén- és hidrogénatomokat tartalmaz. Ez jelenti a víz végtelen kiterjedését. Amikor óceánról beszélünk, annak ellenére, hogy az agyunk a vízre gondol, mégis jelentésében sokkal többet tartalmaz annál. A speciális jellegzetességeit; mélység, óriási hullámok, kékes szín, halak, alga és így tovább. Mit jelent tehát az óceán sokfélesége? Meditálnunk kellene ezzel kapcsolatban, hogy megértsük a lényegét. A sokféleség azonban mindenütt megtalálható a természetben. Egy növény, egy fa, egy parányi szervezet, mint pl. egy féreg, vagy egy nagy állat, és az ember is magában hordozza a sokoldalúságot. Minden szervezet egy egység - az emberé is az és valamennyi millió atommolekulát tartalmaz, ahol minden sejtnek megvan a saját tudata. Nagy különbség van abban a sokféleségben, amit a világmindenségben fedezhetünk fel például a létezés, vagy a lények -, és abban a többrétegő valóságban, amelyet az Abszolútumon belül találhatunk meg. Ha az Abszolút létezı felé fordulunk, és elemezni kezdjük az O milyenségét, annak ellenére, hogy alászálltunk az anyagi világba, lassan rájövünk és megértjük a különbségeket. Mégis, az Isteni Sokféleség az emberi intellektus számára, amely - korlátai miatt mindent az elkülönülés szemszögébıl lát, felfoghatatlan. Hasonlóképpen az Abszolútum totális Bölcsessége, amely szintén önmaga megnyilvánulása által érzékelhetı, mint Krisztusi Ige, Szent Lélek, Igei Szeretet és a tökéletes spirituális Erı. Az Abszolútum Isteni akarata kétféle összetevı által fejezıdik ki: az Igei és a Spirituális hatás. Minden egyes dologban, ami létezı - mint például az élet természetes rendje, a tudatosság különféle fajtája és az öntudat -, e két fontos isteni tényezıt a megnyilvánulás és aktivitás különféle szintjein találjuk meg. 13

Egy kiegészítı elem, amely az Istenség egy tisztább és még tökéletesebb megértését adja, a függetlenség fogalma. A függetlenség örök érvényőén az Abszolútum sajátja és az Isteni Akarat része. Ennek segítségével bármikor észlelhetjük az Abszolútum jelenlétét mindenben. Lehetetlen bármit is elképzelni, ami az Abszolútumon kívül létezne. Következésképpen minden, ami benne él, az Isteni Szabadságot és a tökéletes Bölcsességet fejezi ki. Az akarat és annak minden megjelenési formája szabadságot ad, mert ha ez hiányozna, a létformák nem lennének képesek megfelelıen fejlıdni, és összhangban maradni a megváltoztathatatlan Isteni Törvényekkel. Ha a megtestesült létformák körét, és életét vizsgáljuk, ráláthatunk az eredendı ok törvényére. Az Abszolútum tökéletes függetlenséggel bír, amelyet egy másik isteni sajátosság követ, az akarata, amely mint Krisztusi Ige és Szent Lélek nyilvánul meg. Ebben a tekintetben, az Isteni Megnyilvánulás a függetlenség és az akarat között helyezkedik el anélkül, hogy az akarat elveszítené önálló létezését. A teremtés, amely az Abszolútum kinyilatkoztatása, magában hordozza az Abszolútum jellegzetességeit, mint pl. a Krisztusi Logosz (értelmi szeretet) és a Szent Lélek (végtelen transzcendentális isteni energia). Amikor a teremtésrıl beszélünk, nem csak az anyagi világra gondolunk, hanem az univerzális Igére és az égi spirituális megnyilvánulásokra is, minden létezı világban és Univerzumban. Az Abszolútum sajátossága, hogy önmagában hordoz egy alapvetıen stabil állapotot, ami nem más, mint a Szent Akarat. Mi az állandóság kezdeteként azonosítjuk ezt az állapotot, mert ennél a pontnál nincs vibráció. Annak ellenére, hogy az Abszolútumon belül mindenféle vibráció megtalálható, ez nem azt jelenti, hogy mint állapot valamennyi manifesztálódik. A szeretet érzése az Isteni Függetlenségen belül létezik, és az akarat eredményeképpen jelenik meg. Az Abszolútum saját maga örömére és megelégedésére készíti az Isteni Terveket, és ezeken keresztül jeleníti meg önmagát. Az Isten hármas egysége, mint Abszolútum, Krisztusi Ige és Szent Lélek válik érthetıvé számunkra, amelyet magyarázhatunk úgy is, mint Abszolút tudat és Abszolút tudatalatti. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az Abszolú- tum nem vett részt a maga Isteni Mivoltával az Igében és a Szent Lélekben mielıtt megteremtette volna ıket. Ez Isten lényege, amelyet mi a tökéletes Egynek hívunk, miután az Abszolútum, az Isteni Ige és a Szent Lélek eggyek. Az Abszolútumban felismerhetjük az Isteni Erıt, Bölcsességet és Szeretetet. Az egyedülálló szeretete által, amelyet Isten kisugároz az emberiség felé, megáld annak lehetıségével, hogy fejlıdésünk eredményeképpen, megértsük Öt. Végül azt állítjuk, hogy Isten maga az élet. Ö valóban az élet, azonban ahhoz, hogy a megértési folyamat részesei lehessünk, következetesen törekedni kell a függetlenség elérésére. Ez az egyik legfontosabb tényezı a tökéletes Erı, Bölcsesség és Szeretet megtapasztalásában. Szereti az Abszolútum önmagát? Természetesen, miután Ö maga a tökéletes Szeretet. Ha az Abszolútum nem a szeretet legmagasabb rangú képviselıje lenne, a különféle szinteken megnyilvánuló létformák nem lennének megáldva a szabad kinyilatkoztatás kegyével. Ö jelen van mindenütt és betölt mindent. Ha a tökéletes Szeretet isteni jellege nem létezne, nem teljesedhetne ki az anyagi világ, a minden és mindenki egy törvényszerősége, vagy nem lenne érzelmi, asztrális világ. Éppen ez az, amit az emberiségnek elsıként kell megismernie. Tanításaink által, a valóság felé vezérelve, fogékonyak lesztek Isten tökéletes Jósága és Szeretete iránt. Amint ez 14

megerısödött bennetek, az út, amelyet bejártok örömtelibb lesz — nem akadályokkal és nehézségekkel teli egyenes és sima, könnyebbek a léptek rajta. Az emberiségnek most valami egészen más miatt kell aggódnia! Áttanulmányozva a fent említetteket, és minden lehetıséget megragadva próbáljuk a legtökéletesebb dimenzió, az Isteni Szeretet teljes magyarázatát adni az útkeresık számára. Az emberiség soha nem lesz képes megérteni a mennyei erık méltóságát és tökéletességét. Ezt a megállapítást arra a tényre alapozzuk, hogy minden ember a maga módján értelmezi Istent aszerint, hogy miként tud kapcsolatba kerülni vele. Bármely szinten tart bensı Énjének fejlıdése, azt ajánljuk, hogy az egyre több tudásra ösztönzı vágy szükségszerő ébredésekor, komolyan és mélyen meditáljon az Abszolútum isteni mivoltán. Az ilyen meditációk eredményeképpen jönnek azok a látomások, melyek során megértjük, miként hordozzuk magunkban a tökéletes Erıt, Bölcsességet és Szeretetet. Az Abszolútum, a Krisztusi Ige és a Szent Lélek állandó jelleggel velünk vannak, de fordítva is igaz, nincs olyan pillanata az életünknek, amikor ne az Abszolútumon belül lennénk. „ A felállói való bölcsesség pedig elıször is tiszta, azután békeszeretı, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedı és nem képmutató. AZ igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességben munkálkodnak.” (Jakab 3: 17-18)

MÁSODIK FEJEZET

A Krisztusi ige „Én hiszek… az egyetlen Jézus Krisztusban. Isten egyszülött fiában, az Atya fiában, ki minden világok elıtt létezett: Istenek Istene, a fények fénye, az elsıszülött az Atyából született, ki által minden létrejött, ki által nekünk embereknek az üdvösség lejött a mennyekbıl, megszületett a Szent Lélek, és Szőz Mária által emberré lett. ” (Jlicene Cleed)

Az Abszolútum az egyetlen realitás, ami létezik. Ö az Igazság az Elet, a mindenség Tökéletessége. Egyedisége az Egy többrétegő valósága és önmaga megsokszorozódása. O az Egy Isten, aki az idı és tér felett áll. O az, aki szüntelenül megtestesül, és mint Krisztusi Ige és Szent Lélek sugárzik ki. Nem létezik a Világegyetemben olyan tér, amelyben nincs Isten abszolútumi formában, a maga rendkívüliségében, ugyanakkor megsokszorozódva, kreatív módon megtestesülve, mint Krisztusi Ige és Szent Lélek. Az Abszolútum a totális Valóság, amelyen belül kétféle jellegzetességet különböztethetünk meg: a tökéletes Bölcsességet és Erıt. Mindkettı a totális Szeretet jegyében érvényesül. Elmondhatjuk, hogy ezen a szinten a Krisztusi Ige és a Szent Lélek még nem nyilvánul meg. Nem szabad azt képzelnünk, hogy a Krisztusi Ige abban a pillanatban megjelent, amikor az Abszolútum saját

15

Isteni Terveit tökéletes Bölcsességével ötvözte, mert akkor az Isteni Ige egy gondolat eredmény lenne. De nem az. Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és és Isten vala az Ige. ” (János 1: 1) „És most te dicsıíts meg engem Atyám, te magadnál azzal a dicsıséggel, a mellyel bírtam te nálad a világ létele elıtt. ” (János 17: 5)

Elmondhatjuk, hogy a Krisztusi Ige és a Szent Lélek szintén azonosak az Abszolútummal, mert lényegüket tekintve nem különböznek tıle. Tulajdonképpen ennél a pontnál kezdıdik el a testet öltés, és ez már komoly munka. A munka a teremtést jelenti, annak minden formáját, amely a Krisztusi Ige és a Szent Lélek által valósul meg. A szavak megszokott formája nélkül is érthetıvé válik számunkra, hogy a Valami valóban megtestesülés elsı jele az Ige, az Élet és az Igazság kezdete is volt. elkezdıdött, de ez csak az elsı lépés volt. Az Élet és az Igazság maga az Abszolútum és soha nem létezett olyan idıszak, amikor másként lett volna. Valóban igaz, hogy amikor az Isten-ember, Jézus megmagyarázta a történéseket, azt mondta: „Én vagyok az út, az Igazság és az élet.” (János 14: 6) „Én vagyok az út” - és ezzel saját emberi létére gondolt —, „az igazság és az élet” alatt pedig az İ isteni, igei mivoltára utalt. Egyik oldalon ott áll a teljes realitás, az élet, az Abszolútum, a Krisztusi Ige, a Szent Lélek, az égi hatalom, az Egyedülállóság és az Áldás; míg a másikon, megkapjuk ugyanezeket az Egy testet öltésében, a teremtés által. A megtestesülés értelmezéséhez meg kell ismernünk az Univerzumok teremtésének lényege a szuperanyagú, finom-fizikai Elme által, amely már az alkotás fogalmához tartozik, mert az Abszolútumban keletkezik, és az Isteni Akarat eredményeképpen jön létre. A tartalom és szupertartalom, az anyag és a szuperanyagon belül található, amely egységesen jelenik meg, mint Isteni Tökéletes Bölcsesség, de jelen van, mint Abszolútum, mint Krisztusi Ige és Szent Lélek; „Általa, ki mindent megteremtett.” Próbáljuk megérteni ennek pontos jelentését. Vegyük például a szobrászt, aki mővészi munkát végez. Az égi munka esetében, a mővészet az Univerzumok megteremtését jelenti. A szobrász megalkotja mővét, ugyanakkor láthatjuk a szerszámot is a kezében, amivel készíti. Ki hozta létre a szobrot? A kezek vagy a szobrász? Ki teremtette az Univerzumokat? Az Isteni Ige és Szent Lélek vagy az Abszolútum, mint mindenek Atyja? Meg kell értenünk, hogy a Krisztusi Ige nem kezdıdik valahol. O maga a hatalom. A Krisztusi Ige az Abszolútum, amely emberi formában testesül meg, mint öntudat és szeretet. A Szent Lélek valójában az Isteni Akarat, az Abszolútum szolgálatában áll, a teljes Bölcsességgel, Erıvel és Szeretettel áthatva. Ö a karmester, aki harmóniában tartja az egész Univerzumot.

16

A rend és a harmónia az Univerzumokban is, de egy mikrobában és egy galaxisban is az Abszolútum tökéletes Bölcsességének, Erejének valamint a Krisztusi Ige és a Szent Lélek komplett együttmőködésének eredményeképpen jön létre. Az Abszolútum, mint Krisztusi Ige és Szent Lélek teremti az Univerzumokat. Mindennek ellenére nem különíthetjük el teljesen egymástól a Krisztusi Igét vagy a Szent Lelket az Abszolútumtól, mert különben három Istenünk lenne. A valóság, az élet és az igazság egyek; „Mert hárman vannak, a kik bizonyosságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Lélek: és ez a három egy.” (1 János 5:7). Az Univerzumok tartalmazzák az Abszolútum Szent Elméje által teremtett anyagot és a finom-fizikai szuperanyagot. Ebbıl épülnek fel az Univerzumok, és válnak a Teremtı valóságának egyik testet öltési lehetıségévé. Természetesen a tér-hely-idı formában létezı világok, amelyek fizikai, asztrális és mentális Univerzumok, állandó belsı mozgásban vannak, még érthetıbben megfogalmazva körkörös mozgást végeznek. A különféle világok az Isteni Törvények által vannak irányítva, abban a sorrendben, ahogyan azt az Isteni Akarat megmutatja nekünk az élet csodálatos megnyilvánulásai során. A Krisztusi Ige és a Szent Lélek legismertebb teremtményei az Univerzumok. Mielıtt azonban megalkották volna az Univerzumokat, vagy bármely más megnyilvánulási forma létezett volna, minden az Isteni Egységben élt, semmi sem volt manifesztálódott állapotban. Az Isteni Egységen belül van az Isteni Akarat, amelynek eredménye a teremtés. Minden, ami a Világegyetemben valaha volt és egykoron lesz, az létezı, élı dolog. A Krisztusi Ige, minden Szent dolog közül a Legszentebb. A Szent Ige oszthatatlan Egységével, a Hatalommal, az Uralommal, a Hőséggel, és az arkangyalok rendjével, mind-mind az Abszolútumot és az O megsokszorozódását jelentik. Mindez független attól, hogy milyen megnyilvánulásról legyen is szó, kicsirıl vagy nagyról, Benne valamennyi megtalálható. Megismerhetjük az Isteni Tökéletességet, a Különlegességet, az Egységet, mind-mind a maguk valóságában. Az Univerzumokban egységesen láthatjuk az Abszolútum Isteni Akaratát, az Igét és a Szent Lelket, akár egyetlen sejtben, a napban vagy egy galaxisban. Mi valamennyien az Abszolútum hasonmásai vagyunk, bár testünk anyagi minısége, formája és kvalitásunk egyáltalán nem ezt mutatja. A különbség közöttünk az Abszolútumi Lét magyarázatában rejlik, amelyet mi, az útkeresık, teljesen különbözı módon értelmezzük, mint az emberek többsége. A keresztény vallás a lényeget és a magyarázatokat is megadja számunkra. Jézus Isteni Igeként jött a Földre, hogy eloszlassa a sötétséget, amely megzavarja az emberek szívét, valamint, hogy megmutassa nekünk azt az utat, amely az Igazsághoz és az Élethez vezet. Az emberiség magában hordozza Istent, de nem képes megérteni, vagy helyesen felfogni az Abszolútum lényegét. El kellene gondolkodniuk ezen. Jézus szavakkal oktatta tanítványait, és tettekkel valósított meg tanításait. Az 0 szavai lelki támaszt jelentenek, miközben cselekedetei, akár megvalósította azokat, akár csak eltervezte, mindenféleképpen megteremtették annak az útnak az alapjait és állomásait, amely a tökéletesség és üdvözülés felé vezet. Jézus, hogy megerısítse tanításait, csodákat tett, mert ez volt az egyetlen lehetıség arra, hogy felkeltse az emberek figyelmét. Jézus csodákat mővelt, de nem azért, hogy hatást gyakoroljon az emberekre, vagy rajongást ébresszen bennük, hanem egyszerően fel akarta kelteni, 17

majd aktivizálni spirituális erejüket, mint elengedhetetlen tényezıt az örök igazság kutatásához és megértéséhez. Nem volt szüksége arra, hogy körülrajongják ıt. Célja az útmutatás volt. Amikor elıször hallottuk az isteni szavakat, „Az Atya és Én egyek vagyunk" (János 10: 30), Jézus az Atyáról beszél, aki az ı Atyja, és Istene, egyben természetesen a miénk is. Megmutatja és átérezteti velünk azt a felbonthatatlan köteléket, amely bennünket Istenhez kapcsol. Melyik Istenhez? „Az Isten lélek: és a kik ıt imádják, szükség, hogy lélekben és Igazságban imádják.” (János 4: 24). Más szavakkal elmondja ki is valójában az Isten, megerısítve bennünket abban, hogy mi is lelkek vagyunk. „Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?” (János 10: 34) Az ısi próféciák megmagyarázzák az örök törvényeket, amelyek mindig beteljesülnek. Ezen az úton haladva, a Názáreti Jézus felszentelte a keresztény vallást, és célja az, hogy fáklyaként transzformálja át az emberiséget a spirituális fénybe, a megtérés és üdvözülés felé. Jézus tanításai teljesek, és tartalmazzák valamennyi szükséges magyarázatot, amelyek Isten lényegéhez, az Abszolútum, mint Krisztusi Ige és Szent Lélek valódi megismeréséhez vezetnek. Ily módon a kereszténység nem csak egy vallás, hanem az Örök Igazság egyértelmő megjelenése. Ebben a minıségében egy örökérvényő és alapvetı biztatást ad arra, hogyan értelmezzük az igazságot. Jézus maga mondta: „Es megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (János 8: 32). Önmagát a következıképpen nevezi meg: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (János 14: 6). A szelíd Jézus, a legszentebb Ige, a remény és valamennyiünk menedéke. Leghıbb vágya, hogy elvezesse az emberiséget az égi Atyához. Krisztust megtalálhatjuk önmagunkban is, mert mindegyikünkben ott él, épp úgy, mint ahogyan mi Krisztusban létezünk. Szent Péter, aki felvitetett a „harmadik mennyországba” (Korinthusbeliekhez. I. 12: 2), azt mondja nekünk: „Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek. Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendık, minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené.” (Korinthusbeliekhez I. 3: 21-23). Tılünk függ, hogy kopogtatunk, vagy kérünk-e. Hitünk nem nagyobb, mint egy mustármag, de ha kérünk, megadatik. Az evangéliumok, az apostolok cselekedetei és Pál apostol levelei, mind a spirituális bölcsesség határtalanságáról szólnak. Olvashatunk az égi Bölcsességrıl és Szeretetrıl, mint a megvalósult tökéletességet kifejezı erıkrıl. Áldott legyen az Istenhívı Igazságkeresı! „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennel vala. Minden ı általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. İ benn vala az élet és az élet vala az emberek világossága.” (János 1: 1)

HARMADIK FEJEZET

A Szent lélek 18

„De a vigaszt nyújtó, ki nem más, mint aSzent •Lélek, akit az Jltya küld el a nevemben, megtanít majd benneteket mindenbe, emlékezetetekbe idéz mindent, amit én valaha is mondottam néktek. ” (^ános 14:2 6). JMikoi pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok elıle, hogy mit szó íjatok, és ne gon dolkodjatok; h anem ci mi adatik nektek abban az ólában, azt szóljátok; melt nem ti vagytok, a kik szolotok, hanem a Szent Jüélek. ” (3\iálk íj: 1 í) „<Jl reménységnek Sstene pedig töltsön be titeket minden ölömmel és békességgel a hivésben, hogy bıvelkedjetek a reménységben a Szent JOélek által” (Szórna beliekh ez 15: 13)

A Szent Lélek nem más, mint maga az Isten. Megtaláljuk İt az Abszolútum tudatában a Krisztusi Igével együtt, mint megnyilvánulásának teremtı képviselıje. Az Egyetlen és Egyedülálló Isten egyet jelent a mindenséggel. Általa teremti a Krisztusi Ige és a Szent Lélek az Univerzumokat, és az Isteni akarat eredményeképpen és elrendelésére manifesztálják a jóságot és a szépséget. „És Isten látta, hogy ez jó volt” (Mózes I. 1: 18). A Szent Lélek mindenütt jelen van, a mindent betöltı Abszolútum törvénye, felügyelete és igazgatása alatt áll. Biztosítja számunkra az életet, az életjelenségeket: azok lényegét. Az Atyával, a legszentebb Igével ellenırzi az élet minden isteni sajátosságát és megnyilvánulásának jellegzetességeit. Az éter, mint anyag és szuper finom-fizikai anyag, amely a Szent Lélek által irányított és felügyelt, az angyalok és az arkangyalok által kerülnek felhasználásra, hogy ennek segítségével jelenítsék meg a tökéletes Bölcsességet az Isteni Tervek alapján. Ez az erı azonban nem csak az emberi gondolatokban létezik, hanem más egyéb agyi tevékenységekben is, mint például: harmónia, mozgás, alkotás, elemzés, és egyéb különleges ötletek. A Szent Lélek és „munkatársai” (az arkangyalok), tökéletes bölcsességgel dolgoznak a tudatalattin a fizikai testben és a hozzá kapcsolódó feladatok és életjelenségek elıidézıiként mőködnek közre. Minden egyes megjelenési forma megtalálható az Isteni Igében és a Szent Lélekben is. Nincs olyan hely a Világegyetem végtelenségben, ahol ne találkoznánk az Isteni Igével és a Szent Lélekkel. Talán szükségtelen mondani, ık nem különálló Istenek, hanem a nagy Egy és a vele azonos Atya részei. İ az Abszolútum, ki mindenek Ura és Atyja. Miután emberi testben élünk, fejünk és szívünk van, amelyek kifejezik a gondolatainkat, az érveinket és a szeretetünket (a Krisztusi Igét) és rendelkezünk napfonat-csakrával (solar-plexus), amely az erıt és az ösztönös intelligenciát közvetíti (Szent Lélek). Az emberi teremtmény Ige és Szent Lélek egy idıben, és még valami, ezeken az elnevezéseken túl, ez pedig a Szent Monád, ami az Abszolútumon belül minden létezı alapja. Soha nem volt még olyan idıszak a Világegyetem történetében, amikor ez másként lett volna. idıben, és még valami, ezeken az elnevezéseken túl, ez pedig a Szent Monád, ami az Abszolútumon belül minden létezı alapja. Soha nem volt még olyan idıszak a Világegyetem történetében, amikor ez másként lett volna.

19

A Szent Monád az öröklétő valóság, az Abszolútum létformájának állapota. Ez a tény azonban, teljesen érthetıvé válik a Theozis által (ami Istennel való azonosulást jelent), amikor az ember befogadja a sugallatokat, és a továbbiakban nem a földi élet jelenségek hatása alatt áll. Az ember, mint a Szent Monád kisugárzása, az Abszolútum legértékesebb megnyilvánulása. Mint élı lélek áthalad az embert megalkotó gondolati fázison, amely része az Isteni Meditációnak, és az Ige segítségével, mint öntudatos lélek jeleníti meg önmagát, az Univerzumon belül. Ezt követıen, alászáll az alacsonyabb rezgéső anyag és szuperanyag kialakult rendszerébe, hogy sorban átélje az életeseményeket, de ebben az állapotában is, a Szent Lélek jelenlétét képviseli. Ez azt jelenti, hogy az egész anyagi test és a magasabb síkokon létezı formái mind spirituális megnyilvánulások, amelyek között az Elme közvetít. A Szent Lélek hibátlanul megkonstruálja a háromféle testet az anyagból és a szuperanyagból, ezért vagyunk képesek visszatükrözni a tökéletes Bölcsességet, Erıt és Isten totális Szeretetét. A Krisztusi Ige felhasználja ezeket a testeket arra, hogy megjelenítse elıször önmagát, mint tudatos személyiség, és a késıbbiekben, mint tudatos lélek. Mi valamennyien egy-egy miniatőr Isteni Ige vagyunk és azon belül öltünk testet. A Krisztusi Ige a fény „amely megvilágít minden embert, ki a világra született” (János 1:9), amelybıl az Univerzumok megszülettek, és amely kiterjedése során harmonikusan tükrözik vissza a Világegyetemben. Az elmének létezik egy olyan területe, amelyet tudatalattinak hívunk, és ez az, amely a tökéletes Bölcsesség, Erı és Szeretet kreatív központja. Isten, a Szent Lélek által megjeleníti önmagát az emberben, és bár személytelennek tőnik, mégis a tudatalatti állományából épül fel, és gondozza az anyagi és egyéb testeinket. Ellátja azokat szupertesti minıséggel, mint például a spermatermelıdés képességének ténye, a megtermékenyítés, amely az életet, a folyamatos mozgását biztosítja, és a fajfenntartásról gondoskodik. Levonva a végsı következtetést, nem szabad alábecsülni a Szent Lélek munkáját, amelyet tudatalatti intelligenciának hívunk. Említettem már, hogy az egész fizikai test egy modell mintája alapján lett megalkotva. A modell a fizikai testen alapul. A tudatalattiban a fizikai test rendelkezik egy érzelmi, és egy szellemi testtel, amely az „Égi Emberrel” megegyezıen, a Szent Lélek és a Krisztusi Ige által épül fel, és kapcsolódik az emberrıl alkotott elképzelésekhez. Ezzel a folyamattal párhuzamosan zajlik a Szent Lélek és az arkangyalok munkája, amely meghatározó tényezı az érzelmi és a mentál-testek felépítésében. A karaktert O adományozza az emberi fajnak, sıt minden részletet lehoz, hogy kialakuljon a személyiségünk, amelyre a magunkkal hozott ısatom gyakorol hatást. Elmondhatjuk, hogy a Szent Lélek alkotja meg bennünk a tudatalattit. Öntudatnak hívjuk, „tudatalatti abszolút öntudatnak”, mert a Szent Lélek dolgozik bennünk személytelenül. Amikor a „Szent Lélek” kifejezést használjuk, azt akarjuk kifejezni a világ felé, hogy O a tökéletes Bölcsesség, Erı és Szeretetet az értelmezés legfelsı fokán. İ az Egy és oszthatatlan Isten. A Szent Lélek az Isten, az élet gondviselıje. A spirituális élet egy jelenség - egy megjelenítés a teremtett világokban. Az anyagi világban létezı minden életforma - az óriási, lángoló nap, a galaxisok, a planéták, az állatvilág valamennyi formája, a növényi és az ásványi világ mind az isteni tökéletes Bölcsesség, Erı és Szeretet megnyilvánulási formái. Ezek a formák nem abban az értelemben rendelkeznek tudattal, mint ahogyan azt manapság értjük e szó alatt, hanem sokkal inkább azt mondhatjuk, hogy az öntudat a személyiségünk maga. A tudat az Abszolút szuper tudat része, az idı és a tér sajátságos közegében. Az emberi tudatosság azonban 20

különbözı szinteken áll. Elindulhat a teljes tudatlanságtól, ahol nagyon kevés a fény a tudás vonatkozásában, fel egészen az örök fény határáig, amelyet önmegvalósításnak hívunk. Mint emberek, birtokában vagyunk a spirituális tudatalattinak, amely megtisztítja az érzelmi és mentál- testünket a fizikai testen belül, és a tökéletes Bölcsesség ereje által támogatja azokat. Egyéniségünk az Elme azon része, amit tudatalattinak hívunk. Ahogyan azt korábban említettem, a Szent Lélek, az Isten, aki mindenütt jelen van, minden atom és sejt közepében, látszólag az öntudat által, de a valóságban, a tudatalattiban létezik. Egy bizonyos ponttól kezdve, testet öltése és alkotóerejének kibontakoztatása egyidejőleg történik meg. Láthatjuk, hogy a Szent Lélek személytelen és örökké tartó, korlátlan hatalmával és tökéletes Szeretetével, az Univerzumban együttmőködik a Krisztusi Igével - az anyagtól a mentális síkig és azon túl is —, az Isteni Tervnek megfelelıen. Jelenlegi, vagy átmeneti személyiségünk központi része a megnyilvánulásokon keresztül képes tudatosítani a szervek érzékelését. A Szent Lélek teszi mindezt lehetıvé számunkra, miután elsıdlegesen, mint tudatalatti Énünk munkálkodik bennünk. Ugyanakkor nyitottak vagyunk a szélesebb körben való értelmezésére, amelyet úgy hívunk; az ösztönös Ego. Az Egónk spirituális létünk középpontjában formálódik meg. Így minden ember, állat és növény, minden olyan megnyilvánulás, amely bennünket az életjelenségek által szolgál, tartalmazza az igei kifejezıdést (az ember esetében az öntudat), amely mindig a spirituális létállapoton belül van, mint a tudatalatti egyik vetülete, ugyanakkor hatását tudatosan is megéljük. A „tudatalatti” szó használata ebben az értelemben abból a ténybıl fakad, hogy a Szent Lélek munkája személytelen, annak ellenére, hogy az Isteni Tökéletes Bölcsesség, Erı és Szeretet teljes megnyilvánulását jelenti. Az anyagi testben helyet foglaló Szent Lélek a tudatos figyelem állapotában dolgozik, de együttmőködik a maradandó egyéniség építésében, az önismeret és az öntudat tökéletesítésében, amelyet Egónak hívunk. Az Ego (így nagy E-vel), ugyanakkor nem azt jelenti, mint amit „Én”-ként fogalmazunk meg. Öntudatunk megnyilvánulása az elkülönült világokban egyidejőleg igei és spirituális is. Önmagunk fejlıdése a tökéletesedés különbözı állomásain, a tudatlanság árnyékától, az ösztönös tudás do- minálásáig, majd tovább a bölcsességen át Istenig, a Szent Lélek és az Isteni Ige gondoskodása révén jöhet létre bennünk és az Univerzumban is. A tökéletesedés az élet csodálatos ajándéka, amely állandó változás alatt áll, és ennek következtében folyamatosan új formát ad az anyagnak. Ugyanakkor azonosak vagyunk az örök Egonkkal, amely a legtöbb emberben még nem manifesztálódott. Az önmegvalósítás során Egónk a Teremtıben öltött testet, és asszimilálódott isteni mivoltunkkal, amely tulajdonképpen soha nem hagyta el az Abszolútumot.

NEGYEDIK FEJEZET

Az emberiség 21

„És mondá Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Ssten az embert az ı képére, Iten képére teremté ıt: férfiúvá és asszonnyá teremté ıket. ” (Mózes 9. 1: 26-27)

A Szentírásnak ebben a részletében is a tökéletes Bölcsesség mutatkozik meg. Mielıtt az Abszolútum Isteni Meditációja által bármit megteremtett volna, az ember gondolati úton született meg benne, amely hatást gyakorolt a kauzális és mentális világról alkotott elképzelésekre is. Ezek az ideák az isteni tökéletes Bölcsesség, Erı és Szeretet alkotásai, a tökéletes modell, mely minden teremtés alapjául szolgál. Az Abszolútum saját szavaival teremtette meg az Eget és az Univerzumokat: a kauzális, mentális, asztrális és fizikai világokat. Az élet minden formája kizárólag saját rezgésvilágába lett megteremtve, kivéve az emberi és az egyéb lényeket. Az emberiség nem teremtve lett, hanem kisugározva. Isten saját gondolatai adták az emberiség anyagi formáját, porhüvelybıl megmintázva és saját nyálával elegyítve. Nem azt mondta a léleknélküli formának, hogy élj, hanem a leheletével az élet leheletét, az élettel a saját életét öntötte belé. (Mózes I. 2: 7) Ezen oknál fogva az emberiség nem teremtménynek fogható fel, sokkal inkább leszármazottaknak, ivadékoknak. Az emberi lény, a szeretett gyermek, aki a szülıi elhatározás által taníttatott meg arra, mit jelent a jó és a rossz, hogy kialakuljon a saját ítélıképessége, mi az, amit elfogadhat, és mit kell visszautasítania. Az ember, mint mikrokozmosz, hő mása a makrokoz- mosznak, az Abszolútum hasonmása mutatkozik meg általa. „Mint fenn, úgy lenn.” Az ember része a végtelen, égi egységnek, amely az Abszolútumon belül úgy képes létezni, mint az Atya megsokszorozódásának alanya, aki az Isteni Akaratnak megfelelıen tervezi és alakítja önmagát. Minden, ami történik, az Isteni Akarat eredménye, hiszen az Ö akarata egyben a mi akaratunk is. Az önálló szellemi lény, az emberi Én, mint Lélek- Ego-Létforma, egy kicsit különbözik az arkangyaloktól. Arkangyali embernek titulálhatjuk, aki kiterjeszti önmagát, bár az ember ide megalkotásának pillanatától saját, meghatározott rezgéssel rendelkezik az Abszolútumban. Ezután léphet be a tökéletes Bölcsesség, Erı és Szeretet különálló birodalmába, mint öntudatos Lélek. Bensı Énünk két alapon nyugszik: a Szent Lélek az Abszolútumon belül és annak kivetülése, amely az emberi ideán keresztül valósul meg, mint tudatos Lélek. Felsıbbrendő Énünk önálló szellemi lény, és az arkangyalokétól merıben más létezési formát képvisel. Ok szintén egy idea megvalósulásai (mint arkangyali rend), és saját közegükben jelennek meg. Az emberi kivetülés, mint arkangyali ember gondoskodik az emberiség azon kiváltságairól, amelyekben az arkangyaloknak nem igazán lehet részük. Ebben a megnyilvánulási formánkban összegyúrt anyagot képezünk, amelyben a Felsıbbrendő Énünk ölt testet (annak ellenére, hogy a valóságban ez a forma nem az égi szellemi lényünk, amely állandó és változatlan, hanem annak ki- vetülése). Ez a kivetülési forma az, amit úgy hívunk maradandó egyéniség, és személyiségünk Egója. Az Ego kiteljesedése egy inkarnáción belül a tudatos Lélek által történik meg, a tér-helyidı világában. Az Ego, a maradandó egyéniségünk örök, és halhatatlan része.

22

A maradandó egyéniség leszáll a gyakorlatias világba, megválasztja a saját rezgésszintjét és megtervezi a külsejét. Ameddig a tér-hely-idı világában marad, sokféle nevet vesz fel, többféle személyiséget él meg és különbözı alakzatokban jeleníti meg önmagát. Próbáljuk megérteni a lényeget. Amint a tudatos lélek kivetítıdik a Lélek-Ego-Létformából - ez a részünk, a maradandó egyéniség -, az alacsonyabb rezgéső világ felé fordul és testet ölt, az élet különféle jellemzıi hatnak rá, és átmeneti személyiségünkké válik. Maradandó egyéniségünk, mint a lélek része, nincs teljes egészében az elkülönült világokban. Csak egy része van jelen az inkarnációban. Egyéniségünknek azonban meg kell ıriznie azokat a benyomásokat és tapasztalatokat, amelyeket a tér-idı-hely világában szerez meg. Ennek következtében, központi irányító részünk, az anyag segítségével - amelybıl önmagát felépítette megtervezi a fizikai, asztrál- és mentál-testet. A központ az éteri szívünkbe található, és helye megegyezik a fizikai szívünkével. Ezt a középpontot hívjuk örök atomnak. Az örök lelki részecske, amely egyszerre fizikai, érzelmi és mentális is, elıször, mint maradandó egyéniség jeleníti meg önmagát. Akár egy könyvnek is tekinthetjük, amelyben a maradandó egyéniség megtapasztalásai, viselkedése, érzései és gondolatai jegyzıdnek fel, az elsı inkarnáció pillanatától. Minden, ami bevésıdik az örök atomban, a maradandó Énünkbe, az megırzıdik a feljegyzések könyvében. Az örök lelki-atomban feljegyzett dolgok kifejlıdnek a fizikai, asztrálés mentál-testekben. Az anyagi világban minden elraktározott ismeret megvalósulása különbözı lehet, mert függ az elkülönülı világokban megnyilvánult maradandó és az átmeneti személyiségünk fejlettségi fokától. Az asztrál- és mentál-világokban minden beíródott feljegyzés az ırangyalok és a Felsıbbrendő Én által ırizıdik meg. Késıbb, amikor az ember eltávozik (meghal), a jelentudatos személyiség és a maradandó egyéniség visszahúzódik az asztrál világba, és ott tanulmányozza, kiértékeli a különféle megtapasztalásokat, amelyeket ennyi idı alatt begyőjtött, és meghozza a szükséges döntéseket, az esetleges helyrehozandó hibákkal kapcsolatban. Ez az oka annak, hogy néhányan az asztrális világot „A tanulás nagy csarnokának” hívják. Miután az asztrál- világban elég hosszú ideig maradnak ahhoz, hogy megteremtsék a szükséges egyensúlyt, következı lépésként visszavonulnak a mentális világba, ahol végrehajtják az ott megoldandó fontos feladatokat, levonják a megfelelı következtetéseket annak érdekében, hogy jobban felkészüljenek a következı inkarnációra. A legtöbb embernek ezek az átminısülési szakaszok vigaszt nyújtanak. A változás útja, mindig a fejlıdés egy-egy szakaszát jelenti, bár ennek üteme minden alkalommal különbözı lehet. A Szent-Monád emberként megnyilvánulva, egyike a végtelen sok szent lénynek az Abszolútumon belül, és az isteni megsokszorozódás egyik jellegzetes alakja. A mikrokozmoszt képviseli, amely a makrokozmosz kivetülése és lenyomata, és ezen keresztül jeleníti meg önmagát az Abszolútum. A fizikai világban nincs olyan anyag, amely ne fordulna elı az emberi testben, olyan asztrális anyag, amely ne lenne megtalálható az asztráltestben és a szellemi világban bármi, ami ne volna a mentális testünkben. Mindez csak az isteni jelenlét által válhat valóra. A Világegyetem nagy egésze mutatkozik meg a legkisebb részecskében és a legnagyobban is. A teremtés minden egyede — akármennyire furcsának tőnik is —, teljes mértékben tartalmazza az Abszolútum tökéletes Bölcsességét, Erejét és Szeretetét.

23

Az emberiség, mint a Szent Lélek földi képviselıje, örök és megsemmisíthetetlen. Mind az emberek, mind pedig az arkangyalok, az Abszolútumon belül is sajátságos kisugározással rendelkeznek, és különleges vetületet alkotnak. Fordítsuk figyelmünket a maradandó egyéniségünk felé, amely a tér és idı világában átmeneti személyiségként jelenik meg, annak érdekében, hogy általa tapasztalataink, ismereteink gyarapodjanak, valamint, hogy biztonságosan haladhassunk az Istenséggel való eggyé válás felé. Így válik érthetıvé, hogy a földi mivoltunk, nem egyszerően csak a Felsıbbrendő Énünk megtestesülése. Ha mindössze az Énünk mutatkozna meg, nem lenne értelme megkülönböztetni magunkat egy kiválasztott névvel a vágyaktól, gondolatoktól, és érdeklıdésünk állandóan változó témaköreitıl. Az utóbb említetteket életjelenségeknek hívjuk, és ebbıl a szempontból elemezve az emberiség csak nagyon kis mértékben különbözik az élet egyéb megjelenési formáitól az állatvilágban. A következı lépésben a maradandó önvaló és jelenlegi személyiség közötti kapcsolatot kell keresnünk. Milyen kapcsolat van az elızı inkarnációink és a Felsıbbrendő Énünk között? Azt gondolom elég annyit mondani, hogy minden inkarnáció egy egyszerő maszk, amelyet a maradandó egyéniségünk, önvalónk ölt fel magára. Érdemes figyelembe venni, hogy az állandósuló egyéniségünk sok különbözı személyiséget próbál ki a tér és idı világában. Különbözı korszakokban, más és más módon él. Ha képesek vagyunk ezzel egy idıben elıhívni az elménkben tárolt megtapasztalásokat, amelyeket korábban raktároztunk el a tudatalattiban, valamint az elızı életünk eseményeit, láthatjuk majd, hogy mindezek csak a szenvedések és az örömteli érzések élményei. Lehet mindezt újra átérezni? Ki az, aki a tegnapi megtapasztalásokat átélte? Maradandó egyéniségünk jellegzetességeit figyelembe véve, összehasonlítást tehetünk a távoli múlt benyomásai és a jelen között. Ennek kapcsán lassan megértjük az „örök ma” állapotát. Az állandósuló egyéniség számára nincs komoly jelentısége azoknak a neveknek vagy leendı körülményeinknek, amelyek majd a késıbbi inkarnációink során kerülnek elıtérbe. Változó önmagunkról azt gondoljuk, hogy sérülékeny, mert múlandó, de ugyanakkor tudjuk, hogy van egy halhatatlan része, amelyet a gyakorlatok értelmezésével és belsı Énünk vizsgálgatásával fedezhetünk fel. Ennek eredményeképpen jöhet létre a Felsıbbrendő Énünkkel egy folyamatos kommunikációt. Tudjuk, hogy abban az értelemben, ami az állandó változást illeti, fizikai testünk állapota múlandó. Az asztráltestünk, amelyen keresztül az asztrálvilág üzeneteit kapjuk, a vágyak és érzelmek világa, amely szintén változékony és múlandó. A mentáltestünk, annak ellenére, hogy még kifinomultabb, mint a többi test, formálható, és minden egyes elmúlást követıen beleolvad a mentálvilágba. Ez a Lélek-Ego-Lét, amely örök és halhatatlan. Ezek után a Lélek-Ego-Létforma kapcsolatba kerül a tudatos lélekkel? Milyen kapcsolat van az öntudatos lélek és a maradandó egyéniség között? Maradandó egyéniségünk változó személyiségként érkezik meg az elkülönült világokba, amely a számunkra már ismerıs életminıségeket éli meg, útközben megtanulva az élet szolgáltatta leckéket. Az átmeneti személyiségünk Én állapotát nevezzük kis körnek. Ha ez a kör megnyílik, és tágulni kezd, egyszer csak megérinti a nagy kör szélét, amelyet akkor már tudatos léleknek hívunk. Minden emberi lényben megláthatjuk ezt a két koncentrált kört. Az egyik, amelyiknek óriási a kerülete az a lélek öntudata. Ennek a hatalmas körnek a közepén van egy másik, kisebb 24

kör. Ez a kör a mi állandósuló egyéniségünk tudatos lelke. Miért hívjuk ezt így? Mert a kis kör a nagyobb körben helyezkedik el, és nincs egyetlen olyan része sem, amely ne tartozna össze a másikkal, és a középpont mindkettınél azonos. A kisebb kör folyamatosan szélesedik egészen addig a pontig, amíg a kerülete azonossá nem válik a nagyéval. Vajon elvész a kis kör, amint azonosul a naggyal? Elvesznek azok a megtapasztalások, amelyeket a kicsi megszerzett? Nem. A kisebb a nagyon belül addig tágul, amíg azzal össze nem olvad. Maradandó egyéniségünk a különbözı inkarnációkban és az ott szerzett megtapasztalások során addig a pontig növeli saját magát, amíg eggyé válik a tudatos lélekkel. „Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik.” (I. Korinthusbeliekhez 15: 53) Jelentudatos személyiségünk azt gondolja, hogy azok vagyunk, akinek hisszük magunkat. „Én vagyok, létezem, érzek, gondolkodom, megértem ezt vagy azt.” Ennek ellenére nem veszünk el a Világegyetemben, mert ez a részünk is az Örök Énünkhöz tartozik. Belülrıl nézve a dolgokat, megértjük, hogy a különféle hatások és megtapasztalások, amelyek befolyásolják az állandóan változó személyiségünket, folyamatosan olyan információkat hordoznak magukban, amelyek nap, mint nap megérkeznek hozzánk. Világossá válik számunkra, hogy a múltunkban megjelenı gondolatok, vágyak és érzelmek alig vannak kapcsolatban azokkal, amelyeket manapság élünk át. Talán szükségtelen mondani, hogy mi ugyanazok a gondolkodó személyek vagyunk ma is, mint akik egykor voltunk. Maradandó egyéniségünket úgy ismerjük, mint egy központ, amely benyomásokat képes felfogni? Amint azt már említettem, az Isteni Törvényekkel egyetértésben az örök atom tartalmazza mindazokat a megtapasztalásokat és ismereteket, amelyek megalapozzák az összehasonlítás képességét bennünk az események megértése és az Örök Igazság realitásának szempontjai alapján. Tény, hogy minden egyéniség megörökít egy viselkedési formát, egy gondolkodásmódot, érzést és életformát valamennyi emberi inkarnációjából. Amikor egy földi életciklus beteljesül, az ember maradandó egyénisége lebontja az anyagi testet, és az örök lélekszikrát, az átmeneti személyiségével együtt visszavonja az asztrálvilágba. Ott, az örök atom formájával és minıségével összhangban, a változó személyiség megérkezik a saját kisugárzásával és rezgéseivel megegyezı szintre, más szóval az asztrálvilág alsó szintjére. Az asztrál-világban az állandósuló egyéniség az örök atom eszközével kezdi a tapasztalatokat elraktározni, de még mindig magán hordozza legutóbbi inkarnációjának maszkját. Az asztrálvilágban kétféle létezési formával rendelkezünk egyszerre: a változó személyiségünk és a maradandó egyéniségünk. Ezt a kettısséget nehéz felfogni az anyagi világ szemszögébıl nézve. Ugyanakkor könnyő mindezt megérteni, ha már egyszer asztrál- testben vagyunk. Maradandó egyéniségünk az - a helyesen gondolkodó Énünk amely gondolatainknak és viselkedésünknek megfelelıen még itt is enyhülést hoz az éppen magunk mögött hagyott, átmeneti személyiségünk énjére, miután még akkor is érzi azokat a fájdalmakat és az örömöket amelyeket az anyagi világban megélt. Ott, az asztrálsíkon valóban létezik pokol és mennyország (az emberiség teremti meg saját maga részére a megtapasztalások és az értékes tanulságok alapján). Átmeneti személyiségünk (név, nemzetiség, vágyaink teljessége, gondolataink és ambícióink) az általa kiérdemelt új környezet minden velejárójával együtt tapasztal meg, mialatt állandósuló egyéniségünk az ırangyalok segítségével vizsgálódik és tanul. Emlékeznünk kell arra, hogy a Felsıbbrendő Énünk és az ırangyalunk nem távolról szemlélik egymást, hanem bennünk is élnek, kitöltik testünket annak teljes terjedelmében. Önmagunkban kutatva, bármikor találkozhatunk vele. Amikor 25

elérkeztünk erre a szintre, azok közé tartozunk majd, akik nem élik át a halált, ahogyan azt a mi Urunk, Jézus Krisztus mondta: „Bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált” (János 8: 51). A maradandó egyéniség, amikor már nincs további szüksége arra, hogy az asztrálvilágból győjtsön tapasztalatokat, visszahívja az átmeneti személyiséget a mentális világba, a saját, aktuális rezgéseivel megegyezı közegbe, vagy más szóval al-szintjére. Az asztrálvilágban hét szintet ismerünk, a mentál- világban negyvenkilenc al-szintet. A szellemi szinten belül, a személyiség átminısül, mentális állapotba kerül, és feloszlatja a még meglévı, érzékelhetı asztráltestet. A személyiség lényeges jellemzıit ettıl a perctıl kezdve az örök atom tartalmazza. Miután a megtapasztalások, mint információk átkerültek a mentális közegbe, az átmeneti személyiség beteljesített egy inkarnációt. Azok számára, akiknek e procedúrán végighaladni megrázó és kijózanító élményt jelentett, meg van engedve, hogy visszavonuljanak, és egy idıre az áldásos pihenés állapotába kerüljenek. A többiek felkészültek arra, hogy késlekedés nélkül tovább menjenek és elkezdjenek egy új kört, egy újabb földi alá- szállással megvalósuló testet öltést. Ezen idıszak alatt, amely bizonyos értelemben alárendeltséget jelent, az eleve elrendeltetés és az ok és okozatok (a karma) törvénye határozza meg az ember állandósuló egyéniségét még azoknak is, akik a legmélyebb pokolban érzik magukat. A mentális szint rezgéstartalmára van ebben az állapotban szükség, hogy a késıbbiekben, ezt az erıt a személyiség fel tudja használni, amikor a teremtés arkangyalai a Szent Lélekkel együtt az új mentáltestet építik számunkra. Következésképpen, a rezgés átvetítıdik az asztrál- világra is, és ebben az állapotban várakozik, amíg újra meg nem kapja az asztrális anyagot, amelynek segítségével felépítheti a fizikai testet. Ezután, az új, változó személyiség alászáll az anyagi világban létezı éteri testbe. A Sors Ura, figyelembe véve a karmikus adósságokat, a szeretet törvénye, a megbocsátás és könyörület jegyében meghatározza az állandósuló egyéniség lehetıségeit és körülményeit, hogy az új inkarnációban kialakuljon az átmeneti személyiség. Azok, akik kifejlesztették asztro-mentális képességeiket a tudatosság egy magásabb szintjére (Mestereknek hívhatjuk ıket), kontrollálni tudják ennek menetét, és teljes tudatuknál maradnak az egész folyamat ideje alatt. Továbbá ezek a személyek gyakran eldönthetik, hogy hol és mikor térnek vissza az alacsonyabb rezgéső anyagi szintre. Néhány Mester azt vállalja, hogy az anyagi világban élık segítségére siet, míg mások azért öltenek ismét testet, hogy velünk együtt dolgozzanak. A Sors és a Megbocsátás hatalmas Urai adták nekünk a személyiségünk lényegét, amely a bennünk lévı állandósult lelki atom minıségével azonos. Szintén ık adják a lehetıséget az új inkarnációban, hogy még több és finomabb alkotóelemet használhassunk fel a további testet öltéseink során. Megkapjuk ezt a lehetıséget, a saját törekvéseink, tanulmányaink és szabad akaratunk által, tehát a személyiségünknek folytatnia kell a megtisztulást. Ez az Isteni Megbocsátás felbecsülhetetlen törvénye. Alá kell vetnünk magunkat minden égi törvénynek. Szabad akarattal rendelkezünk, ugyanakkor minden esetben alkalmunk és lehetıségünk nyílik megbánást tanúsítani, és hibáinkat kiküszöbölni. A maradandó egyéniségnek és az éppen kialakulófélben lévı változó személyiségnek szüksége van még a küzdelmekre és a szabad akaratra, hogy valóra tudjon válni a szükséges megtisztulás folyamata.

26

Amikor befelé fordulva önmagunkra figyelünk, láthatóvá válik számunkra a különbség, amely a változó személyiségünk (vágyaink és gondolataink összessége a fizikai létben), és a tudatos Lélek között, amely az Örök Ma állapotában van. Tisztán érzékelhetı változó személyiségünk pillanatnyi állapota az anyagi, érzelmi és mentális világokban. Megvizsgálhatjuk kívánságait, tanulmányozhatjuk szere- tetét, kiterjeszthetjük, és beolvaszthatjuk tudattal rendelkezı lelkőnkbe. Egyszer csak elérkezik az a pillanat, amikor víz helyett tőzzel keresztelıdik meg a lelkünk, ítéletnek kell vajon tekintenünk ez a pillanatot? Nem, habár utunk végét jelenti. Pihenıhelyre kerülünk, talán az elsı ilyen élmény az inkarnációk során, és mint egy szép, fényes útjelzı tábla mutatkozik meg életünk végén. Elıször értjük majd meg, hogy úton vagyunk a fény világa felé. Magunk mögött hagytuk az elkülönült világokat, és most a megtapasztalásainkkal együtt léphetünk be a megszabadulás, a valódi szabadság világába. Tovább kell haladnunk a fejlıdés ösvényen, amíg nem sikerül realizálni tudatos lelki mivoltunkat, azzal a különbséggel, hogy ez az egyéniség már ismert számunkra. Erre a megismerésre földi létünk ideje alatt, egyéniségünk erıfeszítései által tettünk szert. Emberi lényként, fáradozásaink célja az önmegismerés, és ennek következményeképpen elérkezni a megtisztulás olyan fokára, ahol ezzel egy idıben újra egyesülhetünk az Abszolútummal. A halhatatlan ember, mint isteni megnyilvánulás, három részbıl áll: a Lélek, az Ige és a Szent Lélek. Bármi legyen is az, ami az Univerzumban létezik, illetve ami a teremtésben megvalósul, az mind-mind megtalálható az emberben is. Ugyanakkor minden, ami a Világegyetem részét képezi, és ebbe beleértendı az emberiség is, csak az Abszolútumon belül létezhet. A Krisztusi Ige azt mondja: „Atyám hatalmasabb, mint én vagyok” (János 14: 28). Ez az igazság, annak ellenére, hogy nekünk ezt nem könnyő értelmezni. Számunkra van egy összekötı láncszem, az Abszolútum, mint Atya, és a Szent Lélek által való megnyilvánulása között. Ez a láncszem az O Igei megnyilvánulása, aki folytatva útját, Mennyei Atyaként közelít felénk, és magában hordozza az abszolút totális Bölcsességet, az Erıt és Szeretetet épp úgy, mint sok egyéb dolgot, amelyhez az emberi intelligenciának kevés hozzájutási lehetısége van. Ezek a mindenhatóság, a mindenütt egy idıben való jelenlét, a mindent tudás és az O megnyilvánulása végtelensége, határtalansága. Mindez így együtt jelenti számunkra az Istent, minden általunk felfogható értelemben. Hasonló módon képzeljük el saját legbensıbb Énünket, ami egy formátlan lélek, örökkévaló, végtelen, amelybıl csak a kiáramlás után rajzolódik ki az isteni totális Bölcsesség, Erı és Szeretet. Ne képzeljük azt, hogy mielıtt az emberi lélek túljutott a megvalósulás ideáján, alig észrevehetı, vagy igen jelentéktelen lett volna. Nem! Maga az Isten volt, az Isteni Ige, mint Lélek-Ego-Lét. Most pedig pihenjünk meg egy kicsit az eszmék világában. Az emberi idea, mint az összes többi is, az Abszolútum isteni meditációjában született. De mi is az az idea? Egészen biztos, hogy valami, amit az Igei-Lélek az örök mában jelenít meg. Ki határozza azt meg, hogy a Szent és Örök Egy emberi ideává alakul át? Ö maga, és megkapjuk általa a szabad akaratot és az elhatározás képességét is. így valósul meg abszolút emberi szabadság megalapozása és engedélyezése. Ezek után megválasztjuk az utat, amelyen át eljutunk az öntudat megteremtésének fázisáig, amely nélkülözhetetlen a Theozis által megvalósuló végleges visszatérésünkhöz (az Abszolú- tummal való egyesülés). 27

Az emberiség áthalad az arkangyali ideán, és ez egy olyan eszmei támogatottságot jelent, amelyben az emberiség fogalma teret nyerhet. Természetesen ez is az Abszolútum kreációja, amelyen a Szent Egység valamennyi lénye áthaladhat, hogy ettıl a pillanattól kezdve önálló leikekké váljanak. Mi magunk, mint Lélek-Ego- Létformák, mielıtt az emberi idea szintjén áthaladtunk volna, tudatos életcsíraként léteztünk. Ebben az állapotban még nem rendelkeztünk öntudattal a tér-hely-idı világában, amely elengedhetetlenül fontos a lélek számára. Az emberi idea abban az állapotában a Nagy Egységen belül létezett, és miután ez a Szent Egyet jelenti, ezért nem értelmezhetjük úgy, mintha az Abszolútumtól különálló létforma lett volna. Abban a pillanatban, amikor az emberi idea elhagyja ezt az állapotot, öntudatos lélekké alakul. Az öntudat minden szinten megtalálható. Érzékelhetjük tudatos, tudat alatti és legfelsıbb tudati öntudatként. A Lélek-Ego-Lét az Abszolútumon belüli szellemi Én, a kiteljesedése elıtt, teljes boldogságban él. Ám e mennyei tökéletes lényeknek az inkarnációk során át kell haladniuk az emberi létállapoton, hogy megismerjék a földi élet minden jellemzıjét, hogy a megtapasztalások által egyéniségük tanulni, tökéletesedni tudjon. Ezt követıen térhetnek csak vissza az Abszolútumhoz, ahol a teremtés rendje szerint „Minden és mindenki egy” (Korinthusbeliekhez 15: 26). Mindez kizárólag csak azon Szent és tökéletes lények privilégiuma, akik átjutottak az emberi ideán és senki más nem részesülhet ebben a kegyben. Még az arkangyalok sem, mert nem érhetik el az individuumon belüli önmegismerés élményét. Ennek okán az embernek, mint mennyei lénynek, elengedhetetlenül fontos megismernie minden életjelenséget a tér-hely-idı világában. Amikor a lélek elérkezik az emberi ideáig, egy része megjeleníti önmagát a fizikai síkon, és csodálatos, öntudatos lélekké válik. A tudattal rendelkezı lélek szellemi képessége mindössze egy kis rész a mentális szint szellemiségének egészével összehasonlítva. Mentális megnyilvánulási formánk méretét és kisugárzását tekintve, megközelíti a Napét. Az öntudatos lélek megnyilvánulása, egy csokor napsugárhoz hasonlítható. Mennyei Szent és tökéletes Felsıbbrendő Énünk egységes egészként soha nem lép be az ember humánumi megvalósulásába, és nem inkarnálódik általa. Ami megjelenik egy-egy testet öltésben, az valójában csupán egy fénysugár belıle, amely alászáll a megtapasztalások világába, ám minıségét tekintve azonos az örök, Szent és tökéletes Szellemi Énünkkel. Ki alkotta az emberi formát? Ki formálta meg a háromféle testünket ilyen komplex módon hozzájárulva ahhoz, hogy ott kényelmesen éljen? Az emberi forma Isten akaratának gyengéd szeretet- ben részesített gyermeke, akit az Abszolútum önmaga teremtett meg, saját képmására (Mózes I. 1: 26). Az emberi alak megjelenése, mint a földi élet csodája, valójában a fizikai világban meglévı négy elem arkangyalának köszönhetı, akik az Isteni Tervekkel egyetértésben megalkotják, és a továbbiakban gondoskodnak mindhárom megnyilvánulási formánkról. Ok a Felsıbbrendő Énünkkel és az ırangyalainkkal együtt hozzájárulnak az inkarnáció létrejöttéhez, az égiektıl elkülönült világokban élı, átmeneti személyiségünk magjának elvetéséhez. Minden új, átmeneti személyiség - ami nem más, mint a maradandó egyéniség egy maszk mögé bújtatva - az ırangyal és a Felsıbbrendő Én együttes alkotása. A jelenlegi személyiségünk tehetséges, gondolatteljes és vágyakozik, arra, hogy az éteri energiát önmagából kivetítve, képes legyen megalkotni az elementálokat, a gondolati

28

formátumokat. A legfontosabb feladat ellátni az állandósuló egyéniséget ismeretekkel és megtapasztalásokkal, de ennél többet nem engedhetünk meg magunknak. Mint átmeneti személyiségek rövid életőek vagyunk. Ennek következtében lehetıségeink határai, beleértve a luirom testünkét is, vágyaink, gondolataink, az ambícióink és általánosságban az élet jelenségeinek teljes megismeréséig tart. Nem szabad a félelemnek teret adni magunkban azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy egyszer a változó személyiségünk az anyagi testünkkel együtt megszőnik létezni. Ugyanez történik majd az érzelmi és mentál- testünkkel is. Mondanom sem kell, valami azért megmarad belılünk. Mi magunk vagyunk azok, akik megmaradunk! Mi, akik ebben a pillanatban azt mondjuk „Én vagyok én”. Az érzı lélek, aki anélkül, hogy nevünkön szólítanánk saját magunkat, tudjuk, hogy kik vagyunk, létezünk, belsı életerıvel rendelkezünk, amely messze túlmutat az érzelmek és vágyak apályán és dagályán. Hány gondolatot és vágyat nem dobunk sutba, csak azért, hogy általuk a szegényesebb, vagy érettebb ötleteink sikeresek legyenek. Milyen sokféle dolgot nem dobunk ki, amikor úgy ítéljük meg, hogy használhatatlanok? Amint megkapjuk, félre is tesszük ıket. De vajon ki az, aki megkapja ezeket a tárgyakat? Ki választ? A saját személyiségünk! Aki most, ebben az inkarnációban bennünket képvisel. Jelenlegi nevünk, a vágyaink, gondolataink, az érdeklıdési körünk. Mindezek folytatódnak az anyagi testünk feloszlása után is, hogy az asztrális és még késıbb a mentális világban fokozatosan szőnjenek meg. De az ember nem csak az anyagi, hanem az érzelmi és mentái világokban is anyagi minıséget képvisel. Mi, akik a földön élünk, elborzadunk, amikor egy embert meghalni látunk, és a fizikai test megsemmisül. Igaz, aki még életben van, az nem érzi át a folyamatot, mint ahogyan nem fogja fel a halál jelenségét sem. Ahhoz a pillanathoz lehetne hasonlítani, amikor elalszunk, hiszen azt sem éljük át tudatosan. Mialatt alszunk, elhagyjuk az anyagi testünket (tudatalatti testelhagyás), de ezt nem éljük meg kellemetlen élményként. Számunkra ez egy szükségszerő állapot. Gyakran elıfordul, hogy amikor az emberek részesei valamelyik társuk testelhagyási folyamatának, felteszik magukban a kérdést: „Szenvednek ık? Vannak fájdalmaik?” Természetesen nem! A fizikai fájdalom egy olyan fogalom, amely csak az anyagi világban létezik és megszőnik, amint átköltözünk a másik oldalra. Ne ítélkezzünk negatív módon saját személyiségünkkel kapcsolatosan, amikor kiszabadul az anyagi testbıl és az égi közegbe lép át, hiszen arra nincs a továbbiakban szükségünk. Az úgynevezett halál után, az örök lélek-atomi részünk fénnyé alakul át, az akkor még mindig anyagi minıségő testbıl. A tudás bölcsességé formálódik. A tőz például addig áll rendelkezésünkre láng formájában, amíg van éghetı anyagi alkotórész jelen. Amikor elhasználja a főtıanyagát, a fény többé nem látható a fizikai szem számára. Láthatjuk, hogy a beteg embernek az ok és okozat (karma) törvénye miatt, halála elıtt fájdalmai vannak, még akkor is, ha a betegség már több éve fájdalommentesen zajlik. Az eltávozás könnyebb, szabadabb, ha a fizikai test sérült, ugyanakkor lelki mása nem visel magán karmikus lenyomatokat. Amikor valaki átköltözik, ott találja magát egy nagyon fontos szinten, más szóval a lélek világának szuperszintjén, annak megfelelıen, hogy milyen életet élt a legutolsó inkarnációjának ideje alatt. Ebben az állapotában is kapcsolatban marad mindazokkal a megtapasztalásokkal, amelyeket az örök atom összegyőjtött. 29

Az örök atom és az egyéniségünk az éteri vitalitásunkon alapszik. Az alacsonyabb rezgéseken létezı testeink spirituális fejlıdése az étertest sőrőségének függvénye. Az állandósuló egyéniségünk és a tudatos lélek „igei” módon ural bennünket. Ne feltételezzük, hogy azért, mert a Krisztusi Ige elsıszülött gyermekei vagyunk, ı nem azonos a Mennyei Atyával. Krisztus testvéreknek hív bennünket. „Felemelkedem az Atyámhoz, a ti Atyátokhoz, az Istenemhez, aki a ti Istenetek is” (János 20: 17). İ az Abszolút Ige. Mindannyian, mint tudatos lelkek, „Igék” vagyunk jelen a Földön. Ezek szerint sokféle „Ige” létezik? Éppen annyi, mint ahány arkangyal. Minden arkangyal, és az azonos típusú angyalok milliárdjai valamennyien „Isteni Igék” és Szent Lelkek. Ennek ellenére az Abszolútum legteljesebb kifejezıdése a Krisztusi Ige. O a „Szentek közül a legszentebb Ige". De azért ne becsüljük alá magunkat, amint átmeneti személyiségként élünk az anyagi világban és szenvedéseknek, vágyaknak vagyunk kitéve. Tökéletes mennyei lények vagyunk, szellemi lények, szerves részei az Abszo- lútumnak, mint az „Isten gyermekei”. Ugyanakkor viszont ne az emberi ideát bálványozzuk, hanem az Abszolútumot, aki az O Isteni elmélkedése során megteremtette saját elképzelései alapján a Világegyetemet, az Univerzumokat. A Magasságos Teremtı az anyagi világ égi közegében van jelen. Tisztábban látható és még kézzelfoghatóbb az érzelmi szinten, de ennél is jobban megmutatkozik a mentálvilágban. A földi szinten kívüli világokban, akár emberi teremtményrıl, arkangyalról vagy angyalról beszélünk is, nem kell megmagyarázni az Örök Egy Mindenhatóságát. A Szent tökéletes Egység, a legmagasabb szintő beteljesülés, és annak minden pillanata az „Őr örömére” szolgál. A földi örömök közelébe sem jöhetnek az Isteni Szeretetnek. Mindazt, amit az Isteni Szeretet jelent, nem lehet emberi szavakkal kifejezni. „Szem nem láthatja, fül nem hallhatja, emberi szív nem érezheti azokat a dolgokat, amelyeket Isten csak nekik alkotott, hogy szeressék İt" (Lukács 3: 16). Örök lelki-atomunk nagyobb, mint a testeink összessége (fizikai, érzelmi, és mentáltesteink). Mondhatnánk, hogy ez a maradandó egyéniségünk naplója. Ez a könyv mindig elkísér bennünket, ide jegyezzük be fájdalmainkat és örömeinket a Teremtıvel való újraegyesülés felé vezetı úton. Nos, ez felveti a kérdést, hogy milyen névvel illessük a maradandó egyéniségünket, hiszen amióta létrejött az örök atomunk, azóta sok száz nevet magáénak tudhatott már. Milyen vágyakat, érzelmeket és gondolatokat hoz magával, mialatt minden szinten állandóan változik? Milyen gondolatai vannak? Az Atyához való visszatéréskor, az állandósuló egyéniség csak a saját megtapasztalásait viszi magával. Itt kell figyelmeztetnünk az embereket, hogy a mentális szinten csak azokat a megtapasztalásokat ırizzék meg, amelyet a tér-hely-idı világában megszereztek, és próbálják elfelejteni a nemkívánatos részleteket. Az egyéniségünkrıl általánosságban Valamennyiünk egyénisége kisugárzik belılünk, és mint Felsıbbrendő Énünk (mint meg nem nyilvánuló örök szellemi lény) van jelen az életünkben, amely az Abszolútum kiteljesedésekor született meg, és állandó kapcsolatban van a gyakran viaskodó jelenlegi személyiségünkkel. Minden testet öltött lélek legfıbb feladata visszatérni önmagához - miután

30

tapasztalatokkal lett gazdagabb az inkarnációk során aki az Istennel való azonosuláskor találja meg valódi Énjét. Az egyéniség, beleértve a különféle megnyilvánulásokat, az Abszolútum tükörképe, hasonmása. Miként lehetünk mi az O képmásai? Elıször: Önállóak vagyunk. Miként az Abszolútum- nak nincs szüksége semmire sem a makrokozmoszban, mi emberek is magunkban hordozunk mindent a mikrokozmoszban: „Az égi királyság bennetek van”. Másodszor: Mint az Abszolútum igei megnyilvánulásai, megjeleníthetjük önmagunkat az Univerzumunkon belül, mikrokozmoszként, miként Isten is megnyilvánul, mint igei valóság a saját Univerzumában, a makrokozmoszban. Harmadszor: Birtokoljuk a gondolat, az érzelem és a szeretet erejét, és környezetünktıl függetlenül megnyilvánulhat szabad akaratunk. Negyedszer: Meg vagyunk áldva a felelısség és a teremtés ajándékával. Ennek következtében mi az Isteni Terven belül létezı újrateremtık vagyunk, az Igével és a Szent Lélekkel együtt. Az egyéniség olyan, mint egy nagy ernyı felettünk, négy jól látható oldallal:

Lélek - Ego - Létforma Felsıbbrendő Énünk, az Abszolútum megsokszorozódása és egyedülállósága által nyilvánul meg. Szellemi Énünk kivetít egy sugarat önmagából a teremtés közegébe, az anyagi világba. Az Abszolútum akarata nyilvánul meg így valójában, ami egyenlı a Felsıbbrendő Énünk akaratával. A szellemi Ént nem tekinthetjük egészen pontosan önmagunk megnyilvánulásának, sokkal inkább az egyéniség megteremtıjének.

Tudatos Lélek Abban a pillanatban, amikor a szellemi, Felsıbbrendő Énünk sugara áthalad az emberi létforma ideájának szintjén, tudatos lélekké válunk, és ennél a pontnál önmagunkat befejezett teremtménynek érzékeljük. Jelentudatos Énünk csak látszólag különül el a Felsıbbrendő Énünktıl. A tudatos lélek kivetítıdése élet és létezés egy idıben. A kiindulópont az életet hordozó létforma, és ez egyben a legfontosabb részünk is. Ez a fajta létezés, a folytatólagos élet egy más minıségét képviseli, amely a megtapasztalások, és kiteljesedések rezgésszintjéhez kapcsolódik.

Maradandó Egyéniség Egyszer valaki úgy definiálta maradandó egyéniségünket, hogy a „lélek lába”. Ez az Énünk megjelenése azonos a tudatos lélekkel (vagy belsı Énünkkel) a tér és idı világában. A maradandó egyéniségünk önmagában hordozza az Isteni Törvényeket, a Bölcsességet, Erıt és Szeretetet. Az állandósuló egyéniség feladata szelektálni és felügyelni az átmeneti személyiségünk életeit és megtapasztalásait. Ezekbıl a folyamatokból az embernek okulnia kell, és általuk válik majd teljesebbé.

Változó Személyiség

31

Ez az az állapot, amellyel a jelenlegi személyiségünk azonosul, vagy egyszerőbben, a személyiségünk. O a maradandó egyéniség kivetítıdése a három elkülönült világba, és azok szupersíkjaiba. Énünk azon aspektusa, amely megéli az érzelmeket, étvágyat, ízlelést, és minden egyebet, ami a karakterünket formálja. A személyiség megtanulja közvetíteni a bennünket ért hatásokat, és korrigálni a reagálásainkat, így lassanként egy kifinomult bölcsesség alakul ki bennünk. A folyamatos fejlıdés kiemel bennünket nehéz sorsunkból és felemel az éter egy finomabb szintjére. A jobb megértés érdekében, foglaljuk tehát össze az egyéniség fogalmát, a különféle megnyilvánulási formákban. Egyéniségünk tulajdonképpen egy, annak ellenére, hogy négy állapotban létezik: szellemi énünk, a tudatos lélek, a maradandó egyéniség és az átmeneti személyiség. Képzeljük el, amint a tiszta emberi szellem a napból (Abszolútumból) egyetlen sugárként vetítıdik ki. Ez a sugár áthalad az arkangyali ember formátumának szintjén, majd folytatásaként megjelenik, mint emberi idea. Lásd ezt a sugarat most képi formában, amint egy ablakhoz közelít. Az ablak egyik oldalán ott van a tudatos lélek. Áthalad a maradandó egyéniség kialakulásának szintjén, amely részben a lélek otthona, az örök ma állapota, részben pedig kivetítıdik az elkülönült világokba. A sugár halad tovább, az ablakon túlra és eléri a padlózatot. Itt található meg az a rezgési tartomány, amit jelenlegi személyiségünknek hívunk. A forrásból a fény tisztán és ragyogóan érkezik ide. Átszőrıdik a különbözı szinteken, ideákon, Univerzumokon, és az Én különféle megnyilvánulási formáin. A fény még mindig ugyanaz, csak már szétszóródott állapotban észleljük. A „padlózat”, ahol a szellemünk és lelkünk lenyomata fekszik az, amit nekünk mindig tisztán kell tartanunk.

ÖTÖDIK FEJEZET

Az arkangyalok rendje „Mert meg van írva: Az ı angyalinak parancsol te felıled, hogy megırizzenek téged; És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamiképp meg ne üssed lábadat a kıbe (Lukács 4: 10-11) „És az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen ” (Lukács 2: 10)

Az arkangyalok a Szent Igéhez tartozó spirituális lények, akik felépítik az Univerzumokat, majd áthaladva azokon, kiterjesztik önmagukat. Tudjuk továbbá, hogy az emberi faj, mielıtt a gondolatból testet öltött volna, egy arkangyali faj volt, az arkangyalok sorában. Attól a pillanattól kezdve, amikor áthaladt az arkangyali ember megnyilvánulásának stádiumába, a lélek egy sugara formát öltött az emberben. 32

Éppen ezért, a Szent Lélek, az emberek, és az arkangyalok is, épp úgy az Abszolútumon belül léteznek, mint valamennyi más megnyilvánulású lény. Naiv dolog lenne, és semmiféle reális alapja nincs annak a tézisnek, hogy az Abszolútum az arkangyalok összessége, annak ellenére, hogy úgy ismerjük ıket, mint az elemek arkangyalai. Ne gondoljuk továbbá, hogy a világmindenség egységén belül az Abszolútum tökéletes Bölcsessége nem maga az Ige. Semmi nem ismeretlen az Abszolútum számára, még az arkangyalok megtapasztalásai sem, így lehetetlen bármit is hozzáadni részükrıl a Tökéletes Bölcsességhez, Erıhöz és Szeretet- hez. Ok sugározzák ki az „örök ma” állapotába a Szent Lélek isteni minıségét. De kik azok az arkangyalok? Talán energiahalmazok és különleges töltéső erık képviselıi, amelyek testet öltenek és megjelennek a számunkra nem látható világokban? Vizsgáljuk meg az egymással szemben álló világok természetét. Nézzük meg a meleg és a hideg jelenséget. Természetesen a két állomás között ott találjuk a középpontot. Bármely irányba indulunk a középponttól, a hımérséklet kifejezetten emelkedik, illetve csökken (hidegtıl egészen a forróig). A középpont a kiindulópont. Minden, ami meghatározható, és értéke adott, arányaiban a középponttól való távolságát jelenti. Ha az elektromosságot példaként említjük, azt találjuk, hogy a pozitív és a negatív pólus biztonságos távolságra található egymástól, akkor is, amikor nincsenek használatban (rejtett erı). Amikor a távolság csökken, és a két pólus összeér, világítva szikrázik. Ezért, amikor mi azt gondoljuk, hogy azon a helyen nincs semmi, épp ott található a középpont, és az ellentétek törvénye. A Világegyetemben mindenütt mindkét oldal képviselve van. Van az ırangyaloknak öntudatuk? Feltétlenül, de nem abban az általános értelemben, ahogyan az ember értelmezi az öntudatot. Az arkangyalok birtokában vannak a tökéletes Bölcsességnek, ismerik a törvényeket, az okokat és megnyilvánulás lehetıségeit. Ez azonban nem jelenik meg az öntudat kivetítésének különféle állapotában, mint ahogyan az az embereknél történik. Az arkangyalnak nincs tudatalattija, tudata vagy legfelsıbb tudata. Abszolút tudattal rendelkezik. Talán a tökéletes Bölcsesség ismeri a tökéletes Bölcsesség természetét? A fény ismeri a fény sajátosságait? Meg kell értenünk, hogy az ı tudatuk nem azonos a miénkkel, egyébként néhány arkangyal bizonyos esetekben emberré válna és „az ember fia” lenne. Még azok is, akik befejezték küldetésüket, nem emlékezhetnek a földi eseményekre, mert amikor az arkangyali idea megszületett az isteni meditáció során, az nem a tér és idı behatása alatt történt. Testet öltésük elıtt, a szent Egységben, az emberek és az arkangyalok csak alig különböztek egymástól. Késıbb, amikor visszatérnek az Abszolútumhoz, a különbség már igen nagy. Az elemek arkangyalai (tőz, víz, föld, éter) nem kapják meg a tudatos öntudatot egyik megnyilvánulási formájukban sem. Arkangyali lénnyé válhattak, kiteljesedhettek azokban a megtapasztalásokban, amelyekben részük volt, anélkül, hogy összehasonlításra képesek lettek volna. A tőz arkangyala tökéletes bölcsességgel használja ezt az elemet, de nem ismeri az érzelmeket és a gondolatokat, amelyeket az elem jelenlétével kivált. Ezek azok a megtapasztalások, melyeknek során az ember tökéletesedni képes. Láthatjuk, hogy az elemek arkangyalai bölcsek anélkül is, hogy az emberi öntudat birtokában lennének. Egyik teremtmény olyan, mint a másik: az egy mindenkiben és mindenki az egyben elve érvényesül.

33

Ez azonban nem történhet meg az élet azon rezgési tartományaiban, ahol az emberiség érintve van a dologban. Az ember nagyon mélyre süllyedt és szenved, mint a tékozló fiú. De amikor visszatér az Atyához, sokkal többet fejlıdött, mint bármelyik arkangyal valaha fejlıdhet. Az arkangyalok valóban mindennek birtokában vannak, kivéve a mérlegelés és az összehasonlítás képességét. A tékozló fiú példabeszédében (Lukács 15: 11-32), az apa egy győrőt ad a megtért fiúnak. A győrő egy szimbólumot képvisel, uralmat az idı és tér felett, mert a körforma az, amelynek nincs kezdete és vége (örökkévalóság). Bátyja (egy arkangyal), aki soha nem hagyta el apját, kifogásolta, hogy neki semmit nem ajánlott fel cserébe az ı engedelmességéért. Mégis a tékozló fiú érdemelte meg az ajándékot, mert hosszan és keményen fáradozott, dolgozott és tanult az elkülönült világokban. Bárki, aki az Abszolútumon belül szeretné meghatározni az arkangyalok, az angyalok vagy az emberi idea milyenségét, annak meg kell ismernie a legmagasabb szintő rezonancia erejét és tanításainak értelmét. Fontos, hogy az emberi tudat sajátosságain belül kutassunk. Koncentráltan kell fókuszban tartanunk a tér-idı eseményeit, majd belépve az élet magasabb szintő valóságába, azonosulnunk kell a szuper tudat öntudatának energiasíkjával, amely egészen az eksztázis állapotáig érvényesíti hatását. Lényeges, hogy képesek legyünk teljes öntudatunknál maradni a különbözı, körülöttünk lévı frekvenciák és a rezonanciák hatása alatt, és kerüljünk tudatos kapcsolatba arkangyali testvéreink sokaságával. Szent Pál a misztikus Apostol így ír: „Beszélhetek én az emberek vagy angyalok nyelvén, de ha nincs bennem szeretet, mindez csak egy csengı hangon szóló cimbalom” (Korinthusbeliekhez 13: 1). Mit is jelent e mondat valódi értelme? Azt, hogy az arkangyalok valóban beszélgetnek egymással, de miután az ı nyelvezetük különbözik a miénktıl, e kommunikáció fıként a szeretet közvetítésén keresztül válik számunkra érthetıvé. Az emberek számára a kommunikáció értelmezése minden szinten, a hangokon keresztül történik. A beszéd megértésekor ott mutatkozik a probléma, hogy óriási a szavak variálhatósága, értelmezése és a nyelvek sokasága a világon. Az arkangyalok számára a szavaknak nincs jelentésük, mert minden kommunikáció magában hordozza és szétárasztja az Univerzumi rezgések jellegzetes vibrációit. Az arkangyalok nyelvezete a színek és hangzások széles spektrumán mozog. A hangzások, amelyeket az arkangyalok bocsátanak ki, nagyjából megfelelnek az Univerzumok teremtésének hangjával. Tökéletes módon használják az Elme szuperállományát, kreatív vibrációkat keltenek, amelyek az Isteni Törvényekkel egyetértésben, alakot öltenek, és anyagot teremtenek. Amikor az ember tanulmányai eredményeképpen eljut egy olyan fejlıdési pontra, ahol megismerheti a vibrációk különbözı spektrumát, és már nincs szükség földi értelemben vett nyelvre, hogy a jelenlévık kifejezzék szándékaikat, hanem az érzések hangolják ıket össze, akkor képes lesz hasonló rezgéseket produkálni, és ennek eredményeként - az egyéb képességei mellett , a mate- rializáció és a de-materializáció mestere is lehet. Az egyik legjelentısebb nehézség akkor mutatkozik, amikor az arkangyalok az emberek felé próbálják továbbítani az információkat, mert csak azokat a tompa színeket használhatják, amelyek a Földön rendelkezésre állnak. Mindaz, amit az ember képes felfogni és megérteni ezekkel a témakörökkel kapcsolatos tanításokból, függ az érzelmi és szellemi fejlettség azon

34

fokától, amit az életében megszerzett tapasztalatok alapján el tudott érni, és nem kevésbé attól, hogy az elvont tudományokban mennyire járatos. Annak lehetısége, hogy valaki milyen mértékben ismerheti meg a tanításokat addig, amíg tudata a korlátozott tér és idı világában mozog, szintén mentális fejlettségi fokától függ. Az Abszolútum szuper tudata a Szent Lélek, és az arkangyalok rendjének mindegyike milliárd és milliárd hasonló lényt tartalmaz. Tizenkét arkangyali rend mőködésérıl tudunk: Trónok, Hatalmak, Uralkodók, Fejedelmek, Legfıbb Urak, Szeráfok, valamint azok, akiknek nevét nem is ismerjük, de számunkra még elérhetıek. Soha senki azok közül, akik magasabb szinten állnak még nem beszélt részletesen az arkangyalok vibrációinak jellegzetességérıl, mert csak igen kevesen vannak olyan közel hozzájuk, hogy azonos rezgésszintre kerülhessenek velük. Emberi szemszögbıl nézve, az Uralkodók és a Legfıbb Urak lényegüknél fogva minden tanulmányon kívül esnek, mert csak kevésbé különböznek az Abszolútum- tól. A legtöbb ember éppen ezeket az arkangyali vibrációkat érti meg, talán azért, mert ık inkább az Isteni Mindenhatóságot építik be tudatukban, mintsem az Isteni Akaratot. Forduljunk most a témát illetıen az ırangyalunk felé, aki a Trónok rendjébıl való, és az inkarnációk során, elkísér bennünket utunkon. Ez az arkangyal nem különbözik a saját rendjébe tartozó társaitól, ugyanakkor, tulajdonságait illetıen, bizonyos értelemben megegyezik a többi, más rendbéli arkangyallal is. Az arkangyal szerepének megértése alapján érthetıvé válik, hogy a tudatos lélek is a Szent Egység emberi megnyilvánulása. Elmondhatjuk a Trónok rendjében élı arkangyalról, hogy mindig bennünk van, abban a kiterjedésben, ahogyan azt a kutatók számtalan esetben állítják, hogy ı a mi „iker-lelkünk”. Mi, az Igazság Kutatói, nem használjuk ezt a kifejezést, annak ellenére, hogy tudjuk, ırangyalunk nem azonos az Egonkkal. İrangyalunk állandó rezgésekkel és megnyilvánulással rendelkezik. Képes ráhangolódni rezonanciánkra annak érdekében, hogy megközelítsen bennünket. Egy spirituális tekintetben magas szellemi szinten álló ember (egy misztikus) állandó tudatos és tudatalatti kommunikációban van a Trónok rendjébıl származó arkangyalával. Ez ıt boldogsággal tölti el, mert nincs más olyan földi lény az emberen kívül, aki ezt meg tudja tenni. Legtöbbször az elemek arkangyalaival vesszük fel a kontaktust, akik nagyon értelmesek és a rezgések széles skáláján mozognak, hogy megalkossák az Univerzumokat, a világokat és megjelenítsék elképzeléseiket a formák, alakzatok segítségével. Az elemek arkangyalai, mindazokkal együtt, akik a Trónok rendjébıl származnak, elkísérik az összes embert az inkarnációik során. Az elemekhez négy arkangyali rend kapcsolódik, mindegyikhez végtelen számú angyal tartozik. Az arkangyalok minden vallásban jelen vannak. Keleten és nyugaton, a teozófiai és az ezoterikus tanításokban, mint messiások, üzenethozók, félistenek és ehhez hasonlók mitikus alakok szerepelnek. A buddhisták, a hinduk, az aztékok és az ısi egyiptomiak számára is jól ismertek az arkangyalok, igaz, különbözı neveken, alakokban, de feladataik, felelısségük és az eredetük univerzális és azonos.

Az elemek arkangyalai A fény és a tőz arkangyalát „Mihael”-ként ismerjük. Ma - ha - él, a „Nagy Isten”. Szanszkrit nyelven a Maha nagyot, hatalmasat jelent, és az El, életet, lelket, Istent, a lélek 35

védelmezıjét (hasonlóképpen az ısi egyiptomiaknál és a héber nyelvben is). Ennek megfelelıen az „El” képzıt megtaláljuk valamennyi arkangyal nevében. Azután ott van „Gábriel” arkangyal, vagy ahogyan az ısi egyiptomiak ejtik, Kha-Vir-El. Ga vagy Kha vágyat, szentimentalizmust és a megnyilvánuló szeretetet jelöli. Bir vagy Vir az elemeket jelenti. Gábriel a vizek és folyadékok uralkodója, amelyek a planéta háromnegyed részét alkotják. Gábriel az egész fizikai világ felügyelıje. Az elıbb említett két arkangyal, az emberi testben a piros vér létrehozásának érdekében mőködik együtt. Most pedig szóljunk néhány szót „Rafael”-rıl. Ra-fa- el nevében, az ısi egyiptomiaknál Ra napot jelent, a Fa pedig rezgést: „Naprezgéső Isten”. Rafael vibrációja violaszínő és annak minden árnyalatát képviselı fényt indikál. Ez a szín Mihael piros és Gábriel kék színének keverékébıl jön létre, így ki van jelölve Rafael szerepe, mint a két másikkal együttmőködı arkangyal. Az egész planéta Rafael fennhatósága alatt áll, ı kontrollálja az elektromágneses erıket, vagy más szóval az éteri vitalitást, ahogyan ezt az erıt az emberek ismerik. A hinduk „pránának” nevezik, mások különbözı nevekkel illetik. Egy másik arkangyal, aki valamennyi arkangyal munkájának koordinátora az ember fizikai testét illeti, „Uriel”. Az U-Ra-El elnevezésben, miként egyiptomi ısapáink ismerték ıt, az U - a tér védelmezıje, a Ra a Napé: „Tér- Nap-Isten”. A szín, amely ıt reprezentálja az ezüstös fehér. Uriel felügyeli a rend és a harmónia törvényét. Ezek az arkangyalok, függetlenül attól, hogy tökéletes, alkotó munkát végeznek az anyagi testben, ugyanakkor az érzelmi és a mentál-testeinken is dolgoznak, fejlesztik és harmonizálják azokat. Az anyagi testben jelen van egy másik angyal hatása is, a Föld elem irányítója: Sham-A-el. Sham a fényt jelenti, az „A” a nıiességet, és az El az Istent. A földi szférában megmutatkozó különleges jelenségek az elemek arkangyalainak munkája, de fıleg Shamaelé. Figyelembe véve az arkangyalok anyagi vetületét a mentális síkon, megjelenésükben gyakorlatilag alig különböznek egymástól. Az alacsonyabb rezgéső világokban már különbözı formákban jelennek meg anélkül, hogy bárhol megszakadna a folyamatos összeköttetés, a rezonancia és az együttmőködés saját szellemi szintjükkel. Nagyszerő példája e különleges vibráció hatásának az, ahogyan az emberi testen dolgoznak. Ebben a munkában valamennyi arkangyal részt vesz. Ezen a feladaton kívül, az arkangyalok egyensúlyban tartják a planétákat a térben, ellenırzik a kapcsolatukat a Nappal, amely a bolygók központja és szülıje, ha igaz az, hogy mi, a földi emberek, megfelelı tudással és ismeretekkel rendelkezünk, e tekintetben. Az arkangyali rendek közötti tökéletes együttmőködés gondoskodik az emberi élet megfelelı állapotáról, amelynek saját planétánkon lehetünk szemtanúi. Ezt a munkát tükrözik továbbá azok a megnyilvánulási formák, amelyek az élet csodálatos jelenségeiként mutatkoznak meg bolygónkon. A növény és állatvilág, a legegyszerőbb amıbától az igénytelen moszatokon át az elefántokig és az óriásfenyıkig minden, szinte megszámlálhatatlanul. A növények és állatok különféle megnyilvánulási formái nem uralhatják az egész Világegyetemet. Olyan egyedei a földi létnek, akiknek megtapasztalásai közvetlenül az ıket irányító arkangyalhoz transzformálódnak. Igaz, a metódus, ahogyan ez a folyamat megvalósul, nem tárható fel a misztikusok vagy maguk az arkangyalok által sem.

36

Végsı konklúzióként válasszuk el az arkangyali rendeket (ık egy rendszer részei), az emberi nemtıl, amely egy fajt jelent. Emberek milliárdjai képviselik az emberi fajt, és valamennyien különbözıek egymástól, fizikailag és jelenlegi személyiségüket illetıen is. Egy misztikus, aki már elég magas fejlettségi szintet ért el spirituális útján, jogot formálhat arra, hogy azonosuljon az arkangyalok rezgéseivel, és megtanulja mindazt, ami fontos a számára. Ha azonban megkérdezne egy arkangyalt: „Te, mint irányító szellemi lény - miként én magam is, mint Ego, irányítója vagyok a különbözı megnyilvánulási formáimnak, amelyek Isten Akaratával egyetértésben mutatkoznak meg és ennek alapján létezhet mindhárom testem mondd meg nekem, milyen az én pozícióm a Világegyetemben és mi a kötelességem itt a Földön?” Talán az arkangyal meg sem értené, hogy mit kérdez, miután a nyelv emberi találmány, csak a tér-idı világában használatos, és nincs összhangban az isteni kiteljesedéssel és jellegzetességeivel.

HATODIK FEJEZET

A gondolat és az éteri vitalitás „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...”

A „kenyér”, amirıl Jézus beszélt az isteni imádságban, nem más, mint a gondolat ereje. Nevezhetjük ezt az erıt éteri vitalitásnak, a gondolat egy különleges megmutatkozásának, amely szabadságot, és egyenlıséget ad nekünk éjjel-nappal, fejlıdésünk minden szintjén. A hangsúlyt a gondolat erejének vizsgálatára kell helyeznünk. A gondolatot más egyéb behatásokkal együtt kell elemeznünk, miután minden történésnek megvan a saját helye a gondolatban, valamint saját megnyilvánulása az Isteni Akaratban. A gondolat határtalan, ezért minden irányba kiterjed. Eszedbe jutott-e valaha is, hogy mit jelent a végtelenség? Mit jelent a tér és mi az összekötı láncszem a tér és a végtelen Világegyetem között? A végtelenség az Abszolútum egyik sajátossága. Nincs olyan része az Abszolútumnak, amely nem található meg mind a térben, mind pedig a végtelenségben. Más szóval, nincs a térnek és a Világegyetemnek egyetlen olyan része sem, amelyben az Isten Abszolút lénye ne lenne jelen. Az Abszolútum megsokszorozódása által tökéletesen megvalósítja terveit, láttatja lényegét, és akarata, mint Egyedülálló Szellemi Megnyilvánulás a teremtésben teljesedik ki. A Mindenható által létezı szellemi lények egyediségükben és összetettségükben hasonlóak egymáshoz. A Szent Lélek a különféle világban való megjelenési feltételek miatt szükségszerően magán kell, hogy viselje az Abszolútum jellemvonásait. Ezek közül az ember számára legkönnyebben érthetıek a tökéletes Bölcsesség, Erı és Szeretet. Ez a háromféle behatás folyamatosan jelen van és hat az anyagi világban is. Elmondhatjuk, hogy ezekkel, mint állapotok, és mint megnyilvánulások egyaránt találkozhatunk. Ha állapotként kezeljük, akkor az önállóság megvalósítása során lép be az életünkbe, ha megnyilvánulásként észleljük, akkor az Isteni Akaratban mutatkozik meg.

37

Az Isteni Akaratnak azonban van egy további formája is, amelynek azért van kiemelt szerepe, mert általa valósul meg a testet öltés. Ez pedig nem más, mint az Abszolútum megmutatkozásának egyik formája, a Szent Lélek. Minden, ami a Világegyetemben létezik, valójában a gondolati rezgés által jött létre. Minden a gondolat által épült fel, valósul meg, a rezgések és frekvenciák különbözı fokán. Az Univerzumok olyan teremtett közegek, amelyeken belül a Szent Lélek kisugárzása képes kiterjedni, emberi formát ölt, vagy arkangyal lesz, esetleg a létezésnek más egyéb megnyilvánulásaként ismerjük meg. Csak ezen a módon telítıdhetnek fel az Univerzumok az Abszolútum Teremtı Fényével. Az évszázadokkal ezelıtt épült templomokban már találhatunk utalást erre a zsoltárokban, ahol szó szerint ez áll: „Az ég és a Föld az 0 fényével telített...” (Liturgiához tartozó versrészlet). Az Abszolútum Tökéletes Bölcsessége miatt létezik a gondolat? Talán a Tökéletes Erıbıl és Szeretetbıl származik? Azt mondhatnánk, hogy a gondolat eredete az Isteni Akarat, amely áthatja mindhárom állapotot. A gondolat, mint kisugárzás örökkévaló, bár nem az Abszolútum hallhatatlan része, mint maga a Szent Lélek. Ne keverjük össze a gondolatot a Szent Lélekkel még akkor sem, ha felismertük létezésének különleges állapotát, mert a gondolat nem egy létforma. A gondolat mozgást, forgást, vibrációt indít el, de az Abszolútumon belül mégsem nyilvánul meg. Az Egyetlen Isteni Elmébıl sugárzik ki, Isteni Szuperanyagot tartalmaz, mint ahogyan minden teremtett dolog a Világ- egyetemben. Vigyázat! Az Elme Istentıl való, de nem maga az Isten, annak ellenére, hogy az egész anyagi világ és valamennyi Univerzum a rezgések különbözı frekvenciáin a gondolat teremtı ereje által jöhetett létre. Ebbıl következıen, a tér-idı közegén és végtelenségen belül, egyik oldalon ott találjuk az Abszolútumot egyedülállóságával és megsokszorozódásával, mint szülı, mint Teremtı, és a másik oldalon az Elme, a gondolatok és az Univerzumok, mint a teremtés, az Isteni Bölcsesség, Erı és Szeretet megnyilvánulásai a tér-hely-idı világában. Óvatosan kell ezeket az információkat kezelnünk a gondolatvilágunkban, nehogy a világmindenséget tiszteljük Istenként, hanem valóban a Teremtıt. Sokféle filozófiai elképzelés, amely a gondolat teremtı erejével kapcsolatos, az Elmét Szent Lélekként tünteti fel. Hol van a hiba a gondolat Istenként való tiszteletében? Elismétlem, hogy a tények meghamisítása az az állítás, amit a különféle misztikus területen mőködık közül sokan ki mernek mondani önmagukról, hogy test nélküli állapotban képesek látni saját magukat. Ezek az emberek sikereket érnek el fizikai testük irányításában, képesek megzabolázni érzelmeiket és általában vágyaikat is. Érzékelı képességüket, benyomásaikat a legszigorúbb ellenırzés alatt tartják. A gondolat és a képzelet mestereivé válnak, fénnyel telített édenkertet teremtenek maguknak. Végül az eksztázis legmagasabb fokát érik el. Elérkeznek a megvilágosodás szintjére. Ott azonban megállnak, mert nem mernek belépni az Örök Egység állapotába, kiterjeszteni önmagukat, és megtapasztalni az isteni léttel való egybeolvadást. Ügy gondolják, ha eljutnának a nirvána állapotáig és elérkeznének az Abszolútumig, magát a megsemmisülést tapasztalnák meg. Ez azonban egy nagy tévedés. A nirvána, vagy más szóval az Istenséggel való egybeolvadás nem a megsemmisülést jelenti, hanem a mindenné válást. Ezek a misztikus emberek olyanok, mint amikor valaki egy tükörben nézi magát és nagyon meg van elégedve, amikor a hasonmása visszamosolyog rá. Fél összetörni a tükröt, mert azt gondolja nem csak a tükörképet, hanem saját magát is megsemmisítené vele. Nincs meg a bátorsága, hogy 38

elhiggye, a tükröt összetörve nem kerül semmiféle veszélybe. Fél szabadon engedni valódi Énjét, amely tagadhatatlanul a valóságot mutatja meg és ragaszkodik a hasonmáshoz, ami nem más, mint illúzió. Az Igazság Keresıi, amikor fejlıdésük befejezetté válik, akkor megvalósítják, hogy az isteni állapottal történı egyesülés nem az Abszolútumban való megsemmisülést jelenti. Az emberi nem Felsıbbrendő Énje és a Szent Lélek egy az Abszolútumban, tökéletes harmóniában létezve. Mégis bármikor megmutatkozhat saját ereje által, amikor és ahol csak akar. Soha nem vész el az „Énség” vagy akarat megtapasztalásában, és mindig rendelkezni fog az Elme szuperállományával. A gondolat egy olyan óceán, amelyben minden létezı kialakult és él. Amikor azonban azt mondjuk, hogy minden az Elme által jön létre, nem sorolhatjuk ebbe a kategóriába az Abszolútumot. Az Abszolútum a szavakkal ki nem fejezhetı Isten. Egyedülálló önmagán belül. Csak O ismeri a Lélek, mint ısi tőz, megalkotásának célját és örömét. O a fény, amely sohasem alszik ki, O az éter a Világegyetemben. Az Elmén belül, hívhatjuk akár szuperállománynak vagy szuperanyagnak is, ott találjuk az ısi tüzet, a kiapadhatatlan fényt, vagy az idıtlen jelent, amely az Isteni Meditáció törvénye, elve és célja. Az ideákon belül, a Szent Lélek teljesedik ki, mint a tökéletes Bölcsesség, Erı és Szeretet hordozója. Az arkangyali és emberi lények csak korlátozott mértékben képesek megérteni ezeket az elgondolásokat. Csak a képzelet szintjén belül vannak olyan ismeretek jelen, amelyeket az emberek és az arkangyalok is meg tudnak ragadni. Az élet teremtményeinek minden területe saját határokkal rendelkezik. Senki nem érheti el egészen az Abszolútum magasztosságának szintjét. Az Elmérıl elmondhatjuk, hogy az Isteni Meditáció egy szükséges megnyilvánulása. A gondolatból kiinduló rezgéseket megtaláljuk különféle frekvenciákon, kezdve a szilárd formától a fizikai világban, egészen az éteri anyagig bezárólag (és a még annál is finomabb szubsztanciákig). Az Abszolútum a gondolatokon keresztül jeleníti meg önmagát logikailag és spirituálisán is. Mi emberek szintén fel vagyunk ruházva a gondolat megjelenítésének jogával. A Szent Lélek, amíg az Abszolútumon belül létezik, valamint amikor egy részét megjeleníti az emberi gondolatokon keresztül, mint tudatos lélek, formát ölt, majd folyamatosan készteti az embert jó vagy rossz gondolatokra. Amint a gondolat fény formában, ısi tőzként testet ölt, melyet mi kozmikus éternek vagy kisugárzásnak is hívhatunk, vibráció indul ki belıle. Érzékelhetı azonban az is, hogy a vibráció eredete az Abszolútumon belül található, anélkül, hogy ott bármiféle rezgés létezne. Nos, számunkra csak akkor érzékelhetı a rezgés, amikor az Univerzumok és a Világegyetem már kiteljesedett. Ezek közül a frekvenciák közül az ember számára csak az anyagi, az érzelmi és a mentálsík vibrációja fogható fel. A szellemi sík a másik három elszigetelt világ felett található, amely a ki nem teljesedı formátumok közegének szintje. Ez a gondolatok világa, a még meg nem nyilvánuló elképzeléseké. A magasabb rezgéső szellemi síkokat nem mint földi ember tanulmányozhatjuk, hanem mint tudatos lélek. Nem az általánosan elsajátított ismeretek alapján, hanem a ráhangolódáson és értelmezésen keresztül érthetjük meg azokat a világokat. Talán most kezd érthetıvé válni számunkra, mi is a gondolat valójában. Lássuk azonban, milyen sajátságos jellemzıkkel bír a gondolat? Csupán egy különleges képességekkel megáldott médium tudja mindezt megérteni? Szükséges hozzá a tudatosság egy igen magas szintje?

39

Habár az Elme egy rendkívüli szereppel megáldott isteni kisugárzás, amely a mi esetünkben az Univerzumok megteremtésének elengedhetetlen eszköze, a közvetítınek mégis szüksége van az égi tudatosság bizonyos szintjének elérésére. Ez a tudatosság kötıdik az Isteni Elvekhez (pl. szeretet, jóság, rend) és a törvényekhez (pl. okok és hatások, harmónia stb.), amelyek a gondolatot létrehozták, mint az Univerzumok létrehozásának szükség- szerő alkotóeleme. Az Elme egy kiemelkedıen intelligens tudat, testet öltés és személyiség nélkül. Valami hasonló történik az anyagi testünkben is, a bırünk például, saját tudattal rendelkezik. Egy bogár közelítésekor azonnal reagál, anélkül, hogy az agy felfogta volna a helyzetet. Ugyanakkor mégsem mondhatjuk, hogy a bırünk emberi lény. Hasonlóképpen, nem azonosíthatjuk a gondolatot a Szent Lélekkel, annak ellenére, hogy tudatossággal rendelkezik. A Szent Lélek, mint Isten megnyilvánulása a gondolatot használja az Univerzumok felépítésére. Próbáljuk mérlegelni, mit is jelent az Elme szellemi síkon. Valami, ami a finom-fizikai állományon belül van, ami megfoghatatlan az emberi értelem számára. Az Abszolútum fényes köpönyege; az eszköz, amellyel a tökéletes világ elképzelése megvalósul; egy kristálytiszta tükör, amelyben az Abszolút Isteni Lény megfigyelheti saját kisugárzását. Amikor felhívjuk a figyelmet a gondolat, vagy az életjelenségeket tartalmazó világok jelentıségére, esetleg bármi mást említünk a létezéssel kapcsolatban, az mind az Abszolútum nélkülözhetetlenségét támasztja alá, mert az 0 Isteni Egysége egyedülálló, és túlmutat minden testet öltésen. Ha O megjelenít egy részt magából, a legfelsıbb tudatot, amelyet Szent Léleknek hívunk, vagy az arkangyali lényeket, az soha nem kényszerőségbıl történik. Csak az Abszolútum maga tudja pontosan, hogy miért teszi! El kell, hogy higgyük; az Abszolút Isten létezéséhez nincs szüksége különbözı világokra vagy az Univerzumokra. Isten örök, egyedülálló, tökéletes, és ha megjeleníti önmagát az anyagban és a szuperanyagban, annak érdekében, hogy kauzális Univerzumokat építsen, saját isteni akaratának megfelelıen, az nem öncélú tevékenység. Az Univerzumokon belül az Ige és a Szent Lélek az Isteni Akarat megvalósítójává válik, megteremti a különféle világokat, amelyeket mi emberek, a szellemi lények, arkangyalok, angyalok és más megnyilvánulási formák által tökéletesnek ismerünk meg. A Szent Lélek által jutunk az Elme minden szinten való alkalmazásának jogához, annak érdekében, hogy betöltsük a legnagyobb becsben tartott szerepünket; embernek lenni a teremtett világon belül. Most vizsgáljuk meg az Elme azon részét, amely töb- bé-kevésbé látható. Egyrészt megszilárdulhat fizikai formában is, másrészt átalakulhat asztro-mentális anyagi minıséggé. Ez az anyag leginkább az emberi test éteri másaként ismert. Sok ember tagadja ennek létezését. Ugyanakkor a téma tanulmányozása, megfelelı gyakorlatokkal összekapcsolva, nem csak a valóságáról gyızhet meg bennünket, hanem az erre jellemzı égi szintek rezonanciájának minıségérıl is. Valójában ez az elsı olyan állomás, ahol egyértelmően észlelhetı a Szent Lélek munkája, az ember fizikai testének kapcsolata a mennyei rezgésekkel, amelyeket a késıbbi testet öltéseknél újra felhasználhatunk. Fizikai testünket átjárja az életenergia, amelyet éteri vitalitásnak hívunk, és a személyiségen belül, mint nyers, megmunkálatlan anyag áll rendelkezésre a teremtéshez. Gyakorlatilag a vitális energiát nagy mennyiségben vonjuk ki a Napból. Egy része a világmindenségbıl érkezik el hozzánk, mint vibráló sugárzás, egy parányit pedig az ételeinkbıl

40

nyerünk az emésztés során. Tulajdonképpen a vitalitás az Isteni Elme energiája szétszórt vagy éppen fókuszolt formában. Fizikai testünk minden molekulája, minden sejtje az étertest felügyelete alatt áll, és áltál lehet életképes. A vitális energia az étertesten keresztül ad erıt öt érzékszervünk számára, hogy mőködésükkel segítsenek az események észlelésében és képesek legyünk megjegyezni benyomásokat. Az étertest szabályozza a fizikai szintő atomi funkciókat, beleértve például a szív mőködését, a vérkeringés és más egyéb testnedvek áramlását, a szerveink aktív mőködésének lényegi koordinálását, hogy az életfunkciók folyamata állandó jelleggel fennmaradjon. Megfelelı tréninggel megtanulhatjuk, hogyan lehet irányítani az éteri vitalitást, megnyilvánulási formáink éteri anyagát, majd továbbítani hatalmas távolságokba, hogy úgynevezett csodákat mőveljen. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, felhasználhatjuk az étertest energiakészletének egy részét, majd formát adva neki, mint mentális gondolat kiléptethetjük a fizikai testünkbıl. Ez történik azokban az esetekben is, amikor úgynevezett „gondolati vágyakat” alkotunk, de akkor is, amikor tudat alatt „vágy-gondolatokat” formálunk. Jézus Krisztus „süket és néma szellemnek” nevezte (Márk 9: 25) ezt a két gondolati formát, és miután mindkettı élı formáció, „elementáloknak” hívjuk. Az éteri vitalitás a „kenyér”, amely az égbıl érkezik hozzánk. Eszköz számunkra, amelyet felhasználhatunk, amikor elementálokat építünk és társítunk a jelenlegi személyiségünkkel. Ugyanakkor karakterünk megtisztulásának eszköze is, amely a legmesszebbmenıkig szolgálja személyiségünket, hogy asszimilálódjunk Felsıbbrendő Énünkkel, a tudatos lelkőnkkel. Egyre többet kell tudnunk az Elmérıl, a gondolatról, az elementálokról, mert mint ahogyan azt már korábban említettük, ez az a mennyei szuperanyag, amelyet minden, ami a Világegyetemben létezik, tartalmaz. Saját érdekünk, hogy sok más egyéb elsajátított ismerettel együtt képesek legyünk érteni és kezelni a gondolat teremtı erejét. Errıl szólnak a következı fejezetek.

HETEDIK FEJEZET

A teremtés „Mert İ b enne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: mindenek İ általa és Ö reá nézve teremttettek; (Kolossébeliekhez 1:16) „És mondá Isten: Legyen világosság: és lın világosság.” (Mózes 9. 1: 3)

A valóságban semmi nem vált valamivé, hanem minden Isten által van! Egyszerően a „mondás” által, a fény kiteljesedett a létezés világából a megvalósulás világába. Ez egy jó példa erre, amikor valami megjelenik, de nem teremtve van; valami, ami már jelen volt a létezés világában. Semmi nem lett elsıként megteremtve, mert minden eredendıen 41

van. Ennél a pontnál meg kell magyaráznunk a létezés világa és a megnyilvánult világ különbözıségét. Az abszolút erı az Abszolútum sajátja, amely ha alacsonyabb rezgési tartományokban nyilvánul meg, az élet különbözı fajtáit képviseli. Az Erı és az Isteni Akarat, a teremtés által jeleníti meg önmagát. Az Erı jelen van minden létállapotban, mint a Krisztusi Ige lényege (egyek az Úrban) a Szent Lélek legfelsıbb tudata (a Szent Lélek, az Úr, az életet adó Ige), és magukban hordozzák az arkangyali rendek is. Isten, mint a létezés alapformája, maga az Elet. Ebben a létállapotban, csak általa nyilvánulhat meg az élet bármely formája. Minden, ami létezik, és valahonnan származik, valamint, a meglévı világok életjelenségei, mind-mind az Abszolútum Isteni Akaratának kifejezıdésével kezdıdött. Mint tanulmányaink fontos állomása, meg kell értenünk az Abszolútum világát, amely mindent magában foglal, ami valaha volt, van vagy lesz. Ezt hívjuk Isteni Elmélkedésnek. A megnyilvánulás minden lehetséges formája létezik, és a testet öltések típusaival összhangban, valamennyi elı is fordul a Világegyetemben. Azt mondhatnánk, hogy a különbözı szintek rezgéseinek állandósága megteremtetett. Ezután megjelent életünkben a tér és az idı, létezésükkel bennünket bosszantva, mert az Abszolútumban nincs sem tér, sem idı. Nézzük most saját helyzetünket. Mindenekelıtt, amikor még a Szent Lélek rezgésállapotával egyek voltunk, nem teljesedtünk ki a formák világában. Életcsírák voltunk, a téren és idın belül, amelyek nem léteznek a Szent Lélekbıl való kiáradás elıtt. A lét a Szent Egység közvetlen fénysugarának kiterjedésével kezdıdött el, amely áthatolt az emberi idea szintjén. Ettıl a pillanattól tudatos lélekként nyilvánulunk meg. A létezı és állandóan változó világok, a tér és az idı rezgéstartományai, és a halhatatlan lélek játsszák a legfontosabb szerepet életünkben. Nem kell azt gondolnunk, hogy amióta a Szent Lélek belépett a tér és az idı világába, megszőnt létezni, mint örökkévaló anyag, kegyelem és halhatatlanság. Nem változott semmi. Talán még érthetıbb, ha azt mondjuk, hogy az Örök Létezı megjeleníti magát az egzisztáló világokban. Hogyan? Mely részén keresztül? Fogalmazzunk úgy, hogy lelkének egyetlen fénysugarán keresztül. Valami hasonló történik az összes többi létformátumokkal is. A teremtett világok magukban hordozzák a mentális, az asztrális és a fizikai világokat is. A többi megnyilvánulási forma, amely eltér az emberétıl, a teremtés, a lét olyan megnyilvánulásait jelentik, mint például az arkangyalok. Az élet minden más formátuma, a planéták vagy más egyéb teremtett világok, az angyali Seregek és az arkangyalok kivetítıdései (mint elementálok), az emberi testet öltés érdekében, mindig rendelkezésünkre állnak. Minden ember a Szent Lélek része a tér és idı világán kívül. Ebben az állapotunkban túllépünk minden határon, ami a neveket és egyéb korlátokat jelenti számunkra a tér és idı koncepcióján belüli világban. Valamennyien az Abszolútum mindent felölelı erején belül vagyunk és soha nem is szakadtunk el Tıle. Lehetnek hullámok a tenger felszínén, amelyek különböznek egymástól, de mindegyik ugyanabból az anyagból, vízbıl áll. Az a tény, hogy önálló szellemi lények vagyunk, nem azt jelenti, hogy az Abszolútumtól különváltan létezünk. Ezért nem szabad lebecsülni egyetlen dolgot sem a Világegyetemben. Az élet minden megtestesült formátuma és jelensége a szent kiteljesedés, az Isteni Erı a Bölcsesség és a Szeretet csodálatos példáját képviseli.

42

Egyetlen embertársunkat sem hívhatunk ellenségünknek egyszerően csak azért, mert úgy tőnik, hogy ebben a zavarodott tér, hely és idı világban, az ı érdekei ellentétesek a sajátjainkkal. Ezek az érdekek csupán az anyagi világban léteznek, és nem rendelkeznek alapvetı realitással. Érzelmi töltésőek és csak relatív valósak. A relatív valóság az állandó változás tárgya. Végy egy példát a létezésbıl és fejleszd tovább a megnyilvánult világban. A változások után, egyszer csak véget kell, hogy érjen. Egy folyamat elindulásakor már elıre tudható, hogy a kezdet a késıbbiekben valaminek a befejezıdését is jelenti. Az élet számunkra múlandó és változó. Nem láthatjuk, hogy miben különbözik saját szellemi lényünk, másokétól. Nem oszthatjuk meg a megoszthatatlant. Az Abszolútum mindenütt jelen van teljes erejével. Meg kell szabadítani önmagunkat, és az egész emberi fajt a lényeg nélküli, anyagi világ vonzásától, és a mennyei szintek irányultsága felé igazodni. Mindezek ellenére, a megpróbáltatásokkal teli állapotok szükségesek, át kell élnünk valamennyit, mert egyébként az Isteni Gondviselés, az Abszolútum nem engedné, hogy Isteni Tervének része legyen a szenvedés. Éppen ezért nincs jogunk ahhoz, hogy körülményeinket alul-, vagy túlértékeljük. Emberi ésszel gondolkodva, racionális módon vizsgálgatva minden esemény, nem lehet megérteni a Mennyei Atya célját, valamint isteni mivoltunkat az Abszolútumon belül, amely meghatározza, hogy a testet öltés minden lehetısége rendelkezésünkre álljon az élet kiteljesedésének világában. Kik vagyunk mi most tulajdonképpen, mint emberek? Egy név, mint például György vagy Mária, az állandóan változó vágyakkal, gondolatokkal és ambíciókkal a világ kellemes és kellemetlen közegében? Nem! Mi ennél sokkal többek vagyunk. Öntudattal rendelkezı lények vagyunk, akik kifejezésre juttatják a gondolataikat, indítékaikat és szeretetüket. Útkeresık vagyunk, akiknek rendelkezésére áll egy kimeríthetetlen mőhely lehetıségekkel és valószínőségekkel teli, ahol szabad akarattal gyarapíthatjuk ismereteinket, és válhatunk egyre bölcsebbé. Céljaink megvalósítása érdekében el kell végeznünk egy teljes és aprólékos önvizsgálatot. Válasszuk szét a kellemes és a kellemetlen állapotokat aszerint, hogy melyek okoznak örömet és melyek fájdalmat vagy kiábrándultságot. Majd emeljük ki ezek közül azokat, amelyek valóban használhatóak számunkra. Ennél a pontnál nagyon óvatosnak kell lennünk, mi az, amit elfogadunk, és mit vetünk el. A gyakorlatot az ellentétek álláspontjának szemszögébıl kell végeznünk. Ismereteinket tudatosan beépítve az anyagi világ általános jelenségeibe, rá kell jönnünk, melyik tünteti fel mutatós színben önmagát, hogy elvonja figyelmünket a realitástól. Ugyanez történik a lélek világában. Csodálatos eseményeket élünk meg, amelyek mennyei érzéseket keltenek bennünk. A kellemetlen állapotok, melyek saját tetteink, vágyaink és ambícióink miatt következnek be, a pokol érzetét keltik bennünk. Ezek közül egyik sem lehet örök és állandó az emberiség számára. Azonban, miután ezek az állapotok valaminek a következményei, minden egyes menny és pokol örök (mint lenyomatok a kozmikus tudatban), mert az ok és az okozat törvénye alapján jön létre. Az embernek ki kell szélesíteni saját határait. Ehhez szükséges, hogy bizonyos dolgokat megértsünk, megtanuljuk a leckét, és lehetıségeink határáig fejlesszük Énük minden megnyilvánulási formáját. Az ember, mint egyéniség, megalkotja alacsonyabb rendő önmagát, amely szabad akarattal rendelkezik. Ennek eredményeképpen valamennyi testet öltése során használni tudja tapasztalatait, és általuk ismeri meg a különféle hatások következtében kialakuló elégedettség, vagy éppen elégedetlenség érzését. Miután Énünk megtisztul a tudatlanságtól, tökéletesen szabadnak fogja érezni magát.. 43

„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” (János 8: 32), üzeni nekünk nagy szeretettel a Krisztusi Ige. Természetesen, bárki állíthatja, hogy meg lehet teremteni magunknak azokat a körülményeket, ahol a rosszakaratú, tudatlan világban is boldognak érezhetjük magunkat. De ez így, valójában nem igaz. Akik így éreznek, azok az emberek önmagukban érzik az elégedetlenséget, mert tudják, hogy minden, ami örömmel tölti el ıket, csak rövid ideig tart. Folyamatosan átmeneti dolgokkal kielégíteni a vágyainkat azt eredményezi, hogy az érzés egyre nagyobb éhséget kelt bennünk, a materiális dolgok iránt. A teremtésen belül azonban létezik egy pontos és alapos törvény, amely mindig úgy alakítja körülményeinket, hogy részesei legyünk mindannak, amit feltétlenül meg kell tapasztalnunk. Amikor a tilalom ellenére mi áthágjuk az Isteni Törvények és Mennyei rend határait, kitesszük magunkat annak a veszélynek, hogy fizikai testünknek kihágásunk arányában kell szenvednie, amely betegségként jelenik meg, az asztrál- és mentál- testeinkben pedig lelki fájdalomként éljük meg. Meg kell tehát ismernünk azokat az Isteni Törvényeket, amelyek a különféle világokat kormányozzák (anyagi, asztrális és mentális), így megismerhetjük az univerzális igazságokat, hogy az Örök Igazság felé irányítsanak bennünket. „És mondá Isten: legyen világosság és lön világosság” (Mózes 1:3). Mire utal a fény? Miért jelenik meg a legmagasabb rendő fény a tér és az idı világában? Mert fény nélkül hogyan tudna a lélek a tudaton keresztül megmutatkozni? A testet öltés folyamatban a fény felruházza a személyiséget a gondolkodás, az érzések és a képzelet képességével. Késıbb, egy magasabb fejlettségi szinten, a személyiség kiemeli magát a fizikai testbıl, az Erı körforgásának vonzásába kerül, hogy tovább haladjon a Teremtıhöz való visszatérés szabályainak megfelelı úton. Hogyan is tudná egyébként bebizonyítani, hogy képes ellenállni az alacsonyabb rezgések visszahúzó hatásának? Az anyag körforgása közönségessé teszi az embert, ám amikor meg tudja hódítani és annak mestere lesz, szelíd erıvé válik kezei között, hogy elısegítse fejlıdését. A teremtés alapvetı célja a Szent Lelket szolgálni, és nem a személyiségünket (ami nem több mint önmagunk árnyéka) kiszolgálni. Mindezeken túl, az emberiség rendelkezésére áll minden olyan eszköz, amelynek segítségével el tud jutni az „Úrnak öröme a ti erısségetek” (Nehémiás Könyve 8: 10) állapotába. Nem jeleníthetjük meg magunkat a tér-hely- idı, anyagi, asztrál- és mentálvilágában mint az Isteni Ige egy parányi része. A testet öltés mindaddig nem következhet be, amíg a szellemi lényünk kivetítıdése meg nem tanulta leckéit a fizikai világ szintjén. „Aki hő a kevesen, a sokon is hő az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az” (Lukács 16: 10), mondja a legszentebb Ige. Életünk célja nem lehet az értéktelen anyagi dolgok felhalmozása, amelyek elengedhetetlenül fontosnak tőnnek jelenlegi életünkben (kényelem, gazdagság és szórakozás), sokkal inkább a valódi és állandó értékek felismerése és azok elınyben részesítése. Ez az életforma az, amely gyarapít, tökéletesít, és nem az élet pillanatnyi örömeire épít. Az embereknek folyamatosan a fent említett célokért kellene meditálnia és a mennybıl áradó fényt kérnie, hogy az Örök Igazság határtalan szépségének és véget nem érı folyamatának méltó követıje lehessen. Krisztus a legmélyrehatóbb tanáccsal lát el bennünket e tekintetben:

44

„Nle győjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják, cyianem győjtsetek magatoknak kincseket a mennyben a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. ” (Máté 6: 19-21) NYOLCADIK FEJEZET

Tér-Hely-Idı „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van: ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.” (János 14: 2)

Ahhoz, hogy tanulmányozni tudjuk a tér és idı világát, olyan mélységekig kell eljutnunk az Abszolútum megértésében, amennyire csak lehetséges. Mint ahogyan azt már korábban említettük, az élet az Abszolútum esszenciája, amelyben mozgás, hullámzás, vibráció érzékelhetı anélkül, hogy bármi is elmozdulna a helyérıl. Ez az isteni öntudat állapota. Ezt követi az isteni akarat általi, mozdulat, rezgés, vibráció, de itt már megjelenik a valódi mozgás. A mozgás új elem, amelyben az Abszolútum önmaga által nyilvánul meg, elıször egyedül, majd megismerhetjük Öt, mint az Egyetemes Igét, aki az Univerzumok megteremtése érdekében munkálkodik. Ugyanakkor az Abszolútum belsı energiákban gazdagon is megjeleníti saját magát, mint Szent Lélek. Érthetı, hiszen a testet öltés sorrendjébe elsıként a mozgás lehetıségének megteremtésére van szükség, ami nem más, mint a gondolat. Ezért az isteni akarat megnyilvánulásának lényegi része az Elme vibrációja. Ettıl a pillanattól kezdve az Elme lesz az a finom anyag, amely mostanáig az isteni gondolat része volt, és így éteri vitalitássá, az élet hordozójává válik. Ha egy pillanat erejéig az Abszolútumra úgy gondolunk, mint egy emberi alakra, akkor az Elme szubtilis anyaga az Abszolútum két keze által válik használhatóvá. Ezek a Krisztusi Ige és a Szent Lélek. Ez a kettıs megnyilvánulás nélkülözhetetlen a „nagy alkotás” befejezéséhez. Mi az a „nagy alkotás”? Az Abszolútumnak megjelenítenie Isteni Elmélkedésének eredményét a tér és idı érzékelhetı közegén belül. Valahol, valamikor egyszer csak elkezdıdött az idı. Az idı kezdetének megértéséhez, tisztában kell lennünk a tér fogalmával. Mi az a tér? Senki nem tudja felfogni anélkül, hogy a teret és a helyet ne azonosnak tekintené. A tér az Abszolútum egyik sajátossága, és mint ilyen, az emberi értelemhez tartozik. A tér csak a képzeletünkben létezik? Feltétlenül, miután nem csupán ott létezik, hanem tulajdonképpen azonos vele. De hogy mi is az valójában, azt nincs olyan intelligencia, legyen az emberi vagy arkangyali, amely megérthetné. A Krisztusi Ige azonban érti és ismeri a tér sajátosságait. Az Abszolútum hármas egységén kívül nincs olyan intelligencia amely tökéletesen tudná, hogy mi is a tér valójában. Mégis, a tér és hely fogalma megérthetı. Hogyan? A végtelen téren belül valahol talán éppen most kezd egy gondolat formálódni, amely e fordulattal újabb Univerzumokat adhat nekünk. Elıször az Univerzumok a kauzális és mentálsíkon jelennek meg, majd asztrálszinten és végül az anyagi világban alakulnak ki. Lépjünk tovább a létezés megértése és annak egyedi állapota felé, oda, ahol lét bármely formájában a tudatosság vagy aktivitás is jelen van. Az értelmezésben még nem tartunk az 45

elkülönült világok fogalmánál. A Teremtıtıl való elszakadás elıtti állapotba vagyunk még, és ebben az állapotban ki kell lépnünk az Abszolútumból, hogy az „örök jelenbe” érkezzünk. Mindennek forrása maga az Abszolútum, az O isteni elmélkedése. Ezt az állapotot hívjuk örök mának, vagy örök jelennek. Amikor az Abszolútum megjelenítette önmagát, az élet különbözı rezgési tartományokon belül öltött formát. A tér és idı világa megteremtıdött. Elhagytuk az Abszolútumot és beléptünk az idı és tér közegébe. Láthatjuk, hogy amit a tér fogalma alatt értünk, az nem más, mint a mentális Univerzum, amely a gondolatok, törvények, okok és ideák otthona. A mentális közeg az asztrálsíkról biztosít felemelkedést az ott tartózkodó létformátumoknak. Ezután az idı az örök ma közegében jelenik meg. Az örök jelen értelmezése nélkül, nem lehet megérteni az idı fogalmát a létezésben. Emeljünk ki a térbıl egy kis részt, az Univerzum egy darabját, ahol milliárd és milliárd galaxis van mozgásban. Körbekerítjük ezt a teret egy határvonallal, és miután tudjuk, hogy a fénynek ezer és ezer évre van szüksége, hogy keresztülhaladjon a galaxisunkon, konkrét mértékrendszerrel jelöljük. Ha most arra gondolunk, hogy a napsugárnak mindössze 13 percre van szüksége, hogy elérje a Földet, könnyedén megértjük a Tejút mérhetetlen nagyságát, amelyen belül milliárdnyi más naprendszer kering. Több milliárdnyi ilyen galaxis van még... Nem illusztrálja kellıképpen mindez a tér végtelenségét? Minden kétséget kizárólag! Ennek alapján még azt a különös elképzelést is összegezni lehet röviden; mi is valójában a tér? Minden mozgásban van. A téren belül érzékelni tudunk mozzanatot, hullámot, vibrációt. A térben minden mozgás által van szabályozva, ami meghatározza az élet jellegét. Mi a teret úgy értjük meg, hogy mozgást, életjelenségeket tapasztalunk a térben. Mindez számunkra ugyanazt jelenti, mint amikor képesek vagyunk megkülönböztetni a tér és hely fogalmát, valamint az idıt, amint az a térben megjelenik. Ez az értelmezés azonban nem visz bennünket közelebb a „dolgok kezdetéhez”. Sokkal inkább azt mondhatjuk, hogy az idı magyarázata az ember számára akkor vált érthetıvé, amikor az Abszolútum életet adott a legfinomabb rez- géső gondolatnak, és ezzel elkezdıdött a teremtés. A végtelen téren belül, az Abszolútum tudatalattija és tudatának ereje uralkodik. Megteremti, és életben tartja a világokat anélkül, hogy bármi képes lenne kikerülni az Isteni Tervek irányítása alól. Ha szisztematikusan tanulmányozzuk a tér-hely-idı világában testet öltı élılényeket, és azok valamennyi formáját, az amıbáktól a galaxisokig, azt találjuk, hogy semmi nem választható el az Isteni Intelligenciától. Ez a tény vezet el bennünket a tökéletes Erı és Bölcsesség elfogadásához, az Elsı létezı létforma természetének megértéséhez. Ha nagyon mély meditációban kezdjük tanulmányozni a létezés lehetıségeinek és a valószínőségének körét, és annak valamennyi részletét, külön elemezve valamennyi életforma jelenlétét, érthetıvé válik számunkra a tér fogalma, a hely vagy a helyszín függvényében. Mennyi helyet foglal el a térbıl egy amıba és melyek a lehetıségei az idıben? Mi történik egy hernyó rezgéseivel összhangban lévı dimenzióval a tenger mélyén vagy egy planétával a naprendszerben? Minden létforma elfoglal egy számunkra is értelmezhetı teret (hely) és beteljesíti a létezés körforgását (idı). A mozgás a távoli térben is folyamatos és nincs olyan tárgy, amely azonos helyen maradna, mint pillanatokkal korábban volt. Azt mondjuk, hogy ami valami által foglalt, az egy

46

hely. Mindez érthetıvé válik a többi tárggyal kapcsolatban is, ha feltételezzük, hogy valamennyi megırzi eredeti helyzetét a korábban megállapított pozíciójához viszonyítva. Az anyagi világban minden életforma két ciklussal rendelkezik: a lehetıségek és a valószínőségek körével. A lehetıségek köre bármely pillanatban megszüntethetı. A valószínőségek köre azonban örök. Ez Isteni Törvény. Ha egyszer egy növény magja gyökeret eresztett a planétánkon, folyamatos fejlıdésen megy át, saját lehetıségeinek körén belül. Nem teheti meg, hogy elcseréli lehetıségeit és másfajta palántaként lép tovább. Egy fenyıfa például soha nem válhat narancs- vagy citromfává. A fenyıfa magjából mindig fenyıfa kel ki. A lehetıségek és valószínőségek körei láthatók és érthetık a fizikai síkon vibráló planétánkon. Látjuk, amint a szél ezer és ezer magot szór szerteszét. Minden mag önmagán belül indítja el az új élet folyamatát, valamennyi azonos csírázási valószínőséggel élhet, a lehetıségek körének pályáján belül. Nézzük most ezeket a ciklusokat az emberiség szempontjából. Lehetıségeink köre a következı: sperma, ovuláció, megtermékenyülés, születés, gyermekkor, felnıttkor, idıskor, halál. Ebben a körben az emberiség lehetıségeinek csak egy része teljesül, miután a halál nem jelenti az út végét, csak egy nagyobb, az emberhez tartozó lehetıségi kör feltárását: születés, visszaszületés, és mindez egy állandóan növekvı tudatossági szinttel gyarapítva. Ez a ciklus az emberi formátumban szintén állandó. Ha azonban a sperma elvéti a petesejtet, nem tudja aktívan tartani a folyamatot, és ezzel feladata véget ért. Nincs több lehetısége. Ezek az események, amelyek csak az anyagi világban egyértelmőek, a valószínőségek körének bizonyítékai. Az Isteni Tervvel egyetértésben, ez az egyetlen módszer arra, hogy megszakadjon a lehetıségek köre. Az ember vonatkozásában, fizikai szinten hiányzik a valószínőségek köre. Bármi, ami földi szinten elhelyezésre kerül, mint „mag”, útja szükségszerően folytatódik saját evolúciója során. A személyiség szabadnak született, és amikor például újszülöttként meghal, vagy egy anya elvetél, folytatja életét a lélek világában, és ha követni tudjuk, láthatjuk, hogy a kisgyermek, aki csak hároméves volt, amikor elment, tíz évvel késıbb eléri a tizenhárom éves kort. Egyetlen szülı, anya vagy apa sem veszíti el a gyermekét azért, mert a fizikai teste meghalt. Ezek a gyerekek az asztrálvilágban tovább nınek és folytatják lehetıségeik körforgását az asztrál- és a mentálsíkon, éppen úgy, mintha a fizikai világban élnének. Ezért az érzelmi és mentálvilágokban csak a lehetıségek köre létezik. Ha a valószínőségek köre is fennállna, személyiségünknek szembe kellene néznie azzal az eshetıséggel, hogy fejlıdésünk megáll. Térjünk vissza a háromdimenziós világba, ahol a lehetıségek köre csak térben és idıben fejlıdik ki. Mindenkinek van némi elképzelése arról, hogy mi is a tér valójában, miután hétköznapjainkat itt töltjük, és a testünk is elfoglal egy részt belıle. A módszer, melynek segítségével összehasonlítunk dolgokat, segít nekünk megtudni a különféle tárgyak méreteit. Például megismerhetjük egy helyiség méreteit, mert van viszonyítási alapunk és meg tudjunk mérni. A szobán belül meghatározott tér van, azon kívül pedig a tér korlátlan, amelyet csak hozzávetılegesen tudunk felmérni. Az összehasonlítások alapján agyunkban elképzeléseket alkotunk a térrıl. Ha nincs olyan terünk, amelyet megmérhetünk, és számításaink alapjául vehetünk, mi lehet a támpontunk a határok nélküli tér elképzelésében? Természetesen így nem meghatározható a tér jelentése. Az

47

agyunk képtelen megérteni a tér fogalmát, mert az egyetlen érthetı dolog számunkra a végtelenrıl, mint amilyen a tér is, csak az összehasonlító módszer alapján lehetséges. A megértéshez úgy juthatunk közelebb, ha elfogadjuk, hogy a tér egy olyan közeg, ami számunkra kikutathatatlan. A tér is az Abszolútum egyedülállóságát támasztja alá. Tisztább képet kapunk a térrıl, ha realizáljuk, hogy az Abszolútum térbeli mivolta egy valóságos, kiterjedı állapot. Az idı tekintetében sokkal könnyebb dolgunk van. Az idı nem valós, az egy elképzelt állapot. Az események folyamatossága és a benyomások sorozata jelenti nekünk az idı fogalmát. Lehetıségeink tárháza komoly különbségeket rejt magában anélkül, hogy az alapvetı elképzelések érintve lennének. Ezek a különbségek csak úgy válnak könnyebben érthetıvé, ha az állandó folyamatot tekintve, kategorizáljuk ıket. Kronológiai sorrendnek hívjuk, amely a háromdimenziós világ értelmezése szerint ad magyarázatot az idı fogalmára. Az idı azonban az anyagi világban egészen mást jelent, mint az asztrál- és mentálvilágokban. A háromdimenziós világban az idı igen lassan telik. Egyetlen esemény bekövetkezéséhez például néha napok, hetek vagy hónapok szükségesek. Az asztrálvilágban mérlegeljük, és néhány másodperc múlva át is éljük az eseményt. A két világ közötti különbség, az idı múlásának folyamatával és ritmusával magyarázható. A maradandó egyéniség képes könnyedén megérteni az idı mőködésének elvét. Az idı múlásának szabályai a különféle világokban más és más módon jelenik meg. Az anyagi világban is vannak események, amelyek gyorsan zajlanak le, míg mások nagyon lassan alakulnak ki. Vannak esetek, amelyek megértése úgy ötlik agyunkba, mint egy felvillanó fény, máskor olyan lassan telik az idı, mintha ólomlábakon járna. Minden történés magában hordozza az örömök és a kellemetlenségek lehetıségét is, ezért a benyomások alapján ezeket az állapotokat pokolnak hisszük, vagy mennyországként éljük meg. Mindez arra késztet bennünket, hogy alapvetıen megértsük a különbözı világokban létezı idıformátumokat. Amióta az anyagi világban élünk, környezetünk megváltoztatásának érdekében, valamilyen módon fizikailag is mozognunk kell. Az asztro-mentál világokban, ahol nincs test, a mozgásunk az egyik helyzetbıl a másikba szellemi úton, a gondolat sebességével történik. A környezet megváltoztatása a lélek világában különbözı módon történik, és ez az, ami magyarázatot ad nekünk a tér és az idı megfogalmazásához. Fizikai síkon a lábaink vagy különféle szerkezetek segítségével mozgunk. A lélek világában a mozgás a gondolatok és a koncentráció által jön létre. Bárki, aki rendelkezik a tudatos testelhagyás képességével, átlépheti fizikai lét korlátait, és megtapasztalhatja, miként lehet a planéta egyik oldaláról a másikra néhány másodperc alatt eljutni. Egyszerre lehetünk itt is, ott is, sıt több helyen is egy idıben. Van konkrét elképzelésünk ilyenkor az idırıl? Nincs. A hagyományos tér- és idımegfogalmazás értelmét veszíti egy más rezonanciára való ráhangolódás során és minden testelhagyás esetében is. Említettem már korábban, hogy minden az Elme gondolati mozgása következtében jön létre. Az anyagi világ rezgése is saját frekvenciahullámokat kelt. Az asztrál- és mentál-világok sokkal magasabb frekvencián vibrálnak. Az ember, megfelelı gyakorlatok segítségével és a koncentráló-képességének fejlesztésével be tud jutni ezekre a szintekre, a magasabb dimenziók világába. A dimenziókon belül meghatározhatatlan számú létforma és objektum foglalhatja el ugyanazt a teret, és az idı teljesen független a sebességtıl.

48

Ugyanakkor ott olyan történések zajlanak a térben, amelyekre hatni tudunk, akaratunkkal felgyorsíthatjuk vagy lelassíthatjuk azokat. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy az idınek urai lehetünk, a térnek azonban nem. A tér a valóságot mutatja és nem a képzelet játéka. Miután a tér és az idı jellemzıje a közeg - mi azonban a gondolatok segítségével alakítjuk ki fogalmainkat -, ezért az arra jellemzı állapotok valóságosak számunkra egészen addig, amíg az alapvetı elképzeléseink helytállóak. Ha az elképzelések tévesek, nem tapasztalhatjuk meg a teret és az idıt. Más létformák valószínőleg másként, saját elképzeléseik alapján értelmezik a tér és idı fogalmát. A módosult tudatállapotban való elmélyülés szükséges ahhoz, hogy megértsük az élet lényegét, vagy az egyébként megfogalmazhatatlan részünk, az Egónk mőködését, és a Mindenható Isten, az Abszolútum létét és szerepét az életünkben.

KILENCEDIK FEJEZET

A világok „És Te Uram kezdetben alapítottad a földet, és a te kezeidnek mővei az egek." (Zsidókhoz 1: 10) „Hit által éltjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elı. ” (Zsidókhoz 11:3) „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege elıtted borul le. ” (Nehémiás könyve 9:6)

Csupán a figyelmetlen emberek nem veszik észre az Isteni Bölcsesség, Erı és Szeretet magasztos jelenlétét életben. Az Igazság Keresıinek azonban kötelességük észrevenni, felismerni és tanulmányozni a tökéletes Bölcsesség, Erı és Szeretet megnyilvánulásait. Látnunk kell a különbséget az „örök jelen” állapotában élı, és a fizikai világban megnyilvánuló személyiségünk között. „Mint lent, úgy fent”. Amilyen a mikrokozmosz, olyan a makrokozmosz. Az emberiség a Szent Lélek által munkálja ki a lélek öntudatát, az egyéniséget és a három megnyilvánulási formáját, mint ahogyan az Abszolútum, a Krisztusi Ige és Szent Lélek a Világegyetemben létrehozza az Univerzumokat és a különféle világokat. Háromféle kozmoszi állapotot ismerhetünk meg, amelyek mindegyike sajátságos tartalommal és saját dimenziójának megfelelı teremtményekkel teli, legyen az egy idea, állapot, vagy anyagi minıségő test. Ezek a makrokozmosz, a mezokozmosz és a mikrokozmosz. A makrokozmosz

49

Minden, ami az Abszolútumtól indul ki, le egészen az anyag utolsó atomjáig, a makrokozmoszhoz tartozik. Ugyanígy az egész mikrokozmosz és annak minden egyéb alkotórésze. A makrokozmosz nem más, mint az Abszolútum a maga Isteni Egyediségében. A kozmosz a teremtés megvalósításának tere. Az Abszolútum a Mindenható, ezért a Világegyetemben mindenütt találkozhatunk vele. Ismerjük İt, mint Krisztusi Igét, a Szent Lelket, és találkozhatunk vele az Isteni Egyediség és Isteni Elmélkedés által. Az ember számára nem felfogható közegek az égi szférák, az Univerzumok és a különbözı rezgéső kozmikus világok. Tulajdonképpen, az Abszolútum, az Élet Urának kozmoszában vagyunk, hiszen ismerjük a gondolatot, az Isteni Elmélkedés tárgyát, amely akarata eredményeképpen Isteni Megnyilvánulássá válik. Az elsı alkalom, amikor az Isteni gondolat megszületett, az Isteni Ige és a Szent Lélek megjelenése volt. A makrokozmosz magában foglalja a mikrokozmoszt. A mikrokozmoszon belül megtaláljuk az anyagi testet, a sejteket, az atmoszférát, gázokat és az étert. Minden összhangban van a makrokozmoszi ember fizikai testével. Az arányok és a formák azonosak. Ezeken kívül létezik egy harmadik állapot, a valóság háromszintő isteni megjelenése és a négy elem, mint a valóság lenyomata. Attól a pillanattól kezdve, amikor az Isteni Ige és a Szent Lélek útjára engedte a gondolatokat, a mennyekben megindult a mozgás. A már egzisztáló térben soha nem volt, van, vagy lesz olyan fogalom, ami ne a gondolat által jött volna létre. Tudjuk természetesen, hogy az Abszolútum maga az élet. Az Isteni Elmélkedés hordozza magában az élet lehetıségét, hiszen a gondolatok is az Abszolútum megnyilvánulási formái. Nos, az Univerzumok formát öltenek, és az Isteni Meditáció az eredendı okok folyamatos jelenlétét adja nekünk. Akármilyen formában ölt testet ez a gondolat a jelenben, vagy mutatkozott meg a múltban, illetve fog a jövıben, akkor is mindig az „örök ma” állapotában marad. De még mindig nem érkeztünk el az idı fogalmáig. Az örök mában vagyunk, amely az Abszolútum egyik aspektusa. „Mely az 0 teste, teljessége 0 néki, aki mindeneket betölt mindenekkel.” (Pál levele az Efézusbeliekhez). A gondolat finom anyaga nem alkot formát. A gondolatokon belül, mint kiváltó ok, mozgatórugóként vesz részt, és késıbb ötletként jelenik meg, gondolatformátummá válik. Eddig a találkozási pontig kauzális és mentális állapotról beszélünk. Ezek után kezdıdnek a dimenziók. Formába öntjük a gondolatainkat, amelyek a mentál-világot építik fel. Ebben az állapotban ötleteink és gondolataink alakulása még a végtelenben formálódik, az Isteni Akaratnak megfelelıen. A formák itt, túl az idı és tér világán, még mentálsíkon vannak. A következı lépésnél az Elme szuperanyaga alacsonyabb vibráción kezd rezonálni. Ez a mentális közeg. Ezt követi egy még alacsonyabb rezgési szint, amely az asztrálszintet adja nekünk, és csak ezek után következik az anyagi világ. A makrokozmoszban megtalálhatjuk az arkangyalok rendjét is, ık azok, akik különleges tudattal rendelkeznek, ami természetesen szintén az Isteni Szuper Tudat része, miután a Szent Lélek által nyilvánul meg bennük. Ezek az arkangyali rendek dolgoznak a makrokozmoszban, ık építik az Univerzumokat. Azt mondtuk, hogy az emberi faj része a makrokoz- mosznak. De milyen módon? Ha úgy gondolunk a mak- rokozmoszra, mint egy rezervátumra, amely tele van vízzel és elképzeljük, hogy az alján egy szivacs van, akkor megértjük, hogy a víz alkotóelemei a szivacsban is meg-

50

találhatóak. Minden ugyanaz, csak a szivacs különbözik a víztıl. A mikrokozmosz, mint a Világegyetem sejtje, része a makrokozmosznak. A mikrokozmikus események mindenféle változata a makrokozmosz ellenırzése és szabályozása mellett valósulhatnak meg, vagyis az Abszolútum, a Krisztusi Ige és a Szent Lélek felügyelete alatt állnak. Ebbıl az okból kifolyólag, minden ember (és most a makrokozmoszi elnevezéssel élünk, amikor embert említünk), a Szent Lélek munkája által válik a földi lét csodálatos egységévé. Ha az emberi nemet kialakult egyéniségnek tekintjük, aki a tudatosodó lélek állapota felé halad, felismerjük benne a magasabb szintő Igei megnyilvánulást. A Mezokozmosz Valamennyien rendelkezünk némi ismerettel bolygónk anyagának összetételérıl. Ami a Földre, mint planétára vonatkozik, az érvényes minden égitestre. A Föld fizikai anyaga planetáris közeg. Tudjuk, hogy az emberi test éteri másolattal rendelkezik. Bolygónk éterteste az a rezgési tartomány, amit éteri világnak ismerünk. Étertestünk a fizikai testünkön belül található, és ha kiterjed a testen kívüli részre is, fényes tojásdad formát alkot. A Föld éterteste hasonló, a planéta magjában összpontosul, és kilométerekre tıle végzıdik. A Föld éterteste azonban nem éri el a Holdét, kizárólag a Földhöz kötıdik. A föld anyaga hét elembıl tevıdik össze. Ezek közül három alkotja az étertestet (hármas spirituális állapot) és a többi négy magát az anyagot képezi. Az elsı három elemet nem hasonlíthatjuk a mágnesességhez, az elektromossághoz vagy különbözı más, a fizika által meghatározott fogalmakhoz, mert jelen pillanatban ismeretlenek a hagyományos értelembe vett tudomány számára. A négy alkotóelem, amely az anyagi világhoz tartozik; a föld, a víz, a levegı és a tőz. Ismerjük továbbá a bolygó asztráltestének éteri közegét, amely áthatja az egész planétát és a középpontból kiterjedve, nagy távolságban öleli körbe a Földet, megközelítve a Hold étertestét. Nagyon ritkán, bizonyos periódusokban elıfordul, hogy a Föld asztrális étere megérinti a Holdét. Amikor ez az állapot bekövetkezik, bizonyos Földközelben ragadt bolyongó lelkek késztetést éreznek arra, hogy a Hold közelébe kerüljenek, és elhagyják az embereket, akik ezután nyugalomban haladnak és fejlıdnek tovább. İk azok a bolyongó lelkek, akiket a földi életükben való viselkedésük még most is bolygónk rendszeréhez köt. Többnyire ezek a lelkek, vagy elementáljaik, az éteri anyagon áthatolva, a napfonat-csakrán keresztül el tudják érni egy személy fizikai testét, hogy oda belépve átmenetileg birtokolják, irányítsák ıt, vagy saját vágyaik megvalósítása érdekében felhasználják. Ismerjük a „démoni megszállást”, a „szent betegséget” az epilepsziát és még számtalan más névvel ellátott kóros állapotot, amelyek sokkal jobban ismertek voltak az ısi idıkben. Szerencsére ezek a lények nem maradhatnak sokáig a földön. A Hold magához vonzza ıket. Ez egy kozmikus törvény. Bolygónk mentálteste már képes kiterjedni a Kozmoszban és valamennyi égitestet érinteni a naprendszeren belül. Elmondhatjuk, hogy az egész naprendszer, melynek közepén a Nap áll, egyetlen nagy mentális éteraurában van, amely szabályozza a galaxisban bekövetkezı valamennyi mozgást. A misztikus képességekkel rendelkezık eljuthatnak bármely planétára, de nem az anyagi testükkel. Ki kell lépniük a fizikai testükbıl (elsı testelhagyás), majd a fizikai testet a

51

szellemtestbe asszimilálni (második testelhagyás), és a szellemtesttel érhetik el a kiválasztott bolygót. A Föld fizikai és szellemteste planetáris memóriával rendelkezik, ahol minden földi esemény megırzésre és tárolásra kerül. Galaxisunkon kívül is egy, még folytonosan növekvı eseménytárat találunk a különféle létformát képviselı világok vonatkozásában. Ez az, amit kozmikus emlékezetnek hívunk. A változó személyiségjegyek által minden történés elraktározódik az egyéniségünkben, a Szent Lélekben, majd planétánk Kozmikus Memóriájának egy részét alkotják. Ha úgy gondolunk a Kozmikus Memóriára, mint egy bankra, akkor ott minden egyes létforma a megtapasztalásait letétbe helyezı teremtmény szerepét tölti be. Minden emberi vágy, gondolat, benyomás, reakció vagy akció, elraktározódik a fizikai agyban, a tudatalattiban és a gondolatok segítségével a Kozmikus Memóriában is. Nincs olyan esemény a világon, amely a Kozmikus Memóriába való bekerülés nélkül, tárolható lenne az égi archívumba. Mindezek ellenére, a Kozmikus Memória nem csak egyszerően egy emlékezet. Az emberi benyomások összessége, gondolatok, érzelmek és vágyak, valamint az angyali és arkangyali rendek, a Szent Lélek és az Igei megnyilvánulások együttese is. A Világegyetem az Ige, a Szent Lélek, az elemek, az arkangyali rendek, és végül az emberiség által eddig is formálódott, és ez a folyamat még nem zárult le. Ahogyan azt már korábban említettük, a világmindenség anyagi, asztrál- és mentálvilágokból áll. Ezeken a világokon belül az emberi faj képes bizonyos módon megteremteni és átformálni saját környezetét. Építhetünk paradicsomot vagy poklot olyan elementálok által, amelyeket mi magunk teremtünk, vagy újjáélesztünk. Mindenkinek van fogalma a paradicsomi állapotokról. Ami a poklot illeti, anélkül, hogy megerıltetnénk a képzeletünket, úgy érzékeljük, mint a sötét lámpaernyık sokaságát egy fényes izzó körül. A sötétséget adó ernyık félreértésekbıl és tudatlanságból alakultak ki. Ezek a szintek, a mennyek és a poklok világai, függetlenek egymástól, de ugyanakkor bizonyos rendszer szerint kötıdnek is egymáshoz. Az illúzió és tudatlanság szintjei, amelyek egy folyamatos, nehézkes energiaáramlás sodrásában vannak. Ugyanakkor nélkülözhetetlenek, mert olyan szinteket képviselnek, amelyek biztosítják az élethez szükséges vibrációkat, és az emberiségnek széleskörő ismereteket adnak a valóságról. Az érzelmek világa is rezgések halmazát képviseli, folyamatosan vibráló anyagból épül fel, amely sokkal gyorsabban rezonál, mint a fizikai világ. Ugyanez vonatkozik a mentálvilágra is, amely még ritkább közeg, mint az asztrál világ. Nem csak a mi világunk lakott, de a fölöttünk lévı világőr is. Az őrben lények vannak, akik különféle dimenziókban élnek, amelyek a háromdimenziós világon túl találhatóak. Az emberiség jelenlegi tudatállapotában nem képes felfogni és megérteni azokat a világokat, amelyek ennyire távoliak tıle. A legtöbb ember nem érti, hogy vannak finomabb anyagok, mint például a gondolat, amelyek ritkábbak, mint a levegı, és különféle létformák, amelyek tökéletesebbek, mint mi vagyunk. A gyakorlatok lényegének megértése után, a testelha- gyásos élmények által bebocsátást nyerhetünk a Földön kívüli világokba, miközben továbbra is az anyagi világban élünk. Létezı világok azok is, amelyek lehetnek sokkal csodálatosabbak, de sokkal rosszabbak is a mienknél. Szeretett Jézus Krisztus Urunk azt mondta tanításaiban: „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek" (János 14: 2). Valóban megértette minden ember, hogy mit mondott az Isten-ember? Mert 52

csak azok ismerhetik e világokat, akik egy másik dimenzióból tudatosan szálltak alá. A földi közegben a létezés egy alacsonyabb szintjén élünk, de számunkra is ott a lehetıség, hogy megismerhessünk egyéb világokat is. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy fejlıdni tudjunk önmagunkhoz képest az asztrál- és mentálszinten, és fogékonyak legyünk, a ritkán elıforduló vibrációkra is, azokra, amelyek a földinél még tökéletesebb világokat alkotnak. Akik földi lét rendszerét választották, azoknak a személyiség fejlıdését kell elsısorban szorgalmazni, hogy erkölcsös és etikus egyénekké váljanak, még mielıtt a tisztánlátás képessége kifejlıdne bennünk. A Krisztusi Ige folytonosan ösztönöz bennünket, hogy a tökéletesség felé haladjunk. „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Máté 5: 48). A Föld és a földi események ránk gyakorolt hatása nagyon jó, de azok múlandóak és tünékenyek. Környezetünk az anyagi világban nagyon szép (kivéve az ember meggondolatlan rombolását), a tengerek, a hegyek és minden, ami a természet része. Mindez csak úgy valósulhat meg, ha a természet rendje, amely nekünk az élet különféle megnyilvánulási formáit hozza létre, és létüket szabályozza planétánkon, az arkangyalok és segítıik az angyalok állandó felügyelet alatt marad. Ok a Szent Lélekkel együtt, az Isteni Bölcsesség jegyében dolgoznak értünk. A négydimenziós világok sokkal dinamikusabbak, az élet jobban kiteljesedik, még az úgynevezett pokolban is. Ez a dinamika azért valósulhat meg, mert még a pokolban is jobban érthetık a dolgok, nagyobbak az ember lehetıségei arra, hogy megszabaduljon a képzelgésektıl, a mániáktól és az illúzióktól, mint a háromdimenziós világban. Késıbb beszélünk még a mentálvilágról, de ennél a pontnál egy másik szempontot is fontos megemlíteni: ha az asztrálvilágban a fény messze túlmutat azon, amit mi fénynek hívunk itt a földön, és ha azt a Hold ragyogásához hasonlítjuk, akkor a mentálvilágban azonos feltételek mellett, olyan fényviszonyokkal találkozhatunk, mint a déli órák napsütése a mediterrán területeken. Sokkal több fényben és kellemes élményben van ott része minden élılénynek. A mikrokozmosz „Mint fent, úgy lent”. Amilyen a makrokozmosz, olyan a mikrokozmosz. Amilyen az Abszolútum, a Krisztusi Ige, a Szent Lélek és az Univerzumok, olyan a szellemi lényünk, a tudatos lelkünk, az állandóan alakuló személyiségünk és valamennyi testünk. Mi emberek, az Atya képmásai vagyunk. Természetesen milyenségében és nem minıségben. A hatalom lehetıségeinek vonatkozásában is nagy a különbség. Ismerve a mikrokozmoszt, megismerhetjük a makro- kozmoszt. Ismervén az embert, megismerhetjük az Istent. Ismerve az anyagi, asztrál- és mentáltesteket, megismerjük az Univerzumokat. Ismerve a gondolat erejét, ahogyan azt az emberiség használja (mint vágy gondolatok és gondolati vágyak), megismerhetjük az Elme anyagát és finom anyagát is. Információt kaphatunk arról, hogyan használja az Elmét az Isteni Ige és a Szent Lélek a teremtés folyamatában, valamint az Univerzumokról való gondoskodás során. Lehetetlenség alaposan megismerni az Univerzumokat addig, amíg nem ismerjük Felsıbbrendő Énünket. Amikor kellıképpen megtanultuk értékelni a rendkívüliséget és annak minden elınyét önmagunkban, közelebb kerülünk a Mennyei Atyához. Ezt követıen képesek leszünk kiterjeszteni tudatunkat, amely együtt rezeg majd a Mindenhatóval, mint maradandó Énünk, és örök atom. Ez a bensı „Én”, azonos „anyagú” az Atyával. így képviseljük az Egy többrétegő valóságát az Abszolútumon belül. Az örök anyagot képviselı részünk, valóban egy az 53

Abszolútummal, egyedülálló „Egy”-ségével. A földi létben, az emberek által nyilvánul meg az O tökéletes Bölcsessége, Ereje és Szeretete. Az Abszolútum boldog ebben a sokféleségben. Saját szellemi lényünk is hasonlóképpen örül a megsokszorozódás lehetıségének. Az Abszolútum sokszintő megnyilvánulásának egyikeként megtapasztalhatjuk a „legszentebb Igét”, amint tökéletesen megjeleníti önmagát. Az Isteni Ige teljes harmóniában van a három isteni kiáradással, a tökéletes Bölcsességgel, Erıvel és Szeretettel, és általuk irányítja és gondoskodik az Univerzumokban megnyilvánuló létformátumokról... A makrokozmoszban mindenütt megtalálható a Krisztusi Igével való összhang. Mi a mikrokozmoszban kapjuk meg tudatos lelkünket, miután átjutottunk az emberiség, mint fogalom szintjén. Mi a kapcsolat az Egi-ember, ahogyan mi az ember fogalmát értelmezzük, és a saját egyedi mennybéli szellemi lényünk között? Talán alakot ölt az égi ember a mi szellemi lényünkben? Egyáltalán nem. Szellemi lényünkkel kapcsolatban nem kérdés vagy elvárás a testet öltés. Számára ott a szabad akarat és a lehetıségek köre. Elmondhatjuk magunkról, hogy szellemi lényünk választhat, mert rezgéseit nem csak az emberi forma irányába képes kiterjeszteni, hanem az arkangyali rendek felé, esetleg más Univerzumokba is. Mindez csak azért lehetséges, mert a mikrokozmosz része a makrokozmosznak. Ha ez nem így lenne, képtelenek lennénk a Krisztusi Igével kapcsolatba kerülni. A mikrokozmosz a Lélek-Ego-Test állapotához tartozik. Önálló szellemi lényünk elsı kiteljesedése, egyben szabad akaratunk megjelenése is, egy végtelen, és minden lehetıséget magába foglaló úton. A Krisztusi Igével való összhang jelenti számunkra az örök, tudatos lelket. A tökéletes Egység egy sugara alászáll az égbıl, áthalad az „Égi ember” stádiumán, az emberi ideán, és kialakítja a tudatos lelket. A legtökéletesebb vibráció birtokosaiként meg kell tanulnunk becsülni önmagunkat, mint embert, aki a Krisztusi Igét képviseli, és fejet hajtanunk elıtte, mert földi mivoltában az „Ember fiát” képviseli. (János 3: 13-P14). Egyéniségünk által teljesedik ki a Szent Lélek és az Isteni Ige. Szellemi, lelki és anyagi testeink azonban, étertesteikkel együtt, mint közlekedési eszköz a Felsıbbrendő Énünkhöz a Szent Lélek legteljesebb megjelenítési formái. Mentálszinten a Szent Lélek és az Isteni Ige dolgozik, így a tudatos lélek az egyéniségünk által manifesztálódik. Ettıl a pillanattól kezdve a Szent Lélek elkezdi építeni a kis Univerzumokat, amelyek a mentái-, asztrál- és fizikai testeinket jelentik, pontosan úgy, ahogyan a Krisztusi Ige és a Szent Lélek építi a szellemi, érzelmi és anyagi világokat. Összefoglalva tehát, elmondhatjuk, hogy a mikrokozmosz az, ahol a tökéletes Egység megválaszthatja önmaga kiteljesedését, mint emberi létforma, és rezonanciája azonosul a Nap vibrációjával. Az ember tehát a mikrokozmosz, amely a Mennyei Atya hasonlatosságára, és képmására teremtetett. Az egyéb önálló szellemi lények is (például az arkangyalok), akik áthatják az emberi közeget, hasonlóak az Őrhoz, de nem képmásai. Az ember a tékozló fiú, aki miután visszatér, elfoglalja helyét, és ami még ennél is fontosabb, tudja, hol van a helye, Mennyei Atyja mellett. „Mi pedig az Úrnak dicsıségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsıségrıl dicsıségre, ágy, mint az Úrnak Lelkétıl” (Korinthusbeliekhez 99. 3:18). 54

TIZEDIK FEJEZET

Fény és szuperfény „Teremté tehát az Isten a két nagy világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel…” (Mózes 9. 1:16) „És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nern fogadta be azt ” (János 1: 5)

Ismereteink szerint a fény a Világegyetemben, ahogyan látómezınkön keresztül észleljük, nem más, mint az éteri vibráció, amely egyetlen középpontból terjed szét. Számunkra a legfontosabb fényforrás a Nap. Az éteri rezgések áramlása során, a fénysugarak különbözı felületekre vetítıdnek és az ütközések következtében visszaverıdnek. Majd a tárgyak (amelyekbe beleütköztek az éteri rezgések), formája, színe és mérete részletekbe menıen jelenik meg ebben a fény-visszaverıdési folyamatban. Szemünk e jelenséget, mint egy vevıkészülék, részleteire bontja, majd agyunkban már a végleges kép teljes egésze jelenik meg. Attól függetlenül, hogy ez természetes fény, bármilyen szempontból vizsgálva egyértelmővé válik, hogy ugyanakkor asztrális és mentális fény és sugárzás is egyben, ami megvilágítja a Föld felszínét, de behatol a belsejébe is. Ezt a fajta fényt kétféle szempontból is vizsgálhatjuk. Elıször is atomjai és részecskéi fizikai anyag származékai. De ez még mindig nem az, mint amit a Földön észlelhetünk, mert egy nagyon magas rezgésszámú éteri vibráció kellıs közepén jön létre. Abból induljunk ki, hogy a Földünkön minden atom, molekula, illetve tárgy, amely a felszínen vagy a felszín alatt létezik, rendelkezik saját fénnyel, és ezzel világítani tud. Ha az elıbbieket figyelembe vesszük, semmi sem világít a Földön, csak a fényvisszaverıdés által rendelkezik saját fénnyel. Egy másik szempont alapján vizsgálódva, a fény vibrációjának hatása lelkünkre, egy megelégedettség-érzetet eredményez, amelyet igen nehéz megérteni az emberi fajnak (a fizikai világban élıknek), mivel a Világ- egyetem egyéb részeinek tekintetében, ebben még nincs megfelelı tapasztalata. Érzéseink lelki és szellemi indíttatásúak, illetve az asztrális és mentális megtapasztalásaink során fejlıdtek ki. Amit mi lelkivilágnak nevezünk, az nem más, mint az érzelmek világa. Minél ragyogóbb a lelki fény, amelyben személyiségünk részesülhet, annál nagyobb a megelégedettség érzetünk. Mindamellett vannak olyan terek, amelyeket a lelki sötétség szintjeként ismerünk, bár ebben a közegben a sötétség még nem totális. Ezek a helyek megfelelnek az úgynevezett „pokolnak”. Ha a sötétség elhatalmasodik, a nyugtalanság és az elégedetlenség érzése érvényesül. Ezek a rezgések a lélek és szellem világának lehetı legalacsonyabb rétegeiben helyezkednek el. Elmondhatjuk, hogy a pokol, szinte kizárólag csak olyan körülmények között jöhet létre, amikor az alacsony rezgések miatt nincs megfelelı minıségő fény. Mindez egyúttal azt is bebizonyítja nekünk, hogy az abszolút sötétség nem jelentheti érzelmi és szellemi világunk jövıjét. Azoknak az embereknek, akik alacsony rezgésszintrıl kerültek ide a Földre, ahol nem volt elégséges fény a 55

környezetükben, még a lehetısége is kizárt annak, hogy a megelégedettség érzésének bármely fokát megtapasztalják. Az asztrálfényen túl, ott van a mentális fény is, ami nem okozhat gondot nekünk, mivel minıségét tekintve a két fény összefügg, következésképpen ez a magasabb rezgésszámú mentális világ megfelelıje. Az elkülönült világokon kívül találhatjuk meg az úgynevezett mentális fényt. A mentális vagy kiolthatatlan fény ebben a vibrációban úgy világítja meg a tárgyakat, hogy láthatóvá tegye számunkra és átalakítsa benyomásainkat annak alapján, ahogyan ezeket az objektumokat magába foglalja. Maga a fény ebben az értelemben tökéletesen érzékelhetı, és nem lehet kapcsolatba hozni a „látvány” fogalmával, miután a világosságra való ráhangolódás valóságos megtapasztalását adja. Jézus Krisztus, az Istenember megdicsıülésének, átváltozásának éppen ilyen okok miatt kellett megtörténnie. Arra törekedett, hogy minden egyes tanítványának gondolataiban a fény összefüggéseivel kapcsolatos kétségeit a továbbiakban teljesen és véglegesen eloszlassa, a látható fénytıl egészen a mentális fényig bezárólag, és hogy ennek valódiságát meg is értsék. Keleten, a Bhaga- vad-gítában van megörökítve egy hasonló leírás a csodálatos mennyei férfiról, amikor Krisna az átváltozás alkalmával felfedi létét, mint egy „tüzes napot, amint minden irányban lobog” (11: 7). Krisna magyarázata a fényrıl: „Lásd az egész kozmoszt a testemben” (11: 7) Ahogyan a fényt a fizikai síkon ismerjük, az csak egy földi változata a valós képnek. A fény alkalmazását, felhasználási lehetıségeinek megismerését, az ember környezetének mélyebb megértésére használja fel. Éppen e célból vannak körülöttünk tárgyak, gondolatok és egyéniségek. Ez az a hármas egység, amelyet különféle megjelenési formáikban tudunk észlelni, nem kimondottan csak az anyagi világban találhatók meg, hanem az asztrálvilágban épp úgy mint a mentálvilágban. A szuperfény ugyanakkor kevesebbet is, többet is jelent, mint amit egy átlag tudattal rendelkezı lélek (nem az átmeneti személyiség állapotában) felfogni képes. Segít az elégedettség érzésére ráhangolódni, és a környezetünkkel való összhang megteremtésében, amelyre minden tudatos léleknek szüksége van. Ami a tárgyak és a vizsgálódó személy kapcsolatának viszonyát illeti, ez a hármasság (a tanulmányozott tárgy, a Szuperfény és a tudatos lélek) minden megnyilvánuló világban a legmagasabb rezgéső fény felé törekszik. Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a Föld legmagasabb pontja felé igyekeznénk, hogy ott elérjük a megelégedettség és bölcsesség végleges állapotát. A Szuperfényen belül, túl a mentális világon, a továbbiakban nem vagyunk az elkülönült Föld létformáinak függvénye, mondhatnánk sokkal inkább az „egységes lét” állapotába kerülünk. Elérjük az Abszolútumot, anélkül, hogy elmélyülnénk a legmagasabb Istenségben. Az Abszolútumban vagyunk ugyan, de meg tudjuk különböztetni az „én” vagyok, a „te vagy” és a „lét” közötti különbséget. Visszatérve errıl az utazásról a dualitás világába, kiérdemeltük a függetlenségünket, és a szabadságunkat: a mikrokozmosz belép a makrokozmoszba. Amint a tér-idı-hely világának elkülönültsége megszőnik, a továbbiakban jelentıségüket veszítik számunkra a nevek. Mint tudjuk, az alacsonyabb rendő világokban ezek nélkülözhetetlenek. Ebben az állapotban sokkal inkább megértjük a tudatos lét isteni egyedülvalóságát.

56

TIZENEGYEDIK FEJEZET

Miként van az emberi test megalkotva? „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet istentıl nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? <51lelt álon vétettetek meg; dicsıítsétek azért az Istent a ti testetekben és telketekben, a melyek az Istenéi. ” (Korintusbéliekhez 6:19-20)

Kezdjük az alapoknál, vagyis ahogyan emlegetni szoktuk az anyagi világnál. Szimbolikus értelemben, ahogyan azt a teremtést magyarázó elıadásokon hallottuk, amikor Isten megalkotta az embert, lelket lehelt a földbıl merített sárfigurába (amely természetesen szintén önmaga része volt), és így teremtette meg ıt, mint testet öltött, élı lelket. Az emberi testen belül, bármely állapotban, akár újszülöttként, kisgyermekként, felnıttként vagy öregen, azonos módon munkálkodik bennünk az Isteni Erı és Bölcsesség, amely felépíti és táplálja fizikai testünket. Semmi kétségünk nem lehet afelıl, mert tények bizonyítják, hogy a természeti lények meg vannak áldva a teremtés képességével. Amerre nézünk, körülöttünk mindenütt az Isteni Bölcsességet fedezhetjük fel. A fizikai test az Isteni Törvényekkel összhangban lett megteremtve, bizonyos meghatározott forma alapján. Ez a formátum az „Égi ember” archetípusa (ıstípus), és mint emberi idea, az arkangyalok és a Szent Lélek kreatív erejével telített. Az arkangyalok élvezik ezt a munkát, amely Jézus Krisztus által is elismert volt, hiszen önmagát az „Ember Fiának” nevezte. Anatómiailag és pszichológiailag a testet, mint az élet hordozóját érzékeljük. Isteni Bölcsességgel van megalkotva testünkben a hús, a csont, az agy, az idegrendszer és így tovább. A tudományos kutatók ismerete is kevés ahhoz, hogy megmagyarázzák azt a csodát, amint testünk minden egyes része tökéletes harmóniában dolgozik egymással. Hozzávetılegesen valamennyien ismerjük saját testünket. A forma és a megjelenés tekintetében öt érzékszervünk lakóhelye, amelyek ellátnak bennünket sok-sok olyan információval, amely tapasztalatszerzésen alapul. Ebbıl a megközelítésbıl ismereteink már különféle tudományágakhoz tartoznak. Mi, az örök Igazság Kutatói, fizikai testünk felépítését, belsı világunk mőködése szempontjából próbáljuk megérteni. Az emberi test hét elembıl áll. Ezek közül a következı négy közismert: 1. Föld: látható elem. 57

2. 3. 4.

Víz: látható elem. Tőz: látható, ha lángja van. Levegı: elem, amelyet csak érzékelünk. A fennmaradó három elem a magasabb rendő elektro-magnetikus mezıhöz tartozik, és az egyéb megnyilvánulási formáink, valamint az étertest felépítésében vesznek részt. Amikor egy emberi lény alászáll az elkülönült világba, egy arkangyal kíséri el ıt a Trónok rendjébıl, aki ırangyala lesz földi élete során. İt követi a tőz arkangyala Mihael, a víz arkangyala Gábriel, és Rafael, aki a három magasabb rendő elemmel dolgozik és segít felépíteni az étertestünket. Velük tart Uriel, a koordinátor arkangyal és Shamael, aki a föld angyala. Shamael Lucifer elemi megnyilvánulása. İ nem arkangyal. Ezért minden emberi lény fizikai testén belül egy Mihael, egy Gábriel, egy Rafael, egy Uriel és egy Shamael munkálkodik. Az arkangyalok rendjében számuk végtelen. Most nézzük, hogyan szolgálnak bennünket ezek az arkangyalok. Shamael a föld és az ásványok angyala gondoskodik az arkangyalokkal való örökké tartó együttmőködésünkrıl, valamint a csontrendszer, az izmok és a szerveink anyagáról. Michael adja nekünk testünk melegét és vérünk piros színét. Gábriel biztosítja számunkra a különféle testnedveket. Rafael adja éteri vitalitásunkat és felbecsülhetetlen szerepet játszik valamennyiünk egészségi állapotának felügyeletében. Michael fénye piros és annak valamennyi árnyalata. İ a tőz arkangyala. Gábriel fénye briliáns azúrkék, sokféle árnyalatban, egészen a sötétkékig. İ a víz arkangyala. Rafael az energia arkangyala, a violaszínnel jellemezhetı. A nagy harmonizáló, Uriel színe az ezüstfehér. Amikor egy ember meghal, azt mondjuk: elment. Mi a jellemzı egy holttestre? A Föld. Minden élettelen anyaggá válik, és visszatér a földbe. Ami nem oszlik szét, az személyiségünkbe örökre beépül. Rafael az elsı arkangyal, aki segít az indulásnál, miután ı az, aki elvágja az ezüstszálat. Teszi mindezt abban a minıségében, hogy ı az éteri vitalitásunk felügyelıje. Ezután a személyiségünk indul útjára, Mihael arkangyal kíséretében, aki ebben az állapotban elveszi tılünk testünk melegét. Ez a magyarázat arra, hogy miért hől ki olyan hamar a halott test. Mihaellel együtt Gábriellel is útnak indul, ezért elhagyja a testet a víz elem. Ezzel Gábriel megszőnik a továbbiakban a különféle testnedveket koordinálni. Az összhangot teremtı Uriel is távozik. Az egyetlen, aki nem követi ıket Shamael, a Föld angyala, aki a Földön marad a testmaradványokkal. Mihael, Gábriel és Rafael egyszerre, egy idıben dolgoznak az anyagi, asztrális és mentális és étertesteinken. Az asztráltestben mindenek felett Rafael és Gábriel játsza a fıszerepet, mert ık vannak legközelebbi kapcsolatban az éteri anyaggal. Mihael itt csak másodszerepet tölt be. Azután, amikor az asztráltest is szertefoszlik, és bekövetkezik az úgynevezett „második halál”, az arkangyalok együtt dolgoznak tovább a mentáltesten. Rafaelnek van ismét kiemelkedı szerepe ennél az állomásnál, miután ı az Elme felügyelıje ebben a sajátságos, tiszta állapotban. Hozzá hasonlóan Mihael munkája is nagyon intenzív, amíg Gábriel munkája ennél a szintnél csak másodlagos.

58

Amikor a fizikai test felbomlik, feltehetjük a kérdést, mi történik az éteri másával? Mit csinál vele Rafael? Feloszlatja, majd áttranszformálja az asztráltestbe, majd amikor az is felbomlik, személyiségjegyeinkkel együtt továbbítja a mentáltestbe. Ezért hívjuk éteri testünket összekötı kapocsnak, a különféle megnyilvánulási formáink között, és ugyanezen okból vonják vissza, amikor a testeink feloszlanak. TIZENKETTEDIK FEJEZET

Az étertest Az élı anyagi testen belül van egy általánosan elfogadott energia, amelyet mi éternek ismerünk. (A mentális rezgések egy bizonyos foka.) Az éteri energia áramlása, eloszlása és elraktározása a fizikai testben és az azt kör- beölelı területen helyezkedik el. Ezt az energetikai mezıt hívjuk étertestnek. Minden fizikai, asztrál- és mentáltest rendelkezik éteri másolattal vagy más néven étertesttel. A fizikai testen belül, minden atom és sejt egyéni éteri másolatot kap, amelyek egysége képezi az egész test éteri másolatát. Az étertest a maga sajátságos módján mőködik, és hatással van az atomok és sejtek különbözı csoportjára is. Ennek hatására a belsı szervek harmonikus mőködése összhangot teremt a testben, és ennek következtében életjelenségeket képes felmutatni. Ügy tapasztaltuk, hogy nincs egyetlen atom vagy sejt sem a fizikai testben, amely ne rendelkezne saját éteri másolattal. Feladata, hogy összetartsa a testet a legapróbb részletekig, ápolja és irányítsa annak növekedését. Ha a sejtek anyagi minıségének viselkedését akarjuk megérteni, vagy az éteri energia természetét vizsgáljuk, rájövünk, hogy valamilyen módon rokon jellegő a tudó sok által manapság elektro-magnetikus plazmának nevezett anyaggal. Meghatározott céllal vannak jelen a testben, és ne képzelje senki sem, hogy a hús, a vér vagy az idegrendszer alakítja ki ezt az energiát. Ezt éppen úgy el kell vetnünk, mintha azt képzelnénk, hogy a vezeték termeli az áramot. Kering benne, az kétségtelen. Miként a drót nem képes áramot termelni, úgy az anyagi test sem tud elektro-magnetikus plazmát, vagy ahogyan az a parapszichológiában ismertebb, egyéni mágnességet létrehozni. Az éteri vitalitás lényege, a gondolat egyik megjelenési formája, amely vibrációjával megalkotja az ember személyiségét (amikor asztrál-mentál elementálok formájában jelenik meg). Az éteri másunk egy csatorna is, amelyben az éteri vitalitás áramlik az anyagi, az érzelmi és a mentáltesteink között. Az asztrál- és a mentál- testeink is rendelkeznek étertesttel, amelyet arra a speciális feladatra használnak, hogy kapocs legyen mindhárom test között. Éteri másunk nem képes önállóan, függetlenül az anyagi testünktıl létezni. Ugyanakkor tükre az emberi test állapotának, valamint az asztrális és mentális megnyilvánulási formáinknak. Az étertest nem képes különválni a fizikai testtıl, kivéve, amikor az felbomlik. Az étertest munkája igen sokoldalú. Vannak alapvetı feladatai, amelyekrıl késıbb teszünk említést, és léteznek olyanok is, amelyeket csak megfelelı tanulmányok és gyakorlás után ismerhetünk meg. Mindez csak akkor lehetséges, amikor az ember elér a fejlıdés egy olyan szintjére, ahol tudatosan képes használni az éteri anyagot. 59

Az emberi testen belül négy különféle éteri minıséget tudunk megkülönböztetni: teremtı, érzékelı, lenyomati és mozgási éter. Ez nem azt jelenti, hogy az étertest különbözı részekre van osztva, hanem az Elme szuperanyagát használjuk fel, amely önmagában hordozza valamennyi éteri állapotot ezek közül. A részletekbe menıkig megfelel azoknak a különleges követelményeknek, amelyek a vele szemben támasztott elvárások. A teremtı éter az az állapot, amely - a Szent Lélekkel egyetértésbe és felügyeletével megteremti és gondoskodik az életfunkciókról. A Szent Lélek, a tökéletes Bölcsesség Erı és Szeretet által vezérelve, teremtı étert használ a fizikai test és a belsı szervek felépítésére. Nem csak létrehozza, hanem karban tartja, és gondoskodik róla, hogy megfelelıen funkcionáljon. A fizikai test bármely részérıl legyen is szó - az agy állományáról, a szemcsarnok vizérıl, a szervek érzékenységérıl, a lép, a tüdık és a máj mőködésérıl valamennyi fontos bizonyítéka a Szent Lélek folyamatos jelenlétének. A lenyomati éter alakítja az éteri vitalitásunkat és közremőködik a vizualizációnkban is. Ennek segítségével tudunk memorizálni dolgokat és megırizni valamit a képzeletünkben. Amikor elraktározunk egy emléket, a lenyomati éter segítségével láthatunk különbözı mérető alakzatokat, színeket és formákat. Az érzékelés étere az „érzelmeket adó” éter. Amikor kiérdemeljük, ennek segítségével élvezhetjük a fizikailag kellemes érzéseket, de a testi fájdalmakért is ez az éter felelıs. Az érzékelés étere a lenyomati éterrel együtt, minden ember személyiségében megtalálható. Párhuzamosan használva e kétféle éteri energiát, kialakul a memóriaközpont, ami a memóriaegység egy parányi része csupán. A teljes memória természetesen nem található meg egyetlen fizikai szervben sem, de személyiségünk kialakulásában sem. Egyetlen részünk tartalmazza, amelyet Isteni Mivoltunknak hívunk és ez a Lélek maga. A mozgás éterének használata - amely a mozdulatainkat irányítja - jóval a születésünk elıtt elkezdıdik. Minden tudatos mozgás (séta, kézmozdulatok, szemmozgás, stb.) és minden automatikus mozgás (véráramlás, légzés, az anyagok beépülése és kiválasztása és az egyéb, ösztönös mőködési funkciók) a mozgás éternek segítségével valósul meg. Az ösztönös mőködés teljes egészében a Szent Lélek által lehetséges, miután ı adja számunkra az anyagi világ valamennyi élet jelenségét. Ismerünk ezen kívül egy másfajta mozgást, ami nem más, mint az éteri vitalitás plazmikus megnyilvánulása. Ez azonban csak azokat az emberek érinti, akik tudásuk alapján magas szinten beavatottak, és képesek fizikailag megjeleníteni az éteri energiát. Fizikai testünk éteri anyagát a Szent Lélek segítıkész beavatkozása nélkül kell használnunk. Ez az energia bizonyos értelemben az Ige megtestesülése, amely saját személyiségünk kialakulásában segít nekünk. Amikor hosszú, türelmes gyakorlással és megfelelı életmóddal elértük már, hogy kezelni tudjuk az étertestünket, és képesek vagyunk megfelelıen mozgatni, energia formájában küldhetjük el más emberek számára, akiknek éppen ilyen jellegő segítségre van szükségük. A pszichoterápiában, ezt az éteri vitalitást akaraterınk felhasználásával gyógyításra, és különféle elváltozások kezelésére fordíthatjuk. Ez azt jelenti, hogy ha ilyen célra 60

használjuk, és ennek megfelelıen járunk el, az éteri másolatból energiát kell összpontosítani a fizikai test beteg részébe, valamint a szerv asztrális és mentális megnyilvánulási formájába. Ha mindezt tudatosan végezzük, a folyamat során egyszerre, párhuzamosan itatódik át éteri anyaggal a mentáltest közege és alakulnak ki a gondolati elementálok különféle formái. A felhasználás során mind a négy különbözı éteri anyag biztosítva van számunkra. Amint a legfelsıbb tudatban megszületett a gyógyítás, mint idea, nyomon tudjuk követni az egész folyamatot, és az elementálok aktivitását. A lenyomati éter folyamatosan informál bennünket az elementál mőködésével kapcsolatos tevékenységrıl, bármilyen formában mőködik is azon a helyen, ahova tudatosan irányítottuk az energiát. Az érzékelı éter lehetıvé teszi számunkra, hogy érezni legyünk képesek, milyen gyógyulási folyamat zajlik a beteg testén belül. A mozgás éterének segítségével az elementálok továbbítása válik számunkra megtapasztalhatóvá, miközben a teremtı éter részt vesz az aktuális terápia kivitelezésében. Ettıl a célirányosan irányított és összerendezett éteri anyagtól függetlenül, ismerünk egy másfajta, ehhez hasonló módszert, amely a tudatalatti közremőködésével válik alkalmazhatóvá. Az eljárás során megtervezhetjük, hogyan jusson el az éteri vitalitás a megfelelı erıvel rendelkezı küldı féltıl, a legyengült szervezető emberig. A kimerült ember, aki gyenge, szeretné minél hamarabb visszakapni életerejét, ezért ösztönösen, a tudatalatti közremőködésével elvonja az éteri energiát a környezetében tartózkodó, nála jobb erınlétő emberektıl. A legtöbb esetben az adó fél szívesen bocsátja a beteg ember rendelkezésére saját energiakészletébıl a szükséges mennyiséget. Vannak azonban olyan esetek, amikor ez az energiaelvonás túlzott méreteket ölt, és a donor közérzete egyre rosszabb lesz. Sokan egyetértenek vele, mások viszont nehezen veszik tudomásul, hogy az emberi társadalom rendelkezik egy olyan tudatalatti képességgel, melynek során közvetíteni vagyunk képesek az éteri energiát egyik embertıl a másikig. Természetesen egy átlagember nem rendelkezik olyan minıségő éteri vitalitással, hogy minden további nélkül elviselje, ha a többi ember ösztönösen energiát von el tıle. Hasonlóképpen történik az energiaelvonás akkor is, amikor valaki önszántából ad erıt másnak, de - egoista módon — azt gondolja, hogy ı most jó ember, mert szeretet gyakorol. Ilyen esetekben, negatív energia is teremtıdik az adó fél asztráltestében, amely a másik félben antipatikus érzéseket, félelmet, nehézségeket, vagy és más egyéb kellemetlen érzelmeket alakíthat ki. Illene végre megértenünk, hogy az étertestünket tudatosan, jó célok érdekében kell használni, mert visszaélve vele, igen rossz érzéseket okozhatunk másoknak. Az ember folyamatosan energiát ad ki magából, és bárki részesülhet ebbıl az éteri erıbıl, hogy gyógyításra használja fel. Ismerıs számunkra ez az állapot Jézus Krisztus esetében, amikor egy özvegyasszony megérintette a ruhája szélét. „Ki érintett meg engem?” (Máté 5: 30). Tanítványai nyugtalankodni kezdtek, amikor a tömeg minden oldalról Jézus felé kezdtek nyomulni. Jézus folytatta: „...mert észrevettem, hogy erı származék ki tılem.” (Lukács 8: 46). Egyértelmővé tette mindenki számára, hogy ez az éteri vitalitás. Fizikai testünk éteri mása vitalitást ad az energia megfelelı kondicionálásához és áramoltatásához. Elraktározza, és 61

megfelelıen osztja el, hogy az életfunkciók rendeltetésüknek megfelelıen tudjanak mőködni. Az éteri vitalitást ott találjuk minden testrészünkben, szervünkben, molekulában és atom közepében, hogy az erı folyamatosan hatni tudjon, amikor szükség van rá. Többféle módon is létrejön ez a hatás. Felépíteni, és megfelelıen karbantartani a fizikai testünket, nagyon komplikált feladat. Nem könnyő pontosan megértenünk, mi is játszódik le bennünk. Mély meditatív állapotot követel meg tılünk ennek értelmezése, és csak megfelelı gyakorlással tudjuk megvalósítani az ehhez szükséges befelé figyelést, koncentrációt. Ugyanakkor szükséges hozzá az Isteni megvilágosodás bizonyos szintjének elérése, hogy képesek legyünk ráhangolódni arra a rezgési tartományra, ahol a Szent Lélek és az arkangyalok a fizikai testünkön dolgoznak. Véleményem szerint ezt a törekvést minden embernek érvényre kellene juttatnia annak érdekében, hogy tökéletesen megértsük az Isteni Ige megnyilvánulását saját személyiségünkön belül. A mikrokozmoszon belül a Szent Lélek a Legfelsıbb tudat intelligenciájával mőködik együtt, a föld több ezer különbözı pontján egyszerre, mindig a központi erıforrásból indul ki, és halad egészen a perifériákig. Amikor Mózes elmélkedve, befelé fordulva koncentrált, tudatosan figyelt önmagára, eljutott a tobozmirigy mőködésének arra a fokára, amit szimbolikusan az égı csipkebokor jelképez (amely soha nem ég el). Itt, ebben az állapotban hallotta elıször Isten hangját. Amikor néha sikerül olyan szinten energetizálni az éteri központunkat - amelyet a kisagy közepén elhelyezkedı tobozmirigy jelent -, képesek vagyunk meghallani a Belsı Hangot, tudatosodott lelkünk hangját. Segítségével megértjük, hogy milyen áldott az a hely, amelyet a Világ- egyetem részeként megkaptunk. Szent hely a Föld, amelyen állunk! Testünk három megnyilvánulási formája Isten templomát szimbolizálja. Mi Istenben létezünk, és O bennünk. Egyek vagyunk vele, általa élhetünk és kaphatjuk meg egyéniségünk jellegét. Mindez úgy valósul meg, hogy bennünk nyilvánul meg az Isteni Ige, mely segít kialakítani maradandó egyéniségünket. Eközben a Szent Lélek a Mindenható energiáját terjeszti ki, manifesztálva az élet jelenségeket az elkülönült világok szféráiban. Következésképpen, amikor azt mondjuk, hogy „Erısen hiszünk a Mindenhatóban”, úgy kell értelmeznünk, hogy erısen hiszünk önmagunkban. Testünk az Isten temploma, amelyben kiteljesedik az Isteni Ige, és otthont nyújt az egyre tökéletesedı egyéniségünknek. Amikor a három testünk között felborul a létfontosságú egyensúly, egy, az Isten számára nem tetszı állapot jön létre, melynek során fájdalom, kétségbeesés és kisebbrendőségi érzés alakul ki az emberekben. Nagyon komolyan kell venni a gyakorlást, amely megalapozza bennünk az elhivatottságot és az étertest megfelelı használatát. Csak így leszünk készek együttmőködni a Szent Lélekkel mindhárom testünk megfelelı kondícióban tartását illetıen. Az emberi faj sajnos nem tudja felismerni a Szent Lélek jelenlétét az éteri anyag eredetével kapcsolatosan. A felismerés helyett folyamatosan rombolja az étertestét, pedig valódi értéket képvisel az életjelenségek létrejöttében. A szenvedélyek, erıszakos cselekedetek, szélsıséges érzelmi megnyilvánulások, alantas vágyak és más egyéb nemkívánatos állapotok, az Elme szent szuperanyagának totális pazarlását jelentik. Borzalmas, negatív

62

elementálok létrejöttét segítik elı, meghatványozódik a démoni behatás, és káros energiákkal tölti fel a környezetünket. Ebbıl az okból kifolyólag, a helyesen gondolkodó ember számára alapvetı követelmény, hogy a kezdetektıl tanulja meg, hogyan lehet limitálni az alacsony rezgésszámú vibrációkat a három megnyilvánulási formánkon és az étertesten belül. Jézus Krisztus pontos leírást ad e három test belsı összetartozásáról, fejlettségi szintjükrıl abban a példabeszédben, amikor egy asszonyról szól, aki élesztıt tesz a lisztbe és három, egyenlı részre osztja, hogy kovásszá váljanak. (Máté 13: 33) Az asszony szimbolizálja a tudatosodott lelket, az élesztı a maradandó egyéniség jelképe, a kimért lisztadagok pedig a három testünk. Meg kell értenünk, hogy közérzetünk csak akkor lesz kielégítı, ha megnyilvánulási formáink tökéletes egyensúlyban kerülnek, és rezgéseik egymással összhangban tudnak maradni. Az emberi formátumnak, a testet öltés folyamatában szüksége van mindhárom rezgési tartományra. A szellemtesttıl kiindulva, az éteri energiát, mint összekötı anyagot használjuk fel a testek felépítésénél. De ki teremti meg az egyensúlyt bennünk? Ki vezeti a tüzes diadalszekeret, és ki fogja vissza a lovakat, hogy ne vágtassanak minden irányítás nélkül? Maga az Élet, amely mindezt megvalósítja. Az emberi teremtmény, mint tudatos lélek, mi magunk, amikor megtanulunk uralkodni az érzelmeink felett, és megfelelı energetikai rendszerbe helyezzük mindhárom testünket. Szent Pál levelében így beszél a három testrıl: „Ismerek egy embert”, mondja, „ki elragadtatott a harmadik égig”. (Korinthusbéliekhez II. 12: 2). Az elsı égi szint, a fizikai test, amely a tér-hely-idı világában lebeg, és az Isteni Törvények által van irányítva. A második égi közeg az érzelmi, vagy asztráltest és az asztrálvilág a különféle szintekkel és szuperszintekkel gazdagítva. A harmadik égi dimenzió a szellem, vagy mentál-testünk a mentális világban, amelyben különbözı létformátumok öltenek testet. Ebben a közegben is megtalálható a különbözı rezgésszintek variációja. A negyedik „ég” a legtisztább, itt már nincs anyagi megnyilvánulási forma, ez a kauzális szint. Tanulmányaink céljának eléréséhez tudnunk kell, hogy hét égi szintet ismerünk. A legfelsı háromról most nem kívánok szólni (felépítésüket és összetételüket tekintve túlságosan komplikált megmagyarázni, hogy érthetı legyen az emberi elképzelés számára, vagy kifejezhetı bármely nyelven). Pillanatnyilag célunk az, hogy ki tudjuk terjeszteni önmagunkat a harmadik és a negyedik égi dimenzióban. Következetesen kell azon dolgoznunk, hogy el tudjunk szakadni a földi gondolkodásmód kötelékeitıl, és megismerkedjünk a mennyei világ valóságával. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a földi dolgok értelmüket veszítik számunkra. Mindössze annyi történik, hogy érdeklıdésünk másfelé irányul, amikor tanulmányozni kezdjük az égi történéseket. Magunkba szívjuk az égi szintek sokrétő ismeretanyagát, hogy e tudás mestereivé váljunk. Ennek alapján mesteri tudásra tehetünk szert az élet különleges jelenségeivel kapcsolatosan, az alsó három szint ismeretanyagát illetıen, és bebocsátást nyerhetünk az élet tengerébe, amely jelen pillanatban is körülöttünk van, mint meg nem nyilvánuló mentális és kauzális állapot.

63

Az élet valójában az Abszolútum maga, valamennyi Univerzumon túl, és mindenek felett. Sok mindent megismertünk már a három megnyilvánuló testünkkel kapcsolatban. Tudnunk kell azonban azt is, hogy ezek adják az éteri anyag számára az alapformát, hogy azután az éteri energia összekötı kapocs legyen a testeink között, és gondoskodjon megfelelı szintő mőködésükrıl. Az emberi formátumnak a testet öltés folyamatában szüksége van erre a háromféle anyagi minıségre, melyek között az étertest tölti be az összekötı szerepet. Elsıként a sejtmag és a sejtközi állomány épül fel, amelyet ıssejtként ismerünk. Az ıssejt, amely szférikus, magában hordozza az emberi alakzat eredendı formáját. Miként egy fa vagy bármely növény magja rendelkezik a növekedéshez szükséges információkkal, éppen úgy képezi az éteri atom az ember elsı anyagi minıséget, amely felépíti, megformázza, majd a továbbiakban megindítja a spermaképzıdést. Minden éteri atom közepébıl kifelé indul a fizikai atom megtestesülése, és ugyanazt a formát veszi fel. Természetesen a tökéletes ıssejt hordozója az égi ember, akinek különleges mivolta által mutatkozik meg számunkra a tökéletes Bölcsesség, Erı és Isteni Szeretet. Ettıl a ponttól kezdve a Szent Lélek és az arkangyalok rendje viszi tovább ezt az Erıt és Bölcsességet, fizikai testünk tökéletes felépítése érdekében. Minden az atomokból és a sejtekbıl indul ki, majd azt követıen a teremtı éter felhasználásával, az egész anyagi test, és a belsı szervek felépítésére kerül sor. Minden sejtmagban, minden atomban ott találjuk a teremtés képességét abból az okból kifolyólag, hogy létre tudja hozni saját éteri mását. Hasonló teremtı erı érvényesül a fizikai testünkön belül is; a spermákban, az embrióban, az újszülöttben, a gyermekben és a felnıttekben is. Különítsük el ezt a kétféle állapotot annak érdekében, hogy megértsük a kettı közötti összefüggést. Rendelkezésünkre áll az éteri test, amely pontos mása a fizikai testünk alakjának. A fizikai test körül egy rezgési tartományt észlelhetünk, amelyet Egészség Aurának nevezünk. Mivel fizikai testünk éteri mása hibátlan és változatlan, az asztráltestnek tükröznie kell ennek teljességét és tisztaságát. Az aura egészségi állapotunk színes vibrációja, amely az egész test felett uralkodik. Azok számára, akik rendelkeznek az auralátás képességével (leginkább a gyógyítók privilégiuma), meghatározható egy személy fizikai és érzelmi állapota. Minden betegség, fizikai vagy lelki, elsıként az aurában válik láthatóvá mindenkinél, megelızve a kellemetlen érzéseket és fájdalmakat. A problémák akkor sokasodnak meg, ha az étertest nem képes átvinni megfelelı mennyiségő vitalitást a test energiaszegény pontjaira. Ez csak akkor következik be, ha félelmekkel teli, agresszív, stresszhelyzeteket él át valaki. Ilyen esetekben a test képtelen az étertest tökéletes kisugárzását átvenni, és az aura jelezni kezdi a hanyatlást, az egészség romlását. Amikor tanulmányozni kezdjük egy beteg ember testét, azt fogjuk tapasztalni, hogy az étertest azon pontján, ahol a betegség kialakult, a teremtı és a mozgási éter igen erıteljesen mőködik. A másik oldalon viszont azt láthatjuk, hogy az érzékelés éterének aktivitása megnövekedett, és a fájdalom észlelése tudatosodik bennünk. A fájdalom ténye a beteg testrészre irányítja figyelmünket, és ezért több éteri energiát koncentrálunk erre a pontra. Annak ellenére, hogy a Tökéletes Bölcsességgel találkozunk minden egyes sejtben és atomban, miután kiteljesedésük alkotja a komplett éteri testet, mégis gyakran 64

egyensúlyzavar és gyengeség keletkezik az éteri vitalitásban, és ennek következtében felerısödik a betegség a fizikai, asztrál- és mentáltestben. Az étertest a felelıs azért, hogy a fájdalom enyhüljön a testben. A folyamatot az altatás kapcsán érthetjük meg leginkább, amikor nem érzünk fájdalmat, mert az érzékelés étere nem tud szabadon áramlani, el van szeparálva a test fájdalmas pontja és az étertest azonos területre esı része. A fájdalmakat mindig a fizikai testben érezzük és soha nem az éteri másunkban. Végül, ha az energiaáramlás keringése során áthalad az étertesten, és feléli a rendelkezésére álló éteri vitalitást, minden probléma eredete valószínőleg a fizikai testben keresendı. A betegségek típusait a fizikai testen jelentkezı tünetek szerint kategorizáljuk. Ennek alapján folytatjuk a diagnosztizálást és osztályozzuk a betegségeket különféle kategóriákba sorolva. Milyen tüneteket észlelhetünk? Láthatjuk például a teremtı éter akadályozott áramlását, vagy rendellenes kiterjedését a test egy kritikus pontján. Ez már a fizikai szinten megjelenı betegségre utal, és akkor fordul elı, amikor a testben lakozó személyiség elveszíti éteri vitalitását (győlölet, harag, irigység és egyéb nemkívánatos érzések következtében). A Szent Lélek, a maga Tökéletes Bölcsességével, felméri az energiaveszteséget és megelızve a teremtı éter további helytelen felhasználását, gondoskodik a személy egészségének helyreállításáról és fenntartásáról. Egészséges emberekben a fizikai test valamennyi belsı szerve egymással tökéletes összhangban mőködik, annak a célnak megfelelıen, amelyre teremtetett. Megtapasztalhatjuk azt is, miként végzi az étertest saját feladatát a beteg szervekben, valamint az aura rezgését a test körül. A Szent Lélek felépíti és gondozza az egész fizikai testet, ott lakozik minden éteri sejtben. Mindezek mellett, az arkangyalokkal együtt a teremtés folyamatában mőködik közre, az emberi testet alkalmassá téve a tudatos lélek birtokba vételére. A fizikai test, különbözı szervekkel rendelkezik, és azok mind más és más funkciót látnak el. A belsı szervekkel összhangban bizonyos éteri energiaközpontok pontosan ugyanazon a helyeken teljesítik feladataikat. Ezek az energiaközpontok kettıs feladatot látnak el. Egyrészt gondozzák és segítik a belsı szervek munkáját, hogy a testben elfoglalt helyükön képesek legyenek ellátni a funkciójukat, másrészt összekötı kapocsként mőködnek az ember fizikai és asztrálteste között. Fontos feladata, hogy érzelmeket és energiát közvetítsen a fejlıdés érdekében a tér-hely-idı világának benyomásai alapján. Ezek az energiacentrumok éteri vagy asztro-mentál központokként ismertek. Többféle aktívan mőködı érzelmi központ található az asztráltest éteri másolatában. Szirmai – ahogyan mi hívjuk ıket - az asztráltest éteri központjában nyílnak ki, és virágformát alkotnak. Ez a kiteljesedés összhangban van a mentáltest energia központjának mőködésével. Az ember fizikai testének éteri másolata asztrális és mentális energiaközpontokkal rendelkezik, amelyeket „szent erı-köröknek” nevezünk. Ismétlem tehát, hogy az emberi test étertestében érzelmi és szellemi energiaközpontok találhatók, és akkor válnak még hatékonyabbá, amikor aktívan mőködni kezdenek. Ilyenkor Szent Szféráknak hívjuk ıket. Végül a mentáltest éteri másában még aktívabb energiaközpontok vannak, amelyek a tér és

65

idı fogalmának szélesebb körő megértésében segítenek bennünket. Szent János a Jelenések Könyvében „csillagokként” említi meg. (Jelenések Könyve 1: 16, 20) Egy ilyen szent erı-kör a gerinc alsó részén helyezkedik el, annál a pontnál, ahol a keresztcsont található. Egy vörös kígyóhoz hasonlít, amely hétszer tekeredik meg, és a feje a gerincoszlop felé mutat. Annak ellenére, hogy kígyóra emlékeztet, valójába ez egy tőzgolyó. Ez a leglényegesebb ısi tőz a testünkben, amely a fizikai testben és annak éteri másolatában is megtalálható és a létezésünkhöz szükséges energiát szolgáltatja. A Szentírás szerint ez Mihael arkangyal kardja, a „...villogó pallos lángja, hogy ırizze az élet fájának útját.” (Mózes I. 3: 24). Ezzel a karddal őzetett ki az elsı emberpár az Edenkert- bıl, a mennyektıl különvált világokba. Nem megengedett, hogy többet mondjunk errıl az energiaközpontról, mert felélesztve ezt az ısi tőzet a testben, elégethetnénk vele az egész étertestet, ami a fizikai test halálához vezetne. Csak a magas szinten beavatottak léphetnek kapcsolatba ezzel az energiaközpontjukkal. Egy másik szent erı-kör, amely szintén a beavatottak hatáskörébe tartozik, a lábakon, a sarok közelében helyezkedik el. Aktivizálásával a személyiség egy igen alacsony rezgésszintre juttatható, amely démoni környezetet teremt. A beavatott személy olyan esetekben energetizálhatja ezt a csakrát, amikor segíteni kíván egy entitáson, aki az asztráltest igen alacsony rezgési tartományában rekedt. Egy másik szent erı-kör, amelyet gyakran „gyökér- csakrának” (1) neveznek, a nemi szervek környékén található meg. Itt mutatkozik meg a Szent Lélek és az arkangyalok kreativitása. Az ı bölcs felügyeletük alatt áll ez a csakra, és vissza kellene fogni magunkat mindenféle manipulációtól testünk ezen részén. Nemzés közben (többnyire tudat alatt, ösztönösen) partnerként mőködünk együtt az arkangyalokkal az újrateremtésben. Áldásos, egyedi, és különösen nagy felelısséggel járó feladat a teremtés. (1) Habár ez a szent erı-kör, amely a gerinc tövében található (ezért ismert gyökércsakraként), és a nemi szervek középpontjában helyezkedik el, két részbıl áll, egymáshoz nagyon közel, mégis e könyv rendeltetését megfelelıen egynek tekintjük. Felfelé haladva, egy másik energiaközponttal találkozunk, amely a solar-plexusnál helyezkedik el, és a vitális energia raktározására szolgál, egyben az asztrálvilág kapuja is a testben. Sokféle intelligens energia mőködik itt közre. A hangképzés irányításán kívül, lehetıség nyílik rá, hogy gyógyításra és tudatos, felelısségteljes testelhagyásra használjuk ezt a csakrát. A legfontosabb erı-kör számunkra a szív közepén található. Ez a legszentebb csakra, öntudatunk központját alkotja. Az Isteni Ige elsıdleges helye ez, ahol a Szent Lélek és az arkangyalok munkája az öntudat kialakulásában másodrangú szerepet játszik. „Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben, a szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén...” (Efézusbeliekhez 3:17) Ez a csakra is természetesen az Isteni Ige tetszése szerint alakul ki, személyiségünk harmonikus fejlıdése során. Soha nem szabadna olyan jellegő gyakorlatokat és meditációkat végezni, amelyek a szívre koncentráltak. A csakra lassú, gyengéd megtisztulása a cél, mert azáltal, hogy az isteni tudatosság szintjére emel fel bennünket, nagy jelentıséggel bír.

66

A fej közepén másik két energiaközpont helyezkedik el. Ezek az Isteni Ige emelkedett tudatát szimbolizálják a szeretet és a gondolat által. Kevéssel a máj és a lép fölött két másik erıközpontot találunk, amelyek az egész emberi test munkáját befolyásolják. Aktivizálva ezeket a központokat, bizonyos anyagokat és asztrális energiát termelnek, amelyet egy beavatott személy meghatározott céllal felhasználhat. Tovább haladva felfelé, a váltaknál ismét két szent erıkört találunk, amelyek egy magasabb szintő munkában vesznek részt. A Káldeusok és más misztikus iskolák az éteri központokat különféle nevekkel illették. Ezek az energiacentrumok különféle erıhatások által összeköttetésben állnak egymással, amelyeket a beavatottak számára kötelezı megismerni, hogy segítségükkel testük tökéletes mesterei lehessenek. Félelemmel vegyes tisztelettel kell megközelítenünk ezeket az erıforrásokat, mert éppen annyira lehetnek hasznosak számunkra, mint amennyi nehézséget okozhatnak. Nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy minden energia hozhat számtalan pozitív dolgot magával, ugyanakkor, ha rossz kezekbe kerül, és nem tiszta célzattal használják fel, a démoni erık növekedésének adhatnak teret. Álljunk ki határozottan a pozitív oldal mellett! TIZENHARMADIK FEJEZET

Három testünk „Mert tudjuk, hogy ha a mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentıl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.” (Korinthusbeliekhez 99. 5:1) „Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelıtt (ha testben-él, nem tudom; ha testen kívül-él, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.” (Korinthusbeliekhez 99. 12: 2) „Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is." (Korinthusbeliekhez 9. 15:44)

A lehetıségek köre az emberi test tökéletesítésére ad alkalmat az elkülönült világokban, a rendelkezésre álló eszközök segítségével és a gyakorlatok során megszerzett tapasztalatok összegyőjtésével. A világok különbözı rezgési tartományai alapján tudjuk, hogy mit jelent a fizikai, asztrál- és mentáltes. Ebben a három testben az éteri másolattal élünk együtt, amelynek feladata az összeköttetés megteremtése a különbözı életformák és dimenziók között. Az Igazság Keresıi számára egyértelmő, hogy eredetileg minden formátlan anyag csupán, és fizikai testünk teszi lehetıvé az élet kiteljesedését. Az anyag világában élünk, ugyanakkor, ezzel egy idıben egy jóval nagyobb, és kifinomultabb világhoz is tartozunk. Valójában mindenki tisztában van azzal, hogy a Föld csak átmeneti tartózkodási helyünk, és egy elkülönült világot képvisel, de Felsıbbrendő Énünk egy fénysugara, amely az abszolútumi állapoton belül marad, soha el nem hagyja égi otthonát. Az emberiség háromféle megnyilvánulási formában létezik egyszerre, és ennek sokféle bizonyítékát tapasztalhatjuk meg a fizikai létben. Ez igaz, az ébrenléti állapotunkra, 67

de még inkább érvényes az alvási periódusokra (és a testelhagyásra is). Az anyagi test elmúlásakor (a „halál”), az ember maga mögött hagyja, és kiszabadul a fizikai testbıl, de ettıl függetlenül folyamatosan él tovább, az asztrális és mentális testeiben. A második halálnál az asztráltest a mentáltest által oszlik fel. Ennél a fejlıdési állomásnál, az ember csak a mentáltestben létezik, amíg az el nem törlıdik, és a személyiség visszatér az ısatomhoz. Hamarosan megkezdıdik az ısatomok visszahúzódása, ugyanakkor feltöltıdnek az új testet öltésükhöz szükséges, az ember számára nem érzékelhetı mentális, asztrális és fizikai anyaggal. Bizonyos körülmények között képesek vagyunk az asztrál- és mentáltestet a fizikai szemünkkel látni, az ıssejtek azonban egymástól elkülönülve, csak saját tudatukat használva, a számukra megfelelı rezgéső szintekre illeszkednek be, és élnek ott tovább. Három testünk teljesen egyértelmően megkülönböztethetı egymástól, az eltérı dimenziók frekvenciája miatt. A fizikai test durva anyaga, természetébıl adódóan a háromdimenziós világhoz tartozik. A fizikai testnek a Földön négy dimenziója van, amelyek nem illeszkednek következetesen az idızónák materiális viszonyaihoz. Az egész életünk folyamata csak a saját idızónánkon belül zajlik. A mentáltest, miután elfoglalja helyét az anyagi és az érzelmi testben, ezt követıen a Föld ötödik dimenziójában is megjelenik. Az idızónák fogalma viszont, messze túlmutat a hagyományos elképzeléseink határain. Mindezek tükrében, a szabad szemmel nem látható szellemtest is részt vesz minden eseményben, és változásban, amely az anyagi és érzelmi világok által ismert állapot. Fizikai testünk, a materializáció egyik formájaként alakult ki, mégis amikor a személyiség visszahúzódik, akkor a test feloszlik, eltőnik. Ha a fizikai test, csak egy rövid idıre szóló materializációt képvisel (az Isteni Tervnek megfelelıen), vagy hosszabb idıt tölt itt, a Földön, mindenféleképpen befejez egy egész élethosszt, és betartja a háromdimenziós világ törvényeit, mely szerint egyszerre csak egy helyet foglalhat el a térben. Vizsgáljuk most az érzelmi testet: tételezzük fel, hogy van valaki, aki képes elküldeni önmagából egy gondolati elementált több ezer mérföld távolságra. Az elementál tartalmaz asztrális és mentális anyagot, és az éteri másolatuk által vannak összekapcsolva, ugyanúgy, mint a három test mindegyike egymással. Egy tisztánlátó, több ezer mérföld távolságra onnan, ahol az elementál kivetítıdik, úgy érzékeli, mint azt az embert, aki megteremtette, életet adott neki és elküldte hozzá. Tökéletes anyagi testként észleli az elementált, amely hasonlít létrehozójának fizikai testéhez. A tér-idı- hely fogalma fizikailag kiiktatódik, és a két test telepatikusán kommunikál egymással. Ugyanez a folyamat zajlik egy beavatás során is, ahol a beavató felsıbb tudattal rendelkezik, és saját maga képes megalkotni egyszerre több elementált is. A Föld számtalan részén felhasználva, különösen hasznosak az elementálok, még akkor is, ha egymástól több ezer mérföld távolságra vannak. Egy tisztánlátó képes látni ıket a maguk teljességében, és tudatában van annak, hogy valamennyi össze van kapcsolva egymással és teremtıjükkel. Valami hasonló a helyzet a mentális testtel is, amely a személyiségtudat fejlesztésével, vagy átképzésével alakítható. Az ötdimenziós világ tekintetében minden érthetıbbé válik. A különbség a világok negyedik és ötödik dimenziója között, éppen olyan nagy, mint amilyen a harmadik és a negyedik közötti.

68

Az eltérések különbözıek lehetnek, és realizálnunk kell, hogy dimenziók frekvenciái között óriási különbségek vannak. Nem törvényszerő, hogy könnyen elfogadjuk vagy megértsük azokat a körülményeket, amely a negyedik és az ötödik dimenzióhoz tartoznak. Különös tekintettel azokra az összehasonlításokra, amelyeket erıteljesen befolyásolnak az anyagi világ tér-idı függvénye szerint kialakított fogalmaink. Az érzelmi test az, amit az arkangyalok velünk együtt építenek és gondoznak. Minısége és összetétele megfelel annak az anyagi minıségének, amelyet az ısatom hordoz magában, korábbi megnyilvánulásaiból átmentve. Természetesen a maradandó egyéniség, amely létünk legmagasabb szintjein megnyilvánuló tudatos Lelkünk, lényegét tekintve tökéletesen tiszta. Tudnunk kell, hogy a különbözı tisztaságú anyag rezgéseit, amelyek az állandósuló egyéniséget veszik körül, minden ember a jelenlegi, és az elızı életének tapasztalataiból győjtötte össze. A háromféle megnyilvánulási formán kívül, a Felsıbbrendő Én építi fel az állandóan változó személyiséget. Az átmeneti személyiség az elementálok azon összessége (ezek a gondolat, vagy kívánságformák), amelyek egy emberi élet során megvalósulnak, és az idık folyamán, valamikor késıbb ismét magára ölti azokat. A jelenlegi személyiség éteri anyagának minısége pontosan az egyén lelki és szellemi érettségének felel meg. A „halál” mint jelenség áll az emberi lény anyagi testének megszőnése mögött. Ezt követıen feloszlik és megszőnik az éteri másolat. Az étertest vagy olyan lassan oszlik el, mint az anyagi test, vagy azonnal bekövetkezik, a hamvasztás során. Az éteri másolat a testtıl való elkülönülés után, visszatér a Kozmikus Tudatba. Miután az éteri másolat csak a személyiséget szolgálja, de nem hordozza magában azt (ugyanígy történik a többi test esetében is), valami hasonló módon használható fel, mint a kígyó bıre, annak levedlése után. Az ember megmarad sértetlenül, és maradandó egyéniséggé válik. Miként van az asztráltestünk megalkotva? Asztrális anyagból épül fel, a Szent Lélek, a Felsıbbrendő Énünk és az ırangyalunk irányítása alatt. Az asztráltest finomabb éteri anyagból áll, sejtrıl sejtre épül fel a fizikai test éteri másolatának formáját alapul véve. A fizikai test, legkisebb részletéig, hajszálpontosan megtalálható az asztráltestben is, kivéve a sérüléseket vagy csonkításokat, amelyeket az anyagi elszenvedett. Következésképpen az ember személyisége megtalálható az asztráltestében is, akár egy tudatalatti állapot eredményeképpen, amikor például az alvás ideje alatt elhagyja a fizikai testet, vagy az úgynevezett halál állapotában, amikor még nem tudatosult, hogy mi történt, mert a testnek még ugyanolyan a formája, az alakja. Mivel van az asztrál- és a mentáltest felruházva? Ezek a vágyaink a gondolataink és kívánságaink, amelyeket magunkban hordozunk, és a külsınk, amit elfogadunk. A gyakorlatok és megtapasztalások következtében, képesek vagyunk elérkezni arra a rezgésszintre, ahol asztráltestünket érzékelhetjük, megteremtésének körülményeivel együtt. Csak a durva anyagi világban adódhat nehézség a fizikai test megalkotását illetıen. Az asztrálvilágban egyáltalán nincs probléma ezzel kapcsolatban, mert ott csak egy gondolat szükséges a megteremtéséhez, mert az anyag, engedelmeskedve a gondolatnak, azonnal felveszi a kívánt alakzatot. Természetesen az anyag minden tekintetben elsıbbséget élvez a teremtésben, ha az ember fizikai testének felépítésérıl van szó. A teremtés, az akaraton és az anyagon kívül idıt, és sok más egyéb összetevıt igényel kiegészítésképpen.

69

Az emberi teremtmény az anyagi világban való megnyilvánulása által különleges megbecsülésben részesül, az asztrálvilágban kialakult emberközpontúság következtében. Ebben a tekintetben asztrálszinten nincs különbség a fizikai világban ébren lévı, vagy az alvó ember tudattalan állapota között. A lélek világában nincs földi értelembe vett összehasonlító mérlegelés. Emlékezzünk egy, még nagyon elevenen bennünk élı éjszakai álmunkra. Hasonlítsuk össze az emlékezetünkben ezt az éjszakai élményt, azzal, ami egy pár órával az elalvásunk elıtt történt. A múltat lezárjuk a memóriánkban. A múlt az emlékezetünkben a tegnapot jelenti. A memória, mielıtt elaludnánk, pontosan ugyanúgy mőködik, mint amikor az emlékeket felismerjük; az ébredés pillanatában a környezet, amit mi realitásnak gondolunk, nem más, mint események és élmények az idı és tér világának vonatkozásában, amelyek lassan mind a múlt részévé válnak. Az álmainkban ehhez hasonlóan, mi magunk ugyanazok az eleven, életben lévı, jólöltözött emberek vagyunk, mint ébren, a realitásnak vélt létállapotban. Van közöttük valami különbség? Azt mondhatnánk, hogy nincs. Mind a két esetben tapasztalatokat nyerünk, amelyeket bármikor, bármely pillanatban elıvehetünk a memóriánkból. Melyik az inkább valós állapot a kettı közül? Mindkettı rendelkezik a realitás bizonyos mértékével, az ıket megilletı, saját szabályuk értelmében. A fizikai test, a kauzális Törvény és a Mennyei ember által lett megalkotva. Az ember születésének pillanatától az anyagi test a Szent Lélek felügyelete és kreativitása által, szintén fejlıdni kezd és elindul egy valóságos és nagyon szép úton anélkül, hogy az átmeneti személyiség felügyeletére szüksége lenne. A fejlıdéssel párhuzamosan egy ideiglenes személyiség kezd kibontakozni az emberben. Mi az a személyiség? Ha vizsgálgatni kezdjük a tíz gyermek fizikai testét, meg kell jegyeznünk, hogy az ı kicsiny testük az anyag tekintetében kifejlıdik anélkül, hogy minıségileg különböznének egymástól. Ha ezek a csecsemık egészségesek, akkor fejlıdésük ugyanannak a fizikai törvényszerőségeknek vannak alávetve. Mindennek ellenére hamarosan rájövünk, hogy ık különbözı személyiséggel rendelkeznek. Miért? Mert a személyiség az nem a test által elfogyasztott élelem függvénye. Az elızı inkarnációkról beszéltünk már. Az újszülött csecsemı teste szabad szemmel látható mikroszkopikus mérető anyagrészecskékbıl épült fel, amelyeket ıssejteknek nevezünk, és ezek mindegyike asztrális és mentális ısatomokat is tartalmaz. Az új kis jövevénynek a Sors Ura szabja meg azt az utat, amit az élete során követnie kell. Természetesen, ami neki meg van írva, az a szabad akarattal együtt érvényesül. Ha az alkalmas idı elérkezik, lehetısége nyílik a szabadságot felcserélni egy jobb út kialakítása érdekében. Hol van tehát mindez megírva? Az asztrál- és men- táltestekben, amíg tökéletesek és ıstípusként szerepelnek, vagy amikor még formátlan asztro-mentál masszát képeznek? Mindenféle megtapasztalás, a maga valódi mélységeiben, minden adás és szerzés során lenyomatot képeznek ebben a formátlan masszában. Az asztrális és mentális massza rezgése azonos az elızı inkarnáció minıségével. Az állandósuló egyéniség, amely teljes Isteni Bölcsességgel ismeri fel az ıs-, vagy alaptípusokat, megkezdi a változó személyiség kialakítását a személyiségjegyekkel együtt, és ezekre alapozva halad a tökéletesség felé. Ebben a fejlıdési folyamatban alakul ki az ember jelentudatos személyisége.

70

A környezeti hatások befolyása nagy hatással van a változó személyiségre, amely hajlandó minden új információt befogadni. De rendelkezünk egy másik Énnel, amely már ismeri a tökéletességet (maradandó egyéniség). Amikor jelenlegi személyiségünk a tökéletesedés folyamatát befejezi és eggyé válik a tudatos lélekkel, Egyéniségünk elérkezik az önmegvalósítás állapotához. A maradandó egyéniség élete egy egyedülálló, hosszú kötélhez hasonlít. Az egyik végén a harmonikus Szent Monád Lélek-ego-létezés állapotát találjuk, amely azonosul az Abszolútummal. A másik pólusnál megtaláljuk jelenlegi személyiségünket, aki küzd, gyakran másokkal összetőzve vagy veszekedve, de végül mindent megoldva. Valahol ebben az irányban kell keresnünk azt a középpontot, ahol maradandó egyéniségünk elhelyezkedik. A tanulás folyamatában kirajzolódik elıttünk Énünk egyedisége, mint a számtalan megnyilvánulási forma képviselıinek egyike. Arra kell törekednünk, hogy a két pólus találkozzon, kialakuljon örök kör, amelynek nincs kezdete vagy vége. Ne felejtsük el, hogy minden egyes testet öltés során az önmegvalósítás ugyanúgy valósul meg saját Énünkön belül, mint ahogyan a nagy Egységhez viszonyulunk. Amikor a kör bezárul „a romlandó romol- hatatlanná, a halandó pedig halhatatlanná válik”. Egy szobrász agyagot vesz a kezébe, és a képzeletével létrehoz egy befejezett szobrot. így formáljuk mi is az alaktalan asztrális anyag tömegét, amit át kell transzformálnunk az asztráltestbe. Rendelkezésünkre áll az anyag, de nincs meg hozzá, sem a kéz, sem pedig képzelet. Ami mindkettırıl gondoskodik, az a mentáltest. Az asztrális anyagot nem lehet formálni a mentális modell segítsége nélkül. Tehát a mentáltestet használjuk az asztrál-test felépítésénél. Az asztro-mentál szinteken, különleges behatásokban részesül az érzelmi testünk, befogadja az asztrális környezet vibrációit, és ennek következtében jut hozzá az asztrális és mentális közeg finomabb anyagi minıségéhez. Ezekbıl a behatásokból lesznek késıbb a gondolataink, vágyaink, érzelmeink és reakcióink. Mesteri szinten kell elsajátítanunk az észszerő, józan gondolkodásmódot, nehogy az érzelmi-szellemi világok kiszolgálói vagy rabszolgáivá legyünk. A vágy például az egyik legintenzívebb rezgés az asztro-mentál közegben, amelynek minden körülmények között magasabb rendő képességeinknek felügyelete alatt kell állnia. Sok mindent meg tudunk valósítani, ha befelé figyelünk, de semmi nem kerülheti el a figyelmünket. Jelenlegi személyiségünket állandó felügyelet alatt kell tartani. Amikor azt mondjuk; felügyelet, arra gondolunk, hogy tanuld meg értelmezni a sugallatokat, és ne önsanyargató módon tapasztald meg a feladatokat. Amikor már ismerjük a vágyak és szenvedélyek természetét, gondolataink felügyelete alá vonva, könnyedén megszelídíthetjük ıket. Majd finomítanunk kell rajtuk az asztro-mentális közeg segítségével, hogy mint tudatos személyiség, fokozatosan azonosulni tudjunk a tudatos Lélekkel. Elérkezett a pillanat, hogy felidézzük az ide illı szimbólumot. Mikor Szent György képét látjuk, mindig az jut eszünkbe, hogyan mentette meg a hercegnıt. Vizsgáljuk meg a történet szimbolikus értelmét. A fehér ló szimbolizálja a sőrő anyagi testünket. Szent György önmagunk szimbóluma, mint öntudattal rendelkezı Lélek. Dárdája képviseli az Elme gondolatiságának rezgéseit, intelligenciáját és akaratát. A sárkány jelenti a csábító vágyat és szenvedélyt. A víz az éteri vitalitás, ami a teremtés lényege, ám elhasználódik a vágy és düh által. Végül a hercegnı a jelenlegi személyiségünk, akit a Felsıbbrendő Énünk ment meg, mint tudatos Lélek. 71

TIZENNEGYEDIK FEJEZET

Kapcsolat az ideiglenes és maradandó személyiségünk között A sőrő fizikai test minden egyes sejtjének és atomjának van asztrális és mentális megnyilvánulási formája. A Szent Lélek, elsıként a két magasabb rendő testet alkotja meg, majd ezt követıen, a Tökéletes Bölcsességgel összhangban építi fel a fizikai testet. Atomról atomra, sejtrıl sejtre halad az asztrál- és mentáltest anyagát felhasználva, hogy megfelelı alakot tudjon létrehozni. Függetlenül ezektıl az alap formátumoktól, van egy másik, méretében eltérı és alaktalan test, amely asztrális anyagból áll és az ember tudatalattijában koncentrálódik. Létezik továbbá egy, az elıbbivel csaknem megegyezı minıségő mentáltest, amely formátlan metális anyagot hordoz magában. Ez a két test többé-kevésbé megegyezik az emberek túlnyomó többségénél. A késıbbiekben, természetesen az egyes emberek személyisége erıteljesebben fejlıdik, mint másoké. így történhet meg az a furcsaság, hogy legjobb mővészeinkbıl és költıinkbıl hiányzik a racionalizmus. Más esetekben, találkozhatunk valakivel, aki csak azért képezi a mentális testét, hogy kifejlessze önmagában a sátáni intellektust, amely érzelmi szegénységként mutatkozik meg. Gyakran találkozunk ilyen elképesztı ellentétekkel kiváló tudósoknál vagy mővészeknél, akik mindezt a szétszórtság általános palástja alá rejtik. A kétféle test egy általános tojásdad formát vesz fel, de amikor az egyént komoly érzelmi behatások érik, és erıteljes vibráció indul el, akkor számtalan egyéb módon mutatkozhat meg. A tudatos személyiségben a színek is összhangban vannak az érzelmekkel és a gondolatokkal. Meg kell tehát állapítanunk, hogy ezek az alaktalan testek, amelyek nagyrészt a tudatalattinkban helyezkednek el, jogosultak a mindennapi személyiségünk feletti uralomra. A személyiség ellenállóképes anyagból áll (mert a Szent Elme része), még akkor is, ha úgy tőnik, hogy múlandó vagy halandó. Egy emberben, akinek gondolatai alacsony rezgésszintet képviselnek, az asztro- mentális anyag egy alaktalan masszát képez. Kegyelembıl kap lehetıséget megnyilvánulni mindhárom testben, és csak a Szent Lélek, a Felsıbbrendő Én, valamint az ırangyal állandó felügyelete alatt élhet. A tudatos személyiség Szent – mint Felsıbbrendő Én – és végsı szándéka szerint eggyé akar válni az Abszolút Létezıvel. Ha úgy gondolunk a maradandó egyéniségre, mint egy szeretı anyára, aki törıdik a gyermekével és felneveli, amíg nem elég idıs ahhoz, hogy kialakuljon saját, belsı ereje, akkor az ideiglenes személyiség e tekintetben a fejlıdı gyermek szerepét tölti be, akár jó, akár rakoncátlan. A maradandó egyéniség azonban jelen van mindhárom testben, és gyakorlatilag úgy viselkedik, mintha a felvigyázójuk lenne. Sok esetben közbelép, például amikor – a tudatalatti által – lelkiismeret-furdalást okoz a jelentudatos személyiségben.

72

Nos, akkor melyik vagyunk a kettı közül mi magunk? Az ideiglenes személyiség vagy a maradandó egyéniség? Mikor érkezünk el arra a pontra, ahol megértjük az Ego mőködését az egyikben, illetve a másikban? Az emberekben egy folytonos harc zajlik, különösen akkor, amikor az ideiglenes személyiség egy nagyon alacsony szintő fejlettségi fokon áll és a materiális világ vonzása által erısen befolyásolt állapotba kerül (egoizmus, logikátlanság). Az anyagi világ szféráján belül, a küzdelem folyamatos és feltartóztathatatlan. Maradandó egyéniségünk állandó harcban áll az ideiglenes személyiségünkkel, valamint a tér-idı világának ellentmondásaival. Mindezek mellett, vannak pillanatok, amikor az Ego, a küzdelem súlya alatt, önmagában keres menedéket, ami nem más, mint a Felsıbbrendő Énünk, és ott pihen meg egy idıre békében és nyugalomban. Ezért kell a helyes gondolkodású embernek az életét úgy alakítania, hogy minden vitás esetben a békülést válassza a konfrontáció helyett. Jelentudatos személyiségünk gyakran mond lehetetlen vagy lázító dolgokat. Elıbb vagy utóbb belefárad ebbe a küzdelembe, megadja magát a maradandó egyéniségnek, és akkor már hajlandó hallgatni a tanácsaira. Az ilyen pillanatokban, megértjük hogy a személyiségünk azon része, amely a szenvedélyes megnyilvánulások és a harag hatására indulatos lett, a továbbiakban nem azonosul velünk. A küzdelem helyett, sokkal inkább javítani kell személyi- ségjegyeinket és azonosulni a pozitívumokkal. Ügy tőnik, mintha két „Én” élne bennünk, az egyik győjtöget és elemez, amíg a másik uralkodik és korrigál. Valójában azonban csupán egy Énünk létezik. Ezért a maradandó egyéniségünk, minden bölcsességét latba vetve, egy idıre félreállítja az ideiglenes személyiséget (tudattalan testelhagyás), és elkülöníti a fizikai testtıl, hogy lehetıséget adjon a Szent Léleknek, a Szent arkangyaloknak és önmagának a fizikai test sérüléseinek gyógyítására. Ez a munka tudat alatt megy végbe, általában alvás közben. A megfelelı ismeretek, a tudás adja a teremtéshez azt a motivációt, amelyhez szükségszerően kell, hogy társuljon a szabad akarat és a helyes gondolkodás. Mindezek együttesen fejlesztik tovább a formátlan érzelmi és szellemi testeket mindaddig, amíg azok nem azonosulnak a maradandó egyéniséggel. Ezen a ponton a maradandó egyéniség összeolvad, és egységet alkot az ideiglenes személyiséggel. A harmonizálódásnak ezen a fokán képesek vagyunk könnyedén véghez vinni a tudatos testelhagyást, hasznosítani tudjuk az újjászületett, egyesült asztrális és mentális testeinket, mint Énünk önálló vetületeit a lelki és szellemi világokban. A Létezés ilyen jellegő megnyilvánulása, továbbá az, hogy beléphetünk a Bölcsesség világába, ahol az anyagot saját akaraterınk által tudjuk irányítani és kezelni, meghaladja a földi tér és idı határait. TIZENÖTÖDIK FEJEZET

Az elementálok 73

Ebben a fejezetben azon az úton indulunk el, ahol megtudhatjuk, hogyan vesz részt az Elme szuperanyaga az asztrál- és mentáltestek megteremtésében és kiteljesedésében. Ezek az alakzatok mentális képességeink fejlıdésével alakulnak ki és öltenek formát, amelyeket „ele- mentáloknak” hívunk. A tudat anyagot képes teremteni. Említettem, hogy minden, ami az Elme anyagából és szuperanyagából alakul ki, különféle rezgéseket és vibrációs szinteket képvisel. Az Ige, a Szent Lélek és az arkangyalok elementáljai a Mennyei Szuper Intelligencia, a Szeretet és az Élet megjelenésén keresztül mutatkozik meg, és mint éteri anyag formálódik a végtelen Univerzumokban. Az arkangyalok kivetítik magukból a tökéletes Szere- tetet, Erıt és Bölcsességet, lefestik számunkra a legkedvesebb terveiket, amelyet mi az anyagi testünkben, az asztrális és mentális megnyilvánulási formáinkban látunk viszont. Annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat, és táplálkozni tudjunk, megteremtik számunkra az ásvány-, növény- és állatvilágot. A védelmünkre és hogy soha ne legyünk egyedül, az arkangyalok angyalokat és más természeti lényeket küldtek el közénk. Ez az édeni állapot testvéreink az arkangyalok tudatos teremtı munkájának köszönhetı, amelyet kitartó szorgalommal végzett meditációikkal érnek el. Mindez ismertté válhat számunkra a tudatosság (a Szent Elme) szintjének elérése és ennek állandósulása eredményeképpen. Az élet egy magasabb rendő szintjének igazságát mutatja meg számunkra ez az állapot, ahol az anyag szüldanyja a tudat. Mi történik a létezésünk során a megtapasztalásainkkal? A bennünket körülvevı tudományos materializmus világának termékei vagyunk, ahogyan azt a társadalom- tudósok el akarják hitetni velünk? Hogyan tudunk megfelelni ennyi elvárásnak az elementálok mőködésének megértése közepette? Jelenlegi személyiségünk egy különleges jármő, melynek közremőködésével megtapasztalhatjuk, és értelmezni tudjuk a világ mőködését. A gondolati elementálok születését és különleges szerepét, akár tudatosan, vagy tudat alatt, a felsıbb tudat segítségével érthetjük meg. Amikor már sor került az elementálok megteremtésére és kialakult formát alkotnak, valamennyi saját anyagi minıségében jelenik meg. Ha még közelebbrıl kezdjük vizsgálgatni ıket, hamarosan rájövünk, hogy mindegyik rendelkezik asztrális és mentális másolattal, átörökölve az elementál létrehozójának gondolatban megfogalmazott célját. Az élet, az anyagi világ szemszögébıl megismerve, éppen úgy alakul, mint ahogyan mi magunkat az Elme szuperanyagának segítségével alakítjuk és összekapcsolódunk az emberi közösséggel, a globális környezettel, amely korábban lett kialakítva számunkra. Ezzel a módszerrel különbözı feltételeket teremtünk meg önmagunk számára, és megközelíthetjük az édenre, vagy a pokolra hasonlító állapotokat, esetleg megállhatunk valahol a kettı között, amelyet a katolikusok tisztítótőznek neveznek. Mindannyian egy burokban élünk, ahol többé-kevésbé megvalósítjuk saját elképzeléseinket. A fizikai testben sok-sok sejt mőködik szervezetten a nagy egész érdekében. Személyiségünk is egy energiahálózatot képvisel, amelyben szabadon jelennek meg az érzelmi és a szellemi megnyilvánulások. Jelenlegi személyiségünk stílusjegyei - sejtjeinek is hívhatnánk ıket —, precízen megfogalmazva egy-egy elementált képviselnek, amelyet megteremtünk, és vágyainkon, gyengeségeinken, lelkierınkön és erényeinken keresztül kivetítünk. 74

Minden gondolattal, pillantással, ötlettel, nyugtalansággal vagy érzéssel elementált teremtünk. Még alvás közben is kibocsátunk magunkból elementálokat képezı rezgéseket, amelyek visszahatnak ránk és a környezetünkre. A kibocsátott elementálok intenzitása összhangban van megszületı vágyak erıteljességével. Amikor elérték a céljukat, és megvalósult mindaz, amiért megszülettek, visszatérnek a létrehozó személyhez, hogy feltöltıdve újra létrejöhessenek, immár megújult erıvel. Ez a folyamat sokszor megismétlıdik a személyiségünkön belül, és képviselheti akár a sötétség szörnyőséges közegét (ha az elementálok alacsony rezgésszintőek), vagy az erıs szeretet kiáradását is (ha az elementálok jó gondolatok és vágyak formájában fejezıdnek ki). Hasonló módon, mint ahogyan a fizikai testünket megmérgezhetjük, ha egészségtelen ételféleségeket fogyasztunk, ugyanakkor meg is tisztíthatjuk, ha több figyelmet fordítunk rá, mérgezzük vagy tisztán tartjuk a személyiségünket elméleti síkon. így tud az emberi karakter kibontakozni. De mit is jelent a karakter és milyen kapcsolatban van a személyiségünkkel? Korábban már említettük, hogy a fizikai testünk olyan anyagi valóság, amely az állandó változás állapotában van. Anyagok épülnek be a testünkbe és más anyagok kiválasztódnak onnan. A hagyományos tudomány tanításai szerint, minden hét év elteltével kicserélıdik valamennyi sejt a testben és nincs egyetlen egy sem, amely megmaradna a megújulás periódusa után. Az ember lehetıséget kap, hogy alakítsa testét és egészségi állapotát ebben az állandó, megújulási folyamatban. Ugyanez történik a személyiségünkkel is. Anyagok épülnek be, és anyagok választódnak ki onnan. A gondolati elementálok megteremtésével és újrateremtésével építjük és újjáépítjük a személyiségünket. Megalapozzuk egészségünk vagy betegségeink feltételeit, megelégedettséget vagy elégedetlenséget, békét vagy nyugtalanságot hozunk létre. Az emberek többségénél a személyiség felépítése tudat alatt történik, és engedjük, hogy a vágyaink és érzelmeink irányítsák karakterünket. Megengedett számunkra, hogy az Elme szuperanyagának segítségével a teremtés lehetıségének ajándékát felhasználva, mennyországot, vagy poklot építsünk magunknak. Az olyan viselkedési formával, amely nem rokon az arkangyalokéval, elveszítjük annak lehetıségét, hogy az Elme, teljes felelısségének tudatában, pozitív gondolati formákat hozzon létre. Akik így élnek, azok az égi behatások mellızésével akarnak teremteni, mi pedig, az Igazság Kutatói, a mennyei lehetıségekkel élve kívánunk részt venni a teremtésben. Különféle típusú gondolati elementált különböztethetünk meg. Léteznek olyanok, amelyek a személyiségünkbıl alakulnak ki, mások a bennünket érı külsı hatások következtében jönnek létre. Akár a vágyainkból, akár a gondolatainkból építjük fel az elementálokat, vagy a személyes vibrációnk egy bizonyos szinten teremti meg az elementálok sokaságát, magunkhoz vonzzuk ıket. A késıbbiekben, úgynevezett „elementálok csoportjai” alakulnak ki, amelyek évszázadokon át fennmaradnak az általános érvényő tevékenységek és tanítások folyamata miatt. Ezek lehetnek jó- és rosszindulatúak egyaránt. Személyiségünk akár gyenge, beteges természető vagy erıs, könyörületes, mindenféleképpen mőködésbe hozza a gondolati elementálokat. Ha valamelyik már aktívvá

75

vált, ráakaszkodik az ıt megalkotó személyre, és behatással lesz az érzelmeire, gondolataira és tetteire. Amikor ezek a csoportos elementálok különösen agresszívvá válnak, ellenırzésük alá vonják az energiaközpontjainkat, amely nagyon hasonlít a megszállottság állapotához. Ennek ellenkezıje kellene, hogy történjék, amikor is jóindulattal és szeretetteljesen viseltetnek irántunk. így lennénk képesek az elementálok által megtapasztalni az erıteljes motiváció, sıt akár az eksztázis érzését is. A gondolati elementálok többsége, amelyeknek helyet adunk az életünkben, többnyire intelligens és igényes energiahalmazok. Inspirálhatják a személyt, hogy olyan viselkedési formákat vegyen fel, melynek során az elementálok létrehozása és megújítása kielégítı módon történik. Ha negatív gondolat-formátumokkal vagyunk kapcsolatban, amelyeket a kapzsiság, harag és győlölet hozott létre, akkor a cselekedeteinket és viselkedésünket rossz irányba terelik, majd a meg nem értés, veszekedés és talán említenem sem kellene, hogy a démoni Énünk elégedetlensége veszi át az uralmat. Ha azonban megbocsátó és béketőrı természettel rendelkezünk, pozitív töltető elementáljaink olyan élethelyzetekhez vezetnek, ahol mások segítségére siethetünk. Következésképpen, ha a rosszindulat elhatalmasodik bennünk, nem tudjuk megfelelıen felügyeletünk alatt tartani fizikai testünk állapotát. Személyiségünk és felelısségtudatunk kialakítása kizárólag saját magunkon múlik. Ha gyenge személyiséget építünk ki magunkban, elkerülhetetlen, hogy már korábban kialakult energiaközpontok vonzásába kerüljünk, amelyek mások által megteremtett, vagy körénk épített gondolati elementálokat jelentenek, az asztro-mentális szférában keringve. De még ilyen esetekben is, mi vagyunk felelısek a történésekért, mert csak olyan vibrációkat vonzzunk magunkhoz és azonosulunk velük, amelyek megegyeznek a saját rezgési tartományainkkal. Nem okolhatunk másokat vagy a körülményeket, amelyek rajtunk vagy körülöttünk uralkodnak, mert az elementálok elfogadása és a velük való azonosulás teljes egészében a saját felelısségünk. Körülöttünk nagyon sok ember, él sötétségben és tudatlanságban, ugyanakkor ismerünk olyanokat is, akik megfelelı érzékenységgel használják a gondolataikat. Említést kell tennünk ugyanakkor az emberi közösség érzelmi és szellemi beállítottságának jó és rossz gondolati elementáljairól. Léteznek angyalok és démonok is! Komoly feladat számunkra, hogy olyan mágneses pólust építsünk ki magunkban, amely vonzza az egyiket és taszítja a másikat. Egyetlen démon sem zavarhat meg senkit sem, aki nem azonosul a rezgéseivel. Más megközelítésbıl nézve a dolgokat, ha valaki meghatározott bőn terhe alatt szenved, hathatós segítséget kaphat egy angyali lénytıl, egy másik embertıl, aki meditál vagy imádkozik érte, illetve ha Mennyei Kegyelemben részesül. Az ima a szeretetteljes elementálok kialakításához és kiteljesedéséhez vezeti el az embert. A segítség azonban relatív, mert ha a személy érzelmileg és szellemileg nem érett, az ebbıl származó elıny csupán átmeneti lesz. Mindazoknak az embereknek, aki ilyen jellegő segítségben részesültek, az elınyöket nyújtó beavatkozást a helyes gondolkodás és fejlıdés kiindulópontjának kell tekinteni.

76

Ne a vádaskodások és szemrehányások lehetıségeit keressük környezetünkben. Ezek mind negatív gondolati elementálokat teremtenek körülöttünk. Ilyen töltető elementálokat találunk például az alkoholisták körül, akik közül sokan a társadalom áldozataként akarják feltüntetni magukat. Valójában ezek az emberek felelısek szomorú sorsukért, miután ık teremtették vagy alakították ki önmaguk számára azokat az igen erıs elementálokat, amelyek magukhoz ragadják az akaraterıt, és energiaveszteséget okoznak. Az általuk megteremtett elementálok, a többivel együtt ott keringenek körülöttünk is. Manapság ez a legáltalánosabb érvényő félreértelmezés a modern pszichológiában. Sokan a pszichoterapeu- ták közük azt gondolják, hogy a páciens felépülésének folyamatában felszínre kell hozni bizonyos érzelmeket és eseményeket, szabad utat engedve az emlékeknek, és azoknak a frusztráló érzéseknek, amelyek korábban épültek be az illetı személyiségébe. Ebben a folyamatban, amikor „kiengedjük a gızt”, sokkal több esetben fordul elı, mint ellenkezıleg, hogy az elementálok körbeveszik a memóriát, és ahelyett, hogy elgyengülnének, újra erıre kapnak attól a figyelemtıl, amelyben a kezelés során részesülnek. Az eljárás maga inproduktív lesz - néhány esettıl eltekintve - a páciens felépülése tekintetében, miután még több energiával tölti fel a felszínre kerülı problémát. Az elementálokat nem lehet megsemmisíteni. Ha egyszer valaki létrehozta ıket, folyamatosan ott keringenek aktív állapotban (a személy éteri vitalitásából töltıdnek fel), vagy szunnyadó formában (elvonva a gondolatok erejét), miközben a Kozmikus Tudatban pihennek és várakoznak. Amilyen mértékben egy személy minıségében és mennyiségében át tudja formálni az elementálokat a tılük való megszabadulás folyamatában, olyan komolyan kell felkészülnie, hogy a kellemetlenkedı energiaformátumokat be tudja helyettesíteni számára hasznos energiákkal. Amikor egy elementált kivezetünk a környezetünkbıl, egy vákuum keletkezik, amely bármilyen más természető, új energiaformátummal telítıdhet fel. A vitalitásunk erejével kell feltöltenünk az eltávolított elementálok helyét, hogy a személyiség fejlıdésében építı jelleggel szolgáljanak. Láthatjuk tehát, hogy miért olyan nehéz egy embernek rövid idı alatt sokat változnia, hiszen mindenki egy relatíve harmonikus és független elementál hálózatot épít maga köré. A nagy kiterjedéső elementálok, vagy azok sokaságának hirtelen kimozdítása, komolyan elbizonytalaníthatja az egyént, sıt kifejezetten indulatossá teheti ıt. Az elementálok energiájának elvonása csak lassan és folyamatosan történhet, hogy komoly eredményt tudjunk elérni. A gondolati elementálok soha nem szüntethetık meg a velük való közvetlen küzdelem során. Véleményünk szerint amint a múlt eseményeinek láncolatában kezdünk el barangolni, legjobb, ha az eredet után kutatunk - meg kell találni a kiváltó okokat -, majd a következı feladat hogy behelyettesítsük és felülírjuk valamennyit. Nem szabad ragaszkodnunk a múlt eseményeihez, hanem el kell engedni magunktól ıket (hiszen elmúltak már és megváltoztathatatlanok). El kell vonni az energiájukat, megfosztani az életerejüktıl, mert súlyos teherként nehezednek ránk. Ezek után élhetünk csak a múlt béklyói nélkül. Éljünk a jelenben, és ne engedjük, hogy a múlt lehúzzon, vagy a jövı nyomasztólag hasson ránk. Egyszer valamennyien eljutunk az asztro-mentális szférába, ahol együtt találjuk meg az elmúlt idıszakok romlottságát, és azokat, amelyeket ma építünk fel. Ugyanakkor ez a 77

közeg magában hordozza mindazokat a jó cselekedeteket is, amelyeket a jelenben hajtunk végre, valamint azokat, amelyeket történelmi korok haladtával, elmúlt évezredek során, az emberiség vitt véghez. Az Elme mennyei szuperanyaga bennünk és körülöttünk egyaránt megtalálható. Állandóan változó személyiségünk alkotóeleme, amelyet ajándékként kaptunk a fejlıdésünk érdekében. Sajnos azonban nagyon gyakran ártunk magunknak, miközben éppen az Elme tisztaságának felhasználásával változtathatnánk meg az egoizmus mocsarának hatását, a rosszindulatot, a haragot, a hazugságot és az ártó gondolatokat. Eszébe jutott valakinek elgondolkodni azon egy pillanatra, hogy „Rendben van, becsaphatsz másokat, de hogyan csaphatnád be önmagadat?” Az emberi teremtménynek elsısorban ıszintének kell lennie önmagához, másodsorban pedig szeretni kell az igazságot. Az emberek tudatát a félreértések áradata foglalja el, gyakran szenvedéseket okoznak másoknak, mert nincsenek tisztában azzal, hogy ha így cselekszenek, önmagukat dupla olyan intenzitással bántják, mint az áldozataikat. A Kozmikus Tudat elementálokkal telített, amelyek különbözı szinten állnak és különféle formákat alkotnak. Az Isteni Igével és a Szent Lélekkel együttmőködve, elısegíthetjük a Kozmikus Tudat minıségi változását gondolataink, vágyaink és érzelmeink felszínre hozatalával, esetleg az elfojtásával. A Kozmikus Tudat az az állapot, amely által mindenkivel és mindennel összefüggésben állunk. Amikor végre ráeszmélünk arra, hogyan mőködünk közre az emberiség jobblétének megvalósulásában — és ennél még sokkal nagyobb dolgokban is — a produktív életet adó, pozitív töltető elementálok megteremtésében és felépítésében, akkor valóban tettünk egy nagy lépést a saját fejlıdésünk érdekében. A konfliktusok és a győlölet helyett, a harmóniát és a szeretetet kellene elıtérbe helyeznünk. Magunkat gyógyítónak kell tekintenünk, és barátként viselkedni körülöttünk mindazokkal, akik segítségre szorulnak. Közelítsünk feléjük szeretettel, hogy észrevegyük lelki sérüléseiket, hogy vissza tudjuk segíteni ıket a tökéletes egészség állapotához. Ez az egyetlen módja annak, hogy pozitív elementálokat alkossunk magunk köré, amelyek gyógyítják és tisztítják a környezetünket. A fejlıdésért folytatott küzdelem a közvetlen környezetünkben zajlik, és ennek minısége a lehetı legfontosabb. Sok ember szenved attól a hibától, hogy sietteti a dolgokat, és azt gondolja, hogy ı már mindent tud, még az olyan élethelyzetekben is, amelyek korábban már tévútra vezették ıt. Mások egoizmusa odáig vezet, hogy azt gondolják, hogy jogot formálhatnak minden és mindenki megítélésére. Ezeket az embereket haladásukban nem a megfelelı motivációk vezérlik. Mindazokat, akik ebbe a kategóriába tartoznak, sok esetben meg kell tanítani a csend értékeire. Mindennek az alapja a csend. A racionális gondolkodás szülıanyja. Mielıtt megszólalunk, csendesen gondolkodnunk kell. Ha így cselekszünk, a szavainknak nagyobb súlya lesz. Kétféle módon alkothatunk elementálokat. Mindkettınek a kiindulási pontja az anyagi világban keresendı. Elıször szabadjára engedjük a fantáziánkat, amikor tetszetıs fizikai formára figyelünk fel, szabad folyást engedünk érzelmeinknek, és ezzel végtelen számú, erıs elementált teremtünk meg, amelyek célja, hogy elégedettséggel töltsenek el bennünket az éppen aktuális vágyaink és érzelmeink tekintetében. 78

Az ebbe a kategóriába tartozó elementálokat, vágyaknak nevezzük, és megteremtésük sémája a következı: Fizikai tárgy - Érzelmi ösztönzés - Vágyak kialakulása - Elégedettség érzet megteremtése. Akik ennek szellemében éltek és élnek, azokat Urunk, Jézus Krisztus „tisztátalan lelkeknek” és „démoninak” nevezett (Márk 5: 11,13). Ok azok, akik az emberi létet minıségileg alacsony szintre juttatják. Ne csapjuk be önmagunkat azzal a tévhittel, hogy csak akkor okozhatunk szenvedést, ha ellentmondunk, vagy szavakkal bántunk meg másokat. Legalább akkora fájdalmat okozhatunk valakinek érzelmi és szellemi behatásokkal, mint egy ökölbe szorított kézzel néha még ennél is komolyabbat! Az Isteni Ige az ısi Törvényeket közvetíti számunkra a házasság esetében is „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ı szívében.” (Máté 5: 27-28). Tekintsük át ezt a tanítást még egyszer. A „Ne paráználkodj!” mondat így önmagában nem elég, mert ha szemet vetsz mások feleségére, és csak a fantáziádban játszódik le minden, akkor is megsérted az Isteni Törvényeket. Hányszor hágjuk át a Törvényeket alvás közben, amikor a gátlásainkat levetkezve álmodunk, és hatásuk alatt vagyunk - akár élvezetes volt, akár szomorú -, még hosszú ideig az ébredés után is. Éber tudattal kell elérnünk, hogy képesek legyünk hatásosan irányítani álmainkat, és nem szabad megengedni, hogy fordítva történjék, és azok uralkodjanak felettünk. Az álom is egy elementál teremtı módszer lehet, amely ha kikerül az ellenırzésünk alól, újabb karma szerzéshez segíti hozzá a személyt. E karmikus állapot érvényben maradhat akár olyan hosszasan is, amíg a fizikai világ béklyója fogva tart bennünket. Egy másik terület, ahol gondolatainkat ellenırzésünk alatt kell tartani; vágyaink testet öltésének megelızése. Az emberiség apró kis lépésekkel halad a tanulás útján, életrıl életre fejlıdik, de még lassabb a haladás, ha bármiféle izgató dolog megjelenik az életében. Minden ember hasonló élethelyzetek, és körülmények közepette folytatja tanulmányait. Tılünk függ, hogy milyen magatartási formát tartunk elfogadhatónak, ennek alapján hogyan értjük meg az eseményeket, és reagálunk azokra minden egyes helyzetben; lehet, hogy szélsıséges érzelmekkel, de lehet, hogy tökéletes nyugalommal. Azokat az elementálokat, amelyek az imént említett módon alakulnak ki, gondolati vágy elementáloknak nevezzük. A nyugalom vezeti el az embert egy biztonságos, egyenes ösvényre, és tisztítja meg a környezetet, az általános fejlıdést elısegítı állapot létrehozásával. Sajnálatos módon az emberiség az anyag által fertızıdött meg és ennek jegyében tevékenykedik. Ez teszi lehetıvé, hogy tudatát olyan erık játsszák ki és formálják át, amelyek gyakran az alapvetı emberi érzelmek és vágyak következtében jönnek létre. Tudatunknak megvan a joga a változtatáshoz, akaratunkkal pedig formálhatjuk irányultságunkat. Nem lehetünk egyszerően csak az idı és tér világának játékszerei. Az Isteni Ige nagy hangsúlyt fektet az elementálok kérdésére. Egyértelmően elítéli az ártó gondolatokat, amelyeket megvetéssel „süket és néma lelkeknek” nevez. Az elmarasztalás ezeknél a csökevényes érzelmi és szellemi formátumoknál nem elég. Arra 79

buzdít bennünket, hogy lépjünk fel a képzeletünket felcsigázó heves vágyakkal szemben, amelyek helyt adnak az ártalmas, vágyak vezette gondolati elementálok elhatalmasodásának. Más vonatkozásban folyamatosan támogatja a gondolati vágyak megszületését; a hasznos elképzelések esetében, amelyek az embereket eltávolítják az anyag vonzásától, hogy útjuk az Égi ember felé irányuljon.

TIZENHATODIK FEJEZET

A tudatalatti „Boldogok a békességre igyekezık: mert ık az Isten fiainak mondatnak. ” (Máté 5:8)

Bonyolult módon függenek össze az elementálokkal kapcsolatos tanulmányaink, az ember tudatalattijának alapos vizsgálata, és annak jelentısége. Miként az elementálokkal kapcsolatban megtapasztaltuk, a tudatalatti tanulmányozása is hosszú és mélyreható tanulmányokat jelent, amely mégsem szolgálhat a teljes megismerés lehetıségével. A legtöbb ember számára a tudatalatti az ott tárolt információk minıségétıl függıen alakítja ki körülményeit, amelyek közepette megtapasztalhatja, hogy mit jelent az élet. Tudatalattink ugyanakkor a legjobb barátunk és a legnagyobb ellenségünk is lehet. Ezen túlmenıen, tudatalattink sajátosságai azok, amelyeket átviszünk magunkkal egyik inkarnációnkból a másikba. Éppen ezért, annak érdekében, hogy kellı vitalitással tudjuk végezni a munkánkat, jobban meg kell értenünk a tudatalattink felépítését. Csak így leszünk képesek kialakítani önmagunk számára különféle módszereket, amelyek segítségével megtisztulhatunk és eltüntethetjük a „belsı káoszt”. Tudatalattink elsıdleges helye a solar-plexus, amely három kamrára oszlik. A kamrák mérete minden esetben különbözı, mert függ az egyén érzelmi és szellemi fejlettségének szintjétıl. Az elsı kamra a vitális energia raktára, vagy ahogyan néhány helyen olvashatjuk, az állati vitalitás. A tudatalatti ezen részén keresztül nyilvánul meg az élet eredete, „mindennapi kenyerünk”, ide győlik be az energia, és innen kerül elosztásra a testen kívül és belül lévı területekre egyaránt. Egészségesen, szelíden élve, fokozatosan rájövünk, hogy a 80

körülöttünk zajló élet megteremt számunkra minden olyan lehetıséget, ahol másokat tudunk szolgálni. Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a valódi Igazságkeresı megtanulja, hogyan kell bánnia a tudatalattiban lévı energiával. Ha nem így történik, az energia veszi át az uralmat felettünk! Ennek következtében nem tudunk gondoskodni többé testünk tökéletes egészségi állapotáról (testi-lelki jólétünkrıl), elhasználjuk az éteri vitalitást, és az energiáinkat, amikor másokat gyógyítunk. Jézus Krisztus azt mondja errıl: „Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élı víznek folyamai öm- lenek annak belsejébıl”. (János 7: 38) Az éteri vitalitást itt, mint vizet említi meg. Egy másik kamra, gyakran sőrő dzsungelnek érezzük, az elementálok halmaza, amelyeket mi magunk generálunk, vagy vonjuk el tılük az energiát, személyiségjegyeinknek megfelelıen. Ezek a gondolati elementálok nagy többsége a tudatalatti mőködésének következtében alakulnak ki, és ebben a kamrában győlnek össze. Egészen addig várakoznak ott, amíg lehetıséget kapnak arra, hogy megjelenítsék önmagukat. Ahogyan azt már említettük az elızı fejezetben, annak ellenére, hogy sok-sok elementál dolgozik ellenünk, ugyanakkor hasznos, életerıt adó elementálok is rendelkezésünkre állnak, ugyanott, a tudatalattinkban elraktározva. Mindezek az erık ebben a kamrában helyezkednek el, és saját magunkat kell rákényszeríteni arra, hogy el tudjuk különíteni a jót a rossztól, hogy „lássuk a fát az erdıtıl”. Ennek következtében személyiségünkben az egoizmus kerül elıtérbe (az egoizmus nem azonos a szívünkben és az elménkben lakozó Egonkkal)), és a nemkívánatos érzelmek és vágyak sokasága hat ránk. A kamra, ha nem tisztogatjuk állandó jelleggel, akadályozni fog bennünket — és szenvedést okozunk vele másoknak — életrıl életre, sorscsapásokat hozva ránk az utunkon. „Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállnom” (János 3: 30), ahogy azt szeretett Jézusunk oly szépen megfogalmazta. Utal az eljárásra, melynek során meg tudjuk szabadítani önmagunkat az egoizmustól - az önzés elementáljától - és megnyitni magunkat az Isteni, Krisztusi Szeretet felé. A harmadik kamra az, ahol a Szent Lélek és a Krisztusi Ige hat ránk és vezérel bennünket. Itt élvezhetjük a Mennyei Spirituális lényünk felsıbb tudati állapotát, a tudatosság egy ösztönös változatát. Csodálkozunk azon, amikor mondjuk egy kéttonnás autót vezetünk hosszú kilométereken át, és egyáltalán nem emlékszünk az úton töltött idı részleteire, mert mélyen a gondolatainkba merültünk. Egy másik példával élve, amikor vészhelyzetben gyorsan és megfontoltan döntünk, ismét a rejtett képességeink kerülnek elıtérbe. Ez a mindenek felett álló erı, abból a mennyei kamrából való, amelyet valamennyien ösztönösen élünk meg minden alkalommal, ‘amikor a helyes értékítéletünk mőködik, és ennek alapján tudunk különbséget tenni jó és rossz között. Amikor kilépünk innen, a tudatosság olyan módon kezd hatni, hogy gondolataink és cselekedeteink megfelelı irányultságúak legyenek. Beszélhetünk a Mennyei Spirituális és Igei behatásokról a magasabb rendő megnyilvánulási formáink esetében, ám mégis a tudatalattink az, amely által megfelelı irányítást kapunk fejlıdésünk érdekében. Az emberi test múlandó, amely állandóan változtatja anyagi részecskéit. Mégis, ezt a testet a legtöbb ember valódi énjeként kezeli. Az igazság azonban az, hogy önmagunk árnyékát tapasztalhatjuk meg átmeneti személyiségünkben. Az egyéniség háromnegyed része a tudatalatti, vagy a tudatalatti Elme kivetülése. Megismerhetjük az Elmét egy másik úton is, ahol tanulmányozva a mőködését, meglepıdve 81

tapasztaljuk majd, hogy még a rezgések legalacsonyabb fokán is magában hordozza a Tökéletes Bölcsességet, Erıt és az Isteni Szeretetet. Az ember személyiségének felépítése lehetıvé teszi, hogy egyénileg és közösségi szinten is érvényesülni tudjunk. Amikor valaki egyénileg részesül különféle behatásokban, vagy a környezete hat rá, akkor mindig gondolati úton, vágyakkal vagy igényekkel reagál. Valamennyi reakció eredete nagyrészt a tudatalattiban található. Emellett, mind a tudatalatti, mind pedig a személyi- ségjegyeink egyszerre, egy idıben vannak jelen mindhárom megnyilvánulási formánkban (anyagi, érzelmi, szellemi). Ha ez nem így lenne, az egyéniségünk megsemmisülne a fizikai test feloszlása során. Ilyen esetben, mindazok, akik elhagyják a fizikai testüket akár a halál beálltakor, vagy egy testelhagyási gyakorlat közben, elveszítenék egyéniségüket. De nem így történik. Tény az, hogy a tudatalatti változó személyiségünk háromnegyed részét foglalja el, mert éppen úgy megtalálható az asztrális és mentális testünkben, mint a fizikaiban. Röviden összefoglalva, egy átlagos emberi testben háromféle megnyilvánulási forma jelenléte érzékelhetı, habár a mentáltest nem rendelkezik olyan alakzattal, mint a másik kettı. A spirituális értelemben magas szinten álló ember képes az asztrál- és a mentáltestét külön-külön is használni, függetlenül egymástól, és ennek segítségével megnyilvánulni az emberi lét egy magasabb fokán. Az ember egyénisége az élet egyik csodája, amely a tér és idı világában egy különleges energiaközpontot jelent. Ez a centrum átveszi azokat a különféle megtapasztalásokat, amelyeket egy élet során győjtöttünk be, és megırzi a fizikai test felbomlása után is (elsı halál), majd az asztráltest átalakulása után is (második halál). Úgy tőnik, hogy az az ember, aki öntudatlanul hagyja el a testét, erıteljesen rezonál a mennyei vibrációk hiánya miatt, és csak az asztrálvilág alacsony rezgési tartományának behatásaiból képes részesülni, amely nagyon kellemetlen állapot. Más esetekben, amikor a mennyei közeg által megélt benyomások megszőnnek, az emberek azt gondolják, hogy mindaz, amire emlékeznek, csak a képzeletük mőve, vagy álomkép, és nem megtapasztalás, pedig valóban átélték az eseményeket. Ennek elkerülése érdekében, az embernek meg kell tanulnia tudatosan élni a tér és idı világában. Csak ezek után lesz képes elérni az asztrálvilág síkján az önfegyelem olyan magas fokára, ahol meg tudja ırizni az általa kiérdemelt rezgési szintet. Nézzük ezek után, hogyan születik meg a tudatalatti. Említettük már korábban, hogy a fizikai test éteri mása, valamint az érzelmi és mentáltest is éteri anyagból épül fel. Beszéltünk arról is, hogy lenyomati, mozgási, érzékelı és teremtı éter lakozik a testeinkben, és valamennyi az arkangyalok, a Szent Lélek és a Felsıbbrendő Énünk irányítása alatt áll. Távolodjunk most el egy rövid idıre az Énünktıl, a maga lélek-ego-létforma állapotában a Szent Monádon belül, és szálljunk alá az elkülönült világokba, hogy minél több megtapasztalást győjtsünk be. Az alászállás után, különféle természeti törvényeknek kell alávetnünk magunkat, amelyek nem csak az anyagi világ határait jelentik, mert az asztrális és a mentális világokban is megtaláljuk mindezeket. A legtöbb ilyen jellegő természeti törvény hasonló egymáshoz, míg mások látszólag túlsúlyban vannak. A fı motiváció mindkét esetben a teremtés harmadik állomása, az életformátumok szolgálata az Univerzumokban. Semmi, ami kényszer, vagy nyomasztó, az Isteni Tervben nem szerepel.

82

Mindaz, ami a különbözı frekvenciák miatt nem egyezik az Elme rezgéseivel, mint fizikai, asztrális és mentális anyag (amelyet Szent Pál a „test törvényének” nevezett Rómabeliekhez 8: 3), az személyiségünk, tudatos Énünk tisztulását akadályozza. Az ember már a születése elıtt megérkezik az elkülönült világba, még akkor is, ha ez az alászállás elsı alkalommal történik meg. Az inkamálıdó lélek a várandós szülık étertestében él ez idı alatt. Természetesen, ha az alászállás célja egy másik inkarnáció, a személyiség magában hordozza az elızı élete energiakészletét. Mindkét esetben, az elıbbi és az utóbbi variációnál is, az újszülött elsı megnyilvánulása a szükségszerő levegıvétel, és a szopási inger. Az emberi lét fizikális jele az új környezetébe érkezve az elsı levegıvétel és a sírás, mint az élet természeti jelenségeinek egy újabb csodája. A gyermek megérkezésének elsı pillanatától a fizikai test elementáljai hatnak rá; Én szeretném, Én vágyom rá, Én akarom. Az újszülött azt gondolja, hogy „akarni” valamit, az sokkal nagyobb és fontosabb dolog, mint amit mi felnıttek meg tudnánk érteni, mert az „akarás” egyben azt is jelenti, hogy életben kell maradnia és részt venni az eseményekben. Analizáljuk ezt az „Én akarom” és az „Én vágyom rá” kifejezéseket. Öt érzékszervünk felelıs a vágyakért, amelyet a Mason követık „öt gyilkosnak” neveznek! Csaknem valamennyi ember amint belép az elszeparált világokba, elfeledkezik Felsıbbrendő Énjérıl. Látnak valamit, de mi is az? Az Elméjüket használják, és érzékelik a fényt, amely megtörik különbözı felületeken, majd visszaérkezik a szembe, hogy stimuláló tényezıket hozzon magával az anyagi világból. Ezek az információk az agy különféle részeibe épülnek be, ahol tökéletes sötétség uralkodik. Ki az, aki a fizikai testén belül úgy fordítja le az agyba érkezı rezgéseket, hogy; „Én látom”, „Én tudom”? Természetesen a személyiségünk nem mindig fordítja a beérkezı információkat megfelelı módon, mert a félreértés lehetısége igen nagy. Amikor például egy vágy fogalmazódik meg bennünk, könnyen félreértésre adhat okot. Más szóval, az értelmezés csak akkor lehet tökéletes, ha az Elme mentes a vágyaktól, a tényeket kívülrıl és belülrıl is látja, és tudja, hogy mi van a felszín alatt. Közvetlenül az után, hogy kimondtuk „Én látom”, egy másik emocionális tényezı kerül elıtérbe bennünk, az „Én akarom!” Mi az, ami az embereket arra készteti, hogy sajátjukénak tudjanak bizonyos dolgokat, miközben semmi nem a miénk, hiszen csak átmenetileg van a birtokunkban minden, amirıl úgy gondoljuk, hogy hozzánk tartozik? Talán a személyiségünk belsı bizonytalansága, a nagy Egység félteértelmezése, és az elkülönült, fizikai világba vetett bizalom? Általános értelemben ez a felfogás a valósággal kapcsolatos alapvetı tudatlanságra utal. Attól a pillanattól kezdve, amikor az ember az elkülönült világokon belül találja magát, az ıt érı különféle hatáselemeket beépíti és továbbítja a maradandó egyénisége felé. Személyiségünk, karakterünk elmerül a behatások sokaságában, és végül azt hisszük, hogy ez az élet. Nincs egyetlen biztos kiindulási referenciapont sem számunkra, mert a vágyaink folyamatosan ide-oda csaponganak, néha elégedettek vagyunk velük, máskor pedig elégedetlenek. Ennek következtében, különféle érzelmi állapotok alakulnak ki, mint például kétség- beesés, vágy, öröm, kielégülés, és így tovább. Az érzelmi és a mentális testünk energia beáramlásának következtében különféle gondolataink születnek. A gondolatok és az érzelmek elementálok kialakulásához vezetnek, amelyek az ember szempontjából elsıdleges anyagokká állnak össze, a személyiségünk és a tudatalattink összetételét illetıen. Végeredményben mi építjük magunknak saját börtönünket, amelyrıl azt gondoljuk, hogy egy palota. Magunk alkotjuk meg és vagyunk felelısek azért, hogy mi kerül a tudatalattiba, 83

milyenné lesz a karakterünk és az egész személyiségünk. Egy átlagember nincs tudatában annak, hogy elementálokat épít maga körül, és szenved a súlya alatt anélkül, hogy tudatosodna benne, mi is történik vele. Akik ismerik saját természetüket, ellenırzésük alatt tudják tartani gondolataikat, és folyamatosan tisztítani a tudatalattit. Uralkodni tudnak felette, finomítani, és fejleszteni az érzelmi és szellemi megnyilvánulási formákat. A tisztítási folyamatot fentrıl lefelé kell megkezdeni, majd az Elme által közvetített gondolatok segítségével és megfontoltságával növelni kell az alacsonyabb frekvencián rezonáló életfunkciókat is. A betegségek, legyenek azok akár fizikai vagy lelki eredetőek, akkor alakulnak ki egy emberben, amikor a tudatalattinkat a környezetünkbıl egy negatív érzelmi vagy szellemi behatás éri, és ez elısegíti a romboló energia elhatalmasodását. Ellenkezıleg is történhet, amikor egy betegség megsemmisíti a negatív hatást és a gyógyulás folyamatában azok az elementálok, amelyek elımozdították a helyzet kialakulását, kiiktatódnak az életünkbıl. Ebbıl a megközelítésbıl a betegségnek tanító jellege van, mert eltávolítunk a tudatalattiból olyan erıket (elementálokat), amelyeket sorscsapásként élt meg a személyiségünk. Amikor elkezdünk egy feladatot, nem csak a fizikai testtel és annak éteri másával kell dolgoznunk, hanem ezzel párhuzamosan az asztrál-, és mentáltesteinkkel és azok éteri másával is, mert jelenlegi Énünk mindezek összességét képviseli. Jelentudatos személyiségünk egyszerően a vágyak, ambíciók és gondolatok együttese. Néha a vágyak erısebbek, mint a gondolatok, és az egyén badarságokat beszél, kegyetlen, zsarnoki elementálokat teremt. Amikor azonban a megfelelı gondolkodás és megfontoltság irányítja a vágyakat, a személy helyes irányba folytatja útját. Sokat kell meditálnunk, hogy megtudjuk, mit fogad be a személyiségünk tudatlanul, és mi az, amit tudatosan, megfontoltan építünk be, és raktározunk el a tudatalattinkban. Sajnálatos módon, mindannak, amit vágy-gondolati elementálként létrehozunk, nyolcvan százaléka gyengíti a tudatalattit, és csak a fennmaradó része válik hasznára. A tudatalattink, karakterünk és személyiségünk fejlıdése akkor kezdıdik el, amikor megtanuljuk mesteri fokon uralni a gondolatainkat, kezelni a vágyainkat és érzelmeinket. Ennek eredményeképpen leszünk képesek különféle, magas szintő rezgési tartományokban otthonosan mozogni, és ezzel egyenes arányban fejlıdni, hogy tudatosan éljük meg az asztrál- és mentálvilágokból érkezı információkat.

TIZENHETEDIK FEJEZET

Az ok és okozat törvénye „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratandja is. Mert aki vet az ı testének, a testébıl arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lelkébıl arat örök életet. A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk,

84

ha el nem lankadunk. Annak okáért míg idınk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel. (Galátziabeliekhez 6: 9)

Manapság igen sokféle zavaró magyarázattal találkozhatunk a karmát illetıen (szanszkrit szó), amelyet mi az ok és okozat törvényeként ismerünk. Sokan az életük áldásos és szerencsétlen eseményeit az úgynevezett „jó” és „rossz” karmával próbálják megmagyarázni anélkül, hogy megértenék az Isteni Törvények örök igazságát és bölcsességét. Mindez talán azért történik így, mert a világ nyugati részén élık az Isteni Törvények értelmezésekor eltúlzott módon érvényesítik szemléletükben a keleti filozófiát, amely így sok esetben korlátot jelent és determinál. A karma az ok és okozat törvényének eleme. Ez a törvény nem jutalom vagy büntetés kérdése. Amint azt a korábbi századokban a tudósok megtapasztalták és a misztikus ismeretekkel rendelkezık mindig is tanították nekünk, minden esemény, amely megtörténik, okkal történik, és minden oknak okozata van. Ez egyfajta energia megtakarítást jelent, mert a különféle energiák vibráció formájában jelennek meg és valamennyi más minıséget képvisel. Az ok és okozat törvénye szempontjából vizsgálva az elkülönült világokat, osztályozni kezdjük a történéseket aszerint, hogy számunkra mi a jó és rossz. Végeredményben ez a szemlélet vezet el bennünket a jutalom és a büntetés fogalmáig. Mindez azonban semmiféle ítéletalkotást nem hordoz magában. A karma mindig csak a jelentudatos személyiséget érinti, de soha nem hat a maradandó egyéniségünkre. Tény azonban, hogy mindig a maradandó egyéniség irányítja az ok és okozat törvényét, és hatással van a jelen eseményeinek következtében kialakuló személyiségünkre. A maradandó egyéniség meghatározza alakulóban lévı személyiségünk különbözı állapotát és annak körülményeit - mint például fájdalmas vagy kellemes érzések -, hogy képesek legyünk megfelelı gyakorlatra szert tenni. A legerısebb törvény bennünk van. A Felsıbbrendő Énünk, és az ırangyalunk természetükbıl eredendıen ismerik az Isteni Törvényt; „...mint a kik megmutatják, hogy a Törvény cselekedete be van írva az ı szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ı lelkiismeretök és gondolataik...” (Rómaiakhoz 2: 15). Jelenlegi személyiségünk olyan, mint egy engedetlen gyermek, akit a Felsıbbrendő Énünknek és az ırangyalunknak idırıl idıre fel kell ráznia ahhoz, hogy a vele történı eseményeket és azok következményeit helyesen lássa. Az igazság az, hogy az ırangyalunk sokkal gyengé- debben kezeli a velünk kapcsolatos nehézségeket, mint a Felsıbbrendő Énünk. Alkalmanként ezek a pofonok nagyon fájdalmasak, de mindig megérdemeljük, és jó célok érdekében kapjuk azokat. A Végtelen Mindenható a maga Tökéletes Bölcsességével irányítja az arkangyalokat a megtisztulás és a harmónia megteremtése érdekében. Az ırangyalok, beleértve a mentálsíkon tevékenykedı archékat is, magukban hordozzák a tökéletes mentális, asztrális és anyagi testet is. Diszharmónia a testek között csak az anyagi világban megszerzett tapasztalatok következtében alakul ki. Célunk az, hogy olyan tökéletesek legyünk, mint az ıstípus, a Mennyei ember. Ezt jelenti az evolúció. Az ok és okozat törvénye az evolúciós folyamat érdekében jött létre, és mindig az Isteni Tervvel egyetértésben mőködik. Ennek fényében barátságosabbnak látjuk az ok és

85

okozat törvényét, mert elengedhetetlen alkotóeleme annak a fejlıdésnek, melynek következtében tudatosságunk egyre nagyobb magasságokba képes emelkedni. A szenvedések, betegségek és szegényes körülmények, életünk eseményeinek eredményeképpen, vagy a múltbéli történések következményeiként jelennek meg hétköznapjainkban. Ezek a nehézségek azt jelentik, hogy még nem okultunk a múltból. A nagy cél az, hogy megtisztítsuk magunkat az egészségtelen energiáktól, megszüntessük a negatív elementálok létrehozását, és mesteri fokra emeljük a pozitív gondolatokat és cselekedeteket. Ezen az úton tudjuk megszabadítani testünket a múlt eseményeinek terheitıl, és élvezni az egészséget és a harmóniát. Nem engedhetjük meg, hogy karmikus következmények és véletlenszerőségek kontrollálják az életünket, miközben szabad akarattal és kellı megfontoltsággal vagyunk megáldva. Szabad akaratunk helyes alkalmazásával a karma mesterei lehetünk. Folyamatosan kapjuk a lehetıségeket, és az Atya megengedi nekünk, hogy széttörjük azokat a láncokat, amelyek a múlthoz kötnek, és lehetıvé teszi számunkra, hogy szabadon haladjunk a jövı felé. Ha azonban folyamatosan negatív elementálokat hozunk létre, hamarosan szembesülnünk kell velük; „Mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük” (Máté 26: 52). Minden emberi cselekedet karmikus következményeket alakít ki, amelyek pontos másai a fizikai test és a Felsıbbrendő Én közötti tér rezgéseinek; a valóság és az illúzió közötti távolság arányának. Ez a karmikus állapot kihat tudatunk mőködésére. Hajlamaink, hiedelmeink, értékeink, szándékaink, gondolataink és cselekedeteink minısége, karmikus pozíciónk mutatói. A betegségek, zavartság és „balszerencse”, mind-mind az emberben kialakuló diszharmónia szüleménye, az igazság megközelítésekor pedig a szeretet és a bölcsesség tükrözıdik vissza cselekedeteinkben. Amikor szerencsétlenség történik, lehet, hogy már a születésünk pillanatától hordozzuk magunkban a kiváltó okot, de az is elıfordulhat, hogy az életesemények folyamata közben alakul ki. A súrlódások, félreértések és illúziók nyomasztólag hatnak és szorongással töltenek el bennünket. Végeredményben a balszerencse egyenes arányban áll a számunkra szükséges leckével, ahhoz, hogy vissza tudjunk térni a megközelítıleg harmonikus állapothoz. Tulajdonképpen most úgy érzékeljük a karmát, mint egy mély szakadékot a létünk és a lényünk között. Az ok és okozat törvénye valójában Mennyei Atyánk legbölcsebb ajándéka, amellyel segítı kezet nyújt számunkra, hogy visszatérjünk Hozzá. Nem kell eltúloznunk, vagy leragadnunk a karma következményeinél. Az Istenember úgy magyarázza egy parasztembernek, hogy ha az ekéjével tiszta sorokat vág a földjén, egyenesen kell haladnia elıre, és „soha ne nézzen vissza” (Lukács 9: 62). Életünk során lépésrıl lépésre haladva elıre, mindig adunk és kapunk is. Az Isteni Kegyelem meghatározza számunkra, hogy cselekedeteink súlyához mérten kell mindenért megfizetnünk. Szent Pál azt írja: „...hő az Isten, ki nem hagy titeket feljebb kísérteni, mint elszenvedhetitek...” (1 Korinthus- béliekhez 10: 13). Szent Pál másutt így ír: „Tartozunk pedig mi az erısek, hogy az erıtlenek erıtlenségeit hordozzuk” (Rómaiakhoz 15: 1). A Glória* szavaival egyetértésben, hisszük, hogy Jézus, az emberek iránti szeretetével, vállára vette a világ szenvedéseit, mindazokért, akik hisznek benne. Ez megerısít abban a hitünkben, hogy azok tudnak igaz, ıszinte szeretettel szeretni bennünket, akik megosztoznak velünk a bajban és segítenek, miközben fájdalmainkat hordozzuk magunkban. O általuk jelenik meg életünkben az Isteni Kegyelem. Néhány vallás és egyházi irányzat követi a kegyelemrıl szóló keresztényi tanításokat.

86

* A Glóriában úgy említjük Jézust, mint aki: „Elveszi a világ bőneit”. A latinban így hangzik: „qui tollis peccata mundi”, amely szintén azt jelenti: „Ó, aki átvállalja a világ bőneit”.

A karma tehát nem Isten kegyetlen büntetése. Ebbıl a megközelítésbıl értelmezve az ok és okozat törvényét, az Abszolútum saját dimenziónkban szembesít gyengeségeinkkel. Szanszkrit nyelven a karma egyszerően „cselekvést” jelent. Az ok és okozat törvényét összhangba kell hozni a gravitáció törvényével, amely elengedhetetlenül szükséges a Kozmikus rend fenntartása érdekében. Senki nem kifogásolhatja, hogy ha feldob egy követ a levegıbe, és az pont a saját fejére esik vissza. Az ok és okozat törvénye a rend törvénye, amelyet a Legfelsıbb Intelligencia és Szeretet vezérel. „Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bőn és a halál törvényétıl” (Rómaiakhoz 8: 2).

TIZENNYOLCADIK FEJEZET

Önvizsgálat Non statis scire – Tudni nem elég

Az önvizsgálat gyakorlata a fizikai testnél kezdıdik. Meg kell tanulnunk, hogyan lehet erıteljesen koncentrálni öntudatunk jellegzetességeire, annak ellenére, hogy ezen a fejlıdési fokon nem értjük tisztán annak mőködését. Az önvizsgálat esetében, elsıként a fizikai test különbözı pontjaira és annak éteri másolatára kell összpontosítanunk. Amikor már sikeresen, könnyedén és tudatosan vagyunk képesek mozogni a sejteken belül testünk minden pontján és az étertestben, akkor nyílik lehetıség rá, hogy kijavítsuk a nem megfelelı módon mőködı részeket. Ehhez csupán az akaratunkra van szükség, és ez mindaddig hatékony lesz, amíg a beavatkozás nem ellenkezik az ok és okozat törvényének alapjaival. Jelentudatos személyiségünk képes megtanulni, hogyan kell megfelelı módon használni az Elmét, és vibrációjának segítségével asztrális és mentális képeket alkotni. Amíg ezt a fejlıdési állomást el nem érte valaki, addig a személy tudatalattija az erıs vágyak, a nemkívánatos ambíciók és bántó érzelmi, szellemi megnyilvánulásokban mutatkozik meg. Ha az egész folyamat mélyére ásunk, megláthatjuk, milyen ügyetlenül, hibákkal teli módon alakítja ki az ember saját világképét. A világ körülöttünk tökéletes és csodaszép. Minden egyes megnyilvánulási forma, amelyet a Teremtı alkotott meg, különösen a tudatos egyedek, hibátlanok és csodálatra méltóak. De az ember nem tud minden létezı formátum rezgésére úgy ráhangolódni, hogy tudatunk felfogja. Mentális szintő képeket transzformálunk róluk, és azt gondoljuk, hogy ezzel a módszerrel irányítani is tudjuk ıket. A birtoklás érzete nem csak téves, hanem veszélyes is, miután hozzásegíti az embert, hogy letérjen a helyes útról. Minden esetben meg kell ismernünk valós értékeinket, és megtanulni, hogyan tudjuk visszaszerezni, ha elveszítettük azokat. Megismerni a körülöttünk lévı világ mőködését, annak összetevıit, amelyet éteri vitalitásnak hívunk (anyag és szuperanyag), egy nagy kaland. Minden tanulmány alapját képezi, amely az asztrális és mentális anyag megismerésen keresztül vezet el bennünket saját magunk, 87

vagyis Felsıbbrendő Énünk megismeréséhez. A végeredmény egy folyamatosan növekvı vágy a tisztaságra és a fejlıdésre. Csak ezt követıen kezdhetjük el a kozmikus anyag kiválasztását, hogy fénybe öltöztessük a Lelkünket. A „menyegzıi ruhát” (Máté 22: 10-11), kell felöltenünk ahhoz, hogy az „Ur színe elé” léphessünk (Apostolok 3: 19). Fejlıdésünk nem csupán elméleti ismereteket jelent, hanem megköveteli a folyamatos és türelmes gyakorlást. Különbözı rezgéső közegekben kell dolgoznunk. A mentális és az asztrális világ közvetlen kapcsolatban áll egymással. Összevontuk ezeket a kifejezéseket „asztro-mentálissá”, mert nagyon gyakran lehetetlen ezekrıl a világokról különkülön beszélni. Mind az asztrális, mind pedig a mentális világokban sajátságos anyagi minıségő létformákkal találkozhatunk. Ezen kívül az ott jelenlévı tér és idı fogalma is egészen idegenül cseng számunkra ebben a közegben, ahol a fizikai szint három- dimenziós tulajdonságai érvényesülnek. Ismereteink szerint a mentális világ az a szint, ahol a gondolataink megszületnek, az asztrális szinten pedig az érzéseink. Meg kell értenünk azt is - bár nekünk teljesen szokatlan hogy egy meglévı érzelmet egy gondolat töröljön el, vagy a gondolatot különválasszuk az érzelmek bármely fokától. Ezért említjük gyakran e kétféle világot úgy, mint összefonódott egységet. Egészen biztos, hogy még az anyagi világban sem (amelyet a formák világaként ismerünk), létezhet olyan dolog, ami ne az Abszolútum Tökéletes Bölcsessége által jönne létre. A mi világunk is abban a pillanatban öltött formát, amikor az asztro-mentális szuperanyag áthatotta. Gyakorlás közben ezzel az asztro-mentális anyaggal dolgozunk. Az ember, mint újjáteremtı, mint élı „Fia az Atyának”, rendelkezik azzal az erıvel, amely szükséges a mentális rezgésszintre jellemzı fény felhasználásához. Képes asztrális képeket alkotni, majd a fizikai világban mindezt megjeleníteni. A létrehozott képek a késıbbiekben anyaggá válnak a fizikai világban, és különféle tapintható formát öltenek. Ugyanilyen módon ülteti át elképzeléseit a Mindenható Atyja az Abszolút Intelligencia anyagába, majd az Elme gondolati tényezıinek közremőködésével megteremti az Univerzumokat, és megjeleníti önmagát, mint Krisztusi Ige és Szent Lélek. Tény az, hogy az ember Istent a „cselekedetei által” (János 4: 34) ismerheti meg, és mint az O fia, meg kell tanulni azt tenni, amit Mennyei Atyja elvár tıle. Hasonlóképpen valósítjuk meg mi is az elképzeléseinket, amelyek az Atyától készen kapott világban válhatnak valóra. Asztro-mentális gyakorlatokkal kell kezdenünk, felhasználva a mozgató és a lenyomati étert. Fizikai testünk éteri másának egy bizonyos pontjánál rögzítjük az asztráltestünket, majd e pont köré összegyőjtjük az érzékelı étert. így kívül és belül egyaránt energiával telítettnek érezzük magunkat. Ezután akaraterınk, és a mozgás éterének segítségével az éteri másunk egy másik pontjára figyelve, erıteljesen koncentrálva beleolvadunk az energiaáramlás körforgásába. Ez a kör fokozatosan kiterjed és végül az egész étertest munkája az érzékelés közben válik érthetıvé, a mennyei harmónia áldásos állapota pedig érezhetıvé. Nézzünk most például egy virágot. Látjuk, hogy milyen a formája, mérete, alakja, színe és így tovább. Tartsuk ez a virágot — mondjuk egy rózsát — az egyik kezünkben és kezdjük el apró részletekbe menıen vizsgálgatni a kinézetét. Majd csukjuk be a szemünket, és a lenyomati éter segítségével, a virág egy pontos mentális másolatát teremtsük meg a másik kezünkbe. A mozgató éter segítségével forgassuk meg a virágot, és koncentráljuk erısen figyelmünket minden egyes mozzanatra. A mentális mozgás tökéletes érzését tapasztalhatjuk meg egészen addig, amíg a koncentrációnk kellıképpen intenzív. 88

Ha most ezt a vizualizált képet megırizve (amely a mozgás élményét is jelenti) koncentrálunk a mentális képalkotásra, és használni kezdjük az érzékelés éterét, érezhetjük a virág illatát is, és amint a szára mozog az uj- jaink között. Mondjuk, hogy a piros rózsa helyett, most egy fehéret szeretnénk vizualizálni, pontosan akkora méretben és ugyanolyan formában. Az egyetlen dolog, amit meg akarunk változtatni, az a színe. A tudatalattinkban megrajzoljuk a fehér rózsát, amelynek formáját megıriztünk az elıbbi gyakorlatból, majd csak a színre koncentrálva, beillesztjük a korábbi képbe. Máris egy tiszta fehér rózsát tartunk a kezünkben. Ugyanilyen módon, ha akarjuk, megváltoztathatjuk az egész virágot, és csak a színt tartjuk meg, például legyen egy fehér szegfő a rózsa helyett. Íme akaraterınk bizonyítéka. Félre tudtuk tenni azt, amire nem volt szükségünk, és megtartottuk, amit akartunk. Különbséget voltunk képesek tenni az általunk választott kívánság és a szabadjára engedett fantázia között. Megteremtettük a kívánt képet gondolataink akaratlagos irányításával. Ugyanilyen módon kell, hogy történjék az önvizsgálat is. Befelé figyelünk önmagunkra, és a négyféle éter segítségével, testünk különbözı pontjaira koncentrálunk, majd tudatalattinkból elıhívjuk a szükséges energiát, és helyreállítjuk a nem megfelelı rezgéseket, vagy átrendezzük az erıviszonyokat. A befelé figyelés vonatkozásában, elsıdlegesen a haladó szellemő gondolkodásra és a minden részletre kiterjedı értelmezés elsajátítására van szükségünk, hogy megértsük, kik is vagyunk valójában. Nem elég csupán a témakör elméleti megértésén fáradozni, hanem elsısorban olyan megtapasztalásokon kell átmennünk, amelyek az igazsághoz vezetı út helyes értelmezését teszik számunkra lehetıvé. Minden ember egy különálló Lélek. De vajon mit is jelent Léleknek lenni? Aminek érezzük magunkat, az nem más, mint, a vágyak terhei alatt szenvedı a fizikai test. Hiszünk abban, hogy valahol legbelül van egy szavakkal ki nem fejezhetı valami, amelyet Léleknek nevezünk. Sok mindent, sıt, nagyon sok mindent megteszünk a fizikai test érdekében, és tudjuk, hogy nem szabadna elfeledkeznünk a Lelkőnkrıl sem. Töltekeznünk kellene az erkölcsi kötelesség diktálta érzésekkel, melyeket természetükbıl fakadóan a pozitív értékek irányítanak és nem a félelem vagy a negatív oldal motivációi. Tudjuk, hogy a Lélek rezgésszintje a Mennyei Elme kiáramlásának mértékétıl függ, és attól a pillanattól kezdve, amikor a Szent Monád egy sugara átjárja az emberi ısformátumot, mint megvalósult Isteni Terv, önálló életre válik alkalmassá (minden esetben így történik). Még nekünk, az Igazság Keresıinek is ezek az ismeretek sokkal inkább elméletiek, mint gyakorlatiak. Célunk az, hogy hirdessük azokat az igazságokat, amelyeket mások türelmes kutatómunkája alapján ismerhettünk meg, és felhasználjuk e tudást fejlıdésünk érdekében, hitünk megerısítésében. Éppen úgy, mint az orvosoknak, akik továbbképzik magukat tanulmányaik során, nekünk is alaposan meg kell ismerkednünk az emberi test anatómiájával, és a különféle belsı szervek mőködésével. Komoly ismereteket kell szereznünk létezésünk spirituális oldaláról is, és kielégítıen tudni és érteni a mőködés folyamatát. Azt állítjuk, hogy testünk egy égi spirituális létforma. Az információt a Szentháromság Mennyei Jelenléte közvetíti számunkra. Nem léphetünk fel önmagunkkal szemben azzal az igénnyel, hogy higgyünk valamiben, amit nem ismerünk saját megtapasztalásaink alapján. Csak

89

kutatásaink tárgyaként fogadhatjuk el az ismeretlen dolgokat, és a hit csak akkor alakul ki bennünk, ha a kutatás eredménye meggyız bennünket annak valóságáról. Jézus azt mondja: „Es megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8: 32). İseink a régi történelmi korokban ugyanerre utalnak, amikor azt mondják „Ismerd meg Isteni Önvalódat” (az elmondások szerint a Delphi Apolló Templom „Hetedik Szintjén” van a falba vésve). Szókratésznél azt tapasztalhatjuk, hogy közönyösen beszél a halálról, mert ı ismerte az élet lényegét a fizikai test határain túl is. Más megközelítésbıl említhetjük Tamást is, aki látni akarta a „szegek helyét” és Jézus nem dorgálta ıt meg, hanem magához szólította, és megengedte neki, hogy sebeit megérintse (János 20:25? 27). Tudnunk kell az Igazságot, mert csak ez tehet bennünket szabaddá! Van lehetıségünk az igazság megismerésére, mert á különleges képességekkel rendelkezı emberek évszázadokon át kutatták, és Jézus a Krisztus is így cselekedett. „A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit...” (János 6: 63). Arra tanít, hogy ne azonosuljunk a fizikai lét adta képességeinkkel, hanem azokra a lehetıségekre figyeljünk, amelyek az Isteni Tervek alapján, mentálisan érkeznek felénk, mint külsı behatások. Az Égi Megdicsıülésre kell törekednünk, és rátalálni a megoldásra, miként tudunk legeredményesebben harcolni a bennünk élı „állati lelkülettel” szemben, amely káros és tévútra vezet. Jézus Krisztus nem egy mitológiai személy, hanem a Mennyei Atya Fia, aki Isteni Sugallattal áld meg minden embert, aki a Földre születik (János 1: 9). O az, aki minden emberben kiteljesedik, valamennyiünket tanítja, és példát mutat a valódi Szeretetteljes Gondolkodás tekintetében. Felsıbbrendő Énünk minden élethelyzetben mellettünk van, de mi ahelyett, hogy akár küzdelmek árán is még közelebb kerülnénk hozzá, külsı, védelmi burokként használjuk, és kényelmesebb számunkra, ha körbevesszük magunkat téveszmékkel. Talán mondanom sem kell, hogy Felsıbbrendő Énünkre mindig számíthatunk, csak le kell vetni magunkról a burkokat, és megismerni öröklétő Énünket, mert csak általa érthetjük meg, hogy kik is vagyunk valójában. Alapvetı kötelességünk és az ehhez szükséges erıvel is rendelkezünk, hogy megismerjük Belsı Énünket, és a Szent Lélekkel együttmőködve öltöztessük díszbe lelkünk tartózkodási helyét, mert a test, függetlenül attól, hogy hol élünk, Isten Templomaként szolgál. Az arkangyalok teljes harmóniában dolgoznak együtt annak érdekében, hogy felépítsék testünket és gondoskodjanak róla életünk végéig. Ennek következtében tudjuk használni mindhárom megnyilvánulási formánkat, amelyeken keresztül értelmet nyernek az élet csodálatos jelenségei. Az arkangyalok ujjongó örömet éreznek, amikor azt látják, hogy egy ember, akinek teste általuk épült fel, tanulmányozni kezdi, majd megérti tevékenységük lényegét. Befelé figyelve fennáll annak a veszélye, hogy összetörik a tükör, amely csak a fizikai külsınket mutatta, és magunkba látunk. Felfedezzük az asztrális és mentális testeinket, sıt talán még azokon túl is juthatunk. Mindezt az anyag rezgéseinek sokfélesége teszi lehetıvé (nem szabad megtagadni, vagy megvetni), de ehhez elıször ki kell szabadulunk a bővkörébıl. Ha sikeresen végezzük feladatainkat, képesek leszünk megfelelı módon kezelni az anyagot, úgy, mint ahogyan azt mindig is használnunk kellett volna, hogy édeni állapotokat teremtsünk magunknak és a körülöttünk élıknek. Miközben befelé koncentrálunk, nagy szorgalommal kell gyakorolnunk az önelemzést is. Elemezni a viselkedésünket, és megértenünk, hogy miért éppen a tılünk megszokott módon reagálunk a behatásokra. Ha néhány ártalmas, fájdalmat okozó (ne mondjuk bajnak) cselekedet után, megkérdezzük önmagunktól, miért viselkedtünk az adott helyzetben nem megfelelı módon, 90

majd vizsgálgatni kezdjük személyiségünket, az egoizmus azonnal elıtérbe kerül, és megpróbálunk nagyon éles elmével harcolni, hogy minél érdekesebb magyarázatokat találjunk ki. „A Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává” (Korinthusbeliekhez II. 11: 14). Abban a pillanatban, amikor rádöbbenünk bántó viselkedésünkre, a meditáció segítségével kell megkeresni a helytelen magatartás valódi okát. Személyiségünk alacsonyabb szintő részének megnyilvánulásait el kell hallgattatnunk. Úgy kell átvizsgálni és megítélni gondolatainkat, mintha nem a sajátjaink, hanem valaki másé lennének, aki negatív gondolatokat, érzelmeket produkált, és ezek hatása alatt cselekedett. Kérdezzük meg önmagunktól, hogy vajon a másik oldal motivációjára szólaltunk meg bántó módon, vagy olyasmit tettünk, ami hízeleg a hiúságunknak. Az önvizsgálat során, különbözı élethelyzetekben kellene mérlegelni a személyiségjegyeinket és viselkedési formáinkat. Ezt követıen át kell gondolni az egész szituációt a kiváltó ok tekintetében, amely meghatározta a jelenség mögötti indítékot. Az ilyen jellegő feladat teljes ıszinteséget követel meg. Még ha kezdetben oly nehéz is összefoglalni a lényeget, végeredményben nagy boldogságot és megelégedettséget hoz magával, mert nem csak a bennünk lévı ellenállást gyızzük így le, hanem érteni tudjuk Felsıbbrendő Énünk üzeneteit is, aki segít és vezérel bennünket. Azon a fejlettségi szinten, ahol most tartunk, önmagunkat, cselekedeteinket és gondolatainkat csak a tudatalattink közremőködésével láthatjuk. Késıbb, egy bizonyos idı elteltével, amint viselkedésünk is egyre tökéletesebbé válik, tudatosan fogjuk látni magunkat, és ez hozzásegít majd egy érzelmi kontrolihoz, a helyes döntések meghozatalához, továbbá, hogy beléphessünk a magasabb rendő energiarendszerek világába. Ezen a ponton, amikor gondolatainkat már megfelelı módon tudjuk irányítani, elsı ízben érezzük majd az Ego egy nehezen kifejezhetı megnyilvánulását - „Vagyok, aki vagyok’’. Megérezzük a Felsıbbrendő Énünk létállapotát, és tovább haladunk a magasabb szintő megértés és tapasztalatszerzés felé. Ettıl a pillanattól kezdve tudjuk használni a fizikai test éteri mását, és azt az energiát, ami körülöttünk van és mindig rendelkezésünkre áll. Mindez annak következtében jöhet létre, hogy az öntudattal rendelkezı lélek megkapja rá az engedélyt. Ideiglenes személyiségünk a maga gyengeségeivel és indulataival nem kaphat felhatalmazást. Óriási örömérzetet ad, amikor jócselekedeteinkkel kiérdemeljük az Elme mennyei erejét, és az önelemzés eredményeit felhasználva, tudatosan végezzük feladatainkat. Számtalan érzelem kavarog ilyenkor bennünk, amelyeket értelmeznünk és ellenıriznünk kell. Megértjük majd vágyaink erejét és megvalósulásuk lehetıségeit. Ezen az úton haladva, félre tudjuk állítani vágyaink csábító erejét, bebiztosíthatjuk pozíciónkat a fejlıdés tágabb értelembe vett szintjén és megteremthetjük magunknak a még hatékonyabb gyakorlatok lehetıségeit. A vágyak az asztro-mentális anyagokon keresztül mutatkoznak meg, gondolati elementálok formájában (ezek célja a beteljesülés megvalósítása). Az emberek mindaddig folyamatosan körül vannak véve elementálokkal, ameddig a tér és idı világában élnek. Ha kiszolgáljuk ezeket az elementálokat, akkor egyre nagyobb mennyiségő asztro-mentális anyagot vonnak el tılünk, és válnak még erısebbé, egészen addig, amíg be nem teljesítik feladataikat. Ha viszont eltávolítjuk magunktól, és a helyes gondolkodással engedelmességre kényszerítjük ıket, természetesen mindig visszatérnek, de minden alkalommal könnyebb lesz megfelelı módon kezelni a helyzetet, mert a Felsıbbrendő Énünk folyamatos jelenléte ezt lehetıvé teszi számunkra.

91

Meglehetısen könnyebb kezelni a vágyainkat, ha a kezdet kezdetén, sıt, már a felbukkanáskor uralni kezdjük, és megakadályozzuk a félelmetes elementálok kialakulását, amelyek energiaelvonása késıbb sok nehézséget okozhat. Ki kell alakítanunk magunkban a Felsıbbrendő Én tiszteletét, és megértenünk, hogy jelenlegi személyiségünk az ı ellenırzése és felügyelete mellett létezik, mert nélküle letérnénk a helyes útról. Segítségével azonban erısíthetjük a személyes kisugárzásunkat és (kezdetben) apró kis fényforrássá válhatunk, amely fényt sugároz ki, és magához vonzza a környezetében élıket. Lassanként a bennünket körbeölelı érzelmi és mentálvilág mestereivé válhatunk, és olyan dolgokat tudunk majd megtenni, amelyeket korábban lehetetlennek tartottunk. Képesek leszünk például mások gondolatát olvasni, és könnyedén rájövünk, ha valaki nem mond igazat. Ez a tudás azonban nem jogosít fel senkit sem arra, hogy visszaéljen vele, és kárt okozzon embertársai személyiségében. Rendelkezünk ezzel az erıvel, de nincs jogunk lépten-nyo- mon, válogatás nélkül felhasználni. Gyakorolnunk kell, hogyan lehet óvatosan bánni vele, mert valahányszor koncentráljuk ezt az erıt, újabb kísértéseknek vagyunk kitéve. El kell taszítanunk magunktól minden negatív jellegő csábítást, biztosnak lenni abban, hogy helyes úton járunk és nem tévedtünk veszélyes ösvényekre. Minden alkalommal, amikor felhasználjuk belsı erınket, a Felsıbbrendő Énünk jön közel hozzánk, általunk nyilvánítja ki tudását és ellenırzi tevékenységünket. Lassanként világossá válik számunkra, hogy az, aki megfontoltan végzi a feladatát, nem a jelenlegi személyiségünk egyedül, hanem a mi teljes önvalónk, a Bensı Énünkkel együtt. Mindent összevetve, ez maga a meditatív állapot, ahol a tanulmányaink tárgyának még jellegzetesebbnek és sajátságosabbnak kell lennie (tudnunk kell, hogy személyes esélyeink különbözıek, mert minden ember élete más, eltérıek a reakcióink, amelyek spirituális tudásunk függvényében szintén nagy különbségeket mutatnak). A tanár soha nem ad egyforma feladatokat a tanítványainak. Különbözı kategóriákba sorolja ıket, és osztályonként a tanulók fejlıdési üteméhez igazítja az anyagot. A befelé irányuló figyelem tekintetében az az érzés, amikor alvás közben nem vagyunk tudatunknál, fokozatosan eltérít a koncentrációtól, mert ez idı alatt csak a tudatos Lélek dolgozik. Egy napon nagy örömmel fedezzük majd fel, hogy az okkult világ megnyílt számunkra és szabadon mozoghatunk benne, ha a megfelelı viselkedési formát elsajátítjuk. Ennek kapcsán elérkezhetünk a Felsıbb Öntudat szintjére, és miközben az anyagi világban élünk, ezzel egyidıben még sok helyen lehetünk egyszerre. Ezeken a helyeken, bármilyen messze vannak is egymástól, lehetıségünk nyílik tapasztalatszerzésre, és ha szükséges, segítséget nyújtsunk másoknak. Az erı növekedése és a képesség fejlıdése az átlagember érzékelésének határain kívül esik. Ezért mindazok, akik meg vannak áldva Felsıbb Öntudattal, megtehetik, hogy miközben normál módon dolgoznak - mondjuk tanítanak -, anélkül, hogy a többfelé való koncentrálás megzavarná gondolataik áramlását, ezzel párhuzamosan beszélgetni tudnak másokkal, akik több mérföldnyi távolságra vannak, és mindkét tevékenységet egyszerre, tökéletesen képesek irányítani. A legnehezebb feladatok egyike, amelyet személyiségünknek a Felsıbbrendő Én irányításával kell megtanulnia, hogy olyan értékes emberré váljunk, aki mennyei jutalomként érdemli ki, hogy beléphessen a gondolatok és érzelmek birodalmát. Minden embernek meg kellene értenie, miért szenved az idı és tér világában tett utazása során.

92

Az anyagi világban élve, csak abban az esetben érzünk rá saját értékeinkre, ha a vágyak és ösztönök hatása ellenére, a gondolataink irányítják cselekedeteinket, értékes munkára késztetve bennünket, hogy tudatosan rendet és harmóniát teremtsünk ott, ahol korábban káosz és anarchia uralkodott. Ezen a fejlıdési szinten elsı ízben válik érthetıvé egy ember számára a teremtés valódi értelme és megvalósulása. Felelısségét átérezve körbetekint, és azt látja, hogy kicsinyessége, rosszindulata, győlölködése miatt, csak alig használta ki a gondolatok fantasztikus lehetıségeit, sıt fıleg a szenvedélyek, vágyak és nemkívánatos cselekedetek vezérelték ıt. Korábban említettük már, hogy a tér és idı világának jelenségei, életünk csak egy részét képezik, ám a valóság és belsı értékeink nagymértékben különböznek ettıl. Az ember azonosul a személyiségjegyeivel, amelyek a tér és idı világának behatásai következtében alakulnak ki, és felismeri saját pozitív oldalát is, amely felelısségteljes és szeretni tud. Ha sikerült elsajátítanunk a befelé figyelés képességét, örökre meg kell jegyeznünk, hogy soha nem ítélkezhetünk. Rezgéseinket összhangba kell hozni az Isteni Szeretet frekvenciáival, amely minden létformát átjár, körülölel, és irányít a Világegyetemben minden, ami az életet jelenti. Ettıl a pillanattól kezdve az eseményekre és az emberekre megváltozott szemlélettel kell tekintenünk. Ne irányításra szoruló, vagy büntetést érdemlı szereplıkként kezeljük ıket, hanem tökéletesen megértve problémáikat, ıszinte érdeklıdéssel kell keresni annak okát és kezelni a következményeit. Mint az Igazság Keresıi, egy személyben vagyunk tanítók és tanítványok; jelentudatos személyiségek, és maradandó tudást hordozó egyéniségek. Elsıdleges motivációnk egész lényünk megtisztulása kell, hogy legyen. Megfelelı gondolkodással és a meditáció erejével felismerhetjük szeretetünk visszatükrözıdését (ahol az egoizmus tükre maga a szeretet), amely meghatározza a személy életének céljait, feltölti azokat valódi, feltétel nélküli, egyetemes, szeretettel, és részt vesz abban a folyamatban, amely: „...szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot...” (1 Korinthosbeliekhez 15: 53)

PROLÓGUS HELYETT

A következı vers egy párbeszédet tartalmaz, amely egy ırangyal és egy ember között zajlik, aki tele van problémákkal. Azért kapott helyet az epilógusban, mert igen kifejezıen utal feladataink lényegére. Ez a párbeszéd, a maga valóságában, megmutatja, hogyan rejtegeti magában az ember csodálatra méltó erejét, amely által, ha úgy dönt, hogy aktívvá teszi, minden lehetségessé válik. Ennek logikus megértése, a tanulmányok legnehezebb része, de ez adja számunkra az igazi értéket. A lelki erı az, ami lehetıvé teszi az ember számára, hogy megfelelı módon használva, lerakja személyisége alapjait, elérje az önmegvalósítás égi szintjét, és végül a Mennyei Atyával való Eggyé válást. Minden erı a rendelkezésünkre áll, és elméletileg fejlıdésünknek nincs olyan akadálya, amelyet ne tudnánk legyızni. Mi emberek valamennyien részei vagyunk az Isteni Tervnek, és hogy meg tudjuk valósítani önmagunkat, ki kell alakítanunk saját értékítéletünket, élni szabad

93

akaratunkkal. A megtapasztalások során minden lehetséges ismeretet el kell sajátítanunk, fejleszteni képességeinket, hogy a felismerések által élni tudjunk a választás lehetıségével. A megfelelı gondolkodásmód vezeti el az embert az égiekkel való kapcsolatteremtés képességéhez. Késıbb elérkezhetünk az értelmezés azon szintjére, ahol - félelem nélküli tisztelettel éljük meg a teremtés megrázóan szép élményét, amely csodákat mővel és megelégedettséggel tölt el. Ezzel kapcsolatban azt olvashatjuk: „A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.” (Példabeszédek 9: 10) Az emberiség számára alapvetı motiváció kell, hogy legyen, a legfelsıbb tudat mőködésének értelmezése. Fel kell nınünk a feladathoz, hogy Lelkünk legbensıbb mélységéiben megértésre találjon a Tökéletes Bölcsesség, Erı és Szeretet, amely az Abszolútum Isteni Természetébıl fakad.

AZ ÁLMOK UTASA Az éjszaka sötétjét a vihar tette még zordabbá, A Hold fénye elveszett az esıfelhık mögött Az éj barátságtalan, sötét, nyirkos és hideg volt. Kiszaggatni és megdermeszteni mindenféle virágot. A természeti elemek furcsán zajongtak Villámlás és mennydörgés rázta meg a világot. Erıteljes északi szél járta át a kertet, az udvart. Úgy tőnt, mintha tombolva próbálná kitépni a ciprusfát gyökerestıl, Az éj barátságtalan, sötét, nyirkos és hideg volt. Én csak álltam, kalapommal a fejemben, a halovány fényben Egy ikon elıtt, amely İt, a Krisztust ábrázolta, fénylın, ragyogva. Meredten álltam az ajtóban, amelyet az északi szél tépett erısen. A szél arcul csapott és a szívem nagyon nehéz volt. Talán valakire válnom kellett ezekben a viharfelhıs órákban… Csodálkoztam, vajon ki veszi a bátorságot ebben a szörnyő viharban? Valóban, kire várok én, miért rohanok ajtót nyitni Jéggé dermedt ujjaimmal? Hirtelent mint egy hatalmas villámlás, megérkezett. 94

A feje kırül tele volt minden melegséggel és fénnyel. Mosolyogva, szeretettel nézett rám. Megcirógatta a fejemet, megcsókolta a szemeimet. A végtagjaimból eltőnt a zsibbadtság, a szívem megtelt fénnyel. És erıteljes melegséget éleztem Lelkem legmélyén. És İ még mindig mellettem állt, mosolygott. Szeretettel nézett lám, és kedvesen szólt hozzám. Kérdezni kezdtem ıt: Ki vagy te, hogy ily hirtelen érkeztél, ebben a reménytelen esıben? Hiába kérdezem, az elmém nem válaszol. Úgy érzem, ismerlek téged... Pontosan olyan vagy, mint Krisztus. Hálásan köszönöm, hogy eljöttél hozzám. És İ válaszolt nekem: A te angyalod vagyok, İrangyalod, aki megóv téged, És veled maradok az örökkévalóságban. Hol voltál, amikor fájdalmakkal küzdöttem, amikor vérzett a szívem, és szenvedtem? Hol voltál ilyen sokáig? kérdeztem Öt. Így válaszolt: Az arkangyalod vagyok kedvesem, Az ırangyalod. Veled maradok az öröklétben, vigyázok rád, Megóvlak a bajtól... és mindig szeretni foglak téged. Gyengéden szólok hozzád, begyógyítom a sebeidet, Letörlöm a könnyeidet. Veled vagyok, amikor fájdalmaid vannak, Azokat én is megélem. Mindig a földi dolgok részegítettek meg, Az álmok utasa vagy, aki útját tévesztve a nyomtalan végtelenben, Mindig rohansz, soha meg nem állva... Mit kerestél ez idáig? Az élet körforgásból, ami óriási káoszt teremt, kiemelkedsz, mint a hegyek. Az erı sóból és vízbıl készült földi ruhával öltöztet fel téged, Majd oly sokáig pihensz a Föld mélyében. Földruhába öltöztetve, alszol és álmodsz... Hiába akarnak a barátaid segítı kezet nyújtani neked, Te pénzt halmozol fel, és azt gondolod, hogy a tiéd. Összegyőjtıd, felhalmozod, és a szenvedés elkezdıdik. Megigéz a pénz, a piszok beszennyezi a valódi értékeket Eltorzult értékítéleted mélypontja alacsonyít.

95

Tonnákban mérhetı az általad felhalmozott sár, És közben azt gondolod álmaid házát építed. Ebben a körforgásban az anyag rabjává leszel, Ne feledd, benned egy örök mécses fénye világít. Az örökélető-Lélek, a Te valódi Sned. Amíg a sár betakar... nem lehetsz önmagad. A földön, a sárban mindazoknak csak árnyékát láthatod, Akik szeretnek téged. Azokét, akik szeretnek és azokét, akik cserbenhagytak téged. Azokét, akik megsértettek igaztalan, keserő szavakkal Azokét, akik fájdalmasan arcul csaptak, És azok is, akiket jóságuk miatt szeretsz. Valamennyien emberek, olyanok, mint te, szeretı lelkek. İk is álomutazók, mint te... Valájában Istenek, kedves Lelkek, Egók, Emberek. Nos, szeretett egyetlenem, el kell feledned a sarat, Jl földi dolgokat és meg kell pihenned. A földi események, az emberi gondolatok elszédítenek téged. A z emberek elfeledik valódi Önjüket, és megszállottakká válnak. Nézz elıre, keresd az utadat, és megtalálod a lelki békédet. Azt kérdeztem tıle: Mehetünk? Merre induljak? Krisztus birodalmába. Ez az a hely, ahová én hívlak téged. Ott, ahol mindenki megtanul szeretni, és ahol mindenki szeretve van. Soha el nem hervadó, friss világokat látsz majd, ezerféle színben. A kiolthatatlan fényben, amely egykoron neked is rendelkezésedre állt. Ott találod majd meg a valódi örömet és szeretetet. Utad végén az Úrban megleled a valódi boldogságot. Azt kérdeztem tıle: El kell hagynom mindazokat, akiket szeletek? Egyedül kell élnem a fényben, a boldogságban? Így válaszolt: Együtt lehetsz mindazokkal, akiket valaha szerettél, és szeretni fogsz, Azokkal, akiket most szeretsz, ott lesznek veled. Itt a Földön, a porban, csak árnyék és sártenger van. A Lelkek valahol másutt élnek. İk is, Te is Lelkek vagytok. Ott mindenki veled örül majd. Együtt örülhettek a Mennyei Fénynek. Tovább folytatta: Az angyalod vagyok, aki ıriz és óv téged. Mindiq veled vagyok az örökkévalóságban.

96

A földi sárban, a sötétségben, ha hibát vétsz, vagy fájdalmaid vannak, Mindig veled vagyok, és soha el nem hagylak. 3H.indig benned élek, mert tudatos Istenség vagy. Gondolod, hogy magadra hagynálak, hogy egyedül élj? Te is, én is Istenek vagyunk. Mindketten fényt, a szeretetet, az ıszinteséget És a tisztaságot hordozzuk magunkban. Az idık végezetéig, Isten ölelésével te és én, mint testvérek létezünk. Valamennyien egyformán vagyunk szeretve, mint a Tékozló Fiú, Aki visszatért és átlépte apja házának küszöbét. Valamennyien „elvesztetek és megtaláltattatok" (Lukács 15: 24)

97

SZÓJEGYZÉK Az Igazság Keresıinek pióji&ere megköveteli, hogy bizonyos kifejezéseket mjápftlírozott értelemben és sajátságos nézıpontból Itáj^Ijfcsünk meg. A fordítónak nagy gonddal kell doljJnÉS; hogy megırizze az eredeti Görög szavak tartalmi ^mondanivalóját. Annak érdekében, hogy megelızzük más iskolák és irányzatok nyelvezetével és meghatározásaival való keveredést, a jobb érthetıség kedvéért, és annak érdekében, hogy egyértelmővé váljék a leírt anyag, egy szójegyzéket készítettünk az olvasók számára. ABSZOLÚTUM, VÉGTELEN LÉTFORMA, ISTEN, MENNYEI ATYA, AZ ÚR, A MINDENHATÓ Ezek a kifejezések egymással behelyettesíthetıek. Minden egyéb szándékosság nélkül használunk hímnemet a fent említett kifejezésekkel kapcsolatban, mert az Abszolútum, és bármely más kifejezés Istenre „nem” nélküli. Isten maga jelenti a mindenséget, Mindenható, ezért mindenütt nemi jelleg nélkül van jelen. ANYAGI VILÁG ÉS TEST Az Elme legalacsonyabb rezgési tartománya. A gondolatok által, szilárd alkotóelemekbıl építi fel az anyagi világot és a háromféle testet. ARKANGYALOK, ANGYALOK Az arkangyalok az Isteni Igét képviselik, Szent Spirituális Lények, akik építik, irányítják, és kisugárzásukkal betöltik az univerzumokat. Az Abszolút Léten belül találhatók meg az arkangyalok rendjei, a Szent Monád lényei. Minden rendben milliárdnyi azonos jellegő létforma található. Mi 12 arkangyali rend létezésérıl tudunk, például: Trónok, Hatalmak, Uralkodók, Fejedelmek, Legfıbb Urak, Szeráfok és Kerubok a többiekkel együtt névvel vagy név nélkül. Ok a Tökéletes Bölcsesség, Szeretet, Erı és az Abszolút Öntudat birtokában vannak. Az angyalok az arkangyalok elsıdleges kivetülései. ARKANGYAL/EMBER Az arkangyali ember az archetípust jelenti. A Szent Monád kisugárzása, útban a fejlıdés Égi ember állomása felé, áthalad az arkangyali ember állapotán. Ennek okán elmondhatjuk, hogy az emberi teremtmények az arkangyalok testvérei. ASZTRÁL-MENTÁL Szoros az összefonódás az asztrál- (érzelmek) és a mentálvilág (gondolatok) között, ezért gyakran úgy kell figyelembe venni a két sík kapcsolatát, mintha bizonyos részeik egybeolvadnának. Alig-alig van gondolat érzelmek nélkül, és minden érzelmet gondolatok kísérnek. ASZTRÁL-MENTÁL KIVETÍTÓDÉS Az asztrál-mentál közeg többdimenziós kivetítıdé- se a vizualizáción keresztül formálódik alakzattá, a mentális fény segítségével. Ha egyszer egy ilyen elementál kialakult, az összes többihez hasonló módon, örökéletővé válik. 98

ASZTRÁL-VILÁG, TEST A negyedik dimenzió világa, amelyet az „érzelmek szintjeként” ismerünk. A szuperérzékeny asztrálvilág hét síkból épül fel, és valamennyi hét szuper-síkot tartalmaz. Az asztráltest segítségével az asztrálvilágba lépünk be elıször a testelhagyások során, és ide érkezünk elsıként, közvetlenül a halál beállta után. BEFELÉ FIGYELÉS Az önelemzés folyamata, a megfelelı önvizsgálat, ismeret, „ismerni tenmagad”. Ez tanulmányaink és a gyakorlatok lényege, az Igazság Kutatója számára, és mindazoknak, akik érdekeltek az önmegvalósításban. BELSİ ÉN Ez a fogalom jelzi a magasabb rendő „Én”-t, amint Maradandó Egyéniségként mutatkozik meg. BŐNBŐNAT A bőnbánat szó görög megfelelıje a „metanoia” elsıdlegesen azt jelenti „a gondolkodás megváltoztatása”, vagy az „intellektus megváltoztatása”. A Bőnbánat alatt nem csak a sajnálatot, megbánást értjük, hanem egy alapos, pozitív önanalízist, megállapítva hol tévedtünk le a helyes útról. Ehhez társulnia kell egy olyan megoldás lehetıségének is, hogy soha többé ugyanazt a hibát ne kövessük el. A Bőnbánat során gondolkodásmódunk, érzelmeink, tetteink más irányt vesznek, hogy azonosulni tudjanak az Isteni Törvényekkel. EGO és EGOIZMUS E szavak használatát nem szabad összekeverni a mi fogalmaink szerinti, hagyományos pszichológiai értelmezéssel. Az Egoizmus, a gondolatok helytelen használata az önzı vágyak hatása alatt, ahol az érzelmek a mohóság, rosszindulat és irigység formájában teljesednek ki. Az Ego (nagy E-vel) az Én létezése, tudatos lelkünk lényege, amely gondolkodó és szeretı személyiséget takar. Az egoizmus (a szabadon áramló elementálok összessége) a beteges személyiség, nemzet és világ gondjainak alapvetı oka. Az Egónk természetébıl viszont elsısorban a szeretet, a részvét, a felelısségteljes gondolkodás és cselekvés fakad. EGYSÉGBEN A Szuper Öntudat állapota, amelyben az egyén képes tökéletes egységbe olvadni bármely más létformával, testet öltött alakzattal és az Abszolútummal, a hozzá való visszatéréskor anélkül, hogy közben feladná Én-tudatos Egóját. EKSZTÁZIS Az Égi Királyság síkjának elérése az egyesülés folyamatában zajló kiterjedéssel, ráhangolódással. Az eksztázis egy felfokozott lelkiállapot hatására jöhet létre, ami értelemszerően túlmutat a földi gondolkodás fogalmán. ELEMENTÁLOK Minden gondolat, érzelem és vágy egy-egy elementált képez és bocsát útjára - gyakran gondolat-formáknak nevezik ıket amelyek saját lényegiségüket viselik. Kétféle elementál 99

megalkotására és életben tartására vagyunk képesek. Amikor negatív érzelmek uralják a gondolatainkat, érzelmi gondolat-formákat, vagy vágy-formátumokat hozunk létre. Ha ötleteinket, vágyainkat és érzelmeinket a megfontoltság és szeretet hatja át, ezzel azonos gondolat és vágy formátumokat alkotunk meg. Egy létrehozott elementál soha nem semmisül meg, csak ha elvonjuk tıle az energiát (ha nem tápláljuk tovább éteri vitalitással). Azonos típusú, erıteljes elementálcsoportok magukhoz vonzzák az éppen megszületı gondolat-formákat. Ha egy egyedülálló elementál, vagy ezekbıl néhány, azonos frekvencián rezeg, a hasonló vibrációval rendelkezı csoport vonzásába kerül. Az Isteni Terv szolgálatában állva, az arkangyalok is ilyen gondolat-formákat alkotnak (pl. a lelkierı vagy az angyali lények). ELKÜLÖNÜLT VILÁGOK Három egzisztáló világba térünk vissza (anyagi, asztrál és mentái), periodikusan, mialatt úgy érezzük, hogy az Abszolútumtól elszeparáltan élünk. Itt találkozhatunk a tér-hely-idı dualitást megkövetelı világával, amelyet minden inkarnációnkban megtapasztalunk. ELME Az Abszolútum Isteni kiáradása, amelyhez a teremtés valamennyi változata tartozik. Teremtıje Isteni Bölcsességgel Szeretettel, Erıvel és Tisztasággal ruházza fel. Az Elme nem egy halhatatlan közeg, hanem folyamatosan használatos szuper anyag, a teremtés megvalósításában. Az Elme, isteni eredetét alapul véve, minden kiteljesedésében Szent. ELMÚLÁS Általános értelemben a halál beálltának finomabb megfogalmazása. Ügy értelmezzük az elmúlást, mint a Lehetıségek Körének egyik epizódja, ahol a személyiség levonja a konzekvenciákat a háromdimenziós világban eltöltött élete alapján, folytatva azt egy másik világban. Nem azt jelenti, hogy teljesen elszeparálódik saját életétıl, csupán annak egy részétıl. EMBERI LÉTFORMA Lásd: Égi ember és Létformátumok. EREDET, MENNY Lásd: Okságok, Ideák, Elvek. ÉGI EMBER Az Égi embert más kifejezéssel élve, emberi ısképnek is hívják. Valamennyi testünk az égi teremtmény sajátosságainak megfelelıen, a Kauzális Törvényekkel egyetértésben épül fel. ÉTER Az étertesten belül az éteri vitalitás négyféle állapota ismeretes: teremtı, érzı, lenyomati és mozgási. A teremtı éter vezérli és tartja karban az életjelenségeket. A lenyomati éter az éteri vitalitásunkat formálja. Az érzés étere az érzelmeket adja, és a mozgás étere megkönnyíti a mozgásunkat.

100

ÉTERI KÖZPONTOK, SZENT KORONGOK A hatékonyság és az energiacsere központjai (szanszkrit nyelven: csakrák), megnyilvánulási formáink éteri másának különféle pontjain helyezkednek el. Mindhárom testen, a fizikaitól a legkifinomultabb minıségőig megtalálhatóak a szent erı-körök, amelyek felelısek az anyagi test szerveinek megfelelı mőködéséért. Ezek a központok kapuként és raktárként is mőködnek az elementálok számára. Különös figyelemmel kell dolgoznunk ezekkel a központokkal, fontos, hogy fejlesszük és megfelelı módon mőködjenek, a Szent Lélekkel, az arkangyalokkal és az Isteni Igével (pl. a „gyökér” és szív csakránál) egyetértésben. Mellıznünk kell minden manipulációt és közvetlen beavatkozást. A „szív központot” lásd késıbb. ÉTERI MÁSOLATOK Minden test, abban a létformában amelyben megtestesül, a legegyszerőbbtıl a legteljesebb struktúráig, éteri másolattal rendelkezik. Ez az éteri másolat a testen belül helyezkedik el, de kismértékben kiterjed azon túlra is. Az éteri másolatok tökéletesek és ellenállóképesek, követik a test felépítését és közremőködnek az egészség fenntartásában. Az étertesten belül maga az éter elosz- lik és feltölti az egyes testrészeket. Az étertest pontosan addig él, mint a test (legyen a fizikai, asztrál vagy mentái). Amikor a test meghal (átlényegül), az éteri másolat feloszlik. Az éteri másolat egyrészt megadja a fizikai test felépítéséhez szükséges formát, másrészt tartósan védi a test egészséges állapotát. ÉTERI VITALITÁS, A GONDOLAT VITALITÁSA „Mindennapi kenyerünk”, az éteri vitalitás (gondolat egy bizonyos frekvencián), az az erı, amelyet a napból nyerünk a légzés, meditáció, étel és pihenés mellett. Az éteri vitalitás tengerében úszunk, amely körbeöleli és áthatja a glóbuszt. Ennek ellenére a diszharmonikus életvitel megakadályozza számunkra, hogy megfelelı mennyiségő éteri vitalitásban részesüljünk és elraktározzuk azt. Minden, ami létezik a Földön, beleértve a fizikai testünket is, a gondolat vitalitásának közegén belül épül fel (pl. az éteri másunk). Négy különbözı éterrıl beszélhetünk: teremtı, érzékelı, lenyomati és mozgási. EKSZTÁZIS Amikor valaki elhagyja a testét és kiterjesztve önmagát az „Égi Királyság” felé tart, ráhangolódik az „Egység” vibrációjára. Az eksztázis által túlléphetünk minden földi gondolkodásmódon, következtetésen és megfontoltságon. FENNHATÓSÁG Különbözı fokozatokban ismerhetjük meg a Felsıbb hatalmakat, amely bizonyos értelemben vett uralkodást jelent, és az Isteni Hatalomtól származik, O rendelte el „felülrıl”. GONDOLAT A Gondolat minden élet hordozója. Minden, ami létezik, a Gondolat által jött létre, annak különféle frekvenciáiban: pl, a szuper-anyag, anyagi minıség és szilárd anyag. A Gondolat egy Isten kisugárzás, az O Tökéletes Bölcsessége; Szeretete, Ereje és Tisztasága által áthatva. A Gondolat azonban nem egy halhatatlan lény, sokkal inkább az örökkévalóság alkotórésze, amely

101

minden teremtés alapja. Eredeténél fogva Mennyei, megnyilvánulásában Szent. A mindennapi használat során, köznyelvi értelemben a gondolatot mindig kisbetővel írjuk. HIT Nemcsak az egyéni vagy teoretikus hitvilágban található meg a vallás dogmáinak igazsága, hanem létrejöhet egy mindent magában foglaló kapcsolatban, az Abszolútum felismerésével és szeretetével. Amint a hit ereje beépül a folyamatosan fejlıdı személyiségünkbe, felvesszük az Isten-ember állapotot, amelyet Isten Krisztuson keresztül közvetített felénk. Krisztus segítségével valósítjuk meg a Teremtıhöz való visszatérésünket. A Hit.mindenek felett a megvalósuló erény: „A hit cselekedet nélkül halott” (Jakab 3: 26). IGAZSÁGKERESİ MÓDSZER Ezoterikus, keresztényi szellemiségünk éppen úgy dicsıíti az Örök Igazságot, mint a nagy világvallások hagyományos tanai, és mindehhez az Isten-ember, Jézus Krisztus és az Új Testamentum tanításai nyújtanak nekünk szilárd alapot. Az aktív tanulás, gyakorlatok és meditációk segítségével, erkölcsi, etikai, spirituális és mitikus nézıpontból megközelítve keressük az egyensúlyt egész lényünk, és az evolúciós folyamat között. A megközelítés módszere biztonságos és magától értetıdı. IGE, KRISZTUSI IGE Az Ige, a Mennyei Közös Egységben, az Abszolútum testet öltéseként ismert, mint Szuper Öntudat. Az Ige szó a görögbıl lett lefordítva, ami „Világot” jelent: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige” (János 1: 1). Az Ige „Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert” (János 1:9). Jézusban az Ige szólal meg, amikor azt mondja: „Én vagyok az Isten Fia” (Máté 27: 43), valamint amikor így szól: „Az Ember Fia” (Máté 18: 11). ISTENI MEDITÁCIÓ Bonyolult módon kapcsolódik az Isteni Akarat megnyilvánulása és az Abszolútum önmaga által való kiteljesedése. Az Isteni Meditáció, jobb kifejezés híján, egy olyan gondolat, amirıl úgy hisszük, hogy ez az Isteni Akaratot megelızı állapot, amikor az Abszolútum elmélkedik azon, hogyan jelenítse meg önmagát, saját magán belül. ISTENI KEGYELEM Kevésbé a megértést, és sokkal inkább a teremtésben megjelenı könyörületességet jelenti, ahol a látható csodák megvalósulnak, amint az Jakab Apostol levelében áll: „kegyelemmel örvendeztet meg az ítéletnek ellen” (Jakab 3: 13). ISTENI TERV A teremtés kidolgozott tervezete, amely tökéletes, komplett, mindent számba vevı és minden elıfordulható eseményre kiterjedı vázlat. Életünk célja, hogy egy- egy testet öltésünk során az Abszolútum Isteni Terveivel kerüljenek összhangba gondolataink és a velünk történı események.

102

ISTENI TÖRVÉNYEK Az Isteni Törvények alapján valósul meg a világegyetem irányítása, az Univerzumok teremtése és magasabb rendő Énünk is e törvény alapján harmonizál az égi vibrációkkal és földi mivoltunkkal. Átérezve a megtestesülı Szeretet lényegét, kötelességünk összehangolni ezeket a törvényeket (pl. ok és okozat, harmónia, rend, fejlıdés és szeretet), amelyek elvezetnek bennünket egy magasabb szintő spirituális fejlıdéshez. JELENTUDATOS SZEMÉLYISÉGÜNK Minden inkarnáció során kialakul egy személyiség, amelyet „György”, „Mária” vagy bármely más névvel illethetünk. Jelenlegi Személyiségünk a Maradandó Egyéniségünk kivetülése az elkülönült világokba. Ez a jelentéktelen kis Énünk, elmerül az öt érzékszerv által megtapasztalható ismeretekben, azok elementáljainak összességében. Jelentudatos személyiségünkön való munkálkodásunk célja: egy szerény, erkölcsös és szeretetteljes karakter kialakítása. JÉZUS, A KRISZTUS „Isten egyszülött fia” (János 3: 16), Jézus, a megtestesült Isteni Ige tiszta, közvetlen kisugárzása a szeplıtelen fogantatás által, Palesztinában, kétezer évvel ezelıtt, mint „Az Ember Fia” (Máté 18: 11). Mennyei tanításait az Új Testamentum ırzi, amely segít az egyetemes, idıtıl független feladataink megvalósításában, örökérvényő útmutatásaival támogatva a tudat aktív mőködését. KARMA Lásd: ok és okozat törvénye. KAUZÁLIS SZINT A mentál-szint felett található. A kauzális szint egy dualitásmentes állapot, ahol megvalósul az isteni szeretet, a törvények, ideák és elméletek, amelyek a magasabb lépcsıfokon álló arkangyali rendek felügyelete alatt áll. Ötödik mennyországként is ismert ez a szint. KOZMIKUS TUDAT, KOZMIKUS MEMÓRIA A Kozmikus Tudatban minden esemény rögzítve van a múltból és a jelenbıl. Egy misztikával foglalkozó ember kutatni képes ebben a közegben saját kozmikus tudatosságának ráhangolódása által. Ez az „égi archívum” ahol a benyomások, események, gondolatok, érzelmek és vágyak vannak feljegyezve. Mindazok, akik misztikus dolgokkal foglalkoznak - a saját fejlettségi szintjük határain belül —, képesek olvasni és érteni a Kozmikus Memóriát. KÖZÖS ÉNÜNK Jelentudatos személyiségünk bármikor konfliktusba kerülhet bárkivel, és a szakadék lehet, hogy nagynak tőnik kettınk között, de közös tudatunk alapján egységesek és oszthatatlanok vagyunk. Erre gondolt Jézus Krisztus is, amikor azt mondta: „A mennyiben megcsele- kedtétek eggyel ez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg." (Máté 25: 40) Ezt jelenti a mi közös Énünk. Egy másik helyen Jézus így szólt: „Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, s ti én bennem és én ti bennetek.” (János 14:20) és „Én vagyok a 103

szılıtı, ti a szılıvesszık” (János 15:5). Egyenlı helyet kapunk valamennyien Krisztusban, az O legmélyebb és legnagyobb igazságában. KÖZTES TÉR Ez a Bardó világa. Az Ideák síkja, a meg nem nyilvánult formátumok területe az Örök Ma világában. A Köztes Térben ismerhetjük meg az arkangyalokat, a teremtés létformátumainak alaptípusait, akik innen tartják életben a földi lét életjelenségeit. Ezen a szinten pihenhetünk meg két visszaszületés között. KRISZTUS, KRISZTUSI IGE, IGÉK, IGEI A görög „Logosz” kifejezés, mint „Ige” fordítható le (hivatalos változata Szt. János Apostol evangéliumának elsı fejezetében található). Krisztus, amint ezt nevet a könyvben használjuk, csak az Igével kapcsolatosan értelmezhetı, és mint „Isten egyetlen Fiát” említjük meg. Jézus a „Krisztusi Ige” testet öltése, és kifejezetten ebben a szerepében idınként, mint a „Legszentebb Igére” hivatkozunk. Tanulmányainkban gyakran beszélünk a Szent Igérıl és az Isten-ember, Jézus Krisztus közvetlen megtestesülésérıl, mint az Abszolútum Igei kifejezıdése. Az „Ige” mint fınév, az „Igék” többes szám, az „Igei” pedig a melléknévként értelmezhetı a leírásban. LÁTHATÓ ANYAGI VILÁG, A TEST A gondolat legalacsonyabb rezgési tartománya. Szilárddá válva öltött testet a háromdimenziós, látható, anyagi világ és a test. LEHETİSÉGEK CIKLUSA Minden alakzat magában hordozza a Lehetıségek Körének Eredetét. Egy teljes megtestesülés a Tökéletes Bölcsességben az Eredetbıl alakul ki minden életjelenség esetén. Minden alakzat folyamatosan fejlıdik: a magból fa lesz, a gyermekbıl felnıtt. Az élet egy folyamatos változás, mozgás, ezért mindezeket a megtapasztalásokat a lehetıségek sokféle perspektívájából győjthetjük be. Minden alakzat változtatja a megjelenési formáját, bár soha nem a lényegét tekintve változik. Az Örök Ma is egy komplett, megalapozott formátum a maga Lehetıségeinek Körével. Amikor az ember belép a fennálló világokba (anyagi, asztrál és mentái), Lehetıségeinek Köre már bevésıdött Maradandó Egyéniségünk tudatába. Egyetlen létforma sem kerülheti ki Lehetıségeinek Körét, mert ez vezeti ki a lélekvándorlással megvalósuló, egyik emberi formából a másikba való vissza- születés körforgásából (az ember mindig emberként születik vissza). LÉLEK Amikor a Szent Monád egy kisugárzása áthalad az Égi ember Ideáján, és megszületik „a” lélek. A Lélek nem teremtve van: a lélek a Szellem egy csodálatos „gyöngyszeme” (Máté 13: 45, 46). A meg nem romlandó lélek, amelyet Szent Pál „Spirituális Test”-nek hív (Korinthusbeliekhez 15: 44), a Szellem laktalan formájának állapotában van, mégis emberi ıskép. Amikor visszatérünk a Teremtı Istenhez, a Lélek a Szuper-tudat szintjén úgy köti össze magát a Szellem-Ego-Léttel, mint a menyasszony a vılegénnyel. (Máté 25: 1-13) 104

LÉT AZ EGYEDISÉGEN BELÜL Az Abszolútum elsıdleges sajátossága: Bıség, Áldás és minden szükséglettıl való függetlenség. LÉTFORMÁTUMOK Minden, ami a létezés rendjébe tartozik, az örökös Isteni Tervvel egyetértésben valósul meg a teremtésben. Több billiónyi létforma ölt testet a létezı világokban. Minden egyes formátum rendelkezik a saját Lehetıségeinek Körével, amelyet a Tökéletes Bölcsesség hoz létre, és amely egyedi módon valósul meg az elkülönült világokban. Az arkangyalok feladata hogy a különféle létformákon keresztül megteremtsék és gondoskodjanak az életjelenségekrıl. LÉT ÉS LÉTEZÉS Mennyei létünk, végtelen és örök. A létezéshez, miután ez a lét megnyilvánulása, szükségünk van a tér-idı- hely állapotára. A létezésnek kezdete és vége is van, ezért átmeneti megnyilvánulási forma. MARADANDÓ ATOM A Maradandó Egyéniség egy része, amely megırzi a tapasztalatokat és a tanulságokat a tér-hely-idı világában. A maradandó atom minden megnyilvánulási formánk éteri szívében egyidejőleg található meg, és regisztrál minden érzelmet, gondolatot, reakciót és megtapasztalást, annak megfelelıen, ahogyan azok az egzisztáló világokban megtörténnek. MARADANDÓ EGYÉNISÉG A lélek aktív és megnyilvánult része, az elhatárolódott világokon kívül és belül egyaránt. Megszőri az ideiglenes személyiségünktıl származó és az abban felhalmozódott ismereteket, majd kiválasztja közülük a fontos élettapasztalatokat. MEDITÁCIÓ Az önvizsgálódásban való elmélyülés során elérkezünk a meditatív állapotig. Amint a felismerések túlmutatnak a jelentudatos személyiség szubjektív megtapasztalásán, belépünk az Elme határtalan óceánjába, az egyetemes örökkévalóság világába. MEGFIGYELÉS A megfigyelés isteni természetünk velejárója. A feszültség nélküli összpontosítás. A tökéletes koncentráció. A részletekbe menı vizsgálódás képessége, hogy vissza tudjunk emlékezni mindarra, amit megfigyeltünk. Ez teszi lehetıvé, hogy megértsük az Isteni tervet. MEGSOKSZOROZÓDÁS Az Abszolútum sokrétő valósága, amint többféle Istenségként jelenül meg az Isteni Léten belül. Az egész élet sokszínősége, változatossága jelen van Istenben „Mely az 0 teste, teljessége O néki, a ki mindeneket betölt mindenekkel.” (Efézusbeliekhez 1: 23)

105

MENTÁLIS KÖZEG Többdimenziós közeg, ahol az asztro-mentális anyag a gondolatok segítségével, és a mentális fény által formálódik. Ha egyszer kialakult, örökre megmarad, mint a gondolati elementálok. MENTÁLSZINT Az ideák, eszmék szintje. A szavakkal ki nem fejezhetı formák közege, amely az elkülönült világokon kívül helyezkedik el. Ezen a rezgésszinten pihenünk meg két inkarnáció között, és ahonnan az arkangyalok a testet öltött formátumokat származtatják. MENTÁLIS VILÁG, MENTÁLTEST Az ötödik dimenzió szintje és a három elkülönült világ legkifinomultabb közege. A mentális szinten, amely a gondolatok és a mentál-test lakhelye található meg, elsıként az Abszolútum gondolat-formáinak megtestesülése, felsorakoztatva az egysejtőektıl a galaxisokig. Az idı és tér mentális világnak sajátosságait hordozza, de nem abban az értelemben, ahogyan az érzelmi és az anyagi világokat vesszük figyelembe. MENNYEI Kizárólag az Isteni minıség, okok, ideák, törvények és elvek, lények, és egyéb mennyei kifejezésekkel kapcsolatban használjuk, amelyek közvetlenül az Abszolútum- tól erednek. NÉGYEK CSOPORTJA (TETRAKTIES) A Föld elementáljai: a föld, levegı, tőz és víz elemek összhatásuk tekintetében a négyek csoportját képviselik. OK ÉS OKOZAT TÖRVÉNYE Az ok és okozat törvénye, mint a tudósok, mind pedig a misztikusok által felismert tény. Ez a gyarapodás, harmónia és egyensúly Mennyei Törvénye, mely szükségessé teszi a történést, hogy viszontreakció születhessen. Minden cselekedet, gondolat és érzés konzekvenciákat von maga után, akár kedvezı, akár ártalmas. A fogalom keleten karmaként ismert, amely az „okok” felhalmozódását jelenti. Az anyagi világban nincs limitálva az okozatok törvényszerősége, amely tanítva oktat sok-sok életen át, de beteljesülhet sokkal rövidebb idı alatt is. OKSÁGOK, IDEÁK ÉS EREDET Az Abszolútum akarata mindig az elsıdleges ok. Ez a teremtés oksága. Ezen belül az Abszolútum akarata minden alárendelt ok forrása is. Az okságok megadják az archetípus ideáljához való felnövekedés lehetıségét. Az arkangyalok az ideákon keresztül tevékenykednek és a tökéletes bölcsességet táplálják be minden létezıbe. Minden idea magában hordozza a lehetıségek és valószínőségek teljes körét, a testet öltı létformák részére. Az Eredendı irányítja az okságok megnyilvánulását térben és idıben. ÖNÁLLÓ EGYÉNISÉG Az önálló egyéniség nem más, mint a személyiség egyesülése a Mennyei Létformával. Az egyéniség ırzi magában a személyiség megnyilvánulásainak jegyeit, annak legmagasabb fokától, a Szent Monádikus Lélek-Ego- Létezés állapotától áthatva mindent, le egészen a kevésbé fontos 106

jelentudatos személyiségig. A személyiségeken belül nem csak maga a létforma kerül alacsonyabb szintre, hanem mindegyik ragaszkodik a maga meggyızıdéséhez. Az Abszolútum akarata a mi Lélek-Ego- Létezésünkben is érvényre jut (önmagát jeleníti meg saját maga által), amint kiteljesedik az egyediség által. ÖNELEMZÉS Belsınkben való nyomozás érzelmeink, gondolataink és viselkedésünk eredete iránt, azzal a szándékkal, hogy megismerjük személyiségünk, öntudatunk felépítését és a tudatalattink mőködését. A célkitőzés az, hogy megszabaduljunk egoizmusunk által létrehozott korlátoktól „megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektıl.” (Zsidókhoz írt levél 9: 14), majd tovább haladni a bölcsesség és a Lélek szeretı hangjának felismerése felé. A napi önelemzés szintén a „befelé irányított figyelem”, a belsı önvizsgálat módszere „ismerkedés” önmagunkkal. Ez minden Igazságkeresı számára alapvetı napi gyakorlat, valamint azok számára is ajánlott, akik tenni akarnak valamit az önmegvalósításuk érdekében. ÖNMEGVALÓSÍTÁS Az elkülönült világokban eltöltött életünk csúcsa az önmegvalósítás. Amikor megéljük az önmegvalósítást, Jelentudatos Személyiségünk átalakul Maradandó Egyéniséggé, egyesül a tudatos Lélekkel, ami egyben azt is jelenti, hogy felkészült a Szellem-Ego-Lét állapotával való azonosulásra, ami maga a Teózis. ÖNTUDAT ÉS SZUPER ÖNTUDAT A maradandó egyéniség önmegvalósítása, mint individuum. Tanulmányaink csúcspontja, az elkülönült világokban. A tudatosság oka valamennyiünkben különbözı, miután különálló egyéniségek vagyunk a megnyilvánult létezésben. A lelkiismeretes önelemzés, befelé való koncentrálás segítségével beléphetünk a SzuperÖntudat állapotába, amely teljes azonosulást jelent az Örök Eggyel. Ezt az állapotot nevezzük Teózisnak, az eggyé válást Istennel. ÖNTUDATOSSÁG A tudatosság szintje, amelyet az Isteni Terv foglal magában. Akaratunk erejével, gyakorlással felébredhetünk a hétköznapok szunnyadó tudati állapotából és kiterjeszthetjük öntudatunk síkját. ÖRÖK MA, ÖRÖK JELEN Az idı és tér fogalmai az elkülönült világok által gerjesztett benyomásokból származnak és maradnak fenn. Következésképpen a fogalmak és azok használata különbözı az univerzumok helyzetének függvényében. A létezı világok az Örök Ma magasabb szintő, kauzális síkjának részeit alkotják. Bármely megtapasztalás, amelyet a saját világunkban szerezhetünk meg, egy-egy szeletét jelenti a nagy egésznek, amelyet Örök Életnek ismerünk, ahol a múlt a jelen és a jövı az Örök Jelenben egyesül.

107

ÖSSZHANG Ráhangolva saját vibrációinkat egy másik létforma frekvenciájára, majd önmagunkat kiterjesztve, képesek vagyunk megvizsgálni és tanulmányozni annak sajátosságait. Az összhang legtökéletesebben az Egységben található meg. İRANGYAL Elsı inkarnációnk pillanatában, amikor áthaladunk az emberi ıskép állapotán, valamennyien egy ırangyal védelme alatt állunk, aki irányít bennünket. Az elszigetelt világokon át történı hosszú utazásunk során arkangyalunk segít Maradandó Személyiségünk terveinek kialakításában és gyakorlati megvalósításában. Minden egyes inkarnációban - mind egy-egy értékes lecke - úgy segít, hogy közben nem zavarja meg saját szabad akaratunkat. A legodaadóbb társunk ez az arkangyal (aki által Egónk kiteljesedik), a Trónok rendjébıl. ÖRÖK MA, ÖRÖK JELEN Az általunk ismert világok létezésén túl van az „Örök Jelen”, az Öröklét állapota. Az „Örök Mában” a múlt, jelen és jövı, megszőnik, jelen idıben történik minden, kiiktatódik az idı és a tér. PSZICHOTERÁPIA A pszichoterápia ezoterikus-keresztény elmélete és gyakorlata felöleli a gyógyítás valamennyi területét. A problémák megoldásának lehetıségei nincsenek limitálva a személyiségén belül. Egy valódi pszicho- terapeuta gondoskodik az ember testi, lelki, szellemi jólétérıl. A gyakorló terapeutának sokoldalúan kell képeznie saját magát: tudatosan használni az éteri vitalitást (az éter négyféle változatát), rendelkeznie kell a vizualizáció képességével, értenie kell az emberi test anatómiájához, beleértve az étertestet is, meg kell ismernie a tudatalatti mőködését és az isteni törvényekét. Egy pszichoterapeuta mindenek elıtt az Igazság alázatos Keresıje, akinél a gyógyítási folyamat hatékonyságát (nem tekinti magát gyógyítónak, sokkal inkább a Szent Szellem egy arra méltó csatornájának), tudatossága és szívének tisztasága határoz meg. A szánalom, a megértés és mindenek felett a szeretet motiválja, barátként áll melletted a bajban, mint Szellem- Lélek-Ego a közös létezésetekben, megszabadulva a tér-idı-hely által támasztott nehézségektıl. RÁHANGOLÓDÁS A mi vibrációnkat behangolni egy másik személy rezgéseire a kiterjedésben, bármikor képesek vagyunk, és tanulmányozni tudjuk azok természetét. A ráhangolásnak szükségszerően meg kell elıznie minden egyéb tevékenységet a cél érdekében, az Egység állapotának eléréséhez. SZEMÉLYISÉG A személyiség egységes Isteni Létforma. A személyiség tartalmazza az „Én” valamennyi kifejezését, amikor a legmagasabb szintrıl a Szent Monád mint Lélek-Ego- Lét alászállt a jelentéktelen jelenlegi személyiségbe. A személyiségen belül ez az egyedi kifejezés nem alacsonyrendőséget jelent; minden személyiség saját érdemei alapján van becsben tartva. Lélek-EgoLétünk az Abszolútum akarata által, jellegzetes tulajdonságokkal rendelkezik (megjeleníti önmagát). A személyiségen belül visszatükrözıdik az Isteni teremtés jótékony 108

hatása, majd általunk folytatódik a saját Énünk megmutatkozásával. SZELLEM-EGO-LÉTEZÉS Mi magunk, mint Isteni Lények végtelenek, örökéle- tőek és megváltoztathatatlanok vagyunk. A Szellem- Ego-Létezés az Én, mint Szent Monád, szuper-tudatos, tiszta állapot, amely egybeolvad a Léttel az Egyediségen belül és az Egy többrétegő valóságával. Az Abszolútum akarata önmaga által fejezıdik ki, amely Szellem-Ego- Lényünk megnyilvánulásán keresztül valósul meg minden testet öltésünk alkalmával. SZENT LÉLEK Személytelen szuper-tudatosság, amely az Abszolútum Mindenhatóságában mutatkozik meg, lehetıvé téve a teremtést és az Univerzumok maradandóságát. Az Abszolút lét dinamikus formája, amely a Tökéletes Bölcsességben és Mindenhatóságban nyilvánul meg. A Szent Lelket mi univerzális bölcsesség formájában és gyógyító erıként tapasztalhatjuk meg. SZENT MONÁD, SZENT MONADIKUS ÖNVALÓNK A Szent Monád valós identitásunk, Lélek-Ego- Létezés formában. Megnyilvánulhat, mint a milliárdnyi sejtek egyike az Egy többrétegő valóságában és mint az Abszolútum léte, saját egyediségén belül. SZÍVKÖZPONT Nem csupán a fizikai szervrıl van ez esetben szó, hanem az emberi lény spirituális központjáról. Az ember Isten „képére és hasonlatosságára” (Mózes 1, 1: 26) lett teremtve, mint Megfontoltság és Szeretet, amely legbensıbb valónkban létezik. Belsı szentély, amelyen keresztül a mennyei és az evilági egyesülés közötti misztérium tökéletessége mutatkozik meg. A „Szív” rendelkezik egy mindent magában foglaló értékrenddel. A szívbıl jövı ima, nem csupán egy érzelmi színlelés, hanem az egyén teljes odaadással elmondott fohásza. Azon kell munkálkodnunk, hogy megtisztítsuk szívünket, mert; „Isten ismeri a ti szíveteket” írja Lukács (16:15). SZUPER ÖNTUDAT A szuper tudat a tökéletes tudat a létezésben. TEREMTÉS Az Abszolútum megtestesülése az Isteni Tervvel való összhang alapján, az univerzumokon keresztül, a legmagasabb égi szinttıl a megnyilvánuló világokig. TESTELHAGYÁS A görög és az angol szó egyaránt ugyanazt a kifejezést takarja: „testelhagyás”. Minden éjszaka elhagyjuk a fizikai testünket alvás közben, és tudatalatti utazásokat teszünk más planétákra. A cél az, hogy megtanuljunk tudatosak maradni, miközben elhagyjuk a testünket. Ismerünk elsı, második és harmadik lépésben történı testelhagyást. THEÓZIS Az Egyetlen Istennel, az Abszolútummal való azonosulást jelenti. 109

TÖKÉLETES SZERETET, BÖLCSESSÉG ÉS ERİ Az Abszolútum és valamennyi létforma elsıdleges jellegzetessége. Szent Hármasságot alkot, amelyek egymás függvényében teljesednek ki, sajátságos tulajdonságaiknak megfelelıen. TUDATALATTI Az Igazság keresıi tisztában vannak tudatalattijuk hármas egységének milyenségével. A tudatalatti egyik kamrája tartalmazza mindazokat az elementálokat, amelyek személyiségünket alakítják. Egy másik kamra raktározza az életet adó éteri vitalitást. A harmadik és egyben legértékesebb, amely az Igét és a Szent Szellemet hordozza. TUDATOSÁG, ÖNTUDAT A tudatos öntudat, különbözı fejlettségi szinteken mutatkozik meg, a személy Isteni Terven belüli sajátosságai alapján. VALÓSZÍNŐSÉGEK CIKLUSA Amíg a Lehetıségek Köre az ideális fejlıdés elkerülhetetlen velejárója, a Valószínőségek Köre lehetıvé teszi a kialakuló élet megállítását az adott síkon, kiteljesedésének bármely pontjánál. Amikor például egy mag nem fejlıdik tovább, egy fiatal fa beteg lesz és kiszárad, vagy egy gyermek meghal (hogy egy másik dimenzióban folytassa létét). VIZUALIZÁCIÓ Minden Lehetıségi Körben milliónyi valószínőséget találhatunk. A Vizualizáció mennyei nyelvezet, „kulcs” az égi királysághoz (Rév. 3: 7). Az alapos vizsgálódás és tökéletes koncentráció megtanulása után, felnövekszünk a feladathoz, hogy megszerezzük a tudatos vizualizáció képességét. Formába öntjük az éteri vitalitást, elementálokat kreálunk az asztálmentál szinttıl kezdve valamennyi rendelkezésünkre álló közegben. A vizualizáció segítségével, a gyógyítás során megtanulunk materiali- zálni és de-materializálni. A gondolatnál nincs nagyobb erı és a vizualizáció a felvértezett gondolateszköze abban a konstruktív munkában, amely a szükséget szenvedık megsegítése érdekében történik.

110