Fogorvosi Szemle. Stomatologia Hungarica TARTALOM évfolyam 3. sz június. Dr. Fejérdy Pál. Dr. Hermann Péter

Fogorvosi Szemle Stomatologia Hungarica A MAGYAR FOGORVOSOK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Alapította: Dr. Körmöczi Zoltán 1908-ban

100. évfolyam 3. sz. 2007. június

TARTALOM Főszerkesztő:

Dr. Fejérdy Pál Szerkesztő:

Dr. Hermann Péter A szerkesztőbizottság tagjai: Dr. Barabás józsef, dr. Bánóczy jolán, dr. Boros ildikó, dr. Dobó nagy csaba, dr. Divinyi tamás, dr. Fazekas andrás, dr. Fazekas árpád, dr. Fábián tibor, dr. Gera istván, dr. Gyenes vilmos, dr. Hegedüs Csaba, dr. K aán miklós, dr. Kocsis s. Gábor, dr. Kovács ádám, dr. Mari albert, dr. Márton ildikó, dr. Nagy gábor, dr. Nagy katalin, dr. Nyárasdy ida, dr. Orosz mihály, dr. Piffkó józsef, dr. Schiff tamás, dr. Sculean, anton, dr. Suba zsuzsanna, dr. Szabó györgy, dr. Szabó gyula, dr. Tarján ildikó, dr. Varga gábor, dr. Vágó péter, dr. Zelles tivadar Szerkesztőség: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 47. Fogpótlástani Klinika Telefon/fax: 317-1094 Kiadja: a Magyar Fogorvosok Egyesülete Megrendelhető a Magyar Fogorvosok Egyesülete Titkárságán 1088 Budapest, Szentkirályi u. 40. Előfizethető továbbá átutalással a Magyar Fogorvosok Egyesülete 11708001-20025782 sz. bankszámlájára is. Terjesztéssel kapcsolatos reklamáció, információ: Tel.: 317-1622, fax/tel.: 317-1094 Külföldiek számára megrendelhető a terjesztőnél, a Magyar Posta Rt. Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóságnál (1846 Budapest, Pf. 863), a Hírlapelőfizetési Irodákban (HELÍR) Budapest, XIII. Lehel út 10/a; levélcím: 1900 Budapest, és vidéken a postahivatalokban, előfizethető továbbá átutalással a Magyar Posta Rt. Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóság 119911011-02102799 sz. bankszámlájára is. Terjesztéssel kapcsolatos reklamáció, információ külföldi előfizetők számára tel. (Budapestről): 06-80-444-444 (rádiótelefonról nem hívható) tel. (Pestről): 06-80-444-444 (rádiótelefonon nem hívható); telefon (vidékről): 270-227; fax: 270-4894; A példányonkénti eladási ára 500 Ft. Index: 25 292 HU-ISSN 0015-5314 Nyomta az Argumentum Kiadó Nyomdaüzeme

MFE Fogpótlástani Társaság XVII., a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társaságának VII. és a Magyar Parodontológiai Társaság XV. Közös Fogászati Kongresszusa 90 Dr. Madléna Melinda, Dr. Hermann Péter, Dr. Tollas Örs, Dr. Gerle János, Dr. Fejérdy Pál Felnőtt korúak táplálkozási, szájhigiénés és fogorvoshoz járási szokásai kérdőíves felmérés alapján 91 Dr. Ujpál Márta, Dr. Barabás József, Dr. Szabó György, Dr. Bogdán Sándor, Dr. Lőrincz Ádám, Dr. Suba Zsuzsanna A 2. típusú diabetes mellitus prognosztikai jelentősége a sebészileg kezelt és irradiált gingiva carcinomás betegeknél 99 Dr. Joób F. Árpád, Kerekes Fanni, Dr. Koppány Ferenc, Pfeifer Barbara, Dr. Divinyi Tamás Az implantációs sebészeti beavatkozások indikációs területének változása a statisztikai vizsgálatok tükrében 103 Bakó József, Dr. Szepesi Márta, Dr. Márton Ildikó, Dr. Borbély János, Dr. Hegedűs Csaba Fogászatban alkalmazható hatóanyagok leadására alkalmas nanorészecskék szintézise 109 Dr. Vaszilkó Mihály, Dr. Barabás József, Dr. Szabó György, Dr. Velich Norbert, Dr. Cséplő Kisztina, Dr. Ujpál Márta Biszfoszfonátok alkalmazása következtében kialakuló osteonecrosis az állcsontokban 115 Dr. Kiss Géza, Dr. Kiss Péter, Dr. Pácz Miklós Artikulátorra vonatkoztatott egyéni funkciós értékek meghatározása és gyakorlati alkalmazása Új módszer: virtuális artikulátor és arcív

121

Beszámoló a Szeged 2007 Tudományos Továbbképző Konferenciáról és Fogorvos-találkozóról 129 A Semmelweis Egyetem: Fogorvostudományi Kar, Oktatási Centrum ünnepélyes átadása 131

90

F O G O RV O S I SZEMLE n 100. évf. 3. sz. 2007.

MFE Fogpótlástani Társaság XVII., a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társaságának VII. és a Magyar Parodontológiai Társaság XV. közös Fogászati Kongresszusa Szent-Györgyi Albert 70 éve elnyert Nobel-díja emlékére

Helyszín: Szeged (SZTE Tanulmányi és Információs Központ) Időpont: 2007. október 11–13. A konferencia elnöke: Dr. Nagy Katalin, mb. dékán SZTE Fogorvostudományi Kar Témakörök: Az implantológia aktuális kérdései Korszerű protetikai rehabilitáció Parodontológiai szempontok az implantológiában Az általános és a fogorvostudomány közös területei A korszerű parodontológia fogmegtartó eszközei Esztétikai követelmények a 21. században Prevenció Akkreditáció: Akkreditált pontérték kongresszusonként 10-10-10 pont A három nap összesen: 30 pont Részvételi díj a három (egynapos) kongresszusra 2007. 08. 31-ig: 36 000 Ft 2007. 09. 01-től: 40 000 Ft Társasági tagságonként 2-2-2 ezer Ft engedményt adunk a részvételi díjból. Absztraktok beküldési határideje: 2007. augusztus 31. Bővebb információ és online regisztráció: www.congresstravel.hu/fogasz2007 Kongresszusi iroda: C&T Hungary Kft. Kongresszusi Iroda Tel./Fax: +36 62 548-485 E-mail: [email protected] Web: www.congresstravel.hu/fogasz2007

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 3. sz. 2007. 91–97.

Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Klinika, Budapest

Felnőtt korúak táplálkozási, szájhigiénés és fogorvoshoz járási szokásai kérdőíves felmérés alapján Dr. Madléna Melinda, dr. Hermann Péter, dr. Tollas Örs, dr. Gerle János, Dr. Fejérdy Pál

A szerzők célja az volt, hogy bemutassák a szájhigiénés, táplálkozási és fogorvoshoz járási szokásokat az ország különböző régióiban. A budapesti Semmelweis Egyetem Fogpótlástani Klinikájának orvosai 2003–2004-ben kérdőíves felmérést végeztek, melyben összesen 4606 önkéntes személy, 2923 nő és 1683 férfi vett részt, átlagéletkoruk 46,37±7,89 év (férfiak: 44,41±17,14; nők: 48,09±18,36 év) volt. A vizsgálati helyszínek felölelték az ország összes régióját, a fővárost, a nagyvárosok lakosságát és vonzáskörzetükbe élő lakosságot egyaránt. A kapott információkat számítógépes program segítségével a helyszínen rögzítették, az eredmények feldolgozása korcsoportok, nemek és régiók szerint SPSS for Windows 10.0 programcsomaggal történt. Eredmények: a naponkénti édességfogyasztás régiók szerint a Közép-Dunántúlon a legmagasabb (34%). Összességében a megkérdezettek csaknem 28%-a eszik na ponta ebből a táplálékféleségből, főleg a 19 éves kor alattiak (40%). A szénsavas üdítők naponkénti fogyasztásának vonatkozásában 13%-os gyakorisági jellemzőt találtunk, legmagasabb a naponkénti fogyasztás az Észak-Alföldi régióban (17,5%) szintén elsősorban a 19 éves korcsoportban jellemző, akik – a teljes vizsgált populációt – tekintve 31%ban naponta isszák ezeket az italokat. Nőknél a szénsavas üdítő fogyasztás szignifikánsan alacsonyabb, mint férfiaknál (p<0,001). Mind az édességfogyasztás, mind a szénsavas üdítő fogyasztás az életkorral szignifikánsan csökken (p<0,001). A fogmosás gyakoriságára vonatkozó válaszok szerint a megkérdezettek 58%-a a napi kétszeri tisztítást jelölte meg. A válaszadók csaknem 100%-a (a régió, kor vagy nem szerinti megoszlástól függetlenül) a szájápoláshoz csak fogkrémet és fogkefét használ, ezeken kívül szájöblítőt 12%-ban, fogvájót 11%-ban, fogselymet 7%-ban alkalmaztak. A megkérdezettek többsége (68%) csak akut panasz esetén fordul fogorvoshoz. Kulcsszavak: táplálkozási szokások, szájhigiénés szokások, fogorvoshoz járás, felnőtte�� k, statisztikai régiók

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1946-os meg határozása szerint az egészség fogalma a testi-lelki és szociális jólétre való képességek, állapotok összességét jelenti, és nem csupán a betegség vagy rokkantság hiánya. A szájegészségi állapotot nagymértékben befolyásolják az egyén táplálkozási, szájhigiénés szokásai, és bizonyos tényezők, pl. a fogorvoshoz járás gyakorisága. Magyarországon a KSH által kiadott legutóbbi (2002es) adatok szerint az évente vásárolt fogkefe mennyisége kevesebb mint 1db/fő (0,4 db/fő/év), míg a fogkrémfogyasztás 2,4 tubus/fő/év [10]. Mindkét szám az előző évekhez képest (1998, 2000) csökkenő tendenciát mutat. Ezek az adatok valószínűsítik, hogy a lakosság egy része egyáltalán nem tisztítja fogait, sőt nem rendelkezik fogkefével sem. Az elérhető legutóbbi információk szerint hazánkban a cukorfogyasztás 30 kg/fő/év (2002-es adat), amely az előző évek (1991 és 2000 közötti) adataihoz képest csökkenő tendenciát mutat ugyan, de még mindig a közepes tartományban van [11]. Az elfogyasztott tápanyagok összetevői ill. az étkezések gyakorisága – a szájhigiénés szokásokkal összefüggésben – befolyásol ják a fogazat megbetegedéseinek kialakulását. Az emÉrkezett: 2006. november 22. Elfogadva: 2007. április 12.

lített, orális egészségi állapotot jelentősen érintő ténye zőkkel kapcsolatban elsősorban fiatal korosztályokra jellemző adatok találhatók meg a hazai szakirodalomban [1, 6]. Jelen felmérésünk célja volt, hogy bemutassunk néhány, a hazai felnőtt korú lakosság szájegészségi állapotát befolyásoló jellemzőt. Anyag és módszer A budapesti Semmelweis Egyetem Fogpótlástani Klini kájának orvosai 2003–2004-ben kérdőíves felmérést végeztek a hazai felnőtt korú lakosság körében. A felmérésben a Röntgenernyő és Fényképszűrő Állomá sok által szervezett tüdőszűrésekhez kapcsolódóan 4606, beleegyező nyilatkozatot tevő, önkéntes személy (2923 nő és 1683 férfi) vett részt, átlagéletkoruk 46,37 ±7,89 év ( férfiak: 44,41±17,14, nők: 48,09±18,36 év) volt. A vizsgálati helyszínek a reprezentativitás érdekében felölelték az ország összes régióját, a fővárost, a nagyvárosok lakosságát és vonzáskörzetükben élő lakosságot egyaránt (1. ábra). Az adatok feldolgozása a következő szempontok szerint történt: nem; életkor

92

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 3. sz. 2007.

korcsoportok: 19 évesek ill. ennél fiatalabbak (≤19; 184 fő); 20–34 év közöttiek (1278 fő); 35–44 év közöttiek (726 fő); 45–64 év közöttiek (1521 fő); 65–74 év közöttiek (525 fő); 75 évesek ill. ennél idősebbek (75≤;372 fő); régiók [Dél-Dunántúli (DDT); Dél-Alföldi (DAF); Közép-Magyarországi (KMO); Nyugat-Dunántúli (NYDT); Észak-Alföldi (ÉAF); Észak-Magyarországi (ÉMO) és Közép-Dunántúli (KDT) régió]. A kérdések az édesség- (cukorka-, csokoládé-, sütemény-) és a cukros, szénsavas üdítő fogyasztásra, a fogápolási és fogorvoshoz járási szokásokra vonatkoztak. A kérdések összeállításánál a korábbi hasonló felmérésekben szereplő kérdéseket vettük alapul [4–7]. Felmérésünk során a kikérdezéses módszert alkalmaz tuk. A válaszok valódiságának ellenőrzésére nem volt mód. Férfi: 117 Nő: 248 Összesen: 365

Észak-Magyarország Észak-Alföld NyugatFérfi: 387 KözépDunántúl Nő: 627 Magyarország Közép-Dunántúl Összesen: 1014 Férfi: 445 Férfi: 274 Nő: 398 Összesen: 672

Férfi: 112 Nő: 133 Összesen: 245

Dél-Dunántúl

Férfi: 85 Nő:192 Összesen: 277

Nő: 866 Összesen: 131

Dél-Alföld

Férfi: 263 Nő: 459 Összesen: 722

1. ábra. A megvizsgáltak száma régiók és nemek szerinti bontásban (súlyozatlanul)

A megkérdezettektől kikérdezés során kapott információkat az erre a célra készített számítógépes program segítségével a helyszínen rögzítettük. A vizsgálati helyszínek sokfélesége – főváros, nagyvárosok, kistelepülések – ellenére az adatok bizonyos demográfiaitopográfiai aránytalanságot mutattak, ezért ún. „súlyozás”-sal kerültek feldolgozásra [2], így a feldolgozott információkat a régiókban lakók számarányainak meg felelően tudtuk figyelembe venni. A statisztikai feldolgozás során a feldolgozásra felkért matematikus (statisztikus) SPSS for Windows 10.0 programcsomagot, illetve ANOVA tesztet alkalmazott. Eredmények Az eredmények számszerű megjelölésekor a súlyozott értékeket közöljük. Táplálkozási szokások Édesség és szénsavas üdítő fogyasztása Naponta fogyaszt édességet a megkérdezettek 28 százaléka (1249 fő), szénsavas üdítőitalokat 13 százaléka (576 fő), leggyakrabban a 19 éves kor alatt (40 ill.

31%;70, ill. 56 fő) (2.a ábra). Mind a naponkénti, mind az 1-2 hetente történő édesség- és szénsavas üdítőital fogyasztás 65–74 éves korig csökkenő tendenciát mutat. Mind az édesség, mind a szénsavas üdítőitalok fogyasztásában a legfiatalabb és a 65–74 éves korcsoportok között erősen szignifikáns különbség mutatkozott (p<0,001). Bevallása szerint soha nem fogyaszt édességet a lakosság 6 százaléka (256 fő) és nem iszik szénsavas üdítőt 37 százaléka (1664 fő), ezek leggyakrabban a 65–74 éves korcsoportban fordulnak elő. A naponkénti édességfogyasztásban a nemek között nem találtunk szignifikáns különbséget (férfiak: 27%; 563 fő, nők: 28%; 686 fő) (p>0,05), de a naponkénti szénsavas üdítőital fogyasztást illetően (13%; 576 fő) a férfiak szignifikánsan többet fogyasztottak (15%; 325 fő), mint a nők (10%; 251 fő) (p<0,001). % 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

édesség szénsavas üdítő

≤*19

20–34

35–44 45–64 *65–74 Életkor (korcsoportok)

≤75

év

2.a ábra. Édességet és szénsavas üdítőitalt naponta fogyasztók százalékos előfordulása korcsoportonként (*p<0,001)

*Édesség: 18,5 Szénsavas üdítő: 12,2

Észak-Magyarország NyugatKözépDunántúl Közép-Dunántúl Magyarország Édesség: 27,8 Szénsavas üdítő: 15,3

Észak-Alföld Édesség: 29,5 *Szénsavas üdítő: 17,5

Édesség: 27,4 *Édesség: 34,3 *Szénsavas üdítő: 9,5 Szénsavas üdítő: 16,5

Dél-Alföld Dél-Dunántúl

Édesség: 32,9 Szénsavas üdítő: 10,6

Édesség: 25,5 Szénsavas üdítő: 11,5

2.b ábra. Édességet és szénsavas üdítőitalt naponta fogyasztók százalékos előfordulása a különböző régiókban

A régiók vonatkozásában naponta legtöbben KDT (34%; 170 fő) régióban, legkevesebben Észak-Magyarországon (18,5%; 104 fő) fogyasztottak naponta édességet, köztük szignifikáns különbség mutatkozott (p<0,001). A szénsavas üdítőital naponkénti fogyasztása legelterjedtebb az ÉAF régióban (17,5%; 118 fő), legkevesebben pedig a KMO régióban (9,5%; 122 fő) fogyasztják (2.b ábra). A két régió között ebben a vo-

93


natkozásban szignifikáns különbség volt (p<0,001). Az édességet soha nem fogyasztók között (összesen 6%; 256 fő) a NYDT régióban (7%; 31 fő), a szénsavas üdítőt sosem fogyasztók (összesen 37%;1663 fő) között a DDT régióban voltak a legmagasabb arányban (45%; 200 fő). Szájhigiénés szokások A fogmosás naponkénti gyakorisága A megkérdezettek közül legtöbben naponta kétszer mosnak fogat (58%; 2576 fő), naponta egyszer 23% (1019 fő). A lakosság 10 százaléka (452 fő) naponta háromszor mos fogat (beleértve a kivehető fogpótlás tisztítását is), legtöbben a 75 éves ill. afeletti korcsoportban (15%; 51 fő), legkevesebben a 35–44 éves (8%; 57 fő) korcsoportban (3.a ábra). A legfiatalabb és legidősebb korcsoport között a fogmosás naponkénti gyakoriságában szignifikáns különbség mutatkozott % 80 70 60

<1x 1x 2x 3x >3x

50 40 30 20 10 0

≤*19

20–34

35–44 45–64 Életkor (korcsoportok)

65–74

75≤*

év

3.a ábra A fogmosás naponkénti gyakorisága korcsoportonként (*p<0,001) <1x: 22,4% 1x: 23,3% 2x: 48,6% 3x: 5,3% 3x<: 0,4%

<1x: 7,0% 1x: 26,7% Észak-Magyarország 2x: 52,4% Nyugat- 3x: 11,3% 3x<: 2,6% KözépDunántúl

Észak-Alföld

Közép-Dunántúl Magyarország

<1x: 4,9% 1x: 22,9% 2x: 55,2% 3x:14,8% 3x<: 2,2%

Dél-Dunántúl <1x: 4,9% 1x: 22,1% 2x: 61,0% 3x:11,3% 3x<: 0,7%

<1x: 3,2% 1x: 19,2% 2x: 64,5% 3x: 11,4% 3x<: 1,7%

<1x: 11,8% 1x: 24,3% 2x: 54,3% 3x: 8,2% 3x<: 1,4%

Dél-Alföld <1x: 6,8% 1x: 25,5% 2x: 58,2% 3x: 8,3% 3x<: 1,2%

között szignifikáns különbséget találtunk (p<0,001), a nők szignifikánsan többen mosnak fogat: naponta kétszer, háromszor, vagy annál többször. A nem naponta fogat mosók legnagyobb százalékban az ÉMO régióban (22%; 123 fő), legkevesebben a KMO régióban (3%; 42 fő) voltak megtalálhatók. A naponta háromszor fogat mosók közül legtöbben a NYDT régióban (15%; 66 fő), legkevesebben az ÉMO régió ban (5%; 29 fő) élnek. A KDT és az ÉMO régiók között a fogmosás naponkénti gyakoriságában szignifikáns különbség mutatkozott (p<0,001) (3.b ábra). Fogkefe és fogkrém alkalmazása A megkérdezettek 6 százaléka (273 fő) nem használ fogkefét és fogkrémet szájhigiénés tevékenységéhez, legtöbben a 75 év feletti korosztályban (17%;63 fő), de 1 százalékban (2 fő) a 19 év alattiak sem használják ezeket. A fogkrémet és fogkefét nem használók közül legtöbben a KDT (12%; 62 fő), legkevesebben a KMO (3%; 41 fő) régióban találhatók. Mind a korcsoportok, mind a régiók között ebben a kérdésben szignifikáns különbségeket találtunk (p<0,001). A nemek tekintetében a férfiak és a nők is 6-6 százalékban (130 ill. 143 fő) nem használnak fogkefét és fogkrémet, nem találtunk közöttük szignifikáns különbséget (p>0,05). Kiegészítő szájhigiénés eszközök alkalmazása Fogselyem alkalmazása A megkérdezettek többsége (93%; 4232 fő) nem hasz nál fogselymet szájhigiénés tevékenysége során. Az ezt alkalmazó 7 százalékon belül (336 fő) legnagyobb számban a 20–34 évesek használják (13%; 164 fő) (4.a ábra). A régiók között a fogselyem alkalmazásában szignifikáns különbség mutatkozott (p<0,001), a fogselymet alkalmazók közül (7%; 337 fő) legtöbben a KMO régió ban, legkevesebben az ÉMO régióban élnek (4.b ábra). A nők 9 százaléka (218 fő), a férfiak 5,5 százaléka (118 fő) használ fogselymet, közöttük a különbség szignifikánsnak mutatkozott (p<0,001). Fogvájó alkalmazása Fogvájót a megkérdezettek 89 százaléka (4054 fő) nem % 16 14 12

Fogselyem (*p<0,001)

10

3.b ábra A fogmosás naponkénti gyakorisága a különböző régiókban

Fogvájó (*p<0,001)

8 6

Szájöblítő (*p<0,001)

4

Egyéb (*p<0,005)

2

(p<0,001) (3.b ábra). Nem mos naponta fogat a lakosság 8 százaléka (363 fő), legkevesebben ezek közül a 19 éves kor alattiak, valamint a 20–34 évesek korcsoportjában vannak (1%, ill. 5%; 2 ill. 62 fő). A fogmosás gyakorisága vonatkozásában a nemek

0

≤19

20–34

*35–44 45–64 *65–74 Életkor (korcsoportok)

75≤ év

4.a ábra. Kiegészítő szájhigiénés termékek alkalmazása korcsoportonként

94


használ. A maradék 11 százalékon belül (513 fő) legnagyobb számban a 35–44 évesek (13%;94 fő) használják (4.a ábra). A régiók közül legtöbben a KDT régióban (20%;99 fő), legkevesebben az ÉMO régióban (4%; 25 fő) használnak fogvájót (4.b ábra). Fogselyem: 2,0% Fogvájó: 4,4% Szájöblítő: 4,8% Egyéb: 1,2% Fogselyem: 8,7% Fogvájó: 19,7% Szájöblítő: 14,7% Egyéb: 1,2%

Észak-Magyarország KözépMagyarország

Fogselyem: 10,3% Nyugat- Közép-Dunántúl Fogvájó: 11,5% Dunántúl Szájöblítő: 14,7% Fogselyem: 6,2% Fogvájó: 16,5% Szájöblítő: 14,5% Egyéb: 2,4%

Dél-Dunántúl Fogselyem: 9,6% Fogvájó: 8,3% Szájöblítő: 18,6% Egyéb: 3,8%

Egyéb: 4,9%

Észak-Alföld Fogselyem: 4,1% Fogvájó: 6,8% Szájöblítő: 6,3% Egyéb: 1,0%

Dél-Alföld Fogselyem: 7,9% Fogvájó: 13,1% Szájöblítő: 11,5% Egyéb: 4,2%

Fogorvoshoz járási szokások Fogorvoshoz járás gyakorisága A megkérdezettek többsége (68%; 3062 fő) csak panasz esetén keresi fel a fogorvost. Rendszeresen jár 32 százalékuk (1444 fő), legtöbben a 20–34 éves korcsoportban (40%; 508 fő), legkevesebben a 75 év felettiek korcsoportjában (14,5%; 52 fő), a kettő között szignifikáns különbség volt (p<0,001) (5.a ábra). A régiók vonatkozásában legtöbben a DDT régióban járnak rendszeresen fogorvoshoz (39,5%; 174 fő), legkevesebben az ÉMO régióban (18,5%; 103 fő) (5.b ábra). Az ÉMO és az összes többi régió között szigni fikáns különbség adódott ebben a vonatkozásban, csakúgy, mint a nemek között, ahol a férfiak 29, a nők 34,5 százaléka (618 ill. 826 fő) jár rendszeresen fogorvoshoz (p<0,001) (5.a ábra). % 45 40

4.b ábra. Kiegészítő szájhigiénés termékek alkalmazása a különböző régiókban

35 30 25

A nemek vonatkozásában vizsgálataink szerint a férfiak szignifikánsan többen használnak fogselymet (13%; 281 fő), mint a nők (10%; 233 fő) (p<0,001).

20

Szájöblítő alkalmazása Szájöblítőt a lakosság 12 százaléka (556 fő) használ, legtöbben a 35–44 évesek korcsoportjában (15%; 106 fő), legkevesebben 19 éves ill. ez alatti életkorban (3%; 6 fő) (4.a ábra). A nők szignifikánsan többen alkalmaznak szájöblítőt mindennapi szájhigiénés tevékenységük során (15%; 361 fő), mint a férfiak (9%; 196 fő) (p<0,001). Legtöbben a DDT régióban (19%; 83 fő), legkeve sebben az ÉMO régióban (5%; 27 fő) használnak száj öblítőt (4.b ábra).

0

Egyéb kiegészítő szájhigiénés eszköz alkalmazása A megkérdezetteknek csupán 3 százaléka (139 fő) használ a felsorolt kiegészítő szájhigiénés termékek közül mást, vagy mást is, legtöbben a 35–44 éves kor csoportban (4%; 28 fő) (4.a ábra). A korcsoportok között szignifikáns különbség ebben a kategóriában nem volt (p>0,05). A nők egyéb szájhigiénés eszközöket is szignifikánsan többen alkalmaztak (4%; 98 fő), mint a férfiak (2%; 48 fő) (p<0,01). Legtöbben a KMO régióban használtak kiegészítő szájhigiénés terméket (5%; 64 fő), legkevesebben az ÉAF régióban (1%; 7 fő) (4.b ábra). A kiegészítő szájhigiénés termékek alkalmazásában szignifikáns különbség mutatkozott a KMO és az ÉMO régiók, valamint az „Egyéb” kategória kivételé vel a 35–44 és a 65–74 éves korcsoportok között (p<0,001).

15 10 5 ≤19

*20–34

35–44 45–64 Életkor (korcsoportok)

65–74

75≤*

év

5.a ábra. A rendszeresen fogorvoshoz járók százalékos előfordulása korcsoportonként (p<0,001)

*18,5% Észak-Magyarország NyugatDunántúl Közép-Dunántúl

*35,9% *32,4%

Dél-Dunántúl

Észak-Alföld

*32,3%

Központi térség

*38,2%

Dél-Alföld

*33,9%

*39,5%

5.b ábra. A rendszeresen fogorvoshoz járók százalékos előfordulása a különböző régiókban

A legutolsó fogorvosi vizsgálat időpontja Több mint 5 éve járt fogorvosnál a megkérdezettek 11,5 százaléka (519 fő). Egy éven belül volt fogorvosi vizsgálaton a megkérdezettek 56 százaléka (2548 fő) (nők 57%, a férfiak 55%;), legnagyobb számban a legfiatalabbak (75%; 134 fő) (6.a ábra). A legfiatalabb és


a 65-74 éves korcsoportok között ebben a kérdésben szignifikáns különbség mutatkozott (p<0,001). A régiók közül fogorvosnál az ÉMO régióban voltak egy éven belül legkevesebben (~41%; 226 fő), legtöb ben pedig az KDT régióban (~65%; 325 fő). Legtöbben az ÉMO régióban (~19%; 108 fő), legkevesebben a KMO régióban (~7%; 86 fő) jelentek meg több mint 5 % 80 70 60 50

<1 év <2 év <5 év >5 év

40 30 20 10 0

≤*19

20–34

35–44 45–64 *65–74 Életkor (korcsoportok)

75≤

év

6.a ábra. A legutolsó fogorvosi vizit időpontja korcsoportonként (p<0,001)

éve fogorvosnál (6.b ábra). A KMO és az ÉMO régiók között e kérdés vonatkozásában szignifikáns különbség mutatkozott (p<0,001). A nők 11 százaléka (357 fő), a férfiak 12 százaléka (262 fő) több mint 5 éve volt utoljára fogorvosnál. <1 év: 40,6% <2 év: 24,1% <5 év: 16,0% >5 év: 19,4%

Észak-Magyarország

<1 év: 53,9% <2 év: 20,9% <5 év: 13,4% >5 év: 11,8%

NyugatKözonti Dunántúl Közép-Dunántúl térség <1 év: 52,8% <2 év: 19,3% <5 év: 14,0% >5 év: 14,0%

<1 év: 65,1% <2 év: 10,2% <5 év: 10,8% >5 év: 13,8%

Dél-Dunántúl <1 év: 61,7% <2 év: 16,0% <5 év: 14,4% >5 év: 7,9%

Észak-Alföld

<1 év: 58,2% <2 év: 20,6% <5 év: 14,6% >5 év: 6,7%

Dél-Alföld <1 év: 61,1% <2 év: 15,2% <5 év: 10,7% >5 év: 13,0%

6.b ábra A legutolsó fogorvosi vizit időpontja a különböző régiókban

Megbeszélés A hazánk felnőtt korú lakosságánál tapasztalt kedvezőtlen szájegészségi állapoton kívül [8, 9] felnőtt korban a táplálkozással összefüggésbe hozható bizonyos megbetegedések (keringési és daganatos megbetege dések, diabetes, osteoporosis, obesitas) előfordulása. Egy hazai, 2003-ban végzett reprezentatív szociológiai felmérés szerint a felnőtt magyar lakosság körében

95

tapasztalt megbetegedések hátterében legnagyobb súllyal a helytelen szokások, az életmód zavarai állnak [8]. Antal és mtsai megállapították, hogy a táplálkozási kockázati tényezők – a túlzott zsír-, cukor-, sóbevitel – csökkentésével a lakosság általános egészségi állapota is nagymértékben javítható lenne, s ezen betegségek táplálkozással összefüggő kockázati tényezői már serdülőkorban kimutathatók [1]. Az általános és dentális egészséget jelentősen befolyásoló táplálkozá si, illetve szájhigiénés szokások lakosság körében történő korábbi kérdőíves felmérésre eddig hazánkban elsősorban a fiatalabb korcsoportokkal kapcsolatban került sor [1, 6]. A kérdőíves felmérések során mindig felmerül a válaszok validitásának kérdése. Előfordulhat, hogy a megkérdezettek azt a pontot választják, amit feltételezésük és ismereteik szerint a felmérést végzők látni–hallani szeretnének. Így az eredmény bizonyos esetekben túlzottan ideálisnak tűnhet. A hazai felnőtt lakosság köré ben végzett kérdőíves vizsgálatainkkal kapcsolatosan szintén felmerül ez a probléma. A feldolgozást követően kapott eredmények így még inkább nem adnak alapot az optimizmusra, sőt a válaszok validitásának kérdését figyelembe véve a helyzet még ennél is ros�szabb lehet. Jelen vizsgálataink eredményei – a módszer előbbiekben említett esetleges (kiküszöbölhetetlen) hiányosságai mellett – tükrözik a hazai felnőtt korú lakosság táplálkozási szokásainak egyes jellemzőit, melyek a mai gyermekek táplálkozását és jövőbeni egészségi állapotát bizonyos esetekben meghatározhatják. Az adatok szerint a naponkénti édességfogyasztás inkább a fiatalabb korosztályban jellemző, és mind az édesség-, mind a szénsavas üdítőital fogyasztás az életkor ral – bizonyos határig – szignifikánsan csökken. Az édesség fogyasztása azonban a 75 év feletti populációban újra emelkedik, ami pszichológiai okokkal magyarázható (az örömszerzés egyik formája lehet). Bár a cukorfogyasztás a legutóbbi adatok szerint csökkenő tendenciát mutat, a 30 kg/fő/év még mindig a középmezőnyt jelenti [11]. Ugyanakkor pl. Svájcban az évenkénti cukorfogyasztás 52,7 kg/fő/év, és az elmúlt évekhez képest növekvő tendenciát mutat, pedig a statisztikai adatok szerint a svájci lakosság általános és dentális egészségi állapota lényegesen jobb a hazai jellemzőknél [10, 11]. Ez arra utal, hogy a cukorfogyasztás illetve a táplálkozási faktorok önmagukban nem lehetnek meghatározók ebben a vonatkozásban. A dentális egészség szempontjából a táplálkozási, száj higiénés és viselkedési szokások (melyek a prevenció alappilléreit is alkotják) együtt jelenthetnek meghatározó tényezőket. Kalsbeek és mtsai (2000) 60–79 éves holland egyének körében végzett felmérése szerint a megkérdezet tek 91%-a rendszeresen, legalább évente egyszer meglátogatja a fogorvosi rendelőt, és 76%-uk legalább naponta kétszer fogat mos [4]. Összehasonlítva saját vizsgálati eredményeinkkel, Magyarországon a két ál-

96


talunk vizsgált legidősebb korcsoportot figyelembe véve (mely megközelítőleg megfelel a holland vizsgálati csoport életkorának) naponta kétszer 48 ill. 37 százalékban, háromszor vagy annál többször 11 ill. 15 százalékban és 2,3-2,3 százalékban mosnak fogat, és csak 22, illetve 14,5 százalékuk jár rendszeresen fogorvoshoz. Hugoson és mtsai 1973 és 1993 között 10 évente végzett, felnőttekre is kiterjedő szájhigiénés és fogorvoshoz járási szokásokra is vonatkozó longitudinális kérdőíves felmérései szerint 1993-ban a megkérdezet tek 95 százaléka rendszeresen felkereste fogorvosát. A 30 évesek 1993-ban kevésbé, míg a 70–80 évesek nagyobb számban látogatták rendszeresen fogorvosu kat [3]. A hazai vizsgálataink eredményei ezzel szemben rosszabb helyzetet mutatnak, a megkérdezettek csupán 32 százaléka jár rendszeresen fogorvoshoz. Az életkor vonatkozásában a svéd adatokhoz képest éppen fordított a helyzet, a legidősebb korosztály kevésbé látogatja rendszeresen fogorvosát. A fogmosás gyakorisága 1973 és 1993 között több mint 95%-kal emelkedett, az utóbbi vizsgálatnál nem volt olyan résztvevő, aki ne végzett volna naponta szájhigiénés tevékenységet. Saját vizsgálataink eredményei szerint azonban a felnőtt korú lakosság 8 százaléka Magyarországon még mindig nem végez naponta szájhigiénés tevékenységet. Az Egyesült Királyságban 1978 és 1998 között végzett longitudinális, reprezentatív felmérés adatai szerint 1988-ban rendszeresen járt fogorvoshoz a résztvevők 43 százaléka, legnagyobb számban a 25–34 és a 35–44 évesek, legkevésbé az 55 év felettiek. Tíz év elteltével a teljes vizsgált populációban és minden korcsoportban emelkedett a rendszeresen fogorvoshoz járók száma. A legnagyobb emelkedés (47-ről 59%-ra) a 35–44 éves korcsoportban volt tapasztalható, ez az adat nálunk mindössze 37,5%. Az 1998-as (legutóbbi) angol adatok azt mutatják, hogy kétszer annyi felnőtt látogatja rendszeresen fogorvosát (59%), mint a csak panasz esetén fogorvoshoz fordulók száma [5]. Ez jelen hazai vizsgálatunkban az angol adatokhoz képest ellentétes helyzetet mutat: a rendszeresen fogorvoshoz járókhoz viszonyítva több mint kétszer annyian csak panasz esetén látogatják meg a fogorvost (68%). Az angol adatok szerint a rendszeresen fogorvoshoz járók száma folyamatos növekedést mutat: 43% (1978), 50% (1988), 59% (1998). A legutóbbi (1998) felméré sük szerint a nők nagyobb százalékban látogatják rendszeresen a fogorvost (66%), mint a férfiak (52%). A megkérdezettek 71%-a egy éven belül volt fogorvosnál [5]. A nemek közötti különbség tendenciája saját vizsgálatainkban az angolokéhoz hasonlóan jelenik meg (a nők nagyobb számban járnak rendszeresen fogorvoshoz), de ez a szám az angolok 66%-ához képest csupán 34,5%. Az Egyesült Királyságban a megkérdezettek 71-, míg a hazai populációban 56%-a volt fogorvosnál egy éven belül. Legutóbbi vizsgálataik szerint a megkérdezettek 74%-a naponta kétszer mos fo-

gat, 22% egyszer, 4% kevesebb mint naponta egyszer. A naponta kétszer fogat mosók száma a 10 éves periódusok alatt folyamatosan emelkedett (64, 67, 74%) [5]. Hazai vizsgálatainkban naponta kétszer a megkér dezettek 58%-a, naponta egyszer 23%-a mos fogat, nem végez naponta szájhigiénés tevékenységet 8%-uk. Az angol tanulmányban megkérdezett szájhigiénés tevékenységet végzők 1998-ban több mint 58 százalék ban használtak kiegészítő szájhigiénés termékeket [5] (leggyakrabban fogselymet és szájöblítőt), szemben az 1978-as 22 százalékos értékkel, mely értékek jelen tősen magasabbak a hazaiaknál (fogselyem 7%, szájöblítő 12%), és erősen növekvő tendenciát mutatnak. A felmérés során nyert adatokkal hazai összehason lításokat – korábbi vizsgálatok hiányában – nem tudunk végezni. Eredményeink nemzetközi méretű összehasonlításra is alkalmasak, és megfelelőek arra, hogy felhívjuk a figyelmet a táplálkozási és szájhigiénés, valamint viselkedési szokások jelentőségére, illetve az ország különböző régiói között meglévő különbségekre. Vizsgálataink eredményei segítségével olyan célzott preventív programok tervezhetők, melyek egyrészt a meglévő állapotokat jelentősen javíthatják, másrészt későbbi összehasonlítások alapjául szolgálhatnak. Köszönetnyilvánítás Az adatok szakszerű statisztikai feldolgozásáért köszö netet mondunk Lindeisz Ferenc matematikus-statisztikusnak. Irodalom 1. Antal M, Nagy K, Bíró L, Greiner E, Regöly-Mérey A és mtsai: Hazai reprezentatív felmérés fiatalok táplálkozási és életmódbeli szokásairól. Orvosi Hetilap 2003; 144: 1631–1636. 2. Dinya E: Biometria az orvosi gyakorlatban. Medicina, Budapest 2001; 171–204. 3. Hugoson A, Koch G, Bergendal T, Hallonsten AL, Slotte C, Thorstensson B, Thorstensson H: Oral health of individuals aged 3-80 years in Jonkoping Sweden in 1973, 1983 and 1993. I. Review of findings on dental care habits and knowledge of oral health. Swed Dent J 1995; 19: 225–241. 4. Kalsbeek H, de Baat C, Kivit MM, de Kleijnde-de Vrankrijker MW: Oral health of community-living elderly. I. Condition of teeth, use of professional dental care and oral hygiene habits. Ned TijdschrTtandheelkd 2000; 107: 499–504. 5. Kelly M, Steele J, Nuttall N, Bradnock G, Morris J, Nunn J, Pine C et al: Adult Dental Health Survey – Oral Health in the United Kingdom 1998. London: Stationery Office 2000. 8. 6. Madléna M, Nagy G, Nemes J, Keszthelyi G: Általános iskolások táplálkozási és szájhigiénés szokásai Debrecenben. Fogorv Szle 1993; 86: 305–313. 7. Madléna M, Nagy G, Gábris K, Márton S, Keszthelyi G, Bánóczy J: Összehasonlító caries epidemiológiai vizsgálatok serdülőkorú fiatalokban. Fogorv Szle 2001; 94: 21–25. 8. Szántó Zs, Susánszky É: Az életminőség laikus megítélését befolyásoló betegség-magyarázati struktúrák. In Kopp M. és Kovács ME (szerk.): A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis, 2006; 48–61. 9. Szöke J, Petersen P: A hazai felnőtt és időskorú lakosság orális egészségi állapota az ezredfordulón. Fogorv Szle 2004; 97: 219– 226. 10. www.ksh.hu 11. www.whocollab.od.mah.se/expl/globalsugar


97

DR. Madléna M, DR. Hermann P, DR. Tollas Ö, DR. Gerle J, DR. Fejérdy P: Oral hygienic, nutritional habits and dental surgeon attendance of Hungarian adult population The aim of the study was to reveal the oral hygienic, nutritional and behavioral habits of Hungarian adult population in different regions of Hungary. The study was performed by the Department of Prosthetic Dentistry (Semmelweis University, Budapest) in 2003-2004. Altogether 4606 persons (mean age: 46.37±7.89ys), 2923 women (mean age: 48,09±18,36 ys), 1683 men (mean age: 44.41±17.14 ys) participated in the study. Probands were selected randomly from the population attending the compulsory lung screening examinations. To make a representative sample of the whole population in the country, the chosen localities covered all regions, the capital, the large towns and villages as well. The data were coded on special sheets by computer in place. Statistical analysis was performed using SPSS for Windows 10.0 statistical software version. The daily consumption of sweets was the highest (34%) in the Western Central Region. It was the highest in the age group under 19 ys (40%). In relation to daily consumption of coke and soft drinks, the frequency was 13 % in the whole population. The highest frequency was registered in the North Eastern Region (17.5 %) and in the age group of 19-year-olds. The results showed that the consumption of soft drinks was significantly lower in women comparing to men (p<0.001). The consumption of sweets and soft drinks was significantly decreased by the increase of age (p<0.001). The asked population cleaned their teeth twice a day, mostly using only toothbrush and dentifrice, and only 12 % of them used mouthwash, 11 % toothpick, and 7 % dental floss. The majority of the examined population (68 %) visited dental service on an irregular base (only in case of acute complaints). Key words: nutritional habits, oral hygienic habits, frequency of dental visits, adults, statistical regions

Könyvismertetés

M. Bert, P. Missika, J.-L. Giovanoli:

Management der Implantat-Komplikationen (Az implantációs fogpótlásokkal kapcsolatos komplikációk megoldása) Quintessenz Verlag, Berlin, 2005 368 oldal, 1200 ábra Ára: 198,00 € A gyakorló implantológusok egybehangzó véleménye szerint az implantációs fogpótlások körében 5%-ra tehető a különféle komplikációk előfordulása. Ezek: • A z implantátumok, a különféle csavarok, a vázak, a fedőprotézisek egyes elemei, esetleg az antagonista fogak törései; • A nem kielégítő osszeointegráció vagy az osszeointegráció megszűnése; • Á tmeneti vagy hosszú ideig tartó nyálkahártya-elvál tozások; • Funkcionális vagy esztétikai problémák; • K ülönböző egyedi problémák, úgymint az egyes letört implantátum- vagy fogpótlás- darabok lenyelése, szinus maxilláriszba került implantátumok vagy kom binált terápiás sikertelenségek. A könyv a szerzők 35 éves implantológiai tapaszta latain alapulva két aspektusból tárgyalja a témát. A sikertelenségek mechanikai, biológiai, esztétikai vagy funkcionális analizálásával keresi a prevenciós lehetőségeket, valamint megpróbál javaslatot adni az eredményes kijavításukhoz. A könyv első része két fejezetben az alapfogalmakat tárgyalja. Az osszeointegráció jelentőségét, kialakulá-

sának befolyásoló tényezőit, valamint az implantátumok szükséges gyógyulási idejét. A második rész – 3. és 4. fejezet – a mechanikai komp likációkról szól: az implantátumok és csavarok töréséről, a javítási lehetőségekről, illetve a sérült menetek, az okklúziós felszínek helyreállításáról. A harmadik rész – 5. és 6. fejezet – a biológiai komplikációkat mutatja be; így a hiányzó vagy az elveszett csontintegrációt, az esetlegesen megismételt implantációt. A negyedik rész – a 7–9. fejezet – a gingivális komp likációkkal foglalkozik: a plakk lerakódásának okaival, eltávolításának módszereivel, a periimplantális betegségek aethiopathogenézisével, diagnosztikájával, az egyes rizikófaktorokkal és a terápiás lehetőségekkel. Az ötödik rész – a 10–11. fejezet – tárgyalja az esztétikai, a hatodik rész – a 12–13 fejezet – pedig a funk cionális komplikációkat veszi sorra. A hetedik rész – a 14–19. fejezet – a különleges komplikációkat taglalja. A könyv utolsó, nyolcadik részében, a 20. és 21. fejezetben a pszihológiai és igazságügyi orvostani szem pontokról értekezik. A számtalan klinikai példának köszönhetően érződik a szerzők koncepciója, amely megmutatja, mire kell ügyelni implantációs fogpótlások készítésekor, ha tartós eredményt kívánunk elérni. A könyv hasznosnak látszik mind a gyakorló, mind az implantációs fogpótlá sok készítését még csak most fontolgató és önmagát képző kollégák számára is. Dr. Kádár László


Semmelweis Egyetem, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest

A 2. típusú diabetes mellitus prognosztikai jelentősége a sebészileg kezelt és irradiált gingiva carcinomás betegeknél

Dr. Ujpál Márta, Dr. Barabás József, Dr. Szabó György, Dr. Bogdán Sándor, Dr. Lőrincz Ádám, Dr. Suba Zsuzsanna

A 2. típusú diabetes mellitus rizikófaktora a különböző lokalizációjú carcinomáknak. A vizsgálat célja primer gingiva carcinomák progressziójának összehasonlítása 2. típusú diabeteses és nem diabeteses betegeknél. A szerzők retrospektív, követéses vizsgálataikba 48 diabeteses és 52 nem cukorbeteg kontrollt vontak be. A daganatok T2-3NoMo stádiumú planocellularis carcinomák, melyeket sebészileg kezeltek és postoperative irradiáltak. A radikális műtét során funkcionális nyaki disszekciót, tumor exstirpatiót és mandibula blockresectiót végeztek, az adjuváns sugárkezelés 60 Gy volt. Kétéves követési időszak után rögzítették a progresszió klinikai adatait. Hisztopathologiailag a tumor terjedése szempontjából vizsgálták a szövettani metszeteket. A diabeteses csoport eredményei szignifikánsan rosszabbak a nyirokcsomó metasztázisok (P< 0.05) és a halálozás (P<0.001) tekintetében. Szövettanilag a tumorinvázió szignifikánsan agresszívebb a cukorbeteg csoportban (P<0.01) a kontrollhoz képest. A 2. típusú diabetes prognosztikai faktornak tekinthető a gingiva carcinomák esetében, amely a betegség kedvezőtlen lefolyását valószínűsíti. Kulcsszavak: gingiva carcinoma, diabetes mellitus, tumorprogresszió, prognosztikus faktor

Bevezetés

Anyag és módszer

A 2. típusú diabetes mellitus (DM2) és a rosszindulatú daganatos megbetegedések a nyugati országok lakos ságának alapvető népegészségügyi problémáit képezik. Hazánk nemzetközi összehasonlításban aggasztóan „előkelő” helyet foglal el ezen betegségek morbiditását és mortalitását illetően [11, 12, 20]. Az utóbbi években több olyan publikáció jelent meg a nemzetközi irodalomban, amelyek bizonyítják, hogy a DM2 és a hyperglycaemia rizikófaktorai a különböző lokalizációjú carcinomák kialakulásának [1, 5, 13, 14, 17, 28]. Egyes szerzők közvetlen összefüggést állapítanak meg a DM2 és a rákos betegség lefolyása között [9, 23]. Ennek alapján vetődött fel a kérdés, hogy az oralis carcinomák progresszióját mennyiben befolyásolhatja a diabeteses anyagcserezavar. Retrospektiv, követéses vizsgálatokat végeztünk homogén betegcsoportban, hogy összehasonlítsuk a cukorbeteg és a normál glukóz mechanizmusú betegek szájüregi rákjának progresszióját.

Klinikai vizsgálatok A vizsgálatot a Semmelweis Egyetem Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika fekvőbeteg osztályán 1992. január 1-jétől 2002. december 31-ig kezelt, szövettanilag igazolt, szájüregi malignus daganatos betegek körében végeztük. A vizsgálatba való beválasztás kritériumai a következők voltak: • gingiva tumor (tipikus lokalizáció DM2 betegeknél) [28] • szövettanilag igazolt laphámrák • T2-3N0M0 tumorstádium (radiológiailag kimutatható csontérintettség nélkül) • azonos sebészi kezelés: tumorexstirpatio, mandibula blockresectio, funkcionális nyaki dissectio • 60 Gy postoperativ irradiatio • a műtéttől számított 2 éven át való követhetőség A beválasztott betegeket diabeteses és nem diabe teses kontroll csoportra osztottuk. Diabetesesnek tekintettük a már ismert, kezelt eseteket és azokat, akiknek

Érkezett: 2007. január 27. Elfogadva: 2007. március 10.

100


az éhomi vércukorértéke ismételt, azonos körülmények között végzett vizsgálat után is 6,9 mmol/l feletti értéket mutatott. Az emelkedett éhomi vércukorszintű (6,1–6,9 mmol/l, mpaired fasting glucose, IFG) betegcsoportot a vizs gálatba nem vontuk be. A 2 éves követési időszak végén vizsgáltuk a TNM-t, ennek alapján rögzítettük a progressziót. Progressziónak tekintettük: • helyi recidívát • regionális nyirokcsomó metasztázist • távoli áttétet • a daganat következtében bekövetkezett halálozást Vizsgáltuk a progresszió különböző fajtáit a cukorbeteg és a kontroll csoportban, a talált értékeket ös�szehasonlítottuk, statisztikailag elemeztük. Hisztopathológiai vizsgálatok A gingiva daganatos betegek műtéti blockját szövettanilag értékeltük a progresszió szempontjából a DM és a nem DM csoportban. A tumorinvázió módját és mértékét vizsgáltuk, mert ez a többi paramétertől függetlenül is befolyásolja a prognózist [3]. A műtéti preparátumok konvencionális módon kerültek feldolgozásra: a szövetmintákat 4%-os pufferezett

Statisztikai elemzés A statisztikai analízishez a klinikai vizsgálatok eredmé nyeinél chi négyzet próbát, a hisztopathológiai minták értékeinek összehasonlításához pedig kétmintás t-pró bát alkalmaztunk. A szignifikancia-vizsgálatok 5%-os szinten történtek. Eredmények A klinikai vizsgálatok eredményei A randomizált, retrospektív vizsgálat során 100 olyan beteget találtunk, akik a megjelölt kritériumoknak megfeleltek. Ebből a DM csoportba 48, a nem cukorbeteg csoportba 52 beteg tartozott. Az előbbieknél az átlag életkor 55,8 év (a legfiatalabb 42, a legidősebb 77 éves), az utóbbiaknál 57 év (a legfiatalabb 30, a legidősebb 87 éves). A férfi–nő arány a DM csoportban 24:24, a nem diabeteses kontroll csoportban 27:25. A DM2 csoport eseteiből 33%, a kontrollokból pedig 69% aktívan dohányzott, a cukorbetegek 21%-a, a másik csoport betegeinek 1%-a a dohányzásról korábban leszokott, ún. ex-dohányos volt. A DM2 csoportban a 48 esetből 30 progressziós eseményt (62,5%) észleltünk: ebből 6 lokális recidíI. táblázat

A progresszió fajtáinak megoszlása a cukorbeteg és a kontroll csoportban Progresszió

DM2 csoport (n=48)

Kontroll csoport (n=52)

Tumorprogresszió megoszlása

30 (62,5%)

24 (46,1%)

Lokális recidíva

6 (20%)

14 (58%)

Lokális recidíva + regionális metasztázis

24 (80%)

6 (25%)

Lokális recidíva + regionális metasztázis + tüdő áttét

–

2 (8%)

Regionális metasztázis

–

2 (8%)

Halálozás

24 (50%)

6 (11%)

formalinba rögzítettük és paraffinba ágyaztuk. A blockokból 4-5 mikron vastagságú metszeteket készítettünk, melyeket haematoxilin-eosinnal festettünk. A tumorinvázió módjának szemikvantitatív értékelését Yamomoto szerint végeztük [29]. A daganatok invazív frontján az invázió módját négy fokozattal jelöltük: 1. a tumor élesen elhatárolódik környezetétől 2. a tumor kötegekben terjed, elhatárolódása nem határozott 3. az eredeti tumorról leszakadt sejtcsoportok beterjednek a környező kötőszövetbe 4. diffúz terjedés, tumorsejtek inváziójával.

va (20%), 24 pedig lokális recidiva és nyaki nyirokcsomó metasztázis együttes jelenléte (80%). A 2 éves követési időszak végére a 48 betegből 24 (50%) exitált (I. táblázat). A kontroll csoport 52 betegéből 24-nél (46,1%) regisztráltunk progressziót: ebből 14 a lokális recidiva (58%) és 10 az egyéb progresszió (42%), melyből 6 lokális recidiva és nyirokcsomó áttét együttes jelenléte, 2 esetben csak regionális nyirokcsomó-áttétet találtunk, és 2 betegnek volt helyi recidivája, nyaki metasztázisa és tüdőáttétje is. Az 52 kontrollos betegből 6-t (11%) veszítettünk el a vizsgált időszakban (I. táblázat).

A vizsgálatokat intézetünk Oral Pathológiai Osztályán egymástól függetlenül két orvos végezte, nem ismerve az adott beteg anamnaesisét.

A progressziós események összességét tekintve nincs, a metasztázisok és a halálozás vonatkozásában viszont szignifikáns különbség van a két csoport között.

101


A DM csoportban szignifikánsan több az áttétképződés (P< 0,05) és szignifikánsan több a letális kimenetel (P< 0,001) a kétéves követési időszak alatt. Hisztopathológiai eredmények A diabeteses gingiva tumorosok között a tumorinvázió 3. és 4. fokozata a gyakoribb (48-ból 34 esetben), a

szióját, mely a legújabb kutatások szerint a rákos sejtek inváziójának egyik szabályozója. A RAGE expres�szió szoros kapcsolatot mutat az oralis carcinomák invazivitásával [4, 26]. A hyperglycaemia elősegíti a vér alakos elemeinek agglutinációját, ez mikroembolizációt eredményez, az érlumenek megvastagodnak, elzáródnak, és szöveti II. táblázat

A tumorinvázió fokozatainak megoszlása a DM2 és a kontroll csoportban A tumorinvázió fokozata

DM2 csoport (n=48)

Kontroll csoport (n=52)

1.

4 (8%)

10 (19%)

2.

10 (21%)

27 (52%)

3.

14 (29%)

9 (17%)

4.

20 (42%)

6 (12%)

kontroll csoportra az 1. és a 2. fokú terjedés a jellemző (52-ből 37 eset) (2. táblázat). A DM betegek tumorinváziója agresszívebb, a különbség szignifikáns (P< 0,01). Megbeszélés A szájüregi laphámrákok rossz prognózisúak: az 5 éves túlélési arány a műtét, a sugárkezelés és a kemoterápia módszereinek az elmúlt évtizedekben elért fejlődé se ellenére sem mozdult el jelentősen az 50-55%-os értékről [21]. A helyi recidivák korán, általában 1-2 éven belül jelentkeznek. Mivel a TNM stádium jelentősen befolyásolja a tumorprogressziót [3, 10, 15], ezért klinikai vizsgálataink ban az esetek homogenizálására törekedtünk. Mivel sajnálatos módon Magyarországon a szájüregi daganatos betegek nagy része előrehaladott tumorral jelentkezik első ellátásra, viszonylag kevés a beválasztott betegek száma [20]. A diabeteses csoport rapidabb tumor terjedését több tényező is befolyásolhatja. A tartós hyperglycaemia hatására DM2-ben megbomlik az oxidációs egyensúly, szabad gyökök szabadulnak fel, melyek felszaporodnak, és a diabetesben csökkent aktivitású antioxidáns rendszer nem képes ezeket eliminálni [2]. A megváltozott oxidációs egyensúly oxidatív stresst okoz, ennek következében fokozottan glikált végtermékek keletkeznek (advanced glycation end products, AGE), melyek fokozzák a szabad gyökök, citokinek és növekedési faktorok képződését, és károsodnak az extracelluláris matrix struktúrák [25]. Ezek a folyamatok növelik a bazálmembrán permeabilitását, mely kedvez a tumorok terjedésének. Bizonyították, hogy DM-ben emelkedik a matrix metalloproteinázok szintje, ezek pedig alapvető szerepet játszanak a tumorok lokális terjedésében és áttétképzésében egyaránt [8, 27]. A fokozottan glikált végtermékek emelik a RAGE (receptor for advanced glycation end products) expres�-

hypoxia alakul ki [18]. A daganatsejtek anyagcseréjére pedig az jellemző, hogy felerősödnek az anabolikus utak nem-oxidatív lépései, a daganatsejtek hypoxiás körülmények között is képesek szaporodni [7]. A proliferáló daganatsejtek replikációjához szükséges ribóz képzéséhez is jelentősen hozzájárulhat a DM-ben fennálló emelkedett glukózszint a szérumban és a szövetnedvekben (6). A glukóz transzporter Glut-1 fontos faktora a hyper glycaemia okozta szöveti károsodásoknak, és szerepet játszik a carcinomák terjedésében is. Szájüregi rákoknál szignifikáns összefüggést találtak a daganatos halálozás és a Glut-1 expresszió mértéke között: a magasabb Glut-1 szint rövidebb túlélést prognosztizál [16, 22]. A dohányzás kóroki szerepe a szájüregi rákok kialakulásában közismert és bizonyított. Vizsgálatunkban a dohányosok aránya a cukorbetegek körében alacsonyabb volt, mint a kontroll csoportban. Ez viszont arra utal, hogy a 2-es típusú diabetesben a hyperglycaemia következtében létrejövő szöveti károsodások markánsabban segítik elő a tumorok pro mócióját és progresszióját, mint a dohányzás. A vizsgálatban részvevő betegeink mindegyike a 2. típusú diabetes csoportba tartozik, melynek oka a szö vetek inzulin iránti csökkent érzékenysége, az inzulinrezisztencia. Ma már bizonyítottnak tekinthető, hogy az inzulinrezisztencia fokozott rizikót jelent a vastagbél, az emlő, a prosztata, a máj, a vese és a szájüregi rákok kialakulása szempontjából [1, 5, 13, 14, 17, 28]. A TNF-alfát az inzulinrezisztencia potenciális mediátor anyagának tekintik, mert gátolja az inzulinreceptor jelátvitelét [23]. Kimutatták, hogy gastrointestinális rákban szenvedők között szignifikánsan több az inzulinrezisztens, és az inzulinrezisztencia korrelációban van a szérum TNF-alfa szintjével [19]. Más vizsgálatok igazolták, hogy a TNF-alfa nemcsak gátolja a daganatsejtek sza porodását, hanem szerepet játszhat a tumorok proliferációjában és metasztatikus terjedésében is [23].

102


Vizsgálataink alapján a DM2 prognosztikai faktornak tekinthető a gingiva carcinomás esetekben, mely kedvezőtlen, rapid lefolyásra utal. Mivel a szöveti reakciók pathomechanizmusának egyes részletei még nem ismertek sem a diabetes mellitusban, sem pedig a daganatok terjedésében, az összefüggések pontos tisztázása további kutatómunkát igényel. Irodalom 1. Adami HO, Chow WH, Nyren O: Excess risk of primary liver cancer in patients with diabetes mellitus. J Natl Cancer Inst 1996; 88: 1472–1477. 2. Baynes JW, Thorpe SR: Role of oxidative stress in diabetic complications: a new perspective on an old paradigm. Diabetes 1999; 48: 1–9. 3. Bettendorf O, Piffkó J, Bánkfalvi Á: Prognostic and predictive factors in oral squamous cell cancer: important tools for planning individual therapy? Oral Oncol 2004; 40: 110–119. 4. Bhawal UK, Ozaki Y, Nishimura M: Association of expression of receptor for advanced glycation end products and invasive activity of oral squamous cell carcinoma. Oncology 2005; 69: 246–255. 5. Bloomgarden ZT: Definition of the insulin resistance syndrome: The 1st World Congress on the Insulin Resistance Syndroma. Diab Care 2004; 27: 824–830. 6. Boros LG, Cascante M, Lee W-NP: Metabolic profiling of cell growth and death in cancer: applications in drug discovery. Drug Discov Today 2002; 7: 18–26. 7. Brennan PA, Mackenzie N, Quintero M: Hypoxia-inducible factor 1alpha in oral cancer. J Oral Pathol Med 2005; 34: 385–389. 8. Chambers AF, Matrisian LM: Changing views of the role of matrix metalloproteinases in metastasis. J Natl Cancer Inst 1997; 89: 1260–1270. 9. Clark AM, Raine K, Raphael D: The American Cancer Society, American Diabetes Association and American Heart Association joint statement on preventing cancer, cardiovascular disease and diabetes: Where are the social determinants? Diabetes Care 2004; 27: 3024. 10. Fang FM, Leung SW, Huang CC: Combined-modality therapy for squamous carcinoma of the buccal mucosa: treatment results and prognostic factors. Head Neck 1997; 19: 506–512. 11. Halmos T, Jermendy G: Diabetes mellitus, elmélet és klinikum. Medicina, Budapest 2002; 55–69. 12. Halmos T, Kautzky I, Suba I: Metabolicus syndroma. Medicina Budapest 2005; 201–204.

13. Hammarsten J, Hogstedt B: Hyperinsulinaemia: A prospective risk factor for lethal clinical prostate cancer. Eur J Cancer 2005; 41: 2887–2895. 14. Hu FB, Manson JE, Liu S: Prospective study of adult onset diabetes mellitus (type 2) and risk of colorectal cancer in women. J Natl Cancer Inst 1999; 91: 542–547. 15. Kademani D, Bell RB, Bagheri S, Holmgren E, Dierks E, Potter B et al: Prognostic factors in intraoral squamous cell carcinoma: The influence of histologic grade. J Oral Maxillofac Surg 2005; 11: 1599– 1605. 16. Kunkel M, Reichert TE, Benz P: Overexpression of Glut-1 and increased metabolism in tumors are associated with poor prognosis in patients with oral squamous cell carcinoma. Cancer 2003; 97: 1015–1024. 17. Lindblad P, Chow WH, Chan J: The role of diabetes mellitus in the etiology of renal cell cancer. Diabetologica 1999; 42: 107–112. 18. Lorenzi M: Glucose toxicity in the vascular complications of diabetes: the cellular perspective. Diab Metab Rev 1992; 8: 85–103. 19. All JL, Tuckey JA, Parry BRL: Serum tumor necrosis factor alfa and insulin resistance in gastrointestinal cancer. Br J Surg 1992; 79: 1361–1363. 20. Németh Z, Velich N, Szabó G, Suba Z: Prognosztikai faktorok jelentősége szájüregi laphámrákok esetében. Orv Hetilap 2004; 13: 661–666. 21. Neville BW, Day TA: Oral cancer and precancerous lesions. CA Cancer J Clin 2002; 52: 195–215. 22. Oliver RJ, Woodwards RT, Sloan P: Prognostic value of facilitative glucose transporter Glut-1 in oral squamous cell carcinomas treated by surgical resection; results of EORTC Transplantational Research Fund studies. Eur J Cancer 2004; 40: 503–507. 23. Richardson LC, Pollack LA: Therapy insight: Influence of type 2 diabetes on the development, treatment and outcomes of cancer. Nat Clin Pract Oncol 2005; 2: 48–53. 24. Riu L, Aguirre V, Kim JK: Insulin/IGF-1 and TNF-alpha stimulates phosphorylation of IRS-1 at inhibitory Ser 307 via distinct pathways. J Clin Invest 2001; 107: 181–189. 25. Salahudeen AK, Kanji V, Reckelhoff JF: Pathogenesis of diabetic -nephropathy: a radical approach. Nephrol Dial Transpl 1997; 12: 664–668. 26. Schmidt AM, Hori O, Cao R: RAGE–a novel cellular receptor for advanced glycation end products. Diabetes 1996; 45: 77–80. 27. Suba Z, Ujpál M: Az inzulinrezisztencia és a daganat összefüggései. Magyar Onkol 2006; 50: 127–135. 28. Ujpál M, Matos O, Bíbok Gy: Diabetes and Oral tumors in Hungary: Epidemiological correlations. Diab Care 2004; 27: 770–774. 29. Yamamoto E, Miyakawa A, Kohama G: Mode of invasion and lymph node metastases in squamous cell carcinoma of the oral cavity. Head Neck Surg 1994; 6: 938–947.

Dr. Ujpál M, Dr. Barabás J, Dr. Szabó G, Dr. Bogdán S, Dr. Lőrincz Á, Dr. Suba Zs: Prognostic value of type 2 diabetes among gingival cancer patients treated with surgery and irradiation Type 2 diabetes may be regarded as a risk factor for cancers in different sites. The aim of this study was to compare the progression of primary gingival cancers in type 2 diabetic and non-diabetic patients. This retrospective follow-up study involved 48 diabetic and 52 non-diabetic control patients with gingival squamous cell carcinoma in stage T2-3N0M0. Their treatment comprised surgical tumor extirpation, block resection of the mandible, functional cervical dissection and 60 Gy adjuvant irradiation. Progression data was recorded after a 2-year period of clinical follow-up. Surgical samples were assessed histopathologically from the aspect of tumor spread. At the end of a 2-year follow-up period, there were significantly worse clinical results in the diabetic group concerning the cervical lymph node metastases (P<0.05) and the rate of deaths (P<0.001). Histologically, the degree of tumor invasion was significantly different in the diabetic group compared to the controls (P<0.01). Type 2 diabetes can be regarded as a possible prognostic factor in cases of gingival carcinoma, forecasting an unfavorable course. Key words: gingival carcinoma, diabetes mellitus, tumor progression, prognostic factors


Semmelweis Egyetem, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest

Az implantációs sebészeti beavatkozások indikációs területének változása a statisztikai vizsgálatok tükrében Dr. Joób F. Árpád, Kerekes Fanni, Dr. Koppány Ferenc, Pfeifer Barbara, Dr. Divinyi Tamás

A fogászati implantológiával foglalkozó folyóiratok, könyvek, tudományos előadások egyre ritkábban foglalkoznak az egyes indikációs területekkel és azoknak a változásaival. Ennek oka részben az, hogy sebészeti szempontból a dentális implantáció indikációjának a kontraindikációk hiányát tekintjük, és protetikai szempontból pedig bármilyen típusú fogatlanság esetén készíthető implantációs fogpótlás. Ennek ellenére érdekes kérdés az, hogy hazánkban az elmúlt közel két évtizedben hogyan változott az egyes indikációs területek megoszlása korcsoportok és nemek szerint. Szerzők feldolgozták a SE Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika Ambulanciáján az elmúlt 22 évben dentális implantációra jelentkező betegeiket. Ennek során statisztikailag elemezték és összehasonlították őket kor, nem, a behelyezésre került implantátumtípusok és a beültetések indikációjának tekintetében. A kapott eredményeket összevetettük a nemzetközi publikációkban megjelent adatokkal, és megállapították az ezekkel megegyező és�� ezektől eltérő tendenciákat. Kulcsszavak: fogászati implantáció, indikáció, klinikai vizsgálat, statisztika

Bevezetés

Az orvosi beavatkozásokat – így az implantológiai tevékenységek indikációját is – két tényező határozhatja meg döntően. Egyrészről a beavatkozással járó kockázati tényezők (risk): amelyek – implantáció esetében – lehetnek sebészi, protetikai vagy akár anyagi jellegűek is. Másrészről a beteg számára várható eredmények (benefits): vagyis a fogászati kezelés során elért rágófunkcióbeli, hangképzési, és az arc esztétikai rehabilitációja. A sebészeti beavatkozások közben esetlegesen fellépő kockázati tényezők (kontraindikációk) alapos ismerete a gyakorló, implantológiával foglalkozó fogorvos számára˙ fontosak [1, 4, 11]. Ennek a birtokában lehet felelősségteljesen dönteni arról, hogy lehet-e implantátumot behelyezni a páciens állcsontjá ban, vagy el kell ettől állni. Az implantációs beavatkozással kapcsolatban is a várható eredmény, és a kockázat aránya befolyásolja a döntést, és ez a döntés mindig egyénre szabott [6]. Az 50-es, 60-as években az implantáció indikációját főleg a hagyományos fogpótlások készítésének sikertelensége jelentette, melynek segítségével utolsó mentsvárként próbálták meg rögzített fogpótlással ellátni a beteget. A fogászati implantológia csak később, a 70-es és a 80-as években került reflektorfénybe. Má Érkezett: 2007. február 12. Elfogadva: 2007. március 8.

ra egyre többen foglalkoznak vele, azonban nem ritkán megfelelő sebészi jártasság nélkül, és a protetikai indikáció sem mindig helytálló. Ennek oka részben a tárgyi tudás hiánya, illetve nem mindig áll rendelkezés re megfelelő mennyiségű csont a tervezett implantációhoz, ezért oda ültették be az implantátumokat, ahol éppen csontot találtak. Azonban ma már rendelkezésünkre állnak olyan szájsebészeti-csontpótló eljárások (laterális augmentáció, tágításos osteotomia-csonthasítás, onlay plasztika, autogén monocortikális csontblokk augmentáció és a sinus elevatio, distractiós-osteogenesis vagy akár mikrosebészeti csontátültetés), amelyek segítségével olyan mennyiségű csontot tudunk képezni az implantációt megelőzően – mind horizontális, mind vertikális irányban –, amely biztosítja számunkra, hogy az implantátumot a protetikailag indokolt helyre, a megfelelő irányban, szögben és mélységbe helyezzük be. Ennek ismeretében jelenthetjük ki ma megalapozottan azt, hogy sebészeti szempontból az implantáció indikációját a kontraindikációk hiánya, a beteg fogbeültetés iránti szándéka és a kezelő orvosának implantológiai jártassága jelentheti, és hogy protetikai szempontból elvben minden típusú fogatlanság esetén készíthető implantációs fogpótlás [6]. Az implantáció indikációival a modern tankönyvek, publikációk ezért már nem, vagy csak röviden foglal-

104


koznak. Annál részletesebben lehet azonban találni irodalmat a kontraindikációkkal kapcsolatban. Sokan, sok szemszögből leírták már azokat a betegségeket, állapotokat, amelyek ideiglenesen vagy véglegesen megakadályozhatják az implantációt [1, 6, 11, 13]. Természetesen az indikációt alapvetően a foghiányok különböző megjelenési formái jelentik. Ezek beosztása azonban jelentősen eltérhet a klasszikus, ismert protetikai osztályozásoktól, osztályoktól, amelyek alapja a pillérfogak száma és ezek fogíven belüli elhelyezkedése [8]. Az implantáció indikációit jelentő foghiány-típusokat eredetileg Brinkmann osztályozta közel harminc évvel ezelőtt [3], aki négy osztályt állított fel: 1. osztály az egy fog hiánya (baleset vagy extractio során elvesztett fogak), a 2. osztály az egy- vagy kétoldali sorvégi hiány, a 3. osztály a túl hosszú fogközi hiány, a 4. osztály a teljes fogatlanság (elsősorban alsó állcsont esetében). Ezt a klasszikusnak számító beosztást azóta sokan átértékelték, megváltoztatták, de ez az alapja ma is az implantációs protetikai tervezésnek [6, 13]. Az ebben a témában a meglehetősen szűkös idegen nyelvű irodalom alapján kijelenthetjük, hogy a 90-es évek közepéig a fogászati implantológia fő indikációs területe a fogatlan (főleg alsó) állcsont rehabilitációja volt [2, 5, 9]. Ezért is tartottuk figyelemre érdemesnek feldolgozni, hogy hogyan változtak időközben az indikációs területek arányai. Vizsgálatainkban a következő kérdésekre kerestünk választ: 1, hogyan változtak az implantációs sebészet indikációs területei hazánkban az elmúlt 20 évben? 2, milyen összefüggésben vannak a kapott adatok a külföldi irodalommal? 3, milyen anatómiai területre történik implantátum-behelyezés a leggyakrabban? 4, milyen gyakran előzi meg csontpótlás az implantációt? Vizsgálati anyag és módszer A Semmelweis Egyetem Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának Fogászati Sebészeti Osztályán az 1984 és 2006 közötti beteganyagból 509 esetet dolgoztunk fel, akiknél a vizsgált időszakban 1333 implantátum behelyezése történt. A betegek kiválasztása véletlenszerű volt, és kizártuk az ún. „rizikó-pácienseket” (például a cukorbetegeket, erős dohányosokat stb.) a vizsgálatból. A kapott eredményeket statisztikailag feldolgoztuk. Vizsgáltuk a nemek arányát, a kor szerinti megosz lásukat, az implantáció indikációját, illetve a foghiányok szerinti megoszlást. Ezen felül rögzítettük az alkalma zott implantátumok típusát, méretét és számát, valamint feljegyeztük a megtartott fogak számát és helyze tét is. Egyúttal vizsgáltuk, hogy kísérte-e az implantációt csontpótlás, és ha igen, akkor milyen módon? A foghiányok típusait az általunk módosított Brinkmann-féle osztályozás alapján tipologizáltuk. Mely mó dosítás a következő: az első három osztály megegye-

zik az eredeti felosztással, a negyediket kiegészítettük a fogatlan kvadráns esetével, és létrehoztunk egy ötödik osztályt is, ahová az első négybe be nem sorolható eseteket helyeztük. Eredmények A vizsgált csoport nemek szerinti megoszlása alapján a páciensek 55,6%-a nő és 44,4%-a férfi volt. Ez az arány majdnem megfelel a hazai társadalom nemek szerinti megoszlásának [14]. Az egyes indikációs területek nemek közötti megoszlása az 1. (nők) és 2. ábra (férfiak) szerint alakultak. Leolvasható az ábrákból, hogy mindkét nem esetében a második osztály, azaz az egy- vagy kétoldali

1. ábra. Egyes indikációs területek életkor szerinti megoszlása a nők esetében

sorvégi hiány a meghatározó indikációs terület. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a férfiak esetében az egy fog hiányának implantátummal történő pótlására már fiatal korban nagy igény mutatkozik, mint ahogy megállapíthatjuk azt is, hogy a nők esetében átlagosan 5

2. ábra. Egyes indikációs területek életkor szerinti megoszlása a férfiak esetében

évvel korábban jelentkezik – a teljes fogatlanság és a féloldali fogatlan kvadráns – implantátummal történő pótlásának igénye.

105


Az egyes indikációs területek életkor szerinti megoszlását a 3. ábra szemlélteti. Ezen látható, hogy az egy fog hiányának implantátummal történő pótlására fiatal korban (16–35 életév között) a legnagyobb az igény. Az egy- vagy kétoldali sorvégi hiány implantátummal történő rehabilitációja szinte minden életkorban előfordul, bár leginkább a középkorúak körében jellemző, ugyanúgy, ahogy a

premoláris-moláris régióban, mint a frontrégióban. Az alsó és a felső állcsontban elhelyezett implantátumok aránya közel azonos. Beszámolhatunk arról is, hogy a behelyezett implan tátumok száma osztályunkon ötévenkénti összehason lításban egyre intenzívebben nő, és a legjelentősebb növekedést az egy fog hiányának pótlása esetében észleltük (4 . ábra).

3. ábra. Indikációs területek korcsoportok szerinti megoszlása

4. ábra. Az indikációs területek százalékos megoszlása a műtéti év függvényében

harmadik osztály, a túl hosszú sorközi hiány gyakori előfordulása is. A teljes fogatlanság vagy egy teljes kvandráns hiányának pótlása implantátummal inkább az ötödik dekád után jellemző. Leginkább a középkorosztály (40–60. életév között) tagjai élnek az implantációs fogpótlás lehetőségével a fogászati rehabilitációjuk során, ami megfelel a nemzetközi irodalomban szereplő adatoknak. Fogászati implantációra az esetek több mint 75%-ában a 40. életév felett kerül sor, és összességében 40–60 éves kor között van az esetek majdnem 70%-a [7, 12]. A behelyezett implantátumok indikációs területek szerinti megoszlását a klinikai beteganyagon a második csoport (egy vagy kétoldali sorvégi hiány) hangsúlyos előfordulása jellemzi. A vizsgált 509 páciens esetében, a behelyezett 1333 implantátumot figyelembe véve, az átlagos arány 2,16 implantátum betegenként. Az esetek előfordulási aránya a következő volt: 8,02%-ban egy fog hiány; 34,4%-ban egy- vagy kétoldali sorvégi hiány; 15,8%-ban túl hosszú sorközi hiány; 21%-ban teljes fogatlanság vagy egy kvadráns fogatlanság; 20,7%-ban az előbbi négy csoportba be nem sorolható okból történt implantátum-behelyezés. Ezek az eredmények lényegesen eltérnek a nemzetközi adatoktól [2, 4, 12]. Klinikai vizsgálatunk során megállapítottuk továbbá azt, hogy a frontrégióban és a premolaris-molaris régióban elhelyezett (mind az alsó, mind a felső állcsontban) implantátumok aránya: 0,55, tehát kétszer annyi implantátum került behelyezésre a

A foghiányok szerinti megoszlás alapján kijelenthet jük, hogy az alsó állcsont esetében az első molárisokat, míg a felső állcsontok esetében az első premolárisokat pótolják leggyakrabban implantátummal. Az esetek 33,1%-ban az implantátum behelyezését csontpótlással kombináltuk, ami megegyezik a nemzetközi irodalomban leírt adatokkal (39,9%). A csontpótlások egyharmada sinus eleváció, míg a maradék kétharmad egyéb csontregenerációs eljárás volt. A vizsgált 22 év alatt az implantátum elvesztésének az aránya 1,87 %-os volt, ami valamivel rosszabb a nemzetközi adatoknál (0,98-1%) [12], de ők csak 5 éves időintervallumot vizsgáltak. Megbeszélés A klinikai gyakorlatban az osseointegrált implantátumok alkalmazása több mint 25 éve áll rendelkezésre a foghiányos páciensek rehabilitációjában. Az utóbbi években az orális implantológia gyors ütemű fejlődést mutatott. Ez a tendencia arra vezethető vissza, hogy míg régebben szinte csak a teljes foghiánnyal rendelkező betegnél volt uralkodó ez az eljárás, addig ma már a részleges foghiányok pótlása estében is egyre gyakrabban alkalmazzák. A statisztikai vizsgálat elvégzését az indokolta, hogy az implantátum behelyezésének indikációs területei nek változásairól a nemzetközi irodalomban csak csekély számban, míg a hazai irodalomban egyáltalán nem találtunk hasonló jellegű adatokat. Ezért népegész-

106


ségügyi szempontból is jelentős kérdésnek gondoltuk azt, hogy az elmúlt évtizedekben az idő függvényében az egyes indikációs területek aránya hogyan változott. A vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy hazánkban a nemzetközi adatokkal megegyezően az 50-60. életév között kerül sor leggyakrabban az implantációra, és az implantációs beavatkozások több mint a kétharmada a páciensek életének negyedik és a hatodik dekádja közé tehető, továbbá az egy- vagy kétoldali sorvégi hiány esetében történik legtöbbször implantációs sebészeti beavatkozás. A berni klinikán 2004-ben készített vizsgálatok során – amelyet hasonló betegés implantátum-szám mellett végeztek – kiderült, hogy ott is a legnagyobb számban az egy fog hiányának

az esetek több mint 51%-ban e foghiány-típus miatt jelentkeznek a kezelő fogorvosuknál [12]. A vizsgált beteganyagból az is jól látható, hogy a részleges foghiánnyal rendelkező pácienseknél a behelyezett implantátumok helye az alsó állcsontban már nem az interforaminális régió, hanem az első moláris helye. Ezt követi gyakoriságban az első premoláris fog a felső állcsontban, ami azt mutatja, hogy ma már nem a teljes kivehető fogpótlás pillérei létrehozására végzünk implantációt, hanem vagy sorvégi hiány, vagy egy fog hiányának pótlására választjuk ezt módszert. Eredményeink e tekintetben megegyeznek a nemzetközi adatokkal és korrelál a Fogpótlástani Klinikán végzett tanulmánnyal is, ahol azt vizsgálták, hogy melyik fogakat pótolják legtöbbször hagyományos fogpótlással (5. ábra) [15]. Megállapítottuk azt is, hogy az implantációs esetek egyharmadában az implantációt kiegészíti vagy csontpótlás előzi meg. Ez a tény is megegyezik a nemzetközi adatokkal. Összegzésül elmondhatjuk, hogy az indikációs területek megoszlása, illetve ezeknek az időbeli változásai, továbbá a kiegészítő csontpótló eljárások száma hazánkban, ha némi késéssel is, de követi a nemzetközi tendenciákat. Irodalom

5. ábra. Implantátummal pótolt fogak százalékos megoszlása a két állcsontban

pótlása történt implantátummal. A behelyezett implantátumok közel 35%-a került beültetésre e célból, míg legritkábban a teljes fogatlanság esetében alkalmaztak implantációs fogpótlást. Hasonló eredményeket mutatnak a genfi és a mainzi klinika által végzett vizsgálatok is [2, 4, 12]. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy erős tendenciaváltás történt a nyugat-európai országokban is az elmúlt 10 évben. Ráadásul nemcsak a behelyezett implantátumok számában emelkedik ki az egy foghiány pótlásának az esete, hanem a páciensek

1. Albrektsson T, Zarb G, Worthington P, Ericson RA: The long-term efficacy of currently used dental implants: a review and proposed criteria of success. Int J Oral Maxillofac Implants 1986; 1: 11–12. 2. Bernard J, Belser UC, Marchand D, Gebran G: Implants et edentments partiels: aspects chirurgicaux et prothetiques. Cahiers Proth 1996; 96: 85–95. 3. Brinkmann E: Indikation zur enossalen Implantation. Dtsch Zahnarztl Z 1976; 31: 557–560. 4. Buser D, Mericske-Stern R, Bernard JP, Behneke A, Behneke N, et al: Long-term evaluation of non-submerged ITI implants. Part 1: 8year life table analysis of a prospective multi-center study with 2359 implants. Clin Oral Implant Res 1997; 8: 161–172. 5. Buser D, Belser UC: Fortschritte und aktuelle Trends in der oralen Implantologie. Schweiz Monatsschr Zahnmed 1998; 108: 326–350. 6. Divinyi T: Fogászati implantológia. Springer Hungarica Kiadó Kft., Budapest, 1998, 100–103. 7. Douglass Cw, Shih A, Ostry L: Will there be a need for complete dentures in the United States in 2020? Prosthet Dent 2002; 87: 5–8. 8. Fábián T. (szerk.): A fogpótlástan alapjai. Semmelweis Kiadó, Budapest, 1997; 188–194. 9. Lambrecht JT, Besimo CE, Guindy JS: Standortbestimmung der zahnärztlichen Implantologie in der Schweiz. Schweiz Monatsschr Zahnmed 1999; 109: 18–30. 10. Misch CE: Cotemporary Implant Dentistry. Quintessence 1993; 1: 37–38. 11. Sugerman PB, Barber MT: Patient selection for endosseous dental implants: Oral and systemic considerations. Int J of Oral & Maxillofac Implants 2002; 17: 191–201. 12. Sulzer Th, Bornstein Mm, Buser D: Aktuelles Indikationspektrum in der oralen Implantologie an eine Überweisungsklinik. Schweiz Monatsschr Zahnmed 2004; 114: 444–450. 13. Vajdovich I: A gyakorló fogorvos implantológiája. Dental Press Hungary Kft., Budapest, 2002, 26–27. 14. www.uni-miskolc.hu/ecomojud/nepes 15. www.sote.hu/download/inst87


107

Dr. Joób F.Á, Kerekes F, Dr. Koppány F, Pfeifer B, Dr. Divinyi T: Changes in the Indications of Oral Implants in Our Department. A Statistical Study Journals, books and lectures on oral implantology are concerned less and less with the various fields of indication and their changes. The reason for this is in part that from a surgical point of view we consider the lack of contraindication as the indication of dental implant placement, while from a prosthetic point of view implant supported prosthetic work can be done in any prosthetic situation. Despite of this it is an interesting question, how the ratios of the various fields of indication have changed in view of the age groups and genders in Hungary in the past twenty years. In the present study a part of the patients reporting to the outpatient clinic of the Department of Oral and Maxillofacial Surgery and Dentistry of Semmelweis University for dental implant placement in the past 22 years were analyzed using statistical methods. Various age groups, genders and types of implants were compared in view of the indication of placement. The results were compared to data published in international literature. Key words: dental implant, indication, clinical study, statistics

Könyvismertetés

Cacaci C.–Neugebauer J.–Schlegel A.–Seidel F.:

Orale Implantologie. Checklisten der Zahnmedizin (A fogorvostudomány kompendiuma sorozat. Oralis implantológia) Georg Thieme Verlag, Stuttgart, 2006 152 oldal, 87 ábra, 14 táblázat Ára: 39,95 € A szerzők az oralis implantáció teljes körét átfogóan, a leglényegesebbekre koncentrálva állították össze könyvüket. Az első általános részben az osseointegráció, implantátum-felszín, implantátum-geometria, implatátumfelépítmény kapcsolat, implantálási mód, az implantáció és a terhelés idejének kiválasztása kérdéseivel foglalkoznak. A második fejezetben az implantáció tárgyi, személyi és szakmai feltételeit sorolják fel. A harmadik fejezet az indikáció és kontraindikáció, a negyedik a diagnosztika, az ötödik a paciens felvilágosítás,

a hatodik a preimplantológiai tervezés kérdéskörét összegzi. A hetedik fejezetben az implantátumok operatív behelyezésének tárgyi feltételeit, majd az operáció, implantátum behelyezés lehetőségeit tárgyalja. A nyolcadik a különleges implantológiai technikák, így többek között a csontrepesztéses, csontkondenzációs, a vertikális állkapocsdisztrakciós, idegáthelyezéses implantációs eljárásokat sorolja fel. A kilencedik a különböző augmentációs eljárások, membrántechnikák fejezete. A tizedik fejezet az implantációs prote tika összes lényeges kérdését érinti. A tizenegyedik fejezet a lehetséges komplikációk, a tizenkettedik az utókezelés, dokumentáció, visszarendelés kérdéseit foglalja össze. A tizenharmadik fejezet az implantátumok ortodonciai alkalmazási lehetőségeit írja le. A könyv ajánlható az implantáló fogorvosoknak, szájsebészeknek valamint a fogorvos-hallgatóknak vizsgára történő felkészüléshez. Dr. Somogyi Endre

KÖZLEMÉNY Kérjük a Tisztelt Szerzőket, hogy ha közleményükhöz mellékelnek rajzokat, fotókat vagy nem Word-ben készült táblázatokat, akkor azokat külön, az eredeti file-ban (jpg, tiff, xls stb.) adják le. Ne illesszék be a Word dokumentumba, mert azok kiemelése nagyon sok pluszmunkát jelent a tördelőnek. A feldolgozás könnyebb, és jobb minőségű lesz az eredeti file-ból. Együttműködésükben bízva, segítségüket előre is köszönjük! A szerkesztőség


Debreceni Egyetem, Orvos és Egészségtudományi Centrum Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Tanszék* Konzerváló Fogászati Tanszék** Debreceni Egyetem, Kolloid- és Környezet Kémiai Tanszék***

Fogászatban alkalmazható hatóanyagok leadására alkalmas nanorészecskék szintézise Bakó József*, Dr. Szepesi Márta*, Dr. Márton Ildikó**, Dr. Borbély János***, Dr. Hegedűs Csaba*

A korszerű hatóanyag-leadó rendszereket egyre szélesebb körben alkalmazzák, mert ezen eszközök lehetőséget biztosíthatnak pl. a gyógyszerek célzott és szabályozott alkalmazásához. Mindeddig a fogászati gyakorlatban megjelent anyagok – a polimer alapú gélek – szerkezetükkel befolyásolták a kioldódást. A közelmúltban viszont egyre intenzívebb kutatások folytak egyéb módszerek alkalmazására is. Ezek közé tartozik a nanotechnológia is, melyet napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő tudományágaként tartanak számon. Jelen munka célja olyan biokompatibilis nanorészecske előállításának a bemutatása, amely a fogászatban is alkalmazható hatóanyag-leadó rendszer alapjául szolgálhat. A polimer-bázisú nanorészecskék előállítása micelláris polimerizációval történt, melynek révén a szerzők vízben jól diszpergálható fehér, porszerű anyagot kaptak. A részecskék méretét dinamikus lézer fényszórás fotometriás (DLS) és pásztázó elektronmikroszkópos módszerrel (SEM) vizsgálták. A SEM felvétel szerint a részecskék 50-180 nm-es mérettartományba esnek. Ezzel összevethető a DLS mérések alapján kapott eredmény, mely szerint két mérettarto mányba eső részecskék alkotják az anyag összességét, az egyik csoport 40±15 nm mérettel, míg a másik 180±30 nm mérettartománnyal jellemezhető. Eredményeik azt támasztják alá, hogy sikerült olyan nanorendszert előállítani, mely a további kísérleteikben alapját képezhetik egy új hatóanyag-leadó eszköz fejlesztésének. Kulcsszavak: nanorészecske, hidrogél, nanokompozit, hatóanyag-leadó rendszer

Bevezetés A nanotechnológia egyike a napjainkban legdinamikusabban fejlődő tudományterületeknek. Nanorészecskéknek nevezik azokat az objektumokat (gömbök, szá lak, lapok, csövecskék), amelyek mérete legalább az egyik dimenzióban nem haladja meg a 100 nm-t. Nanorészecskéket magukban foglaló anyagokat pedig nanorendszereknek, nanokompozitoknak nevezik [1]. Az élet számos területén ismerhetünk már alkalmazásokat is, melyek felhasználják eredményeit az optikában, az informatikában, az anyagtudományban, de egyre több helyen kezdik vizsgálni alkalmazását a fogászatban is. A kompozitok – mint ma is alkalmazott fogászati tömőanyagok – területén már a kereskedelemben is megjelentek a nanotechnológia legújabb eredményei, s rendkívül nagy sikerrel alkalmaznak nanoméretű töltőanyagot tartalmazó termékeket [11, 12]. Ezzel párhuzamosan fejlődtek ki a kémia területén a nanorendszerek előállítását célzó egyéb eljárások, melyek során konvencionálisan alkalmazott monomerek Érkezett: 2006. december 14. Elfogadva: 2007. április 13.

nanorészecskékké alakíthatóak, különböző polimerizációs reakciókkal, illetve átalakításokkal. Ilyenek lehetnek például az előre kialakított polimerek diszperziója, az oldószer-elpárologtatás módszere, a spontán emulgeálás vagy oldószer diffúziós eljárás, a kisózás, a szuperkritikus folyadék technológia, vagy akár a közvetlen polimerizáció [15]. Ezen eljárásokból fakadó sokszínűség nyújt lehetőséget a polimerek széles körű felhasználására. Ilyen felhasználás lehet a hatóanyag-leadó rendszerek fejlesztése is, ami ma is intenzíven kutatott terület, s ahol a nanotechnológiának rendkívüli szerepe lehet [9]. A parodontológia és a szájsebészet területén is ismertek, és alkalmazottak már egyes polimer bázisú gyógyszerleadó rendszerek, ilyen pl. az Atrisorb, a PerioChip vagy a PerioFilm, de ezen rendszereknél még a polimer szerkezete a fő befolyásoló tényezője a kioldódásnak. E rendszerek új alternatíváját képezheti egy olyan nanokompozit struktúra, ahol a polimer mátrixban szétoszlatott nanorészecskék segítségével lehetne tovább szabályozni a kioldódást. A kompozit feltételezett működési sémáját az 1. ábra

110


szemlélteti. A kioldódást ebben az esetben a mátrix és nanorész együttes kioldódási tulajdonságai alakítják ki úgy, hogy a kompaktabb nanorészből történő lassú ha tóanyag-felszabadulás biztosíthatja a gyógyszer jelenlétét a mátrixból történő gyorsabb kioldódást követően is. A nanoméretű részecskék alkalmazása számos előnnyel járhat, pl. gyógyszerek esetében jelentősen megnövelheti azok biológiai hatásosságát. A nanoré-

1. ábra. Nankompozit hidrogél modellje. 1) nanorészecskéből történő hatóanyag felszabadulás (lassú); 2) a mátrix hidrogélből történő kioldódás (gyors)

szecskék esetében az adott térfogatelemben vagy tömegegységben lévő felület jelentősen megnövelhető a hagyományos anyagokhoz képest, így a transzportfolyamatok szabályozására nagyobb lehetőség nyílik. Amennyiben koherens rendszerben – pl. hidrogél – nanorészecskéket diszpergálunk, akkor a gél-mátrix adta szabályozási, kibocsátási lehetőségen túl, a beépített nagy felületű nanoanyag révén a transzportfolyamatok további módosítására nyílik lehetőség. Jelen munkánk célja olyan nanorészecske előállításának be mutatása, mely a jövőben alapját képezheti kombinált, a fogászatban is alkalmazható hatóanyag-leadó rendszer fejlesztésének.

rás eredményeként fehér színű, por formájú anyagot kaptunk. A nanorészecskék méretét fényszórás fotometria (BI-200SM Brookhaven Research Laser Light Scattering fotométer, NbYAg szilárd fázisú lézerrel) (DLS), és pásztázó-elektronmikroszkóp (HITACHI S4300 CFE, Tokyo) (SEM) segítségével határoztuk meg. DLS segítségével a hidrodinamikai átmérő meghatározása (HD), a részecske méreteloszlás (RME) és a polidiszperzitási együttható (PDI) adható meg. Az alkalmazott hullámhossz λo=532 nm. Méréseinket 25 °C-on 90°-os detektálási szög mellett, optikailag homogén henger alakú kvarc küvettában végeztük. A mintavétel közvetlenül a dialízist követően történt, s a polimer koncentrációja 100 μg/ml volt. A SEM vizsgálatok előkészítésekor a minta egymást követően kétszer 30 másodpercig 10-2 mPa nyomás alatt volt, 18-20 mA plazma áram mellett, így létrehozva az arany bevonatot a felszínén. A mérés során az alkalmazott gyorsítófeszültség 5 kV volt. Eredmények A HEMA mint egyfunkciós és PEGDMA mint kétfunkciós monomerek micelláris polimerizációjának elvi váz lata a 2. ábrán látható. A reakció 60 °C-on Na-dodecil-szulfát tenzid vizes oldatában, TEMED katalizátor

Anyag és módszer A nanorészecskék előállítása nitrogén atmoszféra alatt, folyamatos keverés mellett, micelláris polimerizáció útján történt. A szerves fázist 2-hidroxietil-metakrilát (97%-os, Sigma-Aldrich, Steinheim) (HEMA) monomer, poli-(etilénglikol)-dimetakrilát (Mn:550, Sigma-Aldrich, St. Louis, MO) (PEG-DMA) térhálósító, illetve n-butilalkohol (Spektrum 3D Kft) alkotta. A vizes fázist nátrium-dodecil-szulfát (Spektrum 3D Kft) (SDS) 2,4%-os oldatában, kálium-peroxid-diszulfát (98%, Reanal Co., Budapest) (KPS), mint termoiniciátor felhasználásával, N,N,N’,N’-tetrametil-etilén-diamin (99%-os, Sigma-Ald rich, Steinheim) (TEMED) katalizátor segítségével állítottuk elő. A teljes elegyre vonatkoztatott monomerkon centráció 4%. A reakció dupla falú lombikban, 60 °C-os közegben ment végbe. Ezt követően jeges fürdő segítségével fagyasztottuk be a polimerizációt. A kapott reakcióelegyet 4 napig dializáltuk, majd liofilizáltuk CHRIST ALPHA 1-2 készüléken –50 °C-on. Az eljá-

1 mikron

1. kép. Pásztázó elektronmikroszkóp felvétel (SEM) a 2-hidroxietil-metakrilát (HEMA) és poli-(etilénglikol)-dimetakrilát (PEGDMA) 50%–50% összetételű nanorészecskékről. A kép 1 µm-es léptékkel, 50 000-szeres nagyítással ábrázolja a részecskéket

segítségével, K2S2O8 iniciátor hatására ment végbe. A reakció dupla falú lombikban játszódott le, mely sematikusan a 3. ábrán látható. Kezdetben a szerves fázisban helyet foglaló egy- és kétfunkciós monomerek az SDS alkotta micellákban vannak. A KPS hatására elindul a polimerizációs reakció a reaktív – kettős kötést – tartalmazó csoportok száma csökken, s ezzel


párhuzamosan alakulnak ki a „polimerszálak”. A reakció addig tart, amíg az összes kettős kötés el nem rea gál, s ki nem alakul a micella mérettartományába eső polimer, melyet tisztítva, liofilizálva használhatunk fel.

111

jól látható, hogy a kis gömb alakú képződmények a nano- mérettartományhoz tartozó 50–180 nm közötti mérettel rendelkeznek. Az 4. ábrán látható DLS eredmények azt mutatják, hogy a nanorészecskék hidrodina

2. ábra. Micelláris polimerizáció elvi vázlata. Monomerek 2-hidroxietil-metakrilát (HEMA) és poli-(etilénglikol)-dimetakrilát (PEGDMA), Na-dodecil-szulfát (SDS), mint tenzid oldatában, TEMED (N,N,N’,N’-tetrametil-etilén-diamin) katalizátor, és K2S2O8 iniciátor alkalmazásával 60 °C-on lejátszódó reakció esetében.

3. ábra. Micelláris polimerizáció lefolyásának sematikus ábrája. SDS (natrium-dodecil-szulfát), oldatban KPS (kálium-peroxid-diszulfát) iniciátor jelenlétében, TEMED (N,N,N’,N’-tetrametil-etilén-diamin) katalizátor segítségével lejátszódó reakció jellemző állomásai. Először csak monomerek vannak jelen a micellában, majd a KPS hatására elinduló polimerizácó következtében összekapcsolódnak az anyagok, s végül a reakció végére elreagál az összes aktív csoport, s leáll a folyamat.

Az 50% HEMA és 50% PEGDMA felhasználásával készült nanorészecskék vizsgálatának az eredményeként, az 50000-szeres nagyítású SEM felvételen (1. kép)

mikai átmérője két jól definiálható mérettartományba esik. Ezek a mérettartományok a 40±15 nm és a 180 ±30 nm. Mindamellett a részecskék szám és térfogat

112


szerinti eloszlásából kiolvasható, hogy a kis mérettartományba eső részecskék szám szerinti és térfogat szerinti aránya jelentősen meghaladja a nagyobb méretű részecskékét.

cel Pharma, Izrael), amely egy hidrofil jellegű, biodeg radábilis, előre polimerizált és csomagolt anyag, melynek hatóanyaga a klórhexidin-diglükonát, s fogak melletti kisebb tasakok kezelésére alkalmas [7]. Egy másik, szintén az alkalmazás stádiumában lévő készítmény az Atrisorb (Atrix Laboratories Inc., USA). Ez egy kémiai polimerizációval előállítható kétkomponensű bio degradábilis és bioabszorbeálódó képességekkel rendelkező, doxiciklint leadó rendszer [2, 3, 8]. Ezen termékek Magyarországon még meglehetősen nehezen hozzáférhetőek, így alkalmazásuk sem része a mindennapos kezeléseknek. Hazánkban is elérhető hatóanyag-leadó rendszer pl. a PerioFilm (Italmed S.n.c., Olaszország), amely szintén kétkomponensű lokálisan alkalmazható anyag. A kibocsátást itt is a polimer ös�szetétele, és szerkezete befolyásolja, ami jelen eset-

Megbeszélés Az előállított anyaggal elvégzett vizsgálatok azt mutat ják, hogy sikerült hidrofil sajátságokkal rendelkező nanorendszert létrehozni, melynek a szárazon vizsgált mérete 50-150 nm közé esik, míg híg diszperzióban a hidrodinamikai átmérőt tekintve kétféle méretű részecskék elegyét találtuk, úgymint a 40±15 nm és a 180±30 nm körüli mérettartományhoz tartozókat. A szám és térfogat szerinti eloszlás azt mutatja, hogy a kis mé-

a.,

181,3

100

Intenzitás

80 60

195,7

39,4 36,5

168,0

42,5

210,9

40 20

33,8

155,7

45,9

228,0

0 Méret (nm) b.,

Megoszlás

Kis méret

Nagy méret

Intenzitás

42

58

Térfogat

98

2

Szám

100

0

4. ábra. Dinamikus fényszórás fotometriás (DLS) mérés eredményeinek összefoglalása 2-hidroxietil-metakrilát (HEMA) és poli-(etilénglikol)-dimetakrilát (PEGDMA) 50%–50% összetételű nanorészecske 100 μg/ml koncentrációjú oldatának vizsgálatából. a) Méreteloszlás ábrázolása b) A kis és nagy mérettartomány megoszlása a jel kialakulásában, intenzitás, térfogat és szám szerint

rettartományba eső részecskék nagyobb számban keletkeznek. Az általunk szintetizált nanorészecskék tehát megfelelő eszközök lehetnek egy új alternatív hatóanyag-szállító és -leadó rendszer fejlesztéséhez. Különféle hatóanyag-szállító és -leadó rendszerek már ma is léteznek, de azok elvükben különböznek az általunk előállítani kívánt anyagtól. Már az 1980-as évek elején elkezdték kutatni a klórhexidin elnyújtott leadására képes polimer rendszereket [5, 16]. Ezen kutatások eredményeképp jött létre a PerioChip (Dex-

ben egy vékony filmrétegből történő kioldódást jelent [4]. Az Arestin (Oral Pharma Inc., USA) minociklin leadására képes anyag, mely rendszernél már felfedez hetjük, hogy a hatóanyag szabályozott leadását nemcsak a mátrix, hanem egy másik anyag segítségével is igyekeznek jobban kontrollálhatóbbá tenni. Ebben az esetben mikrogömböket alkalmaznak, mely a tömő anyagok esetében már megismert méreteloszláshoz hasonlóan, a makro és a nanoanyagok között helyezkedik el [10, 13, 14]. A szabályozott hatóanyag-leadás


ezen kívüli alternatív módjait több helyen és módon is vizsgálják, több elképzelés és kísérlet van, mint például a hőmérséklet vagy a mágneses mező által vezérelt polimer rendszerek, önszerveződő rendszerek, vagy a kémiai környezet által szabályozott hatóanyagleadáson alapuló technikák [6]. Mindezek mellett, vagy sokszor ezekkel párhuzamosan fedezhetőek fel a nanorendszerek vizsgálatai is, melyek lehetőséget biztosíthatnak arra, hogy a mikroszemcsékhez hasonló módon, de talán még azoktól is finomabban szabályozhatóbbakká váljanak a hatóanyag-kibocsátó rendszerek. Erre az ad lehetőséget, hogy a nanorészecskékből történő kioldódás sebessége is külön válik szabályozhatóvá a méret és a térháló-sűrűség változtathatásával, illetve a mátrix hatóanyag-leadása is kontrollálható az azt felépítő monomerek térháló-sűrűségével vagy kémiai minőségével. Köszönetnyilvánítás A kutatás a RET (Regionális Egyetemi Tudásközpont) kapcsolódási szám (RET-06-432-2004) és a (RET-06423-2004) támogatásával valósult meg. Irodalom 1. Avella M, Errico ME, Martuscelli E: Novel PMMA/CaCO3 nanocomposites abrasion resistant prepared by an in situ polymerization process. Nanoletters 2001; 1: 213–217. 2. Brem LL, Sallum AV, Casati MZ, Nociti FH, Sallum EA: Guided tissue regeneration in Class II furcation defects using a resorbable polylactic acid barrier. Am J Dent 2004; 17: 443–446. 3. Chogle S, Mickel AK: An in vitro evaluation of antibacterial properties of barriers used in guided tissue regeneration. J Endodont 2003; 29:1–3.

113

4. Cinkóczky B, Hermann P, Gerle J: Periofilm-lokális antibiotikum alkalmazása az implantológiai gyakorlatban. Magyar Fogorvos 2005; 4: 202–204. 5. Friedman M, Golomb G: New sustained releasedosage from of clorhexidine for dental use. J Periodontal Research 1982; 17: 323–328. 6. Gyenes T, Zrínyi M: Szabályozott hatóanyag-leadó rendszerek. Paradigmaváltás a gyógyszerészetben. Acta Pharm Hun 2001; 71: 405–421. 7. Heasman PA, Heasman L, Stacey F, Mccracken GI: Local delivery of chlorhexidine gluconate (PerioChip) in periodontal maintenance patients. J Clinc peridontol 2001; 28: 90–95. 8. Hou LT, Yan JJ, Tsai AY, Lao CS, Lin SJ, Liu CM: Polimer-assisted regeneration therapy with Atrisorb barriers in human periodontal intrabony defects. J Clin Periodontol 2004; 31: 68–74. 9. Koo OM, Rubinstein I, Onyuksel H: Role of nanotechnology in targeted drug delivery and imaging: a concise review. Nanomedicine 2005; 1: 193–219. 10. Lessen J, Hanlon A: A post-marketing study of 2805 patients treated for periodontal disease with Arestin. J Int Acad Periodontol 2004; 6: 150–153. 11. Mitra SB, Wu D, Holmes BN: An application of nanotechnology in advanced dental materials. J Amer Dent Assoc 2003; 134: 1382– 1390. 12. Moszner N, Klapdohr S: Nanotechnology for dental composites. Int J Nanotech 2004; 1: 130–156. 13. Presson GR, Salvi GE, Heitz-Mayfield LJ, Lang NP: Antimicrobial therapy using a local drug delivery system (Arestin) in the treatment of peri-implantitis. I: Microbiological outcomes. Clin Oral Implants Res 2006; 17: 386–393. 14. Skkaleric U, Schara R, Medvescek M, Halnon A, Doherty F, Lessem J: Periodontal treatment by Arestin and its effects on glycemic control in type 1 diabetes patients. J Int Acad Periodontol 2004; 6: 160–165. 15. Soppimath KS, Aminabhavi TM, Kulkarni AR, Rudzinski WE: Biodegradable polymeric nanoparticles as drug delivery devices, J. Control Release 2001; 70: 1–20. 16. Steinberg D, Friedman M, Soskolne A, Sela MN: A new degradable controlled release device for treatment of periodontal disease: in vitro release study. J Periodontol 1990; 61: 393–398.

Bakó J, Dr. Szepesi M, Dr. Márton I, Dr. Borbély J, Dr. Hegedűs Cs: Synthesis of nanoparticles for dental drug delivery systems Modern drug delivery systems are designed for targeted controlled slow drug release. Up to now polymer based hydrogels have been applied in dentistry, which systems can affect the rate of the release due to their structure. Recently, intensive research for other methods is performed all over the world in order to improve the effectiveness of delivery systems. Nanotechnology is one of the most dynamically developing disciplines and is a powerful tool to increase the bioavailability of drugs. The aim of this work is to synthesise biocompatible nanoparticles �� by free radical initiated copolymerization of the monomers, 2-hydroxyethyl methacrylate (HEMA) and polyethyleneglycol dimethacrylate (PEGDMA) in aqueous solution,� which can support the formation of nanoparticels that can be used as a drug delivery system for dental applications. The polymer-based nanoparticles were prepared via micellar polymerisation, which resulted a well dispersible white powder material. The size of particles was determined by Dynamic Laser Light Scattering (DLS) and Scanning Electron Microscopy (SEM). The size of particles is in range of 50-180 nm, measured by SEM. These values are commensurable with the results obtained by DLS experiments, where two size ranges were observed, as 40±15 nm and 180±30 nm. The nanoparticles are suitable for incorporation into a hydrogel matrix and to design new drug delivery devices for dental applications. Key words: nanoparticle, hydrogel, nanocomposite, drug delivery system

114


Könyvismertetés

Bernd Reitemeier–Norbert Schwenzer– Michael Ehrenfeld (Szerk.):

Einführung in die Zahnmedizin (Bevezetés a fogorvoslásba) Georg Thieme Verlag, Stuttgart–New York, 2006 319 oldal, 556 ábra (533 színes, 23 fekete-fehér), 60 táblázat Ára: 49,95 €; 82,00 CHF A gazdagon illusztrált, szép kiállítású, tartalmas könyv három szerkesztő és 34 fejezetszerző munkája. A mű készítői között 28 egyetemi tanárt, három egyetemi docenst és hat fiatalabb egyetemi oktatót találunk. A könyv hat önálló fejezetből és egy függelékből áll, a leírtak megértését 533 színes ábra, 23 fekete-fehér ábra, 60 táblázat, részletes tartalomjegyzék, tárgymutató, a leg fontosabb szövegrészek kiemelése, valamint különböző színkódok segítik. Az első fejezet (Allgemeine Grundlagen – Általános alapismeretek) a fogorvoslás történetének áttekintésé vel kezdődik, majd a fogorvoslás és az általános orvoslás közötti kapcsolatról, a két szakterület összefüggéséről olvashatunk. Ezt követően a fogorvosképzés célja, szerkezete kerül ismertetésre. Végül az evidencián alapuló fogorvoslásról, a fogorvosi kutatások eredményeinek szakszerű értékeléséről és az ismeretek gyakorlatba történő átültetésének mikéntjéről esik szó. A második fejezetben (Ergonomische Grundlagen zahnärztlicher Tätigkeit – A fogorvosi tevékenység ergonómiai alapismeretei) először a fogorvosi munkával járó emocionális és fizikai megterhelésről, a fogorvosi tevékenység végzéséből adódó túlterhelődésről, illetve az ebből kialakuló testi vagy lelki károsodásokról olvashatunk. Ezt követően ezek megelőzésének lehető ségeit mutatja be. Részletesen tárgyalja a fejezet a fogorvosi egységkészülék kiválasztásának és a fogorvosi rendelő kialakításának szempontjait, a beteg, az as�szisztens és a fogorvos elhelyezkedésének, helyes testtartásának tudnivalóit. Ismerteti a dezinfekció és az infekciókontroll tudnivalóit is. Végül tárgyalja a hatékony praxismenedzsment és a hatékony kommunikáció alapelveit. A harmadik fejezet (Orofaziales System – Az orofaciális rendszer) ismerteti a rágószerv fejlődését és morfológiáját, a rágás mechanizmusát, az állkapocsízület működését, a nyálszekréció alapmechanizmu-

sait és a nyál szájüregben betöltött funkcióit, valamint a szájüregben található mikroorganizmusokat illetve a dentális plakk képződésének alapmechanizmusait. A negyedik fejezet (Grundlagen Zahnärztlicher Tätigkeit – A fogorvosi tevékenység alapismeretei) önálló szakaszonként külön-külön tárgyalja a preventív fogászat, a fogszabályozás, a parodontológia, a konzerváló fogászat, a dentoalveoláris sebészet és a fogpótlástan diagnosztikai és terápiás alapismereteit. A terjedelem adta korlátok között az ismertetés pontos, érthető és magas színvonalú áttekintést ad a fogorvoslás egészé ről, a legmodernebb diagnosztikai és terápiás lehetőségekről. Az ötödik fejezetben (Alterszahnmedizin – Gerostomatologia) megtaláljuk az átlagéletkor növekedésével kapcsolatos demográfiai adatokat, az öregedéssel együtt járó legfontosabb általános illetve orofaciális fiziológiai és pathofizológiai változásokat. Ezt követően röviden bemutatja az idős korúak fogpótlással történő ellátásának sajátos szempontjait, illetve a profilaxis és az utógondozás mikéntjét. A hatodik fejezetben (Zahnersatz – Bedeutung, Gesundheitsnutzen und Reaktionen – A fogpótlások jelentősége, haszna, és a fogpótlásokra adott reakciók) a fogpótlások fontosabb funkcióinak leírása mellett érdekes adatok ismertet a betegek fogpótlással kapcsolatos elvárásairól, elégedettségéről, a különböző típusú fogpótlások élettartamáról, a leggyakoribb hibákról, és a fogpótlásokkal kapcsolatban kialakuló leggyakoribb szomatikus illetve pszichés tünetekről. A függelékben részletes leírást találunk az Interneten elérhető tudományos adatbázisok (Medline, PubMed, Cochrane) használatáról. Ezt egy rövidebb ismertetés követi a Német Fogorvosi Funkciódiagnosztikai és Funkcióterápiás Társaság (DGFDT) valamint a Német Fogpótlástani és Anyagtani Társaság (DGZPW) hivatalos terminológiájáról. Végül egy nem túl terjedelmes, de szépen illusztrált, a fogorvosi és fogtechnikai műszerekről készített katalógust is tartalmaz a függelék. A tartalmában értékes, és igen gazdagon illusztrált könyv a legszélesebb körben ajánlható fogorvosoknak, fogorvostan-hallgatóknak, fogorvosi asszisztensek illetve a társszakmák érdeklődő képviselőinek egyaránt. Dr. Fábián Tibor Károly


Semmelweis Egyetem Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest

Biszfoszfonátok alkalmazása következtében kialakuló osteonecrosis az állcsontokban

Dr. Vaszilkó Mihály, Dr. Barabás József, Dr. Szabó György, Dr. Velich Norbert, Dr. Cséplő Kisztina, Dr. Ujpál Márta

Az újgenerációs biszfoszfonát-származékokat egyre szélesebb körben alkalmazzák osteoporosis kezelésére, valamint egyes csontérintettséggel járó daganatok esetében. 2005. szeptember 1. és 2006. május 31. között szerzők 8 beteget kezeltek a Klinikán biszfoszfonát-származékok alkalmazása után az arc-, állcsont régióban kialakult osteonecrosis miatt. Ezen betegek mindegyike intravénás biszfoszfonát kezelést kapott megelőzően. Az általuk kezelt betegek közül két esetet választottak ki, ahol típusosnak mondható a szövődmények megjelenése és a kezelés nehézségei. A nemzetközi irodalomban 2003-tól egyre gyakrabban megjelenő esettanulmányok, illetve saját klinikai tapasztalataik alapján a szerzők a prevenció fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet. Tünetek kialakulása esetén, amennyiben az alapbetegség ezt lehetővé teszi, és a gyógyszer elhagyása nem jár súlyos következményekkel, a biszfoszfonát kezelés felfüggesztése, a sebészi ellátás és a hosszú ideig adott antibiotikus terápia együttes alkalmazása lehet a megoldás. Kulcsszavak: biszfoszfonát, osteonecrosis, állcsont

Bevezetés Az újgenerációs biszfoszfonát-származékokat – pl.: pamidronate (Aredia), zolendronate (Zometa), alendronate (Fosamax) – egyre szélesebb körben alkalmazzák osteoporosis kezelésére, csontáttéttel járó malignus tumorok esetében patológiás törések megelőzésére, a tumor indukált hypercalcaemia (TIH) elkerülésére, illetve a Paget-kórban és a myeloma multiplex okozta osteolyticus léziónál [28]. A biszfoszfonátok már 1970 óta forgalomban vannak, de intravénás alkalmazásuk csak 1995-től terjedt el [2,13]. A nemzetközi irodalomban 2003-tól egyre gyakrabban jelennek meg olyan esettanulmányok, ahol az állcsontokban zajló krónikus gyulladások hátterében biszfoszfonátok alkalmazása állt. Ezek a publikációk a biszfoszfonátok adását követően az állcsontokban létrejövő avascularis osteonecrosisról számolnak be, melyet az esetek többségében valamely invazív szájüregi beavatkozás, pl. foghúzás előzött meg [1, 5, 8, 15, 20, 24]. A mandibula gyakrabban érintett a maxillával szemben, 2:1 arányban [25]. Bár az ok egyelőre ismeretlen, tény viszont, hogy a gyógyszerek első adását követően már pár hónappal kialakulhat az állcsontokat érintő osteonecrosis [1, 5, 20]. A betegek általában az állcsontok fájdalma, az arc duzzanata,

Érkezett: 2006. december 14. Elfogadva: 2007. április 23.

esetleg purulens váladék ürülése miatt jelentkeznek az orvosnál. Előrehaladottabb esetekben denudált csontfelszínt és barnásan elszíneződött sequestrálódott csontot láthatunk a szájüregben, de néhány esetben fistulanyílás alakulhat ki, és váladékozást is észlelhetünk. A gyulladásos folyamatok a hagyományos terápiára rosszul reagálnak, a hosszú távú antibiotikus illetve a sebészi kezelés sem jelent teljes megoldást. A közlemények többsége az intravénás készítmények mellékhatásának tartja az osteonecrosist, de több esetben beszámolnak hosszabb ideig tartó, intraoralis biszfoszfonát szedést követően kialakult hasonló problémákról is [8, 20]. Klinikánkon 2005. szeptember 1. és 2006. május 31. között 8 beteget kezeltünk, biszfoszfonát-származék alkalmazása után kialakult, az arc-állcsont régióban jelentkező osteonecrosissal. Ezen betegek mindegyike megelőzően intravénás biszfoszfonát kezelést kapott. Bár az elváltozások hasonlóak, a betegek anamnézisében különböző alapbetegségek szerepelnek, mint tumoros csontmetasztázis, hosszú távú szteroidszedés után kialakult osteoporosis, myeloma multiplex. Az általunk kezelt betegek közül két esetet választottunk ki, ahol típusosnak mondható a szövődmények megjelenése és a kezelés nehézségei.

116


Esetismertetés I. Anamnézis: 60 éves férfibeteg csontáttétel járó prostatatumora 5 éve ismert, melyre 2001. novembertől havi gyakorisággal i.v. pamidronate (Aredia 120mg) és folyamatos Bonefos kapszula (800 mg 2x1) kezelést kapott. 2002 novemberében csigolyaáttét miatt patológiás fractura műtéti megoldása, majd a terület irradiatiója történt.

végeztünk. 2006 júniusában a továbbra is panaszos mentumterületen sequester eltávolítását végeztük intraoralis és extraoralis feltárásból. A hisztologiai feldol gozás itt daganatszövetet nem igazolt, csak csontnecrosist. A műtét után a submentalis területen a műtéti heg vonalában fistulanyílás jelentkezett, mely folyamatosan váladékozott (1.b ábra). 2006 júliusában az onkológus kezelőorvossal konzultáció történt, de a biszfoszfonát kezelés leállítása nem történt meg, te-

1.a ábra. Nyálkahártya-fekély és szabaddá vált csontfelszín az alsó frontfogak helyén

1.b ábra. Submentalisan a műtéti heg vonalában kialakult sipolynyílás

Szájsebészeti beavatkozás: 2005 februárjában a man ibula frontterületén exostosis eltávolítása történt a ted rületileg illetékes fogászaton. Tünetek: 2005 augusztusában azzal a panasszal érkezett a beteg klinikánkra, hogy az alsó front régióban a 33-43 fogak területén fájdalma van, szabad a csontfelszín, ahonnan purulens váladék ürül (1.a ábra). Megoldási kísérletek: szeptember, október, decem ber hónapban excochleatiók történtek antibiotikus kezelés mellett, az eltávolított szövetek minden alkalommal gyulladásra utaltak. Decemberben a jobb retromo

kintettel a felfüggesztés várható következményeire. Je lenleg a terület váladékozása némileg csökkent, azonban továbbra is fennmaradt, a denudált terület további hámosodási hajlamot nem mutat, azonban a beteg az újabb beavatkozástól elzárkózik.

2. ábra OP-felvételen frontfogak helyének megfelelő területen a processus alveolaris hiánya látható

laris területről próbaexcisio történt, mely tumor pozitív lett (cc.planocellulare keratoides), így az érintett területen tumor exstirpatiót és jobb oldali nyaki dissectiót

II. Anamnézis: 74 éves férfibeteget 1999 óta kezelik myeloma multiplex miatt. 2003 márciusában csigolyakomp resszió után havonta zolendronate (Zometa 4 mg) intravénás alkalmazását kezdték el. Szájsebészeti beavatkozás: 2005 júniusában a jobb felső, első premolaris fog extractiója történt. Tünetek: az extractiót követően állcsontfájdalom, bucca oedema lépett fel. Kis területen hámhiány alakult ki a mandibula azonos oldali molaris, fogatlan területén. A tünetek jelentkezése után végzett vizsgálatok myeloma progressziót nem igazoltak, csontszerke zeti eltérés nem volt, a haematologiai paraméterek nem változtak. Megoldási kísérletek: Antibiotikum és tüneti kezelés mellett a bucca oedema, fájdalom csökkent, de a seb nem változott. Az alapbetegség miatti aktuális citoszta tikus kezelést elhalasztották, azonban a szteroid adagot megkapta. A gingiva fekély nem változott, 2005 de cemberében ismételt szteroid (Oradexon) kezelésben részesült. 2006 elején maxilla majd mandibula csontkorrekció, seqeuster eltávolítás és sebzárás történt, azonban a mandibula seb kinyílt. A kiújuló osteomyelitis jellegű panaszai miatt tartós clindamycin kezelés


történt, majd 2006 májusában a regionális lymphade nitise suppurált, spontán perforált. A váladékozás amo xicillin+clavulánssav (Augmentin) adását követően jórészt megszűnt. A denudált mandibula csontfelszín műtéti ellátása céljából irányították klinikánkra (3. ábra). 2006 júniusában intraoralisan feltártuk a régiót, decor tikatiót végeztünk, a környező lágyrészeket felfrissítettük és per primám zárást végeztünk (4. ábra). Konzíliu mot kezdeményeztünk a Zometa leállítása érdekében.

117

kétségkívül a csont szerves mátrixán akkumulálódnak, különösen az osteoclastok zónájában. Ez a magyarázata annak, hogy hatásukat elsősorban a csontok felszínén, az osteolitikus gócok környékén fejtik ki, ahol az osteoclastok száma nagy. Gyorsan, az első 24-48 órában accumulálódnak a csontban. A szérumban a felezési idejük nagyon rövid, a koncentrációjuk alacsony [10]. A természetes pirofoszfát P-O-P kötéseihez képest a biszfoszfonát P-C-P felépítése sokkal jobban ellenáll a hydrolizisnek, illetve a savas környezetnek [5], így metabolizálódásuk kisebb arányú [10]. A biszfoszfonátokat állatkísérletekben alacsony toxicitásúnak találták. Néhány esetben jelentkezett gyomor illetve oesophagus ulceratio, esetleg akut tubularis necrosis a vesében [6]. Az angiogenezist gátolják az ér endothel növekedési faktor (VEGF) expressziójának csökkentésével [12, 22, 26] és az endothel sejtek apoptozisának stimulálásával [4, 14, 17, 18]. Az osteoclast elhaláshoz hasonlóan megnő a keratinocyta sejthalál is, melynek következtében a keratinocyták okozta immunvédelem a szájnyálkahártyán csökken,

3. ábra. A jobb retromolaris területen denudált csontfelszín látható. A sequestrálódó mandibula csontfelszín barnás színű

2 héttel a műtétet követően az antibiotikus kezelés elle nére dehistentia alakult ki a sebvonalban, mely kiszéle sedett, és bár a korábbi területnél ez kisebb felületű, de a mandibula jobb retromolaris területén a csontfelszín ismét szabaddá vált. Megbeszélés A biszfoszfonátok felépítésében közös molekuláris alapot képez az az egy szénatom, mely egy-egy foszfát csoporttal alkot kötést P-C-P alakjában, az organikus pirofoszfátot (P-O-P) utánozva [5]. A biológiai és klinikai hatásuk nagymértékben múlik a további felépítésüktől, struktúrájuktól. Alapvetően két csoportra oszthatóak: 1. nitrogént tartalmazók (nemzetközi jelöléssel N-BPs: aledronate, ibandronate, incadronate, olpadronate, pamidronate, risedronate és zoledronate), 2. nitrogént nem tartalmazóak (non-N-BPs: clodronate, etidronate, tiludronate) [7, 20]. A N-BPs antireszorptív hatása közel 10 000 szer nagyobb, mint a non-N-BPs, ezért terjedtek el sokkal inkább a gyakorlatban [11, 20]. Fő farmakológiai hatásuk a csont resorptio gátlása, az osteoclastok funkciójának csökkentése révén. Másodlagosan ismert hatásuk az ízületi gyulladásos reakció mérséklése arthritises esetekben. Csontmetasztázisoknál és a csontok primer malignus folyamataiban csökkentik a hyperkalcémia mértékét, így a kóros kalcifikacio ellen hatnak [5]. A biszfoszfonátok pontos hatásmechanizmusát még kutatják, de

4. ábra. A jobb oldalon osteonecrosis a mandibula szögletben és a felhágó ágban osteonecrosisra jellemző csontritkulás látható

így a szekunder orális fertőződés esélye megnő [19]. Ez lehet a magyarázata annak, hogy elsősorban miért az állcsontok területén alakul ki ezen gyógyszerek következtében avascularis csontnekrózis [5, 23]. A diagnosztikában a fizikális vizsgálaton túl a képalkotó vizsgálatoknak van nagy szerepe. Panoráma felvételen a necroticus csontterületek foltozottságot mutatnak, az ép és a kóros terület között nincs élesen meghatározható határvonal. A CT-n az esetek többségében észlelhető a corticalis érintettsé ge. MR és kontrasztanyag felhasználásával a sequestralt csont egyértelműen detektálható. A legérzékenyebb vizsgálat azonban a szcintigraphia, a technecium-99m-

118


methylen disphosphonát segítségével a vizsgált betegek mindegyikénél kimutatható volt az elváltozás [3]. A korai közleményekben nagy eltérés mutatkozik a javasolt terápiát illetően. Egyes szerzők a minimál invazív, konzervatív megoldásokat (antibiotikum+chlorhexidin) [16, 24], mások pedig a radikális sebészi meg oldásokat [1, 9, 13] ajánlják. Az azóta eltelt idő tapasz talatai azt mutatják, hogy amennyiben lehetséges a biszfoszfonát kezelés felfüggesztése, a sebészi ellátás és a hosszú ideig adott antibiotikus terápia együttes alkalmazása lehet a megoldás. Egyes irodalmi közlések alapján a biszfoszfonát kezelés felfüggesztése minimálisan 3 hónapig szükséges, de nagyszámú beteg esetében nem történt ilyen irányú vizsgálat [5]. Egyes közlemények az antibiotikus kezelés kombinációját ajánlják, pl.: első két hétben clindamycin, a következő két hétben amoxicillin és klavulánsav adását találták a legcélravezetőbbnek [2, 5]. Dolgozatunkat figyelemfelkeltőnek szántuk, mert a biszfoszfonátokat egyre szélesebb körben alkalmazzák hazánkban is, viszont a szerek szájüregi mellékhatásai, esetleges következményei kevéssé ismertek. Ezúton hangsúlyoznánk a prevenció fontosságát, vagyis a biszfoszfonát kezelés megkezdése előtt a szájüreg vizsgálatát, szanálását és amennyiben a szanált szájüregben mégis létrejön valamilyen necrotikus elváltozás ennek lokális kezelése gondos sebészi ellátást igényel. Az intravénás biszfoszfonátot kapó illetve az évek óta ezen készítményeket intraorálisan szedő betegek szájsebészeti ellátása tartós antibiotikus kezelés mellett, megfelelő szakintézetben kívánatos. Mivel ezen folyamatok patomechanizmusa ma még nem teljesen tisztázott, a kezelési tervek is az eddigi klinikai tapasztalatokon alapulnak csupán, ezért e témakörben még további megfigyelésekre és kutatásokra van szükség. Irodalom 1. Bagan J, Jimenez Y, Murillo J, Hernandez S, Poveda R, Sanchis J és mtsai: Jaw osteonecrosis associated with bisphosphonates: multiple exposed areas and its relationship to teeth extractions. Study of 20 cases. Oral Oncology 2006; 42 (3): 327–329. 2. Migliorati CA, Siegel MA, Elting LS: Bisphosphonate-associated osteonecrosis: a long-term complication of bisphosphonate treatment. Lancet Oncol 2006; 7: 508–14. 3. Chiandussi S, Biasotto M, Dore F, Cavalli F, Cova MA, Di Lenarda R: Clinical and diagnostic imaging of bisphosphonate-associated osteonecrosis of the jaw. Dentomaxillofacial Radiology 2006; 35: 236–243. 4. Coxon FP, Benford HL, Russel R, Rogers MJ: Protein geranylgeranylation is required for caspase activation and induction of apoptosis by bisphosphonate drugs. Mol Pharmacol 1998; 54: 631–638. 5. Dimitrakopoulos I, Magopoulos C, Karakasis D: Bisphosphonateinduced avascular osteonecrosis of the jaws. A clinical report of 11 cases. Int J Oral Maxillofac Surg 2006; 35: 588–593. 6. De Groen PC, Lubbe DF, Hirsch LJ, Diafotis A, Stephenson W, Freedholm D és mtsai: Esophagitis associated with the use of aledronate. N Engl J Med 1996; 335: 1016–1021. 7. Ebetino FH, Francis MD, Roger MJ, Russel RG: Mechanisms of action of etidronate and other bisphosphonates. Rev Contemp Pharmacother 1998; 9: 233–243.

8. Farrugia MC, Summerlin DJ, Krowiak E, Huntley T, Freeman S, Borrowdale R és mtsai: Osteonecrosis of the mandible or maxilla associated with the use of new generation bisphosphonates. Laryngoscope 2006; 116(1): 115–120. 9. Ficara G, Beninati F, Rubino I, Vannucchi A, Longo G, Tonelli P és mtsai: Osteonecrosis of the jaws in periodontal patients with a history of bisphosphonate treatment. J Clin Periodontol 2005; 32: 1123– 1128. 10. Fisher JE, Rodan GA, Reszka A: In vivo effects of bisphosphonates on the osteoclast mevalonate pathway. Endocrinology 2000; 141: 4793–4796 11. Green JR, Rogers MJ: Pharmacologic profile of zolendronic acid: a highly potent inhibitor of bone resorption. Drug Rev Res 2002; 55: 210–244. 12. Keping Xie, Wei Daoyan, Shi Qian, Huang Suyun: Constitutive and inducible expression and regulation of vascular endothelial growth factor. Cytokine Growth Factor Rev 2004; 15: 297–324. 13. Lenz J-H, Steiner-Krammer B, Schmidt W, Fietkau R, Mueller P, Gundlach K: Does avascular necrosis of jaws in cancer patients only occur following treatment with bisphosphonates? J Craniomaxillofac Surg 2005; 33: 395–403. 14. Lyden D, Hattori K, Dias S, Costa C, Blaikie P, Butros L: Impaired recruitment of bone-marrow derived endothelial and hematopoietic precursor cells blocks tumor angiogenesis and growth. Nat Med 2001; 7: 1194–1201. 15. Marx RE: Pamidronate (AREDIA) and Zoledronate (ZOMETA) induced avascular necrosis of the jaws: a growing epidemic. J Oral Maxillofac Surg 2003; 61: 1115–1118. 16. Marx RE, Sawatari Y, Fortin M, Broumand V: Bisphosphonateinduced exposed bone (osteonecrosis/osteopetrosis) of the jaws: risk factors, recognition, prevention, and treatment. J Oral Maxillofac Surg 2005; 63: 1567–1575. 17. Ohm JE, Carbone DP: VEGF as a mediator of tumor-associated immunodeficiency. Immunol Res 2001; 23: 263–272. 18. Rafii S, Lyden D, Benezra R, Hattori K, Heissig B: Vascular and haematopoietic stem cells: novel target for anti-angiogenesis therapy? Nat Rev Cancer 2002; 2: 826–835. 19. Reszka A, Halasy-Nagy J, Rodan G: Nitrogen-bisphosphonates block retinoblastoma phosphorylation and cell growth by inhibiting the cholesterol biosynthetic pathway in keratinocyte model for esophageal irritation. Mol Pharmacol 2001; 59: 193–202. 20. Rogers MJ, Gordon S, Benford HL, Coxon FP, Luckman SP, Monkkonen J és mts: Cellular and molecular mechanisms of action of bisphosphonates. Cancer 2000; 88: 2961–2978. 21. Ruggiero S, Mehrotra B, Rosenberg T, Engroff S: Osteonecrosis of the jaws associated with the use of bisphosphonates: a review of 63 cases. J Oral Maxillofac Surg 2004; 62: 527–534. 22. Santini D, Vincenzi B, Avvisati G: Pamidronate induces modifications of circulating angiogenic factors in cancer patients. Clin Cancer Res 2002; 8: 1080. 23. Sato M, Grasser W, Endo N, Akins R, Simmons H, Thompson D: Bisphosphonate action. Aledronate localization in rat bone and effects on osteoclast ultrastructure. J Clin Invest 1991; 88: 2095– 2105. 24. Schwartz H: Bisphosphonate-associated osteonecrosis of the jaws. J Oral Maxillofac Surg 2005; 63: 1555–1556. 25. Woo SB, Hellstein JW, Kalmar JR: Systematic review: bisphosphonates and osteonecrosis of the jaws. Annals of internal medicine 2006; 144: 753–761. 26. Wood J, Bonjean K, Ruetz S: Novel antiangiogenic effects of the bisphosphonate compound zoledronic acid. J Pharmacol Exp Ther 2002; 302: 1055. 27. Woodward J, Coleman R, Holen I: Preclinical evidence for the effects of bisphosphonates and cytotoxic drugs on tumor cell invasion. Anticancer Drugs 2005; 16: 11–19. 28. Wooltorton E: Patients receiving intravenous bisphosphonates should avoid invasive dental procedures. JAMC 2005; 172 (13): 1684.

119


Dr. Vaszilko M, Dr. Barabas J, Dr. Szabo Gy, Dr. Velich N, Dr. Cseplo K, Dr. Ujpal M: Osteonecrosis of the jaws by using bisphosphonates The new generation of bisphosphonates are often used in the treatment of osteoporosis or for certain tumors with bone defects. Between the period of September 2005 and May 2006 we have treated 8 patients at our clinic with a bisphosphonate-induced osteonecrosis in the maxillofacial region. All of these patients went through intravenous bisphosphonate treatment earlier. We have chosen two cases, where the appearance of side effects can be named as typical. Based upon the increasing number of international articles reporting and our own experiences in this matter, we would like to draw attention to the importance of prevention in treating these patients. In case of symptoms, if temporary suspension of the bisphosphonate therapy does not have severe consequences, combination of surgical and long term antibiotic therapy could be the solution. Key words: bisphosphonate, osteonecrosis, jaw

Könyvismertetés

Bocskay István–Matekovits György A fogszuvasodás kór- és gyógytana (Cariológia) Lyra Kiadó, Marosvásárhely, 2006 157 oldal, ISBN 973 8337 42 9 Ára: 5 500 Ft A tankönyv szerzői az erdélyi fogorvosképzés prominensei. Bocskay István, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Fogorvostudományi Karán a Konzerváló Fogászati és Parodontológiai Klinika professzor emeritusa, Matekovits György, a Temesvári Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanszékvezető professzora. Tankönyvüket fogorvostan-hallgatóknak és fogorvosoknak egyaránt ajánlják. Az előszóban röviden áttekintik a fogbetegségek gyógyítására vonatkozó törekvéseket a történelem tükrében. A kötet a cariológia tananyagát hét fejezetre osztja a következőképpen: • A caries fogalma és járványtana • A caries kóroktana • A fogszuvasodás patogenezise • A fogszuvasodás kórszövettana • A fogszuvasodás klinikuma • A fogszuvasodás kezelése • Tömőanyagok. A tankönyvet számos színes és fekete-fehér szövettani ábra, fénykép és rajz gazdagítja.

A kötetnek kiemelkedően értékes részei a szépen dokumentált A caries kóroktana és A fogszuvasodás kórszövettana című fejezetek – az illusztrációk többsé gét Bocskay professzor úr készítette csiszolatokról, mésztelenített készítményekről. A fogszuvasodás klinikuma című fejezetben a caries különböző szempontok szerinti osztályozása, diagnosztikája és a differen ciáldiagnosztikája mellett foglalkozik a nem caries eredetű fogszövet hiányokkal is. Korszerűen és felkészülten tárgyalja a fogszuvasodás kezelését. A könyv értékét növeli, hogy a gyakorlati munka során előforduló hibákra is felhívja a figyelmet, magyarázza az okokat, illetve a kezelési előírásokon túl is tanáccsal látja el az olvasót. A Tömőanyagok című fejezet még az egyes anyagok tárgyalása előtt tisztázza a tömőanyagokkal szemben elvárt tulajdonságok fizikai alapjait, magyarázza a mechanikai paraméterek jellemzőit. A szuvas üreg preparálása és a restauráció hagyományos lehetőségei mellett nem marad el az alagútpreparáció és töméstechnika, az insert alkalmazás, a CAD/CAM eljárás vagy a kerámiahéj készítés tárgyalása sem. A könyv egyes fejezeteit irodalomjegyzék egészíti ki, a végén név- és tárgymutató található. A tetszetős és olvasmányos kötetet mindnyájan haszonnal forgathatjuk. Dr. Tóth Zsuzsanna

120


Könyvismertetés

Klaus-Dieter Hellwege: Die Praxis der Professionellen Zahnreinigung & Ultraschall-Scaling Eine Arbeitsanleitung für den Zahnarzt und sein Mitarbeiterteam (A professzionális szájhigiénés kezelés és az ultrahangos depurálás gyakorlata. Vezérfonal a fogorvos és segítői számára) 3. átdolgozott kiadás Georg Thieme Verlag, Stuttgart–New York, 2007 Ára: 119,95 € A könyv célja, hogy az általános fogorvosok számára nyújtson a mindennapi gyakorlatban hasznosítható se gítséget. A műben nagyszerűen egészíti ki egymást az „evidence based medicine” – fejezetenként 20-40, kurrens folyóiratokra és tankönyvekre történő irodalmi hivatkozással – és a szerző több évtizedes klinikai tapasztalata. Az eredmény: a tudományos kutatások öszszegzése és gyakorlatba történő átültetése rendkívül közérthető formában. A mű 304 oldal terjedelemmel, 608 ábrával és 109 táblázattal, a kiadóra jellemző igényes nyomdai kiállással jelent meg. Az ábrák egy része a szövegben leírtak megértését segítő rajz, de számos, az eszközök használatát fantomon, valamint in situ szájban bemutató fotó könnyíti meg az információszerzést. A könyv tíz fejezetre tagolódik. A legfontosabb tudni valók különböző színekkel jelölt keretekben kerültek külön kiemelésre „jól jegyezd meg”, „hibák és veszélyek” valamint „összefoglalás” címszavak alatt. Az első fejezet a gyakorló fogorvos számára nélkülözhetetlen mikrobiológiai ismereteket foglalja össze, és röviden tárgyalja a gyulladás következtében kialakuló moleku láris és sejtszintű kórélettani történéseket. A második fejezet az anamnézis-felvétel után részletesen bemutatja a parodontológiai klinikai vizsgálatot, indexeket és néhány egyszerűbb mikrobiológiai tesztet, majd végig vezet a kezelési terv elkészítésének lépésein. A har-

madik fejezet a visszarendelési rendszer egyénre szabását, mint a siker egyik kulcsát említi. A negyedik fejezetből megtudhatjuk, hogyan lesz a „Kérem, szedje le a fogköveimet!” kérésből valóban professzionális szájhigiéné, aminek lépései a durva, majd finom depurálás, a polírozás, végül a homokfúvóval végzett tisztí tás. Az ötödik, csaknem 100 oldalas rész igen részle tesen tárgyalja a supra- és subgingivális dapurálás eszközeit, a különböző típusú scalereket és kürettkanalakat, valamint a különböző elven működő ultrahangos depurátorokat és ezek klinikai használatát. A hatodik fejezet olyan gyakorlati tanácsokat ad, ami a páciens megfelelő pozicionálása, az orvos elhelyezkedése, jó rálátása, kontrollált eszköztartása révén a gyors, haté- kony és biztonságos depurálás kivitelezésében lehet nek segítségünkre. A hetedik fejezet a polírozás kérdé sét tárgyalja. Felhívja a figyelmet, hogy a rutinszerűen valamennyi fogra és fogfelszínre kiterjedő polírozásnak szerepe lehet a fogkopások emelkedő gyakoriságában, ezért inkább az individuális terápiára, a „szelektív polírozásra” buzdít. A nyolcadik fejezet a nátrium-hidrogénkarbonát porral, vízzel és nagynyomású levegővel működő fogfelszín-tisztító berendezések működésével és használatával ismerteti meg az olvasót. A kilencedik fejezet, a korábban tárgyalt ismereteket felhasznál va, a legfontosabbakat még egyszer átismételve lépésről lépésre végigtekinti a professzionális szájhigiéné fogásait – valóban nagyon jól használható, gyakorlatias módon. Kvadránsonként haladva ismerteti a tenni valókat a páciens pozicionálásától kezdve, az orvos elhelyezkedésén, a javasolt műszerek kiválasztásán és kézbentartásán keresztül a megfelelő simító mozdulatokig. Az utolsó, tizedik fejezet néhány oldalon tekinti át a fogászati segédszemélyzet által végezhető feladatokat, valamint további jogi és minőségbiztosítási kérdéseket érint. A könyv végén találják az irodalmi hivatkozásokat fejezetenkénti bontásban, valamint a tárgymutatót. Dr. Jász Máté


Vas Megye és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza, Egyetemi Oktatókórház, Szombathely Gnatológiai és Rekonstrukciós Protetikai Szakrendelés, Orthodontiai Szakrendelés*, Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Osztály **

Artikulátorra vonatkoztatott egyéni funkciós értékek meghatározása és gyakorlati alkalmazása Új módszer: virtuális artikulátor és arcív Dr. Kiss Géza, Dr. Kiss Péter,* Dr. Pácz Miklós **

A fogorvoslásban új anyagok és technológiák jelentős fejlődésének lehetünk tanúi. Nagy részük elterjedt a mindenna pi gyakorlatban: kerámia fogpótlások, implantációs eljárások, CAD-CAM módszer. Megjelent a digitális technika is, ami minőségi javulást, jelentős könnyebbséget biztosít az egyéni értékű artikulátor programozásában, használatában is. Minden rágószervi rekonstrukciónak az a célja, hogy az occlusiós viszonyok helyreállításakor a funkcionálisan kialakított biomorfológiai szempontokat érvényesítsük. Ahhoz, hogy ezek a feltételek teljesüljenek, szükséges az egyénre jellemző állkapocsmozgások minél pontosabb megjelenítése. A fiziológiai ismereteken kívül elengedhetetlen, hogy a mandibula térbeli elmozdulását szimulálni tudjuk, és a paramétereket a lehető legpontosabban határozzuk meg. Az artikulátor olyan legyen, hogy a statikus és dinamikus occlusiós viszonyokat – a projekciós hibákat korrigálva – a valóságnak megfelelően reprodukálja. Mindez bonyolult feladat. A technika fejlődése, a számítógép megjelenése, valamint a virtuális artikulátor gondolata segített abban, hogy ezeket a feltételeket komplikált, nehézkes, mechanikus szerkezetek helyett gyors digitális adatfeldolgozással valósítsuk meg. Közleményünk célja, hogy bemutassuk a rendszerhez tartozó egyéni értékű artikulátor programozási lehetőségét és a módszer előnyeit. Kulcsszavak: virtuális artikulátor, ARR (articulator related registration), artikulátor programozás, funkciós paraméterek

Bevezetés és történelmi áttekintés A csontos, porccal fedett ízületi struktúrák vezető pályaként szolgálnak az állkapocs elmozdulásában. A szalagok limitálják azokat. A temporomandibularis articulatio olyan korlátolt szabad ízület, melyet a fogérintkezés is befolyásol. Az ízület- és fogvezetésnek harmonikus összefüggésben kell lenni egymással. A neuromuscu laris rendszer sensomotoros reflexek révén szabályoz za és irányítja az elmozdulásokat. Az állkapocsmozgások reprodukálásakor kezdetben az ízület rekonstruálása volt az elsődleges szempont. Próbálták a fejecset és az ízvápát együtt és külön-külön is utánozni anatoform, sematikus formában. Középértékű, egyéni értékű, arcon és non-arcon típusú artikulátorokat terveztek. A maxilla és a temporomandibuláris ízület viszonya középértékkel (sablon, arcív), egyéni értékkel (axiográfia, pantográfia) állapítható meg. Ma már CAD-CAM eljárással egyéni ízületi árkot is lehet rekonstruálni. Bonwill [4] 1865-ben készített középértékű artikulátort. Mint nevében is szerepel, a frontvezetést, az ízüÉrkezett: 2007. február 21. Elfogadva: 2007. május 17.

leti elmozdulást átlagos szögértékek szerint állítja be. Gysi [10] 1910-ben az ízületi pálya megjelenítésére készített egyéni értékű artikulátort, melyhez mechanikus arcívet használt. Az állkapocs statikus és dinamikus helyzetének regisztrálása is fejlődésen ment keresztül. Christensen [5] 1905-ben vezette be a viaszregisztrátumot. Bennett [3] 1908-ban az oldalharapásos helyzetet, oldalmozgásokat tanulmányozta. A pozíciós harapásos módszerrel a mandibula kitüntetett excentrikus helyzeteit rögzíthetjük. A condylus sagittalis és a Bennettszög egyéni értékre állítható be. A fogak protrusiós érintkezésekor a condylus ventralis irányba kimozdul központi helyzetéből. A habituális occlusiós helyzet és a propulsio végpontját rögzítve az artikulátor ízületeit úgy állíthatjuk be, hogy kövesse az elmozdulást. Ez lesz a sagittalis fejecspálya. Hasonló gondolatot követve, a jobb és bal oldali laterotrusiós regisztrátummal a Bennett-szög beállítható. A módszer pontatlanságából adódó lehetséges torzulások a munkaoldali ízületi értékek megjelenítésében zavaró tényezőként jelentkezhetnek [20, 21].

122


Grafikus pantográfiával az állkapocsízületi fejecs mozgásának háromdimenziós ábrázolása volt a cél, hogy egyéni értékű artikulátort programozhassanak. Ezzel a módszerrel meg kell állapítani az intercondyla ris távolságot, az extraoralisan meghatározott egyéni forgástengelyt. Regisztrálni lehet a condylus sagittalis szögét és görbéjét, a Bennett-szöget és Bennettelmozdulást. Merev mechanikája és a projekciós torzítás miatt a fejecselmozdulás visszatükröződik az ellenkező oldali ízület mozgáspályájában. Hibaforrásként ehhez adódik az extraoralis, extracondylaris ábrázolásból adódó vetülési hiba [11, 13, 14]. Több szerző az elektronikus axiográfia [6, 7, 16, 18, 22] előnyét hangsúlyozza, mely optoelektronikus, mág neses vagy ulrahangos elven működik. Napjainkban is állandóan fejlődnek az ízületre és az artikulátorra vonatkozó ismeretek anélkül, hogy az elő dök még ma is érvényes elgondolásait figyelmen kívül hagyhatnánk. A pontos állkapocsmozgások szimulálására fontosak az egyéni paraméterek. Sajátos probléma a temporomandibuláris ízületi forgástengely meghatározása és a maxillához viszonyított helyzetének az artikulátorba való átvitele sablon vagy arcív segítségével. A koponyán a tetszőleges fiktív mérőpontok meghatározása csak megközelítő pontosságú, és hibaforrás is származhat belőle. Pontosan ismerni és a lehető legpontosabban regisztrálni kell a mandibula elmozdulásának kiinduló pontját, térbeli elmozdulását, az egyéni értékeket. Ezeket a feltételeket az artikulátornak is teljesíteni kell [23]. A fogívekről készült minta mindig artikulátorba kerül azért, hogy diagnosztikus és funkcionális követ-

1. ábra Mérési elv (ARCUS digma)

keztetéseket vonjunk le. A fogérintkezés így a szakma szigorú szabályai szerint elemezhető és helyreállítható. A rágófelszín kialakításához matematikai leírással

számítógépes modellezésre is van lehetőség. Mehl és mtsai [17] anatómiailag egy újfajta számítási, kalkulálási eljárást képzelt el. Háromdimenziós mérésekkel morfológiailag átlagos fogformát konstruált, amit az egyénre jellemzők szerint (csücsökszám, életkor, nem, fogméret stb.) lehet módosítani. A funkcionálisan kialakított rágófelszínt illetően más információk is programozhatók. CAD-CAM rekonstrukcióra felhasználható. Az egyéni front- és szemfogvezetés megvalósításához individuális incisalis vezetőtányér is frézerelhető. Az izom vezette állkapocsmozgások megjelenítésére a ROSY rendszer (Roboter System) alkalmas. Az adatokat elektronikus úton rögzítik. Számítógép segítségével vezérlik a tolómotorokat, ami az artikulátorban a tér minden irányában az állkapocs elmozdulásokat irányítja. Az izomműködés és a fogérintkezés jól szimulálható [8]. Anyag és módszer A mindennapi gyakorlatban az extraoralis elektronikus ultrahangos regisztrációs rendszerek praktikussága emelhető ki [22]. Használatával az állkapocs mozgásait lehet elemezni. Egyrészt megadja az egyéni értékű artikulátor programozásához szükséges összes paramétert, másrészt a kapott eredmények felhasználásával lehetőséget teremt temporomandibularis ízületi betegségben szenvedő páciens funkciós analízisére. Szenzor rendszere egy fejpántra rögzített ultrahangvevőből és egy – az állcsontokra rögzíthető – ultrahang jeladóból áll (1. ábra). Másodpercenként ötvenszer, egy időben tizenkét irányban végez mérést, aminek köszönhetően tizedmilliméteres pontossággal rögzíti az állkapocs felső állcsonthoz viszonyított térbeli helyzetét az idő függvényében. A korábban ismert regisztráló rendszerek anatómiai egyéni értékeket határoznak meg. Ezzel ellentétben ez a készülék a funkciós értékeket méri, és a virtuális artikulátor koncepcióját követi. Forgástengelypont helyett – mely az állkapocsfejecsek térbeli középpontja – kinematikai tengelypontot határoz meg. Az állkapocsmozgásokat vizsgáló kutatások során ugyanis kiderült, hogy az állkapocsfejecsek geometriai középpontjának környezetében létezik egy olyan pont, melynek a protrusio és a habitualis nyitómozgás közben kirajzolódó vonalai a sagittalis síkban csaknem egybeesnek, szinte fedik egymást [15, 19]. Ez a pont a kinematikai tengelypont. Fiziológiás esetben ezen pont által rajzolt sarló alakú görbe az ízületi felszínnel párhuzamos (2. ábra). Ebből arra lehet következtetni, hogy ez a pont a különféle sagittalis mozgások során szinte kizárólag transzlációt végez, ezért a rotációs mozgások centrumának tekinthető. A hagyományos regisztráló rendszerek célja az, hogy a páciens craniomandibularis geometriáját anatómiai-


lag a lehető legpontosabban vigyék át az artikulátorba. Különös problémát jelent a nehezen mérhető intercondylaris távolság, illetve a projekciós torzítás. Ezen probléma elkerülése céljából az ultrahangos készülék

2. ábra KP: kinematikai tengelypont, HP: zsanértengelypont (Pröschel ábrája)

123

ízülete és az incisalis vezetőtányér. Az artikulátorban az alsó gipszmodell a felsőhöz viszonyítva úgy mozdul el, mint a páciens alsó állcsontja a felsőhöz képest (3. ábra). A regisztrációnak ezt a típusát artikulátorra vonatkoztatott regisztrációnak nevezik (articulator-related registration). A számításokat a készülékbe épített számítógép végzi, a mérési eredmények memóriakártyával személyi számítógépre is átvihetők [1, 2]. A készülék a felső regisztrációs harapási villára helyezett jeladóval a felső állcsont helyzetét határozza meg a fejpántra rögzített vevőhöz képest. Ez a geometriai mérés az arcívet helyettesíti. A felső harapási villát eltávolítva, az alsó állcsonton paraocclusalisan rögzített jeladó – ami nem zavarhatja az occlusiós mozgásokat – az állkapocs pillanatnyi térbeli helyzetét érzékeli. Kitüntetett statikus helyzetként rögzíti a habituális intercuspidatiót. Ezek után fogvezetéssel maximális protrusiós, jobb és bal oldali laterotrusiós mozgásokat végeztetünk [1]. A felső gipszmodell helyzetét az artikulátorban speciális „gipszelőasztallal” rögzíthetjük (4. ábra). Ez helyettesíti a hagyományos arcívet, pontosabbá, gördülékenyebbé teszi a fogtechnikai munkát. Viszonyítási alap a Camper-sík. Az artikulátor pogramozásához kiszámított értékeket grafikusan (5.a,b ábra) és számszerűen (6. ábra) is megkapjuk. A para

3. ábra. Az artikulátor kitüntetett pontjainak térbeli elmozdulása az általunk választott tetszőleges síkra vetítve; piros, zöld szín: ízületek, sárga szín: incisalis pont, lila szín: incisalis vezetőtányér

működése teljesen más elven – nem anatómiai, hanem funkciós geometriai adatokon – alapszik: a felső regisztrációs harapási villával történő méréssel rögzíti a felső gipszmodell helyzetét a rendszerhez tartozó artikulátor ízületeihez képest, a mandibula háromdimenziós mozgásait az artikulátor három pontjára vonatkozóan kiszámítja. Ezek a pontok: az artikulátor két

méterek a jobb és bal condylus sagittalis szöge, a fejecsek retrusiója, az ISS (immediate side shift – előzetes Bennett-mozgás milliméterben kifejezett értéke), Bennett-szög és a shift-szög (horizontalis síkban mért munkaoldali fejecs pályájának szöge a frontalis síkhoz képest), az incisalis vezetőtányér szögei a sagittalis, frontalis és horizontalis síkban.

124


4.a ábra. Virtuális artikulátor elve (ARCUS digma) 4.b ábra. A modell pozícionálása a harapási villa és a gipszelőasztal segítségével (Protar-rendszer)

Megbeszélés Az ismertetett regisztrációs eljárás egyszerű és gyors. A minta helyzete a számítógépes adatok analízise miatt az artikulátor tengelyéhez viszonyítva optimális. A hibás állkapocsmozgások nem jelennek meg [6]. Demling [7] egészséges és craniomandibularis dysfunctió ban szenvedő paciensek paramétereinek regisztrálhatóságát és reprodukálhatóságát hasonlította össze. A mérési hibahatár minden esetben 1,5 fok alatt maradt. Kontroll csoportnál nem haladta meg a 0,9 fokot. Az artikulátor programozásánál 5 fokos pontatlanság klinikailag tolerálható. A mért hibahatárok mindkét csoportnál jóval alacsonyabbak. Ezek alapján az arti kulátor individuális programozása állkapocsízületi be tegeknél is megbízható és fogorvosi therápia során alkalmazható. Jó reliabilitási értéket mutat a sagittalis condylus pálya, a Bennett-szög, a retrusio. A shift szög pontatlanabbul reprodukálható [18]. Cremel-Piel és mtsai [6] vizsgálatai szerint az artikulátorra vonatkoztatott individuális funkciós paraméterek az eljárási metodika és a rendszer adatfeldolgozási szabályainak figyelembe vételével értékelhetők. Az artikulátorra vonatkoztatott regisztráció tehát anatómiai mérésekre nem alkalmas, mivel virtuális kinematikai ponttal „számol”, és az értékek az artikulátor geometriájára korrigáltak. A virtuális artikulátorhoz tartozó szoftver a számítógép-monitoron megjeleníti az elmozdulásokat, amiből a neuromuscularis rendszer állapotára is következtethetünk [12]. A rendszer előnyei közé tartozik a protrusisós, distractiós, retrusiós (PDR) inzerttel történő teljes kivehető lemezes fogpótlás kiegyensúlyozott articulatiós (completely balanced occlusion) [9]

felállítása. A mandibulafejecs elektronikus pozícióanalízisével (EPA-teszt) [2] az állkapocs helyzete mérhető és beállítható az artikulátorban [1, 2]. Értékelés A fentiekben leírt módszer segítségével a statikus és dinamikus occlusiós viszonyok az artikulátorban közel a valóságnak megfelelően jeleníthetők meg. A fogérintkezés funkcionális szempontok figyelembevételével alakítható ki. A projekciós hibákat a számítógép korrigálja. Mérési pontosságából adódóan a munkaoldali értékek is jól regisztrálhatók. Egy időben képes az ízületi és a fogvezetést is megjeleníteni. A condylaris és occlusiós struktúrák egymásra hatása jól szimulálható, ezért az organikus diszklúzió [9] feltételei is pontosan megvalósíthatók. Az ízületi fejecs háromdimenziós elmozdulásait méri, amelynek ismerete és regisztrálása nélkül a korrekt csoportvezetés nem valósítható meg. A retrusiós paraméter értelmezése, érvényesítése fontos, mivel ízületi protektív faktorként hat eufunctiós és dysfunctiós eseteknél a diagnózistól függően. Így megközelíthető a rágófelszín ideális formai kialakítása. A megfelelő értékekre programozott artikulátorban elkészülő fogpótlásokon minimálisra csökkenthető az occlusiós korrekciók szükségessége. Korai érintkezések, latens zavarok is észrevehetők. Használatával az iatrogén ártalmak megelőzhetők, beleértve a dentalis, a parodontalis és az állkapocsízületi következményeket is. A digitális adatrögzítés előnye, hogy a nyert egyéni funkciós értékek CAD-CAM eljáráshoz felhasználhatók. Az utóbbi két és fél évben


5.a ábra. Az artikulátor ízületeinek elmozdulása a sagittalis és horizontalis síkban 5.b ábra. Az incisalis vezetőtányér szögei

125

126


minden gnathologiai esetnél kizárólag ezt a rendszert alkalmaztuk. Egy-egy betegnél 10-15 percet vesz igénybe a vizsgálat és kész adatok állnak rendelkezésre az egyéni értékű artikulátor beállítására. A fen-

tiekben nem elméleti kérdést boncolgattunk, hanem egy napi gyakorlatban használható korszerű és objektívizálásra törekvő, a stresszmentes occlusio kialakításához vezető eljárás bemutatása volt a cél.

Paraméter táblázat Parameters

KAVO Protar

Articulator position

2

Sag. Condylus Incl. to CE (Camper’s plane)

bal jobb

50.5 44.7

Retrusion

bal jobb

0.3 0.3

ISS

bal jobb

0.0 0.0

Bennett Angle

lbal jobb

14.4 12.8

Shift Angle

bal jobb

6.3 -2.0

Sag. Front Table Incl.

57.7

Front Table Incl. Left

57.1

Front Table Incl. Right

48.7 6. ábra. Az arikulátorprogramozás egyéni értékei

Irodalom 1. ARCUS digma Gebrauchsanweisung, KaVo, Leutkirch, Deutschland 2002. 2. ARCUS digma PC-Software Gebrauchsanweisung, KaVo, Leut kirch, Deutschland 2003. 3. Bennet N. G: A contribution to the study of the movement of the mandible. Proc Roy Soc Med Soct Odontol 1908;7: 79. 4. Bonwill WGA: Articulation and Articulators. Trans Am Dent Assoc 1865. 5. Christensen C: The probem of the bite. Dent Cosmos 1905;47: 403. 6. Cremer-Piel H, Beier U, Hugger A, Stüttgen U: Vergleich zweier Ultraschall- Messsysteme für die artikulatorbezogene Erfassung individueller Funktionswerte. 34. Jahrestagung Homburg der Arbeitsgemeinschaft für Funktionsdiagnostik und Therapie. 2001. 7. Demling A, Stiesch-Scholz M: Reproduzierbarkeit elektronisch registrierter Funktionsparameter bei Patienten und Probanden. 37. Jahrestagung Homburg der Arbeitsgemeinschaft für Funktionsdiagnostik und Therapie. 2004. 8. Edinger D: Ein Robotersystem für die Zahnärtziche Praxis. Phillip J. 1991;5: 301. 9. Fazekas A, Vágó P: A gnatológia elméleti alapjai és gyakorlati je lentősége a fogorvoslásban. Fogorv Szle 1996; 89: 39–49. 10. Gysi A: The problem of articulation. Dent Cosmos 1910;52: 148. 11. Hofmann M, Pröschel P: Geometrisch-mathematische Analyse von Übertragungsfehlern in der Artikulator und deren praktische Auswirkungen. Dtsch. Zahnärztl. Z. 1978; 33: 528–539. 12. Kiss G, Kiss P, Pácz M: A stomatognath rendszer ultrahangos – számítógépes modullal kiegészített – funkcionális vizsgálata Fogorv Szle 2005; 4: 145–152. 13. Klett R: Projektionsfehler bei der Winkelmessung mit Scharnierachsenschreinbern. Dtsch. Zahnärztl. Z. 1982; 37: 482–486. 14. Klett R: Projektionsbedingte Messfehler bei axialer Pantographie. Dtsch. Zahnärztl. Z. l983; 38: 44–46.

15. Kohno S: Analyse der Kondylenbewegung in der Sagittalebene. Dtsch. Zahnärztl. Z.1972;27:739–743. 16. Mayer G, dal Ri H: Dreidimensionale elektronische Messung der Bewegungen des Kondylus über die Scharnierachse des Unterkiefers. Dtsch. Zahnärztl. Z. 1985; 40: 881–886. 17. Mehl A, Blanz V, Hickel R: Was ist der „Durchschnittszahn”? – Ein mathematisches Verfahren für die automatische Berechnung einer repräsentativen Kaufläche. Dtsch. Zahnärztl. Z. 2005; 6: 335– 341. 18. Niedermeier W, Hellmich M, Arzuyan S, Hugger A, Hugger S, Morneburg Th és mtsai: Reliabilität elektronisch registrierter Funktionsparameter. 36. Jahrestagung Homburg der Arbeitsgemeinschaft für Funktionsdiagnostik und Therapie. 2003. 19. Pröschel P. A, Morneburg T: Differences Between Traces of Adjacent Condylar Points and Their Impact on Clinical Evaluation of Condyle Motion. The Int Journal of Prosthod 1998; Vol 11, Number 4: 317–324. 20. Schulz D, Winzen O: Von der Behandlungsplanung zur natur und funktionsgerechten Rekonstruktion (Teil I). Dental Sprectum Schw. Fachzeitsch. für die Zahntechn. 1997; 1: 11–16. 21. Schulz D, Winzen O: Von der Behandlungsplanung zur natur und funktionsgerechten Rekonstruktion (Teil II). Dental Sprectum Schw. Fachzeitsch. für die Zahntechn. 1997; 2: 133–138. 22. Sherif L, Niedermeier W: Mechanische oder elektronische Axiographie- eine Vergleichsstudie. 36. Jahrestagung Homburg der Arbeitsgemeinschaft für Funktionsdiagnostik und Therapie. 2003. 23. Stiesch-Scholz M, Rossbach A: Untersuchungen zur Messgenauigkeit des elektronischen Registriersystems Articus im Referenzartikulator Protar 9. Dtsch. Zahnärztl. Z. 2002; 57: 83–86.

127


Dr. Kiss G, Dr. Kiss P, Dr. Pácz M: Determination and practical application of articulator related individual functional parameters. New method of measurement: virtual articulator and face-bow The aim of each occlusal surface reconstruction is to take the functionally developed biomorphological aspects into consideration while restoring occlusal conditions. In order to fulfil these conditions, it is necessary to represent individual mandible movement as accurately as possible. In addition to physiological knowledge, it is indispensable for us to be able to simulate spatial mandible movement and determine individual parameters in an utmost precise way. By correcting projecting mistakes, the articulator should reproduce static and dynamic occlusal conditions according to reality. This is a difficult task. The advance of technology, spreading of computers and the idea of ’virtual articulator’ have all helped to fulfil all these conditions by quick digital data procession instead of complicated and slow mechanical gadgets. The aim of our publication is to present the programming possibilities of the articulator of individual value belonging to the system and the advantages of the method. Key words: virtual articulator, ARR (articulator related registration), articulator programming, functional parameters

Könyvismertetés

Bitter István–Huszár Ilona: Pszichiátriai alapismeretek fogorvosoknak Semmelweis Kiadó, Budapest, 2007 A fogorvostan-hallgatók számára írt, hiánypótló pszichiátriai tankönyv logikusan és tömören adja közre mindazokat az ismereteket, melyekre minden leendő orvosnak, így a fogorvosnak is szüksége van minden napos betegellátó munkája során. A fogorvostan-hallgatókat évtizedek óta oktató második szerző és a tanszék vezetője biztos kézzel és tapasztalattal válogatták ki azokat az ismereteket, melyek elsajátításával a fogorvostan-hallgató nemcsak ügyes fogművessé, de orvosi szemléletű fogorvossá is válhat. A 101 oldalas tankönyv három nagy fejezetre oszlik. Az első, 20 oldalas fejezet „A pszichiátria általános kérdései” címmel tárgyalja a pszichiátriai epidemiológia alapjait és a pszichiátriai kórképek klasszifikációját, be vezetve a hallgatót a BNO-10 kódok és a DSM-IV diagnosztikai kritériumrendszerbe, mindez meg fogja kön�nyíteni a fiatal orvosok ma szükséges jelentés rendszer ismereteinek elsajátítását is. A pszichiátriai diagnosztika alapjainak ismerete, a kontaktus felvétele a beteggel, az anamnézis jelentősége minden orvosi disciplina alapköve, a beteg vizsgálata széles körű, belgyógyászati és neurológiai alapokon nyugvó tudást igényel. A továbbiakban a pszichiátriai kórképek terápiáját ismertetik, biológiai, pszichoterápia és szocioterápia szerinti megközelítésben. A második, legterjedelmesebb fejezet „A pszichiátriai betegségek felosztása, tünettana, diagnosztikája és

terápiája” címszó alatt részletesen, de tömören mutatja be az egyes betegségcsoportokba tartozó kórképeket, címszó szerint összefoglalva a következőket: • neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform kórképek, • személyiségzavarok típusai, • affektív betegségek (depresszió, mánia, bipoláris kórképek), • szkizofréniák és más pszichotikus kórképek, • organikus pszichoszindrómák, • pszichoaktív szerek (alkohol, koffein, nikotin, drogok) által okozott pszichiátriai kórképek. Az egyes kórképek ismertetése, diagnózisa után a kezelést és a megelőzés lehetőségeit is ismertetik. A harmadik, rövid fejezet „Egyes pszichiátriai állapotok megjelenési formái, tünetei és terápiája” címmel a szorongás, a fájdalom pszichológiai összetevőit, az öngyilkos magatartást, a gyermek- és időskor pszichiátriai és pszichológiai sajátosságait, majd a pszichiátriai heveny állapotok sürgősségi ellátását tárgyalja. A tankönyv nyelvezete egyszerű, érthető, stílusa tömör, olvasmányos. Nem csupán az egyetemi hallgatók, hanem a végzett orvosok, fogorvosok számára is nagyszerű kompendiumot, kiegészítést jelenthet a régebben tanultak felfrissítéséhez, tudásuk modern szemléletnek megfelelő pótlásához. Javasoljuk a tankönyv tanulmányozását – egyéni továbbképzésként, épülésként – minden fogorvosnak is! Dr. Bánóczy Jolán

128


MEGHÍVÓ Az MFE Magyar Endodontiai Társaság és a Dento-Maxillo-Faciális-Radiológiai Szakosztály 2007. június 14–16. között tartja II. közös Kongresszusát Helyszín: Savoyai Kastélyszálló, Ráckeve

A Kongresszus szervezői: Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinika, Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinika Röntgenosztálya A szervezőbizottság tagjai: Elnökök: Dr. Fazekas Árpád, Dr. Pataky Levente (id.) Titkár: Dr. Tóth Zsuzsanna Tagok: Dr. Martonffy Katalin, Dr. Koch Gyula, Dr. Gombos Ádám, Dr. Papp Petra, Dr. Plachtovics Márk A Kongresszus tudományos témái: Új anyagok és módszerek az endodontiában, gyökérkezelt fogak helyreállító protetikája, endodontiai mikrosebészet, endodontia és az implantológia kapcsolata, a fogbél és periodontium biológiája, endodontiai radiológia, számítógép-asszisztált képalkotó rendszerek, góckérdés és annak radiológiai értékelése, szabad témák. Az előadók témaválasztásánál bátorítjuk a klinikai gyakorlattal összefüggő témák prezentálását. A Kongresszus résztvevői között neves hazai és külföldi meghívott előadók szerepelnek. Tudományos program: előadások (10 perc), poszter-prezentáció A Kongresszus idején szakmai kiállítást is rendezünk. Részvételi díj: 2007. április 15. előtti befizetéssel: 20 000 Ft 2007. április 15. utáni, illetve helyszínen történő befizetéssel: 25 000 Ft Kísérőknek: 10 000 Ft Egyetemi hallgatóknak, rezidenseknek a szakmai programok látogatása térítésmentes A részvételi díj tartalmazza: a tudományos programokon való részvételt, a program- illetve absztraktfüzetet, a 2007. évi MET tagsági díjat, kávé- illetve teakuponokat a Kongresszus idejére*, a kiállítás megtekintését*, az esti állófogadást (június 14.)* * a kísérők díja is tartalmazza Az ünnepélyes bankettet június 15-én tartjuk. Ára: 8 000 Ft

129


Szállásdíjak a Kongresszus résztvevőinek: Szállodák

Savoyai Kastélyszálló Kék Duna Wellness Hotel * Laguna Panzió

1 ágyas szoba/éj 9 000 Ft 15 000 Ft



6 000 Ft

9 000 Ft

12 000 Ft

* Szállóvendégek ingyenesen vehetik igénybe a következő szolgáltatásokat: látvány- és úszómedence, pezsgőfürdő, szauna, gőzfürdő, Kneipp-kúrák, relaxációs szoba, pihenőszoba, teabár Szállás díja: a díjak magukba foglalják a reggelit, de nem tartalmazzák az idegenforgalmi adót. A korlátozott szobaszám miatt a szállásigények kielégítése a jelentkezés sorrendjében, személyenként egységesen 5000 Ft szobafoglalási díjelőleg befizetésével történik. Helyszíni regisztráció: június 14. 15:00 órától A Kongresszus megnyitása, állófogadás: június 14. 20:00 óra; Űnnepélyes bankett: június 15. 19:00 óra Helyszín: Savoyai Kastélyszálló A Kongresszus zárása: június 16. 12:00 óra A Kongresszuson való részvétel akkreditált pontértéke: 10 pont

Beszámoló a Szeged 2007 Tudományos Továbbképző Konferenciáról és Fogorvos-találkozóról

2007. április 21-én és 22-én ismét megrendezésre került a több mint harmincéves hagyományra visszatekintő Szegedi Tudományos Továbbképző Konferencia és Fogorvos-találkozó. Az esemény különleges jelentőségét az adta, hogy a rendezvényt idén először a

Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Kara szervezte. Újdonságnak számított az is, hogy a programoknak elegáns környezetben a szegedi József Attila Tanulmányi és Információs Központ adott otthont. Az új szervezeti keretek között megrendezésre került

130


konferencia idei témáját és a tudományos program gondozását a Kar Szájsebészeti Tanszéke vállalta, amely a meghívott előadók témaválasztásában és rendezvényhez kapcsolódó továbbképző tanfolyam programjában nyilvánult meg. A rendezvényt Dr. Nagy Katalin, a SZTE Fogorvosi karának megbízott dékánja, Prof. Dr. Márton Ildikó, az MFE elnöke, Prof. Dr. Kiricsi Imre, a SZTE Kutatásfejlesztési és Innovációs rektor-

helyettese nyitotta meg. A megnyitón beszédet mondott Prof. Dr. Fazekas András, a Fogorvosi Szak korábbi vezetője, aki életre hívta és tevékenyen végigkísérte a Fogorvostudományi Kar kialakulásának folyamatát. A továbbképzésen és a konferencián a szakterület leg nevesebb külföldi és hazai képviselői tartottak előadásokat. Emellett – a hagyományokhoz híven – a szakma teljes palettáját felsorakoztató, érdekes témájú bejelentett előadásokat hallhattak a résztvevők, amelyek a fogászat új kutatási eredményeivel és aktuális gyakorlati kérdéseivel foglalkoztak, lehetőséget biztosítva a fiatal kollégák tudományos munkáinak megismeré sére is. Pénteken az akkreditált továbbképzés keretében Prof. Dr. Sol Silverman (University of California, San Francisco, USA) Oral cancer and premalignant lesions: Leukoplakia revisited, Prof. Dr. Isaäc van der Waal (University Medical Center/ACTA, Amsterdam)

Oral cancer, the importance of early diagnosis and prevention, Prof. Dr. Bánóczy Jolán (SE FOK, Orálbiológiai Tanszék, Budapest) Szájüregi daganatok epidemiológiája és a rizikótényezők jelentősége és Prof. Dr. Sonkodi István (SZTE FOK, Orális Medicina Tanszék, Szeged) Orális és maxillofaciális régió termális sebészete (1971–2006) címmel tartott érdekes előadást. Szombaton a konferencia meghívott előadói voltak: Prof. Dr. Colin Hopper (UCL Eastman Dental Institute, London) Advances in the diagnosis and treatment of oral cancer, Prof. Dr. Jozsef Piffko (Klinik und Poliklinik für Mund- und Kiefer-Gesichtschirurgie, Münster, Germany) Az implantológia szerepe az orális rehabilitációban, Prof. Dr. Szabó György (SE FOK, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest) A sinus elevatio műtéttechnikai variációi és a műtét lehetséges szövődményei, Prof. Dr. Barabás József (SE FOK, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest) Posttraumás arckoponyadeformitások secunder ellátása, Prof. Dr. Michel Goldberg (Faculté de Chirurgie Dentaire, Université Paris 5, Montrouge, France) Biological strategies for dental pulp repair, Prof. Dr. Szabó Gyula (PTE OEC ÁOK, Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Pécs) Stratégiai szempontok a részleges foghiányos állapot prognózisában, Prof. Dr. Varga Gábor (SE FOK, Orálbiológiai Tanszék, Budapest) Modern orvosbiológiai kutatások és fogorvostudomány – molekuláris diagnosztika és genomika. A rendezvényt mind a négy képzőhely prominens vezetői megtisztelték részvételükkel. Az idén első alkalommal akkreditált továbbképzés keretein belül került sor a fogászati asszisztensek szakmai képzésére. Az érdeklődők „Új technikák a fogásza ti ellátás területén” címmel hallhattak érdekes előadásokat. Ezenkívül a rendezvény adott otthont az MFE Délkelet-Magyarországi Szakcsoportjának közgyűlésé re és a Magyar Egészségügyi Társaság Fogorvosi Munkacsoportjának elnökségi ülésére is. A magas színvonalú rendezvényhez kellemes társasági programok társultak. A péntek esti Fogadás és a szombati Gálavacsora kiváló lehetőséget nyújtott a baráti találkozóra és szakmai tapasztalatcserére. A hagyományoknak megfelelően a konferencia ideje alatt lehetőség nyílt a fogászati termékkiállítással egybekötött vásár megtekintésére. A jó hangulatban és kellemes környezetben lezajló tudományos rendezvény reméljük mindenki megelégedésére szolgált.

Dr. Nagy Katalin a kongresszus elnöke

Dr. Pelsőczi-Kovács István a szervezőbizottság titkára


131

A Semmelweis Egyetem: Fogorvostudományi Kar, Oktatási Centrum ünnepélyes átadás

2007. április 26-án 13 órakor került sor a Fogorvostu dományi Kar Oktatási Centrumának hivatalos ünnepélyes átadására. A PPP program keretében a Szalonka Tervező Iroda tervei és a Hérosz Zrt. kivitelezésében elkészült épület alapkőletételére 2006 júniusában került sor, és alig 10 hónappal később a Fogorvostudományi Kar klinikái már birtokukba vehették a közel 13 000 négyzetméteres épületet. A klinikák a tavaszi szünet során költöztek át, hogy a legkisebb fennakadást okozzák

ezzel az oktatásban. A nagyon precíz és előre kidolgozott költözési tervnek és forgatókönyvnek köszönhetően minden szervezeti egység időben teljes kapacitásával át tudott költözni az épületbe, és a tavaszi szü-

vett Manhertz Károly szakállamtitkár (OKM), Rapi Katalin államtitkár (Egészségügyi Minisztérium), Éger István, a MOK elnöke és több száz meghívott vendég. Dr. Fejérdy Pál oktatási rektorhelyettes, az ünnepség házigazdája köszöntője után Manhertz Károly államtit kár úr mondott elsőnek beszédet, méltatva azt a tényt, hogy ez a beruházás volt a PPP keretében megvalósult oktatási intézmények közül az első, és kiemelte azt az örömteli tényt, hogy két héttel korábban az ÁOK elméleti tömbjének alapkő-letételénél is beszédet mondhatott. Ezt követően Tulassay Tivadar rektor úr méltatta beszédében az Oktatási Centrum jelentőségét az Egyetem és a kar életében. Ugyanakkor megemlítette, hogy a PPP program következtében megnövekedtek az egyetemre és a karra háruló anyagi terhek. Ezt követően Gerencsér László, a HÉROSZ Zrt. elnök-vezérigazgatója beszédében kiemelte az egyetemmel kialakult jó szakmai kapcsolatot, és kifejezte reményét, hogy ez a kapcsolat 20 évig fennmarad, míg az épület bérleti díjának utolsó fillére is kifizetésre kerül. Gera István dékán beszédében elsősorban köszönetet mondott Zelles Tivadar professzor úrnak, a Kar volt dékánjának, akinek nevéhez fűződik mind a Pátria Nyomda épületének megvásárlása, mind pedig a PPP program elindítása. Ugyancsak köszönetet mondott Fejérdy Pál professzor úrnak és Gerle János megb. épületigazgatónak áldozatkész, embert próbáló munkájukért, amely nélkül az épület időre nem készülhetett volna el. A köszöntő beszédek után Tulassay Tivadar rektor úr Gerencsér László elnök-vezérigazgatóval átvágta a nemzeti színű szalagot, amellyel az épület hivatalos megnyitását

Az Oktatási Centrum homlokzata a két védőszenttel

Propedeutikai tanlabor

net utáni első gyakorlati héten már az épület készen állt betegek fogadására is. Az ünnepélyes megnyitón az egyetem felső vezetői, professzori kara, a kar oktatói és hallgatói mellett részt

deklarálták. Ezt követően Fejérdy Pál rektorhelyettes úr mint az Oktatási Centrum rektori biztosa, a Kar köszönetét kifejezve, Párkányi Raab Péter szobrászművész alkotását – az épület homlokzatát díszítő egyik

Az Oktatási Centrum aulája

132


Dr. Fejérdy Pál egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem rektorhelyettese, a projekt vezetője

Manhertz Károly, az Oktatásügyi Minisztérium szakállamtitkára

szobrának egyik alakja (Hygiene) kicsinyített másolatát – adta át azoknak, akik tevőlegesen hozzájárultak az épület megvalósításához. Így szobrot vehetett át: Dr. Zelles Tivadar egyetemi tanár, volt dékán Dr. Tulassay Tivadar egyetemi tanár, rektor Dr. Kopper László egyetemi tanár, volt rektorhelyettes, korábbi projekt-vezető Dr. Ivády Vilmos főigazgató úr Dr. Magyar Bálint miniszter úr (aki külföldi tartózkodása miatt személyesen nem vehette át a szobrot) Dr. Fiala István miniszteri biztos úr (OKM) Kaszás István, a Szalonka Építész Iroda vezetője Gerencsér László, a HÉROSZ ZRT. vezetője

Dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke

A szalagot átvágta Gerencsér László, a HÉROSZ Zrt. elnök-vezérigazgatója és dr. Tulassay Tivadar egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem rektora

Dr. Tulassay Tivadar egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem rektora

Dr. Gera István egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar dékánja

Kiemelkedő szakmai munkája elismeréséül Fejérdy professzor úr Joó Zsuzsanna építészmérnök asszonynak, aki a két éven keresztül a Műszaki Igazgatóság részéről a PPP Project referense volt, szintén átadta a szobrocskát. A bensőséges megnyitó ünnepség Fejérdy Pál zárszavával és pezsgős köszöntőjével zárult. Az esemény nagyszámú résztvevői az épület gyönyörű aulájában még hosszú ideig elbeszélgetve fogyaszthatták el a büfé kínálta szendvicseket és süteményeket. Dr. Gera István egyetemi tanár, dékán

Az emlékérem átadása

Dr. Zelles Tivadar egyetemi tanár kitüntetett.

Fogorvosi Szemle. Stomatologia Hungarica TARTALOM évfolyam 3. sz június. Dr. Fejérdy Pál. Dr. Hermann Péter

Recommend Documents