G 1 3 A R T G A L L E R Y Gozsdu Udvar, 1075 Budapest, Király u. 13. w w w. g 1 3. h u

G13 ART GALLERY Gozsdu Udvar, 1075 Budapest, Király u. 13. www.g13.hu

Kérjük adja meg az alábbi adatokat (a *-al jelölt sorok kitöltése kötelező) * Az üzlet / intézmény neve: G13 Galéria * Üzlet / Intézmény címe: 1075, Bp. Király u. 13. Az üzlet által kínált szolgáltatás: Kortárs műtárgyak: festmények, szobrok, fotók, objektek, grafikák kereskedelme, bérbeadása. A bolt céljainak szolgáltatásainak, profiljának leírása, lehet egy személyes idézet is a bolt tulajdonosától (maximum 2 mondat) Nemzetközi kortárs művészeti kiállításokon bemutatott tartós tartalmakat nyújtunk velük ellentétes anyagi köntösben. Műtárgycentrikus galériánkban a sokszínű képzőművészet stíluspluralizmusának jegyében egy általános összemberi közös igazságát kutató, elgondolkodtató, fölemelő alkotásokkal találkozhatnak, amelyek még szépek is. Miért jó a vásárlónak, ha az ön boltjában vásárol? Miben különleges az ön boltja? (max. 3 mondat): A kultúra materializált csúcsa a kortárs képzőművészet. Ennek nyomon követése, vásárlások általi befolyásolása a jövő fölötti misztikus hatalom gyakorlásának legkifinomultabb formája.


BP PSYCH BP SPIRIT BABINSZKY CSILLA GESZTELYI NAGY ZSUZSA RABÓCZKY JUDIT RITA TÓTH GYÖRGY MÉHES LÓRÁNT BODÓ MIHÁLY ROBIN SPERLING DOBOS TAMÁS GYARMATI ZSOLT BARÁTH ÁRON MATA ATTILA FÜRJESI CSABA G13 Galéria 2010. május 21. - július 10. Mintha eddig kimondtuk volna egyszer is, hogy valójában miért így cselekedtünk és ettől jobb lett volna! Ha! A G13 Galéria természetesen szakít ezzel a hagyománnyal, mert ezzel egyben szakít is! Szaktudása nem misztikus, kánonja pedig tősgyökeresen racionális. Amit nyújt nekünk, az művészet, mert nem állást foglal, hanem azt kiprovokálja belőlünk, mert agyféltekéink egyikének cinkosa – majd kisül, hogy a másiknak, mert nem gondolkodik jó és rossz, élvonalbeli és periférikus, nemzetközi és nemzeti művészetekben, csak másban. Majd pénzben, és az szolgál neki. Üdvözöljük Önöket valóságlaboratóriumunkban. Tudósaink – egyben a kortárs képzőművészek élcsapata – már amióta a pályán vannak, azon dolgoznak, hogy képesek legyenek bemutatni nekünk, mi valóság. Galériánk az ilyen irányú kísérletek részeredményeiből tart rendes időközökben beszámoló tárlatokat, ahol velejéig megtudhatják, minek a kortársai Önök. BP PSYCH BP SPIRIT – hogy miért ez a Galéria profilját bemutató kiállítás címe? Ha akarom nem több ez, mint egy kommersz szóvicc, mert a Galéria kereskedelmi; mindezt nem igyekszik leplezni sem nagy szavakkal, mint például „minőség” sem kirekesztően körmönfont intellektuális konstrukciókkal. Elfordulásunk azonban a jelenlegi „nemzetközi” – valójában brutálisan kultúrimperialista – főáramtól nem véletlen, hiszen a vak is látja, hogy azt semmiféle „szakmai” vagy „tudományos” szempontrendszer, hanem a hype mozgatja: a pénz, ami mögötte vagy mögé áll. Mindezek tudatában saját profilunk tudományosnak, azaz szakmainak pusztán abból a szempontból nevezhető, hogy a művészetet, egy, a racionális tudományok eszközrendszerével megközelíthetetlen területét az emberi tevékenységeknek és igényeknek egy kétlépcsős szűrőn keresztül tálaljuk a közönségnek. Az első szűrő, ami alapján művészeinket bemutatásra és így a piacra érdemesnek tartjuk, az az a kitétel, hogy művészetükön keresztül fogják föl életüket, fölfogásuk eredményeit kommunikálni legyenek képesek műtárgyakban, s ezen fölfogások érvénye pedig ne korlátozódjon önmagukra. Más szavakkal: beszélő, kifelé nyitott műveik az ember örök kérdéseihez tegyenek hozzá saját tapasztalatú igazságot. Ezt akkor célunk legkevésbé cáfolni, ha kérdésként fogalmazódik meg, ugyanis inkább támogatjuk az éberséget sarkalló intellektus felszínen maradását, mint a kész válaszok tekintélyét; mindamellett, hogy egyikről sem állítjuk, hogy jobb volna a másiknál. Másik szűrőnk pedig az, hogy alkotóink mindezek fölött társadalmi személyükben képesek legyenek leróni a babilonnak is, amit kell, azaz a földi hatalmakat ne számítsák ok nélkül ellenségeiknek. Valljuk galériaként, hogy küldetésünk tárgya, az ember nem pusztán gazdasági egység, társadalmi vagy nemi szerep, hanem lélekkel és szellemmel is rendelkezik, s a legtöbb kérdés, ami egy művészünk számára megoldandó lehet, e két gyűjtőfogalom értelme alá fér, ezért bemutatkozó kiállításuk címe e görög és latin szótő-pár. S mivel mindez kedvelt fővárosunkban jön létre, ezért ennek rövidítését is hozzátettük a netes keresés megkönnyítése végett. Tárlatunk sétájában a kiállított művek egymásra épülnek, az elme örömére egymásnak adják a befogadót rendre, hogy a megszokott önfelfogásunkból kizökkenhessünk körös-körül, próbára tegyük, s ha kell, fölüdülve helyezkedhessünk belé vissza. G13 ART GALLERY Gozsdu Udvar, 1075 Budapest, Király u. 13. www.g13.hu

GYARMATI Zsolt Kutya eszik kutya odaát (Dog Eat Dog), 2004-2010, vászon, vegyes technika; 180×78 cm Dog Eat Dog, 2004-2010; mixed technique on canvas; 180×78 cm


GYARMATI Zsolt Oops, 2007-2010; vászon, vegyes technika; 156×90 cm Oops, 2007-2010; mixed technique on canvas; 156×90 G13 ART GALLERY Gozsdu Udvar, 1075 Budapest, Király u. 13. www.g13.hu

GYARMATI Zsolt Simple Rules, 2007-2010; vászon, vegyes technika; 90×60 cm Simple Rules, 2007-2010; mixed technique on canvas; 90×60 cm


GYARMATI Zsolt Ornamentális heglefetyeghegesztés, 2007-2010; vászon, vegyes technika; 70×50 cm Ornamentical Transmission, 2007-2010; mixed technique on canvas; 156×90 cm


Eddigi életedből mire vagy a legbüszkébb?

Amire leginkább büszke vagyok, elkészíteni könnyű, sőt kellemes, akárki képes lehet rá – ám annál nehezebb hosszútávon jól csinálni, mindenki megelégedésére. A legfőbb célom, hogy büszkeségem tárgya évek múlva büszke lehessen rám, vagy legalábbis ne okozzak neki visszavonhatatlan csalódást. Szeretném, ha ez a büszkeség sokáig – akár kapcsolatunk végéig is – kölcsönös maradna. Büszke leginkább Csenge lányomra vagyok.

Gyarmati Zsolt ikonszerű táblaképei azokat a féllényeket ábrázolják ki, amelyeknek valójában nincs közük a létezéshez, mégis jelen vannak – digitalizált álkörnyezetünk teremtetlen mutánsai, a valódi arcukat soha meg nem mutató, de a tömegkommunikációt működésben tartó erők.

„Figyelem! (ismételd) Figyelem Önöket! Tisztelt vendégeink, most bemutatjuk Önöknek a kortárs realizmust! Ehhez el kell hinniük, hogy Önök itt vannak és látnak bennünket: azt, hogy mi is itt vagyunk! Mit akarnak Önök a kortárs művészettől? Valóban szeretnék megtudni, minek a kortársai Önök, mi az, ami életünkként szeretne föllépni, és ezt a valóságot a jó művész hű utánzásában megismerni? Ez a valóság, én most kimondom, hogy hatalmamat kijelentsem fölötte, mert a művész is kimondta képekben: a hamis teremtések légiója áradatként igyekszik elhitetni magáról, hogy igaz teremtés és élet, mindenféle alakokban, szünet nélküli egymásutániságban. Műtárgyként egy képbe kényszerítve kavalkádját, ha meglátjuk, ahogy hamarosan e festmények elé állunk és látjuk, önmagunkban magára ismer, hogy összeomoljon, mert hamis teremtés; akár az ugyanolyan könnyen fölismerhető alárendelt ügynök-alkatrészei, akiket a művész képkeretei közé állít pellengérre tükörnek, önökben lakozó hamis teremtések, elő, tehát el veletek, mert lássátok, ismerünk benneteket, látjuk alakjaitokat, lássátok magatokat, ha meritek!”

Megnyitó delejszöveg Gyarmati Zsolt „Dyspepsia” c. kiállítására, Galerie Kleintierklinik, Berlin, 2007. G13 ART GALLERY Gozsdu Udvar, 1075 Budapest, Király u. 13. www.g13.hu

BARÁTH Áron Berlin Trip 01-02, 2009; mdf lemez, akril, olajpasztell, ceruza; 41×46cm Berlin Trip 01-02, 2009; acrylic, oil pastel and pencil on mdf board; 41×46 cm


BARÁTH Áron Berlin Trip 03-04, 2009; mdf lemez, akril, olajpasztell, ceruza; 41×46cm Berlin Trip 03-04, 2009; acrylic, oil pastel and pencil on mdf board; 41×46 cm


BARÁTH Áron Berlin Trip 05-06, 2009; mdf lemez, akril, olajpasztell, ceruza; 41×46cm Berlin Trip 05-06, 2009; acrylic, oil pastel and pencil on mdf board; 41×46 cm G13 ART GALLERY Gozsdu Udvar, 1075 Budapest, Király u. 13. www.g13.hu

BARÁTH Áron Berlin Trip 07, 2009; mdf lemez, akril, olajpasztell, ceruza; 41×46cm Berlin Trip 07, 2009; acrylic, oil pastel and pencil on mdf board; 41×46 cm Heves érzelmi csatákat színek összeütköző gesztusaiban festő alkotónk indulataitól ellép, s az örömében a képtér arénájában egymásnak eresztett festékanyagok győzelmi térképeit szemlélve sorsok portréit leli meg. Létrejön a dupla gesztusfestészet: a festészeti gesztus egy gesztusában megtestesülő személyiség portréját alkotja. Keletkezésének mechanizmusát ismerő létrehozója közvetlenül kritikát is gyakorol indulatból születettein.

Eddigi életedből mire vagy a legbüszkébb? ... hangokkal hangulatban műteremben konyhában fényben éjszakában harmóniát komponálva füstből kockát csinálva improvizálva ... G13 ART GALLERY Gozsdu Udvar, 1075 Budapest, Király u. 13. www.g13.hu

DOBOS Tamás Zsigmond,  2010; zselatinos argentotípia; 16×16 cm Zsigmond, 2   010; gelatin argentotype; 16×16 cm


DOBOS Tamás Busófej, 2   010; zselatinos argentotípia; 16×16 cm Busó Head, 2   010; gelatin argentotype; 16×16 cm


DOBOS TAMÁS

Eddigi életedből mire vagy a legbüszkébb? Végre megtaláltam azt, amivel már évek óta együtt utazom egy buszon...

A kortárs divatfotó alkalmazott műnemében megtestesülő identitásépítés, mint a mai ember életének legfőbb célja valójában egy kiemelkedően gazdag emberek által manipulált lélekbilincselés. Az ebben az iparban készülő képek valódi irrealitását saját bőrén megtapasztaló művész a kiveszett, mert rekonstrukciót igénylő fotográfiai technológiákkal előállított fényképei egy hosszú sor kérdést vetnek föl, ezekből csak ízelítőt nyújthatok: Épített identitásunk kortásiságával összeegyeztethető-e, ha valamely letűnt korról gyűjtött ismereteink alapján annak a kornak ismereteink szerint messzemenőkig megfelelő identitást választunk? Avagy mindez csupán maszk? Ha már képet hordozó tárgyként szembesülünk egy ilyen identitással, ettől hitelét el is nyerte?


TÓTH György Részlet a „Belső hang” című sorozatból , 2009; negatív-pozitív technika; 120×100 cm Detail from the series ʼInternal Voiceʼ,  2009; negative-positive technique; 120×100 cm G13 ART GALLERY Gozsdu Udvar, 1075 Budapest, Király u. 13. www.g13.hu

TÓTH GYÖRGY Eddigi életedből mire vagy a legbüszkébb? .. ………

„Képet cserélt lakása falán a napokban Tóth György fotóművész, aki úgy harminc évvel ezelőtt robbant be a kortárs magyar fotó világába Ikarusz című sorozatával. A dokumentarista fényképezéstől indult, sorozatokat készített a budapesti villamosmegállókról, a villamosvezetőkről, a május elsejei felvonulás résztvevőiről, fotográfus és képzőművész kortársairól, azután bemozdulásos, többszörös expozíciójú fotográfiákat csinált, portrékat, amelyeken a lélek finom rezdüléseit sejthette meg a néző az elmosódó arcvonásokon keresztül, aktokat, amelyek test-képként, test-térként jelentek meg, egyszerre szólva nőiségről és az általános emberiről, ami nőben, férfiban egyaránt benne lakozik. Szóval a fotográfus képet cserélt, amiben nincs semmi meglepő. Hatvanéves lett éppen, s nemcsak egy újabb évtized zárult le mögötte, de kiváló – a kortárs fotó világában mostanában kivételes – sikereket ért el az utóbbi néhány évben. Az 1994-ben Balogh Rudolf-díjat kapott művész a szakma képviselőinek szavazata alapján 2008-ban az Év fotográfusa volt, kiállított a Szépművészeti Múzeum rangos nemzetközi fotótárlatán, az egyik aukciósház árverésén egymillió forint fölötti áron ment el egyik, Emese című felvétele. Amikor ilyen sikeres valaki, minden érdekes, ami a műveivel történik. Az is, hogy miért cseréli le – mármint Emesét. Mert hát ez történt, s akkorra, amikor történt, meghívta néhány barátját is a lakásba, képcserére, egy korty italra, beszélgetésre a világ és a fotográfia helyzetéről. A rágógumi-művészetről például, amit nem szeret, de ami, nem csak ő véli így, kezdi kiszorítani a szó teljes értelmében vett műalkotásokat, s persze a rágógumi-művészet képviselőiről, akik mindenütt ott vannak, ahol csak „érdemes”. Meg arról is, hogy miért is veszi le az Emese című képet, annak nagyméretű poszterváltozatát, amely a magyar fotográfusok sikeres franciaországi bemutatójának a plakátja volt néhány évvel ezelőtt, s amelyről úgy gondolta, jól kifejezi a közérzetét. Most azonban megváltozott a közérzete, de nagyon, mondta el barátainak, mert nem jól alakulnak a dolgok a kortárs magyar fotóművészet, a kortárs magyar művészet körül. Mielőtt egy pohár bort ittunk az egészségére, mintha csak végig akarná játszani a saját élete által inspirált performanszt, feltette a falra az új képet, amely a legutóbbi hónapokban készült, az új közérzet kifejezéseként, feketében és fehérben, kemény, nem is karcos, inkább karmolóan kemény grafikai részletekkel. Dráma, fekete-fehérben. Vagy helyzetjelentés? Mindenesetre szemügyre vesszük, az egyébként csupasz fallal együtt, s megpróbáljuk elképzelni, milyenek lesznek a szoba falai, ha a fotográfus ezt is leveszi. Mert hamarosan le kell vennie, lakása már nem az övé – hogy tovább tudjon élni és fotózni, hatvanadik születésnapja előtt néhány héttel el kellett adnia.” P. Szabó Ernő: Fotódráma fekete-fehérben, Magyar Nemzet Online 2010. március 18. 00:00 http://mno.hu/portal/701515?searchtext=t%C3%B3th%20gy%C3%B6rgy


BABINSZKY Csilla Eredendő kétség 1-2, 2008; durst lambda print; 108×146 cm Original Doubt 1-2, 2008; durst lambda print; 108×146 cm G13 ART GALLERY Gozsdu Udvar, 1075 Budapest, Király u. 13. www.g13.hu

BABINSZKY Csilla Eredendő kétség 3-5, 2008; durst lambda print; 108×146 cm Original Doubt 3-5, 2008; durst lambda print; 108×146 cm G13 ART GALLERY Gozsdu Udvar, 1075 Budapest, Király u. 13. www.g13.hu

BABINSZKY CSILLA Eddigi életedből mire vagy a legbüszkébb?

Mire vagyok a legbüszkébb eddigi életemből? Arra hogy minden látszólagos ellentmondásossága mellett kitartó idealizmussal élek a vizuális gondolkodás iránti szenvedélyemnek, és nem utolsó sorban arra, hogy találkoztam egy-két egészen rendkívüli emberrel, akik bizalmukkal visszaigazolták ennek létjogosultságát.

„Még hangsúlyosabb az interperszonális kapcsolatokat — barátságot, szerelmet, a látszat ént, és a befelé tekintő ént — tipikus helyzetekben bemutató fotósorozat (Eredendő kétség) önismereti vonatkozása. Valójában azt látjuk és azt ismerjük fel a világból, amit magunkban hordozunk — írja empedoklész, és mintha az ő szavait kódolná képjelekbe a művész, amikor a többalakos fotókon is önarcképsorozatot készített. Alapul 20-as évekbeli francia képeslapok fotóit használta. A korszak a fotográfia hőskora, technikailag és tematikusan is idealizált világokat jelenít meg, alapideákat. ezek az eszköztelen, esszenciális, direkt fotók feleltek meg leginkább a művész szándékai kifejezésének vizuálisan. A fotókon újabb és újabb helyzetekben önmaga tükrében oldódik fel az én és a másik személy, a bent és a kint, a külső és a belső valóság disszonanciája. ezek a tükörbe foglalt határok és ellentétek fogalmazzák újra a szubjektumot, és éppen ezeket a kiemelt és megkettőzött felületeket nevezi Lacan is az egoformálás meghatározó pillanatainak. Lacan a tükröt a szubjektivitás állandó struktúrájának tekinti a képzelet rendjében, egy olyan mozzanatnak, melyben a szubjektumot állandóan megragadja és foglyul ejti önmaga képmása. A tükör a duális kapcsolatok konfliktussal terhelt természetét illusztrálja, duális kapcsolat alatt pedig nemcsak az ego és a test viszonyát érti, melyet mindig a hasonlóság és a kölcsönösség jellemez, hanem a képzelt és a valódi közötti viszonyt is. A tükörből nyert vizuális identitás adalékkal szolgál a töredékes valódi identitás képzeletbeli kiegészítéséhez. Az ego kommunikációs helyzetben is részben a tükörképpel való azonosulás, részben a vizuális képmás látszata és annak érzelmi valóságának megtapasztalása közötti elidegenítő ellentmondás eredménye. A művész a saját portréit helyezi az eredeti arcok helyére, így az anatómiai különbségek miatt kiütköző formai tökéletlenség hangsúlyozza a leginkább az azonosulási és megfelelési törekvés elérhetetlenségét.” Részlet Kisgyörgy Lilla Lélektani absztrakciók – Finoman lépkedj! Babinszky Csilla kiállítása c. írásából, Balkon 2009/1 http://issuu.com/elnfree/docs/balkon_2009_01


MÉHES Lóránt Ősfény-ösvény, ( 1988) 1993; DVD loop, zene: Péter Ogi Path of the Primordial Light,  ( 1988) 1993; DVD loop, music by Péter Ogi


MÉHES LÓRÁNT ZUZU Eddigi életedből mire vagy a legbüszkébb? Az Oltárra.

E mozgókép egy vízió rekonstrukciós kísérlete. Első fázisban a művész precíz ceruzarajzokat készített – ezek most az Oltár szárnyait alkotják – majd az éppen a kilencvenes évek elején robbanásszerűen fejlődő (s ezért mind könnyebben el is érhető) technikai eszközök segítségével e rajzokból az animáció révén a vízió egyre közelebbi rekonstrukcióinak nyílt meg lehetősége. A korai, mandalákra emlékezető komputeranimációktól (James és John Whitney, 1960-tól) függetlenül, a tibeti tankák formakincséből merítve jött létre az Ő sfényösvény, amikor a videó műneme még gyakorlatilag ismeretlen volt hazánkban. A kilencvenes évek elején analóg technikával készült mozgókép digitálisan tisztított verzióját mutatjuk be. „A Bardo átmeneti állapotot jelent. Mint ahogy az éjszakai alvás az átmenet a tegnap és a ma ébrenléte között, úgy a két élet között az átmenet a Bardo, a túlvilági vándorlás éjszakája. A Bön, a Veda s később a buddhizmus tanítása szerint a lélek a halál után csak akkor kerül végleges helyére vissza, ha önmagát megváltotta. E megváltáshoz segíti az embert a Bönben a Nyílegyenes út több misztériuma, főként azonban a chöd. Aki az anyagi és érzéki világban elmerült, a valóságra soha nem eszmélt fel, az éberséget elérni nem igyekezett, nem folytatott aszkézist, nem meditált rendszeresen, nem volt vallásos, az halála után éppen úgy a sangsarában marad, mint itteni létében. Egyetlenegy rövid időszak van csak, amikor a lélek számára a szabadulás lehetősége megnyílik: a halál pillanata. A Bardo azt mondja, hogy, amikor az ember meghal, egészen kevés időre, az éberek számára annyira, amennyi idő alatt valaki egy ebédet megeszik, a kábák, a betegek, a gyengék számára csak annyira, amennyi idő alatt az ember ujját elcsettenti: a megszabadulás felé vezető kapu megnyílik. A túlvilágra lépőt a Legmagasabb Lény szelleme, mint a Felragyogó Ő sfény fogadja. Minden határ leomlik, minden gátlás megszűnik, minden ajtó kitárul. Az emberi lélek ez alatt az idő alatt akadálytalanul visszatérhet ősotthonába, a Legmagasabb Lény birodalmába. A legtöbb lélek azonban kába és álmos és nem tudja, hogy mi történik vele. A felragyogó fénytől megborzad, elrejtőzik, fél, összehúzódik. S akkor már el is veszett. A Legmagasabb Lény feléje nyújtott kezét megfogni elmulasztotta. A valóságot nem ismerte fel. Nem értette, hogy ő, a lélek maga, nem egyéb, mint fény, ő sfény, tündöklés, világosság, valóság, a Legmagasabb Lény szikrája. S mivel nem értette meg, szabadulását elszalasztotta; visszasüllyed a káprázatba, a kábaságba, a sangsarába s tovább kell vándorolnia. Elkezdődik a Bardo: a túlvilági tévelygés. A lélek saját káprázatai között lebeg, retteg, fél, irtózik, remeg, szorong és el akar rejtőzni. Hová? Az anyaölbe? Még mindig azt hiszi, hogy csak az anyagi világban van biztonságban. Erejét megfeszíti, hogy belépjen az asszony ölébe és újra megszülessen. Mikor ez végre sikerül, az átmeneti állapot megszűnt. A lélek újra a földre érkezett.” Részlet a Tibeti misztériumok c. könyvből. Fordította és bevezetéssel ellátta: Hamvas Béla Pesti Szalon Könyvkiadó, Budapest, 1990 http://terebess.hu/keletkultinfo/miszterium.html G13 ART GALLERY Gozsdu Udvar, 1075 Budapest, Király u. 13. www.g13.hu

MÉHES Lóránt Csavart pohár, 2009-2010; archív pigment print; 83×44 cm Twisted Glass, 2009-2010; archive pigment print; 83×44 cm

Pohár, 2009-2010; archív pigment print; 87×47 cm Glass, 2009-2010; archive pigment print; 87×47 cm G13 ART GALLERY Gozsdu Udvar, 1075 Budapest, Király u. 13. www.g13.hu

MÉHES Lóránt Füst, 2009-2010; archív pigment print; 82×76 cm Smoke, 2009-2010; archive pigment print; 82×76 cm


Robin SPERLING Vörös ég reggel , 2008; papír, vegyes technika; 30×42 cm Red Sky in the Morning, 2008; mixed technique on paper; 30×42 cm


ROBIN SPERLING Eddigi életedből mire vagy a legbüszkébb? Leginkább arra vagyok büszke, hogy ragaszkodtam ahhoz amit mindig is tenni akartam, mindemellett minden újabb nap szabadon bővíthetem és mélyíthetem tovább, amit a St. Martinsban elkezdtem. "kísérletezni és kitartani"

Petőfi korai, már a posztmodernizmus csíráit is magában hordó költészetét (Felhők ciklus) követően egy, a londoni hype-nak hátat fordító skót származású alkotó jutott metafizikai következtetésekre a Tisza-menti pusztában állás alapján. „Elsődlegesen az ihletett meg, amint (a pusztában) fölegyenesedve álltam, mintegy függőlegesként a láthatárral egy kereszteződést, vagy egy átfedést alkotva. Az így fölfedett térélmény olyan kreatív erőt kölcsönzött, melynek köszönhetően úgy éreztem, megtaláltam mind az absztrakt, mind a tájfestészet nyitját. Így alakult, hogy az elmúlt hét évet a téridő ilyetén megnyilvánulásának vizsgálatával tölthettem.” Robin Sperling, 2000 „The initial inspiration was the sense of my upright standing position being a vertical line in relationship with the horizon thus producing a ʻ crossingʼ or an overlapping effect. This space formed by the dynamic in question, became a main force for creativity; as I felt I had unlocked the key to abstract painting and landscape. And thus have spent the last seven years investigating this Time/Space phenomena.”

Robin Sperling, 2000


MATA Attila Hi Gehry! , 2010; rozsdamentes acél, akril; 32×30×20 cm Hi Gehry! , 2010; stainless steel, acrylic; 32×30×20 cm G13 ART GALLERY Gozsdu Udvar, 1075 Budapest, Király u. 13. www.g13.hu

MATA ATTILA Eddigi életedből mire vagy a legbüszkébb?

Arra, hogy mindig tudok váltani. Fával kezdtem, trend lett belőle, váltottam bronzra, trend lett, majd bronz-fa, s most váltottam acélra. „Kedves vendégeink, amerre járnak e szobrászati kiállításon, mindenfelé azt tapasztalják, hogy hiába testek találhatóak mindenütt, mégsem indulnak el ujjaik, nem akarnak fogdosni. Mata Attila felületei eleve nem hívogató, önmagukért felületek, amik a tapintást vonzanák be; ehelyett távolságtartók, s csak az értelmet kutató tudatot vonzzák. Ugyanis e felületek gyorsak, akár a gondolat, akár a felfogás. Nemcsak a felületekre érvényes ez, maguk a tárgyak is nem önmagukért vannak, mint akik mindig is voltak, akár valami bálvány. Sokkal inkább úgy fest, azt utánozzák, hogyan keletkeznek aközben, hogy nézésükkor értelmüket keresve fölépítjük őket magunkban újra, miközben vezetetten cikázik rajtuk a szemünk, majd hajt a lábunk körbejárásukra. Ilyen szobrokat lehetetlen kigondolni, pusztán csak megsejteni lehet, hogy mik annak a határai, aminek alapján jó pár kiló bronz vagy fa, alumínium vagy acél éppen azokat az alakzatokat ölti magára, amik alkalmasak lesznek erre az egyidejűségre. Azaz ezek se nem geometrikus szobrok, időtlen vagy embertelen – netán emberfölötti – tartalmak kimondói, se nem utánzó szobrok, amik bármennyire elvont, illetve elvonatkoztatott elven, mégis valahol azonosságot vállalnak azzal a már látott dologgal, amit képviselnek, azaz aminek a képét viselik, legyen az e szerint bármilyen kép: külső, vagy belső. Vélhetnénk ezért azt – e sehová nem hivatkozó tárgyak esetében –, hogy ezek saját keletkezésük forgatókönyvei lennének. Ám ez csak abban az esetben állna fönn, ha megfordítható lenne e folyamat, azonban nincs előidejűség, mert nem lehet tudni előre azt, hogy nem lehet tudni valamit. Próbáljuk meg mindezek tudatában ekképp megfogni, mi is történik velünk, ami egy Mataszobor: a dolgok tudatban is csak általunk teremtett képeinek általunk teremtettségére emlékeztet azokkal a képekkel, amiket mi állítunk össze tudatainkban szobrainak nézetei alapján. Mindez még mindig nem elég, hiszen előfordul, hogy egy-egy tekintet, vagy indulat ugyanolyan kompozíciós elemmé lesz, mint a tekintő vagy az indulatos testének befoglaló kontúrjából levezetett részlet. Vagyis a tudat teremtette képek sem ruházatnak föl az állandóság bárminemű esélyével; ehelyett tulajdonosaik mozgásaiban, azaz cselekményeiktől elválaszthatatlanul, azoknak inkább alá is rendelve szenvedik el fölfogottságukkal egyidejű teremtettségük leleplezését. Ennyire egyszerű, ezt mondja a szobor: jé, te nézel engem? De hiszen magadat látod, ahogy nézel engem: ha látsz, azt látod, hogy látsz.” Elhangzott Mata Attila kiállításának megnyitó szövegeként, Zikkurat Galéria, Budapest, 2010. május 12. G13 ART GALLERY Gozsdu Udvar, 1075 Budapest, Király u. 13. www.g13.hu

FÜRJESI Csaba Információ, 2   009; papír, egyedi nyomat; 110x130 cm Information, 2009; unique print on paper; 110x130 cm Aki egy képen oldalt (profilból) áll, az tevékeny, a képek nyelve így közli – bár nagyobb alakunk itt épp ezzel ellentétben viselkedik, s elmélyed.  Elmélyedésének tárgya az, aki ugyanezen a képen szemben ábrázoltan, sőt tükörszimmetrikusan jelenik meg, emberségének nem jellemző pozíciójában, a röpülő madár anatómiai beállításában. Ez információ.


FÜRJESI Csaba Holocén, 2   010; olaj, vászon; 140x200 cm Holocene, 2009; oil on canvas; 140x200 cm Eddigi életedből mire vagy a legbüszkébb?

Ha felvetődik az a kérdés, hogy mire vagyok büszke a pályám jelenlegi szakaszában, akkor azt látom, hogy túl tudtam lépni a hétköznapi naturalizmus csábításán és ugyanakkor bizonyos spirituális mondanivaló segítségével, elkerülöm az önmagáért való nonfigurációt.

Számomra,

a

gondolati

tartalmiság

előnyt

élvez

és

ennek

a

megjelenítésében – és megjelenítési variánsaiban – a képi absztrakciós rendszer a döntő. A képeimen az általános hétköznapi témák és szituációk jelennek meg sajátos sztori vagy meseszerű feldolgozásban. És egyik legjobb dolog az, ha ezek továbbfolytatódnak az aktív nézőkben.


RABÓCZKY Judit Rita Kint-bent III, 2010; hegesztett vas; 190x150x150 cm Outside-Inside III, 2010; welded iron; 190x150x150 cm


RABÓCZKY RITA JUDIT Eddigi életedből mire vagy a legbüszkébb? Mire vagyok a legbüszkébb? Jó kérdés… Inkább hanyagolnám önnön megdicsőülésemet. Valahogy ellenérzéseket vált ki belőlem, ha megénekelem magam s talán másokat is, másoknak is, mert akkor vagy bálványoznak, vagy irigykednek rám. Ha magamat használom, hogy valami ERŐ-t mutassak, rájöttem, hogy az mindig zsákutca. Valójában sokkal inspiratívabb számomra, hogyha a saját gyengeségemet, tökéletlenségemet veszem

alapul azt, ami valójában van, de mások

megvizsgálásánál is ez a módszerem. „Ha kiderül, hogy ember vagyok!”. Például sokkal jobban járok, ha valami MÁS-ra, a Teremtőre hivatkozom, megéri, többet profitálok belőle, legalább tudom kire fogni, hogy mi történt, vagyis arra vagyok büszke, hogy nem vagyok büszke. Most ezek a gondolatok jutottak eszembe nekem erről 2010, április 27-én, Óbudán.

Hol vannak határaink?

Mennyiben vagyunk környezetünk függvénye? Környezetünk mennyiben függvényünk? Ha változunk, magunk maradunk-e, avagy változásunk csak látszat, azaz inkább körkörösség? Ezeket az alapvető, azaz megválaszolhatatlan, több ezer éves kérdéseket sűríti magába Rabóczky Judit Rita szobra; állítani annyit állít, hogy aki a kérdést fölteszi, létezik, legalábbis éppen fölismerhető.


GESZTELYI NAGY Zsuzsa Kert , 2010; vászon, olaj; 60×40 cm Garden, 2010; oil on canvas; 60×40 cm


GESZTELYI NAGY Zsuzsa Eddigi életedből mire vagy a legbüszkébb?

Arra kellett rájönnöm, hogy nincs ilyen dédelgetett kincsem, amire a legbüszkébb lennék. Nem is foglalkoztat ez a téma: napok óta hiába várok valamilyen válaszra 'belülről', totális a csend és hallgatás. A legfinomabb és legélvezetesebb büszkeségeimben is elválaszthatatlanul összefonódik a megadatott és az elért, ami persze további kérdéseket vet fel... Aztán a kérdezőtől, az egymáshoz való viszonyulásunktól is függ, kinek melyik történetről és milyen komplexitásban mesélnék. És hiába...bármelyiken is kezdek el gondolkozni, kicsúszik a büszkeség, és marad az öröm, a csodálkozás, és a titkok.

E kép, abban az esetben, ha egyértelműen, azaz egyidejűleg, bennfoglaltan elérhetővé tett hivatkozásai alapján ítélnénk meg, miután értelmeztük, lehetne zsákutca, hiszen egy álom képe: a gyermekkori családi ház udvara jelenik meg az álom szövetéből kitisztulva. E hivatkozás nincs bennfoglaltan megadva, ezért nem zsákutca, s válik inkább az értelmezések

sokszoros

irányú

kapujává

ahelyett,

hogy

a

személyes

érték

mindenhatóságának jegyében egy magánvallás világába szóló jegy volna, amíg vele foglalkozunk, mielőtt elfelejtjük. Azonban nem ez a helyzet, Gesztelyi Nagy nem önmagára mutat.

Így a testi szemünkkel látható világ dolgainak nem közvetlenül a testi szemünkkel látható alkotóelemeiből való fölépítettségét állító elméletek teljes sorának képi megfogalmazása is lehet a Kert: az atomelméletektől kezdve a durva anyagokkal finomabb anyagokat szembeállító tanokon át a kettőt egyesítő legújabb kori elmélet-kísérletekig.


BODÓ Mihály Misztikus akvárium , 2009; vászon, olaj; 73×73 cm Mystical Aquarium, 2   009; oil on canvas; 73×73 cm


BODÓ Mihály Eddigi életedből mire vagy a legbüszkébb? Örülök, hogy az a sok zene, könyv, beszélgetés, szemlélődés, utazás, szerelem, amivel találkoztam életemben, nem süllyedt el a passzív emlékek között. Festéskor visszajönnek és beépülnek a művek hangulatába, a részletekbe. Mintha továbbadnék valamit, amit én is csak ideiglenesen kaptam.

Kiállításunk nyitóképe egyben a kiállításunk nyújtotta élmény emblémája is. A tőlünk elválasztott közegbe betekintő alak e képen Ön, miután ide belépett. Nyugodtan időzzön, amíg jól esik. Emblémánk festői és egyéb, ma elvárt képzőművészeti eszközeinek (hivatkozások) látványos szerénysége megtestesíti azt a szellemi gyermekké válást, amelynek értelmében állást foglalunk a Magyarországon intellektuális területeken lépten-nyomon tapasztalható cinizmus gőgjével szemben, mely a legfőbb akadálya hazánkban a nyitottságnak is. Bodó Mihály festménye a jelenlegi képzőművészeti termés folyamában próbaköve a kortárssal szemben megfogalmazott elvárásoknak, előítéleteknek, s kifejezetten provokatív, amint a fényforrás felé tartó halak képében az igaz forrásnál ivó szarvasok másfél évezredes képtípusának aktualizált példáját állítja e folyamba.


G 1 3 A R T G A L L E R Y Gozsdu Udvar, 1075 Budapest, Király u. 13. w w w. g 1 3. h u

Recommend Documents