Full´er R´obert kutat´asi eredm´enyei: 1989-1997 1
El˝osz´o
Az 1989 o´ ta publik´alt cikkeimre t¨obb mint 110 hivatkoz´asom van majdnem teljes eg´esz´eben k¨ulf¨oldi tud´osok a´ ltal. A hivatkoz´asaim t¨obb mint a fele olyan munk´akb´ol sz´armazik, ahol az eredm´enyeimet a´ ltal´anos´ıtott´ak, megjav´ıtott´ak vagy felhaszn´alt´ak u´ jabb t´etelek bizony´ıt´as´aban. A Mathematical Review-ban az Author Lookup alapj´an 24, 1989 o´ ta publik´alt, cikkem van review-volva. Az eredm´enyeimet a cikkeim alapj´an e´ s id˝orendi sorrendben r´eszletezem, k¨ul¨on kit´erek arra, hogy a k´es˝obbiek folyam´an kik a´ ltal´anos´ıtott´ak e´ s jav´ıtott´ak meg o˝ ket. Magyar nyelven 1984 o´ ta ez az els˝o munk´am, e´ s az egy´ertelm˝us´eg kedv´ee´ rt n´eha z´ar´ojelben jegyzem meg az angol megfelel˝ot. Az eredm´enyeimet h´et szekci´oban ismertetem.
2
Fuzzy halmazok
A fuzzy halmazokat Lotfi A. Zadeh vezette be 1965-ben [59] mint a pontatlanul rendelkez´esre a´ ll´o adatok reprezent´al´asi e´ s a manipul´al´asi eszk¨ozeit. Definici´o 2.1 [59] Legyen X = ∅ egy tetsz˝oleges halmaz. Az X halmaz egy A fuzzy r´eszhalmaz´at a µA -val jel¨olt tartalmaz´asi f¨uggv´eny´evel karakteriz´alhatjuk, ahol µA : X → [0, 1] e´ s µA (x) u´ gy van interpret´alva mint az x elemnek az A-hoz val´o tartoz´as´anak a m´ert´eke, minden x ∈ X eset´en. Ha valamilyen y ∈ X elemre µA (y) = 0 akkor azt mondjuk, hogy y nulla m´ert´ekkel tartozik bele az A fuzzy halmazba. Ha µA (y) = 1 akkor azt mondjuk, hogy y teljes m´ert´ekkel tartozik bele, egy´ebk´ent un. k¨ozb¨uls˝o (intermediate degree of membership) beletartoz´asr´ol besz´el¨unk. ´ Ugy is lehet mondani, hogy µA (x) azt mutatja meg, hogy az adott x ∈ X elem mennyire rendelkezik az A a´ ltal leirt tulajdons´aggal. A fuzzy halmazok teh´at olyan tulajdons´agok le´ır´as´ara szolg´alnak amelyeket nem lehet karakteriz´alni a klasszikus eleme, ∈, rel´aci´oval, azaz a k´et´ert´ek˝u logika - igen/nem - seg´ıts´eg´evel. Az egyszer˝us´eg kedv´ee´ rt µA (x) helyett legt¨obbsz¨or csak A(x)-et fogunk ´ırni, e´ s sokszor (f˝oleg fuzzy line´aris programoz´asi feladatokban) haszn´aljuk az A˜ jel¨ol´est a 1
"kopasz"
1
n
N
Figure 1: A ”kopaszs´ag” egy lehets´eges reprezent´aci´oja. val´os sz´amokt´ol val´o megk¨ul¨onb¨oztet´es c´elj´ab´ol. Az X halmaz fuzzy (r´esz)halmazainak a csal´adj´at F(X)-el jel¨olj¨uk. Tipikus p´elda az, hogy mennyi hajsz´al elveszt´ese eset´en mondjuk azt valakire, hogy kopasz. Nyilv´an, ha egy eredetileg d´ushaj´u ember elveszt egy hajsz´alat, akkor m´eg ez´altal nem v´alik kopassz´a. A kopaszod´as folyamata egy id˝oben lej´atsz´od´o folyamat amely eredm´enyek´eppen valaki d´ushajub´ol a´ tmegy kopaszba. Ahogy a folyamat halad el˝ore az id˝oben e´ s egyre kevesebb hajsz´allal rendelkezik az illet˝o, egyre ink´abb nagyobb lesz neki a kopaszok fuzzy halmaz´aba val´o tartoz´as´anak a m´ert´eke. A Figure 1-en l´athat´o, hogy hogyan megy a´ t fokozatosan a mennyis´eg (azaz a t¨obb e´ s t¨obb hajvesztes´eg) u´ j min˝os´egbe (kopaszs´ag). Az 1-es a´ br´an l´athat´o megk¨ozel´ıt´es szerint, ha valakinek N -n´el t¨obb hajsz´ala van, akkor a kopaszs´ag´anak a m´ert´eke nulla, ha n-n´el kevesebb hajsz´ala van, akkor m´ar egy m´ertekkel tekintj¨uk kopasznak, ha a hajsz´alainak a sz´ama n e´ s N k¨oz¨ott van, akkor pedig egy line´aris f¨uggv´eny seg´ıts´eg´evel mondjuk meg, hogy mennyire tekintj¨uk kopasznak. Pontosabban, ha v < n 1 N −v 1 − N −n ha 1 ≤ v ≤ N µkopasz (v) = 0 k¨ul¨onben ahol µkopasz (v) defini´alja a v hajsz´allal rendelkez˝o egy´en kopaszs´ag´anak a m´ert´ek´et. Nyilv´an, nem sz¨uks´egszer˝u, hogy µkopasz line´aris legyen az [n, N ] intervallumon, a l´enyeg az azon van, hogy monoton cs¨okken˝o f¨uggv´eny legyen ott. M´asik p´eldak´ent vegy¨uk azt a tulajdons´agot, hogy ”x e´ rt´eke k¨ozel van egyhez”. Egy lehet´eges tartalmaz´asi f¨uggv´eny ami ennek a tulajdons´agnak a birtokl´as´at le´ırja (l´asd 2-es a´ bra) a k¨ovetkez˝o A(x) = exp(−β(x − 1)2 ) ahol β > 0. Nyilv´an nem sz¨uks´eges, hogy Gauss-t´ıpusu legyen a tartalmaz´asi f¨uggv´eny, de ak´arhogy is defini´aljuk szigor´uan unimod´alisnak kell lennie, azaz 2
Figure 2: Egy tartalmaz´asi f¨uggv´eny az ”x e´ rt´eke k¨ozel van egyhez” fuzzy halmaz sz´am´ara. csak a x = 1 helyen lehet az e´ rt´eke egy.
3
Meghat´aroz´asok
Addig, am´ıg m´ask´ent nem mondom, csak az X = Rn -beli fuzzy halmazazokr´ol van sz´o. Definici´o 3.1 Az X halmaz egy A fuzzy (r´esz)halmaz´at norm´alinak nevezz¨uk, ha ∃x ∈ X : A(x) = 1. Ellenkez˝o esteben az A-t szubnorm´alisnak h´ıvjuk. Az, hogy egy fuzzy halmaz norm´alis azt jelenti, hogy van olyan elem amelyik teljes m´ert´ekben rendelkezik azzal a tulajdons´aggal amit A k´epvisel. Definici´o 3.2 Az X halmaz egy A fuzzy halmaz´anak a tart´oja supp(A) = {t ∈ X|A(t) > 0}. Definici´o 3.3 Az X halmaz egy A fuzzy halmaz´anak az α-szinthalmaza az {t ∈ X|A(t) ≥ α} ha α > 0 α [A] = cl(suppA) ha α = 0 ahol cl(suppA) jel¨oli az A tart´oj´anak a lez´ar´as´at. Egy α-szinthalmazba azok az X-beli elemek tartoznak bele, amelyek legal´abb α m´ert´ekig rendelkeznek az A tulajdons´aggal. 3
1
a-α
a
a+β
Figure 3: h´aromsz¨ogalak´u fuzzy sz´am. Definici´o 3.4 Az val´os sz´amok egy A fuzzy halmaz´at fuzzy sz´amnak nevezz¨uk, ha a tartalmaz´asi f¨uggv´enye norm´alis, unimod´alis, folytonos e´ s korl´atos tart´oju. A fuzzy sz´amok halmaz´at F-el jel¨olj¨uk. Definici´o 3.5 Az A ∈ F fuzzy sz´amot h´aromsz¨ogalak´u fuzzy sz´amnak nevezz¨uk, ha tartalmaz´asi f¨uggv´enye a k¨ovetkez˝o alak´u (l´asd 3-as a´ bra) 1 − (a − t)/α ha a − α ≤ t ≤ a 1 − (t − a)/β ha a ≤ t ≤ a + β A(t) = 0 otherwise ahol a ∈ R az A k¨oz´eppontja, α > 0 a baloldali sz´eless´ege, e´ s β > 0 a jobboldali sz´eless´ege. Ilyenkor haszn´aljuk az A = (a, α, β). jel¨ol´est. Tov´abb´a, ha α = β, akkor szimmetrikus h´aromsz¨ogalak´u fuzzy sz´amr´ol van sz´o e´ s haszn´aljuk a A = (a, α). jel¨ol´est. Egy a k¨oz´epponttal rendelkez˝o fuzzy sz´amot u´ gy lehet interpret´alni, mint az ”x e´ rt´eke k¨ozel van a-hoz”. tulajdons´ag egy lehets´eges reprezent´aci´oj´at. Definici´o 3.6 Az A ∈ F fuzzy sz´amot trap´ez alak´u fuzzy sz´amnak nevezz¨uk, ha
4
1 a-α
a
b
b+β
Figure 4: Trap´ez alak´u fuzzy sz´am. tartalmaz´asi f¨uggv´enye a k¨ovetkez˝o alak´u (l´asd 4-es a´ bra) 1 − (a − t)/α ha a − α ≤ t ≤ a 1 ha a ≤ t ≤ b A(t) = 1 − (t − b)/β ha a ≤ t ≤ b + β 0 otherwise ahol [a, b] (a < b) az A tolerancia intervalluma (vagy teteje), α a baloldali sz´eless´ege e´ s β a jobboldali sz´eless´ege. Ilyenkor haszn´aljuk az A = (a, b, α, β) jel¨ol´est. Ha szimmetrikus trap´ez alak´u fuzzy sz´amr´ol van sz´o, akkor haszn´alni fogjuk az A = (a − θ, a + θ, a − θ − α, a + θ + α), (1) el˝oa´ ll´ıt´ast, ahol a a centrum, [a − θ, a + θ] a fels˝o sz´eless´eg, [a − θ − α, a + θ + α] pedig az als´o sz´eless´eg´et jel¨oli a trap´eznak. Egy [a, b] tolerancia intervallumu fuzzy sz´amot u´ gy lehet interpret´alni, mint az ”x e´ rt´eke megk¨ozel´ıt˝oen az [a, b] intervallumba esik” tulajdons´ag egy lehets´eges reprezent´aci´oj´at. Definici´o 3.7 Minden A ∈ F fel´ırhat´o a − t L α 1 A(t) = t − b) R β 0 5
if t ∈ [a − α, a] if t ∈ [a, b] if t ∈ [b, b + β] otherwise
B
A
Figure 5: K´et h´aromsz¨ogalak´u fuzzy sz´am metszete. form´aban, ahol [a, b] az A cs´ucsa (vagy magja), L : [0, 1] → [0, 1],
R : [0, 1] → [0, 1]
folytonos, nemn¨ovekv˝o f¨uggv´enyek, amelyek kiel´eg´ıtik a L(0) = R(0) = 1 e´ s R(1) = L(1) = 0 peremfelt´eteleket. Az ilyen fuzzy sz´amokat LR-t´ıpusu fuzzy sz´amoknak h´ıvjuk e´ s haszn´aljuk az A = (a, b, α, β)LR jel¨ol´est. Definici´o 3.8 Legyenek A e´ s B az X fuzzy halmazai. Ekkor a tartalmaz´asi f¨uggv´enyeik als´o burkol´oj´at (A ∩ B)(t) = min{A(t), B(t)} = A(t) ∧ B(t), ∀t ∈ X, az A e´ s B metszet´enek h´ıvjuk.
Definici´o 3.9 Az A e´ s B fuzzy halmazok uni´oja k¨ovetkez˝o (A ∪ B)(t) = max{A(t), B(t)} = A(t) ∨ B(t), ∀t ∈ X azaz az uni´o tartalmaz´asi f¨uggv´enye a k´et tartalmaz´asi f¨uggv´eny fels˝o burkol´oja. Definici´o 3.10 Az A fuzzy halmaz komplementere a ¬A-val jel¨olt fuzzy halmaz, ahol (¬A)(t) = 1 − A(t), ∀t ∈ X. A triangul´aris norm´akat Schweizer e´ s Sklar [56] vezett´ek be 1963-ban a probabilisztikus metrikus terekben a t´avols´ag modellez´es´ere. A fuzzy halmazok elm´elet´eben a triangul´aris norm´akat a logikai ”´es” m˝uvelet modellez´es´ere haszn´aljuk. 6
B
A
Figure 6: K´et h´aromsz¨ogalak´u fuzzy sz´am uni´oja. A
not A
Figure 7: A e´ s a komplementere. Definici´o 3.11 A T : [0, 1] × [0, 1] → [0, 1], f¨uggv´enyt triangul´aris norm´anak (t-norma r¨oviden) h´ıvjuk, ha T szimmetrikus, asszociativ, nem-cs¨okken˝o mindegyik v´altoz´oj´aban e´ s T (a, 1) = a, minden a ∈ [0, 1]. M´as sz´oval minden T t-norma kiel´eg´ıti a k¨ovetkez˝o tulajdons´agokat T (x, y) = T (y, x),
T (x, T (y, z)) = T (T (x, y), z)
T (x, y) ≤ T (x , y ) ha x ≤ x e´ s y ≤ y ,
T (x, 1) = x, ∀x ∈ [0, 1].
A k¨ovetkez˝o t´abl´azat a leggyakrabban haszn´alt t-norm´akat foglalja o¨ ssze.
minimum
M IN (a, b) = min{a, b}
Łukasiewicz
LAN D(a, b) = max{a + b − 1, 0}
szorzat
P AN D(a, b) = ab (n´eha probabilisztikusnak is nevezik) min{a, b} ha max{a, b} = 1 W EAK(a, b) = 0 otherwise
gyenge
ab γ+(1−γ)(a+b−ab) ,
γ≥0
Hamacher
HAN Dγ (a, b) =
Yager
Y AN Dp (a, b) = 1 − min{1, [(1 − a)p + (1 − b)p ]1/p }, p > 0
7
Az asszociativit´as miatt minden t-norma kiterjeszthet˝o kett˝on´el t¨obb argumentumra is. A t-norm´at szigor´unak h´ıvjuk, ha szigor´uan n¨ovekszik mindk´et v´altoz´oj´aban. A t-norm´ak o¨ sszess´eg´eb˝ol fontos szerepet j´atszanak a folytonos, archim´edeszi tulajdons´aggal rendelkez˝ok. Egy T t-norma archim´edeszi, ha T (x, x) < x, ∀x ∈ (0, 1). Ekkor e´ rv´enyes Schweizer e´ s Skl´ar reprezent´aci´os t´etele: T´etel 3.1 [56] Egy T t-norma pontosan akkor folytonos e´ s archim´edeszi, ha van olyan f : [0, 1] → [0, ∞] szigor´uan cs¨okken˝o, folytonos f¨uggv´eny, melyre f (1) = 0 e´ s e´ rv´enyes a T (a, b) = f [−1] (f (a) + f (b)) (2) egyenl˝os´eg, ahol f [−1] jel¨oli az f f¨uggv´eny pszeudoinverz´et, azaz f −1 (y) ha y ∈ [0, f (0)] [−1] f (y) = 0 k¨ul¨onben Ilyenkor f -et a T additiv gener´ator´anak h´ıvjuk. E reprezent´aci´os t´etel gyakorlati haszna abban rejlik, hogy seg´ıts´eg´evel a k¨ul¨onb¨oz˝o sz´amol´asok viszonylag egyszer˝uen elv´egezhet˝ok. Definici´o 3.12 Legyenek T1 e´ s T2 t-norm´ak. Azt mondjuk, hogy T1 gyeng´ebb mint T2 ha fenn´all a T1 (x, y) ≤ T2 (x, y) o¨ sszef¨ugg´es minden x, y ∈ [0, 1] eset´en. Ilyenkor haszn´aljuk a T1 ≤ T2 jel¨ol´est. A fuzzy halmazok elm´elet´eben a triangul´aris konorm´akat a logikai ”vagy” m˝uvelet modellez´es´ere haszn´aljuk. Definici´o 3.13 Az S : [0, 1] × [0, 1] → [0, 1] lek´epez´est triangul´aris komplement´aris norm´anak (t-konorm r¨oviden), ha S szimmetrikus, asszociativ, nem-cs¨okken˝o mindegyik v´altoz´oj´aban e´ s S(a, 0) = a, minden a ∈ [0, 1]. Azaz S kiel´egiti a k¨ovetkez˝oket, S(x, y) = S(y, x),
S(x, S(y, z)) = S(S(x, y), z),
S(x, y) ≤ S(x , y ) ha x ≤ x e´ s y ≤ y ,
S(x, 0) = x, ∀x ∈ [0, 1].
A k¨ovetkez˝o t´abl´azat a leggyakrabban haszn´alt t-konorm´akat foglalja o¨ ssze. 8
maximum
M AX(a, b) = max{a, b}
Łukasiewicz
LOR(a, b) = min{a + b, 1}
szorzat
P OR(a, b) = a + b − ab max{a, b} ha min{a, b} = 0 ST RON G(a, b) = 1 otherwise
er˝os
a+b−(2−γ)ab 1−(1−γ)ab ,
Hamacher
HORγ (x, y) =
Yager
Y ORp (a, b) = min{1,
√ p
γ≥0
ap + bp }, p > 0
Definici´o 3.14 Legyen T egy t-norma. Ha az S f¨uggv´enyt u´ gy defini´aljuk, hogy S(x, y) = 1 − T (1 − x, 1 − y), x, y ∈ [0, 1], akkor S t-konorma lesz, e´ s azt mondjuk, hogy S-et a T -b˝ol sz´armaztatottuk. Definici´o 3.15 Legyenek A ∈ F(X) e´ s B ∈ F(Y ) fuzzy halmazok. Ekkor az ”A maga ut´an vonja B” (r¨oviden A → B) rel´aci´ot - a klasszikus implik´aci´o rel´aci´o kiterjeszt´es´et - mint az X × Y fuzzy halmaz´at e´ rtelmezz¨uk, u´ gy hogy (A → B)(u, v) = I(A(u), B(v)), ∀u ∈ X, v ∈ Y. ahol I valamilyen f¨uggv´eny, amely eleget tesz bizonyos tulajdons´agoknak (amik garant´alj´ak, hogy klasszikus implik´aci´o egy korrekt kiterjeszt´es´et kapjuk). P´elda 3.1 A k¨ovetkez˝o k´et fuzzy implik´aci´os haszn´alni fogjuk x → y = max{1 − x, y} Kleene-Dienes implik´aci´o) 1 ha x ≤ y x→y= (G¨odel implik´aci´o) y k¨ul¨onben
(3) (4)
Definici´o 3.16 Legyenek A e´ s B az X halmaz fuzzy halmazai e´ s legyen T t-norma. Akkor A e´ s B-nek a T -metszete a k¨ovetkez˝o (A ∩ B)(t) = T (A(t), B(t)), ∀t ∈ X, 9
(5)
Definici´o 3.17 Legyen S t-konorma. Az A e´ s B fuzzy halmazok S-uni´oja a k¨ovetkez˝o (A ∪ B)(t) = S(A(t), B(t)), ∀t ∈ X A klasszikus f¨uggv´enyeket a Zadeh-f´ele kiterjeszt´esi elv [59] szerint terjeszthetj¨uk ki fuzzy terekre. Definici´o 3.18 Legyenek X e´ s Y klasszikus halmazok e´ s legyen f : X → Y . A Zadeh-f´ele kiterjeszt´esi elv alapj´an az f kiterjesztettje (amit szint´en f -el jel¨ol¨unk) az X e´ s az Y fuzzy halmazai k¨oz¨ott oper´al, azaz f : F(X) → F(Y ), e´ s ha A ∈ F(X), akkor f (A)-t a k¨ovetkez˝o formula alapj´an hat´arozzuk meg supx∈f −1 (y) A(x) ha f −1 (y) = ∅ f (A)(y) = 0 egy´ebk´ent
(6)
ahol f −1 (y) = {x ∈ X | f (x) = y}. A kiterjeszt´esi elvet n-v´altoz´os f¨uggv´enyekre is lehet a´ ltal´anos´ıtani. Definici´o 3.19 (n-v´altoz´os f¨uggv´enyek sup-min kiterjeszt´esi elve) Legyenek X1 , X2 , . . . , Xn e´ s Y nem¨ures halmazok. Legyen tov´abb´a f : X1 × X2 × · · · × Xn → Y. Legyen Ai ∈ F(Xi ), 1 ≤ i ≤ n, ekkor az f (A1 , . . . , An ) ∈ F(Y ) tartalmaz´asi f¨uggv´enye a k¨ovetkez˝o f (A1 , . . . , An )(y) = sup{min{A1 (x1 ), . . . , An (xn )} | x ∈ f −1 (y)} ha f −1 (y) = ∅ (7) 0 egy´ebk´ent Speci´alisan, n = 2-re a k¨ovetkez˝o formul´at kapjuk f (A1 , A2 )(y) = sup{A1 (x1 ) ∧ A2 (x2 ) | f (x1 , x2 ) = y} felt´etelezve, hogy az u¨ res halmazon vett szupr´emum e´ rt´eke az nulla.
10
A-A
a−α
−2α
A
a
2α
a+α
Figure 8: Az A − A fuzzy halmaz tartalmaz´asi f¨uggv´enye. P´elda 3.2 Legyen f : X ×X → X az o¨ sszead´as m˝uvelete X-en, azaz f (x1 , x2 ) = x1 + x2 . Ha A1 e´ s A2 az X fuzzy halmazai, akkor a kiterjeszt´esi elv szerint f (A1 , A2 )(y) =
sup x1 +x2 =y
min{A1 (x1 ), A2 (x2 )}
e´ s ilyenkor haszn´aljuk a f (A1 , A2 ) = A1 + A2 jel¨ol´est. P´elda 3.3 Legyen f : X × X → X a kivon´as m˝uvelete X-en, azaz f (x1 , x2 ) = x1 − x2 . Ha A1 e´ s A2 az X fuzzy halmazai, akkor a kiterjeszt´esi elv szerint f (A1 , A2 )(y) =
sup
x1 −x2 =y
min{A1 (x1 ), A2 (x2 )}
e´ s ilyenkor haszn´aljuk az f (A1 , A2 ) = A1 − A2 jel¨ol´est. Meg kell jegyezni, hogy ha A ∈ F, akkor (A − A)(y) =
sup
x1 −x2 =y
min{A(x1 ), A(x2 )}, y ∈ R
azaz A − A = ˆ 0, ahol ˆ 0 jel¨oli a nulla karakterisztikus f¨uggv´eny´et (ˆ0(t) = 1 ha ˆ t = 0 e´ s 0(t) = 0 egy´ebk´ent).
11
P´elda 3.4 Legyen f : R × R → R, u´ gy hogy f (x1 , x2 ) = λ1 x1 + λ2 x2 , ahol λ1 e´ s λ2 val´os konstansok. Felt´eve, hogy A1 , A2 ∈ F(R), a kiterjeszt´esi elv alapj´an azt kapjuk, hogy f (A1 , A2 )(y) =
sup
min{A1 (x1 ), A2 (x2 )}
λ1 x1 +λ2 x2 =y
e´ s haszn´aljuk az f (A1 , A2 ) = λ1 A1 + λ2 A2 jel¨ol´est. Legyenek A = (a1 , a2 , α1 , α2 )LR e´ s B = (b1 , b2 , β1 , β2 )LR LR-t´ıpusu fuzzy sz´amok. A (sup-min) kiterjeszt´esi elv seg´ıts´eg´evel be lehet bizony´ıtani a k¨ovetkez˝o o¨ sszef¨ugg´eseket A + B = (a1 + b1 , a2 + b2 , α1 + β1 , α2 + β2 )LR , A − B = (a1 − b2 , a2 − b1 , α1 + β2 , α2 + β1 )LR tov´abb´a, ha λ ∈ R val´os sz´am, akkor λA reprezent´alhat´o mint ha λ ≥ 0 (λa1 , λa2 , α1 , α2 )LR λA = (λa2 , λa1 , |λ|α2 , |λ|α1 )LR ha λ < 0
(8)
(9)
Speci´alisan, ha A = (a1 , a2 , α1 , α2 ) e´ s B = (b1 , b2 , β1 , β2 ) trap´ez alak´u fuzzy sz´amok, akkor A + B = (a1 + b1 , a2 + b2 , α1 + β1 , α2 + β2 ), A − B = (a1 − b2 , a2 − b1 , α1 + β2 , α2 + β1 ). Ha A = (a, α1 , α2 ) e´ s B = (b, β1 , β2 ) h´aromsz¨ogalak´u fuzzy sz´amok, akkor A + B = (a + b, α1 + β1 , α2 + β2 ),
A − B = (a − b, α1 + β2 , α2 + β1 )
e´ s ha A = (a, α) e´ s B = (b, β) szimmetrikus h´aromsz¨ogalak´u fuzzy sz´amok, akkor A + B = (a + b, α + β),
A − B = (a − b, α + β),
λA = (λa, |λ|α). (10)
A fenti eredm´enyek a´ ltal´anos´ıthat´ok fuzzy sz´amok line´aris kombin´aci´oira is. Nevezetesen,
12
A
A+B
B
a
a+b
b
Figure 9: K´et h´aromsz¨ogalak´u fuzzy sz´am o¨ sszege
a_2( α ) A a_1( α )
α
Figure 10: Az [A]α = [a1 (α), a2 (α)] illusztr´al´asa. Lemma 3.1 Legyenek Ai = (ai , αi ) szimmetrikus h´aromsz¨ogalak´u fuzzy sz´amok e´ s xi ∈ R, i = 1, . . . , n. Akkor az Ai -k line´aris kombin´aci´oja n
Ai xi := A1 x1 + · · · + An xn
i=1
a k¨ovetkez˝of´elek´eppen reprezent´alhat´o n
Ai xi = (a1 x1 + · · · + an xn , |x1 |α1 + · · · + |xn |αn )
(11)
i=1
Legyenek A e´ s B fuzzy sz´amok e´ s a szinthalmazaikat jel¨olj¨uk u´ gy, hogy [A]α = [a1 (α), a2 (α)],
[B]α = [b1 (α), b2 (α)].
K¨onnyen megmutathat´o, hogy [A + B]α = [a1 (α) + b1 (α), a2 (α) + b2 (α)], 13
[−A]α = [−a2 (α), −a1 (α)]
[A − B]α = [a1 (α) − b2 (α), a2 (α) − b1 (α)] [λA]α = [λa1 (α), λa2 (α)], λ ≥ 0,
[λA]α = [λa2 (α), λa1 (α)], λ < 0
minden α ∈ [0, 1], azaz az o¨ sszeg α-szinthalmaza nem m´as mint az o¨ sszeadand´ok szinthalmazainak az o¨ sszege. A k¨ovetkez˝o k´et t´etel, (Nguyen, 1978) azt mutatja meg, hogy az α-szinthalmazai egy Zadeh-f´ele elvvel kiterjesztett fuzzy lek´epez´esnek egyszer˝uen megadhat´oak. T´etel 3.2 [55] Legyen f : X → Y folytonos f¨uggv´eny e´ s legyen A ∈ F(X). Ekkor, [f (A)]α = f ([A]α ) ahol f (A) ∈ F(Y ) az (6) szerinti kiterjeszt´esi elvvel van defini´alva, e´ s f ([A]α ) = {f (x) | x ∈ [A]α }. P´eld´aul, ha [A]α = [a1 (α), a2 (α)] e´ s f monoton n¨oveked˝o f¨uggv´eny, akkor Nguyen t´etele alapj´an [f (A)]α = f ([A]α ) = f ([a1 (α), a2 (α)]) = [f (a1 (α)), f (a2 (α))]. Nguyen t´etele kiterjeszthet˝o k´et v´altoz´os f¨uggv´enyekre is. T´etel 3.3 [55] Legyenek X, Y e´ s Z nem¨ures halmazok e´ s legyen f : X × Y → Z folytonos f¨uggv´eny. Ha A ∈ F(X) e´ s B ∈ F(Y ), akkor [f (A, B)]α = f ([A]α , [B]α ) ahol, f (A, B) ∈ F(Z) e´ s f ([A]α , [B]α ) = {f (x, y) | x ∈ [A]α , y ∈ [B]α }. P´eld´aul legyen f (x, y) = xy, [A]α = [a1 (α), a2 (α)] e´ s [B]α = [b1 (α), b2 (α)]. Ekkor Nguyen t´etele alapj´an kisz´am´ıthatjuk, hogy [f (A, B)]α = f ([A]α , [B]α ) = [A]α [B]α . Azonban a [AB]α = [A]α [B]α = [a1 (α)b1 (α), a2 (α)b2 (α)] egyenl˝os´eg csak akkor a´ ll fenn, ha A e´ s B mindketten nemnegat´ıvok, azaz A(x) = B(x) = 0 minden x ≤ 0 eset´en. Egy´ebk´ent az intervallumok szorz´asa (az intervallum aritmetika szab´alyai miatt) bonyolultabb formul´akhoz vezet. Zadeh kiterjeszt´esi elv´et a´ ltal´anos´ıthatjuk t-norm´ak seg´ıts´eg´evel is, mivel a logikai e´ s oper´atort pontosan a triangul´aris norm´akkal modellezz¨uk. 14
D(A,B) = |a-b|
A
1 a- α
a
a+α
b- α
B
b
b+α
Figure 11: A = (a, α) e´ s B = (b, α) Hausdorff t´avols´aga. Definici´o 3.20 (n-v´altoz´os f¨uggv´enyek sup-t-norma kiterjeszt´esi elve). Legyenek X1 , X2 , . . . , Xn e´ s Y nem¨ures halmazok. Legyen tov´abb´a T egy t-norma e´ s f : X1 × X2 × · · · × Xn → Y, Legyen Ai ∈ F(Xi ), 1 ≤ i ≤ n, ekkor az f (A1 , . . . , An ) ∈ F(Y ) tartalmaz´asi f¨uggv´enye a k¨ovetkez˝o sup{T (A1 (x1 ), . . . , An (xn )) | x ∈ f −1 (y)} ha f −1 (y) = ∅ f (A1 , . . . , An )(y) = 0 egy´ebk´ent (12) Teh´at a minimum norm´at egyszer˝uen kicser´elj¨uk valamilyen m´as t-norm´aval. Legyen A, B ∈ F, e´ s [A]α = [a1 (α), a2 (α)] e´ s [B]α = [b1 (α), b2 (α)]. Ekkor F-et metrikus t´err´e tehetj¨uk a k¨ovetkez˝o metrik´akkal • Hausdorff t´avols´ag D(A, B) = sup max{|a1 (α) − b1 (α)|, |a2 (α) − b2 (α)|}.
(13)
α∈[0,1]
azaz D(A, B) nem m´as mint az A e´ s B α-szinthalmazainak a maxim´alis elt´er´ese. • C∞ t´avols´ag C∞ (A, B) = µA − µB ∞ = sup{|µA (u) − µB (u)| : u ∈ R}. A C∞ t´avols´ag e´ rtelmes a F(R) halmazon is. Definici´o 3.21 Legyen A, B ∈ F. Az ”A kisebb vagy egyenl˝o mint B” (r¨oviden < B) a A∼ ´ ll´ıt´as lehet˝os´eg´enek a m´ert´eke (the degree of possibility that the proposition ”A is less or equal than B” is true), amit Pos(A ≤ B)-vel jel¨ol¨unk, a k¨ovetkez˝o Pos(A ≤ B) = sup A(x) ∧ B(y). x≤y
15
(14)
1
A
C(A,B) = 1
B
Figure 12: C(A, B) = 1 valah´anyszor A e´ s B tart´oi diszjunktak.
B
A Pos[A≤B]
Figure 13: A fenti a´ br´an Pos(B ≤ A) = 1 e´ s Pos(A ≤ B) < 1. Teh´at Pos(A ≤ B) azt mondja meg, hogy milyen m´ert´ekben tekinthet˝o az A kisebbnek vagy egyenl˝onek mint a B. Definici´o 3.22 Legyen A, B ∈ F. Az ”A egyenl˝o B” (r¨oviden A B) a´ ll´ıt´as teljes¨ul´es´enek a m´ert´ek´et, amit Pos(A = B)-vel jel¨ol¨unk, a k¨ovetkez˝ok´eppen hat´arozzuk meg (15) Pos(A = B) = sup A(x) ∧ B(x). x∈R
L´athat´o, hogy a Pos(A ≤ B)-t e´ s a Pos(A = B)-t a Zadeh-f´ele kiterjeszt´esi elv alapj´an defini´altuk. A fuzzy sz´amok o¨ sszehasonl´ıt´as´ara m´eg sok egy´eb m´odszer is haszn´alatos. Definici´o 3.23 Legyen ξ ∈ F egy fuzzy sz´am e´ s legyen D ⊂ R. Annak az a´ ll´ıt´asnak lehet˝os´eg´et, hogy ”D tartalmazza a ξ e´ rt´ek´et” (the grade of possibility of the statement ”D contains the value of ξ”) a k¨ovetkez˝o formul´aval hat´arozzuk meg Pos(ξ|D) = sup ξ(x) x∈D
16
(16)
1
ξ
w D Figure 14: Pos(ξ|D) = 1 e´ s Nes(ξ|D) = 1 − w. Definici´o 3.24 Legyen ξ ∈ F egy fuzzy sz´am e´ s legyen D ⊂ R. Annak az a´ ll´ıt´asnak a sz¨uks´egszer˝us´egi m´ert´ek´et, hogy ”D tartalmazza a ξ e´ rt´ek´et” (the grade of necessity of the statement ”D contains the value of ξ”) a k¨ovetkez˝o formul´aval hat´arozzuk meg ¯ = 1 − sup ξ(x) Nes(ξ|D) = 1 − Pos(ξ|D) (17) x∈D /
¯ jel¨oli a D komplementer halmaz´at. ahol D 1867-ben Csebisev [48] bebizony´ıtotta a k¨ovetkez˝o t´etelt, amit a nagy sz´amok t¨orv´eny´enek Csebisev-f´ele alakj´anak h´ıvnak. T´etel 3.4 [48] Ha ξ1 , ξ2 , . . . p´aronk´ent f¨uggetlen val´osz´ın˝us´egi v´altoz´ok egy sorozata, amelyek sz´or´asa egys´egesen egy konstans alatt marad e´ s M 1 + · · · + Mn , n→∞ n
M = lim
l´etezik, akkor tetsz˝oleges 1 > 0 konstans eset´ere fenn´all a
ξ1 + · · · + ξn M1 + · · · + Mn <1 =1 − lim Prob n→∞ n n ahol Mn jel¨oli a ξn v´arhat´o e´ rt´ek´et e´ s Prob a val´osz´ın˝us´eget. Definici´o 3.25 Legyen A, B ∈ F(R). Tudva, hogy az ”x az B” a´ ll´ıt´as igaz, akkor az ”x az A” a´ ll´ıt´as lehet˝os´egi m´ert´eke, Pos[A|B], a k¨ovetkez˝o formul´aval van megadva Pos[A|B] = sup{A(t) ∧ B(t) | t ∈ R},
17
az ”x az A” a´ ll´ıt´as sz¨uks´egszer˝us´egi m´ert´eke, Nes[A|B], pedig a k¨ovetkez˝o Nes[A|B] = 1 − Pos[¬A|B] = 1 − sup{[1 − A(t)] ∧ B(t) | t ∈ R}. A logikai e´ s m˝uvelet, ∧, modellez´es´ere haszn´alhatunk tetsz˝oleges T t-norm´at is. Ilyenkor Pos[A|B] = sup{T (A(t), B(t))|t ∈ R}. (18) illetve Nes[A|B] = 1 − Pos[¬A|B] = 1 − sup{T (1 − A(t), B(t)) | t ∈ R}.
(19)
Az 3.25-es definici´o egy speci´alis esete az, amikor a fuzzy halmazok tart´oja egy diszkr´et halmaz r´eszhalmaza. Legyen n > 1 term´eszetes sz´am, e´ s legyenek az A, W ∈ F(R) fuzzy halmazok tart´oi az {1/n, 2/n, . . . , 1} halmazban, u´ gy hogy A(j/n) = aj , W (j/n) = wj , j = 1, . . . , n. Ekkor a Nes[A|W ]-re a minimum norm´aval k¨ovetkez˝o k´epletet kapjuk Nes[A|W ] = min{(1 − wj ) ∨ aj } = min{wj → aj } j
j
ahol → a Kleene-Dienes-f´ele fuzzy implik´aci´o. Illetve, ha a T t-norm´at haszn´aljuk, akkor (19) a k¨ovetkez˝o lesz Nes[A|W ] = min S(1 − wj , aj ) = min{wj → aj } j
j
ahol → a T norm´ab´ol sz´armaztatott S-implik´aci´ot jel¨oli. Ilyenkor haszn´aljuk a Nes[A|W ] = Nes[(a1 , a2 , . . . , an ) | (w1 , w2 , . . . , wn )]
(20)
jel¨ol´est. Definici´o 3.26 Legyen L > 0 egy val´os sz´am. Akkor F(L) jel¨olje azoknak a fuzzy sz´amoknak a halmaz´at, amelyek tartalmaz´asi f¨uggv´enye kiel´egiti a Lipschitz felt´etelt az L konstanssal, azaz A ∈ F(L) ⇐⇒ |A(t) − A(t )| ≤ L|t − t | ∀t, t ∈ R.
(21)
Definici´o 3.27 Legyen A ∈ F egy fuzzy sz´am. Ekkor A tartalmaz´asi f¨uggv´eny´enek a folytonoss´agi modolus´at a ω(A, θ) = max |A(u) − A(v)| |u−v|≤θ
k´eplettel defini´aljuk, minden θ > 0 eset´en. 18
(22)
3.1
A Bellman-Zadeh-f´ele elv a fuzzy d¨ont´eselm´eletben
Tekints¨uk a k¨ovetkez˝o klasszikus t¨obbc´elf¨uggv´eny¨u matematikai programoz´asi feladatot max f1 (x), . . . , fk (x) (23) x∈Z
ahol fj : Rn → R a j-dik c´elf¨uggv´eny, x ∈ Rn a d¨ont´esi v´altoz´o (alternativa) e´ s Z = {x ∈ Rn |gi (x) ≤ 0, i = 1, . . . , m} a megengedett megold´asok halmaza. A feladat az, hogy v´alasszuk ki Z-b˝ol a legjobb alternat´ıv´at, azt amelyik a legnagyobb m´ert´ekben el´egiti ki az o¨ sszes krit´eriumot. Tegy¨uk fel, meg tudjuk hat´arozni, hogy egy adott x ∈ Rn pont milyen m´ert´ekkel el´egiti ki az i-dik felt´etelt, e´ s a j-dik c´elf¨uggv´enyt. Legyen Ci az i-dik korl´atoz´ast leir´o fuzzy halmaz, azaz egy x ∈ Rn -re Ci (x) azt jel¨oli, hogy x milyen m´ert´ekben el´egiti ki az i-dik korl´atoz´o felt´etelt. Hasonl´on, legyen Gj a j-dik c´elf¨uggv´enyt leir´o fuzzy halmaz. Annak a m´ert´eke, hogy x mennyire el´egiti ki egy¨uttesen a korl´atoz´asokat e´ s a c´elf¨uggv´enyeket, a Bellman-Zadeh elv [45] alapj´an a k¨ovetkez˝oppen ad´odik µ(x) = min{C1 (x), . . . , Cm (x), G1 (x), . . . , Gk (x)} minden x ∈ Rn eset´en. Ilyenkor a D fuzzy halmazt a max{G1 , . . . , Gk }; s.t. {C1 , . . . , Cm } probl´ema fuzzy megold´asnak (fuzzy decision) h´ıvjuk. A feladat (egy) optim´alis megold´asa pedig az az x∗ lesz, amelyikre µ(x∗ ) = µ∗ = max µ(x). x∈X
(24)
N´eha x∗ -ot maximaliz´al´o megold´asnak (maximizing solution) is h´ıvjuk. Az optim´alis megold´asok halmaz´at X ∗ -al jel¨olj¨uk. Az optim´alis megold´as az az Rn -beli pont lesz, amelyik a legnagyobb m´ert´ekben kiel´egiti az o¨ sszes korl´atoz´o felt´etelt e´ s az o¨ sszes c´elf¨uggv´enyt egyidej˝uleg.
3.2
A k¨ovetkeztet´es Zadeh-f´ele kompozici´os szab´alya
A Zadeh a´ ltal 1973-ban bevezetett [60] kompozici´os k¨ovetkeztet´esi szab´aly (the compositional rule of inference) a leggyakrabban haszn´alt k¨ovetkeztet´esi szab´aly a fuzzy szab´aly-b´azis alapu rendszerekben (fuzzy rule-based systems).
19
C
G
µ∗
x* Figure 15: A Bellman-Zadeh-f´ele elv illusztr´al´asa. Definici´o 3.28 [60] Legyenek X e´ s Y nem¨ures halmazok. Ha P ∈ F(X) e´ s W : X × Y → [0, 1] egy fuzzy rel´aci´o X e´ s Y k¨oz¨ott, akkor a k¨ovetkez˝o okoskod´asi s´em´at el˝ofelt´etel t´eny
x az P x e´ s y az W rel´aci´oban vannak
k¨ovetkezm´eny
y az Q
ahol a Q ∈ F(Y ) k¨ovetkezm´enyt a P e´ s a W sup − min kompozici´oj´aval Q = P ◦ W , defini´aljuk, ami alatt azt e´ rtj¨uk, hogy a Q tartalmaz´asi f¨uggv´eny´et a Q(y) = sup min{P (x), W (x, y)},
(25)
x∈X
formul´aval hat´arozzuk meg minden y ∈ Y eset´en, a k¨ovetkeztet´es Zadeh-f´ele kompozici´os szab´aly´anak nevezz¨uk. A (25) formul´at triangul´aris norm´ak seg´ıts´eg´evel is lehet defini´alni: Q(y) = sup T (P (x), W (x, y)), (26) x∈X
minden y ∈ Y eset´en, ilyenkor a k¨ovetkeztet´es Zadeh-f´ele sup −T kompozici´os szab´aly´ar´ol besz´el¨unk. Az a´ ltal´anos´ıtott Modus Ponens az egyik legfontosabb k¨ovetkeztet´esi szab´aly a fuzzy szab´aly-b´azisokban. Ilyenkor a (26)-ben a fuzzy rel´aci´o egy speci´alis esete a fuzzy implik´aci´o a´ ll. Definici´o 3.29 Legyenek X e´ s Y nem¨ures halmazok. Ha T egy t-norma, A, A ∈ F(X) e´ s B ∈ F(Y ), akkor a k¨ovetkez˝o okoskod´asi s´em´aban
20
ha x az A akkor x az A
implik´aci´o t´eny
y az B y is B
k¨ovetkezm´eny
a B ∈ F(Y ) k¨ovetkezm´enyt az A e´ s az A → B sup −T kompozici´oj´aval hat´arozzuk meg, B = A ◦ (A → B) azaz B (v) = sup T (A (u), (A → B)(u, v)) = sup T (A (u), A(u) → B(v)), v ∈ Y. u∈X
u∈X
(27) Ha az x e´ s y v´altoz´okat t¨obb ”ha-akkor” szab´aly k¨oti o¨ ssze, azaz implik´aci´o ··· implik´aci´o
ha x az A1 akkor ··· ha x az Am akkor x az
t´eny
y az B1 y az Bm
A y is B
k¨ovetkezm´eny akkor (27) a k¨ovetkez˝o alak´u lesz B (v) =
m
A ◦ (Ai → Bi ),
i=1
azaz B (v) = min{sup T (A (u), A1 (u) → B1 (v)), . . . , sup T (A (u), Am (u) → Bm (v))} u∈X
u∈X
(28) minden v ∈ Y eset´en.
21
4 4.1
Kutat´asi eredm´enyek Fuzzy rendszerek stabilit´asi probl´em´ai
1988-ban Kov´acs Margit [52] cikk´evel megindult a fuzzy rendszerek stabilit´asi tulajdons´againak a vizsg´alata. 1989-ben [1] siker¨ult bizony´ıtanom, hogy a fuzzy line´aris programoz´asi feladatok (szimmetrikus h´aromsz¨ogalak´u fuzzy sz´am egy¨utthat´okkal) korrekt fel´all´ıt´asuak, azaz kis m´er´esi e´ s kerek´ıt´esi hib´ak az input param´eterekben (amik jelen esetben a fuzzy egy¨utthat´ok centrumait jelentik) csak kis v´altoz´ast okozhatnak a fuzzy megold´asban. M´as szavakkal, a megold´as (output) folytonosan f¨ugg a bemen˝o param´eterekt˝ol. Teh´at a fuzzy kiterjeszt´es azt eredm´enyezi, hogy az a´ ltal´aban nemkorrekt fel´all´ıt´asu determinisztikus LP feladat korrekt fel´all´ıt´asuv´a v´alik, term´eszetesen a fuzzy halmazokon e´ rtelmezett metrik´aban. Tekints¨uk az a0 , x → min, s. t. Ax ≤ b
(29)
line´aris programoz´asi feladatot. Nagyon sok esetben nem sz¨uks´eges a az optim´alis megold´ast megtal´alni, hanem el´eg olyan x-t tal´alni, amelyikre a c´elf¨uggv´eny e´ rt´eke el´eg kicsi, azaz alatta van egy bizonyos - a d¨ont´eshoz´o (decision maker) a´ ltal megadott - b0 e´ rt´eknek. Ekkor (29) a k¨ovetkez˝o feladatt´a egyszer˝us¨odik, a01 x1 + · · · + a0n xn ≤ b0 , s. t. Ax ≤ b
(30)
A b0 ∈ R sz´amot a d¨ont´eshoz´o aspir´aci´os szintj´enek nevezz¨uk. Tegy¨uk fel, hogy a (30) feladatban minden egy¨utthat´o fuzzy sz´amokkal van megadva, Ekkor kicser´elve az aij e´ s a bi egy¨utthat´okat a a ˜ij , ˜bi fuzzy sz´amokkal, a k¨ovetkez˝o fuzzy LP-t kapjuk <˜ <˜ ˜ ∼ b0 , s. t. Ax b ˜0n xn ∼ a ˜01 x1 + · · · + a
(31)
ahol A˜ jel¨oli az (˜ aij ) m´atrixot, ˜b a (bi ) vektort, az i-dik korl´atoz´ast, <˜ bi , ˜in xn ∼ a ˜i1 x1 + · · · + a
pedig valamilyen fuzzy halmazok k¨oz¨otti rel´aci´oval e´ rtelmezz¨uk, i = 1, . . . , m. Ha (30)-ben az aij e´ s a bi egy¨utthat´okat a a ˜ij = (aij , α) e´ s ˜bi = (bi , di ) szim< rel´ metrikus triangul´aris fuzzy sz´amokkal cser´elj¨uk ki, tov´abb´a a ∼ aci´ot posszibilisztikus e´ rtelemben (14) tekintj¨uk, akkor a k¨ovetkez˝o fuzzy LP-t (amit hajl´ekony (flexible) LP-nek nevez¨unk) kapjuk < (b , d ), i = 0, . . . , m. (ai1 , α)x1 + · · · + (ain , α)xn ∼ i i
22
(32)
B´armely x ∈ Rn -re jel¨olje µi (x) azt, hogy x milyen m´ert´ekben el´egiti ki az i-dik egyenl˝otlens´eget, azaz ai1 x1 + · · · + a ˜in xn ≤ ˜bi ). µi (x) = Pos(˜ Ekkor bel´athat´o [1], hogy 1 1− µi (x) = 0
ai ,x −bi α|x|1 +di
ha ai , x ≤ bi , k¨ul¨onben, ha ai , x > bi + α|x|1 + di ,
(33)
ahol, |x|1 = |x1 | + · · · + |xn | e´ s ai , x = ai1 x1 + · · · + ain xn , i = 0, 1, . . . , m. A Bellman-Zadeh elv alapj´an a (32) fuzzy megold´asa a µ(x) = min µi (x) i=0,...,m
fuzzy halmaz, m´ıg egy optim´alis megold´asa, x∗ , eleget tesz az µ(x∗ ) = µ∗ = maxn µ(x). x∈R
o¨ sszef¨ugg´esnek. Haszn´alni fogjuk az X ∗ = {x ∈ Rn | µ(x) = µ∗ }
(34)
jel¨ol´est. Tegy¨uk fel, hogy a az (32) fuzzy LP-ben a pontos aij e´ s bi centrumok helyett csak az aij (δ) e´ s bi (δ) a´ llnak rendelkez´esre, u´ gy, hogy max |aij − aij (δ)| ≤ δ, i,j
max |bi − bi (δ)| ≤ δ, i
(35)
ahol δ > 0 (a m´er´esi vagy kerek´ıt´esi hiba), rendszerint kicsi sz´am. Ekkor az eredeti helyett a k¨ovetkez˝o perturb´alt probl´em´at kapjuk < (b (δ), d ), i = 0, . . . , m. (ai1 (δ), α)x1 + · · · + (ain (δ), α)xn ∼ i i
Hasonl´o m´odon defini´ajuk a perturb´alt probl´ema megold´as´at, azaz µδ (x) = min µδi (x), x ∈ Rn , i=0,...,m
ahol µδi (x) = Pos[(ai1 (δ), α)x1 + · · · + (ain (δ), α)xn ≤ (bi (δ), di )] 23
(36)
e´ s x∗ (δ) pedig a
µδ (x∗ (δ)) = µ∗ (δ) = sup µδ (x)
(37)
x∈Rn
probl´ema (egy) megold´asa. Haszn´alni fogjuk az X ∗ (δ) = {x ∈ Rn | µδ (x) = µ∗ (δ)}
(38)
jel¨ol´est. A k¨ovetkez˝o t´etel [1] azt mondja ki, hogy ha δ el´eg kicsi, akkor a fuzzy megold´as folytonosan f¨ugg a bemen˝o adatokt´ol (a fuzzy sz´amok centrumait´ol), azaz a (32) fuzzy LP egy korrekt¨ul fel´all´ıtott (well-posed) probl´ema. T´etel 4.1 [1] [Full´er, 1989] Legyenek µ illetve µδ megold´asai az eredeti (32) e´ s a perturb´alt (36) fuzzy LP probl´em´aknak, e´ rtelemszer˝uen. Ekkor, ||µ − µδ ||∞ = sup |µ(x) − µδ (x)| ≤ δ( x∈Rn
1 1 + ) α d
(39)
ahol d = min{d1 , . . . , dm }. Megjegyz´es 4.1 A (39) o¨ sszef¨ugg´esb˝ol azonnal k¨ovetkezik, hogy ||µ − µδ ||∞ → 0 e´ s |µ∗ − µ∗ (δ)| → 0 ha δ/α → 0 e´ s δ/d ami az (32) probl´ema fuzzy megold´as´anak, e´ s az optim´alis megold´as szintj´enek a a stabilit´as´at mutatja a (35) perturb´aci´ok tekintet´eben. Megjegyz´es 4.2 A fentiek ellen´ere semmi sem garant´alja azonban az optim´alis megold´as stabilit´as´at, azaz el˝ofordulhat, hogy az eredeti feladat optim´alis megold´asainak a halmaza, X ∗ , e´ s a perturb´alt feladat megold´as halmaza, X ∗ (δ), messze vannak egym´ast´ol, annak ellen´ere, hogy δ kicsi. Kov´acs Margittal e´ s F.P.Vasiljevvel k¨oz¨osen [2] vizsg´altuk a ˜in xn ˜bi , i = 1, . . . , m a ˜i1 x1 + · · · + a
(40)
posszibilisztikus line´aris egyenletrendszert, ahol a ˜ij = (aij −θ, aij +θ, aij −θ−α, aij +θ+α),
24
˜bi = (bi −θ, bi +θ, bi −θ−α, bi +θ+α), (41)
1 a- α−θ
a−θ
a+θ
a
a+α+θ
Figure 16: Szimmetrikus trap´ez alak´u fuzzy sz´am a centrummal. szimmetrikus trap´ez alak´u fuzzy sz´amok (θ > 0, α > 0), az o¨ sszead´as e´ s a skal´arral val´o szorz´as m˝uveletek a Zadeh-f´ele kiterjeszt´esi elv szerint vannak defini´alva, az egyenl˝os´eget pedig posszibilisztikus e´ rtelemben (15) kell tekinteni, azaz egy tetsz˝oleges x ∈ Rn az i-dik egyenletet ai1 x1 + · · · + a ˜in xn = ˜bi ). µi (x) = Pos(˜ m´ert´ekkel el´egiti ki, tov´abb´a a (40) fuzzy megold´asat a Bellman-Zadeh elv szerint defini´aljuk, azaz µ(x) = min{µi (x), . . . , µm (x)}, ∀x ∈ Rn , m´ıg egy optim´alis megold´as, x∗ , eleget tesz az µ(x∗ ) = µ∗ = maxn µ(x). x∈R
(42)
o¨ sszef¨ugg´esnek. Tegy¨uk fel, hogy (40)-ban pontos aij e´ s bi centrumok helyett csak az aij (δ) e´ s bi (δ) a´ llnak rendelkez´esre, amelyek kiel´egitik a (35) o¨ sszef¨ugg´eseket. Ekkor az eredeti helyett a k¨ovetkez˝o perturb´alt probl´em´at kapjuk a ˜δi1 x1 + · · · + a ˜δin xn ˜bδi , i = 1, . . . , m
(43)
ahol a ˜δij e´ s ˜bδi ugyanolyan sz´eless´eg¨u szimmetrikus trap´ez alku fuzzy sz´amok mint (41), de az aδij e´ s bδi centrumokkal. Hasonl´o m´odon defini´ajuk a perturb´alt probl´ema megold´as´at, azaz µδ (x) = min{µδ1 (x), . . . , µδm (x)}, x ∈ Rn , e´ s x∗ (δ) pedig a
µδ (x∗ (δ)) = µ∗ (δ) = sup µδ (x) x∈Rn
25
probl´ema (egy) megold´asa. A k¨ovetkez˝o t´etel [2] azt mondja ki, hogy ha δ el´eg kicsi, akkor a fuzzy megold´as folytonosan f¨ugg a bemen˝o adatokt´ol (a fuzzy sz´amok centrumait´ol), azaz (40) egy korrekt¨ul fel´all´ıtott probl´ema. T´etel 4.2 [2] [Kov´acs, Vasiljev e´ s Full´er, 1989] Legyenek µ illetve µδ megold´asai az eredeti (40) e´ s a perturb´alt (43) possibilisztikus line´aris egyenletrendszereknek e´ rtelemszer˝uen. Ekkor, δ ||µ − µδ ||∞ = sup |µ(x) − µδ (x)| ≤ min{ , 1}. n α x∈R
(44)
Megjegyz´es 4.3 A (44) o¨ sszef¨ugg´esb˝ol azonnal k¨ovetkezik, hogy ||µ − µδ ||∞ → 0 e´ s |µ∗ − µ∗ (δ)| → 0 ha δ/α → 0, ami az (40) probl´ema fuzzy megold´as´anak, e´ s az optim´alis megold´as szintj´enek a a stabilit´as´at mutatja a (35) perturb´aci´ok tekintet´eben. A (44) o¨ sszef¨uggesb˝ol j´ol l´athat´o, hogy a (40) probl´ema fuzzy megold´as´anak a stabilit´as´at nem befoly´asolja θ, a trap´ez fels˝o sz´eless´ege; a perturb´alt fuzzy megold´as elt´er´ese az eredetit˝ol csak a δ e´ s az α viszony´an m´ulik. Jelen esetben egy maximaliz´al´o megold´as megtal´al´asa a (42) k´epletb˝ol ekvivalens a k¨ovetkez˝o nemline´aris matematikai programoz´asi feladat megold´as´aval [2]: γ → max; (x, γ) ∈ Z,
θ ||Ax − b||∞ Z = (x, γ) | 1 + − ≥ γ, 0 ≤ γ ≤ 1 α α(|x|1 + 1) A k¨ovetkez˝o t´etel azt mutatja, hogy ha az Ax = b egyenletrendszer van megold´asa e´ s θ > 0, akkor az eredeti e´ s a perturb´alt egyenletrendszerek megold´as halmazai k¨ozel tehet˝ok egym´ashoz, bizonyos felt´etelek teljes¨ul´ese eset´en. T´etel 4.3 [2] [Kov´acs, Vasiljev e´ s Full´er, 1989] Tegy¨uk fel, hogy az Ax = b egyenletnek van megold´asa, azaz az X ∗∗ = {x ∈ Rn |Ax = b} halmaz nem¨ures. Ha aij (δ) e´ s bi (δ) kiel´egitik a (35) o¨ sszef¨ugg´eseket, e´ s 0 ≤ δ ≤ θ, akkor ρ(x, X ∗ ) = inf ∗ |x − y| ≤ C0 (δ + θ)(|x|1 + 1), x ∈ X ∗ (δ) y∈X
(45)
ahol X ∗ az eredeti e´ s X ∗ (δ) = {x ∈ Rn | µδ (x) = 1} a perturb´alt probl´ema optim´alis megold´asainak a halmazai e´ s C0 egy pozitiv a´ lland´o csak az aij elemkt˝ol f¨ugg. 26
A 4.3-as t´etel teh´at nem a´ ll´ıt m´ast, minthogy az X ∗ e´ s az X ∗ (δ) halmazok k¨ozel vannak egym´ashoz, felt´eve, ha az X ∗ (δ), ∀δ > 0 halmazok egy egys´eges korl´at alatt maradnak. 1989-ben Kov´acs Margittal k¨oz¨osen [3] z´art formul´akat adtunk a fuzzy line´aris egyenlet e´ s egyenl˝otlens´eg rendszerek megold´as´ara, abban az esetben, amikor az egy¨utthat´ok g-fuzzy sz´amokkal [53] vannak megadva. Az 4.2-es t´etel¨unket 1990-ben a´ ltal´anos´ıtottam Lipschitz tulajdons´ag´u fuzzy sz´am egy¨utthat´okkal rendelkez˝o line´aris egyenletrendszerekre. Tekints¨uk a (40) posszibilisztikus line´aris egyenletrendszert, amelyben az a ˜ij e´ s ˜bi fuzzy sz´amok tartalmaz´asi f¨uggv´enyei kiel´egitik a Lipschitz felt´etelt egy L > 0 konstanssal (21). Tegy¨uk fel tov´abb´a, hogy az a ˜ij e´ s ˜bi fuzzy sz´amok helyett csak a ˜δij e´ s ˜bδi fuzzy sz´amok a´ llnak rendelkez´esre, amelyek kiel´egitik a k¨ovetkez˝o egyenl˝otlens´egeket, aij , a ˜δij ) ≤ δ, max D(˜ i,j
max D(˜bi , ˜bδi ) ≤ δ, i
(46)
ahol δ > 0 e´ s D jel¨oli a Hausdorff-t´avols´agot F-en (13). Ekkor az eredeti helyett a (43) perturb´alt probl´em´at kapjuk. T´etel 4.4 [6] [Full´er, 1990] Legyen L > 0 e´ s legyenek µ illetve µδ megold´asai az eredeti (40) e´ s a perturb´alt (43) posszibilisztikus line´aris egyenletrendszereknek e´ rtelemszer˝uen. Ha a ˜ij , ˜bi , a ˜δij , ˜bδi ∈ F(L) kiel´egitik a (46) o¨ sszef¨ugg´eseket, akkor ||µ − µδ ||∞ = sup |µ(x) − µδ (x)| ≤ Lδ. x∈Rn
Azaz, ha δ el´eg kicsi, akkor µ el´eg k¨ozel lesz µδ -hoz. Az 4.1-es t´etelemet 1992-ben a´ ltal´anos´ıtottuk Mario Fedrizzivel k¨oz¨osen tetsz˝oleges fuzzy sz´am egy¨utthat´okkal rendelkez˝o posszibilisztikus line´aris LP-re. Tekints¨uk a k¨ovetkez˝o posszibilisztikus LP-t <˜ ˜ ∼ b, x ≥ 0, max Z = c˜1 x1 + · · · + c˜n xn , s. t. Ax
(47)
< rel´ ahol a ∼ aci´ot posszibilisztikus e´ rtelemben defini´aljuk.
A Z c´elf¨uggv´eny felt´eteles posszibilisztikus eloszl´as´at (the conditional possibility that Z equals z given x) adott x eset´en a Pos(Z = z|x) =
sup c1 x1 +···+cn xn =z
27
min{˜ c1 (c1 ), . . . , c˜n (cn )}
formul´aval, a Zadeh-f´ele sup-min kiterjeszt´esi elv szerint defini´aljuk. A Z c´elf¨uggv´eny posszibilisztikus eloszl´as´at pedig a <˜ ˜ ∼ b}) Pos(Z = z) = sup min{Pos(Z = z|x), Pos(Ax x≥0
formul´aval, a Bellman-Zadeh-f´ele elv szerint defini´aljuk. A perturb´alt posszibilisztikus LP legyen adva a k¨ovetkez˝o alakban < b˜δ , x ≥ 0, max Z δ = c˜δ1 x1 + · · · + c˜δn xn , s. t. A˜δ x ∼
(48)
Ekkor igaz a k¨ovetkez˝o t´etel. T´etel 4.5 [13] [Fedrizzi e´ s Full´er, 1992] Legyenek Pos(Z = z) illetve Pos(Z δ = z) a (47) illetve a (48) LP c´elf¨uggv´enyeinek posszibilisztikus eloszl´asai. Ha c˜j , a ˜ij , ˜bi , c˜δj , a ˜δij , ˜bδi ∈ F kiel´egitik a aij , a ˜δij ) ≤ δ, max D(˜ i,j
max D(˜bi , ˜bδi ) ≤ δ, i
max D(˜ cj , c˜δj ) ≤ δ, j
(49)
o¨ sszef¨ugg´eseket, akkor sup |Pos(Z = z) − Pos(Z δ = z)| ≤ ω(δ),
(50)
z∈R
ahol cj , δ), ω(˜ aij , δ), ω(˜bi , δ), ω(˜ cδj , δ), ω(˜ aδij , δ), ω(˜bδi , δ)}. ω(δ) = max{ω(˜ i,j
jel¨oli a folytonoss´agi modolusok (22) maximum´at. Megjegyz´es 4.4 A (50) o¨ sszef¨ugg´esb˝ol azonnal l´atszik, hogy |Pos(Z = z) − Pos(Z δ = z)| → 0 ha δ → 0 minden z ∈ R-re ami a (47) e´ s (48) c´elf¨uggv´enyei eloszl´as´anak a stabilit´as´at mutatja a (49) (kism´ert´ek˝u) perturb´aci´ok tekintet´eben. 1994-ben az European Journal of Operational Research-ben Mario Fedrizzivel k¨oz¨osen [24] siker¨ult a 4.5-es t´etelt a´ ltal´anos´ıtanunk t¨obbc´elf¨uggv´eny¨u posszibilisztikus LP-re is. Tekints¨uk a k¨ovetkez˝o t¨obbc´elf¨uggv´eny¨u posszibilisztikus LP-t <˜ ˜ ∼ b, x ≥ 0, max Z = (˜ c1 x, . . . c˜k x), s. t. Ax
28
(51)
< rel´ ahol a ∼ aci´ot posszibilisztikus e´ rtelemben defini´aljuk.
A Z c´elf¨uggv´eny felt´eteles posszibilisztikus eloszl´as´at adott x eset´en a cl x = zl ], Pos[Z = (z1 , . . . , zk )|x] = min Pos[˜ 1≤l≤k
a Zadeh-f´ele sup-min kiterjeszt´esi elv szerint defini´aljuk. A Z c´elf¨uggv´eny posszibilisztikus eloszl´as´at pedig a Pos[Z = (z1 , . . . , zk )] = sup min{Pos[Z = (z1 , . . . , zk )|x], µ(x)} x≥0
Bellman-Zadeh-f´ele elv szerint defini´aljuk, ahol µ(x) = min{µ1 (x), . . . , µn (x)} <˜ ˜ ∼ b felt´etelrendszert. azt mutatja meg, hogy milyen m´ert´ekben el´egiti ki x az Ax A perturb´alt t¨obbc´elf¨uggv´eny¨u posszibilisztikus LP legyen adva a k¨ovetkez˝o alakban < b˜δ , x ≥ 0. max Z = (˜ cδ1 x, . . . c˜δk x), s. t. A˜δ x ∼ (52) T´etel 4.6 [24] [Full´er e´ s Fedrizzi, 1994] Legyenek Pos(Z = z) illetve Pos(Z δ = z) a (51) illetve a (52) LP c´elf¨uggv´enyeinek posszibilisztikus eloszl´asai. Ha c˜lj , a ˜ij , ˜bi , c˜δlj , a ˜δij , ˜bδi ∈ F kiel´egitik a aij , a ˜δij ) ≤ δ, max D(˜ i,j,l
max D(˜bi , ˜bδi ) ≤ δ, i
max D(˜ clj , c˜δlj ) ≤ δ, j
(53)
o¨ sszef¨ugg´eseket, akkor sup |Pos(Z = z) − Pos(Z δ = z)| ≤ ω(δ),
z∈Rk
ahol cj , δ), ω(˜ aij , δ), ω(˜bi , δ), ω(˜ cδj , δ), ω(˜ aδij , δ), ω(˜bδi , δ)}. ω(δ) = max{ω(˜ i,j
(54)
jel¨oli a fuzzy sz´amok folytonoss´agi modolusainak a maximum´at. 1994-ben Patrik Eklunddal e´ s Mario Fedrizzivel k¨oz¨osen [25] siker¨ult a 4.6-es t´etelt a´ ltal´anos´ıtanunk olyan t¨obbc´elf¨uggv´eny¨u posszibilisztikus LP-re, ahol a m˝uveleteket sup −T konvoluci´oval e´ rtelmezt¨uk. T´etel 4.7 [25] [Eklund, Fedrizzi e´ s Full´er, 1994] Legyen T egy folytonos t-norma. Legyenek Pos(Z = z) illetve Pos(Z δ = z) a (51) illetve a (52) LP c´elf¨uggv´enyeinek posszibilisztikus eloszl´asai, azzal a felt´etellel, 29
hogy a m˝uveleteket a sup −T konvoluci´oval e´ rtelmezt¨uk. Ha c˜lj , a ˜ij , ˜bi , c˜δlj , a ˜δij , ˜bδ ∈ F kiel´egitik a (53) o¨ sszef¨ugg´eseket, akkor i sup |Pos(Z = z) − Pos(Z δ = z)| ≤ ω(T, ω(δ)),
z∈Rk
ahol ω(δ)-t a (54) o¨ sszef¨ugg´esb˝ol kapjuk, ω(T, .) meg a T folytonoss´agi modolusa. A fenti stabilit´asi t´eteleket 1996-ban Elio Canestrellivel e´ s Silvio Giovevel k¨oz¨osen kiterjesztett¨uk posszibilisztikus quadratikus LP-re is [34].
4.2
Fuzzy aritmetika
Az LR-t´ıpusu fuzzy sz´amokon v´egzett aritmetikai m˝uveletek nagyon egyszer˝u form´at o¨ ltenek [l´asd (8, 9)], ha a Zadeh-f´ele sup-min kiterjeszt´esi elv (7) szerint e´ rtelmezz¨uk o˝ ket. Azonban, ha az a´ ltal´anosabb, sup-t-norma kiterjeszt´esi elvet (12) haszn´aljuk, akkor az artitmetikai m˝uveletek eredm´eny´et csak egy - a´ ltal´aban nemline´aris - programoz´asi feladat egzakt megold´asa adja. Ezzel magyar´azhat´o, hogy Dubois e´ s Prade 1981-as probl´emafelvet˝o [49] cikke ut´an nem foglalkoztak e´ rdemben a tnorma alapu aritmetikai oper´aci´okkal, m´ıgnem nagyon sok sz´amol´as ut´an r´aj¨ottem arra, hogy bizonyos t´ıpusu fuzzy sz´amok v´egtelen o¨ sszeg´enek a kisz´amit´as´ara a teljes indukci´o m´odszere alkalmazhat´o [7, 9]. Az els˝o eredm´enyem 1991-ben jelent meg [7], amelyben szimmetrikus h´aromsz¨ogalak´u fuzzy sz´amok v´egtelen o¨ sszeg´enek a hat´areloszt´as´ara adtam z´art formul´at arra az esetre, amikor az o¨ sszead´as m˝uvelet´et a szorzat t-norma (product t-norm) seg´ıts´eg´evel terjesztett¨uk ki, azaz (˜ a1 ⊕ a ˜2 )(y) =
sup x1 +x2 =y
a ˜1 (x1 )˜ a2 (x2 )
(55)
˜2 szorzat-¨osszeg´enek nevezz¨uk ˜2 ∈ F. Ilyenkor a ˜1 ⊕ a ˜2 az a ˜1 e´ s a ahol a ˜1 , a (product-sum). Az ilyen t´ıpusu t´etelek az´ert jelent˝osek, mivel a minimum norma nagyon sokszor nem megfelel˝o a logikai and oper´ator modellez´es´ere, mivel t´ul nagy, azaz nem szor´ıtja le el´egg´e a l´enyegtelen elemek szerep´et. T´etel 4.8 [7] [Full´er, 1991] Legyenek a ˜i = (ai , α) ∈ F, i ∈ N szimmetrikus h´aromsz¨ogalak´u fuzzy sz´amok, azaz 1 − |ai − t|/α ha |ai − t| ≤ α a ˜i (t) = 0 k¨ul¨onben 30
Figure 17: Az a ˜1 ⊕ a ˜2 ⊕ · · · szorzat-¨osszeg hat´areloszl´asa, A = 3 e´ s α = 0.5 eset´en. Ha A :=
∞
i=1 ai
l´etezik e´ s v´eges, akkor a
A˜n := a ˜1 ⊕ · · · ⊕ a ˜n , An := a1 + · · · + an , n ∈ N, jel¨ol´esekkel
tov´abb´a,
1− ˜ An (z) = 0
|An −z| nα
n ha |An − z| ≤ nα k¨ul¨onben
lim A˜n (z) = exp(−|A − z|/α), z ∈ R.
n→∞
ahol az o¨ sszead´ast a (55) m˝uvelet´et szerint defini´altuk. Megjegyz´es 4.5 A (4.8) t´etelemet E.Triesch jav´ıtotta meg 1993-ban, J. B Kim szint´en 1993-ban, D.H.Hong 1994-ben, illteve D.H.Hong e´ s S.Y.Hwang 1997-ben. ˜2 ⊕· · · v´egtelen o¨ sszegnek A [9] cikkben siker¨ult z´art formul´akat kapnom az a ˜1 ⊕ a a hat´areloszt´as´ara, abban az esetre, amikor az o¨ sszead´as m˝uvelet´et a Hamacher-f´ele parametriz´alt t-norma csal´ad seg´ıts´eg´evel terjesztett¨uk ki, azaz (˜ a1 ⊕ a ˜2 )(y) =
sup x1 +x2 =y
Hγ (˜ a1 (x1 ), a ˜2 (x2 ))
(56)
˜2 ∈ F e´ s γ ∈ {0, 1, 2}. ahol a ˜1 , a A γ = 0 param´eter´ert´ek eset´en a legnagyobb t-norm´at kapjuk a Hamacher-f´ele parametrikus csal´adb´ol, ab H0 (a, b) = . a + b − ab Az ezzel a t-norm´aval defini´alt o¨ sszeg hat´areloszt´as´ara ad z´art formul´at a k¨ovetkez˝o t´etel. 31
Figure 18: Az a ˜1 ⊕ a ˜2 ⊕ · · · H0 -¨osszeg hat´areloszl´asa, A = 3 e´ s α = 0.5 eset´en. T´etel 4.9 [9] [Full´er, 1991] Legyen γ = 0 e´ s legyenek ˜i = (ai , α) ∈ F, i ∈ N szimmetrikus h´aromsz¨ogalak´u a fuzzy sz´amok. Ha A := ∞ etezik e´ s v´eges, akkor a i=1 ai l´ ˜1 ⊕ · · · ⊕ a ˜n , An := a1 + · · · + an , n ∈ N, A˜n := a jel¨ol´esekkel
lim A˜n (z) =
n→∞
1 , z ∈ R. 1 + |A − z|/α
ahol az o¨ sszeget a (56) szerint a γ = 0 param´eter e´ rt´ekkel defini´aljuk. Ha γ = 1, akkor a H1 (a, b) = ab o¨ sszef¨ugg´es miatt, a Hamacher-¨osszeg megegyezik a szorzat-¨osszeggel. A γ = 2 param´eter´ert´ek eset´en az Einstein-f´ele tnorm´at kapjuk, ab H2 (a, b) = . 2 − (a + b − ab) Az ezzel a t-norm´aval defini´alt o¨ sszeg hat´areloszt´as´ara ad z´art formul´at a k¨ovetkez˝o t´etel. T´etel 4.10 [9] [Full´er, 1991] Legyen γ = 2 e´ s legyenek ˜i = (ai , α) ∈ F, i ∈ N szimmetrikus h´aromsz¨ogalak´u a fuzzy sz´amok. Ha A := ∞ etezik e´ s v´eges, akkor a i=1 ai l´ ˜1 ⊕ · · · ⊕ a ˜n , An := a1 + · · · + an , n ∈ N, A˜n := a jel¨ol´esekkel
lim A˜n (z) =
n→∞
2 , z ∈ R. 1 + exp(2|A − z|/α)
ahol az o¨ sszeget a (56) szerint a γ = 2 param´eter e´ rt´ekkel defini´aljuk. 32
Figure 19: Az a ˜1 ⊕ a ˜2 ⊕ · · · H2 -¨osszeg hat´areloszl´asa, A = 3 e´ s α = 0.5 eset´en. 1992-ben Keresztfalvi Tiborral k¨oz¨osen siker¨ult z´art formul´at tal´alni az LR-t´ıpusu fuzzy sz´amok o¨ sszeg´ere archimedeszi t-norm´ak eset´en. T´etel 4.11 [14] [Full´er e´ s Keresztfalvi, 1992] Legyen T archimedeszi t-norma az f additiv gener´atorral e´ s legyenek a ˜i = (ai , bi , α, β)LR , i = 1, . . . , n, LR-t´ıpusu fuzzy sz´amok, azaz ha t ∈ [ai , bi ] 1 L((a − t)/α) ha t ∈ [a − α, a ] i i i a ˜i (t) = )/β) ha t ∈ [b , b + β] R((t − b i i i 0 k¨ul¨onben Ha L e´ s R k´etszer differenci´alhat´o, konk´av f¨uggv´enyek e´ s f k´etszer differenci´alhat´o ˜1 ⊕ · · · ⊕ a ˜n tartalmaz´asi f¨uggv´enye szigor´uan konvex f¨uggv´eny, akkor az A˜n := a a k¨ovetkez˝o alak´u 1 if An ≤ z ≤ Bn An − z if An − nα ≤ z ≤ An f [−1] n × f L nα A˜n (z) = z − B n if Bn ≤ z ≤ Bn + nβ f [−1] n × f R nβ 0 otherwise ahol An := a1 + · · · + an , Bn := b1 + · · · + bn e´ s az o¨ sszead´ast a sup −T kiterjeszt´esi elvvel (12) defini´altuk. Megjegyz´es 4.6 A (4.11) t´etel¨unket M.F.Kawaguchi e´ s T. Da-Te jav´ıtotta meg 1993ban e´ s 1994-ben, D.H.Hong e´ s S.Y.Hwang 1994-ben e´ s 1997-ben, D.H.Hong 1995ben, A.Markova 1995-ben, R.Mesiar 1996-ban e´ s 1997-ben, B. De Baets e´ s A. Markova 1996-ban. 33
4.3
Nguyen t´etel´enek az a´ ltal´anos´ıt´asa
1991-ben Keresztfalvi Tiborral k¨oz¨osen siker¨ult kiterjeszten¨unk Nguyen 1978-as Journal of Mathematical Analysis and Applications-beli eredm´eny´et (ami a Meghat´aroz´asok szekci´oban a T´etel 3.3 n´even szerepel) olyan f¨uggv´enyekre is, amelyek az eredeti sup-min kiterjeszt´esi elv (7) helyett a sup-t-norma konvol´uci´oval (12) lettek defini´alva. T´etel 4.12 [8] [Full´er e´ s Keresztfalvi, 1991] Legyenek X, Y e´ s Z nem¨ures halmazok, legyen T egy t-norma, e´ s legyen f : X × Y → Z egy k´etv´altoz´os f¨uggv´eny. Ha A ∈ F(X) e´ s B ∈ F(Y ), akkor az [f (A, B)]α = f ([A]ξ , [B]η ), α ∈ (0, 1], (57) T (ξ,η)≥α
egyenl˝os´eg fenn´all´as´anak sz¨uks´eges e´ s el´egs´eges felt´etele, hogy minden z ∈ Z-re a sup T (A(x), B(y)) f (x,y)=z
felvev˝odj´ek. Itt f ([A]ξ , [B]η ) = {f (x, y) | x ∈ [A]ξ , y ∈ [B]η } e´ s f (A, B) ∈ F(Z) a sup −T konvol´uci´oval van defini´alva a (12) szerint. A k¨ovetkez˝o t´etel azt mutatja, hogy a (57) egyenl˝os´eg fenn´all minden fel¨ulr˝ol f´elig folytonos T -re e´ s folytonos f -re a kompakt tart´oj´u fuzzy halmazok csal´adj´aban. T´etel 4.13 [8] [Full´er e´ s Keresztfalvi, 1991] Legyenek X, Y e´ s Z lok´alisan kompakt topologikus terek, legyen T egy fel¨ulr˝ol f´elig folytonos t-norma, e´ s legyen f : X × Y → Z egy folytonos f¨uggv´eny. Ha A ∈ F(X) e´ s B ∈ F(Y ) kompakt tart´ojuak, akkor [f (A, B)]α = f ([A]ξ , [B]η ), α ∈ (0, 1]. T (ξ,η)≥α
P´elda 4.1 Legyen T (x, y) = xy a szorzat norma. Ha A, B ∈ F, e´ s f : R2 → R folytonos, akkor az [f (A, B)]α = f ([A]ξ , [B]α/ξ ), α ∈ (0, 1], ξ,∈[α,1]
egyenl˝os´eg fenn´all. 34
1
M Figure 20: A aritmetikai k¨oz´ep hat´areloszl´asa, ha T ≤ H0 .
4.4
A nagy sz´amok t¨orv´enyei fuzzy sz´amokra
A fuzzy aritmetik´aban el´ert eredm´enyeim lehet˝ov´e tett´ek a fuzzy sz´amok aritmetikai k¨ozepeinek a vizsg´alat´at k¨ul¨onb¨oz˝o t-norm´ak eset´en [10, 12, 18]. A k¨ovetkez˝o t´etel - amelyet a nagy sz´amok Csebisev-f´ele t¨orv´eny´enek (l´asd T´etel 3.4 a Meghat´aroz´asok szekci´oban) a fuzzy anal´ogj´anak is nevezhet¨unk - azt mondja ki, hogy ha a sz´amtani k¨ozepet defini´al´o t-norma el´eg kicsi, akkor a szimmetrikus fuzzy sz´amok sz´amtani k¨ozepei a centrumaik sz´amtani k¨ozep´ehez konverg´alnak a sz¨uks´egszer˝us´egi m´ert´ekben. T´etel 4.14 [12] [Full´er, 1992] Legyen az aritmetikai k¨ozepet defini´al´o T t-norma gyeng´ebb mint H0 , azaz a´ lljon fel a ab T (a, b) ≤ H0 (a, b) = a + b − ab o¨ sszef¨ugg´es minden a, b ∈ [0, 1] eset´en. Ha ξ1 = (M1 , α), ξ2 = (M2 , α), . . . szimmetrikus h´aromsz¨ogalak´u fuzzy sz´amok e´ s M = lim
n→∞
M 1 + · · · + Mn n
l´etezik, akkor tetsz˝oleges 1 > 0 konstans eset´ere fenn´allnak a
ξ1 + · · · + ξn lim Nes mn − 1 ≤ ≤ mn + 1 = 1 n→∞ n
ξ1 + · · · ξn =M =1 Nes lim n→∞ n o¨ sszef¨ugg´esek, ahol, mn = (M1 + · · · + Mn )/n e´ s Nes a sz¨uks´egszer˝us´eget (17) jelenti. 35
A k¨ovetkez˝o t´etel azt mutatja, hogy ha a sz´amtani k¨ozepet a klasszikus minimum norm´aval defini´aljuk, (ami nem gyeng´ebb mint a H0 norma) akkor a szimmetrikus fuzzy sz´amok sz´amtani k¨ozepei nem konverg´alnak a centrumaik sz´amtani k¨ozep´ehez a sz¨uks´egszer˝us´egi m´ert´ekben. Az azonban mindig igaz, hogy a lehet˝os´egi m´ert´ekben konverg´alnak (mivel a sz´amtani k¨oz´ep centruma a centrumok sz´amtani k¨ozepe). T´etel 4.15 [12] [Full´er, 1992] Defini´aljuk aritmetikai k¨ozepet a minimum norm´aval a (7) e´ rtelm´eben, e´ s legyen ξi = (Mi , α), i ∈ N. Ekkor,
ξ1 + · · · + ξn 1 ≤ mn + 1 = lim Nes mn − 1 ≤ n→∞ n α
ξ1 + · · · ξn Nes lim = M = 0. n→∞ n Teh´at, ha 1 el´eg kicsi, akkor 1/α tetsz˝olegesen kicsiv´e tehet˝o. Megjegyz´es 4.7 Speci´alisan, ha az aritmetikai k¨ozepet a H1 (a, b) = ab szorzat norm´aval (ami geyng´ebb mint a H0 norma) defini´aljuk, akkor
ξ1 + · · · + ξn lim Nes mn − 1 ≤ ≤ mn + 1 = n→∞ n
ξ1 + · · · + ξn (mn − 1) = 1 − lim (1 − 1/α)n = 1 1− n→∞ n Megjegyz´es 4.8 A (4.14) t´etelemet 1993-ban E.Triesch jav´ıtotta meg, 1996-ban pedig D.H.Hong e´ s Y.M.Kim a´ ltal´anos´ıtotta Banach terekre.
4.5
Approximate Reasoning
H.-J.Zimmermannal bebizony´ıtottuk [11, 20] a k¨ovetkeztet´es Zadeh-f´ele kompozici´os szab´aly´anak (25) folytonoss´agi e´ s stabilit´asi tulajdons´agait. Legyenek P, P ∈ F e´ s W : R × R → [0, 1]. Tekints¨uk a k¨ovetkez˝o k´et okoskod´asi s´em´at: el˝ofelt´etel t´eny
x az P x e´ s y az W
el˝ofelt´etel t´eny
x az P x e´ s y az W
k¨ovetkezm´eny
y az Q
k¨ovetkezm´eny
y az Q
36
1
M- α
M+α
M
Figure 21: A minimum norm´aval defini´alva aritmetikai k¨oz´ep hat´areloszl´asa. ahol a Q, Q ∈ F(R) k¨ovetkezm´enyeket a P e´ s az W sup −T kompozici´oj´aval Q = P ◦ W,
Q = P ◦ W
(58)
defini´aljuk. A k¨ovetkez˝o t´etel azt mondja ki, hogy ha kis elt´er´es van P e´ s P k¨oz¨ott, akkor kis elt´er´es lesz Q e´ s Q k¨oz¨ott is (stabilit´asi tulajdons´ag). T´etel 4.16 [11] [Full´er e´ s Zimmermann, 1991] Legyen δ ≥ 0, legyen tov´abb´a T egy folytonos t-norma e´ s P, P ∈ F. Ha D(P, P ) ≤ δ akkor
sup |Q(y) − Q (y)| ≤ ω(T, max{ω(P, δ), ω(P , δ)}). y∈R
ahol Q e´ s Q a (58) szerint van defini´alva, e´ s D jel¨oli a fuzzy sz´amok Hausdorff t´avols´ag´at (13). A k¨ovetkez˝o t´etel azt mondja ki, hogy ha az x e´ s y v´altoz´ot egybek¨ot˝o W fuzzy rel´aci´o tartalmaz´asi f¨uggv´enye folytonos, akkor a k¨ovetkezm´eny, Q, tartalmaz´asi f¨uggv´enye szint´en folytonos lesz. T´etel 4.17 [11] [Full´er e´ s Zimmermann, 1991] Legyen δ ≥ 0, legyen tov´abb´a T egy folytonos t-norma e´ s legyen W egy folytonos fuzzy rel´aci´o R-en. Ekkor, a Q ∈ F(R) tartalmaz´asi f¨uggv´enye folytonos e´ s ω(Q, δ) ≤ ω(T, ω(W, δ)).
37
1992-ben Brigitte Wernerssel [17] a 4.16 e´ s 4.17 t´eteleket kiterjesztett¨uk olyan okoskod´asi s´em´akra is, amelyekben az x e´ s y v´altoz´ok egyn´el t¨obb fuzzy rel´aci´oval vannak egybek¨otve. Tekints¨uk a k¨ovetkez˝o k´et okoskod´asi s´em´at: el˝ofelt´etel t´eny ··· t´eny
x az P x e´ s y az W1 ··· x e´ s y az Wm
el˝ofelt´etel t´eny ··· t´eny
x az P x e´ s y az W1 ··· x e´ s y az Wm
k¨ovetkezm´eny
y az Q
k¨ovetkezm´eny
y az Q
ahol a Q, Q ∈ F(R) k¨ovetkezm´enyeket a Q=
m
P ◦ Wi ,
Q =
i=1
m
P ◦ Wi
(59)
i=1
formul´akkal defini´aljuk. T´etel 4.18 [17] [Full´er e´ s Werners, 1992] Legyen δ ≥ 0, legyen tov´abb´a T egy folytonos t-norma e´ s P, P ∈ F. Ha D(P, P ) ≤ δ akkor
sup |Q(y) − Q (y)| ≤ ω(T, max{ω(P, δ), ω(P , δ)}). y∈R
Q
ahol Q e´ s a (59) szerint van defini´alva, e´ s D jel¨oli a fuzzy sz´amok Hausdorff t´avols´ag´at (13). T´etel 4.19 [17] [Full´er e´ s Werners, 1992] Legyen δ ≥ 0, legyen tov´abb´a T egy folytonos t-norma e´ s legyen Wi folytonos fuzzy rel´aci´o R-en, i = 1, . . . , m. Ekkor a Q ∈ F(R) tartalmaz´asi f¨uggv´enye folytonos e´ s ω(Q, δ) ≤ ω(T, ω(δ)) ahol ω(δ) = max{ω(W1 , δ), . . . , ω(Wm , δ)}. 1993-ban H.J.Zimmermannal [20] a 4.18 e´ s 4.19 t´eteleket kimondtuk az olyan a´ ltal´anos´ıtott modus ponensre (27) okoskod´asi s´em´akra is, amelyekben az x e´ s y v´altoz´ok egyn´el t¨obb fuzzy implik´aci´oval vannak egybek¨otve (28). 38
1990-ben Hans Hellendoorn [50] megmutatta a k¨ovetkeztet´es Zadeh-f´ele sup − min kompozici´os szab´aly´anak a z´arts´ag´at e´ s egzakt formul´akat sz´armaztatott a k¨ovetkezm´eny tartalmaz´asi f¨uggv´eny´ere, abban az esetben, ha az el˝ofelt´etel e´ s a rel´aci´o is φf¨uggv´enyekkel vannak adva. 1992-ben H.J.Zimmermannal [15] siker¨ult kiterjeszten¨unk Hellendoorn eredm´enyeit a sup −T konvol´uci´oval defini´alt k¨ovetkeztet´esi szab´alyra is. A φ-f¨uggv´enyek nem m´asok mint LR-t´ıpusu fuzzy sz´amok, csak m´as param´eterez´essel, azaz a 1 if b ≤ x ≤ c
x−a if a ≤ x ≤ b, a < b, φ1 b − c φ(x; a, b, c, d) =
x−c if c ≤ x ≤ d, c < d, φ2 d−c 0 otherwise ahol φ1 , φ2 : [0, 1] → [0, 1], folytonos, monoton n¨ovekv˝o f¨uggv´enyek, amelyek kiel´eg´ıtik a φ1 (0) = φ2 (1) = 0 e´ s φ1 (1) = φ2 (0) = 0 peremfelt´eteleket, egy olyan fuzzy sz´am, amelyik tart´oja az [a, d] intervallum, a-t´ol b-ig monoton n˝o, egyet vesz fel a [b, c]-ben e´ s monoton cs¨okken a [c, d]-n. T´etel 4.20 [15] [Full´er e´ s Zimmermann, 1992] Legyen T egy archimedeszi t-norma az f additiv gener´atorral e´ s legyenek P (x) = φ(x; a, b, c, d) illetve W (x, y) = φ(y − x; a + u, b + u, c + v, d + v). Ha φ1 e´ s φ2 k´etszer differenci´alhat´o, konk´av f¨uggv´enyek e´ s f k´etszer differenci´alhat´o szigor´uan konvex f¨uggv´eny, akkor Q a k¨ovetkez˝o alak´u 1 if 2b + u ≤ y ≤ 2c + v
y − 2a − u [−1] 2f φ if 2a + u ≤ y ≤ 2b + u 1 f 2(b − a) Q(y) =
y − 2c − v [−1] f if 2c + v ≤ y ≤ 2d + v 2f φ2 2(d − c) 0 otherwise ahol Q-t a P e´ s a W sup −T kompozici´oj´aval (26) defini´altuk. 1993-ban H.J.Zimmermannal [19] bebizony´ıtottuk, hogy a fuzzy matematikai programoz´asi (FMP) feladatokat u´ gy lehet tekinteni mint a fuzzy okoskod´asi s´em´ak (MFR) speci´alis esetei, ahol az FMP c´elf¨uggv´enye az MFR el˝ofelt´etele, e´ s az FMP korl´atoz´asai az MFR szab´alyaival azonos´ıthat´oak. Ezt az elvet azt´an 1994-ben 39
C. Carlssonnal [26] terjesztett¨uk ki fuzzy line´aris t¨obbc´elf¨uggv´eny˝u matematikai programoz´asi feladatokra. 1992-ben Mario Fedrizzivel [13] bel´attuk, hogy ha csoportos d¨ont´esek elm´elet´eben a szitu´aci´okat fuzzy szab´alyokkal modellezz¨uk, akkor kis elt´er´esek a csoport tagjainak a v´elem´eny´eben (ahol a ”v´elem´enyek” fuzzy sz´amokkal vannak reprezent´alva) kis elt´er´est eredm´enyeznek csak a k¨oz¨os d¨ont´esben (azaz a konszenzusban). 1993ban Luisa Mich-hel [22] egy egyf´azisu fuzzy okoskod´asi s´em´at vezett¨unk be a csoportos d¨ont´esi probl´em´akban a konszenzus modellez´es´ere.
4.6
¨ egszerus´ ˝ eg a sulyozott ´ Lehet˝os´eg e´ s szuks´ aggreg´aci´okban
Ronald R. Yager 1993-ban e´ s 1994-ben [57, 58] a t-norm´ak e´ s t-konorm´ak haszn´alat´at javasolta azokban a t¨obbkrit´eriumu d¨ont´esi probl´em´akban, amelyekben a krit´eriumok nem egyenranguak, hanem k¨ul¨onb¨oz˝o fontoss´aguak, amiket a hozz´ajuk rendelt s´ulyokkal adunk meg. 1995-ben Christer Carlssonnal [30] e´ s 1997-ben Christer Carlssonnal e´ s Szvetlana Full´erral k¨oz¨osen [40] siker¨ult egy olyan a´ ltal´anos m´odszert adnunk a s´ulyozott aggreg´aci´o probl´em´aj´ara, amelynek a Yager-f´ele megk¨ozelit´es egy speci´alis esete. Legyen Agg egy aggreg´aci´os oper´ator, jel¨olje A = (a1 , a2 , . . . , an ) az aggreg´aland´o e´ rt´ekeket, e´ s legyenek W = (w1 , w2 , . . . , wn ) a s´ulyok. Az A s´ulyozott aggreg´aci´oj´at az Agg g(w1 , a1 ), . . . , g(wn , an ) . (60) f¨uggv´ennyel e´ rtelmezz¨uk, ahol g kiel´egiti a k¨ovetkez˝o felt´eteleket • ha a > b ha g(w, a) ≥ g(w, b) • g(w, a) monoton w-ben • g(0, a) = id, g(1, a) = a ahol az identit´as elem id, u´ gy van v´alasztva, hogy hozz´av´eve azt az aggreg´aland´o elemekhez, nem v´altoztat semmit sem a v´egeredm´enyen. 1997-ben a [40] cikkben a g(wi , ai ) = wi → ai f¨uggv´enyt javasoltuk a g f¨uggv´eny defini´al´as´ara. Azaz Agg g(w1 , a1 ), . . . , g(wn , an ) = Agg w1 → a1 , . . . , wn → an .
(61)
ahol a → az egy fuzzsy implik´aci´ot jel¨ol. Bel´athat´o [40], hogy (61) a min aggreg´aci´os oper´atorral e´ s a Kleene-Dienes-f´ele implik´aci´oval (3) a Yager a´ ltal az [57, 58]-ben bevezetett aggreg´aci´os oper´atorokat adja.
40
A (61) formul´aval adott megk¨ozel´ıt´es a minimum aggreg´aci´os oper´atorral e´ s a G¨odel implik´aci´oval (4) azt az elvet val´os´ıtja meg, hogy ”egy alternat´ıva o¨ sszteljes´ıtm´enye akkor kiv´al´o, ha ha minden krit´eriumot legal´abb olyan m´ert´ekben el´eg´ıt ki mint amekkora a krit´erium s´ulya”.
4.7
¨ os´egek vizsg´alata a t¨obbkrit´eriumu d¨ont´esi probl´em´akban K¨olcs¨on¨os fugg˝
1947-ben John von Neumann e´ s Oskar Morgenstern a Theory of Games and Economic Behavior cim˝u k¨onyv¨ukben t´argyalta a k¨olcs¨on¨os f¨ugg˝os´eg (interdependence) probl´em´aj´at a t´arsadalmi cseregazdas´agban. Annak az esetnek a t´argyal´asakor, amikor k´et vagy t¨obb szem´ely cser´eli a javakat a k¨ovetkez˝oket irt´ak ([54], 11. oldal): . . . then the results for each one will depend in general not merely upon his own actions but on those of others as well. Thus each participant attempts to maximize a function . . . of which he does not control all variables. This is certainly no maximum problem, but a peculiar and disconcerting mixture of several conflicting maximum problems. Every participant is guided by another principle and neither determines all variables which affects his interest. This kind of problem is nowhere dealt with in classical mathematics. We emphasize at the risk of being pedantic that this is no conditional maximum problem, no problem of the calculus of variations, of functional analysis, etc. It arises in full clarity, even in the most ”elementary” situations, e.g., when all variables can assume only a finite number of values.
K´es˝obb, t¨obbek k¨oz¨ott, Milan Zeleny [61] is felimeri a f¨ugg˝os´egek probl´em´aj´at, azonban a matematikai modellez´es¨uk csak Christer Carlsson 1982-83-as [46, 47] munk´aival kezd˝odtek meg. 1994-t˝ol kezdve Christer Carlssonnal k¨oz¨osen sok munk´aban foglalkoztunk a f¨ugg˝os´egek reprezent´al´asi probl´em´aival a k¨ul¨onb¨oz˝o t´ıpusu d¨ont´esi probl´em´akban (l´asd [23, 27, 28, 29, 33, 37, 42, 44]). Arr´ol van sz´o, hogy nagyon sokszor a matematikai modell¨unket el´egtelen e´ s/vagy bizonytalan inform´aci´okra hagyatkozva kell fel´ep´ıten¨unk e´ s egyr´eszt szeretn´enk a megl´ev˝o inform´aci´okat a leghat´ekonyabb form´aban megjelen´ıteni, m´asr´eszt k¨ovetkeztet´eseket levonni bel˝ol¨uk a tud´asb´azisunkban nem szerepl˝o szitu´aci´okra. Tegy¨uk fel, hogy olyan portf´oli´ot kezel¨unk, aminek a mindenkori e´ rt´eke er˝osen f¨ugg a valut´ak egym´ask¨ozti a´ rfolyam´anak az ingadoz´asait´ol. Nagyon fontos ilyenkor annak a megbecsl´ese, hogy az a´ rfolyamv´altoz´asok mennyire e´ rintik a portf´oli´onk e´ rt´ek´et.
41
Figure 22: Indul´o tartalmaz´asi f¨uggv´enyek az ”USD/FIM alacsony” e´ s az ”USD/FIM magas” fuzzy sz´amokra, b3 = 6 and c3 = 4.5. 1996-ban Christer Carlssonnal [36] egy neuro-fuzzy megk¨ozel´ıt´est javasoltunk az ilyen t´ıpusu portfoli´ok e´ rt´ek´einek a megbecsl´es´ere. A neur´alis h´alozattal approxim´aljuk a p´aronk´enti a´ rfolyamokat megjelen´ıt˝o fuzzy sz´amokat. Mivel a szigmoid t´ıpusu aktiviz´al´o f¨uggv´ennyel defini´alt e´ s legal´abb egy rejtett szint˝u neur´alis h´al´ozatok univerz´alis approxim´atorok (Funahashi, 1989) ez´ert - felt´etelezve, hogy a portf´oli´onk e´ rt´eke folytonosan f¨ugg az a´ rfolyamokt´ol el´eg sok konkr´et eset ismeret´eb˝ol j´o k¨ovetkeztet´eseket tudunk levonni a tud´asb´azisunkban nem szerepl˝o esetekre. Illusztr´aci´ok´ent tegy¨uk fel, hogy a tud´asb´azisunkat a k¨ovetkez˝o h´arom fuzzy szab´aly alkotja: "1 : Ha az US doll´ar gyenge a n´emet m´ark´aval a sv´ed koron´aval e´ s a finn m´ark´aval szemben, akkor a portf´oli´onk e´ rt´eke nagyon nagy. "2 : Ha az US doll´ar er˝os a n´emet m´arka e´ s a sv´ed korona ellen´eben e´ s az US doll´ar gyenge a finn m´ark´aval szemben, akkor a portf´oli´onk e´ rt´eke nagy. "3 : Ha az US doll´ar er˝os a n´emet m´ark´aval a sv´ed koron´aval e´ s a finn m´ark´aval szemben, akkor a portf´oli´onk e´ rt´eke kicsi. Majd felvessz¨uk az indul´o szigmoid t´ıpusu tartalmaz´asi f¨uggv´enyeket az L1 = ”USD/DEM alacsony”, H1 = ”USD/DEM magas”, L2 = ”USD/SEK alacsony”, H2 = ”USD/SEK magas”, L3 = ”USD/FIM alacsony” e´ s H3 = ”USD/FIM magas”
42
L1
L2
L3
α1 z1 H2
H1
L3
α2 z2 H2
H1
H3
α3 a1
a3
a2
min
z3
Figure 23: A Tsukomoto-f´ele okoskod´asi s´ema. tulajdons´agok le´ır´as´ara: Li (t) =
1 , 1 + exp(bi (t − ci ))
Hi (t) =
1 , i = 1, 2, 3. 1 + exp(−bi (t − ci ))
Az ”USD/FIM alacsony” e´ s ”USD/FIM magas” fuzzy halmazok kezdeti tartalmaz´asi f¨uggv´eny´et a 22-es a´ bra mutatja. A Tsukomoto-f´ele fuzzy okoskod´asi s´em´at alkalmazzuk a k¨ovetkeztet´esek levon´as´ara az " = {"1 , "2 , "3 } szab´alyb´azisb´ol, azaz a rendszer outputj´at a z0 =
α1 z1 + α2 z2 + α3 z3 α1 + α2 + α3
formula defini´alja, ahol a1 , a2 e´ s a3 (l´asd a 23-as a´ br´at) jelentik az USD/DEM, USD/SEK e´ s az USD/FIM a´ rfolyamokat. Legyen adva a k¨ovetkez˝o tren´ıroz´o halmaz (training set) {(x1 , y1 ), . . . , (xK , yK )} ahol xk az aktu´alis a´ rfolyamok vektora e´ s yk a portf´oli´onk val´os e´ rt´eke a k-dik id˝opontban. 43
Layer 1
L1
Layer 2
Layer 3
Layer 4
Layer 5
L1 (a 1 ) T
a1
α1
N
β1
H1 H1 (a 1 )
L2
N
T
a2
β1 z 1
β2 z 2 β2
H2 β3 z 3
L3 L3 (a 3 ) T
a3 H3
α3
N
β3
H3 (a 3 )
Figure 24: Hybrid neur´alis h´al´ozat [51] a Tsukomato-f´ele okoskod´asi s´em´ara.
44
z0
Megszerkesztj¨uk a Tsukomoto-f´ele okoskod´asi s´em´at megval´os´ıt´o ANFIS (Adaptive Fuzzy Inference System) architektur´at (l´asd a 24-es a´ br´at), e´ s az error backpropagation tanul´asi algoritmus seg´ıts´eg´evel meghat´arozzuk a {b1 , b2 , b3 , c1 , c2 , c3 } param´eterek legjob e´ rt´ekeit (azokat amelyek mellett a neur´alis h´al´ozat sz´am´ıtott outpuja a lehet˝o legk¨ozelebb van a megk´ıv´ant outputhoz a tren´ıroz´o halmaz minden pontj´aban).
¨ 5 Osszegz´ es Az els˝o 4 szekci´o eredm´enyei f˝oleg az A.N.Tyihonov tan´acs´an´al megv´edett kandid´atusi e´ rtekez´esemben megkezdett munk´an e´ s a Mario Fedrizzivel folytatott egy¨uttm˝uk¨od´esen alapulnak. Ezeknek az eredm´enyeknek a kiindul´opontja Kov´acs Margit 1988-ban megjelent cikke, amelyben a vil´agon el˝osz¨or vetette fel a fuzzy kiterjeszt´esek esetleges regulariz´ac´os k´epess´eg´et az eredeti probl´em´ara n´ezve, e´ s egy egyszer˝u esetben bizony´ıtotta a kiterjesztett probl´ema megold´as´anak a stabilit´as´at. Ezek a szekci´ok tartalmazz´ak a Keresztfalvi Tiborral k¨oz¨osen el´ert eredm´enyeinket is, akinek az egyetemi doktori e´ rtekez´es´enek a t´emavezet˝oje voltam. Az 5. szekci´oban felsorolt eredm´enyek f˝oleg a H.-J.Zimmerman mellett Aachenben t¨olt¨ott 2 e´ v munk´aj´ab´ol sz´armaznak. A 6. e´ s 7. szekci´o pedig a Christer Carlssonnal folytatott imm´ar 5 e´ ves tudom´anyos egy¨uttm˝uk¨od´es eredm´enyeit tartalmazza.
References [1] R.Full´er, On stability in fuzzy linear programming problems, Fuzzy Sets and Systems, 30(1989) 339-344. [MR 90c:90143] [Zbl.704.90101] [2] M.Kov´acs, F.P.Vasiljev and R.Full´er, On stability in fuzzified linear equality systems, Proceedings of the Moscow State University, Ser. 15, 1(1989), 5-9 (in Russian), translation in Moscow Univ. Comput. Math. Cybernet., 1(1989), 4-9. [MR 91c:94039] [Zbl.651-65028] [3] M.Kov´acs and R.Full´er, On fuzzy extended systems of linear equalities and inequalities, in: A.A.Tihonov and A.A.Samarskij eds., Current Problems in Applied Mathematics, Moscow State University, 1989 73-80 (in Russian). [MR: 90m:65097] [Zbl.709.15004] [4] R.Full´er, Well-posed fuzzy extensions of ill-posed linear equality systems, BUSEFAL, 37(1989) 62-69. [Zbl.668-90053] 45
[5] R.Full´er, The law of large numbers for fuzzy numbers, BUSEFAL, 40(1989) 25-32. [Zbl.694-60024] [6] R.Full´er, On stability in possibilistic linear equality systems with Lipschitzian fuzzy numbers, Fuzzy Sets and Systems, 34(1990) 347-353. [MR 91a:15029], [Zbl.696-15003] [7] R.Full´er, On product-sum of triangular fuzzy numbers, Fuzzy Sets and Systems, 41(1991) 83-87. [MR 92c:04008] [Zbl.725-04002] [8] R.Full´er and T.Keresztfalvi, On generalization of Nguyen’s theorem, Fuzzy Sets and Systems, 41(1991) 371-374. [MR 92g:04009] [Zbl.755.04004] [9] R.Full´er, On Hamacher-sum of triangular fuzzy numbers, Fuzzy Sets and Systems, 42(1991) 205-212. [MR 92d:04003] [Zbl.734.04004] [10] R.Full´er, On law of large numbers for L-R fuzzy numbers, in: R.Lowen and M.Roubens eds., Proceedings of the Fourth IFSA Congress, Vol. Mathematics, Brussels, 1991 74-77. [11] R.Full´er and H.-J.Zimmermann, On Zadeh’s compositional rule of inference, in: R.Lowen and M.Roubens eds., Proceedings of the Fourth IFSA Congress, Vol. Artifical intelligence, Brussels, 1991 41-44. [12] R.Full´er, A law of large numbers for fuzzy numbers, Fuzzy Sets and Systems, 45(1992) 299-303. [MR 92j:04003] [Zbl. 748-60003] [13] M.Fedrizzi and R.Full´er, Stability in possibilistic linear programming problems with continuous fuzzy number parameters, Fuzzy Sets and Systems, 47(1992) 187-191. [MR: 93g:90088] [Zbl.808.90130] [14] R.Full´er and T.Keresztfalvi, t-Norm-based addition of fuzzy intervals, Fuzzy Sets and Systems, 51(1992) 155-159. [MR: 93k:04004] [15] R.Full´er and H.-J.Zimmermann, On computation of the compositional rule of inference under triangular norms, Fuzzy Sets and Systems, 51(1992) 267275. [MR: 93k:03026], [Zbl.782.68110] [16] M.Fedrizzi and R.Full´er, On stability in group decision support systems under fuzzy production rules, in: R.Trappl ed., Proceedings of the Eleventh European Meeting on Cybernetics and Systems Research, World Scientific Publisher, London, 1992, Vol.1. 471-478. 46
[17] R.Full´er and B.Werners, The compositional rule of inference with several relations, in: B.Riecan and M.Duchon eds., Proceedings of the international Conference on Fuzzy Sets and its Applications, Liptovsky Mikul´as, CzechoSlovakia, February 17-21, 1992, Math. inst. Slovak Academy of Sciences, Bratislava, 1992 39–44. [Zbl.788.68132] [CMP 1230460] [18] R.Full´er and E.Triesch, A note on law of large numbers for fuzzy variables, Fuzzy Sets and Systems, 55(1993) 235-236. [Zbl.782.60004] [CMP 1215144] [19] R.Full´er and H.-J.Zimmermann, Fuzzy reasoning for solving fuzzy mathematical programming problems, Fuzzy Sets and Systems 60(1993) 121-133. [MR: 94k:90148] [Zbl.795.90086] [20] R.Full´er and H.-J.Zimmermann, On Zadeh’s compositional rule of inference, in: R.Lowen and M.Roubens eds., Fuzzy Logic: State of the Art, Theory and Decision Library, Series D, Kluwer Academic Publisher, Dordrecht, 1993 193-200. [21] P.Eklund and R.Full´er, A neuro-fuzzy approach to medical diagnostics, in: P.Eklund and J.Mattila eds., Proceedings of Fuzziness in Finland’93 Work˚ ˚ shop, Abo Akademis Tryckeri, Abo, 1993 19-22; also in:Proceedings of EUFIT’93 Conference, September 7-10, 1993, Aachen, Germany, Verlag der Augustinus Buchhandlung, Aachen, 1993 810-813; also in: Fuzzy Systems & A. I., 3(1994) 53-56. [22] R.Full´er and L.Mich, Fuzzy reasoning techniques for GDSS, in: Proceedings of EUFIT’93 Conference, September 7-10, 1993 Aachen, Germany, Verlag der Augustinus Buchhandlung, Aachen, 1993 937-940. [23] C.Carlsson and R.Full´er, Interdependence in fuzzy multiple objective programming, Fuzzy Sets and Systems 65(1994) 19-29. [MR: 95e:90124] [24] R.Full´er and M.Fedrizzi, On stability in multiobjective possibilistic linear programs, European Journal of Operational Research, 74(1994) 179-187. [Zbl.803.90131] [25] P.Eklund, M.Fedrizzi and R.Full´er, Stability in multiobjective possibilistic linear programs with weakly noninteractive fuzzy number coefficients, in: M.Delgado, J.Kacprzyk, J.L.Verdegay and M.A.Vila eds., Fuzzy Optimization: Recent Advances, Lect. Notes Econ. Math. Syst. 368, (Physica-Verlag, Heidelberg, 1994) 246-252. [CMP 1315069] [Zbl.823.90137]
47
[26] C.Carlsson and R.Full´er, Fuzzy reasoning for solving fuzzy multiple objective linear programs, in: R.Trappl ed., Cybernetics and Systems ’94, Proceedings of the Twelfth European Meeting on Cybernetics and Systems Research, World Scientific Publisher, London, 1994, vol.1, 295-301. [27] C.Carlsson and R.Full´er, Fuzzy if-then rules for modeling interdependencies in FMOP problems, in: Proceedings of EUFIT’94 Conference, September 20-23, 1994 Aachen, Germany, Verlag der Augustinus Buchhandlung, Aachen, 1994 1504-1508. [28] C.Carlsson and R.Full´er, Multiple Criteria Decision Making: The Case for Interdependence, Computers & Operations Research 22(1995) 251-260. [29] C.Carlsson and R.Full´er, On linear interdependences in MOP, in: Proceedings of CIFT’95, June 8-10, 1995, Trento, Italy, University of Trento, 1995 48-52. [30] C.Carlsson and R.Full´er, On fuzzy screening system, in: Proceedings of EUFIT’95 Conference, August 28-31, 1995 Aachen, Germany, Verlag Mainz, Aachen, 1995 1261-1264. [31] C.Carlsson and R.Full´er, Active DSS and approximate reasoning, in: Proceedings of EUFIT’95 Conference, August 28-31, 1995 Aachen, Germany, Verlag Mainz, Aachen, 1995 1209-1215. ˚ ˚ [32] R.Full´er, Neural Fuzzy Systems, Abo Akademis tryckeri, Abo, 1995, 249 pages. [ISSN 0358-5654, ISBN 951-650-624-0] [33] C.Carlsson and R.Full´er, Fuzzy multiple criteria decision making: Recent developments, Fuzzy Sets and Systems, 78(1996) 139-153. [CMP 1379383] [34] E. Canestrelli, S.Giove and R.Full´er, Sensitivity analysis in possibilistic quadratic programming, Fuzzy Sets and Systems, 82(1996) 51-56. [CMP 1403052] [35] R.Full´er, OWA operators for decision making, in: C.Carlsson ed., Exploring ˚ the Limits of Support Systems, TUCS General Publications, No. 3, Abo, 1996 85-104. [36] C.Carlsson and R.Full´er, A neuro-fuzzy system for portfolio evaluation, in: R.Trappl ed., Cybernetics and Systems ’96, Proceedings of the Thirteenth European Meeting on Cybernetics and Systems Research, Austrian Society for Cybernetic Studies, Vienna, 1996 296-299. 48
[37] C.Carlsson and R.Full´er, Compound interdependences in MOP, in: Proceedings of EUFIT’96 Conference, September 2-5, 1996, Aachen, Germany, Verlag Mainz, Aachen, 1996 1317-1322. [38] R.Full´er, Hyperknowledge representation: challenges and promises, in: P.Walden, M.Br¨annback, B.Back and H.Vanharanta eds., The Art and Sci˚ Akademi University Press, Abo, ˚ ence of Decision-Making, Abo 1996 61-89. [39] C.Carlsson and R.Full´er, Adaptive Fuzzy Cognitive Maps for Hyperknowledge Representation in Strategy Formation Process, in: Proceedings of International Panel Conference on Soft and Intelligent Computing, Technical University of Budapest, 1996 43-50. [40] C.Carlsson, R.Full´er and S.Full´er, Possibility and necessity in weighted aggregation, in: R.R.Yager and J.Kacprzyk eds., The ordered weighted averaging operators: Theory, Methodology, and Applications, Kluwer Academic Publishers, Boston, 1997 18-28. [41] C.Carlsson, R.Full´er and S.Full´er, OWA operators for doctoral student selection problem, in: R.R.Yager and J.Kacprzyk eds., The ordered weighted averaging operators: Theory, Methodology, and Applications, Kluwer Academic Publishers, Boston, 1997 167-178. [42] C.Carlsson and R.Full´er, Interdependence in Fuzzy MCDM, in: Proceedings of First International Workshop on Preferences and Decisions, Trento, June 5-7, 1997, University of Trento, 1997 7-10. [43] C.Carlsson and R.Full´er, OWA operators for decision support, in: Proceedings of EUFIT’97 Conference, September 8-11, 1997 Aachen, Germany, Verlag Mainz, Aachen (to appear). [44] C.Carlsson and R.Full´er, Problem solving with multiple interdependent criteria, in: J.Kacprzyk, H.Nurmi and M.Fedrizzi eds., Consensus under Fuzziness, Kluwer Academic Publishers, Boston, 1997 (to appear). [45] R.A.Bellman and L.A.Zadeh, Decision-making in a fuzzy environment, Management Sciences, Ser. B 17 (1970) 141-164. [46] C.Carlsson, Tackling an MCDM-problem with the help of some results from fuzzy sets theory, European Journal of Operational Research, 3(1982) 270281. [47] C.Carlsson, An approach to handle fuzzy problem structures, Cybernet. and Systems, 14(1983) 33-54. 49
[48] P.L.Chebyshev, On mean quantities, Math. Sb., 2(1867); Complete works, 2(1948). [49] D. Dubois and H. Prade, Additions of Interactive Fuzzy Numbers, IEEE Transactions on Automatic Control, (26)1981 926-936. [50] H.Hellendoorn, Closure properties of the compositional rule of inference, Fuzzy Sets and Systems, 35(1990) 163-183. [51] J.-S. Roger Jang, ANFIS: Adaptive-network-based fuzzy inference system, IEEE Trans. Syst., Man, and Cybernetics, 23(1993) 665-685. [52] M.Kov´acs, Fuzzification of ill-posed linear systems, in: D.Greenspan and P.R´ozsa eds., Colloquia mathematica societatis J´anos Bolyai 50. Numerical methods (Miskolc, 1986), North-Holland, Amsterdam-New York, 1988 521532. [53] F. Herrera, J. L. Verdegay, and M. Kov´acs. A parametric approach for (g, p)-fuzzified linear programming problems, Journal of Fuzzy Mathematics, 3(1993) 699–713. [54] J.von Neumann and O.Morgenstern, Theory of Games and Economic Behavior, Princeton University Press, Princeton 1947. [55] H.T. Nguyen, A note on the extension principle for fuzzy sets, Journal of Mathematical Analysis and Applications, 64(1978) 369-380. [56] B.Schweizer and A.Sklar, Associative functions and abstract semigroups, Publ. Math. Debrecen, 10(1963) 69-81. [57] R.R.Yager, Fuzzy Screening Systems, in: R.Lowen and M.Roubens eds., Fuzzy Logic: State of the Art, Kluwer, Dordrecht, 1993 251-261. [58] R.R.Yager, On weighted median aggregation, International Journal of Uncertainty, Fuzziness and Knowledge-based Systems, 1(1994) 101-113. [59] L.A. Zadeh, Fuzzy Sets, Information and Control, 8(1965) 338-353. [60] L.A. Zadeh, Outline of a new approach to the analysis of complex systems and decision processes, IEEE Transanctins on Systems, Man and Cybernetics, 3(1973) 28-44. [61] M.Zeleny, Multiple Criteria Decision Making, McGraw-Hill, New-York, 1982.
50
