FRONT. A sólyom mögött egy nemzet áll, a keselyû mögött csak egy könyves szekrény. Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen,

„Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk.”

Dsida Jenõ

FRONT A nemzeti ellenállás lapja 2006. január 10.

Ne csak beszélj, cselekedj is!

III. évfolyam 1. szám

167 Ft

A sólyom mögött egy nemzet áll, a keselyû mögött csak egy könyves szekrény.

FR NT

2

Siculicidium

A Pallas nagy lexikona szerint: „(lat., a. m. székelyöldöklés), egy idõt jelzõ kronosztikon, mely nagy betûkkel kiírva (SICVLICIDIVM) s az egyes betûknek mint római számoknak jelentése összeadva az 1764. évszámot adja, melyben a múlt századi híres székelyöldöklés, a mádéfalvi veszedelem történt, jan. 7. hajnalban Csíkszék Mádéfalva községében, ahol a székely határõrség szervezésekor a fegyvert felvenni vonakodó csíkszéki és háromszéki székelység összegyülekezett s a rajtok ütött rendes katonaság által szétveretett, mely alkalommal mintegy 200 székely megöletett s 400 elfogatott. Elõzménye és oka az volt, hogy Mária Terézia királynõ Buccow Adolf báró lovassági tábornok és Erdély katonai fõparancsnoka javaslatára elhatározta, hogy Erdélyben határõrséget szervez s ennek végrehajtására Buccowot kir. biztossá nevezte ki. A dolog nem volt alkotmányosan elõkészítve s a székelyek szabadalmaikat féltvén az állandó katonáskodástól, elégedetlenkedni, zúgolódni kezdettek s a fegyvert csak kényszerítve kevesen vették fel. 1763 folyamán egy vegyes katonai és polgári bizottság Siskovics tábornok és Lázár János gróf elnöklete alatt vette kezébe az ügyet. Midõn a bizottság Gyergyóból Csíkba érkezett az összeírás folytatására, a nép a falvakból a határszéli erdõkbe vonta magát és írásban küldöttség által tiltakozott az erõszakos katonai összeírás ellen. A bizottság támogatására rendelt katonaság a hegyek alján levõ falvakba helyeztetett el. Háromszékbõl és Kászonból mintegy 500 székely érkezett a felkelõk támogatására, akik jan. 6. a szépvízi hegyekbõl leszállva, az Olt mellett fekvõ Mádéfalvára vonultak. A bizottság erre elhatározta, hogy az ellenszegülést katonaerõvel elnyomja s jan. 7. hajnalban

Lajos bá’ beszélyibõl:

Carato alezredest a Mádéfalván összegyülekezett székelyek ellen küldötte, aki a falut négy oldalról körülvévén, két ágyúval lövetni kezdette, a katonákkal a felgyújtott faluba nyomult s a legnagyobbrészt fegyvertelen tömeget kíméletlenül öldökölte s a menekülõket a Kálnoki-huszárokkal a sík mezõn üldöztetve, vágatta és elfogatta. A mészárlás áldozata 186 halott, 34 sebesült volt, 400 székely elfogatott, akik a vezetõkön kívül nemsokára szabadon bocsáttattak. A Moldvába menekülteket késõbb Hadik András altábornagy (Buccow után erdélyi fõkormányzó) Bukovinába telepítette át, alapját vetvén meg ez által az ott máig is virágzó magyar községeknek.” Csíkszeredától északra, a Madéfalvi Hargita lábánál fekszik Madéfalva, a „csíki Szent Bertalan-éj”, színhelye. Földi István így írt e gyalázatos esemény eredményérõl: „A gyanútlan nép ágyúzásra, puskaropogásra ébredt. Nem tudták elképzelni, hogy az orvtámadást milyen erõk hajtják végre, és a bátrabbak kimentek az utcára, hogy tájékozódjanak, mások – fõleg azok, akiknek házát ágyútalálat érte – menekülni próbáltak. Ekkor szabadították rájuk a lovasságot. Borzalmasan gyalázatos volt ez a lovasroham. Asszonyokon, gyerekeken is keresztülgázolt. S mire derengeni kezdett a Kárpátok felett, több mint kétszáz hulla hevert Mádéfalva utcáin a letaposott hóban és közel ennyien eltûntek az Olt jege alatt azok, akik a befagyott folyón keresztül szerették volna elérni a közeli erdõt. Reggelre csend lett. A temetõ csendje terpeszkedett a meggyalázott Mádéfalvára. Néhány kilométerrel keletebbre, mint ûzött vadak törtettek a Kárpátok rengetegében a menekülök, akik között sok volt a sebesült férfi, a férjét követõ asszony és a szülõket követõ gyermek. Hiányos öltözetben, élelem nélkül. Jó képzelõtehetség kell ahhoz, hogy ezeknek a menekülõknek nyomorúságos életét elképzeljük a januári dermesztõ hidegben, az úttalan havasok világában, az örökös rettegésben..” A madéfalvi veszedelem után székelyek ezrei vándoroltak ki Moldvába. A hagyományok szerint ezek a menekültek alapították a bukovinai öt székely falut (Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva). Az áldozatok közül 44-et Madéfalva határában temettek el, ott, ahol most az emlékmû áll. (Akik ott nyugosznak, azok leginkább Háromszékiek)

2006. január 10.

A Magyar Nemzeti Front és könyvtárának új címe: 1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3. III. e. / 336. Magyarok Háza Telefon: (06-1-267-45-10) A könyvtár nyitva kedden és csütörtökön 15 és 19 óra között. honlapcím: www.nemzetifront.hu Jelentkezzen az MNF elektronikus hírlevelére a [email protected] címen.

Sólyom, vagy keselyû? Január 17-én 18 órakor a Magyarok Házában

POL-ÓRA Balog Barna vendége

Shuster Lóránt az MNF elnöke.

Ha sokáig ilyen parlamentünk lesz, lassan az égbõl is trutymó fog hullani.

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

III. évf. 1. szám

FR NT

Sólyom – keselyû – ej, be keserû!

3

A TV-bemondó közli, hogy a Magyar Köztársaság elnöke, Sólyom László újévi beszédét fogják közvetíteni. Ez komoly pillanat a világ bármely pontján élõ magyar számára. Odafigyelést követel. A nemzet elsõ embere szól a magyarokhoz. A képernyõn megjelenik egy férfi, aki beszélni kezd. Kicsoda õ? A nemzet elsõ embere lenne? Õ az, aki eskü alatt kötelezte magát, hogy a Magyar Köztársaság elnöki tisztségét és annak feladatait vállalja, képviseli a nemzetet? Vagy inkább csak egy újévi tréfa, vélte az ember. De sajnos, nem volt vicc, mert a nemzetet

kegyetlenül arcul ütötték. A nemzet zászlóját mellõzte, és ezzel hátat fordított a magyaroknak. Szent István és Árpád népét ilyen emberek vezetik?! Nemzetünket az év elsõ pillanataiban szégyen és gyalázat érte. Én úgy gondolom, hogy ezek után az elnök úrnak kötelessége bocsánatot kérni. Álljon a zászló elé, kezét tegye a feszületre és kövesse meg a magyar nemzetet! Ha ezt nem teszi meg, akkor mint ember, próbáljon magába szállni és azonnal mondjon le elnöki tisztségérõl, mert csak így õrizheti meg emberségét a nemzet és – nem utolsó sorban – Isten elõtt.

Ej, be keserûen kezdõdik 2006! A keselyûk keringenek a nemzet felett! Istenünk, Te a magyar nemzetet igen nagy megpróbáltatásoknak tetted ki! Itt az ideje, hogy a kezedet a nemzet felé kinyújtsad, a sok szennyet válláról letöröld és adj olyan vezetõket, akik elõtt Te vagy. Mert ha Te vagy elõttük, akkor számukra a nemzet is elsõ marad, és néped soha el nem vész. Az összefogás, a nemzet újraébredése valósággá válik. Úgy érzem, hogy László királyuk, akinek nevét viseli, elnök úr, megköveteli azt, hogy a történelemben pozitív vezetõként maradjon fenn. Így lesz, ha belátja tévedését és választ a két lehetõség közül. Kolozsvár, 2006. január 6. Tokay Rozália

Megdöbbenve!

egyben a nemzet ünnepe is. Mi, a saját õshonos szülõföldünkön is hontalan emberek, akiket senki be nem fogad, akiken senki nem akar segíteni, akiket még az édesanya is megtagad, nem mondunk ítéletet – nem is mondhatunk egy „másik” ország elsõ embere felett –, csak mérhetetlen szomorúság költözött a lelkünkbe. Ideje belátni, magára maradt a magyar nemzet, és csak annyit fogunk elérni, amennyit segítség nélkül is képesek leszünk megvalósítani. December 5-én a földet is kifordították a sarkából, csakhogy ne sikerüljön egybekovácsolni a nemzetet. Az elcsatolt magyarság akkor

is, és most is csak annyit kért, hogy ha már segíteni nem akarnak, akkor legalább ne akadályozzanak bennünket a már amúgy is igazságtalan, és kilátástalan küzdelmünkben. Nem csupán egy politikai játszmát játszunk, amelyben 1:0 a gyõztes javára, ha veszítünk, mert számunkra az ellenfél gyõzelme a véget jelenti. Nem lesz újabb esély. Ezért mindössze arra kérünk minden magyarországi politikust, hogy ne játsszon az életünkkel, még a nemzeti szimbólumok szintjén sem. Rácz Szabó László a délvidéki Magyar Polgári Szövetség elnöke

A délvidéki Magyar Polgári Szövetség megdöbbenve vette tudomásul, hogy Magyarország köztársasági elnöke – saját hivatalának közleményébõl olvashatóan – szándékosan úgy mondta el újévi köszöntõjét, hogy ne legyen mellette a magyar zászló. Az újesztendõ az egyén, a népek, és a nemzetek számára az újult erõvel való feltöltõdést jelenti. Mindenkinek szüksége van erre az új energiára, ezért január elsejét a nemzeti himnusz eléneklésével kezdjük, mert minden kezdet

Ludas Mátyás panaszai Fárasztó napok után sokszor nyújtózom könyvespolcaim felé lelki felüdülést keresve. Legutóbb Szabó Dezsõ 1939-ben kiadott füzete akadt kezem közé, és miközben tisztelettel lapozgattam a megsárgult lapokat, sajátosan idõszerû írásra bukkantam. A jegyzet akár ezen lapról is szólhatna, tanúsítva, hogy semmi új nincs a nap alatt. Nézzük hát, milyen sorsa volt egy nemzeti írónak és kiadványának, miközben a mai ballib történészek szerint a fékezhetetlen nacionalizmus ült tort hazánkon: ...Az októberi szám kibocsátásakor a múlt évi kétszázhetven elõfizetõ közül kétszáztizenöt még nem újította meg elõfizetését. Erre aztán mi sem követtük. az eddigi évek szokását és csak azoknak küldtük meg a füzeteiket, akik már elõfizettek. Sokszor beszéltem arról, hogy az ilyen jelzõk: pazar, jószívû, fösvény stb. milyen felületes általánosítások. Mert a legpazarabb ember is fösvény valamilyen irányban a legjobbszívû is rideg valamilyen téren és megfordítva. Így pld. Attila nemes középeurópai unokái – elég sok irányban tudnak jószívûek és pazarok lenni, de a szellemi munkával szemben rögtön zord

szakállt ereszt a szívük. És ha megvesz kedvezményes áron egy könyvet, pláne el is olvassa, plánissime tetszik is neki, azt hiszi, hogy kupán-maecénásozta az írót a végítélet utáni ezer évig. Ennek a gyönyörû sed avenam nonnak példáit már hat éve méla örömmel figyelgetem. Az istennek sem fizetne elõ a hatodik évben sem az elsõ füzet megjelenése elõtt, mert: hátha nem fog a füzet megjelenni és a beküldött tíz pengõvel az egész József-körút, nem említve a nyolcadik kerületet, kiszökik Dél- Amerikába. Aztán: mert két vagy három éven át könnyelmû nagylelkûségbõl évi tizenkét füzetet adtam, generózus pontossággal, most így küldi ösztövér tíz pengõjét: elõfizetek tizenkét füzetre. Kutyamazsola, barátocskám. Elõfizetsz egy évre és ha csak nyolc füzetet kapnál (de tizet okvetlen kapsz), akkor is túl vagy ajándékozva. Elõször: mert a csomagolás, bélyegezés és az, hogy a kereskedéseket megelõzve, azonnal helyedbe viszik a füzetet, bõséges ellenérték. Azután: a nagy pocakos tíz pengõd legtöbbször még a nyomdai költséget sem fedezi. Az írói, az adminisztrációs és szolgai munkát pedig még, eddig, hat éven át egyetlen füzet sem fizette meg.

De a legalagyásabb jelenségek azok, mikor rendes és jó jövedelmû urak vagy egyesületek azzal az édes kéréssel tapogatóznak az elõfizetés irányában, hogy, a legnagyobb engedményt kérik és bágyadt nagylelkûséggel intenek az ötvenpercentes engedményre. Hát: egy egyesületben legalább tíz tag van. És már ennyi taggal egy tagra évi egy pengõ, egy hónapra: 1/12 = egytizenketted pengõ, vagyis nyolc és egyharmad fillér esik. Ha valaki nem törõdik a füzetekkel, nincs jogunk ezt rossz néven venni tõle. De ha valaki akarja olvasni azokat és van ábrázatja, hogy e havi nyolc fillérbõl is le akarjon alkudni valamit: az igazán elmehet önkéntes szemétdombnak valamelyik ószeres udvarára. – De az ifjúság, a nemzet jövõje! – sikoltja valaki. Hát: megette a fene azt a nemzet jövõjét, amelyik a szellemi munkán és a szellemi alkotókon akar potyázni. Nem is említem, hogy a legtöbb egyesületben ötven, száz, százötven vagy több tag van s így az efféle alkudozás annál cégéresebb. A magyar ifjúságnak meg kell jegyeznie, hogy amiért a gólya harminc vagy negyven évig habozott: elvállalja-é azt a felelõsséget, hogy valakit a magyar földre pottyantson: a gólya-lelkiismeret e tisztelendõ ténye nem jelent semmilyen jogot semmilyen potyára. – Természetesen: vannak, egészen szép kivételek... Szabó Tamás

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

FR NT

4

Dr. Jankó László:

A globalizmus természetérõl I. A mára eluralkodott emberellenes, élõsködõ globalizáció egyik alapfeltétele a kollaboráns bérencréteg megléte. Nos, ez nálunk is megvan, mégpedig elsõsorban az MSZP+SZDSZnél. Ezt jól ismerjük. És a gyomrunk forog, amikor az ily módon milliárdossá lett elvtársak „könnyes szemmel” éneklik, hogy „Föl, föl ti rabjai a földnek, föl, föl te éhes proletár… Mindenesetre a nemzeti javainkat kiárusító és elrabló gyurcsányi típusú „éhes proletárok” soraiban 1990-ben jól sikerült a módszerváltás és a „fenékváltás”, már ti. a moszkvai fenekekrõl newyorkiakra és egyebekre. Most a másik alapfeltételrõl néhány sort. Kikre tudja ma az IMF(Nemzetközi Valutaalap) és a VILÁGBANK, valamint a WTO(Világkereskedelmi Szervezet) ráerõltetni az akaratát? Azokra az országokra, amelyek el vannak adósodva. Az adós országok túlnyomó többsége adósságszolgálati kötelezettségeinek csakis újabb hitelek felvételével, és így adósságának folyamatos növelésével tud eleget tenni. Ahová ez a két szervezet betette a lábát, ott nyomor, ínség, gyarmati vagy félgyarmati helyzet alakult ki. A dél-amerikai, az afrikai, az ázsiai országok nagy részében és most már a kelet-európai országokban is. Kialakul az adósságspirál. Minél több hitelt vesz föl, annál jobban függ a nemzetközi hitelektõl, és figyelmét annál inkább az adósság visszafizetésére kell összpontosítsa, és nincs energiája, ideje arra, hogy a saját fejlõdésével foglalkozzon. Ez pedig lehetõvé teszi, hogy az IMF beleszóljon a gazdaságpolitikájába. Ez olyan, mint a drogfüggõség. Ezért alapvetõen fontos, hogy egy ország kiszabaduljon az adósságcsapdából. Az egyik fõ gond az, hogy az eladósodott országokra mindenhol - földrajzi, kulturális és történelmi különbségektõl függetlenül – ugyanazokat a neoliberális recepteket próbálják ráerõltetni. Milyen is egy ilyen tipikus IMF recept? A válaszadás elõtt azt kell látnunk, hogy a költségvetési hiányt kétféleképpen lehet csökkenteni: 1.) Több bevétel képzésével. Igen ám, de a külföldi cégek, a multik nem fizetnek adót. Így nem, vagy alig növekednek a bevételek. 2.) Vagy úgy, hogy kevesebbet költünk. Mire? Alapvetõ létszükségleti dolgokra, mint:

oktatásra (Tennünk kell a tudásleépülés ellen. Csak képzett emberekkel lehetünk versenyképesek. Ehhez is az MSZP+SZDSZ nevû belsõ ellenséget kell legyõznünk.), € kutatás-fejlesztésre (Ez a jövõ kulcsa! Ezért is gátol meg minden magyarérdekû fejlesztést az MSZP+SZDSZ.), € egészségügyre (Pusztulunk, fogyunk, katasztrofális az egészségügyi helyzet. Pusztulj magyar! Az MSZP+SZDSZ irányításával...), € környezetvédelemre (A gyarmatosítók a kíméletlen iparosítással, a környezet kizsákmányolásával tönkreteszik az emberi élet feltételeit: a folyókat, a tavakat, a levegõt stb. L. az MSZP+SZDSZ Pakson elkövetett rombolását, továbbá a mérgezõ üzemek felrobbanását, a mocsokba süllyedt DemszkyBudapestet, stb.), € szociális támogatásra (A multik azt akarják, hogy féljen, rettegjen a munkahelyéért az alkalmazott, váljon bérrabszolgává. Az MSZP+SZDSZ ezt nagy júdáspénzért gátlástalanul kiszolgálja.), € stb. €

És csodák-csodájára mindig a fenti 2.) eset az IMF recept: a nadrágszíj-megszorítás. Soha nem a fejlesztés! Milyen hatással volt ránk magyarokra eddig a globalizáció? € Legalább 1,5 millió munkahely szûnt meg Magyarországon 1989 óta. Ezeknek kb. a fele tartósan, azaz ezek az emberek valószínûleg soha többé nem kapnak már munkát. Emlékeztetõ: az MSZP+SZDSZ a 2002. évi nagy „etetések” idején 400 000 új munkahelyet ígért. Ebbõl semmi nem valósult meg. Sõt! Ma jóval nagyobb a munkanélküliség, mint 2002-ben. € A béreink messze elmaradnak a nyugatiak mögött. Megjegyzés: az EU-tagság következtében tovább nõ a szegénység, hiszen a bérek nem növekednek, de az árak igen. € Az életszínvonal leépült. És tovább fog csökkenni. 2002-ben bécsi szállodai alkalmazottaktól érdeklõdtem, hogy mit jelentett nekik anyagilag az EU-tagság. A válasz: kb. 30% életszínvonal-csökkenést! A gazdag Ausztriában. Akkor mi várható nálunk? Egyébként Ausztriában is igen sokan foglalkoznak az EUból való kilépés megszervezésével. Oktatásra, kutatás-fejlesztésre, egészségügyre, szociális gondoskodásra igen keveset költünk.

2006. január 10.

€ A külföldi, multinacionális cégek tejbenvajban fürdenek nálunk. Egyrészt azért, mert felháborítóan olcsó a magyar munkaerõ. Másrészt azért, mert nem fizetnek adót. Továbbá egyéb kiváltságokat is élveznek( pl. a vámszabad terület külföldinek minõsül). Mindemellett a külföldi multinacionális cégeknek voltaképpen semmi közük a mi gazdagságunkhoz. Ittlétük formális. A profitot pedig kiviszik az országból, munkahelyteremtésre, kutatás-fejlesztésre, szociális juttatásokra stb. semmit sem költenek. És a szakszervezeteket ellehetetlenítik. € Az állami támogatások zömét (kb. 80%át) a dúsgazdag külföldi globális cégek kapják, miközben a magyar kis- és középvállalkozások csak a saját kis erejükre számíthatnak. € A hazai ipart leépítették. A mezõgazdaság vegetál. Mert ez az EU parancsa, érdeke. Ezt a parancsot - óriási júdáspénzért - 1990 óta az MSZPSZDSZ-FIDESZ-MDF-et vezetõ, egygyökerû kollaboráns „elit” hajtotta végre. Családi vállalkozások kiépítésére, vidékfejlesztésre, közös értékesítési szövetkezetekre van szükség. € Hol van nálunk piacgazdaság? Sehol. Majd akkor lesz, ha mi magyarok vevõként is egyforma eséllyel léphetünk fel a külföldiekkel szemben. Ehhez persze nyugat-európai bérekre van szükségünk. € A hazai kis- és középvállalkozások alig tudnak talpon maradni. € Folyik az agyelszívás, mert a képzett emberek jó része itthon nem talál megfelelõ munkát. Mert a multiknak bérrabszolga kell, nem képzett szakember. € Folynak a külföldiek lakásvásárlásai, a betelepítések kapcsán.

V.ö. Bunyevácz Zsuzsa: Lopakodó bevándorlás? Magyar Jelen, 2004. október.7.-14., és Bunyevácz Zsuzsa-dr. Nagy Attila: Debrecen, a zsidó Európa kulturális fõvárosa? Magyar Jelen, 2004. október 14.

Következik a magyar föld eladása. Ezt mindenképpen meg kell akadályoznunk! A talpunk alól a földet is eladnák az MSZPSZDSZ-FIDESZ kollaboránsai, hûbéresei. A kollaboráns viselkedést jól jellemzi az is, hogy a magyar föld kérdése az „A tõke szabad áramlása” c. fejezetbe került az EU-nál, a keeeedves, kokárdás, „nemzeti” FIDESZ aláírásával. € Az adósságteher óriási. Ma már évenként, fejenként legalább 100 000 Ft-ot fizet ki a költségvetés csupán kamatra. Ez összesen legalább 1000 milliárd Ft, azaz a költségvetésnek kb. a 14%-a, vagy másképpen fogalmazva a teljes évi SZJA bevétel. Tehát erre adózunk tisztelt adófizetõ nemzettársaim. Az MSZPSZDSZ-esek is… €

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

III. évf. 1. szám

FR NT

A rajnai táborok

5

1910. január 26-án az USA is aláírta a hágai szerzõdést a hadifoglyokkal való bánásmódról: 4. A hadifoglyok az ellenséges kormány felügyelete alatt állnak, de nem az õket fogvatartó személyek és egységek felügyelete alatt. Emberi módon kell velük bánni. Tulajdonukban marad minden, kivéve fegyverek, lovak és hadi iratok. 6. Az állam joga a hadifoglyok munkába állítása. Ezek a munkák nem lehetnek túl nehezek. 7. A kormány kötelessége a hadifoglyok ellátása. Ennek ugyanolyannak kell lennie, mint az adott kormány csapatainak ellátása. 14. A hadi cselekmények elindulásakor a hadban álló államok információs irodát hoznak létre a hadifoglyokról. 20. Béke esetén a hadifoglyokat a legrövidebb idõn belül el kell engedni és hazaszállítani. 1929. július 27-én Genfben megállapodnak abban, hogy a hadifoglyok a nemzetközi Vöröskereszt felügyelete alatt is állnak. 1943-ban a szövetségesek megállapodnak, hogy a német hadifoglyokat rabokként kezelik, akikrõl az adott ország katonai parancsnoka rendelkezik. Dwight David Eisenhowert 1945-ben felhatalmazzák, hogy a német hadifoglyokat nem kell elengednie, hanem továbbra is fogságban tarthatja. Ilyen módon a hadifoglyokra nem érvényesek a szerzõdések, és ki vannak a gyõztes szeszélyeinek, esetleg terrorjának szolgáltatva. 1945. márciusa után Eisenhower parancsára a Rajna nyugati partján nagy területeket kisajátítanak, szögesdróttal vesznek körül és ide hajtják be a foglyokat, köztük sebesülteket,

amputáltakat, nõket, gyerekeket és öregeket is. Május 8-a után az összes hadszíntérrõl ide szállítják a katonákat marhavagonokban vagy régi teherautókban. A többi tábort feloszlatják, s minden hadifoglyot ezekbe a táborokba szállítanak. Így végül 5-6 millió német katonát hajtanak ezekbe a táborokba. Az állapotok a táborokban: – A hadifoglyok adatait sem beszállításkor, sem tartózkodásuk alatt nem jegyzik fel. – A táborokat minden oldalról õrzik, menekülési kísérlet esetén rögtön lelövik az illetõt. Éjjel reflektorral világítják meg a szögesdrótokat. – Idõközben ok nélkül is belelõnek a tömegbe. – A foglyok minden idõben, jégesõben, hóban, forróságban is a földön laknak, mely idõközben sártengerré alakul. Tilos sátrat verni. Sátrakat nem adnak, pedig a hadsereg raktáraiban a környéken kellõ számú sátor állna rendelkezésre. – A foglyok földbe vájnak lyukakat, amit szintén megtiltanak. Néha meglévõ lyukakat buldózerrel temetnek be, a benne található emberekkel együtt. – Mosdási lehetõség nincs. A latrinák a kerítés közelében ásott gödrök, melyeken falapok vannak. – Az elsõ idõben nem adnak sem vizet, sem élelmet. A hadsereg raktárait megnyitják a lakosság elõtt szabad rablásra, hogy kiürüljenek. – Késõbb az amerikai hadsereg raktáraiból tejport, kekszet, csokoládét, kávét adnak, de vizet alig, így az éhezés mellett a rabok gyomorbetegségeket kapnak. – A foglyoknak semmilyen kapcsolatuk nincs a külvilággal. Posta nincs. A lakosságot halálos

büntetéssel fenyegetik, ha kapcsolatot teremt a foglyokkal. – A nemzetközi Vöröskereszt nem látogathatja a tábort. A svájci vöröskereszt adományait Eisenhower parancsára visszaküldik. – Az õrök idegenekbõl és volt dezertõrökbõl állnak. Az õrök kegyetlenkedéseit semmiféle rendelkezés nem tiltja vagy fékezi. Megfigyelõk szerint Eisenhower gyûlölete hozta létre ezeket a haláltáborokat, mint zsidóságában sértett ember revanst akart venni. 1945 júliusában a brit illetve francia megszállók kezébe kerülnek a táborok. A franciák munkára szállítják a foglyokat, amibõl nagyon kevesen térnek haza. David Dwight Eisenhower így a történelem egyik legnyilvánvalóbb és legnagyobb léptékû háborús bûnöse. Törvénytisztelõ országokban az ilyen embert haditörvényszék elé állítják. David Dwight Eisenhower ezzel szemben hazatérése után az Amerikai Egyesült Államok elnöke lett. A halálozási szám fölszökik, naponta teherautókkal szállítják a hullákat. Tífusz, vérmérgezés, lesoványodás és kimerülés, szívinfarktus, tüdõgyulladás szedik áldozataikat. Sokan esnek bele a primitív latrinákba is a kimerültségtõl. A halottak számát 600 ezer és egy milliónál is több között becsülik. Az amerikai történetírás ezzel szemben 5000 és 10000 közötti számú halottról ír. Ma az elveszett millióról beszélnek. Az orosz archívumok 200 ezer esetet regisztrálnak, így az egymilliós szám reális, és nem túlzás. Kb. 5000 halottat temettek el katonai temetõben. Az 1970-1980-as években parasztok munka közben csontvázakat találtak a földeken, de ezeket mind a mai napig nem derítették föl és számolták össze. Forrás: rheinwiesenlager.de

Ámokfutás

„Meglepõ fordulatot vett a csepeli szigetcsúcs eladásának ügye. A Fõvárosi Közgyûlés tegnap ugyanis úgy döntött, mégsem indít pert a tranzakció miatt, holott ezt gyakorlatilag kész tényként kezelte a fõpolgármester és kabinetje is. A kereset benyújtását az SZDSZ és a Fidesz támogatta, az MSZP, az MDF és a MIÉP viszont tartózkodott, a perindításhoz szükséges minõsített többség ezért nem volt meg.” Csurka István: „Javasolni kéne az Ausztriában életben lévõ, és súlyos börtönbüntetéssel járó törvénynek magyarországi bevezetését. „Sortûztagadást tiltó” törvény néven.” Érthetetlen, vagy talán nagyon is érthetõ politikai megnyilvánulások a MIÉP-Jobbik háza tájáról.

Az elsõ hírt még próbálhatnánk úgy magyarázni, hogy a két párt ezzel a döntéssel szeretné megszerezni a cigány szavazók szívét. Azokat, akiket az MSZP és a FIDESZ is szeretne ágyba vinni, pedig õk igazán az SZDSZ-t szeretik. A második hír már magyarázhatatlan, valójában a büntetõ jog kategóriája. Fiúk, ezekkel nálam kivertétek a biztosítékot. A harmadik hír valójában nem is meglepõ. Csurka folytatja ámokfutását a nemzeti oldalon. Amennyiben a parlamenti pártok elfogadnának egy ilyen törvényt, bizonyosan megtûzdelnék a nemzeti oldalt fegyelmezõ kitételekkel. A gyûlölet törvény bevezetésérõl ügyanis a ballibek nem tettek le. A legújabb hírek szerint a Ptk. módosításával akarják a szólásszabadságot korlátozni. Dévai

„Jelképes összegû, egyforintos bérleti díjat állapított meg az eddigi havi 57 ezer forint helyett a Fõvárosi Közgyûlés tulajdonosi bizottsága tegnap a Rádió C Kht. által használt Teleki téri ingatlancsoportra. A testület Zsinka László (MIÉP-Jobbik) alelnök indítványát elfogadva döntött a jelképes összeg mellett. A Fõpolgármesteri Hivatal havi 50-222 ezer forint közötti bérleti díjat javasolt áfa nélkül. Zsinka László a Hajógyári-sziget fesztivál ingyenes közterület-használatára hivatkozva szorgalmazta, hogy a roma rádió is részesüljön kedvezményben.”

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

FR NT

6

2006. január 10.

GULAG RÉM-KÉP-REGÉNY 19. Engedetlenségért és a lágerparancsnokság egy tagjának megtámadásáért büntetik az elítéltet... A lágerben a legkegyetlenebb módon büntették azokat az elítélteket, akik rátámadtak a lágerszemélyzetre, megszegték az elõírásokat, megtagadták a munkát. Ilyen esetben fõbe is lõhették vagy a büntetõzárkába halálra éheztethették...

A profilaktikus elrettentés egyik módja a Gulagon... Hogy az elítéltek megfélemlítésével sikerüljön megszilárdítani a rendet és emelni a rabmunka termelékenységét, a láger bejárati ellenõrzõ kapujánál a földre fektették azokat, akiket a lágertrojka határozata alapján fõbe lõttek. Az õrszemélyzet néhány napon át a temetetlen holttestek mellett kísérte ki a munkahelyekre a "nép ellenségeibõl" álló brigádokat. Az épület falán: Éljen az SZK(b)P ! Tiszta lelkiismerettel szabadulni! 3.sz. ellenõrzõ porta A holttesteken: A rend megsértéséért Lázadási kísérletért A munka megtagadásáért Amikor a "nép ellensége" elítéltek a lágerben már nem tudták elviselni a kegyetlenkedést és a szadizmust, szándékosan a tiltott zónába rohantak... A Gulagon a "nép ellensége" elítéltek brigádvezetõ-"fejeseivé" gyakran köztörvényes bûnözõket neveztek ki, és ezek minél bestiálisabban viselkedtek, annál elégedettebb volt velük a lágervezetõség. A köztörvényesek zsarnoki önkényükben arra kényszerítették az elítélteket (kínzással és halállal fenyegetve õket), hogy "garnirungot zabáljanak", vagyis emberi ürüléket egyenek, vizeletet igyanak, nemi szervet szopjanak, végbélnyílást csókolgassanak, nyaljanak, hogy megállás nélkül 12-16 órát dolgozzanak. Elszedték tõlük az élelmiszercsomagjaikat, fejadagjukat, jobb ruháikat, cipõiket, személyes tárgyaikat... Az elítéltek panaszait a lágerparancsnokság teljességgel figyelmen kívül hagyta , hiszen mindez az õ beleegyezésükkel történt. A panasztevõket büntették meg. A kerítésen: A Gulag a bûnözõk legjobb nevelõintézménye az egész világon. L. P. Berija, belügyminiszter

Gulag-elítéltek felfegyverkezett alakulata A háború elõtt, 1939-40-ben Berija, Sztálin utasítására elítéltekbõl 6-7 nagy katonai egységet szervezett, amelyeket, miután rövid kiképzést kaptak szibériai és uráli különleges táborokban, titokban a nyugati határokhoz irányították. Ezeket az "elsõ lépcsõs", csak kézifegyverrel felszerelt egységeket ágyútölteléknek vetették be oda olyan páncélos támadóékek elé, amelyek BT-7, BT-8 (Christi típusú) harckocsikból álltak. Az utóbbiak 45 mm-es ágyúkkal, valamint repülõgép motorokkal voltak felszerelve, és jó úton 120 km/óra sebességet is elértek. Ezeket a Gulagelítéltekbõl szervezett egységeket a német fasiszta csapatok 1941 elsõ háborús hónapjaiban megsemmisítették, illetve foglyul ejtették, mivel rosszul felfegyverzett és gyenge kiképzésû egységek komoly ellenállást kifejteni nem tudtak.

Írta és rajzolta: Dancig Szergejevics Baldajev, www.gulag.hu

Soha ne feledjük a kommunizmus bûneit!

III. évf. 1. szám

FR NT

7

1944. - Letartóztatják és a Gulagra indítják az "áruló" frontharcosokat: kalmüköket, ingusokat, csecseneket és másokat... Nagyapáitok, nagyanyáitok, fivéreitek, nõvéreitek, feleségeitek és rokonaitok Vörös Hadseregünk hátországában a "szovjet haza és a nagy testvér, a nagy orosz nép árulóivá lettek! Megparancsolom, hogy adjátok le fegyvereiteket, kitüntetéseiteket! Bármilyen ellenszegülés esetén a helyszínen végzünk veletek!

1953. március 5-én Sztálin halálának hírét kitörõ örömmel fogadják a Gulag-foglyok milliói... Hurrá! ... Megdöglött a nagy emberevõ! ... Fiúk, a bölcsek legbölcsebbje feldobta a talpát! ... Felfordult az SZK(b)P, a Szovjetunió Kommunista banditái Pártjának vezére! ... Sztálin kinyúlt! ... Éljen az amnesztia! .. Hurrá!

VÉGE (?)

Miért mutattuk be a képregényt? Sokan kérdezték, hogy miért „pazaroljuk“ a helyet a képregényre. Nekik és az értetlenkedõknek ajánljuk a sorozat indulásakor már leírt idézeteket a www.gulag.hu-ról. „...nagy örömömre szolgál, hogy egy ilyen anyag található az Interneten. Én ... középiskolai történelem szakos tanár vagyok, ... tanítványaimnak sokat szoktam mesélni a sztálini Szovjetunióról. A kollégák többsége még mindig nem hiszi el, hogy mi történt Kolimán és Magadanban, hogyan építették fel a Fehér-tengeri csatornát, stb.“ Írás a honlap vendégkönyvébe az USA-ból: „A magyarok megérdemelték a kommunizmust, mert együttmûködtek a nácikkal a II. vh. alatt. A mo-i zsidók 85%-át kiirtották, többségüket akkor, amikor már biztos volt a vereség. A kommunizmus jogos büntetés volt azért, hogy Mo. hadat üzent az Egyesült Államoknak. Nem volt nemzeti ellenállási mozgalom, mint máshol. Mo. nácibarát, és katolikus befolyás alatt álló ország volt. Ha valamely nép megérdemli részvétünket a kommunista uralom miatt, az biztos hogy nem a magyar.“

Varsó visszahívja ex-kommunista nagyköveteit Visszahív tíz, egykor a kommunista államhatalmi szervekkel együttmûködõ nagykövetet az új varsói kormány, egy szélesebb körû átvilágítás keretében – közölte a lengyel külügyminisztérium. Az új lengyel hatóságok megkezdték az állami pozíciók betöltéséhez szükséges feltételek ellenõrzését. A külügyminisztériumban ez tíz képviseletvezetõt érint, akik a rendszerváltás elõtt kapcsolatban álltak a Lengyel Egyesült Munkáspárttal vagy a titkosszolgálattal – mondta Pawel Dobrowolski külügyi szóvivõ. – „Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi külügyi szervek szempontjából elvesztették hitelességüket, mint a lengyel állam képviselõi” – tette hozzá. A lengyel sajtó szerint az érintettek között van a berlini, a londoni, a koppenhágai, a

prágai, az athéni és a Buenos Aires-i lengyel nagykövet. A németországi nagykövet Andrzej Byrt nyilvánosságra hozta, hogy megbízatásának közelgõ végérõl értesítették. Lech Kacynski államfõ várhatóan jóváhagyja a döntést. A szeptemberi választásokat megnyert Jog és Igazságosság (PiS) kampányának egyik ígérete a kommunizmus maradványainak felszámolása volt. A baloldali ellenzék hevesen bírálta, tisztogatásnak és személyes indíttatású bosszúnak minõsítette a készülõ lépéseket. Szintén szerdán jelentette be Zbigniew Wassermann, titkosszolgálatokat felügyelõ tárca nélküli miniszter, hogy megkezdõdött a katonai hírszerzõ szolgálat (WSI) feloszlatásáról szóló törvénytervezet elõkészítése. A rendszerváltás elõttrõl származó intézmény felszámolása

szintén szerepelt a PiS kampányígéretei között. A kormány tervei szerint a WSI-t két szervezet, egy katonai hírszerzõ és egy kémelhárító szolgálat váltaná fel. A folyamat „gyors lesz” – mondta a miniszter, elismerve mindamellett, hogy a kérdésben egyeztetéseket kell folytatni a védelmi minisztériummal. Gondola

„Ami azelõtt a tiéd volt, az most a másé. Ami azelõtt jó volt, az most rossz. Ami ezelõtt okosság volt, az most lopás, s ami azelõtt lopás volt, az most törvény. S mindezt együtt úgy nevezik, hogy szocializmus. Wass Albert

Soha ne feledjük a kommunizmus bûneit!

FR NT

8

A Nagy Testvér figyel téged... 4. Hogyan védekezzünk a lakásunkba történõ konspirált behatolás ellen? Losonczy V. László könyvében nem térhetett ki a a legmodernebb technikai eszközökre és alkalmazásukra, bár azok alkalmazásával ma már szinte minden „céges” probléma megoldható. Azonban nem használják mindenki ellen a legdrágább és nagy költségekkel járó módszereket és eszközöket, különösen nem a különbözõ féllegális magánnyomozással foglalkozó vállalkozások. Elsõsorban tehát a “kis halnak” számító személyek használhatják ajánlott védekezési módszereit: „A legegyszerûbb módszerek egyike, ha kutyát tartunk otthon. Egy biztos, a lakást üresen hagyni sohasem célszerû, hiszen a konspirált behatolás mindenkor a távollétünkben történik. Ha nagyon tartunk a konspirált behatolástól, akkor inkább áldozzuk fel kényelmünket – akár az anyósunkkal is lakjunk együtt, hogy ne tudjanak illetéktelenek behatolni a lakásunkba, s ott beépülni, poloskát fölszerelni stb. Szereljünk föl minél korszerûbb különleges típusú zárakat, valamint elektronikus riasztó berendezést, s ha nem magunk szereljük az fel, akkor kérjük el a szerelõ adatait. S tegyünk ugyanígy bármely más, az otthonunkban végzett munkálatok kapcsán. Ha riasztóberendezés, ajtónyitás-számláló berendezés, vagy bármilyen egyéb biztonsági szerkezet mûködik a lakásunkban, még a tényérõl se tegyünk említést másoknak, akármennyire is bizalmunkba fogadtuk az illetõt. Vigyázzunk a kulcsunkra, mint ahogy arra is, hogy kinek miféle kulcsot adunk, legyen az bármilyen szeretett hozzátartozónk. Mert elõfordulhat, hogy tudtán kívül megszerzik tõle. Ez a roppant egyszerû mûvelet, az elhárításnál mindig úgy történt, hogy az operatív tiszt átadott a hálózati személynek néhány darab kulcslenyomat vételre szolgáló két, gyurmával kibélelt alumíniumpogácsát. Az alumíniumporral megszórt gyurma közé helyezett kulcsról tökéletesen alakhû lenyomatot lehetett venni – a többi már csak egy ügyes lakatosmester dolga volt... A kulcs persze valójában nem „kulcskérdés” az állambiztonsági tiszteknek, ha tényleg be akarnak hatolni egy lakásba... Olyan szakemberek dolgoznak a Cégnél, akiknek nem gond, hogy akár a számkódos zárakat is kinyissák, perceken, vagy másodperceken belül. Ám a konspirált behatolást – s ezt jó tudni – minden esetben meg kell, hogy elõzze a konspiráltan készített. a legtöbb esetben speciális környezettanulmány! Nos, ha arról

hallunk, hogy valaki érdeklõdött irántunk, azonnal gondoljunk arra, hogy az illetõ esetleg konspirált KT-t készített... csak ügyetlenül, ha „direktben” kérdezett. Ezért bánjunk kedvesen a nyugdíjas szomszédainkkal, ne sajnáljuk tõlük a jó szót – és mindig szánjunk arra idõt, hogy kedvesen elbeszélgessünk velük, s idõnként feltétlenül lepjük meg õket kisebb ajándékokkal, vagy legalább a nehéz szenesvödröt cipeljük fel helyettük az emeletre. Nem fogjuk megbánni! Sok múlhat rajtuk. És lehet, hogy sok beszédnek sok az alja, de ha a mi fazekunk kozmás, akkor bizony pontosan az alját kell figyelnünk mindennek. A modern technika korában azt is megtehetjük, hogy a tapskapcsolókhoz hasonló hangfrekvencia, azaz emberi beszéd hullámhosszán kapcsoló szerkezetet építünk be lakásunkban, és azt összekötjük például egy automatikusan indító magnetofonnal. Egy bõbeszédû társaság így biztos nyomokat hagyhat maga után. A szobalehallgatás és a szobabeépülés elleni védekezés alapvetõen összefügg a konspirált behatolás elleni védekezéssel. A konspirált behatolás nélkül ugyanis nehézkes beépülni egy szobába. Akad persze kivétel, ami már az elhárításban alkalmazott csúcstechnika kérdéskörébe tartozik. Így például kívülrõl, akár több száz méternyi távolságból is lehallgatható a szobában folyó beszélgetés, ha lézersugaras berendezést irányítanak az ablakokra... Nagy távolságból képes hangfelvételt készíteni például a puskamikrofon, ami nem más, mint egy különlegesen irányérzékeny mikrofon. A hírszerzés egyik kedvelt eszköze a golyóstollból kilõhetõ, miniatûr mikrofonnal összekötött rádióadó készülék. Ezek ellen a technikai eszközök ellen már csak szakemberek képesek hathatósan védekezni. A védekezés reálisan ajánlható, egyetlen módszere tehát – sajnos csak az, hogy minél kevesebb információt közöljünk a környezetünkkel. Legalábbis olyan információkról ne beszéljünk, amelyek hátrányosak lehetnek számunkra. Hogyan lehet azt felfedezni, hogy az elhárítás, hogy valakik – beépültek a szobánkba? Nos, mindenekelõtt abban a helyiségben keressük a nyomot, ahol a leggyakrabban szoktunk tartózkodni, vendéget fogadni, beszélgetni. Egy pillanatig se higgyük, hogy az elhárítás ne tudná, melyik ez a szoba a lakásunkban. Ha egyszer ránk dolgoztak, akkor ne gondoljuk

2006. január 10.

õket naivnak... Nos, mindenekelõtt alaposan nézzünk körül a helyiségben. Ne keressünk a falon lencserendszereket, ahelyett próbáljuk meg azt a légypiszok nagyságú, vagy még annál is kisebb pöttyöt megtalálni, ahol a kamera száloptikája végzõdhet a falban. Mindenekelõtt próbáljuk meg elképzelni, ha mi akarnánk beépülni kamerával a saját lakásunkba, hová helyeznénk el a száloptika végét, hogy minél több képi információt nyerhessünk? Majdnem bizonyos, hogy az elhárítás szakemberei is oda épültek be... Amennyiben elkezdjük keresgélni a légypiszkot, tudnunk kell, hogy az operatív technikát sohasem hagyja magára az elhárítás, hanem a figyelõ ügyeletes a képmagnójára szakadatlanul rögzíti az eseményeket. Mivel a figyelõnek elemi kötelessége, hogy megóvja a technikai beépülést a leleplezéstõl, számítsunk arra, hogy nem riad vissza az erõszakos betöréstõl, sõt habozás nélkül erõszakot fog alkalmazni ellenünk is. Ezért magunkban ne nagyon kezdjünk az operatív technika után nyomozni, inkább hívjuk oda barátainkat is. Velük persze ne közöljük, hogy mire készülünk, mert lehet, hogy közöttük mûködik a hálózati személy! A kamera elleni védekezés egyik ügyes megoldása, ha a száloptika feltételezett beépítési helyeire erõs fényû lámpákat irányítunk. Ezzel sikerül megvakítanunk a kamerát. Nem árt idõnként gondosan megszemlélni, hogy a lakásunkba ki-be vezetõ drótok és egyéb vezetékek valóban változatlan állapotban vannak-e? Legyünk gyanakvóak, ha bárhol friss festést, vagy tapasztást észlelünk... Szomszédainkhoz nyissunk be, csöngessünk be váratlan idõpontban, és figyelmesen szemléljük meg azokat a falakat, amelyek a saját lakásunkkal közösek. Okvetlenül legyünk éberek. ha az épülettömbben lakásfelújítás folyik, hiszen az elhárítás képes kifestetni egy teljes lépcsõházat is, csak hogy be tudjon épülni egy célszemély lakásába... Amennyiben van olyan ismerõsünk, barátunk, aki rádiózással foglalkozik, kérjük meg, hogy végezzen nálunk rádióhullám-méréseket, a legkülönbözõbb frekvenciákon. Tudnunk kell, hogy a gyengébb minõségû lehallgatókészülékeket nagymértékben zavarják az elektronikus háztartási eszközök, így az elektromos kávédaráló, a motoros hûtõgép – a tévhit szerint a rádió is, ez utóbbi azonban nem így van... A jó minõségû lehallgatókészülékek elektronikus szûrõvel vannak fölszerelve, így leginkább csak a hangfrekvenciás sávokban vesznek, ott viszont kiválóan, hiszen felerõsített jelekkel dolgoznak e tartományban.” Folytatjuk. Folytathatjuk? Dévai

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

III. évf. 1. szám

FR NT

Magyarverés 17. Magyarverés 19. Karácsony estéjén incidens történt Tordán. Csõszteleki szerb randalírozók a helyi diszkóban inzultálták az ott szórakozó magyarokat, megsértve õket nemzeti és vallási hovatartozásukban. A szokásos jelszót üvöltötték az õsi magyar földön, hogy „ez itt Szerbia”. Az esetrõl Szûcs Sándor, a helybeli Eagle diszkó tulajdonosa értesítette a délvidéki Magyar Szó szerkesztõségét. – A héttagú csõszteleki csoport elõször az angol és magyar zeneszámok helyett szerb nótákat követelt, majd összefogózva, (sáros cipõkkel) felálltak a székekre és azt skandálták, hogy ez itt Szerbia. A jóhiszemû elõtt is egyértelmû volt, hogy provokálni jöttek, nem pedig békésen szórakozni. A magyar fiatalok félrehúzódva nézték õket. A feleségem tartózkodott a diszkóban (én az éjféli szentmisére mentem), és mivel egyértelmûvé vált, hogy a duhajkodókat nem bírja lecsitítani, kihívták a rendõrséget. A rendõrök megmagyarázták a forrófejû fiataloknak, hogy mások karácsonyán nem illik így viselkedni. Õk viszont azzal magyarázkodtak, hogy nem tudták, hogy katolikus karácsony van. Miután kituszkolták õket a diszkóból, a templomunk elé mentek, s ott skandálták, hogy Szerbia, Szerbia – mondja Szûcs. Sajnos, nem ez volt az elsõ eset, hogy a szomszédos szerb falvak fiataljai szórakozás ürügyén randalíroztak Tordán. Kirívóbb esetekben újabban a rendõrség is közbelép, de nincs tudomásunk arról, hogy a randalírozókat megbüntették volna. Sok helybéli szülõ a késõ esti órákban nem szívesen engedi gyerekét a faluba. hunhir.hu Magyar Szó nyomán

Súlyosan bántalmazott és ütlegelt szilveszter este több szentegyházi gyereket a székelyudvarhelyi csendõrség egyik munkatársa. December 31-én este fél kilenc után a szelterszi termálfürdõ közelében hat fiú és egy kislány az évbúcsúztató színhelye felé igyekeztek. A gyerekek a Szentegyháza határában található Szelterszfürdõ egyik hétvégi házához igyekeztek, és a szilveszteri hangulatnak megfelelõen, kis színes tûzijátékokat lõttek a levegõbe. Az országúton egy piros színû, szirénázó Dacia személygépkocsi haladt el mellettük. A gépkocsi megállt, visszafordult, a belõle kiszálló két férfi pedig bemutatkozott

Magyarverés 20. Tizenketten mentünk fel december 31-én a telepre, a Medve- tó teraszán terveztük megnézni az éjféli tûzijátékot. Szórakozásunk azonban hamarosan verekedésbe torkollt – tájékoztat a nyilvánosság elõtt nevét elhallgatni óhajtó szovátai hölgy. A szovátaiak csoportjában tizenketten voltak, 14 és 24 év közötti fiatalok. A teraszon foglaltak helyet. Szomszédságukban mintegy 20-30 román fiatal szórakozott, egyre hangosabban, majd a petárdákat és rakétákat a kis csoport felé kezdték irányítani. Három rakéta és több petárda éjfél után 27 perccel keltett pánikot a magyarok körében, s az egyik fiú kérdõre is vonta õket. Magyarul szólt hozzájuk, amire a felelet durva letácsolás

9 a gyerekeknek: a rendõrség munkatársainak adták ki magukat. A megriadt tizenéveseket az egyik megtermett férfi rúgni és ütlegelni kezdte. Kettejüket a motorház-tetõre fektették, majd elvették tõlük pénzüket, értéktárgyaikat, miközben a többiek elszaladtak. Azt mondták rövidesen visszajönnek, és csak akkor adják vissza az elkobzott maroktelefont, valamint a pénzt, ha a fiúk a többieket is visszahívják a szelterszi útkeresztezõdéshez. A kis idõ után a találkozó helyszínén megjelent gyermekeknek, nem hogy visszaadták volna a törvénytelenül elvett értéktárgyaikat, hanem egyikük újra rúgni és ütlegelni kezdte a kiskorúakat, akik a közeli patakon keresztül próbáltak elmenekülni Erdély Ma nyomán volt: „Mindenki maradjon a maga nemzetével” – válaszolta románul a rendetlenkedõk egyike, s szembeköpte a fiút. S már csattant is a pofon. Egy másik, 23 éves fiút állcsonton ütöttek, az ütéstõl elájult, s esés közben beverte a fejét. Még a tegnap is szédülésre, rosszullétre panaszkodott. A 18 éves fiút az asztalon levõ üveggel ütötték fejbe, szemöldöke hasadt fel, s veséjét rugdosták. Egy másik fiatalnak a feje, orra hasadt be. Az összetûzés alatt senki sem lépett közbe, senki sem állt mellénk, pedig helybeliek is voltak a helyszínen. Rendõrnek nyoma sem volt, az õrszobán senki nem vette fel a telefont. Utólag derült ki, az egész városban két rendõr teljesített szolgálatot szilveszter éjszakáján, közülük csak az egyik volt egyenruhábam. Népújság nyomán

Magyarverés 18. A nagybecskereki rendõrség vallási és nemzeti gyûlölet szítása miatt letartóztatta az udvarnoki 18 éves Stojan Novkovicsot. A szintén udvarnoki Branko Stevandicstyal együtt december 24-én, reggeli 2 óra taján az udvarnoki ortodox templom elõtt rátámadtak a 28 éves zombori Drobina Jánosra és a 41 éves törökbecsei Belovai Tiborra könnyebb testi sértéseket okozva. Novkovics arra kényszerítette a két magyart, hogy azt kiabálják: „szerb vagyok”, és hogy szerbül mondják el a Miatyánkot. Novkoviæot õrizetbe vették, Stevandicstyal szemben pedig valószínûleg csak szabálysértési eljárás indul – derül ki a Beta hírébõl. hunhir.hu

13 futóból álló ceglédi staféta érkezik az országzászlóhoz 1933. október 6-án – akkor az IGEN gyõzött volna

Felgyújtottak egy magyar kápolnát Délvidéken Lejsz József palicsi katolikus plébános az idei karácsonyt nem misézéssel, hanem tûzoltással töltötte. December huszonnegyedikén éjjel ugyanis – eddig ismeretlen tettesek – meggyújtották a palicsi római katolikus templom melletti kápolnát. Az esetet csak most hozták nyilvánosságra. – Szentestén tíz óra tájban szóltak a szomszédok, hogy ég a kápolna. Amikor odaértem, láttam, hogy a betlehem lángban áll. A tûzoltóság és a rendõrség is kijött a helyszínre, és

kivitték a százéves betlehemet, amely nagyon megégett. A rendõrség azt mondta, hogy folytatják a nyomozást – nyilatkozta Lejsz József, aki szerint a kápolnát szándékosan gyújtották fel december 24-én éjjel. Nem egyedi eset, hogy vallási emlékhelyeket, sírokat gyaláznak meg a Délvidéken. Az elmúlt években magyar és horvát temetõkben több száz sírt gyaláztak meg, volt eset, amikor több templom falára uszító jelszavakat festettek ismeretlenek. hunhir.hu

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

FR NT

10

Börtönbüntetés a Nemzeti Frontos képviselõknek Hat hónapos letöltendõ börtönbüntetést kapott a francia Nemzeti Front egyik képviselõje, aki 2004 októberében egy tévéinterjúban azt mondta: a gázkamrák csak fertõtlenítõk voltak, és minél több ciklon B-t használtak a nácik, annál több életet mentettek meg. A bíró szerint a büntetés súlyosságát az elkövetõ visszaesése indokolta. Holokauszttagadó kijelentése miatt hat hónap szabadságvesztésre és tízezer euró pénzbírságra ítélte a lyoni bíróság Georges Theilt, a szélsõjobboldali Nemzet Front (FN) volt regionális képviselõjét – írja a Libération címû francia napilap. A második világháborús emberiségellenes bûntettek létezésének vitatása miatt elítélt 65 éves politikust ezenfelül arra kötelezte kedden a bíróság, hogy 33 ezer euró kártérítést fizessen az õt beperlõ tizenegy egyesület részére. A Rhone-Alpes régió tanácsának veterán szélsõjobboldali képviselõje egy 2004. október 14-én adott tévéinterjúban fertõtlenítõnek nevezte a náci német birodalom haláltáborainak gázkamráit, hozzátéve: „minél nagyobb mennyiségben használtak a németek ciklon B-t, annál több életet mentettek meg”. Fernand Schir bíró az ítélet kihirdetésekor radikális holokauszttagadásnak minõsítette a képviselõ kijelentését. „A hat hónapos börtönbüntetés a cselekedet súlyossága és annak vállaltan visszaesõ jellege miatt indokolt” – mondta a bíró. Georges Theilt 2001-ben a grenoble-i bíróság holokauszttagadó kijelentése miatt három hónap felfüggesztett szabadságvesztésre és ötvenezer euró pénzbírságra ítélte. Múlt októberben pedig a limoges-i bíróság ítélte hat hónap börtönbüntetésre a képviselõt egy revizionista írása miatt. Ez utóbbi ítélet ellen Theil jogi képviselõje fellebbezett. Eric Delcroix ügyvéd a gyarmatosítás értékelése körül kialakult közéleti vitára hivatkozva kérte védence ügyének újratárgyalását. Értelmezése szerint Jacques Chirac francia elnök kijelentését követõen, amely szerint „nem a parlament feladata történelmet írni”, a bíróság sem határozhatja meg a történelmi igazságot. Az újratárgyalásra vonatkozó kérelmet a lyoni bíróság visszautasította.

A lap régebbi számai megrendelhetõk a szerkesztõség címén

2006. január 10.

Semmi Minálunk nem történik semmi Akkor sem, ha összeszakad a föld az éggel Barátom, ne hagyd magad félrevezetni Minden csak látszat, úgy, mintha Hideg lánggal égel Semmi nem mozdul, nem épül És nem dõl össze az összedúcolt Potemkin-álság, ki van tapasztva Erõs habarcsa tehénlepénybõl Való és vérbõl-sárból-húgyból Minálunk ez már senkit nem is lep meg Mögöttünk csúfolók gúnnyal integetnek És igazuk van, bizony megérdemeljük Ezerév óta, amit elénk tesznek, megesszük Gyanús a színe, és enyhén szaglik Az íze, akár a szárított fûrészporé De nem mozdulunk, falunk addig Míg bárki más forradalmat csinál Tiltakozásul akár a savanyú borér' Mifelénk mindig hidegen fújnak a szelek Azért nem indulunk el talán kapa-kaszára kapva Minket könnyûszerrel egymás ellen játszanak ki Akár a legócskább-olcsóbb-primitív cselek Mi ilyenek vagyunk, csodavárók, szájtátik A fogunk mannára, sültgalambra vásik Napjainkból az unalom, a henyeség lehellete ásít Apátia ül a szellemünkön, nem érdekel, mit mond, érez a másik

Folyt. köv. (vagy nem) 2004. május 12. Adorján András

IMPRESSZUM Kiadja és a kiadásért felel: Szkíta Mûhely Fõszerkesztõ: Szabó Tamás Szerkesztésért felelõs: Szabó Tamás Szerkesztõség címe: 2120 Dunakeszi, Bocskai u. 16. Nyomda: H.A.ZS. HU ISSN 1786-8408 Telefon: 06–20–494–4513 Elektronikus levél: [email protected]

Minõségi autófényezés: 06 20 487-28-41

Terjesztõket keresünk, hogy a lap minél több magyarhoz eljuthasson. Jelentkezõket a 06 20 579 09 46-os telefonszámon várunk. Latin tanítást, korrepetálást vállal középiskolai tanárnõ. (Magyartanítást, egyetemi felvételire való felkészítést is vállalok.)

Telefon: 06 1 403-02-46

Önkénteseket várunk a Frontra! Újságírókat, fotósokat, terjesztõket várunk a szerkesztõségi csapatba! Fizetést sajnos belátható ideig nem tudunk adni, csak jó szót és sok munkát. A lapnál mindenki ingyen dolgozik a közös célért, hazánk felszabadításáért. Valljuk, élet-halál harc folyik most hazánkban. Ebben a harcban hathatós fegyver lehet egy hiteles és radikális nemzeti újság. Fegyverforgató önkénteseket várunk, akik segítenek felrázni, és tartást adni az apátiába süllyedt magyarságnak.

Az újság kapható: Országszerte a nemzeti könyvesboltokban és a budapeti újságárusoknál. Elõfizethetõ rózsaszín csekken a 2120 Dunakeszi, Bocskai utca 16. címre. Az újságot zárt borítékban küldjük elõfizetõinknek.

Éves elõfizetés: 4000 Ft Féléves elõfizetés: 2000 Ft Negyedéves elõfizetés: 1000 Ft Telefon: 06-20-494-4513 Elektronikus levél: [email protected] Keresse a fõvárosi és vidéki Relay és Inmedio nevû hírlapüzletekben, valamint egyes nemzeti könyvesboltokban. A legbiztosabb hozzájutás az elõfizetés: 2900 Komárom, Mártírok u. 17/b.

KÖZÉLETI HAVILAP

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

III. évf. 1. szám

FR NT

A vörös rém ellen harcoltak 1943 januárjában a Don-kanyari Voronyezsnél a vörös hordák ellen harcoló 2. Magyar Hadsereg gyakorlatilag megsemmisült. 1942 õszén – a tavasszal kivonulthoz képest – egy személyi állományában, fegyverzetében, felszerelésében megfogyatkozott, súlyos ellátási és utánpótlási gondokkal küzdõ, a Don menti hídfõcsatákban leharcolt magyar hadsereg várta sorsa beteljesedését. A német hadvezetés saját és szövetségesei erõit – szinte hatásos tartalék képzése nélkül – a közel 3000 kilométer széles keleti arcvonalon sorakoztatta fel. Csapatokat innen kivonni – az elért vonalak feladása nélkül – 1942-ben már egyszerûen nem lehetett. Habár a szovjet csapatok sztálingrádi ellentámadása még nem indult meg, látható volt, hogy a szovjet-német arcvonal déli szakasza teljes egészében megmerevedett. A Kaukázuson túlra, a létfontosságú bakui olajmezõkig a német csapatok nem jutottak el, s a kezdeményezés kicsúszott a német hadvezetés kezébõl. A magyar hadsereg vérvesztesége – 1942. szeptember végéig kereken 1000 tiszt (a teljes tiszti állomány 20%-a) és 29 000 fõnyi legénység volt. A jelentõs személyi veszteségek miatt több gyalogzászlóaljat – melyek hiányait menetszázadokkal és átcsoportosításokkal már nem lehetett kiegyenlíteni – fel kellett oszlatni. A hadsereget anyagi téren is jelentõs veszteségek érték. Az egyetlen viszonylag gépesített, gyorsabban átcsoportosítható tartalékának, az 1. páncéloshadosztálynak a harckocsi állománya a felére csökkent, a jelképes méretû repülõcsoport harci repülõinek létszáma pedig 18 darabbal apadt. Jelentõsek voltak a veszteségek a gyalogsági fegyverek, nehézfegyverek, páncéltörõ ágyúk és a különbözõ lövegek terén is, a 7. tábori tüzérezred például löveganyagának 70%-át vesztette el. A 2. hadsereg parancsnoksága elõtt nyilvánvalóvá vált, hogy jelentõs személyi és anyagi utánpótlás, illetve megerõsítés nélkül csapatai képtelenek felkészülni a tél beálltával várható szovjet ellentámadásra. Jány Gusztáv vezérezredes 1942. szeptember 24-én az alábbiakat jelentette: „1. Én ismételten rámutattam és jelentettem a Heeresgruppe B-nek, hogy a hadsereg kiterjedése oly nagy, hogy mélysége nincs. Hátsó fészkekként néhány nehézfegyver, parancsnoki figyelõ és ütegek tüzelõállása van kiépítve. Összefüggõ akadályöv sehol sincs. Szívós ellenállást ilyen körülmények között nem lehet kifejteni. […] Kérem kivinni, hogy sávunkat megrövidítsék.

2. A csapat maga a mûszaki munkát és a védelmet nem tudja tökéletesen megoldani […] 4. A pótlás kiküldése sürgõs, mert ha a tartós esõzések ideje bekövetkezik, kiképzésrõl szó sem lehet, anélkül pedig a menetalakulatokat alkalmazni nem lehet. 5. Az elveszett és tönkrement lövegek sürgõs pótlását kérem, mert mint már jelentettem, az ottani terepen a tüzérség az, mely a gyér gyalogsági erõket támogatni tudja és orosz elõretörést le tud kötni. 6. Sok aknavetõ kiszállítása is szükséges, hogy hasonló fegyverrel válaszolhassunk az orosz tömeg tüzére […] 8. Páncélozott, hernyótalpas rohamlövegek, páncélvadászok nélkül nem tudunk harckocsi támadást biztosan kivédeni […] 9. A téli ruha kiszállítása sürgõs. Kérem az üresen kimenõ kórházvonatokkal pokrócok, s a gyûjtött meleg prémek és ruhák mielõbbi útba indítását. 10. A nagy kiterjedés mellett a küzdõket mozgókonyhákból ellátni nem lehet, így a csapat nem kap meleg étkezést. […]”

A Legfelsõ Honvédelmi Tanács 1942. október 5-i ülésén Szombathelyi Ferenc vezérezredes véleménye meghatározta a 2. hadsereg további sorsát: „Okulva az 1914-1918. évi világháború tapasztalataiból, nem kétséges, hogy Magyarországnak feltétlenül szüksége van itthon egy érintetlen, ütõkész hadseregre, mely váratlan fordulat esetén hivatott lesz a nemzet érdekeit megvédelmezni és kizárólag magyar célkitûzéseket valóra váltani. Magyarország jelenlegi katonapolitikai helyzete – annak ellenére, hogy tulajdonképpen minden szomszédunk szövetségesünk – távolról sem tekinthetõ megnyugtatónak. Noha a kisantant-államszövetséget a német ököl 1938-ban széjjelzúzta, és hazánk megerõsödött, szomszédaink politikai felfogásában változás nem állott be […] azok csak a kedvezõ alkalmat várják Magyarország rovására kitûzött politikai céljaik megvalósítására.”

11 A 2. hadsereg súlyos helyzete iránt tanúsított látszólagos érzéketlenség, közömbösség nem a politikai és katonai vezetés részvétlenségébõl és felületességébõl fakadt. A Kállay-kormány legfõbb politikai célkitûzése az volt, hogy – az egyre feszültebbé váló magyar-román viszonyra s a bizonytalan külpolitikai helyzetre való tekintettel – az országot kivezesse a háborúból. Óriási teherként nehezedett rá a román vezetésnek Észak-Erdély és a Székelyföld visszaszerzésére irányuló, egyre nyíltabban hangoztatott szándéka. A megoldatlan és kiélezett magyar-román viszony esetleges következményein Kállay Miklós miniszterelnök Hitlernél tett 1942. június 7-i bemutatkozó látogatása után is elgondolkozhatott: a német vezér és kancellár beszédébõl ugyanis azt vélte kihallani, hogy a háború végén Románia szabad kezet kaphat a területkérdésben. Bár a német vezetés a késõbbiek során határozottan tiltakozott a hitleri beszéd – állítólagos – félremagyarázása ellen, s igyekezett hangsúlyozni a bécsi döntés örökérvényûségét, a magyar kormány tapasztalhatta a német-román kapcsolatok folyamatos elmélyülését. Mindez arra késztette, hogy erõforrásainak nagy részét a háború befejeztével elkerülhetetlennek látszó magyar-román fegyveres konfliktusra tartalékolja. Várható volt, hogy amennyiben a meginduló szovjet támadó hadmûveletek során a lényegesen nagyobb harcerõt képviselõ német alakulatok vereséget szenvednek, abban az esetleg megerõsített magyar csapatoknak is osztozniuk kell. A jelentõs minõségi és mennyiségi fejlesztésre törekvõ hátországi honvédségi erõk további megtizedelése, feláldozása gyengítette és védtelenebbé tette volna az országot. Miután a honvédség alakulatainak több mint fele a keleti hadszíntéren teljesített szolgálatot, a frontról hazatérõ román csapatokat pedig – pihenés és átfegyverzés céljából – javarészt Dél-Erdélyben vonták össze, a Honvéd Vezérkar fõnöke nem ok nélkül utasította el a 2. hadsereg parancsnokságának kéréseit az alábbi módon: „Újabb alakulatok kiküldését nem javasoljuk. Különösen nem harckocsikat.” 1942. december 27-én keltezett „Védõállások tartása tárgyában” címû parancsot kapott a 2. hadsereg parancsnoksága, melyben Szombathelyi vezérezredes többek között az alábbiakról rendelkezett: „Legfelsõbb Hadurunk elrendeli: ellenséges támadás esetén a saját állásokat és támpontokat feltétlenül tartani kell. Visszamenni senkinek sem szabad. Nincs hátra, csak elõre van.” A többit ismerjük, a mennyiség gyõzött a minõség felett. Szabó Péter írása alapján

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

12

Agyvérzés

Könnyekkel telt szemem, elcsuklik a hangom, remegnek a kezeim. Valósággal letaglózott a hír. Ariel Sharon megkapta a második agyvérzését. (Szívrohamot nehezen kaphatna, mivel ahhoz szükség lenne egy szívre is.) Szomorúságomra NEM a fent említett személy betegsége ad magyarázatot, hanem az, hogy eszembe jutnak szégyenletes, szörnyû tettei. Eszembe jut például, mikor még a Hagana nevû terrorszervezet tagjaként tevékenykedett, Izrael állam létrejötte elõtt. Társaival együtt komplett palesztin falvakat mészároltak le, asszonyostul, gyerekestül. Továbbá eszembe jut azoknak a libanoni falvaknak a képe, melyet már belügyminiszterként, pusztítatott el, s melyen kisebb-nagyobb kupacokban feküdtek a szerencsétlen fiúk, asszonyok és gyermekek, de sorolhatnám bûneit reggelig, csakhogy ahhoz már végképp nincs kedvem. A kis hableány keresztnevû (bár a keresztet eme összefüggésben említeni talán szentségsértés) minden bizonnyal nem a Jóisten szólongatja magához, hanem minden bizonnyal az ellenpólus. Sharon (akit épp ezekben a pillanatokban nevezett a békaszemû Baló az Este címû mûsorban, középutas politikusnak!!! hát ezen már csak mosolygok, mert ha ez a középút, akkor itt már mindent szabad) hitem szerint nem más, mint egy, a sátán apostolai közül. Lent a pokol mélyén már várják õt a fortyogó üstök. De óvatosságra intem Önöket, túl nagy örömre senkinek nincs oka, mert abban biztos vagyok, hogy aki õt követi az még nála is rosszabb lesz. Ezúton szeretném biztosítani Önöket arról, hogy nem vagyok antiszemita, sõt van egy barátom, Anti aki szemita. Sõt, búcsúzóul álljon itt egy kis történet, melyet egy másik zsidó ismerõsöm mondott, akit miután arra bíztattam, hogy egyen ebédre egy jó libamájat roston, sült almakarikával és burgonya pürével, azzal utasított el: „Dehogy eszem libamájat fiam, hát maga nem tudja, hogy a libamáj több zsidót ölt meg mint Hitler?” nedudki

FR NT

2006. január 10.

Magyarvadászat Szerbiában A számtalan magyarverést követõen gyilkosság történt a délvidéki, színmagyar lakosságú Magyarkanizsán. Egyik hajnalban a bácskai város Bounty nevû vendéglõje elõtt egy szerbkeresztúri szerb férfi, bizonyos Goran Csijovics (41) lelõtte a helybeli Sarnyai Józsefet (33). A történet szokványos kocsmai összeszólalkozással kezdõdött, majd Sarnyai kiosztott néhány pofont Csijovicsnak. Erre a heves vérmérsékletû szerb taxiba ült, hazahajtatott Keresztúrra (kb. 30 km), magához vette pisztolyát, majd visszament a fent említett szórakozóhelyre és több lövéssel gyakorlatilag kivégezte Sarnyai Józsefet. Még emlékszem a négy temerini magyar ügyére, akik 13 és 15 év közötti börtönbüntetést kaptak, miután megvertek egy szerb nemzetiségû férfit. Kíváncsi vagyok, hogy jelen esetben ezt a nyilvánvalóan elõre megfontolt emberölést mennyi „jutalommal” honorálja a magyargyûlölõ szerb állami gépezet. Itthon természetesen az ügy lényegesen kisebb visszhangra talált kereskedelmi adóinkban, mint a New Orleans-i katasztrófa és a Catrina hurrikán. A jugoszláv belügy pedig mint mindig - most is arra játszik, hogy szépen-lassan kivonja a figyelem középpontjából az esetet. Azt kell, hogy mondjam: nincs nehéz dolga. A magyar média és a szoclib magyar kormány ehhez tökéletesen asszisztál. Kissé furcsának találom, hogy a jelenlegi magyar kormány miért nem kérdezi meg a szerb kormánytól, hogy miért tarthatnak pisztolyt a betelepült szerbek egy békés magyar környezetben, ahol fegyver még véletlenül sem fordul elõ civilek kezében? Melyik szerv adja ki ezeket a fegyvertartási engedélyeket?

Vajon minek a szerb lakosságnak fegyver? Az Európai Parlament ülésén Doris Pack néppárti képviselõasszony, a parlament délszláv bizottságának elnöke felszólalt a vajdasági magyarokat ért atrocitások miatt. Kovács László, akit valószínûleg nem érdekelt az ügy, levette a tolmácsolást közvetítõ fülhallgatót és átsétált a terem túloldalán üldögélõ Tabajdi Csabához egy kis beszélgetésre. Pack asszony erre megszakította mondókáját és odaszólt Kovácsnak, hogy amennyiben az ideje megengedi, figyeljen már oda, hiszen nyilván érdekelni fogja, amit mond. Igen ám, de Kovács elvtárs nem beszéli a németet és tovább politizált Tabajdival, figyelemre se méltatva képviselõtársát. A helyzetet néhány szocialista képviselõ próbálta megmenteni: „Laci, Laci” – pisszegtek be Kovácsnak, aki erre sem reagált. Pack asszonyt szemmel láthatóan bosszantotta a dolog, és ismét felkérte a szocialisták eme jeles képviselõjét, a munkásmozgalom régi harcosát, hogy figyeljen már a szavaira, ha másért nem, mert magyarkérdésrõl van szó. Azt hiszem, ez az eset tökéletesen példázza a jelenlegi kormány és vezérszónokai hozzáállását a magyar kérdéshez. Ezeket a megélhetési politikusokat nem érdekli, hogy mi történik a magyarokkal... Vajon mennyi magyart kell még megölniük vagy megnyomorítaniuk a szerb sovinisztáknak, hogy végre azt mondjuk: elég volt! Vajon hányszor kell még Kovács Lászlónak nevetségessé tennie magát és Magyarországot ahhoz, hogy visszahívjuk Brüsszelbõl és nyudíjba küldjük? Minden rajtunk, választókon múlik! Hökkentõ XI. évf. 8. sz. Forró Lajos Családi idill

Bush