A
f onala RIADNÉ 2012. március
ingyenes kiadvány
• kultúra filozófia
ss • önkénte
ég
A Sárkány éve
Pillangószárnyakon a Nap felé Tanuljunk tanulni Az időről és az örökkévalóságról A leláncolt elefánt Fényképen a láthatatlan Tavaszi egészségünkre!
A Sárkány 384 napja
A Sárkány 384 napja A kínai asztrológiában 12 állatövi jegy követi egymást, miközben az öt elem – Fa, Tűz, Föld, Fém és Víz – mindegyike két évig (jang és jin) fejti ki hatását. A jelenlegi a Sárkány és a Víz első, jang éve. A Sárkány erőteljes, kiszámíthatatlan lény, a befolyása alatt álló év változásokban gazdag és tele van meglepetésekkel.
2012. január 23. –
fotó: Gáspár Ildikó
ARIADNÉ fonala Terjesztési helyek országszerte Az Új Akropolisz fővárosi és vidéki központjaiban
További kiemelt helyszínek A fővárosban: • BME, ELTE, Corvinus Egyetem • Magyar Nemzeti Múzeum • Művész mozi, Puskin mozi, Toldi mozi • Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
Országosan: • Eger: Prana Outdoor Túrabolt • Győr: Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár • Pécs: a Pécsi Kulturális Központ Információs Irodája • Szeged: Somogyi Könyvtár • Székesfehérvár: Ribillió Kávézó
2013. február 9.
A Sárkány gyorsan mozog és sebesen vált irányt, így az általa uralt időszakban a meghatározó fordulatok gyakran a legváratlanabb pillanatban köszöntenek be. Hirtelen természetét idén a Víz elem megfontoltabbá, nyugodtabbá teszi. A kínai hagyományokban ez az új kezdetek, a boldogság és a jó szerencse kibontakozásának ideje, mivel a Sárkány előrevivő szelleme támogatja a növekedést. Segít befejezni vagy újragondolni és megoldani a régi feladatokat, illetve az újakat előkészíteni. A jang Víz gyorsan áramló folyóhoz hasonlít. Ebben a környezetben a dolgok megmozdulnak, a gondolatok áramlanak és kreatívan kibontakoznak, a gazdaság fellendül, a szerelem virágzik. A Sárkány a rövid téli készülődés után dolgos tavasszal folytatja 384 napos útját, és ebben az időszakban van ereje teljében; ilyenkor felszínre hozza gyengeségeinket, és velük együtt az erőt, amely a nehézségekben is találékonnyá és rugalmassá tesz. Halogatásnál sürget, kapkodás közben nyugalomra int, talpra állít vagy pihenésre késztet. Ha készen állunk megragadni a lehetőséget, és van bátorságunk felülni ennek a gyors, de megfontolt lénynek a hátára, a Sárkány felhívja a figyelmet az álmainkra és az elérésükig vezető útra, amelynek végigjárására véges az időnk.
Kiadja az Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület Megjelenik 1500 példányban 1447 Budapest, Pf. 592 • ariadne@ujak ropolisz.hu • Tel./fax: 1/334-2756
2012-es merengés egy maja mítosz miértjén Nehéz dolga van manapság a 2012-re várt „maja világvége” hirdetőinek. Egyrészt mert már megedződtünk az Y2K-s kataklizmaváráson, másrészt amikor szinte naponta kapunk hírt földrengésekről, forradalmakról és államcsődökről, akkor igencsak össze kell szednie magát egy világvégének, hogy mindezek mellett még feltűnést keltsen. Kis utánajárással az is kiderül, hogy nem is biztos, hogy mostanság van a megjósolt időpont. Sőt, voltaképpen a maják csak annyit mondtak, hogy lassan ideje lesz lapozni a naptárban… A témát övező érdeklődés mégsem csökken, és a világvége manapság is számos értelmezésben megjelenik. A zöldek a környezeti problémákat, a konspirációs elméletek kedvelői a gazdasági válságot azonosítják vele. Egyesek azt hirdetik, hogy mindezek jelek,
amelyek az „ébredésünket” sürgetik, hogy – 2012ben sorsszerűen – mindannyian, egyszerre és fájdalommentesen bölcsebbé és szeretetteljesebbé váljunk. Mások továbbra is az utolsó ítélet eljövetelét várják, sokan pedig csak annyit remélnek, hogy világvége esetén végre elfeledkezhetnek devizatartozásukról. Ám kilátásba helyezhető egy mindezeknél súlyosabb katasztrófa is, amire sajnos valóban jó esélyünk van. Nevezetesen az, hogy 2012 véget ér, és minden marad a régiben. Nem köszönt be jégkorszak. Nem tör ki újabb világháború. Nem szállnak le földünkre ufók és nem omlik össze az európai gazdaság. Egyszerűen 2013-ban is folytatjuk megszokott életünket anélkül, hogy elfogadnánk: legégetőbb gondjainkat továbbra sem fogja senki megoldani helyettünk…
Tanuljunk tanulni Bár tanulni mindannyian képesek vagyunk valahogy, nem árt, ha időnként tudatosítjuk, milyen folyamat vezethet egy új ismeret vagy képesség elsajátításához és hatékony alkalmazásához. Abban, hogy mi minden lehet a segítségünkre személyiségünk egyes megnyilvánulási szintjein, hol változtathatunk a viszonyulásunkon, az alábbi összefoglalás lehet segítségünkre.
SZINT
photopin.com
MIT FOGLAL MAGÁBAN?
TANÁCSOK
Fizikai
Tudni megteremteni a szükséges időt és a tanuláshoz megfelelő körülményeket.
Készítsünk időtervet! Keressük meg a legalkalmasabb körülményeket (fény, levegő, testtartás, nyugalom).
Érzelmi
A tanulás szeretete. Erős kihatással van az előző szintre, pl. amit szeretünk, arra szinte mindig van időnk, és alig fáradunk el közben.
Keressük meg tudatosan tanulnivalónk azon részeit (még ha azok „csak” részletek is), amelyeket szeretünk. Eközben pedig gondoljunk sokat arra a vágyott célra is, amit enélkül a tudás nélkül nem érhetnénk el.
Tudni megérteni a tanulnivalót, beépíteni saját gondolataink közé, és alkalmazni. A tanulnivalónak két fajtája van: • a „nem redukálható”: tényadatok, nevek • a „redukálható”: összefüggések, kifejtések.
Nem redukálható tanulnivaló esetében: a mennyiség nem csökkenthető, sőt, érdekes módon úgy ragad meg jobban, ha elménkkel újabb elemeket „ragasztunk” hozzá, például képzeletünk aktív használatával, vagy hasonló hangzású szavak keresésével. Redukálható tanulnivaló esetében: sokat segít a központi gondolatok (a lényeg) megkeresése és összekötése a tanulnivaló többi részével, valamint korábbi ismereteinkkel. Ennek segítségével nagyobb erőfeszítés nélkül „bevésődhet” az összes többi „részlet” is.
Gondolati
3
l ő r ő az id
és az
v é k k örö Az idő lelki viszonyulás. Élj intenzíven és könnyedén, de ne téveszd szem elől célodat, és így nem kell sok idő hozzá, hogy az álmod valóra váljon. De úgy álmodd meg, hogy legyél biztos benne; ne az érzéseiddel kívánd, különben minden óra örökkévalóságnak fog tűnni. A múlt, a jelen és a jövő nem léteznek különálló létezőkként, hanem ugyanazon dolog részei; azonban nem valóságos részek, csupán azoknak tűnnek, és milyenségük attól függ, hogy honnan nézzük őket. A valóban szellemi ember nem azonosul ezekkel az időleges megjelenésekkel; ő korábbról való, most van és holnap is lesz, az idők végezetéig.
A
Ne vergődj a múlt hálójában, mert még az Istenek sem változtathatnak egy szemernyit sem azon, ami már megtörtént; viszont a legkisebb lénynek is van lehetősége változtatni valamennyit a jövő kimenetelén. Ne becsüljük le a múltat, inkább tekintsünk rá úgy, mint a jelen gyökerére. A jelent pedig lássuk olyan erős törzsnek, amely fenntartja a jövő lombozatát. Ha a jövő a múlt gyermeke vagy unokája, az öröklődés törvénye szerint nagyon valószínű, hogy hasonlítani is fog rá. Az idő képes kiemelni a jelenségeket, hogy felfigyelhessünk rájuk. A múlékony tudat csak a múló időt képes felfogni… De ez is illúzió csupán, mint a méret vagy a távolság.
4
fotó: Oravecz Péter
Ha kezdjük szem elől téveszteni a jövő értelmét, akkor már nem gondolunk azokra, akik majd akkor élnek, hanem csak emlékszünk azokra, akik már tovatűntek. Így lassan felőröl saját keserűségünk, fásultságunk és a múlt dicsőítése. Még ha annak is lenne szüksége az időnkre, akit a legjobban szeretünk, akkor sem tudunk átadni egyetlen percet sem. Az idő a legfőbb értékünk, egyéni jussunk, amelyet hozzánk mért az Isten, a természet, vagy hívhatjuk, ahogyan akarjuk.
lata.
kor a y g g á lós
kkéva
örö z a m e türel
l ó r g alósá
Minden pillanatnak önálló értéke van, megvan a saját vonzó és taszító oldala; és lehet, hogy az utána következő pillanat épp csak annyira hasonlít majd rá, mint a sötét éjszaka a verőfényes nappalra. Minden dolog az őt követő oka és az őt megelőző okozata, minden ember valamiből ered és valamit kivált. Minden dolog, bármelyik fázisában, valaminek az eredménye, akkor is, ha ő maga látszólag élettelen. Semmi sem lehet csak ok vagy csak okozat; ok és okozat összetartoznak. A nappalt az éjszaka követi, az éjszakát a nappal. Az éjszaka jóságos anyaként magához öleli azt, aki csillagainak fényét szomjazza. Minden elmúlik, hogy újrakezdődhessen… A virágok elhervadnak, de az illatuk mindig ugyanaz, hiába múlnak el az évszázadok. A természet ciklikus, és ez az oka annak, hogy a népek életében is van alkonyat és hosszú éjszaka, de mindig eljön a hajnal… örökkön-örökké… Jorge Angel Livraga
pillangószárnyakon a nap felé Lassan vége a télnek, és madarak csicsergése, méhek zümmögése, pillangók hangtalan, színpompás röpte telíti a levegőt. Akárcsak mi, a korábbi idők emberei is élénk figyelemmel kísérték ezeknek a színes lényeknek a röptét. A pillangó a legtöbb kultúra szimbolikájában olyan teremtmény, amely képes közvetíteni a világok között és kapcsolatban áll a magasabb hatalmakkal. Az ókori Görögországban pszükhének nevezték. Psziché nevét használták a pillangóra és a lélekre egyaránt, és a görög királyleányt – akárcsak a lelket – pillangóként ábrázolták. A kelták az emberi lélek köztes állapotaként tekintettek rá, amely épp következő földi megtestesüléséhez keresi anyját, az aztékok szerint pedig az ember utolsó lehelete ölt így formát. Lévén ez a rovar rendkívül sérülékeny, az emberi törékenység – legyen az erkölcsi vagy pszichikai – szimbólumává is vált. És mivel élete nem túl hosszú, a fizikai lét mulandóságát is jelképezi. A pillangó élete maga is szakadatlan átalakulás: a bebábozódó hernyó, amely azután színes pillévé alakul, az átváltozást, a túlélt dolgok levedlésének kis halálát és
photopin.com
egy új élet(szakasz) beköszöntét is szimbolizálja. A természet a pillangó szépséges formájával kárpótol azért az elkerülhetetlen feladatért, amelyre ez a lankadatlanul változó, mozgékony teremtmény emlékeztet: arra, hogy az elavult formák levedlése időbe és erőfeszítésbe kerül, de a fejlődés természetes velejárója, ha rá szeretnénk találni valódi önmagunkra. Ebben az értelemben magunk vagyunk a pillangók, akiknek le kell vedlenünk akadályozó érzelmi és gondolati szokásainkat, hogy megújult erővel bonthassunk szárnyat a tavaszi Nap felé.
apró titkok a természetről fotók: Bakos Bettina
Mit mos a mosómedve? A mosómedvék természetes élőhelyükön sokféle táplálékot fogyasztanak, többek között vizek közelében az iszapos parton apróbb állatokat, rákokat, csigákat keresgélnek. Erről a rendkívül érzékeny, finom tapintású mellső mancsaikkal végzett szorgos vadászatról kapták a nevüket. Ezek a mozdulatok azonban nem csupán természetes környezetükben jellemzőek, hanem vízmentes övezetben is megfigyelhetőek a városok környékén keresgélő, vagy fogságban tartott példányoknál is. Ez a veleszületett, jellegzetes mozdulatsor egyáltalán nem a táplálék megtisztítására szolgál, de ez teszi őket olyan mókássá és közkedveltté, hiszen nekünk is vannak mulatságos szokásaink…
Megkülönböztetőképesség gödény módra „Iszik, mint a gödény” – mondjuk, amikor valaki több pohárral hajt le a kelleténél. Ez alapján jogosan feltételezhetjük, hogy a gödény (vagy ismertebb nevén a pelikán) táplálkozás közben nagy men�nyiségű vizet nyel, a valóság azonban mégsem ez. A gödények csőre kiválóan alkalmazkodott ahhoz, hogy halakat fogjon. Kitátja és a vízbe meríti csőrét, majd az alsó csőrkáva alatti speciális, tágulékony bőrzacskóba gyűjti a halakat. A közhiedelemmel ellentétben a pelikánok a vizet nem lenyelik, hanem fejüket fölemelve kipréselik, azaz megszabadulnak mindattól, ami nem hasznos. Így a víz is megmarad és a gödény is jóllakik, pedig nem is iszik, mint a kefekötő. A gödényt a természet leleményesen felvértezte: csőre elválasztja a lényeges dolgokat a kevésbé fontosaktól.
5
ŐT MENNYI ID ETÜNK! ELVESZTEG
Buddha egyik utazása közben egy erdőben találkozott egy csontsovánnyá aszott jógival, aki egymaga üldögélt kunyhójában. Buddha megállt, és megkérdezte tőle, mióta gyakorolja az aszkézist. – Már huszonöt éve – felelte a jógi. – És milyen erőre tettél szert ilyen hosszú idő kitartó aszkézisével? – Képes vagyok a vízen járni, így megyek át a folyón – válaszolta büszkén a jógi. – Szegény barátom! – mondta Buddha nagy együttérzéssel. – Rengeteg értékes időt elvesztegettél ilyen csekély eredményért… Mi volt ennek az egésznek az értelme? A révész néhány garasért bármikor átvisz téged a másik partra!
A LELÁNCOLT ELEFÁNT
Gyerekkoromban nagyon szerettem a cirkuszt, főképp az állatokat. Teljesen lenyűgözött az elefánt, minden gyerek kedvence. Előadás közben megfigyelhettük hatalmas méretét, tömegét és erejét... de feltűnt, hogy az óriási állat fellépés előtt és után a porond mögött egy kis karóhoz van kikötve. Mindössze egy láncot kötöttek az egyik lábára. A karó igen rövid volt, és szinte alig szúrták bele a földbe. A lánc hiába volt vastag és erős, egy ekkora állat, amely gyökerestől tud kitépni fákat, könnyedén kiszabadíthatta volna magát és elsétálhatott volna. Vajon mi tartotta ott? Miért nem szaladt el? Öt-hatéves lehettem, és mivel nagyon hittem a felnőttek bölcsességében, megkérdeztem a tanítómat, az apukámat és a bácsikámat is, hogy miért marad ott az elefánt. Egyikük úgy magyarázta, hogy az elefántot megszelídítették. Erre azonban rávágtam, hogy: „Ha megszelídült, akkor miért kell láncon tartani?”. Nem emlékszem, hogy kaptam volna megnyugtató választ. Idővel elfeledtem a karóhoz láncolt elefántot, és csak akkor jutott eszembe, amikor hasonló kérdéseken gondolkodó emberek társaságába kerültem. Néhány évvel ezelőtt aztán valaki elárulta nekem a választ. A cirkuszi elefánt azért nem szakítja el a láncát, mert kiskorától kezdve ugyanahhoz a cölöphöz kötik ki. Behunytam a szemem, és elképzeltem a karóhoz kötött újszülött, védtelen ormányost. Teljesen biztos voltam benne, hogy a kiselefánt minden erejével küzdött, hogy kiszabadulhasson. De akármennyi erőfeszítést is tett, a karó erősebbnek bizonyult. Láttam magam előtt, ahogy fáradtan és álmosan küszködött, és hogy másnap is megint nekifeszült, majd a következő nap is... egészen addig a bizonyos napig, addig a rettenetes napig, amikor feladta. Elfogadta saját gyengeségét, és megadta magát a végzetének. A cirkuszban csodált hatalmas és erős állat azért nem szabadul meg láncaitól, mert azt hiszi szegény, hogy nem is lenne rá képes. Egykori gyengeségének emléke örökre bevésődött az elméjébe. És ebben az a legrosszabb, hogy sohasem kételkedett benne, nem tette újra meg újra próbára az erejét... Többé vagy kevésbé, de mindannyian hasonlítunk a cirkuszi elefántra. Úgy élünk a világban, hogy cölöpök százaihoz vagyunk hozzáláncolva, amelyek megfosztanak bennünket a szabadságunktól. Abban a hitben élünk, hogy számtalan dologra nem vagyunk képesek, de csak azért, mert egyszer régen, amikor még fiatalabbak voltunk, megpróbáltuk és nem sikerült. Aztán mi is úgy jártunk, mint az elefánt... Hasonló üzenet vésődött be a mi elménkbe is: „nem tudom, nem vagyok rá képes, és nem is leszek képes soha”. Egykori énünk emlékeinek fogságában élünk, annak az embernek az emlékei között, aki ma már nem is létezik. Fontos tudatosítanunk, hogy csupán az akkori személy nem volt rá képes. Egyetlen módon derülhet ki, hogy ma képesek vagyunk-e rá vagy sem: ha újra megpróbáljuk. grafikák: Császár Edina
6
FÉNYKÉPEN A LÁTHATATLAN Az önformáló fényképezés gyakorlati kézikönyve
Mázli – a művészi értelemben felfogott fényképezés kulcsmozzanata. Egy éberen elcsípett pillanatban szemünk elé tárul a világnak egy olyan szelete, amely a hétköznapi tekintet számára láthatatlan. Láthatatlan, mert a mindennapok nyűgei, előítéleteink és elvárásaink előretolakodnak, és elállják a finomabb érzékelés útját. A fényképésznek ezért ahhoz, hogy lefotózhassa a természet sajátos, valódi jegyeit, képzelete segítségével túl kell látnia önmagán. Ha ily módon sikerül háttérbe vonulnia, és képessé válik az őt körülvevő világ befogadására, ezzel a tudatos attitűddel együtt mellé szegődik a szerencse is. A mázli – egy megörökítésre alkalmas, szokatlan esemény, egy jelenség, egy arc, egy mozdulat tetten érése. Amikor a fotográfus így kezdi szemlélni környezetét, és ilyen mentális törekvés hatására masinája tükrén át megmutatkozik a láthatatlan, akkor válik mestersége művészetté. És hogy melyek ezek a láthatatlan jelenségek? Ezt fejtegeti Pierre Poulain, izraeli fotóművész és szakoktató Az önformáló fényképezés gyakorlati kézikönyve című, filozófiai mélységű, praktikus tanácsokkal felvértező művében. A könyv magyarul 2012 májusában jelenik meg az Új Akropolisz Kiadó gondozásában, amikor a neves művész Magyarországra érkezik, hogy május 4–5-én minden érdeklődő előtt nyitott fotókurzust tartson a Főnix Kultúrműhelyben (Budapest, VIII., Rigó u. 6-8.). Hogy a mázlit ekkor is lencsevégre lehessen kapni, feltétlenül legyen nálad fényképezőgép! fotók: Pierre Poulain
TAVASZI EGÉSZSÉGÜNKRE!
A tél hűvös csendje után tavasszal életre kel a természet. Egy új kezdet szemtanúi lehetünk, és ha megragadjuk az alkalmat, akkor aktív résztvevői is leszünk ennek a varázslatos mocorgásnak, külsőbelső mozgásnak: a tavaszi megújulásnak. Belső lényünk megújítása mellett fordítsunk figyelmet testünkre is! Ebben az időszakban különösen érdemes odafigyelni májunk és epehólyagunk tisztítására és megerősítésére. Most a májműködés serkentéséhez kínálunk egyszerű, de hasznos ötleteket: 1. Fogyasszuk a következőket: vízitorma, hagymafélék, mustárzöld, kurkuma, bazsalikom, babérlevél, kardamom, majoránna, kömény, kapor, gyömbér, fekete bors, rozmaring, mentafélék, citromfű, angelikagyökér.
2. Lehetőség szerint böjtöljünk. Ennek több formáját választhatjuk: a kétnapos böjttől a több hetesig. Tarthatunk léböjtöt (csak kellő felkészültséggel), fogyaszthatunk csak zöldségeket, tarthatunk rizskúrát, szétválasztós diétát (ilyenkor a szénhidrátot és a fehérjét külön fogyasztjuk, és az étkezések között teljen el legalább négy óra). Válasszunk alkatunk és igényünk szerint! 3. Fogyasszunk zsenge növényeket, friss zöldségeket, csírákat, zöld búza- vagy más gabonafüveket. Végül csökkentsük a sós ételek mennyiségét, kevesebb szójaszószt, csipszet és magas sótartalmú húsokat fogyasszunk, mert ezek lesül�lyesztik az energiaszintet, amely most a természet ritmusát követve emelkedni szeretne. Újuljunk meg a természettel!
7
A K I KALANDOT VAGY KIHÍVÁST K
SZELLEMI KALANDTÚRA
ERES...
Filozófiai túlélőcsomag nehéz helyzetekre Mi az ember? • Hogyan éljünk együtt? • Merre halad a világ? A három nagy kérdés megválaszolásához felelevenítjük a keleti és nyugati filozófia tanításait. A megszerzett ismeretek a tanulás, az együttműködés és tapasztalatszerzés során életmóddá alakíthatók. Az egyes témákhoz gyakorlatok is kapcsolódnak, hogy a frissen szerzett ismereteidet alkalmazhasd is – így a tieid maradnak! Belépődíj: az első alkalom díjtalan. A kurzus díja havonta 3500 Ft, kedvezménnyel 2000 Ft. Bővebb információ: www.ujakropolisz.hu/minden_program
FÉNYKÉPEN A LÁTHATATLAN
Pierre Poulain fotóművész Magyarországon 2012. május 4–5., előadás és szeminárium Főnix Kultúrműhely • Budapest, VIII., Rigó u. 6-8. A fényképésznek ahhoz, hogy lefotózhassa a természet sajátos, valódi jegyeit, képzelete segítségével túl kell látnia önmagán. Amikor a fotográfus így kezdi szemlélni környezetét, masinája tükrén át felfedi magát a láthatatlan. Ekkor válik mestersége művészetté. Az előadásra a belépés díjtalan, a szeminárium díja 15 000 Ft. Előzetes regisztráció és bővebb információ:
[email protected]
XVII. GELLÉRT-HEGY TISZTÍTÁSI AKCIÓ 2012. április 22. vasárnap, 9.00–15.00
Hagyományőrző Föld-napi önkéntes akciónkon mindenki tehet valamit Budapest egyik legszebb zöld színfoltjáért. Sétánytakarítás gyalogosan, szemétszedés alpintechnikával és további hasznos tennivalók várják a résztvevőket. Folyamatosan frissülő információk a www.ujakropolisz.hu/természetvédelem oldalon.
s:
tráció szüksége Előzetes regisz lisz.hu info@ujakropo
ÖNISMERETI ÍRÁSKURZUS IRKAGYAKORLATOKKAL 2012. május 17., 24., 31., június 7. csütörtökönként 18.30–21.30
Főnix Kultúrműhely • Budapest, VIII., Rigó u. 6-8. A tanfolyamot olyan betűbarátoknak, grafománoknak és szószátyároknak ajánljuk, akik mindig is kedvelték az önkifejezés írott formáját. A hírírással, leírással és a tudósítás műfajával megismerkedve – gyakorlatias visszajelzések, irodalmi példák segítségével – a jelentkezők megtanulhatnak tudatosabban, szabatosabban fogalmazni, és kicsit talán magukat is jobban megismerhetik. A teljes tanfolyam díja (4 alkalom): 7500 Ft.