MUNKABALESETEK ÉS FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK 4.2
Foglalkozási zajexpozíció és az ennek tulajdonítható halláskárosodások Nagy-Britanniában Tárgyszavak: foglalkozási ártalom; zaj; halláskárosodás; süketség; fülzúgás; kérdőíves felmérés.
A foglalkozási zajexpozíció gyakran okoz halláskárosodást és süketséget. A 80-as évek elején végzett felmérés szerint a brit ipari termelésben mintegy 600 000 dolgozó jelentős (90 dB fölötti) zajártalom hatásának van kitéve. A közelmúltban egy nagy közösségen belül lefolytatott felmérés szerint az alkalmazott férfiak 11%-ának és a nők 6%-ának közlése szerint szinte mindig felemelt hangon tudtak csak beszélni munkahelyeiken és a férfiak 3%-a, a nők 2%-a közölte, hogy ennek következtében minden nap, amikor kiléptek munkahelyükről, csengett a fülük, vagy ideiglenesen megsüketültek. A halláskárosodásra vonatkozó országos adatok az információ forrásától függően széles határok között változnak. 1995-ben 14 200 személy részesült állami ipari kompenzációban foglalkozási megsüketülés miatt. Egy saját bevallásra épülő, a munkahelyi károsodásokra vonatkozó felmérés szerint, NagyBritanniában mintegy 140 000 személy süketült meg, vagy szenvedett tinnitusban (fülcsengés), ill. rosszabbodott hallása a munkahelyi hatás miatt. 1991–95 között a biztosítóintézetekhez mintegy 230 000 kártérítési igényt nyújtottak be a munkahelyi zajártalom okozta süketség miatt. További információkra van szükség arról, hogy az idősebb dolgozók körében milyen mértékű a halláskárosodás és a tinnitus, vagy hogy egyáltalán milyen terhelést jelent a munkahelyi zajártalom. 1997–98-ban nagyszabású országos felmérést végeztek, postán kiküldött kérdőívek útján, a foglalkozási rezgésártalom becslésére. Miután érdeklődésre tarthat számot a kéz által közvetített rezgés és az érzőidegi halláscsökkenés közötti összefüggés, a felmérés során a zajártalomra és a halláskárosodásra vonatkozó információkat is összegyűjtötték. Ez lehetőséget adott a munkahelyi zajártalom további vizsgálatára. Az alábbiak foglalják össze a fő megállapításokat.
Módszerek 21 201 férfire és nőre terjedt ki a vizsgálat, akiket országos méretekben, 34 foglalkozási körből, találomra választottak ki az életkor–nem nyilvántartásból. 993 személy a fegyveres szolgálat tagja volt. A szakmákat úgy választották ki, hogy az lefedje az egész országot és kellőképpen legyenek képviselve azok az iparágak, ahol közismert a rezgésártalom. Minden személyhez kiküldtek egy kérdőívet, és akik nem válaszoltak, azok öt hét múlva emlékeztetőt kaptak. A fegyveres testület tagjait a központi fizetésjegyzékből, találomra választották ki. A kérdőív többek között kitért a halláskárosodásra, a hallókészülék viselésére, a tinnitusra, a jelenlegi foglalkozásra, azoknak az éveknek a számára, amit olyan zajos munkahelyen töltött, ahol kiabálni kellett, hogy meghallják. Az eltöltött időket öt csoportba sorolták: nulla, 12 hónapnál rövidebb, 1–5 év, 6– 10 év és több, mint 10 év. (Közelítő ökölszabály, hogy ha valakinek kartávolságra kiabálnia kell, hogy meghallják, akkor a zajexpozíció valószínűleg meghaladja a 85–90 dB(A) értéket.) A hallási nehézségre vonatkozó kérdés: „Mennyire jól hallja annak a személynek a szavait, aki egy csendes szobában jobb (bal) oldalán ül?” A válaszokat a hallásérzet minősége szerint három fokozatba sorolták: (a) minden nehézség nélkül, vagy csak kis nehézséggel; (b) kissé nehezen; (c) igen nehezen, vagy „egyáltalán nem hallom, amit mond”. Az országos halláskárosodási meghatározás szerint, aki egy csendes szobában „kissé nehezen” hallja a beszélgetést, annak az átlagos halláskárosodása mintegy 45 dB gyengülésnek felel meg. A foglalkozási süketség általában kétoldali és ennek mértékét az határozza meg, ahogyan egyáltalán hallani képes valamelyik fülével. Egyesek, akik hallókészüléket hordanak, esetleg úgy érzik, ezzel kompenzálják hallási képességüket. Végeredményben a halláskárosodást „súlyosnak” ítélték meg, ha az illető hallókészüléket hordott, vagy ha mindkét fülének halláskárosodása, közlése szerint, súlyos volt. Nem volt halláskárosult, ha panaszmentes volt, vagy ha csak egyik fülével volt némi hallási nehézsége. Mindenki mást a „közbenső” kategoriába soroltak. Aki csak egyik fülével hallott, azt annak a fülének az alapján kategorizálták, amelyikre vonatkozólag információt szolgáltatott. A tinnitust az alábbi kérdésre kapott válasz alapján azonosították: „Az elmúlt 12 hónapban érzett-e a fejében vagy füleiben olyan zajt (csengést, zümmögést vagy fütyülést), amelyik öt percnél tovább tartott?” Az idő legnagyobb részében előforduló csengést „állandósult csengésként” definiálták. Az értékelést esetleg zavaró tényezők tisztázására korra, nemre és dohányzási szokásokra vonatkozó információkat is gyűjtöttek. Gyakori fejfájási panaszra, gyakori kifáradásra vagy sztressz érzésére vonatkozó kérdéseket is
feltettek, hogy meghatározhassák az egészségi panaszok fellépte miatt csökkenő küszöbértéket (mint hibaforrást). Az adatokat matematikai statisztikai eszközökkel dolgozták fel. A halláskárosodásnak és a tinnitusnak a zajártalommal való kapcsolatát logisztikai regressziószámítással határozták meg, figyelembe véve az életkort, a nemet és egyéb tényezőket. Az eredményeket gyakorisági arányként (PR) fejezték ki a 95%-os megbízhatósági tartományban.
Eredmények A vizsgálati mintából 12 907 fő (58%) töltötte ki a kérdőívet. A válaszolók foglalkozás szerinti eloszlása az országos statisztikai felmérés átlagának megfelelő volt, azzal a kivétellel, hogy a fegyveres erők válaszoló tagjainak aránya nagyobb volt. A fiatalok és a férfiak között volt gyakoribb a nem válaszolók előfordulása. A teljes részletességgel válaszolók közül 9136 személynek egyáltalán nem, vagy csak enyhe problémája volt azzal a fülével, amelyikkel kevésbé jól hallott. 67-en súlyos kétoldali hallási nehézségről számoltak be, 223-nak pedig a két kategória közötti besorolásnak megfelelő volt a hallási állapota. 1113 személytől nem érkezett be a jobboldali fülre, 23 személy esetében pedig a baloldali fülre vonatkozó információ. Összesen 165 válaszoló közölte, hogy hallókészüléket hord. Ezek közül 0,4%-kal szerepeltek azok, akiknek egyik fülével nem volt semmi vagy csak enyhe hallási problémája, és 64% volt azok aránya, akik súlyos kétoldali hallási problémákkal küszködnek. A beérkezett válaszok adatainak rendszerezését követőleg megállapították, hogy 210 személynek volt súlyos hallásproblémája, 10 001 személynek egyáltalán nem voltak hallási nehézségei és 206-an közbenső helyzetet foglaltak el. További 2490-en voltak azok, akik valamelyik fülük hallóképességéről, vagy a hallókészülék használatáról nem adtak információt. A hallási nehézségek és a tinnitus gyakorisága szoros kapcsolatban volt az életkorral. A 35 évnél fiatalabbaknál súlyos hallási probléma csak elvétve fordul elő. A fiatal (16–24 éves) férfiak esetében 1%-nál kevesebb közölte, hogy hallási nehézségei vannak, szemben az idősebb (55–64 éves) férfiak 8%-ával. Hasonló életkorral összefüggő trend volt megállapítható a hallási problémás férfiak középső kategóriája, a hallási problémáról beszámoló nők mindkét kategoriája, valamint az állandósult tinnitusról beszámoló mindkét nem esetében. Viszont az idősebb nők korosztályában fele olyan gyakorisággal fordult elő súlyos halláskárosodás és az állandósutl tinnitus is ritkább volt, mint férfiak esetén (globálisan 3%, ill. 6% és az 55–64 éves korosztályban 5%, ill. 13%). A tinnitusról és a hallási nehézségekről szóló beszámolók között szoros volt a kapcsolat. Férfiak esetében az állandósult tinnitus valamennyi korosztályra átlagolt gyakorisága 16,1% volt azoknál, akik súlyos hallási nehézsé-
gekről számoltak be, szemben azok 5%-ával, akiknek egyáltalán nem vagy csak enyhe hallási problémájuk volt azzal a fülükkel, amelyikkel jobban hallottak. A nők esetében az ennek megfelelő adatok 33,1%, ill. 2,6%. A férfiak gyakran közölték, hogy hosszú időt töltöttek el munkahelyi zajos környezetben. A férfiaknak mintegy harmada, a nőknek 11%-a egy évnél hosszabb ideig dolgozott zajos munkahelyen. A férfiak 16%-a, a nők 3%-a számolt be 10 évnél hosszabb munkahelyi zajhatásról. A 35 év alatti korosztályban ritka volt a hosszabb idejű zajhatás. Az 55–64 éves korosztályban a férfiak 26%-a és a nők 5%-a töltött 10 évnél hosszabb időt zajos munkahelyen. Tekintettel arra, hogy fiatal korban ritkább a halláskárosodás és rövidebb időtartamú a zajhatás, a továbbiakban a 35 -64 éves korosztályra koncentrálták a vizsgálatot. Elemezték a súlyos halláskárosodás és az állandósult tinnitus kockázatát a zajos munkahelyen eltöltött idő függvényében, figyelembe véve a dohányzási szokásokat, a gyakori kifáradást vagy sztresszt és a gyakori fejfájást. A dohányzási szokásoknak nem volt egyértelmű kapcsolata a halláskárosodással vagy tinnitus-szal. Viszont szignifikáns kapcsolatot mutattak a gyakori fejfájással (gyakorisági arány, PR = 1,7 férfiak tinnitus panaszai esetén és 1,7–2,3 nők súlyos hallási nehézségei és tinnitus panaszai esetében) A halláskárosodás gyakorisága növekedett a zajos munkahelyen eltöltött idő függvényében. A legalább 10 évet zajos munkahelyen eltöltött férfiak halláskárosodásának gyakorisági aránya PR = 3,8, az állandósult tinnitus szempontjából pedig 2,6 volt, szemben azokkal, akik sohasem voltak kitéve munkahelyi zajhatásnak. Az 1. táblázat foglalja össze a munkahelyi halláskárosodásra és állandósult tinnitusra vonatkozó országos becslési adatokat a 35–64 éves korosztály esetére. A táblázatban szereplő PR gyakorisági ráta arányba állítja a zajos munkahelyen foglalkoztatottak károsodásának gyakoriságát azokkal, akik sosem dolgoztak zajos munkahelyen. A táblázatból kitűnik, hogy becslés szerint ebben a korosztályban országosan mintegy 153 000 férfi és 26 000 nő szenved halláskárosodásban. Az állandósult tinnitus panaszok becslési adatai: 266 000 férfi és 84 000 nő. Mindkét panasz egyidejűleg fordul elő mintegy 387 000 férfinál és 97 000 nőnél.
Értékelés Megállapítható, hogy mind a halláskárosodás, mind a tinnitus gyakorisága növekszik az életkorral és különösen a nyugdíjkorhatár közelébe jutott férfiak esetén jelent problémát. Az adatok azt is igazolják, hogy függetlenül az életkortól, a zajhatás időtartamának növekedése fokozza a halláskárosodás, valamint a tinnitus gyakoriságát. Becslés szerint Nagy-Britanniában a foglalkozási hallásártalom felelős a 35–64 éves korosztályban 153 000 férfi, továbbá 26 000 nő halláskárosodásáért és az állandósult tinnitus panaszokért.
1. táblázat A foglalkozási zajártalomnak betudható halláskárosodások és tinnitus esetek becsült száma Nagy-Britanniában, a 35–64 éves felnőtt korosztály körében Súlyos halláskárosodás + Férfiak PR (gyakorisági ráta) (valaha/soha nem dolgozott zajos munkahelyen)* A zajártalomra visszavezethető esetek %-os aránya A zajártalomra visszavezethető esetek száma Nagy-Britanniában (95%-os megbízhatósági intervallum) Nők PR (gyakorisági ráta) (valaha/soha nem dolgozott zajos munkahelyen)* A zajártalomra visszavezethető esetek %-os aránya A zajártalomra visszavezethető esetek száma Nagy-Britanniában (95%-os megbízhatósági intervallum)
Állandósult tinnitus ++
Egyik, vagy mindkettő
2,9
2,1
2,3
50,5%
36,0%
39,8%
153 000 (88 600–217 300)
266 300 (175 600–357 000)
387 400 (277 100–497 700)
1,8
2,5
2,2
12,4%
20,9%
17,9%
25 800 (0–56 000)
84 000 (37 900–130 200)
97 200 (47 500–147 000)
* Valaha olyan munkahelyen dolgoztak, ahol a zaj miatt csak a kiabálás volt érthető + Súlyos halláskárosodásban szenved vagy teljesen süket, ill. hallókészüléket használ, vagy mindkét eset együtt ++ Csengés, zümmögés vagy fütyülés érzete a fejben, ill. a fülekben, gyakran vagy állandóan az elmúlt 12 hónapban
A konkrét vizsgálati eredmények több, mint 22 000, találomra kiválasztott személy adataira vonatkoznak. A rezgési expozícióval járó foglalkozások és az ország legkülönbözőbb földrajzi területei megfelelően vannak képviselve a mintán belül. A foglalkozási ágak megoszlása az országos átlagnak megfelelő. A válaszolók aránya 58% volt. Feltételezhető, hogy a halláskárosodás és a tinnitus adatok száma aránytalanul növekszik, ha elsősorban azok küldik vissza a kérdőívet, akik halláskárosodási panaszokban szenvednek. Ez a kérdőív azonban nem a halláskárosodásra vagy zajhatásra koncentrált, a megkérdezettek megoszlása foglalkozási ágak szerint az országos átlagnak felelt meg és a kérdések elsősorban a rezgésre vonatkoztak, ami viszont ugyanakkor zajexpozíciós forrásnak tekinthető. A válaszolók által szolgáltatott adatok pontatlansága is hibaok lehet. A zajhatás és a halláskárosodás, valamint a tinnitus közötti kapcsolatot esetleg eltúlozhatják azok, akik a hallási károsodásukat előidéző zajhatást jobban
vissza tudják idézni. Akik hosszabb ideig voltak zajhatásnak kitéve, azok több figyelmet szentelnek halláskárosodásuknak. Azonban a halláskárosodásra és tinnitusra vonatkozó kérdések helyességét már korábban végrehajtott vizsgálatok alkalmával ellenőrizték. Ezek szerint nem valószínű, hogy komolyabb hibaforrásként szerepelhetnének a fenti körülmények. Korábban Nagy-Britanniában több, halláskárosodásra vonatkozó vizsgálatot végeztek. Az egyik legnagyobb szabású felmérés alkalmával több, mint 48 000 kérdőívet postáztak ki négy brit városban, találomra kiválasztott személyeknek. A hallási problémákra vonatkozó kérdések hasonlóak voltak, mint ebben a vizsgálatban. A súlyos halláskárosodás gyakorisága a 17–30 éves korosztályra vonatkozó 0,2%-tól a 61–70 éves korúakra kapott 4,1%-ig változott. A válaszolók több, mint 3%-a csendes környezetben tapasztalható, legalábbis enyhe, kétoldali hallási nehézségről számolt be. A megkérdezettek egy csoportja esetében átfogó vizsgálatot hajtottak végre. Az 51–60 éves korosztályban 8% kétoldali halláskárosodásban szenvedett, 5% esetében súlyosabb panaszok fordultak elő. A brit és egy további, hat olasz városra kiterjedő hasonló felmérés során, kétszer gyakoribb halláskárosodást állapítottak meg fizikai munkások között, mint a nem fizikai munkások esetében. A részletesebb eredmények is nagyjából megegyeztek az itt ismertetett eredményekkel. Ami a becslési és a kérdőíves felmérési eredmények megbízhatóságát illeti, a megállapítások minden valószínűség szerint inkább óvatosnak mondhatók. Ugyanis a megkérdezett személyek mérhető halláskárosodása nagyobb mérvű, mint ahogy azt az illetők szubjektív érzéseik alapján állítják. Egyébként pedig a biztosítóintézetek hasonló körben végzett vizsgálatainak megállapításai szoros összefüggésben vannak a halláskárosodás mértékének definíciójával. A munkahelyi halláskárosodásért kifizetett járadékok megállapításakor óvatosabban értékelnek, mint pl. az állami betegbiztosítás. Az országos becslési adatokat a 35–64 éves aktív dolgozók körében végzett felmérés alapján állapították meg. A mintavétel nem terjedt ki a nyugdíjas dolgozókra, akik között pedig szintén megfelelő gyakorisággal előfordul a munkaköri eredetű halláskárosodás. Tehát a végkövetkeztetés az lehet, hogy Nagy-Britanniában elég gyakori az állandósult tinnitus és a munkahelyi zajártalom következtében fellépő jelentős halláskárosodás, különösen az idősebb munkások körében. Az adatok nem elég alapos felmérések eredményei, mert eddig nem került sor átfogó audiometriás szűrésre. Azonban az eddigi megállapítások is kellő mértékben bizonyítják a munkahelyi zajártalom népegészségügyi kihatásait és a megelőző rendszabályokkal az ellene való védekezés fontosságát. (Dr. Barna Györgyné)
Palmer, K. T.; Griffin, M. J. stb.: Occupational exposure to noise and the attributable burden of hearing difficulties in Great Britain. = Occupational and Environmental Medicine, 59. k. 9. sz. 2002. p. 634–639. Palmer, K. T.; Griffin, M. J. stb.: The prevalence and pattern of occupational exposure to hand-transmitted vibration in Great Britain: findings from a national survey. = Occupational and Environmental Medicine, 57. k. 3. sz. 2000. p. 218–228. McBride, D. I.; Williams, S.: Audiometric notch as a sign of noise induced hearing loss. = Occupational and Environmental Medicine, 58. k. 1. sz. 2001. p. 46–51.
EGYÉB IRODALOM Ritwik, V.: Risk-based approach to near miss. (A majdnem balesetek kockázatalapú megközelítése.) = Hydrocarbon Processing, 81. k. 10. sz. 2002. p. 93–96. Gaertner, R. R. W.; Thériault, G. P.: Risk of bladder cancer in foundry workers: a metaanalysis. (Öntödei munkások hólyagrák-kockázata: meta-analízis.) = Occupational and Environmental Medicine, 59. k. 10. sz. 2002. p. 655–663. Jammes, Y.; Delvolgo-Gori, M. J. stb.: One-year occupational exposure to a cold environment alters lung functio. (Egyéves hideg környezetnek való foglalkozási expozíció megváltoztatja a tüdőfunkciót.) = Archives of Environmental Health, 57. k. 4. sz. 2002. júl/aug. p. 360–365. Lusk, S. L.; Hagerty, B. M. stb.: Chronic effects of workplace noise on blood pressure and heart rate. (A munkahelyi zaj krónikus hatásai a vérnyomásra és a pulzusra.) = Archives of Environmental Health, 57. k. 4. sz. 2002. júl/aug. p. 273–281.
