Francziaország mezıgazdasága a nagy forradalom óta. II. Észak-kelet. Ezen regio, mely gazdogság tekintetében az elızı után következik, a régi Champagne-t, Burgundiát, Franche-Comté-t foglalja magában; ezekhez járult a franczia Lotharingia. A régi felosztás inkább egyez a különbözı vidékek gazdasági jellemével, s épp ezért — mellızve a mai departement-okat — ehhez fogunk ragaszkodni itt is Bár vagyonosság tekintetében közvetlenül utána következik, jellegére nézve teljesen eltér az elıbbi regiótól. Kiterjedt síkok helyett, melyek szeliden hajlanak az Oceán felé, csak egy csomó hegy szeli át minden irányban. Kevés a város, sok az erdı; a nép azonban munkás és munkájával pótolja ki földének fogyatkozásait. A régi Champagne bár a legkevésbé hegyes, mégis legrosszabb részét képezi ezen regiónak. Nagy része silány vagy tızeges talaj, amely csak alig, vagy pedig éppen nem való földmívelésre. Szegénysége az „ancien regime” alatt közmondásos volt; 1789 elıtt 1 H/a föld hasznát alig 10 frankra becsülték. A mostoha természeti viszonyokhoz járult még az is, hogy ezen megyék szenvedtek legtöbbet a háborúk alatt, kezdve Jeanne d'Arc idejétıl — kit a Champagne szült — le egészen az 1870-ki katastropháig. Állattenyésztésében a szarvasmarha csak csekély szerepet játszik; a felsı fokot a juhok foglalják el, melyek gyapjukért értékesek. A természetes legelık a völgyekre szorítkoznak, kiterjeszteni ıket nehéz; ellenben a mesterséges kaszálók határozott emelkedést mutatnak. Néhány év elıtt az elhagyatott, meszes talaju hegyoldalokat kezdték befásitani, s az elsı kisérletek sikere után a befásitás mind nagyobb arányokat ölt a mezıgazdaság nem kis elınyére. Alig kell emliteni, hogy a vagyon fıforrását a bor képezi. A szılı a termelés legvirágzóbb korában is alig foglalt el 60.000 H/a -nál nagyobb területet; ezen terület azonban végtelen gazdagság forrása, s évi hozamát 60 millióra becsülték. Rheims és Épernay környéken 1 H/a megér 20.000 frankot is; elég ár minden körülmények között. A pezsgı a franczia szellemnek talán legsajátosabb találmánya s a nemzet jellemének leghőbb képe, mint Voltaire mondta. Oly foldön termelve, melyet másként alig lehetne hasznositani, kétszeresen becses a dús jövedelem, mit ad; az eltartására készült pinczék némelyike egy-két mérföld és egy négyesfogat könnyen foroghat bennük. A Champagne szılıi egyébiránt értékesebbek ma, mint voltak valaha. A pezsgıbor — daczára a reá vetett vámoknak — a legtöbb államban nagy és dusan jövedelmezı piaczokat talál, fıleg Amerika fogyaszt nagyon sokat. E mellett nem szabad felednünk, hogy a Phylloxera mennyire elpusztitá a szılıtermelésnek nagy részét; ellenben a Champagne ettıl lehetıleg még meg van kimélve, s a szılıvel beültetett területnek értéke éppen ezen körülménynél fogva is nagyon emelkedett. Az évi termést közel 11 millió palalczkra becsülik, melynek fele idegen államok piaczaira kerül. Az üvegek gyártása, a kosarak elıállitása szintén nem megvetendı jövedelmi forrás az illetıkre. A feladat egyébiránt, mi a pezsgı-borok termelıire hárul, ma már kettıs; nem csupán versenyezniök kell a mindig erısebbé váló külföldi gyárosokkal, hanem védekezniök is kell a mindig közelebb nyomuló Phylloxera ellen. Kevesebb kitartás mellett kétkednünk kellene a gazdasági ág jövıjén is. A föld mívelt része a közép- és kisbirtokosok kezében van, ellenben az erdık a nagybirtokosok tulajdonát képezik. Nagy átka a mezıgazdaság haladásának a földbirtokok folyton terjedı elaprózása, mely az okszeru mívelést annyira gátolja. Az elaprózás miatt sok idejét kénytelen a gazda elfecsérelni, másfelıl meg birtokának szabad felhasználásában — pedig fel lehet tenni, hogy ez a legczélszerőbb lenne — gátolva van, mert az elaprózásnak okvetlen következménye: a közös nyáj, a fordakényszer és az ugartartás.
Az iparnak a mezıgazdaságra való jótékony hatását felötlıbben alig lehet látni, mint az országnak ezen megyéiben. Az ardennesi, mely egy század elıtt a legsilányabb volt, ma a legjobban áll mezıgazdaságilag is; a népesség kétszer annyi ma, mint volt 1789-ben. A Champagne-nak más vidékein is 2 — 3-szor annyit ér ma a föld, mint a nagy forradalom idejében; a földmívelés és bortermelés jövedelmeit a házi iparból nyert frankok szaporítják, s e kettıs bevétel mellett a föld népe jólétben folyton emelkedik. Magukban álló tanyák e vidéken a ritkaságok közé tartoznak, a parasztság falukban tömörül össze. Ezen, Francziaországban felötlı fejlıdés valószinüen onnan ered, hogy hajdan a közös védelem szempontjából ez volt a legelınyösebb; pedig a védelem a külsı támadások ellen sehol sem volt égetıbb kérdés, mint e vidékeken. A régi Bourgogne négy megyéje a mezıgazdaság szempontjából alább áll az elıbbieknél. A talaj hálátlan, sıt silány. A hármas-forgó mellett a szántók csak közepes termést adnak. Nagy területet foglalnak el az erdık, bár még mindig nem annyit, amennyit elfoglalniok kellene. A mesterséges legelık felkarolására sem forditanak elég gondot; ellenben a juhtenyésztésrıl sok jót mondhatunk. Daubenton, a zootechnia megteremtıje, Bourgogne-ban tette meg hírneves kisérleteit már több mint egy század elıtt a merinók meghonositására. Mások — mint Ragusa herczege — követték a példát, s ma e kevéssé termékeny vidékeken oly juhfajtát tenyésztenek, mely vetekedik a legértékesebbekkel. Amint javul a takarmányozás, tovább halad az okszerüen üzött nemesités: annál inkább emelkedik természetesen e juhok értéke. A legnagyobb gyapjupiacz Francziaországban Rheims, de a többi nagy iparosvárosok is roppant mennyiségeket nyelnek el, s a finomgyapju-termelés nagy részben ezen gyári központok közé csoportosul; sajnos, hogy utóbbi években a gyapju ára nagyon lement. A burgundi borok hiresek s a gazdának nem egy esetben fı bevételi forrását képezték; sokat hoznak be ma is, bár a Phylloxera. itt már nem kimélte meg Francziaország ezen büszkeségét. Egyes vidékeken az ipar teljesen hiányzik; ott is, hol van, nem elég jelentékeny arra, hogy a mezıgazdaságnak nagy elınyére legyen. A föld sok helyen a túlon túl el van aprózva; a baj azonban éppen nem új, mert már évszázadok óta bénítja a gazda munkásságát. E tartomány egyébként — csupán a mezıgazdaság által nyujtott segélyforrásokra támaszkodva, melyeket nem mindig a legokosabban használtak ki — magasabb fokon állott egykor, mint ma. Fıvárosa Dijon a mult században vagyon, mőveltség és politikai tekintetben valóban elıkelı szinezettel és fıváros jellegével birt. A virágzás fıfoka azonban még távolabb idıkbe esik, s a fényes mult emlékeivel találkozunk a legtávolabb vidékeiren is. És e vidék nem volt kedvezıtlen talaj a nagy eszméknek sem. A ma kicsi Vézelay-hez közel fekvı kastélyában irta Vauban müvét, amely nagy királyának, XIV. Lajosnak, annyira zokon esett: „A vidék elnéptelenülésérıl”. Nem messze e helytıl Buffon dolgozott halhatlan müvein. A mezei élet dicsıségére meg kell jegyeznünk, hogy Buffon-on kivül a XVIII. századnak még más két lánglelkü irója is őzte a mezıgázdaságot: Voltaire Fernay-ben és Montesquieu Bréde-ben. Yonne és Côte-d'Or departement-okban a lakosság 1790 óta mintegy másfél százezerrel fogyott, mi elég jellemzı e vidékek fejlıdésének irányára nézve. A Franche-Comté tetemes részét a Jura hegység borítja, s daczára ennek, e tartomány mégis termékenyebb és gazdagabb az elıbbinél. Talaj, az agyag és mésznek különös vegyüléke (terrain jurassique) igen termékeny; a hegyek ormain csak fenyık- vagy havasi legelıkkel, lejebb gazdag búzafödekkel, sıt szılısökkel találkozunk. Míg a Champagne vagy Bourgogne legelıkben szegény, itt azok a gazdaságnak egyik fıforrását képezik; ezeken tenyésznek és szaporodnak a munkabiró fémeline-ek s a tejelılépességükrıl hires tourage marhák A juhok ellenben nem igen számosak.
E vidék marháinak hire messze elhatott. Azon tartományok, — Nord, Pas de Calais stb., — hol a czukor-és szeszgyártás kifejlett, rendesen a Jura hegységekbıl látják el magukat sovány marhával, — milliókat hagyván e regényes vidékek gazdáinál, hogy maguk még több milliót vegyenek be a hizott állatokért. Fontosabb azonban e bevételi forrásnál a sajtipar, nevezetesen a „la Gruyére” sajtnak elıállitása. Azon figyelemnél fogva, mely utóbbi idıben nálunk a tejgazdaság felé irányult, nem tartjuk fölöslegesnek a sajtkészités itteni szervezetére kitérni. A sajtmőhelyek (fruitiéres) száma meghaladja a 800-at, és több mint 8 millió kilogramm sajtot készitenek évente. Alapjukat az érdekeltek szövetkezése képezi, mert e nélkül lehetetlen is volna oly sajtokat állitani elı, melyekhez 300 ℓ tej kell egyszerre. Néha a szövetkezet tagjainak alig van több egy- két tehenénél, de ez nem gátolja ez ipar felvirágzását. Ennek két feltétele van: a rend és szigoru ellenırzés. Az, ki tejét bármi módon meghamisítja, nem csupán a törvényes eljárás alá esik, hanem megszünik a társulat tagja lenni, mi reá nézve az anyagi bukást jelenti. A sajtmestert természetesen a szövetkezet fizeti, és pedig legtöbb esetben tantième-mel. Ily társulatok ma már csaknem minden helységben állanak fenn. A havasi legelıket rendesen a sajtosok bérlik ki; felhajtják teheneiket oda a nyári hónapokban és ott készitik a vajat. A téli esték a házi ipar czikkeinek készitésében mulnak el. Vasárnapokon a gazdasági vándortanitó is ellátogat az egyes falukba, és sem hallgatóságban, sem pedig érdeklıdésben nincs hiány. Különös, hogy ezen szorgalmas és takarékos népnek egy része mindezek daczára is el van adósulva, a tökepénzesek hatalmábá esett és birtokaik sok esetben már csak névleg az övék. Ugyanazon jelenség, mit constatálni lehet Európának csaknem minden államában. A franczia Lorraine megyéi közt legérdekesebb a Vosges, hol a hegyek között bı talajra akadó állattenyésztés mellett a lakosság egy más, de igen jövedelmes foglalkozást őz: a cseresznye szeszgyártását, mi a párisi boulevard-okon egyszerüen mint ,,kirsch” szerepel. Maga az Ajol völgye — nem távol Plombières-tıl — évente több millió frank értéküt állít elı és exportál. A völgyek oldalát cseresznyések borítják, melyeknek fehérlı virágai tavaszszal igazán elragadó látványt nyujtanak. A folyók mellett a haltenyésztés kapott lábra. Csaknem mindazon gazdasági haladás, mit a Vosges mutat, két egyszerü falusi pap nevéhez főzıdik. Gondolva hiveiknek nem csupán lelki üdvével, e két férfiu hosszu életén át irányt adott a parasztságnak. Utakat épitettek iskolákat emeltek, buzditák hiveiket iparra és gazdálkodásra, s mint a jelen mutatja, nem is siker nélkül. Nem megvetendı bevételi forrása ezen hegyes tájak lakóinak a hímzés, melyben nem kevesebb mint 35 — 40.000 nı van elfoglalva, kik e munkában bámulatosan ügyesek. Csak az a kár, hogy a munka diját sokszor elpazarolják, és maga a túlhajtott ülı mnnka egészségileg káros reájuk. A Moselle völgye a legvirágzóbb e tartományban, s egyike azoknak, melyek Európa bármely vidékével kiállják a versenyt. A római költı már másfél ezred elıtt megénekelte e völgy viruló mezıgazdaságát, s a leirás talál még ma is. A kerteket szılısök,majd zöld mezık, gazdag szántóföldek szakítják meg; kalászok és gyümölcsök mosolyognak felénk mindenfelıl. A földmívelés azonban — habár fölötte áll is Champagne, Bourgogne vagy FrancheComté földmívelésének — nincs oly fokon, hová az észak-nyugati tartományoké emelkedett. Aránylag kevés a szarvasmarha, csakis katonai lovakat tenyésztenek nagyobb számmal. A négyes-forgó — mit Lincoln-ban vagy Yorkshireben oly sikerrél alkalmaznak, és mi kétségkivül itt is megtenné hatását — több tıkét és nagyobb birtokokat kivánna, mint amilyenekkel e vidékek gazdái rendelkeznek.
Sertéstenyésztés és –hízlalás tekintetében e vidékek elsık az országban; innen látják el Párist jórészt sódarral, bár utóbbi idıben ezen czikknek is nehéz versenytársa akadt az általánosan kedvelt yorki sódarokban. Összegezve szemlénk eredményeit, azt állíthatjuk, hogy az észak-keleti tartományok termelése 100 év óta legalább is megkétszerezıdött. Vagyon tekintetében azonban ezen részek helyenkint alig érik el azon átlagot, melyet az egész országra felállíthatunk. Champagne krétás pusztái, a burgundi gránit-sziklák vagy az ardenesi száraz síkok, a Jura és Vosges-ok kiemelkedı ormai kevéssé alkalmasak a mívelésre. A bor, sajt, erdık és némileg az állattenyésztés képezik a gazdaság fı jövedelmi forrását. Középbirtokos-osztály nincs; a termékeny völgyeket ezernyi parcellára osztva, maguk a tulajdonosok, mívelik; az erdık egyes nagybirtokosok- vagy pedig az államéi. A harmadik rend, mely a forradalmat csinálta, itt nem létezik; épp ezért a negyedik — a parasztság — emelkedett az utolsó évszázad alatt, s ennek kezébe került a szétdarabolódó papi és nemesi birtokok jókora része. A talaj mostohaságán kívül nagy akadálya a haladásnak, hogy nincsen kifejlett ipar és elég élénk, kereskedés. Távol a fıvárostól és a tengertıl, a haszon egy részét a szállitás költségei nyelik el. De másrészt bizonyos az, hogy e vidék Németország és Svájcz felé élénkebb kivitelt tarthatna fenn a mostaninál. A nagyobb mérvü haladásnak azonban egyik mentségeül szolgálhatnak azon szenvedések, melyeken e vidékeknek a folyton megujuló harczok alatt keresztül kelle menniök. Bizonyos az, hogy az alap, melybıl magasabb jólétnek lehetne kifejleni, megvan. A Jura regényes szirtjein épülı vasút mutatja, hogy a kormány figyelmét ez elhagyott vidéknek igényei sem kerülték el teljesen; épp ezért jobb jövıt remélhetni. Nyugat. Ezen regióba — beosztásunk szerint — a Gironde és Normandia között elterülı félsziget tartozik. Francziaországnak egyik része sem mutatja az iparos tevékenység és növekvı jólétnek oly határozott jeleit, mint ez. Climája a meleg tengeri áramok befolyása alatt alig ismeri a telet, a nedves tengeri lég kitünı a tenyészetre. A Loire és mellékfolyói, a számos vasút könnyüvé teszik a teher- és személyszállitást egyaránt. Mindamellett a haladásnak sok akadálylyal kelle küzdeni. Viszonylagos jólétnek örvendve, már a forradalom elıtt e vidék nem szivesen fogadta annak rombolásait; így tört ki a vendéei lázadás. A forradalom harczai alatt a franczia kereskedelmi tengerészet tönkre ment, s ezt leginkább e vidékek érezték meg. A Loire völgye egyike a legtermékenyebbnek egész Európában. Gazdag alluviális talaj, melyet jórészt emberi kéz és fáradság hóditott el a folyótól. Az apróra szelt parcellákon valódi kerti gazdaságot folytat a tulajdonos. Közel és biztos piaczok mellett a föld ára hihetetlenül magas; sok helyen 1 H/a 10.000 frankot is ér. Igaz, hogy a folyó nem egyszer árad ki szőkre szorított partjai közül és elpusztít mindent; a föld azonban oly termékeny, a clima oly kedvezı s a föld mívelıi oly szivósak, hogy a pusztulás nyomait mihamar elsimítja szorgalmuk. A meszes hegyhátakat gondosan mívelt szılık borítják. Amerre a szem tekint, az értelemmel párosult szorgalom eredményeivel találkozik. A folyót hajók és bárkák raja lepi el. Ez Francziaországnak tán legboldogabb vidékei közé tartozik, melyet nem hiába neveznek az ország kertjének. A termékenység azonban aránylag csekély térre szorítkozik; távolabb a Loire-tól, kisebb a föld értéke, rosszabb a talaj. Sarthe; megye már csupán szárnyasairól (la Fléche) hires; ezenkivül tetemes kendertermelést őz. A régi Anjou tartomány egy évszázad elıtt, a világtól csaknem egészen elzárva, egyszerü, de boldog életet élt. Ez elzárkózottságnak csak e században; lett vége a nagy kı-, késıbb vasutak kiépítése által. Ez új ösztönzést, új irányokat adott a különben elmaradt mezıgazdaságnak. Búza lépett a régi rozs helyébe, az ısi vetésforgó módosult, a mesterséges
kaszálók mindnagyobb tért foglalnak el. Az angol „durham”-ot idáig még csak Anjou-ban birták teljesen meghonositani. A mesterséges trágyák használata nagyban elterjedett, s az ily uton nyert többtermelést nem kevesebb mint egy millió hektoliterre becsülik csak búzában. Calvados után a Maine-etLoire departement küldi a legtöbb hizott ökröt Párisba. A földeknek legnagyobb részét a birtokán lakó tulajdonos míveli. A feles rendszert azonban néhol használják, s itt ez is igen jó sikerrel mőködik; a gazda tıkével, esetleg több szakértelemmel rendelkezve, kisegiti a munkást, és érdekeik közössége mellett kölcsönösen bizalmat költ bennük egymás iránt. Utóbbi idıben e tájak derült tekintetü kastélyok vagy szerényebb lakóházakkal népesültek be. Páris urainak egy része vonul meg ezekben a világ zaja elıl. A kastélyokat parkok és vírágos kertek övezik. A virágokat és facsemetéket Angers szolgáltatja, melynek telepei száz meg száz hektárra terjednek ki, s mely tetemes kereskedést őz nem csupán Európa többi államaival, hanem Amerikával is. A mezei gazdaság itt oly arányokban fejlik, mely leginkább látszik megfelelni a nemzet szellemének. Nincsenek nagy vállalkozók, nagy tıkepénzes bérlık, de e mellett kevés van olyan, ki csupán napszámjából élne; van sok birtok, melyet mívelhet maga a család. A föld népének jóléte kihat a városokra; Maux, Laval, Angers harmincz év óta megkétszerezték lakóikat; új, szépen épült városrészek emelkednek, s a harmonikus fejlıdés átterjed a nép erkölcseire is. A mult hagyományai, a vallásosság, a föld szeretete egyesül az új idık iparos találmányaival, a szabad munkával és jogegyenlıséggel, s a rombolás helyett haladást és megelégedést teremt mindenfelé. A nagybirtokosság — épúgy mint Angliában —büszke arra, hogy vezetıje legyen a népnek a mezıgazdaságban is. Északon a bérlık, itt a birtokosok, és pedig fıleg a nagybirtokosok érdeme a mutatkozó haladás. A régi Poitou tartomány, túl a Loire-on, nem példányképe a mezıgazdaságnak. A szemtermelés emelkedik ugyan, s e tekintetben a termelt mennyiségbıl dús fölösleg marad a kivitelre, de még mindig sok a míveletlen tér. A tengerpart mocsáros vidéke egyike volt az ország legegészségtelenebb és sivárabb részeinek. A hosszu idın át folytatott talajjavitások s a megnyilt utak és piaczok mellett azonban fokonkint benépesül, egészségesebbé és gazdagabbá válik. Különösen virágzó az állatok és szárnyasok tenyésztése. Ipar és kereskedés azonban nem áll magas fokon, a nép csaknem egészen ıstermelésbıl tartja fenn magát. Egyes kerületek a nehéz igáslovak és öszvérek tenyésztésében tünnek ki. Bretagne 3 millió hektárja fıleg kisbirtokosok kezében van, mert a birtokok középteljedelme nem több 25 H/a -nál; kevés a nagybirtokos, nagy bérlet pedig alig van. Alsó része lakói szegénységérıl és barbarismusáról hires. Belsejében nagy területek hevernek míveletlenül, a tengerpart azonban más látványt nyujt. Az Óceán jó szomszéd és fejlesztı hatása nem maradt el itt sem. Népes és gazdag városok emelkednek a partokon s a sardinák fogása, elkészitése ezereknek ad foglalkozást és kenyeret. Roscoff környékén az articsóka és virágoskel mívelése díszlik. Fekvésén és climáján kivül a breton tengerpart sokat köszönhet a tengerbıl nyert trágyaszereknek, — az iszapnak, — mit az elvonuló habok hátrahagynak, e mellett a tengertıl elhóditott részek termékenységének. A tartomány belseje is folyton halad, bár nehézkesebben, mint a tengerpart. A vasutak piaczokat teremtenek a búzának, mit a breton paraszt oly szivesen ad el és maga megelégedik a rozskenyérrel. Másrészt a jobb trágyaszerek, a trágyázás okszerü módjai mindnagyobb tért foglalnak; a parasztság mindinkább veszít conservativismusából, de gyarapul értelemben és vagyonban. A haladásnak nem kis akadályát a földbirtok jogi rendezése képezte. E vidékeken ugyanis az örökbérletek egy különös faja volt divatban: az úgynevezett domaine congeable. A beruházások és épületek a bér1ı tulajdonát képezték, de a tulajdonos jogosult volt azt
megváltani. Ezen módja a föld kihasználásának idı multán nagyon terhessé vált, úgy hogy megszüntetését, mely egyébiránt nagyrészt a törvény beavatkozása nélkül ment keresztül, tetemes haladásnak kell kijelentenünk. Állattenyésztés tekintetében Bretagne az elsık közé tartozik. Tehenei ugyan alig magasabbak 1 m/ -nél, de kitünık és sok tejet adnak. A tartomány annyi vajat termel, hogy conserválására nagyban kell a sózást alkalmazni; a sózott vaj itt általánosan kedvelt táplálék. Ökreik szivósak, kitartók, igen könnyen híznak; s hogy husuk jó, azt alig bizonyítja valami jobban, mint az, hogy az angol piaczokon igen keresettek. Szivós és edzett lovait szintén igen keresik a vásárokon. Okszerü tenyésztés és tartás mellett ezek számra s minıségre nézve folyton emelkednek. A sertések száma igen nagy; ellenben igen elhanyagolták a juhtenyésztést, többre becsülve a teheneik által nyujtott elınyöket. Bretagne az ország azon tartománya, mely legtöbb tengerit termeszt. Ezen termék képezi a takarékos nép fı élelmiszereinek egyikét. A len és kender szintén nevezetes szerepet játszik, bár a vászonszövés utóbbi idıben tetemesen lehanyatlott, mert a makacs parasztság ellenszegült minden ujitásnak, s így a gyárak versenyével szemben nem volt képes magát fentartani. Azon, csupán utóbbi idıben méltányolt ténynyel szemben, hogy a társadalmak jelen szervezete mellett a földbirtok mindinkább a pénz urainak, a tıkepénzeseknek és bankároknak kezébe kerül: Francziaországban már régebben észrevették, hogy a földbirtok fokozatosan eladósul. Lavergne már majdnem három évtized elıtt tette azon észrevételt, hogy az országos átlag szerint a föld értékének minden 100 frtjára 16 frt adósság; sokhelyt azonban ennél jóval több, fel egészen 80 frtig esik. Bretagne-ban e tekintetben is szerencsésebb állapotok vannak, s az adósság alig rugott 8 frtra 100 frt után. Igaz, hogy azóta tetemes változás állott be s az adósság rendkivül emelkedett országszerte. Azon regio határát, melylyel foglalkozunk, dél felé a Gironde torkolatáig nyuló Saintouge képezi. Nyugat felıl e tartományt is az Oceán övezi, belıl a hajózható Charente hasítja át. A tenger és a folyó közelében tehetıs nép lakik. A Cognac kerülete s a CharenteInferieure a leggazdagabb és legjobban mívelt vidékek közé tartoznak. E vidék meszes szirtjein termelt szılıbıl kerül ki a hires cognac, — az angolol brandy-je, — melylyel a világ minden zugában találkozunk. Ennek készitése képezi a fö bevételi forrást. Persze a Phylloxera pusztitásai nagy mérvben leszállitották ezen jövedelmi ágat is. Egykor 1 h/a szılı értéke 3 — 10.000 frank volt, ma már e virágzó cultura nagy része elpusztult. Saintouge legelıi nagyrészt mocsárok lecsapolása által állottak elı. A szemestermékek mívelése korlátolt. A régi Angoumais kevésbé tehetıs; földeinek tetemes része parlagon hever ma is, habár ezt sem a talaj, sem a kedvezı clima nem indokolják. Termékei mind kitünıek; úgy búzája mint bora, gyümölcsei, fızelékféléi, szarvasgombái egyaránt keresettek. Ehhez járulnak a vadak különbözı nemei, a kitünı halak és szárnyasok. Nem csoda, ha lakói oly igen ragaszkodnak e bájoló vidékekhez, s ha a költı is oly nehezen válik tıle: „Adieu Cognac,le second paradis, Chateau assis sur fleuve de Charente.”
Termékenységüket és piaczaikat tekintve, a nyugati megyéknek nem volna szabad mezıgazzasági termelés tekintetében az észak-keletiek mögött maradni. Egyes helyeken — fıleg pedig a Bretagne — ban — sok a míveletlen föld, bár kevés az erdı. Az évi hozam sem elég magas, ezenfelül túlsok az ugar. Úgy látszik, mintha e vidékek gazdáiban nem lenne meg eléggé a haladás vágya s a kellı mozgékonyság. Ma, a vasutak kiépitése után, vehetnének tevékenyebb részt Páris élelmezésében, jobban kibasználhatnák a tengeri utakat és az angol piaczot. Igaz, hogy legutóbb a Phylloxera elleni védekezés nagyban igénybe vette fıleg a déli részek tevékenységét, s ez némileg menti az elmaradást. A termelés 1789 óta körülbelül megkétszerezıdött; néhány papi és nemesi uradalmat parcelláztak ugyan, egészben véve
azonban a felaprózás nem öltött nagyobb arányokat, mint ahogy ezt a népesség szaporodása s a haladó mezıgazdaság megkivánta. E vidékeken a forradalom elıtt sem a nemesség, sem a papság helyzete nem volt igen fényes. Jövedelmeik nem voltak magasak, a tulajdonukat képezı területek nem igen kiterjedtek; innen van, hogy az országnak e részében a forradalmi törvények aránylag csekélyebb változást idéztek elı. Dr Bernáth István.
