Frankó Ákos Máté Zsolt VILÁGÖRÖKSÉG A MAGYAR OSZTRÁK FERTÔ-TÁJ B E V E Z E T Ô. Tózsa István AZ e - GOVERNMENT TÉRKÉPE

TARTALOMJEGYZÉK

2

BEVEZETÔ

3

Tózsa István AZ „e”- GOVERNMENT TÉRKÉPE

5

Szalkai Gábor ELÉRHETÔSÉGI VIZSGÁLATOK MAGYARORSZÁGON

14

16

28

Frankó Ákos – Máté Zsolt VILÁGÖRÖKSÉG A MAGYAR–OSZTRÁK FERTÔ-TÁJ

35

Körmendy Imre „ÉSZREVÉTELEK AZ „AJÁNLÁS”- HOZ (Miklóssy Endrének a Falu Város Régió 2001/7. számában megjelent írásához)

Miklóssy Endre A PUSZTULÁS OKAI ÉS A GYÓGYULÁS LEHETÔSÉGEI Szûcs György AZ APARHANTI TELEPÜLÉSI FOLYÉKONY HULLADÉK ÁRTALMATLANÍTÓ TELEP MEGÉPÍTÉSÉNEK HELYI SAJÁTOSSÁGAI

18

Ferencz Gyôzô EURÓPA MEGSEJTÉSE

24

Lun Zsuzsanna FALUFELÚJÍTÁS MAGYARORSZÁGON III.

HÍREK AZ EURÓPAI UNIÓBÓL 37

Jobbágy Valér A STRUKTURÁLIS ALAPOK MENEDZSMENTJE A 15-ÖKBEN: NYOMON KÖVETÉS

40

VIDÉKFEJLESZTÉS Élet a homokon (Kôváriné dr. Bartha Ágnes)

41

HÍ R E K

A folyóirat támogatói: Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, mint a KTM jogutódja, Budapest Fôváros Fôpolgármesteri Hivatal, Magyar Urbanisztikai Társaság, BME Urbanisztikai Intézete, Központi Statisztikai Hivatal, Belügyminisztérium ■ Fôszerkesztô: Hörcher Ferencné ■ A szerkesztôbizottság tagjai: dr. Szaló Péter (a szerkesztôbizottság elnöke), Balogh Ottó, Balsay István, dr. Dorgai László, dr. Faragó László, dr. Jámbor Imre, dr. Kovács Tibor, dr. Meggyesi Tamás, Miklóssy Endre, Paksy Gábor, Schneller István, dr. Szabó Lajos, dr. Szegvári Péter, Szendrôné dr. Font Erzsébet, dr. Trócsányi László, Vajdovichné dr. Visy Erzsébet ■ A kiadó vezetôje: Szikla Gyula ■ Fotók: Dékány Tibor ■ Olvasószerkesztô: Körösmezey Lászlóné ■ Tervezôszerkesztô: Pintér József ■ Felelôs kiadó: VÁTI Kht., vezérigazgató: Paksy Gábor ■ A szerkesztôség és a kiadó címe: 1016 Budapest, Gellérthegy utca 30–32. Telefon: 356-9122, 375-5691 ■ Fax: 356-8003 ■ Nyomdai elôkészítés: Pala 11, TIMP Kft. ■ Nyomás: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. ■ ISSN: 1218-2613 A folyóirat évente tízszer jelenik meg, elôfizethetô a szerkesztôségben és a kiadóban.

TISZTELT OLVASÓINK!

A 2001. évi utolsó számunk szerkesztésénél megint az volt az érzésem, hogy elloptak egy évünket, valószínûtlenül gyorsan múlt el 12 hónap és nem futotta mindenre, amivel foglalkozni akartunk. Az év vége a számvetés ideje. Mit tudtunk elvégezni ebben az évben és mire nem futotta idônkbôl, erônkbôl? Kezdjük a számvetést pozitívan! Lapunk hasábjain új rovat indult, VIDÉKFEJLESZTÉS néven. Ez módot adott egyrészt arra, hogy az ország vidéki térségeibôl is sokan megszólaljanak, másrészt arra, hogy az ország települései tudomást szerezzenek arról, hogy mi történik máshol, milyen erôfeszítések, eredmények és esetleges kudarcok kísérik a vidéki, fôként a kis települések felzárkózni akarását. A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Programok Fôosztályához tartozó Regionális Vidékfejlesztési Irodák létrejötte nagy eredmény volt, fontos eszköze a régiók valóságos kialakulásának, az Európai Unióhoz való csatlakozás elôkészítésének, a vidéken élô népesség gondjai menedzselésének. Vidékfejlesztési rovatunk számot adott az új intézményfajta szakembereinek törekvéseirôl, a térségmenedzserek szakmai továbbképzésérôl, számos olyan eseményrôl, melyek híre nem jutna túl a kistérségek határain. Pedig szükség van a minél szélesebb körû tájékoztatásra, mert az ötlet ötletet szül, a jó példa ragadós és egészséges versenyszellemet gerjeszt a települések, a kistérségek között. Pozitívan könyvelhetô el az is, hogy a lapunkban megjelenô számok szerzôi sokszor maguk keresik meg szerkesztôségünket, alig kerül sor külön felkérésükre, mert e nélkül is több esetben a bôség zavarával küzd a lap szerkesztôje. A szakmát nem kell biztatni a megszólalásra, a mindennapi élet maga teremti a témát, amely leírására a szerzôk önmaguktól is indíttatást éreznek. Köszönet illeti a cikkek íróit, a beérkezô írások döntô többsége szakszerû és idôszerû, a valós problémákat ragadja meg és világosan fejti ki mondanivalóját. Külön is említést érdemel a sokrétûség, amely a beérkezô írások jellemzôje, igen széles skálán mozognak a szerzôk, bármilyen szakterületrôl is adnak számot egy-egy beküldött cikk formájában. A hétköznapok gyakorlati szakmai gondjai és a köztük összefüggést keresôk gondolatai is megfogalmazást nyernek és tapasztalati ismereteket tudálékosság nélkül továbbítanak a szakma mûvelôi felé. Sajnos a 2001. évi elsô számunk bevezetôjében felvázolt szándékunkat, vitanapok szervezését csak részben tudtuk megvalósítani. Ebben többnyire az idôhiány akadályozott meg minket. A jelenlegi pályázati rendszer gyengéirôl, az integrált tervezés-megvalósítás fehér foltjairól, az egyeztetések folyamatának egyszerûbbé tételérôl nem tudtunk kerekasztal-beszélgetéseket rendezni, fôként a döntési helyzetben lévô szakemberek rendkívül nagy leterheltsége miatt. Talán jövôre sikerülni fog! És még egy nagy hiányérzete van a szerkesztôségnek: a lap még mindig nem tudott vitafórummá válni. Talán ezt a falat töri át éppen ez utolsó, 10. számunk, ahol ellenvélemény megfogalmazásával is találkozunk Körmendy Imre tollából. Eredményekben gazdag, örömteli ÚJ ESZTENDÕT és jó egészséget kívánva tisztelt Olvasóinknak búcsúzik a 2001. évtôl A FALU VÁROS RÉGIÓ szerkesztôsége 2

2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

TÓZSA ISTVÁN tanszékvezetô fôiskolai tanár, BKÁE Államigazgatási Kar, Közigazgatás-szervezési és Urbanisztikai Tanszék

AZ „E”-GOVERNMENT TÉRKÉPE Tudjuk, hogy a polgári demokrácia a választás szabadságára épül, ahol nemcsak a politikusokat és az árukat, hanem a szolgáltatásokat – közöttük elvileg a közszolgáltatásokat is – választani lehet és kell. Ezért a modern közigazgatás egyre inkább szolgáltató jelleget ölt. 2000 nyarán a Miniszterelnöki Hivatal keretében létrehozott Informatikai Kormánybiztosság (IKB) fô célja az ún. „Elektronikus Kormányzat”, azaz a „Szolgáltató állam az állampolgárok szolgálatában” elnevezésû program végrehajtása. A szolgáltató állam figyeli az állampolgárok igényeit, és megpróbálja ehhez idomítani közigazgatásának mûködtetését. Hatékony és mindenki számára elérhetô, lekérdezhetô tájékoztatást nyújt, mûködése átlátható, a nyilvánosság ereje által is ellenôrizhetô. A közigazgatás polgárbarát, szolgáltató jellegû ügyintézéséhez az 1990-es években kiszélesedô informatikai forradalom nyújtja a technikai alapot. Az erre való építkezésnek három alappillére van: 1. A szükséges számítástechnikai és kommunikációs infrastruktúra elérhetôsége, ami a rendelkezésre álló pénzügyi erôforrások függvénye. 2. Az ügyintézés és tájékoztatás során a nyilvánossá váló elektronikusan tárolt adatrendszerek védelme, ami a jelenleg elszabadult globális terror korában különösen fontos. 3. A társadalom tudásszintjének emelése, egyrészt a köztisztviselôi, közalkalmazotti, másrészt a szolgáltatásokat igénybe vevô állampolgár oldalán. A számítástechnikai és modern kommunikációs eszközök használatára képes és arra épülô „információs” társadalom létrejötte szintén alapvetô fontosságú, azért, hogy ha az anyagi erôforrások megengedik, a biztonsági rendszerek pedig garantálják az „elektronikus kormányzás” kialakítását, akkor legyen, aki tudja és akarja is használni azt. Az IKB programja nagyon helyesen ismeri fel, hogy a közigazgatásban dolgozókat fel kell készíteni az elektronikus kormányzás technikai rendszereinek alkalmazására oktatási és képzési területen. Sajnos azonban a 2001 júliusában elindított, a közigazgatás korszerûsítését és ezen belül az „e”(elektronikus) – kormányzati rendszerek elterjedését megalapozó 36, az IKB által támogatott projekt közül mindössze 2 koncentrál a köztisztviselôk oktatási, képzési, illetve továbbképzési kérdéseire. Véleményem szerint nemcsak a köztisztviselôk szakmai továbbképzési fórumain – ahol napjainkig az európai uniós csatlakozásra felkészítés uralta a terepet –, de a közigazgatásba munkaerôt emittáló felsôoktatási alapképzés intézményeiben, így pl. az egyetemek jogi, közgazdasági és tanárképzô karain is hangsúlyosabban meg kellene jelennie az oktatásban az „e”-kormányzatnak, sôt, a köFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

zép- és általános iskolák tananyagában is. A köztisztviselôk és közalkalmazottak mellett az állampolgárok széles tömegének a fogadókészsége is szükséges a modernizációhoz. Jelenleg, éppen az IKB felmérése szerint ez ugyanis nem létezik. A lakosság 70%-ban személyesen, 30%-ban írásban intézi ügyeit, 86%-ban pedig ehhez a telefont is igénybe veszi. Nem okolhatjuk természetesen ezért sem az oktatás-képzés hiányát, sem a buta társadalmat, aki nem akar tanulni és nem mutat fogadókészséget az elektronikus ügyintézés iránt, hiszen az jelenleg még gyerekcipôben jár. Az IKB által megrendelt felmérés szerint egyébként az állampolgárok közel fele szívesen igénybe venné az „e”-government szolgáltatásait, de ennek számos akadálya van: Magyarországon például 100 állampolgár közül csak 1 az Internet elôfizetô, míg a fejlett országokban 10 feletti ez a szám, Svédországban pedig 23. Egy 2001-ben publikált OECD felmérés szerint Magyarországon az Internet elérés ára háromszoros, négyszeres a fejlett nyugati országokhoz képest. De az e-kormányzat terjedésének akadályait találóan egy népi anekdotával lehetne jellemezni: „Mondja bátyám, miért nem szól ebben a faluban a harang?” – így a kérdés. „Hja, annak száz oka van” – szól a válasz. „Hát mondjon kend egyet!” „Hát, … elôször is … nincs harang.” Hogyan használja tehát az „információs társadalom” – még ha lenne is fogadókészsége – azt, ami nincs? A kormányzati portálok a minisztériumok belsô adatbázisainak és honlapjainak szintjén most épülnek ki, a lakossággal közvetlenebb kapcsolatot igénylô települési önkormányzatok „gépesítése” pedig egyrészt a többségében kezdetleges települési honlapok létrehozásának a szintjén toporog, másrészt egymással nem kompatíbilis hardver és szoftver felhasználással jönnek létre egymástól és a központi igazgatástól is elszigetelve, úgy is fogalmazhatnánk, hogy települési szinten egy „archipelago” típusú „e”-kormányzat megjelenése vetíti elôre árnyékát. A mellékelt táblázat azt próbálja „feltérképezni”, hogy Magyarországon a települési önkormányzat mûködésének modernizációjához az elektronikus kormányzás, mely elemei járulhatnak hozzá, közöttük milyen kapcsolat létezik és hogy az ezredfordulón, milyen mértékû az egyes elemek kiépítettsége. A telefon, fax, mobil és az e-mail használata, az Internethez való állampolgári hozzáférés gyakorlatilag anyagi kérdés, jogi, technikai akadálya nincsen. A kevésbé tehetôs rétegek számára a világhálóhoz való hozzáférést biztosító teleházrendszer a kiépülés útján van, ma már igen sok településen megvalósult. Zavaró kommunikációs pont ebben a rendszerben az, hogy nagyon sok munkavállaló a munkahelyén található internetes hozzáférést próbálja kihasználni privát célokra is. A távoktatásban, a köztisztviselôi „e”-továbbképzésben („e” learning) és a távmunkában rejlô lehetôségek teljesen kihasználatlanok országos szinten. Az elektronikus közbeszerzés és a digitális aláírás eszközei a törvényi szabályozás szakaszában 2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

3

vannak, illetve túl is jutottak azon. A digitális aláírás alkalmazását jelenleg az elektronikus interaktív önkormányzati ügyintézés teljes hiánya bénítja meg. A települések nagy része ugyanis létrehozta saját honlapját, ahol különféle információkat közölnek, de az Interneten keresztül történô ügyintézés irányában még csak ott tartanak, hogy egyes ûrlapok esetleg letölthetôk a honlapról, az önkormányzati portálok kiépítése pedig – Budapest kivételével – még nem kezdôdött el. Az ûrlap letöltési lehetôséggel az ügyfél egy hivatali látogatást tud csak megspórolni. Az önkormányzati nyilvánosság, a honlapon keresztüli helyi véleménynyilvánítás, esetleg az „e”-szavazás csak elviekben képzelhetô el. Az informatika által ténylegesen meghódított és használt terület az önkormányzatoknál – csakúgy, mint a legtöbb más szervezetnél – a gazdasági adminisztráció. Az okmányirodák kiépítése elkezdôdött, s ez részben de4

centralizált, részben központi állami feladatok adminisztrációját segíti elô. A települési önkormányzatok mûködésének modernizációja terén az informatika (a térinformatika) az ingatlan- és a vagyonnyilvántartásban, illetve a közüzemi (víz, csatorna, gáz, elektromos) hálózatok térképes, digitális nyilvántartásában mutatkozik a legnagyobb elôrelépés. A nagyobb és tehetôsebb települések megengedhetik maguknak, hogy közlekedési vállalataik a forgalomirányításba bevonják a térinformatikát. A településrendezési tervezés során a szerkezeti és szabályozási tervek térképekre épülô munkafázisaiban egyre több önkormányzat használ és igényel digitális térképezési technikát. A központi igazgatási szervek számára készült Területi Információs Rendszer (TEIR) kiépült ugyan, de az önkormányzatok mûködésének javításában csak áttételesen használható. A TEIR kistérségi adatokra épülô „kistestvére” kidolgozás alatt van, de a rendszer központi szerveket kiszolgáló jellege miatt a települési önkormányzat csak áttételesen profitálhat belôle. Ugyanez érvényes a most kiépülô kormányzati (minisztériumi) portálokra és honlapokra is. Teljesen hiányzik viszont a palettáról a településen élô embert leginkább foglalkoztató környezetminôségi és egészségügyi információ térinformatikai megjelenése és önkormányzati hasznosítása. Ugyanez mondható el a testületi döntéseket objektívebbé tévô, tudományos környezeti háttér-információn alapuló döntés-elôkészítô térinformatika alkalmazásáról. A döntés-elôkészítô, területkiválasztási, területminôsítési térinformatika teljes hiányának elsôsorban az interdiszciplináris jellege lehet az oka, amellyel egy alapvetôen ágazati rendszerben mûködô önkormányzati döntésmechanizmust kellene kiszolgálnia. 2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

SZALKAI GÁBOR területfejlesztô geográfus

ELÉRHETÔSÉGI VIZSGÁLATOK MAGYARORSZÁGON A vizsgálat a magyar közlekedési hálózat két legfôbb elemének, a közút- és vasúthálózatnak a kvantitatív elemzésével foglalkozik. Az eredmények, a gyakorlati felhasználás lehetôsége mellett, szándékom szerint, több eltérô tudományterület késôbbi vizsgálatához is alapul szolgálhatnak. A vizsgálatok során a két hálózat „saját” tulajdonságaiból fakadó különbségeket, kiépítettségük eltérését, s az ezek következtében megnyilvánuló, a két hálózatra jellemzô egyedi elérhetôségi viszonyokat kívántam feltárni. Az elemzés elsôsorban a távolságbeli és idôbeli elérhetôségi viszonyokat vizsgálja, kitér azonban a természeti és településföldrajzi tényezôk, valamint a trianoni határok hálózatmódosító hatásaira is, foglalkozik a 68-as koncepció következtében felszámolt mellékvasúti hálózat kérdésével, végül modellek felállításával vizsgálja bizonyos infrastrukturális beruházások hálózatmódosító hatását. 1. A vizsgálati módszer rövid ismertetése A vázolt vizsgálat alapját egy olyan teljesen új adatbázis biztosította, amelynek csupán elôállítása is már óriási mennyiségû új adat felvételét, rendszerbe foglalását, és számítógépes feldolgozását követelte meg. Az elemzés során a két közlekedési hálózatot egy-egy gráfként fogtam fel, mely gráfok csúcsait konkrét földrajzi helyekkel (településekkel és elágazásokkal) azonosítottam, míg a gráfok éleit a csúcsok, azaz a települések közti hálózati szakaszoknak feleltettem meg. Ennek értelmében, a vizsgálat elsô lépéseként (kidolgozott kritériumrendszer alapján) meghatároztam azt a településkört, amely a gráfok alapját képezi. A vizsgálat alapját képzô 298 kiválasztott település meghatározásakor a legfontosabb feltétel az volt, hogy ezek – szûkebb keresztmetszetként – vasúton is elérhetôek legyenek. Ezen közös alappontok felvétele után az élek és a hozzájuk tartozó távolsági (és idô) adatok meghatározása volt a következô lépés, s ebben a fázisban a két hálózatot saját tulajdonságai alapján bôvítettem tovább, azaz az alappontok köFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

zötti legrövidebb hálózati távolságok eléréséhez további, egyedi csúcsokkal (elágazásokkal) egészítettem ki a gráfokat. Az így létrehozott, majd digitalizált két gráf képezte a vizsgálatok kiindulópontját, a különbözô hálózati modellek alapját. 2. A távolsági elérhetôség A számítások során kapott eredményeket izovonalas térképek, itt izodisztancia térképek formájában ábrázoltam1. A két hálózat által megrajzolt térszerkezeti kép ismertetése elôtt célszerû elôször a geometriai átlagtávolságok térképét bemutatni, mivel ennek tükrében nyernek megfelelô értékelést a hálózati távolság eredményei. A geometriai átlagtávolságokat ábrázolva (1. térkép) olyan, koncentrikus körökbôl álló térképet kapunk, mely körök középpontja a vizsgálatba vont települések geometriai súlypontjának felel meg. E pont Monortól 11,43 km-re, D–DK-i irányban helyezkedik el.

1. térkép

A légvonaltávolsági értékek mutatják a távolságtérképek közül egyedül az ideális formát, mivel ebben az esetben az izovonalak futását sem természeti, sem emberi tényezôk nem befolyásolják. A legkisebb átlagértékkel Monor (127,3 km), a legnagyobbal Zajta (264,7 km) rendelkezik. E térkép valójában csak az összevetés alapjául szolgál a 2. térképhez, amely már a közúthálózati átlagtávolságokat ábrázolja. 5

Megfigyelhetô, hogy bár a légvonaltávolságokhoz képest az azonos távolságokat jelölô izodisztanciák mintegy 30 km-rel kifele tolódtak, de a legbelsô, 160 km-es távolságot jelölô izodisztanciát kivéve valamennyi vonal futása meglehetôsen szabályos, közel kör alakú. Kisebb eltérések azonban már megfigyelhetôk, azaz megjelenik az autópályák és az elsôrendû fôutak, valamint a folyami átkelôk hiányának szerkezeti hatása. A legbelsô izovonal nagymértékû torzulása talán a legégetôbb hazai közúthálózat-fejlesztési problémára utal, a Csepel-sziget déli részének és Dunaújváros térségének hátrányos helyzetére. Ez tehát ebben az esetben nemcsak azt jelenti, hogy nincs megfelelô minôségû utakkal feltárva a terület, hanem azt is, hogy gyakorlatilag ez tekinthetô az egyetlen olyan nagy összefüggô területnek Magyarországon, ahol még nem fejezôdött be a legalapvetôbb közúthálózati elemek kiépítése sem. Ez a tényezô indokolttá tenné a térségben egy új Duna-híd építését. Ehhez hasonló problémával találkozunk a Duna felsôbb folyásánál is, hiszen a térképrôl is leolvasható, hogy a 160 kmes izodisztancia északon kijelöli Budapest határát, s a Csepelszigeten is csak alig fut délebbre, mint az M0-ás autóút. Figyelemre méltó, hogy mindkét terület gyakorlatilag egy-egy sziget árnyékzónájában fekszik, melyen eddig csak az M0-ás déli szárnya tudott áttörni.

A fôvárostól északra jelen pillanatban teljesen átjárhatatlan Duna szakasz az izodisztanciák nagymértékû besûrûsödését vonja maga után, amely a fôváros feletti szakaszon annak a következménye, hogy az agglomerációs hatásra kiépült települések benépesülését nem követte a térség infrastrukturális felzárkóztatása, illetve ez csak a napi ingázó forgalom észak–déli fô irányának megfelelôen történt meg. A Duna-ka6

2. térkép

nyar térségének hasonló helyzetét tovább rontja a határ közelsége is. A többi izovonal szabályos futása azt jelenti, hogy a közúthálózat kiépítettsége bár nyilván nem érheti el az ideális, légvonalszerû állapotot, mégis ehhez az ideális állapothoz közelít a magyar közúthálózat textúrája. Ez a megállapítás azonban csak a „mennyiségi” elemzés esetében igaz, vagyis, ha eltekintünk attól, hogy az úthálózat nem egyenrangú elemekbôl épül fel. Ez a tény természetesen nem hagyható figyelmen kívül, a 4. fejezet a „minôségileg” differenciált, idôbeli elérhetôséggel foglalkozik. A közúthálózati átlagtávolság mutatója szerint a legjobb helyzetû település Budapest (152,2 km), a legrosszabb pedig Zajta (319,2 km). A két elôbbitôl egészen eltérô a vasúthálózati átlagtávolságokat ábrázoló térkép (3. térkép). Itt az izodisztanciák futása már minden érték esetében eltér a kör alaktól, s a közúthálózathoz viszonyítva az azonos helyhez tartozó értékek 20–40 km-rel magasabbak. Az izovonalak futása az ország alakjából következôen Ny–K-i irányban torzult, a közúthálózaténál sokkal markánsabban érvényesül a geometriai középponttól való nyugatra tolódás, de a fô különbség a fôvonali csápok jellegzetes elôretörése, fôleg Szolnok, Hatvan és Székesfehérvár irányában. Ez annak a háló3. térkép zati sajátosságnak a következménye, hogy míg a közúthálózat, minôségi eltérésekkel ugyan, de mindenhol jelen van, addig a vasúthálózat csak vonalszerûen épült ki, mely vonalak gyakran akár földrajzi közelségük ellenére sem állnak kapcsolatban egymással. A vasúthálózat sajátos elemei, a zsákvonalak miatt megjelennek olyan negatív anomáliák is, melyekre a közúthálózat esetében nem volt példa (pl. Paks–Dunapataj, Mohács). En2001/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

nek következtében a vasúthálózati távolságok a közútinál nagyobb mértékben szóródnak, a legkisebb vasúthálózati átlagtávolságú település Budapest (167,7 km), míg a legnagyobb Mohács (368,7 km). 3. A hálózati távolságok különbségei A két hálózat egymáshoz viszonyított kiépítettségének bemutatására a vasúti és a közúti hálózati átlagtávolság-értékek különbségének térképezése nyújt lehetôséget. Az izodisztanciák itt azt mutatják meg, hogy egy adott település átlagos vasúti megközelíthetôsége hány km-rel hosszabb a közútinál. A hálózati távolságok különbségét a 4. térkép szemlélteti.

kés nyugati részét, valamint Tiszaújváros, Balsa és Ózd körzetét jellemzi. A különbség nagysága átlagosan is 100 km feletti értékekkel a délkelet-baranyai térségben a legnagyobb, Mohács vasúthálózati átlagtávolsága 136,2 km-rel haladja meg közúthálózati átlagtávolságát. A felsorolt példák azt bizonyítják, hogy a közúti és vasúti megközelíthetôség viszonya a hálózati tulajdonságokból eredôen nagyrészt a vasútvonalak kiépítettségétôl függ. 4. Idôbeli elérhetôségi viszonyok Míg az eddigiekben kizárólag a távolsági elérhetôséget vizsgáltam, az idôbeli elérhetôség alakulásának áttekintése sokkal gyakorlatiasabb információkat szolgáltat. Ebben a vizsgálatban, az eddigiektôl eltérôen és egyben a valós helyzetnek megfelelôen, nem tekintettem homogénnek a hálózatokat, hanem az egyes szakaszokon megengedett sebességértékeket figyelembe véve határoztam meg a hálózat egyes pontjainak átlagos elérhetôségi idejét.

4. 1 A közúthálózati elérhetôség

A hálózati átlagtávolságok különbségének térképe legegyszerûbben úgy interpretálható, hogy minél sötétebb egy terület a térképen, annál rosszabb a terület vasúti megközelíthetôsége, vagyis a sötét térségekbôl az ország nagy része felé nem érdemes vonattal útnak indulni. Miként a hálózati hányadosok térképein, itt is megfigyelhetô, hogy Budapest szélessége táján végighúzódik az országon egy nyugat–keleti sáv, amely azt az összefüggést hozza felszínre, hogy csak azokon az elsôsorban fôvonali településeken tud a vasút a közút versenytársává válni, melyeknek a Dunához való legkisebb távolsága közel egyezik a Budapesthez való távolságukkal. A legkisebb különbség három fontos vasúti csomópont, Budapest, Szolnok–Szajol és Hatvan környékén, valamint a szobi közúti zsákutca miatt a váci vonalon mérhetô. A legkisebb vasúthálózati hátránnyal sújtott település Budapest (15,5 km), azaz (természetesen) nincs olyan város, ahol legalább egyenlôek lennének a hálózati átlagtávolságok értékei. A térképen második távolsági kategóriába került 29 kmes és 41 km-es izodisztanciák közti terület legfontosabb sajátossága, hogy jól kirajzolja a Kiskunfélegyházától Baján át Bátaszékig futó területsávot, amely elônyösebb helyzetét az egyetlen déli vasúti Duna hídnak köszönheti, hasonlóan a tokaji híd környékéhez. A távolságértékek közti legnagyobb különbség a Dél-Dunántúl szinte teljes területe mellett Csongrád megye keleti és BéFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/8

Az (idôbeli) elérhetôségi adatokat, az eddigiekhez hasonlóan, szintén izovonalas (izokron) térképeken ábrázoltam. A közúthálózatra vonatko4. térkép zó átlagos elérhetôségi idôtartamokat a 5. térkép szemlélteti. Az elérhetôségi idôtartamok, hasonlóan a közúthálózati átlagtávolságok izodisztanciáihoz (vö. 2. térkép), az ország közepe felôl a határok felé növekednek. Az értékek változása azonban erôsen irányfüggô, vagyis az izokronok a körhöz képest jelentôsen torzultak, a középpont pedig egyértelmûen nyugatra, Budapesthez és a fôvárost délrôl övezô települések gyûrûjéhez tolódott. Bár még mindig Budapest a legkisebb átlagos elérési idejû vizsgálatba vont település (2 óra 15 perc), nagyon „szorosan” 6 olyan település zárkózott fel a következô helyekre, melyek elônyös elérhetôségüket az M0-ás autóút megépítésének (és Budapest hálózati központ szerepének) köszönhetik. A hat település közül (Érd, Szigetszentmiklós, Dunaharaszti, Budaörs, Gyál, Százhalombatta) négy valójában is megrajzolja az M0-ás ívét, Érd – mint többszörösen csomóponti település – átlagos elérhetôségi ideje pedig Budapesthez viszonyítva is csak alig több, mint egy másodperccel marad el. Az M0-ás megépítése tehát nemcsak hogy oldotta Budapest déli agglomerációs térségének közlekedési problémáit, hanem egyenesen az ország legrövidebb elérhetôségi idejû térségévé tette ezt a területet. Nem véletlen tehát, hogy az M0-ás mentén rögtön számos helyen megindult a legkülönbözôbb ipari és tercier létesítmények megtelepedése, hiszen aki ezen az új fejlôdési tengelyen elônyös pozíciót vív ki magának, nemcsak Budapest, de az egész ország irányába kedvezô forgalmi pozíciót mondhat magáénak. 7

5. térkép

nek meg, amelyek közül a Budapest–Jászberény–Kisköre vonal tekinthetô a legmélyebb depressziónak, de ilyen az 51-es út északi része, az Örség és a Göcsej határvidéke valamint Zirc–Pannonhalma–Pápa térsége is. A folyami átkelôk hiánya szintén rontja az érintett területek elérhetôségét (pl. Mohács, Mindszent, Ráckeve), de a minôségi differenciáció miatt ez a modell kevésbé érzékeny a lokális hatásokra, hiszen a nagyobb településeket összekötô magasabb rendû úthálózat részben képes kompenzálni e hátrányokat, bár természetesen el nem tünteti azokat.

4. 2 A vasúthálózati elérhetôség

6. térkép

Az ország ezen magterülete mellett egyértelmû, élesen elkülönülô az izokronok futása ott, ahol már megtörtént az autópálya-hálózat kiépítése. Mind Füzesabony, mind Kiskunfélegyháza és Siófok irányába nagyon markánsan futnak ki a két és fél óra környéki izokronok, ugyanakkor az M1-es mentén csak kisebb mértékû az izovonalak megnyúlása. Ennek hátterében az áll, hogy a fôváros (észak–déli), kissé excentrikus helyzete miatt az M1-es pályájának jelentôs része határközeli, térbelileg periferikus területeken halad (hiszen elsôdleges feladata nem is az országon belüli közlekedési igények kielégítése), így a mellette fekvô települések országos szintû elérhetôségi ideje is „relatív” magasabb, mint a többi autópálya mentén. Az autópályák folytatásaként, illetve tôlük függetlenül is megfigyelhetô, hogy jóval kisebb mértékben, de az elsôrendû fôutak is érzékelhetôen csökkentik az elérési idôket. Az úthálózat többi tagja azonban már nem különül el minôség szerint, így a határ menti területekre a homogénebb elérhetôség jellemzô, mely a gyenge feltártság következménye. Kifejezetten hátrányosnak mondható területek elsôsorban az autópályák és az elsôrendû fôutak árnyékzónáiban jelen8

A vasúthálózati elérhetôség esetében – az átszállási idôtartamok figyelembevételének nehézsége miatt – a bemutatott eredmények csak hozzávetôlegesnek tekinthetôk. A 6. térképen ábrázolt izokronok így inkább a vasúti elérhetôség jellegérôl, az egyes területek elérhetôségének egymáshoz való viszonyáról adnak tájékoztatást. A vasúti elérhetôségi értékek, követve a vasúthálózat eddigiekben tapasztalt tulajdonságait (zsákvonalak), sokkal szélesebb skálán mozognak, mint a közútiak és minden esetben magasabbak azoknál. A leggyorsabban elérhetô település a vasúthálózat esetében is Budapest, a többi kedvezô helyzetû település azonban tôle keletre, a Budapest–Hatvan–Szajol háromszögben fekszik. Ez a településhalmaz központi fekvése mellett a megfelelô minôségû összeköttetéseknek köszönheti gyors elérhetôségét, hiszen a hegyeshalomi vonal után a miskolci és a nyíregyházi vonalakon közlekednek leggyorsabban a vonatok. A választott értékkategóriák segítségével itt tárható fel a vasúti közlekedés egyik legjellegzetesebb sajátossága, hogy bár minden esetben megfigyelhetô a vasúti fôvonalak mentén az elérhetôség rövidülése, de ez a csökkenés nem feltétlenül ábrázolható összefüggô izokronokkal. A gyorsvonati közlekedés ugyanis szinte kiemeli a térbôl a jelentôsebb településeket, és így, mint az Abony környékének példáján látható, a Szolnok–Cegléd–Budapest vonal két részre szakad, hiszen Cegléd és Budapest között nincsenek olyan „nagyvárosok”, amelyek indokolnák a gyorsvonatok megállítását. Ugyanilyen példa Dombóvár is, amely magányos szigetként emelkedik ki némileg a Dél-Dunántúl kedvezôtlen elérhetôségû térségébôl. Az említett miskolci és nyíregyházi vonal mellett Békéscsa2001/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

7. térkép

elérhetôségi idôtartamok DAP megépítésébôl származó csökkenését mutatja be. Összevetve a két térképen az izokronok futását, megállapítható, hogy jelentôsek az eltérések, melyek természetesen fôleg a nyomvonal mentén jelentkeznek. A korábban homogén, gyengén ellátott határ menti térségek elérhetôségi ideje lecsökkent, s az eddigi autópályákhoz szorosan tapadó, kedvezôbb elérhetôségi idejû sávok fôleg dél felôl kiszélesedtek, hiszen, még ha a modell szerint a DAP az autópályák közül csak az M1-eshez csatlakozik is, a többi, határ felé épülô autópályához olyan közelségbe került, hogy nemcsak megnyújtotta a centrális autópályák elérhetôségi tengelyeit, hanem az oldalirányból való ráhordás mi att ki is szélesítette azt. Mint ahogyan a DAP nevében is benne van, ez a

ba, Szeged, Hegyeshalom és Szob irányában legjelentôsebb a gyorsvonati kapcsolatokból adódó idônyereség. A leghosszabb elérhetôségi idejû települések elsôsorban a mellékvonalakkal feltárt területeken, zsákvonalakon, illetve a legnagyobb átlagtávolságú, határ menti vidékeken jellemzôek. Ilyen pl. Szatmár vagy az Ôrség vidéke, a Bodrogköz menti területek, Zirc–Pannonhalma–Pápa, Paks–Dunapataj, Tiszalök, Makó vagy Mohács környéke. 5. A hálózatfejlesztés hatásainak modellezése A vizsgálat metodikája, a hálózatok alapelemekbôl való összeillesztése nem csak az eddigiekben vázolt, aktuális helyzet értelmezését teszi lehetôvé. A gráfként való megjelenítés lényege, hogy viszonylag egyszerûen kiegészíthetô és beleilleszthetô bármennyi új csúcs és él, így nagyszerû lehetôséget biztosít a hálózatok módosításából származó változások modellezésére. Az elemzés egy közúthálózati és három vasúthálózati modellt mutat be, az elsô esetben a távolsági és az idôbeli elérhetôség együttes vizsgálatával, míg a vasúthálózatnál csak a távolsági elérhetôség modellezésével, hiszen a vasút esetében már a távolságadatok vizsgálata is megfelelôen feltárja a térszerkezeti változásokat.

8. térkép

hálózatfejlesztés csak Dél-Magyarországon, illetve a nyugati és a keleti határszélen javítaná az elérhetôséget. A megépítésébôl származó elônyök az ország központi területei felé közeledve nyilvánvalóan csökkennek, s a beruházás közel az ország területének kétharmadán gyakorlatilag semmilyen változást nem hozna. Fontos azonban megemlíteni, hogy ez a hálózatfejlesztés többségében „elmaradott” területeket érintene, a Dél-Dunántúlt és a román–ukrán határ menti területeket, amely térségek átlagos elérhetôsége 30 perccel csökkenne. Vagyis éppen azon térségek elérhetôsége javulna nagymértékben, melyek többsége az ország depressziós területei közé sorolható.

A déli autópálya Vasúthálózati modellek A közúthálózat fejlesztésének modellezése során a sokáig „lebegtetett”, de a mára elvetett déli autópálya (DAP) megvalósulásának hatására fellépô hálózatmódosító hatásokat vizsgáltam meg. A DAP nyomvonalát az eredeti terveknek megfelelôen illesztettem be a jelenlegi közúthálózatba, kiegészítve azonban Nyíregyházától Vásárosnaményig a majdani M3-as Kárpátalja felé vezetô szakaszával. Az eredményeket a 7. és 8. térkép mutatja be. 2 Míg a 7. térkép a DAP hatására fellépô új, átlagos elérési idôtartamokat ábrázolja (vö. 5. térkép), addig a 8. térkép az FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/8

A vasúthálózat modellezésekor, csak a távolsági elérhetôség alapján, több, egymástól jellegében is eltérô kísérletet végeztem, melyek az elérhetôség változásának mértékét kívánták feltárni. A jelenlegi állapot felmérése után három esetre vizsgáltam meg a hálózat reakcióját, a körvasút-hálózat elcsatolásának hatását a mellékvonali hálózat megcsonkításának hatását és egy új, a Dunát átívelô szakasz megépítésének hatását 9

modelleztem, s az eredményeket aztán együttesen is hozzákapcsoltam a mai magyar vasúthálózat vizsgálatához. A körvasút-hálózattal való modellezés abból a gondolatból származott, hogy bizonyos határ menti települések esetében egyértelmû, hogy az összeköttetés valamely szomszédos országon keresztül lenne a legrövidebb, s a jelenlegi, Magyarországon belüli kapcsolat egyes esetekben többszörös kerülôt jelent. Ez annak következménye, hogy a mai magyar vasúthálózat nem rendelhetô hozzá a jelenlegi határokhoz, hiszen éppen a határokat rendelték a körvasút futásához, így a legfontosabb összekötô vonalak a határ túloldalára, nem egy esetben attól ténylegesen is csak néhány méter távolságra kerültek. A fenti észrevételek számszerûsítése céljából a határral párhuzamosan futó vonalak közül a következôkkel „egészítettem ki” a jelenlegi hálózatot: Bácsalmás–Szabadka–Röszke Nagylak–Arad–Szatmárnémeti–Zajta (és a kapcsolódó bekötô vonalak) Záhony–Csap–Losonc–Ipolytarnóc (és a kapcsolódó bekötô vonalak) Drégelypalánk–Párkány–Pozsony–Rajka (és a kapcsolódó bekötô vonalak) A kiegészítés során törekedtem ezen teljesen fiktív feltevés minél kevésbé fiktívvé tételére, vagyis arra, hogy többnyire „csak” az adminisztratív akadályokkal gátolt közlekedést vegyem figyelembe, ugyanakkor néhány esetben (pl. Drégelypalánk–Párkány, Bácsalmás–Szabadka stb.) már felszámolt hálózati elemeket is be kellett illeszteni a modellbe. A körvasutak hálózatmódosító hatását a 9. térkép szemlélteti.

9. térkép

A körvasút-hálózat beillesztése jóformán csak a keleti országrész határ menti területeinek megközelíthetôségi viszonyaira gyakorol hatást, hiszen itt futnak a határral párhuzamos vasútvonalak. Az ország középsô területein 1 km alatti az átlagos hálózati rövidülés mértéke, de a Dunántúlon sem lépi túl az érték a 7 km-t. A legnagyobb rövidülést azoknál a határ menti településeknél okozza a hálózatkiegészítés, melyek egy-egy határ menti 10

nagyvárossal szemben fekszenek. Ezekben az esetekben gyakori, hogy a határ mellett egymástól néhány kilométerre, de egymással össze nem kötve találunk vasúti végpontokat (vagy határpontokat), melyek eredetileg vasúton is csak néhány kilométerre voltak egymástól, azonban az ezeket a kapcsolatokat biztosító nagyvárosokat elvesztette Magyarország. Ezt példázza a legnagyobb, 30 km-es nyereséget elkönyvelô Ipolytarnóc (Losonc–Somoskôújfalu), vagy Nagykereki (Nagyvárad–Biharkeresztes) (24 km) esete is. Ezek mellett Szeged, Ózd és a szatmári térség számára hozná a legnagyobb javulást a körvasutak használatának lehetôsége. A felszámolt mellékvonalak modellezése a hazai területi elemzések szempontjából is nagy jelentôségû, és gyakorlati tartalmat is hordoz, hiszen a felszámolás elôtti (teljes), és a jelenlegi (hiányos) hálózat konkrét számadatokkal hasonlítható össze, azaz regionálisan is megállapítható, hogy hol és mennyire romlott a vasúti elérhetôség. Ez a kvantifikálás jelentôs szerepet játszhat annak, a véleményem szerint még nem pontosan tisztázott kérdésnek a megválaszolásában, hogy a 68-as mellékvonali koncepció által hátrányosan érintett térségek késôbbi társadalmi-gazdasági helyzete mennyiben hozható összefüggésbe a vonalmegszüntetésekkel. E kérdés konkrét vizsgálata természetesen csak a vasúttal jelenleg is elérhetô települések esetében lehetséges, hiszen azokon a településeken, ahol teljesen megszûnt a vasúti összeköttetés, nem értelmezhetô a hálózati távolság fogalma. Ezek a térségek a felszámolás legnagyobb vesztesei, de a vizsgálatban, a metodikából következôen, csak mint a jelenleg is üzemelô vonalak közti hátrányos helyzetû területek jelennek meg, az azokon fekvô települési értékekbôl interpolált adatokkal jellemezve. E hiba kiküszöbölésére a 10. térképen néhány fiktív, kiegészítô pontot is fel kellett venni. Az elemzésben valamennyi olyan egykori vonalat szerepeltettem, amelyek a hálózat jelenleg is létezô elemeit kötik össze, azaz csak a zsákvonalakat, és a mai legkülsô vonalaktól az egykori, a határ felé tartó vonalakat hagytam ki a modellbôl. A térképi izodisztanciák jelentése ez esetben kettôs: mivel az elemzés alapvetôen a fejlesztés szemszögébôl közelít a hálózat módosulásaihoz, így azt vizsgálja, hogy bizonyos beruházásoknak regionálisan, milyen fejlesztô hatásai vannak. Ennek értelmében tehát ezek az eredmények megfoghatók errôl az oldalról is, itt azonban sokkal inkább a történeti összehasonlítás szempontja kerül elôtérbe, azaz a térképi izodisztanciák azt mutatják be, hogy miként befolyásolták a vonalmegszüntetések a vasúthálózati megközelíthetôséget, hány km-rel növekedett a vasúthálózati átlagtávolság. Az eredményeket a 10. térkép mutatja be. 2001/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

10. térkép

Ebben az esetben, a változások megfelelô szemléltetése érdekében, a legalacsonyabb izodisztancia értéket 3 km-nek választottam, itt húzva meg a határt a megszüntetésekkel sújtott, illetve nem sújtott területek között. A hálózatcsonkítás következményei – a felszámolás mértékétôl függôen – kétféleképen jelentkeznek. A lokális hatású változások körébe tartozik a Bicske–Székesfehérvár, a Gödöllô–Veresegyház, valamint a Bodrogköz–hegyközi vasutak megszüntetése, hiszen ezekben az esetekben csak viszonylag kis területeken növekedett meg a hálózati átlagtávolságok értéke. Ettôl függetlenül azonban helyi szinten súlyos konfliktusok keletkeztek, hiszen pl. a Bodrogköz–hegyközi vonalak felszámolásával és a balsai Tisza-híd (háborús) felrobbantásával egy addig egybefüggô vidék szakadt szét darabjaira. A vonalfelszámolások másik, regionális jelentôségû formája, amikor egy-egy területen több vonalon állítják le a forgalmat, s ezeknek a megszüntetéseknek a hatásai összegzôdnek. A hálózatfelszámolás a Dunántúl északnyugati és déli részét érintette leginkább, ahol számos észak–déli összekötô vonalon szüntették meg a forgalmat. Az Észak-Dunántúlon felszámolt vonalak közül három elsôsorban Vas és Zala megye észak–déli hálózati kapcsolataira volt negatív hatással, míg a negyedik, a Veszprém–Alsóörs vonal felszedése a Balaton észak felôl történô vasúti megközelítését lehetetlenítette el teljesen. A Balatontól délre esô területen hat elkülönülô viszonylaton szûnt meg a forgalom. Az egy területre jutó vonalak számát tekintve a Kapos völgye és a Pécs–Barcs vonal közti térséget érintette leghátrányosabban a koncepció, hiszen itt három meridionális vonalat is felszámoltak, minek következtében Somogy FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/8

megye déli és középsô része között teljesen megszûnt a vasúti közlekedés. A hálózati távolságok legnagyobb növekedését azonban a Pécsvárad–Palotabozsok vonal 1997-es kiesése okozta, hiszen ez a térség már korábban is az ország vasúton legrosszabbul megközelíthetô része volt3. A Dunántúl nagy részének összefüggôen hátrányos térsége mellett a Dél-Alföld sorolható még a regionális mértékben kedvezôtlenül érintett területek közé. Bár ebben a térségben „csak” a szegedi Tisza-híd és a Dévaványa–Kisújszállás vonal esett ki a korábbi hálózatból, az utóbbinak az északkelet-magyarországi területek megközelítésében játszott szerepe miatt nagy területen növekedett meg a vasúthálózati átlagtávolság.Az utolsó modellezett változat egy korábbi vasútfejlesztési terv megvalósulásának hatását vizsgálja. A rendszerbe épített vonal a Budapestet elkerülô, új Duna-hidat is feltételezô Szolnok–Székesfehérvár összeköttetés, amely Kecskeméten át vezetve Dunaújváros térségében keresztezi a Dunát. A modellezett vonal minden keresztezett pályaszakasszal összeköttetést kapott. Az eredményeket a 11. térkép szemlélteti. A beruházás következményeként elsôsorban az ország déli te-

11. térkép

rületeinek megközelíthetôsége javulna jelentôsen, az északi területeken, ahol Budapest jelenleg is biztosítja a Dunán való átkelést, szinte semmilyen pozitív hatás nem lenne érzékelhetô (1 km alatt). A legnagyobb csökkenés a Dunaújváros–Dunapataj–Paks háromszögben keletkezne, ahol a hálózati átlagtávolságok 30–40 km-rel is rövidülnének. E térségtôl távolodva fokozatosan csökken a hálózati nyereség, bár még Kecskemét térségében is 20 km feletti lenne a rövidülés mértéke. 11

A dél-dunántúli és dél-bácskai területek elérhetôségének jelentôs (10 km feletti) javulása arra utal, hogy a bajai híd nem tudja megfelelôen ellátni az ország déli térségében betöltendô nyugat–keleti összekötô funkcióját, azaz összességében hálózati szempontból vitathatatlanul fontos lenne Budapest mellett egy másik használható dunai átkelô létesítése. A három vasúti modell hatását együttesen beépítve a mai magyar vasúthálózat rendszerébe, kimutatható, hogy (hálózati szempontból) mennyivel növekedne a vasúthálózat versenyképessége a közútiéhoz képest. A kiegészített vasúthálózatra érvényes átlagtávolság értékek és a közúthálózati átlagtávolság értékek különbségeit a 12. térkép ábrázolja. A térkép az összehasonlíthatóság érdekében mind módszertanilag, mind a választott értékkategóriák szempontjából egyezik a 4. térképpel. A vasúthálózat feltételezett kiegészítése következtében a vasúthálózati átlagtávolságok átlagosan 12 km-rel csökkennének.

12. térkép

A különbségek értékei regionálisan nagymértékben szóródnak, az ország geometriai középpontjához közeli, a legjobb vasúti idôbeli elérhetôségû települések esetében csak 1 km körüli a vasúti átlagtávolság csökkenése, míg a „fejlesztések” által leginkább érintett térségekben, azaz Dunaújváros térségében és Baranya megye déli részén 30 és 40 km közötti lenne a csökkenés mértéke. (Két kiugró településen még ennél is magasabb lenne a nyereség, Újszegeden 83, Pécsváradon pedig 60 km). A különbségtérképek összevetésébôl egyértelmûen kitûnik, hogy míg a jelen állapotok szerint a 17 és 29 km-es izodisztanciák csak az ország északi felének, egy Budapesten átvezetô NyÉNy–KDK irányultságú tengelyét fogják közre, addig a kiegészített hálózat esetében az e kategóriába tartozó területek kiterjednének az ország legnagyobb részére. A módosított hálózatban a legkisebb különbségû területek jelentôsen eltolódnak Budapesthez képest, a Szolnok–Székesfehérvár vonalnak megfelelôen a vasút Kunszentmárton–Dunaújváros, illetve Szolnok térségében lenne „legversenyképesebb” a közúttal, 10 km-nél is kisebb hálózati különbséget realizálva. A legnagyobb különbség továbbra is a Baranya déli térségében, Paks környékén, illetve Vas és Zala megye határközeli 12

térségeiben lenne tapasztalható, de ÉK-Magyarország nagy, összefüggô területein is jelentôs különbségek maradnának. Összességében azonban kimutatható, hogy a felszámolt vonalak megléte és a Székesfehérvár–Szolnok vonal megépítése, mint a két jelentôsebb hálózatmódosító tényezô, együttesen viszonylag nagymértékben lennének képesek növelni a vasút „versenyképességét” úgy, hogy az elérhetôség többnyire éppen az ország hátrányosabb helyzetû térségeiben javulna leginkább. 6. A modellek további felhasználási lehetôségei További kutatási irányként, az eredmények és a modellezett hálózatok egyéb felhasználási lehetôségeként számos irány jelölhetô meg. A vizsgálatok folytatásaként, azonos szempontrendszer szerint más országokra elvégzett vizsgálatok alapján összevethetô a nemzeti hálózatok kiépítettsége és fejlettsége, s ezek környezeti és gazdasági hatásait is tanulmányozva a nemzetközi tapasztalatok támpontot adhatnak a magyar hálózatok további fejlesztéséhez. Szintén országok közötti szinten vizsgálható a természeti tényezôk hálózatmódosító szerepe, összefüggésben akár a természeti akadályok mûszaki leküzdését biztosító gazdasági fejlettséggel. Az elemzés adatbázisa lehetôséget nyújt a közlekedés területfejlesztô hatásainak kutatására is, az eredmények a közlekedéshálózati helyzet kvantifikált mutatóiként többváltozós statisztikai elemzésekben használhatók fel. Ennek kapcsán kiemelendô, hogy a vizsgálat annak ellenére is csak az általános, Magyarországon belüli helyzettel foglalkozott, hogy nyilvánvalóan számos térség „fejlettségét” nem a hazai (össz)hálózati szerep, hanem pl. a Nyugat-Európából vagy éppen Budapestrôl való megközelíthetôség befolyásolja leginkább. E kérdés megoldása azonban benne rejlik a rendszerben, hiszen mivel minden vizsgált esetben valamennyi településre rendelkezésre állnak az egyedi adatok is, így akár az elérhetôségi értékek alapján az „EU” hatás például Hegyeshalommal reprezentálható. Ugyanez az adatbázis az elérhetôségi adatok felhasználásával döntéstámogatási lehetôséget nyújt telephelyválasztási kérdésekhez. Az elemzés tehát kiinduló adatbázist szolgáltathat bármilyen, olyan további vizsgálathoz, ahol a közlekedéshálózati viszonyok pontos ismerete szükséges. 7. Szintézis Az elemzés a közút- és vasúthálózat kvantitatív értékelésével, a hálózati modellezés lehetôségeivel foglalkozott, Magyarország példáján. A vizsgálat során a hálózatokat gráfként értel2001/8 FALU VÁROS RÉGIÓ

meztem, s ez, a módosítások szabad lehetôsége miatt, a jelenlegi hálózati viszonyok feltárásán kívül lehetôvé tette a hálózatmódosulások hatásainak modellezését is. A vizsgálat helyzetfüggô közlekedéshálózati jellemzôként tárta fel az idôbeli és a távolsági elérhetôségi viszonyok alakulását. Konkrét, mennyiségileg megragadható eredményei segítségével vizsgálhatóvá vált a közút- és vasúthálózat kiépítettségének egymáshoz való viszonya, de a hálózatok több idôkeresztmetszetben való összehasonlításával az egykori hálózatmódosítások és a jövôbeni fejlesztés hatásainak vizsgálatát is lehetôvé tette. A közúthálózat lényegében teljes körûnek tekinthetô kiépítettsége miatt a hálózati átlagtávolságokkal történô vizsgálat nem vezetett eredményre. A modellezésnek ez a formája csak a legsúlyosabb hálózati anomáliákat hozta felszínre, egyidejûleg azonban bizonyította, hogy mennyiségi szempontból a közúthálózat kiépítettsége – közelítve a légvonaltávolság értékeit – jórészt megfelelô és regionálisan kiegyenlített. Ez az eredmény veti fel egyben a hálózati elemek minôség szerinti differenciáltságának figyelembevételét. Ez, vagyis az idôbeli elérhetôség vizsgálata már megfelelôen képes volt feltárni a valódi közúthálózati különbségeket, és bizonyította a regionális különbségek erôs jelenlétét, a hálózat Budapest (környéki) központúságát A vasúthálózat Budapest központúsága már a hálózati távolságok alapján is egyértelmûvé vált, a legjobb elérhetôséget nyújtó fôvonalak pusztán a vonalvezetés alapján is elkülönülnek. A vasúthálózati átlagtávolság értékei minden esetben magasabbak a közútiénál, s nagyobb mértékben szóródnak annál. Ez a vasút „vonalas” kiépítettségének és a zsákvonali hatásnak a következménye, amely a leghátrányosabb vasúti elérhetôség forrása is egyben. Ugyanezt erôsítette meg és árnyalta tovább az idôbeli elérhetôség vizsgálata, amely amellett, hogy a gyorsvonati közlekedés által még jobban kiemelte a fôvonali települések elônyösebb helyzetét, szinte kiemelve a térbôl egyes expresszvonati közlekedésbe kapcsolt településeket. Regionális szempontból mindkét hálózat legnagyobb problémáját a Duna és kisebb mértékben a Tisza átjárhatatlansága okozza. A közúthálózat esetében a legnagyobb hiányosság nem az, hogy az ország számos térsége nem megfelelô minôségû utakkal kapcsolódik csak az országos hálózathoz, hanem hogy a megfelelô számú Duna-híd hiánya miatt az érintett területek csak féloldalasan közelíthetôek meg. Budapest szûkebb környékétôl eltekintve jóformán idetartozik az egész Duna menti térség, hiszen a dunaföldvári és a bajai híd nem alkalmas a kelet–nyugati kapcsolatok megfelelô fenntartására. A probléma megoldásának mintapéldája a Mária-Valéria-híd esete lehetne, azaz olyan kistérségi szerepû hidak építése, amelyek nem a tranzit, hanem a környezô térségek érdekeit szolgálják. Ugyanez a probléma a vasúthálózat esetében még súlyosabban jelentkezik, hiszen mivel a bajai híd nem tudja megfelelôen ellátni az ország déli térségét, Budapesten van az ország egyetlen, megfelelô rávezetésekkel rendelkezô vasúti hídja. Ennek következtében az ország területének 2/3-a nem rendelkezik minden irányba megfelelô összeköttetésekkel, így hálózati szempontból vitathatatlanul fontos lenne a modellezett Székesfehérvár–Szolnok vonal megépítése, amely egyes déldunántúli egykori hálózati elemek helyreállításával nagymérFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

tékben lenne képes növelni a vasút versenyképességét úgy, hogy az elérhetôség többnyire éppen az ország hátrányosabb helyzetû térségeiben javulna leginkább. A Duna és a Tisza mente mellett kifejezetten hátrányosnak mondható területek elsôsorban az autópályák és az elsôrendû fôutak, valamint a vasúti fôvonalak árnyékzónáiban jelennek meg, amelyek közül mindkét hálózat esetében kiemelhetô a Zirc–Pannonhalma–Pápa háromszög, illetve a közúthálózatnál ezen kívûl a Budapest–Jászberény–Kisköre vonal, a vasúthálózatnál pedig Ipolytarnóc, Ózd, Makó, Pécs és Zalaegerszeg térsége. A legkedvezôbb helyzetben, mindkét hálózat esetében Budapest van, hiszen itt összegzôdnek leginkább a földrajzi és a hálózati fekvés elônyei. Szintén kiemelkedô egyes fôváros környéki települések helyzete. A közúthálózat esetében a hálózati tényezô (M0-ás) dominanciája miatt a fôvárost délrôl övezô települések gyûrûje tartozik még a legrövidebb elérhetôségû területekhez, míg a vasúthálózatnál a földrajzi középpont tolja inkább kelet felé a legrövidebb átlagos elérhetôségû települések körét. Az ország ezen magterületei mellett különösen kedvezô az autópályák és a folyami átkelôk melletti települések közúthálózati helyzete, de a hálózati hányadosok alapján egyes nagy hálózati átlagtávolságú, jó megközelíthetôségû települések is elônyös közlekedéshálózati helyzetûnek minôsíthetôk. A legkedvezôbb vasúthálózati fekvésû területek köre részben megegyezik a közútiéval, de kiegészül azon fôvonalak menti területekkel, melyek nagyjából Szolnok szélességétôl északra helyezkednek el. Sajátos, bár kisebb mértékben a közúthálózatnál is megfigyelhetô vonás ez, hogy a kedvezô (vasút)hálózati helyzetû térséggé válás elôfeltétele, hogy a kelet–nyugati irányú forgalomban Budapest legyen a dunai átkelôpont. A vasúthálózat legnagyobb mértékben a Budapesttel egy szélességen fekvô sávban, illetve az expresszvonati közlekedésbe kapcsolt fôvonali településeken „versenyképes” a közúttal, a forgalmi viszonyok miatt elsôsorban itt is leginkább Budapest irányába. A közút és a vasút versenyképességének viszonya tehát a közúthálózat „teljesebb” kiépítettsége miatt a vasúti közlekedés térségenkénti „fejlettségétôl” függ. Jegyzetek 1. A térképek alapjául szolgáló adatok feldolgozását Szentkirályi Gábor programozó matematikus ([email protected]) segítsége tette lehetôvé. 2. A pusztán távolságadatokkal való modellezés ebben az esetben semmilyen „új eredményt” nem hoz, a DAP megépítése után továbbra is a 2. térképen ábrázolt térszerkezet marad fenn. 3. Az természetesen másik kérdés, hogy a sebességkorlátozások miatt már évek óta nem bonyolíthatott átmenô forgalmat ez a vonal.

13

MIKLÓSSY ENDRE fôtanácsos, FVM

A PUSZTULÁS OKAI ÉS A GYÓGYULÁS LEHETÔSÉGEI (Elôadás Ilyefalván, 2001. július 12-én) Tegnap egy utazást tettünk Székelykeresztúrtól Böszödújfaluig, tehát a hajdani Udvarhelyszék peremén, a Sóvidéknek nevezett térség elhanyagoltabb felén. Láttuk a helyzetet. Az alapvetô kérdés nyilvánvalóan az, hogy miközben az emberiség hatalmas fejlôdésérôl szokás beszélni az ezredforduló tájékán, ami itt látható és szinte kézzel tapintható, az a romlás és a pusztulás. Etéd például, a Jósika-család ôsi fészke, elsô nagy regényírónk, báró Jósika Miklós szülôfaluja, tehát egy hajdani kultúrhely, szinte világvégi állapotban van. Mi lehet ennek az oka? Nincs út, mi magunk is csak az autóbuszunk tengelytörését kockáztatva jutottunk el idáig. Nincs megélhetési lehetôség, és ezért aki csak teheti, elmegy innen másutt keresni életlehetôséget. Aki meg nem teheti, mert olyan szegény és elesett, az itt marad, növeli a nyomort, az elesettséget, az öngerjesztô szellemi igénytelenséget. A felelôse ennek a helyzetnek maga a „fejlôdésnek” nevezett folyamat. Térségünket, az Erdélyi-medence közepe táját illetôen ennek két különbözô rendszere volt az elmúlt fél évszázadban. Az elsôt úgy hívják, hogy „a kommunista társadalom építése”, hiszen ezt nyilvánvalóan fejlôdésnek tekintették akkoriban. Ez egy parancsuralom mentén megszervezôdô társadalom lenne, és minden, ami csak történik itt, ennek a logikának van alávetve. Ennek az elsô számú feltétele a szervezéstechnika. A lényeg az, hogy a szereplôk csak kétféle kapcsolatba léphetnek egymással: kiadom vagy végrehajtom a parancsot. Mi kell ahhoz, hogy egy ilyen rendszer jól mûködjék? Az, hogy másféle viszony ne legyen a szereplôk között, én csak a „fônökségen” keresztül léphessek bárki mással kapcsolatba. Ez érvényes a településekre is, tehát az a jó, ha az egyik településbôl a másikba csak a székhelyen, sôt a fôvároson keresztül lehet eljutni. Így aztán persze rossz helyzetbe kerül az, aki messze van a székhelytôl – mint például a Sóvidék. A másik feltétel az, hogy célszerû minél nagyobb embercsoportokat összpontosítani, mert azoknak könnyebb parancsolni, mintha szétszóródva lennének. Persze, meg kell ôket katonásan nevelni, hogy ne egymással sustorogjanak, hanem a parancsra ügyeljenek. Amikor meghirdették például a falurombolási programot, azt „szisztematizálásnak” nevezték. A szóban forgó 2000 falut ugyanis azért akarták lerombolni, mert túlságosan kicsik voltak, nem fértek be a szisztémába, tehát például nehéz volt parancsolni nekik. De az is igaz, hogy nehéz és költséges ezekrôl a félre14

esô helyekrôl ingázni a nagyvárosokba, ahol a fejlôdés érdekében óriási gyárakat kell építeni, sokezer dolgozóval. Menjenek tehát inkább oda lakni! Az, hogy egyesek ráadásul valamiféle ördög tudja milyen ázsiai nyelvet beszélnek, amit jobb lenne sürgôsen elfelejteniük, és ehhez a legjobb módszer, ha a szülôfalujukat felszámoljuk, tulajdonképpen csak részletkérdés. (Magyarországon is volt falurombolási terv 1950-ben, Rákosi Mátyás kommunistái dolgozták ki. Másfélezer falut akartak felszámolni, de nem kezdtek hozzá, mert túl sokba került volna a kellô számú lakás megépítése, és akkoriban a pénz a vasra és acélra kellett minálunk.) A harmadik, de az eddigiekkel szorosan összefüggô feltétel az, hogy nem jó, ha a parasztok mindenféle apró földeken turkálnak a maguk belátása szerint, hanem meg kell azt szervezni nagyüzemileg, a parancskiadásra alkalmas módon, és meg kell szüntetni azt az érzést, ami az embereket a földjükhöz köti, mert ez technikailag is és társadalmilag is korszerûtlen. Mi hát a korszerû? Nyilvánvalóan az, amit a világ bármely részén el lehet adni. Ilyen például a villamos energia. Bözödújfaluból ezért csupán a templomtornyát láthattuk, mert a hozzá tartozó hajdani falut víz alá merítették a villamosenergia-nyeréshez szükséges víztározó érdekében. Áramot ugyan végül is sohasem termeltek itt, viszont a terület megmûveletlen, szinte holdbéli tájjá változott a gazdátlanság miatt. De hát ennek a területnek „úgy sincs értéke” – legfeljebb az itt lakók avítt nosztalgiáiban volt. Ez a rendszer elmúlt ugyan, mindörökre. De mégis elmondhatjuk, hogy elôgyalulta a terepet az azután következô másik rendszer számára, és most már csak simítani kell. A víz alá merített falu például elvileg már a Globalizált Világgazdaság szempontjainak is megfelelne: villamos energia, a modern ipar fô szükséglete gabona helyett, amibôl legfeljebb a környékbeliek számára lehetne kenyeret sütni. . . Tudnunk kell, hogy ma a világon kétféle közgazdaság létezik. Az egyiket monetarizmusnak hívják, és az a lényege, hogy a befektetett pénz, minél hamarabb megtérüljön. Hiteleket például nagyrészt ilyen logika alapján szerezhet az ember. Hogy azután mi lesz, hogy mit áldoztunk fel ennek érdekében a természetbôl, a településünkbôl, a gyerekeink jövôjébôl, az nem számít. „Majd csak lesz valahogy…” Csak hát lehet, hogy a tôke 5 év alatt megtérül, viszont egy újszülöttbôl felnôtt csak 20–25 év alatt lesz, egy frissen ültetett erdô pedig csak 60–70 év alatt válik valódi erdôvé. Ha ezt is szem elôtt tartjuk, akkor nem bízhatunk mindent a pénzügyi megtérülésre, és éppen errôl szól a másik gazdaságfelfo2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

gás, ami sok ezer éven keresztül irányította az emberi társadalom gondolkodását. A falut a tôkemegtérülésre épülô gazdaság általában nem szereti, elôbb-utóbb ô is pusztító hadjáratot indít ellene. El kell onnan menekülni az embereknek, mert nincs megélhetésük. Ezért jönnek létre a harmadik világban olyan 20-25 millió lakosú szörnyeteg óriásvárosok, mint Mexico City, Calcutta, Sao Paolo. De azért mégsem akarok egyenlôségjelet tenni a kettô közé, hiszen a mostani rendszer legalább nem a erôszakra épül, és ezért van lehetôségünk arra, hogy a mi számunkra kedvezô megoldásokat megtaláljuk. A történetemet azzal kezdtem, hogy a Sóvidéken „nincs út”, és ezért alig lehet idejönni. De jó-e, hogyha van út? Ezt sokan vitatják, mert hiszen akkor könnyû innen el is menni. A kérdést, hogy kell-e út, tehát úgy helyes feltenni, hogy ez az út hoz-e vagy pedig visz. Amikor Fülep Lajos, a legnagyobb magyar mûvészettörténész az aprócska mecseki faluba, Zengôvárkonyba ment református „tisztelendô úrnak”, az egyik ismerôse megrovóan azt kérdezte, hogy lehet olyan helyen lakni, ahol még vasútállomás sincs. Mire ô azt válaszolta: én nem elmenni akarok innen, hanem itt maradni. A falu, önmagához elvégre mindig egészen közel volt. Most meg, az elektromos kommunikáció korában, bizonyos értelemben az egész földgolyóhoz is közel került. A kérdés csak az, hogy élni lehet-e ott. És ez a kérdés fôképpen két dologtól függ. Az egyik az, hogy milyen emberek laknak ott, milyen a helyi közösség, amiben élek. A másik pedig az, hogy mibôl élhetek. Amikor azt látjuk Etéden, hogy a portáról a szennyvizet aggálytalanul kiengedik az utcai árokba, az kétségkívül nem sok jót mutat a helyi közösség állapotáról, hiszen épp arra utal, hogy ilyesmi nem szempont. Csak az „én portám” a fontos, az utca nem. Az, hogy éppen a kollektivitásra hivatkozó kommunizmus nevelte így az embereket, jól mutatja a hazugságot. Valójában ugyanis, hogyha nincsen helyi közösség, akkor másmilyen közösség sem lehet. Ezért az elsô, amit tehetünk, ennek a közösségnek a megteremtése volna. Nem könnyû. Szék például, a maga évszázada igen kemény összetartó közösségével, a szemünk láttára hullik szét azzal, hogy az emberek önzése megtalálta magának az érvényesülési lehetôséget. De nem törôdhetünk bele az efféle fordulatba. Tudnunk kell például azt, hogy egy kialakult helyi közösség tagjai egymásnak is adhatnak munkát. Néhány FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

éve például egy kis svédországi városkában, ahol szinte mindenki a Volvo gyár szerelôüzemében dolgozott, a gazdasági visszaesés miatt az üzemet bezárták, és az emberek munkanélkülivé váltak. S elkezdtek pénz nélkül, kölcsönös szolgáltatási alapon dolgozni: az egyik krumplit termelt, a másik gombát szedett, a harmadik fát aprított az erdôben, a negyedik kenyeret sütött, az ötödik ruhát varrt és így tovább. Pompásan megvannak, az adóhivatal meg csak néz, mert nincs adóköteles jövedelmük. Kissé egyedi példa ez is, akár Széké, de mindenesetre szimpatikusabb. És tanulságai is vannak. Egy helyi közösségnek nagyrészt el kellene tudnia látni saját magát. De mi van az olyan dolgokkal, amik nincsenek helyben, mégis szükségesek? Erre a választ itt, Kôrispatakán láthattuk, a szalmakalap múzeumban és szalmakalap-manufaktúrában. Ennyi szalmakalap persze nem kell a vidéken, de másutt el lehet adni, és az emberek, akik így pénzhez jutnak, az egész falujuk helyzetén javítanak, mert vásárlóerôt jelentenek mindenféle más termékek számára. Nem is szólva az idegenforgalomról, amit ilyesféle attrakciókkal meg lehet erôsíteni. Azt mondják, hogy ma a turizmus a világ leggyorsabban fejlôdô üz-

letága, és ez érthetô is, mert sajnos, egyre kevesebb olyan hely marad a Földön, ahol az ember igazán jól tudja magát érezni. Sóvidék még ilyen hely, és ezért egészen biztos, hogy egyszer fel fog majd értékelôdni. Még Bözödújfalunak, az elárasztott falunak a határát is újból mûvelés alá fogják venni. Csak az a kérdés, hogy akkor kié lesz majd ez a föld, ki fog élni rajta? Azt mondják, ez az embernek magának a döntésétôl függ. Azok fognak megmaradni, akik meg akarnak maradni. „Válaszd az életet!” tanácsolja nekünk a Biblia.

15

SZÜCS GYÖRGY polgármester, Aparhant

AZ APARHANTI TELEPÜLÉSI FOLYÉKONY HULLADÉK ÁRTALMATLANÍTÓ TELEP MEGÉPÍTÉSÉNEK HELYI SAJÁTOSSÁGAI Aparhant község képviselô-testülete a Tolna Megyei Vízmû Vállalat megszûnésétôl (1994-tôl) kezdôdôen a település ivóvízzel történô ellátását saját intézményével önállóan biztosítja. Az ivóvizet kettô, egymástól kb. 1000 m távolságra (a falu legmélyebben fekvô területén) 200 m mélyre fúrt kút szolgáltatja. A félmocsaras területen a talajvíz 0,5–1 m-en elérhetô, a kútfejek közelében több forrás is fakad. A település teljes területérôl a vízadó szinten gyûlik össze a csapadék és más területen eredô források vízgyûjtôje – halastó – is 1 km távolságon belül elérhetô. Az üzemeltetés során figyelemmel kísért vízkémiai elemzések a nitrogént tartalmazó vegyületek kismértékû, de folyamatosan emelkedô koncentrációját mutatták. A településen ipari eredetû szennyezôdés ipari tevékenység hiányában nem jöhetett számításba, legfeljebb a mezôgazdaságban felhasznált mûtrágya vízbázisba való bejutására lehetett gondolni. Ennek lehetôségét kizárni látszott a mezôgazdaság elszegényedése miatt egyre csökkenô mûtrágya-felhasználás ténye. Kézenfekvônek látszott megvizsgálni a kommunális hulladék elhelyezésének gyakorlatát. A szilárd hulladék elszállítása intézményesen mûködött a 80-as évek végétôl kezdve, de a minimális védelem (szigetelés és övárok) nélküli féllegális lerakóhely alig 300 méterre helyezkedett el az I. sz. kúttól. Annak ellenére, hogy létesült községi dögkút, gyakran az illegálisan lerakott szeméttel együtt került a II. sz. kútfej tövénél levô mintegy 8–10 méter mély, 12 m széles, 100 m hosszú bozótos árokba, elhullott kisállatok teteme is. Az I. sz. kútnál lévô szeméttelepet megszüntettük, a terület rekultivációja megtörtént, jelenleg környezetvédelmi mûködési engedéllyel rendelkezô hulladéklerakó mûködik a településünkön, az ivóvíznyerô területtôl 3 km távolságban. A II. sz. kútnál lévô „árkot” feltöltöttük, parkosítása megtörtént, az árkot a parkkal együtt rendszeresen gondozzuk. Sokkal nehezebb feladatnak látszott a települési folyékony hulladék (TFH) problémájának megoldása. Igen sok lakásnál nem volt még szikkasztós rend16

szerû szennyvízgödör sem. A fürdôszoba, néhány esetben még a vízöblítéses WC is közvetlenül a patakban végzôdött. (A települést 3 patak szeli át!) Nagyon sok szennyvízgödör csak ülepítô tartályként szolgált, mert a felsô harmadánál „túlfolyó” vezetett a patakba. Több szennyvízgödör az egykori ásott kutakat váltotta fel, így a szennyvíz közvetlenül a talajvízbe jutott. Többször elôfordult, hogy esôben búvárszivattyúval csökkentették a tározókban lévô szennyvíz mennyiségét, mert a csapadékkal együtt könnyû volt megszabadulni tôle. A falu új településrészén patak nincs, az „fennsík” jellegû. Az építésügyi elôírásokat többé-kevésbé betartották, de szigetelt szennyvízgödör kevés volt. Jónak mondható becslés szerint hetente 50 m3 szennyvizet szállítottak el az egész faluból a heti 1200 m3 ivóvízfogyasztás mellett. A szennyvizet elvileg a 15 km távolságra lévô illegális szennyvíztelepre (Závod) szállította el egy vállalkozó, gyakorlatilag azonban a falu határában bokros-árkos területre engedte ki a szippantó kocsiból. Mint az ország számtalan más településén, nyilvánvalóan Aparhanton is szemléletbeli, környezeti-kulturális problémáról is szól ez a történet. Nem lehet vitás, hogy a lakosság nem szándékosan törekszik a környezete tönkretételére, a környezetszennyezés számtalan motivációja közül kiemelkedô az anyagi természetû. Jelenleg egy 25 m3-es, valamennyi elôírásnak megfelelô szennyvíztároló megépítésének költsége 700 000 Ft. Egy már mûködô szikkasztó megbízható technológiával történô szigetelése 170 000 Ft. A környezô településeken a szennyvíz elszállításának ára 1000 Ft/m3. Aparhanton is nagyon kevés olyan család él, aki ezeket a költségeket a megélhetés biztonságának veszélyeztetése nélkül fizetni képes. Így aztán kénytelen volt minden lehetôséget megragadni, még a környezetszennyezés árán is. 1996–97-ben a képviselô-testület több alkalommal is elemezte a környezetvédelmi probléma megoldásának lehetôségét. Egyértelmûen elvetettük a környezetvédelmi bírság kiszabásának hatékonyságába vetett hitet, igyekeztünk megoldást keresni a lakossági terhek csökkentésére. Megvizsgáltuk a település csatornázására tett 800 000 000 Ft-os kiviteli ajánlat realitását, figyelembe vettük, hogy a csatornadíjat is fizetni kellene az ivóvíz díja mellett. Mérlegeltük 2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

a közmûfejlesztési hozzájárulás kivetésének hatásait, valamint a horribilis fajlagos költséggel megépült szennyvízhálózatra rácsatlakozni hajlandó (kötelezhetô) ingatlanok számát, a falu településszerkezetének sajátosságait. Ebben az idôben már figyelembe kellett venni, hogy a 2000 fô alatti települések nem kaptak állami támogatást a csatornázáshoz, a dunántúli domborzati viszonyok miatt nehezen megvalósítható a több településre kiterjedô integráció. Elvetve a csatornahálózat gondolatát a budapesti UKWA Kft. akkori vezetôjével, dr. Klencs Ildikóval, valamint az általa felkért dr. Stehlik József fôtervezôvel alternatív megoldások lehetôségét igyekeztünk felvázolni. A fôtervezô által elkészített tanulmánytervbôl kiválasztottuk a ma már próbaüzemben lévô nyárfás-gyökérzónás rendszerû TFH elhelyezô-ártalmatlanító telepet. Minden további intézkedést ennek megfelelôen tettünk meg 1997-ben: Jelképes (5000 Ft) összegért az önkormányzat magára vállalta a lakossági szennyvízgödrök megépítésének földmunkáit. Az önkormányzat szippantó autót vásárolt, és térítés nélkül vállalta a lakossági szennyvíz elszállítását. Ez a szolgáltatás azóta is ingyenes. Költségeinek fedezetéül szolgál részben a 100 Ft/m3-es költségvetési támogatás. A gépkocsit közhasznú foglalkoztatott munkás vezeti (70%-os munkaügyi központi támogatás), segédje polgári szolgálatát töltô „katona”, akire ugyancsak jelentôs központi támogatást lehet kapni. A fennmaradó költségeket az önkormányzat lakásfenntartási támogatásra fordítható keretébôl tudjuk fedezni. Az ingyenes szolgáltatás bevezetését követôen 2 személyre szabtunk ki 5–5000 Ft környezetszennyezési bírságot, azóta az illegális szennyvízkibocsátás gyakorlatilag megszûnt. Természetesen gond volt a szennyvíz elhelyezése, ugyanis a heti 50 m3 helyett kezdetben napi 50 m3, jelenleg napi 80 m3 szennyvíz elszállítására van igény. (Intézményesített környezetszennyezés folyt a lehetô legnagyobb óvatossággal.) 2001 júliusában került sor a szegedi TIARELLA Kft. által kivitelezett TF fogadó-ártalmatlanító telep mûszaki átadására. A próbaüzem zavartalanul folyik. A jogerôs vízjogi létesítési engedély megszerzésétôl kezdve idegesítôen hosszú, 2 év telt el, míg erre sor kerülhetett. Természetesen az akadály ismét a pénzhiány volt. A körültekintô szakhatósági eljárásokat követôen a forrásokat pályázati úton szerettük volna kiegészíteni. Az 1997-es PHARE forrásokra adtunk be pályázatot – öntözéses nyárfaerdô telepítése témakörben – melyen mintegy 8 millió forint támogatást nyertünk, a szerzôdéskötésre azonban (nem a mi hibánkból) csak 2000 második felében került sor. A szokásos eljárást követôen az érdemi kivitelezés csak 2001 elején kezdôdhetett meg. A késlekedés azonban lehetôvé tette, hogy az FVM VFC keretébôl 14 millió forintos támogatást nyertünk a TFHtelep megépítésére. Erre szükség is volt, mert a jogerôs engedély megszerzésétôl kezdve a beruházási költség több mint duplájára emelkedett. A TFH telep megépítése összesen 40 (negyven!) millió forintba került. Ha az önkormányzat nem olyan gazdag, hogy a hiányzó forrásokat tartalékalapjából fedezni tudja, társberuházóként víziközmû-társulást hozhat létre. A víziközmû-társulás tagjai (gyakorlatilag minden ingatlan tulajdonosa, használója) közmûfejlesztési hozzájárulást fizetnek. Ennek 15%-a az állami FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

költségvetésbôl visszaigényelhetô. A lakossági hozzájárulás megfizetésének fedezetéül a víziközmû-társulás kamattámogatásos hitelt vehet fel. Így elérhetôvé válik, hogy a lakosság a beruházás megkezdésekor gyakorlatilag készpénz kiadására nem kényszerül. A víziközmû-társulati hitelt 5 év leteltével egy összegben is vissza lehet fizetni. A lakosság így a törlesztô részleteket hozamot biztosító számlára, pl. OTP LTP számlára fizetheti, amelyhez 30%-os állami támogatás is társul. A lakosság életkörülményei meghatározzák a település jövôjét, ezért az önkormányzat joggal átvállalhatja a havi 740 Ft hiteltörlesztést a családoktól, melyet a lakásfenntartási támogatási keretébôl gond nélkül képes fedezni. Természetesen e konstrukcióban szükséges, hogy az LTP számla felett a számla tulajdonosa korlátlan rendelkezési jogot (engedményezés) biztosítson a víziközmû-társulás megszûnését követôen az ügyintézésben jogutód önkormányzatnak, amely az 5 év elteltével a lakossági LTP számlákon összegyûlt pénzt lehívja, s belôle egy összegben visszafizeti a víziközmû-társulás által felvett hitelt, mint annak készfizetô kezese. Látható, hogy a lakosság gyakorlatilag saját forrásainak igénybevétele nélkül jut hozzá olyan környezetvédelmi beruházáshoz, amely az ingyenes szippantás mellett már nem teszi érdekeltté a környezetszennyezésben. S mire falugyûlések és személyes konzultációk révén megérti az önkormányzat több éves erôfeszítését, olyan szemlélete kezd kialakulni, amelyben megjelenik a továbblépés igénye is. Ebben különösen fontos, hogy a helyi általános iskolások részt vettek a fatelepítésben, nem akkreditált laboratóriumi követelmények szerint, de a biológia-környezetismeret tantárgyak keretében egyszerûbb méréseket végeznek, mellyel a szennyvíz lebomlásában (átalakulásában) lejátszódó folyamatokat követni tudják és tudatosul a környezetterhelés jelentôsége. Aparhant 1200 lakosú település. Fiatalodunk. Ennek alapvetô feltétele volt a lakossági terhek csökkentése, különösen a fiatalabb réteg szociális támogatási rendszerének kimunkálása. Aparhanton évek óta valamennyi óvodás és általános iskolás részére ingyen biztosítjuk a napi háromszori étkezést. Az általános iskolások valamennyi tankönyvüket ingyen kapják. A tanév megkezdésekor a tanszerek megvásárlásához készpénzben folyósítunk támogatást valamennyi iskolába járó gyermeknek: általános iskolásoknak 8000 Ft, közép- és felsôfokú intézményben tanulóknak 15 000 Ft-ot fizettünk ki ebben az évben. Karácsonykor valamennyi gyermek és az alacsony nyugdíjú idôsek részére néhány ezer forint támogatást adtunk minden évben. Egy 1000 m2-es lakótelket 120 000 Ft áron értékesítünk úgy, hogy az adásvétel pillanatában valamennyi közmû elérhetô. Településünkön helyi adót (semmi címen) nem vetettünk ki, a gépjármû-tulajdonosok a súlyadó minimumát fizetik. Üzemi épületeket építettünk, vállalkozókat szeretnénk megnyerni a foglalkoztatási lehetôségek szélesítésére, tartós biztosítására. Úgy gondoljuk, az a helyes kormányzati irányvonal, amely mellett valamennyi önkormányzat eleget tud tenni a lakossági elvárásoknak. Nekünk is nagyon sok teendônk van még.

17

FERENCZ GYÔZÔ újságíró

EURÓPA MEGSEJTÉSE Helyszínrajz idôben, térben Az egykori járási székhelytôl, az immár gyógyfürdôvel rendelkezô várostól, Lentitôl 10, a nemrég várossá avatott és az év elején megnyílt szlovén–magyar vasút mentén lévô Zalalövôtôl 16 kilométerre fekszik a néprajzi szempontból híres Göcsej és Hetés határán a 853 lakosú Csesztreg. Itt ér véget a mintegy 600 négyzetkilométeres göcseji dombvidék és kezdôdik a szlovén–magyar határon is átnyúló hetési, más néven a Lenti síkság. Itt még a göcsejitôl is elütô, Zalában tréfásan levidikinek becézett tájnyelven beszélnek – szerencsére néha még a fiatalok is. Nemcsak a nyelv, de a szôttesek és a fazekak, égetettcserép-edények mintázata, díszítése is „ idevalusi „. Csesztregbôl ki és be öt közút vezet. Az egyre városiasabb település nemcsak körjegyzôségi központ, de székhelye a 31 községet képviselô Ôrség–Göcsej–Hetés Térségi Területfejlesztési Társulásnak is. Közülük többek határa azonos a magyar államhatárral. Ez a tényezô évszázadok óta meghatározta az itt élôk életét, sorsát. A földje sohasem volt gazdag. Itt csak a szegénységbôl volt nagy a bôség. Viszont kiválóan megtermett itt a kender, a len, a rozs és a fûz. Talán ezért is híres a hetési szôttes, és mert a talaja agyagos, remekül megélt mindig – és él ma is – a fazekasság. Ez a táj már a római kortól kezdve határ(ôr) vidék volt. Annak idején erre húzódott a légiók által ôrzött limes. A község mai központjától néhány kilométerre tapodtak a római katonák a Baltikum mélysárga tüzû kincsét szállítva végig Aquileáig a Szombathelyen is keresztül vezetô Borostyán úton. A honfoglaló magyarok is itt építették ki a gyepût, amely nagy valószínûséggel a mai Csesztreg határában is húzódott. Az akkori ôrvidék nevét ma is ôrzi a részint Vas megyében, részint az osztrák Burgenlandban található tájegység, az Ôrség. Katonák lakta térség volt, akik telkeket kaptak a megélhetéshez a zsoldon fölül. Viszonylag szabad emberek voltak. Érdekes néprajzi adalék, hogy a jobbágysorsú Göcsejben a római katolikus, Hetés-Ôrségben inkább a református vallás terjedt el. A községet hiteles okmány elôször 1275-ben említi Cheztregh néven. A gyepûvédôkrôl eképpen olvashatunk egy adománylevélben: „IV. László Búza fia Márton ôrt 1275-ben kivette a zalai ôrök közül és nemesei közé emelte, elkülönített számára egy darab földet Csesztreg Kerka nevû földje mellett. „ Nos, ez a Csesztreg nagy valószínûséggel a jelenlegi község közepén átfolyó Kerka pataktól kapta szláv eredetû nevét, amely talán eképp hangzott akkoron: csiszta struga, vagyis szlovénül, tiszta folyómeder. Ez a község 1322-tôl már vámszedési joggal állíthatta meg az arra vonuló szekereket. E kiváltság miatt, és mert fôút mentén feküdt, 1469-tôl 400 éven át a mezôváros címmel büszkélkedhetett. Éppúgy, mint a mai megyeszékhely, Zalaegerszeg, amely ugyan18

csak oppidum volt egykoron. A két települést ma kiváló autóút köti össze, amelyet az autótérképeken nem jelöl szám. A XIX. századtól körjegyzôségnek és körorvosnak is telephelye. Külön érdekesség, hogy a körzetet jelenlegi is ellátó háziorvos már az ötödik generációt képviseli a családban, valamennyi ôse Csesztregen gyógyított. Ahogyan évszázadok óta mindig, a második világháború után is határvidék maradt Hetés. Ez határozta meg a sorsát további hosszú évtizedekre. Belsôsárd határában ma is láthatók azoknak a betonbunkereknek a romjai, amelyeket Rákosi Mátyás vájatott a földbe az állam- és községhatár mentén, fölkészülve minden eshetôségre Tito Jugoszláviájával szemben. Még a hatvanas évek közepén is külön határsávengedéllyel lehetett belépni erre a vidékre. Ezért szinte maga volt a csoda, amikor 1949-ben Csesztregre telepítettek egy gépállomást. Tegyük hozzá, hogy ezen kívül más fejlesztéssel nem szerencséltették „levidiket” a felsôbb szervek. A körmös GS35-ös pöfögô-dohogó traktorok megjelenése azonban valódi csodát mûvelt. Az alaposabban megmûvelt földek soha nem látott terméssel gazdagították a beszolgáltatást. Ezenkívül megjelent a térségben a vasas szakma és vele az új munkafelfogás, mégpedig nemcsak Csesztregen, hanem a környékén, amely jószerével azonos a már említett térségi társulás területével. Közben megalakultak a termelôszövetkezetek, amelyek már eleve erre a gépesítettségre gondolva szervezték meg a munkát és nemcsak a földeken. Ugyanis egy idô múlva a gépeket kihelyezték a falvakba, hiszen így sokkalta olcsóbb és célszerûbb volt a traktorok és a tartozékok – ekék, kultivátorok, rendsodrók, trágyaszórók, majd ültetôgépek, aratók – rendszeres karbantartása, megjavítása. Mindez, ha nem is tette gondtalanná az életet, de jócskán enyhített a szegénységen, és nyugdíjjogosulttá tette a falu népét. Közelítés a mához, gazdaságtörténeti kitekintés Ebben a közelítésben segítségünkre van Bagó József polgármester, aki személyes kötôdéssel gondol vissza az egykori gépállomásra, a késôbbi Mezôgép Vállalatra, a rendszerváltás kori CMG-re, a jelenlegi Fematra és Hoffmann-Carbon Kft-re. Az elôbbi hosszú mondatba sûrítve áttekinthetô a teljes csesztregi ipartörténet, amelyet kiegészít a 10 éve megalakult kistérségi társulás, a már nem túl virágzó termelôszövetkezet és az Extenso nevû építôipari kft. Mindenesetre a település és a környék életét meghatározza az iparvállalat, a ma osztrák tulajdonban termelô két kft. az egykori gépállomás helyén, melynek az emlékét a bejáratnál álló HSCS körmös traktor idézi fel. Mint mindenütt az országban, itt is 10 évvel ezelôtt került magánkézbe az egykori állami tulajdon. A helyiek örültek, hogy 2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

magyar emberé a tulajdonosi többség. Az önkormányzatnak 5 százalék tulajdoni hányada maradt, vagyis ilyen mértékû beleszólási joga volt a gazdálkodásba. Nem sokáig, mert a bukszadagasztó és pénztárapasztó hiteleket fölvevô tulajdonos egy szép napon nyomtalanul eltûnt, a Kerka partján hagyva emlékét és a helyi viszonylatban iszonyú mértékû adósságot. Ez ugyanis az önkormányzat nyakába szakadt az 5 százaléknyi tulajdonosi hányad okán. Ekkor már Bagó József volt a polgármester, akinek a szorult helyzetben segítségére volt két mozzanat. Az egyik az, hogy korábban a VÁTI szakemberei, köztük a kellemes emlékû dr. Szaló Péter, mélyreható szociológiai, építészeti és más jellegû felmérést végeztek a térségben. A másik, Ketten a község és a kistérség ügyintézôi közül: Simonné Kulcsár hogy Zala megyének már 1984-tôl élô kapIrén titkárnô és Bagó József polgármester, kistérségi elnök (a csolata volt Alsó-Ausztriával. A tartományszerzô felvétele) fônök vezetésével hivatalos küldöttség is járt a megyeszékhelyen. Talán ez jutott a Ameddig a kézfogóból házasság lett, az osztrák cégek és a polgármester eszébe, amikor szakember társaival útrakelt Ausztria felé. Más szóval mondva: ezen a történelmi ponton ta- csesztregi önkormányzat között – az egész környék javára – lálkoztak a csesztregiek Nyugat-Európával. Elôször a jelenle- néhány fontos döntést meg kellett hozni. Ezt elôsegítette, hogy gi testvértelepüléssel, Markersdorffal írtak alá egyezményt 1996-ban napvilágot látott az úgynevezett PILOT-program jel1994 júliusában, majd Ennsdorf következett, mely egy jelen- legû, három oldalú, azaz osztrák–szlovén–magyar PHAREtôs vasipari cég székhelye, ahol Wehrner Ginstersdorferrel si- CBC, tehát határokon átnyúló lehetôség. Ennek eredményekerült megállapodni az egykori Mezôgép megmentésérôl. Ez- ként 300 000 ecu támogatással megvalósult egy kistérségi után a Dachstein festôi, hófödte csúcsai alatt meghúzódó Pe- szennyvíztisztító Csesztregen már a következô évben, azaz ter Hoffmann cég nyújtott segédkezet. Nem fellengzôsség en- 1997-ben. Ugyanekkor megkezdôdött a Nemesnép–Kebele(Konek kimondása, ugyanis enélkül összeomlott volna a hajdan bilje) közötti kishatárátkelô megépítése a hozzávezetô közútbüszke gépállomás, maga alá temetve több száz ember mun- tal együtt. Az ünnepélyes felavatáson megjelent a magyar és a szlovén államfô is. kalehetôségét, amely egyedüli volt ezen a vidéken. Mindez azért érdekes, mert az infrastrukturális beruházásoknak különös jelentôségük van a külföldi befektetôk szemA csesztregi Fônix ma is szárnyal pontjából. Ezek a beruházók nemcsak a fejlettebb technikát, Ezt szó szerint kell érteni, még ha túlságosan lírai hangvételûre gyártáseljárást, de az európai termelési gondolkozást is masikeredett is a megállapítás. A lényeg ugyanis az, hogy a magyar gukkal hozzák. Ha pedig ennek nyomait megtalálják, hajlantulajdonos által magára hagyott gépgyárat a két osztrák befek- dóbbak az egyezmények aláírására. A Csesztregi Mezôgép tetô vásárolta meg, és pedig az összes adóssággal, a köz- és a gyártmányai korábban sem voltak ismeretlenek a határokon foglalkoztatási teherrel együtt, és a tulajdonába került az 5 szá- túl, tehát a jelzett európai gondolkozás sem volt idegen ezen zaléknyi önkormányzati hányad is. Ennek ellenértékébôl és az a vidéken. Amikor az imént becsületes osztrák kézrôl szóltunk, céleladott utolsó szállítmány árából Csesztreg akkor ki tudta fizettudatosan tettük. Ugyanis Peter Hoffmann – Bagó József elni a munkásokat a kényszerû végkielégítésekkel együtt. Az eddigi események taglalása azért volt fontos, hogy kitûn- mondása szerint – egy üzemcsarnokban tömítôgyûrûket kezjön, mennyire váltak fogadókésszé a csesztregiek az európai dett gyártani, a többi csarnokot négy évi bérleti díj nélküli együttmûködésre, mennyire tudtak önállóan gondolkozni és használatra átadta az önkormányzatnak, vagyis vagyoni értéintézkedni, miképpen volt erejük és ötletük sorsukat a saját kû jogot ruházott át a késôbbi foglalkoztatáshoz. Az ingó vakezükbe venni, és nem futkosni fûhöz-fához, hatóságtól intéz- gyont megvásárolta a már ismert Wehrner Gintersdorfer cég. ményekig. Ennek a készségüknek késôbb is jelentôs szerep ju- Ezzel és a Peter Hoffmann által juttatott ingatlanvagyonnal tott. Ne feledjük, ami már az eddigiekbôl is kitetszett: Cseszt- létrehozták a Femat Hungária Kft.-t. Az önkormányzat türeg és környéke, vagyis a mai kistérségi társulat „felségterüle- relmet kért az APEH-tôl és a társadalombiztosítótól. Ezek a te” sohasem ajándékozta meg bôséges terméssel a föld mû- szervek megértették, hogy ha megindul a termelés, nem lesz velôit, s nem kínált százával, ezrével jól fizetô munkahelyet az akadálya a törlesztésnek, anélkül viszont nen volt mibôl fizetitt élôknek. Tehát nagyon meg kellett becsülni a meglévôt, ni.Tehát az 1995-ös osztrák–csesztregi megállapodás aláírámeg kellett ragadni minden lehetôséget, meg kellett fogni a sa után kellô mennyiségû eleséget kapott a Fônix madár ahhoz, hogy föltámadjon és szárnyra kapjon. tisztességes osztrák kezet. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

19

Mai helyzetkép csesztregélôvel, szénkefével és acélszerkezettel Ez a cím egyszerre jelzi a jelent és a jövôt, mármint ami a törekvéseket illeti. A Femat ügyvezetôi, Takács László és Németh László mérnök-igazgatók a Hoffmann-Carbon cégnél és egybehangzóan állították, hogy mindkét osztrák cégtulajdonos szerencsésen megtalálta a számítását, mégpedig nemcsak a pénz dolgában. Remekül felkészült szakemberekre leltek Csesztregen, akik a környék szinte minden falujából, sôt még Zalaegerszegrôl is számosan bejárnak, még vezetô beosztásúak is. A két cégnél mintegy 4oo ember keresi meg a kenyerét és a befektetôk hasznát – végtére is egyik A történelmi park a bejáratot ôrzô fa sasokkal, a jurtával és a ketcégtulajdonos sem jótékonysági intézmény. tôs, Gizella királynét és Szent István királyt jelképezô kettôs haMég akkor sem, ha számos alkalommal seranglábbal. (a szerzô felvétele) gítették ki az önkormányzatot, a megyei bajnokságban szereplô labdarúgók pedig a Femat mezében futnak ki a pályára. A Hoffmann cégnél folyó zat kiépítése. A kistérségi célok között pedig az szerepel, hogy magas mûszaki színvonalú munkát jelzi, hogy a legmagasabb mi- pályázat útján olyan pénzhez jussanak, amely megvalósíthatónôségbiztosítási tanúsítvány birtokosa a csesztregi leányvállalat, vá teszi a számítógépes infrastruktúra megteremtését, a világhálós elérhetôséget. Az augusztus 15-i társulási taggyûlésen az és úgy tûnik, semmi akadálya a megújításnak. Ez jószerével alapfeltétele annak, hogy továbbra is gyárt- Édász képviselôi 30 számítógépet ajánlottak föl erre a célra, tehassanak szénkeféket,autóvillamossági alkatrészeket például hát kézzelfogható közelségbe került a hálózat megvalósítása. Ehhez Csesztregen máris megteremtették a humán feltéa Boshnak, a Fordnak, vagy áramleszedôket Európa valamennyi közlekedési cégének. A Fematnál készülô fôként épí- teleket. Az általános iskolában német nyelvtanítás folyik már az tôipari acélszerkezetek és egyéb gépek is a megrendelôk meg- alsó tagozattól kezdve. Erôteljesen megcélozták az idegenforgalom föllendítését. Errefelé fôleg a szomszédos Szlovéniáelégedésére kerültek ki a Kerka menti gyárból. A közeljövô fejlesztési elképzelései szerint hamarosan az ból és a német nyelvterületrôl érkeznek vendégek. Ezért is találták ki a tolmácsizzasztó szójátékot: Csesztregé500-at is eléri a csesztregi ipari övezetben foglalkoztatottak száma. No, de mi lesz azokkal, akik a mezôgazdaságból szeretnének lô, vagyis: Csesztreg élô és regélô. Létezik a Phare CBC-nek egy megélni? A termelôszövetkezet Csesztregen annyira nehéz hely- Credo elnevezésû programja, amely a három baltikumi országzetben van, hogy a megszûnés réme fenyegeti. Mûködik azonban nak, Lengyelországnak, Csehországnak, Szlovákiának, Magyara közelben egy termelôszövetkezet, amelynek a helybéli polgár- országnak, Romániának, Bulgáriának, Macedóniának és Albámester az elnöke, aki szerencsére nem azzal foglalatoskodott – niának kínál együttmûködési programot a kultúrában és a mûmint oly sokan ezen vidéken – , hogy a saját zsebébe menekít- vészetben. Az angol nyelvû kiírást olvasva, úgy tûnt a csesztrese ki a közös vagyont, hanem a továbbmûködésért gürcöl ma is, giek számára, hogy van esélyük a szlovén–magyar határ menti Huzián Józsefnek hívják. Akad aztán néhány család, amely térségeknek is ezen a pályázaton. Kaptak az alkalmon, és támo100–300 hektáron próbál megélni – a kormány is ezt a családi gatásért fordultak mindenhová, ahol esély mutatkozott. A megazdaság-mintát támogatja. Annyi föld azonban egyetlen falu ha- gyei önkormányzat a pályázat kidolgozásában mûködött közre, tárában sincs, hogy jusson minden családnak egy-egy 200–300 a területfejlesztési tanács pénzt adott a várható európai támohektáros terület. No és azok mibôl éljenek,akik csak pár holdacs- gatáshoz, a polgármester pedig a lánya tolmácsolásával szeka megmûvelésére képesek? A csesztregi polgármester szerint mélyesen védte meg a pályázatot Brüsszelben. Az eredmény valamilyen gazdasági társaság megalakításával új típusú mezô- nem maradt el:az év közepén avatták fel a Csesztregélô Törtégazdasági termelô- és értékesítôszövetkezeteket kell létrehozni, nelmi Aktívparkot. Brüsszelben, ahonnan közel 100 millió forinés így ki lehet lépni a piacra. A néhány holdak hasznát a láncke- tot kapott a település, az egyediséget és az elnevezés szellemesreskedelem nyeli el. Ha kellôen kidolgozott stratégiával látnak ségét értékelték nagyra, valamint azt, hogy szlovén–magyar köza közös munkához, ha nehéz körülmények között is, de mûköd- remûködéssel jött létre. A részletezés elôtt elôbb errôl néhány szót. A kistérségi társulás tagja az a Nemesnép, amelynek kishatethetô a közös gazdaság, és talán az ország vezetôinek szeme és füle is meglátja-meghallja a kisgazdaságok szavát. Végül is a me- tár-átkelôhelyérôl egyenesen a szlovén Kobilje-Kebele, régebbi nevén Szentmárton községbe vezet egy remekül megépített zôgazdaság irányítása nem önkormányzati tennivaló. Az utóbbi fél évtizedben létrejött nemcsak a térségi központ- út. Itt a Phare-CBC Credo Program keretében a közösen benyújban, hanem a községek többségében is a teljes telefon-ellátott- tott sikeres pályázat eredményeképpen a térség jellegzetes épíság, és napirenden van néhány helyen a vezetékes földgázháló- tészeti jegyeit magán viselô lakóházból létrehozták a Pannon 20

2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

rendeztek az aratás befejeztével. Augusztus 25-én és 26-án Nemesnépen találkozót szerveztek a Nemes elôtagú községek az ország minden sarkából összesereglô vendégeknek. Lendvadedesen horgászversenyre és halfôzôversenyre várták a pecásokat és a szakácsokat. Mindkét helyen utcabálon múlatták az idôt az egybegyûltek. A nemrég fölavatott aktívpark máris nem néptelen. A szomszédos szlovéniai Lendván rendezték meg a történelmi Magyarország magyar nyelvû irodalmárainak találkozóját. A Burgenlandból, Kárpátaljáról, a Felvidékrôl, Vajdaságból, Horvátországból érkezett vendégek csesztregi szállásukról rajzottak ki sokfelé, egészen Csáktornyáig. Mindezt kis túlzással Alpok–Adria találkozónak is mondhatnók. A történelmi park látképe a kettôs haranglábbal, lakóházzal és jurEnnek az együttmûködésnek is tagja Zala tával (a szerzô felvétele) megye immár egy évtizede. Nos, ha Burgenlandról is szó esett, nézzük Ház Tájékoztatási Központot, és fölújították a Szentmárton he- meg, milyen hatása van – egyáltalán van-e – a már három éve gyen lévô kápolnát. Csesztregen létrehozták a múltról regélô, létezô Nyugat-Pannon Eurorégiónak. Ilyen, a határon átnyúló eurotérség Magyarországon elôször itt alakult meg a Nyude az élô Csesztreget is bemutató történelmi aktívparkot. Történelmi azért, mert az érkezô autóbusznyi vendégnek gat-Dunántúl 3 megyéjébôl: Gyôr-Moson-Sopron, Vas és Zala nemcsak a minden kényelemmel ellátott szálloda kínál pihe- megyék összefogásából, Burgenland egy területrészének tárnést a piros cseréptetô alatti 4 ágyas, fenyôbútoros hideg-me- sulásával. Ezzel a gyakorlatilag és jogilag is az Európai Unió leg vízes szobákban,de építettek fából nádtetôs jurtát is a tá- tagja lett ez a magyarországi nagytérség. borozók számára fôzési-mosogatási lehetôséggel. A fiatalokat a neolitikumot idézô tömésházak várják romantikázni, a csa- A Nyugat-Pannon Eurorégió ládoknak középkori parasztházakban alakítottak ki apartma- és a lehetôségek nokat. Természetesen böséges hely áll a sátorverôk rendelkezésére is a futballpálya mellett. Ha sikerült volna még némi Zala megye 1999. június 21-én vált a West-Pannon Eurorégió pénzt zserezni a Phare-pályázaton vagy más módon, már mes- tagjává. A szervezet 8 bizottsága közül kettôben, a katasztróteremberek tanítanák az erre fogékony vendégeket az ôsi he- faelhárítási, valamint a szociális és egészségügyi bizottságban lyi mesterségekre, és hogy hogyan kell bánni a fával, agyaggal, kapott elnöki szerepet, és Varga László, a Zala Megyei Önkorfûzzel, kenderrel, lennel. Mert hogy ettôl lesz majd aktívpark mányzati Közgyûlés, egyúttal a területfejlesztési tanács elnöa jelenlegi szálláshely. Innen egyébként remek kiránduláso- ke állt egy idôben az Eurorégió élén is, ráadásul éppen a kezkat lehet tenni a környezô gombatermô erdôkbe, részese le- detkor. A szervezôdés természetes célja volt a tagmegyék fölhet majd a vendégsereg a vadászidény programjainak, elve- zárkóztatása a nyugat-európai színvonalhoz gazdaságilag, kulgyülhetnek a szüretelôk között akár a Szentmárton-hegyen is, turában, kulturáltságban, fölfogásban, gondolkozásmódban, mert és nem utolsó vonzerô a közeli Lenti városának immáron eu- ebben a vonatkozásban Ausztria is közepesnek számít, a hárópai hírû gyógyfürdôje sem. Magának a párját ritkító parknak rom magyar megye még annak sem. Eltelt jószerével három év. Mit tudnak Csesztregen errôl az is egyedülálló látványa a Szent István királyt és feleségét, Gizellát jelképezô, fából, székely mesterek keze munkájával ké- eurotérségrôl? Bagó József, a megyei közgyûlés tagjaként lelkes híve volt a szült kettôs harangtorony, amely a tervek szerint mindig más csengettyûdallamot játszik majd. A nádtetôs házakban lévô he- csatlakozásnak, és résztvevôje az ünnepélyes aláírásnak Kistési búboskemencékben akár a kenyérsütéssel is megpróbál- martonban. Örvendetes tény, hogy több hazai térséggel együtt kozhatnak a kedves vendégek. Mindezt, a kosárfonást, faze- a Nyugat-Pannon is létrehozta brüsszeli képviseleti irodáját, kasságot, tilolást, fonást-szövést és a kenyérsütést is helyi mes- amelyet a térséget jól ismerô korábbi EU-nagykövet, dr. Hans terek, asszonyok értô segítségével ismerhetik meg az érdeklô- Beck vezet. Az új tartományfônök, Hans Niessl máris mozgásdôk. Hácskó Imréné szövôasszony, Csótár Rezsô fazekas, a ba hozta brüsszeli kapcsolatait, a továbblépést elômozdítandó. Takács László, a Femat ügyvezetô igazgatója magánembernépmûvészet mestere és a többi ügyeskezû ember a biztosítéka a magas színvonalnak és az autentikus népiségnek.A für- ként jól ismeri a Nyugat-Pannon Eurorégiót és figyelemmel is gelábúak a Lenti városában mûködô Kerka Táncegyüttestôl kíséri mûködését. Mint jövôbeli lehetôséget számon tartja. Jeleshetik el a csürdöngölés fortélyait. A környéken másutt is kí- lenleg a cég anyagi leterheltsége miatt nem tudna részt venni náltak már eddig is látnivalót, élményt az erre látogatóknak. az önkormányzattal közös pályázaton. Egyéb – például nyelvi Zalabaksán cséphadarós rozscséplô és zsúpkötô versenyt – segítséget természetesen megadnak, ha a község vagy a kisFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

21

térség igényli. Egyébként jelenleg is kifogástalan az együttmûködés közöttük. Pályázatokban a Fematnak is van gyakorlata, hiszen fejlesztési céllal elôször 1996-ban, majd 2000-ben dolgoztak ki pályamunkát még a helyi tefát, azaz területfejlesztési alapot is igénybe véve. Így 2000-ben mintegy 50 millió forinthoz jutottak. Ez jelentôs exportot tett lehetôvé, valamint munkáslétszám-megtartó, sôt -bôvítô hatású is volt, ami ebben a munkahelyhiányos térségben különösen fontos tényezô. A cég megtalálta számítását, a jelenlegi árbevétele évi 1 milliárd forint körüli. A Linz melletti Ennsben tehát nagy valószínûséggel rábólintanak majd a további fejlesztési pályázatokon való részvételre, például az önkormányzattal való közös indulásra. A Hoffmann-Carbonnál nincs idô kivárni az EU-pályázatok elbírálásának két-három évét. Ha a megrendelô úgy kívánja, akár fél éven belül át kell állniuk. Tény,hogy a cég már eddig is jó hatással volt a helyi közgondolkozásra, az kapcsolatot jelent Európával. Fokról-fokra javul a térség infrastruktúrája. Amikor megtelepült a cég Csesztregen, nem gondolták a vezetôk, hogy ilyen gyors lesz a fejlôdés, amit az is jelez, hogy jelenleg a QS-9000 minôségtanúsítás birtokosai. Varga László, a megyei önkormányzati közgyûlés és ebbéli tisztségében a területfejlesztési tanács elnöke foglalta össze a West-Pannon Eurorégió mint együttmûködési keret lényegét, amelyet Csesztreg példája jól érzékeltet. A helyi fejlesztések eddig legalább 4 forrásból táplálkozhattak: – európai, – országos, – térségi, – megyei pályázatokból. A Nyugat-Pannon Eurorégió létrejöttével újabb, de nem pénzosztó lehetôség adódott. Annyit mindenképpen tudni kell, hogy bár az elnökségi, sôt a régiótanácsi ülés megszervezésével az utóbbi fél évben lendületbe jött az eurorégió mûködése, még sem lesz olyan hatású, hogy mindegyik benne lévô település megérezze mindhárom magyar megyében és Burgenlandban egyaránt. Az eurorégió keret, lehetôség. Lesznek térségek, önkormányzatok, amelyek tudnak majd csatlakozni, lesznek lemaradók már az elsô évben is, mert nem találnak maguknak kapcsolódó felületet, amely ott helyben pezsgést hozna a település életében. Ki kell mondani, hogy fôképpen a határon átnyúló együttmûködés az életképes, kezdeményezô, ötletekben gazdag településeknek kínál programot. Focinyelven szólva mindenki azonos pályán játszik, és gólhelyzetbe is mindenki magamagát hozhatja. Az eurorégió mint szervezet, része a játékosállománynak annyiban, hogy gólpasszokat adhat, segíthet a szabálykönyvek tanulmányozásában, értelmezésében, még a focicsukák beszerzésében is közremûködhet, gólt lôni azonban nem tud senki helyett sem. Igaz, hogy az eurorégió tanácsa létrehozott olyan mûködési alapot, amelybe a tagok mintegy 18 millió forintnak meg22

A neolitikumot idézô vert agyag falú lakóházak fiataloknak (a szerzô felvétele)

felelô schillinget helyeztek el, de ezt nem jóléti politikára vagy fölzárkóztatásra szánták és nem helyettesíti a megyei területfejlesztési tanácsok lehetôségeit sem. Abban viszont közre tud mûködni az eurorégió, hogy ahol kipattan a fejekbôl a jó ötlet, és ennek megvalósításához ott helyben össze is tudják gyûjteni a szükséges pénz egy részét, nos akkor az sikergyanús, mert határon átnyúló, ismét focinyelven szólva tértölelô pályázatok kerülhetnek ki, mint például Csesztregrôl, Kobiljébôl. Ez a lakosság helyben megtartására is esélyt ad. Munkát találhatnak az ipari üzemben, a vendégforgalomban, a mezôgazdaságban – ez a Csesztreg vidéki három kitörési pont, és az eurorégió akár szakértôk bevonásával is mindent megtesz, hogy a helyi tervek, elképzelések, ha úgy tetszik, álmok projektekké válva megvalósulhassanak. Azt tanácsolja tehát a Nyugat-Pannon Eurorégió nemrégi soros elnöke, hogy minden térség, önkormányzat keresse meg lehetséges együttmûködô társát a térségben és a határon túl, és máris dolgozzon ki pályamunkát fejlesztési elképzelései, vágyai alapján. Gyûjtsön pénzt is a megvalósításhoz, hogy bármikor gyorsan tudjon benyújtani kész dolgozatot a kiírásokra és együtt legyen a saját erôs 30–40 százalék is. A segítség másik elve ugyanis annak megvizsgálása, hogy mennyi helyi erôt tud megmozgatni a pályázó akár készpénzben, akár megvalósító munkára való összefogásban. A harmadik elv, hogy a pályázóknak sikerül-e megnyerni különféle központi – például környezetvédelmi – alapok pénzbeli támogatását. Az is szempont az elbíráláskor, hogy mennyire illeszkedik egy-egy település vagy kistérség pályázata a nagyobb tájegység fejlesztési céljaihoz Ez egyébként a megyei területfejlesztési tanácsban is a tárgyilagos elbírálás alapja. Ez nagy valószínûséggel érvényes a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácsban is, amelynek augusztus 25-én jelent meg a megyei napilapokban a legfrissebb pályázati kiírása. A beküldési határidô szeptember utolsó napja volt, a postai küldemények beérkezésének helye Sopron. Összesen mintegy fél milliárd forintért versenyezhettek a sikeresen pályázók nyolc tárgykörben, a legkisebb juttatási összeg 250 000 forint volt. Hasznos fogásnak bizonyul a késôbbiekre nézve a pályázati ki2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

A Femat látképe az üzemépülettel (a szerzô felvétele)

írások megôrzése, mivel a következôk tárgyköre nagy valószínûséggel megismétlôdik. Tehát célszerû, hogy már kész, kidolgozott pályázatokkal várják a helyi pályázók a következô kiírásokat. Csesztreg és térsége, valamint a kistérségi társulás tagjai számára létfontosságú, hogy továbbra is sikeresen pályázhassanak, immáron a Nyugat-Pannon Eurorégió vigyázó szemének és segítô kezének megnyugtató tudatában. A lakónépesség alakulása a kistérséget alkotó községekben

Pórszombat Pusztaapáti Resznek Ramocsa Rédics Szentgyörgyvölgy Szilvágy Szijártóháza Zalabaksa

430 62 386 39 1003 530 266 66 843

411 59 404 38 1047 517 271 61 745

43 350 38 1005 474 240 44 696

Forrásjegyzék A község neve Baglad Belsôsárd Bödeháza Csesztreg Felsôszenterzsébet Gáborjánháza Gosztola Kálócfa Kerkabarabás Kerkafalva Kerkakutas Kozmadombja Külsôsárd Zalaszombatfa Lendvadedes Lendvajakabfa Magyarföld Márokföld Mikekarácsonyfa Nemesnép FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

1993

1996

2001

100 132 111 972 22 154 19 225 361 172 214 77 102 87 58 70 51 87 302 174

89 121 94 970 18 110 16 218 341 164 195 77 103

62 118 82 853 19 81 17 198 296 141 152 58 108

47 45 47 82 320 149

38 32 44 59 278 143

Elôterjesztés a Zala Megyei Önkormányzati Közgyûlés 1995. április 28-i ülésére: Tájékoztató a térségfejlesztési társulások mûködésének tapasztalatairól. Eltûnô falvak – elfogyó nép? Zalaegerszeg, 1996. április. Szerk.: Bíró László Elôterjesztés a ZMÖK 1996. szeptember 27-i ülésére: Tájékoztató a Phare-CBC pályázatok eddigi eredményeirôl, a megyei közgyûlés szerepe a koordinálásban Ki kicsoda Zala megyében? Zalaegerszeg, 1996. Felelôs szerkesztô: Rikli Ferenc Phare-Credo, East-East Cross-Border Cooperation 1997–2000. Magyarország megyei kézikönyvei, Ceba Kiadó, 1998. Elôterjesztés a ZMÖK 2000. február 4-i ülésére. Beszámoló az 1999. évi nemzetközi kapcsolatokról és a nemzetközi kapcsolatok 2000. évi terve. A KSH Zala Megyei Igazgatósága Tájékoztatási Osztályának elôzetes adatai a 200l. évi népszámlálásról. Személyes beszélgetések hangfelvételei 2001. augusztus 3-án, 10-én, 21-én Zalai Hírlap, 2001. augusztus 16. Zalai Hírlap, 2001. augusztus 26. 23

LUN ZSUZSANNA vezetô fôtanácsos, FVM

FALUFELÚJÍTÁS MAGYARORSZÁGON III. Az Európai Vidékfejlesztési és Falufelújítási Munkaközösség Németországban, Kaiserslautern városában tartotta az „Európai Falufelújítási Díj – 2000.” pályázat eredményhirdetését 2000. október 12-én, a nemzetközi részvevôk ünnepélyes bemutatkozásának keretében. Az 1999-ben meghirdetett „Európai Falufelújítási Díj – 2000.” pályázat mottójául a munkaközösség elvi szempontjait jól tükrözô szlogent választott: „Ohne Zukunft, keine Vergangenheit – There is no past without future – Jövô nélkül, nincs múlt”. A 12 évvel ezelôtt, Grazban megalakult Európai Vidékfejlesztési és Falufelújítási Munkaközösségnek Magyarország kezdettôl fogva tagja. A szakmailag illetékes minisztérium részérôl a tanácsadó testületben dr. Tompai Géza, a Terület- és Településrendezési Fôosztály vezetôje vesz részt. Magyarországról Vas megye saját jogán 6 éve tagja a szervezetnek, erre a munkaközösség alapszabálya biztosít lehetôséget.

Magyarországról 2000-ben két település vehetett át kitüntetô díjat a falufelújítás terén elért eredményeiért dr. Erwin Pröll Alsó-Ausztria tartományfônökétôl, aki egyben a munkaközösség elnöke is, Hans-Artur Bauckhage Németország gazdasági miniszterétôl és Prof. Matthias Reichenbach-Klinke München Egyetem építészmérnökétôl, aki a nemzetközi zsûrit vezette. Az Európai Falufelújítási Díj pályázatra alkalmanként egyegy település nevezhetô, amely nevezésre a tagország és a tagrégió (megye vagy tartomány) szakmai képviseletét ellátó a jogosult. Magyarország részérôl a nevezésre kerülô település kiválasztásának eldöntéséhez –-azaz a minisztérium területi fôépítészei által javasolt települések közül való kiválasztásra – egy, a munkaközösség kiírásának a hazai viszonyokra adaptált értékelési rendszerét állítottam össze, a Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya akkori fôtanácsosával, Fogarasi Gyulával. A fôépítészekkel folytatott konzultáció és a szakmai mérlegelésen alapuló döntés-elôkészítésünk alapján Szalkszentmár-

Eredményhírdetés-díjátadás dr.Tonyai Géza FVM, Felsô Vilmos Szentgyörgyvölgy, Gódor Mihály Szentgyörgyvölgy, Matthias Reichenbach-Klinke ARGE, Tóthné Aranyi Ágota Szalkszentmárton, Aranyi János Szalkszentmárton, Lun Zsuzsanna FVM, Kovács Szilvia Szalkszentmárton, Fogarasi Gyula FVM, Cucor Lajos Szalkszentmárton

24

2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

toknagysággal rendelkezô, összességében közel 1000 hektáron gazdálkodó családi gazdaságok. A parasztok terményeiket – ezen belül specialitásukat, a paprikát – elôre megszervezett piacokon adják el. A magas aranykorona értékû föld kiváló eredményeket biztosít. A településen belül, vagy annak közvetlen környékén további foglalkoztatási lehetôségek vannak. A viszonylag alacsony, kb. 10 százalékos munkanélküliséget az önkormányzatnak úgy sikerül elérnie, hogy a privát cégeket és befektetôket nagyvonalúan fogadják, a zöldmezôs beruházásokhoz ingyen biztosítva közPetôfi szobor, Szalkszentmárton mûves területeket. A nagyközség minden lakása rendelkezik vezetékes gáz-, víz-, ton község került kiválasztásra. A munkaközösségben saját jogon részt vevô Vas megye nem indított települést, így javasla- elektromos és telefonhálózattal. A szennyvízcsatorna 37 km tunkra felvállalta az általa is elismert, a megye határán fek- hosszban kiépült. A szennyvíztisztító Tas településsel közösen épült meg. A biológiai technológiával mûködô szennyvíztisztítóvô Szentgyörgyvölgy községet nevezésre. A munkaközösség nemzetközi zsûrije a nevezést benyújtó ban, 650+50 köbméter vizet tisztítanak naponta, ivóvíz minôtelepülések pályázati dokumentációja és a helyszíneken ta- ségben. Az összes lakást bekötötték a csatornahálózatba. Az ivópasztalt személyes benyomásai alapján rangsorolta a pályáza- vizet a 20 ezer embert ellátó kistérségi regionális rendszerbôl tokat. A két magyarországi településnek sikerült megkapasz- kapják. Figyelnek a felszíni védelmet biztosító ökológiai rendkodnia a „szoros küzdelemben” és mindkettô díjazásban része- szerû, környezetbarát módon folyó gazdálkodásra, mivel a vízkitermelés csáposkutak segítségével történik. A kommunális sült. A németországi díjkiosztó ünnepségen, a rangsorolt települések értékelô bemutatását követôen, Szalkszentmárton település közössége nevében Aranyi János polgármester úr és Szentgyörgyvölgy település polgármestere, Felsô Vilmos úr vette át a kitüntetést. A munkaközösség német és angol nyelven megjelentetett önálló kiadványban számolt be a pályázaton indult 11 ország 32 önkormányzatáról. A nemzetközi összetételû zsûri saját kritériumai alapján állította össze azokat a tényezôket, amelyeket fontosnak tartott kiemelni a települések bemutatásában. Pikler Katalin által készített fordítás felhasználásával, a kiválasztási értékeléssel együtt ismertetem a díjazott magyarországi települések általános bemutatása mellett, a falufelújítás terén elért azon eredményeiket, amelyeket a nemzetközi zsûri kiemelt a díj odaítélésekor. Szalkszentmárton a Duna bal partján fekszik, Budapesttôl 65 km-re délre. A honfoglalás kori település szellemi életében rangos helyet foglal el az 1624-tôl számon tartott népoktatás, amelynek megléte az itt élôk számára utal. Jelenleg a község népessége 3010 fô, mely népességszám az 1990-es 2949 fôrôl folyamatosan emelkedett. (A 2949-es adatot 1950-ben számolták, a 10 évvel korábbi 1940-es 4035 fôs adattal szemben.) Napjainkban az idetelepülôk száma a magas, sajnos nem a születésé. A betelepülô családokat a munkalehetôségek is vonzzák. A település fô bevételi forrása a mezôgazdaság és az állattartás, melyeket két különbözô gazdálkodási forma jellemez. Egyik a tsz-bôl átalakított szövetkezet, amely kb. 2000 Szalkszentmárton hektáron nyereséggel gazdálkodik. Másik az 5–10 hektáros birReformárus templom, II.világháborús emlékmü FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

25

hulladék elhelyezésérôl regionális társulat gondoskodik. A település területét öntözôcsatornák szelik át. Relatív nagy vízfelület áll rendelkezésre, amelynek védelme közös ügy, mivel több országon átfolyva üdülésre, sport- és turistacélokra kiválóan alkalmas. A nyári idôszakban a településen tartózkodók száma megduplázódik a kb. 1000 üdülôházba érkezôkkel, ennek minden gazdasági és közösségi hátrányával együtt. A település vezetôi körültekintôen figyelnek a nagy számú, szíve-

Ünnepség a Petôfi-ház elôtt

sen fogadott vendégre, ennek érdekében Szalkszentmárton intézményhálózattal is jól ellátott. Különösen pozitív a történeti településközpont megújítása a védelemre érdemes épületek megtartásával. Az épített környezet felújítása mellett a növényzet felújítása is megtörtént. A sikeres parkosítás eredményeként az öreg fák helyére jó gyökérzetû fák, bokrok és sövények kerültek. A nagyközség központjában kialakított parkban a 26

2000. évi millennium tiszteletére felállították a település névadójának, Szent-Mártonnak a szobrát. Figyelemre méltóak az identitás, az öntudat növelése érdekében a lakosság részérôl tett erôfeszítések, különösen a kulturális szektorban. Egyrészrôl a nemzetközi porondon is ismert és elismert néptáncegyüttes révén, másrészrôl a híres magyar költô, Petôfi Sándor szellemiségének megtartása révén. A nemzetközi zsûri értékelése megemlíti még azt is, hogy közeli és távoli környezetével Szalkszentmárton lelkes és élô kapcsolatokat ápol mind a kistérségben betöltött szerepe révén, mind a testvértelepülésekkel, így Erdélyben Boldogfalvával, míg Szlovákiában Ipolysággal mûködnek együtt. Társulatot szerveztek a magyarországi Szent Márton nevét viselô településekkel. Az értékelésben néhány civil szervezetet is megemlítettek: a Vöröskereszt, az Öregek Klubja, a Tûzoltók Egyesülete, valamint a Sportegyesület. Végezetül a munkaközösség zsûrije megfogalmazta azt a két szempontot, ami alapján speciális különdíjat adományozott Szalkszentmártonnak, ezek a hulladék és a szennyvíz kezelése, egyáltalán a falu életében az infrastruktúra fejlesztése, valamint a kulturális együttmûködés szerepe. Szentgyörgyvölgy a másik díjazott magyarországi település. Az Ôrség erdô borította lankái és a Hetési síkság találkozásánál fekszik, Zala megyében, Vas megye határán, Magyarország és Szlovénia szegletén 7,3 km hosszban Szlovéniával közös határral. Közigazgatási területe 2957 hektár, ebbôl 232 hektár belterület. A szeres-szeges halmazfaluk tipikus példája. Maga a falu is 3 szegbôl jött létre: Kisszeg, Domjánszeg és Tiporszeg. Különálló településrészként maradtak fenn Kógyár, Cilinkó, Alsóés Felsôfarkasi, Cséplak, Csériszeg és Asszonyfa. Lélekszámában kétszer következett be nagy csökkenés a századfordulón meglévô közel 1550 fôhöz képest. Elôször a trianoni békeszerzôdést követô területek Magyarországtól való elcsatolásakor, majd az 50-es években, amikor a határ menti zárolt övezetbe került a falu. A fejlesztés nélküli, rossz elérhetôségû településnek nem volt nevesíthetô infrastruktúrája. 1991-ig extrém elvándorlás folyt, a parasztházak rossz állapotba kerültek. Szentgyörgyvölgy önkormányzata a falufelújításban az elsô pillanattól kezdve aktív munkát folytatott Zala és Vas megye fôépítészei segítségével, akik tervezési támogatást és építési tanácsadást nyújtottak. A fejlesztés alapvetô irányai a természetvédelem, a faluképvédelem és a turizmus felújítása volt, míg célja a települési környezet újraélesztése és ápolása, ezen keresztül az elvándorlás lefékezése, a falu romló helyzetének megállítása, vagy éppen ennek megfordítása volt. 1992-ben nevezetes esemény, a nemzetközi faluképvédelem és falumegtartó rendezvény színhelye volt a település. A 90-es évekig tartó folyamatos népességcsökkenés megállt, amely a természetes fogyásból és fôként az elvándorlásból származott, lassú ütemû növekedés indult meg. Napjainkban 524-en alkotják a település állandó népességét, köztük már betelepülôk is vannak. Tekintettel a falu különösen kedvezôtlen gazdaság- és közlekedésföldrajzi elhelyezkedésére, figyelemre méltóak a közösség által megvalósított és a település elôljárói által szervezett „futó” intézkedések: a közösségi munkák, a sokszínû privát kezdeményezésekre is támaszkodó intézkedések. A „teleház-programban” sikeresen pályáztak, amelynek eredményeként kialakításra került egy informatikai központ, számítógépekkel, In2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

adottságok és a változó lehetôségek a lakosság érdeklôdését az idegenforgalom kiszolgálása felé fordítja. A szívet-lelket gyönyörködtetô környezet vonzza az érintetlen természet kedvelôit, a külföldi és hazai turistákat, a hagyományos falusi élet iránt érdeklôdôket. A településen átfolyó Szentgyörgyvölgyi pataktól északra található a Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet, ritka természeti értékeivel. Itt maradt fenn egyedülállóan a Nyugat-Dunántúlon kialakult „szálaló erdôgazdálkodás”. A magánszálláshelyek megteremtése érdekében a lakosság – az építészeti tanácsadás eredményeként – felújította az értékes épületállomány jó részét. A régi épületeket nemcsak megôrizték, hanem modernizálták is. Az egyedi alaprajzokat megtartották az épületek felújítása során, a hagyományos technológiát alkalmazva, de a korszerû elvárásoknak megfelelôen jártak el. A település képén jól láthatóak azok az építészeti jegyek, amelyeket az – önkormányzat támogatásával és Jeney Lajos építészmérnök tervei alapján épített – új iskola képe tett meghatározóvá. Ebben az új iskolában biztosítják a szomszédos szlovén település, Pártosfalva gyermekei számára szervezett képzéseket is. A másik nagyon szemléletes példa a meghatározó falukép megóvására a volt tsz irodaépületbôl kialakított idôskorúak otthona. Az épített örökség védelmére együttes erôvel nagy hang-

ternet elérhetôséggel, irodatechnikai eszközök hozzáférhetôségével. Az intézmény feladata lesz a falu kulturális életének további megerôsítése is, a távmunkahely és távoktatás megteremtése. Több foglalkoztatási lehetôség teremtôdött a 90-es évek elejétôl folyamatosan leépülô tsz felszámolása következtében létrejövô kis kerámiaüzemben. 1998 elején, a tsz teljes megszûnésekor közel 20%-os volt a munkanélküliség, amit a birkalegeltetéssel próbáltak ellensúlyozni. Mára a területi

súlyt fektet az önkormányzat és a lakosság. A faluképvédelmi tevékenységet jól példázza az iskola elôtt kialakított park a település névadóját, Szent Györgyöt formázó szoborral. Ezzel a falu lakosságának öntudata is megerôsödött. Összességében a településen az optimista elôretekintésnek sok elôfeltétele jelentkezik. Szentgyörgyvölgy lakói új és reális, jövôbe mutató lehetôséget tudnak felmutatni oly módon, hogy a múlt és a jövô összekapcsolása adja meg a lehetôségét az új és reális jelen biztosításának. Az Európai Falufelújítási Díjat a falu különös és speciális erôfeszítéseiért kapta meg. A kihangsúlyozandó kooperációért, melynek során megteremtettek és újra mûködésbe hoztak képzési létesítményt, a helyi viszonyokba illeszkedô foglalkoztatási lehetôségeket és elôremutató aktivitást fejtettek ki a szociális kérdések terén. Irodalom: Orosz Bálint: A falufelújítás osztrák példái építész szemmel -Lun Zsuzsanna: Falufelújítás Magyarországon I. -Lun Zsuzsanna: Falufelújítás Magyarországon II. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

27

FRANKÓ ÁKOS tudományos munkatárs - MÁTÉ ZSOLT, a VÁTI Kht. Kutatási és mûemlék irodájának igazgatója

VILÁGÖRÖKSÉG A MAGYAR–OSZTRÁK FERTÔ-TÁJ Németh Ferenc emlékének1 Hazánkban a nemzeti kultúra helyzetének javítása, ezen belül az épített környezeti örökség és a természeti környezet megmenthetô vagy visszaállítható harmóniája stratégiai kérdés, mert az országkép az európai csatlakozás olyan lényeges tényezôje, amellyel Magyarország az Európai Unió természeti-kulturális palettáját is gazdagíthatja. Ezért különösen értékes sikerként könyvelhetô el az UNESCO Világörökség Bizottságának mostani döntése, mellyel a Fertô-tájat felvette a Világörökségi Listára. Ezúttal – az Aggteleki Karszt után – már másodszor, országhatárunkon átnyúló terület vált a lista részévé. Mivel a felterjesztett területet 1918 óta államhatár szeli ketté, a Fertô vidéket két állam terjesztette be – kultúrtáj kategóriában – az Osztrák Köztársaság és a Magyar Köztársaság. Végül is kulturális értékként került felvételre. A jelenlegi nemzetközi elismerés jelentôségét különösen emeli az a körülmény, hogy a Fertô vidék, bár földrajzilag és történelmileg egységes kultúrtáj, nemcsak a kultúra és a természet integrációjának, hanem két civilizáció együttmûködésének is igen fontos megnyilvánulása. A világörökségi listára emelés azt igazolja, hogy nagy távlatokban a határok jelentôsége eltörpül. A földjét mûvelô, az ökológiai adottságokat tiszteletben tartó ember munkája, az ember és természet együttélése – a történelmi viszontagságok ellenére is – politikai határokon átívelô kulturális és természeti egységet és folytonosságot hozhat létre. A Világörökség Bizottság döntésével a Fertô-táj újra lépett egyet az európai 28

egyesülés felé. Az 1989. augusztus 19-i Páneurópai Piknik alkalmával itt történt határnyitás szétszakította a vasfüggönyt, és egyúttal kiütötte az elsô téglát a Berlini Falból. Most Ausztriával – egy EU tagországgal – közös felterjesztésünk sikere a 80 éve kettévágott táj egyesülésének komoly szimbóluma lett, ami a határ két oldalán dolgozó természetvédôk sokéves, harmonikus szakmai együttmûködésének kézzelfogható eredménye. Nem ez volt az elsô próbálkozás a világörökségi cím elnyerésére. Ausztria 1995-ben már felterjesztette az osztrák Fertô-tájat a természeti kategóriában. A felterjesztést elutasítás követte, azzal az indoklással, hogy a határon átnyúló terület egyik részének felterjesztése nem tesz eleget annak a követelménynek, amely elôírja, hogy a listára kerülés feltétele, többek között az is, hogy a felterjesztési terület hiteles táji egységet képezzen. Természetes, hogy az országhatárral kettészelt táj egyik fele ennek a feltételnek nem tudott megfelelni, mint ahogy a megosztottságot a természet élôvilága sem vette tudomásul, hiszen például a madárfajok egy részének fészkelô helye Ausztriában van, táplálékszerzésre pedig hozzánk repülnek vagy éppen fordítva. További elôzményként említhetô meg, hogy az 1999-ben a VÁTI-ban elkészített Országos Területrendezési Terv tekintetbe vette, hogy bár Magyarország egész területe a kulturális 1. Németh Ferenc a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság Titkárságának titkárságvezetôje volt. Hazai és nemzetközi tevékenysége jelentôsen hozzájárult a Fertô-táj felvételéhez. A sikert sajnos már nem érhette meg. Az UNESCO Világörökségi Irodájának és Bizottságának ülését megelôzô napon tragikus autóbalesetben életét vesztette. 2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

A tájhasználat több évszázados folyamatosságát igazoló térképek 1783-85-bôl.

1914-bôl FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

2001-bôl.

örökség vonatkozásában jelentôs és védelmet érdemlô terület, a kulturális örökség pótolhatatlan, változásra érzékeny értékei az országban eltérô elosztásban fordulnak elô. Ennek megfelelôen a terv a különös értékkoncentrációjú területek megkülönböztetett figyelmû kezelésének biztosítására lehatárolta a kulturális örökség fokozottan érzékeny övezeteit. Természetes, hogy a 17 megkülönböztetett terület között a Fertô-táj helyet kapott. A globalizáció mindent egyszínûre festô tendenciájának ellensúlyozására elemi nemzeti és erkölcsi érdekünk a ránk maradt örökség megóvása, tudatosítása és nemzetközi elismertetése. A Fertô-táj egészének együttes felterjesztése nemcsak azért vált Ausztriával közösen felismert érdekké, mert Ausztria egyoldalú kérelmét elutasították, hanem azért is, mert idôközben az Európai Unió – és így Ausztria – területfejlesztési politikájában is felismerésre és megfogalmazásra került, hogy a kulturális örökség sokszínûségének megôrzése, Európa világméretû versenyképességének egyik fontos tényezôje lehet. A világörökségi elôterjesztés szabályait az UNESCO elôírásai rögzítik. Sokféle szempont alapján szerkesztett leíró, elemzô, inventarizáló és az értékeket dokumentatáló összeállítást kell benyújtani, amelyben jelentôs szerepet kap a felterjesztett érték idôhatár nélküli fennmaradását biztosító kezelés rendszerének terve is. Legnehezebb feladatot azonban mégis az rója az összeállítókra, hogy a mindannyiunk által jól ismert értékeket olyan felülemelkedett nemzetközi összehasonlító szemszögbôl kell bemutatni, amely az értékeket egyetemes – a világ érdeklôdésére és értékelésére számot tartó – 29

30

2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

31

vonatkozásaikban láttatja. Nem volt könnyû tárgyilagosan kívülrôl szemlélni azt, ami nekünk sokszor mindennél fontosabb, amihez érzelmileg gyakran egy ezredév köt bennünket. Nem könnyû lemondani olyan hangsúlyokról, amelyek számunkra elemien fontosak, de amelyek elôtt az idegen értetlenül állhat. Hasonlóan nehéz meglátni, felismerni az egyedit, a különleges, a világméretben egyedülvalót abban, ami számunkra természetes, amibe gyermekkorunktól belenôttünk. Ez, a dokumentáció szerkesztése során kötelezôen súlyozó, válogató munka – a hangsúlyozások, kiemelések és kihagyások – a konzultációk hosszú sorában több esetben heves vitákat váltott ki. A tárgyilagos látásmód elsajátításában sok segítséget jelentett az osztrák kollégákkal közösen végzett munka. Kölcsönös távolságtartással tudtuk a valóban kiemelkedô értékeket a dokumentációban a nemzetközi bírálók részére meggyôzôen felsorakoztatni. Mitôl egyedülálló a Fertô-táj? Melyek azok az értékek, amelyek méltóvá teszik a világ érdeklôdésére? Korábbi világörökségi felterjesztések sorsát nyomon kisérve és néhány külföldi dokumentációt áttanulmányozva alakult ki az a szerkesztési döntésünk, hogy nem elég, ha az értékek egy hosszadalmas tanulmány részletezô leírásából kiolvashatók. Akár logóként is használható megfogalmazásban felsorolás szerûen is ki kell emelni azokat az egyedülálló értékeket, amelyek külön-külön megcáfolhatatlanok, együttesen pedig azonnal nyilvánvalóvá teszik a felterjesztett táj különlegességét: A tó Eurázsia legnyugatibb pusztai sóstója

Állat- és növényföldrajzi határok találkozási helye Kiemelkedô gazdagságú növény- és állatvilággal rendelkezô, ember uralta táj. Génbank Ember és bioszféra rezervátum harmonikus együttese Változatos etnikai összetételû lakosság által létrehozott kultúrtáj Nemzeti határokon átívelô, évszázados társadalmi-gazdasági, kulturális egység Több évszázados földhasználati folytonosság Egymást követô civilizációk gazdag régészeti öröksége Geológiai ritkaságok 2000 éves bányászati emlékek különleges esztétikai értéke A földhasználathoz kapcsolódó gazdag településépítészeti hagyományok Gazdag és értékes mûemlékállomány Különösen értékes néprajzi örökség A Fertô-táj természeti és kultúrterületének magyarországi oldalán a világörökségi védelemre felterjesztett terület magában foglalja a Fertô-Hanság Nemzeti Park Fertô-táji teljes területét, továbbá a part menti településláncolatot. Sarród, Fertôd (az Esterházy park teljes történelmi területe), Fertôszéplak, Hegykô, Fertôhomok, Hidegség, Nagycenk (kiscenki településrész), Fertôboz, Sopron területébôl Balf, Fertôrákos, az úgynevezett magterületbe a közigazgatási területekbôl a belterületek, valamint a tópart felé esô külterületek tartoznak, míg az ütközôzónát Fertôszéplak, Hegykô, Fertôhomok, Hidegség és Nagycenk délre nyúló külterületei képezik. A felterjesztés ge-

A fertôdy Esterházy-kastély

32

2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

rincét természeti vonatkozásban a Nemzeti Park alkotja, kulturális pillérei pedig az Esterházy és Széchenyi kastélyegyüttes valamint, Fertôrákos mûemléki jelentôségû védett központja. Az osztrák oldalon a világörökségi listára felterjesztett Fertô természeti és kulturális tája magában foglalja az UNESCO által bioszféra-rezervátumnak nyilvánított Fertôzug (NeusiedlerseeSeewinkel) és a tópart ún. Ramsari-területét – a vizes élôhelyek területét – és a tóparti települések belterületét, továbbá a tóvidéknek minôsíthetô külterületi részeket, Mörbisch am See (Fertômeggyes), Rust (Ruszt), Oggau (Oka), Donnerskirchen ( Fertôfehéregyháza), Purbach (Feketeváros), Breitenbrunn (Fertôszéleskút), Winden am See (Sásony), Podersdorf am See (Pátfalu), Illmitz (Illmicz), Apetlon (Mosonbánfalva) településeket. A Fertô-táj Európában geológiai és geomorfológiai tekintetben egyedülálló változatosságú. A különbözô klímahatások – kontinentális, szubmediterrán, dealpin-montán – révén nemcsak a geográfiai, hanem állat- és növényföldrajzi határok találkozási helye is. A Fertô és Fertô környéki szikes élôhely-komplexum a maga nemében egyedülálló, nyugatabbra már nem találunk hasonló, a tengerparttól távol kialakult, a talaj és a víz magas sótartalma által elsôdlegesen meghatározott élôhelyeket. A Fertô eurázsiai tekintetben a legnyugatibb sóstó, rendkívül fontos madárvonulási, pihenô- és fészkelôhely, gazdag vízi és szárazföldi élôvilággal – faunával és flórával. A fajok felsorolására itt nem vállalkozhatunk, de feltétlenül említést érdemel, hogy az itt tartott szürkemarha és rackajuh, mint a génbank része egészíti ki a természetes élôvilágot. A Fertô-tó kulturális táj páratlan természeti szépségû és esztétikai jelentôségû területeket foglal magába. Északon a Lajta-hegység Hackelsberg és Jungerberg nevû elôdombjai, nyugaton a Ruszti dombság erdôi, erdôszélei, száraz rétjei, szôlôsei és gyümölcsöskertjei éppúgy, mint a délkeleti sík vidék és a déli vizes területek a táj, a flóra és a fauna páratlan sokféleségét vonultatja föl viszonylag kis területen. Éppen ezért Európán belül ez a terület esztétikai szempontból is egyedülállónak mondható. Hasonló változatosságot mutat a lakosság etnikai összetétele is, amely évszázadok óta békében együtt élô és munkálkodó német, szláv (horvát) és a finnugor-altáji (magyar) népelemekbôl áll. A Fertô-tó körül élô változatos és unikális értékkel rendelkezô növény- és állatvilág mellett nagy számban találhatók itt a történelem során egymást váltó népcsoportok régészeti emlékei, a római kor óta használt fertôrákosi, Mörbisch-i (fertômeggyesi) és a St. Margarethen-i (szentmargitbányai) kôfejtôk pedig egyszerre geológiai, bányászati és egészen különleges esztétikai unikumok. A tó élete igen mozgalmas volt, áradt, apadt, eltûnt, idônként pedig szerették volna eltüntetni. Nem csoda, ha a környék lakóinak képzeletét foglalkoztatták a tó állandó átalakulásai, FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

A Schneeberg a tóról nézve

szeszélyes változásai. Érthetô, hogy a vidék szellemi kincsének is része lett, - a környék népmondáiba, regéibe is beépült. A Fertô-tó vidékét sajátos övezetesség jellemzi. A víz, a vizet körülölelô nádas a csatornák labirintusaival, az egykor sós víz áztatta szikes rétek, a tavat nyugatról karéjozó dombvonulat a rajta elterülô erdôkkel és szôlôkkel nemcsak a természetföldrajzi adottságokat reprezentálják, hanem azt az évszázadok óta folyamatos tájhasználatot és életmódot is, amely az ember és a természet harmonikus együttélésének elvitathatatlanul különleges példája. A Fertô-tó környékének rendkívül változatos és páratlanul szép vidéke egyszersmind különleges kulturális érték is. A tavat körülölelô településlánc – mind a felterjesztési területen, mind pedig az ütközôzónában – léptékében és belsô struktúrájában harmonikusan illeszkedik a tájba. A települések területén gazdag és értékes mûemlékállomány található, amely a hagyományos agrárius tájhasználat és életmód építészeti dokumentuma. A terület a középkor óta megszakítás nélkül lakott, az egyes településeken, a bennük található mûemlékekben, épületkomplexumokban egymást fedik a középkortól napjainkig terjedô építési periódusok. Kiemelendô közülük a Világörökség részeként elôterjesztendô területen fekvô Rusztnak, az egykori magyar király33

ság legkisebb szabad királyi városának városfallal övezett óvárosa, mely zárt egységben mûemlékvédelem alatt áll, valamint a tôle délre fekvô Fertôrákos települése, amelynek történeti településmagja mûemlékileg szintén védett. A Fertô vidékén meghatározó sajátosságot jelent, hogy a történelem elôtti idôk óta folyamatos a megtelepedés, a középkori településszerkezetek még mindig megtalálhatók, különösen a nyugati tópart mentén. Erre példa Mörbisch (Fertômeggyes), Donnerskirchen (Fertôfehéregyháza), Purbach (Feketeváros), Breitenbrunn (Fertôszéleskút) és mindenekelôtt Ruszt és Ferôrákos. Sok régi falu arculata lényegében megmaradt, s a régi településmagokat több helyen középkori falak, vagy ezek nyomai övezik. Többszázéves hagyományú a bortermelés, és a generációról generációra vándorló hagyományos nádtermesztés ma is élô szokás. A felterjesztési területen egyaránt jellegzetes a paraszti építészet és a fônemesi rezidenciák építészete. A fertôdi Esterházy- és a nagycenki Széchenyi-kastély nagyszabású barokk és klasszicista épületegyüttesei tájba szervezett kertjeikkel a XVIII. és XIX. századi fônemesi életforma és építészet különlegesen szép példái. A felterjesztés bírálati fázisában különleges hangsúlyt kapott a tájszerkezet és földhasználat történelmi folytonossága. A II. József-féle elsô katonai felmérés színes tervlapjain jól lehatárolhatónak bizonyultak a rétek, szántók, szôlô- és erdôterületek. Ezek a térképlapok sokhelyütt a csatornákat, a településeket a nádason keresztül a nyílt vízzel összekötô nyiladékokat is a maiakkal meglepôen egyezve mutatják. Az összehasonlításhoz és a folyamatosság bizonyításához egy 1914es színes kataszteri térképet és korszerû, 2001. évi kiadású, a felszín-borítottságot kitûnô részletezettséggel ábrázoló turistatérképet használtunk. A vizsgálat megállapította, hogy a

tó körül a hagyományos mezôgazdasági földhasználat, különösen a szôlôkultúra 200 éven át szinte változatlanul megmaradt. Egyedül a szôlôterületek kiterjedése nött jelentôsen, de a XVIII. századi szôlôként mûvelt lejtôk ma is mind szôlôterületek. Ez a folyamatosság segített megôrizni az ökológiai egyensúlyt, azaz a szerves kölcsönhatást a természeti környezet és a népesség között. A Ferô-táj hazánk nyugati kapuja. A nemzetközi elismerésnek ez különleges jelentôséget is ad. A köznyelv a világörökségi elismertséget világörökségi védelemként tartja számon. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a védelmi kötelezettség, az országos vagy helyi szintû védelem, teljes egészében ránk hárul. A Fertô vidék magyar oldalának állapotát ismerve, sajnos a védelem ténye nem merülhet ki a meglevô állapotok konzerválásában. Különösen a kulturális értékek vonatkozásában rendkívül sok a tennivaló. Az örökséget értékének megfelelô állapotba kell hozni. Elég példaként csupán a fertôdi Esterházy-kastélyt említenünk, és világossá válik, hogy akár évtizedes feladatok is várnak még a magyar félre. Ezek persze nem új kötelezettségek, csupa olyan tennivaló, amellyel a világörökség elismertség nélkül is számot kell vetnünk. A felterjesztés a VÁTI Kht. és az Osztrák Szövetségi Mûemléki Hivatal közös munkájaként készült, példásan jó együttmûködéssel. A kötet szerzôi: fôszerkesztô: Dr. Máté Zsolt PhD, fôtanácsadó: Prof.Dr. Bacher, Ernst; szerkesztô: Frankó Ákos és Dr. Keil, Verena, szerzôk: Bunzl, Franz, Dávid Ferenc, Fersch Attila, Frankó Ákos, Dr. Gömöri János, Dr. Kárpáti László, Dr. Keil, Verena, Kücsán József, Dr. Metz, Heimo, Dr. Örsi Károly, Pellinger Attila, Reischl Gábor, Takács Gábor, Zámbó Terézia

Ruszt belvárosa

34

2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

KÖRMENDY IMRE fôosztályvezetô-helyettes, FVM

ÉSZREVÉTELEK AZ „AJÁNLÁS”-HOZ Nagy érdeklôdéssel fogtam bele Miklóssy Endre Ajánlás a települési önkormányzatok környezetgazdálkodási felelôsségének a javítására címû írásának ( Falu Város Régió, 2001/7. sz.)olvasásába, kiváltképp annak általános indokolás fejezetébe, mert az önkormányzati rendszerrel és „az átmeneti jelleggel megalkotott” önkormányzati törvénnyel kapcsolatban ígért ajánlásokat. Tovább haladva azonban meglepôdve tapasztaltam, hogy a szerzô a Védegylet kiáltványához fûzött megjegyzéseivel valójában mást, jelesen az építési törvényt (és néhány kapcsolódó jogszabályt) kritizálja. Tudnunk kell, hogy az önkormányzati törvény úgynevezett „kétharmados” törvény, azaz az „egyszerû” törvények csak az általa kijelölt térben mozoghatnak. Ebbôl pedig az következik, hogy a jobbítási szándék könnyen írott malaszt marad csupán. Hogy ne beszéljünk rébuszokban, lássuk a tényeket. Az Alkotmányra építve az önkormányzati törvény szabályozása szerint az önkormányzat döntései kizárólag utólag és csupán törvényességi szempontból vizsgálhatók felül. A képviselô-testület határozatait s rendeleteit (a településrendezési tervek közül a településszerkezeti részt határozattal, a szabályozásit és a helyi építési szabályzatot rendelettel fogadja el a képviselô-testület) a megyei közigazgatási hivatalok vizsgálják a megküldött dokumentumok – az ülés jegyzôkönyve és a határozat illetve rendelet szövege – alapján. Törvényességi észrevételét az önkormányzat mérlegeli, és vagy figyelembe veszi, vagy nem. Ha nem, akkor a közigazgatási hivatal vezetôje mérlegeli a törvénysértés jelentôségét, és ennek alapján az Alkotmánybírósághoz fordulhat. E testület helyezheti hatályon kívül az önkormányzati rendeleteket. Egy-két sürgôsséggel tárgyalt eset kivételével, mire az AB határozatai megszületnek, a törvénysértô tervek, szabályzatok alapján az építkezések befejezôdtek, de mindenképp elkezdôdôtek, s a hatályon kívül helyezések a közben „jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogokat” általában nem érintik. A törvényességi ellenôrzés további gondja, hogy az ellenôrzést alulméretezett létszámú jogász csapat végzi, s nem állnak rendelkezésükre az elôkészítés, véleményeztetés dokumentumai. Így elvétve derül fény a tényleges hibákra, hiányosságokra. Amíg nem erôsödik meg az állami kontroll, amíg nem válik hatékonnyá, addig alig érdemes az épített környezet alakításáról és védelmérôl szóló törvényhez nyúlni, hiszen elôírásait nem lehet számon kérni. A törvényességi vizsgálatnak a képviselô-testületi döntés és a kihirdetés, hatályba léptetés között van a helye, ahhoz elengedhetetlen az elôkészítés, véleményeztetés összes iratát csatolni és az ellenôrzésbe – a jogászokon kívül – településtervezési jogosultsággal és gyakorlattal rendelkezô szakértôket is be kell vonni. Jelenleg is néhány megyei közigazgatási hivatal törvényességi fôosztályai kikérik esetenként a hatósági kollégák véleményét, de ezt rendszerszerûvé kell tenni. Másik hibája az önkormányzati törvénynek, hogy atomizálta az önkormányFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

zati rendszert, s csupán az önkéntes társulások rendszerét ismeri el. Igen sok kis település képtelen önkormányzati (szabályozási) feladatainak eleget tenni, és megfelelô szakembereket alkalmazni. A partnerség hiányából, a csaknem korlátlan önállóságból következik, hogy sok település fejlesztéseivel más településeknek okoz gondot, és erre vonatkozó terveit csupán véleményeztetnie kell a szomszédos települési önkormányzatokkal (ezt is az építési törvény írja elô a településszerkezeti tervekre vonatkozóan), de annak véleményét figyelmen kívül hagyhatja (az indoklási kötelezettség jegyzôkönyvbe foglalásának hiányával, vagy annak elégtelen voltával, mint törvényességi problémával az elmúlt évek vizsgálatai során még nem találkoztam). A településeknek értelmes összetartozó egységét Magyari Zoltán és Erdei Ferenc is „a város és vidékében” látta, s a településrendezési szakma is az együtt tervezendô településcsoportot ekként definiálta. Az Európai Únió például a szennyvízelvezetéssel és -tisztítással kapcsolatban ismeri az együtt kezelendô agglomerációk fogalmát, miért ne lehetne ezt a sok szempontból összetartozó és egymásra utalt településcsoportokra alkalmazni a településfejlesztésben és -rendezésben? Az elôzôekben vázolt erôs és hatékony állami kontrollal kizárható lenne a mai gyakori és parciális (általában befektetôi) érdekû módosítások gyakorlata, az érintettek értékrendjét, szociális helyzetét figyelmen kívül hagyó tervek hatályba léptetése, a nem az önkormányzatok által készíttetett tervek elfogadása, a véleményezési eljárás során alaptalanul mellôzött észrevételek érvényesülhetnének, s egyéb problémák is orvosolhatóvá válnának. Az önkormányzati törvény szabályozása, mellyel az önkormányzat döntésére bízta, hogy melyik társadalmi és érdekképviseleti szervvel, szervezettel és miként mûködik együtt, továbbá, hogy a lakossággal való kapcsolattartásra szolgáló fórumrendszer mûködtetése ugyancsak döntésétôl függ, korlátozta az építési törvényt, hogy a településrendezési tervek és helyi építési szabályzatok véleményeztetését és megismertetését miként – „a helyben szokásos módon” – végzi. Az építési törvényt e tekintetben is csak akkor lehet értelmesen módosítani, ha elôbb az önkormányzati törvény módosul. Meglepô és igazságtalan számon kérni attól a szakterülettôl a demokrácia érvényesülését, amely egyedül tett határozott lépéseket e területen. Az elôbb részletezett településrendezési eszközökön kívül ugyanis a fennálló rend egyetlen önkormányzati rendelethez sem ír elô semmilyen egyeztetést. A jogalkotási törvény az önkormányzati törvény hatáskörébe utalja e kérdést, az pedig csupán annyit tartalmaz, hogy bizonyos döntések a képviselô-testület át nem ruházható hatáskörébe tartoznak, és hogy elfogadásukhoz minôsített többségre van szükség. Az Országgyûlés mindmáig adós maradt az önkormányzati igazgatás (az államigazgatáshoz hasonló) szabályozásával, az 35

önkormányzatok fejlesztési feladatainak rendszerzett körvonalazásával (errôl, ennek egy elemérôl, a településfejlesztési koncepcióról is az építési törvény tartalmaz bizonyos elôírásokat), a partnerségi-szolidaritási törvény megalkotásával és nem utolsósorban az országos és a budapesti agglomeráció területrendezési terveinek elfogadásával. Ez utóbbi kettô azért is fájdalmas hiány, mert majd’ minden szakterület ebben tudná artikulálni az európai, az országos és a térségi közérdekeket. Ezek biztosíthatják például az országos közúthálózat fejlesztésének zavartalanságát, ütemezhetôségét, optimális vonalvezetését (hogy elkerülhetôvé váljanak a „kôröshegyi kerülôk” tízmilliárdos többletkiadásai, többéves késedelmei), a távlati gyorsvasúti hálózat helyszükségletének biztosítását, a természeti területek, a zöld folyosók hálózatának beépítetlenségét, a Tisza vízgazdálkodásához elengedhetetlen területek fenntartását stb. Az önkormányzati törvény módosítása szükséges abban a tekintetben is, hogy az elôírt egyeztetéseket követôen, például a jóváhagyó testületi üléseken felmerülô módosító indítványok esetén egyértelmûvé váljon a visszaadás, az újbóli egyeztetés kényszere. Az önkormányzati lobbi erôsségére utal az építési törvény – kormánytámogatás híján való – módosítása (tavaly tavasszal lépett hatályba), amivel lecsökkent a településrendezési tervek véleményeztetési ideje 45 napról 21 (azaz huszonegy) napra. Csak arra való e kapkodás, hogy a beruházói óhajokat gyorsan ki lehessen elégíteni, de teljességgel alkalmatlan a szom-

36

szédos települési önkormányzatok véleménynyilvánítására, vagy az érdekelt államigazgatási szervek, a társadalmi szervek elmélyült vizsgálatára, érdemi észrevételezésére. Egy fontos dolog ugyanakkor kimaradt az építési törvény bírálatából: az építési hatósági rendszer reformja. Ma ezt az államigazgatási feladatot az építési törvény az önkormányzatokhoz, a jegyzôkhöz telepíti. A jogalkotó (településrendezés) és a végrehajtó (engedélyek kiadása) hatalom ilyen keverése nem fér össze a demokráciák alapját képezô hatalommegosztás elvével. Az önkormányzatok kiváló ismerôje, a Belügyminisztérium is elismerte a közelmúltban, hogy például a céltámogatások elnyeréséhez szükséges építési engedélyek (amelyeket az önkormányzati hivatalok egymásnak adnak ki) jelentôs hányada nem veszi figyelembe a rendezési terveket. A probléma önálló állami szervekhez telepített hatósági rendszer lenne, ehhez azonban a politikának következetes jogállam iránti elkötelezettségûnek kell(ene) lennie. Ha ezek az elôfeltételek megszületnek, akkor tárgyalhatunk újra a Miklóssy Endre cikkében felvetett javaslatokról, a településrendezésre vonatkozó elôírások kiegészítésérôl, módosításáról. Bárcsak mielôbb aktuálissá válna!

2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

JOBBÁGY VALÉR projektmenedzser, Phare Projektekért felelôs tárca nélküli miniszter Hivatala

A STRUKTURÁLIS ALAPOK MENEDZSMENTJE A 15-ÖKBEN: NYOMON KÖVETÉS Ahogy arra már sorozatunk elsô – a tervezésrôl szóló – cikkében utaltunk, az új programozási idôszakra szóló 1260/1999. Minisztertanácsi rendelet a Strukturális Alapok (SA-k) kezeléséhez kapcsolódó felelôsségnek a tagállam szintjére történô decentralizációjával párhuzamosan a korábbiakhoz képest jelentôsen megnövelte az SA-k végrehajtása és monitoringja egyes intézményi és eljárási kereteinek szabályozottságát, illetve az ezen szabályoknak való megfelelés folyamatos ellenôrzését. Tehát a korábbi (1994–99) programozási idôszakhoz képest a bizottság tágabb teret kívánt hagyni a tagállamoknak a regionális politika célkitûzéseinek megvalósításában, ugyanakkor ahhoz, hogy e szélesebb mozgástér ne vezessen a Strukturális Alapok inhatékony, esetleg normaszegô felhasználásához, jól körülhatárolt keretek felállítására és azok betartásának fokozottabb kontrolljára volt szükség. A monitoring területén a fentiek két aspektusban is érvényesek. Egyrészt a monitoring intézményi keretét, a Monitoring Bizottságot (Monitoring Committee; MC) illetôen, másrészt a nyomon követés rendszerére vonatkozóan. A Tanács 1260/1999 sz. rendelete kimondja, hogy a programok végrehajtása folyamatos nyomon követésének feladata a „frissen” kijelölt irányító hatóságokra (Managing Authority) hárul. Az irányító hatóság látja el a szükséges monitoring adatokkal a Monitoring Bizottságot, s készíti el a program végrehajtásáról szóló éves (monitoring) beszámolót (Annual Implementation Report) a brüsszeli bizottság számára. A Monitoring Bizottságokra vonatkozóan a fentebb hivatkozott rendelet kimondja, hogy: Azt vagy a tagállam vagy az irányító hatóság képviselôje vezeti – korábban a tagállam és az unió képviselôi közösen elnökölték. Abban a bizottság képviselôje csak konzultatív/megfigyelô szerepkörrel vesz részt Annak döntési hatásköre kiterjed: a Programkiegészítô Dokumentum jóváhagyására (mielôtt azt a bizottságnak benyújtanák informálás céljából), illetve ezen dokumentum módosításának kezdeményezésére és a módosított dokumentum jóváhagyására. Megfogalmazhatjuk, hogy az EU Bizottságának új, konzultatív/megfigyelô szerepköre jó néhány szereplôt kedvezôtlenül ért. Általában elmondható, hogy korábbi státusában a régiók, illetve azok képviselôi egyfajta szövetségesFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

ként, a központi hatalom kiegyenlítôjeként néztek „rá”. Másutt a döntések megalapozottságának zálogaként tekintettek a bizottság képviselôjének szavazatára. A monitoring-rendszerek tekintetében az egyes programokhoz, prioritásokhoz, intézkedésekhez a korábbiaknál jóval pontosabb, „életszerûbb”, mérhetôbb elôrehaladási indikátorokat kellett kijelölni, s természetesen egy olyan rendszerrel bírni, mely a kedvezményezettektôl kezdve képes regisztrálni, illetve a egyes összegzési szintek kívánalmainak megfelelôen aggregálni az így nyert adatokat. Ahogy azt a megelôzô szám során megszokhattuk, a jelen elemzésben is az új programozási periódus által generált folyamatok, tendenciák prizmáján keresztül közelítünk a tagállamok monitoring tevékenységének megismerése felé. Elôbb a Nyomon követés szervezeti összefüggéseit, a Monitoring Bizottságok összetételét, szerepét vesszük nagyító alá, majd egy

37

második lépésben kitérünk a monitoringrendszerek fejlôdésének témakörére is.

A szélesen értelmezett partnerség megjelenése a Monitoring Bizottságokban

1. Monitoring Bizottságok

A Monitoring Bizottságok regionalizációján kívül a másik rendkívül élesen kirajzolódó tendencia azok kibôvítése, rendszerint a regionális, helyi szintû gazdasági és társadalmi partnerekkel. Érdekes velejárója a folyamatnak, hogy a „kibôvülés” által okozott döntéshozatali hatékonyságvesztést néhány tagállam a tagság jogosultságainak differenciálásával próbálta kiküszöbölni. Németországban a Monitoring Bizottság korábban kizárólag föderális szinten mûködött, tagjai nagyrészt köztisztviselôk voltak. Az NSZK-ban az új programozási periódus másik forradalmi változása, hogy az MC-t a lehetséges (szociális-gazdasági) partnerek széles körére kiterjesztették. Ugyanakkor a rendszer érdekessége, hogy az így „felduzzadt” rendszer mûködésképességének megtartása végett az egyes felmerülô kérdések függvényében korlátozták a részt vevô partnerek jogosultságait. Így finanszírozási kérdésekben a regionális MCkben például kizárólag a tartományi szint, míg a horizontális MC-kben kizárólag a szövetségi szint képviselôi kapnak szavazati jogosultságot. Franciaországban – a német példához hasonlóan – a kibôvült Monitoring Bizottságban megkülönböztethetünk döntéshozói és javaslattételi jogkörrel felruházott tagokat. Az Egyesült Királyságban a Monitoring Bizottságot – Észak Írországtól eltekintve, ahol is a CSF Monitoring Bizottságát az északír Személyzeti és Pénzügyminisztérium vezeti – a regionális Kormányzati Hivatalok elnöklik. A partnerséget igen szélesen értelmezve a regionális, megyei és helyi aktorok mellett helyet kap minden a tervezésben részt vevô szereplô, különös figyelemmel a lehetséges privát kofinanszírozók képviselôire. Olaszországban, a Közösségi Támogatási Keretterv (CSF) Monitoring Bizottságában minden, a programok implementálásában részt vevô szereplô helyet kap. A Regionális Programok monitoringja teljes mértékben a régiók kompetenciája. A Közösségi Keretterv, valamint a Szektorális Operatív Programok Monitoring Bizottságaiban a régiók is képviselve vannak. Spanyolországban a Közösségi Támogatási Keretterv (CSF) Monitoring Bizottságában – az olasz példához hasonlóan – minden, a programok implementálásában részt vevô szereplô helyet kap. Továbbá ki kell emelni, hogy a gazdasági és szociális partnereknek a korábbinál jóval szélesebb körének bevonása tapasztalható, erre utal ama tény is, hogy a Gazdasági és Szociális Tanács szava egyre nagyobb súlyt kap a döntésekben. Dániában a Monitoring Bizottság – mely a partnerség elvének fokozottabb érvényesítése végett a nem kormányzati intézményeknek (NGOs) a korábbinál szélesebb körét öleli fel – a központi szinten mûködik, s azt a megyei szint – mint a bizottság titkársága – látja el a szükséges információkkal. S végül az osztrák példának külön érdekessége, hogy a partnerséget oly szélesen értelmezi, hogy a tartományi szinten mûködô MC-kbe nemcsak a szomszéd tartományok képviselôi kapnak helyet, de idônként a szomszédos országok régiói is képviseltetve vannak.

Az új programozási periódusban a MC-ket ért legfontosabb változások, kirajzolódó tendenciák az alábbiakban foglalhatók össze (az alább leírt folyamatok a Regionális Programok Monitoring Bizottságaira vonatkoznak!): A monitoring (és annak intézményi megtestesítôje: a Monitoring Bizottság) regionalizációja

A Monitoring Bizottságok regionalizációja egyenes következménye volt egyrészt a végrehajtás fokozatos regionalizációjának, másrészt a partnerség elve kiszélesítésének. Ez utóbbi leginkább a Monitoring Bizottságokon keresztül valósulhatott meg. A már erôsen decentralizált rendszerrel rendelkezô Belgiumon és Hollandián kívül Németországban, Spanyolországban, Franciaországban és Írországban láthatunk erôteljes elmozdulást ebbe az irányba. Hollandiában a végrehajtáshoz hasonlóan a monitoring is rendkívül decentralizált. A provincia szintjén mûködô Monitoring Bizottság mellett mûködik egy „Steering Committee” is, mely a programok folyamatos nyomon követését végzi. Belgiumban, a tartományok nagyfokú önállóságából adódóan a szövetségi szint nem vesz részt az MC-kben, s azokban kizárólag a tartományi minisztériumoknak van szavazati joguk, a szociális/gazdasági partnerek csak konzultációs szerepkörrel rendelkeznek. Németországban a korábbi monitoring szisztéma kizárólag föderális szinten mûködött, tagjai nagyrészt köztisztviselôk voltak. Az új programozási periódus forradalmi változása e téren, hogy a Monitoring Bizottságokat regionalizálták. Spanyolországban a Közösségi Támogatási Keretterv (CSF) Monitoring Bizottságában – az olasz példához hasonlóan – minden, a programok implementálásában részt vevô szereplô helyet kap. Az új programozási periódusban a regionális programok esetében a programok nyomon követése – a végrehajtással ellentétben – a regionális szintre van utalva, az elnökséget megosztva a központi és a tartományi képviselet között. A multiregionális (horizontális/szektorális) programok monitoringjában a régiók csak konzultatív jogosultsággal vesznek részt. Franciaországban az új programozási periódustól kezdve a regionális szintû dekoncentrált és decentralizált végrehajtó hatalom elsô emberei közösen vezetik a Monitoring Bizottságot. Érdekessége a francia rendszernek, hogy a feladatok nagy részét külsô szakértôknek adják ki, akik a végrehajtás nyomon követésén kívül tanácsaikkal, értékelésükkel segítik a rendszert. Írországban – a programok végrehajtásához hasonlóan – a monitoring is erôteljes regionalizációt „élt meg”. A központi Közösségi Támogatási Keretterv (CSF) Monitoring Bizottságába az új programozási periódusban már részt vesznek a regionális gyûlések és hatóságok tagjai is, míg a Regionális Operatív Program Monitoring Bizottsága a regionális szintre lett telepítve. A folyamatos nyomon követés azonban még inkább a „talajhoz közeli” szintre, a 8 regionális hatóság szintjére lett delegálva, s itt valósul meg a széles értelemben vett partnerség. 38

2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

A Monitoring Bizottságok munkája stratégiai jellegének erôsödése

A Monitoring Bizottságok regionalizációja és kibôvülése maga után vonta azon kívánalmat, hogy e kibôvült intézmények ne a megvalósítás technikai oldalának részletekbe menô kitárgyalásával foglalatoskodjanak, hanem sokkalta inkább a stratégiai döntések meghozatalára koncentráljanak – ebbe az irányba hat tulajdonképpen a MC-knek az 1260/1999. sz. Minisztertanácsi rendeletben megfogalmazott feladatköre is. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan kialakulni látszik egy, az irányító hatóság mellett létrejövô másik intézmény is, mely a programok folyamatos – technikai – nyomon követését végzi. Ausztriában, Németországban, az Egyesült Királyságban, illetve Svédországban a nyomon követés egyre inkább stratégiai irányultságot vesz fel. Az utóbbiban a regionális dekoncentrált egység vezetôje elnökli a Monitoring Bizottságot. Finnországban a Monitoring Bizottságot a belügyminiszter vagy annak képviselôje vezeti, ugyanakkor a folyamatos nyomon követést a Regionális Menedzsment Bizottságok végzik. Hollandiában a végrehajtáshoz hasonlóan a monitoring is rendkívül decentralizált. A provincia szintjén mûködô Monitoring Bizottság mellett mûködik egy „Steering Committee” is, mely a programok folyamatos nyomon követését végzi. Görögországban a tendencia ellenkezô elôjellel érvényesül. Ott sajátosan – ahogy arra már utaltunk a végrehajtást taglaló korábbi számban – a Monitoring Bizottság tölti be a projektszelekció folyamán a partnerség elvére épülô döntéshozó testületi szerv szerepét. A Monitoring Bizottságokat a központi igazgatás vagy annak regionális képviselôje elnökli.

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

Tematikus prioritások intézményesülése

A tagországok egy részében bizonyos, a jelen programozási periódus által kiemelten kezelt horizontális témakörök, azok megvalósulásának nyomon követésére külön intézményesült rendszert hoznak létre. Ezen egységek a CSF Monitoring Bizottságának kvázi albizottságaként mûködnek. Ilyen témakörök lehetnek: a környezetvédelem, a nôk-férfiak egyenlô kezelése, … Portugáliában külön érdekesség, hogy egyes tematikus, horizontális prioritások teljesülésének nyomon követésére külön egységeket hoznak létre. Görögországban a portugál példához hasonlóan szintén létrejöttek horizontális kérdésekre fókuszáló alegységek.

2. Monitoring rendszerek Az alábbiakban az új programozási periódus néhány, a monitoring rendszerekre vonatkozó jellemzôjével ismerkedünk meg. A bevezetôben megfogalmazott kritériumoknak eleget tevô rendszer kiépítéséhez az egyes tagállamok eltérô „taktikát” alkalmaztak. Többségük nem kívánt változtatni az eredeti rendszerén, mivel az kisebb/nagyobb kiigazítással képes volt az új kívánalmaknak is megfelelni, így pl: Dánia, Finnország, Olaszország, Spanyolország. Franciaországban ezzel ellentétben olyan új monitoring rendszert fejlesztettek ki, amely egyszerre képes nyomon követni az uniós, illetve a – korábbi számunkban már említett – „tervszerzôdések” keretében megvalósuló programokat. (PRESAGE - Programme Régional et Européen Suivi-Analyse Gestion Evaluation) Ausztriában és Hollandiában szintén központi ihletésû monitoring rendszert vezettek be, majd azokat a helyi igényeknek megfelelôen lehetett modulálni.

39

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

ÉLET A HOMOKON Az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya finanszírozásával speciális célprogram indult a Duna–Tisza közi Homokhátságon, melynek kidolgozására és végrehajtására a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara kapott megbízást. A döntés hátterében a kellô felkészültségû szakembereken túl a Dél-alföldi Régió Területfejlesztési Tanács által támogatott Homokháti Metodikai Központ koncepció kidolgozása is szerepet játszott, melynek középpontjában a környezettudatos gazdálkodás elôsegítése, erôsítése áll. A Homokhátság speciális célprogramjának a gyenge termôképességû, vízhiányos területen gazdálkodók számára kellett segítséget nyújtani annak érdekében, hogy az adott körülményekhez alkalmazkodva alakítsák ki termelési szerkezetüket. A program széles körû együttmûködés kialakításával indult egy évvel ezelôtt. Oktatási és kutatási intézmények, szakértôk, a területileg érintett agrárkamarák, falugazdászok, az Agrometeorológiai Obszervatórium vállaltak szerepet az elôkészítésben, a gazdák tematikus felkészítésében, a termelési technológiák ismertetésében az agrometeorológiai tapasztalatok tudatosítására. A célprogramba bekerült 20 növény termesztésének elôsegítése céljából 102 mintaterületet alakítottak ki. Az ismeretlen vagy már feledésbe merült növényekrôl és termesztésükrôl kiscsoportos kurzusokban jutottak értékes útmutatáshoz a jelentkezô gazdák. Ezen túl a vetômagbeszerzésben és a termék értékesítésében kaphattak a kísérletben részt vevôk segítséget és némi anyagi támogatást. A nyár folyamán heti, kétheti rendszerességgel 12 helyszínen, 30 mintaterületen nemcsak a programban résztvevôk, hanem a környékbeli érdeklôdôk is bemutatókon ismerkedhettek a növényekkel és a tapasztalatokkal, szakavatott elôadók útján szerezhettek ismereteket az adott növény termesztéstechnológiájáról. Több bemutató során mód nyílt az alapanyagból készített termékek kóstoltatására, ami több szempontból is hasznosnak és sikeresnek bizonyult.

A célprogram fontos eleme az ismeret- és információátadás, melynek érdekében három 12–15 perces videofilm készült a gabonafélék, pillangós- és alternatív növényekrôl. Ezeket a térség kábeltelevíziós csatornáin nézhetik meg az érdeklôdôk, várhatóan a téli hónapokban. Megjelent a „Homokhátsági füzetek” sorozatának elsô három kiadványa: „Szárazságtûrô szántóföldi növények”, „Pillangósok és hüvelyesek homokon”, valamint „Csemegeszôlôk és más ültetvények” címmel, melyeket az érintett gazdákon kívül – korlátozott számban – a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamaránál az érdeklôdôk igényelhetnek. Augusztus utolsó hetében Kecskeméten a hagyományosan megrendezésre kerülô Hírös Hét Fesztivál keretében a Térségi Kertészeti és Élelmiszeripari Kiállításon, közösségi standunkon a gazdálkodók és a partnerszervezetek, vetômag- és késztermék forgalmazók találkoztak a fesztivál közönségével. A programban szereplô termékek kóstoltatása során az egészséges táplálkozás és a gyógyhatású élelmiszerek iránt érdeklôdôk is szép számmal kérdezgettek és örültek a sok írásos tájékoztató anyagnak. A vízhiányos helyzethez alkalmazkodó gazdaságokban is szükség lehet azonban öntözésre. A víztakarékos öntözést gyakorlatban bemutató alprogramot a kerekegyházi Homokhátsági Mintagazdaság Kht. valósítja meg és gondoskodik az ismeretterjesztésrôl. A helyi adottságokhoz optimálisan kialakított termelési szerkezet sem hozhatja meg a kívánt jövedelmet, ha tisztázatlan a piaci háttér. A piacra jutás segítésére „Marketingterv” készült, mely az érdekeltek véleményezése után nyerte el végleges formáját. A közelmúltban – december 4-én – a Kiskunsági Nemzeti Park Természet Háza adott otthont a célprogram évzáró fórumának. Ezen értékelô összefoglalók helyzetelemzése mellett a gazdálkodók hozzászólásai, a PR anyagok bemutatása, a tapasztalatok leszûrése említendô. Egyetlen olyan növény sincs, amelyik egymagában „megváltana” egy gazdaságot. Viszont szinte mindegyiknek van valamilyen értékes tulajdonsága, amelynek ismeretében több esély nyílik a sikeres gazdálkodásra olyan területeken, ahol az adottságok nem kényeztetik el az ott megélni próbálkozókat. Valamennyi jelenlévô örömmel hallgatta, hogy a program az FVM jóvoltából további finanszírozást kap. És nemcsak folytatódik, újabb növényekkel és mintaterületekkel lehet számolni, hanem a célok is bôvülnek. Így egyre többen lesznek a Homokháton, akiknek ismerôsen hangzanak a következô kifejezések: környezettudatos gazdálkodás, multifunkcionális mezôgazdaság, fenntartható fejlôdés. Kôváriné dr. Bartha Ágnes a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara titkára

40

2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ

HÍREK

A XIII. VÁROSI KÖZLEKEDÉSI KONFERENCIA EGERBEN Egerben, 2001. október 16–17-én került megrendezésre a XIII. Városi Közlekedési Konferencia, a KTE Heves Megyei Területi Szervezetének megszervezésében, több mint 60 szakember részvételével. A rendezvény megnyitóját követôen elôször dr. Nagy Imre polgármester köszöntötte a megjelenteket. Ezután következett a szakmai program, melynek keretében három témakörre bontva, a következô elôadások hangzottak el: I. témakör: Területfejlesztés és közlekedés: „A magyar közlekedéspolitika és a területfejlesztés” (Hupfer Rezsô – KöViM) „A területfejlesztés és közlekedésfejlesztés helyi vonatkozásai (Szinyei András – Hatvan) „Az észak-magyarországi régió kiemelt településeinek megközelítése a regionális hálózattervezés keretében” (dr. Vörös Attila – KTI Rt.) „Az M8-as autópálya terület- és gazdaságfejlesztô hatásának számszerû elôrebecslése” (dr. Vörös Attila – KTI Rt.) II. témakör: Regionális fejlesztések közlekedési vonzatai „A regionalizmus és a közlekedésfejlesztés aktuális kérdései” (Regôs Szilveszter – KöViM) „Az ágazati (szektorális) fejlesztési program és a regionális operatív program vetületei” (Francsics László – FVM Országos Területfejlesztési Központ) „Az autópálya-építés hatása a gazdaságra” (dr. Kunos József – Excellence Rt.) „A közlekedési infrastruktúra és a területfejlesztés” (Klas Jansson – Svédország) III. témakör: A közlekedési fejlesztések hatása az életminôségre, a környezet terhelésére: FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/10

„Új utak nyomvonal-kijelölésének problémái a hazai és nemzetközi gyakorlatban” (Markotay Sándor – KöViM) „A lakossággal való kapcsolattartás tapasztalatai az M7-es autópálya tervezése során” (Kovácsházy Frigyes – UVATERV Rt.) „A közlekedési fejlesztések hatása az életminôségre, a környezet terhelésére” (Wolfgang Ratzer – Németország) „Zajvédelmi helyzet Magyarország fôútjainak környezetében” (Bite Pálné dr. – KTI Rt.) Az elôadásokat hozzászólások követték, végül a következô ajánlások elfogadására került sor: A Nemzeti Fejlesztési Terv 2030-ig kitekintô, 2015-ig meghatározott feladatai teljesíthetôsége érdekében, és miután azok nem szakíthatók el a kistérségi, megyei, regionális, szektoriális területfejlesztési feladatoktól (sem térben, sem idôben), a konferencia szükségesnek tartja a közlekedési kérdések nagyobb publicitását és erôteljesebb szakmai képviseletét az önkormányzati munkában. A települések alapvetô érdeke az elérhetôség biztosítása, ez komplex megközelítést igényel, ehhez elengedhetetlen a Budapest centrikusság oldása. Az ország gazdasági növekedése mellett a közlekedés GDP részesedésarányát meg kell duplázni, illetve az EU országok szintjét kell elérni. Sürgôsen szükséges az államigazgatási hatósági összefüggések rendezése, a programösszefüggések jogszabályi megalapozása, szükséges a közhasznúsági törvény, hogy elenyészô kisebbségek ne tudják a közérdeket hátráltatni. Elkerülhetetlen a gyorsforgalmi hálózat funkcionális rendjének meghatározása, nyomvonalainak törvényi biztosítása (területbiztosítás). A konferencia levezetô elnöke Kálnoki Kis Sándor, a Közlekedéstudományi Egyesület társelnöke volt. Erdélyi Zsófia

A VÁROSI KÖZLEKEDÉS KULCSKÉRDÉSEI Fenti címmel kétnapos konferenciát szervezett a Közlekedéstudományi Egyesület Városi Közlekedési Tagozata, 2001. szeptember 27–28-án Balatonfenyvesen. Ez a rendezvény szerves folytatása volt az egy évvel korábban, a kötöttpályás közlekedés jövôjét megvitató konferenciának. A résztvevôk száma ez évben is meghaladta a 180 fôt. A tudományos tanácskozás plenáris és szekcióülésekbôl állt. A plenáris ülések levezetô elnöki teendôit dr. Gyurkovics Sándor, a KTE elnöke látta el. Az elsô nap délelôttjén megtartott plenáris ülésen elôször a vendéglátók, ill. szervezôk nevében Menyhért László (vezérigazgató-helyettes, BKV Rt.) és dr. Szabó Tamás (elnök, KTE Városi Közlekedési Tagozat) köszöntötte a megjelenteket, majd a következô elôadások hangzottak el: „A közforgalmú közlekedés feladatai, munkamegosztás, finanszírozás a személyszállítási törvény tükrében” (Szilágyi Miklós – KöViM) „A közforgalmú közlekedés gazdaságélénkítô hatása” (dr. Terták Elemér – PM) „Az urbanizáció új kihívásai a közlekedéssel szemben” (Molnár László – FÔMTERV Rt.) „A jármûpark optimális élettartamszámítása – és a hazai lehetôségek” (Szentgyörgyi Tamás – BKV Rt.) „Debrecen és régiója közlekedésének jövôje a jelen elemzése alapján” (Ilkovics Elza és Varga László – Debrecen MJV Polgármesteri Hivatal) Délután a konferencia a következô két szekcióban folytatta munkáját: I. szekció: „Közlekedésszervezés-irányítás” (szekcióelnök: dr. Prileszky István – SZIF – Gyôr) II. szekció: „Infrastruktúra és jármûvek, szabályozás” (szekcióelnök: Szilágyi István – MVK Rt. - Miskolc) A konferencia második napján ismét plenáris ülés volt a következô elôadásokkal: 41

HÍREK

„Éltet vagy fojtogat? A fôváros és régiójának közlekedése, a felelôs fôvárosi önkormányzat szempontjai, tervei” (Vajda Pál – Fôpolgármesteri Hivatal) „A városi és regionális közlekedés elôtt álló kihívások – európai kitekintéssel” (Szirmay Tamás – BKV Rt.) „A kötöttpályás közlekedés kérdései Budapesten” (Csordás Mihály – Fôpolgármesteri Hivatal) „Gondolatok a hazai nagyvárosok közlekedésének aktuális kérdéseirôl” (Pelczné dr. Gaál Ildikó – Miskolci Egyetem). Az elôadásokat pódiumvita egészítette ki „Milyen szerepre számíthat a közösségi közlekedés Budapesten és a régiókban?” címmel. A kerekasztal-jellegû pódiumvitában Albrecht Ute (BUVÁTI Kft.), Gy. Németh Erzsébet (Fôvárosi Önkormányzat), Tánczos Lászlóné dr. (BME) és dr. Voszka Éva (BKV Rt.) vett részt, a moderátor dr. Dobák Miklós (BKÁE) volt. A konferencia végén ajánlások megvitatására és elfogadására került sor, melyeket Bôsze Sándor, a KTE Városi Közlekedési Tagozat titkára terjesztett elô. Ezek a következôk: A „Minôségi városi közlekedéssel az új évezredbe” tárgyú, 2000. évi balatonfenyvesi konferencia 14 ajánlással élt a városi, városkörnyéki közösségi közlekedés javítására, amely ajánlások a napi döntési, cselekvési elhatározásokban ez ideig még nem realizálódtak a szükséges mértékben. A 2001. évi balatonfenyvesi konferencia ajánlja az elôzô évi elhatározások ismételt áttekintését és érvényesítését. A városi és regionális közlekedés törvényi és intézményi háttere nem megfelelô. Annak érdekében, hogy a közlekedésbôl eredô feszültségeket a súlyuknak megfelelôen lehessen kezelni, javasoljuk meghatározni a 2212/1996. (VII. 31.) Korm. határozatnak megfelelôen a felelôsséget és hatásköröket az állam és az önkormányzat, a fôváros és a kerületek, valamint az önkormányzat és a szolgáltató vállalatok vonatkozásában. 42

Figyelemmel a szuburbanizáció folyamataira, a város és a városkörnyék fejlesztését összhangban kell megoldani, mert csak így érhetô el, hogy a városból kiköltözôk száma ne okozzon közlekedési konfliktusokat és a közlekedési pályák túlterhelését. Ehhez szükséges a településszerkezet, a közlekedésszerkezet és a közlekedési mód összhangjának megteremtése. Hasznosítva a nemzetközi gyakorlat kedvezô tapasztalatait, a tényleges utazási igények figyelembevételével a közlekedési pályák és kapacitások jobb kihasználása, valamint a szolgáltatások javítása érdekében törekedni kell azok közös használatának, együttes üzemének kialakítására. E cél elérése, elôfeltételeinek a megteremtése érdekében szükséges a mûszaki és jogi szabályozások felülvizsgálata és módosítása. A közösségi közlekedés akkor lehet versenyképes az egyéni közlekedéssel szemben, ha a használó számára költségben, szolgáltatásban és minôségben elônyösebb helyzetet teremt. Ehhez olyan finanszírozási politika kell, amely az egyéni jármûhasználatból eredô bevételek jelenleginél lényegesen nagyobb részét visszaforgatja a közösségi közlekedésbe. A közösségi közlekedésben az utas által megfizetett díj arányos legyen az igénybe vett szolgáltatással, a tarifarendszer – ideértve a szociálpolitikai kedvezményeket is – pedig az érintett üzemeltetôk között kompatíbilis legyen. A gyorsan és folyamatosan változó gazdasági, térszerkezeti, életviteli tényezôk igénylik a mobilitási indítékok és szokások folyamatos regisztrálásának és kontrollingjának intézményesítését. Csak ez által érvényesíthetôk az igényeknek megfelelô szervezési, fejlesztési beavatkozások. Az elhasználódott, környezetszennyezô, gazdaságtalanul üzemeltethetô jármûállomány és a kapcsolódó infrastruktúra megújítását az üzemeltetôknek, az önkormányzatoknak és a költségvetésnek együttesen – és a városokban a közösségi közlekedés meghatározó jelentôségû gazdasági és társadalmi szerepét figyelembe véve – kell

finanszíroznia. Ez kétségtelenül jelentôs, az eddiginél jelentôsebb erôfeszítést igényel mindhárom forrásteremtô részérôl.

ÉLETVESZÉLY A TISZA MENTÉN 2001. november 30-án az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottsága „Életveszély a Tisza mentén. Elôleges javaslat a Tisza-vidék új rendezését illetôen” címmel parlamenti bizottsági nyílt vitanapot rendezett a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közremûködésével. Mottó: A víz joga, hogy hasznára van minden létezônek A megnyitó elôadást dr. Illés Zoltán, az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottságának elnöke tartotta. A vitanapon az alábbi elôadások hangzottak el: Szendrôné dr. Font Erzsébet fôosztályvezetô, FVM „A vidékfejlesztés vízgazdálkodással összefüggô kérdései” Molnár Géza ügyvezetô, BOKARTISZ Kht. „A Tisza rendszer mûködése” Balogh Péter kutatásvezetô „Nagykörûi Tájrehabilitáció Program. Az új ártéri tájgazdálkodás koncepciója” dr. Illés Tibor operációkutató, ELTE „A környezetvédelmi és vízügyi problémák matematikai modellezése” Aradi Csaba miniszteri biztos, Ökológiai Koordinációs Iroda „Az ártéri gazdálkodás a tájökológia szempontjából” Szabó Péter polgármester, Tiszadob „A vízgazdálkodás és az ártéri gazdálkodás jelentôsége a Tisza menti önkormányzatok életében” Fogarasi Kornélia VÁTI Kht. „Az ártéri gazdálkodás a Tisza mente területfejlesztési koncepciójában, területrendezési tervében”

2001/10 FALU VÁROS RÉGIÓ