Adatátviteli sebesség: Digitális hálózatokat az átviteli sebességükkel – az idıegység alatt átvitt bitek számával – jellemezhetjük. Ezt bit/s-ban mérjük (bps) vagy ennek többszöröseiben (kbps, Mbps). Sávszélesség: Digitális hálózatok esetén a hálózatra (pontosabban a kommunikációs csatornára) jellemzı legnagyobb adatátviteli sebességet nevezik sávszélességnek. A sávszélesség minden átviteli eszköz jellemzı mennyisége (hálózati kártya, modem, hálózati vonal…). Sok esetben a szolgáltatók két sávszélességi adatot adnak meg. Más sebességgel történhet a letöltés, mint a feltöltés. Pl.: 768/128 kbps. Az átvitel sávszélességét mindig a leglassabb elem sebessége határozza meg (pl.: egy nagysebességő hálózatra kapcsolt modem esetén a modem, telefonvonal esetén a telefonvonal sebessége) Átviteli közeg: Az adatátvitelhez többféle fizikai közeg használható. (Képek a „kabelek” mappában!) Vezetékes: Fizikai felépítése alapján több fajtát különböztetünk meg. Ezek fizikai tulajdonságai erıteljesen befolyásolják alkalmazhatóságukat. A csomagok elektromos vagy fény impulzusok formájában utaznak. Az egy hálózatot összekötı kábeleket szegmensnek hívjuk. Átviteli sebességük és használhatóságuk alapján három hálózati kábeltípust különböztetünk meg: − koaxiális kábel (hasonló a TV antennához ) A 80-as, 90-es évek elején használták helyi hálózatok kiépítésére. Alacsony adatátviteli sebessége és sérülékenysége miatt az új hálózatokban már nem használják. − csavart érpár o UTP (unshilded twisted pair – árnyékolatlan csavart érpár) napjaink legelterjedtebb hálózati kábele. A külsı szigetelésen belül nyolc, egyenként szigetelt eret találunk, melyeket párosával összetekernek, majd a párokat ismét összetekerik, így árnyékolják egymást. A nyolc érbıl négyet használ a hálózat, 2 küldıt és 2 fogadót, a többit pl. a telefon használja. o STP (shilded twisted pair – árnyékolt csavart érpár) a kábelt fóliával árnyékolják, így biztonságosabban használható hosszabb távolságra is. Két összekötött hálózati végpont között a távolság az ajánlás szerint legfeljebb 100 m. Átviteli sebessége: 10 vagy 100 Mbps. − optikai kábel (üvegszálas kábel) az igen vékony, de hajlékony üvegszálat rugalmas védıanyaggal (gumi vagy kevlár) veszik körül. Az üvegszálas kábelben fényimpulzusok mennek át. Nagyon nagy hálózati sebességet lehet vele elérni, jó hibatőréssel. Az áthidalható távolság több km. A kábel, a csatlakozók és a szerelésükhöz szükséges felszerelés nagyon drága. Viszont nem érzékeny az elektromágneses zavarokra. Vékony, könnyő. Nehéz lehallgatni. http://translate.googleusercontent.com/translate_c?hl=hu&langpair=en|hu&u=http://www.upscale.utoront o.ca/PVB/Harrison/Flash/Optics/Refraction/Refraction.html&rurl=translate.google.hu&usg=ALkJrhhbFS RUhxtsYjXEqCny3XslXIxooQ Vezeték nélküli: Amikor nem lehetséges vezetékes összeköttetést létesíteni az állomások között, vezeték nélküli technológiák közül lehet választanunk: − infravörös (1012-1014 Hz): Elsısorban kistávolságú adatátvitel esetén (pl. TV távirányító). Olcsó, könnyen elıállítható, viszonylag jól irányítható, viszont óriási hátrány, hogy szilárd testeken nem képes áthatolni (de így alkalmasak lehetnek épületen belüli lokális hálózatok átviteli rendszerének szerepére). − rövidhullámú, rádiófrekvenciás átvitel (WiFi, Bluetooth) kisebb távolságra. Mikrohullámú tartományban (100 MHz felett). Egyenes vonal mentén terjed (ismétlık kb. 50 km-enként), jól fókuszálható (parabolaantenna). − mikrohullámú átvitel, mely mőködésének feltétele, hogy a két antennának látnia kell egymást − lézer − mőholdas átvitel: Geostacionárius mőholdak. A mőholdakon lévı transzponderek a felküldött mikrohullámú jeleket egy másik frekvencián felerısítve visszasugározzák (3,7...4,4 GHz le, 5,9...6,4 GHz fel). Jelentıs késleltetés (250-300 ms). Protokoll: Az informatikában a protokoll egy egyezmény, vagy szabvány, amely leírja, hogy a hálózat résztvevıi miképp tudnak egymással kommunikálni. Ez többnyire a kapcsolat felvételét, kommunikációt, adat továbbítást jelent. Gyakorlati szempontból a protokoll azt mondja meg, hogy milyen sorrendben milyen protokollüzeneteket küldhetnek egymásnak a csomópontok, illetve az üzentek pontos felépítését, az abban szereplı adatok jelentését is megadja.
A protokolloknak igen sok, és teljesen eltérı filozófiájú formája létezik. Vannak olyan protokollok, melyek minden apró részletet definiálnak (például ATM), és vannak, amelyek sok technikai kérdést nyitva hagynak, és rábízzák az implementálóra1 (például TCP protokollnál implementáció függı a csomagküldés sebességének megválasztása). Az elıbbiek fıleg a távközlésre jellemzıek, utóbbiakat fıleg a kommunikációt informatikai oldalról közelítıkre jellemzı. Elıbbi elınye a jó kompatibilitás, utóbbié a rugalmasság. példa: Két eszköz között a kommunikációt általában nem egy, hanem több protokoll valósítja meg. Ezek többnyire egymásra épülnek. Erre jó példa az TCP/IP Ethernet hálózaton. Ha a weboldalakat böngésszük, a böngészőnk HTTP protokoll segítségével éri el a kiszolgáló webszervert. A HTTP a web protokollja. Hogy odaérjen, a számítógépünk becsomagolja TCP-protokoll szerint is (a TCP segítségével tud két eltérő számítógépen lévő program beszélgetni). Ezt a számítógépünk tovább csomagolja IP-csomagokba (az IP az Internet alapprotokollja), hogy így utazzon át az Interneten. Az IP-csomagok, ha helyi hálózaton közlekednek, Ethernet-keretekbe vannak csomagolva, mert Ethernet "nyelven" beszélget egymással két hálókártya. Ez aztán elektromos jelek formájában (amelyeket szintén protokoll ír le) elhagyja a számítógépünket. Miután megérkezett rendeltetési helyére, ott a csomagolási folyamat a másik irányba is megtörténik, és a webszerver megkapja a kérésünket.
A számítógépek manapság már nem egyenként vannak összekötve egy központi nagygéppel, hanem egyetlen kábelezés van, és ezen kábelezésre kapcsolódik rá minden számítógép. Tehát egyetlen kábelezésen "osztozik" minden számítógép. Azonban a számítógépek közötti kommunikáció sokféle lehet. Hogy mégse legyen kavalkád az egészbıl, beszélgetési szabályok vannak. Ezeket a beszélgetési szabályokat hívjuk protokolloknak. Ez hasonló a telefonhoz. Egyetlen telefon van, egyetlen telefonkábellel, de ezen a telefonon lehet magyarul is, meg angolul is, meg bármilyen nyelven beszélni. Egy a lényeg: aki a túloldalon van, az képes legyen megérteni engem, vagyis ismerje az én "protokollomat" és beszélni is tudja azt. A protokoll tehát egy beszélgetési szabályzat, pontosan úgy, ahogy a telefonnál is szabály, hogy aki hív, az ugyanolyan nyelven beszéljen mint én, és elıbb köszön, bemutatkozik, és csak utána kezdi el a mondókáját. No meg nem vág a másik szavába, stb. Ha valaki nem beszéli a hívó nyelvét (nem ismeri a protokollt), az képtelen a kommunikációra. Vagy ha a hívó nem tartja be a szabályokat (protokollt), akkor az félreértésekhez vezet és a kommunikáció kudarcba fullad, sikertelen lesz.
TCP – Feladata a küldő számítógépen a továbbítandó adathalmaz feldarabolása adatcsomagokra, és az adatcsomagok címkézése. Az adatokat fogadó számítógépen pedig, a kapott adatcsomagok összerakása, és így az eredeti adathalmaz előállítása. IP - az adatcsomagok irányítása, a kommunikációban résztvevők (gépek) azonosítása.
MAC cím, fizikai cím: A MAC-cím (Media Access Control) egy hexadecimális számsorozat, amellyel még a gyárban látják el a hálózati kártyákat. A hálózat többi eszköze a MAC-címet használja a hálózat elıre meghatározott portjainak azonosítására. Ezek mellett az irányítótáblák és egyéb adatszerkezetek létrehozására és frissítésére is alkalmas. Egyebek mellett a hardvercím, MAC-rétegbeli cím és fizikai cím elnevezés is használatos. Minden kártyának saját MAC-címe van. A címet (címtartományokat) a szabványügyi hivatal adja ki a gyártónak, és ezt a gyártó fizikailag belesüti a kártyáiba. A címet 12 darab hexadecimális számjegy formájában szokták megadni (pl. 00–13–8F–57–ED–A5). Az elsı hat hexadecimális számjegy kiosztását az IEEE felügyeli, ezek a gyártót vagy az eladót azonosítják. A MAC-címnek ezt a részét egyedi szervezetazonosítónak (Organizational Unique Identifier, OUI) nevezzük. A fennmaradó hat hexadecimális számjegyet a gyártó adminisztrálja. pl. 00–13–8F → Asiarock Incorporation A MAC-cím Windows alóli elérése: Nyissunk egy parancssort és írjuk be: ipconfig /all Mi az IMEI szám? A nemzetközi mobiltelefon azonosító egy egyedi szám, amelyet minden egyes telefonhoz külön-külön, egyenként határoznak meg a GSM rendszerben, és amelyet a gyártótól kap meg a telefon. Az IMEI egy 14 számjegy hosszúságú szám, amely a GSM telefont azonosítja a GSM hálózatban. Amikor a telefont bekapcsoljuk, az IMEI-t ellenőrzik egy központi adatbázis fekete, vagy fehér listája alapján. Ha az IMEI szám az adatbázis fekete listáján található, vagy nem található meg a fehér listán, akkor nem tudja használni a hálózatot, mivel nem tud oda bejelentkezni. A legtöbb telefonnál megnézheted az IMEI számot, ha beütöd a következőket: *#06# Itt van például egy IMEI szám:490154100837810 A szám egyes részeinek jelentése:
• 490154: az első hat számjegy a telefon típusának a száma. • 10: a gyártó kódja. • 083781: a következő hat számjegy a telefon szériaszámát tartalmazza. • 0: ellenőrző szám. A régebbi típusoknál 0.
Az IMEI szám csak 14 számjegyből áll, az ellenőrző szám nem része az ellenőrzött IMEI számnak. Az ellenőrző számot a Luhn algoritmus segítségével számolják ki.
1
implementál = megvalósít terv konkrét megvalósítása.
implementáció = Egy algoritmus, architektúra, szabvány, modell, specifikáció vagy egyéb
IP cím: A kommunikációban résztvevı gépek azonosítása igen összetett és sokrétő. Egy IP alapú hálózat, minden egyes számítógépe, sıt ezen túlmenıen minden egyes hálózati interfész (hálózati kártya) egyedi azonosítóval rendelkezik. (IP cím) Ne felejtsük el, hogy egy PC-ben lehet több hálózati kártya is! Az egyediség, vagyis az, hogy minden PC más és más IP címmel rendelkezik, az összefüggı hálózatokban elengedhetetlen alapkövetelmény. Ez azt is jelenti, hogy egy „kifelé” zárt hálózatban (pl. vállalati, iskolai vagy otthoni intranet) használhatóak olyan IP címek, amelyek egyébként az Interneten szerepelnek, hiszen ütközés nem lehetséges, mivel a hálózat nem kapcsolódik az internethez. Nagyon fontos!!! Az IP címét egy hálózati kártya nem a gyártásakor kapja meg, és így az nem egy végleges valami. Az IP címet az adott hálózat üzemeltetıi határozzák meg, természetesen egy rendszer szerint, bizonyos kritériumok figyelembevételével. A kifelé zárt rendszernél, hálózatnál, az egyetlen dolog amire figyelni kell az, hogy a hálózatban ne legyen két azonos IP cím, tehát az egyediség a fontos. Ha azonban a gépünk, illetve a hálózatunk kifelé nyitott, vagyis kapcsolódik egy másik hálózathoz, pl. az Internethez, akkor nagyobbrészt az Internet szolgáltatótól (ISP=Internet Service Provider) függ, hogy milyen IP címeket használhatunk. Nézzük meg azt az esetet, amikor pl. egy PC-ben lévı hálózati kártyának mindig ugyanaz az IP címe, (fixre van állítva). Ebben az esetben úgynevezett: „statikus IP cím”-rıl beszélünk. Ha az IP cím csak akkor derül ki, amikor az Internet kiszolgáló szerverhez kapcsolódik a PC, vagyis a szolgáltató osztja ki az ı IP tartományából véletlenszerően, akkor már „dinamikus IP cím”-rıl van szó. Vizsgáljuk meg az IP cím felépítését jellemzıit! Az IP cím egy 4 byte-ból, azaz 32 bit-bıl álló számsorozat. Leggyakrabban pontokkal elválasztott decimális formában találkozhatunk vele: A.B.C.D alakban. Mind a négy tag, 0-255 közötti értéket vehet fel. Példa egy lehetséges IP címre: 192.168.2.15
Kontinensek IP címtartományai A „C” osztályú IP címtartományokat kontinentális alapon osztják ki. Kontinens Címtartomány Európa 194.0.0.0 - 195.255.255.255 Észak-Amerika 198.0.0.0 - 199.255.255.255 Közép- Dél-Amerika 200.0.0.0 - 201.255.255.255 Ázsia, Ausztrália 202.0.0.0 - 203.255.255.255
IPv6: Az IPv6 címek 128 bitesek (16 byte). Pl.: 2001:0db8:85a3:08d3:1319:8a2e:0370:7334 – 2128 = 3.4 * 1038 cím – 665 * 1021 cím per négyzetméter a Földön! – Ha 106/µs sebességgel osztanánk ki a címeket, 20 év alatt tölthetnénk be a címteret. Csomagkapcsolás: Olyan hálózati architektúra2, amelyben az adatok különálló, de önmagukban elemi egységet képezı blokkokban, csomagokban kerülnek továbbításra. http://www.mindentudas.hu/maray/20031201maray2.html?pIdx=4 A csomagkapcsolt architektúra lehetıvé teszi a hálózati kommunikációs eszközök és csatornák idıben megosztott használatát több egység között, mert – szemben a vonalkapcsolt megoldásokkal – kizárólag a csomag továbbításának idejére igényli a közvetítık kisajátítását. Az Internet és az Ethernet egyaránt csomagkapcsolt elven mőködik Az üzenetet egységnyi hosszú csomagokra osztják, sorszámozzák, és így küldik. Elıfordulhat, hogy a nagyobb számú csomag elıbb érkezik meg, mint az alacsonyabb számú. A teljes üzenetet összevárják, és csak akkor áll fel az állomány, ha minden megvan. Szabványosított vonal, x.25-ös. Az adatcsomagok útra kelnek és eljutnak a gateway-hez, ami a címzés alapján kitalálja, hogy milyen irányban (vagyis melyik kommunikációs csatornán) kell továbbküldeni ıket, hogy közelebb jussanak céljukhoz. Ha újabb gateway-hez érkeznek, újra lezajlik az útválasztás. Végül aztán az adatcsomagok megérkeznek céljukhoz, a megcímzett számítógéphez. Ennyi az egész. Nagyon egyszerő, ugye? A nehézség persze mindig a részletekben rejlik, amelyeket most elnagyoltunk. Például, hogy hogyan lehet megcímezni a számítógépeket? Hogyan találja ki a gateway, hogy melyik a helyes útirány? Mi történik, ha elvész vagy útközben megsérül egy adatcsomag? 2
A számítógép tágabb értelemben vett felépítését értjük alatta.
A csomagkapcsolás elvén mőködı hálózat vonalain egyidejőleg sok különbözı kommunikációs kapcsolat adatai áramolhatnak. Így az infrastruktúra kihasználása rendkívül hatékony lesz. Egyetlen vonal egyidejőleg akár sok ezer párbeszédet is kiszolgál. Ez az, ami olcsóvá teszi az interneten az információk továbbítását. A dologhoz hozzátartozik persze az is, hogy amikor sok kommunikációs kapcsolatnak kell egyidejőleg osztoznia a kommunikációs csatornán, akkor ritkábban juthatnak át az adott kapcsolathoz tartozó adatcsomagok; ezért úgy érezzük, a hálózat "lelassul". Ha kevesebb számú kapcsolat van, több teljesítmény jut egyre, tehát az az érzésünk, hogy a hálózat "gyorsabb". Valójában a hálózat mindig ugyanolyan sebességgel szállítja az információt, csak nem mindegy, hogy hányfelé oszlik a teljesítménye. A kommunikációs csatornák adattovábbítási kapacitását sávszélességnek nevezzük, mértékegysége bit/sec. Vonalkapcsolásos üzenettovábbítás: A hívó és a hívott folyamatosan tartja a kapcsolatot. Ez a kapcsolat lehetséges több központon keresztül is. Közvetlen kapcsolatot lehet teremteni, folyamatos üzenetváltás lehetséges. Elınye, hogy azonnal lehet válaszolni, hátránya az, hogy ha nincs jelen a hívott, akkor nincs kapcsolat, nem lehet elküldeni az üzenetet. Telefonvonalon keresztül oldják meg. A készülékek között a beszélgetés idejére létrejön egy áramkör, és az így kialakuló kommunikációs csatorna csak ehhez a beszélgetéshez tartozó információkat továbbítja. Ha mondjuk a beszélgetı partnerek éppen hosszú másodpercekre mély hallgatásba burkolóznak, a kommunikációs csatorna akkor is le van foglalva számukra - noha ez teljesen felesleges.
DNS: A Domain Name Service (DNS) az egyik legfontosabb szolgáltatás az Interneten. Fı feladata a webcímek „lefordítása”, „feloldása” a hozzájuk tartozó IP-címre. A DNS rendszer a domaineket (tartományokat) kezelı, a világon több ezer szerverre elosztott hierarchikus adatbázis-rendszer. Ezek a domainek vagy tartományok úgynevezett zónákra vannak elosztva, ezekért egymástól független adminisztrátorok felelısek. Egy lokális hálózatban – például egy cég belsı hálózatában – is lehetséges az Internet DNS-tıl független DNS mőködtetése.
A DNS rendszer fı felhasználási területe a domain-nevekhez tartozó IP-címek nyújtása (forward lookup). Ez hasonló egy telefonkönyvhöz, amely megadja az egy-egy adott névhez tartozó telefonszámot. A DNS rendszer tulajdonképpen egy egyszerősítés, mivel könnyebb egy nevet megjegyezni, mint egy IP-címet. Például a www.wikipedia.org domain-nevet könnyebb megjegyezni, mint a hozzá tartozó IP-címet: 91.198.174.2. Másrészt egy adott szolgáltatás IP-címe bármikor megváltozhat (például az üzemeltetı másik szerverre helyezi át azt), a domai-név azonban változatlan maradhat. A DNS-sel fordított (reverse lookup) lekérdezés is lehetséges (IP-cím → domain). proxy: Számítógép-hálózatokban proxynak, helyesebben proxy szervernek (angol „helyettes”, „megbízott”, „közvetítı”) nevezzük az olyan szervert (számítógép vagy szerveralkalmazás), ami a kliensek kéréseit köztes elemként más szerverekhez továbbítja. A kliens csatlakozik a proxyhoz, valamilyen szolgáltatást (fájlt, csatlakozást, weboldalt vagy más erıforrást) igényel, ami egy másik szerveren található. A proxy szerver a kliens nevében eljárva csatlakozik a megadott szerverhez, és igényli az erıforrást a számára. A proxy esetlegesen megváltoztathatja a kliens kérését vagy a szerver válaszát, és alkalomadtán kiszolgálhatja a kérést a szerverhez való csatlakozás nélkül is. Az olyan proxy szervernek, ami változtatás nélkül továbbítja a kérelmeket és a válaszokat külön neve is van: ez a gateway, vagy néha tunneling proxy. A proxyk biztonsági szerepet is játszhatnak (pl. tőzfalak), de gyakran a cél csupán az ellenırizhetıség és naplózhatóság (pl. egy cégnél lévı alkalmazottak HTTP proxy-n át érhetik el az internetet, így tevékenységeiket ellenırizni és megfigyelni is lehet). Másik igen jelentıs felhasználási terület a rendelkezésre álló sávszélesség kihasználtságának javítása illetve annak kímélése a végfelhasználótól egészen a kiszolgáló webszerverig. Az igény szerinti gyorsítótárazási modell intelligens módon, felhasználói kérések alapján tárolja a letöltött adatokat. Mindezt annak érdekében, hogy a lehetı leghatékonyabb módon végezze a tartalom változásának követését, annak frissítését és az adatok szolgáltatását. Több felhasználós környezetben (hálózatban kötött gépek) gyakran elıfordulhat ugyanazon oldalak ismétlıdı látogatása. A proxy szerver letölti és elmenti az oldalak tartalmát egy átmeneti tárolóban, majd újabb kérés esetén a tartalom egyezıségét illetve annak változását több elıre beállított szempont szerint is megvizsgálja. Végezetül eldönti hogy újratölti az egészet, az oldal egy részét, illetve a tartalom megegyezik az átmeneti tárban lévıvel így azt továbbítja a felhasználó felé. tűzfal: Olyan szoftveres és/vagy hardveres technika, amellyel az intézmények a helyi hálózatukat megvédhetik a külsı hálózatról (jellemzıen az Internetrıl) érkezı betörések ellen, a bejövı és kimenı adatforgalom figyelésével, megszőrésével és korlátozásával. Adatbiztonsági rendszer a hálózat kapcsolódási pontján (gateway) elhelyezett, a kimenı és bejövı adatok biztonságát szavatoló rendszer.
Minden internetre kapcsolódó gépet ajánlatos tőzfallal ellátni. Sok probléma megelızhetı így, vírusok jelentıs része is távol tartható így. URL: A webcím, más néven URL (mely a Uniform Resource Locator [egységes erıforrás-azonosító] rövidítése), az Interneten megtalálható bizonyos erıforrások (például szövegek, képek) szabványosított címe. Tim Berners-Lee alkotta meg a World Wide Weben való használatra. A webcím az Internet történetének alapvetı újítása. Egyetlen címben összefoglalja a dokumentum megtalálásához szükséges 4 alapvetı információt: • a protokollt, amit a célgéppel való kommunikációhoz használunk; • a szóban forgó gép vagy tartomány nevét; • a hálózati port számát, amin az igényelt szolgáltatás elérhetı a célgépen; • a fájlhoz vezetı elérési utat a célgépen belül. Egy tipikus, egyszerő webcím így néz ki: http://hu.wikipedia.org:80/wiki Ennek részei: • A http a használandó protokoll. A protokoll neve után kettıspont (:) írandó. • A hu.wikipedia.org a célgép tartomány neve. Ez elé két perjel (//) írandó. • A 80 a célgép azon hálózati portszáma, amin kérésünket várja; ez elé kettıspont (:) írandó. Ezt a részt gyakran teljesen elhagyhatjuk, a http protokoll alapértelmezett portszáma a 80. • A /wiki a kért elérési út a célgépen. Ez a rész mindig a perjellel (/) kezdıdik.
A legtöbb böngészı nem is igényli, hogy a „http://” részt begépeljük egy weblap eléréséhez, hiszen az esetek döntı többségében úgyis ezt használjuk. Egyszerően begépelhetjük a lap címét, például: „hu.wikipedia.org/wiki/Bit”. A fılap megtekintéséhez általában elég a tartomány nevét beírni, például „hu.wikipedia.org”. A webcímek egyéb részeket is tartalmazhatnak, http esetében például az elérési út után, egy kérdıjel (?) mögé helyezve keresési kérdés szerepelhet, ami egy get metódusú HTML őrlapból származik. Az elérési út után, attól egy kettıs kereszttel (#) elválasztva szerepelhet a hiperszöveg egy részére hivatkozó azonosító. Ez az azonosító nem része a webcímnek, de gyakran szerepel vele kapcsolatban.
felhasználói jogok: jelszó: Milyen a jó jelszó?
