Forrásközpontok szerepe az oktatásban

Forrásközpontok szerepe az oktatásban

Dr. Györe Géza

Készült a TÁMOP.4.1.2-08/1/B-2009-0007 A Közép-Dunántúli Régió pedagógusképzését segítő szolgáltató és kutatóhálózat kialakítása című pályázat keretében.

I. Bevezető Kétségtelen, hogy a globalizációs törekvések elérték az oktatási és a könyvtári szolgáltatásokat is. Az üzleti alapon szerveződő oktatási formák, a fizetős adatbázisszolgáltatások, a dokumentum-digitalizálások tömegessé válása és a terület monopolizálására tett kísérletek mind ennek a bizonyítékai. Ebben a helyzetben minden kutatás, amely a könyvtárakkal, könyvtárosokkal foglalkozik messzemenően aktuális és szükséges. A kutatásoknak két dologra kell, hogy felhívják a szakma és a széles közvélemény figyelmét: 1. A magyarországi könyvtárakban (beleértve az iskolai könyvtárakat is) felbecsülhetetlen értékű „információ” van felhalmozva és szakszerűen feltárva. Az ország mindenkori kormányának egyik központi céljává kellene tennie ezekben az intézményekben felhalmozott értékek megóvását és használatának biztosítás minél szélesebb körben. 2. Megfelelő társadalmi és financiális elismerésben kell részesíteni a könyvtáros- és a pedagógus társadalmat, hisz e két szakma egyedül – meglátásunk szerint – nem tud talpon maradni. Ennek okainak tárgyalása messze vezetne cikkünk eredeti témájától. Négy – nagyjából azonos súllyal bíró – pilléren alapszik a forrásközponti munka:  állomány  megfelelő technikai feltételek (épület és technikai eszközök)  a forrásközpont kezelésére kiképzett személy(ek)  használók Írásunkban az iskolai forrásközpontok történetével, működési feltételeivel és az oktatási munkához való kapcsolódásának néhány szegmensével valamint a könyvtáros meghatározó szerepével foglalkozunk. II. Az iskolai könyvtárak történetének vázlata a dualizmustól napjainkig A fejlődés szakaszai Tóth Gyula szerint (TÓTH 1995:5): a) könyvtár az iskolában b) iskolai könyvtár. A lista kiegészíthető a „könyvtáriskola” fogalmával. a) A könyvtár az iskolában alatt Tóth Gyula az iskoláztatás kezdeti formájától az oktatási intézményekben fellelhető könyvgyűjteményeket érti. b) Az iskolai könyvtár a könyvtárak szakosodásának idején jött létre (a XVIII. századtól) és már jól elkülöníthető gyűjtőkörrel és felhasználókkal rendelkezik. c) Korunk kihívásainak megfelelő új iskolai könyvtártípus kialakulását jósoljuk, amelyet „könyvtáriskola” névvel illetünk. Ez egy olyan iskolai könyvtárat jelent, ahol a központi vagy akár az egyetlen feladat a tanulók könyvtárhasználóvá nevelése. II.1 Iskolai könyvtárügy a dualizmus korától 1944-ig Kudora Károly Könyvtártana 1893-ban jelent meg. Művét az első magyar nyelvű öszszefoglaló gyakorlatorientált könyvtártani kézikönyvnek tartják. Megjelenésének 100. évfordulóján Somkuti Gabriella a következőket írja: „Ihletett sorokkal emlékezik meg Kudora a könyvtárosokról, vagy amint ő nevezi, a könyvtárnokokról. Feladatukat hivatásként fogja fel: ’A könyvtárnok akkor felel meg hivatásának, ha közvetíti a múltat a jelennek – a jövő számára.’ A közfelfogással ellentétben ő olyan könyvtárosokat kíván,

2

Pannon Egyetem MFTK Neveléstudományi Intézet 8500 Pápa, Mézeskalács u. 2./b Pf. 68. Tel/Fax: (+36 89) 510-298; e-mail: [email protected]

akik tudományosan képzettek, de nem bármely tudományágban, hanem a könyvtártan tudományának alapos ismeretében jártasak. Aki más tudományággal foglalkozik, ezt könyvtári munkája rovására végzi, s tudományos sikereket ér el azokkal a könyvtárosokkal szemben, akik „csak” kötelességüket teljesítik. Pedig a könyvtáros legfőbb kötelessége, hogy a könyvtár anyagát sokoldalúan feltárja és azt mindenki számára hozzáférhetővé tegye. (SOMKUTI 1993) Tóth Gyula szerint: „A mai értelemben vett iskolai könyvtárnak a formálódása egybeesett az enciklopédikus könyvtár felbomlásának időszakával, amikor is a 18–19. században elvált egymástól, és azóta mindmáig elkülöníthető és sajátos jegyeket visel a nemzeti, a szak- vagy a közművelődési könyvtár is.” (TÓTH 1995:5) Az iskolai könyvtárak aspektusából számos oka és előzménye van ennek a folyamatnak:  az oktatás tömegesedése, azaz a kötelező népoktatás bevezetése,  gyermek és ifjúsági irodalom önállósodása és elterjedése,  az iskolai oktatás folyamatában elsajátítható tudás mennyisége és az emberi tudás méretei közötti mind nagyobb különbség,  tankönyvek és oktatási segédletek előtérbe kerülése,  gyermekek szabadidejének elkülönülése stb. Az iskolai könyvtárnak midíg kettős szerepe volt: a) a pedagógus tudásának frissen tartása, b) a tanulóifjúság olvasmány- és ismeretszerzési igényeinek kiszolgálása. Az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk a népoktatásról, már szól – igaz, csak a tanítóképzők esetében – az iskolai könyvtárról: „96. § Minden képezde egy lehetőleg szakmunkákból álló s a tanulók által is szabadon használható könyvtárral látandó el.” Furcsa fogalmazás a lehetőleg szakmunkákból álló szóösszetétel, szerintünk a főleg lenne a pontos kifejezés a lehetőleg helyett. Érdemes megfigyelni, hogy a tanulók szabad könyvtárhasználatát hangsúlyozza és csak az „is” kötőszó utal arra, hogy a pedagógusok ugyanazt az állományt használják. Az iskolai könyvtáros létére nem találtunk utalást. 1881-ben tartják az Országos Tanítói Képviseleti Közgyűlést, amelynek napirendjén az iskolai könyvtár is szerepel. A felszólalások egyértelműen elkülönítették az iskolai könyvtárat a többi könyvtártípustól, megfogalmazták pedagógiai szerepét is, de kitértek a könyvtárosképzés feladataira is, ahogy azt Szerafinné Szabolcsi Ágnes közli írásában. (SZERAFINNÉ 2005:30-38) Sajnos, a jó elképzelések megvalósulatlanok maradtak. „Az iskolai könyvtárak ügye a század elején fölkeltette a szakmapolitika korábban nem tapasztalható érdeklődését. 1902-ben jelent meg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1158/902. elsz. sz. rendelete és szabályzata, amely kimondja a Népiskolai Ifjúsági Könyvtárakat Intéző Bizottság megalakulását. Fő feladatuk az ifjúsági irodalom figyelése, ellenőrzése és irányítása volt. Munkájukat egy országos felmérés lefolytatásával kezdte, amely a könyvtárak pontos számának, a könyvállomány nagyságának megállapítására volt hivatott. Kiderült, hogy 1904-ben Magyarországon minden tizenötödik iskola rendelkezett könyvtárral. Még ebben az évben megjelentették az iskolai könyvtárak számára készült könyvjegyzéket (KÖNYVJEGYZÉK 1904:368-388). Ennek mellékletében megjelent az Utasítás a népiskolai ifjúsági könyvtár kezeléséről. Az 1918. évi 70.596 sz. rendeletével megalakult az Ifjúsági Könyvtárakat Intéző Bizottság. Munkája minden iskolatípus könyvtárára kiterjedt. A szervezet 1920-ig működött. A minisztérium ajánlásokat tett az ifjúsági könyvtárak beszerzéseihez 1923-ig, az Országos Ifjúsági Irodalmi Tanács megalakításáig, ez a szervezet szabályzatban rögzítette a „beszerzendő” és a „beszerezhető” művek bírálati szempontjait. 1925-ben elkészült a könyvjegyzék is, amelyet utána évente bőví-

3


tettek. A könyvtárak kezelésének feladatát a tanítóknak szánták, akik erre teljes egészében felkészületlenek voltak, legalábbis a Néptanítók Lapjában megjelent írásokból ez derül ki. (Pl.: RÉPAY 1905. 4-6) Az áldatlan helyzet elkerülése érdekében kérték, hogy oldják meg továbbképzésüket, hogy a megfelelő szintű könyvtárkezelői, pedagógiai, pszichológiai ismeretek birtokába jussanak. Ebben az időben a könyvtárismeret egyetemi tárgy lett, de ezt a középfokú szinten működő tanítóképzőben nem oktatták. Javasolták, hogy a tanítóképző diákjainak oktassanak könyvtárismeretet. Javasolták tanítói szakkönyvtárak felállítását is. Az 1920-as és 1930-as években az olvasóvá nevelés terén is történtek próbálkozások, annak ellenére, hogy – legalábbis a korbeli pedagógiai sajtó tanulsága szerint – messze nem működtek megfelelő feltételek között az iskolai könyvtárak (KÖNYVTÁRÓRA 1922:18-19, KÓTA 1939:104-105), az állami elemi népiskolákban a könyvtárak főleg osztálykönyvtárként működtek. A falusi iskolák közel felében zárható könyvszekrény jelenti a könyvtárat. Szervezetileg nem sokat változott a két háború között az iskolai könyvtárügy. A népiskolai tanítói és ifjúsági könyvtárak fejlődése megrekedt – főleg anyagi okokra visszavezethetően –, addig a középiskolai könyvtárak tovább fejlődtek. II.2 Iskolai könyvtárügy 1945–1986 között A második világháború óriási pusztítást vitt végben az iskolai könyvtárak állományban is, ezt tetőzte az 1948-ban bekövetkezett államosítás utáni politikai és ideológiai alapon történő állományapasztás. 1947-ben megjelent Ifjúsági Könyvjegyzék az általános iskolák számára, (IFJÚSÁGI KÖNYVTÁRJEGYZÉK 1946:8-11) illetve a középiskolák részére (IFJÚSÁGI KÖNYVTÁRJEGYZÉK 1947:151-156). 1949-ben adták ki a „Demokráciaellenes szemléltető képek és ifjúsági művek eltávolítása az iskolákból” elnevezésű rendeletet. (DEMOKRÁCIAELLENES SZEMLÉLETŰ 1949:41) Ezt egy újabb rendelet követte, újabb szerzőkkel és művekkel, majd 1950-ben újabb rendelet jelenik, meg, amely tovább szélesíti az indexre került szerzők és művek listáját. Ennek már a címe is egy még nagyobb „rendcsinálást” sugall: Iskolai ifjúsági könyvtárak átrendezése és selejtezése. (ISKOLAI IFJÚSÁGI KÖNYVTÁRAK 1950:19-28) Összesen 660 szerző 1333 műve került selejtezésre, köztük nem egy kiemelkedő értéket képviselő mű is. Ugyanígy számos kötetet át kellett helyezni a tanári könyvtárba. Az így – bátran állíthatjuk – tönkretett könyvtárakat újra kellett építeni, természetesen a szocialista ideológiának megfelelően. Sorra jelennek meg a rendeletek az ifjúsági olvasómozgalomról (1951), a minisztertanács határozata a könyvtárügy fejlesztéséről (1952). Ez utóbbi kimondta, hogy: „Az általános és középiskolai könyvtárakat erőteljesen fejleszteni kell.”(KÖNYVTÁRÜGY FEJLESZTÉSE 1952:58-59) 1952-től intenzívvé válik a magyar könyvtárügy fejlődése és benne az iskolai könyvtárak helyzete is. Mertus Lászlóné a következőket írja a Közoktatásügyi Minisztérium Vezető Kollégiuma iskolai könyvtárral kapcsolatosan hozott határozatáról: „Ebben perspektivikus állománygyarapítást irányoztak elő 1953-tól az általános és középiskolai könyvtárak számára. A határozatban alapelvként rögzítették, hogy az iskolai könyvtár nélkülözhetetlen segítőeszköze az oktató-nevelő munkának [Gy. G. kiemelése] és fontos szerepet tölt be a nevelési célok megvalósításában.” (MERTUS 2000:103) 1953-ban jelent meg az „Útmutató az iskolai könyvtárosok munkájához” mint az oktatásügyi miniszter 852/853-65/1953. OM. sz. utasítás melléklete. (UTASÍTÁS 1953:13-14,

4


19-22) Egyebek mellett fontosnak tartják a könyvtáros személyének a kiválasztását, hisz a hiányosságokat ők tudják eredményesen megszüntetni. 1956-ban született meg az első, a könyvtárügyet részleteiben taglaló jogszabály, az 1956. évi. 5. sz. törvényerejű rendelet. Ez az iskolai könyvtárat valójában – ha gyűjtőkörét és feladatát szemléljük – közkönyvtárrá minősítette és a következő módon határozza meg: „Az iskolai könyvtárak feladata a tanulóifjúság és a nevelők iskolai könyvtári szükségleteinek kielégítése, a tanulmányi és oktatási színvonal emelése érdekében.” (RENDELET 1956:5 § 5. bek.) 1959-ben jelent meg Az Iskolai Könyvtárak Egységes Kezelési Szabályzata (ISKOLAI KÖNYVTÁRAK EGYSÉGES 1959:11-17), amelyben az ifjúsági könyvtáros feladata, hogy „…mire a tanuló az iskolát elhagyja, felismerje a könyvek szerepét tanulmányaiban, az ismeretszerzésben és szórakozásban egyaránt.” Az 1960-ban tartott gyermekkönyvtári konferencia kezdeményezte, hogy: „… az új tanítóképzőkből kikerült valamennyi pedagógusnak ismerni kell az iskolai könyvtárak célját, feladatait, pedagógiai funkcióját és a könyvtári munka ellátásához szükséges könyvtártani alapismereteket. Ugyanezt az egyetemeken és a pedagógiai főiskolákon is biztosítani kell.” (TÓTH 1995:42)1 1971-ben vezették be az Irányelvek a 18 éven aluli ifjúság könyvtári ellátásának javítására című ajánlást. Inkább általánosságokban határozza meg az iskolai könyvtár feladatait „… az oktatás korszerű igényeinek megfelelő iskolai könyvtárak fejlett rendszerére van szükség. … Korszerű iskolai könyvtárakat kell kifejleszteni minden szakosított oktatást nyújtó általános, minden közép- és szakmunkásképző iskolában a tanulók és a nevelők közös használatára” 2 Az 1976. évi 15. sz. törvényerejű rendelet az iskola könyvtár feladataként nem csak az „oktató-nevelő és tanulmányi” munka segítését jelöli meg, hanem a 14.§ /1/ bek.-ben a következőket írja: „… előmozdítsa a tanulók olvasásra és könyvtárhasználatra nevelését”. (KÖNYVTÁRAKRÓL 1977:12) Az 1970-es évek fontos eredménye, hogy ekkor vált főfoglalkozássá a könyvtárostanár, amelyet mint a könyvtári és a pedagógiai munkát sajátosan ötvöző tevékenységet határoznak meg. 1981-ben a IV. Országos Könyvtárügyi Konferencián meghatározott feladatok közül az egyikben, egyebek mellett ez áll „Már óvodás korban meg kell kezdeni a könyv- és könyvtárhasználatra nevelést, az általános és középfokú iskolák pedig a tananyag elsajátításának és az ismeretszerzésnek nélkülözhetetlen módszereként fejlesszék ki minden tanulóban a könyvtárhasználat készségét és szokását.” (KÖNYVTÁRÜGYI KONFERENCIA 1984) 1986-ban jelent meg a 203/1986 MM sz. Útmutató az iskolai könyvtárak fejlesztéséről elnevezésű dokumentum. Ez az iskolai könyvtár feladatát a következőkben határozza meg: „Az iskolai könyvtár – az iskolai nevelő-oktató tevékenység részeként, illetve a könyvtári rendszer nyújtotta lehetőségek felhasználásával – szakszerűen fejlesztett, feltárt gyűjteményre épülő szolgáltatásaival:  az iskola nevelői és tanulói részére egyaránt biztosítja a neveléshez-oktatáshoz szükséges információhordozókat, információkat,  központi szerepet tölt be az intézmény olvasás- és könyvtárpedagógiai tevékenységében, 1

Tóth Gyula i.m. 42. p. idézi a Gyermekkönyvtárügyi konferencián elhangzottakat. In. Iskolai Könyvtárosok Tájékoztatója, 2. sz. (1959) 3-8. p. 2 Teljes szöveget l. Művelődés Közlöny, 1971. 24. sz. illetve A közművelődési könyvtári ellátás. Budapest, NPI, 1973. 43-49. p. 5


   

sajátos eszközeivel megalapozza a tanulók könyvtárhasználóvá nevelését, elősegíti a kívánatos olvasási szokások kifejlesztését, kielégíti a pedagógusok alapvető pedagógiai, szakirodalmi és információs igényeit, és fogadja más könyvtárak ilyen irányú szolgáltatásait, felkészül a megyei pedagógiai intézetek, illetőleg az iskolai báziskönyvtárak által közvetített OPIR (Országos Pedagógiai Információs Rendszer) szolgáltatásainak igénybevételére. [Gy. G. kiemelései]”. (ÚTMUTATÓ 1987:1357-1364)

A feladatok nagyon pontosan és lényegre törően vannak megfogalmazva, összhangban az élenjáró nemzetközi tendenciákkal. A gond ebben az esetben is az volt, hogy a megfelelő működési feltételek nem voltak biztosítva ezek véghezvitelére és így a lefektetett fejlesztési elvek teljesítetlenek maradtak. III. Az iskolai könyvtárügy napjainkban a jogszabályok tükrében Igazi áttörést, az iskolai könyvtárak jogi helyzetének precíz és egyértelmű rendezését a könyvtáros- és a pedagógusszakma a Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvénytől és a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletektől várta. Kezdetben még átlátható volt a helyzet, de mára a számos törvénymódosítás és az alacsonyabb rendű jogszabályok meghozatalával nehezen áttekinthetővé lett az iskolai könyvtárak jogi helyzete, aminek következtében számos fenntartó nem tartja be az előírásokat. Tóth Viktória a témáról írt könyvének már a címében jelzi ezt: Jogi útvesztők kérdőjelekkel. Az iskolai könyvtárak jogi szabályozása. (TÓTH 2007:4) Az iskolai könyvtár-szervezési kérdéseivel és a könyvtárostanár jogállásával a következő jogszabályok foglalkoznak:  1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról.  11/1994 (VI. 8.) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről.  1997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről. Az oktatási intézmény szabályzatai közül a következők rendezik a kérdést:  Alapító okirat  Nevelési és pedagógiai program  Helyi tanterv  Szervezeti és működési szabályzat  Házirend  Intézményi minőségirányítási program Az iskolai könyvtár meghatározását a 11/1994 (VI. 8.) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről. 6/C § (1). bek. adja meg: „Az iskolai, kollégiumi könyvtár az iskola, kollégium pedagógiai tevékenységéhez, a nevelő és oktató munkájához, a tanításhoz, tanuláshoz szükséges dokumentumok rendszeres gyűjtését, feltárását, megőrzését és használatát a könyv és könyvtárhasználati ismeretek oktatását biztosító szervezeti egység.” Iskolai könyvtár működtetésének szakmai követelményeit is a 11/1994 MKM rendelet 3. sz. melléklete szabályozza, amely Az iskolai (kollégiumi) könyvtárak működése címet viseli:  Legalább egy könnyen megközelíthető helyiség az állomány szabadpolcos elhelyezésére és legalább egy iskolai osztály egyidejű foglalkoztatására.

6


   

Könyvtárostanár vagy -tanító alkalmazása. Legalább 3000 könyvtári dokumentum megléte. Szabadpolcos állományrész. Nyitva tartás tanítási napokon.

Szabályozza az Iskolai könyvtár feladatait is. A feladatok két csoportját határoz meg: a) alapfeladatok:  „gyűjteményének folyamatos fejlesztése, feltárása, őrzése, gondozása és rendelkezésre bocsátás,  tájékoztatás nyújtása a dokumentumokról és szolgáltatásokról,  tanórai foglalkozások tartása,  az egyéni és csoportos helyben használat biztosítása,  könyvtári dokumentumok kölcsönzése, beleértve a tartós tankönyvek, segédkönyvek kölcsönzését.” (NEVELÉSI-OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK 1994) b) kiegészítő feladatok:  tanórán kívüli foglalkozások tartása,  dokumentumok másolása, új ismerethordozó előállítása,  informatikai szolgáltatások biztosítása,  más könyvtárak által nyújtott szolgáltatások elérésének biztosítása. Iskolai könyvtár működtetésének eszközei és felszerelése kérdéskörével is a már fentebb említett rendelet foglalkozik. A könyvtár mennyiségi meghatározásáról a következőket írja: „könyvtár | iskolánként 1. a legalább nyolc évfolyammal alapított általános iskolában, gimnáziumban, továbbá a szakközépiskolában, szakiskolában, szakmunkásképző iskolában, ha általános műveltséget megalapozó évfolyama van, kivéve, ha a feladatot nyilvános könyvtár látja el könyvtárszoba | iskolánként (székhelyen és telephelyen) 1 ha nem előírás az iskolai könyvtár vagy a székhelyen, telephelyen nem működik könyvtár; amennyiben nem működik a székhelyen, telephelyen legalább négy osztály, a könyvtárszoba tanteremben is kialakítható.” (N EVELÉSI-OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK 1994) (Gy. G. kiemelései) A következő megvizsgálandó kérdés az iskolai könyvtárak személyzetének jogszabályi meghatározása. A könyvtárostanár alkalmazásáról is a 11/1994 (VI. 8.) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről. 3. sz. melléklete rendelkezik. Megállapítja, hogy a könyvtárostanár vagy könyvtárostanító pedagógus. Így létszámszámításnál, alkalmazásnál a pedagóguslétszám számítás módszereit kell alkalmazni, figyelembe véve a könyvtárostanár könyvtárhoz kapcsolódó oktatási és egyéb feladatait is:  osztálybontás időkerete,  pedagógusok kötelező óraszáma,  5–13. évfolyam helyi tantervében előírt könyvtári órák száma,  könyvtár nyitva tartás ideje. A könyvtárostanár iskolai végzettségét illetőleg az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 17. § (1) bek. rendelkezik. A minimumot a pedagógus diploma és könyvtárosi szakképzettség (közép- vagy felsőfokú) meglétében határozták meg. Könyvtárostanár középiskolai könyvtárosi végzettséggel? Könyvtári órák, használóképzés, olvasóvá nevelés, hatékony internethasználat stb. ennyire nem fontos a mai magyarországi oktatási rendszerben? Vagy mindezt a pedagógus végzettséggel elsajátítja a könyvtárosként is te-

7


vékenykedő pedagógus? A felmérések nem erről tanúskodnak, vö. pl: F EHÉR 2004. Az iskolai könyvtári alkalmazottak másik típusa a könyvtári asszisztens. Közoktatási törvény 1. sz. melléklet 1. rész. 2. c pontja határozza meg alkalmazásuk feltételeit. Pedagóguslétszámtól függő az alkalmazásuk létszáma. Az intézményvezető dönti el, hogy milyen feladatra alkalmazza őket. Minimális feltétel a középfokú könyvtárosi végzettség. Tanulságos megvizsgálni azt a kérdést, hogy a közoktatási intézmény dokumentumaiban az iskolai könyvtárak szabályozása melyikben szerepel. Az Alapító okirat megállapítja, hogy az iskolai könyvtár alapfeladatot ellátó szervezeti egység. Megfogalmazása biztosítja tkp. az iskolai könyvtár létét. A Nevelési és pedagógiai program a pedagógiai alapelvek, célok, feladatok, eszközök, eljárások gyűjteménye és az intézmény nevelőoktató munkájának alapjait határozza meg, beleértve az iskolai könyvtár nevelő-oktató funkcióit is. A Helyi tanterv szabályozza a könyvtárhasználati ismeretek oktatását is. Lefekteti, hogy a könyvtárinformatikai tananyag mely tantárgyak órakeretében és milyen óraszámban jelenik meg. Moduláris oktatása esetében meg kell fogalmazni az értékelés, minősítés formáit is. A Szervezeti és működési szabályzat határozza meg a könyvtár helyét az oktatási intézmény szervezeti felépítésében. Pontosabban: A könyvtár és az iskolavezetés különböző szintjei közötti kapcsolatok módjait; az iskolai könyvtár működési rendjét. Célszerű az SZMSZ mellékleteként elkészíteni az iskolai könyvtár SZMSZ-t, amelyben részletes szabályozásra kerül minden könyvtárral kapcsolatos kérdés. A könyvtárhasználattal kapcsolatos szabályokat a közoktatási intézmény Házirendje szabályozza. Pl.: nyitva tartás, kölcsönzési szabályok stb. Az Intézményi minőségirányítási program értékeli a könyvtárostanár munkáját. elengedhetetlen, hogy külön értékelő lap legyen a könyvtárostanár számára, az ő pedagógiai munkája eltér a többi pedagógus munkájától. IV. A Nemzeti Alaptanterv és az iskolai könyvtárak Az 1990-es évektől nagy változást hozott a Nemzeti Alaptanterv (NAT) megjelenése (1995) és bevezetése nem csak a közoktatás tantervi szabályozásában, hanem az iskolai könyvtárak életében is. A NAT nem tantárgyakban gondolkodik, hanem műveltségi területekben. Egy műveltségi terület oktatása több tantárgy keretében is történhet. Külön műveltségi terület foglalkozik az informatikai és a könyvtárhasználati ismeretanyaggal, az Informatika műveltségterület. Szebenyi Péter az informatika műveltségi területet bemutató kötet előszavában leszögezi: „…az Informatika az egyetlen műveltségi terület, amelyik a korábbi központi tantervekben még soha, semmilyen formában nem szerepelt.” (DÁN 1997:5). A műveltségi terület két részterületre oszlik: a) számítástechnika, b) könyvtárhasználat. A teljesen új terület a számítástechnika, míg a könyvtárhasználat esetében a NAT összeállítói kifejezetten a számítástechnikával támogatott eljárásokat helyezik előtérbe. Ezzel magyarázzák a két terület egy műveltségi területen belüli kezelését: „Téves az a megállapítás miszerint a számítástechnika az új, korszerű és a könyvtár a hagyományos információs technikát reprezentáló terület. A két ismeretség közös műveltségterületébe kapcsolását – többek között – az indokolta, hogy a könyvtári információs technológia az utóbbi 10-15 évben nagy ívű fejlődésen ment keresztül a számítástechnika sokoldalú, kiterjedt felhasználásával. A könyvtári szolgáltatások igénybevételével a használónak számítástechnikai alapismeretekre van szüksége, a társterületnek pedig kitűnő gyakorlati problémamegoldó alkalmazási lehetőséget kínál az új technológia megjelenése az iskolai könyvtárban.” (DÁN 1997:35) Ezzel kapcsolatosan Kőrösné Mikis Márta a következőket írja: „A könyvtári ismeretek oktatásának célja közül a legfontosabb

8


a tanulók felkészítése az információs társadalom kihívásainak fogadására, az információszerzés egyre bővülő lehetőségeinek felhasználása, az információk elérésére, kritikus szelekciójára, feldolgozására, értékelésére. A tantervben hangsúlyozottan szerepel a könyvtárhasználati tudás eszközjellegű beépítése a tanulók tantárgyi ismeretszerzésébe, a mindennapi problémamegoldásba, mindez a forrásfelhasználás etikai szabályainak figyelembevételével.” (KŐRÖSNÉ 2002:36) Számunkra egyoldalú ez az ismertető. Mondandójának középpontjában az információszerzés áll és a könyv- és könyvtárhasználattan többi részdiszciplínáiról csak érintőleg tesz említést, pedig a NAT ezt is kiemelten kezeli és négy nagyobb témakörben foglalkozik a könyv- és könyvtárhasználati ismeretek elsajátításával: 1. Általános könyvtárhasználati ismeretek, 2. Dokumentumismeret, 3. A könyvtári tájékoztató eszközök, 4. A szellemi munka technikája. Felmerült olyan elképzelés is, hogy a könyvtárismeret és a számítástechnika hangsúlyosan tantárgyközi jellegéből fakadóan csak a közös követelmények rendszerében szerepeljen. Mint ismeretes az 1995-ben elfogadott „első” NAT (NAT1 1995) a következő közös követelményeket határoz meg: 1. Hon és népismeret, 2. Kapcsolódás Európához és a nagyvilágoz, 3. Környezeti nevelés, 4. Kommunikációs kultúra, 5. Testi lelki egészég, 6. Tanulás, 7. Pályaorientáció. Ez részben a Tanulás és a Kommunikációs kultúra esetében tetten is érhető. Az elsőben az iskolai könyvtárat mint a tanulás fontos színterét és eszközét jelöli meg. Nyilvánvaló, hogy mindazok az ismeretek, amelyek a könyvtárat fontos tanulási színtérré és eszközzé teszi, nem sajátíthatók el más tantárgyak keretében. Csak az adott műveltségi területhez, tantárgyhoz kapcsolódó sajátságos módszerek, feladatmegoldások oktathatók így sikerrel. Ez is csak abban az esetben, ha jól képzett (könyvtári és pedagógiai értelemben is) könyvtárostanár vagy könyvtárostanító pontos és lényegre törő könyvtárhasználati alapismereteket közvetít a tanulóknak. Ezekre az alapismeretekre folyamatosan képességfejlesztési módszerekkel további ismeretek építhetők akár a könyv- és könyvtárismeret tantárgy, akár más tantárgy esetében vagy az iskolai könyvtárban folyó használóképzés keretében. A kommunikációs kultúra az önálló ismeretszerzés, véleményformálás, érvek kifejtésének képességét helyezi középpontjába. Ezt az anyanyelv minél alaposabb ismeretét kívánja meg. Ezek következetes átadásával megvalósítható, hogy a tanulók önállóan használják a papíralapú dokumentumokat, de a könyvtárostanár által elvégzett könyvtárinformatikai alapozás mellett a számítógépes információkeresést, on-line tartalmak használatát is gyorsan meg tudják tanulni, hisz – ha nagyléptékű is – a könyvtári szakma esetében technológiai váltásról beszélhetünk. A 2000/2001-es tanév elején jelentek meg nyomtatásban a kerettantervek, amelynek alapvető célja az egységes, tantárgyakra alapuló oktatás visszaállítása. Valamelyest szűkítve, de ez a tanterv is lehetőséget ad könyv- és könyvtárhasználati ismeretek okta-

9


tására. A nagy különbség az, hogy ebben az esetben már nem mint külön tantárgy szerepel, hanem a tantárgyak egy részében integrálva oktatható. Így jóval kevesebb idő áll rendelkezésre és nem biztos, hogy pl. az osztályfőnöki óra a legmegfelelőbb hely a könyvtárhasználati ismeretek elsajátítására. Kovács Mária tanulmányában a következőket írja erről az időszakról: „Az iskolai könyvtárosok/könyvtárostanárok évek óta kísérleteznek azon módszerek kidolgozásával, meghonosításával, amelyek segítségével a könyv- és könyvtárhasználati ismeretek elsajátítása, az információszerzés minél eredményesebben megoldható. Ezt természetesen indokolttá teszi az a társadalmi közeg, amelyben élünk, s amelynek egyik legfontosabb követelménye, hogy az információhordozók széles körének használatával már kisgyermek kortól olyan személyiségjegyeket kell a tanulókban kifejleszteni, amelyek mind az állampolgári, mind a munkavállalói életvitelhez elengedhetetlenek.” (KOVÁCS 2002:196) 2003-ban került sor a NAT első felülvizsgálatára. A NAT-2 néven ismerté vált dokumentum (NAT2) némileg más formában fogalmazza meg a könyv- és könyvtárhasználat helyét az oktatásban. Dán Krisztina a következőket írja, amikor a NAT-2 tudáskoncepciójáról ír: „…felerősödött […] a kompetencia alapú, a személyiséget sokoldalúan és differenciáltan fejlesztő pedagógiai szándék…” (DÁN 2003:24) A könyvtár adta lehetőségek segítségével jól fejleszthető a problémamegoldás, kommunikáció, kritikai látásmód, információszerzés- és kezelés stb. A NAT-2-ben lényeges változás, hogy sokkal erőteljesebben van jelen a könyv- és könyvtárhasználat tantárgyközisége. Ez főleg a tanulás kiemelt fejlesztési feladatban érhető tetten. Az Informatika műveltségi területhez tartoznak továbbra is a könyvtárismeret ismeretkörei, de nem autonóm területként, hanem az informatika oktatás szerves részeként. Szerintünk ez könyvtárismereti szempontból visszalépést jelent, és annak az elismerése, hogy a könyvtári informatika tanítása a legfontosabb. Állítjuk ezt abból a tényből kiindulva, hogy az informatika tárgyat informatika tanárok tanítják, és kevesen vannak közöttük, akik könyvtárosi végzettséggel is rendelkeznek. A könyvtári informatika oktatása a jövendő informatikatanárok részére egyes felsőoktatási intézményekben (Pl.: Pannon Egyetem Veszprém3) az Informatikatanár mesterszakon valósul meg. E kurzus keretében sem kapnak olyan jellegű tudást, amely segítségével a NAT-2-ben elvárt könyvtárismereti témákat maradéktalanul tovább tudják adni tanulóiknak. Emiatt a hagyományos, nem az informatikához kapcsolódó könyvtári ismeret oktatása akár teljesen eltűnhet. Hosszú vita és egyeztetés előzte meg a NAT újabb felülvizsgálatát. Ennek eredményeként született meg 2007-ben a köztudatban NAT-2007 (NAT3) néven ismert újabb dokumentum. Ez az új alaptanterv több olyan elemmel egészült ki, ami az előző változatban nem szerepelt vagy nem volt ennyire hangsúlyos. Ezek közül is a legfontosabb az európai kulcskompetenciák implementációja. Ezek a következők: 1. anyanyelvi kommunikáció 2. idegen nyelvi kommunikáció 3. matematikai kompetencia 4. természettudományos kompetencia 5. digitális kompetencia 6. a hatékony, önálló tanulás 7. szociális és állampolgári kompetencia 8. kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia 3

vö. a szak modelltantervével (http://math.uni-pannon.hu/~lipovitsa/) 10


9. esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség. Ha jobban megvizsgáljuk a NAT-2007 tantervi részét kiderül, hogy ebben a NAT-2-höz képest nem túl sok változást tapasztalunk. A lényegi módosítást a fenti kulcskompetenciák beépítése jelentette, mégpedig a közös értékek, a kiemelt fejlesztési feladatok, a műveltségterületek bevezető és fejlesztési feladataiba. A könyvtárhasználat esetleg tantárggyá alakíthatóan továbbra is az Informatika műveltségi terület keretein belül szerepel Könyvtári informatika fejlesztési feladatként. Nehezen képzelhető el, hogy ezt a részt bármelyik oktatási intézmény helyi tantervében tantárgyasítaná. Annál is inkább mivel a könyvtárhasználati ismeret tanításának követelményei szinte minden műveltségi területnél tetten érhető, ahogy ezt a következő táblázatunk mutatja be. Műveltségi terület Magyar nyelv és irodalom

Ember és társadalom Ember a természetben Földünk-környezetünk Mozgóképkultúra és médiaismeret Életvitel és gyakorlati ismeretek

Követelmény, fejlesztési feladat Elsősorban az önálló feladatvégzés megalapozása és az információk gyűjtésének és szelektálásának módjai A szövegek értő olvasása, tartalmi összefoglalók készítéses, kézikönyvek használata. Tájékozódás a forrásanyagokban. Az első és másodlagos források használatának megismerése. Ismeretszerzés különböző dokumentumokból, adatfelvételi módszerek megismerése és használata. Dokumentumismeret (tárgy, könyv, hálózati dokumentum).

1. sz. táblázat Könyvtárhasználati ismeretek egyes műveltségi területek fejlesztési feladataiban Tanulás tanítása kiemelt fejlesztési feladat esetében az iskolai könyvtár használatáról a következőket írja a NAT-2007: „A tanulás fontos színtere, eszköze az iskola könyvtára és informatikai bázisa. A hagyományos tantermi oktatást az iskola keretein belül is kiegészítik az egyéni tanulási formák, amelyekhez sokféle információforrás gyors elérésére van szükség. A könyvtár használata minden ismeretterületen nélkülözhetetlen. Az önálló ismeretszerzés érdekében a tanulóknak el kell sajátítaniuk a könyvtári ismeretszerzés technikáját, módszereit mind a nyomtatott dokumentumok, mind az elektronikus dokumentumok használata révén. Ismerniük kell a könyvtári keresés módját, a keresés eszközeit, a főbb dokumentumfajtákat, valamint azok tanulásban betöltött szerepét, információs értékét. El kell sajátítaniuk az adatgyűjtés, témafeldolgozás, forrásfelhasználás technikáját, az interneten való keresés stratégiáját.” (NAT3) Számunkra az „iskola informatikai bázisa” kifejezés nem pontosan értelmezhető, csak feltételezzük, hogy az iskola számítógépes rendszerének segítségével elérhető helyi fejlesztésű és a világhálón elérhető tartalmak egészére gondolt a szöveg fogalmazója. Szerintünk szerencsésebb lett volna az iskolai forrásközpont kifejezést használni, hisz ennek letisztázott jelentése már elterjedt a pedagógustársadalomban. Másik megjegyzésünk, hogy éles határt szab a hagyományos és az

11


elektronikus dokumentumok ismerete között. Mintha késésben lenne a tanterv az információs társadalom fejődéséhez képest. Csak egy példa: az elektronikusan elérhető nyomtatott dokumentummal (l. az elektronikus könyvtárak állományának tetemes része) mit kezd az, akinek az alkalmazott technológiák szerint tanítják a dokumentumok használatát? Részben más területről vett példával: Vajon valóban az a lényeges-e, hogy adott zeneművet milyen hordozóról közvetítjük vagy maga a zenemű „üzenete”? Az Informatikai műveltség terület 7. fejlesztési feladata a Könyvtári informatika. Ennek felvezető szövege a következőképpen szól: „A korszerű iskolarendszerben az iskolai könyvtár információs-tanulási forrásközponttá, nyitott szellemi műhellyé válik. Gyűjteménye szakszerűen tartalmazza azokat az információkat és információhordozókat, amelyeket az intézmény hasznosít, befogadva és felhasználva a különféle rögzítési, tárolási, átviteli és kereső technikákat. Saját és a hálózaton elérhető információs és dokumentációs bázisával stratégiai fontosságú szerepet tölt be a tartalomszolgáltatásban, a kibővülő ismeretszerzési lehetőségek megismertetésében, és biztosítja széles körű alkalmazásukat a tanulásban és a mindennapi tájékozódásban. A könyvtár használata minden ismeretterületen nélkülözhetetlen, hiszen informatikai szolgáltatásai az iskolai tevékenység teljességére irányulnak. Használatának technikáját, módszereit – az önálló ismeretszerzés érdekében – a tanulónak el kell sajátítania.” (NAT3) Az idézett szöveg tömören összefoglalja az iskolai könyvtár kiemelt szerepét. A szöveg első mondata érzékelteti, hogy egy olyan folyamattal állunk szemben, amelynek egyik következménye az iskolai könyvtár forrásközponttá és nyitott szellemi műhellyé válása. Ezt a gondolatot messzemenően elfogadva és támogatva számunkra az nem világos, hogy az idézett rész miért nem kiemelten szerepel a Nemzeti Alaptantervben, miért szerényen megbújva a Könyvtári informatikai rész bevezetőjeként. V. Gondolatok a könyvtáros(tanár) munkájáról A könyvtárostanár egy speciális fajtája a könyvtárosnak, olyan, akivel életében mindenki, valóban mindenki találkozik, de akinek valódi tudásáról, szakmabeli ismereteiről és mindennapi feladatairól aránylag keveset tudnak még a kollégái is, akikkel egy iskolában dolgozik. – írja Ivana Vladilo okleveles könyvtáros, a spanyol nyelv és irodalom valamint az összehasonlító irodalomtudományok tanára, egy fiumei gépészeti szakközépiskola könyvtárosa, a fiumei Könyvtárosok Egyesületének elnöke, a könyvtárostanárkérdés egyik legelismertebb horvát kutatója, amikor 2007-ben a zárai egyetem másodéves könyvtáros hallgatóinak tartott előadást meghívott előadóként, amelynek a címe: Iskolai könyvtár egyenlő iskolai könyvtáros (VLADILO 2007). Rögtön szembetűnik az előadás címe. Való igaz, hogy minden, ami az iskolai könyvtárral kapcsolatos az az iskolai könyvtáros tudásának, munkájának, munkahelyén betöltött formális és informális pozíciójának a függvénye. Ebert Friedrich Adolf 1820-ban megjelent Die Bildung des Bibliotekars (Könyvtárosképzés) című művében egyebek mellett a következőket írja a könyvtáros feladatáról: „… nem kevés bátorság kell ahhoz, hogy egy magot elvetünk és gondozunk, melynek boldog learatásánál nem leszünk már jelen; nagy önfeláldozást jelent a saját alkotásról való lemondás, hogy csendes magányban csak egy jövendő és ismeretlen művet készítünk elő gondosan és észrevétlenül.” POGÁNYNÉ (2000) Ebbe a pátosztól sem mentes gondolatba bele van sűrítve mindaz, ami a könyvtárosi munkát naggyá és fontossá teszi. Érezhető benne az olvasó iránti tisztelet, a más (alkotó)munkájának a feltétel nélküli segítése és

12


az észrevétlenség, háttérben maradás fontossága, de a jó értelemben vett irányítás és a munka menetének figyelése is kisejlik. (Hisz, azt írja, hogy a magot a könyvtáros veti el. Ő tudja, hová és hogyan kell elvetni a magot…, hogyan kell azt gondozni…) Nem hagyható említés nélkül, hogy Ebert a fent jelzett kötetben megalkotta a könyvtárossá válás legfontosabb ismérveit is, amelyek kitűnő alapul szolgálhatnak a szakma professziógramjának kidolgozásához. Három részre bontja a feltételeket: (1) előismeretek, (2) szakmai tudás, (3) jellemvonások. Az előismeretek meglétének kívánalma szerint ehhez a hivatáshoz a szükséges tudás átfogóbb és szerteágazóbb, mint más tudománnyal foglalkozók esetében (nyelvek ismerete, történelem, irodalomtörténet, tudománytörténet, művészi ismeretek stb.). Nem felületes ismereteket feltételez. Szerinte minden szakterületet egyformán kell szeretni és érteni azért, hogy a könyvtáros megfelelő szinten tudjon tájékoztatni. Szakmai tudás szempontjából legfontosabbnak tartja a katalógusok, valamint a könyvtárak történetének a megismerését, a szakirodalom olvasását, más könyvtárak látogatását. A jellemvonások közül kiemeli a rendszeretetet, a precízséget, a lelkiismeretességet és az önfeláldozást. De kanyarodjunk vissza napjaink könyvtárosához, aki általában hagyománytisztelő, de egyúttal az újra nyitott személy is. Magán viseli mindazokat a jó és kevésbé jó tulajdonságokat, amelyek részben abból fakadnak, hogy valaha valahol értelmiségi képzésben részesült. Általában tanári vagy bölcsészdiplomával rendelkezik, részesült számos továbbképzésben és átképzésben, megismerkedett a számítástechnikával, kisujjában van az internethasználat, de jártas a feldolgozómunkában is, és mindenekelőtt érzékelhető az is, hogy szolgáltatásban dolgozik (akár könyvtárostanár, akár közművelődési könyvtár olvasószolgálatosa, vagy az OSZK kötelespéldány-osztályának másodpéldányaival foglalatoskodik). A felsoroltak valamilyen módon hatottak a könyvtáros személyiségére, munkakultúrájára. Egyáltalán nem biztos, hogy pozitív irányban. Számos könyvtárban tapasztalható, hogy az olvasó (illetve mai szóhasználattal a használó) a legkevésbé fontos. Nem fontos, főleg ha hagyományosnak nevezhető szolgáltatást igényel. Mondjuk, helyet az olvasóteremben olvasás céljából. Az olvasótermek általában zajosak, kicsik, az olvasót kiszorította a számítógép, fénymásoló, mikrofilmolvasó, kasszagép stb. Az olvasónál fontosabb lett, pl. az internetező egyén, aki pontos beosztás szerint ülhet oda a kijelölt géphez. Feltehetően az ilyen szemlélet a jóérzésű könyvtárosokat ma is zavarja, és mindent megtesznek ennek bölcs kezelése érdekében, de a könyvtári menedzsment általában a fenntartó fejével gondolkodik, és olyan tartalmak tömegét hozza a könyvtárosok nyakába, amelyeknek nem sok köze van a könyvtáros tevékenységhez (valamikor vita folyt arról, hogy kávéautomatának vagy jégkrém-árusításnak helye van-e a könyvtárakban – ma ennél jóval elképesztőbb ötletekről is lehet hallani). Tanulságos lenne elemezni több aspektusból (történelmi, politikai, tudomány- és technikatörténeti szempontból) azt a folyamatot, hogy a polihisztor könyvtárőrökből hogyan és milyen hatások következtében lettek a szakma művelői napjainkra informatikus könyvtárosok, illetve újabb kifejezéssel élve kibertárosok, információs brókerek. Durván két részre oszthatjuk a könyvtáros munkafeladatait: 1. szolgáltatói teendők, 2. előkészítő, feltáró munka. A szolgáltatás az olvasóval való kommunikációt, az olvasó útbaigazítását, jó értelemben vett kiszolgálását jelenti. Az előkészítő, feltáró rész az az igen fontos háttérmunka, amely nélkül elképzelhetetlen az eredményes olvasószolgálati tevékenység. Nagyobb intézményekben ez a munka megoszlik a különböző területekre szakosodott szakemberek között (tájékoztató, feldolgozó, katalógusépítő, szakozó, olvasószolgálatos, helyismereti gyűjteményt gondozó, hangzó anyagot kezelő stb. könyvtá-

13


ros), de a kisebb könyvtárakban, illetve az iskolai könyvtárak esetében szinte biztosan egy könyvtárosra, könyvtárostanárra hárulnak mindezek a feladatok, vagy ha esetleg néhány embert foglalkoztató intézményről van szó, akkor minden munkatárs beavatott a teljes folyamatba. Teljesen más jellegű feladatok elvégzésére szakosodott a könyvtárosi háttérmunkát végző szakember, mint az olvasóval állandó kapcsolatban álló olvasószolgálatos könyvtáros. A feldolgozómunka, a katalógusépítés, az állománygondozás előre eltervezett, szigorú szabályokhoz kötött munka. Az ilyen munkafolyamatokhoz a jó értelemben vett és elkerülhetetlen szigorú rend szükséges, a műveletek sora és mikéntje meghatározott, az adatbázisoknak előre megadott paramétereiből nemigen tud kilépni egy mégoly kreatív könyvtáros sem. Az olvasószolgálati munkához csak az olvasókkal végzett közvetlen tájékoztatási és kölcsönzési munkafolyamatokat sorolom. Az olvasóval való érintkezés igen sokszínű, pszichológiai, pedagógiai és egyéb ismereteket és találékonyságot igénylő feladat. A korszerű technika, a számítógép csak segíteni tud, de nem veheti át az ember szerepét. Fontos tudnia a könyvtárosnak azt a tényt, hogy az olvasók egy része, aki az információkeresés szándékával jön a könyvtárba, maga is jól eligazodik az interneten, tud keresni megfelelő gyorsasággal, rendelkezik a szükséges „terminológiai” ismeretekkel is. Ez a technikai tudás magabiztossá teszi a kérdezőt. Magabiztossága sokszor téves alapokon nyugszik, és abból a hitből is táplálkozik, hogy a világhálón minden megtalálható, illetve ami nincs fenn a hálón, az nem is létezik. A szakembernek meg kell győznie a tájékozódni kívánó olvasót az internet korlátairól, s szólnia kell a hevenyészett, pontatlan illetve elévült adatok tömegéről is. Ha keresésre kérik, mindig legjobb tudása és a legmegfelelőbb eszköz használatával végezze azt – még ha az egy nyomtatott címtár vagy cédulakatalógus is. A kölcsönzők nagy része nem kíváncsi arra, hogy milyen módon keríti elő a kölcsönözni kívánt dokumentumot a könyvtáros. Számára csupán a kiadvány megléte a fontos, és az, hogy lehetőség szerint azonnal hozzájuthasson. A nem szépirodalmi műveket keresők esetében – általában – a hordozó mibenléte (papíralapú, CD vagy más), illetve az előállítási technológia (nyomat, fénymásolat, számítógéphez kötött nyomtatóval kinyomtatott stb.) sem érdekes. Számos kiváló könyvtári szakíró, aki maga is gyakorló könyvtáros, figyelmeztet a szakma dehumanizálódására. F. W. Lancaster 1999-ben arról ír: neki úgy tűnik, hogy a könyvtárosoknak fontosabb a technológia, az eszköz, az elvont (távoli) felhasználó, mint az intézménybe betérő olvasó ember. Erről Rózsa György 1995-ben a következőket mondja: „...az e fajta technika (mármint számítástechnika) hozzájárulhat az emberi dialógus végének kezdetéhez, más szóval az elidegenedés felerősödéséhez. Az ősember visszahúzódik (menekül) barlangjába, és PC-jével él társas életet. Miféle társadalom alakulhat így ki?” (RÓZSA, 1995) Vannak könyvtárosok, akiket annyira magával ragadtak az internet adta lehetőségek, hogy már szívesebben kommunikálnak virtuális úton és szolgáltatnak távoli, ismeretlen felhasználónak, mint az intézménybe naponta betérő – személyes ismerős – olvasónak. Ettől már csak egy lépés az, hogy a virtuális beszélgetőpartner kedvéért magára hagyják a könyvtárba betévedt olvasót.

14


Felhasznált irodalom 1. DÁN 1997 Dán Krisztina–Haralyi Ervinné–Márkusné Kádár Júlia–Végh András: Informatika. Budapest, Korona Kiadó, [1997]. 77 p. 2. DÁN 2003 Dán Krisztina: Könyvtárhasználat a NAT-2-ben. In: Könyv és Nevelés, 2003. 3. sz. 22-29. p. 3. DEMOKRÁCIAELLENES SZEMLÉLETŰ 1949 Demokráciaellenes szemléletű képek és ifjúsági művek eltávolítása az iskolákból. 64.725/1949. III. V. K. M. sz. In: Köznevelés. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Rendeletei és Közleményei, 1949. 7. sz. 4. FEHÉR 2004 Fehér Péter: Az IKT-kultúra hatása az iskolák belső világára. Pécs, Baranyai Pedagógiai Szakszolgálatok és Szakmai Szolgáltatások Központja, 2004. 35 p. 5. IFJÚSÁGI KÖNYVTÁRJEGYZÉK 1946 Ifjúsági Könyvtárjegyzék az általános iskola I–VIII. osztályú tanulói számára. 145.013/1946. V. K. M. sz. In: Köznevelés. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Hivatalos Lapja, 1947. 1-2. sz. 8-11. p. 6. IFJÚSÁGI KÖNYVTÁRJEGYZÉK 1947 Ifjúsági Könyvtárjegyzék a középiskolák számára. 106.444/1947. V. K. M. In: Köznevelés. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Rendeletei és Közleményei, 1947. 17 sz. 151-156. p. 7. ISKOLAI IFJÚSÁGI KÖNYVTÁRAK 1950 Iskolai ifjúsági könyvtárak átrendezése és selejtezése. 1284-I-4/1950. IV. VKM. sz. rendelet. In: Köznevelés. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Rendeletei és Közleményei, 1950. 5. sz. 19-28. p. 8. ISKOLAI KÖNYVTÁRAK EGYSÉGES 1959 54/1959. (M. K. 18.) M. M. számú utasítását Az Iskolai Könyvtárak Egységes Kezelési Szabályzatáról. In: Művelődésügyi Közlöny, 1959. 18. sz. 309-311. p. Teljes terjedelmében megjelent az Iskolai Könyvtárosok Tájékoztatója, 2. sz., 1959. 11-17. p. is. 9. KOVÁCS 2002 Kovács Mária: Az iskolai és gyermekkönyvtár szerepe az információszerzésben. 193-200. p. In: Negyvenéves a szombathelyi könyvtárosképzés. Tanulmányok az oktatásról és a szakma gyakorlatából. Szerk. Csáki Pál. Szombathely, Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Könyvtár- és Információtudományi Tanszék, 2002. 10. KÖNYVTÁRAKRÓL 1977 A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1976. évi 15. sz. törvényerejű rendelete a könyvtárakról… In. A kulturális igazgatás kézikönyve. Budapest, 1977. 11. KÖNYVTÁRÓRA 1922 Könyvtáróra a népiskolában. In: Néptanítók Lapja, 1922. 25.27. sz. 18-19. p. 12. KÖNYVTÁRÜGY FEJLESZTÉSE 1952 A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 2042/13/1952.

15


számú határozata a könyvtárügy fejlesztéséről. In: Népművelési Közlöny, 1952. 9. sz. 58-59. p. 13. KÖNYVTÁRÜGYI KONFERENCIA 1984 A IV. Országos Könyvtárügyi Konferencia anyaga. In: Könyvtártudományi tanulmányok. Szerk. Gerő Gyula. Budapest, Múzsák, 1984. 14. KŐRÖSNÉ 2002 Kőrösné Mikis Márta: Az informatika helyzete és fejlesztési feladatai. In: Új Pedagógiai Szemle, 2002. június. 35-49. p. 15. MERTUS 2000 Mertus Lászlóné: Az iskolai könyvtárügy helyzete az országos könyvtárpolitikai intézkedések tükrében (1945–1986). In: Könyv és Nevelés, 2000. 3. sz. 99111. p. 16. NAT1 1995 130/1995 (X. 26.) Korm. rendelet A Nemzeti alaptanterv kiadásáról. 17. NAT3 2007 202/2007. (VII. 31.) Korm. rendelet A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003 (XII. 17.) Korm. rendelet módosításról. 18. NEVELÉSI-OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK 1994 11/1994 (VI. 8.) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről. 19. POGÁNYNÉ 2000 Pogányné Rózsa Gabriella A szakképzés útkeresése egy önállósodó hivatás tükrében. Friedrich Adolf Ebert: „Die Bildung des Bibliothekars. In: A tanári mesterség gyakorlata. Tanárképzés és tudomány. Országos Módszertani és Tudományos Konferencia az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar rendezésében. (Budapest, 2000. augusztus 31.–szeptember 1.) Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, ELTE Tanárképző Főiskolai Kar. 420-424. p. 20. RENDELET 1956 1956. évi. 5. sz. törvényerejű rendelet a könyvtárügy szabályozásáról 21. RÓZSA 1995 Rózsa György: Kulturális örökség és információs társadalom. Budapest, Argumentum Kiadó, 1995. 22. SOMKUTI 1993 Somkuti Gabriella: Száz éves az első magyar könyvtári munka, Kudora Károly könyvtártana. Könyvtári Figyelő, 1993. 4. sz. 23. SZERAFINNÉ 2005 Szerafinné Szabolcsi Ágnes: Ifjúsági könyvtárak és olvasmányok 1920–1940. között. In: Könyv és Nevelés, 2005. 1. sz. 30-38. p. 24. TÓTH 1995 Tóth Gyula: A hazai iskolai könyvtárügy problématörténete. 5-66. p. In: Dán Krisztina–Tóth Gyula: Könyvtár az iskolában. Hazai és nemzetközi áttekintés. Budapest, Fővárosi Pedagógiai Intézet, 1995. 255 p. 25. TÓTH V 2007 Tóth Viktória: Jogi útvesztők – kérdőjelekkel. Az iskolai könyvtárak jogi szabályozása. 2. átdolg. kiadás. Budapest, Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, 2007. 56 p. 26. UTASÍTÁS 1953 Az oktatásügyi miniszter 852/853-

16


65/1953. OM. sz. utasítása az 1953/54. tanév főfeladatairól az általános és középiskolák számára. In: Oktatásügyi Közlöny, 1953. 2. sz. 13-14., 19-22. p. 27. ÚTMUTATÓ 1987 203/1986. M. M. útmutató az iskolai könyvtárak fejlesztéséről. In: Művelődési Közlöny, 1987. 24. sz. 1357-1364. p.

17


Forrásközpontok szerepe az oktatásban

Recommend Documents