123 Kitaibelia
II. évf.
pp.: 123–128.
Debrecen 1997
WALDSTEIN Franz Adam - KITAIBEL Pál: A Colchicum arenarium W. et K. és a Viola ambigua W. et K. leírása a “Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae” (Bécs, 1802-1812) címû mûbõl Fordították: HORTOBÁGYI T. Cirill és JAKABNÉ CSIZMAZIA Eszter
A homoki kikerics-et ábrázoló 179. tábla a II. kötetbõl*
*
A táblák ill. az eredeti leírások reprodukcióit MOLNÁR V. Attila készítette
124
KITAIBELIA 1997., II.: 123–128.
A homoki kikerics leírásának eredeti latin nyelvû szövege (II. kötet 195-196. oldal)
WALDSTEIN - KITAIBEL: A Colchicum arenarium és a Viola ambigua leírása (ford.: HORTOBÁGYI T. C. és J. CSIZMAZIA E.)
125
A homoki kikerics leírásának teljes magyar nyelvû fordítása COLCHICUM ARENARIUM
E k i k e r i c s levelei szálas-lándzsásak, egyenesen állók, árkoltak. A toktermés töve és csúcsa egyaránt hegyes. HAGYMAGUMÓ tömött, kellemes illatú, alakja tojásdad. Egyik oldalán az elõzõ évi fonnyadt kísérõ hagymagumó van. A hagymagumó a másik oldalán a tövénél kiöblösödõ, ferdén elõre hatoló, vékony-szálas, füstös-fehér színû gyökereket fejleszt. A külsõ hártyás buroklevél feketés-barna, száraz, terméséréskor a tavalyi levél eredésénél szétváló. Belsõ, hártyás buroklevele fehér, és a legalsó idei levélhez kapcsolódik. A virágzó növény TÕKOCSÁNYA alig egy ujjnyira emelkedik ki a talajból; a talajban a legalsó levél hüvelye burkolja; innen a legfelsõ levelekig többnyire alig észrevehetõ szakaszon csupasz, néha mégis szinte csak hüvelyknyi hosszan szemmel látható; hengeres. A növényen 4 LEVÉL látható, ezek lándzsás-szálasak, tompák, épek, árkoltak, csíkoltak, szürkésedõk és csupaszok; a legalsó levél - amely egyben a külsõ is - a többinél valamivel szélesebb; a másik 3 levél egymással váltakozva öleli körül a szárat, és - a külsõtõl eltérõen - a hagymagumó közepébõl ered. A VIRÁG õsszel nyílik; egy hagyma 1 (ritkán 2) virágot hoz. A virágnak a talajban egy b u r o k l e v e l e van, mely fehér, csíkos, és felül a széleivel rövid, tompa csúcsba futó. A LEPEL ibolyás-bíbor színû; a lepelcsõ alul fehér, félhengeres, felül háromszögletû, melynek két szeglete inkább kiemelkedõ, míg a harmadik jelentéktelen. Tövét a jövendõ levelek sárgálló kezdeményei veszik körül, ezek szálasak és teljesen tompák. A lepelcimpa 6 tagú, felálló, lándzsás-szálas, felül síma, alul csónak alakba keskenyedõ. A 6 PORZÓ a lepel csövében a cimpák tövéhez nõtt, a lepel harmadáig ér. 3 közülük rövidebb, a másik 3 ezeknél kissé hosszabb. A p o r z ó s z á l a k ár alakúak, tövük sárga, egyébként fehérek. A p o r t o k o k hosszúkásak, sárgák, hosszanti barázdával, tövük kétosztatú. A MAGHÁZ a lepelcsõ tövén helyezkedik el, a levélcsökevényekbe és a buroklevelekbe¼ zártan, a hagymagumó barázdájába besüllyedve. Alakja hosszúkás, 3 barázdájú, csúcsán kissé háromhasábú. A három b i b e s z á l a lepelcsõnél hosszabb, a porzók közül kiemelkedõ, fehér, hajszálszerû, és lencséhez hasonlóan többé-kevésbé háromszögletû. A b i b é k egyenesek, tompák, de nem hátrahajlóak és árkoltak, mint azt a nemzetség jellemzésében írják róluk. TOKTERMÉSE hosszúkás-tojásdad, mindkét oldalán élelt, hosszanti irányban barázdás. A magok teljesen kitöltik, duzzadt, szemcsés, kopasz, a csúcsán felnyíló, háromkopácsú, háromrekeszû és sokmagvú. Egy-egy rekeszben 8-16 mag található, ezek csaknem félgömb alakúak: két átellenes oldaluk ugyanis síma, míg a harmadik oldal csaknem félkört képez, a negyedik pedig olyan, mintha lemetszették volna, láthatóan egyenes. A magvak kissé érdes felületûek. Pest vármegye homokos lejtõin él. Augusztus közepétõl október közepéig virít. Leveleit és termését kora tavasszal fejleszti, majd május közepe felé érleli meg magvait. Az õ s z i k i k e r i c s t õ l (Colchicum autumnale) már elsõ látásra is különbözik sötétebb színû virágaival, szürkéllõ leveleivel, továbbá eltér minden részében kisebb termetével, a levelei és toktermése eltérõ alakjával, valamint azzal, hogy sok éven át tartó termesztés ellenére sem változott meg. Az e növényfajhoz hasonlót keresõk figyelmét felhívjuk többek között arra, amelyet már a 59. táblán bemutatott S t e r n b e r g i a c o l c h i c i f l o r a -nál közöltünk, hogy ugyanis ez utóbbi növénynek még a következõ társnevei vannak: N a r c i s s u s a u t u m n a l i s minor Clus. rar. hist. p. 164. (edit. Antverp. 1601.), továbbá a C o l c h i c u m luteum minus C. Bauh. pin. 69., valamint a C o l c h i c u m XII. montanum luteum minus Tabernem. T. II. p.1011. A TÁBLA MAGYARÁZATA:
a. Virágzó növény b. Ua., leplektõl, buroklevelektõl megfosztva c. Porzó nagyítva d. Termõtáj természetes nagyságban
e. Terméses növény f. Toktermés transzverzális metszete g. Mag nagyítva h. Mag transzverzális metszete
126
KITAIBELIA 1997., II.: 123–128.
A csuklyás ibolyá-t ábrázoló 190. tábla a II. kötetbõl
WALDSTEIN - KITAIBEL: A Colchicum arenarium és a Viola ambigua leírása (ford.: HORTOBÁGYI T. C. és J. CSIZMAZIA E.)
A csuklyás ibolya leírásának eredeti latin nyelvû szövege (II. kötet 208-209. oldal)
127
128
KITAIBELIA 1997., II.: 123–128.
A csuklyás ibolya leírásának teljes magyar nyelvû fordítása
VIOLA AMBIGUA Ez az i b o l y a szár nélküli, levelei hosszúkásak, szív alakúak, tompásak, csipkések, csupaszok, a levélváll egyenlõtlenül behajlított, csuklyás karéjú. GYÖKERE évelõ, arasznyi vagy lábnyi hosszú, ágas, fekete, felül több ágra oszló, melyek fehéres rügyet hoznak, a gyepesen terjedõ növény késõbbi szaporodása érdekében. SZÁRA és i n d á j a nincs. LEVELEI hosszúkásak, szív alakúak, többnyire ferdék és többé-kevésbé csuklyásak (a levélváll karéjai ugyanis a levélnyél felé futnak össze, kissé lefutóak, összehajolva záródnak, miközben az egyik általában rövidebb); továbbá csipkések, tompásak, csupaszok és simák. A l e v é l n y é l egyenesen álló, a lemezénél kétszer hosszabb, felül árkolt, alul tompán szögletesen ormós gerincû, szélén pelyhes, egyébként csupasz. A VIRÁGOK nagyság és illata rnegegyezik az i l l a t o s i b o l y á -éval (Viola odorata); csupasz t õ k o c s á n y o n helyezkednek el, melyek a levélnyéllel azonos hosszúságúak (sõt olykor hosszabbak); a murvalevelek alatt kissé lapítottak felettük csaknem háromszögûek. A m u r v a l e v e l e k ár alakúak, ép szélûek, vagy - ami még gyakoribb - tövükön serteszerûen fogazottak; a kocsány közepe alatt, többé-kevésbé átellenesen vagy váltakozóan helyezkednek el. A CSÉSZELEVELEK tompák, a 3 külsõ csészelevél alapi függeléke levágott, a 2 belsõé az alapjánál keskenyebb, tompa. A PÁRTA halvány ibolyakék, torka fehér és csaknem csupasz. A s z i r m o k tompák, ferdén hajlók, a 2 külsõ szarv alakú, belseje 2-3 rövid szõrtõl kissé szakállas, a többi szirom csupasz, A m é z f e j t õ k a tompa sarkantyúban helyezkednek el; ez többnyire meggörbített csúcsban végzõdik, homorú és kicsípett ajakú. A PORZÓK porzószálai laposak, szálasak, fehérek; kettõ közülük a szarv alakú szirom közelében helyezkedik el, a szirom szarvába illesztve, és tompán hátragörbülõ, zöld függelékkel ellátott. A p o r t o k o k tojásdadok, tompák, aranysárgák. A TERMÕ magháza tojásdad, lencse alakú, kissé szõrös, ferde csúcsú, A b i b e s z á l rövid és csupasz, vaskos, görbe, hegyesedõ bibében végzõdik. A TOK többé-kevésbé gömbölyû, hosszanti irányban 6 barázda vagy mély árok fut rajta végig; kissé pelyhes, 3 kopácsú, sokmagvú. A m a g v a k tojásdadok, sötetbarnák, csillogóak, sima felületûek; kidomborodó kis köldökfüggeléket (=caruncula; ford. megj.) viselnek. A Duna és a Temes közti síkság lejtõin és száraz dombjain él. Az i l l a t o s i b o l y á -nál (Viola odorata ) 2-3 héttel késõbb virít. Köztes alak a V. c u c u l l a t a és a V. p r i m u l i f o l i a között. Az elõbbitõl tompás, csipkés levelei, felül barázdált levélnyelei, a murvalevelek alatt lapított kocsányai és kisebb virágai különböztetik meg. Az utóbbitól pedig azzal különbözik, hogy levelének válla csuklyás levélnyele pedig egyáltalán nem hártyaszerû. A szintén hasonló b o r z a s i b o l y á -tól (Viola hirta) csuklyás vállú leveleivel tér el, melyek jóval hosszabbak, továbbá csupasz levélnyeleivel és illatos virágaival különbözik. Végül mindegyiküktõl eltérõ az egyenlõtlen karéjú levélvállaival. A TÁBLA MAGYARÁZATA:
a. Csésze b. Alsó szirom c. Oldalsó szirom d. Felsõ szirom
e. Ivarszervek f. Termõ g. Toktermés h. Mag
