Fogorvosi Szemle. Stomatologia Hungarica. Alapította: Dr. Körmöczi Zoltán 1908-ban évfolyam 6. sz december

Fogorvosi Szemle Stomatologia Hungarica A MAGYAR FOGORVOSOK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Alapította: Dr. Körmöczi Zoltán 1908-ban

100. évfolyam 6. sz. 2007. december

Főszerkesztő:

Dr. Fejérdy Pál Szerkesztő:

Dr. Hermann Péter A szerkesztőbizottság tagjai: Dr. Barabás józsef, dr. Bánóczy jolán, dr. Boros ildikó, dr. Dobó nagy csaba, dr. Divinyi tamás, dr. Fazekas andrás, dr. Fazekas árpád, dr. Fábián tibor, dr. Gera istván, dr. Gyenes vilmos, dr. Hegedüs Csaba, dr. K aán miklós, dr. Kocsis s. Gábor, dr. Mari albert, dr. Márton ildikó, dr. Nagy gábor, dr. Nagy katalin, dr. Nyárasdy ida, dr. Orosz mihály, dr. Piffkó józsef, dr. Schiff tamás, dr. Sculean, anton, dr. Suba zsuzsanna, dr. Szabó györgy, dr. Szabó gyula, dr. Tarján ildikó, dr. Varga gábor, dr. Vágó péter, dr. Zelles tivadar Szerkesztőség: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 47. Fogpótlástani Klinika Telefon/fax: 317-1094 Kiadja: a Magyar Fogorvosok Egyesülete Megrendelhető a Magyar Fogorvosok Egyesülete Titkárságán 1088 Budapest, Szentkirályi u. 40. Előfizethető továbbá átutalással a Magyar Fogorvosok Egyesülete 11708001-20025782 sz. bankszámlájára is. Terjesztéssel kapcsolatos reklamáció, információ: Tel.: 317-1622, fax/tel.: 317-1094 Külföldiek számára megrendelhető a terjesztőnél, a Magyar Posta Rt. Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóságnál (1846 Budapest, Pf. 863), a Hírlapelőfizetési Irodákban (HELÍR) Budapest, XIII. Lehel út 10/a; levélcím: 1900 Budapest, és vidéken a postahivatalokban, előfizethető továbbá átutalással a Magyar Posta Rt. Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóság 119911011-02102799 sz. bankszámlájára is. Terjesztéssel kapcsolatos reklamáció, információ külföldi előfizetők számára tel. (Budapestről): 06-80-444-444 (rádiótelefonról nem hívható) tel. (Pestről): 06-80-444-444 (rádiótelefonon nem hívható); telefon (vidékről): 270-227; fax: 270-4894; A példányonkénti eladási ára 500 Ft.

Index: 25 292 HU-ISSN 0015-5314 Nyomta az Argumentum Kiadó Nyomdaüzeme

TARTALOM Dr. Fejérdy Pál, dr. Tollas Örs Lehel, dr. Fejérdy László, dr. Borbély Judit, dr. Hermann Péter Fix fogművek jellemzőinek alakulása országos felmérések alapján 279 Dr. Madléna Melinda, Faragó Réka, Dr. Lukács Péter A fogászati prevenció szempontjai az időskorban

289

Dr. Kovács Viola, Dr. Tihanyi Dóra, Dr. Gera István Lokális plakkretenciós tényezők előfordulási gyakorisága krónikus parodontitisben

295

Dr. Ungvári Krisztina, Dr. Barrak Szauszán, Dr. Smehák György, Szamosközi Alice, Dr. Rovó László, Dr. Radnai Márta A teljes felső lemezes fogpótlás hangképzésre gyakorolt hatása 301 Szalóki Melinda, Dr. Bukovinszki K atalin, Üveges Andrea, Dr. Hegedűs Csaba, Dr. Borbély János Fogászati kompozitok gyantájának módosítása reaktív polimer nanorészecskékkel 307 Beszámoló az MFE Fogpótlástani Társaság XVII., a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társaságának VII. és a Magyar Parodontológiai Társaság XV. Kongresszusáról 313 Könyvismertetés

315

Beszámoló a 2007. október 22–28. között az Egyesült Arab Emirátusban, Dubaiban megrendezett FDI World Dental Federation Világkongresszusáró 316 A Magyar Arc-Állcsont- és Szájsebészeti Társaság vezetőségének helyzetértékelő felmérése

318 ���

Könyvismertetés

320

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007. 279–288.

Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar Fogpótlástani Klinika, Budapest

Fix fogművek jellemzőinek alakulása országos felmérések alapján Dr. Fejérdy Pál, dr. Tollas Örs Lehel, dr. Fejérdy László, dr. Borbély Judit, dr. Hermann Péter

A részleges foghiányok gyógyítására – hazai vonatkozásban – jelentős számban alkalmazunk fixpótlásokat. Dolgoza­ tukban a szerzők e fogművek statisztikai jellemzőit kívánják bemutatni nagyszámú minta elemzése alapján. A Fogpót­lástani Klinika orvosai 1985–1989-ben „első”, majd 2003–2004-ben „második” sztomatológiai szűrővizsgálatot végeztek a WHO kritériumoknak megfelelően. A szűrővizsgálat a Röntgenernyő és Fényképszűrő Állomások által szervezett tüdőszűrésekhez kapcsolódóan történt. Az „első” vizsgálatkor 6224 fixpótlás adatai, a „második” vizsgálatkor 3676 fixpótlás adatai kerültek elemzésre. Az idő-jellemzőkőn túl vizsgálták a pótfog-számot, a pótfog/pillér arányt (pillér telítettség), a pótolt fogak helyét, a pillérek helyét, valamint a pótlást határoló „foghely” jellemzőit (maradékfog, korona, pótfog, foghiány), hídváz, illetve a leplezés anyagát. Az adatok kezelésére és kiértékelésére SPSS for Windows 10.0.5 programcsomagot használtak. Az átlagos viselési idő 9,34 ± 8,47 év. Az átlagos tagszám; a felső állcsonton 6,34, az alsó állcsonton 4,62. Az átlagos pillérszám; a felső állcsonton 3,58, az alsó állcsonton 2,82. A leggyakoribb pillérfog mind a felső, mind az alsó állcsonton a szemfog (23%), (20%) előfordulással. A leggyakrabban pótolt fogak a felső áll­ csonton: az első kisőrlők (27%), majd a második kisőrlők (23%); az alsó állcsonton az első nagyőrlők (36%), majd a második kisőrlők (21%). Megállapítható, hogy a kapott eredmények jelentős mértékben állcsontfüggők, ugyanakkor a nem és az életkor a talált értékeket gyakorlatilag nem befolyásolja, a jobb és bal oldal pedig szimmetriát mutat. A 2004-es adatok egyértelműen a hidak extenziójáról, a pillérfogak számának szignifikáns növekedéséről tanúskodnak. Úgy gondoljuk, hogy a fix fogművek jellemzőinek széles körű statisztikai elemzése segít a lakosság szájállapotának jobb megismerésében. A közreadott eredményeik, a változások trendje epidemiológiai szempontból hasznosak. Megítélésünk szerint valid, releváns adatokat szolgáltatnak a fogászati ellátás stratégiai tervezéséhez, az oktatás hatékonyságának méréséhez is. Kulcsszavak: epidemiológiai vizsgálat, fixpótlás, pillérfog, pótfog

A részleges foghiányok gyógyítására – hazai vonatko­ zásban irodalmi adatok alapján [14], de saját felméré­ seink szerint is – jelentős számban alkalmazunk fix­pót­lásokat. Az összes fogpótlás 50,3%-a fix fogmű, 27,5% a részleges kivehető és kombinált fogpótlások aránya, és végül 22,2%-ot tesz ki a teljes lemezes fogpótlást viselők száma. Megjegyzendő másrészről, hogy a rész­leges foghiányok fele nem pótolt (46% felsőállcsont, 60% alsó állcsont), ezek elsősorban a kis kiterjedésű, 1A „protetikai osztály”-ból kerülnek ki. A fix fogpótlások elsősorban a Fábián és Fejérdy osztályozás szerinti 1A és 1B osztályba sorolt foghiá­ nyok terápiás eszköze, de sok esetben élünk a 2B osz­tályú foghiányok 2A osztályúvá alakításakor e meg­ oldás adta lehetőséggel [2, 15]. Potenciálisan a részleges foghiányok 54%-a (1A) +10%-a (1B) a felső állcsonton, 50%-a (1A) +2 %-a (1B) az alsó állcsonton szanálható egészében, és 22% (felsőállcsont), valamint 30% (alsó állcsont) szanálható részben (2B) fix fogpótlásokkal. A hazai gyakorlatban a páciensek idegenkednek a kivehető fogpótlásoktól, ezért e foghiá­ Érkezett: 2007. október 2. Elfogadva: 2007. október 24.

nyok megoldásában – ha készül pótlás – szinte kivé­ tel nélkül fix pótlást találunk. Dolgozatunkban a fix fog­művek statisztikai jellemzőit kívánjuk bemutatni két országos vizsgálat nagyszámú észlelése alapján. Célunk volt, hogy a két vizsgálat között eltelt időszak epidemiológiai trendjeit bemutassuk, adatokat szolgáltassunk a hazai felnőtt lakosság szájállapotának jobb megismerésére, és nem utolsósorban; mérjük az oktatott irányelvek megvalósulását, hogy szükség esetén didaktikai korrekciókat hajthassunk végre. Anyag és módszer A Fogpótlástani Klinika kalibrált orvosai 1985–1989-ben továbbiakban „első vizsgálat”, majd 2003–2004-ben továbbiakban „második vizsgálat” sztomatológiai szű­rővizsgálatokat végeztek a WHO kritériumoknak megfelelően [13]. A vizsgálatokat mesterséges megvilágí­ tás mellett megtekintéssel (tükör, szonda segítségével), illetve interjú módszerrel végezték. A szűrővizs­gálat a

280

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

Röntgenernyő és Fényképszűrő Állomások ál­tal szervezett tüdőszűrésekhez kapcsolódóan [13] 9991, illetve 4606 önkéntes személyen történt. A vizsgálati helyszínek a reprezentativitás érdekében felölelték az ország összes régióját, a fővárost, a nagyvárosok lakosságát és vonzáskörzetükben élő lakosságot egyaránt. Az „el­ ső” vizsgálatkor 2879 személy, 6224 fixpótlásának adatai, a „második” vizsgálatkor 1876 személy, 3676 fixhíd

7,89 év (első vizsgálat), 9,34 év (második vizsgálat) szórás értékek ± 7,08 és ± 8,74, a medián 6,00, illetve 7,01 értékeket vett fel. A fix pótlások viselési idejének alakulása teljes mértékben megegyezik korábbi, a teljes fogpótlásokhoz kapcsolódó megfigyeléseinkkel [5]. A vizsgált személyek egy kisebbik része, életének fontos eseményéhez kötve pontosan emlékszik a fogpótlás-készítés időpontjára. A többség azonban az

viselési idő 1. ábra. A fix fogművek viselési idejének megoszlása

pótlásának adatai kerültek elemzésre, 1460 alsó, 2216 a felső állcsontra készült. Az időjellemzőn, a viselési időn (a pótlás szájba helyezésétől a vizsgála­tig eltelt idő) túl – melyek a vizsgált személyek emlékezetére voltak bízva, „bemondás” alapján fogadtuk el [7] – vizs­ gáltuk a pótfogszámot, a pótfog/pillér arányt [12], a pó­ tolt fogak helyét, a pillérek helyét, valamint a hídváz, illetve a leplezés anyagát. A parodoncium védelmének megvalósulását a vizsgálat időpontjában, az interdentális papilla koronához illetve a hídtesthez való viszonyával jellemezve. Az adatokat e célra kifejlesztett szá­mítógépes program segítségével közvetle­nül rögzítettük, kiértékelésükre SPSS for Windows 10.0.5 programcsomagot használtuk, a „leíró” statisztikákon túl, variancia analízist (ANOVA teszt) és χ2 próbát végeztünk. Eredmények és megbeszélés A páciensek bemondása alapján felvett viselési idők (a szájba helyezéstől az észlelésig eltelt évek) átlaga

emlékezet konkrét fogódzói híján csak becsülik az eltelt időt. Az 1. ábra szemlélteti az emlékezetre hagyatkozva „bemondott” viselési időket. Az emlékezet „kerekítési” hajlandósága jól megfigyelhető a tízéves fő ciklicitáson belül ötéves periodusokkal. A mért értékekre jól illeszthető egy exponenciális görbe (λ= 0,1503 paraméterrel). A 2a. ábra a fix pótlások tagszámának (pillérfog [P] + pótfog [p]) alakulását mutatja be. Átlagos tagszám (P+p): felső állcsont (első vizsgálat) 4,21; (második vizsgálat) 6,34 alsó állcsont (első vizsgálat) 3,11; (második vizsgálat) 4,62. Leggyakrabban 32%-ban (első vizsgálat), illetve 25% (második vizsgálat) az esetek harmadában-negyedében négytagú hidakat készítünk, ezek általában optimális szerkesztésűek, két pillérfog két fogat pótol. Feltűnően nagy számban készülnek három- és öttagú hídpótlások is, melyek szintén jó és biztonságos szerkesztésnek mondhatók, az arány azonban jelentősen romlott. A kétpilléres hidak – statikailag legkedvezőbb szerkezetek – 63,7%-ról 47,6%-ra estek vissza! Már

281

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

Első vizsgálat Második vizsgálat

2a. ábra. Hídpótlások %-os megoszlása tagszám szerint

Viselési idő

3

4

5

6

7

8

9 Tagszám

10

11

12

2b. ábra. A viselési idők alakulása a fix pótlások tagszámának függvényében

13

14

282

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

Első vizsgálat Második vizsgálat

3a. ábra. Pillérfogak %-os megoszlása; felső állcsont

Első vizsgálat

Második vizsgálat

3b. ábra. Pillérfogak %-os megoszlása; alsó állcsont

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

Első vizsgálat

Második vizsgálat

4a. ábra. A pótfogak %-os megoszlása „foghelyenként”; felső állcsont

Első vizsgálat Második vizsgálat

4b. ábra. A pótfogak %-os megoszlása „foghelyenként”; alsó állcsont

283

284

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

erről az ábráról is leolvasható a tagszám-arányok jelentős eltolódása. A második vizsgálat idejére a kéthat tagú pótlások száma minden esetben – ezen belül örvendetesen a kéttagú (szabadvégű) eseteké is – csökkent. A hét-tizenhat tagú hidak száma azonban megkétszereződött, a tagszámok mindkét állcsonton jelentősen megemelkedtek. A nagyobb tagszámú fix pótlások gyakoriságának növekedését magyarázhatná, hogy – az alább részletezett okok miatt a fokozott

Első vizsgálat

A 2a. és 3. ábrák alapján azt várhatnánk, hogy jelentősen megváltozott a pótlásra kerülő fogak típusa, megváltozott a foghiányok struktúrája. A 4a. és 4b. ábrák a fix híddal pótolt fogak megoszlását tartalmazzák. A hiányzó fogak pótlásának „szokásaiban” azonban nem tapasztalhatunk olyan jelentős különbséget, melyek a tagszámok általános növekedését és „új” pillérfog-megoszlást kellene eredményeznie. A leggyakrabban pótolt fog a felső állcsonton az első kisőrlő (27%),

Második vizsgálat

5. ábra. Pillér/pótfog arány tagszám szerint

sínezés, pillérfogszám-növekedés – ezekben az esetekben a viselési idő nő. A 2b. ábra szemlélteti a vise­ lési idő alakulását a tagszámok függvényében. Az ábráról is leolvasható és matematikai statisztikailag is igazolható, hogy a tagszámok alakulása érdemben nem befolyásolja a viselési időt. A 3a., 3b. ábrák a pillérként felhasznált fogak gyakoriságát foglalják össze. Átlagos pillérszám (P): felső állcsont (első vizsgálat) 2,35; (második vizsgálat) 3,58 alsó állcsont (első vizsgálat) 1,86; (második vizsgálat) 2,82. Szembetűnő, hogy mind a felső, de különösen az alsó állcsonton jelentősen megnőtt a metszőfogak pillérként való alkalmazása. Az alsó kismetsző részesedése (másod-harmadrendűsége [4] ellenére) több mint kétszeresére nőtt! Ugyanakkor csökkent a második kis- és nagyőrlők aránya. A változás legkevésbé az első kis- és első nagyőrlő fogak pillérkénti felhasználását érintette. Összességében a tagszámon belül a pillérfogszám növekedést általános jelenségként figyelhetjük meg, míg a pótolt fogak száma nem nőtt.

míg az alsó állcsonton az első nagyőrlő (41%). Ugyanakkor valamivel kevesebb első nagyőrlőfogat, és harmadával több alsó első metszőt pótolunk, mint az „első vizsgálatkor”. Az eredmények így nem indokolják a második alsó kismetsző pillérfogkénti előfordulásának majdnem megháromszorozódását. Az 5. ábra pillér (P) pótfog (p) hányadost, arányt szemlélteti. Míg az első vizsgálatkor egy pótfogra 1,01 pillérfog jutott, addig a második vizsgálat eredménye szerint egy pótfogra 1,35 pillérfog esik, statisztikailag szignifikáns (p<0,05) szakmailag igen jelentős különbséget mutatva. A 2a. ábra értelmezése így kiegészül, a tagszám-növekedés nem jár együtt a pótolt fogak számának emelkedésével, csak a pillérfogak száma növekszik, mintegy egyharmaddal. A pillérfog-szám növekedése azonban elsősorban a „protetikailag” másod-, illetve harmadrendű fogcsoportokat érintik, melyek ilyen mértékű segédpillérként való alkalmazása legalábbis elgondolkodtató. A 6a., b. ábra fix fogpótlások anyagának (bal oldali

285

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

Első vizsgálat Második vizsgálat

Nemesfém mentes

Akrilát

R.m.f.acél

Arany

Egyéb

Akrilát

Fémkerámia

Nem leplezett

6a. ábra. Fix fogművek %-os megoszlása a hídváz, valamint a leplezés anyag szerint; felső állcsont

Első vizsgálat Második vizsgálat

Nemesfém mentes

Akrilát

R.m.f.acél

Arany

Egyéb

Akrilát

Fémkerámia

6b. ábra. Fix fogművek %-os megoszlása a hídváz, valamint a leplezés anyag szerint; alsó állcsont

Nem leplezett

286

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

ábrarész), illetve leplezésének alakulását (jobb oldali ábrarész) mutatja a két vizsgálat eredményeinek tükré­ ben. A nemesfém-mentes (öntött technológia) ötvöze­tek aránya megháromszorozódott. A rozsdamentes fogászati acélhidak annak ismeretében, hogy több mint húsz éve (!) gyakorlatilag új fogmű ebből az anyagból nem készült – húzott forrasztott technológiájukkal még mindig megtalálhatók. Az akrilát koronák definitív pótlásként történő, nem elfogadott alkalmazása [3] örvendetesen csökkent, azaz nem termelődött újra, hasonló

Felső állcsont

nak Tihanyi D. és mtsai. észlelését [17] és Gera I. köz­ léseit (8), miszerint a fixpótlások parodontális kialakítása kis mértékben ugyan, de javuló tendenciát mutat. A 7. ábra szemlélteti a marginális parodoncium kialakítása szempontjából megfelelően szerkesztett hi­dak részarányának változását, a viselési idő függvényében. A felső állcsonton – várakozásunknak megfelelően – a viselési idő előrehaladtával emelkedik a parodontálisan „jól” kialakított hidak száma, azaz a rosszul szerkesztett pótlások gyorsabban „fogynak”, rövidebb a kihor­dá­-

Alsó állcsont

Viselési idő

7. ábra. A marginális parodoncium védelmét „jól” megvalósító hidak gyakoriságának alakulása a viselési idő függvényében.

irányú változást tapasztalhatunk a leplezés nélküli hidak számában is. A legkifejezettebb változás a fémke­rámia pótlások területén történt, számuk 2%-ról 42%-ra emelkedett. A felső és alsó állcsont tendenciái azonosak, a változások iránya megegyezik, nagyságrendjük­ ben azonban jelentős eltérés tapasztalható, igazolva azt a többszörösen is megfigyelt tényt, hogy az állkapocs foghiányai esztétikai szempontból is alárendeltek. Az interdentális papilla, a parodoncium védelmének biztosítását három: „megvalósított”, „részben megvalósított”, „nem megvalósított” kategóriába sorolva a viselési idő függvényében értékeltük, hozzárendelve a CPITN parodontológiai index [8] értékeit. Eredményeink indirekt módon megerősíteni látsza-

si ide­jük. A lineáris összefüggés statisztikailag igazolható a szignifikáns r =0,97 regressziós értékkel. Az alsó állcsonton a nagyszámú minta ellenére (n = 2216) nem mutatható ki összefüggés a parodoncium védelmének megvalósulása és a viselési idő között (r = 0,16). A 8a. és b. ábrák a CPITN parodontológiai index és a viselési idők alakulását ábrázolják a felső és az alsó állcsonton. Tájékozódás-, „kontroll”-ként feltüntettük a teljes vizsgált populáció átlag CPI értékeit is. A felső állcsonton az egészséges, gyulladásmentes pillérek számaránya csak a 0–15 év viselési időig fog egyenle­ tesen, növelve a középsúlyos és súlyos esetek gyakoriságát. A 16–20 év viselési idejű hidak (n = 95) megoszlásánál azt tapasztalhatjuk, hogy az egészséges

287

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

pardonciumú pillérfogak száma „megnő”, a középsú­ lyos és súlyos esetek összességében alig néhány szá­zalékkal haladják meg a 0–5 év viselési időnél tapasztaltakat. Jó esély a 15 év feletti pótlásoknak a „túlélés-

parodontálisan súlyosan károsodott pillérfogú hidak – a felső álcsont pótlásaival ellentétben – nem „élik túl” a 15 évet.

Viselési idő

8a. ábra. CPITN parodontológiai index alakulása a viselési idő függvényében; felső állcsont

Viselési idő

8b. ábra. CPITN parodontológiai index alakulása a viselési idő függvényében; alsó állcsont

re” ép vagy parodontálisan alig érintett (CPI 1) fogak esetében van, de 5% felett észlelhetünk súlyos CPI 4 státusú eseteket is. Az alsó állcsont hídpótlásainak esetében két megfi­ gyelést is tehetünk: az egészséges parodociumú fogak, mint ahogy az várható volt – és más vizsgálatokkal is alátámasztott [1, 9, 10, 11, 16] –, fokozatosan fogynak, középsúlyos és súlyos parodontális érintettséget mutatva. A CPI 4 kategória gyakorisága 0–15 év viselési idő alatt 2%-ról közel 10%-ra emelkedett. Másrészt a

Összefoglalás A kapott eredmények több esetben állcsont-függők, ugyanakkor a nem és az életkor a talált értékeket gyakorlatilag nem befolyásolja, a jobb és bal oldal pedig szimmetriát mutat. A 2004-es adatok (második vizsgálat) a bázisadatokhoz képest (első vizsgálat) egyértelműen a hidak extenziójáról, a pillérfogak számának szignifikáns növekedéséről, túlsínezésről tanúskodnak.

288

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

Úgy gondoljuk, hogy a fix fogművek jellemzőinek szé­les körű statisztikai elemzése segít a lakosság száj­álla­ potának jobb megismerésében. A közreadott eredményeink, a változások trendje epidemiológiai szempontból hasznosak. Megítélésünk szerint valid, releváns adatokat szolgáltatnak a fogászati ellátás stratégiai ter­vezéséhez, az oktatás hatékonyságának méréséhez is.

Irodalom 1. Al-Roubaie, Abir, M: A fogágy állapota ezüst-palládium hidak pillér fogai körül és a kontrolloldalon. Fogorv Szle 1986; 79: 207–212. 2. Fábián T, Kádár L, Somogyi E, Fejérdy P: A protetikai 2B osztályba tartozó foghiányok pótlásának tervezése. Fogorv Szle 1980;73: 267–272. 3. Fábián T: A részleges fogművek típusai. In: Fábián T (szerk.): A fogpótlástan alapjai. Semmelweis Kiadó, Budapest, 1997; 143. 4. Fábián T: A részleges fogpótlások tervezését befolyásoló tényezők. In: Fábián T (szerk.): A fogpótlástan alapjai. Semmelweis Kiadó, Budapest, 1997; 194–195. 5. Fejérdy P, Lindeisz F: A teljes lemezes fogpótlások viselési idejének elemzése matematikai módszerrel. Fogorv Szle 2000;93: 99– 107. 6. Fejérdy P, Gerle J, Somogyi E, Lindeisz F: A hazai fix pótlások néhány statisztikai jellemzője keresztmetszeti vizsgálat alapján. Az MFE Fogpótlástani Társaságának XIV. Kongresszusa, Debrecen, 2001. augusztus 23–26. 17.

7. Fejérdy P: Az időskorúak fogászati epidemiológiai helyzete: In: Fejérdy P, Nagy G, Orosz M (szerk.): Gerosztomatológia; Az időskor fogászata. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2007; 21–24. 8. Gera I: A fogágybetegség epidemiológiája. In: Gera I. (szerk.) Parodontológia Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005; 32–33. 9. Hermann P, Götz Gy, Barna Zs: A hídtest és a nyálkahártya-csontalapzat viszonya és ennek mikrobiológiai vizsgálata Fogorv Szle 1994; 87: 299–306. 10. Keszthelyi G, Berta I, Szabó I: Rozsdamentes acélhidak hatása a fogágy állapotára Fogorv Szle 1983;76: 33–37. 11. Keszthelyi G, Szabó Gy, Szabó I: Ezüst-palládium hidak hatása fogágy állapotára. Fogorv Szle 1982;75: 342–345. 12. Kivovics P, Kispál A: Körhidak pillérszámának, tagszámának és a rögzített fogpótlások pillértelenítettségi indexének statisztikai jellemzői. Fogorv Szle 1987;80: 252–254. 13. Madléna M, Hermann P, Tollas ÖL, Gerle J, Fejérdy P: Felnőtt korúak táplálkozási, szájhigénés és fogorvoshoz járási szokásai kérdőíves felmérés alapján. Fogorv Szle 2007; 100: 91–98. 14. Sátai A, Varga T, Radnai M: Részleges foghiányok pótlására 2001ben Szegeden készült fogpótlástípusok előfordulási gyakoriságának vizsgálata. Fogorv Szle 2004; 97: 119–122. 15. Somogyi E, Fejérdy P, Fábián T: Az unilaterális (Fábián és Fejérdy protetikai 2A, 2B osztályú) foghiányok határeseteinek pótlása. Fogorv Szle 1990; 83: 341–343. 16. Szabó Gy, Szabó J, Keszthelyi G: A hídtest és a szomszédos horgonyok parodontális befolyásoló hatása a követéses ellenőrzés tapasztalatai alapján. Fogorv Szle 1989; 82: 97–102. 17. Tihanyi D, Kovács V, Gera I: Lokális plakk retenciós tényezők elő­fordulási gyakorisága krónikus parodontitisben. MFE Árkövy Ván­ dorgyűlés, Debrecen, 2006. augusztus 31–szeptember 2.

Dr. Fejérdy P, Dr. Tollas Ö L, Dr. Fejérdy L, Dr. Borbély J, Dr. Hermann P: Monitoring Trends in Fixed Partial Denture Design Based on National Surveys To restore partially edentulous arches reasonable number of fixed partial dentures (FPD) are used in Hungary. This paper describes statistic parameters of these restorations based on analysis of a large sample size. Dentists of the Department of Prosthodontics performed oral health surveys according to WHO criteria, first survey in 1985-1989 and second in 2003-2004. The oral surveys were carried out at the lung cancer screening stations among those individuals originally referred to undergo x-ray lung screening examination. In the “first” survey data collected on 6224 FPD; in the „second” survey data collected on 3676 fixed restorations were analyzed. Besides time parameters, number of pontic teeth, abutment teeth to pontic teeth ratio (abutment saturation), position of pontic teeth in the arch, position of abutment teeth in the arch, main features of „tooth location” adjacent to restoration (remnant tooth, crown, artificial tooth, missing tooth), framework- and veneering materials were investigated. For interpreting data SPSS 10.0.5 for Windows was applied. Restorations’ mean survival time was 9,34 ± 8,47 years. Average number of FPD unit was: 6,34 for the maxillary and 4,62 for the mandibular jaw. Average number of abutment teeth was 3,58 in the upper and 2,82 in the lower jaw. Most frequent abutment teeth of both the maxillary and mandibular jaw were canines (23%) (20%). In order of frequency: pontics of the upper jaw replaced first premolars (27%) and second premolars (23%); lower jaw pontics replaced first molars (36%) and second premolars (21%). Findings of our survey demonstrated that results were much jaw dependant, while participants’ sex and age influenced the outcome less. Comparison between left and right side of the arch revealed considerable symmetry. Recently collected data of 2004 have shown increased extension of fixed partial dentures with significantly higher number of abutment teeth involved. Statistical analysis of data collected on fixed partial dentures provide a sound basis for estimating the present oral health status of the population. Monitoring patterns of change have an important epidemiological relevance. Results of our present findings serve as a reliable source to plan future strategy of the dental care system and also helps to measure efficiency of the dental education system. Key words: epidemiologic study, fixed partial denture, abutment, pontic

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 5. sz. 2007. 289–293.

Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika* Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar V. éves fogorvostan-hallgató** Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar Fogpótlástani Klinika***

A fogászati prevenció szempontjai az időskorban Dr. Madléna Melinda,* Faragó Réka,** Dr. Lukács Péter***

Az idősek létszámának alakulása világszerte növekvő tendenciát mutat. A szájüregi megbetegedések előfordulása az életkorral nő. Az idős populációban a fogelvesztés, a caries és a parodontális megbetegedések gyakran megfigyelhetők az idősek az időskorúak szájegészségi állapotának jellemzőiként. Ehhez társul még, hogy az idősek gyakran szenvednek egyéb orális tünetektől, mint például xerostomia, orofaciális fájdalom, szájüregi rák. A legutóbbi epidemiológiai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a hazai időskorú populáció szájegészségi szintje nagyon alacsony, ami összefüggésben állhat a gazdasági-szociális körülményekkel. A jelenlegi helyzet jelentős javításra szorul. Fel kell ismerni a rizikófaktorokat, megfelelően kell kezelni a szájüregi megbetegedéseket, és hatékony gondozóhálózatot kell kialakítani az idős emberek számára. Kulcsszavak: időskor, gerosztomatológia, fogászati prevenció, fogászati gondozás

Az egészséges öregkort fiatalon kell megalapozni, már az élet korai szakaszában olyan életvitelt kell kialakítani, mely később az aktív időskor szempontjából kedvező életminőséget eredményez [16]. Időskorúaknak a WHO (World Health Organization) (egyik) meghatározása szerint a 65 éven felülieket tekintjük. Az ameri­ kai irodalomban a páciensek idősként való kezelése 70 éves kornál kezdődik, Németországban szintén hasonló a helyzet. Az időskor kronológiai meghatározására hazánkban a 65. életév betöltését használjuk [7]. Magyarországon a 65 év felettiek aránya 14,6% volt 2000-ben, Európában pedig várhatóan minden hetedik állampolgár 60 év feletti lesz 2025-re [17]. Az átlagéletkor növekedésével jelentősen megnőtt a magasabb életkorúak, a halmozott egészségi és szo­ ciális problémákkal küszködők aránya [7]. A geroszto­ matológia egyik fő célja, hogy az idős betegek fogor­vo­­si ellátása is megfeleljen a prevenció elveinek. Töre­ked­ni kell arra, hogy az egyre növekvő és heterogénebbé váló idősebb populáció speciális igényeinek megfeleljünk. Az igények és az elvárások a fogászati ellátással kapcsolatban korcsoportonként változnak, más 65–75 év között és 75 év felett. A fogorvosi ellátás igénybevétele többnyire nem jellemző az idős emberekre, főleg azokra nem, akik szociálisan hátrányos helyzetben vannak [28, 31]. Még a fejlett országokban is több tényező hátráltathatja az idő­seket a rendszeres fogorvosi ellenőrzésen való részvételben. A mozgáskorlátozottság pl. jelentősen gátolhatja őket abban, hogy fogorvoshoz menjenek. Ez a probléma a vidéken élőknél, ahol a tömegközleÉrkezett: 2007. július 5. Elfogadva: 2007. július 18.

kedés sem mindig olyan jól szervezett, még kifejezettebb lehet. Sok embernek a nyugdíjazás után anyagi nehézségei támadnak, nem tudják megfizetni a fogorvosi kezelés költségét. A fogorvosi beavatkozásoktól való félelem, a társadalom negatív hozzáállása még inkább elrettentheti őket a fogorvos felkeresésétől [28]. Az idősek fogazatára jellemzőek a különböző mértékű foghiányok, melyeknek következménye a kóros fogvándorlás, a hiányt határoló fogak dőlése, illetve az antagonisták elongációja. A helytelenül elkészített fogpótlások tovább ronthatnak a helyzeten. Ugyancsak jellemzőek a megnyílt fogközök, a fogak elszíneződése, attriciója és a helytelen fogmosási technikából adódó abrázió, melyek a fogak érzékenységéhez vezethetnek. A maradék fogazaton gyakori a gyökér és nyaki caries. Az időskorra kialakuló ínyrecessio megváltozott táplálkozási szokásokkal és fokozódó szájszárazsággal társulva jelentősen fokozza a gyökércaries kialakulásának veszélyét [10]. Az idős populáción belül a fogazati státusz és az ez­ zel összefüggő szokások egyénileg nagy variabilitást mutathatnak. A fogápolás és a fogazati státusz alapján az idősek három csoportba sorolhatók be [2]. • A  fogaival törődő, jó szájhigiéniával rendelkező, fogszuvasodásra és parodontális betegségekre kevésbé hajlamos páciensek Ebben a csoportban a természetes fogazat teljesen, vagy csaknem teljesen megtartott, a hiányzó fogak fix fogpótlással pótoltak. A szájhigiénia és a parodontális státusz is megfelelő. Megfigyelhető ugyan parodonti­tis,

290

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 5. sz. 2007.

de ez általában csak sekély tasakok (≤5 mm) meglétét jelenti. Ezek a páciensek évi egyszer-kétszer rutinellenőrzést igényelnek. • A  fogaival törődő, fogszuvasodásra és parodontális betegségekre hajlamos páciensek Bár ezek a páciensek törődnek a fogaikkal, mégis nagyobb figyelmet érdemelnek, mivel náluk gyakrabban fordul elő caries és parodontális érintettség. Már jó néhány természetes fogukat elvesztették, a foghiá­ nyok részleges lemezes fogpótlással vagy nagy kiterjedésű fix fogpótlással pótoltak. Ennél a csoportnál na­gyobb mértékű tapadásveszteséget találhatunk, és néhány fog mozgatható lehet. Ezek a páciensek rendszeres ellenőrzést igényelnek. • A  fogaival nem törődő páciensek Ide azok az idősek tartoznak, akik a fogorvoshoz rendszertelenül járnak. További két alcsoportra bonthatók: • azok a páciensek, akik csak akkor keresik fel a fogorvost, ha fájdalmaik vannak • a fogaikkal egyáltalán nem törődő páciensek A többség a természetes fogai nagy részét már elvesztette, és a maradék fogazatban gyakori a caries és a parodontális betegségek előfordulása. A szájhigié­ nia nem megfelelő, így nő a caries és a parodontális betegségek prevalanciája, ezért a maradék fogak elvesztése is nagyobb valószínűséggel következik be. A rossz szájhigiénia és a rossz általános egészségi állapot hatással vannak egymásra, egymás rizikófaktorai lehetnek; például egyes parodontális betegségek kapcsolatba hozhatók a diabetes mellitusszal, az ischae­miás szívbetegséggel és a krónikus légzőrendszeri megbetegedésekkel. Az átlagos maradékfogszám a hazai felnőtt korosztályban (20–64 év) a férfiaknál átlagosan 20, a nőknél 18. Az időskor kezdetére a maradékfogak száma 14-re, ill. 10-re csökken. A nemek közötti különbség a 80 év feletti korcsoportokig jelentős. A maradékfogazaton be­ lül az ép fogak aránya az időskorra mindkét nemben jelentős mértékben csökken (12,1-ről 1,3, ill. 10,1-ről 1,4-re) [7]. 2000-ben az időskorúak átlagos DMFT értéke 23,3, a szuvas és tömött fogak száma közel azonos. A teljes fogatlanságban szenvedők aránya 26% [35]. A 2003– 2004-es vizsgálatok szerint az M és a D komponens csökkenő tendenciát mutat, a tömött fogak száma kismértékben emelkedik a 65–74 éves korcsoportban, ez azonban még mindig nem jelent optimális helyzetet [19]. A hazai felnőtt-korú lakosság körében 2003–2004ben végzett, a fogápolásra és a fogorvoshoz járási szo­kásokra vonatkozó országos, reprezentatív kérdőíves felmérés eredményei szerint az időskorú megkérdezettek közül a legtöbben naponta kétszer mosnak fogat, beleértve a kivehető fogpótlás tisztítását is. A 65 év felettiek 15%-a nem mos mindennap fogat. A fogmosás gyakoriságában a nemek között szignifikáns különbség van, a nők közül többen mosnak fogat na-

ponta kétszer vagy háromszor. A 75 év feletti korosztályban a megkérdezettek 17%-a nem használ fogke­fét és fogkrémet szájhigiéniés tevékenységéhez. (A nemek között nem volt szignifikáns különbség.) Az életkor előrehaladtával a hazai lakosság fogorvoshoz járá­si gyakorisága 10–15%-ra esik vissza, többségük csak panasz esetén keresi fel a fogorvost. A teljes hazai fel­nőtt lakosságon belül a 75 év felettiek csupán 14,5%-a jár rendszeresen fogorvoshoz, szignifikánsan keveseb­ ben, mint a 20–34 évesek. Egy éven belül a 65–74 éves korcsoportban szintén szignifikánsan kevesebben (30%) voltak fogorvosnál, mint a legfiatalabb (≤19 éves) korcsoportban Az utóbbi két évben megközelítőleg 20%, az utóbbi öt évben 18 százalékuk volt fogorvosnál [7, 21]. A hazai időskorúak többsége az említett legutóbbi adatok alapján az Allen szerinti beosztás 3. csoportjába tartozik [2]. Sok teljesen fogatlan idős embernek nincs fogpótlása, és a maradék fogakkal rendelkező idősek többsége parodontális, szájsebészeti és protetikai ellátásra szorul. Szőke és Petersen (2004) szerint Magyarorszá­ gon gyakorlatilag az egész felnőtt lakosság szájhigiénés instruálásra és motiválásra, míg közel kétharmad része (61,2%) fogkőeltávolításra, egynegyed része pe­dig parodontológiai szakellátásra szorul [35]. Hazánkban a protetikai szükséglet is igen jelentős. Részleges és/vagy teljes kivehető pótlás készítése, azaz új kive­ hető pótlásra vagy a régi cseréjére szorul az időskorúak 55,1%-a. Preston és mtsai (2006) vizsgálatai szerint az Egyesült Királyságban az idős páciensek háromnegye­ de fogazatának állapota miatt nem tud megfelelően táplálkozni, és az idősek 50%-a rossznak minősítette a sa­ját szájhigiéniéjét [30]. A teljes lemezes fogpótlást vise­lő idősek 80%-a, a részleges lemezes fogpótlást viselők 60%-a nem tisztítja meg este a fogpótlását. Azoknak a brit időseknek, akik kevés számú maradék foggal rendelkeznek, és nem hordanak kivehető fogpótlást, a 69%-a nem mos fogat este. A megkérdezett brit idősek több mint 70%-a nem volt az utóbbi 5 évben fogorvosnál [30]. Romániában a megkérdezett idősek 24%-a volt egy éven belül fogorvosnál [29], ez hazánk­ ban 30%-os értéket mutat [21]. Söder és mtsai (1994) szerint Svédországban az idő­sek 75%-a legalább évente egyszer felkereste a fogorvosát, és csupán 5% nem volt az utóbbi három év­ben fogorvosi rendelőben [32]. Ugyancsak svéd felmé­ rés szerint a teljesen fogatlan idősek kisebb hányada jár el rendszeresen (legalább kétévente egyszer) fogorvosi ellenőrzésre, mint a maradék foggal rendelkező idősek, mivel sokan úgy gondolják, hogy a fogaik elvesztése után fogorvosra sincs szükségük [1]. A maradék fogazattal rendelkező idősek körében világszerte magas a fogágybetegség előfordulása, ezért ebben a korcsoportban is szükséges a plakk-kontroll hatékonyságának javítása [6]. Hazánkban a 65–74 éve­sek CPI fokozatok szerinti megoszlása a következő volt 2000-ben: a megvizsgáltak közül legtöbben (közel

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 5. sz. 2007.

50% a 2-es kategóriába tartozott, ahol a legsúlyosabb tünet a fogkő), de több mint 26%-uknak már sekély ta­sakja volt (CPI 3. fokozat) [35]. Ezekhez az adatokhoz képest a 2003–2004-es felmérés szerint a CPI értékek­ ben emelkedés, azaz a parodontális állapotban roszszabbodása mutatkozott 65–74 éveseknél [20]. A paro­dontális állapotot jellemző CPITN szempontjából a legkedvezőtlenebb és legtöbb kezelést igénylő csoport, az időskorba belépő 45–64 éves férfiaké [7]. A fogágybetegség nem civilizációs ártalom, mivel a magas egészségügyi kultúrával rendelkező fejlett ipari országokban alacsonyabb a betegség gyakorisága és intenzitása. A vizsgálatok adatai szerint egy ország általános fogászati kultúrája tükröződik a fogágybeteg­ ség epidemiológiai adataiban. Azokban az országok­ ban, ahol az általános fogászati praxisok már évtizedek óta a parodontális prevenciós elvek alapján működnek, ahol a páciensek rendszeresen – legalább évente két alkalommal – járnak professzionális szájhigiénés keze­ lésre, ahol a konzerváló és protetikai munkák minősé­ ge jó és a tervezéskor maximálisan figyelembe veszik a parodontális szempontokat, a fogágybetegség epide­miológiai mutatói lényegesen kedvezőbbek, mint azok­ ban az országokban, ahol a szájhigiénia magas fokon tartása nem elsődleges szempont az átlagos fogászati gyakorlatban [11]. A fogágybetegség elsősorban nem gerodontológiai probléma. Sokkal inkább magatartási és genetikai háttere van. A fogágybetegség csak azáltal válik gerodontológiai kérdéssé, amennyiben hiányos a primer prevenció, rossz a parodontális oki terápia hatásfoka, és elégtelen a parodontális gondozás [9, 10]. Ugyanakkor igaz az, hogy időskorban számos kedvezőtlen körülmény hátrányosan befolyásolhatja, illet­ve nehezítheti a stomatológiai prevenció hatékonysá­gát [26]. Mindenekelőtt a kognitív funkció romlás speciális kommunikációt kíván a szájhigiénés motiválás és instruálás során. Az idősek otthonában élők nagyobb kockázatnak vannak kitéve, általában azért szorulnak intézeti ellátásra, mert más súlyos általános betegségük van, nehezen tudják ellátni magukat és nagyrészt másoktól függenek [4, 5]. A szájüreg egészsége szempontjából a nyál kulcs­ szerepet játszik. Vizsgálatok szerint egészséges, gyógy­szert nem szedők esetében a stimulált kevert nyál mennyisége az életkor előrehaladtával csökken [22, 23], bizonyos gyógyszerek és a sugárterápia pedig fontos kockázati tényezőket jelentenek, mivel számos mellékhatással, köztük xerostomiával járhatnak. Sok gyógyszer csökkenti a nyálelválasztást (antipszichoti­ kumok, antihisztaminok, antiemetikumok, antidepresz­ szánsok, Parkinson-kór esetén rendelt szerek, narkoti­ kumok, analgetikumok), gingiva hiperpláziát, lichenoid elváltozásokat, tardív diskinesiát okoznak, ezen kívül hatással vannak a beszédre és az ízérzékelésre is. Ezek mind csökkentik a napi plakk-kontroll hatékonyságát és az idős emberek komfortérzetét. Az idős páciensek egy részénél a nyálmennyiség növekedése

291

jelent gondot. A nyelési nehézségek és a maxillofaciá­ lis régió iz­mainak beidegzési zavara a nyál akkumulá­ cióját és cheilitis angularis kialakulását okozzák. A kli­nikai vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a megfe­ lelően szer­vezett egészségnevelés az idős páciensek között is hatékony lehet. Randomizált kísérletek bizo­nyítják, hogy a csoportos oktatás ösztönzőleg hat, fejleszti a kézügyességet, segít a helyes száj- és fogsor­ápolási szokások kialakításában [28]. Személyre szabott szájhigiénés kezelési terv segíthet a fogorvosnak a páciens problémáira fókuszálni. A szájhigiénés keze­ lési tervet azonban időnként módosítani kell, a páciens kognitív funkcióiban, fogazati státuszában, önellátó ké­pességében beállt változásoknak megfelelően. Ennek tartalmaznia kell a páciens fogazati státuszát, a szükséges szájhigiénés kezeléseket és az egyedül elvégzendő szájhigiéniás tevékenység során szükséges se­gítség mértékét [4]. A fogászati asszisztens, a szájhigiénikus a fogorvos legfőbb segítője, aki szakértelmével, megfelelő hozzáállással nemcsak a beteg kezelése és a ve­le való verbális kommunikáció során segítheti a megfelelő kapcsolat kialakulását, hanem jelentős sze­repet játszik a szájüregi megbetegedések kialakulásá­ nak megelőzésében is [8]. Ennek érdekében szükséges a táplálkozási tanácsadás. A fogorvos és asszisztense szerepet játszhat dohányzásról való leszoktatásban, mely a parodontális prevenciót és a szájüregi rákok megelőzését is szolgálja. A rendszeres kontroll, a korai kezelés jelentőségének hangsúlyozása szintén rendkívül fontos. Minden korosztályban legfontosabb cél a további fogvesztés prevenciója, de ez az idős korú pácienseknél még nagyobb hangsúlyt kap. Akár egy fog is nagy segítség lehet az alsó részleges lemezes fogpótlások elhorgonyzására [3]. A kórházban és idősek otthonában élő idősek szájhigiénéjének fenntartásában fontos szerep jut a nővéreknek és a dentál-higiénikusoknak. Ők azok, akiknek napi szinten kell(ene) segíteniük az időseket a szájápolásban [18, 30]. Az ilyen intézményekben a szájhigiéniés tevékenység és prevenció (szükség esetén segítséggel végzett) fogmosásra, szájöblítő szerek használatára és a fogpótlások tisztítására korlátozódhat [14, 15]. A szájüregi megbetegedések megelőzése szerepet játszik az egész szervezet egészségének megőrzésé­ ben és hozzájárul a megfelelő életminőség biztosításához. A szájegészséghez kötött életminőség (Oral Health Related Quality of Life OHRQoL) fogalma a szájés arcfájdalomra, a funkciós korlátozottságokra, a pszi­ cho-szociális hatásokra és a megjelenés miatti aggódás részleteire terjed ki. A WHO 1993-as megfogalma­ zása szerint „az életminőség valamely személy saját, az életben elfoglalt helyzetének érzékelése, azzal a kul­túrával, értékrenddel összefüggésben, amelyben él, saját céljai, elvárásai, elképzelései függvényében. Az életminőség egy tág fogalom, melyet komplex módon befolyásol az adott személy fizikális egészsége, pszichológiai állapota, önállósági foka, szociális viszonyai,

292

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 5. sz. 2007.

valamint a környezetéhez való viszonya.” Mindezeket figyelembe véve érthető, hogy az orvosi tevékenység célja ma már nemcsak a teljes és maradéktalan egész­ ség helyreállítása, hanem az életminőség javítása is [34]. Bár a fogazat betegségei közvetlenül ritkán halálo­ sak, mégis nagymértékben befolyásolják az életminősé­ get. A fájdalom, a félelem, az esztétika minőségileg hatnak az életvitelre, meggátolhatják, hogy az idős em­berek élvezzék az életet, sikeresek legyenek a munká­ jukban és a magánéletükben [24, 27]. A szájegészség befolyásolja többek között a munkahelyi teljesítőképes­ séget, a mentális egészséget és a szociális életet [31]. Az Egyesült Királyságban az idősek több mint fele (51%) kérdőíves felmérés alapján arról számolt be, hogy a fogazati állapottal összefüggő problémák alka­lomszerűen kihatottak az életminőségükre az elmúlt 12 hónapban. 8% szerint az ilyen jellegű problémák miatt csökkent az életminőségük; kevésbé voltak elégedettek, bizonyos helyzetekben pedig teljesen funkcióképtelennek érezték magukat [25]. Az Amerikai Egyesült Államokban több mint 1000 idős embert kérdeztek meg arról, hogy saját bevallásuk szerint a fogazati állapotuk mennyire befolyásolja az életminőségüket. A megkérdezettek 32%-a érezte magabiztosnak magát, 30% arról számolt be, hogy bizonyos helyzetekben kevésbé magabiztos [33]. Grath és Bedi (2001) az Egyesült Királyságban végzett felmérései alapján a megkérdezett idősek 72%-a szerint a szájegészség hatással van az életminőségre, közülük 61% járt az elmúlt évben fogorvosnál. 48% szerint a rossz orális egészségi állapot negatívan befolyásolja az életminőséget [12]. Szükséges, hogy növekedjen a szakemberek részvétele az időseknek szóló fogászati nevelő és preven­ ciós programokban annak érdekében, hogy megszűnjenek a fogászati ellátást akadályozó tényezők, és hogy az idősek érdeklődése nőjön a hatékony szájápolás iránt, érvényesüljön a szekunder és a tercier prevenció. Az idősek számának növekedésével a gerostomato­ lógia feladatai egyre inkább előtérbe kerülnek. A fogorvos és asszisztense növekvő kihívásokkal néz szem­ be, amelyek a modern kor követelményei szerint teljes körű megoldást igényelnek. Közleményünkkel ezekre a növekedő feladatokra szeretnénk felhívni a fogászati és az egészségüggyel bármilyen szempontból foglalkozó szakemberek figyelmét.

Irodalom 1. Ahlqwist M, Bengtsson C, Gröndahl Hg, Lapidus L: Social factors and tooth loss in a 12-year follow-up study of women in Goetheborg, Sweden. Community Dent Oral Epidemiol 1991; 19: 141–146. 2. Allen PF: Teeth for Life for Older Adults. Quntessence, London, 2002; 1–13. 3. Brunton P. A, Kay EJ: Prevention in the older dentate patient. Brit Dent J 2003; 195: 237–241. 4. Chalmers JM, Carter KD, Fuss JM, Spencer AJ, Hodge CP: Caries experience in existing and new nursing home residents in Adelaide, Australia. Gerodontology 2002; 19: 30–40.

5. Chalmers JM: The oral health of older adults with dementia (community-dwelling and nursing home residents, [PhD thesis]. Australia: University of Adelaide; 2002. 6. Davies RM: The rational use of oral care products in the elderly. Clin Oral Invest 2004; 8: 2–5. 7. Fejérdy P: A gerosztomatológia népegészségügyi vonatkozásai In: Fejérdy P, Nagy G, Orosz M (szerk.) Gerosztomatológia – az időskor fogászata. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2007. 1–24. 8. Fejérdy P, Orosz M, Nagy K: Az orvos-beteg, asszisztens-beteg kommunikáció. In: Fejérdy P, Nagy G, Orosz M (szerk.) Gerosztomatológia – az időskor fogászata. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2007. 67–73. 9. Gera I: Parodontális állapot és terápiás szükséglet Magyarorszá­ gon. Fogorv Szle 2004; 97: 179–189. 10. Gera I: Az időskor parodontális elváltozásai és a terápia lehető­ ségei. In: Fejérdy P, Nagy G, Orosz M (szerk.) Gerosztomatológia – az időskor fogászata. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2007. 159–170. 11. Gera I, Vályi P: Oki parodontális terápia. In: Gera I (szerk.) Paro­ dontológia Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005; 211–274. 12. Grath CM, Bedi R: Dental attendance, oral health and the quality of life. Brit Dent J 2001; 190: 262–265. 14. Hardy DL, Darby ML, Leinbach RM, Welliver MR: Self-reporting of oral health services provided by nurses’ aides in nursing homes. J Dent Hyg 1995; 69: 75–82. 15. Kerstin Ö: The role of dental hygienists in Oral Health Prevention. Oral Health Prev Dent 2004; 2, 277–281. 16. Kovács I, Szalóky J: Az idős népesség egészségi állapotának, életminőségének javításával kapcsolatos irányelvek és feladatok. Budapesti Népegészségügy 2003; 4: 346–351. 17. Künzel W: Gerostomatologie. Berlin (W), Quinessenz-Verlag, 1989. 18. Longhurst RH: A cross-sectional study of the oral healthcare instruction given to nurses during their basic training. Brit Dent J 1998; 184: 453–457. 19. Madléna M, Hermann P, Jáhn M, Fejérdy P: Caries experience of Hungarian adult population before the joining to the European Union. Caries Res 2005; 39: 288–288. (abstr. N° 4) 20. Madléna M, Borbély J, Fejérdy P, Hermann P: Periodontal health of adult population in Hungary. www.pef.2006.com (abstr. N° 422) 21. Madléna M, Hermann P, Tollas Ö, Gerle J, Fejérdy P: Felnőttkorúak táplálkozási, szájhigiénés és fogorvoshoz járási szokásai kérdőíves felmérés alapján. Fogorv Szle 2007; 100: 91–97. 22. Nagy G: Nyálmirigybetegségek. Medicina, Budapest, 2000. 23. Nagy G: Az idős páciens sztomatoonkológiai státusa. Nyálmiri­ gyek a széniumban. In: Fejérdy P, Nagy G, Orosz M (szerk.) Gerosz­tomatológia – az időskor fogászata. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2007. 95–98. 24. Nikias M: Oral disease and the quality of life. Am J Public Health 1985; 75: 11–12. 25. Nuttall N. M, Steele JG, Pine CM, White D, Pitts NB: The impact of oral health on people in the UK in 1998. Brit Dent J 2001; 190: 121–125. 26. Orosz M: A szervek, szervrendszerek változásának szerepe a szájüregi kóros folyamatok kialakulásában. In: Fejérdy P, Nagy G, Orosz M (szerk.) Gerosztomatológia – az időskor fogászata. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2007. 99–101. 27. Peltola P, Vehkalahti M, Simoila R: Oral health related well being of the long-term hospitalised elderly. Gerodontology 2005; 22: 17–23. 28. Petersen PE, Yamamoto T: Improving the oral health of older people: the approach of the WHO Global Oral Health Programme. Community Dent Oral Epidemiol 2005; 33: 81–92. 29. Petersen PE, Tanase M: Oral health status of an industrial population in Romania. Int Dent J 1997; 47: 194–198. 30. Preston AJ, Kearns A, Barber MW, Gosney MA: The knowledge of healthcare professionals regarding elderly persons’ oral care. Brit Dent J 2006; 201: 293–295. 31. Sheiham A, Croog SH: The psychosocial impact of dental disease on individuals and communities. J Behav Med 1981; 4: 257–271. 32. Söder Pö, Jin LJ, Söder B, Wikner S: Periodontal status in an

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 5. sz. 2007.

urban adult population in Sweden. Community Dent Oral Epidemiol 1984; 22: 106–111. 33. Srauss RP, Hunt RJ: Understanding the value of teeth to older adults: influences on the quality of life. JADA 1993; 124: 105–110.

293

34. Szabó Gy, Kende D, Marada Gy, Szentpétery A: Életminőség és fogpótlástan. Fogorv Szle 2006; 99: 91–98. 35. Szőke J, Petersen PE: A hazai felnőtt- és időskorú lakosság orális egészségi állapota az ezredfordulón. Fogorv Szle 2004; 97: 219– 226.

Dr. Madléna M, Faragó R, Dr. Lukács P: Different Aspects of Dental Prevention in Elderly The number of old people shows increasing tendency worldwide. The prevalence of oral diseases has been increased with age. In the older adult population tooth loss, dental caries and periodontal diseases frequently can be observed as characteristic features of their oral health condition. Additionally people in elderly are frequently suffered from other oral diseases such as xerostomia, orofacial pain, oral cancer. Results of the latest epidemiological studies show that the level of oral health of Hungarian old population is very low. In many cases oral healthcare can’t show an optimal situation due to low economic and social circumstances. The present situation need more changes in oral care. It is necessary to recognize the risk factors, to treat the oral diseases properly and to organize an effective oral/dental care system for the old population. Key words: elderly, gerostomatology, dental prevention, oral healthcare system

Dr. Nász István professzor 80 éves Dr. Nász István professzor, akadémikus, az 1975/76 tanévtől kezdve több mint 20 évig volt karunkon a mik­robiológia előadója, a Kari Tanács tagja, hazánkban az oralis mikrobiológia megalapítója. Tudományos rek­torhelyettesként és a Kari Tudományos Bizottság elnökeként is támogatta az oralis mikrobiológia kialakulását, intézetében kollaborációs lehetőséget teremtett, több fiatal fogorvos mikrobiológiai képzését segítette. A tudományos együttműködés eredményeként 1969 és 2002 között 38 közös publikáció jelent meg, nagy részük nemzetközi lapokban. Köszönjük a támogatást, és hálás szívvel gratulálunk a jeles születésnaphoz!

A 2007. évi Körmöczi-pályadíj A Magyar Fogorvosok Elnöksége a Fogorvosi Szemlében a 2006-ban megjelent 35 éves kornál fiatalabb szerzők közleményei közül Körmöczi-pályadíjban részesítette az alábbi közlemény első szerzőjét. Dr. Jász Máté, dr. Varga Gábor, dr. Tóth Zsuzsanna: „Destruktív és protektív tényezők szerepe a fogkopások kialakulásában” című közleményt a Körmöczi-pályadíj első fokozatával tüntette ki. A pályadíjat ünnepélyes keretek között Szegeden az MFE Fogpótlástani Társaság XVII., a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társaságának VII. és a Magyar Parodontológiai Társaság XV., közösen rendezett kongresszusának megnyitóján, dr. Gera István, az MFE főtitkára adta át. A közlemény első szerzőjének és munkatársainak ezúton is gratulálunk!

M

hí g e

vó

Európai Fogpótlástani Társaság Magyar Fogorvosok Egyesülete

Az Európai Fogpótlástani Társaság XXXII. Kongresszusa 2008. szeptember 4-6 . Pécs

Jegyezze fel naptárába! Fõ téma:

döntéshozatal a protetikai kezelési tervben www.epa2008.hu [email protected]

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007. 295–300.

Semmelweis Egyetem, Parodontológiai Klinika, Budapest

Lokális plakkretenciós tényezők előfordulási gyakorisága krónikus parodontitisben

Dr. Kovács Viola, Dr. Tihanyi Dóra, Dr. Gera István

Szerzők vizsgálatának célja, hogy értékeljék, milyen mértékben járul hozzá az ellátatlan szuvas üregek, valamint a sub­gingivális és approximális tömés- és koronaszélek okozta tartós plakkretencióból származó gyulladás a parodontális tapadásveszteséghez. Plakkretenciós tényezők előfordulását a Parodontológiai Klinika röntgen archívumából véletlenszerűen kiválasztott 200 krónikus parodontitisben szenvedő páciens OP felvételén vizsgálták. A röntgenképek kiértékelése során, 1:2 nagyítású kézi nagyító és milliméter beosztású, átlátszó vonalzó segítségével mérték minden teljesen előtört fog körül az app­ roximális alveoláris csontveszteséget, valamint értékelték a restaurátumok minőségét. Az átlagos alveoláris csontpusztulás mértékét hasonlították össze hibás restaurátumokkal ellátott, illetve approximálisan szuvas fogak, valamint ugyanabban a szájban lévő ép koronájú fogak körül. Statisztikai értékeléshez lineáris regressziós analízist és Anovamódszert alkalmaztunk. A véletlenszerűen kiválasztott 200 OP felvétel közül 177 felelt meg a beválasztási követelményeknek. A betegek átlagéletkora 49,98, átlagos radiológiai approximális csontvesztesége 5,44 mm volt, amely az életkorral emelkedő tendenciát mutatott. A 177 betegnek összesen 3618 foga volt; ezek közül 1407 fogban találtunk lokális plakkretenciós tényezőt (164 fogban approximálisan ellátatlan carieses léziót, 1243 fognál approximális tömést vagy koronát). Radiológiailag a vizsgált restaurátumok 82,5%-a volt hibásnak ítélhető az approximális széli záródásuk alapján. A legtöbb ellátatlan szuvas üreggel, töméssel illetve koronával rendelkező fog a front és a moláris régióban fordult elő. Az átlagos approximális tapadásveszteség ezen fogak mellett mindig fokozottabb volt, mint az ép, kontroll fogak körül. Négy mm-nél súlyosabb átlagos approximális csontvesztesége 113 betegnek volt, az átlagéletkoruk 53,2, a csontveszteség átlaga 5,80 mm volt. Az ebben a csoportban a vizsgált plakkretenciós tényezővel rendelkező és ép fogak mentén mért parodontális tapadásnívó közötti különbség kisebb volt, mint a közepesen súlyos parodontális tapadásveszteséggel bíró csoport esetében. Azonban a különbségek egyik csoportban sem voltak szignifikánsak. Viszonylag sekély tasakban a nagy számban előforduló rossz korona vagy tömésszél, illetve szuvas lézió komoly mértékben hozzájárulhat az ínygyulladás, majd a fogágygyulladás kialakulásához és terjedéséhez. Előrehaladott parodontális tapadásveszteség mellett vizsgálatuk tanúsága szerint a helyi plakkretenciós tényezők már csak kis mértékben járulnak hozzá a tapadásveszteség további súlyosbodásához. Kulcsszavak: plakkretenció, koronaszél-adaptáció, protetikai munka minősége

Bevezetés A tapadásveszteséggel járó parodontális gyulladás gyakori betegség hazánkban. Legfőbb oka a nem meg­felelő szájhigiéne következtében felszaporodott dentális plakk [20]. Bár nagytömegű plakk jelenlétében enyhébb-súlyosabb ínygyulladás minden egyén szájában kifejlődik, ma már tudjuk, hogy a súlyos tapadásveszteséggel járó parodontitis nem feltétlen következménye a gingivitisnek [15,16]. Ahhoz, hogy a gingivitisből parodontitis alakuljon ki, a dentális plakkon kívül több helyi és szisztémás tényező egyidejű jelenléte szüksé­ges [16,17]. Rizikófaktorként szerepelnek azok az örök­­letes vagy szerzett betegségek és állapotok, amelyek meghatározó befolyással vannak a dentális plakk által Érkezett: 2007. március 27. Elfogadva: 2007. augusztus 27.

kiváltott gyulladásos reakciók súlyosságára és a szövetek regenerációs képességére [15, 16, 19]. Ezeket a tényezőket alig van módunk befolyásolni vagy kiküszöbölni. A rizikótényezők másik csoportja azonban szoros összefüggésben van az egyén életvitelével, az őt érő környezeti hatásokkal [16]. Ezeket tudjuk befo­ lyásolni. Az egyik ilyen faktor a fogorvoshoz fordulás gyakorisága vagy a korábbi konzerváló fogászati és protetikai munkák minősége [1, 5, 28, 29]. Az elálló tö­més és koronaszélek okozta tartós plakkretenció ugyanis jelentősen befolyásolja a gyulladás kialakulását és a szájhigiéne helyreállításának lehetőségét. A múlt században a protetikai és restauratív munkák minőségét és a koronák széli kiterjesztését alap-

296

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

vetően meghatározták Black 1908-ban közzétett „Ex­tension for prevention” posztulátuma, amely a secunder caries megelőzése érdekében kötelezővé tette a subgingivális széli zárást [2]. Black elméletét, amely szerint a preparációs határ mindenképpen subgingivá­ lisan legyen, csak a 60-as évek klinikai és epidemiológiai vizsgálatai kezdték megkérdőjelezni. Björn és mtsai [1] 1969-ben végzett epidemiológiai vizsgálataik során arra a megállapításra jutottak, hogy az elálló szé­lű koronák és tömések mellett szignifikánsan nagyobb parodontális csontpusztulás alakul ki, mint ugyanazon szájban az egészséges kontralaterális fogak mellett. Waerhaug (1977) [34, 35] megállapította, hogy a subgingivális koronaszél a plakkretenció révén patológiás folyamatokat indít el az ínyben, és csak a legprecízebb széli illesztés (<50µm) biztosít relatív védelmet a subgingivális fokozott plakk-akkumulációval szemben. Loe (1968) [18], Zander és Kennedy [37] (1970) egyértel­ műen a supragingivalis koronaszél mellett szálltak sík­ra. Követéses vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a korona szélének pozíciója szignifikáns hatást fejt ki a gingivalis index (GI) értékekre és a szondázási mély­ ségre. A subgingivális koronaszél szignifikánsan magasabb GI és szondázási mélység értékekkel társult, mint a supragingivális [24, 25, 26, 27]. Valderhaug 10 éven át követte nyomon 114 beteg borító koronái körüli parodontális állapot változását [31]. A plakk (Pl I) és gingivalis index (GI) értékeket és minden évben regisztrálták a sulcus bázis és a koronaszél közötti távolságot. Subgingivális széli zárás mellett a GI és PlI index értékek emelkedtek, míg supragingivális széli zárás mellett nem változtak, sőt inkább javuló tendenciát mutattak [9]. A secunder caries prevenció szempontjából közömbös, hogy a korona széle sub- vagy supragingivális, feltételezve jó egyéni szájhigiénét. Több vizsgálat szerint nem volt signifikáns különbség a secunder caries incidenciája tekintetében a supraés subgingivális széli záródású koronák körül [22, 31]. Ötéves szájhigiénés programban részt vevő egyének követéses vizsgálata szerint a secunder caries inciden­ ciája ugyanolyan alacsony volt jó szájhigiénéjű supra­ gingivális, mint a jó szájhigiénéjű subgingivális széli záródású koronák mellett. A supragingivális széli zárás mellett azonban lényegesen hamarabb lehet az in­cipens cariest detektálni, mint a subgingivális szél alatt. A korona széli záródásának minősége is jobban ellenőrizhető supragingivális széli zárás esetén [30]. Mivel a széli zárás soha nem tökéletes, a ragasztócement felszíne durva, porózus, nagyon sok subgingivális plak­ kot akkumulál. Waerhaug [35] histológiai vizsgálata igazolta, hogy a subgingivális ragasztócement fokozza a plakk-akkumulációt. A túlérő restaurátum széle mentén vett bakteriológiai minta szerint a plakk összetétele mindig parodontitisre emlékeztetett. A gram-negative anaerob baktériumok (Porphyromonas g., Prevotella i.) túlsúlya jellemzi a képet. Úgy tűnik, hogy a túlérő koronaszél megzavarja a tasak ökológiáját, és patogén irányba tolja el a flórát. Ezzel szemben a tö-

kéletes széli zárású korona mellett a plakk összetétele az egészséges sulcusnak felelt meg [13]. Gilmore [5], Gorzó, Newman [6] és Keszthelyi [11] vizsgálatai arra mutattak rá, hogy a túlérő amalgám tömések mellett szintén szignifikánsan nagyobb tapadásvesztség regisztrálható, mint a nem tömött fogak mellett. Jeffcoat és Koth [10, 12] a sub-, valamint supragingivális széli záródású koronák fogágyra gyakorolt hatását vizsgálta a nyolcvanas években és megállapították, hogy mindig a subgignivalis széli zárással társult súlyosabb gingivitis. Egy német felmérés szerint minden olyan restaurátum-szél, amely legalább 0,2 mm-rel elállt vagy nyitott volt, alveoláris csontveszteséggel társult. E vizsgálat szerint csupán a restaurátumok 18,2%-a volt klinikailag tökéletes [14]. Azonos plakk-index mellett összehasonlították a sub- és supragingivális koronaszélek körüli gingiva ál­la­potát, és mindig a subgingivális koronaszél körül találtak súlyosabb íny- és fogágygyulladást, még a legpontosabban adaptált subgingivális koronaszélek esetében is [36]. Azonban a tökéletes széli záródású korona mellett is lehet gyulladás, ha a szájhigiéne nem jó [7, 8]. A vizsgálatunk arra a kérdésre kereste a vá­laszt, hogy vajon a már előrehaladott parodontális tasakképződés és tapadásveszteség mellett is állandó súlyosbító tényezőként szerepel-e a mély tasakokba benyúló elálló szélű korona vagy tömésszél. Célunk volt értékelni, hogy a krónikus parodontitisben szenve­dő betegeink radiológiailag értékelhető approximális csontpusztulásához milyen mértékben járul hozzá az ellátatlan szuvas üreg, valamint a subgingivális és app­roximális tömés- és koronaszélek okozta tartós plakkretencióból származó gyulladás. Anyag és módszer Vizsgálati anyagunk a Semmelweis Egyetem Parodon­ tológiai Klinikájának röntgen archívumából véletlensze­ rűen kiválasztott 200 OP felvétel volt. Beválasztási kritériumként szerepelt, hogy a páciensnek krónikus parodontitise legyen, továbbá legalább egy quadránsban találjunk 5 mm-nél nagyobb approximális csontveszteséget A felvételeket röntgen átvilágító szekrényen 1:2 nagyítású nagyítóval vizsgáltuk. A felvételek alapján értékeltük a restaurátumok minőségét, milliméter beosz­tású átlátszó vonalzóval mértük minden teljesen előtört fog körül az approximális csontszél és a zománc–cement határ, illetve az approximális csontszél és a tömés- vagy koronaszél közti távolságot. Kontrollként az ugyanabban a szájban előforduló ép fogfelszíneknél mért átlagos approximális csontveszteség szerepelt. Statisztikai módszerként lineáris regressziós analízist és ANOVA tesztet alkalmaztunk.

297

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

Eredmények A röntgen archívumból véletlenszerűen kiválasztott 200 OP felvétel közül 171 felelt meg a beválasztási kö­vetelményeinknek. A 171 esetből 65 volt férfi és 106 nő.

Összesen 3618 fogat vizsgáltunk meg, ebből 2235 volt egészséges, és 1383-ban találtunk lokális plakkretenciós tényezőt, ami az alábbiak szerint oszlott meg: 164 approximális caries, 450 approximális tömés és 769 korona (2. ábra). I. táblázat

A vizsgált páciensek demográfiai adatai ∑ esetszám

♂

♀

átlagéletkor

átlagos csontveszteség

171

65

106

51,31±12,73

4,99 ±1,89

A betegek átlagos életkora 51,31 ± 12,73 év, az átlagos csontvesztesége pedig 4.99±1.89 mm volt (I. táblázat). Az átlagos csontpusztulás mértéke alapján az eseteket két fő csoportra osztottuk: az egyikbe azokat soroltuk, akiknél az egyéni átlagos approximális csont­ veszteség 1,1–3,9 mm közé esik, a másikba pedig azo­-

3. ábra. A radiológiailag hibásnak ítélt approximális tömésszélek aránya

1. ábra. A 4 mm-nél kisebb és 4 mm-nél nagyobb átlagos alveoláris csontpusztulást mutató egyének aránya, átlagéletkoruk és átlagos csontveszteségük

kat, akiknél az egyéni átlagos approximális csontveszteség 4 mm fölött volt. Az első vizsgálati csoportunkba 53 eset tartozott, itt a csoport átlagos csontpusztulás 3,08 ± 0,61 mm, átlagéletkora pedig 48 ± 13,3 év. A második vizsgálati csoportba 118 eset tartozott, itt 5,8 ± 1,64 mm volt az átlagos csontpusztulás és 52,8 ± 12,8 év az átlagéletkor. Az átlagos approximális csontveszteség mértéke az életkorral nőtt (1. ábra).

2. ábra. Az approximálisan ép, szuvas és restaurátummal ellátott fogak aránya

A vizsgált tömések közül radiológiailag hibásnak ítéltük a tömések 81%-át, és csak 19%-ot találtunk approximálisan jól záródónak (3. ábra). A koronák közül már 94%-ot találtunk hibás széli záródásúnak, és csak 6%-ot pontosan illeszkedőnek (4. ábra). Fogcsoportokra bontva a hibás restaurátumszélek és az ellátatlan approximális szuvas léziókat, eredményeink az alábbiak szerint alakultak: a frontrégióban 38 approximális cariest, 127 tömésszélt és 230 koronaszélt, a premoláris régióban 57 cariest, 103 tömés- és 213 koronaszélt, míg a moláris régióban 69 cariest, 135 tömésszélt és 287 koronaszélt találtunk (5. ábra). Ered-

4. ábra. Az approximálisan radiológiailag hibásnak ítélt koronaszélek aránya

298

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

II. táblázat Az approximális szuvas felszínek, elálló tömésszélek és hibás száli záródású koronák előfordulása közepes és súlyos csontveszteség mellett tömés

korona

átlagos csontpusztulás

csontveszteség mm

eset

∑ fog

approx. caries

∑

hibás

∑

hibás

kontroll

plakk retenciós

1.1 – 3.9

53

1201

48

188

148

248

233

3.08 ± 0,61

4.32 ± 2.37

> 4 mm

118

2417

116

262

217

521

497

5.83 ±1.64

6.43 ± 2.76

ményeink összefoglalóan a II. táblázatban láthatók, mely a különböző vizsgálati csoportokra bontva mutatja a hibás restaurátumszélek és az ellátatlan approximális szuvas léziók számát.

0,62 mm lett, a plakkretenciós tényezők mellett mért értékek átlaga pedig 4,32 ± 2,37 mm. A második vizsgálati csoportnál, akiknél 4 mm-nél nagyobb az átlagos approximális csontpusztulás, a kontrollfogaknál mért érték 5,83 ± 1,64 mm, a plakkretenciós tényezők mellett mért pedig 6,43 ± 2,76 mm lett. Bár statisztikailag szignifikáns különbség egyik esetben sem volt kimutatható, a mély tasakok és súlyosabb csontveszteség mellett kisebb különbségek voltak a restaurátummal fedett és ép koronájú fogak parodontális paraméterei között. Ugyanezeket az eredményeket láthatjuk szemléletesebben az alábbi oszlopdiagramon is (6. ábra). Megbeszélés

5. ábra. A plakk retenciós tényezők megoszlása fogcsoportonként

6. ábra. A hibás restaurátumok és az ép fogak mentén mért átlagos csontveszteség a mérsékelt és 4 mm-nél nagyobb átlagos alveoláris csontpusztulást mutató csoportban

Az első vizsgálati csoportnál, akiknek 1,1–3,9 mm közötti átlagos approximalis csontvesztesége volt, a kontrollfogaknál mért csontveszteség átlaga 3,08 ±

Ma már tudjuk, hogy a destruktív parodontitis kialaku­ lásához a dentális plakk jelenlétén kívül számos egyéb szervezeti vagy szerzett rizikófaktor egyidejű fennállása szükséges. Az is ismeretes, hogy egy adott szájon belül nem minden fog érintett egyenlő mértékben, és bizonyos fogak vagy fogcsoportok körül kialakulhat súlyos fogágypusztulás úgy, hogy közben a többi fog parodontiuma ép maradhat. A szerzett rizikótényezők közé tartoznak fokozott plakk-akkumulációt okozó hibás restaurátumszélek is. Sajnálatos módon a hazai protetikai és konzerváló fogászati munkák minősége sok esetben megkérdőjelezhető [17, 19, 28]. A mi vizsgálati anyagunkban is igen nagy volt a rossz széli záródású restaurátumok százalékos aránya (81%-tömésszél, 94%-koronaszél), különösen, ha összehasonlítjuk néhány nyugat-európai és amerikai adattal, ahol a hibás széli záródású tömések és koronák aránya 20–25% [1, 3, 4, 8] körül mozgott. Viszonylag ép parodontális állapot mellett az igen nagy számban előforduló rossz korona vagy tömésszél, illetve szuvas lézió komoly mértékben hozzájárulhat az ínygyulladás, majd a fogágygyulladás kialakulásához, elsősorban az arra fogékony egyének szájában. Előrehaladott parodontitisben, vizsgálatunk tanúsága szerint a helyi plakkretenciós tényezők már csak kismértékben járulnak hozzá a tapadásveszteség további súlyosbodásához, feltehetően azért, mert a mély parodontális tasak biofilm masszája olyan mértékben önálló életet él, hogy azt a marginálisan elhe-

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

lyezkedő plakkretenciós tényező már negatívan nem befolyásolja. A parodontális tasakok kezelésekor elengedhetetlen, hogy a professzionális tasaktisztítást is akadályozó elálló szélű töméseket illetve pótlásokat korrigáljuk vagy eltávolítsuk. Hasonlóképp lényeges az is, hogy a parodontális kezelést követőn csak tökéletesen adaptált, supraginigvális széli záródású restaurátum kerüljön a szájba, amely nem fogja nehezíteni az egyéni plakk-kontrollt, és így nem járul hozzá a subgingivális parodontopathogén baktériumflóra újbóli kolonizációjához, és a gyulladásos folyamat fellángolásához. Jelenleg csupán a radiológiailag kimutatható approximális csontveszteség és a hibás approximális restaurátum-szélek viszonyát vizsgáltuk. A vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy viszonylag előrehaladott állapotban már kevésbé befolyásolja a mély tasakban élő biofilm összetételét és a gyulladást lokális, az ínyszél közelében fekvő plakkretenciós tényező. A módszer korláti miatt csak az approximális csontnívót értékelhettük. A következőkben alapos klinikai-radiológiai elemzés szükséges ahhoz, hogy valóban kimondható legyen, miszerint a mély tasak flórája nagymértékben függetleníti magát az ínyszélt érő lokális irritáló tényezőktől.

Irodalom 1. Björn AL, Björn H & Grokovic B: Marginal fit of restorations and its relation to periodontal bone level. Part one. Metal filings. Odont Revy 1969; 20: 311. 2. Black G: Operative dentristy. Pathology of the hard tissues of the teeth. Oper Dent 1908. 3. Brägger U, Lauchenauer D & Lang N: Surgical lengthening of the clinical crown. J Clin Periodontol 1992; 19: 58–63. 4. Davis JW, Fry HR, Krill DB & Rostock M: Periodontal surgery as an adjunct to endodontics, prosthodontics and restorative dentistry. J Am Dent Assoc 1987; 115: 271–275. 5. Gilmore N & Sheiham A: Overhanging dental restorations and periodontal disease. J. Periodontol 1971; 42: 8–11. 6. GorzóI, Newman HN & Strahan JD: Amalgam restorations plaque removal and periodontal health. J. Clin Periodontol. 1979;6: 98–102. 7. Grosso JE, Nalbadian Sanford C & Bailit H: Effect of restorative quality on periodontal health. Journal of Prosthetic Dentistry 1985;53: 14–20. 8. Grosso JE, Nalbadian J, Sanford C & Bailit H: The quality of restorative care. J Prosthec Dent 1979; 42: 571–580. 9. Jansson L, Blomster & Forsgardh A et al: Interactory effect between marginal plaque and subgingival proximal restorations on periodontal pocket depth. Swed Dent J 1997; 21: 77– 82. 10. Jeffcoat MK & Howell TH: Alveolar bone destruction due to overhanging amalgam in periodontal disease. J Periodontol 1980; 51: 599–603. 11. Keszthelyi G, Szabó I: Influence of Class II amalgam fillings on attachment loss. J Clin Periodontol 1984; 11: 81–86. 12. Koth DL: Full crowns restorations and gingival inflammation in a controlled population. J Prosthet Dent 1982; 48: 681–686. 13. Lang NP, Kiel RA & � Anderhalden ����������� K: � Clinical and microbiological effects of subgingival restoration with overhanging or perfect margins. J. Clin Periodontol 1983;10:563–571. 14. Lange D: Attitudes and behaviour with respect to oral hygiene and periodontal treatment need in selected group in West Germany. In:

299

Frandsen A: Public health aspects of period. disease. Berlin: Quintessence, 1984: 83–97. 15. Lindhe J, Okamoto & Yoneyama T et al: The periodontal loser sites in untreated adult subjects. J Clin Periodontol 1989; 16: 671–676. 16. Lindhe J, Okamoto H, Yoneyama T et al: Longitudinal changes in periodontal disease in untreated subjects data in epidemiological research. J Clin Periodontol 1989;16: 662–670. 17. Lindhe J, Haffajee AD, & Socransky SS: Progression of periodontal disease in adult subjects in the absence of periodontal therapy. J Clin Periodontol 1983;10: 432–438. 18. Löe H: Reactions of marginal periodontal tissues to restorative procedures. Int Dent J 1968: 18: 759–778. 19. Löe H, Anerund A, Boysen H et al: Natural history of periodontal disease in man. Rapid, moderate and no loss of attachment in Sri Lanka laborers 14 to 46 years of age. J Clin Periodontol 1986; 13: 431–436. 20. Löe H, Theilade E, Jensen SB: Experimental gingivitis in man. J Periodontol 1965; 36: 177–182. 21. Renggli HH & Regolati B: Gingival inflammation and plaque accumulation by well-adapted supra- and subgingival proximal restorations Helv. Odont. Acta 1972;99: 16–23. 22. Renggli HH: Auswirkungen subgingivaler approximaler Füllungsränder auf den Entzündungsgrad der benachbarten Gingiva [The effect of cervical subgingival restoration margins on the degree of inflammation of the neighboring gingiva]. Schweiz Monatsschr Zahnheilkd 1974: 84: 1–18. 23. Silness J & Ohm E: Periodontal conditions in patients treated with dental bridges. V. Effects of splinting adjacent abutment teeth. J Periodontal Res 1974; 9: 121–126. 24. Silness J: Periodontal conditions in patients treated with dental bridges. II. The influence of full and partial crowns on plaque accumulation, development of gingivitis and pocket formation. J Periodontal Res 1970; 5: 219–224. 25. Silness J: Periodontal conditions in patients treated with dental bridges. III. The relationship between the location of the crown margin and the periodontal condition. J Periodontal Res 1970; 5: 225– 229. 26. Silness J: Periodontal conditions in patients treated with dental bridges. J Periodont Res 1970; 5: 225–229. 27. Silness J: Periodontal conditions in patients treated with dental bridges. J Periodont Res 1970; 5: 225–229. 28. Sotries LS, Van Huysen G, Gilmore HW: A histologic study of gingival tissue response to amalgam, silicate and resin restorations. J Periodontol 1969; 40: 543–549. 29. Tahn A, Duguid R & McKendrick JW: Relatioship between restorations and the level of the periodontal attachment. J Clin Periodontol 1982; 9: 193–197. 30. Valderhaug J & Birkeland JM: Periodontal conditions in patients 5 years following insertion of fixed prostheses. Pocket depth and loss of attachment. J Oral Rehabil 1976: 3: 237–243. 31. Valderhaug J & Heloe L: Oral hygiene in a group of supervised patients with fixed prosthesis. J Periodontol 1977: 48: 221–224. 32. Valderhaug J: Periodontal conditions and carious lesions following the insertion of fixed prostheses: a 10-year follow-up study. Int Dent J 1980; 30: 296–304. 33. Waerhaug J, Zander H: Recation of gingival tissue to selfcuring acrylic restorations. J Am Dent Assoc 1957; 54: 760–766. 34. Waerhaug J: Plaque control in the treatment of juvenile periodontitis. J Clin Periodontol 1977; 4: 29–40. 35. Waerhaugh J: Effect of rough surfaces upon gingival tissu J Dent Res 1956; 35: 323–325. 36. Waerhaugh J: Histologic considerations which govern where the margins of restorations should be located inrelation to the gingiva Dent Clin North A 1960; 4: 161–176. 37. Wagman SS: The role of coronal contour in gingival health J Prosthet Dent 1975; 37: 280–285. 38. Zander HA, Kennedy J: Methods and criteria for evaluating gingival tissue reactions Int Dent J 1970; 20: 493–501.

300

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

Dr. Kovács V, Dr. Tihanyi D, Dr. Gera I: The Incidence of Local Plaque Retentive Factors in Chronic Periodontitis One of the leading local risk factors for chronic periodontitis is the presence of plaque retentive factors in the oral cavity. The main objective of the study was to assess how the local irritation and plaque retention caused by untreated carious lesions, subgingival and approximal overhanging crown margins can affect the attachment loss at patients with chronic periodontitis. The incidence of plaque retentive factors were evaluated on 200 panoramic radiographs randomly selected from the archive of the Department of Periodontology. On the radiographs each fully erupted tooth were studied under magnifying glasses (1:2 magnification), and the distance between CEJ and the most coronal bone level was measured with a ruler with mm scales. The quality of restorations were evaluated based on the approximal adaptation of their margins. During the clinical examination the presence of local plaque retentive factors were registered by tooth, and the radiological alveolar bone level were recorded around both the healthy and restored or filled teeth. Statistical analyzes were made with linear regression analysis and ANOVA. Only 177 out of the randomly selected 200 radiographs met the incursion criteria and could be evaluated. The average age of patients was 49.98 years and the average approximal bone loss was 5.439 mm, showing increasing tendency with age. The 177 patients had a total of 3618 teeth and 1407 teeth presented plaque retentive factors including 164 untreated approximal carious lesions, and 1243 faulty restorations with approximal overhangs or open margins. Radiographically 82.5% of the restorations had incorrect approximal marginal adaptation. The majority of the untreated carious lesions occurred in the molar as well as in the front regions. The average bone loss at the teeth with faulty restorations were higher than at the sound teeth. 113 patients had an average bone loss higher than >4 mm. In those patients the differences between sound and restored teeth were smaller than those in the groups of patients with mild bone loss. Nevertheless neither group showed statistically significant differences between restored and sound teeth. In mild to moderate periodontitis local plaque retentive factors, overhanging crown margins or carious lesions are decisive aggregating factors both in gingivitis and periodontitis, especially in the susceptible population. In severe periodontitis according to our data there were only minimal differences between the attachment level around sound teeth and teeth with faulty restorations and local plaque retentive factors. Key words: plaque retention, crown margin adaptation, quality of prosthetic restoration

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007. 301–305.

SZTE Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Tanszék, Szeged* SZTE ÁOK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika, Szeged**

A teljes felső lemezes fogpótlás hangképzésre gyakorolt hatása Dr. Ungvári Krisztina*, Dr. Barrak Szauszán*, Dr. Smehák György**, Szamosközi Alice**, Dr. Rovó László**, Dr. Radnai Márta*

Teljes fogatlanság esetén a magánhangzók és mássalhangzók képzése is zavart szenved, mivel a szájüreg morfológiája megváltozik. A szerzők vizsgálatának célja volt felmérni, hogy a teljes felső lemezes fogpótlás milyen hatással van a hangképzésre, azon belül is a fogatlanság miatt fokozottan érintett (ún.) sziszegő hangokra. Alsó-felső lemezes fogpótlást viselő betegekkel speciális, sziszegő hangokat tartalmazó szavakat mondattak fogpótlással és a nélkül. A mássalhangzók kiejtésében előforduló változásokat objektív hanganalízist lehetővé tévő számítógépes program segítségével elemezték, majd statisztikai kiértékelést végeztek. A teljes felső műfogsor viselésekor a formánsok frekvencia értékei magasabbra helyeződtek. A fogpótlást viselve a betegek a vizsgált hangok nagy részét gyorsabban ejtették ki (p=0,036). Az inkorporálódott teljes felső kivehető fogmű jelenléte az esetek túlnyomó többségében előnyösen befolyásolta a hangképzést, azonban ennek alapvető feltétele, hogy a pótlás részelemeinek kialakításával fonetikai alapelveket is szem előtt tartsunk. Kulcsszavak: fogatlan állapot, fonetika, hangképzés, mássalhangzó, teljes lemezes fogpótlás

Bevezetés

Irodalmi áttekintés

A szájüreg és annak anatómiai képletei önmagukban vagy egymáshoz viszonyított helyzetváltozásuk révén hangforrásként és hangmódosító tényezőként is szerepet játszanak nemcsak a megtartott, természetes fo­gazat, hanem a rögzített, a részleges kivehető és a tel­ jes lemezes pótlások esetében is. A különböző mérté­ kű foghiányok esetében a hangmódosító szerepet a részleges, majd a teljes fogpótlások veszik át. A megmaradt fogak számának csökkenésével a fonáció is módosul. Teljes fogatlanság esetén a magánhangzók és más­salhangzók képzése is zavart szenved, mivel a szájüreg alakja, térfogata; a kemény és lágyrészek aránya; a nyelv és ajak helyzete, formája és az állcsontgerinc alakja, mérete is változik. Vizsgálatunk célja volt felmérni, hogy a teljes felső lemezes fogpótlás viselése milyen hatással van a hangképzésre a fogatlan állapothoz képest, különös tekintettel az úgynevezett „sziszegő” mássalhangzók képzésére, ill. a képzéshez szükséges időre.

A fogak elvesztésének következtében kialakult teljes fogatlanság és az emiatt károsodott fogágy rehabilitációjának egyik és jelenleg leggyakoribb módja a teljes kivehető fogpótlás készítése, mely hatással van a beszédhangok képzésére. Kaán és Molnár [4] vizsgálata szerint a teljes lemezes fogsort viselők esetében változott a hangok képzése, a frekvenciája, növekedett az egyes beszédhangok képzésére fordított idő illetve a hangképzés tisztasága; a harmonikus felhangok vagy formánsok elmosódottabbá váltak az ép fogazattal rendelkezőkhöz képest. Formáns: Zöngés hangok esetén a hangszalagok rezgést végeznek. Az így keletkezett gerjesztés, a zön­ge, a periodikus (harmonikus) rezgések tulajdonságai­ val rendelkezik: az alapfrekvenciával jellemzett alaphangon kívül felhangokat tartalmaz. A felhangok vagy más néven felharmonikusok frekvenciája az alapfrek­ vencia pozitív egész számú többszöröse. A zöngét a gégefő feletti üregek (garat, száj- és orrüreg) rezo­nátor-rendszerként viselkedve módosítják: a felharmoni­ kusok egyes csoportjait felerősítik (a rezonanciahelyek­nél), másokat gyengítenek. Ezeket a rezonancia­he­lye­­-

Érkezett: 2006. november 12. Elfogadva: 2007. november 13.

302

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

ket és környéküket nevezzük formánsnak. A re­zonan­ ciahely frekvenciája a formánsfrekvencia. A formánst többek között jellemzi sávszélessége és amplitúdója. Az előbbi alatt szemléletesen a rezonanciahely frekvenciabeli kiterjedését, az utóbbi alatt az erősítés mér­ tékét értjük. Kaán és Molnár [5] természetes, megtartott fogaza­ tú páciensekhez hasonlították a teljes lemezes fogpót­ lást viselőket; akikhez képest a pótlással rendelkezők beszédének sebessége kisebb volt, és nőtt az egyes hangok képzésére fordított idő. Kaán és mtsai [6] azt tapasztalták, hogy a teljes lemezes fogpótlást viselőkön elsősorban a labiális (b, p, m), a labiodentális (f, v), a dentális, dentoalveoláris (t, d, n, s, sz, c, z) az alveo­ láris (s, cs, zs, dzs) és a prepalatális (ty, gy) mássalhangzók torzulnak. Ezek közül is különösen a réshan­gok – keletkezésükkor valahol a szemben álló beszélőszervek annyira közelednek egymáshoz, hogy szűk rés képződik közöttük, az ezen átáramló levegő súrlódása adja a hangot (Bárczy G. [1]) –, az affrikáták – a beszélőszervek valamely ponton rést alkotnak; ez a rés szűkebb, mint a réshangoké, sőt teljes zár is előállhat (Bárczy G. [1]) – és a tremulánsok – a beszélőszervek valamely helyén zár vagy igen szűk rés képződik, a kitóduló levegő azonban a zár- vagy résalkotó szervek egyikét, vagy mindkettőt rezgésbe hozza, úgyhogy a zár ismételten felnyílik és visszaáll, a rés kiszélesül és összeszűkül (Bárczy G. [1]) – módosulnak. Az ép foga­zattal rendelkezőkhöz képest a fogpótlást viselőknél gyakran megrövidülnek a hosszú mássalhangzók, külö­nösen a zöngétlen explozívák (p, t, k), ezen kívül a ma­gánhangzókon is megfigyelhető a hangkapcsolatokban a megváltozott hangkörnyezet módosító hatása. Kivo­vics és mtsai [8] különböző vastagságú szájpadi lemezeket növekvő vastagsági sorrendben helyeztek szájba hiánytalan fogazatú normálokklúziós személyek­nek, és vizsgálták a hangképzést. Már az egy millimé­ter vastag lemez szájba helyezésekor változást tapasz­ taltak; a sziszegő hangok frekvenciái alacsonyabbra helyeződtek. Vizsgálatuk alapján azt javasolták, hogy a lemez vastagsága lehetőleg ne haladja meg a négy millimétert, mert ilyen méretű lemez esetén jelentős hangképzési zavarra számíthatunk. Kivovics és mtsai [7] szerint a kivehető fogpótlások több panaszt okoznak, mint a rögzítettek, és az akrilát lemezek jelenléte esetén több hangképzési probléma alakul ki, mint fém­lemezekkel. Külföldi szerzők a részleges és teljes lemezes fogpótlás részelemek speciális kialakításának hatását vizsgálták a beszédhangok képzésére [2, 3, 9, 10, 11, 12]. Teljes fogatlanság esetén a kiejtett szavak­ban észlelhető frekvenciacsökkenés a mássalhangzó­ kat tekintve a szájüreg szagittális irányú meghosszab­ bodásával magyarázható [13]. A protézis behelyezésekor a szájüreg mérete lényegesen csökken, és a hossza meziodisztális irányban hasonló lesz, mint a természetes fogak meglétekor, tehát a természeteshez hasonló mássalhangzó frekvencia érhető el. Tobey és mtsai [13] azt vizsgálták, hogy teljesen fogatlan pácien­-

sek kiejtésében a teljes lemezes protézis milyen módosulásokat eredményezett a fogatlan állapothoz képest. Megállapították, hogy adott magánhangzók kiej­tésének időtartamát és formáns frekvenciáját a protézis jelenléte vagy hiánya különféleképpen befolyásolta. Vizsgálati anyag és módszer Tíz 59–80 év közötti pácienst vizsgáltunk meg; négy nőt és hat férfit külön csoportba sorolva őket a vizsgálat során. A vizsgálatban résztvevő páciensek mindegyike a Szegedi Fogászati és Szájsebészeti Klinika tancélos betegellátásának keretében kapott alsó-felső teljes lemezes fogpótlást, melyet a vizsgálat időpontjában minden esetben már legalább 1 éve viseltek panaszmentesen. Feljegyeztük, hogy mióta viselnek teljes pótlást, illetve, hogy hányadik protézisüket viselik. Az értesítésünkre megjelent betegeket tájékoztattuk a vizsgálat céljáról és módjáról, ezek alapján töltötték ki és írták alá a beleegyező nyilatkozatot. A vizsgálat során a következő kérdésekre kerestük a választ: Milyen mértékben befolyásolja a sziszegő hangok képzésének sebességét a teljes lemezes fogpótlás viselése a fogatlan állapothoz képest? Van-e különbség a képzett hangok formánsainak frekvenciái között fogsor viselésekor és anélkül? Különböző – logopédus (kutató csoportunk tagja) által összeállított – szavakat és szópárokat olvastattunk fel a vizsgálatra jelentkezőkkel, különös tekintettel arra, hogy azok olyan beszédhangokat tartalmazzanak (sziszegő mássalhangzók), melyek kiejtése fogak nélkül nehezített, illetve a felső állcsont és a nyelv egymáshoz viszonyított helyzete alakítja vagy módosítja őket. Ennek megfelelően a mássalhangzókat szavakban helyeztük el, hogy a páciensek ne tudjanak egy bizonyos hang képzésére koncentrálni. Ezen kívül figyeltünk arra is, hogy a mássalhangzók magánhangzók között szerepeljenek azért, hogy egy esetlegesen mellettük lévő mássalhangzó ne változtassa meg a kiejtésüket. Végül pedig elöl és hátul képzett magánhangzók közé helyeztük azokat, hogy a hangok képzésének sebességét is vizsgálni tudjuk. Ezen magánhangzók minden esetben rövid magánhangzók voltak a képzés torzításának elkerülése végett. A sziszegő hangokat (s, sz, c, cs) adott szópárok kimondása esetén vizsgáltuk a következő sorrendben: pisze – nosza; pici – paca; vese – basa; kicsi – kacsa. A felvételeket egy speciálisan kialakított zajmentes szobában készítettük. A vizsgálathoz MAI EM-616 típu­sú mikrofont használtunk, amely körülbelül 10 cm-es távolságban volt a beszélő páciens szájától. Először fogpótlással, majd azt követően a nélkül készítettük el a felvételeket. A vizsgálatban résztvevő páciensek második olvasás után mondták be a mikrofonba a szavakat. Audacity 1.2.3 típusú digitális audioszerkesztő program segítségével rögzítettük a hangokat, az összetar-

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

tozó szópárokat egyszerre vettük fel. A hangelemzések során Praat 4.1.12. típusú programot használtunk. A program segítségével a szavak hangszínképéből kijelöltük a vizsgálandó hang teljes hosszát az előtte és utána következő magánhangzóktól egyértelműen elválasztva. A program képes a kijelölt területen lévő információt számokkal megadni. Számsorok formájában megkaptuk minden egyes páciens esetén a vizsgált mássalhangzók formánsainak frekvenciaértékeit, melyeket Microsoft Office Excel 2003 típusú program segítségével dolgoztunk fel. Az eredmények kiértékeléséhez ismételt méréses variancia-analízist alkalmaztunk, a páronkénti össze­hasonlítás Sidak-féle korrekcióval történt (SPSS 15.0). Az idő és a formánsok esetében nemek szerint a vizs­gált hang (szó) és a pótlás hatását vizsgáltuk különböző sorrendben, így két és három tényező kölcsönhatásait is figyelembe vettük. A szignifikancia-vizsgálatoknál a p<0,05 szintű szignifikáns eltéréseket közöltük. Eredmények A vizsgálatban részt vevő betegek átlagosan 11 éve viseltek teljes alsó és felső protézist, a vizsgálat idején átlagosan a harmadik műfogsort használták. Az 1. ábrán a vizsgált mássalhangzók közül az „s” hang basa szóban kialakult formánsainak frekvenciaértékei láthatóak – pótlással (sárga oszlopok) és pótlás nélkül (kék oszlopok) – Hz-ben megadva. A vizsgált mássalhangzók túlnyomó többségében az ezen a diagramon látható értékmegoszlást kaptuk, a vizsgált hangok formánsainak frekvenciái magasabbra helyeződtek felső lemezes fogpótlás használata esetén, mint pótlás nélkül. A statisztikai analízis szerint általánosságban a formánsokra a protézis jelenléte vagy hiánya az F2 és F4-es formánsok esetében volt szignifikáns hatással. Pótlással a formánsok frekvenciaértékei magasabbra helyeződtek: F2 esetén p=0,015; F4 esetén p=0,021. A formáns–szó–protézis kölcsönhatásának vizsgálatakor – formánsok egyenkénti vizsgálata különböző szavak esetében pótlással és anélkül – az alábbi eredményeket kaptuk: a kacsa szóban lévő „cs” hangzó esetében a pótlás jelenléte szignifikánsan megnövelte a formánsok frekvenciaértékeit F3 és F4 esetében. A for­máns–protézis–szó kölcsönhatás vizsgálata – for­ mánsok egyenkénti vizsgálata pótlással és anélkül a különböző szavak esetében (2-2 szó összehasonlítá­ sa) – során az alábbiakat tapasztaltuk: F1 esetén nem találtunk szignifikáns eltérést a fogpótlás jelenléte, hiánya és a 2 ugyanazon hangot tartalmazó szó vizsgá­ lata esetén. F2 vizsgálatakor pótlással a kicsi és kacsa szavakban elhelyezkedő „cs” (p=0,014), illetve a pici és paca szavakban jelenlévő „c” hangok esetén (p=0,005) találtunk szignifikáns eltérést. Fogpótlás nélkül ugyanezen formáns vizsgálatánál ugyancsak a „cs” és „c” hangok esetében kaptuk szignifikáns eredményt. F3

303

formánsok vizsgálatakor a statisztikai analízis alapján pótlással az „s” hang esetében a vese, basa szavak­ban (p=0,017), protézis nélkül a „cs” hangzónál (p=0,000) a kicsi, kacsa szavakban volt szignifikáns az eltérés. F4 vizsgálatakor pótlással a különböző hangok eseté­ ben nem volt eltérés, fogpótlás nélkül a „cs” hangzónál a kicsi, kacsa szavakban azonban a különbség szignifikáns volt (p=0,016). A formáns–szó–nem–protézis kölcsönhatás vizsgálatakor az alábbi eredményeket kaptuk: F1 vizsgálatakor egy esetben: a hátul képzett magánhangzók között lévő „cs” hangnál (kacsa szóban kiejtve) nők esetében lemezes pótlással és anélkül is szignifikáns eltérést kaptunk (p=0,022). F2 esetén nem találtunk ezen kölcsönhatások vizsgálata során szigni­fikáns eltérést. F3 vizsgálatakor ugyancsak a „cs” hang esetében (kacsa szóban vizsgálva) a nőknél találtunk szignifikáns eltérést fogpótlással és anélkül (p=0,016). F4 adatainak értékelése során a basa szóban elhelyez­kedő „s” hang esetén a férfiaknál (p=0,047), a nőknél a kacsa szóban lévő „cs” hang esetén találtunk a fogpótlások viselése és nem viselése között szignifikáns különbséget (p=0,021). A formáns–protézis–nem–szópárok kölcsönhatásának vizsgálata során az alábbi eredményeket kaptuk: F1 esetén egyik csoportban sem találtunk szignifikáns eltérést. F2 vizsgálatánál fogpótlással a férfiak esetében a „cs” hangok esetében a kicsi, kacsa szópár esetében találtunk szignifikáns eltérést (p=0,043), míg a nőknél a „c” hang vizsgálatakor a pici, paca szópár esetében (p=0,032). Lemezes fogpótlás nélkül a férfiak és nők esetében is a „cs” (kicsi, kacsa) (férfi p=0,000; nő p=0,000) és a „”c” (pici, paca) (férfi p=0,021; nő p=0,006) hangzóknál találtunk szignifikáns eltérést. F3 esetén fogpótlással a nők és férfiak között sem találtunk szignifikáns eltérést, protézis nélkül a férfiak (p=0,001) és nők esetében (p=0,001) is a „cs” hangzónál (kicsi, kacsa). F4 esetén sem fogpótlással, sem fogpótlás nélkül, sem a nők, sem a férfiak esetében nem találtunk eltérést ezen kölcsönhatás vizsgálatánál. A 2. ábra alapján a beszédhangok képzésére felhasznált időről kapunk felvilágosítást. A vizsgált hangot a szóval jelenítettük meg, hogy arról is felvilágosítást kapjunk, hogy elöl vagy hátul képzett magánhangzók között helyezkedtek el. A hangfelvételek kiértékelése során a hangzók kiejtéséhez szükséges időátlagok minden esetben lecsökkentek a pótlás jelenléte során, így a protézis jelenléte megkönnyítette az artikulációt. A statisztikai analízis során az alábbi eredményeket kaptuk a hangok kiejtési idejét tekintve: A lemezes fogpótlás hatása a hangok kiejtési idejére összességében szignifikáns, azonban ez nem minden hang esetében érvényes (p=0,006). A protézis jelenléte a különböző szavak és hangok néhány esetében szignifikánsan csökkentette a hangok kiejtésének idejét: kacsa „cs” esetében p=0,026; kicsi „cs” esetében p=0,007; paca „c” esetében p=0,033; a többi hang esetén is csökkent a képzésre felhasznált idő, de ezen különbségek nem voltak szignifikánsak. A szó–nem–protézis kölcsönha-

304

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

tás vizsgálatakor azt tapasztaltuk, hogy a „cs” hangot a kicsi szóban kiejtve a férfiak között a fogpótlás viselése szignifikánsan lecsökkentette a hang kimondásának idejét (p=0,008). Ezen kölcsönhatás vizsgálatakor a férfiak esetében még az „s” hang (vese szóban) kimondásakor találtunk összefüggést a lemezes fogpótlással és fogpótlás nélküli kiejtésben (p=0,039). A nők esetében egyik hang kiejtési idejét tekintve sem találtunk szignifikáns összefüggést fogpótlással vagy a nélkül kiejtve. A protézis–nem–szópár kölcsönhatás vizsgálatakor egy esetben sem találtunk szignifikáns eltérést a csoportok között a hangok kiejtésének idejét tekintve.

állapothoz. Egy másik teória, hogy a fogpótlás részelemeinek kialakítása negatívan is befolyásolhatja a hangképzést (például túl nagy palatinális vastagság). A részelemeket általános szabályok alapján készítették, nem történtek fonációs vizsgálatok, amelyek alap-

Megbeszélés Az előzőleg leírt kísérletekből kiderült, hogy a természetes, megtartott fogazatú egyénekkel való összehasonlításban a fogatlan állapot a formánsok frekvenciájának alacsonyabbra helyeződését vonta maga után. Vizsgálatunk során a legalább egy éve teljes lemezes fogpótlást viselő pácienseinknél értékeltük a kiejtett mássalhangzók formánsainak frekvencia-értékeit, valamint kiejtésük időtartamát. Azt tapasztaltuk, hogy a már inkorporálódott fogpótlás viselésének pozitív hatá­sa volt a beszédhangok képzésére, a formáns frekven­ ciákat magasabbra helyezte, tehát az ép, megtar­tott fogazattal rendelkező páciensekre jellemző értékekhez közelítette. A hangok képzésére fordított idő az esetek 100%-ában csökkent lemezes fogpótlás viselésekor.

1. ábra. A „basa” szó kimondása során az „s” hang formánsainak frekvenciaértékei hátul fent képzett rövid magánhangzók között

ján a hangképzést illetve módosítást az egyénnek meg­felelően alakították volna. A vizsgált szavak esetében átlagosan több idő kellett a mássalhangzók kiejtéséhez fogpótlás nélkül, mint fogpótlással, tehát a fogmű jelenléte megkönnyítette az artikulációt. A fogpótlás megfelelően kialakított részei (például: műfogak, műíny) artikuláló elemeket alkotnak, melyek a fogatlanná válás során elvesztett ar-

2. ábra. A vizsgált hangok képzési idejének átlagai fogpótlással (+p) és fogpótlás nélkül (-p) a kiválasztott szavakban

Néhány esetben közel azonos formáns frekvenciákat kaptunk a fogpótlással és a nélkül képzett beszédhangok vizsgálatakor. Erre magyarázatul szolgálhat, hogy egyes páciensek jól alkalmazkodtak a fogatlan

tikuláló párokat helyettesíteni képesek, így egyéntől függő inkorporációs idő után a páciens szinte sajátjaként képes használni a fogpótlást. Vizsgálatunkban az inkorporálódott teljes felső le-

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

mezes fogmű jelenléte az esetek túlnyomó többségében pozitívan befolyásolta a hangképzést a fogatlan állapothoz képest, amit korszerű objektív statisztikai analízissel bizonyítottunk. Azonban ennek alapvető fel­ tétele, hogy a fogpótlás részelemeinek kialakítása ne csak funkció és esztétika szempontjából legyen megfelelő, hanem fonetikai alapelveket is szem előtt tartva az artikuláló párok illetve a nyelv szabad mozgásait is lehetővé tegye a különféle beszédhangok képzésének során. Jelmagyarázat: A basa szóban lévő „s” hang esetén láthatóak a formáns frekvenciaértékek Herzben kifejezve. A sárga oszlopok a fogpótlással, a kék oszlopok a fogpótlás nélküli kiejtésben kialakuló for­ máns­frekvenciák rögzített értékeinek átlagai.

Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki Dr. Eller József tudományos főmunkatársnak, a matematika tudomány kandidátusának (SZTE, ÁOK Orvosi Informatikai Intézet Szeged) a közlemény elkészítésében nyújtott szakmai segítségéért. Jelmagyarázat: A vizsgált hangzók kiejtésének időtartamát sec-ban mutatja. A mássalhangzókat a vizsgált szavak segítségével jelení­ tettük meg, hogy az elöl és hátul képzett magánhangzók között is ér­tékelhetőek és elkülöníthetőek legyenek. A „+p” (kék oszlop) a fogpót­­lással képzett hangokat, szavakat; a „–p” (sárga oszlop) a fogpótlás nélkül képzett hangokat jelöli.

305

Irodalom 1. Bárczi G: Fonetika. Tankönyvkiadó, Budapest, 1957; 17–26. 2. Haydar B, Karabulut G, Özkan S, Aksoy AÜ, Ciğer S: Effects of retainers on the articulation of speech. Am J Orthod Dentofacial Orthop 1996; 110: 535–540. 3. Ichikawa T, Komoda J, Horiuchi M, Matsumoto N: Influence of alterations in the oral environment on speech production. J Oral Rehabil 1995; 22: 295–299. 4. Kaán M, Molnár J: A teljes alsó-felső lemezes fogpótlást viselők hangképzésének vizsgálata. Fogorv Szle 1978; 71: 143–147. 5. Kaán M, Molnár J: A teljes alsó-felső lemezes fogpótlást viselők beszédsebessége. Fogorv Szle 1978; 71: 181–183. 6. Kaán M, Bolla K, Keszler B: A teljes alsó-felső protézist viselők beszédének sajátosságai. Fogori Szle 1993; 86: 45–53. 7. Kivovics P, Lőrik J: Részleges fogpótlások okozta hangképzési zavarok vizsgálata. Fogorv Szle 1982; 75: 108–112. 8. Kivovics P, Sajgó P, Lőrik J: Különböző vastagságú szájpadlemezek hatása a hangképzésre. Fogorv Szle 1986; 79: 17–20. 9. McCord JF, Firestone HJ: Grant: Phonetic determinants of tooth placement in complete dentures. Quintessence Int 1994; 25: 341– 345. 10. Palmer JM: Structural changes for speech improvement in complete upper denture fabrication. J Prosthet Dent 1979; 41: 507–510. 11. Petrović A: Speech sound distortions caused by changes in complete denture morphology. J Oral Rehabil 1985; 12: 69–79. 12. Seifert E, Runte C, Riebandt M, Dinnesen AL, Bollmann F: Can dental prostheses influence vocal parameters? J Prosthet Dent 1999; 81: 579–585. 13. Tobey EA, Finger IM: Active versus passive adaptation: An acoustic study of vowels produced with and without dentures. J Prosthet Dent 1983; 49: 314–320.

Dr. Ungvári K, Dr. Barrak Sz, Dr. Smehák Gy, Szamosközi A, Dr. Rovó L, Dr. Radnai M: The Influence of Upper Complete Denture Wearing on Phonetics In case of total edentulousness the formation of vowels and consonants is impaired, due to the change of the morphology in the oral cavity. The aim of our study was to estimate the influence of the upper complete denture on the phonation of the patient. Patients wearing total upper denture were asked to utter special words with the prosthesis in the mouth and without it, and the change in the formation of “hissing” sounds were noted. The changes in the pronunciation of vowels and consonants were analyzed with the help of a computer program, which provided objective assessment. The data were analyzed statistically. When wearing the prosthesis the scores of the formant became higher and most examined sounds were pronounced faster (p=0.006). The articulation of patients accustomed to wearing the full total prosthesis was influenced positively by having the prosthesis in the mouth. As a result of these findings it is recommended that the prosthesis be manufactured keeping these phonetic aspects in mind. Key words: consonant, edentulousness, phonation, phonetics, total upper denture

Az Európai Dento-Maxillo-Faciális-Radiológiai Társaság (EADMFR) XI. Kongresszusa Budapest, 2008. június 25–28.

Idén lesz 39 éve, hogy Santiagóban (Chile) megalapították a Nemzetközi Dento-Maxillo-Faciális-Radiológiai Társaságot (IADMFR), melynek IX. kongresszusát 1991-ben rendeztük meg Budapesten. Az első európai kongresszust 1987-ben, Genfben tartották, most 2008-ban ismét Budapest várja a fogászati, arc- és állcsont-radiológia kutatóit, egyetemi oktatóit, valamint a gyártó- és fejlesztő cégeket, a leképezés „forradalomi” változásainak, az újabb kihívásoknak megvitatására és értékelésére. Ebben a Cone Beam CT (CBCT) gyors terjedése, és „minden igényt kielégítő technikája” adja az egyik legfontosabb feladatot. Mindezek eredményeképpen ma már a DMFR a világ számos országában, Európában is elismert specialitásként működik, ezért ennek kiteljesítése is a kongresszus egyik célja. A híres magyar vendégszeretet jegyében várjuk Európa és a világ minden érdeklődő szakemberét!

The 11th Congress of the European Academy of Dental and Maxillofacial Radiology Budapest, 25th–28th June, 2008

The International Association of Dento-Maxillo-Facial Radiology (IADMFR) was founded in Santiago, Chile 39 years ago. The first European congress was held in Geneva in 1987. The 9th congress of the IADMFR was organized in Budapest in 1991. In 2008, once again, Budapest is expecting the scientists, researchers, university professors of dental and maxillofacial radiology, as well as companies of manufacturing and development to discuss and evaluate the revolutionary changes of the imaging technique and new challenges. Especially, the Cone Beam CT (CBCT) technology has gained ground and comes up to high expectations, posing one of the most important challenges. As a result, DMFR is accepted as an established specialty in several countries in Europe and around the world. It is one of the objectives of this congress to expand on this phenomenon. We are expecting all the interested experts from all over the world and hope to indulge you with our famous Hungarian hospitality. Levente Pataky, congress chairman e-mail: [email protected] or [email protected] Web: www.asszisztencia.hu/eadmfr/

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007. 307–312.

Debreceni Egyetem, Kolloid- és Környezetkémiai Tanszék* Debreceni Egyetem, Orvos és Egészségtudományi Centrum Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Tanszék**

Fogászati kompozitok gyantájának módosítása reaktív polimer nanorészecskékkel Szalóki Melinda*, Dr. Bukovinszki Katalin**, Üveges Andrea*, Dr. Hegedűs Csaba**, Dr. Borbély János*

A polimer alapú kompozitok fogtömőanyagként való megjelenése óta nehézséget jelent a polimerizációs zsugorodás, melyet az anyagok fejlesztésével 2-4 térfogatszázalékra sikerült redukálni. Szerzők munkájának célja reaktív kopolimer nanorészecskék szintézise fogászati kompozitok gyantafázisának módosítására, melyek segítségével a módosított mátrix a polimerizációs kontrakciót csökkentené. A nanorészecskéket egy- és többfunkciós monomerek emulziós és oldószeres polimerizációjával preparálták. A felhasznált többfunkciós monomerek, ismert komponensei a kereskedelmi kompozitoknak. Vizsgálták a kopolimer nanorészecskék méretét, méreteloszlását és reaktivitását, majd tanulmányozták, hogy ezek miként befolyásolhatók a monomerek anyagmennyiségének arányával, illetve koncentrációjával. Előkísérleteik alátámasztják, hogy a nanorészecskék a mátrix anyagával duzzaszthatók és fotopolimerizálhatók. A polimerizáció során a kopolimer nanorészecskék zsugorodásával térhálós szerkezetüknek köszönhetően nem kell számolnunk, a kontrakció csupán a gyanta polimerizációjából adódik. A módosítás során a mátrix egy részét nanorészecskékkel váltjuk ki, a gyanta mennyiségének csökkentésével a polimerizációs zsugorodás is csökken. A tömb-polimerizáció eredményeként teljesen egységes, térhálós anyag képződik, melyben a nanorészecskék kovalens kémiai kötésekkel kapcsolódnak a gyantát alkotó monomerekből felépülő polimer térhálóhoz. Kulcsszavak: reaktív polimer nanorészecske, oldószeres polimerizáció, emulziós polimerizáció, fotopolimerizáció, kom­pozit

Bevezetés A fogászatban használt kompozitok folyamatos tökéletesítése fontos feladat, mely fejlesztések célja például a polimerizáció során fellépő zsugorodás csökkentése, a fog szövetekhez közeli esztétikai és mechanikai tulajdonságok elérése. A kompozitok tulajdonságait a három fő összetevő; mátrix, töltőanyag és kapcsoló szilán vegyületek határozzák meg. A töltőanyag lehet cirkónium és szilikát üveg, mely leggyakrabban báriumot, alumíniumot, bórt, stronciumot, lítiumot és cinket tartalmazhat. Történetileg az első kompozitok nagy (20-30 µm) nagyságú szférikus töltőanyagot tartalmaztak, ezeket az olyan termékek követték, amelyekben nagy irreguláris formájú töltőanyag volt. Később a mikro finomszemcsés (0,04-0,2 µm), a finomszemcséjű (0,4-3 µm), végül a blend vagy keverék kompozitok jelentek meg, utóbbi finom és mikrofinomságú töltőanyagot tartalmaz. A mát­rixot leggyakrabban két monomer alkotja, a bisz-fenoldiglicidil-metakrilát (Bisz-GMA) és/vagy az uretán-dime­Érkezett: 2006. december 11. Elfogadva: 2007. szeptember 7.

takrilát (UDMA). Ezek a monomerek reaktív kettőskö­ téseik révén tömbpolimerizációban térhálós polimert ké­peznek a töltőanyag-részecskék körül. A két mátrix­al­ kotó molekulának nagy a viszkozitása, ezért oldósze­ reket és más monomereket, pl.: trietilénglikol-dimetakrilátot (TEGDMA) alkalmaznak a kellő konzisztencia elérése érdekében. A mátrix és a töltőanyag kapcsolatát szilán vegyületekkel erősítik. A leggyakrabban használt szilán vegyület a γ-trimetakril-oxipropil-trimetoxi-szilán [20]. Az új típusú kompozitok kifejlesztésének lehetséges útja a nanotechnológia, mely révén az anyagok funkcionalitása magasabb szinten tervezhető és szabályozható. A nanorendszerek definíciója az Egyesült Államok Nemzeti Nanotechnológiai Szervezetének meghatározása szerint a következő: Az építőelemek legalább egy összetevőjének mérete 1 és 100 nanométer között kell legyen, olyan struktúrát és rendszert kell alkosson, melynek új tulajdonságait és funkcióit a kis méretnek köszönheti, illetve, hogy különböző anyagokat atomi és molekuláris szinten szabályozza [25].

308

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

Az általunk végzett vizsgálat modellértékű, mely a mátrix módosításán keresztül próbálja a nanotechnológia eszközével az anyagmodell fizikai paramétereit befolyásolni. Jelen munka során a mátrix módosítása reaktív polimer nanorészecskék bekeverésével történt, melyeket mono-, di- és trifunkciós monomerek polime­

1. ábra. Egyfunkciós monomer reakciója di-, illetve trifunkciós monomerekkel

rizációjával állítottunk elő (1. ábra). A polimer nanoré­ szecskékkel történő módosítás, nem csupán egy nano­részecske–mátrix keverék előállítását jelenti, a polimer nanorészecskék a mátrix anyagával duzzaszthatók, te­hát a gyantát alkotó monomerek bediffundálnak a térhálós szerkezetű polimer részecskék belsejébe. A folyamat eredményeként egy homogén „oldat” képződik, mely viszkozitása a nanorészecskék morfológiájának és szerkezetének köszönhetően közel azonos a kiin-

Anyag és módszer Nanorészecskék mint modellvegyületek Két különböző monomerkombináció alkalmazásával állítottunk elő reaktív polimer nanorészecskéket. Kísérleteink során sztirol-trimetilolpropán-trimetakrilát (ST-TMPTMA) és sztirol-etilénglikol-dimetakrilát (STEGDM) kopolimereket szintetizáltunk. Az etilénglikoldimetaktilát monomer és a trimetilolpropán-trimetakrilát (rendre 2- és 3-funkciós monomerek) fogászatban is alkalmazott akrilát típusú monomerek [2, 7, 9, 22]. Az alkalmazott sztirol miatt modell vegyületeknek tekintjük a szintetizált polimereket, melyek széleskörű megismerése jó alapot adhat hasonló típusú csupán csak a fogászatban alkalmazott monomerekből előállított reaktív polimer nanorészecskék szintéziséhez. A) Sztirol-Trimetilolpropán-trimetakrilát kopolimer Sztirol (ST, Sigma-Aldrich, USA) és trimetilolpropántrimetakrilát (TMPTMA, Sigma-Aldrich, Németország) monomerekből nátrium-lauril-szulfát tenzid (SLS) segítségével stabil vizes emulziót készítettünk [1, 15, 23]. A stabil emulziót visszafolyó hűtővel ellátott dupla falú lombikba öntöttük és a polimerizációt kálium-peroxiddi­szulfáttal (K2S2O8) iniciáltuk. A reakció inert atmoszférában, 60±1 oC hőmérsékleten, 2 óra alatt végbement. A polimer tisztítása dialízissel, kicsapása metanollal történt. A kopolimer előállítási paramétereit az 1. táblázat mutatja be. B) Sztirol-Etilénglikol-dimetakrilát kopolimer (STEGDM) [4, 27] A szintézis gyökös mechanizmusú, oldószeres polimerizációval történt [24, 26]. A sztirol (Sigma-Aldrich, USA) és az etilénglikol-dimetakrilát (EGDM, SigmaAldrich, Németország) kopolimerizációját azo-biszizo-butironitril iniciátor (AIBN, Sigma-Aldrich) alkalmazásával toluolban végeztük. A reakciót az emulziós polimerizációhoz hasonlóan egy háromnyakú, hőméI. táblázat

Sztirol–Trimetilolpropán-trimetakrilát kopolimerek előállítási paraméterei Monomerarány (M1/M2) (mol%)

SLS Koncentráció (mol/dm3)

Összmonomer koncentráció (m/m%)

K 2S2O8/össz-monomer (mol%)

Reakcióidő (perc)

10:90

0,08

5,00

1,00

120

50:50

0,08

5,00

1,00

20,40,60,90,120,240,480

90:10

0,08

5,00

1,00

120

dulási mátrix viszkozitásával. A fenti tulajdonságok által biztosított a kompozit anyag – azaz a (módosított mátrix)-(anorganikus filler) keverék – előállításának feltétele. Munkánk célja a mátrix anyagok polimerizációs zsugorodásának csökkentése és mechanikai tulajdonságainak javítása azok reaktív polimer nanorészecskékkel történő módosítása révén.

rővel és visszafolyó hűtővel ellátott dupla falú lombikban hajtottuk végre, inert atmoszférában (nitrogén), 60±1 oC hőmérsékleten, 2 óra reakcióidővel. A reakció befagyasztása, illetve a kapott polimer tisztítása metanollal történt. A kopolimer előállítási paramétereit a 2. táblázat mutatja be.

309

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

Elektronmikroszkópos vizsgálat A polimer nanorészecskéket pásztázó elektronmikrosz­ kópos (Hitachi 3000N, Japán) vizsgálatok alá vetettük. A nanorészecskék méretének és morfológiájának tanulmányozásához a belőlük készített toluolos oldatot szénréteggel bevont rézhálóra cseppentettük, szobahőmérsékleten hagytuk megszáradni, majd az így elkészített mintákat Au-réteggel vontuk be.

állított nanorészecskék polidiszperzitása nagy, ellentétben az emulzióban szintetizált kopolimerekével. Ez a jelenség ismert és az irodalomban jól definiált [17]. A ST-EGDM kopolimer részecskék túlnyomó többsége 100-150 nm átmérőjű, azonban jóval nagyobb, 300, 400, 700 nm átmérőjű részecskék jelenléte is megfigyelhető. A ST-TMPTMA kopolimer részecskék sokkal homogénebb méreteloszlást mutatnak, a rendszer II. táblázat

Sztirol-Etilénglikol-dimetakrilát kopolimer előállítási paraméterei. Monomerarány (M1/M2) (mol%)

Összmonomer koncentráció (mol/dm3)

AIBN/össz-monomer (mol%)

Reakcióidő (perc)

50:50

0,278

20

120, 240, 360, 480, 660, 900, 1140, 1320

50:50

0,556

5

30, 60, 120, 180, 240

1H

NMR spektroszkópia A deuterált kloroformban (CDCl3) feloldott kopolimerek szerkezetazonosítása proton NMR mérésekkel történt. A méréseket Bruker (200 SY, Németország) típusú készüléken végeztük.

közel monodiszperz, melyet 300-400 nm átmérőjű részecskék alkotnak. B) Reaktivitás Az előállított kopolimerek NMR spektrumai egyértelműen alátámasztják, hogy a polimerek el nem reagált,

B

A

2. ábra. A) Sztiroll-Etilénglikol-dimetakrilát B) Sztiroll-Trimetilolpropán-trimetakrilát kopolimerekről készített pásztázó elektronmikroszkópos felvételek (monomerek mólaránya a feedben: 5/5, reakcióidő: 120 perc)

Eredmények Nanorészecskék vizsgálata A) Részecskeméret és -eloszlás A SEM vizsgálatok eredményeit a 2. ábra szemlélteti. A részecskék morfológiáját tanulmányozva megálla­pít­ható, hogy mind az oldószeres polimerizációval előál­lí­ tott ST-EGDM kopolimerek, mind az emulziós polime­ rizációval szintetizált ST-TMPTMA kopolimerek szilárd állapotban pontosan definiálható méretű, gömbszimmetrikus részecskék. Látható, hogy az oldatban elő-

függő vinil-csoportokat tartalmaznak (5,4–5,7 ppm és 5,9–6,3 ppm közötti jelek). Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy további térhálósító polimerizáció révén a polimer nanorészecskék elsődleges kémiai kötéseken keresztül épüljenek be a mátrix anyagába. Vizsgálataink kimutatták, hogy az általunk szintetizált nanorészecskék reaktivitása az alkalmazott komonomer funkcionalitásától, a monomerek anyagmennyiségének arányától és a reakcióidőtől függ. A 1H NMR spektrumokat a 3. ábra mutatja be.

310

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

Nanorészecskék oldhatósági és duzzadási tulajdonságainak vizsgálata Vizsgáltuk a kopolimerek oldhatósági és duzzadási tu­lajdonságait több szerves oldószerben (toluol, kloro­ form, tetrahidrofurán) és monomerben (trietilénglikoldimetakrilát, trimetilolpropán-trimetakrilát, etilénglikol-

Az előpolimerizátumot tartalmazó kompozitok szignifi­ kánsan alacsonyabb hajlítási szilárdsággal rendelkez­nek, mint az irreguláris formájú, vagy a szférikus töltő­ anyagot tartalmazó típusok [12]. Az utóbbi években megjelentek a piacon az első generációs nano tömőanyagok, kompozitok. A mikrotöltésű kompozitokban

B

A

3. ábra. A) Sztirol-Trimetilolpropán-trimetakrilát kopolimer (M1/M2 = 5/5) 1H-NMR spektrumai a) 20, b) 40, c) 60, d) 90, e) 120, f) 240 és g) 480 perces reakcióidőnél. B) Sztiroll-Etilénglikol-dimetakrilát kopolimer (M1/M2 = 5/5) 1H-NMR spektruma (5 mol% AIBN iniciátor, reakcióidő 120 perc).

dimetakrilát). Az általunk szintetizált reaktív nanorészecskék mindegyike jól duzzasztható a fent említett anyagokban, illetve a kevésbé térhálós anyagok szignifikánsan oldódtak. Megbeszélés Számos irodalmi közlemény ismerteti, hogy a kompozi­ tok tulajdonságait a három fő összetevő (mátrix, töltőanyag és kapcsoló szilán vegyület) miként módosítja. A mátrix polimerizációja során fellépő polimerizációs zsugorodás és stressz kedvezőtlenül befolyásolja a ka­vitás falai mentén a széli záródást, hosszú távon résképződéshez, szivárgáshoz, és szekunder káriesz ki­alakulásához vezethet, illetve posztoperatív fájdalmat és a foganyag berepedését, törését válthatja ki az üreg falaira gyakorolt húzóerőn keresztül [3, 5, 10, 11, 18, 21]. A töltőanyag mennyisége befolyásolja a fotopolimerizáció során a még tökéletesen polimerizálható réteg vastagságát, a színstabilitást, keménységet, a nyomási szilárdságot és az anyag rigiditását, továbbá hatással van a hajlítási szilárdságra, mikrokeménységre és törési ellenállásra. A töltőanyag mennyiségének növelésével csökkenthető a víz adszorpciója és növelhető az anyag kopásállósága [16]. A töltőanyag morfológiája is befolyásolja a kompozitok hajlítási szilárdságát (rugalmassági modulusát).

a porlasztott (láng pirolízissel előállított) szilikát töltő­anyag nem biztosított megfelelő fizikai tulajdonságokat, a részecskék gyakran összetapadtak és laza szerke­zetet alkottak. További probléma volt, hogy a töltőanyag tartalomban egy bizonyos mennyiségnél magasabb értéket nem lehetett elérni, az anyag ragadós, nehezen kezelhető. Ezeket a hibákat az előpo­limerizátum őrlemény hozzáadásával lehetett enyhíteni. Úgy tűnik, az egyik lehetséges megoldás a nanotöltő­anyagok elő­állításában rejlik. Ezek a töltőanyag-részecskék 20-75 nm nagyságúak, melyek felszínét szilán-kezelésnek ve­tik alá, és speciálisan szárítják, hogy megakadályoz­ zák a részecskék agglomerációját. A finoman szinterezett nanomerek azonos méretűek. Ezek a nanorögök egyenletesen oszlanak szét; ezért a mátrix a rögök kö­zötti teret egyenletesen kitölti. A fejlesztések következtében a nanokompozitok kezelhetősége igen kedvezőnek bizonyul, jobb a kopásállóság és kiváló optikai tulajdonságokat mutatnak. A mátrix összetétele is hatással van a fizikai paraméterekre. A Bisz-GMA alapú rendszerek magasabb törési ellenállás értéket mutatnak, mint az UDMA alapú rendszerek [13]. A szakirodalmi adatok szerint a kompozitok nanotechnológiai módosításának jelenlegi tárgya a töltőanyag méretének csökkentése. Az általunk készített modell egy új lehetséges irányba mutat, a mátrix módosíthatóságának irányába, mely a mátrixban duzzasztott reaktív polimer nanorészecskékkel történne.

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

A nanorészecskék szintetizálása egy- és többfunkciós monomerek gyökös polimerizációjával történt, így a képződött részecskék a reakciókörülményektől függően térhálósak, ugyanakkor függő vinil-csoportokat tartalmaznak, ezáltal reaktívak, további polimerizációs (fotopolimerizáció) reakciókban vehetnek részt [14, 19]. Ezek mellett tapasztalataink azt mutatták, hogy a kiala­kult keresztkötések nem teszik teljesen merevvé a tér­hálós szerkezeteket, azaz a polimer-részecskék kis molekulájú anyagok (oldószerek, monomerek) számá­ ra jól átjárhatók. Ezáltal lehetőség nyílik a hagyomá­ nyos mátrix monomerekkel való kombinálásukra. Elképzelésünk szerint a reaktív, térhálós nanorészecskék mátrixban való alkalmazása részben csökkentheti a poli­merizációs zsugorodást, mely jelenség úgy értelmezhe­tő, hogy a térhálós polimerek további térhálósító reakciók révén már nem, vagy csak igen kis mértékben zsugorodnának, tehát a módosított mátrix polimerizációs zsugorodása elsősorban a nanorészecskék közöt­ ti viszonylag kis teret kitöltő gyanta polimerizációjából adódna [6, 8]. Feltételezzük, hogy a reaktív polimer nanorészecs-

4. ábra Mátrix anyagához kémiailag kötött térhálós nanorészecskék

kékkel módosított mátrix fotopolimerizációja során egy teljesen egységes anyagot kapnánk, melyben elsődle­ges kémiai kötésekkel kapcsolódnának a nanorészecs­ kék a mátrix anyagához, ugyanakkor a már eleve térhálós, mechanikai erőhatásoknak jól ellenálló nanorészecskék erősíthetik a gyantát (4. ábra). Összességében megállapíthatjuk, hogy kidolgoztunk egy olyan polimerizációs technikát, mely segítségével általunk kívánt, előre megtervezett méretű, térhálósűrűségű és reaktivitású polimer nanorészecskék szintetizálhatók adott monomerekből. Elképzelésünk szerint a különböző paraméterekkel jellemzett reaktív polimer nanorészecskék más-más hatást gyakorolhatnak a módosított mátrix mechanikai és zsugorodási

311

tulajdonságaira, melyre vonatkozóan további vizsgálatokat kívánunk végezni. Irodalom 1. Antonietti M, Landfester K: Polyreactions in Miniemulsions. Polym Sci 2002; 27: 689–757. 2. Asmussen E, Peutzfeldt A: Influence of UEDMA, BIS-GMA and TEGDMA on selected mechanical properties of experimental resin composites. Dent Mater 1998; 14: 51–56. 3. Bausch JR, de Lange C, Norling S et al.: Clinical significance of polymerization shrinkage of composite resins. J Prosthet Dent 1983; 48: 59–67. 4. Borbély J, Üveges A, Szatmári M: Polymeric Products for film Formation. US Patent Application 2003; Serial No.: 414953; Serial No.: 11/482,540. 5. Davidson CI, de Gee AJ: Relaxation of polymerization contraction stresses by flow in dental composite. J Dent Res1984; 63: 146–148. 6. Dewaele M, Truffier-boutry D, Devaux J, Leloup G: Volume contraction in photocured dental resins: The shrinkage-conversion relationship revisited. Dent Mater 2006; 22: 359–365. 7. Elliott E.J, Bowman NC: Monomer Functionality and Polymer Network Formation. Macromolecules 2001; 34: 4642–4649. 8. Gee AJ, Davidson CL: A modified dilatometer for continuous recording of volumetric polymerization shrinkage of composite restorative materials. J Dent 1981; 9: 36–42. 9. Ikeda J, Hasei Y, Yasuda Y, Aota H, Matsumoto A: Effect of Primeri Polymer Chain Rigidity on Intramolecular Cyclization and Intramolecular Crosslinking in Free-Radical Crosslinking Monomethacrylate/Dimethacrylate Copolymerizations. J Appl Polym Sci 2004; 94: 1086–1093. 10. Jensen ME, Chan DCN: Polymerization shrinkage and microleakage. International Symposium on Resin Based Posterior Filling Materials, 1985. 11. Jorgensen KD, Asmussen E, Shimkole H: Enamel damages caused by contracting restorative resins. Scand J Dent Res 1975; 83: 120– 122. 12. Kio-han kim MS, Joo I, Ong MS, Osamu Okuno MS: The effect of filler loading and morphology on the mechanical properties of contemporary composites. J Prosthet Dent 2002; 87: 642–649. 13. Knobloch LA, Kerby RE, Seghi R, Berlin JS, Clelland N: Fracture toughness of packable and conventional composite materials. J Prosthet Dent 2002; 88: 307–313. 14. Li L, Lee LJ: Photopolymerization of HEMA/DEGMA hydrogels in solution. Polymer 2005; 46: 11540–11547. 15. Matsumoto A, Murakami N, Aota H, Ikeda J, Capek I: Emulsion polymerization of lauryl methacrylate and its copolymerization with trimethylolpropane-trimethacrylate. Polymer 1999; 40: 5667–5690. 16. Mohsen NM, Craig RG: Hydrolytic stability of silanated zirconiasilica-urethane dimethacrylate composites. J Oral Rehabil 1995; 22; 213–220. 17. Naghash HJ, Okay O, Yagci Y: Gel formation by chain-crosslinking photopolymerization of methyl methacrylate and ethylene glycol dimethacrylate. Polymer 1997; 38: 1187–1196. 18. Oilo G, Jorgensen KD: Effect of bevelling on the occurrence of fracture in the enamel surrounding composite resin fillings. J Oral Rehabil 1977; 4: 305–309. 19. Pielichowski K, Bognal D, Pielichowski J, Boron A: Thermal decomposition of the copolymers based on long-chained diol dimethacrylates and BIS-GMA/TEGDMA. Thermochim Acta 1997; 307: 155– 165. 20. Craig RG: Restorative dental materials, 12th ed. Mosby, St. Louis, Missouri 2006; 249–251. 21. Roberts JC, Powers JM, Craig RC: Fracture toughness of composites and unfilled restorative resins. J Dent Res 1977; 56: 748– 753. 22. Sideridou ID, Achilias DS, Karava O: Reactivity of Benzoyl Peroxide/Amine System as an Initiator for the Free Radical Polymerization of Dental and Orthopaedic Dimetharylate Monomers: Effect of

312

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

the Amine and Monomer Chemical Structure. Macromolecules 2006; 39: 2072–2080. 23. Szalóki M, Skribanek R, Hartmann JF, Hegedüs C, Borbély J: preparation of Reactive Polymeric Nanoparticles. ACS Polymer Preprints 2006; 94: 783–784. 24. Szuromi E, Berka M, Borbély J: Preparation and Analysis of Cross-Linking Copolymers. Macromolecules 2000; 33: 3993–3998. 25. US office of science and technology policy: Environmental, Health, and Safety Research Needs for Engineered Nanoscale Materials Washington, D.C, US 2006, September 26. Üveges A, Bodnár M, Hartmann JF, Borbély J: Polymer Nanoparticles by Crosslinking Copolymerization. ACS Polymer Preprints 2006; 47: 425–426.

27. Üveges A, Hartmann JF, Borbély J: Nanosystems for Film Formation. ACS Polymer Preprints 2004; 45: 164–165.

Köszönetnyilvánítás A kutatás a RET (Regionális Egyetemi Tudásközpont) kapcsolódási szám (RET-06/432/2004) és (RET-06/423/ 2004) támogatásával valósult meg. Köszönettel tartozunk még Rózsáné Lukács Júlia méréseinkben nyújtott segítségéért és Dudás Zsoltnak (TVK) a SEM felvételek elkészítéséért.

Szalóki M, Dr. Bukovinszki K, Uveges A, Dr. Hegedus Cs, Dr. Borbely J: Modification of Resin Using Reactive Polymeric Nanoparticles Volumetric shrinkage during polymerization has always caused problems since polymer based composites are used as dental filling materials. This value has been reduced to 2-4 volume % with the improvement of dental filling materials and of suitable filling technique. The purpose of our study was to synthesize reactive polymeric nanoparticles which can be applied to modify the polymerization shrinkage of dental resin. It means that certain part of a commercial dental resin would be substituted with reactive polymeric nanoparticles as organic filler. According to our hypothesis the volume contraction would significantly be reduced by applying the modified resin with organic filler. Nanoparticles were prepared by free radical copolymerization from mono-, di- and trifunctional monomers in emulsion and organic solution. In emulsion their size distribution is narrow, but it is quite variable in solutions. The size, size distribution and reactivity of nanoparticles were examined, and these properties can be influenced by the mol ratio and concentration of the monomers. It was shown that the nanoparticles could be swollen by the matrix material and these build a unique structure that can be photo-polymerized. During polymerization the shrinkage of the copolymer can be considered zero, consequently the total contraction originates from the shrinkage of the matrix. In the modified resin the reactive groups of monomers and the pendant double bounds of nanoparticles were connected by covalent bond. Key words: Reactive Polymeric Nanoparticles (RPNPs), solution polymerization, emulsion polymerization, photo-polymerization, dental composite

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

Beszámoló az MFE Fogpótlástani Társaság XVII., a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társaságának VII. és a Magyar Parodontológiai Társaság XV. Kongresszusáról Szent-Györgyi Albert 70 éve elnyert Nobel-díja emlékére idén Szegeden, 2007. október 11–13-án rendezték meg az MFE Fogpótlástani Társaság XVII., a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társaságának VII. és

a Magyar Parodontológiai Társaság XV. Közös Kongresszusát. A helyszín a szegedi József Attila Tanulmá­ nyi és Információs Központ volt. A rendezvény három napja az egyes társaságoknak teljes önállóságot biz-

A konferencia megnyitóünnepsége

A kiállítást is nagy érdeklődéssel látogatták a kollégák

314

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

tosított a felkért külföldi előadók meghívására, a szakma hazai kiválóságainak bemutatására, illetve a társaságok közgyűléseinek megszervezésére. A három egynapos kongresszus ötvözése lehetőséget nyújtott arra, hogy a kollégák egymást követő napokon a fogorvostudomány különböző területeinek újdonságaival ismerkedjenek meg. A konferencia első napján a tudományos program keretében az MFE Fogpótlástani Társaságának vendégeként Prof. Dr. Fraser McCord (Glasgow Dental

Diagnosis tools for periodontal diseases and periim­ plantitis: innovations and future című előadásaira szombaton került sor. A kongresszus társasági összejövetelei, a csütörtöki Nyitófogadás és a pénteki Gálavacsora keretében kiváló lehetőséget biztosítottak a résztvevők számára a baráti kapcsolatok felfrissítésére és a szakmai tapasztalatcserére. A rendezvényt a Magyar Parodontológiai Társaság és a MFE Délkelet-Magyarországi Szakcsoportjának

Prof. Dr. Fraser McCord előadását tartja

Hospital and School, Glasgow) Treatment planning in fixed and removable prosthodontics címmel tartott érdekes előadást. A Magyar Parodontológiai Társaság meghívott előadója, Prof. Dr. Oliver Blume (CIC-Dental, München) A korszerű röntgendiagnosztika szerepe az implantációt elősegítő csonttranszplantációs és irányított csontregenerációs eljárások tervezésében és kivitelezésében, a Magyar Fogorvosok Implantoló­giai Társaságának felkért előadója, Prof. Dr. Frédéric J. G. Cuisinier (BioNano, Université Montpellier I, France)

közgyűlése zárta. A rendezvényhez kapcsolódó kiállí­ tás gazdag repertoárja a szakmai újdonságok felvonul­ tatásával tovább színesítette a programot. A jó hangulatban és kellemes környezetben lezajló tudományos rendezvény reméljük mindenki megelége­ désére szolgált. Prof. Dr. Nagy Katalin egyetemi tanár, a Kongresszus elnöke és Dr. Pelsőczi-Kovács István egyetemi adjunktus

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

315

Könyvismertetés

Suba Zsuzsanna Barabás József A szájüregi rák megelőzése Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2007 és

A szájüregi rák mortalitása és morbiditása Magyarországon az utóbbi években folyamatosan tovább növek­ szik, holott a más szervi lokalizációjú carcinomák inci­ denciájának emelkedése már megállni látszik. Ezért nem lehet elég gyakran publikálni a megelőzés és a korai felismerés lehetőségeit, melyeket az alapellátás minden orvosának, elsősorban minden fogorvosnak is­ mernie kellene. Az utóbbi évtizedben megjelent Dombi (1999) és Sonkodi (2006) e témájú könyvei, illetve at­lasza mellett most örömmel üdvözölhetjük Dr. Suba Zsuzsanna és dr. Barabás József valóban gyakorlati köny­vét „A szájüregi rák megelőzése” témakörében. A könyv a szerzők előszava szerint abból a célból született, hogy az általános orvos- és fogorvosképzés curriculumában, valamint a kötelező posztgraduális képzésben a jelen ismeretek hiányosságait pótolja. A száj­ üregi rákra vonatkozó súlyos magyarországi helyzetet foglalja össze statisztikai adatok, tudományos munkák és a Semmelweis Egyetem Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának bőséges beteganyaga felhasználásával. A könyv terjedelme 99 oldal, kilenc fejezetre oszlik, és mintegy 200 színes képet és ábrát, valamint 141 iro­dalmi hivatkozást tartalmaz. Az első fejezet a szájüreg malignus daganatainak jelentőségét és epidemiológiai mutatóit ismerteti a legújabb adatok alapján. Ezek szerint – mint ismeretes – Magyarországon a legmagasabb a száj-garatüregi rák mortalitása az összes európai országok között, mind a férfiak, mind a nők körében – a férfiaknál a negyedik, a nőknél a hatodik leggyakoribb halálok. A második fe­ jezetben a Semmelweis Egyetem Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának több száz fős beteg-

anyagát analizálja nemek és kormegoszlás, valamint rizikófaktorok szerint, húszéves vizsgálati periódus során két fázisban. A harmadik fejezet a szájüregi rák kockázati tényezőit tárgyalja, modern megvilágításban súlyozva elsősorban a dohányzás és alkoholfogyasztás, valamint az étkezési szokások, anyagcserezavarok, szájhigiéné, immun-, genetikai és egyéb tényezők szerepét. A viszonylag rövid negyedik fejezet világosan és logikusan foglalja össze a szájüreg és a szomszédos régiók klinikai vizsgálatának fázisait. Az ötödik fejezet foglalkozik a szájnyálkahártya leggyakoribb daganatmegelőző elváltozásaival, gazdag képanyaggal illusztrálva a leggyakoribb (leukoplakia, erythroplakia, lichen, lupus erythematodes, cheilitis ac­ tinica) praecancerosisokat és azok felismerési lehetőségeit. A hatodik, legterjedelmesebb fejezet igen részletes képanyagot mutat be a szájüregi rák tüneteiről a különböző anatómiai régiókban. Külön kiemelendő ezek logikus osztályozása, egymásutánja, és a képek kiváló minősége. A hetedik fejezet a szájüregi rák leggyakoribb hisztopatológiai megjelenési formáit ismerteti, gyönyörű szövettani képekkel illusztrálva. A nyolcadik, Barabás József által írt fejezet a nagy gyakorlattal rendelkező klinikus szemszögéből ismerteti a szájüregi rák klinikai stádiumait és azok korszerű kezelését, a megelőzés szempontjait is figyelembe véve, ugyancsak szemléletes képekkel illusztrálva. Az utolsó fejezet összefoglalja a szájüregi daganatok megelőzésének lehetőségeit a primer, szekunder és tercier prevenció szemszögéből, valamint az össztársadalmi és szakmai összefogás szükségességét. A könyv hiánypótló fontosságú, minden fogorvosnak, családorvosnak, munkaegészségügyi orvosnak és szájsebésznek el kell olvasnia! Dr. Bánóczy Jolán

316

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

Beszámoló a 2007. október 22–28. között az Egyesült Arab Emirátusban, Dubaiban megrendezett FDI World Dental Federation Világkongresszusáról

A mesés környezetben, a világ egyik legdinamikusabban fejlődő térségének egyik gyöngyszemében megrendezett fogorvosi világkongresszuson több mint 20 000 regisztrált résztvevő volt jelen. A kongresszus tudományos programjának legfontosabb témái között említhető a fogászati implantológia, a regeneratív parodontális sebészet, a fogászati és parodontális rizikó­ analízis, az esztétikai fogászat aktuális kérdései, va-

amely az egész világon iránymutató lehet minden etikai kérdésben. Az FDI közgyűlése megválasztotta a világszervezet leendő elnökét, aki két év múlva lép az október 28-án hivatalba lépő új elnök, a kanadai Dr. Burton Conrod helyébe. A választást nagy szótöbbség­ gel a brazil Dr. Roberto Vianna nyerte meg, aki a világ fogorvostársadalmának közel 20%-át alkotó, 220 ezres brazil fogorvos egyesület jelöltje volt. Az FDI pénztárosa a hongkongi Dr. Tin Chun Wong lett. A leköszönő elnök, Dr. Michele Aerden, két évvel ezelőtt első hivatalos látogatását hazánkban tette, a pesti fog­orvosi kar ötvenéves jubileumi ünnepsége alkalmából. Dr. Aerden kétéves hivatali ideje alatt hatvan ország­ ba látogatott el, tárgyalt az országok egészségügyi vezetőivel, és hihetetlen energiával és lelkesedéssel képviselte a szájegészség ügyét. Hazánkat a közgyűlésen Dr. Márton Ildikó, Dr. Gera István és Dr. Hermann

A magyar küldöttség Dubaiban

lamint a praxis menedzsment különböző aspektusai. A kongresszusnak helyet adó Világ Kereskedelmi Köz­ pont méreteire jellemző, hogy annak csak egy kis részében foglalt helyet e hatalmas kongresszus, és szin­­te elveszett benne a több tízezer ember. A kongres�szussal párhuzamosan megrendezett Fogászati Vi­lág Parlament ülésein a tagországok delegátusai fontos szakmapolitikai kérdéseket vitattak meg és fogadtak el hivatalos álláspontokat illetve protokollokat. Ezek között kiemelendő a fogászati amalgám és higany kör­nyezeti és egészségügyi hatásairól, a betegek jogairól, a fogorvos jogairól és kötelességeiről, a fogágy­ betegségben helyileg és szisztémásan alkalmazott antibiotikus terápiáról elfogadott hivatalos állásfoglalások. Külön kiemelendő az FDI munkabizottságai által összeállított, és nyomtatásban megjelent Etikai Kódex,

Márton Ildikó, az MFE elnöke és Gera István MFE főtitkár a kongresszus színhelyén

Péter képviselte. A Konferencia egyik bensősé­ges ese­ménye volt, amikor az Uniliver cég által sponzorált „LIVE LEARN LAUGH” programban résztvevő országok kép­ viselőinek rendezett díszebéden a cég képviselői és az FDI vezetői átadták az elismerő dísz­okleveleket. Az összesen 38 elfogadott FDI–Uniliver projekt egyi

317

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

ke a magyar, amelynek célja óvodáskorú gyerekek és szüleik szájegészségi felvilágosítása és a kisgyermekek hároméves követéses vizsgálata. A magyar programvezető, Dr. Szőke Judit távollétében a program egyik tagja, Dr. Varga Etelka vette át a díszoklevelet.

Az Uniliver mind a 38 projektről összefoglaló posztert készített, amelyet a kiállítási területen bemutatott. A kö­vetkező FDI Világkongresszust 2008-ban Stockholmban rendezik meg. Gera István és Hermann Péter

A LIVE LEARN LAUGH projekt képviselő között a magyar oklevelet átvevő Dr. Varga Etelka – Dr. Michele Aerden, a jelenlegi FDI elnök és Dr. Burton Conrod az egy nappal később hivatalba lépő FDI elnök társaságában

KÖZLEMÉNY A Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kara vezetésében – a Kari Tanács 19/2007. sz. határozata alapján – az alábbi változások történtek: 2007. november 1-jétől új dékánhelyettesi kinevezések a Fogorvostudományi Karon: Dr. Barabás József egyetemi tanár Dr. Hermann Péter egyetemi docens Dr. Gera István dékán

318

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

A Magyar Arc-Állcsont- és Szájsebészeti Társaság vezetőségének helyzetértékelő felmérése

Az eltelt néhány hónapban az egészségügy, és ezen belül szakmánk helyzete bonyolulttá és nehézzé vált. E jelenségek már korábban elkezdődtek, de 2006. év végétől nagymértékben fokozódtak: a szakma jelzéseinek figyelembevétele nélkül léptek életbe a kórházi struktúrát, területi ellátási kötelezettséget, ill. a finanszírozást érintő megváltoztatott rendeletek. A MAÁSZT úgy látja, hogy mindezek következtében betegellátást veszélyeztető súlyos zavar és káosz alakult ki, amelyért a szakma vezető testületei nem hibáztathatóak, és a felelősség nem hárítható át rájuk. A strukturális, finanszírozási és szakképzési gondok következtében az arc-állcsont- és szájsebészet olyan helyzetbe került, hogy kompetenciánkon belül a működési zavarokat megoldani nem tudjuk. Éppen ezért határozottan kijelentjük, hogy a kö­ vet­kezményekért a felelősségben nem osztozunk! Nem vállalhatunk felelősséget olyan helyzetért, amelyik kialakításában sem szerepünk, sem befolyásunk nem volt, amelynek magunk is elszenvedői vagyunk! A kényszerű helyzet beteghez, orvos­ hoz egyaránt méltánytalan! A magyarországi maxillo-facialis sebészet és a dento-alveolaris szájsebészet ellehetetlenítésének megakadályozása érdekében – szakmai és szervezési fe­lelősségünknél fogva – szükségesnek látjuk ismételten felhívni a figyelmet az elfogadhatatlan állapotokra: 1. A szájsebészeti ellátórendszer – az ágyszámok (és súlyszámok) igen nagy mértékű redukálása és subminimalis ágyszámú (4–10) vagy működésképtelenné tett osztályok (gyakran mátrix-rendszerben) miatt – ellehetetlenült: • m  egyék, sőt régiók maradtak szakorvosi ellátás nélkül; • szájsebészeti osztályok kerültek felszámolásra vagy összevonásra; • a változásokat „túlélő” néhány ágyas osztályok, részlegek nem tudnak hatékonyan és gazdaságosan működni; • a betegek gyógyuláshoz való egyenlő joga sú­ lyosan sérül, megfelelő színvonalú szakellátás az országban nem mindenütt biztosított; • a szakorvos-utánpótlás elégtelen, és a rezidensképzés tervezett változásai miatt ellehetetlenülni látszik; ugyanakkor 2. növekszik a szájüregi, fej-nyaki daganatos esetek száma, mely nem lehet várólista kérdése; 3. e  gyre nagyobb számú és súlyossági fokú arc-áll­ csonttörött, sérült vár ellátásra, illetve sok eset-

ben az ideális ellátási időszakban nem történik meg a sérülések adequat és definitív ellátása; 4. n  em biztosított országosan az arc-állcsontsérültek folyamatos, sürgősségi ellátása; 5. a  késedelmes betegellátás, ill. kényszerűségből más szakmákhoz került és hiányos vagy szaksze­ rűtlen beavatkozások következtében megszaporodnak a szövődmények, a rekonstrukciós műtéti igények és szükségletek, többszörös anyagi ráfordítást igényelnek, illetve sok esetben helyrehozhatatlan sérüléses torzulások maradnak vissza. A napjainkra kialakult drámai helyzet azonnali beavatkozást igényel! • A még meglévő struktúrával szervezetté kell tenni a non stop sürgősségi területi ellátást, elsősorban a kiemelt egészségügyi intézetekben; • minden megyében, a még működő osztályokon és/ vagy szakambulanciákon biztosítani kell a maxillofacialis sebészi ellátást; • az orvosi egyetemek klinikáinak és a megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel bíró megyei kórházi arcállcsontsebészeti osztályok irányított fejlesztésé­vel fokozatosan ki kell alakítani egy kiegyensúlyozott, országos lefedettséget biztosító hálózatot, progresz­ szív ellátást biztosító regionális központokkal (rész­letes kiépítését 2006 decemberében megfogalmazott állásfoglalásunkban már előterjesztettük), non stop ügyelettel kapcsolódva a traumatológiai és onkológiai centrumokhoz; • minden megyében biztosítandó a járóbeteg-szakellátás és dento-alveolaris szájsebészeti ellátás. Összefoglalva: Az arc-állcsontsebészeti szakellátás, a szájsebészeti járóbeteg-ellátás zavartalan működése csak a szemé­ lyi és tárgyi feltételek megteremtésével, a progresz­ szivitás figyelembevételével, valamint a postgradualis képzés támogatásával biztosítható. A jövő érdekében a szakorvos-utánpótlás kiemelten kezelendő: alapvető a szakképzési rendszer felülvizs­ gálata és a képzés körülményeinek segítése. Hiány­ szakmaként, az EU-kompatibilis szakképzést finanszí­ rozott központi gyakornoki állásokkal és országosan egységes programmal kell biztosítani. Számtalan félreértés és zavaró tényező miatt feltétlenül el kell végezni a fogalmak és tartalmuk tisztázását, szakmai kompetenciák meghatározását.

319

F OGORVOSI SZEMLE n 100. évf. 6. sz. 2007.

A szakmát illetően javasoljuk megkülönböztetni a dento-alveolaris sebészetet (szájsebészet) ellátó járóbeteg-szakrendeléseket és a fekvőbetegeket kezelő arc-, állcsont- és szájsebészetet (maxillofacialis sebészet). Mindkét szakellátásban tisztázandó a területi ellátás is. A dento-alveolaris sebészet (szájsebészet): a fogak következményes betegségeihez és a fogorvosi ellátási területhez kapcsolódó sebészeti beavatkozásokat végzi (szájüregi és dento-alveolaris betegségek sebészi gyógyítása). A maxillofacialis sebészet (arc-, állcsont- és szájse­ bészet) kompetenciájába az arc-, állcsontsérültek, szájgarat daganatok, súlyos – akár életveszélyes – dentá­lis eredetű fertőzéses állapotok, fejlődési rendellenességek komplex kezelése, arc- és állcsont rekonstrukciós sebészet, nyálmirigyek és az állkapocs-ízületi sebészi betegségek, cranio-maxillofacialis sebészet stb. fekvő­ osztályos ellátása tartozik.

Előbbiekben jelzett szakellátási struktúra jelenleg és egyre inkább elégtelen, egyenlőtlen, különösen a maxillo-facialis sebészetet illetően. Álláspontunk szerint: • Az ambuláns szájsebészetnek (dento-alveolaris sebészet) minden megyében, minden lakos számára a szakellátás szintjén elérhetőnek kell(ene) lenni. • Az arc-, állcsontsebészeti fekvőbeteg-ellátásban kb. 25–30 ágyas regionális centrumokat kell(ene) működtetni, kb. 1-1,5 millió lakosonként, lefedve az egész országot.

Dr. Med. habil. Olasz Lajos egyetemi docens, MAÁSZT elnök

Kellemes karácsonyt és eredményekben gazdag, boldog újévet kíván a Fogorvosi Szemle szerkeszto˝sége és a folyóiratot elo˝állító Argumentum Kiadó és Nyomda.

Könyvismertetés Prof. dr. Matekovits György Fogászati személynévlexikon Dental Press kiadó, 2007

ábrákkal, grafikákkal és fotókkal gazdagon illusztrált, a gyönyörû képeknek köszönhetôen különösen esztétikus és élvezetes olvasmány. A Dental Press a legkiválóbb mai hazai fogászati szakmai kiadó. Nemcsak szûk szakmai kérdésekkel foglalkozik, hanem aktív szerepet játszik a fogászati szakma hagyományainak ôrzésében, magas színvonalú és kiváló minôségû kiadványok megjelenésével. A kiadó szakmai hozzáértésével, igényességével, esztétikus képanyaggal, papírminôséggel hozzájárul a szerzô fáradságos, ám alapos munkájának prezentálásához.

Újabb szakmai kötettel gyarapodott a modern fogászati szakirodalom. Matekovits György professzor most megjelent Fogászati személynévlexikonja átfogó keresztmetszetet ad a fogászati szakma egészének fejlôdésérôl. A kötet olyan,

A könyv CD-n is megvásárolható!

személynevekhez fûzôdô szócikkeket tartalmaz, melyek széles körû tájékoztatást nyújtanak a fej, nyak, arc és száj területein elôforduló tünetegyüttesekrôl. Hiánypótló mû, hiszen eddig ilyen koncepciójú és tematikájú magyar nyelvû kiadvány nem jelent meg. Túl a szemelvények száraz egyszerûségén, a kötet komoly orvostörténeti áttekintést kínál a fogászati szakma tudományos múltjáról és fejlôdésérôl. Helyet kapnak benne a nagy iskolateremtô orvosok, a nemzetközi és a hazai fogorvostudomány megalapítói. Olvashatunk benne mûtéti technikákról, tudománytörténeti besorolásokról, különbözô megbetegedésekrôl és szindrómákról, élettani je-

lenségek leírásáról, mûszerek fejlôdésérôl, technikai, vizsgálati módszerekrôl és laboratóriumi eljárásokról. Mindezt alfabetikus sorrendben, könnyen kezelhetô szószedetben, kimondottan felhasználóbarát formában tárja elénk Matekovits professzor. A kötet könyvészeti szempontból is kiváló minôségû, áttekinthetô szerkesztésû és megfelelô betûméretû, nagyon jól használható, olvasható kézikönyv. A lexikon színes és fekete-fehér

Több mint 3000 személynév és 180 színes ábra, rajz gazdagítja a könyvet. Matekovits profeszszor e könyvébôl kiérezhetô egy hosszú pálya alatt szerzett tudás és a szakma tisztelete, a múlt becsülése, az igény tapasztalatai és kutatási eredményei átadására a jelen és jövô szakembereinek.

Ez a rendkívül alapos és igényes lexikon hasznos és tanulságos forrás lehet mindazok számára, akik a fogászati szakmában vagy annak határterületein tevékenykednek, vagy azoknak, akik egyszerûen érdeklôdnek, és frissíteni, gazdagítani szeretnék fogorvosszakmai ismereteiket. Nagy szeretettel ajánlom e könyv olvasását, valóban érdekes kötet. Dr. Forrai Judit S.E. Orvostörténeti Tanszéki Csoport

Mérete: B5 Oldalszám: 240 Tartalom: 3000 személynév 180 ábrával Könyv ára: 5000 Ft, a CD ára: 3000 Ft Megrendelhetô, illetve a CD megvásárolható: Dental Press Hungary Kft. 1012 Budapest, Kuny Domokos u. 9. Tel.: 202-2994, fax: 202-2993, e-mail: [email protected]